A folyadék- és ionháztartásról röviden

Date: 2019-02-21Author: Tankórterem0 Hozzászólások

A homeosztázis a belső környezet relatív állandóságát

jelenti, ami számos összetevőből áll.

 izovolémia (vízterek térfogatának állandósága)

 izoionia (sejtek ionösszetételének állandósága

 izozmózis (folyadékterek ozmotikus koncentrációjának állandósága)

 izohydria (sav-bázis egyensúly állandósága)

 izotermia (testhőmérséklet állandósága)

Izovolémia a vízterek állandósága. Testtömegünk kb. 50-60%-a víz, mely két

folyadéktérben helyezkedik el. Nagysága az életkorral és a tápláltsági állapottal
változik. Ha a szervezet víztartalma csökken dehidrációról, ha fokozódik
hiperhidrációról beszélünk.

Egészséges felnőtt víztartalma kb. a testsúly 50-60%-a.

 Intracelluláris folyadék – ICF 40%

Az intracelluláris tér a sejtek belső környezetét a sejtmag és a cytoplazma folyékony
állománya képezi. A sejten belüli, intracelluláris tér többfázisú diszperz rendszer. Az
első fázist a víz és a benne oldott ionok és kis molekulájú szerves anyagok képezik
(cukrok, aminosavak, egyéb metabolitok). A második fázist a kolloidális méretű
makro molekulák alkotják (fehérjék, nukleinsavak, homoglikánok). A cytoplazma
harmadik fázisát a zsírok és a glikogén képezi durva diszperz rendszer formájában. A
sejt belsejében folyó anyagcsere folyamatok eredményeként az intracelluláris tér pH-ja
gyengén savas (6,8 körüli). A sejten belüli térben főleg a K+ és H+ ionok, valamint a
foszfát és fehérje molekulák vannak túlsúlyban a sejten kívüli térhez képest.

 Extracelluláris folyadék – ECF: 20%

 Intravasalis folyadék – IVF 5%

 Intersticialis folyadék – ISF 15%.

Az extracelluláris tér a magasabb szinten szerveződött sejtek a külvilággal – a tüdő
alveolusai, a bőr hámsejtjei és a nyálkahártyák kivételével – csak a sejtek közötti
térben lévő folyadéktereken keresztül érintkeznek. Ezeket a folyadéktereket, mint
amilyen a szövetközti folyadék, a vérplazma, a nyirok, a csarnokvíz vagy a liquor,
összefoglalóan sejten kívüli, extracelluláris tereknek nevezzük. Legfőbb funkciója,
hogy biztosítja a sejtek működési feltételeit, odaszállítja a szükséges tápanyagokat,
szabályozó vegyületeket és elszállítja a bomlástermékeket. Ehhez szükséges a
keringési rendszer által biztosított folyadékáramlás és az összetétel viszonylagos
állandósága.

Az intra-és az extracelluláris tér közötti válaszfal a sejthártya, mely csak vizet enged át
szabadon, az intravazális, és az interstriciális tér között a kapilláris endothel
helyezkedik el, mely a vizet és az elektrolitokat szabadon átengedi, a fehérjét azonban
nem.

Normális körülmények között a folyadékfelvétel, és a folyadékveszteség közel

egyenlő. A folyadékfelvétel forrásai az ételekben, italokban lévő víz, és az anyagcsere
folyamatok során a szervezetben képződő víz. Folyadékvesztés történhet a bőrön át, a
tüdőn keresztül, a széklettel, és a vizelettel. Napi folyadék egyenleg: az egészséges
szervezet a folyadékfelvétel és leadás nagy változásait képes kompenzálni. Fiziológiás
feltételek között egy normál súlyú felnőtt vízforgalma 1500-3000 ml között van, az
alábbi összetételben.
 Bevitt folyadék / Felvétel (ml-ben) Leadott folyadék/ Leadás (ml-ben)

Ivott mennyiség: 1500 (500-3000) Vizelet: 1500 (600-3000)

Táplálék víztartalma: 1000 (500-1500) Perspiratio insensibilis: 900 (400-1000)

Endogén oxidációs víz: 100 (50-300) Széklet: 200 (50-200)

Összes felvétel: 2600 Összes leadás: 2600

Példa egy felnőtt ember napi folyadékegyenlegére

Napi folyadékszükséglet kiszámítása:

