Pogany Csaba Intelligens Gyerekek Intelligens Felnottek

Forrás: http://www.doksi.
hu
Intelligens gyerekek - intelligens felnőttek

Írta: Pogány Csaba
okl. matematikus
Bevezetés
---------
Az intelligencia, különösen saját intelligenciája, mindenkit érdekel.

Rengeteget beszéltek és írtak már az intelligenciáról, amitől azonban
nem sokan lettek intelligensebbek, de még okosabbak sem. A "tudománynak"
még odáig sem sikerült eljutnia, hogy megnyugtatóan tisztázza, mik
az azonosságok és mik a különbözőségek, aközött, hogy valaki okos,
elmés, szellemes, művelt vagy intelligens, az olyan, közérdeklődésre
számot tartó kérdések megoldásáról ne is beszéljünk, mint például a
következők.
Az emberiség hány százaléka születik intelligensnek?
Sok intelligens kisgyerekből miért és hogyan válik szürke, cseppet sem

intelligens viselkedésű felnőtt?
Mik az intelligencia kézzelfogható ismertetőjegyei?
Hogyan menthetjük meg minél több intelligens kisgyermek

intelligenciáját?
Mit csináljon az a felnőtt, aki szeretné az intelligenciája

érvényesülését akadályozó korlátokat felszámolni?
Hogyan állapíthatja meg ki-ki saját magáról, hogy mennyire

intelligens?
Ez a munka pont ezekre, a gyakorlati szempontból fontos, és az

érdeklődés középpontjában levő kérdésekre keresi a gyakorlati választ.
I. rész
INTELLIGENS GYEREKEK
Az első jelek
-------------
A közepes képességek, az átlagos intelligencia megnyilatkozásai nem

keltenek feltűnést. Ezekből semmi figyelemreméltó következtetést nem
tudunk levonni. A legtermészetesebb, a legmegszokottabb dolog, hogy
valami közepes. A kiemelkedően jó, vagy a szokatlanul rossz kelti
Forrás: http://www.doksi.hu
fel az érdeklődést. Így van ez az intelligenciával is. A kisgyerekek

lépegetése a fejlődés megszokott lépcsőfokain (bármennyire is
csodálatos maga a jelenség) mindenki előtt természetes. Joggal kelt
azonban feltűnést, ha egy-egy kisgyerek nem lépegetve halad a fejlődés
lépcsőin, hanem kettesével vagy hármasával veszi a fokokat, vagy
időnként nagyobbakat ugrik. Ezek, a kettesével, hármasával vett
fokok, a kisebb nagyobb ugrások az átlagon felüli intelligencia első,
észrevehető jelei, amik már joggal ragadják meg figyelmünket. Azok a
kisgyerekek, akiknél akárcsak egy-két ilyen szokatlan felvillanás is
előfordul, biztosra vehető, hogy az átlagosnál intelligensebbek,
helyesebben, biztosra vehető, hogy képesek lehetnek az átlagosnál
intelligensebbé válni.
Tagadhatatlan és egyben megdöbbentő az a tény, hogy azoknak a

kisgyerekeknek a száma, akiknél átlagon felüli intelligenciára
(biztosan) utaló jelek többször is meggyőzően mutatkoznak,
sokszorosan meghaladja azoknak a felnőtteknek a számát, akiket
valóban intelligenseknek kell minősítenünk.
Hová lesz közben az a sok-sok intelligens kisgyerek? Hogyan

lesz belőlük szürke tömegember? És hányan is vannak valójában?
Az emberiség hány százaléka születik intelligensnek? És egyáltalán,
miből következtethetünk egy kisgyerek intelligens voltára?
Felvillanások
-------------
Egy kisgyereket nagyanyja türelmesen tanítgat az önálló

felöltözködésre.
Az unoka nagyon hamar rájön, hogy a felöltözés elkerülhetetlen része a

cipőfűzés, és a cipő befűzésében és kifűzésében semmi érdekes nincs,
ez bizony nagyon unalmas munka, ráadásul még az is csak többszöri
kísérletre sikerül, hogy egy-egy lyukba befűzze a cipőfűzőt. Jobb
tehát, ha más végzi el helyette ezeket a kellemetlen tennivalókat.
Egy reggel a nagyanya szeretettel noszogatja unokáját, hogy keljen ki

az ágyból. A következő párbeszéd zajlik.
- Kelj fel kis porontyom, és öltözz fel, nagy gyerek vagy már!
- Nem tudok.
- Mit nem tudsz?
- Felöltözni.
- Miért nem tudsz? Tegnap még mindent tudtál.
- Nem tudok.
- Mit nem tudsz? Bújj ki az ágyból, és húzd fel a harisnyát!
- Nem tudom.
- Miért ne tudnád felhúzni a harisnyádat?
- Nem tudom hol van.
- Ott van az ágyad mellett a széken, húzd fel, te már magad is fel
tudod húzni.
- Nem tudom.
- Dehogynem tudod. Miért ne tudnád felhúzni a harisnyádat?
- Nem tudom melyik a balharisnya és melyik a jobbharisnya...
A ceruza és a radír használatára oktat egy kisgyereket egy felnőtt.

Rajzol valamit, utána pedig kiradírozza. Magyarázat is van hozzá
persze. "Most rajzolok egy pontot. Látod? Most kiradírozom. Volt
pont, nincs pont." A kisgyereket azonban nem nyugtatja meg ez a
varázsszöveg, és megkérdezi, hogy "Hová lett a pont? Most a radírban
van?"...
Az "egyforma" szó jelentését és használatát már megtanulta a kisgyerek,

gyakran alkalmazza is a kifejezést, hiszen az összehasonlítás nemcsak
fontos, hanem érdekes művelet is, amit minden gyerek nagy kedvvel
szokott gyakorolni. Olyankor azonban, amikor nem egyforma dolgok
külömbözőformájúságát kell kifejeznie, ez a kisgyerek a "nem egyforma"
helyett következetesen azt mondja, hogy "kétforma"...
Hajdanvolt falusi, osztatlan iskola elsőosztályos tanulója egyszer csak

sírva fakadt. A tanító megkérdezi, hogy miért sír. A gyerek azt
válaszolta, hogy értett mindent, amit a tanító mondott, de nem tudja,
hogyan álljon a kör alá. A tanítónak kis gondolkodásába került, mire
rájött, hogy ő, miközben a felsősöknek magyarázott, úgy kezdte egyik
mondatát, hogy "kör alatt azt értjük"...
A felsorolt történetekhez hasonló történeteket figyelmes szülők tíz-

és százezrei tudnának mesélni gyermekeikről. Intelligens kisgyerekek
hatalmas tömegéről van tehát szó, akik azonban néhány év leforgása
alatt majdnem mind elszürkülnek. Hányan is lehetnek? Az emberiség
hány százaléka születik intelligensnek? Véleményünk szerint ez a szám
legalább 30-40 százalék, de az sem zárható ki, hogy az emberiségnek
több mint fele intelligensnek születik.
Az intelligenciafelvillanásokból azonban Ä ritka kivételektől

eltekintve Ä nem állandó fény lesz, hanem sötétség, de legalábbis
félhomály... Intelligens kisgyerekek millióiban véglegesen elakad
az intelligencia kibontakozása...
Mi az oka az elakadásnak?
-------------------------
Mik akasztják meg az intelligencia kibontakozását? Baktériumok?

Vírusok? Zord időjárás? Egyik sem. Majdnem mindig emberek az okozói
ennek a csonkulásnak, elkorcsosulásnak. A következőkben sorra vesszük
a leggyakoribb intelligencia-megakasztó, intelligencia-korcsosító
hatásokat.
"Csodálatos vagy." - "Hülye vagy?"

----------------------------------
A legsúlyosabb intelligencia-megakasztó, intelligencia-korcsosító

hatás a szülők korlátolt, mondhatnánk "primitív" viselkedése. A
primitív szülői viselkedésnek két szélsőséges fajtája van. Az egyik
csak dicsér, csak jutalmaz, a másik csak szid, csak büntet. (Mindegyik
szélsőség súlyos érzelmi problémákkal terheli a gyerekeket. A gyerekek
szeretnék ezeket a problémákat megoldani, de nem képesek rá. Lelki
energiájukat felemészti a számukra megoldhatatlan problémák megoldásán
való sikertelen fáradozás. Ebben, a lelki energiákat felemésztő,
kiuzsorázott állapotban aztán elakad, majd sorvadásnak indul az
intelligencia kibontakozása.)
Az első esetben a szülők mást sem mondanak a gyereknek, mint azt,

hogy "Okos vagy, ügyes vagy, szép vagy, erős vagy" stb. A kisgyerek
állandóan csak ezt a dicséretáradatot hallja, és hamar el is hiszi.
Nem kell azonban sok idő ahhoz, hogy az élet kíméletlenül belegázoljon
ebbe a hazug módon kialakított világba, és kiderüljön, hogy ő nem is
okos, nem is ügyes, nem is szép, nem is erős. Az eredmény belső válság
lesz; állandósult kétségek, és megszámlálhatatlan belső és külső
probléma kialakulása.
A második esetben a kisgyerekeknek csak a hibás megnyilatkozásait

veszik észre a szülők, és mivel ilyenek általában szép számmal
előfordulnak, a kisgyerekek állandó szidás, büntetés légkörében
élnek. Sok szülő érett gondolkodást vár el néhány éves gyerekeitől,
és amikor ezt nem tapasztalja, dühbe gurul. Divat manapság hülyézni a
kisgyerekeket. (Egy ifjú anya két villamosmegálló között 8-szor
hülyézte le, egyébként nagyon is értelmes, csak egy kicsit élénk
csemetéjét, egyetlen hasraesési "bűncselekmény" miatt. "Hülye vagy?
Mondd, te teljesen hülye vagy? Normális vagy te egyáltalán?" Ä
visította, és közben Ä tisztítási szándékkal Ä kente szét a sarat
a kisgyerek nadrágja térdén.)
Nyugalomhiány
-------------
A zaklatott, ideges, feszültségekkel telített légkör a gyerekeket

nagymértékben terheli, szinte megbénítja. Minden egészséges
fejlődéshez nyugalom kell, különösen áll ez az intelligencia

kibontakozására, amelynek a belső (és külső) nyugalom az egyik
legfontosabb és nélkülözhetetlen kelléke.
A tévé
------
A kisgyerekek számára a legbiztosabb tömeges intelligencia-megakasztó,

intelligencia-bénító a televíziónézés. Hosszú listát (vádiratot)
lehetne összeállítani a tévénézés káros hatásairól. Most csak kettőt
emelünk ki ezek közül.
A tévé sorvasztja a kisgyerek vizuális aktivitását, alkotóképességét,

és ezzel vizuális kultúráját (is). Olyanok lesznek a gyerekek
szellemileg mint a pépekkel és vitaminokkal mesterségesen táplált
nagybetegek. Nem tanulnak meg rágni, mert a pépet nem kell, és nem
is lehet megrágni, az önálló táplálékszerzésről, a táplálékért való
megküzdésről ne is beszéljünk. A tévéképernyőn mozgóképet, mégpedig
gyorsan mozgó képet lát a gyerek. Nincs idő gondolkodni, elemezni,
a kép-pépet nyelni kell. Az állóképet, amit nézegetni tanulmányozni
lehet, és kell is, és ezáltal a tanulmányozás által fejleszti az
elmét, a képzelőerőt, a vizuális készséget, az aktív vizuális
kultúrát, a tévé kiszorította a gyerekek életéből.
Azok a szülők, akik gondoskodnak róla, hogy gyermekeiknek minél több

értékes, részletgazdag, tanulságos és gondosan készített "állókép"
(rajz, fénykép, festmény, metszet) álljon rendelkezésére, és teljesen
kikapcsolják gyermekeik életéből a tévét, azok a szülők gyermekeik
intelligenciájának kifejlődéséért többet tesznek, mintha 10 éves
korukig "elit óvodába" és "elit iskolába" járatnák őket.
Számtalan hipnózistapasztalat bizonyítja, hogy a rossz emlékek

lerakódnak az emberben, és életünk végéig hatnak valamilyen módon.
Nem kell bizonygatni, hogy a rossz emlékek leggyakrabban rossz
hatásúak. Azt is tapasztalhatja mindenki, hogy mennyi rossz hatású
képet töm bele a nézőbe a tévé egy óra alatt. Azok a gyerekek, akik
megmenekülnek ezektől, az életük végéig ható rossz benyomásoktól,
nagy előnnyel indulnak az életharcban.
A tévéjáték és a számítógépes játékok

-------------------------------------
A tévéjátékok és a számítógépes játékok között vannak ugyan érdekesek

