1

Karen Marie Moning

Burned
–

Perzselő Szenvedélyek

Fordította: MK 2015

2
Tartalom:

Az író levele

Bevezetés

I. rész
Előszó
1.Fejezet
2.Fejezet
3.Fejezet
4.Fejezet
5.Fejezet
6.Fejezet
7.Fejezet
8.Fejezet
9.Fejezet
10.Fejezet
11.Fejezet
12.Fejezet
13.Fejezet
14.Fejezet
15.Fejezet
16.Fejezet
17.Fejezet
18.Fejezet
19.Fejezet

3
 20.Fejezet
21.Fejezet

II. rész
22.Fejezet
23.Fejezet
24.Fejezet

III. rész
25.Fejezet
26.Fejezet
27.Fejezet
28.Fejezet
29.Fejezet
30.Fejezet
31.Fejezet
32.Fejezet
33.Fejezet
34.Fejezet
35.Fejezet
36.Fejezet
37.Fejezet
38.Fejezet
39.Ffejezet
40.Fejezet

Szereplők

4
 sidhe–látók
A Kilencek
A Keltar–ok
Emberek
Ismeretlen fajú szereplők

Helyszínek

És mások

Dedikáció

5
Kedves Olvasó!

Ha ez az első könyv, amit a Tündérkrónikák

sorozatból a kezedbe veszel, a könyv végén egy
összefoglalót találsz Szereplők, Helyszínek és Mások
címek alatt, mely segítségével érthetőbbé válik a
háttértörténet.
Ha már ismerős vagy a Tündérkrónikák
világában, ez az összefoglaló felelevenítheti számodra
a szereplőket és a fontos eseményeket, hogy mikor mi
történt, ki mit csinált, túlélték–e, s ha nem, hogyan
haltak meg.
Az összefoglalót elolvashatod akár először is,
hogy újra képben legyél ebben a különleges világban,
de olvasás közben is bármikor hátralapozhatsz, hogy
menet közben frissítsd fel a memóriád. Találsz majd
itt pár apróságot, melyek az előző könyvekben nem
szerepeltek. Az összefoglaló először a szereplőket
csoportokban mutatja be, majd ezt követik a
helyszínek és végül a más egyéb dolgok.
Az új olvasóknak: Üdv a Tündérkrónikák
világában!
A hűséges olvasóimnak, akik lehetővé teszik,
hogy azt tehessem, aminek minden percét és
pillanatát imádom: Üdv újra itt!

Karen

6
Tizenegy hónappal ezelőtt,
Clarin Ház Hotel
Dublin, Írország
Augusztus 6, FLE (Falak leomlása előtt)

JERRICHO BARRONS

– Ki az?
Éjjel két óra. Amikor minden ember alszik. A nő
ajtón áthallatszó hangja álmos, édes, délies és fiatal.
Annyira rohadtul fiatal. Ártatlan. Az én
állatkertemben, MacKayla Lane egzotikum.
– Jericho Barrons.
– Mi a fenét akar? – Minden álmosság eltűnt a
hangjából. Akkor sem lenne éberebb, ha egy
csörgőkígyón gördült volna keresztül, miközben
felkelt.
Hang nélkül nevetek, örömtelenül. Több ez, mint
amit el tudna viselni.
– Információcserére van szükségünk. Maga
tudni akarja, mi az. Én meg tudni akarom, mit tud
róla.
– Okos pasi, mi? Erre már a könyvesboltban is
rájöttem. Mi tartott ennyi ideig?
A szarkazmussal nem tudja leplezi a hangjából
kicsendülő félelmet. A következő szavaimat alaposan
megválogatom. Azt akarom, hogy önszántából

7
nyisson nekem az ajtót, s invitáljon be. Mert az jelent
valamit, egyfajta udvariasság.
– Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy
kérnem kell. Mint ahogy ahhoz sem vagyok
hozzászokva, hogy egy nővel alkudozzak.
Erre egy pillanatra elhallgat, tetszik neki, hogy
olyan nőkhöz hasonlítom, akikkel hajlandó vagyok
alkudozni. Ettől úgy érzi, mintha lenne a szituáció
felett valami kevéske hatalma – mintha én ’szituáció’
lennék. Ami a küszöbén áll, nem más, mint egy
hatalmas kataklizma. Szavak. Mi a fenéért van
mindig szükségük szavakra? És mi a fenéért hisznek
mindig bennük?
– Jobb, ha hozzászoksz, haver, mert nekem
senki nem parancsol. És semmit sem adok fel ingyen.
’Havernak’ szólított.
Már ezért legszívesebben megölném, mielőtt
befejezném a kérdezősködést.
– Ms. Lane, hajlandó kinyitni ezt az ajtót, vagy
beszéljünk itt, ahol bárki meghallhatja?
A hivatalosságomtól azt hiszi, idősebb vagyok
annál, mint amit rólam gondol, és kevésbé veszélyes.
Bármilyen külsőt képes vagyok magamra ölteni,
csakhogy bejussak.
– Tényleg hajlandó információt cserélni?
– Tényleg.
– És maga kezdi?

8
 – Igen. – Rohadtul hiszékeny.
– Alkudozhatunk így, az ajtóban.
Csak azt hiszi. A farkam nem annyira hosszú. Két
dolog miatt jöttem ide. És nem megyek el egyik
nélkül sem.
– Nem.
– Miért nem?
– Privát ember vagyok, Ms. Lane. Ebben nem
alkuszom.
– De én...
– Nem.
– Hogy talált rám?
Megnyikordulnak az ágyrugók. Hallom, ahogy
felhúzza a farmerét.
– Bérelt járművet rendelt a cégemhez.
– Ahonnan én jövök, taxinak hívjuk őket. És
könyvesboltnak.
Csak nem egy kis gerinc? Mégiscsak van gerince
azalatt a sok csicsa alatt?
– Ahonnan én jövök, mi jó modornak hívjuk,
Ms. Lane.
– Épp maga beszél – morog. – Nem az én
hibám. A fenyegetés a legrosszabbat hozza ki
belőlem.
Kinyitja az ajtót. Kiles. Apró csiricsáré lánc feszül
rajta. Egy pillantásommal el tudnám törni.

9
 Bassza meg, gondolom. Épp ez az. Mindenféle
fajta baszás egy egyetlen hatalmas óriáskibaszásban.
Mivelhogy: meg leszek baszva, ha akarom ezt az... ezt
az újszülött bolondot. És ha elveszem, amit akarok, ő
is épp úgy meg lesz cseszve. De, olyan nincs, hogy itt
hagyjam. Már az is épp elég volt, hogy hagytam
kisétálni a boltomból. Meg kellett volna ölnöm a
taxist. S akkor és ott el kellett volna vennem, amit
akarok. Ártatlan. Puha. Jó illata van. Álomittas. Haja
merő szőke hívogató szalmakazal, mely csak a
markomra vár. Látom, ahogy a hátára hullik, ahogy a
feneke vonalára simul. Ahogy én alatta vagyok,
mögötte. Beléhatolva. Mit fog csinálni? Mondani?
Milyen hangja van, amikor elélvez? Olyan, mint a
legtöbb nő, elveszíti lelke egy részét szex közben?
Otthagyva, kitárulkozva, hogy bárki elvehesse?
Bassza meg.
– Bejöhetek? – Nem mosolygok. A mosolyom
egyáltalán nem bizalomgerjesztő.
– Én nem engedtem volna fel eddig.
A szeme zöld, dühös. Mellbimbói kemények. A
vágy abszurdum. Mindig a legváratlanabb helyeken
és pillanatokban csap le. Mégcsak észre sem veszi,
hogy ezt érzi. Elbarikádozta magát az illendőség és
hazugság fala mögé. Megvetem az ilyen nőket.
Gyűlölöm a puha rózsaszín ártatlanságát. A testem
nem ért egyet. Vajon miért pont ő? Miért nem,

10
mondjuk egy utcalámpa, mert kábé ugyanannyi
hasonlóság van közöttünk. Ő fátyol és
selyemszalagok. Én nyers hús és borotvapengék. Még
soha nem vonzódtam az ellentétemhez. Én kedvelem
magam.
– Kemények a mellbimbóid – suttogom,
rábízva, hogy meghallja–e, vagy úgy tesz, hogy nem.
Pislog egyet, megrázza a fejét.
– Hogy jött ide fel?
Á, az emberi fül csodálatos szelektivitása.
– Azt mondtam, a bátyja vagyok.
– Na igen. Mert annyira hasonlítunk egymásra.
A hálóinge csipkéje minden egyes lélegzetvételnél
megrezzen. Reszket, de próbálja elrejteni. Mögé
pillantok, az apró szobába. Csak valamivel jobb, mint
az óránként–kiadott szobák. Nem fog sokáig tartani
megkapni, amiért jöttem. De előbb az üzlet.
– Akkor, Ms. Lane?
– Gondolkozom.
– Nehogy megsérüljön.
– Ne legyen seggfej.
– Háromig számolok, aztán elmegyek. Kettő.
– Ó, oké, jöjjön be – csattan fel.
Ekkor már elmosolyodok, de csak azért
engedélyezem magamnak, mert épp megfordult,
hogy a láncot kiakassza és nem lát. Kinyitja az ajtót és
hátralép. Úgy tapasztaltam, hogy a lánc kinyitása és a

11
nők lábának széttevése közti idő nem túl hosszú.
Mintha ezzel csak egyetlen bejáratot nyitnának meg.
Ez egy betegség, melynek remény a neve.
A falnak támasztja a kitárt ajtót. Azt hiszi, ettől
biztonságban van. Belépek. Nem foglalkozom azzal,
hogy becsukjam. Az majd később jön. Lábával az ágy
alá rúg egy csipkés melltartót. Sokkal többet is fogok
látni, mielőtt elmegyek.
– Szóval? Mi az? Ne, várjon – hogy is kell
betűzni?
Körbesétálom. Ő velem fordul, ahogy
becserkészem, mert nem akar nekem hátat fordítani.
Akkor is megkapom. Mindenestől.
– S–i–n–s–ar.
– Sinsar?
– Shi–sza. Shi–sza–du. – Folyamatosan kőrözök
körülötte. Tetszik, ahogy a teste mozog. Ha
lepillantana, látná, hogy a nyitott kabátom és a zakóm
képtelen elrejteni mennyire kemény vagyok. De egy
pillanatra sem veszi le az arcomról a szemét. Kevesen
ilyen bátrak.
– Ó, teljesen egyértelmű. És a du?
Megállok, az ajtóval szemben. Ő is megáll, háttal
az ajtónak. Egy méter a távolság közöttünk. Érzem a
testét. Érzem az illatát.
– D–u–b–h.
– Dubh, mint dú? Mint kúr?

12
 – Dubh, kelta nyelven van, Ms. Lane. Nem kúr.
– Nehogy szétrobbanjon a nevetéstől.
– A Sinsar Dubh–ban nincs semmi nevetséges.
– Ó, ki vagyok javítva. És mi ez a nagyon nagy
gonoszság?
Flegma. Semmi keresnivalója itt. Fionanak igaza
volt.
Irgalmas cselekedet lenne, Jericho. Öld meg, mielőtt a
többiek közül valaki napokig kínozza, majd kitépi a torkát.
Úgy nézek én ki, mint aki irgalmas?
Tedd meg értem, Jericho. Nem tudom elviselni a
gondolatát annak, amit a többiek közül bárki tenne vele.
Egyikük? Vagy én, Fiona? Melyik az, amit nem tudnál
elviselni?
Láttam, hogy néztél rá. Jericho, miért akarod azt a... azt
a butuska, üresfejű gyermeket? Mit adhatna ő neked?
– Túl régóta – mondom. Fiona túl régóta van
velem.
– Tessék? – kérdi kifejezéstelen tekintettel.
Hirtelen iszonyú düh kerít hatalmába, amiért
MacKayla Lane a városomba jött, azt hiszi, az én
területemen játszadozhat, s minden tekintetben
problémát csinált magából.
– Menjen haza, Ms. Lane. Legyen fiatal. Legyen
csinos. Házasodjon meg. Legyen sok csinos kisbabája.
Öregedjen meg a csinos férjével.
– Ó, bassza meg, Jericho Barrons! Mondja meg
mi az. Azt mondta, megmondja.

13
 – Ha akarja. Ne legyen buta. Ne akarja.
– De akarom. Mi az?
– Utolsó esély. – Sokmindenre.
– Pech. Nem akarok utolsó esélyt. Mondja meg.
Amúgy is hazudtam. Az utolsó esélye az első volt.
Amikor átsétált a küszöbömön.
– A Sinsar Dubh egy könyv.
– Egy könyv? Ennyi az egész? Csak egy könyv?
– Épp az ellenkezője, Ms. Lane, soha ne essen
ebbe a hibába. Soha ne gondolja, hogy csak egy
könyv. Egy különlegesen ritka és különlegesen ősi
kézirat, melyért sokan ölnének.
– Magát is beleértve? Ölne érte?
– Feltétlenül. Bárkit és bármit, ami és aki az
utamba áll. Ahogy eddig is. És ahogy ezután is tenni
fogom. Fontolóra veszi a maradását, Ms. Lane?
– Semmiképp.
– Akkor egy dobozban fog hazamenni.
– Ez az egyik fenyegetése?
– Nem énmiattam fog odakerülni.
– Akkor ki miatt?
– Válaszoltam a kérdéseire, most magán a sor,
hogy válaszoljon. Mit tud a Sinsar Dubh–ról, Ms.
Lane? Mondja meg. És ne hazudjon. Tudni, fogom, ha
hazudik. – Használhatnám rajta a Hangot, hogy
rávegyem, mondjon el mindent. De az nem lenne
olyan mókás.

14
 – A nővérem itt tanult. Egy hónapja ölték meg.
Mielőtt meghalt, hagyott nekem egy üzenetet, amiben
azt mondta, meg kell találnom a Sinsar Dubh–t.
– Miért?
– Azt nem mondta. Csak annyit mondott, hogy
minden ezen múlik.
– Hol van ez az üzenet? Hallanom kell.
– Véletlenül kitöröltem – néz félre.
– Hazudik. Sosem tenne ilyet véletlenül a
nővére miatt, akiért meghalni is képes lenne. Hol
van? Ha nincs velem, Ms. Lane, ellenem van. Nem
irgalmazok az ellenségeimnek.
– Már odaadtam ennek a felvételnek egy
másolatát a Dublin Gárdának. Lenyomozzák a férfit,
akivel a nővérem kapcsolatban volt.. – néz megint
félre.
– Adja ide a telefonját.
– Olyan isten nincs. De hajlandó vagyok
kihangosítani.
Lejátssza az üzenetet. Egy pillanatra sem veszi le
rólam a tekintetét. Annyi mindent megtaníthatnék
neki... ha képes lenne túlélni.
– Ismerte a nővéremet?
Bal felé intek egyet a fejemmel, nemleges válasz
gyanánt.

15
 – Mindketten ezután a ’különlegesen ritka
könyv’ után nyomoztak, s soha egyetlen egyszer sem
futottak össze?
– Dublin milliós város, amit naponta utazók
árasztanak el, és ahol rengeteg turista megfordul, Ms.
Lane. Az lenne furcsa, ha összefutottunk volna. Mit
értett a nővére azon, hogy ’nem is tudod, mi vagy’?
– Ezen én is gondolkoztam. Fogalmam sincs.
– Semmi?
– Semmi.
– Hmm. Ez volt mind, amit magára hagyott?
Egy üzenet?
Bólint.
– Semmi több? Se egy feljegyzés, vagy csomag,
vagy valami ilyesmi?
Bal felé int egyet a fejével, nemleges válasz
gyanánt. A szemét fürkészem. Mélyen, de ott van,
elrejtve, a vidámság. Épp most gúnyolt ki. A farkam
még keményebb lett.
– És fogalma sem volt róla, mi az a Sinsar Dubh?
A nővére nem bízott magában?
– Eddig azt hittem, igen. Úgy tűnik, tévedtem.
– Mit értett a nővére azon, hogy ’ők’?
– Azt reméltem, maga meg tudja mondani.
– Én nem vagyok az ’ők’ egyike, ha erre gondol.
Sokan keresik a Sinsar Dubh–t, mind

16
magánszemélyek, mind csoportok. Természetesen, én
is keresem, de én egyedül dolgozom.
– Maga miért keresi?
– Mert felbecsülhetetlen az értéke. Könyvgyűjtő
vagyok.
– És emiatt még ölni is képes lenne? Mégis, mit
akar vele csinálni? Eladni annak, aki a legtöbbet
kínálja érte?
– Ha nem tetszik a módszerem, térjen ki az
utamból.
– Rendben.
– Rendben. Mit kíván még elmondani, Ms.
Lane?
– Semmit – vet egy jeges pillantást az ajtóra.
Felnevetek.
– Úgy tűnik, el vagyok bocsájtva. Nem
emlékszem mikor bocsátottak el utoljára. – Hadd
higgye csak, hogy elmegyek. Itt az ideje becsukni az
ajtót.
Majdnem elmegyek mellette, majdnem az ajtónál
vagyok, amikor elkapom és magamhoz rántom. A feje
hátulja a mellkasomnak ütődik. A foga összekoccan.
Hang nélkül tiltakozik, ellenáll, majd egy másik,
mélyebbről jövő hangot hallat, ami már egyáltalán
nem ellenkezés. Egyik karommal átfogom a melle
alatt.

17
 Érzem az illatát, amikor egy nő dugni akar. Már a
boltomban is éreztem. Most is érzem. Még nem látja
önmagát, engem sem láthat, nem vallhatja be, mit is
akar. De a teste tudja. A vágy a vérhez kapcsolódik.
Nincs szüksége az agyra, vagy a szívre. A húsa puha
és rózsaszín. A vére forró.
– Mit csinál?
– Vegyem elő a kibaszott kézikönyvet? –
keményen a fenekéhez dörzsölöm magam.
– Maga viccel? Egyáltalán nem az esetem és
különben is. Maga... maga... hány éves is? Fúúúj!
– Az illata mást mond – és beszívom a levegőt.
Sokkal édesebb közelről.
– Az illatom? Azt hiszi, érzi az illatom? Azt
hiszi, én ...? ÓÓÓ! Engedjen el! Azonnal! Azonnal
másszon le rólam! Vagy sikítok!
– Az biztos, hogy sikítani fog. Azt
megígérhetem! – A szíve hevesen ver karom alatt,
lélegzete gyors és pihegő. A szexuális izgalom
megváltoztatja a teste vonalait, az enyémekhez
igazítja. Egy nő gerince megváltozik, amikor dugni
akar, egy apró, alig érzékelhető változás a gerince
tövénél, egy élesebb görbület ott, ahol a háta és a
feneke találkozik. A mellek megduzzadnak és
megemelkednek, az álla megváltozik, ahogy a szája
felkészül, és az izmai megfeszülnek. Egy kisebb
örökkévalóságig tanulmányoztam az embereket. A

18
szándék minden egyes mozdulatukban
megmutatkozik. Mint egy térkép a belső
navigációhoz, mely a bőrükre van tetoválva.
Szolgának születtek.
– Maga megbolondult. Nem akarom magát.
Tűnjön el a szobámból.
– Hogy aztán visszamásszon az ágyba és sírjon
az elveszett nővére után, meg a saját tehetetlenségén
merengjen? Hogy leírja a butuska terveit és bosszút
forraljon? Azt sem tudja, mit jelent ez a szó. – De még
megtanulhatja. – Annyira sietős, hogy újra a
gyászával lehessen? Annyira remek társaság? Mikor
volt utoljára, hogy belefeledkezett egy jó kemény
dugásba, Ms. Lane? Volt már egyáltalán ilyenben
része? Én azt hiszem, eddig mindig gyengéd volt,
kedves és higiénikus, és amikor vége volt, csak feküdt
ott és nem értette, mi a fenéért vannak úgy oda érte az
emberek.
– Maga megőrült! Tudja, ugye? Teljesen,
totálisan, megőrült. Hogy van képe bejönni ide és
megfenyegetni, ijesztgetni és szemétkedni velem,
majd meg le akar feküdni velem? És kigúnyolni a
teljesen jó szexet?
– Semmi vágyam lefeküdni magával, Ms. Lane.
Én meg akarom dugni. És olyan, mint teljesen jó szex,
nincs. Ha ’teljesen jó’ – utánozom a hangját, – fejbe
kellene lőnie azt a pasast és megkímélni tőle a

19
társadalmat. A szex vagy elveszi az eszét, vagy nem
elég jó. Akarja, hogy elvegyem a kibaszott eszét, Ms.
Lane? Gyerünk! Mondja ki! Legyen nagy lány!
Az egész teste összerándult a karomban.
– Még csak nem is kedvelem magát.
– És se kedvelem magát, Ms. Lane. De a farkam
kemény és maga meg nedves...
– Azt nem tudhatja!
A kezem a farmerja legfelső gombjára csúsztatom.
– Akarja, hogy bebizonyítsam? Ha továbbra is
kitart a hazudozás mellett, kénytelen leszek. –
Kipattintom az első gombot, majd a másodikat. A
gerince megváltozik a testem előtt, még több
görbület, még simulékonyabb. Az emberi test
csodálatos.
– Nedves, Ms. Lane? Igen, vagy nem? – Amikor
nem válaszol, kigombolom a harmadik gombot. –
Kössünk üzletet. Megnézem, és ha száraz, elmegyek.
Felszisszen.
– Válaszoljon!
– Semmi köze hozzá!
– Mondja, hogy hagyjam abba – gombolom ki a
negyedik gombot is. Már csak egy van.
– Gyűlölöm.
– Ezzel együtt tudok élni. Dugott már, mióta
megölték a nővérét? Engedje el magát, Ms. Lane!

20
Egyszer abban a körülhatárolt kicsi életében, engedje
már el magát!
Szinte azonnal acéllá merevedik a karomban.
Hátratolja a csípőjét, megfordul, a mellkasomra csapja
a kezét és belém térdel. Vagyis megpróbálja. Az
utolsó pillanatban a térdemmel kivédem.
– Nem tud rólam semmit! – a mellkasa hevesen
emelkedik és süllyed, pulzusa veszettül ver a
torkánál.
– Jobban ismerem, mint azok, akiket a legjobb
barátainak hív. Én látom.
– Igazán? – keményedik meg az álla. Valami
szikrázik mélyen a szemében. Megmerevedek. Mi a
franc volt ez? Valami nagyon más, mint amit a
felszínen mutat. Ezt nem vártam. Érdekes. – Mégis,
mi a francot lát? – sziszegi.
– Egy nőt, aki világ életében ketrecben élt. És
gyűlöli. Mert unatkozik ott bent, nincs igazam? Várja,
hogy az élet megtörténjen vele. És amikor végre
megtörténik, elveszíti azt, amit a legjobban szeretett.
Hát vegye vissza! Törjön ki! Csapjon bele! Robbanjon
fel!
Mereven bámul rám, majd megnyalja az ajkát.
– Kiabáljon! Káromkodjon! Vezesse le rajtam! –
előre lépek, erősen megmarkolom a lába közét és a
tenyeremmel megdörzsölöm. A belőle áradó forróság
tébolyító. – Mondja, hogy hagyjam abba!

21
 Egy hosszú pillanatig mozdulatlan. Végül a
fejével int egyet balra.
Felnevetek.
A nadrágjába nyomom a kezemet, az ötödik
gomb kipattan és a földre esik, a testébe nyomom az
ujjamat, mire a térde felmondja a szolgálatot, ahogy
az izmai görcsbe rándulnak az ujjam körül.
Eszméletlen nedves. Együtt csúszunk le a földre.
– Elegem van abból, hogy így érzek – sziszegi. –
Gyűlölöm az életem! Minden részét gyűlölöm! –
Megfojt a nyakkendőmmel, mert ügyetlenül
kapkodva akarja levenni rólam. Még mindig abban a
világban él, ahol a fiúk teljesen levetkőznek, a lányok
meg szépen hanyatt dőlnek és várnak. Csak két
dologra van szükség ruha nélkül.
– Hagyd a francba a nyakkendőt! Cipzározd ki
a nadrágom!
Olyan erővel húzza le, hogy a tízezer dolláros
nadrágomon széttépi a cipzárt. A farmerját a
derekánál fogva felemelem és lerántom róla.
Feltápászkodik a földről, hogy megforduljon, de
visszanyomom a földre.
– Maradj ott, így akarlak.
– De az mondtad, hogy én...
– A következő menet a tiéd lehet.
– De ez rólam szól, nem emlékszel? Azt
mondtad. Azt, amit én akarok, most!

22
 – Csak próbálja meg, Ms. Lane! Csak próbálja
meg!
Becsületére legyen szólva, meg is próbálja. De én
erősebb vagyok. Előbb az lesz, amit én akarok, na
nem mintha nagyon ellenkezne a hangokból ítélve,
amiket hallat. A haját markolva széttárom a lábait,
amennyire csak lehet és testét a földre lapítom.
Később négykézláb fogom a magamévá tenni. De
most, muszáj, hogy olyan mozdulatlan legyen, ahogy
csak képes vagyok tartani. A lába közé dörzsölöm
magam, mire fuldokló hangot ad. Lucskosan
mindattól a nedvességtől, amit annyira nem akart
bevallani, belé hatolok. Mindkettőnkből erőteljesen
robban ki a levegő. A teste ívbe feszül és felkiált. Egy
pillanatig nem mozdulok. Egyetlen mozdulat és kész
vagyok.
Megrándul alattam.
– Mozdulj már, seggfej!
– Majd, amikor készen állok!
A bordáira feszítem a kezem. Ellenkezik.
Véraláfutásos lesz reggelre. Néhány utálatos
emlékkép tör fel bennem. A vérem meghűl. Még
keményebb leszek. Mozogni kezdek és elveszítem az
időérzékem.
Az elmúlt négy óra olyan volt, mintha négy perc
lett volna. Ahhoz képest, hogy ilyen puha, keményen
dug. Megízlelem. Élve fel tudnám falni. A szájával

23
körbeveszi a farkam. A feje a kezemben. Lehet, hogy
nem engedem el. Verítéktől csatakosan, tisztelettel
megbecstelenítem. Minden egyes porcikáját.
Kibaszottulszéptestét. Tetszik neki. Ez a nő nem fogja
vissza magát. Nem hittem volna róla. És igenis sikít...
Később, a hátamra gördülök és hagyom, hogy
fordítsa ki sarkaiból a világát. Eszméletlen, mit
művel.
Meglovagol, fenékkel az arcom felé, fordított
lovaglóülésben, kócos haja össze–vissza ugrál. És, a
szentségit, ez a nő aztán tud lovagolni.
– Lassíts! – szorítom meg a fenekét, hogy
megakadályozzam másodperceken belüli elmenésem.
Felnyomja magát, lehajtja a fejét egy meztelen
guggolás közben, ami minden férfi nedves álma. Fgy
fikarcnyi gátlás sincs benne, miközben vad tekintetet
vet rám a lába közül, a farkam mögül.
– Nem tarts vissza! – csattan fel. – Irányítási
kényszered van. Ez az én menetem. Azt csinálod,
amit mondok. Ha ez azt jelenti, hogy elmész és
megint megkeményedsz, hát ez van. – Húzza fel a
szemöldökét. – Hacsak nem kezdesz kimerülni.
Elvigyorodom és meg se szólalok. Már tudja,
hogy ez képtelenség.
– És ne gondold azt, hogy ettől még holnap látni
akarlak. – Ezután ott folytatja, ahol abbahagyta, én
meg a robbanás szélén állok.

24
 – Nem álmodozom ilyesmiről. És dettó, –
sziszegem vadul. Tisztában van vele, mit csináljon,
egész addig felhúzódik, míg majdnem kicsúszom
belőle, csípője apró mozdulataival a farkam csúcsát
izgatja, majd hirtelen lenyomja magát, hogy újra
lassan kihúzódjon. Csinos, rózsaszín Barbie, aki
keményen és nyersen dug, mint egy állat.
Hátradönti a fejét, gerince ívbe feszül, hidegen
hagyja minden szabály, minden morális döntés,
kivéve a belsejét feszítő vágy.
Én meg elmélázok: vajon képes lenne úgy élni,
ahogy dug?
A farkam még keményebb lesz.
Hajnal előtt elmegyek.
Az ajtónál visszafordulok és ránézek. A fejemet
ingatom. Háttal fekszik nekem. Maga köré tekerte a
lepedőt.
– Mac.
Lassan megfordul, mire egy halk Bassza meg
hagyja el a számat. Máris változik. Akkor kezdődött,
amikor elkezdtem felöltözni. Mostanra már majdnem
teljesen átváltozott. Más a szeme. Óvatos,
bizalmatlan, azzal az emberi érzelemmel keveredve,
amit ki nem állhatok: a megbánással. Nem volt
igazam. Még nem áll készen. Még nem.

25
 Délre gyűlölni fog. Estére meggyőzi magát, hogy
megerőszakoltam. Holnapra már önmagát is gyűlölni
fogja.
Átszelem a szobát, a szájára szorítom a tenyerem,
másik kezemmel a mellkasára tenyerelek és
kinyomom a levegőt a tüdejéből, hogy lélegzetet se
tudjon venni. A kezemben az élete. Eltudom venni az
életét. De vissza is adhatom.
Azon merengek, vajon a falnak nyomva, minden
védőbástyáját lerombolva, minden szívósságán
túlterhelve, vajon mivé is válhatna MacKayla Lane?
A füléhez hajolok. A hangom halk.
– Menjen haza, Ms. Lane. Nem ide tartozik.
Hagyja a Gárdát. Ne kérdezősködjön. Ne keresse a
Sinsar Dubh–t, vagy itt fog meghalni Dublinban. Már
túl régóta keresem, túl közel kerültem hozzá ahhoz,
hogy hagyjam, hogy az utamba álljon, vagy mindent
tönkre tegyen. Két fajta ember létezik ezen a világon:
azok, akik mindent túlélnek és azok, akik két lábon
járó áldozatok. – Megnyalom a nyaka oldalán lüktető
ütőeret. A szíve ijedten verdes. A félelem nem izgat
fel. Ennek ellenére a farkam kőkemény, olyannyira,
hogy már fáj. Itt kellene, hogy vége legyen. Kitépni a
torkát, s itt hagyni holtan ebben a nyomorúságos
lyukban. Lehet, majd holnap ölöm meg. Lehet, hogy a
könyvesboltomban láncra verem egy darabig. Adook
enki egy esélyt, hogy elszaladjon. Ha marad,

26
mentesítem magam minden felelősség alól, bármi is
történjen vele.
– Maga, Ms. Lane, áldozat, egy bárány egy
városnyi farkas között. Holnap este kilencig adok időt
magának, hogy eltűnjön a francba ebből az országból
és az utamból.
Elengedem, mire a földre kuporodik.
Ekkor fölé hajolok, megérintem az arcát,
elsuttogom az ősi druida varázsszavakat és amikor
végzek, a ma estéből csak és kizárólag a beszélgetés
és a fenyegetés emlékei maradnak meg neki. Soha
nem fogja megtudni, hogy ma este az enyém volt.

27
 Ne rejtegesd a hibáidat,
mert úgyis megtalálnak, felégetnek
– ”Get Out Alive” Three Days Grace

28
 I. Rész

Némelyikünk többször is megszületik.

Némelyikünk többször is újraalkotja önmagát.
Ryodan szerint az alkalmazkodóképesség egyenlő a
túlélési képességgel.
Ryodan sokmindent mond.
Néha odafigyelek.
Én csak azt tudom, hogy akárhányszor kinyitom a
szemem,
Az agyam beindul, néha a gyomromban érzem
És tudom, hogy bármire képes vagyok.
Hogy.Továbbra. Is. Tudjak. Levegőt. Venni.

– részlet Dani O’Malley naplójából

29
 ELŐSZÓ

Tűz a jéghez, dér a lánghoz.

Az Unseelie Király a szárnyaiban tartott
eszméletlen nőre pillantott. A nő a lélektársa volt.
Abban a percben tudta ezt, amint megtalálta. Hisz
amióta csak elveszítette, minden pillanatban kínozta a
vesztesége.
A vele együtt töltött rövid idő léte egyetlen
örömteli időszaka volt. Előtte csak szakadatlan
sötétség kavargott körülötte és belsejébe, mint valami
a viharos óceán. Azt hitte, talán azért, mert még fiatal
volt és negyedmillió év múltán, a nyugtalanság tán
majd elmúlik.
Hogy a nyughatatlan eónokat valahogy mégis
eltöltse, alkotott, anyagot formált. Hegyekké és fákká,
óceánokká és sivatagokká, bolygókká és csillagokká,
galaxisokká és fekete lyukakká gyúrta. Minden
hatalom az övé volt, kivéve egyet: a Teremtés Dalát,
mely a legenda szerint minden kezdete, s mely a
létezés alappilléreinek alkotója. Ez a varázslat
egyedül a faja királynőjét illette meg.
A Seelie Királynő nagyon ritkán használta a
kataklizmikus melódia részeit. Mert, mint minden
hatalom, ezért is nagy árat kellett fizetni. A legenda
szerint a faj az ősi időkben ugyanúgy ellopta a szent

30
dalt, mint, ahogy az emberek a tüzet lopták el az
istenektől. Ha ez arra akart utalni, hogy a
Tündéreknek istenei voltak, a király tudta az igazat.
Rajta kívül semmi más nem volt. Mert ő már régóta
keresett.
Korok múltak el. Civilizációk születtek és tűntek
el. Unottan és elégedetlenül, a király egyre csak
építette és rombolta le a világokat, majd újakat
teremtett. Egyszer még meg is kísérelte, hogy egy
ideig a Seelie Királynő udvarában éljen és a pitiáner
intrikákat számon kövesse. Az ősi kárpitok szerint a
Seelie Királynőt csak az ő számára énekelték életre.
De a királynő nézetei dermesztőek és korlátoltak
voltak, az udvara rikító és fényes, mely bántotta az
eónokon keresztül a fekete selymet és csillagokat
bámuló szemét. Az ő daluk minden tüzességet
nélkülöző összeegyeztethetetlen melódia volt.
Újra, elmerengett. Ingerült. Magányos. Keresett
valakit, akit nem tudott néven nevezni.
Egy apró, figyelemre sem méltó univerzum apró
világában, melyre nem is emlékezett, hogy akár
egyszer is betette volna a lábát, megtalálta.
Kiszámíthatatlan, temperamentumos, boldog, ha
egyedül lehet, alig–alig kezelhető volt, kinek
elcsábítása kifejezetten kihívás volt számára. S
egyáltalán nem segített, hogy ő maga is egy mélázó,
arrogáns, önző isten volt.

31
 A nő nem akart lélektársat, s ezt meg is mondta
neki. Pláne nem szárnyakkal és
viselkedésproblémákkal rendelkezőt.
Ennek ellenére, mégsem futott el. Megvetette
lábait és figyelte, ahogy becserkészte. Míg kereste a
szívéhez az utat. Veszekedtek. Tesztelték egymást,
kihívták egymást és követelőztek.
A nő tudta, mit akart: a legjobbat.
Ő is tudta, mit akart: a legjobbat.
Jobbá tették egymás jó tulajdonságait, ahogy az
igaz szerelem teszi. Kitárta a nő korlátolt elméjét a
galaxis mennyiségű lehetőségekre. A nő emlékeztette,
milyen érzés ámulatba esni és újra frissességet hozott
az unalmassá vált teremtésbe. Együtt teremtették,
formálták az univerzumokat, melyek csodálatosabbak
és kreatívabbak voltak mindennél, amit eddig
egymaga csinált.
Mégis, a boldogsága nem volt teljes egy
olyasvalami miatt, amit eddig még sosem érzett.
Szeretett. Immár volt veszteni valója. Mint ember, a
nőnek legjobb esetben is még csak ötven éve volt és
az idő múlásával egyre csak hervadni fog, míg majd
végül meghal.
Mivel nem volt képes elviselni a nő halandóságát,
így egy fényűző ketrecet épített neki, melyre nem
hatott az idő, ahol a halál nem érhette el.

32
 De mivel a nő szívében mindig szabad volt,
gyűlölte a ketrecet. De őt szerette annyira, hogy
beelegyezett, addig a napig itt marad, míg már nem
bírja elviselni többé. Közös árnyék és fény
hálószobában találkoztak, s szerelmük nem ismert
határokat.
Mégis, a király nem nyughatott. Ismerte a
szeretője temperamentumát, a szabadságra
vágyódását és azt kívánta, bárcsak ne korlátozzák
határok. Kérte hát a Seelie Királynő segítségét, de az
féltékenységében elutasította, hogy varázsereje
felhasználásával a király szeretőjét halhatatlanná
változtassa.
Azon a napon, a király megesküdött, hogy saját
használatára újraalkotja a Teremtés Dalát, még akkor
is, ha örökké fog tartani és akkor is, ha mindazzal
ami számára kedves fizet meg érte.
Az eskük, mint az óhajok, veszélyes dolgok.
Számít, mennyire vagyunk pontosak.
Idővel, a király megértette a dal lényegét,
bepillantást nyert az alapjaiba. A darabok, melyeket a
Dal egy részébe összeolvasztott, s mely a sötét,
befejezetlen Unseelie–k születését eredményezte,
olyan komplikált frekvenciák együtteséből állt,
melyek simán kapcsolódtak egymásba és ezáltal
minden egyes részüket gazdagabbá tették, mint

33
amilyenek az egyes különálló hangjegyeik, akkordjai,
vibrációi voltak.
Eónok múltak el, míg dolgozott, mígnem egy
napon legújabb kísérlete eredményével szeretője
szobájába sietett, mert annyira biztos volt sikerében,
hogy ő maga hozhatja el szerelmének az elixírt
tartalmazó fiolát – de odaérvén, saját kezétől holtan
találta a nőt.
Vagyis, ahogyan egy csaló ellenség elhitette vele.
Mindegyik pótolható, egytől egyig – bizonygatta a
Fear Dorcha, a sötét utazó társa, mely nyomon
követte a király őrületét. El fogod őt felejteni.
De képtelen volt elfelejteni.
A gyász elmúlik, selypítette a Vörös Banya,
teremtményei egyik legborzalmasabbika.
De sosem múlt el.
Még a groteszk Söprögető is, aki istennek hitte
magát, aki törött, hatalommal bíró dolgok gyűjtője
volt, aki szeretett eszkábálni, s mellette töltött egy
kevéske időt, vigasztalta, vagy legalábbis
tanulmányozta, hogy esetleg őt is begyűjtheti-e majd
javításra.
De ő, aki eddig egy egész volt, most félbe szakadt,
s reménye sem volt, hogy valaha újra egész lehet. S
amikor már megismerte valaki ezt a fajta szerelmet,
elviselni az idő lassú múlását nélküle olyan, mint fél
életet élni, ahol már soha semmi nem tűnik valósnak.

34
 Már számtalanszor illúzióban megalkotta az
egymásra találásukat, miközben ki–be járt az
őrületben, szerelméhez beszélt, mintha mellette lenne,
s válaszolna kérdéseire.
Hazugságokban élt, hogy elmeneküljön a
kibírhatatlan igazság elől: hogy szerelme saját
döntése alapján hagyta el, megölte magát, hogy őtőle
elmenekülhessen.
Szerelme egy fertőzött levelet hagyott hátra, mely
a mai napig mérgezte: Szörnyeteggé váltál. Már semmi
sem maradt abból a férfiból, akit szerettem.
Még mindig magánál hordta, egy apró papírfecni
a szeretett nő hajának egy tincsével átkötve. Cruce
vallomása ellenére is mindaddig magánál fogja
hordani, míg szerelme önmaga meg nem mondja
neki, hogy valójában nem ő írta.
A király felébredt merengéséből és lenézett a
szárnyaiban tartott eszméletlen nőre. Félmillió éve
annak, hogy élettelenül talált rá a szobájában. Minden
tiltott, misztikus varázslatát, melyeket a kísérleteire
használt, beleöntötte az elvarázsolt könyvbe, azt
gondolta, így megszabadul mindattól, amit szerelme
annyira gyűlölt.
Mióta utoljára a karjában tartotta. Megérinthette.
Ez nem illúzió volt. A szerelme itt volt. Valós volt.
Boldogság, ez a csalóka, megfizethetetlen valami, újra
az övé volt.

35
 A Király mélyet lélegzett. Szerelmének
ugyanolyan illata volt, mint azon a napon, amikor
megismerte, mint a napsugaraknak a bőrén, mint
ahogy a Hold sugarai ezüstösen tükröződtek az óceán
hullámain és a hatalmas, végtelen álmoknak.
Becsukta a szemét, majd újra kinyitotta.
Szerelme még mindig itt volt.
A gyász és megbánás örökkévalósága után újra a
karjában tarthatta azt, amit mindig is ugyanannyira
akart, mint Istennek lenni.
Egy második lehetőséget.
Szerelmére pillantva könnyűnek érezte, hogy
megbocsásson Cruce–nak, amiért ellopta, amiért
itatott vele az Üstből és kitörölte minden együtt
töltött percük emlékét, mert most végre lélektársa az
volt, amire ő maga mindig is vágyott: Tündér,
halhatatlan, legalábbis addig, míg meg nem ölik az
alig egynéhány módon, ahogy lehet. De ezeket a
lehetőségeket ő rövid úton el fogja tüntetni.
Ha önmagán kívül volt a kozmoszban valami
isteni, hát ez a pillanat volt az, melyben szerelmével
újra együtt lehetett, ahol lényük frekvenciáinak
alappillérei, vibrálásai összekeveredtek. Mellkasa
mélyén vihar tombolt.
Szerelme pillái megrebbentek. Szemei kinyíltak.
A király hátrahőkölt és megszólalni képtelenül
nézett le rá. Őt, aki Világok alkotója, Isten, Sátán, őt,

36
aki galaxisok anyagával játszadozott, elhagyták most
a szavak. Fekete szárnyai megremegtek a
erőlködéstől. Megmozdította, majd lecsillapította
őket.
Csodálkozás volt szerelme szemében, ahogy
felnézett rá: egy csodálatos pillanat, ahol a tudat
ébredezik, ahol még minden harmat és ígéret, ahol
bármi kivirágozhat.
A kezdetek törékeny dolgok.
Olyan volt, mint amit remélt? Az igaz szerelem
hatalma nagyobb volt, mint a Felejtés Üstjének a
hatalma? Emlékezett vajon a test az elmére mért ütés
ellenére is – egy emlék, mely beivódott a
szürkeállományba, ahonnan képtelenség kiűzni?
Vajon mit fog mondani? Mik lesznek az első szavai?
Az idő megállt és, ahogy egy ember tartaná vissza
a lélegzetét, az Unseelie Király némán visszafogta
lényét, apró csodák tanulmányozásával töltötte ki e
pillanatot: szerelme ezüst–szőke hajának esését, ajka
pírját, csontjai eleganciáját nézegette csodálta.
Mintha egy pillanatnyi zavarodottságot látott
volna? Ahol a kettősség megelőzi a felismerést?
Ismerte szerelme arcának minden rezdülését, sosem
szalasztott el egyetlen rezzenést sem, de most, ezeket
a kifejezéseket még nem volt alkalma megtanulni.
Miután szerelme annyi mindenen keresztülment –
örökkévalóságok, melyekről ő maga mit sem tudott, s

37
amik tartalmazhattak megannyi atrocitást. Mialatt ő
Cruce–al a Seelie Udvarban tartózkodott, a nőt
elrabolták, jégsírba helyezték, s egy hataloméhes
herceg majdnem megölte. Meg akarta őt nyugtatni,
ezért leegyszerűsítette önmagát, addig-addig
zsugorította lényét, míg elég apró volt ahhoz, hogy
képes legyen szavakat alkotni, mondatokat
összefűzni: melyek bár számára idegenek, most mégis
nélkülözhetetlenek voltak a korlátolt lény miatt.
– Szerelmem, biztonságban vagy. Vigyázok rád
– a király szünetet tartott, hogy a következő
szavainak kellő nyomatékot adhasson, egy ígértnek,
melyet az idők végezetéig megtart. – És soha többé
nem engedlek el.
Elképzelte boldogságban együtt töltött jövőjüket,
mint halhatatlanok, s várta, hogy meghallhassa
szerelme félmillió éve várt első hangjait.
A nő felsikított.

38
 1

”Könyebb futni.
Ezt a fájdalmat valami érzéketlenséggel
helyettesíteni.”

DANI

Átsüvítek Dublin utcáin – otthagytam Ryodan

Humwee-ját, s ezzel egyel kevesebb okot adok neki,
hogy megkeressen, na nem mintha szüksége lenne
bármilyen okra azon kívül, hogy tönkre vágja a
napomat – s igyekszem a jövőre vonatkozó terveimet
fontossági sorrendbe rendezni.
A legégetőbbek a listámon, hogy kitaláljam,
hogyan mentsem meg Christiant a Vörös Banyától,
kiadjak egy rég esedékes Dani–Hírmondót, hogy az
emberek tudtára adjam a legfrissebb híreket,
megmentsem embereket, akik a gyilkos jégviharban
rekedtek, miközben újabbnál újabb szuper ötleteket
gyártok, hogy hogyan kergethetem a Chester tulaját
az őrületbe.
Ezek után van néhány apróbb al-célom is,
melyeket nehezemre esik a kellő sorrendbe állítani.
Ilyen például képben lenni az Apátságban alakult új
Menedékkel kapcsolatban, letesztelni Táncos új

39
fegyverét Csótány Papa ellen, kitalálni ki a fene
halmozza fel az ellátmányt és hol, hogy aztán
lerohanhassam, új búvóhelyeket kialakítani, ahol
senki sem találhat meg és Jo és Ryodan kapcsolatát
szétrobbantani.
A probléma az, hogy a listán első helyre akarom
tenni, Jo és Ryodan kapcsolatának felborítását, ami
hülyeség, mert a személyes elégedettségen kívül, amit
emiatt éreznék (és bár semmi bajom a személyes
elégedettséggel), kezdem észrevenni a mintát: az
állandó rövid-távú-elégedettségért való hajsza mindig
valahogy sikeresen eltérít a lényegtől. De, a francokat!
Ryo nem érdemli meg Jo-t! Ráadásul nincsenek is
ugyanabban a kategóriában, és a tábortűz melletti
ölelgetésük látványa elég volt ahhoz, hogy felforrjon
tőle az agyam!
A második probléma az, hogy állandóan
hóakadályokba ugrálok, ami kizökkent a
turbósebességemből és tönkre vágja a koncentrációm.
Mivel így nem jutok sehova az al-listámmal és mivel
sokkal fontosabb, hogy valahová gyorsan eljussak,
kilököm magam a turbósebességből és elkezdek
átkecmeregni a jeges hóakadályokon.
A francba, elfelejtettem, milyen hideg is van itt
lent!
Turbósebességben túl gyorsan vibrálok ahhoz,
hogy érezzem. Hétköznapi sebességben, a lélegzetem

40
megfagy a levegőben és a szemgolyóim úgy lehűlnek,
mint az apró garnélarákok a jeges koktélban.
Morcosan veszem észre, hol vagyok – Temple Bár,
nem túl messze a Barrons Könyvesbolt és
Apróságoktól.
Nem sűrűn járok erre. Lehet, hogy ma este
legyőztem az egyik legborzalmasabb Unseelie-t a
világon, de a nemrégiben még oly pezsgő városrész
némasága és kihaltsága, a craic-el teli Temple Bár
Negyed minden alkalommal kapásból lelohasztja
túláradó jókedvemet.
Nem tudom elfelejteni, hogy milyen volt ez a
város régebben. Teli nevető és bulizó emberekkel,
ahol az utcákon aprópénzért játszanak a zenészek, a
lámpák csillognak, neon színekben tündököl minden,
ahol érezni a fű és a virágok illatát és ó, rosseb, ahol
van hurka és krumplipüré és sűrű ír pörkölt és
minden olyan kaja, amit már ezer éve nem ettem.
Eddig mindig gyors voltam és bárhonnan
megszereztem, amit akartam. Ez volt a legizgibb,
legcsodálatosabb hely, ahol valaha is megfordultam,
ahol minden sarok új kalandot rejtett.
A tudat, hogy Mac itt van nem messze és ha
beszáguldok az ajtón, megyünk és megölünk bármit,
vagy épp csak tengünk-legünk egyet, tökételessé tette
az életet. A Barrons Könyvesbolt és Apróságok az én

41
menedékem volt, Mac és Barrons csodás társlovagok,
és a város egy másodpercenkénti izgalomhalmaz.
Vissza akarom kapni az én Dublinomat.
Azt akarom,, hogy ez a nyamvadt jég eltűnjön.
Azt akarom, hogy a bárok újra nyitva legyenek és
az utcák fényesek legyenek, ahol a gázlámpák
fényétől árnyékosak a macskakövek és akármerre
fordulok, mindenhol emberek élnek és nevetgélnek.
A bicajomon akarok száguldozni, mindenféle dolog
után nyomozni, és tizennégynek lenni és Táncossal
poénkodni és a lányt idealizálni, aki úgy bánt velem,
mintha a testvére lettem volna.
Az emberek a Pokolban jégért esedeznek.
Ahogy egy pillanatra megállok, és eltöprengek, a
hátam közepén valami hegyeset és éleset érzek.
– Dobd el a kardod, Dani – szól Mac a hátam
mögött.
A gyomrom összeugrik és rosszul leszek. Mi a
franc? Csak nem a gondolataim erejével varázsoltam
ide? Csak nincs egy másik sidhe–látó képességem,
amiről eddig nem is tudtam, ami mostanáig csak
lappangott bennem? Uhh, remélem, nem! Akkor soha
nem leszek képes Ryodant lerázni! Állandóan be
vagyok rá rágva, ami azt jelenti, hogy állandóan rá
gondolok. És amint ezt gondolom, azonnal rá is
jövök, hogy mégsincs ilyen képességem, mert, ha
lenne, most ő is itt lenne. Úgy döntök, az álmatlanság

42
miatt biztos hallucinálok és attól, hogy ma este
állandóan Jimi Hendricks-et és Black Sabbath-ot
kellett hallgatnom. Ami, tulajdonképpen,
mindkettőnek csak a fele.
Olyan nincs, hogy Mac a hátam mögött lenne.
Meghallottam volna. Szuperhallásom is van. Láttam
volna a MacHalo fényeit, amitől az enyém fényei
élesebbek lennének.
– Napersze, mintha bedőlnék ennek –
motyogom. Néha túlzott a képzelőerőm.
A hegy erősebben nyomódik a hátamba.
Megmerevedek és lassan levegőt veszek. Ismerem
Mac illatát és ez az. Száraz karattyolás kezdődik a
tetőn, ami lassan ezer csörgőkígyó zizegésévé
duzzad, s ettől még inkább elkap a hányinger. Nem
kell felnéznem ahhoz, hogy tudjam, mit van ott. Ó,
igen, Mac tényleg mögöttem áll, a bizarr kísérőivel
egyetemben. Ama néhány alkalommal, amikor az
utóbbi időben láttam őt, egy rakás Unseelie ZEK – a
Zombi Evő Kísértet nevet adtam ezeknek a sovány,
fekete köpenyt viselő lényeknek, amik a levegőben
siklanak a föld felett és a könyvesbolt felett szeretnek
a tetőn kotlani – követte, mint egy bazi csapat kormos
varjú, akik egy jó kis lédús hullát keresnek, amit
megkopaszthatnak.
Ami nem az enyém lesz.

43
 Kiszedek a zsebemből egy protein szeletet,
feltépem és a számba nyomom azonnali
energiabomba gyanánt. Soha nem futamodok meg a
harctól. A farokbehúzás és eliramodás nem az én
műfajom. A probléma ott van, hogy csak kétféle
módját ismerem a harcnak: a tisztán ölést, vagy a
mocskos ölést – mindkettő magában foglalja az ölést,
hacsak nem francos Ryodan ellen harcolok, aki
seperc alatt képes kikapni a turbósebességből és
szétrúgni a seggem.
Olyan nincs, hogy megöljem Mac–et. A Második
Ajtót választom, amit sosem teszek és elfutok. Csakis
miatta.
Az agyamban feltérképezem az utcákat,
gondolatbeli térképemen letutizom a rácsszerkezetet,
már amennyire tudom ennyi hókupac és jég
közepette. Erősen koncetrálva összeszűkítem a
szemem és turbósebességre kapcsolok.
Nem történik semmi. A lábam ugyanott van
legyökerezve és még mindig érzem Mac lándzsájának
hegyét a hátamban.
A szuperképességeim egy pillanat alatt eltűntek,
immár harmadik alkalommal. Kicseszettül hihetetlen!
Mi ennek az esélye? És mi az oka?
– Azt mondtam, dobd el a rohadt kardodat!
Robbanásszerűen fújom ki a levegőt. Na nem
azért, mert sajnálom magam. Az önsajnálat felesleges

44
érzelem. Csak meghosszabbítja az átélt trauma okozta
szenvedést, mert állandóan ezen jár az eszed. Haver,
túlélted. Lépj túl rajta.
De azért vannak dolgok, amik szeretném, ha
másképpen lennének, mint például, mondjuk, ha
anyám halála után Ro nem vitt volna el az Apátságba,
nem lettem volna a személyi asszisztense és nem
tanított volna meg ölni, mielőtt rájöhettem volna, mi a
helyes vagy helytelen. Mert amikor végre valóban
rájövünk mi a jó és mi a rossz – ha homlokegyenest
ellenkezik mindazzal, amit eddig tettél – a fejedben
egész szép kis kalamajkát kell a helyére tenned.
Bűntudat, megbánás – ezek mind olyasmik, amiket
szinte azt sem tudom, hogy kell lebetűzni, annyira
idegenek a számomra –, de most minden alkalommal,
amikor Mac–re nézek szinte fuldoklom bennük.
Szerencsére, épp mögöttem van, így nem kell arra
gondolnom, mennyire hasonlít a nővérére, nem önti
el az agyam annak az estének a képei, amikor Alinát
utoljára élve láttam, amikor négykézláb térdelt a
sikátorban, ahogy könyörgött, hogy ne hagyjam
meghalni.
– Komolyan, kölyök, dobd el! Nem mondom
még egyszer!
– Nem vagyok kölyök. Haver.
– Danielle.

45
 Blah! Nagyon jól tudja, mennyire utálom ezt a
csiricsáré lánynevet! Megint letesztelem a
turbósebességbe kapcsoló képességemet. Még mindig
nem működik. Nem lehet tudni meddig tart, míg újra
működni fog. Öt másodperc. Öt perc. Talán öt óra.
Fogalmam sincs, miért történik ez és kezdek emiatt
komolyan aggódni. Megfordulok, hogy ránézhessek.
Kabátomat hátralököm, kezem a kardom markolatára
teszem, s megkeményítem magam az egész testet érő
rándulástól, de még így is megrázkódom, amikor
meglátom.
Egész másképp néz ki most, az egy évvel ezelőtt
megismert Mac–hez képest. A ragyogó nőci vad
harcos nővé változott. Már akkor csinos volt, amikor
Dublinba jött, de most vékony, erős és gyönyörű.
Egyszer azt mondta, én is csinos vagyok és amikor én
is fel fogok nőni, én is gyönyörű leszek. Mintha
valamennyire is érdekelne az ilyen marhaság.
Mégis mit jut eszébe, hogy megfenyeget a
dárdájával és parancsolgat nekem? Nem tudhatja,
hogy normál sebességbe vagyok ragadva. Senki nem
tudja, hogy ez történik velem. Atyaég, mi lenne, ha
kitudódna!
Rám bámul, zöld szeme elkeskenyedik a dühtől.
Minden joga megvan arra, hogy meg akar ölni. Egy
jobb ember a bűntudat és lelkifurdalás miatt talán
valamennyire együttműködne egy kicsit. De én nem

46
vagyok jobb ember. Egyetlen céllal ébredek fel
minden reggel: élj! Akárhogy is, de élj! Csak egyetlen
módon teheti rám sikamlós undormány ujjait a Halál:
a holttestemen keresztül.
Azon morfondírozok, lehet–e valami új sidhe–látó
képessége, amiről még nem hallottam és amitől
ennyire bátor, hogy ilyen hűvösen és magabiztosan
szembe mer szállni velem. Turbósebességem minden
harcban garantálja a sikerem akármelyik sidhe–látó
ellen, hacsak nem követek el valamilyen hibát, amit
én aztán sosem teszek. Nincs rajta a MacHalo, ami
enyhén szólva meglep. Dublinban senki sem sétálgat
a sötétben. Még én sem. Talán az a néhány ZEK a
tetőkön a privát hadserege lett, s megvédik az
Árnyaktól és a többi rémségtől.
Sötét sikátor a közelben – pipa.
Én – pipa.
Éhes Unseelie – pipa.
Hirtelen felrémlik előttem, hogy ugyanúgy halok
meg, mint Alina. Szinte látom az egészet megtörténni
Mac szemeiben.
El akarom neki mondani, hogy a bosszú olyan
ördög, aminek nem szabad áldozni. Mert az
ellenséged elpusztításával magadat is elpusztítod.
Elviszed a lányt egy sikátorba a Liffey folyó déli részén.
Az Unseelie ott fog várni. Néha, még mindig hallom Ro
hangját a fejemben, hiába égettük el a testét és szórtuk

47
szét a hamvait a tengerben. Nem úgy, mintha igazi
kísértet lenne. Csak az emléke kísért, mely mindig a
tudatalattim legmélyebb bugyraiban bújkál, ott, ahol
mindazt tartom, amit akkor tettem miatta, amikor
még az Apátságban laktam.
Miért? – akarom tőle kérdezni, de a homlokomhoz
ér valamivel, ami nedves és büdös és motyog valamit,
amit nem értek, s ekkor már nem tudok beszélni.
Tudom, hogy itt vagy bent, hallom Ro hangját.
Olyan, mintha messziről szólítana. Emlékezz mindarra
a pokolra, amit átéltél. Téged akarlak.
Fogalmam sincs, miről beszél. Itt vagyok. Rá
nézek. Még akkor is, ha olyan érzés, mintha ezer
kilométerről néznék rá.
Ó, gyermekem, mondja. Magam sem tudtalak volna
jobban felnevelni, hogy még több apró, használható
darabkára hasítsalak. Öt éves voltál, amikor rád találtam, s
tudtam, hogy az Isten egy csodálatos fegyvert teremtett.
Csak nekem.
A vén banya még arra sem volt képes, hogy a
koromra emlékezzen. Nyolc éves voltam, amikor
félholtan talált rám egy ketrecben. Az volt az egyetlen
alkalom az életemben, amikor meg akartam halni.
Számoltam a levegővételeimet. És közben azon
merengtem, melyik lesz az utolsó. Volt ott egy egész
hét, amire nem emlékszem. Teljesen kitörlődött.
Onnantól, hogy Ro befogadott, kezdtem el órákat
veszíteni, és amikor magamhoz tértem, nem

48
emlékeztem, hogyan kerültem oda és mi történt.
Ráadásul, legtöbbször valami olyasmi volt
körülöttem, amit nem akartam látni. Máskor meg
mindent láttam megtörténni, bár nem voltam ura a
tetteimnek. Olyan volt, mint aki a társas motorbicikli
utasterébe van beragadva, ahonnan se kormányozni,
se gázt adni nem tud. Amikor valami fura dolog
történt, fék sosem volt. Olyan volt, mintha csak ott
lettem volna, nézőként, az ülésbe ragadva. Mint
ahogy azon az estén is történt, amikor megöltem Mac
nővérét. Ez a második borzasztó dolog, amit valaha
tettem és a rémálmaimban minden gyötrelmes percét
újraélem. Néha arra gondolok, hogy az őrült banya
képes volt megválogatni, mely tetteimet lássam, és
melyeket ne.
Ha egyfolytában ezen filóznék, beleőrülnék. A
gyűlölet felemészti a gyűlölőt. Ro épp eleget
szórakozott az agyammal, amikor még életben volt.
Mostmár halott, és ha még most is hagyom, hogy
szórakozzon velem, az az én hibám lesz és ő nyer.
Még a tengeri sírjából is képes órákat, napokat,
heteket elvenni az életemből. Néha, amikor rettenetes
dolgok történnek, beleteszed ezeket egy dobozba és
soha nem nézel bele többet, mert, ha megtennég, az
egész életed rámenne. Némelyik seb sosem gyógyul
be. Így hát kitörlöd a sebesült részt és tovább lépsz.

49
 – Dobd el a kardod, én meg elteszem a
lándzsám – szól megint Mac.
– Na persze. És aztán? Megparancsolod az
undormány Unseelie csapatodnak, hogy rángassanak
be abba a sikátorba és egyenek meg? Nem, várj!
Kitalálom. Visszamegyünk a BK & A–ba, forró csokit
csinálunk, és csak dumcsizunk?
– Ez lenne az általános ötlet. Kivéve a
könyvesboltot és a forró csokit. És nem az
undormány csapatom.
– És mégis miről beszélgetnénk? Hogy
megöltem a nővéred? És igenis úgy néznek ki, mintha
az undormány kis csapatod lennének. Mindenhova
veled mennek. – A fenébe is, de jó őt látni! Hiányzott.
Mindig minden szobát, utcát figyeltem, hátha
meglátom valahol. Ugyanakkor rettegtem is tőle.
Megrándul.
– Nem kellene így mondanod. És azt mondtam,
nem, nem azok!
– Miért? Ez történt – felelem kihívóan. Tök
mindegy. Sosem fogja másképp látni. Az ujjaim a
kard markolatát szorítják. – Megöltem a nővéred.
Tessék. Ez tény. Haver. Sosem fog megváltozni. Én.
Öltem. Meg. Alinát. Azért jöttél Dublinba, hogy
levadászd a gyilkosát. Hát, itt vagyok – emelem fel a
kezem és ide–oda ingatom, ha esetleg nem értette
volna meg a lényeget.

50
 – Dani, tudod, hogy te....
– Semmit nem tudsz rólam! – szakítom félbe
keményen és gyorsan. Utálom a nevemmel kezdődő
mondatokat, melyek egy olyan állítással folytatódnak
– ami mindig vitathatatlanul hibás –, hogy a beszélő
tud valamit rólam. Ezek a mondatok épp olyanok,
mint a Tudod, mi a bajod? kérdések. Ezek mindig cseles
kérdések. Becsapósak. Semmi értelmes mondandó
nem követheti ezt a kijelentést. Morogva folytatom: –
Hallod? Azt mondtam, semmit nem tudsz! És most
tűnj az francba az utamból és vidd magaddal az
undormány kis rajongóidat is!
– Nem. Most vége lesz. Ennek. Itt. Ma este. És
megmondtam. Nem. Tartoznak. Hozzám. – vet felfelé
egy pillantást, majd morogva folytatja: – Követnek.
Még nem jöttem rá, hogy tüntessem el őket. Még.
Azon nyomban a dublini Híradó Tízes csatornája
nyomozó csapatának tagja akarok lenni, kutató
kérdéseket feltenni, elmerülni egy izgalmas
nyomozásban Mac–el, de azok a napok már elmúltak
és kábé annyi esélyük van újra visszajönni, mint a
dinoszauruszoknak. Mac–re nézek, s látom rajta ezt
az ál tutira–nem–öllek–meg pillantást, ami arra
hivatott, hogy a közelébe édesgessen és megöljön. Az
ujjai erősen markolják a lándzsája nyelét. S
könnyedén egyensúlyozik a lábujjain, pont, mint én.
Ismerem ezt az állást. Támadás előtt állunk így. Az

51
arc egyvalamit mond. A test meg valami mást. Én a
testre figyelek. Ez tart életben.
Mac lapos sarkú, divatos csizmát visel, idióta
választás a jégen. Mindegy milyen új és feljavított
változata ez MacKayla Lane–nek, egy része mindig is
olyan rózsaszín és csajos marad, mint a körmei a
lándzsája nyelén.
Rajtam edzőcipő van.
Még normál sebességben is gyorsabb vagyok nála
azokban a csizmákban. Nem létezik, hogy Mac felém
dobná a lándzsáját. Mint ahogy jóindulatból sem
tenné le. Olyan, mint én a kardommal. Soha nem
engedjük ki őket a kezünkből. Legalábbis nem
önszántunkból. Bár, én megtettem ma este egy
Hegylakó miatt, aki többé–kevésbé Unseelie Herceg,
de fogalmam sincs miért tettem. Az egyetlen
ismeretlenek azok a fura Unseelie–k a tetőn – most
akkor ezek azért vannak itt, hogy megöljenek, vagy
mi?
Egyféleképpen deríthetem ki.
Megpróbálok turbósebességbe kapcsolni, de még
csak nem is köhög a motor, az aksim totál lemerült.
Olyan, mintha nem is lenne a kocsiban. Mintha a
kábelek sehova se vezetnének.
Rátámadok és nagyot lökve rajta kibillentem az
egyensúlyából.

52
 Igyekszik elkapni, de a karja alatt átbújok és
ellököm magamtól. Amikor a kabátomat markolja
meg, hátrafordulok és megharapom. Nem a
kardommal sújtok le, vagy robbantok fel valamit.
Harapok. Mint egy gyerek, akinek nincs más
fegyvere.
– Aú! Megharaptál!
– Azta! Nem mondod? Mac fantasztikus
helyzetfelismerő-képessége – válaszolom ingerülten.
Mi a fenét fogok most csinálni – meghúzom a haját?
Akkor talán pofon vág és letöri egy körmét és csúnya
szavakkal illetjük egymást. Ennek az egésznek a
pikantériája talán mégis rávesz, hogy kardot ragadjak
és megöljem. Képtelen vagyok megérteni. Hogy
bírják ezt ki a normális emberek. Felettünk, a
kísértetszerű ZEK–ek hangosabban kezdenek
karattyolni, de ott maradnak, ahol vannak. – Szállj le
rólam, hülye! – sziszegem. Megpróbálom kirántani a
kezéből a kabátom, de erősebb, mint amire
emlékszem.
Amint kirántom a kabátom az ujjai közül,
belemarkol a hajamba és meghúzza.
– Aú! Meghúztad a hajam! – Fájt! Inkább
harcoljak karddal, lándzsával, vagy fegyverrel, mint
ez.
– Azta! Nem mondod? Dani fantasztikus...

53
 – Ne utánozz! Találd ki a saját inzultusaidat,
hacsak nem túl megerőltető a...
– ...helyzetfelismerő-képessége. És én nem
húztam meg a hajad. Csak megfogtalak. Te akartál
elszaladni. Te húztad a saját hajad!
– ...szánalmas kis agyadnak! És naná, hogy el
akarok szaladni, hülye barom! És mostmár nem
harapok, úgyhogy elengedhetsz! – felnyúlok,
megmarkolom a hajam és egy idióta ide-oda
húzogatós játékba kezdünk. Olyan hirtelen enged el,
hogy négykézlábra esem.
Azonnal felugrok, de rögtön le is bukok és amikor
a hátam mögött meghallom a lándzsa suhitását
kétszer, háromszor elgördülök az útból. A ZEK–ek
hirtelen felröppennek, zörögnek és csörögnek, mint
egy madárraj. Úgy tűnik a lándzsasuhintás rájuk is a
frászt hozza.
Egy lökött, óvatlan pillanatig a földön kuporgok,
meg sem bírok mozdulni, próbálom felfogni, hogy
Mac tényleg rám támadt a lándzsájával,
vitathatatlanul meg akart ölni, letörölni a Föld
színéről, örökre végezni akart velem. Asszem,
feleslegesen reménykedtem a feloldozásban, amit
még magam előtt is titkoltam. A levegő kifejezetten
fagyos mögöttem, mintha gyilkos indulat derengene
ott. Ha azt hiszed, az indulatok nem árasztják az
energiát, hát tévedsz.

54
 Felugrom, s ökleimmel megdörzsölöm az
arcomat. Jégdarabok repülhettek a szemembe, amikor
elvetődtem, mert most csípnek és könnyezem.
Futásnak eredek.
A hátizsákom mázsás súllyal esik le a vállamról.
A francba, eltévesztett, de elvágta a táskám egyik
vállpántját, amikor lebuktam, és minden kajám benne
van! Nem tudok egyetlen üzletet sem a száz méteres
körzetben, aminek teli lennének a polcai. A
turbósebességem majd visszajön, és amikor újra itt
van, azonnal élelemre lesz szükségem. Megcsúszva
állok meg a jégen, s megfordulok, hogy felkapjam.
Mac alabástrom fénnyel csillogó lándzsáját a
magasban tartva, egyik lábával a hátizsákomon áll.
Látszik milyen éles. Rám vár.
Tisztán érthető az üzenet.
– Nem mehetsz sehova élelem nélkül, Dani. Ne
fuss tovább. Csak beszélni szeretnék veled.
– Nem viccelsz? – gyűlölöm, hogy megjátssza
magát. A szemtől szembeni támadásban jó vagyok.
Ez a hátulról támadás lealacsonyító.
– Nem viccelek.
Pedig de. Hisz az előbb próbálta meg
elnyisszantani a nyakam, a rohadt életbe!
A ZEK–ek újra leszállnak a tetőre és újra
nekiállnak az idegtépő karattyolásnak.

55
 – És akkor mi van? Talán el kellene hinnem,
hogy azért keresel, hogy elmondd, hogy
megbocsátasz? Mennyire gondolod, hogy hülye
vagyok?
A szemét ellepik az árnyékok és szomorúnak
tűnik.
– Az élet komplikált, Dani.
– Mi a francokat jelent ez? – Fel tudnék robbanni
a frusztrációtól. Rühellem, amikor az emberek hülye
közhelyekkel dobálóznak, olyanokkal, amiket
képtelenség megérteni. Az élet komplikált, úgyhogy
akkor gyorsan megöllek. Az élet komplikált, úgyhogy
szép lassan halálra kínozlak és egész idő alatt
beszélek hozzád, amíg meg nem őrülsz tőle? Az élet
komplikált, tehát megbocsájtok, ha herkulesi
erőfeszítéssel megbánást mutatsz? A lehetőségek
végtelenek. Ki a franc ne tudná, hogy az élet
komplikált? Én azt akarom tudni, hogy ezt hogyan
ültessem át az életem egyes részeire. Erről bezzeg
soha nem beszél senki.
– Néha azt hisszük, hogy amit gondolunk
felszabadít ... de még inkább leláncol. Vagy elviseled
ezt, vagy kitörsz és ... hát, én nem akarok leláncolva
lenni.
– Haver, nincs itt semmiféle lánc. Semmi mást
nem látok, csak téged és engem és fegyvereket és
halált, hacsak le nem szállsz a cuccomról és arrébb

56
nem mész. Különben is, még ha azt mondanád is,
hogy megbocsátasz, sosem hinnék neked! Mindig
arra a pillanatra várnék, amikor meggondolod magad
és megölsz. Mert holtan akarsz látni. Valld be! Csak
mondd ki! Légy őszinte, az isten szerelmére! Tudod,
hogy holtan akarsz látni! Látom a szemedben!
Egy pillanatig semmit sem mond, mintha azon
gondolkozna, mit is mondjon erre, nekem meg egész
addig fel sem tűnik, hogy visszatartom a lélegzetem,
amíg el nem kezd beszélni, s ekkor szinte kirobban
belőlem a levegő.
– Nem akarlak holtan látni, Dani. Nem ezért
kereslek.
– Mi, a francokért, nem? – kiáltom. – Hiszen
megérdemlem!
A kezemet a szám elé kapom, mintha
visszaszívhatnám, ami épp kibukott belőlem.
Elborzadok magamtól. Azt se tudom, honnan a
fenéből jöttek ezek a szavak. Az én bibliám nem sok
bűnt tartalmaz. A feladás a leges-legnagyobb bűn. És
épp most szegtem meg a legfőbb alapszabályomat.
Az élet ajándék. Azért harcolsz, hogy megtarthasd.
Soha nem adod fel. Soha!
Senki sem akar téged. A saját anyád is ketrecbe zárt és
otthagyott és elfelejtett. Csak halj meg nyugodtan.
Mindenkinek jobb lesz, még neked is. Így talán ő élni tud.
Egyikőtöknek kellene.

57
 Egyszerűen nem hiszem el, hogy az előbb azt
mondtam, megérdemlem a halált. Talán valaki átvette
felettem az irányítást. Lehet, hogy bennem van
azoknak a sunyi, átlátszó rohadt Unseelie–knek az
egyike, de csak néha szórakozik velem (mert annyira
szuper vagyok, hogy még megszállni sem tud engem
rendesen), és ő mondat velem olyanokat, amiket nem
is érzek és rövidre zárja az áramköreimet. És lehet,
hogy ennek a Markolónak van valami fura mániája
Ryodannal kapcsolatban. Furább dolgok is történtek
már Dublinban az elmúlt időben.
Mac megrázza a fejét és totál ál-együttérző képpel
néz rám.
– Ó, Dani...
– Nem veszem ezt be, úgyhogy fogd be! Hagyj
békén, vagy ugyanúgy öllek meg, ahogy megöltem a
nővéred. Esküszöm. Megöllek és aztán mindenkit
megölök, aki kedves neked. Mert én ezt teszem. Én
mindenkit csak megölök. És megölök és megölök.
Mert ez vagyok én. Ilyenné formált. – Arról szoktam
álmodozni, hogy Barrons talált rám abban a ketrecben
anno, és nem Ro, és elképzelem, milyen lettem volna
akkor. Dehát nem ő talált rám. Hanem Ro. Ez van.
Így elrohanok.
De rohan utánam, gyorsabban, mint amire
számítottam. Talán Barrons csinált vele valamit, talán
azt, amit Ryodan ígérget nekem? Vajon mostmár ő is

58
épp olyan megölhetetlen, mint ők? Ezért van benne
kurázsi? Ha igen, akkor enyhén szólva be vagyok
rágva és még féltékenyebb vagyok.
Átugrálom a hóbuckákat, átsuhanok sikátorokon,
visszakanyarodok, s a Temple Bar negyedben egy jó
kis hajkurászásba viszem, de mindvégig a sarkamban
marad. Minden percben megpróbálok
turbósebességre kapcsolni, de a szupererőm a
tudatommal együtt lelépett.
Mac kiabál valamit, de oda se bagózok. A
kedvenc zenelistámat futtatom a fejemben, hogy
kizárjam a tudatomból őt is, meg a karattyoló seregét
is.
Észre sem veszem, hogy a lábam a Barrons
Könyvesbolt és Apróságok elé visz, amíg előttem nem
magasodik Az egyetlen szent hely, amit csak
ismertem: borostyánszínben ragyogó lámpák és
csiszolt, fényes padló és rombusz ablakok és végtelen
lehetőségek. Mélyen a mészkő boltív alatt ékes
oszlopok és fények és bronz táblák és festett üvegű, fa
keretű ajtó, amin turbósebességgel szoktam
besüvíteni, és ami felett egy fényes bronz pózna,
mely, mint az Üdv. Itthon szöveg köszöntött volna,
de ez már soha többé nem lesz így.
Mindennél jobban szeretem ezt a helyet. Gáz
kandallók és hatalmas kanapék, amiken szuperül el
lehet nyúlni és magazinok és könyvek, amiket

59
olvashatsz és olyan helyekről ahol álmodhatsz a
világban, ahová egyszer majd el akarsz menni, és
szuperokés antik fegyverek és modern koriak is, és
gyilkos sportkocsik és torták és ajándékok és haverok,
akikről úgy gondoltad a barátaid. Azok az órák,
amiket itt töltöttem, most szépen el vannak zárva az
agyi raktáramba, ahol fényesebben, színesebben
világítanak, mint bármilyen más emlék. Néha
előhúzok egyet–egyet és szép lassan újraélem,
minden pillanatát kiélvezem. Imádom Mac–et. Olyan
rohadtul hiányzik. Milyen jó lenne, ha....
A kívánságok nem lovak és én nem lovagolhatok.
Rendicsek. De vannak lábaim, amik többnyire
szuperhős fajtájúak.
Megcsendülnek az ajtón a csingettyűk.
Egy férfi lép ki rajta.
Erős. Ragyogó. Hidegvérű.
Ragadozó.
Törhetetlen. Az istenit, milyen klassz lehet ilyen
törhetetlennek lenni!
Ő minden, amit csodálok, és még több is, amiket
még nem is tudtam szavakba öntei.
Veszettül oda vagyok Jerocho Barrons–ért.
Az agyam szinte minden alkalommal leáll,
amikor látom és ez aztán jó nagy darab
szürkeállományt jelent.

60
 Legalábbis, ez volt. Ha nem tudtam elaludni, arról
álmodoztam, hogyan tudnék a szörnyek öldöklésével
bevágódni Barrons–nál, vagy hogy milyen okosságot
mondanék, vagy megmenteném a világot és akkor
már, mint felnőtt nőre nézne rám és én csak elalélnék
az arcán tükröződő kifejezéstől. Mint amikor Mac
cellájában megöltem az Unseelie Herceget és úgy
nézett rám, mint aki igazán lát engem. A legtöbben
nem így néznek rám. Hülye tinédzser szabályok közé
skatulyáznak be, amik, tekintve, hogy nőttem fel,
szart sem érnek. Ölhetsz, de nem káromkodhatsz. Szegj
meg bármilyen szabályt, de ne nézz pornót, vagy eszedbe
ne jusson szexelni. Hogy a bánatba jut eszükbe mindez
– talán ötletbörzét tartanak, ahol megbeszélik az
egymást totálisan ütő etikai kérdéseket? Aztán
Ryodan kezdett el beférkőzni a Barrons-ról szóló
álmaimba, mintha lenne ott bármiféle dolga, és úgy
nézzen ki, mint ... Ryodan, és nevetne és olyan
rekedtesen nyögne, mint amikor a negyedik emeleten
volt, úgyhogy azon nyomban abbahagytam a
szundizást.
Most bárányokat számolok.
De mostanában még azok a frányák is úgy néznek
ki, mint Ryodan, tiszta hideg szemekkel és valami
fura hipnotikus hatalommal felettem.
Rosseb.

61
 Kezdek azon morfondírozni, hogy meg kellene
találnom a módját, hogy megöljem, véglegesen, csak
hogy végre kiverhessem a fejemből.
– Dani.
Tiszta a libabőr leszek.
Így reagálnak rá az emberek, olyan, mintha
valamiféle szikrát pattintana és a körülötte lévő
levegő megtelik elektromossággal. Mindegyik ilyen
közülük, de Jericho Barrons egy lapáttal még rá is
tesz. Úgy teszek, mintha hidegen hagyna. A
zsebembe süllyesztem a kezem, hüvelykujjamat
kiakasztva. Megbillentem a csípőmet, amolyan
nagyzolósan.
– Barrons.
Az úgy volt, hogy azt terveztem, felnövök és neki
adom a szüzességem. Vagy V’lane–nek. Nekem nagy
dolog, hogy kinek adom. Ez azon kevés dolgok
egyike, amik még megmaradtak nekem, amikről én
dönthetek: a ki, a hol, és a mikor. Szenzációs lesz,
nagy Sz–el!
De a Seelie Hercegről, V’lane–ről, kiderült, hogy ő
valójában az Unseelie Herceg, Cruce. És Barrons
Mac–é, már amennyire egy olyan valami, mint ő bárki
tulajdona is lehet, s ami nem fog változni és én nem is
akarom.
Egy darab papír lifeg a feje fölött az oszlopon.
Rossz érzésem van és egy pillanat alatt átfutom.

62
 – Amindenit! Ez most kicseszett vicc? – hogy a
bánatba voltak képesek máris kinyomtatni valamit?
Még turbósebességben is képtelen lettem volna ilyen
gyorsan kinyomni valamit! De ez most itt van, lifeg a
levegőben, mint egy bazi pofánvágás.

Dublin Hírmondó

FLU 1. Június 26

AZ EGYETLEN HITELES HÍRFORRÁS ÚJ–

DUBLINBAN
A MiTörődünk SZERKESZTÉSÉBEN

ÚJ–DUBLIN KEDVES LAKOSAI, A DÉRKIRÁLY,

AMI EDDIG A VÁROSUNKAT DERMESZTETTE,
HALOTT!
A MiTörődünk a helyszínen volt, a jóért harcoltunk!
A MiTörődünk mindig vigyáz rád!

NEM ÚGY, MINT

Képtelen vagyok tovább olvasni. Tudom, hogy

engem kezdenek lejáratni. De az áruló szemeim
mégis végigsiklanak a betűkön, és persze, hogy van
tovább!

63
 ...egy bizonyos dicsekedni–szerető tinédzser,
aki VESZÉLYBE sodorta a küldetést és egyedül ő az
oka a sok ártatlan ember HALÁLÁNAK és
FOGSÁGBA ejtésének!

– Pff! Ki a fene írja ezt a sületlenséget? – Ma este

én voltam a hős! Én mentettem meg a napot a nyerő
agyammal és a remek képességeimmel. Ők meg még
a szavakat is nagyobb méretben nyomták, hogy még
inkább feltűnő legyen a rágalmazás! Ismerem a járást!
Nesze neked elfogult sajtó! Érzem, hogy vörösödni és
forrni kezd a fejem. Olyan iszonyú dühös vagyok,
hogy majd szétrobban az agyam! A MiTörődünk egy
nagy rakás lósz@r!
– Kapd el! – kiáltja Mac.
Kettejük ellen semmi esélyem. A francokat!
Barrons ellen egymagában sincs semmi esélyem.
Olyan, mint Ryodan. A legjobb napomon se érek fel
hozzájuk.
Egyelőre.
Ökölbe szorítom a kezem és gyors levegőket
veszek, és megtisztítom az agyam a
Lehethogyérdekelmivanveleddeaztutihogynemmondj
ukmegazigazat baromságtól. Egy pillanatba telik
analizálnom a lehetőségeket és kitalálni, hogyan
szabadítom ki magam ebből a helyzetből. A válasz

64
olyannyira egyszerű, hogy még a lélegzetem is
elakad. A zsigereimben van a túlélés. A tudatalattim
épp oda hozott, ahol lennem kell.
Elrohanok Barrons mellett – s ezzel alaposan
meglepem –, vagy legalábbis úgy dönt, hogy valami
fura oknál fogva nem fog utánam rohanni, mert olyan
nincs, hogy Barronst futásban legyőzzem, mégcsak
turbósebességben sem – és akkor nem tehetek mást,
visszafordulok és lekapom azt a nyamvadt papirost
az oszlopról, összegyűröm, mert nem létezik, hogy
otthagyjam, aztán újra a könyvesbolt mögött termek,
s a Sötét Zóna bal oldalán az első épülethez sietek.
Az utolsó alkalommal, amikor itt voltam, az az
este volt, amikor Christian és én az Unseelie Király
könyvtárában kutattunk, az este, amikor a Boora
Boora könyv szavai lekúsztak a lapokról és úgy
megcsíptek, mint a tűzhangyák és akkor engedtem
véletlenül szabadjára a Vörös Banyát.
Christian. A Banya. A franc! Épp elég trutymót
kell feltakarítanom.
Egyszer megmutatta a falban lévő rejtett kaput,
ami igazából egy titkos átjáró az ősi tükrökhöz,
melyeket a Tündérek a világok közti közlekedésre
használtak. Elmentettem az agyamba a teljesen
érdektelennek tűnő téglát, mely a pontos helyet jelzi.
Minden fegyver és menekülési útvonal – helyes. Még
Ryodan, a hülye szerződésével sem képes a

65
Tündérvilágban követni. Arra gondoltam, hogyha a
városban túlságosan felforrósodik a lábam alatt a
talaj, bármikor itt hagyhatom.
És most épp eléggé felforrósodott.
– Dani, ne! – sikoltja Mac.
Elrugaszkodom és beugrom a téglafalba.
Furamód olyan szivacsszerű, de én is olyan vagyok,
majd egy hatalmas, ablaktalan, ajtómentes, fehér
falakkal és padlóval körülvett teremben állok, ahol tíz
óriási mindenféle alakú tükör lóg a levegőben.
Mindenféle akasztó nélkül, csak úgy lógnak,
némelyik mozdulatlanul, míg mások lassan forognak
körbe-körbe. Nem ér meglepetés. Tündér dolgok,
eleven, de mégse, van, hogy pislant, de esze ágában
sincs az emberi fizika törvényeinek megfelelni. Ezért
érdeklődik irántuk olyannyira Táncos. Némelyik
tükör csodálatosan faragott rámában van, míg
másokat csak keskeny lánc tart. Némelyik annyira
sötét, mint a koromfekete éjszaka, néhány tejfehér, és
pár meg fura árnyakkal teli, amiket nem akarsz túl
sokáig nézni.
Még jó, hogy tudom, melyik tükröt használjam – a
második Tükör jobbra a végtelen, szupercsodás Fehér
Palotába visz. Már úgy is viszketett a tenyerem, hogy
alaposabban szétnézzek benne. Ha követnének, a
labirintusfolyosókat használom majd, hogy
nyomomat veszítsék, vagy valami más

66
figyelemelterelő hadműveletet találok ki, mert az
Egyes Szabály a Mega O’Malley Kézikönyvben
mindig is ez volt és ez is marad: első az életben
maradás, a kárelhárítás csak ezután jöhet. Ami tök
logikus. Holtan nem tudsz kárelhárítani.
Ha meg nem követnek, csak addig kell várnom,
míg a szuperképességeim visszatérnek, és máris
visszajöhetek, mert ezalatt eltelik pár nap, ha nem pár
hét Dublinban. Amikor Christian és én utoljára
használtuk a Tükröket, egy egész hónapot
veszítettünk! Mert a Tündérvilágban az idő nem
ugyanúgy múlik. Nem hinném, hogy naphosszat
ülnének a Fehér Palotában rám várva. Utálok Dublin-
időt veszíteni, amit a város megsegítésére tudnék
fordítani, de ha halott vagyok, nem segíthetek a
városon.
Mac úgy ugrik ki a falból mögöttem, mintha
ágyúból lőtték volna ki, és a hátamnak ütközik, s
majdnem a legközelebbi tükörbe lök. Csak arra tudok
gondolni, mekkora gáz lett volna, ha ez megtörténik!
Gőzöm sincs hova vezet a többi tükör. Lehet, hogy
egy levegő nélküli világba, vagy egy egyenes út az
Unseelie börtönbe, vagy egy Vadászokkal teli
galaxisba, vagy egy Szürke Asszonyokkal telibe!
Ezeket a szürke Unseelie teremtményeket kifejezetten
utálom. Egyikük majdnem megölt és rávette Mac-et,

67
hogy egy olyan ígéretet tegyen neki, amit nem kellett
volna.
Ellököm Mac-et magamtól, mire hátrébb tántorog,
s majdnem nekiesik Barronsnak, aki csak most lépett
a terembe, a szokásos ragadozó kecsességével.
Jericho Barrons egy rendíthetetlen,
elpusztíthatatlan állandó. A világom sarokköve. Vagy
legalábbis ketten együtt azok. Nem tudom. Csak
annyit tudok, hogy amíg ők ketten és a BK & A
megvan, egy részem, amelyik eddig sosem volt képes
jól érezni magát, most jól van.
Nem tudom megállni, egy pillanat erejéig őket
bámulom. Imádom őket nézni együtt. Lelassítom az
időt, hogy minden egyes rezdülést az agyamba
véssek.
Mac megtorpan, nehogy Barronsnak ütközzön,
szőke haja a vállára omlik, de előbb pár szál röptében
végigsimítja Barrons arcát, s mivel a hallásom annyira
jó, hallom, ahogy végigsúrolja az állán kinőtt borostát,
majd Barrons egyik keze Mac melléhez ér, mire úgy
összeszűkül a szeme, amikor észreveszi, mihez is ért
hozzá, mint ahogy én szeretném, hogy egy vágytól
éhes férfi rám nézzen egyszer és, ahogy folytatják a
majdnem-ütközést, testük kecses táncot lejt,
csalhatatlan tudattal tudják, hol is helyezkedik el a
másik teste, ami az egység, a tökéletes szimbiózis,
kapcsolat, melyről én még csak álmodozom.

68
Farkasok, akik úgy döntöttek, összepakolnak és
együtt vadásznak. Katonák, akik mindig figyelnek
egymásra, ahol bűn és vétek soha nem elég nagy,
mert elvégre nem mindannyian vétkezünk néha? És
ez nagyon fáj, mert egyszer már megtapasztaltam,
milyen is és csodálatos volt és annyira gyönyörűek,
ahogy itt állnak, a legjobbak legjobbikai, az erősek
közül a legerősebbek, szinte ragyognak, mindazzal a
tűzzel eltelve, amit én is akartam az életemben – egy
hely, ahová tartozhatok és valaki, akivel ott lehetek.
Most, ők együtt meg akarnak ölni és aztán élnek
tovább boldogan, mintha soha semmit sem
jelentettem volna nekik. Esznek és szexelnek és
kalandjaik lesznek, én meg nem leszek semmi, csak
két méterre a föld alatt a mocsokban – ha legalábbis
veszi valaki a fáradtságot az eltemetésemre. Nem
leszek többé. Soha. Vége. Kaput. Finish. Ende. Mielőtt
még lett volna lehetőségem élni.
Lehet, hogy tán sosem voltam még bol...
Azonnal megállítom ezt a gondolatmenetet.
Amint a sidhe–látó képességeim visszatérnek,
túlteszem magam ezen a nyápic érzelemkitörésen,
ami épp most vett erőt rajtam. A szuperképességek
elvesztése, plusz a Mac-el való első találkozás, mióta
megtudta, mit tettem, kissé elvette a fejem. A lényeg:
hogy kissé.
Tiszta tré tizennégynek lenni.

69
 A hormonok gyilkosok.
Bárcsak hipersebességgel felnőnék végre és akkor
végre minden kisimulna és végre mindennek értelme
lenne és nem a gyereket látná bennem mindenki és
akkor végre én is tudnék...
A francba az egésszel! Mi a fenére várok?
Megmarkolom a kardomat és hangosan nevetve a
tükörbe vetem magam. Mindig leröhögöm magam,
amikor az ismeretlenbe vetem magam. Vattacukor
üzemanyag, mint a cirkuszi sátorban felharsanó
hatalmas röhögések.
Következő nagy kaland – itt jövök én!
Az utolsó, amit hallok, Mac sikolya:
– Úristen, Dani! Ne! Ne abba! Átrendeztük őket!
Az a ....

70
 2

”Ott, ahol a könyörületességem szokott lenni, most

golyó ütötte lyukak tátonganak ...”

MAC

– ... Minden Napok Termébe visz!

A Tündérek ’reptere’ ha nem is végtelen, a terem
mely a Tükrök állomáshelye, annyira tágas, hogy nem
érdemes szőrszálhasogatásra.
Padlótól plafonig színarany, a végeláthatatlan
folyosón sok millió tükör lóg, melyek más és más
világokba, korokba nyíló átjárók, s melyek olyan
térbeli és időbeli torzulást idéznek elő, amitől teljesen
lényegtelennek, jelentéktelennek érzi magát az ember
– mint egy porszem egy istálló méretű galaxisban.
Ebben a teremben az idő nem lineáris, inkább
képlékeny és cseppfolyós és totálisan eltévedhetsz az
olyan emlékekben, melyek soha meg sem történtek,
olyan álmokban a jövőről, melyek soha be nem
teljesülnek.
Egyik pillanatban rettenetesen magányosnak
érzed magad, míg a másikban olyan érzésed van,
mintha végtelen mennyiségű papírmásod bámulna
vissza rád a folyosó két oldaláról, papírból kivágott

71
karjukat feléd nyújtva, ezernyi lábakkal ezernyi
világban állva egyszerre.
A terem veszélyei megsokszororozódtak, amikor
a Tükrök Cruce átka által megsérültek (amit persze
tipikusan Cruce az Unseelie testvéreire akart kenni), a
Tükrök korruptálódtak és a kép, amit most láttatnak
korántsem garantálja, hogy azt is fogod találni a
másik oldalon. Egy buja esőerdő nagy
valószínűséggel egy kietlen, csontszáraz sivatagba
vezet, egy trópusi oázis egy jégbe zárt világba. De
még a totál ellentétekben sem bízhatsz. Ebben az
időtlen falak közötti teremben nincs egy asztalra
biggyesztve a Stopposok Útikönyve a Galaxisokhoz egy
hűsítő ital és egy kis nass kíséretében.
Barrons a tükör és közém áll, összefonja karját a
mellkasa előtt és széles terpeszbe helyezkedik.
Nagyon magas, éjfekete emberhegy, akit képtelenség
eltolni az útból. Kiengesztelhetetlen tekintetére
pillantok, s szótlan beszélgetéseink egyike veszi
kezdetét.
De muszáj ...
Nem, nem muszáj.
De nem hagyhatjuk ...
De igen.
De ő nem tudja ...
Majd rájön.
De ez ...
Nem a maga hibája és nem a maga dolga.

72
 De én vagyok az, aki ...
A szentségit, Ms. Lane, még mennyi ’de’-t fog kitalálni
azon az egyetlenen kívül, amit hallani akarok? – Éhes
tekintete végigpásztázza a fenekem, mire kiver a víz.
Miután annyi mindenen keresztülmentünk, még
mindig Ms. Lane-nek szólít. Egyetlen kivétellel: az
ágyában. Vagy a földön, vagy bárhol másutt, ahol épp
elveszítem a fejem és meg vagyok győződve róla,
hogy anélkül nem kapok levegőt, hogy magamban ne
érezzem.
– Néha nem értem, miért is próbálok meg
magával beszélni.
Erre egy parányit megrándul a szemöldöke,
amolyan akkor már ketten vagyunk stílusban.
Barrons úgy gondolja, a szavak értelmetlenek és
veszélyesek. Ha úgy tennék, ahogy akarja, alig
beszélnénk, akár a szemünkkel, akár anélkül. A vicc
az egészben az, hogy minél több időt töltök el vele,
annál inkább megértem, miért érez így.
– De most a Teremben van. Az egy rettenetes
hely. Voltam már ott. Onnan nincs menekvés. –
Azalatt a kevés idő alatt, amit az ősi folyosókon
töltöttem, a fényes, csábító padló telis-tele volt
csontvázakkal. Én is majdnem az lettem. Abban az
elmét totálisan megzavaró teremben olyan realitást
élhet meg az ember, amilyet csak akar, s hal meg a
földön ülve, miközben azt hiszi, valahol máshol

73
csodálatosan boldog életet él. Az a hely aztán valóban
tönkre vágja az ember agyát.
– De magának sikerült – mondja ki hangosan.
– Az más. Én vagyok a kivétel. Sok mindenben.
Megrándul a szája sarka.
– Milyen szerény. De ő is az.
– Nálam voltak a kövek. – Az Unseelie Király
birodalmában formált kövek minden egyes átjáróra
reagáltak, s addig-addig változtattak meg minden
egyes környezetet, míg végül kiköptek magukból.
– Ha utána megy, csak rákényszeríti, hogy a
legelső menekülési útvonalat válassza. Akármelyik
átjárót, akármelyik Tükröt. Nem fogja abbahagyni a
menekülést. És mi lesz akkor, ha épp olyat választ,
ahol nincs levegő, vagy amelyik túl közel van egy
Naphoz? Időre van szüksége, hogy használni tudja
azt a fergeteges agyát. Maga is kijött onnan. Ő is ki
fog. Hagyja. Vannak más dolgok, amivel foglalkoznia
kell. S különben is – mélyed a tekintete az enyémbe, s
ekkor úgy érzem, mintha a szemgolyóimat
félresöpörné, s az agyamban turkálna, analizálna,
elvetne dolgokat, mintha vadászna valamire, – ááá,
igen, gondoltam. Még nincs készen rá. Amíg nincs rá
készen, addig békén hagyja.
Az értelmező kéziszótárban, a zsarnok szó mellett
Barrons fényképe szerepel. Pechemre a függőséget

74
okozó mellett is. Megbökdösök a két oldalam mellett
egy-egy Unseelie-t, csak hogy másra tereljem a szót.
– Nem talált még valamit, hogyan lehetne
eltüntetni ezeket?
Egyik fekete köpenyes, karattyoló kísértet a másik
után bukik ki utánam az átjáróból. Fogalmam sincs,
miért döntöttek úgy, hogy engem fognak követni.
Kezdek én lenni az egyetlen ember az Unseelie
szardíniás dobozban, s ráadásul éppoly büdös is.
Nem elég, hogy mindenhová követnek, de
akárhányszor hozzám érnek, valami iszonyú büdös
sárga trutymós port hagynak maguk után a
ruháimon. De ez a legkevésbé fontos oka annak, hogy
el akarom őket tüntetni.
Kivétel a nagyon ritka alkalmak – mint a ma este,
amikor valami fura oknál fogva úgy döntöttek, hogy
a tetőn kakaskodnak –, lehetetlenné teszik a harcolást.
Képtelen vagyok az ellenségem közelébe férkőzni,
mert előbb rajtuk kell keresztülvergődnöm magam,
legtöbbször tucatnyit le is mészárolva közben. Mire
végre átverekszem magam rajtuk, amit igazándiból
meg akartam ölni, már rég eltűnt. A sidhe–látó
képességem, hogy pár pillanatra lebénítsam őket,
nem hat rájuk.
És ha ez még nem lenne elég probléma, minden
egyes alkalommal, amikor Ryodan meglát, vallatni
kezd, hogy miért szegődött egy Unseelie faj

75
nyomomba és amikor az az ember rákattan valamire,
addig nem engedi el, amíg tisztára nem rágta és
csupaszra nem szopogatta a csontot, úgyhogy már a
Chester–be se járok el. De máshová sem, ahol bele,
vagy az embereibe botlanék, ami ha azt vesszük az
egész város, tekintve, hogy mindent ők tartanak
szemmel Dublinban és a külkerületeiben. Így
legtöbbször bezárkózom a könyvesboltba, s
unatkozom, ami minden egyes perccel egyre inkább
rizikóssá válik – mivel, ahogy a mondás tartja: az
unatkozó kezek a sátán munkáját végzik.
Nem a sátán, szép lány. Angyal. A te angyalod.
Még egy hang, amit úgy teszek, mintha nem
hallanám.
El akarod őket tüntetni? Óhajod parancs.
Ó, igen. Most már teljesen süket vagyok.
Az első kábé ötven Unseelie-t megöltem, amikor
követni kezdtek, de tök mindegy hányat öltem meg
közülük, csak még több jelent meg helyettük. Hogy
az undoromat fokozzák, hatalmas sárga büdös
porfelhőt eregetnek, amikor meghalnak, amivel
beterítenek és amitől halálra tüsszögöm magam. Még
nem láttam őket embereket enni, s mivel az egyetlen
bűnük úgy tűnik csak az, hogy engem követnek, már
nem öldösöm őket. Mert semmi értelme és eléggé
fárasztó.

76
 Vetek egy pillantást Barronsra. Másfél méteres
személyi teret tölt ki maga körül. Én, ellenben, egy
Unseelie bolhákkal terhes emberi kutya vagyok.
– Akkor, el tudja őket tüntetni, vagy nem?
– Dolgozom rajta.
– Nem tud valamit rám tetoválni, vagy ilyesmi?
– Most azt akarja, hogy tetováljam. Nem hiszem
el.
– Még mindig jobb lenne, mint ezekkel ...
ezekkel a tetves, bűzölgő dögökkel mászkálni
mindenhová.
– Még nem találtam meg azt, ami hatásos lenne.
– Hát, bármi is az, ami távol tartja őket a
könyvesbolttól, tőlem is távol tudná tartani, nem?
Nem tudja azt csinálni velem is, amit a bolttal csinált?
– A bolt falain belül és a garázs alatt van az egyetlen
hely, ahol egyedül lehetek.
– Még nem sikerült izolálnom az ezért felelős
alkotóelemet. És nem, nem tudom azt mind magán
is megcsinálni. Mert maga élőlény. És könnyen lehet,
hogy mire végeznék magával már nem lenne az.
Jobban szeretem, ha él. Legtöbbször.
Legtöbbször? Ettől feláll az összes szőr a hátamon,
de nem engedem, hogy összezavarjon.
– Mégis hány alkotóelem szükséges a
könyvesbolt biztonságban tartásához? Öt? Tíz? Száz?
– Amikor semmit sem ad fel a titkos biztonsági

77
bűbájáról – na nem mintha mást vártam volna tőle,
hisz Tűnj–a–francba–az–én–dolgaimból a stílusa –,
mégis folytatom: – Gondolkozott már azon, hogy
esetleg a Keltarok segítségét kérje? A Tündérek
druidái évezredek óta és talán ...
Ez alkalommal a pillantás, amit rám vet, vörösen
izzik, mire befogom a szám. Már láttam ezt a
pillantást, amikor épp felettem volt, a fejemet a
kezében tartotta, amikor a szeme elsötétült a kéjtől.
Láttam akkor is, amikor ölt. Tudom, mi vár ilyenkor:
vad szenvedély, vagy vad rombolás. Bármilyen nehéz
is elhinni, ebben a pillanatban egyikre sem vágyom. A
problémáim egész al-problémákat szültek, amik tutira
épp vajúdnak, hogy mégtöbb problémát
szülhessenek, még akkor is, ha épp megálltam
elmerengeni rajtuk. A szexi Hegylakók említése
Barronsnál sosem jelent jót, ami eszembe jutott volna,
ha nem épp akkor jutott volna eszembe az is, hogy az
utolsó tiszta ruhám van rajtam és ma este mosnom
kell. Már megint.
Már unom, hogy el kell bújnom. Unom a mosást
is. Azt is unom, hogy csak ücsörögjek és nem tudok
se a városomnak, se az embereknek, se magamnak
segíteni. Vitathatatlanul Dublin leghatalmasabb
embere vagyok, talán még az egész bolygón is – a
mostanság jégbe fagyott herceg kivételével –, s
rejtőzködök, hogy ki ne derüljön, hogy egy

78
pszichopata, gyilkos embriót hordozok magamban –,
a Sinsar Dubh teljes másolatát, ami a fekete mágia
legveszélyesebb, legtorzabb, leggonoszabb könyve.
Tudom, hol találom azt a varázsigét, amivel
eltüntethetem az engem követő Unseelie-ket. Még azt
is tudom, hol találom azt a varázslatot, amellyel
levadászhatom és elpusztíthatom azt a valamit, ami
jéggé dermesztette az embereket és a várost. Abban a
könyvben, melyet nem merek fellapozni, amit még
egy picit sem merek kinyitni. A fekete könyv
mindenkit a hatalmába kerít. Aki csak beleolvas,
átveszi felettük az irányítást és totálisan megrontja
őket. Halálos bombát hordozok magamban. Amíg
nem érek hozzá, addig nem robban fel, s válik az
emberiség leggonoszabb teremtményévé.
Az első héten, miután nem voltam hajlandó
megkeresni benne Barrons fiáért a varázsigét, a Sinsar
Dubh hallgatott. Nyolc és fél csodálatos napig azt
hittem, megkaptam az én, saját és-boldogan-éltek-
míg-meg-nem-haltakját, s végre berendezkedhetek
egy nyugodt életre, ahol Unseelie-ket öldösök,
újraépítem Dublint és Anyával kertészkedek, Apával
szuperautókat vezetek, megerősítem az apátságot,
elmélyítem a kapcsolatot a többi sidhe-látóval, és
fantasztikusakat veszekszem és még annál is
fantasztikusabbakat szexelek Barrons-al. Csak annyit
kellett tennem, hogy nem veszek tudomást a Sinsar

79
Dubh-ról. Soha nem nyitom ki. Soha nem használom a
végtelen hatalmat, mely a rendelkezésemre áll.
Könnyű, nem?
Hát, nem.
A kísértés nem olyasmi, ami felett elég egyszer
felülkerekedni, s utána már szabad is vagy. A kísértés
minden este beveszi magát melléd az ágyba és segít
elmondani az esti imád. Reggelente veled ébred egy
fincsi kávé kíséretében, és tudja, hogy szereted a
legjobban: bűnnel átitatva.
Minden rohadt nap ugyanaz a könyvesboltban,
újra és újra, csak ahelyett, hogy egy ember fia
megmentésére való varázsigét utasítanék el, most egy
egész város megmentését utasítom el.
Kábé öt percig tartott elviselnem a Sinsar Dubh
kísértését, amikor kitaláltam a tervemet.
Meg kell tőle szabadulnom.
Mielőtt bárki rájönne, vagy elveszítem felette az
uralmat és mindent és mindenkit elpusztítok, akik
kedvesek nekem. Nem vagyok hajlandó a Tündér-
elixír által felturbózott hátralevő életemet így leélni. S
remélhetőleg, a mozgásban akadályozó követőim is
eltűnnek majd vele együtt.
Mialatt a város a jég szörnnyel harcolt, Barrons és
én, a kísérteteimmel egyetemben, heteket pazaroltunk
el az állandóan változó Fehér Palotában.
Végeláthatatlan könyvtárokat néztünk át, régi

80
kéziratokat bújtunk, egy legenda apró darabkájára
vadásztunk, mely Dublinba idézi az Unseelie Királyt,
hogy kiparancsolhassa belőlem ezt a nyavalyás
könyvet.
Barrons szerint ennek nincs semmi értelme és
kezd türelmetlen lenni. Megszámlálhatatlan
évezredeket töltött el azzal, hogy ősi könyvekben egy
varázslatot keresett – s most én is ugyanezt kérem
tőle, hogy újra ősi könyveket bújjon egy varázslatért.
Azt mondja, még ha sikerül is felhívnunk a király
figyelmét, a félőrült király csak kinevetne és éppoly
gyorsan újra eltűnne, mint ahogy megjelent.
Én nem vagyok hajlandó ezt elhinni. A király az
egyetlen reményem. Különben is, engem kedvel.
Vagyis, azt hiszem. Ez a legtöbb, amire bárki képes
egy olyan entitással szemben, aki az Unseelie
Királynak hívja magát.
– Azt teszi, amit mondok, Ms. Lane. Nem megy
utána. Ennyi.
Jericho Barrons duzzadó izmokkal és gyönyörűen
szabott Armani öltönyében megfordul és kisétál az
átjárón, s itthagy engem a túl sok kérdésemmel, a túl
kevés lehetőséggel és vagy száz Unseelie-vel.
Ennyi, a tököm. Én magam döntök. Hisz én
magam vagyok a Halál. Bennem rejlik a Teljes és
Totális Világpusztítás lehetősége. Akkor már csak
képes vagyok saját magam meghozni a döntéseimet.

81
 Összeszűkült szemmel a Tükörre pillantok.
Ismerem Barronst.
Ha Dani után megyek, utánam fog jönni, mint
ahogy az Unseelie konföderációm is. Elképzelem,
micsoda látvány lehetünk így együtt: csinos szőke,
félelmetes szemű csaj, majd egy igazán félelmetes
szemű, óriási, koromfekete hajú tetovált pasas, akit
meg vagy száz hátborzongató, pókhálós, fekete
köpenyes, büdös kísértet követ. A fenébe, ha én
látnám meg magunkat, én is elrohannék, pláne ha
tudnám, hogy jó okuk van dühösnek lenni rám.
Barronsnak igaza van. Dani folytatná a
menekülést, bárhová, bármilyen módon, ahogy csak
lehetséges.
És nem a mi bizarr kavalkádunk az oka.
Hanem én.
Még nem áll készen – mondta Barrons.
Az én hibám, hogy a tükrön át elszökött. Kezdek
egyre jobb lenni a fontos pillanatok felismerésében, és
ott, abban a sötét sikátorban volt egy, amikor
elérhettem volna, és megállíthattam volna. Vagy
legalábbis meggátoltam volna, hogy a Tündérek
világába meneküljön.
Észrevettem, hogy Dani nem is próbálta egyetlen
szuperképességét is felhasználni ellenem abban az
abszurdumra emlékeztető gonosz kislányok
viszályában, amit lefolytattunk, se nem kapcsolt

82
turbósebességbe, ami elég élesen mutatta, mennyire
vágyik a megbocsájtásra.
Én is előhúztam az ütőkártyáimat, azt kívántam a
legjobban, hogy megbocsáthassak neki. Hogy
visszafordítsam az időt az ártatlanság után fél órával
időpontra. De ez az óra most az oldalán fekszik, az
óramutató őrülten forog, Dublin egy sötét sikátorában
egy arany sminktasak szeméttel félig betemetve
fekszik a földön, és egy haldokló asszonyl kőbe vésett
üzenete olvasható.
El van törve.
Nem lehet arra számítani, hogy Dani sokáig
normál sebességben marad – sosem lehet tudni, mi
indítja be –, így amikor megbotlott és alkalmam
adódott, meglengettem a lándzsámat, hogy elvágjam
a hátizsákja pántját, hogy elvegyem az élelmét, és
kiiktassam ezt a lehetőséget.
Esküszöm, csak ennyit akartam. Az élelmét.
Semmi többet.
De abban a pillanatban, hogy felemeltem a
lándzsámat, felrémlett bennem mindaz a gonosz, ami
ellen harcoltam és akkor holtan láttam magam előtt
abban a sikátorban a nővéremet, és láttam, ahogy
Malluce halálra kínoz, és ahogy az Unseelie Hercegek
megerőszakolnak, és ahogy Rowena elvágja a
nyakam az apátság alatti cellában, és a Sinsar Dubh
végtelen játékát, és egy pillanatra gyűlöltem a világot,

83
mert ezelőtt tudtam, ki vagyok, és eddig jó voltam,
semmiféle rossz nem volt bennem, vagy legalábbis
azt hittem, és volt egy adag boldogság és varázslatos
ártatlanság abban, hogy semmiről sem vettem
tudomást. De amikor nap, mint nap a gonosz ellen
harcolsz, és szembe kell nézned vele, szembe kell
szállnod vele, s meg kell tanulnod úgy gondolkodni
is, választás előtt állsz: vagy maga alá temet a saját
halandóságod, vagy előhívod magadból a fenevadat,
aki senkinek nem engedelmeskedik.
Az, hogy bennem van egy ilyen fenevad, plusz a
pszichopata stopposaim, éppúgy jéggé dermeszt,
mint ahogy herceg honfitársam is le van fagyasztva.
De míg Cruce akarata ellenére lett falak közé
börtönözve, nálam én magam döntöttem a
használhatatlanság ketrecénél.
Mindkét esetben, jegelve vagyunk.
Semmi sem csinálok. És az önutálatom csak egyre
nő.
A határok vékonyak. Olyan könnyű átlépni őket.
De lehetetlen meg nem történté tenni.
Minden erőmre szükségem volt, hogy
visszafogjam magam és csak a hátizsák pántját
vágjam el, s ne húst és csontot, és ha újra meg kellene
tennem, nem biztos, hogy sikerülne.
Szeretem a nővérem. Szerettem Danit.

84
 Vannak dolgok, amiket sikerül kisterilizálni
annyira, hogy meglássuk a lényeget, és nem számít,
hogy együttérzést, irgalmat, és megértést is
csempészel bele.
Egyikük megölte a másikukat.
S emiatt harc van a lelkemben.
Ezt nem foghatom a Sinsar Dubh csábító
suttogására. Ez egyedül én vagyok. Nem sikerült
Dani-vel megértetnem, hogy nem akarok bosszút.
De magammal sem sikerült megértetni.

85
 3.

”Egy angyal ül a vállamon és Mephistopheles”

Dublin Hírmondó

FLU Július 17.

AZ EGYETLEN HITELES HÍRFORRÁS ÚJ–

DUBLINBAN
A MiTörődünk SZERKESZTÉSÉBEN

Itt a nyár!
Nincs is jobb alkalom ennél, hogy elvegyük a
FEHÉREKET!
Jelentkezzenek segíteni, újraépíteni egy erősebb,
zöldebb új-Dublint!
Ön lehet a VÁLTOZÁS!
Itt az ideje, hogy megmutassák, Önök Törődnek a
várossal!
Csatlakozzanak!
MiTörődünk
Ma!

86
MAC

Anélkül gyűröm össze a papírt, hogy ennek a

rágalmazó propagandának akár egyetlen sorát is
elolvasnám. Gyűlölöm, hogy az a papír adja a napi
híreket a városról. Nemrég még én voltam az, aki a
híreket adta a városról, mert én kint voltam,
harcoltam és része voltam a csatának ... vagy
legalábbis volt valami közöm az egészhez.
A Dani Hírmondót akarom látni a póznán
lengedezni. Az ő dicsekvését akarom olvasni, ahogy a
legújabb áldozatáról ír. Szeretném tudni, mi a
legújabb Unseelie veszedelem, azon a mulatságos,
kiszínezett módon, ahogy ő szerette elmondani. Még
mindig nem állok készen arra, hogy lássam, de ennek
ellenére azért szeretném tudni, hogy jól van.
Az, hogy a MiTörődünk idegesítő fecnije volt az
oka, hogy megtudtam mi történt az apátságnál aznap
este, amikor a Dérkirályt elpusztították, teljesen
kikészített. Egy ütött-kopott kukába hajítom az
összegyűrt papírt.
Nekem is ott kellett volna lennem az apátságnál,
de akkor megint a Tükröknél voltunk, épp aznap este
értünk vissza, kábé egy órával a végső összecsapás
után. Még csak azt sem tudtuk, hogy épp akkor
történik az egész. Ha ott lettem volna, talán senki nem
halt volna meg. Talán megmenthettem volna

87
Christiant a Vörös Banyától. Hiányzik az a gyilkos
mosolyú, szexi Hegylakó, akit Dublinba érkezésem
első napjaiban ismertem meg. Azt rebesgetik, hogy
mostanra teljesen Unseelie Herceggé változott. Úgy
hallom, a nagybátyjai sikertelenül keresik.
Legalábbis ezt mondják.
Így hallom.
A hírhozóm éppoly passzív, mint én magam.
Chirstian keresése még egy olyasmi, amiben
nekem is részt kellene vennem. Hiszen engem okol
azért a kalamajkáért, amiben van, mivel én etettem
vele Unseelie húst, hogy megmentsem az életét. Ez,
összeadódva azzal, ami miatt a Keltarok szertartása,
amiben Barrons is részt vett Samhain-kor a skót
magasföldön álló sziklakörnél rosszul végződött, úgy
tűnik megpecsételte a sorsát. Egyformán okolja
Barronsot és engem az átváltozásáért. Ami egy
baromság. Én álltam a Minden Napok Termében és
döntöttem úgy, hogy átmegyek a négy Nap által
radioaktívvá vált sivatagba, ahol ott ragadt, s ahol a
saját életemet is kockára tettem, hogy megmentsem
az övét. Nem sok köszönetet kaptam érte.
Dani huszonegy napja ment át a Tükrön a Minden
Napok Termébe, és nekem fogalmam sincs él-e még,
vagy már meghalt. Díszkíséretemmel egyetemben
már tűvé tettem a várost bármi apró jelért, mely azt
mutatná, hogy visszatért. A sikátorban ácsorgok, s

88
egyre nagyobb rezgésszámmal azt a nyavalyás téglát
bámulom, miközben mindent megkérdőjelezek, amit
magamról hiszek.
Észrevettem, hogy, mint a Tündérek, Ryodan és
az emberei sem igen aktívak az utcákon délután egy
és öt óra között, így van még egy órám, hogy egy
színes D-t keressek a macskakövekbe vésve legutóbbi
sikeres harca helyszínén, egy papírfecnit a Postán,
mely jelezné, hogy válaszolt, vagy hogy véletlenül
belefussak a barátjába, Táncosba. Mert nem
valószínű, hogy szándékosan a tudtomra adná, hogy
visszatért.
Meggyorsítom a lépteimet. Mögöttem, mellettem
a karattyoló seregem szintén velem tart. Arrébb
lököm őket a könyökömmel. Ami csak egy pillanatig
eredményes, mert aztán újra körbevesznek ezek az
istenverte poros és büdös Unseelie-k. Pókhálókat
söprök le a ruhaujjaimról. Daninek igaza volt. Eléggé
hátborzongatóak.
A papjaid lehetnek, MacKayla. Parancsolj nekik.
Igazán nem volt szükségem arra, hogy ezt
megtudjam.
Azt teszem, amire Barrons tanított, magam elé
képzelek egy fényesen csillogó arany és obszidián
könyvet, becsukom és lezárom, egy kis rajzfilmszerű
túlkapással megspékelem: porzik, ahogy becsukom,
díszes borítóján egy szem lecsukódik, mintha

89
eutanizáltam (végleg elaltattam) volna. S végezetül
lehúzom egy hatalmas vécében.
Pedig igaza van. Sokkal eredményesebben tudnék
keresni, ha a százvalahány Unseelie-met szabadjára
engedném, hogy ők is kereshessék. Be tudnám
küldeni őket a Terembe.
Vagy nem.
Eredménytelenségem ellenére mégis jólesett egy
kicsit magam mögött hagyni a könyvesboltot.
Anyának és az Új Dublini Zöldeknek köszönhetően,
kezd a város újra életre kelni. Amint a Dérkirály
megsemmisült, a jég ijesztően gyorsan elolvadt,
elöntötte a várost és az emberek most a házaikban
várják, míg elvonul az ár.
Kivéve Rainey Lane-t. Több fronton is támadást
intézett az ár ellen, megszervezte, hogy hová
helyezzenek homokzsákokat, míg másokat kiküldött,
hogy teherautón hozzanak műtrágyát, földműveseket
és ritka haszonállatokat azokról a helyekről, melyeket
még nem pusztítottak el az Árnyak. Amint elég
száraz lett minden, csapatokat mozgósított, hogy
tüntessék el az elhagyott autókat, melyek Halloween
óta zárták el az utakat, azóta, hogy a fal leomlott és a
felkelés kezdetét vette Dublinban.
Amikor a legtöbb hulladéktól megtiszíttották a
várost, Anya munkához látott, felügyelte a
trágyázást, fű, bokrok, és fák ültetését. Az új virágzás

90
felélesztette a már elveszettnek hitt reményt,
motivációt nyújtott, hogy minél többen
csatlakozzanak az újjáépítéshez. Az Oliver St. John
Gogarty-n lógó híres zászlót újra felhúzták, a Kikötő
feletti ládákban túlcsordultak a bimbózó virágok és
úgy tűnik, mintha valaki azt tervezné, hogy újra
megnyitja a Temple Bárt.
Apa, Jack Lane, bíróként dönt azokban a
nézeteltérésekben, melyek nem torkollanak kapásból
brutalitásba (ami nem sok ügyet jelent számára) és
ellenőrzi azt a pár csapatot, akik a város elektromos
ellátását igyekeznek felújítani és a város tisztán
tartását megszervezni. Az utcalámpák már
sötétedéskor meggyulladnak és hajnalban kihunynak,
az önkormányzatok ideiglenes hajlékot nyújtanak a
rászorulóknak és a hontalanoknak. Ami pár orvos
megmaradt, összefogtak és a Dublin Várban
felállítottak egy új ideiglenes kórházat. Jayne
felügyelő és a volt Gárda tagok megalapították az
UDV–t: Új Dublin Védelmezőit. Apa azt mondja,
hogy hamarosan minden simán fog működni és nem
lesz szükség a generátorokra. Úgy látszik Írországnak
megvan a kellő mennyiségű mérnöke, hekkere, s ők
az átlagnál jobban viselték a város elesését.
Jelen pillanatban az élelmiszerek és a gyógyszerek
a legfontosabb árucikkek. Dublin közértjei mind
üresek, a kórház és a gyógyszertárakat kirabolták, s

91
rengeteg mezőgazdasági földterületet veszítettünk el
az Árnyak miatt, s az újjáépítés időbe fog telni. Az
egyik pozitív dolog abban, hogy a fél emberiséget
letörölték a Föld színéről az, hogy rengeteg
ellátmány, felszerelés van, ha képes vagy túlélni a
hosszú és veszélyes utat, mely Tündér és emberi
ragadozókkal teli, ahhoz, hogy megtaláld. A
MiTörődünk igyekezett egy kis részét
megkaparintani ennek a kínálati piacnak, de nem
sikerült, mert a könyörtelen vetélytársak ellenálltak.
Jelenleg három helyről lehetséges élelmiszert
beszerezni Dublinban, ahol az árak szeszélyesen
változnak: A Chester–ben, a Tündérektől és a fekete
piacon. Bár, ha engem kérdezel, mindegyik fekete.
Persze, engem senki nem kérdez meg, mert senki sem
lát, mivel állandóan csak lapítok és a barátom se egy
nagyon beszédes alkat.
Felhorkantok. Úgy gondoltam Jericho Barronsra,
mint a ’barátomra’. Kétlem, hogy a kataklizma valaha
is fiúcska lett volna, barátságos meg végképp nem.
Na, most már hivatalos. Kezdem elveszíteni az ép
eszem.
A magány és a semmittevés teljesen tönkretesz.

