NÖVÉNYI BIOTECHNOLÓGIA

biotechnológia: biológiai módszerek, technológiák gyártási eljárássá szervezése félipari-ipari

léptékben, úgy, hogy az adott termék előállítását élő szervezetek, azok enzimei végzik

klasszikus biotechnológia: benne a mikrobiális fermentációra, erjesztésre stb. alapozott

technológiák meghatározóak

növényi biotechnológia: növények, növényi sejtek, sejtorganellumok genetikai

programjának megváltoztatása és a kialakított új tulajdonságok technológiai felhasználása

a növényi biotechnológiai módszerek csoportosítása:

1.) a szaporodás biotechnológiája

a növényi sejtek, szövetek és szervek in vitro tenyészeteiben a növények ivaros
vagy/és ivartalan szaporodásának megváltoztatását, módosítását célzó módszerek;
2.) a szomatikus sejtgenetika
növényi sejt- és protoplaszt tenyészetekben történő genetikai program módosítás
sejtszintű manipulációval;
3.) géntechnológiai módszerek
a növényi sejtek és sejtorganellumok genetikai programjának megváltoztatása a
molekuláris genetika módszereinek alkalmazásával;

a genetikailag módosított (GM) vagy transzgénikus növény definíciója:

olyan növényi sejtek, növények, amelyek genomjába, sejtmagjába a géntechnológia
molekuláris módszereivel idegen gént juttatnak, ami integrálódni képes, öröklődik és a
citoplazmában működőképes, a kérdéses gén(ek)ről szintetizálódó termék (fehérje)
mutatható ki;

a növényi biotechnológiai kísérletek és eljárások elve:

növény  módosított genetikai programú sejt  regenerált növény  gazdaságilag

hasznosítható növény;

a növényi biotechnológia bármely módszerével történik a növényi sejt módosítása a

gazdaságilag is hasznosítható növény előállításához szükség van a dedifferenciációra
és a redifferenciációra; in vitro morfogenezist, a növényi szervek és az embrió
differenciálódását kell indukálni (növény regenerálás);

1./ A az ivaros szaporodás biotechnológiájának körébe tartozó módszerek és eljárások:

embriókultúrák és portoktenyészetek (in vitro androgenezis) létrehozása;

generatív szervtenyészetek (virág-ovárium-ovulum), megporzás és megtermékenyítés
laboratóriumi körülmények között, kémcsőben;
ivarsejtek izolálása és in vitro fúziójának kivitelezése;
endospermium- és nucellusz, vagy izolált mikrospóra tenyésztés;
az apomixis biotechnológiája olyan módszereket jelent, amelyek lehetővé teszik a
virágban csíraképes mag létrejöttét megtermékenyítés nélkül;
1. /B az ivartalan szaporodás biotechnológiája:

in vitro mikroszaporítási módszerek és eljárások:

merisztéma- és hajtástenyészetek létrehozása;
járulékos hajtás tenyésztése, szomatikus embriók és mesterséges mag
előállítása;

2. a szomatikus sejtgenetika technológiája

a ~ körében alkalmazott módszerek arra épülnek, hogy a szövettenyészetekben in vitro

kialakul/kialakítható genetikai variabilitás, amelyet szomaklonális variabilitásnak
nevezünk;
szomaklonális variabilitás: a növények különböző testi szöveteiből létesített in vitro
tenyészetekből (kallusz, sejtszuszpenzió, protoplaszt) regenerált növények ivaros úton
létrejövő utódai között genetikailag meghatározott különbségek mutathatók ki;
a szomaklonális variabilitás kialakulásának oka a növényi sejtek
kromoszómaszámának változása vagy a kromoszómák átrendeződése;
a szomaklonális variabilitás hátterében álló molekuláris változások:
- DNS-metiláció
- génmutációk és – amplifikációk
- mozgékony genetikai elemek előfordulása
a szomaklonális variabilitás kimutatására több módszer is alkalmas:
- RFLP – RAPD – AFLP – PCR

a szomatikus sejtgenetika körébe tartozó kísérleti módszerek:

mutánsok izolálása sejt- és szövettenyészetekben

auxotrófiára, herbicidrezisztenciára, betegségekkel és stresszhatásokkal
szembeni rezisztenciára történő szelekció;
szomatikus hibridizáció protoplasztfúzóval
a protoplasztok egybeolvadását polietilénglikollal (PEG) és
elektrofúzióval segítik elő, a folyamatban mesterséges sejthibridek
jönnek létre;
a kloroplasztisz- és mitokondriális DNS felhasználásával extrakromoszómális
tulajdonságok átvitele történhet növényeknél, a beavatkozás eredményeként
cibridek jönnek létre (spontán- és irányított kloroplasztisz kiválogatódás, a
kloroplasztisz DNS rekombinációja);
sejtmagok és metafázisos kromoszómák is felhasználhatók génátviteli
vektorként;