és fejlesztő hatásúak is, többségük azonban ostoba, primitív, és csak
időpocsékolásra alkalmas. Jobb kerülni ezeket.
Mintahiány, példahiány
----------------------
A kisgyerekek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlenek a jó minták,

a jó példák. Köztudott, hogy a férfiaknak általában nagyobb az
agytérfogata, és nagyobb a testi ereje. A nők a megértés, a
türelem, a család testi és lelki életben tartása terén rendelkeznek
többletadottságokkal. Mind a kisfiúknak, mind a kislányoknak
nélkülözhetetlen mind a férfi és apa, mind pedig a nő és anya
minta. Ezekre elsősorban közvetlen utánzás miatt van szükségük,
tőlük tanulhatják a férfi és apa ill. a nő és anya szerepet. De a
tanulásban gyakran nem az a minta, amit felnőtt fejjel gondolnánk.
A következetesség, a szigor inkább férfi és apa tulajdonság, a
gyengédség, a megértés, a szeretet inkább női és anyai. A kisgyerekek
azonban gyakran az apától tanulják a gyengédséget, a megértést, a
szeretetet, mert az erőt és hatalmat megtestesítő apának erre igazán
nem lenne szüksége, de ha mégis csinálja, ez figyelemreméltóbb,
mint a fizikailag gyengébb anya ilyen viselkedése, aki erre szinte
predestinálva van. Fordítva is igaz. A kisgyerek gyakran a lágyságot,
puhaságot megtestesítő anyától tanulja a következetességet és a
szigort, mert ez az anyánál figyelemreméltóbb, mint a fizikailag
erősebb apánál, akinél ez természetes.
A kisgyerekek számára a legfontosabb és legértékesebb minta a teljes

család. A család által biztosított mintákat máshonnan és mással
nemigen lehet pótolni. A kisgyerekeknek azonban, ahhoz, hogy
intelligenciájuk kibontakozhasson, még rengeteg olyan jó és rossz
példára is szükségük van, amelyekhez csak ritkán jutnak hozzá a
családban. (A rossz példákra természetesen nem utánzás céljából, hanem
tanulságok levonása miatt van szükségük.) Külön tanulmányt igényelne
a fontosabb mintatípusok felsorolása, itt csak egy egyszerűbbet, és
egy bonyolultabbat említünk. Az egyszerűbb egy szeg beverése, fába,
kalapáccsal, a bonyolultabb a sütés-főzés mestersége. Sok-sok hibás
és jó példa látásán, megtapasztalásán, a tapasztalatok hasznosításán
keresztül vezet az út a szerszámok intelligens használatához és a
sütés-főzés műveleteinek intelligens végzéséhez is. (Van olyan férfi
aki élete végéig nem tanul meg rendesen beverni egy szöget egy darab
fába, és olyan nő is akad szép számmal, aki élete végéig nem jut el
odáig, hogy képes legyen egy ehető csirkepaprikást előállítani.)
Nagyon nehéz elképzelni, hogy egy kisfiú intelligenciája barkácsolás

nélkül helyesen fejlődjön. A sütés-főzés pedig ugyanaz a lányoknál,
mint a barkácsolás a fiúknál. A kislányoknál a játékbabákkal való
"szakszerű" foglalkozás, és később a babaruhavarrás, mással nem
pótolható intelligenciafejlesztő és intelligenciakibontakoztató
tevékenység.
Nagyon fontos persze, hogy a fiúk is ismerjék meg a főzés és a varrás

legfontosabb elemeit, a lányok pedig a barkácsolás minimumát. Nem
lehet túl intelligens az a férfi, aki nem tud egy gombot felvarrni, de
az a nő sem, aki képtelen sikerrel használni egy villáskulcsot, mert
fogalma sincs arról, hogy van balmenetes és jobbmenetes csavar, de ha

hallott is ilyesmiről, nem tudja, hogy melyiket mikor merrefelé kell
forgatni.
Különös gondja legyen a szülőknek arra, hogy a gyerekeik kezébe csak

jóminőségű szerszámok, munkaeszközök kerüljenek, és oktassák is őket
ezek biztonságos kezelésére.
Csak minden szempontból ízléses, "szép" játékbabát vegyünk a

kislányoknak! A torz vagy csúnya játékbaba a kislányok kezében
biztos jele a szülők alacsony szinten megrekedt intelligenciájának.
Különbséget kell azonban tenni a torz és csúnya és az egyszerű játékok
között. A torz és a csúnya mindenképp kerülendő, mert káros hatású.
Számos példa bizonyítja azonban, hogy a gyerekek gyakran jobban
kedvelik egyik-másik egyszerű és olcsó játékukat, mint a drágábbakat.
Áll ez természetesen a kislányok babáira is. Nem ritka, hogy egy
egészen egyszerű "rongybaba" a kislány kedvence, megelőzve más,
drága babákat.
Unatkozás
---------
Az unatkozás rossz tanácsadó, ez köztudott. Emellett még nagyon rossz,

kiszárító, sorvasztó hatású lelkiállapot is. Ha hosszabb ideig tart,
akkor fásulttá, közönyössé szürkítheti vagy ingerültté teheti a
gyerekeket.
Az unatkozástól minden szülőnek elemi kötelessége mentesíteni

gyerekeit. Kevesen tudják azonban, hogy az unatkozás ellen a
legrosszabb módszer, ha szórakoztató vagy élvezetes dolgokról
gondoskodunk a gyerekeknek. Értékes elfoglaltságról kell gondoskodni,
olyanról, amely fejlesztő és a gyerekek érdeklődését is megragadja.
Nem szabad a kisgyereket rászoktatni arra, hogy mindig élvezetes és
szórakoztató dolgokról gondoskodnak a számára. Az élvezetes és
szórakoztató dolgok tárháza hamar kimerül, és az utána következő
unalom szenvedését még a kiábrándultság és a csalódottság is fokozza.
Azt is kevesen tudják, hogy a legtöbb gyereket, még a

legintelligensebbeket is, előbb meg kell tanítani arra, hogy
megkeresse, hogy miben mi az érdekes. Vannak szülők, akik éberen
figyelik, hogy mi érdekli csemetéiket, pedig azok még azt sem
tudják, hogy mik azok amik iránt érdemes érdeklődniük.
Feladathiány, bírálathiány
--------------------------
Az intelligencia kibontakozását, érvényesülését a jó feladatok, a

megoldásukkal való egészséges birkózás, a helyesen kritikus környezet
segíti legjobban.
Kérlelhetetlenül szigorú intelligenciavizsga nekünk felnőtteknek, hogy
- tudunk-e gyermekeinknek és magunknak jó feladatokról gondoskodni,

- tudjuk-e gyermekeinknek és magunknak, a mindenképp elvégzendő
kényszerű feladatokat olyanokkal vegyíteni, hogy e vegyülék a
lehetőségekhez képest a lehető legfejlesztőbb legyen,
- tudjuk-e biztosítani a helyes megítélést, elbírálást.
A hibák helytelen kezelése

--------------------------
(A hibák javításának, a tanulságok levonásának elmaradása)
----------------------------------------------------------
Minden ember követ el hibákat. Az intelligens is. Az intelligens

embert a kevésbé intelligenstől az elkövetett hibák alapján is meg
lehet különböztetni, de sokkal megbízhatóbb ítéletet alkothatunk, ha
embereknek a hibákhoz való viszonyát vizsgáljuk. Hogyan viszonyul az
intelligens ember a már elkövetett hibákhoz? Hogyan dolgozza fel az
eseményt? Hogyan tervezi meg, és hajtja végre a javítást (ha ennek van
értelme)? Hogyan és milyen tanulságokat von le a hibákból? A gyerekek
intelligenciájának kibontakozása hamar megakad, vagy lefékeződik, ha a
szülők nem tanítják meg őket a saját és a mások hibáihoz való helyes
viszonyulásra, arra, hogy hogyan kerüljék a hibákat, hogyan tervezzék
meg, és hogyan hajtsák végre a javítást, hogyan és milyen tanulságokat
vonjanak le a hibákból. A hibák életünk főszereplői. A helyes
kezelésükön rengeteg múlik. A helyes kezelés viszont azon múlik,
hogy ki hogyan vonja le a tanulságokat a hibákból. A gyerekeket erre
is meg kell tanítani. A gyerekekkel közösen végzett hibaelemzés és
tanulságlevonás olyan szülői tevékenység, amelyet semmi mással pótolni
nem lehet, nemcsak nevelési, hanem intelligenciakibontakoztatási
szempontból sem.
Az értelmes beszélgetés hiánya

------------------------------
Az intelligenciakibontakozást súlyosan hátráltatja, sőt véglegesen meg

is akaszthatja, ha a gyerekek megszokják a felelőtlen fecsegést. (Ez
a veszély elég nagy, hiszen manapság ugyancsak sokan vannak, akiktől
megtanulhatják az ilyesmit.) Az is káros lehet azonban, ha nem akad a
gyerekeknek értelmes beszélgetőtárs. Az értelmes beszéd elsajátítása
szinte nélkülözhetetlen követelmény ahhoz, hogy valaki a logikus
gondolkodást is elsajátítsa. Sajnos manapság a pontos, értelmes
beszéd ugyanolyan ritka, mint a logikus gondolkodás. Egyiknek sincs
becsülete, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy milyen sok az olyan
sikeres ember, aki sem a pontos, értelmes beszédben, sem a logikus
gondolkodásban nem jeleskedik.
Okos beszélgetőtárs nélkül a gyerekek nehezen vagy sehogy sem tudnak

megbirkózni a beszélt nyelv olyan Ä logikai szempontból nagyon
jelentős Ä buktatóival, csapdáival, mint pl. amikor a modoros
felnőtt a "valamennyi" szót használja a "minden" helyett. (A logikus
gondolkodás egyik alapművelete annak a megállapítása, hogy egy
összességnek hány eleméről van, ill. lehet szó. Aki a "valamennyi"
és a "minden" szó között nem tesz különbséget, az képtelen a
legfontosabb logikai műveletek helyes elvégzésére. Emiatt azonban
manapság senkit sem szorítanak háttérbe akár naponta szerepelhet
az ország nyilvánossága előtt.)
Intelligens beszélgetőtárs segítsége nélkül a gyerekeknek csak

nehezen vagy sehogy sem sikerül tudatosítaniuk azt a rendkívül fontos
igazságot, hogy a nyelv nem mindennek a kifejezésére képes. Nem
mindennek van neve. A világ fontos dolgainak csak egy részét tudjuk
nyelvi eszközökkel megragadni. Aki ezt nem tudja, menthetetlenül
beleragad a szavak világába, menthetetlenül szavakban, nyelvi
eszközökkel fog gondolkodni, tehát az intelligenciája egysíkú,
nyelvileg korlátozott intelligencia marad. Az intelligens ember a
teljes valóságban (nemcsak annak nyelvileg kifejezhető részében,
"modelljében") él, összeszedetten, figyelve. A csend nem jelenti
számára az élettelenséget. Nincs a szavak világába bezárva, nem kell
állandóan kifelé fordulva beszédre vagy beszédlehetőségre lesnie, ha
"be akar kapcsolódni az életbe."
A rossz mesék
-------------
A rossz meséknek rendkívül nagy szerepe van abban, hogy rengeteg

gyerek intelligenciájának kibontakozása megfeneklik, különösen
manapság, amikor már a rádión és a tévén keresztül is zúdul a rossz
mese felnőttekre, gyerekekre egyaránt. A "mese" téma olyan fontos,
hogy könyvet kellene róla írni. Itt csak a rossz mesék rendkívül káros
voltára hívhatjuk fel a figyelmet.
A kitalált, nem valóságos meséknél sokkal érdekesebbek és értékesebbek

azok a "mesék" amiket a valóság kínál. Olyanok mint például, a
következők. Hogyan és miért süllyedt el a Titanic? Hogyan folyik a
munka egy bányában, egy kohászati üzemben, egy pályaudvaron, egy
iskolában? Mi zajlik egy méhkasban, egy hangyabolyban? Hogyan él egy
ideális család? stb.
A rossz játékok
---------------
A rossz játékok, a rossz mesékhez hasonlóan, károsan befolyásolják

az intelligencia kibontakozását. A játékok szerepét nem lehet
túlbecsülni. Ha a játékok jók, akkor, a gyerekek intelligenciája

gyorsan fejlődik, de ha rosszak, akkor biztosan károsodik, lassul vagy
megakad intelligenciájuk kibontakozása. A jó és rossz játékokról, a
játszás jó és rossz módjairól, a jó és rossz játékszerekről köteteket
lehetne írni.
A gyerekek intelligenciáját fejlesztő játékokról gondoskodni

elsősorban nem pénz kérdése, hanem szülői intelligenciáé és szereteté.
A jó játékok hiánya elsősorban nem a környezet pénzügyi szegénységéről,
hanem a környezet gondolatszegénységéről árulkodik. Szép számmal
találhatunk unatkozó kisgyerekeket drága játékok tömege között is.
Ezekkel a játékokkal azonban, magas áruk ellenére mégsem lehet igazán
jól játszani, mert a gyártók a módos szülők pénztárcáját célozták meg,
a gyerekek igazi (fejlődési) igényeinek szolgálata helyett.
Eligazításhiány, tájékozatlanság
--------------------------------
A gyerekeknek el kell igazodniuk a világban. Ebben az eligazodásban

segítségre van szükségük. Az eligazodáshoz a legszükségesebbeket
időben meg kell kapniuk, ellenkező esetben károsodik, de legalábbis
aránytalanul késhet intelligenciájuk kibontakozása. Az élet
legfontosabb területeire vonatkozóan világosan és egyértelműen
tudniuk kell a gyerekeknek, hogy miből, hogyan, mi lesz. Tudniuk kell
a megkülönböztetés, az összehasonlítás, a megítélés szempontjait és
módszereit. Tudniuk kell, hogy mik az értékek, mik a jók, és mik a
kerülendők, a rosszak.
Pszichológiai kártételek
------------------------
Jaj annak a tehetséges kisgyereknek, akinek intelligenciája

kibontakoztatását "hozzáértő szakemberek" kezeire bízták szüleik.
Lesz ott minden, önidentitás, önmegvalósítás, kreativitás, csak
egészséges fejlődés nem.
Gyengekezűség, túlszigor, ridegség

----------------------------------
A gyengekezű, a tehetetlenül lágy és a túl szigorú, és rideg szülő

egyformán kárt okoz gyermekeinek. Sem a szétfolyó fegyelmezetlen
élet, sem a túl sok tilalomfával teletűzdelt világ nem kedvez az
intelligencia kibontakozásának. A helyes nevelés persze nem az, hogy
egyforma arányban vegyítjük a gyengekezűséget a túlszigorral, hanem
az, hogy egyformán kerüljük mindkét káros végletet. (A "Csodálatos
vagy." - "Hülye vagy?" primitív egyoldalúsága rokon téma, de nem
azonos a gyengekezűség ill. a túlszigor kérdéskörével.)
Szeretethiány
-------------
Akár hívő valaki, akár nem, érdemes elgondolkodnia egy közel

kétezeréves meghökkentő vallási megállapításon: "Szeretet az Isten",
vagy ahogyan még fordítják, "Az Isten szeretet". Tehát a legnagyobb,
a legjobb, a legtökéletesebb, a leghatalmasabb a szeretet, vagy, a
szeretet a legnagyobb, a legjobb, a legtökéletesebb, a leghatalmasabb.
Ahogyan Istent sokan félremagyarázzák, hamis dolgokról hiszik, hogy
Isten, éppúgy a szeretetet is sokan félremagyarázzák, és olyanokról
hiszik, hogy szeretet, amiknek semmi köze a szeretethez. Az ilyen
kisiklásoknak pedig a gyerekek nevelésében, és a gyerekek
intelligenciája kibontakoztatásában végzetes és jóvátehetetlen
hatásai vannak.
Ha egy szülő valóban sikeres akar lenni gyermekei intelligenciájának

kibontakoztatásában, sose tévessze szem elől, hogy a legtöbb a
helyes szereteten múlik. Tehát első dolga kell, hogy legyen minden
gyerekekkel foglalkozó felnőttnek, hogy tételesen összegyűjti,
megtanulja és állandóan szem előtt tartja, hogy mi számít helyes
szeretetnek, és mi nem az.
A test helytelen kezelése

-------------------------
Sokan túlértékelik a testet. Az embert testi ereje, előnyös külső

megjelenése szerint ítélik meg. Mások elhanyagolják testüket, mintha
nem is hozzájuk tartozna. Mindkét véglet káros mind az intelligencia
fejlődésére mind pedig érvényesülésére.
A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás, testmozgás és a

megfelelő öltözködés biztosítása a szülők feladata. A szülőknek arról
is gondoskodniuk kell, hogy a gyerekek értékrendjében ezek a javak a
helyükre kerüljenek.
Miket kerüljünk?
----------------
Röviden áttekintettük, hogy intelligens kisgyerekek tömegeiből

mitől lesz néhány év leforgása alatt elkorcsosult intelligenciájú
tömegember.
Foglaljuk össze, hogy mik a legkárosabbak a gyerekek intelligenciájának

kibontakozására! Ezek a következők:
- Agyondicsérés vagy agyonszidás

("Csodálatos vagy." - "Hülye vagy?")