1. 100 ml/ttkg az első 10 kg-ra

2. 50 ml/ttkg a második 10 kg-ra

3. 20 ml/ttkg a testsúly maradékára

Bevitt folyadéknak minősül Leadott folyadéknak minősül

Orális bevitel (folyadékok, leves, főzelék,

Ürített vizelet mennyisége
lédús gyümölcsök)

Nasogastricus szondán keresztüli

Atonia, nasogastricus szondán keresztüli
folyadékbevitel (a tápszeren kívül az átmosó
ürülés
folyadék mennyisége is

Parenteralis folyadékpótlás (infúzió,

Hányás, hasmenés
transzfúzió, parenteralis gyógyszerelés)

Vérzés- váladékozás (kötésekben lévő

váladék mennyisége is!)

Hemodialízis során ürített folyadék

Draineken történő váladékozás

Légutakból leszívott váladék mennyisége,

köpet (ha történt fiziológiás sóoldatos
öblítés, akkor annak a mennyisége
kivonandó)

Kilélegzett levegő páratartalma

Izzadás– átlagos ember esetén fiziológiásan

napi 400-600 ml, (lázas beteg többet izzad)

Izozmózis az ozmotikus koncentráció állandósága 290-300 mosmol/l. Ha egy

szemipermeabilis hártya két oldalán különböző koncentrációjú oldat van, akkor a
koncentrációkülönbség az oldószer diffúziójával csökkenhet, vagyis megindul az
oldószer áramlása a hígabb oldat felől a töményebb felé, mindaddig, míg a
koncentrációk ki nem egyenlítődnek. Ez a jelenség az ozmózis. Az oldószeráramlását
megakadályozhatjuk, ha a tömény oldatra nyomást gyakorolunk. Azt a nyomást, mely
megakadályozza az oldószer áramlását, ozmózisnyomásnak nevezzük. Azokat az
oldatokat, melyek ozmotikus aktivitása a széruméval azonosak izotóniás oldatnak, az
annál alacsonyabbakat hipotóniás, a magasabb ozmotikus aktivitásúakat hipertóniás
oldatnak nevezzük. Az ozmotikus aktivitás az oldatok ozmotikus tulajdonságainak
összehasonlítására szolgáló fizikai mennyiség.

Izoionia az ionegyensúly a sejtek és az extracelluláris tér között.

Ion koncentráció (mmol/l) Intracelluláris tér Extracelluláris tér

Na+ 15 140-145

K+ 150 4-4. 5

Ca2+ változó 2.2

Cl– 3 110

HCO3– 10 28

17 (plazma)
Fehérje 65 4 (interstricium)

Foszfát 100 2

Az extracelluláris tér fő kationja a nátrium (Na). Az ozmolaritás 90%-át a nátrium, és a

hozzá kapcsolódó anionok adják, ezért a Na koncentráció emelkedése hiperozmózist,
csökkenése hipozmózist eredményez. Az interstriciális folyadék összetétele a
plazmáéval közel azonos, de sokkal kevesebb fehérjét tartalmaz.

Transzcelluláris folyadék (mirigyváladékok, liquor, csarnokvíz): mennyisége

egészséges egyénnél elhanyagolható. E folyadéktér jelentősége kóros körülmények
között nő meg, ha a visszaszívódás elmarad (hányás, hasmenés, sipolyok, drének), és
így hatalmas folyadékveszteség történhet (napi 8 l emésztőnedv). Az intracelluláris
folyadék fő összetevője a kálium.

A folyadék- és elektrolit forgalom szabályozása

Az izozmózis és az izovolémia két egymással kapcsolatban lévő szabályozó rendszer,

a volumenreguláció, és az ozmoreguláció eredménye. Az ozmoreguláció a vízterek
ozmotikus koncentrációját, a volumenreguláció a térfogatát szabályozza. A
szabályozás végrehajtó szerve a vese.

Ozmoreguláció: az állandóság biztosítása az oldószer, a víz mennyiségének

változtatásával történik, változatlan oldott anyag készlet mellett. Ozmoreguláció során
jelentős térfogatváltozások keletkeznek, melyeket később a volumenreguláció egyenlít
ki.