Negyvenöt perc múlva egy újabb elpazarolt nappal a

hátam mögött újra a könyvesbolt felé tartok, s egy

92
újabb csodás poros és törékeny kéziratok olvasásával
töltött estének nézek elébe. Eddig imádtam olvasni.
De eddig forró, szexis, szerelmes történeteket
olvastam, vagy gyilkosságos-nyomozósakat, vagy
önéletrajzokat. Most egyetlen dolgot olvasok: száraz,
ősi Tündér történelmet és legendákat.
Úgy döntök, hogy átvágok a a BK és A melletti
Sötét Zónán, hogy lássam, mi történik és
meggyőződjek róla, hogy üres. Ettől jobban fogom
érezni magam. Lehet, hogy nem vehetek részt aktívan
a harcban, de legalább egyik ellenségem kedvenc
tartózkodóhelyén rajta tarthatom a szemem, s
meggyőződhetek róla, hogy nem tért vissza.
Az Unseelie csapatom velem együtt kanyarodik,
ahogy a macskaköves sikátorba befordulok a sarkon.
Majdnem egy évvel ezelőtt, a városban töltött
második napomon, eltévedtem ezekben az elfelejtett,
szeméttel teli, lerobbant gyári épületek dzsungelében,
ahol elhagyott autók hevertek szerte-szét, melyek
vastag, lyukas kiégett kasznijának fel sem tűnt a
homályban rejtőzködő alaktalan veszedelem.
Amikor azon a délutánon végre kikeveredtem a
veszélyből, vagyis egy másikba pottyantam a Barrons
Könyvek és Apróságok boltjában, első látásra
szerelem volt – a könyvesbolttal. A tulaj már más
tészta volt. Az háború volt első látásra. Nem vagyok

93
biztos benne, hogy sok változott volna azóta, kivéve
azt, hogy mindketten igazán élvezzük a háborút.
Azon az estén Barrons eljött a Clarin házban
bérelt szobámba és megpróbált rávenni a távozásra.
Nem sikerült neki. Lehet, hogy rózsaszín voltam,
csinos és halálra rémült, de akkor is ellenálltam.
Elfintorodom, és megdörzsölöm a homlokomat,
majd két ujjal megcsípem az orrom tövét. Valami
viszket az agyamban. Valami nagyon fura történt
épp, amikor arra az estére gondoltam. Mintha valami
szépen becsomagolt csomag lenne elpakolva
valahová a fejemben, s most valami megpiszkálta,
leporolta, s felhívta rá a figyelmemet, valami, ami
amúgy eszembe sem jutott volna. A Sinsar Dubh
beszivárgásának hála és annak, hogy megpróbálja a
gondolataimat birtokolni, szuper lettem az agyamban
lévő sötét folyosók navigálásában, abban, hogy simán
képes vagyok átsiklani bizonyos dolgok felett, míg
másokat mélyen elrejtek az árnyékban, s hogy megint
másokat felvegyek és a fényre hozzak.
De ez ... Még abban sem vagyok biztos, mi lehet
ez.
Nem úgy néz ki, mintha a Könyv része lenne és
nem is érződik az én részemnek. Mintha valaki más
pakolta volna el a csomagot és egy apró barlangban
hagyta, ahol esetleg soha nem bukkanhatok ...

94
 – Esküt tettél, zálogot adtál – sziszegi egy hang.
– Ez már az én felségterületem.
Felkapom a fejem és csodálkozva veszem észre,
hogy nyolc-kilenc háztömbnyire bent vagyok a Sötét
Zónában. A testem azonnal harcra kész, kezem a
lándzsámon. A kísérteteim karattyolnak és a felettem
lévő tetőre röppennek. Úgy tűnik, éppúgy nem
kedvelik a leprás, szépség-lopó Szürke Asszonyt,
mint én. Igazán nagyon kíváncsi lennék mi az, amitől
a legváratlanabb pillanatokban elröppennek tőlem.
Kiélvezem a pillanatnyi szabadságot, s
kinyújtóztatom a vállaimat abból a görnyedt
pozícióból, melybe kénytelen vagyok akkor
helyezkedni, amikor körülvesznek. Az este
kivételével, amikor Danivel találkoztam, hónapok óta
nem álltam egyedül az utcán.
Most meg egy Unseelie ellenséggel állok szemben
– egy az egyben, és semmi nem áll az utamba.
Felemelő érzés, mint a régi szép időkben.
A jó két-három méter magas, nyílt, gennyes
sebekkel tarkított Szürke Asszony borzalmasan néz
ki. Egy pillanatra a hosszú, keskeny ujjaira bámulok,
melyen szippantyúk vannak, amik akkor este
majdnem megölték Danit, s emlékszem, hogyan
kényszerítettem az undorító Unseelie-t, hogy adja
vissza az életét cserébe egy mocskos alkuért, amit

95
nem kellett volna felajánlanom, de most is
megtenném, csak hogy Danit életben tartsam.
A rothadó arcába pillantok és a selypítő Tündérre
gondolok, ami megölte a nővéremet és arra, hogy az a
kurva hány és hány életen élősködött, hány életet tett
tönkre, pusztított el.
Ryodan egyetlen emberét sem láttam az utcákon.
A kísérteteim sem szorongatnak.
A pillanat tökéletes. Sidhe–látó vagyok, ráadásul
hatalmas erővel rendelkező. Olyan fegyverem van,
ami megöli a Tündéreket. Nincs szükségem semmire
a belső pszichopatámtól. A lándzsám bőven elég.
Semmi szükség a Sinsar Dubh közbelépésére. Néha
arra gondolok, talán a könyv az oka, hogy ezek a
kísértetek követnek, talán ő szabadította rám őket,
hogy gyötörjenek, mert ha azt hiszi, hogyha elég ideig
távol tart a jóért való küzdelemtől, elveszítem az
ellenállásomat és megadom magam az állandó
piszkálásának.
Olyan nincs.
Ma szökdécselve megyek majd haza, jó érzéssel a
szívemben, tudván, hogy kiirtottam egyik
ellenségemet. Újra úgy fogom érezni magam, mint
régen, amikor harcoltam és ki tudja hány életet
mentek meg azzal, hogy elveszem ezét az undorító
rosszindulatú dögét.

96
 – Elmész innen. Ez a hely az enyém.
Megesküdtél, hogy szabad utat adsz és be kell
tartanod az ígéreted – sziszegi a Szürke Asszony.
Hónapok óta erre volt szükségem: egy alkalomra,
amikor az önkínzást jól szájba rúghatom, amikor
eszembe juttathatom, hogy míg a Könyv lehet, hogy
megpróbál megfúrni, mégis én hozom a döntéseket.
Én döntök, nem a Sinsar Dubh. Annyit dumálhat,
amennyit csak akar, bekúszhat a gondolataim közé és
állandóan kísérthet, de a nap végén mégiscsak én
vagyok az, aki a testemet irányítja és én ülök a
kormánynál.
Az Unseelie-k kártékonyak; billiókat öltek meg, s
továbbra is boldogan szipolyoznák ki a világunkat,
míg semmi nem maradna belőle. Ki nem állhatom
őket és ha nem ölök meg minél többet belőlük, ki nem
állhatom magamat sem.
A lándzsám fehéren izzik, amikor harcolok. Én a
jófiúkhoz tartozom.
– Peched van, kurva! – ugrok a Szürke
Asszonyra. – Hazudtam!
Igen, suttogja a Sinsar Dubh.
És minden elsötétül.

Levegőért kapokodok, amikor nagy nehezen

magamhoz térek. Az út széli árokban térdelek, a

97
mocsokban – nem igazán meglepő – hisz behatóan
ismerem Dublin mocskát, épp elégszer okádtam már
jónéhányba magam is.
Mindenem fáj. Meghúztam a hátamat, a karjaim
égnek, a térdeim véraláfutásosak és tiszta víz vagyok.
Felpillantok, mert kíváncsi vagyok esik-e megint.
Mert itt gyakran esik.
Nem, a Nap még mindig süt, vagyis, többnyire. A
horizonthoz közelít a ... Összerándul a szemöldököm.
Mi a fene történt? Hol vagyok? Már nem a Sötét
Zónában, hanem a város másik felén.
Egy csendes kuncogást hallok a fejemben. A
szabadok földje, MacKayla. A Bátrak otthona. Gyönyörű és
gyilkos. Nem mondhatod nekem, hogy nem élvezted – szól
selymesen a Sinsar Dubh.
Valami a fejemre csöpög és végigfolyik az
arcomon.
Az arcomhoz érek és elhúzom a kezem, hogy
megnézzem, mi az. Valami zöld trutymó.
És vörös vér.
A körmeimet teljesen megfogta. Olyasmi van a
körmöm alatt, amit nem vagyok hajlandó közelebbről
tanulmányozni.
Nem nézek fel, nem nézek fel.
Csak viselkedj továbbra is így, Királylány és én magam
öllek meg. Ne hidd, hogy nem vagyok rá képes.
Szorosan behunyom a szemem.

98
 Nincs hová futni, nincs hová bújni, énekelgeti a
Könyv és egy olyan képet vetít elém, ahol a Barrons
Könyvek és Apróságok boltjában térdelek a földön és
a fejemhez szorítok egy pisztolyt. Csak viccelek. Sose
hagynám, hogy ilyet tégy. Vigyázok rád, bébi, zengi
Sonnyt és Chert utánozva.
Fintorogva kinyitom a szemem és óvatosan
felnézek.
Bassza meg, bassza meg, bassza meg.
A lámpán, ami alatt térdelek, karóba húzva,
megkínozva, feldarabolva, kizsigerelve ott feszít a
Szürke Asszony.
De még mindig él.
Darabjai fájdalmasan meg-megrándulnak.
Szívókái hol görcsösen kinyílnak, hol becsukódnak és
valami iszonytató hangon nyög és fájdalmasan
vinnyog.
Leejtem a fejem és majdnem az út szélére hányok.
Egy emberi kézfejre, ami tőből lett letépve.
Útban volt.
– Neee! – suttogom. Felismerem a csuklón az
egyenruha maradványát. Jayne felügyelő
Védelmezőinek egyike. Én soha nem ölnék embert.
Soha nem ölnék meg egy ártatlant. Lehet, hogy nem
mindig kedvelem Jayne módszereit – egyszer elvette
Danitől a kardját és tőlem is szívesen elvenné a

99
lándzsámat, ha tudná –, de ő és az emberei veszélyes,
de szükséges munkát végeznek a városért.
Te tetted. És imádtad minden percét. Éppolyan bestia
vagy, mint amilyennek engem tartasz.
Hevesen megrázom a fejem, mintha ezzel
kirázhatnám magamból a Könyvet.
Én irányítok – utánozza a Sinsar Dubh a hangomat,
– Én hozom a döntéseket. Gyönyörű MacKayla, mikor
fogod végre megtanulni? Te a jármű vagy. Én vagyok a
vezető. De csak azért vezethetlek, mert mélyen, legbelül te
is ezt akarod.
Kiráz a hideg, még a lelkem is megfagy. Én ugyan
nem.
Végignéztem, ahogy a Könyv másokat irányított.
S még szerencsésnek mondom magam, hogy csak két
kizsigerelt emberi kézet találok magam mellett.
Négykézláb, fejemet lógatva, szememet szorosan
becsukva, reszketek a rettenetes tettemtől és az
önutálattól. Egy részem le akar ide heveredni és
feladni. Annyira biztos voltam magamban, hogy én
irányítok.
És annyira megbocsáthatatlanul rosszul hittem.
Csak két módja van annak, hogy az ellenség legyőzze,
Ms. Lane, mondta Barrons egy este, amikor a régi szép
időkben tanított. Meghal. Vagy feladja a próbálkozást. És
akkor meghal. Ezt akarja? Meghalni?
Én élni akarok. Hisz annyi minden van, amiért
érdemes.

100
 De biztos vagyok benne, hogy a férfi is, akit
megöltem, ezt akarta. A mellkasom forró és
összeszorult, az izmaim görcsben állnak. Képtelen
vagyok levegőt venni. Az út szélén kuporgok,
hangtalanul erőlködve lélegezni próbálok.
Kelj fel, Mac! Szinte hallom, ahogy Barrons rám
mordul. Kelj már fel, a szentségit!
A pasas még akkor is parancsolgat, amikor nincs
is jelen. Lelógatom a fejem és igyekszem ellazítani
görcsös izmaimat. Nem sikerül. Kezdek szédülni az
oxigénhiánytól. Nem kapok levegőt! Nem kapok levegőt!
Nem kapok levegőt! Kezdek bepánikolni.
Néha kissé túlságosan is a célra figyel, Ms. Lane, egy
nemkívánt lehetőséget választ.
Nem értem – feleltem.
A félelem valaki, vagy valami miatt nem más, mint egy
börtöncella, melyet ön választ. Azáltal, hogy állandóan
azon töri a fejét, hogyan szabaduljon meg a Könyvtől, még
inkább a rabja lesz.
Kényszerítem magam, hogy az ellenkezőjét
tegyem, az ellenkezőjét annak, amit akarok: belégzés
helyett kilélegzek.
A levegő olyan gyorsan áramlik vissza a
tüdőmbe, hogy fuldokolni kezdek. Az árokban
guggolva köpködök és levegő után kapkodok.
Néhány pillanat múlva felnyomom magam és
remegve lábra állok.

101
 Hogy történt ez meg? Hogyan vette át a Könyv
már megint az irányítást anélkül, hogy észrevettem
volna?
Lassan körbenézek. A tett minden egyes részét
elmentem a memóriámba.
Unseelie darabok és emberi maradványok
hevernek mindenhol.
Egyik darab sem nagyobb egy kistányérnál.
Végigpásztázom mindet és egy idő múlva
magamhoz ölelem annak az embernek a kezét, akit
megöltem, és sírva fakadok.

102
 4

”A fájdalom szerelem nélkül nem kaphat eleget”

CHRISTIAN

A skót Felföldön most nyár van, a fehér és lila

csarabfű elárasztja az egész környéket, befedi a
földeket és a hegytetőket. Levendula és halvány
rózsaszín rózsák takarják a sziklás kiugrókat.
Az ördög a részletekben rejlik.
Mint, ahogy néha a megváltás is.
A meztelen talpam alatti puha fűre koncentrálok,
s a szélre, mely futás közben a hajamat borzolja.
A húgom, Colleen és én versenyezve futunk le a
dombról, hogy a kora nyári jeges vizű tóban
úszhassunk egy nagyot. Ez egyike azon csodálatos
napoknak, amikor gyönyörű kék ég virít az
otthonunkul szolgáló hegyek közt megbúvó füves
völgy felett.
Semmi sem hasonlítható az én Felföldemhez, és
soha nem is fog. A vidék békét és nyugalmat jelent
számomra.
Bár meghallom az igazságot a hazugságokban,
gyakran tartanak tőlem az emberek, de mégis a

103
falusaik valamiféle tartózkodó tiszteletet mutatnak
irányomban. Ez az a hely, ahová tartozom. Ahol a
Keltar név ismert és büszke név. A népünk szerves
részei vagyunk, falunk gazdaságát segítjük, amikor
hanyatlóban van, mert munkát biztosítunk a
földjeinken és a kastélyainkban. Tisztában vagyunk
vele, hogy ha a gondoskodásunk alatt élők jómódban
élnek, tízszer olyan erősek vagyunk, mintha egyedül
lennénk. A ’klán’ szó sokkal többet jelent nekünk a
családnál.
Skócia jelenti a szenvedélyt a véremben. Mert itt
születtem és itt fogok meghalni, csontjaim itt lesznek
eltemetve a borostyánnal benőtt romos torony
mögött, a Pikt rúnákkal televésett sziklatömb mögött,
de nem a Zöld Hölgy kriptája közelében, ahol a sírja
fejénél lévő fa gyökerei gyönyörű mohával belepett
meztelen testet formálnak.
A család a minden. Megnősülök és gyermekeimet
a Keltar kastély falai közt nevelem majd fel, a kört
formázó kősziklák közelében, melynek Ban Drochaid,
vagyis Fehér Híd a neve, mely szerepe csak
számunkra ismert és ahol a varázslat úgy lüktet,
mintha maga a Föld élő szíve lenne. Megtanítom a
fiaimat, hogyan legyenek druidák, mint apjuk és
nagyapjuk, a lányaimnak pedig, hogy olyanok
legyenek, mint az ősi Valkűrök. Heves, mély
hovatartozást érzek. Tisztában vagyok azzal, ki

104
vagyok: Christian MacKeltar, mélyen tisztelt, több
ezer éves ősök leszármazottja.
Első őseim a Tara dombot járták, még mielőtt az a
Tara nevet kapta volna. Még mielőtt bárminek is neve
lett volna, a Skara Brae földjét műveltük, s köveket
gyűjtöttünk, hogy asszonyainknak és
gyermekeinknek biztonságot nyújtsunk. S mindezek
előtt Írország partjainál álltunk a háborgó tengerben,
miközben a felhők ezernyi fényben tündököltek és
néztük, ahogy az Öregek tüzes csóvát hagyva maguk
után alászállnak a csillagokból. Ezek miatt az új
Istenek miatt hát felkerekedtünk és a Skót felföldre
költöztünk, hogy a fajok közti Egyezséget
fenntarthassuk.
Őseim szellemei kísértik a kastély folyosóit azon
az áldott estéken, mikor Beltane-t és Samhain-t
ünnepeljük, amikor az idő elvékonyodik és a valóság
elmosódik – az őseim, akik a kötelesség, a lojalitás és
a becsület megtestesítői.
Keltar-ok vagyunk.
A jóért harcolunk.
Védelmezünk és megbecsülünk.
Mi nem adjuk fel.
Amikor a Vörös banya újra kitépi a zsigereimet és
a fájdalom tüzes vassal éget, amikor már semmi mást
nem érzek, csak kínt, amikor a húsom gyötrő tűz, s
minden idegszálam sikoltozik, ahogy a beleimet újra

105
és újra kitépi a hasamból, küzdök az életben
maradásért. Bár a testem mindig megpróbál
meghalni, mert minden egyes alkalommal, amikor
meghalok és elveszítem a tudatom – elveszítem a
Felföldemet is.
Egy sziklás hegyoldalon, egy poklot idéző barlang
felett háromszáz méterrel vagyok kifeszítve. Mélyet
lélegzem, hogy érezhessem az otthonom illatát,
gyorsabban futok, hogy talpam alatt érezhessem a
sűrű tavaszi füvet és mohát – uhh, volt itt egy tüske
is!
Beugrom a jeges vizű tóba, úszom a felszínre és
kirázom a hajamból a vizet. Hátravetem a fejem és
nevetek. Colleen fejest ugrik mellettem, épphogycsak
nem ütközik nekem, s újra csurom víz vagyok.
Alattam, bennem, egy üreg, annyira sötét és
vigasztaló és egész egyértelműen őrült. Ha elmerülök
benne, minden kínzástól megmenekülök.
De én Keltar vagyok.
Én nem adom fel.

106
 5

”Azért építjük fel, hogy újra lerombolhassuk”

MAC

– Hogy mit mondtál nekik? – Hitetlenkedve

járkálok fel-alá a kandalló előtti szőnyegen a Barrons
Könyvek és Apróságok hátsó részében elhelyezkedő
nappaliban, ami tulajdonképpen Mac K és A-ja, de az
én nevemnek nincs meg ugyanaz a hathatós csengése.
Megfordulok és most visszafelé indulok. Azután, ami
ma délután történt, az idegeim kissé megtépázottak.
Nem tudok még ezzel is megbirkózni. Most nem.
Rám néz. Érzem, ahogy a lapockáim közé döf;
ennek a férfinak a figyelme szinte kézzelfogható, még
akkor is, ha hátat fordítok neki.
– A cipősarkai tönkre teszik a szőnyegemet.
Nyolcezer dolláros szőnyeg.
– Szereti, ha magassarkút hordok. A pénz
különben sem érdekes már. És legalább nem égetek
lyukakat bele – felelem.
Érzi vajon a vér szagát a kezemen? Barrons
szaglása hihetetlenül jó. Miután hazaértem, egy órán
keresztül zuhanyoztam. Addig sikáltam a körmeim

107
alatt a bőrt, míg vérezni nem kezdtek. Ennek ellenére,
még mindig mocskosnak érzem magam.
S most is látom magam előtt annak a
Védelmezőnek a kezét, ezüst karikagyűrűvel a
gyűrűsujján, melybe a kelták végtelen csomó jelét
vésette; egy végtelenségig tartó ígéret jelképeként.
Megtaláltam a pénztárcáját. Már tudom a nevét.
A rémálmaimban sikoltozni fogom, imáimban
suttogni. Mick O’Learynek felesége, kislánya és egy
újszülött fia volt.
– Egy bölcsebb nő nem emlékeztetne erre. Még
mindig dühös vagyok miatta.
Az az este, amikor Fiona úgy akart megölni, hogy
beengedte az Árnyakat a könyvesboltba, s leoltotta az
összes villanyt, olyan, mintha már nagyon régen
történt volna. Kétségbeesésemben, hogy életben
maradjak, kénytelen voltam gyufákat gyújtani és a
tizenhatodik századi perzsaszőnyegre dobálni.
Ahogy most érzem magam, még szerencséje van,
hogy nem égetek lyukakat az egész könyvesboltban.
A hír, amivel épp most lepett meg, nem elfogadható,
és tizenöt percem van, hogy elhagyjam az épületet,
mielőtt megkezdődik. Tulajdonképpen azt mondta:
Úgy döntöttem, hogy mikroszkóp alá veszem, mindazok
előtt az emberek előtt, akiknek valami kis esélyük van arra,
hogy kitalálják, mi a gond magával, s meghívtam még azt a
két Unseelie Herceget is a találkozóra, akik Pri-ya-vá
változtatták. Úgyhogy, csak fel a fejjel, haver.

108
 – Hát, márpedig én nem maradok – duzzogom.
– Ezzel magára marad, haver.
Haver. Rám néz és emlékszem arra az estére,
amikor így szólítottam. Amikor megjelent a Clarin
Házban, ahol apró szobám az aprócska ágyammal, a
közös, folyosó-végi fürdőszoba és a négy elgörbült
akasztóval ellátott szekrényke mind eltörpült
mellette. A bőröndöm, ami csinos kis ruhákkal és
kiegészítőkkel oly óvatosan lett megpakolva, se a
szekrénykében, se a városban nem talált helyet. Azon
mélázok, vajon hová tűnhettek azok a ruhák.
A gúnyos megszólításra most is ugyanúgy reagál,
mint akkor. Csak kevesen merészelik ’mester’-en
kívül másnak szólítani és még túl is élik eme
indiszkréciót.
Gúny csillan sötét szemében. Legyen óvatos, Ms.
Lane. A föld, amin járkál csak épp annyira szilárd, mint a
tisztelet, amivel megillet.
A föld. Hirtelen egy fura látomásom támad,
aminek semmi köze a Sinsar Dubh-hoz: ahogy azon az
estén, a szobámban hasra esek a kemény padlón, a
kezemmel kitámasztom magam és megfordulok és
beütöm a fejem, jó keményen, de nem érdekel.
Valamit csináltam ... valamit, ami teljesen felemésztő
volt. Összeráncolom a homlokomat. Mit? Alina
fényképét néztem? Vagy az ír történelemről
olvastam? Vagy a ruháimat hajtogattam? Nem

109
mintha olyan sok érdekes dolgot lehetett volna abban
a szűk szobában csinálni.
Mégis, hogyan estem el? És miért? És miért
gondolok mindig arra a napra?
Egy érzés apró darabkáját érzem, érzelmek
gyúlnak bennem egy olyan eset kapcsán, amihez nem
tudok eredeti eseményt kapcsolni. Felszabadultság.
Szabadság. Izgalom. Szégyen. Megbánás.
Normális esetben ez annyira idegesítene, hogy
addig keresgélnék a memóriámban, amíg meg nem
találnám, de most fontosabb dolgaim is vannak.
Megrázom magam és a kanapéra huppanok és
haragos tekintetet vetek a szemben ülő férfira.
– Úgy látszik, Barrons, elfelejtette egy apró
problémámat. Épp ezek elől az emberek elől bujkálok.
Már hónapok óta. – A hercegről nem is tudok
beszélni. Az, hogy a könyvesboltomba engedi őket,
elmondhatatlanul sértő. – Mégis, mi a fenéért akarja
ezt a találkozót? És miért itt?
Kemény pillantást vet rám. Lássuk Mac-et
meghunyászkodni. Lássuk Mac-et meghalni.
– Mindenképp fel akar húzni? – morgom.
Úgy néz rám, ami egy ásítással ér fel. Egyedül
Barrons képes ilyet produkálni, miközben még
mindig fenyegetően néz ki. Nem olyan, mintha bármi
fontos hátulütője lenne. Maga még egy skorpiót sem ölne
meg, még akkor sem, ha az épp fenékbe szúrná.

110
 A körmeimet bámulom. Az egyik alatt egy csepp
vér van. Nem tudom, hogy Mick O’Leary vére, vagy
az enyém az erőteljes sikálástól. Nincs igaza ezzel
kapcsolatban. Felpillantok rá.
– Fogalma sincs, mivel küzdök.
Ah, talán a bestiával odabent? – gúnyolódik.
– A maga bestiája más – hangosan beszélek,
mert nem vagyok hajlandó elfogadni a néma
beszélgetés intimitását. Ezt már megvitattuk. És addig
folytatjuk, míg a király meg nem szabadít. Egyikünk
sem adja be a derekát. Még abban sem vagyok biztos,
hogy bármelyikünk képes lenne ezt a szót akár
lebetűzni is.
Talán annyira nem is.
– Igen, de az enyém sokkal hatalmasabb –
felelem nyűgösen. Annyira hatalmas, hogy még
engem is megtévesztett – aki alaposan ismeri a
csábító, gonosz szokásait.
Barrons sötét szemében kihívás csillog. Van kedve
kipróbálni?
A nézésétől végigfut a hátamon a hideg és érzem,
ahogy a fenekem görbületébe csusszan. Semmi más
harctérre nincs szükségem, mint amit ennek a férfinak
az ágyában találtam. Mert harcolunk. Mi így
csináljuk. Vele sokkal inkább élőnek érzem magam,
mint előtte bármikor.

111
 Megszállottan odavagyok érte, a rabja vagyok és
totális beleszerettem Jericho Barronsba.
Persze, ezt meg nem mondom neki. Barrons nem
az a beszélgetős fajta. Az, hogy lefekszem vele,
elismerjük egymás iránti érzéseinket, mindent
megváltoztatott.
És mégis semmit.
Az ágyban egy pár vagyunk.
Az ágyon kívül, már nem.
Az ágyban, gyengéd pillanatokat lopok tőle,
amikor már a szex olyannyira kifárasztott, hogy már
semmi energiám azon aggódni, hogy egy hatalmas
gonoszság ütötte fel a fejét a testemben. Megérintem,
s mindazt, amit nem mondok ki, a kezeimen át adom
át neki. Végigsimítom a vörös és fekete tetoválásait,
arcának éles kiszögelléseit, s kezemet sötét hajába
túrom. Mindeközben ő csendesen figyel, szeme sötét,
elérhetetlen mélység.
Néha arra ébredek, hogy magához húzott és
szorosan ölel, mellkasa a hátamnak tapad, arca a
hajamban, s azok a kezek, melyek nem úgy érintenek,
mint az enyémek, végigsimogatják a bőröm és
tudtomra adják, hogy dédelgetett és megbecsült
vagyok.
Az ágyon kívül két sziget vagyunk.
Ms. Lane és Barrons.

112
 Amikor először húzódott vissza, bántott. Mert
elutasítva éreztem magam.
Amíg rá nem jöttem, hogy én is ezt tettem. Nem
csak ő tett így. A határaink, úgy tűnik a ruháinkba
lettek varrva, külön-külön egyiket sem vehetjük se
fel, se le.
Néha azon mélázok, hogy a szenvedélyünk nem-
e túl megszállott és túl hatalmas, mert szükségünk
van a tüzeink között kellő távolságot tartani. Én lepke
vagyok az ő fényéhez és megijeszt, mennyire
hajlandó vagyok leégetni érte a szárnyaimat. Hogy
leromboljam a világomat. Hogy őt kövessem. A
Pokolba. Ijesztő, amikor úgy érzed, nem kapsz
levegőt valaki nélkül. Amikor egy férfinak hatalma
van feletted, mert te annyira szereted, ha nem jobban,
mint hogy a saját érdeked tartsd szem előtt.
Úgyhogy, egy kis időre tovaszállok – talán csak
azért, mert tudom, hogy megtehetem –, ő meg
eltűnik, hogy tegye, amit tennie kell.
Én mindig visszatérek. Ő is. A tettek mindent
elmondanak.
Nyugtalanul mocorgok és másra terelem a szót.
– Idehívja az ellenségeimet. Ez marhaság.
Egy nap az Életben: kéziratokban kutat egy olyan
varázslat után, mely talán nem is létezik. Kifesti a körmét.
Levágja a körmét. Ah, ne felejtsük el, tanulmányozza a
körmét.
Felhorkanok.

113
 – Nem csak ennyit csinálok. És hagyja ki
mindebből a körmeimet.
Nem látogatja a szüleit. Nem megy el az apátságba.
Alig eszik és a ruhái ...
Belé folytom a szót azzal, hogy megint a
körmeimet tanulmányozom. Ezen a héten hol fekete
gyémánt, hol fehér jég színűek. Ez a mai
színkombináció megnyugtat, mint semmi más nem
képes a jelen pillanatban. Teljesen tisztában vagyok a
ruháim állapotát illetően és semmi kedvem a
véleményét hallani a témáról. Kissé nehéz érdekelnie
a dolognak, amikor állandóan sárga por tarkítja.
Olyan sokáig hallgat, hogy végül felnézek, s
látom, úgy néz rám, amit már a kezdetek óta minden
nő megtapasztalt, mintha olyan fajhoz tartoznék, amit
képtelen megérteni.
Azt hiszi, nem tudom megvédeni, ha továbbra is kitart
az idióta passzivitása mellett?
Idióta passzivitás, a seggem. Mint ahogy a mai
nap is bizonyította, a tettek inkább idióták és
halálosak. Ezért szervezte meg ezt a találkozót? Hogy
arra kényszerítsen, hogy részt vegyek valamiben?
– Természetesen, nem – váltok témát.
Itt az idő. A következő szavakat hangosan mondja
ki, s a gyengédség, amivel szól, tönkretesz.
– Már nem éled at életed, Szivárványlány.
Elolvadok, amikor így hív. Van valami abban,
ahogy kimondja ezt a szót, amitől olyan, mintha ezer

114
szót mondott volna, s mindegyiktől kigyulladok.
Mert ezzel azt mondja, látja bennem a csinos,
rózsaszín Mac-et, aki akkor voltam, amikor
megérkeztem. Látja a fekete, gyilkolós Mac-et is,
amivé váltam (hacsak nem takarnak el az Unseelie
bolháim), plusz minden részemet a kettő között, és
mindegyik kell neki.
Tudom, hogy nem élem az életem. Senki sem
tudna ennél fájdalmasabban a tudatában lenni ennek.
És totál megőrjít. A passzivitás nem én vagyok, s
most is fuldoklom tőle. Sakkban tart a Könyv.
A szemébe nézek és elmondom neki azt, amit
hangosan nem tudok kimondani.
Ma megöltem a Szürke Asszonyt.
Szexi szája sarka felfelé kunkorodik.
– Jippijájé. Már épp itt volt az ideje.
– És megöltem egy Védelmezőt is.
– Ah, útban volt.
Fogalma sincs, mi történt. Elveszettem az eszméletem.
Egy ember megilletődne, sőt megrémülne, s
követelné, hogy mondjam el mi történt. Barrons
tekintete nem változik és nem kérdez semmit. Ő a
terheléseket és a javakat számolja össze.
– Elvett két életet és ezreket mentett meg.
Mondja csak a lényeget, amennyit csak akarja, a cél
nem szentesíti az eszközt, felelem némán, s dühös

115
vagyok, hogy a beszélgetést, amit nem is akartam,
átvitte a szavak terére.
– Vitatható.
Elveszítettem magam felett az irányítást. Azt mondta
én vagyok a jármű, ő meg a vezető. A kimondatlan
szavak, mint kések, lógnak a levegőben, s össze-
vissza vagdosnak.
Edzhetünk keményebben.
Utálom mag...
– Soha ne mondjon ilyet.
– Nem mondtam – suttogom. Igazából nem.
– Az, aki. Találja meg a módját, hogy elfogadja.
– Könnyű azt mondani.
– Valaki azt mondta magának, az élet könnyű.
Elhitte – gúnyolódik.
– Csak nem látom be, miért kellene pont ide
jönniük. Miért nem tartja ezt a kis összejövetelt a
Chesterben? – váltok témát megint.
Mint egy szótáncos, követi a mondandómat, s
tudom miért teszi: mert ami őt illeti, lezártnak tartja a
témát. Megszámlálhatatlan áldozat vére tarkítja az ő
kezeit, míg nekem egy is gondot okoz. Ez a nap
számára semmiben sem különbözik a többitől: Engem
megszállt egy gonosz démon és bűnt követtem el.
Holnap újra megpróbálom. Lehet, hogy megint el
fogok követni valamit. De az is lehet, hogy nem. De a
holnap mindig eljön. Nekem is és a démonnak is. A

116
hibám ellenére, a tettem sokakat megmentett. Barrons
a halhatatlanok nézésével és tudatával bámul. Én még
nem értem el ide. Egy családos ember volt. Egy jó
ember. Meg kell találnom a módját a feloldozásnak.
– Védelmező rúnák veszik körül a
könyvesboltot, amik hatástalanítják a hercegek erejét,
amíg a falakon belül tartózkodnak – emlékeztet.
– A megerőszakolóimat hívta meg az
otthonomba. – Gondolkodás nélkül hozzátoldom a
kettős emlékeztetőt, hogy azon az estén nem volt ott,
hogy megmentsen, amikor az Unseelie Hercegek a
templomban elkaptak, és azt, hogy ez az én
könyvesboltom, s mindkettő szinte robban a
szobában.
A levegő hirtelen szikrázik a barbarizmustól,
amitől a kanapé sarkába kuporodok. Barrons akkor is
kitölti a teret, amikor jó passzban van – na nem
mintha bármikor is azt mondanám, hogy Barrons
bármiféle jó –, de amikor dühöng, nehéz lélegzethez
jutni. Az energia csak úgy vibrál körülötte,
intenzitással tölti meg a teret, s minden mást háttérbe
szorít.
– Vagy ezt az apró tényt már elfelejtette? –
Holtan akarom látni őket. Úgy gondolom, neki is ezt
kellene akarnia. Szeretettel simogatom meg lándzsát a
combomra erősített hüvelyében. – Együtt
megölhetnénk őket. – Elkapom a kezem és láthatatlan

117
fekete szöszöket kezdek leszedegetni a Disturbed
koncertpólómról, amit nem azért viselek, mert tetszik
a zenéjük, hanem mert így érzem magam. A képek,
amiket a Sinsar Dubh vetített a szemem elé, amikor
hozzáértem a lándzsámhoz, kimondottan részletes
volt és a mai délutánról szólt.
– Nem fogja megölni őket, amikor idejönnek. És
én sem fogom. – A szavak mélyről jövők, s a
mellkasában felhangzó csörgés kíséri. Ez a benne
szunnyadó bestia hangja, ami így jelzi, hogy a
felszínre akar törni. Alig értem az utolsó szavát. –
Egyelőre.
– Miért?
A mellkasa olyan hatalmasra tágul, hogy az inge
gombjai majdnem lepattognak. Egy pillanatig szótlan,
arca kifürkészhetetlen, teste a belégzésnél lefagyott.
Végül a bordái ellazulnak és óvatosan kifújja a
levegőt. Csodálom az önkontrollját. Én is ilyen akarok
lenni. Talán jobban járok, ha a jövőben nem említem
túl gyakran a megerőszakolásomat. Bár szeretem
felmérgesíteni a medvét, nem szeretek fájdalmat
okozni neki. Csak a tüzét szeretem.
Amikor újra beszélni kezd, minden szavát
kihangsúlyozza.


Disturbed – jelentése zavarodott. (A Ford.)

118
 – Csak néhányan vannak, és képesek az
irányításuk alatt tartani a többieket.
Megszámlálhatatlan mennyiségű civilizáció
felemelkedését és bukását néztem végig. Hét
alkotórészt izoláltam, melyek segíthetnek azt a jövőt
elérni, amit akarok. Ha ebben a pillanatban
elpusztítjuk a hercegeket, ez nem fog bekövetkezni.
Ők a kapcsok. Nem mindig lesznek azok.
A jövő, amit akar? Szeretném tudni, mit tervez
Jericho Barrons, szeretném, ha megosztaná velem a
céljait. De nem kérdezek. Majd megosztja, amikor
készen áll és a válasza már így is kielégítő volt, ha azt
vesszük.
És érdekes. Tudom mik azok a kapcsok.
Amikor gyerek voltam, Apa a térdénre szokott
ültetni, amikor füvet nyírt. Imádtam azokat a forró
Georgia–i napokat, amikor elárasztott a frissen vágott
fű illata, a liliomfa virágai hajladoztak a párás,
ragacsos időben, egy kancsó tea a verandán két jéggel
teli pohár mellett állt, melyekben a kertből származó
mentalevél kandikált ki.
Egy nap ’segítettem’ apának kicserélni a fűnyíró
kerekét és megtanított, mik azok a kapcsok. Azt
hiszem, akkor szerettem bele mindenbe, aminek
kereke van. Abban a csodálatos nyári órában, amit
azzal a férfival töltöttem, aki mindig képes volt

119
éreztetni velem, hogy egyszerre vagyok hercegnő és
harcos.
A kapocs egy csat, ami a kerekeket a tengelyen
tartja, hogy azok le ne essenek. A tengely végére
vannak keresztben felillesztve, ahol addig maradnak,
míg valaki direkt le nem veszi őket. A csat végén
általában van egy fém gömb, amivel könnyebbé válik
a levétele.
Tágabb értelemben, a kapocs egy kulcsfontosságú
alkotóelem, ami a komplikált egység részeit tartja
össze. Egyesek úgy gondolják, hogyha sikerül egy
szociális, gazdasági, vagy politikai egység kapcsait
izolálni, egyetlen kézmozdulattal el tudod söpörni az
egészet. Viszont, ha felismered a kapcsokat és óvod
őket, míg el nem érted a célodat, meghatározhatod a
kimenetelt. Egyáltalán nem lep meg, hogy Barrons
töviről hegyire ismeri a Háború Művészetét.
– Megölhetem őket, amikor már nem azok? –
Tisztázni akarom a lényeget.
– Amint már nem azok, én fogom megölni őket.
Majd később vitatkozunk azon, ki viszi véghez a
tettet. Csak biztos kell lennem abban, hogy egyetlen
emberi lény sem lesz akkor a közelben.
– Hagyhatná, hogy Ryodan tartsa meg ezt a kis
összejövetelt. A Chesterben.
– És hagyjam, hogy a rettenet kísérete is jelen
legyen?

120
 – Megvédhetné a klubot is tőlük.
Felhorkan.
– Most már a saját bejáratú védelmezője is
vagyok? Fogalma sincs milyen komplikát ez a
varázslat.
Tulajdonképpen, van némi fogalmam. Egy ideje
már nem halt meg és a mellkasa, mindkét karja, s a fél
háta tele van fekete és vörös védelmező
tetoválásokkal. A varázslat, amit használ, veszélyes.
Ha már a varázslatoknál tartunk:
– Barrons, Dani már három hete eltűnt. Nincs
valami varázslata erre?
– Védelmezze meg ezt. Varázsolja azt. Mégis
hogyan navigálta magát az életén keresztül, amíg
nem ismert engem?
Vállat vonok.
– Ez olyan, mint amikor az ember rájön, hogy a
Földre Szállt Boszorkány-al házasodott össze. Kivéve a
házas dolgot – teszem hozzá gyorsan. De tudja, mit
akarok mondani. Miért törné össze magát a
porszívózással, ha egy kis hetyke orrrántással az
egész házat tisztává varázsolhatja?
– Az orrom sosem rángott, se hetykén, se
akárhogy. És ez egy igazán képtelen hasonlat. A
varázslat használatának egyetlen ára az emberi


amerikai TV sorozat 1964-1972 között (Bewtiched)

121
hülyeség halmozódása. Az emberek folyamatosan
anélkül okoznak káoszt, hogy megsértsék az alkímia
alapszabályait.
– Atyaég. Maga nézte a....
– Nem is.
– De igen.
– De nem.
– De épp most mondta, hogy...
– Elkerülhetetlen pop kultúra.
– Ó, igenis nézte. – Elképzelem ezt a nagy,
barbár embert meztelenül, selyemlepedők között
kinyúlva, egyik kezével a feje mögött, amint Darrin és
Samantha Stephens bohóckodását nézi a nagy lapos
tévéjén. A kép megmosolyogtató, s kissé beindulok
tőle. Annyira anakronisztikus, hogy legszívesebben
felkutatnék régi dvd-ket, s kinyúlnék mellette, hogy
belevessem magam egy régmúlt időbe, amikor
minden egyszerűbb volt, amikor a varázslat az
emberi hülyeség halmozódása volt. Együtt
nevetnénk, együtt csinálnánk valami olyasmit, ami
semmitmondó és mókás. S aztán persze valami mást
is csinálnánk, ami agyzsibbasztó. Imádnék pár esős
napot ennek a pasasnak az ágyában.
– Egy hibás kijelentés ismételgetése nem
változtatja meg a valóságot. S amúgy is éppúgy tudja,
mint én, hogy a Tündérek világában nem tudjuk
követni. Ezért ment oda.

122
 Remek. A Földre Szállt Boszorkány címdala szól a
fejemben. Azt mindig olyan nehéz kiverni az ember
fejéből.
– Amikor visszatér, azt akarom, hogy valaki
tetoválja. Abban a minutumban, hogy visszatér.
– A szentségit! Miután annyit nyávogott
nekem? Netán elfelejtette, hogy a mi tetoválásaink
sem működnek, amióta a falak ledőltek? Adjon időt.
Megtaláljuk. De most, fontosabb dolgaink is vannak.
Mint például ez a találkozó.
A találkozó. Nyugatalanul mocorgok és a
jókedvem egyből eltűnik.
– Biztos, hogy nem tehetjük át máshová?
– Itt lesz. És részt vesz benne.
Olyan keveset kér tőlem, s olyan sokat ad cserébe.
Nem tudom elképzelni a világot nélküle. És nem is
akarom. Egyszer, majdnem elveszítettem, mert azt
hittem örökre elment.
– Oké zsoké, mester – suttogom mérgesen.
Halványan elmosolyodik.
– Mégiscsak tanul, Ms. Lane, mégiscsak tanul.

Katarina McLaughlin, aki Rowena helyett az apátság

új vezetőnője lett, érkezett elsőként.
A vékony barna hajú nő türelmes szürke tekintete
abban a pillanatban az enyémet fürkészi, amint

123
kinyitom az ajtót, s ezzel rögtön emlékeztet is arra,
miért kerültem eddig. Az ő képessége az empatikus
telepátia és nem vagyok biztos benne, mennyire
mélyre képes ezzel hatolni. A rémálmaimban úgy
lecsupaszít, mint egy gyöngyházfényű hagymát, míg
fel nem fedi a rothadt belső magot.
Visszatartom a lélegzetem, míg be nem fejezi a
vizsgálatát. Érzi vajon a Sinsar Dubh rosszindulatát
bennem? A délutáni gyilkosság miatt érzett
bűntudatomat?
– Mac, hogy vagy? Régóta nem láttunk – Nem
voltál ott az apátságnál, hogy megvédj minket, az üzenet,
amit kiolvasok a szeméből és el is szégyellem magam
tőle. De az utóbbi időben kissé paranoiás is lettem,
úgyhogy valószínűleg rosszul látom.
Kicsit megkönnyebbülve veszek levegőt.
– Jól, köszi, Kat. És te?
– Miért nem voltál ott az apátságnál azon az
estén, amikor a Dérkirállyal harcoltunk? Hasznát
tudtuk volna venni a segítségednek, az biztos – jegyzi
meg puha ír hangján.
És tessék. A kés, ami a már amúgy is átlyukasztott
szívembe vág. Jó tudni, hogy mégsem voltam
paranoiás. Kat mindig is direkt volt.
– Barrons és én a Tükrökben voltunk. Nem
tudtam róla, míg vége nem volt. Nagyon sajnálom,
Kat.

124
 Éles tekintete a bal szememről a jobbra siklik és
vissza, majd lassan bólint egyet.
– Akárhogy is. Sok nővérünket elveszítettük
azon az estén. Nem engedhetjük meg magunknak,
hogy téged is elveszítsünk. Ha már errő van szó –
találkoztál Danivel? A Dérkirály elpusztítása óta nem
járt az apátságban. Megkértem a lányokat, hogy
keressék meg, de nem találják és még a Hírmondóit
sem láttam sehol. Olyan, mintha eltűnt volna.
A szemem sem rebben.
– Én azt hittem, veletek van.
– Ezen vesztünk össze vele akkor este, hogy hol
is lakjon. Azt hittem, az igazát akarja bizonyítani
azzal, hogy távol maradt, de minél tovább nem
jelentkezik, annál inkább aggódom. Veszélyes időket
élünk, ami még a számára is az. Megtennéd, hogy
nyitva tartod a szemed? És ha látod, mondd meg
neki, kérlek, hogy nagyon hiányzik és szeretném, ha
hazajönne.
– Persze. – Én is azt szeretném, hogy hazajöjjön.
– Remélem, hamarosan meglátogatsz minket az
apátságban, Mac. Tölts velünk egy éjszakát, vagy egy
egész hetet, ha arra van kedved. Már alig várom,
hogy elmeséld, hogyan sikerült elhoznod hozzánk a
Sinsar Dubh–t. – egy pillanatot kivár, majd folytatja. –
S van egy másik dolog is, amit meg szeretnék beszélni
veled, ha lenne egy kis időd. Cruce-al kapcsolatban.

125
Mivel te többet tudsz a Tündér hercegekről, mint
akármelyikünk.
– A ketrec kitart, ugye? – Ez a másik rémálmom.
Hogy Cruce kiszabadul, valahogy megint Pri-ya-t
csinál belőlem és egy másik világba menekülök vele,
amit nekiállunk azonnal benépesíteni kicsi könyv-
gyerekekkel. De most komolyan. Könyvek, karokkal
és lábakkal, amik állandóan sírnak és olyan tejet
akarnak, ami nekem nincs. Az álmaim enyhén szólva
átmentek furába.
– Persze. – Megint szünetet tart. – De vannak
más gondok, amiket négyszemközt szeretnék
megbeszélni veled. Ha eljönnél az apátságba,
láthatnád, miről beszélek. Ez az olvadás... Azt hittem,
hogy amikor az otthonunkat veszélyeztető tűzvilág
megsemmisült ... ó, de aztán mégse és úgy tűnik nem
is volt ... – akad meg, s higgadtsága egy pillanatra
szertefoszlik.
Meglepő bizonytalanságot fedezek fel benne és
eszembe ötlik: Jaj, nehogy ő is. A hirtelen hatalom,
mely az ember ölébe hullik, fura dolgokra képes.
Pláne, ha mélyen érint a körülötted lévő világ, s ez
mindkettőnkre igaz. Ez olyan, mintha hirtelen az
öledbe hullana egy Murcielago LP 640, V-12-es
motorral, érzékeny kuplunggal, amikor te egy hat-
hengeres Mercédeszhez vagy szokva. Először rém
rosszul vezetsz, a gázpedált és a féket pumpálva

126
ugrál a kocsi, mert nem bízol a lábadban, s amikor
álló helyzetből el akarsz indulni néha még az előtted
lévő autókba is belefutsz, míg rá nem érzel végre.
Vagy, mint én, a falnak ütközöl és mindent
lerombolsz, ami csak az utadba kerül.
– Kat, mi a baj az apátságban? Mi történt?
– Neked kell lát ... – mögém pillant. – Barrons.
– Katarina.
Érzem a hátam mögött az energiáját. Szexuális,
elektromos. Minden sejtem életre kel, amikor a
közelemben van. Elsétál mellettünk a könyvesbolt
boltíves bejáratához, s engem közben kiver a víz és
elönt a vágy. A szex utáni vágyam úgy tűnik
egyenesen arányos azzal, mennyi érzelmet próbálok
meg elfojtani magamban, s a mai nap folyamán
határozottan elfojtok egy halommal. Amikor először
megérkeztem Dublinba, állandóan beszéltem,
mindent kikutattam és megkerestem, szabadjára
engedtem minden érzelmem, olyan voltam, mint a
szekrényemben található szivárványszínű
ruhakavalkád. Most már feketét hordok és szinte alig-
alig mutatom ki mit érzek.
Amíg Barrons le nem vetkőztet. Akkor aztán
robbanok. Minden vad, tüzes érzelmemet ráborítom,
ő meg visszahajítja rám, mint egy tüzes, veszélyes,
forró szél, ami mindent letarol és újraformál. Ami
összeköt minket egy olyan helyen, ahol nincs szükség

127
se Napra az égen, se Holdra, se csillagokra. Ahol csak
ketten vagyunk.
A csingettyű csilingel, ahogy kinyitja az ajtót.
Imádom ezt a hangot és azt képzelem, hogy minden
alkalommal az Üdv Mac otthonábant csilingeli.
– Az Unseelie Hercegek jönnek be vele –
figyelmeztetem Kat-et, miközben Barronson tartom a
szemem.
– És egy Seelie Herceg, aki elég bolond ahhoz,
hogy királynak hívja magát – morog Barrons, ahogy
az ajtó becsukódik mögötte.
– Tényleg képes megfékezni őket? – kérdezi
Kat.
Láthatóan aggódik. Nem vetem a szemére. Az
Unseelie Hercegek halálosak. Az a kettő, akik ma
eljönnek a találkozóra, egy másik kettővel együtt
vettek részt azon az ősi Vad Vadászaton, ahol az
Apokalipszis Négy Lovasa néven híresültek el. Cruce
a Háború. Azt hiszem, Christian–ből lesz a Halál, ami
azt jelenti, hogy Dögvész és Éhínség lesz hamarosan a
vendégem. Remek.
– Azt mondja, amíg a boltban vannak,
hatástalanítja őket.
– Azt ugye tudod, hogy ő nincs ott? – kérdezi
határozottan Kat.

128
 – Tessék? – A pasas határozottan ’ott’ van
számomra. Mind a százkilencven centijével és száztíz
kiló tömény, szilárd, mindenre-kész izmával.
– Barrons. Olyan, mint Ryodan. Semmit sem
érzek, amikor a jelenlétükben kitárom az érzékeimet.
Ez több, mint az érzékek hiánya, nincs bennük
egzisztencia. A tér, amit elfoglalnak, üres.
– Talán képesek megakadályozni a
próbálkozásodat. Egy falat állítanak maguk köré,
amolyan védőburkot. Barrons több varázslatot ismer,
mint bárki más. – Oké, muszáj nekem megtanítania
ezt a trükkjét. Én mindennel védem magam, amim
csak van, mégis úgy érzem, ha Kat úgy dönt, hogy
belém pillant, enyhén szólva gondban lennék.
– Képes vagyok a varázsrúnákat érzékelni, Mac.
A semmi épp most ment ki azon az ajtón. A minden
életjeltől mentes totális űr.
– Lehet, hogy az ő varázsrúnáik számunkra
teljesen ismeretlenek. – Be akarom fejezni ezt az
emberek képességeit taglaló témát. Mert nem akarom,
hogy arra gondoljon, esetleg engem is közelebbről
megfigyel. – Kat, szívesen elmennék az apátságba.
Jövő hétvége jó lesz? – Majd kitalálok valamit, ami
közbejön, hogy ne kelljen megjelennem. A karjánál
fogva gyengéden beljebb vezetem, fel a lépcsőn, az
asztalokhoz, melyeket Barrons a találkozóra állított
fel. – Hékás, mit innál? Van üdítő, tea és víz. Még tejet

129
is vettem, amikor legutóbb a Tükrökben jártam –
hazudom. Barrons hozta a Chesterből és kicsit
bűntudatom van, hogy ennyi kiváltság jár nekem. De
annyira azért nem, hogy ne igyam meg.
– Tej? Olyan íze van, mint a miénknek?
– Bizony. Még talán kissé krémesebb is.
– Ú, szeretnék egy pohárral – feleli, s
mindketten elnevetjük magunkat, mert 123amik
eddig a mindennapjainkhoz tartoztak, mostmár
luxuscikkek. Ez történik, amikor a világunk felborul.
Addig nem vagyunk képesek megbecsülni azt,
amink van, míg el nem veszítjük.

A Barrons Könyvesbolt és Apróságok

térproblémákkal küzd. Azt hiszem, a Tükör, ami a
rejtett emeletekhez vezet a garázs alatt, ahol Barrons
barlangja van, részben a felelős ezért, de kétlem, ez
lenne az egyedüli oka ennek a térbeli problémának.
Néha azt álmodom, hogy egy ősi isten, vagy démon
szendereg az alagsorban.
A BK és A legtöbbször négy emeletes, néha öt, s
nagyritkán, mint az elmúlt időkben, hét. Kedden, a
plafonon levő festmény kábé kétszáz méterre volt a
fejem felett, ma olyan, mintha negyven kilométerre
lenne, alig kivehető a messzeségben. Minél jobban
koncentrálok rá, annál inkább nehezebb meglátni. Fel

130
nem tudom fogni, miért festene bárki is valami
homályos képet a plafonra. Régebben még
megkérdeztem erről Barronst, de soha nem kaptam
kielégítő választ. Egy nap tutira kikeresem az építész
tervrajzait, hogy végre kifekhessek alatta és
rájöhessek, mi a fenét ábrázol.
A Dublinban töltött első hónapjaimban a
könyvesbolt lakórészében laktam, s hozzászoktam,
hogy a kibérelt szobám itt-ott emeletet változtat. Még
volt olyan is, hogy a megtalálása kifejezetten mókás
elfoglaltság volt.
Nem számítok arra, hogy ezek között a falak
között bármi is egyszerűen menne. Hiszen ez az a
hely, ahol életem legszebb óráit töltöttem.
Kat-el a könyvesboltra néző korlátnál állunk, a
bejárattal szemben. A fő terem harminc méter hosszú
és tizennyolc méter széles. A felső emeletek fele olyan
mély, mint a könyvesbolt, melyekhez olyan
tekervényes, hajlított, vörös szőnyeges dupla
lépcsősor vezet, ami a portugáliai Lello könyvesboltra
emlékeztet. A felső emeleteken, a falra szerelt üveg
vitrinekben csodálatos antik kincsek találhatók. Itt a
Zöld Ember emléktáblája mindent lát, ott egy ősi kard
fénylik egy harcban edzett, megkopott pajzs felett.
Néha elmerengek, hogy mindez a sok ’apróság’
valóban Barrons tulajdona-e, amelyeket a leélt
évszázadok során gyűjtött be.

131
 Fényes könyvespolcok takarják a falakat a
padlótól a boltíves plafonig. Elegáns korlátok mögött
még több szabadon álló könyvespolc található. Balra,
a régi pénztárgép vár a következő eladás beütésére, s
ott van az én rózsaszín iPod–om is a Bose
hangszórón, készen arra, hogy lejátsza a ’Bad Moon
Rising’, vagy a ’TubThumping’, vagy ’It’s a
Wonderful World’ számokat.
Vagy talán a ’Good Girl Gone Bad’–et.
Amikor az Unseelie Hercegek belépnek, Ryodan
és Barrons kíséretében, élesen beszívom a levegőt és
megdermedek.
TAPOSD EL ŐKET! HÚZD ŐKET KARÓBA! –
harsogja belső Sinsar Dubh trombitám.
Behunyom a szemem és felütöm az egyik trükköt,
amit tanultam. Lefoglalom az agyam valami
olyasmivel, amihez a Könyv nem tud hozzáférni.
Amikor kicsi voltam, Apa verseket olvasott
nekem. Minél líraibbak és muzikálisabbak voltak,
annál jobban szerettem őket, és valószínűleg mindig
volt bennem egy kis elferdülés, mint ahogy benne is,
mert eleget tett a kérésemnek. Azokon a selymes
nyári estéken a konyhában, miközben Anya
mosogatott és fejcsóválva hallgatott bennünket, mi
verseltünk. Keveset értettem a versből, csak tetszett a
hangzása. A ’ Sam McGee Elhamvasztása’ kifejezetten
elvarázsolt. Az ’Álom az Álomban’ hipnotizált, ’A

132
Csengő’ elbájolt, míg T. S. Elliot ’Hamvadó Szerdá’-
jától megszállott lettem, s hetedikben felmondtam egy
projekt gyanánt ’A Varjút’, amitől egy ideig
strébernek tituláltak, mígnem vad divatdiktatúrát
folytattam, hogy ezen változtassak. Most
visszatekintve, belátom, hogy rémes választás volt, de
akkor és ott, a gyász és a brutalitás a gyermekkor
rajzfilmjeit idézte. Hetekbe telt, mire a komplikált
versszakokat megtanultam.
Emlékezz arra, amit a hercegek tettek veled, kedves,
ahogy darabokra szaggattak és agyatlan állattá
változtattak. Mintha valaha is el tudnám felejteni. A
Sinsar Dubh olyan grafikus képekkel illusztrálja a
mondanivalóját, amitől megfájdul a fejem.
Megakadályozom, hogy előtörjenek, s ehelyett
inkább arra koncentrálok, amire Apa tanított, hogy
hogyan bontsam le a versszakokat, hogy meg tudjam
tanulni őket: tizennyolc versszak, ahol mindegyik
versszak hat soros, aminek legtöbbje nyolc szótagú, s
a hipnotikus hangsúly hol az egyik, hogy a másik
szótagra esik. Tocheusi verslábnak nevezte. Én csak
annyit tudtam, hogy mókás volt kimondani, ő pedig
büszke volt rám, hogy megtanultam. S én bármit
megtettem volna, hogy Jack Lane büszke legyen rám.

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,

S furcsa könyvek altagattak, holt mesékből vén bazár ...*

133
 Törd össze őket! – követeli a Könyv, – Kényszerítsd
térdre őket a lábad előtt és követeld, hogy a Királynőjüknek
szólítsanak!

Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant

Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár.*

A vers ritmusa most is, mint mindig magával

ragad, és gyermeknek érzem magam, egésznek és
jónak és szeretve.

”Vendég lesz az”, így tűnődtem, ”azért roppan künn a zár,

Az lesz, más ki lenne már?”*

Nemúgy, mint Poe, nekem nem kell kinyitnom az

ajtót. Én rátolhatom a reteszt.
Addig mondom fel a verset magamban, míg
végre áldott csend nem lesz. Csak ekkor nyitnom ki a
szemem.
– Mi a franc? – motyogja mellettem Kat lefelé
bámulva.
A vad, meztelen, primitív hercegek, a bőrük alatt
suhanó kaleidoszkóp tetoválásokkal és őrült
szivárványszínekben játszó szemükkel már nincsenek
többé.

*
Edgal Allan Poe: A Holló - Fordította: Tóth Árpád

134
 Civilizálódtak.
Helyüket két fekete hajú, fekete szemű férfi vette
át, akik erőt, vágyat és másvilági varázst árasztanak
magukból. A királyi Unseelie Udvar csavart nyakéke
mint gyémántokkal kirakott obszidián csillog a
nyakukban. Tudom, milyen jegesek azoknak a
nyakékek, ha megérintjük őket, hogyan vibrálnak
hipnotizáló torokhangú hangzavart keltve, míg a
Seelie Udvar nyakékei ellenállhatatlan, komplikált
szimfóniát játszanak.
Már nem forog szellemidézően körbe-körbe a
fejük; emberi tulajdonságokat és mozdulatokat
sajátítottak el, a legapróbb árnyalatokig. A fekete
szárnyak, melyeket a testem köré fonódni éreztem,
amikor ezer halált haltam alattuk, eltűntek, Álca
mögé rejtették.
– Azt hittem, háborúban állnak egymással –
jegyzem meg.
– Azt hittem, őrültek, ijesztőek és undorítóak –
feleli Kat. – Mindketten rosszul hittük. Nemrégiben
összefogtak. Úgy hallottam, a Vörös Banya miatt
aggódnak.
– Christian – suttogom és próbálok nem
gondolni arra, amit épp átél.
– Megmentett minket, tudod? S talán az egész
világot is. Dani hezitált, próbált dönteni a sidhe-látó
nővérei és a Dérkirály között. Tönkretette volna, ha az

135
egész apátság halálát a vállain kellett volna
hordonznia. Christian áldozata megmentette ettől a
szörnyűségtől. Sokkal tartozunk neki.
– Sikerült már megtudni, hol van Christian?
– A nagybátyjai keresik. Az apátságból
mindegyikünk felajánlotta a segítségét, ha egy
mentőseregre lesz szükség, amint megtalálják.
Bár megrémített, hogy feláldozta magát a
banyának, ugyanakkor meg is könnyebbültem, mert
ez azt jelentette, hogy még önmaga volt, az őrülete
ellenére is. Mélyen, legbelül még törődött a körülötte
lévő világgal. Felírtam az agyamban egy mentális
listára, hogy megkérjem Barrons, segítsen a
keresésében. Tudna hatni Ryodanra, hogy a Kilencek
némelyikét ráállítsa a keresésre. Nem hagyhatjuk csak
ott Christiant, hogy tovább kínozza és újra és újra
megölje a Banya. Az áldozatért, amit értünk hozott,
tartozunk neki a megmentésével. Amit a Banya
szadista keze között kell kibírnia, még mélyebbre
süllyeszti az Unseelie őrületbe. Meg kell mentenünk,
mielőtt minden alapvető embersége odavész.
A hercegek felsétálnak a lépcsőn, teljesen
egyformák, kivéve a pár centi különbséget a
magasságukban. Ráébredek, hogy anélkül nézek
rájuk, hogy vérkönnyeket ejtenék. Kat-re pillantok,
hogy lássam, nemcsak én tapasztalom ezt. Ő is
ugyanúgy bámulja őket, mint én. Érdeklődéssel.

136
 – Eleget ettek ahhoz, hogy működjön náluk az
önkontroll – jegyzem meg halkan. Amikor először
Dublinba jöttek, olyanok voltak, mint ketrecből
kiszabadult vadállatok, éheztek és iszonytatóan
félelmetesek voltak. – Tanulmányoznak minket, és
utánoznak. – Igen: szelídítsd meg a bárányokat a
mészárlás előtt. Egy bepánikolt áldozatnak kesernyés
a húsa. Ezek ketten, az Unseelie-k legrosszabbikai,
most a tökéletes rosszfiúk. A nők ájuldozni fognak
tőlük, s értük még a hídról is leugranának.
Ők erőszakoltak meg, ők voltak, akik kifordítottak
önmagamból, akik kitépték az elmém a testemből és
apró darabokra szaggatták. S ráadásul, szenzációsan
jóképűek.
Holtan akarom látni őket.
Igen, igen, igen! ÖLJ – éled újra a Könyv.

Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december

Éjén fantóm-rejtelemmel húnyt el minden szénsugár...

Újra felveszem a ritmust. A versszakok egymás

után gördülnek a nyelvemre, csendben, s miközben a
hercegeket figyelem, a szótagokból mentálos falat
építek.


Edgal Allan Poe: A Holló - Fordította: Tóth Árpád

137
 Az erőszaktevőim úgy öltöztek, mint Barrons.
Tiszta éles vonalak. Erőteljes megjelenés. Szexi. Totál
berágok rájuk ezért.
– A rohadt életbe! – suttogja Kat halkan. – El
tudod képzelni, hogy fognak erre a lányok reagálni?
Cruce is épp elég.
– A rohadt életbe! – értek egyet vele.

A korlát mögött négy hatalmas asztal négyzetet

formál.
Az Unseeli hercegek leülnek az egyik oldalon.
Barrons, Kat és én szemben velük ülünk le.
Nehezemre esik visszafogni magam, hogy ne
vetődjek át az asztalon és ne támadjam meg őket. Két
dolog tart vissza: az egyik, hogy Barrons élve akarja
őket, a másik, hogy félek, megint elveszítem a
tudatom. Kat sebezhető ember.
Pár pillanat múlva Ryodan ül le mellettünk, s
szinte szendvicset csinál belőlünk két gyengéden
zümmögő erő között. Egyik kezével sűrű, sötét hajába
túr, mely oldalt rövidre van nyírva, és azzal a tiszta,
elemző tekintetével fürkészőn néz rám. Közömbösen
nézek vissza rá. Éles arca ránctalan, s szerintem
megfagyott az időben, de akárhogy is, nem öregszik.
Megállt valahol harminc tájékán, amihez hozzá kell
adnunk jópár ezret, amit valóban meg is élt.

138
 Mint Barrons emberei, ő is hatalmas, izmos és
eszméletlen mennyiségű sebhelyet mondhat
magáénak, amikből a leglátványosabb az állánál
kezdődő, mely a nyakán keresztül a mellkasáig
húzódik. Ryodan kedveli az élet nyújtotta örömöket, s
bocsánatkérés nélkül ki is élvezi őket. Szeretném
tudni ezeknek a férfiaknak a történetét, de sosem
fogják megosztani velem. Bár mindegyikük bőre alatt
egy vadállat lakozik, Ryodan rejti ezt el közülük a
legjobban. Ő a Kilencek – akármik is ők –
üzletembere, ő vezeti a pénzügyeiket, tartja kézben
szerteágazó birodalmukat.
Barrons a szűkszavú, mindük felett álló kis
halhatatlan seregük főnöke, akinek elszámolással
tartoznak. Általában Ryodanra hagyja a beszédet.
Valószínűleg azért, mert Barrons tisztában van vele,
hogy abban a pillanatban elveszítené a türelmét,
amint egyik parancsát nem teljesítik és akkor ott kő
kövön nem marad. Ryodan remekül ért a sakkhoz,
ötnél kevesebb lépésben kinyírja az ellenfeleit.
Barrons táblástól felfalná őket, a vérüket ketchup-ként
használva.
– Mac, egy rakás Unseelie van a könyvesbolt
előtt – jegyzi meg Ryodan.
– Egy rakás van a Chester–ben is – felelem
hidegen.

139
 – Megérti a szükségleteinket – szólal meg az
egyik Unseelie herceg.
– Azok nem követik minden lépésem – feleli
Ryodan.
– De, ha jól emlékszem, te is megérted őket –
emlékeztet somolyogva a herceg.
Tudomást sem veszek róla.
– Talán nem olyan finom az illatod – mondom
Ryodannak.
– Vagy olyan rothadt – válaszolja.
– Kipróbáltam rajtuk pár varázsrúnát – zárja le
Barrons egy mondatával a témát.
Ryodan felnevet, de befejezi.
Mind a hatan egymást fürkészve ülünk a nagy
csendben. Nincs levegő a szobában, csak rosszindulat
és düh. Felszínesen veszem a levegőt, s kezemet a
megnyugtató lándzsa markolatára csúsztatom. De
azonnal el is kapom, amint megint iszonytató képek
villannak fel az agyamban.
– Azonnal eltünteted a rúnákat, melyek
meggátolják a teleportálásunkat, vagy elveszed tőle a
lándzsát – szól Barronshoz a magasabbig herceg, de
tekintete forrón, szenvedélyesen, szinte felfalja a
testem.
Barrons annyira mozdulatlanná válik mellettem,
hogy egy pillanatra nem vagyok biztos benne eltűnt-
e, ahogy szokott. Lassan levegőt veszek, s azon

140
merengek, vajon ennek a találkozónak hamarabb
vége lesz, mint hogy elkezdődne?
Ekkor Barrons kedvesen és óvatosan megszólal:
– Ms. Lane. – Érzem testében a feszültséget,
mely az enyémet tükrözi.
– Nem adom oda a lándzsámat – válaszolom
éppoly kedvesen. – Az, majd megszokja. – Régebben,
úgy tudták az Álcát használni, hogy elhitették velem,
hogy elvették tőlem, de azóta már kiokosodtam és
már nem hat rám ez a fajta trükk.
– Én nem vagyok ’az’. Rath Herceg vagyok, a
második királyi herceg, akit az Unseelie Udvar
létrehozott – mondja hidegen a magas Unseelie. – A
testvérem, Kiall, a harmadik. Volt idő, amikor
remegve ejtetted ki a nevünket. Anikor egyre többért
könyörögtél. A lándzsád nélkül semmi vagy. Csak
egy ember. Gyenge.
Egy pillanat erejéig se Barrons, se én nem szólunk
egy szót sem. Aztán Barrons fahangon így szól:
– Nem tüntetem el a rúnákat.
– Rendben. El is mehetnek – mondom
ugyanolyan fahangon. Semmi vagyok, a seggem.
Fogalmuk sincs a belső pszichopatámról.
Barrons rám néz. A fülemen érzem, s muszáj felé
fordítanom a fejem.
– Nézz rám – parancsolja.
Morogva, de ránézek.

141
 Azt mondta, bízik bennem, hogy megvédjem. Ha
eltüntetem a rúnákat, mások is be tudnak teleportálni. Ami
megengedhetetlen rizikó. Ne erősködjön. A bestiám holtan
akarja látni őket.
Akkor legalább a bestiáink egyetértenek – válaszolom
negédesen. Forr bennem a méreg, de kihúzom a
tokjából a lándzsám és a tenyerébe csapom, mielőtt
még több emlékeztető képet kapnék a mai délutánról.
Rath és Kiall azon a ijesztő, nem emberi módon
csörög és csilingel, ami az egyetlen módja volt a
kommunikációjuknak, amikor kiéhezve és őrülten
először Dublinba érkeztek. Mélyen a csontjaimban
éreztem ezt a csilingelést, amikor az elmém
otthagyott. Amikor Barrons Ryodannak adja a
lándzsámat, aki a dzsekije alá rejti, újra felveszik sima
álarcukat.
– Oké, ő akkor magánál tarthatja, de én nem? –
morgok.
– Ő nem használja fel a múltban történt aprócska
inzultust, hogy a jövőben előbbre jusson. A nők erre
nem képesek. Olyasminek tulajdonítanak fontosságot,
ami nem is éri meg. Olyasmiről panaszkodnak, amit
akkor nyíltan élveztek – szólal meg Kiall, miközben
tudálékos, túlságosan is intim tekintettel végigmér. –
Mi veszett el azon az estén? Semmi. Mit nyert? Egy
semmihez sem fogható tapasztalatot. Az emberi nők
egymás ölik azért, hogy nekünk kedvezzenek,

142
megsemmisítik a vetélytársakat, csak hogy egy estét
velünk tölthessenek.
Nem tudom ki dermed meg jobban mellettem,
Kat, vagy Barrons. A szoba, mint egy vulkán,
kitörésre kész.
Mély levegőt veszek, elszámolok tízig és kifújom
a levegőt. Valamikor, amikor már ura lettem a belső
démonomnak, meglátogatom azt a nagyszabású
kastélyt Dublin külkerületeiben, ahol a hercegek
berendezkedtek és körbevették magukat az
imádóikkal. A lándzsámat is viszem. És akkor a nők,
akik édesdeden csacsogják, hogy Viszlát
Tündérföldön’, abbahagyják egymás öldöklését, hogy
elveszítsék az eszüket egy szörny ágyában.
Amikor R’jan, a Seelie herceg, aki az új királynak
hívatja magát, megérkezik, az Unseelie-k
vadállatokként morognak.
R’jan V’lnae-re emlékeztet, mielőtt levette az
álarcát és nem mutatta meg valódi Unseelie énjét,
mint Cruce Herceg. Aranyporos bőr fedi az erős
testet, s arca, mint egy gyönyörű és dölyfös
Arkangyal. Hosszú szőke haja a derekáig ér. Ő is
elegáns emberré változtatta magát, fekete
bőrnadrágot és sötét bakancsot visel, krémszínű
kasmír pulóvere felett arany nyakéke csak úgy csillog.
R’jan felnevet és kezének egy fenséges legyintésével

143
leinti sötét testvéreit, mintha valami bosszantó legyet
hessegetne el.
Az Unseelie-k felugranak a székeikről, Barrons is
felemelkedik, Ryodannal egyetemben, és egy
pillanatra a szobában lévő összes hím egymást
méregeti, vizslatja, megvitatják, milyen örömmel
járna, ha a szobát mészárszékké változtatnák, vagy
tegyenek-e inkább eleget annak, amiért beleegyeztek
a találkozón való részvételbe. Épp amikor már biztos
vagyok benne, hogy átmennek vadállatba, Kat-et és
engem el fog lepni a vér és a csontdarabkák repülnek
majd szerteszét, és végül visszaszerzem a lándzsámat
és mégiscsak használni fogom, Barrons felmordul:
– Mindenki leül. Most.
Senki nem mozdul. Halkan felnevetek. Hiba.
Ryodan hirtelen eltűnik.
Amikor újra megjelenik, R’Jan-t fogja le hátulról,
egy sebhelyes kar szorítja a Tündér torkát. A herceg
füléhez hajol és csendesen a fülébe súg:
– Emlékeztesselek, mit csináltam Bársonnyal?
R’jan sziszeg.
– Azt mondta, leülni. Nem ismétli önmagát. Én
sem.
Amikor Ryodan ellöki, R’jan asztalunk harmadik
oldalához ül, szeme kihívással és gyűlölettel villog.
Kiall és Rath fenséges nemtörődömséget színlelve

144
szintén lassan leül, mintha azért tennék, mert ők így
döntöttek.
A negyedik oldalt vizslatom, azon merengve,
vajon kire várhatunk még. Amikor az utolsó
vendégünk is megérkezik, rajtam a sor, hogy
hideglelésem legyen.
Akárhol felismerek egy O’Bannion maffiózó arcot.
Hisz kettőt is segítettem a másvilágra küldeni. Utolsó
vendégünk egy fekete ír, halvány arcszínnel, sűrű,
fekete hajjal és szemmel, s Szaudi ősökkel az ereiben.
Szélesvállú és jóképű, amolyan faragatlan szabadban
felnőtt módra. Hosszú végtagjaival kecsesen mozog.
Kat félig-meddig felemelkedik, arca elszürkül.
– Sean? – kérdezi. – Mit keresel te itt?
Egyikről a másikra kapom a fejem. Nem kell,
hogy sidhe-látó legyek ahhoz, hogy lássam a mély
érzelmet kettejük között.
– Igen. Mit keres itt egy O’Bannion? – kérdezem
én is.
– A nevem Sean Fergus Jameson – szól egy erős
ír akcentusú, mély hangú férfi.
– Rocky O. első unokatestvére – feleli Ryodan. –
Némely negyedben nem használja a teljes
vezetéknevét.
– De miért van itt? – kérdezi újra Kat, miközben
lassan visszaül a helyére.

145
 – A város három ellátóját látod itt – feleli
Ryodan. – engem, a hercegeket és a fekete piacot – s
mint az elődei, Sean O’Bannion hívják. Úgy tűnik a
fiúd épp eleget tanult, amikor a klubomban
dolgozott, cica. Lefizette az ellátóimat. Beszállt a
játékba.
– Csak azért, mert te annyit kértél egy egyszerű
élelemért, amennyi megfizethetetlen – szúrta közbe
Sean ingerülten. – Az utcán nők és gyermekek
vannak, akik képtelenek megfizetni a magas árat,
amit kérsz. Kenyérért és tejért halnak meg.
– Kimutatod az igazi oldalad, O’Bannion –
jegyzi meg Ryodan.
– Egy igaz és érző szívet? – kérdezi élesen Kat.
Ahogyan Sean ránéz, mindent elmond: szeretők,
és ahogy sejtem, már jó ideje. Hogy képzelte, hogy
megvédi a területét ilyen vetélytársakkal? Ő ember,
aki vadállatok közé keveredett.
Ryodan keményen Kat-re pillant.
– Gyakran így kezdődik. Csak nem mindig így
van vége is. Ha beszélgettetek volna arról, amiről
kellett volna, tudnátok.
– Nem fogod az orrod az én dolgomba dugni –
figyelmezteti kedvesen Kat.
Ryodan hátradől a székben és összefonja a
mellkasán a karját.

146
 – Figyelj oda a dolgodra és akkor talán nekem
nem kell. Amelyik üzletre nem figyelnek, azért
szabad s játszma.
– Nem volt jogod rákényszeríteni, hogy
dolgozzon a Chester-ben – mondja Kat hevesen. – Az
adósság az enyém volt, nem az övé.
Sean kérdő tekintettel néz rá.
– Kényszeríteni? Milyen adósság? Annak, hogy
én ott dolgozom, semmi köze hozzád.
Kat pislog egyet és kemény tekintetet vet
Ryodanra.
– Azt mondtad, az árat ő fizeti meg, nem én.
Ryodan felhúzza az egyik szemöldökét és
gúnyosan elmosolyodik.
– Milyen ár? – kérdezi Sean.
– Pontosan azt mondtam, Katarina, hogy egy
ideje nehezemre esik kellő munkaerőt találni. A
pincéreim állandóan meghaltak és a te Sean-od elég jó
volt, hogy beálljon egy megüresedett helyre. Azt is
mondtam, hogy elmehet, ha úgy dönt. Mindkettő igaz
volt. Az elejétől fogva. Amikor úgy döntött, lopni
kezd tőlem, kirúgtam.
A hangsúlyból érthető, hogy Kat milyen
szerencsés, hogy nem ölte meg ezért. Azon merengek,
miért nem ölte meg. Senki nem lop Ryodantól és
túléli ... hacsak nem a hideg-tekintetű manipulátornak
hosszú távú tervei vannak, melyekért hajlandó

147
elviselni egy szegény hülye jelenlétét, mint ahogyazt
Barrons teszi a hercegekkel.
– A marhái csak beszélnek, beszélnek, de semmi
számunkra érdekeset nem mondanak. Túl sokan
vagytok, mi meg kevesen –szól közbe Rath. – Több
Unseelie-t követelünk az asztalnál.
– Találj egy másik herceget, s akkor
megvitathatjuk – feleli szárazon Ryodan. Cruce be
van börtönözve, és Christian a Vörös Banyánál van.
Más szóval, nem fog megtörténni.
R’jan csendben marad. Ha bármelyik Seelie
herceg még él, ő nem akar a Tündérek trónjáért
vetélytársakkal küzdeni.
– Katarina miért van itt? – kérdezi Sean.
– Mint a sidhe-látók vezetője – felelem, – ő áll az
emberek védelmi vonalának élén. – Nem teszem
hozzá, hogy Cruce-t őrzi, hogy ki ne szabaduljon.
Nagyon remélem, hogy Kat ezt nem mondta el neki.
Úgy tartják, hogy minden egyes ember, akivel
megosztod a titkodat, elkerülhetetlenül megossza
még legalább egy emberrel. Így a titok egyre csak nő
és növekszik, mígnem az egész világ tudni fog arról,
amit nem szeretnél.
Sean engem fürkész a tekintetével.
– És te miért vagy itt?
– Megvan a haszna – feleli Ryodan. – Ha van
még több kibaszott kérdés, tegyétek fel Barronsnak.

148
Ha nem tetszik ki ül az asztalnál, találjátok ki, hogyan
szabaduljatok meg tőlük. De legyetek óvatosak! Nem
nehéz azt sem kitalálni, hogyan szabaduljunk meg
tőled. Ember.
– Őt békén hagyod! – rivall rá Kat.
Ránézek, de épp egy hangtalan üzenetet próbál
közvetíteni a szemeivel Sean-nak. Pechére, Sean épp
Ryodant szuggerálja, így nem veszi észre.
Kat lassan kifújja a levegőt, s én is ezt teszem.
Az asztalnál ülő férfiak mind kegyetlenek. Az
egyetlen módja annak, hogy Sean valamelyest egy
csónakban evezzen velük az az, ha ő is éppoly
kegyetlenné válik. Ahogy a hercegek a túlélésük
érdekében felvettek némi civilizáltságot, úgy Sean is
kénytelen lesz némi barbarizmusra, hogy egy síkon
lehessen velük.
S emiatt ugyanarra gondolok, mint Kat: vajon
mennyi fog maradni abból a férfiból, akit szeret?

149
 6

”Én leszek az a sz–szeg a koporsódban”

JADA

A nő a sötét utcákon halad, melyeken a tenger felől

érkezett sűrű köd gomolyog. A szürkület elrejti a
ködben, mintha az éjszaka titka lenne, melyet
rejtegetni kell. A holdfény megcsillan a nedves
macskaköveken, s az eső-áztatta ablakokon, mintha
egy láthatatlan köpenyről vetülnének vissza.
Mint az Árnyak, ő is egy sötétségben elmosódott
szellemalak.
Hosszú és felejthetetlen szokások szülötte,
messziről elkerüli az utcalámpák sárga fényköreit.
Jobb, ha ő lát, mintha őt látják.
A hallás már más tészta. A hang siet és
visszaverődik, s ha valaki nem egy magasan képzett
vadász, nehéz célba venni az áldozatot egyedül a
hangra alapozva.
De ő képes erre. Épp olyan elhíresült, mint a
legendás Királynő Vadásza. Soha nem tévesztett célt.
Az ellensége nem ennyire képzett. Az, amelyikre
ma este vadászik, kifejezetten hanyag, akit elvakított

150
a mohó étvágy, de lépre csalni nem elég. Egy jóképű
és szexi férfira van szüksége.
Cipőjének magas sarka tekergőző ködörvényeket
húz maga után, ahogy áthalad a Temple Bár
negyeden a Chester klub felé, ahol csaliját ki fogja
választani. Ölésre öltözött, fegyvereit ruhája alá
rejtette: pisztolya a combára van szíjazva, kései a
bőrére simulnak, egy szexi láncöv ring a csípőjénél,
mely magára hívja a férfiak figyelmét, de valójában
halálos fojtóeszköz. A betonon kopogó sarkának
hangja szándékosan hangos. Tisztában van vele, hogy
nehéz őt észrevenni, s ebben a pillanatban, azt akarja,
hogy észrevegyék.
Az azonnaliság eredményesség.
A halál megvetése a lételeme.
Az érintése a gyengesége.
Ahogy befordul egy sikátorba, a köd hosszú,
meztelen, enyhén olajozott lábai körül kering,
gumiruhája táncoshoz illő testére tapad, hosszú haja
magas lófarokban lóg a hátára, békés arca egy
hidegvérű gyilkosé.
Gyönyörű.
Fegyver.
A világ által rámért legrettenetesebbet már
elszenvedte.
És túlélte. És kivirágzott.
Egy listányi nevet írt össze.

151
 Akiket egytől egyik le fog vadászni.
Amikor a köd végül felfedi ellensége arcát, nem
kegyelmez.
Mert a világ sem kegyelmezett neki.

152
 7

”Ez az éj megölhet”

LOR

– Ki vagyok én? – kérdezi követelőzve a szőke a

lábaim közt térdelve.
Annyira el kell élvezzek, hogy az már fáj.
Tudom, milyen választ vár. Azt akarja, ’Úrnőnek’
hívjam. Olyan, mintha egy Domina lenne. Már
kétszer is megpróbálta ezt kierőszakolni belőlem.
Olyan alattomosan szúrta be a kérdést, hátha nem
veszem észre, miközben észbontó dolgokat művel a
szájával és a nyelvével, s a fogai olyan mesterien
szántanak végig a farkamon, amire kevés nő képes.
Csak az időt húzza. Soha nem fog megtörténni. Nincs
bennem egy fikarcnyi alárendeltség sem. Alfa
vagyok, kibaszottul minden értelemben, az utolsó
porcikámig.
Elhúzom a fejét az ágyékomtól és levigyorgok rá.
A Chester állandóan tele van forró, begerjedt
szőkékkel. Lehet, hogy Halloween óta Dublint
tönkretették a lázadások, de a város gyorstempóban
újjáéled. Rengeteg ember érkezik, a Liffey folyó
mindkét oldalát benépesítik. Hívogatja őket az

153
olvadás, a visszaállított áram– és élelmiszerellátás, de
legfőképp a végeláthatatlanul szexőrült,
kielégíthetetlen Tündérek parádézása, akik minden
egyes este megtöltik a Revemal utca 939 szám alatti
bárokat és tánctermeket, s emberi szeretőkre
vadásznak. A legforróbb, leghalálosabb
szórakozóhely Dublinban mostanra még nagyobb,
jobb és sötétebb lett, mint amilyen eddig valaha is
volt: a Chester a Bűn Központja – ha akarod, itt
megtalálod.
– Annyira azért nem vagy jó, édes – villantom rá
a mosolyom. A megjegyzésem garantáltan két dolgot
fog elérni: vagy feláll és dühösen kisétál, vagy még
jobb szopásban részesít.
Tudom, az önbizalmából – és az éhes nézéséből
ítélve, amivel egész este szemmel tartott –, hogy nem
fog kisétálni.
Felnevet és végigfuttatja a nyelvét az ajkain, hogy
még jobban benedvesítse, ami már eleve fénylik a
farkam végén kibuggyanó csepptől. Ry asztalának
dőlök, s mivel az elkövetkező pár órában épp valami
találkozón vesz részt, kiélvezem a csaj felturbózott
előadását. Egyszerre szemmel tartom őt is és az
üvegpadlón keresztül a bakancsaim alatt a klubot is, s
imádom az életet. Amíg nők élnek a Földön, én
boldog ember leszek. Ha bármikor eltűnnének, az

154
nekem is betenné a kaput. Akkor felkeresem
K’Vruckot.
A nő rácsap a makkomra, majd a szájával
körbezárja és beszippantja egészen tövig ... valami
kőrkörös dolgot művel, majd újra végigszívja egészen
addig, amíg aztán ki nem húzza teljesen megint.
Szinte tántorgok.
A kurva életbe, ez a nő aztán tudja, mit csinál.
A kezei a fenekemet markolják, az arca az
ágyékomat súrolja, a farkam mélyen a torkában, én
meg úgy érzem magam, mint egy kibaszott vulkán,
amelyik bármelyik percben kirobbanhat. A probléma
az, hogy én már kábé húsz perce készen állok a
kirobbanásra, de valahányszor a közelébe érek, a nő
megtorpan, valami mást kezd csinálni és szándékosan
visszatart. Ami eddig iszonyúan izgató volt, mostanra
rohadt nagy kitolás lett. Nem beszélve a golyóimról.
Előbb-utóbb szétrepednek. Ömlik rólam a veríték,
pedig nem is én dolgozom meg érte, bár készen állok,
hogy megtegyem. Ennek a nőnek eszméletlen jó a
teste.
A kezembe fogom a fejét és próbálom úgy
irányítani a száját, ahogy én akarom.
Visszafojtottan felnevet, s ellenáll a
próbálkozásomnak.
Kihúzom a farkam a szájából, s ekkor felmosolyog
rám.

155
 Egy pillanatra eláll a lélegzetem. A haja szanaszét
áll, pont úgy, ahogy szeretem, s ami mindig
döngetésre késztet. Bár engem valójában mindig
minden döngetésre késztet.
– Hagyd, hogy elmenjek, édes – szólok. – Aztán
folytathatjuk, ha esetleg emiatt aggódnál.
– Úgy nézek ki, mint aki aggódik? Pontosan
tudom, mit várjak egy olyan férfitól, mint te. Ki
vagyok én? – tekergeti körbe a nyelvét a farkam
hegye körül.
Elkezdem kiverni, mert ennyire közel vagyok, de
ebben a pillanatban egyszerre csavarint egyet a
kezével és a szájával és azonnal tűhegyek nyilallását
érzem a farkamon. A gyönyör helyét rögtön fájdalom
veszi át.
A szája bársonyos.
Tűhegyek.
A farkam kezd kissé jobban kidörzsölődni, mint
ahogy szeretem. Pedig a megfelelő nővel szoktam
néha kicsit keményebb és durvább lenni. Vagy épp
hárommal.
– Úrnő – dorombolja. – Olyan sokat kérek?
Azért, amilyen érzéseket kiváltok belőled?
Meggondolom. Elvégre szőke, nagy, gyönyörű
dudákkal. Az egész világ tudja, hogy ez a kombó a
gyengém. Pont emiatt kerültem ide a főnök irodájába,
az asztalának dőlve, bőrgatyával a bokám körül,

156
pucér kis nőcivel a lábaim között, miközben Rob
Zombie Pussy Liquor – és mi a francért állna ez ellen
bármikor is? Ebben én vagyok az egyik legjobb, pedig
még nem is kezdtem el igazán elkápráztatni –
basszusa dübörög fel az egyik klubból alattunk, s
rázza az asztalt a fenekem alatt.
Imádom ezt a helyet. Mindenképp az egyik
legjobb befektetésünk.
– A legjobb szopást kapod tőlem, amit valaha
kaptál – mondja. – Valld be.
Nem probléma. Minden nőnek ezt mondom, aki
leszop. A nők szeretnek olyan dolgokat csinálni,
amiben jók, ezért egy kis dicséret után garantált a
produkció megismétlése, s minden ismétlés egyben
további gyakorlás is egy nőnek, amit majd a
következő férfi arat le, mivel annál jobb élményben
lesz része. Belegondolva mióta is csinálom ezt és hány
kontinensen keresztül, biztos vagyok benne, hogy
saját kezűleg én javítottam fel a világon a nők
szopástechnikáját.
– Persze, bébi, Te vagy a legjobb. Szopó. A
világon. – Mindenesetre majdnem.
– Ki vagyok én? – dorombolja.
Felnyögök.
– A ribanc, aki a farkamat szopja. – Még lent a
bárnál megállapodtunk a névtelenségben, amikor is ő
kérte, hogy ribancnak szólítsam, miközben egymás

157
után döntöttük magunkba a feleseket. Azt mondta, ez
felizgatja. Később, aztán nevetve megváltoztatta
hercegnőre. Mostmeg már Úrnőnek akarja, hogy
szólítsam. Magas elvárások. De néhány nő megéri.
A tenyerébe fogja a golyóimat és kissé
megszorongatja, majd a lehető legnagyobb
precizitással újra szopni kezd. Az összes hasizmom
összerándul és kirobban a tüdőmből a levegő.
Kezdem azt gondolni, hogy ez lesz az eddigi
legeslegjobb orgazmusom. Ha végre valahára eljutok
odáig.
– Te tényleg nem érted, ugye? – kérdezi.
Nevetést hallok, amitől hirtelen borsózni kezd a
hátam. Valami sötétség keveredik ezzel a hanggal,
ami más esetben, ha nem lenne ilyen rohadtul szexi,
még aggasztana is.
Ha már szexiről beszélünk, lenézek, s látom,
ahogy a verejtékcseppek végigcsurognak a
hasizmomon, majd lehullanak a lábaimra. Szinte a
saját kibaszott verejtéktócsámban állok. Mi a francot
csinált Ry? Felnyomta negyven fokra a fűtést?
Meggyulladok. Úgy szédelgek, mintha lázas lennék.
Ami kizárt.
– Nem érdekel. Itt vagy te. Itt vagyok én.
Csináld újra azt a kőrkörös izét a nyelveddel.
– Mutatok valamit – mondja, s valahogy még
mindig mosolyog, miközben továbbra is szopja a

158
farkam. S ekkor egy pillanatra, mintha egy sor apró
borotvaéles cápafogat pillantanék meg. Ez nem
feltétlenül olyasmi, amiről egy férfiember hallucinálni
akarna, amikor épp egy nő szája fonódik a farkára.
Pislogok egyet és kitörlöm az izzadságot a
szememből. A fény furcsa játéka csupán. Csodálatos
fogai vannak, olyan filmsztár fehérek, gyönyörű
vörös rúzzsal kiemelve, aminek a legtöbbje már a
farkamon és a hasamon szanaszét kenődött. Óh,
igeeen! Akármikor megkapok bármilyen szőke, vörös
rúzsos nőt, a hét bármely napján. Az élet szép.
Felnevetek.
Vet rám egy pillantást, majd nekinyom az
asztalnak és hideget érzek ott, ahol a szája forrósága
volt, aztán felugrik rám, s hirtelen magába nyom,
miközben én alulról tolom magam felfelé. Olyan
vagyok, mint egy kibiztosított gránát. Olyan, mintha
tetőtől talpig az egész testem szét akarna robbanni. A
szentségit!! A szex még sosem volt ilyen.
Meggyulladok, tűzben égek, s tisztára olyan, mintha
az asztal is tüzet fogott volna.
Egy pillanat. Tényleg ég.
Narancssárga lángok nyaldosnak körülöttünk
mindent, mintha a verítékem lenne az üzemanyag,
amit az ébenfa asztalon öntöztek volna körbe. Biztos
kiborítottuk a tequilát. Biztos volt egy égő gyertya az
asztalon. Hanyatt fekszem a tűzben, de semmit nem

159
érzek. Fölém hajol, velem együtt itt van a tűzben,
miközben markolom a haját, keményen csókolózunk.
Rohadtul valóságos.
Félig-meddig arra várok, hogy felharsannak az
égi trombiták. Mintha érezném, hogy a bőrünk
összeolvadna. Fura. De a farkam sosem érezte ennél
jobban magát.
– Ki vagyok? Miért esik olyan nehezedre ezt az
aprócska dolgot megadni nekem? Egy kis tiszteletet.
Csak ennyit kérek, édes. Annyira sokat tudnék adni
érte.
Krisztusom, mintha magamat hallanám, ahogy az
’édesem’et hangsúlyozta. Mindig hagyom, hogy
annak hívjanak, aminek csak akarnak. Mindig én
irányítok. Nincs az ágyamhoz láncolt nőnél szebb
dolog, miközben addig kényeztetem, amíg el nem
ájul az orgazmusoktól. Akkor mi is a problémám?
Ahogy mondta, apróságot kér. Miért fájna egy kis
szócska? Ez nem olyan, mintha hagynám egy nőnek,
hogy átvegye az irányítást, s ezzel valami
világmegváltó dolog történne, a rohadt életbe.
Kinyitom a szám és jó mélyre beszívom a nyelvét,
miközben ki és be nyomulok benne. Érzem a farkam a
testében és tudom, hogy ő is érzi, ahogy megtöltöm,
ahogy mindent megadok neki, kivéve ezt a kis
apróságot, ami valami oknál fogva, olyan nagyon
fontos a számára. Talán egy pasas rosszul bánt vele, s

160
most szüksége van arra, hogy valaki Úrnőnek
szólítsa, hogy újra teljesnek érezhesse magát. Talán én
is része vagyok a gyógyulásának. Talán ez olyan erejű
extázist vált ki nála, mint ami belőlem is ki akar
robbanni. Imádom a nőket. Azt akarom, hogy ők is jól
érezzék magukat. Hisz szinte erről szól az egész
életem.
– Ki vagyok?
Kétszer is megpróbálom kinyögni a szót, mégse
sikerül. Tényleg meg akarom adni neki, amire
szüksége van, de az alávetettség olyasmi, amire nem
vagyok képes.
Nekem feszül, és... akurvaéletbe, kifacsar! Olyan
izmai vannak, amivel egy csorda Holstein-t képes
lenne megfejni. Akkorát rándulok, hogy majd’
elélvezek végre, de hirtelen megint gyengéd lesz és
van egy olyan érzésem, hogy egész éjszka képes lenne
ezt csinálni. És ez az őrült nő még meg is tenné.
– Úrnő – sikerül végre kinyögnöm egy morgás
kíséretében. – De mostmár aztán hagyj végre elmenni
vagy menj a francba, hogy csináljam meg magam.
– Mondd azt, hogy jobban akarsz, mint az
életed – suttogja puhán és érzékien.
– Persze, édes. – Ha már eddig elmentem. Ha
Ryodan megtudja, hogy valaha Úrnőnek hívtam
bárkit is, életem végéig emlegetni fogja.
– Meghalnál értem? – kérdi lélegzetvisszafojtva.

161
 Kezdem felfogni, hogy ez a nő, akármilyen szexi
is, akármilyen sokrétű tehetséggel rendelkezik is,
komoly problémái vannak. Mint, aki egy nagy, erős
férfira vágyik, aki eljátssza neki a hőst. Ki a franc
nem? Minden nő ezt akarja odalent. Én meg ráadásul
pont ebben vagyok nagyon jó. És muszáj végre
elélveznem. Elég egyszerű teszek-veszek.
Megragadom a fenekét, felhúzom, majd jó mélyre
nyomom.
– Megvédlek. Megmentelek. Oltalmazom az
istenverte becsületedet, ha még maradt valamennyi,
mire végzünk, te nő. De most aztán, facsarj ki.
– De meghalnál értem?
Nem mondom neki, hogy megölöm, ha nem
mehetek el most azonnal. De erősen kifordulhatok
magamból. Már így is túl sokáig tartott az élvezet
szélén. Kezdek túlságosan bezsongani, mint az valaha
is biztonságos lenne, amikor nővel vagyok.
– Persze, édes. Amit csak akarsz. – Nem tudja,
hogy képtelen vagyok rá. Még a nevemet sem tudja.
Visszahúzódik és millió tűhelyes cápafogsorral
mosolyog le rám.
Szőke haja vöröses feketévé válik.
Vörös ajkai kifehérednek. Majd jegeskékké
válnak.

162
 Lángnyelvek emelkednek a magasba körülöttünk.
Egy másodpercembe beletelik, mire ráébredek, azok
is kékek.
BASSZAMEEEEG.
Bámulok felfelé, és kicsit későn jövök rá, mi
történik.
Túl közel vagyok ahhoz, hogy elélvezzek, így
képtelen vagyok gyorsan gondolkodni. A pokolba! A
dudái az arcomban ugrálnak, s így egyáltalán nem
vagyok képes a gyors gondolkodásra.
Unseelie. A ribanc egy Unseelie. Nem hiszem el,
hogy nem jöttem rá. Pedig nem könnyen dőlök be
semminek. Bár úgy tűnik a szőke haj és a nagy dudák
képesek elvenni egy férfiember eszét.
A csaj egy sötét Tündér. Szemét csirkefogó mind
egytől egyik.
És még ő akarta, hogy Hercegnőnek hívjam....
Unseelie. Hercegnő.
A szemem elkeskenyedik, ahogy bámulom.
Nem létezik. Ilyen nincs.
A Sötét Király sosem jutott el odáig, hogy
megalkossa őket. Csak mítoszok. Nem léteznek.
Tiszta szerencse. Az Unseelie Hercegek épp elég
problémásak.
Ó, édes, dorombol az agyamban, pedig létezünk.
Hosszú időkre egy könyvtárba zártak. De egyikőtök
kiengedett. És milyen szerencse. A férfiaknak túl nagy

163
hatalmuk van ezen a világon. Majd mi helyreállítjuk a
rendet.
– Azonnal szállj le rólam.
Úrnőnek hívtál. Azt mondtad,meghalnál értem.
Felnevetek.
– Na persze. Próbáld csak jobban végiggondolni
– mondom, miközben igyekszem letolni magamról,
de lecsúszik róla a kezem, felröppen a fejem fölé és
abban a pillanatban hanyatt fekve találom magam, a
karjaimat meg kikötözve az asztalhoz.
Csatok fogják közre a nyakam.
A csípőm. A bokáim.
Bassza meg.
Leláncolt. Megpróbálok felugrani, vicsorogva
rázom magam, próbálom meglazítani a láncokat. A
varázslat nem hat rám. Sem a káprázat. De bezzeg
most mintha mindkettő éppen hatna. Mi a franc
történik?
Különleges recept alapján készültünk. Az utolsó
alkotása. A Söprögető fejlesztése. Mosolyog és már
megint ott vannak azok a kibaszott cápafogak.
Mozdulni sem tudok, a gatyám a bokáim körül,
farkam az égnek áll, és ennek a ribancnak cápafogai
vannak. Kezdek rájönni, hogy ez az este nem épp a
legjobban fog végződni.
– Mondd mégegyszer, – mondja, de most jeges,
parancsoló hercegnői hangon. – Ki vagyok én?

164
 Nincs az az isten, hogy mégegyszer kimondjam.
Soha.
A szám kinyílik és megszólalok:
– Úrnő. – Minden porcikámban undorodom
magamtól. Azt hiszem, a golyóim félelmükben még
össze is zsugorodnak.
Pofon vág. Jó keményen.
– Meg foglak ölni, te őrült ribanc, – mondom
neki kedvesen. Az én fajtám nem kezd el ordítozni,
amikor épp elpusztítani készülünk valakit. Mi
gyengédek és kedvesek leszünk. Ha így látsz
bennünket: elkezdhetsz aggódni. De ő nem tudja,
hogy én egy vagyok néhány olyan közül, akik
képesek ezt az ígéretet be is váltani. Nem tudja, ki,
vagy mi vagyok én.
Majd ő fog Úrnak szólítani, mielőtt meghal.
– Ki vagyok én? – kérdezi.
Összeszorítom a számat és küzdök a
Tündérkényszerrel, de a hangszálaim mégis kinyögik:
– Úrnő.
Ó, igen, mostmar biztos, hogy megölöm. Tíz
különböző módon. Lassan.
– Ez az. Jó fiú vagy, Lor.
Miakurva? Tudja a nevem?
– Most kezdhetünk el csak igazán játszani –
dorombolja.

165
 8.

”Ez a város se nem a tiéd, se nem az enyém”

MAC

Egy órával a találkozó kezdete után több problémánk

van, mint amivel kezdtük. Hiába virágzik Új–Dublin,
az Árnyak halálosabbak, mint eddig voltak.
Hatalmas erőfeszítésbe került azzal a két Unseelie
Herceggel egyezkednünk, akik megerőszakoltak; a
Seelie herceggel, aki olyan pillantásokat küldözgetett
felém, mint aki meg akar erőszakolni; Ryodannal, akit
soha nem tudtam néhány mondatnál tovább elviselni
– ó, nem is, még erre sem vagyok képes; és a maffiózó
első unokatestvérével, aki vérdíjat tűzött ki a fejemre.
A Sinsar Dubh minden alkalommal megpróbálta
hallatni a hangját, de ilyenkor felhangosítottam belső
hangerőmet, s magamban a hetedik osztályos
verseket szavaltam.
Egy részem azt kívánja, bárcsak mind felállnának
és egymás torkának esnének. Egyszerűbb lenne. Azé
a hatalom, aki túléli a véres háborút. Semmi
kétségem, hogy Barrons lenne a győztes.
Kezdem érteni, miért akarta Barrons annyira ezt a
találkozót. Mielőtt a világok közti falak leomlottak

166
volna, a városban, az országban, a világon egy
rendszer tartotta fenn a rendet. De amikor ez a
rendszer megdőlt, csak idő kérdése volt, hogy valaki,
vagy valami a helyére lép és új rendszert próbál
érvényesíteni. Bár Barrons és az emberei a háttérből
szeretnek uralkodni, ha újra rendet kell teremtsenek,
kilépnek a fényre, ha ezzel elérik, hogy
kényelmesebben élhessenek.
Amikor Ryodan legutóbb összeszámolta a
Dublinban élő Tündéreket és embereket,
meglepődtem. Fogalmam sem volt, hogy a
népességünk ennyire megugrott. A forrásai szerint
több ezer Seelie és Unseelie érkezik nap, mint nap
Dublinba, mert kíváncsiak a helyre, ahol a hercegek
letelepedtek és ahol az éhüket csillapíthatják, ahol az
emberek alig várják, hogy a rabszolgáik lehessenek.
Minél több a Tündér Dublinban, annál több ember
is érkezik, akik a hatalmukra, szexuális éhségükre
vágynak és akik képesek számukra a biztonságot és
luxust megadni – legalábbis látszólag –, amikor
máshol csak éhezés és nélkülözés várja őket. A
városunk túl gyorsan növekszik ahhoz, hogy
bármelyik férfi is az asztalnál egymaga képes legyen
megbirkózni vele.
Egy darabjaira tört és újra felemelkedő világnak
több hűbérúrra van szüksége, akik egy egységes
életteret képesek kialakítani, mielőtt egyetlen

167
királynak vagy akár a demokráciának reménye lenne
átvenni a hatalmat.
Az átmeneti időszak alatt az okos ellenfelek vagy
összefognak, vagy soha nem lesz királyság, ami felett
uralkodhatnak. Mivel a szobában minden egyes férfi
azt hiszi, ő lesz az az egyetlen, aki végül uralkodni
fog, hajlandóak addig viselkedni, amíg az egyikük
úgy nem dönt, hogy elérkezett a hatalomátvétel
pillanata.
Amikor is minden romba dől.
Kissé végeláthatatlan körforgásnak tűnik ez az
egész, akárhonnan is nézzük. Mégis, a fegyverszünet
olyan időt biztosít, bármilyen rövid is az, amikor béke
van és – legfőképp – megvan a lehetősége annak,
hogy valami megváltozhat. Míg ez az idő kitart, talán
fennáll a lehetősége annak is, hogy a mérleg az
emberek felé hajoljon és örökre megszabadulhassunk
az összes Tündértől.
Még a bennem élőtől is.
Egyelőre belátjuk, egyikünk sem képes a
népességet kordában tartani, úgyhogy
megegyeztünk, hogy körzetekre osztjuk Dublint és
cserébe elnézünk bizonyos atrocitásokat a népek
iránti udvariasságért. Kat éppoly siralmasan fest,
mint ahogy én érzem magam, de nincs más
választásunk. Egyelőre. Szívtelen kijelentéseinket
azzal indokoljuk, hogy elkötelezzük magunkat

168
amellett, hogy egy nap minden ellenségünket
legyőzzük és az emberek majd békében és jólétben
élhetik le hátralévő életüket.
Politikusokká váltunk.
Kat követelte, hogy az apátság tiltott területnek
minősüljön minden Tündérnek, s Barrons és Ryodan
azonnal erős rúnákkal védelmezze a határaikat,
mellyel a többség egyetértett, öt a háromhoz
arányban – amikor is persze az Unseelie-k újra több
Unseelie-t követeltek az asztalhoz, hogy ők legyenek
többségben, amit természetesen a többség szintén
megvétózott, hat a kettőhöz arányban, R’jan-al az
oldalunkon. Az Unseelie-k úgy tűnik nincsenek
tisztában azzal, mi rejlik az apátság falai alatt. Úgy
tűnik, a Seelie, aki aznap velünk volt, nem beszélt.
Imádkozom, hogy ez így is maradjon.
Rath és Kiall követelte, hogy az ő tanyájuk szintén
tiltott terület legyen a számunkra, ahol csak és
kizárólag a saját törvényeik uralkodnak. Bárki, aki a
területükre lép hozzájuk tartozik. S bárki beléhet, aki
csak akar.
R’jan azt követelte, hogy ismerjük el őt, mint a
Tündérek királyát, de az Unseelie Hercegek azonnal
háborút hirdettek ellene, mire visszavonult. Egyelőre.
A három herceg között előbb-utóbb kitör a háború.
Csak idő kérdése. Az elkövetkezendő hetekben
mindegyikük fáradhatatlanul fog azon dolgozni,

169
hogy minél több Tündért tudhassanak maguk mögött
a trónkövetelés sikerességéhez.
A Teremtés Dala visszaállíthatná a világaink közti
falakat, kizárhatná őket, és megakadályozhatná, hogy
a világunkat még jobban tönkretegye egy esetleges
háború. Azt hiszem, tudom is hol találom. De a
problémám, hogy nekifogjak a keresésének, kétrétű:
az egyetlen, aki használni tudja, az ágyas/Seelie
Királynő, aki a királlyal együtt eltűnt, s bennem nincs
elég mersz, hogy a mindenek felett álló erővel
rendelkező Dal közelébe menjek, míg a Sinsar Dubh a
testemben van. Olyan nincs, hogy az a végső,
fantastikus varázslat a kezei közé kerüljön.
Mélyen bennem érzem, hogy a Könyv mocorog,
körbeszaglássza az agyamat, olvasni próbál a
gondolataimban.
Azonnal elsüllyesztem a Dalról szóló
gondolataimat a lelakatolt dobozok egyikébe az
agyamban és folytatom a verselést, miközben
megfogadom, hogy soha többé nem gondolok rá
többet, amíg a király ki nem szedte a testemből ezt a
parazitát.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű

zengés
Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár...

Edgal Allan Poe: A Holló - Fordította: Tóth Árpád

170
 Ryodan sikeresen lobbizott azért, hogy az eurót
visszaállítsák, mint az egyetlen elfogadható
fizetőeszközt, amit eleinte nem értettem. Nem is
lehetne értéktelenebb ... hacsak a város minden
ellátója bele nem egyezik, hogy semmi mást nem
fogad el, csak az eurót. Csakis akkor fog újra értéke
lenni.
Úgy érvelt, hogy az egyoldalúan bevezetett és
kikényszerített fizetőnem nélkülözhetetlen a
fenntartható rendszer eredményességéhez, amit elég
nehéz volt megértetni a három herceggel, mivel
társadalmukban a fizetőnem egy teljesen idegen
fogalom. Egyetértek, hogy ezzel valami normalitás
állna vissza az emberek életébe. Meglep, hogy a
férfiak hajlandóak feladni a csere-berére alapuló
rendszerüket, mely azonnal elősegítené a királlyá
avatást. De ezek őrült napok és ezen a találkozón
olyan alpha férfiak vesznek részt, akik élnek halnak
az ilyen káoszért.
Barrons keveset beszél. A jelenléte bőven elég.
Az utóbbi húsz percben azon vitázunk, hogyan
kellene bevezetni az eurót és helyreállítani a normát.
Nem lepődtem meg, hogy a falak leomlása utáni első
napokban Ryodan kiürítette a városi bankok
páncéltermeit. Ő mindig mindenkinél lépésekkel
előbbre van, ha pénzügyekről van szó.

171
 – És mi van az új sidhe-látókkal? – kérdezi
hirtelen Kiall.
Új?
– Semmi nincs a sidhe-látókkal – felelem
azonnal. – Ők az enyémek.
Mellettem, Kat megköszörüli a torkát.
– A ’miénk’– javítom ki magam. – Ezt már
megbeszéltük. A területük számotokra tiltott.
Kiall felhorkan.
– Nem az ő csoportja miatt aggódunk. Ők
semmik a másikakhoz képest. Csodálom, hogy nincs
itt senki, akik őket reprezentálja.
Katre pillantok, aki éppoly döbbenten néz, mint
én. Ryodanra kapom a fejem. A Chester klub Dublin
szíve, s ha új sidhe-látók vannak a városban, neki
tudnia kell róla.
– Ryodan?
Ryodan szótlanul bólint.
– Van egy új sidhe-látó csoport a városban? –
Kérdezi hitetlenkedve Kat. – Miért nem jöttek az
apátságba? Örülnénk nekik.
– Ők nem örülnének nektek – gúnyolódik Rath.
– Semmiben sem hasonlítanak hozzátok. Ti gyengék
vagytok és befolyásolhatóak. Ők acél kemények.
– Minden sidhe-látó tiltott terület a számotokra –
jegyzi meg Barrons.

172
 – Baszd meg – feleli Kiall. – Egyikük
beszivárgott a falaink közé és mielőtt megállíthattuk
volna harmincat megölt a legjobbjaim közül. Most
egy ketrecben tartom, boldog tudatlanságban – villant
rám egy pillantást. – A parancsomra olyan
buzgalommal szopja a farkam, mint egyvalaki, akire
emlékszem.
Barrons mellkasa kitágul és rá sem kell néznem,
hogy tudjam, a szeme vörösen izzik. Látom az asztal
másik oldalán, ahogy megváltozik a hercegek
arckifejezése. Elönt a düh, forrón és hirtelen a
szívembe vág, mint egy nagykalapács. Időnként
semmi más nem vagyok, csak egy hatalmas
kibiztosított bomba. A megerőszakolás mély sebeket
hagy.
Pusztítsd el őket most. Tudod, hogy képes vagy rá,
dorombolja sötét társam. Megszégyenítettek és
használtak, erőtlenné tettek – benned több erő lakozik, mint
amennyire bármelyikük is képes lenne. Emlékeztesd ezeket a
mocskokat arra, hogy a Tündéreknek mindig nő parancsolt.
Rendben, dobj meg pár vörös rúnával, suttogom
vissza. Ölni tudnék, hogy még egyszer a kezemben
tarthassam azokat a fura megkötő rúnákat, melyeket
a kritikus pillanatban osztott meg velem a Könyv,
mert azt hitte, nem jövök rá, hogy arra is
használhatom őket, hogy az eredeti fizikai valójában
lezárjam a Sinsar Dubh-t. Amíg Cruce rá nem vett egy
trükkel, hogy levegyem őket. Tudtam, hogy nem

173
kellett volna levennem azokat a nyamvadt rúnákat
azon az estén, amikor a barlangban a kőlapon
lezártuk. Vagy legalábbis meg kellett volna tartanom
párat jövőbeni használat céljából, ahelyett, hogy
Bársony elteleportált volna velük.
Szeretném látni, működnének-e az én belső
másolatomon is, de a Sinsar Dubh állandóan piszkál,
sőt ma még meg is lovagolt. Már nem ajánl fel több
rúnát, vagy varázslatot, csak fizetségért cserébe. Egy
egyszer kirabolt palimadár mégegyszer nem adja oda
önszántából a pénztárcáját, amíg nem éri meg neki a
fizetség.
Szép kísérlet, szépségem. FENÉKET.
Újra nekifogok a félbehagyott versemnek, a
negyedik, ötödik és hatodik versszakát szavalom ’A
Holló’-nak. Az asztal alatt érzem, ahogy Barrons keze
a combomra simul, s az ujjain keresztül érzem az
ígéretét, hogy együtt pusztítjuk majd el őket. A
figyelmeztetést, hogy legyek türelmes. Ettől épp csak
annyira hűl le a vérem, hogy képes vagyok
fenntartani a közömbös arckifejezésem.
Az Unseelie Hercegek egy sidhe-látó Pri-yá-t
tartanak fogva. Azon merengek, vajon mi lehet a
képessége, amit felhasználhatnak. Aggódom a
lelkéért. Neki nincs Barrons-a, aki megmentené. A
testemben lapuló Sinsar Dubh elhallgat.

174
 – Mesélj ezekről a sidhe-látókról – kérem
Ryodan–t.
– Különleges alakulatként edzettek, katonai
fókusszal rendelkeznek, egy nő a vezérük, akit úgy
tűnik még a halálba is követnének. Úgy hallottam, a
falak leomlása után álltak össze. Néhányuk katona
volt, Irakban állomásozott, míg mások Ázsiából
jöttek. Ők a harcművészetekben jártasak.
– Mindegyiküket holtan akarjuk látni – morogja
Rath.
Mielőtt megszólalhatnék, Kat megkérdezi:
– Találkoztál már a vezetőjükkel?
– Egy ideje nyomozunk utána, de még nem volt
szerencsénk – feleli Ryodan. – Úgy ejtik ki a nevét,
mintha valami francos misztikus harcos lenne, akit
mind a négy égtáj védelmez. Az otthonuk
megsemmisült; újra van szükségük és úgy döntöttek,
itt telepednek le.
Érzem Katben a feszültséget.
– Te vezeted az apátságot – mondom neki. –
Nem fogja tőled elvenni. Ha ezt ki kell harcolnunk,
hát megtesszük.
– Nem vagyok biztos benne, hogy sajnálnám –
motyogja.
Döbbenten nézek rá, jól hallottam-e. Sean-t nézi,
tekintete rideg. Az irónián merengek, hogy ő évekkel
ezelőtt pont azért ítélte el a maffiózó szüleit, hogy ezt

175
a sorsot elkerülje, s most mégis itt ül velünk és barbár
időkben barbár törvények meghozatalában vesz részt,
s kegyelem nélkül érvényre is juttatja.
Különleges alakulatként edzett. Misztikus harcos.
Remek. Valószínűleg akkora egóval, mint K’Vruck. Ki
tudja milyen képességekkel rendelkeznek? Könnyen
lehet, hogy egyikük, hozzám hasonlóan képes a Sinsar
Dubh-t érzékelni és követni fogja szirén énekét, míg
az ajtóm elé nem vezeti.
A távolban hallom, ahogy Ryodan és Barrons a
hercegekkel arról egyezkedik, hogy azt csinálnak a
falaikat megtámadó sidhe-látókkal, amit akarnak, de
azoktól távol tartják magukat, akik a közelükbe se
mennek.
Kétlem, hogy a város elég nagy
mindegyikünknek.

