Luca Vitiello Born in Blood Mafia Chronicles Reilly Full Chapter

Luca Vitiello (Born in Blood Mafia
Chronicles) Reilly
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/luca-vitiello-born-in-blood-mafia-chronicles-reilly/
JustBook.fordítva 2
Copyright © 2019 Cora Reilly
Minden jog fenntartva.
Ez a könyv vagy annak bármely része a szerző kifejezett írásos

engedélye nélkül semmilyen módon nem sokszorosítható vagy
használható fel, kivéve a rövid idézetek használatát egy könyv-
ismertetésben.
eBook design by Inkstain Design Studio

Cover design by Romantic Book Affairs Design
Cora Reilly
Luca Vitiello
Maffiába születve 0,5.
Rajongói fordítás
Fordította:
Naomi
Javította:
Naomi, Keiko
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE
Ez a BOUND BY HONOR (A becsület kötelez*) Luca szemszögéből. Bár van

benne néhány új jelenet, főként a könyv eseményeit ismétli meg. Ha sze-
retnéd megtudni, mi zajlott Luca fejében, ez neked szól!
*A vér kötelez címen jelent meg a JustBook.fordítva gondozásában – a szerk.
PROLÓGUS
Én voltam az a fiú, aki tizenegy évesen megölte az első emberét.

Én voltam az a tinédzser, aki tizenhét évesen kitörte az unokatestvére nyakát.
Én voltam az a férfi, aki a lelkiismeret-furdalás szikrája nélkül fürdött az ellensé-
gei vérében, aki úgy élvezte a sikolyaikat, mintha egy kibaszott Mozart-szonáta len-
ne.
A szörnyeket teremtik, nem születnek.
Lószart.
Szörnyetegnek születtem. A kegyetlenség úgy folyik az ereimben, mint a méreg.
Minden Vitiello-férfi ereiben, apáról fiúra száll, a szörnyetegség végtelen spirálja-
ként.
Szörnyetegnek születtem, akit apám pengéje, ökle és kemény szavai még rosz-
szabb szörnyeteggé formáltak.
Arra neveltek, hogy Capo legyek, hogy kegyelem nélkül uralkodjak, hogy gon-
dolkodás nélkül osztogassam a brutalitást.
Arra neveltek, hogy megtörjek másokat.
Amikor Ariát feleségül adták hozzám, mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy
láthassa, milyen gyorsan fogom összetörni, ahogy apám összetörte a nőit. Hogyan
töröm össze az ártatlanságát és a kedvességét a kegyetlenségem erejével, könyörtelen
brutalitással.
A megtörése kevés erőfeszítésembe került volna. Nekem ez természetes volt.
Egy ember szörnyetegnek született, szörnyeteggé nevelkedett, szörnyetegnek
kellett lennie, hogy Capo legyen.
Szívesen voltam az a szörnyeteg, akitől mindenki félt.
Egészen addig, amíg ő... Egészen Ariáig.
Vele nem kellett elfednem a sötétségemet.
Az ő fénye fényesebben ragyogott, mint az én sötétségem valaha is tudott volna.
Vele nem akartam szörnyeteg lenni. Meg akartam őt védeni a természetemnek et-
től a részétől.
De én szörnyetegnek születtem. Arra neveltek, hogy másokat megtörjek.
Ha nem töröm meg őt, annak ára van.
Egy olyan ár, amit egy magamfajta szörnyetegnek nem szabadna megkockáztat-
nia.
1. FEJEZET
LUCA, 9 ÉVES
Matteo és én az étkezőasztalnál ültünk, szemünket az ajtóra szegezve, és vártuk

anyát. A vacsorára hívó csengő már régen megszólalt.
A dadusunk, Marianna a falnak támaszkodva állt, és az oldalsó falon lévő óra fe-
lé pillantott, majd vissza ránk. Apa ritkán evett velünk, de anya mindig – legalábbis
vacsorázott, még akkor is, amikor már alig bírt állni. Mindig időben érkezett, hátha
apa úgy döntött, hogy felbukkan.
Hol volt?
Beteg volt?
Tegnap még fehérnek látszott, kivéve a kék és sárga foltokat az arcán és a karján,
ahol apa megfenyítette. Gyakran csinált rosszul dolgokat. Nehéz volt nem hibázni
Apával szemben. Ami tegnap még rendben volt, ma már rossz lehet. Matteo és én
gyakran összekevertük az egyiket a másikkal, és mi is büntetést kaptunk.
Matteo fogta a kését, és beledöfte a tálba, amelyben már nem gőzölgött a krump-
lipüré, mielőtt a szájába csúsztatta a péppel összekent pengét.
Marianna megcsóválta a nyelvét.
– Egyszer még megvágod magad.
Matteo visszadugta a kést a pürébe, és újra lenyalta, az állát makacsul kidülleszt-
ve.
– Nem fogom.
Hátratoltam a székemet, és felálltam. Nem volt szabad felkelni a vacsora elfo-
gyasztása előtt, de apa nem volt otthon, így én voltam a ház ura, mert Matteo két év-
vel fiatalabb volt nálam.
Körbejártam az asztalt. Marianna tett egy lépést felém.
– Luca, nem kellene... – Elakadt a szava, ahogy az arcomra nézett.
Úgy néztem ki, mint apa. Ezért félt tőlem jobban, mint Matteótól. Ezért, és mert
én leszek a Capo. Hamarosan én leszek az, aki mindenkit megbüntet, aki rosszat tesz.
Nem követett, amikor átsétáltam az előcsarnokon és felmentem a lépcsőn.
– Anyám? Kész a vacsora.
Nem válaszolt. Kiléptem a lépcsőfordulóra, majd megközelítettem anya hálószo-
báját. Az ajtó nyitva volt. Legutóbb, amikor ez történt, sírva találtam az ágyán, de
most csend volt odabent. Nagyot nyelve löktem be az ajtót. Túl nagy volt a csend. A
nyitott fürdőszobából fény szűrődött ki.
A földszintről meghallottam apa hangját. Hazaért a munkából. Valószínűleg dü-
hös volt, hogy nem ültem az ebédlőasztalnál. Le kellett volna mennem, és bocsánatot
kérnem, de a lábam a fényforrás felé vitt.
A fürdőszobánk fehér carrarai márványból volt, de valamiért rózsaszínes fényes-
ség verődött vissza a szobában. Beléptem az ajtókeretbe, és megdermedtem. A padlót
vér borította. Elég gyakran láttam már ahhoz, hogy felismerjem, és az illata – egy le-
heletnyi réz és valami édes illat – ma még édesebb volt, ahogy keveredett anya par-
fümjével.
A tekintetem követte a vérfolyamot, majd a fehér kádat megfestő, megszáradt
vörös vízesést egészen egy petyhüdt karig. A fehér hús szétnyílt, és alatta sötétvö-
rösnek adta át a helyét.
A kar anyámé volt. Neki kellett lennie, még ha idegenül is nézett ki. Maszkszerű
és merev, a szemei tompa barnák voltak. Szomorúan és magányosan bámultak rám.
Néhány lépéssel közelebb léptem.
– Anyám? – Még egy lépés. – Anya?
Nem reagált. Halott volt. Halott. A szemem a földön fekvő kést vette észre. Mat-
teo egyik kése volt, egy fekete Karambit kés. Nem volt saját fegyvere.
Megvágta magát. Az ő vére volt. Lenéztem a lábamra. A zoknimat átitatta a vö-
rös folyadék. Elbotlottam és megcsúsztam, hátraestem, felsírtam. A fenekem kemé-
nyen a padlónak csapódott, a ruhám pedig felitta a vérét, és a bőrömhöz tapadt.
Feltápászkodtam, és kiviharzottam, tágra nyitott szájjal, lüktető fejjel, szúró
szemmel. Beleütköztem valamibe. Felnézve apám dühös arcát pillantottam meg,
amint rám meredt. Keményen arcon ütött.
– Hagyd abba a sikoltozást!
Az ajkaim összeszorultak. Sikítottam? Fölpislogtam apámra, de csak homályosan
láttam. Megragadott a galléromnál fogva, és megrázott.
– Te sírsz?
Nem voltam benne biztos. Tudtam, hogy sírni nem szabad. Soha nem sírtam,
még akkor sem, amikor apa bántott. Még keményebben megütött.
– Beszélj hangosabban.
– Anya meghalt – krákogtam.
Apa a homlokát ráncolva nézte a ruhámon lévő vért. Elhaladt mellettem a háló-
szoba felé.
– Gyere – parancsolta. Észrevettem a két testőrét, akik a folyosón álltak velünk.
Olyan tekintettel néztek engem, amit nem értettem.
Nem mozdultam.
– Gyere, Luca – sziszegte apa.
– Kérlek – mondtam. Egy másik tiltott dolog: a könyörgés. – Nem akarom újra
látni őt.
Apa arca eltorzult a dühtől, és én megmerevedtem. Fölém tornyosult, és megra-
gadta a karomat.
– Soha többé. Soha többé nem mondod ki ezt a szót. És ne sírj, ne ejts még egy
undorító könnycseppet, mert kiégetem a bal szemedet. Egy szemmel is lehetsz még
Made Man.
Gyorsan bólintottam, és a kézfejemmel megtöröltem a szemem. Nem ellenkez-
tem, amikor apa visszarángatott a fürdőszobába, és megint nem sírtam, csak bámul-
tam a testet a kádban. Csak egy testet. Lassan elcsendesedett a mellkasomban a dü-
börgés. Csak egy test volt.
– Szánalmas – motyogta apa. – Szánalmas kurva.
Összevontam a szemöldökömet. A nők, akikkel apa találkozott, amikor nem volt
otthon, kurvák voltak, de anya nem. Ő volt a felesége. A kurvák gondoskodtak apá-
ról, hogy ne bántsa anyát annyira. Ezt magyarázta nekem.
De nem működött.
– Egy! – ordított apa.
Az egyik testőr belépett. A neve nem Egy volt, de apa nem törődött azzal, hogy
megtanulja az alacsony rangú katonák nevét, helyette számokat adott nekik.
Egy szorosan mögöttem állt, és amikor Apa kegyetlen mosollyal közelebbről
megvizsgálta Anyát, megszorította a vállamat. Felnéztem rá, kíváncsi voltam, miért
teszi ezt, mit jelent, de a tekintete Apára összpontosult, nem rám.
– Szólj valakinek, hogy takarítsa fel ezt a rendetlenséget, és hívd Bardonit. Talál-
nia kell nekem egy új feleséget.
Az agyam megbicsaklott azon, amit mondott.
– Új feleséget?
Apám összehúzta a szürke szemeit. Szürkék, mint az enyémek.
– Öltözz át, és viselkedj úgy, mint egy istenverte férfi, ne mint egy fiú. – Szünetet
tartott. – És hozd ide Matteót. Látnia kell, milyen gyáva kurva volt az anyja.
– Nem – mondtam.
Apa rám meredt.
– Mit mondtál?
– Nem – ismételtem halkan. Matteo szerette az anyánkat. Ez fájna neki.
Apa a még mindig a vállamon lévő kezére pillantott, majd fel a testőrére.
– Egy, verjetek bele egy kis értelmet.
Egy elhúzta a kezét, és rövid pillantást vetve az arcomra, ütlegelni kezdett. Térd-
re estem, újra anyám vérében tocsogtam. Alig éreztem az ütéseket, csak bámultam a
vöröset a fehér márványon.
– Állj – parancsolta apa, és az ütések abbamaradtak. Visszanéztem rá, a fejem
csengett, a hátam és a gyomrom égett. Sokáig nézett a szemembe, én pedig vissza-
bámultam. Nem, nem, nem. Nem fogom engedni Matteót. Nem tenném, akár tovább
vert Egy, akár nem. Hozzászoktam a fájdalomhoz.
A szája elvékonyodott.
– Kettő! – Kettes testőr jött be. – Hozd Matteót! Luca csak a vért fogja szétkenni a
drága perzsaszőnyegeken.
Majdnem elmosolyodtam, mert én nyertem. Megpróbáltam talpra ugrani, hogy
megállítsam Kettőt, de Egy erősen megragadta a karomat. Küzdöttem, és majdnem
kiszabadítottam magam, de aztán Matteo megjelent az ajtóban, és én elernyedtem.
Matteo barna szemei hatalmasra nőttek, amikor meglátta anyánkat és a vért,
majd a kést a kád mellett. Apa intett anyánk felé.
– Anyád elhagyott téged. Megölte magát. – Matteo csak nézett. – Hozd a kést –
parancsolta apa.
Matteo befelé botorkált, és Egy szorította a karomat. Apa rám pillantott, majd
vissza az öcsémre, aki remegő kézzel vette fel a kést.
Gyűlöltem Apát. Annyira gyűlöltem őt.
És gyűlöltem Anyát, amiért ezt tette, amiért itt hagyott minket vele.
– Most pedig mosakodjatok meg mindketten.
Matteo mozdulatlanul állt, és a véres kését bámulta. Megragadtam a karját, és
botladozva húztam magam után. Bevezettem a szobámba, majd a fürdőszobába. Még
mindig a kését nézte. Kitéptem a kezéből, és a csap alá tartottam, forró vízzel meg-
tisztítottam, hogy eltüntessem róla a megszáradt vért. A szemem szúrt, de nyeltem
egyet.
Nem könnyeztem. Soha többé.
– Miért használta az én késemet? – kérdezte Matteo halkan.
Elzártam a vizet, és egy törölközővel megszárítkoztam, majd odatartottam neki.
Egy pillanat múlva megrázta a fejét, hátrált, amíg a falnak nem ütközött, mielőtt a
fenekére ereszkedett.
– Miért? – motyogta, és a szemei megteltek könnyel.
– Ne sírj – sziszegtem, gyorsan becsuktam a fürdőszoba ajtaját, hátha apa bejön a
hálószobámba.
Matteo felszegte az állát, összehúzta a szemét, még akkor is, amikor elkezdett
bőgni. Megfeszültem, és megragadtam egy tiszta törölközőt, mielőtt letérdeltem az
öcsém elé.
– Hagyd abba a sírást, Matteo! Hagyd abba – mondtam halkan. Az arcába nyom-
tam a törölközőt. – Töröld meg az arcodat. Apa meg fog büntetni.
– Nem érdekel – fuldokolta Matteo. – Nem érdekel, hogy mit csinál. – Szavait cá-
folta a hangjából kiérződő reszkető rémület.
Az ajtóra pillantottam, aggódva, mert lépteket hallottam. Csend volt, hacsak apa
nem kémkedett utánunk, de valószínűleg anyám holttestének eltüntetésével volt el-
foglalva. Talán megmondta Bardoninak, a Consiglierének, hogy dobja a Hudson fo-
lyóba. Megborzongtam.
– Fogd a törülközőt – parancsoltam.
Matteo végül megtette, és durván megtörölte vele vörös szemét. Odanyújtottam
neki a kést. Kritikusan szemügyre vette.
– Vedd el.
Összepréselte az ajkát.
– Matteo, el kell venned. – Apa nem engedte, hogy megszabaduljon tőle.
A kisöcsém végül a késért nyúlt, és ujjait a markolat köré kulcsolta.
– Ez csak egy kés – mondtam, de én is csak a vért láttam, ami beborította.
Bólintott, és a zsebébe tuszkolta. Egymásra meredtünk.
– Most már egyedül vagyunk.
– Itt vagyok neked én – mondtam.
Kopogás hallatszott, és gyorsan talpra rántottam Matteót. Az ajtó kinyílt, és Ma-
rianna lépett be. A szemei összerándultak, ahogy ránk nézett. Barna haja, amelyet
általában kontyba kötve viselt, mindenütt úgy állt, mintha letépte volna róla a hajhá-
lót.
– Az úr küldött, hogy megnézzem, készülődtök-e. Hamarosan a Consigliere is itt
lesz. – A hangjában furcsa, számomra ismeretlen árnyalat volt, és az ajkai megremeg-
tek, miközben a tekintete ide-oda cikázott Matteo és köztem.
Bólintottam. Közelebb lépett, és megérintette a vállamat.
– Nagyon sajnálom.
Hátraléptem, távolabb az érintéstől. Ránéztem, mert így könnyebb volt nem sírni.
– Én nem – motyogtam. – Gyenge volt.
Marianna hátralépett egy lépést, Matteora és rám pillantott, leesett az álla.
– Siess – mondta, mielőtt elment. Matteo az enyémbe csúsztatta a kezét.
– Hiányozni fog nekem.
Lenéztem a lábamra, a vérrel borított zoknimra, nem szóltam semmit, mert gyen-
geség lett volna. Nem volt szabad gyengének lennem. Soha.
Cesare kemény ütést mért a gyomromra. Zihálva térdre estem. Marianna éles lé-
legzetvétellel tette le a kötőtűit. Mielőtt a fejemre is mért volna egy ütést, elgurultam,
talpra toltam magam, majd felemeltem az összeszorított öklöm.
Cesare bólintott.
– Ne hagyd megint elkalandozni a figyelmedet.
Fogcsikorgatva támadtam, felső ütést színlelve, majd az oldalába vágtam az ök-
lömet. Felnyögött, majd hátraugrott. Cesare hároméves korom óta adott nekem harci
leckéket.
Cesare hátralépett tőlem.
– Legyőzhetetlen leszel, ha idősebb leszel.
Most akartam legyőzhetetlen lenni, hogy megállíthassam apát, hogy ne bántson
minket. Már most is sokkal magasabb és erősebb voltam, mint a többi gyerek az isko-
lában, de még erősebbnek kellett lennem. Elkezdtem lehúzni a kesztyűmet.
Cesare Matteo felé fordult, aki a bokszring szélén ült, lábát a mellkasához húzva,
homlokán mély ráncolással.
– Most te jössz.
Az öcsém nem reagált, a semmibe bámult. Hozzávágtam a bokszkesztyűmet. Zi-
hált, megdörzsölte a feje oldalát, összekócolva barna haját, aztán elkomorult.
– Te jössz – mondtam.
Felállt, de láttam rajta, hogy rosszkedvű. Tudtam, miért, de nagyon reméltem,
hogy megtartja magának.
– Miért nem vagyunk ott anya temetésén?
Marianna felénk tartott. Hozzávágtam a második kesztyűmet.
– Fogd be a szád!
A lábával toporzékolt.
– Ne! – Leugrott a bokszringről, és a tornaterem ajtaja felé indult. Mit művelt?
– Matteo! – kiáltottam, és utána eredtem.
– El akarok búcsúzni tőle! Nem igazságos, hogy egyedül van.
Nem, nem, nem! Miért kellett ilyesmit mondania, amikor mások is ott voltak?
Nem néztem vissza Cesare-ra és Mariannára, de tudtam, hogy minden szavát hallot-
ták.
Nem sokkal a kijárat előtt megragadtam Matteo karját, és visszarángattam. Meg-
próbált lerázni magáról, de erősebb voltam nála. Könnyes szemmel bámult rám.
– Fejezd be a sírást – suttogtam keményen.
– Nem akarsz elbúcsúzni? – reszketett a hangja.
A mellkasom összeszorult.
– Ő sem búcsúzott el tőlünk. – Elengedtem Matteót, és ő újra sírni kezdett.
Marianna a vállára tette a kezét, de az enyémre nem. Megtanulta. Az elmúlt na-
pokban valahányszor megpróbált vigasztalni, mindig leráztam magamról.
– Nem baj, ha szomorú vagy.
– Nem, ez nem igaz – mondtam határozottan. Hát nem értette meg? Ha apa rájön,
hogy Matteo sír anyánk után, különösen, ha Cesare a közelben van, megbünteti. Ta-
lán kiégeti a szemét, ahogyan engem is megfenyegetett. Ezt nem hagyhattam. Cesare
felé pillantottam, aki néhány lépéssel hátrébb állt, és lecsavarta a szalagot a csuklójá-
ról.
– Anyánk bűnös volt. Az öngyilkosság bűn. Nem érdemli meg a szomorúságun-
kat – ismételtem el, amit a lelkész mondott nekem, amikor apával a templomban jár-
tunk. Nem értettem meg. A gyilkosság is bűn volt, de a lelkész erről soha nem beszélt
apámnak.
Marianna megrázta a fejét, és szomorú szemmel megérintette a vállamat. Miért
kellett ezt tennie?
– Nem kellett volna magatokra hagynia titeket, fiúk.
– Korábban sem volt soha igazán mellettünk – mondtam határozottan, és ma-
gamba gyűrtem az érzelmeimet.
Marianna bólintott.
– Tudom, tudom. Az anyád...
– ...gyenge volt – sziszegtem, visszahúzódva az érintésétől. Nem akartam róla be-
szélni. Csak el akartam felejteni, hogy valaha is létezett, és azt akartam, hogy Matteo
ne nézze tovább azt a hülye kést, mintha az megölné.
– Ne tedd – suttogta Marianna. – Ne legyél olyan, mint az apád, Luca.
Ezt mondta Marcella nagymama is, mielőtt meghalt.
A nagymama soványnak és kicsinek tűnt. A bőre túl nagynak látszott a testéhez képest,
mintha egy nála kétszer nagyobb embertől vette volna kölcsön.
Úgy mosolygott, ahogy még soha senki nem mosolygott rám, és kinyújtotta öreg kezét.
Megfogtam. A bőre olyan volt, mint a papír, száraz és hideg.
– Ne menj el – követeltem. Apa azt mondta, hogy hamarosan meghal. Ezért küldött a szo-
bájába, hogy megértsem a halált, de én már megértettem.
Nagymama enyhén megszorította a kezemet.
– Vigyázni fogok rád a mennyből.
Megráztam a fejem.
– Nem tudsz minket megvédeni, ha odafent vagy.
Barna szemei kedvesek voltak.
– Hamarosan már nem lesz szükséged védelemre.
– Mindenki felett uralkodni fogok – suttogtam. – Aztán megölöm apát, hogy többé ne
bánthassa Matteót és anyát.
Nagymama megérintette az arcom.
– Apád megölte az apját, hogy ő lehessen Capo.
A szemeim tágra nyíltak.
– Ezért gyűlölöd őt?
– Nem – mondta. – A nagyapád kegyetlen ember volt. Nem tudtam megvédeni tőle Sal-
vatore-t. – A hangja reszelős lett, és nagyon halk, úgyhogy közel kellett hajolnom, hogy hall-
jam. – Ezért próbáltalak megóvni az apádtól, de megint kudarcot vallottam.
A szemhéjai megrebbentek, és elengedte a kezem, de én belekapaszkodtam.
– Ne legyél olyan, mint a nagyapád és az apád, Luca. – Lehunyta a szemét.
– Nagymama?
Fintorogtam, majd visszapillantottam Cesare-ra, aki keresztbe tett karokkal fi-

