SUGÁRZÁSOK

5.2
A rádiós–televíziós műsorszóró állomások
által gerjesztett elektromágneses mezők
hatása a nők immunrendszerére
Tárgyszavak: elektromágneses mezők; immunrendszer; limfociták;
citokinek.

Az irodalomban több utalás található arra vonatkozóan, hogy az elektro-

mágneses mező (ELMF) módosítja a humán genomot és rosszindulatú elvál-
tozásokat okoz. Nagy-Britanniában a rádiós és televíziós átjátszók környeze-
tében a rák gyakoribb előfordulását észlelték. Másrészt pedig ezeket az ered-
ményeket nem erősítették meg más országokban az egyéb átjátszók környe-
zetében élő lakosságra vonatkozó kutatások. A feltárt összefüggések néha
még ellentmondásosak. Az ELMF-nek kitett lakosság körében további kutatá-
sokat kell végezni ahhoz, hogy bizonyítani lehessen az ELMF szerepét a rák-
hoz vezető mechanizmusokban.
Egyes tanulmányok szerint az immunrendszer gátló mechanizmust fejt ki
a rák ellen; a neoplaszt-megbetegedésekben (daganatképző) szenvedő paci-
enseknél csökken a sejt természetes semlegesítő aktivitása („natural killer”,
NK); a neoplaszt-sejtek citotoxikus aktivitása fontos prognosztizáló tényező a
tüdőráknál; a rák modern terápiájához hozzátartozik a limfokinekkel – mint az
interleukinnal ((IL) 2), valamint az α- és γ-interferonnal való kezelés. Emiatt
nem zárható ki, hogy az ELMF-ek az immunvédekezés károsítása útján növe-
lik a rák gyakoriságát.
Kimutatták, hogy az ELMF-ek módosíthatják az emberi immunsejtek
membránjában jelenlévő, a tromboxán B2, illetve IL-1 felszabadítására hatást
gyakorló kalciumfluxust. A kísérletek során kiderült, hogy az ELMF-nek külön-
böző időkig kitett perifériás vér-mononukleáris (PBMC) sejtekben az ELMF
befolyásolta különböző felületi markerek expresszióját és/vagy lokalizációját. A
PBMC-kel végzett in vitro sejtkísérletekben a rádiófrekvenciák hatására az
NK-aktivitás erős csökkenését észlelték. Múzeumban dolgozó, ELMF-nek ki-
tett férfiak és nők immunparamétereit tanulmányozták. A múzeumban dolgozó
férfiaknál a kontrollcsoporttal összehasonlítva az NK CD16+–CD56+, valamint
az NK és B CD3-–CD25+ limfocita alfajok mind számban, mind százalékban
statisztikailag szignifikáns mértékben csökkentek. Nőknél a CD3-–CD25+
limfociták százalékos aránya szignifikánsan csökkent, a CD16+–CD56+ csök-
kenése kismértékű volt. A vérszintek alakulása (INF-γ, IL-4) hasonló volt az
olyan egyéneknél talált csökkent NK és limfokin-szabályozású aktivitáshoz,
akik szegényes életvitelt folytattak, illetve olyan pszichológiai magatartással
voltak jellemezhetők, amely az érzelmek kifejezésének nehézségével jár
együtt.
A továbbiakban az ELMF-nek a népesség immunrendszerére gyakorolt
hatását tanulmányozták.

