Miss Marple füves könyve

Agatha Christie
Helikon (2019 nov)

Címke: füveskönyv, idézetek

füveskönyvttt idézetekttt
Agatha Christie „másik nagy nyomozója”, ahogy az előszóban
nevezik, szerény, látszólag ártalmatlan vénkisasszony. De csak látszólag!
Nem véletlenül tartja nagyra több megye rendőrfőnöke. Rózsás arca,
fecsegése, kötögetése mohó kíváncsiságot, kérlelhetetlen logikát és
állandó gyanakvást leplez.
Ebben a kötetben megtalálható Miss Marple véleménye nagy és kis
dolgokról: az emberi természetről, férfiakról és nőkről, a fiatalságról,
önmagáról – és a gyilkosságról. És persze általában az életről, amihez
„nagy adag bátorság kell”. Tizenkét regényből és húsz novellából
válogatták össze velős mondásait és szellemesen gonosz megjegyzéseit.
A krimi királynőjének humora és bölcsessége érződik ki egyik kedvenc
teremtményének szavaiból; a kötet végén pedig magyarul eddig soha
meg nem jelent esszéjét olvashatjuk a női megérzések és a bűnüldözés
kapcsolatáról.
Ha a gyilkosságok érdeklik, akkor az én Jane nénimmel
kellene eszmét cserélnie.
„Greenshaw Bolondvára” (Sipos Katalin)
 Miss Marple egyáltalán nem hasonlít a nagymamámra; sokkal
aggályoskodóbb és vénlányosabb annál, amilyen ő valaha is volt. Egy
dologban mégis olyan, mint ő – derűs kedélye ellenére mindig mindenről és
mindenkiről a legrosszabbat feltételezte, és az általában, majdhogynem
ijesztő pontossággal, be is bizonyosodott.
Agatha Christie: Önéletrajz
(Molnár Gabriella)
 Tony Medawar
Miss Jane Marple
bemutatása
 Agatha Christie másik nagy nyomozója, Miss Jane Marple a Royal
magazin által 1927 decemberében közölt novellasorozatban bukkant fel
először.
Maga Christie sugallta, hogy Miss Marple-t Caroline Sheppard
okosabb változatának kell látnunk – Caroline Sheppard fivére segített egy
bizonyos visszavonult belga rendőrtisztnek Az Ackroyd-gyilkosság (1926)
rejtélyének kibogozásában. Miss Sheppard Agatha Christie „kedvenc
figurája volt a könyvben – savanyú vénkisasszony, tele kíváncsisággal, aki
mindent tud, aki mindenről értesül: a tökéletes házi detektívszolgálat”,
olyasvalaki, mint Agatha Christie szeretett nagyanyjának, Margaret Miller
„nagyi-néninek” a barátnői, akinek a hatása szintén tetten érhető Miss
Marple alakjában.
Az első elbeszélés, amelyben megjelenik, „A kedd esti klub”, „otthon”
ábrázolja Miss Marple-t, Danemead nevű házában, St. Mary Mead bájos
falucskájában. Kihúzott derékkal ül a kandalló mellett, a vastag, fekete
mennyezetgerendák alatt, „a réges-régi bútorok nagyon is illettek” a
szobához. Kötöget. „Fekete brokátruhát viselt, melyet leomló, csontszínű
csipkegallér díszített. Kezén fekete csipkekesztyű, dús, kontyba kötött hófehér
haján kis fekete csipkefőkötő.” Látogatója van ezen az estén, kedvenc
unokaöccse, az író Raymond West, akinek néhány barátját is vendégül
látják. Miss Marple jóformán észrevétlen marad, miközben a csoport
egymás után vitat meg bizonyos felderítetlen, rejtélyes eseteket, egészen
addig, míg ő és csakis ő sorra, tévedhetetlenül rá nem mutat az igazságra
mély emberismerete segítségével, amelyre azzal tett szert, hogy egész
életében türelmesen figyelt.
Lenn a hallban balról a harmadik oszlopnál ül egy öreg
hölgy. Kedves, kiegyensúlyozott, öreglányos arca van, és
olyan esze, amellyel felmérte és alaposan feldolgozta az
emberi gyengeségek mélységeit.
Sir Henry Clithering, Holttest a könyvtárszobában (Palócz Éva)
Noha nem tudhatjuk, pontosan mikor született, Miss Marple
ifjúságának emlékei többször is felvillannak abban a tizenkét regényben
és húsz novellában, amelyekben szerephez jut.
Tudjuk, hogy a tizenkilencedik század második felében született, és
nővérével együtt odahaza tanult, Miss Ledbury és más nevelőnők keze
alatt. Később egy firenzei bennlakásos intézetbe küldték, ahol megtanult
franciául, és, copfos kislányként, egy német nevelőnőnek köszönhetően a
tizedes törtek és az angol irodalom ismeretét is elsajátította.
Noha úgy tűnik, csak egy testvére volt, népes családból származott,
mert a történetekben utalásokat találhatunk nemcsak az anyjára és a
nagyanyjára, hanem különféle unokatestvérekre, számtalan nagynénire és
nagybácsira, dédnagynénire és dédnagybácsira, unokahúgra és
unokaöcsre, továbbá keresztgyerekre. Sohasem ment férjhez, de azért
voltak férfiak az életében, például az a fiatalember, akivel egy
krokettmérkőzésen ismerkedett meg, s aki partiképesnek tetszett ugyan,
de kiderült, hogy nagyon, nagyon unalmas. Jane pedig egyáltalán nem
szeretett unatkozni. Imádott táncolni, szívesen járt a Covent Garden-i
operába, színházba.
