OttluM fii ckaJládL éfófc

új
t\í 1999-2000-es tlornachi Családkultúra Konferenciákon
elhangzott előadások gyűjteményé

MÉLWÖLGYHEGY1 LÍCEUM ALAPÍTVÁNY

O tthon és családi élet új megközelítésben
Az 1999-2000-es dornachi Családkuítúra Konferenciákon
elhangzott előadások gyűjteménye
Az 1999-2000-es dornachi Családkultúra Konferenciákon
elhangzott előadások gyűjteménye

M élyvölgyhegyi L íceum A lapítvány

Gyöngyös, 2003
 A fordításban közreműködtek:
Ales Bt.
Drahos Sándor
Illés Györgyné
Somogyvári Mária
Trásy Ágnes

Szerkesztette: Újhelyi Hedvig

Kiadja:
Mélyvölgyhegyi Líceum Alapítvány
3201 Gyöngyös 1, Pf.: 313

A kiadványt támogatta a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint

a Magyar Antropozófiai Társaság.

Készült a Konturs Kft-ben, Gyöngyösön.

Ügyvezető igazgató: Újhelyi Ferenc
Borító és tördelés: Kerekes Andrea

ISBN 963210 3521

 Tartalom

M anfred Schmidt -B rabant

A család és a házimunka spirituális háttere 9

M anfred Schmidt -B rabant

Az anyagok és tárgyak rejtett hatásai 18

M anfred Schmidt -B rabant

Formatervezés a háztartásban 30

M anfred Schmidt -B rabant

Idő és ritmus a napok és évek folyamatában 41

M anfred Schmidt -B rabant

A család életközössége, lényének tagjai és egyénisége 52

Linda T homas
Káosz a hétköznapokban - a takarításról és a gondozásról 63

M anfred Schmidt -B rabant

A gondolkodásban, érzésben és akaratban fellelhető rend
és rendetlenség emberhez illő kezelése 70

M ichaela G löckler
A családi kapcsolatok sérülései és azok gyógyítása 84

Christoph W ittenstein
Az apai elem a nevelésben 97

M ichaela G löckler
Hatalmi konfliktusok a családban, és a szabadságra
és szeretetre nevelés gyakorlata 106

Rudolf Steiner
Férfi, nő és gyermek a szellemtudomány megvilágításában 123

5
 Előszó

A boldog előidőkben a család az isteni és a természetes világrendnek, de

a szociális társadalmi rendnek is makulátlan alapképlete volt, és többé-
kevésbé minden vallás szerint az emberi együttműködésnek és együttélés­
nek a jövőbe is mutató, időtlen axiómájaként szerepelt. Mondhatjuk, ez így
volt a mindent felzaklató és átalakító boldogtalan XX. századunk elejéig.
A gazdasági és a jogi rend, a törvények és a társadalmilag elfogadott erköl­
csi magatartási szabályok viszonylag nagy felületen rendezték a családala­
pításra, a családi életre, az ezen belüli funkciókra vonatkozó magatartási
szabályokat. Ez a pedagógiától, az iskolarendszerektől kezdve a minden­
napi életvitelre is érvényes volt.
Aztán minden felrobbant, szétesett. Háborúk, gazdasági válságok, szoci­
ális, etnikai problémák halmaza, a tudomány és technika, és általában az
egész élet iszonyú felgyorsulásának kérdései a külvilág oldaláról, az emberi
lélek és szellem égető belső kérdéseivel párosulva létrehozták azt, ami tulaj­
donképpen életünk majd’ minden területén a káosz és a rendezetlenség lát­
szatát okozza.
Rá kellett jönnünk arra, hogy alapjában véve minden ember —tehát mind­
annyian —magányosak, egyedüliek, egykék vagyunk, és hogy szembe kell
néznünk saját sorsunkkal, amelynek alapjait valahonnan magunkkal hoz­
zuk, amelyből eredően itt rengeteg tennivalónk lenne, emberi kapcsolata­
inkra, vonzalmainkra, és a szociális életben való helyünkre, tennivalóinkra
is kiterjedően. A XX, század szellemi és művészeti mozgalmai az embert
szinte kivétel nélkül önvizsgálatra és önismeretre késztetik és valamilyen
újfajta gondolkodás, életvitel és megismerési törekvések szükségességének
a kérdését vetik fel. Úgy tűnik, a dolgok tovább nem mehetnek úgy, ahogy
eddig, A történelem a XX. században a jogi és a morális gondolkodás rend­
szereinek csődjébe zuhant.
Az egyes ember helyett senki más nem fog rendet tenni, mert az emberek
tetteiért kizárólag maguk az egyes individuumok, az egyes emberek fele­
lősek és saját lelkiismeretük mondja majd ki az ítéletet. Az akaratból eredő
tettekért való felelősség a sors alapkérdése. Most már csak azt kellene tisz­
tázni, hogy miből, honnan, milyen szándékok, ösztönök, vágyak, gondola­
tok, a tudattalan mélységei vagy netán egy magasabb tudatosság fénye az,
amely az emberi akaratot irányítja.
Az ebben a kötetben foglalt írások arról tanúskodnak, hogy az ember mai

7
világunkban —mondhatni —szabad és egyediilvalóságában korlátlan lehe­
tőségekkel rendelkezik. Mégis lényünk legmélyéből eredően képtelenek
vagyunk egyedül élni, és ez a szociális ösztön, amely együttélésre, szeretet-
re, szerelemre, vágyakra, ezek kiélésére késztet, olykor súlyosan összeüt­
közik és sérti a másik ember szabadságát stb. Miről is van szó? Arról, hogy
képesek vagyunk-e megtalálni az ugyancsak sorsunkba ágyazott szabadság­
ösztön és a szociális, közösségi lét olyan formáját, amely ma is „családként”
jelenik meg, de a férfi, a nő és a gyermek számára, ha nem is a teljes bol­
dogság fényében, de valamilyen módon mégis elviselhető.
A belső útmutatást, a lélek melegéből és a szellem erejéből eredő igazi em­
beri iniciatívákat kellene fellelni, amelyek az említett igen nehéz kérdések­
ben egymás elviselésére, az egymás iránti igazi érdeklődés és a szeretet élet­
ben tartására tennének képessé bennünket.
Milyen érdekes lesz az alábbiakban arról olvasni, hogy hány kicsi gyakor­
lati, hétköznapi tennivaló és lehetőség van ennek elősegítésére és a napi
problémák elviselésére, s ezek mind olyanok, amelyeket eddig szinte észre
sem vettünk. Úgy tűnik, hogy a nyitott szemmel élő és járó ember szinte
zseniális, ha felismeri és nem rest azonnal megtenni azokat a lépéseket,
amelyek egy jól felismert helyzetben a tiszta gondolkodásból és szív mele­
géből erednek.
Az itt közölt előadások, illetve tanulmányok a Dornachban székelő Álta­
lános Antropozófiai Társaság rendezvényein hangzottak el és reméljük,
hogy felkeltik a tisztelt olvasók figyelmét is.

Budapest, 2003. április

Dr. Szilágyi Péter

a Magyar Antropozófiai Társaság
vezetője

8
 M anfred Schmidt-B rabant
A család és a házimunka spirituális háttere
I. előadás
A z életkörülmények és a z úgynevezett mindennapok
jelentősége az ember életútja szempontjából

Az ember élete alapvetően három területen zajlik: munka, alvás és

szabadidő.
A munka területén egészen arra van utalva, amit a világ követel tőle, a
tevékenység, a hivatás tölti ki, abban az objektivitásban él, amit a világ
tesz elé.
Az alvásban is objektivitásnak van átengedve, egy olyan objektivitásnak,
amelyről régebben tudták az emberek, hogy az a szellemi területet kép­
viseli.
A kettő között helyezkedik el az úgynevezett „szabadidő” terület. Itt az
ember élete olyan szempontok szerint alakul, amelyeket ő maga állít elő­
térbe. Itt nem a munkás hétköznapok objektivitása és nem az alvás folya­
matával összefüggő szükségszerűség áll előtérben.
Az ún. szabadidő területén az ember saját magára van utalva, itt olyan dol­
gokat tehet, amik vele, magával vannak kapcsolatban, függetlenül a külső
körülményektől, egészen saját kezdeményezésből. Mindezekben a saját
individualitásának jelentőségéről, érdekeltségéről van szó.
Ha az emberi életnek ezt a három területét nézzük, akkor abból indulha­
tunk ki, hogy egy nap 24 órája 8 óra alvásra, 8 óra munkára és 8 óra sza­
badidős tevékenységre osztható fel.
Egy pontosabb rátekintés azonban rögtön megmutatja, hogy ez a felosztás
nem reális. Egy hét időtartama 7 X 24 = 168 óra, amiből kb. 40 óra esik
ki mint munkaidő, marad 128 óra, amiből átlagosan 7 X 8 = 56 óra alvást
lehet levonni, tehát legalább 72 óra marad az otthoni területre.
Látjuk tehát, hogy erre az otthoni területre, a szabad játéktérre, amiben az
ember visszatalálhat saját magához, olyan időtartam van kimérve, amely
mintegy kétszer olyan nagy, mint a munkaidő.
Az otthoni területet, ha közelebbről szemügyre vesszük, sokszínűség jel­
lemzi. Minden, ami az emberléthez tartozik, ide számít és megköveteli a
maga kimért helyét.
Gondoljunk a táplálkozás, a higiénia, a tisztálkodás testi szükségleteire, a
testi területen másoknak is szükséges segítségnyújtásra, mint pl. gyerme­
kek vagy idős emberek esetében.

9
Másik oldalról hatnak az ember kulturális szükségletei: minden, ami őt a
szellemivel összekapcsolja, legyen az továbbképzés, ismeretbővítés, legye­
nek azok művészi elemek vagy a vallási élet cselekedetei, mint például asz­
tali ima, de ez az a terület is, amiben a meditáció helyet kaphat.
Közöttük helyezkedik el a lelki tevékenységek széles területe, amelyben a
beszélgetés, a játék, civilizációs tevékenységek veszik igénybe az embert.
Tehát így látjuk az embert, átadva magát hivatása gyakran magasan specia­
lizált világának, átadva magát az alvásnak, mint a tudatban megtapasztal-
hatatlan szellemnek való odaadottságnak és a kettő között: az egész ember
abban a térben, amelyben visszatérhet saját magához, az otthoni területén.
Ez az otthoni terület az embernek az a munkatere, amelyben felelősséget
visel, és ez rendszerint a háziasszony, ahol mindjárt észleljük, hogy termi­
nológiai nehézségek merülnek fel. Kielégítő lehet a „háziasszony” szó? A
„családanya” sem tűnik kielégítőnek, de jobb, mint a háziasszony, mivel az
életterülete egészére utal.
Azt a különleges helyzetet kell észrevennünk, hogy annak az embernek,
aki ezen a döntő jelentőségű munkahelyen tevékenykedik, nem 40 munka­
órás hete van, mint a többi dolgozónak és aztán visszahúzódhat arra a
területre, ahol visszatalálhat saját magához, hanem ezt a 72 óra szabadidőt
hozzá kell adni a 40 órás munkaidőhöz, úgyhogy ebben az esetben heti 112
órás tevékenységi idő jön ki.
Ebben a kiterjedt óraszámban az jut kifejeződésre, hogy milyen jelentősége
van ennek a területnek, mennyi emberi szubsztancia és erő invesztálódik
bele folyamatosan, és egyúttal az is, hogy mennyire kevéssé vesszük észre
e2t a tényt, milyen kevéssé van tiszta képünk és fogalmunk erről a terület­
ről, tevékenységi térről, a háztartásért felelős foglalkozásnak képéről, amit
világszerte naponta észlelünk és ami jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy
alakulnak az emberi életek, hogyan kerülünk abba a helyzetbe, hogy fela­
datainkat és dolgainkat emberként felvegyük és megvalósítsuk.
Az antropozófiai mozgalom története folyamán jól megalapozott, nagyra
becsült foglalkozási képek fejlődtek ki, amelyeket gyakran maga Rudolf
Steiner inspirált, amennyiben egész előadásciklusokat tartott bizonyos té­
mákban. Gondoljunk csak a Waldorf-tanárokra, a mezőgazdászokra, az
orvosokra, a lelkészekre, a művészekre. Hogy állunk azonban annak az em­
bernek a képével, aki az életút központjában áll? Aki azt a környezetet alkot­
ja, amelybe az életút minden pokla és mélysége beférkőzhet? Miért kezeljük
egy orvos, egy sebész felelősségét másként, mint azét a háziasszonyét, akinek
tevékenysége éppúgy, mint az orvosé, hatásokat vált ki, amely tárgyán
mérhető vagy lemérheretlen, és ezzel egyúttal pozitív vagy negatív lehet?
Hogyan lehetséges az, hogy emberek ezen az intim területen tevékenyked­
r
hetnek anélkül, hogy behatóbb előkészítésen vagy iskolázáson mentek
volna keresztül, vagy különleges képességekkel lennének felruházva?
Talán főként azon múlik, hogy a múltban ez azért működött, mert azok az
emberek, akik ezt a felelősséget észlelték, az ösztönerők hatalmas alapjából
merítve tudtak hatni.
Ha ezt a játékteret, amely az otthoni területért felelős személy tevékenysé­
gi területét jelenti, a következőkben még egyszer közelebbről megnézzük,
akkor érthetővé válik, hogy a „szabadidő” fogalom meglehetősen szeren­
csétlen választás. Ha az ember ténylegesen szabad döntéshelyzetben van,
meghatározhatja, hogy most ezt vagy azt teszi, hogyan alakítja a lakását,
hogy főz, eszik, olvas vagy szerel. Általában ezt szabad indíttatásból teszi.
Rudolf Steiner az ember lényének, életútjának, életrajzának egy bizonyos
célt adott, amennyiben arra ösztönzött, hogy ne csak magát az élet külön­
böző területeit alakítsuk művészien, hanem ezt a tulajdonképpeni életterü­
letet is fejlesszük valamennyire, amit ő életművészetnek nevezett. Ezzel azt
a lehetőséget adja meg, hogy az ember az életútjára és az azt meghatározó
elemekre úgy tekinthet, hogy azokat alakítandó anyagnak látja. Ebben
egyrészről a külső életrajz szempontjai játszanak szerepet: adatok, képzé­
sek, vizsgák, tevékenységek, másrészről azonban a belső biográfia olyan
tényezői, amelyek a külső tényezőktől gyakran egészen függetlenül futhat­
nak és teljesen láthatatlanok maradnak, mint pl. művészeknél, akiknek
művei mögött gyakran lelki drámák húzódnak meg.
Az otthoni területen van meg leginkább a lehetőség arra, hogy a külső és
belső biográfia egymásba fonódjon. Itt szabadon élhet a külső kényszerek­
től, ahogyan neki megfelel, itt olyan lehet, amilyen ő valójában.
De ez az a terület is, ahol megnyithatja magát a szellemiek felé. Amikor
Rudolf Steiner a szellemtudományban azt ecseteli, hogy minden magasabb
megismerés azzal függ össze, hogy az ember egyre inkább abba a helyzetbe
kerül, hogy éber tudatát arra a területre viszi át, amely az alvás területe,
így minden, amit az ember ebbe az irányba tesz, ami benne az iskolázási
utak elemeit lehetővé teszi, amit a szellemi életútjába tudatosan belevisz,
azáltal kerül előtérbe, hogy éppen ebben a szabad térben olyan átalakulás
jöhet létre, amely egy meditativ élethez vezethet, és ezzel a fent leírt tudati
folyamatot valósítja meg.
Mivel egyrészt minden bensővé tétel ebből a középső területből kiindulva
történik, itt keletkeznek azok az impulzusok is, amelyek kifelé hatnak:
ahogy az objektív munkásvilágban állok, amit oda belehozok, amilyen im­
pulzusokat odaviszek, ebből a területből származnak, amelyet Faustban a
következő szavakkal írnak le:
„Itt vagyok ember, itt szabad az lennem. ”

11
 Ez az a tevékenységi terület, amelyet évszázadokon át emberek, többnyire
asszonyok ügyeltek és felelősek voltak érte, legelőször a barlangokban,
majd kunyhókban, vályogviskókban és házakban, középkori városi épüle­
tekben, egészen napjaink lakótelepi lakásáig. Ezt a tevékenységet a múlt
erői, ösztönök, szokások tartották, amelyek az egyes elemeket megfelelő
viszonyba rendezték. Ezek az életösztönök alakították a mindennapokat,
ahol mindennek megvolt a maga helye, a tápláléktól kezdve a tisztálkodá­
son és renden, a játékon, a társadalmi kapcsolatokon keresztül egészen a
belső pihenés és az ima területéig.
Ezek az erők kitartottak századunkig. Aztán hirtelen fogyni kezdtek, és ez
a folyamat egyre növekvő mértékben folytatódik.
A család a XIX. században még egy teljesen átlagos szervezet volt. Erről
tanúskodtak a Goethe-idők leírásai, Ludwig Richter képei, de asszonyok
beszámolói is, akik házi munkájuk mellett még az írásra is időt találtak,
mint pl. Bettina von Arnim.
Az ösztönök által hordozott háztartásvezetés összeomlásának kezdetével,
amely pl. abban nyilvánult meg, hogy az anyák már nem boldogultak
többé spontán módon a gyermekeikkel, elindult egy párhuzamos fejlődés,
amely évszázadunk folyamán egyre intenzívebbé vált: a házimunka elgépi-
esedése.
Egyre több tevékenységben, amelyet korábban a háziasszony a két kezé­
vel végzett és amitől a tevékenység átszellemiesült, átlelkesült, átéterizá-
lódott, növekedtek azok az erők, amelyek a természetalattiból származnak.
A konyhában a készételek vagy a félkész konzervek kerültek előtérbe vagy
a takarítási és tisztítási munkákat egyre növekvő mértékben gépek és már
nem az emberek végezték.
Ha még egy pillantást vetünk a fönt leírt előző századi háztartásra, akkor
egy olyan organizmust látunk, amelyet egészen áthat az emberi tevékeny­
ség. Ez a tevékenység egyre inkább háttérbe szorul és az helyettesíti, ami a
tudatalatti világ műszaki hatásaival, az elektromossággal és mágnesesség­
gel függ össze.
Ott, ahol korábban a tevékenység által a folyamatok „emberiesültek” vol­
tak, most finom fémszálakként a gépek és szerkezetek és elektromos veze­
tékek húzódnak. A technika betörése utáni állapotban már nem tudott
fejlődni az ösztönös tudat, ami addig a házimunkát hordozta. Már nem
tudtak bánni vele, azok az elemek, melyeket eddig összetartott, szétestek.
Ez nyilvánul meg jelenünk teljesen tönkrement lakás-, élet- és családkörül­
ményeiben. Ez a folyamat egy különleges pusztulással kezdődik, amely az­
által keletkezik, hogy embertelen hatóságok intézik azokat a dolgokat,
amelyek eddig az emberek kezén voltak. A lelkiekben végbemenő pusztulási
elemek olyan helyzetek, amelyeket többé már az én sem bír cl és így az elő­
ző évszázad emberhez méltó családjának markáns ellenképchez jutottunk.
Az utóbbi 10, 20, 30 évben egyre inkább tudatosult az otthonért felelős
személy alkalmassági területének összeomlása.
Ebből adódik az a feladat, hogy egy új foglalkozás körvonalait keli felvá­
zolni. Az összeomlás tulajdonképpeni alapja abban a tényben keresendő,
hogy azt a foglalkozási képet, amelynek tevékenysége az emberi egziszten­
cia teljes mivoltát átölelő területre terjed ki, már nem az ösztönökből,
hanem a megismerésből lehet létrehozni.
Meg kell tanulni tudatosan megragadni, mely elemeket kell a háztartásban
összehozni ahhoz, hogy az otthonokban olyan légkör keletkezhessen, amely­
ben az emberek saját individuális lényüknek megfelelően emberek lehetnek,
amelyekben igazi szabad tér kerül úgy kialakításra, hogy megélhető legyen,
hogy a földi dolgokkal úgy lehet bánni, hogy azok a szellemiekre utaljanak
és így az embereket is rendeltetésük irányába vezesse.
Ilyen irányú fejlődés indult meg az antropozófiai mozgalomban a húszas
évek óta a nagy közösségi összejöveteleken, amelyek a mezőgazdasági és a
gyógypedagógiai mozgalomban adódtak, de sok családban is, akik életü­
ket egy újfajta tudatból próbálták meg kialakítani.
Meg kell próbálnunk körvonalazni a fentebb jellemzett kcpességi terület
alapvető perspektíváit. Körül kell írni az egyes aspektusokat, melyek a
kutatás alapját fogják képezni, amelyek további aspektusokat nyithatnak
egy képzési folyamat értelmében, és amelyek mindenekelőtt utat fognak
mutatni, hogyan foglalhatja el ez a tárgy megfelelő helyét a tudatunkban.
Új meglátások iránti fáradozásunkban a következő szemlélethez jutha­
tunk. Mindenekelőtt felmerül a kérdés: Mi a helyzet, mi történt? Eljutha­
tunk-e egy elutasító magatartáshoz azokkal a dolgokkal szemben, amelyek
a tudatalatti területről kerültek a háztartásba?
Ezt, mint antropozófusok nem tehetjük, mert akkor hamarosan fapapucs­
ban ülnénk egy gyertya előtt... Sokkal inkább az a kérdés, hogy a szelle­
mi területről mit állíthatnánk szembe azzal, ami a természetaJattiból kihat,
úgy, hogy egyensúly keletkezzen?
Rudolf Steiner nem a dolgok elutasításának, elkerülésének, az azoktól való
elhatárolódásnak az útját mutatta. Sokkal inkább a gondos megfigyelés
útját, hogy a dolgok lényege megnyilvánuljon, és ezzel megmutassák, mi­
lyen hatásuk van az egészre. így éljük meg, mi is tartozik ehhez az elem­
hez, hogy aztán az összegyensúly állapota ismét helyreállhasson.
Rudolf Steiner utal arra, hogy olvasni kell az újságot. Ha pontosan megfi­
gyeljük, azt vehetjük észre, hogy az újsággal összefonódik valami nadra­
gulyaszerű és elindulunk keresni a kiegyenlítődést. Ugyanez áll a számta­

13
lan készülékkel és a minket körülvevő elemekkel való bánásmódra is, ki
kell fejlesztenünk azt a tekintetet, amivel meglátjuk, mik is ők valójában,
hogyan is hatnak, milyen viszonyban vannak az egészhez.
A háziasszonynak, aki a feladatát el akarja végezni, nem lehet a legfőbb tö­
rekvése az, hogy a dolgokat elvesse, inkább az egyensúly irányába kell
elmozdulnia. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy az egyes elemek,
amelyek a háztartásban jelentőséggel bírnak, meglegyenek. Hiányzik pél­
dául valami, ha egy háztartásban sosem imádkoznak, sosem takarítanak,
mint ahogy másrészről jön létre egyensúlyhiány, ha csak játszanak, csak
imádkoznak, csak takarítanak.
Ezen a szinten azt látjuk, hogy az alvás és munka közötti szabad tér azzal
mozdítható előre, hogy a sok elem, amely a háztartás teljességét alkotja,
összecseng.
A következő lépésben az elemek egymáshoz való viszonyát kell szemügyre
venni. Hogyan állnak egymáshoz képest, hol vannak nehézségek, időben
hogy zajlik mindez?
Itt az áll előtérben, hogy minden elemet lelki komponens is körülvesz,
amivel, ha észre akarjuk venni, méltón kell bánni. így más hangulat kelet­
kezik, ha malmozunk vagy sakkozunk. Természetesen minden egyes han­
gulatban más minőség rejlik, mint ahogy különleges hangulata lehet an­
nak, amikor a gyereket lefektetjük, amikor takarítás vagy mosakodás
következik. A problémánk az, hogy absztrakt módon élünk és azt gondol­
juk, hogy ugyanazzal a hangulattal átmehetünk az egyik tevékenységből a
másikba, és ezért nem boldogulunk az egyes elemekkel.
Ahogy először a dolgokkal, aztán a dolgoknak az egymáshoz való viszonyá­
val és hangulatukkal foglalkoztunk, azt láttuk, hogy mindez a háztartásban
azokhoz kell, hogy igazodjanak, akik ezt a háztartást alkotják. Ezáltal indi­
viduális jelleget kap. így lehet pl. egy háztartásban egy olyan gyerek, aki
mindig rádiót hallgat, egy másik esetben lemezeket vagy kazettát, egy har­
madik esetben van egy fiatalember, aki számítógépen dolgozik: minden
egyes helyzetben egyedi faktorok adódnak, amelyek a háztartás egyes ele­
meit meghatározzák és érintik, és ki kell, hogy egyenlítődjenek.
Ez a legutóbbi megfigyelés érthetővé teszi, hogy egy emberi formával ál­
lunk szemben.
Leírtunk egy fizikai területet, amelyben a háztartást alkotó dolgok a ma­
guk sokféleségében meg kell, hogy legyenek.
Leírtunk egy éteri területet, amelyben a dolgok egymással rendezett kap­
csolatba lépnek.
Harmadik lépésként leírtuk az asztrális területet, amelyben az atmosz­
férára, a hangulatra utalunk, amely a dolgokat összeköti.

14
így lehet a háziasszony munkaterületet lebontani,
A következőkben a motívumokat még egy lépéssel konkrétabban kell ven­
nünk.
Ha a szociális folyamatot nézzük, amely a családban és az otthoni közös­
ségekben zajlik, akkor itt is olyan helyzeteket veszünk észre, amelyek új
kérdéseket állítanak elénk. Olyan tapasztalatokat keresünk, amelyek túl­
mennek a vérségi köteléken, A régit, a hagyományost altatónak éljük meg,
és újat keresünk, esetleg sokkal bonyolultabb tapasztalatokat, mint pl, a
szülői háznál voltak, amelyek azonban azáltal, hogy újak, kihívást jelente­
nek egy új álláspont kialakítására; ráébredni a helyzetekre, más emberekre
és magunkra.
Ez a keresés főként a városi és aztán a vidéki kommunákban is lecsapódott
és központjában az élet területén való közösségalkotás iránti keresés állt:
életközösség. Hasonló kérdések vezettek a kibucok alapításához is.
Hogy ezek a próbálkozások gyakran a létükért voltak kénytelenek harcol­
ni és sok esetben szétestek, ez azon a módon múlott, ahogyan a világgal és
emberképpel bántak.
Végeredményben az embert az határozza meg, amit gondol. Ha egy ilyen
közösség materialista emberképből él, amely tagjainak csak a testi és lelki
szükségleteire terjed ki, akkor az nem válhat emberhez méltó alakulattá.
Olyan formák keletkeznek, amelyek éppen annak nem felelnek meg, amit
el akarunk érni.
Az antropozófus munkakezdeményezéseknek az a nagy előnye, hogy ben­
nük megvan az a világ- és emberkép, amely az embert test, lélek és szellem
hármasságában írja le.
Azok a gyümölcsök, melyeket az antropozófus kezdeményezések ebben az
irányban a húszas évek óta begyűjtötték, ma világszerte valóságos talajt
képeznek az olyan kutatások számára, mint pl. ez a házimunka spirituális
hátterére vonatkozó is.
Ha ezeket az életközösségeket nézzük, azt látjuk, hogy azokat természete­
sen az azt alkotó emberek határozzák meg. így más súlypontok keletkez­
nek a mezőgazdasági ..udvarközösségekben”, mint pl. ha papokkal vagy
katonákkal élnénk együtt.
Ebben az összefüggésben a fogyatékos embereknek különleges jelentősé­
gük van, mivel ők nem olyan leforrázottak, nem olyan robosztusak, nyer­
sek, mint mi, akik a ritmustalan étkezéssel vagy a háztartásban található
más ellentmondásos elemekkel már meg tudunk birkózni.
A fogyatékos ember számára az egyes tényezők meghatározó elemekké vál­
nak, amelyeknek, minél erősebb a fogyatékossága, annál érezhetőbben ki
van szolgáltatva. Annál tudatosabban kell bánni az eszközökkel, amelyek

75
 ■

számára a környezetből tartást adnak, legyenek azok akár az őt körülvevő

dolgok területével, akár az ő rendjükkel, az őket összekötő hangulattal,
vagy az egyéni kialakításokkal kapcsolatosak.
Azt látjuk, hogy éppen a fogyatékos embereknél a háztartás rendező burka
szinte egy kabáttá válik, amely őt, mint egy második test körülveszi, és
mint ilyen rendkívüli terápiás hatással bír.
Míg mindnyájunknak van egy első teste a születésétől fogva, mindnyá­
junknak van egy második teste is, amelyet állandóan alakítunk, és amivel
állandóan élünk, amennyiben a lakásunkat berendezzük, a napirendünket
kialakítjuk, ünnepeket ülünk meg.
Rudolf Steiner a karácsonyi ülés utáni előadásaiban arról beszélt, hogy fon­
tos a beavatási princípiumot, mint olyat ismét felvenni a civilizációs princí­
piumok közé. Ezt gyakran félreértették, amennyiben azt gondolták, hogy
az iniciációs princípium lenne a civilizációs princípium.
Gyakran elfelejtették hozzátenni az „ismét”-et is, nevezetesen, hogy a
múltban már egyszer így volt és ma csak el van veszve.
Ha visszatekintünk az atlantiszi időkre, kb. tízezer évvel időszámításunk
előttre, akkor nagy misztériumi időket látunk, amikor is az egész földön
elosztva nagy misztériumhelyek működtek. Ezekről a bölcs helyekről irá­
nyították a még kiskorú emberiség minden ügyét. Mind vallásos, mind
pedig tudományos jellegű tanításokról, a művészetekre valamint az ősi
foglalkozásokra való ösztönzésről van szó.
Az akkori ember számára a szellemi világ még nyitva volt. Hatalmas,
álomszerű imaginativ képekben éltek, és amikor a misztériumhelyekre te­
kintettek, azokat úgy tudták megélni, hogy ezek mindenkor egy planéta
által inspirált helyek, és hogy ez a planéta ismét egyféle központ, össze­
fogása egy széles körnek, amelyben azok a szellemi lények éltek, akik azt a
szférát meghatározták. így éltek a szellemi lények, a planéták arkangyalai
a misztériumi helyeken és ezáltal az emberiségben. Ezeknek a misztériu­
moknak mindegyikében különböző hangsúlyok alakultak ki és mindezen
elemeket a Nap tartotta össze.
A középkorban még élt ennek a kornak az emlékezete. Ez jutott kifejezés­
re, amikor pl. a katonákat Mars gyermekeinek nevezték, a kereskedőket és
orvosokat Merkúrnak ajánlották, és ezzel sejtették, hogy hogyan kerültek
egykor a földre ezek a különböző foglalkozások a maguk módján, a misz­
tériumokon keresztül.
A Vénusztól indul ki minden, aminek a játékhoz és szórakozáshoz van köze.
A gyermekek játéka, de a felnőtteké is, az ünneplések, minden, ami a szóra­
kozással függ össze. A Mars inspirál a háborús összetűzéseken túlmenően
mindent, ami a higiéniával, a tisztántartással, csírátlanítással függ össze.

76
r

A Merkúr ösztönöz mindent, ami a kommunikációval függ össze, az egy­

mással való beszélgetést, telefonálást, levélváltást, utazást és forgalmat, de
a civilizációs formákat is.
A Szaturnusz határozza meg a belső teret, az ember lakóterét, képezi a
burkot, házat.
A Jupiter van jelen, amikor szerepeket és feladatokat osztanak.
A Holdhoz tartozik minden, ami az élet élvezete, a szexualitástól a táplál­
kozásig, de a fürdőkádban való ücsörgés is.
Ezt az egész misztérium dolgot a múltban azok az erők koordinálták, tar­
tották össze és vezették, amelyek a Napból indultak ki. A Naperők gon­
doskodtak arról, hogy az egyes civilizációs elemek ne fajuljanak el, ne bur-
jánozzanak el. A huszadik század eleje óta hat alulról erre a hypertrofizált,
túlburjánzott civilizációs princípiumra a természetalatti.
Ilyen elemek húzódnak, meg pl. Postman könyvcíme mögött: „Halálra
szórakozzuk magunkat”. Itt egy kiterjedt Vénusz-elem található. Ezzel
eljutottunk a mai családanyák gondjának kozmikus dimenziójához.
Ebben a helyzetben mondja Rudolf Steiner azt, hogy az iniciációs princípi­
umnak, a Mihály-impulzusnak ismét civilizációs princípiummá kell válnia.
Ez azt jelenti, hogy az egyes civilizációs elemeket ismét összhangba kell
hoznunk individualitásunk céljával. Ez lehet a modern háziasszony egyet­
len vezérfonala. A régi képek és formák nem tartják többé az embert.
A modern világgal való bánásmódban csak az iniciációs pricípium nyújt
valóban további segítséget.
A mai ember az egész emberiséggel egyetemben eljutott a küszöbhöz.
Ezáltal olyan helyzetben van, amelyekben korábban csak a misztériumhe­
lyek tanulói voltak.
Arról van szó, hogy meg kell értenünk, meg kell tanulnunk a dolgokat az
egyes ember körül úgy kialakítani, hogy az a személyiség tulajdonképpeni
célját szolgálja.
így jöhet létre egy olyan segítség, amely a mindennapokra is hat, hogy az
egyes dolgokkal bánni tudjunk. Erre szeretnénk rámutatni a következő
napokban.
A modern beavatás Krisztushoz vezet. Ha ezt be szeretnénk sorolni a civi­
lizációs princípiumok közé, azt jelenti, hogy meg kell tanulni ezeket Krisz­
tus fényében látni, úgy bánni a dolgokkal, hogy a maguk módján krisztu­
sivá váljanak. Ez vezet el minket a záró kérdéshez.
„Milyen lesz az embereknek egy háztartáson belüli életközössége az
elkövetkező tudati-lélek korban tagjainak belátása alapján és krisztusi
módon cselekedve a emberi szellemhez mérten?”

17
 M anfred Schmidt - B rabant
Az anyagok és tárgyak rejtett hatásai
A z elementáris világ hatásai

Még nem is olyan régen, körülbelül az előző évszázadban, a paraszthá­

zaknál és más életközösségekben, amelyek megőriztek valamit a régi tu­
dásból, megfigyelhettünk egy szokást, amely mély összefüggésre utak este
a pitvarba vagy más helyre kitettek egy kis tál tejet a ház szellemének.
Ha a macska éjjel ki nem lefetyelte a tejet, természetesen reggel még érin­
tetlen volt a tál, ennek ellenére nagy komolysággal végezték e szokást és
ez kifejezője volt egy érzületnek, amely néhány évszázaddal ezelőtt még
széles körben elterjedt volt: hogy egy házi lény mindennel kapcsolatban
áll, ami a házhoz tartozik, hogy a természetben vagy az emberek és a ter­
mészet között lévő szellemi lényeknek sokasága belesimul az emberi mun­
katevékenységekbe, az embernek az anyagi világgal való bánásmódjába, és
hogy az emberek hálával tartoznak ezeknek a lényeknek, akik várnak vala­
mit az emberektől, hiszen szükségük van valamire tőlük, hogy tevékenysé­
güket ezen a titokzatos módon támogatni és segíteni tudják. A tál tejecske
egy utolsó kifejezése volt annak a tudatnak, hogy az ember a ház körül
tevékenykedő szellemeknek keli, hogy juttasson valamit.
Manapság, még antropozófus összefüggésben is rendkívül nehéz közeledni
ehhez a tényhez, mivel szemléletünkben rendkívül absztrakttá váltunk, és
ezért nem tudjuk megérteni, ami annak idején ilyen kedélyes módon jutott
kifejezésre,
A XIV-XV-XVI, században talán még meg is fogalmazhatták volna, hogy
ezekről a dolgokról nem kell sokat beszélni, gondolkodni sem, érzelmi
szinten kell közeledni hozzájuk, és ha kifejezésre akarjuk juttatni őket,
akkor az elementáris lényekhez való kapcsolat ábrázolása meseképekben
történhet.
Kifejezésre jutott azonban a tudásban is, ami az embereknek a kezeik közé
kerülő anyagokkal kapcsolatban volt. A fejszének nyél kellett, a kést úgy
kellett kialakítani, hogy megfeleljen annak az anyagnak és összefüggésnek,
amibe a tárgy tartozott, különben nem lehetett jól használni.
Az antropozófiában ma megpróbálunk kialakítani egy új kapcsolatot a ter­
mészeti lényekhez. Ez nagyon nehéz, mivel az utóbbi évszázadok folyamán
a természettudományon nevelkedett tárgyi, funkcionális gondolkodásban
nevelkedtünk. Ezt a gondolkodást nem lehet közvetlenül átvinni a maga­
sabb világokra, a magasabb lénytagokra.

18
r
Jóllehet a fizikai mellett az éteri vagy az asztrális világról is gondolkodunk,
pontosabban odafigyelve azonban azt vesszük észre, hogy újra és újra afelé
tendálunk, hogy ugyanúgy, mint a fizikait, valami hígként, átlátszóként,
valami lilásként képzeljük el.
Az éteri világ nagyon sok fáradozás és gyakorlat által tárul fel előttünk.
Akkor azonban megtanuljuk megérteni, hogy nem a szilárdban, a kalku-
lálhatóban, a megfoghatóban van, hanem alapvetően folyamatszerű, moz­
galmas, áthatoló. Ebből kifolyólag nem a dolgok világa, hanem a lényeké,
akik állandó mozgásban élnek. Felfedezzük, hogy a világnak, amely itt
minket fizikailag körülvesz, csak számunkra van véglegesen megmereve­
dett formája, amely mayá-nak tűnik, és ezáltal azt a lehetőséget nyújtja,
hogy a gondolkodás segítségével a saját lényünket, individualitásunkat fej­
lesszük.
Abban a pillanatban, amikor belépünk az élőbe, az éteri világban észre­
vesszük, hogy a dolgok csak a fizikai világban halottak és tűnnek élette­
lennek; itt a lények világa nyilatkozik meg. Saját magunk is megtalálhat­
juk gondolatban az ehhez az eleven világhoz vezető utat, ha a gondolatot
levesszük a halott absztraktról. Rudolf Steiner többször is leírta, ahogy
ilyenkor a gondolatok elkezdenek kúszni-mászni, mint egy méhrajban,
elkezdenek élni, nem hagyják magukat egyszerűen ide-oda tologatni. Ott
kezdődik az étervilág, amiből minden élet ered - nemcsak a mi saját éle­
tünk, hanem a növények, állatok, az egész világ élete —ez az a terület,
amelynek minden életet köszönhetünk.
Ez a világ az ősi idők óta az emberre irányul. A szellemtudomány leírja,
hogy az evolúció kezdetén volt az ember. Ez volt az „ősember”, az égi em­
ber, vagy akár Adam Kadmon is. Ez még nem individualizálódott ember
volt, hanem egy nagy átfogó lény, akit az istenek hoztak létre. E lény létre­
jöttében minden hierarchia közreműködött. Ez egy nagyon korai állapot,
amelyből az ember aztán lassan egyre inkább előtűnik, kezdetben még
mint égi ember, aki kapcsolatban áll a földdel. Aztán mindent leválaszt
magáról, ami őt a továbbhaladásában akadályozná: az állatvilág, a növény­
világ, az ásványok birodalma. Marad az ember. Ilyen sorrendben fejlődnek
ki ebből az egyetlen emberi lényből a különböző individualitások. Úgy­
hogy mi, amikor az inkarnációkon visszafelé megyünk, elérkezünk egy
ponthoz, ahol a saját Énünk egy nagy közös égi-Énben csengett össze.
A természet gazdagságának e kiválási folyamatában a hierarchiák olyan
helyzetbe hozták magukat, hogy magukból a természeti folyamatnál ala­
csonyabb szellemi szubsztanciát fejlesztettek ki. Olyan lényeket adtak ki
magukból, amelyek az érzéki világban mint tűz, levegő, víz és szilárd föld
jelennek meg, olyan lényeket, melyek most a természet gazdagságának

19
differenciáltságában váltak termékennyé. így a minket körülvevő világ, a
természet, csak a mi számunkra halott, maya. Ha tudnánk a másik oldal­
ról szemlélni, akkor minden kő, minden növény mögött egy sor különböző
lényt észlelnénk, amelyek állandóan tevékenykednek a jelenségek létrejöt­
tén, azáltal, hogy a növekedést, a virágzást, az illatot lehetővé teszik.
Az ember fejlődésének folyamán elvesztette tudását ezekről az összefüggé­
sekről. A babiloni, a görög kultúrákban még megvolt ez a tudás, de az el­
múlt évszázadokban már csak a visszhangja volt meg, és végül is a világhoz
való teljesen funkcionális viszonyokhoz vezetett minket: atomokról és mole­
kulákról beszélünk, nitrogénről s oxigénről és már nem élő lényekről. Ez
tette lehetővé tudatunk függetlenségét, hogy az élő összefüggésektől függet­
lenül az egyes különálló részekből indulhat ki a kapcsolat újbóli felépítése.
Azok a lények, akik a fent leírt evolúció folyamán az emberből kiváltak,
rászorulnak az emberre. Ez egy olyan tudás, amely Szent Pálnál még fellel­
hető: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelené­
sét”. (Róm. 8,19). így minden, ami körülvesz minket, arra van beállítva,
hogy egy napon az ember teljes lényébe visszavétessen, nemcsak az orosz­
lán, a róka és az elefánt, ahogy azt a Waldorf-iskolában tanulhatják. Mit
várnak azonban tőlünk az elementáris világ lényei? Tudatosságot. És tuda­
tosságot mindig is kapnak.
Fentebb leírtuk, hogy az ember a saját gondolatain megfigyelheti, hogy
annak nem mindig csak sápadt árnyéknak kell lennie, ez csak egy terület,
amelyben világossá válik, mit értsünk az alatt, amikor Rudolf Steiner „A
magasabb világok megismerése” című művében arra utal, hogy á gondola­
tok és érzések valóságosak, amelyek a fizikai világ valóságaival éppenséggel
összehasonlíthatók. így minden gondolat valóság, jó vagy rossz. És amikor
gyűlölettel gondolok egy emberre, akkor egy könnyű károkozás indul el,
ha szeretetteljes a gondolatom, akkor egy enyhe ápolás árad ki. És ha olyan
gondolataim vannak, amelyek az elementáris lények világának valóságára
vonatkoznak, akkor ők kapnak valamit. Úgy mondhatjuk, hogy emberi
szubsztanciát kapnak, mivel csak az ember tud gondolatokat alkotni.
Egész evolúciós összefüggésüknek központjából kapnak táplálékot. A gon­
dolat, a szeretetteljes odafordulás, az elementáris lények figyelembevétele
az ő táplálékuk. Olyanok, mint a gyerekek, akik ugrabugrálnak és örül­
nek, ha az édesanyjuk megsimogatja a hajukat.
Nos, ezek az elementáris lények évszázadok óta egyre kevesebbet kapnak
az emberektől. Olyan időket élünk, amelyben ennek következményeit a
halálfolyamatokban észleljük, amelyet a természetben sok helyen, legin­
kább az erők elhalásában láthatunk. E halálfolyamatok oka nem is annyi­
ra a mérgezés, mint inkább az elementáris lények felé fordulás hiánya.

20
Az emberek elhanyagolják őket, aminek következménye, hogy ezek a
lények egy másik világ felé fordulnak: ez a halál birodalma, amelyet
Ahriman és lényei uralnak. Mivel az emberek már nem adnak nekik sem­
mit, az elementáris lények elkezdenek ahrimanizálódni.
Ma nagy harcban vagyunk a természet fennmaradásáért. Mindennek sztyep­
pévé kell válnia? Lassan minden kiszárad, szétesik, elveszíti emberi mivol­
tát: az állatok, a növények, az ásványvilág. Hogyan tovább? Nem térhetünk
vissza és tehetünk ki ismét egy tál tejet az ajtó elé. Meg kell próbálnunk a
tudati lélek korának értelmében egy, az elementáris lényeknek megfelelő,
felismerő érzést és megismerő akaratot kifejleszteni, hogy ismét megadhas­
suk nekik azt, amire szükségük van, hogy tudjanak nekünk segíteni.
Ez a tény olyan jelentős, hogy Rudolf Steiner erről mint korunk nagy fi­
gyelmeztetéséről beszélt utolsó előadásában az első Goetheanumban, ami­
kor ott a tűz már kigyulladt, ami tulajdonképpen nemcsak a Goetheanu-
mot, hanem Rudolf Steinert és követőit is meg akarta semmisíteni. Ebben
a helyzetben mondta: „A természet odakint haldoklik. Ha az ember nem
közeledik spiritualizált gondolattal ehhez a természethez, akkor el kell
pusztulnia”.
Most megpróbálunk rámutatni arra, hogy ez egészen különös módon kez­
dődhet el az antropozófus háztartásokban és életközösségekben. Természe­
tesen ezek olyan folyamatok, amelyek sok helyen elkezdhetők, például az
orvosoknál és egészen különleges módon a mezőgazdaságban. Rá kell
azonban mutatnunk, hogy azok az elemek, melyek égy ház életközösségét
alkotják, sajátos módon megfelelnek annak, amit az elementáris lények
keresnek. Hogyan kell ehhez az eleven világhoz ismét közelíteni?
Ha az ember becsületesen figyel, akkor talán észreveszi, hogy ha egy világ­
ra nézünk és az elementáris lényekre gondolunk, akkor mielőtt észbekap­
nánk, antropomorf módon képzeljük el azokat, csúcsos sapkában és kis
lapáttal a kezükben, és pillanatok alatt ott vagyunk a kertitörpéknél vagy
egy tündér esetében csak egy euritmistára kell gondolnunk. Ez nagy ne­
hézség. Ilyen alakokat a mesében lehet alkotni, esetleg színpadra is lehet
vinni őket, de ők nem így néznek ki.
Hát akkor hogyan?
Kezdjük azzal, hogy egyre inkább életfeladatunkká tesszük, hogy minden
tárgyat a lehető legnagyobb szeretettel veszünk kézbe és azzal a lehető leg­
nagyobb szeretettel bánunk, mintha az egy lény volna. Ez hosszú folyamat.
Megszoktuk, hogy azt a racionális, éppenséggel érzéketlen módot, ahogy a
tárgyi világot szemléljük, engedjük belefolyni a kapcsolatainkba, érintke­
zéseinkbe is. Nem azt értem ezalatt, hogy szentimentálissá kell válnunk
vagy el kell vesztenünk tudatunk tisztaságát.