176
 9

”Ó, Halál, a mérgeddel és gyötrelmeddel szúrsz”

JADA

Amikor belép a Chester-be, a férfiak is és a nők is

megszakítják beszélgetéseiket, hogy odaforduljanak, s
elhaladását figyelemmel kísérjék. Lehet, hogy a teste
miatt. De az is lehet azért, ahogy sétál.
De mindenképp a hozzáállása miatt.
A föld alatti klub tiszta fényes króm és üveg, s
zsonganak benne a Tündérek és az emberek. Bűzlik a
szextől, a fűszerektől és a cigifüsttől. Számtalan
alklubok tarkítják, ahol a kellő árért bármi
megvehető.
A zene hullámokban lüktet, ahogy a nő egyik
alklubból a másikba lépdel.
A fekete, matt betonpadlón ő is megtalálhatná a
saját bejáratú Megváltóját, ahol vagy száz húsos,
agyaras, orrszarvúra emlékeztető Unseelie veri
patáival a földet, s kerekded nőkben lelik örömüket;
vagy kitart a maga módja mellett, amit eddig amúgy
is tett. Egy régimódi bárnál Sinatra szól a
hangszórókból, s három rettenetesen kövér, több-
mellű Unseelie nőstény foglal helyet a pult előtt; vagy

177
elismeri, hogy ő igenis Titanium, ahogy Sia kiáltja a
tükrös táncparkett felett, melyet villogó neon fények
világítanak meg, s fiatal, majdnem meztelen férfiak és
nők riszálják magukat aranyosan csillogó Seelie-k
gyűrűjében.
A nő a testeket és az arcokat pásztázza, azt az
egyet keresi, akire vágyik: a leggyönyörűbbet, a
legjobbat.
Talán kiválasztja a klubban dolgozó Kilencek
egyikét, de a szörny, akire vadászik, túl barbárnak
tartaná őket, vagy talán túlságosan is veszélyesnek,
hogy csaliként beváljanak. Félelmetes hírük messzi
földekre is elért.
Évezredes krónikákban is talált már róluk szóló
legendákat, s festményeken, fényképeken keresztül a
jelen időkig követte útjukat. Hatukat név szerint
sikerült beazonosítania, a hetediket csak hosszú ezüst
hajáról és sötét izzó tekintetéről ismeri. Róla talált egy
nagyon régi festményt Romániában, amitől még a
lélegzete is elállt. Tudja, hogy kettejük más apától
származó féltestvérek, bár a kinézetükből ítélve senki
rá nem jönne erre. Ismeri a bánatot, amelyiket az
egyik, akinek megkegyelmez, érez, de a számlát ki
kell egyenlítenie. Az utolsó kettő arcát és nevét
képtelen volt elmenteni aprólékosan rendszerezett
memóriájába. Az egyetlen alkalommal, amikor mind

178
a kilencet együtt látta, egyikük kapucnit viselt,
másikuk arca pedig túlságosan is ki volt festve.
A tudás hatalom.
Kasteo, Barrons, Fade, Ryodan, Lor, Daku.
Majdnem elmosolyodik az utolsó néven. Daku
régen gladiátor volt, aki a játék szeretete miatt
játszott, egy másik országban és földön, s olyan volt,
mint egy hősies szamuráj. A kettejük harcát várja a
második legjobban.
Az ő módszereik éppoly aljasak, mint a
Tündéreké, mégis kettejük neve nem szerepel a
listáján. Kettőt életben hagy közülük.
Mentében beszélgetések foszlányait hallja.
– Ki ez?
– Sosem láttam.
– Aztamindenit, remek nőcske!
– Esélyed sincs, Bruegger. Széttépne.
– S akkor boldog ember lennék.
– Gondolod, hogy Tündér?
– Nem t’om. Az biztos, hogy úgy mozog.
Tanulmányozta a Tündéreket, fel is boncolta és
magát hasonlóvá tette ahhoz, amit értékesnek ítélt
belőlük. Épp elég van őbelőlük is a listáján.
De ő nem Tündér. Ő ember.
Hangtalanul halad tovább az alklubbokban.
Nyomdokaiban, egy ember, aki meggondolatlanul a

179
fenekébe markolt, most részegségében véres és törött
csuklóval ordít.
Ezúttal elmosolyodik.
Senki sem érinthetim meg, kivéve az általa
választott harc hevében.
Magasan felette, a belső udvarra vezető
üvegkorlát mögött, ahol a felső emeletekre vezet az
út, megpillantja a tökéletes csaliját, s az anomálián
mereng: az embereknek ez tiltott terület. Csak és
kizárólag a Kilencek és néhány szelektált egyén teheti
be ide a lábát. Mégis, a férfi ember és ott van fent.
Kíséret nélkül. Ahol épp vetkőzik és a korláton át
dobálja le a ruháit a lent őrjöngő nők nagy örömére.
Amikor már meztelen, a nő klinikai
aprólékossággal tanulmányozza. Igen, tökéletes.
Ahogy megközelíti az üveglépcsőt, mely a hírek
szerint, a Kilencek lakóhelyéül szolgáló emeletekhez
vezet, s egyidejűleg a tulaj irodájához is, ami a klub
elektromos szíve, a második anomáliát és észreveszi:
a lépcsők alját nem őrzi kettő a Kilencek közül. Ez
ugyan egy apró kihívás lett volna csupán, de
felkészült rá. Érthetetlen az egész, ha nem lenne tény.
Most magas feszültségi pontra kapcsolna, ha nem
élne már eleve ott.
Csendesen, anélkül, hogy megkérdőjelezné a
szerencséjét – hisz a szerencse mindig azt az íjat
favorizálja, mely célba ér – fellépdel a lépcsőn.

180
 10

”Ott egy nőstényfarkas, ki megjelenik, megjelenik”

MAC

Éjfél van, a találkozónknak órákkal ezelőtt vége lett, s

most egyedül vagyok a könyvesboltban. Miután Kat
Sean-al távozott, Ryodan mondott valamit
Barronsnek a Dérkirály utáni takarításról, aminek
semmi értelme nem volt, hisz a jég hetekkel ezelőtt
elolvadt.
Barrons elment, hogy azt tegye amit szokott,
miután dobogó szívvel, fényes szemmel, mérgét
lecsillapítva tér vissza. Addig nem fekszik le velem,
amíg éhes. Megvan erről a magam véleménye.
Egyszer megkérdeztem tőle, mit eszik, s kedvesen
azt válaszolta: Semmi kibaszott köze hozzá.
Tulajdonképpen, ha a fontos dolgokat vesszük, ez
nem is igazán lényeges. Ő az, ami. Vagy elfogadod,
vagy nem és én bizony elfogadom. A pasas nem vega.
Van fogkeféje is. Az élet megy tovább.
Miután még egy órát elvesztegettem egy
Tükrökből kihozott agyonolvasott, saláta könyv
bújásával, aminek a címe nyers fordításban kábé A
Trágár Tündérek, elfoglalom magam a polcok

181
törlésével magam, asztalok fényezésével, majd
leellenőrzöm a boltban elrejtett fegyvereimet. Bármit
megteszek, csak ne kelljen a ma délutánra
gondolnom, s arra a szörnyűségre, amit elkövettem. S
a szörnyűségekre, amiket még elkövethetek, ha nem
hallgattatom el örökre a Könyvet. Fontolgatom, hogy
elmegyek és meglátogatom Jayne felügyelőt, hogy
megtudjam az O’Leary család címét, s lássam mire
lenne szükségük, amit meg tudnék adni nekik, de
minden alkalommal, amikor erre gondolok, szinte
összegörnyedek a bűntudat alatt és rosszul leszek.
Már egy ideje nem fordítottam kellő figyelmet a
rejtekhelyeimre. Hiányoznak a fegyvereim, de nem
vagyok hajlandó hordani őket. A mai nap után,
legszívesebben a lándzsát se hordanám magammal,
de azt nem hagyhatom csak úgy szanaszét heverni,
hogy bárki megtalálhassa, még itt, a könyvesboltban
sem.
Barrons ki nem állhatja az ősi szent tárgyat, mely
engem is megölhet. Én meg épp ezért szeretem. Egy
pisztoly is megölhet. Épp ezért kell tisztelned.
Szétszedem a Glock-jaimat, PPQ-imat, a Sig-emet
és a Kimber-emet, megtisztítom, megtöltöm és
elteszem. A Nighthawk Custom Falcon Commander
.45-t hagyom utoljára, mert ez a jelenlegi kedvencem,
majd a puskáimnak kezdek neki. Az asztalon sorba
állítom őket, s gyönyörködöm bennük. Szeretem az

182
acél és a műanyag érintését, azoknak a golyóknak a
hűvösségét, melyeket Dani és én készítettünk.
Gyakorlom a késdobálást egy bábun, amit a hátsó
szobában állítottam fel. Még a lándzsámat is
felfényezem, óvatosan fogom, s közben igyekszem
blokkolni a Könyv által elém vetített mentális
képeket.
Egy idő után már nincs mit csináljak, így fel-alá
járkálok, s azon filózok, vajon Ryodan miért nem
említette ma Danit.
Tudnia kell, hogy eltűnt. Nyilván ő is keresi. Ha
itt lett volna, mindenáron az asztalnál akart volna
ülni mellettünk. Ő mindig Dublinért harcolt, ez
mindennél fontosabb volt a számára. Még akkor is,
amikor Ro még élt, fenyegette és az irányítása alatt
tartotta a kardját.
Miután leszúrtam, használtam Rowenán a
Hangot, s tudom, hogy a mentális manipuláció
képességét használta, hogy Dani-t rávegye, ölje meg a
nővérem. De a részleteket nem ismerem.
Azt hittem, már megbékéltem azzal, hogy részt
vett a nővérem megölésében. De egy dolog a
könyvesboltomban ülni és azt mondani magamnak,
hogy megbocsájtok, s egészen más a szemébe nézni és
a szívemben is érezni ezt a megbocsájtást, amit aztán
a karomba is el kellene eljuttatnom – mint ahogy az

183
az este is mutatja, amikor először találkoztunk,
miután megtudtam az igazat.
Megtámadtam. Alig tudtam visszafogni magam.
Csak annak örülök, hogy nem vesztettem el a
tudatom és veszítettem el teljesen az irányítást
önmagam felett. Vajon miért nem? Mi volt aznap este,
amikor lándzsát rántottam Dani-re, más, és a ma
délután, amikor ugyanezt tettem a Szürke
Asszonnyal?
– Alina, Alina, Alina – suttogom.
Néha folyamatosan ismételgetem a nevét, mintha
az ismétléstől feltámadna. Amit senki nem mondd el
az az, hogy amikor egy szeretett személy meghal,
kétszer veszítjük el őket. Egyszer, a halál miatt, s
másodszor a belenyugvás miatt. S nem vagyunk
egyedül azon hosszú sötét úton a kettő között. A
gyász minden egyes lépésedben veled van, csábos
emlékcsokrot nyújt feléd, ami csak a józan ész
ellenére virágozhat ki. Ott maradhatsz vele, az
orrodat a múltat időző csokorba fúrva. De akkor soha
nem fogsz újra élni. Ha elég időt töltünk a szellemek
társaságában, mi is azzá válunk.
Mégis, vágyom egy csodás nyári napra a
Tündérek földjén, ahol a homokban fekszem vele, egy
sörrel a kezemben, egy tengerparti röplabdaháló
közelében, még akkor is, ha ez csak Alina illúziója is
volna.

184
 Tedd meg, dorombol a stopposom. Megtehetjük.
– Már megtettem, megvolt már ez a kísértés –
motyogom. – Új ötlettel állj elő. De a válasz akkor is
nem.
A csengő hirtelen életre kel, a fém csikorogva
berobban, felrepül, majd a földre esik, ahol egy végső
dacos csilingeléssel kimúlik.
A csengőről riadtan és sértődötten a nyitott ajtóra
pillantok, ami eddig zárva volt. Szerettem azt a
csengőt.
– Kopoghattál volna – szólok ingerülten
Ryodanra, aki a bejáratnál áll. – Kinyitottam volna.
– Gondolom nálad van a lándzsa – szólal meg.
– Persze, hogy nálam van. – Addig nem tudtam
rendesen levegőt venni, amíg Barrons vissza nem
adta a találkozó végén.
Az ajtó felé int a fejével.
– Van egy kis problémánk. A Chesterben. Most.
Feláll a hátamon a szőr. Nekem senki nem
parancsolgat, kivéve Barronst, de még azt sem tűröm
jól. Az asztalnak dőlök és összefonom magam előtt a
kezem.
– Addig nem, amíg el nem mondod mi van.
– Erre nincs időnk.
– Egyszer már hagytam, hogy belekényszeríts
valamibe. Akkor megöltük Barronst. – Egy másik
dolog, amit nem tudok megbocsátani.

185
 – Arra szükség volt, hogy megmenthesd a
segged. Amire nem volt szükség az az volt, hogy
olyan marha sokáig várj, hogy azt tedd, amit
mondtam, s ezzel engem is megöltél. Aztán
összeszűrted a levet az ellenséggel ...
S már itt is vagyunk.
– Összeszűrtem a levet? Tényleg? Mégis milyen
évszázadban ragadtok meg néha Barrons-al? Nem
feküdtem le Darroc-kal. S különben is semmi közöd
hozzá kivel fekszem le.
– Amíg Barrons-al kúrsz, addig az.
– Azt hittem, ti megölitek egymás nőit – vágok
vissza szarkasztikusan –, nem pedig a hűségük
érdekel. Ha már a hűségnél tartunk, mégis mit
csinálsz Jo-val, Ryodan? Mégis milyen eszement
farkas ’szűri össze a levet’ egy báránnyal?
Türelmetlenül felhorkant.
– Ő akar. Én adok.
– Kétlem, hogy ez neki ennyire egyszerű lenne.
Amikor utoljára a Chesterben voltam ...
– Ami úgy egy hónapja volt. És ha ezzel azt
hiszed, nem vagyok tisztában azzal, hogy egy olyan
Unseelie kaszt főpapnője lettél, amelyik a királyt a
magánlakosztályában szolgálta ki, hát nagyon
tévedsz.
Akkor hát ezek voltak ők? És mégis honnan tud ő
ilyeneket? A legjobb módja annak, hogy kikerüljön az

186
ember a mikroszkóp alól az, ha visszafordítjuk az
emberre, aki használni akarja.
– Figyeltelek kettőtöket együtt és nyilvánvaló,
hogy Jo szerelmes beléd...
– Jo felnőtt nő és megérti mit kaphat meg és mit
nem. Én soha ...
– Te csak folyamatosan végigtrappolsz az
életen, miközben mindenki másét tönkreteszed, hogy
a saját vágyaidat kielégítsd, nem?
– ... rejtettem véka alá a szándékaimat. Épp te
beszélsz? S különben is, megvannak az okaim, miért
csinálom azt, amit. A szentségit, te nő, befogod valaha
is a szád?
– Ha elkezdesz végre arról beszélni, amit hallani
akarok, esetleg.
– Kezdesz kihozni a sodromból.
– Meglepődnél, mennyire nem érdekel.
Végigmér, s látom, hogy azt mérlegeli, hogy a
vállára vetve hurcoljon magával.
– Én nem tenném a helyedben. Vadmacska
vagyok, emlékszel?
Erre felhorkan. A fenyegetésem lepereg róla. De
látom a szemében a pillanatot, amikor úgy dönt, hogy
szájhősködő kedvem van és nem fogom egykönnyen
abbahagyni, s ha megteszi, amit kérek, hamarabb
eléri, amit akar.
– Egy Unseelie van az irodámban. Lor-ral.

187
 – És?
– Egy Hercegnő.
Összeráncolom a homlokom.
– Azt hittem, a király nem teremtett olyanokat.
– Rosszul hitted.
– S mi a probléma? Dobd ki.
– Lor épp szexel vele. Az asztalomon.
– Valamit nem értek. Mit akarod, én mit
csináljak? Ugorjak be egy új antibakteriális
törlőkendőcsomaggal és tisztítsam le az asztalodat,
amikor végeznek?
– Leláncolta Lor-t. Lor-t nem lehet leláncolni. Ő
láncol le másokat – tart egy kis szünetet, s látom,
hogy a következő mondandója mennyire sérti. – Volt
idő, amikor semmiféle fenyegetés nem aggasztott
minket. A Tündérek véget vetettek ennek. Úgy tűnik
Lor-t Pri-yá-vá változtatta.
A döbbenettől leesik az állam. Lor Pir-ya? Már a
gondolat is érthetetlen.
– De a Tündér varázslat nem hat rátok ...
akármik is vagytok.
– ’Úrnő’nek szólítja. Minden parancsát teljesíti.
– Lor egy nőt hív úrnőnek? – Az igazi vadember
beadta a derekát? Soha. Ez valóban probléma.
Hátradőlök, a körmeimet tanulmányozom, s úgy
teszek, mintha unnám magam, miközben próbálom

188
kitalálni mit is akar tőlem és mit hajlandó érte
felajánlani.
Azt akarom, hogy a Kilencek egyike tartozzon
nekem, s már töröm egy ideje a fejem, hogyan is
érhetném ezt el. Vannak dolgok, amik sosem
változtak meg bennem: minden fegyver – pipa.
Van jónéhány dolog, amit el tudok képzelni,
amire szükségem lehet a jövőben, s amit a Kilencek
egyike képes végrehajtani. De jelen pillanatban elég
egy üres csekk is: egy nagy, kövér, szaftos ”Tartozom
Mac-nek”. Lehet, hogy Ryodan kegyetlen és bármivel
képes az őrületbe kergetni, de a tartozását mindig
lerója.
– Te sem akarod, hogy egyikünket egy Unseelie
tartson fogva Pri-ya-ként. S különben is. A kurva az
irodámban rendezkedett be. Mozgás. Most!
Még mindig nem tudom, mit akar tőlem.
– Miért nem ölöd meg? – Nem mintha nem
lenne képes rá. Tényként tudom, hogy Barrons
megölt egyszer egy Seelie Hercegnőt. Ott voltam a
fejében, láttam, amikor megtörtént. Bár kirúgott,
mielőtt rájöhettem volna, hogyan csinálta, milyen
fegyvert használt.
Ryodan egy pillanatra elnéz mellettem, majd
visszarántja tekintettét az arcomra.
– Amíg nem tudjuk biztosra, hogyan képes
egyikünket Pri-yá-vá változtatni, nem megyünk a

189
közelébe. Egyik emberem sem látott át az Álcáján. Lor
sem tudta mi ő, amíg késő nem lett. Lehet, hogy több
is van belőlük a klubomban. Olyasvalakire van
szükségem, aki átlát rajtuk és olyan fegyvere is van,
amivel meg lehet ölni őket.
– Kérd meg Danit. Nem neked dolgozik? –
Halászok. Tudni akarom, Barrons elmondta-e neki,
mit tettem, hogy keresi-e és ha igen, milyen erősen, s
ha már visszatért, előlem rejtőzködik-e.
Ryodan szeme megrebben és visszatartom a
lélegzetem. Vörösen izzik. Nem azért, mert az egyik
Unseelie hercegnő a klubjában van, hanem Dani
nevének említésétől.
– Huszonegy kibaszott napja nem láttam.
Azóta, hogy a jégszörnyet elpusztítottuk. Már
mindenhol kerestem. Kerestem, kérdezősködtem és –
bassza meg. – Állkapcsa megfeszül. – Ha előlem
bujkál, remekül csinálja. Azt hiszi, legyőzhetetlen, de
még csak gyerek. Te.
Azonnal megrázom a fejem, eszemben sincs
bevallani milyen részem van az eltűnésében, amíg
ilyen vörösen izzik a szeme.
– Meg kell találnunk.
– A szentségit, próbálom. De jelen pillanatban
fontosabb dolgunk van.
Itt az ideje az alkudozásnak.
– Mit kapok érte?

190
 Gúnyos mosolyt küld felém, s nem vagyok biztos
benne használ-e valami misztikus rábeszélőerőt, hogy
hangsúlyt adjon a szavainak az agyamban, vagy csak
erősen vizuális típus vagyok attól függően, miről van
szó.
– Ah, Mac, inkább nézd azt, mit nem: Barrons:
egy asztalhoz láncolva. Vagy egy ágyhoz. Miközben
szétdugják az agyát. – egy pillanatra szünetet tart,
hogy a következő szavainak nagyobb hatása legyen,
de már úgyis tudom, mit akar mondani, mint ahogy
azt is, hogy nem fog tetszeni. – S nem te teszed ezt
vele.
Még mielőtt befejezné, már az ajtón kívül is
vagyok.

191
 11

”Azt mondta, látta az ellenségem, azt mondta, ő volt

az ellenségem”

MAC

Feketén bársonyos, csillagokkal teli ég alá lépünk ki a

könyvesboltból, a fél-Holdat orchideafény veszi
körül. A Tündérszínben tündöklő holdfény
másvilágszerűen ezüstös és levendulaszínűre festi a
macskaköveket.
Új-Dublin ege olyan tiszta és szmogmentes, hogy
akár vidéki otthonommal is felvehetné a versenyt.
Mióta a falak leomlottak és a Tündérek varázslata
átszivárgott a világunkba, már semminek sem olyan a
színe, mint volt. Most a Hold fénye a halvány
aranytól a türkizkékig bármi lehet, mígnem
Holdtöltekor vörös színűvé nem válik.
A távolban meglepő hangot hallok: emberek
beszélgetnek, nevetgélnek, s ritmusos zene szól. Talán
a Temple Bár ma este nyílt meg újra. Beszívom a
könyvesbolt tetején nyíló éjszakai jázminok illatát, s
élvezem a tudatot, hogy Dublin is újra virágzik, egyre
szépül, craic-el telítődik és erőssé válik.

192
 – Mikor láttad utoljára Dani-t? – kérdezi
Ryodan, ahogy beszállok mellé a fekete katonai
Humwee-jába. Félre kell löknöm két Unseelie-t, akik
útban vannak az ajtóban, mielőtt be tudom csukni.
Hallom, ahogy a tetőre kuporodnak.
Ryodan undorodó pillantást lövell felfelé, majd
felém.
– Nem az én hibám és nem tudok mit tenni.
– Bűzlesz, Mac.
Összeszorítom a fogam egy pillanatra, mielőtt
megszólalnék.
– Azt mondtad, nem említed meg. Egyik részét
sem. – Régen csajos voltam, csinos rózsaszínű és jó
illatom volt. Néha hiányzik. Pláne a jó illatom.
– Dani. Mikor.
– Azt hittem, nem szereted ismételni önmagad –
felelem morgolódva, mire rám villantja a szemét. –
Nem tudom.
– Ideje lenne már túltenned magad azon, ami a
nővéreddel történt. – Olyan hidegen és közönyösen
mondja ezt, hogy még a lélegzetem is eláll.
– Mit értesz ez alatt? – kérdem óvatosan.
Mennyit tudhat?
– Dani közreműködését.
– Honnan tudsz te arról? Barrons mondta el?
Mert nem kellett volna. Nem az ő dolga volt, hogy

193
elmondja. És ha elmondod bárkinek is, letagadom –
felelem ingerülten.
Nem fogom hagyni, hogy a világ elítélje ezért
Dani-t. Se Anyának, se Apának nem mondtam el, és
nem is fogom. Azokban a pillanatokban, amikor
észnél vagyok – pláne, ha közben nem nézek rá –,
megértem, hogy Dani volt a fegyver és egy fegyvert
nem okolhatsz. Bár, az emberek megtehetik, s épp
ezért viszem magammal a sírba ezt a titkot. Mert
Rowena volt az, aki csőre töltötte, célba vette és
meghúzta a ravaszt. Azokban a pillanatokban, amikor
észnél vagyok, látom Dani sápadt arcát, hatalmas
szemét, ahogy sír: ”Már miért ne? Hisz
megérdemlem, hogy meghaljak!” Meg akarom ölelni,
a karomba zárni és jól megrázni, és megmondani
neki, hogy ez nem így van és hogy sose mondjon
ilyet.
– Tudom, mikor történt. Mert figyeltük. Ha
pedig te mondod ezt el bárkinek is, én is letagadom.
Ha elmondod Dani-nek, én magam öllek meg.
A sötét erő gyilkos erejűvé növekszik bennem.
Egy nehéz, díszes könyv azzal fenyeget, hogy kitárul.
Mentálisan törökülésben gyorsan ráülök, s
magamban suttogom:

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke–bátran

194
 Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár ...

Öt versszakkal később már összeszedettebb

vagyok és meg tudok szólalni:
– Végignézted, hogy Dani megöli Alinát és nem
tettél semmit? – Hát, talán mégsem vagyok annyira
összeszedett. A Humwee másik oldalán vagyok, félig
az ölében, s kezem Ryodan torkára szorul.
Az ujjai olyan erővel szorítják a csuklómat, hogy
lila lesz. Másik keze az én torkomra szorul, s az
orrunkat alig pát centi választja el.
Ezüst szeme jéghidegen kapcsolódik az enyémbe.
Ilyen közel lenni hozzá szinte éppoly nyugtalanító,
mint Barrons közelében lenni. Ő is épp annyira
árasztja magából a szexualitást, bár jobban kordában
tartja. Amikor Ryodan belép egy szobába, nem érzed
úgy, hogy agyon vagy nyomva. Inkább úgy érzed,
mintha minden részecskédet elektromos kisülés
simogatná érzékien.
– Ne ítélj elhamarkodottan, Mac. Mert pofára
esel. Én meg hagyom is. Én voltam az, aki aznap este
figyeltem Dani-t, de lerázott. Nem találtam meg, csak
amikor már késő volt.


Edgar Allan Poe: A Holló – Fordította: Tóth Árpád

195
 – Lehetetlen. Dani nem tud gyorsabban futni,
mint te. – Mindig azzal jött, hogy de egyszer, egy
napon majd sikerülni fog neki.
– De fel tudja venni velem a versenyt, ha épp
olyanja van.
– Nem, nem tudja. Mindig emiatt morgolódott.
– Szedd le a nyamvadt kezed a nyakamról.
– Előbb te.
Egyszerre engedjük el egymást, s visszahúzódom
a Humwee-ban az én oldalamra. Kicsit megkésve esik
le, amit mondott.
– Várj csak egy pillanatot! Te már akkor tudtad,
ki ölte meg a nővéremet, amikor Dublinba jöttem és
nem mondtad el? – kérdezem hitetlenkedve. –
Hagytad, hogy annyi időt elvesztegessek másokra
vadászva?
– Nem Dani ölte meg Alinát.
– Ő mondta, hogy ő tette – cáfolom meg
azonnal.
– Nem az, amire gondolsz.
– Akkor mi? Mert még az Unseelie, aki megette
Alinát, is azt hitte. Még meg is kérdezték Dani-t, hogy
hozna-e még más ’szőkéket’, mint a nővérem. – A
kezem ökölbe szorul az emlékre, a körmeim
belevéájnak a tenyerembe. Mick O’Leary vére van a
kezemen. Jobb, ha az enyém is ott van.

196
 – Válaszolj! – csattanok fel. – Most megölte a
nővéremet, vagy nem?
Egyetlen válasza a mellkasából felhangzó csörgés.
Olyan, amilyet Barrons szokott produkálni, ha
nagyon mérges.
– Talán beleestem egy olyan alternatív
valóságba, ahol érzéseid vannak?
Vadállatra emlékeztető pillantást vet rám és
megpillantom a tépőfogait. Azonnal becsukja a száját,
s egy pillanatra mozdulatlanná válik, majd óvatosan
megjegyzi:
– Én a legjobbakat és a legokosabbakat
védelmezem.
IYCGM, Barrons rövidítése arra az esetre, ha őt
nem tudnám elérni (If You Can’T Get Me), egy
telefonszám a mobilomon, amit Ryodan vesz fel, de
eddig még sosem vettem hasznát. Elkeskenyedett
szemekkel válaszolok.
– Pontosan.
– Azzal töltöd a napjaidat, hogy olyan dolgokat
gondolj ki, amikkel felbosszanthatsz?
– Dettó, bébi. Mikor láttad utoljára?
Miért nem akarja, hogy Dani megtudja, ott volt
azon az estén, s őt követte? És miért mondja, hogy
nem Dani tette? És mire gondol, amikor azt mondja
”Nem az, amire gondolsz?”

197
 Mivel nem hajlandó ezekre a kérdésekre
válaszolni, más kérdést teszek fel.
– Miért tagadnád le, ha elmondanám neki? –
Amikor nem mond semmit, folytatom. – Quid pro
quo, Ryodan. Valamit valamiért.
– Vannak dolgok, amiket Dani nem tud magáról
– feleli végül. – Érzékeny terület ez.
Elfintorodom, mert nem tetszik, amit hallok.
– Mégis miket? Miről beszélsz?
– Válaszoltam a kérdésedre. Most te válaszolj.
Meg akarom találni Dani-t. Most aztán pláne. Van
valami, amit nem tudok arról az estéről, amikor Alina
meghalt? Valamit, ami mindent megváltoztat?
Kérnem kellett volna a segítségét már az elejétől
fogva. A pasasnak megvannak a forrásai. Felsóhajtok.
– Azon az estén, amikor átkergettem az átjárón
a Tündérek világába.
Ryodan a fogát csikorgatja.
– Beszélj. De azonnal.
Mire a Chesterbe érünk, már nem beszélünk. Az
ellenségeskedés, mint egy fal emelkedik közöttünk.
Engem okol, amiért átkergettem Dani-t az átjárón.
Azt mondja, ha Dani meghal, az az én felelősségem
lesz. Mintha nem tudnám. Ragaszkodik hozzá, hogy
keressem meg. Elmondom neki, hogy Barrons ezt jó
okkal megvétózta.

198
 Bekapcsolja a mobilját, aminek nem kellene
működnie és parancsokat osztogat az embereinek.
Azt mondja, most jobban járnak, ha a Tündérek
világában vannak, mint a klubban, s megparancsolja
nekik, hogy keressék Dani-t.
Majd Barrons-al beszél, s megbeszélik, hogy a
Chesterben találkozik velünk. Ez egyáltalán nem
tetszik. Biztos vagyok benne, hogy legalább egy, de
lehet, hogy több Unseelie Hercegnővel veszélyezteti
Barronst, csak azért, hogy engem rávegyen a helyzet
mielőbbi orvoslására. Az egyik követelményét teljes
mértékben teljesítem. Én is túlságosan ki vagyok
éhezve Barronsra, hogy eltűrjem, hogy más nő
megérintse.
Mint egy esküvői menet peckesen masírozunk a
Chesterbe, kezem a lándzsámon, egy halom
borzalmas, otromba, kísérteties, nyurga és vészjósló
Unseelie-vel a nyomomban.

199
JADA

A króm és üveglépcső tetején egy pillanatra megáll és

lenéz. A levegő ebben a pillanatban változott meg a
Chesterben. Feszültséggel telítődött az újonnan
érkezők miatt.
Az évekig tartó edzésnek és meditációnak
köszönhetően, magasan képzett, így észreveszi a tér
legkisebb változásait is. Harcolt már vakon és süketen
is. És nyert.
Az aurák a legkevésbé sem egyszerűek.
Hárman léptek be két bejáraton. A táncparkettet
fürkészi, s azonnal meg is találja őket: ott az egyik,
akit Ryodannak hívnak, kifinomult pasi, aki a klub
bestiális tulajdonosa; a másik a Kilencek közül az, akit
Barronsként ismernek, aki általában az árnyékban
marad, s antikvitásokat gyűjt és mindük közül a
leginkább ismeri a fekete mágia világát; és egy fiatal,
szőke nő, aki egy kisebb Unseelie hadsereget vezet, s
aki olyan fekete, mint az árnyékos dicsfény, ami a nőt
körülveszi.
Mindhármuk hatalmas erőt sugároz.
A csalijára pillant, aki meztelen, tökéletes és pont
megfelelő a horogjára
Lehetőségei vannak. Alternatívák.
Az érzelmek soha nem játszanak közre.

200
 A belépő három közül ketten a listáján vannak, de
mindegyik nehéz ölés lesz, ahol minden ügyességére
szüksége lesz, s mindkettejük jelenlétében ezt
megjátszani öngyilkosság lenne.
Ő mindig csak nyerésre játszik, ő választja meg az
időt, a helyet és a módszert.
Ahogy keresztülvágnak az alklubbokon, a
közelébe érve, egyikük keletről, ketten nyugat felől,
elveti az eredeti tervét, lelibben a lépcsőn és elhagyja
a Chestert.
Találkozik a többiekkel, kiosztja az esti teendőket,
s nekiáll a következő névnek a listáján.

201
MAC

Régebben, Revemal Street 939 egy elegáns földszinti

klub volt, s Dublin unatkozó és gyönyörű fiataljainak
kedvenc szórakozóhelye. Ma, egy fetisiszták által
kedvelt földalatti barlang, ami mintha egyenesen egy
Dali festményről lépett volna le.
Először Dani-vel jöttem ide. Azóta minden csak
rosszabb lett. Vagy jobb, attól függően honnan
nézzük, s attól függően ki vagy és mit akarsz.
A Találkozunk-Tündérföldön lányok számára,
akik a Tündéreket az új vámpíroknak hívják, s
bármire képesek, hogy Unseelie húsevéstől extázisba
jussanak, ez a hely valódi paradicsom. Egyre több és
több Tündér tűnik fel a bizarr szexuális
kereskedelemnek ennek a zugában.
Ahogy a nevetgélő, alkoholt kortyolgató, olyan
dolgokat evő embereken verekszem át magam,
amikre legjobb esetben még csak rá se néznék,
hátraszólok a vállam fölött:
– Mégis mivel indoklod a számtalan ember
rabszolgasorba verését és megölését, ami itt minden
este megtörténik, a birodalmad növelése érdekében?
– Mint a börtönszigetek, a Chester sötét oldala a
moralitás vákuumából születik. Nem én alkottam ezt
a vákuumot – suttogja válaszként a fülemhez hajolva.

202
Kezével a derekamon irányít el egy rakás félmeztelen
emberhalom mellett.
– De kihasználod. Ami éppoly helytelen.
– Mindannyian állatok vagyunk. Farkas, vagy
bárány. Cápa, vagy fóka. S némelyikük haszontalan
páva.
Szurkálódását válaszra sem méltatom. Hadd
higgye, hogy páva vagyok. Még mindig jobb, mint a
lábakon sétálgató Sinsar Dubh.
– Semmi mást nem teszek, mint meghagyom a
vendégeimnek a választás jogát, hogy eldöntsék
melyik állatcsoportba akarnak tartozni. Ha azt
mondják, ’Elnézést, Mr. Ryodan, lehetnék mészárlás
előtt álló bárány?’, azt felelem, ’Tőlem-rohadtul-
lehetsz. Nem szívd el a levegőt más elől, aki jobban
szeretné’.
– Megveted őket.
– Nem vetem meg őket. Azt vetem meg, amit
minden más valamire való harcos.
– A gyengeséget? Nem mindenki lehet olyan
erős, mint te, meg én.
Halkan felnevet, a fülemhez közel, mert magamat
egy kategóriába vettem vele.
– A választásukat vetem meg, hogy
szándékosan a halált választják. Az emberek saját
maguk akaratukból jönnek a Chesterbe. Én csak
megadom nekik mindazt, amire vágynak. Rohadtul

203
nem vagyok felelős azért, hogy mennyire lélektelen
az, amire vágynak. – Kezével a vállamba markol. –
lassíts le. Először nézz körül, látsz-e még Hercegnőt a
klubomban. Csak, amikor már meggyőződtél róla,
hogy nincs, akkor mehetsz fel a lépcsőn.
Megint feláll a szőr a hátamon a
parancsolgatástól, de igaza van. Siettem, s közben
semmi nem jutott el hozzám a környezetemből.
Sietségemben, hogy bárkit kiiktassak, aki egy ágyhoz
láncolhatná Barronst, teljesen megfeledkeztem arról,
hogy más Hercegnőket keressek.
Megállok, teljesen mozdulatlanná válok – már
amennyire a nyomomban lévő Unseelie-ktől
megtehetem, akik soha nem érzékelik a
mozgásomban bekövetkező változást, minek
következményeként állandóan belém ütköznek, s egy
rakás sárga porfelhőbe burkolnak.
Ellököm őket, s hagyom, hogy a hely érzéki,
primitív őrülete magával ragadjon, körülöleljen.
Kitárom magam, s megkeresem bensőmben a
kedvesen hűvös sidhe-látó énemet.
Használj engem. Én jobb vagyok, dorombol a Sinsar
Dubh.
Újra Poe-t szavalok válaszként és ellenállok a
kapcsolatfelvételnek. Rögtön lecsap és elrohan a
válaszommal, mindegy mennyire ártalmatlan, mint
egy pszichopata barát, aki érzelmi kötődésre vágyik.

204
Amíg az agyamban folyamatosan szavalok, nem
hallom a Könyvet, s ez abban is meggátol, hogy
automatikusan válaszoljak, amikor a környezetemre
figyelek.
Amikor először megérkeztem Dublinba, a
Tündérek jelenléte hol erősebben, hol gyengébben, de
hányingerrel töltött el, A gyomromban éreztem őket,
mint egy maró savat. Azon a délutánon, amikor
véletlenül a Sötét Zónába keveredtem a Barrons
Könyvek és Apróságok mellett, majdnem térden állva
hánytam az utolsó pár háztömb mellett.
De ha az ember állandó jelleggel ki van téve
ugyanannak a dolognak, idővel érzéketlenné válik rá
– Barronsot kivéve, ahol az állandó jellegű ismétlés
mintha épp az ellenkező reakciót váltaná ki belőlem –
, s az utóbbi időben, amikor nagyritkán lebontottam
az óvatosan felépített falamat, s kitártam magam,
hogy minden Tündért érzékeljek, a bénító hányinger
helyett ráébredtem, hogy minden egyes kaszt más és
más frekvenciát áraszt.
A Chester króm és üveg berendezése között, a
normál emberi hangok felett egy titkos szimfóniát is
hallok. A Tündérek által kiadott muzsika: a
torokhangú harcias Rinófiúk zümmögése, a picike,
repkedő, hányadék, halálra-nevettető tündérkék éles
csilingelése, akik csalárd módon úgy néznek ki, mint
Csingiling; a búgó hangú, lélekharangú vörös és

205
fekete egyenruhát viselő őrök, akik anno Darroc-ot
védték; a Dree-lia szirén éneke és legújabb hitvese,
aki meglepően hasonlít az elhalálozott Bársonyra, s
akinek valószínűleg a testvére.
Kiiktatom minden egyes alklub különféleségét,
míg csak egy dal nem marad: ami Seelie és Unseelie
keveréke.
Fülsértő kakofónia. Az idegeimre megy. Vajon
hallják ők is, s vajon ezért akarták eónok óta kiirtani
egymást – mert nem bírják elviselni a másik faj
muzsikáját? Hisz az emberek kevesebbért is képesek
ölni.
Ha csak és kizárólag a Seelie muzsikát hallanám,
remek lenne. Az Unseelie egymaga is gyönyörű
lehetne, amolyan kísérteties módon. De a kettő együtt
ingerlő, antagonizáló, sugalmazó és egyre fokozódó
feszültség. Kíváncsi vagyok mennyi időbe telik, míg a
világos és a sötét oldal újra háborúzni nem kezd, s
ezzel darabokra szaggatják a világunkat. De jelen
pillanatban, megelégszenek mámoros megannyi
gyönyör elérhetőségétől. De én tudom, hogy ez nem
fog örökké tartani.
Sikerül különféle kasztokat beazonosítanom, s
azonnal elvetnem. Legalább egy Unseelie Hercegnő
van jelen, s ha sikerül az ő frekvenciáját izolálnom, a
többieket már könnyebben megtalálhatom.

206
 Azt gondolná az ember, hogy az ő frekvenciájuk
lenen a legerőteljesebb, legkülönlegesebb, s ezáltal
könnyű lehet megtalálni.
De nem.
Öt teljes percig csak állok egy helyben, miközben
keresgélek és nem találok semmit. Kezdek aggódni,
hogy még előlem is képes elrejteni magát.
Mögöttem Ryodan és az Unseelie seregem kezd
türelmetlenkedni.
– Mac, húzod az időt. Mit csinálsz?
– Dolgozom rajta. Suss. – Épp most kaptam el
egy rendellenes frekvenciát a lépcső tetejéről. Ami
kezd elhalványulni. Majd közeledni.
– Találtál valamit – szólal meg azonnal Ryodan.
A frekvencia hirtelen eltűnik.
– Mac, érzem ... – a francba, hova tűnt?
Csak nem Ryodan–nak is sidhe-látó képességei
vannak? Lehetetlen. Mélyebbre süllyedek magamban,
lecsupaszítva az izmok és bőr rétegeit, mindent és
mindenkit kiiktatok, még a világot is, még magamat
is. Ősi elemmé alakulok át, ősi test nélküli,
korlátoktól, definíciótól mentes sidhe–látóvá.
S ekkor megint van valami a lépcsők tetején,
valami sötét, kaotikus és rettenetesen csábító,
felvillanyozó, izzó: Wagner A Valkűrök Lovaglása
másik verziója. Az, amelyik a Pokolból érkezett. S
szteroidon felturbrozott.

207
 Amint elmentem az agyamba, hogy csak ezt
halljam, visszaengedem a fizikai valóságot, újra
önmagam leszek, újra hús vér bőrömbe bújok.
S rájövök, miért esett olyan nehezemre a
Hercegnőt izolálni.
Mert nem kapcsoltam ki önmagam.
Mert ugyanez a sötét induló hangzik belőlem is.
Kinyitom a szemem, s Ryodant találom előttem,
amint feszülten figyel.
– Csak egy van – mondom neki, s újra elkezdem
átverekedni magam a tömegen.
Egyszerű a magyarázat, döntöm el, ahogy
kettesével veszem a lépcsőket, majd a hosszú
üvegfolyosóra fordulok. A Sinsar Dubh teljes
másolatát hordozom magamban. Az Unseelie Király
minden sötét varázslatát, amit valaha felhasznált a
megannyi kaszt létrehozására. Valószínűleg,
mindegyikük muzsikája hangzik belőlem is, felváltva.
Csak eddig még sosem figyeltem fel rá, mert semmi
okom nem volt magamat hallgatni.
Mégis, ahogy felkészülök, hogy a Ryodan
irodájába vezető ajtó jobb oldalára helyezzem a
tenyerem, hirtelen megtorpanok a mentális képtől,
ami elönti az agyamat, ahogy látom, hogy az a valami
ott bent körbe-körbe forgatja a fejét, miközben azt
mondja: ”Hé, mizu tesó?”. Mióta megérkeztem
Dublinba, soha nem voltam igazán biztos abban, ki,

208
vagy mi is vagyok valójában. Megértem miért utasítja
el Barrons a címkéket. Mert csak valami más
ellenében tudjuk kik vagyunk, hogy miért és mi ellen
harcolunk. A többi lényegtelen.
– Várj egy percet – fordulok meg, s szinte sötét
öröm tölt el, hogy még az Unseelie seregem is cserben
hagyott. Ryodan mögött egymás felé fordulva
karattyolnak idegesítő hangjukon. Ryodan is a
folyosó másik végén áll, távol tőlem, nehogy
lehetőséget adjon a Hercegnőnek, hogy őt is agyatlan
szexuális rabszolgává változtassa. Elfelejtem mit is
akartam mondani, mert egy pillanatra megzavar ez a
gondolat. Én ugyan monogám nő vagyok. Nem
szeretek osztozkodni. De a kép, hogy ez a pasas egy
szexuális rabszolga legyen ... Megrázom a fejem. Ez a
pasas Ryodan – emlékeztetem magam.
Ekkor Barrons Ryodan mellé lép, s máris
felülmúlja előbbi képzelgésem. Szeme fényesen
csillog, teste hőt és erőt sugároz. Ha a mellkasához
nyomnám a fülem, hallanám, ahogy a szíve lassan és
erősen ver.
– Honnan tudod, mit történik ott bent, ha nem
látsz be? – kérdezem Ryodantól. A kétirányú üveg
kívülről sötét, s csak belülről átlátszó.
Ryodan a földre fekteti a mobilját, s a sima üveg
felületen felém csúsztatja. A lábam előtt áll meg.
– Kattints a Koponyát ábrázoló app-re.

209
 Persze, hogy mindenre van egy app-je. Tipikus,
hogy minden láthat, ami a klubjában történik, egy
olyan telefonon, aminek nem is szabadna működnie,
egy másvilági Wi-Fi-n keresztül, ami szintén nem
létezik.
Megnyitom az app-et, pislogok egyet, aztán még
arról is elfeledkezem.
– Uram...Atyám... Lor ... ez nem létezik ... Te. Jó.
Ég! – Az arcom vörösre pirul.
– Ne fárassz már – szól rám ingerülten Ryodan.
– És add vissza a telefonom.
Meg akarom tartani. Hogy megnézzem még mi
minden van rajta. Azt hallottam, a klubnak van egy
olyan emelete, ami csak és kizárólag a Kilenceknek
van fenntartva.
Barrons felhorkan. Barronsnak joga van
felhorkanni. Mert én kaptam a legjobbat. Felpillantok
és izzó tekintetet vetek rá.
Igen, te kaptad.
– Fejezd be az időhúzást! –szól megint Ryodan.
– És tüntesd el a ribancot. A telefonomat – nyújtja ki
felém a kezét.
Olyan nincs. Nem, amikor nem vagyok biztos
benne, hogyan fog rám reagálni a hercegnő.
A falra helyezem a tenyerem, s az ajtó egy halk
hidraulikus szisszenéssel feltárul. Egyből megcsap a
szex. Izzón, bódítón, állatiasan.

210
 – Azt mondtam, a telefonomat.
Az ajtóban állok, s befelé nézek. A hercegnő háttal
van nekem, s Lor már mindenen túl van, hogy bármit
is észrevegyen. Ryodan és Barrons már más kérdés.
Ők túlságosan is jó megfigyelők. S akkor ott van az a
hatalmas birtoklási vágy, amit Barronsal kapcsolatban
érzek.
Belépek és a belső panelra helyezem a tenyerem.
Két pasi ordít fel egyszerre.
– Ms. Lane, nem fogja becsuk ...
– Mac, vissza fogod adni a rohadt ...
Az ajtó szisszenve csukódik be mögöttem.

211
 12

”Egy család vagyunk, minden nővérem velem van”

MAC

Egyszer, régen, azt gondoltam volna, hogy ami

Ryodan irodájában folyt, az, aminek látszik: az
Unseelie-k egy uralkodó kasztjának tagja leigáz egy
embert, miközben megrészegül a gyönyörtől, melyet
a lelkükből szivattyúz ki. Halhatatlan,
megcsömörlött, mindentől mentes, ami valamicskét is
hasonlítana a gyönyörre. A Tündér uralkodók
képtelenek érezni, de egy emberen keresztül
megtapasztalhatják, milyen érzés. Pláne szexen
közben.Vagy kínzás közben. Lehetőleg mindkettőt
egyszerre. Vagy teljesen kihasználnak egy embert és
megölik, vagy egy szex-őrült rabot hagynak hátra. A
halál jobb opció ennél.
De az Unseelie Hercegnő teljesen sokkolt, mert
megmutatta, milyen ambiciózus és cél-orientált, hogy
képes annyi civilizációt magára venni, amennyivel
elérheti a célját, és az eddig kontrollálhatatlan éhséget
szándékos tetté változtatni.
Mivel a Tündérek mindig is matriarchális
táradalom voltak, felteszem a hercegnők sem kevéssé

212
ambiciózusak, vagy fejlődésre képesek, mint sötét
társaik. Vajon hol lehettek mindez idő alatt?
Privátban csillapították éhségüket? Önkontrollt és
önfegyelmet tanultak? Vagy azt tervezgették, hogyan
veszik át világunk felett az irányítást?
Nem árad belőle az a fajta őrület és instabilitás,
ami a hercegeket, börtönükből való kiszabadulásuk
után, a világunk letarolására ösztönözte, s nem
érződik rajta a Vörös Banya megszállott, gonosz
vadászatának őrülete sem, ami őt a zsigerekből álló
ruhakölteményének befejezésére sarkallja. A
hercegnő higgadtnak tűnik, szinte tárgyilagosnak.
Talán, mint az emberi nőket, őt nem hormonok
vezérlik. Talán minden faj különböző nemei
mégiscsak hasonlóságokat mutatnak. Amennyire
tudom, a női Tündérek által születik az a kevés
gyermek, amikre képesek, s talán biológiailag
gyakorlatiasabbak lettek, hogy fenntarthassák fajukat.
Legalábbis remélem, mert nem akarom őt megölni.
Leaglábbis nem most és nem itt, ennyi emberrel a
közelben. Akármennyire is holtan akarom látni, más
utat kell találnom.
Majd egy biztonságosabb módot kell találnom
arra, hogy levadászhassam.
Lassan mélyet lélegzek.
– Hagyhatnánk a macska-egér játékot –
mondom a gyönyörű hátának. Színjátszó, csillogó

213
tetoválások vibrálnak a gerince mindkét oldalán, ki és
betekerednek, mintha egy olyan kéjes Tündér szellő
cirógatná, amit csak ő képes érezni. Halványan
szárnyakra emlékeztetnek.
Ezüst kövek díszítik a gerincét, mintha fém
piercing-el díszítette volna végig magát, melyekből a
nyakánál több is virít. Bár immúnis vagyok a
Tündérek vonzalmára, Lor látványa és az, amit a
nővel csinál, teljesen felajz. Nem csoda, hogy a szőkék
sorban állnak az ágyánál. Lor hatalmas, halálos
oroszlán, csupa izom, szex és erő. Felmordul, ahogy a
nőbe nyomja magát, s ez a hang olyan érdes és
kemény, olyan iszonyúan izgató és szexi, hogy a
szívem hevesen kezd verni a bordáim mögött, s
mielőtt megszólalnék, megnyalom a szám.
– Mit akarsz?
A nő, azzal a másvilági fejforgatással pillant hátra
a válla fölött, végigmér és semmibe vesz.
Jobban meg kellene nézznie.
– Mac, szedd a francba le rólam – vicsorog Lor.
Majd önkéntelenül, újra nyög egyet.
– Te nem szólalsz meg – parancsolja a hercegnő
Lornak, aki azonnal elveszíti a hangját. Klassz
képesség. Mit nem adnék én is érte.
– Azt kérdeztem, mit akarsz? – ismétlem
hidegen.

214
 – És te sem fogsz beszélni – sziszegi felém a
válla felett.
Az én hangszálaimnak semmi baja.
Megköszörülöm a torkom, csak, hogy kipróbáljam.
Működik.
A nő feje megint hátrafordul, s gőgős, hideg
tekintettel, a bakancsomtól a hajam tövéig, végigmér.
A csípője egy pillanatra sem áll meg.
– Mi vagy te?
– Aki nem öl meg – felelem, s nagyon erősen
igyekszem nem bámulni az előttem folyó állatias
szexjelenetet. – Egyelőre. Mit. Akarsz. – Hátratolom a
hajam, s meg sem lepődök, hogy nedves, mert
leizzadtam a látványtól. A szemem láttára szexelnek.
Már nekem is épp itt lenne az ideje, hogy megtegyem.
– Nem ember vagy.
– De, az vagyok – jelentem ki fagyosan. Lehet,
hogy sokmindenben nem vagyok biztos, de azt
tudom, hogy megszülettem. Méhben hordtak ki. És
ott lettem megfertőzve.
– Az erőm mindenre hatással van, kivéve a
Tündér kaszt uralkodóit.
– Nem a szexért jöttél ide – térítem más témára.
– Azt bárhol megteheted. Te direkt ebbe a klubba
jöttél és direkt őt választottad ki. Miért? – Tökös tett,
ilyen nyíltan besorjázni a Chesterbe, egyedül,
kiszemelni a Kilencek egyikét, s Pri-yá-vá változtatni

215
a tulaj irodájában. Vajon miért nem találkoztunk már
a hercegnőkkel eddig? Cruce azt állította, hogy
minden Seelie meghalt. Azt is állította, hogy Unseelie
Hercegnőket nem hoztak létre. Mennyire volt igaz,
mindaz, amit mondott? Vajon ez a nő csak most
érkezett, s csak pozícióra éhesen rabolta el a
leghatalmasabb férfiak egyikét?
Megnedvesíti kék ajkait, s oldalra biccenti a
fejét. Szeme elsötétül, s hirtelen neon kobalt színűvé
válik. Hosszú, vastag szempillái között függőleges
pupillái kitágulnak és összeszűkülnek, majd megint
kitágulnak, mintha olyan nem e-világi mércével
mérne fel, amilyennel emberek nem rendelkezhetnek.
Egy pillanatra, mintha csillagokat pillantanék meg
azokban a pupillákban. Ő más, mint a hercegek.
Benne olyan mérhetetlen üresség van, ami még a
hercegeken is túltesz.
Utoljára alkotott meg minket. Mi vagyunk a legjobb
teremtményei. Továbbfejlesztettek.
Gondolkodás nélkül keresem az információt,
melyet csak egy helyről kaphatok meg.
Igen, nyiss ki, olvass! – ért egyet azonnal.
Sóhajtok, újra szavalni kezdek, s elképzelem, Poe
mennyire értékelné, hogy verse ugyan nem
hallgattatta el a madarat, de a könyvemnek befogja a
száját.

Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott

216
 Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már ...

A hercegnő szeme elkeskenyedik, mintha hallaná

belső monológomat, de nem értené egy szavát sem.
– Cruce azt mondta, ő volt a király utolsó
teremtménye – mondom neki. – És a legjobb.
– Vannak dolgok, amikről Cruce nem tud. Hol
van a bátyánk?
– Halott – hazudom.
– Te ölted meg?
– Igen – felelem.
Már megint azok a pupillák, kitágulnak,
elkeskenyednek.
– Úgy tűnik, felajánlanád a segítséged. De nem
vagyok biztos benne, hogy lenne bármid is, amire
szükségünk volna.
– Talán hasonlóak a vágyaink. – Honnan a
fenéből jött ez a fagyosság belőlem? Onnan talán,
hogy ma este az erőszaktevőimmel ültem egy
asztalnál és szerződést kötöttünk? Vagy talán mert
tisztában vagyok vele, mennyit veszíthetek, ha nem
maradok higgadt? – Remek alkut ajánlok. Ha jó az ár.
Te vagy az, akinek talán kevés van, amivel
alkudozhat.


Edgar Allan Poe: A Holló – Fordította: Tóth Árpád

217
 Kisöpri arcából vér-fekete haját, összefonja és a
fejére tornyozza, majd elereszti foglyát, s elegánsan
lecsusszan az asztalról.
Nem tehetek róla, de nem tudom levenni a
szemem arról, amit az asztalon hagyott. Melyik
forróvérű nő ne tenné? Lor szétterpesztett lábakkal az
asztalhoz láncolva csodásan intim képet nyújt.
Fenséges. Egy magas, iszonyúan izmos viking, sűrű
szőke hajjal, amiből egy darab sincs sehol máshol a
testén. Bár a hasa és a combja telis-tele sebhelyekkel, a
bőre mindenhol máshol sima és bársonyos, mint a
farka ... Fejezd be a bámulást!
Nagy nehezen elszakítom tőle a tekintetem, s a
hercegnőre pillantok.
– Nem alkudozok emberekkel. Én parancsolok.
De te ... Hmmm, neked van valamid ... Mid is van?
Nem mondok semmit. Nem ismerek be semmit. A
legjobbtól tanultam. Közömbösen nézek a szemébe.
Eltelik egy kis idő. Végül így szól:
– Az Unseelie Hercegek, amilyen hülyék, azt
hiszik ők irányítják ezt a világot – köp egyet a földre.
– Azért jöttünk, hogy a rabszolgánká tegyük ezt a
hímet és fegyverünkként használjuk, mert a sötét
hercegek immúnisak a módszereinkre. Azt a hírt
kaptuk, hogy ő olyanokat is képes megölni, amiket
nehéz, még a bátyáinkat is. A Tündér varázslat

218
matriarchális. A világos hercegnők mind halottak. Ez
a világ a miénk.
Rájövök, hogyha azért jött Lorért, hogy
elpusztítsa az ellenségeit, nem pedig Dani miatt, vagy
miattam, lehet, hogy nem tud se a kardról, se a
lándzsáról.
– Ez a világ a miénk – felelem. – Ha
megpróbálod elvenni tőlünk, háború lesz.
– Háború, amit elveszítetek.
– Csak próbáld meg.
Meztelenül, lassan körbe sétál körülöttem. Vele
fordulok, mire felnevet.
– Nem, valóban jobban jársz, ha nem fordítasz
nekünk hátat.
– Nem ajánlatos engem a hátad mögött tudni.
Megint felnevet, s olyan, mintha a fülemet
simogatná a nevetése. Felturbózta a halál-Tündér-
módra izzását. Érzem, ahogy körbeveszi, kitágul
körülötte, de rám nem hat.
Amikor nem reagálok, szeme meglepetten
kitágul, szája tökéletes Ó-t formál. A szexuális
energia, amit áraszt egyre forróbban vibrál. Az
asztalon, Lor megrándul és a láncainak feszül.
Azon merengek, vajon elfogadjam-e az energiát,
amit olyan nagylelkűen (buta mód?) felajánl, s közben
kiszűröm belőle a szexuális elemeket. Ahogy ezt

219
fontolgatom, megáll előttem. Egyforma magasak
vagyunk. Hozzám hajol, mintha meg akarna csókolni.
– Ó, mi vagy te, te finomság? – kérdezi, s
megnyalja a száját. – Nem olyan vagy, mint ők, de
nem is olyan, mint mi. Az illatod olyan, mint ... –
torpan meg előttem és a nyakamhoz hajolva mélyet
szippant. Nem mozdulok. Érzem, ahogy a nyakamat
szaglássza. – Ó, igen, nagyon tetszik ez az illat, de van
ott valami ... nagyon ...
Fogalma sincs a lándzsámról. Talán nem is tudja,
hogy ilyen fegyverek léteznek. Fura mód olyan,
mintha nem lenne egészen százas. Úgy hőköl hátra,
mint egy kobra, kihúzza magát, hátát megfeszíti,
szeme kitágul és sziszegve megszólal:
– Ó! Olyan szagod van, mint nekik! Nem
megyünk vissza! Már befejezte velünk. Azt mondta.
Nem megyünk vissza! Soha!
És ezzel eltűnik.
– Épp kibaszottul ideje, hogy eltüntetted –
Morogja azonnal Lor a visszakapott hangján.
Rekedtnek hangzik, valószínűleg az órák óta tartó
ordítástól.
Én meg csak állok és pislogok a hirtelen
eltűnéstől.
Nem szabadott volna képesnek lennie teleportálni
a klubból. De ugyanakkor be sem lett volna szabad

220
jönnie. Vagy Ryodan rúnái nem működnek, vagy a nő
felettük áll.
Összehúzom a szemöldököm, s megpróbálok
rájönni, mit hitt, milyen szagom van, ami ilyen
hirtelen elűzte. Talán a bátyjai erőszakának mocskát
érezte meg a lelkemen? Vagy a Szürke Asszony zöld
trutymóját, akit kizsigereltem? De az is lehet, hogy a
Tündérek esküdt ellenségét érezte meg rajtam, a
sidhe-látó mivoltomat a bőrömön, a véremben. Vagy
az engem követő Unseelie seregem olajos
maradványát – akik, mintha hívtam volna őket,
egymás után kezdenek beszivárogni mellém,
szorosan hozzám tapadva, hogy jelentős távolságot
tarthassanak Lortól. Ezek szerint a hercegnő volt az,
akinek nem akartak a közelébe menni. Csak tudnám
miért. Azonnal készítenék egy Eau d’Unseelie
Hercegnő parfümöt a húsából és befújnám vele
magam, ha tudnám, hogy működne.
A nő azt mondta ”ők”, úgyhogy nem a Könyv
entitására gondolt, amit megérezhetett bennem. És
azt mondta, nem menne vissza. Mégis hová? És ki
rakta oda?
Az asztalon Lor olyan elemi, nyers szexuális
hangon nyög fel, hogy kiver tőle a víz.
– Mac – morogja. – Kell. Nyomd ide a segged.
Pri-yá-nak lenni maga a pokol. Mert egy
nyöszörgő, megtört, szánalmas szexmániássá redukál

221
le, aki bárkinek bármikor bármit képes lenne
megtenni. Vannak erről mélyen eltemetett emlékeim.
Olyan emlékek, amelyeket soha többé nem akarok a
felszínre hozni.
Nyöszörgő és megtört a két fontos szó.
– Mire van szükséged, Lor? – kérdezem
szárazon.
– Mi a fészkes fenére gondolsz, mi kell nekem?
Szex. Állandóan. Meghalok, ha nem szexelhetek
állnadóan. Pri-ya vagyok.
– Hm. Pri-ya.
– A büdös ribanc Pri-yá-t csinált belőlem. Láttad
milyen volt. Egy Unseelie Hercegnő volt fölöttem. A
farkam úgy fáj, mintha szét akarna robbanni. Szex
kell. Nem tudok nélküle élni. Ez kínzás. Úgyhogy
vagy rám mászol, vagy keress egy tüzes szöszit, aki
megteszi. Ami bármelyik szöszi a klubban – teszi
hozzá vidáman.
Kedvelem Lort. Mert agresszív, domináns és
részben vadember, de egyetlen kegyetlen porcikája
sincs, s kimondottan rajong a nőkért és a gyerekekért.
Néha úgy gondolom, hogyha a másik nyolc nem
lenne, Lor más ember lenne.
Bízd csak rá, hogy kihasználja a hercegnő
látogatását, hogy kifogásként használja, majd az
következő hónapokat az ágyban tölthesse, s készséges

222
nőket fogadhasson egymás után, akiknek más vágyuk
sincs, mint 24/7 lefeküdni vele.
Tudom, hogy milyen egy Pri-ya – és az nem ő. Bár
a varázslat egy része hatott rá, úgy tűnik, a Kilenceket
nem lehet Pri-ya-vá változtatni. Talán már eleve épp
elég állatias szexuális energiával rendelkeznek. Talán
a feszültség, amit ők árasztanak kilövi a hercegnőjét,
de legalábbis lecsökkenti az erejét. Úgy döntök, amíg
erre rá nem jövök, s ki nem találom, hogyan
semmisíthetem meg a nőt, s lehetséges társait,
Barrons mellett maradok. Lehet, hogy nem sikerült
Lort állandó Pri-yá-vá változtatni, de részlegesen
igen, s ez épp elég. Mélyen, a sidhe-látó zónámban
aktiválom az antennám, hogy állandóan figyeljen fel
erre a gótikus, sötét indulót árasztó hercegnőre.
Az ajtó felé indulok. Ryodan leszedheti Lor-ról a
láncokat. Én a közelébe nem megyek, amíg meztelen.
Egyszer azt mondta, hogy inkább a husángot
választja, minth egy nő fejét, mert a bájolgás több
energiát fogyaszt, amit inkább dugásra fordítana, és
hiszek neki. Bár nem látok husángot az irodában, van
más épp elég nehéz tárgy.
– Aaa, ne már, Mac – szól megbántott hangon. –
Valóban fájna neked, ha hagynád, hogy azt higgyék
Pri-ya vagyok? Mikor tettem bármi rosszat is neked?
A mai estém enyhén szólva traumatikus volt. A
ribanc rákényszerített, hogy ’úrnő’nek szólítsam.

223
Néhány jó kis régimódi dugásra van szükségem,
hogy megnyugtassam az idegeimet. Talán egy-két
’Igen, mester’ is megteszi. Vagy kétszáz. Mi a baj
ezzel?
Felemelem a tenyerem és a falon lévő panel felé
közelítem.
– Komolyan, édes, megígérem, hogy csak pár
hétre van szükségem, hogy jobban legyek. Nem
húzom túl sokáig. Olyan lenne ez nekem, mint egy
főnyeremény. Megteszek neked bármit. Akármit.
Csak mondd meg, mit. Na jó, azért nem bármit. De
biztos van valami, amit nagyon szeretnél.
Elmosolyodom és visszahúzom a panel közeléből
a kezem.

Öt perccel később kinyitom az ajtót és könnyes

szemekkel megrázom a fejem.
– Nem értünk hozzá időben – mondom
Ryodan-nak. – A nő eltűnt, de elkéstem. Már Pri-yá-
vá változtatta. Küldd be hozzá az összes szőkét,
valami privát szobában. Siess. És ha neked lennék,
nem mennék a közelébe. Nem valami szép látvány.
Nem szeretnél így emlékezni rá.
– Pri-yá-vá tud minket változtatni – mondja
Ryodan.
– Úgy tűnik.

224
 Kissé szökdécselve lépek Barrons mellé. Ma este
mégiscsak, megkaptam, amit akartam. Egy tartozás a
Kilencek egyikétől minden Tündérport megér. És
most végre én is lefekhetek Barronsal, s tekintve
ahogy rám néz, úgy tűnik, hosszú és forró éjszakának
nézünk elébe.
– Rossz fele mész – jegyzi meg Ryodan a hátam
mögött.
A vállam felett pillantok hátra.
– Miért? Megyünk vissza a könyvesboltba.
Megtettem, amire kértél. Eltüntettem.
– Épp most mondtad, hogy képes minket Pri-
yá-vá változtatni, és a rúnáink nem akadályozzák
meg, hogy a klubba teleportáljon. Addig itt maradsz,
és megvédesz minket mindegyik hercegnőtől, amíg
meg nem oldjuk ezt a szituációt. Arra találsz
megfelelő szállást – mutat az ellenkező irányba. –
Talán sikerül majd megtenned, amit most kellett
volna, és legközelebb megölöd.
Azonnal abbahagyom a szökdécselést.
– Nem mondtad, hogy öljem meg.
– Egyértelmű volt.
– Nem, nem volt az – felelem mérgesen. –
Elvettem egy oldalt az alkudjunk-a-hercegekkel
könyvedből. És a többieket elküldted a Tündérek
világába. Mégcsak itt sincsenek, hogy védeni kelljen
őket.

225
 – Én még itt vagyok.
Felnézek Barronsra, aki megállt és átható
tekintettel, elkeskenyedett szemekkel méreget. Úgy
néz ki, mint aki mindjárt megszólal, mint aki meg
akar vitatni valamit. Aztán összefonja maga előtt a
karját és csendben marad.
– Kiállhatnál értem – morgom neki. – Mondd
meg neki, hogy visszamegyünk a boltba és kész.
Halványan elmosolyodik.
– A legkevésbé sem lenne fair, ha egyedül
engem ’védelmezne’, Ms. Lane.
Az enyhe hangsúly a ’védelmezne’ szócskán
elárulja. Nem tudom hogyan, de tudja, hogy
hazudtam. És mókásnak találja. És visszahúzódik,
hogy megfigyelje, mi lesz belőle. Hogy lássa,
mennyire mélyre ásom magam a lyukban, amit
magamnak ástam.
Úgy tűnik, tényleg unja már az idióta
passzivitásomat.
Mint, ahogy én is.
De, ha ma tanultam valamit az az, hogy a pokol
még mindig jobb, mint az idióta semmittevés.
A Chesterbe zárva, ahol nem menekülhetek a
követő seregemtől, ahol rá vagyok kényszerítve arra,
hogy Ryodan-nal nap, mint nap vitatkozzak, míg
szörnyekkel vagyok körülvéve, míg egy szörny

226
bennem is él, attól tartok még több hasonlónak nézek
elébe.

227
 13

”Lebuktam, hogy újratölthessek”

JADA

Muszáj ölnie.
A szándék erőt ad, s ma este az övé akadályba
ütközött.
De sebaj, hisz ha egy út járhatatlanná válik,
feltárul egy másik.
Ketten is szerepelnek a listáján az útvonalon,
melyen most halad. Ezek másképpen lesznek
eltüntetve, mint az előző célpontja lett volna, gyorsan,
több kegyelemmel, mint amit megérdemelnek. Bár a
bűnük temérdek, ők emberek, nem pedig Unseelie-k.
Az emberekkel gyorsan végez.
A gyilkolásban nem talál örömet. Inkább egyfajta
adósságok behajtása végett érzett megelégedést, hogy
újra fennáll az egyensúly. Vannak, akiket minden
áron védelmezni fog.
Egy pillanatra megtorpan, hogy felmérje a
látványt: az utcalámpa törött buráján lógó Unseelie; a
temérdek Tündérhús egy mozdulatlan halomba
dobálva; egy másik emberi részekből álló kupac, mely
tetején hervadt virágcsokor hever; a szanaszét szórt

228
mocsokban látható lábnyomok, vérnyomok és zöld
trutymó nyomok mondják el mi történt.
Közelebb lép a helyszínhez. Valaki egy ember
igazolványát helyezte az emberi kupac tetején
fonnyadozó virágokra, hogy azonosítani lehessen, s
szeretteinek végső megnyugvást nyújtson, hogy kellő
búcsúztatásban részesíthessék az áldozatot.
Ha a virágok nem lennének, bosszúként
értelmezné az egészet, nem pedig együttérzésként.
Egy gyilkos, aki után erre járt egy kegyes
járókelő?
Becsukja a szemét, analizál, mérlegel, feldolgozza
mindazt, amit látott, s hozzáteszi mindazt, amit az
emberekről, s a szörnyekről tanult azok alatt az évek
alatt, melyeket háborúskodással töltött. Módszeresen,
logikusan felépíti, mi történhetett az utcán.
Elveti a két színre lépő lehetőségét. Ezt egyvalaki
tette.
Valaki megölt egy Tündért, miközben véletlenül
elpusztított egy embert is.
Valaki megölte az ő Tündérjét.
Ha képes volna érezni, de erre nem képes,
érzelmei most a hitetlenkedésből a dühbe csaptak
volna át.
De egyik érzelem sem csúfítja el békés vonásait.
Valaki más egyenlítette ki a számláját.
Tudni akarja, ki volt.

229
 Közelebb lép az Unseelie húskupachoz, megjegyzi
a szívókás ujjakat, a szürke bőrt.
A minden egyes darabban feltűnő lándzsaszúrás
nyomát, amivel a kizsigerelt, de még élő Unseelie
megkapta végül a halált.
A sebek nyomából már tudja is ki volt a tettes.
Az ő neve is szerepel a listáján.
Mohón sóvárog azután a fegyver után. Amint
megszerezte, legyőzhetetlen lesz.
Egy Tündér közeledik felé. Gyors. Erős. Unseelie.
Már vadászott rá, de nem azért, hogy megölje.
– Holtan szeretnéd látni az Unseelie-ket –
mondja az éjszakának. Hisz tudja, hogy a sötétségnek
mindig füle van. – Megteszem neked. De kell adnod
valamit viszont.
Háromszor meg kell ismételje magát, mielőtt a
jegesfehér bőrű, kobaltkék hajú hercegnő megjelenik
előtte a lámpafényben.
– Miből gondolod, hogy nem öllek meg ott, ahol
vagy? – Méltóságteljes fagy árad a hercegnő minden
szavából.
– Megtehetnéd. Vagy mégse. Vagy talán
szükséged lenne egy szövetségesre a városban, aki a
gyengeségeidet kiegyenlíti. Talán mindkettőnknek
szükségünk van erre. Nem mintha bármelyikünknek
is olyan sok gyengesége lenne. De mégis, van néhány.
Te és a bátyjaid immúnisak vagytok egymásra, a

230
varázsaitokkal nem tudjátok egymást
megsemmisíteni. Nekem ez enyhén szólva gyenge
pontnak tűnik.
A hercegnő csillagokkal teli szeme összeszűkül,
ahogy felméri a beszélőt.
– Van az ördög, aki képtelen véghezvinni, amit
akar és nem fog megenni, s van az, amelyik véghez
tudja vinni, s talán meg is próbálkozik vele.
Mindketten ilyenek vagyunk. Beelegyezek, hogy ne
egyelek meg – szól Jada.
A hercegnő szeme megint összeszűkül, s úgy
tűnik felülírja eredeti megítélését.
– Talán jobb, ha kitérünk egymás útjából. Ha az
ár megfelelő.
– Találj meg nekem egy bizonyos Unseelie-t – s
megmondja, melyikre gondol.
– Még én sem megyek annak a közelébe –
sziszegi a hercegnő.
– Akkor nem ölöm meg a bátyjaidat.
– Lehetetlen!
– Azt mondtam, ’találd meg’, nem azt, hogy öld
meg. Ez az ár. És nem alku tárgya.
– Mégis hogyan akarod megölni a hercegeket?
Te ember vagy.
– Tudom, hol találom meg a fegyvert, ami
elpusztítja a Tündéreket.
– Olyan fegyver nem létezik.

231
 – De létezik.
– Minden Tündért?
– Igen.
– És meg tudod szerezni?
– Igen.
A hercegnő egy pillanatra elhallgat, majd így szól:
– Talán mégis hasznos információkat tudsz. Ma
este nem öllek meg. Megmutatod nekem ezt a
fegyvert és bemutatod az erejét.
– Előbb megtalálod nekem, azt akit akarok.
majd odaviszel hozzá.
– Megtalálom. Ennyi.
– Mindkettő. Vagy egyik sem.
– Az már két szolgáltatás lenne. A fegyver az
enyém lesz.
– Két herceg a két szolgáltatásért.
Ősi, hideg tekintet fúródik az övébe. Teljesen
tisztában van a pillanat ingatagságával. De aki nem
mer, az nem nyer.
Végül a hercegnő így szól:
– A háborúban szükség van szövetségesekre.
– A fegyver egyike lesz azoknak a
szolgáltatásoknak.
– Meggondolom – s ezzel a hercegnő eltűnik.

232
 14

”Szerszám, te nem tudod mi a Csend, mint amikor a

rák növekszik”

KAT

Az én adottságom, ha nevezhetjük annak, az empátia.

Abban a pillanatban sírtam, amikor megszülettem, s
egészen öt éves három hónapos tizenhét napos
koromig sírtam – a délutánig, amikor is Rowena
meglátogatta a szüleimet és elkezdte megtanítani,
hogyan zárjam ki a másoktól érkező érzelemtömeget.
Legtöbbször azt hiszem, semmit nem tanultam,
kivéve azt, hogy hogyan hagyjam abba a sírást,
vegyek fel álarcot és hitessem el, hogy elviselem a
világot.
Tudom, milyen törékenyek vagyunk, milyen
részrehajlóan elfogult a háború, ami ezen a világon
pusztít, ahol az angyalok üvegből vannak, a démonok
pedig betonból. Csak le kell ejteni egyikünket és
máris darabokra törünk.
Tegnap este néztem Sean-t, miközben a
veszélyekkel teli szerződéskötést vitattuk meg és
rájöttem, hogy a szerelmünk is egy ilyen üveg.
Gyémántporrá kell válnom, hogy megerősíthessem.

233
 A Dérkirály megsemmisítését megelőző
napokban, Margery kérte Ryodan segítségét, hogy
kössön ki egy elszabadult Tündérföld darabot, mely
apátságunkat elnyeléssel veszélyeztette, s az ár, amit
Ryodan ezért kért azon az estén, amikor elmentem
hozzá fizetni, az volt, hogy Sean pincérként
dolgozzon a Chesterben.
S a dominók elkezdtek ledőlni.
Sean éppúgy nem bírja elviselni, ha szenvedő
embereket lát, mint én, s mivel első kézből látta
szenvedésüket, az ellátójukká vált. Ez olyan
tulajdonság, melyet teljes szívemmel becsülök.
Mégis, olyan csalóka alap, melyre mindkettőnk
családja épült. Apáinknak hatalmas felelősségérzetük
volt az embereikre nézve. S az emberek
problémákkal, kérésekkel járultak eléjük, ahol egyiket
nehezebb volt megoldani, mint a másikat.
Emiatt idővel korrupttá váltak. A gyilkosság, a
bosszú megkeményítette szívüket, mígnem ők maguk
is betonkeménnyé váltak.
Céltudatosan haladok át a Chester táncparkettjén,
védőfalam olyan magas, amilyen magasra csak képes
vagyok húzni, de még így sem tudom teljesen
kiszűrni a tömegből áradó magányosságot, éhséget és
kétségbeesést. Oly sok angyal, oly sok repedés. Már
nincs is szükségük arra, hogy elejtsék őket, egy alapos
rándulás is elegendő már.

234
 Kétszázhetvenegy nőért felelek Dublinban. A
legidősebb, Anna néni, okos, kedves, bölcs
tanácsadóm, akinek szeme, mintha egyenesen a
Mennyekbe nézne, egy hónapja halt meg a Vörös
Banya kezétől. Christian fizette meg szabadságunkért
a végső árat, s nem tudom őt megmenteni. Egyik
fiatal gondjaimra bízott lány, Dani, aki rettenetesen
tehetséges, rettentően lobbanékony, már hetek óta
eltűnt, s már a legrosszabbtól tartok. Margery dühöng
és naponta azt tervezi, hogy átveszi tőlem a hatalmat,
amit én ugyan szívesen feladnék, de nem neki.
A lélektársam a fekete piacot tartja a kezében, s
ezzel két Unseelie Herceggel szállt versenybe, és egy
olyan könyörtelen pasassal, akit még meghatározni
sem tudok.
Most új sidhe-látók is vannak már Dublinban,
akiket egy olyan nő vezet, akit még Ryodan sem
tudod lenyomozni. Még soha életemben nem éreztem
ilyen alkalmatlannak magam. Újjá akarom építeni az
apátságot. Azt szeretném, ha falai között újra ezres
lélekszámúak lennénk. Olyan kemény szeretnék
lenni, mint a beton, de anélkül, hogy meg kellene
fizetnem érte.
Amikor hónapokkal ezelőtt idejöttem, hogy
Ryodan-nak megfizessem a tartozásom, mondott
valamit, amit azóta sem tudtam kiverni a fejemből:
Vedd le a szemellenzőidet és emeld a mocskot

235
szemmagasságba; s valld be, hogy úszol a szarban. Ha nem
ismered el, hogy nyakig ülsz a szarban, sosem fogsz tudni
kimászni belőle.
Most azért jöttem, hogy kimásszak a vécéből és
azzá váljak, aki lehúzza a szart a klotyón.
A tüzes Tündérvilág, amire fogom, hogy a fű
magasan és zölden nő az ablakom alatt, s közvetlenül
Cruce jeges börtöne fölött, már nincs többé. De a
mező még zöldebb és üdébb, mint előtte volt,
pipacsok vöröslenek illatos virágok mellett, melyek
meleg estéken elbódítják érzékeimet. Amikor egy
hatalmas fekete-szárnyú herceg látomása kőröz az
ágyam körül.
Véres rúnákkal már kiűztem az ágyamból,
varázslattal, amihez pedig megfogadtam, hogy soha
nem nyúlok, a határ, amit soha nem akartam átlépni.
De már nem csak önmagamat kell megvédenem.
Csodálatos arany színben tündöklő lugas nőtt
mindenfelé az apátság körül, melyeken egzotikus
illatú fekete rózsák virágzanak, s messzi földeket
idéznek.
Tucatnyi kőtömb nőtt a kertben, melyeken olyan
szimbólumok láthatók, amiket elolvasni nem tudok.
Két hatalmas kőemlék várja, hogy dolmen váljon
belőle. Libabőrös leszek tőle, amikor elmegyek
mellette.

236
 Gyöngy berakású padok veszik körül a hatalmas,
lépcsőzetes szökőkutat, amiben a víz olyan
tündöklően kék, mint a Karib-tenger.
Állatok, melyeket még sosem láttam, leskelődnek
ki a fák mögül, melyek körül a falainkon kívül növő
furcsa indák tekergőznek, barna faforgácsot
hullatnak, amikből zafírkék levelek nőnek.
Az apátság hozzám tartozó részében a kőpadló
arannyá változott.
Éjszaka egy férfi nevetését hallom a termeinkben,
s folyosóinkon visszhangzani. A falainkon belül a
lámpák éjjel-nappal halvány arany fénnyel
világítanak, elektromosság nélkül. Kandallóink fa
nélkül égnek. A generátorunk csak egy kevés lámpást
táplál. Még az égőket is kivettük belőlük. Mégis
világítanak. Valamilyen gonosz erő működtetheti
őket.
Cruce teljesen megváltoztatja az otthonunkat,
átveszi felette a hatalmat, s tudom, hogy csak idő
kérdése és az őrök lassan elűzetnek, a Paradicsom
pedig elvész.
Magunk között beszélünk erről, de egyelőre
kívülállóknak még nem szóltunk semmit. Ez az
otthonunk, sokunknak az egyetlen igazi, amit valaha
ismertünk. Ha nem találjuk meg a módját a
változásnak, kénytelenek leszünk elhagyni.
Hamarosan.

237
 De még nem állunk készen vereséget szenvedni.
Ha mi elmegyünk, ki figyel majd az apátságra?
Talán majd tétlenül ülünk a falakon kívül és
végignézzük, ahogy a rabunk kitör?
Védelmezőn, óvón simítom meg a hasamat. Még
nem látszik rajtam semmi. Minden energiámat annak
szentelem, hogy elrejtsem. Biztosítanom kell a
jövőnket.
Amikor az üvegházban, amit a betonkeménységű
démonok otthonának hív Ryodan, az üveglépcső
aljához érek, már vár rám.
Természetesen.
– Miért hazudtál Sean-nal kapcsolatban? –
kérdezem tőle.
– Nem hazudtam. Te szőtted úgy a saját
szavaidat, ahogy akartad. Ha emlékszel, felhívtam a
figyelmedet, hogy beszélj vele aznap este. Ha
megfogadtad volna a tanácsomat, tudtad volna, mint
lélektársak, meg minden, megbeszéltetek volna
mindent.
– Ne gúnyolódj velem.
– Akkor ne hagyd, hogy olyan könnyű legyen.
– Azt mondtad, tőle hajtod be az én
tartozásomat.
– Azt mondtam, hajlandó vagyok elfogadni a
hiányzó pincérem helyére lépőt, mint árat, s ezzel
megkíméllek téged.

238
 – Hogy egy másikat bevasalj rajtam.
– De döntöttél úgy, hogy csali leszel. Egy kis
beszélgetéssel minden megoldódott volna, Katarina.
Még mindig nem mondtad el Sean-nak, hogy
álmodban Cruce dug.
Nem mondok semmit, mire felnevet.
– Mégis itt vagy. És engem keresel. Olyan
válaszokat vársz, amiket meg sem akarsz hallgatni.
Csak egyszer vagyok hajlandó vesztegetni az időmet.
Menj el. – Meg sem mozdulok.
Szürke tekintetével végigmér és felhúzza egyik
szemöldökét.
– Légy nagyon biztos abban, amit csinálsz,
Katarina – figyelmeztet kedvesen. – Ha valamire
megkérsz, addig nem hagyom abba, amíg úgy nem
érzem, hogy a kérést megfelelően teljesítettem.
Amennyire meg tudom ítélni.
Két szavára összpontosítok.
– Te nem érzel.
– Inkább te vagy az, kedves kiscicám, aki nem
érez, aki saját döntés alapján akadályozza meg, hogy
a szíve érezzen.
– S a szívről sem tudsz te semmit. Se az
enyémről, se másokéról.
– Mondd el, miért jöttél. Fontosabb dolgom is
van ennél.

239
 Az arcába bámulok annak az embernek, aki nem
is létezik, aki az empatikus képességem szerint nem is
áll itt, s óvatosan megválogatom a szavaimat. Csakis
száz százalékos odaadással érhetem el a célomat, és
teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez az út vagy
megtör, vagy erősebbé tesz. Bárcsak meg tudnám
mondani melyik, de kipróbálatlan vagyok, még nem
bizonyítottam.
Ellenállok a kényszernek, hogy kezem óvón a
hasamra simítsam. Nem adhatom ennek az embernek
a tudtára. Mássá kell válnom. Merész keze van és éles
vésője. Az agyag választotta a szobrászt. Ez a hím,
akármi is, olyan erőt képvisel, mely tőlem annyira
távoli. Ő és az emberei ismerik azt, amit én nem: hogy
hogyan védjék meg azt, ami az övék. Könyörtelenek
és kemények. És eredményesek.
Ha érdekel az embereim, a gyermekem jóléte, én
magamnak is ehhez hasonlóvá kell válnom, hogy én
is ilyen eredményes legyek.
– Azért jöttem, hogy tudomásul vegyem a szart.
Erre elmosolyodik.
– Már épp itt volt az ideje, Katarina.

A születésem utáni napokban már éreztem apám

csalódását, bár akkor még nem tudtam, hogy az volt,
ami, csak annyit, hogy visszautasítottak és magányos

240
voltam. Ahogy teltek az évek, a dühe és
ellenségessége, hogy előmenetele segítése céljából
képtelen volt továbbadni haszontalan lányán, annyira
nyomasztó teherré vált, hogy megtanultam, kerüljem
el, ahogy csak tudom. Az anyám kapzsisága és
türelmetlensége, felszínessége és félelme voltak
egyetlen játszótársaim.
Aztán találkoztam Sean-nal, akivel együtt nőttem
fel, aki szeretett, aki elejétől fogva komplikációktól
mentes volt, még akkor is, amikor csak sírtam. Mégis,
gyakran nehéz elviselni érzelmei apró rezdüléseit.
Vesepecsenye, vagy marha szelet, mindnnyian
tökéletlenek vagyunk, akiket félelmek,
bizonytalanságok színeznek, még a legjobbak
legjobbjait is.
Ahogy egyre mélyebbre haladunk a Chesterben, a
kaotikus érzelmek folyama egyre tompul, mely ritka
és áldott nyugalmat eredményez: a világ zaját képző
végtelen érzelem erőssége tízről négyesre csendesült.
Egyik üvegfolyosón sétálunk a másik után, s azon
merengek, vajon a klub mélyére visz, ahová senkinek
nincs bejárása? Egy idő után elhúzza a tenyerét egy
fal mellett, mire egy lift jelenik meg.
– Hová viszel? – kérdezem, ahogy a liftajtó
bezárul, s ezzel egy túlságosan is kis helyre zár egy
túlságosan is hatalmas emberrel. Úgy érzem magam,

241
mint Dante, aki a pokolba ereszkedik alá, de nekem
nincs római költőm, aki a vezetőm lenne.
– Ettől kezdve csak én kérdezek. Feltéve, ha
kőkemény akarsz lenne, fizetség nélkül.
Felnézek rá. Mégis honnan tudhatja ezt?
– Olvasol a gondolatokban.
– Az emberek gondolatai hangosak. Elvesszük,
amit felkínálnak. Az emberek mindig túl sokat
kínálnak. Mindenből.
– Mit fogsz csinálni? Megtanítasz harcolni? –
pillantok le sovány karjaimra. Bár erősek a
kertészkedéstől, fejéstől és a föld megművelésétől,
kétlem, hogy megvan bennem a hajlandóság, hogy
egy másik embert bántsak. Mert érezném a
fájdalmukat. S ezt akarom a legkevésbé.
– Nem én – feleli és kivezet a legcsendesebb
folyosóra, amin valaha is jártam. Némán körbe
fordulok, hallgatózom, de nem hallok semmit. Ez az
emelet nagyon hangszigetelt lehet. Se a zene tompa
morgása, de még semmi háttérzaj sem hallatszik.
Csak a tökéletes némaság.
– Akkor ki?
Egyik kezével a derekamon vezet végig a
folyosón, majd kinyit egy ajtót, s egy homályos,
hosszú szobába lépünk, melyből alig kivilágított
szobák nyílnak.

242
 Semmi berendezés nincs bent. Nincs asztal,
nincsenek székek, ülőgarnitúra, de még egy szőnyeg
sincs. A padló csiszolt ébenfa. A falak
elefántcsontszínűek. Szűrt fény szűrődik ki a magas
mennyezetből, mely román stílusú boltozatú. Két
falon nagy falkiugrások vannak, melyeken egykoron
talán kincseket állítottak ki. A szoba kifinomult.
A lakója kevésbé. Egy férfi fekszik a földön,
karjával a feje mögött felfelé bámul. Mint Ryodan
többi embere, ő is magas, széles, iszonyúan izmos,
sebhelyes és nem létező. Fekete terepszínű nadrág
lóg keskeny csípőjén, lábfeje meztelen. A karjai
tetováltak, feje majdnem kopaszra borotvált, arcát
sötét borosta tarkítja. Úgy néz ki mint egy magányos
katonai parancsnok, egy olyan elit alakulat kapitánya,
akiről a világ sosem hallott.
– Kasteo lesz a tanítód.
Hitetlenkedve nézek rá. Jo már mesélt a
Kilencekről, bár sokra nem mentem vele. Kasteo az,
amelyik nem beszél. Jo szerint, nagyon régen történt
valami, s azóta egy szót sem szólt.
– Ez valami vicc? Ő nem beszél!
– Te meg nem figyelsz. Tökéletes párosítás –
feleli Ryodan, majd Kasteo-hoz lép és lenéz rá. –
Kasteo lesz a tanítód – mondja még egyszer, de
ezúttal ez már parancs és figyelmeztetés is egyben a
férfinek a földön. – A nő érzi a világ fájdalmát.

243
Megtanítod neki, hogy ne érezze többé. Majd
megtanítod neki, hogyan legyen ura a környezetének.
És végül, megtanítod harcolni.
Kasteo, persze, nem válaszol. Még abban sem
vagyok biztos, hogy meghallotta. Olyan, mintha
valami transzban lenne, valahol máshol.
Ryodan az ajtóhoz lép.
– Addig itt maradsz vele, amíg úgy nem
döntök, megkaptad, amiért jöttél. – Az ajtó
becsukódik mögötte, s én egy pillanatra
megdermedve állok csak ott, s bámulok utána, majd
Kasteora pillantok.
Az ajtóhoz sietek és a falon ugyanoda teszem a
tenyerem, ahová Ryodan is tette az övét, de nem
történik semmi.
– Ryodan! Vissza kell térnem az apátságba!
Ryodan, engedj ki!
Az egyetlen válasz, amit hallok, a hatalmas
némaság.
– Nem erre gondoltam!
Addig verem az öklömmel az ajtót, míg
elkékülnek.
– Ryodan, nem teheted ezt! A védenceimnek
szükségük van rám! Vannak dolgok, amikről nem
tudsz! Azért jöttem, hogy elmondjam!
Úgy érzem magam, mintha elnyelt volna a föld.
Addig kiabálok, míg be nem rekedek.

244
 A földön fekvő férfi meg sem moccan.
Képtelen vagyok mérni az idő múlását ebben a
néma, üres szobában.
Egy idő után, a földre csúszok, a falnak dőlök,
egyik kezemet gyengéden a hasamra fektetem.
Azért nyilván élelmet biztosítani fog.
Nyilván van valahol egy fürdőszoba is.
Nyilván visszajön majd, amikor is elmondhatom
neki az apátságban történt dolgokat.
Úgy ülök és bambulok, mint a mozdulatlan férfi a
földön. Egy idő után, ráébredek a pillanat
egyszerűségére. Nemcsak, hogy semmiféle hang
nincs itt, de minden még érzelemmentes is.
Óvatosan leengedem a védőfalaimat, melyeket öt
éves korom óta tartottam fenn, a falakat, melyek
kizárják a világot és bezárnak engem.
Semmi.
Újra és újra, egyre lejjebb bontom a falakat.
Amikor még mindig semmit sem érzek, mély levegőt
veszek, felkészülök és teljesen lerombolom őket.
S felsóhajtok.
Még mindig – semmi!
Nem érzek se dühöt, vagy kapzsiságot, se vágyat,
vagy félelmet, se fájdalmat, vagy szükséget. Ami
mindig a legrosszabb számomra; a sok, maga alá
temető, fájdalmas szükség, amit lehetetlenség
kielégíteni. Itt, mélyen a Chester alatt, semmiféle

245
érzelem nem vibrál a levegőben, ami összenyomna, s
kényszerítene egy védekező pozíció felvételére.
Csodálatos. A szívem végre lélegezni tud.
Először életemben, végre csak önmagamat érzem.
Mégcsak azt sem tudtam, én milyen érzés vagyok.
Először életemben, hallom a saját gondolataimat.

246
 15

”Csak egy repedés vagyok ebben az üvegkastélyban”

MAC

Zenét hallok az álmaimban. Tinikoromban olyan

csodálatos melódiákat hallottam, hogy egy nap úgy
döntöttem, ragyogó zeneszerző leszek, papírra vetem
a dalaimat, és megosztom őket a világgal. Aznap
nyomban beálltam a zenekarba is. Még plusz órákra
is jelentkeztem és megkértem Anyát és Apát, hogy
fogadjanak egy magántanárt, aki majd megtanít
kottát olvasni. Hatalmas odaadással vetettem bele
magam egy leendő zenész világába, s biztos voltam a
sors által előre megírt sikeremben.
Egy hónapon belül a magántanár kisétált a
házunkból és kerek-perec kijelentette, hogy vissza
sem jön, a gimi zenekarának vezetője pedig
udvariasan megkért, hogy tegyek egy óriási
szívességet a zenekarnak és lépjek ki.
Abszolúte semmi zenei érzékem nincs.
A klarinétomnak olyan hangja volt, mint egy
gutaütéses jaknak. Azalatt a pár nap alatt, míg a
trombitát fújtam, olyan voltam, mint egy szaggatottan
röfögő vaddisznó az ingerült zenekar legnagyobb

247
bánatára. Sosem tudtam, mikor jön ki hang a
trombitámból és mindig meglepett, amikor sikerült. A
hegedűm három felbőszült, botfülű szellemet
eresztett szabadjára, a fuvolámat meg nem tudtam
úgy fújni, hogy normális hang kijöjjön belőle, ami
nem úgy hangzott, mint amilyet a szódásüvegen
remegő alsó ajkam ad ki. A szájpecek valahogy
mindig kifogott rajtam. A dobtól izomláz lett a
karjaimban, ami elől nem menekülhettem.
Megpróbáltam volna a tamburint is – komolyan úgy
gondolom, remek lettem volna a csípőhöz
ütögetésben –, de sajnos ez a hangszer nem volt az
iskolámban. Azt hiszem, ezért szeretem annyira az
iPod-om. A zene a lelkemben van és nem tudok
nélküle élni.
Ma reggel, mint az ezt megelőző két reggelen, a
tudatalattim muzsikája más volt, mint az eddig
megszokott. Egymás után három reggel egy
szimfónia elmosódó hangjaival ébredtem, mely több
volt, mint rémisztő. Tegnap éjszaka volt a
legrosszabb. Mintha kezdenék ráhangolódni, egyre
hangosabban hallom, egyre intenzívebben érzem.
A lelkem zúzódásos, a gerincem forró, a
gyomrom merő görcs. Az új dal teljesen más, mint
amiket eddig hallottam az álmaimban. Nem érzem
magam tőle lelkesnek, felemelkedettnek és

248
szabadnak, se nem látok álombeli fantasztikus
képeket, mialatt hallom.
Nem tudom a normál szókincsemmel leírni
milyen. Fejemmel a takaró alatt fekszem az ágyban, s
megpróbálok rájönni, mi volt az, ami miatt a melódia
annyira rémisztő volt, hogy arra ébredtem, hogy a
párnát a fülemhez szorítom, s karjaim fájnak az
erőlködéstől, mivel egész éjszaka a fejemre
szorítottam.
Keresem a szavakat: félelmetes? Nem. Rosszabb.
Depressziós? Nem. Rosszabb.
Az őrületbe kergetne, ha túl sokáig kellene
hallgatnom?
Rosszabb.
Van, ami rosszabb, mint az őrület?
A másik oldalamra fordulok, s kidugom a fejem a
párnák és takaróhegyek tömegéből. Egyedül vagyok
az ágyban, ami gyakran megesik. Legalább én
alszom, mivel Barronsnak nincs szüksége rá.
De, a szobában nem vagyok egyedül.
A könyvesbolton lévő rúnák nélkül, hogy
kordában tartsák őket – Barrons szerint hetekig
tartana összegyűjteni a hozzávaló alapanyagokat –,
kísérteties követőim a közelemben kuporognak, az
ágy három oldalára nyomódva, mert a negyedik
oldalon, a fejtámlán, nyakukat és fejüket lógatva,
csontos vállukkal összegörnyedve a többi ücsörög.

249
Ketten az ágyon guggolnak mellettem. A pizsamám
egymerő pókháló. Pizsamában alszom, mert nem
kockáztatom meg, hogy meztelen legyek Unseelie-k
társaságában.
Mondanom sem kell, hogy semmi szexre nem volt
itt lehetőség. Bár, amikor Barrons hozzámér, vagy
csak mellettem áll, kiélvezem a teret, amit neki
biztosítanak, de nem izgat fel az exhibicionizmus,
pláne nem Unseelie-k előtt.
Nem elég, hogy hisztis vagyok, de túlságosan is
erőtől duzzadó, még számomra is, mert nem
ereszthetek le Barrons hatalmas, kemény testén, és
már igencsak ideje lenne. Kezdem azt hinni, hogy ez
az univerzum konspirálása, hogy meglássa, mennyi
időbe telik MacKayla Lane-nek bedurrannia.
Mint a keselyűk, mindegyikük engem figyel,
engem les.
Legalábbis, amennyire engem figyelnek és
néznek, mert még sosem láttam a hatalmas
kapucnijuk alá. Még azt sem tudom megmondani,
van-e arcuk és szemük. Eleinte azt hittem, ruhát
viselnek. De nem. A poros, pókhálós, csuklyás lepel,
amit viselnek, tulajdonképpen a fekete csirkebőrük és
a testük része.
Ryodan azt mondta, hogy egy olyan kaszt, ami
régen a királyt szolgálta. Engem követnek – s nem
azért, mert a Könyv direkt utasította őket –, hanem

250
mert, mint K’Vruck, ők is érzik bennem a király egy
részét, akit egykor szolgáltak? Ha ez így van, akkor
amikor a király kiszedi belőlem a Könyvet, ők is el
kell, hogy tűnjenek.
Jelen pillanatban, csendben vannak. Nem
karattyolnak, nem mocorognak.
Éppúgy zavarba ejtő a némaságuk, mint amilyen
álmom sötét muzsikája volt. Talán annyira hangos
volt, hogy hallották, ahogy a fejemben szól? Még a
cserfes követőimet is megnémította?
Vajon, mint ahogy a keselyűkre emlékeztetnek,
nekik is korrozív gyomorsavuk van, ami lehetővé
teszi számukra a bűzös, baktériumoktól és veszélyes
parazitáktól hemzsegő tetemek elfogyasztását?
De ők legalább nem öklendezik vissza, amit
megesznek, mint a keselyűk, vagy hugyozzák le saját
lábukat, hogy lehűtsék magukat és megöljék a
rothadó tetemeken taposó lábukra ragadt
baktériumokat. Rohadt jó reggelt nekem!
Megint morgós vagyok, mint mostanában mindig.
– Hátrébb, rohadékok! – morgom, s az ágy
szélén lelógatom a lábamat.
De meg sem moccannak. A pizsamanadrágomhoz
dörgölőznek, pókhálókat és sárga port hagyva maguk
után.

251
 Alig várom, hogy visszatérhessek a BK & A-ba.
Ott legalább nyugalomban alhattam, szexelhettem és
csőcseléktől mentesen ébredhettem.
Az ágy szélén kucorgok, s kis seregem bámulom.
A Sinsar Dubh azt mondta, a ’papjaim’ és
parancsolhatok nekik. De több eszem van annál, hogy
higgyek a Sinsar Dubh-nak és s aggaszt, hogyha akár
egyetlen aprócska parancsot is adok nekik, mint
például azt, hogy ”Tűnjetek a francba és ez parancs!”,
a Könyv valahogy megkaparintaná a lelkem egy
részét.
Vagy, ha parancsolgatni kezdenék ennek a
kasztnak, az annyira felbőszítené őket, hogy azonnal
megesznek. Vagy talán okádni és hugyozni kezdenek
és akkor aztán állandóan hányás és húgy
egyvelegével a ruhámon sétálgathatok, s egy undorító
szag helyett három különbözőtől bűzlenék.
Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok az az,
hogy minden mindig lehet rosszabb, legtöbbször épp
abban a pillanatban, amikor úgy gondolod, ez nem
fog megtörténni.
Így, hát így maradok, ahogy Barrons megvetően
megjegyezné, idiótán passzív.
Felsóhajtok, elkezdek felöltözni, s úgy érzem, ölni
tudnék egy jó erős Starbucks eszpresszóért.

252
A Chesterben teljesen elveszítem az időérzékemet.
Nincsenek ablakok, s ha valaki elég sokáig
tartózkodik itt, ez teljesen felborítja a biológiai óráját.
Úgy gondolom három éjszakát töltöttem már itt, az
Unseelie Hercegnő muzsikájára figyelve, s azon
filózva, hogyan tudnék áthatolni Ryodan rúnáin és
feltérképezni a Chester rejtett zugait.
Nem is egyszer inkább elsétáltam, minthogy a
bennem lévő rejtekhelytől kérjek segítséget, s ezzel
lehetőséget adjak a Könyvnek a hatalomátvételre.
Két és fél órát elveszítettem azon a délutánon, s
fogalmam sincs mit tett velem a Könyv. Nem tudom,
hogy azt a két és fél órát kínzással és gyilkolással
töltöttem-e, vagy – de erre inkább nem gondolok.
Nincs értelme. Már megtörtént. Nem tudom meg nem
történtté tenni. Csak annyit tehetek, hogy nem
hagyom, hogy újra megtörténjen. A miatta való
szorongástól csak rosszabbul érzem magam és a
Sinsar Dubh akkor beszél a legtöbbet, amikor a
legrosszabbul érzem magam.
Ahogy megkerülöm a határt védő korlátot és
ijesztő kíséretemmel a lépcsőhöz érek, rájövök, hogy
korán reggel kell legyen, mert, kivéve a pincéreket,
akik az asztalokat törölgetik, a klub üres. Remélem,
antibakteriális szereket használnak, mert az éjszaka
folyamán minden egyes vízszintes felület előbb-utóbb
ágyként volt használva. A táncparkett csak pár órára

253
válik elhagyatottá. Ryodan hajnalban bezárja a
kapukat, s délelőtt tizenegyig nem nyitja meg a
klubot újra a nyilvánosság előtt. Úgy hallottam, hogy
ekkor történik meg az a bizonyos elhíresült bólintása
a kiválasztott nők felé, s viszi fel őket magával az
emeletre. Azt is hallottam, hogy már meglepően
hosszú ideje csak a sidhe-látónak, Jo-nak bólint oda.
Igazán, mit hisz Jo, milyen kapcsolatuk van, amikor a
pasas minden reggel még mindig csak ’kiválasztja’
őt?
Mintha megidéztem volna gondolatban, amikor
befordulok a sarkon, Ryodant látom a lépcső tetején,
amint lefelé néz.
Ejj, micsoda szerencsém van! Most tanúja lehetek
a ’bólintásnak’. Jippiii! Lehetne ennél jobb reggelem?
Hirtelen megtorpanok, s a csontos keselyűim a
hátamnak ütköznek. Még mindig csendben vannak.
A frászt hozzák rám.
Jobb oldalon lepillantok. Ott van Jo, amint felfelé
néz és vár. Megint arra gondolok, vajon mi a francot
hisz Ryodan, mit csinál vele? És mit gondol Jo, mit
csinál ő Ryodan-nal? Bárki láthatja, hogy nem illenek
össze. Bárki megmondhatja, hogyan fog ez a
katasztrófa végződni. Egy reggelen Ryodan a
lépcsőkhöz sétál.
Lenéz, Jo pedig fel.

254
 És akkor Ryodan átnéz felette egy másik nőre és
bólint.
S Jo soha többé nem osztja meg vele az ágyát.
Barrons és az emberei másak. Lehet, hogy nem
vagyok oda Ryodanért, mivel elég sok feszültség
támadt köztünk az elmúlt hónapok során, de be kell
látnom, hogy ha egy nő ránéz, valóban álmodozni
kezd. És vágyakozni. Ez valami elemi dolog.
Mindenki tisztában van vele, hogyha a Kilencek
egyike dugni kezd, a világod alapjaiban fog
megrendülni. És soha többé nem lesz ugyanolyan.
Hacsak nem válsz a Kilencek rajongójává. Aminek, ha
jobban belegondolok, megvannak a jó oldalai.
Ha én lennék Jo, és Barrons lenne a lépcső tetején,
mit tennék? Talán, mint Jo, én is azt választanám,
hogy inkább kapjam meg egy időre a legforróbb,
legmocskosabb, legintenzívebb szexet és szenvedélyt,
amit csak valaha átélhetek, s elkönyvelném, hogy ez
megér egy összetört szívet.
Mert az nem kétséges, hogy Jo szíve ezt nem éli
túl.
Látom a szemében az éhséget. Látom, ahogy
csillog a szeme, amikor felnéz rá. Látom a
gyengédséget, a vágyat és a sóvárgást, mely minden
porcikáját átitatja.
Amit ugyanakkor nem látok Ryodanban.
Őt nem érintette meg Jo. Jo viszont érte ég.

255
 Meg akarom ragadni Ryodant és jól megrázni, s
követelni, hogy hagyja abba és ne tegye őt tönkre. Jo-t
is meg akarom ragadni és jól megrázni és követelni,
hogy hagyja abba, mielőtt tönkremegy ebbe.
Csendben visszatartom a lélegzetem. Nem az én
dolgom, hogy Jo-nak olyan életutat válasszak, amiben
én sem vagyok biztos, hogy vállalnám.
Az élet rövid. S ki ne akarná az általa felkínált
legjobb desszertet?
Ryodan bólint. Ez Jo végszava, hogy ledobhatja a
törlőkendőt és felszaladhat a karjaiba. Elmennek
mellettem és vagy eltűnnek az irodájában, vagy a
közeli hálószobájában. Én meg lemegyek és elcsenek
a kilencek privát konyhájából pár tojást, rántottát
készítek és bekapcsolom a kávéfőzőt. Ó, boldog a mai
nap.
Jo egy hosszú pillanatra Ryodan szemébe néz.
Szempillái lehullnak, hogy elrejtsék a szemét.
Lassan hátat fordít neki és folytatja az asztalok
törlését.
Szájtátva bámulok.
Sosem gondoltam rosszat Jo-ról, de nem hittem
volna, hogy erre képes lenne. Legszívesebben
felugranék a korlátra és ujoanganék, hogy még azelőtt
volt mersze kihúzni a dugót, hogy eltűnt volna a
lefolyóban.
Ryodan mozdulatlanul áll, s Jo hátát nézi.

256
 Lépek párat hátrafelé, mert hirtelen úgy érzem
magam, mint egy kukkoló, s semmi kedvem a
tűzvonalba kerülni.
Jo megfordul és újra felnéz. Tudom, mit akar
látni. Soha nem fogja azt látni ezen az
engesztelhetetlen arcon. Rá akarok kiáltani, hogy
forduljon el újra. Hagyja abba. Hogy ne keressen
aranyat ott, ahol nincsen semmi. Elkapom róla a
tekintetem, s Ryodanra nézek.
Újra, tátott szájjal ámulok. Ma reggel ez vagyok
én, egy merő tátogás.
Nem vártam ezt. Tőle nem.
Ryodan bánatosan lógatja a fejét. Majd oldalra
dönti, a tisztelet és elfogadás jegyében, s látom, ahogy
Jo testében felenged a feszültség, amikor a férfi
nyugtázza a becses veszteséget.
Visszatartom a lélegzetem, s arra várok, hogy a
pasas a következő nő felé bólintson. A többi pincérnő
éhesen bámul felfelé, mindegyik izgatott, hogy a
főnök ágyában köthet ki, s ezzel életük újra érdekes és
izgalmas lett. Egy másik nő világa fog alapjaiban
megrendülni, amivel majd eldicsekedhet a többiek
előtt, mígnem ő is egyszer vissza lesz utasítva. De
akkor ez már nem fogja érdekelni. Mert ez már
státuszszimbólum. Mint amilyenek azok az undorító
Unseelie csótányok, melyeket zsírleszívás céljából
eresztenek a bőrük alá.

257
 Ryodan elfordul a korláttól és egyenesen felém
tart.
Már megint leesik az állam. Azt hiszem, jobban
járnék, ha szájkosarat vennék fel, hogy a helyén
tartsam.
Az arcát fürkészem, olvasni próbálok belőle.
– Ne keress aranyat ott, ahol nincs semmi, Mac.
– Szállj ki a fejemből!
– Nem lenne olyan könnyű bejutni, ha nem
lenne olyan üres.
– Marha! – morgok a hátának, ahogy eltűnik a
folyosó végén.

Reggeli után épp a lépcsőn megyek felfelé, amikor

Barrons kinyitja Ryodan irodájának ajtaját, kiles és
fejének egy intésével befelé invitál. Nem is tudtam,
hogy már visszajött. Beszívom a levegőt. Vajon ki
tudnánk cselezni Ryodan radarját és lelépni a
könyvesboltba? A fenébe is! Még tizenöt perccel is
megelégednék. Bármivel kiegyeznék. A nyaka egy
része is tetoválva van már, s elmerengek, vajon mit is
csinált, amíg én aludtam.
Egy jóképű gyerek áll az irodában. Magas, vékony
és nyurga, sűrű, barna hajú, amin látszik, hogy jó
ideje nem volt levágva. Szemüvege mögött szép kék
szemei vannak. Olyan tizennyolc és húsz közöttinek

258
saccolom. Amolyan Canterbury okostóni feje van,
annak ellenére is, hogy farmert és kék pólót visel.
Amint belépek, végigmér, majd oldalra dönti a fejét,
mintha valami anomáliát kellene feldolgozzon.
– Mondd el neki, amit nekünk mondtál – szól
Ryodan a srácnak, miután a kísérteteim orrára csukja
az ajtót. Nem mondom el neki, hogy feleslegesen
bajlódik. Úgyis mindjárt rájön.
A srác felém fordul és megszólal:
– Ki vagy te? És miért vagy ilyen büdös? Nincs
itt zuhanyzó? Találhatok neked egyet, ha akarod.
Össze kell szorítanom az állkapcsom, hogy
normálisan válaszoljak.
– Mac vagyok. És te ki vagy?
– Á, szóval te vagy az, aki összetörte a szívét –
füttyent egyet a srác.
Meg sem kell kérdeznem, kire gondol. Nem
akarok erről beszélni.
De ez egyáltalán nem gátolja meg a srácot.
– Dani álmában téged hív. Elég sokszor. És néha
Alinát.
Ryodan hirtelen olyan, mintha kitágulna és
ugyanúgy megtölti a teret, mint ahogy Barrons
szokta.
– Nem fogod többször hallani. Mostantól Dani a
Chesterben alszik.
Meg sem szólalok, fenntartom az álarcom.

259
 – Öregem, az utóbbi időben sehol sem aludt.
Azt hittem, ezt már a múltkor megbeszéltük, amikor
felkerestél. Az első alkalommal. És a huszadik
alkalommal is.
– Kölyök, jobb ha odafigyelsz magadra a
közelemben.
– Dettó – ért egyet a srác kedvesen. – Öreg.
– Te sem láttad mostanában? – kérdezem tőle
sietve, megelőzendő egy teljesen aránytalan csatát.
– Nem – feleli. – De már volt olyan, hogy eltűnt,
mint ahogy a főnök úrnak már elmondtam. És a
talpnyalóinak. És a talpnyalói talpnyalóinak. Utálom,
amikor Dani ezt csinálja.
Majdnem elmosolyodom. Ryodan embereit
talpnyalóknak hívta. Már csak ezért is kedvelem.
Az Unseelie-k kezdenek beteleportálni az irodába,
mivel az ajtót nem tudják használni. A szobában nem
sok fér el, tekintve, hogy mindhárom férfitól tisztes
távolságot tartanak. Nemcsak Ryodantól és
Barronstól, akiktől normálisan is kábé három méter
távolságot tartanak, de a sráctól is, aki Táncos kell
legyen, ha hallotta Dani-t álmában beszélni. Egyre
idegesebb leszek, ahogy a hátsó felemhez simulnak.
Táncos? Tényleg? Nem csesztetik a tini srácot?
Barrons is és Ryodan is őt vizslatja, valószínűleg
ők is ugyanerre gondolnak.
Táncos csak megvonja a vállát.

260
 – Úgy tűnik, nem szeretik a szappanomat. De
nyilvánvalóan valamit nagyon kedvelnek benned. És
haver, ezek irtó büdösek. Szóval, akkor mi a helyzet
ezekkel? – kérdi tőlem. – Miért kedvelnek annyira
téged?
– Erre én is kíváncsi lennék – szól közbe
Ryodan. – Válaszolj a gyereknek.
Barrons vet rá egy éles pillantást, majd Táncoshoz
fordul.
– Csak mondd el neki azt, amit nekünk
mondtál.
Táncos feljebb tolja az orrán a szemüvegét, amitől
méginkább okostóninak néz ki, de egyben igazán
szexisnek, amolyan egyetemista módra. Látom, mit
lát benne Dani. Enyhén szólva tökéletes Dani-nek. S
milyen klassz lenne, ha lenne némi szuperhős
tulajdonsága is. Dani pokol lesz a pasik
önbecsülésének, ha felnő, s míg Táncos nem úgy
tűnik, hogy ebben hiányt szenvedne. Ebben a mai
világban, ha valaki iránt törődést érzünk, már
felelősséggel jár.
– Miután legyőztük a Dérkirályt, nem tudtam
megnyugodni. Valami nem stimmelt. Ha valami nem
stimmel, nem tudok megnyugodni és kissé
megszállott leszek. Legalábbis annyira, hogy az néha
várható katasztrófát jelez. Aztán muszáj ...

261
 – Rohadtul nem érdekelnek a személyes
problémáid – szakítja félbe Ryodan.
– Jesszus, te aztán hisztis pasi vagy – szól
Táncos Ryodan-nak. Aztán hozzám fordul és
folytatja: – Mindegyik Unseelie-nek van egy kedvenc
kajája. Az Unseelie, amelyik lejegelte Dublint és a
benne élőket, specifikus frekvenciákat kedvelt.
Ookééé. Kissé fura.
– Már miért enne egy Unseelie hangot?
– Dani és én úgy gondoltuk, hogy megpróbálta
befejezni saját magát. Mert tudta, hogy egy tökéletlen
Teremtés Dala szülte és megpróbálta megszerezni a
kellő elemeket, hogy továbbfejlődhessen.
– Folytasd.
– Sikerült azonosítanom a frekvenciát: a lapos
ötödik, vagy más néven csökkentett ötödik.
Alig egy hónapnyi zeneórán vettem részt.
– Mi az a lapos ötödik?
– Mi contra fa est diabolus in musica – ahol a mi és
a fá nem a harmadik és a negyedik hangot jelenti a
zeneskálán, hanem az átfedő hecachord-ok középkori
elméletét – fejti ki Táncos.
– Magyarázd meg – türelmetlenkedem.
– Más néven Sátán zenéjének is hívják, vagy az
Ördög bővített negyede, egy szünet, ami három teljes
hangon keresztül kitart. Mint amikor a C felmegy F#-
re, vagy az F# felmegy a C-re, a fordított hangnál.

262
Szirénákban használják, de a ’Mighty Fortress is Our
God’ himnuszokban is megtalálható, a Metallica ’For
Whom the Bell Tolls’ számában is, Jimi Hendrix
’Purpel Haze’ számában, Béack Sabbath ’Black
Sabbath számában, Wagner Götterdammerung-jában,
Liszt Kék Duna keringőjében, Beethoven ...
– Oké Oké, Felfogtuk. Folytasd! – mordul rá
Barrons.
– Matematikai nyelven, harmónia akkor
keletkezik, ha a hangokat egymáshoz mérten
megfelelő arányban adjuk ki, s ez kifejezhető
számokkal. Az Ördög bővített negyede, általában a
64/45 aránynak felel meg, vagy a 45/32–nek, a zene
tárgyától függően ... És a szemed tiszta homály, pedig
még el sem kezdtem igazán – jegyzi meg Táncos. –
Oké, tudom, hogy megrázó és nyugtalanító, sokaknak
depressziós. Elég nagy vita alakult ki, hogy az egyház
tiltotta-e be a középkorban, mert attól tartottak, hogy
ezzel megidézik az ördögöt, aki férfi vagy... – tart
szünetet, miközben rám vigyorog, – nő. Na, ez elég
érthető? Személy szerint, én kihívásnak találom,
pezsdítő ...
– És újra: rohadtul nem érdekel – szól közbe
Ryodan. – Mondd el neki, amit nekünk mondtál.
Táncos mosolya elhalványul.

263
 – Mint a zene, az anyag is frekvenciákból áll.
Ahol a Dérkirály kiharapott itt-ott egy-egy melódiát a
világból, onnan teljesen eltűnt az a frekvencia.
– Mit akarsz ezzel mondani? Nincs több lapos
ötösünk?
Úgy néz rám, mintha két fejem lenne. A matek és
a fizika soha nem volt az erősségem.
Így megint csak találgatok.
– Azokon a helyeken, amit lejegelt, csöndesebb
minden?
– Úgy is mondhatjuk – felel Táncos. –
Kozmikusan értve. És ez csak része a problémának.
– Mi a lényeg? – mordulok rá. Senki nem szereti
hülyének érezni magát.
– Mindjárt odaérek. Volt egy sejtésem. Minden
nap visszamentem a helyszínekre. Nem találtam meg
azt, amit akartam, egészen pár nappal ezelőttig, s
azóta egyfolytában csak figyelem, méricskélem, s a
potenciális következményeken gondolkodom... – itt
hirtelen elakad és Ryodanra pillant. – Azt hiszem,
jobb, ha megmutatom neki. Nem úgy tűnik, hogy az
elmondás működik. Azt hittem, azt mondtad, van
esze.
– Elhittem Barronsnak.
– Úgy tűnik, rosszul informált volt – vágja rá
Táncos.
Kezd megfájdulni a fejem.

264
 – Ó, mindketten fogjátok be. Csak mutasd meg,
miről beszélsz.
– Azt hiszem, a templom van a legközelebb,
ahol megnézheti – ajánlja fel Táncos. – Az, amelyik a
Chester előtt alakul, még fejlődésben van.
Ryodan-nak vörösödik a feje a méregtől.
– Van egy közelebbi is. – Akármiről is beszél,
akárhol is van, nem túl boldog miatta.

