Örkény István: Ballada a költészet hatalmáról

Örkény István egyik Egyperces novellája a Ballada a költészet hatalmáról című verse,
mely 1968-ban jelent meg. Az egypercesekre jellemző groteszk hatás itt is fellelhető,
melynek mind a gondolati, mind pedig a képi világára jellemző, hogy minden
másképp, vagy inkább fordítva történik, mint a valóságban.
A cím elolvasása után teljesen másra asszociálnánk, hiszen nem jellemző, hogy
teljesen mindennapi tárgyakról, mint jelen esetben a telefonfülkéről balladák
szülessenek. Viszont Örkény esetében a címválasztás kiemelt jelentőséggel bír, hiszen
összefoglalja a történet mondanivalóját és segíti az olvasót megértésében. Örkény a
címben fellelhető ballada stílusjegyeit beleépíti az elbeszélésbe. A kifejezése egyszerű,
mégis világos, és összegzi a mondanivalóját, ahogy az egy balladánál vagy
egypercesnél szokásos. Ezenkívül bízik az olvasó képzeletében, csak sejtet,
homályosan utal dolgokra.
A témája rendkívül szokatlan és groteszk. A költemény hatására egy telefonfülke
életre kel, miután a költő elmond négy verssort benne. Ezután a telefonfülke átsétál
Budapesten, letelepszik egy virágosréten, és csupán a költeményt visszhangozza a
járókelőknek. Tehát valójában ez a különleges tárgy művészi érzékenységre tanítja az
embereket. A történet elején megjelenő négy verssor visszatérő motívum. Ez azt
sugallja, hogy a vers valójában nem a költészet hatalmáról szól, sokkal inkább az
érzelmek átélésének képességéről, melyhez a költő és a költészet csupán eszköz. Az
író gyorsan elfelejti a költőt és a verssorokat, és csak érzésekként és hangulatként
maradnak meg a telefon lelkivilágában. Tehát a mű mondanivalója, hogy az ember
számára az művészet elengedhetetlen. Nem csupán szórakozást nyújt, hanem
mélyreható hatással van ránk is. Az átélt művészi élmények képesek megváltoztatni
bennünket. A művészet feladata, hogy gyönyörködtető és megrendítő élmények által
emeljen fel minket, és jobb emberekké tegyen bennünket.

Az abszurd esztétikai minőség a groteszk stílusjegyeivel érvényesül a műben. Ahogy

azt már említettem a groteszk jellemzője, hogy mindent fordítva jeleníttet meg, mint a
valóságban. Ez a hatás a mű elejétől a végéig jelen van. Még magában a műben is
megemlíti a író miszerint „minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami
természetes”. Illetve a groteszk azon elvárásával is eleget tesz, miszerint egyszerre kell
megnevettetnie, és ugyanakkor sírásra késztetnie. Mivel mosolyt vált ki az a tény,
hogy egy telefon megszemélyesítést nyer. Egy hétköznapi tárgy, amely az emberek
számára csak egy eszköz, mely képes bebizonyítani, hogy igenis neki is van lelke és
helye a világban.

A címmel ellentétben a mű műfaja novella, nem ballada, hiszen nem verses formában
íródott, hanem prózai alkotás. De annyiban kapcsolódik a balladához, hogy az író
balladai homályt használ az elbeszélésben.