21
Nagyon egzaktul és pontosan üthetünk a kalapáccsal a vasra, mint akár­
melyik mester és egyúttal lehet bennünk szeretetteljes érdeklődés, hiszen
valószínűleg annál pontosabban tudok bánni a világgal, a tárgyi világgal,
minél szeretetteljesebben tekintek rá.
Képzeljük azt, hogy egy olyan házban, lakásban vagyunk, ahol egy édes­
anya lakik a csecsemőjével. Az édesanya odafordul gyermekéhez és egy­
szerre megváltozik egész lénye. Szeretetteljesen néz rá, és egészen olyan
lénnyé válik, aki egy másik lényért van ott. Aztán visszateszi a gyermeket,
fogja a súrolókefét és ismét egyszerű háziasszony lesz, aki tesz-vesz a ház­
tartásban. A víz is egy lény, és ha nedvesen felmossa a padlót - hadd csa­
pódjak egyszer Rudolf Steiner szavaihoz -, akkor valami végtelenül áldá­
sosat tett. Elementáris lényeket váltott meg. Ha figyel a háziasszony, észre­
veheti, amint halk hálaszerű örvendezés árad felé.
Az elementáris lények egy megszakítatlan folyamatban élnek és amikor
sűrű, merev, szilárd közegbe kerülnek, az számukra szomorúságot, fájdal­
mat jelent, míg szép lehet számukra, ha ebből a merevségből megváltód­
hatnak. Mindenhol, ahol a háztartásban por vagy szemét gyűlik össze, ele­
mentáris lények aszalódnak, a folyamatosság megakad, fájdalom keletke­
zik. És akkor jön a víz és a háziasszony egy vizes ruhával és mindent
feltöröl, minden beleoldódik a vízbe és megint életre kelnek, ismét lélegez­
nek és érezhetővé válik a hálájuk. Ez csak egy példa, amelynek megnyi­
latkozása saját tapasztalat alapján tárulhat fel.
Hogy kerülhetek azonban megfelelő viszonyba a dolgokkal? Mindenhol,
ahová nézek, a természet vesz körül, isteni gondolatok, amelyek egyszer
régen belőlem váltak ki és amelyek ismét kapcsolatba szeretnének kerülni
velem. Csak ha a tárgyat komolyan veszem, akkor tűnik fel, hogy annak
története van, hogy egy folyamat során keletkezett, amelyet nyomon lehet
követni, hogy többet tudhassak meg róla. így jutunk el az első gyakor­
lathoz, amelyet Rudolf Steiner adott az embereknek, amely által egy isko­
lázási útra léphetünk: a koncentrációs gyakorlathoz.
Rudolf Steiner e gyakorlatot úgy írja le, hogy egy lehetőleg egyszerű tár­
gyat, mint pl. egy ceruza, 5-5 percre elképzelünk és feltesszük magunknak
a kérdést: honnan jön? Mit tartalmaz? Puha fát, grafitot, viaszt, paraffint,
egyszercsak láthatjuk az embereket, akik annak létrejöttében részt vettek,
bárhol a világon. Amennyiben ilyen irányú próbálkozásokat teszünk, hogy
tárgyak mögötti folyamatosságba beleláthassunk, könnyű imaginációk
kezdhetnek el felderengeni, imaginációszerű elképzelések.
Ezen a területen nagyszerű gyakorlatokat csináltathatunk például gyere­
kekkel vagy olyan emberekkel, akik intellektuálisan még nem képzettek.
Például egy ebéd közben így szólhatunk: A sóra azt mondhatnánk, hogy
Só úr. Hogy nézhet ki Só úr vagy Só asszony? Hogy nézhet ki a cukor? És
egyszercsak az a benyomása az embernek, hogy a gyerekek vagy az imagi-
nációk világához még egészen közel álló gondozottak, a cukrot vörös pofá­
val ábrázolják, egy másik azt mondja, hogy a só az durva, egészen száraz
és így tovább. így tanulhatjuk meg ismét a gyerekektől vagy akár az olyan
fogyatékos emberektől, akik fogyatékosságuk következtében nem váltak
intellektuálisan vakká, hogy az imagináció teremtő, művészien alkotó
elméletéhez közeledjünk.
E bevezetés után rámutathatunk arra, hogyan érthetjük meg a háztartás
különböző területeit a fent vázolt értelemben. Legelőször is a háztartásban
szerepet játszó anyagokról kell szót ejtenünk. Aztán szemrevételezhetjük a
folyamatokat.
Az anyagszerűség világa szorosan kapcsolódik az ember akarati területé­
hez. A folyamatok világa, a tevékenykedés az érzésbeli átélésekkel áll kap­
csolatban. A ritmusok, például az ünnepek világa, a megismeréssel áll
kapcsolatban.
Az anyagok világa az akarathoz való általános kapcsolata alapján tovább
tagolódik, és a háztartásban legalább három fontos anyagterület van,
amellyel találkozhatunk: az élelmiszerek, a textíliák és a szilárd anyagok,
mint pl. a fa, üveg, kő. Ezek az elemek ismét különleges kapcsolatban áll­
nak az emberi lénnyel. Jóllehet mindnek elsődleges kapcsolata van az aka­
rati területtel, mindamellett még különleges jellegük is van, amely a táp­
lálékoknál úgy fejeződik ki, hogy a táplálkozási folyamat által az akarati
vonatkozás még egyszer hangsúlyossá válik. A textíliák kapcsolatban áll­
nak a ritmikus rendszerrel, az érzésekkel, a szilárd anyagok az ember
megismerő oldalával.
Tehát az akaraton belül látjuk a gondolkodást, az érzést és az akaratot.
Mindamellett ezeket a fogalmakat nem statikusan kell fogadni, hanem
gondolkodási irányoknak szánjuk.
Hogyan kerülhetünk kapcsolatba azokkal az anyagokkal, amelyek a táp­
lálkozásban játszanak szerepet? Hiszen nagyok a különbségek. Egy krump­
li egészen más, mint egy karfiol, a só más, mint a cukor, az ecet kicsit más,
mint egy keserű anyag. Mindegyik éteri, mindegyik lényszerű, és még mai
ember létemre is ösztönösen tudom, hogy a dolgok különbözőképpen hat­
nak rám, és a nagyon érzékeny emberekre, mint pl. egy kisgyermekre vagy
beteg vagy fogyatékos emberre. Mivel van már jól kidolgozott antropozó-
fus táplálkozástan, itt inkább olyan aspektusait kell szemügyre vennünk,
amelyeket nem, vagy kevésbé vettek figyelembe.
A növény szemlélésénél megállapíthatjuk, hogy az az ember fordítottjának
felel meg. Ez azt jelenti, hogy a gyökérnövények, a gyökerekből készült
saláta az ideg-érzékszervi pólusra, a virágokból, gyümölcsökből készült
ételek az ember anyagcsere-végtag-rendszerére, míg minden, ami a növény
középső részéből származik, tehát a szár- vagy levélzöldségek az emberek
középső, ritmikus rendszerére hatnak.
Rudolf Steinernek például van egy receptje: céklasaláta citrommártással.
Ha este gyökérzöldséget vagy gyökérsalátát eszünk, akkor az érzékszervi
pólusra való hatása által intenzívebbé válik az álomélet.
E fenti motívum alapján Ita Wegmann és Rudolf Steiner együttműködé­
séből kialakult egy konstitucionális táplálkozásterápia. így vannak recep­
tek például kolerikus gyerekek számára, akiknek sok vízszerűt és levélzöld­
séget ajánlanak. A flegmatikusoknak ezzel szemben erős fűszereket és
kevesebb vizet kellene fogyasztaniuk, mivel ők maguk is elég vízszerűek.
A szangvinikusok számára fánkot, gombócot javasolnak, hogy az anyag­
cserét hangsúlyozzák és a búskomor melankolikusoknak karfiolt, gyümöl­
csöt, gyümölcslevet és köménymagos levest.
Ha figyelembe veszünk ilyen dolgokat, akkor elkerülhetjük, hogy például
egy szélsőséges helyzetet a táplálkozáson keresztül még erősítsünk, sokkal
gyakoribb, hogy megfelelő intézkedések által enyhíteni tudjuk.
Ilyekor nem a gyógyszereket, az esetleg beteg szerveket nézzük, hanem az
ember életkapcsolatait. Szerepet kapnak ebben az összefüggésben az ízek
is, az ember egyes részeihez való kapcsolatukkal. A sós a fizikait tartja ösz-
sze, a savas folyamatok az éterivel függnek össze, az édes a kiáradó asztrá-
lissal, a keserű elem az Én eleme. A régi népi bölcsesség még tudott vala­
mit ebből, amikor azt mondta: az orvosságnak keserűnek kell lennie! Meg
kell szólítani az Én-t.
S ez a kis vázlat egy olyan világot tár fel előttünk, amelynek megvan a sa­
ját, belső rendje. Feltárul előttünk, ha közelebbről szemléljük. Belekerü­
lünk egy folyamatba és azt tapasztaljuk, hogy az antropozófus táplálkozás­
tannál nemcsak az egészséges, azaz méregmentes vagy méregszegény
táplálékról van szó, hanem fontos helyet foglal el a folyamatok kérdése is,
tehát az, hogy honnan származik egy táplálék, hogyan fejlődött, mi ját­
szott ebben szerepet.
Ma még érzéketlenek vagyunk az ilyen dolgok iránt. Ezer év múlva az
emberek —ha a fejlődés pozitív irányba halad tovább —érezni fogják, ha al­
mát esznek, hogy melyik gazdaságból származik, mivel a folyamatot is
észlelni tudják, mely az almát növesztette.
Ez az elem még az antropozófus táplálkozástanból is hiányzik: az élelmi­
szerben nemcsak az anyag, az anyagi, a méregtelenség, hanem a folyamat,
a növekedés, az emberek és elementáris lényeknek a táplálékban való ré­
szesedése is benne van.
r

Egy ilyen aspektus felnyitja a szemünket az egész jövőnkre, amelyben nem

az egyes motívumokat lehet majd szemlélni, ahol sokkal szélesebb lesz
rálátásunk és a sokrétű kapcsolatokat is észrevesszük majd, amelyek min­
den egyes jelenség mögött állnak.
Ami az antropozófus konyhában összetalálkozik, annak korábban az alki­
misták laboratóriumában és a kolostorok kertjeiben volt a helye. Ezáltal
vált lehetővé a kulturális fejlődés, és ahhoz kell ismét visszatérnünk. Ha
átéljük a konyhában lejátszódó folyamatokat, azok oda vezetnek, hogy
lehetővé teszik azt, amit Rudolf Steiner a szellemtudományban leír: a
táplálék felvétele által lehetővé válik az ember szellemi mozgása. Ez vala­
mi egészen más, mint az úgynevezett táplálkozási egoizmus, amikor pél­
dául a vegetáriánus táplálkozás által példamutatóan a mennyországba
akarja enni magát az ember. Ez egy fölöttébb materialista szempont.
A következőkben a folyamatok szemlélése felé szeretnénk fordulni.
A gyümölcspucolás nem éppen a legvonzóbb tevékenység a konyhában, és
mégis az elementáris lényekkel való történések közepébe vezet el minket.
Ha répát kaparunk vagy kefélünk, ha krumplit pucolunk, vagy mosunk,
akkor ugyanaz történik amit a takarításnál leírtunk. Elementáris lények
szabadulnak fel, akik előtte meg voltak kötve.
Az elementáris lények mindig az átmenetekben élnek, például, amikor a
fény ráesik egy kristályra és átsüt azon, vagy amikor a forrásban a víz egy
kőre csöpög, ott keletkeznek a sellők. Nem élnek önálló életet, hanem élet­
érzésüket a keletkezésben találják meg. Rudolf Steiner egyszer azt mond­
ta: „Megragadnak egy ásványi összefüggésben és kikukucskálnak, és há­
rom törpe lesz ott, a következő pillanatban 7 törpe, aztán esetleg 12,
szökellnek a számokban és nem individuálisan, mint az embereknél.
Az emberben zöldségpucolás közben egy bizonyos antipátia keletkezik, az
elementáris lényeknél szimpátia. Ebben a helyzetben élnek az elementáris
lények.”
A következő munkafázisban felvágjuk a megtisztított tárgyakat. Itt az em­
berben enyhe szimpátia alakul ki, míg ez az elementáris lények számára
egy felosztás-élmény, amire antipátiával reagálnak, ez minket ne akadá­
lyozzon, mivel ez olyan fájdalom, amely együtt jár a szabadulással.
Ha beleharapunk egy almába, még spontán módon is megéljük, hogy az
valami más, mint amikor az alma fel van vágva. Az ember egészen benne
van az élőben. Hasonlóképpen természetes érzékünk van ahhoz, hogy nem
vágunk bele egyszerűen egy élő testbe, főleg nem egy emberbe, tudjuk, mi
vár rá, mit jelent számára egy érintés, inkább bedörzsölnénk, vagy beta­
karnánk.
Ezt az érzést, ami részben még megmaradt bennünk a másik ember iránt,

25
ismét ki kell fejlesztenünk az anyagi világ felé anélkül, hogy elveszítenénk
a pontosságot, amelyet a tudati lélek korának folyamán megszereztünk.
Nem tudunk itt kitérni a szakmák világára, a műhelyekre, jóllehet éppen
a fent leírt szempontok miatt sok új perspektíva tárul fel.
Négy további folyamatot szeretnék megvizsgálni, amelyeknek a konyhá­
ban nagy a jelentőségük. A főzés olyan folyamat, ahol a dolgok, például a
zöldségek vagy a krumpli, mint egész, finomításra kerülnek és kialakul a
fizikai testtel egy kapcsolat.
A sütés által az élővel kerülünk kapcsolatba. A felfújt, a sütemény, a kenyér
bekerülnek a sütőbe, a népi mondás úgy jellemzi a háziasszonyt: „Nála
mindig van kenyér a sütőben”.
A zsiradékban való sütés újabb nagy lépést jelent: zsiradékot teszünk az
edénybe, ami serceg. Egészen más folyamatok zajlanak. Hozzájön valami
lelki is.
A pirítás végül egy olyan folyamatot jelent, ahol a zsiradék esetleg kima­
rad, a forróságon, a hőfokon van a hangsúly, a folyamatnak az En-nel van
kapcsolata.
Mindezek olyan folyamatok, amelyekben az elementáris lények a leginten­
zívebb módon vesznek részt. A konyhai folyamatoknak széles kutatási
területe tárul fel, ami még alig van kidolgozva.
Az ételek elkészítésében is titkos összefüggések rejlenek. Míg például Ja­
pánban egy étkezés folyamán 30 fogással találkozunk, amelyek mind kü­
lön kis ételekként kerülnek feltálalásra, addig Amerikában az a tendencia,
hogy sokfélét összeaprítanak és egy ételként tálalják.
Európában is nagyon különbözőek az étkezési szokások. Míg a salátát Né­
metországban a főfogással együtt szervírozzák, Svájcban és főleg Francia-
országban előtte eszik. Az étkezések több fogásba való tagolásának ten­
denciája Franciaországban alakult ki a legerősebben.
Van jelentősége ezeknek a dolgoknak? Annak, hogy jobban differenciálok,
azaz nagyobb a lehetőségem a megismerésre, vagy összekeverem a dolgo­
kat egy nagy egytálétellé, ami inkább akarati vonatkozást képvisel? Itt is­
mét egy olyan világgal találkozunk, amely tele van szépséggel és lények­
kel, akik meg akarnak nyilvánulni.
Egy újabb terület tárul fel előttünk, ha lakásban bennünket körülvevő tex­
tíliákat és anyagokat nézzük. Mindenekelőtt a textíliák előállítási módja, a
szövés egy olyan különleges irányba mutat, amelyet Rudolf Steiner gyak­
ran emlegetett az élet-területtel és az érzésekkel kapcsolatban.
Az alapanyagtól függően megkülönböztetünk növényi (pamut és lenvá­
szon) és állati (gyapjú és selyem) eredetű szálakat. Itt is újra a négy terület­
tel való kapcsolattal találkozunk. A pamutban a fizikaihoz, a len esetében

Qb
az éterikus élőkhöz való kapcsolatot találjuk meg, a gyapjúnak erős kap­
csolata van a lelkiekkel, beburkoló és melegítő mivolta miatt, a selyem
valami hűvösen ünnepélyesen különlegeset fejez ki és az En-re utak
Ez a négy textilfajta négy területen vesz körül minket. Egyrészt mint
ruházat, másrészt mint ágynemű és törülközők, harmadsorban használati
tárgyként, mint pl. az asztalterítő, és negyedsorban a lakás, a ház „felöl­
töztetésében”. Ezen a négy területen a fent említett textíliák segítségével
alakítjuk környezetünket. A különbségeket könnyen tudatosíthatjuk, ha
elképzelünk például egy ágyat selyem, gyapjú vagy hűvös lenvászon ágy­
neművel. És akkor ismét rájövünk: mindennek megvan a maga helye, ez
az éterikussal függ össze.
A szintetikus anyagok nem természetes, hanem mesterséges folyamatok
révén keletkeznek, amelyek a természetalatti területhez tartoznak. Ezért
azzal kell számolnunk, hogy ha ilyenekkel vesszük körül magunkat, akkor
olyan folyamatokkal kerülünk kapcsolatba, amelyek a természetalatti terü­
lettel függnek össze. Ezért ezeket inkább a technikai területeken hasz­
náljuk, pl. felmosóvödör vagy szemétlapát. Ruházatként negatív hatásuk
lehet, egészen odáig menően, hogy az okkultísták között az a vélemény,
hogy a szexualitásba való zuhanás, amely századunkban végbement, a
nejlonharisnyákkal hozható összefüggésbe.
Ezekre a dolgokra is az érvényes, hogy ki kell fejlesztenünk egy olyan tuda­
tot, hogy észrevegyük, hogy az étkezőasztalra jól illik egy lenvászon terítő
és a kávéhoz jobban illik egy pamutterírő, kockás mintával.
Rudolf Steiner beszélt ezekről a témákról. Sok esetben a részletekbe menő­
en is, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy mindazok a dolgok, amelyek
minket állandóan körülvesznek, fontosak az érzékeink számára. Ez válik
érthetővé az Egyesült Államokban a táplálkozás területén végzett kísérle­
tekből is. Kifogástalan ételt tálaltak fel egy olyan teremben, amelyet
zöldes-sárgás fénnyel világítottak meg, úgyhogy az élelmiszer romlottnak
és penészesnek látszott. A következmény az lett, hogy az emberek rosszul
lettek, egészen a mérgezési tünetekig. Tehát egyértelműen látszik: minden
érzékünkkel reszt veszünk az evésben és durván macerialista kijelentés: a
méregmentes táplálék egészséges.
De azt is jelenti, hogy egy háztartás kialakításakor az a feladat, hogy egy
olyan össz-műalkotást hozzunk létre, amely ezeket a faktorokat magában
foglalja, és például tudjuk, hogy nem mindegy, hogy a répát karikák vagy
hosszúkás szeletek formájában tesszük az asztalra.
Végezetül vegyük röviden szemügyre a háztartásban minket körülvevő
szilárd anyagokat.

27
Itt is olyan tárgyakkal van dolgunk, amelyek többet akarnak nekünk mon­
dani, amit észreveszünk. Mit észlelünk a kövekből, amelyek minket körül­
vesznek, a fából, fémből, üvegből, porcelánból? Nagyon különböznek a
tapasztalataink attól függően, hogy miből eszünk, miből iszunk. A fém
hűvössége, a fa melegsége, és a kő, amely minket a földre emlékeztet.
Különleges szerepe van a bőrnek. A helye ruházatként a kezeken és lába­
kon van. Ha dzseki vagy kabát formájában válik ruházattá, akkor brutali-
zálóan hat az intellektusra.
Azok az emberek, akik a háztartásért felelősek, ezekkel a dolgokkal egy
hatalmas zenekar karmestereként bánnak és naponta új szimfóniát ját­
szanak, mindig újabb és újabb összetételű hangszerekkel.
Éppen az antropozófus háztartásban van még egy aspektus, amely nagyon
fontos. Ez az, hogy szokássá vált a lakásba behozni tárgyakat a természet­
ből, bevonni azokat a saját életterünkbe. így találhatunk köveket, geszte­
nyéket, tobozokat és sok mást, amit főként a gyerekek közelében helye­
zünk el. Ezáltal az ilyen tárgyakon naponta megpihenő szeretetteljes pillan­
tás előtt feltárulhat az egész mögöttük álló világ. Ezt észlelik az elementáris
lények és az ahhoz vezet, hogy ismét odafordulnak az emberekhez. Első szá­
mú feladatunk: az elementáris lényeket elvonni az ahrimanizálódástól, hogy
úgy viselkedhessenek, hogy ismét meghallják azt, ami az embertől jön. Azt
élik meg, hogy itt olyan emberek élnek, akiknek imaginációik vannak és
megértik őket. Olyan, mintha elementáris lények seregei igyekeznének az
olyan helyekre, ahol az emberek megemlékeznek róluk.
Ez az első lépés, amely azonban még nem elegendő. Az elementáris lények,
akiket az emberek odavonzottak, arra várnak, hogy bevonják őket. Szeret­
nének részesedni abban, ami az embereket mozgatja és ez főleg abban
lehetséges, ami művészien van kialakítva. Ha énekelünk, verset mondunk,
festünk, szociálisan végzünk valamit, ismét véglegesen magunkhoz vesz-
szük az elementáris lényeket. Mi nemcsak érdekeljük őket és aztán ismét
hagyjuk, hogy elmenjenek, hanem ők kötődnek az életünkhöz, amennyi­
ben szeretetteljesen bevonjuk őket, gondolunk rájuk, egy követ, egy nö­
vényt szemüvegként használunk, ami számunkra az ő egész világukat
megsejtve feltárja. Akkor úgy érzi, megértik őket, ismét munkakedvük
támad — főleg amikor művészi dolgokba vonjuk be őket —, és képesek
lesznek arra, ami az elmúlt évszázadok folyamán egyre kevésbé történt
meg, hogy átéljék, fénnyel töltsék meg és átmelegítsék az emberek világát.
A tudati lélek kultúráját csak akkor tudjuk megóvni a teljes elvadulástól,
a barbárrá válástól, ha e világ lényeit segítőinkké, ápolóinkká, támogató­
inkká tesszük.
Ily módon az antropozófus háztartás, az antropozófus életközösség mintegy
szigetté válhat a sötétségben, egy világító szigetté, ahová ezek a lények
igyekeznek, és ahol nagyon sokat tudnak segíteni.
Abból, ami régebben külön alkotás volt, a festmény, a zenedarab, a temp­
lomépítés, lassan életművészet válik. Olyan korba érkeztünk, amelyben az
életösszefüggések éppoly fontosak lesznek, mint korábban a nagy műalko­
tások, mint pl. az Isenheimi oltár. Ha most azt gondoljuk, hogy az, ami az
életösszefüggésekben keletkezik, nem látható, mint pl. egy katedráhs, ügy
nem számolunk az Akasha-Krónikával és az emberek növekvő képessé­
gével, hogy ebbe a krónikába beleássanak.
Mindenre, amit teszünk, akkor is, ha 2-3000 év múlva a sutba kerülnek,
mivel más viszonyok lépnek fel, az emberek vissza fognak tekinteni és az
Akasha-Krónikával észlelni fogják a műalkotásokat, az életműveket, ame­
lyek a lakóközösségekben, életközösségekben, családi kapcsolatokban,
mindig egészen egyéni módon keletkeznek. Keletkeznek alkotó belátásból,
a családanya, a szülő, a háziasszony alkotó tevékenységéből.
 M anfred Schmidt - B rabant
Formatervezés a háztartásban
Lelki-szellemi nevelés és táplálkozás

Az anyagok megbeszéléséről irányítsuk most tekintetünket egy életkö-

.össég magatartási módozataira, „üzemelésére”. Ezzel érintjük a beren­
dezési tárgyakat és mindazt, ami lakályos hangulatot teremt.
Köztudott, hogy lakatlan házak és lakások meglepő gyorsasággal pusztul­
nak. Ha hiányzik az ember gondozó, rendező, alakító keze, akkor a fizikai
összetartozás lényegesen gyorsabban szétesik, mint ahogy az az egyes tár­
gyaktól várható lenne. A házat, a lakást elhagyó emberrel kivonul a lények
egész szférája, és egy állott, kopott, sőt halott atmoszféra marad vissza.
Amit a nagy összefüggésekről mondtunk, az a kicsikre is érvényes. Ahogyan
egy lakó- és életközösségben szabályozzuk a folyamatokat, ahogy az egy­
más közötti kapcsolatokat alakítjuk, ahogy elviseljük a gondozást, ahogy
rendet és rendetlenséget teremtünk: ezek azok az elemek, amelyek olyan
burokká alakítják a lakást, amely az ember második testiségét alkothatja.
Az OTTHON által megteremtett második burok nélkül csak nehezen
tudnánk az életben helytállni. A lakás civilizációs és kulturális burkot ké­
pez az ember puszta teste köré és ezáltal élet- és cselekvési eszközzé lesz.
Lényeges, hogy az egyes dolgok milyen viszonyban lesznek egymással.
Bertold Brecht egyszer azt mondta: egy embert a lakásával agyon lehet üt­
ni. Ezt elsősorban olyan körülményekre vonatkoztatta, ahol hiányoznak a
legszükségesebb dolgok, a lakószoba nyirkos, kevés a fény és a levegő és
talán még egészségügyi berendezések sincsenek. Ugyanez vonatkozhat egy
korszerű lakásra is, ahol minden megvan, amire szükség lehet, csakhogy:
nem él! A fiatalkorúak modern elkallódása sok esetben arra vezethető visz-
sza, hogy noha látszólag rendezett szülői házból, jólétből jöttek, mindenük
megvan, de mindez halott, unalmas, élettelen, sivár, olyan, hogy el kell
futni előle.
A két véglet között a lehetőségek végtelenül tág tere nyílik; hogyan alakít­
ható legjobban a lakó- és életközösség második burkának légköre? Hogyan
kezeljük a szívélyességet és a távolságtartást, hűvösséget és melegséget és
a terület egyéb összetevőit, amelyek az életet alkotják?
Nézzük meg közelebbről az egyes alkotóelemeket; kezdjük a rend és a ren­
detlenség elvével. Ezek a fogalmak a távoli antik yilágban, a misztériumok
fogalomvilágában gyökereznek: kozmosz és káosz. A kozmosz rendezett,
tiszta; a káosz rendezetlen össze-visszaság.

30
Képzeljük el, hogyan hat az emberre a rend és a rendetlenség.
Egy lakásban, ahol teljes a rend, mindennek megvan a helye. Itt a toll, ott
a jegyzetfüzet; minden rendezett és az ember úgy érzi, a lakás tulajdonosa
rosszul lesz, ha csak egy széket is eltolnak a helyéről.
Az éter alig játszik szerepet, minden kész, szinte halott. Ami belőlünk a kör­
nyezetben él, arra nincs igény, az nem aktív. Ennek következtében túl kevés
tartalom van a tudatban. A nem aktív, nem tevékeny éter bizonyos űrt idéz
elő a tudatban és kiváltja a rend elleni jellegzetes reakciót: az unalmat.
A szuper rendben élő ember csak ül és nem tudja, mit csináljon. Hiszen
minden kész. Tökéletesen berendezett lakáskultúra veszi körül és mérhe­
tetlen unalom vesz erőt rajta. Ekkor a szórakoztató kínálathoz, az elektro­
nikus segédeszközökhöz folyamodik: TV, rádió, walkman.
Más a helyzet, ha igazi rendetlenséggel állunk szemben. Az ember megáll
az ajtóban és azt se tudja, hová lépjen. Itt egy gyerekcipő, ott ez-az, stb.;
az ember örül, ha átgázol rajta. Mindenkivel előfordul, hogy nincs ideje a
takarításra és aztán beborítja az embert az egész. Ebben az esetben az előző
ellentéte áll fenn. Az étertestet állandó kihívások érik, mert az ember igyek­
szik állandóan összetartani azt. Míg a tökéletes rend bénítóan hat, mert már
nincs tennivaló és beáll az unalom, addig a rendetlenségnél túl sok éter
használódik el és ezáltal a tudatban nem túl kevés a tartalom, hanem túl sok
a formaerő. A rendetlenségben élő emberre jellemző a nyugtalanság, az
idegesség.
Természetesen itt is a középútra törekszünk és azt meg is találjuk, ha a
lakás különböző helyiségeinek rendeltetését, jellegét figyelembe vesszük.
Kínos rend a műhelyben, az éléskamrában helyénvaló; a lakószobában,
ahol összejönnek az emberek, ahol lüktet az élet, inkább kialakítható az
egyensúly rend és rendetlenség között. Ebben a szobában olykor ottfelej-
tődhet valami, vagy a szokásostól eltérő helyre kerülhet.
Ezek a konkrét dolgok csupán példák és annak is kell felfogni őket. Jelen
fejtegetéseknek nem az a szándéka, hogy határozott előírásokat adjon az
egyes pontokhoz, pl. „A műhelyben rendnek kell lennie”, hanem igyekszik
a figyelmet bizonyos területekre irányítani, tudatot, éberséget serkenteni.
Sok élménnyel leszünk gazdagabbak, ha alaposan megfigyeljük ezt a
területet.
Egy másik ellentét a bőség (dúskálás) és a szegénység.
Ha magunk elé idézzük egy szerzetes celláját, amelynek a berendezése a
múltban talán csupán egy szalmazsák, imazsámoly és feszület volt, akkor
gondoljunk arra, hogy ez nemcsak a lemondást, az aszkézist tükrözi, ha­
nem mélységes embertani tudást is. Ugyanis ott, ahol a környezet takaré­
kos, szegényes szűkös, ott a tudatban felvirágzik az imagináció.

31
Az Egyesült Államokban érdekes kísérleteket végeztek. Egészséges egyete­
mi hallgatókat érzékszervi benyomásoktól teljesen mentes környezetbe vit­
tek. Nem láttak, nem hallottak semmit, kezüket vattába csomagolták,
testüket körülpárnázták. Tudatuk szinte szétrobbant (a belső erőtől). A
mesterséges ingerszegénység az imagináció határához vezetett.
A bőségnél az ellenkező történik. Ha valaki sok tárgyat gyűjt maga köré,
az arra készteti a tudatot, hogy kifelé forduljon, inspirativ tevékenységet
folytasson. Gyakran megfigyelhetjük, hogy erősen tevékeny emberek sok
dologgal veszik körül magukat, mert azok serkentőleg hatnak rájuk.
Ha ezt a lakásra vonatkoztatjuk, látjuk, hogy különféle súlypontok kelet­
keznek. A hálószoba berendezése lehet szerény, egyszerű. Ez a szoba arra
való, hogy az ember befelé forduljon. A lakó-, illetve dolgozószoba a tevé­
kenység színtere, tehát ez lehet dúsabb. Rudolf Steiner idejében még
lényegesen több lakótér állt az ember rendelkezésére, mint ma. Akkor még
létezett sok helyen külön erre a célra berendezett meditációs szoba, mely­
nek berendezése gyakran csupán egy ibolyaszínűre festett szék volt, akár­
csak a misztériumdrámában a színpadon.
Ha így elgondolkozunk a rend és rendetlenség, szegénység és bőség kérdé­
sén, akkor döntő fontosságú, hogy megközelítsük az élmény-pillanatokat.
Ezt a követelményt támasztotta Rudolf Steiner az iskolázási úttal kapcso­
latban is. Ehhez azonban az szükséges, hogy engedjünk megrögzött szoká­
sainkból, hogy visszafogjuk magunkat.
Előfordulhat, hogy egy antropozófus csak a teljes rendetlenségben érzi jól
magát és úgy véli, a káosz az új antropozófiai világ alapja. A rendetlenség­
ről azt mondaná: ez a normális, másról szó se lehet.
Lehet, hogy mások rendkívül takarékosan élnek, és csak egy csupasz vil­
lanykörte világít náluk. Ilyen és más helyzetekben akkor jutunk előre, ha
egy kicsit visszafogjuk magunkat; hagyjuk,, hogy a dolgok beszéljenek ma­
gukért és hassanak ránk. Ezáltal megnyilvánulhat számunkra valami, ami
addig kívül esett a tudatunkon.
Módszertanilag arról van szó, hogy a házért való felelősség szférájában
megfigyelési szokásokat alakítunk ki, amelyek feltárják előttünk ezeket a
dolgokat. Gondoljuk el, milyen nagy a különbség a két asztal között: az
egyiken kenyér, só és egy kancsó víz áll; a másik roskadozik a felvágottal,
sajttal, salátával megrakott tálak alatt. Milyen különböző lelki élményt
nyújtanak!
Ebben az összefüggésben jó, ha arra is ügyelünk, ami a hétköznapok
különleges jellege: a hét ritmusára. Nem arról van szó, hogy meghatároz­
zuk, mit lehet és mit nem szabad bizonyos napokon enni, ahogy azelőtt a
péntekre vonatkozóan előírták, hanem arról, hogy ügyeljünk az egyes
 napok hangulatára, olyannyira, hogy talán minden nap másként terítsük
meg, vagy díszítsük az asztalt.
A „lakni” életorganizmusba három erő hat bele: FÉNY, HŐ és ERŐ (ener­
gia) ezeket a következőkben közelebbről fogjuk megszemlélni. Eredetileg
mindhárom jelenlétéből különleges kvalitások (minőségek) jöttek létre.
Vegyük elsőnek a fényt és gondoljunk egy régebbi háztartásra. Esteledik,
besötétedik és a sötétség elterjed a házban. Meggyújtjuk az olajlámpást
vagy a gyertyát. Mindkettő drága kincs. Csak egy helyen ég, ahol többen
együtt vannak. A fényből mindig valami megvilágító, megismerő, elgon­
dolkodtató indul ki.
Azelőtt el kellett menni a természetes anyagokért, hogy azokat elégetve
meleg legyen a házban. Többnyire csak egy helyen égett tűz, a lakószobá­
ban, vagy a konyhában, a tűzhelyen, vagy kályhában. Voltak helyiségek,
pl. a hálószobák, amelyeket nem is fűtöttek. A család összegyűlt a meleget
árasztó tűz körül; ott mindenki jól érezte magát, mert a tűz olyan hangu­
latot teremtett, amelyet ma már csak nyitott kandalló vagy cserépkályha
mellett érezhetünk.
Ami az energiát illeti, hosszú időn át csupán a kézi munka helyettesítette.
Míg kint már szél- és vízimalmok termeltek erőt, és egyszerű gépeket üze­
meltettek, a házon belül még arra voltak ráutalva, amit az ember végzett.
Ha a sok szolgálóra gondolunk, a rengeteg szövés-fonásra, a férfiak egymást
segítő házépítő munkájára, akkor elénk tárul az akarathoz való viszony.
Ilyen szempontból gyökeresen megváltozott a helyzet a házon belül. A vál­
tozás a villany bevezetésével kezdődött. Nem véletlen, hogy amikor Rudolf
Steiner utolsó alkalommal szólt a tagokhoz, az elektromosságra és annak
veszélyeire hívta fel a figyelmet. Anélkül, hogy az ember észrevenné, az
elektromosság a természet alatti erőkkel kapcsolja össze az embert és en­
nek kiegyenlítése csak természetfölötti erőkkel lehetséges.
Erre vonatkozóan feltétlenül rá kell mutatnunk arra, hogy nem arról van
szó, hogy mellőzzük a technika vívmányait, az elektromosság felhasználá­
sát. Inkább arról van szó, hogy megtudjuk, hogyan hatnak az egyes dol­
gok és miként lehet megtalálni a kiegyenlítést.
Térjünk vissza a fényhez. Régen olyan kincs volt a fényforrás, amit meg­
becsültek és takarékosan használtak; aztán egyszer csak gombnyomásra
áradt minden mennyiségben, anélkül, hogy közvetlenül látható lenne a rá­
fordított munka. Ezáltal viszonyunk a fényhez egyre inkább nem tudatos,
figyelmetlen, szeretet nélküli, sőt közömbös lett. Természetesen az is szere­
pet játszik, hogy a ház minden pontján egyszerre lehet világítani, minden
mennyiségben, míg azelőtt megkülönböztetett és megbecsült volt az a
helyiség, melyben világítottak.

33
Rudolf Steiner egyszer, amikor egy nagy impulzust akart adni a fiatalok­
nak, azt mondta: áhítattal közeledjenek a kicsi dolgokhoz. A szellemi ku­
tatónak ez a figyelmeztetése onnan eredt, hogy tudta, mi kerül bele a civi­
lizációba az elektromosság által és milyen embertani következményei
lesznek. Tudta, hogy a fénnyel való rendelkezés következtében az emberek
a dolgokkal áhítat nélkül, figyelmetlenül, szeretet nélkül kezdenek bánni,
mivel a természet alattiból valami az ember és a világ közé áll. Az így
keletkezett közöny különösen élesen látszik, ha felfigyelünk arra a módra,
ahogyan a médiák híreket közvetítenek. Elmegyünk valahová, mondjuk a
fodrászhoz, kezünkbe veszünk egy folyóiratot, melyben egymás mellett
kap helyet egy repülőgép-katasztrófa, egy film-szépség és a heti étrend.
Ilyen dolgokat azelőtt az ember nem látott volna és nem érzékelt volna
egymás mellett. Az a tény, hogy erre képesek vagyunk, sőt igényeljük is,
kifejezi azt az óriási közömbösséget, mellyel ezeket a képeket nézzük. Nem
fogadjuk be őket, nem hagyjuk, hogy szóljanak hozzánk. Ez a hozzáállás
realitás lett és az emberről átterjed az egész világra.
A mi létesítményeinkben is fokozódott a fény mennyisége. Nem is lehet ez
ellen szólni. De felvetődik a kérdés: milyen hatással van ez a tudati folya­
matra, különösen ha antropozófiai világnézetre törekszünk.
Kevesen tudják például, hogy Rudolf Steiner a legtöbb könyvét gyertya­
fény mellett írta, viszont a Goetheanumba bevezettette a villanyvilágítást,
ami jobban megvilágította a mennyezeti freskókat.
A modern fűtési technikának köszönhetően ugyanolyan felelőtlenül lehet
bánni a hővel, mint a fénnyel. Ebben az esetben is az érzések eltompulását
eredményezi a differenciált élmény képesség csökkenése. 1830-ból szárma­
zik egy történet: egy nagyapa az unokájával ül a nyílt tűz előtt. Hirtelen ha­
talmas pofont ad a gyereknek: „hogy sose felejtsd el, szalamandrát láttunk".
Micsoda élmények kútforrása lehetett a tűz! Ma távfűtés vagy villanykály­
ha működik, amelyről Rudolf Steiner azt az érdekes megjegyzést tette,
hogy nem hőt sugároz, hanem hideget fal fel.
Ha végül megnézzük az energia/erő vonatkozását, azt látjuk, hogy az
energia az elektromotorok előtérbe kerülésével ismét megváltoztatta a ház­
tartást. Gondoljunk csak a sokféle háztartási gépre, a porszívótól a moso­
gatógépen át egészen az elektromos fogkeféig. Mindez mérhetetlen vál­
tozást idézett elő, megkönnyítette a háztartást, de mégis sok esetben oda
vezetett, hogy az emberek elveszítették az iniciatíva, a kezdeményezés ere­
jét. Ha felidézzük a 100-200 évvel ezelőtti háziasszonyok életét, azt látjuk,
hogy kora reggeltől késő estig lefoglalta őket a mosás, takarítás, főzés, be­
főzés, gyereknevelés, öregek és betegek ápolása és ezek az asszonyok mégis
tudtak arra időt szakítani, hogy hosszú leveleket írjanak.

34
 Ma gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik szüntelenül panaszkod­
nak, hogy semmire se jut idejük, holott rengeteg olyan gép áll rendelke­
zésükre, amilyenről az öregek nem is álmodhattak. Ezért mondta Rudolf
Steiner: „minden antropozófus élete fölött arany betűkkel kellene állnia:
légy iniciatív (kezdeményező) ember!”
Az említett három erő: a fény, a hő és az energia vonatkozásában persze
lehet az a cél, hogy megőrizzük a régit, illetve újra előtérbe hozzuk; ez
részben meg is történt. Megint látunk az otthonokban gyertyát, nyílt tüzű
kandallót, és sok mindent készítenek közösen, kézi munkával. Ez azonban
csupán a régi megőrzése. Ezzel nem lehet feltartóztatni a rermészetalatti
erőket. Az antropozófia egyik nagy kihívása az, hogy szembeállítson vala­
mit a gondolkodásban megjelenő szereretnéíküliséggel. Ellensúlyt kell te­
remtenünk, mely képes lesz az elektromosság által feltörő természetalatti
erőkkel szembeszállni. Mivel az elektromosság az érzékalatti világból hat, a
kiegyenlítő erőket sem lehet az érzékelhető világban megtalálni. Az ember
tudata, amely szeretetteljes érdeklődéssel fordul egy gondolat felé: a medi­
táció. Ha az embereknek nem lesz elég erejük ahhoz, hogy lelkesedésből,
szabad szeretetimpulzusból akárcsak naponta 5 percig is ilyen gondolatok­
kal foglalkozzanak, akkor az emberi gondolkodás tévútra fog kerülni. Innen
ered századunkban a belső megújulást, a meditációt kereső kiáltás. Ez indí­
tékot ad arra, hogy a gondolkodás megfelelő útjait keressük, amelyeket az
antropozófia a gondolkodásra épülő meditáció irányába vezet.
Nem tudjuk nélkülözni az elektromosságot; mindenhol szükségünk van rá,
szobákban, termekben, műhelyekben, a háztartásban. De valamit szembe
kell állítanunk vele: a belső fényt.
A külső fényr csak akkor szabad használnunk, ha lassanként valóban meg­
látjuk a belső fényt; különben az elektromos fény elveszi tolunk az emberi­
ességet a gondolkodásban és a megismerésben. Robotszerű emberekké vál­
nánk. Ez nem történik egyik napról a másikra, egy-két nemzedéknyi idő
kell hozzá, de meg lehet figyelni a folyamatot.
Például egy sötét szobában gyertyát gyújthatunk és olvashatunk valamit.
Megfigyelhetjük, hogy a kicsi láng megtölti az egész szobát. Azután elfúj­
juk a gyertyát, megnyomjuk a villanylámpa kapcsolóját: a szoba fényárban
úszik, de nem sugárzik már semmi.
A hőt, a meleget sem tudjuk nélkülözni; mindennapi életünkhöz tartozik.
Ellensúlyt teremthetünk, ha újból megtanulunk ünnepeket ünnepelni: az
év nagy ünnepeit, de a sok többi ünnepet is, egészen odáig, hogy minden
napnak megadjuk sajátos arculatát és ezzel számára megfelelő keretbe fog­
laljuk. Különösen jól fejleszthetőek ezek az elemek olyan életközösségek­
ben, mint az itteni faluközösség. Kivételes lehetőség ez a hétköznapokhoz

35
 T
kötött átlagos család számára. Új lelki életet lehet kialakítani ilyen módon,
a mesterséges hő (meleg) ellensúlyozására.
Végül nézzük meg a mesterséges energia (erő) bevetését, amely megfoszt
minket az iniciatívától, a kezdeményezéstől. Hol találunk ehhez tapaszta­
lati lehetőséget? Például a teljesen automatizált konyhában, ahol kikeres­
sük a kódszám-listán a megfelelő számot, megnyomunk egy gombot és
ekkor a mélyhűtőből önműködően átkerül a kívánt darab a mikrohullámú
sütőbe; néhány perc múlva fogyasztásra kész a sült csirke. Sajnos, egyelőre
még kénytelenek vagyunk magunk megenni. Valamikor a jövőben lesz
olyan porszívó is, amelynek egyszer megmutatjuk az egész lakást és az
beprogramozás alapján azután önállóan elvégzi a takarítást.
Mi ennek az eredménye? Az, hogy az ember ül a karosszékben és miközben
a robotok kiszolgálják, nem tudja, hogy mihez kezdjen. A probléma nem
abban van, hogy mindez technikailag megvalósítható, hanem abban, hogy
ezt kívánatosnak tartjuk, hogy azt gondoljuk: milyen jó, hogy nem kell
főzni. A veszély abban a tendenciában van, hogy elveszítjük az iniciatíva
erejét. Ez ellen csupán egy valami képezhet ellenpontot: az iniciatíva (kez­
deményezés) megteremtése.
Ezzel abban az irányban haladunk, amit Rudolf Steiner az egész szociális
élet kiindulópontjaként jellemzett, rámutatva arra, hogy csak akkor talál­
juk meg a helyes megoldást a szociális életben, ha megteremtjük az igazi
Mihály-ünnepet. Egy olyan ünnepet az év folyamán, amelyből kisugároz­
nak az iniciatívát teremtő és áttüzesítő erők az emberben.
Az említett civilizációs károk kiegyenlítését szolgáló elemek, amelyek em­
berhez méltó kultúrához vezethetnek, inkább a szociális összefüggéshez, a
közösséghez szólnak, mint az egyes emberhez. Szükségünk van valamire,
ami az egyéni meditáció fényéből belép a közösségbe. Az egyénnek önma­
gáról kell gondoskodnia; hatása azonban az egész közösségben érvényesül.
Szükségünk van ünneplési, jobban mondva alakítóelemre, amely a külön­
böző területeknek ismét az emberhez méltó burkot adó formát teremt.
Végül szükségünk van egy Mihály-ünnepre; olyan ünnepre, amely a sza­
badság szelleméhez keresi a kapcsolatot; ahhoz a szellemhez, aki sosem
irányítja az embert, hanem vár arra, hogy az ember kifejleszti-e szabad kez­
deményezését, megteremt-e egy ilyen kezdeményező erő forrását jelentő
ünnepet.
További területet jelent a késztermékek bevezetése. Vitathatatlan, hogy ál­
taluk sok minden lett könnyebb. Hogyan kell ezekkel bánnom? Felteszem
magamnak a kérdést: mit csináltam azelőtt és mit veszítek azáltal, hogy
azt most már nem csinálom és hogyan tudom ezt kiegyenlíteni?
Gondoljunk a pelenkára. A szerető gondoskodásnak mennyi lehetősége

36
rejlik a tisztábatevés és pelenka-ellátás műveleteiben! A papírpelenkát
leveszik, eldobják és kész. Hasonló a helyzet a készételeknél, konzerveknél,
félkész készítményeknél.
Észre kell vennünk, hogy az előregyártott készítmények világa belenyúl az
életünkbe, és ezáltal megfoszt olyan lelki kvalitásoktól, amelyeket egyéb­
ként kifejlesztenénk. Ezt tudatosítanunk kell magunkban és hozzá kell lát­
nunk ahhoz, hogy megkeressük a kiegyenlítés módját.
Még sok más kérdés is felmerül a házi-, illetve családi- és lakóközösségért
felelős ember életében. Ezek közül néhányat említenék meg.
A kérdéseket önmagunknak tesszük fel: Hogy van ez nálam? Mit kezdek
ezzel? Az a célunk, hogy kiterjesszük megfigyelésünk területeit és tudato­
san bánjunk a minket naponta körülvevő dolgokkal.
Két alapelem különböztethető meg a beszédben és hallgatásban, magány­
ban és társas életben, egyéni és közös elhatározásokban. Elképzelhetetlen,
hogy egy életközösségben csupa olyan ember legyen, aki ki se nyitja a szá­
ját, mindenki csak önmagával foglalkozik, visszavonul a szobájába és olvas.
Másrészt olyan közösség is nehezen elképzelhető, ahol nincs az embernek
nyugodt 5 perce, ahol magához tud térni, mert állandó zűrzavar veszi
körül és kénytelen megvárni, amíg mindenki elalszik, hogy végre magával
tudjon foglalkozni.
Itt is két különbözően ható princípiummal van dolgunk, amelyeket ki kell
egyenlítenünk.
Másik fontos tényező a helyiségek kialakítása, a rendeltetésük szerinti éter­
jelleg, éterfajta tekintetében. Például a konyhának más az éterklímája,
mint a fürdőszobának vagy a lakószobának. Míg a hálószobában csaknem
mindig az életéter van túlsúlyban, a fürdőszobában a fény- vagy hőéter az
uralkodó, a konyhában a vegyi éter, a lakószobában ismét az életéter. Az
egyes helyiségek jellegét régebben a berendezés: a bútor, padló, szőnyeg is
hangsúlyozta. Ma ez már többnyire nem lehetséges, mert kevesebb a szo­
ba, amelyeknek rendeltetése ezáltal többféle és egymásba fonódó, vagy az
embernek öröklött bútordarabjai vannak. Azonban ha tudatosítjuk a
különféle elemeket, sok mindent „helyregondolhatunk”. Gondolataink va­
lósága valami döntőt visz bele az éter-térbe és ez a fönt említett elemen­
táris világ lényei számára olyan helyet teremthet, ahol segítőén tudnak
működni.
Ha újból konkrétan a hálószobát nézzük, akkor gondoljunk arra, hogy oda
határozott céllal lépünk be. Ha tudatosan akarjuk kialakítani, akkor egy­
szerűségre törekszünk: egy szép kép a falon, amire elalváskor és ébredéskor
tekinthetünk, egy könyv az éjjeliszekrényen, egy lámpa. Hiszen ez az a
hely, ahol minden este belépek a szellemi világba, még ha ezt nem is tudom

37
 T

pontosan. O tt találkozom a Krisztus-lénnyel, aki átvezet az állatövön és

azután visszajövök abból a világból.
A lényeknek, akik egy ilyen helyen, egy ilyen szobában összegyűlnek, szük­
ségük van ilyen gondolatokra. A régi gyerekimádságokban szó van arról,
hogy angyalok állják körül a gyerek ágyát; ez nem fantázia szülte kép; ak­
koriban az emberek még látták, hogy az angyalok közel vannak hozzájuk.
Milyen más a helyzet a konyhában! O tt egészen más éterfajta uralkodik.
A koboldokhoz tartozó vidám lények népesítik be és élvezettel bosszantják
időnként az embert és nem értik, miért izgatja fel magát az illető, mert sem­
miféle morális érzékük sincs. Ok a káros elementáris lényekhez tartoznak.
Azért van olyan különleges légkör a konyhában, mert az anyagok egyesü­
lése, felbontása, olvasztása, keverése, főzése közben elementáris lények ke­
letkeznek. Ezek a folyamatok azelőtt az alkímiában voltak otthonosak.
Ezért kell a konyhában bizonyos szigornak uralkodnia, hogy ezeket a lé­
nyeket - a kevésbé hasznosakat is —sakkban tudjuk tartani. Tudok egy
háziasszonyról, aki a konyhába lépve tapsolt egyet és elkiáltotta magát:
„most maradjatok veszteg!”.
Rudolf Steiner idejében ilyesmi még gyakrabban előfordult; az emberek­
nek még volt ehhez érzékük. Külsőleg sokszor nem tudjuk magunkat erre
beállítani; de azáltal, hogy tudunk róla, gondolatban foglalkozunk vele,
rendezőén tudunk hatni.
További etem az étkezés. Természetesen több étkezés van különböző idő­
pontokban, több fogással és váltakozó résztvevőkkel. Mégis tekinthetjük
úgy, mint egy lény nagy egységes étkezését.
Ugyanez vonatkozik a takarításra is. Tisztogatás, mosás, söprés, portörlés
állandóan ismétlődő tevékenységek, együttesen mégis olyanok, mint egy
lény. A lény: rendezni, tisztogatni.
Láthatjuk, hogy az elementáris lények tömege zsibong a ház körül és kü­
lönféle módon, élénken tevékenykednek.
Nem véletlen, hogy a keresztény misztérium egy érkezési szertartás köré
koncentrálódik: kenyér és bor. Bármennyire is szellemi, mégis egy étkezési
szertartás; az a tény, hogy emberek egy asztal körül gyűlnek össze. Védő­
burkot, saját lényszerű burkot jelent. De ez erősen függ emberi hozzáállá­
sunktól.
Nem kényszerű, vidám együtclécről van szó. Mégis, ha odanézek, odakép­
zelek egy szárnyas lényt, aki az étkező embereket védőn körülöleli. A han­
gulatot megszakítja a tányércsörömpölés, az evés.
Ha visszatérünk a tisztogatáshoz, látjuk, hogy annak egy másféle lény felel
meg. Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk egyedül a világon,
hogy minden tudatos és lényszerű a világon, csak különböző fokokon. Még

38
csak meg se tudunk sejteni egy új minisztériumkultúrát, ha nem keressük
a kapcsolatot a lények világával, különösen hétköznapjainkban. A lakókör­
nyezetünket ahhoz a világhoz kell kapcsolnunk, amelyből származunk.
Mindezt egybevetve azt kell mondanunk: a természetalatti erők és a szelle­
mi világ között zajlik a harc az emberi lét világában. Az emberiség tulaj­
donképpeni haladása —a látszólag nagy döntések mellett, úgy mint háború
és béke, természeti katasztrófák stb. - a sokmillió háztartásban dől el. Itt
játszódik le a harc az emberért, amit a természetalatti erők vívnak a szelle­
mi világgal. Ez a harc mindenhol folyik; mindenhová betörnek a termé­
szet- alatti erők.
Az antropozófus lakó- és életközösségekre nagy feladatok hárulnak ezekkel
az erőkkel kapcsolatban. Ha tudomásunk van ezekről a folyamatokról,
akkor szembesülhetünk velük és megtalálhatjuk a módját, hogyan kezel­
hetjük azokat. Visszanyúlhatunk a régi házi istenekhez, azokhoz a lények­
hez, akiket a régi Rómában a ház védőszellemeiként tiszteltek. Olyanok ők
a család- és életközösség számára, mint az őrangyal az ember számára; az
őrangyal valóban létezik és az ember kapcsolatot teremthet és teremtsen
vele. A házi istenek valamivel az angyalok alatti fokon állnak, de szétszór-
tabbak; védelmezik és segítik a házat és a házhoz, az életközösséghez tar­
tozó embereket.
Sok elementáris lény tartozik a házi istenekhez, akiknek a védelme alatt
különböző beosztásban tevékenykednek: étkezés, beszélgetés, hallgatás és
a háztartásban előforduló tevékenységek. A házi istenek besorolnak ben­
nünket a lakók közösségébe, a családokat a faluközösségekbe és több falu-
közösséget egy egységbe. Mindenhol találkozunk azzal a próbálkozással,
hogy kereszténységtől áthatott élethelyzeteket tudjunk teremteni. Ez egy
kapcsolat. Az angyalok összekötőként működnek. Az egész pedig az embe­
ri szellemet kívánja szolgálni.
Ahriman a nagy banálissátevő. Belebeszél a háztartásba: ez teljesen mind­
egy; legyünk tárgyilagosak, jöjjenek a készételek; csak egy gombnyomás
stb. Ezért beszéltünk az úgynevezett hétköznapokról.
Első testünket az istenségtől kaptuk, magunkkal hoztuk. A másodikat
most teremtjük meg, általunk jön létre; azokból az elemekből alkotjuk,
melyekkel körülvesszük magunkat hétköznapjainkon. Ez a közösség kere­
tében történik, azoknak az embereknek a közösségében, akikkel egy ház­
tartásban élünk. Persze, vannak emberek, akik egyedül élnek, akkor az,
ami máskor a közösségben történik, töredékesen nyúl bele abba az életbe.
Általában azonban az élet közösségekben zajlik, és egy gyerek számára fel­
becsülhetetlen, különösen az első 7 évében, ha olyan összefüggésben nőhet
fel, ahol a legérzékenyebb időszakában ép képek veszik körül.