Követem mindhármukat az egyik falba rejtett

felvonóhoz.
Mivel nincs elég hely a kíséreteimnek a szűk
felvonóban, kissé fellélegezhetek, amikor belépünk.
Hallom a huppanásokat, amint a lift tetejére
kuporodnak.
Elindulunk lefelé. És csak ereszkedünk egyre
lejjebb. A lift ablakain keresztül nézem, ahogy a klub
emeletei elsuhannak előttünk. Mint ahogy a sidhe-
látók rejtett városa az apátság alatt, a Chester
magánrésze hatalmas. Nem létezik, hogy mostanában
építették ki. Vajon olyan régóta itt áll ez is, mint a
sidhe-látók szent barlangja, s ha igen, honnan szedték
akkor régen az építőanyagot hozzá?
Talán nyolcszáz métert vagy még többet
ereszkedünk. Több tonna földet érzek a fejem fölött, s
ettől kiver a víz. Mindig is utáltam a föld alatt lenni,

265
de a Burren alatti eltemetésem, amit Mallucé
barlangjában töltöttem, enyhén szólva a
klausztrofóbia magasságába turbózta ezt az érzést.
Alig tudok levegőt venni itt lent.
Ahogy lassulni kezdünk, Ryodan megszólal.
– Addig ne lépjen ki senki, amíg én nem teszem.
Aztán mindenki kövessen engem, s végig maradjatok
a hátam mögött.
A lift megáll, s az ajtó kinyílik.
Ryodan háta mögött a sötét, hűvös folyosóra
lépek.
A levegő iszonyú hideg.
És annyira sötét van, hogy ösztönösen kitárom
sidhe-látó érzékeimet, hogy az egyedi Árnyak
frekvenciáját érzékelhessem – egy trükk, amit a múlt
hónapban sikerült elsajátítanom, amikor a kikötőnél
felfedeztem egy hajót, amit jónéhány vámpír Unseelie
nevezett ki lakhelyül magának –, és a fejem azonnal
majd’ szétrobban a fájdalomtól.
Térdre esem, a fejemet két kézzel markolva
felsikoltok.
Azóta az este óta nem éreztem ilyen fájdalmat,
amikor a Trinity Collage-ba mentem Christiant
meglátogatni. Csak pár háztömbnyit tudtam
megtenni, mert a Sinsar Dubh makogó, nyáladzó
tehetetlen szerencsétlenséggé változtatott a Temple
Bar-ban, s az agónia, amit kiváltott, szinte összetört.

266
 Éles tűk szurkálják az agyam. A gyomrom
görcsben, s gerincem forró fémkaróként fúrja át a
testem.
Elönt a fájdalom, míg már semmi más nem
vagyok, mint egyetlen, hatalmas nyílt idegvégződés,
melyet hol tüzes parázson húznak keresztül, hol jeges
darabokra szaggatnak, mielőtt újra fel nem
perzselnének.
Barrons azonnal mellettem terem, átölel, a karja
erős, óvó.
– Mi a fasz, Mac? – morogja. – Mi történik?
Tutira nem szexelünk, úgyhogy valószínűleg
haldoklom. Mac–nek szólított.
– Zene – nyögöm ki összeszorított fogaim
között. – Az az ... istenverte ... zene!
– Zenét hallasz itt lent? – kérdi hitetlenkedve
Táncos.
Egyféleképpen reagálok, nyöszörgök.
Távolról, a fájdalmon túlról érzékelem, hogy
Barrons a karjában visz a lift felé.
– Fényképezd le – parancsolja Ryodan
Táncosnak.
– Már van egy csomó képem más helyekről.
– Amikor mondok neked valamit, megcsinálod!
Ne gondolkozz! Ne beszélj! Még levegőt se végy!

267
 – Az igazság az, hogy a gondolkodás, meg a
levegővétel, elengedhetetlenek a fényképezéshez.
Különben talán képeket csinálnék ...
– A szentségit! Csináld már!
– ... az orrodról, vagy az enyémről, vagy ...
– Mindjárt nem lesz orrod, ha még továbbra is
csak beszélsz!
Hallom, amint egy telefon kamerája képeket
csinál.
Akármi is az, én is látni akarom. Nem azért tettem
meg ezt az istenverte utat a föld alá és éreztem ezt a
fájdalmat, hogy ne nézem meg jól azt a valamit, ami a
legújabb problémánk. Nagy nehezen elhúzom lüktető
fejem Barrons mellkasáról és a sötétségbe pillantok.
Ryodan az ajtóban állva egy nagyon erős
elemlámpával világít kifelé. A követőim elkezdenek
behuppanni a folyosóra.
A folyosó felénél alacsonyan lógó fekete gömböt
látok. Nem azért, mert Ryodan lámpája világítja meg,
hanem mert a lámpa fénye mindent megvilágít
körülötte, csak azt nem, ami egy kör alakú, levegőben
lógó valami.
Az egyik Unseelie a közelébe teleportál, s ahogy
egyre több érkezik, ez az egy hátrébb húzódik, hogy
helyet csináljon a többinek, s emiatt véletlenül
hozzáér a gömbhöz.

268
 Abban a pillanatban, hogy hozzáér, a kísértetem
összerándul, hosszú, vékony fekete bőr és csontcsíkká
keskenyedik és olyan iszonyatos rémülettel sikít,
hogy minden egyes szőrszálam az égnek áll tőle.
Ahogy a kapucnija lehetetlen hosszúságúra nyúlik,
megpillantok alatta valami fényeset, fémeset ott, ahol
az arcnak kellene lennie.
A fekete gömb egészben nyeli el. Ami lehetetlen,
mert a gömbnek a tömege az Unseelie negyedét se
teszi ki.
A kísérteteim pánikba esve lökdösődnek. Azok,
amelyikek a gömbhöz érnek, ugyanazt a sorsot
szenvedik el. Hosszú vékonyra kinyúlnak, majd
eltűnnek. A sikoltozás fülsüketítő, sokkal rosszabb,
mint az idegesítő karattyolásuk. Némelyikük
kiteleportál. A többi dermedten áll.
A liftajtó becsukódik.
– Mostmár érted? – kérdezi Táncos.
Megráznám a fejem, ha nem akarna épp
szétrobbanni. Fájdalomtól homályos szemmel
hunyorgok rá, s halkan suttogom:
– Nem.
– Amikor a Dérkirály kiharapta a világunkból
ezeket a frekvenciákat, kozmikus deficitet teremtett.
Az univerzumunk anyaga elkezdett felbomlani. Már
ez egymagában is elég problémát jelentene, de
halmozottan, mindegyik helyen, ahol evett, szintén el

269
is helyezett valamit, mint egy túltelített dögevő,
amelyik visszaöklendezi a nemkívánt csontokat.
Akármit is öklendezett ki, az asztronómikusan
tömény és sűrű anyag – tart szünetet. Amikor az égő
nem gyullad fel a fejemben, türelmesen folytatja. – Ez
átalakítja. Az űr és az idő kapcsolatát.
– Azt akarod mondani, hogy amit az előbb
láttam, egy fekete lyuk? – nyögöm ki. Minél messzebb
kerülünk a gömbtől, annál jobban csitul a fájdalmam.
– Nem áll módomban végrehajtani azokat a
kísérleteket, amiket szeretnék – feleli Táncos. – De a
spekulációt félretéve, ezeket a tényeket figyeltem
meg: bizonyos tulajdonságai megegyeznek a fekete
lyukakéval, eleinte nem voltak nagyobbak egy
tűhegynél, mindent, amivel kontaktusba lépnek,
eltüntetnek, és növekednek. Az, amit most láttunk, a
legnagyobb az összes közül.
– Ez volt az első hely, amit lejegelt – szólal meg
Ryodan.
– Nekem ebből semmit nem mondtatok el –
morgok mérgesen Barronsra. Barrons vet rám egy
éles pillantást, amivel azt üzeni: Távol álljon tőlem,
hogy a morgolódásában megzavarjam. Talán motiválva
érezné magát, Ms. Lane, hogy megmozduljon és tenne
valamit, s akkor nem ismerném fel többé.
Felhúzom rá az orrom, s válaszra sem méltatom.

270
 – Nem tudtam, hogy van egy a klubban –
mondja Táncos. – Azt hittem, az, amelyik a bejáratnál
van, a lényeg. Haver, a Chestert belülről falják fel!
– Szólíts még egyszer havernak, és halott vagy.
A fennmaradó utat, amit a liftben töltünk,
csendben tesszük meg.

271
 16

Az Unseelie Király elhelyezkedik egy hatalmas vörös

bársony kárpitos fotelben egy teremben, amit
leginkább csak moziteremnek lehetne nevezni, mert
annyira hatalmas, hogy sarkai a messzeségbe vesznek
a csillagos ég alatt. Bal oldalon a Tejút csillog. Jobbra
egy csillagköd (nebula) szivárványszínei tarkítják az
eget.
A fejszerűségét kézszerűsűgében nyugtatva
tépelődik.
A szerelme egyáltalán nem emlékszik rá.
Csak úgy ismeri, mint a Seelie Királynő
legnagyobb ellenségét és azt hiszi, hogy mivel az
Unseelie Herceg nem tudta megölni, most a király jött
el, hogy bevégezze a tettet.
Bár félelmét dac mögé rejti, retteg tőle.
Látni szerelme szemében a rettegést ... erre
nincsenek szavak. Nem hasadt tucatnyi emberré,
mert csak így képes azok között a furcsa kis
iszonyatosan akaratos teremtmények közt sétálni,
akik sorsa oly reménytelen, se nem egy Istenné.
A túláradó öröm, amit azért érzett, hogy újra
láthatja szerelmét, hamuvá lett.

272
 Egy távirányítószerűséggel csatornaszerűséget
vált, s egyik érdekesebb világának egyik
legérdekesebb városa képe tárul fel előtte.
Ami haldoklik, mint ahogy számított is rá.
Sebaj, majd jön helyette egy másik.
De egy másik nő nem jön az övé helyett. Mindez
idő alatt, senki más nem érintette meg úgy, mint
ahogy ő. Az, hogy visszakapta őt, de mégsem, szinte
rosszabb, mint amikor azt hitte, hogy örökre
elveszítette. Ez most olyan, mintha egy más ember
támadt volna fel holtából, egy tökéletes hasonmás,
ami belül üres. Vigye el talán a Fehér Palotába?
Szembesítse az ott található szerelmük
maradványaival?
– Az ott Dublin?
Gyönyörű a hangja. Beceneveken szólította őt,
kedves beceneveken nevezte. Világokat söpörne le a
színről, csak hogy újra hallhassa őket.
Szerelme mögötte áll. Elég közel ahhoz, hogyha
úgy döntene, a vállára tehetné a kezét, ha nem lenne
akkora, mint egy toronyház, s a nő, mint egy
borsószem. Valaha olyan álcát viselt, mely
kerületében az ő méreteihez idomult, szárny a
szárnyhoz, korona a koronához. Most nem
foglalkozik a válasszal. A Temple Bár negyed vörös, a
Liffey Folyó ezüst. A nőnek is van szeme. Ismeri ezt a
világot.

273
 – Rab vagyok itt?
– Igen. – Soha nem fogja még egyszer elengedni.
Nem fordul meg és nem néz az ötven emeletnyi
szárnyakon és feketeségen át a nőre. Mert nem biztos
benne, mit tenne, ha ránézne.
– Mit csinálsz Dublinnal? Szenved a város.
Érzem.
A király nem akarja látni, hogy a hermelin köpeny
alatt átlátszó fehér ruhát visel, mely semmit nem
takar csodálatos testéből, s haja platina kontyba fonva
hullik a vállára. Tucatnyi bolygón követne el
tömeggyilkosságot csak azért, hogy vérvörös ruhában
lássa, ahogy haja kibontva a bokájáig ér, örömmel a
szemében, s mosollyal ajkán.
– Én nem csinálok semmit. Ők maguk teszik.
– Menj oda – utasítja határozottan. A druidáim
ott vannak.
– Adj valamit amiért megérné megtennem.
– A druidáim ott vannak.
– Ez nem ösztönzés. – Nem törődik azzal, hogy
keserűségét elrejtse. Talán teperje maga alá? Talán
fedezze fel úgy, hátha attól visszatérnek az emlékei?
– Nem fogsz intimitást kikényszeríteni ott, ahol
nincs szívesen adva – feleli a nő élesen.
– Nem ezt mondtam – dermed meg a király.
– De igen.

274
 A nő még mindig hallja őt. Lehet, hogy nem
emlékszik rá, vagy hatalmas szerelmükre, de még
mindig hallja a vágyát, mint ahogy mindig is hallotta.
– Soha nem tenném azt.
– De, megtennéd. Te vagy az Unseelie Király.
Elpusztítottad az előttem uralkodót. Téged semmi
nem érdekel és soha nem is érdekelt. Azt hiszed
alkotsz, de csak pusztítasz. S ez az, amire mindig is
képes vagy.
Düh és valami sokkal mélyebb borzongatja a
szárnyait. A nő szavai túlságosan is hasonlóak
azokhoz a szavakhoz, mely a levélben van, amit
mindig magánál hord.
– Ez nem így van.
– Bizonyítsd be. Segíts a druidáimnak.
– Az Isten nem lép közbe és igazít egyet, csak
úgy.
– Te nem vagy Isten. Te az Unseelie Király
vagy, valaha az igaz királynő hitvese. Egy
szörnyekből álló hadsereget teremtettél, s háborúzni
küldted őket az embereimmel. S pusztítás az, amit
csinálsz.
Valaha, a nő a segítségére volt a szörnyei
védelmében. Mert úgy hitte, azok is megérdemlik a
fényt. Hogy azok is tökéletessé válhatnak, szabadok
lehetnek.
– Csak neked, szerelmem.

275
 – Nem vagyok a szerelmed. Aoibheal vagyok, a
Tündérek királynője. Vigyél vissza az udvaromba. Ott
szükség van rám.
– Miért vinnélek vissza? Semmit sem tehetsz a
világotok közti szakadás megsegítésére. Felejtsd el, és
felejtsd el a buta, kicsinyes udvarodat. – Válassz
engem – de ezt nem mondja ki hangosan. Ne azt a
jelentéktelen világot, ne azokat az apró, jelentéktelen
teremtményeket.
– Hogy egy buta, kicsinyes királlyal éljek?
Azt hiszi róla, hogy buta és kicsinyes. Nem vesz
tudomást a nyílról, mely szavakként lőtték szíven.
Pusztítónak hívja. Semmit nem lát a ragyogásából,
semmire sem emlékszik abból, ahogyan együtt
teremtettek világokat, melyek olyan gyönyörűségesek
voltak, hogy a legközelebbi csillagon ragyogtak, s
végignézték virágzásukat.
– Azt mondod, szeretsz – szól megint a nő. –
Mutasd meg. Segíts Dublinon. Gyógyítsd meg a
világukat és az én világomat.
– Miért érdekeltek mindig ennyire téged ezek az
apró világok?
– Téged miért nem érdekeltek soha?
Valaha érdekelték. Amikor a nő szerette. Apróvá
zsugorította magát érte, hogy mellette lehessen, hogy
együtt lehessenek. De aprónak lenni sokkalta
komplikáltabb volt, mint Istennek.

276
 – Ha megteszem neked, saját akaratodból,
megosztod velem az ágyadat?
Érzi, ahogy fellobban a nőben a düh, az azonnali
hárítás.
A színpadon, olyan káprázatot varázsol, mely
megmutatja neki a jövőt, felvázolja mi következik.
Dublin elesik, a Föld haldoklik, a gyönyörű kék és
fehér bolygó utoljára pislant egyet, majd eltűnik. A
bolygóközi köldökzsinórral hozzácsatolt Tündérvilág
szintén elfeketedik, majd eltűnik.
Mögötte, a nő ijedten felszisszen, majd megjegyzi:
– Ez az ára?
– Ez az ára.
– És akkor segítesz a világainkon?
– Segítek.
– Képes vagy rá?
– Igen.
– Csak egyszer – köti ki.
– De én választom meg az időtartamot.
– Ami két emberi hétnek felel meg. Azután soha
többé nem jössz a közelembe. Nem keresel többé.
Nem keresztezik egymást útjaink.
– Előtte.
– Utána. Ez nem alku tárgya.
– Minden alku tárgya, ha a megfelelő
nyomásnak van kitéve.
A nő pillantása mérgező és fagyos.

277
 A kedvéért beleegyezik. Őérte bármit megtesz.
– Mondd ki! – követeli.
– Igen – sziszegi a nő.
Igent mondott. Még ha dühvel köpte is, ez az
egyetlen szó fülsüketítő ária a fülében. Semmi nem
volt ilyen édes. Érezni fogja a beleegyezését, mielőtt,
mint ahogy az emlékei, az is eltűnik.
– Egy csókkal pecsételjük meg a szerződést. – S
ezzel a király elkezdi apróvá zsugorítani magát.
Aztán megfordul és megérinti őt, a karjaiba zárja.
Nem mondja meg neki, hogy már túl késő.
De legalább, ha más nem is, egy csókot kap tőle.
Mert a Teremtés Dala nélkül – amit a nő sohasem
ismert és aminek ő sok éve hátat fordított – senki meg
nem mentheti sem a Tündéreket, sem az embereket.

278
 17

”Jobban szeretném, ha egy üveg lenne előttem”

MAC

Egy céltalan, csapdába esett légy vagyok, akit újra

teljes létszámú Unseelie kísértetek követnek, aki a
Chester foglya, mivel Ryodan ragaszkodik hozzá,
hogy védjem meg egy olyas fenyegetés ellen, amit
nem is olyan fenyegetés, aminek ő azt gondolja,
miközben egy valós fenyegetés kerget az őrületbe,
aminek kataklizmikus következményei lehetnek.
Egy fekete lyuk növekszik a lábam alatt, s ki tudja
még hány van a klub falain kívül. Számtalan hely lett
lefagyasztva Dublinban, Ryodan szerint, s több a
városon kívül is, míg több száz más országokban.
Ártatlan emberek is, mint az Unseelie kísérteteim,
hozzáérnek véletlenül és eltűnnek? Milyen méretű a
többi gömb? Valóban Ryodané volt az első, vagy a
Dérkirály régebb óta garázdálkodott a világunkban,
mint azt hisszük? Lehet, hogy Kínában, vagy
Ausztráliában, vagy éppen Amerikában kezdte?
Vajon mennyire szilárd az információnk? És milyen
gyorsan tudunk kiküldeni embereket, hogy többet is
megtudhassunk?

279
 Vajon hányszor sétáltam el egy ilyen kozmikus
tűhegy mellett, nem is érzékelve, hogy a Halál egy
lépésnyi távolságra ott volt mellettem az utcán?
Miután belefáradtam, hogy egyik táncparkett
után a másikon barangoljak, s egyre tovább
idegesítsenek a vendégek, úgy döntök, hogy a Sinatra
alklubba megyek. A régi világ eleganciája magával
ragadó, s gyakran alig látogatott – legalábbis mielőtt
én és a sarkamban lévő sötét, büdös sereg
megérkezett.
– Nyomás azokról a székekről! – próbálom őket
elhessegetni. Újra leülnek, s azt hiszem, gúnyosan
néznek rám hatalmas kapucnijuk alól. Magam előtt
látom azt a fémes csillanást, amit akkor láttam,
amikor az egyiket elnyelte az a lehetetlenül sűrű,
kozmikus korrupciós gömb és azon morfondírozok,
mi történne, ha megpróbálnám lekapni az egyikről a
leplét, hogy megpillanthassam az arcát.
De elvetem az ötletet. Inkább jobb, ha nem tudom,
milyen rémisztően néznek ki. Már így is épp elég
rémálmom van.
Egy bőr bárszékre telepszem köztük, s egy
nyilvánvalóan kapatos pultost kezdek fixírozni, aki
úgy néz ki, mintha mocskos, ráncos frakkjában aludt
volna, s most a legrémesebb martinit készíti, amit
csak valaha láttam.

280
 A klubok manapság már bármit martininek
hívnak, s nyilvánvaló, hogy ő is az élet iskolájában
kapott képesítést. Szégyellhetné magát. A táskámba
túrok és egy aszpirint dobok a számba, hogy
eltüntessem a fejfájás maradványait.
Barrons átkelt a Tükrön, hogy hogy Kilencekkel
együtt Dani-t keresse. Jobb, ha ott van, mintha a
várost róná nélkülem. Bár belső antennám egyetlen
fikarcnyi jelet sem fogott még, nem lehet messze a
pillanat, amikor a hercegnő újra megjelenik. És az
nem Barronson lesz.
Táncos szerint, most nagyobb szükségünk van
Dani-re, mint eddig. Ő volt az, aki rájött, mit csinált a
Dérkirály, és azt reméli, hogy ha ketten összedugják a
fejüket, megtalálhatják a kulcsot az ajtóhoz, mely a
világunkat veszélyeztető fekete lyukakhoz vezet.
Ha egyáltalán mindez lehetséges.
A fizika szerint, amit keresünk, lehetetlen, de
amióta az Emberek és a Tündérek közti falak
leomlottak, a fizika emberi törvényei már nem
érvényesek. Vajon a Tündérvilág részei, melyeket én
csak ITK-knak nevezek, hozzáadódnak-e a fekete
lyukak problémájához. A világunk határai szanaszét
szakadtak, s ez olyan környezetet teremtett, ahol
bármi megtörténhet, mint ahogy eónokkal ezelőtt a
Minden Napok Termében és a Tükrökben. Csodálom,
hogy nem láttunk valami ilyesmit előre.

281
 Egy olívabogyót majszolok, hogy elűzzem az
aszpirin ízét a számból.
– Hé, nem rendeltél italt! Ne nyúlj a francos
mogyorós-tálcámhoz! – vicsorog rám mérgesen és
enyhén szólva selypítősen a pultos.
Mi történt azzal, hogy a csinos csajok ingyen piát
kapnak? Vagy legalább egy rohadt olívabogyót?
A pult mögötti tükörképemre pillantok. Itt
vagyok, szőke haj, kék szemek, csodás fehér fogak
(köszi Anya és Apa, és köszi fogszabályzó!), szép száj,
telt alsó ajakkal, sima bőr. Szerintem, csinos vagyok.
– És ti ... – morog a pultos a kísérteteim felé, s
magamban sok szerencsét kívánok neki a
kommunikációhoz –, rendeljetek valamit, vagy
tűnjetek el!
– Az elmúlt tíz percben befőttcseresznyéken
nyammogtál – mondom neki. – Egy fél üveggel
megettél. Fejezd be! – Dublinban éheznek az emberek,
de a Chesterben még nyalánkságok is vannak.
Mindkét középső ujját mutatja fel válaszként.
Félre fordulok a széken, hogy ne kelljen látnom és
visszatérek saját merengésemhez. Szeretett városom
végre kezd újjáéledni, s bár megvannak a magam
személyes problémái, ezek azért valamivel
könnyebben orvosolhatóak – vagy legalábbis, kevésbé
sürgetőek –, mint a világunkat fenyegető új globális
probléma.

282
 Sötét társam úgy dönt, ezt a pillanatot választja.
Olvass engem, nyiss ki, bennem vannak a válaszok a
kérdéseidre – hazudja. Megmutatom, hogyan gyógyítsd
meg a világot.
Már megint ez a badarság. Én nem hiszem, hogy
az Unseelie Király a sötét mágiát tartalmazó
könyvébe még azt a tudást is beleszőtte, hogy hogyan
mentsük meg a világot a lyukaktól. Ez csak megint
egy kamu csali, amit a Sinsar Dubh elhúz az orrom
előtt.
Különben is, egyáltalán nem érdekelné, hogy
megmentse ezt a világot. Eltűnne és keresne egy
másikat. És egy másikat. A végtelenségig. Nem
felejtettem el, amit egyszer mondott nekem: Lehet ott
bármi teremtés, ahol előbb nem volt pusztítás? Falvak
semmisülnek meg. Városok emelkednek. Emberek halnak
meg. Az élet éled újra abból a földből, ahol nyugszanak. A
pusztítás, tehát, ha elég Idő eltelik, nem magában foglalja a
teremtést?
Aggályaink az újjáépítésről, hogy felparcellázzuk
a kerületeinket, s újra bevezessük a valutát, most
jelentéktelennek tűnik, de Ryodan ragaszkodik hozzá,
hogy folytassuk. Barrons egyetért, hogy nemcsak fenn
kell tartanunk a normalitás illúzióját, de a nép előtt
még titokban is kell tartanunk, mekkora veszély
fenyegeti a világunkat. Úgy gondolják, hogyha az
emberek megtudják, hogy a világvége közelebb van,

283
mint hitték, újra kezdődnek a Halloween alatt látott
lázongások.
Ó, igen. Mi, mint Politikusok.
Erősen kétlem, hogy túl sokáig sikerülne titokban
tartani. Ha már nem annyira aprók, hogy szinte
észrevehetetlenek, előbb-utóbb megnőnek. S az
emberek észre fogják venni, a közelébe mennek, hogy
jobban megnézzék és eltűnnek.
Félig-meddig azt vártam, Barrons és Ryodan azt
mondja majd: hagyjuk a francba, pakoljunk össze és
menjünk máshová. Ők halhatatlanok, s számos más
világ létezik. Semmi nem áll az útjukba, hogy
megpakolják szekereiket és nekiveselkedjenek az
univerzum tágas, még ismeretlen vadonjának.
Mégis itt maradnak, s ezért hálás vagyok, mert az
biztos, hogy én nem adom fel a harcot a világomért.
Ez az, amiért időtlen idők óta harcolunk, amióta a
Tündérek először a világunkba tévedtek, s elkezdtek
szórakozni velünk. A Föld a miénk. Én nem engedem,
hogy elvegyék. Nem engedem, hogy tönkretegyék.
Nem, amíg én itt vagyok.
Csak épp szívás, hogy fogalmam sincs, hogyan
tegyem mindezt De már voltam lehetetlen
szituációkban, s azokból is sikerült valahogy
kikeverednem.
Az agyam feldolgozza, amit az előbb láttam. Úgy
tűnik, nem tudtam levenni a szemem a szánalmas

284
pultosról, s anélkül, hogy tudatában lettem volna,
visszafordultam felé.
– Ó, a fenébe is! Teljesen tönkretetted azt az
italt! Ki tanított tölteni?
– Baszd meg, ribanc! Nem a te bárod!
Sietve felállok és a pult mögé megyek. Követőim a
hátam mögé sorakoznak.
– Mostantól az enyém. Tűnés! Átveszem! – Nem
hagyhatom, hogy tovább gyalázza a hivatásom. Épp
most töltött ki egy füstös martinit, ami egész jól
indult, gin-el és egy kis whisky-vel – majd úgy tűnik,
elfelejtette, mit csinál és vermutot adott hozzá, majd
hogy tovább rontsa a helyzetet, egy egész olívabogyót
tett hozzá citromszelet helyett. A sárga volt Alina
kedvenc színe, s kifejezetten sok időt szántam arra,
hogy a legtökéletesebben készítsem el a citromos
puncsot, pici origami gyümölcsszeletekkel. Együtt
érzek az ezüsthajú úrral, aki kortyolgatja. Nem csoda,
ha a világnak már fogalma sincs mi is az igazi
martini.
– Ki a franc vagy te? – vicsorogja a homályos
tekintetű pultos ittasan, ahogy a közelébe érek. – Ez
az én bárom. Tedd vissza a segged arra a székre és
rendelj valamit, vagy menj a francba, hülye ribanc! És
vidd azokat a büdös dögöket a francba magaddal!
Elönti az agyamat a vér. Mintha bármit is
meginnék, amit ő készít. És kifejezetten utálom az R-

285
szót. Nem tudom, miért. Egyszerűen ki nem
állhatom. Úgy tűnik nálam is van határ: passzivitás,
aggodalom, s frusztráció elég alaposan megtépázták
már a türelmem, s olyan fekete lyukba szipolyozták,
ahonnan vissza nem térhet.
Egyenesen felé tartok és az öklömmel behúzok
neki egyet. Nem túl erősen. Csak épp annyira, hogy
elhúzza a csíkot.
Elered az orra vére ...
IGEN! VÉR! IGEN! – robban be a Könyv. Öld meg
ezt a jelentéktelen kis senkit! Vedd el a bárt és vedd el a
klubot és mindannyiukat K’Vruck–oljuk!
A hetedikes előadásom után kutatok – hol is
hagytam abba? Emlékszem, milyen volt tizenegynek
lenni. Akkor boldog voltam, s egy sokkal egyszerűbb
világban éltünk. Vagy legalábbis én azt hittem.
Olyan vörös, mint Mick O’Leary vére, a férfié, akit két
kezeddel téptél darabokra, majd MEGRÁGTÁL ...
Egy pillanatra kizökkenek a keresésből, mert a szó
’megrágtál’, annyira kizökkent, hogy összpontosítás
helyett inkább azon töprengek, volt-e aznap vér a
számban és észre sem vettem. Pánikba esve kezdek
szavalni, onnan, ahonnan csak eszembe jut:

”Látnok!” nyögtem, ”szörnyű látnok, ördög légy, madár,

vagy átok,

286
 Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta patra bár ...

A pultos az orrát fogja, s úgy bámul rám, mintha

három fejem lenne. Hozzávágok egy kifejezetten
mocskos törlőkendőt, amikkel a poharakat tisztogatta
az előbb. Már amennyire tiszták lehetnek, tekintve,
hogy a mosogatóban a víz undorítóan fekete és
szürke trutymók úszkálnak benne. Rájövök, hogy
még mindig szavalok, és a versszak közepén
abbahagyom.
– Te nem vagy normális!
– Fogalmad sincs mennyire. Hintaszékem sincs.
De még csak verandám sincs, ahova tehetném. És az
biztos, hogy egy darab cserepes virágom sincs, vagy
magnólia se virágzik afelett a hiányzó szék felett. –
Istenem, néha hogy hiányzik a Dél. Egy napsütéses
nap. Egy pöttyös fürdőruha és egy medence. Egy nap
visszatérek Ashford-ba. Miközben a városban
sétálgatok, olyan leszek, mint egy normális ember.
Csak egy-két nap erejéig. – Újra meg foglak ütni, ha
nem mozdulsz meg – figyelmeztetem és olyan közel
megyek hozzá, hogy kénytelen hátrébb lépni a
kísérteteim közé, majd kihátrál a csodás bár mögül,
ami mögött ezentúl már én dolgozom.


Edga Allan Poe: A Holló – Fordította: Tóth Árpád

287
 Olyan lesz, mint rég, megnyugtató. Újra a régi
Mac Lane lehetek.
– Megmondlak a főnöknek, hülye ribanc!
– Nyugodtan. Azt is mondd meg amikor
beszélsz vele, hogy Mac a nevem, s majd meglátod
milyen sikered lesz. Most tűnj el! És vissza se gyere!
– Az úriemberhez fordulok, aki a bizarr
körülmények ellenére sem tűnik zaklatottnak –
elvégre a Chesterben vagyunk –, s a rettenet
martiniját fixírozza, mintha azt próbálná eldönteni,
mi ment tönkre benne. Kiveszem a kezéből a poharat.
Mégcsak nem is a helyes pohárba kapta.
– Füstös?
Bólint.
– Azonnal hozom.
Kihúzom a dugót az undormány vízből a
mosogatóban, majd tiszta törlőkendőket keresek a
pult alatt, megmosom a kezem, felkapok egy lejegelt
poharat, s egy tökéletesen adagolt füstös martinit
teszek le elé. Már annyira megszoktam magam körül
a kísérteteimet, hogy úgy mozgok köztük, mintha ott
sem lennének.
Amikor megkóstolja az italt, elismerően
elmosolyodik, s a föld a talpam alatt azonnal
megszilárdul. Az ismerős rutin gyógyír a lelkemnek.
Elkezdem hát átrendezni a mögöttem lévő italos
polcot, miközben dúdolgatok magamban.

288
 Bensőmben a Könyv duzzogva becsukódik.
Egyelőre. Úgy látszik, tanultam egy új módszert,
amivel ideiglenesen befoghatom a száját. Versek és
italmérés. Ki gondolta volna. De egy sebtapasz nem
igazán az igazi megoldás a problémámra. Egy
sebészre van szükségem, egy operációra, ami egy
mély vágást hagy maga után, ahol valaha egy
gonoszság volt, majd amit egy heg takar, hogy
minden nap emlékeztessen arra, hogy vége, túléltem.
S ezért van szükségem egy félőrült királyra. S itt
nem kerülök közelebb ahhoz, hogy megtaláljam a
varázsigét.
– Hé, Mac! – szólít meg Jo egy székre huppanva.
– Mi van az Unseelie-kkel a pultod mögött?
– Ne is kérdezd. Mégcsak meg se próbáld.
Vállat von.
– Láttad Dani-t mostanában?
A kérdés, ami lándzsadöfés a szívembe. Előbb-
utóbb bedurranok, Igen és én vagyok az az idióta, aki
bekergette a Minden Napok Termébe, úgyhogy ítélj el és
vess véget az életemnek.
A szokásos, semleges válaszomat adom.
– És te láttad Kat-et?
– Egy pár napja nem.
A sapka alatt sötét haj, melyben szőke és bordó
csíkok csillognak, Jo törékeny arca sápadt, szeme
sírástól vörös. Megrázom a fejem és nem tudom

289
eldönteni, mondjak-e valamit a ma délelőtt
történtekről.
Az agyam eldönti.
– Láttam, mit csináltál ma délelőtt.
– Mire gondolsz? – kérdezi óvatosan.
– Ryodan bólintott, s te elfordultál. Szakítottál
vele.
Élesen szívja be a levegőt, amit egy pillanatra bent
is tart.
– Gondolom, azt hiszed, megőrültem.
– Nem – felelem. – Azt hiszem, hogy gyönyörű
vagy és okos és tehetséges és egy olyan férfihoz
méltó, aki a farkán kívül mást is képes érezni.
– Az elejétől fogva tudtam, mit várhatok, Mac –
válaszol fáradtan. – Hogy mi volt köztünk. De
annyira ... olyan ... még sosem éreztem ... és kezdtem
akarni, hogy higgyek benne, pedig tisztában voltam
mindennel. Mindenféle hazugságokat kezdtem
bebeszélni magamnak. Úgyhogy inkább továbblépek,
mielőtt ő tenné meg. Csak a büszkeségem maradt
nekem.
– Az nem jelenti azt, hogy könnyebb is,
nemigaz? – mondom szimpatizálva vele. Érzem,
ahogy pultos mivoltom virágba borul: a töltés, a
hallgatás, a teljes alkolholmámorról való elirányítás
egy másvalami felé, ami esetleg még segíthet is,
megváltoztathatja valaki életét, esetleg jobbá teheti.

290
 – Nem tudom, hogy elég erős vagyok-e ahhoz,
hogy távol tartsam magam tőle, Mac. Fel fogok
mondani. Képtelen vagyok nap, mint nap látni.
Tudod milyenek. Lehet, hogy ma reggel nem vitt fel
senkit magával, de majd fog. Megkérdezem Kat-et,
visszaköltözhetek-e az apátságba.
– Tudod, mi a legjobb módja egy pasi
elfelejtésének?
– Frontális homloklebeny-átültetés?
Felhorkanok, s arra a számra gondolok, amit
otthon a Brickyard-on szoktunk játszani, ami így
ment: Inkább egy üveg legyen előttem, mint egy frontális
homloklebeny-átültetés.
– Nem. Egy másik pasival.
Elmosolyodik, de mosolya hamar eltűnik.
– Azt hiszem, nekem legalább tízre lenne
szükségem, hogy ezt a pasit ki tudjam verni a
fejemből.
– Vagy talán – firtatom, – egyetlen szenzációsra.
– A szenzációs szex olyan, mint a drog, függőséget
okoz, magával ragad. Tapasztalatból mondom.
– Úgy tűnik, gondolsz valakire. Annyira nem
vagyok abban a hangulatban, Mac. Csak rosszul járna
az összehasonlításban.
– Talán mégsem. – Áthajolok a pulton és a
fülébe sutyorgok.

291
 Amikor elmegy, töprengő az arckifejezése, s a
magra gondolok, amit elültettem, vajon kivirágzik-e,
hogy érett gyümölcsöt teremjen. Szerintem, igen.
Szerintem, pont erre van szüksége, hogy megvédje a
szívét, s testét megtisztítsa egy olyan pasi érintése
utáni sóvárgástól, akit mindketten tudjuk, hogy
sosem fog elérni.
Különben is, nagy valószínűséggel Ryodan
iszonyat dühös lesz, amolyan territoriális módra, ami
csak tovább könnyít Jo megsebzett szívén.
Isten tudja, a pasi, akire gondoltam, cseppet sem
fogja bánni.
Elmosolyodom, s egy pár üveget sorakoztatok fel
a pultomon, hogy kipróbáljam mennyire vagyok
ügyes még a bravúros töltögetésben. A vendégek
mindig kedvelik a szórakoztató mutatványokat.
Amikor felpillantok, új vendégeket látok, s
hirtelen élesen beszívom a levegőt és elnézek
mellettük, mert megdermedek a látványtól, s képtelen
vagyok a szerencsémben való hirtelen fordulatot
feldolgozni. Ha már a magas, sötét és totál váratlant
emlegetjük.
Az idő megáll és körülöttem minden megdermed,
a vendégek látásom perifériájára kerülnek, mert
szemem előtt áll: az Álmodozó Tekintetű Srác, olyan
tekintettel, mint aki jól szórakozik a meglepetésen,
amit okozott, s bár három klubbal odébb áll, onnan

292
figyeli, amint az üvegekkel bravúroskodok. S ekkor
eszembe jut az az este, amikor őt láttam ugyanezt
csinálni.
Oldalra dönti a fejét, sötét szeme csillagos. Remek
mutatvány.
Az Unseelie Király visszatért a városba, s újra a
régi bőreibe bújt!
Ősi kéziratokat és papiruszokat bújtunk, hogy egy
varázsigét találjunk, amivel visszahívhatjuk, s erre a
sebész, akire szükségem van, csak úgy, derült égből
villámcsapásként, megjelenik! Az, amelyiknek
pillangó ujjai vannak, aki világokat teremt és pusztít
el, s aki nyilván képes kiszedni belőlem ezt a
nyavalyás sötétséget!
Sosem hittem volna, hogy magától visszatérne, ha
már egyszer lelépett az ágyasával, hogy felidézze
emlékeit és újrateremtse szerelmüket.
Örömmámor tölt el. Visszakaphatom végre az
életem, s ha már itt tartunk, eltüntethetem a büdös
Unseelie-jeimet is. Felkereshetem a királynőt a
Teremtés ... – azonnal megállj parancsolok a
gondolataimnak és visszalakatolom.
Átugrom a pult felett, s közben egy halom
poharat verek le, de nem érdekel, majd átverekszem
magam néhány megrendült vendégen, s mire újra
felegyenesedek, az Álmodozó Tekintetű Srác eltűnt.

293
 18

”Amikor az élet nyomást gyakorol rám,

visszanyomok. Ami nem öl meg, erősebbé tesz!”

MAC

A következő pár nap reményteli békességben telik.

Még a Chester erkölcstelenségétől körülvéve is, belső
könyvem csendben maradt. Nem tudom, hogy a
király látványától ijedt be és marad csendben, vagy a
megszokott rutin tesz erősebbé, vagy csak azt hiszi,
hogy a Chester mocskában csak idő kérdése a
hatalomátvétele.
Unseelie seregemmel pultoskodok, s nyitva
tartom a szemem, hogy a király bármely alakját
felismerjem, miközben a hercegnőkre is ügyelek, s
várom Barrons visszatértét, remélhetőleg Dani-vel
egyetemben. Alig várom, hogy elmondhassam neki,
hogy a király visszatért, s nem kell több időt
elvesztegetnünk a Tükrökben.
Amikor előzőleg a Tündérek sötét vezére
Dublinban járt, több inkarnációja is járt a klubban. Az
Unseelie Király túl hatalmas ahhoz, hogy egyetlen
emberi testben járjon közöttünk. Több bőrbe kell
bújnia, s amikor ezt teszi, nem mindenki ugyanannak

294
látja. Ahol én egy fiatal, jóképű, szép szemű srácot
láttam, Barrons egy törékeny idős bácsit. Christian
egy Morgan Freeman hasonmást látott, Jo pedig egy
csinos francia nőt. Csak idő kérdése és újra
megpillantjuk valamelyiket valahol. Legközelebb
gyorsabb leszek, mert akkor már nem dermeszt le a
meglepetés ereje.
A gondolat, hogy ennyire megosztva éljek,
minden nap küzdjek a erő csábításával, amit nem
használhatok, s kínozzanak, vajon mit tenne velem a
belső démonom, ha nem figyelnék oda mindig száz
százalékosan, több, mint amit elviselni bírok.
Nem tudod kizsigerelni nélkülözhetetlen lényedet,
mondta egyszer a király. De a Könyv eme másolata
nem a nélkülözhetetlen részem. Hanem az övé.
És bolond lennék megtartani.
Legalább most már lemondhatok a rizikós B terv
megfontolásáról. A király egyszer már Dublinba jött,
mert a könyv megszökött. Ezért logikus, hogyha
Cruce megszökik, a király visszatérne és újra
lejegelné, s akkor követelhetném, hogy szabadítson
meg engem is. Pechemre, nem vagyok biztos benne,
hogy a király a.) egyáltalán visszajönne, és b.)
egyáltalán érdekelné-e mindez. Ami őt érdekli az a
csillagot teremtése és a világegyetem, nem pedig az
aprócska pillanatok az emberek életében. És akkor ott
állnánk, Cruce-szal szabadon.

295
 Kockázatos terv.
Magamban dúdolva törölgetem a pultot. Délelőtt
tizenegy óra és épp most nyitottam meg az
alklubomat. Az üvegek csillognak, olyan tiszták, hogy
szinte csikorognak. A jeges vödör feltöltve, poharak
behűtve, ételadalékok frissek, likőrök feltöltve.
Lehajoltam, hogy a hűtőből kivegyem a
citromokat és limonádékat készítsek, amikor egy
mély bariton hangot hallok a pult másik feléről.
– Laprhoaig. Jég nélkül.
Az akcentus skót, a hangot is hallottam már.
Felpillantok, s olyan olyan szemekbe nézek, melyek
akár Christian-éi is lehetnének, mielőtt Unseelie-vá
változott volna. Ez a tekintet most mélyen az
enyémbe fúródik, gepárd-arany színű, felmérő.
Ugyanaz a borosta, ugyanaz az éles arcél, s ugyanaz a
gyönyörű bőr. Komoly erőt sugárzik a pasas.
Chirstian nagybátyja, a Keltar, akit ”A
Megszállott”-nak neveznek. Egyszer megnyitotta
magát tizenhárom ősi, sötét druidának, s azóta sem
tudta őket kiűzni magából.
Megértem a problémáját.
Utoljára akkor találkoztam vele, amikor a Sinsar
Dubh-t eltemettük az apátság alatt. Az ikertestvérével
volt, Drustan-nal, a druidával, aki tűz általi halált
halt, de valahogy mégis visszatért az életbe, s úgy
hírlik, megvesztegethetetlen lett; Christian másik

296
nagybátyja, Cian, ezer évet töltött egy Tükörben; és
Christian apja, aki szintén a Seelie-k druidája.
– Dageus, ugye?
– Igen – fogja a tenyerébe a poharat, amit elé
teszek, s kortyol egyet belőle. – Mi van azzal a
rengeteg Unseelie-vel a pult mögött, te lány?
Egy újabb kérdés, amit már nagyon unok.
Naponta vagy százszor hallom, legalább egyszer
minden egyes embertől, aki leül a bárhoz és rendel
valamit, s a nap folyamán legalább fél tucatszor a
részegektől. Minden egyes vicc minden egyes
variációját hallottam már, amit az alkohol-fűtött és
szexmániás agyuk csak ki tud találni.
– Szellemek – felelem. – Az általam megölt
összes Unseelie szelleme. Engem kísértenek. – Ez a
válasz legtöbbször azonnal befogja mindenkinek a
száját. De ő egyáltalán nem tűnik meglepettnek, és
miért is lenne az? Az ő szellemei belülről kísértik.
– Hol az a majom, aki a klubot vezeti?
– Valahol itt. Azért jöttél, mert megtaláltátok
Christian-t? – kérdezem reménykedve.
– Nem. Megpróbáltuk többször is megidézni a
királynőt, hogy a segítségét kérjük, de nem válaszol
egyik szertartásunkra sem.
Azon töprengek, vajon a számtalan irataik és
kézirataik között van-e olyan varázsige, amivel a
királyt lehetne megidézni. Bár, jelenleg úgy tűnik,

297
most nincs szükségem rá, de a gondolatot elmentem
az agyam egy zugába, ha esetleg a jövőben
szükségem lenne rá, s mert tisztában vagyok vele,
hogy ezzel a kérdéssel csak túlkomplikálnék mindent
és még több szúrós Keltar tekintet fúródna kíváncsian
az enyémbe.
– Most, hogy az Egyezség felborult, már nincs
beleszólásunk a Tündérek világába. Christian
nyomtalanul eltűnt. Az egyetlen dolog, amiben
biztosak vagyunk az az, hogy nincs Írországban. Az
egész országot felbolygattuk, de itt nincs.
– Miért nem próbáljátok meg a Vörös Banyát
keresni helyette?
– Nincs semmink tőle, amit a varázslatban
használhatnánk. Húsra, csontra, vagy egy kis zsigerre
lenne szükségünk a ruhából, amit köt.
– Nem látták mostanában?
– Az Unseelie Hercegek azt mondják,
megpróbálta őket is elkapni, miután Christian-t
elvitte, de mivel ők összefogtak, azóta nem látták –
dörzsöli meg borostás állát. – Másképp történt, mint
ahogy előre láttam. A rossz jelekre figyeltem.
Már majdnem megkérdezem tőle, hogy miről
beszél, amikor Ryodan ül le mellé.
– Keltar. Úgy hallom, engem keresel.
Lefordítva: fent ült az irodájában, a temérdek
kameráját figyelte, s hallgatózott. De meglep, hogy

298
lejött. Úgy tűnik, épp eléggé tiszteli a Hegylakót,
hogy többet megtegyen, mint amit másokért tenne:
tudomásul veszi a jelenlétét és megjelenik, amikor
várják. Érdekes.
Dageus fagyosan szól:
– Hallottam, hogy találkoztál egy Seelie
Herceggel, s megalkudtatok. Most akkor majd a
számunkra hívod ide.
Ryodan szórakozott arckifejezéssel tekint rá.
– Igen?
– Igen.
– Akkor gondold át mégegyszer.
– Mit akarsz R’jan-nal? – kérdezem Dageustól.
– Ő teleportáló és jelenleg a Seelie-k uralkodója.
Azt akarom, küldjön ki más teleportálókat a Banya
keresésére.
– Nem tudnál a saját embereid közül küldeni
néhányat? – kérdezem gyorsan Ryodantól. – Ha
Christian nem vonta volna el a Banya figyelmét, s ő
nem ölt volna tovább aznap este, ki tudja mi történt
volna. Tartozunk neki, Ryodan. Mindannyian. Nem
hagyhatjuk magára, hogy újra és újra megölje a
Banya.
– Legalább elfoglalja magát és nem nekem kell
lefoglalnom – feleli Ryodan.

299
 Tudhattam volna, hogy ne érzelmi szálat
pendítsek vele. Következő próbálkozásomban már
érvelek:
– Ha nem mentjük meg a Banyától, és egyszer
sikerül megszöknie, sokkal inkább jelent majd
problémát a számodra. Még megvolt a józan esze
akkor, amikor feláldozta értünk magát. Ez a józan ész
már nem fog sokáig tartani a Banya kezében.
Ryodan vállat von.
– Majd kivonjuk a forgalomból, ha visszatér.
Semmiben sem különbözik a többi Unseelie hercegtől.
Ha nincs hasznunkra, eltávolítható.
– Egyik másik Unseelie Herceg sem áldozta
volna fel magát – csattanok fel.
– Ő Keltar, és ez épp elég a mássághoz – szólal
meg Dageus. – A segítségedért cserébe, segítünk
visszaszerezni az apátságot azoktól, akik elfoglalták –
dobja be a bombát csendesen.
– Micsoda? – kiáltom. – Valaki elfoglalta az
apátságot? – Ryodanra pillantok, s kezem ökölbe
szorul. Ő tudta! És nekem nem szólt. – Mikor tudtad
meg? – követelem. – És miért nem mondtad el? Még
emlékszel rá, mi van alatta, ugye?
– Megoldom, amint a többiek visszatérnek. És
ezt ne ejtsd ki itt mégegyszer a szádon!
A fogaimat csikorgatom. Nem hiszem el, hogy ezt
mondta. Itt. Nem, én nem részleteztem, hogy mi van

300
az apátság alatt, de eleget mondtam ahhoz, hogy egy
kíváncsi hallgatózó esetleg elkezdjen keresgélni.
– Hárman már meghaltak – szól Dageus. – S
minél tovább vársz, még többen fognak meghalni.
Nem, ha bármi beleszólásom van, s erről akár
disszertációt is tudnék írni. Lekapom a derekamról a
kötényt és elkezdem lezárni a bárt. Kiráz a hideg, ha a
következő kérdésemre gondolok. Minden felkelés
azzal kezdődik, hogy a jelenlegi vezetőt eltüntessék.
– Kat jól van?
– Biztos. Ő túlélő – feleli Ryodan.
Villogó szemekkel nézek rá. Rólam még soha nem
mondott ilyen szépet.
Dageus befejezi az italát, s visszatolja egy
újabbért.
– Nem tudom a holtak nevét. A földért való
harc alatt egy sidhe-látó elmenekült. A Dublin felé
vezető úton találtuk botladozva, súlyosan sebesülten.
Drustan elvitte a kórházba a Dublin Várba. Jayne
felügyelőd azt mondta, segítségünkre lesznek a
Védelmezők, de csak akkor, ha a sidhe-látók átadják
akár a lándzsát, akár a kardot az embereinek.
Véglegesen.
Az ételadalékos üvegekre zárom a kupakokat és
a hűtőbe rakom őket. Olyan isten nincs.

301
 – Mi történt, Ryodan? Úgy volt, hogy erősebb
rúnákat helyezel el a terület körül. Ez része volt a
megállapodásnak.
– Az embereim elfoglaltak voltak, ha
elfelejtetted volna. Különben is, te arra kértél, hogy
erősebb rúnákat helyezzünk el a Tündérek ellen, nem
pedig emberek ellen.
– Emberek foglalták el? – Ez egyre rosszabb
lesz. – Kicsoda?
– Az új sidhe-látók azt mondták az az új
otthonuk.
Összehúzom a szemem és morgok: Sidhe-látók
jöttek a mi városunkba, és elvették a mi otthonunkat?
Megígértem Kat-nek, hogy nem hagyjuk, hogy ez
bekövetkezzen. Megígértem, hogy megvédjük az
apátságot. Hisz mi vagyunk az otthoni csapat. Senki
nem veszi el a stadionunkat.
– Hányan vannak? Milyen fegyvereik vannak?
Hogyan foglalták el az apátságot? Kat nem harcolt
ellenük?
– Ha az a Kat a vezérük, aki akkor este volt
velünk, megmagyaráz néhány dolgot – feleli Dageus.
– A nő, akit az út szélén találtunk azt mondta, hogy a
vezérük majd’ egy hete eltűnt, és valaki, az saját
csoportjukból, Margery, hívta meg az új sidhe-látókat.
Majdnem egy hete? Ez azt jelenti, hogy Kat a
találkozó utáni nap tűnt el!

302
 – Te láttad őt? – kérdezem Ryodantól.
– Mit gondolsz, ide jár engem látogatni? –
kérdez vissza. – Katarináról beszélünk.
– A bár zárva – morranok a srácra, aki épp
leülni készül.
A srác Ryodanra és Dageus–ra pillant.
– Ők is itt ülnek.
– Azt mondtam, zárva.
– Tölts egy italt, ribanc. Szabad világban élünk!
– s ezzel lehuppan az egyik székre.
Ryodan oda sem nézve oldalra öklöz, egyenesen a
srác képébe, miközben azt mondja:
– Tegyük fel, hogy megszervezem ezt a
találkozót, s függetlenül a végeredménytől, a Keltar-
ok segíteni fognak az apátság visszafoglalásában. – A
srác hanyatt esve landol a földön.
– Nem úgy, mint te, mi betartjuk az adott
szavunkat – morogja Dageus. – Mi férfiak vagyunk.
Emberek.
– Az emberek megtörnek – Ryodan nem
mondja ki, nem nem is kell, mert a levegőben lóg: Mi
nem.
A srác, akit Ryodan leütött feláll, úgy néz ránk,
mintha mindannyian őrültek lennénk és a tömegbe
hátrál.
– A találkozó R’jan-nal az aspástág
felszabadítása után történik – mondom Dageusnak.

303
 – Előtte, vagy egyáltalán nem – jegyzi meg
Dageus kereken.
– De addig még több sidhe-látó halhat meg –
ellenkezek hevesen.
– Igen. Egyszer. Christiant nap, mint nap
lemészárolják – a Hegylakó akcentusa egyre erősebb.
– Ki tudja – lehet, hogy már több százszor is meghalt
már. El tudod képzelni, mit tesz ez egy emberrel?
Kiráz a hideg. Igen. Hasonlóan hangzik ahhoz a
pokolhoz, amin Barrons fia ment keresztül.
Regenerálódni, hogy aztán megint megöljék, minden
egyes alkalommal, amikor újjászületik. A kisfiúból
vadállat vált emiatt, az őrület olyan mélységeibe űzte,
ahonnan már nem volt menekvés.
Vajon mit tesz Christiannel a hasonló sors, aki
már az elején sem volt teljesen stabil? Szegényre
nagyon rájárt a rúd, amióta megérkeztem Dublinba:
egy elfuserált szertartást követően évekre a Tükörbe
záródott fegyvertelenül, Unseelie hússal etettem,
elkeseredett harcot vív önmagával az ellen küzdve,
amivé válik, s most meg egy szörny tartja fogva, aki
minden alkalommal, amikor regenerálódik, újra
kitépi a zsigereit.
– Az elméje törékeny. A teste nem. Ez egy
veszélyes és halálos kombináció, mely potenciálisan
nagyon rosszul végződhet.
Való igaz.

304
 – Hívd ide a herceget Dageusnak – mondom
Ryodan-nak, – vagy visszaköltözöm a könyvesboltba
és elbánhatsz egyedül az Unseelie Hercegnővel.
Különben is, míg Barrons Tündérföldön van, te vagy
az egyetlen, akit védelmezek.
Majd Dageushoz fordulok:
– Szedd össze a klánodat a harchoz.
– Eh, MacKayla, nincs olyan dolog a Keltar-
oknál, amihez készülődni kellene. Mi mindenre
készen állva születtünk.

305
 19

”Hé, Hé bébi, tetszik, ahogy mozogsz”

LOR

– Azt hiszem, egy helyet kihagytál – szólok a

dögös szőkéhez, aki a farkamat mossa.
Pri-ya vagyok, így nem várható el tőlem, hogy
egyedül tisztálkodjak. Szivaccsal mosdatnak, mert
tetőtől talpig puncinedvben úszom. Etetnek,
megdugnak és lemosnak. Mindez a régi szép időkre
emlékeztet, amikor egy férfi a husángjával
védelmezte a nőket, akik viszonzásképpen vele
törődtek.
Ez a hét létezésem egyik legjobbika – legalábbis az
elmúlt évszázadban biztosan –, egy valóságos 24/7
dugóbuli, mialatt vagy öt-tíz nő mindig van a
szobában, s egyetlen feladatuk az, hogy kielégítsék
számtalan vágyamat. Mindegyik szőke, mindegyik
nagy mellű, és mindegyik rohadtul be van indulva.
Ez még Woddstock-nál is jobb.
Eleinte még úgy tettem, mintha nem lennék
eszemnél, képtelen lennék beszélni, de egy idő után
enyhén szólva beleuntam. Ha nem beszélsz, nem
mondhatod meg a nőnek, mit akarsz a következő

306
menetben, és azt sem tudod megkérdezni tőlük, ők
mit akarnak. Bár nekem sosem okozott problémát,
hogy ezt kitaláljam. Figyeled az arcukat és a
hangokat, amiket kiadnak. Nyöszörögnek, vagy
hirtelen beszívják a levegőt, ami aztán gyilkos, rekedt
dorombolásba megy át? Vicsorognak és ezzel egy
tökéletesen normál dugást farokdöngető harccá
változtatnak? Ezekben az időkben a legtöbb nő az
ágyban éli ki minden frusztrációját, pláne amikor
tudják, hogy egy elég nagy és kemény pasi van az
ágyukban, aki mindezt képes elviselni. Vagy
némelyikük olyan, akik igyekeznek egy hangot sem
kiadni, mint akik túl kemények ahhoz, hogy
elengedjék magukat? Ez aztán az igazi vörös posztó
egy olyan bikának, mint én vagyok. Ezek lesznek
aztán azok a nők, akik, mire végzek velük, a
leghangosabbak. Azokat kedvelem csak igazán, akik
fújnak, mint a macska, amikor hátulról dugom meg
őket, miközben simogatom a hátukat, s árad belőlük a
vágy, a szenvedély és meg vannak vadulva.
A szentségit! Imádom a nőket!
Az egyetlen dolog, ami minden jó dugást követ az
az, hogy aztán a legtöbbjük szeret csak hátradőlni és
hagyni, hogy most a pasi fordítson rájuk figyelmet,
hogy a feje búbjától a lábujjukig végigsimogassák,
végignyalogassák őket, miközben el kell mondani,
milyen gyönyörűek, s újra és újra orgazmushoz kell

307
juttatni őket, pláne a kezüket kikötve. Na nem mintha
annyira odalennék az S&M-ért. Én szeretem tudni,
hogy a nő az ágyamban önszántából akar ’Mester’nek
hívni. Bár, ami azt illeti, a láncokat nem vetem meg.
Sőt. Van valami a nehéz láncokban, ahogy a puha,
selymes bőrre feszülnek, s ezzel időt adnak, hogy
annyi időt fordíthassak a nőre, amennyit csak akarok.
Hogy feszegessem szexuális határaikat.
– Ott is van egy kis ragacs – mutatok az
ágyékomra, ahol egy kisebb méz folt még maradt. A
nő macska módra nyalja le. Majd szívni kezd.
Jézusom!
Amint rájöttem, hogy a főnök bevette a kamut és
nem jött ellenőrizni, befejeztem, hogy olyan undorító
módra Pri-yá-nak tettessem magam. A Mac-nek tett
ígéretem szerint még egy hetem van, aztán muszáj
visszaállnom normálba.
Az biztos, hogy minden percét kihasználom.
Azután meg levadászom és megölöm azt az Unseelie
ribancot, akinek valami fura varázsereje van, ami hat
rám.
Hogy Pri-yá-vá változtasson? Nem létezik, hogy a
vágyamat feljebb lehetne turbózni. Már eleve a
csúcson van.
Ó, jesszusom, ennek a szőkének olyan nyelve van,
ami egy rozsdás csövet is tisztára tudna nyalni!
Megragadom a fejét és felhúzom, hogy lecsókoljam a

308
szájáról a mézet. Ahogy magam alá gördítem, más
vágytól nyöszörgő nőkön átgördülve, s ahogy épp
belé nyomnám magam, egy kemény női hangot
hallok felcsattanni.
– Kifelé! Mindannyian!
Tudomást sem veszek róla. Mégcsak azt sem
hallottam, hogy kinyílt volna az ajtó. Talán a főnök
rájött, hogy etetem? Vagy Mac árult be?
– Tudjátok, hogy Ryodan barátnője vagyok.
Tudjátok, hogy hallgat rám. Meg akarjátok tartani a
munkátokat?
Félig a nőbe csúszva dermedek meg. Mi a francot
keres ő itt?
Nagy nehezen, a karjaimban lévő nő duzzogva és
mérgesen próbál meg kimászni alólam. Felnyögök és
megmarkolom, nem akarom elengedni.
– Öt másodpercen belül, ha valaki még mindig
Lor ágyában van, ki van rúgva.
Két másodpercen belül üres az ágyam. Egyik nő
sem hajlandó kockára tenni a munkáját ezen a helyen,
ahol ételt és lakhelyet kapnak. Nem ezekben az
időkben. Még a remekbe szabott farkam kedvéért
sem.
Felsóhajtok, ami valami fura nyögésbe megy át.
Én nem nyögök. Én menydörgök. Ez a Pri-ya-dolog
marhára fárasztó!

309
 Az oldalamra fordulok és Jo-ra villantom a
fenekem, s abban reménykedem, hogy elmondja, amit
akar, majd elhúzza a csíkot és visszaküldi a szőke
cicáimat.
Próbálok valami szánalmas nyöszörgést kinyögni,
de szexuálisan frusztrált, dühös morgás lesz belőle. A
farkam készen állt, már majdnem bent volt, most meg
magányosan lóg a híd alatt egy kartondobozban.
Duzzadt és fájdalmas a matrac és a combom közé
passzírozva.
Szexrabszolgaként kellene viselkednem, úgyhogy
hanyatt fordulok, hogy megkérdezzem tőle, mi a
jófrancot keres itt.
Valami suhogó hangot hallok, majd érzem, ahogy
mellettem az ágy besüllyed a súlya alatt.
Aztán a vizes ruha csöpögő hangját hallom, ahogy
kicsavarja a lavórba, s arra gondolok: mi a franc? Jo
fogja befejezni a lemosdatásomat?
Amikor egyik kezét a hátamra teszi,
összerándulok. Dehát ő Jo. Ő Ryodané. Nem
szórakozom a főnök nőivel. Senki nem tesz ilyet. Épp
olyan balfasz dolog lenne, mint Barronst magadra
haragítani.
– Mac elmondta, hogy Pri-ya vagy – szól Jo. –
Azt mondta, nem emlékszik semmire, ami azalatt az
idő alatt történt vele. Hogy minden csak a szex
homályába veszett.

310
 Azonnal védekező üzemmódba kapcsolok: meg
akarja csalni a főnököt? A nők nem csalják meg
Ryodant. A francba! Egyikünket sem csalnak meg! A
legjobbat nem adod fel.
Végigsimítja kezével a hátamat, le a fenekemig.
Megdermedek, de mozdulatlan maradok, mert erősen
gondolkodom.
– Istenem! Gyönyörű vagy! – suttogja halkan.
Várjunk csak egy kicsit! Nyöszörögnöm kellene.
Megpróbálok, de megint csak egy agyonfrusztrált
morgás jön ki belőlem. Rosseb!
– A szex homályára van szükségem – folytatja, s
miközben beszél, simogat.
Kinek nincs? A farkam megkeményedik. Dehát ő
még csak nem is az esetem. Ő pici és barna hajú, nagy
szemű és törékeny arcú. Ő pont az, akitől távol tartom
magam.
De, elvégre Pri-ya vagyok.
Felsóhajtok. Úgy látszik a szórakozásomnak
hamarabb vége szakad, mint terveztem. Komoly
frusztrált morgással fordulok meg, s ránézek, hogy
megmondjam neki, vigye vissza a seggét a főnökhöz,
de amint megfordulok minden kimegy a fejemből. A
farkam vigyázzba áll, egyenesen a Mennyországba
mutat, s ezzel határozottan jelzi ellenkezését.

311
 Becsukom a szám, s gondolkodni próbálok. Ááá,
ne, ne, ne, ne, ne csináld ezt, édes, csak ezt ne! Nagy
gyönyörű, könnyes szemekkel néz rám.
– Nem vagy teljesen magadnál, ugye? –
Tekintete az arcomat fürkészi, s azonnal üvegessé
változtatom a pillantásom. Már napok óta ezt teszem,
úgyhogy simán megy. Lenéz a farkamra, én meg
igyekszem merő akarattal lelohasztani, de tojik rám.
Egyszerű a bestia. Egy nő egy alkalmat jelent. S a
farkam rögvest válaszol. – Nem bírnám elviselni, ha
tudnám, hogy emlékezni fogsz erre. Csak, tudod,
szakítottam Ryodan-nal .... – Ó, a francba! –, na nem
mintha szakításnak lehetne nevezni, mert elejétől
kezdve tudtam, hogy nem is igazán voltunk együtt ...
Néha a főnök kimondottan egy vadbarom. Soha
nem tartunk meg egy nőt pár hétnél tovább. Az
emberi nők szerelmesek lesznek. Mert ők ilyenek,
úgyhogy az elejétől kezdve tisztában kell lenniük
azzal, hogy a felállás nem végleges, és Ryodan néha
olyan marhaságokat csinált, mint átölelte, bár én
tudtam, hogy mindezt azért csinálja, hogy jobban
Dani-n tarthassa a szemét, mert mi mindannyian
bármit megtennénk azért a kölyökért. Évek óta
figyeljük, tartjuk életben, s megadjuk neki a
lehetőséget arra, hogy felnőhessen. Nem volt mindig
egyszerű, mert a kölyök egy vadóc és mindannyian
eltöprengtünk már, vajon milyen nő is lesz majd

312
belőle. Nem tehetünk róla. Amikor valaki annyi ideje
él, mint mi, időnként olyan nőkkel találod magad egy
ágyban, akiket láttál megszületni. Enyhén szólva
egyszerre fura és mégse. Tudom, hogy a sajátunkat
védelmeznünk kell, bármilyen módon, de amikor
olyan függőséget okozó vagy, mint mi, jobb, ha
óvatos az ember, kit enged be és milyen mélyen. S
van néhány, amit nem raktározol el. Főleg nem
embereket.
– Mindig is tudtam, hogy Dani-n akarta csak
tartani a szemét az apátságban – lep meg totálisan. –
Eleinte, én is ezt tettem. Titeket figyeltelek, hogy
ellessem a titkaitokat, s végre eldönthessük, barátok
vagytok-e, vagy ellenségek. Legalábbis, ezt mondtam
magamnak. Kat akart valakit a Chesterben, s
különlegesnek éreztem magam, amikor engem
választott. Akkor meg pláne, amikor ő kiválasztott.
Kábé egyetlen percig gondolkoztam rajta. Soha nem
mondtam volna fel ezt a lehetőséget. Isteni szex,
plusz kémkedés? Úgy éreztem magam, mint egy női
James Bond.
Csendesen, szomorúan felnevet, ami hüppögésbe
megy át.
– Én nem kaptam olyan sidhe-látó képességeket,
mint a többiek. Nekem nincsenek szuperképességeim.
Csak ez a ragacsos memóriám van, ami nem is
mindig működik, mert mindent elmentek, amit látok

313
és annyi hasztalan aprósággal van tele a fejem, hogy
képtelen vagyok bármi érdemlegeset megtalálni.
Minden szónak, amit ott bent tárolok, tudom az
értelmét, de nem ismerem a rendszert, ami szerint
elraktározódik bennem. Ki vagyok én? Jo, a kutató.
Kell egy tény? Fogalmam sincs, hol keressem az
agyamban, de arra emlékszem, hol láttam jól utoljára,
hogy tudjam merre keressem.
Egyik ujjával homlokon pöcköli magát.
– Nem értem az adottságomat. Teljesen
haszontalan. Mindenki kint harcol, hogy megmentse
a világunkat, míg én könyvek közt rostokolok és
kérdésekre keresem a választ. Különlegesnek akartam
érezni magam. Mintha, a változatosság kedvéért, én is
tennék végre valamit. Nem gondoltam arra, milyen
iszonyatosan nehéz lesz visszaállni a normálba.
Semmi sem változott. Csak a szívem tört össze.
Ekkor egyre inkább sírni kezd, mire engem meg a
frász tör ki. Ki nem állhatom a könnyeket. Pláne nem
egy nőtől. Egyetlen dolgot tudok csak csinálni.
Lecsókolom őket.
De ő nem az esetem.
Apró kezét az arcomra simítja, fölém hajol, szája
majdnem az enyémhez ér.
– Töröld ki őt belőlem, Lor. Feledtesd el velem.
Vedd el az ízét. Tölts meg a tiéddel. Nem fogsz

314
emlékezni arra, hogy segítettél felejteni. Kérlek, Lor,
szeretkezz velem!
Ááááááá! Rühellem ezt a kifejezést. Én nem
szeretkezek. Én dugok. Ennyi. Csak így egyszerűen.
Dugok. Tisztán és érthetően. Mindenféle kikötés
nélkül. Morogva és mennydörögve élvezek el.
Vadember vagyok. Szexuális barbár. Kinyitom a
szám, hogy mindezt elmondjam neki, de hirtelen
visszahúzódik és lerántja magáról a pólóját, mire
kicsi, rohadtul tökéletes mellek buggyannak elém.
Idejét sem tudom, mikor láttam utoljára kicsi
melleket. Még azt is elfelejtettem, hogy néznek ki.
Kimeresztett szemmel bámulom őket, s érzem, hogy
tekintetem magától válik üvegessé. Apró derék,
krémszínű bőr, melyet a szégyen pírja s vágy tarkít,
csodás kis rózsaszín mellbimbók, amik ... ó, a francba,
natessék!
Azok a francos mellbimbók! Minden egyes
alkalommal végem van miattuk!
– Lor, kérlek – szól megint Jo, miközben
könnyei a bőrömre hullanak. – Szeretkezz velem.
Szeretkezz velem.
Lassan és édesen fölém hajol, s nyelvével
végigsimítja a szám, lélegzete meleg és enyhén
mentolos.
Ilyen nővel sosem kezdek.
Pláne nem ezzel a nővel.

315
 S pláne nem úgy, ahogy ő akarja.
A következő pillanatban azon kapom magam,
hogy felfelé húzom azt az édes, rövidke szoknyát,
egeszen a feneke fölé. Megszegem saját szabályomat,
egy barnát fogok megdugni, a Pokolba vezető úton.

316
 20

”Mama, jövök haza”

MAC

Körülbelül két órányira Dublintól, elsőrendű földek

közt helyezkedik el Arlington Apátság ezer hektárnyi
területe, mely önellátó erőd. Több artézi kúttal, egy
tejüzemmel, marhákkal, orchideakerttel és hektárnyi
veteményeskerttel rendelkezik.
Akár Rowena hajtott végre erős védelmező
varázslatokat, vagy az Árnyak döntöttek úgy, hogy
más irányba mennek, amikor pár hónapja tömegestől
lepték el a várost, körülbelül harminc percnyire az ősi
főépülettől, a vidék érintetlen.
Hihetetlen, hogy május közepe óta nem jártam
erre, azóta az este óta, amikor a Sinsar Dubh-t abban
az erőd alatti hatalmas, rúnákkal védett barlangban
eltemettük.
Nagyon megy az idő.
Pláne, amikor a Tükrökben vagy.
Miután legyőztük a Sinsar Dubh-t, Barrons és én
visszavonultunk a garázs alatti barlangjába, s csak
akkor másztunk ki az ágyból, amikor már majd’ éhen
haltunk.

317
 Pár nappal később eltemettük a fiát, végre
felszabadítva ezzel az apát a kisebb örökkévalóságig
húzódó kínból, s elkezdtük megbeszélni a főépületbe
való visszatérést, ahol a világ megmentése érdekében
további intézkedéseket foganatosíthatnánk, hogy
megóvjuk a világot az apátság alatt alvó szárnyas
hercegtől, azon a helyen, ami azóta a szerencsétlen
nap óta, hogy a király a bolygónkat választotta,
valamilyen formában mindig börtönként szolgált.
Én már azon az éjszakán, amikor a király lejegelte
Cruce-t, azt javasoltam, hogy töltsük fel a termet
betonnal. Barrons később amellett foglalt állást, hogy
hozzuk ki a jégbe fagyasztott herceget és a Minden
Napok Termébe vigyük, ahonnan valamelyik
gyanútlan világba hajítanánk.
Egyiket sem tettük.
Mivel én megszállottan kerestem a lehetőséget a
másik könyv eltüntetésére, a következő dolog, amikor
feleszméltem az volt, amikor a könyvesbolt mögötti
Ezüstből kilépve egy hihetetlenül jégbe fagyott várost
találtunk. Új ellenségünkkel nem lehetett harcba
szállni a szokványos, fizikai módon, na nem mintha
jelen pillanatban irtó eredményes lettem volna ebben.
Ha beszálltam volna a harcba, túl sok kíváncsi
tekintet fordult volna felém, túl sok kérdés vetődött
volna fel a kísérőimmel kapcsolatban, s túl közel
lettem volna Dani-hez, amire még nem álltam készen.

318
A legnehezebb dolog volt, amit eddig tetem, hogy
bíznom kellett abban, hogy képesek mások is
megoldani a problémát, amíg én a sajátommal voltam
elfoglalva.
Kifelé bámulok az ablakon, s a tájat figyelem.
Amit az Árnyak nem faltak fel, azt a Dérkirály tett
tönkre. De a tavasz elkezdte átváltoztatni a jégbe
fagyott világot, virágok nőttek, s vékony fűréteg
csillog a holdfényben. Az erőszakos, gyilkos jég után
akár évekbe is beletelik, mire a smaragdzöld sziget
visszakapja legendás zöld színét.
A Humwee anyósülésén ülök elnyújtózva, egyik
bakancsom a műszerfalon – Ryodan nem hagyta,
hogy én vezessek, ami nem lep meg, tekintve, hogy
mindkettőnknek irányítási kényszere van –, s
felkészülök a harcra. Sötét követőim a kocsi tetején
kuporognak.
Az elkövetkező harcot póker játszma módjára
közelítem meg, s eltöprengek azon, vajon hányféle
végkimenetele lehet.
A metafora megfelelő, tekintve, hogy a blöffölés a
jelenlegi legerősebb fegyverem.
Egy jó kis harc a mindenem, pláne, ha a jó
oldalunk állunk, mint ahogy tesszük is. Az apátság
hozzánk tartozik. Ha bemegyek, mely kártyáimat
fedhetem fel?

319
 A lándzsám most hasznavehetetlen. Azon a két
alkalmon töprengek, amikor a követőim a háztetőkre
röppentek, s elővettem a lándzsámat: első alkalommal
Dani ellen, a második alkalommal a Szürke Asszony
ellen, s megpróbálom felidézni, mi volt az, ami
annyira kibillentett, hogy a Könyv simán átvette
felettem az irányítást. Amíg nem sikerül a pontos
pillanatot beazonosítanom, a hogyant és a mikort,
nem veszem elő újra a lándzsámat.
A fegyvereimet a könyvesboltban hagytam, de
mindkét bakancsomban van egy-egy rugós kés.
Ezeket sem fogom használni. Az erőszak nyitja meg a
kaput a Könyv előtt.
Barrons a garázs alatti széfben tartja az amulettet.
De ahhoz semmi pénzért amúgy sem érnék hozzá.
Hónapokkal ezelőtt eldöntöttük, hogy túl kockázatos
kétszer is ugyanúgy lóvá tenni. Különben is, már
annyiszor gondoltam rá, hogy korántsem vagyok
biztos benne, hogy nem-e a Könyv vetette el ennek az
ötletnek a magját bennem. Majdnem mindegyik
mentális gondolatom már így is gyanús. Azokon a
napokon, amikor nem sokat mocorog, kezdek el
aggódni.
Nem kereshet fegyvert ellene. Magának kell lennie
annak a fegyvernek, mondta már Barrons vagy
ezerszer.

320
 Ismerem a Hangot. Még jó is vagyok benne.
Hasznos dolog. Ha vitába keveredünk, parancsok
osztogatásával simán képes vagyok megtisztítani a
terepet. Felrémlik előttem, ahogy ott állok a harc
közepén, fegyvertelenül és passzívan, miközben csak
kiabálok. Tartsd távol magad tőlem! Ne érj hozzám! Dobd
el a fegyvered!
Frusztráltan kifújom a levegőt.
Le is Fagyaszthatok, de ez csak a Tündérekre hat.
Kivéve csontos kísérőimet.
Közelharcban is jó vagyok. Feltéve, ha nem
veszítem el a tudatom.
A kártyáim ebben a játszmában enyhén szólva
ramatyak. Újabb leosztás kellene. Vagy legalább pár
meglepetéskártya.
Alig várom, hogy az új, legendás sidhe-látó vezért
megismerhessem, elé álljak és felmérjem magamnak.
Az általa vezetett nőkre gondolok, milyen
képességeik lehetnek, vajon talán egyikük olyan, mint
én, s képes érzékelni a Sinsar Dubh-t? Megpróbálom
megnyugtatni magam, hogy ennek kevés az esélye.
De ha az Unseelie Király valóban minket jelölt ki
sötét veszedelme börtönőreinek, logikus, ha több
olyat is teremtett, mint én vagyok, arra az esetre, ha
egyszer megszökne.
Ellenmondásosan felsóhajtok és úgy döntök,
paranoiás vagyok. A sidhe-látók már megmondták,

321
hogy az apátságban található krónikáik szerint még
soha senki nem volt képes úgy érezni a Könyvet
közülük, mint Alina és én, egyikük sem Fagyasztó, és
tekintve, hogy az eredeti hazánkból származunk, ahol
a király eredetileg eltemette, erősen kétlem, hogy a
másik csapat hasonló adottságokkal rendelkezik.
Nem beszélve arról, hogy ők valószínűleg erősen
felhígultak, pont amiatt, hogy messzi földeken éltek,
távol az örökségüktől. Jó harcosok, de semmi több.
– A szentségit! Hagyd már abba a sóhajtozást,
mert lesóhajtozol minket az útról! Van valami, amiről
beszélni akarsz, Mac?
Ryodanra pillantok, aki a műszerfal fényében
éppolyan kifürkészhetetlen, mint rendesen.
Kétlem, hogy a fenyegetésem, miszerint,
abbahagyom a ’védelmezését’, motiválta volna erre
az útra. Ryodan a saját útját járja.
– Miért egyeztél bele, hogy segítesz
felszabadítani az apátságot? Soha semmit nem teszel,
ha nincs benne valami a számodra is.
– Nem akarom az új vezérüket az utcákon
tudni. Ő és a követői öldösik le a Tündéreket. S ez
nem tesz jót az üzletnek.
– Mit fogsz vele csinálni? Megölöd? – Nem
tetszik ez az ötlet. Bár én is kiiktatva akarom látni
őket, inkább hatástalanítani szeretném őket, mint
megölni. Már így is épp elég halál van Dublinban.

322
 – Talán újrakalibrálható másik fegyverré. Ha ez
nem lehetséges, akkor igen.
– Mit történt, amikor te és Dageus találkoztatok
R’jan-nal? – Dageus titoktartást követelt a Ryodan
irodájában tartott találkozó miatt. Én kint lófráltam, s
azt kívántam, bárcsak még mindig nálam lenne a
telefonja a szuper kis Koponyás lehallgatós app-el. –
Beleegyezett, hogy sereget küld a Banya keresésre?
– Cserébe még egy helyért asztalnál.
– Ki? Nincs más herceg. – De ezen
elgondolkozom. Hol vannak a helyettesítők? Ők is
valahol csapdába vannak esve, mint Christian volt az
Unseelie börtönben, átváltozóban? Az, hogy Unseelie
húst evett, valóban felgyorsította az átváltozását?
– Egy tanácsadó, akinek a szavazatával
egyenlőek lesznek az Unseelie-kkel
– És te beleegyeztél?
Nem válaszol, de nem is kell. Persze, hogy
beleegyezett.
– Az Unseelie és a Seelie mindig is egymás ellen
fognak szavazni, márcsak hülye elveik miatt is, így
simán kizárják egymást, neked adva ezzel szabad
utat.
Amikor semmit nem mond, újra kibámulok az
ablakon. És kiráz a hideg.
- Mi a fasz?

323
 Ryodan rámnéz, majd ki az ablakon. Olyan erővel
tapos a fékbe, hogy a kísérteteim katapultálnak a
tetőről és egy halom fekete karattyoló kupacba
robbannak előttünk az úton.
– Az istenit! Mégcsak nem is láttam!
A környezet megváltozott körülöttünk.
Drasztikusan. Itt, alig tíz percre az apátságtól, a
tavasz életre kelt, de nem gyengéd ecsetvonásokkal,
mint inkább egy megvadult festő színkavalkádjával.
– Tolass vissza – szólok rá, de már indul is.
Megtaláljuk a határvonalat, ami ahhoz hasonlatos,
amilyet Dublin külvárosaiban az Árnyak hagytak.
Kiugrom a Humwee-ból és terpeszbe állok a
határvonal fölött, egyik bakancsom az egyik oldalon,
a másik a másikon. A kísérteteim körém gyűlnek.
Kizárom őket a tudatomból, ami egyre jobban sikerül,
minél több időt töltök a büdös, sárga poros
társaságukban.
Tőlem balra vékony, gazos fűréteg. Jobbra a fű
olyan magas és sűrű, hogy talán csak egy igen erős
ember lenne képes sarlóval levágni. Nagy fekete és
bársonyos pipacsok hajladoznak a holdfényben, s
halovány liliomok susognak a szellőben.
Balra, a frissen kirügyezett fákon apró levélkék
bimbóznak.
Jobbra, hatalmas, ősi tölgyfák nyújtóztatják óriási
ágaikat az ég felé.

324
 Itt egy gyenge tücsök, álmából felriasztva ciripel.
Ott, egzotikus madarak áriája hallatszik, békák
brekegnek, s fák nehéz ágai suhognak, ahogy állatkák
ugrándoznak ágról ágra.
Rossz előérzetem van.
Ha eljönnél az apátsághoz, mondta Kat, látnád, miről
beszélek. Ez a felmelegedés ... Azt hittem, hogy amikor a
tűzvilág, ami az otthonunkat fenyegette, eltűnt ... ó, de
aztán mégsem tűnt el és, mint kiderült, nem is ...
Megpróbálta elmondani. A segítségemet kérte. S
mivel saját problémáimmal voltam elfoglalva, meg
sem hallottam.
Van valami más is, amit szeretnék megbeszélni veled,
ha lenne rá időd. Cruce-ról. Mivel te többet tudsz a
Tündérekről, mint mi mindannyian ...
Azt mondta, a börtöne kitart.
Hazudott? Mi más magyarázhatná ezt meg?
Sötét tekintetet vetek Ryodanra.
– Azt hittem, tudod, mi történik itt.
– Úgy tűnik, van pár dolog, amit a forrásaim
elfelejtettek közölni.
– Miért nem mondanák meg az embereid? –
érdeklődöm.
– Az embereim nem a forrásaim.
Ez csak fele annak, amit tudni szerettem volna.
– Ki a másik fele?
A pillantás, amit rám vet, mindent elmond.
Visszaülök a Humwee-ba.

325
 A kormányhoz.
És bezárom az ajtót.
Ryodan felnevet.
– Á, Mac. Erősen kétlem.
Átnyúlok és kitárom neki az anyósülés ajtaját,
sebességbe teszem a kocsit és gurulni kezdek.
Gyorsan.
Ryodan káromkodik és ugyanazt teszi, amit én
tettem volna, futni kezd és bevetődik az ülésre.
– Ha tönkreteszed a sebváltómat, te nő,
megnyúzlak!
– Tíz éves korom óta nem tettem tönkre
sebváltót – vetek rá gúnyos pillantást, majd a gázra
lépek és sebességet váltok.
– A kis kocsik másak – gúnyolódik Ryodan.
– Apának 64.5 Mustang-ja volt. – De ezután a
katasztrófa után, Anya és Apa nem hagyta többet elöl
a kulcsaikat. Sheriff Bowden hozott haza. Egy
kilométerre jutottam csikorgó kerekekkel és több
lefulladással, melyet, mint kiderült, egész Ashford
végignézett az ablakokon kikukucskálva. A párnák,
amiket bepakoltam, hogy könnyebben elérjem a
pedálokat és a kormányt, légzsákokként használtak,
amikor a villanypóznának ütköztem.
Jó időbe telt, míg Apa ezt kiheverte.
Aztán azt tette, amit más bölcs szülő is tett volna:
megtanított vezetni.

326
 Csak adj a kezembe nyers, ingerlékeny, vad erejű
motort.
Álmomban is el tudom vezetni.

Az új, bonyolult mintázatú kapu előtt parkolok le az

új hatalmas kőfal mellett, ami két hónapja még nem
volt itt.
Ryodan ugyanazt gondolja. Ami nem nehéz,
tekintve, hogy a szám tátva. Már megint. Nem tudom
miért ítélkezem még mindig előre. Még a
legegyszerűbbek is, mint az, hogy azt varom, hogyha
becsukok egy ajtót, a szoba mögötte még mindig
létezik, száraz falakkal, padlószőnyeggel és plafonnal.
Pedig tudhatnám, hogy nem létezik és soha nem is
létezett. Talán csak eltűnik valami kozmikus
raktárban, hogy kvantumenergiát spóroljon egészen
addig, amíg újra elő nem hívom.
– Ez sem volt itt a múlt hónapban. A szentségit!
Az a fal három hete még nem volt itt! És erről egy
szót sem szólt! Úgy tűnik az igazgatónőnk titkolózott.
– A lehetetlen forrásaiddal egyetemben –
teszem hozzá, mert nagyon szeretném tudni, kik is
ők. Mert szeretném, ha nekem dolgoznának. Jobb
intelre lenne szükségem.
Aha. Ha jobb infóra lett volna szükséged, szólal meg a
lelkiismeretem, akármikor kijöhettél volna ide. Vagy

327
odafigyeltél volna, amikor a segítségedet kérte. Tényleg azt
hitted, hogy vége? Tényleg elhitetted magaddal, hogy
Curce akár egy percig is nyugton marad?
Talán Kat-et is, mint előtte Rowenát is elcsábította
a gonosz, mely háromszáz méterrel a föld alatt pihen?
Kiver a víz. Csak Kat-et ne! De hol van? És miért nem
mondta el mindezt nekünk?
– Talán egy másik Seelie kaszt verte fel a
közelben a tanyáját, s az változtatja meg a környezetet
– vetem fel az alternatívát, ami már eleve
problematikus lenne. Egyáltalán nem akarok
Tündéreket az apátság közelében.
– Cruce elcsábította – jegyzi meg kereken
Ryodan.
– Nem tudhatod – védem én.
– Azon az éjjelen kezdődött, amikor a Könyvet
eltemettük. Álmában jött el hozzá.
Hitetlenkedve nézek rá.
– Ezt te tényként tudod? És mostanáig vártál,
hogy megemlítsd? Ha nem nekem, legalább
Barronsnak szólhattál volna.
– Azt hittem, kézben tartja a dolgokat.
– A nagy Ryodan, tévedett? – gúnyolódom
cinikusan. – Ez már a világ vége!
De miért nem mondta el Kat nekem? Ezért kérte,
hogy jöjjek el, hogy a tulajdon szememmel lássam az
erőt, amit ellene, az apátság ellen felhasznál és
megértsem a küzdelmet, amit ez ellen folytat? Vagy

328
azért nem mondta el, mert, mint én is, félt az
elítéléstől és remélte, hogy sikerül megoldani a
problémát, mielőtt bárki tudomást szerezne róla?
– Kissé el voltam foglalva azzal, hogy Dani-t
hajkurásztam és a klubom alatti fekete lyukat
próbáljam meg betömni – mondja ingerülten Ryodan.
– Amíg te és Barrons eltűntetek, s ki tudja mivel
foglalatoskodtatok, s ki tudja miért az Unseelie Király
szolgálói látástól Mikulásig követnek, amiket most
igazán simán megmagyarázhatnál. És igen, ha nem
találunk erre megoldást, az lesz!
A világ-vége-duma már korántsem aggaszt
annyira, mint régebben. Gyakran ébredek
meglepetten, hogy még mindig itt vagyok. Már azt
bónusznak találom, ha ott ébredek fel, ahol álomra
hajtottam a fejem.
Egy fekete dzsip parkol le mellettünk.
Megérkeztek a Keltar-ok. Kiszállnak, egy kisebb,
nagydarab, sötét hajú, sötét bőrű férfisereg. Itt van
Dageus ikertestvére, Drustan, aki izmosabb és
nagyobb darab, mint percekkel fiatalabb testvére,
rövidebb hajú – bár még így is a derekáig ér –, és
hűvös ezüst tekintetű, mely egyenesen ellentéte
Dageus aranyszínű tigrisszemeinek. Őt követi Cian,
aki hatalmas, agyontetovált Hegylakó, s pillantásából
süt, hogy olyasmiket látott, amiket más nem; majd

329
Christopher, az egyetlen, aki elég civilizáltnak tűnik
közöttük, Christian negyvenöt éves apja.
Ahogy kiszállunk, hogy köszöntsük őket, Dageus
morogva jegyzi meg:
– Nem úgy néz ki, mint a múltkor! Tündértől
bűzlik.
Ryodan felpillant a falak tetején húzódó
szögesdrótra. Letör egy ágat a közeli bokorról és
feldobja. Az ág sziszeg és recseg, ahogy a
szögesdróthoz ér, megperzselődve.
A kapun túl, az apátságban több ezer égő ég. Egy
hektárnyi szökőkút, ami szintén nem volt itt
régebben, lövelli az égbe a vizet, ami majd egy ezüst
és arany színű tó vizébe hullik vissza. A kert
szürreális, hosszú virágágyásokban más és más
fűszeres illatú virág pompázik, melyeket eddig csak
egyetlen helyen láttam. Már nem kérdőjelezem meg,
hogy melyik megalomániás Picasso festette ezt a
csodás nyári képet Dublin anorexiás tavaszára.
A kapun túl egy új sidhe-látó őrzi a börtönt, mely
őrzi – vagy ami legalábbis enyhén szólva úgy tűnik,
hogy nem is őrzi valami jól –, a legnagyobb gonoszt,
amit a világ valaha csak ismert (legalábbis rajtam
kívül), az Unseelie Király által teremtett legerősebb
herceget. Tudhattam volna, hogy nem fog működni.
Cruce-nak valószínűleg mindig is volt egy egy B
Terve; egy biztosítótűhöz hasonlatos valami, amivel

330
kikapcsolhatta bilincseit, vagy egy váll, amit ügyesen
kiugraszt a helyéből.
– Kiszabadult, Lányka? – kérdezi Dageus felém
pillantva.
Óvatosan, kitárom érzékeimet, hogy érezzem az
eltemetett Könyvet, anélkül, hogy a bennem lévő
harciansan életre nem kelne.
ÖLD MEG A HERCEGET! TAPOSD EL!
PUSZTÍTSD EL! ÉGESD FEL!
Összeszorítom a fogam, hogy ne kapjak a
fejemhez és fel ne nyögjek hangosan. Igen, a Könyv
még mindig az apátság alatt van, s úgy tűnik,
amennyire a király gyűlöli a könyvét, az én könyvem
is gyűlöli a király könyvét. Mi történt a régi szép
időkkel, amikor a könyvek megvoltak egymással,
szépen sorakoztak a könyvespolcokon és arra várták,
hogy elolvassák őket?
– Még mindig az apátság alatt van, ahol
hagytuk.
– Változott valami? – kérdezi Christopher.
– Innen nem tudom megmondani. Azt látnunk
kell. – De az nem én leszek. Majd kitalálok valamit,
amivel visszautasíthatom. Amikor utoljára a
barlangban álltam, nem tudtam, hogy a Könyv
másolata bennem van. Akkor még mindig azt hittem,
hogy hazugság, amit a Sinsar Dubh csak azért mond
nekem, hogy kételekedjek magamban. Azóta az éjjel

331
óta, épp elég rémálmomban szerepelt, hogy Cruce
mellé zárnak.
Meneteljek be önszántamból az apátságba, le a
börtönbe, a sidhe-látók és a Keltar-ok társaságában,
akik elég varázserő birtokosai így együtt, hogy
bebörtönözzenek?
Soha.
Érzem a hátam mögött Barronst, még mielőtt
megszólalna. A kísérteteim visszahúzódnak, s mint
egy szuperkocsi, amit túl sokáig tartottak a garázsban
és már kínosan szüksége van egy forró és kemény
menetre, hogy beindíthassa a motorját, testem
minden porcikája berobban.
– Á, bazd meg! – áll olyan közel hozzám,
amennyire csak lehet, anélkül, hogy hozzámérne.
Nem is szükséges. Néha azt hiszem, hogy az
atomjaink annyira örülnek a találkozásnak, hogy apró
üzeneteket küldözgetnek egymásnak oda-vissza,
továbbítva a vágyat, erőt, szerelmet a két sziget
között, amik vagyunk. – Tudtam, hogy át kellett
volna helyeznünk máshová.
– Vagy legalább telepumpálhattuk volna
betonnal – értek egyet vele.
– A többiek – szól Ryodan Barronsnak.
– Fade volt csak velem, amikor hívtál.
Míg azon töprengek, mégis hogyan sikerült
Ryodannak felhívnia Barronst Tündérföldön, Fade

332
tűnik elő az árnyékból, magasan, s éppoly izmosan és
sebhelyesen, mint a többiek. Úgy mozog abban a
félig-meddig láthatatlan módban, mint ahogy Barrons
csak magunk közt szokott. Ha még nem láttad,
hátborzongató és képtelenség emberinek nevezni.
A Hegylakók bezárják soraikat.
Fade felnevet, agyarai fehéren izzanak a
holdfényben.
Két Hegylakó keze az ősi, fura kinézetű késeikre
siklik a derekukon. Vajon azoknak is olyan misztikus
erejük van, mint a lándzsámnak?
Ryodan Fade-re pillant, amire az egy morgással
válaszol, de visszaáll normál mozgásra, mint amire
mindegyikünk képes.
A seregünk kicsi, de lenyűgöző. Két csoportban
állunk, Barrons, Fade, Ryodan és én, Dageus mellett
pedig Drustan, Cian és Christopher készül
szembeszállni ismeretlen ellenségünkkel.
És egy ismerttel, mely valahogy, a jég és
börtönrácsok dacára is mocorog.
Feltéve, ha két csoportunk között nem tör ki
háború – ami ennyi tesztoszteron mellett könnyen
megtörténhet –, az arány, hogy legalább egyik
ellenségünktől visszaszerezzük az apátságot ma este,
egész jó.
Az új sidhe-látók nemcsak elfoglaltak egy
apátságot – egy radioaktív apátságot foglaltak el.

333
 Nem vagyok benne biztos, mi aggaszt jobban: a
Chester alatti veszély, az apátság alatti, vagy az, ami
bennem van. Szeretném, ha mindegyik eltűnne.
– Gondolod, hogy valaha minden visszatér a
normál kerékvágásba?
– Volt valaha normális? – néz rám Barrons. –
Elvesztettem valahol egy évszázadot?
– Franc a normálba! – feleli Ryodan. – Adj egy jó
csatát bármikor!
– Ez az, főnök – ért egyet Fade.
– Meg vagytok ti mind buggyanva – horkan fel
Dustan. – A fél golyómat odaadnám és nyugis
évszázadért.
A többi Keltar hangosan helyesel, más-más
testrészt ajánlva fel.
Alfa pasikkal körülvéve, akik több varázslatot
ismernek, mint Hogwarts-ban a tanárok, már épp
megkérdezném, ki mit fog tenni, hogy bejussunk a
kapun, amikor ez a kérdés feleslegessé válik.
Mert egy láthatatlan kéz lassan kitárja a kapukat.

334
 21

”Ez a ház nem ég le egykönnyen”

MAC

Eddig mindig pontosan tudtam hová tartok, s mit

hogyan tegyek, ha odaértem.
Minden egyes esemény előtt megfontoltam a
lehetséges variációkat, s eldöntöttem mit mondok,
vagy mit teszek, ha X, vagy Y történik, vagy akár, ha
Z. Bár, egy olyan egzotikus valami, mint a Z alig-alig
történt meg egy Georgia-i kisvárosban. Ha
megtörtént, az iskolák bezártak és buli volt.
A gimiben is így szoktam felkészülni a randikra:
amikor Billy James randira hív, azt fogom mondani,
hogy igen, vagy hagyom kicsit várakozni; vajon
kivágott pólót veszek-e majd fel, vagy valami
flörtösebbet; s amikor megpróbál megcsókolni, vajon
hagyni fogom-e; ha a kevésbé népszerű buliba visz el
Amy Tanhauser házába, ahelyett, hogy Heather
Jackson bulijába, ami az év bulijának számít, akkor
vajon szakítok-e vele; vagy ha le akar feküdni velem,
készen állok-e?
Ah, régi, szánalmas kis életem.

335
 Akkor, amikor a dolgok még átlátható módon
követték egymást. Flörtös ruhát viseltem, szakítottam
vele, amikor a rossz buliba vitt és nem feküdtem le
Billy-vel, de a nyár vége felé a bátyjával igen.
Óvatos felkészülésem manapság már nem
működik ilyen remekül.
Minden egyes alkalommal, amikor elképzelem a
lehetséges szituációkat, megváltozik a röppályámmal
együtt a gravitáció, rakéta-üzemanyag tolul a
gáztankomba és iszonyatos sebességgel száguldok a
legújabb ütközési pont felé, ami még csak fel sem
merült bennem.
Mégis hogyan készülj fel az ütközésre az
elképzelhetetlennel?
Minél közelebb érünk az apátsághoz, annál
melegebb lesz az idő. Az út két oldalán a sűrű fűből
pára száll fel. Olyan érzésem van, mintha rossz úton
haladnánk a sárga köves úton, de ami a függöny
mögött ránk vár, nem a sarlatán, hanem a káosz
iszonyatos erőtől duzzadó, eszméletlenül veszélyes
varázslója.
Bár még két óra van hajnalig Írországban, a
szentségit neki, folyik rólam a víz, s a hajam izzadtan
tapad az arcomhoz. Sokkal melegebb van itt, mint
Dublinban. A szökőkút sem az egyetlen új dolog a
kertben. Fekete rózsákkal benőtt arany lugasok
márvány padokat árnyékolnak, s van egy olyan

336
érzésem, hogy a virágok illata drogként hatna a
gyanútlan járókelőre, aki alattuk megpihenne.
– Sziklaköveik is vannak már – jegyzi meg
Drustan, miközben a párából kiemelkedő hatalmas
fehérített kőtömböket szemléli.
– Nem túlságosan érdekelnek – morogja Cian.
– Engem sem – ért egyet Dageus.
Cian felmordul és egy férfira mutat, aki Lor
sötétebb hasonmása lehetne, s aki két hatalmas fekete
kőtömbnél áll. Azt hiszem, kedvelnék egymást, a
morgásokkal együtt.
– Egy dolmen, ami a kőlapra vár – morogja –
Ryodan.
– Legközelebb légkalapáccsal jövünk – feleli
Barrons. – Tönkre akarom tenni azokat a kőtömböket.
Egyetértek. Végignéztem, ahogy Darroc egy ilyen
dolmenen keresztül egy egész Unseelie hordát hozott
át a LaRuhe 1247 számú háznál, a BK & A
szomszédságában lévő Sötét Zónában. Később
megkértem V’lane/Cruce-t, hogy törje össze. Azt
akarom, hogy ezt is összetörjük, mielőtt még ki tudja
miket hozna a bolygónkra.
Ahogy megkerüljük a szökőkutat, megszólalok:
– Azzal mindenki tisztában vagy, ugye, hogy
csapdába sétálunk? Van valami tervünk? Elmondaná
valaki mi az?
Hét férfi fordul felém.

337
 – Befognád a száját? – kérdezi Ryodan
Barronstól.
Barrons olyan fagyosan néz Ryodanra, hogy ez
neki fogja be a száját. A szemfogamat adnám azért,
hogy megtanulhassam ezt a nézést. Bár könnyen
lehet, hogy pont erre lenne szükség: hosszú,
embertelenül éles szemfogakra, mint amilyenek nekik
is vannak.
– Nem értem, miért engedted a nőnek, hogy
velünk jöjjön. Mi nem tesszük kockára a nőink életét.–
Cian akcentusa olyan tömény, hogy alig lehet érteni.
– Majd mond ezt el Colleen-nak – jegyzi meg
morogva Christopher. – Bent van.
– Hagytad, hogy eljöjjön ma este? – kérdezi
hitetlenkedve Drustan. – És már bent is van?
Hogyan?
– Minden információra szükségünk van, amit
csak meg tudunk szerezni, ha Christiant meg akarjuk
menteni a Banyától. Ezek a nők majdnem olyan jól
ismerik a Seelie-ket, mint mi, Az Unseelie-ket meg
még jobban. Colleen egy hete állt be az új sidhe-látók
közé, hogy beszivárogjon az apátságba és az
archívumukban kutasson.
– Az új csoportba? Hogyan? – kérdezem. – Ő
nem is sidhe-látó.
– És te ezt engedted? – robban fel Cian.

338
 – Hallgassatok már el! Meghallanak minket –
figyelmeztetem őket.
– Édesem, ők nyitották ki a kaput – jegyzi meg
Fade. – Már tudják, hogy itt vagyunk. Csapda.
Emlékszel?
– Csak próbáld megállítani – morogja Christian
apja.
– Ő az? – kérdezem.
– Mi? – csattan fel.
– Sidhe-látó.
– Neki más ... képességei vannak.
– Mi a rossebért követnek téged ezek az
Unsselie-k, te lány? – kérdezi Drustan. – Először azt
hittem, valami oknál fogva mi vonzzuk őket, de
abban a pillanatban, hogy Barrons eltávolodik tőled,
úgy köréd gyűlnek, mint rég nem látott barátaid. Van
valami, amiről tudnunk kellene?
Megint hét férfi fej fordul felém.
– Azt mondta, az általa legyilkolt Unseelie-k
szellemei – mondja Dageus.
– Nincs abban semmi szellemes igazság –
morogja Ryodan szárazon.
– Ó, fogjátok be! Mindannyian! – kapom fel a
vizet ingerülten, s közelebb lépek Barronshoz, hogy
újra egy kis lélegzethez jussak.
Az apátsághoz való fennmaradó utat szótlanul
tesszük meg.

339
 – Akkor, van valami tervünk? – kérdezem pár
perc múlva újra.
– Odamegyünk az ajtóhoz és bemegyünk –
feleli Barrons.
– Az nem terv. Inkább öngyilkosság.
– Minket nehéz megölni – szól közbe Fade.
– Beszélj csak a saját nevedben – mutatok rá. –
Nem biztos, hogy a Keltar-ok olyan könnyen állnak
újra fel, mint ... – harapom el a végét, amikor
mindegyik Keltar gyilkos pillantást vet rám.
Úgy tűnik, kétségbe vontam a férfiasságukat,
amikor csak annyit akartam elérni, hogy
emlékeztessem a csapatomat, hogy néhány
tagunknak nincs meg ugyanaz a Halálból-Feltámadás
kártyája, mint egyeseknek.
– Miért is hoztátok őt magatokkal? – kérdezi
újra Dageus.
– Mert, ha már egyszer ismeri a tervet, éppolyan
hasznos, mint mindannyian – feleli Barrons.
– Akkor talán jobb lenne, ha tudnám, mi a franc
a terv, nem? – morgom.
– S különben is, felhasználhatjuk az Unseelie-
jeit, mint pajzsot – teszi hozzá.
Amindenit! Erre aztán igazán nem gondoltam.
A bejárati ajtó, ami valamikor vassal megerősített
fadarabokból állt, most fekete obszidiánként csillog, s
olyan ősi rúnák díszítik, amiket már láttam valahol.

340
 Méghozzá az apátság alatt, Cruce börtönében.
Az ajtó csendesen kinyílik.
Előrelépek, majd megtorpanok a küszöbön, hogy
feltérképezzem a belső teret, mielőtt aknára lépnék.
Hét férfi masírozik el mellettem, bakancsaik
hangosan visszahangoznak a kőlapokon.
Utánuk sietek. Vagyis, igyekszem. Mert egy ideig
megbámulom a mozgásukból áradó bátorságot, az
elhivatottságot, hogy soha nem adják fel, s mindez az
én elhatározásomat is csak serkenti. Én is megütöm e
pasik által magasra felállított mércét.
Mindegyiküknek megvan a maguk belső démonja. És
elbírnak velük.
Én is ilyen leszek.
Az előcsarnok hatalmas és téglalap alakú, olyan
magas plafonnal, mely végül szabadon hagyott
tetőgerendákban végződik. Három falon a
kandallókban, melyekben akár szobák is elférnének,
hőséget árasztanak a már amúgy is meleg térbe.
Az ülőgarnitúrák kopottak és agyonhasználtak,
kézzel készített párnákkal és horgolt takarókkal
díszítettek, a padlón évszázados szőnyegek, a falakon
antik falikárpitok lógnak. A nyitott könyvekkel
borított asztalok mellett székek és bepárásodott jeges
italok.
A terem üres.
– Hol a bánatban vannak? – morogja Dageus.

341
 – Csönd. Valaki jön – szól Barrons.
Pár másodpercbe beletelik, mire meghallom az
emberek közeledtét. Irigylem természetfeletti
képességeit. Kár, hogy az én szörnyemnek nincsenek
hasonló jó előnyei.
Olyan előnyökkel szolgálok, melyek segítségével itt
hagyhatod ezt a jelentéktelen kis bolygót és galaxisokat
irányíthatsz. Fogadd el a sorsod és együtt elpusztítjuk a
herceget, majd elhagyjuk ezt a világot. Ez lesz a
búcsúajándékunk.
Persze. Mintha akármelyik Sinsar Dubh is
egészben hagyná a bolygómat. A fenébe, képtelen
vagyok úgy gondolni rá, hogy ne mocorogna. Halkan
Poe-t kezdek szavalni és figyelem, ahogy négy nő lép
a terembe. Elönt a hála, hogy a mieink. Régebben egy
asztalnál ültem ezzel a négy nővel.
A kis csapat elején, Josie áll, egy vékony sötét
szemű, platinaszőke nő gót sminkkel, mögötte
Shauna, az alacsony barna hajú, mogyoróbarna
szemű lány, aki mindig mosolyog, majd az ikrek,
Clare és Sorcha MacSweeney. Ők azok a nők, akiket
Kat hozott magával a kocsmabeli találkozónkra,
miután Rowena parancsba adta egy csoportjuknak,
hogy vadásszanak le és vegyék el tőlem a lándzsámat.
Nem sikerült nekik. S ekkor véletlenül megöltem egy
sidhe-látót. Moirá-t. Soha nem felejtem el azoknak az
embereknek a nevét, akiket megöltem. Azon kapom
magam, hogy óvón a lándzsám felé nyúlok, de

342
megállítom magam, mert nem akarom a Könyv
kellemetlen szövegelését hallgatni, amikor itt van a
közelben az eredeti példánya, s olyan sok ártatlan
ember van a közelben.
– Miért hoztál Unseelie-t az otthonunkba, Mac?
– kérdezi Shauna morcosan.
– Nem hoztam – sóhajtom. Ők ... én – A francba!
Mégis, hogyan magyarázzam ezt meg? – Kipróbáltam
egy varázsigét és rosszul sült el. Azóta követnek
mindenhová – forgatom a szemem. A legramatyabb
hazugság, amit valaha hallottam.
Dageus rám néz.
Ryodan felnevet.
– Ártalmatlanok – teszem hozzá. – Mégcsak
nem is ölnek. Csak követnek.
– Olyan Unseelie nem létezik, amelyik nem öl. –
feleli fagyosan Josie.
Sorcha elmegy mellettem, s tisztes távolságból
méregeti őket. Majd megjegyzésével rendesen
meglep:
– Nem vagyok biztos benne, hogy Unseelie-k,
Mac.
– Mi mások lennének? – ráncolom össze a
homlokom.
– Nem tudom, de ezek ... másak.
Ez megmagyarázná, miért nem tudom őket
lefagyasztani, de azt nem, hogy a sidhe-látó

343
képességem miért érzékeli őket Unseelie-ként. Vagy
nem? Vagy ez is egy újabb előítélet, amit fenntartások
nélkül elfogadtam, csak mert úgy néznek ki, mint az
Unseelie-k, és mert ugyan mi mások lehetnének?
Rádöbbenek, hogy soha meg sem próbáltam a
karattyolásuk mögötti melódiát meghallani. De meg
fogom, a közeljövőben. Ebben a pillanatban most nem
érek rá.
– Ki a faszt érdekel? – hördül fel Barrons. –
Követik. Hol van az, aki fogságban titeket tart?
Josie felnevet, karcosan.
– Ezt hiszed? Hogy fogságban vagyunk? A nő
megmentett minket.
– Megmentett? – visszhangzom.
– Igen, megmentett. És nincs szükségünk a
seregedre, Mac. Jól vagyunk. Úgyhogy elmehettek.
Az Unseelie-kkel együtt.
– Mondom – jegyzi meg Sorcha. – Nem
Unseelie–k.
– Jobban lennénk, ha tudnánk, hogy Kat jól van
– szólal meg Clare.
– És Dani – teszi hozzá Shauna. – A két
legjobbunk eltűnt.
– Dani nem a legjobbunk – horkan fel Josie. – Ő
probléma. Egy forrófejű gyerek. Kat pedig ... láthatod,
hová jutottunk az ő tervével.

344
 Josie nem tűnik sokkal idősebbnek Dani-nél. És
Kat tervei tartották őket eddig életben.
De Clare ellenkezik.
– Hogy mondhatsz ilyet, amikor Dani és
Ryodan volt az, aki megmentett minket a
Dérkirálytól?
– De Cruce-tól nem mentettek meg – hőzöng
Josie. – Azt Jada tette.
Elkeskenyedik a szemem.
– Ki az a Jada? – Nem ez volt a neve annak a
misztikus harcosnak, aki a vezérük lett? – És mégis
mit értesz azon, hogy ’jól’ vagytok? Ez a hely
katasztrófa. Nyilvánvaló, hogy az irányítás ...
– Nem vette át az irányítást. Már nem – szakít
félbe Josie. – Azota nem, hogy ő itt van.
– Jada? – tippelek szárazon.
A vékony gót csaj összefonja maga előtt a karjait
és hátraveti a fejét, majd az orrán át lenézően pillant
rám.
– Igen, felszabadított minket a fogságunkból.
Amikor Kat eltűnt, az apátságot sújtó változások
megszaporodtak. Az ajtók és az ablakok bezárultak,
mi pedig bent rekedtünk. De Jada érti a herceg rúnáit.
Képes volt kinyitni őket. Amióta megérkezett, a
változások abbamaradtak. Teljesen.
– Azta! Lássuk csak! – gúnyolódom. – Az
lámpáitok égők nélkül égnek, a kandallóitok fa nélkül

345
fűtenek, s akkor ott vannak a tündér virágok és
építmények a kertben. Egy kőfallal körülvéve, ami
hetekkel ezelőtt még nem volt itt.
– Azt mondtam, megállította a változásokat.
Nem azt, hogy eltüntette őket. Még – teszi hozzá a
frissen megtérített emberek hevességével.
– Hol van Colleen? – kérdezi Christopher.
– Biztos az apja vagy – felel Clara. – Hasonlít
rád. Mondta, hogy hamarosan eljössz, ha nem üzen
neked. A Vörös Könyvtárban van néhány társunkkal,
a legrégebbi könyveinket kutatja. Unseelie Herceg
ide, vagy oda, a fiad értünk áldozta fel magát és
segítünk Christiant megmenteni. Jada beleegyezett,
hogy ez legyen a legelső feladatunk.
Szavai többféle módon is rossz érzést keltenek
bennem.
– Egyikőtök megszökött és elmondta, hogy az
apátságot túszul ejtették, s három társatokat megölték
– Elfogadták a támadóikat, s hagyták, hogy ő állítsa
fel a fontossági sorrendjüket. Milyen gyorsan feladták
Kat-et.
– Először nem tudtuk, mi történik – szól
Shauna. – és igen, harcoltunk. Ez igaz. Mindkét
oldalon voltak veszteségek. De gyorsan rájöttünk,
hogy Jada mekkora érték.
– Született vezető – büszkélkedik Josie. –
Semmitől sem fél és még sosem láttam senkit ilyen

346
tiszta céltudattal. Terveket sző, akciókat szervez, s a
tervei mindig azonnali eredménnyel járnak. Tudod,
mennyi ideje vergődtünk már itt? Egyik csapást
szenvedtük el a másik után? Bármelyik nap mögé
állok. Nem is hinnéd, mennyi mindent elért azalatt a
rövid idő alatt, amióta itt van.
– Nem az első sidhe-látó csoport vagyunk, aki
mellé áll – ért egyet Scorcha. – Azok, akik vele
érkeztek az apátságba elmondták, hogy néhány héttel
ezelőtt ők is elveszítették a vezetőjüket. Jada talált
rájuk Dublinban, amikor már a hazatérést
fontolgatták. Jada lebeszélte őket.
– Tudja egyáltalán valamelyikőtök, honnan jött?
– kérdezem.
Josie megvető pillantást vet rám.
– Kit érdekel? Ő a legerősebb sidhe-látó, akivel
valaha találkoztunk. Még neked sincsenek olyan
képességeid. Sőt, az ő lándzsája kellene legyen, nem a
tiéd. Edzenek minket. Tanítanak harcolni.
Küzdősportra és fegyverek használatára.
Megállom, hogy ne nyúljak érte. A lándzsám a
karom alatt pihen, s ott is marad.
Mélyen bennem a Könyv sötét, fagyos hangon
mindenféle erőt ajánl fel.
Nincs szükségem rá. Elég vagyok magam is.

347
 – Kat jó munkát végzett, hogy együtt tartson
minket a jelenben – szól Shauna. – De Jada a jövőbe
vezet minket.
Barronsra pillantok. Mozdulatlanul áll, értékel és
analizál. Azért jöttünk, hogy felrázzunk egy hódítót, s
ehelyett fegyvertelen fogadtatásban részesültünk,
melyet olyan hírek kísértek, hogy a megtámadottak a
hódító mellé álltak.
Hogy meg akarják tartani.
Hogy jobban kedvelik, mint Kat-et.
Akárki is Jada, egyáltalán nem bízom benne.
– Idehozod elénk – szólal meg Barrons.
Josie hátraveti a fejét, s lekezelően néz vissza rá.
– Bejelentjük Jadá-nak, hogy meghallgatást
kértél. Miután Mac és az Unseelie–-ei elhagyták az
otthonunkat.
Hét férfi húz el mellette olyan sebességgel, hogy
platinaszőke haja a levegőbe röppen, s egyikük
valószínűleg belekönyökölhetett, vagy öklözhetett – a
véremet teszem rá, hogy Barrons volt –, mert a
kanapéra huppan, átesik rajta és mögötte a földre
zökken.
Mogorván követem a férfiakat fura kíséretemmel.

Mire Rowena lakóhelyéül szolgáló emeletre érünk –

mert semmi kétségem, hogy ”Jada” itt rendezkedett

348
be, mintha az Ovális Szobát vette volna át, hisz a
szoba elfoglalása már eleve erőt sugároz –, csapatunk
megcsappant: Barrons, Ryodan és én vagyunk már
csak itt.
A Hegylakók mindenképpen a föld alá akartak
menni, hogy leellenőrizzék Cruce börtönét, miután
útba ejtették a Vörös Könyvtárat és magukhoz vették
Colleent. Ryodan, aki senkiben sem bízik, követelte,
hogy Fade velük tartson. Clare és Sorcha, akik
eddigre már utolértek bennünket, követelték, hogy
előbb kérjük Jada engedélyét, hogy lemehessünk az
apátság alá, s amikor a férfiak elsétáltak mellettük,
izgatottan szaladtak utánuk. Én meg sem szólaltam
az egész hajcihő alatt, s felkészültem, hogy
lehazudjam az eget az égről, ha megpróbálnának
rávenni, hogy én is menjek le velük oda, ahol
beleakadhatok az erő ragacsos pókhálóba, ami vagy
fogva tartja, vagy nem Cruce-t.
Ahogy Rowena lakóhelyiségééhez érünk, a
kőlapok halványszürkéből olyanná változnak, mint
ami ezüstportól csillog, majd színaranyban csillog,
amikbe különleges szimbólumokat véstek, s a falakon
csillogó drágakövek sötéten pislognak.
Ryodan hirtelen megtorpan.
– Mi az?
– Érzékelsz valamit, Mac?
Kitárom sidhe-látó érzékeimet, keresek, kutatok.

349
 – Például mit?
– Hasonlót érzek itt is, mint a klubban azon az
estén, amikor az Unseelie Hercegnőt kellett volna
megölnöd.
– Nem igazán fejtetted ki pontosan, hogy öljem
meg – emlékeztetem mérgesen. – És te nem vagy
sidhe-látó, úgyhogy mégis hogyan érezhetnél bármit
is? – Barronsra pillantok. – Te érzel valamit?
Fejét kissé oldalra fordítja és Ryodanra pillant, aki
mozdulatlanul áll, majd megszólal:
– Á, semmi. Felejtsd el.
De nem úgy néz ki, ő elfelejtené. Komolyan
zavarja valami. Megint kitárom az érzékeimet,
kutatok, de megint nem találok semmit. Oldalra
pillantok a követőimre, akik a közelemben
nyüzsögnek.
Egyáltalán semmit sem érzékelek. Semerre. Kivéve
lefelé, az apátság alatti veszedelmet. Mégis, mi a
francok ezek?
Rowena lakhelye féltucat szobából áll: egy
hálószoba, egy régies, antik iroda, két könyvtár, egy
hatalmas gyönyörű fürdőszoba, óriási lábas káddal,
és egy közönséges, üres várószoba, olyan, mint amit
az ember egy orvosi váróterem. Egyszer titokban
szétnéztem bent, de nem olyan alaposan, ahogy
szerettem volna. Tuti, hogy a rúnákkal védett falak
mögött és a padló alatt van még több titok is. Dani és

350
én nem is egyszer robbantunk be a francia ajtókon, s
toppantunk be a lakóhelyére, hogy aztán a vezetőnőt
találjuk ott homlok ráncolva, mint aki ránk várt.
Ma nincs olyan szerencsénk, hogy
meglepetésszerűen törjünk be. Ahogy az utolsó
sarkon befordulunk, négy fegyveres nővel találjuk
szemben magunkat, akik a folyosó végén állnak a zárt
ajtók előtt.
Elég imponálóak. Már értem, miért fogadták tárt
karokkal őket az apátságban; mert vagy ezt tették,
vagy meghaltak volna. Rowena nem edzette a sidhe-
látóit. Ő elnyomta őket, direkt azt akarta, hogy
gyengék és rászorulók legyenek. Jada társai dagadnak
a munícióktól, kezükben automata fegyverek, s jeges
pillantással figyelik közeledtünket, izmos testük és
fagyos arckifejezésükből süt a katonai kiképzés.
Kedvelném őket, ha az utcán futnék össze velük.
Nagyon is kedvelném őket. Óriási tisztelettel
viseltetek a katonáink iránt, akik mindennap
hősökként harcolnak a biztonságunkért.
De azelőtt az ajtó előtt nem kedvelem őket.
Kat-é kellene ennek a lakosztálynak lennie, nem
valami kívülállóé, akinek a lojalitása kétséges és
érdekei ismeretlenek.
Végignéznek rajtunk, a mögöttem felsorakozó
Unseelie-ken, de nem tesznek megjegyzést. Ha
kontinenseken keltek át ahhoz, hogy idáig eljussanak,

351
cifrább dolgokat is láttak már. A fenébe is, ha
külföldön szolgáltak, a pokol kisebb bugyrait is
megjárták már.
Egyszerre emelik fel a fegyvereiket és vesznek
célba minket.
– Nem fogad látogatókat – böki ki egy magas
nő, akinek rövid fekete hajának végei fehéren
virítanak.
Visszahúzódom Unseelie-jeim közé, mint a
védelemre szoruló méhkirálynő. A testi védelem
számomra okés. Szinte átölelem a büdös szörnyeket.
Lehet, hogy nehéz engem megölni, hisz még azt is
túléltem, hogy kitépték a torkom, de nem szeretném
megtapasztalni, milyen az, amikor az automata
fegyverből kilőtt golyók a testembe fúródnak. Biztos
vagyok benne, hogy rohadtul fájna.
Barrons és Ryodan hirtelen eltűnnek. Néha
elfelejtem, hogy képesek erre, hogy szinte
láthatatlanná tudnak válni, beleolvadnak a
környezetükbe és minden előzetes figyelmeztetés
nélkül egyszercsak újra megjelennek.
Lövések dördülnek, fegyverek repülnek és
csattannak a falaknak, mire fejemet behúzva munkás
méheim között lebújok. Kapucnis fejük közt kilesve
végignézem a rövid küzdelmet, minek végén a négy
nő eszméletlenül fekszik a földön és Barrons kitárja az
ajtót.

