Egy történet pedagógusként

Egy év középiskolai tanárkodás után, politikai átszervezések, lehet új állas után

nézni. Következett 2 év síkköszörülés, majd elérkezettnek éreztem az időt a
váltásra, irány a tornaterem újult erővel.
A választás egy budai 2. Kerületi iskolára esett a lehetőségekből. A korosztály,
az addig ismeretlen 1. osztály. Testnevelés, es napközis nevelő munkakörben.
Az osztály összetétele változatos, többségében fiuk. Az első hetek a
„beszoktatással” telnek, igyekszem leplezni, hogy ez nekem is a beszokásról
szól az új környezetbe, ismeretlen tanári karba.
A beszokás heteiben a tanítónő kollega par napra kiről a sorból, én
helyettesítem. Írás, olvasás, matematika… stb. Utoljára 15 éve találkoztam
ilyen tantárgyakkal, hat meg tanítani. Szerencsére az előző hetekben sok órát
hospitáltam, próbáltam az ott látott módszertani fogasokat alkalmazni, es nem
okozni helyrehozhatatlan károkat. Testnevelés óra: Első óra a tornateremben,
mire a sor végén beérek, az elsőnek beérő gyerek azzal fogad, hogy fogott egy
gyíkot, nézzem meg. És tényleg fogott egy gyíkot a tornateremben. Ki is derült
gyorsan, az osztály 2\3 része meg az óvodába való, teljesen iskola éretlen, ez a
későbbiekben módosul es évvégére, már csak 2-3 ilyen akad, közülük volt, aki 2.
Osztály végére ért el olyan szintre, hogy iskolaérettnek volt tekinthető.
A 20 fős osztályból 3 van, aki nem sportol rendszeresen, az egyik autista, másik
az osztályon kívül minden közösségnek összeomlik, es sir. A harmadik
halmozottan hátrányos helyzetű, ebből adódó nevelési hiányosságokkal. Család
látogatáson kiderül: anyukának, apukának is sokadik kapcsolat, 40 fölött voltak
a szülők, amikor született, 3 illetve 4 féltestvér, mind nagykorú, anyuka
elmondása szerint neki van 3 az első házasságából, ha jól tudja, éppen mind
szabadlábon… egyik fő problémaforrás a kislány az osztályban. Erre sem
készítenek fel a tanárképzés során.
Az első testnevelés órák azzal telnek, hogy gyakoroljuk a sorakozót, tornasort,
egy remek módszer a sorakozó verseny. Na, ez középiskolában azért nem
teljesen igy volt, egyre többet bujkáltam az alsós testnevelési
módszerkönyveket, mar amilyet csak találok. Az egyetemen nem igazan ezt a
korosztályt célozta meg az oktatás.
Telnek a hetek, sokat játszunk, a közelben egy nagy rét, körben erdővel,
használjuk rendszeresen.
Ahogy haladunk a tanévben, egyre világosabb, hogy ha érdemi munkát
szeretnék végezni, akkor azt valami játékos köntösbe kell bújtatni, és akkor
bármiből, bármennyit képesek végrehajtani.
Láttam a párhuzamos osztályokat, ahol lelkes tanítónő kollégák tartották a
testnevelés órákat, hogy mennyire más hozzáállása van a gyerekeknek a
mozgáshoz. Úgy éreztem lenne létjogosultsága, hogy rendesen felkészített
testnevelők tanítsák már első osztálytól a tantárgyat. ELTE-ről frissen, kitűnő
diplomával kikerült kolléganő rendszeresen rohant hozzám, hogy ezt hogyan,
azt miért nem tudják megcsinálni, az egyetemen így tanították nekik a félév
tesin, de nem működik, stb, stb. Természetesen a többségére azt mondtam
neki, erre majd az évek meg a rutin választ adnak, nekem sincs sok, csak én
több megközelítési módot ismertem meg, nagyobb készletből válogatok
módszert, ha foglalkozik vele, manni fog. Az a 2-3 év, és a következő 10-15
pedig reméljük nem fogja elvenni a kedvét a tantárgytól, a gyerekeknek pedig a
sporttól.
A tanév során szépen haladtunk mindennel, teletűzdelve kisebb nagyobb
konfliktusokkal. Hogyan is kell fegyelmezni egy 6 évest? Máshogy mint egy 16
évest. Folyamatosan lelkizés van, „ettől szomorú leszek, szomorú lesz anyukád”
stb. Ölben dajkalas, kézén fogva sétálás. Nem, középiskolában ez nem így
működött. Ott elég furán venné ki magát, ha a sor végén kézén fogva
sétálgatnék az egy fiúval… vagy kettővel.
Tanév végi kirándulás a párhuzamos osztállyal egy közeli hegyre a kilátóhoz.
Szakadsknyi különbség a két osztály közt. Tanító néni a aor vegen 6kialanyt
vonatok felfelé a hegyre, mellete a mi osztalyunkbol a „lustabb” lányok
csacsognak ,szaladgalnak, rohogcselnek, nekik ez a tempo gyerekjáték,
miközben a másik osztály vért izzadva jut fel a hegyre.
Szeretném hinni hogy az en munkámnak is köszönhető ez a szembetűnő
különbség, de továbbra is az osztály 90%-a jar heti 3-4 alkalommal edzésekre
délutánonként. Azért egy kellemes visszajelzes érkezett az egyik szulotol, hogy
ugye tudom, az osztály mennyire büszke, hogy „izomból” letoljak bármelyik
másik párhuzamos osztályt? És mindezt úgy, hogy imádnak mozogni,
testnevelés órára jönni.
Következő tanévben megkaptam az egyik párhuzamos osztályt is testnevelésre.
Első évben volt 3 különböző tanítónő, aki vitte náluk a tantárgyat.
Szeptemberben becsengetés után még 10 perc mire mindenki átöltözik, es
rendet rak az asztalán. Nagyon lassan indul az együttműködés. Kimegyünk a
nagy rétre játszani, es ücsörögnének a padon. Mondom bemehettek az erdő
szelere is. Talan 2-3 gyerek akit ez megmozgat. Természetesen ok azok, akik a
szabályokat nem szeretik betartani, a határokat átlépik, es borral verik
egymást, ami a kevés tiltás egyike. Szülői értekezleten jon a kérdés igaz-e, hogy
mi ott au erdőben sétáltunk, játszunk? Merthogy azt hallották, arra csövesek is
vannak. Igen igaz, csovessel meg nem találkoztunk, es sok másik osztály jar ki
oda rendszeresen, semmi olyat nem tapasztaltunk még, ami okot adna a
tavolmaradasra.