39
Fejtegetéseink alapjául szolgál a szociális tudományos szekció beható fog­
lalkozása a család lényegével, még a beteges esetekben is; az ideális képet
tartjuk szem előtt. Ebből kifejlődhet valami tudatféle arról, hogy a házi­
asszonyok ismét olyasfélék lehetnének, mint Hestia papnő.
Mit értünk papságon?
A belátás erejével hatni a szellemi világra. Vannak olyan háziasszonyok,
anyák, akik a belátás, az átlátás erejével állnak a családban. Óvatosan kell
ezzel bánnunk, mert ezen az úton mágikus, fehér mágikus erőkhöz jutunk.
Csinálnak valamit, ami jó; ráteszik a sebre és a seb begyógyul. Ilyen élet
nőhet ki abból, amit az antropozófia kutat és fejleszt.
Ha egyetértünk ezekkel a kezdeményezésekkel, amelyek itt-ott már jelent­
keznek, akkor lehet, hogy az új évezrednek mintákat és csírákat tudunk
átadni az új családkultúrához. Olyan csírákat, amelyek megsokszorozódva
terebélyesedhetnek.

40
 Alábbi fordítás M. S. BRABANT szóbeli előadásának
lejegyzett szövege alapján készük.
Idő és ritmus a napok és évek folyamatában
ä/ kultúra nő k i a család talajából

A következő szemlélődésünk előtt még rá akarok mutatni egy nehezen

megfogható területre. Elsősorban azért nehéz, merr csak nehezen hozzáfér­
hetőek a kiegyenlítéshez szükséges erők.
Az elektromos médiák számtalan formájára gondolok, amelyek a háztartá­
sokban, az antropozófiai háztartásokban is közvetlenül hatnak az ember
életére.
Gondoljunk csak a telefonra. Milyen gyakran és milyen szívesen telefonál­
nak éppen az antropozófusok! Gondoljunk a rádióra, a hanglemezekre, a
TV-re, minden mechanikus hanghordozóra; gondoljunk a többi területre,
amelyeken pl. a kis komputerek irányító, vezérlő, számító tevékenységet
végeznek hétköznapjainkban.
Ezeknek az emberekre gyakorolt hatása csak akkor mérhető fel, ha ezt
esetről esetre tanulmányozzuk. Ennek nem az a módja, hogy egyszerűen
elutasítjuk őket és azt mondjuk: ez Ahriman! —minden ilyen készüléket
elátkozunk és kidobunk az ablakon.
Mi a helyzet a telefonnal? Hallom a másik ember hangját, hangjának rez­
düléseit, kifejezéseit, de nem hallom igazán. Egy mechanikus fordítást hal­
lok, amely mechanikus úton ismét hallhatóvá teszi a másik ember beszé­
dét; ez érinti meg a fülemet és azt hiszem, hogy a másik embert hallom.
Sokan gondolkoztak már azon, hogyan álljanak hozzá ehhez. Talán az len­
ne a megoldás, hogy beszélgetés közben legalább különösen élénken ma­
gunk elé képzelnénk a másik embert? Ez valóban segíthet.
Nézzük a rádiót. Először is meg kell különböztetnünk a beszéd- és zene­
közvetítéseket. A beszédnél, a hírek közvetítésénél intellektuális tartalom­
ról van szó és a beszéd problémájáról. Zenei műsornál mit hallunk? Való­
ban zenét? Mi történik a TV-nél?
Ezeket a dolgokat nem száműzhetjük a világunkból, mert az annyi lenne,
mintha egy szigeten élnénk, nem tudnánk, mi történik a világon, mi fog­
lalkoztatja kortársainkat. Kell, hogy tudomásunk legyen a dolgokról, fo­
lyamatokról és fejleményekről. Ezért nem törődhetünk bele abba, hogy
elutasítunk egy olyan készüléket, mint a számítógép; tudomásul kell ven­
nünk, meg kell ismernünk a működését, hogy használhassuk és ellenerőket
alakítsunk ki esetleges káros hatása ellen.

47
Megfelelő ellenerőket keresve egyértelmű, hogy azokat csakis igazán spiri­
tuális szellemtudomány által tudjuk megtalálni. Olyan szellemtudomány
által, amely nem áll meg általános véleményeknél és elképzeléseknél,
hanem a legapróbb részletekig kutatja és leírja a szellem működését.
Ha az ember komolyan veszi az antropozófiai szellemtudományt, akkor az
nem könnyű, sőt rendkívül nehéz. De ha megdolgozik érte, akkor éppen a
nehézségek leküzdése által erő fejlődik, amelyre akkor figyelünk fel, ha
nehéz problémák megoldása előtt állunk. Hirtelen tudatára ébredünk:
kezelni tudjuk a problémát.
Ez azt jelenti: aki igazán tanulmányozza az antropozófiát, az praktikus lesz
az életben. Ha azt halljuk, hogy az antropozófusok nem életrevalóak, ak­
kor ez nem vonatkozik olyanokra, akik magukévá tették az antropozófiát,
hanem csak olyanokra, akik általános, gyermekded képzetekben élnek.
Az antropozófia azonban a világot és az embert gondolatilag akarja áthat­
ni, olyan megismeréshez akar jutni, amely szakszerűen fogja fel, hogyan
működik a szellem.
Megfigyelhetjük, hogy a szellemtudomány gyümölcsei pontosan az egé­
szen praktikus dolgok viszonylatában, a világ tárgyilagos megértésére ter­
jednek ki és érlelődnek meg. A „Szociális hygiénia” című sorozatban erről
bővebben olvashatunk. Egyértelmű viszont, hogy a legtöbb ponton még
köztes „kutatási-vizsgálati” állapotban vagyunk, amely a technikai médiák
gyors fejlődésének követelményeivel nem tud lépést tartani. Mert főként a
bonyolultabb elektronikus szerkezetek káros befolyását nem tudjuk pon­
tosan leírni, és ezáltal nem tudunk átfogó képet adni arról, hogyan lehet
kiegyenlíteni a káros hatásokat esetleges ellensúlyozással. Ez a jelenkorban
az antropozófusok egyik nagy feladata; az ellensúly megteremtése az al­
sóbb természet betörése ellen.
Mindaz, amiről beszéltünk, hat az életközösségre, a lakóközösségre, a csa­
ládra. Nemcsak a pillanatnyi helyzetre hatnak ezek a dolgok, hanem egy
meghatározott időtartamra, amelyben a megfelelő élet-organizmus zajlik.
Ilyen élet-organizmus életszerű megértéséhez az időbeli összefüggés is hoz­
zátartozik.
Felvetődik a kérdés: milyen idős a család? Már 20 éve működő organizmus,
vagy egészen fiatal, talán csak most létesült, 1-2 éve. Az organizmus kora
jelentős szerepet játszik, mert a család is születik, keletkezik, felnő, kitelje­
sedik; azután megfogyatkozik és egy napon meghal, de remélhetőleg ad­
digra valami mást helyezett ki magából. Ami egy ilyen életközösség kitel­
jesedéseként, éteri alakzataként létrejön, annak saját sorsa van. Ezt holnap
még részletezzük.
Mi emberek, akik pl. itt egy faluközösségben, egy ilyen nagy családban

42
élünk, mindannyian egyenként előző földi életek után és következő földi
életek előtt vagyunk. A múltban már együtt működtünk, akár fogyaté­
kosak, akár munkatársak vagyunk ma, akár hosszabb, akár rövidebb ideje
dolgozunk együtt. És a jövőben megint együtt fogunk dolgozni, ha nem is
feltétlenül mindannyian. Van új sors is. Az előző életében az egyik talán
nem is volt fogyatékos, a másik fenegyerek lehetett, a harmadik talán csak
kapcsolódott hozzá. Egy nagy életközösség életét, amelyet áthat az ele­
mentáris világ, és amely határos az angyalok szférájával, csak úgy lehet iga­
zán megérteni, ha az átlagosnál alaposabban figyelünk arra, hogyan illesz­
kedik az idők folyamatába.
Tehát egy ilyen családközösséggel különböző nagy időszakos ritmusokban
élünk. Nézzünk meg közelebbről három ilyen ritmust: a napi, a heti és az
év-ritmust. Ez a három ritmus mutatja meg a legpontosabban az idő folyá­
sának központi titkát, amit meg kell ismernünk, ha meg akarjuk ismerni
az éteri valóságot.
Az idő múlását általában egyenes vonallal jelzik. Ezt a vonalat felosztják
napokra, hetekre, hónapokra, és ezen a vonalon megjelölik, mikor mi tör­
tént. Az ilyen ábrázolás teljesen jogos a történelmi áttekintéshez. Fel lehet
jegyezni, mikor kezdődött el valami, milyen volt a lefolyása és mikor feje­
ződött be. Ez azonban az időnek nem valósághű ábrázolása. Aki a világ
ezoterikus megismerésére törekszik, az csakhamar észreveszi, hogy az idő
nem egyenes vonalban, hanem ciklikusan, körforgásban halad.
Az év pl. egy kört ír le, amely visszatér, de mindig egy kicsit eltolódik, úgy,
hogy kis takarással az előző mellé helyezkedik. Ez így van a heteknél, hó­
napoknál, napoknál is. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogyha csiná­
lunk valamit, akkor az nemcsak az anyagi világban hagy nyomot, hanem
hat az éteriségre is. Azon a ponton, ahol az idő folyamán csinálok valamit,
egy benyomódás, egy rovátka keletkezik az említett körön, egy hatás az
éterre. És ha az idő körforgásában újra megérkezem ahhoz a helyhez, akkor
egy megfelelő tettel megerősítem az előző tett rovátkáját. Közben lezajlott
egy egész körforgás. Erre a cselekvés nincs hatással. De ha egy bizonyos
tettet minden nap ugyanabban az időben hajtok végre, akkor erőteljesen
fokozhatom a hatását.
Láthatjuk tehát, hogy az idő nem halad és nem tűnik el egyszerűen. Ön­
magába visszatér és egy másik fokon újra találkozhatunk vele.
Ha ugyanezt vonatkoztatjuk pl. az év menetére, hogy egy bizonyos időpont­
ban lezajlott történelmi esemény, pl. karácsony, december 24-ről 25-re vir­
radó éjszaka játszódott le. Egykor a szellemi világból az éteren keresztül
történt valami a Földön. Az év körforgása ezt felvette magába. Ha most
ismét megérkezünk ahhoz az időponthoz, amikor annak idején szellemi

43
indíttatásra megtörtént a benyomás, akkor megint rávetődhet a tekinte­
tünk. Az ünneplés ez által nem emlékünnep, hanem egy jelen idejű hely­
zet, amely megerősíti és elmélyíti azt, ami egykor történt. Ez természete­
sen az év minden ünnepére vonatkozik, amelyeket így, szellemi tartalmuk
szerint elmélyíthetünk.
Ezzel a szellemi világ két —különösen a hétköznapokra vonatkozó - fontos
szempontját érintettük. Ha szellemi téren el akarok érni valamit, azt meg­
erősíthetem azáltal, hogy mindig ugyanabban az időpontban ismétlem.
Ezzel éteri téren olyasmit teremtek magamnak, mint egy „platform” -
mondja Rudolf Steiner, Valamit, ami áteresztő az éterben, aminek nem
lenne tartása, megszilárdítok, besűrítek egy bizonyos helyen azért, hogy
egyszer majd az éterben erre a pontra állhassak és onnan vethessek pillan­
tást a szellemi világba, ebben az esetben az imaginativ világba. Figyel­
münk megfelelő irányításával azt is észrevesszük, hogy mindaz visszatér
hozzánk, ami egyszer régen megtörtént.
A hét napjait illetően a Szaturnusz-nap (szombat) után következik a Nap­
nap (vasárnap), azután a Hold-nap (hétfő), a Mars-nap (kedd), a Merkúr-
nap (szerda), a Jupiter-nap (csütörtök) és a Vénusz-nap (péntek).
Ezt megint követi a Szaturnusz-nap, Ez a heti ritmus a babilóniai idő óta
ismétlődik. A vasárnap, a Nap napja különösen jelentős a mi kultúránk
számára. A zsidó kultúrában a Szaturnusz-napot (a szombatot) ünnepük,
az iszlám a Vénusz-napot (a pénteket) ünnepli.
Eugen Kolisko kísérleteket végzett és sikerült bebizonyítania, ho^y az
egyes bolygó-fémek a megfelelő hétköznapokon másként reagálnak. így az
arany összefüggésben van a Nappal, az ólom a Szaturnusszal, a réz a
Vénusszal.
Van még egy helyzet, amely rendkívül fontos az életközösségek kialakí­
tásánál. Az év körforgásában minden ember megérkezik ahhoz a ponthoz,
amelyeken évekkel azelőtt született. Ez az évnek az a pontja, amikor annak
idején egy angyal-lény idevezette a fizikai életbe. Akkor látta meg a napvi­
lágot, az anyja elengedte, megszületett. Ezután évről évre végigéli az év
körforgását és a születésnapját megelőző éjszakán mindig újra különösen
közel van az angyalához. Ha az ember tud ilyen dolgokról, felhasználhatja
azokat. Úgy beszélhetünk a gyerekekkel, vagy a ránk bízottakkal, hogy
születésnapjuk előestéjén különleges módon vezetjük át őket az éjszakába.
Mesélhetünk nekik az angyalokról és arról, hogy tanácsot lehet tőle kérni.
De tudjuk, hogy az angyal nem testesül meg, ezért az egyes embert olyan
tudással kíséri, amely messze meghaladja köznapi tudatunkat.
Fentiek ismeretében és felhasználásával a születésnapi ünnep a ház lakói­
nak bensőséges kapcsolatát erősítheti. Átélhetjük az ünnepektel együtt,

44
 hogy a születésnapja minden évben újból beékelődik az életébe; hogy az
angyala közelsége által újra találkozik inkarnációja impulzusaival. Anélkül,
hogy veszítene vidámságából, a születésnapot kiragadhatjuk rémesen baná­
lissá lett formájából. Az egész életközösség számára egy inkarnációs törté­
nést jelenthet ismét, amikor megfelelő módon felvesszük a tudatunkba.
Ehhez a képhez sok minden kapcsolódik. Például minden pénteken egy
kicsit arra is kellene gondolnunk, ami a Föld történetének legjelentősebb
eseménye volt: a Golgotái Misztériumra. Nem dogmatikusan, vagy egyhá­
zi vallásossággal gondolunk erre. Az élet egyéni kialakításához tartozik.
Egy másik indíték az, hogy pl. kedden, a Mars-napon különösen jól sike­
rülnek a sebészi beavatkozások. Ilyen szempontból előnyös, ha kedden me­
gyünk fogorvoshoz (de ezt ne terjesszük, mert a többi napon a fogorvosok
munka nélkül maradnának).
Vannak olyan emberek, akik —bár ez kissé furcsán hangzik —szerdán, a
Merkur-napon szeretik lebonyolítani a kereskedelmi ügyeiket.
Minden naphoz egy különleges hangulat tartozik. Figyeljük csak meg a va­
sárnapot, a feltámadás napját, a keresztény korban a hét központi napját.
Nem arról van szó, hogy úgy kell csinálni mindent, ahogy említettük, ha­
nem arról, hogy felfigyeljünk a dolgokra és vegyük észre azt, ami mellett
eddig elmentünk.
A tények megfigyelésével kapcsolatban jogos kívánság, hogy figyelembe
vegyük pl. intézményeink megalapításának napjait. Ezért annak is van
jelentősége, ha itt, a Lautenbach faluközösségben ezzel a rendezvénnyel
avatjuk fel a „Wilhelm Meister” termet. Ezzel egy kis rovátkát vésünk az
éterbe. Ezt a rovátkát újra megtaláljuk, ha jövőre, vagy a következő évek­
ben újból elérjük az évnek ezt a pontját.
Másrészt hasonló kép mutatkozik, ha szellemi tevékenységet, meditációt
végzünk. Titokzatos törvényszerűségre figyelünk fel.
Tehát egy rovátkát csinálok az éterbe. Létrehozok valamit, ami idővel egy
szervvé válhat. Mindig újra találkozom vele. Ha meditációt végzek, az an­
gyalom egy kicsit közelebb kerül hozzám és nem csupán az angyalom.
A meditáció által lényekhez kapcsolódom. Az anya, aki reggel felkelés előtt
átgondolja teendőit és ezt minden reggel megteszi, egy kicsit odahívja
ezeket a lényeket. A szellemek jönnek, ha hívják őket. De nem kísérteiként
jönnek a falon át, hanem erő, inspiráció, hangulat formájában jelentkez­
nek, amíg egyszer láthatóvá lesznek számunkra az inspirációban. Ehhez
még nagyon sok mindent lehetne hozzáfűzni. Egyelőre csak arról beszé­
lünk, amit minden ember megtehet.
A mi életközösségeinkkel ellentétes közösségek is vannak, ahol nem azért
jönnek össze az emberek, hogy a jót szolgálják. Előfordul, hogy emberek

45
azért jönnek össze, hogy kétes szertartásokat, sátáni szertartásokat tartsa­
nak. A sátán is jön, ha hívják és nem szabad azon csodálkozni, ha azok az
emberek, akik ilyen fekete mágiás szertartáson vettek részt, ahrimanizá-
lódva távoznak onnan.
Ez az első idő-titok, amellyel bensőségesen meg kell ismerkednünk. Az idő
mindig visszatér, napok, hetek körforgása, év-körforgás. Ugyanazon az idő­
helyen erősebben tudok kapcsolódni a szellemiséghez. Ugyanazon a ponton
megerősítem azt, amit mint ember a valósághoz akarok hozzátenni.
A második idő-titok sokkal nehezebben megfogható. Ha azonban meg
akarjuk ismerni az éteri világot, akkor feltétlenül közelednünk kell hozzá.
Ha egy egyszerű sémából akarok kiindulni, akkor az embernek van fizikai
teste, éterteste és asztrálteste. Az étertest a fizikai test és az asztráltest kö­
zött van, tehát egyik oldala az asztráltest felé, másik oldala a fizikai test felé
fordul. A fizikai test felé forduló oldalát az étertest külső oldalának, az
asztráltest felé forduló oldalát a belső oldalának nevezzük.
Az étertestet csak úgy érthetjük meg, ha olyan testiségnek tekintjük,
amely az időben, a folyamatosságban él. Alkotó erőkben, időmúlásban mu­
tatkozik a hatása. Tehát, ha egy ember étertestét vizsgálom, élete folyását
legalább a születéstől a halálig kell megfigyelnem. Az ember születésével
egyidejűleg éterteste is bizonyos vonatkozásban megszületik. És valóban
kiindulhatunk abból, hogy az ember éteri alakja már a születésnél utalhat
a halál időpontjára. Az ember az étertest időalakja által alakítja élete fo­
lyását a halál pillanatáig, amikor haldoklóként ismét elbocsátja étertestét.
Az étertcst összehúzódott az alatt az idő alatt, amit a lélek a születés előtt
átélt. Amikor az ember külső fizikai testét leveti, az étertest is eltávozik
egy idő után. Az élet folyamán ebben a burkokban volt az emberi én.
Benne élt, megtestesült benne, működött benne, testben végigjárta útját a
világban, vagy - ami néha fogyatékos embereknél előfordul —nem helyez­
kedett bele egészen a fizikai testbe, hanem egy kicsit fölötte maradt; nem
tudott teljesen testet ölteni.
Ám ez a kép egyoldalú. Nagyobb összefüggésben kell néznünk. Ugyanis
az ember éterteste messze visszanyúlik az időben. A születéstől a halálig
külső oldalával az anyagi felé fordul. Az étertest belső oldalának más dina­
mika a sajátja. Ez visszafelé mutat, a születéstől az előző halálig. így a lelki
szellemiség valóságára vonatkozik.
Rudolf Steiner megfogalmazásában az étertest belülről nézve egy visszafelé
lejátszódó ciklus, a születéstől a legutóbbi halálig. Pl. ha tetszőleges számo­
kat veszünk, 1935-től visszamenőleg 1260-ig. Ezalatt az idő alatt a ciklus
visszafelé áramlik az asztrális szellemiségre. Olyan, mint egy mozdulat,
amely átfogja a hozzánk tartozó kozmoszt.

46
Kiderül, hogy ha elkezdjük komolyan venni a szellemtudományt, akkor az
valóban bonyolult és nehéz. Másrészt komolyan kell vennünk. Ha a szelle­
mi valóságba, azaz az éteri világ valóságába be akarunk tekinteni, akkor
meg kell ismernünk az általános napi gondolkodástól távol álló, bonyolult
és másféle valóságot. Máskülönben - mint már említettük —mindig csak
egy második fizikai világnak képzeljük, elmegyünk mellette és nem érjük
el az elementáris lények valóságát, és akkor sohasem fogjuk valóban meg­
érteni, hogyan hat az egyik földi élet a következőre.
Mindkettőre szükség van: az előre tekintésre és a visszapillantásra, ha meg
akarjuk érteni a nagy összefüggéseket. Akkor megérthetjük, hogy ami ma
történik, az az idő mérhetetlen távlatában a planetáris szférákkal függ ösz-
sze. Érintettük már ezt a kérdést; fogyatékosok gyakran a bolygószférán át
bizonyos vaksággal haladtak át az állócsillagszférába; ez vezethetett ebben
a megtestesülésükben hibás szervek kialakulásához, aminek viszont az a
következménye, hogy az én nem tudott teljesen megtestesülni.
Ilyen születés előtti vakság annak a következménye, hogy az ember nem
talált megfelelő, vagy egyáltalán nem talált kapcsolatot bizonyos elemek­
hez. Erre még visszatérünk, amikor az életközösségek karmájáról lesz szó.
Láthatjuk tehát, milyen jelentős a ritmushoz való viszonyunk. Ezért a rit­
mus ápolása is különösen fontos. Közben az a nagy probléma merül fel,
hogy a ritmus ápolása az egymást követő civilizációkban mindig újra felbo­
rul. A modern világ ritmustalan életre kényszerít. Nem veszi figyelembe
azokat az elemeket, amely,eknek az életritmus alapját kell képezniük. Pl.
vasárnap kell elutaznunk; hétvégén dolgoznunk kell, vagy több műszakos
a munkánk. Egyoldalúságoknak, egyhangúságoknak vagyunk kiszolgál­
tatva. Ezek a nem ritmikus aspektusok az antropozófiai életet is érintik.
Mit tehetünk ellene? Erre a kérdésre a szellemtudomány megdöbbentően
egyszerű választ ad: nekünk kell a magunk részére saját ritmusokat kiala­
kítanunk.
Ez nem azt jelenti, hogy minden este 8-kor ezt vagy azt akarom csinálni.
Pontosan ezt akadályozzák meg a körülmények. Esetleg hosszabb időn át
nem érek rá este 8-kor. Autóban ülök, utazom valahová stb. A saját ritmus
azt jelenti, hogy megszokott tevékenységemmel összekötök valamit: a leg­
egyszerűbb az alvás. Senki sem határozhatja el, hogy minden este 11-kor
lefekszik és minden reggel 7-kor kel. Mindig közbejön valami. De azt
elhatározhatja, hogy minden lefekvés előtt és/vagy minden felkelés után
elvégez egy bizonyos dolgot. Ez a példa arra, hogy az ember saját ritmust
hoz létre, amely összefügg az életfolyamatokkal, amelyeket kénytelen vég­
hezvinni a nagy időritmuson kívül, mert ezt kívülről megkövetelik tőle.
Menjünk tovább. Az ember összeköt valamit az étkezéssel, amit bizonyos

47
okokból nem tud rendszeresen fogyasztani. Vagy más összefüggéseket te­
remt. Pl. van egy bizonyos feladatom, amit hol reggel, hol este kell végez­
nem. Elhatározom, hogy mindig, amikor erre sor kerül, összekötöm egy
meghatározott cselekvéssel. Ennek nem kell feltétlenül meditációnak len­
nie; bármi lehet, amit szabad akaratomból elhatároztam. Ezáltal egy
akarati elemet teremtek.
Megdöbbentő, mennyi erőt ad, hogy minden akadály ellenére bekapcsoló­
dunk a nagy ritmusba. Természetesen benne állunk a ritmusban, elfogad­
juk. De más lesz hozzá a viszonyunk, ha tevékenyen veszünk részt benne.
Ugyanis meglepő módon kiderül, hogy egyéni kezdeményezésünk a nagy
ritmus-összefüggésekbe beleillő erőket fejleszt. Bekapcsolódunk a napi lég­
zésritmusba.
A Goetheanum „Vorstand ’-jának tagja, az 1963-ban elhunyt dr. Günter
Wachsmuth, aki a Természettudományi szekció vezetője volt, írt egy köny­
vet, amelyben részletesen elemzi az éterfolyamatokat. Azért hívom fel erre
a figyelmüket, mert ezeket a napi eseményeket különösen initiativ módon
kell kezelni.
Minél jobban belemélyedünk ezekbe a folyamatokba, annál észrevehetőbb
lesz, hogy saját tevékenységünk révén bekapcsolódunk a világritmusba.
További lényeges ritmus az év körforgása. Rudolf Steiner nagyon fontosnak
tartja az év körforgását, mert annak helyes átélése révén az ember a Krisz­
tus-lény közelébe juthat. Ez az erő működik az év körforgásában. Ezzel
érthető lesz, hogy az a törekvés, hogy az antropozófíai lakó- és életközösség
keresztényibb legyen, nem azáltal valósul meg, hogy egyes keresztény tar­
talmakat az előtérbe helyezünk, hanem azáltal, hogy egy ilyen lakó- és
életközösség, mint élőlény beletagozódjék az év körforgásának organiz­
musába.
A fent említett gondolatokba elmélyedve észrevesszük, hogy új misztérium­
kultúra előestjén vagyunk. Az előfutárok előfutárai vagyunk. Ez a kezdet.
Egy bizonyos eseménynek kellett megtörténnie az emberiségben, hogy ma
úgy beszélhessünk élet- és lakóközösségeinkről, hogy azt mondjuk: ha nem
is építőköveket, de árkokat készítünk annak, ami egyszer majd az egész
emberiség új Jeruzsálemje lesz. Ezt az eseményt nevezzük így: az emberi­
ség átlépi a küszöböt.
Az emberiség a fejlődése során egy nagy görbét írt le. A rajzon látható,
hogy a szellemi világban kezdte el fejlődését és egyre jobban leszállt a fizi­
kai világba, hogy azután visszatérjen fel a szellemi világba. Egy vonallal
elválasztjuk a fizikai világot a szellemi világtól.
Tudatát tekintve az emberiség sokáig maradt a szellemi világban, noha
már vonzalma volt a ftzikaiság felé. Egy idő után az emberiség tudata

48
leszállt a fizikai világba, kb. 3000 évvel Krisztus előtt. Ez az időpont az,
amikor az emberi tudat kezd a Földre koncentrálódni. Feltalálják az írást,
megalkotják a szociális törvényeket, felépítik az első hatalmas kőépüle­
teket. Elkezdődik a hosszú út a Föld sötétségén keresztül. Ezt a kort az
indiai okkultisták Kali Juga-nak nevezik, a sötét Kali istennő korszakának.
Következett egy idő, amikor ez megváltozott. Az emberiség úgyszólván
felépítettségénél fogva már átlépte a szellemi világ küszöbét. De a tudata
még nem követte ezt az alkati lépést. Az emberiség alkati lépése kb.
1846—1879-ig, a Michael-korszak kezdetéig tartott. 1899-re végérvénye­
sen lezárult a Kali Juga.
Elkezdődik a világos korszak, amely feltárja a szellemet. Amit a jelenlegi
emberiség új misztériumainak nevezünk, ami az antropozófusok szándéka
és akarata aszerint arra irányul, hogy az embereket, akik tudatukkal még
a Föld felé fordulnak, megtanítsák az új korszakban szükséges tudatforma
kialakítására. Mindenki átlépett a küszöbön. Gondozottjaink, felnőttek
vagy gyerekek éppúgy, mint a munkatársak. Ebből a szempontból lényeg­
telen, hogyan inkarnálódtunk.
Már utaltunk arra, hogy a fogyatékosság a jelenlegi életben megnyilvánuló
sors-jelenség. A jelenlévők ezt saját tapasztalatból tudják. A tehetetlenül,
elesetten az asztalnál ülő társunk talán az emberiség jótevője volt. Most
ilyen formában él, hogy új erőt gyűjthessen. Individualitása hatalmasan
lebeg az ügyetlen test fölött, amely gyakran csupán szenvedésre képes. De
miközben ezek az individualitások nehezen boldogulnak földi, bábhoz ha­
sonló testükkel, hatalmas erőket gyűjtenek, hogy a következő életben
talán szociális, gyógyászati téren működhessenek; meglehet olyan szellem
működött bennük, aki jelentős festőként vagy muzsikusként dolgozott.
Abból a szemléletből kell kiindulnunk, hogy a mi körünkben élő fogya­
tékosok az emberiség jelentős képviselői lehetnek a jövőben és jelenlegi
életük ugródeszka leendő áldásos tevékenységük felé. Éppen ezért egyen­
rangú társaknak kell tekintenünk őket, ha nemcsak beszélünk az embe­
riség misztériumi és küszöb-eseményeiről, hanem annak megfelelően gon­
dolkozunk és élünk is. A következő inkarnációban már nem lesz nyoma a
fogyatékosságnak, csak a megsokszorozódott erőknek.
A fogyatékos ember tudata a szellemi világban roppant erős. Teste a Föl­
dön nem illeszkedik ehhez. De fokozatosan minden embernél így lesz:
tudata felébred a szellemben és ehhez a tudathoz képest azt kell megál­
lapítania, hogy a test nem illik hozzá. Legjobb esetben is csupán egészsé­
ges. Ami belülről nézve lassanként minden emberrel meg fog történni, azt
a fogyatékosok sajátos módon szemléltetik életükkel. A fogyatékos ember
individualitása lenéz a Földre. Látja az életközösséget, amelyhez teste által

49
kapcsolódik. De csak arra képes, hogy dadogjon, vagy makogjon és össze­
hangolatlan mozgásokat végezzen. Az én mindezt észleli; észleli a környe­
zetet, észleli, milyen jótékonyan hat rá, hogy lényének alsó részét munkára
fogják, beleviszik a közösségi életbe. így fogunk egykor mindannyian
lenézni a Földre. Az ember individualitása és a teste egyre inkább szétvál­
nak. Mostanáig fedtek egymást. De az emberben lévő második ember füg­
getleníti magát. Tudati világából le fog nézni a testiségre, és látni fogja, mi
történik vele. Az individualitás a test fölött fog lebegni, irányítani fogja.
De már nem lesz azonos a testtel.
Ilyen értelemben az életközösség egy új társadalom csírasejtje. Olyan em­
beri társadalomé, amely számol azzal, hogy lényeges részei a szellemi világ­
ban vannak; úgy alakítja az ünnepeit, életorganizmusár és mindazt, amiről
szó volt, hogy kapcsolatban legyenek egymással.
Ehhez erőre van szükségünk. Sok mindent új módon kell felfognunk.
Például ma egyetlen ember sem tud beilleszkedni életcéljába, élet- vagy
lakóközösségébe, aki nem igyekszik tudatosan tisztázni a sors kérdését.
Van valami, amit ki kell fejlesztenünk a lakó- és életközösségeinkben.
Milyen legyen a jövő emberisége? Persze erre még van idő. Ha visszatekin­
tünk az 5ÜÜ0 évvel ezelőtti fejlődésre, most vagyunk azon a ponton, ahol
az út ismét a szellemi felé fordul.
Itt lent folytatódik a fizikai élet. A testek egészségesek vagy fogyatékosak.
A Kali Juga idején abban állt a kultúra, hogy a tudati realitások fedték
egymást a testiséggel. A Kali Juga előtt ez nem így volt. Lent volt a testi­
ség, megint el fog válni a szellemi oldaltól, az ember tudati szférájától. Az
új misztériumok feladata és szándéka az, hogy ezt az elszakadást úgy irá­
nyítsa, hogy a kapcsolat a szellemi és fizikai között megfelelően meg­
maradjon.
Amint látjuk: az emberiség régi kulturális struktúrája befejeződött. A
nagyipar már-már fokozhatatlan önzése veszélyes vállalkozásokhoz ragasz­
kodik, amelyek már irányíthatarlanok. Egy nagyiparos antropozófus
mondta: „Mint igazgatók, olyan helyet foglalunk el az iparban, amelyek
dinoszauruszfejekhez hasonlíthatóak, és csak gombostűink vannak az irá­
nyításukra. Az egész önmagától mozdul előre a szakadékba.”
Megpróbáltuk felvázolni, hogy ebben az általános helyzetben kellenek
valahol faluközösségek, életközösségek, mezőgazdasági közösségek, ahol
kipróbálják: milyen lehet az, ha egykor az egész Földön elterjedne egy nor­
mális élet-törvényszerűségek szerint működő társadalom. Ezek a törvény-
szerűségek az individualizmus törvényei lesznek. Nem létezhet olyan em­
beri társadalom, amely tagadja az individualitást.
A Rudolf Steiner által megfogalmazott „szociális organizmus hármas

50
tagozódása" egy olyan társadalmat körvonalaz, amelyben az ember a gaz­
dasági életben, a jogi életben individuális (egyéni) maradhat, sőt annak kell
lennie. E nélkül nem is működne az egész. A hármas Tagozódás megvalósí­
tásának egyik legnagyobb problémája az, hogy egy ilyen társadalomban,
kicsiben és nagyban egyaránt, semmi sem működik, ami nem emberi
kezdeményezés.
Az új misztérium-társadalom teljesen az individualitásra épül. Ezt a mai
munkamegosztásos világban nem lehet kipróbálni.
A mai munkamegosztásos ipari világ nagyobb objektív összefüggésekbe
kapcsolja be az embert. Ez javára szolgál; szüksége van rá. De nem tudja
érvényesíteni az egyéni elemet. O tt bizonyos munkafolyamatok objektivi­
tása uralkodik. De valahol fejleszteni kell az individualitást.
Amit a fentiekben elmondtunk, az nem recept, amit alkalmazni lehetne.
Csupán támpontul szolgáló anyag, amit mindenhol a háziasszonyok, szü­
lők és hozzátartozók egyéni elgondolása szerint kell alakítani. Ez olyan,
mintha elmondtuk volna, ez kék, ez piros, hogyan keverhetünk ki zöldet
stb. Ez egy színtan vázlata. Festeni mindenkinek egyénileg kell. Leírtuk az
anyagok elemeit, a főzés alapjait; beszéltünk a lakószobákról és az elemen­
táris lényekről; a háziasszony teljes palettájáról. Festeni mindenkinek ma­
gának kell.
Minden kép egyéni lesz.
És mivel ez így van, joggal mondhatjuk, hogy az élet- és lakóközösségek
azok a helyek, ahol ki lehet próbálni az új emberiség-társadalmat. Hol is
lehet másutt? Kaszárnyákban, gyárakban, vagy ott, ahol az emberek nem
értenek meg semmit az emberből? Betekintést kell nyernünk a valóságba.
Betekintést abba, hogy mi az ember, tagjait tekintve. Milyen más az éter­
test, más az asztráltest és mi az individualitás.
Ereznünk kell, hogy lények sokasága vesz körül. Rudolf Steiner mondja,
hogy állandóan létrehozunk lényeket. Minden szó, minden mozdulat, min­
den tett elementáris lényeket szül. Es ezek követik az embert mindenhová.
Lények világában élünk. Emberi jövőt nem teremthetünk anélkül, hogy
tekintettel lennénk rájuk.

51
 M anfred Schmidt - B rabant
A család életközössége, lényének tagjai
és egyénisége

Az eddig elmondottakat megpróbáljuk a táplálkozás szemszögéből ösz-

szefoglalni. Olyan képet, benyomást kívánunk kialakítani, ami a család­
anyát helyezi a középpontba és megmutatja, hogyan indul ki tőle az egész
háztartás sokrétű táplálása.
Először is az anyagi táplálkozás áll az előtérben. Láttuk, hogy az anyagi
táplálkozásba belehat valami, aminek köze van ahhoz, hogy miként jött
létre az anyagi összegfüggés. Az éterit figyelembe véve azt látjuk: az alap­
elv abban áll, hogy az anyagok és a folyamatok között kiegyenlítést,
egyensúlyt teremtsünk. Ezzel találkozunk a szokásos táplálkozásnál, a
szomjúság oltásánál, az elveszített hő pótlásánál.
Másodszor: a háziasszonytól kiindul valami, amit lelki tápláléknak nevez­
hetünk. Ebbe mindaz beletartozik, ami a külső életkörülmények kialakí­
tásával függ össze, pl. a nappali, a hálószobák, a konyha légköre. Ha ezek
a szó nemes értelmében lakályosak, ha az egyes helyiségek között szándé­
kolt feszültség érezhető, mint egy művészi alkotásnál, akkor ez a lakókö­
zösség lelki táplálékhoz jut.
Ennek az ellenkezője tapasztalható ma gyakran, amikor a „lakáshangulat”
olyan szegényes, hogy pl. fiataloknak már nem ad lelki táplálékot. A lelki
táplálék az egyes megszervezett mozzanatokra és eseményekre is vonat­
kozik, pl. az étkezésekre, ünnepekre és ünneplésre. A megfelelő forma-
alakitás hozzájárul a lelki táplálékhoz. A kialakított környezet: színek,
anyagok, bútorok lehetővé teszik, hogy az egyes lakók énje erősödjék.
Harmadik fokozatként az egyes élet- és ünnepritmusok kialakítását még
egy lépéssel továbbvihetjük. Ha sikerül a családi ritmust az élet által adott
ritmusokkal összhangba hozni, akkor ezen a téren is létrejöhet szellemi
táplálás. Az életközösség összhangban lehet azzal, ami a kozmoszból kíván
szólni az emberhez, amennyiben átadja magát az év körforgása, az ünne­
pek, a hetek ismétlődése, a napi ritmus, a reggeli és esti erők, a Föld ki- és
belégzése ritmusának. Szellemi táplálkozás történik, ha a család életritmu­
sa kapcsolódik a világ ritmusához.
Végül eljutunk a táplálkozás negyedik fajtájához, ami a háziasszonytól
vagy a szülőktől kiindulhat. Ez magába foglalja azokat a tevékenységeket,
amelyek az ember karmájával, sorsával függenek össze. Fejtegetéseink
során - anélkül, hogy részleteztük volna —ismételten támaszkodtunk az

52
 antropozófia világ- és emberábrázolására. Az ember lényének tagjaiból
indultunk ki, amikor az emberről beszéltünk: a fizikai testet áthatják az
életerők, amelyeket lelki hordozó, lélektest, asztráltest vesz körül, ebben
működik az örök individualitás. Ezzel a négy lénytaggal kapcsolatban van­
nak a természeti világok: az anyagi a fizikai formával, az éteri a természeti
világgal, az asztrális világgal, amely az asztráltesttel kiterjed az egész koz­
moszra, végül az individualitással, amely időtlen, amennyiben minden föl­
di életen keresztül visszanyúlik a Föld kezdetéig. Itt felmerül az antropozó-
fiai embertanhoz tartozó másik nagy alapfogalom: a reinkarnáció és karma
fogalma.
Ha teljesen meg akarjuk érteni az embert, akkor nem elég lényének egyes
tagjaira odafigyelni, hanem figyelembe kell vennünk, hogy lényével külön­
böző földi életeken ment át.
Egy harmadik elem, amellyel már találkoztunk, az antropozófia hierarchia­
tana, amely azt írja le, hogy minden, ami az emberben és az ember körül
él és működik, magasabb szellemi lényekkel függ össze.
Ha tehát az emberhez tartozik az ismételt földi életek átélése, akkor ez a
házi és életközösségben is ugyanolyan természetesen van jelen, mint az
éteriség, az asztralitás és az én.
A helyzetet még jobban pontosítva azt látjuk, hogy az ember hármas ta-
goltságú: a fej- és a végtag-„lényt” összeköti és áthatja a ritmikus rend­
szer. Ez a ritmikus rendszer az érzésvilág alapja. Az anyagcsere-végtag-
rendszerben az akarat él és az érzékszervi-ideg-rendszer a gondolkodó
megismerés otthona. Az ember egy bizonyos idővel ezelőtt egy másik meg­
testesülést élt át. Olyan volt a felépítése, mint amilyen belátható idő múlva
lesz, miután halála után átment a szellemi világba és újra meg fog testesül­
ni, hogy új inkarnációt éljen át. Három ilyen inkarnáció szervesen össze­
függ. Amit ma a végtagjaink kisugároznak, ami általuk kiárad a világba,
ami akaratunkban, akarni tudó énünkben megnyilvánul, azt az előző
inkarnációnk alkalmával a gondolkodásunk alakította ki: Akkor gondol­
koztunk azon, ami a világon történik, szabadság-impulzusokat fejlesztet­
tünk ki.
Mai gondolkodásunk, egész megismerésünk, igazi értelemben még nem a
jelen énje, hanem egy leendő én, amelyből kiindul az, ami egy következő
inkarnációban az akarati szféránkban fog élni. A kettő között, a ritmikus
rendszerben, az érzésben van jelen a tulajdonképpeni én.
Az embert tehát háromszoros módon sugározza körül az énje. így világos­
sá lesz, hogy az én nem „pont-lény”, hanem idő-lény és rendkívül sorkrétű-
en lehet érteni.
Ha előttem áll egy ember, akkor akarati megnyilvánulásai az előző

53
inkarnációjára utalnak. De ami a gondolkodásában és megismerésében
előkészül, abban már a következő inkarnációja él. Ez a két elem: az előző
inkarnáció „akaró én”-je és a következő inkarnáció alakuló énje összekap­
csolódik mindazzal, ami az ember jelenlegi énje, a legtágabb értelemben
vett érzésvilága és jelleme.
Ha tekintetünket egy életközösségre irányítjuk, világosan latjuk, hogy
mindez természetesen belejátszik. Amikor lakótársainkkal az asztalnál
ülünk, felmerülhet a kérdés, talán egyszer már együtt lakomáztunk, együtt
lovagoltunk vagy hajóztunk a Földközi-tengeren? Paraszti közösségben
vagy szerzetesi közösségben éltünk? Általában egy közösség tagjai nem
mindig voltak együtt. Egy részük valóban együtt dolgozott már egy előző
inkarnációban, de új karma is jön hozzá. Jönnek emberek, akik az előző
inkarnációban máshol voltak, nem voltak kapcsolatban ezzel a csoporttal,
talán egy másik csoportban működtek. Most azonban köztünk vannak és
az életben felvetjük a kérdést: együtt voltunk-e már, vagy ez egy új
találkozás?
A választ elég egyszerű lemérni. Nem egészen pontos ez a válasz, de hatá­
rozott támpont. Olyan emberekről, akikkel karmikus kapcsolatunk van,
álmodni szoktunk. Akikkel először találkozunk, azokról általában nem ál­
modunk. Előfordul, hogy egyszercsak felfigyelünk arra, hogy erről a mun­
katársunkról még sohasem álmodtunk. Egy másik viszont folyton kísért az
álmaimban. Mindig bonyolult dolgok történnek vele álmomban.
Egy spirituálisán, sőt karmikus értelemben felelősen érző háziasszony-anya
elgondolkozhat azon, hogy mi van emögött? Idejöttem, ez a háztartásom
és körülvesz egy csomó ember: a férjem, a gyerekek, munkatársak, ápol­
tak, Mindezt én határoztam el erre az inkarnációra. Ezt akartam és ma is
ezt akarom. E mögött áll a kérdés: miért van ez így? Mi az oka?
Lehetséges, hogy egy ember, aki megtelelő elfogulatlansággal és önzetlen­
séggel szemléli önmagát, így gondolkozik: a középkorban kemény idők
jártaki Állandóan háborúskodtak, mindenféle egyéb nézetkülönbség miatt
hadakoztak. Lehet, hogy akkor ezeket a személyeket rémesen bántalmaz­
tam: talán domonkosrendi szerzetesként máglyára küldtem őket, mert
eretnekek voltak és a tűzhaíál olyan megrázkódtatást okozott nekik, hogy
most nem képesek egészen belehelyezkedni fizikai testükbe? Most bizo­
nyos értelemben azt jóvá kell tennem azáltal, hogy gondoskodom róluk. Ez
sorsszerű kapcsolat lenne. Azonban nem minden esetben ilyen drámai az
összefüggés. Másféle is lehet. Olyan emberek lehettek, akiknél misszioná­
riusként működtem. Prédikáltam nekik: végül agyonvertek, mert nem ér­
tették meg a kereszténységet. Ez a gyilkosság azután úgy hatott, hogy ők
nem tudtak megfelelően áthaladni a szellemi világon. Újra megtestesültek.