Jane-nek magának is volt érzéke a teatralitáshoz. Szerette ugratni az
embereket, tehetséges utánzó volt, ez utóbbival az életét is megmentette
valakinek. Sokat olvasott, többek között Jerome K. Jerome-tól, felnőtt
korában még Dashiell Hammett-től is. Szerette a költészetet, többször
idézett Swinburne-től és Shakespeare-től, no meg a Bibliából, amelyet a
maga mulatságára gyakran elferdített. Élvezte a művészeteket, főleg a
bűvészi tehetséget, a varázsolást, a filmeket és Madame Tussaud londoni
panoptikumát.
Kislány korában boldogan járt vásárolni az Army & Navy Store-ba
Helen nénikéjével, az elyi székesegyház kanonokjának feleségével, és
néha egy másik nagybácsinál, a chichesteri székesegyház kanonokjánál is
vendégeskedett. Látható tehát, hogy igen vallásos családban nőtt fel;
gyerekkorában egy bibliai textus függött az ágya felett: „Kérjetek, és adatik
néktek.” Jane Marple egész életében szem előtt tartotta ezt a textust: ha
bajban volt, elmondott egy kis imát, és állította, hogy mindig kapott
választ. Hitt az örök életben, ágya mellett mindig ott volt a Krisztus
követése, Kempis Tamás hitbuzgalmi kötete.
„Hosszú élete tapasztalataival felismeri a gonoszt, van hozzá
elég fantáziája, hogy el is tudja képzelni, gyanakszik rá, és
csatába száll vele.”
Fred Davy főfelügyelő, A Bertram Szálló
(Bart István)
Fontos szempont, mint a gonosz kiirtására való későbbi törekvése
bizonyítja, hogy Jane Marple-nek szilárd meggyőződése volt: a
legkíméletlenebb bűnösök a legkíméletlenebb büntetést érdemlik, és ő
maga is könyörtelenül szolgáltatott igazságot, ennek érdekében pedig
még csapdát állítani és hazudni sem átallott.
Noha városban nevelkedett, Miss Marple élete javát vidéken élte le, a
St. Mary Mead nevű falucskában, amelyet unokaöccse így jellemzett: „az a
fajta falu, ahol soha semmi nem történik, St. Mary Mead egy hamisítatlan
pocsolya”, amire nagynénje zordan rávágta: „Mikroszkóp alá téve sehol
máshol nem nyüzsög úgy az élet, mint a pocsolya egy csepp vizében.” A St.
Mary Mead név a közeli városnevekkel és bizonyos földrajzi jellemzőkkel
együtt azt sejteti, hogy a falu valahol Nyugat-Sussex és Hampshire
határán terül el, bár dr. Marty S. Knepper úgy véli, megteremtésekor
Agatha Christie a berkshire-i Sunningdale-t tarthatta szem előtt.
Miss Marple vasárnaponként templomba járt, és a falu minden
társadalmi rétegével jó ismeretségben volt, a falusi rendőrtől és a Kék
Ártányhoz címzett fogadó csaposlányától egészen a grófság főkapitányáig
és a lelkészig, aki rendszeresen meghívta őt a karácsonyi vacsorára.
Noha Miss Marple-nak némely kellemetlenségekkel is szembe kellett
néznie St. Mary Meadben, példának okáért nehéz volt hozzáértő cselédet
kapni, és nem lehetett kielégítő pohártörlőt, valamint jó minőségű
vászonneműt beszerezni, a falu az emberi természet tanulmányozásához
nagyszerű lehetőségeket kínált. „Mennyi érdekes emberi probléma – ami
számtalan, töprengéssel eltöltött kellemes órát szerzett…”
Ha élete folyamán egy-egy komolyabb problémába botlott, gyakran
párhuzamba tudta állítani valamilyen falusi üggyel, például három deci
savanyú rák eltűnésével vagy éppen a pünkösdhétfőn is dolgozó kertész
különös esetével.
Mégsem szerette mindenki Miss Marple-t. Neele felügyelő „nagyon
kedves, nagyon éles eszű hölgy”-nek tartotta, egy gyilkosság gyanúsítottja
azonban „vén boszorkány”-nak, a lelkész felesége pedig így jellemezte: „az
a rémes Miss Marple… az egész faluban a legnagyobb pletykafészek… akármi
történik, ő mindenről tud, és mindig a legrosszabbra gondol.” A lelkész
egyenesen „veszélyes”-nek nevezte, pedig kedvelte, és csodálattal adózott
a humorérzékének.
Miss Marple nemcsak szomszédai hajlamaival volt tisztában, tudott
egyet-mást a madarakról és a kertészkedésről is; saját japán- és
sziklakertrészt alakított ki a kertjében, és sokkal jobban szerette a
virágokat – főleg a peóniát –, mint a zöldségféléket. Szomorú nap volt az
életében, amikor a köszvénye és a reumás térde miatt a falusi orvos
eltiltotta a hajolgatástól és a térdeléstől, mert ez kertészkedő hobbijának
végét jelentette.
