Elegyek, oldatok

A bemutatót összeállította: Fogarasi József, Petrik Lajos SZKI, 2011

 Elegyek fogalma
Elegyek az olyan homogén, többkomponensű rendszerek, amelyekben az alkotórészek arányát
tetszőlegesen változtathatjuk anélkül, hogy közben új fázis keletkezne vagy tűnne el.
Az elegyeket két csoportra oszthatjuk: ideális elegyek és reális elegyek

Az ideális elegyek képződése során a komponensek elegyedése során nem következik be:
 térfogatváltozás, vagyis az elegy térfogata = a komponensek térfogatainak összegével)
 kémiai reakció
 felmelegedés vagy lehűlés (feltéve hogy a komponensek azonos hőmérsékletűek)
 az alkotórészek tetszőleges arányban változtathatók

Ideális elegyeket olyan anyagok alkotnak egymással, amelyek molekulái között a kölcsönhatások
nem különböznek számottevően az egyes komponensek azonos molekulái közötti
kölcsönhatásoktól.
Pl. közel ideális elegyek a gázelegyek, vagy a benzol-toluol, vagy a hexán-heptán elegy.

Ha fenti feltételek nem teljesülnek, akkor reális elegyről beszélünk.

2
 Az elegyek összetételének megadása
Az elegy alkotóinak mennyiségi viszonyait az összetétellel jellemezzük.

1. Százalékos összetételek

Tömegszázalék
Jele: w
Értelmezése: 100 g elegyben (oldatban) hány gramm van az egyik összetevőből.
Másképpen: az egyik összetevő tömege és az összes tömeg hányadosának a 100-szorosa

m1 Példa:
w  100 % Hány gramm oldott anyag van 350 g oldatban
m1  m2  m3  .. w = 25%-os oldatban?
m(oldott anyag) = 350·0,25 = 87,5 g
Térfogat-százalék
Jele: j
Értelmezése: 100 m3 elegyben (oldatban) hány m3 van az egyik összetevőből.
Másképpen: az egyik összetevő térfogata és az teljes térfogat hányadosának a 100-szorosa
Példa:
V1 180 cm3 alkoholt 500 cm3 térfogatra hígítunk vízzel.
j 100%
V (elegy) Hány térfogat-százalék alkoholt tartalmaz az elegy?

180
(alkohol) = ·100 = 36%
500 3
2. Tömegkoncentráció
Jelentése a nevéből is leolvasható, megmutatja, hogy 1 dm3 oldatban hány g oldott anyag
található. A tömegkoncentráció az oldott anyag tömegének és az oldat térfogatának a
hányadosa. Jele: ρB , mértékegysége: g/ dm3 , illetve g/liter.
m
B 
Példa:
V
750 cm3 oldatban 25 g sót oldottunk. Ekkor a tömegkoncentráció:

m 25 g g
B   3
 33,33
V 0,75 dm dm3

4
3. Anyagmennyiség-koncentráció

A kémiai anyagmennyiség mértékegysége az SI-mértékrendszerben a mól. Kézenfekvő,

hogy az oldott anyag mennyiségét mólban adjuk meg, míg az oldatot térfogategységben
mérjük. Így jutunk az anyagmennyiség-koncentrációhoz.
Megmutatja, hogy 1 dm3 oldatban hány mól oldott anyag található. Az anyagmennyiség-
koncentráció az oldott anyag anyagmennyiségének és az oldat térfogatának a hányadosa.
Jele: c, mértékegysége: mol/ dm3 .
n
c
V
Példa:
750 cm3 oldatban 25 g NaCl-ot oldottunk. Ekkor az anyagmennyiség-koncentráció
számítása:
m(NaCl ) 25
Az oldott NaCl anyagmennyisége: n    0,427 mol
M (NaCl ) 58,5

n 0,427 mol mol

c  3
 0,5698
V 0,75 dm dm3
5
4. Móltört

Az elegy (oldat) egyik összetevőjének anyagmennyiségét viszonyítjuk az elegy

anyagmennyiségéhez. m1
n1 M1
x1  
n1  n2  .... m1 m2
  ....
M1 M2
Példa:
Mekkora a móltörtje a w = 46,0%-os NaNO3 oldatban a NaNO3-nak és a víznek?
A w = 46%-os NaNO3 46 g NaNO3-ból és 54 g vízből áll.

46 54
X (NaNO3 )  85  0,153 X (H2O)  18  0,847
46 54 46 54
 
85 18 85 18

Természetesen az elegyben a móltörtek összege mindig 1.

