Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Tanárképző Intézet

Esettanulmány

Készítette:

Borók-Varró Veronika
Neptun kód: BI2YW9
Egészségügyi tanár (4 félév – levelező)
II. évfolyam
2019/2020. tanév 2. félév
 Esettanulmány

Az esettanulmányomban nem egy konkrét tanulóról, inkább egy általam tapasztalt pozitív
jelenségről szeretnék írni, melyet minden tanítási év elején az első hónapokban tapasztalok a
kilencedikes osztályokban.
Vidéken tanítok lassan három éve egy kisvárosi középiskolában többnyire teljes, nagy létszámú (25-
30-35 fős) osztályokban. Sajnálatos tény, hogy iskolánk tanulóinak csaknem fele hátrányos helyzetű,
illetve halmozottan hátrányos helyzetű tanuló. Ennek okán a tanórák nagy részét fegyelmezéssel kell
tölteni, kiváltképp a szeptember-novemberi időszakban.
Mindenki számára ismert jelenség a szeptemberi iskolakezdés. Új osztályok, sokféle iskolából,
különböző településekről érkező, különböző családi háttérrel rendelkező gyerekekkel. Azt
gondolnánk, hogy egy új környezetben, új tanárok, új szokások arra sarkallják a gyerekeket, hogy
legalább a kezdetek kezdetén megpróbáljanak pozitív képet tükrözni magukról. Saját tapasztalatom
szerint elmondhatom, hogy ez évről évre egyre kevésbé jellemző a 15 éves diákokra.
Nem szeretnék részletesen kitérni a viselkedési problémák eredetére, hiszen legtöbbje otthonról
származtatható probléma, ugyanakkor dolgozatom nem szociológiai, hanem pedagógiai szempontokat
elemző.
A szeptemberi becsengetés mindenki számára sok változást, alkalmazkodást igényel az
iskolában mind a tanulók, mind a tanárok részéről. Az újonnan érkező kilencedikesek sajnos évről
évre egyre több problémát hoznak magukkal. A diákok – kiváltképp nagy létszámú osztályokban -,
nehezen terelhetők szabályok, keretek közé. Próbálják megszegni azokat, kitolni a tolerancia határait,
megbontani a tanóra menetét. Nincs ezzel baj, hiszen azért diákok, viszont a mi dolgunk, hogy ezeket
a szárnybontogatásokat időben korlátok közé szorítsuk. Nem könnyű feladat, bevallom őszintén
gyakran nekem sem, vannak kollégák, akik nem is igen tudnak eredményesen megbirkózni a
feladattal.
De miből adódik a probléma?
Ezeknek a gyerekeknek nagy része soha nem volt korlátok közé kényszerítve, éppen ezért
nehézséget okoz nekik a szabályok betartása. Gyakori az év eleji órákon a rendbontás, a bekiabálások,
figyelemzavar, hanyag magatartás, stb., melyek megnehezítik a tanóra menetét, a tananyag
elsajátításának lehetőségét.
Mit tehet a pedagógus?
A legfontosabb mindenekelőtt a következetesség. Nélkülözhetetlen az első időszakban a tanár
által elvárt viselkedési formák lefektetése. Minden óra elején egy meghatározott protokoll szerint kell
viselkedni. Értem ez alatt a felszerelés előkészítését, a telefonok leadását a tanári asztalnál, az enni-
innivalók elrakását, az elemi üdvözlést az óra elején. Ezek nélkül sajnos nem lehetséges elvárni a
fegyelmezett órai magatartást. Lényeges, hogy minden óra ugyanazokkal a szabályokkal kezdődjön,
hiszen így tanulják meg a pedagógus által elvárt viselkedési elemeket.
Ezek a gyermekek ugyanakkor úgy gondolom, nem kapnak elég figyelmet otthon a szüleiktől.
Abban az esetben, ha sokat beszélgetünk velük, nem feltétlenül kötetlenül, hanem akár a tananyaghoz
kapcsolódó sajátos élményeikről, kialakíthatunk egyfajta bizalmi kapcsolatot, amely a későbbiekben
segítségünkre szolgál ahhoz, hogy tisztelettel forduljanak a pedagógus irányába. Hagyni kell a tanórán
belül olyan időszakot, amelyben elmondhatják gondolataikat. Én általában ezt a tanóra első felében, az
ismétlés, illetve a korábbi ismeretek előhívásakor szoktam megtenni. Hagyom, hogy kérdezzenek,
elmondják saját tapasztalataikat, egymásra figyelve, egymást meghallgatva.
A határozottság mindenképpen elengedhetetlen. A tanulók gyakran szemtelenek,
tiszteletlenek, éppen ezért lényeges, hogy soha ne hagyjuk figyelmen kívül az ilyenfajta reakcióikat,
mint ahogy azt sem, ha valamiféle elvárt magatartást megszegnek. Értem ez alatt például a
telefonhasználatot vagy akár az órai evést. Ha minden negatív megnyilvánulást minősítünk, azzal
érhetjük el, hogy megtanulják az általunk elvárt órai viselkedést.
Összességében elmondhatom, az első három hónap nagy erőfeszítést igényel minden tanév
kezdetekor, de a kitartás megéri. Amikor a szabályok a helyére kerülnek, a diákok megtanulják mik az
elvárások és mik azok a hibák, amelyek negatív reakciót, értékelést váltanak ki a pedagógusból.
Megtanulják, hogy problémáikat megoszthatják velem, hiszen soha nem kapnak elutasítást, ha
kérdeznek, úgy gondolom, csakis akkor lehet igazán sikeres az egymáshoz való alkalmazkodás.
Minden év eleje nagyon nehéz, de úgy gondolom, a sok erőfeszítés meghozza gyümölcsét. A kezdeti
nehézségek után jó érzés, amikorra a szeptemberben még együttműködni nem tudó osztályokkal
kialakul egy jó kapcsolat. Megtanulják, hogy milyen elvárásokkal vagyok irányukba, hogy melyek
azok a magatartásformák, amelyeket nem követhetnek el az óráimon, viszont azt is érzik, hogy
bármikor, bármiről beszélhetnek nekem. Ennek talaján a második félévben már hatékonyabban és jobb
órai légkörben tudunk együttműködni.