54
Most rá vannak utalva a misszionáriusra. O pedig most mindent átadhat,
amit akkor nem akartak elfogadni tőle. Az egész közösségért felelős házi­
asszonyként (anyaként) a Rudolf Steiner által megadott karmagyakorla­
tokkal közelíthető meg ez a kérdés.
Az a legfontosabb, hogy az ember legyen visszafogott és intenzív önne­
velést folytasson.
Karma-kérdésekben sohasem szabad spekulálni. Nem szabad képzelődni,
hogy jó lenne, ha ez vagy az lettem volna! Érdekes, hogy visszatekintve az
emberek mindig jelentős személyek szerettek volna lenni. Pedig az is lehet,
hogy Néró takarítónője voltam. Az ember minősége nem külső keretek
által alakul.
Ha a Rudolf Steiner által megadott karmagyakorlatokat végezzük, akkor
általában képek merülnek fel, és ezek többnyire olyan képek, amelyekre
nem számítottunk. Még az is előfordulhat, hogy ha az ember egy napon
megtudja, ki volt azelőtt, akkor elkezd kacagni. Kimondottan nevetséges­
nek találja, függetlenül attól, hogy jelentős személyről van-e szó, vagy nem.
Amikor az ember kíván valamit, akkor a jelenlegi életérzésekből kiindulva
kíván. Ennek pedig semmi köze sincs a múltra vonatkozó sorsvalósághoz.
Nézzük meg most a „házianya” első gyakorlatát. A háztartásban mindig
történik valami, ami porblémát okoz. Látszólag véletlenül. A háztartás so­
hasem gördülékeny, súrlódásmentes. Kisebb-nagyobb baj mindig történik.
A gyakorlat a következő: képzeljünk el egy kicsi emberkét, aki mindazt
okozza, ami történik. Rudolf Steiner hangsúlyozza, hogy ez olyasmi, mint
egy gondolkodási kísérlet. De rendszeres gyakorlás közben észre fogják
venni, hogy az elképzelt alak egyszercsak valóságos lesz. Pl. egy értékes
váza leesik és eltörik. Elképzelem, hogy ezt valaki tette. Valaki felmászott
és lelökte a vázát. így történik sok egyéb is, ami bosszúságot és haragot
okoz. Előfordul, hogy ketten összevesznek, talán verekednek is. Megint
csak képzeljük el azt a lényt, aki a dolgok mögött áll. Minél behatóbban
foglalkozunk ezzel a gyakorlattal, annál inkább észre fogjuk venni, hogy
különös kapcsolat létesült ehhez a lényhez. Mintha saját magam része
lenne. Voltaképpen én magam okozom a problémákat. Tegyük fel, hogy
valaki karmagyakorlatot végez, tudatosítja magában a karma alapgondo­
latát. Azért vagyunk itt, hogy a magunk által kitűzött feladatokat ellásuk,
tanuljunk belőlük. Azért inkarnálódtunk, hogy individuális lényünk fej­
lődjék. És mivel ezzel tisztában vagyunk, földi életünk előtt felépítettük a
nehézségeket. Asztrális lényünk egy része folyamatosan azon munkál­
kodik, hogy olyan eseményekkel találjuk szemben magunkat az életben,
amelyek erőkifejtésre késztetnek. Ha minden simán megy, nem tudunk
erőket fejleszteni.

55
 Ha tudom, hogy türelmetlen vagyok, akkor a halál és az új születés között,
a szellemi világ objektivitásának hatására elhatározom, hogy a következő
életben türelmet kell fejlesztenem. Ehhez olyan élethelyzeteket kell terem­
tenem, amelyek úgyszólván állandóan türelmetlenségre ingerelnek, azt
sugallják, hogy veszítsem el a türelmemet. Ez én magam vagyok és az első
karmagyakorlat révén kezdjük észlelni az asztralitásnak ezt a részét. Rájö­
vünk, hogy oka van annak, amiért ezt vagy azt teszem.
Egy idő után egy második kísérletet végezhetünk. Az ember az életben
mindig olyan helyzetbe kerül, amit nem akart. Olyan dolgokkal kell szem­
besülnie, amelyekkel nem akar kapcsolatot létesíteni. Előfordulhat, hogy
nem kívánt foglalkozást kell űznie, nem kellemes emberekkel kell együtt­
lennie. A családanyánál ez összesűrűsödik. Ránéz a lakóközösség tagjaira,
az előtte ülő fogyatékosra és azt gondolja: tulajdonképpen én ezt nem
akarom. Azt akarom, hogy egészséges, tetterős ember legyen, aki nem
depressziós, hanem életvidám, jól tud gondolkodni, szaladni, ugrálni. Még­
is úgy van előttem, ahogy nem kívánom a környezetemben. És akkor
elkezdi a gyakorlatot: „Elképzelem, hogy olyan ember vagyok, aki mindezt
akarja. Hogy akarom azt, amiről azt mondtam, hogy nem helyes, hogy
nem akarom.” Azonban mégis valóság lett, valaki így rendelte. Ki rendelte
így, a sors, a karma, hogy ezek a fogyatékosok körülvegyenek? Gondoljunk
bele, hogy én magam akartam mindezt.
Ha az ember őszintén végzi ezt a gyakorlatot, akkor rájön, hogy ez nem
elvont gondolati képzelgés, hanem elvezet a valósághoz. Különös érzés lesz
úrrá az emberen. Úgy tűnik, mintha visszalépne egy világba, amelyről nem
is tudta, hogy mögötte van. Hiszen te részese vagy, te irányítottál mindent
úgy, ahogy most körülötted van.
Ebben a pillanatban már kezdjük megérteni, miért intéztük így. Látjuk,
miért vagyunk életközösségben fogyatékos emberekkel.
Amit itt szociális összefüggésben organizmusnak, választott családnak ne­
veztünk, annak persze nincs köze a reinkarnációhoz. De van egy időbeli
összefüggése, a történelmen keresztül vonuló élete. Képzeljék el, hogy
szerzetesek egy csoportja a kolostorban elmélyült imával tölti napjait. De
haláluk után a szellemi világban megtudják: „Nem törődtetek a többi
emberrel, nem törődtetek a Földdel. Csupán a magatok lelki üdvével
törődtetek.” Elhatározzák tehát, hogy legközelebb úgy fognak együtt dol­
gozni, hogy gondjuk lesz a Földre, gondjuk lesz embertársaikra. így jön
létre egy életközösség, például egy antropozófiai faluközösség, vagy egy
más közösség. Ilyen esetben nemcsak egy individualitás, hanem egy közös
karma kérdéséről van szó. Annak idején a kolostor sokféle feszültség,
rokon- és ellenszenv színtere volt. Ez újra megjelenik és kiegyenlítésre vár.

56
Mintha az egész kolostori élet szellemi metamorfózison ment volna át és
most úgy jelenik meg, mint pl. egy gyógypedagógiai életközösség, egy
biológiai-dinamikus parasztközösség, egy kórházi közösség, Waldorf-isko-
la stb. Az életközösségek is átalakulásokon mennek keresztül.
Ezzel elérkeztünk a harmadik kérdéshez, amely a háziasszonyban felvetőd­
het: „Hogy is volt ez akkor?” Egy meglepően egyszerűnek tűnő gyakorlat
megdöbbentő eredményhez vezethet. Úgy is mondhatnám, ez a harmadik
háziasszony-gyakorlat.
Napközben előfordult valami. Talán 3-4 ember vitatkozott valamin. Nem
is volt nagyon lényeges a dolog. A háziasszony is jelen volt. Este elhatároz­
za, hogy a lehető legaprólékosabban emlékezetébe idézi azt a jelenetet: Hol
állt az egyik vitatkozó, hol állt a másik? Egyik a konyhaajtóban, a másik
amott. Milyen ruhát viselt az egyik, milyet a másik? Hogyan esett a fény
az arcára? Mi volt az a mondat, amely elindította a beszélgetést? Az emlé­
kezet mélyére kell ásni ennél a gyakorlatnál - mondta Rudolf Steiner
mintha az ember rágná a ceruzáját, hogy mindent kibányásszon. Hatalmas
erőfeszítést kell kifejteni. Rudolf Steiner ennek a gyakorlatnak a leírására —
amit itt röviden felvázoltam —egy egész előadást szentelt, az úgynevezett
második karma kötetben. Aztán az ember elereszti a képet. Talán még el­
végzi az este megszokott visszapillantást, az esti meditációt. Ekkor a kép
az ember bensőjében átalakul. Ezért nevezzük háromnapos gyakorlatnak.
Amikor az ember másnap újra visszaemlékszik rá, a kép különös benyo­
mást kelt. Azután újra eltűnik. A harmadik napon, általában reggel, hirte­
len egy kép merül fel bennünk. Az egyik embert egészen más körülmények
között, más környezetben látjuk. Tudjuk, hogy ez a gyakorlat erőfeszíté­
sének a következménye. Képek merülnek fel bennünk az előző inkarnáció
életközösségéből.
Ez nem olyan gyakorlat, amelyről azt mondják, évekig kell végezni. Rudolf
Steiner nagyon higgadtan azt mondja, lehet, hogy nem mindjárt működik.
Lehet, hogy 49 vagy 69 esetben nem működik, de az 50. vagy a 70. alka­
lommal már sikerül. Mert a karma-képek tulajdonképpen egészen közel
vannak hozzánk, a modern tudat hátterében.
Ezekről a dolgokról rendkívül sokat kell és lehet mondani. Ebben az össze­
függésben azonban elegendő, ha felhívjuk a figyelmet a negyedik szférára,
amelynek jelentősége van a háziasszony számára, mert tőle indul ki —
különleges adottságai révén - a gondozottak számára szükséges „táplálék”.
Ez a táplálás a negyedik síkon történik. Ennek minőségét „sorstáplálék­
nak” nevezhetjük. Mert ha a háziasszony elkezd ilyen gyakorlatokat vé­
gezni, vagy ha csak elgondolkozik azon, hogy egyszer már más körülmé­
nyek között együtt volt ezzel a lakóközösséggel és felelősnek érzi magát

57
azért, hogy ezúttal úgy alakuljon a sors, hogy a helyes lépés történjék meg
ebben az inkarnációban, már akkor is kezd valami megmozdulni a lakótár­
sakban, a gondozottakban.
A gondozott lelke mélyén megmerevedett valami, akár kimutatja, akár
nem. Többé-kevéssé él benne a másság tudata. Ha a háziasszony magatar­
tása révén beleárad a közösségbe a sors megértése, akkor olyasmi történ­
het, amit nagyon óvatosan az „új misztériumok papnője” tevékenységének
lehet nevezni, ő gazdálkodik a bölcsességi javakkal és elosztja azokat. így
a fogyatékos ember, az életközösségben való együttélés révén kialakul az
erő, amely szükséges a következő tetterős inkarnáció előkészítéséhez. Min­
den emberi sors a közösségtől függ. Senki sem állhat egyedül. Ezért nem
helyesli Rudolf Steiner a gyerekeknek szánt „Robinson Crusoe" könyvet.
Úgy ítéli meg, hogy hamis képet ad. Még Robinsonnak is szüksége van a
bennszülött Péntekre, anélkül nem is lehetett volna megírni a könyvet. Túl
kevéssé figyelünk arra, hogy senki sem állhat helyt egyedül a világon! És
senki nem érkezik egyedül a szellemi világba sem.
A legdöntőbb motívum: „Ahol ketten vagy többen Krisztus nevében együtt
vannak, ott közöttük van (Krisztus)”. Másrészt: Az egyes ember egyedül
nem találhatja meg Krisztust.
Voltaképpen ilyen szavaknál kezdenek felderengeni a tudati lélek miszté­
riumai. Az életközösség azért van, mert kölcsönösen ad valamit az embe­
reknek, a fogyatékosok is adnak valamit a „háziasszonynak”, amit egyma­
ga nem tudna megszerezni. Azért van az életközösség, mert ez az újabb kor
útja, amely az igazi szellemi átéléshez vezet. Ez egyúttal a Krisztus-lény
igazi átélése is.
Az antropozófiában arról beszélünk, hogy ebben az évszázadban nagy vál­
tozás történik. Arról beszélünk, hogy a század vége felé Krisztus új kap­
csolatba lép az emberrel: O lesz az emberi karma ura. Azelőtt egy másik
lény állt azon a helyen. Az a lény, aki a múltból kiindulva működött, ő volt
a múlt, az Atyaisten megbízottja: Mózes. Mózes hatalmas szellemi indivi­
dualitás. Krisztuson és Goethén kívül a legtöbbet Mózesről beszélt Rudolf
Steiner. Mózes a törvénytáblákkal állt a szellemi világban. Szemet sze­
mért, fogat fogért. Amit az egyik életben tettél, azt a következőben ki kell
egyenlítened. Amit az egyik életben adtál, az visszajön rád, mint egy ter­
mészeti törvény.
A Mózes-lény visszalépett, az angyal a tüzes pallossal visszalépett. Helyére
állt Krisztus. Elkezdi az ember karmáját szabadságból, szeretetből alakí­
tani, tekintettel arra, ami az egész emberiség javát szolgálja az egyes ember
sorsa által. Mózes azt mondta volna: el kell szenvedned a sorsodat, még
akkor is, ha ezzel megkárosítod egész szociális környezetedet. így kell

58
lennie. Krisztus nyelvén megváltozik ez a tényállás. Sorsodból át kell élned
azt, ami jótékonyan hat környezetedre és gyógyítóan előbbre viszi azt.
Azt hiszem, hogy ahol antropozófiai életközösségek, családok, lakóközös­
ségek alakulnak, különösen fogyatékosokkal együtt, azok olyan szociális
helyek, ahol a Krisztus-lény legjobban tud működni. Itt tér teremtődik
mozgékonyság és nyíltság számára.
Ha az utóbbi órák során életrekeltett dolgok eszközzé válnak, egy önma­
gát megtisztító, katarzison átment szociális eszközzé, amit a Krisztus-lény
elé tárhatunk, mint egy kelyhet, akkor ez a kehely megtelhet azzal, ami a
Krisztus-lénytől jön, mint az emberi karma, az emberek együttélésének új
rend- és alakító eleme.
Ha látókörünkbe bevonjuk azt, ami az „életszellem”-mel függ össze, akkor
tovább kell nézni annál, ami a családdal, az életközösséggel kapcsolatos.
Akinek, mint nekem, alkalma van arra, hogy a legkülönbözőbb országok­
ban egy asztalnál ülhet más-más közösségekkel, az átélheti, hogy minden
egyéni jelleg mellett vannak olyan elemek, amelyek az egészet összekötik
más családokkal és életközösségi helyzetekkel. Mintha egy nagy híd kötné
össze az egészet. Ebben az esetben a „híd" szó csak kisegítő hasonlat. Az
éteri világ elemei elevenen áradnak egymásba, úgy, hogy nincs szükség át­
hidalásra. Közvetlenül átélhetjük, hogy minden antropozófiai életközösség
összefügg, összecseng, mintha angyalok kara hordozná. Angyalok, arkan­
gyalok, archék, akik egészen a személyiség struktúráig belehatnak az ilyen
intézményekbe. Csupán a fizikai világban minket körülvevő sötétség aka­
dályoz meg abban, hogy észrevegyük, milyen szeretettel és érdeklődéssel
figyeli a szellemi világ, amit az ő szolgálatára teszünk, legjobb tudásunk
szerint, minden hiányosságával együtt.
A szellemi világ lényei itt vannak körülöttünk. Támogatnak minket. Az
antropozófiai csoport életszelleme, a család életszelleme egyúttal minden
életközösség, minden család, minden antropozófíailag együttműködő cso­
port életszelleme. A Michaelt szolgáló, a Naphoz kötődő szellemi lények
itt a Földön olyan helyzetet szeretnének teremteni, amely lehetővé teszi
egy burok képződését, amelybe leszállhat a legmagasabb szellemi lény. A
Világszellem, a Krisztus-lény.
Régebben még tudtak erről az emberek. Egy vendégről beszéltek. Asztali
imákat mondtak, amelyek az elemekre emlékeztettek. Minden asztalnál,
amelynél Krisztus jegyében történik a táplálkozás, az egyik oldalon látha­
tatlanul ott ül Krisztus és 12 tanítványa.
Lélekkel kell áthatni egy olyan érzést, ha jövendő tetteinket abba az impul­
zusba akarjuk beágyazni, amit úgy nevezünk: minden nép Krisztusa, min­
den vallás, minden kultúra Krisztusa.

59
Az antropozófiai impulzusokkal ma egy küszöb előtt állunk. Mert Krisztus
nem egyetlen valláshoz kötött. Krisztust minden vallásban meg lehet
találni. Ha pl. Japánban működne egy antropozófiai faluközösség, amely­
ben fogyatékos emberek vannak, akkor ott buddhista ünnepeket ünnepel­
nének. Más lenne az év ritmusa, más érzések, más táplálkozás lenne
jellemző. Mindenki a padlón ülne, ahogy az ott szokás. És mégis minden
krisztusi lenne.
Felvetődik a kérdés: ha ma új misztériumot akarunk előkészíteni, vajon
van-e elég erőnk ahhoz, hogy a kereszténység lényegét, a Föld központi
titkát olyan erősen vezessük be a valóságba, hogy már ne függjön felekezeti
formáktól? A felekezeti formák nem helytelenek. A Nyugat azokkal él. De
elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy iszlám területre helyezzünk egy keresz­
tény életközösséget, anélkül, hogy ott egy zárt világot képezne?
Egy egész hetet töltöttem egy antropozófus kibucban. O tt élő barátaink
antropozófusok, keresztények, de egyúttal zsidók. Ebben a kibucban a
szombatot ünnepük, nem a vasárnapot. Részt vehettem egy ilyen szombati
ünnepen. A zsidóknak csodálatos angyal-énekeik vannak, amelyek a ke­
resztény ember számára is természetesek, gyertyák égtek stb. Teljesen
keresztény jellegű ünnep volt. De nem volt szó Krisztusról, sem másról.
Szombati ünnep volt, amit áthatott a keresztény jelleg.
Ezek nyilvánvalóan kísérletek. Olyan kísérletek, amelyekkel a mai korban
itt, Közép-Európában, az újkori misztériumok korában próbálkozunk.
Ránk hárul a feladat, hogy próbálkozásaink eredményét más népeknek,
más kultúráknak is rendelkezésére bocsássuk és rámutassunk arra, hogy a
Krisztus-lény az egész emberiségért, nemcsak a keresztény vallásért vállal­
ta küldetését. Szubsztanciáját tekintve más kultúrákban is megtalálható.
„Kirsztus” görögül messiást jelent. A messiás szó jelentése: a felkent.
Krisztus a felkent, a szent olajjal megkent. Megtalálhatjuk a buddhizmus­
ban, a hinduizmusban, az iszlám vallásban is. Rudolf Steiner rámutatott,
hogy a zsidó vallásban is él a Krisztus-impulzus igazsága.
Ma, az antropozófiai világmozgalom kiterjesztése és ezzel kereszténységtől
áthatott, a karma új megértésétől lelkesített család- és életközösség impul­
zusa születésekor át kell éreznünk a felelősség jelentőségét. Krisztust az
egész Földön, a mindennapi életben valóságosnak kell megismertetnünk.
Ezzel ezúttali fejtegetéseink végéhez értünk. Felmerül a kérdés: hogyan
tovább?
Ha visszatekintünk a cisztercitákra, azt látjuk, hogy annak idején bejárták
egész Európát és lakályossá tették. Nekik köszönhetjük, hogy ma nem egy
teljesen elmocsarasodott földrészen élünk. Kultúránk alapjait tehát sok
mai barátunknak köszönhetjük, akik azelőtt ciszterek voltak.

60
Egész rövid időn belül 60 000 cisztercita inkarnálódott Európában és egy
évszázad alatt megteremtették az európai kultúra kialakulásának felté­
teleit. A következő módon jártak el: először valahol a mocsárvidéken volt
egy kolostoruk, fabódékban. A szép kolostor, amit ma megcsodálunk,
mindig a végső pont volt. Amikor a kolostorukban elértek egy bizonyos
színvonalat, akkor elküldték soraikból egy csoportot, hogy máshol alapít­
son kolostort. Mindig 12 embert küldtek el és egy apátot, a jövendő apát
volt a 13. A 12 szerzetes tükrözte az anyakolostor minden vívmányát.
Egyikük úgyszólván kertészmester volt, aki palántákat vitt magával és
tenyészállatokat, a másik énekmester volt, aki lekottázta a dalokat stb.
Úgyhogy ebben a tizenkettősségében a kolostor valóban megfiatalodott,
kihelyezte magából az új hajtásokat és azok ismét a mocsárban telepedtek
le. Ez az új csoport is megint roppant tevékeny volt. Hét év múlva ismét
kiküldött embereket egy új kolostor megalapítására. így terjedt el ez az
impulzus, ez a láncolat egész Európában. Mindig együttműködtek és aztán
megnézték, ki a legtehetségesebb, aki folytatni tudja a dolgot a növény­
ismerők, a pedagógusok, a gyógyítók közül.
Mi nem tehetünk így. Az helytelen lenne. De feltehetjük a kérdést, milyen
lenne a helyzet ma? Milyen lenne az az impulzus, amellyel a társaság másik
fele (mint Domonkos-rendi), az emberek tudatát képezte? Mi, egykori
domonkosok egy barakkban éltünk a városban. Ez volt a kolostorunk.
Onnan kiindulva kellett prédikálni, fejedelmeket tanácsokkal ellátni, ke­
resztes hadjáratokat kísérni stb. Főleg azonban gondolkodni kellett azon,
hogy mi az igazság. A ciszterciták a talajt készítették elő, a domonkosok
Európa tudatát művelték. A kettő együtt képezi ma az Antropozófiai Tár­
saság zömét. Platonikusok és arisztotelikusok, öreg lelkek, fiatal lelkek. Az
egész Chartres-i iskola, templomosok, de még eretnekek is. Ez a két nagy
csoport az alap. Nem utánozhatjuk, amit akkor tettünk. Új törvény érvé­
nyes ma, a szellemi kutatás törvénye. Ezért azt javasolnám, nem lenne-e
lehetséges - ez csak egy ajánlat —a szociáltudományi szekción belül egy
kutatócsoport létesítése, amely az itt felvetődött kérdéseket továbbvinné,
továbbfejlesztené. Akiknek kedvük van hozzá, egy ideig együtt dolgozhat­
nának ezeken a konkrét kérdéseken. Azután esetleg szervezni lehetne egy
újabb „Tagung”-ot (találkozót), a kutatás eredményeinek szélesebb körű
megbeszélésére. Sok konkrét kutatási feladat van, amellyel két-három
ember foglalkozhat, azután legalább kétszer egy évben találkozhatunk és
megbeszélhetjük, mire jutottunk. Azután mindenki újabb anyagot gyűjt­
het, ami talán az ennél nagyobb lélegzetű kurzushoz vezetne, pl. 10-12
előadás megtartásához.
Egyesek Önök közül tudják, hogy ezzel az ajánlattal még valami mást is

61
kimondok. A Michaeli konferencia óta a „Freie Hochschule für Geistes­
wissenschaft" (Szabad Szellemtudományi Főiskola) működését az eddiginél
erősebben akarjuk az antropozófia minden életterületén elmélyíteni, mert
az a véleményünk, hogy rendkívül szükséges minden téren a szellemmel
összefüggő tények kutatása. Anélkül nem jutunk előre, sem a drogkeze­
lésben, sem a szociális munkában, sem a mezőgazdaságban, sem a techika
területén.
Valószínűleg az antropozófia történetében először történt, hogy ez a téma
az Önök akaratából életre kelt, hogy elénk tárult jelentősége és nagysága.
Ehhez kapcsolódik az említett munkaajánlatom. Még sokat kell majd küz­
deni érte. Mert ha valahol arról beszélünk, milyen szerepe van az antro-
pozófus „háziasszony-anyának”, akkor ezt nem fogják elfogadni. Nemcsak
a férfiak fognak ellene szólni, hiszen sokkal rendesebbek, mint általában
gondolják, hanem bizonyos emancipált nők fogják ellenezni, mert deklasz-
száltnak érzik magukat háziasszonyi minőségben. Hiszen éppen azok nem
akarnak lenni. Nehéz lesz meggyőzni őket arról, hogy ez valami rendkívül
jelentős, önálló, jövőbe mutató tevékenység.
Visszatérve a javaslatomra, szeretném ezt az impulzust tudatosan belevin­
ni a Szellemtudományi Főiskolába. Nem a fizikai helyre, hanem mindenek­
előtt a szellemi helyre, mert a Szabad Szellemtudományi Főiskola helye a
szellemi Goetheanum. Ez valóságos templom az éteri világban. Mindenhol
vannak ajtók, amelyek a templomba vezetnek. A főkapu a Dornach-ban
álló fizikai épület. De van számtalan más kapu is, melyen át el lehet jutni
az éteri világ templomába, a tulajdonképpeni szellemi Goetheanumba.
Minden életszervezet, minden faluközösség, minden család, minden élet-
közösség kapu lehet a szellemi Goetheanumhoz. Az igazi, spirituális érte­
lemben vett „háziasszony-anyaság” benső lényegének ott kellene otthon
lennie.

b2
 Linda T homas
Káosz a hétköznapokban - a takarításról
és a gondozásról
A háztartásban nagyon gyakran összekeverjük a káosz és a rendetlenség
fogalmakat. A hétköznapi beszédben a rendnek inkább a rendszerességhez
és az átláthatósághoz van köze. Egy szobát akkor mondok rendesnek, ha
minden a helyén van, gond nélkül tudok tájékozódni és kiismerem magam
benne. Amint azonban elkezdek a szobában dolgozni, vagy a gyerekek el­
kezdenek ott játszani, ez a rend hamarosan rendetlenségbe megy át. A
rendnek valóban az a tulajdonsága, hogy mindig szinte magától átmegy
rendetlenségbe és ez sosincs fordítva. Tudatosan rendező módon kell kívül­
ről beavatkoznom, ha az ellenkezőjét akarom elérni.
A Kabbala teremtéstörténetében az áll, hogy a Mindenható Isteni Lény
visszahúzódott és hagyta, hogy létrejöjjön az üresség. Az ebből (az üresség­
ből) keletkezett a káosz, s ebből jött aztán létre a világ.
Otthon a hétköznapjainkban épp elégszer szembesülünk a káosszal. Ha
csak arra a végtelen sok lehetőségre gondolunk, amely hétköznapjaink
alakításához kínálkozik, már itt a káosszal találkozunk. Lehetőségünk van
arra, hogy célzottan alakító és rendező módon avatkozzunk be ott, ahol
elhatalmasodott az alaktalanság és szabálytalanság .
Amikor takarítok, nemcsak a piszkot akarom eltávolítani, hanem megpró­
bálok tudatosan teret létrehozni valami új számára. Amennyiben port vagy
koszt távolitok el, üresség keletkezik —ezt az ürességet átengedem a segítő
szellemeknek, hogy valami új és pozitív teremtődhessen.
Tizenegy évvel ezelőtt alapítottam egy takarító intézményt, hogy finanszí­
rozni tudjam a Waldorf-iskolát a gyermekeim számára. Először alkalma­
zott, főnök és tanuló is voltam egyúttal. Nagyon sok mindent kellett meg­
tanulnom, nemcsak a szerekről és eszközökről, hanem mindenekelőtt arról,
hogyan kell gazdálkodnom az erőmmel, hogyan tudom óvni magamat és
hogyan tudom tiszteletben tartani a többi ember életterét.
A munkánkhoz való hozzáállást érzem a legfontosabbnak. Ha nem tu­
dunk meditativ szellemi életet folytani, amit annyira szeretnénk, akkor
megpróbálhatjuk a hétköznapjainkat és mindent, amit csinálunk, spiritu-
izálni, átszellemíteni. Más szóval: ha nem teheted azt, amit szeretsz, ta­
nuld meg szeretni azt, amit csinálsz. Próbálj meg minden hétköznapi tevé­
kenységből spirituális gyakorlatot csinálni.
Ebben nagy segítségemre volt a következő kis történet: Élt egyszer egy
kolostorban egy szerzetes. Egészen egyszerű ember volt és mindenféle

63
takarító munkát végzett a mosogatástól kezdve a padló felmosásáig. Mun­
ka közben mindig azt mondta; Édes Istenem, amint ezt a tányért moso­
gatom, küldd el hozzám angyalaidat, hogy tisztítsák meg a szívemet úgy,
mint ahogy én ezt a tányért tisztára mosom. Vagy egy másik alkalommal;
Édes Istenem, amint ezt a padlót tisztítom, küldd el angyalaidat, hogy
mindenkit, aki erre a padlóra lép, érintsen meg a jelenlétük. Minden tevé­
kenység közben fohászt mondott. Sok-sok évig dolgozott ily módon. A le­
genda szerint amint egyik reggel felébredt, megvilágosodottá vált.
Aztán sok emlék jött hozzá a gyermekkoromból. Dolgok, melyeket édes­
anyánk mondott nekünk és az édesapám. Sokan voltunk testvérek és az
egyik fivérem gyakran rosszkedvűen ült le a reggeliző asztalhoz. Apám
ilyenkor többnyire megkérdezte tőle; Már megint bal lábbal keltél fel? Sok
évvel később ebből a megjegyzésből egy gyakorlatot dolgoztam ki. Amikor
reggelente felébredek, megpróbálom gyorsan összeszedni magam és egé­
szen tudatosan a jobb lábammal felkelni, hogy valami pozitívat tegyek a
napom érdekében. Egy napon a nagymamám hozzánk költözött, mert
nagypapámat halálos baleset érte. Édesanyám odahívta magához a négy
lányát és azt mondta, hogy ezentúl naponta lehetőségünk lesz a nagyma­
ma ágyát megvetni. Aztán elmagyarázta, hogy a párnáját mindig jól föl
kell rázni és ütögetni, hogy a sok fájdalom és könny elszálljon belőle, azrán
simítsuk el szépen a párnát és mondjunk hozzá egy kis fohászt, hogy a
nagymama este, amikor a fejét ráteszi, vigaszt leljen....
így kezdődött, aztán idővel fontos felfedezést tettem. Nagy különbség van
a takarítás és az ápolás, gondozás között. Amikor takarítunk, eltávolítjuk
a koszt és a takarítás eredménye gyakran öt percig sem tart. Nagy össze­
jövetelek alkalmával itt a Goetheanumban még alig fejeztük be a csarnok
takarítását, máris jön valaki... Gyerekekkel is gyakran ugyanez a helyzet.
Ezért aztán sokan frusztrálónak érzik a takarítást, szükséges rossznak.
Ha azonban megpróbáljuk teljes tudatunkkal és szeretettel végezni ezt a
munkát, ha megpróbálunk az ujjhegyeinkkel minden sarkot áthatni, akkor
a takarításból ápolás lesz. És ami a legcsodálatosabb ebben, hogy az ápolás
eredménye lényegesen tovább tart. Ha egy helyiséget így gondoztunk, ak­
kor egy kis friss kosz, amit éppen behordanak, egyáltalán nem lesz olyan
zavaró. Ezzel együtt lehet élni. A kisugárzás egészen más mint a régi, meg-
kérgesedett rétegek esetében...
Manapság új takarítókultúra van kialakulóban, amin feltétlenül változtat­
nunk kellene. Mindenre van külön spray, amit aztán egyszerűen le lehet
törölni. Alig kell már vizet használni. Némi koszt ugyan eltávolítunk, de
ápoltság helyett egy réteg vegyszert hagyunk hátra, amiben benne marad
a feloldott szennyeződés.

64
 I

Egy helyiségnek a gondozása során nemcsak a fizikai szintet érintjük. Meg­

változik az atmoszféra, fényt is kap a helyiség. Főleg a gyermekek reagál­
nak erősen az ilyen változásokra és egészen közvetlenül észlelik. Egyszer
egy nagy családi házban teljes tavaszi nagytakarítást végeztünk. Amikor a
tízéves kisfiú hazajött, azt kérdezte, hogy a falakat is kimeszeltük-e, mert
a ház olyan világos lett.
Hogy mennyire tartjuk fontosnak ezt a munkát, azt mi magunk tudjuk
csak eldönteni. Számomra az ápolás valami egészen alapvető dolog. Min­
den élő organizmus gyarapszik a gondozás, ápolás során. Legyen az növény,
gyermek, egy intézmény, mint pl. a Goetheanum, egy iskola, a saját ház­
tartásunk vagy a meglévő kapcsolataink. Egy kurzus után az egyik résztve­
vő elmesélte nekem, milyen gyógyítóan hatott az ápolás-takarítás a kör­
nyezetére. Tizenöt éve volt férjnél és a kapcsolatuk eléggé zátonyra futott.
Amikor elkezdte otthon alkalmazni a tanultakat, a férje is magától hozzá­
fogott a ház körüli feladatokhoz. Megrázó volt számára, hogy a ház gondo­
zása révén úgy érezte, hogy őt is, mint embert ismét respektálják és észre­
veszik.
És éppen az ilyen tudatos ápolás során, aminek igen sok köze van az észle­
léshez, elemi lényeket szabadítunk fel és teret nyitunk valami újnak a szá­
mára. Állandóan érintkezésben vagyunk az elemi lényekkel és sok más
láthatatlan lénnyel. Elemi lényeket váltunk meg, amennyiben azt, ami kö­
rülvesz minket, tudatosan észleljük — amikor piszkot távolítunk el, a
hajunkat mossuk, a szobát szellőztetjük vagy meggyújtunk egy gyertyát.
Egészen más a helyzet, amikor az odaégett edényt félretesszük vagy hab-
verés után a szétfröcskölődött pöttyöket egyszerűen otthagyjuk a falon.
Más elemi lényeket a szorgalom és derű, az elégedettség és a lelki nyuga­
lom által váltunk meg.
Nem tudunk mindegyikkel egyformán bánni. Egy iskolában, ahol takarí­
tunk, volt egy terem, ahol nagyon kellemetlen szag volt. Mindent meg­
próbáltam, biológiai és kémiai szereket egyaránt, még egy gőzölő géppel is
próbálkoztam, hogy minden zugot átfújjak. Semmi sem segített, a szag
maradt. Akkor azt gondoltam, talán nem elég szeretettel csináltam a dol­
gomat. Megpróbáltam egészen kedves és gyengéd lenni a szobához. Még
énekeltem is munka közben. Semmi sem történt, és azt gondoltam, hogy
ebbe már bele kell törődnöm. Egy nap ismét oda mentem dolgozni. Na­
gyon meleg volt és amikor az ajtót kinyitottam, mellbevágott a szag. Na,
akkor elfogott a düh. Fölrántottam az ablakot, dobbantottam a lábammal
a padlón és azt mondtam: Most már elegem van! Most én vagyok itt, és
számotokra nincs hel!. Kifelé!! —és elmúlt a kellemetlen szag. Néhány
hónappal később átadtam az iskolát egy kolléganőmnek és a szag vissza-

65
jött. Elmeséltem neki, hogyan kell bánni ezekkel a lényekkel és ő is boldo­
gult velük. Nem kell tehát különleges adottság hozzá, csak erős akarat.
Az ápolás ellentéte az elhanyagolás. Az elhanyagoltságot valami lappangó
csúszó-mászó dolognak érzem. Azokból a zugokból indul, melyeket nem
hatunk át. A szekrények, függönyök mögül mászik elő, ahol oly sok a
pókháló.
Vannak bizonyos fiókok, a tűzhely, az elszívó, a párkányok. Döbbenetes,
mennyi döglött pók és légy van az ásványgyűjtemény kövei és a szobanö­
vények között, ha alaposabban megnézzük. Az elhanyagoltság egyre jobban
terjed, míg egyszercsak —gyakran nem tudatosan - már nem bírjuk tovább,
és aztán egy takarítási roham segítségével ismét minden rendbejön.
Sok családanya úgy érzi, hogy erején felüli a feladat, és szenved a nyomás
alatt, hogy a házat állandóan rendben kell tartania. Egy családanya egy­
szer azt mondta nekem: egész nap csak gürcöltem és amikor este teljesen
kimerültén rendbe akartam tenni a konyhát, az egész napi munkából sem­
mi sem volt látható. Megpróbáltuk rekonstruálni a napot, ami nagyjából
így nézett ki: Elhatározta, hogy az emeleti fürdőszobát nagyon alaposan ki­
takarítja. Amint azonban el akarta kezdeni a munkát, eszébe jutott, hogy
a mosdókagylóhoz való tisztítószert néhány nappal ezelőtt a mosókonyhá­
ban használta. A mosókonyhában megállapította, hogy már két napja nem
volt cserélve a macskaalom. Amikor azt kiürítette és a garázsba vitte,
eszébe jutott, hogy másnap papírgyűjtés lesz és a használt papírokat össze
kell kötni, de az ehhez való madzag a padláson van, mert a gyerekek ott
kötélpályát építettek. Felment a padlásra és szerencsés módon a madzag
mellett egy pulóvert is talált, amit már három napja keresett. Amikor vég­
re összekötötte a papírt, rájött, hogy tulajdonképpen már régen el kellett
volna kezdenie a főzést. Aztán hazajöttek a gyerekek és a zeneórával és más
dolgokkal el is múlt a nap. Este, amikor a fogát mosta, megállapította,
hogy a tisztítószer még mindig lent van a pincében. Tehát nem a munka,
amit elvégeztünk, merít ki minket, hanem a rágondolás arra a sok feladat­
ra, amit még el kell intéznünk.
Tudom, hogy nem mindig lehet előre megtervezni a munkát, mert gyakran
elképzelhetetlen dolgok történnek. Mégis nagy segítség azonban valamely
konkrét elhatározás megvalósításakor, ha előző este a dolgot megtervez­
zük, és ellenőrizzük, hogy minden megvan-e hozzá, ami szükséges lehet.
Az akarat egészen másként aktív, ha valamit elhatározunk és aztán alszunk
rá egyet. A háztartás ne legyen kényszer, és mi házigazdák, legyünk bár
férfiak vagy nők, a háztartásunk urai kell legyünk és nem pedig fordítva.
Csak az a fontos, hogy magunkat ne csapjuk be. A feladat teljesítésének
módja különbözteti meg a királylányt a szolgálótól. A háromszög képe

66
 nagyban segít nekem az egyensúly megtartásában: Van a gondolkodás,
érzés és akarat —a háztartás, partner és gyerekek —Mi, Te és én. És min­
denki pontosan tudja, hogy néz ki az ő saját háromszöge.
Gyakran mondogatjuk: Még ezt kell csinálnom, és még azt is meg kell csi­
nálnom és azt még feltétlenül. Ki mondja ezt tulajdonképpen? Mi magunk
mondjuk, mi magunk követelünk túl sokat magunktól az igényeinkkel és a
magunkkkal szembeni elvárásainkkal. Abban is hiszek, hogy azért vagyunk
túlterheltek, mert nem bízunk eléggé a sok láthatatlan segítőben, akik kö­
rülvesznek minket. Vannak angyalok és házi szellemek. Amikor reggel felke­
lünk és a napot köszöntjük, kérhetjük az angyalokat, segítsenek nekünk,
hogy a nap egy részét harmonikusan sikerüljön kialakítani. (Például reggel 8
óráig, hogy a sikerélményt élvezni is tudjuk!) A vasárnapi iskolában mesélte
nekünk a lelkész, hogy az angyalok unatkoznak, mert kevés a tennivalójuk.
Oly sok az olyan imádság, amely olyan lehetetlen dolgokat kér tőlük, hogy
arra egyáltalán nem szabad reagálniuk. És egyszercsak ott áll az ablakban
egy gyermek, - a mi esetünkben egy édesanya —és segítséget kér ahhoz,
hogy a napját harmonikusan tudja kialakítani. VÉGRE!! Van valami értel­
mes tennivalónk, mondják az angyalok és segítségére sietnek.
Mielőtt a jelenlegi tevékenységemet itt a Goetheanumban elkezdtem, he­
lyettesítésképpen a ház összes WC-jét takarítottam, kb. 65 darabot. Reg­
gelente 6-kor kezdtem és gyakran énekeltem közben. Pontos módszerem
van. Van a napi ápolás és aztán hetente egyszer vagy kétszer a teljes ápolás,
amikor az egészet kitakarítom tetőtől talpig. Ez a teljes ápolás kicsit több
időt igényel és mivel a lehajolás-tisztítás-megfordulás-lehajolás közben szé­
dülés jött rám, térden állva kezdtem a WC-ket takarítani. Na, amikor így
a WC előtt térdel az ember, valami egészen árnyalt dolog történik. Az egész
tartás megváltozik. Az a mód is, ahogyan a munkát végezzük, az elemi lé­
nyekkel való bánásmód is. Utána ismét fel kellett egyenesedjek. Ez a tapasz­
talat, amit a takarítás utáni tudatos felegyenesedéskor átéltem, oly gazdagí­
tó volt és marad, hogy ma is szívesebben takarítok ki 20 WC-t, mint hogy
egy szőnyeget kiporszívózzak. Ezt a munkát főleg azért szeretem, mert
mindig ajándéknak érzem, ha egy tiszta, szeretettel ápolt WC-re mehetek.
Tavaly Norvégiában beszéltem a takarításról és ápolásról és takarító kur­
zust is tartottam, délelőtt angolul és délután németül. Délután odajött hoz­
zám egy asszony és megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e a kurzushoz, ugyan­
is nem jelentkezett be előre. Elmondta, hogy annyira arcátlan dolognak tar­
totta, hogy most már Dornachból jönnek ide és mondják meg hogyan kell
takarítani, hogy elhatározta, ezen nem vesz részt. Amikor azonban a férje
hazajött és bejelentette, hogy várjanak még egy kicsit az ebéddel, mert
előbb ki akarja takarítani a WC-t, mégiscsak szerette volna megtudni, hogy

67
ki művelte ezt a csodát. A férje ezelőtt ugyanis még sosem takarított WC-t.
Ha elkezdek a takarításról beszélni, órákig tudnám folytatni, végtelen a
téma: hogyan takarítunk, mivel takarítunk, hogyan lehet megtanulni,
hogy ezt a munkát valóban szeressük és értelmesnek tartsuk? Hogyan
tudjuk ránevelni gyermekeinket (és néha a férjeket is!), hogy a kis dolgok­
ra is figyeljenek, és a feladatokat végigvigyék? Például, hogy az asztal leta-
karítása után a rongyot rázzák ki és rendesen akasszák fel száradni és ne
hagyják ott a mosogatni való tetején tele morzsával és vajmaradványokkal.
Egy idevágó anekdota jut eszembe. Itt a zweig-ban egyszer a munkámról
beszéltem. Az előadást megelőző napon felhívott telefonon egy idősebb úr,
és elmondta nekem, mennyire örül, hogy itt a Goetheanumban olyan prak­
tikus dologról is szó esik, mint a takarítás. O személyesen ismerte Henni
Gecket, aki mesélte neki, hogy Rudolf Steiner mindig, amikor a szobor-
csoport faragása közben elhívták, először összesöpörte az összes forgácsot
és kiöntötte a szemétkosárba. Jóllehet Henni Geck és Edith Marion kérték,
hogy ezt a munkát hadd vegyék át, mindig ő maga csinálta. Egyszer meg­
kérdezték Rudolf Steinertől, miért szánja rá a takarításra mindig az időt,
amikor gyakran öt percig sem marad távol. Erre azt válaszolta: Amíg dol­
gozom, addig minden, amivel dolgozom, munkaanyag és ura vagyok a
helyzetnek. Ha azonban abbahagyom a munkát és elhagyom a munkahe­
lyemet, akkor a forgácsok, amelyek a földön fekszenek, szemétté válnak és
a szemétnek a szemetesben a helye, mert azokra a lényekre, amelyek jól
érzik magukat a szemétben, nincs szükségünk ott, ahol művészi alkotó­
munkát akarunk folytatni...
Végezetül még szeretném elmesélni egy élményemet. Ez a tapasztalat azt
mutatja nekem, hogy nem szabad alábecsülni a szeretetteljes ápolás fontos­
ságát és hogy általa valódi teret tudunk teremteni valami új számára - ezek
értékes pillanatok, amikor alakító módon tudunk dolgozni és hozzájárul­
hatunk a megújuláshoz és a békéhez.
Fiatalkorú bűnözők nevelőintézete kérte fel a céget, hogy egy egész lakó­
házat takarítsunk ki, mivel nyílt napot fognak tartani. Felháborodtam az
elhanyagoltság láttán, ami fogadott és szerettem volna tudni, ki a felelős a
szintentartó takarításért. — A fiatalok. - Ki tanítja meg a fiataloknak,
hogyan kell takarítani? - Ezt mi nevelők csináljuk. —Van olyan hely, amit
a nevelők maguk takarítanak? — Amikor megnéztem, azt mondtam a
nevelőnek: „A nevelők sem tudják hogyan kell takarítani.” —Mi ez itt tu­
lajdonképpen, akar takarítani vagy nem? — kérdezte a nevelő. Erre azt
válaszoltam, hogy szívesen takarítok, de nem a cégemmel. Rendelkezésre
bocsátom az eszközeimet, takarítószereimet és az egész know-how-t, hogy
a fiatalokkal és a nevelőkkel kitakarítsuk a házat. Ezt természetesen előbb

68
a kollégium elé kellett vinni, ilyenre még nem volt példa. Mellékesen meg­
említettem, hogy ha a cég takarít, az 3000 SFR-ba kerülne és 600 SFR-ba,
ha egyedül jövök. Amikor elfogadták, a következő feltétellel álltam elő.
Mivel nem vagyok sem nevelő, sem szociálpedagógus, csak az őrangyal
révén tudok a fiatalokhoz közel kerülni. Előtte mindet név szerint meg
akarom ismerni. Közös reggelit szerveztek, az ismerkedés megvolt. Tízen
laktak ebben a házban, minden hétvégén ötnek volt kimenője. így két
hétvégére osztottuk el a munkát. A ház 3 emeletes volt és az egész lép­
csőház a legagresszívebb graffitivel volt befesteve, borzalmas képek egé­
szen sötét és nagyon rikító színekkel.
Hozzáláttunk a munkához. A szobákban csak az ablakokat, ajtókat és a
padlót kellett rendbehozni. Amikor azonban a fiatalok belefogtak, min­
dent meg akartak csinálni. így aztán elkezdtük eltávolítani a posztereket
és ragaszokat. Az egyik fiú még az ágyát is szétszedte és sok elveszettnek
hitt ruhadarabot talált. Egy másik azt kérdezte, hogyan lehet biológiai
úton megtisztítani a sztereoberendezését. A takarításhoz zene is kellett ne­
kik, és micsoda zene! Úgy hangzott mint a gyorsvonat és a gépfegyver ke­
veréke. Aztán megkérdeztem a fiút, mért pont ezt a zenét választotta. Ez
energiát ad nekem. —Ez nem látszik rajtad. - Maga milyen zenét hallgat?
- tudakolta tőlem. - Főleg klasszikus zenét, én a hatvanas években voltam
olyan korú mint ti most. Egyszercsak hallom Cat Stevensstől a Morning
has broken c. dalt. Ez már szimfónia volt az előző lármához képest. A fia­
talembert még arról is meg tudtam győzni, hogy könnyebb a Morning has
broken ritmusára takarítani, mint az ő tu-dum, tu-dum, tu-dum-zenéjére.
A hangulat csodálatos volt és nagyot haladtunk.
Amikor a következő hétvégén a társaság második felének kedvéért vissza­
tértem, csodálatos meglepetés várt. Azok a fiatalok, akik velem takarítot­
tak, a következő hétfőn engedélyt kértek, hogy saját pénzükön festéket
vegyenek és szabadidejükben az egész lépcsőházat tetőtől talpig fehérre
festették. De nem elégedtek meg ennyivel. Az egész felületre gyerekké­
peket festettek: házikót ablakkal, ajtóval és füstölő kéménnyel, gyümölcs­
fákat érett almával és cseresznyével, ragyogó napocskát, szivárványt, pil­
langókat, csigaházakat, tulipánokat és nárciszokat.
Ezek a megkeményedett, szociálisan sérült fiatal emberek megérezték azt
az igényüket, hogy ott a falon maguknak egy darab gyógyító világot alkos­
sanak, a keletkezett ürességet újjá formálják.

