A. 7.: Konstrukció és rekonstrukció.

A megtörtént és az elbeszélt események, felidézés

és emlékezet. Az emlékezés hibái, emlékezet és trauma
(Kognitív idegtudomány, kognitív pszichológia, pszichoanalízis, szociálpszichológia)
□ Konstrukció = alkotás, szerkesztés, létrehozás  észlelés + emlékek kódolása (RTM 
HTM)
□ Rekonstrukció = visszaállítás, felújítás, újraalkotás  emlékek felidézése (HTM 
RTM)
→ Vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a hagyományos reproduktív felfogással
szemben az emlékezet inkább rekonstruktív módon működik.
→ Ismereteink vagy tapasztalataink fényében oda nem illő információkat elvetünk,
időközben, esetleg másoktól szerzett külső információkat pedig hozzáteszünk. Az
eredeti tapasztalatok fragmentumaira és a velük kapcsolatos általános ismeretekre
épül az emlékezetünk, ezért ezek rekonstruált emlékképek.
□ Ko-konstrukció = önéletrajzi emlékek előhívása, melyben az adott kontextus is szerepet
játszik. A személyes emlékek fontosak a szelf-megértésben és szelf-reprezentációban is.
Az emlékezés fő szakaszai:
Kódolás/rögzítés Tárolás  Előhívás/felidézés: (Reproduktív és retrospektív emlékezet)
o A kódolás során arra törekszünk, hogy értelmes, logikus kapcsolatokat alakítsunk ki az
információ egyes részei között.  hippocampus, mely az új információ konszolidációját
végzi. A hosszú távú memóriából történő felejtés: sokszor nem tárolási hiba, inkább
előhívási.
o A felidézés:
 Kontextus-függő (hangulatszelektivitás, hangulatfüggő előhívás)
 Szituációfüggő
 Állapotfüggő
 Szervezésfüggő
o Felejtés: aktív folyamat, funkciója: (1) „affektív tehermentesítés”, (2) a túltelítődés elleni
védekezés.
o Proaktív/előreható gátlás: amikor a régi ismeret akadályozza az új ismeret
bevésését.
o Retroaktív/visszafelé ható gátlás: amikor a friss ismeret akadályozza a régi emlék
felidézését.
Az emlékezés fajtái
□ Deklaratív / explicit / tudatos / direkt memória
 Szemantikus memória
 Epizodikus memória
 Önéletrajzi emlékezet
□ Procedurális / implicit / figyelem nélküli / nondeklaratív memória
 Előfeszítés / priming
 Kondicionálás
 Nem asszociatív tanulás
Trauma, emlékezet, nyelv:
1
o Implicit emlékezet: kezdetektől működik, érzelmi és kapcsolati élményeket kódol, nem
deklaratív (nem kijelentő, ellentmondást tűrő), nem reflexív, nem narratív, az események
hogyanját, mikéntjét kódolja
o Önéletrajzi emlékezet: a tudatosság számára jobban hozzáférhető, szelf-narratívumként
működnek.
 A visszaemlékezésre való képesség fejlődési teljesítmény, mely szociális
interakciókban fejlődik. Kezdetben az anya tartalmazza a gyerek önéletrajzi
emlékezet számára még nem átformálható élményeit Az anya, mint történeti
tükör (Péley): a közösen átélt emlékek közös felidézése, melynek segítségével a
gyerek fokozatosan a saját történeteinek szerzőjévé válik.
Emlékeink kapcsolati eredetűek, legyenek azok akár a koraiak, akár a
későbbiek.
 A narratív emlékezeti rendszer révén az eredetileg tapasztalt események
átdolgozódnak, elaborálódnak. Létfontosságú a szelf-érzés alakulásában, a szelf- és
tárgy-reprezentációk átrendeződésében.
Gyermekkori amnézia:
o Freud-infantilis amnézia: a korai tapasztalatokra (1-3/5 év) az elfojtás miatt nem
emlékszünk  nem nyert bizonyítást.
 Biológiai fejlődés: az emléknyomok konszolidációjában szerepet játszó agyi struktúra, a
hippocampus csak a születés utáni első vagy második év végére válik éretté. Így a korai
események azért nem idézhetőek fel, mert annak idején nem tudtak megfelelően
konszolidálódni Kezdetben a csecsemők az implicit memóriára támaszkodnak, az
explicit memória csak később emelkedik ki.
 Az emlékek visszahívásának problémája nem a memóriarendszer fejletlensége miatt van,
hanem pl. a kognitív szelf nem fejlődött ki- csak 2 év után  autobiografikus emlékek:
van mihez képest elhelyezni)
 Pszichológiai szinten az ok olyan kognitív tényezőkben keresendő, mint a nyelvi
fejlődés vagy az óvoda, iskolai oktatás. A nyelvi készségek és a gondolkodás
fejlesztésére nagy hangsúlyt fektető óvoda, iskola az élmények szervezésének olyan új
módszereit alakítja ki, amelyek szinte egyáltalán nem egyeztethetők össze a tapasztalatok
kisgyermeki kódolási módjával.
Trauma: a természeti katasztrófák, a háborús traumák, a társadalmi traumák, a gyermekkori
szexuális és fizikai bántalmazás esetei, a korai kapcsolati traumatizáció, a kumulatív jellegű
attachment trauma
Trauma spektrum:
o Személytelen
o Személyközi
o Kötődési
Megkülönböztethetünk:
o Hirtelen bekövetkező trauma
o Kumulatív jellegű trauma (mikrotraumák)