Vizsgálati alanyok és a módszerek

A nőkre gyakorolt hatást tanulmányozták, mivel ők hosszabb ideig tartóz-

kodtak – néhány műsorszóró állomáshoz közeli – hegyen lévő otthonaikban,
mint a férfiak (naponta kb. 12 órát). A San Silvestro hegyet kb. 2000 ember
lakja, az Adriai-tengerre néz, és 2 km-re van a közép-olaszországi várostól,
Pescaratól. 1997 októberében az ellenőrző szervek magasabb ELMF szinteket
mértek: az értékek 11–40 V/m, valamint 0,5–4,0 W/m2 között változtak. Ugyan-
ezen a helyszínen 1999 szeptemberében az értékek 10 és 25 V/m között vol-
tak. Az 1997-1999-es periódusban a két közeli városban, Pescaraban és
Chietiben (az itteni lakosság volt a kontrollcsoport) <1,8 V/m értékeket mértek.
A két, egymástól 15 km-re lévő várost az Adriai-tenger és az Appennini-
hegység zárja közre. Ezen a részen erős a forgalom Pescara és Chieti belte-
rületén, valamint az ezeket a városokat és a környéket összekötő autóutakon.
Ennek ellenére a klimatikus és földrajzi viszonyok miatt a forgalom, illetve ki-
sebb mértékben a gyárak által kibocsátott toxikus anyagok csaknem egyenle-
tesen oszlanak el a környezetben; a népesség körében a vérben található
nyomelemek mennyiségében csak kicsi a különbség, beleértve az ólmot is,
amely főleg a benzinhez adagolt tetraetil-, illetve tetrametil-ólomból származik.
1999 szeptemberében a műsorszóró állomások által indukált ELMF érté-
keket a San Silvestroban lakó, a kísérletben részt vevő nők otthonainak bel-
sejében, illetve az erkélyeken határozták meg, kiegészítve a fent ismertetett
magas értékeket. A következő műszereket használták:
1. BA-01 elektromos mezőre használt szondák (500 kHz–3 GHz tarto-
mány: 120 V/m);
2. BA-05 elektromos mezőre használt szondák (10 MHz–1 GHz tarto-
mány: 30 V/m);
3. 8051 jelű monitor R-01 optikai erősítővel;
4. Optikai szálakkal ellátott kábelek a műszer távolban való ellenőrzésére
(a mérő személyek és az ELMF-szintek közötti kölcsönhatások elke-
rülésére)
5. Fatartók a szondák szigetelésére.
 19 nőt vizsgáltak, átlagos életkoruk 35 év (22-49 év között), akik legalább
1997 óta laktak San Silvestroban (az átlagos ottlakási időszak 13 év volt).
Legnagyobb részük háziasszony volt; hatan (31,5%) dohányosok, (napi 10
cigarettánál kevesebbet szívtak); heten (36,8%) atópiásak (veleszületett aller-
giás érzékenység) voltak: hatan szenvedtek időszakos asztmában és/vagy
rinitisben (orrüreggyulladás), (szérum IgE>100 nemzetközi egység/ml) egyikük
pedig 92 nemzetközi egység/ml-es értékkel időszakos rinitisben szenvedett és
inhalációs allergénekre pozitív bőrreakciót mutatott.
A kontrollcsoport, amelynél a vérólom, szérum IgE és limfocita alfajok
értékeit mérték, 47 nőből állt, átlagos életkoruk 35 év (22–44 év között). Ez a
csoport egy 17 nőből álló alcsoportot tartalmazott, amelyek átlagos életkora 34
év volt (22–44 év között), náluk a vizeletben transz-transz mukonsavat, „in
vitro” limfo-proliferációt és a citokinek PBMC által való termelését is mérték. A
47 tagú kontrollcsoportban 17 atópiás (36,1%) és 14 dohányos volt (29,8%), a
17 tagú kontrollcsoportban pedig 6 atópiás (35,3%) és 5 dohányos (29,4%).
Az atópia diagnózisát a szérum IgE értékek, az allergiás betegség kórtörténe-
te, valamint az inhalációs allergénekre vonatkozó bőrteszt alapján állították fel.
Így az ELMF-nek kitett, valamint a 47, illetve 17 tagú kontrollcsoport hasonló
volt az életkort, atópiát és dohányzási szokásokat tekintve, míg a kontrollcso-
port tagjai, akik Pescara és Chiati fent említett részén laktak, nagyobb mérték-
ben voltak a forgalomnak kitéve. Az otthoni villamos készülékek által létrejött
ELMF hatását nem vették figyelembe.
A klinikai értékelés fizikai vizsgálatot és standard rutin vérelemzést tar-
talmazott. Terhes nők, illetve gyógyszereket szedők és különféle betegségek-
ben szenvedők nem vettek részt a vizsgálatban. Az atópiás nőket allergiás
betegségük aktív fázisában, amikor szisztémás kezelésben részesültek (szte-
roidok és/vagy antihisztaminok), szintén kizárták a vizsgálatból.
A vizsgálatot a résztvevők hozzájárulása után az etikai bizottság enge-
délyezte. A vér- és vizeletmintákat műanyag fagyasztócsövekben gyűjtötték
reggel 8-kor, szabványos eljárással a vérólom és a vizeletben lévő transz-
transz-mukonsav meghatározása céljából (ez utóbbi a benzol metabolitja).
Ezek a járműforgalomból eredő hatások marker-anyagai. A vér ólomtartalmát
atomabszorpciós spektrofotométerrel határozták meg (Perkin-Elmer 4100 ZL).
A minták 10%-án további analitikai ellenőrzést hajtottak végre két különböző
laboratóriumban. A vizelet transz-transz-mukonsav tartalmát HPLC-vel hatá-
rozták meg.
Fluoreszcein-izotiocianátot és fikoeritrin (PE)-konjugált antitesteket hasz-
náltak a limfocita alfajok meghatározására. Két színű átfolyási citometriás
elemzést végeztek FACscan készülékkel (Becton-Dickinson, San Jose, CA,
USA). A szérum IgE tartalmát ELISA módszerrel határozták meg.
A citokin-termelés meghatározására a PBMC-t 24 órán át inkubálták
o
37 C-on 5% CO2-tartalmú nedvesített atmoszférában, polipropilén csövekben
fitohemoagglutinin (PHA) adagolásával, illetve PHA nélkül. Az inkubációs idő
szak végén összegyűjtötték a sejtmentes felülúszókat és –20 Co-on tárolták az
IL-2, IL-4, IL-5 és INF-γ meghatározásáig. A PBMC blasztogenezisét mint sti-
mulációs indexet határozták meg, azaz a 3[H]-timidin PBMC által való
inkorporációjának sebességi arányát PHA jelenlétében, illetve PHA nélkül, a
48 órás inkubációs periódus után az utolsó 6 órás inkubáció alatt.
A statisztikai elemzések szerint az immunparaméterekre kapott eredmé-
nyek a legtöbb esetben nem követték a normál eloszlást. Ezért az egyszerű
leíró statisztikára nem-paraméteres módszereket alkalmaztak.