69
 M anfred Schmidt-B rabant
A gondolkodásban, érzésben és akaratban
fellelhető rend és rendetlenség emberhez illő kezelése

Ha az ügyhöz méltó őszinteséggel akarunk beszélni a családkulnira

megújításáról, akkor figyelembe kell vennünk, hogy a család szétesésének
szomorú korszakában élünk.
Gondoljunk a koszovói eseményekre, az elűzött családokra, akiknek né­
hány perc alatt kellett elhagyniuk otthonaikat. Anyák kicsi gyerekekkel,
csecsemőkkel, pelenka, fehérnemű, víz, táplálék nélkül, napokon át erdő­
ben, úttalan utakon kénytelenek vándorolni. Bizonyára el tudják képzelni,
hogy ez mit jelent. Azután, szerencsés esetben eljutnak egy menekülttá­
borig. Igaz, hogy kapnak ételt, a legszükségesebb orvosi ellátást, sátorban
alhatnak, de ez akkor is végtelen nyomorúság. Nem ezrek és tízezrek, ha­
nem százezrek családi nyomorúsága. A rémségek nem csökkennek azáltal,
hogy ezerszeresen ismétlődnek; minden eset új. Előfordul, hogy a férfiakat
visszatartják, internálják, az asszonyokat elkergetik. Vagy fordítva: a férfi­
akat elengedik, az asszonyokat és a gyerekeket túszként visszatartják.
Természetesen felmerül a kérdés: hogyan tehetnek ilyet emberek? Hát a
katonák vagy félkatonai szervezetek tagjai nem családapák? Nekik nincs
otthon feleségük, gyerekük? Mi ez? És ez csak egy a sok helyszín közül,
amelynek politikai és katonai aktualitásáról naponta értesülünk. Az egész
Földön törzsek, vallási közösségek, népek támadnak egymás ellen, sőt, van
ahol még ma is dívik a vérbosszú: család család ellen.
Persze itt ismét felmerül a régi kérdés: Mi a gonosz? Hogyan és hol él a
Gonosz az emberben? Van-e jogunk azt mondani: Ezek a rémes szerbek
képesek ilyen gonosztettekre? És a szerencsétlen albán családok? Nem
kell-e felvetni a kérdést: a mi lelkünk mélyén nem leselkedik-e valami, ami
ilyen cselekedetek elkövetésésére késztetne? Melyik ember lehet bizonyos
abban, hogy valamilyen külső körülmény nem hozhatja ki belőle a
Gonoszt?
Rudolf Steiner egyik megállapítását idézem, amely nyomasztó ugyan, de
sok mindenre fényt vet: „Minden ma, a tudati lélek korában élő ember haj­
lamos minden bűn elkövetésére. Nem lenne a tudati lélek korának embere,
ha ez nem így volna. Gyakran külső körülményeken múlik, hogy tett lesz-
e hajlamból; de a hajlam megvan.” - ezt Goethe is tudta és ki is mondta,
hogy tudja, hajlam van benne minden gonoszságra.
Ebben az újabb korban egyre jobban foglalkoztatja az embereket a Gonosz

70
kérdése, mivel szemük előtt zajlanak a véres terrorok rémtettei. A XVIII.
század végén a francia forradalom mélyen érintette egész Európát; még ma
is hihetetlen, milyen lelkesedéssel, kitörő örömmel, érthetetlen lelki együtt­
érzéssel köszöntötték ezt a forradalmat 1789-ben: szabadság az embe­
reknek, minden ember egyenlő és mindenki testvériesen éljen együtt a
másikkal. Megrázó feljegyzések maradtak fenn például arról, hogy apák
hazatérve azt mondták fiaiknak; örvendezzetek, ti már új korban éltek’
Ezentúl minden jó lesz! És az emberek sírva fakadtak örömükben. Azután
rövid idő múlva jött a terror, vérbíróság, elnyomás a szabadság helyett.
Élt akkor Európában egy nagy szellem, aki ugyanilyen lelkesen üdvözölte
ezt a forradalmat, és mert a forradalom költője volt, elnevezték a „forrada­
lom díszpolgárának”. Ez Friedrich Schiller volt. És azután látnia kellett,
hogy mi lett abból, amit olyan lelkesen köszöntött: hogy a szabadságból és
az egyenlőségből véres elnyomás lett, a guillotine gyilkoló gépezete; és
nemcsak Franciaországban, henem annak határain túl is ezrek lelték
halálukat.
Az események hatására Friedrich Schiller leült és megfogalmazott egy írást,
abból a gondolatból kiindulva: hogyan lehetséges, hogy a szabadság im­
pulzusáért lelkesedő emberek démoni erők, embertelen erők hatása alá ke­
rüljenek? Ennek az írásnak meglepő módon az a címe: „Levelek az ember
esztétikus neveléséről”. Képletesen és valóságosan Augustenburg hercegé­
hez írta leveleit és azt kutatja: tulajdonképpen milyen az ember természe­
te? Hol van az emberiesség közepe? És hol ragadják meg idegen hatalmak?
Arra a következtetésre jut, hogy az ember két véglet kozott hányódik és a
két pólus felől nem emberi, hanem idegen princípiumok hatolnak belé.
Ezeknek a pólusoknak úgyszólván ösztonszeruen kiszolgáltatott.
Az egyik pólust „anyag-ösztön”-nek nevezte; ehhez kötődünk érzéke­
lésünkkel, testiségünkkel. Érzékszerveinkkel és testiségünkkel az anyagi
világban gyökerezünk. Ez az anyagi világ hat ránk a test és az érzékszervek
útján, de nem emberi, hanem idegen princípiumok szerint. Mindenekelőtt
kényszerítőén hat. Nem vagyunk szabadok azon a téren, amelyen az anya­
gi ösztön belehelyez minket az érzékelhető világba.
A másik oldalon értelmünkkel érintjük a szellemi világot, de a szellemi vi­
lágnak is megvannak a maga törvényszerűségei. Ezek ugyanolyan kény-
szerítőek, mint az anyag törvényei, de a „forma-ösztön” — így nevezi
Schiller —fűz ehhez a világhoz. Tehát az emberi természet a „forma-ösztön"
és az „anyag-ösztön” között feszül. Úgy is mondhatjuk: beékelődtünk a
kozmosz rendje és az anyagi világ káosza közé. Nem vagyunk szabadok.
Mindkét oldalról nememberi erő hatol belénk. De ne feledkezzünk meg a
középről. Jól meg kell értenünk Schiller csodálatos ábrázolását! Azt mond-

71
ja: létezik egy terület, ahol az ember szabadon mozoghat forma-ösztön és
anyag-ösztön között; ez az a pont, ahol „az erők játéka” találkozik; mert az
emberben „játékösztön” is van.
Schiller a játékösztönön nemcsak a gyermeki játékot vagy halmát vagy
sakkot érti, hanem minden szabad művészi, alkotó tevékenységet. A játék
is az, de még sokkal több annál. Ezután következnek a könnyen félreért­
hető, híres megfogalmazások, mert túlságosan banálisnak tűnnek. „Az em­
ber csak akkor ember, ha játszik, és csak ha játszik, akkor valóban teljes
ember.” Schiller figyelmeztet: Ügyelj arra, hogy szabad, alkotó közeged
legyen, amely szabadon enged a szellemi szükségszerűség kényszerétől és
az anyagi szükségszerűség kényszerétől, hogy minden tevékenységedben
szabad, játszó lény lehess! Ezt úgy is értelmezhetjük, ahogy az „erők sza­
bad játékáról” vagy egy gép szabad játékáról beszélünk, amikor az nem
szorul. A játéknak sok értelme van. Mi arról beszélünk, hogy az emberben
van egy közép, ahonnan kiindulva át tudja hatni minden tevékenységét.
Schiller ebben a könyvében határozott kérdéseket vet fel. Goethére nagy
hatással volt ez az írás, mert ugyanaz a kérdés foglalkoztatta. Rudolf
Steiner ezt így ábrázolta: Hogyan függ össze az emberben az értelem az
érzékeléssel, és hogyan talál az ember helyet az értelem és az érzékelés kö­
zött arra, hogy ő maga lehessen és lélegezni tudjon? Rudolf Steiner úgy
fogalmaz, hogy az ember esztétikai neveléséről szóló könyv tulajdonkép­
pen a bennünk lévő ideális ember iskolázási könyve.
Schiller ezzel az írásával egy régi filozófiai hagyományhoz kapcsolódik, a
görög filozófushoz, Aristoteleshez, aki több mint 2000 évvel ezelőtt élt.
Aristoteles volt az első, aki igyekezett leírni a gondolkodás törvényeit, a lo­
gikát; úgy kezeli a gondolkodást, mint egy objektív eszközt. Természetesen
azt megelőzően is gondolkodtak az emberek, de az a gondolkodás képszerű,
imaginativ volt. Minél inkább visszamegyünk az időben, annál képszerűbb
volt a gondolkodás. Platon még egészen képszerűen gondolkodott. Azután
megtörténik a lépés Aristoteleshez, aki azt mondta: Hogyan tudom a vilá­
got azáltal áthatni, hogy azt követem, amit a gondolkodás tesz?
Ezt az elvet nemcsak a logikára vonatkoztatta, hanem a természettudomá­
nyokra is és mindenekelőtt az etikára. írt egy könyvet, amit mai nyelven
úgy jellemeznénk, hogy abból a kérdésből indult ki: Mi az emberiesség?
Hol emberies az ember? Aristoteles ezt erénynek nevezi. Ezt a megjelölést
ma elfogadhatjuk. Az emberiesség erénye. A „Nikomakhoszi Etika” című
könyvében ezt egy képletben foglalja össze és az a megdöbbentő, hogy az
öreg Aristoteles képlete a mai napig szó szerint érvényes a mindennapokra,
a háztartásokra, mert egy elvont képlet. így szól: „Az erény —vagy ha úgy
tetszik, az emberség, az ember-lét — olyan értelmes belátástól vezérelt

72
emberi készség, amely az embert illetően egyensúlyt tart a túl sok és a túl
kevés között.” Figyeljük meg az összetevőket: „értelmes belátástól veze­
tett”, tehát nem ösztönösen és spontán, hanem értelmes belátással. Mert a
„készség” előfeltétele annak, amit tudni kell. Mit kell tudni? Egyesúlyt tar­
tani a túl sok és a túl kevés között.
Alapjában véve ezt mindannyian ösztönszerűen alkalmazzuk, miközben
tudjuk, hogy gyakran nem az értelmes belátás szerint cselekszünk. De
pontosan tudjuk: nem szabad túl sokat, sem túl keveset enned, nem szabad
sem túl sokat, sem túl keveset aludnod, nem szabad túl sokat, sem túl
keveset dolgoznod. Szóval ösztönösen érezzük: az emberiességnek mindig
köze van a mértékletességhez, a középhez. Nyugtalanok leszünk, ha fel­
bomlik az egyensúly. Rászólunk a gyerekekre: ne lármázzanak ennyire, ez
kibírhatatlan! De ha a gyerekszobában halálos csend van, azt mondjuk:
Úristen, mi történt, nem is lármáznak! Szóval, ha megszokott, közepes
szinten zajonganak, akkor nincs semmi baj.
így van ez sok más esetben is. Csak tudatosítanunk kell magunkban a
mélyen bennünk rejlő érzést: az egyensúly a fontos; se túl sokat, se túl
keveset. Az egyik véglet az a háziasszony, aki állandóan takarít. Az rémes!
Bármikor megy oda az ember, ő a felmosóronggyal vagy a toliseprűvel sza­
ladgál. A másik végletről nem is kell beszélnünk. Kell lennie egy bizonyos
lakályos rendetlenségnek. Hogy az ember örülhessen, ha minden megint
tiszta és rendes. Hála a tisztítószereknek és -eszközöknek, könnyen megy
és örömet okoz a könyvespolc letisztítása is, anélkül, hogy az egészet le kel­
lene rámolni. Az élet minden területén a közepet, a kiegyensúlyozottságot
érezzük emberinek. Olyankor szabadon tudunk lélegezni. A végletek
nyomasztóan hatnak.
Mint már mondtam, Goethére nagy benyomást tett ez az írás; mélyen
érintette, bár túl filozofikusnak találta. O olyan ember volt, aki az igazsá­
got inkább költői képekben ábrázolta; így az említett írás egy szellemi
élmény átéléséhez vezette - és jó ha megemlékezünk erről a Goethe-évben.
Goethe sokkal beavatottabb volt, mint ahogyan azt általában gondolják.
Magas fokú beavatást ért el, elhaladhatott a Küszöb Őre mellett —mond­
ja Rudolf Steiner. De az ő korában még nem érkezett el arra az idő, hogy
egy antropozófia, egy szellemtudomány fogalmait alkalmazza; mindazt,
amit átélt, költői képekben kellett kifejeznie. Azt a szellemi élményt,
amely a szellemi világ csatornáin áradt feléje, képi összefüggésekben fejezte
ki a Zöld kígyóról és a Szép liliomról szóló mesében.
Felvetődik egy kérdés: mi volt az az esemény, amely arra indította, hogy
megírja ezt a mesét, ezt a jelentős kinyilakoztatási mesét, amelyet Rudolf
Steiner „Goethe apokalipszisének” vagy „Kinyilatkoztatásának” nevez —

73
mi volt ez az esemény? - Egy kicsit vissza kell néznünk arra a tényre, hogy
az emberiség történetében mindig hatalmas erejű változások történnek.
Mondhatnám, néhány ezerévenként hatalmas változás történik az ember
felépítettségében.
Ilyen mélyreható változás történt az ember felépítettségében a XX. század­
ban. Képzeljük el, hogy a szellemi világot egy vonal választja el a fizikai
világtól és hogy mintegy 5000 éve, az úgynevezett Kali Juga (sötét kor­
szak) óta él az emberiség egyénenként és csoportszellem illetve csoport­
iélekként.
Azután kezdetét vette valami, ami 1842-1879-ig tartott. Az emberiség
tudat alatti része, csoportlelke, csoportszelleme a küszöb átlépése után
ismét visszamegy a szellemi világba, mert 5000 évvel azelőtt leszállt szel­
lemével onnan és megkezdte földi vándorútját. Azóta az ember tudatalat­
ti része a szellemi világban van.
A küszöb átlépése mindig a beavatás, az iniciáció eseménye volt. Régebben,
ha az egyes embert beavatták, akkor a kornak megfelelő módon: mágikus
eljárásokkal, később lelki gyakorlatokkal előzték meg a küszöb átlépését.
Eközben az illető átélte azt, amit ma is átél az egyes ember iniciáció köz­
ben, vagy ha azt gondolatban végigéli. Átélte, hogy az ember gondolko­
dása, érzése, akarata kezdenek egymástól eloldódni és a maguk útján járni.
Ez óriási változást idéz elő az ember lényében. Amíg benne élünk a tes­
tünkben, addig a gondolkodás, érzés, akarat áthatják egymást ebben a
testben, ahogyan a létfontosságú belső szervek: az idegrendszer, a ritmikus
rendszer, az anyagcsere-végtagrendszer összefügg egymással. Az érzés, a
gondolkodás és az akarat közösen reagálnak. Amint a gondolkodás észlel
valamit, az érzés és az akarat közösen reagál rá.
Ez már nincs így, amikor az ember a beavatásnál elhagyja a testét. A gon­
dolkodás önállóan reagál, anélkül, hogy az érzés társulna hozzá; az érzés és
az akarat is egymástól függetlenül reagál. Az embernek meg kell tanulnia
az érzés, gondolkodás, akarat önálló irányítását az énjéből kiindulva.
Régebben ez fordítva történt. A gondolkodás, érzés, akarat a testben ho­
nolt és ezek vezették az ént. Az ember meglát valamit: Tűz van! Azonnal
feltámad benne egy érzés és máris fellép egy akarati reakció. A gondol­
kodás észlel: egy gerenda lezuhan. Megrémülünk. Az akarat automatiku­
san reagál: félreugrunk. Betegek lennénk, ha azt mondanánk: „Ott esik
egy kő. Hadd essen! A fejemre esik. Na és?” Erre nem lennénk képesek.
Amíg a testünkben vagyunk, reagálunk. Valami reagál bennünk.
De bizony, éppen ma ez történik a tudat alatt. Azáltal, hogy az emberiség
átlépi a küszöböt, minden emberben meglazul a gondolkodás, érzés és
akarat közötti kapcsolat. így már nem reagálnak „normálisan". Ez külön-

74
böztcti meg a mostani kort minden előző kortól. Ettől mások a jelenlegi
szörnyűséges gonosztettek, mint amilyenek régebben előfordultak. A har­
mincéves háborúban is történtek rémtettek, de az emberek lényük egysé­
géből kifolyólag voltak vadak, harciasak, szenvedélyesek. Manapság és már
egy ideje tapasztalhatjuk, hogy az emberek gonosztetteik elkövetése köz­
ben nem éreznek semmit, az akaratuk nem is működik közre; vagy az
akarat erőszakos, az érzés és a gondolkodás pedig csak külső szemlélő.
Ezzel függ össze a bűnöző fiatalkorúak patológiája (beteges jellege). Aki
ezzel a kérdéssel foglalkozik - mint pl. a szociálrudományi szekció a szo­
ciális munkával és egyéb összefüggésekkel kapcsolatban - az újra meg újra
döbbenten hallja, hogy nemcsak fiatalkorúak, hanem idősebb bűnözők is
azt mondják: „Megöltem, megöltem, megöltem...” Nemrég egy észak­
németországi gyerekgyilkossal folytatott interjú során a riporternő meg­
kérdezte az egykedvűen cigarettázó sorozatgyilkost: Ha újra szabad lenne,
megint elkövetne ilyet? —„Nem tudom... talán” —válaszolt. Ez a szétsza-
kítottság csoportjellegzetességgel is fellép. Az eddig hallottakból kide-rül
mindez. Olyan kultúrákban is fellépő jelenség, amelyekre azt lehet mon­
dani: ezek még nem egészen tudatilélek-kultúrák. És mégis! Az embe-rek
már nem reagálnak normálisan.
Felvetődik a kérdés a magunk számára, a gyerekeink nevelésében, más em­
berekkel való kapcsolattartásban, házassságban, nagy családban stb.: mit
kell megtanulnunk ahhoz, hogy úgy bánjunk gondolkodásunkkal, érzé­
seinkkel, akaratunkkal, hogy az ne legyen embertelen, hogy a szabad
alkotó erők régiójában maradjon?
Ehhez még más is hozzájárul. A jelenlegi tudati lélek korszaknak az a sajá­
tossága, hogy az inidividualitás, az egyéniség önállósodik. Erről már több­
ször szó volt. A régi kötések (kötöttségek) megszűnnek, az emberek csak
annyiban tudnak emberi módon együttélni, amennyiben szabad individu­
alitásként önként kapcsolódnak egymáshoz. Rudolf Steiner egyik alapmű­
ve, a „Philosophie der Freiheit" (A szabadság filozófiája) ezt „szabad szelle­
mek közösségének” nevezi. Ügyelnünk kell erre, mert ez különbözteti meg
az eljövendő családkultúrát a régitől. A család eredetileg csoportiélek foga­
lom és nem épül az individualitásra. A jövő családkultúráján azt értjük,
hogy az individualitások szabad egyénként állnak szemben egymással;
nincs előre meghatározott szerep, nem egy hatalmas csoportiélek irányítja
a tagokat, hanem önkéntes összetartozásuk alkot egy családicsoportlélek-
féleséget, amilyen eddig még nem létezett.
Nem lenne helyes visszasírni a múltat. Elképzelhetetlen lenne ma olyan
családi élet, olyan típusokkal, mint amilyen Goethe idejében vagy még
korábban volt. Az asszony otthon a tűzhely mellett, a férj a mezőn, vagy

75
másként tevékenykedően, „michaeli módon”. Ma individualitások társ-
kapcsolatára van szükség. Ezért meg kell küzdeni. Nem mondhatom, ha
reggel a tükörbe nézek: „Most, ma individualitás vagyok.” Fajtám keresz­
tülhúzza a számításaimat. Mert a fajtámhoz, nememhez is tartozom, nem
csupán individualitás vagyok.
A már említett A szabadság filozófiájában ez pontosítva jelenik meg. Az
ember nem csupán indvidualitás és nem csupán fajta-lény. Mindkettő
egyszerre. Individualitásként egyetlen vagyok; ez különböztet meg min­
den más individualitástól és nem összetéveszthető senkivel, egész addigi
szellemi élettörténetem előző megtestesüléseim révén. Fajtaként sok más­
hoz vagyok hasonló. Legyen az bár a nemek szerinti megkülönböztetés.
Férfi vagy női testiségem minden más férfi vagy női testiséggel azonos,
még a finomabb árnyalatokig is. A népi, törzsi, nyelvi jelleg is közös. Még
a vallásos nevelés is ide tartozik. Ha egy gyereket az ortodox kereszténység
hagyományai szerint neveltek, akkor úgyszólván fajtáját illetően más színe­
zetű, mint az, akit a katolikus kereszténység szellemében neveltek. Például
jelenleg éles ellentét uralkodik Oroszországban az ortodox és a katolikus
egyház között. Egy ortodox papot, egy szentet baltával vert agyon a feldü­
hödött tömeg, miután az engesztelődés érdekében részt vett egy katolikus
misén. Mérhetetlen fajtabéli fanatizmus! „Embertársam olyan, mint én
vagyok!”
Hogyan kerülünk ki ebből? Mert ez a fajtaszerűség természetesen megha­
tározza a gondolkodást, érzést és akaratot. Amíg csak fajtaszerűen élek a
testemben, nőként másként gondolkodom, mint egy férfi, másként érzek
és akarati impulzusaim is különböznek a férfiétől. Evekkel ezelőtt Michaela
Glöckler részletesen kifejtette, hogy ez összefügg a teljes fiziológiával, az én
és az asztráltest különböző súlypontjaival. De nemcsak fajta vagyok, ha­
nem mindig újra kiemelkedem ebből. Gyakran nyelvi apróságokban is
kifejeződik a belső hozzáállás. Ha valaki azt mondja: én nő vagyok - akkor
bizony csak nő. Milyen másképp hangzik, ha az illető azt mondja: Jelenleg
nő vagyok. Abban a pillanatban világossá válik valami, amikor azt mond­
ja: most női testben élek és mindent szívesen megteszek, ami ezzel jár, a
takarítástól a gyerekszülésig és így tovább. Legközelebb majd mást hoz.
Ebben már szabadság-elem van. Ez már olyasmi, ami az embert belsőleg
egy kicsit kiemeli a fajtaságból.
Nos, éppen arról van szó, hogy ha az ember nem fogja fel tudatosan, hogy
individualitásként fajtaszerűséghez tartozik, ami meghatározza gondolko­
dását, érzését és akaratát, akkor lép fel az, amit ma tapasztalhatunk. A faj­
taerők elfajulnak. Már nem emberi módon működnek, elfajulnak más
területekre. Eddig még soha nem volt olyan kor, amikor az ember ennyire

76
elengedte volna magát és azt mondta volna: ilyen vagyok és kész. Ezért
mennek tönkre a házasságok, a szülők és gyerekek közti kapcsolatok, a ba­
rátságok; sőt, önmagukkal sem tudnak harmóniában élni az emberek:
depressziósok, frusztráltak lesznek. Le kell vonni a következtetést: az em­
bernek kézbe kell vennie önmagát. Nem engedheti el és át magát adottsá­
gainak; önnevelésre van szüksége.
Most pedig nézzük meg, mi volt Goethe meséjének a forrása és Schiller
írásától indíttatva miért nyílt meg számára a szellemi észlelés útja? Szüle­
tésük előtt lelkek nagy csoportja gyűlt össze a szellemi világban. Hiszen
halálunk után hosszabb ideig vándorolunk a szellemi világban, amíg újra
inkarnálódunk a Földön. Vándorlásuk közben a lelkek különböző élmé­
nyeken mennek keresztül és különösen olyan lelkek találkoznak össze
megint, akik bizonyos dolgok következtében összetartoznak, mert előző
életükben már együtt voltak, közös feladataik, közös céljaik voltak; így
aztán elképzelhető, hogy ezek a lelkek újra találkoznak a szellemi világban.
Tehát sok lélek talált egymásra a szellemi világban, akik később valamilyen
módon összefüggésbe kerültek az antropozófiával, azzal a szellemi impul­
zussal, amit az antropozófia meg akar valósítani. Hosszabb ideig a lelkeket
úgyszólván belsőleg előkészítették; ezt követte egy rövidebb időszak, kb.
30 év —ezalatt jött létre Goethe meséje - amikor ezek a lelkek összegyűl­
tek a szellemi világban és Rudolf Steiner szavaival élve : „mint egy érzék
feletti szertartásssal” megünnepelték egy világ-lény születését . Ez a lény :
Antroposophia. Mert az antropozófia nem tanítások összessége, nem dok­
trína vagy ideológia; még ha azt mondanám is, hogy „megismerés”, az is
csak halvány árnyéka lenne. Antroposophia valójában egy lény, egy szelle­
mi lény. Nagyon hasonló az emberhez, rokonságban van vele; olyan, mint
egy láthatatlan ember. Ez a lény most működik a Földön. Úgy kell tekin­
tenünk ezt a lényt, hogy kérdéseket intézhetünk hozzá, belsőleg beszélget­
hetünk vele pedagógiai problémákról, élet- és házassági problémákról.
Tanácsért fordulhatunk ehhez a lényhez: Mi most a teendő? Mi a helyes?
Hogyan viselkedjem? Nem hallucinációt várunk, vagy valami hasonlót, de
talán érzünk olyasmit, mint egy kis inspirációt, egy hirtelen jött ötletet. Ez
a lény ott jött létre a Nap-régióban; az ott lejátszódó történésekből Goethe
kapott valami visszfény-félét és azt beledolgozta a mesébe.
Ezen a ponton szeretnék érinteni egy melléktémát, amely a szívemen fek­
szik. Nem lehet elég gyakran rámutatni a mesék jelentőségére. Ne felejt­
sük el, olyan mesék, mint a Grimm-mesék a legfontosabb táplálék, amit
egy gyereknek adhatunk. Piroska és a farkas, Hamupipőke, Csipkerózsika
stb. egész életre szóló lelki táplálék. Az utóbbi 10-20 évben újra előtérbe
került a mesekutatás és meglepő módon a tudomány, a művészet, a gaz-

77
dasági elet területén működő számos jelentős ember beismeri: igen, ezek a
képek elkísértek egész életemben és ami a legfontosabb: a nyelvezetük
elkísért. Most persze a német nyelvterületről beszélek; az angol meséket és
a fordításokat nem tudom megítélni. A német nyelvterület számára a
Grimm-mesék a kedély- és beszédképzés végtelen forrásai. Ebbe a hagyo­
mányba helyezte bele Goethe a mesét, noha az inkább felnőttekhez szól.
Bár nagyobb gyerekeknek fel lehet olvasni, mint a Rudolf Steiner miszté­
riumdrámáiban előforduló meséket is.
Mi tehát az antropozófia lényege és feladata? Egyszerűen azt lehetne mon­
dani: az, hogy az embereknek lehetővé tegye a korunkon átvezető küszöb
emberi és emberhez méltó átlépését. Vagy pontosabban: az a feladat, hogy
az embert rávezesse a test fajta által meghatározott összefüggéseiből kila­
zuló érzés, gondolkodás és akarat kezelésére. Egyúttal annyi erőt kell
adnia, hogy ez a fajtatest ne fajuljon el, hanem fennmaradjon. Ez egy világ-
program; ez az antropozófia tartalma.
Ehhez tartozik még a régi, Aristoteles által elvontan megfogalmazott tétel:
„Emberi a túl sok és a túl kevés közötti középút”. Ez most megváltozik. A
szélsőségek Iényszerűek, minőségiek lesznek. Luciferről és Ahrimanról be­
szélünk. Ez persze nem történik mindig a szükséges tárgyilagossággal.
Lények ők, de a lényszerű kifejeződése annak, hogy a dolgok pl. egyrészt a
megkeményedésig, a megcsontosodásig juthatnak el, másrészt feloldódás­
hoz, turbulenciához vezethetnek. Rudolf Steiner gyakran említi tárgyi­
lagosan, embertani szempontból a két ellentétes szellemet, Lucifert és
Ahrimant.
A Goetheanumban látható szoborcsoport nem hiába az egész épület kö­
zéppontja, még akkor is, ha bizonyos építészettörténeti okokból nem áll a
színpadon, ahogy Rudolf Steiner eredetileg tervezte. Láthatjuk az em­
beriség képviselőjét, az emberiességet, ahogy Lucifer és Ahriman között
középen tartja az egyensúlyt, mégpedig egészen meghatározott módon.
Krisztus, az emberiség reprezentálója, az emberiesség nem taszítja le Luci­
fert. Lucifer önmagát taszítja le, Krisztus csak felemeli a kezét. Es Ahriman
önmagát láncolja le a Krisztus kezéből kisugárzó fény által; nem Krisztus
veri vasra Ahrimant. Azután jön a nagy titok. Mindkettőt újra látjuk, Lu­
cifert és Ahrimant, béklyók nélkül Krisztus mellett, nem lezuhanva, mert
mindkettő világhatalom, és szükség van rájuk ahhoz, hogy a közép létre­
jöhessen.
Forduljunk hát a gondolkodáshoz, érzéshez, akarathoz és tegyük fel a
kérdést: Mit kell tennem? Hogyan kell nevelnem önmagamat, hogy
irányíthassam ezt a gondolkodást, érzést, akaratot? Ehhez persze önis­
meretre van szükség. Hogyan is nevelhetném magam, ha nem vagyok

78
tisztában azzal, hogy mit tudok és mit nem tudok, hiszen éppen arról van
szó, hogy az önneveléssel kiegyenlítést teremtsek. Ha valaki olyan pedáns,
hogy a ceruzáját mindig ugyanarra a helyre teszi stb. annál nem önneve­
lés, ha azt mondja: mindennap a centiméterrel megnézem valóban jó hely­
re tettem-e a ceruzát. Az ő esetében az lenne önnevelés, ha a ceruzát a
sarokba dobná. Szóval elsősorban tudnom kell erős és gyenge oldalaimról.
Hogyan egyenlíthetem ki gyengéimet önneveléssel? Melyek az erős olda­
laim? Talán túl erősek is és másoknak az idegeire megyek velük?
A gondolkodás tudatunk legéberebb része, lelkünk legtudatosabb része.
Fogalmak és képzetek teszik lehetővé számunkra a világ dolgainak ren­
dezését. Élhetünk és cselekedhetünk a világban, mert gondolkodásunk és
képzeteink rendezik a dolgokat. Meg tudjuk különböztetni a növényeket
az állatoktól, a gyerekeket a bútoroktól, rendet tudunk teremteni és a
fogalmak rendszerezésével bele tudunk nyúlni a világ dolgaiba.
De a gondolkodás két véglet között zajlik. Nincs olyan ember, akinél ezek
a végletek teljesen megvolnának; ha így volna, nem is lenne ember. De
minden embernek két oldal felé van hajlama. Az egyik: a gondolkodás már
magától afelé hajlik, hogy bizonyos pedáns logikával lépésről lépésre ha­
ladjon előre: ez azért van így, mert az úgy van és mert az úgy van, azért
van ez így. A másik véglet: vad asszociációk. Egyik érzés követi a másikat
a lélekben, egyik ötlet a másikat, gyors egymásutánban. És az ember rá­
döbben: tulajdonképpen egyensúlyt kell teremtenem. Persze, ilyen végle­
teket elsősorban másoknál veszünk észre, nem önmagunknál.
Ez könnyen megállapítható. Néhányan együtt vannak, mondjuk egy ren­
dezvény előkészítése miatt. Az egyik szervező megjelenik egy listával és
megkérdezi: akkor ki csinálja a sajtost és ki az édes süteményt? Mire egy
másik megjegyzi: cirkuszi előadás is kell és egy bohóc és játékokat is kell
rendezni. - Jó, de ki hozza a sajtost?... —Aztán még az jutott az eszembe,
hogy egy kis zenekar is kell és... - De ki hozza a süteményt? - Úristen!
Mindig ezzel jön!
Kívülről nézve ez legfeljebb mulatságos. Az elfogulatlan szemlélő megál­
lapítja: az egyik vállalta a sütemények megszervezését és minden áron
ragaszkodik ehhez; a másik szinte szétrobban az ötletektől. Mindig valami
más jut az eszébe. Felvetődik a kérdés: és milyen vagyok én? A többiek
megfigyelése és megítélése roppant szórakoztató lehet. De hol az én he­
lyem? Talán én is a többiek idegeire megyek, mert folyton eszembe jut
valami és nem maradok egy témánál? Vagy mert szárazon és unalmasan
ismétlem önmagamat?
Gyakran esett már szó arról, hogy vannak egészen egyszerű, úgynevezett
alap- vagy mellékgyakorlatok. Vegyük például az úgynevezett gondolat-

79
gyakorlatot. Ez abban áll, hogy 5 percig(!) egy egyszerű tárgyra gondo­
lunk. Ez a lényeg. Gondoljunk egy egészen egyszerű tárgyra, amely önma­
gában olyan unalmas, hogy különben egyetlen másodpercig sem foglalkoz­
nánk vele. Lehet az egy ceruza, rajzszög, vagy kiskanál. Ö t percig gondol­
junk erre. A következőt fogjuk észrevenni: a gondolkodás hajlamos a szét­
szóródásra. Szóval illedelmesen hozzáfogok: itt van ez a ceruza. Ceruza,
ceruza, ceruzával írni szoktam... írnom kell egy lapot Anna néninek, Anna
néninek születésnapja lesz, gratulálnom kell neki; mit vegyek a születés­
napjára?... Ja persze, a ceruza! Térjünk vissza a ceruzához. Rajtakaptam
magam. Ez az úgynevezett szétszórt gondolkodás. A másik véglet az
„enyv-gondolkodás". Az illető leül és azt mondja: egy ceruza, egy ceruza,
mit is mondhatnék egy ceruzáról? Ceruza az ceruza... Ennek az embernek
nem indul be a gondolkodása. Észre kell vennünk: a gyakorlatnak az a
célja, hogy maradjak a témánál, de közben haladjak előre és figyeljek fel a
két végletre. Az egyik véglet olyan, mint a túlzott rend; a másik: teljes ren­
detlenség. A fogalmak nem is annyira fontosak, mint a végletek, amelyek
között ingázik a lélek. Mindenkiben mindkettő jelen van. Mialatt 5 percig
végzi ezt a gyakorlatot — tudjuk, milyen nehéz 5 percet találni erre -
bizonyos lelki megerősödés részese lesz.
így van ez más gyakorlatoknál is. Az érzés sokkal kevésbé van hatal­
munkban, mint a gondolkodás; az érzés elfog, feltámad, úrrá lesz rajtunk,
de reálisabb a gondolatnál. Ha akarom, erre vagy arra gondolok. De az
érzés, a fájdalom, az öröm, a boldogság: már valóság. Ha azonban éppen
az érzésre vonatkozóan próbálkozom egy bizonyos gyakorlattal, akkor ész-
reveszem: az érzés is szétszakított. Az egyik oldalon szembesülök a ténnyel,
hogy sok dologgal szemben nincsenek érzéseim, hogy be kell vallanom
magamnak: bizonyos szempontból érzéketlen vagyok. A másik oldalon
találkozunk azzal a jelenséggel, amit úgy lehetne jellemezni, hogy „sírva
vigadunk”. („Himmelhoch jauchzend, zu Tode betübt”) Az érzés egy perc
leforgása alatt szédítő magasságba emel és sötét mélységbe taszít - a
kiegyensúlyozott érzés hiányában. Ennek kifejlesztésére van egy érzésgya­
korlat is. Megpróbálok egy ideig tartózkodni az érzésnyilvánítástól. Nem
az érzésektől, azt nem is lehet. Az érzések erőt vesznek rajtam és szerveze­
temben olyan megnyilvánulásra késztetnek, mint a sírás, a nevetés, geszti-
kulálás, arcjáték stb. Most elhatározom, hogy nyugodtan leülök, olyan
esetben is, amikor érzelmileg érintett vagyok; fizikailag teljesen nyugodt
maradok. Mit veszek észre? Most lesznek észlelhetőek az érzések. Ugyanis
a testiségben vezetődnek le. Azért sírok, hogy enyhítsem a fájdalmamat,
azért nevetek, hogy úrrá legyek egy mulatságos helyzeten —ez nem is
olyan könnyű, ha az ember az első sorban ül és a színpadon egy kövér hölgy

80
olyan hangon énekel, hogy alig tudjuk elfojtani a nevetést. Befelé véresre
harapdáljuk az arcüregünket, mert nem tudjuk levezetni a nevetést. Ezt
önök is tapasztalhatták már. A levezetés megkönnyebülést okoz. Nos, rö­
vid ideig elvégzek egy gyakorlatot. Teljesen nyugodt vagyok s akkor észre-
veszem az érzéseim mozgását, azt, hogy ide-oda ingáznak a semmit se-
érzés és a túlzott érzés között. Megismerem magam mint érzés-embert.
Természetesen az életben arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az érzés­
megnyilvánulások nagyon különbözőek az egyes népeknél. Az olasz ember
másként juttatja kifejezésre érzéseit, mint egy norvég vagy akár egy észak­
német.
Egyszer előadást tartottam egy észak-német városban. Utána a „Zweig”
vezetői elkísértek a villamosmegállóhoz, hogy visszataláljak a szállodába.
Szótlanul jöttek mellettem. Amíg a villamosra vártunk, megpróbáltam
beszélgetést kezdeményezni. Minden szót harapófogóval kellet kihúzni be­
lőlük. Végre feltűnt a villamos. Akkor a „Zweig” vezetője összeszedte
magát és azt mondta: „Hát az ön előadása... el kellett ezt már egyszer
mondani, nem?” - Később az ottani helyzet ismerője azt mondta, hogy ez
a legnagyobb elismerés kifejezése volt. —Szóval a fajta-különbségeket is
figyelembe kell venni és éppen ezáltal imerjük meg magunkat. Túláradó
vagyok-e vagy olyan, aki nehezen nyitja ki a száját.
Az akaratunkkal még mélyebbre szállunk a testiségbe és egyúttal a tudatos
tudatalattiba. Míg a gondolkodás minden részlete élesen áttekinthető,
addig az akarat eltűnik a tudatalattiban, de az akarat teremti meg a világ­
valóságot. Az akaratban is megfigyelhető a nagy polaritás; egyrészt abban,
ahogy az akarat a rutin, a megszokás terén jelentkezik, hogy minden úgy
menjen tovább mint eddig; másrészt a hajlamban az ötletszerűségre, im-
pulzivitásra, a váratlan helyzetekben való cselekvésre. Mindezek az elmon­
dottak jellemzőek korunk civilizációs összefüggéseire.
Önök bizonyára sokan tudják, hogy éppen az akarati régió okozza manap­
ság a házasságokban előforduló problémákat. Órákig lehet vitatkozni,
érezni is lehet, különböző módon, de aztán jön az akarat, a törések, a köl­
csönös szemrehányások. Fiatal házasoknak azt ajánlanám, hogy tegyenek a
falra egy plakátot ezzel a szöveggel: „Két szót ne használjunk. Azt, hogy
mindig és soha!” Mindig ledobod a törülközőt, sose csukod be a fogkrémes
tubust, mindig nyitva hagyod az ajtót stb. Akarati elemek ezek, amelyek
összeütköznek, mert az akarat hajlamos a dolgokat mindig ugyanúgy
csinálni; ezért olyan nehéz leküzdeni életünk ezer apró rossz szokását.
Ezért ajánlatos a harmadik, az akarati gyakorlat, amely szintén nagyon
egyszerű. Egyik napról a másikra elhatározzuk: egy bizonyos időpontban
kiöntünk egy pohár vizet, vagy egy virágcserepet balról jobbra tolunk.

81
Aztán egyszer észrevesszük: nem is vagyunk akaratunk urai; folyton szük­
ségszerűségek határozzák meg tetteinket. Ha Én akarok valamit, azt na­
gyon nehéz keresztülvini, ha a külvilágból nem kapunk hozzá indíttatást.
Három nagyon egyszerű gyakorlatot említettünk, amelyek megváltoztat­
ják életünket, ha a következőképpen járunk el — Ha meditálunk vagy
imádkozunk, az zárt térre korlátozódik. Amikor befejeztük, visszatérünk a
hétköznapi teendőkhöz. —Más a helyzet a gyakorlatoknál. Ha a gondol­
kodási, koncentrációs vagy érzés-gyakorlat által belső élményhez jutok, pl.
szilárdság vagy lelki nyugalom átéléséhez az érzés terén, azt bele kell vin­
nem a mindennapi életbe; elkísér. Reggel, amikor már mindenki elment, 5
percre leülök és koncentrációs gyakorlatot végzek. Ha sikerül, akkor vala­
mi tartást ad nekem, akár egy vasállvány; most már hozzáláthatok a főzés­
hez, takarításhoz, mosáshoz stb. Az érzés megmarad. Ugyanez a helyzet az
érzés-biztonsággal. A gyakorlat ismétlése után egyszer csak rádöbbensz: ha
akarod, érzéseid ura lehetsz, azaz irányíthatod érzésmegnyilvánulásaidat.
H a valóban akarod, nem leszel érzéseid játékszere. És ha tényleg akarod,
megragadhatod az akaratot. Nem kell kiszolgáltatnod magad a rutinnak,
a megszokott slarnposságnak vagy viselkedési módoknak, amelyek társad
idegeire mennek. És nem kell folytonos kezdeményezéssel mindig valami
újat csinálni. Nyugodt, biztos úton járhatsz.
Ez az érzés kivált valamit. Csupán arról van szó, hogy megtanulunk bánni
lelki tevékenységeinkkel és ez fokozatosan tudatosodik bennünk. Mert
amíg benne vagyok a gondolkodásban, addig összecsapnak a hullámok a
fejem felett. Lehet hogy jó lesz, lehet hogy nem lesz jó. Olyan vagyok mint
egy fadarab, amelyik úszik a vízen. De most elkezdtem megragadni a gon­
dolkodást, érzést, akaratot és azt mondtam: ne tovább! Én vagyok az úr a
háznál, akárhogy is tiltakoztok! Már a kísérlet is megmutatja - még ha
újra meg újra sikertelen is —én vagyok az Én, én nem vagyok sem gondol­
kodás, sem érzés, sem akarat, sem testiség. Ezekkel szembenállók. Ezzel
egyúttal egy nagyon fontos dolog merül fel. Bejöttem ide, mert itt fela­
datom, tennivalóm van. De ez nem én vagyok. Nem vagyok a testiség,
sem a fajta, nem vagyok az esetlegességekhez kötött gondolkodás, érzés,
akarat, amely időtől, helytől, neveléstől, vallástól függ. Mindezzel össze­
függök, de ez nem én vagyok.
Gyakran hallhattuk: korunkban az ember öröme és bánata attól függ
majd, megérti-e a reinkarnáció és karma valóságát, megérti-e hogy ismé­
telten áthaladunk földi megtestesüléseken és minden földi életben van egy
munkaterületünk. Kifelé lehet ez konyha, gyerek, iskola vagy bármi;
befelé a test, gondolkodás, érzés, akarat: munkaterület. Ha tudatában va­
gyunk ennek a munkaterületnek, az olyan mérhetetlen szabadságot jelent,

82
amit szívből kívánok mindenkinek. Hogy azt mondhassa: nem vagyok
kiszolgáltatva a világ törvényének, sem a születés és halál törvényeinek.
Ezek csak területek, ahol dolgozom. Önálló lény vagyok. Ezért szabadon
állok szemben a gondolati világgal. Ezt mondja a Philospohie der Freiheit
is: Szabadon állok szemben minden ösztönnel, mint önmagát egyre alko­
tóbbá tevő lény, aki az időn áthaladva tudatában van az idő, az egyes pil­
lanat kötöttségének.
Igyekeztem rámutatni arra, hogy ilyen szemlélődéseknek az a sajátossága,
hogy teljesen beleillenek a hétköznapokba. Ezek nem filozófiai elmélkedé­
sek; ez valóságos foglalkozás a dolgokkal, önmagámmal, embertársaim­
mal. Hogyan állok benne ebben a világban? Amilyen mértékben az ember
választ tud adni erre a kérdésre, mint szabad individualitás, olyan mérték­
ben fogunk előrehaladni egy új családkultúra felé, amely szabad individu­
alitások közösségében emberséget teremt.