Házában, Danemeadben Miss Marple szívesen sütött ezt-azt, a friss
kenyéré volt számára „a legfelségesebb illat a világon”, és szerette a
szilvatortát is. Ugyancsak szerette saját kezűleg elkészíteni a
kankalinborát, a szilvapálinkáját, továbbá a cseresznyelikőrjét, utóbbit
nagyanyja receptje szerint. Nem volt az alkoholellenesség élharcosa, de
azért voltak bizonyos viktoriánus beidegződései. Idegenkedett az olyan
testi vonatkozású szavaktól, mint például a „terhes” vagy a „has”. „Nem
helyeselte a férj nélküli gyermekvállalást”, és előszeretettel figyelmeztette a
fiatal nőket az „óvatlan kapcsolatok” veszélyeire. Ugyancsak viktoriánus
módra félt a külföldiektől, bár ezt a tulajdonságát maga is képtelenségnek
tartotta.
„Száz évvel ezelőtt bizonyára megégették volna magát mint
boszorkányt!”
Lucy Eyelesbarrow, Paddington 16.50
(Karig Sára)
Miss Marple éles eszével és fejlett igazságérzetével azonban családja és
széles baráti, valamint ismeretségi köre igencsak tisztában volt. Így azután
nem is lepődünk meg, amikor arról értesülünk, hogy számos magas
rangú rendőr, sőt több grófság főkapitánya nagyon is komolyan vette
Miss Marple-t, és csodálta a legapróbb részletekre kiterjedő figyelmét és
tisztánlátását.
Jelentéktelen falusi rejtélyek tucatjait oldotta meg, és legalább egy
korábbi gyilkosságra is segített fényt deríteni, de az első „igazán nagy”
esete Lucius Protheroe ezredes meggyilkolása volt, akinek holttestére a St.
Mary Mead-i paplakban találtak rá.
„Egész Angliában nincs olyan mesterdetektív, aki felvehetné
a versenyt egy tisztes korú, és fölös ráérő idővel rendelkező
öregkisasszonnyal.”
Leonard Clement tiszteletes úr, Gyilkosság a paplakban
(Borbás Mária)
Ezután következtek nyomozásai más falvakban, az Antillákon,
Londonban, szerető unokaöccse által finanszírozott vakációk közben.
Bűntettek elkövetését akadályozta meg, és több évtizedes rejtélyeket
gombolyított fel.
Éles eszű volt, lelkes és lelkesítő, röviden: „a tökéletes házi
detektívszolgálat”.
É
És örökre az is marad.
Gy. Horváth László fordítása
 A legzseniálisabb detektív, akit az Úristen eddig
megteremtett. Őstehetség, aki a megfelelő talajon bámulatos
tökélyre fejlődött. Ő pontosan tudja, hogy mi történhetett,
hogy minek kellett volna történnie, sőt azt, hogy valójában mi
is történt. Még azt is megmondja,
miért történt úgy!
Sir Henry Clithering – Gyilkosság meghirdetve
(Réz Ádám)
 1.
A csevegés
művészete
Ha nem halkítják le a hangjukat, az ember feltételezi, hogy
nem bánják, ha más is hallja.
A Bertram Szálló – Bart István
A társalgás mindig veszedelmes, ha az ember el akar titkolni
valamit.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
Biztosíthatom önt, egy faluban nagyon csúnya dolgok esnek
meg… az embernek alkalma nyílik rá, hogy betekintsen a
dolgokba, amire egy városban nincs lehetőség.
Nem csalás, nem ámítás – Tábori Zoltán
 Amikor felidézünk egy beszélgetést, rendszerint nem a
valóságosan elhangzott szavakat ismételjük meg, hanem kissé
átformáljuk a mondatokat, mert azt gondoljuk, így is
ugyanazt jelenti.
„Szent Péter hüvelykujja” – Etédi Péter
Az emberek egyáltalán nem olyan ostobák. Legalábbis
faluhelyen.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
Az angolok meglehetősen furcsák ebből a szempontból. Még a
háborúban is sokkal büszkébbek a vereségeikre meg a
visszavonulásaikra, mint a győzelmeikre… minket, úgy
látszik, szinte mindig zavarba hoz a győzelem… és úgy
kezeljük, mintha nem lenne ildomos dicsekedni vele.
Nem csalás, nem ámítás – Tábori Zoltán
De, persze, a magamfajta öregkisasszony, akinek rengeteg a
ráérő ideje, nos, tőlem valósággal elvárják, hogy rengeteg
fölösleges dolgot összebeszéljek.
Egy marék rozs – Borbás Mária
De valaki nyilván meghallott valamit, nem?… Úgy értem,
valamit mindig meghallanak.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
 Sohasem könnyű idézni egy beszélgetést, és pontosan
beszámolni arról, amit a másik fél mondott. Az ember mindig
hajlamos rá, hogy azt idézze, amit az ő véleménye szerint a
másik mondani akart. Később már konkrét szavakat
ad a szájába.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
 2.
Férfiak és nők
Mi, öregasszonyok ilyenek vagyunk: mindenbe beleütjük az
orrunkat… Épp az lenne a furcsa és feltűnő, ha másképpen
viselkednék.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
A férfiembernek, ha csalódás éri, a teánál valami erősebb
való.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
Ez jellemző a férfiakra; egyszerűen képtelenek meglátni, mi
folyik az orruk előtt.
Paddington 16.50 – Karig Sára
Az a fajta nő, aki nagyon nehezen tudja önmagával elhitetni,
hogy bármi rendkívüli vagy nem mindennapi dolog
történhet. A lehető legkevésbé sem befolyásolható; olyan,
mint a kőszikla.
