2.

Tétel
Mutassa be a nevelés színtereit! Jellemezze a család, az óvoda, az iskola
szocializációban betöltött szerepét

Szocializáció fogalma
Az a folyamat, amelyben az egyén olyan tudásra, képességekre tesz szert, amely
alkalmassá teszi arra, hogy a közösség hasznos tagjává váljon. A szocializáció
olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart.
A szocializáció nem más, mint a” társadalomba való
beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni
önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és
elvárt viselkedésmódokat.” (Bagdy Emőke, 1986.)

A nevelés színterei
A nevelés színterei azok az egymással szoros kapcsolatban álló területek,
amelyeken a nevelés célja által meghatározott feladatok megvalósíthatók. E
területeket a társadalmi szervezetek, egyházak, intézmények biztosítják. A
nevelés színterei: család, óvoda, iskola, bentlakásos intézmények (napközi
otthon, gyermekszervezetek)

A Család
A család a társadalom legkisebb csoportja, egysége, amely legalább 2 generációt
foglal magában. Többnyire vérségi, rokonsági kapcsolatokon alapul, s többnyire
jellemzője a közösségi együttélés, a közös háztartás. Elsődleges szocializációs
szintér a család, a személyiségfejlődés, értelmi és érzelmi fejlődés
szempontjából a legmeghatározóbb. Az érzelmeken keresztül működik, alapja a
kötődés, ezért ez a színtér a legfontosabb. A gyermek beleszületik egy adott
világba, elsajátítja azt, amit ezekben a kora gyermekkori években megtapasztal –
belsővé teszi. Ez lesz az ő identitásának az alapja. Identitás=önazonosság.
A családi közösség, mint a társadalom legkisebb sejtje természetes gyakorlótere
a társadalmi viselkedésnek, a társas kapcsolatok kialakításának, az aktív
társadalmi alkalmazkodásnak.
A család funkciói
-Biológiai, reprodukciós (gyermekvállalás)
-Nevelési, szocializációs (gyermek felkészítése a közösségekbe, társadalomba
való beilleszkedésre, a gyermek taníttatása)
-Gondozási (kisgyermek, sérült családtag, gondozásra szoruló családtag
gondozása)
-Gazdasági funkció (egzisztencia megteremtése)
-Kulturális (szabadidő tartalmas és közös eltöltése)

A családi szocializáció feladatai:

-Fizikális és érzelmi biztonság és a fejlődéshez szükséges környezet, feltételek
biztosítása, a személyiség fejlődés érzelmi alapjainak lerakása.
-Beszéd tanítása: a beszéd közvetíti a család tapasztalatrendszerét, a családi
szubkultúra elemeit, ezáltal befolyásolja az érzelmi fejlődést, iskoláztatást
-Interakciós tér biztosítása: az első interakciós tér biztosításával az első
kapcsolatait itt alakítja ki, megtanulj a viszonyulást bizonyos helyzetekhez, és az
egyes szituációkban elvárt cselekvésimódokat
-Modellnyújtás: utánozza családtagjait, magatartásmintákat sajátít el
-Norma- és értékközvetítés
-Identitás formálása

A családi szocializációt befolyásoló tényezők

A család szocializációs funkció hatékonyságát befolyásolja: a szociális helyzet,
az életmód, a szülők végzettsége, foglalkozása, a szülők pedagógiai szintje.

Másodlagos szocializációs színtér az iskola és az összes többi későbbi

szocializációs intézmény (egyház, sportklubok, munkahely stb.)

Átmenetek:
A 3 éves gyermek már igényli hasonló korú gyermekek társaságát, akikkel
partneri kapcsolatot alakíthatnak ki a játékban és más tevékenységekben.
A családból bekerül egy közösségbe, ahol másféle és több szabály létezik, mint
otthon.
Minél nagyobb a különbség a kétféle színtér elvárásai, értékrendje között, annál
több akadályba ütközik a gyerek- ez konfliktusokat szül.
Hat-hét évesen újabb intézménybe kerül, ahol ismét másféle szabályok
érvényesek, amelyekhez alkalmazkodni kell.
Az a jó, ha az egyes színterek között a lehető legkisebb a különbség.

Az óvodai szocializáció jellemzői:

Az óvoda 3-6-7 éves korú gyermekek sokoldalú harmonikus
személyiségfejlődését elősegítő nevelőintézmény, mely tevékenységével
kiegészítő szerepet tölt be a családi nevelés mellett. A közoktatásirendszer
szerves része, melynek látogatását 2015. szeptember 1-től a köznevelési törvény
kötelezővé tette3 éves kortól.
Az óvodai nevelés jellemzője: a családias légkör és környezet. A nevelés fő
eszköze a játék. A tanulás és munka jellegű tevékenységekre is a játékosság
jellemző.
A gyermekek az óvodában azonos életkorú vagy vegyes életkorú csoportokra
tagolódnak. A gyermekek fejlődését az óvodapedagógus szakmai vezetésével
segítik a dajkák, pedagógiai asszisztensek, logopédusok, pszichológusok stb.

