Rabsága a Towerben

Tizenhárom évesen

A Tower délkeleti részében szállásolták el, egy királyi palotában. Édesanyja, Boleyn Anna is itt
raboskodott, mielőtt tárgyalásra vitték, s lefejezték volna. Sussex állítólag megenyhült Erzsébet bezárása
közben, s kérdőre vonta a többieket, hogy miképp járhatnak így el egy király leányával.

Mária tanácsnokai eközben azon mesterkedtek, hogy Erzsébetre egyértelműen rá tudják bizonyítani,
hogy kapcsolata van a felkelőkkel. A gyenge és védtelen nő látszata ügyes trükknek bizonyult, habár
cseppet sem volt az: a királyság második legnagyobb birtokosa volt, és kincstára tele volt pénzzel.
Donningtoni birtokával próbálták kapcsolatba hozni az összeesküvést, de Erzsébet először azt mondta,
hogy sosem járt még azon a birtokon, ám amikor szembesítették Crofttal, már nem bizonyult hitelesnek.
Azt állította, hogy nem akar Donningtonba költözni, és nem is állt szándékában soha, ám Mária
leveleiben mégis ilyesféle kérdéseket tett fel neki, mintha húga álláspontját figyelembe se venné.
Erzsébet megadta magát, nem volt más választása.

Wyatt kivégzése komoly fenyegetést jelentett számára, ám Wyatt beszédében kijelentette, hogy sem
Erzsébetnek, sem Courtenay-nak nincs köze a felkeléséhez. Lefejezése után tanácsnokok látogatták meg
Erzsébetet a Towerben, és valószínűleg megpróbálták rávenni arra, hogy vallja be el nem követett bűneit.
Sikertelen próbálkozás volt. Fogságának szigora rohamosan enyhülni kezdett. Délelőtt és délután
sétálhatott a palota belső kertjében, és egyre kevesebb figyelem összpontosult rá.

A Tower új parancsnokot kapott, és katonákat is toboroztak. Erzsébetet elengedték, és házi őrizet alatt
tartották Woodstockban.

A felkelők elleni kemény fellépése miatt az emberek egyre inkább kezdtek elfordulni Máriától, és
Erzsébettel szimpatizáltak. Miközben Erzsébet a Towerből Woodstockba utazott, ajándékokkal és
jókívánságokkal halmozták el.

Sir Henry Bedingfield volt a börtönőre, ám ez a feladat cseppet se volt könnyű: Bedingfield Mária
leghívebb emberei közé tartozott, de iskolázottsága meglepően hiányos volt. Úgy kellett óvnia a királynő
húgát, hogy a házi őrizet nagy szabadságot adjon neki, ráadásul Erzsébet nagyon okos nő volt. Csak azok
az udvarhölgyek maradhattak mellette, akiket az uralkodó megbízhatóknak tartott.

Thomas Parryről tudták, hogy teljes mértékben Erzsébet híve. Ő volt a háztartása pénzügyi irányítója, és
mivel Bedingfield nem tudta elvégezni munkáját, kénytelenek voltak továbbra is ott tartani. Parry körül
feltűnően gyakran fordultak meg Erzsébet szolgálói, mert jó ürügyül szolgált, hogy a háztartás érdekében
felkereshették a kincstárnokot. Felmerült a gyanú, hogy összeesküvés áll a dolgok hátterében, de a
pénzügyi irányító minden nyomot eltüntetett, ami erre utalt volna. Gyorsan lépett, hogy érvényesítse
Erzsébet jogait.

Erzsébet mindig is túl gyakorlatias és józan volt ahhoz, hogy részt vegyen az összeesküvésekben, vagy
támogassa őket. Sosem bízott abban, hogy ezek valóban sikerülhetnek – noha azért tudni óhajtott róluk.
Meg akart egyezni Máriával, s levelezni kezdtek. Határozottan kijelentette, hogy ártatlan, és
félreértéseken alapulnak az ellene felhozott vádak. Továbbra is teljes erővel védte magát. Nővére
levelében sajnálatát fejezte ki, amiért egyáltalán okot találtak a gyanakvásra, s hangsúlyozta
nagylelkűségét, amiért vele nem úgy járt el, mint a többi felségárulóval. Ebben a hangvételben úgy tűnt,
Mária mégsem gondolja meg magát, és továbbra is zavaró tényezőként tartja számon húgát. Az hiába
bizonygatta ártatlanságát leveleiben.