NA​OMI

NO​VIK
REN​GE​TEG
A for​dí​tás az aláb​bi ki​adás alap​ján ké​szült: Na​omi No​vik: Up​roo​ted
Del Rey Bo​oks, New York, 2015
For​dí​tot​ta: Hei​nisch Mó​ni​ka
Bo​rí​tó​fest​mény és ti​po​grá​fia: Cserny Timi Po​o​kah
Tör​del​te: Küh​ne And​rea
Co​py​right © 2015 by Te​me​ra​i​re LLC
Hun​ga​ri​an trans​la​ti​on © Hei​nisch Mó​ni​ka, 2016
Bo​rí​tó © Cserny Timi Po​o​kah, 2016
Hun​ga​ri​an edi​ti​on © GABO Ki​adó, 2016
ISBN 978-963-406-279-0
Ki​ad​ja GABO Ki​adó
www.gabo.hu
gabo@gabo.hu
Fe​le​lős ki​adó: Föl​des Ta​más
Fe​le​lős szer​kesz​tő: Kle​in​heincz Csil​la
 1. FEJEZET
A mi sár​ká​nyunk nem fal​ja fel az el​ra​bolt lá​nyo​kat, akár​mit is mond​ja​nak róla a völ​-
gyön kí​vül. A ná​lunk meg​pi​he​nő ván​do​rok​tól mi is hall​juk a ró​lunk szó​ló plety​ká​kat:
hogy mi em​ber​ál​do​za​tot mu​ta​tunk be egy iga​zi sár​kány​nak. Ez per​sze tá​vol áll a va​ló​-
ság​tól. Igaz, hogy va​rázs​ló és hal​ha​tat​lan, de em​ber, és az apá​ink cso​port​ba ve​rőd​ve vé​-
gez​tek vol​na vele, ha meg akart vol​na ölni va​la​kit kö​zü​lünk tíz​éven​ként. Ő véd meg
min​ket a Ren​ge​teg​től, és ezért há​lá​sak va​gyunk neki, de en​nek is meg​van a ha​tá​ra.
Ter​mé​sze​te​sen nem fal​ja fel az el​hur​colt lá​nyo​kat, bár időn​ként úgy érezzük. El​vi​szi
őket a tor​nyá​ba, és tíz év​vel ké​sőbb el​en​ge​di, csak​hogy ad​dig​ra a lá​nyok gyö​ke​re​sen
meg​vál​toz​nak. Elő​ke​lő ru​há​kat hor​da​nak, úgy be​szél​nek, mint ud​va​ron​cok a pa​lo​tá​ból,
és mi​vel tíz évig együtt él​tek egy to​rony​ban egy fér​fi​val, min​den​ki le​mond ró​luk, an​nak
el​le​né​re, hogy a lá​nyok ál​lí​tá​sa sze​rint soha egy uj​jal sem nyúlt hoz​zá​juk. Mi mást
mond​hat​ná​nak? Nem is ez a prob​lé​ma gyö​ke​re – vé​gül is a Sár​kány bú​csú​zó​ul egy ezüst​-
tel teli er​szényt ad ne​kik, így az​tán bár​ki szí​ve​sen fe​le​sé​gül ven​né őket, akár a ké​tes
múlt​juk​kal együtt is.
Csak​hogy ők nem akar​nak férj​hez men​ni. Sőt, ma​rad​ni sem akar​nak ná​lunk.
– El​fe​lej​tik, ho​gyan kell itt élni – mond​ta egy​szer apám vá​rat​la​nul. Együtt zöty​kö​lőd​-
tünk a nagy, üres sze​kér bak​ján, mi​után ki​szál​lí​tot​tunk egy​he​ti tű​zi​fát. Dver​nyik​ben
lak​tunk, amely sem a leg​na​gyobb, sem a leg​ki​sebb falu a völgy​ben, és nem is a Ren​ge​teg​-
hez leg​kö​ze​leb​bi. Hét mér​föld vá​laszt​ja el tőle. A hegy​re fel​ve​ze​tő út leg​ma​ga​sabb pont​-
já​ról tisz​ta idő​ben vé​gig​kö​vet​het​tük sze​münk​kel a fo​lyó vo​na​lát, egé​szen a Ren​ge​teg pe​-
re​mé​ig, a fák sö​tét fala előtt el​te​rü​lő, vi​lá​gos​szür​ke, égett ta​la​jú ir​tá​sig. A Sár​kány tor​-
nya a má​sik irány​ban ma​ga​so​dott, tisz​tes tá​vol​ság​ban. Mint​ha egy fe​hér krét​ada​ra​bot
szúr​tak vol​na a föld​be a nyu​ga​ti he​gyek​nél.
Ki​csi vol​tam ak​kor – öt​éves​nél alig​ha idő​sebb –, de azt tud​tam, hogy ha le​het, a Sár​-
kányt nem em​lít​jük, sem az ál​ta​la el​hur​colt lá​nyo​kat, ezért meg​ra​gadt a fe​jem​ben, ami​-
kor apám meg​szeg​te ezt a sza​bályt.
– Csak a fé​le​lem​re em​lé​kez​nek – foly​tat​ta. Ez​zel le is zár​ta a té​mát. Nyel​vé​vel cset​tin​-
tett a lo​vak​nak, mire azok sza​po​ra lép​tek​kel le​vit​tek min​ket a hegy​ről, vissza a fák közé.
Nem so​kat ér​tet​tem az egész​ből. Mind​nyá​jan fél​tünk a Ren​ge​teg​től. Ugyan​ak​kor a
völgy volt az ott​ho​nunk. Hogy is hagy​hat​tuk vol​na el az ott​ho​nun​kat? A lá​nyok még​is
el​men​tek. Mi​után a Sár​kány ki​en​ged​te őket a tor​nyá​ból, kis ide​ig a csa​lád​juk​kal lak​tak –
egy hé​tig, leg​fel​jebb egy hó​na​pig, soha nem to​vább. Az​tán fog​ták a ho​zo​mány​ként ka​-
pott ezüs​töt, és to​vább​áll​tak. Több​nyi​re Kra​li​á​ba köl​töz​tek, hogy az Egye​tem​re jár​ja​nak.
So​kan fe​le​sé​gül men​tek egy vá​ro​si fér​fi​hoz, má​sok tu​dó​sok vagy ke​res​ke​dők let​tek, bár
egye​sek azt hí​resz​tel​ték, hogy Jad​vi​ga Bach, akit hat​van év​vel ez​előtt ra​bolt el a to​rony
ura, kur​ti​zán lett, töb​bek kö​zött egy báró és egy her​ceg sze​re​tő​je. Ám az én szü​le​té​sem
ide​jén már csak te​he​tős öreg​asszony​ként élt, aki káp​rá​za​tos aján​dé​ko​kat kül​dött uno​ka​-
hú​ga​i​nak és uno​ka​öccse​i​nek, de soha nem lá​to​ga​tott haza.
Te​hát nem egy em​ber​evő​nek ad​tuk át a lá​nya​in​kat, de nem is volt sok​kal szív​de​rí​tőbb
a hely​zet. Ke​vés falu volt a völgy​ben, és a Sár​kány nem vitt el akár​kit: ki​zá​ró​lag ti​zen​hét
éves lá​nyo​kat, akik egy bi​zo​nyos év​ben, két ok​tó​ber kö​zött szü​let​tek. Az én évem​ben ti​-
zen​egy lány kö​zül vá​laszt​ha​tott, ami koc​ka​já​ték​ban igen ke​vés nye​ré​si esélyt biz​to​sí​tott
vol​na ne​künk. Min​den​ki azt mond​ja, hogy akik Sár​kány​lányt ne​vel​nek, más​hogy sze​re​-
tik őt; nem te​het​nek róla, sej​tik, hogy egy​szer el fog​ják ve​szí​te​ni. Én azon​ban nem így él​-
tem meg, a szü​le​im sem így vi​szo​nyul​tak hoz​zá. Mire elég idős let​tem, hogy fel​fog​jam a
ve​szélyt, már mind​annyi​an tud​tuk, hogy Kas​ját fog​ja el​vin​ni.
Csu​pán a tu​dat​lan át​uta​zók je​gyez​ték meg Kas​ja szü​le​i​nek, mi​lyen szép, okos vagy
ked​ves a lá​nyuk. A Sár​kány nem min​dig a leg​szebb lányt vit​te el, ha​nem azt, aki va​la​mi​-
lyen té​ren a leg​kü​lön​le​ge​sebb volt. Könnyen ki​szúr​ta a leg​szeb​bet, a leg​oko​sab​bat, a leg​-
jobb tán​cost, a leg​fi​no​mabb mo​do​rút, jól​le​het, alig vál​tott ve​lük né​hány szót a dön​tés​-
ho​za​tal előtt.
Kas​já​ban pe​dig min​den meg​volt, amit akart. Sűrű, arany​ló bú​za​szí​nű haja be​fon​va a
de​re​ká​ig ért, me​leg bar​na sze​me volt, a ne​ve​té​se dal​la​má​ra pe​dig min​den​ki​nek éne​kel​ni
tá​madt ked​ve. Neki ju​tot​tak eszé​be a leg​jobb já​té​kok, min​dig tör​té​ne​te​ket és tán​co​kat
ta​lált ki; egész ün​ne​pi la​ko​má​kat meg tu​dott főz​ni, és ha fo​na​lat so​dort az apja ju​ha​i​nak
sző​ré​ből, a szál si​mán, egyet​len cso​mó vagy görcs nél​kül jött le a rok​ka ke​re​ké​ről.
Úgy em​lí​tem őt, mint va​la​mi me​se​sze​rep​lőt, de az igaz​ság pont a for​dí​tott​ja volt: ha
anyám fo​na​lat szö​vő her​ceg​nők​ről, bá​tor li​ba​pász​tor​lá​nyok​ról vagy fo​lyó​tün​dé​rek​ről
me​sélt, min​dig Kas​ját kép​zel​tem ma​gam elé, így élt a fe​jem​ben. Bal​ga és fi​a​tal vol​tam
még, ezért at​tól a tu​dat​tól, hogy ha​ma​ro​san el​ve​szí​tem, nem ke​vés​bé, ha​nem még job​-
ban sze​ret​tem.
Kas​ja azt mond​ta, nem bán​ja. Nem gyö​tör​te fé​le​lem, er​ről Ven​sza, az any​ja gon​dos​ko​-
dott. – Bá​tor​nak kell len​nie – mond​ta egy​szer anyám​nak, mi​köz​ben nó​gat​ta a lá​nyát,
hogy másszon fel egy fé​lel​me​tes​nek tűnő fára, anyám pe​dig könnyes szem​mel ölel​te át.
Mind​össze há​rom​ház​nyi​ra lak​tunk egy​más​tól. Há​rom fiú​test​vé​rem volt, egye​dü​li
lány​ként szü​let​tem a csa​lá​dunk​ba, mind​hár​man jó​val idő​seb​bek vol​tak ná​lam. Kas​ja állt
a leg​kö​ze​lebb a szí​vem​hez. A böl​cső​től fog​va együtt ját​szot​tunk, ele​in​te anyá​ink kony​-
há​já​ban, el​vo​nul​va, hogy ne le​gyünk láb alatt, ké​sőbb a házunk előtt, az ut​cán, és vé​gül,
ami​kor már elég idő​sek vol​tunk hoz​zá, ki​sza​lad​tunk a sű​rű​be. Nem akar​tam bent ma​-
rad​ni a ház​ban, ami​kor vele is ro​han​hat​tam ké​zen fog​va az ágak alatt. Úgy kép​zel​tem,
hogy a fák le​eresz​tik kar​ju​kat, és úgy óv​nak min​ket. Fo​gal​mam sem volt róla, mi​lyen
lesz, ha el​sza​kít​ják tő​lem.
A szü​le​im ak​kor sem ag​gód​tak vol​na mi​at​tam, ha Kas​ja nincs ve​lem, mi​vel ti​zen​hét
éve​sen véz​na kan​ca​csi​kó vol​tam nagy láb​bal, gu​ban​cos, ko​szos-bar​na haj​jal, és az​zal az
egyet​len szem​be​tű​nő ké​pes​sé​gem​mel, ha le​het így ne​vez​ni, hogy egy nap alatt bár​mit el
tud​tam tép​ni, be tud​tam ko​szol​ni vagy el tud​tam ve​szí​te​ni, amit fel​vet​tem. Anyám ti​-
zen​két éves ko​rom​ra fel​ha​gyott min​den re​ménnyel, és en​ged​te, hogy a bá​tyá​im le​ve​tett
ru​há​i​ban mász​kál​jak, ki​vé​ve ün​nep​na​po​kon, ami​kor az ott​hon​ról való el​in​du​lás előtt
húsz perc​cel át kel​lett öl​töz​nöm, majd az aj​tónk előt​ti pa​don kel​lett ül​dö​gél​nem, amíg
neki nem vág​tunk a temp​lom​ba ve​ze​tő út​nak. Így sem le​het​tek biz​to​sak ben​ne, hogy
mire a fa​lu​ba érünk, nem sza​kít​ja el a ru​há​mat egy ág, vagy nem sá​ro​zom be ma​gam.
– Egy sza​bó​hoz kell fe​le​sé​gül men​ned, ki​csi Ag​nyes​kám – han​goz​tat​ta apám ne​vet​ve,
ami​kor éj​jel ha​za​jött az er​dő​ből, és én ma​sza​tos arc​cal, leg​alább egy lyuk​kal a ru​há​mon,
ken​dő nél​kül elé​be sza​lad​tam. Ő így is szí​ve​sen fel​ka​pott és meg​csó​kolt. Anyám csak hal​-
kan só​haj​to​zott. Me​lyik szü​lő saj​nál​ná, hogy a Sár​kány​nak szánt lá​nyá​ban annyi hiba
van?

A ki​vá​lasz​tás előt​ti utol​só nyár hosszú volt, me​leg és könnyek​kel teli. Kas​ja nem sírt,
csak én. Es​tig ba​ran​gol​tunk az er​dő​ben, min​den arany​fé​nyű na​pot a le​he​tő leg​hosszabb​-
ra nyúj​tot​tunk, majd éhe​sen és fá​rad​tan ha​za​men​tem, és azon​nal le is fe​küd​tem a sö​tét​-
ben. Anyám be​jött, meg​si​mo​gat​ta a fe​je​met, és hal​kan éne​kelt, amíg bele nem alud​tam a
sí​rás​ba. Ott​ha​gyott egy tá​nyér ételt az ágyam mel​lett, arra az eset​re, ha az éh​ség fel​éb​-
resz​te​ne éj​sza​ka. Nem is pró​bált vi​gasz​tal​ni, mit mond​ha​tott vol​na? Mind​ket​ten tud​tuk,
hogy akár​mennyi​re sze​re​ti Kas​ját és az any​ját, Ven​szát, óha​tat​la​nul is ott van egy apró
kis öröm​cso​mó a ha​sá​ban – nem az én lá​nyom, nem az én egy szem lá​nyom. Per​sze én
sem sze​ret​tem vol​na, hogy más​képp érez​zen.
Jó​for​mán az egész nya​rat együtt töl​töt​tük Kas​já​val. Rég​óta így volt. Ki​sebb ko​runk​-
ban a töb​bi fa​lu​si gye​rek​kel együtt fu​tot​tunk neki a fák sű​rű​jé​nek, ám ahogy nő​dö​gél​-
tünk, és Kas​ja egy​re szebb lett, azt mond​ta az any​ja: „Ke​rül​jé​tek a fi​ú​kat! Nek​tek és ne​kik
is az lesz a leg​jobb.” Én vi​szont nem tá​gí​tot​tam Kas​ja mel​lől, anyám pe​dig elég​gé sze​ret​-
te Kas​ját és Ven​szát ah​hoz, hogy ne pró​bál​jon meg el​sza​kí​ta​ni min​ket egy​más​tól, hi​á​ba
volt biz​tos ben​ne, hogy vé​gül csak an​nál in​kább szen​ved​ni fo​gok.
Az utol​só na​pon egy tisz​tás​ra buk​kan​tam a sű​rű​ben, ahol arany és láng​vö​rös lomb​ko​-
ro​nák su​sog​tak a fe​jünk fö​lött, és érett gesz​te​nyék bo​rí​tot​ták a ta​lajt. Gallyak​ból és szá​-
raz le​ve​lek​ből kis tü​zet gyúj​tot​tunk, és azon sü​töt​tünk meg egy-egy ma​rok​nyit. Más​nap
kez​dő​dött ok​tó​ber hava, ami​kor is nagy ün​nep​ség​gel ta​nú​sí​tot​tuk meg​be​csü​lé​sün​ket
párt​fo​gónk és urunk iránt. Más​nap ér​ke​zett a Sár​kány.
– Mi​lyen jó vol​na tru​ba​dúr​nak len​ni! – szó​lalt meg Kas​ja há​ton fek​ve, csu​kott szem​-
mel. Egy dal​la​mot dú​dolt. Az ün​nep​ség​re egy ván​dor éne​kest is meg​hív​tak, aki az​nap
dél​előtt oda​kint, a zöld​ben gya​ko​rol​ta da​la​it. A hű​bér​rel meg​ra​kott sze​ke​rek egész hé​ten
gu​rul​tak be​fe​lé a fa​lu​ba. – Be​jár​ni egész Pol​ni​át, és a ki​rály​nak éne​kel​ni!
Me​reng​ve mond​ta ezt, de nem úgy, ahogy az ál​mo​kat ker​ge​tő köly​kök be​szél​nek. Úgy
mond​ta, mint aki tény​leg el akar​ja hagy​ni a völ​gyet, örök​re. Oda​nyúl​tam, és meg​fog​-
tam a ke​zét. – És min​den tél kö​ze​pén ha​za​jön​nél – fe​lel​tem – el​éne​kel​ni ne​künk a da​lo​kat,
ame​lye​ket meg​ta​nul​tál. – Szo​ron​gat​tuk egy​más ke​zét, és pró​bál​tam ki​zár​ni a tu​da​tom​-
ból, hogy a Sár​kány ál​tal el​hur​colt lá​nyok soha nem akar​nak vissza​jön​ni.
Ter​mé​sze​te​sen ak​kor még szív​ből gyű​löl​tem a va​rázs​lót. Pe​dig nem volt rossz ura​ság.
Az észa​ki hegy​ség túl​ol​da​lán a Sár​ga-mo​csár bá​ró​ja öt​ez​res se​re​get tar​tott fenn Pol​nia
ha​tá​ra​i​nak meg​vé​dé​sé​re. Négy​tor​nyú kas​tély​ban la​kott a fe​le​sé​gé​vel, aki vér​vö​rös drá​-
ga​kö​ve​ket és fe​hér ró​ka​bun​dát hor​dott, pe​dig bir​to​ka sem​mi​vel sem volt gaz​da​gabb a
mi völ​gyünk​nél. A fér​fi​ak he​ten​te egy​szer kö​te​le​sek vol​tak az ő föld​jén dol​goz​ni, a leg​-
jobb föl​de​ken, a leg​rá​ter​met​tebb fi​a​i​kat pe​dig el​vit​te ka​to​ná​nak. Ami​kor a ka​to​nái a
kör​nyé​ken bók​lász​tak, a fel​nőt​té ser​dült lá​nyok​nak bent kel​lett ma​rad​ni​uk a há​zak​ban,
tár​sa​ság​ban. És még ő sem szá​mí​tott rossz úr​nak.
A Sár​kány egyet​len to​rony​ban la​kott, ud​va​ron​cok nél​kül, az​zal az egyet​len lánnyal,
akit ép​pen el​vitt. Nem volt szük​sé​ge se​reg​re, hi​szen a sa​ját mun​ká​já​val, a má​gi​á​já​val
szol​gál​ta a ki​rályt. Időn​ként el kel​lett men​nie az ud​var​ba, meg​újí​ta​ni a hű​ség​es​kü​jét, és
az ural​ko​dó bi​zo​nyá​ra had​ba is hív​hat​ta vol​na, de több​nyi​re azt a fel​ada​tot hagy​ta meg
neki, hogy itt ma​rad​jon, fel​ügyel​je a Ren​ge​te​get, és meg​óv​ja a ki​rály​sá​got an​nak go​-
nosz​sá​gá​tól.
Csak ak​kor lett té​koz​ló, ami​kor köny​vek​ről volt szó. Fa​lu​si​ak​hoz ké​pest igen ol​va​sott​-
nak szá​mí​tot​tunk, mi​vel a köny​vek​kel há​za​ló ke​res​ke​dők ide, a Pol​nia leg​szél​ső sar​ká​-
ban lévő völgy​be is el​jöt​tek – hi​szen a Sár​kány akár ara​nyat is haj​lan​dó volt fi​zet​ni ér​-
tük. A ván​dor​ke​res​ke​dők min​den​fé​le sza​kadt és ol​csó köny​vet is be​tusz​kol​tak az ösz​vé​-
re​ik​re kö​tött nye​reg​tás​kák​ba, és né​hány fil​lé​rért el​ad​ták őket ne​künk. A mi völ​gyünk​-
ben sze​gény ház​nak szá​mí​tott az, amely​ben nem volt leg​alább két-há​rom könyv ki​ál​lít​-
va a fa​lon.
Mind​ez je​len​ték​te​len, szá​nal​mas ap​ró​ság​nak tűn​he​tett, és so​kan ta​lán fel sem tud​ták
fog​ni, hogy a lá​nya​in​kat oda​ad​juk egy ilyen em​ber​nek, de ez csak azok szá​má​ra volt ért​-
he​tet​len, akik tá​vol él​tek a Ren​ge​teg​től. Én vi​szont meg​ér​tem a Zöld Nya​rat, ami​kor a
for​ró szél egé​szen a fa​lun​kig hoz​ta a Ren​ge​teg vi​rág​po​rát, a mi le​ge​lő​ink​re és kert​je​ink​-
be. A nö​vé​nyek vad bur​ján​zás​ba fog​tak, de fur​csán el​torzul​tak. Aki evett be​lő​lük, az in​-
du​lat be​te​ge lett, rá​tá​madt a csa​lád​já​ra, és vé​gül örök​re el​tűnt a Ren​ge​teg​ben, ha​csak le
nem kö​töz​ték.
Hat​éves vol​tam ek​kor. A szü​le​im tő​lük tel​he​tő​en pró​bál​tak vé​de​ni, de még így is élén​-
ken az em​lé​ke​im​be vé​ső​dött a min​dent át​ha​tó, nyú​lós fé​le​lem ér​ze​te, a ret​te​gő em​be​rek
lát​vá​nya, és a gyom​ro​mat vég nél​kül mar​do​só éh​ség. Ad​dig​ra fel​él​tük az elő​ző év​ről ma​-
radt utol​só tar​ta​lé​ka​in​kat is, és csak a ta​vasz​ban bíz​tunk. Az egyik szom​szé​dunk evett
né​hány szem zöld​ba​bot, mert kis hí​ján be​le​bo​lon​dult az éh​ség​be. Em​lék​szem a házuk​ból
ki​szű​rő​dő si​kol​tá​sok​ra az​nap este, és em​lék​szem arra is, ahogy az apám át​ro​han se​gí​te​-
ni, és me​net köz​ben fel​kap​ja a vas​vil​lát a csűr mel​lől.
An​nak a nyár​nak az egyik nap​ján ki​sza​ba​dul​tam fá​radt, véz​na anyám fel​ügye​le​te alól,
és mi​vel nem tud​tam még fel​mér​ni a ve​szélyt, be​ro​han​tam a Ren​ge​teg​be. Egy szél​vé​dett
zug​ban ta​lál​tam egy fé​lig ki​szá​radt vad​sze​der​haj​tást. Fél​re​haj​tot​tam a ke​mény, ha​lott
ága​kat, hogy el​jus​sak a nö​vény vé​dett szí​vé​be, és né​hány cso​da​szám​ba menő szed​ret
szed​tem a mar​kom​ba, ame​lyek nem vol​tak tor​zak, ép​pen el​len​ke​ző​leg: egé​szek, lé​dú​sak
és tö​ké​le​te​sek. Min​den egyes szem íze él​ve​zet​tel áradt szét a szám​ban. Két​ma​rok​nyit is
be​fal​tam, a ma​ra​dé​kot pe​dig a szok​nyám​ba szed​tem. Mi​köz​ben ha​za​si​et​tem, a lila gyü​-
mölcs​lé át​áz​tat​ta a ru​hám, anyám pe​dig iszo​nyod​va sír​va fa​kadt ma​sza​tos ar​com lát​-
tán. Nem be​te​ged​tem meg. A vad​sze​der​nek si​ke​rült va​la​hogy ki​búj​nia a Ren​ge​teg átka
alól, az íze is pa​zar volt. Anyám könnye​i​től vi​szont meg​ijed​tem. Utá​na éve​kig tar​tot​tam
a vad​sze​der​től.
Ab​ban az év​ben el​hív​ták a Sár​kányt a pa​lo​tá​ba. Ko​rán vissza​jött, ki​lo​va​golt a szán​tás​-
ra, és egy má​gi​kus tűz​zel meg​sem​mi​sí​tett min​den meg​ron​tott ter​mést és mér​ge​zett nö​-
vényt. Ennyi lett vol​na a fel​ada​ta, ám ő az összes ház​ba be​tért, ahol va​la​ki meg​be​te​ge​-
dett, és meg​itat​ta az em​be​re​ket egy va​rázs​fő​zet​tel, hogy is​mét ön​ma​guk le​gye​nek. Meg​-
pa​ran​csol​ta, hogy a nyu​ga​tabb​ra lévő fal​vak la​kói, akik meg​me​ne​kül​tek a csa​pás​tól,
osszák meg ve​lünk a ter​mé​nye​i​ket, és ab​ban az év​ben az adó​be​vé​te​lét is fel​aján​lot​ta,
hogy sen​ki se éhez​zen. A kö​vet​ke​ző ta​vasszal, mi​előtt vet​ni kezd​tünk vol​na, még egy​-
szer ki​ment a legelő​re, és a ma​ra​dék el​faj​zott nö​vé​nye​ket is el​éget​te, ne​hogy is​mét gyö​-
ke​ret ver​je​nek.
Ám hi​á​ba men​tett meg min​ket, a szí​vünk​be nem lop​ta be ma​gát. Soha nem jött ki a
tor​nyá​ból ál​do​mást inni az em​be​rek​kel ara​tás ide​jén, el​len​tét​ben a Sár​ga-mo​csár bá​ró​já​-
val, és soha nem vá​sá​rolt apró cse​cse​be​csé​ket a vá​sá​ron, mint a báró fe​le​sé​ge és lá​nyai.
Időn​ként cse​pű​rá​gók té​ved​tek a vi​dék​re, elő​adást tar​tot​tak, vagy éne​ke​sek kel​tek át a
há​gón Ro​szia fe​lől. Ő egyik​re sem volt kí​ván​csi. Ami​kor a sze​ke​rek el​vit​ték neki az adót,
a to​rony ka​pu​ja ma​gá​tól ki​nyílt, és a szál​lí​tók úgy rak​tak le min​den por​té​kát a pin​cé​be,
hogy nem is ta​lál​koz​tak vele. A fa​lunk elöl​já​ró​nő​jé​vel soha nem vál​tott pár szó​nál töb​-
bet, sem a völgy leg​na​gyobb vá​ro​sá​nak, Ol​san​ká​nak a pol​gár​mes​te​ré​vel, pe​dig a vá​ros
kö​ze​lebb esett a to​rony​hoz. Egy​ál​ta​lán nem vá​gyott köz​sze​re​tet​re, sem arra, hogy meg​-
is​mer​jék.
Ava​tott mes​te​re volt a sö​tét má​gi​á​nak. A leg​tisz​tább éj​sza​ká​kon is fel​tűn​het​tek vil​lá​-
mok a tor​nya kö​rül, akár té​len is. Az ab​la​ka​i​ból ki​bo​csá​tott fe​hér li​dérc​fé​nyek vé​gig​su​-
han​tak az utak és a sö​tét fo​lyó fö​lött, majd be​áram​lot​tak a Ren​ge​teg​be, hogy raj​tuk ke​-
resz​tül őr​köd​hes​sen. Időn​ként pe​dig, ami​kor a Ren​ge​teg el​fo​gott va​la​kit – egy pász​tor​-
lányt, aki a nyáj te​rel​ge​té​se köz​ben túl kö​zel me​rész​ke​dett a va​don pe​re​mé​hez, egy va​-
dászt, aki meg​ron​tott for​rás​víz​ből ivott, vagy egy sze​ren​csét​le​nül járt uta​zót a hágó fe​-
lől, aki​nek füttye éles kar​mok​kal té​pett az em​ber el​mé​jé​be –, a Sár​kány ér​tük, ál​do​za​to​-
kért is le​jött a tor​nyá​ból, és aki​ket ő el​vitt, azok soha töb​bé nem tér​tek vissza.
