Radnóti Miklós (1909-1944)

Idill és tragikum Radnóti Miklós eclogaköltészetében

Radnóti Miklós Budapesten, egy zsidó családban született. Életét jelentősen befolyásolta az a tény, hogy
születésekor édesanyját és ikertestvérét elveszítette. Erre a traumára utal az Ikrek hava című prózai munkája.
Az utolsó éveiben a magyar társadalom elutasította Radnóti Miklóst zsidó mivolta miatt, de ő a verseiben
nagyon erősen hangsúlyozza magyarságát.
Költészete keveredik az Avantgárd és Expresszionista témákkal, egy új klasszicista stílusban, melyre jó
példa az Elégia. Szintén említésre méltó a romantikus szerelmi költészete is. Néhány korai versét a rövid
életű Haladás című folyóiratban is közzétették.Szegeden tanul magyar-francia szakon (Pestre nem veszik fel
a numerus clausus miatt). A zsidótörvények miatt nem taníthat, ezért magántanár. Rengeteg műfordítása je-
lent meg. 1935-ben vette feleségül Gyarmati Fannit, akivel a házassága rendkívül boldog volt. Radnóti
Miklós 1943-ban tért át a katolikus vallásra, mely abban az időben számos zsidó származású íróra jellemző
volt az antiszemitizmus miatt.
A 40-es évek elején Radnóti Miklóst besorozták a Magyar Hadseregbe. 1944. augusztusában Josip Tito által
vezetett jugoszláv partizánok Radnóti csoportját, a 3200 főből álló magyar zsidó csoportot kénysz-
ermenetelésre kényszerítették Magyarország középső része irányába. A menetelés során az emberek több-
sége meghalt, köztük Radnóti Miklós is. Radnóti Miklós túl gyenge volt már a menetelés folytatásához, ezért
tarkón lőtték, és bedobták egy tömegsírba Abda közelében.Radnóti Miklós kabátjának első zsebében meg-
találták a kis noteszét, melybe utolsó lírai és szívbemarkoló verseit írta (Bori notesz).

Radnóti Hitler hatalomra jutása után már tudta, hogy halálra ítélt. Magyarországon a sorsa egyre inkább
megpecsételődött. Mégsem zuhant teljes pesszimizmusba. Ennek a lelki erőnek legerősebb támasza az igaz
szerelem, az otthon idillje, és a kert békéje. Ezek adtak erőt az embertelenségben, hogy konokul küzdjön a
túlélésért a legreménytelenebb helyzetben is.

A haláltudat, az életöröm egyszerre vannak jelen az életében, és az utolsó évek költészetében is. A költő
igazi szenvedés története a háború éveiben kezdődött el a munkaszolgálattal. Majd a szerbiai Bor városka
koncentrációs táborába hurcolják. A táborban viszonylag elviselhető körülmények uralkodnak, így a nyári hó-
napokban a költő megőrizte életkedvét, a rabságban halhatatlan remekművek születtek. A versit egy kockás
kis füzetbe írja bele, aminek a másolatát Szalai Sándornak adta át. Amikor a németek a szovjet csapatok
közeledtére elindítják az erőltetett menetet Németország felé, Radnóti az első turnussal indult el. Abdánál az
elgyötört foglyokat agyon lövik, köztük Radnótit is. Az útja során még megírja a Razgeldicákat abba kockás
füzetbe, amiben a táborban is irogatott. 1946 nyarán a tömegsírokat kihantolják és a költő viharkabátjának a
zsebében megtalálták a Bori noteszt.

Az ekloga
ókori eredetű műfaj, párbeszédes vagy monologikus forma
● szereplők: pásztorok
● helyszín: berek, idealizált természeti táj
● hexameteres versforma
● görög képviselője: Theokritosz
● Vergiliustól ered
● Pásztori költemény
● Ábrázolási módja: idill
● Párbeszédes (gyakran)