83
 M ichaela G löckler
A családi kapcsolatok sérülései
és azok gyógyítása

Nincs olyan kérdés, amely ma központibb helyet foglalna el, mint az

emberi kapcsolatok kérdése. Természettudományos és orvosi szempontból
is fontos jelentőséget tulajdonítanak ennek a problémának. Génkutatók,
magatartásgenetikusok, öröklődéssel foglalkozó tudósok és magatartás­
pszichológusok véleménye egy dologban megegyezik: első látásra az em­
bert ugyan nagy mértékben meghatároza az öröklött forma, a természet és
a környezet, de a kutatások eredményei egyre inkább arra utalnak, hogy az
öröklés és a környezet mellett van egy harmadik tényező is, amely erősebb­
nek bizonyul az előző kettőnél, sőt a legerősebb, embert megváltoztató
erő, amely képes jelleme fejlődését fékezni, vagy előmozdítani. Ez pedig az
emberi kapcsolatnak semmivel össze nem téveszthető, egyedi minősége.
Egyre inkább felfedezik, hogy a kapcsolattól, mint olyantól függ az egyes
ember üdve vagy balsorsa és fejlődése. A magam részéről csak nemrég fi­
gyeltem fel a nevelés (Erziehung) és a kapcsolat (Beziehung) szavak közös
végződésére. A nevelés: folyamatos kapcsolat; nincs kapcsolat nevelés nél­
kül, mert minden ember óhatatlanul hat a másikra; ezt nem tudjuk meg­
akadályozni. A mindinkább előtérbe kerülő differenciált életrajzi munká­
nál, a pszichoterápia minden árnyalatában, a sokféle művészi-terápiás tevé­
kenységben egyre világosabban kitűnik, hogy végeredményben minden a
kapcsolatokra vezethető vissza.
Természetesen felvetődhet a kérdés: Nem volt ez mindig így? Miért fedezik
fel ma és miért helyezik a középpontba a kapcsolat-kérdést? Persze, hogy
mindig is így volt, de nem játszott ilyen fontos szerepet az ember egyéni
tudatában, mert az emberek közötti kapcsolatokat szigorú szabályok ren­
dezték. Az embernek meghatározott magatartási formákhoz kellett iga­
zodnia: hogyan kell viselkednie, milyenek az elfogadott szokások. Ez azt
jelenti, hogy a kapcsolatokat annyira szabályozta a nevelés, hogy közvet­
lenül Éntől Énhez fűződő kapcsolat nem tudott úgy érvényesülni, mint
ma, és ez első ízben a XX. században jöhetett létre. A XIX. században a
gyerekek még magázták a szüleiket; meg kellett tanulniuk a magatartás-
formákat szüleikkel szemben, és ha nem úgy viselkedtek, akkor jöttek a
szankciók és büntetések.
Ma ezt már el sem tudjuk képzelni. De mindjárt az elején el szeretném
mondani, hogy —annak ellenére, hogy tudom: a kapcsolat-kérdés valóban

84
minden rossz és minden jó, de főként minden rossz kútforrása —, ennek
ellenére nagy lelkesedésemnek szeretnék hangot adni amiatt, hogy a XX.
században valósítottuk meg először az emberiség fejlődése során, hogy az
egyik ember bizonyos módon szabadon, kötelezettség nélkül és közvetle­
nül állhat szemben a másikkal. Persze ezt még nem tesszük eléggé, és eb­
ből újabb problémák adódnak, de megtehetjük.
Ez az egyik dolog; ha most a családi kapcsolatok megromlásáról és gyógyí­
tásáról beszélünk, akkor a hihetetlenül differenciált személyes, sőt legsze­
mélyesebb ügyek tág területét érintjük; noha tudom, hogy egyetlen kap­
csolat sem olyan mint a másik, és hogy ezen a területen minden összeha­
sonlíthatatlanul egyedi, mégis megkísérlem - és remélem, hogy a további
beszélgetések során feldolgozhatunk vagy tisztázhatunk néhány kérdést —,
hogy bizonyos általánosítható vagy gyakran előforduló dolog felvetésével
hozzájáruljak a megértéshez.
Először is amellett, hogy a kapcsolatok még sohasem voltak olyan nagy­
vonalúak, mint a XX. században, van még néhány egyéb dolog is, ami
úgymond kijelöli a társadalmi keretet, amelyen belül ma reálissá válik egy
kapcsolat.
Nemcsak az egyes ember individualizálódásáról és felszabadultságáról van
szó, amit ma már a gyermekeknél is tapasztalhatunk. Ez az individulizá-
lódás, a globális, mindent átfogó felé fordulás is a kor jellemzője. A globa­
lizációval összefügg egy probléma, amit röviden „identitás-krízisnek”
szeretnék nevezni. Mert minél globálisabb lesz a világ, annál kevésbé érzi
magát otthon benne az egyes ember. A globális világ ellentéte az úgymond
regionális, közeli világ, amelyben az ember magára talál, ahol identitása,
önazonossága van. A globalizáció idézi elő az identitás-krízist, mert minél
általánosabbak, tágabbak a lehetőségek —ez figyelhető meg a Waldorf-
diákoknál is, amikor foglalkozást kell választaniuk —, minél átfogóbbak az
információk, minél egyszerűbben lehet eljutni bármelyik országba, annál
nehezebb a döntés és annál nehezebb valóban megéreznünk, mit is aka­
runk. Ily módon egy elbizonytalanodott társadalomban élünk; az identitás­
krízishez még hozzátenném az elbizonytalanodást is. Másrészt olyan tár­
sadalomban élünk, amelyben először érvényesül és érződik, mit jelent „az
emberiséghez tartozás”, mert a globalizáció azt jelenti, hogy az egyén az
emberiség fejlődéséhez, a földgolyóhoz és az azon végbemenő folyamatok­
hoz tartozónak érzi magát.
Ez a két tényező nagyon erősen hat a tudatra, és ezekhez még harmadik­
ként hozzájön az információ, az információözön. Információs társadalomban
élünk, „behálózott” társadalomban. Az információ érinti a gondolkodást, a
megismerést, a szellemi életet. Az individualizálódás a lelki életünkre,

85
egyéni tapasztalatainkra vonatkozik; a globlizáció elsősorban a gazdasági
életben és a döntéshozásban érvényesül: ebben a környezetben kell dönte­
nünk és cselekvéseinkkel alkalmazkodnunk hozzá.
Ebben a világban most éppen a kapcsolatok értékének újrafelfedezése zaj­
lik. Egyre bizonyosabbá válik számomra és egyre világosabban látom,
miért alapította meg Rudolf Steiner az antropozófiai társaságot, egyáltalán
miért próbált meg újra és újra antropozófiára alapozott társaságokat alapí­
tani. Tudta ugyanis: ha a jövőt szeretnénk előkészíteni, ha igyekszünk
megalapozni olyan élet- és munkakörülményeket, amelyek átvezethetnek
a káoszon, amelyek úgyszólván előkészítik a konstruktív tevékenységhez
szükséges talajt, akkor emberi közösségeket és munka-formákat kell csírá­
jában megteremteni, ahol éppen ezen a három problémán kell dolgoz­
nunk: az információfeldolgozáson, az individualizálódáson és a globalizá­
ción. A mi Antrozófiai Társaságunk és mozgalmunk globális és individu­
ális, mert mindenki azt tehet, amit akar, és információközvetítő; hiszen az
egész mai információ-áradathoz még a szellemtudomány is hozzájön, nem­
de? Néhányan ezt már sokallják is... A szellemtudománnyal is meg kell
birkózni, az iskolázási úttal is, igen, ami nagyon nagy feladat, és végül ter­
mészetesen a hivatásunkban van egy vezérfonal, és ezt kulturális megúju­
lásnak nevezzük. Mostani konferenciánknak is ez a neve: „családkultúra” —
még mindig akadnak, akik visszasírják a „családanyák találkozóját”. Ez az
antropozófia követelménye: átfogó kulturális megújulás.
Ez még tetézi azokat a problémákat, amikkel minden átlagember amúgyis
küzd. Ez megnehezíti az emberi kapcsolatokat is, mivel a mi összefüggés-
rendszerünk még bonyolultabb, mint másoké. Ezért van meg a lehetősé­
günk oly módon is megsérteni egymást, ahogy a külvilágban senki sem
tudja megbántani a másikat! Be kell vallanom, magam is átéltem ezt a szü­
lői házban - jómagam antropozófus házasságból származom. Csak később
tudatosodott bennem, hogy az édesanyám olykor-olykor célozgatott rá,
mennyire szeretne egyszer az édesapámmal együtt elolvasni egy Steiner-
előadást. A szüleim aranylakodalmukat is megünnepelhették, így visszate­
kintve kevés olyan előadás volt, amelyet valóban kettesben olvastak el.
Ehelyett megvolt az a jó szokásuk, hogy a gyermekeik jelenlétében be­
széljék meg a fontos és szükséges dolgokat, például étkezés közben. Azaz
ebédnél és vacsoránál, ezek voltak a legalkalmasabb idők a családkultúra
és kapcsolatok ápolására. Ez elsősorban úgy történt, hogy a szüleim elme­
sélték egymásnak a fontos dolgokat, és ezt mi, gyerekek roppant izgal­
masnak találtuk, kérdéseket tettünk fel, és ily módon kialakult egy bizo­
nyos fokú családkultúra és beszédre nevelés, egészen kis korunktól fogva.
A szüleim természetesen ügyeltek arra, hogy úgy mondják el a dolgokat,

86
ahogy azt gyerekek is hallhatják, azaz, időnként virágnyelven, ahol jóval
többet jelentettek a dolgok, mint amit mi megértettünk belőle.
Ezt egyrészt azért mondom, hogy egy példán mutassak rá: mennyire nehéz
eleget tenni az antropozófiai és a hétköznapi életszükségleteknek, amelyek
az antropozófia nélkül is fennállnak, és mennyire függ minden attól, hogy
kapcsolatkultúrát kell kialakítani —és hogy mit értek ez alatt, mindjárt
megvilágítom közelebbről is - , tulajdonképpen mindennek az alapja, hogy
megtanuljunk egymással beszélgetni.
A beszéd által létesül tulajdonképpen a kapcsolat. A beszéd kapcsolódik az
információhoz, a beszéd teszi lehetővé az egyén számára, hogy valóban
kifejezze magát, hogy el tudja mondani a gondolatait és ezáltal előreha­
ladjon fejlődésében, mert kölcsönösen visszatükrözzük egymást, és a meg­
értéséért folyó küzdelemben vesszük észre, hol is állunk. Aki nem veszi
észre, hogy hol tart, az nem is tud fejlődni. Ebben óriási segítség a beszéd,
azonkívül a beszéd úgymond belenyúlik a kulturális célkitűzésekbe, alkal­
mat ad a cselekvésre.
Az előbbiekben felvetettem: a kapcsolatok kérdése nem állt-e mindig az
emberi fejlődés megsérülésének és gyógyításának középpontjában? Azt
válaszoltam: igen, ez mindig így volt, de a korábbi szokások és értékek
miatt nem tudott annyira érvényesülni. Ez megváltozott és így informa­
tikai téren olyan problémák merülnek fel, amelyek korábban nem ter­
helték a családot, az egyes kapcsolatokat. Például ma azt olvashatjuk, hogy
minden ötödik lány és minden tizedik fiú —ezek statisztikai adatok - szexu­
ális visszaélés vagy erőszak áldozata; ezek fokozatok, a gyengéd csábítástól
a brutális erőszakig, aminek minden 5. lány és minden 10. fiú áldozatul
esik. Ez évente 300 000 gyermeket érint. És ha megnézik a lexikont - én
megnéztem az 1993-as kiadású Brockhaus-t - , abban még csak nem is
szerepel ez a kérdés, annyira tabu volt. Pedig 1993 előtt is történt ilyesmi,
csak nem beszéltek róla. Nem is lett volna ez lehetséges a kapcsolatok
hazug volta, a társadalmi álcázások és szabályok, a férfi-központú kultúra
miatt. Ez csak példa arra, hogy a tabuk megszűnése egyrészt megterheli a
kapcsolatokat, mert ma mindent ki lehet mondani, amit azelőtt el lehetett
hallgatni; másrészt lehetővé teszi tudatos kapcsolatok létesítését, ami
azelőtt nem volt lehetséges. Mi éltet egy kapcsolatot?
Kapcsolat létesül, ha érdeklődöm a másik ember iránt; minden kapcsolat
gyógyító hatású, ha elismerem a másik emberben lévő pozitívumokat és
bizalommal fordulok az általam megismert és elismert tulajdonságai felé.
Ezzel szemben minden kapcsolat sérülést szenved, ha lanyhul az érdeklő­
dés, ha az ember úgy véli: jól ismeri a másikat, ha két ember elkezd
úgyszólván „eléldegélni" egymás mellett, mert az egyik úgy gondolja,

87
hogy úgyis tudja, mit csinál a másik, vagy az olyasmit csinál, ami nem
érdekli őt. Tulajdonképpen minden kapcsolatban ki kellene gyulladnia a
figyelmeztető fénynek, ha észrevesszük: az egyik felet nem minden érdek­
li. Nem lehet minden érdeklődést kiaknázni, de az érdeklődésnek meg kell
lennie. O tt kezdődik a kapcsosat romlása, ahol lanyhul az érdeklődés. Nem
egy kapcsolati konfliktus elkerülhető lenne, ha megszoknánk, hogy rend­
szeresen beszélgessünk új ismerősökről. Ha már kialakult valami, akkor
egyre nehezebb róla beszélni, végül már nem is beszélik meg a dolgot és
olyankor rendszerint már beállt a krízis.
Az egymás iránti érdeklődésnek van egy óriási ellensége - sok ellensége
van, de egyet különösen kiemelnék, mert általában az ember önmaga előtt
is titkolja —ez az irigység. Az egyik embernek jobb sora van, ez bosszant­
ja a másikat; inkább nem is akar hallani róla, mert ösztönösen védekezik a
fokozott irigység ellen. Mert ki olyan öntudatos ma és ki annyira elégedett
önmagával, hogy pártfogó tekintettel tudjon mindenre nézni maga körül?
Ha megvan bennünk az érdeklődés és a másik ember szomorú dolgokról
számol be, akkor viszonylag könnyű helyzetben vagyunk: részvétet mutat­
hatunk, erősnek látszhatunk, emberségünket bizonyíthatjuk, úgyszólván a
jótékonyság szerepében tetszeleghetünk. Jaj azonban, ha a másik elmond­
ja, milyen jól megy neki, ennek a részletezését nem is akarjuk hallani. Ez
az egyik szempont.
A másik az elismerés; ez a második gyógyító terület, amelyből szintén hal­
vány átmenet vezet a megbántás felé, ha az ember bírálja a másik embert
és több elmarasztalhatót talál benne, mint pozitív jót. Ha az egyensúly már
nincs meg a hibák, a gyengeségek és a pozitív tulajdonságok között. Ha
megpróbálják - ezt midenki csak maga teheti - egy vagy két különösen
fontos, rendezésre szoruló esetben, készítsenek mérleget: írják össze, meg
fogják látni, milyen nehéz egy elromlott kapcsolatnál megtalálni a jót és
milyen könnyű összeszedni azt, ami nincs úgy, ahogy kellene, mi mindent
nem tud az a másik, hol mondott csődöt, miért nem működik a dolog.
Mindez összefügg a manapság krónikusan legyengült öntudatunkkal is.
Szóval az individualizálódás súlyos probléma. A társadalmi értékeket, szo­
kásokat képviselő biztos támaszokat úgyszólván kihúzták a lábunk alól.
Ezért abból kell kiindulnunk, hogy ma mindenkinek viaszpuhaságú öntu­
data van. Mit tesz az ember, ha gyenge? Keres egy még gyengébbet, hogy
önmagát erősebbnek érezze. És ha nem talál ilyen embert, akkor olyan dol­
gokba köt bele másoknál, amelyek fölött állónak érzi magát, tehát bírál.
Ez egy fajta ösztön. A kritizáló kedven pontosan lemérhető az illető gyen­
geségének a foka. Próbát tehetnek. Minden esetben bebizonyosodik, hogy
aki sokat kritizál, az legkevésbé képes kritikát elfogadni. Öntudata olyan

88
érzékeny, mint a mimóza. Az erő imponál; mások lekicsinylése önvédelem
azért, hogy a maga vélt nagyságát önmaga előtt igazolhassa.
Az elismerés azt jelenti, hogy megtaláljuk a másikban az adottságokat, a
fejlődési lehetőségeket és olyan dolgokat, amelyeknek örülhetünk. Az elis­
merés hiánya végül a közönynél köt ki, amikor az ember azt mondja: Ne­
kem mindegy, csinálj amit akarsz! Már nem bírálunk, hagyjuk, hogy a
másik tegye, amit akar, és nem is kezdeményezünk. Ez úgyszólván az elis­
merés nullpontja. Ezen felül létezik még az elismerés ellenkezője is. Rudolf
Steiner ezt „negatív lelkesedésnek”-nek nevezte. Ezzel már tönkretesszük a
másikat. „Negatív lelkesedés” - nagyszerű kifejezés. A „pozitív lelkesedés"
mindent remeknek talál. A „negatív lelkesedés" mindent ízekre szed szét
és végül csodálkozik, mint a gyermek, aki szétszedett egy órát.
A kapcsolatok rendezése lehetséges, ha az ember elkezdi felfedezni az elis­
merésre méltó dolgokat. Ha viszont a bírálat túlsúlyban marad az elisme­
résre méltóval szemben, akkor tovább romlik a helyzet. Érdekes tapaszta­
latokra tehetünk szert, amikor megfigyeljük önmagunkat és feltesszük a
kérdést: Milyen lelkierőre van szükségem ahhoz, hogy felkeltsem magam­
ban az érdeklődést és az elismerést? Beszéltem emberekkel, akik azt mond­
ták: Teljesen érthető, amit elmondasz, de hogyan valósítsam meg? Az
egésznek olyan mesterkélt színezete van: az ember legyen érdeklődő, nézze
a másikat elismeréssel és bizalommal. Ez annyira nem egyszerű, hogy ki se
lehet bírni! Fontos kérdés ez, úgyszólván létkérdés. Még visszatérünk rá, de
előbb rátérnék a harmadik tényezőre, a bizalom kérdésére.
Mindenki tudja, sőt, minden gyerek tudja, milyen erőt jelent, ha egy rajta­
kapott hazugságot követően, miután mindent megbeszéltek, a felnőtt újra
bízik benne. Az Evangélium is ezt mondja: „Ha testvéred százszor is vét
ellened, bocsáss meg neki százszor.” Miként lehet megbocsátani? Úgy,
hogy bízunk a másik ember fejlődőképességében és elnézzük tévedését
vagy hibáját.
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy az iskolában minden osztályban van
egy élcsapat; ezek mindent könnyen, gyorsan tanulnak meg. És vannak
hátul kullogok, akik lassan tanulnak. Tantárgyanként változó, hogy ki jár
élen és ki marad le. De minden tanuló megtanulja azt, amit kell, ha ele­
gendő időt adunk neki. Ebben bízhatunk és ennyi szabadságot megad­
hatunk a másiknak úgyszólván kicsiben ugyanúgy, ahogy nagyban Isten a
Paradicsomban megengedte az ördögnek Adám megkísértését. Goethe
szavai szerint Isten szívesen engedi az ördögöt Adám társául szegődni.
(Faust I.V. 342) Miért teszi ezt szívesen? Mert Isten szeretete a szabadság
és az individualizálódás előfeltétele.
Tehát kicsiben azt kell tenni, amit Isten tesz nagyban: szabadságot adni,

89
szeretettel kísérni, még akkor is, ha az ördög ül az ember hátán és ha száz­
szor se sikerül, akkor is bízni, ahogy a költő mondja: „Az ember öntudat­
lan ösztönei jól tudják, melyik a helyes út”. Ez különösen fontos akkor, ha
a gyerek kisiklik a kábítószer felé. Nemrég megjelent egy kiadvány a neve­
lés művészetéről; ebben mindenkinek a közreműködését kérik; tapasztala­
tok és vélemények egész sora egészíti ki az olvasmányos könyvecskét.
Mindez abban a kérdésben csúcsosodik ki: mi a helyzet a Waldorf-iskolák-
ban kábítószer-ügyben? Van egy munkacsoportunk, amely jelenleg egy
kézikönyvön dolgozik tanulók, tanárok és szülők részére. Ebben részlete­
sen kifejtjük, hogy az említett problémával kapcsolatban mennyire fontos
a bizalom értékének és minőségének fokozódása az emberi kapcsolatok­
ban; csak ezzel tudjuk azt adni a gyereknek, ami egyes-egyedül megóvhat­
ja a kábítószer- és gyógyszerszenvedélytől: bizalommal, szeretettel teli, sza­
badságot biztosító emberi kapcsolattal. Ez az egyetlen fegyver a kábító­
szer ellen. Mert nincsen szebb annál, mint egy ember bizalmát és szeretetét
élvezni! Azonban ezért keményen meg kell küzdeni, mert ez nem magától
értetődő. De olyan erős jellemformáló erő, hogy a legfüggőbb embert is ki
tudja gyógyítani függőségéből egy ilyen kapcsolat.
Mivel ez a helyzet, azért teszem szóvá és ajánlom figyelmükbe. Az érdek­
lődés úgyszólván a bizalom kistestvére. Érdeklődés és az érdeklődés hiánya
olyan, mint fodrozódás a víz felszínén. Ahogy találkozunk, ahogy megjele­
nik, ahogyan tudatosan lejátszódik. Az elismerés, a sérülés és a gyógyítás
régiója, már mélyebb víz. De a tengerfenék, a megmozdíthatatlan, sosem
változó, önmagával azonos közeg: ez a bizalom, vagy ahogyan korábban a
felekezetek mondták: „a hit, amely hegyeket képes megmozgatni”. Ez
pedig minden kapcsolatra gyógyítóan hat.
A hét elején Heilbronnban egy szülői est végén, amelynek tárgya „nevelés
a szeretetképességre” volt, egy férfi megkérdezte, hogyan lehet a szeretet-
képességre való önnevelést gyakorolni, amikor egy kapcsolat egyoldalúan
végétért: az asszony saját kívánságára elment a gyerekekkel egy másik
kötődés kedvéért. Antropozófusként ezt megbeszélték - ezt így nem
mondta ki, de feltételeztem —, és mivel a férjnek amúgy sem volt szoros
kapcsolata a gyerekekkel, az ő nyugalmuk érdekében az apának félre kel­
lett állnia. Azt kérdezte: Most mi a helyzet ezzel a kapcsolattal? Hogyan
lehet fenntartani és mi az értelme egy megszakadt kapcsolatnak? Már csak
bántó lehet? Abból, amit azon az estén megbeszéltünk, világosan kitűnik:
minden kapcsolatminőség meghatározott jelentőségű; akár a kezdeti bol­
dog kölcsönösség állapotában van, akár a végleges szakítás fájdalmas stádi­
umát éli át. Ezért kérdezhetjük: mi a jelentősége egy megszakadt kapcso­
latnak? Elsősorban természetesen fájdalmat okoz, de a fájdalmon át felfo-

90
kozódott tudattal látjuk a másik ember értékeit és jó tulajdonságait.
Gyakran az elválás után éli át az ember, hogy mit is jelentett számára az a
kapcsolat. Ezen keresztül kristálytiszta üzenet ragyog fel: Ha egy kapcso­
lat térben és időben meg is szakad, lehetősége nyílik arra, hogy egy új
minőséggel gazdagodjék: az önzetlenséggel.
Az újramegtestesülések folyamatában ilyen, az önzetlenség iskoláját végig­
járt kapcsolatoknak elpusztíthatatlan bizalom-alapja lesz. Ezek a szellem­
ben megalapozottak, Éntől Énhez szólnak és semmi sem rendítheti meg
azokat, mert kiállták a próbát, az elhagyatottság, az elválás, az elvesztés, a
minden önzésről való lemondás próbáját. Ha visszatekintünk arra és fel­
dolgoztuk magunkban, hogy mit jelentett számunkra az a kapcsolat,
akkor nagy segítség, ha érdeklődést tudunk felkelteni magunkban az iránt,
hogy miért ment el az a másik és meg is tudjuk érteni. Miközben meg­
értjük, egyre inkább meg is tudjuk bocsátani és elfogadni, hogy a másik,
aki elhagyott, helyesen cselekedett. Ha pedig már megbocsátottunk, akkor
újra létrejön a kapcsolat, de szellemi formában, úgy, ahogy a halottakkal;
annyira, hogy szellemileg szólhatunk az illetőhöz és választ is kaphatunk
tőle. Nagyszerű dolog ez! Nincs olyan dráma, nincs olyan tragédia egy
kapcsolatban, amit ne lehetne a sors értelmének belátásával gyógyító
irányba fordítani.
Ennek egy feltétele van és ezt az érzékeny pontot érintettem az imént:
hogyan csináljuk ezt? Milyen lelki adottság révén lehet egy kapcsolatot
úgyszólván tönkretenni? Említettem első helyen az irigységet, azután az
öntudat gyengeségét; a harmadik tényező egy bizonyos kényelmesség,
mert a bizalom megerőltető. Az irigység megbénítja az érdeklődést; ezt a
megerőltető bizalmi helyzetet megbénítja a kényelemszeretet; középen az
elismerést mintegy aláássa és összetöri az öntudat gyengesége.
Másfelől felvetődik a kérdés: milyen erőket kell mozgósítanom a fentiek
elkerülésére, érdeklődésem fokozására, elismerőképességem fejlesztésére?
Ez azt jelenti: legyek kevésbé irigy, kevésbé gyenge és kevésbé kényelmes.
Pozitívra fordítva a szót: vannak olyan emberi tulajdonságok, amelyekre
hajlamosak vagyunk, bennünk vannak és például nem is engedik kialakul­
ni az irigységet. Ilyen tulajdonság a hála.
Ha minden este és minden reggel csak azt a híres 3 vagy 5 percet arra
használjuk fel, hogy átgondoljuk, miért is lehetünk hálásak az adott hely­
zetben, akkor ez olyan, mintha egy védőköpenyt, mintha szárnyakat ad­
nánk az érdeklődés képességének. A hála szárnyakat ad az életnek, híd a
halottak felé. Ettől jó ötleteket kapunk. Általában az a helyzet, hogy aki
érdeklődik, annak ezáltal érdekessé válik az élete; aki érdekes beszélgetést
folytat, annak tovább csigázódik az érdeklődése. Ez egy pozitív irányban

91
haladó spirál. Ebben fontos szerep jut a hálaérzésnek és a bennünket jó
gondolatokkal kísérő halottaknak.
A második kérdés: mit tehetünk saját öntudatunk gyengesége ellen? Ez
bizony asztrális ügy. A büszkeség és a hiúság az asztráltestben fészkelnek
és rendkívüli módon gyengítik az Ént. Tehát, ha ezen a középső, asztrális
téren ki akarjuk iktatni az öntudat gyengeségét, akkor olyan erőkhöz kell
folyamodnunk, aminek a neve: jóakarat. Nagyon nehéz fealadat! Jóakarat
- ez a szó szinte eltűnt, már csak költők, írók használják; a hétköznapi élet­
ben alig fordul elő. Kevés a jóakaratú ember és ritkán adódik alkalom arra,
hogy beszéljünk róla. Rudolf Steiner szerint a jóakarat gyógyító ír az aszt-
ráltestre, a hálaérzés erősíti az Ént; a harmadik tényező, ami a bizalomhoz
és a kényelem leküzdéséhez szükséges, kettős feladat: egyrészt bátorság,
másrészt elégedettség. Az elégedettséghez sok bátorság kell. Rengeteg
elégedetlenséget kell leküzdenünk, amíg odáig eljutunk. Az élettel való
elégedettség megteremti a lehetőséget, hogy másokat szabadon enged­
jünk. Béke (megbékélés) nélkül a szabadságból nem lesz bátorság. Minél
békétlenebb, feszültebb, gondterheltebb az ember, annál kevésbé szabadon
hat a környezetére; minél inkább békében élünk önmagunkkal, annál
könnyebb a legnagyobb ostobaságot is végignézni, anélkül, hogy kijön­
nénk a sodrunkból. Amit ma délután a belső nyugalomról elmondtunk, az
egy kis gyakorlattal kezdődik: Hol fedezhetem fel magamban az elége­
dettség csíráit? Manapság roppant nehezére esik az embernek a belső nyu­
galom megteremtése. Viszont ha azt mondjuk az illetőnek: csinálj egy kis
előkészítő gyakorlatot! Próbálj meg visszaemlékezni, mikor és hol voltál
életedben maradéktalanul elégedett —akkor újra átéljük azt az érzést, az
átélést, az emlékezést, ekkor a nyugalmat mint minőséget kezelhetjük és
ezt a nyugalomteret kitöltheti a hála, az elégedettség.
Hála, jóakarat és elégedettség azok a tulajdonságok, amelyek segítenek el­
viselni és átalakítani az emberi kapcsolatok valamelyik területén azt, hogy
a másikban megrendült a bizalmam, hogy túl sok hibát vét, ostobaságo­
kat követ el, gyengéi vannak és olyanokat csinál, ami engem nem érdekel.
Akkor sikerülni fog, hogy érdeklődjem, hogy megtaláljam a másikban az
elismerésre méltót, hogy értékeljem a bizalmat és a szabadságot. Erre gye­
reknek és felnőttnek egyaránt szüksége van. A gyerekeknek különösen
szükségük van annak átélésére, hogy a felnőttek gyakorolják ezt; nem az a
lényeges, hogy meg tudják-e valósítani, hanem az, hogy gyakorolják. Mert
a gyerekeknek is sokat kell tanulniok és ha átélik, hogy a felnőtteknek is
van tanulnivalójuk, akkor pajtásiasan jól érzik magukat. Igazságosnak
érzik, hogy gyereknek és felnőttnek egyaránt sokat kell tanulnia.
De most jön a nagy kérdés: hogyan jutunk el a hajlamként bennünk szuny-

92
 nyadó jó tulajdonságok forrásához, a hála, a bizalom és a jóakarat forrá­
sához? Mindenki, aki igyekszik ezen az úton járni, több-kevesebb ellenál­
lásba ütközik és átéli azt, amit Goethe — akinek idén ünnepeljük 250.
születésnapját —úgy jellemez, mint a „bennünk élő szörnyeteg”; más he­
lyen pedig azt írja: „az emberben minden gonosz hajlandóság is benne
van”. Valóban, erős vonzalom van bennünk a gonosz felé. „Szívesen adom
neki társul a cimborát” —olvashatjuk a Faustban. Akár tudjuk, akár nem,
valamennyien aláírtuk a vérszerződést az ördöggel. Ezért nem kell és nem
szabad azon csodálkoznunk, hogy éppen a családban borulunk ki, mert
sokszor fáradtak vagyunk, és nem tudjuk egymást elkerülni. Amikor egye­
dül vagyuk, akkor többnyire kedvesek vagyunk. Nem történik semmi
különös, a pokol kapuja úgyszólván zárva van. A pokol kapuja akkor tárul
fel, amikor együtt vagyunk másokkal, vérig provokálnak, nem vagyunk
formában, mert talán rosszul érezzük magunkat, éhesek vagyunk, de leg­
többször azért, mer túl fáradtak vagyunk. Melyik anya tudja igazán
kialudni magát? Ilyen alig van.
Ilyenkor élvezettel bújnak elő a mélyből a démonok; néha mi is kedvünket
leljük abban, hogy rátegyünk egy lapáttal és se vége, se hossza az öniga­
zolásnak. Köztudott, hogy a nagy ünnepek, különösen a karácsony, nehéz
időszakok. Az ember arra készül, hogy rendkívül széppé varázsolja az
ünnepet és az különösen rosszul sikerül. Aztán beírjuk a naplónkba: „Rémes
karácsony volt, legszívesebben elfutottam volna. De hát a gyerekek...”
Metzler kölni bíboros egy, az újságokban nyomtatásban is megjelent na­
gyobb interjúban kifejtette: „Az ökumenikus közöség” —tehát minden elfo­
gadott keresztény felekezet közössége —„csak egy lábon áll: a hitoktatás
lábán. A másik, hiányzó lábért meg kell küzdenie: ez az élet, az etika tana.”
O mint bíboros, természetesen katolikus és mind szóban, mind írásban
hangsúlyozza, hogy etikát tanít. Ebben rejlik a nagy tévedés, ugyanis etikát
nem lehet tanítani. Ez visszatérést jelentene a régi értékekhez, ahol kívülről
jön az, ami jó. Ezt ma már nem fogadják el. Az egyik lábnak, ami a világban
fellelhető hit-kinyilatkoztatás, amelyhez tarthatjuk magunkat, egy második
lábra kell támaszkodnia, ez pedig: a szellemi világhoz kapcsolódás személyes
ügye, hogy saját etikát, saját értékeket teremtsünk, amelyeket követünk.
Ahhoz, hogy ezt megtehessék, alaposan ismerniök kell az önmagukban
lévő mennyet és poklot, az Önökben rejlő gyengeségeket és undokságokat.
Erre családon belül nyílik a legjobb alkalom. Sehol másutt nem adódik erre
jobb lehetőség, mint a családban. Ebben az a nagyszerű, hogy az egymásért
kifejtett fáradság, az állandóan gyakorolt szeretet és megbocsátás minden
érintettet segít a fejlődésben az önismeret és belátás által; ezeket sokkal ne­
hezebb később az önnevelés során elsajátítani, amikor kevesebb a kihívás.

93
Bevallom, amikor irt állok., arra gondolok: hát igen, a Goetheanumnál is
vannak problémák. D e ha a nővéremet látom a négy gyerekével, akkor
úgy érzem: amit én csinálok, az semmiség ahhoz képest, hogy valaki éve­
kig ugyanolyan dolgokkal küzd, miközben igyekszik figyelmét a pozitív
irányba fordítani.
Van a dolognak még egy másik dimenziója is. A családon belüli közelség,
a mindennapos ismétlődések olyan módon szólítanak fel az önnevelésre,
ahogyan sehol máshol. Ezzel együtt alkalmat adnak a kapcsolatok javításá­
ra is. Mert minden fájdalom értelme az, hogy enyhítsük, minden betegség
értelme a gyógyítás, minden kapcsolati krízisnek csak akkor van értelme,
ha utóbb rendezzük. E nélkül értelmetlen. Ez azt jelenti: a betegség kar­
mája a gyógyulás, úgy is mondhatjuk, hogy minél több a probléma, annál
több az értelme, azaz: az igény a gyógyulásra.
Amilyen különbözőek a család egyes tagjai, olyan különfélék a népek,
A népek családja ugyanolyan fájdalmat érez mint a kis család, és ugyan­
olyan örömei vannak, mint a kis családnak. De az előbbieknek emberiség­
méretei vannak. Bizonyos események megbeszélésénél, - amikor a gyere­
kek megkérdezik: hogyan fordulhat elő ilyesmi? Hogyan lesz az ember
olyanná? Hogy lehetséges ez? - a legjobb, ha az ember nem mond ítéletet,
nem ítél el, nem azt mondja: mi jobbak vagyunk, nálunk nem történhet
meg ilyesmi —(eltekintve attól, hogy nem is igaz) —hanem megmagyaráz­
za: tudod, a gyűlölet, a békétlenség, amit látsz, azt minden embernek
kicsiben fel kell dolgoznia magában, harcnak lennie kell, de csakis a saját
lelkünk színterén; ott egészséges, ott helyén való. Az önfejlesztés, az ön­
nevelés: harc. A világban lezajló minden harc, minden bonyodalom az
önnevelés megtagadásának kivetítődése.
A legfontosabb kapcsolatápoló elem, amelynek minden tevékenységünket
kísérnie kell, az, hogy ennek a központi tényállásnak megfelelően éljünk.
Ha nem tudunk megértéssel lenni olyan emberek iránt, akik rosszat
tesznek, gyilkolnak, gyűlölnek, kihasználnak, verekednek, hazudnak, lop­
nak, ha nem nevelik arra az embereket, hogy ilyen is van, de most éppen
abban a szeren-csés helyzetben vagyunk - amelyért hálásnak kell lennünk,
- hogy le tudjuk küzdeni magunkban a rosszat, akkor a kis családon belül
a leghatásosabban járultunk hozzá konkrétan a világbékéhez, a népek
közötti egyetértéshez. Mert az ember minden lelki-szellemi tette közlődik
és kisugárzik a lelki-szellemi atmoszférába, amelyben az egész emberiség
él, gondolkodásával és érzésével. Ahogyan a szennyvíz beszivárog a földbe
és a vizekbe, úgy minden szellemi eredmény és salak is ottmarad, mint fel
nem dolgozott hulladék és szellemileg megterhelő, mint ahogy a nem kel­
lőképpen eltakarított szemét fizikai megterhelés.

94
Remélem, még sokat fogunk erről beszélni, különösen a félreértésekről.
Minél individuálisabb lesz az ember, annál inkább fokozódnak a félreérté­
sek, mert annál kevésbé hasonló az egyik ember a másikhoz. így aztán
egyre nehezebben értjük meg egymást.
Tehát ezen sérüléseket okozó és gyógyulást hozó elemek tudatos kezelése
minden kapcsolatunkban, ez lesz a feladatunk a jövőben egy új családkul­
túra, házi és családi békesség megteremtése érdekében. Ez pedig kicsiben
ugyanaz, mint nagyban az emberiség új kultúrájának, a népek közötti
békének a megalapozása. Ma már királyok nem tudnak békét kötni. Tartós
béke csak úgy jöhet létre, ha az egyes emberek békében élnek egymással.
Végezetül szeretnék felolvasni valamit, aminek a címe: „Ima a kínzókért".
Ezt a ravensbrücki koncentrációs táborban találták, a tábor felszabadítása
után. Nem lehet tudni, hogy ki írta egy darabka csomagolópapírra. Alá­
írás nincs, csak cím: Ima a kínzókért. Ez az írás ima formájában összefoglal­
ja a keresztény etika gyökereit, az emberi kultúra másik lábát, amely össze­
köti egymással a spirituálisát a köznapi élettel és amit minden ember úgy­
szólván ki kell harcoljon magának. Ez az, amit a kereszténység olyan jelen­
tős szavakkal mond ki: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal,
akik gyűlölnek titeket és áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket.”
Ha az ember hatni engedi magára ezeket a szavakat, akkor észreveszi, hogy
ez a jövő perspektívája, és ez a lényeges. Erről ír Sigismund von Heynitz
hamburgi orvos „A hanyatlásban kell megtalálni a felemelkedést" című
könyvében. Ezt az imát olvasva az volt a benyomásom, hogy aki írta, az
nagyon messzire jutott el azon az úton, amelynek útjelzője: „Szeressétek
ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok a
titeket átkozókat.”

„Béke a rosszakaratú embereknek,

és legyen vége minden bosszúnak
és ne essék szó büntetésről és fenyítésről.
A kegyetlenségek minden eddigit felülmúlnak,
túllépnek az emberi értelem határain,
és sokan vannak a mártírok.
Ezért, ó Isten, ne mérd szenvedéseiket
igazságosságod mérlegén.
Ne követelj kegyetlen leszámolást,
hanem másként könyvelj.
Váljon a javára minden hóhérnak, árulónak és kémnek
és minden rossz embernek,
bocsáss meg nekik

95
 a többiek bátorsága és lelki ereje kedvéért.
Minden jó számítson, ne a gonoszság.
Ellenségeink emlékezetében
ne mint áldozatok éljünk tovább,
ne m int lidérces álm ok rémes kísértetei.
inkább legyünk segítségükre,
hogy elfordulhassanak tébolyuktól.
Csak ezt kívánjuk nekik
és azt, hogy ha majd minden elmúlt,
emberként élhessünk a z emberek között
és hogy újra béke lehessen
ezen a szegény Földön,
béke, a jóakaratú embereknek
és jöjjön el ismét a béke a többieknek is. ”

Ha nehéz időkben legalább egyszer naponta ilyen gondolatok vonulnak át

lelkűnkön, akkor ez olyan légkört teremt, amelyben a gyerekek biztonság­
ban, védettnek érezhetik magukat; értelmet, fejlődési perspektívát ad és
szerintem ez egy új családi kultúra alapja lehet, amely a jó iránti őszinte,
egyéni elhatározás elkötelezettje. Ehhez sok erő kell, de lehetőséget is ad
arra, hogy örülhessünk a fejlődés minden lépésének. Erre, úgy vélem, mind­
annyiunknak szüksége van, különösen akkor, amikor úgy érezzük, a hét­
köznapi élet bántalmazásait és gyengítő hatásait csak nehezen tudjuk
ellensúlyozni. Sokkal, sokkal erősebbek vagyunk, mint gondolnánk, ha a
jóság aranybányáját feltárjuk, amely egy ilyen ima alapja. Ha tisztán áll
előttünk az ellenállás, amelyet Isten engedett utunkba állítani, hogy tuda­
tosan választhassuk a jót, és ne aludjuk át az időt, mint a csecsemők, akiket
annyira szeretünk, amíg kicsik.

96
 C hristoph W ittenstein
Az apai elem a nevelésben

Miközben készültem erre az előadásra, kiderült, hogy a megbeszélésre

kerülő téma sokkal több gondot okoz nekem, mint általában más témák.
Úgy vélem, ez két dologgal függ össze. Az egyik az, hogy a szülők teljesen
benne vannak apai és anyai teendőikben; ezért nagyon nehéz kibújni ebből
a szerepből és azt kívülről szemlélni, jóllehet és éppen azért, mert ez a kötő­
dés nagyon mély. A másik dolog, amire utalnék, egy kis visszatekintést igé­
nyel. Mintegy 19-20 évvel ezelőtt diákként részt vettem egy ifjúsági Faust-
rendezvénysorozaton, ahol Manfred Schmidt-Brabant úr több előadást is
tartott. Többek között felmerült a kérdés: Mi történik tulajdonképpen
Fausttal a Margittal való találkozás során? Faust találkozik Margittal és a
kezdeti időszakban, amikor ezt a kapcsolatot még bizonyos tisztaság jel­
lemzi, sor kerül arra a szép „erdő és barlang” jelenetre, amikor Faust, tulaj­
donképpen teljesen váratlanul így szól: „Magasztos Szellem, mindent meg­
adtál nekem, amit kértem.” Aztán a Margittal való kapcsolat más irányt
vesz, egészen az I. rész tragikus végéig; a második rész befejező kórusának
utolsó sora pedig így hangzik: „Az Örök Asszonyi emel magához”. Akkori­
ban nagyon foglalkoztatott minket a kérdés: Mit is jelent ez tulajdonkép­
pen? Hogy jut el Faust a Margittal való találkozása által ahhoz, hogy egy­
szerre csak azt tudja mondani: „Magasztos Szellem, mindent megadtál
nekem, amit kértem ...”?
És visszaemlékszem, hogy Schmidt-Brabant úr akkor azt mondta, hogy az
antropozófia központi titkai közé tartozik a férfi és női nem közötti kap­
csolat. Ez nagyon mély benyomást tett rám. Ez a titok rejlik mindenben,
aminek köze van az apai és anyai princípiumhoz.
Ez talán arra is magyarázat, miért olyan nehéz ezen témakörrel való foglal­
kozás és ezért is szükséges konferenciákon összejönni és együttes erőfeszí­
téseket tenni a válaszok megtalálására.
Ezt szeretném előrebocsátani és kérem tekintsék jóindulattal a kísérletet,
amikor ebben az irányban igyekszünk dolgozni.
Ha megfigyeljük az apa és az anya gyermekhez fűződő kapcsolatát, akkor
egészen nyilvánvaló, hogy nagyon nagy a különbség a kettő között. Az anya
mindenekelőtt testileg kötődik a legszorosabban a gyermekhez, ennél szoro­
sabb kapcsolatot el sem lehet képzelni. Benne fogan meg a gyermek, ő hord­
ja ki, és a szülés után is továbbra is megmarad ez a szoros kapcsolat. Szoptatja
a gyermeket, táplálja, óvja, gondozza és ezáltal szoros a fizikai kapcsolat.