Nem go​nosz volt, ha​nem tá​vo​li és ijesz​tő. Gyű​löl​tem, mert arra ké​szült, hogy el​vi​gye
Kas​ját, és ha​ra​gom hosszú éve​kig nem csil​la​po​dott.
Az ér​zé​se​im azon az utol​só éj​je​len sem vál​toz​tak. Kas​já​val meg​et​tük a gesz​te​nyét. Le​-
ment a nap, ki​aludt a tűz, ám amíg a zsa​rát​nok iz​zott, nem moz​dul​tunk a tisz​tás​ról.
Más​nap nem kel​lett so​kat gya​lo​gol​nunk. Az ara​tá​si ün​nep​sé​get rend​sze​rint Ol​san​ká​ban
tar​tot​ták, de a ki​vá​lasz​tás éve​i​ben min​dig ab​ban a fa​lu​ban, ahon​nan a va​rázs​ló lányt vá​-
lasz​tott ma​gá​nak, hogy a csa​lá​dok​nak ke​ve​sebb gond​juk le​gyen az uta​zás​sal. Kas​ja pe​-
dig ott élt a mi fa​lunk​ban.
Más​nap még job​ban gyű​löl​tem a Sár​kányt, mi​köz​ben ma​gam​ra öl​töt​tem új, zöld ün​-
ne​pi ru​há​mat. Anyám re​me​gő kéz​zel fon​ta be a ha​jam. Tud​tuk, hogy a Sár​kány Kas​ját
fog​ja vá​lasz​ta​ni, még​is fél​tünk. Ma​gas​ra emel​tem a szok​nyá​mat, mi​köz​ben a tő​lem tel​-
he​tő leg​óva​to​sab​ban fel​száll​tam a sze​kér​re, gon​do​san ügyel​tem a szál​kák​ra, és en​ged​-
tem, hogy apám fel​se​gít​sen. Igye​kez​tem pél​dá​san vi​sel​ked​ni. Nem sok ér​tel​me volt,
még​is sze​ret​tem vol​na meg​mu​tat​ni Kas​já​nak, hogy sze​re​tet​ből meg​pró​bá​lom nö​vel​ni
az esé​lye​it. Nem szán​dé​koz​tam el​csú​fí​ta​ni ma​gam a má​gus sze​mé​ben ban​dzsí​tás​sal
vagy gör​nyedt tar​tás​sal, ahogy so​kan tet​ték.
A falu mel​let​ti szé​rűn gyűl​tünk össze a töb​bi lánnyal, és mind a ti​zen​egyen fel​so​ra​koz​-
tunk. Az ün​ne​pi asz​ta​lo​kat négy​szög alak​ban ál​lí​tot​ták fel, és ros​ka​dá​sig meg​rak​ták,
mert nem vol​tak elég na​gyok ah​hoz, hogy az egész völgy hű​bér​adó​nak szánt ter​mé​nye​it
el​he​lyez​zék raj​tuk. Min​den​ki az asz​ta​lok mö​gött vá​ra​ko​zott. A sar​kok​ban gú​lák​ban hal​-
moz​ták fel a bú​zát és a za​bot a fü​vön. Csak a lá​nyok áll​hat​tak ki a rét kö​ze​pé​re, a csa​lád​-
ja​ik​kal és az elöl​já​ró​nőnk​kel, Dan​ká​val, aki ide​ge​sen jár​kált fel-alá előt​tünk, né​mán gya​-
ko​rol​va az üd​vöz​lő​be​szé​det.
Nem na​gyon is​mer​tem a töb​bi lányt. Nem Dver​nyik​ből szár​maz​tak. Hang​ta​la​nul, me​-
rev ta​gok​kal áll​tunk leg​szebb ru​hánk​ban, be​font haj​jal, és az utat fi​gyel​tük. Még sem​mi
nyo​mát nem lát​tuk a Sár​kány​nak. Va​dul ci​ká​zott a kép​ze​le​tem. Arra gon​dol​tam, hogy
ha meg​ér​ke​zik, Kas​ja elé ve​tem ma​gam, és meg​mon​dom neki, hogy vi​gyen el in​kább en​-
gem, vagy köz​löm vele, hogy Kas​ja nem akar vele men​ni. De tud​tam, hogy nem va​gyok
elég bá​tor hoz​zá.
Az​tán a maga ször​nyű​sé​ges mód​ján meg​ér​ke​zett. Nem az út fe​lől jött, ha​nem egy​sze​-
rű​en ki​lé​pett elénk a le​ve​gő​ből. Pont abba az irány​ba néz​tem, ami​kor meg​je​lent: uj​jak
buk​kan​tak elő a sem​mi​ből, az​tán egy kar és egy láb, vé​gül egy fél em​ber, olyan le​he​tet​le​-
nül és ter​mé​szet​el​le​ne​sen, hogy kép​te​len vol​tam más​fe​lé néz​ni, bár fáj​dal​ma​san össze​-
szo​rult a gyom​rom. A töb​bi​ek sze​ren​csé​seb​bek vol​tak. Ész​re sem vet​ték, amíg meg nem
tet​te az első lé​pést fe​lénk, és ak​kor mind​annyi​an pró​bál​ták lep​lez​ni ijedt össze​rez​ze​né​sü​-
ket.
A Sár​kány nem ha​son​lí​tott egyet​len fa​lu​be​li fér​fi​hoz sem. Öreg​nek, gör​nyedt​nek és
ősz​nek kel​lett vol​na len​nie, vég​té​re is már száz éve élt a tor​nyá​ban. Ám ő ma​gas volt,
egye​nes tar​tá​sú, sima állú, fe​szes bőrű. Ha csak az ut​cán pil​lan​tom meg, egy​sze​rű fi​a​tal​-
em​ber​nek tar​tot​tam vol​na, ná​lam alig idő​sebb​nek, sőt ta​lán még rá is mo​so​lyog​tam vol​-
na az ün​ne​pi asz​ta​lok fö​lött, hát​ha fel​kér tán​col​ni. Ugyan​ak​kor volt va​la​mi ter​mé​szet​el​-
le​nes az ar​cá​ban: a sze​me kö​rü​li, hol​ló​fé​szek​sze​rű ba​ráz​dák meg​vi​selt​ség​re utal​tak, ha a
ko​rá​ról nem is árul​kod​tak. Így sem vol​tak ta​szí​tó​ak a vo​ná​sai, ám a be​lő​le su​gár​zó ri​-
deg​ség el​csú​fí​tot​ta. Min​den por​ci​ká​ja azt su​gall​ta: Nem kö​zü​le​tek való va​gyok, és nem is
aka​rok kö​zé​tek tar​toz​ni.
Elő​ke​lő öl​tö​zé​ket vi​selt. A bro​kát árá​ból, amely​ből zub​bo​nya ké​szült, egy egész csa​lád
egy éven ke​resz​tül el​él​he​tett vol​na, még az arany​gom​bo​kat le​szá​mít​va is. En​nek el​le​né​re
a va​rázs​ló olyan vé​kony volt, mint​ha az el​múlt négy év​ben há​rom​szor sem​mi​sült vol​na
meg min​den ter​mé​se. Me​re​ven, egy va​dász​ku​tya ide​ges​sé​gé​vel tar​tot​ta ma​gát, oly​bá
tűnt, sem​mi​re sem vá​gyik job​ban, mint hogy gyor​san to​vább​áll​jon.
Ne​künk ez volt éle​tünk leg​gyá​szo​sabb nap​ja, ám neki nem volt tü​rel​me hoz​zánk. Ami​-
kor az elöl​já​ró asszony, Dan​ka, meg​ha​jolt előt​te, és be​le​kez​dett a mon​dan​dó​já​ba – Uram,
hadd mu​tas​sam be ne​ked eze​ket a… –, a va​rázs​ló fél​be​sza​kí​tot​ta:
– Igen, es​sünk túl raj​ta!
Apám me​leg te​nye​rét érez​tem a vál​la​mon. Meg​állt mel​let​tem, és eny​hén meg​ha​jolt.
Anyám mind​két ol​da​lon meg​szo​rí​tot​ta a ke​ze​met. Vo​na​kod​va hát​rébb lép​tek, a töb​bi
szü​lő​vel együtt. Mind a ti​zen​egyen ösz​tö​nö​sen kö​ze​lebb hú​zód​tunk egy​más​hoz. Kas​já​-
val a sor vége felé áll​tunk. Nem mer​tem meg​fog​ni a ke​zét, de elég kö​zel áll​tunk egy​más​-
hoz, így össze​si​mult a ka​runk. Köz​ben un​do​rod​va les​tem a Sár​kányt, és még job​ban
utál​tam, ami​kor vé​gig​sé​tált a sor előtt, uj​já​val fel​emel​te a lá​nyok ál​lát, és be​le​né​zett az
ar​cuk​ba.
Nem mind​nyá​junk​kal vál​tott szót. A mel​let​tem álló lány​hoz nem be​szélt – ah​hoz, aki
Ol​san​ká​ból ér​ke​zett, pe​dig az ő apja, Bor​isz a völgy első szá​mú ló​te​nyész​tő​je volt. Ra​gyo​-
gó vö​rös​re fes​tett gyap​jú​ru​há​ba öl​töz​tet​ték, és fe​ke​te ha​ját két gyö​nyö​rű, fé​nyes var​-
kocs​ba fon​ták, vö​rös sza​la​gok​kal. Ami​kor rám ke​rült a sor, a va​rázs​ló össze​rán​col​ta a
hom​lo​kát – fe​ke​te sze​me még job​ban ki​hűlt, vér​te​len ajka le​biggyedt –, és meg​kér​dez​te:
– Mi a ne​ved, le​ány?
– Ag​nyes​ka – fe​lel​tem, vagy leg​alább​is pró​bál​tam fe​lel​ni, de ki​szá​radt a szám. Nyel​tem
egyet. – Ag​nyes​ka… – mond​tam újra sut​tog​va –…uram. – Fel​for​ró​so​dott az ar​com. Le​sü​-
töt​tem a sze​mem. Ész​re​vet​tem, hogy akár​mennyi​re vi​gyáz​tam, há​rom nagy sár​folt is
ter​jedt fel​fe​lé a ru​há​mon alul​ról, a sze​gély fe​lől.
A Sár​kány to​vább​lé​pett. Az​tán Kas​ját meg​pil​lant​va úgy tor​pant meg, ahogy egyi​künk
előtt sem tet​te ad​dig. Ke​zét az álla alatt tar​tot​ta, elé​ge​dett mo​soly​ra húz​ta vé​kony, ko​-
nok szá​ját, Kas​ja pe​dig bát​ran, rez​ze​nés​te​le​nül vi​szo​noz​ta a te​kin​te​tét. Nem pró​bált re​-
sze​lős vagy vinnyo​gó han​gon vá​la​szol​ni, in​kább ha​tá​ro​zot​tan és dal​la​mo​san. – Kas​ja,
uram.
A va​rázs​ló is​mét rá​mo​soly​gott, de sem​mi ke​dé​lyes​ség nem volt a mo​so​lyá​ban, in​kább
va​la​mi macs​ka​sze​rű elé​ge​dett​ség. A sor ma​ra​dé​kát már csak fe​lü​le​te​sen néz​te át, a Kas​ja
után álló két lány​ra szin​te rá sem pil​lan​tott. Hal​lot​tam, ahogy a mö​göt​tünk álló Ven​sza
lé​leg​ze​te el​akad, ta​lán a sí​rást pró​bál​ta vissza​foj​ta​ni, mi​köz​ben a Sár​kány meg​for​dult, és
ugyan​az​zal az elé​ge​dett te​kin​tet​tel is​mét Kas​ja elé állt. Az​tán megint össze​von​ta a szem​-
öl​dö​két, el​for​dí​tot​ta a fe​jét, és egye​ne​sen a sze​mem​be né​zett.
Meg​fe​led​kez​tem ma​gam​ról, és még​is meg​fog​tam Kas​ja ke​zét, jó​for​mán ki​szo​rí​tot​tam
be​lő​le a vért. Kas​ja vi​szo​noz​ta a szo​rí​tást. Hir​te​len el​en​ged​te a ke​zem, én pe​dig si​et​ve
össze​kul​csol​tam ma​gam előtt, fel​he​vült arc​cal, ret​teg​ve. A va​rázs​ló sze​me még job​ban
össze​szű​kült. Az​tán fel​emel​te a ke​zét, és uj​jai kö​zött apró, ké​kes​fe​hér, gömb ala​kú láng
je​lent meg.
– Nem akart sem​mi rosszat – je​gyez​te meg Kas​ja, hi​he​tet​le​nül bát​ran, ahogy én nem
tud​tam meg​vé​de​ni őt. Re​me​gő, de jól hall​ha​tó han​gon be​szélt, mi​köz​ben én úgy resz​ket​-
tem, mint egy ha​lál​ra vált nyúl, és a göm​böt bá​mul​tam. – Kér​lek, uram…
– Hall​gass, le​ány! – szólt rá a Sár​kány, és fe​lém emel​te a ke​zét. – Vedd el!
– Én, mit? – kér​dez​tem, és ak​kor sem le​het​tem vol​na döb​ben​tebb, ha az ar​com​ba vág​ja
a va​rázs​lán​got.
– Ne állj ott, mint egy fél​nó​tás! – ri​vallt rám. – Vedd el!
Annyi​ra re​me​gett a ke​zem, hogy ami​kor fel​emel​tem és meg​pró​bál​tam el​ven​ni a láng​-
göm​böt, ön​kén​te​le​nül is hoz​zá​ér​tem az uj​ja​i​hoz, akár​mennyi​re ir​tóz​tam tőle. Mint​ha
láz​tól égett vol​na a bőre. A láng​gömb azon​ban hű​vös volt, mint a már​vány, és az érin​té​-
se sem oko​zott sé​rü​lést. Meg​le​pőd​tem, mi​lyen nagy meg​könnyeb​bü​lés árasz​tott el, és
csak bá​mul​tam az uj​ja​im kö​zött tar​tott lán​got. A Sár​kány bosszús arc​cal mé​re​ge​tett.
– Nos – szó​lalt meg vé​gül ba​rát​ság​ta​la​nul –, ak​kor te vagy az, gon​do​lom. – Vissza​vet​te
a göm​böt a ke​zem​ből, és egy pil​la​nat​ra a mar​ká​ba rej​tet​te. Olyan gyor​san tűnt el, ahogy
elő​ke​rült. El​for​dult, és Dan​ka felé foly​tat​ta. – Küldd fel az adó​be​vé​telt mi​nél ha​ma​rabb!
Még min​dig nem ér​tet​tem. Alig​ha​nem min​den​ki döb​ben​ten állt, a szü​le​im is. Min​den
túl gyor​san tör​tént, és én sem tud​tam ma​gam túl​ten​ni azon, hogy egy​ál​ta​lán fel​kel​tet​-
tem a fi​gyel​mét. Arra sem ma​radt idő, hogy meg​for​dul​jak és el​bú​csúz​zak, mert a csuk​-
lóm​nál fog​va meg​ra​ga​dott. Csak Kas​ja moz​dult. Lát​tam, hogy til​ta​koz​va utá​nam akar
nyúl​ni, ám a Sár​kány tü​rel​met​le​nül és sür​ge​tő​en von​szolt maga után, és vé​gül fel​emelt a
le​ve​gő​be.
Rám tört az ök​len​de​zés, ezért a szám elé kel​lett ten​nem a má​sik ke​ze​met, ami​kor a le​-
ve​gő ki​do​bott min​ket ma​gá​ból. A má​gus el​en​ged​te a ka​ro​mat, mire térd​re es​tem, és
hány​ni kezd​tem, bár még azt sem tud​tam, hol va​gyok. Vi​szo​lyog​va mo​tyo​gott va​la​mit
az orra alatt – be​szennyez​tem a bőr​csiz​má​ja hosszú, ele​gáns or​rát –, és azt mond​ta: – Ha​-
szon​ta​lan! Hagyd abba a há​bor​gást, le​ány, és ta​ka​rítsd fel a mocs​kot! – El​sé​tált tő​lem,
csiz​má​ja sar​ka vissz​han​goz​va ko​po​gott a kő​la​po​kon.
Ott áll​tam egy hely​ben resz​ket​ve, amíg meg nem bi​zo​nyo​sod​tam róla, hogy nem fo​-
gok töb​bet hány​ni, az​tán a ke​zem​mel meg​tö​röl​tem a szá​mat, fel​emel​tem a fe​jem, és kö​-
rül​néz​tem. Kő​pad​ló​ra ke​rül​tem, de nem akár​mi​lyen​re: hó​fe​hér már​vány​pad​ló volt vé​-
kony, ra​gyo​gó zöld ere​zet​tel csip​kéz​ve. Egy ki​csi, ke​rek he​lyi​ség​ben kö​töt​tem ki, amely​-
be kes​keny, réssze​rű ab​la​kok en​ged​ték be a fényt, túl​zot​tan ma​gas​ról ah​hoz, hogy ki​lát​-
has​sak raj​tuk. Éle​sen be​fe​lé ívelt a mennye​zet a fe​jem fö​lött. A to​rony csú​csa volt ez.
Sem​mi​fé​le bú​tor nem volt a szo​bá​ban, és fel​mo​sás​ra al​kal​mas esz​köz sem. Vé​gül
kény​te​len vol​tam a ru​hám al​já​val fel​tö​röl​ni, az amúgy is be​ko​szo​ló​dott már. Egy ide​ig
fo​ko​zó​dó ri​a​da​lom​mal ül​tem egy hely​ben, ám mi​vel sem​mi sem tör​tént, fel​kel​tem, és
fé​lén​ken vé​gig​sé​tál​tam a fo​lyo​són. Bár​me​lyik aj​tón szí​ve​sen ki​men​tem vol​na, csak azon
nem, ame​lyi​ken a Sár​kány tá​vo​zott – ha lett vol​na más út. De nem volt.
Ugyan​ak​kor sej​tet​tem, hogy ő már messzebb jár. Az üres​ség​től kon​gó fo​lyo​só ugyan​-
olyan hi​deg már​vány​pad​ló​ját le​ló​gó lám​pá​sok ri​deg fe​hér fé​nye vi​lá​gí​tot​ta meg. Nem
iga​zi lám​pá​sok vol​tak, ha​nem de​ren​gő fé​nyű, si​má​ra csi​szolt kő​da​ra​bok. Egyet​len ajtó
nyílt a fo​lyo​són, a vé​gén pe​dig, egy bolt​ív alatt lép​cső ve​ze​tett le​fe​lé.
Ki​nyi​tot​tam az aj​tót, és ide​ge​sen be​néz​tem. Sem​mi​képp sem akar​tam úgy to​vább​-
men​ni, hogy fo​gal​mam sincs, mi van oda​bent. Ez a be​já​rat vi​szont csak egy csu​pasz he​-
lyi​ség​be ve​ze​tett, ahol egy kes​keny ágyon, egy kis​asz​ta​lon és egy mos​dó​tá​lon kí​vül nem
volt sem​mi. Szem​közt ha​tal​mas ab​lak tá​rult a sze​mem elé, és raj​ta ke​resz​tül az ég. Oda​-
sza​lad​tam, és át​ha​jol​tam a pár​kány fö​lött.
A Sár​kány tor​nya a bir​to​ka nyu​ga​ti ha​tá​rán, ma​gas he​gyek lá​bá​nál állt. Ke​let felé az
egész völgy hosszát lát​ni le​he​tett, a fal​va​kat és szán​tá​so​kat is, és az ab​lak​ból az Orsó tel​-
jes vo​na​lát vé​gig tud​tam kö​vet​ni, ahogy ezüs​tös​ké​ken vé​gig​fu​tott kö​zé​pen, a mel​let​te
ha​la​dó po​ros, bar​na út​tal pár​hu​za​mo​san. Az út és a fo​lyó együtt ve​zet​tek át a Sár​kány
bir​to​ká​nak túl​só vé​gé​be, időn​ként el​tűn​tek egy er​dő​folt​ban, majd újra ki​búj​tak ilyen-
olyan fal​vak​nál, míg vé​gül az út tel​je​sen el​osz​lott a Ren​ge​teg ha​tal​mas, fe​ke​te la​bi​rin​tu​-
sa előtt. A fo​lyó egye​dül me​rész​ke​dett be a va​don mély​sé​ge​i​be, és töb​bé nem is buk​kant
fel.
Lát​tam Ol​san​kát, a to​rony​hoz leg​kö​ze​lebb eső vá​rost, ahol va​sár​na​pon​ként a nagy​vá​-
sárt tar​tot​ták. Apám két​szer is el​vitt oda ma​gá​val. Tá​vo​labb Po​nyec és Ra​domsz​ko ölel​te
kör​be egy-egy tó part​ját, és az én Dver​nyi​kem is fel​tűnt te​re​bé​lyes, zöld szé​rű​jé​vel. Még
az ün​nep​re meg​ra​kott, nagy, fe​hér asz​ta​lo​kat is lát​tam, ame​lye​ket a Sár​kány kö​zöm​bö​-
sen ha​gyott ott. Térd​re rogy​tam, a pár​kány​ra tá​masz​tot​tam a hom​lo​kom, és sír​tam,
mint egy gye​rek.
Csak​hogy most nem jött oda hoz​zám az anyám, hogy meg​si​mo​gas​sa a fe​je​met. Apám
nem hú​zott fel ma​gá​hoz a föld​ről, és nem ne​vet​te​tett meg, hogy el​apad​ja​nak a könnye​-
im. Ad​dig zo​kog​tam, amíg ki​bír​ha​tat​la​nul fáj​ni kez​dett a fe​jem, ki​hűlt és el​gém​be​re​dett
a lá​bam a fáj​dal​ma​san ke​mény pad​lón, pa​tak​zott az or​rom, és nem volt mi​vel meg​tö​röl​-
nöm.
Erre a cél​ra a szok​nyám egy má​sik ré​szét hasz​nál​tam, és köz​ben le​ül​tem az ágy​ra.
Meg​pró​bál​tam ki​ta​lál​ni, mi​hez kezd​jek. Üres volt a szo​ba, de tisz​ta, és friss le​ve​gő töl​töt​-
te meg, mint​ha csak most köl​töz​tek vol​na ki be​lő​le. Bi​zo​nyá​ra így is volt. Egy má​sik
lány la​kott ben​ne tíz évig, ket​tes​ben a völgy​re nyí​ló ki​lá​tás​sal. Az​tán ha​za​ment el​bú​-
csúz​ni a csa​lád​já​tól, és én kap​tam meg a szo​bá​ját.
Egy fest​mény ló​gott az ággyal szem​köz​ti fa​lon, vas​kos, ara​nyo​zott ke​ret​ben. Nem ér​-
tet​tem, mi​ért ke​rült oda, hi​szen túl nagy volt a ki​csi szo​bá​ba, sőt nem is volt iga​zán kép,
csak egy szé​les, vi​lá​gos​zöld sáv, a szé​le​in szür​kés​bar​na, kö​zé​pen egy lá​gyan ka​nyar​gó,
fé​nyes, ké​kes ezüst vo​nal​lal. Kes​keny ezüst​szá​lak hú​zód​tak a ke​ret​től a kép kö​ze​pé​ig. So​-
ká​ig néz​tem, azon töp​reng​ve, va​jon az is má​gi​kus tárgy-e. Soha nem lát​tam hoz​zá ha​-
son​lót.
Az ezüst​vo​nal mel​lé azon​ban is​me​rős min​tá​zat​ban kis kö​rö​ket is fes​tet​tek, és egy idő
után rá​jöt​tem, hogy a fest​mény a völ​gyet áb​rá​zol​ja, szé​le​sen ki​te​rít​ve, aho​gyan egy ma​-
dár lát​hat​ja a ma​gas ég​ből. Az ezüst vo​nal az Orsó volt, ahogy a he​gyek​től a Ren​ge​te​gig
kacs​ka​rin​gó​zott, a ka​ri​kák pe​dig a fal​va​kat jel​ké​pez​ték. Ra​gyo​gó szí​nek​ben pom​pá​zó,
fé​nyes fes​ték​kel ké​szí​tet​ték a ké​pet, amely itt-ott ma​ga​sabb​ra tü​rem​ke​dett ki. Még hul​-
lá​mo​kat és a nap​fény csil​lo​gá​sát is lát​ni vél​tem a ví​zen. Von​zot​ta a te​kin​te​tem, nem is
bír​tam le​ven​ni róla. Ugyan​ak​kor volt ben​ne va​la​mi kel​le​met​len is. A ke​ret do​boz​ba zár​-
ta az élő völ​gyet, és ahogy néz​tem, én is be​zár​va érez​tem ma​gam.
El​for​dí​tot​tam az ar​com. Egy​re in​kább azt érez​tem, hogy nem ma​rad​ha​tok a szo​bá​ban.
Sem​mit sem reg​ge​liz​tem, sőt elő​ző nap sem va​cso​ráz​tam, min​den​nek ha​mu​í​ze volt. Szé​-
gyen​kez​ve val​lot​tam be ma​gam​nak, hogy mar​dos​sa a gyom​ro​mat az éh​ség, hi​szen az el​-
kép​zel​he​tő​nél is rosszabb for​du​lat tör​tént, nem is lett vol​na sza​bad evés​re gon​dol​nom. A
to​rony​ban nem vol​tak szol​gák, így sen​ki​től sem vár​hat​tam ételt. Ek​kor fel​öt​lött ben​-
nem egy kín​zó gon​do​lat: mi van, ha a Sár​kány azt vár​ja, hogy gon​dos​kod​jak az ő va​cso​-
rá​já​ról?
Az​tán egy még rosszabb gon​do​lat ütöt​te fel a fe​jét: mi lesz va​cso​ra után? Kas​ja hitt a
vissza​té​rő lá​nyok​nak, akik azt ál​lí​tot​ták, hogy a Sár​kány egy uj​jal sem nyúlt hoz​zá​juk. –
Már száz éve ra​bol el szü​ze​ket – je​len​tet​te ki ha​tá​ro​zot​tan. – Leg​alább az egyi​kük be​val​lot​-
ta vol​na ennyi idő alatt, és el​ter​jedt vol​na a híre.
Még​is, pár hét​tel ko​ráb​ban négy​szem​közt meg​kér​dez​te az anyá​mat, mi tör​té​nik az új​-
don​sült asszo​nyok​kal az es​kü​vő után. Ki​csi​kar​ta be​lő​le azt, amit a sa​ját any​já​tól kel​lett
vol​na hal​la​nia az es​kü​vő​je előtt. Az ab​la​kon ke​resz​tül hal​lot​tam meg a be​szél​ge​té​sü​ket,
ami​kor ép​pen ha​za​fe​lé sé​tál​tam az er​dő​ből. Meg​áll​tam az ab​lak mel​lett, és mi​köz​ben he​-
gyez​tem a fü​lem, for​ró könnyek csu​rog​tak le az ar​co​mon. Mér​ges vol​tam, fél​tet​tem Kas​-
ját.
De most én néz​tem szem​be az​zal a sors​sal – és én nem vol​tam bá​tor, nem tar​tot​tam
ma​gam ké​pes​nek arra, hogy mé​lye​ket lé​le​gez​zek, ne​hogy gör​csö​sen be​zá​rul​jak, ahogy
anyám ta​ná​csol​ta Kas​já​nak, hogy ne fáj​jon annyi​ra. Egy ször​nyű​sé​ges pil​la​nat​ra el​kép​-
zel​tem, ahogy a Sár​kány arca kö​zel ha​jol az enyém​hez, még kö​ze​lebb, mint a ki​vá​lasz​-
tás​kor; sze​me hi​deg, fe​ke​te kő​höz ha​son​ló​an fény​lik, és vas​ke​mény​sé​gű uj​jai fur​csán
fel​me​leg​sze​nek. El​kép​zel​tem, ahogy le​húz​za a ru​hát a bő​röm​ről, és köz​ben meg​je​le​nik
az ar​cán az a le​né​ző, elé​ge​dett vi​gyor. Mi van, ha az egész tes​te úgy lán​gol, mint az ujja,
ha pa​rázs​ként fog​ja éget​ni a bő​rö​met, min​den ta​go​mat, mi​köz​ben rám fek​szik, és…
Le​ráz​tam ma​gam​ról a gyöt​rel​mes gon​do​la​to​kat, és fel​áll​tam az ágy​ról. Vissza​néz​tem,
majd kör​be a szű​kös, zárt szo​bá​ban, ahol még el​búj​ni sem le​he​tett, és vé​gül ki​si​et​tem a
fo​lyo​só​ra. A vé​gé​ben kez​dő​dő csi​ga​lép​cső olyan szo​ros spi​rál​ba ren​de​ző​dött, hogy nem
le​he​tett lát​ni, hová és med​dig ve​zet. Akár​mi​lyen bu​ta​ság egy lép​cső​től fél​ni, én meg vol​-
tam ré​mül​ve. Majd​nem vissza​men​tem a szo​bám​ba. Vé​gül egyik ke​ze​met a fa​lon tart​va,
las​san le​eresz​ked​tem a lép​csőn. Min​den fo​kon meg​áll​tam, és fü​lel​tem, mi​előtt to​vább​in​-
dul​tam vol​na.