- Gyengekezűség, túlszigor, ridegség
- Nyugalomhiány
- Szeretethiány
- A képernyő előtt elpocsékolt idő
- Mintahiány, példahiány
- Unatkozás
- Feladathiány, bírálathiány
- A hibák helytelen kezelése (a hibák javításának, a tanulságok
levonásának elmaradása)
- Az értelmes beszélgetés hiánya
- Rossz mesék
- Rossz játékok
- Eligazításhiány, tájékozatlanság
- Pszichológiai kártételek
- A test helytelen kezelése, a testi egészség elhanyagolása,
gondozatlansága (nem a gyerekek saját igényeinek megfelelő
mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás, öltözék, testmozgás)
E lista alapján a szülők könnyen megállapíthatják, hogy gyermekeik

intelligenciafejlődését veszélyezteti-e valami, és ha igen, mennyire
és mi veszélyezteti.
Hogyan menthetjük meg minél több kisgyermek intelligenciáját?

-------------------------------------------------------------
Az előbbi intelligenciafejlődés-fenyegetettségi, és
-veszélyeztetettségi listából az is kiolvasható, hogy gyermekeink
intelligenciáját a következő követelmények teljesítésével menthetjük
meg.
- A valóságnak megfelelő értékeléssel (Csak indokoltan dicsérjünk

és szidjunk! A legkevesebb legyen a szidás, ennél több a dicséret,
mindkettőnél több az együttérző bátorítás, biztatás.)
- Meleg, derűs, de következetes és fegyelmezett légkörrel,
- A belső és külső nyugalom, feszültségmentesség biztosításával,
- Okos, előrelátó szeretettel,
- A tévé hang és kép kikapcsolásával,
- Hasznos, értékes, fejlesztő minták, példák biztosításával,
- Az unatkozás kiküszöbölésével,
- Jó feladatok biztosításával és ezek megoldásának fejlesztő
elbírálásával,
- A hibák helyes kezelésével (a hibák javításának, a tanulságok
levonásának gyakorlásával),
- Értelmes beszélgetéssel,
- A rossz mesék kerülésével,
- Jó játszási lehetőségek, jó játékok biztosításával,
- Okos, érhető eligazítással, életkornak megfelelő tájékoztatással,
- Pszichológiai kártételek megakadályozásával,
- A test helyes kezelésével, a testi egészség gondozásával (a gyerekek

saját igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, táplálkozás,
öltözék, testmozgás biztosításával)
Jó, ha a szülők elbírálják és osztályozzák magukat, az iskolában

szokásos módon aszerint, hogy a felsorolt 15 követelményt milyen
mértékben sikerül teljesíteniük.
Ha a jegyek között előfordul az elégtelen (1), akkor a szülők

intelligenciavédelemből elégtelenre vizsgáztak. Ha a legrosszabb
jegy elégséges (2), akkor az intelligenciavédelem elégséges. Ha sem
elégtelen sem elégséges jegy nem fordul elő, akkor:
45...54 összpontszámnál az intelligenciavédelem közepes (3).

55...64 összpontszámnál az intelligenciavédelem jó (4).
65...75 összpontszámnál önmagukat túlértékelve végezték az osztályzást.
Intelligenciavédelemből senkinek nem lehet jelese a Föld hátán!
II. rész
INTELLIGENS FELNŐTTEK
Rövid történelmi leleplezés

---------------------------
Érdemes röviden áttekinteni, hogyan is kezelte az intelligenciát

századunk.
Az intelligencia pályafutásának három, egymástól lényegesen eltérő

szakaszát különböztethetjük meg.
Az első szakasz a "berobbanás" szakasza. Az egész világon mindenki

az intelligenciáról beszél, de legalábbis beszél az intelligenciáról
is. Az intelligencia szó a beszédben, a sajtóban és a tudományokban is
lényegesen gyakrabban fordul elő, mint annak előtte. Az intelligenciát
tesztekkel is mérik. (Legalábbis sokan hiszik, hogy "az intelligenciát"
mérik az ún. intelligencia-tesztekkel.) Ez a mérés azonban hamar sokak
számára kellemetlenné válik. Mindenki kezd félni, különösen a vezetők,
hogy megmérik az intelligenciájukat (intelligenciahányadosukat,
IQ-jukat), és kiderül, hogy sokkal nagyobb az ambíciójuk, mint
amekkora szerény intelligenciájuk alapján indokolt, ill. jogos lenne.
Az intelligencia századunkbeli pályafutásának második szakasza

a kikopott divatcikk huzamos lappangásának a korszaka. Az
intelligencia hosszú időre kiszorul a közérdeklődés homlokteréből.
Csak néhány "szaktudós" foglalkozik vele, gyenge-közepes

érdeklődéssel. Mivel a világpiacon már nincs keletje, már nem is
akarják az "intelligenciakutatások" eredményeit közkinccsé tenni.
Megelégszenek az Egyesült Államok piacával, amely tudományosan ugyan
provinciális egy kissé, de piacnak azért elég nagy piac ahhoz, hogy
biztosítsa az intelligencia-tudomány és intelligencia-business
túlélését.
Ebben az időszakban az intelligenciával való foglalkozás belterjes

jellegűvé válik, és művelői kissé ki is sajátítják azt maguknak.
Már senki sem vitatja, hogy jogosak a kritikák, amik az intelligencia
definícióit és mérésének módjait érik. Egyesek most is egészen
mást értenek intelligencián mint mások, de ez már senkit sem zavar,
emiatt senki sem bánt senkit, érvényesül az "élni és élni hagyni"
elv. Közmegegyezés alakul ki, nem az intelligencia fogalmára,
definíciójára, hanem arra vonatkozóan, hogy nem fontos a pontos
definíció, mindenki azt ért intelligencián, amit akar, sőt már az
sem követelmény, hogy ki-ki pontosan megmondja, hogy számára mit is
jelent az intelligencia.
A stagnálás vagy alig-fejlődés eme szakaszában az intelligencia

fogalma köré, "a szaktudomány" derék képviselői szívós munkával sűrű
ködöt fejlesztettek. E tudományos ködben az intelligencia fogalma
teljesen elvesztette amúgy sem túl határozott körvonalait, és
mindenki által érthető, kézzelfogható kritériumokkal, vagy ha
tetszik, viszonyítási alapokkal ("etalonokkal") való megítélhetőségét,
megragadhatóságát.
Ennek, a befelé forduló, nagymértékben öncélú tudományos

szemléletmódnak és gyakorlatnak aztán végképp az lett az eredménye,
hogy az intelligencia fogalma (az Egyesült Államokat kivéve) teljesen
eltűnt a mindennapi életből, hiszen a hétköznapok embere csak közérthető
és kézzelfogható kritériumokkal megragadható dolgokkal tud mit kezdeni.
A mindennapok világából való kiszorulás azonban némi megkönnyebbülést
is hozott az intelligencia "szaktudósainak". Teljesen önállósodhattak,
függetlenedhettek, mivel senki sem törődött már velük, senkihez sem
kellett igazodniuk. Zavartalanul kialakíthatták, berendezhették azt
a csak saját maguktól függő, nagymértékben belterjes világot, amelyben
"a szaktudomány" derék képviselőinek már nem kell attól félniük,
hogy valakinek is sikerülhet az ő "szaktudományos" tevékenységüket
is Ä nemcsak a "kísérleti személyek" teljesítményeit Ä közérthető
és kézzelfogható intelligenciakritériumokhoz, vagy ha tetszik,
intelligenciaetalonokhoz viszonyítva, minősíteni. Napjainkra tehát nem
maradt más az intelligenciakutatás "szaktudományának" mércéjéül, csak
a saját maga által fejlesztett sűrű köd. Ez azonban nem igen elégíti
ki azokat, akik magára az intelligenciára lennének kíváncsiak, nem
pedig a köré sűrített misztikus ködre. De hát kíváncsi-e még valaki
az intelligenciára, vagy a saját intelligenciájára? Szerencsére, igen.
Az intelligencia pályafutásának legfrissebb, harmadik szakaszában,

napjainkban, újra élénkül és szélesedik az érdeklődés az intelligencia

iránt. Nagy érdeklődést és parázs vitákat kiváltó könyvek jelennek
meg, és még a napilapok is lehúznak egy-egy bőrt a témáról. Az biztos,
hogy egységesen elfogadott, megbízhatóan mérhető intelligencia-fogalmat
még mindig nem sikerült kiizzadnia a tudománynak, úgyhogy ma is
mindenki azt ért intelligencián, amit akar. (E téren számottevő
javulás egyhamar nem is várható.) De mára az is bizonyossá vált, hogy
az intelligencia körüli ködben van valami, ami értékes és használható.
Ha valahol köd van, ott persze megjelennek a szélhámosok. Ahol érték
van, ott is. Ahol pedig köd is és érték is együtt van, ott nyüzsögni
szoktak a szélhámosok. Az intelligencia pályafutásának legfrissebb
szakaszát a köd, az értékek, a megélénkült és kiszélesedett érdeklődés
és a szélhámosok hirtelen elszaporodása jellemzi.
Most újból nagyban mérnek, tesztelnek valamit, amit egyesek

intelligenciának mondanak, és ez a valami, amit intelligenciának
mondanak, annak ellenére, hogy senki sem tudja, hogy mi is az
valójában, megint mindenkit érdekel. Az intelligenciának még mindig
nincs épkézláb definíciója, de ez már végképp nem fontos. A fő az,
hogy itt az intelligencia reneszánsza. És a tesztek, amikkel Ä pontos
definíció ide, pontos definíció oda, Ä mégiscsak jellemezni lehet
valamit, kétségtelenül megdöbbentő és nagyon is elgondolkodtató
dolgokat mutatnak.
Az intelligenciával foglalkozó sikerkönyvek és a körülöttük fellángolt

viták biztosítják az érdeklődést. Pezseg az élet. A tömeg, az
"egyszerű ember", azonban megint csak nem lát tisztán, csak a nagy
kavargást tapasztalja. De hát szükségszerű-e, hogy ez így legyen? Nem
lehet-e az intelligenciát a valóságos, kézzelfogható dolgok világában,
közérthető módon megragadni? Úgy, hogy mindenki, "szaktudományos
segédlet" nélkül, maga is (legalább hozzávetőlegesen) meg tudja
állapítani magáról és gyermekeiről, hogy ki hogyan is áll intelligencia
dolgában? Ez nem lehetetlen kívánság.
(Az elemi tisztesség megkövetelné, hogy itt mindjárt legalább nagy

vonalakban meghatározzuk, hogy mi az intelligencia, és legalább
hozzávetőleges pontossággal megmondjuk azt is, hogy azt hogyan
mérjük. Ennek a kötelességünknek azonban csak később tudunk eleget
tenni. Előbb körül kell járnunk a témát, különben eltévednénk az
intelligenciát körülvevő tudományos ködben.)
Az intelligencia csúcsai
------------------------
Mindenkit érdekel az intelligencia, de mindenkit legjobban a

saját intelligenciája érdekelne. Nagyon gyakran hallunk mások
intelligenciáját minősítő megjegyzéseket, saját intelligenciánk
elfogulatlan megítélésében azonban semmi segítséget nem kapunk.
Pedig kíváncsiak lennénk rá, hogy mennyire vagyunk intelligensek,
de még inkább arra, hogy mit tegyünk, intelligenciánk fejlesztése,

kibontakoztatása érdekében. Tisztán szeretnénk látni, hogy egyáltalán
van-e lehetőség arra, hogy valaki intelligensebbé váljon, vagy pedig
ez reménytelen, mert az intelligencia mindenkinek veleszületett,
megmásíthatatlan adottsága.
Hogy legyen követendő példánk, az emberiség szellemóriásait

úton-útfélen odaállítják elénk, úgy, hogy már mozdulni sem lehet a
példaképektől, és mindenkinek megfájdul a nyaka, mert állandóan
fel kell néznie valamelyik szellemóriásra. Arról azonban sosem
esik szó, hogy hogyan lettek a példaképül ajánlott szellemóriások
szellemóriásokká. És ez nagyon gyanús. Ha ugyanis születni kell
erre, akkor értelmetlen a szellemóriásokat példaképül állítani azok
elé, akik nem annak születtek. Ha meg nemcsak születéssel, hanem más
módon is elérhető, hogy valaki szellemóriás legyen, akkor miért a
szellemóriások személyét, miért nem a szellemóriássá válás módjait és
lehetőségeit állítják elénk úton-útfélen? Gyanús ez bizony, nagyon
gyanús ...
Abban biztosan mindenki egyetért, hogy célszerű lenne már nemcsak

a csúcsokkal, hanem a felfelé vezető utakkal is foglalkozni. Hála
Istennek, vannnak ilyenek is. Mindenhonnan, minden ember pillanatnyi
helyétől, és helyzetéből vezet út felfelé is.
Hány intelligens ember futkároz az utcán?