gyelt. Hallotta, amit Marianna mondott? Apám dühös lenne rá. Nagyon dühös.
Sarkon fordultam, és elindultam felé, megálltam előtte, és összevontam a sze-
mem.
– Nem hallottál semmit.
Cesare szemöldöke felszaladt. Azt hitte, hogy viccelek?
Nem sokat tehettem. Apám kezében volt minden hatalom.
– Nem mondasz el senkinek semmit, különben elmondom apámnak, hogy szarul
beszéltél róla. Én vagyok az örököse. Hinni fog nekem.
Cesare leengedte a karját.
– Nem kell fenyegetőznöd, Luca. Én a te oldaladon állok.
Azzal sarkon fordult, és bement az öltözőbe. Apa mindig azt mondta, hogy ellen-
ségekkel vagyunk körülvéve. Honnan kellett volna tudnom, hogy kiben bízhatok?
LUCA, 11 ÉVES
Sikolyok szaggatták szét a rémálmomat, a fehér márványon csillogó vörös pata-

kok képeit. Zavartan ültem fel, kiabálást és lövéseket hallottam. Mi történt?
Fény gyúlt a folyosón, valószínűleg a mozgásérzékelők. Az ágyam szélére gurul-
tam, amikor kinyílt az ajtó. Egy magas férfi állt az ajtóban, akit még sosem láttam, a
fegyverét a fejemre szegezve.
Megdermedtem.
Meg akart ölni. Láttam az arckifejezésén. A szemébe bámultam, és azt akartam,
hogy emelt fővel haljak meg, mint egy igazi férfi. Egy apró árnyék szaladt előre a
férfi mögött, és egy csatakiáltással Matteo ugrott a hátára. A fegyver elsült, és én
megrándultam, ahogy forró fájdalom hasított a derekamba.
A golyó sokkal mélyebbre ment, mint kellett volna. Megölt volna, ha nincs Mat-
teo. Könnyek szöktek a szemembe, de kibotorkáltam az ágyból, és kirántottam a
pisztolyomat az éjjeliszekrényből. A férfi Matteo felé emelte a csövet. Felemeltem a
pisztolyomat, a fejéhez szegeztem, ahogy Cesare és Egy tanította, aztán meghúztam
a ravaszt. Vér fröccsent mindenfelé, még Matteo sokkos arcára is. Egy pillanatra
minden megállni látszott – még a szívverésem is –, aztán minden felgyorsult.
A férfi előrebukott, és magával rántotta volna az öcsémet, ha az utolsó pillanat-
ban nem ugrik hátra, még mindig döbbent tekintettel. Rám pislogott, aztán lenézett a
holttestre. Lassan felfelé húzta a tekintetét, és elidőzött a hasamon.
– Vérzel.
Összeszorítottam a sebet az oldalamon, és reszkettem a fájdalom erejétől. A A
fegyvert tartó kezem megremegett, de nem ejtettem el. Lentről még mindig lövések
és sikolyok hallatszottak. A szekrényem felé biccentettem.
– Bújj el odabent! – Matteo a homlokát ráncolta. – Csináld – mondtam élesen.
– Nem.
Odatántorogtam hozzá, majdnem elájultam a testemben érzett éles fájdalomtól.
Megragadtam Matteót a pizsamája hajtókájánál fogva, és a szekrény felé húztam.
Küszködött, de belöktem, és elfordítottam a zárat.
Matteo belülről az ajtónak csapódott.
– Engedj ki!
Remegve az aggodalomtól és a fájdalomtól, lefelé osontam a lépcsőn, a nappali
felé, ahonnan a hangok jöttek. Amikor beléptem, láttam, hogy apa egy kanapé mö-
gött guggolva lövöldözik két másik férfira. Mindketten hátat fordítottak nekem. Apa
tekintete rám siklott, és egy pillanatig azt fontolgattam, hogy nem teszek semmit.
Gyűlöltem őt, gyűlöltem, ahogy bántotta Matteót és engem, sőt még az új feleségét,
Ninát is.
Mégis felemeltem a kezem, és lelőttem az egyik férfit. Apa gondoskodott a má-
sikról. A férfi a vállát szorongatva zuhant a földre. Apa elrúgta a fegyvert, majd
mindkét lábába lőtt. Valahol a házban még több lövést hallottam, majd nehéz lépte-
ket. Egy befelé botorkált, vérzett a fején lévő sebből.
Apa a homlokát ráncolta.
– Mindenkit megöltél?
Egy bólintott.
– Igen. Elkapták Kettőt.
– Nem lehetett volna ilyen messzire eljutniuk, mint ahogy tették. – motyogta apa.
Figyelmeztetés nélkül Egyre célzott a fegyverével, és meghúzta a ravaszt. Megle-
petésemben felkiáltottam, amikor a férfi a földre zuhant mellettem. Egész életemben
ismertem őt.
A lábam megadta magát, a sebem lüktetett. Apa rám nézett, miközben felemelte
a telefonját, és beleszólt.
– Küldj a dokiért, és gyere át Durant-tel. Senki mással, amíg nem tudom, kik a
patkányok.
Apa hozzám lépett, és durván talpra rántott. Felegyenesedve tartott, és ellökte a
kezemet a vérző sebemtől. Megbökte, és a látásom elsötétült, ahogy rángatóztam a
kíntól. Apám megrázott.
– Szedd össze magad! Ne halj meg nekem.
A szemem felpattant. Apa megrázta a fejét, aztán elengedett, és én visszahanyat-
lottam a földre. Zihálva támaszkodtam a kezemre.
Apa kivonult a szobából, egyedül hagyva engem a támadóval, aki nyögve pró-
bált elkúszni. Amikor apa visszatért, kötelet hozott magával. Megkötözte a férfit,
majd elővette a kését, és az alkarjához érintette. A férfi felsikoltott, amikor apa el-
kezdte levágni a bőrét a húsáról. Mintha egy almát hámozna meg. Ezt mondta mindig
apa, de egy alma nem sikoltozott és nem könyörgött.
Vérző hasamat szorongatva néztem, még akkor is, amikor az epe felkúszott a
torkomon. Apa folyton felém pillantott. Tudtam, hogy megbüntet, ha másfelé nézek.
A sikolyok a fülemben csengtek, és én megborzongtam. A karjaim megadták magu-
kat, és az arcom a kemény padlónak ütközött. A statikus zaj a fülemben hamarosan
elnyomta a sikolyokat, aztán minden elsötétült.
Az alvezérek és a kapitányok a kastélyunk nappalijában vártak. Apa középen

állt, és előre intett. A szobában minden szem engem követett, ahogy feléje tartottam.
Felemeltem a fejem, igyekeztem magasabbnak látszani. Koromhoz képest magas vol-
tam, de a körülöttem lévő férfiak még mindig fölém tornyosultak. Úgy néztek rám,
mintha valami olyan lennék, akit még sosem láttak.
Pontosan apám előtt álltam meg.
– A legfiatalabb beavatott, akit a Famiglia valaha is látott – jelentette ki, a hangja
dübörgött a teremben. – Tizenegy éves, és máris sokkal erősebb és kegyetlenebb,
mint amilyet bármelyik apa kívánhatna.
Büszkeség dagadt a mellkasomban. Apám soha nem tűnt büszkének rám, soha
nem mutatta a legcsekélyebb jelét sem annak, hogy én vagy Matteo több lennénk,
mint teher. Megigazítottam a vállamat, igyekeztem férfinak látszani a fekete öltö-
nyömben és a szárnyas cipőmben.
– Az ellenségeink rettegve suttogják majd a nevedet, fiam. Az én vérem. Az örö-
kösöm.
Elővett egy kést, én pedig kinyújtottam a kezem, tudva, mi következik. Nem hát-
ráltam meg, amikor apa elvágta a tenyeremet. Már sokszor megvágott, hogy erősöd-
jek erre a napra. Valahányszor megrándultam, újra megvágott, és addig csepegtette a
citromlevet vagy a sót a sebembe, amíg el nem rejtettem a fájdalmat.
– Vérben születtem, vérben esküdtem. Élve lépek be, és holtan távozom – mond-
tam határozottan.
– Te a Famiglia Made Man-je vagy, Luca. Az én nevemben fogsz ölni és csonkíta-
ni. Törni és égetni fogsz.
Egy férfit vonszoltak be a szobába. Nem ismertem őt, és nem tudtam, mit tett.
Zúzódások és vér borította. Duzzadt szemei találkoztak az enyémmel, és könyörög-
tek nekem. Soha senki nem nézett még így rám, mintha minden hatalom az enyém
lenne.
Apa bólintott, és felém nyújtotta a kést, ugyanazt a kést, amellyel anyám megölte
magát. Elvettem tőle, majd odaléptem a férfihez. Ő küzdött apa új testőreinek szorí-
tása ellen, de azok nem engedték el. Az ujjaim a markolat köré szorultak. Mindenki
engem figyelt, várva a gyengeség egy szikráját, de én az apám fia voltam, és egy nap
én leszek a Capo. Gyorsan oldalra lendítettem a kezem, és végighúztam a kést a tor-
kán. A vágás szabálytalan volt, és vér spriccelt ki belőle, összefröcskölve a cipőmet és
az ingemet. Hátraléptem egy lépést, amikor a férfi szeme kitágult. A földre zuhant,
elborzadt szemekkel bámult rám, miközben görcsösen fuldoklott.
Néztem, ahogy az élet elszivárgott belőle.
Két nappal később életem legfontosabb szavait a mellkasomra tetoválták, és ezzel
egy életre Made Man lettem. Semmi sem lesz számomra fontosabb, mint a Famiglia.
2. FEJEZET
LUCA, 13 ÉVES
Apa szorosan fogta a vállamat, amikor beléptünk a Foxyba. Néhányszor már jár-
tam bent, amikor az üzletvezetővel kellett beszélnie. Ez volt az egyik legdrágább
bordélyház, ami a miénk volt.
A kurvák a bárpult előtt sorakoztak, az üzletvezető pedig mellettük állt. Bólintott
apának, majd rám kacsintott. Apa intett neki, hogy távozzon.
– Tizenhárom éves vagy, Luca – mondta apa. Meglepődtem, hogy eszébe jutott,
hogy ma van a születésnapom. Korábban nem említette. – Másfél éve vagy Made
Man. Nem lehetsz szűz és gyilkos.
Elpirultam, tekintetem a nőkre siklott, tudtam, hogy hallották apám szavait.
Egyikük sem nevetett, valószínűleg túlságosan féltek tőle. Megigazítottam a válla-
mat, azt akartam, hogy ugyanolyan óvatosan nézzenek engem, mint ahogyan őt néz-
ték.
– Válassz kettőt közülük – mondta apám a kurvák felé biccentve.
Sokként ért, amikor megértettem, miért vagyok itt. Lassan elindultam a nők felé,
igyekeztem nyugodtnak látszani, még akkor is, ha az idegesség csavarta a gyomro-
mat. A majdnem 170 centiméteres magasságommal már így is nagyon magas voltam
tizenhárom éves koromhoz képest, így a nők szemmagasságban voltak velem a ma-
gas sarkú cipőjükben. Nem volt rajtuk sok minden, csak rövid szoknyák és melltar-
tók. A tekintetem a mellkasukon időzött. Mindegyiküknek nagy melle volt, és nem
tudtam megállni, hogy ne bámuljam őket. Láttam már néhány meztelen lányt a
sztriptízbárokban, de mindig csak futólag, ilyen közelről soha. Mindegyikük csinos
volt. Egy barna és egy szőke hajú nőre mutattam.
Apa bólintott. Az egyik nő megragadta a kezem, és kivezetett a hátsó ajtón. A
másik szorosan mögöttem jött. Végül egyedül maradtam velük a Foxy hátsó rész-
ében lévő nagy lakosztályban. Nyeltem egyet, próbáltam úgy tenni, mintha tudnám,
mi fog történni. Néztem már pornót, és hallgattam a többi Made Men történeteit, de
ez egészen más érzés volt.
A szőke nő lassan vetkőzni kezdett, mindenhol megérintette magát. Bámultam,
de megfeszültem, amikor éreztem, hogy a nadrágom kezd szorítani. A barna hajú nő
hamis mosollyal mosolygott, és megindult felém. Még jobban megfeszültem, de
hagytam, hogy megérintse a mellkasomat.
– O-ó, te már nagyfiú vagy – mondta a nő.
Nem szóltam semmit, figyelmesen néztem őt. Aztán a tekintetem ismét a szőke
nőre tévedt, aki a punciját kezdte el simogatni. A szám kiszáradt. A barna hajú nő a
kezét a boxerembe csúsztatta, és én kifújtam egy remegő lélegzetet.
– Ó, azt hiszem, ez remekül fog működni, nem gondolod?
Bólintottam, aztán hagytam, hogy a középen álló hatalmas kerek ágy felé von-
szoljon.
LUCA, 17 ÉVES
– Kurvára örülök, hogy távol lehetek Apától, de bárcsak ne kellene Juniorhoz