Mi​után egy da​ra​big így óva​kod​tam le​fe​lé, és nem ug​rott rám sen​ki, las​san kezd​tem
vég​te​le​nül os​to​bá​nak érez​ni ma​gam, és meg​sza​po​ráz​tam a lép​te​i​met. Csak​hogy ez​u​tán
újabb for​du​lók kö​vet​kez​tek, sem​mi pi​he​nő, így megint meg​ijed​tem. Ez​út​tal at​tól, hogy
egy má​gi​kus lép​cső​re té​ved​tem, ahol a vég​te​len​sé​gig fo​gok jár​ni. A lép​te​im egy​re job​-
ban fel​gyor​sul​tak, majd há​rom lép​cső​fok​nyi sod​ró​dás után egy pi​he​nő​re ér​kez​tem –
ahol egye​ne​sen a Sár​kány​nak ro​han​tam neki.
Vé​kony vol​tam ugyan, de az apám a falu leg​ma​ga​sabb em​be​re volt, és én fel​ér​tem a
vál​lá​ig. A Sár​kány pe​dig nem volt hó​ri​hor​gas. Kis hí​ján együtt buk​dá​csol​tunk le a lép​-
csőn. Azon kap​tam ma​gam, hogy rá​ne​he​ze​dek, a kö​pe​nyé​be ka​pasz​ko​dom, és ri​adt ar​cá​-
ba né​zek. Kis ide​ig annyi​ra meg volt le​pőd​ve, hogy gon​dol​kod​ni sem tu​dott, és úgy fes​-
tett, mint egy hét​köz​na​pi em​ber, aki​re rá​ug​rott va​la​ki. Az eset​len pil​la​nat​ban el​lá​gyul​-
tak a vo​ná​sai, ki​nyílt a szá​ja, és el​ke​re​ke​dett a sze​me.
Ma​gam is annyi​ra meg​döb​ben​tem, hogy moz​dul​ni sem bír​tam, csak me​red​tem rá te​-
he​tet​le​nül. Ő köz​ben össze​szed​te ma​gát. Ha​rag tor​zí​tot​ta el a vo​ná​sa​it, mi​köz​ben le​há​-
mo​zott ma​gá​ról, és talp​ra ál​lí​tott. Ek​kor jöt​tem rá, mit tet​tem, és a két​ség​be​esé​sem​nek
utat en​ged​ve ki​fa​kad​tam: – A kony​hát ke​re​sem.
– Va​ló​ban? – kér​dez​te nyá​jas han​gon. Már sem​mi lágy​ság nem volt az ar​cá​ban, ke​-
mény volt és in​du​la​tos. Nem akar​ta el​en​ged​ni a ka​ro​mat. Fáj​dal​ma​san meg​szo​rí​tott,
maga felé rán​tott, és fö​lém ha​jolt. Alig​ha​nem sze​re​tett vol​na fö​lém ma​ga​sod​ni, és fel​dü​-
hí​tet​te, hogy kép​te​len rá. Ha lett vol​na időm gon​dol​kod​ni, össze​húz​tam vol​na ma​gam,
de túl​zot​tan fá​radt és ri​adt vol​tam. Ezért az arca ott volt köz​vet​le​nül az enyém előtt, le​-
he​le​te az aj​ka​i​mat érte, és in​kább csak érez​tem, sem​mint hal​lot​tam, ahogy hi​de​gen,
ádázul ezt sut​tog​ja: – In​kább majd oda​ve​zet​lek.
– Én… egye​dül is… – da​dog​tam re​meg​ve, és pró​bál​tam el​hú​zód​ni tőle. El​for​dult, és el​-
kez​dett húz​ni maga után le​fe​lé a lép​csőn, kör​be, kör​be és kör​be. Öt kört is meg​tet​tünk,
mire el​ér​tünk egy má​sik for​du​ló​hoz. Újabb há​rom kör után hal​vá​nyul​tak a fé​nyek, és
vé​gül ki​ju​tot​tunk a to​rony leg​al​só szint​jé​re, egyet​len ha​tal​mas, csu​pasz falú, szik​lá​ból
fa​ra​gott ka​za​ma​tá​ba, ahol egy le​fe​lé for​dí​tott száj​hoz ha​son​ló tűz​hely fo​ga​dott, tele
kén​kö​ve​sen izzó lán​gok​kal.
Oda​von​szolt a tűz​hely​hez, és egy vak és ré​mült pil​la​na​tig szen​tül hit​tem, hogy bele
akar ha​jí​ta​ni a tűz​be. Na​gyon erős volt, sok​kal erő​sebb, mint ahogy el​ső​re lát​szott, a lép​-
csőn is könnye​dén hú​zott maga után le​fe​lé.
Csak​hogy én nem en​ged​tem a tűz​be vet​ni ma​ga​mat. Nem vol​tam af​fé​le ké​nyes kis​-
asszony, egész éle​tem​ben fák kö​zött sza​lad​gál​tam, ágak​ra mász​tam, tüs​kés bok​ro​kon
ve​re​ked​tem át ma​gam, és a pá​nik​tól csak még erő​seb​bé vál​tam. A tűz​hely kö​ze​lé​be érve
fel​si​kol​tot​tam, majd küsz​köd​ve, kar​mol​va bir​kóz​tam a va​rázs​ló​val, amíg le nem te​per​-
tem a föld​re.
Én is a pad​ló​ra ke​rül​tem. Be​ver​tük a fe​jün​ket a kő​la​pok​ba, össze​ga​ba​lyod​tak a tag​ja​-
ink, és pár pil​la​na​tig moz​dul​ni sem tud​tunk a ká​ba​ság​tól. A lán​gok re​cseg​ve-ro​pog​va
ug​rál​tak mel​let​tünk. Ahogy alább​ha​gyott ben​nem a két​ség​be​esés, ész​re​vet​tem, hogy a
tűz​hely mel​let​ti fal​ból ki​csi vas​aj​tók nyíl​nak, előt​tük ke​reszt​ben sü​tő​nyárs van, fö​löt​tük
pe​dig egy nagy, szé​les polc, raj​ta min​den​fé​le fő​ző​edé​nyek​kel. Ez csak a kony​ha volt.
Egy idő után, szin​te cso​dál​ko​zó han​gon így szólt: – Meg​há​bo​rod​tál?
– Azt hit​tem, bele fogsz dob​ni a tűz​be – fe​lel​tem, még min​dig szé​de​leg​ve, az​tán el​fo​-
gott a ne​ve​tés.
Nem iga​zi ne​ve​tés volt – va​la​mi​fé​le hisz​té​ria tört ki raj​tam, ki​me​rül​tem, el​tik​kad​tam
az éh​ség​től, a bo​kám és a tér​dem meg​se​be​sült at​tól, ahogy le​von​szolt a csi​ga​lép​csőn, és
úgy fájt a fe​jem, mint​ha meg​re​pedt vol​na a ko​po​nyám. Még​is, kép​te​len vol​tam ab​ba​-
hagy​ni.
 Ő vi​szont nem tud​ta ezt. Csak annyit ész​lelt, hogy az újon​nan ki​vá​lasz​tott, tyúk​eszű
fa​lu​si lány ki​ne​ve​ti őt, a Sár​kányt, a bi​ro​da​lom leg​na​gyobb má​gu​sát, urát és pa​ran​cso​ló​-
ját. Nem hi​szem, hogy bár​ki ne​vet​ni mert vol​na raj​ta az el​múlt száz év​ben. Fel​tá​pász​ko​-
dott a föld​ről, el​rúg​ta a lá​bát az enyém​től, és talp​ra szök​ken​ve, macs​ka mód​ra fel​bő​szül​-
ve le​né​zett rám. Én egy​re csak ka​cag​tam, mire hir​te​len el​for​dult, és ott​ha​gyott a föl​dön,
mint​ha fo​gal​ma sem vol​na, mit kezd​jen ve​lem.
Mi​után el​ment, ab​ba​hagy​tam a ne​ve​tést, és va​la​hogy ke​vés​bé érez​tem ma​gam üres​-
nek és ri​adt​nak. Vég​té​re is nem do​bott tűz​re, sőt meg sem ütött. Fel​kel​tem a pad​ló​ról, és
kö​rül​néz​tem. Olyan fény áradt a tűz​hely​ből, hogy alig lát​tam va​la​mit, fő​leg mi​vel más
fény​for​rás nem volt a he​lyi​ség​ben. Há​tat for​dí​tot​tam a lán​gok​nak, mire fel​tá​rul​tak a
nagy te​rem rész​le​tei. Bol​to​za​tok​kal és ala​cso​nyabb vá​lasz​fa​lak​kal volt ki​sebb fül​kék​re
oszt​va, és ben​ne kü​lön​fé​le áll​vá​nyo​kon üveg​pa​lac​kok fény​let​tek. Bi​zo​nyá​ra bort tar​tott
ben​nük. A nagy​bá​tyám egy​szer ho​zott egy üveg​gel a nagy​ma​mám há​zá​ba, a téli nap​for​-
du​ló​ra.
Min​den​hol tá​rolt va​la​mit: szal​má​ba bur​kolt al​mát hor​dók​ban, bur​go​nyát, ré​pát és
pasz​ter​ná​kot zsá​kok​ban, össze​fon​va fel​akasz​tott hagy​mát a fa​lon. A he​lyi​ség kö​ze​pén
egy fel​ál​lí​tott köny​vet ta​lál​tam az asz​ta​lon, mel​let​te ki​aludt gyer​tyát, tin​ta​tar​tót és pen​-
nát. A könyv​ben a tel​jes rak​tár​kész​let nyil​ván​tar​tá​sát meg​ta​lál​tam, ha​tá​ro​zott kéz​írás​-
sal je​gyez​ték fel. Az első ol​dal al​já​ra olyan apró be​tűk​kel rót​tak fel va​la​mit, hogy még
egy gyer​tya meg​gyúj​tá​sa után is ne​he​zen tud​tam el​ol​vas​ni:
„Reg​ge​li nyolc​kor, ebéd egy​kor, va​cso​ra hét​kor. Az ételt ott​hagy​ni a könyv​tár​ban, öt perc​-
cel ko​ráb​ban, így a nap fo​lya​mán egy​szer sem kell vele ta​lál​koz​ni – nem volt szük​sé​ges
meg​ne​vez​nie, kire cé​loz. Bá​tor​ság!”
Fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű ta​nács, és az utol​só mon​dat olyan volt, mint​ha egy ba​rát ütö​-
get​te vol​na meg a há​ta​mat. Mi​után ma​gam​hoz ölel​tem a köny​vet, las​san eny​hül​ni kez​-
dett a ma​gá​nyom. Úgy lát​tam, dél​után​ra for​dult az idő, és a Sár​kány nem evett a fa​lunk​-
ban, ezért ne​ki​lát​tam a va​cso​ra​ké​szí​tés​nek. Nem je​les​ked​tem a fő​zés​ben, de anyám ad​-
dig tar​tott maga mel​lett a kony​há​ban, amíg össze nem tud​tam ál​lí​ta​ni egy tisz​tes​sé​ges
ételt, és mi​vel rend​sze​re​sen én gyűj​tö​get​tem a csa​lá​di élés​kam​rá​ba, meg tud​tam kü​lön​-
böz​tet​ni a fris​set a rot​hadt​tól, és tud​tam, mi​kor érik egy gyü​mölcs édes​sé. Soha nem dol​-
goz​tam még ek​ko​ra kész​let​ből. A fi​ó​kok túl​csor​dul​tak a fű​sze​rek​től, ame​lyek együtt úgy
il​la​toz​tak, mint a téli nap​for​du​ló​ra ké​szült tor​ta. Az egyik hor​dó csor​dul​tig tele volt
friss, puha, szür​ke só​val.
A he​lyi​ség vé​gé​ben volt egy kü​lö​nö​sen hi​deg te​rü​let, ahol fel​akasz​tott hú​so​kat ta​lál​-
tam: egy egész szar​vas hú​sát és két nagy nyu​lat, egy szal​má​val teli do​boz​ban pe​dig to​já​-
so​kat fe​dez​tem fel. A tűz​he​lyen egy fris​sen sült ke​nyér he​vert, kony​ha​ru​há​ba csa​var​va,
mel​lé pe​dig egy egész lá​bos nyúl​ból, haj​di​ná​ból és apró sze​mű bor​só​ból álló egy​tál​ételt
ké​szí​tet​tek elő. Meg​kós​tol​tam. Egé​szen ün​ne​pi íze volt, sós és eny​hén édes, szin​te el​ol​-
vadt a szám​ban. Ezt az aján​dé​kot is a könyv​ben üze​nő név​te​len​nek tu​laj​do​ní​tot​tam.
Fo​gal​mam sem volt róla, ho​gyan kell ilyes​fé​le pom​pás éte​le​ket ké​szí​te​ni, és el​csüg​ged​-
tem, ami​kor be​le​gon​dol​tam, hogy a Sár​kány ezt vár​ja el tő​lem. An​nak azon​ban na​gyon
örül​tem, hogy ott​hagy​ták ne​kem. Fel​rak​tam a lá​bost a tűz​hely fö​löt​ti polc​ra me​le​ged​ni
– köz​ben le​ön​töt​tem egy ki​csit a ru​há​mat is –, és fel​tet​tem főni két to​jást is egy ki​sebb
edény​ben. Ta​lál​tam egy tál​cát, egy mély tá​lat, egy tá​nyért és egy ka​na​lat. Ami​kor el​ké​-
szült a nyúl​hús, ki​szed​tem a tál​cá​ra, és ke​nye​ret szel​tem hoz​zá. Fel kel​lett sze​le​tel​nem,
mert amíg a hús me​le​ge​dett, nem bír​tam az éh​sé​gem​mel, így le​tép​tem és el​csó​csál​gat​-
tam a ke​nyér egyik csücs​két.
Elő​ke​res​tem egy kis va​jat, majd al​mát is sü​töt​tem fű​sze​rek​kel; ezt anyám​tól ta​nul​tam
a téli va​sár​na​pi va​cso​rák al​kal​má​val. Olyan sok sütő volt, hogy min​den egy​szer​re ké​-
szült el. Még a büsz​ke​ség is el​ön​tött egy ki​csit, ami​kor te​le​rak​tam a tál​cát: olyan volt,
mint egy ün​ne​pi étel​sor, bár szo​kat​lan, és csu​pán egy em​ber​nek ele​gen​dő.
Óva​to​san el​in​dul​tam vele fel​fe​lé a lép​csőn, de hir​te​len eszem​be ju​tott, hogy nem tu​-
dom, mer​re van a könyv​tár. Job​ban be​le​gon​dol​va ki​kö​vet​kez​tet​het​tem vol​na, hogy az
eme​le​ten van, ám erre csak az​u​tán jöt​tem rá, hogy több​ször kör​be​vit​tem a tál​cát egy ha​-
tal​mas, kör ala​pú te​rem​ben, ahol ne​héz füg​gö​nyök ta​kar​ták az ab​la​ko​kat, és egy
masszív, trón​sze​rű szék ma​ga​so​dott az egyik fal​nál. A túl​ol​da​lon volt egy má​sik ajtó, de
ami​kor ki​nyi​tot​tam, csak egy elő​csar​no​kot ta​lál​tam mö​göt​te, va​la​mint a to​rony ha​tal​-
mas aj​ta​ját – há​rom​szor ak​ko​ra volt, mint én, vas​tag fá​ját vas pán​tol​ta.
Meg​for​dul​tam, és vissza​men​tem a fo​lyo​són át a lép​cső​ig, on​nan fel az egyik for​du​ló​ig,
ahol is​mét fel​tűnt a már​vány​pad​ló, de va​la​mi puha, boly​hos anyag lep​te. Elő​ször lát​tam
sző​nye​get éle​tem​ben. Ez nyel​te el a Sár​kány lép​te​it. Ide​ge​sen lo​pa​kod​tam vé​gig a fo​lyo​-
són, majd be​kuk​kan​tot​tam az első aj​tón. Si​et​ve ki​hát​rál​tam: a ter​met hosszú asz​ta​lok
töl​töt​ték meg, kö​rü​löt​tük kü​lö​nös üve​gek és bugy​bo​ré​ko​ló fő​ze​tek, min​den​fé​le ter​mé​-
szet​el​le​nes szí​nű szik​rá​kat hány​va, ame​lyek nem tűz​hely​ből szár​maz​tak. Egyet​len pil​la​-
na​tot sem akar​tam oda​bent el​töl​te​ni. Így is si​ke​rült be​akasz​ta​nom és el​tép​nem a ru​há​-
mat az aj​tó​nál.
A fo​lyo​só vé​gén lévő ajtó egy köny​vek​kel teli he​lyi​ség​be nyílt. Fa​pol​cok töl​töt​ték meg
a fa​la​kat a pad​ló​tól a mennye​ze​tig, zsú​fo​lá​sig te​le​pa​kol​va kö​te​tek​kel. Sűrű por​szag csap​-
ta meg az or​ro​mat, mi​vel csak né​hány kes​keny ab​lak​nyí​lás en​ge​dett be fényt. Annyi​ra
örül​tem a könyv​tár​nak, hogy egy da​ra​big ész​re sem vet​tem az ott lévő Sár​kányt. Sú​lyos
szék​ben ült, ki​te​rí​tett könyv he​vert előt​te egy kis​asz​ta​lon. A ha​tal​mas könyv lap​jai al​kar
hosszú​sá​gú​ak vol​tak, és fel​for​dí​tott bo​rí​tó​já​ról jó​ko​ra arany​la​kat füg​gött.
Meg​der​med​tem a lát​vány​tól, és úgy érez​tem, hogy a könyv​be író ti​tok​za​tos sze​mély
el​árult. Va​la​mi​ért azt fel​té​te​lez​tem, hogy a Sár​kánnyal ké​nyel​me​sen ke​rül​get​jük majd
egy​mást, és ész​re​vét​le​nül le​rak​ha​tom a va​cso​rá​ját. Fel sem emel​te a fe​jét, hogy rám néz​-
zen, én vi​szont ahe​lyett, hogy oda​o​son​tam vol​na a tál​cá​val a te​rem kö​ze​pén lévő asz​tal​-
hoz, hogy pil​la​na​tok alatt el​isz​kol​jak a he​lyi​ség​ből, a kü​szö​bön áll​va meg​szó​lí​tot​tam. –
Hoz​tam… hoz​tam va​cso​rát. – Ad​dig nem akar​tam tá​voz​ni, amíg el nem küld.
– Tény​leg? – kér​dez​te maró han​gon. – És egy gö​dör​be sem es​tél bele út​köz​ben? Egé​szen
el​ké​pesz​tő! – Csak ek​kor né​zett fel rám, és össze​von​ta a szem​öl​dö​két. – Vagy még​is be​le​-
es​tél?
Le​néz​tem a ru​hám​ra. Az egyik folt még a há​nyás után ma​radt – pró​bál​tam le​tisz​tí​ta​ni
a kony​há​ban, de nem iga​zán si​ke​rült –, a má​sik az or​rom ki​fú​já​sá​tól. A ragu is rá​csöp​-
pent pár he​lyen, és a mo​so​ga​tó​dé​zsá​nál is le​lo​csol​tam ma​gam, ami​kor az edé​nye​ket tö​-
röl​get​tem. A ruha sze​gé​lyén még raj​ta vol​tak a reg​ge​li sár​fol​tok, és csak ek​kor vet​tem
ész​re, hogy pár he​lyen ki is lyu​kadt. Anyám kora reg​gel be​fon​ta, fel​te​ker​te és össze​tűz​te
a ha​ja​mat, de a frizu​ra ja​va​részt szét​csú​szott, és az egyik gu​ban​cos haj​cso​mó fé​lig a nya​-
kam​ra ló​gott.
Nem vet​tem ész​re. Szá​mom​ra nem volt eb​ben sem​mi szo​kat​lan, le​szá​mít​va azt, hogy
reg​gel ün​ne​pi ru​hát öl​töt​tem. – Én csak főz​tem és mo​so​gat​tam. – men​te​ge​tőz​tem.
 – Ná​lad sem​mi sem ko​szo​sabb eb​ben a to​rony​ban! – je​len​tet​te ki a Sár​kány. Iga​za volt,
még​is go​rom​bán hang​zott. El​vö​rö​söd​tem, és le​haj​tott fej​jel oda​men​tem az asz​tal​hoz.
Le​rak​tam min​dent, és vé​gig​néz​tem az éte​le​ken. Össze​ug​rott a gyom​rom, ami​kor ész​re​-
vet​tem, hogy mi​alatt a fo​lyo​só​kon téb​lá​bol​tam, ki​hűl​tek a fo​gá​sok, ki​vé​ve a va​jat,
amely meg​pu​hult, majd szét​ol​vadt a tál​kán. Még a cso​dá​la​tos sült al​mám is meg​ke​mé​-
nye​dett.
Vi​szo​lyog​va néz​tem az éte​le​ket, és pró​bál​tam dön​tés​re jut​ni: vissza​vi​gyem a tál​cát?
Vagy nem za​var​ja? Meg​for​dul​tam, és majd​nem fel​ki​ál​tot​tam az ijedt​ség​től: a Sár​kány
köz​vet​le​nül a há​tam mö​gött állt, és az éte​le​ket néz​te. – Már ér​tem, mi​ért fél​tél at​tól, hogy
meg​süt​lek – kö​zöl​te, és oda​ha​jolt az asz​tal​hoz. Fel​emelt egy ka​nál​lal a ra​gu​ból, meg​tör​ve
a der​me​dő zsír​ré​te​get a te​te​jén, az​tán vissza​rak​ta az egé​szet. – En​nél még te is jobb va​-
cso​ra let​tél vol​na.
– Nem va​gyok a fő​zés mes​te​re, de… – Már ép​pen el​ma​gya​ráz​tam vol​na, hogy nem is
va​gyok annyi​ra te​het​ség​te​len sza​kács​nő, csak nem is​mer​tem még ki ma​gam a to​rony​-
ban, ám a má​gus egy hor​kan​tás​sal fél​be​sza​kí​tott.
– Jó vagy te egy​ál​ta​lán va​la​mi​ben? – kér​dez​te gú​nyo​san.
Ha szol​gá​lat​ra ne​vel​nek, ha egy​szer is be​le​gon​do​lok, hogy ki​vá​laszt​hat​nak, és fel​ké​-
szül​tem vol​na rá, ha ki​csit ke​vés​bé va​gyok fá​radt és nyo​mo​rult, ha nem bí​zom el annyi​-
ra ma​gam a kony​há​ban, ha nem kor​hol annyit a sza​kadt ki​né​ze​tem mi​att, ahogy ko​ráb​-
ban a fa​lum la​kói is, csak ép​pen dor​gá​ló sze​re​tet he​lyett vi​szoly​gó rossz​in​du​lat​tal a
hang​já​ban… ha bár​me​lyik más​ként tör​té​nik, ha nem fu​tok bele a lép​csőn, ha nem de​rül
ki, hogy nem áll szán​dé​ká​ban tűz​re vet​ni… ak​kor egy​sze​rű​en csak el​pi​rul​tam vol​na, és
ki​me​ne​kü​lök.
Így vi​szont zak​la​tot​tan vág​tam le az asz​tal​ra a tál​cát, és fel​ki​ál​tot​tam: – Ak​kor mi​ért
hoz​tál el? Mi​ért nem Kas​ját vá​lasz​tot​tad?
Alig​hogy ki​mond​tam, azon​nal be​fog​tam a szá​mat, el​szé​gyell​tem ma​gam, és el​ször​-
nyed​tem. Már ép​pen azon vol​tam, hogy min​dent vissza​szí​vok, bo​csá​na​tot ké​rek, és be​-
val​lom, hogy nem gon​dol​tam ko​mo​lyan, nem kel​lett vol​na Kas​ját vá​lasz​ta​nia he​lyet​-
tem, in​kább me​gyek, és ho​zok egy má​sik tál​ca ételt, ám ő tü​rel​met​le​nül köz​be​vá​gott: –
Kit?
Meg​rö​kö​nyöd​ve néz​tem rá. – Kas​ját. – Úgy né​zett rám, mint​ha megint újabb je​lét ad​-
tam vol​na az os​to​ba​sá​gom​nak, én pe​dig za​va​rom​ban el​fe​lej​tet​tem, mi​lyen ne​mes szán​-
dék ve​zé​relt. – Őt akar​tad el​hoz​ni. Okos, bá​tor, ki​tű​nő sza​kács​nő, és…
Min​den pil​la​nat​tal egy​re bosszú​sabb lett. – Igen – szólt köz​be. – Em​lék​szem arra a lány​-
ra: nem volt ló​ar​cú, nem volt slam​pos, és gon​do​lom, ő nem is óbé​gat​na itt most ve​lem.
Elég le​gyen! Ti, fa​lu​si lá​nyok, mind fá​rasz​tó​ak vagy​tok az ele​jén, ki job​ban, ki ke​vés​bé,
de te mes​te​ri szint​re eme​led az ügyet​len​sé​get!
– Ak​kor ne tarts itt! – för​med​tem rá mér​ge​sen és sér​tet​ten. A ló​ar​cú jel​ző kü​lö​nö​sen
sér​tett.
– Leg​na​gyobb saj​ná​la​tom​ra – foly​tat​ta –, kény​te​len va​gyok.
A csuk​lóm​nál fog​va meg​pör​dí​tett. Szo​ro​san a há​tam mö​gött állt, és ki​nyúj​tot​ta a ka​-
ro​mat a tál​ca fölé. – Li​rin​tal​em! – mond​ta. Az ide​gen szó le​folyt a szá​já​ból, és éle​sen csen​-
gett a fü​lem​ben. – Mondd ve​lem együtt!
– Mi​cso​da? – kér​dez​tem, hi​szen elő​ször hal​lot​tam ezt a szót. A va​rázs​ló azon​ban még
kö​ze​lebb hú​zó​dott, a fü​lem​hez tet​te a szá​ját, és hát​bor​zon​ga​tó​an azt mond​ta: – Mondd
ki!
Egész tes​tem re​me​gett, és mi​vel min​den​kép​pen meg akar​tam sza​ba​dul​ni tőle, vele
együtt mond​tam: – Li​rin​tal​em! – A Sár​kány to​vább​ra is az étel fö​lött tar​tot​ta a ke​zem.
Re​meg​ni kez​dett a le​ve​gő a va​cso​ra fö​lött. Bor​zal​mas volt, mint​ha az egész vi​lág egy tó
vol​na, amely​be ka​vi​cso​kat do​bál​hat. Mire ki​si​mul​tak a le​ve​gő hul​lá​mai, át​ala​kult az
összes fo​gás. A főtt to​já​sok he​lyét egy sült csir​ke vet​te át, a nyúl​ra​gu he​lyét egy nagy tál
főtt, zsen​ge ta​va​szi bab, bár hét hó​nap telt el a sze​zon​ja óta, a sült alma he​lyén pe​dig egy
pa​pír​vé​kony al​ma​sze​le​tek​kel teli tor​tács​ka dísz​lett, te​te​jén kö​vér ma​zso​lák​kal és méz​be​-
vo​nat​tal.
El​en​ge​dett. A tá​ma​sza hí​ján meg​tán​to​rod​tam, be​le​ka​pasz​kod​tam az asz​tal szé​lé​be, és
ki​szo​rult min​den le​ve​gő a tü​dőm​ből, mint​ha va​la​ki a mell​ka​som​ra ült vol​na. Ki​fa​csart
cit​rom​nak érez​tem ma​gam. Csil​la​gok vil​lan​tak fel a lá​tó​te​rem szé​lén, és én fél​ájul​tan
elő​re​ha​jol​tam. Mint​ha csak messzi​ről lát​tam vol​na, ahogy a meg​le​pő​dés és a bosszús
mo​gor​va​ság kü​lö​nös egy​ve​le​gé​vel ar​cán a tál​cát nézi.
– Mit tet​tél ve​lem? – sut​tog​tam, ami​kor is​mét le​ve​gő​höz ju​tot​tam.