Az iskolai szocializáció jellemzői:

Az iskola a 6-16 éves gyermekek nevelését, oktatását ellátó intézmény. Törvény
írja elő, hogy 16 éves koráig tankötelezett a gyermek.
Az iskola feladata egyrészt az oktatási-képzési feladatok ellátása, másrészt, hogy
az egyént a társadalomtagjává tegye.
A család utáni első közösség, ahol a gyermek szocializációja folyik, az óvoda
és az iskola.
Valahányszor újközegbe kerül az egyén, felgyorsul a szociális tanulás üteme, his
zen ilyenkor újabb és újabbkövetelményekkel kerül szembe, amelyekkel meg
kell birkóznia. Az iskola a család
mellett az egyiklegfontosabb nevelő intézmény, mely korrekciós hatású lehet a
családi nevelés fogyatékosságaival szemben. A gyermekek életkor szerint
szervezett osztályokban tanulnak.
Az iskoláskorú gyermek legfontosabb tevékenysége a tanulás, mely tanítók és
tanárok segítségével történik.
Munkájukat segítik pedagógiai asszisztensek, logopédusok, pszichológusok stb.
Az iskola munkáját befolyásolja az adott környék, település gazdasági,
társadalmi és kulturális feltételei.

Bentlakásos intézmények
A bentlakásos intézmények a család és az iskola funkciót egyesítik, de
különböző formái más és másfeladatot látnak el. A kollégiumok és diákotthonok
a család feladatait csak részben rövid időre vállalják át, amíg a gyerek ottvan hét
közben.
A nevelőotthonok család hiányában teljes egészében megpróbálják a családot
pótolni. A nagynevelőintézetek helyett ma már a családi nevelés feltételeit
inkább megközelítő megoldások vannak (gyermekfaluk, lakásotthonok,
nevelőszülői hálózat.)
A társadalom és a család kapcsolatrendszere:
 különböző társadalmakban a családformák eléggé változatosak
 a gyermekek szocializációjában semmilyen intézmény nem képes a
családot helyettesíteni
 magyar társadalom többsége a családra vonatkozó hagyományos értékeket
fogadja el
 adott társadalom tagjainak a társadalom viselkedési szabályait és normáit
kell követni, különben nem valósul meg az együttműködés (jogi, erkölcsi
szabályok)
Az értékek és a normák átörökítése:
 egy adott társadalomban ellentmondásban lehetnek a normák
 a társadalom változásával a normák is változnak
 különböző társadalmak eltérő normákat fogadnak el
 a norma nem feltétlenül előnyös az adott társadalom számára
 a normák változnak, ezzel a viselkedések megítélése is
 az értékek kulturális alapelvek, kifejezik, hogy az adott társadalom mit
tart jónak vagy rossznak
 adott társadalomban a családok a társadalom normáihoz és értékeihez
igazodnak
A kortársak szerepe a szocializációban
A nevelési intézmények szerepe kettős a szocializációban. Egyrészt itt kerül
először kapcsolatba a gyermek a családon kívüli tekintélyszemélyekkel,
másrészt pedig itt találkozik a kortársakkal, akikkel először élhetnek át
egyenrangú társkapcsolatokat. A közösségi lét és a társas viselkedés első formái
már az óvodában megfigyelhetők. Óvodáskorban is igyekeznek a gyerekek a
többiekhez hasonlítani, mégis a kortárscsoport igazán fontossá iskolás korban
válik, olyan kilenc-tíz éves kor után. Amikor a gyermek iskolába kezd járni, egy
minőségileg új közösség tagja lesz, társas viselkedését gyorsan fejleszti. A
serdülőkortól kezdve az egyén nemcsak szívesen van együtt társaival, hanem a
kortársak befolyása, nagymértékben megnő.
Az, hogy a többiekre hasonlítsunk nézeteinkben, öltözködésünkben,
szokásainkban, viselkedésünkben, beszédstílusunkban fontosabb, mint a szülők,
a felnőttek véleménye. A serdülők önértékelését inkább határozza meg a társak
véleménye, mint felnőttekké.
A kortárscsoportban
gyakori az erős összetartás, elkötelezettség. Itt tapasztalnak meg a gyerekek elős
zör olyan emberi kapcsolatokat, viszonyokat, amelyek az
egyenrangúság elvére épülnek. Az esetek többségében a kortárscsoportok
pozitív hatással vannak a személyiségfejlődésre, de elképzelhető – főleg
elhanyagolt gyerekeknél – a deviáns csoportokhoz való csapódás is.
Az iskolákból kikerülve a munkahelyen a pályakezdő
megtanulja azokat a készségeket, ismereteket, amelyek a sikeres pályavitelhez
szükségesek. De a szocializációban a tágabb társadalom is szerepet játszik, vagy
akár a tömegkommunikáció is, azon világnézet, normák és értékek révén, amit
közvetít felénk.