mennünk, hogy megünnepeljük a születésnapomat – morogta Matteo, miközben az
ingét a nadrágjába tuszkolta, és ellenőrizte a tükörképét. Ez volt a negyedik, amit
felpróbált. Bassza meg, hogy lett belőle ilyen hiú szemétláda? Úgy tűnt, évről évre
rosszabb lett. Most, tizenöt évesen már szinte kibírhatatlan volt.
Cesare rám nézett. Ő, Romero és én már harminc perce vártuk, hogy Matteo el-
készüljön.
– Méltatlan lett volna visszautasítani az unokatestvéred meghívását, amikor ő
szervez neked egy partit – mondta Romero, és kétszer olyan idősnek tűnt, mint a sa-
ját kora. Néhány napja töltötte be a tizennégyet, és néhány hónapja, az apja halála óta
Made Man volt. A családjának szüksége volt a pénzre, de már évek óta ismertük
egymást.
– Nem bízom benne – morogta Cesare. – Ő és a családja túlságosan becsvágyóak.
Gottardo nagybátyám és az idősebb fia, Gottardo Junior határozottan nem támo-
gatta, hogy apám után én legyek a Capo, de ez az összes nagybátyámról elmondható.
Úgy gondolták, hogy ők jobb Capók lennének.
– Maradunk néhány órát, aztán visszajövünk ide, és megtartjuk a saját bulinkat.
Vagy visszamegyünk New Yorkba, és bemegyünk az egyik klubunkba.
– Tényleg azt hiszed, hogy elég józanok leszünk ahhoz, hogy visszamenjünk
New Yorkba?
– Hosszú az út Hamptonsból – mondta Romero homlokát ráncolva.
Matteo kuncogott.
– Hogy lehet, hogy te ilyen istenverte szabálykövető vagy? – Romero elpirult.
– Gyere, Matteo. Senkit nem érdekel az inged – morogtam, amikor úgy tűnt,
mintha azt fontolgatná, hogy felpróbál még egyet.
Gottardo bácsi kúriája nem volt messze a miénktől, úgyhogy odasétáltunk. Egy
őr kinyitotta nekünk a kaput, és elindultunk a hosszú felhajtón a bejárati ajtó felé,
ahol Gottardo Junior már várt. A homlokát ráncolta, amikor meglátott minket.
– Nem számítottam rá, hogy több embert hozol magaddal.
– Romero és Cesare mindig velünk vannak – mondtam neki, miközben kezet ráz-
tam vele, mielőtt az öcsém felé fordult, és gratulált neki. Mindannyian beléptünk az
előcsarnokba. Hangos zene és hangok hallatszottak a nappaliból. Lecsatoltam a pisz-
tolyom és a késem tartóját, és az elvárásoknak megfelelően ledobtam őket a komód-
ra. Matteo, Romero és Cesare ugyanígy tett, mielőtt követtük az unokatestvéremet a
buli felé. A legtöbb férfit csak távolról ismertem, mivel Junior és a washingtoni test-
vére, Angelo barátai voltak.
– Hogyhogy itt vagy? – kérdeztem, miközben az alkoholos italok sora felé tartot-
tam, miközben több félmeztelen lány táncolt körülöttünk. Junior még rudakat is fel-
állított nekik.
– Szükségem volt néhány nap szabadságra. Az üzlet lélekölő volt.
Bólintottam. A Bratva mostanában mindannyiunknak gondot okozott.
Junior szélesen elmosolyodott.
– Na, akkor most szórakozzunk!
Pár órával később mindannyian szétcsaptuk magunkat. Matteo és én egy négy
lányból álló csoporttal táncoltunk. Hosszú éjszakánk lesz. Az egyik kurva közvetle-
nül előttünk kezdett el twerkelni, a feneke csillogott, a tangája egy semmiből készült
vékony csík volt. Romero egy másik kurvával eltűnt egy hátsó szobában. Talán végre
dugni fognak vele. Cesare hátradőlve, félig lehunyt szemmel ült a székében, miköz-
ben egy nő úgy lovagolt rajta, mint egy profi.
Matteo megtapogatta a táncosnő fenekét, mire a nő visított, majd megpördült, és
az ágyékához tapadt. Még több lány nyüzsgött körülöttünk. Én az egyik karosszékre
roskadtam, az alkohol már megtette a hatását, és az egyik lány elém ereszkedett, és a
nadrágomon keresztül masszírozta a farkamat. Egy másik feljött mögém, és végigsi-
mított a kezével a mellkasomon. Már éppen vicsorogni akartam, amiért a hátam mö-
gé került, amikor a lány előrebukott, és elvágott torkából vér ömlött az ingemre.
– Bassza meg!
A farkamat masszírozó kurva tágra nyílt szemekkel nézett fel. Kilöktem magam
a karosszékből, és egyszerre megfordultam, éppen akkor emeltem fel a karomat,
amikor Junior lecsapott a késével. A penge súrolta az alkaromat, és felhasította. A
kurvák sikoltozni kezdtek körülöttünk. Hol volt Matteo?
Junior ismét felém csapott a késsel, én pedig a vállamat a mellkasába döftem,
majd megragadtam a nyakát, és a falnak löktem. Körülöttünk nyögések és sikolyok
hallatszottak. Aztán elhangzott az első lövés.
Csak Juniorra koncentráltam. Kurvára porrá akartam zúzni. A másik kezemet is
a nyaka köré fontam, majd olyan erősen szorítottam, ahogy csak tudtam.
– Te kibaszott áruló – vicsorítottam. Azt hitte, hogy meg tud ölni?
A szemei kidülledtek, én pedig még erősebben szorítottam, amíg a kibaszott
szemgolyóiban lévő erek pattogni nem kezdtek, és a csontjai össze nem roppantak a
szorításom ereje alatt. Még egyszer utoljára megrándult, és a földre ejtettem. Az ujja-
imat ellepte a vére.
Lassan megfordultam, hogy Matteót egy másik támadó fölött találjam, akinek
éppen a torkát készült elvágni.
– Ne – parancsoltam, de már késő volt. Matteo már felhasította a rohadékot.
Kapkodva vettem a levegőt, és szemügyre vettem a körülöttünk lévő rendetlen-
séget. Cesare a falnak támaszkodott, kissé kábultnak tűnt. A nyakán egy vágás volt,
és az előtte lévő holttestet bámulta. Romero nehezen lélegzett, csak a boxeralsójában
és egy pisztollyal a kezében. Két kurva halott volt, a többiek pedig sírtak és úgy bá-
multak rám, mintha én lennék az ördög.
Elsétáltam mellettük Romero és Cesare felé. Romero vérzett a vállán lévő sebből.
Matteo tántorogva állt talpra, tágra nyílt szemmel, szinte lázasan. A gyilkosság iz-
galma volt az, amit túlságosan is jól ismertem.
– Puszta kézzel zúztad össze a kibaszott torkát!
– Apám nem fog örülni – mondtam, majd a kezemre pillantottam. Sokakat öltem
már, de ez most más érzés volt. Sokkal személyesebb volt, kibaszottul izgalmas.
Érezni, ahogy kiszivárog belőle az élet, érezni, ahogy a csontjai összetörnek a tenye-
rem alatt... Bassza meg, imádtam.
Cesare az arcomba nézett.
– Jól vagy?
Elhúztam a számat. Azt hitte, hogy az unokatestvérem torkának összetörése za-
vart engem?
– Hívd fel az apámat! – fordultam Romero felé, aki kissé megrendültnek tűnt. –
Mennyire súlyos a helyzet?
Megvonta a vállát.
– Semmiség. A golyó egyenesen átment rajta. Junior egyik barátja akkor kapta
meg a fegyverét, amikor én.
Bólintottam, de az agyamban folyton az unokatestvérem halála játszódott le. A
tekintetem a sértetlen szajhákra terelődött, és azon tűnődtem, vajon volt-e köze eh-
hez valamelyiküknek.
Matteo odalépett hozzám.
– Baszd meg! Nem hiszem el, hogy a saját unokatestvérünk megpróbált megölni
minket.
– Nálad volt a késed – mondtam.
– Tudod, hogy soha nem megyek sehova nélküle – mondta Matteo nyugtalanító
vigyorral. – Soha többé nem teszem le a kibaszott fegyvert.
Romero közelebb jött, kissé remegő tekintettel.
– Gondolod, hogy a nagybátyád és a másik unokatestvéred is benne volt?
– Valószínűleg – motyogtam. Kétlem, hogy Junior egyedül találta volna ki a ter-
vet. Gottardo jelleméhez illett, hogy rábeszélte az egyik fiát erre, ahelyett, hogy a sa-
ját kibaszott életét kockáztatta volna. Gyáva.
– Miért kockáztatta meg? Még ha sikerült volna is megölnie minket, akkor is ott
lenne az apád, és megbosszulná – mondta Romero.
– Nem – csikorgattam ki. – Ha Matteo és én olyan ostobák lennénk, hogy Junior
meg tudott volna ölni minket, apa gyenge láncszemnek tekintene minket. Engedné,
hogy Ninának gyereke szülessen, és akkor lenne egy új örököse. Történet vége.
Matteo grimaszolt, mert ez volt az igazság. Mindketten tudtuk.
– Kell egy kibaszott ital – morogtam az egyik kurvának. A nő a bárpult felé sie-
tett, és töltött egy whiskyt, majd odahozta nekem. Alaposan szemügyre vettem, mi-
közben belekortyoltam, ő pedig lesütötte a szemét.
– Tudtál erről?
Rángatózva ingatta a fejét.
– Nem. Azt mondták, hogy ez egy születésnapi parti, és táncolnunk kell. Ennyi
az egész.
Odasétáltam az egyik fotelhez az italommal, és lerogytam. A szajha, akinek Juni-
or elvágta a torkát, mellette feküdt egy vértócsában. Végül Matteo, Cesare és Romero
is leült velem szemben, miközben vártuk apát és az embereit. Nem volt más dol-
gunk. Megöltük Juniort és a barátait, így nem kérdezhettük ki őket, Gottardo és An-
gelo pedig Washingtonban volt. Láttam, ahogy Romero és Cesare rám nézett, a tisz-
telet és a megdöbbenés keverékével.
Matteo megrázta a fejét.
– Baszd meg! Nem így akartam tölteni ezt a napot.
Apa, Bardoni Consigliere és néhány katona körülbelül egy órával később érkezett
meg.
Apa alig pillantott felénk, mielőtt az unokatestvérem felé indult.
– Eltörted a nyakát? – kérdezte, miközben megvizsgálta, mi maradt az ifjabb Got-
tardóból. Kiéreztem a hangjából a büszkeség árnyalatát. Nem akartam a kibaszott
jóváhagyását.
Bólintottam.
– Nem volt nálam fegyver, mert feltételeztem, hogy családtagok, és nem kiba-
szott árulók között vagyok. Megfulladt az áruló vérében.
– Mint egy satu… – jegyezte meg Matteo.
– Luca, a Satu – mondta apa furcsa mosollyal.
Ez egy kibaszott hosszú nap volt, kibaszott hosszú hetek, egyik megpróbáltatás
követte a másikat. Meg akartam ölni minden egyes nagybátyámat.
– Elegem van abból, hogy úgy bánnak velem, mint egy kibaszott gyerekkel –
mondtam, miközben Matteóval a Gömb bejárata felé tartottunk.
Matteo vigyorgott, és úgy tűnt, immár századszorra simított végig a haján. Egy-
szer majd leütöm, és leborotválom a kibaszott haját, hogy abbahagyja az idegesítő
előkelősködését.
– Tizenhét éves vagy, Luca. Még nem vagy férfi. – Bosszantó tökéletességgel utá-
nozta Gottardo bácsi hangját, beleértve azt az orrhangot is, amitől legszívesebben
kitépném a hangszálait a torkából.
Láttam a félelmet a szemében – ugyanazt a félelmet, amit sok ember szemében
láttam, mióta eltörtem Junior nyakát. Gottardo csak azért volt képes ezt a baromsá-
got kinyögni, mert a nagybátyámként biztonságban érezte magát. Nem tudtam el-
hinni, hogy apám hitt neki és Angelónak... Vagy talán nem hitt, csak élvezte a meg-
alázkodásukat. Azóta a nap óta határozottan növelte a biztonságot és az őrséget, te-
hát tudta, hogy még mindig vannak árulók közöttünk.
– Több vagyok, mint ők mindannyian együttvéve. Több embert öltem meg, több
nőt keféltem meg, és nagyobbak a golyóim.
– Óvatosan az egóval – mondta Matteo kuncogva.
– Pattanás van a homlokodon – mormoltam. Hazugság volt, de tekintve Matteo
hiúságát, tudtam, hogy ez a legjobb módja, hogy visszafizessem neki, amiért legtöbb-
ször egy kibírhatatlan seggfej volt.
Ahogy azt előre sejteni lehetett, Matteo azonnal megtapogatta a bőrén a feltétele-
zett hibát, majd összehúzta a szemét, és leejtette a kezét. Kuncogva forgattam a sze-
mem. Megérkeztünk a Gömb kidobóembere elé. Rövid biccentéssel üdvözölt minket,
és hátralépett, hogy átengedjen minket, amikor egy pasas a hosszú sor elején, aki arra
várt, hogy beengedjék, felkiáltott.
– Hé, mi voltunk itt előbb! És az a fickó nem elég idős ahhoz, hogy egy klubba
járjon.
Matteo és én is az idiótára néztünk. Matteóra célzott, és természetesen igaza volt.
Matteo tizenöt évesen biztosan nem mehetett volna be egy ilyen éjszakai klubba, de
én sem – csakhogy a méretem miatt mindenki azt feltételezte, hogy idősebb vagyok.
Matteo és én pillantást váltottunk, és odasétáltunk a Nagyszájúhoz. A bátorságá-
ból némi lecsúszott, amikor megálltam előtte.
– Valami gond van?
– Vannak erre törvények – mondta.
Matteo megvillantotta a cápavigyorát, amit nemrég tökéletesített, miután túl sok
órát töltött a tükör előtt.
– Talán neked.
– Mióta engedik be a kisfiúkat a klubokba? Ez most egy szalagavató vagy mi? –
mondta Nagyszájú a kidobónknak.
Matteo épp elő akarta rántani a kését mindenki szeme láttára, és már-már ked-
vem lett volna hagyni neki a móka kedvéért, amikor egy nő a sorban megszólalt.
– Nekem nem tűnik kisfiúnak – mondta kacéran Matteo irányába.
– És te meg úgy nézel ki, mint a következő hódításom – tette hozzá a mellette álló
lány rám mosolyogva.
Felvontam az egyik szemöldökömet.
Matteo a maga napfényes fiús bájával mindig is csajmágnes volt, de az én dur-
vább ragadozói sármomnak is határozottan megvoltak a maga előnyei. Mindkét nő
magas volt, szőke, maga a kétlábon járó szex.
– Engedd be őket – mondtam a kidobónknak. Kinyitotta a sorompót, hogy át-
csúszhassanak. – Őt és a barátait pedig kitiltjuk a Gömbből – tettem hozzá.
Tiltakozásuk hangja követett minket a klubba, de én leszartam. Átkaroltam a
mellettem lévő szőkét, aki megmarkolta a fenekemet, és csábosan rám mosolygott.
Matteo és a nője már javában nyelvbirkóztak.
– Van olyan hely, ahol dughatnánk? – kérdezte a szöszi, hozzám préselve magát.
Elvigyorodtam. Így szerettem a legjobban. Nők, akikkel nem kellett dolgozni,
könnyen lefeküdtek, nem kérdezősködtek.
– Persze – mondtam neki, a segge után nyúltam, és megszorítottam.
– A farkad is akkora, mint a többi részed? – kérdezte, miközben a hátsó ajtón ke-
resztül egy raktárhelyiségbe vezettem.
– Nézd meg magad – morogtam, és ő meg is tette. Abban a pillanatban, ahogy
becsukódott az ajtó, térdre ereszkedett, és kiszívott minden épeszű gondolatot az
agyamból. A rúzsa vörösre festette a farkamat, miközben úgy szopott, mint egy kiba-
szott profi. Hátrahajtottam a fejem, és lehunytam a szemem.
– Bassza meg – sziszegtem, ahogy mélyen a szájába tuszkolt. Jobb volt, mint a
legtöbb kurva, akivel eddig voltam, pedig azok a nők éveket töltöttek azzal, hogy
tökéletesítsék a mesterségüket. Újra nekidőltem az ajtónak, egyre közelebb és köze-
lebb kerültem ahhoz, hogy leöntsem a torkán az ondómat.
Megmozdult és úgy feszült meg, hogy gyanút keltett bennem. Ösztönösen ki-
nyílt a szemem egy pillanatra, mielőtt valamit a combom felé lökött.
Megütöttem a karját. Elejtette a fecskendőt, majd utánakapott. Megragadva a
nyakát, ellöktem magamtól. A tarkója émelyítő roppanással ütközött a raktári pol-
coknak, és a földre rogyott. Kapkodva szedtem a levegőt, és a fecskendőre bámul-
tam. Miféle szart akart ez beadni nekem?
Felhúztam a nadrágomat, és odabotorkáltam hozzá. Nem vettem a fáradságot,
hogy megtapogassam a pulzusát; a nyaka olyan szögben volt kicsavarodva, ami nem
hagyott kétséget a halála felől. Fölé hajoltam, és lerántottam a nadrágját, felfedve a
csípőcsontját. Volt egy heg, ahol valaki leégette a tetoválást. Tudtam, miféle jel volt a
bőrén: a kibaszott Bratvák keresztbe tett Kalasnyikovjai, amelyeket minden egyes
kurvájuk bőrére tetováltak.
– Bassza meg – vicsorítottam. Ez egy csapda volt, és én egyenesen belesétáltam,
hagytam, hogy a farkam uralkodjon a gondolkodásom felett, leengedtem a védel-
memet. Nem kellett volna az unokatestvéremmel történt incidensből jobban okul-
nom?
Felegyenesedtem. Matteo. Bassza meg! Kirohantam a szobából, és átkutattam a
többi hátsó szobát. Sem neki, sem a másik kétségtelenül áruló szajhának sem volt
nyoma. Átviharzottam a tánctéren, az öcsém nyomát keresve a tömegben, de sehol
sem láttam. Hol lehetett?
Elindultam kifelé a várakozó tömeg mellett, a sarkon át, amíg el nem értem a
Gömb mögötti kis sikátort. Matteo épp el volt foglalva azzal, hogy a nő fejét tartsa. A
szemei is csukva voltak. Kibaszott hülye idióták voltunk. Egyetlen istenverte szopás
sem érte meg, hogy elfelejtsük a világunk első szabályát: ne bízz senkiben.
A kurva a táskájában lévő dolog után nyúlt.
– Matteo! – kiáltottam, és elővettem a pisztolyomat. A szemei felpattantak, arcki-
fejezése bosszúság és zavarodottság keveréke volt, mielőtt regisztrálta volna, mit tart
a nő a kezében. A késéért nyúlt, a nő pedig felemelte a fecskendőt, hogy lecsapjon.
Meghúztam a ravaszt, és a golyó egyenesen a fejébe fúródott, hátralökve azt. A nő az
oldalára zuhant, a fecskendő kiesett a tenyeréből.
Matteo a nőre bámult, késsel a kezében, és a kibaszott merevedése még mindig
szabadon állt. Közelebb léptem hozzá, és felfedtem a nő csípőcsontja fölött az égett
bőrt.
– Bárcsak megvárta volna, hogy elmenjek, mielőtt megpróbál megölni – morogta.
Kiegyenesedtem, aztán grimaszoltam.
– Miért nem húzod fel a nadrágodat? Már nincs okod mutogatni a farkadat.
Felhúzta a nadrágját a lábán, és becsatolta az övét, majd rám nézett.
– Köszönöm, hogy megmentetted a seggemet. – Vigyorgott rám, de aztán már
em volt hozzá kedve. – Legalább te megélted a happy endet, mielőtt a hódításod vég-
leg végezni akart veled?
Megráztam a fejem.
– A Bratva majdnem elkapott minket. Mindketten úgy viselkedtünk, mint a kiba-
szott bolondok, hagytuk, hogy azok a hülye kurvák a farkunknál fogva vezessenek
minket, mint a kanos tinédzsereket.
– Kanos tinédzserek vagyunk – viccelődött Matteo, miközben hüvelyébe dugta a
kését.
Lenéztem a halott nőkre.
– A másik kurva is halott? – kérdezte Matteo.
Bólintottam.
– Kitört a nyaka.
– Az első két nőd – mondta egy csipetnyi óvatossággal, a szemei az arcomat
pásztázták, Isten tudja, mit keresve. – Bűnösnek érzed magad?
Nézegettem a vérrel szennyezett betont és a nő élettelen szemét. A düh volt az
uralkodó érzelem a testemben. Mérges voltam magamra, amiért könnyű célpont vol-
tam, amiért azt hittem, hogy egy csinos nő nem jelenthet veszélyt. És lángolóan dü-
hös a Bratvára, amiért megpróbált megölni engem – és ami még rosszabb, Matteót.
– Nem – mondtam. – Csak azt sajnálom, hogy megöltem őket, mielőtt válaszolni
tudtak volna néhány kérdésre. Most le kell vadásznunk néhány Bratva seggfejet, és
infót kell kiszednünk belőlük.
Matteo felvette a fecskendőt, én pedig megfeszültem, mert aggódtam, hogy vé-
letlenül a bőrére kerülhet a méregből. Nem volt kétségem afelől, hogy bármi is van
benne, gyötrelmes halálhoz vezet.
– Ki kell derítenünk, mi van benne.
– Először is meg kell szabadulnunk a két holttesttől, mielőtt a vendégek vagy a
rendőrség rájuk talál. – A fülemhez emeltem a telefonomat, Cesare-t hívtam. – Szük-
ségem van rád a Gömbben. Gyorsan.
– Rendben. Adj tíz percet – mondta Cesare, úgy hangzott, mintha felébresztettem
volna.
Cesare inkább volt az én emberem, mint apám katonája, és bíztam benne, hogy
ha kell, befogja a száját.
– Apám nem fog örülni ennek – mondtam.
Matteo kíváncsi pillantást vetett rám.
– Annak, hogy csapdába sétáltunk, vagy annak, hogy a Bratva megpróbált meg-
ölni minket?
– Az elsőnek, és talán a másodiknak se.
– Kezd elegem lenni abból, hogy meg akarnak ölni minket – motyogta Matteo, a
hangja most az egyszer komoly volt.
Vettem egy mély lélegzetet.
– Ez már csak így van. Mindig is így lesz. Egymáson kívül senkiben sem bízha-
tunk.
– Nézz apára! Ő senkiben sem bízik. Még Ninában sem.
Jól tette, hogy nem bízott a feleségében, tekintve, ahogyan vele bánt. A mi vilá-
gunkban a házasságok ritkán vezettek bizalomhoz, még kevésbé szerelemhez.
3. FEJEZET
LUCA, 20 ÉVES
Amint beléptünk a liftbe, zene és nevetés hangja szállt felénk.