97
Szinte ugyanilyen természetességgel vonatkozik ez a lelkiekre is. Szinte azt
mondhatjuk, hogy ösztönösen, természetszerűen jelentkezik normális kö­
rülmények között az anyai szeretet mint a gyermekhez fűződő lelki kap­
csolat. Ez már a terhesség alatt is kialakul és egyre fokozódik. Rendes
körülmények között már korai időszakban fennáll a gyermekkel egy szelle­
mi kapcsolat is — ha sokkal finomabban és gyakran észrevétlenül is.
Gyakran mesélik édesanyák, hogy a terhesség alatt, sőt néha még a fogan­
tatás előtt is, intenzíven álmodtak a gyermekről, mintha találkoztak volna
vele. A névadásnál is gyakran előfordul, hogy a külső körülményektől és
hagyományoktól függetlenül felmerül az anyában a név, mintha hallaná és
biztosan tudja, hogy ez a név a gyermekhez tartozik. Összefoglalva azt
mondhatjuk, hogy természetadta ez a szoros kapcsolat, amit aztán tovább
lehet fejleszteni.
Egészen más a helyzet az apánál. Az apának fizikai kapcsolata a gyer­
mekhez tulajdonképpen csak a nemzés pillanatában van, és jóllehet vérsze­
rinti rokonság jön létre vele, de a továbbiakban fizikailag úgyszólván nincs
köze hozzá. Ugyanúgy élhet továbbra is a hivatásának; éppúgy folytathat­
ja dolgait, például ha dohányzik, nem kell változtatnia szokásain; teljesen
szabad marad és nem annyira vagy egyáltalán nem érez kötöttséget, mint
az anya.
Ez a lelkiekre is vonatkozik. Az apa szabadon eldöntheti, létesít-e lelki kap­
csolatot a gyermekével. Persze lehetséges, hogy benne is természetes mó­
don fellobban a szeretet, amikor először látja gyermekét és a karjába veszi.
De általában sokkal szabadabb, mint az anya és ez még inkább vonatkozik
a szellemiekre, tehát a szellemi kapcsolat szintjére is. Itt is sokkal nagyobb
a szabadsága.
Mindezek alapján először is azt mondhatjuk: az anyai szerep szinte ter­
mészettől fogva adott, létező tény, ezt az édesanya aztán továbbfejlesztheti.
Az apáknál egészen másként van; az édesapa szabadon dönt arról, hogy
mit nyújt gyermekének az apai mivoltából, az „apaságából”; lehetősége
van a gyermek jövőjéhez kötődni. Az anyánál van valami, ami a múltból,
a születés előtti időből való.
Az apának és az anyának a gyermekhez való viszonyában lévő különbsé­
gen alapul tulajdonképpen a társadalmi szerepmegosztás, ami nemrégen
még klasszikus formában így nézett ki: az anya otthon neveli, ápolja, óvja,
gondozza a gyermeket, és azon fáradozik mindenben, amit a gyermeknek
nevelés, táplálás, védelem terén ad, hogy sértetlenül megőrizze azt, ami
mintegy az égből jött, és hogy az, amíg csak lehet, egészségesen nőjön fel.
Ez vonatkozik az anyaságra. Klasszikus értelemben az apa kifelé fordul,
foglalkozása, hivatása van, és igyekszik munkájával lehetőséget és teret te­

98
remteni mindarra, ami a gyermek neveléséhez és fejlődéséhez szükséges.
Tehát szemben áll egymással egy gondozó, befelé irányuló és egy inkább
kifelé irányuló, a külső élet felé forduló elem.
A közelmúltig ez volt a családnak, a szülői feladatok megoszlásának klasz-
szikus képe. Ez azonban a XX. században lényegesen megváltozott, illetve
folyamatosan változik, hiszen még korántsem fejeződött be. Ennek a fejlő­
dési folyamatnak a szemléltetésére idéznék néhány sort egy könyvecskéből,
amelynek címe: Az apa és első gyermeke. A szerzője Ernst Heimeran író és
kiadó, aki 1938-ban írta ezt a könyvét, amit azóta is előszeretettel ajándé­
koznak várandós anyák a leendő apáknak, mert nagyon finoman, árnyal­
tan írja le, hogyan vált ő apává. Az előszóban leírja az események akkori­
ban szokásos lefolyását:
„A legtöbb könyvben, amelyben egy gyermek születéséről van szó, az apa
szánalmas szerepet játszik. Mindenkinek csak útjában van és halvány fo­
galma sincs semmiről. Elküldik, mire ő valahol iszik egy kis lélekerősítőt,
sóhajtozik, elszív néhány cigarettát, kirohan a házból, át a kerten, ki az ut­
cára, visszajön, hallgatózik, befogja a fülét, és amikor végre megvan a gye­
rek, büszkén kihúzza magát.
Ezt követően hosszabb ideig nincs is szó az apáról. Időnként célozgatnak
rá, hogy nehogy kezébe merje venni a gyereket, mert biztosan leejtené.
Csak amikor a kicsi már túl van a nehezén, akkor kezdik komolyabban
venni az apát, színpadias figyelmet szentelnek neki, vasárnaponként elvi­
heti sétálni és segíthet a latin házi feladatban, nevelőnek és gondviselőnek
nevezik. Akkor hemzsegnek a lelki tulajdonságok és szokások elemzései és
az „öreget” minden oldalról átvilágítják.”
Mindezek után Heimeran nagyon szépen leírja, hogy ő - annak idején
kivételként —az anyával együtt választott orvost, aki végigkíséri a terhes­
séget és levezeti a szülést; egyedüli férfiként ült a váróteremben csupa nő
között, akik kissé irritálóan néztek rá; jelen volt a szülésnél és aztán az első
évben tevékenyen részt vett a gyermek gondozásában és nevelésében.
1938-ban ez kivételszámba ment, mára lényegesen megváltozott a helyzet.
Manapság sok apa hajlandó például a terhesség alatt előkészítő tanfolya­
mon részt venni. Jómagam is kétszer átéltem ezt, és roppant érdekes ta­
pasztalatokat szereztem, például a pelenkázási technikákat és előnyeiket
illetően. Sok apa jelen van a szülésnél, tisztába teszi a kicsit, megeteti cu­
misüvegből és hasonló tevékenységeket vállal, amelyek azelőtt főleg az
anyára hárultak. Akadnak már olyan apák is, akik hajlandóak —esetleg
szakmai esélyeik rovására is —gyermeknevelési szabadságot kivenni és a
gyermekkel otthon maradni, hogy az anya folytathassa hivatását vagy
befejezhesse tanulmányait.

99
 Egyes tudósok már azt is lehetségesnek tartják és tervezik, hogy a férfi hord­
ja ki a gyermeket, tehát átvegye az anyai mivolt legsajátosabb feladatát.
Még egy fejlődési jelenségre szeretnék kitérni: ez a sérült kapcsolatok növe­
kedése, aminek következtében egyre több gyermek kénytelen csak az egyik
szülőjével élni. A gyermekét egyedül nevelő anya vagy apa számára felmerül
a nagy kérdés: hogyan lehet megérteni, pótolni és kiegyenlíteni a hiányt?
Mivel a gyermek egyformán vágyik mind az anyai, mind az apai együttlét-
re. Mindenki tapasztalhatja, aki gyermekek fejlődését figyeli, hogy a gyer­
mek az első korai években különösen az anyai gondoskodást keresi és
igényli, később azonban, különösen a pubertás ideje körül az apainak, „a
világban állásnak” jut nagyobb jelentőség.
Most két példán keresztül igyekszem megközelíteni a megértésre, a min­
denkori hiányzónak a kiegészítésére vonatkozó kérdést.
Az első példánál a következőről van szó: Képzeljenek el egy kettő vagy
több gyermekes családot, amint valamelyik gyerek születésnapjára készül­
nek. Az egyik gyerek már iskolába jár és a többi mondjuk még óvodás.
Szerencsés a helyzet, mindkét szülő otthon van, mindketten örömmel vesz­
nek részt az előkészületekben és szeretnének egy emlékezetes születésna­
pot rendezni. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy az apa és az anya
egészen más módon látnak hozzá az előkészületekhez. Elképzelhető, hogy
az anya leül és elővesz egy ünnepekről szóló könyvet és megnézi: milyen jó
játékokat ajánlanak, mit lehetne csinálni? Az anya aztán —bizonyos pe­
dagógiai érzékkel és ötletességgel — megtervezi a születésnapot: először
lesz a tortaevés és azután mozgalmasabb játékok, aztán ismét csöndesebb,
nyugodtabb játékokat kell kezdeményezni és a végén lesz egy kis meg­
hittség, hogy a gyerekek ne vaduljanak bele teljesen.
Ezzel szemben az apa - persze egy kicsit eltúlozva, de így szemléletesebb
—biztosan nem vesz a kezébe semmiféle könyvet, ha az anya erre mégis
megkéri, akkor mérsékelt lelkesedéssel fog lapozgatni benne. Viszont lel­
kesen fogadja egy, a felesége által megemlített vagy a saját gyerekkorából
vagy máshonnan ismert játék ötletét, és ha aztán a születésnapi események
odáig jutnak, akkor ezt a játékot egy bizonyos játékos vagy gyermeki lelke­
sedéssel fogja játszani és vezetni. Fennáll viszont a veszély, hogy nem veszi
észre, mikor lépik át az ésszerűség határát és az egész sírással végződik.
Tehát azt mondhatjuk, hogy az anyai elemhez egy bizonyos tervszerűség,
pedagógiai érzék kapcsolódik, amivel természetesen az apa is rendelkezik, de
az anyánál ez erősebb. Az apai elemben ezzel szemben túlsúlyban van a
játékosság, az ötletszerűség, a határok átlépésének és a cél szem elől tévesz­
tésének veszélyével.
A második példa, amit szeretnék megemlíteni, a Parsifal mondával függ

100
 össze. Kezembe került egy szép könyvecske, amelyben a Parsifal elbeszélés­
ről az apai és az anyai elemmel kapcsolatban van szó. Ez az írás egy „ős-
tanítótól", Erich Gaberttől származik. 1949-ben írta ezt a pedagógiai
munkát, elsősorban Waldorf-tanárok részére. Röviden utalnék a Parsifal
elbeszélés néhány idevonatkozó részletére.
Parsifal királyfi Herzeloyda és Gahmuret fia. Gahmuret lovagként elesett
a harcban és Herzeloyda — ha úgy vesszük —gyermekét egyedül nevelő
anya. Fogja a fiát és a szolgákkal, szolgálókkal együtt elvonul a Soltane
erdő magányába, ahol megpróbálja a gyermeket úgy nevelni, hogy az tel­
jesen védve és a külvilágtól elzártan éljen, nehogy az apja sorsára jusson.
Megpróbálja a fiút óvni és mindent megadni neki, amire szüksége van.
Többek között megtanítja arra, hogy érzéseit kimutassa más emberekkel
szemben. A lovagi életet teljesen mellőzik a neveléséből. Ennek ellenére
sem tudja megakadályozni a fiú találkozását az arra járó lovagokkal. Ami­
kor Parsifal megpillantja a fényes öltözető lovagokat, angyaloknak, égi
lényeknek véli őket. Kérdésére elmondják, hogy ők Artus király lovagjai,
ő ütötte őket lovaggá. Parsifalnak nincs többé maradása: ki akar menni a
világba. Az édesanyja cselhez folyamodik:,bolondruhába bújtatja, nyársat
ad a kezébe és egy vén gebét alája, abban a reményben, hogy kigúnyolják
majd és hamarosan hazatér. Parsifal búcsút vesz és ellovagol anélkül, hogy
hátranézne. Herzeloyda belehal az elválás fájdalmába. Halálát okozza az,
hogy el kellett engednie a fiát.
Parsifal vándordíján elérkezik az idős Gurnemanz lovaghoz, aki befogadja
és apja helyett apja lesz. O tt megtanulja aztán —távol az anyai minőségtől
- mindazt, ami az akkori életben szükséges volt ahhoz, hogy férfiként és
lovagként megállja a helyét, Gurnemanz úgyszólván fiának tekinti az ifjút
és leginkább azt szeretné, ha Parsifal ott folytatná, ahol ő abbahagyta. De
Parsifalnak ott sincs maradása, továbbmegy és először találkozik Amfortas-
sal, anélkül, hogy a döntő kérdést feltenné. Mivel Gurnemanztóí azt ta­
nulta, hogy tudni kell hallgatni és nem mindjárt minden érzelmet és indu­
latot kimutatni, mint ahogy azt az édesanyjától tanulta. Ez ahhoz vezet,
hogy magányosan és kitaszítottan járja a világot, kerüli a templomokat és
káromolja Istent, De lelke mélyén van egy szilárd elhatározása: meg akar­
ja pillantani a Grált, Így járja a világot és él át különböző kalandokat, míg
egy nap találkozik egy zarándokkal, aki szemére veti, hogy nagypénteken
miért lovagol teljes fegyverzetben. És akkor következik be a döntő mo­
mentum: Parsifal elereszti lova gyeplőjét és hagyja, hogy elvezessék az öreg
beavatotthoz, Trevrizenthez. O tt megmosdik, együtt esznek és következik
a tanítás, a beavatás, ami képessé teszi arra, hogy később a megfelelő pil­
lanatban feltegye a kérdést, ami Amfortast megváltja.

101
Herzeloydában szinte példaszerűen testesül meg az anyai minőség. Ismeri
Parsifal eredetét, a lehető legszorosabb kapcsolatban van vele, meg akarja
védeni, óvni a külső élet veszélyeitől és végső soron meg akarja őt tartani
magának. De eljön a búcsú pillanata, amely minden édesanya számára oly
fájdalmas lehet, legyen az bár csak az első kirepülés az óvodába, iskolába
vagy később a végleges elköltözés a szülői háztól. Herzeloyda nem elég
erős ahhoz, hogy felhagyjon a kezdetben jogos védelmezni és óvni akarás­
sal és útjára engedje, eleressze a fiát. Az elválás fájdalma olyan erős, hogy
belehal.
Gurnemanz alakja viszont az apaiságra jellemző. A (nevelő-)apa a jövőbe
tekint: neveltje minden önálló lépését bizonyos büszkeséggel kíséri és sze­
retné felruházni az ifjút mindazzal, amire annak —szerinte —szüksége van
a helytálláshoz. Közben azonban elfelejti, hogy saját céljai és vágyai nem
felelnek meg okvetlenül a fiú sorsának. Ilyen magatartás ma is gyakran
megfigyelhető az apák részéről. Ha nem is várható el olyan magától érte­
tődően, mint régen, hogy a fiú folytassa az apai üzem, gazdaság, iroda,
praxis vezetését, mégis sok apa reméli, hogy gyermeke továbbmegy a kita­
posott úton: szeretné, ha ugyanazt a foglalkozást választaná, megtanulna
egy bizonyos hangszeren játszani, vagy ugyanolyan életfelfogása lenne.
Előfordulhat azonban, hogy ezek az elképzelések ellentétesek a gyerek cél­
jaival és szándékaival.
Hogyan lehet leküzdeni és kiegyenlíteni ezt az apai egyoldalúságot? Sze­
retném megemlíteni egy személyes élményemet a karácsonyi játékkal kap­
csolatban. Tavaly az Oberufer-i karácsonyi játékban József szerepét játsz­
hattam. Rájöttem, hogy igen szép vonásokat lehet felfedezni József jelle­
mében. Az Újszövetségben két József-ábrázolással találkozunk: a Lukács
evangéliumban és a Máté evangéliumban. A Lukács evangélium Józsefét
jól ismerjük: ő az aggódó idős ács, aki elmondja, hogy ereje már fogytán
van és elpanaszolja, hogy erre is, arra is kevés a pénze. O az az apa, akinek
alig van ereje a külső dolgokkal való megbirkózáshoz, de amint Mária pa­
naszkodik vagy kétségbeesik, erőt és bátorságot merít, hogy mindent
megtegyen, ami a gyermeknek és Máriának szükséges. Ezt a Józsefet úgy
ábrázolják, hogy mintegy észrevétlenül elmegy mellette mindaz, ami an­
gyali találkozással, mennyeivel, a múlttal kapcsolatos. Mária az, akinek
megjelenik az angyal és hírül adja, hogy gyermeke fog születni, akinek egy
bizonyos nevet kell adnia. A születés előtt újra megjelenik az angyal Máriá­
nak az örömhírrel. József szinte észre sem veszi, tudomást sem vesz erről.
Máté evangéliuma egészen más Józsefről beszél. O tt az angyal Józsefnek
jelenik meg és közli vele, hogy Mária gyermeket fog szülni és te, József,
nevezd őt Jézusnak. Tehát ebben az esetben József fogékony az égi üzenet-

102
re. Meg is fogadja az inrést és ezt a nevet adja a gyermeknek. Aztán egy
második angyal-találkozásra kerül sor. A királyok imádása után azt mond­
ja az angyal Józsefnek: Vedd a gyermeket és Máriát és menekülj velük
Egyiptomba. József ismét tettre váltja a szellemi világból érkezett intést
Mária és a gyermek érdekében és Egyiptomba viszi őket. Még egy harma­
dik angyal-találkozásra is sor kerül. Az angyal Egyiptomban is megjelenik
Józsefnek és közli vele, hogy Heródes meghalt. Vedd a gyermeket és Mári­
át és menjetek vissza! József ismét tettre váltja az égi üzenetet. Máriával és
a gyermekkel hazamegy.
Ha megfigyeljük a két József különböző jellemvonásait, akkor feltűnhet,
hogy Lukács evangélista József-ábrázolásánál az apaiság van az előtérban.
Más a helyzet annál a Józsefnél, akit Máté ír le: nála az apai és az anyai
vonások egymás mellett jelennek meg, mintegy kiemelkedve az egyolda­
lúságból. Felvetődik tehát a kérdés: tud-e ma egy apa úgyszólván Józseffé
lenni? Tud-e magában anyai tulajdonságokat is kialakítani, amelyek nem
szorítják háttérbe apai tulajdonságait, hanem kiegészítik és gazdagítják
azokat?
Szeretném itt megemlíteni különböző apák teljesen konkrét leírását, saját
tapasztalataik alapján. Vannak apák, akik már a várandósság ideje alatt ál­
modnak a gyerekről, éreznek valamit belőle. Előfordul, hogy a születést
megelőzően álmukban pontosan látják a gyerek kezét, lábát, fejét, konkré­
tan észlelik. Olyan apa is van, aki meg tudja mondani: ez a név tartozik a
gyerekhez. Különleges élmény a szülők számára, amikor rájönnek, hogy
egymástól és külső hatásoktól függetlenül ugyanazt a nevet választják.
Vannak apák, akik közvetlenül a gyerek születése után —ebben a rendkí­
vül nyitott időszakban - , megérezték valamit a gyerekhez fűződő sorsszerű
kapcsolatukból.
Ezeknek az élményeknek a hallatán elgondolkozhatunk azon, van-e arra le­
hetőség, hogy gyakorlás által tudatosan jussunk ilyen tapasztalatokhoz. Sze­
retnék rámutatni arra, hogyan mélyítheti el az apa a gyerekéhez való vi­
szonyát. Az első, ebbe az irányba mutató gyakorlat az, ha az apa megkísérli
a gyerek teljes átélését. Ehhez az szükséges, hogy valóban érdekelje őt a gye­
rek. Természetesen az életkörülmények nagyon különbözőek. Van apa, aki
napközben látja a gyerekét, egy másik csak este találkozik vele, egy harma­
dik - aki gyakran elutazik —egy héten csak néhány órát tölthet a gyerekkel.
Az életkörülményeknek megfelelően igyekezhet az apa, hogy tudatosan
szentelje magát a gyereknek. Ez akkor is lehetséges, ha csak későn este ér
haza, amikor a gyerek már alszik. Akkor is odamehet az ágyához és nyu­
godtan nézheti. Kérheti az anyát, hogy meséljen neki a gyerekről. Ha igazi
érdeklődéssel fordul a gyerek felé, akkor élő kapcsolat létesülhet köztük.

103
 Tulajdonképpen találkozásnak nevezhető az, ami ehhez kapcsolódik és tuda­
tosan gyakorolható. Ezáltal létrejöhet az apa és a gyerek közötti igazi „ta­
lálkozás”. Ez is - a körülményektől függően —különféle módon történhet:
pl. iskolába menet, egy kiránduláson, házi feladat megoldása közben, vagy
egy utazás alkalmával. A fontos az, hogy teljes figyelmével a gyerek felé for­
duljon és ne engedje figyelmét ezerféle más dolog által elterelődni. Ha egy
apának több gyereke van, akkor ajánlatos a kapcsolatteremtő beszélgeté­
seket egyenként lefolytatni, különben túl nagy az elterelődés veszélye.
Harmadiknak ki lehet fejleszteni azt, amit „megismerésnek", a lényeg felis­
merésének nevezhetünk. Ezáltal egy bizonyos megérzés, egy sejtés alakul
ki a gyerek igazi lényéről, szándékairól és céljairól.
Ha a jelenlegi fejlődés így folytatódik, akkor egyre fontosabb lesz, hogy az
apák kifejlesszék magukban az anyaiságot. Nagy szükség lesz arra, hogy az
apában anyai princípium és az anyában apai princípium is helyt kapjon,
úgy, hogy ezek kiegészítsék egymást és egységgé váljanak.
Ha az apa lehetséges fejlődését tartjuk szem előtt, azt mondhatjuk: ez a
Gurnemanztól - aki saját céljait és óhajait akarja Parsifállal megvalósíttat­
ni -Józsefhez vezető út, aki meghallgatja az Ég, a szellemi világ üzenetét
és tetté alakítja személyes vágyaitól és céljaitól függetlenül azt, ami a gye­
rek számára fontos. Ha pedig felvetődik az anyaiság fejlődésének kérdése,
akkor Herzeloydéra és Máriára kell rámutatnunk. Herzeloyde belehal a
búcsú okozta bánatába, mert fia elhagyta. Mária a keresztnél áll, de ural­
kodik magán, felülkerekedik fájdalmán és elég ereje van ahhoz, hogy sírba
helyezze a fiát, mintegy áldozatul adja a földnek.
Az elmondottakra visszatekintve felvetődik a kérdés: mi változik meg egy
férfi számára, amikor apa lesz, mit jelenthet ez a számára? Elsősorban per­
sze a sok örömteli és szomorú tapasztalatot kell megemlítenünk, amelye­
ket a gyereknek köszönhetünk. De a gyerektől az apa felé áradó bizalom,
hála és érdeklődés is olyan tulajdonságok, amelyek a kapcsolat egészséges
fenntartásához szükségesek. Fennáll annak lehetősége, hogy a gyerekekkel
kapcsolatban kialakítsuk azt, amit József jellemzésénél említettünk.
Ez az egyik szempont. A másik az, hogy ha az apa igyekszik úgyszólván
Józseffé válni, akkor közelebb kerül az anyai, a női princípiumhoz és meg­
sejti azt, ami olyan titokzatosan csendül fel a Faust-ban: „Az Örök
Asszonyi emel magához.”

Befejezésül még szeretnék egy képről beszélni, amit Önök közül bizonyára
sokan ismernek: ezt a képet Caspar David Friedrich festette 1810-ben.
Berlinben a Charlottenburgban látható. A kép címe: „Reggel az Óriás­
hegységben.” A festmény egy tájképet ábrázol, egy középhegységet, szép

104
formájú dombokkal és hegyormokkal. A kép felső részén dereng a hajnal;
lejjebb a völgyekben még sötét van és a köd egyik völgyből a másikba hú­
zódik. Lent még szinte éjszaka van. Középen, kissé jobbra egy sziklás ma­
gaslat látható, amelyet a balról jövő fény világít meg. A magaslaton
kereszt áll, viszonylag nagy kereszt, rajta a Megváltó teste. Még két alig
észrevehető kisebb alak is van ott: egy nő és egy férfi. A nő fent áll a hegy
ormán, hófehér köntösben. Nem hegymászó öltözetet visel, hanem fehér
ruhát. Egyik kezével a keresztbe kapaszkodik, a másik kezét lefelé nyújtja
a férfi alak felé. O is inkább városi öltözéket visel. A hegyorom felé igyek­
szik. Az egyik kezével a keresztbe kapaszkodó nő a másik kezével felfelé
húzza a férfit.
A festő gyönyörű szépen ábrázolja a női és a férfi princípium egymáshoz
való viszonyát és középen az apaiság és az anyaiság közös útját.

105
 M ichaela G löckler
Hatalmi konfliktusok a családban
és a szabadságra és szeretetre nevelés gyakorlata

A hatalom, ha fenomenológiai szempontból nézzük, a legnemesebb,

amivel az ember bír, mégpedig az akaratereje. „Hatalom az emberek kö­
zötti kapcsolatokban” című könyvemben mindent összefoglaltam, ami a
hatalom problémájáról és a konfliktuskezelésre való nevelésről eszembe ju­
tott, ami beszélgetésekből és főként szülők kérdéseiből adódott.
Ha Önök hatalom nélkül akarnának élni, akkor csak ágyban fekhetnének
és a kisujjukat sem mozdíthatnák. És mégha ezt teszik is, akkor is hatalmat
gyakorolnak a környezetükre, mivel senki sem hagyná Önöket éhen halni,
és időnként tiszta ágyneműt is kell húzni, ha nem mennek ki a WC-re; azaz
Önök hatalmat gyakorolnak, mindegy, hogy mit tesznek. Még ha öngyil­
kosként elválasztják magukat a világtól —éppen ez történt nemrég a leg­
szűkebb ismeretségi körömben akkor is szörnyű hatalmat gyakorolnak a
hátrahagyottakra. Egy, két, három életút törhet meg azáltal, hogy egyes
embereknek a legsúlyosabb szemrehányással kell együttélniük, mivel az az
érzésük, csődöt mondtak, nem ismerték fel időben a bajt, ők is hibásak.
Stefan Zweignek van egy meséje, „Az örök testvér szeme”. Ebben a mesé­
ben Stefan Zweig megpróbálja megoldani a hatalom problémáját, és egy
olyan ember történetét ábrázolja, aki bűn nélkül szeretne élni. Viratra
legfőbb hadvezérként éppen győztes csatát nyert, és este, amikor hőstettei­
vel elégedetten még egyszer végigmegy a csatamezőn, végtelen borzalom­
mal fedezi fel, hogy anélkül, hogy tudta volna, a saját testvérét is megölte,
aki az ellenfél oldalán szolgált katonaként. Szemrehányóan mered rá a ha­
lott testvér tágra nyílt szeme. Akkor elmegy a királyához és arra kéri, mentse
fel őt a hadvezéri szolgálat alól, és más feladattal bízza meg. Mivel Viratra oly
jó és igazságos, a király legfőbb tórájává teszi. Mindaddig jól mennek a dol­
gok, mígnem egy napon egy olyan ember fölött kell ítéletet hoznia, aki
embert ölt, hogy megakadályozza, hogy egy lányt akarata elle-nére férjhez
adjanak. Az akkori szokásoknak megfelelően a szülők dönt-hettek gyer­
mekük házasságáról. A törvény szerint Viratrának halálra kellett volna ítél­
nie a bűnöst. Ő azonban megkegyelmez neki, életfogytiglani börtönre és
minden holdtöltekor végrehajtandó korbácsolásra ítéli. Erre az elítélt végte­
lenül sötéten és szemrehányóan néz rá, tekintetében az tükröződik, hogy a
legnagyobb mértékben igazságtalannak tartja a vele való bánásmódot.
Viratra titkon meglátogatja az elítéltet a börtönben és azt mondja neki:

106
„Elégedetlen vagy az ítélettel; mondd meg nekem, miért? Hiszen élsz, van
időd mindent átgondolni.” A másik azonban sötéten néz rá, és azt mondja:
„Van fogalmad arról, hogy mit tettél velem? Tudod te, mit jelent börtönben
lenni, egyedül ülni a sötétben, és csak élelmet kapni? Hi-szen ehhez képest
a havi korbácsolás maga a felüdülés, legalább emberek-kel kerülök kapcso­
latba.” Ez a bíró csontja velejéig hatol, és azt mondja a rabnak: „Szeretném
kipróbálni. Szabad vagy, de ígérd meg, hogy három hónap múlva visszajössz;
három hónapig át akarom élni a helyzetedet, hogy tudjam, mit várok el
tőled.” A fogoly boldogan elmegy, a bíró felveszi a delikvens ruháját, és
bevonul a sötét börtönbe.
Az első hónapban még egész jól érzi magát; az ostorozást az eddigi bűnei­
ért kapott büntetésnek veszi, és erkölcsileg kitűnően érzi magát. A máso­
dik hónapban enyhe félelem fogja el, mi lesz, ha nem jön vissza a rab. Ez a
félelem befészkeli magát a szívébe, és a harmadik hónapban felemészti ösz-
szes erejét. Három hónap elteltével eljön a király és az egykori fogoly a bör­
tönbe. A bíró teljesen megváltozott őszhajú emberként jön ki a börtönből,
és megkegyelmez a fogolynak. A király fogadja őt, el akarja halmozni ke­
gyelmének számos jelével végtelenül jóságos és igazságos lényéért. O vi­
szont így szól: „Nem lehetek többé bíró, mert nem tudom, mit várok el az
egyes esetekben az emberektől.” Mivel nem akar bűnös lenni, azt a kegyet
kéri a királytól, hagy éljen remeteként a hegyekben. Ezt is megengedik neki,
és most özönlenek hozzá az isten-keresők - most valóban teljesen jó ember.
Egy napon a faluban, ahol már régóta szentnek tartják, be kell szereznie
valamit. Mindenki utat enged neki, és mélyen meghajol előtte. A falu vé­
gén azonban haragosan néz rá egy asszony. Észreveszi ezt a pillantást, be­
megy a viskóba, és azt mondja neki: „Remélem, tévedsz. Miért néztél rám
olyan haragosan? Összetévesztesz valakivel.” Akkor így szól az asszony:
„Nem, nem tévesztelek össze senkivel, jól ismerlek. Tönkretetted az egész
életemet. Az én férjem is szent akart lenni, és most ott ül fent nálad, és itt,
látod, halálán van ez az utolsó gyermekünk is. A többi már meghalt, mert
már nem tudom magamat és a gyerekeket a férjem nélkül emberhez méltó
módon életben tartani. Ez mind a te műved.”
Ez mélyen megrendíti Viratrát, ismét elmegy a királyhoz, és így szól: „Egy
utolsó kegyet kérek tőled. Szeretném a kutyáidat gondozni és a kutyáid
között élni.” Ezt a kérését is teljesítik. így hal meg névtelenül, mint egy
őrült, aki a ketrecben az állatokkal él, simogatja, ellátja azokat, beszélget
velük. Bűn nélkül —így tanítja nekünk ez a történet —csak akkor élhet az
ember, ha olyan tökéletes lesz, mint az állatok, azaz ha szilárd, a termé­
szettől adott normák szerint él minden személyes játéktér nélkül, a szabad­
ság kockázata nélkül, az önrendelkezés kockázata nélkül, a szabad cselek­

107
vés bárminemű megjelenése nélkül. Eddig tart „Az örök testvér szeme”
című mese.
Ugyanez a hatalom problémája is. A gyermeki provokálások hatalma, az
akadékoskodás hatalma — hogy addig akadékoskodnak és kunyerálnak,
míg enged a felnőtt, és mégis megveszi a kerékpárt már karácsony előtt —,
a dolgok kényszerítő erejének hatalma, de a pénz hatalma is. Néhány asz-
szony csak azért dolgozik, hogy anyagilag független legyen, nem a házon
kívüli kapcsolatokat keresi elsősorban. Ha ő maga elég pénzzel rendelkez­
ne és elég szabad lenne, nagyon iniciatív, kapcsolatokban gazdag életet
folytathatna otthon. Anyának lenni még nem olyan foglalkozás, amit érde­
mesnek tartanak megfizetni. További hatalom a nemiségből adódó hata­
lom. Távolról sem mindig az a helyzet, hogy mindenki azt kapja a másik­
tól, amit szeretne; ezért hangzott el az a bölcs tanács is Gedecke úrtól az
előző előadásban, amit én is csak aláhúzni szeretnék: Kétséges esetekben
olyannak kell elfogadni a helyzetet, amilyen, hacsak nem akar az ember
válóokot keresni vagy állandó boldogtalanságban élni.
Hogyan oldjuk meg ezt a hatalomproblémát kicsiben és nagyban, hogyan
bánjunk arhetipikusan a hatalommal az eredetétől fogva?
Egy sor szabály van, amivel az egész hatalomproblémát meg lehet ragad­
ni. Először is tudatában kell lennünk a saját hatalmunknak, és nem kell
mindig úgy tenni, mintha a gonosz körülmények gyakorolnák a hatalmat;
a hatalom lényegére úgy kell tekinteni, mint a legnemesebbre, amivel az
ember bír, vagyis arra az erőre, amivel valamit tenni tudunk. Ha például a
házamat mindig ragyogóra takarítom, ez néhány ember számára, akik en­
gem felkeresnek, közönséges hatalomgyakorlás lehet. Ugyanis akkor min­
dig rossz lesz a lelkiismeretük, és azt gondolják: „Igen, ő meg tudja csinál­
ni!" és leverten, sértődötten és mérgesen mennek haza, és nem jönnek hoz­
zánk többet látogatóba, ha náluk nem úgy mennek a dolgok, mivel tudják,
hogy ismét frusztráltan térnek haza. Természetesen ennek az ellenkezője is
létezik. Van egy barátnőm, aki számára elviselhetetlen, hogy bemenjen egy
rendetlen házba. Ha hozzám jön, mindig rendet kell raknom, nehogy ő
kezdjen el nálam rendet rakni. O igazi Márta: ha látogatóba megy a sző­
kébb baráti és ismeretségi körben, és a kád koszos, a konyha rendetlen, a
padlón szanaszét hevernek a dolgok, akkor jókedvűen nekiáll és azt mondja:
„Ti csak beszélgessetek nyugodtan, én először egy kicsit rendet rakok itt.”
Manapság nincsenek többé elvek —Isten veled értelmi lélek! Az értelmi
lélek fogalma alatt azt értjük, hogy az ember úgy gondolja, hogy min­
denre, ami szép és jó, van szabály, amit az értelem diktál, amit az ember
megjegyezhet és kis cédulákra felírva kiakaszthat a falra. Manapság ez már
nem így van. Nincsenek szabályok, hanem ideálok, „célok”, amik felé töre­

108
kedni lehet. A szabályok helyébe nem más lép, mint az Én, amely önmagát
határozza meg. Ez nem szabály, hanem önmegismerés, önészlelés, önmeg­
ragadás, önmegvalósítás, önnevelés és a világ felismerése, szituációk és
adottságok megragadása itt és most.
Amit akarok, az ad nekem hatalmat ahhoz, hogy mindent megtegyek,
még ha fogságban vagyok is. Ezt olvashatjuk a tábori irodalomban: Ahogy
én a börtönt magamra vonatkoztatom, úgy hat rám. Viktor Franki —
egyike azon híres embereknek, akik koncentrációs táborban voltak és azt
túlélték - a koncentrációs táborban dolgozta ki mindazt, ami által később
híres emberré vált: logoterápiáját, végtelen életművészetét, Istenbe vetett
bizalmát, kereszténységét. Nem a külső körülmények azok, amik uralnak
minket, hanem az a mód, ahogy mi azokat fogadjuk.
A kérdés most természetesen az, hogyan bánunk a körülményekkel. Ru­
dolf Steiner két irányvonalat mutat az akaratneveléshez: az egyik az ön-
megismerésre való törekvés. Segítségképpen olvashatjuk például a „Ma­
gasabb világok megismerése” című könyvet, és mivel a saját Énünk is egy
magasabb lény, csak úgy mellékesen azt is megismerhetjük, mint ezen
magasabb világok alkotórészét. Ebben a könyvben olyan fejlődési cél leírá­
sát találjuk, ami magában foglalja a fő keresztény ideálokat: az igazságot,
a szeretetet és a szabadságot. Sok minden van benne, amihez több földi
életre van szükség; ezt azonnal észrevehetjük. Amit szintén azonnal észre­
veszünk, az az, hogy minden sor igaz, és hogy a cél helyes. Ha ezt nem
veszik észre, akkor tegyék félre a könyvet. Mivel a szívükben kell tudniuk:
ez a cél helyes. Ha önmagamat jól értem, ha egészen nyugodt állapotba
kerülök, egészen önmagámnál vagyok - eltekintve egy pillanatra az összes
hétköznapi gondtól - érzem, ez helyes. És ha ez így van, akkor lehet ezt az
ideált gondozni és ápolni. Ez az a szabály, amit Rudolf Steiner az önmegis­
meréshez ad: kevés, nagy ideált ápolni és gondozni.
Az ideál ápolása állhat például abból, hogy naponta háromszor gondolunk
rá. A pápát felkereste egyszer két pap, akik vitában álltak egymással, és
megkérdezték, hogy szabad-e pipázás közben imádkozni. Az első pap így
fogalmazta meg a kérdést: „Szabad pipázás közben imádkozni?” És a pápa
azt felelte: „Természetesen, valamikor csak el kell kezdeni az imádkozást.
Miért ne lehetne az éppen pipázás közben?” A másik azt kérdezte: „Sza­
bad-e imádkozás közben pipázni?” És erre így felelt a pápa: „Nem! Ez ki­
zárt dolog. Le kell mondani róla. Imádkozás közben mégse lehet pipázni!”
Hazatértek a pápától és tovább vitatkoztak. Az ideák ápolására és gondo­
zására mind a két válasz érvényes. Ha nincs időnk reggel meditálni, akkor
tegyük azt a zuhany alatt, hogy ez a nap is az ideál szolgálatában álljon,
hogy a munka- és élethelyzeteket ezen aspektusból tudjuk megítélni.

109
 Ha például tudják, hogy az ellenállás nem csak a csecsemőknek jó, hanem a
kisgyermekeknek is, akkor örömmel és azzal a legnagyobb belső biztonság­
gal tudnak ellenállni nekik, hogy a gyermekkel valami jót tesznek. Akkor
meglesz az erejük ahhoz, hogy az első gombóc fagyit megengedjék neki, a
másodiknál nagyvonalúnak mutatkozhassanak, a harmadik gombócot meg­
tiltsák, és ne engedjék, hogy az Önök fölötti hatalom a gyermek kezébe
csússzon át. A „kis vakarcs” számára csalódást jelent, ha erősebbnek bizo­
nyul, mint a papa vagy a mama. Ilyenekből lesznek később a macsók. Hal­
lottam egyszer egy férfitől, aki tényleg ezt mondta: „Én nagyon rendes va­
gyok, de ha arról van szó, tudom mit kell tennem, hogy a feleségem úgy tán­
coljon, ahogy én fütyülök.” Fel kell tennünk a kérdést: Honnan ered az ilyen
viselkedés? A fiúkat általában sokkal jobban kényeztetik a mamák, mint a
lányokat. Az én teóriám a következő: A férfiak egyáltalán nem olyan rosszak,
mint ahogy Gedecke úr az előző előadásban állította, csak rosszul nevelte
őket az édesanyjuk. Ez az ilyen jelenségek oka. Jellemző, hogy mindig éppen
a lányok váltják meg a királyfit, ez egy archetípus. Időnként olyan mesét is
kell mesélni, ahol a kisfiúk a megmentők, és útjuk során jól bánnak a lá­
nyokkal. Szerencsére vannak olyan Grimm-mesék, ahol mindig a harmadik,
legkisebb fiú az, aki a szüzeket megszabadítja; ezáltal létrejön a kiegyenlítő­
dés. Kérem, ügyeljenek arra, hogy ilyen meséket is meséljenek, hogy egyen­
súly alakuljon ki.
A hatalom problémáját manapság a tudati léleknek megfelelően kell meg­
oldanunk, azaz tudatára kell ébrednünk saját lelki kompetenciánknak, és
annak okát, ami minket érint, legalább egyszer önmagunkban keresnünk,
abban az értelemben, hogy megkérdezem magamtól: hogyan szeretném,
hogy ez hasson rám? Házassági tanácsadás alkalmával vagy barátoknak
időnként felteszem a kérdést: Miért engeded meg a férjednek vagy feleséged­
nek, hogy ennyire uralkodjon fölötted? Ilyenkor nagyon csodálkozva néznek
rám, én pedig megmagyarázom: Igen, állandóan ezzel a problémával küz-
desz. Nincs semmi más, ami érdekelne? De hisz ez csodás. Hiszen önma­
gunkon múlik, hogyan vesszük a dolgokat. Gedecke úr az előző előadásban
azt mondta, a férfiakat nem kell nevelni. Én a szüleim házában egyetlen do­
logban éltem meg édesanyám eredménytelenségét és érdekes módon ez
ugyanaz, amiben én is újra meg újra eredménytelennek bizonyulok. Meg
lehet tanulni a férfiak nevelését, csak nem szabad hogy észrevegyék! Édes­
anyám mindenesetre mindig megpróbálta leszoktatni édesapámat a do­
hányzásról. Hányszor hallottam, amint azt mondja: „Helmutka, nem tudnál
egy kicsit kevesebbet dohányozni, már megint rá kell gyújtanod?” És most
rajtakapom magam, hogy hasonló tanácsokat adok a férjemnek... Ebből
nem sülhet ki semmi jó! Csak ha elérkezett a megfelelő pillanat és a másik is

110
 akarja, akkor érhet célt egy ilyen tanács. Tehát rajtunk múlik, hogyan
bánunk mindezzel. A hatalom problémája Én-probléma: Nekem kell el-
döntenem, mi uralkodhat rajtam és hogyan; nekem kell eldöntenem,
hogyan fogadom ezt, nekem kell az életkörülmé-nyeimet a magam szá­
mára úgy alakítanom, hogy azokkal boldoguljak, úgy, ahogy azt én szeret­
ném. És ha az ember ezt megteszi, akkor megváltozik az élethelyzete, erre
mérget vehetnek - bár inkább azt tanácsolnám, hogy igyanak rá egy
kávét. Ez az út viszont nem jelenti azt, hogy mindig kedvesnek kell lenni.
Éppen hogy nem; remélem, hogy látják a különbséget. Ez valami egészen
új, úttörő jellegű dolog, és ha következetesen megyünk az úton, akkor
éppenséggel hogy veszélyesek leszünk a környezetünk számára. Oda kell
figyelnünk, hogy ne mindig mutassuk ki az erősségünket, mert az erős nő
a férfiak egy része számára lidérces álmot jelent. Minden párkapcsolatban
élő embernek meg kell tanulnia a gyengeségét is megmutatni, hogy a
másik önértékelésében ne érezze magát állandóan hátrányos helyzetűnek
azáltal, hogy a társa mindent meg tud csinálni, ő pedig nem. Tehát nem
egyszerű ez az út, de izgalmas, nagyszerű és értelmes.
A másik út pedig az, hogy észrevesszük: Nincs erőm, hogy a magam szá­
mára értelmessé alakítsam a helyzetet és ezért úgy döntök, hogy elmegyek.
Ha akarati és hatalmi problémákkal van dolgunk, akkor mindig csak két
lehetőség van, nincs harmadik út. A harmadik út betegséghez és frusztrá­
cióhoz vezet, az pedig nem út. Csak az önmegismerés útja van, azaz egy
idál önálló követése: Én magam akarom meghatározni az akaratomat, sza­
badságra törekszem, szeretetre törekszem, igazságra törekszem. Ezen
munkálkodom, és ez megváltoztat engem annyira, hogy minden életmeg­
próbáltatásból ezen belső célhoz vezető próbát csinálok. Ha kényszer alá
kerülök, akkor azt gyakorlom, hogy bensőleg szabaddá váljak; ha gyűlö­
letet élek meg, azt gyakorlom, hogy a gyűlöletet megértéssé, szeretetté és
megbocsátássá változtassam; ha hazugságot élek át, akkor megpróbálok
amennyire csak tudok a dolog gyökeréig hatolni. Akkor azonban, ha ezt
nem tudom megtenni, az is az önismerethez tartozik, hogy őszintének kell
lennem magamhoz, és azt kell mondanom: ezt nem tudom megtenni.
Az őszinte önmegismerésnek ez az útja csak két irányban lehet egészséges
lefolyású: vagy én változom meg, vagy —ha erre képtelen vagyok - addig
változtatok a körülményeken, hogy bizonyos körülmények között úgy dön­
tök, hogy otthagyom a feleségemet a három gyerekkel, hogy otthagyom a
férjemet a négy gyerekkel, és új esélyt adok magamnak, hogy a saját uta­
mat járhassam és tanulhassak. Ez a tudati lélek: Én magam döntök. Nincs
külső szabály, nincsenek mércék, csak az van, amit belső fejlődési és leen­
dő célomnak megfelelően most őszinte szívvel teszek.

111
Néhány példát szeretnék felhozni Önöknek, hogy lássák, hogyan is értem
mindezt. A házasság a tudati lélek korában olyan valami, amit a szabadság
fényében igazi vállalkozásként kell újraértékelnünk. A házasságnak ezen új
definíciója a családkultúra alakulása, a nemiséggel való új, szabad bánás­
mód. Ha két ember szereti egymást és érdekló'dnek egymás sorsa iránt,
esetleg közös gyermekeket szeretnének, határozott életcéljuk van, és mind­
halálig szeretnék kísérni egymást, hűséget fogadnak egymásnak az élet út­
jára, és ha ennek most a szabadság és a szeretet fényében kell történnie,
akkor ennek őszintén, igaz módon kell történnie, mert az igazság szabad­
dá tesz. Ha az ember ezt a közös utat komolyan veszi Krisztus tevékeny­
ségének fényében, amely ezen három ideál által nyilatkozik meg a saját lel­
kében, akkor adva kell legyen annak a lehetősége, hogy azt, ami talán
megváltoztathatatlanul a másikhoz is tartozik, úgy beszéljük meg és integ­
ráljuk, hogy az élhető legyen. Mindenki csak saját magát tudja megvál­
toztatni, és ha azt mondja: ezt nem tudom megcsinálni, akkor az ember
keresztényként csak tehetetlenséget érez. De megkérdezhetjük magunkat:
mit tudnék helyette tenni, hogyan tudnám ezt úgy felfogni, hogy számom­
ra ez értelmes tanulási folyamatot jelentsen?
Az ágy és asztal külső szabálya már nem érvényes minden körülmények
között. Régebben ez a szabály abszolúte helyes volt, mivel a belső bíró még
nem volt éber, még nem volt ura önmagának.
Álljon itt egy példa a nemiséggel való újféle bánásmódra: Ismerek például
egy asszonyt, aki teljesen boldog házasságban él a négy gyermekével.
A klimax elérkeztével egyszerűen már nem volt igénye arra, hogy a férjé­
vel a szexuális kapcsolatot folytassa. Úgy érezte: most már nem akarok
többé elsősorban nő lenni, hanem elsődlegesen ember. Ezt megbeszélte a
férjével, aki azt mondta: „Én viszont nem tudom megígérni neked, hogy
akkor nem fogok barátnőt tartani; ezt idáig a te kedvedért nem tettem,
jóllehet többször éreztem rá kísértést. Ha ez most így van - megengeded
nekem?” Ha ilyet meg lehet beszélni, ha ez megtörténhet, akkor nem kell
a másik embert kirekeszteni, gyűlölni, mellőzni, és nem kell megkérdője­
lezni a házasságot és a szeretetet. így talán lehetséges az is, hogy az asz-
szony megismerkedjen a férfi barátnőjével, meg lehet kérdezni, hogy mit
jelent a kapcsolat a másik nő számára, aki lehet, hogy húsz évvel fiatalabb.
Esetleg egy találkozásról van szó az élet delén, esetleg testvére vagy apja volt
egy előző életében. Természetesen mindez egészen másként is alakulhat.
Lehet, hogy olyan nő jön, aki örömét leli abban, hogy sok férfival alszik,
tiszta, rendes, de nem keres életre szóló kapcsolatot, hanem élvezi, hogy
érdekes, rendes emberekkel van viszonya. Az is lehet, hogy ez igazságos,
karmikus kiegyenlítése a sötét középkorban rákényszerített apácaéletnek.