-----------------------------------------
Ezt a kérdést meg kell fogalmaznia annak, aki az intelligencia

témájával komolyan foglalkozik. Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy
sok vagy kevés intelligens ember van köztünk? És mi magunk, a
mezőnynek mely részében vagyunk?
Ki kell jelentenünk, hogy intelligensnek született gyerekek

óriási többségéből nem lesz intelligens felnőtt, mégis sokkal több
intelligens ember futkároz az utcán, mint gondolnánk. (Talán mi is
ezek közé tartozunk? Majd kiderül.) Az is igaz azonban, hogy azoknak,
akiket a közvélemény intelligenseknek tart, legfeljebb egytizede vagy
még annyi sem valóban intelligens.
Hogyan lehet, hogy sok ember, aki intelligensnek látszik, mégsem

az, és sok ember, aki nem látszik intelligensnek, mégis az? A válasz
egyszerű. Nagyon könnyű összetéveszteni, és nagyon gyakran össze is
tévesztjük az intelligenciát a műveltséggel, és azt hisszük a művelt
emberről, hogy intelligens, pedig nem mindig az. (A műveltség is nagy
érték persze, de nem azonos az intelligenciával.) Sok ember pedig,
aki a látszat ellenére mégis intelligens (pontosabban, képes lenne
intelligens viselkedésre is), az esetek túlnyomó többségében
bálványimádás áldozata. Ahelyett, hogy a saját lába elé nézne,
magasan a feje fölé bámul, bámulja a példaképül eléje állított
szellemóriást vagy valami más bálványt, és emiatt rendszeresen

orra esik. És a rendszeresen orra esőkben valóban nehéz észrevennünk
az intelligenciát, még akkor is, ha az megvan. Tény mindenesetre,
hogy az élet országútján csetlő-botló, rendszeresen orra eső emberek
között sokkal több képes megfelelő körülmények között intelligens
viselkedésre, mint amennyi a hétköznapok szürkeségében is
intelligenciát sugárzóan viselkedik.
Azoknak pedig, akik szeretnék tudni, hogy hol a helyük a mezőnyben,

az intelligensek vagy a nem intelligensek között, mindenekelőtt meg
kell tanulniuk a saját lábuk elé (is) nézni, miközben járnak, magyarán
meg kell tanulniuk helyesen eligazodni, helyesen tájékozódni. Ha ez
sikerült, akkor már arra a kérdésre is megtalálják a választ, hogy ők
maguk vajon intelligensek-e vagy nem azok. A válasz megnyugtató lesz.
Az élet dolgaiban eligazodni, helyesen tájékozódni képes ember csak
intelligens lehet, mert az intelligencia az ember felsőbbrendű
eligazodási, tájékozódási, lényegmegragadási képessége ill. ennek
érvényesülése, megnyilvánulása. Ez a képesség mindenkiben megvan.
Akiben érvényesül, azt intelligensnek nevezzük, akiben alig
érvényesül, azt nem tartjuk intelligensnek.
Az egyéni intelligencia megítélésénél egymástól elég jól

megkülönböztethetők a következő csoportok.
- Pszeudointelligens (álintelligens, valójában nem intelligens, de

valamilyen okból első pillanatra annak látszik, pl. művelt, vagy
átlagosnál lényegesen jobb a memóriája, vagy nagy gyakorlata van
valamiben).
- Szemiintelligens (félintelligens, félig intelligens, akinek az

intelligenciája valamilyen okból nem érvényesül teljes mértékben,
minden élethelyzetben).
- Nem intelligens.
- Intelligens.
(A szemiintelligensek között van egy érdekes csoport. Ebbe azok

tartoznak, akiknek intelligenciája elég fejlett ugyan, de valamilyen
okból, vagy okokból "nem használják". Ezek nem vakok, de be van kötve
a szemük, vagy csukott szemmel járnak, és ezt nagyon megszokták.)
Hová bújtak az intelligens emberek?

-----------------------------------
A tanulásnak könnyű és hatásos módja az utánzás, a példa után

való tanulás. Jó lenne keresni egy intelligens embert, és utánozni
viselkedését. Nem lesz azonban könnyű dolga annak, aki az intelligens
viselkedést egy intelligens embertől szeretné ellesni. Meg kell
hagyni, valóban ritkán találkozhatunk intelligens emberekkel, akiket

követhetnénk. Úgy tűnik, mintha az intelligens emberek elbújtak volna
valahová, és hiába keressük őket. Kiábrándító hallgatni és olvasni pl.
a Nobel díjasok semmitmondó nyilatkozatait, az akadémiák tagjainak
üres frázisait, a tudálékos professzorokat, a mindent megmagyarázó
pszichológusokat. Amit ma mondanak, holnapra majdnem mind meg lesz
cáfolva. Még műveltséget sem igen tudunk ellesni tőlük, nemhogy
intelligenciát. A lábunk elé nézést, az orra esések nélküli járást
azonban a magunk erejéből, teljesen önállóan is megtanulhatjuk, csak
fegyelmezettség kell hozzá. Nem kell mást tennünk, mint rászoktatni
magunkat arra, hogy mindenből, amiből csak tudunk, vonjunk le minden
hasznosítható tanulságot, és kényszerítsük magunkat a levont
tanulságok hasznosítására. Még ha az intelligens emberek el is
bújtak valahová (biztos megvan az okuk erre), az intelligencia,
azaz a minden emberben meglevő felsőbbrendű eligazodási, tájékozódási,
lényegmegragadási képesség nem bújt el, mindenkinek a keze ügyében
van, csak élni kell vele (ez persze nem mindig könnyű).
Kezdjünk tehát tájékozódni!

---------------------------
Áttekintés, eligazodás, helyes tájékozódás nélkül semmiben sem

vihetjük sokra, ezek birtokában azonban a maximumot érhetjük el,
amit a lehetőségek egyáltalán megengednek számunkra.
Az áttekintés, eligazodás, helyes tájékozódás nélkülözhetetlen eleme

a helyes megkülönböztetés, azaz, hogy az éppen fontos szempontokból
különbözőket különbözőként kezeljünk, a nem különbözőket pedig nem
különbözőként. Az intelligens és a nem intelligens nyilván különbözik
egymástól. Mikben különbözik az intelligens viselkedés a nem
intelligenstől? Hibákban, hiányokban, mulasztásokban. Ha minden hibát,
hiányt, mulasztást sikerült kizárnunk, akkor viselkedésünk intelligens
viselkedés lesz. Így, még ha nincsenek is intelligens emberek a
körünkben, akikről le lehetne másolni az intelligens viselkedést,
a mindenütt bőségesen megfigyelhető hibák, hiányok, mulasztások
alkalmasak arra, hogy pontosan megállapítsuk, hogy mikben különbözik
az intelligens viselkedés a nem intelligenstől.
Mindenki szerkeszthet magának teszteket

---------------------------------------
Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy valami milyen nehéz, mekkora "a

tömege", a kérdésre egy mérleg segítségével felelhetünk. A választ
szabványosan kilogrammokban szoktuk megadni. Hasonló módon, valamilyen
mérőeszköz igénybevételével szoktunk felelni az olyan kérdésekre, hogy
valami milyen hosszú, mekkora az elektromos ellenállása stb. A választ
ilyenkor méterben, ohmban stb. szoktuk megadni. Ha kíváncsiak vagyunk
rá, hogy egy embernek mennyi a vérnyomása, akkor megmérjük ... Az
efféle példákat hosszan sorolhatnánk, úgy tűnik, hogy ha valamilyen

jellemzőre, valamilyen tulajdonságra kíváncsiak vagyunk, akkor nem
kell mást tennünk, mint előkapni valamilyen mérőeszközt és elvégezni a
mérést. Ez azonban csak látszat, mert nem mindenre van mérőeszközünk.
Egy nagyon egyszerű példa!

--------------------------
Ha nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy embernek mennyi a vérnyomása,

hanem arra, hogy "milyen erős", akkor mit mérjünk?
Megmérhetjük például
- karizmának körméretét (centiméterben),

- azt, hogy mekkora távot képes futni 1 perc alatt (méterben),
- azt, hogy mekkora távot képes úszni 1 perc alatt (méterben),
(mindegy, hogy hogyan!?),
- azt, hogy mennyi szenet tud felhordani az első emeletre 1 óra
alatt (mázsában).
Adjuk össze a számokat, és az összeget nyilvánítsuk a szóban forgó

személy erősségét jellemző számnak! Nem mást csináltunk ezzel, mint
alkottunk egy "tesztet", amellyel el lehet dönteni, hogy ki milyen
erős. Eljárásunkat persze nem mindenki fogadja majd el. Ellenfeleink
a többé-kevésbé megalapozott ellenvetések tömegét fogják felhozni.
Megkérdezik például, hogy miért hagytuk ki a hegynek felfelé futást,
és miért nem eleven borjúkat kell a második emeletre felvinni, az
ugyanis sokkal jobban mutatja valakinek az erejét, hiszen a rúgkapáló
borjút cipelés közben még le is kell fogni, hogy ne rúgkapáljon.
Lássunk egy másik példát!

-------------------------
Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki milyen jó háziasszony. Mit mérjünk?
- Azt, hogy milyen jól főz?

- Azt, hogy milyen jól látja el gyermekeit?
- Azt, hogy milyen jól látja el férjét?
- Azt, hogy mennyire rendes?
- Azt, hogy mennyire tiszta?
Hogyan mérjük ezeket? Mérés helyett pontozást is alkalmazhatunk,

iskolai jegyeket is adhatunk. A legrosszabb jegy legyen 1 pont, a
legjobb 5 pont!
Osztályozzuk tehát a háziasszonyt!
- főzés,
- gyermekek ellátása,
- férje ellátása,
- rendesség,
- tisztaság
"tantárgyakból"!
Adjuk össze az osztályzatokat, és mint előbb, az összeget nyilvánítsuk

"a háziasszonyi alkalmasság" mérőszámának! Ezzel a számmal jellemezni
lehet, hogy ki milyen jó háziasszony. Nyilvánvaló persze, hogy más
tantárgyakat is választhattunk volna, és más pontozási rendszert
is alkalmazhattunk volna, és ugyanaz a háziasszony más-más
tantárgyrendszer és pontozási rendszer szerint megítélve egészen
különböző teljesítményűnek bizonyulhat. Az is érezhető azonban, hogy
ezzel a módszerrel tudunk szerkeszteni olyan mérőszámot, amellyel már
elég jól jellemezni lehet, hogy ki milyen jó háziasszony.
És most jön a lényeg. Mit csináljunk, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy

ki mennyire intelligens? Mindenképpen el kell menni egy pszichológushoz,
és fizetni kell érte, hogy egy "intelligenciateszttel" megállapítsa,
hogy mennyire vagyunk intelligensek?
Mi magunk is (elég pontosan) meg tudjuk mondani valakiről, hogy

mennyire jó háziasszony. Ő maga is elég jól el tudja végezni a saját
minősítését. Nem lehetne ugyanezt megtenni az intelligenciával is?
Dehogyisnem. Nincs szükség másra, mint ügyesen kiválasztani a bírálati
szempontokat ("tantárgyakat"), és ügyesen megállapítani hozzájuk a
pontozási módszert.
Ki intelligens? Ki nem az? Ki mennyire az vagy nem az?

------------------------------------------------------
Volt már szó róla, hogy mikben különbözik az intelligens viselkedés

a nem intelligenstől. Hibákban, hiányokban, mulasztásokban. Ha minden
hibát, hiányt, mulasztást sikerült kizárnunk, akkor viselkedésünk
intelligens viselkedés lesz.
Mik tehát a nem intelligens viselkedés tipikus hibái? (Amiknek

elkövetése jellemző a nem intelligens viselkedésre, amiket bírálati
szempontokként is használhatunk az intelligens és a nem intelligens
viselkedés megkülönböztetésénél?) A legjellemzőbb, leglényegesebb
hibák a következők.
A nem intelligens:
- Nem helyesen veszi figyelembe a lehetőségeket (pl. lényeges

lehetőségeket nem vesz figyelembe, nem létező lehetőségeket
létezőként kezel).
- Nem helyesen értékeli a lehetőségeket (pl. előnyösnek minősít
hátrányos, vagy nem létező lehetőségeket, hátrányosnak minősít

előnyös lehetőségeket).
- Választásnál nem egy legértékesebb (viselkedési) lehetőséget
választ.
- Ha jól választott, nem valósítja meg a kiválasztott legértékesebb
viselkedési lehetőséget, sőt esetleg meg sem kezdi a megvalósítását.
- Nem végez ellenőrzéseket, vagy ha végez, nem minden szükséges
szempontból és módon végzi.
- Nem helyesen állapítja meg, hogy életében, feladataiban miknek és mi

szerepe van vagy lehet.
- Nem helyesen veszi figyelembe, a fontos szerepű tényezők jellemzőit,
tulajdonságait.
- Nem helyesen veszi figyelembe, a viszonyokat, kapcsolatokat,
összefüggéseket, vonatkozásokat.
- Nem helyesen kezeli, azokat az állapotokat, helyzeteket, amiknek
életében, feladataiban szerepe van vagy lehet.
- Nem helyesen veszi figyelembe, nem így használja, azokat a
műveleteket és műveletvégzőket amiknek életében, feladataiban
szerepe van vagy lehet.
- Nem helyesen veszi figyelembe, nem így kezeli, azokat a
folyamatokat, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet.
- Nem, vagy nem helyesen kíséri figyelemmel az igények és a