– Úgy tűnik, ez a buli megérheti az időnket – mondta Matteo, miközben az ajtó
tükrében ellenőrizte a tekintetét. Az általános arcvonásainkat leszámítva nem hason-
lítottunk egymásra. Még mindig apám kiköpött mása voltam, ugyanaz a hideg, szür-
ke szem, ugyanaz a fekete haj, de én sosem hordanám úgy, ahogy ő viselte, undorí-
tóan hátrafésülve.
– Ez lenne a plusz, de a fő ok, amiért itt vagyunk, az a kapcsolatok.
A lakás Parker szenátoré volt, aki üzleti úton volt a feleségével. A fia, Michael
kihasználta az alkalmat, hogy partit rendezzen, és meghívott nagyjából mindenkit,
aki számított New Yorkban.
Michael a nyitott ajtóban várakozott, amikor Matteo és én kiléptünk a folyosóra.
Ez volt az első alkalom, hogy öltöny nélkül láttam az ifjabbik Parkert, mivel az apja
nyomdokaiba próbált lépni. Ferde mosollyal integetett nekünk, már részegen.
Bólintottam neki. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha meg akart volna ölelni, aho-
gyan oly sokan szokták tenni mindenkivel, de aztán jobb belátásra tért. Szerencséjé-
re…
– Annyira örülök, hogy el tudtál jönni – hadarta. – Ragadj meg egy italt. Felfo-
gadtam néhány mixert, akik bármilyen koktélt elkészítenek, amit csak akarsz.
A penthouse tele volt vendégekkel, és a dübörgés lüktetett a halántékomban.
Matteo és én nem ittunk volna sokat, ha egyáltalán. Tanultunk a múlt hibáiból, még
ha a mostani tömeg nem is jelentett veszélyt. A legtöbben összepisilnék magukat, ha
a felét is tudnák annak, amit Matteo és én tettünk, mióta Made Manek lettünk. Így
csupán pletykákat hallottak rólunk. Hivatalosan Salvatore Vitiello üzletember, ingat-
lanmogul és klubtulajdonos örökösei voltunk.
Amint beléptünk, az emberek suttogni kezdtek. Mindig ugyanaz volt. Michael a
bárpultra és a büfére mutatott, de én alig figyeltem. A tekintetem a táncparkettre te-
relődött, amelyet a nagy, nyitott tér közepén alakítottak ki, amely a nappali lehetett
eredetileg, mielőtt a bútorokat eltávolították a parti miatt. Több lány, akik más politi-
kusok fiaival táncoltak, felénk pillantgatott.
Matteo és én összenéztünk. Az izgalomra vágyók mindjárt ránk szállnak. Az
ilyen, jó családból származó, elkényeztetett és teljesen unalmas lányok voltak a fő
prédáink. Ők a végén nem akarnak megölni minket.
Az egyik lány, egy magas, szőke szexbomba, műmellekkel és olyan ruhában, ami
úgy tapadt a testére, mint egy második bőr, azonnal elkezdett szemezni velem. Ott-
hagyta a táncpartnerét, aki bambán állt a táncparketten, és magas sarkú cipőjében
odabillegett hozzám.
Michael felnyögött. Ránéztem.
– Ő a húgom, Grace.
Fintorogva ráncoltam a homlokom. Ez megnehezítheti a terveimet. Michael az
arcomra, majd Grace-re nézett.
– Nem érdekel, ha ráhajtasz. Úgyis azt csinál, amit akar. Mindig a következő hó-
dítását keresi, de sok virslit belemártott már a mustáros üvegbe, ha érted, mire cél-
zok.
A szemöldököm felszaladt. Nem érdekelt, hogy Grace-t már a fél new york-i fér-
filakosság megdugta. Ő csak dugásra és szopásra volt jó, semmi másra. De ha lenne
egy húgom, engem határozottan zavarna, ha így viselkedne, nem úgy, mint Michaelt.
Michael megrázta a fejét.
– Én leléptem. Nem akarok tanúja lenni ennek.
A bárpult felé indult, Matteo pedig követte, de csak azután, hogy rám kacsintott.
Grace egyre közelebb táncolt, majd megérintette a mellkasomat.
– Úgy hallom, részt veszel a szervezett bűnözésben – duruzsolta a fülembe. A
keze lejjebb csúszott, a tekintete mohó és kacér volt. Határozottan rámozdult a do-
logra.
Ha átkarolt volna, megérezte volna a pólóm alá rejtett pisztolytáskában lévő
fegyvert a hátam alsó részén.
– Ezt hallottad? – kérdeztem azzal a mosollyal, ami a hozzá hasonló lányokat be-
indította. Elég sötéten ahhoz, hogy kihívjam az unatkozó-kibaszott-elkényeztetett-
gazdag-lány személyiségét, de közel sem az igazi sötét oldalamat mutatva, ami el-
ijesztené őt.
Megremegett hozzám simulva.
– Igaz ez?
– Mit gondolsz? – morogtam, magamhoz húzva őt, engedve, hogy némi kemény-
ségem megmutatkozzon. Az ajkai szétnyíltak, az arckifejezése a félelem és a vágy
keveréke volt.
A fülemhez szorította a száját.
– Azt hiszem, azt akarom, hogy megdugjanak.
– Jó – mondtam sötéten –, mert most meg foglak dugni. Mutasd az utat!
Izgatott mosollyal megragadta a kezemet, és magával húzott. Matteo rám vi-
gyorgott, de egy másodperccel később már újra egy barnahajú torkába dugta a nyel-
vét.
Grace és én beléptünk oda, amiről feltételeztem, hogy a hálószobája. A pipere-
szekrénye felé löktem, és felraktam, miközben levertem a rúzsainak a felét. Össze-
szorította az ajkait.
– Micsoda rendetlenséget csinálsz.
Sötét mosolyt küldtem felé.
– Úgy nézek ki, mint akit kicsit is érdekel? A maradék kibaszott rúzsod is le fog
esni, amikor megduglak.
Az ajkai szétnyíltak. Hozzászokott a gyenge seggű, gazdag fiúkhoz, akik még
életükben nem ütöttek ököllel.
– Akkor majd később fel kell szedned őket.
Tesztelt engem? Megpróbálta kideríteni, hogy én is olyan vagyok-e, akit úgy le-
het lökdösni, mint a múltbéli előkelő fiúit?
Lerántva a szoknyáját, megnéztem a csípőcsontja makulátlan bőrét. Inkább meg-
szokás volt, mint szükségszerűség. Egyértelműen nem egy Bratva bérgyilkos.
– Nem fogok csinálni semmit, Grace, érted? – morogtam, miközben a kezemet a
szoknyája alá csúsztattam, majd félrelöktem a tangáját, és nedvesnek találtam. – Az
emberek azt teszik, amit én mondok nekik, nem pedig fordítva. New York az én ki-
baszott városom – tettem hozzá, miközben két ujjamat belé dugtam. A szemei meg-
babonázottan villogtak. Lenyűgözte a veszély, még akkor is, ha a leghalványabb fo-
galma sem volt róla.
Keményen megdugtam az ujjaimmal.
– Fojtogass – suttogta.
Ez is egy közülük.
Ujjaimat a torka köré zártam, és a szekrényre szorítottam, a maradék sminkjét a
padlóra lökve. Megremegett a gyönyörtől. Alig tettem valamennyi nyomást a szorí-
tásom mögé; ha tudta volna, hogy így öltem meg egy férfit, ha tudta volna, mennyi
rosszabb dolgot tettem már ezekkel a kezekkel, nem kérte volna, hogy ezt tegyem, de
számára ez játék volt, izgalmas perverzió. Ugyanez volt a helyzet az összes lánnyal.
Én voltam a valóra vált legsötétebb fantáziájuk.
Nem értette, hogy nem játszottam a sötét szerepet számára, hogy ez nem az én
sötét oldalam volt, még csak közel sem, hanem az egyetlen oldalam, amit nyilváno-
san megmutathattam.
Matteo és én kevesebb mint két órát aludtunk, amikor apánk kiugrasztott minket
az ágyból, és megparancsolta, hogy jöjjünk le reggelizni. De előbb négyszemközt
akart beszélni velem. Ez sosem volt jó dolog.
– Mit gondolsz, mit akar? – kérdezte Matteo, miközben apa irodája felé tartot-
tunk.
– Ki tudja? – Kopogtam.
– Gyere be – mondta apa, miután majdnem öt percig várakoztatott.
– Sok szerencsét – mondta Matteo torz vigyorral. Nem vettem róla tudomást, és
elindultam a szobába. Ki nem állhattam, hogy mindig ugranom kellett, amikor hí-
vott. Ő volt az egyetlen, aki parancsolgathatott nekem, és ezt kurvára élvezte. Az író-
asztala mögött ült azzal a nárcisztikus mosollyal, amit mindennél jobban utáltam.
– Hívattál, apám – mondtam, és próbáltam úgy hangzani, mintha nem érdekelne.
A mosolya kiszélesedett.
– Találtunk neked egy feleséget, Luca.
Felemeltem az egyik szemöldökömet. Tudtam, hogy ő és a chicagói Szervezet
már hónapok óta tárgyaltak egy lehetséges egyesülésről, de apa sosem volt túlságo-
san közlékeny az információkat illetően. Szerette, hogy hatalma van felettem.
– A Szervezetből?
– Hát persze – mondta, az ujjaival az asztalra koppintva, és engem figyelt. Azt
akarta, hogy megkérdezzem, ki az a nő, el akarta húzni a dolgot, látni akarta, ahogy
vergődöm. Csessze meg. A zsebeimbe dugtam a kezem, és egyenesen a szemébe bá-
multam.
Az arckifejezése elsötétült.
– Ő a legszebb nő, akit a Szervezet kínálhat. Egy igazi bombázó. Aranyszínű haj,
kék szem, világos bőr. Egy földre szállt angyal, ahogy Fiore fogalmazott.
Annyi gyönyörű nővel keféltem már. Épp tegnap este dugtam meg Grace-t a
szobája minden felületén. Tényleg azt hitte, hogy elájulok, mert talált nekem egy csi-
nos feleséget? Ha rajtam múlna, nem házasodnék meg egyhamar.
– Remélem, élvezni fogod, hogy letöröd a szárnyait – tette hozzá apa.
Vártam a „de”-t. Apa túlságosan elégedettnek tűnt magával, mintha visszatarta-
na valamit, amiről tudta, hogy utálni fogom.
– Talán már hallottál róla. Aria Scuderi a neve. A Consigliere lánya, és néhány
hónapja töltötte be a tizenötödik életévét.
Nem voltam elég gyors ahhoz, hogy leplezzem a döbbenetemet. Tizenöt éves?
Most szórakozik velem, bassza meg?
– Azt hittem, azt akarják, hogy az esküvőre hamarosan sor kerüljön – mondtam
óvatosan.
Apa hátradőlt, a szeme a gyengeség egy szikráját kereste.
– Azt akarják. Mindannyian akarjuk.
– Nem veszek el egy kibaszott gyereket – morogtam, elegem lett a szépelgésből.
Elegem volt a játékaiból.
– El fogod venni, és meg is fogod dugni, Luca.
Kifújtam a levegőt, mielőtt olyat mondtam vagy tettem volna, amit később meg-
bánnék.
– Tényleg azt hiszed, hogy az embereink felnéznek majd rám, ha úgy viselke-
dem, mint egy kibaszott pedofil?
– Ne légy nevetséges. Azért néznek fel ránk, mert félnek tőlünk. És Aria nem
olyan fiatal. Elég idős ahhoz, hogy széttegye a lábait és megdugd őt.
Nem ez volt az első alkalom, hogy arra gondoltam, golyót eresztek a fejébe. Az
apám volt, de egy szadista szemétláda is, akit mindennél jobban gyűlöltem a világon.
– Mit szól a lány a tervedhez?
Apám harsányan felröhögött.
– Még nem tudja, nem mintha az érzései fontosak lennének. Azt fogja tenni, amit
mondanak neki, és neked is azt kellene tenned.
– Az apja nem bánja, hogy nekem adja a lányát, mielőtt nagykorú lesz?
– Nem bánja.
Miféle szemétláda volt Scuderi? Láttam, apám mennyire élvezte a dühömet.
– De Dante Cavallaro idegenkedett az ötlettől, és azt javasolta, hogy halasszuk el
az esküvőt.
Bólintottam. Legalább egy embernek nem ment el a kibaszott esze.
– Persze még nem döntöttük el, hogy mit tegyünk. Majd szólok, ha megszületett
a döntés. Negyedóra múlva az ebédlőben leszek. Mondd meg Ninának, hogy ötper-
ces tojást kérek. Egy másodperccel se tovább.
Elmentem, tudván, hogy el vagyok bocsátva.
Matteo az apa irodájával szemben lévő falnak támaszkodott. Elsétáltam mellette,
próbáltam úrrá lenni a testemben égő haragon. Meg akartam ölni valakit, lehetőleg
az apánkat. Egyenesen a ház nappalijában lévő bárpult felé vettem az irányt.
– Most mit csinált a mi szadista apánk? – kérdezte Matteo, miközben mellém lé-
pett.
Rávillantottam a tekintetem.
– Azt akarja, hogy egy kibaszott gyereket vegyek feleségül.
– Mi a faszról beszélsz? Azt hittem, össze akar hozni téged a kibaszott Szervezet
legszebb nőjével – mondta gúnyosan Matteo.
– Biztos kifogytak a szép nőkből odaát, mert azt akarják, hogy vegyem el Aria
Scuderit, aki kibaszottul tizenöt éves.
Matteo füttyentett.
– Szent szar! Elment a kibaszott eszük? Mivel érdemelte ki ez a szegény lány ezt
a sorsot?
Nem volt kedvem a vicceihez. Meg akartam ütni valamit – keményen.
– Ő a Consigliere legidősebb lánya, és úgy néz ki, mint egy földre szállt angyal,
ha hihetünk Fiore Cavallarónak.
– Ezért adják férjhez az ördöghöz. Egy pokolbeli házasság.
– Kezdesz felbosszantani, Matteo. – Átnyúltam a bárpult fölött, és megragadtam
a legdrágább whiskysüveget, amit apánk különleges alkalmakra tartott. Az ajkamhoz
emeltem, és mélyet kortyoltam belőle.
Matteo kikapta a kezemből az üveget, hátrabillentette, és lehajtott egy tekintélyes
mennyiséget a borostyánszínű folyadékból, mielőtt visszatolta volna hozzám. Egy
darabig így folytattuk, mielőtt Matteo újra megszólalt.
– Tényleg azt akarják, hogy feleségül vedd azt a lányt? Úgy értem, én benne va-
gyok a perverz dolgokban, de egy tizenöt éves gyereket megdugni még nekem is
túlságosan ijesztő.
– A seggfej apja már holnap átadná nekem. Úgy tűnik, azt a szemétládát nem ér-
dekli.
– Akkor mit fogsz csinálni?
– Megmondtam apámnak, hogy nem veszek el egy gyereket.
– És ő azt mondta, hogy nőj fel, és tedd azt, amit a Capód mond.
– Nem érti, miért kell a lánynak idősebbnek lennie az esküvőre. Csak annyit kell
tennie, hogy széttárja a lábait nekem.
Matteo összeszűkítette a szemét azon a kibaszott idegesítő módon, ahogyan ak-
kor szokott, amikor megpróbál valamit kitalálni.
– És te megtennéd?
– Mit tennék? – Tudtam, hogy mire gondol, de rohadtul idegesített, hogy meg
kellett kérdeznie. Ezt a kérdést mindenkitől elvártam, de tőle nem. Tudta, hogy még
nekem is vannak bizonyos határaim, amelyeket nem vagyok hajlandó átlépni. Még.
Az élet néha nagyon kemény tudott lenni, különösen, ha az ember a maffiához tarto-
zott, ezért megtanultam, hogy a „soha ne mondd, hogy soha” volt az a mottó, ami
szerint élni kellett.
– Megdugnád?
– Gyilkos vagyok, nem pedofil, te hülye seggfej.
– Úgy beszélsz, mint egy igazi emberbarát.
– Baszódj meg, és hagyd abba a kibaszott szótár olvasását.
Matteo vigyorgott, én pedig fintorogva megráztam a fejem. Ez a köcsög tudta,
hogyan kell felvidítani engem.
Matteo alig állt le a szövegeléssel, mióta leszálltunk a repülőgépről, és nyilvánva-