A vízleadás szabályozása úgy valósul meg, hogy a vese a szükségleteknek megfelelő

mennyiségű vizet választ ki. Ezen kívül mindig létrejön a tüdőn és a bőrön át,
párolgással történő vízleadás is (perspiratio inszenzibilis), melynek mennyisége ~ 900
ml.

A vese vízleadásának fő irányítója az ADH, termelődésének ingere a hiperozmózis,

hypernatraemia. Hiperozmózis esetén fokozódik az ADH elválasztása, fokozódik a
vízvisszaszívás a vesében, kevés koncentrált vizelet ürül. Hipozmózis esetén az ADH
szekréciója megszűnik, sok vizelet választódik ki.
A vízfelvétel szabályozása: a szomjúságérzés befolyásolja, melynek központja szintén
a hypothalamusban van. Szomjúságérzést vált ki a hiperozmózis, hypovolaemia, és a
száj szárazsága.

Az ozmolaritás zavara először mindig az EC térben jön létre, mert ezek érintkeznek
közvetlenül a külvilággal. Az ozmoreguláció gyors folyamat.

Volumenreguláció: a szabályozást vérkeringési és hormonális tényezők biztosítják,

cél a normális vértérfogat fenntartása. Hypervolaemia esetén a vérnyomás, és a
perctérfogat nő, valamint a pitvarokban lévő baroreceptorok útján kiváltott reflex
fokozza a glomerulusfiltrációt, a diurézis nő. Az EC tér térfogata a Na koncentrációtól
függ, annál több izotóniás sóoldat helyezkedik el az EC térben, minél több nátriumot
tartalmaz a szervezet.

A Na felvételt az ízérzés szabályozza, ami nem pontos. Leadását az aldoszteron

irányítja, mely termelődésének ingere a hypovolaemia (renin-angiotenzin-aldoszteron
rendszer). Az aldoszteron a vese disztális tubulusaiban fokozza a nátrium
visszaszívását, a vizelet mennyisége csökken. A volumenreguláció lassúbb folyamat,
normálisan az ozmoregulációval egy irányba hatnak.

A vízforgalom zavarai: ha a szervezet vizet tart vissza, a testnedvek ozmotikus

nyomása csökken, és fordítva. A vízforgalom szabályozó mechanizmusok beindulnak.
Egyszeri nagyobb vízfelvétel hypozmotikus hypervolaemiát hoz létre, ami normál
körülmények között 4-5 óra után visszaáll az eredeti állapotra. Rövid ideig tartó
szomjazás hatására hyperozmotizmus és hypovolaemia jön létre, a vese vizet tart
vissza. Tartós szomjazásnál a vese még maximális vízvisszatartással sem tudja a
szervezet víztartalmát fenntartani. Ezt 8-10 napig lehet élve kibírni. A vízforgalom
elsődleges zavarai a vízfelvétel tartós korlátozottsága, a szabályozó mechanizmusok
vagy a veseműködés zavarainál jöhetnek létre, másodlagos zavarai az elektrolit sav-
bázis forgalom zavaraihoz társulnak.
A folyadékfelvétel akadályozottságának okai: vízhiány, folyadékfelvételt és
felszívódást akadályozó betegségek, szomjúságérzés jelzésének képtelensége (pl:
csecsemő), és szomjúságérzés csökkenése. A vízkiválasztás zavarai lehetnek
vízretenció (ADH szekréció vízfelvételt követő csökkenése elmarad) és vízvesztés
(ADH hiányában nagy mennyiségű vizeletet ürít a vese).

Folyadéktartalom alapján megkülönböztetünk

dehidrációs és hyperhidrációs zavarokat.

Dehidrációs állapotok: Folyadékvesztés> folyadék felvétel

Általános tünetek: szomjúság, gyengeségérzés, csökkent bőrturgor, száraz

nyálkahártya, üres juguláris vénák, oligo-anuria, Htk-hőmérséklet emelkedés,
tachycardia, hipotónia, alacsony CVP. Súlyos zavarnál: nyugtalanság, zavartság,
görcsök, kóma.