352
 Ahogy átlépek a földön fekvő nőkön, a fekete hajú
hirtelen átfordul, elkapja a lábamat, s kirántja alólam.
Barrons olyan sebességgel vetődik rá, hogy
pislantani sincs ideje, én meg nagyon zakkanva
hanyatt esek.
Hanyatt esés közben a legfurább dolog történik
velem. Hirtelen a Clarin Házi szobámat látom magam
előtt, az idő csiga lassúvá válik, s ebben a pillanatban
két különböző történetet élek meg.
Az apátságban épp hanyatt esek.
Miközben ugyanúgy esek hanyatt a motelbeli
szűk szobámban.
Itt Barrons néz le rám, miközben a támadómat
hatástalanítja, s közben megpróbál engem is elkapni.
De ugyanakkor a motelban vagyunk, és ő az, aki a
földre lökött.
Itt fel vagyok öltözve.
A Clarin Házban hiányzik rólam a farmerom, a
levegő hűvös a bőrömön és deréktól lefelé meztelen
vagyok.
Olyan erősen csapódok az apátság padlójába,
hogy összekoccannak a fogaim, pislogok, és
megrázom a fejem.
MIAFRANC?
A valóság újra egyesíti magát.
Az apátságban vagyok, csak az apátságban.

353
 Összehúzott szemöldökkel állok fel és figyelem,
ahogy Barrons és Ryodan a folyosó végére vonszolják
a nőket egy szobába.
– Itt az ideje, hogy találkozzunk Jada-val –
morogja Barrons a nevét éppolyan hangsúllyal, mint
én tenném, ingerülten és halált kívánva.
Felállok, s nyugtalatul fürkészem a pasit,
miközben megpróbálok rájönni mi történt az imént.
Az egyetlen alkalom, amikor Barrons a Clarin Házbeli
szobámban volt akkor este volt, amikor azért jött el,
hogy rábeszéljen a hazamenetelre. Veszekedtünk,
egyszercsak erősen megragadott, de aztán elment. A
következő nap tetőtől talpig mindenem fájt.
Még inkább összeráncolom a homlokomat.
Emlékszem, azt hittem a testemen lévő véraláfutások
furák voltak. Legtöbbje a bordáimon volt, nem pedig
elöl, ahol a melleim alatt átfogott. Napokig képtelen
voltam melltartót felvenni. És mindenem fájt,
nemcsak a bordáim. A combjaim fájtak, a
fenékizmaim sajogtak. Azt hittem, a hosszú repülőút
miatt. Hisz még sosem repültem ilyen messzire, vagy
ültem ilyen sokáig a repülőjáratok között a kemény
tranzitpadokon. Megvakarom a fejem, a pasit
bámulom, s olyan érzésem van, mintha egy olyan
puzzle-t próbálnék meg összerakni, aminek hiányzik
a fele, s még csak egy fotó sincs a dobozban, ami
segíthetne.

354
 Barrons rám villantja a tekintetét.
– Megsérült? Mi baja, Ms. Lane?
Az arcát fürkészem, az emlékeimben kutatok, s
megpróbálom összeegyeztetni, amit épp most láttam
azzal a fura realitással, amire emlékszem.
Képtelen vagyok.
– Szedd már a segged, Mac – mordul rám
Ryodan.
Fogalmam sincs hogy magyarázzam azt, ami
történt, s a meglepetéstől, szótlanul
engedelmeskedem.
– Ne szokj hozzá – morgom vissza neki.

Belépünk a spártai váróba, a másik dupla ajtóhoz

lépünk, s már épp nyitom a szám, hogy felvessem,
álljunk meg egy pillanatra és figyeljünk, hátha érzünk
valamit abból, mi lehet a másik oldalon, amikor
Barrons olyan erővel rúgja be az ajtót, hogy az
nekivágódik a falnak és kettétörik.
Nők sikoltoznak ijedten, de nem látok Barrons és
Ryodan hátától. Becsukom a szám és belépek a
szobába, s kényelmetlenül ... ósdinak érzem magam.
Lehet, hogy különleges sidhe-látó képességeim
vannak és a kísérteteim rajongása nélkül komoly utcai
harcos vagyok, de Barrons és az emberei gyorsabbak,
erősebbek és kegyetlenebbek nálam.

355
 Előzőleg, a legfontosabb sidhe-látó képességem az
volt, hogy érzékelem a Sinsar Dubh-t, de ez a képesség
már idejétmúlt. Előzőleg, jobban öltem az Unseelie-
ket, mint a legjobbak, de most félek előhúzni a
lándzsámat, nehogy ezzel lehetőséget adjak belső
démonomnak az életre kelésre. Így felvetődik a
kérdés: mégis mitől vagyok különlegesebb, mint az
átlagos sidhe-látó? A kényszerpasszivitás miatt már
épp elégszer eltűnődtem ezen.
Én. Eltiporhatnád őket álmodban, szólal meg belső
démonom.
Úgy döntök, ehelyett inkább a bizonytalanságot
tiprom el, amit a Könyv kommentárja ültet el
bennem, s folytatom magamban a szavalást.
Ingerülten, hogy semmit nem látok, megpróbálom
átverekedni magam a pasikon, s egy gyors pillantást
vetek vagy tucatnyi állig felfegyverzett nőre, akik egy
központi figura körül csoportosulnak Rowena asztala
előtt, de Barrons visszalök és rám mordul:
– Maradj ott!
Torokhangú morgása megint előidézi azt a fura
kettős realitást.
Maradj ott, morogja a Clarin Házi szobámban, így
akarlak.
De azt mondtad, most én...
A következő menet a tiéd lehet.
De ez rólam szól, nem emlékszel? Azt mondtad. Azt,
amit én akarok, most!

356
 Mély levegőt veszek és bent tartom. Valami
megpróbál a tudatalattim sötét vizéből a felszínre
törni, de nehezen sikerül, mert súlyos kövek húzzák
le a bokáját; mint egy sötét barlangban rekedt úszót,
ahová a sors űzte.
Hacsak ... valahogy ... a hatalmas kőtömb, ami
elzárja a kijáratot elmozdulna ... félretolódna,
kiszabadítaná az emlékdarabkákat, amik mint a pici
ebihalak törnének elmém felszíne felé.
– Azt mondta, nem fogad látogatókat – csattan
fel az egyik nő.
– Tedd le a kibaszott fegyvered, vagy
megetetem veled! – mordul rá Barrons.
– Vonulj vissza és meghagyjuk az életed – vág
vissza a nő. – Egy centit se moccanj!
– Próbáld meggátolni.
Próbáld – visszhangzik a fejemben. Hallom, amint
ezt mondja: Próbálja meg, Ms. Lane, csak próbálja meg.
– Menj az útból! – dörren fel megint Barrons. .
Mutasd magad, Jada!
– Te mozdulj! – vág vissza a nő. – Mi van
mögötted? Azonnal mutasd meg!
Mozdulj már, seggfej! – morgok rá a Clarin Házban.
– Azonnal távoztok! – szólal meg egy új fagyos
hang.
Barrons felnevet.
– Majd elmegyek, amikor készen állok.

357
 Amikor készen állok – visszhangzik a fejemben, és a
szűk bérelt szobámban. Barrons keze a bordáimat
szorítja.
– Jada, itt van. Magukkal hozták! – kiált fel az
egyik nő.
– Nem vagy itt szívesen látott vendég. Én nem
szólok bele a te világodba. Te se szólj bele az
enyémbe. Mert megbánod – mondja ugyanaz a fagyos
hang.
Mindkét realitásomban fájni kezdenek a bordáim.
Barrons és Ryodan háta mögött egy gyönyörű nőt
pillantok meg, hosszú fekete haja magas copfban lóg
le a derekáig.
A nő elhalványodik, ahogy fura csőlátásom lesz, s
már csak Barrons hátát látom.
Majd az arcát, ahogy hatalmas, kemény teste az
enyém fölött van kinyúlva.
Képek villannak az agyamba, egyik tégla
csapódik a fejemnek a másik után, s fintorogva
becsukom a szemem ...
Barrons kipattintja a famerom gombjait.
Alkut köt velem: Ha nem vagyok nedves, nem
fogunk szexelni.
Ha nedves vagyok, fogunk.
Nedves vagyok. Rohadtul nedves vagyok. Még az
életben nem voltam ilyen nedves.

358
 Igaza volt. Billy James bátyjával és a többi fiúval
előtte, amikor vége volt, mindig azon töprengtem,
mégis mi a fenéért vannak úgy oda érte az emberek.
Igaza volt: Ha teljesen jó, akkor egyáltalán nem
elég jó.
És akkor este tudtam, felbámulva rá, hogy ennek
az embernek az érintése megváltoztatja a lelkem,
örökre megváltoztat, hogy vele a szex rohadtul eget-
földet rengető lesz.
A nővérem meghalt.
A szívem darabokban.
Hasznavehetetlen voltam és az életemnek semmi
értelme nem volt.
Azt akartam, hogy eget-földet rengessenek
alattam.
Aztán a földön találtam magam, s a nagy,
kemény, gyönyörű teste az enyémen, míg én
elvesztem a szenvedély hevében, amire nem is
tudtam, hogy képes vagyok, megragadom a nadrágja
derekát és letépem róla a cipzárt, érzem, ahogy belém
nyomja magát, ahogy hátravetem a fejem és
mennydörgök.
Élek. Annyira élek.
– Úr Isten! – suttogom. – Akkor este lefeküdtem
veled. Egész éjszaka. Mégcsak nem is ismertelek. És
nem is kedveltelek.
Barrons felmorran.

359
 – A szentségit! Ne most!
– Jada, szabadon engedték!
– Biztos vagy benne? – kérdezi a fagyos,
monoton hang.
– Igen. Várj ... nem, ez ... várj, igen ... mi a franc?
Ryodan felhördül:
– Látni akarom Jadá-t. Tűnés az utamból!
El az utamból – visszhangzik. A Clarin Háznál,
amikor Barrons mondta: Holnap este kilencig adok időt
magának, hogy eltűnjön a francba ebből az országból és az
utamból. Aztán fölém hajol és olyan hangon kezd
beszélni hozzám, ami mintha ezernek hallatszana, s
ősi szavakat mormol.
Itt, az apátságban megdermedek.
Nem tette meg.
Nem tehette.
Vannak dolgok, amik szentek. Legalábbis addig,
amíg úgy teszel, mintha nem lennének azok.
– A Hangot használtad rajtam – a szám
kiszárad, nyelvem alig forog. – Elvetted az
emlékezetem.
– Ez nem a megfelelő idő erre, Ms. Lane –
morogja Barrons.
– A megfelelő idő – visszhangzom ingerülten –
Soha nem volt erre megfelelő az idő.
– Igen, Jada, biztos vagyok benne – mondja egy
nő sietősen. – Kiszabadították!

360
 – Brigitte, szedd össze a szükséges dolgokat és
azonnal térj vissza velük! – parancsolja a fagyos,
monoton hang. – És hozd ide Clara-t és Sorcha-t.
– Mi ugyan rohadtul nem – csattan fel Barrons.
– És azt mondtam, Ms. Lane, később megbeszéljük!
Barrons és Ryodan eltűnik, majd újra megjelennek
a fegyveres sidhe-látó csoport között, s a fegyverek
repülni kezdenek szerteszét. Végre, akadálytalanul
látok mindent! A mozgás homályából kihallom az
ökölcsattanásokat és a vad női nyögéseket. Aztán egy
tucat nőt látok a földön kiterülve, némelyik vérző
orrát fogja, mások a gyorsan bedagadó szemükön
próbálnak kilesni, egyikük a karját szorítja a
mellkasához, mert nyilvánvalóan eltörött. A
fegyvereik már nincsenek náluk, egy törött kupacban
hevernek a fal mellett.
Ryodan mozdulatlanul áll az elesett sidhe-látók
csoportjának közepén, mintha kőből vésték volna, s
arra a nőre mered, aki Jada-nak nevezi magát. Olyan
hangot ad ki, mint egy halk robbanás, olyan hangot,
amilyet még nem hallottam a Kilencektől egyikétől
sem, az igazi meglepetését és ... kín hangját.
Képtelen vagyok rájönni, mi okozhatta ezt a fajta
reakciót a hideg, mindig hidegvérű pasasnál. Elfojtom
mindazt, amit érzek – ami az árulás, sokk, horror,
zavarodottság és egy jó adag düh keveréke –, s

361
előrébb lépek, hogy jobban megnézhessem a figyelme
középpontjában álló nőt.
Kábé annyi idős lehet, mint én, vagy valamivel
fiatalabb, magas, olyan szenzációs testtel, ami hosszú
és vékony és izmos és pont ott gömbölyű, ahol kell,
de a szemei azok, amik igazán megragadnak.
Smaragdzöldek. Egy hosszú fagyos időre az enyémbe
fúródik a tekintete. Jéghideg szemek, melyektől
megdermedek, pedig én aztán nem könnyen
dermedek meg.
Lenézek, körbepillantok, s rájövök, hogy a
szobában minden nő, még Jada is engem bámul.
Kissé megkésve fogom fel a kommenteket, amik
az alatt hangzottak el, amikor a világom épp
szétesőben volt.
Úgy tűnik, a ’vendég csapat’ mégsem olyan
felhígított. Ennyit a különleges Könyv-érzékelő
képességemről. Még egy bizonyíték arra nézve, hogy
nem is vagyok olyan különleges.
– A francba! A francba! A francba! – motyogom.
– Nála van a Sinsar Dubh! – kiáltja a barna a
terepszínű gatyában, miközben igyekszik
feltápászkodni. – Kapjátok el!
– Rohadt! Kurva! Életbe! – szentségel Ryodan.
A nők felugrálnak és egyenesen nekem esnek.
Barrons elém lép, mint az én külön bejáratú
pajzsom.

362
 – Csak a testemen keresztül.
– Volt már rá példa – jegyzi meg Jada fahangon.
– S biztos vagyok benne, még meg is fog párszor
történni. Újra és újra. De ez így működik veletek,
nemigaz?
– Rohadt! Kurva! Életbe! – ismétli újra Ryodan.
– Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem –
mondom dermedten.
– Dani – suttogja Ryodan.
– A szentségit! Nincs most itt az ideje!
Egyikőtöknek sem! – vicsorog Barrons. – Azt
mondtam, majd később megbeszéljük, Ms. Lane. És
Ryodan, majd megtaláljuk. A jelenre koncentrálj.
– Arra koncentrálok – válaszolok mereven. –
Már rohadtul megbocsáss, ha ez a pillanat kissé
összegabalyodott amiatt, amit elloptál tőlem.
– Könnyű ellopni azt, ami alig várta, hogy
kiszabaduljon. – vág vissza Barrons keményen és
hevesen.
– Most tettük meg – mondja Ryodan óvatosan.
– Mit? – csattanok fel, mert elvesztettem a
fonalat. Túl gyorsan történik minden. Az agyam
olyan, mint a ragacsos cement és képtelen
megemészteni a történteket.
El kellene futnom. Az apátságban vagyok. Tudják,
mi vagyok. Be fognak zárni. Bebörtönöznek Cruce
mellé.

363
 – Megtaláltuk Dani-t – mondja Ryodan.
– Mi a faszról hablatyolsz? – ordít
majdhogynem Barrons.
– Ki mond egyáltalán olyan szót, hogy
’hablatyol’? – kérdezem, de tudom rá a választ. Olyan
emberek, akik ellopják mások emlékeit.
– Én nem hablatyolok.
– Beszélj már kibaszott érthetően! – vicsorog
Barrons.
– Jada – szól mogorván Ryodan, – Dani.

364
 II. Rész
Visszavonulok a fejembe és a másik énemmé válok,
azzá, akiről senkinek sem beszélek.

A megfigyelő.

Ő nem érez éhséget a gyomrában, vagy izomlázat,

mert napokig ketrecben volt.

Ő nem Dani.

Ő mindent túlél. Semmit sem érez.

Azt látja, ami előtte van, csakis azt.

Az ő szíve nem törik össze minden egyes alkalommal,

amikor az anyukája otthagyja.

És neki semmi sem túl nagy ár a túlélésért.

Nem hagyom el magam gyakran és engedem ki őt,

mert egyszer itt ragadtam és akkor ő átvette az
irányítást és amiket tett ...

Reszketek a gondolatra, hogy egy nap megszűnök

Dani-nek lenni. – Dani O’Malley naprójából

365
 22

”Eddig falak mögött éltem, melyek miatt

magányos lettem”

KAT

Azalatt az öt nap alatt, mióta Ryodan bezárt a

klubjába, egyetlen hangot sem hallottam, egyetlen
mástól érkező érzelmet sem éreztem.
Aggódnom kellene. Érdekelnie kellene. Az
öklömmel kellene vernem az ajtót, hogy engedjen ki,
de életemben először ezekben a szobákban
tapasztaltam meg a békét.
A bejárati szoba bútorozatlan, de a többi nem
ilyen spártai. Négy másik szoba is van: egy
hálószoba, melyen a puha matrac olyan sima és
egyenletes, hogy nyilvánvalóan érintetlen volt az
érkezésem előtt; egy fürdőszoba hatalmas
zuhanyzóval; egy konyha, mely felszereltsége minden
szónál ékesebben bizonyítja számomra, hogy Ryodan
már jó előre kitervelte mindezt.
A negyedik és utolsó szoba a legnagyobb,
melyben tükör falak veszik körül a lehető legjobban
felszerelt konditermet.
Kasteo egyetlen szót sem szólt.

366
 De én sem.
Az elmúlt öt nappalt és éjszakát azzal töltöttem,
hogy önmagamat éreztem, a testemben növekvő
gyermeket, s mindezt anélkül, hogy az életemet
körülvevő, állandóan bombázó érzelmek elterelnék a
figyelmemet.
Kasteo a földön fekszik.
Időnként felkel és edz.
Néha lezuhanyozik.
Nem beszél, de még csak enni sem láttam. Lehet,
hogy akkor főz, amikor én alszom. De mosatlan
tányérokat sem láttam soha.
Én, bezzeg, telhetetlenül falánk vagyok. Mivel
kettő helyett eszem, az étvágyam kiapadhatatlan.
Élvhajhász lett belőlem. Tíz órákat alszom
egyhuzamban, a bezárt fürdőszobában hosszan
zuhanyzom, s húst hússal eszem, meg egy kis
krumplit, mivel hónapok óta nem ettem húst.
Semmi és senki nem zavar itt. Se érzelmek, se
hangok, se csábító sötét herceg.
Ez az öt nap és éjszaka megváltoztatott.
Ezalatt a nem várt vakáció alatt döbbentem rá, mi
is az én problémám.
Sosem voltam képes teljesen kizárni mások
érzelmeit, mert sosem tudtam, milyen érzés a csend.
Sosem tudtam olyan célt kitűzni, amit nem is
ismertem, hogy olyasmire vágyjak, amiről nem

367
tudtam semmit. Olyan voltam, mint amikor a vak
ember az eget próbálná meg lefesteni.
Mostmár ismerem a bensőmben lévő csendet,
tudom, hogy létezik és hogy hol találom. S biztos
vagyok benne, hogy a lármás Dublinban is, s az
apátságban is, sőt még a kétségbeesett és veszélyes
cápa akváriumban is, mint ami a Chester, képes
leszek újra rátalálni.
A férfi hozott ide, aki nem is létezik, egy másik
ember csendes lakhelyére, aki szintén olyan, mintha
nem is létezne, s adta a legnagyobb ajándékot, amit
valaha is kaptam: az időt és a teret, hogy mély levegőt
vehessekek és felfedezzem benső területeimet,
megértsem az erőmet, amit felhasználhatok, s a
gyengeségeimet, melyek eddig megbénítottak.
El sem tudom képzelni, miért tette. Kedvességnek
tűnik egy olyan embertől, akire sosem mondtam
volna azt, hogy kedves.
Megmutatta nekem a célt, mely mindig oly távol
volt tőlem. Azt a belső szent helyet, ami csak az
enyém, s senki másé, a vihar közepét, ahol sérülés
nélkül állhatok a körülöttem tomboló káoszban.
Ahelyett, hogy azért zárt volna be, hogy
megkínozzon, azért tette, hogy megmutassa azt, amit
már oly régóta kerestem.
Zavarba hoz. Azon kapom magam, hogy
megkérdőjelezek mindent, amit eddig Ryodanról

368
tudtam. Végigfuttatom elmémben az összes eddigi
beszélgetéseinket, s rádöbbenek, hogy a férfi, akiről
eddig azt hittem, hogy közepesen intelligens és
erősen motivált mások manipulációjára – hogy saját
magukat tönkretegyék –, tulajdonképpen rettenetesen
intelligens és rettenetesen manipulál másokat, de
kezdem azt hinni, azért teszi ezt, mert megpróbálja
megoldani azt, mit azok úgy gondolnak, hogy meg
kell oldani, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Ő
hosszú távú képet lát és kemény, katalitikus tettekre
képes. Felkavaró, nyugtalanító mindannyiunk
számára, akik nem ilyenek vagyunk, s könnyűvé
teszi, hogy seggfejnek tituláljuk és azt higgyük,
szívtelen.
De miért törődik ezzel?
Csak két magyarázat van erre: vagy azt a célt
akarja elérni, amit képes a másik megváltoztatása
következményeként elérni, vagy akármilyen
érthetetlen is, mégiscsak törődik azzal a világgal, amit
úgy tesz, mintha megvetne és törődik a benne élő
emberekkel.
De akkor miért vezet egy, a perverzitásnak
ennyire helyet adó klubot, mint amilyen a Chester?
Hacsak ... hol a legkönnyebb kiszelektálni az
értékest az értéktelenek közül?
Még én is tisztában vagyok vele, hogy háború
idején képtelenség mindenkit megmenteni. Hisz, az

369
Isten szerelmére, ez még békében is nehéz. Talán a
klub a szeszfőzdéje az, ahol kiválogatja az értékes
borokat, melyeket aztán a saját borpincéjében rejthet
el.
És engem értékesnek talált.
Könnyebb azt hinni, hogy akar valamit tőlem, bár
fogalmam sincs mit.
Türelmetlen vagyok, hogy kipróbálhassam
magam, hogy megtapasztaljam az érzelmi zűrzavart.
Hogy megnézzem, képes vagyok-e az újonnan
felfedezett egyensúlyt megtartani magamban.
Addig maradsz itt vele, amíg úgy nem döntök, hogy
megkaptad, amit akartál, mondta.
Így maradok. Azért jöttem, hogy anélkül legyek
kőkemény, hogy megfizetnék érte. Ha Ryodan tartja a
szavát, így lépek majd ki innen.
Már mielőtt azon az estén megkerestem volna
tudtam, hogy nem vagyok méltó az apátság
vezetésére. Tudtam, hogy nem nekem kellett volna
alig egy héttel Rowena halála után átvennem az
irányítást. De ott volt Margery, s ő mérgező, és a
Sinsar Dubh mozgolódott és a társaimnak szüksége
volt rám. Így maradtam és legjobb képességemnek
megfelelően harcoltam, fegyverek nélkül, anélkül,
hogy meglett volna az erőm a néha szükséges csalás
és megtévesztések kivédésére.
Elégtelennek találtattam a vezetésre.

370
 Így nem dörömbölök az ajtón, nem kiabálok
megmentésért.
A megmentőm jelenleg a hátán fekszik a földön, a
plafont bámulja, fekete terepnadrágot visel és
agyontetovált, kemény és hallgatag.
Ryodan azért hozott ide, hogy csendben
részesítsen.
Vajon, amilyen okos ember, azért is hozott-e ide,
hogy szavakat adjak ennek az embernek?
Mi gátolhat meg valakit abban, hogy ezer évig ne
beszéljen? Már azt is alig tudom felfogni, pláne
megérteni, hogy valaki ilyen sokáig éljen.
Milyen érzés lehet, ha törődnél egy ilyen emberrel
és végignéznéd, ahogy ennyire visszahúzódik
magába? Hogy nap, nap után találkozz vele, de nem
beszélgethettek? Ha tudnád, hogy tudna ő beszélni,
ha akarna, de nem akar? Nap nap után, a testvéred itt
van melletted, mégis elérhetetlen.
Ryodan megparancsolta ennek a néma, sötét hajú
férfinak, hogy legyen a mesterem.
Vajon engedelmeskedik?
Oktatásra van szükségem, hogy megtanuljam,
hogyan alapozzam meg az újonnan felfedezett benső
központomat. Edzésre van szükségem, fegyelemre és
erőre. Ezek nélkül nem megyek el innen.
A falnak dőlök és a férfit tanulmányozom, mint
ahogy már majdnem egy hete teszem. Nem olyan,

371
mint aki katatóniásan visszahúzódott lenne.
Egyszerűen csak nem foglalkozik senki mással.
– Kasteo – szólok neki. – Már nem érzem a világ
fájdalmát. Segíts megtanulnom, hogyan tartsam
ellenőrzésem alatt a környezetemet. Taníts meg
harcolni – mondom annak, aki egy millennia óta nem
él. – Mutasd meg, hogyan kell élni.
A férfi, aki majd’ egy hétig a plafont bámulta, s
aki egyetlen egyszer sem vette tudomásul a
jelenlétemet, lassan elfordítja a fejét és rám néz.
Majd visszafordul a plafon felé.

372
 23

”Az éjszakák mindig a fényre várnak mely soha nem

érkezik el”

CHRISTIAN

Tizennégy éves vagyok, végre elég idős ahhoz, hogy a

kősziklák körébe léphessek. Ban Drochaid – a Fehér
Híd, ahogyan a köveket nevezzünk – valaha időket
összekötő híd volt, de csak és kizárólag a megfelelő
okkal rendelkező megfelelő Keltar használhatta. Ám a
családom kihasználta az ajándékot, s a
Tündérkirálynő, aki a rendelkezésünkre bocsátotta,
visszavette tőlünk.
A sziklák a mai napig ősi erőt képviselnek. Csak
egyetlen út zárult be előttünk.
Apával és a nagybátyáimmal állok a májust
ünneplő dupla tábortűz között és ünnepélyes
büszkeséggel, különleges szertartásokkal készülünk
az újjászületés évszakának köszöntésére.
A családunk nőtagjai, akik a legkevésbé sem
gyengébbek a férfiaknál, körénk gyűlnek, régies
színes szoknyákat, fűzős blúzokat viselnek, mezítláb
állnak, hogy az elkövetkező lakoma előtt

373
tisztelegjenek, amin a hegyünk alatti völgyben
virágzó egész falu is részt fog venni.
Az éjszaka ege fekete és kristálytiszta, több ezer
csillag, mint gyémántok csillognak a pézsmaleplen.
Gyémántok.
Olyan nőt akarok, akinek elméje, mint a gyémánt ...
Dani – suttogom a kiszáradástól felrepedezett
ajkammal. Vér ízét érzem, a torkomban buborékol,
fuldoklom tőle. A fájdalom görcsbe szorítja a
bordáimat, a beleimet, az ágyékomat.
Koncentrálj!
A hanga még nem kezdett el virágzani, s bár a fű
a váratlan árpilisi fagy után még mindig csak
éledezik, sárga májusi világok nyíltak mindenfelé, s
mindenhol megtalálhatók: ajtókon, ablakokon, az
állatokon, az emberek nyakában, a nők hajában és a
kőszikláink körül.
Apa és a nagybátyáim cukkolnak, ugratnak,
tanítanak. Amikor megnövök, olyan akarok lenni,
mint ők: széles vállú, olyan, akik könnyen nevetnek,
gerincesek és bátorságuk mérhetetlen.
Megérte a lány? Hogy újra és újra meghalj érte?
Feláldoztad magad azért, hogy azokért a bárányokért
harcolhasson. Kurva bárányok. Már nem vagy
juhászkutya. Már elvakult farkas vagy.
Feláldoztam magam, hogy ő ragyoghasson. Mert
tudtam, mit tenne vele a sok általa szeretett ember
lemészárlása. Hogy ellopná szeméből a fényt. Látni

374
akartam, ahogy megmenti a világot, s ahogy aztán
ettől majd a világ tetején érzi magát.
Élesen szívom be a levegőt. Megbotlottam, ahogy
a nagybátyáim között lépegettem, s véletlenül egy
könyék landolt a gyomromban, semmi több.
Ott van Tara, a házvezetőnőnk lánya, aki Colleen
legjobb barátnője. Ma este páran elmegyünk úszni
egyet a tóban, s ahogy a mélybe vetjük magunkat
sikongatunk majd a jeges víztől. Majd igyekezni
fogok, hogy ne bámuljam nagyon Tara vizes blúzát,
amikor kijön a vízből, de ó, a lány szépen
gömbölyödik és muszáj megbámulnom. Mindig
észreveszi. Hátraveti göndör vörös haját, a foga közé
szorítja rózsaszín nyelvét és csillogó szemekkel
elmosolyodik.
A közelében, Jamie, Quinn és Jonah, az öreg,
elszegényedett MacBean unokái állnak, akik árvák
lettek, miután a szüleik autóbalesetben meghaltak. Ez
az első Beltane-ük a szüleik nélkül. Majd’ minden este
velünk vacsoráznak, magányosan, de mégsem
egyedül, mivel a mi otthonunkban mindig bőséggel
van mit enni. Öreg MacBean egy évtizede megsérült,
most bottal jár, s csak annyi étellel tud szolgálni,
amennyit a földjein megtermel.
Körbenézek, s mosolygok, mert tele vagyok
tervekkel. Egy nap földesúr leszek, mint az apám
előttem. Egy hatalmas csodálatos kőkastélyban élek

375
majd, mely roskadozik a történelem és szokások alatt,
egy csinos lányt veszek feleségül ...
Dani védtelen és az a seggfej Ryodan ...
A fájdalom majd’ kettéhasítja a bensőmet, s
felordítok.
Tudom, miért vagyok annyira megszállott vele
kapcsolatban. Ő az ártatlanság, amit elveszítettem.
Ahogy sötét herceggé kezdtem változni, ő egyre
fényesebb lett. Az ő tizennégy éves mosolya elhiszi,
hogy a világ egy nagy, hosszú, fantasztikus kaland.
Az álmai még mind sértetlenek. Ő minden, ami én
már nem vagyok. Ő két kézzel ragadja meg az életet,
a pillanatnak él, s soha nem adja fel.
Tara-ra emlékeztet, aki három éve halt meg egy
ritka csontbetegség következtében. Sírtam annak a
lánynak a sírjánál, aki rövid, de annál brutálisabb
legyengülése alatt végig mosolygott, egészen az
utolsó pillanatig.
Dani szemében látom a szellemeket. Vaknak
kellene lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa.
El akarom űzni őket, mert engem semmi sem
képes üldözni.
Meg akarom akadályozni, hogy ő valaha is olyan
rettenetessé váljon, mint amivé én lettem.
Meg akarom védeni a kemény igazságtól, hogy az
élet csak elvesz tőlünk, csak megnyirbálja a reményt,
leeszi csontjainkról a húst, majd végül olyasmi válik

376
belőlünk, amit már fel sem ismerünk többé, amikor
tükörbe nézünk.
Azt akarom, hogy ő mindig Dani maradjon, mint
amilyen most, de a szörny, amivé válni kezdtem,
teljesen begőzölt tőle. Remélem, a szabad emberként
tett utolsó tettem kompenzálja az előzőeket.
Azt hittem, az Unseelie Herceggé válás a
legnehezebb dolog, ami eddig történt velem.
Rosszul hittem. Azt hittem, a Pokolban voltam.
Aztán megtudtam, milyen is a valódi Pokol. A dolog
abszurditása mosolyt csal repedezett ajkaimra.
A fájdalom a hasamba nyilall, perzsel és tüzel, és
apró borotvaéles fogakkal tép egészen az ágyékomig,
ahogy élve megnyúznak. Megint ordítok, s a
Felvidékemre menekülök és látom a ...
Tábortüzeket.
A friss levegő sült disznótól, grillezett paprikától
és krumpliktól illatos. A testvérek épp a két
ikertábortűz között terelnék át a marhákat. Ikrek,
mint Colleen és én, mint a nagybátyáim, Dageus és
Drustan, mielőtt a nyári legelőkre terelnénk át őket.
Újra meggyújtjuk a kastélyban kioltott tüzeket a
szent, védő Beltane tüzeivel. Lakomát csapunk, a
családom és a barátaink majd táncolnak és úgy tűnik
majd, hogy az élet egy hosszú, csodálatos és tökéletes
álom, amiből semmi kedvem felébredni.

377
 Fogalmam sincs mennyi ideje vagyok a
sziklafalhoz láncolva. Újraszámláltam már életem
minden egyes napját. Életem minden részletét
újraéltem.
Ez tartott vissza a süllyedéstől.
Ez tartott vissza az őrülettől.
Meglepő módon szintén ez volt az, ami
elnémította a szörnyet, amivé válni kezdtem.
Már nem utálom és félem azt, ami velem történik,
mert ennél sokkal rosszabb is történt velem. A
nézőpont egy fura dolog. Azt hiszed, a hátad a falnak
van szorítva, amíg valami sokkal rosszabb sarokba
nem szorít, és az összehasonlítás után az első
fenyegetés már semmiségnek tűnik.
Már csak én vagyok, egy Keltar, aki egy mutáció
következtében hihetetlen erő birtokosa lett, s lehet,
hogy ilyen is maradok. De minden egyes alkalommal,
amikor ezen a sziklafalon meghaltam, s megtartottam
ép eszemet, emlékeztettem magam az örökségemre,
arra, aki akkor voltam, amikor megszülettem, s az
Unseelie Herceg őrülete egyre inkább elhomályosult.
Ehhez az istenverte sziklafalhoz láncolva a
szenvedésem megerősített, az engem elfoglaló herceg
elnémult.
Már nem az a férfi vagyok, aki egykor Hegylakó
volt, akit elnyelt a Halált Hozó Szextündér
perverzitása és gyilkolási mániája.

378
 Én Keltar druida vagyok, aki jelenleg Unseelie
erőtől és rohadt nagy kéjvágytól duzzad. Bár nem
vagyok biztos benne, hogy ez utóbbi olyan nagy
változás lenne.
A fejem előre konyul, vér ömlik száraz ajkaim
közül. A Banya már megint nekiállt, köt, miközben
tépi ki a zsigereimet, s köti a ruhát, amit sosem fejez
be.
A kín elviselhetetlen. Az egész testem tűzben én
g a fájdalomtól.
Tüzek.
A Felvidék.
Beltane.
Három okból emlékszem erre az estére, amikor
tizennégy éves voltam.
Ez volt az első este, amikor, mint Keltar-t,
elismertek. Csodás dolog ez egy serdülőfélben lévő
legénynek.
S ez volt az az este, amikor Dageus nagybácsi
figyelmeztetett, hogy boldog álmaimnak esetleg
hamarabb vége fog szakadni, mint arra készen állnék.
Mint Tara-é.
Mint ahogy nem fogom engedni, hogy Dani-é is
véget érjen.
Amikor Apa és a többiek a szent kelyhet és rudat
a kőtömbre helyezték, Dageus nagybácsi közelebb
lépett, a vállamra tette a kezét, félrehúzott és lenézett

379
rám. Arany szemek, melyek oly hasonlatosak az
enyémekhez, néztek le rám.
A tűz megtisztít és sterilizál, mondta. A tűz átformál.
Emlékezz erre, amikor eljön az idő. Amikor úgy tűnik mást
sem tesz, mint pusztít és tönkretesz.
Ahogy, a fájdalom is.
Egy napon lángokon fogsz átkelni, fiam.
A Bletane lángjain? – kérdezem kíváncsian. Ez nem
olyan tradíció volt, amit ismertem volna, de amíg el
nem értük a megfelelő kort, több, bonyolultabb
druida szertartásunkat titok övezte.
Másfajta lángok. A Pokol lángjai. Azt fogod hinni,
hogy képtelen vagy elviselni ezt a fajta agóniát.
Tizennégy évesen kiráz a hideg, mert meglep a
szemében tükröződő ünnepélyesség és szomorúság.
Mély hangja komolyan hangzik, ami miatt még
nyugtalanabb leszek. Egy fiatalember, aki büszke a
bátorságára, hirtelen megízlelem a félelmet.
Nem tudom megakadályozni. A kövek már bezárultak
előttünk. Megmentenélek, ha tudnálak.
A jövőről beszélsz? – kérdezem óvatosan. Elveszítem
idén a szüzességemet? – teszem hozzá gyorsan. A
bácsikáimon kívül senki másnak nem tenném fel ezt a
kérdést, de Dageus más. A nők megfordulnak utána.
Egy nap olyan akarok lenni, mint ő. Döglesztő (nem
gyilkoló), ugyanazzal a lassú, szexis mosollyal, ami
minden alkalommal elolvasztja (rohadt csinos, s csak
tíz évvel nálam idősebb) Chloe nénémet.

380
 Készen állok.
Azt akarom, hogy Tara legyen az első.
Dageus szomorúan elmosolyodik.
A családomban azt suttogják, Dageus bele látott
itt-ott a jövőbe. Amikor időutazást tett, mielőtt a
Seelie Királynő elvette tőlünk az erőt, hogy szükség
esetén navigálhassunk az évszázadokban –, látott
órákat, sőt napokat is, a jövőbeni életünkből. Soha
nem beszélt ezekről, de mi mindig gyanakodtunk.
Fura előérzetei vannak, amik többször is jól jöttek
már.
Nem tudom, hogyan és mikor fog megtörténni, így azt
sem tudom, hogyan előzhetném meg anélkül, hogy
bezárnálak és meggátolnám, hogy éld az életed. Az idő
cseles dolog. Lehet, hogy megvalósul, de az is lehet, hogy
nem. De ha mégis, minden képzeletet felülmúlóan próbára
fog tenni. Ha eljön ez az óra, egy valamibe kapaszkodhatsz.
Megint kiráz a hideg. Mibe?
A szerelembe. Enélkül megtörsz. Amíg az igaz
szerelem egyetlen óvó szikrája benned él, az ami Keltar
benned, tovább fog élni. Akkor visszatérsz.
Visszatérni.
Tudom, mi a kemény igazság.
Amíg a csodálatos Felföldemen maradok az
elmémben, nem térek vissza.
Szembe kell nézned a tűzzel. Nem tudom, milyen
hosszú ideig kell szenvedned. De ki kell tartanod,
tudatodnál kell maradnod. Fel kell lenned készülve a

381
lehetőségre, amikor az adódni fog, vagy kudarcot vallasz.
Dageus nagybácsi felnevet. Minden férfi idejében eljön
ez az idő egyszer. De, ez számodra nem adatik meg. Ha
szerencsés vagy, örökké fogsz élni.
Felbámulok rá, elutasítva amit mond, mert nem
akarom elhinni, hogy bármilyen próféta szólna belőle.
Azt mondogatom magamnak, hogy senki sem él
örökké (akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd
Unseelie Herceggé válok), s hogy a szövegelése csak
félőrült beszéd, amit valószínűleg a tizenhárom halott
Draghar okoz a bensőjében. Akkor kiszakítottam
magam a markából és elinaltam, s napokig nem is
szóltam hozzá.
Most bezzeg azt kívánom, bárcsak többet
kérdeztem volna tőle akkor, azt kívánom, bárcsak
ismertem volna jobban azt, amit látott, hogy tudjam,
mi lenne az a lehetőségem, mert az hétszentség, hogy
egyet sem látok most.
Szerelem?
Képes vagyok még egyáltalán ilyet érezni?
Mindent és mindenkit utáltam attól a pillanattól
kezdve, hogy megkezdődött az átváltozásom.
Elfutottam azoktól, akik törődtek velem. Bevallom,
lehetséges, hogy a bennem felgyülemlett gyűlölet
siettette az átváltozásomat, mert a rossz oldalt
táplálta, s éheztette a jót. De hogy szerelem? Hogy itt
és most ezt érezzem? Nem vagyok biztos benne, hogy
ez lehetséges.

382
 Ó, pedig nagyon is lehetséges.
Mert ez az, amit eddig is tettem. Ahogy apám és a
családom előttünk, a Felvidék a mi legnagyobb
szerelmünk. Anélkül védtem magam, hogy
megértettem volna a lényeget. Nem olyan férfi
vagyok, aki feleségül tud venni valakit, akit
követhetnék, hogy egy másik országban éljünk. Én a
szülőhazámhoz tartozom, Skócia földjéhez.
Hozzáadom azokhoz a hegyekhez és völgyekhez
a szeretteim nevét és arcát, azokét, akiket
megvédenék, szemhéjam belsejére vések minden
részletet: anyám, apám, testvéreim, Colleen és Cara és
Cory és Tara, ó, édes, édes Tara-m – a harmadik ok,
ami miatt oly tisztán emlékszem arra az éjszakára,
mert azon a csillagos estén a tó mellett egy
mohaágyon vette el szüzességemet és a szentségit,
hogy szerettem érte, és a szerelem nem hal meg, csak
mert a személy meghal, bár lényegesen könnyebb
lenne, ha így lenne –, a barátaim, a falubeliek, és a
csodálatos, okos, kockázat-kedvelő, hetyke Danielle
O’Malley, aki egy pimasz mosoly mögé rejti összetört
szívét. Mindezeket egy hatalmas fényes gömbbe
helyezem, s ebbe kapaszkodom erősen.
Egy utolsó pillantást vetek a családomra,
beszippantom a sülő disznó és krumplik illatát,
búcsúszót suttogok rég-halott Tara–mnak, s ellököm
magamtól az áldott menedékhelyet. Kényszerítem

383
magam, hogy megragadjam az éberséget, a
tudatosságot.
Készen fogok állni, amikor lehetőség adódik.
Kinyitom a szemem és a Vörös Banya iszonyatos
arcába nézek, ahogy a beleimet tépi fel.
Újra.

384
 24

”És eltűntem, eltűntem, tudod”

MAC

Egy pillanatra eldobom az agyam, mert hirtelen több

sokk is ért egyszerre és képtelen vagyok feldolgozni
őket. Az agyam felmondta a szolgálatot.
El kellene futnom. Ki kellene találnom, hogyan
vegyem rá a lábaimat a mozgásra. Mert ebben a
pillanatban olyan, mintha nem lennének a bokámhoz
csatolva, és nem lennének irányíthatóak tudatos
gondolkodással.
Csatornát változtatok, a távirányítóm három
különböző rémfilmen akadt el, amiket így kénytelen
vagyok végignézni.
LefeküdtemBarronsaléselvetteazemlékeim/tudjákhogyénvag
yokaSinsarDubh/ésJadatulajdonképpenDani/Miafasz?
Barrons és én szexeltünk azon az estén, amikor
először találkoztunk. És úgy vette el ennek az
emlékét, mint egy tolvaj az éjszakában, mintha
minden joga meglenne hozzá, amikor semmi joga
sem volt. Hónapokon keresztül, mire (újra) az
ágyában kötöttem ki, ő úgy mászkált, hogy közben
minden intim részletre emlékezett, amit aznap este

385
tettünk – és Te jó ég, igazán szemléletes és vad
dolgokat tettünk –, míg én semmire sem emlékeztem
mindebből.
Ő mindvégig tudta, hogy néz ki a fenekem az
összes pozícióban, ami csak létezik. Tudta, hogy
nézek ki, amikor elélvezek és, hogy lenyelem. Akkor
este, gyászolva és magányosan egy városban, amit
nem is ismertem, egy városban, ami barátságtalan és
ellenséges volt, mióta csak betettem a lábamat, valami
vadság vett erőt rajtam. Elűzte minden gátlásomat,
úgy szexeltem, mint azelőtt soha. Mindent
kipróbáltam, amit valaha is akartam, s mindezt
hatalmas intenzitással és egy fikarcnyi feszélyezettség
nélkül tettem.
Nem csoda hát, hogy mindig úgy nézett rám,
mint aki állandóan szexelni akar. Mert egyszer már
megtettük és újra meg akarta tenni. Teljesen megértem.
Mert eget-földet rengetően fantasztikus volt. Nyers,
Mocskos. Eszméletlen. Függőséget okozó.
Fájdalommal és szenvedéllyel töltöttem meg azt a
szobát, úgy használtam a szexet, mint a sebtapaszt,
amivel befedhetném az Alina halála okozta sebet a
lelkemen.
S mintha ennek a kis titoknak a tudatomba
robbanása nem lett volna elég, az új sidhe-látók közt
van valaki, aki a legrosszabb rémálmom. A vékony
barna hajú nő a terepszínű nadrágban és topban: érzi

386
a Sinsar Dubh-t. Nemhogy nem vagyok immár
különleges, de leleplezte a titkomat.
Ó, igen, el kellene futnom.
De a földbe gyökereztek a lábaim.
A harmadik dolog a legelképesztőbb.
Mindössze három héttel ezelőtt láttam Dani-t.
Akkor tizennégy éves volt. Egy pimasz, fölényeskedő
kölyök.
S most azt kellene elhinnem, hogy ez a felnőtt,
hidegvérű, fegyelmezett gyönyörű nő az az izgága,
csillogó szemű tinédzser, aki a Minden Napok
Termébe menekült előlem?
– Lehetetlen – suttogom, miközben őt bámulom,
s keresem benne a nyílszívű, nevetős, intelligens,
mókás lányt, akit ismerek. Akit szeretek.
De nem lelem.
Ha ő az, boldognak kellene lennem, hogy
visszatért és életben van.
Ha ő az, egyáltalán nem vagyok boldog.
Ez a nő legalább húsz éves és jéghideg. Nem úgy
néz ki, mintha egyetlen napot is végignevetgélt volna.
Különben is, ez a ”Jada” a hírek szerint pár hete
már Dublinban van. Fekete bőrnadrágban, testhezálló
topban (aminek mély kivágása van, s ha azok Dani
mellei, akkor az élet rohadtul igazságtalan), és fekete
bőrdzsekijében teljesen összeszedettnek néz ki, s
olyan hidegvérűnek, mint egy tábornok. Amikor

387
egyik kezével végigsimítja tökéletes (egyenes szálú, s
egyáltalán nem göndör) vörös haját, ami tökéletes
magas copfban lóg a derekáig, a csuklójánál
megcsillanni látok valami ezüst és arany karperecet,
az egyetlen ékszert, amit visel. Nem mintha többre
szüksége lenne. Amellett, hogy jéghideg, éppoly
gyönyörű is, magas arccsontokkal és szemöldökkel
csillogó szemei felett. Ez tényleg Dani aprócska arca
lenne, ami a törékenyből érett lett? Az élesen
kirajzolódó állból, csiszolt és hűvös lett?
Lehetséges, hogy Dani éveket veszített a Minden
Napok Termében, és csak egyetlen hét elmúlásával
tért vissza a mi időnkbe, ennyivel idősebben? S
azonnal sidhe-látókat gyűjtött maga köré, hogy egy
kisebb hadsereget alakítson ki?
A falak elomlása utáni Dublinban bármi
megtörténhet, pláne abban a megbízhatatlan
teremben. A sidhe-látók vezetése pont az, amit a
felnőtt Dani is tenne. Dublin és sidhe-látó nővérei
mindig az elsők voltak a számára.
Mégis, ebben a hidegvérű nőben egy picit sem
látok ”Mega”-ból.
Ryodan lassan körbejárja, ami eszembe juttatja,
ahogy azon az estén Barrons kőrözött körülöttem, s
döntött úgy, hogy semmi jogom ahhoz, ami
vitathatatlanul az enyém.

388
 Jada mozdulatlanul áll, egyáltalán nem zavarja,
hogy egy olyasvalaki van a háta mögött, mint
Ryodan.
Ez a bizonyíték. Biztos, hogy nem Dani. Ő sosem
engedné Ryodant a háta mögé. Együtt fordulna vele.
Mint ahogy én tettem Barronsszal.
A földön fekvő nők elkezdenek feltápászkodni, de
Jada int nekik és azt parancsolja:
– Csak vissza fognak küldeni a földre.
Maradjatok lent. Nem engedem, hogy megsérüljetek.
– Jobb harcosok vagyunk, mint azt hiszed–
morogja a zöld terepruhás, aki leleplezett.
– Ezek ketten a Kilencek közül vannak, akikről
már beszéltem nektek. Maradjatok a földön.
A zöld terepruhás lehet, hogy az ellenségem, de
teljesen megértem a dühös és frusztrált pillantást, ami
a tekintetén látszik. Elfogadd, hogy lefegyvereztek?
Hogy maradj a földön és ne harcolj? Milyen élet az
ilyen?
Ryodan hirtelen bekapcsol és úgy mozog, abban
az alig érzékelhető módban, ahogy azt néha teszik, s
akkor Jada is alig érzékelhetővé válik. Kisebb
forgószél támad az iroda közepén, melyet vérengző
hangok kísérnek, ami akár kiabálás is lehet, de akár
vicsorgás is. Olyan érzésem van, mintha egy
rajzfilmet néznék két tasmán ördög részvételével.
Majd Jada és Ryodan hirtelen újra láthatóvá válik, s

389
egymás szemébe nézve vicsorognak: Ryodanról süt a
kegyetlenség, míg Jada merő fagy.
– Ne érj mégegyszer hozzám! – szól Jada
jéghidegen. – Férfiak már kevesebbért is meghaltak.
Minden férfi, akik nem férfiak.
– Kivágtad – robban fel Ryodan. – Ezért nem
tudtalak felismerni múlt héten a Chesterben.
Kivágtad a kibaszott tetoválásomat. S közben
agyonvagdostad magad.
– Soha nem volt a tarkómon tetoválás.
– Nem mondtam, hogy a tarkódon volt.
– Ott értél hozzám.
– Máshol is hozzád értem.
– És meg is fizetsz érte. Elterelő hadművelet. A
szándék megmutatkozik a tettekben. Könnyű olvasni
benned.
– Kissé bőbeszédű vagy, Dani. Az elterelő
hadműveletnél abba kellett volna hagynod.
– Nem Dani vagyok. S tetoválásom sem volt
soha. De, ha valaki valamit rám tetoválna, amit se
nem akartam, se nem egyeztem bele, biztos, hogy
kivágnám. Nem vagyok marha, hogy
megbélyegezzenek.
Végigsimítom a tarkómon lévő tetoválást és
dühösen Barronsra pillantok.
– Múú – mondom fagyosan.

390
 – Ne kezdje – feleli. Többször is megmentette az
életét.
– Azért volt, hogy megóvjon – válaszolja
Ryodan.
– Pontosan – vágja rá Barrons.
– Nincs szükségem arra, hogy megvédjenek, s
soha nem is volt – feleli Jada. – Én védek meg
másokat. Én vagyok a vadász. Én ragadozó vagyok,
nem pedig préda. Tűnjetek el, s akkor megengedem,
hogy elmenjetek. De még találkozni fogunk.
Ránézek.
– Pontosan.
– ’Megengedem’ – gúnyolódik Ryodan. –
Magyarázd meg a képességedet. Hogy
hipersebességben tudsz mozogni, Dani.
– Ha ez a ’Dani’ egyetlen tulajdonság alapján
ismerhető fel, valaki azt hinné – akár te is –, hogy ez a
személy, aki úgy tűnik annyira érdekel téged, mint
ahogy te is, magának tudhatja ezt a képességet.
Jada hirtelen eltűnik, majd érzem, hogy
fénysebességgel végigtapogat. A Könyvet keresi, de
nem találja. Mire Barrons is eltűnik, hogy arrébb lökje,
már újra az asztal mellett áll.
Ryodan azt mondta, hogy Dani képes olyan gyors
lenni, hogy őt is megizzasztja. Amikor úgy dönt.
Elfintorodom. Azt is mondta, hogy voltak dolgok,

391
amikről Dani nem tudott. Mégis milyen dolgok
lehetnek ezek?
A földön fekvő nők felfelé bámulnak, várják a
következő parancsot.
– Nincs nála – informálja Jada a Zöld
Terepruhást.
– Kettőt érzek – feleli Zöld Terepruha. – Az
egyiket ott, ahol lennie kell. A másik tőle jön.
– S biztos vagy ebben.
– Egyértelműen.
– Most elmentek – informálja Jada Ryodant és
Barronst. – De ő – néz rám Jada – marad.
Csak nem egy villanást láttam azokban a
smaragdzöld szemekben? Összeszűkítem a szemem, s
visszabámulok rá. Bármilyen apró jelét keresem
annak, hogy Dani O’Malley még mindig ott van. De
nincs ott.
– Ő – morog Barrons, – sehol sem marad
nélkülem.
– Talán itt akarok maradni velük – mondom, de
egyáltalán nem így gondolom. – A sidhe-látók csak
meg akartak ölni, nem pedig ellopni az emlékeim.
– Nem loptam el semmit. Egyszerűen csak egy
kőtömb alá rúgtam, míg meg nem tud birkózni vele.
Nem az én rohadt hibám, hogy ennyi idejébe telt. Ha
elő akartam volna hívni, bármikor megtehettem
volna.

392
 – Nem a maga joga, hogy elrejtsen bármit is.
Akár ideiglenesen, akár véglegesen.
– Vigyétek le – parancsolja Jada a nőknek.
– Ne erőszakoskodj! – figyelmeztetem.
– Vagy mész magadtól, vagy leráncigálunk.
Nem értem, hogyan lett belőled egy másik Sinsar
Dubh, de nem is érdekel. Láttam már furcsább
dolgokat is.
Ryodanra pillantok, s meglep, hogy nem látok
csodálkozást az arcán, amiatt, hogy most tudta meg,
hogy lábakon járó Sinsar Dubh vagyok, vagyis inkább
mindjárt rohanó.
– Felesleges megérteni, hogyan vadult meg egy
állat ahhoz, hogy elpusztítsuk – folytatja Jada. –
Hasonlóképp bánunk el veled is.
– Sok sikert hozzá – felelem fagyosan.
Belső másolatom most bezzeg perverz módra
hallgat. Tudom miért. Meg akarja várni, hogy mit
vagyok hajlandó tenni. Ami egy nagy semmi. Saját
magának kell megvédenie magát, kell felajánlania
nekem valamit, amit fizetség nélkül felhasználhatok.
Remek blöff, MacKayla – dorombol. – Próbálkozz
újra. Soha nem hagyod nekik, hogy bezárjanak és ezt te is
tudod.
Te nem fogod hagyni, hogy bezárjanak – vágok vissza
halkan. – Nem fogom megölni ezeket az embereket. Adjál
vörös rúnákat. Csak rajtuk fogom használni, nem rajtad.
Esküszöm.

393
 Mindenkit megölsz és körülötted mindent elpusztítasz,
hogy életben maradj. Mert így vagy felépítve. És én vagyok
az építész.
Azonnal szavalni kezdek:

A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent

ül,
Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár ...

– Nézz körül. Egy Könyvet sem vagy képes

irányítani. Mit gondolsz, hogy fogsz elbánni kettővel?
– kérdezi Ryodan.
– Információt keresve javasolt lehet a vallatás
használta – feleli hűvösen Jada/de lehet, hogy Dani.
– Ah, Dani, megvagy. Elfuthatsz. De nem
rejtőzhetsz el – nevet fel Ryodan.
– Ha ezen azt érted, hogy ez a Dani, akire
állandóan és hibásan hivatkozol, szintén megjegyezte
a megfelelő írásjelek szándékos elmulasztását
részedről, mint direkt pszichológiai taktikát a
körmönfont kényszerítésre, a logikus konklúzió az
lenne, hogy a legtöbb nő átlátszónak tartja a
módszereidet – adja elő hűvösen Jada.
Ha Jada nem épp engem fenyegetne, ezért a
szövegért nagyon is kedvelném. El kellene futnom, de


Edgal Allan Poe: A Holló - Fordította: Tóth Árpád

394
megragadtam ezen a rémcsatornán, miközben
próbálom eldönteni, hogy Jada lehet-e Dani, s
próbálom elhallgattatni benső démonomat, akin
keresztül nem olyan fényesen világít a lámpa.
Cukkol, megijeszt, azt mondja, be fognak zárni és
senkit sem fog ez érdekelni. Senki nem fog
megmenteni.
Barrons nem fogja ezt engedni.
Barrons vette el a memóriádat – emlékeztet a Sinsar
Dubh. Ő velejéig érdekhajhász. Te nem a kivétel vagy az
önző szabályaira. Nincsenek kivételek.
– Aláírtál egy szerződést, ami az irodámban van
– szól Ryodan Jada-hoz. – Gyere el és megmutatom.
– Én nem írtam alá semmit. De ha mégis, egy
kikényszerített ígéret csak addig érvényes, amíg a
kényszerítő kezében van a hatalom. Ebben a
szobában nincs nálam hatalmasabb.
– Édes eprek, Dani, ez aztán a dzsem-lekvár.
Úgy nézek rá, mint aki két fejet növesztett. Édes
eprek? Dzsem-lekvárban vagyunk? Még Barrons is
elámul.
– De ne aggódj – folytatja Ryodan. – Szent
megfizethetetlen Etruszk hajpántgyűjtemény –
apropó, ezt aztán valóban jól tönkre vágtad –, már fel
van írva. Legyen inkább ez: szent könyv kölcsönző
könyvbarát, gyerünk könyvezni.
Jada szeme alig észrevehetően elkeskenyedik.

395
 – Ah, de ezt egyáltalán nem hallhattam, ugye?
Hacsak nem voltam ott, amikor nem tudtál róla.
Ahogy mindig is ott voltam, Dani. Tudom, mi a baj.
És megoldjuk.
– A nevem Jada és semmi baj nincs velem.
Mindenki felett állok.
Na, most tényleg úgy hangzik, mint Dani.
– Megízleltem a véred. Ismerem a kibaszott
lelked. Éreztelek a Chesterben és érezlek ma este is.
– Mint, ahogy neked sincs, nekem sincs lelkem.
Mint, ahogy nálad, a számlákat itt is ki kell
egyenlíteni. Te a pirosban vagy. De ellenben veled, én
nem ülök egy asztal mögött és tologatom a papírokat.
– Úgy beszélsz, mintha ismernél.
– Hallottam. Ha valakinek a vérét
beleegyezésük nélkül megízlelted, könnyen lehet,
hogy az a valaki megöl ezért.
– Kezdhetjük, Dani.
– Jada.
– Azt hiszed, ez biztonságban tart. Azt hiszed,
nem érzel.
– Ott vannak a számlán. Akiket megölök. És
akiket megjutalmazok.
– Legendák vannak. Egy voltál közülük.
– Legenda vagyok – vágja rá hűvösen Jada.
– Dani a legenda – feleli Ryodan. – Nem te.
– Úgy tűnik, törődsz ezzel a Dani-vel.

396
 – Mindig.
– Lehet, hogy fura módját választottad, annak,
hogy kimutasd.
– Honnan is tudhatnád?
– Hallottam.
– Hallottad, a seggem. Ismerlek. Láttalak,
amikor Dani tíz éves volt. Jada. Te néztél vissza rám.
Azon az estén megküzdöttünk egymással. Akkor
visszanyertem tőled és most is vissza fogom. Már
máskor is láttalak. Lehet, hogy most egy nő testében
vagy, de ez a test Dani-é. Nincs jogod elvenni.
Ryodanra bámulok. Jól értem, amit mond?
Nemcsak, hogy Dani elment és idősebben jött vissza,
de ráadásul másvalakiként jött vissza? Van erre egy
szó ... Feltúrom agyam szétzilált bugyrait, a kezdő
pszichológia kurzus tankönyvét keresem ... AHA!
Disszociatív zavar. Azt mondja, hogy Dani
kettéhasadt? És ő tudott erről? Olyan nincs.
Észrevettem volna. Nem?
Jada rám pillant.
– Ő az, aki nem tartozik ide. Hibás logika az,
amelyik bebörtönöz egy Sinsar Dubh-t, míg a másikat
hagyja szabadon mozogni Dublinban. Az ami,
mindegy milyen csónakban evez.
– Ó, épp te beszélsz? – csattanok fel. – Dani.
– Én. Jada. Vagyok.

397
 – Kibaszottul akárki is vagy – mordul fel
Barrons, – hozzá nem érsz Mac-hez.
– Hát, te sem érsz hozzám, az biztos – mordulok
én meg őrá.
– Szokja meg, Ms. Lane.
– Szokjam meg? – hitetlenkedem. – Ms. Lane, a
seggem. Akkor este Mac-nek hívtál, azon az első estén
és szétdugtuk az agyunkat, és mit kapok azóta is?
Megmondom, mit ka ...
– Közben. Megváltozott. Utána vált nővé. Egy
szemellenzős ló, aki megijedt az új területen. Jobbat
vártam...
– Ó, és mert az elvárásai nem váltak valóra ...
– Sokkal jobban felülmúlták, s épp ezért utána
...
– Azt hiszi, megvan a joga ahhoz, hogy egy
egész dolgot elvegyen valakitől, s egy másik ...
– ... olyan nagy csalódás volt és ha ...
– ... dolog, ha ők ...
– Nem ’dolog’ volt. Egy kibaszott reveláció
(meglepetés) volt.
– ... nincs is joga emlékezni azokra a hibáikra ...
– Pontosan, amiért megtettem. Mert azt hitte,
hiba volt, aztán ...
– ... amelyek úgy döntenek, hogy elkövetnek,
mint ahogy úgy döntenek, hogy megtartsák az

398
emlékeiket, mert, végülis, jelen voltak és az övék volt
és a tulajdon kilenc tizede a ...
– ... mogorva kezdett lenni és mérges és ha
tudtam volna ...
– ... törvénynek.
– Én vagyok a törvény.
– Úgy tűnik. Heil! – koccantom össze a
sarkaimat szalutálva.
– Nem tudtok valami más kibaszott helyet
találni erre? – csattan fel Ryodan.
– Igazán – ért egyet Zöld Terepruha.
– Ne üssétek a dolgomba az orrotokat –
mordulok mindkettejükre.
– Akkor ne kösd az egész szoba orrára – vág
vissza hevesen Ryodan.
– Mintha te nem ugyanezt tennéd. Csak dühös
vagy, hogy az én vitám Barronsszal eltérített a
vitádról Dani-vel.
– Mac annak köti az orrára, akinek akarja.
Azzal, amivel akarja – mondja Barrons szilárdan. – Az
ő dolga, az ő vére, a te fele kibaszott arcod, ki a faszt
érdekel?
– Remek védekezés, Jericho. Nem. Ő nem
zaklathat, csak te? – fagyos cukor édesíti a szavaim.
– Egyszerűen csak próbálom a lényegen tartani
a dolgokat – jegyzi meg Ryodan.

399
 – A lényegről beszélek – felelem. – Ami az,
hogy ...
– Én nem Dani vagyok – vág közbe fagyosan
Jada. – A lényeg, hogy mindhárman rendellenesek,
kiállhatatlanok, inkompetensek vagytok és az
utamban álltok. Nem beszélve ... – vet rám egy jeges
smaragdzöld pillantást, – egy hatalmas
veszedelemről, ami a világunkat fenyegeti.
– Ó, én vagyok rendellenes, Ms. Aletergo
(Hasonmás)? Valóban? Bagoly mondja verébnek. – De
amint kimondom, már vissza is szívnám. Mert ha
Jada valóban Dani, akkor ez mind miattam történt.
Valaki belép mögöttem az előtérbe, bakancsa
kopog a földön És Jada elnéz mellettem az új
jövevényre.
– Nem találom Clare-t és Sorcha-t – mondja
mögöttem a nő.
– Nem tesz semmit. Oda helyezd őket, ahova
mondtam. Gyorsan.
A pillantástól, amit Jada rám vet, megdermedek.
Mert azt látom benne, azt hiszi, nyert.
Elhelyezni? Miket? Izgatottan szortírozok a
lehetőségek között, s egy ijesztő konklúzióra jutok:
Ha Jada valóban Dani, tudja, hogyan immobilizálja a
Sinsar Dubh-t – a négy kővel, amit a barlangban a
kőlapra helyeztünk. Ugyanazokkal a kövekkel,
amiket Kat hozott fel a barlangból és tett el

400
megőrzésre. Amint a Sinsar Dubh már nem volt a
kőtömbön, nem volt többé szükség rájuk, s
aggódtunk, hogy ilyen erejű tárgyakat csak úgy elöl
hagyjunk a barlangban, mivel az ajtókat nem tudtuk
becsukni. Jada már épp elég ideje lakott itt ahhoz,
hogy megtalálja őket.
Mostanság állandóan blokkolok mindent, kivéve
az antennámat, amelyik az Unseelie Hercegnőre
figyel. Most, óvatosan kitárom sidhe-látó érzékeimet.
És felnyögök.
Érzem őket! A kékesfekete pulzáló erőt, mely a
kövektől származik. Itt van velem a szobában!
Bezárnak, bezárnak, otthagynak aludni a föld alatt,
dorombol a Sinsar Dubh.
Téged is elaltatnak – vágok vissza némán.
– Elhozta a köveket – szólok Barronsnak. –
Állítsd meg!
Még be sem fejezetem a mondatot, már indul is.
Érzékelhetetlen gyorsasággal veti a nőre magát, akit
Jada Brigitte-nek hívott, de Jada félrelöki és olyan
erővel ütköznek, hogy mindketten a szoba két
ellentétes végébe repülnek és a falnak csapódnak.
Ekkor Barrons és Ryodan is Brigitte-et rohamozza
meg, aki már egy követ le is tett a távolabbik
sarokban, de megint Jada-nak ütköznek, aki egy
szempillantással előbb ér oda, mint ők. Jada elkapja
Brigitte-et és turbósebességgel vinné tovább, hogy a

401
következő követ is lerakhassa, de Barronsszal
ütköznek, mire az egyik kő elrepül, nekivágódik egy
festménynek és a földre esik. A kép pedig rázuhan.
Érte ugrok, mert legalább az egyiket meg akarom
szerezni, hogy ne tudjanak körbezárni velük, de a
többiek megelőznek.
Újra érte ugrok, mire egy érzékelhetetlen gyors
csapástól a falnak vágódok. A következő harminc
másodpercben megpróbálom elérni a követ, de csak
egy véres orrot és három törött ujjat kapok a
fáradalmaimért.
Végül feladom és figyelem a három alig
érzékelhető tornádót, ahogy a szobában küzdenek
egy olyan harcban, amit képtelen vagyok követni,
részt venni benne meg pláne nem, s így fura mód
láthatatlannak érzem magam.
Jada társai ugyanezt teszik, Brigitte kivételével,
akit hokilabdaként ide-oda lökdös a három játékos,
akik fénysebességgel védik ki a gólokat.
Az ajtó felé slisszolok. Ha nem vagyok a
szobában, nem zárhatnak körbe.
A szobában tartózkodó összes sidhe-látó
megpróbál ebben megakadályozni. Tekintetük jeges,
mindent elmond.
Én vagyok a cél.
Én vagyok az ellenség.

402
 Zöld Terepruha megvetően pillant rám, amitől
legszívesebben megfojtanám. Eddig sikerült
kordában tartanom a Könyvet – egyetlen kivétellel.
Kíváncsi lennék ő hogyan birkózna meg, ha
megszállná az Unseelie Király legsötétebb démonja.
Vedd elő a lándzsád, dorombol a Sinsar Dubh.
Pusztítsd el őket. Tudod, hogy képes vagy rá.
És hagyjam, hogy átvedd az irányítást és
mindegyiküket megöld? Olyan nincs!
Megállok, a falnak dőlök és felsóhajtok, s arra
gondolok, milyen gyorsan változnak a dolgok. Az
elmúlt évszakban én voltam Dublinban a vadász, és
mindenki a csoportja tagjaként akart tudni. Most
engem vadásznak, egy olyan valakit, aki ártatlan
embereket öl és akit most a világ neutralizálni
(hatástalanítani) akar.
A sidhe-látók ismerik a titkomat. Éppoly
könyörtelenül vadásznak majd rám, mint ahogy én
vadásztam a Sinsar Dubh-ra.
A végcél: Mac-et elpusztítani.
Ha Jada valóban Dani, ki fog adni egy fagyosan
vádaskodó Jada Hírmondót, és még mielőtt a nap
felkelne mindenhol kiragasztja Dublinban, s ezzel
mindenki előtt feltárja titkomat. Nem lesz hol
elrejtőzzek, hacsak Barronsszal együtt össze nem
pakolok és hagyom itt örökre az egész bolygót...
Bár jelen pillanatban még csak nem is szólok
Barronshoz.

403
 Anya és Apa meg fogják tudni, mit rejtegettem
előlük hónapokon keresztül. Egyik lányuk halott, a
másik meg elátkozott.
A vicsorgó tornádók felgyorsulnak, s ide-oda
ingáznak a szobában. Brigitte a falnak csapódik, mire
szimpatikusan felszisszenek. Az én csontjaim máris
gyógyulásnak indultak. Neki nincs ilyen adottsága.
Adottság? A hosszú élet épp úgy felhasználható
ellenem, mint ahogy Barrons fia ellen is fel volt
használva. Ahhoz, hogy Cruce ilyen módon a
környezet megváltozására hatással legyen, tudatán
kell lennie a föld alatti hideg kőbarlangban lévő
jégbörtönében, tudatában kell lennie, hogy a teste
fagyott, tudnia kell, hogy csapdában van. Vajon a
percek óráknak tűnnek? Halhatatlan, s vajon
számolja-e a másodperceket, ahogy azok múlnak, s
egy pokolbeli örökkévalóságba nyúlnak?
Hamarosan megtudod, emlékeztet negédesen a
Sinsar Dubh.
Ahogy te is.
Harcolj! Te szerencsétlen hülye!
Harcolj te! – vetem meg mentális lábaimat, mert ki
akarom várni. Emberségemet teszem fel a
pszichopata ellen, arra apellálva, hogy mégha csak
egyetlen másodperccel is, de a túlélési ösztöne előbb
vesz erő rajta, mint rajtam.
Ha rám bízod, kedves, nem fog tetszeni.

404
 Kevésbé fog tetszeni, ha megölném ezeket az
embereket. Már most is azt hiszik az ellenségük
vagyok. Ha kiengedem a Sinsar Dubh-t és megölöm
ezeket a nőket azért, hogy megmenekülhessek,
mindazoknak, akik életben maradnak
bebizonyítottam volna, hogy valóban ellenség
vagyok. Magamat is beleértve. Az apátságban
tartózkodók mind utánam vetnék magukat, s jó okuk
lenne rá. De én erről már nem tudnék. Egy
kényszerzubbonyba kényszerített könyvmoly lennék,
akit magába zárt egy gyilkos könyv, és olyan
atrocitásokat követnék el, amik egy szent lelkét is
elátkoznák.
Hirtelen, Brigitte jelenik meg és egy összevert
kupacban a földre roskad. A tornádókat fürkészem, s
arra gondolok, Jada-nál vannak a kövek, s most ő
igyekszik elhelyezni őket.
Ahogy a szobában tornádóként tovasüvítenek,
bútorok repkednek, lámpák borulnak fel, égők törnek
össze. Rowena irodájában törött bútorok és tönkre tett
dekorációk hevernek szerteszét.
Egy energiahullám csap belém, mire
megrándulok. Az érzés ismerős. Azon az estén,
amikor a Sinsar Dubh elzártuk, mindkét kezemmel be
kellett nyúlnom a kövek által generált erőtérbe, hogy
levegyem a vörös rúnákat a könyv borítójáról, s
azonnal letargikusnak éreztem magam és

405
hányingerem lett. Akkor azt hittem, ez sidhe-látó
képességeim miatt történt. Most ráébredek, milyen
szerencsés voltam, hogy a szentély tetején rúnákkal
biztosítottuk a Könyvet. Ha be kellett volna lépnem
akkor este abba az erőtérbe, éppúgy bebörtönözve
találtam volna magam, mint a Sinsar Dubh.
Az iroda keleti felén, a falnál kékesfekete vonalak
villognak, majd megszilárdulnak. Két kő
összekapcsolódott. Felizzanak és hideglelős muzsikát
árasztanak.
Feltéve ha Barrons és Ryodan legyőzik Jada-t, s a
következő két kő nem lesz elhelyezve, s nem érzem,
ahogy a harmadik kő is életre kel és én is átmegyek
pszichopatába – mit fogok tenni?
Elmegyek Barronsszal és bízom benne, hogy
megvédelmez? Mert nem tudom magamat
megvédeni. Nem tudok elfutni Jada elől. A
tehetetlenségem aggasztó. Nagyon is aggasztó.
Az elmúlt évszakban elért sikerem már homályba
veszett.
Ó, igen. Láthatatlannak érzem magam.
Megint megrándulok.
A harmadik kő is a másik kettőhöz kapcsolódott,
s figyelem, ahogy az iroda északi oldala is villódzni
kezd.
Ha az utolsó kő is elhelyezésre kerül, két másik
kékesfekete vonal jelenik meg a déli és a nyugati

406
oldalakon, négyzetbe zárva engem, ahol
öntudatomnál maradva Cruce poklába leszek zárva.
Összeszedik majd a köveket és szorosan körém
zárják, mint ahogy a Könyvvel is tettük, majd
levisznek mélyen a föld alá, ahol amúgy is nagyon
utálok lenni. Nincs szükség vörös rúnákra, hogy az
én Könyvemet becsukják, a testem épp eléggé zárva
tartja. Nem olyan, mintha bárki is ki tudná nyitni a
bőröm és el tudná olvasni. A magas barlangfalakon
csillogó rúnák a kövek erőteréhez kapcsolódnak
majd, ezzel erősítve meg azt.
A kőlapon fekszem majd, miközben a magasban
lévő plafont bámulom (hacsak szívatásként nem
hasra fektetnek. Istenem, az aztán szívás lenne),
teljesen bénult állapotban, miközben a tudatomnál
vagyok, mint egy elvarázsolt Csipkerózsika, aki a
herceg csókjára vár (na nem Cruce-éra!).
Tényleg csak itt fogok állni és hagyni, hogy
bezárjanak? Hogy Disney hősnő legyen belőlem, aki
képtelen önmagát megmenteni?
Elfogadod, hogy legyőztek? – gúnyolódik a Sinsar
Dubh. Hogy a földön maradsz és nem harcolsz? Mégis,
milyen élet az ilyen? Most, vagy soha, kedvesem.
Az első pillanattól fogva, hogy ellenálltam a
csábításnak, hogy elvegyek egy varázslatot és
kiszabadítsam Barrons fiát, komolyan meggondolom,
hogy ki kellene nyitnom azt az istenverte könyvet és

407
azt tegyem, ami szükséges, azért, hogy élve
kisétálhassak innen. De ezúttal Barrons nincs a
fejemben, hogy tanácsot és erőt adjon.
Ezúttal egyedül nézek szembe huszonhárom éves
életem legnagyobb kihívásával. Mit vagyok képes
tenni a túlélésért? Milyen árat vagyok hajlandó fizetni
érte?
A gonoszság nem állapot – mondta egyszer nekem
Barrons. Hanem választás.
Az egész életem végigfut a szemem előtt: aki
voltam, akivé lettem, s akivé válhatnék. Hogy képes
vagyok-e magammal élni, feltéve, ha egy nap vissza
tudom magam verekedni, hogy újra én irányítsak. A
lelkiismeretem áldozatai, a hamu, amiben állni
találom majd magam. Emlékszem, amikor a Könyv
Dublin utcáin gyilkolt, emlékszem, ahogy Bestiává
változott és egy testetlen, alaktalan, iszonyatos erőtől
duzzadó szörnyeteggé változott.
A testem adna neki alakot. Majdnem halhatatlan
alakot.
Tudom, mit tett a Könyv legutóbb, amikor Dublin
utcáin garázdálkodott. Hamisítatlan elmebeteg
jókedvvel gyilkolt.
A tét egyszerű: vagy én, vagy a világ.
Vajon Barrons képes megmenteni, ha a sidhe-látók
bezárnak? Meg fog egyáltalán próbálni megmenteni?

408
 Furcsa higgadtság vesz erőt rajtam, amikor
ráébredek, hogy ez már teljesen mindegy.
A lényeg, hogy mi magunk választjuk meg a saját
sírfeliratunkat.
Minden nap minden pillanatában eldöntjük
tetteink miként határoznak meg minket – vagy ahogy
egy bölcs ember, aki nem volt valami bölcs, amikor
ellopta az emlékeimet, egyszer mondta nekem –,
minden arról szól, hogy mivel tudunk együtt élni, és
mivel nem.
Én nem tudok azzal együtt élni, hogy az a nő
legyek, aki szabadjára engedte a Sinsar Dubh-t, hogy a
saját seggét mentse, s egy halom embert lekaszabolt
menekülés közben, s aki ki tudja mennyit fog még
lemészárolni, mielőtt megállítják. Ez nem lesz az
urnámra vésve. Se síromra, mivel nem fogok a föld
alatt kisebb örökkévalóságig gubbasztani. És ha már
urnám lesz, legalább én választom meg a belevésett
szöveget.
A hősök harcolnak, gúnyolja ki döntésemet a Sinsar
Dubh. Az áldozatok feladják. Barronsnak igaza volt, te egy
két lábon járó áldozat vagy, egy bárány a farkasok között.
Megérdemled a halált.
Nem válaszolok. Néha a leghősiesebb tett, amit a
világ felé mutathatsz, a tétlenség. Néha a
legnehezebb, leghosszabb út a leglényegesebb.
Azt fogják hinni, hogy túljártak az eszeden, hogy
bebörtönöztek. Soha nem fogják elhinni, hogy a te

409
választásod volt. A nagylelkű áldozatod semmit nem ér,
mert nem fogják látni, nem fogják megérteni – gúnyolódik
a Könyv.
Szívás. És eléggé valószínű. De akár megértik mit
tettem, akár nem, ez nem érvényteleníti tettem
hatását. Vagy megsemmisítem ezt a helyet és
kisétálok innen, hogy valószínűleg utána a világot is
elpusztítsam – de hékás, legalább életben leszek –,
vagy hagyom, hogy lejegeljenek és bízom azokban,
akiket szeretek, hogy megtalálják majd a módját a
kiszabadításomnak.
Mindazonáltal elfogadom azt is, hogy ez esetleg
sosem történik meg.
Lehet, hogy nem ez a legjobban járható út
számomra.
De ez a legjobb út.
Elönt a szomorúság. Még nem akarom, hogy
végem legyen.
Remélem, Anya és Apa rájönnek majd. Azt
szeretném, hogy büszkék legyenek rám. És remélem,
hogy Barrons is – ó, Istenem, olyan iszonyatosan
dühös vagyok most rá, még végig sem bírom
gondolni a gondolatomat! Könnyek gyűlnek a
szemembe, de nem hagyom, hogy kicsorduljanak.
A negyedik kő is berobban a tornádóban, s a
földön csúszva a negyedik sarokhoz siklik ...
Felkészülök arra, ami történni fog.

410
 Elfogadom, aminek történnie kell.
Félek. S utálok félni.
Nem leszek lebénítva. Kihúzom magam,
megfeszítem a gerincem, behúzom a hasam, s oldalra
döntöm a fejem, míg kissé megemelem az állam. Mi is
az a mondás? Halj meg fiatalon, hogy csinos holttestet
hagyj magad után.
Bárcsak olyan láthatatlan lennék, mint ahogy az
előttem folyó harctól érzem magam, amit olyanok
folytatnak, akikkel nem szállhatok ringbe, mert akkor
legalább képes lennék ...
Itt a kibaszott ideje – mordul fel a Sinsar Dubh. A
kívánságod. Parancs.
Majd felordít: FUSS!

411
 III. Rész

Ha ismered az ellenséged és ismered önmagad, nincs

miért tartanod a csatáktól. Ha ismered önmagad, de
nem ismered az ellenséged, minden győzelemért
vereséget is szenvedsz. Ha se önmagad, se az
ellenséged nem ismered, minden egyes csatában alul
maradsz.

– Sun Tzu, A Háború Művészete

412
 25

”Senki nem látja az arcomat, nem látnak közeledni”

MAC

Miután Halloween éjjelén a falak leomlottak ( és én

már nem voltam Pri-ya), s Dublin többsége meghalt,
vagy eltűnt, végre kiélhettem tinikori legnagyobb
álmomat: besétáltam a Brown & Taylor-be és mindent
elloptam, amit csak akartam.
Egy Alexander MyQueen fekete koponyás
rózsaszín selyemsálat, egy pár eszméletlen gyere-és-
dugj-meg ezüst szegecsekkel kirakott Christian
Louboutin magassarkút, mely remekül ment a fekete
ruhához, amit a Chanel fogasról csentem el, egy
klasszikus Burberry selyem négyzetmintás
esőkabátot, egy szépséges füstszínű műszőrme stólát.
Egy ritka Luis Vuitton táskát, Prada pénztárcát és
válltáskát, Dolce & Gabbana kígyóbőr csizmát, s
fantasztikus fehérneműket.
Aztán átmentem a szomszéd boltba és
megrohamoztam az Estée Lauer pultot, majd a
Lancome-ra vetettem rá magam. Teleraktam a
hátizsákom a drága arc és testápolókkal, amiket eddig
nem tudtam megvenni, s egy másikat meg

413
alapozókkal, pirosítókkal, szemhéjfestékkel és
szempillaspirálokkal töltöttem meg.
A Barrons Könyvek és Apróságok negyedik
emeletén kisajátítottam két szobát (amik legutoljára
az ötödikre költöztek és felcserélődtek), s
berendeztem saját külön bejáratú boltomat, ahol
minden szükséges női holmi megtalálható volt:
körömlakkok és körömlakk-lemosók, vattapamacsok
és krémek, smink és parfüm hegyek, s iszonyat drága
ékszerek. (Idővel, három gyémánt berakásos Rolex
órát is tettem a gyűjteményhez, amiket az utcán
találtam).
Négy hatalmas szekrényt töltöttem meg
tamponos dobozokkal, s azokkal a felbecsülhetetlen
vékony intim betétekkel, melyek ama napokon
szükségesek, amikor a tamponok nem bizonyulnak
elégnek. Kartonszámra hordtam haza a D vitamint,
aszpirint, megfázás elleni gyógyszereket és szappant.
Majd még többért mentem, és a másik szobában
hegyet halmoztam fel vécépapírból. Három
gyógyszertárat is megrohamoztam és egy rakás
antibiotikummal, különböző gyógyszerekkel, s tíz
évre elegendő antibébi tablettákkal és kondommal
tértem haza. Ekkor még azt gondoltam, örülhetek, ha
élek addig.
De volt egy másik álmom is, amit sosem tudtam
kiélvezni, amit nagy valószínűséggel sosem fogok

414
kinőni: hogy olyan helyekre menjek, ahová nem
szabad, hogy olyan dolgokat lássak, amiket nem
szabadna látnom.
Most már megtehetem.
Láthatatlan vagyok.
ROHADTUL LÁTHATATLAN VAGYOK!
Rettenetesen nehéz egy olyasmivel élni a
bensődben, ami érző lény és eszméletlen intelligens
is, de egyáltalán nem kedves. Ami minden
gondolatod bizonyos fokig átnézi, minden tettedet
figyeli, mérlegeli, analizálja és csak arra a tökéletes
pillanatra vár, amikor átveheti feletted az uralmat.
Rosszabb, mintha az ellenségeddel hálnál,
testedben egy parazitával élsz együtt, amit csak és
kizárólag egyetlen cél vezérel: hogy átvegye feletted
az uralmat, megsemmisítse a szabad akaratodat és azt
csináljon a testeddel, amit csak akar. Olyanok
vagyunk, mint az összenőtt ikrek, akik megosztani
kényszerülnek a vért és az oxigént, akik mindennapos
küzdelemnek vannak kitéve, hogy eldöntsék
melyikük győz és végül kinek az irányítása alatt áll
majd a test.
Tegnap este, amikor Rowena irodájában
blöfföltem a Könyvnek, a arra várva, hogy
rákényszerüljön megvédeni mindkettőnket, csak
ennyit tettem eleinte.
Blöfföltem.

415
 De a blöfföm meggyőződéssé vált, és abban a
pillanatban, amikor ez bekövetkezett, a Könyv
közbelépett és azzal mentette meg a seggünket, hogy
láthatatlanná változtatott.
S nem csak láthatatlanná –nyomtalanná is!
Már nem követnek a büdös kísértetek. Tegnap
este eltűntek, s tizennyolc csodás órája nem is láttam
őket.
Még mindig van testem – ez volt az első, amit
leellenőriztem, miután egy pillanattal azelőtt, hogy a
negyedik követ is elhelyezték volna, kirohantam az
irodából. Vissza sem néztem. Gyorsabban futottam,
mint a Pokolból menekülő démon, akit Cerberus
üldöz. Addig rohantam, míg ki nem rohantam az
apátság bejárati ajtaján a forró, majdhogynem trópusi
éjszakába, ahol aztán végre megálltam, hogy
lélegzethez jussak. Lepillantottam és nem láttam
semmi mást, csak két lenyomatot a fűben, ahol a
lábaimnak kellett volna lennie.
Azonnal a szökőkúthoz mentem, a tenyerembe
fogtam a vizet és felsóhajtottam, amikor sikerült. Bár
a meleg víz láthatatlanná vált, amint megfogtam,
éreztem a nedvességét, éreztem, ahogy kifolyik az
ujjaim közül, s néztem, ahogy újra láthatóvá válva
csöpög vissza a vízbe. Egy pillanatra megrémültem,
hogy szellem lettem. Ekkor az egyik nagy kősziklához
léptem és rátettem a kezem hűvös obszidián

416
felületére. Az viszont nem tűnt el. Úgy látszik, csak az
apróbb dolgok válnak láthatatlanná.
Gyalog tettem meg a hosszú utat vissza Dublinba,
mert nem mertem meglovasítani az egyik dzsipet és
nem akartam gyanút kelteni. A Sinsar Dubh egész
úton azt követelte, hogy hagyjuk itt ezt a világot, mert
soha nem fognak felhagyni a vadászatommal.
Nem egyeztem bele.
Egészen Dublinig vitatkoztunk, amire majdnem
az egész éjszaka ráment. Egész úton fenyegetőzött,
hízelgett, csúfolt, de még udvarolt is.
Rendíthetetlen maradtam.
Amíg nem veszem elő a lándzsámat, ami esztelen
gyilkológéppé változtat, én irányítom a lábaimat, s
ezen a világon maradok. Pont. És Kész.
Meghúztam a vonalat, s a Könyv jobban teszi, ha
szót fogad. Nem kétséges, ez háború. Kissé
langymeleg, de mégiscsak háború.
Békeféleséget kötöttünk. A Könyv hajlandó itt-ott
a segítségemre lenni, mert – bár kemény lecke árán
tanultam meg, hogyha előveszem a lándzsámat, hogy
öljek, rá tud venni, hogy másokat is meggyilkoljak –
tegnap este én adtam a Sinsar Dubh-nak egy kemény
leckét: hajlandó vagyok feláldozni magam, hogy
megmentsem a világot attól, amit esetleg tenni fogok.
Ezt soha nem fogja megengedni.

417
 Így láthatatlanul tart. Bármilyen apró tárgyat
veszek fel, az is éppúgy eltűnik.
Amikor kora reggel a városba értem, tovább
teszteltem láthatatlanságomat, s két Találkozunk-
Tündérföldön lányra kiáltottam, akik a Chester előtt
lógtak, s néhány kővel meg is dobáltam őket.
Hallották a hangomat és a kövek is eltalálták őket,
amik fura mód röptükben váltak láthatóvá. Jó móka
volt. A könyvesboltba való visszatérésem után tovább
teszteltem magam, s rájöttem, ha nem vagyok óvatos,
lebukhatok. Például akkor, ha leülök a kanapéra,
mert petúnia–forma minta keletkezik a párnán a
fenekem alatt. Úgy tűnik, az apró dolgok eltűnnek, ha
megérintem őket, de a nagyobbak már nem. Amikor
egy szőnyegen megyek keresztül, a láthatatlanságom
nem érzékelhető. Amikor lehúzom a vécét, az is
látható marad.
Azt hiszem, ha feladnám magam, a Könyv
további lépéseket tenne a feltartóztatásomra. Nem
aggódom. Ha nincs más választásom feláldozom
magam, de az biztos, hogy nem fogom keresni az
alkalmat.
Addig is, a Sinsar Dubh úgy döntött, hogy olyan
láthatatlanul tart, mint egy Kington ragadozó madár.
– Részemről oké – mondom vidáman, s
kitrappolok a Barrons Könyvek és Apróságok ajtaján.
Délután két óra van, pont az az időpont, amikor a

418
bolt előző tulaja és a pasas, aki jelenleg az első helyet
foglalja el a szarlistámon, sosem jelenik meg. Épp
befejeztem a zuhanyozást (s óvatosan letöröltem
mindent, mielőtt a szekrény hátuljába rejtettem a
nedves törölközőmet), és ruhát cseréltem (az első
olyan ruhába, amit már nagyon szerettem volna
felvenni, csak kár, hogy senki sem látja, engem is
beleértve, s felvettem hozzá a szép koponyás
rózsaszín sálam, mert nem kell már azon aggódnom,
hogy piszkos, vagy büdös lesz), s puha talpú csizmát
húztam, majd felkaptam egy marék protein szeletet.
Tulajdonképpen, voltam olyan dinka, hogy a tükörbe
néztem, mielőtt ki akartam magam sminkelni. HaHa.
Ez nem fog megtörténni. Mint ahogy a hajamat sem
kell beállítanom. A kajálás külön probléma volt, mivel
nem látom se magam, se az ételt és ekkor
rádöbbentem, milyen fontos is a perifériás látás
ahhoz, hogy tisztában legyél tested határaival, amikor
eszel, mert jónéhányszor orrba és állon szúrtam
magam. Lemondtam arról, hogy arcot mossak, hisz,
ha csokis is az arcom, úgysem látja senki. De
mindezek ellenére azért mégiscsak sikerült valamit
ennem.
Itt az ideje, hogy körülnézzek, mi folyik a
világban, hogy mindazt a részletet megtudjam, amit
eddig kénytelen voltam kihagyni. Itt az ideje egy kis
nyomozásnak.

419
 MacKayla Lane: a megállíthatatlan
szupernyomozó.
Végre, hónapok óta először: csodás önmagamnak
lenni.

Pechemre, mivel láthatatlan vagyok, éppúgy ki

vagyok téve az időjárásnak, mint bárki más, és mint
az már megszokott, megint esik Dublinban; tavaszi
záporeső, ami ugyan jót tesz a frissen ültetett
virágoknak, de kevésbé tesz jót nekem.
Miután felmarkoltam, az esernyőm is
láthatatlanná vált, de ettől csak egy óriási láthatatlan
akadály lett belőlem, s a növényzet nem az egyetlen
újdonság a városban. Emberek jönnek-mennek, mint
régen, fejüket lehajtva sapkájuk és esernyőjük alatt
sietnek tova.
Már kétszer is nekem jöttek az utcán, amikor nem
tudtam elég gyorsan félrelépni, s mindkét
alkalommal majdnem elejtettem az esernyőmet,
aminek következményeképpen kaptam a nyakamba
egy nagy adat esőzuhatagot. Ez a láthatatlanság elég
trükkös dolog. Beletelik egy kis időbe, míg
megszokom. Mentálisan felírom magamnak, hogy ha
megérkezek az ulticélomhoz, meg kell szárítkoznom,
hogy ne hagyjak magam után vízjeleket a földön.

420
 Félúton vagyok a Chesterbe, amikor befordulok a
sarkon és nekimegyek az Álmodozó Tekintetű
Srácnak, aki egy régi renovált ház előtt áll és felfelé
néz.
A kezemmel hadonászok egy darabig, hogy
visszanyerjem az egyensúlyom, s így harmadjára is a
nyakamba zúdul egy jó adag víztömeg, de ez szinte
már fel sem tűnik.
Itt a megmentőm, itt áll hús vér valójában
előttem! Visszaveszi a Könyvét, s akkor újra látható
leszek és megmutathatom magam a Zöld
Terepruhásnak és bebizonyíthatom, hogy már nem
vagyok veszélyes!
– Hát itt vagy! – kiáltok fel izgatottan.
– Nem egészen – válaszolja az Álmodozó
Tekintetű Srác. – De te sem vagy itt egészen. Fura párt
alkotunk. Csokis az arcod.
Ő bezzeg látja. Jellemző. Ingerülten dörzsölni
kezdem az arcom.
– Beszélnünk kell – markolom meg az Unseelie
Király egyik emberi testének a karját, mielőtt megint
eltűnne. Mint a többi nagyobb dolog, ő is látható
marad.
Szürreálisan szépséges szemeivel rám pillant,
egyenesen láthatatlanságomon át, de miért is ne
tenné? Ez is csak egy illúzió, melyet az ő egy része
teremtett.

421
 – Mit csináltál már megint, Szép Lány?
– Nem én. Te. A te hibád.
– Hiba, biba. A hiba a csillagokban van.
Nem vagyok hajlandó egy egzisztenciális vitába
kezdeni vele, úgyhogy rögtön a tárgyra térek.
– Szedd ki belőlem a Könyved!
– Beszélsz hozzá?
– Nem – tagadom le azonnal. – Ő beszél
hozzám. Csak nagyritkán válaszolok.
– Hideg zuhany. Óriás garnélarák.
– Mi van? – Nincs szükségem a félőrült királyra.
A normálisat akarom.
– Nagyritkán: oxymoron. Kockázatos társítás. A
szürke hazudik. – leveszi a karjáról a kezem. – Nem
az én könyvem.
– Francokat. Te teremtetted. – Újra megfogom a
karját. Olyan nincs, hogy megint elillanjon, mielőtt
rendbe nem szed.
– Mondod te.
– Ez tény.
– Csúnya kis dögök. Halloween maszkot
viselnek. Ne higgy egyiknek se.
– Szedd. Ki. Belőlem – morgom.
– Hányszor kell a királyodnak elmondania?
Nem törölhetem ki a nélkülözhetetlen énedet.

422
 – Ó! Tudtam, hogy ezt fogod mondani! Nem az
énem! Hanem a tiéd. És te nem az én francos királyom
vagy.
– Nem mondtam, hogy az vagyok. Pláne nem
francos. Bár, néhanapján cigánykerekezek.
Semmi értelme nincs annak, amit mond. Ritkán
van. Azt hiszem, egy ilyen korlátlan hatalmú lény
számára a kommunikáció akkor nehéz, amikor
egyben van, nem pedig több emberi testben. Az
egyetlen módja annak, hogy az Unseelie Király
közöttünk járjon az az, hogy tucatnyi emberi testbe
darabolja fel magát és a hatalmát.
– Nem tudok tovább élni a szörnyeddel a
testemben. Nem is kellene.
– Ah – sóhajt gúnyosan szimpatizálva –, mert
nem fair. Az élet ritkán az. Ott van az az egész ’apánk
bűnei’ dolog.
– Te nem az apám vagy. És nem, nem fair.
– Ahogy vesszük, egyértelműen a király része
vagy és mindig is az maradsz. Csak egy apró
intetelem: amitől a legjobban félsz, fog tönkre tenni.
– Pontosan. Úgyhogy, szedd ki belőlem!
– Ne félj tőle.
– Te dobtad el. Miért ne félnék tőle?
– És visszaérkeztünk oda, ahonnan elindultunk.
Szép Lány, ébredj már fel! Nem tudom a
nélkülözhetetlen részed eltávolítani.

423
 – Mit jelentsen ez? – bámulok rá. – Soha nem
tüntetted el? Azt akarod mondani, hogy minden
gonoszságodat egy könyvbe zártad, megfertőztél
vele, gonosszá tettél – és még csak nem is jött be
neked?
– Próbálj meg viselkedni vele.
Ekkor aztán az Álmodozó Tekintetű Srác eltűnt,
csak úgy eltűnt, egy utolsó rejtélyes üzenetet hagyva
hátra:
– Vigyázz a Söprögetővel, Szép Lány. Ne beszélj
a talpnyalóival se. Nem arról szól ez az egész, hogy
megedd az egész cukorkát. Hanem a szavak
eladásáról. – Puha, hatalmas nevetés, mint egy
mennydörgés, morajlik végig az esős utcán. – Még
annak a francos költőének is.
Próbáljak meg viselkedni vele? Ez volt az
értelmetlen tanácsa? Söprögető? Talpnyalók?
Cukorka? Mi a francról beszél?
Toppantok egyet a járdán, megcsúszom és seggre
ülök a mocsoktól túlcsorduló kanálisba.
– Kibaszott Tündérek! – kiabálom, s dühösen
törlöm ki nedves hajam az arcomból. – Utállak!
Utálom mindegyikőtöket! Bazd meg, Álmodozó
Tekintetű Srác!
Egy hirtelen széllöket kapja ki az esernyőmet a
kezemből, amitől az megint láthatóvá válik, majd
végiggörgeti az utcán, hogy aztán nekicsapja egy

424
téglafalnak. Fém küllők törnek darabokra és repülnek
szerteszét. Villámlik és mennydörög.
Nem vagyok biztos benne, de mintha úgy
hallottam volna, hogy az Unseelie Király azt mondta
volna:
– Bazd meg te, pici, jelentéktelen, nagyon vizes
ember!
Egy pillanat múlva feltápászkodom, összeszedem
a darabokra tört esernyőmet, s a zuhogó esőben a
Chester felé veszem az utam.

Miután alaposan megszárítottam magam az egyik

mosdóban, elhatározom, hogy céltudatosan
végigtrappolok a Chester egyik táncparkettjén, de ha
látható volnék, valaki észrevenné az ide-oda cikázó
alakomat, így csak egy majdnem hasra esés
következik, ami tisztára úgy néz ki, mint egy belőtt
méhecske röpte. Képtelenség kikerülni az embereket,
akik nem tudják, hogy itt vagyok.
Mielőtt még az első alklubbon átérnék kétszer
belém könyökölnek, egyszer állon vágnak (ezt hívják
táncolásnak?), és jól combon öklöznek (most
komolyan, ki táncol így?).
A klubok közti üres részben egy pillanatra
megállok, felmérem a környezetemet, s a
legbiztonságosabb utat keresem.

425
 Könnyű megtalálni. Egy magas, sötét hajú
emberhegy mögött, aki előtt ugyanazzal a misztikus
engedelmességgel válik szét a tömeg, mint ahogy
Mózes előtt a Vörös-tenger.
– Barrons – morgom.
A legújabb átváltozásomnak, s a Sinsar Dubh
egyfolytában arról való szövegelésének
köszönhetően, hogy miért kellene itt hagynunk ezt a
világot, mindezt megnégyszerezve azzal, hogy
mennyire dühös vagyok, s amiért a király egyáltalán
nem vett komolyan – lehet, hogy a király részei mind
másak, egyik épeszűbb, mint a másik, s ezért talán
jobban járnék, ha McCabe-et kezdeném el megkeresni
–, nem volt időm Barrons tettén tépelődni.
Jogos felháborodásomban utána vetem magam.
Pár könyékütéssel megúszom az átkelést, majd
szorosan mögé lépek. Lehet, hogy láthatatlan vagyok,
de a testem ugyanúgy reagál rá, mint eddig, s ettől
még mérgesebb leszek. Először ideges vagyok, mert
aggódom, hogy megérzi, vagy kiszagolja, hogy itt
vagyok, de akármit is vitt véghez a Könyv, ami miatt
a követőim sem képesek megtalálni, az ugyanúgy hat
Barronsra is. Vajon miért van itt? Mit gondol, mit
történt velem az apátságban? Alig várom, hogy
megtudjam, mit történt, miután eljöttem onnan.
Ahogy elmegyünk az őrök mellett (Fade és egy
nagydarab fehér hajú, perzselő szemű pasi),

426
felmegyünk a króm lépcsőkön a klub felső emeletére,
s innentől már könnyebben veszem a levegőt.
Megfigyelhetem minden mozdulatát, hogy időben
észrevehegyem, ha hirtelen megáll, és ne ütközzek a
hátsójának. Bár ebben a pillanatban nagyon nem
kedvelem, mégis meg kell jegyeznem, hogy igazán
remek hátsója van. Céltudatosan masíroz végig a
folyosón, egyenesen Ryodan irodájához, ahol a falra
teszi a tenyerét, majd belép, s észre sem veszi, hogy
Ms. Lane, a szuperkém, is besurran mögötte.
Amint az ajtó becsukódik mögöttünk rádöbbenek,
hogy épp ki fogom hallgatni Ryodan és Barrons
magánbeszélgetését. Érdekes. Ha azt mondanám:
csupa fül vagyok, nem fejezné ki kellően az
izgalmamat. Lepillantok, hogy megbizonyosodjam
arról, nem csöpög belőlem víz, s hálás vagyok az
üvegpadlónak, mert így nem hagyok lenyomatokat a
szőnyegen, ami leleplezhetne.
Ryodan az asztala mögött ül, s egy ősi fekete
markolatú hajlott élű tőrrel játszadozik. A fekete
tőrön kívül az asztal üres. Szerintem jónéhányszor
lesikáltatta Lor múlt heti váratlan légyottja után. Az
ébenfa tőr fényes és ahogy a kezében forgatja
megcsillan rajta a lámpák halvány fénye. Mint
mindig, sötét nadrágjában és hajszálcsíkos ingben
most is kifogástalanul öltözött, melyet a könyökéig
felhajtott, ezáltal közszemlére téve sebhelyes alkarját

427
és az ezüst karperecet, ami ugyanolyan, mint
Barronsé. Arra emlékeztet, amit Jada viselt tegnap
este, s azon töprengek, vajon honnan szerezhette. Az
este nem tudtam rendesen megnézni, mivel félig-
meddig eltakarta a ruhája ujja.
Óvatosan előrébb lépek, nehogy beleütközzek
valamibe, ami sokkal bonyolultabb, mint az ember
gondolná, amikor nem látod magad, s kíváncsian
fürkészem Ryodant. Bár soha be nem vallanám, de
Ryodan eszméletlen szexi. Ha látható lennék, soha
nem merném így megbámulni. Van benne valami,
ami elijeszti az embert. Most éles arcéle keményebb,
mint lenni szokott, álla borostás. Ahelyett, hogy
tipikus üzletemberi modorát adná, most sokkal
vadabbnak néz ki. Haja rövid, oldalt szépen felnyírt, s
felül az égnek áll, mintha végigszántotta volna rajta a
kezét. Többször is. Ezekből az apró jelekből tudom,
hogy Ryodan erősen zaklatott.
– Már nem teszel úgy, mintha papírmunkát
végeznél – szól gúnyosan Barrons.
Ryodan még a fáradtságot sem veszi, hogy
felpillantson.
– Küldött egy üzenetet ma reggel. Azt üzente,
ha nem adom fel Mac-et, lerombolja a Chestert.
Elhiszed ezt a marhaságot? Engem fenyeget. Néhány
hete még gyerek volt. Most meg egy kibaszott nő. Egy
felnőtt, higgadt nő, akinek éles az elméje és olyan

428
fagyos, mint a jég, de ugyanakkor szenvedélyes is.
Rohadtul veszélyes. Már gyerekként is veszélyes volt.
– Küldtem egy üzenetet az apátságba – mondja
Barrons. – Azt, hogy ha nem adják fel Mac-et,
eltüntetjük a kibaszott helyet a föld színéről.
Ah, mindkét oldal azt hiszi, a másik tüntetett el
valahogy. Az este nyilván ellenségesen végződhetett.
Meglep, hogy Ryodan nem siet vissza a Kilencekkel
együtt az apátságba, hogy elrabolja Jada-t és a
tömlöcébe zárja.
– Azt hiszed, náluk van Mac – Mondja Ryodan.
– Még nem döntöttem. Egyik percben még
éreztem, a másikban már nem. S azóta sem érzem.
– Aggódsz érte. – Egy kérdés, bár Ryodan
hangja nem emelkedik a megfelelő helyen.
Kíváncsian várom Barrons válaszát.
– Nem.
Micsoda? Ennyi? Egy nyamvadt nem? Nem
törődik velem? Ez az, amivé a kapcsolatunk lett:
láthatatlan létemnek köszönhetően megtudom, hogy
nem is érdeklem?
– Vissza fog jönni – teszi hozzá Barrons.
– A Sinsar Dubh benne van, szinte korlátlan
hatalom van egy karnyújtásnyira tőle, amihez
bármikor hozzáférhet. Nem vagyok biztos benne,
hogy ellent tudnék állni a csábításnak.

429
 Ő nem tudna? Bassza meg, bassza meg, bassza
meg. Tessék. Végem van.
– Már egyszer megtette. S újra meg fogja tenni.
Mac-ben kiolthatatlan a fény.
Ó, hirtelen felragyogok, s golyóállónak érzem
magam. Ha Barrons hite bennem ilyen rendíthetetlen,
bármire képes vagyok. De aztán elfintorodom. Ha
ennyire hisz bennem, akkor abban is bíznia kellett
volna, hogy képes vagyok kezelni azt, ami azon az
első estén történt közöttünk. Szememet elkeskenyítve
mutatom fel neki a középső ujjamat.
– Tizennyolcnak, tizenkilencnek nézett ki –
mondja Ryodan.
– Fizikailag úgy húsznak mondanám – szól
Barrons. – Agyilag harminchoz közel, kemény
háborús években számolva.
Ha Jada-ról a.k.a lehetségesen Dani-ről beszélnek,
egyetértek Barronsszal.
– Olyan fagyos, mint a jég.
– Sokat aggódott azon, hogy meghal, mielőtt
felnőhetne – mondja Barrons. – Nem kell már emiatt
aggódnia.
– Kibaszottul gyönyörű.
– És elég idős hozzád – jegyzi meg Barrons,
miután fürkésző tekintetet vet Ryodanra.
– Nem ezért vigyáztam rá.

430
 – Lófaszt. Mindannyian láttuk a nőt, akivé
válhat. Csak nem hittük, hogy ilyen gyorsan
bekövetkezik.
– Azt akartam, hogy legyen egy ... Ah, a
francba. Nem érdekes.
– Egy gyerekkora, ami kimaradt. Már vége.
Alkalmazkodni kell.
– Szerettem nézni, fiatalnak lenni – mosolyodik
el Ryodan. – Pimasz volt. S úgy parádézott körbe,
mint aki legyőzhetetlen. Több évnek kellett volna így
eltelnie.
– Még mindig parádézik. És azt hiszi,
legyőzhetetlen.
– Már kezdett meggyógyulni. Amíg Mac-el
össze nem kaptak. Az teljesen szétcseszte az agyát. Én
lettem volna a betontömb, ami megtartja a tetőt, amíg
kidíszíti a bunkerét. Hogy megadjam neki az időt
arra, hogy azzá váljon, aki lenni akart. Azt hittem,
hogy távol tarthatom attól, hogy a következő néhány
évben brutális döntéseket kelljen hoznia. Ennek a
lehetőségnek már annyi. – Ryodan elhallgat. Hosszú
percekig nem szól. Amikor megszólal, hangja rekedt
és halk. – Olyan, mintha az én Dani-m meghalt volna.
Időben leállítom magam, hogy a sokktól élesen be
ne szívjam a levegőt. Lehet, hogy nem látnak, de nem
vagyok hallhatatlan. A hangjából kiszűrődő
szomorúság hirtelen ugyanezt ébreszti fel bennem.

431
Ha Jada valóban Dani, nem fogom látni többé azt a
pofás vigyort, azokat a csillogó szemeket, s nem
hallhatom, ahogy a nyelvtant úgy felnyársalja, amire
csak Dani képes. Az estén, amikor átkergettem az
Ezüstön, búcsú volt, az utolsó pillanat, amikor
tinédzserként láthattam a lányt, akit úgy szerettem,
mint a testvéremet. Ryodannak igaza van. Olyan,
mint az én Dani-m meghalt volna. A tizennégy éves
lány elment, örökre, és sosem tér vissza.
– Mikor raboljuk el?
Ryodan óvatosan az asztalra helyezi a tőrt és
felnéz.
– Nem raboljuk el. Nem fog működni. ”Jada-
val”. Ő még inkább el fog zárkózni. Keményebbé
válik. Lor begőzöl, ha meglátja. Imádta a kölyköt –
dörzsöli meg az állát Ryodan és egy pillanatra más
sem hallatszik az irodában, mint borostája sercegése.
Visszatartom a lélegzetem, s hirtelen nagyon
tisztában vagyok testem minden hangjával. – Lor-ral
kapcsolatban, hogy a francba hozzam vissza a Pri-ya
létből?
– Nem Pri-ya – feleli Barrons.
– Mac azt mondta ...
– Hazudott – mondja szárazon Barrons.
A francba! Muszáj volt ilyen gyorsan beárulnod,
Barrons?
– És nem mondtad el.

432
 – Vannak dolgok, amiket te sem mondtál el.
Tudtad, hogy Dani-nek volt egy altergója.
– Mac túl sokat tud – vágja rá Ryodan, témát
váltva.
– ’Jada’ szintén. Más világ van. Másak a nők.
Hozzáalakulunk, alkalmazkodunk. Ahogy a kódunk
is.
– Pont megfelel neked. Mondd el ugyanezt
Kasteonak. Ah, bocs, te hülye barom, rossz évezredet
választottál, hogy megtartsd a nőt, akit akartál.
– Nem azért tettük, amit tettünk és ezt te is
tudod.
– Csak azt tudom, testvér, hogy Mac miatt
minden egyes szabályt megszegsz.
– Detto Ry. A különbség csak az, hogy én
segítek neked.
– Lor sosem volt Pri-ya – rázza meg Ryodan a
fejét hitetlenkedve. A hercegnő nem tud átváltoztatni
minket. A rohadt életbe, Mac-nek szétrúgom a ...
– Mac segge az enyém – jegyzi meg Barrons
szárazon. – Soha nem mész a közelébe! Ha
problémád van Mac-el, velem beszéled meg. Én
vagyok a pajzsa, a második bőre.
Huhh! Bár most ugyan nincs rá szükségem, ez
mégiscsak elég izgató.
Ryodan morogva áll fel és olyan gyorsan megy ki
az ajtón, hogy megdermedek, mert nem tudom

433
eldönteni, kit kövessek. Aztán Barrons eldönti
helyettem, mert Ryodan után veti magát, s futom kell,
hogy a nyomukban maradhassak. Fintorogva nézek le
a cipőimre. Bár a cipőm puha talpú, mégis hangot ad,
ahogy a folyosón utánuk rohanok. Szerencsére az ő
bakancsuk is épp elég hangos.
Semmi kétségem afelől, hogy Ryodan hová tart és
semmi pénzért ki nem hagynám.
Ha Lor azt hiszi, még mindig tartozik nekem, hát
rosszul sejti. Majdnem megkapta azt a két teljes hetet,
amit kialkudott.
Barrons árulta be. Nem én.

434
 26

”Uralmam alatt az a sziámi macskaszerű lány”

LOR

– Te vagy a legjobb pasi, akivel valaha is

dugtam – mondja Jo, miközben nevetne összeesik az
ágyban. Sötét rövid haja szénakazal, sminkje már rég
lejött, egész teste izzadságtól sikamlós, s szeme olyan
üveges, mint aki alig aludt valamit.
És kibaszott jó csaj ő is.
– Istenem, honnan jöttök ti pasik? Van több is
belőletek, mint kilenc?
Nem mondom ki. Én nem kérdezek ilyen
marhaságokat, hogy:
– Jobb vagyok, mint főnök?
Jo arca azonnal bezárul és becsukja a szemét.
Fejbe tudnám rugdosni magam. Már eleve nem túl
sok minden megy végbe jelen pillanatban az
agyamban, úgyhogy nem sok értelme lenne a
fejberúgásnak. Még egy jó alaposnak sem.
Jo kerek huszonnégy órája van az ágyamban, csak
enni és pisilni ó mászott ki, de utána azonnal
visszajött és ott folytattuk, ahol abbahagytuk, újra és
újra. Egyik pillanatban olyan volt, mint egy tüzelő

435
tigris, a másikban meg hozzám bújt. Egy apró nő a
karjaimban, arca a mellkasomon, mintha nem én
lennék az a vérszomjas ősi szörnyeteg, akit
Csonttörőnek hívtak, akit vér és halál éltetett, s az
emberek rémálmaiban szerepelt. Akinek ez volt a
mottója: ”Ha nem tudod megdugni, megenni vagy
fegyverként használni, öld meg!”
Nem fogok belepillantani az elméjébe se a
válaszért, amit nem adott meg önként. Az emberek
azt hiszik, olvasunk a gondolatokban. De erre nem
vagyunk képesek. Csak hangosan halljuk, amit épp
gondolnak. Némelyikünknek jobban megy, mint
másoknak. Az emberek állandóan túl sokat fednek fel
magukból, szinte a koponyájukra tetoválják
legsötétebb titkaikat és még neon fényekkel meg is
világítják, hogy még jobban láthassa mindenki.
Perverz faszok. Ha nem kellene gondolniuk valamire,
tuti, hogy arra gondolnak. Ha valamire gondolniuk
kellene, nem teszik.
– Mi a faszt értesz azon, hogy ’nem létezik’? –
kiáltok fel méltatlankodva.
Jo az oldalára fordulva felkönyököl, arca egyik
öklén pihen, s érdeklődve pislant rám. Rövid haja az
égnek mered törékeny arca körül, s kifejezetten
ennivalóan néz ki.
– Mit csinálsz? Olvasol a gondolataimban? Te
tudsz ilyet?

436
 Kevésbé tűnik zaklatottnak emiatt, mint a legtöbb
ember. Ellazítom az állkapcsom és felmordulok:
– Akár egy útszéli plakátra is kiragaszthattad
volna az utolsó gondolatodat, annyira hangos volt!
– Tudsz segíteni, hogy megtaláljak dolgokat
odabent? – csillog elragadtatottan a szeme.
– Most viccelsz?
– Meghálálom – fekszik hanyatt mosolyogva. –
Ó, Istenem, el sem tudom mondani, mennyire hálás
vagyok, hogy megfogadtam Mac tanácsát és
idejöttem! Igaza volt. Pont rád volt szükségem!
– Mac mondta, hogy dugj meg? Ő küldött ide? –
Nehezemre esik eldönteni, hogy miért vagyok
dühösebb: azért, mert azt hiszi, hogy a főnök
dögösebb, mint én, vagy mert Mac kihasználta a
kamu Pri-ya létemet és felsorakoztatta a haverjait egy
kibaszott szenzációs dugásért. Nők!
– Úgy örülök, hogy ebből semmire sem fogsz
emlékezni – sóhajt fel Jo vidáman. – Bármit
mondhatok. Bármit megtehetek. El tudod képzelni,
milyen felszabadító érzés ez? Lehet, hogy hetekig itt
maradok!
Legalább ezredjére mondta már ezt a rohadt
dolgot és kezem igencsak unni. Annyira örülök, hogy
ide jöttem! És annak mégjobban örülök, hogy semmire sem
fogsz emlékezni! Bassza meg! Minden kibaszott
részletre emlékezni fogok!

437
 – Mégis miben jobb Ryodan? – kérdezem, mert
egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy
jobb lenne bármiben is. – Mit csinál, amit én nem? –
Alig hiszem el, hogy ilyesmi kijött a számon. De
mostanában elég sok olyasmit teszek, amit eddig nem
tettem: csapdába esek egy varázslatban, Mac-el
alkudozom, életemben először egy barna hajú csajt
dugok meg.
Mert van egy ranglistám, és ha a szőkék tudnának
róla, valószínűleg nem állnának többé sorba az
ágyam előtt. Minél szőkébb a csaj, minél tökéletesebb
a lenövése, annál kevésbé akarom hosszú távon
megtartani. Egyik huszonötön felüli nő se
platinaszőke a lenövésénél. Egyszerűen lehetetlenség,
hacsak nem Tündér. Az a fajta nő, aki platinaszőkére
festeti a haját, épp arra vadászik – és azt kap –, amit
adni vagyok hajlandó: egy dugást.
Minél sötétebb a haj, annál komplikáltabb a
dolog. Ha nem megszállottan törődik a lenövésével, a
körmeivel, a ruháival, akkor ez a nő beszélgetni akar,
randevúzni akar, mindent meg akar osztani. A
francba is, tiszteletet akar. Amit én szívesen meg is
adok. Minden tiszteletem az övé, amíg az ágyamban
van, s jól bánok velük, amikor nincsenek. Flörtölök
velük, elmondom milyen gyönyörűek, mialatt egy
másik pasi felé terelem őket, hogy sikeresen
túllépjenek rajtam. Még ételt is biztosítok a

438
gyerekeiknek, gyógyszert, meg ilyesmit, mivel nehéz
időket élünk. De amint egyikük tapadni kezd, mint a
pióca, hirtelen nagyon sok dolgom lesz. Például egy
másik országban.
Mire a ranglistán leér az ember a barnákig, akkor
olyan nőt kapsz, aki tisztában van vele, hogy kicsoda
is valójában, sőt eléggé kedveli is magát ahhoz, hogy
megváltozna és, ha már itt tartunk, valószínűleg
megpróbál téged megváltoztatni.
Rámenős, ez jellemző a barnákra. Még a csinos,
törékeny-kinézetűekre is.
A nagycsöcsű szőkék szórakozásra vágynak, a
csillogásra, a ragyogásra, a forróságra, a pillanatra.
Imádom őket. Kibaszottul imádom őket! Általuk
egyszerű az életem. Ők nem ébresztenek bennem
olyan érzéseket, mint amiktől a Csonttörő lett
belőlem.
– Nem arról van szó, hogy Ryodan mit csinál –
feleli lassan Jo. – Inkább arról van szó, hogy mi is ő. –
Jo pillantása komollyá válik. – Ő olyan, hihetetlenül
intelligens, mindig tíz lépéssel jár mindenki előtt.
Lófaszt. Nem is olyan okos. Legyőztem a Triad
Kupán. Egyszer. Kábé tízezer évvel ezelőtt.
– Régebben azt hittem, hogy nem törődik
semmivel, nem érdekli semmi és senki, de ez nem így
van. Csak én nem érdeklem. A szenvedélye mély.
Ezért mindig olyan merev. És fegyelmezett.