Paddington 16.50 – Karig Sára
A nőknek össze kell tartaniuk – vészhelyzetben az embernek
a saját neme pártjára kell állnia.
„Rejtély a nyaralóban” – Etédi Péter
Mert ahhoz nem fér kétség, hogy a férjek elég gyakran el
akarják tenni láb alól a feleségüket, bár többnyire, persze,
csak szeretnék, de valójában nem teszik meg.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
A férfiak gyakran nem olyan tisztafejűek, mint amilyennek
látszanak.
Holttest a könyvtárszobában – Palócz Éva
 A férfiak soha nem látják át ezeket a dolgokat. És sajnos
gyakran gondolják azt is, hogy mi, korosabb hölgyek – hogy
is mondjam, károgó varjak vagyunk, mert úgy látjuk a
dolgokat, ahogy. De azért gondoljuk csak meg. A saját
neméről az ember sajnos meglehetősen sokat tud.
„A négy gyanúsított” – Etédi Péter
Sok esetet láttam, ahol légies, szép fiatal lányok elvetettek
mindennemű erkölcsi gátlást – no persze az urak nem
szívesen hisznek el róluk ilyesmit.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Hiába, csak férfiak tudnak ilyen pontos tényvázlatot
készíteni.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Ha valakinek támad egy ötlete és be is válik, nem hagyja
abba. Kitart mellette.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
 Nagyon helyes teremtés. Az a fajta, aki könnyűszerrel
hozzámegy egy semmirekellőhöz, sőt ha alkalma adódik, mit
sem sejtve összeházasodik egy gyilkossal.
Nemezis – Vermes Magda
Az a fajta asszony, akit mindenki kedvel. Az a fajta asszony,
aki annyiszor megy férjhez, ahányszor akar. Nem azt értem
ezen, hogy szexbomba, ez teljesen más.
Holttest a könyvtárszobában – Palócz Éva
 3.
Bűntett
és felderítés
 Az ilyen esetekben az a legfontosabb, hogy tökéletesen
elfogulatlanok maradjunk. Ugyanis a legtöbb bűntény az
abszurdumig egyszerű.
Nem zörög a haraszt – Prekop Gabriella
Mindig érdemes fölfigyelni a véletlenekre. Később, ha
kiderül, hogy csakugyan véletlen volt, elvethetjük.
Nemezis – Vermes Magda
Ha az ember csak az egyik oldalát nézi a dolgoknak, akkor
csak az egyik oldalt látja. De minden tökéletesen a helyére
kerül, ha a fejében el tudja dönteni, hogy mi a valóság és mi
az illúzió.
Nem csalás, nem ámítás – Tábori Zoltán
Ez pontosan olyan, mint szénakazalban keresni egy varrótűt.
Ha sokáig turkálunk benne, biztosan ráakadunk valamire,
még ha megszúrjuk is közben az ujjunkat.
Nemezis – Vermes Magda
Tudom, hogy a detektívregényekben mindig az a gyilkos,
akiről a legkevésbé lehet feltételezni. De a való életben
szerintem ez a szabály nem alkalmazható.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Ha tehát nem törődünk a haraszttal, hanem rögtön a szelet
figyeljük meg, máris helyben vagyunk. Nem marad más,
mint a megtörtént tények.
Nem zörög a haraszt – Prekop Gabriella
Énszerintem igen helyes mindenkit egy kissé gyanúsítani. Az
ember végtére is sohasem tudhatja, hát nem?
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
A hétköznapi magyarázat. Tudod, gyakran tapasztaltam,
hogy megállja a helyét.
Szunnyadó gyilkosság – Katona Ágnes
 A pénz hatalmas indíték.
Holttest a könyvtárszobában – Palócz Éva
 Azt mondja, a bűn büntetlen marad; de vajon tényleg így
van-e? A törvényt olykor ki lehet játszani, igaz; ok és okozat
azonban nem pusztán a törvényi kereteken belül érvényesül.
A mondás, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését, kétségkívül
közhely, az én véleményem szerint viszont nagyon is igaz.
„A négy gyanúsított” – Etédi Péter
Abból kiindulva, amit hallottam és olvastam, az az ember, aki
egy ilyen gazságot elkövet, és az első alkalommal megússza,
sajnos nekibátorodik. Azt hiszi, hogy a dolog könnyű, azt
hiszi, hogy ő nagyon okos. Így aztán újra megteszi.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
Ők a legkézenfekvőbb gyanúsítottak, és a kézenfekvő
gyakran az igazi is.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
Szívesen értelmezzük tetszésünk szerint a dolgokat. De a
tényeket akkor is tudomásul kell vennünk, nem?
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Olykor hosszú időbe telik, de végül eljön a Nemezis.
Nemezis – Vermes Magda
Azért mindig érdekes, ha az ember nem ért valamit… Ha az
ember nem érti, mit jelent valami, az rendszerint attól van,
hogy rossz oldaláról nézi a dolgokat, kivéve persze, ha túl
keveset tud.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
Mindent meg kell magyarázni, minden apróságot, méghozzá
kielégítően. Ha az embernek van egy elmélete, amely
valamennyi ténynek megfelel – nos, akkor bízvást helyes.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Nem arról van szó, hogy ki mit mondott. Voltaképp egy
bűvésztrükkről van szó.
Nem csalás, nem ámítás – Tábori Zoltán
 4.
