Kromatográfia alkalmazása a környezettudományokban, kapillárisokkal való

összefüggés

A kromatográfia leegyszerűsítve egy szétválasztási módszer. A technika lényege, hogy egy az

ún. mozgó (mobil) fázisban más néven eluensben a vizsgálni kívánt mintát egy ún. álló
(statikus) fázison hajtják át, melynek során a vizsgálandó anyag elválik a minta többi
komponensétől. Ez az elválás alapulhat oldódáson, adszorpción (megkötődés), a részecskék
töltéskülönbségén, a részecskeméret szerinti elválasztáson, illetve specifikus
biológiai/biokémiai kölcsönhatásokon.

A módszert két alapvető célra használjuk:

 Preparatív: Az elválasztott vegyületek további feldolgozása, azaz egy tisztítási
művelet.
 Analitikai: Az analit (vagyis a kimutatandó vagy mérendő komponens) relatív
arányának meghatározása a keverékben.
 A két cél nem zárja ki egymást.

A mozgófázisban a komponensek eltérő sebességgel haladnak, így egymástól elválnak. Minél

erősebb a vizsgálandó komponens kölcsönhatása az állófázissal, az annál lassabban képes
együtt haladni a mozgófázissal, ugyanis az állófázisnak visszatartása (retenciója) van. Az
állófázis végén/fölött elhelyezett érzékelő (detektor) jelzi a komponenseket valamely fizikai
vagy kémiai tulajdonságuk mérésével. A detektor által előállított jel (kromatogram)
kiértékelése teszi lehetővé az elválasztott komponensek minőségi és mennyiségi analízisét.

A kromatográfiás módszereket feloszthatjuk az áramló fázis szerint:

Álló fázis
Áramló fázis
Szilárd anyag Folyadék
Gáz Gáz-szilárd kromatográfia (GSC) Gáz-folyadék kromatográfia (GLS)
Folyadék-szilárd kromatográfia
(LSC)
Folyadék-folyadék kromatográfia
Ioncserés kromatográfia (IC)
Folyadék (LLC)
Papírkromatográfia (PC)
Vékonyréteg-kromatográfia (TLC)
Gélkromatográfia (SEC, GPC)
Szuperkritiku Szuperkritikus fluid kromatográfia
s fluidum (SFC)

Tovább csoportosítható a mozgó fázis mozgását biztosító hajtóerő fajtája szerint:

 kapilláris erő okozta mozgófázis áramoltatás (Jellemző a planáris, azaz síkbeli
kromatográfiás módszerekre.)
 kényszeráramlású mozgófázis áramoltatás nyomáskülönbség hatására (A legtöbb
kromatográfiás módszer ilyen.)
 elektromos feszültség hatására (pl. Kapilláris elektrokromatográfia (CEC)).

Gázkromatográfia (GC):
A GC-ben a mozgófázis gáznemű anyag (vivőgáz), mely az állófázist tartalmazó oszlopon
(kolonna) áramlik keresztül. Az eljárás olyan anyagok, illetve származékaik esetében
alkalmazható, melyek az adott hőmérsékleten elpárolognak. A mintát, amely
szobahőmérsékleten leggyakrabban folyadék, hirtelen elpárologtatva a kolonnára juttatjuk,
melyet olyan hőmérsékletre melegítünk, hogy a minta az analízis teljes időtartama alatt
gáz-/gőz-halmazállapotú legyen. A vivőgáz szabályozott áramlási sebességgel vagy
nyomással áramlik át előbb az oszlopon, majd a detektoron. A vivőgáz nagynyomású
palackból nyomáscsökkentőn és tisztítón keresztül jut a készülékbe.

A GC elválasztást végző része a kolonna, amely a kromatográf belsejében, egy fűthető térben
helyezkedik el. Típusát tekintve a kolonna lehet kapilláris oszlop és töltött oszlop.

A kapilláris kolonna igen vékony kvarccső, melynek belső falát ún. megosztófolyadék
(folyadékfilm) von be, melynek döntő szerepe van az elválasztásban. A töltött oszlop üvegből
vagy fémből készül, megfelelő szemcseméretű porózus polimert, vagy megosztófolyadékkal
impregnált szilárd adszorbenst (hordozót) tartalmaz. A GC-ban alkalmazott szilárd
adszorbensekkel szemben támasztott követelmény az egyenletes szemcseméret, a kellő
mechanikai szilárdság és a nagy fajlagos felület. Anyagát tekintve jó adszorbens lehet az aktív
szén, az alumínium-oxid, a szilikagél illetve néhány szerves polimer (pl.: akrilsav-poliészter).
A GC-s elválasztás adszorpciós, megoszlásos vagy méretkizárásos folyamatokon alapul.

A GC széles körben alkalmazható analitikai módszer, mely termikusan stabil, illékony,

szerves és szervetlen vegyületek elválasztására szolgáló eljárás. Kiválóan alkalmas többek
között szénhidrogének és származékainak, kozmetikumok adalékanyagainak, élelmiszerek
aromaanyagainak, gyógyszerek összetételének, növényvédőszerek és maradékainak,
környezetszennyező anyagoknak a meghatározására. Előnyei közé tartozik a hatékonysága,
szelektivitása, kicsiny mintaigénye, egyszerűsége, továbbá, hogy az elválasztás során a
mintakomponensek nem roncsolódnak, így akár kapcsolt technikával (pl. gázkromatográf-
tömegspektrométer) az analízis tovább folytatható.