112
Emil Bockoc, a Christengemeinschaft alapító lelkészét megkérdezték egy­
szer, hogy mi lehet a karmikus oka a promiszkuitásnak. Szeretetteljesen azt
válaszolta: „Biztos számos oka van. De egyik lehet a nem önkéntes vagy
tévesen értelmezett szerzetesség is.” Ha valaki egész életében csak korbá­
csolja magát, átkozza az érzékiséget, és csak kenyéren és vízen él, végül 33
évesen szentként meghal, akkor halála után lehet, hogy az a benyomása:
Ember, nem mulasztottál el valamit? Más konstitúcióra kell szert tenned.
Egyszer igazi szupermennek kell lenned és az élet másik oldalát is meg kell
ismerned.
Mert minél szentebb lesz az ember, és eközben elveszíti a talajt a lába alól,
annál mélyebb inkarnációra törekszik karmikus kiegyenlítésképpen. Ezért
az ancropozófiai iskolázási úton arról van szó, hogy minden kis lépést, amit
szellemileg megteszünk, azonnal alkalmazni kell az élecben, hogy mindig
szépen középen tudjunk maradni, és csak oly mértékben legyünk szentek,
hogy az minket annál inkább összekössön az élettel és annak feladataival.
„A szeretet nem uralkodik, hanem formál" - mondja Goethe. Ha az ember
szereti önmagát, akkor nem uralkodik magán, hanem megpróbálja a fon­
tosat megosztani a másikkal, megpróbálnak egymással élni, és meglátni
azt, amivel a másik is küzd.
Amikor Gedecke úr az előző előadásában a szürke alakról szóló történetet
mesélte, akit a menzáról jövet látott, akkor visszagondoltam a diákéveim­
re, mert nekem is volt egy szürke kabátom és úgy is éreztem magam; tel­
jesen szürkének éreztem magam, szerettem a ködöt, a melankóliát és a
holdfényt; akkoriban egy kicsit „apácakíránduláson" voltam, katolikus teo­
lógiát is tanultam, és igazán a végére akartam járni a dolgoknak, és lehet,
hogy egyik vagy másik rendes férfi hátulról megnézett, és azt gondolta
magában: szegény nő tévúton jár. Lehet, hogy a férfi lángolt értem és meg
akart menteni, de jólneveltsége nem engedte, hogy idáig ragadtassa magát
(valószínűleg már antropozófus volt), bár lehet, hogy jó lett volna, ki tudja,
Gedecke úr azt mondta, hogy a szürke kabát egyáltalán nem volt vonzó;
tehát valóban karma volt, hogy ő fellángolt. Ahogy ő akkor cselekedett, az
ő számára valószínűleg helyes volt. Egyszerűen megtanult úrrá lenni egy
benne feltámadt jelenségen, és örülhetett, hogy a nőt csak hátulról látta;
ha csinosabb lett volna, talán nem sikerült volna neki.
De ugyanazzal a szituációval másként is lehet bánni, A magunkkal való bá­
násmódot nagyon komolyan kell venni, mert az, ami bennem szimpátiaként,
antípátiaként, hajlamként, sóvárgásként, vonzalomként, vágyakozásként
felmerül —mind tükörképe az előző inkarnáció születés előtti feldolgozásá­
nak és a jelenlegi inkarnáció születés előtti előkészületeinek. Halálunk után
megéljük visszafelé az egész életünket, és egészen pontosan átéljük azt,

113
amit másoknak okoztunk. Akkor megfordul minden hatalomgyakorlás,
hirtelen átéljük, hogy a másik miattunk szenvedett. Mindnyájunk számára
vigasz, hogy a másik halála után „visszakapja”, amit velünk tett. Legké­
sőbb ekkor ismét helyreáll az igazságosság; ezért is nevezték el ezt ítélet­
nek. De természetesen sok mindent előre lehet venni, és azt lehet tenni,
amit az előzőekben ecseteltem. Akkor megkönnyítjük a másik kamaloká-
ját és saját magunk számára a következő földi életet, mert azzal az ember­
rel, akinek kárt okoztunk, ismét találkoznunk kell. Ha nem ismerjük fel a
földi élet során a múlt problémáit, ha nem látjuk, hogy ezeknek velünk
valami dolguk van, elhárítjuk őket és küzdünk ellenük, akkor adott eset­
ben magunkkal cipelünk ilyen karmikus csomókat és problémákat egyik
életből a másikba. Hogy ma ilyen sok problémánk van, abból fakad, hogy
az előző évszázadokban és évezredekben nem voltunk abban a helyzetben,
hogy individuálisan tudtuk volna megoldani a karmikus problémákat, ha­
nem ehhez külső erkölcsi szabályokra volt szükségünk, és azok persze
egyes egyéni esetekben nem érvényesek. Ezért maradt olyan sok hátralék.
Alapjában véve csak a huszadik századtól, a tudati lélek korában, amióta
az individuális ember egyáltalán észreveszi, hogy a sorsáért felelős, kezdő­
dik csak el a sorscsomóknak individuális, karmikus megtisztítása, és ezzel
egészen más jellegű emberi kapcsolatok előkészítése, melyek alapja aztán a
szellemi világban lesz.
Biztosak lehetünk tehát abban, hogy minden, ami sötét testi mélységből
merül fel, az karmikus maradvány, az előző életekből származó karmikus
hajlam, amely most teljesedik be ott, ahol szenvedéssel vagy örömmel teli
módon felmerül (utánaolvashatunk „A Nap kapuja, a Hold kapuja” című
csodálatos előadásban, Rudolf Steiner első karmáról szóló 1924. január 25-i
előadásában). A szabadság abban a pillanatban kezdődik, amikor látom só­
várgásom vagy gyűlöletem vagy problémám tárgyát. Ha ezt tudom, akkor
—mint például ahogy a lány a mesében nem nyúlt az ételhez - kordában
tudom tartani a vágyaimat. Karmának élem meg, de hogy hogyan bánok
vele, azt én döntöm el, ha Énem birtokában vagyok. Mert az ember nem
csak az előző inkarnáció Énje, hanem a következő inkarnáció Énje is;
„maradandó” lények vagyunk, akik születéseken és halálokon mennek át.
Nem szabad mindig csak a múltban élnünk és panaszkodnunk. Ez azt je­
lenti, hogy természetesen panaszkodhatok, de ez elrabolja az én erőmet és
a másokét is. Némely balszerencse láttán mégiscsak felmerül a kérdés: mit
nyerhetek itt a türelem, kitartás, önuralom, emberi megértés tekinteté­
ben? Ez vezet tovább és erősít engem és a környezetemet is.
Ezt nevezi Rudolf Steiner „Mihályi kultúrának”. Azt írja egy helyen a jegy­
zetfüzetében: „Mihály nem az emberi tettek okaival él, hanem a következ-

114
 menyéivé]." Mihályt egyáltalán nem érdekli, ki tette ezt most, ki a bűnös
- ez egyébként egy olyan szó, amiről le kell szokniuk. A bűn és a rossz
lelkiismeret valójában az értelmi lélekhez tartozik. Ezek lidérces álmok.
Ezt Rudolf Steiner is kijelenti egyszer egészen radikálisan: „A megbánás­
nak, bűntudatnak semmi értelme sincs." Azt gondolhatnánk, hogy ez bru­
talitásra való nevelés, de nem! Mert abban a pillanatban, amikor Önök
megbánást, bűntudatot élnek át - úgy van, mint a régi karmával —rögtön
mérlegelhetnek: mit tehetek kiegyenlítésképpen? Milyen pozitív dolgot
tudnék tenni, hogy ismét helyreálljon az egyensúly? És akkor azonnal is­
mét elbúcsúzhatunk ettől a bűntudattól, és nem kell tovább benne élnünk,
míg végül egészen deprimáltak leszünk, vagy ahogy mások állandóan a
saját bűntudatuktól szenvedni kénytelenek.
Például: Ha gyermekeiket bölcsődébe adják - és remélem, hogy ha az Önök
lakóhelyén nincs Waldorf-bölcsőde, akkor alapítanak egyet, hogy nyugod­
tan tudjanak hivatásuknak élni akkor kérem, ne legyen rossz lelkiisme­
retük és bűntudatuk. Mível ez az Önök szabad döntése, és a gyermek azt
szeretné, hogy amikor érte mennek a bölcsődébe, akkor elégedett, boldog
édesanyát lásson, aki azt teheti, amit akar, és a gyermekének ilyen példát
mutat. A bölcsődei gondozónőt is le kell beszélni arról, hogy rossz legyen
a lelkiismerere. Ö most pótanyuka és olyan jól és kedvesen csinálhatja ezt,
ahogy csak tudja. A kapcsolatnak becsületesnek, igaznak kell lennie.
1999 októberében tartottunk egy nemzetközi konferenciát gondozónők és
Waldorf-böicsődei nevelők számára, és ott is szó esett a bűntudatról és a
rossz lelkiismeretről: először is nem mondják meg az édesanyáknak, hogy
milyen „szép" az élet a gyerekekkel, másodszor, hogy a gyermekek gyakran
nagyon szép és szeretetteljes módon kötődnek a gondozónőhöz, és néha
nem is akarnak hazamenni, ilyenkor felteszik maguknak a kérdést: „Nem
idegenítem-e el a gyermekeket a saját édesanyjuktól? Nem kellene mégis
egy kicsit rosszabbul bánni velük, hogy szívesen menjenek haza?” Azt kell
mondanunk: „Nem, legyetek olyan kedvesek, amennyire csak tudtok!”
Mert akkor tényleg nem kell, hogy rossz lelkiismerete legyen az édesanyá­
nak. A nevelőnő is karmával bíró ember, és a gyermek esetleg már a szüle­
tése előtt megegyezett az édesanyjával és a „nénivel” a dolog waldorf-sze-
rűen kifogástalanul működik, és a gyermek igazán erős, minden jóval
megáldott ember lesz.
Az édesanya számára ez fontos lépést jelent a szakmája iránti szeretet terén
és a gyermekével szembeni szabadon engedő, önzetlen szeretetmmőség
megszerzésében.
És most visszatérek ismét a házaspár példájához. Megállapodtak abban, hogy
a férfi úgymond fel van mentve szexuális téren a hűségnyilatkozata alól, mi­

775
vei az asszony is úgymond felmondta azt, csak más módon, és ez a házasság
folytatódhat tovább akkor is, ha a férfi szexuális kapcsolatot létesít egy másik
nővel. Egy ilyen konstellációban mindenki csak nyerhet. Lehet, hogy a másik
nő a harmincas évei közepén jár, és éveken át hiába várt a mesebeli hercegre,
tehát ő maga is idáig mindig lemondásra kényszerült. Esetleg egy antropozó-
fus élet-tanácsadónál járt, aki azt mondta neki: „Tudod, gyakran előfordul,
hogy az ember nős férfiakba lesz szerelmes, ez éppenséggel egy korábbi élet­
ben volt testvérkapcsolattal függ össze, ez a férfi megházasodott, hogy ti ne­
hogy ismét összeházasodjatok”. Remélem, hogy ez érthető.
Érdekes mégis, hogy ezeknek az életút közepén létrejövő találkozásoknak
majdnem mindig az a konstellációjuk, hogy előtte már egy vagy két házas­
ság köttetett. Az első házasságban nem ilyen módon értették meg egymást,
nem voltak annyira bizalommal egymás iránt. De képzeljék csak el, ha azon­
nal tökéletesen problémamentes kapcsolatuk lett volna, akkor sok mindent
egyáltalán nem tanultak volna meg. Nem mindig a problémamentes kapcso­
latokat keressük. Természetesen vannak ilyenek is. Akkor az embernek vala­
mi más dolga van az életben, és a házasság szociális formáját választja, mert
az hatalmas védelmet biztosít. De a szexuális élet alárendelt szerepet játszik.
Ismerek például két házas lelkészt, akiknél így volt; mind a kettő korán
elkötelezte magát, azonnal egymásra ismertek, és mindkét házasság gyer­
mektelen maradt. Sose volt semmilyen problémájuk egymással; a partner-
probléma abszolút idegen fogalom volt számukra. A „partnerprobléma”
szót behelyettesíthetjük a „karmaproblémával" vagy az „emberek közötti
problémával”. Bizonyos emberekkel problémáink vannak, és néhányan
csak azért kötnek házasságot mindenféle trükkel —legyen az gyermekáldás
vagy részvét —, hogy rákényszerítsék magukat arra, hogy ezzel az emberrel
egy szakaszt együtt tehessenek meg, és az előző karmát ledolgozhassák.
Egy ilyen kapcsolat beteljesedése aztán az, hogy egy szép napon méltó mó­
don elválnak és tudják: ha ismét találkozunk, akkor minden jó lesz. Ilyen
is van, és akkor csak a második házasság az igazi.
Tehát semmi sem lehetetlen, mivel már sok földi élet van mögöttünk. Sőt
Rudolf Steiner azt mondja a „Hogyan lehetünk úrrá korunk lelki ínségén?”
című előadásában: „Rendkívül ritka, hogy ma még olyan emberrel talál­
kozzunk, akivel a korábbi életekben nem voltunk együtt, akivel valóban
semmi, még nép- vagy csoportsorsszinten sem volt semmilyen dolgunk.”
A viszonyoknak tehát elég komplikáltnak kell lenniük! Engem mindig
bánt egy kissé, amikor köreinkben azt hallom, hogy éppen a partnerprob­
lémák esetében a karmával érvelnek, mert ezzel a karmafogalmat lejárat­
ják, és teljesen téves síkra viszik. A karmával nem érvelni kell, hanem élni,
komolyan venni, dolgozni rajta. És akkor marad a két, már említett út: a

116
másik karmáját karmikus feladatnak tekintem, hogy én azáltal úgy fejlőd­
jek, hogy egyre inkább Én legyek. Vagy észreveszem: ebben a komplikált
kapcsolatban sokat tanultam, de most, a harmadik, negyedik barátnő vagy
a harmadik, negyedik barát után már nem tudom és nem is akarom tovább
folytatni. Lehet, hogy fellép egy nehéz pszichés betegség is, és észreveszem,
hogy ezt már nem bírom tovább. Vagy a férjem felfedi, hogy homoszex­
uális, és hogy évek óta mindig férfi partnerei is voltak mellettem, jóllehet,
„három gyermekünk van, és tulajdonképpen egész normális család va­
gyunk.” Olvasott egy könyvet a „coming out-ról”, és most elmondja ne­
kem egy nap, mivel azt gondolja, hogy már elég régóta szeretjük egymást,
és a kapcsolatunk kibírja ezt.
Ilyen esetben is két lehetőség van: vagy tönkremegy a kapcsolat, vagy
túléli ezt, és a másik által egy darabka kisebbségi sorsot ismerhetünk meg,
azaz a homoszexuálisok világát. El sem hiszik, milyen érdekes ez! Egy egé­
szen más szubkultúra a maga sajátos törvényeivel, szolidaritásaival, titkai­
val, párkapcsolataival - nők és férfiak, de természetesen főként még min­
dig férfiak között. Hallhatunk a gondokról, a nehézségekről, és ha érdek­
lődést tanúsítunk, együtt gondolkodunk és esetleg segítünk is, hogy a
másik jobban boldoguljon mindezekkel, akkor egyszer csak titkos tippé
válhatunk a homoszexuálisok között, és egyre gyakrabban kell tanácsot
adnunk valakinek. Ebből egy új életfeladat nőhet ki.
Ismerek ilyen párokat. Nemrégiben kaptam egy ezüstlakodalomról szóló
levelet, amelyben ez állt: „Büszkék vagyuk arra, hogy még együtt va­
gyunk, és ezüstlakodalmunkat ünnepelhetjük", és minden barátjuk tudja:
a férfi homoszexuális. És ennek ellenére ők egy gyermekes család. Aki nem
ismeri közelebbről a házaspárt, az nem tud erről. Ez a nagyon emancipált
asszony nagyon eredeti életet él, és tanácsokat adhat a környezetének.
Nagyon keresett asszony, aki ért valamit az életből. Ez természetesen csak
akkor megy, ha az ember valóban a másik sorsával házasodott össze, és dol­
gozik azon, hogy a megemészthetetlent megeméssze.
Visszatérve még egyszer a harmincas évei közepén járó hölgyhöz, aki éve­
ken át pszichológushoz járt, reménytelen szerelmét feldolgozta, és tudta,
hogy ezt az embert csak lelki-szellemi szinten szeretheti. Ez a problémája
Johannes Thomasiusnak és Theodorának is a misztériumdráma középkori
jelenetében. A férfi lángolón szerelmes, a lány egészen tisztán-szűziesen.
Házasságkötésüket a középkorban azért tiltották meg, mert nem sokkal az
esküvő előtt kiderült, hogy testvérek: a lányt kitették, másik családban
nevelkedett, és ezért most idegenekként találkoztak egymással.
Johannesnél megmaradt valami a beteljesületlen szerelemből, ami a követ­
kező földi életében akkor válik észlelhetővé, amikor úgy érzi, hogy szerel­

117
 mese, Mária egy kicsit mellőzi őt. Akkor hirtelen ismét feltörhet a régi,
csillapíthatatlan vágy és beleszeret Theodorába, más valakinek a feleségébe,
aki ezt szellemi látásával érzékeli, és elsorvad ettől a szerelemtől. Tragikus
a dolog, mert Theodóra érzi, hogy ez olyan szenvedély, amely számára visz-
szataszító, természetellenes. A néző látja, hogy ez nem szabad szerelem,
mert csak a férfi akarja, a nő egyáltalán nem. És itt van a probléma. A köl­
csönös legnagyobb hajlandóság esetén hármasban kellett volna megbeszél­
ni, hogy lehet járható utat találni mindnyájuk számára. így azonban
Johannes vétkezik. Ha valaki tisztességesen reménytelenül szerelmes, ak­
kor odamegy a másikhoz, és egy szép napon megmondja neki, és megkér­
dezi tőle, hogy szabad-e rá gondolnia, mert hisz az ember érzi: Nem kerül­
hetek gondolatban valakivel közelebbi kapcsolatba, mint azt a normális
életben tennénk, ha ő azt nem akarja.
Thomasius azonban ezt megteszi, mégpedig olyan hihetetlenül spirituálisán
erőteljes módon, hogy a nő ezt nem bírja ki, és ezen vágyakozásnak a hevétől,
amit ő nem akar és ami ellen nem tud védekezni, elsorvad, a betegség és a
halál útját választja; egészen hirtelen hal meg aztán. De most sem mond­
hatjuk azt, hogy egyedül Johannes Thomasius a vétkes Theodóra halálában.
Ennyire nem egyszerű a dolog. Ez az egyik fontos tényező. A másik tényező
az, hogy a férjének, akivel hét éven át boldog házasságban élt, nagyon erős,
szellemi világból ható vezetésre van szüksége ahhoz, hogy a következő sorsá­
val és életfeladatával megbirkózzon. Ehhez szüksége van arra, hogy a lemon­
dáson és felesége halálának feldolgozásán keresztül megerősödjön. Szüksége
van a szellemi világba való áttörésre, mivel azáltal, hogy a felesége meghalt,
egészen más kapcsolatba kerül a szellemi világgal - a felesége hirtelen sokkal
reálisabbá válik számára, mint az korábban lehetséges volt. Szüksége van
erre az angyalra, aki mindig körülötte van és védelmezi. Ezt mutatja a
dráma folytatása. Ez a múlt tragikus, megoldatlan karmájának egy darabja,
ami azáltal oldódik meg, ahogyan Theodóra férje ezzel bánik. Amikor
Theodóra elmeséli férjének, ki fenyegeti őt, mi nyomja a szívét és ki bántja
őt - amit később megerősít egy ember, aki ezt szellemileg igaznak ismeri fel
—, mit mond ő erre Johannes-ről, aki úgymond elrabolta tőle a feleségét? „O
az az ember” —vagyis Johannes —„akiben mindig hinni szeretnék.”
A szellemi nagyrabecsülés oly nagy, ezen embernek a megértése oly mély,
hogy tudja: itt van bukottan ez az ember, akit annyira becsülök, akiben
mindig hinni akarok, nem engedhetem, hogy elbukjon, őriznem kell a csil­
lagát. Ezzel gyógyul be és állítódik meg ez a rossz karma. Strader számára
a fejlődés segítése volt a tulajdonképpeni biográfiai feladat.
Ha tehát negatív mellékízzel beszélünk a karmáról, akkor ezen a negatív
mellékzöngén érezhetjük, hogy ez nem keresztényi karmafogalom. A ke­

118
resztény karmafogalmat például a misztériumdrámákban ismerhetjük meg.
És most, ezen kirándulás után, térjünk vissza harmadszor is az életvezetési
tanácsadáshoz. Ez a nő tehát megtanult lemondani, mert számára világos
lett: többször is élünk, és amikor boldogtalan szerelmet élünk át, vagy sor­
sunk körülményei elválasztanak egymástól, például mert a másik házas­
ságban él és hűséges, akkor ezen lemondás által mindkettőjüktől megta­
nulhatjuk, hogy minden jó kapcsolatnak tartósnak kell lenni az életek
folyamán át.
Minden embernek van néhány egészen közeli, tartós kapcsolata, amelye­
kért küzd, amelyeket épít. Rudolf Frieling, a Christengemeinschaft egyik
alapítója ezt „elsőrendű karmának” nevezte. Aztán van a kissé távolabbi
„másodrendű karma”, és természetesen van „tizedrendű karma” is, ezek
azok az emberek, akikkel együtt utazunk a vonaton. Az „elsőrendű” karma­
kapcsolatok veszteségeken és lemondásokon át vezetnek, hogy terhelhető-
ek, teherbíróak, önzetlenek legyenek. A sors által kikényszerített lemondás
az önzést vérrel, fájdalommal és könnyekkel űzi ki. Ha visszamaradna még
valami, akkor még egy kicsit szenvedni kell, amíg a kapcsolat kristály-
tisztán megalapozódik a szellemiekben.
Ha a házasságot tudatilélek-szerűen akarjuk megragadni, akkor minden­
nek az igazság, a döntés, a megegyezés, az önmeghatározás tűfokán kell
átmennie, és akkor a negatívból és pozitívból csinálhatunk valamit, dol­
gozhatunk a kérdéseken és problémákon, és ha szenvedünk, akkor érik az
ember, és ha valami sikerül, akkor erőt kamunk. „A házasság”, mondja
Rudolf Steiner, „az Én-erő központja”. Ha Éntől Énig szeretjük egymást,
akkor minden megbeszélhetővé válik, egyre szeretetteljesebb lesz a kap­
csolatunk, és a szabadság, amit magunknak adunk, elősegíti a fejlődést, és
akkor nem lesz zavart a lemondáshoz való viszonyunk. A próbakő éppen
a szabadság, csak ezt akartam a példán keresztül érthetővé tenni. Theo-
dórának nem volt meg ez a szabadsága. A szabadságtól fosztanak meg
azok a félrelépések is, amikor a karmával mentegetőzünk, és a másikat a
legsötétebb depresszióba kergetjük. Ha a helyzetet nem beszéljük meg, ha
nem megyünk végig az érési folyamaton, akkor karmikus konfliktus-anya­
got hozunk létre, amelynek adott esetben évekig tartó szenvedés lesz a
következménye. Ha ezzel szemben a dolgok megbeszélhetőek, és a feleség
tudja: itt a határ és tovább nem megy a kapcsolat; vagy: megengedem
nekik, hogy még valamit kiélhessenek és az lecsillapodhasson —akkor ez
érettebbé fogja tenni és ez keresztény fejlődési út marad.
Ismerek például egy dél-amerikai asszonyt - tanárnő egy Waldorf-isko-
lában, az iskola oszlopa —, mindig körbelengték a gyerekek, akik hozzá
akartak jönni; sok gyereket akart, de a dél-amerikai környezetben nem

119
találta meg a megfelelő férfit, akivel élni akart volna. A mentalitás ott egy
kicsit más, mindenesetre biztosan nem tudta volna összekapcsolni a fog­
lalkozását és a családot úgy, ahogy aztán azt a maga számára kialakította.
Ugyanis öt gyermeke született, mindegyik más-más férfitól, és ő tökélete­
sen elégedett volt ezzel. Ezek közül a férfiak közül egyikkel sem tudott
volna együttélni.
Egy másik asszony azt mondta nekem egy szülői est után: „Tudja, ha
ismertem volna ezt a szabad, sorsszerű házasságfogalmat, akkor tudtam
volna, hogy arról van szó, hogy olyan szociális egységet alkotunk, amely
erőt ad, mert együtt vagyunk, és ahol a gyermekek olyan életteret talál­
nak, amiben stabilitás uralkodik, amiben kitombolhatják hatalmi konflik­
tusaikat, szociálisakká válnak, akkor nem kellett volna elválnom". A férje
második házasságban él, amely gyermektelen maradt, és tíz évi házasság
után ismét visszavágyódik az első feleségéhez; de ez természetesen már
nem lehetséges.
Ezek a példák elegendőek ahhoz, hogy a saját Énünk erejéből fakadó összes
értéket bátran újraértékeljük. Most még szeretnék néhány szót szólni a
szeretet képességére való nevelésről, mivel ez egyúttal a hatalommal való
bánásmódra való nevelés is. Végülis a hatalom szeretet, a hatalom a sza­
badság akarása. Mert ha azt mondjuk, hogy a jót cselekedni a legneme­
sebb, amit egy ember tehet, akkor hatalmat gyakorolunk, mégpedig úgy,
hogy a jó megtörténik. A szeretet cselekedetei szabad tettek, a szabad tet­
tek jó cselekedetek, és a jó cselekedetek természetesen a hatalom gyakor­
lata, a hatalom gyakorlására használják fel. Ha szabad valamit tennünk,
akkor hatalmat kaptunk azt megtenni. Pilátus ezeket a szavakat mondja,
amikor Krisztus előtte áll: „Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy
keresztre feszítselek, és hatalmam van arra, hogy elbocsássalak téged?" És
Krisztus azt feleli neki: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha onnan fe­
lülről nem kaptad volna”. Ez a helyes magatartás a hatalommal szemben:
Van énem, akaraterőm, hogy megtanuljam hogyan kell a hatalommal em­
berhez méltóan bánni, azt tenni, ami szükséges, ami értelmes, ami jó, ami
nekem és másoknak segít, és nem árt se nekem, se másoknak.
A szeretet képességére való nevelést Szent Pálnak „A szeretet himnusza"
alapján szeretném érthetővé tenni. Tegnap este felolvastam még a férjemnek,
és egyetértettünk abban, hogy valóban újra kellene fordítani, mert úgy,
ahogy ott le van írva, nem lehet minden további nélkül átültetni. Tehát
utánanéztem a szavaknak. Az első mondat így hangzik: „A szeretet türel­
mes és jóságos”. Emil Bock így fordítja: „a szeretet kitágítja a lelket és tele
van jóval”. Ha a lexikonban utánanézünk, akkor a „makrothymos” vagy
„makrothymeim” szavaknál többek között ez álfi „nagy életerő, akarat,

120
kedv, kedély”. Tehát a szeretet akarat, kedv, nagy életöröm, kedély! Ezt jó­
nak találhatjuk!
Rudolf Steiner is azt kívánja az első hét évben történő nevelés érdekében,
hogy a nevelők életvidámak legyenek, és derűs legyen az arckifejezésük (R.
Steiner: A gyermek nevelése a szellemtudomány szempontjából).
A második versszakban az áll: „chresteuetai", „chrestos”: „használható” —a
szeretet használható. Ha valakinek egyszer egy bizonyos pillanatban csak
egy biztosítótűre van szüksége, mert a szoknyája szétnyílt és megkapja a
biztosítótűt a megfelelő pillanatban, akkor azt mondja annak, akitől kap­
ta: „Angyal vagy!" A legmagasabb fogalmakhoz nyúlunk. Az édesapámnak
mindig volt egy biztosítótű a pénztárcájában, amit mi, a lányai, tudtunk és
gyakran ki is használtunk! Mindig volt egy kiskanál a táskájában és egy kis
pénz. Ez használható volt. Azonkívül a „chrestos" azt jelenti „jóságos, jó,
nemes”. „Legyen jó és nemes, segíteni kész az ember”, ez a „chrestos”.
Mindkét szó az Ennek különböző tulajdonságát jelöli. Tulajdonképpen
ebben az első két mondatban az öntudatos, emancipált, maximálisan moti­
vált Ént mutatják be. Aztán így szól:
„Ez a szeretet”. (Krétával rajzolja): Tehát egy Nap, és aztán annyira sajá­
tosan megy tovább, hogy csupa tagadás következik: A szeretet nem irigy,
nem sért meg és nem tart haragot. Ha az ember végigolvassa, és mindent
szó szerint vesz, akkor az a hangulat uralkodik el rajta, hogy „mindig ked­
vesnek kell lennem?” Most aztán mindenhová kis cédulákat tehetnénk ki,
amin az áll, hogy mi mindent nem szabad: amint egy kicsit elkezdünk
irigykedni, azonnal „Ne légy irigy!”, amint egy kicsit előnyösebb színben
szeretné magát feltüntetni az ember: „Nem szabad!”, mert a szeretet nem
felfuvalkodott, nem szabad hiúnak lenni és a többi.
Hallottuk, hogy Steiner a sminkelés ellen emelt szót - úgy örültem, hogy
erről semmit se tudtam! Én mindenesetre Angela Merkeltől tanultam
Németországban: akinek valami mondanivalója van, annak nincs szüksé­
ge sminkre! Ez az ő szlogenje, amivel a férfivilágban mozog; de meg kell
mondanom, aki álcázni akarja magát, annak szüksége van a sminkre. Még
pontosan emlékszem, mennyire szerettem fiatal koromban a sminket, hogy
álcázzam magam! Nem akartam, hogy az emberek lássák, hogy is nézek ki
valójában. Egyáltalán nem találtam magam szépnek és szemrevalónak, és
ezért úgy készítettem ki magam, ahogy gondoltam, hogy magamnak és a
többieknek jobban fogok tetszeni. És ez az álcázás szórakoztatott engem!
Aztán jönnek olyan idők, amikor az ember másként látja a dolgokat, és
örül, hogy a sminkes időszak másoknak marad. De ha valaki túl szürkén és
ápolatlanul néz ki, az is egyféle álcázás, ami megóv bizonyos dolgoktól -
legyen az jó vagy rossz. Ez is a nézőponttól függ, és szeretném tudni, milyen

121
körülmények között és kinek, milyen szituációban mondta ezt annak idején
Steiner a sminkelésró'l.
Tehát ebben az értelemben a szeretet képességére való nevelés szempontjá­
ból: a szeretet éppen hogy hasznos. És ezt az egész katalógust, hogy mit
nem kellene tennünk, állandóan bővíthetnénk - például hiányzik belőle a
„ne sminkeld magad”. Ez a katalógus Szent Pál kifejezési módja, aki az
értelmi és érzelmi lélek korának gyermeke, és azon kor számára olyan jól
csinálta, ahogy csak lehetett. De manapság fel kell tennünk magunknak a
kérdést, hogyan gyakorolhatjuk az önnevelést és a szeretetre való nevelést.
Az összes negatív tulajdonság, amivel az ember bír —vagyis: irigység, vádas­
kodás, érvényesülési vágy, hiúság, felfuvalkodottság, tapintatlanság,
szemérmetlenség, erőszakosság — rányomja bélyegét a család hétköznap­
jaira. Újra és újra késztetést érez magában az ember, hogy a másikat egy
kicsit provokálja, felhergelje, felizgassa, vagy hogy a rosszat ne tartsa szá­
mon, mindig kedves, elnéző legyen, mindig megbocsásson. Állandóan irigy­
séggel, egy kis hazugsággal, felfuvalkodotrsággal, önámítással, hencegéssel
stb. van dolgunk. És egy bizonyos: a szeretet nem ez. Pálnak igaza volt:
ezeket nem ismeri a szeretet.
De ha gyakorolni akarjuk a szeretetre való önnevelést és nevelést, akkor azt
is látnunk kell, hogyan tudunk pozitív lehetőségeket teremteni, hogy eze­
ket a tulajdonságokat legyőzzük, hogy a fejlődésben előbbre tudjunk lépni.
Az irigység nehéz probléma. Meg kell tanulnunk, hogy egy irigy gyer­
meknek lehetőségeket teremtsünk arra, hogy másokat megajándékozhas­
son, hogy ne sajnálja másoktól a dolgokat, vagy találjunk ki történeteket,
melyekben az irigység ad absurdum fordul elő, ahol a gyermek képekben
ismerheti fel, és saját maga ébred rá, hogy ez nem szép tulajdonság. Nem
mondhatjuk egy gyereknek azt, hogy nem szabad irigynek lenned, mert a
gyerek erre képtelen. Neki mégis megvan ez a tulajdonsága! De pozitív
módon lehet azon munkálkodni, hogy a gyermek megtanulja nem sajnálni
a dolgokat másoktól, és hogy segítőkész legyen stb. A szabadságra és
szeretetre való nevelés csak szabadságból és szeretetből történhet. Itt semmi
sem megy magától. Ezért ez a nevelés megerőltető, viszont mélyen emberi.

12Q
 Rudolf Steiner
Férfi, nő és gyermek
a szellemtudomány megvilágításában

Rudolf Steiner az emberi individualitás öröklésének és a születés előtti

idejének kérdéseit az antropozófiai embermegismerés talaján „Férfi és nő a
szellemtudomány fényénél” címmel tárgyalta. Erről - beleértve a gyer­
mekeket is — 1908-ban, Stuttgartban, Münchenben, Prágában és Berlin­
ben tartott előadásokat. Ez az előadás „A lélek és a szellem megismerése”
című ciklus hetedik előadása. A szöveg egy résztvevő jegyzetein alapszik,
nem a teljes gyorsírásos szöveg.

A szellemtudomány nem csupán a kíváncsiság kielégítése, vagy finomab­

ban kifejezve a kutatási ösztön kielégítése. Egyúttal impulzust is kell, hogy
adjon az embernek az élethez és a cselekvéshez. Biztonság és kielégülés az
életben, rátermettség a cselekvésben és feladataink végrehajtásában —
végülis ez kell, hogy kialakuljon abból, amit a szellemtudomány kínál.
A gyermek szinte eleven rejtélyként áll előttünk. Az élet számos ágában
uralkodó előítéleteket néha még korrigálni lehet, a gyermeknevelésben ural­
kodó előítéletek azonban gyakran rombolóan hatnak, és azokat sokszor
már nem lehet többé kijavítani.
A férfi, nő és gyermek hármasságában bizonyos vonatkozásban az egész
emberiség jelenik meg számunkra. A gyermekben sok minden öröklődik a
férfitől és a nőtől. Itt tehát az öröklődés kérdése is közrejátszik, amelyet
bizonyos fokig körülvesz a sors rejtélye. Mit kap a gyermek elődeitől? E te­
kintetben megfigyelhetjük Ibsen drámáit. A művészetben és a tudomány­
ban az öröklődés kérdése mindenütt felvetődik, mert érezzük fontosságát
és gyakorlati jelentőségét. Csak nem szabad, hogy félrevezessen bennünket
az az előítélet, amelyet gyakran az alacsonyabb élőlények megfigyeléséből
vett tények szuggerálnak belénk. Ezen a területen a legnagyobb hibák
egyike abból áll, hogy amit az ember az állatoknál és növényeknél megfi­
gyel és tapasztal, vagy amit elődeink történetéről tudunk, azt minden
további nélkül átvisszük a mai emberre. A szellemtudomány elismeri azt,
amit a tudomány az átöröklésen ért, ennél azonban magasabbra emelke­
dik; ez viszont csak a szellemi világ szemszögéből nézve lepleződik le szá­
munkra. Ez a törvényszerűség tekintetében felemelkedést jelent. Az egész
természetben, a testiségben és a szellemiségben alapvető törvényszerűsé­
gek működnek. Az alacsonyabb területek törvényszerűségeinek belátásától

123
azonban fel kell emelkednünk a magasabb területeken érvényes törvény-
szerűségekig. Ezt a felemelkedést okvetlenül meg kell tennünk.
Mennyiben változik át magasabb területen az átöröklés? E kérdés megol­
dása tisztelettel fog eltölteni bennünket a leendő ember iránt. Óriási a
különbség az alsóbbrendű lénye, cs az ember között. Az alapvető különb­
ség az alábbiakban áll: mindaz, ami az állatnál érdeklődéssel tölt el ben­
nünket, kimerül a nemek vagy fajták fogalmában. Az állatnál nem szente­
lünk figyelmet az individuumnak, ahogy ezt az embernél tesszük. Egy
oroszlán leírása az oroszlánfaj leírása. Itt elhatalmasodik a fajta-szerűség.
Az embernél ezzel szemben az individualitás uralkodik el. Ezért minden
emberről meg lehet adni az életrajzot, a legegyszerűbb emberről is. Itt azon­
ban igen sok dolog rejtve marad, mindenekelőtt az, hogy az ember egy
fajhoz, egy nemhez tartozik, és ez minden egyes individuumnál így van. Az
emberben van valami, ami egyenértékű az állati fajjal.
Ebből adódik számunkra a lélek újratestesülésének, vagyis a reinkarnáció­
nak a törvénye. Az emberi individuum az elődök alapján teljesen érthetet­
len. Külső tulajdonságokat természetesen vissza lehet vezetni az elődökre,
azt azonban nem, ami az emberi individuum saját lényéhez tartozik.
Ugyanis nem tudjuk valamely állati lény fajtabéli individualitását az elő­
dök ismertetőjegyeiből levezetni.
Egy élőlény keletkezésének okait mindig az élőből kell származtatni. Né­
hány száz évvel ezelőtt még hittek az ősnemzésben, például abban, hogy a
folyami iszapból állatok keletkezhetnek. Az emberi lélek nincs összera­
gasztva különféle tulajdonságokból, ahogy ezt korábban gondolták. A lé­
lek mindig lélekre nyúlik vissza, és az a lélek, amelyik ma egy emberben
lakik, egy korábbi lélek-létre nyúlik vissza. Újra megtestesül, de nem az
apai és anyai oldal tulajdonságainak konglomerátuma. Ebből következik
az újratestesülés törvénye. Ebből a nézőpontból akarjuk szemlélni a férfit,
a nőt és a gyermeket.
Ami a gyermek individualitásaként, mint lélek, mélyebb alap jelenik meg,
az tagozódik a testiségbe, mint lélek, miután közbevetőleg egy másik lét­
formában élt. A férfi és a nő csupán a burkot kell, hogy adják a gyer­
meknek. Az anyai és apai szeretet ezáltal kétségkívül lealacsonyodik. Az
emberi individualitás már jóval a szülők megtermékenyítési aktusa előtt je­
len van. Az öntudatlan szeretet vezeti a gyermeket ehhez a bizonyos
szülőpárhoz és ösztönzi őket a nemzésre. Viszonzásképpen adja aztán a két
nemző a gyermeknek a szülői szeretetet.
Bizonyos élőlényeknél a halál és a szeretet összekapcsolódik. Néhány állat
a megtermékenyítési aktus után meghal. Ezek a lények megismertetik ve­
lünk a mindenség élővilágának mélyebb összefüggéseit és a szeretet

124
mibenlétét, A szeretet az ember számára olyasvalami, aminek révén saját
individuális lényét az össz-létnek szenteli. Ez nem csupán a költészet frázi­
sokkal teli ügye, hanem az egész természetet átható erő. A szeretet az ego­
izmus ellentéte. Rajta keresztül jut ki az individuum önmagából. A töké­
letesebb lényeknél tulajdonképpen az élet fokozódása.
A legindividuálisabb lény az ember. Az individualitás és a szeretet jelentő­
sége csak az emberi lény vizsgálatán keresztül válik teljesen érthetővé, azál­
tal, hogy ezt a szellemtudomány megadja. A szellemtudomány szerint a
fizikai test csak ruhája az emberi lénynek. Etertestében az ember közös
azzal, ami az állatban és a növényben él. Az asztráltest, amellyel az ember
is rendelkezik, magában foglal minden lelkit, a legalsóbb Ösztönöktől a
legmagasabb erkölcsi eszmékig.
Az én-erővel viszont csak az ember rendelkezik, ezért lehet a teremtés
koronájának nevezni. Az én szó mélységét az a személyiség érezte, aki eze­
ket mondta: az én az, ami itt van, ami volt, és ami lesz. Az én megismerése
a tudás legmagasabb formája az életben, „Izisz elfátyolozott képe mögött”
az én-megismerés áll. „Fátylamat halandó még nem lebbentette fel”! Az
igazi én-megismerésre az emberben csak az az erő képes, amely halhatat­
lan! Az emberben csak az ismeri fel a halhatatlant, ami benne érzékfeletti.
Ami tehát halandó bennünk, az az istennő fátylát nem lebbentheti fel.
Egy német romantikus merészen ezt mondta: ha Izisz fátylát halandó nem
lebbentheti fel, akkor nekünk halhatatlanokká kell válnunk!
A gyermek első fogváltásáig a fizikai test alakul ki. Az ember aztán termé­
szetesen még tovább növekszik, ez a növekedés azonban csupán az alak
megnagyobbodása, annak a formának a kitágítása, amelyet hét éves koráig
kapott. Ebben áll a nevelés helyes szabályozása. Eddig a korig mindenek­
előtt a gyermek fizikai alakját kell kialakítani. Ha az ember nem ezt teszi,
az egész további életre vonatkozóan elmulaszt valamit. A második perió­
dusban a pubertáskorig az étertest alakul ki. A korábbi időszakban ugyan­
is ez nem tevékeny. Az étertest a fogváltásig egyfajta anyai burokba van
bezárva. Csak ettől kezdve lesz szabad és tud kifejlődni. A nemi éréssel az
étercest eléri fejlődésének végpontját és ettől kezdve az asztráltest fejlődik
szabadon. Még később kezdődik az én tulajdonképpeni kialakítása.
Más tehát a fízikaiság öröklődés! folyamata, más az étertesté és megint más
az asztráltesté.
Amit az ember örökségként az elődöktől magával hoz, az a fizikai testben
és az étertestben nyugszik. A nemi érésig ezek az átöröklött tulajdonságok
teljesen láthatóvá válnak. Ekkor azonban megkezdődik az ember sajátos
individualitásának a kibontakozása, és ez a szeretetben nyilvánul meg.
Bizonyos állatfajták meghalnak a szerelmi aktusnál, mert lényük itt

12$
 megszűnik és individuális egzisztenciájuk véget ér. Minél magasabb egy
lény individualitása, annál inkább vesz át valami maradandót a nemi érés
folyamán. A valóságban itt természetesen számos átmenet létezik. így sza­
badítja ki az ember a maga benső életét a pusztán fajta-szerűből.
Az ember és a kő szembeállításával kerülünk talán legközelebb a megér­
téshez: a kristályban a külső erők, amelyek kialakították, megállapodnak.
A kő belsejébe nem nyomulnak be. A növénynél nem a forma megna-
gyobbítása a lényeg, csak a formaprincípium egyfajta megismétlése, ahogy
ezt Goethe kimutatta. Amit az ember korábbi fokozatokban megszerzett
magának, énjének hatását mutatja. Ahogy a növény a talajban keresi és ta­
lálja meg az anyagot, hogy testét felépítse, az ifjú ember szüleiben találja
meg a talajt, hogy testiségét felépítse.
A szellemtudomány képzetei itt átnyúlnak az akaratra, az érzésre és az
életre. A gyermeki individualitás jogait a legmélyebb értelemben tesztel­
nünk kell. Az utána jövő generációval szemben másképpen érez az ember,
ha a dolgokat ennek fényénél látja.
A természettudomány ezt mondja: a férfiúi princípium révén a csírába szá­
mos tulajdonság megy át, ugyanígy a női részből, a petesejtből is. A tulaj­
donságok e két csoportja összekeveredik a csírában. Ezáltal kerülhető el,
hogy állandóan ugyanazok a tulajdonságok ismétlődjenek. Ez az alapja a
női és férfi csírarészben lévő tulajdonságok keveredésének. Ebben áll a
lényeg, amitől a természet háztartása függ.
A lélek vonatkozásában azonban a természettudomány a lehető legbaboná-
sabb. Ezt mondja Schopenhauernek is egy zseniális felvillanása: ami a lét­
ben meg akar jelenni, azt az emberi faji individualitás a szeretetben össze­
hozza. Végső soron ezt tanítja a szellemtudomány is. Az embereket a jövő
generációi vezetik el a nemzéshez. Ha egy gyermekre így tekintünk, nincs
jogunk ahhoz, hogy saját tulajdonságainkat ráerőltessük. A helyes nevelő a
gyermek fejlődését csak olyan mértékben segítheti elő, amennyire ezt saját
magán megtanulta. A gyermek a nevelő a legnagyobb tanítómestere.
Ha a nevelő a gyermeknél jól megoldja a rejtvényt, akkor ő a legjobb neve­
lő. Ha valaki az ilyen nézeteket teljes leikével átlátja, akkor ezek átalakul­
nak nála a gyermek lénye iránt érzett tiszteletté és felébred az alázat az
iránt, ami itt növekszik és alakul. Ez a magatartás kitágul az egész jövendő
generációval szemben érzett kötelességgé. Mi felnőttek a jövendő generá­
ció számára olyasvalamik vagyunk, mint az anyaföld, amelyből kifejlődött.
Meg kell adnunk a gyermeknek azt, amire az élethez'szüksége van, nem
szabad azonban kényszert alkalmaznunk, hogy őt saját képünk szerint for­
máljuk, hanem meg kell hagynunk számára a fejlődésben a szabadságot, és
ezt tisztelnünk kell. A még csak csíraként jelen levő lényben tisztelni ezt a

12b
szabadságot, ez igen jelentőségteljes misszió az ember számára. Tisztelet
annak szabadsága iránt, ami már itt van. Ezt a tiszteletet és alázatot a
szellemtudomány alakítja ki bennünk igazán. Megmutatja számunkra az
érzékfelettit, és azokat a tényeket, amelyekkel ősidők óta szellemi lények
alakítják a világot és segítik az embert. A múlt ismerete alkalmassá tesz
bennünket arra, hogy a jelenben is kielégítő megoldásokat találjunk. Mű­
ködésünknek a jelenben tisztelnie kell a kifejlődő érzékfeletti szabadságot.
Az érzékfeletti szabadsága kell, hogy a mi devizánk legyen az érzékel-
hetőben!
így segítünk, hogy az ember tovább lépjen a jövőbe, amely számunkra
üdvöt és a tulajdonképpeni isteni mivoltunk állapotát jelenti. Ha a jelen­
ben megnyílik a tekintet az érzékfelettire, a múlt is érthetővé válik, és
megtanuljuk belőle azt, ami a jövő érdekében hasznos és ajánlatos szá­
munkra. ű

Liegt dir Gestern klar offen

Wirkst du Heute kräftig frei,
Kannst auch a u f ein Morgen hoffen
Das nicht minder glücklich sei.

Szabad fordításban:
Ha a tegnap tiszta és nyitott számodra
M a erőteljes szabadsággal működsz,
És holnapra is remélheted,
Hogy nem leszel kevésbé boldog.

127
Mindennapi témákról szólnak ezek az előadások, melyekből egy
gyűjteményt készítettünk, de nem mindennapi megközelítésben.
Hogyan lehet a házimunkának egy új minőséget adni az elveszett
régi értékek helyett, hogy az kedvvel és erővel töltse el a család
ragjait.
..... a háziasszonytól kiindul valami, amit lelki tápláléknak nevez­
hetünk. Ebbe mindaz beletartozik, ami a külső életkörülmények
kialakításával függ össze, például a nappali, a hálószobák, a konyha
légköre. Ha ezek a szó nemes éneimében lakályosak, ha az egyes
helyiségek között szándékolt feszültség érezhető, mint egy művészi
alkotásnál, akkor ez a lakóközösség lelki táplálékhoz jut."
Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon cgv család életében talán a
legfontosabb feltétel a családtagok lelki egyensúlya.
„Egyre inkább felfedezik, hogy a kapcsolattól, mint olyantól függ az
egyes ember üdve vagy balsorsa és fejlődése...
... amellett, hogy a kapcsolatok még sohasem voltak olyan nagyvo­
nalúak, mint a XX. században, van még néhány egyéb dolog is, ami
úgymond kijelöli a társadalmi keretet, amelyen belül reálissá válik
egy kapcsolat. Nemcsak az egyes ember individualizálódásáról és
felszabadultságáról van szó, amit ma már a gyermekeknél is tapasz­
talhatunk. Ez az individualizálódás, a globális, mindent átfogó felé
fordulás is a kor jellemzője. A globalizációval összefügg egy problé­
ma, amit röviden identitáskrízisnek szeretnénk nevezni.
Mert minél globálisabb lesz a világ, annál kevésbé érzi magát otthon
benne az egyes ember..."
Ilyen es ehhez hasonló gondolatokkal találkozhat, aki ezt a könyvet
a kezébe veszi.