– Hagyd abba a nya​fo​gást! – vág​ta rá el​uta​sí​tó​an. – Pri​mi​tív kis bo​szor​kány​ság. – A
meg​le​pett​ség, ami ko​ráb​ban ki​ült az ar​cá​ra, mos​tan​ra tel​je​sen el​tűnt, és mi​köz​ben le​ült
az asz​tal​hoz va​cso​ráz​ni, az ajtó felé in​tett a ke​zé​vel. – Jól van, tá​vozz! Már lá​tom, hogy
mér​he​tet​len sok idő​met fo​god el​fe​csé​rel​ni, de mára le​gyen elég.
En​nek a pa​rancs​nak leg​alább szí​ve​sen en​ge​del​mes​ked​tem. Nem is pró​bál​tam fel​ven​ni
a tál​cát, ha​nem las​san ki​oson​tam a könyv​tár​ból, és ka​rom​mal át​fog​tam a fel​ső​tes​te​met.
Még min​dig tán​to​rog​tam a gyen​ge​ség​től. Leg​alább fél órám​ba telt fel​cam​mog​ni a lép​-
csőn a to​rony te​te​jé​re, az​tán egye​ne​sen a szo​bám​ba men​tem, és be​csuk​tam az aj​tót. Oda​-
húz​tam az ajtó elé a fé​sül​kö​dő​asz​talt, és le​ros​kad​tam az ágy​ra. Le​het, hogy a Sár​kány
meg​for​dult az ajtó előtt, amíg alud​tam, de én egy árva han​got sem hal​lot​tam.
 2. FEJEZET
Négy na​pig nem lát​tam a Sár​kányt. Reg​gel​től es​tig a kony​há​ban tar​tóz​kod​tam. Ta​lál​-
tam né​hány sza​kács​köny​vet, és egy​más után, lá​za​san ki​pró​bál​tam min​den re​cep​tet, az​-
zal a be nem val​lott cél​lal, hogy én le​gyek a va​la​ha volt leg​ki​vá​lóbb sza​kács​nő. Annyi éle​-
lem volt fel​hal​moz​va a kam​rá​ban, hogy a pa​zar​lás mi​att sem kel​lett ag​gód​nom. Ha va​la​-
mi rosszul si​ke​rült, én et​tem meg. A ta​ná​csot kö​vet​ve pon​to​san öt perc​cel ét​ke​zés előtt
vit​tem fel az ételt a könyv​tár​ba, le​fed​tem a tá​nyé​ro​kat, és si​et​ve tá​voz​tam. Ami​kor újra
fel​men​tem, a Sár​kány​nak már hűlt he​lyét ta​lál​tam, ezért én is elé​ge​dett vol​tam, és tőle
sem hal​lot​tam pa​naszt. Né​hány házi szö​vé​sű ru​há​ra buk​kan​tam a szo​bám​ban lévő lá​dá​-
ban, ame​lyek töb​bé-ke​vés​bé il​let​tek is rám – ugyan csak tér​dig ér​tek, és a de​re​kam​nál is
össze kel​lett köt​nöm őket, de így is ta​ka​ro​sab​ban néz​tem ki, mint ad​dig bár​mi​kor.
Nem a ked​vé​ben akar​tam jár​ni, ha​nem el akar​tam ke​rül​ni, hogy újra meg​te​gye ve​lem
azt, amit tett, akár​mi​lyen va​rázs​lat​ban is volt ré​szem. Éj​sza​kán​ként négy​szer ri​ad​tam
fel rém​ál​mok​ból, mert az aj​ka​i​mon érez​tem a li​rin​tal​em szót, amely​nek íze kez​dett egy​-
re is​me​rő​sebb​nek rém​le​ni. A te​nye​re nyo​ma is éget​te még a ka​ro​mat.
Ha nem dol​goz​tam, el​ural​ko​dott raj​tam a fé​le​lem, de még az is jobb volt a ma​gány​nál
és a mé​lyeb​ben rej​lő ret​te​gés​nél, ami​kor a leg​rosszab​bak ju​tot​tak eszem​be: hogy tíz évig
nem fo​gom lát​ni a szü​le​i​met, hogy soha nem él​he​tek töb​bé az ott​ho​nom​ban, soha nem
sza​lad​gál​ha​tok sza​ba​don az er​dők​ben, és hogy a Sár​kány lá​nya​in el​ural​ko​dó, fur​csa al​kí​-
mia ha​ma​ro​san en​gem is meg​érint, és át​vál​toz​tat egy egé​szen más, fel​is​mer​he​tet​len
em​ber​ré. Ad​dig, amíg a sü​tők aj​ta​ja előtt sze​le​tel​tem és iz​zad​tam, leg​alább nem ilyen
gyöt​rő gon​do​la​tok fog​lal​koz​tat​tak.
Pár nap el​tel​té​vel, ami​kor rá​jöt​tem, hogy nem fog le​jön​ni utá​nam a kony​há​ba, és nem
hasz​nál​ja töb​bé raj​tam az étel​má​gi​át, fel​hagy​tam a lá​zas fő​zőcs​ké​zés​sel. Csak​hogy ek​-
kor rá​döb​ben​tem: sem​mi más​sal nem fog​lal​ha​tom el ma​gam, hi​á​ba ke​re​sek ma​gam​nak
mun​kát. Akár​mi​lyen ha​tal​mas volt a to​rony, nem kel​lett ben​ne ta​ka​rí​ta​ni: nem gyűlt
össze por az ab​lak​pár​ká​nyok sar​ka​i​ban, még az apró, fa​ra​gott le​vél​dí​sze​ken és ara​nyo​-
zott ke​re​te​ken sem.
Még min​dig nem tet​szett a szo​bám​ban lógó tér​kép-fest​mény. Min​den éj​jel va​la​mi gur​-
gu​lá​zás​hoz ha​son​ló han​got hal​lot​tam ab​ból az irány​ból, mint​ha víz folyt vol​na egy csa​-
tor​ná​ban, és a kép egész nap úgy pöf​fesz​ke​dett a fa​lon, mint​ha min​den​áron ma​gá​ra
akar​ná von​ni a fi​gyel​me​met. Vé​gül ha​ra​go​san rá​néz​tem, és le​vo​nul​tam a to​rony al​já​ra.
Ki​ürí​tet​tem egy fe​hér​ré​pá​val teli zsá​kot, szét​tép​tem a var​rás​nál, és ez​zel a vá​szon​nal ta​-
kar​tam el fent a ké​pet. Rög​tön jobb ér​zés volt a szo​bám​ban len​ni, mi​után el​tűnt a hi​val​-
ko​dó, arany-ezüst fény.
Az​nap egész dél​előtt az ab​lak​pár​ká​nyon kö​nyö​köl​tem, és a völ​gyet néz​tem. Ma​gá​-
nyos​nak érez​tem ma​gam, és el​ön​tött a hon​vágy. Kö​zön​sé​ges mun​ka​nap volt, ezért a fér​-
fi​ak arat​tak, az asszo​nyok pe​dig a fo​lyó​nál mos​tak. Még a Ren​ge​teg lát​vá​nya is va​la​hogy
vi​gasz​ta​ló​an ha​tott rám, ha​tal​mas, vad, át​ha​tol​ha​tat​lan sö​tét​jé​vel: a vál​to​zat​lan ál​lan​-
dó​ság. Ra​domsz​ko ter​je​del​mes nyá​ja a völgy észa​ki vé​gé​ben álló he​gyek lá​bá​nál le​ge​lé​-
szett – úgy fes​tet​tek, mint egy go​moly​gó, fe​hér fel​hő. Egy da​ra​big fi​gyel​tem lő​dör​gé​sü​-
ket, sír​tam egy ki​csit, de a bá​nat is el​fo​gyott be​lő​lem. Va​cso​ra​idő​ben már ret​ten​tő​en
unat​koz​tam.
A csa​lá​dom sem sze​gény, sem gaz​dag nem volt. Hét köny​vet őriz​tünk a házunk​ban.
Csak né​gyet ol​vas​tam el, mi​vel jó​for​mán min​den nap a sza​bad ég alatt kó​szál​tam, még
té​len és eső​ben is. Nem ma​radt más vá​lasz​tá​som, mint az​nap dél​után, az ebéd fel​vi​te​le​-
kor át​néz​ni né​hány pol​cot a könyv​tár​ban. Úgy gon​dol​tam, nem szár​maz​hat ba​jom ab​-
ból, ha el​vi​szek egy köny​vet. Bi​zo​nyá​ra a töb​bi lány is el​vett egyet-egyet, hi​szen köz​tu​-
dott volt, hogy rend​kí​vül mű​vel​ten és ol​va​sot​tan ke​rül​tek ki a tíz​éves szol​gá​lat​ból.
Ezért bát​ran oda​men​tem egy polc​hoz, és le​emel​tem azt a köny​vet, amely szin​te ki​ál​-
tott azért, hogy ész​re​ve​gyem. Cso​dá​la​tos, sö​tét bú​za​szí​nű bőr​kö​tés​be bur​kol​ták, így ígé​-
re​te​sen és hí​vo​ga​tó​an su​gár​zott a gyer​tya​fény​ben. Mi​után azon​ban kéz​be vet​tem, el​bi​-
zony​ta​la​nod​tam. Na​gyobb és ne​he​zebb volt, mint a csa​lá​dom bir​to​ká​ban lévő bár​me​-
lyik könyv, és káp​rá​za​tos arany fes​tés éke​sí​tet​te a bo​rí​tó​ját. Vi​szont nem zár​ták le la​kat​-
tal, ezért fel​vit​tem a szo​bám​ba. Bűn​tu​dat mar​do​sott, de pró​bál​tam meg​győz​ni ma​gam
ar​ról, hogy sem​mi alap​ja nincs.
Ami​kor ki​nyi​tot​tam, még os​to​bább​nak érez​tem ma​gam, mert sem​mit sem ér​tet​tem
be​lő​le. A ha​gyo​má​nyos ér​te​lem​ben meg​ér​tet​tem, hi​szen is​mer​tem a ben​ne lévő sza​va​-
kat és a je​len​té​sü​ket – min​dent ér​tet​tem be​lő​le, és az első há​rom ol​dal szö​ve​ge össze is állt
a fe​jem​ben, még​is ab​ba​hagy​tam, mert va​la​hogy még​sem tud​tam fel​fog​ni, mi​ről ol​vas​-
tam. Kép​te​len let​tem vol​na bár​ki​nek is el​ma​gya​ráz​ni.
Megint ki​nyi​tot​tam, és to​vább ol​vas​tam a köny​vet. Új​fent azt érez​tem, hogy min​dent
ér​tek be​lő​le, tö​ké​le​te​sen össze​áll a mon​da​ni​va​ló – egé​szen tö​ké​le​tes​nek tű​nik, sőt maga
az igaz​ság, olyas​va​la​mi, amit min​dig is tud​tam, csak nem fo​gal​maz​tam meg soha, bár
az is le​het, hogy azo​kat a dol​go​kat ma​gya​ráz​ta meg, ame​lye​ket ad​dig nem mér​tem fel
ésszel. Elé​ge​det​ten bó​lo​gat​tam, gör​dü​lé​ke​nyen foly​tat​tam az ol​va​sást, és mire az ötö​dik
ol​da​lig ju​tot​tam, újra meg kel​lett ál​la​pí​ta​nom, hogy sen​ki​nek sem tud​nám el​me​sél​ni,
mi sze​re​pelt az első ol​da​lon, vagy ép​pen az elő​zőn.
Mér​ge​sen néz​tem le a könyv​re, az​tán újra ki​nyi​tot​tam az első ol​da​lon, és han​go​san,
sza​van​ként újra ol​vas​ni kezd​tem. A szá​mon ki​röp​pe​nő sza​vak cso​dá​la​tos ma​dár​dalt
idéz​tek, majd cuk​ro​zott gyü​mölcs​ként ol​vad​tak el. Az eszem​mel még min​dig nem tud​-
tam kö​vet​ni a szö​ve​get, még​is to​vább ol​vas​tam áb​rán​do​san, amíg ki nem vá​gó​dott az
ajtó.
Ek​kor​tájt már nem tor​la​szol​tam el bú​to​rok​kal a be​já​ra​tot. Az ágya​mon ül​tem, ame​-
lyet az ab​lak alá tol​tam, hogy le​gyen elég fény, a Sár​kány pe​dig pont át​el​len​ben állt, az
aj​tó​ke​ret​ben. Meg​der​med​tem a döb​be​net​től, és tá​tott száj​jal fél​be​hagy​tam az ol​va​sást. A
va​rázs​ló taj​ték​zott a düh​től, fe​nye​ge​tő​en vil​lo​gott a sze​me, mi​köz​ben fel​emel​te a ke​zét,
és azt menny​dö​rög​te: – Tu​a​li​de​tal!
A könyv szin​te ki​ug​rott a ke​zem​ből, hogy át​re​pül​jön a má​gus​hoz. Va​la​mi ért​he​tet​len
ösz​tön​től hajt​va utá​na​kap​tam a le​ve​gő​ben. A könyv meg​rán​dult, pró​bált ki​sza​ba​dul​ni a
szo​rí​tá​som​ból, ám én merő ma​kacs​ság​ból vissza​húz​tam az ölem​be. A Sár​kány meg​rö​-
kö​nyöd​ve né​zett rám, és még job​ban fel​bő​szült. Át​vi​har​zott a szo​bán, én pe​dig kés​ve
pró​bál​tam fel​áll​ni és el​me​ne​kül​ni elő​le. Nem volt hová búj​nom. Egy pil​la​nat alatt le​te​-
pert, és ne​ki​fe​szí​tett a pár​nák​nak.
– Szó​val – mond​ta be​hí​zel​gő han​gon, és ke​zé​vel a kulcs​cson​to​mat nyom​va szin​te hoz​-
zá​szö​ge​zett az ágy​hoz. Úgy érez​tem, mint​ha a szí​vem elő​re-hát​ra ug​rál​na a bor​dá​im és a
ge​rin​cem kö​zött, és min​den dob​ba​nás​ba be​le​re​meg​tem. Egyik ke​zé​vel ki​tép​te a köny​vet
a szo​rí​tá​som​ból – leg​alább annyi eszem volt, hogy ne mar​kol​jam to​vább olyan erő​sen –,
és könnye​dén el​ha​jí​tot​ta, hogy a kis​asz​tal​ra es​sen. – Ag​nyes​ka, ugye? Ag​nyes​ka Dver​-
nyik​ből.
Ra​gasz​ko​dott a vá​lasz​hoz. – Igen – sut​tog​tam.
– Ag​nyes​ka – mo​rog​ta, és kö​ze​lebb ha​jolt. Rá​jöt​tem, hogy meg akar csó​kol​ni. Meg vol​-
tam ré​mül​ve, de fé​lig-med​dig vágy​tam rá, hogy meg​te​gye, hogy túl​es​sünk raj​ta, és ne
fél​jek tőle töb​bé annyi​ra. Még​sem csó​kolt meg, csak még kö​ze​lebb ha​jolt, szin​te lát​tam a
sze​mem tü​kör​ké​pét az ő sze​mé​ben. – Áruld el, drá​ga Ag​nyes​ka, hon​nan jöt​tél va​ló​já​ban?
A Só​lyom kül​dött? Vagy maga a ki​rály?
Le​vet​tem ri​adt te​kin​te​te​met a szá​já​ról, és be​le​fúr​tam a sze​mé​be. – Hogy… mi​cso​da?
– Ki fo​gom de​rí​te​ni – kö​zöl​te. – Akár​mi​lyen erős a mes​te​red va​rázs​la​ta, lesz​nek ben​ne
ré​sek. A csa​lá​dod... – Meg​ve​tő​en köp​te a szót. – …ta​lán azt hi​szi, meg​őr​zött az em​lé​ke​ze​-
té​ben, de ná​luk sincs meg min​den a gye​rek​ko​rod​ból. Egy pár kesz​tyű, egy vi​sel​tes sap​ka,
né​hány tö​rött já​ték, nem fo​gok ilyes​mit ta​lál​ni a há​za​tok​ban, ugye?
– El​tör​tek a já​té​ka​im – fe​lel​tem erély​te​le​nül, el​csíp​ve az egyet​len ért​he​tő dol​got a szó​-
ára​dat​ból. – Igen… az összes. És min​den ru​hám sza​kadt, tele van ve​lük a ron​gyos zsák.
Még erő​seb​ben az ágy​hoz szo​rí​tott, és kö​ze​lebb ha​jolt. – Ne me​ré​szelj ha​zud​ni ne​kem! –
szi​szeg​te. – Ki​té​pem az igaz​sá​got a tor​kod​ból.
A nya​kam​ra tet​te a ke​zét, lá​bát pe​dig az enyé​im közé fúr​ta. Ré​mül​ten nyel​tem egyet,
rá​fe​szí​tet​tem a te​nye​rem a mell​ka​sá​ra, és min​den erőm​mel el​tol​tam ma​gam az ágy​tól,
hogy mind​ket​ten le​es​sünk róla. Ke​mé​nyen puf​fan​tunk a pad​lón, a Sár​kány alám ke​rült,
én pe​dig ré​mült nyúl mód​já​ra fel​pat​tan​tam, és az ajtó felé sza​lad​tam. Le​ro​han​tam a csi​-
ga​lép​csőn. Nem mér​tem fel ésszel, hogy nincs hová me​ne​kül​ni: a be​já​ra​ti aj​tót be​zár​va
tar​tot​ta, más​fe​lé pe​dig nem sza​lad​hat​tam. Még​is ro​han​tam le​fe​lé, két for​du​lót is meg​-
tet​tem buk​dá​csol​va, az​tán ami​kor meg​hal​lot​tam lép​te​i​nek hang​ját, be​ve​tet​tem ma​gam
a ho​má​lyos la​bo​ra​tó​ri​um​ba, a szi​sze​gő pára- és füst​fel​hők közé. Két​ség​be​eset​ten mász​-
tam négy​kéz​láb az asz​ta​lok alatt, amíg el nem ér​tem egy sö​tét sa​rok​ba egy ma​gas szek​-
rény mö​gött, aho​vá be​ku​co​rod​hat​tam.
Be​csuk​tam az aj​tót ma​gam mö​gött, de et​től ő még pon​to​san tud​ta, hová búj​tam. Be​-
nyi​tott és kö​rül​né​zett, én pe​dig lát​tam az asz​tal szé​le fö​lött, ho​gyan fú​ró​dik át ri​deg és
mér​ges te​kin​te​te két cső​rös lom​bik kö​zött, ho​gyan fes​ti zöld​re az ar​cát a má​gi​kus tűz.
Egyen​le​tes, ma​ga​biz​tos lép​tek​kel ke​rül​te meg az asz​talt, és ami​kor el​in​dult fe​lém, kap​-
kod​va a má​sik irány​ba mász​tam to​vább, az ajtó felé. Eszem​be ju​tott, hogy ta​lán be​zár​-
hat​nám va​la​hogy. Köz​ben vi​szont be​le​üt​köz​tem egy polc​ba, és az egyik be​du​ga​szolt
üveg a há​tam​ra esett. Le​gu​rult ró​lam, és össze​tört a pad​lón a lá​bam​nál.
Szür​ke füst go​moly​gott kö​rü​löt​tem, be​ha​tolt az or​rom​ba és a szám​ba, foj​to​ga​tott és
ful​lasz​tott. Csíp​te a sze​me​met, de nem tud​tam pis​log​ni, nem tud​tam fel​nyúl​ni, hogy
meg​dör​zsöl​jem, mert nem moz​dult a ka​rom. A kö​hö​gés benn​ra​gadt a tor​kom​ban, majd
el​halt, és las​san az egész, föl​dön gug​go​ló tes​tem meg​der​medt. De már nem fél​tem, sőt
pár pil​la​nat múl​va a ké​nyel​met​len ér​zés is el​múlt. Egy​szer​re let​tem vég​te​le​nül ne​héz és
súly​ta​lan, el​tá​vo​lo​dott. Tom​pán, messzi​ről hal​lot​tam a Sár​kány lép​te​it, ahogy oda​jött
hoz​zám és meg​állt mel​let​tem, de hi​de​gen ha​gyott, hogy mit akar ten​ni.
Zord tü​rel​met​len​ség​gel ma​ga​so​dott fö​lém és né​zett le rám. Meg sem pró​bál​tam ki​ta​-
lál​ni, mire ké​szül; sem gon​dol​kod​ni, sem ál​mél​kod​ni nem tud​tam. A vi​lág rop​pant szür​-
ke és moz​du​lat​lan lett.
– Nem – bök​te ki pár perc múl​va – …nem, te nem le​hetsz kém.
El​for​dult, és egy idő​re ott​ha​gyott. Fo​gal​mam sem volt, mennyi ide​ig ma​rad​tam egye​-
dül, le​he​tett egy óra, egy hét vagy akár egy év is, bár ké​sőbb ki​de​rült, hogy mind​össze fél
nap volt. Vé​gül vissza​tért, elé​ge​det​len​ség buj​kált a szá​ja sar​ká​ban. Va​la​mi fur​csa, alak​ta​-
lan dol​got emelt fel, amely egy​kor egy gyap​jú​ból kö​tött, szal​má​val bé​lelt já​ték ma​lac le​-
he​tett, még az​előtt, hogy az éle​tem első hét évé​ben min​den​ho​vá ma​gam​mal húz​tam a
sű​rű​ben. – Szó​val nem kém vagy, csak fél​ke​gyel​mű.
Ek​kor a fe​jem​re rak​ta a ke​zét, és azt mond​ta: – Te​za​von ta​hoz, te​za​von ta​hoz kivi, kan​-
zon li​hus.
Nem is annyi​ra sza​valt, mint in​kább dal​la​mo​san kán​tált. Vissza​tér​tek a szí​nek a vi​lág​-
ba, vissza​tért az idő és a lé​leg​zet, ki​sza​ba​dult a fe​jem, én pe​dig vissza​ret​ten​tem a ke​zé​től.
A tes​tem szik​la​me​rev​sé​ge las​san ol​dó​dott. El​la​zult a ka​rom, és kap​kod​va ke​res​tem va​la​-
mi fo​gó​dzót, mi​alatt a lá​ba​im még min​dig kő​szo​bor​ként ta​pasz​tot​tak a föld​höz. El​kap​-
ta a csuk​ló​mat, és ami​kor min​den ta​gom újra ele​ven​né vált, a ka​rom​nál fog​va tar​tott, és
nem en​ge​dett se​ho​vá.
De már nem is pró​bál​tam meg​szök​ni. Za​bo​lát​lan​ná vált gon​do​la​ta​im tu​cat​nyi irány​-
ba re​pül​tek szét, mint​ha meg​pró​bál​nák be​hoz​ni a ki​esett időt, ugyan​ak​kor volt egy
olyan ér​zé​sem, hogy ha va​la​mi ször​nyű​sé​get ké​szül​ne el​kö​vet​ni el​le​nem, meg​ha​gyott
vol​na kő​szo​bor​nak. Kém​ke​dés​sel leg​alább már nem vá​dolt. Nem ér​tet​tem, mi​ért hi​szi,
hogy bár​ki kém​ked​ni akar utá​na, fő​leg a ki​rály – el​vég​re a ki​rály má​gu​sa volt, nem igaz?
– És most szé​pen el​áru​lod ne​kem, mi​ben mes​ter​ked​tél – kö​zöl​te a va​rázs​ló. Hi​deg te​-
kin​te​te gya​na​kod​va vil​lo​gott.
– Én csak ol​vas​ni sze​ret​tem vol​na – vé​de​kez​tem. – Nem tud​tam… nem tud​tam, hogy
nem sza​bad.
– És tör​té​ne​te​sen pont Ludz Hí​vó​igé​jét vet​ted le a polc​ról könnyed ol​vas​mány​nak – gú​-
nyo​ló​dott raj​tam. – Egé​szen vé​let​le​nül. – Ré​mült, ér​tet​len te​kin​te​tem meg​győz​het​te,
mert fél​be​hagy​ta a mon​da​tot, és lep​le​zet​len bosszú​ság​gal mé​rics​kélt. – Mi​cso​da pá​rat​lan
te​het​sé​ged van a baj​ke​ve​rés​hez!
Lej​jebb ván​do​rolt a te​kin​te​te, én pe​dig kö​vet​tem a pil​lan​tá​sát a lá​bunk​nál össze​gyűlt
üveg​szi​lán​kok​hoz. Szi​szeg​ve ki​fúj​ta a le​ve​gőt a fo​gai kö​zött, majd hir​te​len így szólt: –
Ta​ka​rítsd fel, az​tán gye​re a könyv​tár​ba! És ne nyúlj sem​mi más​hoz!
Pec​ke​sen el​sé​tált, és ma​gam​ra ha​gyott, hadd ke​res​sek ron​gyo​kat a kony​há​ban, meg
egy vöd​röt, amely​be a szi​lán​ko​kat gyűjt​he​tem. Fel is mos​tam a pad​lót, bár nem lát​tam,
hogy bár​mi ki​folyt vol​na. A va​rázs​lat szin​te el​pá​rol​gott, mint ége​tett szesz a pu​ding te​-
te​jé​ről. Időn​ként meg​áll​tam, és a ke​ze​met a ronggyal együtt fel​emel​tem a pad​ló​ról, hogy
meg​néz​zem, nem kezd-e vissza​mász​ni a kő​ke​mény ri​deg​ség az uj​ja​i​mon ke​resz​tül. Azon
tű​nőd​tem, mi​ért őriz egy ilyen va​rázs​szert a pol​con, és va​jon hasz​nál​ta-e már va​la​ki el​-
len – aki az​óta szo​bor​ként áll va​la​hol, me​re​ven néz elő​re, és ör​vény​lik kö​rü​löt​te az idő.
Meg​bor​zong​tam.
Na​gyon vi​gyáz​tam, hogy sem​mi más​hoz ne ér​jek hoz​zá a he​lyi​ség​ben.
Ami​kor vég​re össze​szed​tem ma​gam, és vissza​men​tem a könyv​tár​ba, a ko​ráb​ban le​-
vett könyv már újra a pol​con volt. A Sár​kány fel-alá jár​kált, a sa​ját köny​ve fél​re​dob​va, el​-
fe​led​ve he​vert a kis​asz​ta​lon, és ami​kor be​lép​tem, új​fent dü​hö​sen mért vé​gig. Le​néz​tem a
ru​hám​ra: a szok​nya sá​vok​ban át​ned​ve​se​dett a fel​mo​sás​tól, és amúgy is na​gyon rö​vid
volt, épp​hogy csak ta​kar​ta a tér​de​met. Az ing​ru​hám ujja még rosszabb ál​la​pot​ba ke​rült:
vé​let​le​nül to​jást fröcs​köl​tem rá a reg​ge​li ké​szí​té​se köz​ben, és a kö​nyö​ké​nél is meg​per​-
zsel​tem, ami​kor le​vet​tem a ke​nye​ret a rács​ról, hogy ne ég​jen meg.
– Ak​kor hát ez​zel fog​juk kez​de​ni – kö​zöl​te a Sár​kány. – Hogy ne sérts vé​rig min​den al​-
ka​lom​mal a meg​je​le​né​sed​del.
Be​csuk​tam a szá​mat, mert nem akar​tam sza​bad​koz​ni. Ha is​mét bo​csá​na​tot ké​rek a ko​-
szos​sá​gom mi​att, egész éle​tem​ben ezt fo​gom csi​nál​ni. Elég volt né​hány nap a to​rony​ban
ah​hoz, hogy fel​fog​jam, mennyi​re ra​jong a szép​sé​gért. A könyv​gyűj​te​mé​nyé​ben sem
volt két egy​for​ma kö​tet: min​den bőr​kö​tés más szín​ár​nya​lat​ban pom​pá​zott, arany​csa​tok
és for​gó​pán​tok csil​log​tak raj​tuk, és apró drá​ga​kö​vek dí​szí​tet​ték őket. Min​den gyö​nyö​rű
volt, amin csak el​időz​he​tett az em​ber te​kin​te​te, le​gyen az egy ki​csi, fú​vott üveg​po​hár a
könyv​tár ab​lak​pár​ká​nyán, vagy a szo​bám​ban lévő fest​mény, és min​den tárgy olyan
hely​re ke​rült, ahol sem​mi sem von​ta el róla a fi​gyel​met. Én vol​tam az ég​be​ki​ál​tó folt a
nagy tö​ké​le​tes​sé​gen. De nem ér​de​kelt. Nem érez​tem úgy, hogy tar​to​zom neki va​la​mi​fé​le
szép​ség​gel.
