22

A sztyeppei nomád életmód egy gyakori szerveződés volt a 9-10. század előtt, és néhol után is főleg az
eurázsiai régió közepén, keleti részén. Alappillére az, hogy a nép nem egy állandó lakhelyen él, hanem
annak függvényében, hogy milyen életmódot élnek (állattartó, adott esetben földműves), úgy
vándorolnak. A hunok a korban egy nehéz állattartó (szürkemarha, ló) lovas nomád nép voltak. Ezek a
nomád, állandó élőhely nélküli népek konstans mozgásban voltak, folyamatosan terjeszkedtek. A hun
terjeszkedések egész Nyugat-Európát felölelték. A Földközi-tenger északi és déli partján át, az Atlanti-
óceán déli partjáig, a ma általunk ismert Európa egészét körbejárták.
A nomád hadszervezet nem sokban tért el a ma, általunk ismert hadi rendszerektől. Különböző
egységekre osztja a hadsereget, a hunok esetében tizedekre, századokra és ezredekre, illetve ezeknek
az alsóbb osztályoknak a vezetőire. Ennek a hierarchiának a tetején a nagyfejedelem állt.
A korban nem kellett sok kritériumnak megfelelni a hadviseléshez. Legfőbb kritériuma a szabad lét
volt, de ha az adott ember nem függött semmiféle kötelezettségtől, nyelvtől, „nemzetiségtől” független
részt vehetett a hadakozásban.