lóan nem állt szándékában most sem, hogy a Scuderi-kúriában voltunk. Másodper-
cekre voltam attól, hogy nyakon vágjam.
– Ne duzzogj, Luca. Boldognak kellene lenned. Ma találkozol a menyasszonyod-
dal. Nem vagy kíváncsi, hogy néz ki? Lehet, hogy seggronda.
Nem volt az. Apa nem hagyta volna, hogy a Szervezet becsapjon minket. De nem
találtam róla fényképet az interneten. Úgy tűnt, Scuderi távol tartja a családját a nyil-
vánosságtól.
– Meglep, hogy a szobalány nem követett minket. Kockázatosnak tűnik, hogy a
potenciális ellenségek felügyelet nélkül sétálgatnak a házban. Elgondolkodtat, hogy
ez talán csapda – mondta Cesare, miközben folyamatosan hátra tekintgetett a válla
fölött.
– Ez egy hatalmi játszma. Scuderi meg akarja mutatni, hogy nem aggódik a jelen-
létünk miatt – mondtam, miközben abba az irányba indultunk, amerre a szobalány
mutatott.
Hallottam, hogy emberek futnak felénk. A kezemmel a fegyveremhez kaptam.
Cesare és Matteo ugyanezt tette, amikor befordultunk a sarkon. Amikor megláttam,
mi okozta a felfordulást, megnyugodtam. Gyerekek kergették egymást, egyenesen
felénk száguldottak. A fiúnak sikerült megállnia, de egy fiatal lány karját csapkodva
rohant felém, és a testemnek ütközött. A kezem előrelendült, hogy elkapjam őt. Tág-
ra nyílt szemekkel bámult rám, miközben a vállánál fogva tartottam.
– Liliana! – kiáltotta egy másik lány.
A tekintetem rászegeződött, aztán az aranyszőke hajára, és már tudtam, ki ő.
Aria Scuderi, a jövendőbeli feleségem. Ő volt a legidősebb a csapatból, de a fenébe is,
olyan kibaszott fiatalnak tűnt. Mármint, nem mintha egy felnőtt nőre számítottam
volna, de reméltem, hogy nem lesz olyan kibaszottul nyilvánvaló, hogy még csak
tizenöt éves. Én ennyi idős koromban már férfinak éreztem magam, és úgy is visel-
kedtem. Nem voltam benne biztos, hogy mit tettem volna, ha Cavallaro és az apám
nem állapodnak meg abban, hogy megvárjuk, amíg tizennyolc éves lesz.
Gyönyörű volt a maga gyermeki módján, de fiatal vonásai alatt lélegzetelállító
szépség ígérete rejlett. Alacsony volt, de az én termetemhez képest a legtöbb nő az
volt. Néhány év múlva, amikor a feleségem lesz, lenyűgöző lesz. Jobb, ha addig meg-
tanulja jobban elrejteni az érzelmeit. Kibaszottul rémültnek tűnt. Hozzászoktam,
hogy az emberek így néznek rám, de a nőknél a csodálatot és a vágyat mindig is job-
ban szerettem, mint a rémületet.
– Liliana, gyere ide – mondta. Elég nyilvánvaló volt, hogy erősnek és felnőttnek
próbált látszani. Meggyőzőbb lett volna, ha nem remeg a hangja, és ha nem lenne az
a megkövült csillogás a szemében. Meglazítottam a szorításomat a húgán, aki úgy
rohant Aria felé, mintha az ördög lenne a sarkában. Ezek a lányok még sosem talál-
koztak más férfiakkal? Scuderi valószínűleg aranykalitkában tartotta őket, ami ne-
kem éppen megfelelt.
– Az ott Luca Vitiello – kotyogta egy vörös hajú, és valósággal ráncolta rám a ki-
baszott orrát. Nem voltam hozzászokva ennyi durvasághoz. Az emberek tudták,
hogy nem szabad tiszteletlenül bánni velem. Scuderi kölykei azonban nem.
Sziszegés hallatszott, és a fiú az irányomba lódult, és valósággal rám támadt.
– Hagyd békén Ariát! Nem kapod meg őt!
Cesare megmozdult, hogy közbelépjen, mintha segítségre lenne szükségem egy
törpe ellen.
– Nem, Cesare. – A fiúra meredtem. A buzgalma szinte csodálatra méltó volt, ha
nem lett volna annyira hiábavaló. Elkaptam a kezét.
Aria úgy surrant felém, mintha azt hitte volna, hogy kitekerem az öccse nyakát,
majd az övét is. Bassza meg, mit mondott neki rólam a családja? Hazudniuk kellett
volna. Tudtam, hogy hírnevem van, és kurvára büszke voltam rá, de Ariának nem
kellett tudnia róla – még.
– Micsoda meleg fogadtatásban volt részünk. Ez a hírhedt vendégszeretet a Szer-
vezetben – mondta Matteo, szokásához híven szabadon engedve a nagy száját.
– Matteo – figyelmeztettem, mielőtt még többet mondott volna. Ezek gyerekek
voltak, még a jövendőbeli feleségem is, és nem kellett hallaniuk a színes szókincsét.
A törpe vergődött a szorításomban, csattogott és morgott, mint egy vadkutya.
– Fabiano – mondta Aria, a tekintete egy ezredmásodpercre felém siklott, mielőtt
megragadta az öccse karját. – Elég legyen! Mi nem így bánunk a vendégekkel.
Törékeny külseje ellenére úgy tűnt, hogy Ariának van némi hatalma a testvérei
felett. Az öccse abbahagyta a küzdelmet, és úgy nézett rá, mintha ő lenne a világa
középpontja.
– Ő nem vendég. El akar rabolni téged, Aria.
Sajnálom, haver, ebből a kibaszott megállapodásból semmi sem az én ötletem volt. És
mégis be kellett ismernem, hogy miután láttam Ariát, a világ minden kincséért sem
engedném ki a kezeim közül. Most már az enyém volt. Néztem őt, ahogy olyan ked-
vesen mosolygott le az öccsére, hogy az megdöbbentett.
Matteo kuncogott.
– Ez annyira jó. Örülök, hogy apa meggyőzött, hogy eljöjjek.
– Megparancsolta neked. – Apánk soha senkit nem próbált meggyőzni. Megpa-
rancsolta, megvesztegette vagy megzsarolta.
Aria nehezen viselte a tekintetemet; láthatóan zavarba hozta a figyelmem. Mély
pír öntötte el az arcát. Elengedtem az öccsét, és ő védelmezően a testéhez szorította.
Annyira félénk és rémült volt, hogy azon tűnődtem, vajon szembe mer-e szállni ve-
lem, ha valóban teszek egy lépést az öccse felé. Nem mintha valaha is megtenném.
Nem volt becsületes dolog gyerekekre és nőkre támadni.
– Sajnálom – mondta Aria erőtlenül. – Az öcsém nem akart tiszteletlen lenni.
– De igen! – kiabálta a fiú. Aria keze előrelendült, és összeszorította a fiú száját.
Majdnem felnevettem. Régen volt már, hogy egy nő nevetésre késztetett, még ha csak
véletlenül is.
– Ne kérj bocsánatot – sziszegte a vörös hajú lány. – Nem a mi hibánk, hogy ő és
a testőrei annyi helyet foglalnak el a folyosón. Fabiano mindenesetre igazat beszél.
Mindenki más azt hiszi, hogy ki kell nyalni a seggét, mert ő lesz a Capo...
Matteóra néztem. Annak a lánynak ugyanolyan rossz természete volt, mint neki.
További civakodás után Aria végül rávette testvéreit, hogy távozzanak. Örültem,
hogy elmentek. Az idegeimre mentek. Nem volt meglepő, hogy Scuderi a lehető leg-
gyorsabban férjhez akarta adni a lányait.
Aria összerezzent, amikor rám nézett.
– Bocsánatot kérek a húgaim és az öcsém miatt. Ők...
– Védelmeznek téged – segítettem neki. – Ő az öcsém, Matteo.
Aria alig pillantott felé, de az én tekintetemmel sem igazán találkozott a szeme.
Az oldalam felé bólintottam.
– Ő pedig a jobb kezem, Cesare.
Pislogott. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt elmenekül, ha egy lépést is teszek felé.
– A testvéreimhez kellene mennem. – Megpördült, és addig igyekezett, amíg
szőke feje el nem tűnt a szemem elől.
– Még mindig megvan, Luca. Rémületbe ejted a lányokat jobbra-balra a durva
vonzerőddel – mondta Matteo.
– Induljunk már! Scuderi csodálkozni fog, hogy mi tart ilyen sokáig.
Scuderi volt az utolsó ember, akivel találkozni akartam, hacsak ez a találkozó
nem késsel, fegyverrel és vérfürdővel járt. Gyűlöltem őt anélkül, hogy valaha is talál-
koztam volna vele. Miféle apa adna hozzá egy olyan lányt, mint Aria, egy olyan fic-
kóhoz, mint én? Úgy nézett ki, mint egy angyal, és olyan félénk és ártatlan volt, mint
egy angyal, nekem pedig egyáltalán nem voltak illúzióim arról, hogy mi vagyok: a
legjobb napokon egy rideg szemétláda, a többi időben pedig egy szörnyeteg. Leg-
alább volt még három éve, mielőtt esélyt kaptam volna arra, hogy a sötétségemmel
tönkretegyem az életét.
Nem volt elég pia a világon ahhoz, hogy Scuderi és Fiore Cavallaro jelenlétét el-
viselhetőbbé tegye. Semmi mást nem akartam, mint felvágni a torkukat, és nézni,
ahogy elvéreznek. Matteo oldalpillantást vetett rám, valószínűleg pontosan tudta,
mire gondolok. Egy pillanatig sem habozott volna, ha arra kérem, hogy húzza elő a
késeket. Matteo mindig készen állt arra, hogy beledöfje a kését a következő emberbe,
aki bosszantotta.
– Igazi szépség, Luca – mondta Scuderi büszkén. – Nem fogod megbánni a vá-
lasztásodat.
Nem igazán volt választás a részemről, de megtartottam magamnak a szavakat.
Nem volt értelme vitát kezdeni, különösen úgy, hogy apa sólyomként figyelt.
– Ő teljesen tiszta. Soha nem mehet sehova a testőrei nélkül. Ő csak a tiéd.
Kikényszerítettem magamból egy mosolyt. Nem mintha nem értékeltem volna. A
gondolattól, hogy valaki hozzáérhet Ariához, dühösen lüktetett a vér az ereimben.
Kibaszottul birtoklónak éreztem magam iránta. Soha nem érdekelt, ha a lányok,
akikkel viszonyom volt, más férfiakkal keféltek, de Aria esetében megölnék bárkit,
aki rossz szemmel merészel rá nézni.
– Nincs is jobb, mint betörni őket – mondta Aria unokatestvére, Raffaele. Egy fej-
jel kisebb volt nálam. Ha a ma este vérfürdővel végződne, őt ölném meg utoljára,
hogy nyugodtan elidőzhessek vele. Hogy lássam, sikerül-e még mindig azt a ronda
vigyort produkálnia, amikor a késem kiáll a szemgödréből.
Dante kemény pillantást küldött a katonájára, Raffaele pedig gyorsan visszapil-
lantott az italára. Ez volt az első alkalom, hogy Dante egyáltalán bármilyen érzelmi
reakciót mutatott. A felesége nem olyan régen halt meg.
Hivatalosan még mindig Fiore volt a Szervezet főnöke, de nem tudtam nem el-
gondolkodni azon, hogy vajon nem Dante volt-e az, aki a show-t irányította.
Valaki kopogott.
Amikor kinyílt az ajtó, és Aria besurrant, háttal nekünk, megmerevedtem. Nem
úgy nézett ki, mint az a lány, akit tegnap láttam. Rövid ruhát viselt, amely hosszú,
karcsú lábakat, krémszínű bőrt és gyönyörű popsit mutatott. A fenébe is! Amikor
végre megfordult, rájöttem, hogy elölről is ugyanolyan szép látványt nyújt. Aztán a
tekintetem feljebb vándorolt. Aria lehajtotta a fejét, a tekintetét a földre szegezte, és
láttam, hogy reszket a félelemtől és a szorongástól. Valami védelmező és dühös do-
log ütötte fel a fejét a mellkasomban, ami megijesztett. Ő az enyém volt. Hogy en-
gedhette az anyja, hogy ebben a ruhában járkáljon? A bal golyómat is feltettem volna
rá, hogy Ariának nem volt beleszólása ennek a ruhának nevezett kibaszott viccnek a
kiválasztásába. Dugtam már meg lányokat szűkebb ruhákban, de ő a jövendőbelim
volt, és még csak tizenöt éves. A szüleinek meg kellene védeniük őt, nem pedig így
bánni vele. Végre megkockáztatott egy pillantást, és találkozott a tekintetemmel. A
kurva életbe, úgy nézett ki, mint aki sírni szeretne. Ha valaha is lehetőségem lenne
rá, megölném Scuderit, és kurvára élvezném. Letettem a poharamat, mielőtt a falhoz
vágnám.
Aria szeme idegesen villogott. A többi férfi a szobában kellő tisztelettel figyelte,
de az a rohadék Raffaele levetkőztette a kibaszott szemével. Ha ez New York lenne,
felmenteném a teher alól, hogy valaha is lásson még valamit. És talán meg is teszem
mindenképpen, ha nem hagyja abba hamarosan a kéjelgést.
Nem törődve Raffaele tiszteletlenségével, Scuderi felém tolta Ariát. Úgy nézett
rám, mintha azt várta volna, hogy Aria miatt a földre esik az állam. Gyönyörű volt,
és három év múlva talán értékelném, hogy így öltözött, de most csak az bosszantott,
hogy Scuderi megpróbálta Ariát valami kibaszott szexbombának beállítani, miköz-
ben ő nyilvánvalóan utálta ezt.
– Ő a lányom, Aria – mondta Scuderi olyan buzgó tekintettel, mint egy német ju-
hászkutya, aki arra vár, hogy a gazdája eldobjon egy botot.
Fiore önelégült vigyorral nézett rám.
– Ugye nem ígértem túl sokat?
Baszd meg!
– Nem ígértél.
Aria kisöccse odasompolygott hozzá, és a kezét az övébe csúsztatta. A tekintetem
egy pillanatra a lábára tévedt, de elszakítottam tőle.
– Lehet, hogy a leendő menyasszony és a férj egyedül akarnak maradni pár perc-
re? – mondta apa azzal a pillantással, amit túlságosan is jól ismertem. Valószínűleg
azt hitte, hogy egy kibaszott szívességet tesz nekem. Nem kerülte el a figyelmemet
Aria pánikba esett arckifejezése, és az sem, ahogy gyakorlatilag könyörgött a szemé-
vel az apjának, hogy tiltsa meg.
Persze Scuderi nem vette észre. Valószínűleg megengedte volna, hogy a szeme
láttára bánjak vele durván, amíg nem lopom el a szüzességét az esküvő előtt.
– Maradjak? – kérdezte a testőre.
Aria arcán megkönnyebbülés villant át. Nem voltak illúzióim azzal kapcsolatban,
hogy mi vagyok, de ebben a szobában én voltam az, akitől Ariának a legkevésbé kel-
lett félnie.
– Adj nekik néhány percet kettesben – mondta Scuderi, és Aria megdermedt. Mit
gondolt, mit fogok vele tenni? Megerőszakolom a kanapén? Apa rám kacsintott.
Nyilván azt hitte, hogy a tizenöt éves menyasszonyomat fogom tapogatni. Ő való-
színűleg meg is tette volna. Mindenki távozni készült, míg csak a kisfiú maradt, aki
védelmezően a nővérébe kapaszkodott. El kellett ismernem a törpének, ő volt az
egyetlen a Szervezetből, akiben volt egy csepp bátorság.
– Fabiano. Tűnj el onnan azonnal – csattant fel Scuderi, mire a fiú elengedte Ariát,
és egy dühös pillantást vetett rám, mielőtt elment. Kedveltem ezt a szemtelen köly-
köt.
Az ajtó becsukódott, Ariával kettesben maradtunk. Hosszú szempilláin keresztül
nézett rám, és az ajkába harapott. Muszáj volt ilyen kibaszottul rémültnek látszania?
Tudtam, hogy milyennek tűnök mások szemében, és egy olyan kis termetű lánynak,
mint ő, valószínűleg úgy néztem ki, mint egy fenyegető óriás, aki épp el akarja tipor-
ni, de egyáltalán nem állt szándékomban bántani őt, még kevésbé fogdosni, akármi-
lyen ízletesnek is tűnt. Ennyire nem voltam romlott. Soha nem erőszakoskodtam nő-
vel, és Aria csak egy kislány volt. A menyasszonyom. Az enyém. Az enyém, akit meg
kell védenem.
Hogy eltereljem a figyelmét a nyilvánvaló rémületéről, megkérdeztem:
– Te választottad a ruhádat?
Megrándult, a szemei elkerekedtek. Hatalmas kék szemek, olyannyira tele ártat-
lansággal, hogy úgy éreztem, mintha még az én bűneimet is el tudnák mosni. És az
az aranyszínű haj... bassza meg, meg akartam érinteni, hogy megtudjam, tényleg
olyan selymes-e, mint amilyennek látszik.
– Nem. Az apám volt – mondta azzal a lágy, előkelő hangján.
Hát persze, hogy ő volt. Láttam, hogy reszket a hidegtől és a félelemtől. Úgy
döntöttem, hogy rövidre zárom ezt a nevetséges találkozót, mielőtt Aria elájulna tő-
lem, és a gyűrűért nyúltam, amit pár napja vettem neki. A kis menyasszonyom ösz-
szerezzent, és a kedvem még inkább elromlott. Megmutattam neki a bársonyos do-
bozt, remélve, hogy ez majd megnyugtatja, de ő csak bámult. Legszívesebben meg-
ráztam volna, de azzal csak bebizonyítottam volna, hogy a félelmei indokoltak. Oda-
löktem neki a dobozt, és ő végül érte nyúlt. Amikor az ujjai hozzáértek az enyémhez,
zihálva elhúzódott. El kellett fojtanom a bosszúságomat – nem miatta, hanem a szü-
lei, Cavallaro és az én apám miatt, akik ezt a zűrzavart ránk hozták. Túl fiatal volt.
Csak remélni tudtam, hogy a következő három évben nyer egy kis önbizalmat. Nem
akartam olyan feleséget, aki meghunyászkodik előttem.
– Köszönöm – mondta, miután megnézte a gyűrűt. A szeme találkozott az
enyémmel. Kinyújtottam a karomat. Alig tétovázva megfogta, és a nappali felé vezet-
tem, azokhoz az emberekhez, akik elárulták.
Abban a pillanatban, ahogy elengedtem, a húgaihoz és az anyjához rohant,
mintha ők meg tudnák védeni attól, ami most következik.
Én odamentem a férfiakhoz.
– És...? – kérdezte apa önelégülten.
Nem voltam benne biztos, hogy mire számított. Egy trágár megjegyzésre arról,
hogyan használtam ki a lehetőséget, hogy kettesben lehessek Ariával?
Matteo oldalpillantást vetett rám.
– Aria elfogadta a gyűrűt – mondtam tárgyilagosan.
Scuderi arca leesett.
– Ahogy kellett is neki. A lányomat engedelmességre nevelték. Majd meglátod.
– Luca rá fogja venni, hogy engedelmeskedjen neki. A legerősebb férfiakat is
térdre tudja kényszeríteni. Egy gyenge nő biztosan meghajol az akarata előtt – mond-
ta apám gúnyosan.
A vacsorát abban a pillanatban tálalták fel, és megmentett minket a veszekedés-
től. Kár volt érte. Nagyon élveztem volna.
Leültem Scuderi mellé, ahogy a hagyomány diktálta. Matteo velem szemben ült,
arcán az unalom árnyéka villant. Egy unatkozó Matteo mindig ketyegő bomba volt.
Fiore Cavallaro felemelte a poharát. Ahogy a szeme elrévedt, azt mondtam vol-
na, hogy abba kéne hagynia az ivást. Öreg fattyú. Jobban szerettem volna a fiával, a
hidegszívű Dantéval üzletelni, de amíg az apja volt a főnök, addig együtt kellett él-
nem a demens vén bolonddal.
– A hosszú és sikeres együttműködésre.
Felemeltem a poharamat, és lehajtottam a vörösbort. A tekintetem ismét megta-
lálta Ariát. Az asztal másik végén ült a többi nővel. Úgy nézett le a gyűrűjére, mintha
az valami félelmetes dolog lenne. Persze, hogy az volt. Hozzám kötötte őt. Az
enyémként jelölte meg. Amikor felnézett, a tekintetünk találkozott. Elpirult, és gyor-
san elfordult, a vörösség végigvonult a finom nyakán.
Matteo vigyorogva megrúgott az asztal alatt.
– Máris a gyerekmenyasszonyod után vágyakozol?
– Tudok várni – mondtam. – Nem mintha nem tudnám magam szórakoztatni.
De ettől a naptól kezdve ő az enyém volt.
Vacsora után a társalgóba mentünk inni és dohányozni. Rocco Scuderi és Fiore