lehetőségek alakulását,
- Nem, vagy nem helyesen értékeli az igényeket és a lehetőségeket,
és ezek alakulását,
- Nem, vagy nem helyesen tudatosítja és fogadja el, hogy mikről kell
és lehet lemondani, miknek a fejében.
- Nem, a legértékesebb igénykielégítési folyamatok megvalósulása
érdekében alakítja az igényeket és a lehetőségeket.
- Nem, vagy nem helyesen gondoskodik az előkészítésről, a
felkészülésről.
- Nem, vagy nem helyesen gondoskodik a hozzávalókról (pl. a fontos
dolgokra nem hagy elég időt, nem biztosít elég pénzt, energiát,
figyelmet).
- Nem, vagy nem helyesen gondoskodik a szükséges tartalékokról.
- Nem, vagy nem helyesen kezeli a többleteket és a hiányokat,nem
helyesen oldja meg az elosztási feladatokat.
- Nem, vagy nem helyesen gondoskodik az okok elemzéséről, a
következmények kezeléséről, a tanulságok levonásáról.
Ilyen tehát a nem intelligens viselkedésű ember. A felsorolt hibákból

könnyen megfogalmazhatjuk azokat a "tantárgyakat" is, amelyekből az
intelligens ember, "az élet iskolájában" általában jól vizsgázik.
Ezek a következők.
- Lehetőségek figyelembevétele
- Lehetőségek értékelése
- Választás, döntés
- Megvalósítás
- Ellenőrzés
- Szereplők, szerepek figyelembevétele és kezelése
- Jellemzés, (tulajdonságok figyelembevétele és kezelése)
- Viszonyok, kapcsolatok, összefüggések, vonatkozások figyelembevétele
és kezelése
- Állapotok, helyzetek figyelembevétele és kezelése
- Műveletek és műveletvégzők figyelembevétele és kezelése
- Folyamatok figyelembevétele és kezelése
- Igények és lehetőségek alakulásának figyelemmel kísérése
- Igények és lehetőségek alakulásának értékelése
- Lemondás tudatosítása és elfogadása
- Igény- és a lehetőségalakítás
- Előkészítés, felkészülés
- Hozzávalókról való gondoskodás
- Szükséges tartalékokról való gondoskodás
- Elosztás, többlet- és hiánykezelés
- Okok elemzése, következmények kezelése, tanulságok levonása
Ezek tehát azok a tantárgyak, amelyekből az intelligens ember "az élet

iskolájában" állandóan jelesre vizsgázik.
(Természetesen mint minden nézőponttól függő dolgon, ezen a

felsoroláson is lehet vitatkozni. Persze inkább csak úgy, hogy valaki
bővíteni akarja a "tantárgyak" listáját. Mivel azonban az esetleges
indokolt bővítést senki sem gátolja, a vitának nem sok értelme lenne.)
Mik az intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan

------------------------------------------------------------
megállapítható ismertetőjegyei?
-------------------------------
Az intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan megállapítható

ismertetőjegyei lényegében azok, amik az "intelligenciatantárgyakból"
való jeles eredményt biztosítják. Tehát az, ha valaki
- helyesen veszi figyelembe a lehetőségeket,

- helyesen értékeli a lehetőségeket,
- mindig egy legértékesebb viselkedési lehetőséget választ,
- megvalósítja a kiválasztott legértékesebb viselkedési lehetőséget,
de legalábbis megkezdi a megvalósítását, (és addig folytatja, amíg
valami előre nem látott akadály meg nem hiúsítja a folytatást),
- ellenőrzéseket végez, minden szükséges alkalommal, szempontból és
módon,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe, így
kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat, amiknek életében,

feladataiban szerepe van vagy lehet,
kezeli, használja, ill. alkalmazza azoknak a jellemzőit,
tulajdonságait, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy
lehet, és ezek szerepeit, helyesen végzi a jellemzést,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen veszi figyelembe,
így kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat a viszonyokat,
kapcsolatokat, összefüggéseket, vonatkozásokat, amiknek életében,
kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat az állapotokat, helyzeteket,
amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,
kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat a műveleteket és
műveletvégzőket, amiknek életében, feladataiban szerepe van
vagy lehet,
kezeli, használja, ill. alkalmazza azokat a folyamatokat, amiknek
életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,
- helyesen kíséri figyelemmel az igények és a lehetőségek alakulását,
- helyesen értékeli az igényeket és a lehetőségeket és ezek
alakulását,
- tudatosítja és elfogadja, hogy mikről kell és lehet lemondani,
miknek a fejében,
- úgy alakítja az igényeket és a lehetőségeket, hogy a legértékesebb
igénykielégítési folyamatok valósulhassanak meg,
- helyesen gondoskodik az előkészítésről, a felkészülésről,
- helyesen gondoskodik a hozzávalókról,
- helyesen gondoskodik a szükséges tartalékokról,
- helyesen kezeli a hiányokat és a többleteket, helyesen oldja meg az
elosztási feladatokat,
- helyesen gondoskodik az okok elemzéséről, a következmények
kezeléséről, a tanulságok levonásáról.
Mit csináljon az a felnőtt, aki szeretné az intelligenciája

-----------------------------------------------------------
érvényesülését akadályozó korlátokat felszámolni?
-------------------------------------------------
Az intelligencia határozott és biztos jele, ha valaki észreveszi

és tudatosítja a hibákat, amiket elkövetett és azok okait is. Aki
szeretné az intelligenciája érvényesülését akadályozó korlátokat
felszámolni, annak nem kell mást tennie, mint fegyelmezetten
gyakorolni az "intelligenciatantárgyakat". Tehát
- mindig (helyesen) vegye figyelembe a lehetőségeket,

- mindig (helyesen) értékelje a lehetőségeket, (az intelligens több
lehetőséget szokott figyelembe venni, és azokat körültekintőbben
szokta értékelni),
- mindig egy legértékesebb viselkedési lehetőséget válasszon,
- (helyesen és időben) valósítsa meg a kiválasztott legértékesebb
viselkedési lehetőséget, ne legyen hebehurgya, de sült galambra se
várjon,
- végezzen ellenőrzéseket, minden szükséges szempontból és módon,
- fontosságuknak megfelelően, és helyesen vegye figyelembe, így
kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat, amiknek életében,
feladataiban szerepe van vagy lehet, és ezek szerepeit,
kezelje, használja, ill. alkalmazza azoknak a jellemzőit,
tulajdonságait, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy
lehet,
kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a viszonyokat,
kapcsolatokat, összefüggéseket, vonatkozásokat, amiknek életében,
kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat az állapotokat,
helyzeteket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,
kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a műveleteket és
műveletvégzőket, amiknek életében, feladataiban szerepe van vagy
lehet,
kezelje, használja, ill. alkalmazza azokat a folyamatokat, amiknek
életében, feladataiban szerepe van vagy lehet,
- (helyesen) kísérje figyelemmel az igények és a lehetőségek
alakulását,
- (helyesen) értékelje az igényeket és a lehetőségeket és ezek
alakulását,
- tudatosítsa és fogadja el, hogy mikről kell és lehet lemondani,
miknek a fejében,
- úgy alakítsa az igényeket és a lehetőségeket, hogy a legértékesebb
igénykielégítési folyamatok valósulhassanak meg,
- (helyesen) gondoskodjon az előkészítésről, a felkészülésről,
- (helyesen) gondoskodjon a hozzávalókról,
- (helyesen) gondoskodjon a szükséges tartalékokról,
- (helyesen) kezelje a hiányokat és többleteket, helyesen végezze az
elosztási műveleteket,
- (helyesen) gondoskodjon az okok elemzéséről, a következmények
kezeléséről, a tanulságok levonásáról.
Az olvasónak biztosan feltűnt, hogy most harmadszor ismételjük

el ugyanazt a listát, más megfogalmazásban. Ez nem véletlen.
Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy az intelligens viselkedéshez az
"intelligenciatantárgyak" követelményeit állandóan szem előtt kell
tartanunk. Ahhoz pedig, hogy szem előtt tartsunk valamit, azt tudnunk
is kell. A tudáshoz pedig meg kell tanulnunk, amit tudni akarunk.
A különböző szempontból végzett háromszori felsorolással a megtanulást
is elő akartuk segíteni. Ha tehettük volna, még többször is

elismételtük volna a követelményeket. Például Ä a lélektani okokból
nagyon hasznos Ä egyes szám első személyben fogalmazva, a következő
módon.
- Mindig helyesen veszem figyelembe a lehetőségeket.

- Mindig helyesen értékelem a lehetőségeket.
- Mindig egy legértékesebb viselkedési lehetőséget választok.
Az olvasóra hagyjuk a folytatást, azzal a feladattal megtoldva,

hogy vegye számba és írjon egy kis dolgozatot arról, hogy mi haszon
származhat ugyanannak a dolognak különböző szempontokból való ismételt
szemügyrevételéből.
Mi kell még az intelligenciánk érvényesüléséhez?

------------------------------------------------
Láttuk, hogy mindenki saját maga is megállapíthatja magáról, vagy

másokról, hogy mennyire intelligens. Nem kell mást tennie mint
sorra vennie a "Lehetőségfigyelembevétel", a "Lehetőségértékelés",
a "Választás", a "Megvalósítás", az "Ellenőrzés", és a többi
"intelligenciatantárgyat", és ezek szerint osztályozni, pontozni
saját magát, vagy azt a személyt, akinek intelligenciáját meg akarja
becsülni.
Az is nyilvánvaló, hogy magunk és gyermekeink intelligenciájának

fejlesztéséhez nélkülözhetetlen, hogy az "intelligenciatantárgyakat"
gyakoroljuk, ill. gyakoroltassuk. Természetes azonban felvetni
azt a kérdést is, hogy ez elég-e az intelligenciakibontakozás
elősegítéséhez.
Ha azt tapasztaljuk, hogy valami nem megy, annak oka van. Ésszerűbb
dolog megkeresni az okokat és kiküszöbölni azokat, mint tovább
erőlködni. Rengetegszer tapasztaljuk, hogy intelligenciánk valamilyen
ok miatt mintha megbénult volna. Utána meg újból jól működik. Mik
lehetnek ennek a jelenségnek az okai?
Az egyik ok testi. Közönséges fáradtság, vagy táplálkozáshiány,

esetleg betegség. A másik ok lelki. Lelki feszültségek, zavarok
teljesen megbéníthatják intelligenciánk működését. Az is igaz, hogy
ha valaki lelkileg rendben van, annak intelligenciája "olajozottan"
szokott működni. Aki sikert akar, annak az "intelligenciatantárgyakat"
ki kell még egészítenie két tantárggyal. Ezek a
- testi karbantartás és a
- lelki karbantartás
nélkülözhetetlenül fontos tantárgyai.

A testi és a lelki karbantartás

-------------------------------
Régen iskolai tantárgy volt az "egészségtan". Ma nem az. Ezért nem

mindenki tudja, hogy testi egészsége rendbentartásával, hogyan kell
foglalkozni, pedig erre is szükség van intelligenciánk fejlesztése és
érvényesítése érdekében.
A lelki egészség karbantartásával sem nagyon törődünk manapság. Pedig

ez egyszerűbb, mint a testi egészség karbantartása (de nem mindig
könnyű dolog). Nem kell mást tenni, mint jótulajdonságokat gyakorolni,
a rosszakról meg leszokni.
Lássunk példákat! Jó például, ha valaki
- áldozatkész,
- bátor (de nem felelőtlenül vakmerő),
- becsületes,
- belátó,
- békés,
- boldog,
- bölcs,
- derűs,
- egyenes,
- egységes,
- elégedett,
- elfogulatlan,
- előrelátó,
- erkölcsös,
- erőshitű,
- éber,
- értelmesen élő,
- "észre tért" (levonta kudarcaiból a helyes következtetéseket,
és teljes odaadással, elszántsággal éli a helyes életet),
- fejlődő,
- felelősségtudó,
- felszabadult,
- figyelmes,
- gondos,
- gondolkodó,
- hálásszívű,
- haza- és közösségszerető,
- helyét, hivatását megtalált,
- helyes tudatú,
- helyén levő (fizikailag és lelkileg mindig ott van ahol helyes,
nem kujtorog, kóvályog ide-oda),
- hősies,
- hűséges,
- igaz,
- irgalmas,
- jó,
- jóindulatú,
- jó kedélyű,
- jóra elszánt,
- készséges,
- kitartó,
- komoly,
- lelkiismeretes,
- lendületes,
- lényeglátó,
- magára talált,
- megbocsátó,
- megfontolt,
- mély érzésű,
- munkaszerető,
- nagyvonalú,
- nyugodt,
- okos,
- önfegyelmező,
- örömteli,
- összeszedett,
- pontos,
- rendezett,
- rendszerető,
- segítőkész,
- serény,
- szerény (de nem szolgalelkű),
- szeretetteljes,
- szorgalmas,
- takarékos,
- tanuló beállítottságú (nem tekinti magát befejezettnek, állandóan
gyakorol, fejleszti magát),
- tiszta,
- transzcendens értékeket tisztelő, szerető,
- türelmes,
stb.
Mik ártanak az intelligencia érvényesülésének?