Eredmények

Az 5000 kHz-3 GHz tartományba jutó ELMF-érték a San Silvestro hegyen

lévő lakások erkélyein a vizsgált 19 nő otthonai közül 17-ben átlagosan
4,3±1,4 V/m volt. Ugyanebben a tartományban az érték a lakásokon belül át-
lagosan 30-50%-kal volt alacsonyabb, mint kívül. Az értékek 24 órán belül
csekély változást mutattak. Az érték a vizsgált nők lakásaiban alacsonyabb
volt, mint a San Silvestro más területein meghatározott eredmények (10–24
V/m). Csak egy esetben volt az érték (1,2 V/m a lakáson kívül) a kontroll-
csoportnak megfelelő szint (<1,8 V/m) közelében.
A vér ólomtartalma, a vizeletben talált transz-transz mukonsav mennyisé-
ge mint a járműforgalom hatását jelző biomarkerek értéke a San Silvestro-ban
lakó nők esetében alacsonyabb volt, mint a Pescara és Chieti városok közelé-
ben lakó kontrollcsoport tagjainál (1. táblázat).
1. táblázat
A vérben mért fémtartalom és a vizeletben mért transz-transz-mukonsav
tartalom az elektromágneses mezőnek kitett nőknéla

Kontrollcsoport ELMF-nek kitett csoport

Szám Medián 25–75% Szám Medián 25–75%
között között
Ólom a vérben (µg/l) 47 5,9 4,9–7,0 19 4,4 3,7–4,7*
Transz–transz-mukonsav a
vizeletben (µg/l) 17 42,0 19,1–107,5 19 15,0 9,5–32,5*
Transz-transz-mukonsav a
vizeletben (µg/g kreatinin) 17 33,35 13,2–92,5 19 11,0 6,5–28,0**
a
Mann-Whitney U-teszt. Statisztikusan szignifikáns különbség: *P<0,05; ** P<0,01

Az ELMF-nek kitett nők szérum IgE értéke nem tért el szignifikánsan a

kontroll-csoport tagjaiétól.
Az ELMF-nek kitett nőknél a T „virgin” CD4+–CD45RO- limfociták szignifi-
káns csökkenését, valamint a „memória” CD4+–CD45RO- és a „virgin” CD4+–
CD45RO- limfociták közötti magasabb arányt figyelték meg. Az ELMF-nek ki-
tett nőknél a vérben vizsgált elemek, valamint a limfocita alfajok mennyiségi
alakulását az 1. ábra mutatja.

