Fogzománc[bevezető szerkesztése]

49 nyelv
 Szócikk
 Vitalap
 Olvasás
 Szerkesztés
 Laptörténet

Eszközök















A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 1.Fog 2.Fogzománc 3.Dentin 4.Fogbél 17.

Fogágy 18. Fogíny 22.Gyökérhártya A fogzománc és

a fogcement
A fogzománc (enamelum) a test leginkább mineralizált és legkeményebb anyaga. A
zománc a fog négy fő részének egyike, a másik három a dentin, fogcement és
a fogbél. A zománc a fog látható felszíne, amit dentin támaszt belülről. A zománc
96%-a ásványi anyag, a többi része víz és szerves anyag. Mivel a zománc áttetsző,
a dentin színe nagy mértékben meghatározza a zománc színét, úgyszintén az
odahelyezett fogászati anyagok (tömések) is. A zománc színe a világossárgától a
szürkésfehérig bármilyen lehet. Vastagsága a fog teljes felületén változik. Általában
legvastagabb a fog őrlőrészén (max 2,5 mm) és az íny felé egyre vékonyabb lesz
amíg el nem ér a cement-zománc találkozási pontig.
A szervetlen anyagának a 90%-át kalcium-foszfátok alkotják, melyek legnagyobb
része hidroxilapatit (Ca10(PO4)6(OH)2), kb. 3% pedig fluoroapatit. Ezenkivül még
találunk karbonátokat, szilikátokat, és nyomokban különböző fémeket. A csontoktól
és a dentintől eltérően nem tartalmaz kollagént. Két, még nem egészen tisztázott
funkcionalitású, specifikus fehérjét tartalmaz: amelogenin és enamelin.
A zománc keménysége változó, a Mohs-féle keménységi skálán az 5-ös
keménységű apatit és a 8-as keménységű topáz között található.
Morfológiája[szerkesztés]
A zománc morfológiai egysége az egyetlen ameloblaszt (zománcot termelő sejt) által
termelt kristályköteg, a zománcprizma. Az ameloblaszt ún. Tomes-nyúlványának a
 vége által képzett prizmatikus állomány (centrális kristályköteg) és a nyúlvány oldalsó
része által kialakított interprizmatikus állomány (oldalsó kristályköteg) eltérő lefutású
kristályainak változása adja a zománc jellegzetes szerkezetét.
A kristálykötegek átlagosan 4 μm vastagok, a fog felszíne felé folyamatosan
szélesednek. A zománcprizmák a dentinfelszínre merőlegesen helyezkednek el, a
felszín felé enyhén hullámos lefutást mutatnak, s a fogfelszínre merőlegesen
érkeznek meg. A prizmák lefutása a rágóerőkhöz való alkalmazkodásnak felel meg,
a zománc teherbírását növeli.
A külső felszínén a 15-30 μm szerkezet nélküli zománcréteg mineralizáltsága
majdnem teljes. Ez a réteg fokozott védelmet nyújt a fog számára. A mineralizáltsági
fok a felszín felől a mélybe haladva fokozatosan csökken.
A fogászati gyakorlat szempontjából fontos a zománc ridegségének,
törékenységének és a zománcprizmák lefutásának az ismerete, mivel, ahol nincs
megfelelő alátámasztása (dentin vagy zománchoz kötődő által) ott terhelésre
könnyen megreped és letörik.
Az érett zománc biológiai sajátosságai közül az élő sejtek teljes hiányát kell kiemelni,
ezért a szerkezetében kialakuló változások csupán fizikokémiai úton jöhetnek létre.
De éppen a sejtek hiánya miatt képtelen védekezési reakciók kialakítására.
Mikroszkóp alatt vizsgálva egy fogmetszetet, sötét és világos sávok váltakozását
figyelhetjük meg. Ezek a fák évgyűrűihez hasonlítható, ún. Retzius-vonalak, úgy
keletkeznek, hogy a Tomes-nyúlványok nem mindig egyforma minőségű zománcot
képeznek. Egyes esetekben a vonalak egészen a fog felszínén is megjelenhetnek,
kis egyenetlenségeket okozva. Ezek perikymata néven ismeretesek. Egy a többinél
sötétebb sáv is megfigyelhető a metszeten, mely jelzi a születés előtt és születés
után képzett zománc határát.
Lásd még[szerkesztés]
 Amelogenesis imperfecta, a zománc fejlődési rendellenessége
 dentin
 cement
Források[szerkesztés]
 szerk.: Dr. Fazekas Árpád: Megtartó fogászat és endodoncia. Budapest:
Semmelweis Kiadó (2006). ISBN 963-9656-12-7

 Elmar Hellwig, Joachim Klimek, Thomas Attin. Einführung in die

Zahnerhaltung, 4. kiadás, München: Elsevier (2007). ISBN 978-3-437-
05580-5
 LCCN: sh85042959
közi
 GND: 4190519-2
sok
 KKT: 01174593
Kategória:
 Fogászati anatómia