----------------------------------------------
A helyes életvezetésben mindig egyidejűleg kell figyelni azokra is,

amiket el akarunk érni, de azokra is, amiket el akarunk kerülni.
Intelligenciánk érvényesülését gátló olyan állapotokat, mint például
a következők, kerülnünk kell.
- aggodalom,
- álnokság,
- bosszú(vágy),
- dicsekvés,
- gőg,
- gyűlölet,
- elégedetlenkedés,
- elkeseredettség,
- fegyelmezetlenség,
- felelőtlenség,
- felületesség,
- feszültség,
- fékevesztettség,
- félelem,
- féltékenység,
- fukarság,
- gyávaság,
- harag,
- ingerültség,
- irigység,
- kapkodás,
- kábaság,
- keserűség,
- kettőslelkűség,
- kicsinyesség,
- kiszolgáltatottság,
- lehangoltság, kedvetlenség
- léhaság,
- megosztottság,
- nyugtalankodás,
- önállótlanság,
- önimádat,
- önmarcangolás,
- önsajnálat,
- önzés,
- pazarlás,
- piszkosság,
- rendetlenség,
- restség,
- rosszkedv,
- sóvárgás,
- szeretetlenség,
- szertelenség,
- szétszórtság,
- szomorúság,
- szorongás,
- tehetetlenkedés,
- tohonyaság,
- türelmetlenség.
Nagyon hasznos szem előtt tartanunk az intelligencia és a jókedély

közti összefüggést. A jókedély nagyrészt intelligencia kérdése.
Az intelligencia hat a kedélyre. A jókedély hat az intelligencia
érvényesülésére. (A jókedélyt sose tévesszük össze a jó hangulattal,

se a léha vihogással, se a felelőtlen szórakozással!)
Gyakorlati, technikai kérdések

------------------------------
Az intelligenciát különféle kérdőívek kitöltésével és feladványok

megoldásával szokták vizsgálni és mérni. Az a személy aki tudni
szeretné, hogy mennyire intelligens elmegy egy pszichológushoz,
kifizeti a vizsgálat árát, a pszichológus pedig közli vele, hogy
mennyire intelligens.
Van aki ennyivel meg is elégszik. Mit csináljanak azonban azok

az emberek, akik igényesebbek, és az intelligenciavizsgálat
eredményétől függően, vagy attól függetlenül, szeretnének évről-évre
intelligensebbek lenni, szeretnék, ha intelligenciájuk évről-évre
egyre jobban kibontakozna. Oldjanak meg talán minél több olyan
feladványt, amilyenekkel az intelligencia tesztekben találkoztak,
hogy amikor legközelebb elmennek intelligenciájukat megméretni, akkor
intelligensebbeknek bizonyuljanak? Ugye ezt senki sem tartaná komoly
dolognak? Pedig a "tudomány" ma csak ezt az egyetlen komolytalan
lehetőséget kínálja azoknak, akik szeretnének úgy munkálkodni
intelligenciájuk kibontakoztatásán, hogy intelligenciájuk fejlettségét
időről-időre számszerűen jellemezve is ellenőrizni kívánják.
Nyilvánvaló, hogy gyakorlati szempontból csak az lehet jó

intelligenciamérési módszer, amellyel egy személy intelligenciáját
saját maga, vagy őt jól ismerő más személyek is megbízhatóan
megítélhetik, mégpedig korlátlan gyakorisággal.
Egy ilyen egyszerű és könnyen használható intelligenciamérési

módszert ajánlunk a következőkben, amely úgy alkot számszerű
értékítéletet, hogy megbecsüli az intelligens viselkedés minden
lényeges alkotóelemének érvényesülését, és ezt közvetlenül teszi,
nem pedig a feladványmegoldó készség olyan közvetett és vitatható
eredményeire támaszkodva, melyekben már az is bizonytalan, hogy az
intelligens viselkedés minden lényeges alkotóeleme szerephez jut-e
egyáltalán.
Saját intelligenciánk számszerű megbecsléséhez vegyük sorra a "Mik az

intelligencia kézzelfogható, mindenki által világosan megállapítható
ismertetőjegyei?" című rész listájának megállapításait a testi és
lelki karbantartási követelményekkel kiegészítve. Osztályozzuk
magunkat e 22 szempont szerint, az iskolában szokásos módon!
Ha valakinek a jegyei között egyetlen elégtelen (1) is előfordul,

akkor intelligenciája elégtelen (1). Ha a jegyek között előfordul
az elégséges (2), de elégtelen jegy nincs, akkor az intelligencia
elégséges (2). Ha sem elégtelen sem elégséges jegy nem fordul elő,
akkor
66...76 összpontszámnál az intelligencia közepes (3),

77...87 összpontszámnál az intelligencia jó (4),
88...98 összpontszámnál az intelligencia kiváló (5),
99...110 összpontszámnál a szóban forgó személy zseniális
("hiperintelligens").
Mi van a lexikonokban?
----------------------
Az intelligencia fogalmával és mérésével kapcsolatos legfontosabb

gyakorlati problémák megtárgyalásának végére érve, nem lenne illő
tovább halogatni azt a kérdést, aminek tisztázásával kellett volna
kezdeni munkálkodásunkat, hogy t.i. mi is az intelligencia
tulajdonképp.
A lexikonokban az intelligencia címszónál általában olyasféléket

találunk, mint
- értelem, ész, felfogóképesség, értelmesség,

- műveltség, egyéni kultúra,
- értelmiség (mint társadalmi réteg).
Az intelligens pedig azt jelentheti, hogy valaki
- értelmes, eszes,
- művelt,
- megértő, belátó.
Lexikonokban általában hiába keresünk egyértelmű meghatározást az

intelligenciára.
A lélektan tudományához is hiába fordulunk világos és gyakorlatban

is használható intelligenciadefiníció igényével. A lélektan tudománya
művelőinek (bevallottan) nem fő törekvése, hogy pontos definícióról
gondoskodjanak. Úgy kerülik meg a kérdést, hogy "az intelligencia az,
amit intelligenciatesztekkel mérünk". (Úgy hangzik ez, mintha azt
mondanánk, hogy hőmérséklet az, amit hőmérővel mérünk.) Ez ugyan több
a semminél, de csak szükségmegoldás, amely kielégítetlenül hagyja a
gondolkodó embert.
Az igazi gondolkodás nem szükségmegoldások összeeszkábálását, sőt még

csak nem is szigorúan logikus lépések egymásutánját jelenti, amit
valahány lépés után valamilyen okból abba szoktak hagyni, hanem az
igazi gondolkodás a teljes igazság elérésére való törekvés, amit a
teljes igazság elérése előtt nem szabad abbahagyni.
Az intelligenciára vonatkozó legfontosabb igazság az lenne, hogy

mi is tulajdonképp az intelligencia. Ennek az igazságnak még nem

vagyunk minden részletre vonatkozóan teljesen a birtokában, de
nyugodtan leszögezhetjük, hogy az intelligencia egy képesség, az
élet dolgaiban való eligazodás, helyesen tájékozódás képessége. Az
intelligencia az ember felsőbbrendű eligazodási, tájékozódási, lényeg-
és problémamegragadási valamint problémamegoldási képessége ill. ennek
érvényesülése, megnyilvánulása. Ez a képesség Ä mint már hangoztattuk
Ä mindenkiben megvan. Akiben érvényesül, azt intelligensnek nevezzük,
akiben alig érvényesül, azt nem tartjuk intelligensnek.
Az élet feladatmegoldások, problémamegoldások folyamata. Mindenki

érzékeli a problémák szorítását, mindenki érzékeli és szenvedi a
problémák meglétéből eredő kellemetlenségeket. Van aki csak érzékeli
és csak szenvedi, vannak azonban olyanok is, akik nemcsak érzékelik
és szenvedik a problémák meglétéből eredő kellemetlenségeket, hanem
magukat a problémákat is képesek meglátni, megragadni és meg is
oldani. Ezek az intelligens emberek.
III. rész.
INTELLIGENSEN
A mérés haszna és korlátai

--------------------------
A mérés nem mindig egyszerű feladat. Van amikor könnyen megoldható,

van amikor nehezen, van amikor igazából nem is megoldható. Ebbe az
utóbbi körbe tartozik, sok más mellett az intelligencia mérése is.
Tisztán kell látnunk, hogy tulajdonképp annyiféle (tudományos!)

intelligencia van, ahányféle mérési eljárás, ahányféle konkrét
"teszt". Ez persze nem jelenti automatikusan azt is, hogy ilyen
esetekben eleve ki lenne zárva a tudományos egzaktság, csak arról
van szó, hogy ilyenkor nehezebb az egzaktságot érvényesíteni.
(Ez az intelligenciakutatás esetében mindezideig nem sikerült.)
Hasonló jelenséggel találkozhatunk az "egzakt" tudományokban is.

A legismertebb példa a keménység. A keménység fogalma, kezelés
szempontjából teljesen analóg az intelligenciáéval. Annyi féle
keménység van, ahányféle keménységmérési eljárás. Közismert, hogy
a gyakorlat többféle (pl. Mohs féle, Brinell féle, Rockwell féle,
Wickers féle) keménységdefiníciót és -mérést használ.
A mérés haszna az eligazítás, a tájékoztatás valamilyen

tulajdonságról. Ahogyan a keménységről, úgy az intelligenciáról
sem kaphatunk teljesen pontos eligazítást, tájékoztatást, hiszen azt
sem tudjuk pontosan megmondani, hogy mi is a a keménység, mi is az

az intelligencia. A mérések által szolgáltatott pontatlan eligazítás
azonban, ha figyelembe vesszük a pontatlan voltát, hasznos lehet. Így
hasznosak lehetnek az intelligenciamérések is azáltal, hogy felhívják
figyelmünket pl. arra, hogy miben kell fejlődnünk.
A tesztek, a mérések, segíthetnek abban, hogy megtudjuk, hogy miben

van szükségünk fejlődésre, de nem mondják meg, hogy mit csináljunk e
fejlődés érdekében. A következőkben ezzel a fontos kérdéssel
foglalkozunk röviden.
Intelligensen, intelligensebben
-------------------------------
Az intelligens embert a kevésbé intelligenstől nem is annyira az

különbözteti meg, hogy mit csinál vagy mit nem, hanem inkább és
főleg az, hogy mit hogyan csinál, mikor hogyan viselkedik. Mindent
(a totális ostobaságot kivéve) lehet intelligensen és kevésbé
intelligensen illetve nem intelligensen végezni.
Az intelligencia érvényesülése sok mindentől függ. Függ pl. attól,

hogy kinek milyen az értékrendje, milyen a világképe, milyen a
belső működése, miket tekint feladatának, milyen problémákkal küzd.
Akármiről is legyen azonban szó, akármit is csinálunk, mondjuk

az értékrendünket, vagy az általános lelkiállapotunkat akarjuk
fejleszteni, ezt valamilyen módszer szerint tesszük. És mindent
lehet intelligensen, jó módszer szerint, és kevésbé intelligensen,
rossz módszer szerint végezni. Mindennek van tudománya, ami semmi más,
mint alapigazságok és módszerek gyűjteménye, arra vonatkozóan, hogy
hogyan végezzünk valamit jól, ill. a lehető legjobban.
Nemcsak az intelligencia, hanem annak fejlesztése is a módszereken, a

recepteken, az "algoritmusokon" múlik.
Saját intelligenciánk fejlesztésén is sokféleképp, sokféle módszerrel

dolgozhatunk.
Feladatunknak kell tekintenünk, hogy intelligensen, tehát jó

módszerekkel, jó receptek szerint dolgozzunk intelligenciánkon.
Mennél több jó receptet használunk (a fontos területeken), annál
intelligensebben viselkedünk. A kérdés csak az, hogy hogyan jutunk
jó receptekhez.
Receptszerzési és -gyarapítási módszerek

----------------------------------------
Hogyan lehet intelligensen gazdagítani recepttárunkat? És mikre

vonatkozóan igyekezzünk jó receptekhez jutni?
Nagyon fontos, hogy legyenek jó receptjeink pl. a következőkre.
- Problémameglátás és problémamegfogalmazás.
- Kérdésmegfogalmazás, kérdésfeltevés.
- A feladatok és a munkák "falatokra bontása".
- Eszközeink (időnk, energiánk, érdeklődésünk stb.) megfelelő
elosztása, beosztása.
- Mások és magunk hibáinak elemzése és helyes kezelése.
Stb.
A jó receptek megszerzéséhez nem csak az kell, hogy legyenek ilyenek,

hanem az is, hogy meg tudjuk állapítani, hogy amikkel éppen dolgunk
van, azok jók-e.
A tapasztalat azt bizonyítja, hogy kevés jó recepthez juthatunk hozzá

készen, ezért arra kényszerülünk, hogy magunk szerkesszünk ilyeneket.
A receptszerkesztés és kipróbálás haszna nemcsak az, hogy gyarapodnak
jó receptjeink. Ez az egyedüli út arra is, hogy kifejlődjön az a
képességünk, hogy meg tudjuk állapítani egy receptről, hogy az jó-e.
Aki tehát fejlődni akar, az tudatosan törekszik arra, hogy a

legfontosabb területeken minél több jó receptje legyen, és alkalmazza
is ezeket.
Nem kell mást tenni, egyszerűen neki kell látni recepteket

szerkeszteni bármire, és kipróbálni azokat. Így rövidesen rájövünk,
hogy a tudományok tudománya a receptszerkesztés, a receptkipróbálás
és a receptalkalmazás receptje maga.
Általában elég rosszul állunk jó receptek dolgában. Kinek van pl. jó

receptje arra, hogy
- Hogyan kell jól pihenni?

