Professional Documents
Culture Documents
Munkakörnyezeti Hatások - 1605898592
Munkakörnyezeti Hatások - 1605898592
Hordozható
szűrőaudiométer
A szőrsejtek az ismétlődő zajexpozíció hatására egy idő után elvesztik
rugalmasságukat, majd pedig letöredeznek, ami hallásromláshoz vezet.
Veszélyes anyag: minden anyag vagy készítmény, amely
fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén
veszélyforrást képviselhet, így különösen a robbanó,
oxidáló, gyúlékony, sugárzó, mérgező, maró, ingerlő,
szenzibilizáló, fertőző, rákkeltő, mutagén, teratogén,
utódkárosító (beleértve a spontán vetélést, koraszülést
és a magzat retardált fejlődését is), egyéb
egészségkárosító anyag.
P-mondatok
A figyelmeztető és az óvintézkedésre vonatkozó mondatok egyedi, egy
betűből és három számjegyből álló alfanumerikus kódokkal
rendelkeznek a következők szerint:
„H” betű (a figyelmeztető mondatra) vagy „P” betű (az óvintézkedésre
vonatkozó mondatra). Kérjük, vegye figyelembe, hogy a DSD-ből és a
DPD-ből átvett, de a GHS-ben még nem szereplő figyelmeztető
mondatok kódja „EUH”;
egy, a veszély típusát jelző számjegy, pl. „2” a fizikai veszélyekre; és
két, a veszélyek sorszámozásával megegyező szám, úgy mint
robbanóképesség (200-tól 210-ig tartó kódok), tűzveszélyesség (220-tól
230-ig tartó kódok), stb.
H mondat, más néven figyelmeztető mondat: egy adott veszélyességi
osztályhoz és kategóriához rendelt mondat, amely leírja a veszélyes anyag
vagy keverék jelentette veszély természetét, beleértve adott esetben a veszély
mértékét is.
baleset
fokozott expozíció
foglalkozási betegség
foglalkozással összefüggő megbetegedés
Fizikai kóroki tényezők
A műszaki fejlődés következtében mindinkább előtérbe kerülnek a
különböző vezérlő és szabályozó rendszerek, amelyekben az ember
képességeinek és a gép lehetőségeinek összekapcsolása és
összehangolása lényegesen megnöveli a rendszer hatékonyságát.
Ehhez azonban szükség van munkagép előtt álló ember a
munkavégző ember számára megfelelő környezeti feltételek
megteremtésére is.
A munkatevékenység ergonómiai vizsgálatában a
kutatók egyik legfontosabb szempontja az
emberközpontúság, amely abban nyilvánul meg, hogy
az emberi adottságokhoz kívánja igazítani az ember-
gép-munkakörnyezet rendszer elemeit, illetve e
rendszeren belül fejleszti az „emberi tényezőt”.
Az ember-gép-munkakörnyezet működőképességének
hatékonyságát alapvetően az határozza meg, hogy
milyen mértékben vették figyelembe a rendszer
kialakításánál az emberre, illetve a gépre jellemző
lehetőségeket és korlátokat.
Pszichoszociális kockázatok és a munkahelyi
stressz
A pszichoszociális kockázatok és a munkahelyi stressz a
munkahelyi biztonság és egészségvédelem legnagyobb kihívást
jelentő problémái közé tartoznak. Az egyének egészsége mellett a
szervezetek és a nemzetgazdaságok állapotára gyakorolt hatásuk is
jelentős. Az európai munkavállalók mintegy fele véli úgy, hogy a
stressz gyakori a munkahelyén, és az elveszített munkanapok
megközelítőleg fele a stressznek tudható be. A mentális egészséghez
kapcsolódó számos egyéb problémához hasonlóan a stresszt is
hajlamosak vagyunk félreérteni vagy egyfajta stigmaként
értelmezni. Ha azonban emberi hiba helyett inkább szervezeti
problémaként kezeljük, a pszichoszociális kockázatok és a stressz
éppúgy kezelhetők, mint bármely más munkahelyi biztonsági és
egészségvédelmi kockázat.
A pszichoszociális kockázatok a nem megfelelő munkatervezésből,
-szervezésből és -irányításból, valamint a rossz munkahelyi szociális
közegből fakadnak, és negatív pszichológiai, fizikai és szociális
következményekhez, például munkahelyi stresszhez, kiégéshez
vagy depresszióhoz vezethetnek. Néhány példa a pszichoszociális
kockázatokhoz vezető munkakörülményekre:
túlterheltség;
egymásnak ellentmondó elvárások és tisztázatlan feladatkör;
a munkavállaló nem vesz részt az őt érintő döntések
meghozatalában és nincs befolyása a munkavégzés módjára;
rosszul irányított szervezeti átalakítás, munkahelyi
bizonytalanság;
nem hatékony kommunikáció, a támogatás hiánya a vezetők és a
kollégák részéről;
pszichológiai és szexuális zaklatás, harmadik fél által elkövetett
erőszak.