439
 Ó, ekkora kibaszott marhaságot! Azért olyan
merev és fegyelmezett, mert irányítási kényszere van.
Ennyi. Majd’ minden egyes alkalommal, amikor
elköltöztet minket, ő lesz az, aki a birodalmat vezeti: a
király, a diktátor vagy egy rohadt pogány isten.
– Szerintem, ő a ragasztó, ami összetart
benneteket. Ti vagytok a családja és bármit megtenne
értetek.
Oké, ebben igaza van. Volt néhány sötét évünk. A
főnök nélkül, nem hiszem, hogy mind itt lennénk.
Talán inkább szanaszét lennénk a világban, ha nem
más galaxisokban. Egyedül. De ő kényszerített
minket, hogy együtt maradjunk. És hálásak vagyunk
ezért. Legalábbis a legtöbbünk.
– Látom, mit érez a világa iránt és része
szeretnék lenni azoknak a dolgoknak, amiket értékel.
Szeretném, ha érdemes lennék arra, akiért harcolna.
Hogy ugyanolyan erőfeszítést és törődést érdemeljek,
mint amivel minden mást véghezvisz. Mint, ahogy
Dani iránt érez.
Nem mesélem el neki, hogy egyetlen ember sem
érdekli a főnököt annyira, mint Dani.
– Mi a franc köze van mindennek a szexhez?
Semmi szexis dologról nem beszélsz, bébi. Arról
beszélsz, hogy olyan pasit akarsz, aki nem akar téged
annyira, amennyire te akarod őt, és valószínűleg csak
ezért akarod. A főnök nem egy főnyeremény. –

440
Jézusom, ezek a csajok! Néha fogalmuk sincs
semmiről!
– Ryodan ... – akad meg és erősen megrázza a
fejét, s látom a pillanatot, amikor úgy dönt, hogy
ellazul – végre! –, de aztán egy könnyed nevetéssel
mindent romba dönt. – De legalább ő nem szőke.
Gyanakodva nézek rá és kezemmel a hajamba
túrok. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy egy nő –
akármelyik nő – a fordított ranglistámat használja.
– Mi a franc köze van annak bármihez is?
– A szőke pasik tüzesek és szexisek és ... hát
jópofák, meg minden, de valami oknál fogva
messziről kerülöm őket. A sötét hajú pasik azok,
akiktől elalélok. Mert ők valahogy ... – sóhajt fel
álmodozva – ... veszélyesek. Ryodan tutira sokkal
veszélyesebb, mint te vagy. Vagyis, mégis mit
csinálsz te? Szőkéket dugsz és úgy viselkedsz, mintha
vadember lennél. De vissza ahhoz, amit igazán tudni
akarok: tudsz olvasni a gondolatokban és tudsz-e
segíteni, hogy rendszerezzem a gondolataimat?
– Ryodan – nyögöm ki nagy nehezen vicsorgás
nélkül. Na jó, azért mégis vicsorgok egy kissé. – Azt
hiszed, ő veszélyesebb, mint én? – Nemhogy épp
most sértegette a tökömet, és azt, amit csinálok vele,
de ráadásnak még a kibaszott létezésemet is sikerült
inzultálnia.

441
 – Nem akarok róla beszélni. Azért jöttem ide,
hogy elfelejtsem. Abbahagyhatnánk, hogy róla
beszéljünk?
– Te voltál az, aki felhozta őt.
– Nem is.
– Közvetve. Ne mondd nekem azt, hogy én
vagyok a legjobb pasi, akivel valaha voltál, ha nem
így van.
– Meg lep, hogy még mindig beszélsz. Azt
hittem, hogy a Pri-ya többé-kevésbe azt jelenti,
agyhalott vagy. Nincs jobb dolga a szádnak?
– Ó, édes, épp elég jobb dolga van a számnak.
Sokkal jobb, mint bármi más odakint. – És be is
bizonyítom neki. Szereti a veszélyt? Majd mutatok én
neki veszélyt! – S némelyikünknek túl sok esze van,
amit el kell pusztítani.
– Neked? Na persze – nevet fel.
Vicsorogni kezdek. Jó néhány láncnak tudnám
most hasznát venni. Majd meglátjuk mit gondol
akkor, amikor végzek vele, ki a legjobb az ágyban.
Amikor felhúzódzkodik, hogy rám másszon,
vicsorogva visszanyomom.
– Kezeket a fejed fölé, te nő!
Rekedten felnevet, hanyatt dobja magát és
engedelmeskedik.
Nem sokáig fog nevetgélni.

442
 Morogva turkálok a lepedők között, miközben azt
kívánom, bárcsak lenne pár lánc a szobában – hogy a
rohadt életbe tud rám nézni és nem látni rajtam a
veszélyt? –, s kihúzok pár kendőt, amiket a parádézó
szőkéim ajánlottak fel. Megkötözöm a csuklóit és jó
szorosan az ágy fejtámlájához kötözöm.
Aztán olyat teszek, amit soha nem engedtem meg
magamnak, és a lábait is kikötözöm, miközben arra
gondolok, hogy a szentségit, nem szabadna, hogy ezt
megengedje nekem, amit az követ, hogy: a szentségit,
jobban tudom, mint hogy ezt tegyem vele.
Jo kifeszítve, széttárt lábakkal fekszik előttem,
teljesen kiszolgáltatottan, és egy pillanatra sem
engedem el. Addig ki nem mászik az ágyamból, amíg
élete leghatalmasabb orgazmusát át nem éli, amit
aztán majd több száz követ. Hetekig fogom itt tartani.
Addig tartom itt, amíg azt nem mondja, én
vagyok a legjobb pasi, aki valaha megdugta, és úgy is
gondolja. Amíg Lor-Pri-ya nem lesz belőle. Amíg rá
nem jön, hogy több is van itt, mint Mr. Másod-
kibaszott-szerű-Jó-Fiú, a szentségit neki, és aki az
óvilág egyik leghírhedtebb gyilkosa volt. De egyelőre
irányításom alatt tartok mindent. Az elmúlt másfél
hétben úsztam a szexben. A halálos étvágyam
megcsappant. Többnyire.
Itt a Chesterben szeretünk versenyezni. Nem
vesszük jól, ha másodszerűnek titulálnak minket.

443
Ezért nem hajtunk a másik csajára. Féltjük a
területünket. Még akkor is, ha csak egyszer dugtuk
meg őket. A negyedik emeleti váltás a legnagyobb a
klubban.
Jo egyenesen rám néz, s beharapja az alsó ajkát.
– Ryodannak soha nem engedtem, hogy ezt
csinálja – mondja lélegzetvisszafojtva.
Okos nő. Bár most nem túl okos.
Egy pont Lornak. Valami olyasmit csinálok, amit
a főnök nem.
S még jópár olyasmit is fogok tenni, amit
kibaszottul garantálok, hogy Ryodan nem tett.

444
 27

”A kivégzőosztag tagja vagy, vagy a kivégzendők

között állsz”

MAC

Egy liftben tartózkodni Barronsszal és Ryodannal

láthatatlanul, életem egyik legstresszesebb pillanata
volt. Mindenképp toplistás Mallucé kínzása mellett.
Addig nem is gondolsz arra a megannyi apró
jelre, amit a tested ad le, hogy a jelenlétét jelezze, míg
mindennél fontosabb nem lesz, hogy csendben
maradj. Tüsszenthetek. Vagy mi van, ha csuklani
kezdek? Vagy szellentek egyet? Ha elfelejtem, hogy
kissé szétrakott lábakkal lépkedjek, a farmerom
egymáshoz érve súrlódó hangot ad. Megroppanhat az
egyik ízületem. Lehet, hogy fiatal vagyok, de a
csontjaim állandóan eltörnek és néha az öklöm
emlékeztet erre. Egyetlen korgása a gyomromnak
elárulhat. Ezeknek a pasiknak szuperérzékeik
vannak.
Mentálisan felírom magamnak, hogy ne egyek,
mielőtt legközelebb kémkedni indulok, hogy ne
kelljen az emésztéstől kuruttyoló gyomrom miatt
aggódnom. De ekkor ráeszmélek, hogy akkor

445
könnyen lehet, hogy az éhségtől fog megkordulni a
gyomrom. Úgyhogy abban maradok magammal,
hogy sűrűn és keveset fogok enni, hogy ezzel
megelőzzem bármely emésztési hang kibocsátását.
A pasikkal ellenkező falba préselem magam, s
igyekszem olyan apró lenni, amilyen csak tudok, s
még a lélegzetem is visszatartom, miközben azon
imádkozom, hogy remélem, nem lesz hosszú liftezés.
Bár úgy tűnik végeérhetetlen, két emelettel lejjebb
már meg is állunk. Ryodan Barronsszal a háta mögött
kimasírozik a liftből. Én meg megint futhatok utánuk.
Pár ajtóval a folyosó vége előtt, Ryodan a falra
csap a tenyerével és elordítja magát:
– Lor, azonnal told ide a segged!
Épp akkor érem utol őket, amikor az ajtó kinyílik,
s mögöttük állva belesek.
Ryodan beront a szobába. Majd megtorpan. Lépés
közben.
Előrehajolok és – ÓÓÓ! WOW! ÓÓÓ!
Úgy tűnik Jo megfogadta a tanácsom. Vidáman
és minden feszélyezettség nélkül fejest ugrott a
közepébe.
Azon mélázok, vajon még hányszor kell
végignéznem ezen a héten Lor szexmaratonjait. Az
univerzum valami perverz oknál fogva tolja a
képembe lépten-nyomon a testiséget, vagy annak
hiányát.

446
 Mindhárman dermedten állunk és tágra meredt
szemekkel bámuljuk az előttünk feltáruló képet.
Jo és Lor dermedten bámulnak vissza ránk. Bár Jo
alaposan ki van kötve, úgyhogy nem csodálom, hogy
meg sem bír moccanni.
Barrons elneveti magát.
– Na, erre aztán nem számítottam!
Jo szétrakott lábakkal az ágyhoz van kötözve,
miközben Lor felette ügyködik. Jelen pillanatban
éppen nem szexelnek, de a gyűrött lepedők és az,
hogy Lor mennyire meg van izzadva (muszáj
értékelni egy pasi kemény munkáját), és Jo
szalmakazal haját, eléggé nyilvánvaló, hogy nem ez
az első menetük.
Túl sok meztelen-Lor-t láttam már az utóbbi
időben. Barronsra vicsorgok, s azt kívánom, bárcsak
többet szexeltünk volna az elmúlt időben. Például
kábé öt perce.
– Azonnal húzzatok innen – vicsorít Lor.
– Megnyúzlak! – mondja kedvesen Ryodan.
Jo feleslegesen rángatja a sálakat – s még innen is
látom, hogy Lor milyen mestere a csomókötésnek,
majd megszólal:
– Ryodan, nem az ő hibája! Az én hibám. Ő nem
akart lefeküdni velem, én kényszerítettem ...
– Honnan a lószarból szedik a csajok ezt a
dumát? – hördül fel Lor. – Egyetlen valamirevaló férfi

447
se akar lefeküdni egy nővel. Baszni akar. És senki sem
kényszerít engem semmire!
– ... hogy megtegye. Hallottam, hogy Pri-ya.
Kihasználtam.
– Azért nyúzom meg, mert hazudott nekem, Jo.
Nem azért meg megdugott. Bár azért nem igazán
akartam ezt látni ...
Ryodanra pillantok oldalról. Elkeskenyedett
szemekkel vizslatja Jo-t és rájövök, hogy tényleg
nagyon bántja, hogy együtt látja őket. De nem
érzelmileg bántja. Csak és kizárólag területféltés
miatt. Azért ez mégiscsak a valami és örülök, hogy Jo
legalább ezt láthatja.
Jo a szemébe néz és csendesen megszólal:
– Nem akartam, hogy lásd.
– Nem Pri-ya. Csak megjátssza. Erről hazudott –
robbantja Ryodan fel a bombát lezseren és figyeli,
ahogy bedurran.
Jo elsápad és Lor-ra kapja a tekintetét.
– Ez igaz? Nem vagy Pri-ya?
– Mi a szent szar a különbség? Meg akartál
dugni. Azt kérted, hogy tüntessem el a főnök ízét a
szádból. Megtettem.
– Az ízét a ... – ismétli Ryodan. – Jézusom, Jo!
– Nem mintha tök egyedül találtam volna ezt ki
– védekezik Jo. – Mac volt az, aki ...
– Mássz le róla, Lor – parancsolja Ryodan.

448
 Remek. Még egy ok, amiért Ryodan nem
kedvelhet.
– ... mondta, hogy ezt csináljam, mert azt hitte,
hogy jó ...
– Ne kezdj most begőzölni – szakítja félbe Lor. –
Nekem kellene dühösnek lennem. Ennek semmi köze
nem volt énhozzám. Csak a farkamhoz volt köze. El
tudod képzelni hányszor mondtad nekem, mennyire
örülsz, hogy nem fogok erre emlékezni? Hát, peched
van, Jo. Minden kibaszott részletre emlékszem. Bele
van minden vésve abba a picurka agyamba, ami azt
hiszed nekem van.
– Azt hiszi, picurka agyad van. És még meg is
mondta neked – csodálkozik Barrons.
– Úgy tűnik. S azt is hiszi, hogy nem vagyok
elég veszélyes.
– Á. Akkor ezért kötözted meg.
– Megjátszottad? – kérdezi újra Jo, mintha
képtelen lenne felfogni. – Mindez idő alatt, amikor azt
mondtam és csináltam, amit csak akartam, mert azt
hittem ...
– Végig ott voltam veled, bébi – mosolyog rá
vicsorogva Lor. – Egész. Idő. Alatt. Minden kibaszott
szó, minden titok, minden sikoltozó gyönyör alatt. El
akarod még néhányszor mondani, milyen tökéletes a
farkam és milyen szexi vagyok?

449
 Lor-t fürkészem, mert rájövök, hogy kissé több ez,
mint sima területféltés. Vajon Jo-nak sikerült
kizökkentenie Lor-t?
Jo elsápad. Egy halom különböző érzelem fut át
az arcán: szégyen, félelem, feszélyezettség,
elővigyázatosság. Másodpercek alatt az érzelmei
másba csapnak át, amikor befejezi az előző
gondolatmenetét.
– Várjunk csak egy percet! – csattan fel. – Mac
tudta, hogy nem vagy Pri-ya?
Ó, rosseb! Ennek nem szabadott volna
kitudódnia, mert senkinek nem kellett volna tudni a
mi kis egyezségünkről. Tiszta szerencse, hogy
láthatatlan vagyok.
– Tudja, bizony – feleli Lor szárazon.
Mi a fenéért árul be mindenki olyan gyorsan?
– Kibaszottul azonnal mássz le Jo-ról! Most! –
szól Ryodan.
– Féltékeny vagy, főnök?
– Ne feszítsd túl a húrt! A folyosóra. Hacsak
nem akarod Jo előtt megtárgyalni a dolgainkat. Amit
követően, meghal.
Jo-nak elakad a lélegzete.
Ryodan megfordul és olyan hirtelen megy ki a
szobából, hogy ippeg hogy sikerül csak kitérnem az
útjából. Az ajtón kívül a falnak passzírozom magam
és visszatartom a lélegzetem, de nem olyan sokáig,

450
hogy zihálva vegyek utána levegőt. Lassan kifújom,
amikor is Jo felkiált.
– Kötözz ki!
– Olyan nincs! – csattan fel Lor. – Még nem
végeztem.
Aztán Lor kijön hozzánk a folyosóra. Meztelenül.
Még mindig keményen. Egyik tenyerével megfogja az
ajtót, s ahogy lassan becsukódik, még hallom, ahogy
Jo kiabál:
– Hé! Azt mondtam, oldozz ki! Soha nem jöttem
volna ide, ha tudtam volna, hogy nem vagy Pri-ya!
– Nem nyersz ezzel nálam pontokat, édes – szól
neki vissza Lor a válla felett.
– Nem hagyhatsz így itt!
– Dehogynem! – feleli. – Ne aggódj, bébi.
Mindjárt visszajövök, hogy befejezzük, amit
elkezdtünk.
– Nem erre gon... – vágja el Jo szavait a
becsukódó ajtó. Az itteni szobák hihetetlenül
hangszigeteltek.
– Lószart fogod! – morog Ryodan.
– Mert a tiéd? – kérdezi Lor. – Veled már
végzett.
Ryodan az ajtóra pillant, hogy meggyőződjön
róla, hogy becsukódott.
– Hónapokkal ezelőtt végeztem már vele. Azóta
arra vártam, hogy túllépjen rajtam. Csak nem veled.

451
Úgy tűnik, elfelejtetted két kritikus szabályunkat:
nem dugjuk meg egymás nőit és nem hazudunk
egymásnak.
– Nem olyan volt, mintha én cserkésztem volna
be. Ő jött be és küldte el az összes szőkémet és sírt, a
szentségit, és nagyon jól tudod, hogy ki nem
állhatom, ha egy csaj sír ...
– Dani visszatért. Öt évvel idősebbnek néz ki.
Talán még többnek is. Átvette az apátságban az
irányítást.
Lor megdermed.
– Hogy a bánatba történt ez meg?
– Nem tudjuk – feleli Barrons. – Egyikünkkel
sem beszél.
– Akkor vegyük rá – ajánlja Lor.
– Most méginkább nehezebb őt bármire is
rávenni, mint eddig volt – feleli Ryodan.
– Hogy van? Mi történt vele? Jól van?
– Vedd fel a kibaszott ruháidat. Öt perc múlva
az irodámban légy!
– És mi lesz Jo-val?
– Majd én elintézem Jo-t – feleli hidegen
Ryodan.
– Nem ölöd meg! – figyelmezteti Lor.
– Nem mondtam, hogy megölöm. De ez a
harmadik szabály, amit elfelejtesz: én vagyok itt az
úr. Én parancsolok. Én mondom meg neked, hogy mit

452
csinálj. Ha nem tetszik, hát kibaszott pech. Nem mész
el, úgyhogy jobban teszed, ha visszaállsz a sorba. De
gyorsan.
S ezzel Ryodan fogja magát és elmasírozik.
Barrons szórakozottan követi.
Mivel irtóra tetszik az új állapotommal járó
haszon – saját, külön bejáratú valóságshow-m van, s
mert így az összes szennyest megtudom – sietek
utánuk.

453
 28

”Ne játssz velem, mert a tűzzel játszol”

MAC

Amikor Ryodan irodájába érünk, Barrons közli, hogy

dolga van és hirtelen kétfelé szakadnék, de aztán úgy
döntök, hogy Ryodannal maradok. Bár majd megesz
a fene, hogy kiderítsem, milyen ’dolga’ van
Barronsnak, amikor így egymaga megy el (és
hamarosan ki is fogom deríteni), nagyon tetszik az
intim bepillantás a Chester tulajának életébe, aki –
mint azt kezdem felfogni – sokkal komplikáltabb,
mint azt előzőleg gondoltam volna róla.
Megvédte Jo érzéseit. Hónapokkal ezelőtt már
végzett vele és mégis megvárta, amíg Jo hagyta ott.
Egy pillanatra sem árulta el magát. S ezt más
kapcsolatban is nehéz megtenni. Nem tudom
összeegyeztetni a könyörtelen embert, aki ismerek
azzal, aki ennyire figyelt arra, hogy ne sértse meg egy
emberi nő érzéseit.
Amikor belép az irodájába, követem, de amint az
ajtó becsukódik mögöttem, rádöbbenek, hogy addig
be vagyok ide zárva, amíg úgy nem dönt, hogy
kimegy. Amikor előveszi a mobilját, aminek nem

454
szabadna működnie és beüt egy számot, nagyon
remélem, hogy nem egy nőt hív, mert ki akarja törölni
a szájából Jo és Lor ízét, mert igazán nem akarom
végignézni, ahogy Ryodan szexel.
Na jó, talán mégsem lenne annyira rémes, ha nem
ismerném és nem kellene minden nap találkoznom
vele. De most komolyan. Semmi kedvem még több
szexet végignézni, amikor nekem nem jut egy
darabka sem. Az újdonsült láthatatlanságom és
iszonyú dühöm miatt az egyetlen pasas, akivel
szexelhetnék, most elérhetetlen.
– Fade, menj le Lor szobájába és oldozd el Jo-t! –
egy pillanatra elhallgat. –Nem a te kibaszott dolgod,
hogy miért van Jo megkötözve. És nem érdekel, mit
mond, vagy csinál a nő, az se érdekel, ha hirtelen egy
tornádó kapja fel és a farkadra ejti, de nem fogod
megdugni. – Megint hallgat egy sort. – Igen,
meztelen. Nem, egyáltalán nem ’príma’. Bazd meg,
Fade! Felejtsd el! Vidd le valamelyik pincérnőt. Kint
megvárod, amíg bemegy és eloldozza. Mondd meg
Jo-nak, hogy ki van rúgva. – Hallgatás. – Nem érdekel
mit gondol a pincérnő. Őt is rúgd ki.
Befejezi a beszélgetést és visszadugja a zsebébe a
telefont, leül nagy bőrszékébe az asztala mögé, a
kezébe fogja a tőrt és megint játszadozni kezd vele.
Igazán szeretném tudni, mi a bánatot csinál azzal a
tőrrel.

455
 Amikor az ajtó kitárul, megint elgondolkozom,
hogy kimenjek-e, amíg megtehetem.
Amíg itt vacillálok, s a lehetőségeken töprengek,
az Unseelie, akit Dani Csótány Papának hívott lép be
és megrázkódok az undortól. Teljesen megértem,
miért nevezte el így. Csótány Papa darabokból áll,
ezer és ezer csótányszerű lények formálnak egymás
hegyén-hátán egy egészet. Ezek ugyanazok a dögök,
amiket a pincérnők a bőrük alá engednek zsírleszívás
céljából. Csótány Papa, az egész, barnáslila, kábé
százhúsz centi magas, vastag lábai vannak, vagy fél
tucat karja és dió méretű feje. Úgy remeg, mint a
zselé, mivel a számtalan darabja állandóan
mozgásban van, hogy egészben tartsák. Vékony ajkú
csőrszerű szája van, és fura kerek, szemhéj nélküli
szemei. Ahogy a szobába lép, pár csótány darab
leválik róla és elillan. Szorosan a falhoz simulok, mert
rühellem ezeket a dögöket, s semmi kedvem, hogy a
csizmáimon futkossanak keresztül. Lehet, hogy elég
aprók ahhoz, hogy ők is láthatatlanná váljanak, ami
enyhén szólva problémás lenne, ha valaki észreveszi.
– Szedd össze a francos darabjaidat, amikor a
kibaszott irodámban vagy – csattan fel Ryodan.
A dögök azonnal visszamásznak Csótány Papára,
felmásznak a lábán és a térdén elhelyezkednek.
Nem sóhajtok fel megkönnyebbülten, bár
legszívesebben azt tenném.

456
 Amikor Csótány Papa megszólal, megint kiráz a
hideg. A hangja olyan, mint amilyennek az ember
elképzelné egy csótány hangját: száraz, rosszindulatú,
rovarszerű zizegés.
– Az, akit Jada-nak hívsz, elhagyta az apátságot.
Pár háztömbbel odébb veszítettük nyomát.
– Kasteo.
– Egyszer sem szólalt meg. A nő csak most
kezdett beszélni hozzá.
Milyen nő?
– A fekete lyuk a templomnál?
– Valamivel nagyobb.
– Az Unseelie Hercegek?
– Azt tervezik, hogy elveszik a lándzsát a nőtől
és megölik R’jan-t.
A kezem azonnal a lándzsámra simul. Ezúttal,
azonban nem kapok mentális képeket a halálról és a
pusztításról. A Könyvem fura mód hallgat.
– Az erődítményeik.
– Változatlanok. A találkozótok óta lazábbak
lettek. Azt hiszik, hogy meg vagy győződve arról,
hogy pórázon tartod őket. Azt hiszik, túlbecsülted
magad.
Azt várom, hogy Ryodan tovább forszírozza a
témát, de csak ennyit mond:
– R’jan tartózkodási helye.

457
 – Három napja McCabe régi házába költözött
és most erősíti meg. Úgy néz ki, maradni akar.
– Hozzál részleteket a védelmező technikáiról.
Egy órán belül. Sean O’Bannion.
– Tegnap este a Temple Bárban beszélt. Fizetett
munkát ajánlott a pub-ok és üzletek újjáépítésénél, és
nyomatékosan közölte mindenkivel, hogy csak eurót
fogad el áruért cserébe.
– Az Unseelie hercegnők.
– Egyelőre csak egyet láttunk. Nemrég Jada-val
találkozott. Megegyeztek, hogy szolgáltatásokat
cserélnek.
– Miért.
– Jada felajánlotta, hogy megöli az Unseelie
hercegeket a Vörös Banya tartózkodási helyéért
cserébe. A hercegnő gondolkozik rajta.
– Vigyél egy üzenetet a hercegnőnek. Velem fog
szolgálatot megegyezni, nem Jada-val. Meg fogja érni
neki. A Hegylakók.
Azt hittem, aggódik érte! Mi a fenéért erősködött,
hogy itt tartson, ha hajlandó találkozni vele anélkül,
hogy én jelen lennék?
– R’jan három teleportáló Seelie-t bocsátott a
rendelkezésükre cserébe a különböző ellenségeitől
való védelemért. Úgy tűnik, a Tündér tudományuk
hasznára válhat.

458
 Tátott szájjal figyelek. Ryodan kémjei állnak
előttem egy egész teremtményben, ami ezer és ezer
érző ’bogárból’ áll. Szó szerint bepoloskázta az egész
rohadt várost. Csótány Papa kienged magából egy
halom ’csótányt’, ajtók alatt, repedéseken keresztül
küldi be őket bárhová hallgatózni, hogy utána
jelentést tegyen. Nem csoda, hogy Ryodan mindenről
mindig időben tud!
– Az Unseelie Király.
– Úgy tűnik nincs Dublinban.
Na, ezt rosszul tudja.
– Mac.
– Olyan, mintha eltűnt volna.
Elvigyorodom.
– Táncos.
– Néhanapján sikerül leráznia minket. Nem
tudom, hogyan. Sok időt tölt a Trinity különböző
laboratóriumaiban és kísérleteket végez. Újabban egy
női énekes érdekli nagyon.
– Miért.
– Nem láttuk őket dugni.
– Az apátság alatti barlang.
– Már nem tudunk bemenni. Az ajtókat
bezárták. Még egy apró repedés sincs rajta.
Oké, mi a fene? Mi újra és újra megpróbáltuk
becsukni azokat az ajtókat. Ki csukta be őket és
hogyan és mikor?

459
 – Eddig ezt elfelejtetted megemlíteni. Ha az
apátság körüli környezet, vagy a herceg barlangja
bármilyen módon is megváltozik, mindegy milyen
apró módon, azonnal jelented.
– Értettem.
Csótány Papa vár, s amikor nem kap több
parancsot, zizegni kezd.
– A szolgálati időnk nemsokára lejár. Ha újra
meg akarod hosszabbítani a szerződésünket, többe
fog kerülni. Vannak mások is, akik értékelik a
szolgáltatásainkat.
– Csak azért vagy képes ezer éve először
emberek között természetes valódban létezni, mert a
Tündérek előjöttek és mindenki azt hiszi egy vagy
közülük. Haragíts magadra és kiűzöm a Tündéreket
ebből a világból, s visszazavarlak téged is a
repedésekbe, árkokba, ahol mindig is, amióta világ a
világ, holttestekre vadásztál. Ugyanazzal a
feltételekkel újítod meg a szerződésünket. Mindig is
kiszolgáltam a szükségleteidet.
Csak pislogok a meglepetéstől. Csótány Papa nem
Tündér? Mi a franc, akkor? Micsoda tágas és
körülményes birodalmat vezet Ryodan?!
De ekkor egy még rosszabb gondolat ötlik fel
bennem: a fenébe is, amióta világ a világ, az összes
csótány kém? Vagy csak bizonyos darabok és ezért
van az, hogy itt-ott találsz egyet a kádban, amelyik

460
nem hajlandó megdögleni, hiába nyomsz rá egy egész
doboz hajlakkot, vagy milyen keményen csapkodod a
cipőddel?
Csótány Papa mélyen a torkából jövő száraz,
csikorgó hangot hallat , ami iszonyú kísérteties.
– A szükségleteink megnőttek.
– Élvezitek a parazita kapcsolatot az
emberekkel, ami eddig nem volt megengedett.
– Azt akarjuk, hogy minden emberben legyen
egy részünk.
Undorodva rázkódok meg.
Ryodan felveszi a fekete tőrt és játszadozni kezd
vele.
– A következő szerződés-újításnál
megbeszéljük.
Csótány Papa kerek szemei a fekete tőrre
pillantanak, csőrszerű szájában ezernyi apró tűhegyes
fog látszódik.
Hirtelen tudni vélem, mire is való a tőr. Megöli
azt, akármi is Csótány Papa.
– Ahogy óhajtod.
Amikor Csótány Papa elhagyja az irodát, Lor lép
be.
Felöltözve.
Úgy döntök, maradok még egy kicsit, s majd Lor-
ral kimegyek. Ki tudja mit tudhatok meg mindjárt?
– Ülj le – szól Ryodan.

461
 Lor az asztal elé lép, lehuppan a székre, majd
kezével idegesen végigszánt szőke haján. Nem
csodálom, hogy ideges. Ryodan a legjobb esetben is
kiszámíthatatlan. Nem hiába nevezik a módszerét
’kalapácseffektusnak’. Híres arról, hogy kivárja a
megfelelő alkalmat, miközben információt gyűjt,
átértékeli, analizálja, majd döntést hoz, a kalapács
lecsap, s mindazoknak, akik magukra haragították,
vagy megsértették, vagy épp csak rosszul vettek
levegőt, végük.
– Mi van Dani-vel? – kérdezi Lor.
Ryodan az asztalra fekteti a tőrt.
– Emlékszel, amikor Fade közölte velünk, hogy
talált egy gyereket, aki éppoly gyors, mint mi
vagyunk és az utcákon cikázik, miközben úgy tesz,
mintha szuperhős lenne?
– Naná – nevet fel Lor. – Egymást hibáztattuk,
hogy megszegtük az egyezségünket és gyereket
csináltunk. Sovány vörös hajú tökös kiscsaj. Még
akkor is elmentem ránézni, amikor nem én voltam a
soros, csak hogy lássam, mit fog épp tenni. A kölyök
jobb, mint Netflix.
– Addig nem is fordítottam rá igazán figyelmet,
amíg nem találtam meg az agyon rúnázott házat, ahol
Rowena a piszkos munkáját végezte. Az öreglány
olyan naplót írt, amit még Hitler is megirigyelt volna.
Naplót napló után írt tele mindazokkal a

462
kísérletekkel, amiket végzett. Nem Dani volt az
egyetlen áldozata. Minden részletet pontosan
feljegyzett. A drogokat, a fekete varázslatokat, a
manipulációt és kényszerítést, hogy hogyan zárta
ketrecbe, embertelenítette el, s változtatott egy
gyereket állattá. Egy vadászkutyává, bérgyilkossá.
Átváltoztatta, hogy a legapróbb kedves szóért is hálás
legyen. Az anyját teljesen az irányítása alatt tartotta,
míg ... – akad el Ryodan, miközben állkapcsa
rángatózik.
– Amíg? – mordul fel Lor.
– Nem érdekes. A lényeg, hogy a vezetőnő
sokkal régebb óta volt Dani életének része, mint ő
arra emlékszik. Legalább egy tucat teleírt naplót
találtam. Amikor befejeztem az olvasást, vadászni
indultam.
Ryodan, mint egy bosszúálló angyal? Elájulok.
– Mi történt? Mac megölte a vén kurvát.
Most, hogy ezt hallom, sajnálom, hogy nem öltem
meg hamarabb. És nem nyújtottam hosszabbra a
kínjait.
– Nem Rowena-t vadásztam – mondja Ryodan.
– Dani-t kerestem. A kölyköt akartam megölni.
Először.
Mondom, hogy elájulok. Ez az a pasi, akivel
lépten-nyomon veszekszem.
– Ez elég durva, főnök. Még annál is durvább.

463
 Erélyesen, összeráncolt homlokkal bólogatok.
– Ro helyett Dani-re vadásztál? Dehát nem öljük
meg az áldozatot. Az elkövetővel végzünk.
– Azt hittem, a kölyök élete hasonló volt ahhoz,
amin egy másik gyerek is keresztülment. Felnőtt
férfiak képesek olyasmit kibírni, amit gyerekek nem.
Évszázadokon keresztül törődtem Barrons fiával,
amíg ő a kiutat kereste, amivel megmentheti a
kínoktól. Egy örökkévalóságig osztoztam a kibaszott
fájdalmukban. Nem tudtam az unokaöcsémet
megkímélni a szenvedéstől, de a lányt meg tudtam
menteni a pokoltól.
Egyik sokk a másik után, mint két gyomorütés ér,
s csak tátogni tudok meglepetésemben. Unokaöcs?
Kicseszett unokaöcs? Ez most komoly? Ryodan és
Barrons testvérek? A pasi arcát fürkészem, valami
hasonlóság után kutatva. Ezek szerint, amikor
nemrég Ryodan ’testvérnek’ szólította Barronst,
tényleg így is gondolta. Azt hittem csak pasi duma.
Csapattársak közti macsó duma. Összehúzom a
szemem. Ha ez igaz, akkor Ryodan és én olyanok
vagyunk, mint egy ... család, vagy valami ilyesmi.
Pfúj! A második sokk sokkal könnyebben
megemészthető: mégiscsak volt egy kis bosszúálló
angyalszerűség a tetteiben. Kegyelem Ryodantól. Ki
gondolta volna?

464
 – Mi a francért mondod ezt el nekem? És miért
most? Azt hittem, kilapítasz a Jo-val történtek miatt,
nem pedig olyasmivel etetsz, amiről soha nem
beszélsz.
Én is erre gondoltam. Ryodan soha nem
magyarázkodik. Soha.
– Azért mondom el, mert valami fura oknál
fogva, Dani kedvel téged. Ami azt jelenti, hogy
hasznos lehetsz a visszaszerzésében. Minél többet
tudsz, annál többet segíthetsz.
– Honnan kellene visszaszerezni? – kérdezi
morogva Lor. – Mi a lószart csinált vele az a vén
kurva? Hol vannak azok a naplók? Látni akarom
mindet.
– Nem csak Rowena volt. És jobban jársz, ha
nem teszed.
– Te meg jobban jársz, ha megbaszódsz.
– Valaha királynak szólítottál. Most hazudozol,
megdugod az exemet és közlöd velem, hogy
baszódjak meg. Vigyázz Lor! Lehet, hogy te
megváltoztál. Én nem.
– A kedvenc emberemről beszélsz. Neveket
akarok. Kitépem a szívüket! Megnyúzom a seggüket!
– Már elintéztem őket.
A kezem ökölbe szorul, körmeim a tenyerembe
fúródnak. Kényszerítem magam, hogy lazítsam el
őket, mert nem akarom, hogy vércseppek

465
csöpögjenek a földre. Mások is megkínozták Dani-t?
Kik? Én is meg akarom ölni őket.
– S mindazok ellenére, amiket megtudtál, mégis
élni hagytad a vén kurvát. Mi a faszért?
Valami nagyon nem emberi kezd csörögni
Ryodan mellkasában.
– Abban a pillanatban, hogy Barrons
megkaparintotta a Sinsar Dubh-t, be akartam zárni
Rowena-t egy sötét pokolba. Hogy életben tartsam,
hogyha egy nap Dani emlékezni fog mindarra, amit
vele tett, megölhesse. Némelyik bűn annyira
személyes, hogy a vérbosszú az áldozatra tartozik. Ez
volt az egyetlen ajándék, amit adhattam neki.
– Dani nem emlékszik? Hogy lehetséges ez?
– Kettéhasadt. Nem vagyok biztos benne, hogy
a vén kurva szándékosan csinálta-e, vagy már
valamennyire azelőtt megtörtént, mielőtt ő a színre
lépett volna, s ő csak tovább fokozta. Amikor
kikötöztem Dani-t a tömlöcben, az nem azért volt,
mert megölt egy Unseelie-t a klubomban. Meg
akartam tudni, mire emlékszik Rowena kísérleteiből.
Kezdtem azt hinni, hogy alig valamire. Az agya
átfésülése hosszadalmas és igencsak trükkös volt. A
kölyöknek több lakatra zárt ajtó van abban a
megaagyában, mint egy magas biztonságú börtönben.
Dani csak pár dologra emlékszik, de úgy tűnik, hogy
a legrosszabb emlékek a másik személyiségének az

466
elméjébe ágyazódtak be, vagy nem szívódtak fel
teljesen. Nehéz volt olvasni benne, még akkor is,
amikor eszméletlen volt. Vannak dolgok, amikre talán
soha nem fog emlékezni. Ha szerencsések vagyunk. A
szuperlánykánk saját különbejáratú Kriptonitját
hordja magával a fejében.
– Viccelsz. Az én kis kedvencem
tudathasadásos?
– Már nem is olyan kicsi. S mostmár Jada-nak
hívja magát. Ő túlélő, aki tud Dani-ről. Jada-nak
számlái vannak és céljai. Dani-nek reményei és álmai.
Dani nem tud Jada-ról. Ő úgy gondolja, hogy van egy
’Másik’, de nincs tisztában vele, hogy ez egy teljesen
kiformált másik személyiség.
– Hogy a francba nem vettem észre? – ingatja a
fejét Lor.
Hogy nem vettem én észre? Összeszorítom a
szemem és jeleket keresve végigfutok az emlékeimen.
– Nehéz megkülönböztetni őket. Majdnem
egyformák, de az egyik érez, a másik nem. Az egyik
tűzként éli az életet, a másik fagyos, mint a jég. Az
egyik tönkre vágja az angol nyelvtant, míg a másik
minden szabályt betart. Egy apró érzelem sincs
benne, de még emberség sem. A testtartásuk alig
különbözik. Már négyszer néztem végig, ahogy
átváltozik. Nemrégiben, ötödjére visszahúzódott. Ez
akkor volt, amikor a klub előtt megpróbált rájönni,

467
mit akart a Dérkirály. Olyan volt, mint aki csak
beledugja a nagyujját a vízbe, hogy megnézze milyen
hideg, de azonnal vissza is húzta. Minden egyes
alkalommal, amikor átváltozott, megállíthatatlanná
vált. A másik megduplázta Dani tehetségét és
képességeit. Akkor, te még nem láttad így.
– Nem – dörzsöli meg az állát Lor. – Azt
akartad, hogy maradjunk a háttérben, hogy ne lásson
meg minket. Csak azt hittük, eszméletlen harcos.
Néha jéghideg szívű, dehát ez az én kis kedvesem.
Nem tudnék büszkébb lenni rá – mosolyodik el, de
hamar lelohad a mosolya. – Azt mondtad, azért
mentél, hogy megöld. Miért nem tetted meg?
– Az emlékek, amik megmaradtak neki elég
ahhoz, hogy utálja a világot. Hogy golyóállóvá tegye
a szívét. Hogy soha ne bízz meg senkiben és
semmiben.
– Mintha ismernék valaki ilyet.
– Érzem.
– A farkaddal, lehet.
– Kézzel és nyelvvel is.
– Akkor, miért is nem ölted meg?
– A Temple Bár előtt állva találtam rá, amint az
utcai pantomimeseket nézte. Csillogott a szeme,
lábujjhegyen pipiskedett a tömeg mögött, hogy
jobban lásson, egyik keze a zsebében, míg másikkal
egy sajtburgert gyömöszölt a szájába. Egyik lábáról a

468
másikra ugrált, hogy levezessen valamennyit a
többletenergiájából, ami mindig van benne. A hajában
még mindig csimbókokban lógtak a legutolsó
Unseelie darabjai, akit megölt. Soha nem voltak
barátai, nem járt iskolába, vagy ünnepelt
születésnapot, karácsonyt. Semmi olyan fontosat nem
élt át, ami szerint az emberek mérik az idő múlását.
Csak pislogok. Ryodan úgy beszél az emberi
eseményekről, mintha megértené őket. Mintha egy
pillanatnál több gondolatot áldozott volna ezekre.
– Egyedül. Az utcán élve. Piszkosan. Szakadt
farmerban. Két fekete szemmel, véraláfutásokkal
mindenhol. Senkit a világon nem érdekelt volna,
hogy él, kivéve, ha ki akart volna használni. És ő
tudta ezt.
– Ezért nem ölted meg? Mert fiatal volt, koszos
és össze-vissza vert, senki által nem akart gyerek?
Épp elég van belőlük a világban.
– Amiatt, amit ezután tett.
Vajon mi késztette a kiengesztelhetetlen
ellentmondást nem tűrő Ryodant, hogy
megváltoztassa a döntését? Ő egy acélkemény ember,
aki létrehozza a szabályokat és kérdés nélkül be is
tartatja.
– Mit?
Ryodan arca megváltozik, szeme a távolba réved,
ahogy visszaemlékezik és halványan elmosolyodik.

469
 Rádöbbenek, hogy lehet, hogy nem is ismerem őt
igazán. Lehet, hogy senki sem ismeri igazán.
– Hátradobta a fejét és felnevetett. A kölyök
rohadtul csillogó szemekkel nevetett. Mintha nem is
lenne annál nagyobb kaland, amit éppen megél. Az
élet a legüdítőbb, legfantasztikusabb hullámvasút a
számára, amit valaha is elképzelhetett. Francba a
fájdalommal. Francba a szenvedéssel. A Földön
eltöltött reménytelen, brutális és rövid élete során ez a
lány mégis csak nevetett – fejezi be szinte suttogva.
Igen, ez volt Dani. Semmi nem tudta megtörni.
Soha. Még akkor sem, ha darabokra kellett hasadnia
ahhoz, hogy megbirkózzon dolgokkal azért, hogy
nevethessen és tovább akarjon élni.
– Ilyen életet nem oltasz ki – mondja gyengéden
Ryodan. – Az ilyen életet tiszteled. Vigyázol rá,
megvéded, még magától is, ha szükséges és életben
tartod. – A halvány mosoly eltűnik, s arca újra
felveszi a sima modorosság maszkját. Hivatalossá
válik. – Meggondolatlan volt, s meg volt győződve
arról, hogy legyőzhetetlen. Már nem meggondolatlan,
s még erősebb, mint volt. Jelenleg két elsődleges
célunk van: megállítsuk a kozmikus anomáliákat, ami
a világ elpusztítását okozhatják, és szerezzük vissza
Dani-t. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Elvárom,
hogy teljes figyelmedet szenteld mindkét ügynek. És

470
semmi másnak. Mások foglalkoznak a másodlagos
ügyeimmel.
Ryodan feláll, megkerüli az asztalt, ami olyan jel,
amit még én is ismerek, ami azt jelenti, hogy Lor
álljon fel és elmehet. Meglep, hogy hagyja elmenni.
Lornak van mit megfizetnie és Ryodan az ördög, aki
behajtja.
Lor veszi az üzenetet és feláll.
– Oké, főnök. – Szemöldökét összehúzza, s úgy
néz ki, mint aki keresi a szavakat. Egy pillanat múlva
hozzáteszi. – Mint már az előbb mondtam, nem
cserkésztem be Jo-t.
– De tervezed, hogy még megdugod.
Lor az állát dörzsöli, felsóhajt, de nem válaszol.
Ryodan olyan gyorsan változik át a szörnyeteggé,
amire nem számítottam. Egyik pillanatban még
ember – a másikban a ruhája szanaszét szakadva
hullik a földre.
Két méter hetven centi magas, kétszarvú, fekete
bőrű, vörös szemű szörnyeteg öklével átüti Lor fal
méretű mellkasát és kitépi a szívét.
A szörnyeteg feltartja a véres masszát – Úristen,
még mindig ver! –, összehúzza a szemét, s fekete
kétágú nyelvével körülnyalja.
Majd Lorra néz, aki tehetetlenül rángatózik a
földön, s hatalmas szétszaggatott sebéből ömlik belőle
a vér. Vállon veregeti, majd hanyatt fordítja.

471
 Bár hatalmas tépőfogak torzítják el a szavait,
minden gond nélkül megértem őket.
– Soha. Ne. Hazudj. Nekem. Mégegyszer.
Lor holtan esik össze.
A szörnyeteg a padlóra dobja Lor szívét, ahol egy
nedves plottyanással csattanva ér földet, majd
megfordul, fogásra is alkalmas karmaival a fali
panelre csap és távozik.
Tátott szájjal állok, majd rádöbbenek, hogy a
kijutásom esélye erősen csökken. Ahogy az ajtóhoz
rohanok utána, látom, hogy ugyanolyan gyorsan
változik vissza emberré, mint ahogy szörnyeteggé
vált az előbb.
Egy meztelen emberré.
Behunyom a szemem.
Legalábbis, többnyire.

472
 29

”Az számít, amik vagyunk, mindegy ha túl messzire

is mentünk”

MAC

Félúton jár a folyosón, mire sikerül utolérnem. Azon

gondolkozom, hogy képes Ryodan ilyen hirtelen
szörnyből emberré várni, amikor Barronsnak majd
két percébe is beletelik. Aztán azon gondolkozom,
mégis hova tart Ryodan meztelenül, s azon kapom
magam, hogy alig várjam, hogy lássam a pasas
magánlakosztályát. De hirtelen az égnek áll a hajam
egy hatalmas széllökéstől.
Ismerem ezt a széllökést.
Ez Dani, amint turbósebességben megy el
mellettem.
Ryodan is felismeri. Van vér a pucájában, hogy
csak úgy betör ide, amikor tudja, hogy Ryodan itt
van.
Azonnal megfordulunk és utána eredünk (bár én
nem turbósebességben, s kezdem nagyon rühelleni a
normál sebességem az övékéhez képest). Így is csak
alig sikerül kitérnem az útból, és megelőznöm, hogy
egy hatalmas meztelen pasi a falnak passzírozzon.

473
 Egy pillanattal azelőtt slisszolok be az irodába,
hogy becsukódna az ajtó.
Olyan az iroda, mintha egy csapat kísértet vette
volna ostrom alá. Fiókok repülnek a falnak, papírok
szállnak a levegőben.
Megdöbbenve veszem észre, hogy Lor teste már
el is tűnt. Tudom, hogy eltűnnek, amikor meghalnak,
csak azt nem tudtam, milyen gyorsan történik ez
meg. Olyan simán megy, mint Buffy-ban a vámpírok
’puff’ elillanása, amit néhány hónappal ezelőttig nem
is néztem, amikor is megszállottan elkezdtek
érdekelni a paranormális tévésorozatok, mintha
bármi értelmes dolgot tanulhatnék belőlük.
Összeráncolom a homlokom. Barrons teste nem tűnt
el ilyen gyorsan a Tündérek földjén, amikor Ryodan
és én megöltük. Bár, ez nem kellene, hogy meglepjen,
hisz Tündérföldön semmi sem úgy történik, ahogy
várnád.
– Ha a szerződést keresed – szólal meg Ryodan
–, olyan helyre tettem, ahol nem találod meg. Add
vissza Dani-t és akkor összetépem.
Jada, hűvösen és elérhetetlenül, jelenik meg a
szoba közepén. Egy hosszú, hajlott hegyű tőr van
egyik combjához erősítve, egy Glock a derekánál, egy
automata fegyver lóg a vállán a hátára tolva és
muníciók vannak a teste köré csavarva. Ádáz, vad és
gyönyörű.

474
 Dani tele volt véraláfutással a turbósebesség
miatt. Úgy tűnik Jada-nak sikerült megoldania ezt a
problémát. Ahogy sima, hosszú-lábú testével mozog,
kecsességnek kellene a középső nevének lennie.
Fekete bőrnadrágban, katonai bakancsban és fekete
pólóban, vörös haját sima és egyenes copfba fogva
úgy néz ki, mint Angelina Jollie a Lara Croft
filmekben. Arca porcelán tiszta és gyönyörű, erős és
fagyos. Egy vékony ezüst övön kívül csak az ezüst-
arany karperecet viseli. Jól megbámulom, s próbálom
felidézni, hol láthattam már. Vagy valami ehhez
hasonlót.
Jada szeme végigpásztázza Ryodan meztelen
testét, állkapcsa megkeményedik. Majd felrántja
tekintetét a pasas arcára.
A falnak nyomom magam, miközben Jada-t
tanulmányozom, s hálás vagyok, hogy már nincs
turbósebességben. Sokkal könnyebben a falnak
préselnének, ha megint beindítják a tasmán ördög
tornádójukat.
Megszakad a szívem.
Jada tényleg Dani.
Már teljesen biztos vagyok benne. Már látom a
tinédzsert a nő arcában. Ott van a csontozatában,
ahogy tartja magát, a tűzvörös hajában, amit nyilván
minden hajmosás, vagy elázás után kivasal (ami azt
jelenti, hogy valószínűleg állandóan ezt kell tennie).

475
 Hihetetlen, hogy eddig nem vettem észre.
Tulajdonképpen, elhiszem. Nem hogy semmi
okom nem volt arra, hogy azt higgyem, Dani négy-öt
évet fog öregedni pár hét alatt, a tizennégy és húsz
közötti évek a leginkább megváltoztatóak.
Csúnyácska kiskacsák hattyúkká válnak, nagyritkán a
hattyúk elveszítik fiatalos szépségüket és kacsákká
válnak. A tizennégy és húsz közötti évek alatt
változik a legtöbbet az ember, mentálisan, érzelmileg,
és fizikailag egyaránt.
Megfogom a mellkasom, mintha így
könnyíthetnék a fájdalmon, amit belül érzek.
Én tettem ezt.
Átkergettem az átjárón, s ott éveket veszített.
Ahol bármit is kellett tennie a túlélésért, az
rákényszerítette, hogy ami eddig ideiglenes volt, most
állandóvá váljon, hogy Dani mélyen eltemetődjön,
mint ahogy a Könyv is akarja bennem tenni.
Vissza kell őt szereznem. Sajnos, az egyetlen
dolog, amit Jada akar tenni velem az az, hogy
bezárjon Cruce mellé.
– Az, aki aláírta azt a szerződést, már nincs
jelen. – Jada tekintete önkéntelenül is lejjebb csúszik
Ryodan testén, mire arca megkeményedik. Megértem.
A pasi teste erőtől duzzadó és tökéletes. Mostmár
látom a hasonlóságot közte és Barrons között. Bakker.
Nem kemény – igen, megnéztem és nem fogom

476
emiatt rosszul érezni magam, mert próbálj te nem
végignézni egy tüzes, meztelen pasin, aki előtted áll,
amikor huszonhárom éves vagy, egészséges és teli
egy halom agresszióval, amit legszívesebben kiélnél.
Nem hiszem, hogy a pasik tudják, hogy a nők
gyönyörűnek tartják a farkakat. Najó, nem minden
farkat. De néhány pasi kapja a pont tökéletest, ami
pont a megfelelő hosszúságú és vastagságú, amit
gyönyörű olívaszínű bársonyos bőr fed, ami érzékin
rózsaszínű alul, amitől a makkjuk úgy néz ki, mint
egy zamatos nyalóka, s mivel Ryodan nemrég
szőrtelenített ...
Időben leállítom magam, hogy ne köszörüljem
meg a torkom hangosan. Az arcára ragasztom a
tekintetem, ahol, esküszöm, addig fogom tartani,
amíg ki nem megyek a szobából. Barrons pucér
testvérét bámulom. Kissé hűtlennek érzem magam
emiatt.
Ryodan átsétál a szobán és pár lépésre áll meg
Jada-tól. Elég közel ahhoz, hogy idegesítő legyen, de
nem annyira közel, hogy – ha van annyi szenvedély
Jada-ban, mint amennyire gondolok – éppúgy
nehezére essen az arcán tartania a szemét, mint
nekem.
Remek, most muszáj NEM néznem a fenekére.
Agyam egy távolibb része leveszi a kalapját
Jada/Dani előtt, amiért nem kommentálja Ryodan

477
meztelenségét, vagy kérdezi meg hol vannak a ruhái,
vagy követeli, hogy öltözzön fel. Azzal, hogy
tudomást sem vesz róla, mellékessé teszi. Egyetlen
férfi sem szereti, ha a meztelensége mellékes.
– Az ember azt gondolná, hogy akkor nem
foglalkoznál vele, hogy elgyere érte.
– Csak a létezése sért, nem a tartalma.
– Tudod, hogy hatalma van. Még feletted is. Ha
úgy döntök, hogy behajtom.
– Ha úgy döntsz, hogy behajtod, hamarabb
fogsz meghalni, mint azt tervezem.
– Akkor beismered, hogy Dani vagy.
– Hasztalan lenne továbbra is tagadnom
olyasmit, amiről mindketten tudjuk, hogy egyszer
igaz volt. ’Egyszer’ és ’volt’ a fontos szavak itt. Dani
halott.
– Rosszul tudod. Te vagy halott.
– Én élek. Ő sosem élt úgy, ahogy én. Ő
állandóan szenvedett. Ennek véget vetettem.
– Azzal, hogy minden érzelmet kitörölsz.
– Érzek.
– Lófaszt. Az élet értelme a szenvedély, s mint
bármi másnak, ennek is két oldala van: gyönyör,
fájdalom, öröm, bánat. Lehetetlenség csak az egyik
oldalt magadévá tenned. Vagy elveszed mindet, vagy
egyiket se.
Jada megdönti a fejét és hidegen válaszol:

478
 – Lehet, hogy te és én hasonlóak vagyunk, s én
inkább azt választom, hogy üres legyen a zsebem.
– Az én zsebem korántsem üres.
– Mondja ezt az a férfi, akinek az arcán se
nevető, se bánatot jelző ráncok nincsenek. Az
érzelmek nélküli utazást hívják teher nélküli
utazásnak. Szabadságnak hívják.
– Úgy hívják, halott vagy belül. Visszahozod őt
nekem.
– Nem. Ő túl hülye volt ahhoz, hogy éljen.
– Van – javítja ki Ryodan. – És nem az. Ő az, aki
elég okos ahhoz, hogy éljen. Te éppen csak túlélsz.
– Egyikünknek muszáj. Te nem voltál valami
nagy segítség. Azonnal elveszítetted, amint átment az
átjárón és Tündérföldre lépett. Nem mentetted meg.
Várt rád. Azt hitte, te más vagy, mint azok, akik
cserben hagyták. Azt hitte, te majd megtalálod, és
megmented. Ez a hit éppoly téves volt, mint amilyen
halálosak a szörnyek, amikkel meg kellett
küzdenünk. Aztán eljött a nap, amikor végül
elveszítette benned a hitét, és akkor én ott voltam,
mint ahogy mindig is ott voltam, amikor szüksége
volt rám és hálás volt. Én megmentettem. Te nem. Te
cserben hagytad. Cserben, mint: nem teljesítetted a
vágyott és előírt célt; nem kielégítő módon és
eredménytelenül szerepeltél; nem teljesítetted az
ígéretet, ami akár burkolt, akár szerződéses volt ...

479
 Ryodan arcában megrándul egy izom.
– Mintha kibaszott szótárra lenne szükségem.
– Úgy tűnik, van. Akkor este a Chesterben
eltörted az ujját. Nem felejtettem el. Semmit sem
felejtek el, amit bárki vele tett.
– Véletlen volt. Sidhe-látó, vagy se, nem vagyok
fiatal gyerekekhez szokva. Az ő csontjaik másak.
– Már nem vagyok gyerek.
– Kibaszottul észrevettem.
– ’Észrevettem’ bőven elég lett volna. A
’kibaszottul’ már felesleges és se értelmileg, se
jelentésileg semmit nem tesz hozzá a mondathoz.
– Majd én kibaszottul eldöntöm, hogy mi
kibaszottul felesleges.
– Olyan ... emberi vagy. Olyan eredménytelen.
– Rosszul tudod. És az eredményesség nem
garantálja a túlélést. Se az intellektus. Amitől valaki
az utolsó lesz, aki talpon marad az az, hogy
csillapíthatatlan étvággyal akar élni. Az, aki a
legjobban akarja, nyer. Mert kell a szenvedély. Az,
hogy hajlandó legyél egész a kibaszott tengelyig
leégetni magad.
– Te jég vagy. Mégis élsz.
– Kevésbé vagyok olyan fagyos, mint
gondolnád.
– Mulasztás, vagy jutalék. Azt mondtad akkor
este, hogy még több csontot is el fogsz törni.

480
 – Szükséges fenyegetés, amiről tudtam, hogy
nem fogja tesztelni. Többször mentettem meg Dublin
utcáin, mint te. Számtalanszor anélkül mentettem,
meg, hogy tudott volna róla. Nem annyira
törhetetlen, mint ahogy azt hinni szereti. Aznap,
amikor Jayne elvette a kardját, Christian előtt voltam
ott. Én voltam az, aki Christiant odaküldte.
– Semmit sem teszel ok nélkül.
– Dani-nek látnia kellett, mivé változik. Nem
pedig tőlem hallania. Dani, amióta csak tudtam a
létezéséről soha nem volt védelem nélkül. Először az
embereim vigyáztak rá, majd én. De tudod, mit?
Amikor a Trinity–nél az a csapat részeg megtámadta,
nem te voltál az, aki megmentette.
– Csak azért, mert helyettem küzdött ellenük.
Meg is ölte volna őket. Én megtettem volna.
– Nem úgy, mint te, ő nem szívesen öl
embereket.
– Úgy hangzik, mintha ez valami erény lenne.
Hogy a bárányokat védelmezi. Inkább pulóvert
kellene kötni a bőrükből és kisütni a húsukat. Három
estével ezelőtt befejeztem, amit te évekkel ezelőtt nem
tudtál. Halottak.
– Vannak határok. Te kényszerítetted, hogy
átlépjen rajtuk. Én bármit megteszek, csakhogy
megmentsem azt a parányi emberséget, ami még
maradt benne. És garantálom, hogy elég ideig él,

481
hogy mestere legyen az erejének és az intellektusának
...
– Az én erőmnek és intellektusomnak.
– ... míg téged távol tartlak az irányítástól ...
– Az én dolgom az irányítás.
– ... és megadom neki a lehetőséget, hogy
szárnyalhasson.
– Azok az én szárnyaim.
– Az ő ege. Téged teremtettek, te nem születtél.
Ez Dani élete.
– Volt. Ő hülye volt. Akkor este a Chesterben
sírt, mint egy tehetetlen gyerek, míg az egész klub őt
nézte. Nem azért, mert eltörted az ujját, vagy
megfenyegetted, hanem mert éltél és örült, hogy élve
lát téged. Mindig örült, hogy lát. Belül felragyogott.
De elveszítetted. Hagytad, hogy elvesződjön.
– Egy hónapon keresztül feltúrtam érte a várost.
– Az a hónap öt és fél év volt a számomra.
Ryodan alig láthatóan megrökönyödik.
– Öt és fél év a pokolban. Ne hordj le azért, mert
létezem. Inkább köszönnéd meg. Ő gyenge volt.
Szüksége volt rám. És itt vagyok.
– Sosem volt gyenge. Gyerek volt. Akivel
abnormálisan viselkedtek. S ennek ellenére is
ragyogott.
– Én sosem voltam gyerek. Én nem
engedhettem meg magamnak ezt a luxust. Ő hibázik.

482
Ő korlátolt. Én vagyok az, aki ragyog. Mindenki
közül, neked kellene a leginkább látnod ezt.
– Ezért jöttél most el. Hogy megmutasd,
felnőttél és körbeparádézd ragyogó személyiségedet.
– Mintha érdekelne, mit gondolsz. A
szerződésért jöttem. Semmi másért.
– Mert azt hiszed, az az egyetlen dolog, amit a
fejed fölött tartok. Hetek óta visszatértél, de nem
próbáltál megölni. Azt hiszem, tekintve, milyen
keményen bántam Dani-vel, az elsők között
szerepelhetek a kis bosszúálló listádon. Mégis
elkerültél. Mert félsz tőlem.
– Nem félek semmitől.
– Vagy talán azért, mert nem tudod rávenni
magad arra, hogy megölj és elkezdtél azon
gondolkozni, hogy a szerződés talán valamilyen
misztikus módon meggátolja, hogy bánts.
Jada alig észrevehetően megfeszül, és
rádöbbenek, hogy Ryodan telibe talált. Barrons
mondta néhány hónapja, hogy Ryodan
rákényszerítette Dani-t, hogy neki dolgozzon, hogy
keményen bánt vele, mert próbálta vele megértetni,
hogy nem legyőzhetetlen, hogy valamennyire
kordában tartsa a vakmerőségét, ami egy nap a
halálát okozhatná. Jada nyilván gyűlölné Ryodant,
amiért az irányítása alatt tartotta Dani-t. Akkor miért
volt már hetek óta Dublinban és egyszer sem próbálta

483
meg kiegyenlíteni a számlát? Ez egyáltalán nem vall
Dani-re, s mivel úgy tűnik Jada lett Dani
felszteroidozott változata, hát ... Visszatartom a
lélegzetem, s várom, hogy válaszoljon.
– Hadd egyszerűsítsem le neked – nyúl az
asztala alá Ryodan, megnyom valamit, mire egy
rejtett panel nyílik ki a falból.
– Megtaláltam volna – szólal meg azonnal Jada.
Ryodan előhúz egy papírt és ránéz.
– A szerződés. Vérrel aláírva. Dani által. A te
kézírásoddal. Ami mindkettőtöket fogva tart. Azt
hiszed ez tart vissza attól, hogy megölj. Ha meg
akarsz ölni, vedd fel az asztalomról a tőrt.
– Csak újra visszajönnél. Amikor megöllek,
örökre megöllek.
– Gyakorold egy kicsit. Tapasztald meg milyen
érzés a szívembe döfni a kést. Élvezd ki. Nézd végig,
ahogy a fény kihuny a szememben. Nézd végig a
haldoklásom. Lássuk! Az élet és a halál között van
egy pillanat, mely semmihez sem fogható.
– Azt hiszed, nem tudom mindezt? Korábban
kezdtem ölni, mint te.
– Mégcsak a közelében sem jársz. Most itt
vagyok. És te is. Tedd meg! – s ezzel kettétépi a
szerződést, s a darabokat a földre ejti. – A szerződés
ezennel érvénytelen. Ölj meg, Dani!

484
 Jada nem szól egy szót sem. Tekintete az asztalon
heverő tőr felé irányul, majd vissza Ryodanra, de
most nem az arcát nézi. Csak miután a lábainál
elakadt egy pillanatra, ér fel oda.
– Vedd fel a kibaszott tőrt! - parancsolja
Ryodan.
– Te nem parancsolsz nekem. Én nem ő vagyok,
aki valaha engedelmeskedett.
Ryodan előre lép, egész közel Jada-hoz. Azon
gondolkozom, a Kilencek közül mégis hányuknak
fogom végignézni ma a halálát.
Ryodan felveszi az asztalról a tőrt, elkapja Jada
csuklóját és a markolatot a tenyerébe teszi.
– Azt mondtam, ölj meg! – mondja neki
kedvesen.
És én csak arra tudok gondolni, hogy Úristen, ez
valami egészen rettenetes blöff. Azt akarja elérni,
hogy Dani mocorogni kezdjen Jada
kiengesztelhetetlen fellépése mögött, hogy olyasmire
vegye rá az alteregoját, amit Dani nem tenne meg,
mert Dani akárhányszor Ryodan közelében van,
ragyog.
Hosszú, elegáns ujjait a markolat köré fogja.
– Rendben – feleli hűvösen.
Hátra emeli a tőrt, megcélozza a szívét és szúr.

485
 Az utolsó pillanatban a csuklója megrándul és
elfordul. A tőr pengéje oldalra fordul és Ryodan
mellkasára simul.
Jada mozdulatlanná válik, ökle Ryodan mellkasán
pihen, s egymás szemébe néznek. Smaragd hűvössége
az ezüst acéllal találkozik.
Elvarázsolva oldalra lépek, hogy az
arckifejezésükből jobban ki tudjam venni mi történik.
De, Jesszus! Olyan, mintha két sziklából akarna
olvasni az ember. Meglepően veszem észre, hogy
Dani nemcsak felnőtt, de meg is nőtt. A feje teteje
Ryodan álláig ér, s mivel tudom, hogy ő
százkilencvenöt centi, Dani legalább százhetven centi
kell legyen, plusz adjuk még hozzá a bakancs két
centis talpát is.
Mindketten lassan mozdulnak, mintha az akarat
néma harcát vívnák a testükkel. Ryodan testtartása
még agresszívabbá, még inkább ijesztőbbé,
megfélemlítőbbé válik. De, ellentétben Dani-vel, aki
elhátrált volna, Jada még inkább közelebb megy
hozzá.
Majdnem egy teljes percet állnak így
mozdulatlanul, egymás szemébe bámulva,
megpróbálván rákényszeríteni a másikat, hogy
valami apró jelét adja a behódolásnak.
Ryodan az, aki végül megtöri az ellenséges
csendet.

486
 – Választhatsz. Ölj meg.
– A választás definíciója magában foglalja a két
lehetséges tett útját.
– Nem fejeztem be. Vagy csókolj meg. De vagy
az egyiket, vagy a másikat tedd meg. Mielőtt én
teszem meg vagy az egyiket, vagy a másikat.
Jada egy hosszú pillanatra Ryodanra bámul, majd
lassan, direkt lassan egész testét a meztelen
pasaséhoz préseli. Fekete bőr a meztelen pasihoz,
puha női hullámok a keményen izmos, sebhelyes
testhez.
Ryodan meg sem moccan, csak áll ott, mint egy
kőszikla.
Jada megnyalja az ajkát, megdönti a fejét, s szája
egy leheletnyire van Ryopdanétól. Én meg egy rakás
idegrángó görcs vagyok a sarokban, mert Jada így
marad, szeme Ryodan szájára tapad, míg Ryodané
szerintem szintén az övét nézi. És azt gondolom,
Bassza meg, ez a szoba mindjárt berobban, majd azt,
hogy Bassza meg, de hisz ez Dani és Ryodan. Pedig
mégse.
Mert ez két természeti katasztrófa, akik briliánsak,
akaratosak és erősek, akik a fogukat borotván élezik
és borotvaélen táncolnak egész életükben. Dublini
tartózkodásom alatt tanultam egyet s mást a világról
és magamról. Az élet nagy színterén csak négyféle
teremtmény létezik: bárányok, ahogy Dani szereti

487
őket nevezni; juhászok, akik a bárányokat terelgetik
és vigyáznak rájuk, hogy a jó úton maradjanak;
juhászkutyák, akik az egyik legelőről a másikra
terelik őket, s megakadályozzák, hogy elkóboroljanak
és harcolnak a ragadozókkal, akik elpusztítani és
lakomázni jönnek; és a farkasok, a vad, szenvedélyes
farkasok, akik maguk hozzák saját törvényeiket.
Én tudom, mi vagyok. Én juhászkutya vagyok. Ha
kifogy az élelmem és egy hegyen ragadok a
bárányaimmal, éhen halnék, mielőtt megenném
egyetlen bárányomat is. Természet vagy neveltetés,
nem tudom. Nem is igazán érdekes. A bárányaimat
védem. Egészen a halálomig.
Ryodan farkas. Ő megenné az egész bárány
bandát, ha ez a túlélését jelentené.
Dani szintén juhászkutya.
Jada meg farkas.
Két farkas ebben a szobában, akiknek komplikát a
múltjuk és kétes a jövőjük, alig egy lélegzetre
egymástól... Nem vagyok biztos benne, hogy ebből
csók lesz, vagy öldöklés. Valószínűleg mindkettő.
Ekkor Jada felemeli egyik kezét, megfogja Ryodan
nyakát, s közelebb húzza magához.
És a szájára nyomja a száját.
Ryodan teljesen mozdulatlanul áll, mint egy
francos kőszikla.
De én is. Azt a rohadt élet!

488
 Jada nyitott szájjal csókolja, lassan és szexin, alig
érintve nyelvével Ryodan száját, csodákat ajánlva fel,
ami alapjaiban rengetné meg a pasas világát, de
mégsem kaphatja meg. Nyitott szájas, csábító, meleg,
hívogató és ... veszélyes. Még én is érzem a
kirobbanni készülő szexuális energiát a levegőben,
ami egyelőre kordában van tartva de csak ippeg
hogy. Jada mindent megtesz, hogy Ryodan érezze ezt.
Mindazt a gyönyör felkínálja, amit csak adni képes,
de mégsem ad meg. Már én is csókoltam meg így
pasikat.
Ez kihívás. Azt üzeni: ”Azt hiszed, képes vagy
kezelni engem? Ó, édes, bizonyítsd be.”
Még mindig, Ryodan meg sem moccan. Csak áll
ott, hagyja, hogy Jada megcsókolja, s
semmiféleképpen nem reagál.
– Sosem fogsz megölni – mormolja Jada Ryodan
szájába.
Ekkor Jada mindkét kezével átfogja Ryodan
nyakát, olyan szorosan magához húzza, hogy egy
lélegzetnyi hely sem marad a testük között. Elfordítja
a fejét, arcát Ryodan arcának támasztja, míg állát a
vállán pihenteti. Ujjai Ryodan sűrű hajába túrnak.
Ryodan keze Jada dereka felé indul, de megállítja
magát és teste mellé ejti őket. Így állnak ott, szinte
ölelkezve, de mégse. Egymáshoz nyomódva, de
mégse. Elnézve egymás válla fölött.

489
 Intim, de mégis kilométernyi távolságra
egymástól.
Ez egyike a legfinomabban erotikus
pillanatoknak, amiket valaha láttam.
Jada behunyja a szemét és egy pillanatra minden
feszültség eltűnik az arcából. Ha muszáj lenne
leírnom a pillanatot, azt mondanám, kiélvezi, mint
egy macska, amikor a téli napon sütkérezik. Minden
pillanatát megízleli annak, amit oly régóta akart, s
eszembe jut, vajon gondolt-e Ryodanra, mialatt ki
tudja milyen démonokkal küzdött az elmúlt öt és fél
év során, míg Tündérföldön volt elvesződve? Vajon
legsötétebb óráiban hallotta Ryodan hangját a
fejében? Vajon talált erőt a kemény igazságokban,
amikkel Ryodan állandóan nyaggatta? Vajon, amikor
hozzáér Ryodanhoz, ő is azt érzi, amit én, amikor
Barronshoz szorítom a testem – olyan neki is, mintha
hazaérne?
– Én vagyok, ami megmaradt Dani-ből – szól
Jada csendesen. – Legyél nagyon óvatos, meddig
feszíted a húrt, Ryodan. Már nem vagyok gyerek.
Képes vagyok kiforgatni mindened. Úgy kijátszalak,
mint ahogy te játszol a világgal. Már nem vagy
kivételes. Egyenlő lettem veled. Minden tekintetben.
Ezzel ellöki magától Ryodant és egy gazella
hosszú lépteivel az ajtóhoz lép, kecsesen végighúzza
tenyerét a falba épített panelen és kilibeg az ajtón.

490
Lehet, hogy Ryodan úgy gondolja Jada nem érez
semmit, de annyi biztos, hogy szenvedély van a
mozgásában. Szexi, magabiztos, erős. Én is jártam
már így. Jó érzés.
Ryodanra pillantok, majd az ajtóra Maradnék is,
de tudom, hogy mennem kellene. Többet láttam már,
mit amit az agyam feldolgozni képes.
Ryodan lehajtja a fejét és csak áll ott
mozdulatlanul.
Ahogy kislisszanok az ajtón, mielőtt becsukódna,
még meghallom, amint ezt suttogja:
– Ah, Dani, igen, ez lettél. Ahogy mindig is
tudtam, hogy leszel.

491
 30

”Amikor érzed a belőlem áradó hőt, nézz a szemembe.

Ott élnek a démonjaim”

MAC

Jada normális sebességben távozik – amit Dani ’Joe-

szerű járásnak’ hívott –, a lépcső tetejéig követem, s
közben próbálom eldönteni, hogy ebben a
szellemszerű állapotomban kinek is szegődjek most a
nyomába.
Kíváncsi vagyok, hogy Ryodan rúnái
beriasztanak-e, ha a föld alatti erődítménye alsóbb
emeleteire merészkedem, vagy a Könyv varázslata
megakadályozza, hogy érzékeljenek. Legrosszabb
esetben, ha egyet beriasztok, azonnal elrohanok. Bár,
Ryodant ismerve, hatalmas acélajtók ereszkednek le
és zárják majd el a menekülési útvonalat, bezárva
engem ezzel egy apró helyre, míg valami
szuperfestékpor láthatóvá nem tesz a képernyőin és
be nem zár a tömlöcébe.
Ha már a Könyvről van szó, mióta ma reggel
visszaértem a városba, perverz módra hallgat. Egy
pillanatra elmélázok, vajon miért, de kedvelem ezt a
láthatatlanságot és azt, hogy nincs senki a

492
nyomomban, ráadásul az agyam majd’ szétdurran a
töménytelen információtól, amit így megtudtam.
Kezdek ráébredni, hogy amit eddig láttam a világból,
enyhén szólva korlátozott volt. Az élet olyan, mint
egy jéghegy, s én csak a csúcsát láttam eddig.
Jo lefeküdt Lorral! Ryodan rájött és kiderült, hogy
mégiscsak valami etikai kódex szerint él, ami az
embereket is magában foglalja. Lehet, hogy Lor érez
valamit Jo iránt. Milyen jó is lenne ez Jo számára!
Talán. Bár, elég dühösnek tűnt, Ryodan kirúgta,
úgyhogy, még tetézzük a dolgot, már munkája sincs.
Barrons és Ryodan testvérek! Ryodan évek óta
figyelte Dani-t. Csótány Papa nem Tündér, s több ezer
éve a Chester kémhálózatának sima modorú feje.
Mostantól minden egyes csótány gyanús! Dani-nek
mindig is volt egy alteregója, ami nekem soha fel sem
tűnt. Ryodan megölte Lort. Jada megcsókolta
Ryodant! Bakker! Erre aztán nem számítottam. Dani
és Ryodan? Fura. Jada és Ryodan? Egyáltalán nem
fura. Szexi, mint a franc. Feszülten, hevesen verő
szívvel vártam arra a csókra. Azt akartam, hogy
megtörténjen.
Ez az egész olyan, mint az én külön bejáratú
szappanoperám. Ráadásul a Kilencek közül kettőt ma
már meztelenül láttam. Remek szemlegeltetés egy
olyan nőnek, aki igencsak édesszájú és jelenleg semmi
esélye, hogy eme szenvedélyét kielégítse.

493
 Fade megállítja Jada-t a lépcsőnél, vagyis inkább
Fade Jada elé áll, mire Jada beleegyezik abba, hogy
megálljon egy pillanatra. Semmi kétségem afelől,
hogy simán el tudna szelelni mellette, s nagy
valószínűséggel, még simán le is hagyná futásban.
– A főnök azt akarja, hogy megkérdezzem,
emlékszel-e arra az először lejegelt helyre, amit
megmutatott Dani-nek a klub alatt.
Jada oldalra dönti a fejét.
– A főnök úgy gondolja, jó lenne, ha
megnéznéd.
– Nem érdekel a klubja. Se az, hogy mit gondol.
– Azt mondta, mondjam el neked, hogyha az a
valami folyamatosan növekszik, el fogja pusztítani a
világot és az, ami itt van lent, minden egyes helyen
megtalálható, ami le lett jegelve – fejti ki hűvösen
Fade. – Azt mondta, figyelmeztesselek, hogy ne érj
hozzá, mert úgy hiszik, hogy hasonlóképp
működnek, mint a fekete lyukak az
eseményhorizontokkal.
– Az eseményhorizontot kritikus pontnak is
nevezik. Az általános relativitáselmélet szerint, ez az
a pont, ahol a gravitáció olyan hatalmas, hogy a
menekülés lehetetlenné válik. Néhányan úgy
gondolják a kvantumgravitáció hatása felerősödik az
ilyen pontok közelében.

494
 – Mindegy. A főnök azt mondta, egy
egyetemista srác úgy gondolja, hogy a te agyad az
egyetlen, ami képes lenne megoldani a problémát.
Egy pillanatra mintha Dani-t látnám felcsillanni
Jada-ban, nem e hetyke csípőre tett kezű
testtartásában, hanem az apró, mindent elmondó háta
megfeszülésében.
– Megmondhatod Ryodannak, hogy meg fogom
nézni. De én nem dolgozom együtt ezzel az
’egyetemista sráccal’. Ez nem alku tárgya.
– Megmondom. Meglátjuk, mit válaszol. Várj
itt, s szerzek valakit, aki legkísér. Én vagyok ma a
kidobóember.
Amikor Fade elfordul, Jada egy szempillantás
alatt eltűnik.
Szólhattam volna neki előre. És azt is
megmondhatnám neki, hogy tutira nem fog lemenni.
Keres egy másik helyszínt, ahol megnézheti.
Hát, ezek szerint, mégsem Jada után megyek. A
turbósebességét nem tudom követni. Akkor mi a
következő? Ahogy a lépcsőn baktatok lefelé,
meglepetten konstatálom, hogy Jo az egyik alklub
pincérnőinek a munkaruhájában lép ki az egyik
mosdóból és mielőtt még vissza tudnám fogni
magam, kirobban belőlem a nevetés,. A csaj
folyamatos meglepetésekkel szolgál. Lehet, hogy
Ryodan kirúgta. De Jo nem lépett ki. És az

495
arckifejezéséből ítélve, nem fog egykönnyen távozni,
ha Ryodan megpróbálja rákényszeríteni. És Jo-nak
meg is van minden oka erre. Ryodan nem rúghatja ki
csak azért, mert lefeküdt valaki mással. Az szemétség
volna és ezt meg is mondanám neki, ha nem
élvezném annyira jelenlegi láthatatlanságomat.
Szerencsére a kibuggyanó nevetésem levesződik a
klub általános zajában.
A tömegbe vetem magam, itt-ott lebukva
próbálom magam keresztülverekedni az embereken.
Kezdek belejönni ebbe a láthatatlanságos dologba.
Mérlegelek, majd elvetek egy pár célállomást.
Nem bízom magamban annyira, hogy az Unseelie
Hercegeket kémleljem ki. Nagy lenne a csábítás, hogy
használjam a lándzsámat, s bár úgy gondolom, hogy
bármelyik ember, aki elég lökött ahhoz, hogy
odamenjen, megérdemli a halált, nincs garanciám
arra, hogy az ezáltal bekövetkező vérengzésem
egyedül a hercegek gótikus palotája területére
korlátozódna.
Elmehetnék az apátságba is, besurranhatnék és
hallgatózhatnék. Lemehetnék, s ellenőrizhetném
Cruce-t.
Megrázkódom a gondolatól. Inkább nem.
Kutassam át a Cheste–t?
Azt hiszem eleget láttam ma már a Chesterből. Az
agyam majd’ szétdurran, s tulajdonképpen egyetlen

496
ember van igazán, akin a legszívesebben kémkednék.
Mert megérdemli. Egy fikarcnyi lelkiismeret-furdalást
sem fogok érezni, mert betörök a privát szférájába.
Hisz ő rohadtul betört az enyémbe.
Kislisszolok a klubból, s meglepően
eredményesen sikerül a zsúfolt utcákon navigálnom
addig a helyig, amit az otthonomnak hívok: a Barrons
Könyvek és Apróságok boltjáig.

Jericho Barrons-t az irodájában találom, ahol egy

videót néz épp a komputerén. Magas, megfélemlítő és
veszély árad belőle, még akkor is, ha kifakult farmert
és nyitott fekete inget visel ezüst láncos bakancsokkal.
A haja vizes a zuhanytól, s tiszta, nedves és
étvágygerjesztő illata van. A mellkasát fekete és vörös
rúnák, és olyan minták fedik, melyek ősi törzsi
motívumokra hasonlítanak, kőkemény hasizma
tisztán kivehető. Ingujjai könyékig fel vannak hajtva
erős alkarján, s a karperec, mely ugyan olyan, mint
Ryodané, megcsillan a halvány fényben. Eszembe
juttatja, hogy testvére, s ez eszembe juttatja Jada/Dani
karperecét is. Van valami ősin elegáns a
szörnyetegben, a maga Barrons, valami Régi-
Világbeli-Mediterrán barbárság. A belső világítás
halvány borostyánságára van állítva, s ahogy a
félhomályban ül, tiszta egy merő szex és izomköteg és

497
agresszió és, ó te jó ég, megőrülök, ha nem
szexelhetek.
Gyorsan kiűzöm ezt a gondolatot a fejemből, mert
nem nagy az esélye annak, hogy a közeljövőben
bármi ilyesmi megtörténjen. Semmi értelme annak,
hogy saját magam kínozzam, amikor a világ épp
eléggé megteszi ezt helyettem. Kíváncsi vagyok, mit
nézhet Barrons. Akciófilmet? Kémfilmet? Horrort? A
Földre Szállt Boszorkányt?
Vagy pornót?
A képernyőből kiszűrődő hangok elég
torokhangúak, elemiek. Besettenkedem az irodába,
olyan indián módra lépegetve, ahogy Apa tanított
annak idején egyik kempingezésünk alatt: sarok,
lábujj, sarok, lábujj.
Barrons megérinti a képernyőt, végigfuttatja ujját
a képen, sötét tekintete kifürkészhetetlen.
Ahogy az asztala mögé lépek, magamba kell
fojtanom az ösztönösen feltörni készülő tiltakozást.
Egy, a fiáról készült, felvételt néz.
A gyermek most ember alakban van, s meztelenül
fekszik cellája padlóján. Kemény rángógörcs fut végig
rajta, arca véres, nyilván, mert elharapta a saját
nyelvét.
Az egyetlen alkalommal, amikor találkoztam vele,
Barrons fia nem így nézett ki. Akkor, kedves,
segítségre szoruló, ártatlan, ijedt fiúcska volt, s bár ez

498
csak kamu volt, hogy rávegyen a közelebb lépésre
ahhoz, hogy rám támadhasson, mégis megkínzott léte
egyik olyan pillanata volt, amikor normálisan nézett
ki. Még mindig emlékszem Barrons gyötrelemtől
feszült hangjára, amikor megkérdezte, hogy mint fiút
láttam-e, vagy mint szörnyeteget.
Ahogy nézem, a fia épp visszaváltozik
szörnyeteggé, s ez erőszakos, rettentő fájdalommal
járó átváltozás még annál is rettenetesebb végignézni,
mint amikor Barrons változik vissza emberré.
A szörnyeteghez képest, amivé a fia változik,
Barrons vad szörny alakja, amivé Tündérföldön azon
a hegycsúcson változott át, cuki kiskutyus.
Röviddel azután, hogy a fia megpróbált megenni,
Barrons elmondta, hogy sokáig kamerákkal
felügyelete a fiát a cellában, s időtlen időket töltött a
nézésükkel, hogy néhanapján megpillanthassa a
gyermekét. Több ezer éven keresztül csak öt
alkalommal láthatta emberként. Úgy tűnik, ez egyike
azoknak a pillanatoknak.
Miért nézi ezt most? Már vége. Megmentettük.
Nem? Vagy ez a fura képlékeny univerzum ezt is
valahogy megmásította?
Ujjhegye lecsúszik a képernyőről.
– Békét akartam adni neked – suttogja. – Nem
pedig örökre kitörölni az életciklusból. Nem vagyok

499
biztos benne, hogy a saját, vagy a te kínodat akartam
megszüntetni.
Megrándulok a szavai nyomán, s behunyom a
szemem. Az én életem sem volt fenékig tejföl és
teljesen gondtalan. Amikor tizenhat éves voltam, az
adoptáló apai nagyapámat tüdőrákkal
diagnosztizálták, ami a máját és az agyát is
megtámadta már. Apa bánata hónapokra rásütötte
bélyegét a Lane család napjaira. Sosem felejtem el a
nagyapa iszonyatos fejfájásait, a hányingert, ami a
kemoterápia és a radioterápia mellékhatása volt.
Végignéztem, ahogy Apának agonizálva egyik
döntést a másik után kellett meghoznia, mígnem
beelegyezett az infúzióban adott antibiotikumok
visszatartásába, amit nagyapa a tüdőgyulladásra
kapott, s ezáltal gyorsabb lefolyású és sokkalta
könyörületesebb halála volt.
Barrons annak a valós kérdésnek ad hangot, amit
mindazoknak meg kell válaszolni, akik valaha is
beleegyeztek az újraélesztés letiltásába, hogy
szeretteiktől megvonják az élet-fenntartó
intézkedéseket, hogy elfogadják a négyes fokozatú
rákos beteg döntését, miszerint nem hajlandó alávetni
magát a kemoterápiának, vagy akik valaha is
háziállatukat el kellett altassák. Egész idő alatt, míg
gondozod, a szeretted jelenléte intenzív, rettenetesen
megrendítő és fájdalmas, s amikor hirtelen elmennek,

500
ráébredünk, hogy a hiányuk még intenzívebb, még
inkább megrendítőbb és sokkalta fájdalmasabb. Nem
tudjuk, hogyan éljünk tovább, hogyan vegyünk
levegőt, mert már nincsenek velünk. És hogyan is
tehetné az ember? Amikor az egész világunk
fenekestől fordult fel.
Előre kellett volna ezt látnom. Nekem legalább
segít, hogy azt hiszem, Alina a Mennyben van. Hogy
egyszer talán belenézek egy gyermek szemébe,
ahonnan a nővérem lelke nevet majd vissza rám, mert
én igenis hiszem, hogy tovább létezünk. Bár, lehet,
hogy sosem látom újra, de akkor is érzem magam
körül. Nem tudom, hogyan magyarázhatnám. Olyan,
mintha csak a valóságnak egy apró rezdülésére volna
tőlem, egy olyasmiben, amit úgy hívok: légcsavarszél,
s ha én is képes lennék csak egy kicsit oldalra csúszni,
találkozhatnék vele. Úgy gondolom, egy nap majd én
is elcsúszom oda oldalra és újra találkozom majd vele,
hacsak úgy is, mint az éjszakában egymás mellett
elsuhanó óceánjárók, melyek új állomásuk felé
haladnak tova ugyanazon a hatalmas tengeren.
Lehet, hogy ez csak szentimentális képzelgés,
amihez azért ragaszkodom annyira, hogy ne fulladjak
bele a gyászba.
De nem hiszem.
– Vagy végtelen agónia, vagy semmi. Én az
agóniát választottam volna. Semmit sem adtam

501
neked. Nem voltál ítélethozatalra képes. Nem tudtál
te magad dönteni – szól megint Barrons.
Miért esedezünk a rettenetes döntéseink után,
amikre az életünk alatt rákényszerülünk?
Megbocsátásért. Feloldozásért.
Barronsnak semmi esélye, hogy ezeket megkapja,
se ebben az életében, sem a következőben.
K’Vruck–oltuk a fiát, hogy békében
nyugodhasson. Nemcsak, hogy megöltük, de egész
létezését megsemmisítettük. Ahogy a Sinsar Dubh
mondta, egy jó K’Vruck-olás több, mint a halál, mert
ez totális megsemmisítést jelent. Mindannak a
végleges kitörlését, amire az emberek lélekként
gondolnak.
Nem tudom, hogy én hiszek-e a lélekben, de az
biztos, hogy valamiben hiszek. Én úgy gondolom,
hogy mindegyikünknek van egy kitörölhetetlen
vibrációja, s amikor meghalunk, a létezésünk
következő fázisába lépünk át. Lehet, hogy faként,
vagy macskaként jövünk vissza, de az is lehet, hogy
újra emberként, vagy netán egy csillagként. Nem
hiszem, hogy az utunk meghatározott. Felnézek az
égre, s a világegyetem hatalmasságán merengek, és
biztos vagyok benne, hogy a gyönyör kútja, mely
életet adott megannyi csodának, több, mint egyetlen
alkalmat biztosít számunkra ezek felfedezésére.

502
 De ez nem így van Barrons fiával. A gyermek már
nem érez fájdalmat, mert már nem létezik. Se a
Mennyben, se a Pokolban. Már nincs. Ahogy Barrons
mondta: megszűnt. Nem úgy, mint én, hogy mindig
mintha magam mellett érezném Alina-t, Barrons már
nem érezheti.
Ki tudja mennyi időn keresztül vigyázott a fiára,
keresett egy kiutat, hogy megmenthesse, ült a
földalatti barlangjában a gyermeket figyelve, mindig
abban reménykedve, hogy egyszer talán majd
megtalálja a megfelelő varázsigét, vagy szertartást,
vagy istent, vagy démont, ami elég hatalommal bír, s
ami képes lenne visszaváltoztatni a fiát.
A több ezer évig tartó rutin, mely meghatározta
világát, néhány hónappal ezelőtt megszűnt.
Mint, ahogy a remény is.
S ekkor megkezdődött az igazi, a hosszú évek óta
felhalmozódott gyászolás.
Egyvalamit biztosan tudok: a könyörületes
halálba semmi kibaszott könyörület nincs azok
számára, akik élve maradnak.
Vajon hányszor kaphatta azon magát, hogy a fia
kőbörtöne felé indul, mint ahogy én is hányszor
kaptam magam azon, hogy Alina hálószobájába
indulok, mert annyira el akartam mondani neki
valamit. A századik alkalommal, amikor ez
megtörtént, tudtam, hogy pár lehetőségem van: vagy

503
eltemetem magam Apa fekete gödrű depressziójában,
vagy csöndesen halálra iszom magam a Brickyard-
ban, hogy negyven éves koromba májgyulladás
végezzen velem, – vagy Dublinba utazom és a
gyászomat válaszok felkutatására fordítom. A halál
az utolsó fejezet a könyvben, amit nem tudsz
elolvasni. Mindig arra vársz, hogy ugyanolyan ember
legyél, mint aki ezelőtt a fejezet előtt voltál.
Kinyitom a szemem. Barrons némán bámul a
képernyőre. Egyetlen hang sem hallatszik a
könyvesboltban. Nem csöpög a csap a távoli
fürdőszobában, nem hallatszik a ventilátor suhogása,
se a kandallóból a gáz halk szisszenése. A gyász
magányos dolog. Tiszteletben tartom és tisztelem a
férfit is, aki gyászol.
Óvatosan kifelé araszolok a szobából. Amikor
nekimegyek a puffnak, amiről elfeledkeztem, hogy ott
van, a lábai csikorogva csúsznak odébb a padlón.
Barrons felkapja a fejét, körbepillant és azonnal
arra a helyre fókuszál, ahol állok.
Egy pillanat erejéig felötlik bennem, hogy
eljátsszam, hogy a fia szelleme vagyok. Hogy
megadjam neki a jelet, amire vár, ami feloldaná a
fájdalmát, mint ahogy a fehér hazugságok teszik
alkalomadtán.
De nem teszem.

504
 Barrons merő tisztaság. Ha valaha is megtudná az
igazságot – és Barrons valahogy mindig megtudja az
igazságot –, meggyűlölne érte. Megadnám neki az
ajándékot, amit aztán el is vennék tőle, s a klisé
ellentéteként, vannak köztünk olyanok, akik inkább
jobban értékelik, ha soha nem birtokolnak valamit,
mintha csak egy rövid ideig birtokolnák, majd
elveszítenék.
Néhányan nagyon erősen szeretünk. Néhányan
nem vagyunk képesek visszatartani létünknek azt az
alapvető részét.
Barrons orrlyukai kitágulnak, megdönti a fejét és
figyel. Kikapcsolja a képernyőt.
– Ms. Lane.
Bár nem lát, mégis rávicsorgok.
– Nem tudja biztosra. Ráhibázott. Ma már
többször is a közelében voltam és nem is tudott róla.
– A Sinsar Dubh az utolsó pillanatban védte
meg. Feláldozta volna magát a sidhe-látóknak,
mintsem kockáztassa, hogy megöli őket.
– Ah-ha.
– Azt hittem, valahová teleportálta, s hosszú
időbe telik visszajönnie.
– Nem. Csak láthatatlanná változtatott és
közölte, hogy fussak.
Miután végeztünk az udvarias köszönéssel, azon
gondolkozom, mit mondhatnék, aminek semmi köze

505
a fiához. Ismerem Barronst. Mint én, jobban szeretné,
ha nem látnám gyászolni.
Annyiszor ül és bámulja a képernyőt, ahányszor
csak akarja, mint ahogy én a gyászom obszesszív-
kompulzív megnyilvánulásaiban élem ki magam, s
rájövök, hogy minden egyes eltelt hónappal, négy,
vagy van hogy öt nap is eltelik, mire újra erőt vesz
rajtam a kényszer és elő kell vennem a
fényképalbumomat és meg kell adnom magam a
szomorúságnak. Eljön majd az idő, amikor már tíz
nap is lesz, majd húsz, majd harminc. Idővel beheged
a sebem, s a másik oldalon erősebben, bár nem
egészen gyógyultan jövök ki.
Úgy döntök, genyázni fogok. Ez majd eltereli a
figyelmét.
– Tudja, egyszerűen nem értem. Minden egyes
alkalommal, amikor megoldok egy problémát, az
univerzum még egyet vág hozzám. És ez mindig
nagyobb és szerteágazóbb, mint az előző. Direkt
csinálja ezt velem?
– Ha csak ennyire lenne személyes az egész –
mosolyodik el halványan. – Az élet névtelenül vág
szájon. Nem akarja tudni a nevét, semmit sem akar
tudni a jelenlegi szituációról. A felszín folyamatosan
változik. Egyik percben még azt hiszi az ember, hogy
a tökénél ragadta meg a világot, a másikban már azt
sem tudjuk hol a faszban van a világ töke.

506
 – Dehogynem tudom – jelentem ki. – Pont a
világ randa, szőrős segglyukánál, ahova, úgy tűnik,
az utóbbi időben vagyok bepillanatragasztózva, s a
következő kirobbanó hasmenésre várok.
Barrons felnevet. Egy igazi, mélyről jövő
nevetéssel. Elmosolyodom én is, mert hálás vagyok,
hogy sikerült valamicskét enyhítenem a bánatán.
– Mozduljon ki– szól hirtelen.
– Mi? Mi van, Dehát nem láthat.
– A segglyukból.
– Könnyű azt mondani. Mégis hogyan
csináljam?
– Tanulmányozza a területet. Ha egyedül nem
tud mozdulni, találjon valamit, ami megmozdítja a
világot.
– Blah. Nem könnyebb magamat kimozdítani?
– Néha. Néha nem.
Ezen elgondolkozom egy pillanatra.
– Ha Cruce szabad lenne, másodlagos probléma
lennék. Ő lenne a segglyuk.
– Ami többé-kevésbé az egész világot a
segglyukba tenné vele együtt.
– De akkor legalább én nem lennék ott.
– Tegye meg – von vállat.
– Nem mondja komolyan. – De nem vagyok
biztos benne. Barrons valószínűleg már csak poénból
és megtenné, még akkor is, ha semmi örömet nem

507
találna az út során. Mozdíts meg a világot. Hogyan
tudnám megmozdítani a világot? – Tegyen olyanná,
mint amilyen maga – vetem fel. – Akkor nem
bánnám, ha újra látható lennék, mert nem kellene
aggódnom, hogy elkapnak.
– Soha ne kérje ezt tőlem.
– Jada – Dani is olyan, mint maguk.
– Dani egy genetikai mutáció. Egyáltalán nem
olyan, mint mi. Ára van annak, amik vagyunk.
Minden nap megfizetjük.
– Milyen ára?
Nem válaszol.
Máshonnan próbálom megközelíteni.
– Miért tart magának sokkal tovább, hogy
szörnyetegből emberré váljon, mint Ryodannak?
– Én kedvelem a szörnyeteget. Ő a férfit
kedveli. A szörnyeteg nem akar emberré változni,
ellenáll.
– S mégis, inkább emberként él. Miért?
Megint nem válaszol. Újra a segglyukon kezdek
filózni és hogy hogyan tudnék onnan kimozdulni.
– Dugj meg! – szólal meg csendesen.
A félhomályon keresztül bámulok rá, s a düh
azonnal vágyba csap át. A térdeim reszketni
kezdenek a várakozástól, amikor is majd felmondják
a szolgálatot, hogy újra a földön kössek ki, ahol
Barrons köré fonhatom a lábaimat, amikor nagy,

508
kemény testével végigfekszik rajtam. A mester így
szól a rabszolgájához: ’Dugj meg’, mintha a teste
menten felrobbanna, ha nem érek azonnal hozzá, ha
nem csapódok neki, hogy magamba engedjem, ha
testünk nem válik azonnal eggyé, s ha nem
menekülünk el az egyetlen helyre, ahol mindketten
békét lelhetünk. Az ágyon kívül vihar vagyunk. Az
ágyban megtaláljuk a vihar központját. Mindaz a
törmelék, mely világunkban jelen van – ahol
komplikált és nehéz személyiségünk különböző
szupercellákba sodródik, melyek örökkön örökké
körülöttünk tombolnak – eltűnik.
Akarom. Pláne azután, amit láttam. De az, hogy
szenved, még nem menti fel az alól, amit tett.
– Miért? – kérdezem mérgesen. – Hogy aztán
újra kitörölje a memóriámból?
– És itt is vagyunk. Tessék csak, Ms. Lane.
Adjon hangot a sérelmeinek. Mondja el, micsoda
nagy és szemét seggfej vagyok. De gondoljon csak
bele: nem az volt az egyetlen alkalom. Ugyanazt
tettem, mikor Pri-ya volt. Kétszer is. Mindkét
alkalommal a bőre alá másztam, s nem tudta elég
gyorsan kitörölni.
– Lófaszt. Nincs joga, hogy valami napos,
kedves fényben tüntesse fel, amikor semmi napos, és
semmi kedves nincs is benne. – A második

509
kijelentésére nem is reagálok, mert valamennyire
igaza van, s ez az én mérgemről szól, nem pedig róla.
– Nem mondtam, hogy napos, vagy kedves
lenne. Önérdeket szolgáló volt, mint minden, amit
teszek. Az ember azt hinné, már ismer.
– Nem volt hozzá joga.
– Ah, a gyenge erkölcsileg felháborodott
kiáltása: Nem ’teheti’ azt meg. Az ember bármit
megtehet, amit képes megúszni. Csak amikor ezt
megérti, találja meg helyét a világban. És a hatalmát.
Az erő a minden.
– Ah – gúnyolódom. – A ragadozó morálisan
megbukott vonyítása.
– Bűnös. De nem én vagyok az egyetlen, aki
akkor este vonyított.
– Nem tudja biztosra, hogy nem lettem volna
képes ...
– Lófaszt – vág közbe türelmetlenül. – Nem
csinálhat úgy, mintha nem gyűlölt volna meg. Már ott
volt a szemében. Fiatal volt, kibaszott fiatal. A nővére
halála előtt minden tragédiától mentes élettel. Idejött
Dublinba, mint valami bosszúálló angyal, és mi volt
az első dolog, amit tett? Megdugta az ördögöt.
Hoppá! Sokkal inkább élőnek érezte magát akkor este
a társaságomban, mint előtte bármikor. Ott született
újjá aznap, abban az apró szobában. Végignéztem az
egészet, láttam a nőt, aki valójában letépte magáról a

510
szoros, körülölelő bőrt, és teljesen újjá vedlett. És
most nem a dugásról beszélek. A létezés mikéntjéről
beszélek. Akkor este. Maga. Én. Félelem nélkül.
Őszintén. Szabályoktól mentesen. Végignézni az
átváltozását valóságos reveláció volt. Milyen érzés
volt életre kelni abban a városba, hogy meggyilkolták
a nővérét? Mint a legnagyobb kibaszott árulás a
világon?
Úgy morgok, mint egy megvadult állat. Igen, igen
és igen. Pont ilyen rohadt érzés volt. Alina alig hűlt
ki, én meg már perzseltem. Örültem, hogy Dublinba
jöttem, örültem, hogy elvesződtem és a
könyvesboltjába tévedtem, mert ami eddig
szunnyadt bennem, most mintha életre kelt volna.
Mégis hogyan örülhet az ember, hogy abba a városba
jött, ahol meggyilkolták a nővérét? Hogy érezheti
magát az ember felélénkülve, amikor a nővére halott?
Hogyan engedhetném meg magamnak, hogy megint
olyan jól érezzem magam?
– Nem tudott megbirkózni ezzel és nem tudta
volna mégjobban gyűlölni, mint amennyire már
gyűlölte, úgyhogy engem vett vele célba. Engem akar
gyűlölni azért, mert elvettem a memóriáját és egy
időre elrejtettem. Hát tegye.
– Én nem akartam gyűlölni magát érte! –
csattanok fel. – Rá akarok jönni, hogyan bocsássam
meg. És ez az, ami megijeszt. Elvette a memóriámat, a

511
választási lehetőségemet, hogy megbirkózzak vele,
vagy se. A realitásomnak egy darabját vette el.
– Utolsó kibaszott alkalommal mondom el: nem
vehettem volna el, ha nem dobta volna el annyira
készségesen. Az agy egy komplex dolog. Feljegyez,
bevés, és rohadtul ragacsos. Az emlék mindig is ott
volt, ezért találta meg. Én csak egy szikla alá löktem.
Maga meg minden erejét beleadta a lökésembe. Maga
segített elrejteni. Elrejtettem azt, amiről úgy döntött,
hogy alávaló mocsok az elméjében. Létezésem
kibaszottul legjobb estéje volt – nevet fel és rázza meg
a fejét. – Maga meg alig várta, hogy kitörölhesse az
elméjéből. Én nem akartam elrejteni maga elől. Én le
akartam dugni a torkán. Én rá akartam kényszeríteni,
hogy szembenézzen vele, hogy akarja, hogy akarjon
engem, hogy ugyanazzal a céltudatossággal akarjon
harcolni azért, ami kettőnk között kialakulhatott
volna, mintha ahogy dugott. Egy szó, mint száz, Ms.
Lane, visszakapta a drágalátos emlékét. Most akkor
eldob engem?
Rádöbbenek a rettenetesre. Hogy valóban ez a
másik lehetőség. Tartsam meg, vagy sem. Maradjak,
vagy menjek. Hogyan bízzunk meg egy pasasban, aki
elvette az egyik emlékedet? Hogyan győzzük meg
magunkat, hogy nem fogja még egyszer megtenni?
És, ha már meggyőztem magam erről, nem lennék én
is egyike azoknak a bárányoknak a farkasokkal teli

512
városban, aminek akkor este titulált? Hogy azt
higgyem, amit hinni akartam, ahelyett, hogy az
igazságot láttam volna meg: a bűnbe való visszaesés
emberi tulajdonság.
Azok vagyunk, amik. A tettek beszélnek.
Annak ellenére, hogy nem mondom ki hangosan,
megérzi a gondolataimat.
– Igen. A tettek beszélnek. Analizálja az
enyémeket. Nemsokkal azután, hogy használtam
magán a Hangot, hogy elrejtsem annak az estének az
emlékét, elkezdtem megtanítani a Hang használatára,
mert tudtam, hogy miután megtanulja, immúnissá
válik ellene. Kiegyenlítettem az arányokat. A – nevet
fel – szenvedéllyel elkövetett bűnért a
tárgyalóteremben ezt jóvátételnek neveznék. És ez,
kedves kibaszottul komplikát Ms. Lane–em, a
legközelebbi, amit bocsánatkérés gyanánt kap egy
olyan férfitól, aki soha semmiért nem kér bocsánatot.
Ezzel, mielőtt még bármit is válaszolhatnék,
elsétál mellettem és kimegy az ajtón.

513
 31

”Mint egy sereg, mely egyesével esik el”

MAC

Tény: soha nem ismerhetsz egy másik embert

teljesen.
Tény: egyedül születünk és egyedül halunk meg.
Tény: nincs olyasmi, hogy biztonság. Csak
éberség, a túlélésért való eltökéltség és a
könyörtelenségre való hajlandóság létezik, amivel
mindezt véghezvihetjük.
Tény: A szerelem nem tökéletes.
Tény: én sem vagyok az.
Ez az öt tény az epe, amivel megemésztem a
napom történéseit.
Ezeken merengek, ahogy a könyvesboltom hátsó
részében a kedvenc kandallóm előtt fekszem elnyúlva
a kanapén, s azon, hogy a gondolatmenetem
mennyire leegyszerűsödött. Olyan sok kerülőút volt a
mentális kiindulópontom és a célállomás között, de
ma már csak ennyi van: Szeretem? Igen. Tökéletes?
Nem. És én? Én sem vagyok az. Oké. Akkor ezt
megbeszéltük. Itt az ideje egy kis szundikálásnak.
_________________

514
Az ajtó feletti csengő csingilingjére ébredek. Az
oldalamra fordulok, megdörzsölöm a szemem és
félresöpröm az arcomból a hajam. Keményen
aludtam. Aztán rájövök, hogy nem is akasztottam
vissza a csengőt, miután Ryodan letépte az
ajtófélfáról. Nyilván Barrons tette vissza.
Az első dolog, amit ébredés után teszek az, hogy a
kezemre nézek. Igen. Még mindig láthatatlan. Szuper!
Nem sietek, hogy feladjam. Különben is, mély
kanapényomokat érzek az egész jobb oldalamon, a
karomtól az arcomig. Rojtosra aludtam magam.
Utálok alváscsíkokkal mászkálni, s most kimondottan
hatalmas repedéseket érzek az arcomon.
Ekkor észreveszem, hogy a gyomrom lassú égető
érzést jelez, s magamba fojtva a morgást, azonnal
felugrom.
Unseelie Herceg szagát érzem.
Lebukom, hogy a kanapé háttámlája elrejtsen, s
óvatosan és csöndesen igyekszem a könyvesbolt
privát lakrésze felé araszolni, amikor rájövök, hogy
nem tud meglátni. Dáh.
Kiegyenesedek és a halvány fényen át próbálom
kiszúrni, mi a francot kereshetnek itt a
megerőszakolóim.
Pislogok vagy kettőt. A bejáratnál állnak Fade,
Dageus és Drustan MacKeltar és R’jan társaságában,

515
aki a Ryodan által jóváhagyott tanácsadójával
érkezett.
A csengő gyors egymásutánban még kétszer
felcsendül, s vállukról söprögetve az esőcseppeket
Barrons és Jada lép be,.
Mi a fasz?
– Miért hívtál ide? – kérdezi Jada Barronstól. –
És ők mit keresnek itt? – hunyorít Jada a szemével a
hercegekre, akik sziszegnek és testtartásuk egyből
agresszívvá válik.
– Nem én hívtam őket.
– A te üzenetedet kaptam meg.
– Nem én küldtem.
Jada indulni készül. Barrons megfogja a karját,
mire Jada lassan visszafordul és felnéz rá.
– Jobb szeretném, ha maradnál – mondja
Barrons.
Összehúzom a szemem. Mi a fenét akar Barrons
elérni?
Jada egy pillanatra rábámul.
– Tiszteletben tartom a kérésed – feleli. –
Egyszer. A jövőben viszont tartozol egyel.
– Egy egyszerű kérés a részvételre. Semmi több.
Jada oldalra dönti a fejét.
Na igen. Barronshoz kedves, de nem hozzám.
Kedvelem Jada-t. Erős. Okos. Halálos. Kár, hogy
régen Dani volt. Kár, hogy most nincs szíve. Dani-t

516
akarom. De nem bánnám Jada-t sem, ha
megtarthatnám, miután rájön, hogy Mac jó, és nem
kell levadásznia. Ha már a vadászatról van szó – hol a
fenében van a Sinsar Dubh? A három herceg itt áll és
egyetlen ajánlatot sem hallok arra vonatkozóan,
hogyan menjek át őrültbe és gyilkoljak le mindenkit,
akit csak találok. A Könyv némasága kezd
idegesíteni.
Ezután az Unseelie Hercegek kezdik el Barronst
kérdezgetni, miért küldött nekik fenyegető üzenetet,
hogy kirúgja őket a tanácsból, ha nem jönnek ide
találkozni vele. R’jan szintén morogni kezd, amiért a
Hegylakóktól hasonló üzenetet kapott, miszerint
visszavonják a védelmüket, ha nem jelenik meg.
Ryodant sejtem a háttérben, még mielőtt meglátnám,
a bejárati ajtó mögött állva az esőben.
Amikor a Chester tulaja belép, a vádaskodás
hangosabb lesz, s mostmár mindegyik őt veszi célba.
– Ha én hívtalak volna, nem jöttél volna el –
mondja Ryodan R’jan-nak, majd elordítja magát. – Az
emeletre az asztalhoz. Mindenki.
Na persze. Épp most próbált meg parancsot adni
kilencnek a legkevésbé sem együttműködő
teremtmények közül. Nem fog megtörténni.
Mindenki morogni és veszekedni kezd megint.
Ryodan eltűnik. Aztán R’jan új tanácsadója is eltűnik.

517
 R’jan hosszú pillanatokig csak vadul tekintget
körbe-körbe.
Aztán majd’ harminc másodperc múlva Ryodan
ismét feltűnik és R’jan lába elé dobja a tanácsadója
testét. Holtan. Majdnem felnevetek, amikor R’jan
arcán döbbenetet látok.
– Ezt azonnal befejezed! –csattan fel a Seelie Herceg.
– Megölted a kibaszott tanácsadómat. Már
másodjára inzultáltál minket a ...
– Nincs sok értelme új taktikát bevezetni,
amikor a régi tökéletesen beválik. Húzd ki a fejed a
seggedből és akkor előre fogod látni. Te leszel a
következő, aki meghal, majd Rath. Nyomás fel az
emeletre!
Jada az ajtóhoz lép.
– Itt maradsz – szól rá Barrons. – Tartsd
tiszteletben az ígéreted.
Az izom ugrálni kezd Jada állkapcsában, de
lassan visszafordul.
– Öt percet kapsz.
– Öt percre van szükségem – feleli Ryodan.
Jada hűvösen elmosolyodik.
– Én is ezt hallottam.
Elvigyorodom.
Ryodan kinyitja a száját, hogy válaszoljon, majd
totálisan meglep, amikor becsukja. Pedig már készen
álltam a szokásos nyíltan szexuális megjegyzésére.

518
Már alig vártam. Jada megérdemelte volna azért a
beszólásért. Jada arckifejezéséből ítélve, ő is várta.
De Ryodan nem szól semmit. Érdekes. Talán
azért, mert Jada Dani volt? Vagy mert ő egyáltalán
nem Dani?
– Mindenki hordja fel a seggét – vezényel Fade.
Amikor mindannyian felmennek a lépcsőn,
egyfolytában morogva, vicsorogva, én is felsietek
utánuk, hogy nehogy észrevegyék később a lépcső
reccsenéseit.
Barrons, Fade, Ryodan, a két Hegylakó az asztal
egyik oldalán csoportosul, s az öt hatalmas pasi szinte
komikusan néz ki válltól vállig egymás mellett
szorulkodva, míg az Unseelie Hercegek és R’jan a két
másik oldalra ül. Azon gondolkozom, hol lehet Sean;
vajon ő is meg volt hívva és úgy döntött, hogy nem
jön el, vagy Ryodan direkt hagyta ki.
Jada terpeszben, karjait maga előtt összefonva áll.
Ma este egy kés van mindkét combjához erősítve,
plusz a többi kidudorodás a bokájánál, a zsebeiben és
a derekánálmég több fegyvert sejtet. Én is rejtve
hordom a cuccaimat, úgyhogy nem okoz problémát
felismerni a plusz muníciót és gránátokat. Véres a
pólója. Vajon kit, vagy mit ölt meg ma este, és hányat.
Hiányzik, hogy egymás hátának vetve harcoljunk.
– Miért hívtál ide minket? – követeli R’jan. – És
hol van O’Bannion?

519
 Jada-val szemben állok meg, az asztal közöttünk,
s önkéntelenül is ugyanazt a pózt veszem fel, mint ő.
Kíváncsian tanulmányozom. Még mindig feketében
van, még mindig gyönyörű, de valami mégis zavar a
kinézetében. A tekintetem tetőtől talpig végigfut rajta,
majd vissza. Az ezüst karperece megcsillan. Hol
láttam már ilyet?
– O’Bannion nem érdekelt a témában, amit ma
este megvitatunk.
A Seelie Herceg morog, nyilván azon
gondolkodik, vajon volt-e tudta nélküli találkozó,
melyen ő nem vett részt.
– És a nő, aki az apátságot vezeti?
– Én vezetem az apátságot – szólal meg Jada.
– Egy dolog van, amiben mindannyian
egyetértünk – szól Ryodan. – Mégpedig az, hogy
mindannyian jobban szeretnénk, ha a Vörös Banya
halott lenne.
– Ezért hívtál ide minket? Hogy a Banyáról
beszéljünk? – kérdezi Rath. – A Banya el van foglalva.
Minket nem érdekel.
– Segédkeztek a közös ellenségünk
elpusztításában, vagy ti lesztek az ellenség – feleli
Ryodan
– Senki sem ismeri a Banya tartózkodási helyét
– veti fel Jada.

520
 – Az Unseelie Hercegnő megtalálta – feleli
Ryodan.
– Honnan tudod te ezt? – kérdezi Jada
– Tudod, hol van Christian? – dörren fel
Dageus. – Mi a francért ülünk még itt?
Ryodan Jada-hoz fordul.
– Az Unseelie Hercegnő már nekem dolgozik.
Soha ne gondold, hogy te irányítod a városomat.
Neked ott vannak a sidhe-látók. Csak ennyid van.
– A hercegnő nem tisztavérű – mondja fagyosan
Kiall. – Nem fogod az asztalunkhoz hozni.
Vajon mit érthet ezen? Még én is éreztem a
másságot. De mi lehet az?
– Azzal osztod meg az asztalt, akit csak
meghívok, akár korcs, akár nem – morog Ryodan.
– Azt kérdeztem, hol a fenében van Christian? –
kérdezi megint Dageus.
– Szeretném kiszabadítani Christiant – Jada
hangja minden érzelemtől mentes. – Feltárhatod az
javaslatod. – Ha ingerült, mert Ryodan
megkaparintotta a tervét, semmit sem mutat belőle.
Az a tűz, amit Ryodan irodájában láttam benne, ma
már jéggé változott.
– A hely nehezen megközelíthető – felel
Ryodan. – A három herceg odateleportál minket.
Egyiküket csaliként felhasználva és Mac-et, hogy
elterelje a Banya figyelmét ...

521
 Micsoda? Menten ingerült leszek.
– Azt hiszed, hogy kibaszott csalik leszünk? –
vicsorít Kiall.
– ... végleg végzünk a Banyával és kiszabadítjuk
a Keltar-t – fejezi be Ryodan.
– Engem is beleszámolva, ki a másik kettő,
akiket teleportálnak? – kérdezi Jada.
– Igen, pontosan, ki a francra gondolsz,
hogy megy? – morran fel Dageus.
– Miért is kellene együttműködnünk ezzel a
tervvel? – kérdezi Kiall.
– Az új testvéretekkel és a Banya halálával ... –
hagyja direkt Ryodan a levegőben lógni a mondat
végét. Nem kell többet mondania. Rettenetesen
hatalmasak lennének akkor.
– Ő nem a testvérük – mondja csendesen
Drustan. – És soha nem is lesz.
– Mindenben, ami fontos, Hegylakó – válaszolja
Kiall.
– Miért kellene mindez érdekelje a Seelie-ket? –
kérdezi R’jan.
– Mint egy uralkodó szövetségesek nélküli
herceg, te vagy a Banya következő logikus célpontja.
Ha ez nem lenne elég arra, hogy meggyőzzünk, Mac a
szobában van velünk és bárkit megöl, aki nem
működik együtt a tervvel. Nem fogjátok látni, amikor
megtörténik, mert láthatatlan. Helló, Mac.

522
 Jada feje egyik oldalról a másikra fordul, ahogy a
szobát fürkészi.
Kibaszottul nem hiszem el, hogy Barrons
elmondta Ryodannak, hogy láthatatlan vagyok! És
rohadtul nem hiszem el, hogy Ryodan a saját
kizárólagos fegyvereként akar felhasználni!
Összeszorítom az állkapcsom. Ez a pasi majdnem
annyira fel tud dühíteni, mint Barrons. Nem is csoda.
Rokonok.
– Maga is meg akarja menteni Christian, nem,
Ms. Lane? – érkezik a csendes figyelmeztetés
Barronstól.
Nem tudja, hogy itt vagyok. Csak azt hiszi. És
ahogy a pasi egyszer már az orromra kötötte: ha csak
hiszel valamit, mindkét félből hülyét csinálsz. Még
szorosabbra zárom a szám. Csak beszéljenek a
levegőbe. Hadd higgye mindenki, hogy megőrültek.
Ryodan Jada-hoz fordul:
– Ha valami olyan oknál fogva, amit most nem
szeretnél megbeszélni, meg akarnád támadni Mac-et,
háború lesz közöttünk. Ha csak feleannyira is vagy
intelligens, mint amennyire gondollak, tudhatod,
hogy egy ilyen háború felesleges lenne és
katasztrofális eredményekkel járna. – Majd a
hercegekhez fordul. – Együtt fogunk működni, hogy
a közös ellenségünkkel végezzünk. Csak azután
fogunk egymással végezni, amivel a

523
fennmaradtaknak megkönnyítjük a dolgát, hogy a
világot az uralma alá hajthassa.
Rath és Kiall egymásra néz, majd bólintanak.
– Ez az első értelmes dolog, ami elhagyja a
szádat, ember.
– Hívj mégegyszer embernek és halott vagy –
vet éles tekintetet Ryodan Kiall-re.
Kiall egy pillanatra elhallgat, majd oldalra dönti a
fejét.
– Akkor a korcs megteszi. Egyelőre.
Ryodan halványan elmosolyodik, de a szemeihez
már nem ér fel.
– Korcs inkább megfelelőbb, mint az ember.
– Még egy bölcs komment. De akkor sem
leszünk csalik a Banya számára.
– Én sem – morogja R’jan.
– Aki beleegyezik, hogy csali lesz, plusz egy
voksa lesz az asztalnál.
– Ki a fasz tett meg az asztal főnökének? –
követelőzik Kiall.
– A tanácsadó mellett, akit megöltél? – kérdezi
R’jan.
– Egyikőtök se ér hozzám elég hosszú ideig a
teleportáláshoz – jegyzi meg Rath. – Nem vagyok a
kompotok.
– De igen.

524
 – Ezzel neki lenne három, nekünk kettő –
mordul fel Kiall.
– Egyenlő arány. Ha megmentitek a
testvéreteket – mutat rá Ryodan.
– Egy Keltar druida nem fog a kibaszott
Unseelie Hercegek közé állni – szól Dageus.
Ryodan nem felel. Csak vár.
– Neked semmi befektetésed nincs Christiannel
– szólal meg Jada. – Nekem van a Keltar-okkal. Ők ki
akarják szabadítani. S nem hiszem, hogy Mac itt van.
– Ms. Lane. Szólaljon meg! – parancsolja
Barrons.
Vaú! De nem mondom hangosan, mert úgy érzem
magam, mint egy kutya, akire rászóltak, hogy
ugasson. Nem szólalok meg. Nem fognak így
felhasználni. Mégcsak meg sem beszéltek velem
semmit. Mintha az én voksom nem is számítana.
– Neked is lesz voksod az asztalnál, Mac –
szólal meg Ryodan. – Vagy továbbra is magára
hagyod a városodat, amikor annak szüksége van rád?
– Ó, bazd meg! – csattanok fel. – Egyáltalán nem
állt szándékomban magára hagyni. Volt néhány
problémám, amit meg kellett oldanom.
A szobában minden fej arra fordul, ahonnan a
hangomat hallják. Azonnal lebukom és oldalra
gördülök. Amikor visszanézek, Jada pontosan ott áll,
ahol az előbb voltam.