Tü​rel​met​le​nül oda​in​tett ma​gá​hoz, mire óva​to​san kö​ze​lebb lép​tem. Meg​fog​ta a ke​ze​-
met, és ke​reszt​be rak​ta a mel​lem előtt – uj​ja​im az el​len​ke​ző ol​da​li vál​la​mat ér​ték.
– Most mondd: va​nasz​tal​em!
Néma lá​za​dás​sal néz​tem vissza rá. Ez a szó is úgy csen​gett a fü​lem​ben, mint az elő​ző
va​rázs​ige. Érez​tem, hogy ki akar tör​ni a szám​ból, és el akar​ja szív​ni az erő​met.
Ami​kor meg​ra​gad​ta a vál​la​mat, uj​jai fáj​dal​ma​san be​le​mar​tak a bő​röm​be. Az ing​ru​há​-
mon ke​resz​tül érez​tem for​ró​sá​gu​kat. – Le​het, hogy az ügyet​len​sé​get el kell tűr​nöm, de a
ge​rinc​te​len​sé​get nem fo​gom – je​len​tet​te ki. – Mondd ki!
Fel​idéz​tem, mi​lyen volt kővé vál​ni. Mit te​het​ne még ve​lem? Re​meg​ve, na​gyon hal​kan
mond​tam ki, mint​ha a sut​to​gás​sal va​la​hogy el​há​rít​hat​nám az ere​jét. – Va​nasz​tal​em.
Fel​duz​zadt az erő a tes​tem​ben, és szö​kő​kút​ként áradt ki a szám​ból, ahol pe​dig el​hagy​ta
a tes​te​met, va​la​mi re​me​gés kez​dő​dött, és ör​vény​sze​rű​en go​mo​lyog​ni kez​dett kö​rü​löt​-
tem. Le​rogy​tam a pad​ló​ra, és le​ve​gő​ért kap​kod​tam a kü​lö​nös, ha​tal​mas, zi​ze​gő zöld és
rozs​da​vö​rös se​lyem​szok​nyák töm​ke​le​gé​ben. A de​re​kam kö​rül ka​va​rog​tak, a lá​bam​ra ta​-
pad​tak, és le​fe​lé húz​tak. A fe​jem íves fej​dísz sú​lya alatt hor​gadt elő​re, és arany vi​rá​gok​-
kal te​le​hin​tett csip​ke​fá​tyol te​le​pe​dett a há​tam​ra. El​tom​pul​tan néz​tem a Sár​kány csiz​-
má​ját, a fém​mel ki​vert bőr láb​be​lit: azon is egy​mást ér​ték a kacs​ka​rin​gós fém​fo​lyon​dá​-
rok.
– Hogy oda​vagy, pe​dig ez csak egy kur​ta ige! – je​gyez​te meg, mint​ha fel​in​ge​rel​te vol​na
a sa​ját va​rázs​la​ta. – Most már leg​alább a kül​sőd el​fo​gad​ha​tó. Meg​lát​juk, ezek után ké​pes
vagy-e vi​gyáz​ni ma​gad​ra va​la​me​lyest. Hol​nap majd egy má​si​kat pró​bá​lunk.
A csiz​mák meg​for​dul​tak és el​vo​nul​tak. A Sár​kány le​ült a szé​ké​be, és fel​te​he​tő​leg ol​va​-
sás​ba me​rült. Nem tud​tam biz​to​san. Kis idő el​tel​té​vel négy​kéz​láb mász​tam ki a könyv​-
tár​ból a gyö​nyö​rű ru​hám​ban, és fel sem emel​tem a fe​jem.
A kö​vet​ke​ző he​tek össze​mo​sód​tak. Min​den​nap vir​ra​dat előtt kel​tem, meg​vár​tam az
ágy​ban, hogy ki​vi​lá​go​sod​jon, és azon tör​tem a fe​jem, ho​gyan szök​het​nék meg. Min​den
reg​gel ku​dar​cot val​lot​tam, ezért be​vit​tem a reg​ge​lit a könyv​tár​ba, a Sár​kány pe​dig
újabb va​rázs​la​tot bo​csá​tott rám. Ha nem tud​tam elég​gé vi​gyáz​ni a meg​je​le​né​sem​re – és
ál​ta​lá​ban így tör​tént –, elő​ször a va​nasz​tal​e​met hasz​nál​ta raj​tam, az​tán egy má​sik igét.
Egy​más után tűn​tek el a há​zi​lag szőtt ru​há​im, és a ké​nyel​met​len, ele​gáns ru​hák ki​sebb
he​gyek​be gyűl​tek a szo​bám​ban. Olyan sú​lyo​sak vol​tak a brok​át​tól és a hím​zés​től, hogy
jó​for​mán ma​guk​tól is meg​áll​tak, ha nem vi​sel​tem őket. Alig bír​tam ki​búj​ni a sok szok​-
nyá​ból le​fek​vés​kor, az alat​tuk lévő hal​cson​tos fűző pe​dig ki​szo​rí​tot​ta be​lő​lem a szuszt.
Nem tud​tam sza​ba​dul​ni a kín​zó köd​től. Reg​ge​len​ként össze​tör​ten mász​tam vissza a
szo​bám​ba. A Sár​kány fel​te​he​tő​leg ké​szí​tett ma​gá​nak va​cso​rát, mert én nem csi​nál​tam
sem​mit. Reg​gel​től es​tig az ágya​mon he​ver​tem, rend​sze​rint csak ak​kor​tájt tud​tam
vissza​men​ni a kony​há​ba, hogy össze​üs​sek va​la​mi egy​sze​rű ételt, de in​kább a sa​ját éh​sé​-
gem ve​zé​relt, mint az ő szük​ség​le​tei.
A leg​rosszabb az ért​he​tet​len​ség volt: mi​ért hasz​nált fel en​gem ilyen mó​don? Es​tén​-
ként, mi​előtt álom​ba me​rül​tem vol​na, el​kép​zel​tem a me​sék​ből is​mert leg​rosszabb for​-
du​la​to​kat, pél​dá​ul ahogy a vám​pí​rok és in​cu​bu​sok ki​szív​ják a lá​nyok élet​ere​jét, és ré​mü​-
le​tem​ben mind​annyi​szor meg​es​küd​tem rá, hogy reg​gel meg​szö​köm a to​rony​ból. Ez per​-
sze so​ha​sem si​ke​rült. Csak az adott némi meg​nyug​vást, hogy tud​tam, nem én va​gyok az
első. Azt haj​to​gat​tam ma​gam​ban, hogy az összes töb​bi lánnyal is meg​tet​te ugyan​ezt,
még​is túl​él​ték. Ez sem volt túl vi​gasz​ta​ló gon​do​lat, hi​szen a tíz év egy örök​ké​va​ló​ság​nak
tűnt. Én azon​ban bár​mi​lyen gon​do​lat​ba be​le​ka​pasz​kod​tam, amely eny​hít​het​te a szen​ve​-
dé​se​met.
A va​rázs​ló sem se​gí​tett. Bosszan​kod​va fo​ga​dott, va​la​hány​szor be​lép​tem a könyv​tár​ba,
még azo​kon a na​po​kon is, ami​kor si​ke​rült meg​óv​nom ma​ga​mat és a ru​há​mat. Mint​ha
azért ér​kez​tem vol​na, hogy za​var​jam és fél​be​sza​kít​sam a mun​ká​ját – ho​lott ő kín​zott és
hasz​nált en​gem.
Va​la​hány​szor be​fe​jez​te a va​rázs​la​tot, és le​rogy​tam a pad​ló​ra, hom​lok​rán​col​va pil​lan​-
tott le rám, és ha​szon​ta​lan​nak ne​ve​zett.
Egyik nap meg​pró​bál​tam tá​vol ma​rad​ni tőle. Arra gon​dol​tam, hogy ha ko​rán ott​ha​-
gyom neki az ételt, ta​lán egész nap​ra meg​fe​led​ke​zik ró​lam. Pir​ka​dat​kor fel​szol​gál​tam a
reg​ge​li​jét, majd si​et​ve el​búj​tam a kony​ha egyik zu​gá​ba. Pont​ban hét​kor egy füst​pa​-
macs​sze​rű je​len​ség go​moly​gott le a csi​ga​lép​csőn, olyas​fé​le, ami​lye​ne​ket néha az Orsó fö​-
lött is lát​tam a Ren​ge​teg felé le​beg​ni. Kö​zel​ről néz​ve egy torz szap​pan​bu​bo​rék​ra ha​son​lí​-
tott, amely fod​ro​zód​va vál​toz​tat​ta az alak​ját, és jó​for​mán lát​ha​tat​lan volt, amíg va​la​mi
fény meg nem csil​lant iri​zá​ló fel​szí​nén. A pa​macs be​ment a sar​kok​ba, majd elő​buk​kant,
és ami​kor meg​ta​lált, ma​ka​csul le​be​gett a tér​dem fö​lött. Össze​ku​co​rod​va néz​tem fel rá,
és a sa​ját ar​com kí​sér​tet​sze​rű kör​vo​na​la​it vet​tem ész​re ben​ne. Las​san ki​há​moz​tam ma​-
gam a ku​por​gás​ból, és kö​vet​tem a pa​ma​csot a könyv​tár​ba, ahol a Sár​kány fél​re​rak​ta a
köny​vét, és dü​hö​sen rám né​zett.
– Bár​mennyi​re is sze​ret​ném el​ke​rül​ni, hogy a leg​ki​sebb va​rázs​lat ha​tá​sá​ra is ki​me​rült
an​gol​na​ként ver​gődj a tor​nyom​ban – kezd​te –, azt már meg​ta​pasz​tal​hat​tuk, mi tör​té​nik,
ha rád bí​zok min​dent. Mu​tasd, ma mennyi​re vagy lom​pos!
Az​nap nagy kín​nal pró​bál​tam tisz​tán tar​ta​ni a ru​há​mat, hogy leg​alább az első va​rázs​-
la​tot el​ke​rül​hes​sem. Csu​pán a reg​ge​li ké​szí​té​se köz​ben fröccsent rám egy-két folt és nyo​-
mó​dott rám egy zsí​ros csík. A szennye​ző​dé​sek​nél pró​bál​tam össze​fog​ni a ru​há​mat. A
Sár​kány még a szo​ká​sos​nál is tö​mé​nyebb un​dor​ral né​zett rám, és a te​kin​te​tét kö​vet​ve
ész​re​vet​tem, hogy a kony​ha el​rej​tett zu​ga​i​ban buj​kál​va si​ke​rült össze​szed​nem egy nagy
pók​há​lót – va​ló​szí​nű​leg az egyet​len pók​há​lót az egész to​rony​ban –, amely úgy ló​gott a
szok​nyám há​tul​já​ról, akár egy vé​kony, sza​kadt fá​tyol.
 – Va​nasz​tal​em – is​mé​tel​tem a va​rázs​ló​val együtt, és tom​pa be​le​nyug​vás​sal fi​gyel​tem,
ahogy egy túl​ára​dó​an gyö​nyö​rű​sé​ges, na​rancs​szí​nű és sár​ga sely​mek​ből ké​szült ruha
su​hant fel a pad​ló​ról a tes​tem köré, akár az őszi sé​tá​nyon vé​gig​ka​var​gó le​ve​lek. Zi​hál​va
tán​to​rod​tam meg, a va​rázs​ló pe​dig vissza​ült a he​lyé​re.
– Nos ak​kor… – foly​tat​ta. Tor​nyot épí​tett köny​vek​ből az asz​tal​ra, és a kar​ja len​dí​té​sé​-
vel fel​bo​rí​tot​ta őket. – Rakd rend​be így: da​ren​de​tal.
Az asz​tal felé in​tett. – Da​ren​de​tal – mo​tyog​tam együtt vele, a va​rázs​ige szin​te foj​to​ga​-
tott. Meg​re​meg​tek a szét​hul​lott köny​vek, majd egy​más után fel​emel​ked​tek, és a he​lyük​-
re pör​dül​tek, mint hol​mi túl​vi​lá​gi, drá​ga​kö​vek​kel ki​ra​kott ma​da​rak, vö​rös, sár​ga, kék és
bar​na kön​tös​ben.
Ez​út​tal nem rogy​tam össze, csak mind​két ke​zem​mel az asz​tal​ba ka​pasz​kod​tam, és rá​-
ne​he​zed​tem. A Sár​kány hom​lo​kát rán​col​va néz​te a köny​vek tor​nyát. – Mi​fé​le sü​let​len​ség
ez? – för​medt rám. – Eb​ben nincs sem​mi rend… nézd!
Rá​néz​tem a köny​vek​re. Ta​ka​ro​san egy​más​ra ren​de​ződ​tek, és a ha​son​ló szí​nek ke​rül​-
tek egy​más mel​lé.
– Szí​nek? – kér​dez​te emelt han​gon. – Szí​nek sze​rint? Te… – Olyan mér​ges volt rám,
mint​ha én te​het​tem vol​na róla. Le​het, hogy va​la​mi tö​rés ke​let​ke​zett a má​gi​á​já​ban, ami​-
kor el​szív​ta az erő​met a va​rázs​lat​hoz? – Tu​dod mit? Azon​nal hordd el ma​gad! – vi​csor​-
gott rám, én pe​dig tit​kon öröm​mel tel​je​sí​tet​tem a pa​ran​csot: bol​dog vol​tam, hogy va​la​-
mi​kép​pen si​ke​rült be​le​ron​dí​ta​nom a va​rázs​la​tá​ba.
Fél​úton meg kel​lett áll​nom a lép​csőn, hogy ki​fúj​jam ma​gam, és hir​te​len rá​éb​red​tem,
hogy nem is má​szom. Ez​út​tal is fá​radt vol​tam, de nem te​le​pe​dett rám sem​mi​fé​le köd.
To​váb​bi pi​he​nők nél​kül si​ke​rült fel​jut​nom a to​rony​szo​bá​ba, és bár azon​nal le​rogy​tam
az ágy​ra, majd a fél na​pot át​alud​tam, nem érez​tem ma​gam töb​bé üres tok​nak.
A kö​vet​ke​ző he​tek​ben egy​re rit​káb​ban ta​pasz​tal​tam meg a kö​döt, mint​ha a gya​kor​lás​-
tól meg​erő​söd​tem vol​na, és könnyeb​ben el​vi​sel​tem a Sár​kány va​rázs​la​ta​it. Egy​re ke​vés​-
bé ijed​tem meg a vele való ta​lál​ko​zás​tól, még ha nem is örül​tem neki; egy​sze​rű​en egy fá​-
rasz​tó ri​tu​á​lé lett be​lő​le, mint ami​kor edé​nye​ket kell si​kál​ni hi​deg víz​ben. Ja​vult az al​vá​-
som, és las​san a ke​dé​lyem is. Min​den nap​pal egy​re job​ban érez​tem ma​gam, és egy​re dü​-
hö​sebb is let​tem.
Egye​dül nem tud​tam fel​ven​ni a ne​vet​sé​ges báli ru​há​kat, akár​hogy pró​bál​tam. Nem
ér​tem el a hát​só gom​bo​kat és fű​ző​ket. A le​vet​kő​zés​nél is gyak​ran el​tép​tem né​hány cér​-
nát, és össze​gyűr​tem a szok​nyá​kat. Ezért in​kább min​den este oda​dob​tam őket a ru​ha​ra​-
kás te​te​jé​re, és in​kább fel​vet​tem egyet az egy​sze​rű​ek kö​zül. Pró​bál​tam meg​őriz​ni a tisz​-
ta​sá​gu​kat és az ép​sé​gü​ket. Pár na​pon​ta azon​ban a Sár​kány meg​elé​gel​te a ha​nyag​sá​go​-
mat, és erő​szak​kal át​öl​töz​te​tett. Egy nap az utol​só házi szö​vé​sű ru​hát is ki​vet​tem a lá​dá​-
ból.
Úgy tar​tot​tam a ke​zem​ben a kö​zön​sé​ges, fes​tet​len gyap​jú​da​ra​bot, mint​ha egy kö​tél
vol​na, amely​be ka​pasz​kod​ha​tok, az​tán a dac​nak en​ged​ve az ágya​mon hagy​tam, és be​le​-
pré​sel​tem ma​gam egy zöld-rozs​da​bar​na ru​há​ba.
Mi​vel nem tud​tam be​gom​bol​ni há​tul, in​kább le​vet​tem a hosszú fáty​lat a fej​dísz​ről,
két​szer kör​be​te​ker​tem a de​re​ka​mon, és cso​mót kö​töt​tem rá. Ép​pen csak arra volt jó,
hogy ne csússzon le ró​lam. Le​vo​nul​tam a kony​há​ba. Ez​út​tal nem is pró​bál​tam meg​óv​ni
ma​gam a szennye​ző​dé​sek​től. Sér​tett mak​ran​cos​ság​gal vit​tem fel a tál​cát a könyv​tár​ba,
a ru​há​mon to​jás-, sza​lon​na​zsír- és te​a​fol​tok ék​te​len​ked​tek, a ha​jam gu​ban​cos volt, mint
va​la​mi té​bo​lyult ne​mes​asszony​nak, aki egy bál​ról szö​kött ki a va​don​ba.
Így per​sze nem húz​hat​tam so​ká​ig. Amint dúl​va-fúl​va ki​mond​tam vele együtt a va​-
nasz​tal​em szót, meg​ra​ga​dott a má​gi​á​ja, le​ráz​ta ró​lam a fol​to​kat, vissza​szo​rí​tott a fű​zők​-
be, vissza​te​ker​te a ha​ja​mat a fe​jem te​te​jé​re, és megint olyan​ná vál​toz​ta​tott, mint egy
baba, amellyel kis her​ceg​nők szok​tak ját​sza​ni.
Még​is bol​do​gabb vol​tam ezen a reg​ge​len, mint he​tek óta bár​mi​kor, és in​nen​től fog​va
lá​zad​ni kezd​tem. Azt akar​tam, hogy ke​se​rű csa​ló​dott​ság önt​se el, va​la​hány​szor rám néz,
és min​den hi​tet​len és bosszús pil​lan​tá​sa ju​ta​lom volt szá​mom​ra. – Hogy tudsz így bán​ni
ma​gad​dal? – kér​dez​te szin​te ámul​va azon a na​pon, ami​kor fe​je​men egy nagy adag rizs​-
pu​ding​gal sé​tál​tam be hoz​zá. Vé​let​le​nül le​ver​tem a kö​nyö​köm​mel egy ka​na​lat, és a rizs​-
pu​ding a le​ve​gő​be re​pült. Vö​rös lek​vár folyt vé​gig a gyö​nyö​rű, krém​szí​nű se​lyem​ru​há​-
mon.
Az utol​só há​zi​lag szőtt ru​hát a lá​dá​ban tar​tot​tam. Min​den nap, mi​után be​fe​jez​tem a
szol​gá​la​tot, fel​men​tem a szo​bám​ba, ki​há​moz​tam ma​gam a báli ru​há​ból, ki​szed​tem a
ha​jam​ból a há​ló​kat és a fej​dí​sze​ket, a föld​re szór​tam az ék​kö​ves haj​tű​ket, az​u​tán fel​vet​-
tem a puha, ko​pott let​ni​ket és a házi szö​vé​sű kö​penyt, ame​lyet kéz​zel mos​tam. Ez​u​tán
vissza​men​tem a kony​há​ba, sü​töt​tem ma​gam​nak ke​nye​ret, és mi​alatt sült, a me​leg tűz​-
hely mel​lett pi​hen​tem, mit sem tö​rőd​ve a ru​hám​ra ta​pa​dó hamu- és liszt​fol​tok​kal.
Ahogy vissza​nyer​tem az erő​met, hogy újra el​fo​gott az una​lom. Ez​út​tal meg sem for​-
dult a fe​jem​ben, hogy köny​vet csen​jek a könyv​tár​ból, ha​nem ke​res​tem egy tűt, és varr​ni
kezd​tem, bár​mennyi​re is utál​tam. Amíg min​den reg​gel ki​szi​po​lyo​zott a va​rázs​ló, hogy
újabb ru​há​kat te​remt​sen elő, akár szét is tép​het​tem őket, hogy va​la​mi hasz​no​sabb dol​-
got ké​szít​sek be​lő​lük: le​pe​dő​ket, vagy akár zseb​ken​dő​ket.
A var​ró​kész​let so​ká​ig érin​tet​le​nül he​vert a láda al​ján a szo​bám​ban. A sa​ját ru​há​i​mon
kí​vül sem​mit sem kel​lett meg​ja​ví​ta​ni a kas​tély​ban, és egé​szen ed​dig a pon​tig elő​sze​re​-
tet​tel hagy​tam őket té​pet​ten. Ami​kor vi​szont ki​nyi​tot​tam a do​bozt, csak egy pa​pír​da​ra​-
bot ta​lál​tam ben​ne, raj​ta szén​da​rab​bal rótt írást. Ugyan​az a jó​aka​ró hagy​ta ne​kem, aki a
kony​há​ban lévő könyv​be is ta​ná​cso​kat írt.

Félsz? Ne tedd! Nem fog hoz​zád nyúl​ni. Csak azt akar​ja, hogy tet​sze​tős le​gyél. Neki nem fog
eszé​be jut​ni, hogy bár​mit is ad​jon ne​ked, de te ma​gad​hoz ve​hetsz egy szép ru​hát az egyik
ven​dég​szo​bá​ból, és át​ala​kít​ha​tod. Ha ma​gá​hoz hí​vat, éne​kelj neki, vagy me​sélj egy tör​té​-
ne​tet. Sze​re​ti a tár​sa​sá​got, de csak bi​zo​nyos mér​té​kig. Vidd be neki az ételt, egyéb​iránt ke​-
rüld. Így sem​mi töb​bet nem fog vár​ni tő​led.

Mennyi szen​ve​dés​től meg​kí​mél​tem vol​na ma​gam, ha már az első na​pon ki​nyi​tom a
var​ró​do​bozt, és meg​ta​lá​lom ben​ne a le​ve​let! Ott áll​tam a pa​pír​ral a ke​zem​ben, és re​meg​-
ve idéz​tem fel, ho​gyan tá​masz​tot​ta alá a má​gia mély hang​já​val a da​do​gá​so​mat, ho​gyan
húz​ta ki be​lő​lem az igé​ket és az erőt, és ho​gyan bur​kolt se​lyem​be és bár​sony​ba. Té​ved​-
tem. Ilyet még soha egyet​len nő​ért sem tett.
 3. FEJEZET
Egész éj​jel ál​mat​la​nul hány​ko​lód​tam az ágyam​ban, és megint el​ke​se​red​tem. Pusz​tán
at​tól nem lett egy​sze​rűbb ki​jut​ni a to​rony​ból, hogy egy​re job​ban akar​tam. Más​nap reg​-
gel le​men​tem a nagy​ka​pu​hoz, és vég​re meg​pró​bál​tam meg​emel​ni a ha​tal​mas ke​reszt​-
pán​tot, akár​mi​lyen ham​vá​ba holt öt​let​nek tűnt. Per​sze haj​szál​nyit sem emel​ke​dett fel.
Oda​lent a kam​rá​ban ma​gam​hoz vet​tem egy hosszú nye​lű lá​bast, és eme​lő​ként hasz​-
nál​va fel​fe​szí​tet​tem a sze​mét​göd​röt el​ta​ka​ró nagy fe​de​let. Le​néz​tem. Tűz égett a leg​mé​-
lyén; arra sem me​ne​kül​het​tem. Ne​héz​ke​sen vissza​tol​tam a fe​de​let a he​lyé​re, az​tán vé​-
gig​ta​po​gat​tam a fa​la​kat a te​nye​rem​mel, és be​nyúl​tam min​den sö​tét sa​rok​ba, va​la​mi​-
lyen nyí​lást vagy ki​já​ra​tot ke​res​ve. De ha volt is ilyen, nem buk​kan​tam rá. Az​tán a reg​-
gel fé​nyei le​csu​rog​tak a lép​csőn a há​tam mö​gött. Le​he​tett akár​mi​lyen arany fény, el​húz​-
tam a szá​mat. El kel​lett ké​szí​te​nem a reg​ge​lit és fel​vin​nem a tál​cát a vég​ze​tem​nek.
Ahogy ki​rak​tam az éte​le​ket, a to​jás​sal teli tá​nyért, a pi​rí​tóst, a be​főt​te​ket, újra és újra
kör​be​néz​tem a he​lyi​ség​ben, és több​ször is meg​akadt a sze​mem a hosszú, acé​lo​san fény​lő
hen​tes​ké​sen, amely​nek mar​ko​la​ta fe​lém nyúj​tó​zott a kés​tar​tó​ból. Hús sze​le​te​lé​sé​re
hasz​nál​tam, tud​tam, mi​lyen für​ge. A szü​le​im min​den év​ben fel​ne​vel​tek egy ma​la​cot. Se​-
gí​tet​tem a vá​gás​nál és da​ra​bo​lás​nál, tar​tot​tam a vöd​röt a disz​nó vé​ré​nek, ám egy em​ber
le​szú​rá​sa egé​szen más lett vol​na, szin​te el​kép​zel​he​tet​len. Ezért in​kább el sem kép​zel​tem.
Csak le​rak​tam a kést a tál​cá​ra, és fel​men​tem a lép​csőn.
Ami​kor a könyv​tár​ba ér​tem, a Sár​kány az ab​lak​kal szem​ben állt, és a vál​la egé​szen
meg​fe​szült a ha​rag​tól. Ola​jo​zott moz​du​la​tok​kal rak​tam ki az éte​le​ket az asz​tal​ra, egyi​-
ket a má​sik után, míg vé​gül sem​mi sem ma​radt ná​lam, csak a tál​ca és a kés. A ru​há​mat
zab​ká​sa és to​jás szennyez​te be. Tud​tam, mit fog mon​da​ni a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban.
– Fe​jezd be – szó​lalt meg –, és menj fel!
– Tes​sék? – kér​dez​tem ér​tet​le​nül. A kés még a szal​vé​ta alatt la​pult, és csak kö​rü​löt​te fo​-
rog​tak a gon​do​la​ta​im. Be​le​telt egy kis idő​be, mire rá​jöt​tem, hogy ha​la​dé​kot kap​tam.
– Hir​te​len meg is sü​ke​tül​tél? – csat​tant fel. – Hagyd azo​kat a tá​nyé​ro​kat, és hordd el
ma​gad! Ma​radj a szo​bád​ban, amíg nem hív​lak.
Fol​tos és gyű​rött volt a ru​hám, csu​pa gu​ban​cos sza​lag, ám a va​rázs​ló pil​lan​tás​ra sem
mél​ta​tott. Fel​kap​tam a tál​cát, és ki​ro​han​tam a he​lyi​ség​ből. Nem kel​lett több biz​ta​tás.
Sza​lad​tam fel​fe​lé a lép​csőn, és úgy érez​tem, mint​ha re​pül​nék, a sar​ka​mat le​hú​zó ször​-
nyű súly​tól meg​sza​ba​dul​va. Be​men​tem a szo​bám​ba, be​csuk​tam az aj​tót, és le​tép​tem ma​-
gam​ról a fi​nom sely​met, hogy fel​ölt​sem he​lyet​te az egy​sze​rű, szö​vött ru​hát. Le​rogy​tam
az ágy​ra, és olyan meg​könnyeb​bü​lés​sel ölel​tem át ma​gam, mint egy kor​bá​cso​lás​tól
meg​me​ne​kült gye​rek.
Az​tán ész​re​vet​tem a pad​ló​ra do​bott tál​cát, és a raj​ta vil​lo​gó kést. Mi​fé​le őrült​ség szállt
meg, hogy egy​ál​ta​lán eszem​be ju​tott ilyes​mi? Ő volt az uram és pa​ran​cso​lóm. Ha va​la​mi
ször​nyű vé​let​len foly​tán még​is si​ke​rült vol​na meg​öl​nöm, bi​zo​nyá​ra ha​lál​ra ítél​né​nek
érte, és nem ki​zárt, hogy a szü​le​i​met is. A gyil​kos​ság sem​mi​től sem ment meg. Ak​kor
akár ki is ugor​ha​tok az ab​la​kon.
 Szá​nal​mas lel​ki​ál​la​pot​ban oda is for​dul​tam az ab​lak​hoz, de ek​kor ész​re​vet​tem, mit né​-
zett a Sár​kány olyan fel​há​bo​ro​dot​tan. Az út fe​lől jó​ko​ra por​fel​hő kö​ze​le​dett a to​rony
felé. Nem egy​sze​rű kor​dé volt, ha​nem elő​ke​lő hin​tó, mint​ha egy ház gör​dült vol​na a ke​-
re​ke​ken, jó pár csa​ta​kos ló után köt​ve, és két lo​vas is ha​ladt a ko​csis előtt. Mind​nyá​jan
szür​ké​be és vi​lá​gos​zöld​be öl​töz​tek. Még több, ha​son​ló​an öl​tö​zött lo​vas kö​vet​te őket.