1. Izotóniás dehidráció: csökkent testfolyadék normális szérumozmolaritás mellett,

EC folyadék teret érinti. Oka lehet erős hasmenés, hányás, izzadás, vér és
plazmavesztés, ascites, pleura izzadmány, ileus, peritonitis, pancreatitis. Tünetek a
fentieken túl a laboratóriumi eredményekben: csökken a Na a vizeletben, vizelet
koncentráció emelkedett, Htk emelkedett, szérum ozmolaritás normális. Terápia:
isotóniás elektrolit oldatok bevitele, dózis a keringési viszonyoknak, vizelet
koncentráció és mennyiségnek megfelelően. Fontos: enyhe zavar esetén 12 órán
belül, közepesen súlyos zavar esetén 24 órán belül, súlyos 24 – 48 órán belül
pótolni.

2. Hipertóniás dehidráció: csökkent testfolyadék emelkedett szérum ozmolaritás

mellett, IC és EC folyadék tereket is érinti. Oka lehet veseelégtelenség, tartós
ozmotikus diuresis, ADH hiány, tartós szomjazás, masszív gastrointestinalis
folyadékvesztés, masszív renális folyadékvesztés, perzisztáló magas láz,
 hőguta. Tünetek: fentieken túl metabolikus acidosis és hypokalaemia, Na a
plazmában és a vizeletben emelkedett. Szérum ozmolaritás emelkedett. Sürgető
állapot, mert keringési elégtelenség és cerebrális funkció zavarral kell
számolni. Terápia: folyadék hiány óvatos korrekciója elektrolit tartalmú oldatokkal.
Teljes korrekció 48-72 órán belül.

3. Hipotóniás dehidráció: az összes testfolyadék és a szérum ozmolaritás csökkent

EC csökken IC nő. Oka fokozott ADH EC folyadék hiánnyal. Elektrolit szegény
folyadék felvétel, kacs diuretikum kritikátlan alkalmazása, mineralokortikoid
hiány, sóvesztő vese, morbus Addison, súlyos diarrhoea vagy hányás szabadvíz
egyidejű bevitelénél, kóma diabetikum. Tünetek: fentieken túl, nincs
szomjúságérzés, labor: vizelet koncentráció emelkedett, szérum ozmolaritás
csökkent. Leggyakoribb ok elektrolit szegény folyadék inadekvát bevitele. Terápia:
isotóniás vagy teljes elektrolit oldatok bevitele.

A testnedvek csökkenése komoly hatásokkal lehet az emberi szervezetre, 5%-os

csökkenés nagyfokú szomjúságot, 8%-os csökkenés súlyos klinikai tüneteket okoz,
míg adekvát kezelés hiányában a 10%-os volumenhiány már halálhoz vezet, ugyanis
hypovolaemias sokk alakul ki, ami pedig többszervi elégtelenségbe torkollhat

Hyperhidráció:

Folyadékfelvétel > folyadékvesztés.

Általános tünetek: oedema, fokozott bőrturgor, vénás pangás, tüdőpangás jelei.

1. Izotóniás hyperhidráció: testfolyadék nő normális ozmolaritás mellett, EC
folyadékteret érinti. Oka a folyadék kiválasztás zavarai (veseelégtelenség),
intravasális és intersticiális folyadékvolumen komplex regulációs zavara
(szívelégtelenség), csökkent kolloid ozmotikus nyomás, isotóniás elektrolitoldatok
túlzott bevitele. Tünetek: általános tüneteken túl ascites, albuminuria. A vizelet
mennyiség és koncentráció a kiváltó ok szerint változik, Na a plazmában normális,
szérum ozmolaritás normális, Htk csökkent, összfehérje csökkent. Terápia:
alapbetegség kezelése, csökkent folyadék és Na bevitel, esetleg albumin
substitució, diuretikum.

2. Hipertóniás hyperhidráció: testfolyadék nő, szérum-ozmolaritás emelkedett. EC

folyadéktér nő IC csökken. Oka a nagy mennyiségű hypertóniás folyadék infúziója,
veseelégtelenség. Tünetek: általános tünetek, fokozott szomjúság, hőmérséklet
emelkedés, nyugtalanság – kómáig fokozódik. Kórisme: vizelet mennyiség
csökken, vizelet koncentráció emelkedett, htk csökken, szérum ozmolaritás
emelkedett. Terápia: az emelkedett Na tartalom csökkentése egyidejű forszírozott
diuresissel, adott esetben dialízis, infúziós terápia elektrolit szegény oldatokkal.