A móltört 100-szorosát mólszázaléknak (mol%) nevezzük.

A fenti példa eredmény mol%-ban kifejezve: x(NaNO3) = 15,3 mol% x(H2O) = 84,7 mol%
6
5. Raoult-koncentráció (molalitás)

Megadja, hogy 1 kg oldószerben hány mol oldott anyag van.

Jele mB, mértékegysége mol/kg oldószer.

noldottanyag mol
mB 
moldószer kg oldószer
Példa:
Mekkora a molalitása a 10%-os Na2SO4 oldatban a Na2SO4-nak?

A w = 10%-os Na2SO4 10 g Na2SO4-ból és 90 g vízből áll.

10 g Na2SO4 anyagmennyisége:

10
n(Na2SO4 )   0,0704 mol
142

n(Na2SO 4 ) 0,0704 mol mol

mB    0,782
m(H2O) 0,09 kg kg víz

7
 Gáz-gáz elegyek
A gázok minden arányban elegyíthetők egymással, kölcsönös „oldhatóságuk” mindig
korlátlan. A tökéletes gázok állapotegyenlete a gázelegyekre is alkalmazható.

A gázelegyek esetén a nyomás az alkotók parciális nyomásainak összegeként

értelmezzük.
Parciális nyomás: Parciális nyomás az a nyomás, amelyet a kérdéses komponens
fejtene ki az edény falára, ha ugyanolyan körülmények között egyedül töltené ki a teret.

Össznyomás: P = p1 + p2 + p3 + …
n RT n RT n RT
p1  1 p2  2 p3  3 ...
V V V
Osszuk el a parciális nyomást az össznyomással: móltört
n1RT n1RT
p1 p1 V V n1
   
P p1  p2  p3  ... n1RT  n2RT  n3RT  ... RT (n  n  n  ...) n1  n2  n3  ...
1 1 1
V V V V

p1
x1  Gázelegyek esetén egy komponens parciális
P nyomása és az össznyomás hányadosa a 8
móltörttel egyenlő.
 Móltört és a térfogat-százalék közötti összefüggés
nRT
V3 V
P
VV2 n1RT
V1 P n1
   x1
V n1RT  n2RT  n3RT n1  n2  n3
V1
P P P
Térfogattört Móltört

j%
x
100
V = V1 + V2 + V3 Gázok esetén a móltört egyenlő térfogat-
százalék a századrészével.

9
 Gázelegy átlagos moláris tömege
Gázelegyek átlagos moláris tömege az összetevők moláris tömegeinek
móltörtekkel súlyozott átlaga:

M  x1M1  x2M2  ...

Példa:
Mennyi a levegő átlagos moláris tömege, ha j = 21% oxigént és j = 79% nitrogént
tartalmaz?

g
M  0,21 32  0,79  28  28,84
mol

10
 Heterogén rendszerek
Heterogén rendszereknek azokat a rendszereket nevezzük, amelyek
határfelülettel elválasztott fázisokból épülnek fel.

A heterogén rendszer lehet egykomponensű vagy többkomponensű.

Egykomponensű heterogén rendszerek olyan, csupa azonos anyagi részecskéből
felépülő rendszerek, amelyekben van fázishatár a rendszer különálló homogén
részei között.
Egykomponensű heterogén rendszer pl. a jég - víz - gőz rendszer.
Többkomponensű heterogén rendszerek olyan rendszerek, amelyekben több
alkotórész van, és ezeket jól érzékelhető fázishatár választja el egymástól.
Többkomponensű heterogén rendszer pl. a szilárd só – telített sóoldat rendszer.

Heterogén rendszereket fázisdiagramjukkal lehet jellemezni. Ezeken a

diagramokon az állapotjelzők és a halmazállapotok láthatók.

11
 Az egykomponensű heterogén rendszerek
A víz fázisdiagramja
Az olvadásgörbe mentén egyensúlyt tart a szilárd
és a folyadék fázis.

A tenziógörbe mentén
Nyomás

egyensúlyt tart a gőz és a

folyadék fázis.
víz

Hármaspontban mindhárom fázis

megtalálható.
jég

gőz
A szublimációs görbe mentén
egyensúlyt tart a gőz és a szilárd fázis.