Cavallaro elviselhetetlen hencegők voltak, és apa megpróbálta őket a saját hencegé-
sével háttérbe szorítani. Legszívesebben forró viasszal tömtem volna tele a fülemet,
hogy megkíméljem magam a baromságaiktól. Ajánlom, hogy Aria megérje, mert a
béke minden egyes kibaszott másodperccel, amit ezekkel az öltönyös fattyúkkal kel-
lett töltenem, egyre kevésbé hangzott csábítónak.
Már a negyedik pohár scotchomnál tartottam, amikor Matteo, Romero és Cesare
kivételével végre mindenki elhagyta a társalgót. Apa elment, hogy találkozzon egy
előkelő prostituálttal a Szervezet legjobb bordélyházából, de nem állt szándékomban
megkockáztatni a Bratva-kurvás incidens megismétlődését.
Hagytam, hogy a kandalló márványpárkányának támaszkodva ellazuljak. A
szemem nehéz volt az egész napos éberségtől, és nem kockáztathattam, hogy lankad-
jon az éberségem, amíg Chicagóban voltunk. Matteo úgy terült el egy karosszékben,
mintha övé lenne a hely. A vigyora nem sok jót ígért.
– Lehetett volna rosszabb is – mondta Matteo, és még szélesebben vigyorgott. –
Lehetett volna csúnya is. De, szent szar, a kis menyasszonyod egy jelenés. Az a ruha.
Az a test. Az a haj és az az arc. – Matteo füttyentett.
A düh végigsöpört rajtam. Matteóval gyakran beszéltünk így a nőkről, és még
kevésbé kedvező szavakkal is, de ez most más volt.
– Ez egy gyerek – mondtam elutasítóan, leplezve bosszúságomat. Matteo csak
még jobban felbosszantana, ha teret adnék neki.
– Nekem nem tűnt gyereknek – mondta, aztán csettintett a nyelvével. Megbökte
Cesare-t. – Mit szólsz hozzá? Luca vak?
Cesare megvonta a vállát, és óvatos pillantást vetett felém.
– Nem néztem rá közelről.
– Mi a helyzet veled, Romero? Van működő szemed a fejedben?
Romero felnézett, majd gyorsan visszanézett az italára. Elfojtottam egy vigyort.
Matteo hátravetette a fejét, és felnevetett.
– Bassza meg, Luca, megmondtad az embereidnek, hogy levágod a farkukat, ha
ránéznek arra a lányra? Még csak nem is vagy a férje.
– Ő az enyém – mondtam halkan. Matteóra pillantottam. Az embereim tiszteltek
engem, de Matteo vesztésre állt. Nem mintha aggódnom kellett volna. Soha nem tet-
te volna rá a kezét a nőmre.
– A következő három évben te New Yorkban leszel, ő pedig itt. Nem tudod min-
dig szemmel tartani, vagy a Szervezet minden emberét meg akarod fenyegetni? Nem
vághatod le mindnek a farkát. Talán Scuderi ismer néhány eunuchot, aki vigyázhat-
na rá.
– Megteszem, amit kell – mondtam, miközben az italt kavargattam a poharam-
ban. Elgondolkodtam azon, amit Matteo korábban mondott, és nem tetszett. Nem
tetszett a gondolat, hogy ilyen messze legyek Ariától. Három év hosszú idő volt.
Gyönyörű és sebezhető volt, veszélyes kombináció a mi világunkban.
– Cesare, keresd meg azt a két idiótát, akiknek Aria őrzését kellene ellátniuk –
parancsoltam.
Cesare azonnal elindult, és tíz perc múlva visszatért Umbertóval és Raffaele-vel.
Scuderi egy lépéssel mögöttük volt, és dühösnek tűnt.
– Mit jelentsen ez az egész? – kérdezte.
– Beszélni akarok azokkal az emberekkel, akiket kiválasztottál, hogy megvédjék,
ami az enyém.
– Mindketten jó katonák. Raffaele Aria unokatestvére, Umberto pedig majdnem
két évtizede dolgozik nekem.
Mindkettőjüket magamhoz hívtam.
– Szeretném magam eldönteni, hogy megbízom-e bennük. – Umberto mellé lép-
tem. Majdnem egy fejjel kisebb volt nálam. – Úgy hallottam, jó vagy a késsel.
– A legjobb – vágott közbe Scuderi. Egyszer s mindenkorra el akartam hallgattat-
ni.
– Nem olyan jó, mint az öcséd, ahogy a szóbeszéd tartja – mondta Umberto egy
biccentéssel Matteo felé, aki cápavigyort villantott rá. – De jobb, mint bármelyik má-
sik férfi a területünkön – ismerte el végül Umberto.
Matteo volt a legjobb a késsel.
– Házas vagy? – kérdeztem ezután. Nem mintha a házasság valaha is megakadá-
lyozta volna, hogy egy férfinak legyen egy másik nője.
Umberto bólintott.
– Huszonegy éve.
– Az hosszú idő – mondta Matteo. – Aria szörnyen finom lehet az öreg feleséged-
hez képest.
Vetettem Matteóra egy pillantást. Nem tudta volna egy pillanatra befogni a szá-
ját?
Umberto keze egy centit rándult a derekán lévő pisztolytáska felé. A saját kezem
már a fegyveremen pihent. Találkoztam Umberto tekintetével. Megköszörülte a tor-
kát.
– A születése óta ismerem Ariát. Ő még gyerek.
Egy csipetnyi szemrehányással mondta. Ha azt hitte, hogy ettől bűntudatom
lesz, vagy bármi hasonló, akkor bolond volt.
– Már nem sokáig lesz gyerek – mondtam.
– Az én szememben mindig is gyerek marad. És én hűséges vagyok a feleségem-
hez. – Umberto rávillantott Matteóra. – Ha még egyszer megsérted a feleségemet,
engedélyt kérek az apádtól, hogy késpárbajra hívjalak ki, hogy megvédjem a becsüle-
tét, és megöljelek.
Azzal Matteo napját is feldobná. Semmit sem szeretett jobban, mint egy véres
késpárbajt, valószínűleg még a puncit sem.
– Megpróbálhatnád – mondta Matteo fogait kivillantva –, de nem járnál sikerrel.
Umberto nem jelentett fenyegetést. Sem Matteónak, sem Ariának. Látszott rajta,
hogy apai módon védelmezi őt.
– Szerintem jó választás vagy, Umberto.
Raffaele felé fordultam. Ha New Yorkban lettünk volna, már golyót röpítettem
volna a fejébe. Talán azt hitte, hogy nem láttam, ahogy Ariára nézett, amikor azt hit-
te, hogy senki sem figyel rá. Egyenesen elé léptem. Kihúzta a nyakát, hogy találkoz-
zon a tekintetemmel. Próbált lazának tűnni. Nem tudott becsapni. Félelem volt ben-
ne. Remek.
– Ő családtag. Tényleg azzal vádolod, hogy érdeklődik a lányom iránt? – szólt
közbe oldalról Scuderi.
– Láttam, hogy néztél Ariára – mondtam Raffaele-nek. A szeme idegesen villo-
gott.
– Mint egy lédús barack, amit le akarsz szedni – vágott közbe Matteo, aki ezt már
túlságosan is élvezte.
Raffaele tekintete Scuderira siklott, mint egy gerinctelen nyápic. Ismertem hozzá
hasonló fickókat. Azért élvezték, hogy a gyengéket, különösen a nőket kihasználják,
mert csak így érezhették magukat erősnek.
– Ne is tagadd. Felismerem a vágyat, ha látom. És te akarod Ariát – morogtam.
Raffaele nem tagadta.
– Ha rájövök, hogy még egyszer így nézel rá... Ha rájövök, hogy kettesben vagy
vele egy szobában... Ha rájövök, hogy akár csak a kezéhez is hozzáérsz, megöllek.
Raffaele elvörösödött.
– Te nem vagy tagja a Szervezetnek. Senki nem mondana neked semmit, még
akkor sem, ha megerőszakolnám. Be tudnám törni neked. Talán még le is filmezném
neked.
Megragadtam a rohadékot, és a földre tepertem. Az arca keményen a padlónak
csapódott, én pedig a térdemet a hátába döftem. Szét akartam törni a gerincét, és le-
tépni a kibaszott golyóit. Hogy soha többé eszébe se jusson egy mondatban használni
az „erőszak” és az „Aria” szavakat.
Raffaele küzdött és káromkodott. Olyan volt, mint egy zavaró légy: gyenge és
undorító. Kevesebbet ér, mint a cipőmön lévő kosz. Hogy még csak gondolni is me-
részelt arra, hogy megérintse Ariát, hogy betörje... Megragadtam a csuklóját, és elő-
húztam a késemet.
Le kéne vágnom a golyóit és a farkát. Ezt érdemelte volna. De ez nem az én terü-
letem volt. Bár ez felbosszantott, engedélyért Scuderire néztem.
Scuderi bólintott. A késemet Raffaele kisujjára húztam, átvágtam a csontot és a
húst, és élveztem a punci sikolyát.
Női visítás visszhangzott a falakon keresztül.
Elengedtem Raffaele-t és felálltam. Úgy ringatta a kezét, mint egy csecsemőt,
közben nyöszörgött. Undorító. Romero és Cesare elővette a fegyverét.
Scuderi elment, hogy kinyisson egy titkos ajtót, felfedve a vöröshajú nővért és
Ariát.
– Hát persze – sziszegte Scuderi. – Tudhattam volna, hogy megint te okozol bajt.
– Elrántotta a vörös hajút Ariától a társalgóba, felemelte a kezét, és keményen arcon
csapta. Az ujjaim megfeszültek a késen.
Aztán a köcsög ismét Aria felé lépett, és felemelte a karját. Düh égett bennem. Az
enyém.
Elkaptam a csuklóját, megállítottam. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy
ne döfjem a véres kést a gyomrába, és ne hagyjam, hogy elvérezzen, mint egy disznó.
A szemem sarkából láttam, hogy Umberto előveszi a kését, Scuderi pedig a fegy-
veréért nyúl. Matteo, Romero és Cesare is elővette a saját fegyverét.
Gyűlöltem a szavakat, amelyeket ezután ki kellett mondanom.
– Nem akartam tiszteletlen lenni, de Aria már nem a te felelősséged. Elvesztetted
a jogot, hogy megbüntesd őt, amikor a menyasszonyommá tetted. Most már az én
felelősségem, hogy foglalkozzak vele.
Scuderi az Aria ujján lévő gyűrűre pillantott, amely az enyémként jelölte őt. Bó-
lintott, én pedig elengedtem.
– Ez igaz – lépett hátrébb tőlem, és Ariára mutatott. – Akkor szeretnéd te kapni a
megtiszteltetést, hogy egy kis értelmet verj belé?
Aria felé fordítottam a tekintetem. Sápadt volt. Félelemmel teli tekintete a vérrel
borított kezemben lévő késre siklott, majd vissza az arcomra. Megdermedt. A gondo-
lat, hogy kezet emeljek rá, nevetséges volt. Miféle férfi üt meg egy nőt? És Aria?
Nem, már a puszta gondolattól is csikorgott a fogam. Kevesebbet nyomott, mint a
felem. Ártatlan és sérthetetlen volt.
– Nem volt engedetlen velem szemben.
Scuderi kibaszott boldogtalannak tűnt. Nem mintha nem szarnám le.
– Igazad van, de ahogy én látom, Aria az esküvőig az én tetőm alatt fog élni, és
mivel a becsület tiltja, hogy kezet emeljek rá, más módot kell találnom arra, hogy en-
gedelmességre bírjam. – Másodszor is megütötte Aria húgát, és fél lélekkel már meg-
int közbeléptem volna, de ez már nem állt a hatalmamban.
– Minden egyes rossz cselekedetedért, Aria, a húgod fogja vállalni a büntetést he-
lyetted – mondta Scuderi. Aria úgy nézett ki, mintha inkább őt ütné meg, mint a hú-
gát. Túl ártatlan és gyengéd volt egy olyan emberhez, mint én.
Scuderi a testőrhöz fordult.
– Umberto, vidd Giannát és Ariát a szobájukba, és gondoskodj róla, hogy ott is
maradjanak. – Umberto hüvelyébe dugta a kését, és kivezette őket. Aria kerülte,
hogy rám nézzen, miközben segített a húgának.
Raffaele nyöszörgése terelte vissza a figyelmemet. Még mindig a kezét szoron-
gatta, és úgy sírt, mint egy kibaszott nyápic. Matteo egy zsebkendőt nyújtott felém.
Elvettem, és nagyjából megtisztítottam a kezemet és a kést. Vízre és szappanra lett
volna szükségem, hogy teljesen megszabaduljak tőle.
– Bízom benne, hogy megóvod Ariát a férfiak figyelmétől – mondtam hidegen,
kemény pillantást vetve Scuderire. – Nem akarom, hogy bármelyik is a közelében
legyen. Ha meghallom, hogy valaki akár csak rossz szemmel néz rá, semmi sem fog
megakadályozni abban, hogy Chicagót a legvéresebb háborúba rángassam, amit csak
el tudsz képzelni. Nem osztom meg, ami az enyém, és Aria az enyém. Csak az
enyém. A mai naptól kezdve az én védelmem alatt áll.
Scuderi szája elvékonyodott, de Fiore kiakadna, ha a béke azért szakadna meg,
mert Scuderi nem tudja megvédeni a saját lányát.
– Ne aggódjatok. Meg fogjuk védeni. Ahogy mondtam, katolikus lányiskolába
jár, és soha nem marad egyedül férfiakkal.
Letérdeltem Raffaele mellé, és ő visszahőkölt, a szemében rémület villogott. Még
közelebb hajoltam hozzá.
– Ez még semmi – morogtam. – Ez a fájdalom egy kibaszott vicc ahhoz képest,
hogy milyen kínokat fogsz átélni, ha még egyszer Aria közelébe mész. Ha csak egy
hajszála is megmozdul a testén – a hangom még halálosabbá vált, remegett a dühöm
erejétől –, egyetlen kibaszott hajszála, feldugom a késem a seggedbe, és addig duglak
vele lassan, amíg el nem vérzel a segglyukadon keresztül. Megértetted? – Reszketve
bólintott.
– Hallani akarom.
– Nem nyúlok hozzá – préselte ki magából, és úgy nézett ki, mint aki bármelyik
pillanatban lehányja a cipőmet.
Felálltam és hátraléptem, az ajkam legörbült az undortól az előttem álló gyáva
alak láttán.
– Itt végeztünk – mondtam.
– Kikísérlek – mondta Scuderi éles hangon.
Romero, Cesare, Matteo és én követtük őt. Nem fogtunk kezet, amikor elváltunk.
Az efféle hamis udvariaskodások várhatnak az esküvőmig.
Miután visszatértünk a szállodánkba, összegyűltünk a bárban egy újabb italra.

Romero volt az egyetlen, aki alig nyúlt a sajátjához, ő mindig kötelességtudó volt.
Tekintetemet rászegeztem. Gyerekkorunk óta ismertem őt. Közel egyidős volt Mat-
teóval, és együtt jártak iskolába. Jó katona volt és megbízható ember.
Észrevéve figyelmemet, elkomorult.
– Valami baj van?
– Mit gondolsz Ariáról? – Cesare és Matteo is elhallgatott.
Romero letette a poharát, a teste megfeszült.
– Ő lesz a feleséged.
– Nem akarom, hogy kimondd a nyilvánvalót. Azt akarom hallani, milyen be-
nyomásaid vannak róla.
– Félénk és engedelmes. Jól viselkedik. Nem hiszem, hogy gondot fog okozni a
következő három évben. – A szavait gondosan megválasztotta.
– Már most is gyönyörű. De három év múlva egészen lenyűgöző lesz. Kell valaki,
aki a testőre lesz, valaki, akiben megbízhatok, hogy nem nyúl ahhoz, ami nem az övé
vagy bárki másé.
Romero szeme kitágult, végre felfogta. Matteo és Cesare is meglepettnek tűnt.
– Luca – mondta halkan –, ha engem választasz Aria őrzésére, esküszöm, hogy
biztonságban lesz. És soha nem fogok még csak illetlenül sem gondolni rá.
Matteo felhorkant.
– Ne esküdj meg rá! Van egy olyan érzésem, hogy nehéz lesz, hogy ne legyenek
illetlen gondolataim Ariáról.
Kemény pillantást vetettem Romeróra.
– Tudod, hogy megbízom benned, és az egyik legjobb katonám vagy, de amit az
előbb Raffaele-nek mondtam, az mindenkire igaz, aki hozzáér. – A tekintetem végig-
siklott mindhárom férfin, mielőtt vigyorogva felemeltem a karomat, és újabb kört
kértem a pultostól. Megkapták az üzenetet.
4. FEJEZET
MAJDNEM 3 ÉVVEL KÉSŐBB
Matteo egy újsággal hadonászott a levegőben, amikor belépett a lakosztályomba.

Letéve a kávém, felhúztam a szemöldökömet.
– Mióta olvasol te újságot? – kérdeztem. Természetesen naprakésznek kellett ma-
radnunk a politikai eseményekről, különösen a törvényhozásról, de erre volt az in-
ternet. Matteo azt hitte, hogy ettől jobban néz ki? Mint valami kibaszott brooklyni
hipszter?
Nem csodálkoznék, ha divatból újságot hordana magával.
Válaszvigyora felerősítette a gyanúmat.
– Láttam egy érdekes cikket a neten, amikor ma reggel az ágyban megnéztem a
híreket, és úgy döntöttem, hogy fizikai bizonyítékot szerzek róla.
– Miről?
Matteo odalépett a konyhapulthoz, és letette elém az újságot. A szemöldököm
meglepetten felszaladt, amikor megláttam a címlapot és a fotót.
Ez az a nő, aki elrabolta New York legkeresettebb aggle-

gényét a piacon!
A főcím alatt egy fotó volt rólam, mellette pedig egy fotó Ariáról. Egy pillanatra
megdermedtem. Az eljegyzésünk óta eltelt három évben nem láttam Ariát. Nem is
volt rá semmi okom. Küldtem neki ajándékot karácsonyra, az eljegyzésünk évfordu-
lójára, Valentin-napra és a születésnapjára – az utolsót tegnap, a tizennyolcadik szü-
letésnapjára.
Aria fájdalmasan gyönyörű volt. A fénykép nem volt hivatalos. Úgy nézett ki,
mintha paparazzók készítették volna a tudta nélkül, ezért a tekintete távolságtartó
volt, ahogy a kamerába nézett. Chicago utcáin sétált, néhány bevásárlószatyorral a
kezében, Umberto és a második testőre követte. Rövid, szürke télikabátot, túlmérete-
zett fehér gyapjúpulóvert, szívdöglesztően rövid kockás szoknyát és szürke, térdig
érő szarvasbőr csizmát viselt, amely kiemelte karcsú vádliját és lábát. Hosszú, szőke
haja a vállára omlott, és jó ég, az arca... még abban sem voltam biztos, hogy sminkel-
te-e magát, de lenyűgöző volt.
– Neked csorog a nyálad – mondta Matteo, ahogy szembe hajolt velem.
A tekintetem az övére siklott.
– De az övé is. – Matteo egy férfira mutatott a képen, aki majdnem kitörte a nya-
kát, hogy Aria után bámuljon, és megnézze őt. Késztetést éreztem, hogy kiderítsem,
ki volt az illető, és megöljem, már csak az izgalom kedvéért is. De volt egy olyan ér-
zésem, hogy akkor sem hagynám abba a gyilkolást, ha minden fickót megbüntetnék,
aki a menyasszonyomat bámulja.
– Meg kell mondanom, egy kicsit megsértődtem, hogy nem engem tartottak a
legkeresettebb agglegénynek New Yorkban. Úgy értem, nézz rám. – Matteo hátralé-
pett, hogy megcsodálhassam a ruháját. Kibaszott motoroscsizma, bőrdzseki és sza-
kadt farmer.
– Már nem kell aggódnod emiatt. Ezek szerint én már nem vagyok a piacon –
mondtam szárazon.
– Tudtad, hogy a hír kiszivárgott a sajtóhoz?
Megráztam a fejem. Apa nem mondta, hogy pontosan mikor fog kikerülni a beje-
lentés. Átfutottam a cikket, hogy megnézzem, mit írtak Ariáról.
Luca Vitiello hódításainak hosszú sora bizonyára könnyeket

fog hullatni, ha megtudják, hogy a 600 millió dollárra becsült
nettó vagyonnal rendelkező örökös már nem eladó.
– A cikkükben még téged is kitagadtak az örökségből – mondtam az öcsémnek.

Ő és én ketten fogjuk örökölni apa vagyonát, és az közelebb volt a 700 millió dollár-
hoz, de mi volt százmillió plusz-mínusz a sajtónak? Szokás szerint minimálisra szorí-
tották a tényellenőrzést.
Leendő felesége, Aria Scuderi, aki olasz-amerikai szárma-

zású, ahogy az várható volt, Rocco Scuderi étteremlánc-
tulajdonos legidősebb lánya.
Majdnem felhorkantam. Roccónak minden bizonnyal több étteremláncban is

benne volt a keze, de ez biztosan nem az ő munkaköre volt.
Pletykáltak a chicagói alvilággal való kapcsolatairól, de

soha nem erősítették meg. Ugyanez mondható el a Vitiellókról
is, ami felveti a kérdést, hogyan jött létre ez a kötelék. Salvatore
Vitiello és Rocco Scuderi nem kívántak nyilatkozni. Nem lehet
nem elgondolkodni azon, hogy Aria Scuderi hogyan győzte
meg a Vitiello-örököst, hogy felhagyjon agglegényéletével.
Becsuktam az újságot. Micsoda baromság.