525
 Ryodan mögötte terem, s egyik kezével átfogja a
torkát. Barrons előtte áll. Nem irigylem, két ekkora
pasi közé préselődve.
Vagy várjunk csak... Talán mégis.
Jada megfogja Ryodan csuklóját, s egy olyan
manővert mutat be, ami túl sima és túl gyors ahhoz,
hogy követni tudjam, de aminek a következtében már
a pasi mellett áll, s nincs lefogva.
– Tudod, mi Mac. Nem bízhatunk benne.
Barrons Jada bal oldalához lép, megint
szendvicsként fogva közre.
– Tudom, mi Mac. A legjobb barátod, Dani –
feleli Ryodan, és a szívembe nyilall a fájdalom, mert
ha igazán a legjobb barátja lettem volna, nem
üldöztem volna át az Ezüstön és nem változott volna
Jada-vá végérvényesen. Mostmár értem, mit nem
mondott el akkor este Ryodan a Humwee-ban. Nem
Dani ölte meg Alina-t. Hanem Jada – Rowena vette rá
az átváltozásra a fekete mágiájával. És Jada maga a
kegyetlenség, mely iszonyat kegyetlen tettek miatt
született. Tettek miatt, amit Dani elszenvedett.
Behunyom a szemem, s Dani-t gyászolom. A lányt,
aki rendíthetetlenül, bátran magára vállalta a
nővérem megölését. Ha Ryodannak igaza van, Dani
nem tudja biztosra, hogy ő tette. Csak sejti. Ha
Ryodan rosszul tudja, akkor Dani rá volt

526
kényszerítve, hogy végignézze, amit Jada tett. Nem
tudom, melyik a rosszabb és érint fájdalmasabban.
Kiall összehúzza a szemét.
– Dani. Ez a nő, aki előttünk áll volt régebben a
fiatal nő a karddal? – Hirtelen visszaváltozik őrült
Unseelie Herceggé, fejét forgatja, majd Jada-ra szegezi
üres tekintetét, s színjátszó szeme villog, amint rájön,
mit jelent ez. – Mind a kard, mind a lándzsa a
szobában van? Ez teljességgel elfogadhatatlan. – S
ezzel csilingelni kezd, durván és torokhangon.
– Mostmár érted, miért vagyok én a főnök –
jelenti ki Ryodan.
– Mert nálunk vannak a fegyverek és te meg azt
hiszed, hogy mi meg a te oldaladon vagyunk – jegyzi
meg hűvösen Jada.
– Mi sokkalta halálosabb fegyverek vagyunk –
javítja ki Ryodan. – és igen, a mi oldalunkon vagy.
– Senkinek nem vagyok az oldalán.
Biztosíthatlak, ha Mac, vagy én bármi kapcsán
együttműködünk veled, az azért van, mert akarunk
valamit. Semmi másért. – Még mindig Barrons és
Ryodan közé van préselve, de arra felé tekint, amerre
engem sejt. – Mit akarsz, Mac?
Ó, wow! Hosszú a lista. A nővéremet visszakapni.
Dani-t olyannak, amilyen volt. A Sinsar Dubh-t
kiszedni belőlem. Hogy megbízhassak Barronsban.

527
Hogy a fekete lyukak eltűnjenek a világunkból. És ez
csak a kezdet.
De leegyszerűsítem. Valakinek hangot kell adni a
józan észnek.
– Christant akarom megmenteni – felelem. –
Egyetértek azzal, hogy félre kell tennünk az
aggályainkat a cél érdekében. Te? – egy pillanatra
szünetet tartok, majd óvatosan folytatom. – Jada. –
Továbbra is őt tanulmányozom, mert nem tudok
napirendre térni fölötte. Valami van. Óh, a franc! A
ruhája a testére simul, így semmi másnak nincs hely,
mint a szokásos fegyvereknek, pisztolynak, késeknek,
gránátoknak. Nincs nála a kard. Legalábbis nincs
rajta. Gyorsan mentálisan végigfutok az összes
alkalmon, amikor találkoztam vele: nem, egyszer sem
volt nála. A Dani, akit ismerek, soha nem vált meg
tőle, s főleg nem lenne egy szobában a Tündér
Hercegekkel nélküle.
– Egy hosszú pillanat múlva, Jada megdönti a
fejét.
– Ezzel egyetértek. Egyelőre. Ryodan,
elmondhatod a terved.
Visszapillantok a karperecére. Nincs nála a kard,
de van egy új fényes karperece. Mi tenné Dani-t
legyőzhetetlenné a Tündér uralkodók társaságában?
Hogy ne kelljen amiatt aggódnia, hogy hatni fog rá a
szexuális erejük, amit egyszer már megtettek, s ami az

528
egyetlen alakalom volt, amikor láttam egyszer Dani-t.
Ha Tündérföldön elveszítette a kardját, mit szeretne
helyette – a lándzsán kívül, és ha sikerült volna az
apátságban elfognia, elvette volna.
Az igazság egy kalapácsütés erejével ért.
– A karpereced – nyögöm ki. Már többször is
felajánlották nekem. Soha nem néztem meg jobban,
mert annyira akartam, hogy szinte már az ízét is
éreztem. – Cruce-é volt! – Pillantásom az arcára ugrik.
– És a karján volt, amikor lejegeltük! – A karperec
megvédi a viselőjét a Seelie és Unseelie-k től, és,
Cruce szerint, más rondaságoktól is. Ha ez igaz, a
viselésével Jada szó szerint sértetlenül átsétálhat az
Árnyak falain.
– Cruce? – morog Rath.
– Régen megölték – sziszegi Kiall.
– Emlékezz a negyedikre, amikor az utcán
megerőszakoltuk – sutyorogja Rath Kiall-nak. –
Éreztünk egy jelenlétet, de nem láttuk.
– Azt mondtad ’lejegeltétek’. Szentséges
Gh’luk–ra d’Jhai? Cruce él? – követeli Kiall.
– Blah, lejegelni azt jelenti meghalt – mondom
hűvösen, hogy valahogy helyrehozzam az elszólást.
A mellékes kis megjegyzésük arról, hogy az utcán
megerőszakoltak egy jó adag adrenalin-löketet adott.
Lassan mélyet lélegzek, majd még lassabban fújom ki,

529
s arra várok, hogy a Könyv beinduljon. De csak
hallgatást kapok.
– Nem hiszem, hogy még az, akit ti Dérkirály
néven emlegettek, képes lenne megsemmisíteni a
testvérünket – vicsorog Kiall. – Hol van? Azonnal
elmondod! – ugrik fel mindkét Unseelie Herceg, s
pont oda néznek, ahol eddig álltam.
De már több méterrel arrébb ugrottam, s egy
könyvespolc mögé bújtam, miközben kezem a
lándzsámra tettem. Azt kívánom, bárcsak
visszaszívhatnám a szavaimat ma este.
– Az agya éppúgy eltűnt, mint ő – szól oda
Ryodan Barronsnak.
– Úgy tűnik – feleli Barrons.
– Nem is igaz – erősködöm. – A felfedezés
lepett meg – nyögöm ki. – Már megbocsásson a világ,
ha meg mertem lepődni azon, hogy az, aki annyira
bűnösnek akart találni a Sinsar Dubh hordozásával,
maga is hordozza a Sinsar Dubh-t. És vajon miért is
nem néz mindenki vádlón Jada-ra? – Tudni akarom,
hogyan szedte le a karperecet a fagyott hercegről. Ez
igencsak aggodalommal tölt el. Jó sokkal.
– A Sinsar Dubh – szól csillogó szemekkel Kiall.
– Szintén itt van? Dublinban? Hol? – Ő és Rath
tompán csingeni kezdenek. El tudom képzelni az
alien beszélgetésüket és ez az én hibám. A testvérünk
életben van és a Sinsar Dubh is a közelben

530
tartózkodik, s mi össze tudjuk őket hozni, s a
világuralom a miénk!
Nem tudják, hogy a testvérük a Sinsar Dubh és
azonnal elpusztítaná őket, még mielőtt melléjük állna.
– És csak egyre rosszabb lesz – ámul Ryodan.
– Ő a Sinsar Dubh – jegyzi meg Jada hűvösen. –
A testében van.
– És Dani folytatja – feleli Barrons elbűvölten.
– Mint az egyik Pri-ya-nkat – sutyorogja Kiall
Rath-nek, mintha nem lennék a közelükben és nem
hallanám –, az irányításunk alatt tudnánk tartani a
nőt is és az Unseelie Király hatalmát is.
– Pri-ya már nem hat rám. És senki sem
irányítja a Sinsar Dubh-t – felelem ingerülten, majd
Dani–re kiáltok. – Nem hiszem el, hogy beárultál
nekik! – Megint lebukok és arrébb bukfencezem,
hangtalanul helyet változtatok, mert Rath és Kiall
elkezdenek a szobában keresni.
– Te tetted először – mondja Jada. – A karperec
hihetetlen fegyver. Veszélyes csak úgy őrizetlenül
hagyni.
– Elveszítetted a kardodat. Valld be.
– Pontosan tudom, hol van.
Lehet, hogy tudja. De akárhol is van, valami oknál
fogva nem tud érte menni.
– Meglátjuk – fenyeget Rath. – Lehet, hogy most
valamivel tovább tart.

531
 Kinyitom a szám, hogy megkérdezzem Dani-t
hogyan szerezte meg a karperecet és hogy a levétele
veszélyeztette-e bármilyen módon is Cruce börtönét,
de összeszorítom a fogam, mielőtt bármi óriási
marhaságot mondanék. Jelen pillanatban, az Unseelie
Hercegek azt hiszik, én vagyok a Könyv. A
legkevésbé sem akarom, hogy megtudják, a rég
elveszített testvérük is az.
Ahogy a hercegek továbbra is keresnek a
szobában, figyelmeztetem őket:
– Nálam van a lándzsa. Ha valamelyikőtök
hozzámér, meghal. – Nem tudják, hogy blöffölök. Ha
ebben a szobában előveszem a lándzsámat, ki tudja,
mit történik. Megint lebukom, és arrébb gördülök.
– Hol van Cruce? – kérdezi R’jan.
Senki nem felel. Csak három ’Seelie’ volt jelen,
amikor a Sinsar Dubh-t, aki valójában Cruce volt
bezártuk; Bársony, aki már halott, és Dree-lia, aki úgy
tűnik senkinek nem szólt az udvarban arról, ami
történt. Bölcs nő.
– Meghívsz minket ide az asztalhoz, de úgy
bánsz velünk, mint a szolgákkal. Hazudsz, becsapsz
és manipulálsz – morogja Rath.
– Ó, jesszus! Civilizáltabb módra viselkedünk,
mint ti – gúnyolódom.

532
 – Információd van, amit nem osztasz meg – vág
vissza Kiall. – Már nem vagyunk a szövetségeseid.
Bazd meg! – s ezzel ő és a testvére eltűnnek.
– Ööö, csak nem teleportáltak? – kérdezem,
miközben óvatosan körülnézek, s minden pillanatban
kész vagyok egy újabb bukfencre.
– Már nem vagyunk annyira könnyen
kiszámíthatóak – dorombol R’jan.
– Elég kiszámíthatók vagytok – feleli Ryodan.
R’jan egy pillanattal azelőtt teleportál, hogy
Ryodan odaérne.
– A fejem nincs a seggemben. A tanácsadó
feláldozható volt. Tudtuk, hogy titkaid vannak. Mi
megtartottuk a miénket – visszhangzik a Seelie hangja
távozása után. – A rúnáid már nem hatnak ránk.
– Hiszik ők – suttogja Barrons.
– Ó, ez aztán felemelő volt – morog Drustan. –
Egyetlen teleportálónk sincs.
– Igen – ért egyet Dageus. – Akkor most mi a
franc a terv?
Ryodan halványan elmosolyodik.
– Ez volt a terv.
Felhörrenek, amikor az Unseelie hercegnő, aki
ellen elvileg meg kellene védenem a Kilencet, a
szobába teleportál, s Barrons és Ryodan mögött
jelenik meg.
Belekarol mindkettejükbe.

533
Majd mindhárman eltűnnek.

534
 32

”Nem félek a fogaidtól, inkább nagyra becsülöm,

hogy nem vagyok közöttük”

MAC

A probléma azzal, hogy mindenki főnök és nincs

indián az, hogyha nem te vagy az a főnök, aki a
jelenlegi sereget irányítja, vagy nem vagy a főnök
kedvence, fogalmad sincs, mi a fene történik
körülötted.
És én nem vagyok Ryodan kedvence, s úgy tűnik
még csak Barronsé sem.
Híreim vannak a számukra: ha az hiszik, hogy a
kis seregük egyik csicskása leszek, hát nagyon
tévednek.
Dageus és Drustan már elmentek, s kevésbé
voltak olyan mérgesek, mint amire számítottam tőlük.
Sőt, Dageus még meg is jegyezte, hogy visszamennek
oda, ahol éppen laknak, hogy egy kis időt tölthessen a
feleségével. Emiatt van egy olyan érzésem, hogy vagy
egyetértenek Ryodan tervével, vagy bíznak
Ryodanban és Barronsban annyira, hogy tudják,
megtesznek minden tőlük telhetőt Christian
kiszabadítására. A Keltar-ok Ryodanra

535
emlékeztetnek, férfiak, akik türelmesen szövik
komplikált terveiket, hogy hosszú távú terveik
gyümölcsöt hozzanak. Azt hiszem, ők jó pár
sakklépéssel előrébb látnak, mint én. Jelenleg. De
tanulok.
Fogalmam sincs, hogy Jada/Dani tud-e bármiről
is, vagy csak durcáskodik velem. Hűvös, gyönyörű
arca semmit sem árult el. Egy könyvespolc mögé
bújtam és megvártam, amíg a csengő jelezte, hogy
elment, majd még plusz tíz percig mozdulatlan
maradtam, hogy megbizonyosodjam afelől, nem csak
kamuzik, miközben arra vár, hogy elkaphasson, s
elvehesse a lándzsámat és bezárjon az apátság alá.
Lassan előbújtam, s körülnéztem. Jada elment, s ő
nyilvánvalóan sokkal idegesebb volt attól, hogy
velem egy szobában legyen, mint én őtőle.
Most, ahogy a kandalló előtt ülök, s állott csipszet
majszolok, azon gondolkozom, vajon – ebben a fura
sakkjátszmában, amit épp játszunk – miért akarja
Barrons és Ryodan, hogy a hercegek azt gondolják, a
könyvesbolt rúnái már nem hatnak rájuk.
Halványan elmosolyodom. Valóban kezdek egyre
jobb lenni ebben. Nemsokára én szövöm majd a
terveket, ahelyett, hogy megpróbáljam dekódolni a
többiekét, mialatt ők már nagyban kivitelezik is
azokat.
Mert a hercegek ébersége megcsappan.

536
 Azáltal, hogy Ryodan elhitette velük, hogy
szükséges részt vállalnak a terveiben, még inkább
elaltatta az éberségüket, s a hatalom hamarabb a
fejébe száll egy Unseelie Hercegnek, mint bárki
másnak.
Amikor valaki fenyegetve érzi magát, lefekvés
előtt kitakarítja a háza táját, de amikor valaki
biztonságban érzi magát – s micsoda butuska dolog
ilyesmit hinni –, az ember nem ellenőrzi állandóan az
ablakokat és az ajtókat, vagy lehet, hogy inkább azzal
van elfoglalva, hogy az ellenségére mért állítólagos
győzelmét ünnepelje.
És az ellenség pont ekkor támad.
Barrons és Ryodan a hercegek után mentek.
Ryodan elhappolta Jada elől a szerződést:
felajánlotta, hgoy megöli a hercegeket Christian
tartózkodási helyéért cserébe. S miután hallottam,
miket kérdezett Csótány Papától az irodájában, úgy
gondolom, megemelte a tétet, s R’jan-t is felajánlotta a
hercegnőnek, s ezzel az egyetlen Dublinban
tartózkodó uralkodóval kötött szövetséget.
Legalábbis egyelőre. Már miért foglalkozna három
Tündér herceggel, amikor egyetlen Tündér
hercegnővel bőven elég üzletelnie?
A megerőszakolóim után vetették magukat.
Nélkülem.

537
– Rohadt életbe! – morgom. Mostmár két dolog
miatt is dühös vagyok Barronsra.

Amikor egy óra múlva megszólal az ajtócsengő, meg

sem fordulok. Háttal fekszem az ajtónak a kanapén,
de tudom, hogy Barrons jött meg. Érzem.
– Ha azért jött vissza, hogy megmondja,
megölték a hercegeket, soha többet nem állok szóba
magával.
Szinte azt várom, hogy válaszolja: Rendben. Már
kíváncsi voltam, mikor fogja be végre a száját.
Csak egy mélyről jövő ősi csörgés a válasz, mire
megfeszülök. Annyira rémisztő a hang. Nem Barrons
áll mögöttem.
Hanem a szörnyeteg változata.
Hallom a karmai kaparászását a padlón, ahogy a
könyvesboltban mászkál, az őskori dinoszauruszokra
emlékeztető lihegést, aminek olyan hangja van,
mintha a halál csörgését hallaná az ember. Barrons
szörnyeteg alakja maga a halál: egy ősi ítélet-
végrehajtó hóhér, aki mindenek felett áll. Bár már
többször is láttam félig-meddig átváltozni, csak két
alkalommal láttam a valódi bőrében. Mindkét
alkalommal teljesen tisztában voltam azzal, hogy
valami nagyon nem emberi társaságában vagyok,
amit nagymértékben eltérő szükségszerűségek

538
irányítanak. Egy szörnyeteg, ami nem kegyelmez
senkinek és semminek, kivéve a saját fajtájából
valóknak.
Mögöttem van, mellettem, majd elmegy a kanapé
mellett és a szemem elé lépked.
Mozdulatlanul ülök, s csak bámulok fel rá. Majd’
három méter magas, bőre ébenfekete, meztelen és
iszonyatosan hím. Hatalmas izmok, vastag inak,
vörös embertelen szemek, s függőleges pupillák.
Három sorban halálos szarvak vannak feje két
oldalán, s valami véres ragacsok lógnak róluk.
Előreugró, tarajos homloka ősidőkre emlékeztet.
Hosszú, halálos és fekete tépőfogai vannak, s amikor
vicsorog –, ahogy azt most is teszi –, olyan, mint egy
oroszlán, egymerő fog és mély dörgő menydörgés.
Rettenetes, bestiális, de ennek ellenére Barrons
szörnyetegét mégis valahogy vadul gyönyörűnek
látom. Irigykedem, hogy ilyen fantasztikus módon
fejlődött ki a túlélésre, a hódításra. Hogy túlélje még
az apokalipszist is.
Mozdulatlan maradok. Még mindig láthatatlan
vagyok.
Hirtelen balra kapja a fejét és egyenesen rám néz.
O-ké! Most jövök rá, hogy fenéknyomot hagyok a
kanapén.
A szörny markában tartja Kiall és Rath fejét,
melyekből még mindig kékesfekete vér csöpög.

539
 – Némelyik bűn – idézem Ryodant – annyira
személyes, hogy a vérbosszú az áldozatra tartozik.
A szörnyeteg rám morog, karmos lábával a földet
csapkodja, hosszú és mély vágásokat szántva a drága
szőnyegbe. Vörös szeme megvillan. Ennyit arról,
hogy a cipősarkaim milyen kárt okoztak a
szőnyegben. Legközelebb majd felhívom erre a
figyelmét, ha megint a cipőimért morogna.
– Én akartam megölni őket – mondom neki, ha
esetleg nem értettem volna kellőképp meg magam az
előbb.
Olyan hangosan üvölt fel, hogy beleremegnek az
ablakok, majd előre lép, s villogó szemekkel rázza
meg előttem a két levágott fejet.
A hercegek arcába bámulok. Szemük kifordult,
szájuk néma sikolyba torzult. Az arcok nem torzulnak
így el, hacsak nem kényszerítették az áldozatot a
töréspontig, ahol a halál már maga a megváltás.
Hatalmas tépőfogai között morogja:
– Bőven elég időd volt. Nem tetted meg.
Kifutottál a kibaszott időből!
Szarvai olvadni kezdenek és végigfolynak az
arcán. Feje durván eltorzul, megnyúlik, kitágul,
összerándul, lüktet és összeesik, majd megint kitágul
– mintha túl sok anyagot kellene túl kicsi formába
begyömöszölni, s a szörnyeteg ellenáll. Masszív
vállak esnek be, egyenesednek ki, majd esnek össze

540
újra. A hercegek feje nedves koppanással hull a
földre. A szörnyeteg magába fordulva reszket, s nagy
padlószilánkokat kapar ki a padlóból ott, ahol eddig a
drága szőnyeg volt.
A szőnyeget kaparó karmokból ujjak lesznek.
Csípőcsontjai felemelkednek, majd leereszkednek és
lábakká válnak. De még nem normális lábak. A
végtag tekeredik, kicsavarodik, a csontok
meghajlanak, ott, ahol nem szabadna hajlaniuk,
máshol ruganyosak és kidudorodóak.
A hang megváltozik. Az eltorzult feje egyik
oldalról a másikra csapódik. Ragacsos sörényén
keresztül megpillantom a holdfényben megcsillanó
őrülten vad szemeit, a fekete tépőfogakat és egy kis
nyálat, ami vicsorgás közben csordult ki. A kócos
sörény hirtelen megolvad, a sima fekete bőr
halványodni kezd. A szörnyeteg rángatózva a földre
rogy.
Önkéntelenül is Ryodan hirtelen átváltozásához
hasonlítom ezt. Bár mindketten gyorsan át tudnak
változni szörnyeteggé, Barrons visszaváltozása
hosszadalmas folyamat.
Én kedvelem a szörnyeteget – mondta Barrons.
Ryodan az embert kedveli.
Bár mindketten állatok, mégis más területen
szeretnek vadászni. Ryodan a város beton és üveg
dzsungelében érzi jól magát. Barrons a sötét, primitív,

541
erdős dzsungelt kedveli, mint egy állatkertből szökött
kiéheztetett vad oroszlán.
Hirtelen négykézlábra emelkedik, fejét leszegi.
Csontok recsegnek, ropognak, s új alakot vesznek fel.
Vállak formálódnak, erős, sima és izmos. Kezek
alakulnak. Egy láb hátra nyúlik, a másik behajlítva
megfeszül, mintha ugrani készülne.
Egy meztelen férfi guggol a földön.
Barrons felemeli a fejét és pár centivel a fenekem
nyoma felett a kanapén egyenesen rám néz.
– Az én bűnöm is volt – mondja. – Lehet, hogy
nem voltam ott, hogy végignézzem, de a fejemben
épp elégszer végignéztem azóta minden kibaszott
nap.
– Én voltam az, akit megerőszakoltak.
– Én voltam az, aki nem védtem meg.
– És azért mert magát okolta ...
– Nem én voltam az egyetlen, aki engem okolt.
– Én nem okoltam, amiért nem mentett meg –
morgom. – Senki másnak nem felelőssége, hogy
megmentsem, csakis az enyém.
– Engem okolt, amiért élni hagytam őket.
– Én ... – nem, akarom mondani. De
megdöbbenve jövök rá, hogy igaza van.
Mélyen, mégiscsak nehezteltem. Utáltam, hogy
Barrons nem ölte meg őket azonnal, amikor
megtudta, mit tettek velem.

542
 – Meg akartam tenni – mondja. – De kibaszott
fontos bábok voltak.
V’lane szurkált azzal, hogy Barrons élni hagyta az
erőszaktevőimet, miután pokoli dolgokat műveltek
velem. Vágytam arra, hogy elöntse az agyát a
vérbosszú és pontosan azt tegye, amit ma este meg is
tett. Hogy letépje a fejüket és elhozza nekem egy
néma Lehet, hogy nem tudtalak megvédeni, de kibaszottul
megbosszultalak bocsánatkéréssel. Egészen idáig egy
részem úgy tekintett rá, mint aki elmulasztott bosszút
állni a nevemben, s emiatt mindez idő alatt
visszatartottam egy részem tőle. Hogy is nem akarta
őket megölni?
A másik dologban is igaza van. Hónapokkal
ezelőtt én is simán levadászhattam volna a
hercegeket. De nem akartam. Megváltoztattak. Az
erőszak előtt, jó voltam, soha nem volt egy gonosz
gondolatom sem. Ha véletlenül megsértettem valakit,
komolyan rosszul éreztem magam emiatt. De amikor
végeztek velem, volt valami új bennem: valami
könyörtelen, vad és törvénytelen, ami ki volt éhezve
arra, hogy ő kövesse el a barbarizmust, mert amikor te
vagy a barbár, senki nem mer szembeszállni veled.
Rossz akartam lenni. Mert biztonságosabb rossznak
lenni.
Amikor valaki bánt – és most nem megbocsátható
tettekről beszélek, mert vannak dolgok, melyek

543
visszavonhatatlanok és elégtételt követelnek –, két
lehetőséged van: vagy kivágod őket az életedből,
vagy finom véres darabokká szabdalod őket. Míg az
utóbbi mindenképpen kielégítőbb lenne olyan
azonnali, állati módon, ez végérvényesen
megváltoztat. És, bár azt hiszed, hogy megnyert harc
emléke boldogít majd – már, ha boldogítani fog, a
háborút mégis elveszítetted.
Megerőszakoltak. Túléltem. Túlléptem rajta. Azt
akartam, hogy valaki más legyen az állat, akivé én
nem akartam válni.
Hónapokkal ezelőtt nyugodt lélekkel, hidegvérrel
simán betörhettem volna a gótikus palotájukba.
Örömmel csonkítottam és kínoztam volna meg őket, s
lassan öltem volna meg mindkettejüket. Kiélveztem
volna minden pillanatát. Bekentem volna arcomat a
vérükkel, s élveztem volna a dominanciámat.
De már nem egy juhászkutya sétált volna ki abból
a gótikus palotából.
Hanem egy farkas.
– A farkasok nem gyűlöletből ölnek – szól
Barrons. – Azért ölnek, mert ők ilyenek.
– Mit akar ezzel mondani?
– Csak az emberek ölnek gyűlöletből. Amikor
megöl valakit, úgy kell ölnie, mint egy állatnak.
– Nem értem.

544
 – Mi történik, ha egy farkas megharap egy
juhászkutyát?
– Farkassá válik.
– Nem. Olyan juhászkutyává válik, ami farkas
módra, barbáran és törvénytelenül öl.
– Ez vitatható. – Úgy érzem magam belül, mint
egy farkas, s nem tudom mit kezdjek ezzel. Azt
hiszem, a lelkem megváltozott. S ez aggaszt.
A megerőszakolóim közül két herceg halott, fejük
a lábam előtt hever. A harmadikat Dani ölte meg
hónapokkal ezelőtt. A negyedik meg – akiről Barrons
nem tud –, jégcsapok mögé van bezárva.
Van egy rossz érzésem, hogyha egyszer
kiszabadul, én is hasonló tépőfogakat növesztek,
amiket pedig nem akarok.
– A hercegnő várja a fejeket – jegyzi meg
Barrons. – Addig nem adja meg Christian
tartózkodási helyét, amíg meg nem kapja őket.
Felsóhajtok és olyasmit mondok a teljesen,
csodálatosan meztelen Barronsnak, amit soha nem
hittem volna:
– Öltözz fel. Készen állok.
Ahogy elhagyja a szobát, a levágott fejekre
pillantok, a megkínzott tekintetekre és érzem, ahogy a
bennem lévő gennyes seb begyógyulni kezd.

545
 Vége van. Azok halálával, akik oly mélyen
megsértettek, végre az egész horrort magam mögött
tudhatom.
– És köszönöm – teszem hozzá halkan.
_____________

Borzasztóan bosszantó Barrons mögött láthatatlanul

lépkedni, miközben a Chester több alklubkán is
áthaladunk. Amikor előzőleg a nyomdokában
mentem, mivel épp iszonyú dühös voltam rá, s
legújabb állapotom felett örömmámorban úsztam,
nem is néztem tovább a válla fölött.
Ma este viszont nézek. Ma este több tucat fejet
látok utána fordulni, ahogy elmegy az emberek
mellett. A kimondottan szexuális pillantásokat,
amiket a nők vetnek rá (s jónéhány férfi is!), s
ingerülten morogni kezdek.
– Valami probléma, Ms. Lane?
– Nem – suttogom, majd kibököm, amit nem
nagyon értek. – Miért akartok segíteni Ryodannal
Christian megmentésében?
– Mert jobb, mint állandóan egy istenverte
varázslat után kutatni – feleli szárazon.
– Aha. Tudtam, hogy elfelejtettem mondani
valamit! Találkoztam az Álmodozó Tekintetű Sráccal
a Chesterben, egyszer meg az utcán. Már nem kell
keresnünk. A király újra Dublinban van.

546
 – Még mindig ragaszkodik ahhoz az abszurd
reményhez, hogy megszabadítja a terhétől. Nem úgy
tűnik, mintha ebben a pillanatban akkora teher volna,
Ms. Lane. Sőt, úgy tűnik, egészen élvezi is.
Bakker, az a nő a melleit mutogatja Barronsnak! S
közben gyere-ide pillantásokat vet rá és csípőjével a
zene ritmusára csábítóan kőröz. Felhúzza a pólóját (s
alatta semmi más nincs, csak bőr és mellbimbók), s
pillantása Barrons arcáról az ágyékára hull, ahogy
egyre közelebb jön. Jobbra lépek és állon vágom,
mielőtt hozzá érne. Fogalma sincs mi a fene ütötte
meg. Egy széknek esik, majd egy asztalnak billen.
Italok borulnak fel, s végül elterül a földön. Egy üveg
sör fura mód megdől és a fejére ömlik.
Mostmár pont úgy néz ki, mint egy elázott
patkány.
– Megvannak a pozitív oldalai – értek egyet.
– Kissé lobbanékony ma este?
– Annak a nőnek a mellei nem a képébe valók.
– Na nem mintha ebben a pillanatban láthatnám
a magáét, Ms. Lane.
– Hát, hamarosan majd érezheti. Hamarosan.
– Az ember csak reménykedhet – suttogja.
– Szóval, miért is akar Ryodan beszállni ebbe az
egészbe? – térek vissza előző kérdésemhez. – Azt
hittem, ki nem állhatja Christiant.

547
 – Jada egymaga menne a Hegylakó után, ha
sikerülne kiderítenie hol van. Ryodan ezt nem engedi
meg.
– Mert törődik vele. Nagyon is.
Barrons nem válaszol, de nem is vártam.
Amikor belépünk Ryodan irodájába, Barrons
előveszi a táskájából a hercegek fejét és R’jan feje
mellé teszi őket az asztalra.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd
boldoggá tesz, ha három hátborzongató, levágott fejet
látok majd. Kétségkívül lesznek még más hercegek,
akiket abból az akármilyen nyersanyagból
teremtenek, amit a Tündérek oly előszeretettel
használnak. De jelen pillanatban csak két herceg
maradt. Christian és Cruce.
– Kibaszott kockázatos – szólal meg Ryodan a
fejekre bámulva.
– Mi? – kérdezem.
– Az, hogy most öltük meg őket – feleli Barrons.
– A folyamatos használatuk, mint bábok, vitatható
volt. A hiányuk problematikus lehet.
– Hát, legalább kiszabadíthatjuk a nőket a
palotájukból, s segíthetünk azoknak, akiket Pri-ya-vá
változtattak – vetem fel.
– Másik hercegeket teremtenek majd – mutat rá
Ryodan.

548
 – Igen, de valami olyat kell tenniük, mint
például Unseelie húst kell egyenek. És egy elfuserált
szertartásban kell részt venniük.
– Aki itt nem evett Unseelie húst, tegye fel a
kezét – mondja szárazon Barrons. Lenéz az
üvegpadlón át. – Kérdezze csak meg ugyanezt ott
lent.
– Az emberek állandóan elfuserált
szertartásokat csinálnak – mondja Ryodan. – Minden
egyes kibaszott alkalommal, amikor a Ouija táblát
használják. Többek között.
– Tényleg? A Ouija tábla? – Tudtam! A
hátborzongató tábla játék, amit láthatatlan
szereplőkkel játszunk, mindig a frászt hozta rám.
Valaki azt mondja: Itt van, adok egy ajtót a halálba, és te
csak úgy játszol vele? Én ugyan nem. Nem tudom, mi
van a másik oldalon, de az tuti, hogy nem a halott
nővérem. Tökmindegy mennyire is szeretném.
Ennek alapján a fél város Tündérré változhatna.
– Barrons lehetne Rath, én meg Kiall – veti fel az
ötletet Ryodan.
– Te immúnis vagy ... – ellenkezem azonnal.
– Nem a hercegek varázserejére. Se K’Vruck-éra
– mutat rá Barrons. – Amikor a Tündér uralkodóház
megcsappan, valaki, vagy valami mindig átváltozik,
hogy teljessé tegye. Ki tudja, hogy immúnisak
vagyunk-e az átváltozásra?

549
 Nem vagyok hajlandó ezt a lehetőséget
megvitatni.
– A hercegnőhöz visszatérve – kérdezem
Ryodantól témát váltva –, hogyan tartod kordában?
– Te hogyan tartod kordában a Sinsar Dubh-t? –
kérdezi gúnyolódva.
– Egyik napról a másikra – felelem hűvösen. –
És egész jól megvagyok.
Ryodan halványan elmosolyodik.
– Üdv a háborús játékokban, Mac, ahol a
környezet állandóan változik és az nyer, aki a
leggyorsabban képes alkalmazkodni.
A következő pillanatban egyikünk sem
alkalmazkodik elég gyorsan. De nem volt volt semmi
figyelmeztetésünk.
Az Unseelie Hercegnő beteleportál, felkapja a
hercegek fejét és kiteleportál, mielőtt még az agyam
képes lenne felfogni, amit a szemem látott.
– Kurva életbe! – vicsorog Barrons.
– Ne akard, hogy levadásszalak, Hercegnő –
figyelmezteti halkan Ryodan. – Az egyetlen
célpontom leszek, a kényszerképzetem, az állandó
gyilkos álmom, minden egyes kibaszott gondolatom
és minél több időt szentelek annak, amit veled fogok
tenni, ha megtalállak ...
Úristen, még én is a frászt kapom tőle! Isten
ments, hogy egyszer én legyek a célpont a számára.

550
 Egy testetlen hang szólal meg:
– Mivel nem vagy hajlandó megölni az utolsó
herceget, a Szerződésünk beteljesedett. Nem fogunk
több segítséget nyújtani egy ellenségünk
megmentésére. – Egy papírfecni hull alá és landol az
asztalon.
– Odateleportálsz minket – csattan fel Ryodan.
A hercegnő nem válaszol. Eltűnt.
Barrons a kezébe veszi a papírt. Átlesek a válla
fölött, s látom, hogy egy térképet tart a kezében. Egy
hatalmas hegység közepén egy piros pont.
Felhörrenek.
– Ausztria? Christian Ausztriában van?
– Dreitorspitze – motyogja Ryodan. – Persze.
Elég közel Dublinhoz, hogy visszatérhessen vadászni,
de mégis épp elég megközelíthetetlen.
Ha egy videojátékban lennék, töprengek
ingerülten, két dolgot akarnék mindenáron
megszerezni: Cruce karkötőjét és az igencsak hasznos
teleportálás képességét. Ausztria még repülővel is
több órányira van, autóval majd’ egy egész nap, ha
nem több. A rengeteg Interdimenzionális
Tündérkátyú (ITK–k) miatta, melyek mindenhol ott
vannak, amióta a falak leomlottak, már senki nem
utazik repülővel. Még Barrons és az emberei sem. Túl
kockázatos. A vezetés is épp elég kockázatos, pláne,
ha esik, vagy ködös az idő, de akkor legalább láthatod

551
a veszélyes valóságbuborékokat, és van esélyed
kikerülni őket.
– Akkor most mi lesz? Keresünk más
teleportálókat?
– A rohadt életbe! – mondja Ryodan
Barronsnak. – Gyerekként túl sok Földre Szállt
Boszorkány–t nézett.
Barrons a válla fölött hátrapillant a hangom
irányába.
– A régimódi, fárasztó, emberi utat választjuk,
Ms. Lane. Kocsival megyünk.

552
 33

”Középre beszorulva veled”

MAC

Harmincöt végeérhetetlen, tesztoszteronnal átitatott

óra múlva hat tagú kis csapatunk – én, Barrons,
Ryodan, Jada és a Keltar ikrek – hajnal előtt érkezik
meg a Dreitorspitze hegység lábánál fekvő aprócska
faluba. Rövid ideig állunk csak meg, hogy az út
szélén hagyott autókból leszívjuk a benzint, s két
kannányit a Humwee hátuljába teszünk, hogy készen
álljunk a gyors eltűnésre.
Az elmúlt másfél nap teljesen szürreális, s ha
szerencsém van, így is marad. Egy dolog, hogy
tudatában vagy annak, hogy a fél világ
megsemmisült, s világ népessége lényegesen
lecsökkent, de egy egész más dolog ezt a két
szemeddel a rémes valóságában látni.
Ahogy keresztülhajtottunk Anglián,
Franciaországon és Németországon, csak bámultam a
tönkretett városokat, a lázadások miatt szétvert
falvakat, a kilométeres Árnyak-szabdalta földeket, az
elhagyott buszokat, taxikat, a kitekeredett
lámpapóznákat, az állatvilág hiányát. Azok az

553
emberek, akik túlélték, bezárkóztak. Elbarikádozták
házaikat, vagy őrzött apartman épületekbe és
hotelekbe gyűltek. A gengszter bandák dominálnak,
az elhagyatott házak falára firkált graffiti jelzi
területüket. Az a pár ember, akivel utunk során
találkoztunk akkor volt, amikor a benzint szívtuk le a
kocsikból, vagy a boltokban, amiknél megálltunk
megnézni mi mindent vihetünk magunkkal, erősen
felfegyverezett volt és óvatos távolságot tartottak.
Úgy tűnik, Dublin sokkal gyorsabban regenerálódik,
mint a legtöbb város. Nem láttam, hogy errefelé az
emberek összefogtak volna, hogy együtt
dolgozzanak, mint Anya Zöldek csoportja.
Amikor tizenegy éves voltam, egy Ashford
melletti városon tornádó söpört végig.
Huszonhárman haltak meg, s több száz ház vált
lakhatatlanná. A szüleink magukkal vitték Alina-t és
engem, hogy segítsünk a rendrakásban, élelmiszer és
ruhaadományokat szerveztünk, s segítettünk az
újjáépítésben. Bár némelyik barátjuk
megrökönyödött, hogy megengedik a gyerekeiknek,
hogy ilyen horrorisztikus pusztítást lássanak, mi
hálásak voltunk, örültünk, hogy segíthettünk, és
sokan voltak, akik hasonlóan gondolkodtak. A mai
napig emlékszem, hogy nézett ki a vihar után a
Southwest Maple Avenue. A régimódi antik bolt, a
pizzázó, a csodás játszótér, s a kedvenc fagyizóm

554
romba dőlt, mind földig tarolt lett. Szédültem és
zavarodott voltam a látványtól.
Ugyanezt a zavarodottságot éreztem ezen az úton
is, csak épp sokkal erősebben.
A világ végérvényesen megváltozott. Az én
világom, az én Dani-m, már mind a múlté. Mostmár
értem, miért értékeli annyira Ryodan az
alkalmazkodás képességét. Elképzelni is nehéz,
hányszor változott meg gyökerestől a világuk, amikor
civilizációk alakultak, majd tűntek el, hogy újak
szülessenek helyettük. Megszámlálhatatlan évezredek
alatt, a szövetséges seregeik elestek, vagy éppen
hódítottak, s ezáltal egy új világrend született, s
mindez újra és újra megtörtént.
Végeláthatatlan mennyiségű körforgó
változásban volt már részük. Ez aztán csak az igazi
hullámlovaglás, pláne, ha mindig sikerül a topon
maradni.
Vagy legalábbis épeszűn kilábalni belőle.
Gyászolom a múltunkat, a párizsi tavaszt, amit nem
tapasztalhattam meg, a nyüzsgő Londont, ahová
sosem jutottam el és már nem is fogok. Sajnálom a
világot, ami már nincs többé.
Könnyen maga alá temethet a bánat, a múlt utáni
vágyódás.
Vagy alkalmazkodom és megtanulom, hogyan
álljak hozzá a változáshoz, hogy lelkesedéssel nézzek

555
az új nap elébe, s bármi is történik kiolthatatlan
örömmel éljem az életet. Mostmár értem, Ryodan
miért vesz annyira eltökélten részt a mindennapi
teendőkben, s tart kézben mindent. Mert a családon
kívül minden más lényegtelen. Az a család, amibe
beleszülettél, vagy amit éppenséggel választottál; a
szeretet, aminek megvédése érdekében akár meg is
halnál. Az egyetlen dolog, ami miatt megrekedünk a
múltban az, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni
a jelent. Szinte látom a régi Dani-t, amint mókás
vigyort vet rám, miközben azt mondja: Haver, mindkét
kezeddel és lábaddal át kell ölelned és jó szorosan tartanod!
Csak a jelenünk van. Ezért mondják rá, hogy ajándék!
Hűvös, tüzes Jada az, ami megmaradt az én Dani-
mből.
Sokat gondolkoztam ezen, míg úton voltunk.
Próbáltam elfogadni, vagy legalább kitalálni, hogyan
is léphetnék túl rajta. Hogy ne okoljam tovább
magam, amiért bekergettem a Minden Napok
Termébe, és hogy vajon el tudom-e érni Dani-t, már
ami megmaradt belőle. Amikor csak tudom, őt
tanulmányozom. Keresem az arcában, testtartásában
a tinédzsert, de nem lelem. Emlékszem az utolsó
vitánkra, amikor meghúztam a haját és ő meg


szójáték a ’present’ angol szóval, mely jelentése: jelen (mint jelen idő), de
ajándék is egyben (A Ford.)

556
megharapott. Halványan elmosolyodom, s azon
töprengek, vajon lesz-e még ilyen butuska
veszekedésünk, s reménykedem benne, hogy lesz,
mert az azt jelentené, hogy Dani még ott van benne.
Igen, Alina-t meggyilkolták. Egy fiatal lány gyilkolta
meg, akit rákényszerítettek. Egy lányt, aki már így is
kettéhasadt, hogy alkalmazkodhasson, aki tovább
hasadt amiatt az ember miatt, akinek meg kellett
volna mentenie, akinek meg kellett volna védenie.
Látnom kellett volna, mit történik vele, de nem
láttam, mert elvakított a saját fájdalmam. Akaratlanul
tovább hajszoltam a kettéhasadásba. Elképzelem,
hogy Dani ismerhette Alina-t, talán még kedvelte is, s
mégis rá volt kényszerülve, hogy végezzen vele.
Valójában nem ismerem a részleteket. Vajon
ugyanúgy találta meg a nővéremet is, ahogy engem a
Trinity mellett, kíváncsiságtól és magánytól fűtötten?
Vajon beszélgettek? Szeretném látni egyszer Alina
naplójának többi részét. Jada-nak tudnia kell hol
vannak, mert Dani egykor állandóan lapokat
küldözgetett belőlük – amelyek arról szóltak,
mennyire szeretett engem a nővérem. Örülök, hogy
Jada-nál van Cruce karperece, bár jobb szeretném, ha
nálam lenne. De nem szeretném, ha se kard, se
karperec nélkül mászkálna az utcákon. Túl sokat
aggódnék.

557
 Jada azt hiszi, győzött Dani felett, de Ryodannak
igaza van. Ha nem érzel semmit, akkor belül halott
vagy, pláne, egy olyan embernek, mint Dani volt, aki
mindent olyan mélyen érzett. Az egyetlen győzelem
az lenne, ha Dani visszatérne, Jada képességeivel.
Azon töprengek, hogy vajon Jada léte miatt volt-e
Dani annyira impulzív és meggondolatlan? Mintha a
személyisége szépen kettévált volna középen: egyik
oldalon a felnőtt túlélő képességeivel, a másikon meg
az elfogódottság nélküli gyermek lényével. Minél
inkább tartott mindent kordában Jada, annál vadabb
volt Dani.
Mindaz a düh, ami bennem volt, már eltűnt, csak
egy zárt ajtó maradt közöttünk, amelyből hiányzik a
kulcs. Hajlandó vagyok akár kalapáccsal is szétverni
azt az ajtót. Nem fogom elveszíteni, amikor itt van
előttem. De egy igen átgondolt, elkötelezett
hadműveletet igényel, hogy áttörjem a jeges
védőfalakat, s hogy megtaláljam mögötte a fiatal nőt.
Tudom, hogy az egyik ok, amiért Ryodan
ragaszkodott hozzá, hogy velünk jöjjön az volt, hogy,
rákényszerítse Jada-t, hogy Barrons és az én
társaságomban legyen, hogy olyan emberek közt
legyen, akikkel Dani oly sok időt töltött. Ha van
valami, ami érzelmeket ébreszthet benne, legyen az
akár jó, akár rossz, az én vagyok.

558
 Ryodan befejezi a benzintank megtöltését, kinyitja
az ajtót és beszáll.
– Aú! Ha még egyszer rám ülsz... – mordulok
rá. – megöllek!
– Sok sikert hozzá. Ne ülj mindig máshova,
akárhányszor kiszállok. Már megint az én oldalamon
ülsz.
– Figyeld a segglenyomatomat – felelem
ingerülten.
– Ez egy Hummer, Mac. Semmi nem hagy
benne lenyomatot. Kivéve a gránátokat.
– Abból van nálam egy pár – szól közbe Jada. –
Folytassátok még egy darabig a semmitmondó
civakodásotokat és kaptok egyet. Gyújtószeg nélkül.
Figyelembe sem veszem.
– Be vagyok szorulva. Ki kell nyújtózkodnom.
– Akkor szállj ki utánam.
– De félek, hogy itt hagytok, mivel nem láttok.
– Akkor is itt hagynálak, ha látnálak.
– A szentségit! Befognátok már? – dörren fel
Dageus. – Órák óta nyomjátok. Azt hiszem, kezd
belefájdulni a fejem.
– Fél méteres helyen osztozkodunk már
kicseszett másfél napja – mondom keserűen. – Mégis
mit vársz? – Kezdek elgondolkozni azon, hogy vajon
meddig akar a Könyv láthatatlanul tartani. Még

559
mindig nagyon élvezem, de azért semmi kedvem
örökre így maradni.
– Hogy hiheted, hogy fejfájásod van? – kérdezi
ingerülten Drustan. – Vagy van, vagy nincs.
– Még gondolkodni sem tudok a rohadt hátsó
ülésen, úgyhogy honnan a fenéből tudjam? Én
vezetek. Nem utaskodom.
Barrons felnevet, s emlékszem, hogy egyszer
valami hasonlót mondott: Ki vezeti ezt a motort és ki ül
az oldalkocsiban? Mégcsak motorom sincs, nemhogy
nyavalyás oldalkocsim. Élesen veszi be a következő
kanyart, majd a földúton felfelé indulunk. Lassan
haladunk a köves, sziklás úton.
– Lovagláshoz szoktál – mondja Drustan.
– S az én kezemben volt a rohadt kengyel.
– Koncentráljatok a feladatra – jegyzi meg Jada.
– A kényelmetlenség irreleváns. A rohadt azt jelenti,
hogy valami a nedvek megromlása miatt
megposhadt, tönkre ment. Hasznos a pontosság.
Engem nem hallottál nyavalyogni.
– Egyáltalán nem hallottunk beszélni – mutat rá
Drustan. – Még nála is kevesebbet beszélsz – int
Barrons felé, aki most épp vezet, s aki tulajdonképpen
már Dublin óta vezet, aki alig szólal meg, még
hozzám se, kivéve a néhai néma üzenetet, amiket a
szemeivel küld felém. Mivel most nem lát, az én

560
néma üzeneteimet nem kapja meg. – Kivéve, ha a
rohadt nyelvtanunkat javítod ki.
– A kommunikáció épp elég nehéz, amikor
minden résztvevő a pontosságra törekszik – feleli
Jada hűvösen. – Törekedj a pontosságra.
A ’Pontosság’ és ’Hasznosság’ akár Jada második
nyamvadt nevei is lehetnének. A kompon hánytam.
Ő bezzeg nem. Elkaptam a soha-egy-hajszál-sincs-a-
rossz-helyen Jada-t, amint a hányásomat figyeli a
korlátnál. Mindannyian ingerültek voltunk és
fáradtak, az átkelés viharos volt és én tengeribeteg
vagyok.
Most már Ausztriában vagyunk, és hideg van, s
bár melegen öltöztem, mert készültem a
hegymászásra, mégis azt kívánom, bárcsak több
réteget vettem volna magamra. Már másfél napja
ültem a Hummer H1-ben, ami egy komfortosabbá
átalakított – ha már egyáltalán létezik ilyen a
Hummer-eknél –, kocsi. Barronsszal és Ryodannal
osztozkodom az első ülésen, félig-meddig a hatalmas
középkonzolon ülve közöttük. Dageust és Drustant a
hátsó ülésre tették, Jada-val középen, hogy kettőnket
olyan távol tartsanak egymástól, amennyire csak
lehetséges, bár, akármennyire is idegesít, ő közülünk
a leghiggadtabb. Totál stresszmentes, nyugodt, s a
jelenlegi fizikai megpróbáltatások egyáltalán nem
zavarják.

561
 Hosszú lábú kommandósnak néz ki, aki a
szokásos cuccait hegymászókötelekkel, kesztyűvel,
csáklyával és más egyéb hegymászó cuccal egészítette
ki. S eltekintve attól, hogy proteinszeleteket és
tartósított birkahúst eszik, elemeiben van.
Az egész kocsi belseje birkahússzagú. És
tesztoszteron. A legkeményebb autóstúra volt, amin
eddig részt vettem.
Mielőtt kiterveltük volna az útvonalat, Ryodan
térképe felett görnyedtünk, s próbáltuk megállapítani
a lejegelt helyeket, amiket ki kell kerülnünk, hogy a
fekete lyukak közelébe se menjünk. A töménytelen
mennyiségű ITK-k kerülgetése – mivel a többi
országban nincsenek Kilencek, akik ezeket
feltakarítanák –, az eltorlaszolt utak kikerülése, hogy
benzint találjunk a komp számára és más elhagyatott
autókból leszívjuk, amit találunk, által ez az út
méginkább kívánatossá tette a teleportálást.
Útközben, a várható zsémbeskedés, amit hat
alpha pasi apró helyre való begyömöszölése és
különböző temperamentuma okoz – akik ugyan
képesek egy közös cél érdekében együtt dolgozni, de
amúgy kinyírnák egymást – terveket szőttünk és
lehetőségeket vitattunk meg.
A hercegnő a térkép aljára odafirkantott egy rajzot
is. Egy adag vitát követően végre megegyeztünk
abban, hogy Christian a Dreitorspritze hegylánc egyik

562
hegyének oldalához van erősítve, de nem tudjuk
milyen magasan, vagy alacsonyan. Csak meg kell
találnunk a megfelelő hegyet, megmászni az oldalát
és le kell onnan hoznunk. Ó, és közben meg kell
ölnünk a Banyát, hogy ne gyilkoljon minket halálra
menekülés közben.
Egyszerű, nem?
Egyetértünk abban, hogy elsődleges fontosságú
mindannyiunk számára Christian kiszabadítása,
másodlagos a Banya megölése. De, akárhonnan is
nézzük, mindkettőnek meg kell történnie. A Banya
hihetetlen gyors repülésre képes rövid távokon, bár
Ryodan forrásai szerint nem képes ezt hosszútávon
fenntartani. Ha figyelembe vesszük milyen
csúszómászók a forrásai, azt hiszem, tudja miről
beszél. Ha fel kell másznunk Christianért, nem lesz
annyira veszélyes. De ha fentről kell leereszkednünk
hozzá, amint kiszabadítjuk, mindannyian a hegytetőn
leszünk, szabad terepen, ahol a Banya könnyedén
kőrözhet felettünk. Hacsak éppen nem tartózkodik
valahol máshol, valami másra vadászva. Bárcsak
ilyen szerencsések lennénk. De tény, hogy addig
semmit nem tudunk, amint a helyszínre nem érünk.
– Teleportálókra van szükségünk – mondom
már vagy tucatszor.

563
 – Ébredj már fel, Mac! – szól Ryodan. – Nincs
ilyenünk. Csak néhány Tündér képes teleportálni, s a
legtöbbjüket megöltük.
– Talán jobb lett volna, ha a hercegek megölése
előtt ez eszedbe jutott volna.
– A hercegnő nem volt hajlandó addig megadni
a helyszín nevét, amíg meg nem kapta a fejeket.
– Dree-lia tud teleportálni – vetem fel.
– És tudod, hol találhatnánk meg, te lány? –
kérdezi Dageus. – Egyik Seelie sem reagál a
hívásunkra.
– Elmehetnénk Tündérföldre és
megkereshetnénk őket – javaslom. De összerándulok,
amikor a köves talajon rázkódó Hummer Ryodan
ölébe lök, s igyekszem a kezemmel megkapaszkodni
a műszerfalban.
– Igen, és potenciálisan éveket veszíthetünk a
kereséssel – morogja Drustan. – Mialatt Christiant
otthagyjuk a hegyen, hogy újra és újra meghaljon.
Nem jó terv.
– Nincs szükségünk teleportálókra – szólal meg
Jada. – Én meg tudom csinálni.
– Mi meg tudjuk csinálni – javítja ki Dageus. –
Ez az egyetlen lehetőség. Nem térünk vissza
Christopher fia nélkül. Épp elég mérges lesz így is,
hogy nélküle jöttünk el.

564
 Senkinek nem szóltunk arról, hogy megtudtuk
Christian tartózkodási helyét, s az éjszaka közepén
surrantunk el, hogy megelőzzük a másik Keltar
hozzánk csapódását. Minél többen vagyunk, annál
kockázatosabb az egész. Húsz perc kemény vita után,
amikor is Ryodan ragaszkodott hozzá, hogy Jada is
velünk jöjjön, hat tagra redukáltuk le a résztvevőket.
Ezután felvettük őt is, majd a Keltar-okat is, és
azonnal elhagytuk Dublint. Én a Keltar-ok ellen
szavaztam. De Barrons is és Ryodan is ragaszkodott
hozzá, hogy legyen tartalékunk.
– A közelben vagyunk – szólal meg Barrons, s
lassítás után megáll egy sziklás kiugró előtt, ami
fentről eléggé eltakar bennünket. Amikor lekapcsolja
a motort, Ryodan felveszi a műszerfalról a látcsövet,
majd kiszáll, s csendben becsukja maga mögött az
ajtót.
Végre az egész ülés az enyém!
Hálásan belesüppedek és kinyújtóztatom a
lábaimat, miközben várjuk a felderítése eredményét,
hogy véglegesíthessük a tervet.

Három óra múlva ér vissza egy másik dzsippel és

rossz hírekkel. Christian valóban a sziklafalhoz van
erősítve, olyan nyolcszáz méterre innen, háromszáz
méterre egy sziklás kiszögellés felett. Bár Ryodan

565
talált egy autóval megközelíthető helyet, ahol
elrejthetjük a Hegylakók közelében, bebizonyosodott
a félelmünk, hogy lentről nem mászhatunk fel hozzá.
Fentről kell hozzá leereszkednünk.
Ryodan szerint olyan hatvan méter a távolság a
hegytető és Christian között. Kábelek vannak a
hegyoldalba erősítve, melyek egykor a hegymászókat
segítették. Van lehetőség a felmászásra. A lemászás
minket is célpontokká tesz, kivéve, ugye, engem.
Pechünkre, amikor hozzáérek valakihez, az ember
nem tűnik el, mint a ruhám és az étel, így nem tudok
mindenkit ezen az úton levinni. De kedvem sincs,
hogy ez az öt ember órákon keresztül fogdosson.
– Miért szereztél egy másik kocsit?– kérdezi
Drustan.
– Tartaléknak. Ha valami balul üt ki és szét kell
válnunk.
– Bölcs döntés – feleli Dageus.
Ryodan szerint a Banya fészket rakott magának a
szemközti oldalon, kábé négyszáz méterre
Christiantől. Míg Ryodan figyelte, odaröppent
Christianhez, szegycsonttól az ágyékáig megnyúzta,
majd visszatért a fészkébe, hogy folytassa az undorító
kötögetést.
– Értelmetlenség, amit csinál. Az ember azt
hinné, hogy egy idő után abbahagyja – mondja Jada.

566
 – Nem mindent a logika irányít – feleli Ryodan.
– Bár te ezt akarod hinni.
– A hülyéket és a halottakat nem irányítja a
logika. A túlélőket igen.
– Vannak bizonyos biológiai szükségszerűségek
– mondja Ryodan. – Mint az evés. A dugás. Az
emberek számára, ami te is vagy, az alvás. Neki a
kötés.
– Én eszek. És alszom. A dugás csak akkor
releváns, ha az ember szaporodni akar. Én meg nem
akarok.
– Christian – emlékeztetem őket. – Ő a lényeg.
– A lényeg, hogy egyikőtökre sincs szükségem –
vágja rá Jada. – Add ide a lándzsát. Két óra múlva
visszajövök.
Egyikünk se figyel rá.
– A dög tulajdonképpen felvágja Christiant,
majd rátelepedik, mint valami bogár a bábjára, s szép
lassan tépi ki a zsigereit.
– Számára rettenetes, de nekünk jó – mondom. –
A Banyával mindig az volt a probléma, hogy nem
tudtunk az istenverte lábaitól a közelébe férkőzni,
mert azokat használja fegyverként. Így nem kerülünk
a közelébe, hogy megöljük.
– Mit javasolsz? – kérdezi Drustan.
– Én megölöm a Banyát, majd kiszabadítom
Christiant – csattan fel Jada.

567
 – A Banya úgy fészkel azon a kiálló sziklán,
mint egy sas, képtelenség megközelíteni.
– Én meg tudnám. Láthatatlan vagyok – vetem
fel.
– Fizikailag képtelenség – javítja ki magát
Ryodan. – Több méter magasan van. Senki nem
mássza meg azt a tűhegyet. Ezért választotta. Valahol
máshol kell megölnünk.
– Én vagyok a logikus választás a Banya
megölésére – feleli Jada. – Nálam van Cruce
karperece. Nem tud bántani.
– Lemászom a sziklafalon, láthatatlanul és
Christiannek adom a lándzsát – javaslom hűvösen.
– A Banya hanglokátort használva vadászik, a
hang visszaverődése alapján méri be áldozatát – szól
Jada – A láthatóság mellékes.
– Megtévesztés – veti fel Ryodan. – Bár ugyan
nincs szeme, mégis vizuális és hallási útmutatásra
támaszkodik. Amikor Christianre támadt az
apátságnál, Christian semmi zajt nem csapott.
– Nem tudod biztosra, hogy képes látni –
ellenkezik Jada.
– Mint ahogy te sem tudod biztosra, hogy nem
lát – vág vissza Ryodan.
– Ha már odaadtam neki a lándzsát, a Banya
következő támadásakor Christian leszúrhatja, amíg
rajta ül. Aztán kiszabadíthatjuk. Majd felveszem én a

568
karperecet, hogy biztosan ne támadjon meg, amíg
lefelé mászok a lándzsával – ajánlom fel.
– Akkor fogod hordani a karperecet, amikor el
tudod venni tőlem – fagyoskodik Jada.
– Te meg akkor fogod a lándzsát használni, ha
el tudod venni tőlem – vágok vissza éppoly fagyosan.
– Szilárd terv – mondja Drustan Jada-nak. –
Inkább, mint a tiéd.
– Egyetértek – feleli Ryodan.
– Nem veszitek figyelembe az anatómiai
limitációkat – világít rá Jada. – Ryodan azt mondta,
Christian ki van láncolva. Mindkét keze és lába ki van
kötve. Melyik szabad kezét gondolod, hogy használja
majd, hogy leszúrja a Banyát?
Kinyitom a szám, majd becsukom. A rohadt
életbe.
– Hogyan vannak a láncok ráerősítve? –
kérdezem Ryodantól.
– Amennyire meg tudtam állapítani, fém
szegecsekkel.
– Szétfeszítek egyet – vonok vállat.
– Annyira nem vagy erős – feleli Jada.
– Először is – csattanok fel ingerülten –, de,
igenis elég erős vagyok, másodszor meg, van egy
üveg Unseelie hús nálam, pont ilyen vészhelyzetekre.
– Bármennyire utálom is, hogy újra egyek belőle, soha

569
nem megyek sehova nélküle. Minden fegyver, ha
szükséges.
– Merészkedünk, Ms. Lane? – sutyorogja
Barrons.
– És azt hiszed, hogy a Banya nem fogja
észrevenni, hogy az egyik keze kiszabadult? –
Kérdezi Jada. – Vagy, hogy hirtelen csak az egyik
karja tartja?
– Naplementekor indulunk. Lehet, hogy elég
erős ahhoz, hogy egy kézzel fenntartsa magát egy
sziklát markolva, vagy majd én szúrok helyette.
Kivitelezhető. Milyen gyorsan gyógyul Christian? –
Kérdezem Ryodantól. Ha nincs elég jó formában, a
sziklán lógás nem fog menni. – Mikor gondolod, hogy
a Banya újra lecsap?
– Nehéz megmondani. Nem igazán vártam
meg.
– Én vagyok az, akiért feláldozta magát – szólal
meg Jada. – Én vagyok az, aki kiszabadítja.
– Logikátlan és érzelmes – felelem maró
gúnnyal. – A tartozás még nem határozza meg ki a
legmegfelelőbb a feladatra. Különben is, én immúnis
vagyok a Tündér hercegek bűverejére.
– Mint ahogy én is – válaszolja. Felemeli a
karját, amin megcsillan az a nyavalyás karperec, amit
annyira magamnak szeretnék.

570
 – Tudod, hogy igazam van – mondom neki. – A
terv, aminek a legnagyobb esélye van a sikerre az,
amit az előbb vázoltam. És nincs szükségem a francos
karkötődre. Anélkül is meg tudom csinálni.
Barronsra pillantok, aki arrafelé néz, ahol engem
sejt. A szeme azt mondja: Beleegyezik ebbe?
– Igen – felelem. Annyira szeretem ezt benne: a
velejéig alpha, de amikor számít, nem gőzöl be, hogy
megpróbáljon távol tartani mindentől. Amikor én
választom meg, hogy teszek valamit, mindig
mögöttem áll és segít.
– Nem arról van szó, ki menti meg Christiant és
ki öli meg a Banyát – mondja Drustan csendesen. – A
lényeg, hogy kiszabadítsuk.
– És akár tetszik, akár nem, Jada – mondom –, a
láthatatlanságom az, amire most szükség van. Ha én
lemegyek, csak egy kábel lóg éjszaka a hegyről. Ha te
mész le, a kábel mellett már egy százhetven centis nő
is ott lóg.
Jada kivételével mindenki egyetért.
– És, ha a Sinsar Dubh pont akkor dönt úgy,
hogy a hatalmába kerít? – kérdezi Jada.
– Igen, mi újság a Könyvvel? – kérdezi Drustan.
– Olyan, mint Dageus és a Draghar-ok?
– Igen – válaszolom. – És csak akkor veszi át a
hatalmat, ha ölök. Ezért adom oda a lándzsát
Christiannek.

571
 – Még akkor is, ha Unseelie-t ölsz? –kérdezi
Dageus.
– Már öltél és veszítetted el magad felett az
uralmat – mondja Jada. – Láttam. A Szürke Asszonyt.
És a Gárda emberét, akit megöltél. Láttam a
síremléket.
– Amiért is adom oda a lándzsát Christiannek –
ismétlem ingerülten.
– Nem fog meglátni engem a hegygerincen –
mondja megint. – Fekete ruhát viselek és besötétítem
az arcom.
– Haver! – használom direkt a szót. –
Láthatatlan köpenyem van!
– Ryodan és én felmegyünk Ms. Lane-el a
hegycsúcsra – szólal meg Barrons. – Jada, te itt
maradsz a Keltar-okkal.
– A fenéket maradunk! – csattan fel Dageus.
– Lófaszt! – ért egyet Drustan.
– Nem – közli szárazon Jada.
– Csak megnövelitek az esélyét annak, hogy
meghall, vagy meglát minket, ahogy felmászunk.
– Christian a vérünk. Akár tetszik, akár nem, mi
megyünk – feleli kedvesen Dageus.
– Még te sem láthatod előre a rengeteg
lehetőséget – mondja Barronsnak Jada. – Nem azért
jöttem el idáig, hogy hátramaradjak. Lehet, hogy
mindkettőtöket megöl a Banya, s ezzel Mac ott marad

572
a sziklán lógva. Rengeteg minden sülhet el rosszul.
Oka van, hogy a katonaság mindig visz erősítést,
amikor veszélyes küldetésre mennek. Oka van, hogy
elhoztál minket. Ne változtasd meg most a döntésed.
Nem mondhatom a Keltar-ok előtt, hogy igen, de
Barrons és Ryodan visszatér. Viszont Dageus és
Drustan nem.
– Mi mind meghalhatunk, te lány – szól Dageus
Jada-hoz. – Akármikor. Akárhol. Szerinted akkor egy
embernek se szabadna háborúba mennie? A háború
az élet része.
– Azt mondtam, hármótok a kocsiban marad – szól
Barrons, s hangja a kocsitérben ezer hangon verődik
vissza.
Dageus felnevet.
– Napersze, két olyan druidán próbálod meg
használni a Hangot, akik születésüktől fogva ezt
gyakorolták.
Drustan csak felmordul.
Még Jada-ra sem hat. A fenébe! A nő éppoly
érzéketlen, mint Ryodan.
– Úgy tűnik, mindannyian megyünk – jegyzem
meg szárazon.

Még vagy nyolc nyomorúságos órát töltünk a

kocsiban a naplementére várva. Megfontolom, hogy

573
Barronsszal eltűnjünk egy kis időre, de ehelyett
inkább üléseket cserélgetünk. Húsz perc múlva
miután végre egyetértettünk a tervet illetően, Jada
megpróbált turbósebességben lelépni a
hegymászócuccal. Azóta Ryodan és Barrons közé
préselve várakozik tovább. Így Dageus és Drustan
ülnek elöl, míg én a cuccokon ülök a csomagtérben és
a hátsó ablakon bámulok kifelé. De így legalább
aludni is tudtam valamit.
Lemegy a nap.
És felkel a Telihold. Egy felhő sincs az égen.
Egyetlen bolyhos nyamvadt felhő se. A Hold vörösen
izzik, s az egész hegyláncot rémisztő vöröses-fekete
fénnyel árasztja el.
– A kurva életbe! – szitkozódik Dageus.
– Várhatunk egy hetet, vagy várhatunk egy
felhős éjszakára – felelem.
– Nem – mondja Dageus. – Most vagy soha. Ma
este csináljuk.
– Tudsz valamit ezekről az időkről, amiket az
időutazásaid alatt láttál? – kérdezi Drustan
kíváncsian.
– Csak annyit, hogy minden sokkal, de sokkal
rosszabb lesz, minél tovább húzzuk az időt a
megmentésével. Sokkal, sokkal rosszabb – feleli
sötéten Dageus, majd beindítja a Hummert és Ryodan
irányítása mellett lassan a célunk felé gurulunk.

574
 Lassan megyünk, hogy a motor hangos zúgása ne
legyen még hangosabb, majd egy másik szikla alatt
leparkol.
– Együtt fogsz működni a tervünkkel – mondja
Ryodan Jada-nak. – És nem térsz el tőle!
– Egyetlen okból kifolyólag egyezem bele –
válaszol Jada. – Mivel mindannyian beleegyeztetek,
ha eltérnék tőle, az egész küldetést és vele mindenkit
feláldoznám. Nem vagyok az a meggondolatlan
gyerek, akit régebben ismertél. Megkapod a
beleegyezésem. Erre a feladatra. – Egy pillanatig
szünetet tart, majd olyan gyengéden és emberséggel
folytatja, amit eddig nem láttam tőle: – Még soha
senki nem áldozta fel magát és szenvedett el
szándékosan ilyen agóniát csak azért, hogy
meggátolja, hogy nehéz döntést hozzak. Christian a
hősöm volt, amikor erre volt szükségem. Mindent
megteszek, hogy kiszabadítsam és a Banya
elpusztuljon.
Ryodanra pillantok. Egy izom erősen ugrál az
állkapcsában. Ó, igen! Egyáltalán nem tetszett neki az
a hős komment.
Ekkor aztán mindannyian kiszállunk, felpakoljuk
a kábeleket, horgokat, csákányokat és jó szorosan
bekötjük a bakancsainkat.

575
 34

”A hegygerincen járva, leesek, leesek”

MAC

Engedélyezek magamnak egy pillanatnyi komoly

őszinteséget, hogy bár gyakran morgolódok a
jelenlegi társaim miatt, semmi pénzért nem cserélném
el őket.
Egyikőjüket sem.
Idővel vonakodva csodálni és tisztelni kezdtem
Ryodant. A néhány mostanában történt dolog miatt
pedig már mondhatni egészen meg is kedveltem.
Átváltozott az idősebb, irritáló báttyá, aki az őrületbe
kerget, de akit azonnal megvéde, ha valaki kritizálni
kezd. De meg nem mondanám ezt neki. Örülök, hogy
együtt tartja a Kilenceket. Valakinek muszáj.
Mostanában azt is bevallottam magamnak, hogy
iszonyúan szexi pasi. Már akkor is ezt gondoltam,
mielőtt megismertem, és csak a hangját hallottam a
telefonban, a titokzatos IYCGM. Ugyanazzal a
vehemenciával álltam ellen, hogy megkedveljem,
mint ahogy annak ellenálltam, hogy Barronst ne
kedveljem. A kezdetektől fogva tudtam, hogy sokkal

576
jobban tudnám kedvelni mindkettejüket, mint az
szeretném.
Dageus és Drustan nagyon hasonlítanak
Barronsra és Ryodanra; erős férfiak, kemények,
szexisek és olyannyira érdekesek, hogyha nem
találkoztam volna Barronsszal először és nem
lennének nősek, egyikükbe biztos beleestem volna.
Kettejük közül Drustan a stabilabb, szilárdabb, a
megbízhatóbb. Nyugodt kompetencia árad belőle,
még a fejetlenség kellős közepén is. Dageus a vad
meglepetés, valami mély sötét tulajdonsággal, ami
igazán izgatóvá teszi. S mély, rekedtes skót
akcentusuk térdroggyantóan szexi.
Barrons, bár mondanom sem kell: ő a legjobbak
legjobbika. Az erős, csendes, veszélyesen jóképű
típus, akinek hatalmas briliáns tudása, bölcsessége és
tapasztalata van, aki mindig figyel, tanul és
alkalmazkodik, fejlődik. Ha egy nő csak egy pillantást
vet a sötét, érzéki komplexitásra, ami maga Barrons,
és azt gondolja: Jesszus, ha ez pasi engem választana,
s belső körei közé fogadna, soha nem csalnám meg,
soha nem csapnám be. Állatias és brutális? Naná.
Kegyes, ha a szituáció megkívánja? Feltétlenül.
Akaratos? Nincs nála akaratosabb. Izgalmas? Te jó ég,
de még mennyire! Tiszteletben tartja annak
szükségességét, hogy magam hozzam meg a
döntéseimet? Többnyire.

577
 A emléklopós incidens egy jelentős kivétel – és
higgyük el, még nem fejeztem be az emiatti
morgolódást. Tiszta szerencse, hogy kiegyenlítette a
játszóteret. Tudnom kell, hogy nem tudja mégegyszer
ugyanezt megtenni, bár sejtem, hogy akkor sem tenné
meg mégegyszer, ha megtehetné. Volt néhány
megalapozott érve. Minden egyes alkalommal
kizártam, amikor a közelembe jött. Minden
fordulópontnál ellenálltam neki. Csodálkozom, hogy
azt az estét követő hónapok alatt, milyen remekül
kordában tartotta magát. Ha tudtam volna, milyen
istenit szexeltünk és ha folyamatosan ellenállt volna
nekem, még ingerültebb lettem volna. Félig-meddig
utáltam volna, ha én vettem volna el az emlékét, s
mivel már visszacsinálni nem lehet ... így ... talán
megtanítottam volna neki a technikát, amivel
ellenállhat, ha esetleg újból megtörténne. Van egy
olyan érzésem, hogy néha fogalma sincs, hogyan
bánjon velem. Abból, amit tudok róla, előttem hosszú
ideig egyedül volt, kivéve Fiona-t, de ő is csak picivel
volt több egy előnyökkel rendelkező ismerősnél.
Jada. Kedvelem a nőt. Okos, erős, a feladatra
koncentrált, adottságokkal felturbózott. Nem tudok
túl sok más embert megnevezni, akiket szívesen
látnék a hátamat biztosítani a harcban – de bárcsak el
tudnám hinni, hogy az első adandó alkalommal nem
fog hátba szúrni. Utálom, hogy elvette Dani-t, de ha

578
már a kölyöknek vissza kellett jönnie valakiként, hát,
keresve sem találhatott volna jobb alteregót.
Rápillantok, majd rájövök, hogy nyugodtan
bámulhatom, hisz úgysem láthat. Valóban gyönyörű.
Halványan elmosolyodom. Dani megérdemelte.
Mindig is mondtam neki, ha felnő, gyönyörű lesz. És,
semmi kétség, Ryodan is így gondolja. Istenem! Nagy
fába vágta a fejszéjét ezzel a szituációval. Szinte ő
nevelte fel a kölyköt, aki most már felnőtt, tűz-és-jég
nő. Problémás múlt, problémás jövő.
Alig várom, hogy végignézhessem, mi lesz belőle.
A hegy oldalán való felmászás minden
különösebb gond nélkül történik. Bár néhol csillogó
havon tükröződik vissza a holdfény, a sötét,
sziklásabb részen baktatunk fel, amit megolvasztott a
nap melege.
Mindenki befeketítette az arcát, a mászás előtt, na
nem mintha Jada-n kívül másnak is olyan fehér bőre
lenne. Mindannyian jó fizikai kondícióban vagyunk,
ami a turistáknak kötelező kábelt számunkra
feleslegessé teszi. Legalább a Banya egy forgalmasabb
hegycsúcs sziklás oldalát választotta Christian
kifeszítésére. Megszívtuk volna, ha mondjuk az
Everest-et választja. De szerencsére, az Everest túl
messze van Dublintól a céljai eléréséhez. A
próbálkozásaihoz, hogy a többi Unseelie herceget is
elrabolja – akikről nem is tudja, hogy már halottak –,

579
jobb ha a közelben tartózkodik, hisz Christian mellé
akarta őket is szegezni.
Megborzongok. Iszonyatos.
Ahogy az utolsó métereket tesszük meg, a Könyv
némaságán töprengek. Állandóan arra várok, hogy
elkezd beszélni hozzám megint, hogy újra undorító
mentális képeket mutogasson, hogy láthatóvá
változtasson a legkritikusabb pillanatban. Bármi.
Nem értem, miért hallgat. Olyan, mintha nem is
létezne.
S ez aggaszt.
Idővel, talán majd kezdem elfelejteni, hogy itt
van, vajon ez lenne a Sinsar Dubh terve? Hogy
elaltassa az éberségemet, hogy leengedjem a védelmi
falaimat, mint ahogy Barrons és Ryodan tette a
hercegekkel?
Ahogy két hatalmas szikla közötti szűk átjárón
haladunk át, Ryodan suttogni kezd:
– Amikor Christian közelébe érsz, beszélj hozzá,
mielőtt hozzáérnél. Bármitől beindulhat. Nem
engedhetjük meg, hogy megránduljon és elejtse a
lándzsát. Nem akarom, hogy bármelyiküknek is le
kelljen másznia érte ezen az istenverte hegyen.
Készítsd fel. Képesnek kell lennie megtartani a
lándzsát, és önmagát is a sziklafalon, amíg a Banya
újra érte nem jön.

580
 – Mi van, ha napokba telik? – kérdezek vissza
suttogva.
– Bár ez azt jelentené, hogy kevesebbszer halt
már meg, mégis reméljük, hogy nem így van –
suttogja Dageus.
– Fel kell mérnie az állapotát, amikor odaér
hozzá – mondja halkan Barrons. – Ha túl gyenge,
jöjjön vissza fel.
– Nem értek egyet – ellenkezik suttogva Jada. –
Hetekig itt lehetünk akkor. Christian erős. Kitart.
– Igen. Ő is Keltar – feleli Drustan halkan. – Ki
fog tartani.
– Kairos – mondja Dageus. – Ez az este bűzlik
tőle. Most van itt az idő.
Csendben folytatjuk a mászást. Mindenki tudja a
feladatát és épp elég pótváltozatot is megbeszéltünk.
Én már fel is vettem a leereszkedő kötelemet. Amikor
felérünk a csúcsra, Barrons és Ryodan fog leengedni a
sziklafalon. Amikor meglátom Christiant, eldöntöm,
mi legyen. Jada, Dageus és Drustan a őrszemünk. Ők
a Banyát fogják szemmel tartani a távcsöveikkel.
Ahogy a havas csúcsra érünk, a többiek a föld
közelébe hajolva folytatják az utat.
Barrons megy elöl, s a csupasz földet részesíti
előnyben, nehogy megcsikorduljanak a kavicsok a
talpunk alatt. A holdfény egy kis vörös cseppel kevert
ezüstös színűvé festi a hegyoldalt. Láthatatlanul lépek

581
az orom szélére, s megcsap egy kis szél. Beszívom a
friss hegyi levegőt. Messzebbre, észak felé látom a
tűhegy szerű kinövést, amelyen a Banya fészkel.
Ryodannak igaza van. Senki nem lenne képes
megmászni. Nem, amíg a tetején ül, mint ahogy most
is teszi, háttal nekünk, s őrülten kötöget. Véres haja a
hátára hullik, s véres zsigerek lógnak ki mindenhol a
ruhájából. Még, ha el is tűnik, akkor is veszélyes
lenne megmászni. Bár, mint egy potenciális B terv,
talán megvárhatjuk, míg elmegy, és megpróbálhatjuk,
ha az A terv meghiúsul. Ha be tudnék jutni a fészkébe
és ott kivárhatnám láthatatlanul, míg újra megjelenik
... várjunk csak egy percet, nem merem én ledöfni. De,
ha mindenki már megmentette volna Christiant és
engem hátrahagynak itt, amíg újra kordában nem
tudom tartani magam ...
Remélhetőleg, nem lesz erre szükség.
– Készel áll? – kérdezi Barrons rekedten
suttogva.
Bólintok, de aztán egy ’Igen’nel is kifejezem, mert
közben rájövök, hogy nem lát.
– Hol van? Érintsen meg.
A kezébe csúsztatom a kezem, s egy pillanatra
csak áll ott, s néz le oda, ahol a kezünk összeér, majd
becsukja a szemét és erős ujjaival megszorítja az
enyémeket. Hallom, amit nem mond ki hangosan:
Jobban jársz, ha visszajössz hozzám, te nő!

582
 Az ujjaimmal üzenem neki: Mindig.
Halkan felnevet, majd valahogy megtalálja az
arcom és megcsókol. Könnyedén és gyorsan, s érzem
az ízét az ajkamon, s máris vágyom rá, keményen,
gyorsan, és nagyon nagyon hamarosan.
Aztán ő és Ryodan össze-vissza fogdosnak,
miközben rám akasztják a kampókat, hogy
felkészítsenek életemben az első hegymászó
leereszkedésére egy majd négyszáz méteres
sziklafalon.
A szélén való átlépés a legnehezebb rész. A szél itt
erősen fúj. Kesztyűs kezemmel kapaszkodom a
kötélbe, s óvatosan egyet lépek lefelé. Kétkedőn nézek
a kötélre. Ez a valami köt össze az élettel. Nem
vagyok biztos benne hogy képes lennék egy négyszáz
méteres esést túlélni. Az biztos, hogy nem nagyon
kedvelném a gyógyulást.
– Át fogják valamin tekerni? – kérdezem
suttogva.
– Ryodan már rögzítette egy sziklához.
Biztonságban van. Megtartjuk – feleli Barrons. – Ha
valami gond van, csak fel kell húznia magát.
– Az elsődleges feladatod, hogy Christiant
kiszabadítsd onnan – suttogja Dageus. – Ne aggódj
miattunk. – Majd valami fura szöveggel folytatja egy
másik nyelven.

583
 – Gáel – mondja Drustan. – Áldás a régi
időkből.
– Köszönöm – motyogom.
– Ha gondolod, megcsinálom én – javasolja
Jada.
Valami mást hallok hangjában, s felnézek, Barrons
mögé, s meglepetésemben élesen beszívom a levegőt.
Az első nyoma Dani-nek, amit észreveszek rajta. Jada
aggódik. Értem.
Elmosolyodom, de ő ezt nem láthatja, s azt
mondom:
– Tudom. És értékelem. De megoldom. Csak,
légyszi, figyelj a Banyára.
– Mac, el kell löknöd magad – szól Ryodan. –
Ugorj pár métert, majd megint lökd ki magad, ugorj
megint pár métert és így tovább.
– De ne rúgd el magad nagyon – suttogja Jada. –
Előbb érezz rá. Lassan ereszkedj az elején. – Nem
teszi hozzá, hogy ne hányd össze magad, de kihallom a
hangjából a néma figyelmeztetést.
Lepillantok és azonnal rájövök, hogy kár volt.
Nem sok híja, hogy nem hányom el magam. Egy mély
szakadék felett állok. Meg tudom csinálni – mondom
magamnak, meg tudom csinálni.
– Ettél Unseelie-t, te lány? – kérdi Drustan
halkan.

584
 – Nálam van. Gyorsan hat, mint az
adrenalinlöket.
– Indulás – szól Barrons. – Nem tudjuk, hogy
van Christian, vagy mikor jön érte megint a Banya.
Sötét arcára függesztem a tekintetem, ahogy
rákényszerítem a lábamat az ellenkezőjére annak,
amit tenni akar, és ellököm magam a faltól.
Az első elrugaszkodásommal három métert
zuhanok. Abban a pillanatban, hogy zuhanni érzem
magam, megragadom a kötelet és megszorítom. A
kesztyűim szorosan rátapadnak és erősen ránt egyet
rajtam, megállítanak. Mély levegőt veszek, kifújom és
újra próbálom. Ezúttal már négy métert süllyedek. A
szívem hevesen ver a torkomban.
Minden egyes alkalommal, amikor elrúgom
magam, egyre biztosabbnak érzem magam, bízom a
kötélben, hogy erősen tart és nem fogok leesni. Az
ötödik próbálkozás után, ráveszem magam, hogy
lenézzek és megnézzem hol van Christian. Kábé
huszonöt méterre van alattam. Úgy döntök, hogy
akkor kezdek el hozzá beszélni, amikor már csak
három méterre vagyok tőle. Felpillantok, s három
fejet látok lenézni, de a hold mögöttük van, így nem
tudom kivenni az arckifejezésüket.
Amikor olyan hat méterre vagyok Christian
fejétől, hirtelen egy rántást érzek a kábelen, ami az
előzőleg megegyezett figyelmeztetés arra az esetre, ha

585
valami probléma adódna. A francba! Vadul ide-oda
kapkodom a fejem, mert félig-meddig a Banyára
számítok, ahogy egyenesen fölöttem lecsap rám és
bár láthatatlan vagyok, mégis átszúr a kötőtű
lábaival.
Meghűl bennem a vér. Még mindig láthatatlan
vagyok, ugye? A Könyvnek semmi haszna nem válna
abból, ha most megjelenítene. Gyorsan a kesztyűs
kezemre pillantok, majd végignézek a testemen. Igen.
Még mindig láthatatlan vagyok. Akkor meg mi van?
Megkapaszkodom a sziklafalban és megfordulok,
hogy a Banya fészke felé nézzek.
A szívem majd kiugrik a helyéből. Mocorog,
feláll, véres ruhája, a fészke szélein lóg lefelé a
sziklafalon, fekete lyukak, ahol a szemeinek kellene
lennie, felénk irányul.
Megfeszül, s repülésre kész.
A kurva életbe!
Jön!

586
 35

”Tűnés a francba, mintha semmi veszítenivalónk nem

volna”

MAC

Felpillantok, de senkit nem látok a szikla szélén. Csak

a vékony kötelet látom lefelé lógni.
Jó. Ez azt jelenti, hogy figyelmeztettek, majd
elbújtak, mint ahogy előzőleg megegyeztünk.
Most lefelé pillantok. Ha a Banya most
Christianért jön, mindössze hat méterre leszek tőle,
amikor kizsigereli. Ki kell várnom, amíg befejezi,
majd vissza fel kell másznom és megvárni, amíg
Christian újra meggyógyul egy kicsit.
Hacsak nem most valahová máshová tart. Lehetek
ennyire szerencsés?
Hátrapillantok a vállam fölött a sötét éjszakába.
Még mindig a fészkében áll, undorító ruhája lelóg a
sziklafalon, ő maga pedig orrával a magasban, fejét
oldalra döntve áll, mint aki valamire nagyon figyel,
miközben hüllő módra ide-oda inog a levegőben.
Nem hallhatta meg a sziklafalon a bakancsaimat,
ugye?

587
 Vagy mégis? Fogalmam sincs mennyire pontos a
hanglokátoros képessége.
Mozdulatlanná dermedek, s a lehetőségeimet
mérlegelem. Még ereszkedhetek három métert,
odasuttoghatok valamit Christiannek, kirúghatok,
hogy felhívjam rá a Banya figyelmét. Majd
felhúzhatom magam, hogy gyorsan eltűnjek az útból.
Vagy, itt maradhatok mozdulatlanul és várhatok,
hogy később vissza felmásszak.
Hogy aztán később megint újra lemászhassak.
Annyira nem akarom ezt mégegyszer
végigcsinálni. Ahogy én látom, minél többször
próbálkozunk, annál kisebb az esélye a sikernek.
Vajon Jada mit tenne?
Ezen még gondolkozni sem kell.
Újra a Banyára pillantok.
Még mindig a fészkében áll. Nem hall semmilyen
vibrációt. Amíg nem hall semmit, rendben vagyunk.
Lassan lejjebb ereszkedem.
Amikor három méternyire vagyok Christiantől,
halkan odaszólok neki:
– Christian! Mac vagyok. Ne beszélj hangosan.
Suttogj!
Jó néhányszor meg kell ismételnem, mielőtt
valami torokhangú nyögést hallok válaszként.
A fejem abban a pillanatban a Banyára kapom, de
még mindig csak mozdulatlanul álldogál.

588
 – Azért jöttünk, hogy megmentsünk. Elhoztam
neked a lándzsát. Kiszabadítom az egyik kezed –
suttogom halkan. Semmi esélyem a falba nyomni egy
szegecset. A Banya biztos, hogy meghallaná. Már az
is elég kockázatos lesz, hogy szétfeszítsem az egyik
láncszemet. – Addig ki kell tartanod, amíg újra érted
nem jön. El kell rejtsd a lándzsát. – De amint ezt
kimondom, azon kezdek gondolkozni, hogy mégis
hová rejtse el? A pasi meztelen.
Kezdek rájönni, hogy enyhén szólva elfelejtettünk
figyelembe venni fontos dolgokat.
Ott lógok a sziklafalon, bakancsomat egy keskeny
kiszögellésen nyugtatom, a szél majd lefúj, miközben
egy ijesztően vékony kötél tart (igen, elolvastam a
maximum súlyterhelést rajta; de egyáltalán nem
nyugtatott meg), s rákényszerítem magam, hogy
egyik kezemmel elengedjem, hogy a zsebemből
elővegyek egy kis Unseelie húst, amit néhány hónapja
szépen felszeletelve tettem el. A könyvesboltban
mindenhová dugtam belőlük. Jelen pillanatban
minden előnyt felhasználok. Félig-meddig azt várom,
hogy a Sinsar Dubh megakadályozza, hogy
használjam, vagy valamiképp felturbózza a hatását.
Visszanyelem az undort, letekerem a kupakot és a
számba teszem a tekergő húscafatokat.
A testem megfeszül, ahogy a villám belém csap.

589
 Energia, szexualitás, életöröm és erő izzik a
véremben. Nem csoda, hogy annyi ember szokott rá.
Erősnek érzem magam. Élettelinek.
Legyőzhetetlennek. Emlékszem, amikor egyszer
ettem belőle és Barronst gúnyoltam, hogy üssön meg,
harcoljon velem.
Még ereszkedek egy kicsit. Egyelőre nem hallok
semmiféle rosszalló kommentárt a Könyvtől, se nem
érzek semmiféle negatív mellékhatást. Ha nem
veszed figyelembe az észvesztő vágyat, hogy újabb
adagot kapjak be belőle, amint ennek lankad az ereje.
– Christian, hallasz engem? – suttogom újra.
– Hal...lak – feleli nagy nehezen. – Mac ...
Unseelie hús ... szagát ... érzem. Azt ... eszed? Tudod
... hogy ... mit tesz ... veled ... az az ... undormány.
A rettenetes agónián kívül esküdni mernék, hogy
egy kis viccelődést vélek kihallani a hangjából.
– Elég erős vagy, hogy megtartsd magad, ha
kiszabadítom az egyik kezed?
– Igen – suttogja. – Add ide ... azt a rohadt ...
lándzsát ... megöljem ... a rohadt ... kurvát! Nem ...
látlak. Semmi mást ... csak feketeséget és holdfényt.
...Meg...vakultam?
– Láthatatlan vagyok.
– Ó. Már ... miért ne ... lennél – nevet fel, de
nevetése vérfagyasztóan fájdalmas nyögésbe fullad.

590
 – Mennyi ideig gondolod, hogy meg tudod
tartani magad, ha a kezedet egy kiugró sziklára
rakom?
Egy rövid ideig hallgat, s van egy olyan érzésem,
hogy nem akarja azt vicsorogni Örökre, miközben
megpróbálja felmérni mégis mennyire képes. Végül
halkan így szól:
– Pár percig ... nem tovább. Kész vagyok ... a
halál szélén. Állandóan ... elájulok.
– A francba! – motyogom. Innen, ahol vagyok,
nem látok mást, csak a fejét.
Hirtelen újabb rángást érzek a kötélen, kétszer,
háromszor, mire a frász tör ki. A három rángás azt
jelenti, hogy a Banya felröppent.
Most vagy soha. Sietnem kell. S ráadásul alig pár
méterre leszek az egészről, amikor megtörténik.
– Christian, a bal karodat teszem szabaddá.
– Jön!
– Hallom! – A Banyának nincsenek szárnyai, ki
tudja mégis hogyan repül? De valami fura vinnyogó
hangot hallat, mint átszeli a levegőt. Ha felénk tart, tíz
másodpercen belül itt lesz. Kirúgom magam – miért
ne, ha már egyszer úgyis jön –, s Christian bal karja
mellé lököm magam. Kihúzom a lándzsát, hegyét a
láncszembe szorítom és nekilátok, hogy szétfeszítsem.
– Kapaszkodj a karomba. Muszáj megtartanod
magad, amikor szétnyílik.

591
 – Le...rántalak.
– Nem fogsz. Unseelie húst ettem.
– Sosem ... tanulsz – s ezzel ujjai a csuklóm köré
fonódnak.
Amennyire csak tudom, megvetem a bakancsom
a keskeny sziklapárkányon, ami alig valami, mert a
sziklafal, amihez ki van láncolva majdhogynem
teljesen sima. Egy nagyot rántok a láncszemen.
A szem elpattan, s mögöttem lerepül a mélybe.
Christian ujjai a csuklóm körül megfeszülnek, s a
bakancsom lecsusszan a keskeny sziklapárkányról.
Érzem, hogy zuhanok.
Mint egy kő szabadesésben.
Két kézzel megragadom a kötelet és olyan erősen
szorítom, ahogy csak tudom, aminek következtében
túl nagy rándulással állok meg és a sziklafalnak
csapódom.
Letörlöm a vért az arcomról és felnézek. Christian
jó kilenc méterre felettem fél kézzel féloldalasan lóg.
Lenézek. A Banya eltűnt, úgy tűnik a lánc
hangvibrációját követi, amint az ide-oda pattog
zuhanás közben.
Tiszta szerencse, hogy Unseelie húst ettem.
Nélküle nem biztos, hogy képes lettem volna
megállítani a zuhanásom. Sötét energia zúg a
fejemben, a szívemben, felturbózva erőmet és
energiámat.

592
 Egy pillanatig csak lógok és felfelé nézek, a
sziklafalat tanulmányozom, hogy hová tehetném a
lábam, hol tudnék megkapaszkodni, hogy
felmászhassak, majd neki is kezdek.
Amikor Christiannel végre egy magasságba érek,
első alkalommal pillantom meg a testét. És felnyögök.
A mellcsontjától az ágyékáig fel van vágva, bőre
lobog a szélben, húsa itt-ott kilóg, ahogy újranöveszti
magát.
Hogy képes egyáltalán beszélni?
– Ha meglátja, ... hogy egy kézzel lógok ... a
távolból nyársal fel.
– Mindjárt felemelem a kezed egy kiálló
sziklára. Úgy kapaszkodj bele, mintha az életed
múlna rajta!
– Alig pár... perc ... nem több ... a fájdalom ...
óriási – nyögi.
Meghallom a Banya ismerős vinnyogó röptének
hangját és sietek, hogy az ujjait a kiálló pecekre
szorítsam.
– Megvan?
– Igen. Kell ... a lándzsa.
– Ha a Banya képes látni, nem fog a közelébe
jönni. A kezed felett gubbsztok a falon. Amikor ideér,
a kezedbe adom. Addig nem fog láthatóvá válni,
amíg el nem engedem.
– Téged is ... felnyársal.

593
 – Nem fog – mondom szárazon. – Fogd be és
koncentrálj! – A kötelet használva kissé feljebb húzom
magam, s közben azon imádkozom, hogy képes
legyen megtartani magát.
Egy pillanat múlva felmordul.
– Hol ...van?
Hirtelen kiabálást hallok fentről és Jada ordít
valakivel, hogy menjen fedezékbe.
– Bassza meg! – vicsorgom. Megfogom a
lándzsát és kemény hegyét a sziklafalba vágom, hogy
eltereljem a fentiekről a figyelmét és magunkra
vonjam.
Sikerül.
A Banya röptében hirtelen lefelé fordul, s csak
lebeg a levegőben, zsigerekből álló ruhája lefelé lóg
alatta.
– Itt vagyok, te kurva – vicsorogja Christian.
A Banya kissé hátrafeszül, mint támadás előtt a
kobra.
És támad.
Egyik hüllőszerű lábával elvágja a kötelemet.
Megáll az idő és minden mintha lassított
felvételben történne. Felfelé bámulok, nézem, ahogy a
kötél megroggyan és lefelé zuhan. Háromszáz
méternyire vagyok a magasban egy sziklás kanyon
felett, s ezernyi gondolat cikázik át a fejemen
egyszerre: Milyen gyorsan fogok zuhanni?

594
Meghalok? Vagy visszapattanok egy kiálló
sziklaperemről és minden csontom darabokra töröm,
mielőtt végül földet érek? Mennyire fog fájni? Vajon
jó voltam? Volt értelme az életemnek? Mit értem el a
huszonhárom évem alatt? Korántsem szexeltem
eleget Barronsszal.
Tudom, hogy mindez egy pillanat töredéke, de
már értem, miről beszélnek az emberek, amikor azt
mondják, lepereg a szemük előtt az életük. Éles
színekben látom életem legjobb pillanatait, s azokat is,
amelyeket megbántam, a legbátrabbakat és a
leggyávábbakat, majd a mindazt, amit annyira
szerettem volna megtapasztalni, s mostmár
valószínűleg nem is fogok.
Ez mind végigfut az agyamban, ahogy a
szabadesés első másodpercében akaratom ellenére is
elsikoltom magam, s elkeseredetten próbálok
felkészülni arra, ami következik: egy brutálisan
fájdalmas földet érésre, vagy a boldog találkozásra
Alina-val a Mennyben, mert ha a Pokolban kötök ki,
onnan én ugyan kitörök. Nem fognak örökre
elválasztani a nővéremtől. Annyira nem voltam én
rossz. Különben is, épp most ettem Unseelie húst, ami
azt jelenti, hogy komolyan seggbe tudok rúgni
néhány démont a kiszabadulásom érdekében.

595
 Valami hintaszerűbe csapódok és fejjel lefelé
lógok, miközben fuldoklom és köpködve próbálok
levegőt venni.
– Kibaszott ... szerencse ... hogy ... sikítottál –
nyögi Christian. – El ... kaptalak, de nem tudlak ...
sokáig ... tartani.
Rádöbbenek, hogy elengedte a sziklaperemet,
kirúgott a lábával oda, ahol engem sikítani hallott (a
medencecsontomon hatalmas véraláfutás lesz, az
biztos) és vakon markolt a levegőbe, hogy bármi
részemet elkapja, s így a dzsekim elejét markolta meg.
Egy kézzel lóg. Miközben a másikkal megfojt a
dzsekimmel.
– És ... ez az ... amiről ... Dageus beszélt –
motyogja.
– Mi van? – kérdezem, miközben vadul
csapkodok a kezemmel, s végre sikerül a lábaimmal
átfognom és felmásznom a testén. Igyekszem nem
belekapni a megtépázott húsába, de elég rémesen
csúszós az egész.
– A lehetőségemről. ... A rohadt életbe ... jön!
Nem tudom Christiant elengedni, mert akkor
lezuhanok. Ha nem engedem el, engem is felnyársal,
amikor átdöfi. Erősen kétlem, hogy a közelünkbe
jönne, hogy leszúrhassuk, ha meglátta a
betolakodókat a hegytetőn.

596
 Nem megyek el anélkül, amiért jöttem. A Banyát
majd később elintézzük.
– Tudsz teleportálni? – sziszegem Christiannek.
– Vas. Bilincsek. Nem tudom. ...Különben is ...
túl ... gyenge ... vagyok.
Príma. A lándzsám hegyével ki tudom feszíteni a
láncokat, de a bilincseit nem tudom levenni. Már
eltűnődtem azon, vajon hogyan képes meggátolni az
Unseelie Herceget attól, hogy elteleportáljon. Vassal,
mint ahogy Jayne felügyelő is teszi az Unseelie-kkel,
akiket elkap, bebörtönöz, míg valaki el nem pusztítja
őket. Ha már erről van szó, a börtöne már eléggé
csurig lehet.
Nem vagyok hajlandó ezen a sziklán meghalni.
Egyik karommal szorosan átölelem Christian
nyakát, felhúzom magam és a lándzsám a jobb
kezénél lévő szegecsbe akasztom. Nem akar
szétpattanni. Túl sok súly van rajta. Az Unseelie hús
erejét felhasználva mélyebbre nyomom a lándzsát, s
ide-oda feszegetem.
Christian felnéz és felhörren:
– Mi ... a ... fasz ... Mac! Ne!
A szegecs hirtelen kipattan a sziklafalból, s ez is
szabadesésbe kezd.
Erősen magamhoz szorítom Christiant és
elordítom magam:
– Repülj, Christian! Repülj!

597
 36

”Mindig bízunk abban, amik vagyunk és semmi más

nem érdekel”

MAC

Mint, ahogy az már lenni szokott, semmi sem úgy

történik, ahogy azt vártam.
Nem mondhatnám, hogy azt, amit Christian
produkál, repülésnek lehetne nevezni, de még azon is
csodálkozom, hogy egyáltalán képes a levegőben
maradni. Arra számítottam, hogy legrosszabb esetben
legalább kibontja a szárnyait és mint
sárkányrepülőként használja, majd a völgyben
anélkül szállnánk le, hogy meghalnánk a zuhanástól.
Ehelyett, rövid, de erős szárnylökésekkel egyre
magasabbra száll, miközben a lábával löki egyre
feljebb magát a sziklafalon. Mint egy sólyom, ami
repülni ugyan nem tud, így kétségbeesetten
kapaszkodik felfelé.
Egyre közelebb a kicseszett Banyához.
– Mi a francért nem lefelé mész? – kiabálom.
Ordítást hallok fentről, majd egy sikoltást, majd
egy sorozat lövést.

598
 A Banya felvisít és az éjszakába robban. Egy ostor
csapódik, amit kísérteties jajveszékelés követ.
– Fogd ... be! – nyög Christian.
Mindkét karommal a nyakát ölelem szorosan,
hogy le ne essek, így minden egyes szárnycsapása
után a sziklafalnak csapódom. A pólóm darabokra
szakad, a fejem hátulja és a hátam brutális verést kap.
– Tartsátok távol tőlük, amíg fel nem érnek –
hallom Ryodant ordítani.
– Próbálom! – kiabál vissza Jada. – Össze-vissza
ugrál. Nehéz célba venni. Kiszámíthatatlan.
– Ne próbáld kiszámítani, érezd! – vicsorog
Ryodan. – A Banya nem egy gép. Hanem egy
kibaszottul mérges, vérszomjas nő.
Még több ostorcsapást hallok fentről. A környező
hegyek felerősítik és visszaverik a hangot. Biztos a
Banya megtévesztése miatt csinálják, a hanglokátora
összezavarására.
– A Banya mögé, ne mellé – ordítja Ryodan.
– Mindjárt fent vagy, fiam – kiált le hozzánk
Dageus. – Kapd el azt a rohadt kötelet. – s lefelé lógat
egy fekete kötelet.
De Christian kétségbeesetten próbál minket
megtartani a magasban, s nem tud érte nyúlni.
Megpróbálok én a kötélért nyúlni, s imádkozom,
hogy legyen elég erőm felhúzni mindkettőnket, mert
akárhányszor a sziklafalnak csapódok, egy kicsit

599
elsötétedik előttem minden és érzem, hogy Christian
egyre gyengül. Még az Unseelie hús energiája sem
elég ezt kibírni.
Úgy tűnik mégiscsak meg kell próbálnunk a
sárkányrepülést.
– Visszajön! – kiáltja Barrons. – Tűnj el a szikla
széléről Hegylakó!
Hallom megint az ostor őrületes csattogó hangját,
s Barrons felordít, iszonyatos, hörgő hangon, ami
lelkem mélyéig hatol, mert anélkül, hogy látnám,
tudom, hogy Barronst épp most nyársalta fel.
Mindegy, hogy tudom, hogy visszatér. Egyel
kevesebb ember, aki megvédheti a Keltar-okat és
Jada-t, s gyűlölöm hallgatni, ahogy az az ember
meghal. Biztos vagyok benne, hogy valaki elé állt,
hogy megmentse.
– A szentségit! – hördül fel Dageus. – Kapd el a
kibaszott kötelet!
Ekkor már Drustan is Dageus mellett van, és
hallom, ahogy Jada és Ryodan a Banyát heccelik, még
több lövés dörren, még több ostorcsapást hallok,
ahogy próbálnak időt adni nekünk, hogy felérjünk.
Felfelé rúgok, Christian agonizálva nyög, amikor
a bakancsom a hasát éri, de elkapom a kötelet.
Drustan és Dageus gyorsan felhúznak minket.
Amikor már majdnem ott vagyunk, Jada és
Ryodan kiabálni kezdenek, majd hirtelen valami

600
felrobban Dageus mellkasában. Dageus
megmerevedik, megrándul, s fájdalmasan felnyög.
Eltart egy darabig, míg felfogom mi történt.
A Banya hátulról nyársalta fel Dageust.
Christian olyan állatias, embertelen hangon ordít,
hogy meghűl bennem a vér. Milyen ironikus, hogy
négyünk ezen a sziklán hatalmas erő van birtokában,
de nem használhatjuk. Barrons és Ryodan nem
változhatnak szörnyeteggé idegenek előtt. A belső
Könyvem meg hallgat. Christan túl gyenge, hogy az
Unseelie varázserejét használhassa.
A szárnyai újra kezdik a csapkodásukat, de ezzel
csak még erősebben ütközöm a sziklafalnak. Egyik
kezemmel minden erőmmel a kötelet szorítom,
nehogy elengedjem, a másikkal meg Christiant, de
Dageus már nem tartja a súlyunkat, s elkezdünk
lassan, menthetetlenül lefelé csúszni.
– Húzd már fel őket – nyögi Dageus
Drustannek, miközben vér bugyog a szájából. Aztán
már a levegőben van, a Banya lábára felszúrva. A
Banya kiröppen a kanyon fölé, miközben Drustan,
Ryodan és Jada segítségével, felhúz minket.
Christian összeesik, a hátára fordul és a kanyon
feletti éget kémleli. A kísérteties vöröses-ezüst
holdfényben a Banya a kanyon felett lebeg, Dageus
pedig véresen lóg a lábáról.

601
 – Rohadt kurva! – Christian nagy nehezen lábra
áll, de Drustan ledönti és megakadályozza, hogy
levesse magát a sziklafalról, hogy megpróbáljon
repülni, amiről mindannyian tudjuk, hogy most nem
képes.
– Nem fogod a testvérem áldozatát semmissé
tenni, fiam!
A Banya a kanyon fölött meglóbálja Dageust majd
a távolabbi falhoz vágja, egyszer, kétszer, háromszor,
mielőtt vadul megrázná a lábát, hogy lerázza magáról
a Hegylakót.
Dageus csendesen zuhan a mélybe, egy sötét folt,
ami a homályba vész, miközben mindannyian
elborzadva nézzük.
A Banya megfordul a levegőben, s egyenesen
felénk tart.
Ekkor Jada ellöki Drustant Christiantől.
– Bukj le és maradj lent – sziszeg rá. Lábra állítja
Christiant, elé áll és felkiált. – Mac. A lándzsát. Most!
Nincs idő vitatkozni. Barrons már elesett, Dageus
épp most adta az életét, hogy megmentsen
bennünket. Bosszút akarok. Semmi más nem számít.
Mellé lépek, a kezem az övéhez érintem és
megbizonyosodom benne, hogy érzi a hűvös fémet
kettőnk között.
– Az utolsó pillanatban elengedem, hogy addig
ne lássa. Ne merj mellélőni, vagy én öllek meg!

602
 Válaszra sem méltatja a fenyegetésem.
Christian megpróbálja Jada-t eltolni az útból,
miközben azt morogja, hogy nem akarja, hogy ezen
az istenverte sziklán más is meghaljon érte. Jada
visszalöki, mögénk tolva Christiant.
A Banya fejjel előre hasítja az eget, szája őrült
vicsorgásba torzult, a fekete lyukak, ahol a szemeinek
kellene lenniük, összeszűkültek mérgében.
Jada turbósebességgel odébb visz minket, s máris
három méterrel arrébb állunk. A lándzsám már nincs
a kezemben. Amíg a turbósebességben sejtekre
osztódtam, amitől tudja, hogy mindig rosszul leszek,
kivette a markomból.
– Mit csinálsz? – csattanok fel.
– Nem hagyom, hogy meghalj, Mac! – s ezzel
olyan erővel lök el és olyan váratlanul, hogy fejjel
előre a földre esem.
Christian felordít, s látnom sem kell, de tudom,
hogy épp most nyársalta fel a Banya. Amikor
összeszedem magam a földről, kitörlöm az arcomból
a havat és a vállam fölött hátranézek, látom, hogy a
Banya felnyársalta, s épp készül a kötőtű lábaival
átfogni, hogy elröppenjen vele.
Ryodan és Jada egymásra pillant, s Jada odadobja
neki az ostort.

603
 Ryodan csap egyet az ostorral a Banya háta
mögött, megelőzve a felszállását, s gúnyosan kiabál
neki:
– Gyere és kapj el, te kurva! Én sem halok meg.
– Közelebb lép, miközben egyfolytában olyan gyorsan
csattogtatja az ostort, hogy látni sem lehet, s ezzel egy
szűk térbe szorítja a Banyát. Nem úgy, mint Jada, ő
valahogy képes kiszámítani a Banya szúrásait.
A Banya célba veszi Ryodan fejét. Ő meg, mint
egy bokszoló, eltáncol előle, miközben egyfolytában
csattogtatja az ostort.
– De te már ezt úgyis tudod. Hiszen egyszer
már megöltél. – S ezzel Ryodan homályba vész, s
azon töprengek, vajon tényleg olyan közel megy-e
hozzá, hogy megölhesse.
Ekkor Jada jelenik meg a Banya és Ryodan között
olyan hirtelen, mintha Tündér teleportálta volna oda,
s rájövök, nem az volt Ryodan terve.
Egy összevillant szempillantással ő és Jada más
tervet eszeltek ki.
Ryodan volt a csali.
Jada belekapaszkodik a Banyának abba a lábába,
amelyikkel átszúrta Christiant és egy cirkuszi
akrobata kecsességével fellöki magát. A lándzsa a
derekán a terepnadrágjába van erősítve.
A Banya hátrahőköl, erősen össze-vissza rázza a
lábát, hogy lerázza Jada-t, de Jada nem engedi el.

604
Amikor eléri az undorító zsigerekből álló ruhát, a
beleket kötelekként használva mászik tovább felfelé,
megragadja a Banyát a hajánál fogva, hátrafeszíti a
fejét és a lándzsával fültől fülig elvágja a torkát.
Mindent vér borít be, s a Banya feje hátracsuklik.
Jada vad arckifejezéssel a lándzsát mélyen a fűzője
csontjába döfi.
Ezután mindhárman a földre hanyatlanak.
A Vörös Banya halott.

605
 37

”S a nap homálya felöleli a szürke világot”

MAC

Csoportunk csendes, miközben lefelé tartunk a

hegyről. Elcsigázott, agyonvert és zord
mindegyikünk.
Mostmár értem mit jelent az ’üres győzelem’
kifejezés.
A múltban, minden egyes alkalommal, amikor az
ellenséggel harcoltunk, bár voltak veszteségeink,
egyik sem érintett olyan mélyen, egyik sem szúrt
annyira szíven.
Kissé megkésve döbbenek rá, hogy a Keltar-okat
egynek tartottam közülünk: rettenthetetlen
harcosoknak, akik fáradhatatlanul küzdenek a gonosz
ellen, harcolnak a jóért, s minden háborút túlélnek,
hogy legközelebb is harcolhassanak. Erre
számítottam.
A jófiúk egyike ma meghalt.
Egy családos férfi.
Egy legendás Hegylakó.

606
 Lehetetlen, hogy Dageus túlélte volta a brutális
felnyársalást, a sziklához csapást és az ezt követő
négyszáz méteres zuhanást.
Mint a Banya, Dageus MacKeltar is halott.
Drustan egy szót sem szól, Christiant támogatja
Jada-val a másik oldalán, félig cipelik, félig húzzák-
vonják maguk után az eszméletlen herceget.
Amikor leérünk, óvatosan a Hummer-be fektetik,
majd Drustan halkan megszólal:
– Ó, Jézusom, hogy fogom én ezt Chloe-nak
megmondani? Olyan keményen küzdöttek, hogy
együtt lehessenek. S most örökre elveszítette. –
valamit suttog Christiannek gáel nyelven, majd
elfordul, hogy elmenjen.
Ryodan elé lép, s megállítja.
– Hova akarsz menni, Keltar?
– Veled ellentétben, én nem fogok a testvérem
holtteste nélkül hazamenni. El kell temetnünk.
Ryodan sietségére utal, amikor nem akart
megállni, hogy Barronst összeszedje, amit, tudom,
azért tett, hogy se Drustan, se Jada ne lássa, amint
eltűnik a teste, s emiatt nyilván a többiek szemében
érzéketlennek tűnt.
Drustan tekintete zavaros.
– Túl sokszor vállalta magára, hogy
megmentsen bennünket. Rendesen eltemetem, a régi
szertartásokkal, Keltar földön, Skóciában. Ha a

607
Draghar még mindig a testében van, bizonyos
szertartásokat el kell végeznünk. Ha nem, s reméljük,
hogy ez nem így van, akkor megint kiszabadultak.
– Nem szándékozom Barrons nélkül visszatérni
Dublinba – mondja Ryodan. – A testvéred testét is
megkeresem. Christiannek szüksége van rád. A
családodnak most szüksége van rád.
Ryodan arcát fürkészem, s meglep milyen türelem
és megértés csillan hűvös ezüstös szemeiben.
– Tudom, milyen egy testvért elveszíteni – szól
megint Ryodan. – Visszahozom. Most menj.
Ryodan és Barrons kapcsolatán tűnődöm. Voltak
régen más testvéreik is? Vajon azelőtt veszítették el
őket, mielőtt azzá váltak, amik, vagy utána? Hogyan?
Mindent szeretnék tudni kettejükről, hogy megértsem
őket, hogy halljam a történetüket.
Kétlem, hogy bárki ismerné.
Drustan Christianre pillant, majd a homályba
vesző völgy bejáratára, s látni, hogy nehéz döntenie.
Nem akar semmi olyasmit tenni, amiért semmissé
tenné testvére áldozathozatalát, de a holttestét sem
akarja itt hagyni.
– Gyere Drustan – szólok gyengéden. – Az
élőknek szükségük van rád. Ha Ryodan azt mondja
visszahozza a testét, ezt fogja tenni.
– Lehet, hogy időbe telik ... mindegyik részét
megtalálni – fordul hozzám Ryodan. – Vigyétek

608
Christiant a Chesterbe. Oda vigyétek, ahol a Seelie
Királynő tartózkodott. Ott biztonságban lesz, amíg
gyógyul.
Ahogy Ryodan elfordul, Jada utána szól.
– Veled megyek.
– A többiekkel mész és megvéded őket.
– Nem az vagyok, aki egyszer ...
Ryodan gyorsan és keményen közbevág.
– Tudom, ki a fasz vagy! Te vagy az egyetlen,
aki nem tudja. Dani előre látta volna a Banya
mozdulatait. Te nem tudtad. Jada.
S ezzel Ryodan egyetlen szó nélkül eltűnik az
éjszakában.
Összerezzenek. Ez kemény volt. Akár igaz volt,
akár nem.
Mindhárman beszállunk Christian mellé a
Hummer-ba és csendben elindulunk haza.

609
 38

”Annyira, de annyira szeretném, bárcsak itt lennél”

MAC

Miután megbizonyosodtam róla, hogy Christian és

Drustan biztonságban vannak a Chesterben,
meglepetésemre Jada nem tűnik el rögtön. A
lándzsámmal együtt – amire most jövök rá, még csak
nem is hiányoltam. De a három napos autóút totál
depressziós volt. Christian többé-kevésbé végig
eszméletlen volt, Drustan mélyen gyászolt, s se Jada,
se én nem voltunk olyan hangulatban, hogy
beszélgessünk. Azt hiszem, a láthatatlanságom miatt
jobban biztonságban érzem magam, plusz, még
mindig kissé fel voltam dobva az Unseelie hús
utóhatásától. De mindennek ellenére, miután
valahová elrejtette a lándzsát, eszembe sem jutott
rákérdezni.
Most meg aztán duplán meglep, hogy nem siet
elmenni. Miért marad itt téblábolni, amivel időt ad
nekem, hogy visszaköveteljem? Jada semmit sem tesz
ok nélkül.
Egy szót sem szólva állunk a Chester előtt, s a
különböző embereket nézegetjük, akik arra

610
várakoznak, hogy beengedjék őket. Eszembe jut a régi
Dani, amikor együtt vágtunk neki az éjszakának,
hogy Unseelie-t öljünk és ezzel lecsökkentsük a
városunkban garázdálkodó ragadozók számát.
Majd’ egy hete egyikünk sem zuhanyozott. Azt
hiszem, ha látnám magam, megijednék magától. Egy
ilyen hét után Jada még mindig összeszedetten és
rendezetten néz ki. Felsóhajtok, s azon töprengek,
vajon harcolnom kell-e vele, hogy visszaadja a
lándzsámat. Az az igazság, hogy nem vagyok biztos
benne, hogy el tudnám venni tőle. De nem is akarom,
hogy el kelljen.
A direkt megközelítés mellett döntök.
– Add vissza a lándzsámat, Jada.
Felém pillantva válaszol.
– Nem tudod használni.
– De az enyém. Ez épp elég ok.
– De nem elégséges. Valakinek használnia
kellene. Én vagyok a kézenfekvő választás.
Szeretném megcáfolni a szavait, de nem tudom.
Tekintve a kockázatot, nem vagyok hajlandó
használni. Nem járhatom az utcákat Unseelie-ket
öldösve, s már a ma este a Chesterbe tévedt Tündérek
száma is hatalmas.
A kard nélkül – megint eltöprengek rajta, hol is
lehet, ahová nem tud érte menni –, Jada sem tudja

611
megölni őket. Kár lenne egy halálos női fegyvert
elpocsékolni.
Mégis, ha a Sinsar Dubh végre úgy dönt, hogy újra
láthatóvá tesz, szükségem lesz rá.
– Mi történt azután, hogy a terembe
kergettelek?
– Mint, ahogy az is, akit Dani-nek hívsz, a múlt
sem érdemleges. Most én vagyok itt. Ez a lényeg.
– Mik a terveid az apátsággal?
– Nem rád tartozik.
– Régebben együtt harcoltunk.
– Régebben más voltam.
– És mi van a Könyvvel, ami bennem van. –
Tudni akarom, hogy állandóan a hátam mögé kell-e
néznem. Tudni akarom, hogyan gondolkozik Jada,
hogy van-e néhány gyenge pont a mentális
védőbástyáin, ha rólam van szó.
– Megelégszem Cruce-szal. Barronsnak és
Ryodannak elég vagy te.
– Simán elengedsz – óvatosan válogatom meg a
szavaimat, ugyanazokat a szavakat használom,
amiket akkor használtam amikor a Szürke
Asszonnyal egyezséget kötöttem a megmentésére.
Azon az estén, amikor megtudtam, mit tett Alina-val,
s megpróbáltam valami érzelmi töltetet kicsikarni
belőle.