- Hogyan kell hatékonyan tanulni?
- Hogyan kell valamiről legkényelmesebben, leggyorsabban leszokni?
- Hogyan kell intelligensen kérdezni?
- Hogyan kell intelligensen vitatkozni?
Stb.
Megismételjük: Mindennek van tudománya. Iménti kérdéseink, melyek sora

hosszan folytatható, tulajdonképp
- a pihenéstudomány,
- a tanulástudomány,
- a leszokástudomány,
- a kérdezéstudomány,
- a vitatkozástudomány
stb.
tudáskincsét firtatják. (Nem pusztán érdekesség kedvéért említjük,

hogy "a régi görögöknél", sok más mellett, volt tudománya a
kérdezésnek és a vitatkozásnak is. A kérdezés tudománya volt az
erotematika, a vitatkozásé az erisztika.)
A jó receptek hiánya messze kihatóan érezteti hatását. Az, pl. hogy

a tanulókat nem tanítják meg tanulni, rengeteg iskolai kudarcot és
lelki sérülést eredményez, melyek később lelki és testi bajok tömegét
okozzák. A mentálhigiénére világszerte - csekély hatékonysággal -
elköltött milliárdok töredékéből meg lehetne oldani, hogy a lelki
eredetű bajok háromnegyede eltűnne a Földről, csak tanítani kellene
az iskolában egy kis tanulásmódszertant. De hát a "lélek mesterei" -
tisztelet a kivételnek - ma inkább tudományos sintérek, mint érző
szívű tudósok.
Intelligenciamegnyilatkozási területek, intelligenciakomponensek,

-----------------------------------------------------------------
szakintelligenciák
------------------
Az intelligencia minden területen megnyilatkozhat, még azokon a

területeken is, amelyekre intelligenciatesztjeink, vizsgálataink
kiterjednek. (Más kérdés persze, hogy ezeket a megnyilatkozásokat,
helyesen értelmezzük-e.) A sokféle intelligenciamérő eljárás és a
köztük levő különbségek miatt hajlamosak lennénk annyiféle
intelligenciáról beszélni, ahány mérési módszer van. Ez azonban
végzetes tévedés lenne, mert az embernek egyetlen intelligenciája
van. Egyetlen intelligenciánknak azonban nagyon sok jellemzője van,
amelyekből mást-mást ragadnak meg, és különbözőképp értelmeznek az
egyes vizsgálati minősítési módszerek.
Van-e erdészeti intelligencia? Nincs. De vannak az intelligenciának

erdészeti területen való megnyilatkozásai, és vannak emberek akik
erdészeti tevékenységüket intelligensen végzik. Ezeknél azonban többet
ér egy intelligens erdész.
Van-e érzelmi intelligencia ("emotional intelligence")? Nincs.

De vannak az intelligenciának érzelmi vonatkozású területen való
megnyilatkozásai, és vannak emberek akiknek érzelmi vonatkozású
viselkedése intelligens. Azokat azonban, akik csak erre képesek
(ha lennének ilyenek), semmiképp sem tekinthetjük intelligenseknek.
Szak-intelligencia, intelligenciakomponens tehát valójában nincs, az

mindig egy tudományos rendszerbeli kreatúra. Nagyon is érdemes azonban
az intelligencia különféle területeken való megnyilatkozásaival
foglalkozni.
Mik pl. az intelligens viselkedés jelei

- a gépkocsivezetésben,
- a számítástechnikában,
- a gyermeknevelésben,
- a lelki-testi egészséggondozásban?
Az intelligencia és a siker
---------------------------
Az intelligens viselkedés fontos sikertényező. A körülményekhez képest

legnagyobb mértékű siker attól függ, hogy ki milyen módszer, milyen
recept szerint működik, viselkedik.
A működés, a viselkedés lehet tudatosan irányított, és nem ilyen.

A tudatosan irányított viselkedés tudatosan választott módszer
szerinti működést, viselkedést jelent. Mindig mindenben. Aki tudatosan
irányítja életét, működését, viselkedését, az mindig mindent így
végez. A sablonosság csak akkor káros, ha valaki túl kevés és nem
megfelelő sablont használ, egyébként előnyös.
Biztosan nem esünk a káros sablonosság hibájába annak az egyszerű

módszernek az alkalmazásával, hogy mindig mindenben időt szánunk arra,
hogy szem előtt tartsuk, hogy mik azok, amikre ha nem szánunk időt,
amiket ha nem végzünk el, az biztosan, vagy majdnem mindig, hibát,
kudarcot okoz; mik azok, amik nélkülözhetetlenek a sikerhez, amiknek
a hiánya, nem megfelelő volta, biztosan, vagy majdnem mindig, hibát,
kudarcot okoz; mik a "hozzávalók" a sikerhez, és mik a "hozzávalók"
"hozzávalói"; mik a biztos kudarcokok. Más szóval, tudatosan ügyelünk
arra, hogy ki ne hagyjunk valamit, ami lényeges.
A körülményekhez képest lehető legjobbat megvalósító működés, viselkedés

megvalósítása belső és külső működésünktől, viselkedésünktől függ.
Belső működésünk irányításában gondolkodásunknak, gondolkodási
szokásainknak, gondolkodási automatizmusainknak döntő szerepe van.
Akinek az a célja, hogy mindig a körülményekhez képest lehető
legjobbat valósítsa meg, az gondolkodásában mindig a legjobból indul
ki, annak, a legjobb, és így a jó, mint elsődleges igény, állandóan a
tudatában van. (Egyébként, minden szabadon működő elméjű ember, a hite
szerinti legjobbra törekszik, de kevesen vannak, akik arra is szánnak
időt, hogy megvizsgálják, hogy mi is a legjobb valójában. Létezik
mindenki számára olyan viselkedés, amely neki, és mindenki másnak is,
a lehető legelőnyösebb, a lehető legjobb.)
Mindennek a sikere attól függ, hogy mekkora és milyen támogatásban,

segítségben, kiszolgálásban részesül, és mekkora és milyen akadályok,
korlátok, fékező hatások működnek ellene.
A módszertani tudás, a jó módszerek, a jó receptek, ezek helyes

kiválasztani és alkalmazni tudása (és készíteni tudása is!) nagyon
értékes siker-segítők.
Mindennek (minden tevékenységnek, működésnek, viselkedésnek) van

tudománya, van módszertana, és mindenre vannak jó és rossz receptek.
A siker szempontjából is hasznos, sőt döntő tehát a módszerekkel
való foglalkozás, a receptválasztásban és a receptkészítésben való
jártasság. Hasznos megismerni a receptkészítés módszereit, mert a
körülményekhez képest legnagyobb mértékű siker attól függ, hogy ki
milyen módszereket, milyen recepteket használ.
A legegyszerűbb recept, a "hozzávalók listája", amely tulajdonképp nem

is teljes recept, hanem csak egy egyszerű emlékeztető. A "hozzávalók
listája" egy ("ki ne maradjon valami lényeges" elv alapján készül)
egyszerű, vagy valahogyan rendezett Ä nem szükségképp egymástól
független elemekből álló Ä felsorolás, amely bármikor bővíthető, ha
kiderül, hogy van még valami lényeges, ami a listában nem szerepel.
Receptek szerkesztésénél a leglényegesebb annak a megállapítása,

hogy mikor, mik azok, amik elősegítő, hátráltató, biztosító, ill.
meghiúsító hatást fejtenek ki a sikerre, vagy a siker szempontjából
döntő tényezőkre.
Indító ötletek két fontos területről

------------------------------------
Gyakorlásul és további feldolgozásra ajánlunk az Olvasónak

receptelemeket két fontos területre vonatkozóan.
Mik a belső, lelki sikertényezők? Aki valamit sikeresen végez, arról

általában megállapíthatjuk, hogy
- kedve van hozzá,

- érdekli,
- látja értelmét,
- örül neki,
- komolyan veszi,
- arra figyel,
- nem siet,
- van ideje (szán rá időt) minden fontos lelki "hozzávalóra",
- nyugodt,
- helyén van,
- éber,
- összeszedett (lélekjelenlét),
- helyesen irányítja hitét, szeretetét, lemondását, elhatározását,
akaratát, megelégedettségét, tudatát, képzeletét.
A listát természetesen ki-ki szabadon folytathatja, alakíthatja

legjobb belátása szerint.
Mik jellemzik azt, aki sikeresen megtanult valamilyen ismeretanyagot?

A következők biztosan.
- Alaposan ismeri a tudnivalókban szereplő, és a tudnivalókkal

kapcsolatos jelenségeket, fogalmakat,
- tudja a magyarázatokat, minden indokolt a számára,
- tud példákat, ellenpéldákat, minden lényeges helyzetben,
- minden lényeges kérdést meg tud fogalmazni a tudnivalókkal
kapcsolatban,
- tudja az összes lényeges igényt, követelményt a tudnivalókkal
kapcsolatban,
- tudja, hogy miknek van lényeges szerepe a tudnivalókban, és ezeket
alaposan ismeri,
- tudja, hogy a tudnivalóknak mikben van lényeges szerepe, és ezeket
alaposan ismeri,
- tudja, hogy mik a tudnivalókban szereplő, és a tudnivalókkal
kapcsolatos fontosabb műveletek,
- tudja, hogy mik a tudnivalókban szereplő, és a tudnivalókkal
kapcsolatos fontosabb viszonyok,
- tudja a tudnivalók hasznosítási, alkalmassági, megfelelőségi
viszonyait, tudja e tudást hasznosítani,
- tudja, hogy mik a fontosabb feladatok,
- gyakorolja a megszerzett tudást, annak hasznosítását.
(Természetesen ennek a listának a továbbfejlesztése, gyarapítása sem

tilos.)
Minden tevékenység gazdálkodás a rendelkezésre álló eszközökkel,

irányítása azoknak a folyamatoknak, amelyekre befolyásunk lehet.
Így gazdálkodás a tanulás is.
Minden gazdálkodás, irányítás egyben működés, viselkedés is, és

minden működés, viselkedés egyben gazdálkodás, irányítás is. Minden
gazdálkodás térbeli és időbeli mozgatási, elhelyezési, elosztási,
alakítási folyamat. A folyamat, előbbi és utóbbi események,
részfolyamatok (egymástól nem független) rendszere. Ésszerűtlen
dolog reménykedni valaminek a sikerében, ha nincs biztosítva minden
nélkülözhetetlen "hozzávaló". A folyamatokban mindennek megvannak az
okai, és következményei is. Az gazdálkodik, irányít helyesen, aki
nemcsak gondosan elemzi az okokat és az előzményeket, hanem felkészül
minden következmény biztonságos kezelésére is. A gyakran használt,
fontos recepteket hasznos kívülről is megtanulni. Erre a célra nagyon
előnyös a lényeg megragadását elősegítő fogalmak, szavak kiválasztása
és ismétlése (ez is egy jó módszer!).
Intelligencia és tanulás
------------------------
Az emberi élet egyik nélkülözhetetlenül fontos jelensége és

tevékenysége a tanulás. Tanuláson természetesen nemcsak tudatos

iskolai lecketanulást kell érteni. Iskolán kívül is, és nem tudatosan
is tanulunk. A tanulás tudománya, ha a tanulás fontosságát nézzük,
a legfontosabb tudomány. Mégsem tanítják sehol; még az iskolai
lecketanulás tudománya sem kötelező tantárgy iskoláinkban. Pedig
nemcsak a lecketanulást kellene oktatni, hanem a lecketanulás
mellett általában a helyes és hatékony tanulást is, bármire
vonatkozóan. Vitatkozhatunk azon, hogy lehet-e az intelligenciát
tanulni. (A tanultságot, a műveltséget nem szabad összekeverni az
intelligenciával.) Tagadhatatlan tény azonban, hogy a tanulási
tevékenység különösen hatékonyan fejleszti az intelligenciát. (A
tanulás is, az intelligenciafejlődés is belső alakulási, változási
jelenség!) De az is általános tapasztalat, hogy az intelligens emberek
mind tanulással, mind pedig gondolkodással igyekeznek minél több
tudást szerezni, de élesen megkülönböztetnek tudást tudástól,
értékesség szempontjából. (Az intelligens embert másban is a fejlett
és helyes megkülönböztetések szokták jellemezni.)
Az intelligens tanulásról ezen kívül nem sokat tudunk. Úgy látszik,

hogy az intelligens tanulás kutatása sem a pedagógia sem a lélektan
tudománya számára nem fontos. Ebbe bele kell nyugodnunk. Mivel azonban
a tanulás az egyik leghatékonyabb intelligenciafejlesztő, abba nem
nyugodhatunk bele, hogy ne foglalkozzunk a tanulás hatékonyságával.
Általános tapasztalat, hogy a tanulásra fordított erőfeszítéseink

nagyon kis hatásfokúak. Még azok a nyilvánvalóan intelligens emberek
is panaszkodnak, hogy nehezen és lassan tanulnak, akik a sok és
hasznos tanulásmódszertani recept többségét ismerik és használják.
Lehet-e ezen az állapoton segíteni? Van-e egyáltalán lehetőség a
tanulás sebességének lényeges növelésére és a tanulási munka
lényegesen könnyebbé tételére?
Véleményünk szerint mindkettőre van lehetőség, sőt a számítástechnika

olyan eszközöket kínál, melyekkel forradalmi módon javítható a tanulás
hatékonysága.
Hibaelemzésekkel és kudarcelemzésekkel bizonyítható, hogy a sikeres

tanulást, lelki okok mellett, a legtöbb esetben a következő két
primitív akadály hiúsítja meg.
- Az ismeretanyag tagolatlansága, vagy nem megfelelő tagoltsága.

