Berki János 12.

o
Műértelmező szövegalkotás: Egy mű értelmezése

A következő műértelmező szövegalkotásban Balázs Bélától a Mosolygó Tündér Ilona meséje

című művet fogom kibontani. Elemzésem központjában arról lesz szó, hogy miért nem egy
gyerekmeséről van szó, azonban kitérek még a főszereplők viszonyára, illetve az
előadásmódra.
Elolvasás előtt a cím azt a benyomást keltette bennem, hogy egy vidám, „mosolygós”, derűs
gyerekmeséről lesz szó. A cím megemlíti az egyik főszereplőt Tündér Ilonát, azonban a
cselekményről nem tudunk meg semmit.
A mű központjában két szereplő áll, a már említett Tündér Ilona és Guidobaldo gróf. A
főszereplők tulajdonságai nem bontakoznak ki teljesen, részben ismerjük csak meg őket.
Guidobaldo egy akaratos, erős, lobbanékony és magabiztos személyiség, akinek nemet szinte
lehetetlen mondani, ezt bizonyítja a kapitányokhoz való viszonya, amikor olyat mondanak,
ami neki nem tetszik (cellába zárás és azonnali halál), azonban Tündér Ilona elrablása is
ugyanezt bizonyítja, hisz neki nem volt ebbe beleszólása. Tündér Ilona egy varázslatos,
misztikus teremtmény, a műben boszorkányként is hivatkoznak rá. Ez annak köszönhető, hogy
nem tud sírni és érzéseket közvetíteni. Ez miatt Ilona belső tulajdonságainak a nagy részét
nem ismerjük meg. Eleinte Ilonát mindenki szereti, hisz árasztja a jó kedvet és a pozitív
energiákat, azonban később egy utálat váltja fel ezt a szeretetet, mivel egy temetésen se
képes a gyászát kimutatni. Guidobaldo és Ilona kapcsolata heves. Az ő kapcsolatuk az egyik
legnagyobb bizonyíték arra, hogy nem gyermekmeséről van szó. A műben viszonylag
részletesen bemutatja, ahogyan a gróf bántalmazza Ilonát, „Guidobaldo az öklére csavarta
Tündér Ilona aranyhaját, és őt lerántotta a földre.”. Guidobaldo a tetteit hirtelen jövő
érzelmek miatt teszi, amit át se gondol az adott pillanatban, csak később jön rá arra, hogy mit
is tett. Ilona érzelmeit nem tudja kimutatni, sírni képtelen, szeretőjét minden tette ellenére
visszafogadja és tárt karokkal várja, „De Tündér Ilona kitárta két liliomkarját, és még sokkalta
ragyogóbban mosolygott rá, mint azelőtt.” A mű végén mikor már Guidobaldo kirúgta a
házból Ilonát, a tündérlány akkor nyílott ki és felfedte érzéseit, a sírni képtelen leány a
fájdalmát és szomorúságát egy énekben foglalta össze „ Nyugatnak szállt, mellében a nyíllal,
és dalolni kezdett. Hanem a világ minden könnye csak esővíz, annyi szomorúság volt abban az
énekben.” A két főhős karaktere már felnőtt, gyermeki tulajdonságokkal és vonásokkal már
nem rendelkeznek.
Az elbeszélőt a műben nem ismerjük meg, mintha egy harmadik személy mesélné a
történetet. A szöveg felépítése, nyelvezete és a főszereplő elnevezése, arra utal, hogy ez nem
egy gyermekeknek szánt mese. Nyelvezetét illetően durva, néhol túlságosan explicit, egy
gyerekmeséhez képest túl bonyolult és összetett. Gyermekeknek nem ajánlott ilyen nyíltan az
erőszakot és a bántalmazást megemlítő művet fogyasztani, kisgyermekeknek ez akár
maradandó károkat is okozhat. A főszereplő elnevezése (Guidobaldo) is bonyolult, látszik,
hogy nem gyerekeknek szánták, hisz egy gyerekmesében a szereplők neve is egyszerű,
könnyen kiolvasható.
Véleményem szerint a Mosolygó Tündér Ilona meséje c. mű egy képet fest a mai modern
világról. Én úgy gondolom, hogy ez egy felnőtteknek szóló mű, hiszen bemutatja milyen egy
erőszakos, akár abuzív kapcsolatban élni. A helyét a mai világban megállja.