12
Hőmérséklet
 Állapotváltozások a víz fázisdiagramján

Nem szokásos halmazállapot-változási

sorrend:
gőz, szilárd, folyadék
F
víz Szokásos halmazállapot-
változási sorrend:
Nyomás

A B C szilárd, folyadék, gőz

A liofilizálás fagyasztással
történő, szárítási eljárás.
A megfagyasztott anyagból (pl.
vérplazmából, élelmiszeripari
jég termékekből, italalapanyagokból)
gőz erős vákuum alkalmazásával
E távolítjuk el az oldószert.
Az alacsony hőmérsékleten a
Szublimáció a hármaspont termékek biológiai értéke nem
alatti nyomáson (liofilizálás) csökken.
A liofilizált anyag nagy aktív
D felülettel rendelkezik és könnyen
veszi fel ismét a vizet. 13
Hőmérséklet
 Kétkomponensű rendszerek fázisdiagramja
Sóoldatok fázisdiagramja

Hőmérséklet
Telítetlen oldat

Telített oldat +
jégkristályok
Telített oldat +
sókristályok

Eutektikum + Eutektikum +
sókristályok jégkristályok
A B
E Összetétel
14
 Só-víz rendszerek felhasználása:
hűtőkeverékek készítése

Hűtőkeverékek működése:

Ha az eutektikus összetételnek megfelelő sót és darált jeget

összekeverünk, az lehűl az eutektikus hőmérsékletre. A só oldódik a jég
felületi rétegében, de a keletkezett telített oldat nincs egyensúlyban az
alatta lévő, eredetileg nulla oC-os jéggel. Ezért a jég olvadásnak indul, és
az ehhez szükséges hőt a környezetéből vonja el, tehát lehűl.

Néhány hűtőkeverék: KNO3 + jég -69 oC

NaCl + jég: -19 oC
CaCl2 + jég: -33 oC

15
 Folyadék – folyadék elegyek
A folyadékelegyek gőznyomása

A folyadékelegyek a tiszta folyadékokhoz hasonlóan párolognak: a

folyadékállapotból gőzállapotba juthat a folyadékelegy valamennyi komponense.
Az elegyek esetén a tenzió a hőmérsékleten és az anyagi minőségen kívül az
összetételtől is függ.

Az egyes komponensek által kialakított nyomás a folyadékelegy feletti

gőznyomásnak csak bizonyos része, ezért azt a nyomást résznyomásnak,
azaz parciális nyomásnak nevezzük.
Röviden: Az egyes komponensek gőznyomásait parciális tenziónak nevezzük.
Ideális folyadékelegyben a parciális tenzió a tiszta folyadék tenziójához képest az
adott komponens folyadékban mért móltörtjének arányában csökken.
o o
pA  x A P A pB  x P B B
A folyadékelegyben felett az össztenziót a
parciális tenziók összege adja.
o o
p  pA  pB  x A P  x P A B B
16
 Tenziógörbék

Ideális folyadékelegy felett az össznyomás (össztenzió) lineárisan változik a

folyadékfázisban mért móltörttel.

Tiszta „A”
komponens
tenziója
Tiszta „B”
o komponens
P A o
tenziója
PB

Tiszta „A”
komponens
Tiszta „B”
komponens
0 xB 1
xA 17
1 0
 A Raoult-törvény
Valamely folyadékelegyben w1 = 40% hexán, w2 = 25% heptán és w3 = 35% oktán van.
Számítsuk ki az elegy gőznyomását 20 ºC-on, ha ezen hőmérsékleten a tiszta anyagok
tenziói a következők: Hexán (C6 H14 ) : p1o  4,68 104 Pa
Heptán (C7 H16 ) : p2o  1,50 10 4 Pa
Oktán (C8 H18 ) : p3o  1,3110 4 Pa
1. Számítsuk ki az elegy összetételét 2. Számítsuk ki a parciális tenziókat!
moltörtben!
40
p(C6 H14 )  0,455  4,68 10 4  21 296 Pa
x(C6 H14 )  86  0,455
40 25 35 p(C 7 H16 )  0,245 1,50 10 4  3 669 Pa
 
86 100 114 p(C8 H18 )  0,300 1,3110 4  3 935 Pa
25
x(C7 H16 )  100  0,245 3. Az elegy felett a tenzió a parciális
40 25 35 tenziók összege:
 
86 100 114
35 P  p (C 6 H 14 )  p (C 7 H 16 )  p (C 8 H 18 ) 
x(C8 H18 )  114  0,300  21 296  3 669  3 935 
40 25 35
  P  2 8 9 00 Pa
86 100 114
18
 Reális folyadékelegyek tenziógörbéi
Reális folyadékelegy felett az össznyomás változása nem lineáris. A szaggatott vonal
az ideális elegy feletti tenziót mutatja.