- Az áttekinthetetlenség, vagy nem megfelelő mértékű, módú
áttekinthetőség.
A tanulás hatékonysága tehát a legnagyobb mértékben a következő két

tényezőtől függ.
- Sikerül-e az ismeretanyagot alkalmasan kis (megrágható, lenyelhető,

emészthető) részekre bontva tálalni, és
- sikerül-e a megfelelő széleskörű és mélységű áttekintést
biztosítani?
Tudatosítsuk, hogy e két fontos sikertényezőről csak nagyon nehezen

vagy sehogy sem szoktunk tudni gondoskodni. Ez a helyzet gyökeresen
megváltozott a számítástechnika kínálta lehetőségek révén, ugyanis
- rendkívül könnyen megvalósíthatóvá vált az ismeretanyag alkalmas

részekre bontása, tálalása és ismétlése, és
- könnyen megvalósíthatóvá vált a megfelelő széles körű és mélységű

áttekintés biztosítása is.
Technikai receptek és eszközök

------------------------------
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már ezen a lemezmellékleten

is adhatunk ízelítőt azokból a számítástechnikai lehetőségekből,
amelyekkel a tanulás hatékonyságát lényegesen növelni lehet. Akiket
ez érdekel, azoknak szólnak a következő technikai jellegű sorok.
A "listor" típusú módszerek illetve eljárások központi eleme egy

listázó operátor. Ha a listázás, amit végeztetünk, nem csak egyszerűen
technikai művelet, hanem "intelligenciát" is tartalmaz, akkor az
ilyen módszereket illetve eljárásokat "intelistor" vagy rövidebben
"intelitor" névvel különböztetjük meg. Ezek rendkívül egyszerű
és hatékony módszerek illetve eljárások. Kényelmesen és gyorsan
megoldható velük az elemekre bontás, kis egységenként, elemenként,
elemrendszerenként való listázás, "leltározás", felsorolás, a
megfelelően igazított, rendezetten, alkalmas elrendezésekben,
"intelligensen" végzett megjelenítés, és ezek révén számos oktatási,
tanítási feladat.
A sikeres tanulás másik feltételének, a megfelelően széles körű

és mélységű áttekintésnek a biztosítását is lényegesen könnyebbé
tette a számítástechnika. Ennek egyik hatékony eszköze, érdekes módon
ugyanaz a listázás, felsorolás, leltározás, mint amivel az imént
foglalkoztunk. Másik eszközként ajánljuk a táblázatkészítést. Ma
már sok nagyon fejlett táblázatkezelő nyelvet kínál a piac. Érdemes
elgondolkodni azon, hogy az oktatás miért nem használja ki a
táblázatkezelő rendszerek tálcán kínált pedagógiai előnyeit.
A listor programok adatállományait érdemes úgy szerkeszteni, hogy azok

(esetleg megfelelő átalakítással) táblázatkezelő és adatbáziskezelő
rendszerekbe oda-vissza vihetők legyenek.
Intelligencia és számítástechnika
---------------------------------
A számítástechnika eszközöket kínál. Az intelligens viselkedés

minden eszközt intelligensen használ. A számítástechnika használata
mindezideig nem mindenben a legintelligensebben folyt. Ennek
eredményeként mára gyakorlatilag kicsúszott az emberiség kezéből
a jövő informatikára alapozódó társadalomalakító folyamatainak
irányítása. Mi az intelligens viselkedés az ilyen helyzetben?
Legalább gondolkodjunk rajta!
A jövő generáció már az iskolában tanulja a számítástechnikát. Ez

helyes. Nem helyes, azonban, hogy ez szinte kizárólag programozási
nyelvek oktatását jelenti, nem is igazán programozás tanulását.
Az azonban már megbocsáthatatlan ostobaság, sőt népellenes bűn, ha
valaki a programozás tanítását mellőzni javasolja, mesterségesen
szembeállítva azt a fejlett felhasználói programok használatával.
("Magas szintű, hivatalos" koncepciókban és "stratégiákban" is
olvashatók ilyen felelőtlen javaslatok!)
A programozás semmi mással nem pótolható intelligenciafejlesztő.

Sőt erkölcsfejlesztő. Aki ez ellen szót emel, annak nemcsak a
számítástechnika lényegéről nincs fogalma, hanem megfosztja a jövő
generációt egy könnyű és kézenfekvő fejlődési lehetőségtől, és attól
a lehetőségtől is, hogy "belelásson" a gépekbe, programokba, tehát
bamba gombnyomogató rabszolgasorsra ítéli.
De a számítástechnika eszköz, és használni kell megtanulni, alkalmazni

kell problémáink megoldására. Ehhez pedig sok mindenre szükség van.
Modellekre például. A modellek megalkotásához pedig nélkülözhetetlen
a világ ismerete és a helyes célmegválasztás. És ezek egyike sem
független az erkölcstől, mint ahogyan az intelligencia sem független.
Ha nem akarunk gépek rabszolgái és hitvány emberek gépen keresztüli

hatalomgyakorlásának kiszolgáltatott bábúk lenni, akkor az intelligens
számítástechnikusnak, ha még nem késő, az informatika etikájával is
foglalkoznia kell.
A számítástechnika hatalmas kínálattal szolgálja az emberiséget.

Hacsak azokat a tanuláskönnyítő eszközöket produkálta volna amelyeket
említettünk, már megérte "kitalálni" a számítástechnikát, de nemcsak
egy területen, hanem az életben mindenhol hasznosítható ez a tudomány
és eszköz. És éppen ez magyarázza rendkívül veszélyes voltát is.
A rengeteg ostoba és időrabló játék, a szemét és a szenny világában

szabadjára engedett fantázia, az alantas indulatok és a bűn már
terabájtokat foglalnak el gépeinkben, és szabadon hullámzanak
hálózatainkon. Csak az nem veszi észre, aki nem akarja, hogy mindez
az emberi intelligenciát támadja, és ha sikerül letepernie, akkor
vége annak az embernek, aki gondolkodik is, nemcsak szerszámot készít.
Jótanácsok
----------
Hogyan lehetünk intelligensebbek? Hogyan csinálhatunk minden hasznos

dolgot intelligensen, intelligensebben? Úgy, hogy tudatosan törekszünk
erre. És jó receptek szerint. Ezért válassza ki azokat, amik életében
a legfontosabbak! Gyűjtse össze a legfontosabbakat, amik ezekkel
kapcsolatosak, és részben vagy egészben Öntől függenek! Szerkesszen
recepteket azoknak a feladatoknak, problémáknak a megoldására, amelyek
sikere fontos Önnek! Gyakorolja a receptválasztást és a receptkészítést,
minden fontos és minden gyakori feladat megoldására! Szoktassa rá
magát, hogy hagy időt magának jó receptek kiválasztására, illetve jó
receptek kidolgozására! Szerezzen minél több személyes tapasztalatot
jó megoldásokkal és jó módszerekkel, ezek fontosságát átélve,
tudatosítva, hogy helyes fogalma alakuljon ki arról, hogy mi a
"jó módszer", és, hogy tisztában legyen a módszerek szerepének
fontosságával! Lássa "módszer szemüvegen át" az életet! Nincs más
erény mint a lehető legjobb módszer választása, és nincs más hiba
és bűn, mint ennek elmulasztása. Keresse az adott célra, adott
szempontokból legjobb módszereket, és építse be azokat viselkedésébe,
de ne ragaszkodjon hozzájuk, ha jobbat talál! Legyen fenntartott hely
a tudatában és fenntartott idő a viselkedésében a módszereknek és a
módszerválasztásnak! A módszer sikeres alkalmazása az alkalmazótól
is függ. Van akinek az egyik módszer "jobban kezére áll" mint egy
másik. Keresse a jó receptszerkesztési, receptalkalmazási és
receptmegjelenítési módszereket (recepteket)! Egy feladatra több jó
módszer (recept) is létezhet. Ugyanazt gyakran többféle (egyenértékű)
módon is meg lehet ragadni, le lehet írni; példa erre a működés, a
viselkedés illetve a gazdálkodás, az irányítás. Tartsa szem előtt,
hogy a "hozzávalóknak" is vannak "hozzávalói", és egy receptben
mindent csak ritkán lehet felsorolni, megnevezni! Gyakorolja receptek
kifejtését, részletezését! Bonyolultabb műveletek leírására már nem
elég az egyszerű "hozzávalólista". Nincs károsabb mint a gondolkodás
nélküli receptalkalmazás. Az értelmes tevékenység nem receptek előre
megszabott ideig (és módon) való alkalmazása, hanem olyan törekvés,
amit a feladat sikeres megoldásáig nem hagyunk abba. Nincs jobb recept
a következetesen, mindenben legjobbra törekvő gondolkodásnál, amelynek
nélkülözhetetlen hozzávalója a jó elemzés, (melynek célja a jellemzés,
aminek célja a tanácstalanság kiküszöbölése és a megragadás) amelyre
biztosítani kell a megfelelő mennyiségű időt, energiát, eszközt
(egyszóval hozzávalót) minden értelmi tevékenységben, akár van erre
külön figyelmeztetés a receptekben, akár nincs.
Befejezés
---------
Az élet problémahelyzetek és Ä intelligens emberek számára Ä

feladatmegoldások, problémamegoldások folyamata. A problémákat
kérdések formájában is megfogalmazhatjuk. A problémák értelmes
megoldásához nélkülözhetetlen, hogy a megválaszolandó kérdések meg
legyenek fogalmazva, jól legyenek megfogalmazva és felvetve. Vannak

általános kérdések, amelyek minden problémamegoldásnál hasznosak.
Sokan, akik különben képesek lennének problémáik megoldására, csak
azért nem sikeresek, mert sajnálják az időt a kérdések gondos
megfogalmazásától, megválaszolásától és ezek ellenőrzésétől.
Mindegyikünk problémája, hogy hogyan fejlesszük, érvényesítsük

intelligenciánkat. Az intelligencia fogalmával és mérésével
kapcsolatos kérdéseket világosan megfogalmaztuk. A válaszok is
világosak és egyértelműek. Már csak a tennivalók vannak hátra.
Amelyek közül biztosan nagyon fontos, hogy szánjunk időt gyermekeink
és magunk intelligenciájának fejlesztésére is.
Reméljük, az Olvasó ennek a munkának elolvasása után megbizonyosodott

róla, hogy az emberiség intelligensebb részéhez tartozik, és nem kell
tovább cipelnie a tudatos vagy nem tudatos csökkentértékűség terheit,
amik nem valóságosak, csak belénk szuggerálták azok az áltudósok,
akiknek az intelligencia semmi több, mint üzlet.
Kívánjuk, hogy az Olvasó ezentúl felszabadultan, derűsen, lendületesen

és sikeresen dolgozzon azon, hogy intelligenciája ne csak meglegyen,
hanem valóban érvényesüljön is, és mindenben hozzásegítse a lényeg
megragadásához, és a legértékesebb sikerek eléréséhez.

Pogany Csaba Intelligens Gyerekek Intelligens Felnottek

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Pogany Csaba Intelligens Gyerekek Intelligens Felnottek

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

Intelligens gyerekek - intelligens felnőttek

Az intelligencia, különösen saját intelligenciája, mindenkit érdekel.

Az emberiség hány százaléka születik intelligensnek?

Sok intelligens kisgyerekből miért és hogyan válik szürke, cseppet sem

Mik az intelligencia kézzelfogható ismertetőjegyei?

Hogyan menthetjük meg minél több intelligens kisgyermek

Mit csináljon az a felnőtt, aki szeretné az intelligenciája

Hogyan állapíthatja meg ki-ki saját magáról, hogy mennyire

Ez a munka pont ezekre, a gyakorlati szempontból fontos, és az

A közepes képességek, az átlagos intelligencia megnyilatkozásai nem

fel az érdeklődést. Így van ez az intelligenciával is. A kisgyerekek

Tagadhatatlan és egyben megdöbbentő az a tény, hogy azoknak a

Hová lesz közben az a sok-sok intelligens kisgyerek? Hogyan

Egy kisgyereket nagyanyja türelmesen tanítgat az önálló

Az unoka nagyon hamar rájön, hogy a felöltözés elkerülhetetlen része a

Egy reggel a nagyanya szeretettel noszogatja unokáját, hogy keljen ki

A ceruza és a radír használatára oktat egy kisgyereket egy felnőtt.

Az "egyforma" szó jelentését és használatát már megtanulta a kisgyerek,

Hajdanvolt falusi, osztatlan iskola elsőosztályos tanulója egyszer csak

A felsorolt történetekhez hasonló történeteket figyelmes szülők tíz-

Az intelligenciafelvillanásokból azonban Ä ritka kivételektől

Mik akasztják meg az intelligencia kibontakozását? Baktériumok?

"Csodálatos vagy." - "Hülye vagy?"

A legsúlyosabb intelligencia-megakasztó, intelligencia-korcsosító

Az első esetben a szülők mást sem mondanak a gyereknek, mint azt,

A második esetben a kisgyerekeknek csak a hibás megnyilatkozásait

A zaklatott, ideges, feszültségekkel telített légkör a gyerekeket

fejlődéshez nyugalom kell, különösen áll ez az intelligencia

A kisgyerekek számára a legbiztosabb tömeges intelligencia-megakasztó,

A tévé sorvasztja a kisgyerek vizuális aktivitását, alkotóképességét,

Azok a szülők, akik gondoskodnak róla, hogy gyermekeiknek minél több

Számtalan hipnózistapasztalat bizonyítja, hogy a rossz emlékek

A tévéjáték és a számítógépes játékok

A tévéjátékok és a számítógépes játékok között vannak ugyan érdekesek

A kisgyerekek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlenek a jó minták,

A kisgyerekek számára a legfontosabb és legértékesebb minta a teljes

Nagyon nehéz elképzelni, hogy egy kisfiú intelligenciája barkácsolás

Nagyon fontos persze, hogy a fiúk is ismerjék meg a főzés és a varrás

fogalma sincs arról, hogy van balmenetes és jobbmenetes csavar, de ha

Különös gondja legyen a szülőknek arra, hogy a gyerekeik kezébe csak

Csak minden szempontból ízléses, "szép" játékbabát vegyünk a

Az unatkozás rossz tanácsadó, ez köztudott. Emellett még nagyon rossz,

Az unatkozástól minden szülőnek elemi kötelessége mentesíteni

Azt is kevesen tudják, hogy a legtöbb gyereket, még a

Az intelligencia kibontakozását, érvényesülését a jó feladatok, a

Kérlelhetetlenül szigorú intelligenciavizsga nekünk felnőtteknek, hogy

- tudunk-e gyermekeinknek és magunknak jó feladatokról gondoskodni,

A hibák helytelen kezelése

Minden ember követ el hibákat. Az intelligens is. Az intelligens

Az értelmes beszélgetés hiánya

Az intelligenciakibontakozást súlyosan hátráltatja, sőt véglegesen meg

Okos beszélgetőtárs nélkül a gyerekek nehezen vagy sehogy sem tudnak

Intelligens beszélgetőtárs segítsége nélkül a gyerekeknek csak

A rossz meséknek rendkívül nagy szerepe van abban, hogy rengeteg

A kitalált, nem valóságos meséknél sokkal érdekesebbek és értékesebbek

A rossz játékok, a rossz mesékhez hasonlóan, károsan befolyásolják

túlbecsülni. Ha a játékok jók, akkor, a gyerekek intelligenciája

A gyerekek intelligenciáját fejlesztő játékokról gondoskodni

A gyerekeknek el kell igazodniuk a világban. Ebben az eligazodásban

Jaj annak a tehetséges kisgyereknek, akinek intelligenciája

Gyengekezűség, túlszigor, ridegség

A gyengekezű, a tehetetlenül lágy és a túl szigorú, és rideg szülő