3. Hipotóniás hyperhidáció (vízmérgezés): EC és IC terek is érintettek. Testfolyadék

nő, szérum ozmolaritás csökkent. Okai lehetnek: vízbefúlás, hígulásos
hyponatrémiás dekompenzált szívelégtelenségnél, szabadvíz fokozott bevitele,
elárasztás elektrolitmentes öblítő folyadékkal, különösen transurethrális
prostatectomiánál. Tünetek: általános + gyengeség, tudatzavar, bradycardia,
hányás. Diagnózis: vizelet mennyiség emelkedett, vizelet konc csök, Na konc a
vizeletben emelkedett, plazmában csökkent. Terápia: szabadvíz elvonás
furosemiddel, teljes elektrolit oldatok infúziója lassan.

A nátriumforgalom zavarai a szervezet Na-tartalmának változása a víztartalom

azonos irányú változása követi. Na-felvétel fokozódását szabad vízfelvétel követi, a
testnedvek koncentrációja normális lesz, de a vértérfogat megnő. A tartósan fokozott
Na- bevitel tartós hipervolaemiával, valamint nagyobb Na ürítéssel jár. A Na forgalom
elsődleges és következményes zavarai a szabályozó mechanizmusok vagy a vese
károsodásai miatt jelentkeznek. A szervezet a vesén kívül verejtékkel és az
emésztőnedvekkel veszíthet Na-ot és vizet, a K+ és a sav-bázis forgalom társuló
zavaraival.

Elsődleges zavarok: Na retenció, ha a veseműködés elégtelenségénél a kiválasztás

csökken, keringési rendellenességnél szöveti hypoxia következtében Na vesztés lép fel
(izzadás, krónikus veseelégtelenség, vízhajtók hatására).

 Hypernatraemia: Oka: központi idegrendszeri történések, alkalizáló terápia,

primer hyperaldosteronizmus, iatrogén ártalom. Terápia: vízpótlás, vagy Na ürítés
fokozása salureticumokkal. Súlyos esetben peritonealis dialízis.

 Hyponatraemia: polyuria, pseudohyponatrémia, elosztási hyponatraemia.

Káliumforgalom zavarai: elsődleges zavaraihoz társulnak a Na és a víz, esetleg a

sav-bázis forgalom zavarai. Másodlagos zavarai a Na forgalom zavaraihoz
kapcsolódnak. A szervezet az emésztőnedvekkel veszíthet sok káliumot.

 Hyperkalaemia: oka: túlzott kálium bevitel, iatrogén, elégtelen ürítés, kóros

transzmineralizációs folyamatok, veseelégtelenség – oligoanuria, fokozott szövet
szétesés, mellékvesekéreg-elégtelenség. Tünetek: keringési zavarok, bradycardia,
arrhytmia, vérnyomáscsökkenés, kollapszus hajlam, tudatzavar, szívmegállás
diasztoléban, EKG elváltozások. Terápia: elsődlegesen az alapbetegség kezelése, K
bevitel megszüntetése, dialízis, glukóz és inzulin együttes adása a K-ot az IC térbe
kényszeríti, ioncserélő gyanta, hypertóniás NaCl oldat, CaCl.

 Hypokalaemia: oka: elégtelen kálium bevitel, fokozott veszteség,

gastrointestinalis betegség, renális veszteség, hormonális okok, kóros
transzmineralizációs folyamatok. Tünetek: izomgyengeség, hypoxia, hyperkapnia,
gyomoratónia, obstipáció, apátia, súlyosabb esetben EKG jelek változása,
 tachycardia, extrasystolia, a szív szisztoléban megáll. Terápia: Kálium per os vagy
infúzióban maximum 2 gr. óránként – EKG monitorozással.

A beteg folyadék- és elektrolit szükségletével kapcsolatos ápolási feladatok

 Folyadékfelvétel forszírozása, vagy megszorítása az állapot és betegség alapján

 Bevitt és ürített folyadék mennyiségének mérése és regisztrálása

 Testtömeg mérése, test körfogat mérése

 Elektrolit zavarok esetén EKG készítése, monitorozás

 Utasítás szerint vérvétel laboratóriumi vizsgálatokra

 Vizelet mintavétel

 Perifériális véna biztosítása

 Orvos által elrendelt infúzió kivitelezése

 Orvos által elrendelt diureticum megadása szükség esetén

 Ápolási szükségletek biztosítása