Honfoglalásnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során valamely nép egy kiválasztott

területet birtokába vesz, abból a célból, hogy ott új hazát alapítson.

Más népek hazája volt a Kárpát-medence a honfoglalás előtt.

MAGYAR HONFOGLALÁS

A magyar honfoglalás a 895. évben megkezdett történelmi eseménysorozat volt, mely

előzetes fejedelmi és törzsszövetségi elhatározás alapján végrehajtott
hadműveletekből és a nép beköltözéséből állt. Álmos és Árpád haderejével elfoglalta
a Kárpát-medence területét, népe birtokba vette és azon letelepedett.

A Kárpát-medence magas hegyekkel övezett, jól védhető, az etelközi szálláshelyhez

hasonló éghajlatú vidék. Az Alföld legeltetésre és földművelésre is alkalmas, a folyók
bővizűek. Ez a gazdag táj lett a honfoglalók új hazája.

Munkácsy Mihály: Honfoglalás

 VÉRSZERZŐDÉS

A vérszerződés a magyar hagyomány szerint a magyarság első alapszerződése.

A szerződést a hagyomány szerint a hét vezér:
Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm kötötte Etelközben egymással.
Olyan módon, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeik megerősítéseképpen
vérüket egy edénybe csorgatták és ott összekeverték.
A szerződés erről a jellegzetes mozzanatról kapta elnevezését, mint például az eskü.
Számtalan egyéb megegyezést, mai értelemben vett szerződést erősítettek meg
ebben a formában a kor magyarjai, ám csupán ez a honfoglalást megelőző szerződés
híresült el „a vérszerződés” néven.

Székely Bertalan: Vérszerződés