Fiatalság
Annyi tapintatra van szükség, ha fiatalokkal van dolga az
embernek.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
A véleményem nem tetszene neked, kedvesem. Észrevettem
már, a fiatalok nem szeretik, ha elmondom. Jobb, ha az ember
nem szól egy szót sem.
„Aranyrudak” – Etédi Péter
 A gyerekek érzik az ilyesmit, tudja. Jobban, mintsem a
környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a
visszautasítást, a valahová tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit
nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
Emlékszem, mit mondogatott mindig Fanny nénikém. Akkor
tizenhat esztendős voltam, és igen csacskának ítéltem a
megjegyzést… „A fiatalok azt hiszik, hogy az öregek mind
ostobák, de az öregek tudják, hogy a fiatalok ostobák!”
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Én úgy gondolom, ha egy fiatalember elszánná magát arra a
mérhetetlen gonoszságra, hogy kioltja egy felebarátja életét,
akkor utána nem volna zaklatott. Előre megfontolt,
hidegvérrel elkövetett cselekedet volna.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Egy fiatal lánynak igazán szüksége van
az anyja tudására és élettapasztalatára.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
 Az élet sokkal értékesebb és sokkal érdekesebb, ha fennáll a
valószínűsége, hogy elveszítjük. Lehet, hogy nem így kéne
lennie, de így van. Míg fiatalok, erősek és egészségesek
vagyunk, és előttünk az élet, nem is értékeljük igazán… De az
öregek tudják, milyen értékes és milyen érdekes az élet.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
A fiatalemberek gyakran igen forrófejűek, és hajlandók
mindjárt a legrosszabbat hinni.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Ezek a fiatalok jobban tennék, ha előbb gondolkoznának egy
kicsit. Egész egyszerűen figyelmen kívül hagyják a tényeket.
A lényeg ugyanis nem más, mint hogy ez a csámcsogás, ahogy
méltóztatott nevezni, nagyon is gyakran igaz! És azt hiszem,
hogy ha – amint mondom – alaposabban megvizsgálnák a
tényeket, azt találnák, hogy tíz esetből kilencszer igenis igaz!
„Karácsonyi tragédia” – Etédi Péter
Az öregek terhesek tudnak lenni, kedvesem. A nemrég
házasodott ifjú párokat békén kell hagyni.
Szunnyadó gyilkosság – Katona Ágnes
Az okos fiatalemberek valójában igen keveset tudnak az
életről.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
 5.
Gyilkosság!
Gyilkosságok bárhol történhetnek… És történnek is.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
A gyilkosok nem képesek az egyszerű megoldásra.
Önkéntelenül is bonyolítják a dolgokat.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
Egy sikeres gyilkosság bizonyára nagyon hasonlít egy sikeres
bűvészmutatványhoz.
Nem zörög a haraszt – Prekop Gabriella
Nem egy gyilkos… elragadó, kedves, jó modorú; mindenki
csodálkozik, mikor kiderül róla, hogy gonosztevő.
Magamban az ilyet tisztességes gyilkosnak nevezem, aki
kizárólag tettének hasznát tartja szem előtt és azért öl, hogy
elérje célját.
Nemezis – Vermes Magda
Egy gyilkosság elkövetéséhez szerintem bátorság kell, vagy
talán inkább önteltség.
Nem csalás, nem ámítás – Tábori Zoltán
A gyilkosságok néha olyan egyszerűek… valami nyilvánvaló,
piszkos indítékkal.
Paddington 16.50 – Karig Sára
Gyilkosság, a gyilkolás vágya, az valami egészen más. Az…
hogy is mondjam?… istenkísértés.
A Bertram Szálló – Bart István
 Az ember mindig hajlamos a találgatásra, és a találgatás
nagyon helytelen, amikor olyan komoly dologról van szó,
mint például egy gyilkosság. Az ember nem tehet mást, mint
hogy megfigyeli az üggyel kapcsolatban álló embereket –
vagy azokat, akik kapcsolatban állhattak vele – és gondolkozik
azon, hogy kire emlékeztetik.
Paddington 16.50 – Karig Sára
Ha valaki egy gyilkosságot elkövetett, akkor nem valószínű,
hogy egy másodiktól visszariadna. Sőt még egy harmadiktól
sem.
Holttest a könyvtárszobában – Palócz Éva
A dolognak valószínűleg semmi köze a gyilkossághoz. De
akkor is felettébb különös. És most aztán igazán nem szabad
figyelmen kívül hagynunk semmit, ami felettébb különös!
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
 A gyilkosság nem játék.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
A gyilkosok egyetlen közös tulajdonsága, hogy képtelenek
abbahagyni. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy nem hagyja
őket nyugodni az ügy.
Paddington 16.50 – Karig Sára
Aki egyszer már megpróbálta, az megpróbálja másodszor is.
Ha valaki elhatározta, hogy megöl valakit, nem mond le a
tervéről pusztán azért, mert először nem sikerült. Pláne
akkor, ha biztos benne, hogy senki se gyanakodik rá.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
 6.
Miss Marple
Miss Marple-ról
 Én egészen közönséges halandó vagyok. Közönséges,
szórakozott idős nő, ami természetes álcázásnak igen jó lehet.
Nemezis – Vermes Magda
 A titka jó helyen van nálam!
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Ha az ember elalvás előtt tépelődik valamin, gyakran
álmában támad egy jó ötlete.