25

kontroll
20
ELMF-nek kitett
P<0,05 P<0,01
limfociták, %

15

10
P<0,05

5 P<0,05

0
+ +
CD16 -CD56 CD3+-HLA-DR+ CD3+-CD25+ CD3+-CD8+

1. ábra A vér limfocita alfajainak a teljes limfocitamennyiséghez

viszonyított százalékos aránya az elektromágneses mezőnek kitett nőknél
(átlag+S.E.) Mann-Whitney U-teszt.
(Kontrollcsoport: n = 47, ELMF-nek kitett csoport: n = 19)

Az IL-2 és az INF-γ PBMC általi in vitro termelése az ELMF-nek kitett nők

esetében szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollcsoporthoz képest, akár
tartalmazott az inkubációs folyadék PHA-t, akár nem (3. táblázat). Az IL-4 és
IL-5 PBMC általi termelésében nem volt különbség az ELMF-nek kitett nők és
a kontrollcsoport tagjai között (2. táblázat).
A PBMC blasztogenezisének PHA-val meghatározott stimulációs indexe
az ELMF-nek kitett személyeknél szignifikánsan alacsonyabb volt a kontroll-
csoporthoz képest (3. táblázat).
Mindamellett az ELMF-értékek és a stimulációs indexek között logaritmi-
kus összefüggést lehetett megállapítani; a görbét és egyenletét a 2. ábra mu-
tatja.
Másrészt viszont nem volt szignifikáns összefüggés a limfocita alfajok, il-
letve a PBMC által termelt citokinek és az ELMF-értékek között.
A vérben lévő CD16+–CD56+ limfociták (mint a teljes limfocitaszám szá-
zaléka) pozitív lineáris korrelációt mutatott a PBMC által in vitro termelt IL-2-
vel, mind PHA nélkül (n = 36, R = 0,557, P<0,001), mind pedig PHA jelenlété-
ben végzett inkubálásnál (n = 36, R = 0,416, P<0,02). A PBMC által in vitro
termelt INF-γ szignifikáns korrelációt mutatott a PBMC által in vitro termelt IL-
2-vel mind PHA nélkül (n = 36, R = 0,674, P<0,0001), mind pedig PHA jelen-
létében végzett inkubálásnál (n = 36, R = 0,410, P<0,02).

2. táblázat
A citokinek PBMC által való „in vitro” termelése PHA-val, illetve PHA nél-
kül történő inkubációval az elektromágneses mezőnek kitett nőknél

Citokinek Kontrollcsoport ELMF-nek kitett csoport

(pg/ml) Medián 25–75% között Medián 25–75% között
IL-2 PHA nélkül 17,70 5,50–38,70 1,57 1,92–2,50**
IL-2 PHA-val 55,30 17,01–163,20 6,70 3,23–32,80*
IL-4 PHA nélkül 1,70 1,29–3,01 2,11 1,5–2,59
IL-4 PHA-val 3,30 1,60–5,80 3,31 2,35–5,40
IL-5 PHA nélkül 1,28 0,85–1,98 1,90 1,10–3,27
IL-5 PHA-val 12,50 6,95–18,10 11,40 6,20–37,25
INF-γ PHA nélkül 0,81 0,49–1,11 n.d.
INF-γ PHA-val 27,50 8,30–51,50 7,60 1,03–15,65*

a
Mann-Whitney U-teszt. Statisztikusan szignifikáns különbség: *P<0,002; **P<0,001
n.d.: nem meghatározható.

3. táblázat
A PBMC blasztogenezisének stimulációs indexe az elektromágneses
mezőnek kitett nőknél

Kontrollcsoport ELMF-nek kitett csoport

Medián 25–75% között Medián 25–75% között
Stimulációs index 54,5 37,6–71,4 36,8 32,2–43,2*

a
S.I a 3H-timidin PBMC által való inkorporációjánál a PHA jelenlétében, illetve a PHA nélkül
mért sebességek aránya
b
Mann-Whitney U-teszt. Statisztikusan szignifikáns különbség: *P<0,05.

A vér ólomtartalma és a vizeletben mért transz-transz-mukonsav nem

mutatott szignifikáns összefüggést az immunparaméterekkel, kivéve a vizelet-
ben mért transz-transz-mukonsav (mint µg/g kreatinin) és a CD16+–CD56+
limfociták között (n = 17, R = 0,627, P<0,01), illetve a CD4+–CD45RO- „virgin”
limfociták között (n = 17, R = 0,625, P<0,01) fennálló összefüggést a kontroll-
csoportban. Ezért az ELMF-értékek és az immunparaméterek közötti korrelá-
ciós analízist a transz-transz-mukonsavra való igazítással végezték el; a sta-
tisztikai elemzések nem voltak szignifikánsak.
 y = 16,944x0,553
R2 = 0,5519

stimulációs index

V/m

2. ábra Lineáris összefüggés a rádiós–televíziós műsorszóró állomások által

létrehozott elektromágneses mező (a nők lakásainak erkélyén mérve) és a
nőknél mért PBMC blasztogenezis stimulációs indexe között.
A Pearson-féle korrelációs koefficiensek. n=17, R=0,608, P<0,01.