A hin​tó a kapu előtt állt meg. Zöld cí​mer tűnt fel a te​te​jén, sok​fe​jű ször​nyet áb​rá​zolt. A
csat​ló​sok és az őrök le​száll​tak lo​va​ik​ról, és kö​te​les​ség​tu​dó​an vé​gez​ték fel​ada​ta​i​kat. Jó​ko​-
ra sür​gés-for​gás tá​madt. Csak ak​kor reb​ben​tek szét, ami​kor a kapu ha​tal​mas szár​nyai
ki​nyíl​tak – azok a szár​nyak, ame​lye​ket én meg​moz​dí​ta​ni sem tud​tam. A nya​ka​mat
nyúj​to​gat​va pró​bál​tam le​néz​ni a ka​pu​ra, és a Sár​kányt lát​tam ki​lép​ni a kü​szöb​re, egy​-
ma​gá​ban.
A hin​tó bel​se​jé​ből egy fér​fi lé​pett ki meg​gör​nyed​ve: ma​gas volt, szé​les vál​lú, s hosszú,
üde zöld kö​penyt vi​selt. Át​ug​rot​ta a lába elé ké​szí​tett lép​csőt, egyik ke​zé​vel át​vet​te a kar​-
dot, ame​lyet egyik szol​gá​ja fek​te​tett a te​nye​ré​re, si​et​ve a ka​pu​hoz sé​tált az em​be​rei kö​-
zött, és köz​ben ha​bo​zás nél​kül fel​csa​tol​ta övé​re a fegy​vert.
– A hin​tót még a ki​mé​rá​nál is job​ban utá​lom – mond​ta a Sár​kány​nak, és olyan tisz​tán
be​szélt, hogy még én is jól hal​lot​tam min​den sza​vát az ab​lak​ból, mert jócs​kán túl​har​sog​-
ta a lo​vak prüsz​kö​lé​sét és pa​ta​do​bo​gá​sát. – Egy egész hé​tig be​zár​va ebbe a do​boz​ba! Mi​-
ért nem tudsz egy​szer fel​jön​ni a pa​lo​tá​ba?
– Ké​rem, bo​csás​son meg, fel​ség – fe​lel​te a Sár​kány ri​de​gen. – Na​gyon le​fog​lal​nak a te​-
en​dő​im.
Annyi​ra ki​ha​jol​tam fü​le​lés köz​ben, hogy egy vé​let​len rossz moz​du​lat foly​tán könnye​-
dén ki​es​het​tem vol​na. Meg​fe​led​kez​tem min​den nyű​göm​ről és fé​lel​mem​ről. Pol​nia ki​rá​-
lyá​nak két fia volt, akik kö​zül Zig​mund ko​ro​na​her​ce​get tar​tot​ták a meg​bíz​ha​tó​an éles
eszű trón​örö​kös​nek. Ki​tű​nő ne​ve​lést ka​pott, és va​la​me​lyik észa​ki bi​ro​da​lom her​ceg​nő​-
jét vet​te fe​le​sé​gül, ami​vel egy csa​pás​ra szö​vet​sé​gest és ki​kö​tőt is szer​zett a ki​rály​ság​nak.
Az​óta már az örö​kö​sö​dést is biz​to​sí​tot​ták egy fiú​gyer​mek​kel, és a biz​ton​ság ked​vé​ért
egy lánnyal is. Ál​lí​tó​lag hely​tar​tó​ként is el​ső​ran​gú mun​kát vég​zett, így min​den​ki nyu​-
godt le​he​tett a trón jö​vő​jét il​le​tő​en. Zig​mund nem za​vart túl sok vi​zet.
A hin​tón ér​ke​ző Ma​rek her​ceg már sok​kal job​ban ér​de​kel​te az em​be​re​ket. Leg​alább
egy tu​cat tör​té​ne​tet hal​lot​tam ar​ról, ho​gyan ölte meg a van​da​lu​szi hüd​rát. A his​tó​ri​ák
kü​lön​böz​tek, de mind​ről azt ál​lí​tot​ták, hogy a leg​ki​sebb rész​le​te​kig igaz. Ezen​kí​vül vég​-
zett leg​alább há​rom, négy vagy ki​lenc óri​ás​sal a leg​utób​bi, Ro​szia el​le​ni há​bo​rú​ban.
Egy​szer ki​vág​ta​tott, hogy le​ka​sza​bol​jon egy va​ló​di sár​kányt, de ké​sőbb ki​de​rült, hogy
unat​ko​zó pa​rasz​tok egy cso​port​ja ta​lál​ta ki a me​sét a sár​kány​tá​ma​dás​ról. El​rej​tet​ték va​-
la​ho​vá a bir​ká​kat, így pró​bál​tak ki​búj​ni az adó​fi​ze​té​si kö​te​le​zett​ség alól. A her​ceg még
csak nem is vé​gez​tet​te ki őket, in​kább meg​bün​tet​te a föl​des​urat, ami​ért túl ma​gas adó​-
kat sza​bott ki.
A her​ceg a va​rázs​ló​val együtt be​ment a to​rony​ba, a kapu pe​dig be​zá​rult mö​göt​tük. A
kí​sé​rők le​tá​bo​roz​tak a be​já​rat előt​ti me​zőn. Vissza​for​dul​tam a szo​bám​ba, és csak rót​-
tam a kö​rö​ket. Vé​gül ki​men​tem, és le​oson​tam a lép​csőn, hát​ha el​csí​pek va​la​mit a be​szél​-
ge​té​sük​ből. A könyv​tár​ból ér​kez​tek a han​gok. Csak min​den ötö​dik szót hal​lot​tam, de ha​-
mar ki​de​rült szá​mom​ra, hogy a Ro​szia el​le​ni há​bo​rúk​ról és a Ren​ge​teg​ről fo​lyik a ta​-
nács​ko​zás.
Nem pró​bál​tam min​den erőm​mel hall​ga​tóz​ni, mi​vel nem is na​gyon ér​de​kelt, mit
mon​da​nak. Sok​kal iz​gal​ma​sabb​nak tar​tot​tam a me​ne​kü​lés​re nyí​ló vá​rat​lan al​kal​mat.
Akár​mit is tett ve​lem a Sár​kány – ami​vel el​szív​ta az élet​erő​met –, az​zal két​ség​kí​vül el​len​-
sze​gült a ki​rály tör​vé​nye​i​nek. Azt pa​ran​csol​ta, hogy hú​zód​jak meg, ma​rad​jak tá​vol; de
mi van, ha nem​csak a zi​lált meg​je​le​né​sem mi​att mond​ta ezt, ame​lyet egy va​rázs​igé​vel
könnyen ren​dez​ni le​he​tett, ha​nem azért is, mert nem akar​ta, hogy a her​ceg le​lep​lez​ze sö​-
tét üzel​me​it? Mi vol​na, ha a her​ceg lába elé vet​ném ma​gam, ő el​vin​ne in​nen, és…
– Elég le​gyen! – har​sant Ma​rek her​ceg hang​ja, ket​té​vág​va gon​do​la​ta​im fo​lya​mát. A ko​-
ráb​bi​ak​nál éle​seb​ben hal​lat​szott a mon​dat, ta​lán idő​köz​ben kö​ze​lebb jött az aj​tó​hoz.
For​tyo​gott ben​ne az in​du​lat. – Te, az apám és Zig​mund csak bir​ka​mód​ra bé​get​tek, nem,
elég volt! Én nem fo​gom annyi​ban hagy​ni.
Gyor​san fel​ira​mod​tam a lép​csőn, olyan nesz​te​le​nül sur​ran​va me​zít​láb, amennyi​re
csak tud​tam. A ven​dég​szo​bák a har​ma​dik szin​ten vol​tak, a könyv​tár és az én szo​bám
szint​je kö​zött. Le​ül​tem a lép​cső te​te​jén, és ad​dig hall​gat​tam a csiz​má​ik do​bo​gá​sát, amíg
el nem halt. Nem vol​tam biz​tos ben​ne, hogy van bá​tor​sá​gom nyíl​tan szem​be​száll​ni a
Sár​kánnyal. Ha raj​ta​kap, hogy a her​ceg szo​bá​já​nak aj​ta​ján ko​pog​ta​tok, biz​to​san ször​-
nyű bün​te​tés vár rám. De már így is ször​nyű volt a sor​som mel​let​te. Biz​tos vol​tam ben​-
ne, hogy Kas​ja ki​hasz​nál​ná az al​kal​mat. Ha itt vol​na, oda​men​ne a szo​bá​hoz, ki​nyit​ná az
aj​tót, le​tér​del​ne a her​ceg elé, és kö​nyö​rög​ne, hogy sza​ba​dít​sa ki a to​rony​ból, még​hoz​zá
nem úgy, mint egy bőgő kis​gye​rek, ha​nem mint a me​sék ke​cses hős​női.
Vissza​men​tem a szo​bám​ba, és gya​ko​rol​tam a je​le​ne​tet. Hal​kan mor​mol​tam a sza​va​-
kat, egé​szen nap​nyug​tá​ig. Ami​kor már sö​tét volt és ké​ső​re járt, dü​bör​gő szív​vel lo​póz​-
tam le​fe​lé. Még min​dig fél​tem. Elő​ször le​oson​tam a könyv​tár​hoz, és meg​néz​tem, ég-e
va​la​mi fény ott, eset​leg a la​bo​ra​tó​ri​um​ban. A Sár​kány nem volt éb​ren. A har​ma​dik szin​-
ten hal​vány de​ren​gés szű​rő​dött ki az első ven​dég​szo​ba alól, a Sár​kány szo​bá​ja fe​lől azon​-
ban nem lát​szott sem​mi. Az ajtó be​le​ve​szett a fo​lyo​só vé​gé​ben ural​ko​dó ho​mály​ba. Még​-
is so​ká​ig ha​boz​tam a pi​he​nőn áll​va – az​tán in​kább a kony​há​ba si​et​tem le.
Be​be​szél​tem ma​gam​nak, hogy éhes va​gyok. Et​tem pár fa​lat ke​nye​ret és saj​tot, hogy
meg​erő​sít​sem ma​gam, és köz​ben re​meg​ve áll​tam a tűz előtt. Vé​gül fel​sur​ran​tam a lép​-
csőn – egé​szen a te​te​jé​ig, a szo​bám​ba.
Nem tud​tam el​kép​zel​ni, hogy a her​ceg szo​bá​ja előtt tér​de​lek, és mél​tó​ság​tel​je​sen es​-
dek​lek. Nem Kas​ja vol​tam, nem volt ben​nem sem​mi ma​gasz​tos. Biz​to​san sír​va fa​kad​-
nék, és hold​kó​ros​nak tűn​nék, a her​ceg pe​dig ki​dob​na, vagy ami még rosszabb, szól​na a
Sár​kány​nak, hogy bün​tes​sen meg an​nak rend​je és mód​ja sze​rint. Mi​ért hin​ne ne​kem?
Egy pa​raszt​lány​nak házi szö​vé​sű ru​há​ban, a va​rázs​ló tor​nyá​nak alan​tas szol​gá​ló​já​nak,
aki éj​nek évad​ján az​zal a kép​te​len his​tó​ri​á​val kel​ti fel, hogy a nagy má​gus vég nél​kül kí​-
noz​za?
Csüg​ged​ten men​tem vissza a szo​bám​ba, de azon​mód meg​tor​pan​tam. Ma​rek her​ceg a
he​lyi​ség kö​ze​pén állt, és a völgy​ről ké​szült fest​ményt ta​nul​má​nyoz​ta. Le​szed​te róla a
zsák​vász​nat, amellyel be​bo​rí​tot​tam. Meg​for​dult, és bi​zony​ta​la​nul né​zett rám.
– Uram… fel​ség! – nyög​tem ki fél​szív​vel. Annyi​ra hal​kan mond​hat​tam, hogy alig​ha​-
nem sem​mit sem hal​lott be​lő​le, csak va​la​mi el​mo​só​dott mo​tyo​gást.
Nem so​kat tö​rő​dött vele. – Nos, ez​út​tal nem a szo​ká​sos ki​rí​vó szép​sé​get vá​lasz​tot​ta. –
Két lé​pés​sel át​szel​te a szo​bát. A je​len​lé​té​ben még ki​sebb​nek lát​szott a he​lyi​ség. Uj​ja​it az
ál​lam alá tet​te, és ar​co​mat hol az egyik, hol a má​sik ol​dal​ra for​dít​va ala​po​san szem​re​vé​-
te​le​zett. Meg​hök​ken​ve néz​tem fel rá. Fur​csa, szin​te le​tag​ló​zó volt ilyen kö​zel len​ni hoz​zá.
Ma​ga​sabb volt ná​lam, szé​les és erős, hi​szen jó​for​mán a pán​cél​já​ban élt. Meg​nye​rő volt az
arca, akár​csak egy ki​rá​lyi kép​má​sé, si​má​ra bo​rot​vál​ta az ál​lát, és fris​sen mo​sa​ko​dott.
Arany​sző​ke haja a nya​ká​nál be​sö​té​tült és be​gön​dö​rö​dött a víz​től. – De ta​lán van va​la​mi
kü​lön​le​ges ké​pes​sé​ged, ami kár​pó​tol​ja ezért a hi​á​nyos​sá​gért, ugye, szí​vecs​kém? Esze​rint
szo​kott vá​lo​gat​ni, nem igaz?
Nem hang​zott ke​gyet​le​nül, amit mon​dott, csak in​csel​ke​dett ve​lem, és cin​kos mo​soly
ült ki az ar​cá​ra. Nem is sér​tőd​tem meg, csak meg​szé​dül​tem a rám irá​nyu​ló fi​gyel​mé​től,
mint​ha ké​rés nél​kül már​is meg​men​tett vol​na. Az​tán el​ne​vet​te ma​gát, meg​csó​kolt, és
ha​tá​ro​zot​tan a szok​nyám után nyúlt.
Meg​rán​dul​tam, mint egy hal, amely ki pró​bál ug​ra​ni a há​ló​ból, és küz​de​ni kezd​tem el​-
le​ne. Mint ami​kor a to​rony ka​pu​ját fe​sze​get​tem, most is ku​darc​ra vol​tam ítél​ve. A her​-
ceg szin​te ész​re sem vet​te a küsz​kö​dé​se​met. Megint fel​ne​ve​tett, és meg​csó​kol​ta a nya​ka​-
mat. – Ne ag​gódj, nem tilt​hat​ja meg – mond​ta, mint​ha ez vol​na az el​len​ke​zé​sem oka. –
Még​is​csak az apám alatt​va​ló​ja, akár​mi​lyen nagy ura​ság​ként tet​sze​leg is itt a hát​or​szág​-
ban.
Nem lel​het​te sok örö​mét a le​igá​zá​som​ban. Még min​dig néma vol​tam a döb​be​net​től, és
a za​va​ro​dott​ság​tól egy​re gyen​géb​ben küz​döt​tem el​le​ne. Ő nem te​het ilyet, gon​dol​tam
ma​gam​ban, Ma​rek her​ceg, a hős, nem érez​het ger​je​del​met egy kö​zön​sé​ges pa​raszt​lány
iránt. Nem si​kol​toz​tam, nem kö​nyö​rög​tem, és biz​tos vol​tam ben​ne, hogy sem​mi​fé​le el​-
len​ke​zés​re nem szá​mít. Fel​té​te​lez​tem, hogy a ne​me​si há​zak sze​mér​met​len és nagy​ra​vá​-
gyó mo​so​ga​tó​lá​nyai ön​ként is szí​ve​sen be​mász​nak az ágyá​ba, ezért ke​res​nie sem kell
há​ló​tár​sat ma​gá​nak. Ami azt il​le​ti, ma​gam is haj​lan​dó let​tem vol​na rá, ha nyíl​tan meg​-
kér, és elég időt ad hoz​zá, hogy túl​len​dül​jek a meg​le​pett​sé​ge​men, és vá​la​szol​has​sak. In​-
kább az ösz​tö​ne​im bír​tak til​ta​ko​zás​ra, mint az el​len​ér​zé​se​im.
De a her​ceg sok​kal erő​sebb volt ná​lam. Csak ek​kor kezd​tem iga​zán fél​ni, és már sem​mi
mást nem akar​tam, csak ki​sza​ba​dul​ni. El​tol​tam ma​gam​tól a ke​zét, és ful​la​doz​va kö​-
nyör​gő​re fog​tam: – Her​ceg, én nem… kér​lek, várj! – Nem szá​mí​tott el​len​ál​lás​ra, de nem
kü​lö​nö​seb​ben ha​tot​ta meg, ami​kor ész​re​vet​te. Csak tü​rel​met​len​né vált.
– Jól van, jól van, sem​mi gond – mond​ta, mint​ha egy meg​bok​ro​so​dott ló len​nék, akit
be akar fog​ni és le akar nyug​tat​ni. Le​nyom​ta a kar​ja​i​mat két ol​dal​ra. Egy​sze​rű ru​há​mat
mas​ni​ra kö​tött, szé​les se​lyem​öv szo​rí​tot​ta össze a de​re​kán. Már ki is bon​tot​ta, és ne​ki​lá​-
tott fel​hú​zo​gat​ni a szok​nyá​i​mat.
Pró​bál​tam vissza​nyom​ni a szok​nyá​kat, és el​lök​ni ma​gam​tól a her​ce​get, de nem is re​-
mény​ked​het​tem sza​ba​du​lás​ban. Könnye​dén le​fo​gott. Ami​kor a sa​ját övé​hez nyúlt, két​-
ség​be​esé​sem​ben gon​dol​ko​dás nél​kül nyög​tem ki: – Va​nasz​tal​em.
Re​meg​ve hul​lám​zott ki be​lő​lem az erő. Ké​reg​ként össze​varrt gyön​gyök és bál​na​szi​lák
zá​rul​tak össze a te​nye​re alatt. El​kap​ta ró​lam a ke​zét, és ami​kor bár​sony​szok​nyák egész
füg​gö​nye om​lott le kö​zöt​tünk, hát​ra​lé​pett. Mi​köz​ben ő döb​ben​ten me​redt rám, én re​-
meg​ve tá​masz​kod​tam a fal​nak, és le​ve​gő után kap​kod​tam.
Ezek után egé​szen más​ként szólt hoz​zám, szá​mom​ra ért​he​tet​len töl​tet​tel a hang​já​ban:
– Bo​szor​kány vagy!
Gya​nak​vó ál​lat​ként, ka​var​gó fej​jel hát​rál​tam el tőle. Nem kap​tam ren​de​sen le​ve​gőt. A
ruha meg​men​tett, ám a me​re​ví​tők úgy szo​rí​tot​tak, és a szok​nyák olyan súllyal húz​tak
le, mint​ha töb​bé nem is akar​ná​nak le​jön​ni ró​lam. A her​ceg ez​út​tal las​sab​ban kö​ze​le​dett
fe​lém, és ki​tárt kar​ral így szólt: – Hall​gass ide. – Ne​kem azon​ban nem állt szán​dé​kom​ban
rá hall​gat​ni. Fel​kap​tam a fé​sül​kö​dő​asz​ta​lo​mon he​ve​rő reg​ge​lis​tál​cát, és va​dul a fe​jé​hez
vág​tam. A szé​le han​go​san ne​ki​csat​tant a ko​po​nyá​já​nak, mire ol​dal​ra tán​to​ro​dott. Két
kéz​zel meg​ra​gad​tam a tál​cát, és va​kon, el​ke​se​red​ve újra meg újra le​súj​tot​tam vele.
Még min​dig a tál​cá​val ha​do​nász​tam, ami​kor ki​tá​rult az ajtó, és be​lé​pett a Sár​kány.
Káp​rá​za​tos, hosszú kö​penyt vi​selt há​ló​in​ge fö​lött. Fel​bő​szül​ten né​zett be​fe​lé. Tett egy lé​-
pést a szo​bá​ban, majd a sze​mét me​reszt​ve meg​állt. Én is meg​áll​tam, zi​hál​va, még min​-
dig a fe​jem fölé emelt tál​cá​val. A her​ceg térd​re ro​gyott előt​tem. Ku​sza csí​kok​ban folyt a
vér az ar​cán, hom​lo​kát vö​rös seb​he​lyek csú​fí​tot​ták el. Be​csu​kó​dott a sze​me. Esz​mé​let​le​-
nül, na​gyot puf​fan​va bu​kott a pad​ló​ra előt​tem.
A Sár​kány az első döb​be​ne​tén túl​jut​va rám né​zett, és azt kér​dez​te: – Mit mű​vel​tél már
megint, te tyúk​eszű?

Ket​ten együtt fel​húz​tuk a her​ce​get a kes​keny ágy​ra. Az arca már el​ké​kült a sok vér​alá​-
fu​tás​tól. A pad​lón he​ve​rő tál​ca több he​lyen is be​hor​padt a feje ke​mény​sé​gé​től. – Le​nyű​-
gö​ző – szűr​te a va​rázs​ló a foga kö​zött, és szem​ügy​re vet​te az ájult fér​fit. A her​ceg sze​me
fur​csán, tom​pa fénnyel me​redt elő​re, ami​kor fel​húz​ta a szem​hé​ját, a vég​tag​jai pe​dig bé​-
nán hul​lot​tak az ágy​ra, majd er​nyed​ten in​gáz​va lóg​tak le​fe​lé.
Csak áll​tam és néz​tem, pi​heg​ve pró​bál​tam le​ve​gőt kap​ni a fű​ző​ben. Két​ség​be​esett dü​-
höm át​ad​ta a he​lyét a csu​pasz ré​mü​let​nek. Akár​mi​lyen fur​csa volt, nem is annyi​ra at​tól
fél​tem, ami ve​lem tör​tén​het ezek után, ha​nem a her​ceg éle​té​ért ag​gód​tam. A fe​jem​ben
még min​dig a le​gen​dák káp​rá​za​tos hőse volt, de ez a kép össze​ke​ve​re​dett az imént en​-
gem ta​po​ga​tó ször​nye​teg​gel. – Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz em​bert ölni, ne vágd fej​be sok​szor egy​más után egy ne​héz tárggyal! –
csat​tant fel a Sár​kány. – Menj le a la​bor​ba, és hozd fel a sár​ga eli​xírt a hát​só polc​ról. Át​tet​-
sző üveg​ben van. Nem a vö​rö​set, nem a li​lát! És ha le​het​sé​ges, ne törd össze a lép​csőn fel​-
fe​lé jö​vet, ha​csak nem aka​rod meg​győz​ni a ki​rályt ar​ról, hogy az eré​nyed töb​bet ér a fia
éle​té​nél!
A má​gus a her​ceg fe​jé​re tet​te a ke​zét, és hal​kan éne​kel​ni kez​dett. A sza​vak vé​gig​bor​-
zon​gat​ták a ge​rin​ce​met. Meg​ra​gad​tam a szok​nyá​i​mat, és le​sza​lad​tam a lép​csőn. Pár pil​-
la​nat alatt fel​vit​tem az eli​xírt. Most még job​ban zi​hál​tam a si​et​ség​től és a me​re​ví​tők szo​-
rí​tá​sá​tól. Ami​kor vissza​ér​tem, a Sár​kány még min​dig dol​go​zott. Nem hagy​ta fél​be a va​-
rázs​igét, csak tü​rel​met​le​nül fe​lém nyúj​tot​ta a ke​zét, és he​ve​sen in​te​ge​tett. A ke​zé​be
nyom​tam a flas​kát. Uj​ja​i​val ki​pisz​kál​ta az üveg​ből a du​gót, és egy korty italt csur​ga​tott
a her​ceg szá​já​ba.
Bor​zal​mas, rot​ha​dó hal​szag lep​te el a szo​bát. Ful​la​doz​ni kezd​tem a hány​in​ger​től. A
Sár​kány rám se né​zett, csak vissza​lök​te a ke​zem​be az üve​get és a du​gót. Vissza​foj​tott lé​-
leg​zet​tel csuk​tam be. Két kéz​zel pró​bál​ta csuk​va tar​ta​ni a her​ceg szá​ját. Ma​rek még ön​-
tu​dat​la​nul és se​be​sül​ten is össze​rán​dult, és köp​ni pró​bált. Az eli​xír mint​ha vi​lá​gí​tott
vol​na a szá​já​ban, a fé​nyes​ség​től szin​te az áll​ka​pocs​csont​ja és a fo​gai is jól lát​szot​tak,
mint​ha egy de​ren​gő ko​po​nya lett vol​na a feje he​lyén.
A hány​in​gert vissza​fojt​va si​ke​rült be​du​ga​szol​nom az üve​get, az​tán oda​ug​rot​tam se​gí​-
te​ni a má​gus​nak. Be​fog​tam a her​ceg or​rát, mire a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban le​nyel​te a fo​lya​-
dé​kot. A va​kí​tó fény le​csur​gott a nye​lő​csö​vén át a ha​sá​ba. Vé​gig le​he​tett kö​vet​ni a fo​lya​-
dék út​ját a her​ceg tes​té​ben, még az öl​tö​zé​ke alatt is, de egy​re hal​vá​nyab​ban, ahogy to​-
vább​szi​vár​gott a kar​ja​i​ba és lá​ba​i​ba, míg vé​gül tel​je​sen ki​hunyt a fé​nye.
A Sár​kány el​en​ged​te a her​ceg fe​jét, és be​fe​jez​te a va​rázs​igét. Be​hunyt szem​mel ros​kadt
le a fal tö​vé​be. Soha nem lát​tam még ilyen ki​me​rült​nek. Ide​ge​sen, im​bo​lyog​va áll​tam az
ágy mel​lett, mind​ket​tő​jük fö​lött, és vé​gül ki​fa​kad​tam: – Meg fog…?
– Nem, de nem raj​tad múlt! – vág​ta rá a Sár​kány, és ennyi elég is volt ne​kem: le​rogy​-
tam a föld​re a ha​tal​mas, krém​szí​nű bár​sony​ru​hám​ban, az ágy​ra tá​masz​tot​tam a fe​jem,
és el​ta​kar​tam a ru​ha​ujj arannyal hím​zett csip​ke​ré​szé​vel.
– Ugye, nem akarsz bőg​ni? – kér​dez​te a Sár​kány a fe​jem fö​lött. – Még​is mit gon​dol​tál?
Mi​ért vet​ted fel ezt a ne​vet​sé​ges ru​hát, ha nem akar​tad el​csá​bí​ta​ni?
– Fel kel​lett ven​nem, mert a má​si​kat le​tép​te ró​lam! – ki​ál​tot​tam fel​sze​gett fej​jel. Nem
sír​tam; könnyem már nem ma​radt, csak az in​du​lat. – Én nem akar​tam ezt a…
El​hall​gat​tam. Fel​bő​szül​ten bá​mul​tam a mar​kom​ban szo​ron​ga​tott sely​met. A Sár​kány
a kö​ze​lem​ben sem volt, nem va​rá​zsolt, nem bo​csá​tott igét sen​ki​re. – Mit tet​tél ve​lem? –
kér​dez​tem sut​tog​va. – Azt mond​ta… bo​szor​kány​nak ne​ve​zett! Bo​szor​kánnyá vál​toz​tat​-
tál!
A va​rázs​ló fel​hor​kan​tott. – Ha bo​szor​ká​nyo​kat tud​nék csi​nál​ni, biz​to​san nem szél​-
ütött pa​raszt​lá​nyo​kat vá​lasz​ta​nék ki hoz​zá. Sem​mi mást nem tet​tem ve​led, csak meg​-
pró​bál​tam be​le​ver​ni né​hány va​rázs​igét a szin​te le​he​tet​le​nül ke​mény fe​jed​be! – A fá​radt​-
ság​tól szi​szeg​ve meg​ka​pasz​ko​dott az ágy​ban, és fel​állt. Úgy küsz​kö​dött, ahogy én küsz​-
köd​tem a szo​ros ru​hák​kal az első ször​nyű he​tek​ben, amíg ő.
Amíg ő va​rá​zsol​ni ta​ní​tott. Még min​dig a tér​de​men ku​po​rog​va fel​néz​tem rá. Meg vol​-
tam rö​kö​nyöd​ve, se​hogy sem akar​tam el​hin​ni, ami tör​tént. – De ak​kor mi​ért ta​ní​tasz
en​gem?