Nemezis – Vermes Magda
Meglehetősen jó megfigyelő vagyok.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Nekem egy történetet többször is elmesélhetnek, én igazán
nem bánom, ha újra végig kell hallgatnom, mert közben
rendszerint már el is felejtettem.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
Ne várja, hogy részvétet érezzek, sajnáljam, hivatkozzam a
fiú szerencsétlen gyermekkorára, hibáztassam a rossz
környezetét, hogy siránkozzam a fiatal gyilkos fölött, mert
semmi kedvem rá. Nem szeretem a gonosz embereket, akik
gonosztettet követnek el.
Nemezis – Vermes Magda
Sose voltam híve az alkoholellenességnek. Mindig jó, ha van
kéznél egy korty erős ital ijedség esetére, vagy ha baleset
történik. Felbecsülhetetlen szolgálatot tesz ilyenkor. Vagy,
persze, ha váratlan férfilátogató érkezik.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
Az én életkoromban nincs értelme a takarékoskodásnak.
Nemezis – Vermes Magda
Azt hiszem, nagyon romantikus vagyok. Talán azért, mert
nem mentem férjhez.
Paddington 16.50 – Karig Sára
Az ember csakugyan egészen egyedül marad, ha elmegy az
utolsó is, aki emlékezni tudott.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
 Raymond, az unokaöcsém, azt mondja nekem… persze
tréfából és kedvesen… hogy az agyam olyan, mint egy
szennyvízgyűjtő. Azt mondja, hogy a legtöbb viktoriánusé
ilyen. Én csak annyit mondhatok, hogy a viktoriánusok sok
mindent tudtak az emberi természetről.
Holttest a könyvtárszobában – Palócz Éva
Az én hobbim… az emberi természet.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
 Az persze igaz, hogy az életem, nyugodtan mondhatjuk,
nagyon is eseménytelenül telt, de azért meglehetős
gyakorlatom van mindenféle apró-cseprő probléma
megoldásában. Némelyikükhöz nem kevés találékonyságra
volt szükségem, de nem sok értelme lenne, hogy ilyesmikkel
fárasszam a társaságot, mert annyira lényegtelen dolgok,
hogy biztosan senkit nem érdekelnének.
„Szent Péter hüvelykujja” – Etédi Péter
Én mindig a legrosszabbat tételezem fel! Csak az a szomorú,
hogy rendszerint igazam is van.
Egy marék rozs – Borbás Mária
Attól tartok, én pont annyinak nézek ki, amennyi vagyok!
Nem csalás, nem ámítás – Tábori Zoltán
Nem tudom, miért képzeled, hogy egyfolytában
gyilkosságokon jár az eszem.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
 Én igazán nem vagyok egy nagy koponya… nem lehet rám
fogni… legfeljebb ismerem egy kicsit az emberi természetet.
Szerintem a legtöbb ember túlságosan jóhiszemű. Én, sajnos,
hajlamos vagyok rá, hogy mindig a legrosszabbat tételezzem
föl mindenkiről. Nem valami szép vonás. De az események
később nagyon sokszor ezt igazolják.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
 Engem minden érdekel.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
 Amikor igazán nagy bajban vagyok, mindig elmondok
magamban egy kis imát – akár séta közben az utcán vagy
amikor vásárolok az áruházban. És mindig kapok választ.
„Szent Péter hüvelykujja” – Etédi Péter
 7.
Az emberi
természet
Úgy értem, az emberek többsége szerintem se nem jó, se nem
rossz, csak, tudod, egyszerűen ostoba.
„A kedd esti klub” – Etédi Péter
Az emberek emlékezete bizony nagyon rövid – de azt hiszem,
ez így van jól.
„Szent Péter hüvelykujja” – Etédi Péter
A leglabilisabb idegrendszerű emberek többnyire sokkal
bátrabbak, mint hinnénk.
„A kék muskátli” – Etédi Péter
Igen sok ember ostoba. Az ostoba embereket meg rajtakapják,
mindegy, mit csinálnak. De meglehetős szép számmal vannak
olyanok is, akik egyáltalán nem ostobák, és – hacsak nem
rendelkeznek szigorú erkölcsi normákkal – félve gondolok
arra, miket forgathatnak a fejükben.
„A négy gyanúsított” – Etédi Péter
A titok mindig további titkot rejt.
„Fura tréfa” – Borbás Mária
Az emberek nagyon is egyformák. De szerencséjükre ezt
maguk sem tudják.
„Szent Péter hüvelykujja” – Etédi Péter
Hogy mi minden megfordul az emberek fejében, tudom én
jól. Nem lepődöm én meg már semmin.
„Szent Péter hüvelykujja” – Etédi Péter
 Az igazság az, hogy a legtöbb ember, és itt a rendőrök sem
képeznek kivételt, túlságosan hiszékeny ebben a gonosz
világban. Elhiszik azt, amit mondanak nekik. Én soha. Sajnos
én mindig mindent szeretek bebizonyítani önmagamnak.
Holttest a könyvtárszobában – Palócz Éva
 Az a baj, hogy az emberek kapzsiak. Egyesek. Nagyon
gyakran ez az oka, hogy valami történik. Nem gyilkossággal
kezdődik a dolog, nem azzal a szándékkal, hogy megöljenek
valakit, még csak nem is gondolnak rá. Az illető azzal kezdi,
hogy mohó, és többet akar, mint amennyi a jussa.
