Mindvégig

Mindvégig-összefoglaló jellegű, bátorításként hat Témamegjelölő Keletkezés: 1877. (Őszikék ciklus)

Párbeszédet folytat a Letészem a lantot című verssel

Hangnem: Az elmúlás gondolata miatt elégikus, de a melankolikussághoz az életörömmel

magyarázható csendes derű társul

ars poetika (költő-költészet kapcsolata) Forma: tagolt, zárt, 7 hatsoros vsz. 6 és 5 szótagú sorokból áll

1.vsz. Az alkotásra történő felszólítás - a külső és belső kötelességként, parancsként értelmezhető:

Teljesítése, alkotni erkölcsi kötelesség. Önmegszólító jellegű. A vers első sorai a Letészem a lantot
című versre utalnak. Itt is a költészetre utal a lant motívum. „A lantot, a lantot/Szorítsd kebeledhez...”
Öreg Arany halál előtti gondolatait látjuk. A költő alkotás előtti magatartása

2-4 vsz. Itt jelenik meg leginkább a létösszegző jelleg. Önértelmező szakasz – önbíztatásnak is
felfoghatjuk A léthelyzettel való megbékélést fejezi ki Irónia: „légy te vidorabb” Bölcs belátás:”S ne
hidd, hogy a lantnak/Ereje meglankadt” Csúfondáros önszemlélet: „érzelem az van…”

5-7 vsz. A megteremtendő vers jellegét sugallja: „Tárgy künn, s tenmagadban” Új lehetőségek
megtalálása. 7. vsz: költő-befogadó kapcsolatának újszerű értelmezése: a közönség hiánya nem ok az
elhallgatásra „Ne vonakodj restül/Mikor a lant hív.” A külső elvárások miatti szorongások ellenére is
kitart a költészet mellett, mert a költészet célja az önkifejezés. A költő saját belső függetlenségét,
művészi vágyait szegezi szembe a közönyös korral.

Motívumok: főmotívum a lant mint a költészet jelképe. Tücsök-önkifejezés jelképe Nyár,nap –

fiatalság, az élet jelképei motiváció: A vers az önkifejezés eszköze. A költőt/költőket mégis kételyek
gyötrik a költői megszólalás lehetőségeivel kapcsolatban. Intertextualitás: Letészem a lantot