2
Az emlékezet és a trauma kapcsolata sokrétű és bonyolult összefüggésrendszert alkot:
Traumás emlék:
 Alacsony feldolgozottság
 Gyenge téri, idői, kontextuális integráció
 Az egyéb élettörténeti emlékhez, a többi információhoz való kapcsolódás
hiánya.
 Fragmentálódhatnak (a trauma alatti disszociáció miatt)
 Gyakran explicit módon reprezentálhatatlanok
A traumák nyomai nagyrészt az Implicit memóriában rögzülnek:
o Nem elfojtottként, de mégis tudattalanul.
o Gyakran elérhetetlenek szimbolizált, nyelvi, jelentéssel bíró reflektált formában.
o Így viselkedéses szinten, érzelmi, kapcsolati viszonyban jelennek meg.
o A trauma neurobiológiai kutatói szerint a trauma nyomai beíródnak, szó szerint
nyomot hagynak idegrendszeri szinten is.
Ferenczi Sándor: Nyelvzavar = a felnőtt-gyerek viszony félreértése: a gyermeki vonzódás,
erotika, gyengédség nyelvét a “szenvedélyes” felnőtt összetéveszheti a nemi vággyal:
- A felnőtt (zavart tudatállapotban, kóros személyisége miatt, kielégületlenségében stb.)
összetéveszti a gyerek játékát egy érett személy szexuális vágyával, és ezért szexuális
viselkedést kezdeményez. A felnőtt a szenvedély nyelvén reagál szexuális
bántalmazás.
- A szorongás tetőfokán a reménytelenség engedelmességbe csap át, és a gyerek azonosul
a felnőttel/ a támadóval (ez a szorongás szabályozásának egyetlen útja). A támadó
introjekciója során valóságos hasadásos állapot lép fel nála.
- A felnőtt bűntudatot érez (+ megszégyenítő, felelősséget áthárító viselkedést tanúsít- „a
gyerek akarta”), amit a gyerek introjektál!! A gyerek idegen szelf-reprezentációkat épít a
szelfjébe. Így paradox módon a szelf-strukturálódás folyamata egyben a fragmentáció
folyamata is.
- Bifázisos traumatizáció (kettős sokk): 1. bántalmazás; 2. annak tagadása, a valóság
átírása.
- Ezek a gyerekek vagy engedelmesek, vagy dacosak lesznek a fejlődésük során. Nemi
életük fejletlen marad vagy perverz formát ölt. A sokk hatására emocionálisan és
intellektuálisan is éretté válhatnak kóros progresszió vagy koraérettség. A szülő
pszichiáterévé válik: azonosul vele és próbál ráhangolódni várható változásaira 
szerep-visszafordító viselkedés
Nyelvzavar és mentalizáció - Fónagyék:
- A csökkent mentalizációs képesség ellenére a traumatizált gyerek mégis észleli a szülő
elvárásait, tudattalan igényeitidegenné válnak önmaguk számára:
 A hamis reprezentációk köré szerveződő identitásuk révén.
 A nem hitelesen tükröző, reflektáló gondozói magatartás miatt saját érzéseik és
tapasztalataik nem ismertek, bizonytalanok számukra.
3
- A bölcs csecsemők a külvilág felé bölcsek, érzékenyek mások intencionális állapotára, de