Megcsörrent a telefonom, és Grace neve villant fel a képernyőn. Általában jobban
tudta, hogy nem szabad engem hívnia. Én kértem találkozót, nem pedig fordítva.
– Ez egy dühös csörgés – mondta Matteo kárörvendve.
Felvettem, de mielőtt egy szót is szólhattam volna, Grace hangja a fülembe rikol-
tott.
– Mikor akartad elmondani nekem? – A hangja dühös és nyafogós volt.
Matteo kuncogott, és kiitta a maradék kávémat.
– Mit akartam volna elmondani neked?
– Hogy meg fogsz házasodni, természetesen!
– Semmi közöd hozzá.
– Micsoda? – visította. – Három éve dugunk egymással. Azt hiszem, megérdem-
lem...
– Szart se érdemelsz, Grace. Ahogy te mondtad. Dugtunk, és ha jól emlékszem,
mindketten dugtunk másokkal is ez idő alatt.
Csend.
– Beleegyeztem volna, hogy kizárólagos legyél, ha megkérsz rá.
– De nem akartam. Nem érdekel, hogy kivel kefélsz.
Matteo halkan nevetett, amitől legszívesebben a csinos fejéhez vágtam volna a te-
lefonomat.
– Szóval azt hiszed, hagyom, hogy akkor is megdugj, amikor már házasok vagy-
tok, mintha semmi sem változott volna?
– Először is, még nem vagyok házas. Másodszor, már korábban is dugtál nős pa-
sikkal. És harmadszor, te nem vagy olyan különleges, úgyhogy leszarom, hogy ha-
gyod-e, hogy megdugjalak vagy sem.
– Luca – a hangja még nyafogóbb lett. – Ezt nem gondolod komolyan. Miért nem
találkozunk később, és szórakozunk egy kicsit?
Letettem a telefont. Ennek a nőnek nem volt büszkesége.
Matteo elvigyorodott.
– A te Grace-drámád ismét feldobja a napomat.
– Menjünk a dojo felé. Szeretném átrendezni a csinos arcodat az öklömmel.
Matteo összecsapta a tenyerét az enyémmel.
– Jól van.
Megráztam a fejem, és követtem őt a lift felé. Több oka is volt annak, hogy szük-
ségem volt egy jó kis bunyóra, és Grace csak az egyik kisebb ok volt. A fő oka, hogy
ki kellett engednem a testemben felgyülemlett vágyat, ami azóta kavargott, hogy lát-
tam Ariát.
Még hat hónap volt hátra, amíg végre megérinthetem azt a testet. Hat kibaszott
hosszú hónap.
HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB
– Szóval, ideges vagy, Luca? – vigyorodott el Matteo.

– Nem, én sosem vagyok ideges.
– De három éve nem láttad Ariát. Mi van, ha élőben nem néz ki dögösnek? A fo-
tók megtévesztőek lehetnek. Akkor egész életedben egy csúnya nővel fogsz dugni.
Another random document with
no related content on Scribd:
neither any man can hold nor any man can give. No man can
lawfully govern himself according to his own will, much less
can one person be governed by the will of another. We are all
born in subjection, all born equally, high and low, governors
and governed, in subjection to one great, immutable,
preëxistent law, prior to all our devices, and prior to all our
contrivances, paramount to all our ideas and all our
sensations, antecedent to our very existence, by which we
are knit and connected in the eternal frame of the universe,
out of which we cannot stir.
Extract from President Wilson’s Inaugural Address:
We shall deal with our economic system as it is and as it

may be modified, not as it might be if we had a clean sheet of
paper to write upon; and step by step we shall make it what it
should be, in the spirit of those who question their own
wisdom and seek counsel and knowledge, not shallow self-
satisfaction or the excitement of excursions whither they
cannot tell. Justice, and only justice, shall always be our
motto.
And yet it will be no cool process of mere science. The
nation has been deeply stirred, stirred by a solemn passion,
stirred by the knowledge of wrong, of ideals lost, of
government too often debauched and made an instrument of
evil.
The feelings with which we face this new age of right and
opportunity sweep across our heartstrings like some air out of
God’s own presence, where justice and mercy are reconciled
and the judge and the brother are one.
We know our task to be no mere task of politics, but a task
which shall search us through and through, whether we be
able to understand our time and the need of our people,
whether we be indeed their spokesmen and interpreters,
whether we have the pure heart to comprehend and the
rectified will to choose our high course of action. This is not a
day of triumph; it is a day of dedication. Here muster, not the
forces of party, but the forces of humanity. Men’s hearts wait
upon us; men’s lives hang in the balance; men’s hopes call
upon us to say what we will do.
Who shall live up to the great trust? Who dares fail to try?
I summon all honest men, all patriotic, all forward-looking
men, to my side.
God helping me, I will not fail them, if they will but counsel
and sustain me!
SELECTIONS FOR PART FOUR

To gain control over public speech, to learn to express himself well
on his feet, the speaker must both be constantly watchful over his
every-day conversation and exercise himself much in writing. Only
so can he make his tongue obey his will.-Genung.
If then the power of speech is a gift as great as any that can be
named,—if the origin of language is by many philosophers even
considered to be nothing short of divine,—if by means of words the
secrets of the heart are brought to light, pain of soul is relieved,
hidden grief is carried off, sympathy conveyed, counsel imparted,
experience recorded, and wisdom perpetuated,—if by great authors
the many are drawn up into unity, national character is fixed, a
people speaks, the past and the future, the East and the West are
brought into communication with each other,—if such men are, in a
word, the spokesmen and prophets of the human family,—it will not
answer to make light of Literature or to neglect its study; rather we
may be sure that, in proportion as we master it in whatever
language, and imbibe its spirit, we shall ourselves become in our
own measure the ministers of like benefits to others, be they many or
few, be they in the obscurer or the more distinguished walks of life,—
who are united to us by social ties, and are within the sphere of our
personal influence.
—Cardinal Newman.
A VISION RISES
By Robert G. Ingersoll
A vision of the future rises.... I see a world where thrones have
crumbled and where kings are dust, the aristocracy of idleness has
perished from the earth.
I see a world without a slave, man at last is free. Nature’s forces
have by science been enslaved, lightning and light, wind and wave,
frost and flame, and all the secret subtle powers of the earth and air
are the tireless toilers for the human race.
I see a world at peace, adorned with every form of art, with
music’s myriad voices thrilled, while lips are rich with words of love
and truth; a world in which no exile sighs, no prisoner mourns; a
world on which the gibbet’s shadow does not fall; a world where
labor reaps its full reward, where work and worth go hand in hand,
where the poor girl, trying to win bread with a needle—the needle
that has been called “the asp for the breast of the poor”—is not
driven to the desperate choice of crime or death or suicide or shame.
I see a world without the beggar’s outstretched palm, the miser’s
heartless, stony stare, the piteous wail of want, the livid lips of lies,
the cruel eyes of scorn.
I see a race without disease of flesh or brain—shapely and fair,
married harmony of form and function, and as I look, life lengthens,
joy deepens, love canopies the earth; and over all in the great dome
shines the eternal star of human hope.
CREED OF AMERICANISM
I have faith that this government of ours was divinely ordained to
disclose whether men are by nature fitted or can by education be
made fit for self-government; to teach Jew and Greek, bondman and
free, alike, the essential equality of all men before the law and to be
tender and true to humanity everywhere and under all
circumstances; to reveal that service is the highest reward of life....
I believe that the world, now advancing and now retreating, is
nevertheless moving forward to a far-off divine event wherein the
tongues of Babel will again be blended in the language of a common
brotherhood; and I believe that I can reach the highest ideal of my
tradition and my lineage as an American—as a man, as a citizen and
as a public official—when I judge my fellowmen without malice and
with charity, when I worry more about my own motives and conduct
and less about the motives and conduct of others. The time I am
liable to be wholly wrong is when I know that I am absolutely right....
I believe there is no finer form of government than the one under
which we live and that I ought to be willing to live or to die, as God
decrees, that it may not perish from off the earth through treachery
within or through assault without; and I believe that though my first
right is to be a partisan, that my first duty, when the only principles
on which free government can rest are being strained, is to be a
patriot and to follow in a wilderness of words that clear call which
bids me guard and defend the ark of our national covenant.—From
“Vice-President Marshall’s Inaugural Address.”
WHAT IS OUR COUNTRY

By Governor Newton Booth
(Extract from speech delivered at Sacramento, Calif., August 14,
1862.)
What is our country? Not alone the land and the sea, the lakes
and rivers, and valleys and mountains; not alone the people, their
customs and laws; not alone the memories of the past, the hopes of
the future: it is something more than all these combined. It is a divine
abstraction. You cannot tell what it is; but let its flag rustle above your
head, you feel its living presence in your hearts. They tell us that our
country must die; that the sun and the stars will look down upon the
great republic no more; that already the black eagles of despotism
are gathering in our political sky; that, even now, kings and emperors
are casting lots for the garments of our national glory. It shall not be!
Not yet, not yet, shall the nations lay the bleeding corpse of our
country in the tomb. If they could, angels would roll the stone from
the mouth of the sepulcher. It would burst the casements of the
grave and come forth a living presence, “redeemed, regenerated,
disenthralled.” Not yet, not yet shall the republic die! The heavens
are not darkened, the stones are not rent! It shall live, the incarnation
of freedom; it shall live, the embodiment of the power and majesty of
the people. Baptized anew, it shall stand a thousand years to come,
the Colossus of the nations,—its feet upon the continents, its scepter
over the seas, its forehead among the stars!—From “Notable
Speeches by Notable Speakers of the Greater West,” by kind
permission of the publishers; The Harr Wagner Company, San
Francisco.
PIONEER CELEBRATION SPEECH

By Frederick Palmer Tracey
(Delivered before the society of California Pioneers, September 9,
1858, at their celebration of the eighth anniversary of the admission
of the state into the Union.)
Mr. President, and Members of the Society of California Pioneers:
The great Napoleon said, “I will review at Cherbourg the marvels of
Egypt,” and that saying, just now inscribed upon the pedestal of his
statue standing amidst the new and massive fortifications of
Cherbourg, startles England as a menace of war. England may rest
in quiet. There will be no attempt to renew the marvels of
Bonaparte’s Egyptian campaign. But both Napoleons may have
dreamed that in the gigantic moles of Cherbourg they might rival the
grandeur and strength of the Pyramids, and in its sculptures the
glorious beauty of Memnon and the Sphinx. And, truly, the vast dead
marvels of Egypt’s architecture may be rivaled. Other tombs and
temples may be hewn in the rocks; other columns and obelisks may
rise in beauty; other sphinxes may in silence propose their eternal
riddles to other lands; and other pyramids may lift their mountain
forms over the hushed plains crouching at their feet. Greater marvels
even than Egypt ever saw may be born of necessity and science,
and not Cherbourg alone, but this and other lands may yet behold
them.
But who, in any age or country, or with any people, shall renew the
marvels of California, and give to the world a second example of a
nation so suddenly created, gifted with the strength of Hercules in its
cradle,—born in the purple of its empire that shall endure forever? A
little more than ten years ago, California lay in the indolence and
silence of that summer noonday in which she had been basking for
ages. A few idle villages slept by the shores of her bays; a few
squalid ranches dotted the interior with patches of wretched
cultivation. There were herds of cattle in her valleys, but they were
almost valueless for the want of a market. There were churches, but
their chiming bells woke only the echoes of a vast solitude. The sun
ripened only the harvest of wild oats on the hills, and the beasts of
prey made their lairs in security close by the abodes of men. Seldom
did the vaquero in his solitary rounds hear the dip of the oar upon
our rivers. Silence, deep and everlasting, brooded over all the land,
and the lone oaks on the hills appeared like sentinels keeping guard
around the sleeping camp of nature.
The cession of the country to the United States by the treaty of
Guadalupe Hidalgo, and the discovery of gold in the early part of the
year of 1848, changed the whole scene as if by the power of magic.
As in the naumachia of old time, the dry arena was instantly
converted into a great lake on which contending navies struggled for
the mastery; so, instantly on the discovery of gold, California was
filled with people as if they had risen from the earth. The port of San
Francisco was crowded with vessels. The rivers were alive with the
multitudes that made them their highway, and din of commerce
broke forever the silence of centuries. It seemed as if the people had
stolen the lamp of Aladdin, and wished for the creation, not of
palaces merely, but of royal cities, and an empire of which these
should be the chief places; and at their wish, the cities of our state
arose, not by slow, toilsome growth, but complete and princely at
their very birth. The rattle of the shovel and the pick was heard in
every mountain gorge, and a wide stream of gold flowed from the
Sierra to the sea. The plains, rejoicing in their marriage to industry,
bore fruitfully their yellow harvests. Villages, hamlets, farmhouses,
schools, and churches sprang up everywhere; wharves were built,
roads were opened; stage-coaches and steamers crowded all
profitable routes; lands, houses, and labor rose to an enormous
value; and plenty, with her blessings, crowned the rolling year.
I paint no exaggerated picture of this magical change. We have
seen it with our eyes; and though it seems like a dream, so is it
unlike anything in the history of the world, in the range of human
experience, or in the field where imagination is wont to revel. We
know that it is all true, and its truth is its greatest marvel.
Yet it is not to be concealed that we have reason to fear that
California’s future may not be as prosperous as her past. If free
institutions shall be established here in the simplicity of truth and
justice; if public morality shall be substituted for the wild, passionate
life of our earlier times; if industry and frugality shall expel indolence
and thriftlessness from among us; if the people shall be made to feel
that California is their home, and be controlled by the great ambition
of making it a home worth loving and defending; if we shall be united
for the promotion and protection of our own state interests, and shall
banish from among us all influence of those who do not belong to us,
—then indeed we cannot fail to secure a glorious future for our
young state. But if we fail in the great duties of upright men and
patriotic citizens, we can only expect to—
“Run anew the evil race the old nations ran;

And die, like them, of unbelief in God and wrong of man.”
That California has the material resources to make her not merely
one of the first, but the very first, of the states of the Union, no one
can doubt; but the fostering care of the general government, and the
exertion of all the energies of our own people will be required to
develop those resources and make our state what it is capable of
becoming. I have dreamed of the time when that great highway of
commerce around the Cape of Good Hope, opened to the world by
the Portuguese navigators of the fifteenth century, should be
abandoned, and long caravans of merchant ships, treading the
desert ocean that lies at our west, should bring to our wharves the
merchandise of China and the Indies, and give to us the profits of
that vast trade which has built so many of the cities of Europe and of
Asia; when along the great Atlantic and Pacific Railroad, from San
Francisco to St. Louis, and from St. Louis to the Atlantic seaboard,
the transit of this wealth of the world, like a turbid stream turned
through our miners’ sluice-boxes, should everywhere deposit gold as
it passed. If California and the general government shall ever be
aroused upon this subject, and this great railway—the mightiest in its
results of any enterprise ever projected by man—shall be completed,
a revolution will be accomplished in our state, the marvels of which
will be second only to those that accompanied our first settlement of
the territory. Our population, no longer stinted to a few hundred
thousand, will suddenly be counted by millions. Every valley will be
fat with grain, and the yellow harvest will wave on every hillside. The
hamlets will rise to villages, the villages to towns, and the towns to
regal cities. Like the redwoods of our mountains, the masts of the
vessels of all nations will be forests in our ports, and the white sails
in the offing shall flock together as white doves when they come
home to their nests. Then, capital will seek investment among us,
and enterprise and industry will add wealth to wealth. Then will the
hidden riches of the mines be explored, and larger and more secure
investments afford a profit that now is hardly dreamed of. Every
resource of the state will be developed, and California will become
the mistress of the Pacific, rivaling not merely the richest commercial
states of our own confederacy, but the most powerful maritime
nations that sit by the shores of the Atlantic.
Such California once was; such California yet may be. You,
pioneers, who meet to-day to celebrate the eighth anniversary of her
admission as a state of the Union,—you, and those whom you
represent, are the founders of this new commonwealth, and on the
direction you give her institutions and her enterprise her destiny for
good or evil will depend.
I congratulate you, Pioneers of California, on the proud position
you occupy.
“You are living, you are dwelling,

In a grand and awful time,
In an age on ages telling,
To be living is sublime.”
You are presiding at the birth of a nation; you shape its destinies
and mold its future according to your own will. Your works will speak
for you in the coming ages. If you make California glorious, you will
be immortal; if you make her base and vile, she will return her shame
on your own heads.
It was my lot, in 1848, to witness the Revolution that overturned
the throne of France, and drove Louis Philippe into exile, and I
thought it the fortune of a lifetime to be present at the downfall of a
great government. But how much more is the blood of ambition
stirred by the creation of an empire,—of an empire that for centuries
to come is to sit the undisputed mistress of these vast seas that
spread themselves at our feet!
Pioneers, the men who come after you will rule only the hour in
which they live. You are the masters of the approaching centuries.
They come bending like slaves at your feet, and wait to know your
pleasure. It is yours, if you will, to fill those centuries with the glory of
California and your own high renown. All that you do in these early
plastic times of the state will remain stamped upon her forever, and
you sit here, masters, while the monuments of your own immortal
fame are being built.
Pioneers of California, the eyes of the world are fixed upon this
young state; they are fixed upon you. A great trust is committed to
your hands by the events that have made you pioneers. Take care
that you discharge that trust with honor to yourselves, and so that
California may achieve the glorious destiny that is her due. Take care
that you so conduct the youth of this state, that, centuries hereafter,
your descendants may say proudly of their ancestors, “He came in
with the pioneers.”—From “Notable Speeches by Notable Speakers
of the Greater West,” by the kind permission of the publisher, the
Harr Wagner Company, San Francisco.
[Frederick Palmer Tracy was a California pioneer, and attorney-at-
law in San Francisco, and one of the founders of the Republican
party in California. He was an eloquent political speaker in the early
days when his party was in a hopeless minority. He was a member
of the California delegation to the Chicago convention which
nominated Abraham Lincoln for President of the United States, and
was appointed on the Committee on Platform and Resolutions. He
drafted the famous platform of that convention, which was adopted
by the committee as he wrote it, with only slight changes. He was
engaged in the Lincoln campaign to stump the state of New York,
and died during that campaign, worn out by exposure and loss of
sleep.]
THE REDWOODS
By W. H. L. Barnes
(Delivered at a midsummer “jinks” of the Bohemian Club of San
Francisco.)
The possessor of a name more ancient than the crusaders will
show you, in the land of his birth, ancestral trees that surround his
lordly domain, and proudly exhibit some gnarled and ugly oak, which
by him is associated with some distant event in his own family, or
with the history of the hoary races of the brave nation of which he
forms a part. Here his ancestors builded a castle before the Middle
Ages, with defensive moat and parapet, with keep and dungeon, all
long since fallen into ruin,—melted in the unperceived decay of ages,
or bruised into it by the vigor of the battering-ram of some gallant
and feudal company.
He will say to you, “All these are mine. They are part of my race,
and my race is of them.” But what are all his possessions—castle,
moat, dungeon, or gnarled oak—beside the ancient brotherhood of
venerable trees to which we have been admitted, and whose stately
silence we have been permitted to break? Our trees were old before
the Roman invaded Britain; old before the Saxon followed Hengist
and Horsa; old before the Vikings sailed the northern seas. For ages
piled upon ages, even before letters were known, before history
commenced to make its record of the doings of nations and races,
these trees and their ancestors builded and renewed their leafy
castles.
The groupings of the present monarchs of the forest show that
these are but the descendants of still more ancient growths; were
once nothing but saplings that sprung from the superabundant life of
some giant trunk long since vanished, and whose grave is sentineled
by his stalwart children. How shall we measure the vigor and force
which they possess? How shall we comprehend by what method the
stately body, ever rising in monumental force toward the skies, draws
its being from the deep and busy fingers of the roots, and from them
lifts the alchemized earth and water higher and still higher, until both
feed and nourish the smallest leaf and spear-point of the topmost
shaft,—spear-point that, in its turn, is destined in some future age to
become a stalwart trunk, crowding with its growth ever upward and
onward towards the stars?
Who shall tell how, through the eons of the long ago, these trees
have been silent and majestic watchers of the night and dawn and
day of the world’s life? How shall we conjecture how long they have
been welcoming the sun in his rising, and have caught his last and
lingering caress as he has disappeared in the glory of the evening
sky? How long have they been the vigil keepers of the night, and
watched the silent constellations sailing through the immensity of
space? Who shall tell us if these trees caught, perhaps, the earliest
song of the stars of the morning, while above and beyond them,
unnumbered comet and meteor have shone and vanished?
How came these trees to this continent? Have they ever lived and
burgeoned in some other happy land? or are they the fruit of one
sole and giant extravagance of nature, exulting in the uppermost
luxury of force, and reveling in the very fullness of all power? Shall
man solve the mystery? Nature is full of lessons yet to be learned,
but nowhere in air or earth or water is there more awe-inspiring
strangeness than in these great growths whose wonder we have
studied, but with study fruitless of revelation.
To me, during the days we spent in the forest, the contemplation of
the redwoods was never for a moment wearisome. I have looked up
along their marvelous length in the early morning, when the frondent
and topmost spear caught the first glimpse of the sun’s glory, and I
have seen his afternoon rays flashing and glinting on emerald bough
and purple trunk, and at last losing themselves in the depths of a
solemn and impenetrable shade. I have lain at night on the dry earth
and looked up at the closing vista of the dark boughs fretting the
moonlight and shutting out the sparkle of the stars, until their weird
shapes seemed summited in their very pathway; and I saw, when
Pan killed Care upon the mountain-side that overhung the grove,
such an illumination of the glory of the trees in purple and crimson
and scarlet as shall forever make the ablest effort of the scenic artist
stale, tawdry, unendurable.
THE SECOND INAUGURAL ADDRESS

