Balassa-kódex egy XVII.

századi másoló munkája, feltehetóleg Balassi eredeti

kotetét tartalmazza másolat-
ban. Ez alapján a Balassi-verseket kétféle megkozelítésben olvassa az utókor:
I.Tematikus felfogás
- a hagyományos felfogás a verseket három témacsoport szerint vizsgálja: ¡«tenes,
szerelmes, vitézi
versek (a szerelmes versek vannak tobbségben)
X Kftetkompozíció vizsgálata
- Balassi tudatosan kbtetbe szerkesztette verseit (ez reneszánsz kôltôi gesztus) ->
Maga kezével írt
konyvben három ciklusba rendezte a szovegeit (az elrendezés nem tematikus)
- kótetkompozíciójának elóképe Petrarca Daloskónyve
- ha a kódex szerinti rendben, egymásutániságukban olvassuk a verseket, a szovegek
tôrténetszerû,
fiktív lirai ônéletrajzot alkotnak
- a kôtetben nemcsak tartalmi elôrehaladâs van, hanem a poétikai változások is,-
pl. a verselésben az
énekvers -> szôvegvers váltás,- a kôltôi eszkôztàrban a petrarkista sablonok->
egyénibb, ôsszetettebb
képhasználat változás
Szerelmi lira
- a magyar kôltészetben Balassi honositotta meg az udvari szerelem eszmerendszerét,
igy meglehe-
tôsen késôn, a XVI. században, a reneszánsz idején jelenik meg egy kôzépkori
hagyomâny (a magyar
kôltészetben addig a szerelmes versek, az úgynevezett virágénekek addig csak a
populáris kôltészetben
és a folklórban voltak jelen)
- a szerelmi lírat az udvarlô, gyôtrôdô szerelem megszólalásmódja + az eredeti hang
jellemzi
- jellegzetes motivumok:
• a szerelmes = szolga, rab (az udvari kôltészet úgynevezett fin amors felfogása a
nô feltétlen tiszte-
letén és a férfi teljes alávetettségén alapult), a férfi-nó viszony a húbéres és a
húbérúr viszonyàhoz
hasonlô (ez a hivô és az Isten kapcsolatának világi változata)
• mitolégiai képek (gyakori Venus, Cupido)
• virágmetaforák (,,szép liliomszál")
• a korai versek kôzôtt külônféle fórangú hôlgyekhez irt versek is vannak (pl.
akrosztichonos vers,
Csák Borbâla nevére), de a tôbbség a Losonczy Annâhoz irt Anna- és Jûlia-vers
• a kései szerelmes verseknél, a Célia-ciklusban eredetibb képek, elszakadás a
petrarkista sablonok-
tôl; komplex képek (ôsszetett metaforák) alkalmazâsa
« a versek kôtetbeli helyét, epikus jellegét erôsiti a sok kolofón zárlat, amelyben
a beszélô utal a
külsô beszédhelyzetre a zàrlatban (pl. „Szerzém ez verseket az másfélezerben és az
nyolcvanki-
lencben")
Hogy Júliára talóla, Igy kôszône néki...
- a jûlia-versek egyik legismertebb darabja (Losonczy Annához szôl)
- dallamvers (egy tôrôk dal dallamára)
- a trubadúr szerelmi kôltészet jellemzói: a bókolás vershelyzete, a megszólított
eszményitett nôalak
- a vers egy epikus tôrténéssort beszél el (kôszôntés, térd- és fôhajtàs, Julia
„elmosolyodék")
- kôltôi eszkôzôk: metaforahalmozás (palotám, rózsám, violám); fokozás (a 2-5. vsz.
utolsó sorainak üdvôzléseiben:
„Egészséggel, édes lelkem"; „Véled isten áldomása"; „Élj sokáig szép Júliám"; „Élj,
élj életem reménye!" „Idvez légy,
én fejedelmem")
- ütemhangsùlyos verselés, felezô nyolcas, bokorrim (aaaa)
- a Balassa-kôdexben elfoglalt helye: az elsô ciklus 39. verse (a 38. vershez kapc