Tanítás összevont oktatási formában

I.rész
Mottó:
◼ „ Amíg ... az összevontság kényszere fennáll, nem a
hátrányos helyzeten való síránkozás, mentegetőzés,
valamint az osztottságot váró, passzív túlélési politika a
helyes, hanem az adott lehetőségek optimális
kihasználására való aktív törekvés, a negatív körülmények
lehető ellensúlyozása és a pozitív lehetőségek maximális
kihasználása.”
(Kelemen László)
◼ „Bár a világ megváltozott körülöttünk, az iskolák nem
változtak. Vagyis nem változtak abból az igen fontos
szempontból, amiben változniuk kellett volna – és ez az,
hogy hogyan tanítanak.”
Az összevont osztályokban folyó
oktató-nevelői tevékenység sajátosságai
◼ A mai reformpedagógiai elvek és kutatások nyomán megkérdőjelezhető a
comeniusi hármas tagolás, az hogy az iskolai oktató-nevelő munka
legmegfelelőbbnek bizonyuló szervezési formája az osztály–tantárgy–tanóra
rendszer.
◼ Az osztatlan tanulásszervezés következtében létrejövő kiscsoportos vagy
egyéni ismeretszerzés sokkal jobban szolgálja a permanens önképzést, mint
a frontális osztálytanítás.
◼ Ma már az iskola nem készítheti fel egy egész életre a felnövekvő
nemzedéket. A mai iskola alapvető feladata kialakítani az egész életen át
tartó tanulás készségét. A fiatalokat fel kell készíteni a folyamatos tanulásra,
 ami felnőttkorban az átképzésre való nyitottságot és folyamatos készültséget
jelenti.
Az összevont osztályokban tanítóknak fokozottan nehéz a feladatuk, mert:
◼ ugyanazt a tantervet kell megvalósítaniuk, ugyananyi idő alatt, mint
az osztott osztályokban tanító kollégáiknak;
◼ más szervezési körülmények között kell az oktató-nevelő munkát, a
személyiségfejlesztést végezniük;
◼ a tanító egész munkája során meg kell ossza figyelmét két vagy több
osztály között;
◼ a tanulók jelentős többsége nem részesült óvodai oktató-nevelő
munkában, nélkülözi az iskolafelkészítő foglalkozások fejlesztő
hatását;
◼ gyakrabban van dolguk olyan szülőkkel, akik nem működnek együtt
az iskolával, nem biztosítják gyermekeik számára a tanuláshoz
megfelelő környezetet, feltételeket;
◼ legtöbb részben az osztott vagy osztatlan iskola gyenge felszereltségű
Az összevont osztályokban folyó oktató-nevelő tevékenység egy sor olyan
sajátos jegyet is hordoz, melyek kihatnak a tanítónak a napi felkészülésére:
◼ A munkaritmus gyorsabb, mint a hagyományos osztályokban, mivel a
tanító csak az óra bizonyos hányadát szentelheti a tanulókkal való
közvetlen tevékenységre. Az óra további részében ezek a tanulók
önálló munkát végeznek.
◼ A két vagy több osztállyal folyó egyidejű munka megköveteli a tanító
figyelmének állandó megosztását az önálló munka irányába is.
◼ Az önálló munkák előnyös kiválogatása és az órán belüli ésszerű
adagolása, a didaktikai eszközök előkészítése naponta alapos
módszertani és tudományos felkészülést igényel a tanítótól.
◼ Mivel az összevont osztályba különböző életkorú gyerekek járnak,
akik felkészültségben és szellemi fejlettségben is eltérhetnek
egymástól, szükséges ezeknek a gyermekeknek az egységes
 osztályközösségi szellemben való nevelése, a közösségbe való
beilleszkedésének biztosítása.
Az összevont osztályokban folyó oktató-nevelő munka minden hátránya
mellett előnyöket is biztosít, mert:
◼ nagyon korán ráneveli a tanulókat az önálló tevékenységre, és
sokoldalú kezdeményező képességet alakít ki, persze együtt jár azzal,
hogy az összevont osztályokban tanuló gyermekek kommunikációs
készsége a ritka beszédlehetőség miatt lényegesen lassabban fejlődik,
mint azt az osztott osztályok tanulóinál tapasztaljuk;
◼ a gyerekek munkája pontosabb, tudatosabban alakítják készségeiket;
◼ a kis osztálylétszám nagyobb lehetőséget biztosít a tanítónak a tanulók
ismeretanyagának felmérésére, a tanulmányi előmenetel állandó
megfigyelésére, ami módot nyújt az iskolai kudarc megelőzéséhez és
elkerüléséhez;
◼ közelről megismerve minden gyermek képességeit és vágyait, a tanító
az összevont osztály egységes közösségén belül olyan homogén
csoportokat alakíthat ki, amelyek tagjaiban tudatosítja az
egymásrautaltság és az együttműködés szükségességét és a jól végzett
közös munka örömét. Teljesértékűen megvalósíthatja a
szemályiségfejlesztés célkitűzéseit.
◼ olyan pozitív emberi tulajdonságok kialakítását teszi lehetővé, mint a
tudatos figyelem, a rend és fegyelem iránti érzékenység, akarat és
kitartás.
 Az oktatási folyamat szervezése és tervezése az összevont osztályokban
◼ Az előkészítő osztály törvénybe iktatása szükségessé teszi az oktatási
folyamat egyidejű szervezésének újragondolását és az osztályok
párosításának másfajta koncepcióját. Ma már a gyakorló pedagógusok
tapasztalata és a külföldi iskolák példája nyomán úgy látjuk, hogy az
I–IV. osztályok szimultán oktatásában az ismereteket nem kell
mereven elhatárolni egymástól, mert az összevont osztályokban
folyamatosan jelen van a latens (lappangó, rejtett) tanulás is.
◼ A holisztikus szemlélet szerint az ismeretek egy egységes ismeret-
rendszer részei, s ha arra az egyidejű oktatási folyamatban egy kisebb
vagy egy nagyobb osztály tanulója kíváncsi, akkor az így szerzett
részismeret beépülhet a gyermeki tudatba és ott sokkal jobban
rögződhet.
◼ Holjevitz Ferencnét szerint „a tanulásszervezés szempontjából fontos,
hogy a tanulók rugalmas csoportokban dolgozzanak, vagyis mindig az
aktuális tudásszint, teljesítmény alapján történjék a csoportba sorolás.
(Tehát nem életkor szerint!)”
Az oktató-nevelői tevékenység szervezésénél néhány alapelvet itt is
érvényesíteni kell:
◼ a tanterv feladatait itt is meg kell valósítani;
◼ az egyes osztályok anyagát élesen el kell határolni egymástól (a
különböző korú, illetve más osztályba járók nem tanulhatják ugyanazt
a tananyagot);
◼ a didaktikai alapelveket fokozottan kell érvényesíteni;
Az összevont osztályokban való oktatás legfontosabb szervezési
feladatai a fentiekből adódóan a következők:
◼ az osztályok párosítása és szétostása a tanítók között;
◼ az osztályterem elrendezése;
◼ az órarend összeállítása;
◼ a didaktikai tevékenység megszervezése;