Értékelés

A rádiós–televíziós műsorszóró állomások által létrehozott elektromágne-

ses mezőknek kitett nőknél az NK CD16+–CD56+ és citotoxikus CD3-–CD8+
sejteknek, valamint az NK és B CD3-–HLA-DR+ és a CD3-–CD25+ aktivált
limfocitáknak a perifériás vérben való csökkenését mutatták ki, ami együtt járt
a PBMC által in vitro termelt IL-2 és INF-γ szignifikáns csökkenésével. Egyik
ilyen immunparaméter sem mutatott dózis–válasz hatást a vizsgált nők laká-
sain kívül mért ELMF-értékekkel.
Valamennyi vizsgált személynél a vér-NK CD16+–CD56+ limfociták szig-
nifikáns korrelációba voltak hozhatók a PBMC által in vitro termelt IL-2 és INF-
γ értékekkel. Ismeretes, hogy az IL-2 és az INF-γ, amelyeket az aktivált T
limfociták termelnek, potenciáló hatást fejtenek ki a makrofágokra és
szinergikus működésbe lépnek egyéb citokinekkel, továbbá, hogy mind a T,
mind az NK-limfociták által termelt INF-γ aktiválhatja az NK limfocitákat
„autokrin hurok” segítségével. Emiatt a vér NK sejtjeinek, valamint a PBMC
által in vitro termelt IL-2 és INF-γ alacsonyabb szintje az ELMF-nek kitett nők-
nél a perifériás vérben fellépő alacsony citotoxikust aktivitást fejezi ki. Ez az
eredmény összhangban van egyéb irodalmi adatokkal. Egyes pszichológiai
kórképeknél hasonló módon csökkent NK-aktivitást találtak a vérben. Így nem
zárható ki, hogy az ELMF immunrendszerre gyakorolt hatását részben az
idegrendszerre gyakorolt hatások szabályozzák. A teljes és citotoxikus
limfociták egyéb típusú kísérletekben mért vérszintje alapján feltételezhető,
hogy az idegrendszer szabályozza a limfociták mozgását a perifériás vér-
áramban.
Bár a vér citotoxikus aktivitását módosíthatja az életmód, a pszichológiai
magatartás és lehetséges módon az alkalmi stressz is, a vér citotoxikus akti-
vitásának és az NK-limfocitáknak a monitorozása hasznos biomarkere lehet az
ELMF által kifejtett hatásnak. Még érdekesebb biomarkernek tűnik a CD16+–
CD56+ NK-limfocita alcsoport, amely szignifikáns összefüggést mutat a PBMC
által in vitro termelt IL-2-vel.
A vér ólomtartalma és a vizeletben található transz-transz-mukonsav
szintjei, amelyek a járműforgalom hatásának biomarkerei a kontrollszemélyek-
nél, magasabbak voltak, mint az ELMF-nek kitett személyek szintjei. A jármű-
forgalom hatásának ezek a mutatói nem voltak korrelációban a citotoxikus ak-
tivitás paramétereivel, kivéve a vizeletben található transz-transz-mukonsav
szintjei és a kontrollcsoport CD16+–CD56+ limfocitái közötti összefüggést.
Feltehető ezért, hogy a CD16+–CD56+ NK limfociták közötti értékkülönbség az
ELMF-nek kitett nők, illetve a kontrollcsoport tagjai között inkább a járműfor-
galom által termelt toxikus vegyületeknek a kontrollszemélyekre gyakorolt erő-
sebb hatástól függ. A transz-transz-mukonsav vizeletben mért értékéhez mért
illesztés útján azonban nem találtak szignifikáns összefüggést az ELMF-
értékek és az immunparaméterek között, ezért jelentéktelennek tartható a jár-
műforgalom hatásának az NK-sejtekre gyakorolt befolyása.
A vizeletben található transz-transz-mukonsav szintén pozitív korrelációt
mutatott a kontrollcsoport CD4+–CD45RO- „virgin” limfocitáival. Ezen túlmenő-
en a kontrollcsoportnál magasabb CD4+–CD45RO- limfocita szintet, valamint
ólomszintet észleltek, mint az ELMF-nek kitett csoportnál. Irodalmi adatok arra
utalnak, hogy összefüggés áll fenn a vér fenti limfocita-szintje, valamint a jár-
műforgalom által termelt ólom és benzol mennyisége között.
Az ELMF-nek kitett nőknél a PHA-nak a PBMC proliferációjára gyakorolt
stimuláló hatása kisebb volt, mint a járműforgalomnak kitett kontrollcsoport
tagjainál. Nem lehet kizárni a PBMC proliferációjának a járműforgalom toxikus
vegyületei által indukált növekedését, az előző esethez hasonlóan. Másrészt
azonban a blasztogenezis stimulációs indexe (bár az érték alacsonyabb volt,
mint a kontrollcsoportban) pozitív korrelációt mutatott a lakásokon kívül meg-
határozott ELMF-szintekkel. Nem zárható ki tehát, hogy az ELMF hatást gya-
korol a PBMC proliferációjának stimulálására.
A fenti immunparaméterek egy részét, a plazmában lévő cinket és rezet,
mint a metabolikus aktivitás jelzőit, a vér ólomtartalmát és a vizeletben talál-
ható transz-transz-mukonsavat a kis és nagy frekvenciájú ELMF-nek kitett
nőknél, illetve kontroll-nőcsoportnál szintén tanulmányozták az atópia jelenlé-
tét is figyelembe véve. A fenti paraméterekre alkalmazott lineáris diszkrimi
náns elemzés nem mutatott szignifikáns különbséget, ha a nem atopikus cso-
portokat vizsgálták ELMF jelenlétében és távollétében, míg a különbség je-
lentős volt, ha az atopikus csoportokat hasonlították össze ilyen módon. Ez
arra utal, hogy az ELMF hatása nagyobb az atopikus nőknél, mint a nem
atopikus csoportnál.
Összefoglalva tehát megállapították, hogy az ELMF az emberi immun-
paraméterek megváltozását idézi elő. Az ELMF-nek való kitétel gátolja a Th1-
szerű citotoxikus immunválaszt dózis–válasz hatás nélkül, míg a Th2 típusú
immunválasz növekedése nem volt bizonyítható. További tanulmányok szük-
ségesek az eredmények biológiai fontosságának kifejtéséhez.