Folyadékkromatográfia (LC):
Az LC-s elválasztási technikában a mozgófázis folyadék, mely az állófázist tartalmazó
oszlopon áramlik keresztül. Az elválasztás többnyire szobahőmérsékleten is megvalósítható,
így az eljárás nagy molekulatömegű, hőérzékeny anyagok esetében is alkalmazható. További
előnyt jelent, hogy az eluens összetétele széles határok között változtatható. Az LC főleg
adszorpciós, megoszlásos, ioncserés, méretkizárásos folyamatokon, illetve sztereokémiai
kölcsönhatásokon alapul.

Az LC egyik fajtája a vékonyréteg-kromatográfia (TLC), amely során a vizsgálandó

anyagok oldatait folyadék halmazállapotú mozgófázis segítségével vándoroltatjuk az
állófázist képező vékonyrétegen. Az állófázis egy üveg-, fém- vagy műanyaghordozón
vékony rétegben, egyenletesen szétterített szilárd adszorbens, amelyre folyadékfázis is (pl.:
paraffin, szilikonolaj) felvihető (impregnálás). Ennek köszönhetően az elválasztás
folyamatában az adszorpció vagy az oldékonysági megoszlás dominál. A mintafelvitelt
követően a lemezt a mozgófázist tartalmazó kromatografáló kamrába (futtató kád) helyezzük
úgy, hogy a foltok illetve sávok a futtatószer szintje fölé kerüljenek.

Szabadáramlásos vékonyréteg-kromatográfia során a mozgófázis a kapilláris erő

segítségével halad a rétegen a mintakomponensekkel együtt. Maga a kapilláris jelenség a
folyadék és az azt körülvevő cső közötti intermolekuláris erők miatt lép fel. Ha a cső átmérője
elegendően kicsi, akkor a felületi feszültség, valamint a folyadék és a cső közötti adhéziós
erők együttes hatása felemeli a folyadékot a gravitáció ellenében. Itt a kapilláris emelkedés
azért következik be, mert a folyadék és az álló fázis anyagának részecskéi között nagyobb a
vonzóerő, mint az azonos folyadék molekulák között. Miután a mozgófázis megfelelő
hosszúságú utat tett meg a lemezen, a lemezt kiemeljük a futtató kádból és megszárítjuk. Ezt
követően az előhívás után - mely többféle technikával elvégezhető pl. fény hatására vagy
különféle reagensekkel – a vékonyrétegek kiértékelése következhet.

Szuperkritikus fluid kromatográfia (SFC)

Az SFC a kromatográfia azon ága, amely egyesíti magában a folyadék- és gázkromatográfia
előnyeit. A szuperkritikus anyagi állapot valójában nem halmazállapot. Egy anyag akkor kerül
ebbe az állapotba, ha hőmérséklete és nyomása egyszerre nagyobb az adott anyag kritikus
értékeinél (kritikus hőmérséklet, kritikus nyomás). Szuperkritikus állapotban a folyadékok
gázszerűek és a gázok folyadékszerűek, vagyis az anyagok tulajdonságai a folyadék- és gáz
állapotra „egyszerre” jellemzőek. Ezen tulajdonságok következtében a szuperkritikus fluidum,
mint eluens a nagyobb méretű és a nem illékony molekuláknak is kiváló oldószere, továbbá a
folyadékokhoz mérten nagy diffúziós együttható miatt sokkal gyorsabb és nagyobb
hatékonyságú az elválasztás, mint az LC-ben. A nyomás növelésével a szuperkritikus fluidum
sűrűsége és oldóképessége növekszik, ami javítja az elválasztás hatékonyságát.

forrásjegyzék:
- Lévai Tibor: Analitika II. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2006.
- Földvári István, Dr. Kerényi Ervin, Szepesy László, Vámosné dr. Vigyázó Lilly:
Kromatográfia Műszaki Könyvkiadó 1959.
- Dr. Horváth Márk: Műszeres környezetanalitika Fogalomtár I. Szent István Egyetemi Kiadó
Nonprofit Kft. 2019.
- http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/kemia7/www/ch07.html
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Kromatogr%C3%A1fia
- http://em.sapientia.siculorum.ro/pdf/oktatasi%20segedanyagok/01%20Elelmiszer
%20hamisitas%20eloadas/05%20Hamisitas%20Kromatografia%20Elvi%20Alapjai.pdf
- https://sites.google.com/site/folyadekkromatografia1/a-folyadekkromatografiarol-altalanosan
- https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0016_16_gyogyszereszi%20kemia
%202%20gyakorlati%20praktikum/ch04.html

Tanárnő megjegyzése:
„A HPLC-t kicsit hiányolom, bár utal rá! Gyakorlati jelentősége talán nagyobb, mint a VRK-
nak!”
Kiegészítés:
HPLC-Nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia
A HPLC készülékek használata során nagy nyomáson kényszerítjük át a mozgófázist a kis
szemcseméretű állófázison, ahol megtörténik az elválasztás. A rendszerben uralkodó
nyomásesés, valamint az elválasztás hatékonysága az alkalmazott álló- és mozgófázis
minőségének a függvénye. A hagyományos HPLC készülékek legfeljebb 400 bar, míg a
korszerűbbek akár 1200-1500 bar nyomásesés mellett is üzemeltethetők.
http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/kemia7/www/ch07s03.html