Radnóti Miklós összesen 8 eklogát írt. Ebből a 6. nincs meg (vagy legalább is nem ekloga címmel). Radnóti
fordított Vergiliustól, és kedvelte is az ókori római költőt. Radnóti Miklós költészetében válik az ekloga az
életmű reprezentatív műfajává, kifejezve a személyes sors, a költői feladat, a társadalmi-politikai helyzet leg-
fontosabb problémáit. Hasonlóképpen jelenik meg Radnótinál is ez a műfaj, a klasszikus latin szövegekre
való rájátszásként. A különbség, hogy Radnótinál a személyes lét fenyegetettsége, az erőszak és a szenvedés
is megjelenik. Tehát az idill és a tragikum együtt szólal meg ezekben a versekben.
1. Az Első ecloga 1938-ban született. A versben a Pásztor és a Költő beszélnek. A pásztor érdeklődik a
világról, de a költő csak rossz és szomorú híreket tud mondani
2. A Második eclogában a Repülő és a Költő beszélnek. A repülő is szenvedi a háborút, mert szenved a
bombázó szerepében. A Költő is szenved a háború miatt.
3. A Harmadik eclogában az elkeseredettség fokozódik. Ez a vers már nem is párbeszédes. A költő meg-
megszólítja pásztori múzsáját, és hangot ad elkeseredettségének, fájdalmainak, vágyainak.
4. Negyedik eclogát szokták a legtöbbször kiemelni. Ebben a párbeszéd a Költő és a Hang között zajlik. A
költő szabadságvágya szólal meg a versben, és az emberi lét tragikuma ellen tiltakozik. A Hang bíztatja,
de a Költő úgy érzi, a rabságból csak a halál válthatja meg. Ez a gondolat válik meghatározóvá Radnóti
utolsó korszakában.
5. A Hetedik ecloga az utolsó előtti a ciklusban. Szintén nem párbeszédes vers. Inkább egy gondolatfolyam
versszakokra bontva. A láger borzalmait, az otthon iránti vágyat írja meg ebben a műben, s mindezt a
végső elkeseredés hatja át.
6. A Nyolcadik ecloga a ciklus utolsó darabja, 1944 augusztusában keletkezett. Benne az ószövetségi
Náhum prófétát idézi meg a költő. Ennek megfelelően archaizáló beszéd jellemzi. Ezen a ponton
eleveníti fel Radnóti a váteszköltői hagyomány. A vers vége egy békés, emberhez méltóbb jövőbe tekint

A bori notesz első darabja a Hetedik ecloga, amely a tábori este harmóniáját festi meg tökéletesre formált
hexameterekben. A vergiliusi eklogák világát idézi a versforma, az antikizáló, szinte homéroszi versnyelv és
a vershelyzet: az éjszaka törékeny békéje, melyet a háborús (tábori) valóság látványa veszélyeztet. Az antik
műfajra szintén jellemző párbeszédhelyzetet a vers episztolajellege teremti meg: a lírai én hitvesének számol
be lágerbeli életéről. A vers első két szakaszában egymást érik a neki szóló megszólítások („Látod-e”
„Mondd”) és kérdések. A harmadik versszak ars poétikus hasonlata – a Tétova ódához hasonlóan – a
homályban tapogatózó versírást a költő életének hasonlataként értelmezi. Az ezt követő sorokban háttérbe
húzódik a kedves alakja, a sorsközösségben élő foglyok és visszataszító környezetük leírása következik, az
embertelen viszonyok éles ellentétben állnak a költemény formai harmóniájával. A társak álomba merülnek,
a költő magányában hangzik el az utolsó sor megrendító vallomása: „nem tudok én meghalni se, élni se
nélküled immár”. A Nyolcadik eclogában a költő Náhum prófétával folytat párbeszédet. A műben az antik
műfaj elemei a biblikus prófétai hagyománnyal és a vátesz(próféta) romantikus költői szerepével ötvöződ-
nek. A Hetedik ecloga nyugalmával szemben e vers expresszionista képeiben a düh és a megélt borzalmak
jelennek meg.

Radnóti első eklogáját 1938-ban írta meg. Párbeszédes (pásztor és a kötő beszélgetnek—>a másik énje, de
József Attila és Federico García Lorca is megjelenik benne) formában és hexameterben íródott(Vergiliusi
minta). Tavasz képe jelenik meg benne. Tavasz a csalfaságot mutatja be—>pusztítás, válság, háború. Egyik
felől idill, másik felől háború, fasizmus Erdőben és berekben játszódik. Tölgyhasonlat: költő magatartás: a
halálraítéltség tudatában is a halál pillanatáig új levelet hajtó, erős tölgyként kell élnie: ,,írok azért, s úgy élek
e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él….” : vagyis: a költő a halálraítéltség tudatában is teszi a dolgát.
A vers végén csendes, békés a hangulat. Az utolsó sor alliterációval zárul.

A hetedik eklogáját 1944-ben írta meg formailag monologikusan, de inkább parbeszédnek nevezhetjük,
címzettje: Fanni (,,nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”). Megszólítja őt a versében, mintha
ott lenne mellette, és megosztaná vele gondjait, érzelmeit Ez az eklogája eltér az eddigiektől. Elégikus, levél-
szerű lesz, egyoldalú párbeszéd. Hexameterben írta meg. Ellentétre épül az idill (haza) és a valóság (láger)
között. Itt már úgy lehet érezni, mintha a tábor lenne az otthona. Nyomorú sorsuk van az ott lévőknek.
Helyszín a láger (,,szögesdrót”, ,,barakk”).Hangulata elégikus, nosztalgikus, beletörődött. Keretes szerkezetű
a tábor és a haza között. A haza csak az 1.-2. versszakban jelenik meg. Minden versszak egy különállóan
képet épít fel, felépít egy önálló egységet. Tudatos önfegyelem is megjelenik benne, ez mutatja hogy a
körülmények ellenére is önmaguk tudtak maradni.