2. tétel Mutassa be a nevelés színtereit!

Jellemezze a család, az óvoda és az iskola szocializációban

betöltött szerepét!

Szocializáció fogalma

Az a folyamat, amelyben az egyén olyan tudásra, képességekre tesz szert, amely alkalmassá teszi arra, hogy
a közösség hasznos tagjává váljon.

A szocializáció olyan tanulási folyamat, amely a születéstől a halálig tart.

A szocializáció nem más, mint a ”társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén
megtanulja megismerni önmagát és a környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és
elvárt viselkedésmódokat.” (Bagdy Emőke, 1986.)

A nevelés színterei

A nevelés színterei azok az egymással szoros kapcsolatban álló területek, amelyeken a nevelés célja által
meghatározott feladatok megvalósíthatók. E területeket a társadalmi szervezetek, egyházak, intézmények
biztosítják.

A nevelés színterei: család, óvoda, iskola, bentlakásos intézmények (napközi otthon, gyermekszervezetek).

Család

A család a társadalom legkisebb csoportja, egysége, amely legalább 2 generációt foglal magában. Többnyire
vérségi, rokonsági kapcsolatokon alapul, s többnyire jellemzője a közösségi együttélés, a közös háztartás.

Elsődleges szocializációs szintér a család, a személyiségfejlődés, értelmi és érzelmi fejlődés szempontjából a

legmeghatározóbb. A családi közösség, mint a társadalom legkisebb sejtje természetes gyakorlótere a
társadalmi viselkedésnek, a társas kapcsolatok kialakításának, az aktív társadalmi alkalmazkodásnak.
Másodlagos szocializációs színtér az iskola és az összes többi későbbi szocializációs intézmény (egyház,
sportklubok, munkahely stb.).

A család funkciói

- Biológiai, reprodukciós (gyermekvállalás)

- Nevelési, szocializációs (gyermek felkészítése a közösségekbe, társadalomba való beilleszkedésre, a
gyermek taníttatása)
- Gondozási (kisgyermek, sérült családtag, gondozásra szoruló családtag gondozása)
- Gazdasági funkció (egzisztencia megteremtése)
- Kulturális (szabadidő tartalmas és közös eltöltése)

A családi szocializáció feladatai

A családi szocializáció feladatai (Bagdy, 1977; Buda, 1986):

- Fizikális és érzelmi biztonság és a fejlődéshez szükséges környezet, feltételek biztosítása, a

személyiségfejlődés érzelmi alapjainak lerakása.
- Beszéd tanítása: a beszéd közvetíti a család tapasztalatrendszerét, a családi szubkultúra elemeit,
ezáltal befolyásolja az érzelmi fejlődést, iskoláztatást.
- Interakciós tér biztosítása: az első interakciós tér biztosításával az első kapcsolatait itt alakítja ki,
megtanulj a viszonyulást bizonyos helyzetekhez, és az egyes szituációkban elvárt cselekvési
módokat.
 - Modellnyújtás: utánozza családtagjait, magatartásmintákat sajátít el
- Norma- és értékközvetítés
- Identitás formálása

A családi szocializációt befolyásoló tényezők

A család szocializációs funkció hatékonyságát befolyásolja: a szociális helyzet, az életmód, a szülők

végzettsége, foglalkozása, a szülők pedagógiai szintje.

Az óvodai szocializáció

Az óvoda 3-6-7 éves korú gyermekek sokoldalú harmonikus személyiségfejlődését elősegítő nevelő
intézmény, mely tevékenységével kiegészítő szerepet tölt be a családi nevelés mellett. A közoktatási
rendszer szerves része, melynek látogatását 2015. szeptember 1-től a köznevelési törvény kötelezővé tette
3 éves kortól.

Az óvodai nevelés jellemzője: a családias légkör és környezet. A nevelés fő eszköze a játék. A tanulás és
munka jellegű tevékenységekre is a játékosság jellemző.