3. géntechnológiai módszerek – transzgénikus növények létrehozása DNS-transzfomációval

- a növényi genom, a sejtmagi DNS szerveződése;

- a növényi genomikus géntárak kialakításának módszerei:
klónozás fágvektorba;
nagyméretű DNS-szakaszok izolálása és klónozása mesterséges kromoszómák
felhasználásával, BAC és YAC vektorok;
- cDNS (komplementer) molekulák szintézise és klónozása;
- a transzkripciós mintázatok összehasonlítására alapozott génizolálási módszerek:
„differential display”;
a „DNA microarray” vagy DNS-chip technika alkalmazása;
- a DNS-szekvencia adatok (gén) és a funkció (termék, fehérje) összekapcsolását
valósítja meg a funkcionális genomika;
a funkcionális genomika kísérleti módszerei között szerepel a kétdimenziós
gélelektroforézis, a az élesztő kéthibrid rendszer alkalmazása és a a
funkcóvesztési- és nyerési mutánsok izolálása, jellemzése;
- a növényi gén molekuláris szerkezete, a gének működésének, aktivitásának
módosítása:
a fehérjekódoló DNS-szakaszt 5’ és 3’ irányból is regulátorrégiók határolják;
az 5’ végen található struktúrák:
szövetspecifikus, regulátor szerepű cisz szekvenciák
RNS-polimeráz II kötőhely
promoter, -32 pozíció = TATA-box
transzláció start
kódoló DNS-szakasz
transzláció stop ……
a gén- és promoter aktivitás módosításának lehetőségei a transzgénikus
növényekben:
- konstitutív promoter alkalmazása (pl. karfiol mozaik vírus = CaMV
35S transzkriptumának promotere),
- hormonszabályozott (pl. auxin) promoter alkalmazása;
- környezeti faktorok, pl. fény által irányított promoter (pl. RUBISCO
fényfüggő promotere);
- kémiai anyagok (vegyszer) által szabályozott promoter
- a génkifejeződés befolyásolható a genetikailag módosított
növényekben a cisz-elemek és DNS-kötő fehérjék, ún. transzkripciós
faktorok révén is;

- az Agrobacterium Ti plazmid rendszer alkalmazása természetes génátviteli

rendszerként:
a tumorképződés molekuláris alapja Agrobacterium fertőzött
növényekben;
Az Agrobacterium tumefaciens Gram negatív festődést mutató
baktérium, amely kétszikűeket fertőzve a sebzési felületen
tumorszövetet hoz létre. A tumorszövet in vitro körülmények között,
hormonmentes táptalajon is növekszik. A jelenség oka az, hogy az
Agrobacterium tumort indukáló Ti plazmidjának egyes génjei
integrálódnak a gazdanövény sejtmagi DNS- be és ezek a gének
oktopin, nopalin és agropin hormonok termeléséért is felelősek. A Ti
plazmid 200kb méretű DNS-t tartalmaz, ebből 21-23 kb méretű DNS
szakasz (T-DNS) integrálódik a növény magi DNS-be. A nopalin
tipusú Ti plazmid esetében a 23kb méretű T-DNS egyben kerül a
gazdanövénybe, míg az oktopin tipusú Ti plazmid esetében a 14kb
TL-DNS és a 7kb TR-DNS egymástól függetlenül épül be a növényi
genom különböző részeibe. A Ti plazmidban lévő T-DNS-t mindkét
oldalon határszekvenciák fogják közre, ha ezen szekvenciák közé
50kb-nél nem nagyobb „idegen” DNS-szakasz, transzgén kerül, akkor
 az a Ti plazmid vir és chr génjei segítségével beépül a genetikailag
módosítandó növénybe.
a Ti plazmidokból kialakított vektormolekulák és az általuk végrehajtott
DNS-transzformáció;
Az egyszerű Ti plazmid eredetű integratív vektorok legyengített T-
DNS-t hordoznak, a vektor nem tartalmazza a hormongéneket.
A kétplazmidos, ún. bináris vektorok esetében a határszekvenciák és a
T-DNS az egyik, míg a virulenciarégió a másik vektoron található, de
ettől a génátviteli képesség megmarad.
-közvetlen DNS-beviteli módszerek genetikailag módosított növények
előállításában:
plazmidok közvetlen bevitele protoplasztokba (PEG, hősokk,
elektroporáció);
DNS bejuttatása a növénybe a sejtfalon keresztül – a génpuska;

A GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT NÖVÉNYEK ÉS FELHASZNÁLÁSI TERÜLETÜK

- a transzgén fogalma, a transzgének csoportosítása eredetük alapján;

- a genetikailag módosított növényfajták előállításának fő lépései;
- a transzgénikus növények csoportosítása:

1. első generációs GM növények:

* Az abiotikus stresszrezisztencia géntechnológiai kialakításának több

gazdaságilag, növénytermesztési, ipari szempontból jelentős területe van:
- herbicidrezisztencia kialakítása
/ mutáns gén bevitele – a károsított fehérje aminosav
sorrendjének megváltoztatása , nincs kapcsolódás a
hatóanyaghoz; glifozát- és klórszulfuron herbicidekkel
szembeni rezisztencia;
/ detoxifikáló gén bejuttatása – a herbicid hatóanyagának kémiai
módosítása; glufonizát és brmoxinil tipusú herbicidek ellen;
/ a génexpresszió javítása – a herbicid hatóanyaga által
károsított fehérje túltermeltetése GM növényben; még nem
igazán gyakori és működőképes módszer, de a lucerna
foszfinotricin rezisztenciája ezen alapszik;

#glifozát rezisztencia – EPSP szintáz gátlása;

#szulfonilurea rezisztencia – ALS szintáz gátlása;
#imidazolinon rezisztencia – hidroxiecetsav gátlása;
#foszfinotricin rezisztencia – glutaminszintáz túltermeltetése;
#bromoxinil rezisztencia – bromoxinil specifikus nitriláz
termeltetése;
#atrazin rezisztencia (a psbA gén módosítása,
protoplasztfúzióval (cibridizáció) / géntechnológiai módszerrel)

- szárazsággal és ozmotikus stresszel szemben ellenálló

transzgénikus növényfajták előállítása
 - extrém hőmérsékleti viszonyoknak ellenálló GM növények
létrehozása;
- a reaktív oxigéngyökök károsító hatásának mérséklése módosított
anyagcseréjű transzgénikus növényekben

 Biotikus stresszel szembeni rezisztenciát hordozó GM növények tipusai:

A tolerancia (a növény teljes egészében fertőzött, de a tünetek
gyengék), a hiperszenzitív reakció (sejtelhalás miatt a kórokozó csak a
fertőzés környezetében mutatható ki a gazdanövényben), a küszöb
alatti fertőzés (a patogén nem jut tovább a közvetlenül fertőzött
sejtekből) és a valódi immunitás (a vírus, patogén replikációja gátolt
a fertőzött sejtekben) fogalma a növényi stresszreakciókban.
 virális patogénekkel szembeni rezisztencia
virális köpenyfehérje gén kifejeztetésével;
módosított vírus mozgási fehérje felhasználásával;
a virális replikázgén kifejeztetése a transzgénikus növényben;
transzkripció utáni génelhallgattatás, szensz és antiszensz mRNS
egyidejű jelenlétének biztosítása GM növényben;

bakteriális fertőzéssel szembeni rezisztencia

antibakteriális fehérjék túltermeltetése GM növényben (lizozim,
laktoferrin);
patogenitási és virulencia faktorok gátlása (tabtoxin,
phaseolotoxin);
a reaktív oxigéngyökök termelődését befolyásoló transzgén
beépítése növénybe (glükózoxidáz, ferritin);
gombarezisztens GM növények
gombaellenes enzimek (kitinázok, glükanáz);
a patogenezishez kapcsolt növényi fehérjék és peptidek
(pathogenesis related proteins, riboszóma inaktiváló fehérjék,
gombaellenes peptidek);
fitoalexinek;
aktív oxigénfajták;
rovarrezisztencia transzgénikus növényekben
mikroorganizmus eredetű gének bevitele GM növénybe
(Bacillus thuringiensis delta-endotoxin);
növényi eredetű gének a rovarrezisztenciában (proteáz
inhibitorok, alfa-amiláz inhibitorok, lektinek)

2. második generációs GM növények:

- anyagcseréjükben vagy fejlődésükben módosított transzgénikus
növények;
Módosított szerkezetű fehérje (aminosav bioszintézis), zsírsav és szénhidrát
molekulákat termelő GM növények. Az anyagcsere módosítások másik fő
iránya a pigment, alkaloida, pektin és cellulóz túltermeltetése a
transzgénikus növényekben.
A fejlődés módosításakor a virágzás folyamata (citoplazmás és génikus
hímsterilitás), a termés érése (a növekedés, fejlődés és morfológia
befolyásolása, pl. módosított abszcizinsav anyagcsere) és a szaporodás
(„terminátor technológia”) egyaránt módosul(hat) a kérdéses növényekben.

3. harmadik generációs GM növények:

- speciális molekulák, ipari alapanyagokat termelő GM növények,
bioreaktorként használható transzgénikus növények;
~ jellemzőik: a transzgén célzott integrációja, megtervezett, indukálható
expresszió, célbajuttathatóság;
A bioreaktorként alkalmazható GM növényekkel gyógyszeripari szempontból
fontos emberi fehérjéket, peptideket, antitesteket és vakcinát állítanak elő. A
műanyagipar (PHB) és az élelmiszeripar (alfa amiláz, fitáz ..) is alkalmazhat
/alkalmaz bioreaktor GM növényeket.