Paddington 16.50 – Karig Sára
A kitartás az, ami célhoz vezet.
Nemezis – Vermes Magda
 Aki olyan régóta figyeli az emberi természetet, mint én, az
már nem sok jót vár tőle. Merem állítani, hogy a léha pletyka
felettébb helytelen és rosszindulatú, de gyakran nagyon sok
igazság búvik meg benne, nem?
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
Az olyan emberek, akik neheztelnek a világra, mindig nagyon
veszélyesek. Úgy gondolják, az élet adósuk maradt valamivel.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
 Az emberek oly különösek… szinte mindenki, akit
közelebbről megismerünk, nem? Normális emberek olykor
felettébb meglepő dolgokat követnek el, abnormális emberek
pedig igen józanul és köznapi módon viselkednek.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
 Az érző szívű és gyenge emberek gyakran hajlamosak az
álnokságra. És ha úgy érzik, hogy az élet kisemmizte őket,
akkor könnyen meginog az a vézna kis erkölcsi tartásuk.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
 Az emberek hallatlanul hiszékenyek… elhiszik, amit
mondanak nekik… Mindannyian hajlamosak vagyunk
elhinni.
Rejtély az Antillákon – Rubin Péter
Ahol anyagi haszonról van szó, az ember mindig annyira
gyanakvó. Nagy hiba volna bárkiben vakon megbízni.
Egy marék rozs – Borbás Mária
Az emberi természet sokkal sebezhetőbb és érzékenyebb,
mint azt bárki gondolná.
Holttest a könyvtárszobában – Palócz Éva
Az embereknek többnyire van valami önvédelmi ösztönük.
Tudják, hogy nem tanácsos ezt vagy azt mondani vagy tenni
bizonyos személyek előtt, akik meghallhatják, és olyan a
jellemük, amilyen.
A kristálytükör meghasadt – Veres Júlia
Az emberi aljasság sajnos határtalan.
„Fura tréfa” – Borbás Mária
Tényleg nagyon veszélyes hinni az embereknek. Én évek óta
nem hiszek.
Szunnyadó gyilkosság – Katona Ágnes
Az intelligencia még nem minden.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
 8.
Az élet
Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?
A Bertram Szálló – Bart István
Azt szoktam mondani, hogy az emberi természet falun sem
más, mint bárhol másutt, csak itt ráérősebben, közelebbről
lehet megfigyelni.
„A társalkodónő” – Etédi Péter
Nem lehetetlen, kedvesem. Figyelemre méltó véletlen, és
véletlenek vannak az életben.
Szunnyadó gyilkosság – Katona Ágnes
Az ember soha nem lehet teljesen biztos senkiben, ugye? Én
legalábbis ezt tapasztaltam.
Gyilkosság a paplakban – Borbás Mária
A gonosznak el kell nyernie büntetését.
Egy marék rozs – Borbás Mária
Az ember oly sokszor esik abba a hibába, hogy rossz felől
közelít a dolgokhoz.
„Greenshaw Bolondvára” – Sipos Katalin
Lucifer gyermekei gyakorta szépek a szemnek… És mint
tudjuk, babérfaként virulnak.
A Bertram Szálló – Bart István
 Túl sokat láttam már az életből ahhoz, hogy elhiggyem, az
orvosok csalhatatlanok. Némelyikük okos, mások nem, de az
esetek java részében még a legügyesebbek sem tudják
megmondani, mi baja az embernek.
„Szent Péter hüvelykujja” – Etédi Péter
Nem lehet úgy leélni az életet, hogy ne tegyük ki magunkat
bizonyos veszélynek, amikor szükséges.
Nemezis – Vermes Magda
Többnyire épp a legrosszabb következik be.
Nem csalás, nem ámítás – Tábori Zoltán
Mindig az az érzésem, hogy egyik dolog nagyon hasonlít a
másikra ezen a földön.
„A vérfoltos járda” – Etédi Péter
A pénz bizony sokat segíthet az élet rögös útján.
Gyilkosság meghirdetve – Réz Ádám
A szakácsnő szívéhez az út a süteményen át vezet.
Egy marék rozs – Borbás Mária
Persze én már olyan idős vagyok, hogy engem nem ráz meg
annyira a halál, mint téged.
Szunnyadó gyilkosság – Katona Ágnes
Nagy adag bátorság kell az élethez.
Egy marék rozs – Borbás Mária
 Utószó
Lehet-e valakiből
jó nyomozó
a női ösztön révén?

Agatha Christie
 A Lehet-e valakiből jó nyomozó a női ösztön révén? először 1928. május
14-én jelent meg a The Star lapjain, Nagy-Britanniában, úgy időzítve, hogy a
Royal magazinban publikált első hat Miss Marple-novella utolsójával együtt
lásson napvilágot.
 A„női ösztön” igencsak vitatható valami. Szíre-szóra emlegetjük, de
tulajdonképpen mit is jelent? Dicsfényétől megfosztva nem egyéb ez, mint
hogy a nők a rövidebb utat kedvelik! Jobb szeretik az ihletett saccot, mint
az alapos okfejtés vesződséges folyamatát. És persze az ihletett sacc
sokszor talál is.
Éljen tehát Mrs. Smith! „De hát honnan tudtad, drágám?” – kérdezi
ámulva Mr. Smith. Mire Mrs. Smith hanyagul azt feleli: „Sejtelmem sincs.
Egyszerűen tudtam.”