612
 – Egyelőre – feleli minden hangsúlytól
mentesen.
De még mindig itt áll az utcán és felém néz.
Mintha akarna valamit. Képtelen vagyok rájönni, mit.
– Találkoztál már Táncossal, mióta visszajöttél?
– kérdezem, mert ezzel is érzelmekre apellálok.
– Nem ismerem Táncost.
– De, ismered. Dani imádta.
– A mondatodat simán befejezhetted volna az
első két szó után.
Oké. Mostmár kezd kihozni a sodromból, mert azt
a kitartó, okos tinit sértegeti, aki olyan rendületlenül
harcolt mindig a városunkért.
– Mit akarsz Jada? – kérdezem. – Miért vagy
még mindig itt?
Felhúzza az orrát, mintha a következő szavai
keserű ízt hagynának a szájában.
– Szerinted Dani előre tudta volna merre
mozdul a Banya? Jobban, mint én?
Bennem reked a levegő. És itt is van. Amiért itt
maradt. Gyűlöli, hogy meg kell kérdeznie ezt tőlem,
de mégsem tehet mást. Úgy tűnik, Ryodan kritikája
lassú tűzként emésztette fel belülről egész úton. S ki
más lenne a legalkalmasabb ezt megválaszolni, mint
én? Jobban ismertem Dani-t, mint bárki. Az, hogy
megkérdezi, még jobban lesokkol. Jada megnyílt egy
vélemény előtt.

613
 De nem tetszik ez a kérdés. Nem akarom, hogy
Dani még több dolog miatt érezzen bűntudatot. Nem
felejtettem és, és soha nem is fogom elfelejteni a
kiáltását, amikor azt mondta, megérdemli a halált.
Azon töprengek, mi történt vele, amikor kicsi volt, mi
az, amit Ryodan tud róla, mi az a ’kriptonit’, amit a
fejében hordoz, amiről Ryodan úgy gondolja, hogy
tönkretenné, ha tudná? Létezhet, hogy Ryodan téved
és Dani tulajdonképpen tudja és ezért hajlandó átadni
az irányítást egy érzéketlen részének. Mi történhetett
vele az Ezüstökben? Mit kellett elviselnie, hogy egy
teljesen jeges másik személlyé váljon?
Csendben tanulmányozom Jada-t, s úgy
gondolom, ez egy halvány repedés a domináns
személyiségében. Bár az is lehet, hogy csak ezáltal
még kifinomultabb fegyverré akarja magát fejleszteni.
Nem sokat tudok a tudathasadásról, de miközben
megpróbáljuk kitalálni, hogyan akadályozzuk meg,
hogy a fekete lyukak felfalják a világunkat, vadásszuk
az Unseelie Királyt, hogy kiszedje belőlem a Könyvet,
és megtaláljam Barronst, mert úgy szükségem van rá,
mint sebtapaszra a sebeimnek, mindig hajlandó
vagyok tanulni.
Vajon hogyan sikerült Jada-nak teljesen
elnémítani Dani-t? Hasonlóképp ahhoz, ahogy én a
Sinsar Dubh–val teszem? Vajon Dani nap, mint nap
suttog, s küzd, hogy kiszabaduljon, vagy valahol

614
nagyon mélyen van bebörtönözve, egy apró sötét
lyukban, ahonnan lelkes, szenvedélyes hangja csak
egy sűrű vákuumon keresztül tompán hallatszik, amit
Jada észre sem vesz? Vagy ami még rosszabb,
feladta?
– Itt vagy még? – kérdi Jada.
– Nem okollak a nővérem megöléséért, Dani –
mondom kedvesen. – Megbocsájtom neked. – A
szívem hirtelen megkönnyebbül. Ezeknek a
szavaknak a kimondása egy nagy csomót oldott ki
bennem. Megköszörülöm a torkomat, mert hirtelen
megtelik a ki nem engedett gyász könnyeivel, a
bánattal Dani-ért, Dageusért, hogy így alakultak a
dolgok. Bárcsak képes lettem volna ezt azelőtt
mondani, hogy bekergettem az átjárón. – Szeretlek –
mondom Jada-nak, s csak remélni merem, hogy Dani
is hall engem. – Mindig is foglak.
– Mellékes és érzelgős. Kérdeztem valamit.
Válaszolj!
– Igen. Ő jobban tudta volna, merre fog a Banya
mozdulni – felelem. – Dani-ben olyan ég a szenvedély
tüze, ami benned nincs meg. Az ő ösztönei
hibátlanok. Ő ragyogó.
Jada összeszűkíti a szemét és orrlyukai
kitágulnak.
– Én vagyok hibátlan és ragyogó.
– Add vissza a lándzsámat!

615
 Oldalra dönti a fejét, mintha belső konfliktusa
lenne, majd leveszi Cruce karperecét a karjáról és a
hangom irányába nyújtja.
– A logika mást diktál.
Ó, nem! Nem! A logika szerint meg kellene
tartania mindkettőt. Nem pedig feladnia valamit,
amit nem kellene. Érdekes.
– Vedd el – ragaszkodik hozzá. – Van értelme.
– Mégis, hogy van értelme hagyni, hogy
megtartsd a lándzsámat?
Smaragdzöld tekintet fúródik oda, ahol engem
sejt.
– Én ölök. Én ezt teszem. Ez vagyok én. Mindig
is ez voltam. Nem fogok megváltozni. Ne kerülj az
utamba. Vagy a szabad utad érvénytelen lesz.
A karperec a lábam előtt a földre esik.
S Jada eltűnt.

616
 39

– Mire vársz? – követeli a Seelie Királynő, s

sikertelenül megpróbálja félelmét dölyfös álca mögé
rejteni. – Tartsd be az egyezségünket, és menj
Dublinba!
Megrémíti, hogy meg kell majd csókolnia.
Egyszer. Nem tud elégszer csókolni.
Az Unseelie Király befejezi a komplikált
műveletet, amivel összezsugorítja magát, s részeit
olyan különböző emberi alakokba szorítja, melyeket
még nem láttak Dublinban.
Soha nem ereszkedik az emberek közé kétszer
ugyanabban az alakban, miután azokat már
felismerték. Az emberek emlékeznek, petíciókat
hoznak, keresztre feszítik az állandó buta
követeléseikkel. Adj nekünk törvényeket, vésd kőbe,
mondd meg hogyan éljünk!
Abszurd, vergődő emberség, bolygóról bolygóra
terjed, mint a pestis, csillagokat gyarmatosítva, s
csodálja meddig sikerült túlélniük.
Egyetlen parancsot vésett kőbe: Így éljetek: a
választásban. Nincsenek szabályok, csak azok, melyeket
magatoknak állítotok fel.
A férfi, akire rábízta a kőtáblát, azon nyomban
darabokra törte, s tíz pontos parancsolatot vésett két

617
másik kőtáblára, majd egy próféta pompájával levitte
őket a hegyről.
Azóta vallásos háborúk pusztítanak a világon.
Lehet, hogy azon a napon, azok a táblák az okai
annak, hogy valami nem várt felelősséget érez ezért a
bolygóért. Sosem kellett volna semmit kőbe vésnie.
Lerázza magáról a morózus hangulatot, s
ágyasára néz. A nőnél magasabbnak és vállasabbnak
alkotta magát, s most már méretben hozzá való,
ugyanazt az alakot viseli, mint annak idején, amikor
találkoztak, több millió évvel ezelőtt.
De a nő semmire sem emlékszik az együtt töltött
időből. Ő pedig kettejük helyett is bőven emlékszik
mindenre.
Kinyitja a leplet, melyet a nő visel, kezét a
derekára teszi, és időn és űrön keresztül egy másik
helyre szállítja kettejüket, ahol azonnal barikádokat és
falakat emel, hogy lezárja a börtönt, ahol majd ott
hagyja a nőt, amíg úgy tesz, mintha megmentené a
menthetetlen világot.
Mélyet lélegzik az emlékektől terhes levegőből, a
szex illata a bőrön, az izzadságtól csillogó szárnyak, a
szenvedélytől nedves lepedők. Hosszú ideje nem volt
már itt.
Egyszer a sötét és világos hálószobájuk, a tűz és
jég, volt az, ahol mindig lenni akart.
Amíg egy napon holtan nem találta kedvesét.

618
 A jégkristályos fal mentén a szoba fehér részében
egy kerek ágy áll, selyem lepedők és takarók fedik.
Illatos elefántcsontszínű virágszirmok vannak
szétszórva a takarókon, illatuk bódító a levegőben. A
padlón buja szőnyegek hevernek az alabástrom
kandalló előtt, melyben fehér és arany farönkök
izzanak és ropognak. Ezer és ezer gyémántfényű
csillogás remeg a levegőben. A nő része világos,
fényes, örömmel teli, egy magas hegyen fénylő nap, a
szoba plafonja ragyogóan kék ég.
Megfordítja a fejét és a hatalmas tükör másik
oldalára néz. Ez volt az első Ezüst, amit megalkotott.
Az ő lakrésze akkora, mint egy sportaréna, fekete
selyem és szőrme, sötéten fűszeres illatú
virágszirmokkal. Hatalmas sötét jégtömbök között
egy ágy nyúlik el. Az egyik falnál kékesfekete tűz
egzotikus lángokat vet a plafon afelé, ahol sötét
csillagok és fantasztikus nebulák csillognak kék
színben.
Egy pillanatra ott látja a nőt, az ágyában, ahogy
nevetve a sötét szőrmékre hanyatlik, halvány
jégkristályok csillognak a hajában, s néhány
bársonyos virágszirom hullik a mellére.
Bánat tölti el.
Olyan sokmindent szeretett volna elérni.
A nő csak egyvalamit.
Hogy szeressen.

619
 – Mi ez a hely? Miért hoztál ide? – kérdezi.
Nem mondja el neki, hogy itt töltötte léte
legnagyszerűbb óráit.
Hamarosan magára hagyja itt, ebben az
emlékektől fűtött helyen, mint egy pók a szerelemtől
fűtött hálóban.
Itt, majd a nő láthatja magukat. Nevetni, álmodni,
szeretkezni és alkotni. Itt majd megízleli a
szenvedélyüket, megismeri örömüket.
Ha, miután mindezt már látta, még mindig a
szabadságra vágyik, megfontolja. Megfontolja, hogy
örökre elveszítette.
De nem valószínű.
De ezt mind nem mondja el neki.
A nő élesen veszi a levegőt.
– Elengednél?
– Legszebb órák – feleli. – Azt a részt is
hallanod kellett.
– Azt is hallottam, hogy a világ, amit meg
akarsz menteni, menthetetlen.
Nem válaszol. Csak áll, s élvezi a nő testének
melegét a közelében, lélegzetének édes illatát az
arcán.
– Egyetlen csókért képes lennél becsapni –
becsmérli a nő.
– Világokat rombolnék le egy csókért.
– Próbálj egyet megmenteni, sokkal többért.

620
 – Az Univerzumuk anyaga megsérült. A Dal
nélkül lehetetlen.
– Te vagy az Unseelie Király. Majd megtalálod a
lehetőséget.
– Ez egészen úgy hangzik, mintha hinnél
bennem – gúnyolódik.
– Ott látsz hitet, ahol kihívás volt. Megbuksz?
A király újra lehajtja a fejét, míg ajkuk majdnem
összeér.
– Csókolj meg, mintha emlékeznél. Ihless meg
egy vad istent, ahogy régen tetted. Szítsd a
költeményt és a tűzet a szenvedélyeddel, s akkor
talán sikerül megtalálnom, hogyan menthetném meg.
A nő felnéz rá, s megrázkódik, majd apró,
csodálatos kezét a férfi arcára simítja, mire ő rázkódik
meg. A nő megérinti. Saját akaratából. Muzsika szól a
bőrén, s egész belsejéig hatol. Egy ellopott érintés
sosem lehet teljes az éhség, szenvedély, vágy nélkül.
A választás öröme csodálatos, a hangok kavalkádja
brutális, csúnya és jeges.
A nő kelletlenül megcsókolja, meleg ajka alig ér az
ő hűvös ajkához.
Ezúttal, nem úgy, mint eddig, most nem ő irányít,
nem mélyíti el a csókot. Csak áll félmillió éve
elveszített szerelme előtt, s kiélvezi a fájdalom
hiányának pillanatát. Belélegzi, s hagyja, hogy eddig
a fájdalomban és az elvesztés hiánya miatt érzett

621
örökös agónia helyett egy csodálatosan ragyogó
pillanat tárulkozzon ki. A megbánás a méreg, mely
megöli a lelket.
A nő felkiált a szájához érve, visszahúzódik és
felnéz rá.
– Te jó ég! Ez túl sok. Nem bírom elviselni!
– Ha semmi mást nem hiszel el, királynőm,
hidd el a fájdalmam. Gondolkozz el az okán.
S ezzel eltűnik.

622
 40

”Ott egy szörnyeteg, és hagyom, hogy fusson”

MAC

Öt nap múlva, s nyolc teljes nappal azután, hogy

Barronst meggyilkolta a Banya a hegytetőn, még
mindig nem ért vissza és határozottan ideges vagyok.
S ehhez nem sok köze van annak, hogy épp az
Unseelie húsevés utáni elvonási tünetek kellős
közepét élem épp. Az, hogy tudom, hogy úgyis
visszajön még nem azt jelenti, hogy nem gondolok
több száz dologra, ami miatt aggódhatok.
Nem tudom, hol ’születnek újjá’ a Kilencek tagjai.
Nem tudom, milyen messze van. Azt sem tudom,
hogy egyáltalán ezen a bolygón van-e. Mi van, ha egy
ITK-ban rekedt? Mi van, ha sietni akar, és kockázatot
vállalva repülőre ül és egy fekete lyukkal találkozik?
Akkor újból meghalna és újjászületne, vagy, mint
K’Vruck, ez a fura Tündér-alkotta buborék a
világunkban olyan képességgel bír, ami igazán és
ténylegesen megsemmisíti?
A múltban volt, hogy négy nap is elég volt neki a
visszatéréshez. De, miután Ryodan és én
Tündérföldön megöltük, egy hónapba is beletelt, mire

623
visszajött Dublinba. Most már másodjára halt meg
hegycsúcson. Mentálisan felírom magamnak, hogy
ezentúl kerüljem Barronsszal a hegyeket.
Nem élek túl még három hetet. Az őrületbe
kergetem saját magam.
Még mindig láthatatlan vagyok és kezdem úgy
érezni, hogy érzelmileg és mentálisan is kezdek
szétesni, s senki sem látja, de még én sem, mert a
tükörben sem látom magam. Kezdem azt hinni, hogy
lassan, de biztosan addig halványodom, míg teljesen
el nem tűnök.
A Könyv még mindig nem jelentkezett azóta a
nap óta, hogy láthatatlanná tett, ami most már
folyamatosan a frászt hozza rám. Nem akar örökké
láthatatlannak tartani, ugye? Míg tetszik a hatalom és
a biztonság, amit nyújt, kezdem unni, hogy amikor
tükörbe nézek nem látok semmit. Szeretem látni
magam. Szeretem, ha Barrons lát, s látom, ahogy azok
a sötét szemei vágytól csillognak.
Nem tudok sminkelni sem. Megpróbáltam pár
nappal ezelőtt beszárítani a hajam, de csak azt értem
el, hogy leégettem a fél szemöldököm és kiszárítottam
a szemem. Hetek óta nem manikűröztem. Mégcsak a
körömlakkot sem tudom leszedni a körmeimről.
Tegnap pánikba estem, hogy meghízom és még csak
nem is tudnék róla. Azonnal el kellett rohannom a
szomszédba, hogy találjak egy mérleget és meg kellett

624
mérnem magam. Sajnos, akárhányszor ráléptem, a
mérleg is eltűnt. El sem hinné az ember, mennyire
megnyugtató minden nap látni magát, amíg ezt nem
teheti meg. Tegnap este, míg a könyvesboltban
járkáltam fel és alá, találtam egy könyvet, aminek az
volt a címe: ’A Láthatatlan Ember’, s úgy döntöttem
elolvasom, hogy lássam, hogyan birkózik meg a
láthatatlanságából fakadó problénákkal, de képtelen
voltam túltenni magam az izgalmakon, így egyből a
végére lapoztam.
Majd helyből áthajítottam a könyvet a szoba
másik végébe.
Ó, nem! Nem akarok örökké láthatatlan maradni.
Az elmúlt napokban naponta egyszer, de néha
kétszer is a Chesterben kísértettem Ryodant keresve,
hallgatóztam, hátha hallok valamit Barrons–óról, de
semmit sem hallottam. Ryodant két nappal ezelőtt
láttam, amikor visszahozta a Hegylakó holttestét.
Vagy legalábbis, ami megmaradt belőle. Utoljára,
amikor ott jártam, úgy tűnt Fade vezeti a klubot.
A Keltar-ok, amint megkapták Dageus
maradványait, visszamentek Skóciába, s Christiant is
magukkal vitték. Végre láttam a titokzatos Colleent –
s ő aztán egy olyan csaj, akivel szívesen találkoznék
újra, persze szerencsésebb körülmények között –,
hogy az összes élő Keltar részvételével valami szent
druida temetési szertartást végezhessenek el. Ott

625
álltam, amikor elmentek, s fejemben szomorú skót
duda hangját hallottam. Szívesen részt vettem volna
én is ezen a szertartáson, de nem akartam elhagyni a
városom és véletlenül sem akartam elhalasztani
Barrons visszatértét.
Öt nap és négy hosszú éjszaka a könyvesboltban.
Amikor Barrons nincs itt, nem a garázs alatti
barlangunkban alszom. Mert aprónak és
magányosnak érzem ott magam. Ehelyett
kényelmetlenül tekergek a kanapén, s várom, hogy
megszólaljon az ajtó feletti csengő.
A karpereccel játszadozom, amit nem sokkal
azután tettem fel, hogy Jada a földre dobta. Most
legalább se Seelie, se Unseelie nem tud bántani. Ha az
ember hihet Cruce-nak.
Ha már Cruce-ról van szó, eltöprengek, vajon mi
történik az apátságban. Vajon Jada tényleg meg tudta
állítani az átváltozást a főházban, és valóban ő volt
az, aki becsukta a barlang ajtaját, ahol Cruce-t
őrizzük? Kíváncsi vagyok, miket tanulhatott az öt és
fél év alatt, amit az Ezüstökben töltött. Elmennék az
apátságba, de jelen pillanatban csak a könyvesboltban
akarok lenni. Pár nap múlva, talán beleunok a
várakozásba és mégiscsak elmegyek.
Amint Jada megkaparintotta a lándzsámat,
gyilkolni kezdett. A következő napi Dublini Hírek száz
halott Tündérről számolt be.

626
 És a következő is.
Meg a következő is.
Talán fel akarta oldozni magát, mert nem tudta
megvédeni a Hegylakó.
Jada nem hazudott. Tényleg öl.
Tegnap, amikor a Chesterben hallgatóztam,
meghallottam, hogy a Tündérek újra Álcát kezdenek
viselni, hogy elrejtsék valódi énjüket, mert jobban az
emberek közé vegyülhetnek, s ezáltal kijátsszák Jada-
t.
Ami miatt a sidhe-látók még fontosabbak lettek.
Frusztráltan kifújom a levegőt. Tegnap este nem
mentem el a Chester–be. Itt az idő, hogy megtegyem.
– Gyerünk már, Barrons – motyogom. – Kerülj
már elő!
Egy papírfecnit hagyok a kanapén, ha esetleg
visszajönne és belevetem magam az éjszakába.

Néhány részeg mulatozó ember téblábol ki a klubból.

Kapok az alkalmon és besurranok. A korlátnál
megállok egy pillanatra, hogy lenézzek a temérdek
alklubokra, de sehol nem látom Ryodant. Barronst
már nem is keresem. Tudom, hogy előbb a
könyvesboltba jönne, hozzám.
Ott van Jo, kecses és csinos, haja az égnek áll,
arcát kócosan lengi körbe. Apró skót kockás

627
miniszoknyában, magassarkú szandálban és fehér
ingben szolgál fel a gyerekek alklubbjában. Örömmel
látom, hogy nem hagyta magát Ryodannal szemben.
Sean O’Bannion négy keménykötésű férfival
ücsörög a Sinatra bárban, s valamiről nagyon
komolyan beszélgetnek. Kat vajon visszatért már
onnan, ahová ment? Vajon jól van? Együtt vannak
még?
A lépcsőknél Lor és egy másik nagydarab pasi áll,
aki szintén a Kilencek egyike, de még sosem láttam.
Magas, sötét bőrű, izmos és olyan Jason Statham-esen
szexi. Állát sötét borosta takarja, szeme érdeklődő.
Elmosolyodom, mert Lor tekintete gyakran végigfut
az alklubokon, hogy aztán végül Jo-n állapodjon meg.
Lor szája megváltozik, amikor Jo-t figyeli. Ismerem
ezt az arckifejezést. A dugásra gondol.
Barrons. Istenem! Már alig várom, hogy
visszatérjen a pasas.
Fade járőrözik. Mindent és mindenkit megfigyel.
A legkisebb zűrre is kész azonnal reagálni.
Lemegyek a lépcsőn. Lassan, óvatosan
lopakodom el Lor és a Jason Statham kidobóember
között, hogy még a legkisebb változást se
érzékelhessék a levegőben, majd sietve a privát
emelethez vezető lépcsők felé veszem az irányt.
Ma este nem megyek el anélkül, hogy körbe ne
nézzek egy kicsit. Ha ezzel beindítok valami riasztót,

628
hát pech. Nyugtalan vagyok, unatkozom és
láthatatlan vagyok. Veszélyes kombináció egy nőnél.
Azon töprengek, mit is akarok a leginkább
megnézni: a titokzatos szexklubot, ami állítólag a
Kilenceké? Nem. Ezzel csak tovább fokoznám a
frusztráltságomat. Talán keressem meg a többi
magánlakosztályt? Hmm. Ez érdekesen hangzik.
Lopjam el Ryodan fekete tőrét, hogy aztán én
irányíthassam Csótány Papát?
Wow. Egy pillanatra megtorpanok a fantasztikus
ötlettől.
Ha Ryodan bent van, csak úgy teszek, mintha őt
kerestem volna és megkérdezem tőle látta-e már
Barronst.
Szintén ugyanezt fogom tenni, ha a Kilencek
bármelyike van bent. Nem hiszem el, hogy ez eddig
még nem jutott az eszembe! Minden fegyver, jó!
Egyenesen az irodájához megyek, miközben
jobbra balra tekintgetek a folyosón, hogy
megbizonyosodjam afelől, senki sem látja meg,
amikor kinyílik az ajtó.
Az iroda üres.
Csak én és Ryodan csúcstechnológiás, kétirányú
üveggel ellátott főhadiszállása, ami tele van
mindenféle szerkentyűkkel és egy csomó nagy
felbontású kamerával, amik klubja minden részét

629
lefedik. Ámulok a pasi arroganciáján, hogy azt hiszi, a
két kidobófiú a lépcsőnél elegendő biztonsággal bír.
Egyenesen az asztalához megyek. A tőr már nincs
ott. Ahogy az iroda is, az asztala is üres. Felállok,
körbenézek, megpróbálom kiszúrni, majd az asztala
aljánál matatok, hogy kinyissam a rejtett falat, ahol
Jada szerződését tartotta. A tőrt is nyilván ide tette el.
Amikor a panel kinyílik, meglep, hogy üres. Az
asztala másik oldalára lépek, leülök a székébe, s
megpróbálok úgy gondolkozni, ahogy ő, hogy
kitaláljam hová tehette.
Az ő helyében, az asztal másik felébe is rejtenék
egyet. A fiók alá nyúlok, s végigfuttatom a kezem a
sima falapon, hátha találok valami eltérőt.
De semmi. Tovább kutatok, végigtapogatom az
asztal alját, a lábait, a rengeteg faragást.
Megvan!
Egy apró kiugrás az egyik díszes faragáson.
Amikor a második panel is kinyílik, megint
csalódnom kell. Itt sincs a tőr. Csak egy halom fekete
billentyű, mint amilyeneket az ember a komputer
billentyűzetén talál. De egyiken sincs címke, vagy jel,
hogy mire valók. Csak sima fekete gombok.
Fogalmam sincs mire valók.
Az ujjamat az egyik fölé teszem, s gondolkodom.
Ryodant ismerve, egy gombnyomással akár a
levegőbe is repíthetném az egész klubot.

630
 Felsóhajtok. Csak nem. Nyilván azt a gombot
azért vörösre festené, nem?
Visszatartom a lélegzetem és megnyomom balról
az első gombot.
Semmi sem történik.
Körbenézek az irodában, hogy lássam, nem nyílt-
e még ki egy másik panel is. Amennyire látom, semmi
sem változott. Így megnyomom a mellette levőt is.
Megint nem történik semmi.
Gyorsan még négyet megnyomok.
Semmi, semmi semmi. Mi a francra jók ezek a
gombok?
Frusztráltan kifújom a levegőt, hátradőlök a
székében, az asztalra rakom a lábam, kezem meg a
fejem mögé és becsukom a szemem. Magam elé
képzelem vajon mit akarna a közelében elérhető
távolságban.
Úgy teszek, mintha Ryodan lennék, ahogy az
irodájában ül és a képernyőin keresztül figyeli a
világot, ahol a felderítői jelentenek neki, ahonnan
irányítja a birodalmán és apró finomításokat végez.
Még mindig megakadva kinyitom a szemem és
szétnézek a szobában.
A képernyők. A franc! Biztos vannak olyan részek
a klubjában, amiken rajta akarja tartani a szemét,
amiket nem szeretné, ha más is látna.

631
 Lekapom az asztalról a bakancsaimat és
kiegyenesedem ültömben. Ezúttal, amikor a
gombokat nyomogatom, a képernyőkre meredek a
falon.
Aha! Ahogy gondoltam! Ezek a privát kameráit
irányítják! Azokat a kamerákat, ahová a látogatók
nem mehetnek.
Balra az első a főlépcsőt mutatja jobbra a hetedik
képernyőn, majd ez eltűnik és már a konyhájukat
látom.
Hoppá! Ezek szerint tudja, hogy amíg itt laktam
rendszeresen garázdálkodtam a konyhájában.
Egy fehér hajú, perzselő tekintetű férfi áll a
pultnál, eszik ... ó, ne! Nem akarom ezt látni. Gyorsan
kikapcsolom.
A második gomb eltünteti a gyerekklubot (úgy
tűnik, szerette ő is Jo-n tartani a szemét), s egy sötét,
homályos, szép fagerendás mennyezetű szobát mutat,
ami üres.
Az asztala előtti kamerákon tartom a szemem. A
harmadik gombnyomással eltűnik a Sinatra klub élő
közvetítése, s egy tükrös falakkal körbevett korszerű
edzőtermet mutat most.
Kasteo a súlyzópadon fekszik, hatalmas izmaival
nyomja ki a súlyokat. Mellkasa meztelen és éppolyan
sebhelyes, mint a többieké. Tőle balra, majdnem a

632
homályba veszve egy nő fekszik hanyatt, s Kasteo
mozdulatait utánozza, csak kisebb súlyokkal.
Meglepetésemben felhörrenek és lassan
felemelkedem. Nem hiszek a szememnek. Kisietek az
asztal mögül és közvetlenül a képernyő alá állok,
hogy jobban lássam.
– Kat? – kérdezem meglepetten. – Kat Kasteoval
edz? Mi a fasz?
Saját jószántából van itt? Vagy Kasteo elrabolta?
Vagy Ryodan zárta be oda Kasteoval? Úgy tett,
mintha fogalma sem lenne, hová tűnt az apátság
vezetője!
Még nézem őket pár pillanatig, majd
visszamegyek az asztalhoz. Most aztán már mindent
tudni akarok. Ez hihetetlen!
Megnyomom a következő gombot. A bejárati
korlát képe eltűnik és helyette egy hosszú, sötét
folyosót látok. Lor siet rajta végig, s azon töprengek,
hova siet ennyire. Amikor kiért a képből elveszítem,
mire megnyomom a következő gombot. Ahogy
reméltem, így követni tudom a folyosón. Még három
gombot kell megnyomnom, hogy követni tudjam.
Úgy tűnik, a felszolgáló részlegben van. Amikor az
ötödik gombot megnyomom, Lor kinyújtja a kezét,
hátulról elkapja Jo-t és maga felé fordítja. Látom a
szájukat mozogni. Jo mérges, de Lor is, bár egy szót
sem hallok az egészből. A panelt fürkészem

633
ingerülten, s a hangosító gombot keresem, de nincs
ilyen szerencsém. Amikor újra felnézek, Lor a fal felé
fordította Jo-t és nekinyomta. Jo mindkét kezét az
egyik markában fogja és a hideg üvegnek nyomja a
testét.
Látom Jo arcát oldalról. Már nem mérges. Már
enyhén szólva fel van izgulva.
Lor a másik kezével kikapcsolja az övét, felrántja
Jo miniszoknyáját és még mielőtt megadhatnám
nekik a kellő egyedüllétet, már bele is nyomta magát.
Jo háta ívbe feszül, feje hátrahanyatlik, s az
arckifejezése ...
– Pont, mint ahogy gondoltam. Rajtam kívül
mindenki szexel – morgom ingerülten.
Kikapcsolom a képernyőt és a következőre
pillantok.
Egy jó darabig csak bénultan bámulom.
– Nem! – nyögöm ki nagy nehezen. – Nem ide
jönne vissza először. Hanem hozzám.
De nem ezt tette.
Barrons visszatért.
Egy olyan szobában áll, amit nem tudok hova
tenni. Olyan, mintha egy mély kőbarlang lenne.
Imádkozom, hogy ne a szexbarlangjuk legyen, amiről
már annyit hallottam. Kérlek mondd, hogy elég
vagyok!
Ryodan lép a képbe.

634
 Hol vannak? Mit csinálnak? Miért nem hozzám
jött Barrons, hogy megmondja visszajött?
Egy pillanatra sem veszem le a szemem a
képernyőről. Telnek a percek, de nem történik semmi.
Még csak nem is úgy tűnik, hogy beszélnek. Csak
néznek valamit.
Felrázom magam a transzból és megnyomom a
következő gombot.
A Rinófiúk klubja eltűnik, s helyette egy másik
halvány fényben úszó kőterem tűnik fel.
Egy árnyék mozdul meg a sötétben.
Mi a franc van ott lent?
Mit néznek?
A valami elválik az árnyéktól, botladozva a
fénybe lép, megrázkódik és visszalép az árnyékba.
Hirtelen úgy érzem, nincs elég oxigén Ryodan
irodájában. Nem kapok levegőt!
Kezem a szám elé kapom, ahogy a képernyőt
bámulom.
Dageus MacKeltar nem halt meg.

635
SZEREPLŐK

636
 SIDHE–LÁTÓK

SIDHE–látók (Sí–látó): olyan személyek, akiken nem fog a

tündérek varázslata. Képesek meglátni az ’Álca’ alatt
rejtőzködő tündérek valódi énjét. Néhányan a Tabh'r-okat,
a birodalmak közötti rejtett átjárókat is látják. Mások
érzékelik a szent tárgyakat, amelyeket a Seelie-k és
Unseelie-k különleges hatalommal és erővel ruháztak fel.
Mindegyik sidhe-látó más és más, a tündérekkel szembeni
ellenálló képességük eltérő. Vannak olyanok, akiknek az
ereje korlátozott, és vannak olyanok, akik több ”különleges
erővel” is rendelkeznek. Évezredek óta a sidhe-látók
védelmezték az embereket azoktól a Tündérektől, akik a
pogány ünnepek alatt átcsusszantak, mert akkor a
legvékonyabb a fal, s Vad Vadászatra indultak , hogy
becserkésszék az embereket.

MACKAYLA LANE (O’CONNOR) (Mekkéjla Léjn):

Női főszereplő, 23 éves, Jack és Rainey Lane adoptált
lánya, Isla O’Connor biológiai lánya. Szőke, zöld
szemű fiatal nő, akinek védett gyermekkora volt
Amerika Déli részén. Amikor édes-nővérét, Alinát
meggyilkolták és a Gárda hamarosan minden nyom
nélkül lezárta a nyomozást, Mac kilépett a bárból,

637
ahol pultosként dolgozott és Dublinba indult, hogy
saját maga keresse meg Alina gyilkosát. Röviddel
érkezése után ismerkedett meg Jericho Barronsszal,
akivel vonakodva el is kezdett együtt dolgozni a
közös cél elérése érdekében. Rengeteg képessége és
adottsága közt Mac képes a tündérek által
hatalommal felruházott tárgyak megtalálására,
többek között az ősi, érző, pszichopata varázskönyvet
is érzékeli, ami Sinsar Dubh néven ismert. Az Új Nap
Virrad kötet végén kiderül, hogy húsz évvel ezelőtt,
amikor a Sinsar Dubh kiszökött az Apátság
börtönéből, egy kis ideig hatalmába kerítette Mac
édesanyját és lemásolta magát, melyet a növekvő
embrióba rejtett. Bár Mac-nek sikerül újra eltemetni a
veszélyes könyvet, győzelme egyidejű a felfedezéssel,
miszerint két másolata létezik a könyvnek: az egyik ő
maga, s sohasem fog megszabadulni a kísértéstől,
hogy használja a könyv varázserejét.

ALINA LANE (O’CONNOR): MacKayla Lane

nővére, halott. Huszonnégy éves korában ment
Dublinba, hogy a Trinity Collage-ban tanuljon és ahol
rájött, hogy sidhe-látó. A NagyÚr, Darroc szeretője
lett, aki egy ex-tündér, akit Aoibheal Királynő
megfosztott a hatalmától és varázserejétől, mert
szembeszállt vele és trónfosztással próbálkozott.
Alinát Rowena ölte meg, aki varázslat útján Dani

638
O’Malley-re ruházta a tett kivitelezését, mely szerint
egy sötét sikátorba csalja, ahol aztán két halálos
Unseelie várt rá.

DANIELLE ’MEGA’ O’MALLEY (danielle ’mega’

o’melli): Főszereplő. Egy nagy tehetséggel megáldott,
genetikai mutációval született sidhe-látó, aki magas
IQ-val, szupersebességgel, és pofátlan hozzáállással
rendelkezik. Gyermekkorában bántalmazták és
Rowena fiatal kora óta manipulálta. Az öregasszony
végül saját személyes bérgyilkosává formálta, majd
rávette, hogy ölje meg Mac nővérét, Alinát. A
gyermekkori traumái ellenére, Dani örökös optimista
és eltökélten küzd, hogy mindent túléljen, miközben a
saját életét élje. Az Új Nap Virrad kötetben Mac
rádöbben, hogy Dani ölte meg a nővérét, s ezáltal, bár
eddig olyan közel álltak egymáshoz, mint a nővérek,
most keservesen elhidegültek egymástól.

ROWENA O’REILLY (Rowína O’Rájli’): A sidhe-látók

vezetője volt, míg az Új Nap Virrad kötetben meg nem
halt. Hat különböző ír sidhe-látó vérvonalat vezet, de
ahelyett, hogy tanítaná őket, inkább az irányítása alatt
tartja a nőket és ezáltal létszámuk jelentősen
megcsappan. Nagyon hataloméhes, manipulatív és
önimádó. Engedett a Sinsar Dubh csábításának és
kiszabadította. Egy alantas Tündért tartott fogságban

639
az apátság alatt bezárva, hogy Tündérhúst ehessen, s
ezáltal erejét és képességét megnövelje. A veszélyes
sötét mágiát gyakorolta, több sidhe-látón is
kísérletezett, de legfőként Danielle O’Malley.-n. Az Új
Nap Virrad kötetben megszállta a Sinsar Dubh és
felhasználta, hogy Álca alatt becsapta Mac-et, s olyan
embereket mutatott be neki, mint szüleit, akiket addig
nem ismert, rá akarta venni Mac-et, hogy adja oda
neki a varázsamulettet, ami képes még magát az
Unseelie Királyt is megtéveszteni. De Mac átlát az
Álcán és megöli Rowena-t.

ISLA O’CONNOR (ájla o’konnor): Mac biológiai

édesanyja. Több, mint húsz évvel ezelőtt Isla vezette a
Menedéket, egyike volt a Vezetőnő hét kiválasztott
tanácsadóinak, az Arlingtoni Apátság sidhe-látó
legbensőbb körének tagja. Rowena (a Vezetőnő), saját
lányát, Kayleigh O’Reilly–t akarta a Menedék
vezetője címére és rettenetesen dühös lett, amikor a
nők Isla-t választották meg. Isla volt az egyetlen, aki
túlélte az éjszakát, amikor a Sinsar Dubh kiszabadult
az apátság alatti börtönéből. A Sötét Könyv egy rövid
ideig átvette felette az irányítást, de nem lett belőle
szadista gyilkológép. Az apátságban kitört pánik és
káosz alatt Isla-t leszúrták és csúnyán
megsebesítették. Barrons elmondja Mac-nek, hogy öt
nappal később elment Isla sírjához és hogy

640
elhamvasztották. Barrons azt is elmondja, hogy Isla-
nak csak egy lánya volt. Később elmondja Mac-nek,
hogy lehetséges, hogy Isla terhes volt, amikor azon az
őrült estén találkozott vele és lehetséges, hogy a
gyermek egy koraszülést követően életben
maradhatott. Azt is elmondja, hogy az is lehetséges,
hogy Isla mégis életben maradt, s kihordta gyermekét
(Mac-et), majd később feladta adoptálásra. Barrons
szerint Isla azért menekülhetett meg, mert a Sinsar
Dubh gonoszsága a növekvő embrióba épült, mintegy
tökéletes másolatként, s ezért elengedte őt. Úgy
hisszük, Isla röviddel Mac születése után meghalt és
megkérte barátnőjét, Tellie-t, hogy mindkét lányát
menekítse ki Írországból, s Amerikában adoptáltassa
azzal a kikötéssel, hogy soha nem térhetnek vissza
Írországba.

AUGUSTA O’CLARE (ógöszta o’kler): Tellie

Sullivan nagyanyja. Barrons az ő házába vitte Isla
O’Connor–- azon az eszén, amikor húsz ével ezelőtt a
Sinsar Dubh kiszabadult az apátságból.

KAYLEIGH O’REILLY (kéjlí o’rájli): Rowena lánya,

Nana unokája, Isla O’Connor legjobb barátnője. Húsz
évvel ezelőtt azon az éjszakán halt meg, amikor a
Sinsar Dubh kiszabadult az apátságból.

641
NANA O’REILLY (nena o’rájli): Rowena anyja,
Kayleigh nagyanyja. A tenger mellett élő idős
asszony, aki hajlamos mondat közben elaludni.
Gyűlölte Rowena-t, mert átlátott rajta, és tudta miféle
nő lett belőle. Ott volt ő is az apátságban húsz évvel
ezelőtt, amikor a Sinsar Dubh kiszabadult. Bár többen
is kikérdezték, senki sem tudja pontosan mi is történt
valójában azon az éjszakán.

KATARINA (KAT) McLAUGHLIN (ketörína – ket –

makloklen): egy hírhedt dublini bűnöző család lánya.
Extrém empátiával rendelkezik. Érzi a világ
fájdalmát, minden olyan érzelmet, amit az emberek
megpróbálnak elrejteni. A családja szerint
haszontalan és semmire sem jó lány volt, fiatalon az
apátságba küldték, ahol Rowena manipulálta és
addig alacsonyította le, míg félni nem kezdett az
adottságától. Kiegyensúlyozott, erősen együtt érez
mindenkivel, békés szürke szeme elrejti állandó belső
küzdelmét. Kétségbeesetten szeretne egy jó tanártól
tanulni és segíteni a sidhe-látókon. Hátat fordított a
maffia-bizniszben lévő családjának, hogy tisztább
életet élhessen. Amikor Rowena meghalt, Kat-et
rávették, hogy vegye át az apátság vezetését, melyre
méltatlannak találta magát. Bár Cruce az apátság alatt
van bebörtönözve, mégis képes Álcát ölteni és Kat
álmaiban megjelenni, szégyenbe hozva őt, s ezzel

642
elérni, hogy Kat úgy érezze, képtelen az apátság
vezetésére, de még régi szerelme, Sean O’Bannion
szeretetére sem érdemes. Kat valóban igaz szívű, de
hiányzik belőle az erő, a fegyelem és az, hogy
higgyen önmagában.

JO BRENNAN (dzso brennen): Húszas évei közepén

járó, törékeny arcú, rövid égnek álló barna hajú
alacsony nő, aki a hat leghíresebb ír vérvonal
egyikének leszármazottja. Azokénak, akik képesek
látni a Tündéreket (O’Connor, O’Reilly, a McLaghlin-
ok, O’Malley és a Kennedy-k). Az ő képessége a
vizuális, vagy ragadós memória, de sajnos a húszas
évei közepére olyan sok adat van már a fejében, hogy
ritkán képes megtalálni azokat, amelyekre szüksége
van. Sosem volt képes egy használható mentális
rendszert felállítani magának. Amikor Kat titokban
kiküldi kémkedni a Chesterbe, Jo hagyja magát, hogy
Ryodan meggyőzze, hogy pincérnőként dolgozzon a
klubban, s amikor a férfi híres bólintását felé irányítja,
beinvitálva ezzel őt az ágyába, nem tud ellenállni, bár
tisztában van vele, hogy ebből sok jó nem lehet.

PATRONA O’CONNOR (petróna o’konnor): Mac

biológiai nagyanyja. Egyelőre keveset tudunk róla.

643
 A KILENCEK

Keveset tudunk a Kilencekről. Halhatatlanok, akiket

nagyon rég megátkoztak, hogy örökké éljenek és minden
alkalommal, ha meghalnak, ugyanazon a földrajzi területen
szülessenek újjá. Mindegyiküknek van egy másik fenevad
énjük, mely rendkívül vad, vérszomjas és mindenek felett
álló. A legenda szerint eredetileg a Földről származó
emberek, de ez nem bizonyított tény. Barrons fiával
eredetileg tizen voltak. A nevük, melyek a mostani korban
használnak: Jericho Barrons, Ryodan, Lor, Kasteo, Fade. A
Burned–ben megtudjuk egy másiknak is a nevét: Daku.
Meg nem erősített hírek szerint a Kilencek egyike nő.

JERICHO BARRONS (dzserikó berrönsz):

Főszereplő. A Dublinban, főként a Chester klubban,
tartózkodó halhatatlanok egyike, s elfogadott
vezérük, bár Ryodan adja ki és tartatja be a
parancsokat. Százkilencvenkét centi magas, fekete
hajú, barna szemű, száztizenegy kiló. Születésnapja
október 31. Elvileg harmincegy éves, középső
nevének kezdőbetűje Z, ami a Zigor rövidítése, mely
nyelvjárástól függően azt jelenti: ’büntetett’ vagy
’büntető’. Gyakorlott a mágiában, hatalmas erejű
varázsrúnák teremtésére képes, jártas az ősi druida
művészetben, a Hang használatában, s lelkes antik

644
tárgyak és szuperautók gyűjtője. Senki sem tudja
mióta élnek a Kilencek, de néhány referencia szerint
több, mint tízezer éve. Ha Barronst megölik, egy
ismeretlen helyen újjászületik, pont úgy, ahogyan
első alkalommal meghalt. Mint a Kilencek
mindegyike, Barronsnak is van egy fenevad alakja,
amibe akarata szerint bármikor átváltozhat, vagy
akkor, ha büntetik. Barronsnak volt egy fia, aki
szintén halhatatlan volt, de valamikor a múltban,
röviddel azután, hogy Barronst és az embereit
megátkozták, hogy azzá váljanak, amik végül lettek, a
gyermeket brutálisan megkínozták, aminek
eredményeképp állandóan az elmebeteg szörny
alakban létezett. Barrons egy ketrecben tartotta a
garázsa alatt, míg kiutat keresett, hogy
kiszabadíthassa. Ezért is kereste annyira a
legnagyobb varázslattal bíró könyvet, a Sinsar Dubh-t.
Kereste, hogyan vethetne véget a fia szenvedésének.
Az Új Nap Virrad kötetben Mac segít neki fiát örök
nyugalomra helyezni, s az ősi Vadász K’Vruck
segítségével megölik.

RYODAN (rájodán): Főszereplő. Százkilencvenöt

centi magas, százhat kiló, sovány és izmos, ezüst
szemű, sötét hajú (mely oldalt rövidre van nyírva).
Szereti a drága ruhákat és játékszereket. A karján
sebhelyek tarkítják a bőrét, s van egy nagy, vastag

645
sebhely, ami a mellkasától az álláig húzódik. A
Chester klub tulaja és az agy a Kilencek üzleti
birodalma mögött. Az ő kezében van a mindennapi
létük irányítása. Minden egyes alkalommal, amikor a
Kilencek a múltban az előtérben voltak, ő volt a
király, a pogány isten, vagy a diktátor. Barrons
állatias és ősi, Ryodan sima modorú és hivatalos.
Nagyon szexuális, szereti a szexet reggelire, s korán
és gyakran eszik.

LOR: Száznyolcvannyolc centi magas,

kilencvenkilenc kiló, szőke, zöld szemű, erős
skandináv arctulajdonságokkal rendelkező férfi, aki
szereti magát vademberként beállítani. Nagyon izmos
és sebhelyes. Lor élete az élvezetekről szól. Szereti a
zenét, a szexis szőke nőket. Szereti a nőit az ágyához
láncolni, hogy kellő időt fordíthasson rájuk, s
hajlandó bármit kipróbálni az ágyban. Nagyon régen
Csonttörő néven hívták és rettegtek tőle.

KASTEO (kásztijó) : Magas, sötét bőrű, sebhelyes és

tetovált. Rövid sötét színű haja van, s ezer éve nem
szólalt meg. A híresztelések szerint azért, mert a
Kilencek megölték a nőt, akit szeretett.

FADE (féd): Egyelőre nem sokat tudunk róla. Az Új

Nap Virrad kötetben a Sinsar Dubh egy rövid időre az

646
irányítása alá vonta, s felhasználta, hogy megölje
Barronst és Ryodant, majd megfenyegesse Mac-et.
Magas, nagyon izmos és éppolyan sebhelyes, mint a
többi a Kilencek közül.

647
 TÜNDÉREK

Tuatha De Danann, vagy Tuatha De (TUA déj dhanna,

vagy Tua déj) néven is ismertek. Egy más világból
származó erősen fejlett faj, hatalmas varázserőre és
káprázatra képesek. Miután saját világukat háború
pusztította el, a Földre jöttek, s Írország partjai mentén a
ködben és a fénybentelepedtek le. Eredetileg a Tündérek
egységesek voltak, s csak a Seelie-k léteztek, de a Seelie
Király elhagyta a Seelie Királynőt, s megalkotta a maga
udvarát, amikor a Seelie Királynő nem volt hajlandó
felhasználni a Teremtés Dalát, hogy ágyasát halhatatlanná
változtassa. Ő lett az Unseelie Király, aki a Tündérek
kaszjtaiból sötét udvart hozott létre. Míg a Seelie-k
aranyozottak, ragyognak és gyönyörűek, az Unseelie-k, az
uralkodók kivételével, sötét hajú és bőrű, kielégíthetetlen
szadista étvággyal rendelkező formátlan, iszonyatos
förtelmek. Mind a Seelie és Unseelie négy uralkodóházzal
rendelkezik, melyekben a hercegek és hercegnők szexuális
függőséget okozók és halálosak az emberekre.

648
 UNSEELIE–k

ÁGYAS: (eredetileg ember, most már Tündér, keresd

szintén Aoibheal, Seelie Királynő, Unseelie Király,
Cruce alatt). Az Unseelie Király halandó szeretője, s
akaratlanul végeérhetetlen háború és szenvedések
okozója. Amikor a király beleszeretett, megkérte a
Seelie Királynőt, hogy a Teremtés Dalát felhasználva
változtassa kedvesét Tündérré és halhatatlanná, de a
királynő elutasította. Vérig sértve a Seelie Király
elhagyta hát Tündérföldét, s egy saját jeges
birodalmat alkotott, ahol a sötét és félelmetes
Unseelie Király vált belőle. Miután az Ezüstökben
megépítette az ágyasának a csodálatos Fehér Palotát,
ahol, míg a labirintus falai között él, megígérte, hogy
sosem fog megöregedni, míg ő azon dolgozik, hogy
újraalkossa a Teremtés Dalát. Eónokat áldozott a
kísérleteire, míg az ágyas várt. E kísérletek
eredménye az Unseelie Udvar lett: sötét, kapzsi és
halálos, melyet a tökéletlen Teremtés Dalából hozott
létre. Az Új Nap Virrad kötetben a király megtudja,
hogy az ágyasa nem halt meg, mint ahogyan több
millió éven át azt hitte. De sajnos, Cruce
rákényszerítette ágyasát, hogy igyon a Felejtés
Üstjéből, ami elborította elméjét, s így már semmire

649
sem emlékszik a királyról, vagy szerelmükről. Olyan,
mintha egy teljesen idegen nő lenne a bőrében.

ÁLMODOZÓ TEKINTETŰ SRÁC (ÁTS) – szintén

az Unseelie Király: az Unseelie Király túl hatalmas
ahhoz, hogy egyetlen emberi ’bőrbe’ beleférjen. Az
Álmodozó Tekintetű Srác egyike ezeknek a
’bőröknek’, s először a Keserű Ébredés kötetben jelenik
meg, amikor Mac a helyi múzeumban varázserővel
rendelkező tárgyak után kutat. Később Mac a Trinity
College-ban, az Ősi Nyelvek Tanszékén találkozik
vele, ahol Christian MacKeltar-al dolgozik. Majd a
falak leomlása után többször is találkozik Mac-el,
amikor a Chester bárjában pultosként dolgozik.
Titokzatosság lengi körül, rejtélyes, kódolt
üzenetekben továbbít információt. Mac nem tudja,
hogy ÁTS az Unseelie Király része, mígnem a
többiekkel együtt az Arlingotni Apátság alatt a Sinsar
Dubh bebörtönzésénél újra találkoznak vele, a király
többi ’bőrével’ együtt.

ÁRNYAK: az egyik legalacsonyabb Unseelie kaszt.

Eleinte érzéketlen lények voltak, de az Unseelie
börtönből való kiszabadulásuk után érző lényekké
fejlődtek, de mélyebb érzésekre nem képesek. A
sötétségben érzik a legjobban magukat, a közvetlen
napfényt nem bírják elviselni. Éjszaka, vagy árnyékos

650
sötét helyeken vadásznak. Ellopják az életet, ahogy a
Szürke Ember is ellopja a szépséget. Vámpíri
gyorsasággal szívják ki az áldozatok erejét, akik után
csak egy ruhakupac és kiszáradt emberi bőr marad.
Minden élőt magukba szippantanak, ami az útjukba
kerül, a fákon lévő levelektől kezdve a földben lévő
gilisztákig.

CRUCE (krúsz): Unseelie, de több, mint félmillió évig

Seelie Hercegnek, V’lane-nek álcázta magát.
Hatalmas, teleportálni képes, szexuálisan halálos
kisugárzással rendelkező Tündér. Úgy hiszi, ő az
utolsó és legtökéletesebb Unseelie herceg, akit a király
megteremtett. Cruce különleges kiváltságokat
élvezhetett a sötét udvarban, az ura mellett dolgozott
a Teremtés Dalának tökéletesítésén. Ő volt az
egyetlen Tündér, aki beléphetett a Fehér Palotába,
hogy az ágyasnak elvigye a kísérleti italokat. Idővel
Cruce féltékeny lett a királyra, magának akarta az
ágyast és a királyságot, s kitervelte, hogyan vegye el
tőle. Cruce ki nem állhatta, hogy a király titokban
tartotta a sötét udvart a Seelie Udvar előtt, s nem
akarta bemutatni ’gyermekeit’, de a király elutasította
ezt, mert tudta, hogy a királynő csak
végeláthatatlanul kínozná és megszégyenítené
tökéletlen teremtményeit. Mivel Cruce dühös volt,
hogy a király nem hajlandó harcolni értük, ő maga

651
ment a Seelie Királynőhöz és elmondott neki mindent
a sötét udvarról. A király árulása miatt érzett
dühében és mert a trón matriarchális, a királynő a
budoárjába zárta Cruce-t és hívatta a királyt. Az
illúziót teremtő amulettek segítségével, amiket Cruce
és a király alkotott, Cruce Álcát vont maga köré, s
Seelie Hercegnek, V’lane-nek álcázva magát jelent
meg. Mivel a királynő dühös volt a királyra annak
árulása miatt és az ágyasa iránt érzett szerelme miatt
féltékenység gyötörte, a királynő hívatta Cruce-t (aki
a saját hercege, V’lane volt), és megölte a fény
kardjával, hogy megmutassa a királynak, mire képes
a förtelmes teremtményeivel. Feldühödve, a király
megrohamozta seregeivel a Seelie Udvart és megölte
a királynőt. Amikor jeges birodalmába visszatért, s
bánatos volt Cruce elvesztése miatt, holtan találta
ágyasát. A nő csak egy papírt hagyott hátra, amin
megírta, hogy megölte magát, mert el akart
menekülni attól, amivé a király lett. Amiről a király
nem tudott az az, hogy míg ő a Seelie Királynővel
harcolt, Cruce visszajött a Fehér Palotába, egy újabb
italt adott az ágyasának, ami tulajdonképpen a
Felejtés Üstjéből származott. Miután kitörölte a nő
memóriáját, a három amulett segítségével elhitette a
királlyal, hogy a nő meghalt. S ezzel elvitte az ágyast
és átvedlett V’lane-né, aki a Seelie Udvarnál egy
halandóba volt szerelmes, s várta az időt, amikor a

652
fajuk uralkodója lehet, s mind a sötét, mind a világos
udvarok felett uralkodhat. Mint V’lane,
megkörnyékezte MacKayla Lane-t és felhasználja a
lányt a Sinsar Dubh megtalálására. Amint
megkaparintotta, magáénak akarta tudni az Unseelie
Király összes sötét tudását és mágiáját, s ekkor már
valóban meg akarta ölni az ágyast, aki közben a
jelenlegi királynő lett, s ezzel fajuk mind a
patriarchális és matriarchális hatalmát kézben tartva
akart a következő, legnagyobb és legerősebb Unseelie
Király lenni. Az Új Nap Virrad végén, amikor a Sinsar
Dubh-t az apátság alá zárják, megmutatja valódi énjét,
s, mint Cruce, magába szívja a Sötét Könyvben rejlő
tiltott tudást. De még mielőtt Cruce megölhetné a
jelenlegi királynőt és mind a világos, mind a sötét
udvar uralkodója lehetne, az Unseelei Király
jégbörtönbe zárja az Arlington Apátság alatt.

CSÓTÁNY PAPA: Több ezer csótányszerű lény

alkotja, melyek egymás hegyén hátán mászva
alkotnak egy egészet. A különböző egyedülálló
bogarak emberi húst esznek, főleg zsírt. Ezért a falak
leomlása után, néhány nő megengedte, hogy testében
szimbiotikus kapcsolatban éljenek és leszívják a
zsírjukat. Csótány Papa, az egész, barnáslila, kábé
százötven centi magas, vastag lábakkal és legalább fél
tucat karral rendelkezik, míg feje akkora, mint egy

653
dió. Mozgás közben az egész lény ide-oda
himbálózik, mint valami zselé, mert a számtalan
különálló részei állandóan mozgásban vannak, hogy
összetartsák az egészet. Keskeny csőrszerű szája van
és kerek, szemhéj nélküli szemei.

DÉRKIRÁLY (GH’LUK–RA D’JHAI): Az Iced –

Megnyílik az Ég kötetben megjelenő gonosz, aki
Dublint lejegelte és fagyott világgá változtatta. Ez az
Unseelie a legösszetettebb, leghatalmasabb a király
teremtményei közül. Képes lyukakat nyitni tér és idő
között, melyeket, hasonlóan a Seelie-k teleportálási
képességéhez, utazásra használ, azzal a különbséggel,
hogy ezek a lyukak katasztrofális következményekkel
járnak. A Dérkirály az egyetlen Unseelie, aki
tudatában van tökéletlensége kvantumfizikai
alapjainak, s mint a király, ő is megpróbálta
újraalkotni a Teremtés Dalát, hogy továbbfejlessze
önmagát a szükséges frekvenciák összegyűjtésével.
Ezeket a frekvenciákat a realitás anyagából szakítja ki.
Minden egyes helyen, ahol a Dérkirály kiharapott egy
darabot az anyagból, az univerzum struktúráját
bontotta meg, ezáltal fekete lyukakat jöttek létre. Bár
az Iced – Megnyílik az Ég kötetben Dani, Táncos és
Ryodan megsemmisítették a Dérkirályt, a lyukak csak
a Teremtés Dalával tüntethetőek el.

654
FEAR DORCHA (fír dorká): Egyike az Unseelie
Király első teremtményeinek. Ez a több, mint két
méter magas, kísérteties Unseelie olyan sötét
hajszálcsíkos frakkot visel, ami már több száz éve
kiment a divatból és nincs arca. Egy elegáns fekete
pókhálós cilinder alatt fekete tornádószerűség
örvénylik, melyekben itt-ott feltűnik egy-egy
arcvonás. Mint a többi Unseelie, ő is a tökéletlen
Teremtés Dalából származik. Megrögzötten keresi
azt, amit meg akar találni – egy arcot, és identitást –, s
ezt az emberek arcának és személyiségének
ellopásával éri el. A Fear Dorcha egyszer az Unseelie
Király személyes asszisztense és utazótársa volt a
hosszú, őrületben telt idő alatt, amit az ágyasa halála
után töltött. A FeverMoon (5.5) kötetben Mac legyőzte
amikor ellopta a cilinderét, de nem tudjuk biztosra,
hogy a Fear Dorcha valóban meghalt-e.

KIRÁLYI VADÁSZOK: Egy teleportálni tudó

Unseelie kaszt, mely először A Halhatatlan Hegylakó
könyvben került bemutatásra. Ez a kaszt mind a
király, mind a királynő számára vadászik,
fáradhatatlanul követik áldozatuk nyomait. Magas,
bőrszerű szárnyaik vannak, s minden Tündér fél
tőlük.

655
RINOFIÚK: Csúnya, szürke bőrű tündérek, akiknek
göcsörtös, előreugró homlokuk, hordószerű testük,
tömzsi végtagjaik vannak. A szájak helyén húzódó
ajaktalan vágások, és előreugró alsó állkapcsuk
orrszarvúra emlékeztet. Viszonylag alacsony rendű
kasztba tartozó Unseelie orgyilkosok, a magas rangú
tündérek főként őrszemként alkalmazzák őket.

SZÜRKE EMBER: Magas, szörnyen leprás Unseelie,

ami teleportálni is képes és abból táplálkozik, hogy
ellopja a halandó nők szépségét. Álcával csodálatosan
jóképű férfivá változtatja magát. Halálos, de kedveli
ha áldozatait csúnyán megcsonkítva élve hagyhatja,
hogy tovább szenvedjenek. A Keserű Ébredésben
Barrons leszúrja és megöli a Szürke Embert Mac
lándzsájával.

SZÜRKE ASSZONY: A Szürke Ember női

megfelelője, két méter hetven centi magas, s az
emberi férfiakat csábítja a halálba. Kísérteties,
lesoványodott, mint egy éhező, arca hosszúkás és
vékony. Szája az egész alsó arcát elfoglalja. Két sorban
cápaszerű fogai vannak, de inkább simogatva szereti
megölni áldozatait, s közben kiszívja belőlük a
szépséget és életkedvet azokon a nyitott sebeken
keresztül, amelyeket kezével ejt rajtuk. Ha sietősen
ölni akar, mindkét kezét az ember húsára teszi, s így

656
megtörhetetlen szívócsövet alkot. A Szürke Embertől
eltérően, ő általában megöli áldozatait. Az Új Nap
Virrad kötetben Mac miatti megtorlásként elkapja
Dani-t és Barronst, mert megölték a Szürke Embert, a
szeretőjét. Mac szörnyű egyezséget köt vele, hogy
megmentse Dani-t.

UNSEELIE HERCEGEK: Erős szexuális

kisugárzással rendelkezők, kielégíthetetlenek, sötét
ellentéte a Seelie Hercegeknek. Hosszú kékesfekete
hajúak, vékonyan izmosak, sötét bőrű testük ragyogó
komplikált mintákkal van tetoválva, melyek, mint
kaleidoszkópszerű viharfelhők cikáznak a bőrük alatt.
Fekete folyékony sötétséggel teli nyakörvet viselnek.
Az emberi pszichopaták kegyetlensége és
arroganciája jellemző rájuk. Négy uralkodó herceg
van: Kiall, Rath, Cruce és egy ismeretlen herceg, akit
Danielle O’Malley ölt meg a Rossz Hold Kelt Fel
kötetben. Ahogy a Tündér világban szokás, ha egy
herceg meghal, egy másikból lesz az újabb herceg, s
Christian MacKeltar rohamosan alakul át a következő
Unseelie Herceggé.

UNSEELIE HERCEGNŐK: A hercegnőkről senki

sem hallott, és halottaknak hitték őket, míg a
legutóbbi történések rávilágítottak, hogy az Unseelie
Király elrejtett egy vagy több hercegnőt, vagy

657
büntetésből, vagy mert nem akarta szabadjára
engedni ezt a fajta erőt. Legalább egyikük a Fehér
Palotában a király könyvtárába volt bezárva, míg
Dani, vagy Christian MacKeltar ki nem engedte.
Ennek a hercegnőnek nagyon erős szexuális
kisugárzása van, teleportálni képes, fantasztikusan
gyönyörű hosszú fekete hajú, halvány bőrű és kék
szemű. A Burned – Perzselő Szenvedélyek kötetben
olvashatjuk, hogy a Söprögető kotnyeleskedett bele az
Unseelie Hercegnő(k)be és változtatta meg őt (őket)
valamiképpen. Ellentétben az Unseelie Hercegekkel,
akik hajlamosak az esztelen öldöklésre, a hercegnő
rettenetesen józan és megfontolt, logikusan
gondolkodó, aki rövid távú áldozatra is képes a
hosszú távú cél elérése érdekében. Nem tudjuk mi a
végső célja, de, mint minden Tündérrel, nála is a
hatalom a kulcs.

UNSEELIE KIRÁLY: A legősibb Tündér, senki sem

tudja, honnan jött, vagy mikor öltött alakot először. A
Seelie-k nem emlékeznek olyan időre, amikor a király
nem létezett, s bár a trón matriarchális, a király mégis
megelőzi a királynőt. A legkomplikáltabb és
leghatalmasabb minden Tündér közül – csak egyetlen
valamire nem képes, s ezért a Királynő alattvalója: a
Teremtés Dalát csak a királynő használhatja, ami által
új anyagot hívhat életre. A király csak megformálni

658
képes a már létező anyagot, galaxisokat,
univerzumokat alkot, s néha úgy formálja az anyagot,
hogy abból élet serdüljön. Megszámlálhatatlan világ
hívja őt Istennek. Belátja az egész Univerzumot, s az
összes lehetőséget. Minden apró adatot felmér, s
ezáltal intellektusa olyan hatalmas, hogy szinte alig
érhető el. Amikor a halandók között jár, emberi
’bőrökbe’ bújik. Soha nem használja kétszer ugyanazt
a bőrt, miután a közreműködése egy bizonyos
halandó epizódban befejeződött.

VÖRÖS BANYA: Az Unseelie Király egyik

legkorábbi teremtménye, Dani O’Malley véletlenül
engedte szabadon egy üvegből a király Fehér
Palotájában lévő könyvtárban. Elmebeteg módra
próbálja befejezni a zsigerekből kötött ruháját, elfog
és megöl mindent és mindenkit, aki az útjába kerül,
hüllőszerű lábait dárdaként használva szúrja le
áldozatait, majd kizsigereli őket. Ezek után a
közelben fészket rak, s kötni kezdi zsigerekből álló
vértől vörös ruháját. Ami szinte ugyanolyan hamar
rothadni is kezd, mint ahogy megkötögeti, ezért
folyamatosan újabb és újabb zsigerekre kell
vadásznia. A hírek szerint, a Banya egyszer több,
mint százezer éven keresztül két Unseelie Herceget is
fogva tartott, s újra és újra megölte őket, míg az
Unseelie Király meg nem állította. A rothadó hús

659
bűze lengi körül, vértől csatakos, összeragadt haja
van, s jeges fehér arca, melyben fekete szemgödrök
alatt vékony szájában tépőfogak vicsorítanak. Felső
teste szép és telt, de inak használatával groteszk
csontfűzőbe van szorítva. Azért szeret Unseelie
Hercegeket elkapni, mert ők halhatatlanok, s így
végeláthatatlan beleket képesek generálni a számára.
Az Iced – Megnyílik az ég kötetben megöli Barronst és
Ryodant, majd elfogja Christian MacKeltart (az
legújabb Unseelie Herceget), és magával viszi.

660
 SEELIE–K

AOIBHEAL, A SEELIE KIRÁLYNŐ (áh–víl): (lásd

szintén az Ágyas címszó alatt) Tündér Királynő, az
utolsó a királynők közül, aki szokatlan empátiát érez
az emberek iránt. Az Új Nap Virrad kötetben
olvashatunk arról, hogy a királynő eredetileg ember
volt, s ő az Unseelie Király rég-elvesztett ágyasa és
szerelme. Több, mint fél millió évvel ezelőtt Cruce, az
Unseelie Herceg, itatott vele egy pohárral a Feledés
Üstjéből, s ezzel kitörölte a memóriáját, majd
elrabolta, s elhitette az Unseelie Királlyal, hogy
meghalt. Amikor V’lane-nek, a Seelie hercegnek adta
ki magát, Cruce az egyetlen olyan helyen rejtette el őt,
ahol tudta, hogy az Unseelie Király sosem fogja
keresni – a Seelie Udvarban. A hosszú idő, amit
Tündérföldön töltött, megváltoztatta Aoibheal-t, s
végül az lett belőle, amit az Unseelie Király annyira
áhított: Tündér és halhatatlan. Most ő lett a legújabb
Seelie Királynő. Sajnálatos módon, az előző Seelie
Királynőt az Unseelie Király megölte, mielőtt az
átadta volna neki a Teremtés Dalát, mely a legerősebb
és leggyönyörűbb Tündér varázslat. Enélkül, a Seelie-
k megváltoztak.

661
DARROC, NAGYÚR (derrök): (Seelie, aki emberré
vált). Régen Tündér volt, s Aoibheal megbecsült
tanácsadója, de Cruce mesterkedése folytán árulásért
büntetésből kiűzték Tündérfülről. A Seelie Udvarban
Adam Black (A Halhatatlan Hegylakó novellából)
választhatott: vagy megöli Darroc-ot, vagy
büntetésként halandóvá változtatja, mert Unseelie-ket
akart kiszabadítani és meg akarta dönteni a Királynő
hatalmát. Adam úgy döntött, hogy halandóvá
változtatja, mert úgy gondolta, mint ember, hamarabb
meghal, s ezzel olyan események sorát indította el,
melyek a Hajnalra Várva kötetben teljesedtek ki,
amikor Darroc tönkreteszi az Emberek és Tündérek
világa közti falat, s ezzel a régóta bebörtönzött
Unseelie-ket szabadjára engedi. Amint a halandók
közé került, Darroc elkezdett Unseelie húst enni,
hogy ezzel megnövelje erejét és hatalmát, s felfedezte,
hogy a Sinsar Dubh a halandók között rejtezik.
Amikor Alina Lane Dublinbe érkezett, Darroc rájött,
hogy ő egy több tehetséggel is bíró sidhe-látó, s mint
ahogy a húga, Mac is, ő is érzi a Sinsar Dubh jelenlétét.
Elkezdte kihasználni a lányt, de aztán szerelembe
esett vele. Miután Alina meghalt, Darroc hallott Mac-
ről és megpróbálta különböző módszerekkel
kényszerítve őt is felhasználni, például még a szüleit
is elrabolta egyszer. Egyszer, amikor Mac azt hitte
Barrons meghalt, Darroc mellé állt, mert minden áron

662
meg akarta találni a Sinsar Dubh-t és felhasználni
Barrons vissza hozatalára. Az Új Nap Virrad kötetben
K’Vruck megölte Darroc-ot, amikor a vadász úgy
szétdurrantotta a fejét, mint egy szőlőszemet.

SEELIE HERCEGEK: Régen az uralkodó SIDHE -nek

négy hercege és négy hercegnője volt. A Seelie
Hercegnők már nagyon régóta nem léteznek, s úgy
hiszik halottak. V’lane-t régen megölték. Bársony
(nem az igazi neve) nemrég halt meg, R’jan jelenleg
király akar lenni és Adam Black már halandó ember.
Nagy szexuális kisugárzásuk van, aranyhajúak
(kivéve Adam-et, aki sötétebb álcát öltött), színjátszó
szemük van és aranyosan csillogó bőrűek.
Teleportálni képesek, s szinte áthatolhatatlan álcát
tudnak ölteni. Képesek a hangulatukkal befolyásolni
az időjárást.

V’LANE (vléjn): Seelie Herceg, a Seelie Királynő

hitvese. Nagyon erős szexuális kisugárzással
rendelkezik és rettenetesen erotikus. Az igazi
V’lane-t a királynője ölte meg, amikor Cruce álca
segítségével átvette a helyét. Azóta Cruce, mint
V’lane jelenik meg, s nyíltan rejtőzködik.

BÁRSONY: Alacsonyabb rendű herceg, R’jan

unokatestvére. Az Új Nap Virrad kötetben jelent

663
meg először és az Iced – Megnyílik az Ég kötetben
Ryodan megölte.

DREELIA (drí–lia): Bársony gyakori társa, aki

jelen volt a Sinsar Dubh apátság alatti
bebörtönzésénél.

R’JAN (rá–zsán): Seelie Herceg, aki király

szeretne lenni. Magas, szőke, a világos
Tündérek bársonyosan arany bőrével. Először
az Iced – Megnyílik az Ég kötetben jelenik meg,
amikor kinyilatkoztatja a Tündér trónra tartott
igényét.

ADAM BLACK (edem blek): A D’Jai Ház

halhatatlan hercege és a Seelie királynő
legkedvesebb hitvese, aki az emberi világba való
megszámlálhatatlan beavatkozása miatt
büntetésből kiűzetett a Tündérek világából és
halandóvá változtatták. Úgy is nevezték, mint
sin siriche dubh, vagy a legsötétebb Tündér, de
egyáltalán nem szolgált rá erre a névre. A
legendák szerint Adam nem volt mindig
Tündér, bár ez sosem volt bizonyítva. A
Halhatatlan Hegylakó könyvben az emberek
világába űzetik, ahol szerelmes lesz Gabrielle
O’Callaghan-be, aki egy Cincinnatti, Ohio-beli

664
városban élő sidhe-látó, s szerelme kedvéért úgy
dönt halandó marad, hogy vele élhessen. Nem
hajlandó részt venni a jelenlegi háborúban, mely
az Emberek és a Tündérek között dúl, mert
elege van a végeláthatatlan manipulációkból, a
csábításból és a drámából. Gabrielle-lel közösen
egy nagy adottságokkal rendelkező kislány
szülei, akit erősen védelmez.

665
 A KELTAR–OK

Aoibheal Királynő által választott ősi vérvonalból származó

Hegylakók, akik jártasak a druida varázslatokban, s az
Emberek és Tündérek közötti Egyezség fenntartói.
Intelligens, látnok és mérnöki képességekkel rendelkező
férfiak, akik Inverness közelében laknak, ahol a Ban
Drochaid (azaz Fehér Híd) elnevezésű sziklakört őrzik,
melyet időutazásra használtak, míg nem meg nem szegték a
Királynőnek tett egyik ígéretüket. A királynő erre lezárta a
kört, s számukra használhatatlanná tette az idők és
dimenziók közi utazáshoz. A jelenlegi Keltar druidák:
Christopher, Christian, Cian, Dageus és Drustan.
Druida: A kereszténységet megelőző kelta
társadalomban druidák vezették az istentiszteleteket,
törvényhozóként és bírósági ügyekben jártak el. A filozófia
és az elit fiatalok oktatása volt a feladatuk. Úgy tartották,
hogy a druidák isteni titkok birtokában voltak, beleértve a
fizikai anyagok, a tér és az idő manipulálását is. A régi ír
’Drui’ szó varázslót bölcs mágust jelent (Ír Mitológia és
Legendák).

CHRISTOPHER MACKELTAR (krisztofer mek–

keltár): A jelen kori Keltar család feje, Christian
MacKeltar édesapja.

666
CHRISTIAN MACKLETAR (kriszcsien mek–keltár):
(Átváltozott Unseelie Herceggé). Jóképű skót, sötét
hajú, magas, izmos testalkatú, csábos mosolyú
fiatalember, aki tanulónak álcázta magát a Trintiy
College-ban, az Ősi Nyelvek Tanszékén, de valójában
a nagybátyjai állították oda, hogy Jericho Barrons
után kémkedjen. A családja druidának képezte, s
részt vett a Ban Drochaid-nál a Samhain éjjelén tartott
szertartáson, hogy megerősítsék az Emberek és a
Tündérek világa közti falakat. Sajnos, a szertartás
balul sült el, miáltal Christian és Barrons az
Ezüstökben rekedt. Amikor később Mac megtalálja
Christiant a Minden Napok Termében, Unseelie
hússal eteti meg, hogy megmentse az életét, s ezzel
olyan véletlen eseménysorozatot indít el, mely által a
szexi Hegylakó Unseelie herceggé változik át. Egy
időre az őrület maga alá temeti és Dani O’Malley
ártatlansága megszállottja lesz, miközben elkezdi
elveszíteni emberségét. Az Iced – Megnyílik az Ég
kötetben feláldozza magát a Vörös Banyának, hogy
megmentse a sidhe-látókat, s Dani-t attól, hogy ne
kelljen a lánynak a világ és az apátság feláldozása
között döntenie. Jelenleg egy sziklafalra van
kifeszítve, s a Vörös Banya újra és újra megöli.

CIAN MACKELTAR (szájen mek–keltár): (A

Hegylakó Varázsa című könyvből) Egy XII. századból

667
származó Hegylakó, aki a jelen napig utazott az
időben. Jessica St. James férje. Cian ezer évig
raboskodott egy Ezüstben, miután egy bosszúálló
varázsló bezárta oda. Kiszabadulása után a jelenkori
Keltar-okkal él Skóciában.

DAGEUS MACKELTAR (dégeüsz mek–keltár): (A

Sötét Hegylakó című könyvből) a XVI. századból
származó kelta druida, aki időutazást tett a jelenbe.
Chloe Zanders férje. Tizenhárom halott ősi druida,
Draghar, lelkét hordozza magában, akik fekete
mágiát használtak. Hosszú fekete haja majdnem a
derekáig ér, sötét bőrű, arany szemű. Ő a legszexisebb
és a leginkább szexualitást kisugárzó a Keltar-ok
közül.

DRUSTAN MACKELTAR (drászten mek–keltár): )A

Hegylakó Csókja című könyvből) Dageus MacKeltar
ikertestvére, szintén időutazást tett a jelenbe. Gwen
Cassidy férje. Magas, sötét, hosszú barna hajú, ezüst
szemű. A legudvariasabb lovag, s gondolkodás nélkül
feláldozná magát a jó érdekében, ha a szükség
megkívánná.

668
 EMBEREK

JACK ÉS RAINEY LANE (dzsek és réjni léjn): Mac és

Alina szülei. A Keserű Ébredés kötetben Mac rájön,
hogy nem ők a biológiai szülei. Alina-t és őt
adoptálták, s az adoptálási egyezmény része volt a
kikötés, hogy a lányokat nem engedik visszatérni
születésük földjére. Jack fess, jóképű férfi. Ügyvéd,
akinek erős etikai megérzései vannak. Rainey
együttérző szőke nő, akinek nem lehetnek saját
gyermekei. Kemény, erős, de törékeny jellemű.

TÁNCOS: százkilencvenöt centi magas, göndör sötét

hajú, szépséges kék szemekkel rendelkező tinédzser.
Nagyon érett, kiemelkedő értelmi képességgel
rendelkező, zseniális tudású tizenhét éves fiú, akit
otthon taníttattak, s tizenhat évesen fizika és mérnöki
szakon végezte el a főiskolát. Nagyon érdekli a fizika,
több nyelven beszél, s gazdag, humanitárius szüleivel
sokat utazott. Apja nagykövet, anyja orvos. Amikor a
világok közti falak leomlottak, Dublinban épp
egyedül volt, mivel pont ekkor akart a Trinity
College-ba beiratkozni. Egyedül az értelmi
képességének köszönhetően élte túl a falak leomlása

669
következtében beköszöntött változásokat. Feltaláló és
gyakran nagyobb gondolkodó, mint a legtöbb ember,
Dani-t is beleértve. Nem ijed meg se Barronstól, se
Ryodantól, de az embereiktől sem. Dani és Táncos az
Új Nap Virrad végén találkoztak (amikor Táncos egy
karkötőt adott Dani-nek, az első olyan ajándékot, amit
a lány egy általa kedvelt fiútól kapott), s azóta
elválaszthatatlanok lettek. Az Iced – Megnyílik az Ég
kötetben Táncos bevallotta érzéseit Dani-nek. Táncos
az egyetlen olyan ember, akinek a társaságában Dani
önmaga lehet: fiatal, kissé dinka, de nagyon eszes. Ő
is és Dani is állandóan más helyre költöznek, sosem
maradnak sokáig egy helyen. Több búvóhelyük is van
városszerte, föld feletti és alatti is egyaránt. Dani
aggódik Táncos miatt, mert neki nincsenek
szuperképességei.

FIONA ASHETON: Az ötvenes évei elején járó

gyönyörű nő, aki eredetileg a Barrons Könyvek és
Apróságok boltját vezette és (viszonzatlanul)
szerelmes volt Jericho Barronsba. Irtózatosan
féltékeny Mac és Barrons kapcsolatára, s megpróbálta
Mac-et megölni. Amikor Mac aludt, beengedte az
Árnyakat a könyvesboltba. Barrons elzavarta a
boltból emiatt, s Fiona ekkor Derek O’Bannion
szeretője lett, s Unseelie húst kezdett enni. Rövid
ideid a Sinsar Dubh is megszállta, ami tetőtől talpig

670
lenyúzta róla a bőrt, de élve hagyta. Mivel olyan sok
Unseelie húst evett, már nem lehetett ember módra
megölni, s így egy megcsonkított testben, állandó
agóniában szenvedett tovább. Végül Mac-nek
könyörgött, hogy Tündér lándzsájával ölje meg és
mentse meg a további szenvedéstől. Fiona a Fehér
Palotában halt meg, amikor az Unseelie Király és
ágyasa hálótermét elválasztó Ezüstbe vetette magát –
ami kivétel nélkül mindenkit megöl, kivéve a királyt
és ágyasát –, de előtte még újra megpróbálta megölni
Mac-et.

ROARKE (ROCKY) O’BANNION (rórk o–bennyön):

Szaudi ősökkel rendelkező fekete ír katolikus
maffiózó. Nehézsúlyú bokszoló, s úgy is néz ki.
Abban az időben született, amikor Dublint két
egymással hadban álló ír gengszter család tartotta
hatalmában – a Halloran-ok és az O’Kierney-k –,
Roarke O’Bannion a vezető helyre verekedte fel
magát, de ez még nem volt elég az ambiciózus
bajnoknak: többet akart. Amikor huszonnyolc éves
volt, a Halloran és O’Kierney bábfigurák meghaltak,
minden egyes fiúval, unokával és terhes nővel
egyetemben, akik csak a családjaikban voltak.
Huszonhét ember halt meg azon az estén. Vagy
lelőtték, vagy felrobbantották, vagy megmérgezték,
vagy megkéselték, vagy megfojtották őket. Dublin

671
még nem látott ehhez fogható szörnyűséget. Egy
fantasztikusan koordinált gyilkosok csoportja szállta
meg a várost, az éttermeket, az otthonokat, a
hoteleket, a klubokat és egyszerre csaptak le. Másnap,
a hirtelen gazdaggá vált Rocky O’Bannion, a
bokszbajnok és sok kisfiú álma, feladta a bokszolást,
hogy átvegye néhány üzlet vezetését Dublinban és
környékén, amelyeket előzőleg a Halloran-ok, vagy
az O’Kierney-k vezettek, úgy ünnepelték, mint
szegény sorból felkapaszkodott hőst. Mindezt annak
ellenére, hogy keze és ruhája véres volt, s
keménykötésű ex-bokszolókkal és banditákkal vette
körül magát. O’Bannion mélyen vallásos, s szent
relikviákat gyűjt. Mac ellopja tőle a Végzet Lándzsáját
(ami Longinus Lándzsája, mely Krisztus oldalát
szúrta át), hogy megvédhesse magát. Ez a két fegyver
közül az egyik, ami képes a halhatatlan Tündérek
megölésére. Később, a Keserű Ébredésben Barrons
megöli O’Banniont, hogy Mac-et megmentse tőle és
az embereitől, de ezzel még nincs vége annak, hogy
Mac-et üldözzék az O’Bannion-ök.

DEREK O’BANNION (derik o’bennyön): Rocky

öccse, aki bátyja halála után kezd el Mac és a
könyvesbolt körül szaglászni, mert bátyja autóját a
könyvesbolt mögött találja meg. Fiona Asheton
szeretője lesz, majd a Sinsar Dubh is megszállja és

672
megtámadja Mac-et. Az Álom és Valóság kötetben
megöli a Sinsar Dubh.

SEAN O’BANNION (saan o’bennyön): Rocky

O’Bannion unokatestvére és Katarina LcLaughlin
gyermekkori és felnőttkori szerelme. Miután Rocky
megölte a Halloran-okat és az O’Kierney-ket, Dublin
majd’ egy évtizedig az O’Bannion-ök irányítása alatt
állt, míg a MacLaughlin-ek meg nem jelentek és át
nem vették a hatalmat. Mind Sean, mind Kat gyűlölte
a családi vállalkozást és nem voltak hajlandóak részt
vállalni belőle. A két gengszter család az ő
házasságuk által akarta egyesíteni erejüket. Amikor a
falak elomlásakor majdnem mindegyik MacLaughlin
meghalt, Katarina és Sean végre szabadoknak
érezhették magukat. De mivel most káosz uralkodik
ott, ahol az emberek nap, mint nap a szükséges
megélhetésükért küzdenek, Sean hirtelen a fekete piac
élén találja magát, Ryodannal és a Tündérekkel
vetélytársakként, az élelmezés és az értékes
haszonélvezeti cikkek terjesztésében. Kat-et
rettenetesen felzaklatja, hogy Sean, bár jó okkal, de
mégis helytelen dolgokat tesz, s ez komoly problémát
okoz a kapcsolatukban.

MALLUCÉ (mellüsz) (vagy más néven John

Johnstone, Jr.): Billiomos szülők okostóni gyermeke,

673
aki a pénzükért megöli szüleit és gőzgépeket kedvelő
vámpírként, Mallucé néven tér vissza. A Keserű
Ébredésben Darroc-al, a NagyÚrral társul, aki
megtanítja Unseelie húst enni, hogy ereje és hatalmas
szexuális állóképessége legyen. Mac lándzsája által
megsérül egy harcban. De mivel Unseelie húst evett, a
Tündér lándzsa szúrása csak néhány testrészének
halálát okozza, megöli a húsát, de nem a testét, így
egy félig elrothadt, agonizáló testben marad életben.
Mint a Halál Angyala jelenik meg Mac előtt az Álom
és Valóság kötetben, s miután érzelmileg, és lelkileg
megkínozza, majd elrabolja Mac-et, s Írországban, a
Burren alatt egy pokoli barlangban tartja fogva. Itt
addig kínozza Mac-et, míg majdnem megöli. Barrons
időben megtalálja Mac-et, és megöli Mallucé-t. Mac-et
csak úgy tudja megmenteni, hogy Unseelie húst etet
vele, s ezáltal örökre megváltoztatja.

A VÉDELMEZŐK: Eredetileg Dublin rendőrsége, a

Gárda, melyet Jayne felügyelő vezet. Unseelie húst
esznek, hogy erősek, gyorsak és ravaszak legyenek, s
az összes Tündérre vadásznak. Megtanulták, hogy
vas golyókat használjanak, melyek ideiglenesen
megsebesítik a Tündéreket, s vas rácsok mögé zárják
őket. A vas minden tündérre gyengítő hatással bír.
Ha jól használják, a vas meggátolja a tündérek
teleportálását.

674
O’DUFFY NYOMOZÓ (o’dáffi): Eredeti Gárda tag,
aki Alina Lane nyomozásában is részt vesz. Jayne
felügyelő sógora. Az Álom és Valóság kötetben hal
meg, amikor elvágják a torkát. Kezében egy
papírfecnit tart Mac nevével és címével. Jelenleg nem
tudjuk ki ölte meg.

JAYNE FELÜGYELŐ (jéjn): Eredeti Gárda tag, aki

átveszi Alina Lane gyilkosságában a nyomozást,
miután O’Duffy nyomozó meghal. Nagydarab, szikár
ír, aki úgy néz ki, mint Liam Neeson. Mac nyomába
ered, s általában csak komplikálja a lány életét.
Eleinte inkább az érdekelte, mi történt O’Duffy-val,
mint Alina gyilkossági ügye, de Mac Unseelie hússal
megspékelt teát itat vele, s ezzel kinyitja a szemét,
hogy észrevegye, mi folyik körülötte a városban és a
világban. Jayne felveszi a harcot a Tündérek ellen és a
Gárdát átszervezi Új Védelmezőkké, egy kegyetlen
ex-rendőrökből álló hadsereggé, akik Unseelie húst
esznek, harcolnak a Tündérekkel és megvédik az
embereket. Jayne valójában jó ember, csak nehéz
helyzetben van. Bár ő és az emberei el tudják fogni a
Tündéreket, Dani, vagy Mac fegyvere nélkül nem
tudják megölni őket. Az Iced – Megnyílik az Ég
kötetben Jayne ellopja Dani kardját, amikor a lány

675
túlságosan megsebesül ahhoz, hogy tovább
harcolhasson, s ezzel kivívja Dani örök ellenszenvét.

676
 ISMERETLEN EREDETŰ
SZEREPLŐK

K’VRUCK: Állítólag a legősibb Unseelie kaszthoz

tartozó Királyi Vadászok – bár még nem
bebizonyított, hogy egyáltalán Unseelie-k-e. Valaha ő
volt az Unseelie Király legkedvesebb társa és
’paripája’, akivel hatalmas szárnya közt utazva a
világokat járta. Olyan hatalmas, mint egy toronyház, s
szénfekete bőrszerű testeével, s hatalmas
narancssárga szemeivel, melyek jegesen csillognak
kissé sárkányhoz hasonlatos. Amikor repül, fekete
jeges nyomsávot, s folyékony jégcsíkokat hagy maga
után a levegőben. Valami fura oknál fogva kedveli
Mac-et, és váratlanul jelenik meg, amikor megérzi a
király jelenlétét a lányban (a Sinsar Dubh-n keresztül).
Amikor K’Vruck megöl valakit, az valódi halált hal,
mert élete teljesen megszűnik, léte örökre kitörlődik a
kozmikus körforgásból. Ha valakit K’Vruck-olnak, az
azt jelenti, hogy teljesen kitörlik létét, mintha soha
nem is létezett volna. Mac K’Vruck-ot használta fel,
hogy kiszabadítsa Barrons fiát. K’Vruck az egyetlen
olyan lény (egyelőre), aki képes a halhatatlan
Kilencek megölésére.

677
SÖPRÖGETŐ: Hatalmas varázserejű, törött tárgyak
gyűjtője. Úgy néz ki, mint egy nagy fém csapágyak és
fogaskerekek szemétdombja. Az Unseelie Király
röviddel azután találkozott vele először, hogy ágyasa
meghalt és egy hosszú periódusú őrületbe és gyászba
burkolózott. A Söprögető egy ideig a király
társaságában utazott, tanulmányozta a őt, hogy lássa,
esetleg ő is begyűjthető-e, megjavítható-e. Az
Unseelie Király szerint valamiféle istennek tartja
magát.

ZEK-ek: Dani O’Malley nevezte el őket Zombi Evő

Kísérteteknek (ZEK–eknek). Behemót, nehézkes,
anorexiás, keselyűszerű lények. Százötven és
száznyolcvan centi közötti magasak, sovány,
meggörnyedt testűek, s csuklyás fejűek. Csontjaik
kilátszanak az ingujjaiknál, s csuklyáik alatt halvány
foltok láthatók. A Burned – Perzselő Szenvedélyek
kötetben Mac látni vél valami fémszerűséget ott, ahol
az arcuknak kellene lennie, de nem tudja rendesen
kivenni.

678
HELYEK

679
ALRINGTON APÁTSÁG: Dublintól kétórányira
található ez az ősi kő apátság, mely ezer hektár
termőföldön épült. A misztikus erőkkel védett
apátság a Sidhe-látók Rendjének tartózkodó helye,
akik hat olyan ír vérvonalból származó nők csoportja,
akik képesek a Tündéreket és világukat meglátni. Az
apátság a VII. században épült, teljesen önellátó, több
artézi kúttal, haszonállatokkal és kerttel rendelkezik.
A történelmi iratok szerint, az apátság előzőekben
egy templomnak adott helyet, előtte pedig egy
sziklakörnek. Még ennél is régebben pedig, egy
tündérdombnak. A sidhe-látók legendája szerint, az
Unseelie Király teremtette a rendjüket, hat ír
vérvonallal keresztezve a sajátját, hogy az egyetlen
dolog számára, mit nem kellett volna megteremtenie
– a Sinsar Dubh számára – őrzőket teremtsen.

ASHFORD, GEORGIA: MacKayla Lane kis, vidéki

telelpülése Amerika déli részén.

BARRONS KÖNYVEK ÉS APRÓSÁGOK: A

Temple Bár Negyed külkerületében található
Dublinban. Egy óvilági könyvesbolt, mely
tulajdonosa eredetileg Jericho Barrons volt, de ma
már MacKayla Lane a tulaj. A portugáliai Lello
könyvesbolthoz hasonlatos a logója, de annál
elegánsabb és részletesebb. Mivel az első emeleti

680
irodában egy nagy Teleportáló Ezüst helyezkedik el, a
könyvesbolt dimenziója állandóan változik,
négyemeletestől akár hét emeletesig is, s a szobák
gyakran helyet változtatnak az emeleteken. MacKayla
Lane otthona.

BARRONS GARÁZSA: Közvetlenül a könyvesbolt

mögött található, s drága autógyűjteményt tárol.
Mélyen alatta, mely rész a könyvesbolti Ezüstön
keresztül érhető el, található Jericho Barrons lakhelye.

A BRICKYARD: Az az ashfordi bár Amerika

Georgia-beli államában, ahol MacKayla Lane
dolgozott Dublinba jövetele előtt.

CHESTER ÉJSZTAKAI MULATÓ/KLUB: Egy

hatalmas föld alatti krómból és üvegből álló klub,
mely 939 Revemal Street alatt rejtőzik. A Chester
Ryodan tulajdona. A felső emeletek a nyilvános
közönség részére van fenntartva, míg az alsó
emeletek a Kilencek privát rezidenciáját és klubrészét
rejti. Amióta a falak leomlottak a két világ között,
Dublinban a Chester lett az a hely, ahol a Tündérek és
az emberek elvegyülve szórakoznak.

SÖTÉT ZÓNA: A körzet, mely felett az Árnyak

vették át a hatalmat, (halálos Unseelie-k, amik

681
kiszívják az emberekből az életet, s csak üres bőrt és
megemészthetetlen dolgokat hagynak maguk után,
mint például szemüvegeket, pénztárcákat és orvosi
implantátumokat). Nappal úgy néz ki ez a terület,
mint egy normális elhagyatott, romos környék, de
naplemente után halálos csapda. Dublinban a
legnagyobb Sötét Zóna a Barrons Könyvek és
Apróságok mellett helyezkedik el, s mintegy húsz-
harminc háztömbnyi területet érint.

TÜNDÉRVILÁG: általános gyűjtőfogalom, mely

mindenféle Tündérvilágot magában foglal.

MINDEN NAPOK TERME: A teleportáló Ezüstök

’reptéri terminálja’, ahol az ember választhat egy
tükröt, amin keresztül más világokba utazhat. A falak
és a padló színaranyból készültek, és a végtelenbe
nyúló folyosókon több billió tükör átjáró más
világokba, dimenziókba és időbe. Furcsa hideglelős
térbeli és időbeli torzulást idéz elő, amitől az ide
látogató jelentéktelennek érzi magát. Az idő itt nem
lineáris, hanem képlékeny és megbízhatatlan, s a
látogató örökre elvesződhet az emlékeiben, melyek
nem is valóságosak, vagy az álmaiban, melyek soha
nem valósulnak meg. Egyik percben az ember
ijesztően egyedül érzi magát, a másikban pedig millió
mása tűnik fel mindkét oldalán, melyek a különböző

682
világokba vezető tükrökben tűnnek fel, s melyek
kezüket szélesre tárva egyszerre invitálnak ki tudja
milyen világokba. Hogy tetőzzük a terem
veszélyességét, amikor Cruce átka korruptálta az
Ezüstöket (mely az Unseelie Királyhoz volt hivatott
letiltani a belépést), a tükrök megváltoztak, s a
mostani kép, amit mutatnak, korántsem garantálja mi
van a másik oldalon. Egy dús esőerdő képe ugyanúgy
rejthet száraz sivatagot, mint egy trópusi oázis fagyos
jégvilágot. De az ellentétek sem garanciák arra, mit
találhatunk az ellenkező oldalon.

LIFFEY FOLYÓ (liffi): A folyó, mely Dublint északi és

déli részekre választja, s a város fő ivóvízellátója.

TEMPLE BÁR NEGYED: Egy kerület Dublinban,

melyet gyakran csak Temple Bár néven emlegetnek.
Itt található a Temple Bár Pub is, több más lármás
mulatóhellyel egyetemben, mint például a híres
Oliver St. John Gogarty, a Quas Bár, a Foggy Dew, a
Brazen Head, Buskers, a Purity Kitchen, a Auld
Dubliner és a többi. A Liffey folyó déli partján a
Temple Bár Negyed több háztömbnyi területet foglal
el, két találkozótere is van, amik turisták és bulizók
kedvelt helyei voltak. Számtalan utcai zenész, remek
éttermek és üzletek, helyi zenekarok és bulik tették a

683
Tembe Bár Negyedet a város legnevesebb
szórakozóhelyévé.

TEMPLE BÁR PUB: Régies hangulatú híres pub,

mely Sir William Temple után kapta a nevét, aki
akkor itt lakott. 1840-ben alapították, rikító vörös és
barátságos, lelógó kandeláber utcalámpák jelzik a
Temple Bár Street és a Temple Lane-t, s
kerthelyiségtől, verandáig, majd főteremig minden
megtalálható benne. A híres pub első osztályú whisky
gyűjteményt, a dohányosoknak sörözős udvart,
legendás Dublin öböli osztrigát, tökéletes Guiness-t,
szenzációs hangulatot és a legjobb tradicionális ír
zenét mondhatja a magáénak.

TRINITY COLLAGE (triniti kollidzs): 1592-ben

alapított, Az Egyetemi Zöld területen elhelyezdő
iskola, megy a világ egyik legkiemelkedőbb
egyetemeként van fenntartva. Egy 4.5 millió könyvet
magában foglaló könyvtára van, mely olyan
csodálatos műveknek ad otthont, mint a Book of Kells
(az írek egyik leghíresebb kézirata, melyet szerzetesek
készítettek a IX. században). Csúcstechnológiás
laboratóriumokkal felszerelt fizika és matematika
szaka a világon a 100 legjobb egyeteme közt van
fenntartva. Táncos ezekben a ma már elhagyatott
laboratóriumokban végzi kutatásait.

684
UNSEELIE BÖRTÖN: Az Unseelie Király
birodalmában helyezkedik el, közel a fekete
jégerődhöz. Régen több millió éven keresztül tartotta
fogva az Unseelie-ket a sivár jégbörtön. Amikor
Darroc miatt (aki a Seelie Királynő ellen elkövetett
bosszú miatt űzetett ki a Tündérek világából) az
Emberek és Tündérek világa közötti falak leomlottak,
az Unseelie-k kiszabadultak, s elárasztották az
emberek világát.

A FEHÉR PALOTA: Az Ezüstökben helyezkedik el

az Unseelie Király által az ágyasának épített palota.
Hatalmas, mindig változó épület, melyben a termek
és a szobák állandóan változtatják helyüket.

685
ÉS MÁSOK

686
ÁLCA: a tündérek által használt illúzió a valódi
külsejük leplezésére. Minél erősebb egy tündér, annál
nehezebb átlátni az álcáján. Egy átlagos halandó csak
azt látja, amit a tündérek akarnak. Az álca részét
képezi egy kis térbeli eltorzulás, amely
megakadályozza, hogy beleütközzenek vagy
megérintsék.

AZ ÁLOM: attól függően, miben hiszünk, ez az a

hely, ahol minden remény, fantáziavilág,
képzeletvilág és rémálom érző lényei teremnek, vagy
ahová pihenni térnek. Senki sem tudja, honnan jött,
vagy ki teremtette. Minden Tündérnél ősibb. Mióta
Cruce elátkozta az Ezüstöket és a Minden Napok
Terme korruptálódott, az Álom, bár nagy nehézségek
árán, de a termen keresztül elérhetővé vált.

AMULETT: más néven az Egyetlen Igaz Amulett,

vagy a Négy Unseelie Szentség:

A HÁROM ALANTAS AMULETT: Ezeket az

aumuletteket az Egyetlen Igaz Amulett előtt
készítették. Amikor együtt használják őket,
szinte áthatolhatatlan illúziót képesek teremteni.
Jelenleg Cruce birtokában vannak.

687
CURCE KARPERECE: ősi tündérrelikvia, vérvörös
ékkövekkel kirakott ezüst és arany karperec, mely
védelmet biztosít minden Tündér és más
teremtmények ellen. Cruce állítja, hogy ő alkotta, nem
pedig a király, s hogy ő adta a királynak ajándék
gyanánt, amit az ágyasnak szánt. Cruce szerint kettős
hatalma van: nemcsak mindenfajta fenyegetéstől
megvédte az ágyasat, de általa a nő képes volt
egyetlen érintéssel Cruce-t magához hívatni, amikor a
királyra gondolt és azt kívánta, bárcsak vele lehetne.

DOLMEN: Egyetlen termet magában foglaló

kőemlék, mely három, vagy négy álló sziklakőből és
egy nagy vízszintes zárókőből áll. Írországban
nagyon sok dolmen található, főleg Burren és
Connemara környékén. A NagyÚr fekete mágiára
használta a dolment, s nyitotta meg általa az világok
közti átjárót, hogy Unseelie-ket hozzon az emberek
világába.

EGYEZSÉG: Aoibheal Királynő és a MacKeltar-ok

klánja közötti szerződés (’Keltar’ tulajdonképpen
’rejtett válaszfalat’, ’burkolatot’ jelent), mely az
emberiség és a Tündérek világát volt hivatott
különválasztva tartani. A Seelie Királynő
megtanította őket különböző szertartásokra, melyek a
falak megerősítésére szolgáltak, amik akkor

688
gyengültek meg, amikor az eredeti királynő egy
darabjukat felhasználta az Unseelie börtön
megalkotására.

ÉLETELIXÍR: A Seelie Királynő is és az Unseelie

Király is birtokában van ennek a nagy hatalmú ital
egy-egy változatának. A Seelie Királynőjé az
embereket halhatatlanná változtatja (bár a Tündérek
báját és erejét nem adja vele). Egyelőre nem ismeretes,
hogy a király verziója mire képes, de nagy a
valószínűsége annak, hogy, mint a hibás Dal, ez is
valamiképpen tökéletlen.

FAGYASZTÁS: Egy sidhe-látó képesség, mely érintés

nyomán lefagyasztja a Tündéreket (MacKayla Lane
egyik adottsága). Amíg a fagyasztás tart, a
lefagyasztott Tündér nem képes varázsereje
használatára, bár a magasabb rendű és magasabb
kasztokhoz tartozó Tündérek rövid ideig maradnak
ebben a fagyasztott állapotban. A lefagyasztott
Tündér még mindig lát és hall, ezáltal nagyon
veszélyes a közelében maradni, amikor a
fagyasztásnak vége szakad.

HANG: Egy druida varázslat, mely használata által a

Hangot halló személynek engedelmeskednie kell a
Hangot használónak. Dageus, Drustan és Cian

689
MacKeltar mind behatóan ismerik és használni
képesek. Jericho Barrons megtanította Darroc-ot a
használatára (persze fizetségért cserébe), majd
MacKayla Lane-nek is megtanította, hogy ismerete
által a lány immúnissá váljon ellene. A tanár és tanuló
immúnissá válnak egymás elleni használatára, s így
képtelenek egymást engedelmességre kényszeríteni.

ITK: Interdimenzionális Kátyúk, melyek akkor

keletkeztek, amikor az Emberek és Tündérek közti
falak leomlottak, s a tündérbirodalom egyes részei
leváltak, s szétszóródtak a világunkban. Cruce átka
nyomán az Ezüstökben is léteznek. Átlátszó,
tölcsérszerű töredezett valóságok, melyeket nagyon
nehéz észrevenni, s melyek, hacsak nincsenek
kikötve, a szélben sodródnak. Lehetetlen tudni,
milyen valóságok vannak bennük, amíg az ember
beléjük nem esik.

A MENEDÉK: Az apátság Vezetőjének tanácsadói és

legfelsőbb tanácsa. Hét tehetséges, erős képességekkel
rendelkező sidhe-látó a tagja. Húsz évvel ezelőtt Mac
édesanyja, Isla O’Connor volt a vezetőjük, de a
Menedék meghallotta, hogy Rowena a fekete
mágiával játszadozik, s gyanították, hogy a nőt
megszállta az apátság alá egy erősen védett barlangba
zárt Sinsar Dubh. Rájöttek, hogy Rowena titokban

690
lejárt a barlangba, s a Sinsar Dubh-val beszélgetett.
Egy másik, titkos Menedéket alkottak, mely Rowena
tevékenységét, s egyben Rowena lányát, s Isla legjobb
barátnőjét, Kayleigh-t volt hivatott megfigyelni. A
Menedéknek igaza volt, Rowena-t megszállta a
Könyv, s végül ki is szabadította azt. Nem ismert ki
volt az valójában, aki a Könyvet kivitte az apátságból
aznap este, amikor a Könyv megszökött, s hogy hol is
tartózkodott az ezt követő húsz évben.

A NÉGY KŐ: Az Unseelie börtön kékesfekete falaiból

vésett kövek, melyek, ha kellőképp helyezik el őket,
képesek megfékezni a Sinsar Dubh-t, inaktiválni erejét,
s biztonságban való szállítását biztosítani. A kövek
bezárják a Könyv varázserejét, teljesen
immobilizálják, s megakadályozzák, hogy a Könyv
megszállja a szállítóját. A kövekbe ősi rúnákat véstek,
s más hatalommal bíró Tündérrelikviákkal érintkezve
hatnak egymásra. Amikor mind a négy együtt van, a
Teremtés Dalának egy csekély változatát éneklik.
Nem annyira erősek, mint a vörös rúnák, csak a Sinsar
Dubh lefogására képesek.

MACHALO: MacKayla Lane találmánya. Egy biciklis

sisak, melyre LED lámpákat erősített, mely a test köré
vetített fénycsóva által megvédi viselőjét a
vámpírszerű Árnyaktól.

691
MiTörődünk: Egy cég, mely az emberek és Tündérek
világa közti falak leomlása után alakult. Élelmiszer,
ellátás, biztonság fenntartásának hangoztatásával
gyűjtik be követőiket. Rainey Lane dolgozik velük, s
csak a jót látja a cégben, valószínűleg azért, mert ez az
egyetlen hely, aminek segítségével Dublin újjáépítését
véghez tudja vinni, s saját Zöldek csoportját vezetni.
A MiTörődünk cég egyik tagja adja ki a Dublin
Hírmondót, a helyi újságot, mely Dani Hírmondójának
vetélytársa; s akárki is készíti, erősen unszimpatikus
neki Dani, mert kiadványaiban mindig csak szidja és
hecceli a lányt. Egyelőre nem tudunk sokat a cégről.
Hatalmukból veszítettek, amikor három különböző
játékos megrohamozta és kifosztotta készleteiket.

POSTE HASTE, INC.: egy dublini biciklis

futárszolgálat, mely tulajdonképpen a Sidhe-látók
rendjéhez tartozik. Rowena alapította egy nemzetközi
mellékággal, melyet PHI–nek nevezett el, hogy a
világban végbemenő változásokról tudomást
szerezhessen.

PRI–YA: olyan halandó, aki a Tündérekkel folytatott

szexuális kapcsolat megszállottja. A Tündérek
uralkodó kasztjai annyira nagy szexuális
kisugárzással rendelkeznek, ami függőséget okoz és

692
emberre halálos hatású. Fájdalmas, bénító,
kielégíthetetlen vágyat ébreszt az emberben. A
Tündérek uralkodó kasztjai, ha úgy gondolják,
képesek eme kisugárzás csillapítására, mely által a
szex elképesztően fantasztikus lesz. De ha ezt nem
teszik meg, akkor az aktus túlterheli az ember
érzékeit, melynek eredményeképp az embert olyan
szex-rabszolgává változtatja, aki képtelen a beszédre,
s csak és kizárólag mesterük szexuális vágyainak
kielégítése az álmuk. Mióta a falak leomlottak,
nagyon sok emberből lett Pri-ya, s a társadalom most
kipárnázott cellák felhasználása nélkül próbál
valahogy segíteni ezeken az eszüket vesztett
szerencsétleneken.

SHAMROCK (lóhere): Kissé formátlan háromlevelű

lóhere, mely a sidhe-látók ősi szimbóluma, akik
küldetése, hogy Lássák, Szolgálják és Védjék (SEE,
Serve and Protect) az emberiséget a Tündérektől. Az
Álom és Valóság kötetben Rowena megosztja Mac-el az
embléma történetét: ”Mielőtt Szent Patrick
szentháromsága lett volna, hozzánk tartozott. A mi
Rendünk emblémája volt. Ezt a szimbólumot vésték
őseink az ajtajukra, vagy festették zászlajukra, amikor
új faluba költöztek. Így adtuk a lakók tudtára, hogy
kik vagyunk és miért jöttünk. Amikor az emberek
meglátták a jelünket, nagy lakomát csaptak s két hétig

693
ünnepeltek. Ajándékokkal fogadtak bennünket,
legjobb boraikat és férfijaikat ajánlották fel nekünk.
Versenyeket szerveztek, hogy ki nyerje el ágyunk
melegét. Nem is lóhere, hanem inkább ígéret. Látod,
hogy ez a két levél vízszintes nyolcast alkot, mint
amilyen egy Möbius szalag? Két S-t alkot, az egyik
rendesen, a másik fordított, melyek végei
kapcsolódnak. A harmadik levél és a tő egy P-t alkot.
Az első S a See-t jelenti (Láss), a második a Serve-t
(Szolgálj), míg a P a Protect szót (Védj) jelenti. A
lóhere Eire, a nagy Írország szimbóluma. A Möbius
szalag pedig a mi ígéretünk az orzság örök
védelmére. Sidhe–látók vagyunk, s az emberiségre
vigyázunk. Megvédjük az emberiséget a régiektől. E
világ és az összes többi között állunk.”

SZENT TÁRGYAK: Tündérek alkotta nyolc ősi

relikvia, melyek hatalmas erővel bírnak. Négy világos
Seelie és négy Unseelie tárgy létezik:

A négy Seelie szent tárgy:

LUISINE LÁNDZSÁJA: más néven Luin

Lándzsája, Longinus lándzsája, a Végzet
lándzsája, a Lángoló lándzsa. Egyike azon szent
tárgyaknak, mely végezhet a Tündérekkel.
Jelenleg MacKayla Lane tulajdonában van.

694
 LUGH KARDJA: más néven a Fény kardja. Ez
a másik olyan szent tárgy, mely képes végezni
a Tündérekkel. Jelenleg Danielle O’Malley
tulajdonában van.

AZ ÜST: más néven a Feledés Üstje. A

Tündérek halhatatlanságának ára van:
beleőrülnek. Amikor érzik az őrület kezdetét,
isznak az üstből, mely kitörli egész addigi
emlékeiket, s általa ’újjászületnek’. Csak a
krónikásuk, Cruce és az Unseelie Király azok,
akik soha nem ittak az üstből, s ismerik fajuk
igaz történelmét. Az üst jelenleg a Seelie
udvarban található. Cruce ellopott belőle egy
pohárral, s rávette az ágyast/Aoibheal-t, hogy
igyon belőle, ezzel kitörölve minden emlékét a
királyról és előző életéről.

A KŐ: Keveset tudunk erről a Seelie relikviáról.

A Négy Unseelie Szent Tárgy:

AZ AMULETT: Az Unseelie Király alkotta az

ágyasa számára, hogy a nő ezzel képes legyen a
Tündérek valóságát manipulálni. Arany, ezüst,
zafír és ónix hozzáadásával készült. Az arany
medál egy hatalmas átlátszó, ismeretlen követ

695
foglal magában. A segítségével egy nagy
akaraterejű személy befolyásolhatja, alakíthatja
a valóságot. Korábbi legendás tulajdonosai
között találjuk Merlint, Boudiccát, Jeanne
D’Arcot, Nagy Károlyt és Napóleont. Olyan
erős illúzióra képes, mely még az Unseelie
Királyt is megtéveszti. Az Új Nap Virrad
kötetben MacKayla Lane felhasználta a Sinsar
Dubh legyőzésére. Jelenleg Barrons garázsa
alatt van elrejtve.

TELEPORTÁLÓ EZÜSTÖK: Az Unseelie

Király által létrehozott bonyolult tükörhálózat.
A tündérek egykor ennek segítségével utaztak
a világok között. Az Ezüstök csomópontja a
Minden Napok Terme, egy végtelen, díszes
folyosó, ahol az idő nem lineáris, ami telis-tele
különböző méretű és alakú tükrökkel, melyek
másik világokba, időkbe, helyekre vezető
átjárók. Mielőtt Curce megátkozta volna az
Ezüstöket, ha egy utazó belépett egy tükörbe,
azonnal ebbe a terembe érkezett, ahol aztán
kiválaszthatta a tükörben megmutatkozó képek
alapján utazásának következő célpontját.
Miután Cruce megátkozta az Ezüstöket, a
teremben lévő tükrök megváltoztak, s már nem
a valós képet mutatják arról, mi várhatja a

696
túloldalon az utazót. Nagyon veszélyes
manapság az Ezüstökben utazni.

A KÖNYV: lásd még Sinsar Dubh (sí–szá–dú)

címke alatt. Az Unseelie Király egy része. Egy
ősi, rettenetesen gonosz könyv, mely hatalmas
erejű fekete mágiát foglalt magába. A király
megpróbálta az összes gonoszságot belé zárni,
melyek akkor keletkeztek, amikor a Teremtés
Dalát igyekezett újrateremteni. Eredetileg a
Könyv nem érző lény volt, de, mint a
Tündérek, ez is tovább fejlődött, s idővel érző,
élő, tudattal rendelkező teremtmény lett belőle.
Amikor ez bekövetkezett, mint minden
Unseelie, amit a tökéletlen Teremtés Dala
alkotott, megszállottan tökéletesíteni akarta
magát, s arra törekedett, hogy testi alakot
öltsön, s ugyanolyan legyen, mint faja
legtöbbje. Általában háromféle alakban jelenik
meg: vagy egy vastag aranyozott, csodálatos
ősi kötet, melyet rúnák és zárak díszítenek;
vagy egy alaktalan hatalmas szörny.
Ideiglenesen, emberek megszállásával képes
testet ölteni, de az emberei test nem fogadja be,
s rohamos gyorsasággal önpusztításba kezd. A
Sinsar Dubh általában gonosz játékot űz az
általa megszállt emberekkel, felhasználja őket,

697
 hogy szadista őrületét, s gyilkolási vágyát
kiélje, majd megöli őket, s egy új testet száll
(vagy egy új testbe ugrik át, melyet felhasznál
az előző test meggyilkolására). A legközelebb
akkor került ahhoz, hogy valós testet öltsön,
amikor megszállta Mac anyját és egy mását
beépítette Mac-be, amikor a lány még embrió
volt. Mivel a Sinsar Dubh egy mása Mac részévé
vált egészen korai léte óta, a lány teste nem
érzékeli, mint betolakodót, s nem veti ki
magából. Mac, anélkül, hogy tönkre tenné,
képes együtt élni azzal, hogy megszállta a
Könyv. Mégis, az eredeti Sinsar Dubh
mindenáron arra vágyik, hogy saját teste legye,
s hogy Mac végre elfogadja a másolatot, s
ezáltal végre hús vér teste legyen, s így az
eredeti Könyvnek egy hús vér társa legyen.

A DOBOZ: Keveset tudunk erről az Unseelie

szent tárgyról. A legenda szerint az Unseelie
Király teremtette az ágyasa részére.

SINSAR DUBH: Eredetileg egy elvarázsolt könyv

volt, mely az Unseelie Király nem kívánt, gonosz
tudásának, s a hibás és mérgező teremtés Dalának
volt a gyűjtőhelye. Ezzel a tudással alkotta meg a
király az Unseelie Udvart és a kasztokat. A Könyv

698
hatalmas mennyiségű veszélyes varázslatot
tartalmaz, mely világok alkotására, de elpusztítására
is alkalmas. Mint maga a király, a Könyv hatalma is
végtelen. Sajnos, mint a legtöbb Tündér dolog, a
varázslattal teli Könyv is megváltozott, tovább
fejlődött, míg el nem érte érző lény mivoltát. Már nem
egy sima könyv, most már egy gyilkos, pszichopata,
hataloméhes teremtmény. A többi tökéletlen
Unseelie-hez hasonlóan, ez is megszállottan
tökéletesíteni akarja önmagát, hogy megszerezze azt,
ami szerinte hiányzik belőle. Ebben az esetben egy
tökéletes test. Amikor a király rájött, hogy a Könyv
érző lénnyé változott, egy börtönt alkotott a számára,
s a sidhe-látókra bízta az őrzését – némelyek szerint
belekontárkodott a vérvonalukba, s egy kicsit a
sajátjából is hozzájuk adott. A király rájött, hogy
ahelyett, hogy megsemmisítette volna a veszélyes
varázslatot, egy másolatot teremtett. A királyhoz
hasonlóan a Sinsar Dubh is készített magáról egy
másolatot és MacKayla Lane-be ültette, amikor a lány
még embrió volt. Jelenleg két Sinsar Dubh létezik: az,
amelyiket Cruce magába szívott (és ezáltal megszállt),
és a MacKayla Lane-ben létező másolat, melyet a lány
nem hajlandó kinyitni. Amíg a lány önszántából ki
nem nyitja, a Könyv nem tudja megszállni. De ha
bármilyen oknál fogja a lány használja, a benne lévő
pszichopata gonosz átveszi felette az uralmat, s őt

699
esetleg örökre elnémítja. Ha ez bekövetkezik, az
emberek számára az élet pokollá változik. Sajnos, a
Könyv rettenetesen karizmatikus, okos és csábító, s
mivel volt alkalma hosszú időn keresztül megfigyelni
az embereket, mester módra képes kijátszani azok
gyengeségeit.

TELEPORTÁLÁS: a Tündérek helyváltoztatásának

egy módja, csak odagondolják magukat, ahová menni
akarnak. A magasabb rendű, erősebb hatalommal
rendelkező Tündérek a gondolat gyorsaságával
képesek egyik helyről a másikra helyet változtatni.
Régebben képesek voltak nemcsak helyek közt
ugrálni, de az időben is, míg Aoibheal többszörös
szabályszegések miatt megfosztotta őket ettől a
képességtől.

TEREMTÉS DALA: Az Univerzum leghatalmasabb

erejű varázslata. Ez a Dal a semmiből képes életet
teremteni. Minden élet innen ered. Eredetileg az első
Seelie Királynő ismerte, de ritkán használta, mert,
mint minden nagyon erős varázslat, nagy árat kell
fizetni a használatáért. Eredetileg királynőről
királynőre szállt volna a tudás, hogy akkor
használhassák, amikor semmi más módja nincs az
élet megmentésének. Aki a Dalt hallja, a Mennyek
muzsikáját hallja, s megismeri belőle létezésünk főbb

700
kérdéseire a válaszokat. A muzsika annyira
csodálatosan gyönyörű, átalakító és tiszta, hogyha
valaki gonoszsággal a szívében hallja, menten
hamuvá változik.

UNSEELIE HÚS: Unseelie hús evésétől az ember

fantasztikus erőre, hatalomra és túlteljesítő érzékekre
tesz szert; szexuális gyönyöre és állóképessége
megnő; de ezzel együtt nagy függőséget okoz. Evése
által az ember képes átlátni a Tündérek Álcáján.
Miután a falak leomlottak, egy ideig a Tündérek nem
álcázták magukat, de már újra elkezdték, mivel az
emberek rájöttek, hogy vas segítségével
megsebesíthetik és fogva tarthatják őket.

VAS: A periódusos táblázaton: Fe a jele, s igen

fájdalmas a Tündérekre nézve. A teleportálni
képtelen Tündéreket vasbilincsek tarthatják fogva,
míg a tönköly vas egy teleportáló Tündért is képes
viszonylagos ideig fogva tartani. A Vas nem alkalmas
Tündérek megölésére.

VÖRÖS RÚNÁK: hihetetlenül erős és komplikált

varázslat, melyek az Unseelie börtön alapjait alkották,
s melyeket a Sinsar Dubh többször is felajánl
MacKayla Lane-nek, hogy megvédhesse magát a
lány. Minden Tündér fél tőlük. Amikor az Emberek és

701
Tündérek világa közötti falak meggyengültek, a
Seelie Királynő a börtön falaiból vont el erőt, amit
felhasznált a falak megerősítésére ... ám ezzel
jelentősen meggyengítette a börtön falainak erejét.
Ekkor történt, hogy az első Unseelie-k megszöktek.
Minél inkább küzd valaki a rúnák ellen, annál
erősebbé válnak, mert az áldozat menekülésre szánt
energiájából táplálkoznak. MacKayla az Új Nap Virrad
kötetben használta fel őket, hogy a Sinsar Dubh-t
lezárja, míg Cruce, aki akkor V’lane-nek álcázta
magát, rá nem vette, hogy távolítsa el őket. Jericho
Barrons szörnyeteg alakban megeszi ezeket a rúnákat,
s kifejezetten ínyencfalatoknak tartja őket.

WARD (vórd): Egy druidák, sidhe-látók, mágusok és

Tündérek által ismert nagyon erős varázslat. Több
kategóriája is ismert, mint például a Föld, Levegő,
Tűz, Kő és Fém varázslatok. A Kilencek közül Daku-n
kívül, Barrons nagyon jártas ezeknek a
varázslatoknak a használatában.

702
Moonshadow emlékére, aki a világ legjobb macskája volt

Nyugodj békében, bébi

703
Sosem tudod, milyenek igazán az emberek, míg tűz alatt
nem látod őket

Ez, Apa, a tiéd – inspiráció, harcos, hős.

704