– Szí​ve​seb​ben hagy​ta​lak vol​na ott meg​pe​né​szed​ni ab​ban a fil​lér​nyi kis fa​lu​ban, de saj​-
nos fáj​dal​ma​san kor​lá​to​zot​tak a le​he​tő​sé​ge​im. – Ér​tet​len ar​co​mat lát​va össze​von​ta a
szem​öl​dö​két. – Akik​ben meg​van a ké​pes​ség, azo​kat ta​ní​ta​ni kell. Így ren​del​ke​zik a ki​rály
tör​vé​nye. Akár​hogy is van, bo​lond let​tem vol​na ott​hagy​ni té​ged érett szil​va​ként, amíg
elő nem jön va​la​mi a Ren​ge​teg​ből, hogy fel​fal​jon, és va​la​mi ki​mond​ha​tat​lan ször​nyű​-
ség​gé vál​jon.
Meg​hát​rál​tam a le​tag​ló​zó el​kép​ze​lés​től, a va​rázs​ló vi​szont a her​ceg felé for​dí​tot​ta fel​-
bő​szült te​kin​te​tét. Az ájult Ma​rek hal​kan nyö​ször​gött, és fel​ri​adt ál​má​ból. Las​san ma​gá​-
hoz tért, és ká​bán fel​emel​te a ke​zét, hogy meg​dör​göl​je az ar​cát. Talp​ra kec​me​reg​tem, és
ré​mül​ten hát​rál​tam el az ágy​tól, kö​ze​lebb hú​zód​tam a Sár​kány​hoz.
– Jól van – szó​lalt meg. – Ka​li​ku​al. Jobb, mint le​üt​ni a sze​re​tő​ket.
Vá​ra​ko​zón né​zett rám. Be​le​néz​tem a sze​mé​be, majd a las​san ma​gá​hoz térő her​ceg​re
te​kin​tet​tem, és vissza a va​rázs​ló​ra. – Ha nem vol​nék bo​szor​kány – nyög​tem ki – …ha
nem len​nék bo​szor​kány, meg​en​ged​néd… hogy ha​za​men​jek? Nem tud​nál kö​zön​sé​ges pa​-
raszt​lánnyá vál​toz​tat​ni?
A Sár​kány hall​ga​tott. Ad​dig​ra már hoz​zá​szok​tam el​lent​mon​dá​sos ar​cá​nak lát​vá​nyá​-
hoz, ah​hoz, hogy egy​szer​re fi​a​tal és idős. Ma​gas kora el​le​né​re alig lát​szott né​hány ba​ráz​-
da a sze​me kö​rül, és a hom​lo​kán is egyet​len​egy ránc mu​tat​ko​zott a két szem​öl​dö​ke kö​-
zött. Szá​ját éles kon​tú​rok raj​zol​ták kör​be, de sem​mi más nem utalt rá, mennyit élt már.
Fi​a​tal​em​ber​ként moz​gott, és míg má​sok idő​söd​vén egy​re pu​há​nyab​bak és lágy​szí​vűb​-
bek let​tek, ő pont az el​len​ke​ző​jé​re vál​to​zott. Most vi​szont pár pil​la​na​tig na​gyon öreg​nek
lát​szott, és na​gyon ide​gen​nek.
– Nem – vá​la​szolt, és el​hit​tem neki.
Meg​ráz​ta ma​gát, és az ágy felé mu​ta​tott. A her​ceg idő​köz​ben a kö​nyö​ké​re tá​masz​ko​-
dott, és sza​po​rán pis​log​va né​zett ránk. Még min​dig kába volt, nem em​lé​ke​zett sem​mi​re,
de ahogy egy​más sze​mé​be néz​tünk, las​san fel​is​me​rés gyúlt ben​ne, és em​lé​kez​ni kez​dett.
– Ka​li​ku​al – sut​tog​tam.
Ki​su​hant be​lő​lem az erő. Ma​rek her​ceg vissza​eresz​ke​dett a pár​ná​ra, be​huny​ta a sze​-
mét, és el​aludt. A fal​hoz lép​ked​tem, és le​ros​kad​tam a pad​ló​ra. A hús​vá​gó kés még min​-
dig ott he​vert a pad​lón, ahol hagy​tam. Fel​vet​tem, és vég​re hasz​nál​tam va​la​mi​re: át​vág​-
tam a ru​hát és a me​re​ví​tőt.
Szét​nyílt az ol​da​la, de leg​alább le​ve​gő​höz ju​tot​tam.
Ne​ki​dől​tem a fal​nak, és egy idő​re be​csuk​tam a sze​mem. Az​tán fel​néz​tem a Sár​kány​ra.
Ki​me​rült​sé​ge​met lát​va tü​rel​met​le​nül for​dult el, és bosszú​san bá​mult le a her​ceg​re.
– Nem fog​ják ke​res​ni reg​gel az em​be​rei? – kér​dez​tem.
– Azt kép​zel​ted, hogy örök idők​re be​zár​va tart​ha​tom az alvó Ma​rek her​ce​get a tor​-
nyom​ban? – ve​tet​te hát​ra a va​rázs​ló a vál​la fö​lött.
– De ha fel​éb​red… – Kis szü​net után kér​dés​sel foly​tat​tam. – Nem tud​nád… nem le​het
va​la​hogy el​fe​led​tet​ni vele ezt az egé​szet?
– De​hogy​nem! Sem​mi szo​kat​lant nem fog ta​pasz​tal​ni, ha ma​gá​hoz tér, csak ha​so​ga​tó
fej​fá​jást, és azt, hogy ki​hagy az em​lé​ke​ze​te.
– És mi vol​na, ha… – Megint fel​tá​pász​kod​tam, a kést szo​ron​gat​va a ke​zem​ben. – …mi
vol​na, ha va​la​mi más​ra em​lé​kez​ne? Mond​juk ép​pen le​fe​küd​ni ké​szült a sa​ját szo​bá​já​ban.
– Pró​bálj már meg gon​dol​kod​ni! – for​tyant fel a Sár​kány. – Azt mond​tad, nem akar​tad
el​csá​bí​ta​ni, ha​nem ma​gá​tól jött fel ide. Va​jon mi​kor ter​vez​te ezt el? Csak ma este, mi​-
köz​ben az ágyá​ban fe​küdt? Vagy már út​köz​ben el​dön​töt​te. egy me​leg ágy, öle​lő ka​rok…
bár ahogy be​bi​zo​nyí​tot​tad, a tiéd in​kább gyil​kos – tet​te hoz​zá, ami​kor ép​pen til​ta​koz​-
tam vol​na. – Ki tud​ja, le​het, hogy már in​du​lás előtt el​ha​tá​roz​ta ma​gát. Af​fé​le sér​tés​nek
szán​ta.
Eszem​be ju​tott a her​ceg egyik mon​da​ta: „Ez​út​tal nem a szo​ká​sos ki​rí​vó szép​sé​get vá​-
lasz​tot​ta.” Mint​ha már ko​ráb​ban meg​for​dult vol​na a fe​jé​ben, sőt ki is ter​vel​te vol​na. –
Té​ged akart meg​sér​te​ni? – kér​dez​tem.
– Azt fel​té​te​le​zi, hogy ágyas​nak ho​zom ide a lá​nyo​kat – kö​zöl​te a Sár​kány. – Sok ud​va​-
ronc ezt gon​dol​ja, és ők alig​ha​nem ezt is ten​nék a he​lyem​ben. Bi​zo​nyá​ra fel akart szar​-
vaz​ni, vagy va​la​mi ilyes​mi. Öröm​mel hí​resz​tel​te vol​na a pa​lo​tá​ban, gon​do​lom. Ez a
sem​mi​re​kel​lő fő​urak egyik ked​venc szó​ra​ko​zá​sa.
Meg​ve​tő​en be​szélt, de már ak​kor is in​ge​rült volt, ami​kor be​ron​tott a szo​bá​ba.
– Mi​ért akar​na meg​sér​te​ni té​ged? – kér​dez​tem fé​lén​ken. – Nem azért jött, hogy… va​la​-
mi​lyen va​rázs​lat​ra kér​jen fel?
– Nem, azért jött, hogy él​vez​ze a Ren​ge​teg​re nyí​ló ki​lá​tást! – köp​te a Sár​kány. – Hát per​-
sze hogy va​rázs​la​tot akar kér​ni, én meg em​lé​kez​tet​tem a sa​ját fel​ada​tá​ra: szi​ma​tol​jon el​-
len​sé​ges lo​va​gok után, és ne árt​sa bele ma​gát olyan dol​gok​ba, ame​lye​ket nem ér fel
ésszel. – A va​rázs​ló hor​kan​tott. – Már kez​dett hin​ni a sa​ját tru​ba​dúr​ja​i​nak: vissza akar​ta
hoz​ni a ki​rály​nét.
– De a ki​rály​né ha​lott! – ve​tet​tem el​len za​var​tan. Ezért rob​bant ki a há​bo​rú. Ro​szia ko​-
ro​na​her​ce​ge, Va​szi​li, egy kül​dött​ség​gel Pol​ni​á​ba ér​ke​zett, csak​nem húsz év​vel ez​előtt.
Be​le​sze​re​tett Han​na ki​rály​né​ba, és együtt szök​tek el. Ami​kor a ki​rály ka​to​nái kis hí​ján
utol​ér​ték őket, be​me​ne​kül​tek a Ren​ge​teg​be.
Így vég​ző​dött a tör​té​net, aki ugyan​is a Ren​ge​teg​be be​me​rész​ke​dett, az soha nem tért
vissza, leg​alább​is nem ép​ség​ben, és nem a régi ön​ma​ga​ként. Néha va​kon és vi​sít​va, néha
nya​ka​te​ker​ten és tor​zan, fel​is​mer​he​tet​le​nül jöt​tek elő, és még rosszabb volt, ha a sa​ját
ar​cuk​kal, de mö​göt​te gyil​kos szán​dék​kal tér​tek vissza, és va​la​mi vég​leg el​tört ben​nük.
A ki​rály​né és Va​szi​li her​ceg egy​ál​ta​lán nem ke​rül​tek elő. Pol​nia ki​rá​lya Ro​szia örö​kö​-
sét vá​dol​ta em​ber​rab​lás​sal, Ro​szia ki​rá​lya pe​dig Pol​ni​át hi​báz​tat​ta az örö​kös ha​lá​la mi​-
att. Az​óta egy​mást kö​vet​ték a há​bo​rúk, ame​lye​ket csak el​vét​ve sza​kí​tott meg egy-egy
fegy​ver​szü​net és né​hány ti​sza​vi​rág-éle​tű bé​ke​szer​ző​dés.
Ide​lent a völgy​ben csak csó​vál​tuk a fe​jün​ket a tör​té​net hal​la​tán. Az em​be​rek nagy ré​-
sze egyet​ér​tett ab​ban, hogy a Ren​ge​teg te​het min​den​ről. Mi​ért szö​kött vol​na el a ki​rály​-
né, két ki​csi gye​re​két hát​ra​hagy​va? Mi​ért in​dí​tott vol​na há​bo​rút a sa​ját fér​je el​len? Le​-
gen​dás volt a sze​rel​mük az ural​ko​dó​val; leg​alább tu​cat​nyi dal örö​kí​tet​te meg a me​nyeg​-
ző​jü​ket. Én is hal​lot​tam az egyi​ket anyám​tól, annyit, amennyi​re em​lé​ke​zett be​lő​le. Most
már ter​mé​sze​te​sen egyet​len ván​dor ig​ric sem mer​te eze​ket da​lol​ni.
Csak​is a Ren​ge​teg le​he​tett mö​göt​te. Ta​lán va​la​ki meg​mér​gez​te őket olyan víz​zel, ame​-
lyet az er​dő​szé​li fo​lyó​ból mer​tek. Le​het, hogy egy ud​va​ronc, aki Ro​szi​á​ba tar​tott a he​gyi
há​gón át, a ha​tá​ron álló, sö​tét fák alatt töl​töt​te az éj​sza​kát, és va​la​mi ide​gen erő​vel a lel​-
ké​ben tért vissza a pa​lo​tá​ba. Tud​tuk, hogy a Ren​ge​teg a fe​le​lős, de ez nem so​kat szá​mí​-
tott. Han​na ki​rály​né​nak nyo​ma ve​szett, és Ro​szia her​ce​gé​vel tűnt el, ezért há​bo​rú​ba sod​-
ród​tunk, és a Ren​ge​teg a ha​lá​luk​ból és min​den őket kö​ve​tő ha​lál​ból táp​lál​koz​va min​den
év​vel egy​re na​gyobb te​rü​le​tet fog​lalt el mind​két ki​rály​ság​ból.
– Nem – szó​lalt meg a Sár​kány. – A ki​rály​né nem halt meg. A Ren​ge​teg​ben van.
Döb​ben​ten néz​tem rá. Tár​gyi​la​go​san be​szélt, ma​ga​biz​to​san, akár​mi​lyen le​he​tet​len és
hát​bor​zon​ga​tó volt, amit mon​dott. Elég​gé meg​ré​mül​tem ah​hoz, hogy el​higgyem: húsz
évre csap​dá​ba esni a Ren​ge​teg​ben, vég​te​len fog​ság​ban – ez tö​ké​le​te​sen a Ren​ge​teg​re val​-
lott.
A Sár​kány vál​lat vont, és a her​ceg felé in​tett a ke​zé​vel. – Nem le​het on​nan ki​hoz​ni a ki​-
rály​nét, és ha még​is be​me​rész​ke​dik, va​la​mi ha​tal​mas ve​sze​del​met fog ránk zú​dí​ta​ni. De
nem hall​gat az okos szó​ra. – A va​rázs​ló fel​hor​kan​tott. – Azt hi​szi, ami​ért meg​ölt egy egy​-
na​pos hüd​rát, már​is hős lett.
Egyet​len dal​ból sem de​rült ki, hogy a van​da​lu​szi egy egy​na​pos hüd​ra volt. Így már
sok​kal ke​vés​bé nyű​gö​zött le a tör​té​net.
– Min​den​eset​re sér​tett​nek érzi ma​gát – foly​tat​ta a va​rázs​ló. – A fő​urak és her​ce​gek
gyak​ran meg​ve​tik a má​gi​át, fő​leg azért, mert na​gyon nagy szük​sé​gük vol​na rá. Igen, na​-
gyon is va​ló​szí​nű, hogy egy ilyen szá​nal​mas kis bosszút eszelt ki el​le​nem.
Ezt könnyen el tud​tam hin​ni, és meg is ér​tet​tem, mire cé​loz a Sár​kány. Ha a her​ceg a
Sár​kány szol​gá​ló​já​nak tár​sa​sá​gát akar​ta vol​na él​vez​ni, akár​ki le​gyen a lány ez​út​tal –
meg​bot​rán​koz​va kép​zel​tem Kas​ját a he​lyem​re, hi​szen őt a má​gia sem men​tet​te vol​na ki
a hely​zet​ből –, ak​kor nem fe​küdt vol​na le egy​sze​rű​en alud​ni az ágyá​ba. Egy ilyen em​lé​-
ket nem könnyen fo​ga​dott vol​na el, mint​ha egy ki​ra​kós hi​bás da​rab​ja lett vol​na.
– Ugyan​ak​kor – foly​tat​ta a va​rázs​ló kis​sé le​eresz​ke​dő hang​nem​ben, mint​ha kö​lyök​ku​-
tya vol​nék, amely vég​re meg​áll​ta, hogy szét​rág​jon egy ci​pőt – nem tel​je​sen hasz​na​ve​he​-
tet​len öt​let. Bi​zo​nyá​ra ké​pes va​gyok arra, hogy a má​sik irány​ba vál​toz​tas​sam meg az
em​lé​ke​it.
Fel​emel​te az egyik ke​zét, én pe​dig ér​tet​le​nül fag​ga​tóz​ni kezd​tem.
– A má​sik irány​ba?
– Olyan em​lé​ket ül​te​tek a fe​jé​be, amely sze​rint él​vez​te a tár​sa​sá​go​dat. Az ilyen hely​zet​-
ben el​vár​ha​tó lel​ke​se​dést mu​tat​tad, és mind​ket​ten elé​ge​det​ten ál​la​pí​tot​tá​tok meg, hogy
si​ke​rült fel​szar​vaz​no​tok. Ezt bi​zo​nyá​ra sok​kal könnyebb lesz meg​emész​te​nie.
– Tes​sék? Be​le​nyúlsz a fe​jé​be, és… nem! Mit fog hin​ni…
– Azt aka​rod mon​da​ni, hogy ér​de​kel, mit gon​dol ró​lad? – csat​tant fel a Sár​kány, és fel​-
von​ta az egyik szem​öl​dö​két.
– Ha azt hi​szi, hogy le​fe​küd​tem vele, mi aka​dá​lyoz​ná meg ab​ban, hogy… újra akar​ja?
A Sár​kány le​gyin​tett. – Majd va​la​mi​vel kel​le​met​len​né te​szem az em​lé​ket. egy szú​rós
kö​nyök, egy fül​sér​tő ka​ca​gás, egy si​e​tős be​fe​je​zés. Vagy van jobb öt​le​ted? – kér​dez​te éle​-
sen. – Job​ban sze​ret​néd, ha az​zal az em​lék​kel tér​ne ma​gá​hoz, hogy meg​pró​bál​tál vé​gez​ni
vele?
Így más​nap reg​gel azt a cu​dar él​ményt kel​lett át​él​nem, hogy Ma​rek her​ceg meg​áll a to​-
rony ka​pu​ja előtt, fel​néz a szo​bám ab​la​ká​ra, és vi​dá​man fel​dob ne​kem egy csó​kot. Csak
azért néz​tem le, hogy meg​győ​ződ​jek a tá​vo​zá​sá​ról. Min​den ön​fe​gyel​mem​re szük​sé​gem
volt, hogy ne dob​jak le va​la​mit a fe​jé​re, és nem a nagy​ra​be​csü​lé​sem zá​lo​gá​ra gon​do​lok.
A Sár​kány jól tet​te, hogy óva​to​san járt el: a her​ceg még a fe​jé​be írt kel​le​mes em​lék​kel
együtt is meg​állt a hin​tó lép​cső​jén, és hom​lo​kát össze​rán​col​va vissza​né​zett rám, mint​ha
nyug​ta​la​ní​ta​ná egy gon​do​lat. Vé​gül be​ült a hin​tó​ba, és el​vi​tet​te ma​gát. Az ab​lak​nál áll​-
va fi​gyel​tem, ahogy a me​net után tá​madt por​fel​hő las​san el​enyé​szik az út​ról, az​tán vég​-
leg és tel​je​sen fel​szí​vó​dik a he​gyek mö​gött. Csak ek​kor lép​tem hát​rébb, mert vég​re biz​-
ton​ság​ban érez​tem ma​gam – akár​mi​lyen kü​lö​nös ta​pasz​ta​lat is volt ez egy el​va​rá​zsolt
to​rony​ban egy sö​tét má​gus​sal, és a bő​röm alatt bi​zser​gő, ért​he​tet​len igé​ze​tek​kel.
Fel​vet​tem a rozs​da​bar​na-zöld ru​hát, és las​san le​sé​tál​tam a lép​csőn a könyv​tár​ba. A
Sár​kány idő​köz​ben vissza​ült a szé​ké​re, az ölé​be ra​kott egy köny​vet, és fe​lém for​dult. –
Re​mek – szó​lalt meg, szo​kás sze​rint fa​nyar han​gon. – Ak​kor ma meg​pró​bá​lunk…
– Várj! – vág​tam köz​be, mire el​hall​ga​tott. – El​árul​nád, hogy le​het eb​ből va​la​mi hord​ha​-
tót csi​nál​ni?
– Ha mos​ta​ná​ig nem sa​já​tí​tot​tad el a va​nasz​tal​e​met, ak​kor nem se​gít​he​tek raj​tad. Sőt,
las​san kez​dem azt hin​ni, hogy elm​ebé​li fo​gya​té​kos​sá​ga​id van​nak.
– Nem! Csak nem aka​rom… azt az igét – el​len​kez​tem, igye​kez​ve ke​rül​ni a szó ki​mon​-
dá​sát. – Ezek​ben a ru​hák​ban nem tu​dok mo​zog​ni, nem tu​dom ma​gam be​fűz​ni, nem tu​-
dok ta​ka​rí​ta​ni.
– Mi​ért nem hasz​ná​lod a ta​ka​rí​tó igé​ket? – kér​dez​te. – Leg​alább ötöt meg​ta​ní​tot​tam
már.
Úgy lát​szik, si​ke​re​sen pró​bál​tam el​fe​lej​te​ni őket. – A sú​ro​lás ke​vés​bé fá​raszt el!
– Igen. Lá​tom, ha​ma​ro​san az eget is si​ke​rül majd be​szennyez​ned – kö​zöl​te a Sár​kány
bosszú​san, de nem sér​tett meg vele. Szá​mom​ra a leg​ki​sebb va​rázs​lat is iszo​nyú él​mény
volt, sem​mi ked​vem nem volt nagy ha​tal​mú bo​szor​kánnyá vál​ni. – Mi​lyen kü​lö​nös te​-
remt​mény vagy te! Azt hit​tem, min​den pa​raszt​lány her​ce​gek​ről és szép ru​hák​ról ál​mo​-
do​zik. Ak​kor pró​báld meg vissza​fog​ni.
– Mit? – kér​dez​tem.
– Hagyd el a szó egy ré​szét. Mo​tyogd, ha​rapd el, vagy ilyes​mi…
 – Csak úgy… bár​me​lyik ré​szét? – Két​ked​ve pró​bál​tam ki: – Va​na​lem?
A rö​vi​debb szót kel​le​me​sebb volt ki​mon​da​ni. Va​la​hogy jobb íze lett tőle a szám​nak, de
le​het, hogy az egé​szet csak be​be​szél​tem ma​gam​nak. A ruha meg​re​me​gett, a szok​nyák le​-
eresz​tet​tek, és vé​gül csak egy fes​tet​len vá​szon​let​nik ma​radt raj​tam, fö​löt​te pe​dig egy
egy​sze​rű, bar​na ruha és zöld szí​nű öv. Há​lá​san szív​tam be a le​ve​gőt: im​már nem hú​zott
le sem​mi​fé​le rop​pant súly váll​tól bo​ká​ig, nem szo​ron​ga​tott fűző, nem kel​lett vég nél​kül
kín​lód​nom. Az öl​tö​zék egy​sze​rű volt, ké​nyel​mes és könnyen ke​zel​he​tő. Még a va​rázs​erő
sem folyt ki be​lő​lem olyan le​tag​ló​zó​an, mint ko​ráb​ban. Egy​ál​ta​lán nem fá​rad​tam el.
– Ha si​ke​rült el​ren​dez​ned a ru​há​za​to​dat… – szó​lalt meg újra a Sár​kány gúny​tól csö​pö​-
gő han​gon. Fel​tar​tot​ta az egyik ke​zét, és ma​gá​hoz hí​vott egy köny​vet a polc​ról, amely le​-
beg​ve in​dult meg felé a le​ve​gő​ben – …kezd​het​nénk a szó​tag​ren​de​zés​sel.
 4. FEJEZET
Akár​mennyi​re is utál​tam a má​gi​át, örül​tem, hogy eny​hült a fé​lel​mem. A Sár​kány
ugyan​ak​kor vaj​mi ke​vés örö​möt lel​he​tett a ta​ní​tá​som​ban: ha nem fe​lej​tet​tem el a va​-
rázs​igé​ket, ak​kor rosszul mond​tam ki őket. Ha​dar​tam, mo​tyog​tam vagy fel​cse​rél​tem a
szó​ta​go​kat. Így for​dul​ha​tott elő, hogy ami​kor egy ige se​gít​sé​gé​vel tu​cat​nyi hoz​zá​va​lót
ké​szí​tet​tem elő egy pi​té​hez – mi​köz​ben a Sár​kány azt mo​rog​ta az orra alatt, hogy va​-
rázs​ita​lok ké​szí​té​sé​re biz​to​san nem fog meg​ta​ní​ta​ni –, olyan tömb​be si​ke​rült őket össze​-
ta​pasz​ta​nom, hogy még a sa​ját va​cso​rám​hoz sem hasz​nál​hat​tam fel. Más​kor a könyv​-
tár​ban kel​lett vol​na tü​zet gyúj​ta​nom egy va​rázs​igé​vel, hogy dol​goz​ni tud​junk, mind​hi​-
á​ba – ugyan​ak​kor hir​te​len va​la​mi tá​vo​li, vész​jós​ló re​cse​gést hal​lot​tunk, és ha​ma​ro​san
fel​fe​dez​tük, hogy a fö​löt​tünk lévő ven​dég​szo​bá​ban ég a bal​da​chin a kan​dal​ló​ból ki​pat​-
tant, zöl​des lán​gok​tól.
Tíz per​cig ma​gá​ból ki​kel​ve or​dí​tott ve​lem, az​tán amíg nagy ne​he​zen el​ol​tot​ta az ádáz
má​gi​kus tü​zet, több​ször is meg​je​gyez​te, hogy kö​zön​sé​ges disz​nó​pász​to​rok bir​ka​eszű
fattya va​gyok – ami​kor meg til​ta​koz​va ki​je​len​tet​tem, hogy az apám fa​vá​gó, azt vi​cso​-
rog​ta, hogy fej​sze​ló​bá​ló ta​hók va​gyunk. A fé​lel​mem vi​szont vég​leg el​pá​rol​gott. A Sár​-
kány is be​le​fá​radt a frö​csö​gés​be, és el​kül​dött. Nem bán​tam, hogy így ki​kelt ma​gá​ból,
mert már tud​tam, hogy csak ugat, de nem ha​rap.
Szin​te már saj​nál​tam, hogy nem va​gyok te​het​sé​ge​sebb, mert tud​tam, hogy csak a
szép​ség és tö​ké​le​tes​ség irán​ti el​kö​te​le​zett​sé​ge mi​att dü​höng annyi​ra. Nem akart ta​nít​-
ványt, de ha már a nya​ká​ba varr​tak, el​ső​ran​gú és fur​fan​gos bo​szor​kányt akart be​lő​lem
fa​rag​ni. Lát​tam, mennyi​re sze​re​ti a mes​ter​sé​gét: a va​rázs​la​tok fé​nyé​ben csil​lo​gó szem​-
mel, a bű​vö​let​től szin​te meg​szé​pült arc​cal mu​tat​ta be ne​kem a ko​mo​lyabb má​gi​kus
trük​kö​ket, ame​lyek​ben dal​sze​rű​en kel​lett össze​fon​ni a moz​du​la​to​kat és a sza​va​kat.
Imád​ta a má​gi​á​ját, és sze​ret​te vol​na ezt a ra​jon​gást rám is át​ra​gasz​ta​ni.
Én vi​szont meg​elé​ged​tem az​zal, hogy el​sa​já​tí​tot​tam né​hány va​rázs​igét, vé​gig​hall​gat​-
tam a leg​szük​sé​ge​sebb elő​adá​so​kat, majd vi​dá​man le​sé​tál​tam a pin​cé​be hagy​mát sze​le​-
tel​ni. Ért​he​tő mó​don vég​te​le​nül ide​ge​sí​tet​tem. Tud​tam, hogy os​to​bán vi​sel​ke​dem, de
nem vol​tam hoz​zá​szok​va, hogy fon​tos sze​mély​ként te​kint​sek ma​gam​ra. Min​dig több
mo​gyo​rót, gom​bát és bo​gyót tud​tam össze​gyűj​te​ni má​sok​nál, akár egy olyan te​rü​le​ten
is, ame​lyet fél tu​cat​szor át​fé​sül​tek már. Ősszel ké​sőn nyí​ló gyógy​nö​vé​nye​ket ta​lál​tam,
ta​vasszal ko​rai szil​vát. Anyám min​dig azt han​goz​tat​ta, hogy mind​ab​ban ki​tű​nő va​-
gyok, ami​től fü​lig ko​szos le​he​tek. Ha ás​nom kel​lett va​la​mi​ért, tö​vi​ses bok​ro​kon át​ve​re​-
ked​ni ma​gam, vagy fára mász​ni, ak​kor is teli ko​sár​ral ér​kez​tem vissza, ő pe​dig a meg​-
vesz​te​ge​tet​tek be​le​nyug​vó só​ha​já​val fo​ga​dott, és nem tett meg​jegy​zé​se​ket a ru​hám​ra.
De en​nél több​re nem fu​tot​ta tő​lem, leg​alább​is ko​ráb​ban így gon​dol​tam. Sem​mi em​lí​-
tés​re mél​tó ké​pes​sé​gem nem volt, leg​fel​jebb a csa​lá​dom szá​má​ra. Még most sem fog​tam
fel ésszel, mit je​lent a má​gia azon túl, hogy ne​vet​sé​ges ru​há​kat idé​zek ma​gam​ra, és ha​-
ma​rabb túl​ju​tok azo​kon az apró-csep​rő fel​ada​to​kon, ame​lye​ket kéz​zel is el​vé​gez​het​tem
vol​na. Nem bán​tam a las​sú ha​la​dá​so​mat, és azt sem, hogy ez​zel fel​bő​szí​tem a Sár​kányt.