a sajátjukra nem”Szelfjük részévé válik a nyelvzavar.”
- Ha az áldozat a bántalmazót elmevaknak látja, akkor az elszenvedőben az egyedüllét
érzése erősödik fel. Nem éli meg, hogy mentalizálva van. Jellemző még: az
elhagyatottság, az elhanyagoltság, a szeretetre való méltatlanság és a láthatatlanság
érzése. Ebben az esetben a környezet érvénytelenítő.
Mindkét eset sérült mentalizációt eredményez.
Trauma, identitás, elbeszélés:
- Többgenerációs trauma: a holokauszt túlélőinek és azok gyermekeinek, a holokauszt
utáni 2. generációhoz tartozó személyek identitása, a „zsidó identitás”
- A túlélő gyermek, mint „emlékmécses”: a holokauszt-túlélők gyermekei olyan
szenvedéseket örököltek, melyeken ők maguk nem mentek keresztül. Külön
pszichológiai teherként nehezedik a leszármazottakra a bűntudat, mely a túlélés
természetes velejárója. A bűntudat megakadályozza a gyászt, az emlékezést, a
szembenézést, a kollektív trauma feldolgozását, az igazi jóvátételt.
- Az ilyen gyermekeknek nem csak hatalmas érzelmi űrt kell betölteniük, hanem egyes
egymaguknak kell visszaállítaniuk a teljes család folytonosságát, és rejtett kapcsolatokat
kell teremteniük a holokauszt során elvesztett családtagokkal (Wardi).
- Kollektív emlékezet: azokból a nyomokból építkezik, melyeket a régmúlt történései
hagytak az emberi csoportokon.
- Kulturális emlékezet: a múlt szilárd pontjaira irányul, a tényleges múltat emlékezetes
múlttá és így mítosszá alakítja.
- Kommunikatív emlékezet: a közelmúltra vonatkozó emlékeket ölel fel.
- A csend diskurzusa: a holokauszt súlyos csapást mért a kommunikatív emlékezetre.
(Dan Bar-On)
- A „leírhatatlanság” csendje = az elsődleges fájdalom leírhatatlan, nem szándékos
hallgatás. Könnyen átváltozhat szándékossá, különösen akkor, ha a környezet nem
hajlandó tudomásul venni a történteket Másodlagos fájdalom: szándékos elhallgatás, ez
még inkább arra motiválja őket, hogy szenvedéseikről akkor se beszéljenek, ha az
elsődleges fájdalom enyhülésével, a gyászfolyamat előrehaladásával már képesek
lennének megszólalni.
- A „megbeszélhetetlenség” csendje = a trauma tudattalan továbbadása (legendává válás,
deperszonalizálódnak a történetek, és így nem szükséges közvetlenül szembenézni és
azonosulni a történetek alanyainak kínjaival).
- A kriptába zárt „fantom” diskurzusa (Ábrahám Miklós, Török Mária): vannak emberek,
akik, anélkül, hogy tudnának róluk, elődeik életének titkos lelki tartalmait örökölhetik. A
halott nem tér vissza, de befejetlen ügyeit tudattalanul hátrahagyja utódaira.  A
családtörténet ismeretének fontossága