(Dr. Bidló Gáborné)

Boscolo, P.; Di Sciascio, M. B. stb.: Effects of electromagnetic fields produced by
radiotelevision broadcasting stations on the immune system of women. = The Science of the
Total Environment, 273. k. 1./3. sz. 2001. jún. 12. p. 1–10.

Miller, M. A.; Murphy, J. R. stb.: Variation in cancer risk estimates exposure to powerline
frequency electromagnetic fields: a metaanalysis companing EMF measurement methods. =
Risk Analysis, 15. k. 2. sz. 1995. ápr. p. 281–287.

EGYÉB IRODALOM
Vincze J.: Elektromágneses környezetünk hatásai. = Elektrotechnika, 94. k. 7–8. sz. 2001. p.
263–265.

Crispino, M.; Apuzzo, M. D.: Measurement and prediction of traffic-induced vibrations in a

heritage building. (Közlekedés okozta vibráció műemléképületekben – mérések és előrejel-
zések.) = Journal of Sound and Vibration, 246. k. 2. sz. 2001. szept. p. 319–335.

Gellért M.: Sugárzó kételyek. = Lélegzet, 193. k. 9. sz. 2001. p. 18–19.

Danyek Gy.: A kisfrekvenciás elektromágneses terek egészségügyi hatásairól. = Elektro-

technika, 94. k. 10. sz. 2001. p. 357–361.

Vincze J.: Elektromágneses környezetünk. = Elektro-Installateur, 9. k. 3. sz. 2001. p. 12–13.

Varjú Gy.: A mobiltelefonok és bázisállomások elektromágneses terének egészségi hatásai-

ról. = Elektrotechnika, 94. k. 2. zs. 2001. p. 45–48.

Pandya, G. H.: Urban noise – a need for acoustic planning. (Városi zaj – akusztikai tervezés
szükségessége.) = Environemntal Monitoring and Assessment, 67. k. 3. sz. 2001. p. 379–
388.

Steinbach, G.: Stadtplanung–Bauleitplanung und Lärmkontingentierung. (Várostervezés–

építéstervezés és a zajkontingens.) = Zeitschrift für Lärmbekämpfung, 48. k. 2. sz. 2001.
márc. p. 63–68.