A csáktornyai és a szlavón kamarai adminisztráció 299

udvarnak a területek megszerzésének jogi szempontból kikezdhetetlen elren­

dezése, de a magyar rendek akkor jártak volna el körültekintően, ha az ország­
gyűlésen kikötötték volna a szóbanforgó területek jövedelmének a Magyar
Kamarától való elidegeníthetetlenségét is. Mert a pénz volt ebben az ügyben
a lényeg, s hogy mennyire, azt az is mutatja, hogy 1693-ban az Udvari K a m a r a
e javak tulajdonjogát (proprietas) kívánja megszerezni a grazi kamara részére,
hogy az tovább eladhassa a tengerparti javakat, tekintettel ,,a jelenlegi állami
költségekre és a háborúk hatalmas kiadásaira. 3 7
Ez u t á n az időpont u t á n (1692) a tengerparti volt fiskális javakat ki is
vonhatjuk a magyar kamarai igazgatásra vonatkozó figyelem köréből. Kicsit
előreszaladva a muraközi adminisztráció történetében, megemlítjük, hogy az
ottani adminisztrátor Nagy György 1694-ben bekövetkezett halála 1694-ben
,,jure perennali" adta el az uralkodó a csáktornyai teljes uradalmat (Zrínyi
Miklós és P é t e r része együtt) gr. Turinetti marchese de Prie-nek, amelyet ő az
az 1700-as évek elején a grazi kamarával egy istriai birtokra cserélt. Érdemes
megjegyezni, hogy nem sokáig volt az uradalom a grazi kamaránál; „jure per-
petuo" gr. Althanhoz került. 38
Visszatérve a csáktornyai adminisztráció 1686—1694 közötti befejező
korszakához, megállapítható, hogy ez a neoacquistica-kor lázában telt el,
az itteni adminisztrátor állandó versengésében a területekért, nagyobb illeté­
kességi körért a budai kamarai felügyelőséggel. A töröktől folyamatosan visz-
szahódított területek déli irányú növekedésével kell számolnunk az ottani új
igazgatási szerv, a szlavón adminisztráció megszilárdulásával, terebélyesedé­
sével.
A horvátországi Zrínyi—Frangepán birtokok zömének eladása u t á n a
csáktornyait kevésbé jogosan nevezték h o r v á t adminisztrációnak, illetve csak
annyiban, amennyiben egyre több visszafoglalt horvát-szlavón területet kap­
csoltak hozzá. 39 Terjeszkedett északra is, a Dunántúl déli vidékein Zalában,
Baranyában, Somogyban, Tolnában, aszerint, hogyan osztozott a budai k a m a ­
rai felügyelőséggel a visszafoglalt vidéken. Hivatalos címe többek között
„administrator bonorum Insulano-fiscalium et aliorum neoacquisitorum" (1694). 40
A Dráva—Száva közének, Szlavóniának visszafoglalása (1686—1687)
után a pusztulásból éppen felocsúdott területeken 4 1 megjelentek a sereghajtó
37
Eddig Rigoni báró bérelte (1685-től) a tengerparti javakat (vö. Ben. res. 1684.
dec. 17. és itt a 33. jegyzettel), de ő elhalálozván, don. Livio Odeschalchi herceg meg
akarta venni azokat, valamint a Zrínyi Ádám halálával a kincstárra szállottakat is. Persze,
az igazi ok: ,,Et siquidem S(ua) Maiestas resolvisset, praetacta bona Maritima Fiscalia
ad praesentes necessitates publicas et immenses obversantium trium bellorum s u m p t u s ,
melíori, quo fieri poterit, modo divendenda esse." Ben. res. 1693. márc. 8. — További
adat Odeschalchi herceghez: 1698. dec, 11-én Lipót a Szerémséget adományozta neki.
Palugyay 216.
38
U. et C. fasc. 3. no. 7. Conscriptio dominy Csáktornyensis seu totius insulae
Muraköz,
39
1720.
Hogy melyik korszakban mely területek jelentették Horvátországot, Szlavó­
niát, Dalmáciát és hova tartoztak, — e kérdés bonyolultságát megfelelően érzékelteti
néhány — általunk a többi közül kiragadott — m ű : Palugyay; Bécsi Emil: Magyarország
közjoga a mint 1848-ig s 1848-ban fennállott. Buda-Pest, 1861.; Bónis—Degré—Varga:
A magyar bírósági szervezet és perjog története. Soksz. (Levéltári szakmai továbbképzés.
Felsőfok. 13.) Bp. 1961.
40
41
Liber resolutionum 1694. 20. köt. fol. 245.
1687-ben Tolna, Baranya, Verőce, Szerem, Pozsega vármegyékben (a katonai
végvidéket is ideszámítva) 120.000 lakos élt, 734 keresztény és 84 török puszta volt.
Palugyay 215.