A testünk nem felejt:

- Michael Meaney: az aktív anyai gondoskodás megvédi a csecsemő stresszgénjeit attól,
hogy felnőttkorban túl élénken reagáljanak. Gyermekkorban kialakulnak azok az
idegsejthálózatok, amik eldöntik, h az ember hogyan értelmezi a környezetét, hogyan

4
 alakítja a kapcsolatait. Az idegsejthálózatok kiépítése és a velük járó pszichés sémák
kialakulása az első életévekben megszerzett kapcsolati tapasztalatoktól függenek.
- Trauma lényege: A szülőkhöz való kötődés fenntartásához a gyermekek képesek
bármikor bármit megtenni és mindenről lemondani! Hamis szelf kialakítása (a
gyermek saját kreatív gesztusait nem fejezheti ki, mivel az anya veszélyesnek ítéli meg
azokat; intruzív szülő).
- Disszociáció: pszichés és neurobiológiai védőmechanizmus. Célja: kikerülni egy lelkileg
és testileg elviselhetetlenné vált helyzetből (derealizációs, deperszonalizációs élmény)
 szélsőséges helyzetben a disszociáció adaptív! A súlyos disszociációnak 2 formája
van: (1) Freezing (lefagyás), (2) közvetlenül átvált egy némileg megváltozott, távoli
tudatállapotba, amelyben érthetetlen, impulzív tevékenységekre kerülhet sor (pl.
transzban elkövetett önsebzések vagy impulzív falásrohamok). Az első traumatikus
esemény után már nem szükséges további traumaélmény, hogy disszociatív állapot
lépjen fel. Annál súlyosabb a trauma minél korábban történik, minél tovább tart, minél
közelebbi személy az elkövető.
- De! A traumatikus emlékek integrációjának hiányát okozza  Komplex (teljes)
változáshoz vezethet a viselkedésben, ami a PTSD klinikai megjelenésének számít.
Janet: az intenzív arousal zavarja az információ feldolgozását és a tárolását a narratív
(explicit) emlékezetben. Az individuum ott maradt a „szótlan terror” állapotában, ahol
a szavaknak nem sikerül körülírni, mi is történt (az implicit emlékezet sértetlen
maradhat).
- Az emberek közötti traumatikus kapcsolati élmények nemcsak rendkívül mély nyomokat
hagynak a gyerekekben, hanem megváltoztatják a neurobiológiai struktúrákat és a
génregulációt.
- Poszttraumás stresszzavar (PTSD): fokozott éberség, szorongásos tünetek,
emlékbetörés, beszűkülés (hangulati és összpontosítási zavarok) + az abúzust átélt
emberek génszabályozása megváltozik a stressztengelyen.  funkciózavar
- A szenzoros infó érzékszerveken keresztül  kp-i idegrendszerbe  thalamusba (itt egy
része integrálódik)  további értékelésre ezt a nyers infót az amygdalába és a
prefrontális kéregbe küldi  amygdala érzelmi értékelést végez  az agytörzsbe
továbbítja az infót, ami kontrollálja az automatikus viselkedési és a hormonális válasz
rendszert, szenzoros ingert emocionális és hormonális jelekké fordítja át, ezáltal
kezdeményezi és kontrollálja az érzelmi válaszokat. A thalamusból az információ előbb
éri el az amygdalát, mint a prefrontális kérget. Ez lehetővé teszi, hogy az amygdala
felkészüljön a kortexből jövő későbbi infó feldolgozására.  A szenzoros infó érzelmi
értékelése korábban történik, tehát megelőzi a tudatos érzelmi tapasztalatot (a személyek
fel lesznek készülve).  hippocampus: feladata: hogy rendszerezze és kategorizálja ezt
az infót a korábban már meglévő hasonló szenzoros inputokkal együtt. Minél jelentősebb
az amygdala értékelése, annál erősebb az input és a memória visszatartott.
- TEHÁT: A nagyon magas szintű érzelmi arousal megakadályozhatja a tapasztalat
megfelelő értékelését és kategorizációját azzal, hogy interferál a hippocampus
működésével. Ha ez történik, a tapsztalat szenzoros lenyomatai elraktározódnak a
memóriában, de mivel a hippocampus akadályozott a teljes integrációban, ezek nem
egyesülnek egységes egészbe. A tapasztalat konszolidálódik, és később visszatér
elkülönült képek, testi szenzációk, szagok stb. formájában. Ezek idegennek és más