A gyermekek az óvodában azonos életkorú vagy vegyes életkorú csoportokra tagolódnak. A gyermekek
fejlődését az óvodapedagógus szakmai vezetésével segítik a dajkák, pedagógiai asszisztensek, logopédusok,
pszichológusok stb.

Az iskolai szocializáció jellemzői

Az iskola a 6-16 éves gyermekek nevelését, oktatását ellátó intézmény. Törvény írja elő, hogy 16 éves koráig
tankötelezett a gyermek.

Az iskola feladata egyrészt az oktatási-képzési feladatok ellátása, másrészt hogy az egyént a társadalom
tagjává tegye.

A család utáni első közösség, ahol a gyermek szocializációja folyik, az óvoda és az iskola. Valahányszor új
közegbe kerül az egyén, felgyorsul a szociális tanulás üteme, hiszen ilyenkor újabb és újabb
követelményekkel kerül szembe, amelyekkel meg kell birkóznia. Az iskola a család mellett az egyik
legfontosabb nevelő intézmény, mely korrekciós hatású lehet a családi nevelés fogyatékosságaival
szemben. A gyermekek életkor szerinti szervezett osztályokban tanulnak.

Az iskoláskorú gyermek legfontosabb tevékenysége a tanulás, mely tanítók és tanárok segítségével történik.
Munkájukat segítik pedagógiai asszisztensek, logopédusok, pszichológusok stb. Az iskola munkáját
befolyásolja az adott környék, település gazdasági, társadalmi és kulturális feltételei.

Bentlakásos intézmények

A bentlakásos intézmények a család és az iskola funkciót egyesítik, de különböző formái más és más
feladatot látnak el.

A kollégiumok és diákotthonok a család feladatait csak részben rövid időre vállalják át, amíg a gyerek ott
van hét közben.

A nevelőotthonok család hiányában teljes egészében megpróbálják a családot pótolni. A nagy

nevelőintézetek helyett ma már a családi nevelés feltételeit inkább megközelítő megoldások vannak
(gyermekfaluk, lakásotthonok, nevelőszülői hálózat.)
A kortársak szerepe a szocializációban

A nevelési intézmények szerepe kettős a szocializációban. Egyrészt itt kerül először kapcsolatba a gyermek a
családon kívüli tekintélyszemélyekkel, másrészt pedig itt találkozik a kortársakkal, akikkel először élhetnek
át egyenrangú társkapcsolatokat.

A közösségi lét és a társas viselkedés első formái mát az óvodában megfigyelhetők. Óvodáskorban is
igyekeznek a gyerekek a többiekhez hasonlítani, mégis a kortárscsoport igazán fontossá iskolás korban
válik, olyan kilenc-tíz éves kor után. Amikor a gyermek iskolába kezd járni, egy minőségileg új közösség tagja
lesz, társas viselkedését gyorsan fejleszti.

A serdülőkortól kezdve az egyén nemcsak szívesen van együtt társaival, hanem a kortársak befolyása
nagymértékben megnő. Az, hogy a többiekre hasonlítsunk nézeteinkben, öltözködésünkben,
szokásainkban, viselkedésünkben, beszédstílusunkban fontosabb, mint a szülők, a felnőttek véleménye. A
serdülők önértékelését inkább határozza meg a társak véleménye, mint felnőttekké. A kortárscsoportban
gyakori az erős összetartás, elkötelezettség. Itt tapasztalnak meg a gyerekek először olyan emberi
kapcsolatokat, viszonyokat, amelyek az egyenrangúság elvére épülnek. Az esetek többségében a
kortárscsoportok pozitív hatással vannak a személyiségfejlődésre, de elképzelhető – főleg elhanyagolt
gyerekeknél – a deviáns csoportokhoz való csapódás is.

Az iskolákból kikerülve a munkahelyen a pályakezdő megtanulja azokat a készségeket, ismereteket,

amelyek a sikeres pályavitelhez szükségesek. De a szocializációban a tágabb társadalom is szerepet játszik,
vagy akár a tömegkommunikáció is, azon világnézet, normák és értékek révén, amit közvetít felénk.