Természetesen mámorító érzés ez Mrs. Smithnek. Minden vacakolás
nélkül, vaktában rábök valamire, és kiderül, hogy igaza van! Olyan ez,
mint amikor Monte-Carlóban egy számra teszünk fel mindent, és bejön,
mi pedig kijelenthetjük: „De furcsa! Egyszerűen biztos voltam benne,
hogy most a hetes fog nyerni!” No de mi van akkor, amikor a nyolcra, a
kilencre és a tízre tettünk, és egyik sem jött be? Nos, arról nem beszélünk.
Elvégre ugyanez a helyzet akkor is, amikor Mr. Smith hazatér a Cityből,
és elhenceg azzal, hogy előrelátó éleselméjűségének köszönhetően
kikövetkeztette: az ónnak fel fog menni az ára. Ő sem beszél arról, hogy
bezzeg az ólommal ráfizetett, mert rosszul okoskodott.
Mr. Smith módszeréről azonban egyvalamit el lehet mondani. Lehet,
hogy lassú, de előbb-utóbb célt ér, ha pedig nem ér célt, akkor is elvezet
valahová, ami nem esik messze a céltól. Mrs. Smith remekül fején
találhatja a szöget – de kapitálisat tévedhet is. S ha arról van szó, hogy a
bűnöst le kell fülelni, ez nem elhanyagolható szempont.
A legtöbb bűnözőt türelmes, módszeres munkával lehet lefülelni. A
nők márpedig nem módszeresek; gyakran rendszeretők, de semmi szín
alatt nem módszeresek. Kevés köztük a jó gazdasszony, még akkor is, ha
más dolguk sincsen. Ezzel szemben páratlanul sokféle házimunkához
értenek. Valamit teremtenek a semmiből, a leghitványabb anyagot is
hatékonyan fel tudják használni, majdnem olyan precízen akasztják fel a
képet fél óra alatt, mint Mr. Smith egy egész napi fáradozással, a
mérőlécet és a szintezőt is igénybe véve! Birtokában vannak mindenféle
információmorzsáknak, amelyek nélkülözhetetlenek a bűntény
felderítéséhez, de kétséges, hogy tudásukat ők maguk fel tudnák-e
használni.
Mert, végső soron, a nőket nem érdeklik a bűntények. A bűnöző
tulajdonképpen nem egyéb, mint a társadalom ellensége, a nők pedig
fütyülnek az efféle személytelen dolgokra. Ha azonban egy férfi egy egész
háremet vett feleségül, vagy valaki más kedvéért meggyilkolta a
Ő
házastársát, az már nagyon is érdekli őket. Ők a személyes dolgokhoz
vonzódnak.
És hiányzik belőlük a vadászszenvedély. A férfiak imádnak vadászni –
rókára, más férfiakra. Az sem számít, hogy a vadászat, a hajsza aktív-e
vagy passzív. Esőben is órákig képesek rostokolni a folyóparton, hátha
sikerül rászedni és horogra kapni azt a ravasz halat!
A nőkben nincs meg ez a vadászösztön. Ha egy börtöntöltelék
megszökik, a nők azt mondják: „Szegény pára, remélem, nem csípik el.”
Teljesen hidegen hagyja őket, hogy annak az embernek a közösség
érdekében rács és lakat mögött a helye. De ha a férjükre, a gyerekükre
támad valaki, az már egészen más. A nők nagyon kíméletlenek tudnak
lenni, ha felforr a vérük. Ezzel szemben a banktőke elsikkasztására csak a
vállukat vonogatják.
Személyes, magánminőségükben mégis nagyszerű detektívek.
Mindent tudnak Mr. Jonesról és Miss Brownról, s hogy Robinsonék
rosszabbul élnek, mint azelőtt, vagy hogy Mr. White a pénzéért vette el
Mrs. White-ot. Őket nem lehet becsapni. Tudják, és kész!
Ugyanis érdekli őket a dolog. White-ék közvetlen szomszédok,
Robinsonék meg szemben laknak. És az életben ez számít.
Így lehetett ez a kőkorban is. Mr. Úlibúga nekieredt a bunkójával a
fenyérnek, mert egy kis gyilkolászáshoz szottyant kedve, Mrs. Úlibúga
pedig bekukkantott a szomszédos kőkunyhóba, látta, hogy Mrs. Ogbog
újfajta bőröket visel, és szöget ütött a fejébe, hogy honnan szerezhette
őket. És pár percnyi gondolkodás után rá is jött, hogy honnan! Milyen kár,
hogy Mr. Úlibúgát ez az egész nem fogja érdekelni! A férfiakat az ilyesmi
sosem érdekli!
Gy. Horváth László fordítása
Miss Marple
nyomozásai
Én valahogy oly gyakran belekeveredem mindenfélébe, ami
voltaképpen egyáltalán nem rám tartozik. Természetesen
bűnügyekről beszélek, meg mindenféle különleges
eseményről.
Egy marék rozs – Borbás Mária
 Tartalom

Tony Medawar: Miss Jane Marple bemutatása

1. A csevegés művészete
2. Férfiak és nők
3. Bűntett és felderítés
4. Fiatalság
5. Gyilkosság!
6. Miss Marple Miss Marple-ról
7. Az emberi természet
8. Az élet
Utószó – Lehet-e valakiből jó nyomozó a női ösztön révén? (Agatha
Christie)
Miss Marple nyomozásai