5
 eseményektől elkülönültnek tűnnek a személy számára. A hippocampus nem tud
segíteni az infót térben és időben elhelyezni, így továbbra is elkülönülten léteznek.
A traumatizált emlékek időtlenek és ön-idegenek!
A traumatikus momentum szerepe a patogenezisben:
Freud: elsődleges csábításelmélet  másodlagos csábításelmélet
A páciens az elfelejtett és elfojtott tartalmakra tudatosan nem emlékszik, de cselekvéseiben
és tüneteiben kifejezi ezeket. Nem tudatos emlékként, hanem cselekményként ismétli meg
ezeket, anélkül, hogy ennek tudatában lenne - voltaképpen ezen a módon emlékezik.
Indulatáttétel: egyfajta ismétlési kényszer hatására megvalósuló emlékezés, melynek során
a személy korábbi tapasztalatait és az arra vonatkozó tudattalan vágyait és indulatait ismétli
meg. Az áttétel segítségével a tünetek új értelmezést nyerhetnek, s a hátterükben álló
elhárított tudattalan vágyak, késztetések és indulatok tudatosíthatóvá válhatnak.
Viszontáttétel: az analitikus helyzetben a pszichoterapeuta érzelmi válasza páciensére. A
hűvös, pedagógiai hozzáállás egy kétségbeesett pácienssel szemben: szükségében egyedül,
elhagyatva, tehetetlenül hagyja az analitikus à tünetismétléssel reagál= Retraumatizáció (a
gyermekkori trauma megismétlése).
Ha viszont az analitikus belátja hibáit à a páciens megkönnyebbül, megbízhat benne à
kontraszt a múlt és a jelen között à a múlt nem hallucinatorikus újraélés, hanem objektív
emlékképpé válik. A traumatikus események cselekvés helyett gondolatban
reprodukálhatóaka beteg személyiségének színvonala emelkedik.

A terápiában születő (új) történetnek:

o Narratív igazsága van, függetlenül a történeti igazságtól.
o Célja: koherens, érthető, elmesélhető és a páciens számára elfogadható rendszerbe
foglalja a terápia során felbukkanó anyagot.
Freud: a konfliktusok megoldása és az ellenállások legyőzése csak akkor sikerül, ha a
páciensnek olyan értelmezéseket és rekonstrukciókat kínálunk fel, amelyek megegyeznek a
benne lévő valósággal (szubjektív valóság).
Stern:
- A korai szülő-gyerek együttlét interaktív elemeiből, a „másikkal való együttlét
módjaiból” egy sémaháló bontakozik ki, amely a megélt élmények és tapasztalatok
nem szimbolikus, nem verbális reprezentációs módja. A sémákból erednek, emelik ki a
tartalmukat az emlékek, fantáziák és önéletrajzi narratívák.
- Az emlékek, narratívák és fantáziák konstruálása az újraformálást is magában foglalja.
- Az adott kontextusnak megfelelően szelektáljuk, formáljuk, mintázzuk újjá, alakítjuk át,
„montázsoljuk” a meglevő anyagot
A trauma következménye: intergálatlanság, fragmentáció, a koherencia és a folytonosság
hiánya, a jelentés-nélküliség, az el nem narrálhatóság, a „narratív lyukak” létrejötte 
ezekből ered a koherens történetek létrehozásának vágya.