By Abraham Lincoln
(Delivered from the steps of the Capitol at Washington, 1865.)
Fellow Countrymen: At this second appearing to take the oath
of the Presidential office there is less occasion for an extended
address than there was at first. Then a statement, somewhat in
detail, of a course to be pursued seemed very fitting and proper.
Now, at the expiration of four years, during which public declarations
have been constantly called forth on every point and phase of the
great contest which still absorbs the attention and engrosses the
energies of the nation, little that is new could be presented.
The progress of our arms, upon which all else chiefly depends, is
as well known to the public as to myself, and it is, I trust, reasonably
satisfactory and encouraging to all. With high hope for the future, no
prediction in regard to it is ventured.
On the occasion corresponding to this four years ago, all thoughts
were anxiously directed to an impending civil war. All dreaded it, all
sought to avoid it. While the inaugural address was being delivered
from this place, devoted altogether to saving the Union without war,
insurgent agents were in the city seeking to destroy it with war—
seeking to dissolve the Union and divide the effects by negotiation.
Both parties deprecated war, but one of them would make war rather
than let the nation survive, and the other would accept war rather
than let it perish, and the war came. One-eighth of the whole
population were colored slaves, not distributed generally over the
Union, but localized in the southern part of it. These slaves
constituted a peculiar and powerful interest. All knew that this
interest was somehow the cause of the war. To strengthen,
perpetuate, and extend this interest was the object for which the
insurgents would rend the Union by war, while the Government
claimed no right to do more than to restrict the territorial enlargement
of it.
Neither party expected for the war the magnitude or the duration
which it has already attained. Neither anticipated that the cause of
the conflict might cease when, or even before, the conflict itself
should cease. Each looked for an easier triumph, and a result less
fundamental and astounding. Both read the same Bible, and pray to
the same God, and each invokes His aid against the other. It may
seem strange that any men should dare to ask a just God’s
assistance in wringing their bread from the sweat of other men’s
faces; but let us judge not, that we be not judged. The prayer of both
could not be answered. That of neither has been answered fully. The
Almighty has His own purposes. Woe unto the world because of
offenses, for it must needs be that offenses come, but woe to that
man by whom the offense cometh. If we shall suppose that American
slavery is one of those offenses which, in the providence of God,
must needs come, but which having continued through His
appointed time, He now wills to remove, and that He gives to both
North and South this terrible war as the woe due to those by whom
the offense came, shall we discern there any departure from those
divine attributes which the believers in a living God always ascribe to
Him? Fondly do we hope, fervently do we pray, that this mighty
scourge of war may speedily pass away. Yet if God wills that it
continue until all the wealth piled by the bondsman’s two hundred
and fifty years of unrequited toil shall be sunk, and until every drop of
blood drawn by the lash shall be repaid by another drawn with the
sword, as was said three thousand years ago, so still it must be said,
that the judgments of the Lord are true and righteous altogether.
With malice toward none, with charity for all, with firmness in the
right as God gives us to see the right, let us finish the work we are in,
to bind up the nation’s wounds, to care for him who shall have borne
the battle, and for his widow and his orphans, to do all which may
achieve and cherish a just and a lasting peace among ourselves and
with all nations.
TOUSSAINT L’OUVERTURE
By Wendell Phillips
If I were to tell you the story of Napoleon, I should take it from the
lips of Frenchmen, who find no language rich enough to paint the
great captain of the nineteenth century. Were I to tell you the story of
Washington, I should take it from your hearts,—you who think no
marble white enough on which to carve the name of the father of his
country. But I am to tell you the story of a negro, Toussaint
L’Ouverture, who has left hardly one written line. I am to glean it from
the reluctant testimony of his enemies,—men who despised him
because he was a negro and a slave, hated him because he had
beaten them in battle.
Cromwell manufactured his own army. Napoleon, at the age of
twenty-seven, was placed at the head of the best troops Europe ever
saw. Cromwell never saw an army till he was forty; this man never
saw a soldier till he was fifty. Cromwell manufactured his own army
—out of what? England,—the best blood in Europe. Out of the
middle class of Englishmen,—the best blood of the island. And with it
he conquered what? Englishmen,—their equals. This man
manufactured his army out of what? Out of what you call the
despicable race of negroes, debased, demoralized by two hundred
years of slavery, one hundred thousand of them imported into the
island within four years, unable to speak a dialect intelligible even to
each other. Yet out of this mixed and, as you say, despicable mass,
he forged a thunderbolt, and hurled it at what? At the proudest blood
in Europe, the Spaniard, and sent him home conquered; at the most
warlike blood in Europe, the French, and put them under his feet; at
the pluckiest blood in Europe, the English, and they skulked home to
Jamaica. Now, if Cromwell was a general, this man was a soldier.
Now, blue-eyed Saxon, proud of your age, go back with me to the
commencement of the century, and select what statesman you
please. Let him be either American or European; let him have the
ripest training of university routine; let him add to it the better
education of practical life; crown his temples with the silver locks of
seventy years, and show me the man of Saxon lineage for whom his
most sanguine admirer will wreathe a laurel, rich as embittered foes
have placed on the brow of this negro,—rare military skill, profound
knowledge of human nature, content to blot out all party distinctions,
and trust a state to the blood of his sons,—anticipating Sir Robert
Peel fifty years, and taking his station by the side of Roger Williams,
before any Englishman or American had won the right; and yet this is
the record which the history of rival States makes up for this inspired
black of St. Domingo.
Some doubt the courage of the negro. Go to Hayti, and stand on
those fifty thousand graves of the best soldiers France ever had, and
ask them what they think of the negro’s courage.
I would call him Napoleon, but Napoleon made his way to empire
over broken oaths and through a sea of blood. This man never broke
his word. I would call him Cromwell, but Cromwell was only a soldier,
and the state he founded went down with him into his grave. I would
call him Washington, but the great Virginian held slaves. This man
risked his empire rather than permit the slave-trade in the humblest
village of his dominions.
You think me a fanatic, for you read history, not with your eyes, but
with your prejudices. But fifty years hence, when Truth gets a
hearing, the Muse of history will put Phocion for the Greek, Brutus
for the Roman, Hampden for England, Lafayette for France, choose
Washington as the bright consummate flower of our earlier
civilization, then, dipping her pen in the sunlight, will write in the clear
blue, above them all, the name of the soldier, the statesman, the
martyr, Toussaint L’Ouverture.
THE TWO GEORGES

By W. H. Rhodes
Between the years of our Lord 1730 and 1740, two men were born
on opposite sides of the Atlantic Ocean, whose lives were destined
to exert a commanding influence on the age in which they lived, as
well as to control the fortunes of many succeeding generations.
One was by birth a plain peasant, the son of a Virginia farmer; the
other an hereditary Prince, and the heir of an immense empire.
Go with me for one moment to the crowded and splendid
metropolis of England. It is the evening of the 4th of June, 1734.
Some joyful event must have occurred, for the bells are ringing
merrily, and the inhabitants are dressed in holiday attire. Nor is the
circumstance of a private nature, for banners are everywhere
displayed, the vast city is illuminated, and a thousand cannon are
proclaiming it from their iron throats. The population seems frantic
with joy, and rush tumultuously into each other’s arms, in token of a
national jubilee. Tens of thousands are hurrying along toward a
splendid marble pile, situated on a commanding eminence, near the
River Thames, whilst from the loftiest towers of St. James’s Palace
the national ensigns of St. George and the Red Cross are seen
floating on the breeze. Within one of the most gorgeously furnished
apartments of that royal abode, the wife of Frederic, Prince of Wales,
and heir apparent to the British Empire, has just been delivered of a
son. The scions of royalty crowd into the bed-chamber, and solemnly
attest the event as one on which the destiny of a great empire is
suspended. The corridors are thronged with dukes, and nobles, and
soldiers, and courtiers. A Royal Proclamation soon follows,
commemorating the event, and commanding British subjects
everywhere, who acknowledge the honor of Brunswick, to rejoice,
and give thanks to God for safely ushering into existence George
William Frederic, heir presumptive of the United crowns of Great
Britain and Ireland.
Just twenty-two years afterward that child ascended the throne of
his ancestors as King George the Third.
Let us now turn our eyes to the Western Continent, and
contemplate a scene of similar import, but under circumstances of a
totally different character. It is the 22nd of February, 1732. The
locality is a distant colony, the spot the verge of an immense,
untrodden and unexplored wilderness, the habitation a log cabin,
with its chinks filled in with clay, and its sloping roof patched over
with clapboards. Snow covers the ground, and a chill wintry wind is
drifting the flakes, and moaning through the forest. Two immense
chimneys stand at either end of the house, and give promise of
cheerful comfort and primitive hospitality within, totally in contrast
with external nature. There are but four small rooms in the dwelling,
in one of which Mary Ball, the wife of Augustine Washington, has just
given birth to a son. No dukes or marquises or earls are there to
attest the humble event. There are no princes of the blood to wrap
the infant in the insignia of royalty, and fold about his limbs the
tapestried escutcheon of a kingdom. His first breath is not drawn in
the center of a mighty capitol, the air laden with perfume, and
trembling to the tones of soft music and the “murmurs of low
fountains.” But the child is received from its mother’s womb by hands
embrowned with honest labor, and laid upon a lowly couch,
indicative only of a back-woodsman’s home and an American’s
inheritance. He, too, is christened George, and forty-three years
afterward took command of the American forces assembled on the
plains of old Cambridge.
But if their births were dissimilar, their rearing and education were
still more unlike.
From his earliest recollection the Prince heard only the language
of flattery, moved about from palace to palace, just as caprice
dictated, slept upon the cygnet’s down, and grew up in indolence,
self-will and vanity, a dictator from his cradle. The peasant boy, on
the other hand, was taught from his infancy that labor was
honorable, and hardships indispensable to vigorous health. He early
learned to sleep alone amid the dangers of a boundless wilderness,
a stone for his pillow, and the naked sod his bed; whilst the voices of
untamed nature around him sang his morning and his evening
hymns. Truth, courage and constancy were early implanted in his
mind by a mother’s counsels, and the important lesson of life was
taught by a father’s example, that when existence ceases to be
useful it ceases to be happy.
Early manhood ushered them both into active life; the one as king
over extensive dominions, the other as a modest, careful, and
honest district surveyor.
Having traced the two Georges to the threshold of their careers, let
us now proceed one step further, and take note of the first great
public event in the lives of each.
For a long time preceding the year 1753 the French had laid claim
to all the North American continent west of the Alleghany Mountains,
stretching in an unbroken line from Canada to Louisiana. The
English strenuously denied this right, and when the French
commandant on the Ohio, in 1753, commenced erecting a fort near
where the present city of Pittsburgh stands, and proceeded to
capture certain English traders, and expel them from the country,
Dinwiddie, Governor of Virginia, deemed it necessary to dispatch an
agent on a diplomatic visit to the French commandant and demand
by what authority he acted, by what title he claimed the country, and
order him immediately to evacuate the territory.
George Washington, then only in his twenty-second year, was
selected by the governor for this important mission.
It is unnecessary to follow him, in all his perils, during his wintry
march through the wilderness. The historian of his life has painted in
imperishable colors his courage, his sagacity, his wonderful coolness
in the midst of danger, and the success which crowned his
undertaking. Memory loves to follow him through the trackless wilds
of the forest, accompanied by only a single companion, and making
his way through wintry snows, in the midst of hostile savages and
wild beasts, for more than five hundred miles, to the residence of the
French commander. How often do we not shudder, as we behold the
treacherous Indian guide, on his return, deliberately raising his rifle,
and leveling it at that majestic form; thus endeavoring, by an act of
treachery and cowardice, to deprive Virginia of her young hero! And
oh! with what fervent prayers do we not implore a kind Providence to
watch over his desperate encounter with the floating ice, at midnight,
in the swollen torrent of the Alleghany, and rescue him from the
wave and the storm. Standing bareheaded on the frail craft, whilst in
the act of dashing aside some floating ice that threatened to engulf
him, the treacherous oar was broken in his hand, and he is
precipitated many feet into the boiling current. Save! oh, save him,
heaven! for the destinies of millions yet unborn hang upon that noble
arm!
Let us now recross the ocean. In the early part of the year 1764, a
ministerial crisis occurs in England, and Lord Bute, the favorite of the
British monarch, is driven from the administration of the government.
The troubles with the American colonists have also just commenced
to excite attention, and the young King grows angry, perplexed, and
greatly irritated. A few days after this, a rumor starts into circulation
that the monarch is sick. His attendants look gloomy, his friends
terrified, and even his physicians exhibit symptoms of doubt and
danger. Yet he has no fever, and is daily observed walking with
uncertain and agitated step along the corridors of the palace. His
conduct becomes gradually more and more strange, until doubt
gives place to certainty, and the royal medical staff report to a select
committee of the House of Commons that the King is threatened with
insanity. For six weeks the cloud obscures his mental faculties,
depriving him of all interference with the administration of the
government, and betokening a sad disaster in the future. His reason
is finally restored, but frequent fits of passion, pride and obstinacy
indicate but too surely that the disease is deep-seated, and a radical
cure impossible.
Not long after his return from the West, Washington was offered
the chief command of the forces about to be raised in Virginia, to
expel the French; but, with his usual modesty, he declined the
appointment, on account of his extreme youth, but consented to take
the post of lieutenant-colonel. Shortly afterward, on the death of
Colonel Fry, he was promoted to the chief command, but through no
solicitations of his own. Subsequently, when the war between France
and England broke out in Europe, the principal seat of hostilities was
transferred to America, and his majesty, George III, sent over a large
body of troops, under the command of favorite officers. But this was
not enough. An edict soon followed, denominated an “Order to settle
the rank of the officers of His Majesty’s forces serving in America.”
By one of the articles of this order, it was provided “that all officers
commissioned by the King should take precedence of those of the
same grade commissioned by the governors of the respective
colonies, although their commissions might be of junior date;” and it
was further provided, that “when the troops served together, the
provincial officers should enjoy no rank at all.” This order was
scarcely promulgated—indeed, before the ink was dry—ere the
Governor of Virginia received a communication informing him that
George Washington was no longer a soldier. Entreaties, exhortations
and threats were all lavished upon him in vain; and to those who, in
their expostulations, spoke of the defenseless frontiers of his native
state, he patriotically but nobly replied: “I will serve my country when
I can do so without dishonor.”
In contrast with this attitude of Washington, look at the conduct of
George the Third respecting the colonies, after the passage of the
Stamp Act. This act was no sooner proclaimed in America, than the
most violent opposition was manifested, and combinations for the
purpose of effectual resistance were rapidly organized from
Massachusetts to Georgia. The leading English patriots, among
whom were Burke and Barré, protested against the folly of forcing
the colonies into rebellion, and the city of London presented a
petition to the king, praying him to dismiss the Granville ministry, and
repeal the obnoxious act. “It is with the utmost astonishment,” replied
the king, “that I find any of my subjects capable of encouraging the
rebellious disposition that unhappily exists in some of my North
American colonies. Having entire confidence in the wisdom of my
parliament, the great council of the realm, I will steadily pursue those
measures which they have recommended for the support of the
constitutional rights of Great Britain.” He heeded not the memorable
words of Burke, that afterward became prophetic. “There are
moments,” exclaimed this great statesman, “critical moments in the
fortunes of all states, when they who are too weak to contribute to
your prosperity may yet be strong enough to complete your ruin.”
The Boston port bill passed, and the first blood was spilt at
Lexington.

Luca Vitiello Born in Blood Mafia Chronicles Reilly Full Chapter

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Luca Vitiello Born in Blood Mafia Chronicles Reilly Full Chapter

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Luca Vitiello (Born in Blood Mafia

Minden jog fenntartva.

Ez a könyv vagy annak bármely része a szerző kifejezett írásos

eBook design by Inkstain Design Studio

Ez a BOUND BY HONOR (A becsület kötelez*) Luca szemszögéből. Bár van

*A vér kötelez címen jelent meg a JustBook.fordítva gondozásában – a szerk.

Én voltam az a fiú, aki tizenegy évesen megölte az első emberét.

Matteo és én az étkezőasztalnál ültünk, szemünket az ajtóra szegezve, és vártuk

Fintorogtam, majd visszapillantottam Cesare-ra, aki keresztbe tett karokkal fi-

Sikolyok szaggatták szét a rémálmomat, a fehér márványon csillogó vörös pata-

Az alvezérek és a kapitányok a kastélyunk nappalijában vártak. Apa középen

– Kurvára örülök, hogy távol lehetek Apától, de bárcsak ne kellene Juniorhoz

Amint beléptünk a liftbe, zene és nevetés hangja szállt felénk.

Matteo alig állt le a szövegeléssel, mióta leszálltunk a repülőgépről, és nyilvánva-

Vacsora után a társalgóba mentünk inni és dohányozni. Rocco Scuderi és Fiore

Miután visszatértünk a szállodánkba, összegyűltünk a bárban egy újabb italra.

MAJDNEM 3 ÉVVEL KÉSŐBB

Matteo egy újsággal hadonászott a levegőben, amikor belépett a lakosztályomba.

Ez az a nő, aki elrabolta New York legkeresettebb aggle-

Luca Vitiello hódításainak hosszú sora bizonyára könnyeket

– A cikkükben még téged is kitagadtak az örökségből – mondtam az öcsémnek.

Leendő felesége, Aria Scuderi, aki olasz-amerikai szárma-

Majdnem felhorkantam. Roccónak minden bizonnyal több étteremláncban is

Pletykáltak a chicagói alvilággal való kapcsolatairól, de

Becsuktam az újságot. Micsoda baromság.

HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB

– Szóval, ideges vagy, Luca? – vigyorodott el Matteo.

Extract from President Wilson’s Inaugural Address:

We shall deal with our economic system as it is and as it

SELECTIONS FOR PART FOUR

WHAT IS OUR COUNTRY

PIONEER CELEBRATION SPEECH

“Run anew the evil race the old nations ran;

“You are living, you are dwelling,

THE SECOND INAUGURAL ADDRESS

THE TWO GEORGES

You might also like