Fontos, hogy a munkaköri követelmények mérlegelésekor a
pszichoszociális kockázatokat – például a túlterheltséget – ne
tévesszük össze az olyan stimuláló és időnként kihívásokkal teli
helyzetekkel, ahol a munkavállalót támogató munkakörnyezet
veszi körül, és megfelelő képzésben és ösztönzésben részesül
annak érdekében, hogy a legjobb tudása szerinti teljesítményt
nyújthassa. A jó pszichoszociális környezet jó teljesítményre és
egyéni fejlődésre ösztönöz, és hozzájárul a munkavállalók
mentális és fizikai jóllétéhez.
A dolgozókat akkor éri stressz, ha a munkahelyi elvárások
nagyobbak, mint amivel képességeik szerint meg tudnak
birkózni. A tartósan stressznek kitett munkavállalóknál a
mentális problémákon túl komoly fizikai problémák is
jelentkezhetnek, például szív- és érrendszeri
megbetegedések vagy váz- és izomrendszeri problémák.
A szervezet vonatkozásában a negatív hatások közé tartozik
az általánosan gyenge üzleti teljesítmény, a munkahelyről
való gyakoribb hiányzás, a beteg állapotban és emiatt nem
hatékonyan végzett munka („presenteeism”), illetve a több
baleset és sérülés előfordulása. A hiányzások időtartama
általában hosszabb, mint más kiváltó okok esetében, és a
munkával kapcsolatos stressz hozzájárulhat az előrehozott
nyugdíjazások arányának növekedéséhez, különösen a
szellemi munkavállalók körében. A vállalkozások és a
társadalom becsült költségei jelentősek, nemzeti szinten
több milliárd euróra rúgnak.
Kockázatértékelés
Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás
valószínűségének és súlyosságának együttes hatása.
A kockázatértékelés célja
A munkáltatóknak minden munkahelyen általános kötelességük,
hogy a munka minden vonatkozásában biztosítsák a
munkavállalók biztonságát és egészségét. A kockázatértékelés
elvégzésének célja, hogy lehetővé tegye a munkáltatók számára a
munkavállalók biztonságának és egészségének védelméhez
szükséges intézkedések megtételét.
Ezek az intézkedések a következők:
a munkahelyi kockázatok megelőzése;
a munkavállalók tájékoztatása;
a munkavállalók képzése;
a szükséges intézkedések végrehajtását szolgáló szervezet és
eszközök biztosítása.
A kockázatértékelés követelménye
A kockázatértékelés a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII.
törvény alkalmazásában:
(2) A munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel,
amelyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén
mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és
biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel
az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és
keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a
munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a
munkáltató azonosítja a várható veszélyeket
(veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a
veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege (baleset,
egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. A
kockázatértékelés során az egészségvédelmi határértékkel
szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén
munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció
mértékének meghatározásáról.
(3) A munkáltató a kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a
megelőző intézkedések meghatározását - eltérő jogszabályi
rendelkezés hiányában - a tevékenység megkezdése előtt, azt
követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles
elvégezni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen az
alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz,
munkavégzés módjának megváltozását, illetve minden olyan, az
eredeti tevékenységgel összefüggő változtatást, amelynek
eredményeképpen a munkavállalók egészségét, biztonságát
meghatározó munkakörülményi tényezők megváltozhattak -
ideértve a munkaklíma-, zaj-, rezgésterhelést, légállapotokat
(gázállapotú, por, rost légszennyezők minőségi, illetve
mennyiségi változását). Soron kívül el kell végezni a
kockázatértékelést, ha az alkalmazott tevékenység, technológia,
munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával
összefüggésben bekövetkezett munkabaleset, fokozott expozíció,
illetve foglalkozási megbetegedés fordult elő, vagy a
kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott
szempontra nem terjedt ki. Az 56. §-ban meghatározottak a
kockázatértékelésben rögzítésre kerülhetnek.
A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munka-
egészségügyi szaktevékenységnek minősül, így a
kockázatértékelést csak erre képesítéssel rendelkező szakember
végezheti el.
A kockázatértékelés területei
kockázatértékelés gépekre, berendezésekre vonatkozóan
kockázatértékelés munkaeszközökre
tevékenységek, technológiák kockázatértékelése
munkahelyek és a munkahelyek kialakításának kockázatértékelés
folyamata
kockázatértékelés képernyős munkahelyek esetén
munkavállalókat ért terhelések elemzése, kockázatértékelése
egyéni védőeszközök, kollektív védelem értékelése
kockázatbecslés a veszélyes anyagokra és készítményekre
vonatkozóan
tűzvédelem
robbanásveszély
A kockázatértékelés folyamata
kockázatértékelés előkészítése
veszélyek azonosítása
megbízó telephelyén a kockázatok értékelésének
végrehajtása
kockázatok kvantitatív és kvalitatív értékelése
kockázatértékelés dokumentációjának elkészítése
javaslatok megtétele a veszélyek, veszélyforrások
kiküszöbölésére és/vagy hatásuk csökkentésére
elfogadható szintű kockázatok elérés