6
A trauma narratívája segít ezeket az elbeszélhetetlen, verbálisan nem reprezentált,
fragmentált, traumatikus korai érzelmi tapasztalatokat egy fonálra fűzni, hogy
beilleszkedjenek az élettörténetbe.
A korai traumatikus kapcsolati implicit emlékek, vagy akár a későbbi, fragmentált,
integrálatlan és reflektálatlanul maradt emlékek is jelentést és értelmet nyernek egy újonnan
konstruált történetben.  Pót-forgatókönyv, a terapeuta és a páciens által közösen
létrehozott új narratíva jelenik meg.
Amnézia = emlékezészavarok gyűjtőfogalma; körülhatárolt emlékezetkiesések, melyek
meghatározott időre vagy körülhatárolt élménytartalmakra vonatkoznak.
o organikus
o pszichogén
Pszichogén vagy funkcionális emlékezetzavarok:
- Tudatos és tudattalan mechanizmusok összjátékaként jönnek létre- a személyes
élettörténet, az egyénre jellemző motiváció, érzelmek, hangulatok ismeretében érthető
meg, hogy az egyén miért tart fontosnak és jegyez meg bizonyos dolgokat, másokat miért
felejt el.
- Keletkezésük pszichés alapjelenségei: 1. Disszociáció- részlegesen vagy teljesen
megszakad az integráció az emlékek, az identitástudat, a pillanatnyi érzések kontrollja
között. 2. Konverzió- megoldhatatlan intrapszichés vagy interpszichés konfliktusok által
kiváltott affektusok tünetekké alakulnak át.
- Felosztása:
 Szelektív amnézia: egy behatárolt időn belül csak bizonyos dolgokra emlékeznek
 Disszociatív fuga: emlékezéshiánnyal járó állapot, melynek során a beteg váratlanul
eltűnik, elutazik otthonról és többnyire új személyazonosságot vesz fel. Az állapot
többnyire hirtelen kezdődik és általában hirtelen is ér véget. A zavar néhány héten,
esetleg hónapon belül szűnik meg. A disszociatív zavarok esetében a pszichológiai
eredet minden esetben megtalálható. Ezek általában traumatizáló események,
stresszhelyzetek, nem megoldható vagy nehezen tolerálható pszichés konfliktusok.
 Multiplex személyiség: egy egyénen belül két vagy több személyiség létezik és egy
időben csak az egyik határozza meg az egyén viselkedését.
o Kvantitatív funkcionális zavarok:
 Hipomnézia=megfeledkezés
 Hiperamnézia: akaratlanul felbukkanó emlékek
 Disszociatív amnézia: egyes emlékek más emlékek gátló hatása miatt esnek ki.
o Kvalitatív emlékezetzavarok:
 Allomnézia: az emlékezés tartalmi módosulása
 Affektív mnesztikus transzformáció, a katatimia: az érzelmek-hangulatok által
történő torzulás (a felidézés időpontjában meglévő hangulati, érzelmi beállítódás
változtatja meg az emléket)
 Kognitív mnesztikus transzformáció: a felidézés időpontjában meglévő
ismeretanyagok alakítják át az emlékeket
 Személyiségspecifikus mnesztikus transzformáció: a személyiségtípusból,
élettörténeti adatokból levezethető emlékezettorzulás
7
Organikus eredetű emlékezetzavarok:
- a megőrző emlékezés károsodása,
- nincs tudatzavar,
- az azonnali visszaidézés képessége ép, vagy közel normális,
- a tanulási képesség súlyosan érintett,
Időbeliséget tekintve:
□ Tartós:
 Progresszív = előrehaladó
 Stabil:
o Globális
 Frontális amnézia: amelyben a vezető tünet az emlékezeti előhívás
deficitje
 Amnesztikus szindróma: amelynek diagnosztikai kritériuma, hogy az
emlékezeti károsodáson kívül más kognitív deficit ne legyen jelen
o Anyagspecifikus: csak a megismerés egyes területeinek emlékezeti
reprezentációja károsodik
□ Átmeneti:
 Átmeneti globális amnézia: amelynél néhány órán vagy napon keresztül teljes
anterográd amnézia jelentkezik, vagyis károsodik az új infók elsajátításának
képessége.
 Átmeneti epileptikus amnézia: hasonló tünetek
 Poszttraumás amnézia
Kiterjedtség szerint:
□ Globális
□ Parciális
 Lakunáris: az egyes emlékképek szigetszerűen hiányoznak.
 Szisztematikus: bizonyos, egymással vmilyen összefüggésben levő események,
élmények esnek ki.
Az emlékezetzavar dinamikája, illetve tartama (múló vs. tartós) alapján:
□ Tranzitórikus = átmeneti: leggyakrabban tudatzavart követően.
□ Stacioner = állandósult, definitív, nem progrediáló léziót követően.
□ Progresszív = előrehaladó: mindig fokozatosan kibontakozó organikus
pszichoszindrómák részjelensége.
A károsító ágens behatásához viszonyított időbeliség alapján:
□ Retrográd: a kóroki behatást megelőző időszakra vonatkozó emlékezetkiesés
□ Kongrád: magának a patológiás történésnek az emléke esik ki
□ Anterográd: a kóroki behatást követő szakra vonatkozó emlékezetzavar

Jellegzetes memóriadeficitek kórképekben:

Alzheimer betegség

8
Korsakoff szindróma