Pedagógus-szülő megbeszélés sajátosságai, nehézségei

A pedagógus az iskola alkalmazottja, viselkedésében, döntéseiben igazodnia kell az iskolai

szervezet előírásaihoz. Ugyanakkor munkája során különös jelentősége van annak, saját,
személyes problémáival, konfliktusaival hogyan boldogul, milyen a mentálhigiénés állapota,
mert ez iskolai munkáját is jelentősen befolyásolja. Megfelelő önismerete, saját
kompetenciáinak ismerete, szociális készségeinek fejlettsége meghatározó a konfliktusokkal
való bánásmódjában.

A nevelési folyamat szereplői között mindennaposak a nézeteltérések, a nézeteltérések. A

kialakult nehézségekért gyakran látjuk, hogy a szülők és pedagógusok kölcsönösen hibáztatják
egymást, a felelősséget mindenki hárítani igyekszik.

A pedagógusok alacsony presztízsükre, alacsony társadalmi elismertségükre hivatkoznak,

holott nagyon fontos lenne valóban elhinniük és képviselniük, hogy a tanulók
személyiségfejlődésében a családi környezet mellett a legfontosabb kapcsolatot képviselik a
gyermekek nevelésében, végzettségüknél, tapasztalatuknál fogva szakértőként lehetnek jelen.

Thomas Gordon (1990) megfogalmazása szerint a szülők „második szüleinek” tekintik

gyerekük pedagógusait, a tanárok pedig második tanárukként tekintenek a gyerekek szüleire.
Mindkét felet ezért kölcsönösen érdekli, a másik milyen kapcsolatban van a gyerekkel. Sőt, ha
a szülő - gyerek kapcsolat ellentétes, az hatással van a gyerek iskolai viselkedésére, és ha a
gyerek és a tanár között adódik nézeteltérés, azt megszenvedheti a szülő is. Kölcsönösen
érdekeltek tehát, ennek ellenére mégis alig kommunikálnak egymással.

Nagyon sok szülő fél és szorong, ha gyermekével kapcsolatosan be kell mennie az iskolába, de
ugyanígy szoronganak a pedagógusok is, ha egy szülővel kell a gyermek problémájáról
beszélniük. A szülők komolyan tarthatnak attól, gyermekük iskolai viselkedése és teljesítménye
alapján az iskola a szülői minőségükről alkot véleményt. Probléma esetén
megkérdőjeleződhetnek nevelési készségeik, családi életük kedvezőtlen színben tűnhet fel. A
szülők bizonytalanságát tovább fokozhatja, ha gyermekkorukból maguk is negatív iskolai
tapasztalatokkal rendelkeznek, s felelevenednek gyermekkori félelmeik, szorongásaik.
Gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermek iskolai gondja a szülőpár között is képes ellentétet
generálni.

A szülők szorongásának oldása odafigyelést, bizalmat sugárzó légkör teremtésével lehetséges.

Igyekezzünk ezért kellő időt és feltételt teremteni a megbeszélésre. Fontos, hogy a pedagógus
a helyzetből fakadó kiegyensúlyozatlanságot mindenképp csökkenteni igyekezzen, s szülői
kompetenciáinak megerősítésében, tapasztalatainak elismerésével a szülőt partneri helyzetbe
emelje. A gyermek gondjának rendezésében a közös munka, a közös felelősség
hangsúlyozásával nyerhetjük meg a szülőt a gyermek közös nevelésében való együttműködésre.