1. A tenziógörbe eltér az ideálistól, de nincs

se minimuma, se maximuma.

o 2. A tenziógörbe eltér az ideálistól,

P A és maximuma van.

o
PB

3. A tenziógörbe eltér az ideálistól,

és minimuma van.

xB
0 1
xA
1 0
19
Folyadék és gőzösszetétel szerinti tenziógörbék
Ideális folyadékelegy felett az össznyomás (össztenzió) lineárisan változik a
folyadékfázisban mért móltörttel. Ha gőznyomást a gőzfázis összetétele szerint
ábrázoljuk, az összefüggés ideális folyadékelegyek esetén sem lineáris:

o
P A o
PB

0 xB 1
x’B

20
 Konovalov I. törvénye
Vizsgáljuk meg, milyen összetétel tartozik egy adott tenzióhoz a folyadék- és a
gőzfázisban!

Az ábra szerint az „A” komponens

o
P A
illékonyabb, mint a „B” komponens.
(Nagyobb a tenziója.)

o
PB
A folyadékfázisban a „B” kompo-
nensből több van, mint a gőz-
fázisban.

A gőzfázisban az „A” komponensből

több van, mint a folyadékfázisban.
0 1
x’B xB
Folyadékfázis Konovalov I. törvénye:
Gőzfázis
összetétele összetétele A gőzfázis az illékonyabb
komponensben dúsabb, mint a vele
egyensúlyban lévő folyadékfázis.
21
 Reális folyadékelegyek tenziógörbéi
o o L o
P A
L P
A V
L P
A L
L
o o o
V P
B
V P
B
V
V
PB

0 0 xe 0 xe
1 1 1
x’B xB x’B xB x’B xB

A reális folyadékelegyek három típusának megfelelően három tenziógörbe van.

A középső és a jobboldali tenziódiagramoknak van egy olyan pontja, ahol a
folyadékfázisnak és a gőzfázisnak azonos az összetétele. Az ilyen összetételű
folyadékelegyet azeotrópos elegynek nevezzük.

Konovalov II. törvénye:

Az azeortópos összetételű folyadékelegyek változatlan
összetétellel párolognak. 22
 A folyadékelegyek forráspontgörbéi
Folyadékelegyekkel való munka során p
jellemzően nem a hőmérséklet állandó,
hanem a folyadékelegy feletti nyomás. Pl. L
desztilláció során forrásig melegítjük az
elegyet, miközben a külső nyomás nem V
változik.
Forrás értelmezése folyadékelegyekre: A
folyadékelegyek akkor forr, ha a parciális
tenziók összege eléri a folyadékelegy feletti
nyomást. 0 xA
xB 1
A felső ábrán egy ideális folyadékelegy 1 0
tenziógörbéje, az alsó ábrán pedig ugyan T
annak a folyadékelegynek a forrás-
pontgörbéje látható.
V
A forráspontgörbén a folyadékelegy és a
gőzfázis összetételének függvényében L
ábrázoljuk az elegy forráspontját (állandó
nyomáson.)
A forráspontgörbe még ideális folyadék-
elegyek esetén sem lineáris.
0 xA
xB 123
1 0
 A forráspontgörbe értelmezése
T
Gőz A kétfázisú terület értelmezése
V
T
L Gőz
V
Folyadék T1
L

Folyadék
0 xB
xA 1
1 0
A forráspontdiagramon a vaporgörbe feletti xAgőz xA xAfoly.
terület minden pontjában az elegy gőz
B A
x
halmazállapotú.
A forráspontdiagramon a likviduszgörbe Melegítsük az xA összetételű
alatti terület minden pontjában az elegy folyadékelegyet T1 hőmérsékletre!
folyadék halmazállapotú.
Ekkor szétválik egy xAfoly össze-
A likvidusz- és a vaporgörbe között az elegy tételű folydékfázisra és egy xAgőz
egy gőz- és egy folyadékfázisra válik szét. összetételű gőzfázisra.
Ez tehát kétfázisú terület. 24
 A forráspontgörbe értelmezése
T 1 T
. Gőz Gőz
V V
T1
T1

Folyadék
Folyadék
L L
2.

xA1 B xA2 xA1

B xA2 A A
xA xA

Induljunk ki az 1. pontból. A gőzelegy Induljunk ki a 2. pontból. A folyadékelegy

összetétele xA1. Hűtés során a összetétele xA1. Melegítés során a
vaporgörbe T1 hőmérsékletén a gőz likviduszgörbe T1 hőmérsékletén a
elkezd kondenzálódni. A folyadék elkezd forrni. A távozó gőzelegy
lekondenzálódott folyadékelegy összetétele xA2.
összetétele xA2. A forrás során az alacsonyabb forráspontú
A kondenzáció során a magasabb (illékonyabb) komponensből több párolgott
forráspontú (kevésbé illékony) el, így a gőz az illékonyabb komponensben
komponensből több kondenzálódott le, dúsult.
így a folyadék a kevésbé illékony 25
komponensben dúsult.
 A reális folyadékelegyek tenzió- és forráspontgörbéi

o o L o
PA
L
P
A V L P
A L
o o L o
V P B
V P B V
V P B

0 0 xe 0 xe
1 1 1
x’B xB x’B xB x’B xB

V TB V V

TA L V
TB TA L TB
V L
TA L
L

0 1 0 xe 1 0 xe 1
x’B xB
x’B xB x’B xB 26
Az egyszerű desztilláció
A folyadékelegyből egyes komponensei
eltérő mértékben párolognak.
A folyadékelegyből forrás közben az
alacsonyabb forráspontú (illékonyabb)
komponensből több távozik el. Így a
lecsepegő desztillátum az illékonyabb
komponensben lesz dúsabb.
Az egyszerű desztilláció során nem
lesz teljes szétválasztás. Csak annyi
történik, hogy a desztillátum az
illékonyabb komponenesben, míg a
desztillációs maradék a kevésbé
illékony komponensben lesz dúsabb.

27
A frakcionált desztilláció
A desztilláció hatásosságát, vagyis a tökéletesebb
szétválasztását úgy lehet növelni, hogy a távozó
gőzök egy részét lekondenzáltatjuk és
visszavetetjük. A távozó gőzök egy részének
kondenzáltatását deflegmációnak nevezzük.

Ekkor, a deflegmálás során gőzökből a magasabb

forráspontú, tehát kevésbé illékony komponensek
fognak nagyobb mértékben lecsapódni, az
illékonyabb komponens pedig gőz formában
távozik az elpárologtató térből. Így a desztillátum
lényegesen tisztább lesz.

28
 A rektifikáló oszlop működése
A fölfelé szálló gőzök a buboréksapka miatt

Magasabb forráspontú komponens

Alacsonyabb forráspontú komponens
belebuborékolnak a tányéron lévő folyadékba.
Részen lekondenzálnak, ekkor hőt adnak le, és
ezáltal forrásban tartják a tányéron lévő
folyadékot. Ekkor az illékonyabb komponens
nagyobb mértékben párolog, a gőzök az
alacsonyabb forráspontú komponensben
dúsulnak.

A visszamaradó folya-
dék a magasabb for-
ráspontú komponens-
ben dúsul, és a túl-
folyón keresztül egy
alacsonyabb tányérra
folyik vissza.

Ipari mértetekben a több-

komponensű folyadékelegyek
szétválasztására a rektifikáló
oszlopot használnak.
29
 A frakcionált desztilláció termékei
illéko-
nyabb

V TB V V

TA L V
TB TA L TB
V L
TA L
L

kevésbé 0 1 0 xe 1 0 xe 1
x’B xB
illékony x’B xB x’B xB

„A” komponens
Fej- „A” komponens Azeotrópos elegy vagy
termék
„B” komponens

„A” komponens
Fenék- „B” komponens Azeotrópos elegy
vagy
termék „B” komponens

30
 A kíméletes desztillációk
Vannak olyan folyadékelegyek, melyek a légköri nyomáshoz tartozó forrásponton
elbomlanak. Ezért ezeket csak alacsonyabb hőmérsékleten lehet desztillálni.
A forráspont csökkentésének egyik lehetősége, hogy csökkentsük a folyadék
felett a nyomást, vagyis vákuumdesztillációt hajtunk végre.

A kíméletes desztillációnak másik módja a vízgőzdesztilláció.

A vízgőzdesztilláció alkalmazásának egyik feltétele, hogy kinyerni kívánt
komponens ne elegyedjen a vízzel. Ilyenkor a desztillálandó elegybe vízgőzt
vezetünk. Az elegy akkor forr, ha a vízgőz és az értékes komponens gőznyomása
együtt éri el a légköri nyomást.
Azok az anyagok választhatók el így gazdaságosan, melyeknek nagy a moláris
tömege.

31