Időn​ként még elé​ge​dett​sé​get is ké​pes vol​tam érez​ni, amíg el nem ér​ke​zett a téli nap​for​-
du​ló ide​je.
Ak​kor vi​szont az ab​la​kon ki​néz​ve ész​re​vet​tem a fal​vak fő​te​rén meg​gyúj​tott gyer​tya​-
fá​kat, ame​lyek apró jel​ző​tü​zek​ként pettyez​ték a völ​gyet egé​szen a Ren​ge​teg ha​tá​rá​ig.
Ott​hon anyám ép​pen a nagy son​kát önt​het​te le zsír​ral, hogy az​tán be​le​ke​ver​je a le​csur​gó
szaf​tot az alat​ta lévő tep​si​ben a krump​li​ba. Apám a fi​vé​re​im​mel fát szál​lít a há​zak​hoz
nagy ku​pa​cok​ban, te​te​jü​kön fris​sen vá​gott fe​nyő​ág​gal. Már biz​to​san ki​vág​ták a fa​lunk
gyer​tya​fá​ját is – bi​zo​nyá​ra egy te​kin​té​lye​sen ma​gas, egye​nes, sűrű ágú pél​dányt.
Ven​sza a szom​széd​ban gesz​te​nyét, aszalt szil​vát és sár​ga​ré​pát főz a so​vány mar​ha​sze​-
let​hez, amit ké​sőbb át is visz hoz​zánk, Kas​ja pe​dig… Ter​mé​sze​te​sen Kas​ja is ott​hon van,
és ép​pen a szen​kács sü​te​ményt for​gat​ja a nyár​son a tűz fö​lött, újabb és újabb adag tész​-
ta-ré​te​ge​ket csur​gat​va rá, hogy mind​in​kább egy tüs​kés fe​nyő​fá​ra ha​son​lít​son. Ti​zen​két
éves ko​runk​ban ta​nul​ta meg a sü​te​mény ké​szí​té​sé​nek mód​ját. Ven​sza el​ad​ta egy szmol​-
ni​ki asszony​nak az es​kü​vői csip​ke​fáty​lát, amely két​szer olyan hosszú volt, mint ő maga,
és cse​ré​be az asszony meg​ta​ní​tot​ta Kas​já​nak a re​cep​tet. Így akar​ta kö​ze​lebb jut​tat​ni lá​-
nyát ah​hoz, hogy va​la​mi​kor egy főúr szol​gá​ló​ja le​hes​sen.
Pró​bál​tam örül​ni az ő sor​sá​nak, de több​nyi​re in​kább ma​ga​mat saj​nál​tam. Ne​héz volt
ki​bír​ni a hi​deg, zárt to​rony​szo​ba ma​gá​nyát. A Sár​kány nem tar​tot​ta az ün​ne​pet, sőt úgy
vet​tem ész​re, a na​pok is egy​be​foly​nak a szá​má​ra. Szo​kás sze​rint le​men​tem a könyv​tár​ba
egy újabb va​rázs​igét gya​ko​rol​ni, mire ő egy da​ra​big or​di​bált ve​lem, és vé​gül ki​kül​dött
on​nan.
Hogy eny​hít​sem a ma​gá​nyo​mat, le​men​tem a kony​há​ba, és össze​ütöt​tem ma​gam​nak
egy ki​sebb la​ko​mát. Főz​tem son​kát, haj​di​na​ká​sát és al​mát, ám mire egy tál​cá​ra rak​tam
eze​ket, olyan jel​leg​te​len​nek és üres​nek ta​lál​tam az egé​szet, és annyi​ra só​vá​rog​tam a ha​-
mi​sí​tat​lan ün​ne​pi han​gu​lat​ra, hogy ma​gam​tól hasz​nál​tam a li​rin​tal​e​met. Szi​por​káz​ni
kez​dett a le​ve​gő, és ha​ma​ro​san egy egész sült ma​la​cot ta​lál​tam ma​gam előtt – for​ró volt,
ró​zsa​szín és szaf​tos. Mel​let​te volt a ked​venc bú​za​ká​sám is jó nagy ka​nál ol​vasz​tott vaj​jal
és pi​rí​tott mor​zsá​val a te​te​jén, egy nagy ku​pac zsen​ge zöld​bor​só, amit a fa​lum​ban egé​-
szen ta​va​szig sen​ki sem fog enni, és egy tég​el​ach sü​te​mény, ame​lyet ko​ráb​ban csak egy​-
szer kós​tol​tam, az elöl​já​ró​asszony asz​ta​lá​nál, ab​ban az év​ben, ami​kor az én csa​lá​do​mat
lát​ta ven​dé​gül ara​tás ide​jén. A cuk​ro​zott gyü​möl​csök szí​nes ék​kö​vek​ként csü​csül​tek raj​-
ta, a tész​ta​csi​gák tö​ké​le​tes arany​bar​ná​ra sül​tek, ki​csi, vi​lá​gos mo​gyo​rók búj​tak meg
ben​ne, és az egé​szet fé​nyes, mé​zes szi​rup bo​rí​tot​ta.
Még​sem volt olyan, mint egy téli nap​for​du​lós va​cso​ra. Nem mar​do​sott jól​eső éh​ség az
egész na​pos fő​zés és ta​ka​rí​tás után. Nem hal​lot​tam az asz​tal köré zsú​fo​ló​dott tö​meg iz​-
ga​tott mo​ra​ját, a ne​ve​tést és a tá​nyér​csö​röm​pö​lést. Ami​kor le​néz​tem a kis ün​ne​pi la​ko​-
mám​ra, csak még ma​gá​nyo​sabb​nak érez​tem ma​gam. Eszem​be ju​tott anyám, aki​nek
még az én két ügyet​len ke​ze​met is nél​kü​löz​nie kell a nagy sü​tés-fő​zés kö​ze​pet​te. Mire le​-
tet​tem a fe​jem a pár​nám​ra, már égett a sze​mem a sí​rás​tól, a tál​cám pe​dig érin​tet​le​nül
he​vert az asz​ta​lon.
Két nap​pal ké​sőbb is nyo​mott volt a ked​vem, sőt egé​szen gyá​szos lett a han​gu​la​tom.
Ek​kor ér​ke​zett a lo​vas. Si​e​tős pa​ta​ko​po​gás és a kapu dön​gé​se hív​ta fel rá a fi​gyel​met. A
Sár​kány le​rak​ta a köny​vet, amely​ből ép​pen ta​ní​ta​ni pró​bált, és le​si​e​tett a lép​csőn. A nyo​-
má​ba sze​gőd​tem. A kapu ma​gá​tól ki​nyílt előt​te, mire a hír​vi​vő majd​nem be​esett. A Sár​-
ga-mo​csár szí​nét és jel​leg​ze​tes, sö​tét​sár​ga kö​pe​nyét vi​sel​te, ar​cát ve​rej​ték​csí​kok lep​ték.
Nyel​de​kel​ve, sá​pad​tan le​tér​delt, de nem vár​ta meg, amíg a Sár​kány en​ge​délyt ad a be​-
széd​re.
– A báró úr kéri, hogy azon​nal gye​re! – zi​hál​ta. – Egy ki​mé​ra tá​ma​dott ránk a há​gón
ke​resz​tül…
– Mi​cso​da? – csat​tant fel a va​rázs​ló éle​sen. – Ilyen​kor? Mi​lyen te​remt​mény​ről van szó
pon​to​san? Nem le​het, hogy va​la​ki ki​mé​rá​nak hitt egy sár​kány​kí​gyót, és ezt a rém​hírt
ter​jesz​tet​te el?
A hír​vi​vő feje úgy in​gott elő​re-hát​ra, mint​ha egy zsi​nó​ron füg​gő súly vol​na. – Kí​gyó​-
fa​rok, de​ne​vér​szárny, kecs​ke​fej. a sa​ját sze​mem​mel lát​tam, Sár​kány nagy​úr, ezért kül​-
dött hoz​zád en​gem a báró.
A va​rázs​ló ide​ge​sen szi​sze​gett az orra alatt, mint​ha azon há​bo​ro​dott vol​na fel, hogy
egy ki​mé​ra a meg​szo​kott idő​sza​kon kí​vül me​ré​sze​li za​var​ni. Ami en​gem il​let, se​hogy
sem fért a fe​jem​be, hogy le​het egy​ál​ta​lán egy ki​mé​rá​nak meg​szo​kott idő​sza​ka, el​vég​re
má​gi​kus te​remt​mény volt, bár​mit meg​te​he​tett.
– Csak óva​to​san az​zal a két bal​ke​zed​del! – szólt rám a Sár​kány, mi​köz​ben a nyo​má​ban
vissza​üget​tem a könyv​tár​ba. Ki​nyi​tott egy lá​dát, és meg​mond​ta, mi​lyen üveg​csé​ket vi​-
gyek oda neki. Kel​let​le​nül és óva​to​san tel​je​sí​tet​tem az uta​sí​tá​sa​it. – A ki​mé​rá​kat az el​faj​-
zott má​gia hoz​za lét​re, de et​től még élő​lény​nek kell te​kin​te​ni őket, ön​ál​ló ter​mé​szet​tel.
Ja​va​részt kí​gyók iva​dé​ká​nak szá​mí​ta​nak, hi​szen to​jás​ból kel​nek ki. Hi​deg​vé​rű​ek. Egész
té​len egy he​lyen fek​sze​nek, és amennyi​re le​het, süt​ké​rez​nek. Nyá​ron ki​re​pül​nek.
– Ak​kor ez mi​ért jött most? – kér​dez​tem, pró​bál​va kö​vet​ni a gon​do​lat​me​ne​tét.
– Több mint va​ló​szí​nű, hogy nem jött, az a száj​tá​ti bug​ris csak egy kó​sza árny​tól ijedt
meg – mond​ta a Sár​kány, bár az én sze​mem​ben a hír​vi​vő sem száj​tá​t​i​nak, sem gyá​vá​nak
nem lát​szott, és va​la​mi​ért az volt az ér​zé​sem, hogy a va​rázs​ló sincs meg​győ​ződ​ve a sa​ját
iga​zá​ról. – Nem, ne a vö​rö​set, te ok​ton​di nő​sze​mély, az a tűz​szív! A ki​mé​ra, ha te​het​né,
hor​dó​szám nya​kal​ná, és va​ló​di sár​kánnyá vál​toz​na tőle. A vö​rö​ses​li​la kell, ket​tő​vel ar​-
rébb! – Én egy​for​má​nak lát​tam a két fi​o​lát, de gyor​san ki​cse​rél​tem őket, és át​ad​tam a va​-
rázs​ló​nak, amit kért. – Jól van – mond​ta vé​gül, be​zár​va a lá​dát. – Egyik könyv​be se ol​vass
bele! Sőt, sem​mi​hez se nyúlj eb​ben a szo​bá​ban! Ha le​het, se​me​lyik szo​bá​ban se érints meg
sem​mit, és pró​báld meg vissza​fog​ni ma​gad, ne​hogy egy sze​mét​domb​ba tér​jek vissza!
Ek​kor döb​ben​tem rá, hogy ma​gam​ra akar hagy​ni. Ijed​ten néz​tem rá. – Mi​hez kezd​jek
itt egye​dül? Nem me​het​nék… nem me​het​nék én is? Mi​kor jössz vissza?
– Egy hét múl​va, egy hó​nap múl​va, vagy soha. Elő​for​dul​hat, hogy le​té​rí​te​nek az utam​-
ról, vagy fél​re​si​ke​rül a pró​bál​ko​zá​som, és szét​tép a ki​mé​ra… – dü​hön​gött. – Vagy​is a vá​-
lasz: nem. Nem jö​hetsz ve​lem. Sőt, ha egy mód van rá, sem​mit se te​gyél!
Az​zal ki​vi​har​zott a la​bor​ból. Át​ro​han​tam a könyv​tár​ba, és ki​néz​tem az ab​la​kon. Be​-
csa​pó​dott mö​göt​te az ajtó, le​si​e​tett a lép​csőn. A hír​vi​vő talp​ra ug​rott. – El​vi​szem a lo​va​-
dat – kö​zöl​te a Sár​kány. – Gye​re utá​nam Ol​san​ká​ba, majd ott​ha​gyom ne​ked, és szer​zek
egy má​si​kat! – Fel​len​dült a nye​reg​be, és fenn​hé​já​zón in​tett a ke​zé​vel. Mo​tyo​gott va​la​mit
az orra alatt, mire hir​te​len egy kis tűz​go​lyó lob​bant fel előt​te a hó​val fe​dett úton, majd
gu​rul​ni kez​dett, és ös​vényt ol​vasz​tott neki a hó​ta​ka​ró​ban. Azon​nal üge​tés​re fog​ta a lo​-
vat, akár​hogy prüsz​költ az ál​lat hát​ra​csa​pott fül​lel. Fel​té​te​lez​tem, hogy a va​rázs​ige,
amellyel más​kor egy szem​pil​lan​tás alatt Dver​nyik​ben, majd újra a tor​nyá​ban ter​mett,
ilyen nagy tá​vol​ság ese​tén nem mű​kö​dött, vagy csak a sa​ját föld​je​in hasz​nál​hat​ta.
A könyv​tár ab​la​ká​ból fi​gyel​tem, míg el nem tűnt a lát​ha​tá​ron. Nem mint​ha va​la​ha is
kel​le​mes tár​sa​ság lett vol​na szá​mom​ra, de bán​tó​an üres​sé vált a to​rony nél​kü​le. Pró​bál​-
tam egy​faj​ta pi​he​nés​ként fel​fog​ni a tá​vol​lé​tét, ám eh​hez nem vol​tam elég fá​radt. Kap​-
kod​va, öt​let​sze​rű​en dol​goz​tam egy ki​csit a folt​var​rá​sos ta​ka​ró​mon, az​tán in​kább csak
ül​tem az ab​lak mel​lett, és a völ​gyet néz​tem: a me​ző​ket, a fal​va​kat és a sze​re​tett kis er​dő​-
folt​ja​i​mat. Les​tem, ahogy a mar​hák és a bir​kák a víz​hez men​nek, ahogy a szá​nok az uta​-
kat sze​lik, és időn​ként egy-egy ma​gá​nyos lo​vas üget tova. Az​tán mi​alatt a ka​var​gó hó​-
esést fi​gyel​tem, az ab​lak​ke​ret​nek tá​masz​kod​va el​alud​tam. Jó​val ké​sőbb ri​ad​tan éb​red​-
tem fel a sö​tét​ben, és lát​tam, hogy jel​ző​tü​zek ég​nek a völgy szin​te tel​jes hosszá​ban.
Az álom​tól össze​za​va​rod​va néz​tem a lán​go​kat. Pár pil​la​na​tig azt hit​tem, is​mét meg​-
gyúj​tot​ták a gyer​tya​fá​kat. Egész éle​tem so​rán mind​össze há​rom​szor lát​tam olyat, hogy
Dver​nyik​ben jel​ző​tü​zet gyúj​tot​tak: egy​szer a Zöld Nyár al​kal​má​val; egy​szer ki​lenc​éves
ko​rom​ban, ami​kor hó​li​dér​cek jöt​tek ki a Ren​ge​teg​ből; és egy​szer ti​zen​négy éves ko​rom​-
ban, ami​kor a fo​lyon​dár ki​sza​ba​dult a Ren​ge​teg​ből, és egyet​len éj​sza​ka alatt négy há​zat
ke​be​le​zett be a falu szé​lén. Mind​há​rom al​ka​lom​mal el​jött hoz​zánk a Sár​kány: vissza​ver​-
te a Ren​ge​teg tá​ma​dá​sát, majd ha​za​tért a tor​nyá​ba.
Kez​dett el​ural​kod​ni raj​tam a két​ség​be​esés, ami​kor meg​szá​mol​tam a tü​ze​ket, és meg​-
pró​bál​tam ki​de​rí​te​ni, hon​nan in​dult az üze​net. Ki​lenc égett sor​ban egy​más után, az
Orsó vo​na​lát kö​vet​ve. Dver​nyik​ben gyúj​tot​ták a ki​len​ce​di​ket. Vagy​is az én fa​lum​ból in​-
dult a hí​vás a töb​bi te​le​pü​lés​hez. Ott áll​tam a tü​ze​ket néz​ve, és rá​döb​ben​tem, hogy a Sár​-
kány el​ment. Már fent jár​hat a há​gón, ép​pen át​kel a Sár​ga-mo​csár​hoz. Ő nem lát​ja a jel​-
ző​tü​ze​ket, és még ha meg is kap​ná va​la​hogy az üze​ne​tet, elő​ször a ki​mé​rát kell vissza​-
ver​nie. Azt mond​ta, egy hét​be is be​le​tel​het, és sen​ki más nem se​gít​he​tett…
Ek​kor éb​red​tem rá, mi​lyen os​to​ba vol​tam. Soha nem gon​dol​tam hasz​nos esz​köz​ként a
má​gi​á​ra, a sa​ját va​rázs​erőm​re, amíg a lép​cső te​te​jén áll​va rá nem döb​ben​tem, hogy
nincs más raj​tam kí​vül. Rá kel​lett jön​nöm, hogy akár​mi​lyen má​gi​kus erő is rej​lik ben​-
nem, akár​mi​lyen gyen​ge és csi​szo​lat​lan, sok​kal több, mint amennyi bár​ki​nek van a fa​-
lum​ban. Se​gít​ség​re volt szük​sé​gük, és én vol​tam az egyet​len, aki se​gít​he​tett.
Pár der​medt pil​la​nat után meg​for​dul​tam, és le​ro​han​tam a lép​csőn a la​bo​ra​tó​ri​um​ba.
A tor​kom​ban fé​le​lem gom​bó​cá​val nyúl​tam a szür​ke üveg​csé​ért, amely​nek tar​tal​ma ko​-
ráb​ban kővé vál​toz​ta​tott. Ma​gam​hoz vet​tem a tűz​szív fő​ze​tet is, meg az eli​xírt, amellyel
a Sár​kány meg​men​tet​te a her​ceg éle​tét, és egy zöld fo​lya​dé​kot, amellyel a va​rázs​ló sze​-
rint nö​vé​nye​ket le​he​tett nö​vesz​te​ni. Fo​gal​mam sem volt, mi hasz​nom lesz be​lő​lük, de
azt leg​alább tud​tam, mi a ha​tá​suk. A töb​bi​nek a ne​vét sem tud​tam, és nem is mer​tem
hoz​zá​juk nyúl​ni.
Fel​vit​tem a fő​ze​te​ket a szo​bám​ba, és ne​ki​lát​tam kö​nyör​te​le​nül szét​szag​gat​ni a ru​há​i​-
mat. A se​lyem​csí​kok​ból kö​te​let fon​tam. Ami​kor – re​mé​nye​im sze​rint – elég hosszú volt
már, le​en​ged​tem az ab​lak​ból, és utá​na​ha​jol​tam. Sö​tét volt az éj​sza​ka, és sem​mi​lyen fény
nem mu​tat​ta oda​lent, hogy a kö​tél le​ért-e a föld​re. Ne​kem azon​ban nem ma​radt más vá​-
lasz​tá​som, mint ki​pró​bál​ni és el​len​őriz​ni.
Ko​ráb​ban se​lye​m​iszá​ko​kat is varr​tam ru​hák​ból, ami​kor kí​nom​ban fel​ada​to​kat ke​res​-
tem ma​gam​nak a to​rony​ban, és most ka​pó​ra jött, hogy be​rak​ha​tom a va​rázs​fi​o​lá​kat
egy anyag​fosz​lá​nyok​kal jól ki​bé​lelt er​szény​be. A vál​lam​ra akasz​tot​tam a ta​risz​nyát.
Pró​bál​tam nem be​le​gon​dol​ni, mit csi​ná​lok, de egy​re na​gyobb gom​bó​cot érez​tem a tor​-
kom​ban. Két kéz​zel meg​ra​gad​tam a se​lyem​kö​te​let, és át​mász​tam a pár​ká​nyon.
Ré​gen sok​szor mász​tam meg öreg fá​kat. Imád​tam a ha​tal​mas töl​gye​ket, és könnye​dén
len​dí​tet​tem fel ma​gam rá​juk az ágak​ra akasz​tott, el​nyűtt kö​tél​da​ra​bo​kon. Ez azon​ban
egész más hely​zet volt. A to​rony ter​mé​szet​el​le​ne​sen sima kö​vek​ből épült, alig tűn​tek fel
a fa​lán hé​za​gok, mert a ha​barcs tel​je​sen ki​töl​töt​te a ré​se​ket, és a ren​ge​teg el​telt idő sem
nyűt​te el. Le​rúg​tam a ci​pő​met, és hagy​tam le​es​ni, ám csu​pasz láb​bal sem ta​lál​tam tá​-
maszt. Az egész sú​lyom a se​lyem​kö​tél​re ne​he​ze​dett, a ke​zem nyir​kos lett az iz​zad​ság​tól,
és saj​gott a vál​lam. Hol csúsz​tam, hol óva​to​san eresz​ked​tem, és időn​ként ri​ad​tan ka​-
pasz​kod​va meg-meg​áll​tam hall​gat​ni, hogy lö​työg​nek a vál​lam​ra ve​tett, idom​ta​lan zsák​-
ban a má​gi​kus fo​lya​dé​kok. Az​tán to​vább eresz​ked​tem, hi​szen nem te​het​tem mást. Alig​-
ha mász​hat​tam vol​na már vissza. Las​san olyan gon​do​la​tok kör​nyé​kez​tek meg, hogy el
kel​le​ne en​ged​ni a kö​te​let, és eb​ből rá​jöt​tem, hogy vé​sze​sen fo​gyat​ko​zik az erőm. Fé​lig-
med​dig már meg is győz​tem ma​gam ar​ról, hogy könnyebb vol​na le​es​ni, ami​kor vá​rat​la​-
nul fáj​dal​ma​san meg​rán​dult a lá​bam, és rá​jöt​tem, hogy a föld​re ér​kez​tem. A to​rony tö​-
vé​ben fel​gyü​lem​lett, al​kar​nyi vas​tag, puha hó​ta​ka​rón át​ha​tol​va ke​mény ta​lajt ért a lá​-
bam. Ki​ás​tam a hó​ból a ci​pő​met, és vé​gig​ro​han​tam Ol​san​ka felé az ös​vé​nyen, ame​lyet a
Sár​kány meg​tisz​tí​tott.
Ami​kor be​ér​tem az első te​le​pü​lés​re, fo​gal​muk sem volt, mi​hez kezd​je​nek ve​lem. Tán​-
to​rog​va, iz​zad​ság​tól nyir​ko​san, ugyan​ak​kor szin​te jég​gé fagy​va lép​tem be a fo​ga​dó​ba, a
ha​jam a fe​jem​re ta​padt, és az ar​com​ba hul​ló tin​cse​ket, ame​lye​ket el​ke​rült a lé​leg​ze​tem
pá​rá​ja, dér lep​te be. A je​len​lé​vők kö​zött nem lát​tam is​me​rőst. A pol​gár​mes​tert ugyan fel​-
is​mer​tem, de vele sem vál​tot​tam soha egy szót sem. Va​la​mi szél​lel​bé​lelt, bo​lond nő​nek
hi​het​tek vol​na, ha nincs köz​tük Bor​isz. Az ő lá​nyát, Mar​tát is fel​kí​nál​ták idén a Sár​kány​-
nak. Bor​isz is ott volt a ki​vá​lasz​tá​son. – Ez a Sár​kány szol​gá​ló​ja. An​dz​sej lá​nya.
Ko​ráb​ban egyet​len lány sem hagy​ta el a tor​nyot a tíz​éves szol​gá​lat be​fe​je​zé​se előtt.
Akár​mi​lyen két​ség​be​esett ál​la​pot​ban gyúj​tot​ták a jel​ző​tü​zet, va​la​mi​ért az volt az ér​zé​-
sem, hogy még a Ren​ge​teg​ből rá​juk ron​tó ve​sze​del​met is szí​ve​seb​ben fo​gad​nák, mint az
én tár​sa​sá​go​mat, el​vég​re én csak bajt hoz​hat​tam a fe​jük​re, és ar​ról sem vol​tak meg​győ​-
ződ​ve, hogy se​gí​te​ni tu​dok raj​tuk.
El​mond​tam ne​kik, hogy a Sár​kány a Sár​ga-mo​csár​hoz ment, és mu​száj azon​nal el​jut​-
nom Dver​nyik​be. Bár bo​rú​san fo​gad​ták, el​hit​ték a má​gus​ról szó​ló hírt, ám a leg​ke​vés​bé
sem haj​lot​tak arra, hogy el​vi​gye​nek, akár​mennyit ha​dar​tam is ne​kik a va​rázs​lec​kék​ről.
– Gye​re hoz​zánk éj​sza​ká​ra, a fe​le​sé​gem majd gond​ja​i​ba vesz! – ja​va​sol​ta a pol​gár​mes​-
ter, és el​for​dult tő​lem. – Danyu​sek, in​dulj Dver​nyik​be! Biz​tasd őket, hogy ér​de​mes ki​tar​-
ta​ni, akár​mi is tör​tén​jék, és de​rítsd ki, ho​gyan se​gít​he​tünk raj​tuk. A he​gyek​be is fel​kül​-
dünk egy em​bert…
– Én nem éj​sza​ká​zom a há​zad​ban! – csat​tan​tam fel. – Ha nem visz​tek el, ak​kor gya​log
in​du​lok út​nak. Amint lá​tom, így is gyor​sab​ban oda​érek, mint bár​mi más se​gít​ség.
– Elég le​gyen! – szólt rám a pol​gár​mes​ter. – Ide fi​gyelj, bal​ga le​ány​zó…
Ter​mé​sze​te​sen fél​tek. Azt hit​ték, meg​szök​tem a to​rony​ból, és egy​sze​rű​en csak haza
aka​rok jut​ni. Nem akar​ták meg​hal​la​ni a kö​nyör​gé​se​met, és se​gí​te​ni sem állt szán​dé​kuk​-
ban. An​nál is in​kább, mert va​ló​szí​nű​leg szé​gyell​ték ma​gu​kat, ami​ért lá​nyo​kat ad​nak a
Sár​kány​nak. Tud​ták, hogy nem be​csü​le​tes do​log, még​is meg​tet​ték, mert nem volt más
vá​lasz​tá​suk, és úgy érez​ték, ez sem elég in​dok fel​lá​zad​ni a va​rázs​ló el​len.
Nagy le​ve​gőt vet​tem, és a va​nasz​tal​e​met al​kal​maz​tam. A Sár​kány bi​zo​nyá​ra elé​ge​dett
lett vol​na ve​lem, hi​szen a fris​sen fent pen​gék éles​sé​gé​vel su​han​tak ki a szó​ta​gok a szá​-
mon. Az em​be​rek el​hát​rál​tak tő​lem, ahogy a for​gó​szél​sze​rű má​gia a kan​dal​ló​ban lo​bo​gó
tűz​nél is fé​nye​seb​ben meg​töl​töt​te a te​ret. Mire ki​tisz​tult a le​ve​gő, pár cen​ti​vel ma​ga​sabb
és jó​val elő​ke​lőbb let​tem, és úgy áll​tam ott a fo​ga​dó​ban, ma​gas sar​kú ud​va​ri csiz​mám​-
ban, mint egy gyász​ba öl​tö​zött ki​rály​né. Fe​ke​te bár​sony​ból ké​szült, fe​ke​te csip​ke​sze​gé​-
lyű, apró, fe​ke​te gyön​gyök​kel ki​varrt le​ütik ke​rült rám, amely éles kont​rasz​tot al​ko​tott
hó​fe​hér bő​röm​mel, amely im​már fél éve nem lá​tott nap​sü​tést. A ruha hosszú, fe​ke​te uj​-
ja​it arany kar​pe​re​cek tar​tot​ták a he​lyén. Egy még fény​űzőbb, arany-vö​rös se​lyem​kö​-
peny te​rült rá, ame​lyet fe​ke​te szőr​me zárt le a nya​kam​nál és arany​csat fo​gott össze a de​-
re​kam​nál. Ha​ja​mat arany​zsi​nór​ból és ki​csi, ke​mény ék​kö​vek​ből álló háló ren​dez​te
konty​ba.
– Nem va​gyok bal​ga, és nem ha​zu​dok! – kér​tem ki ma​gam​nak. – És ha jót nem is te​he​-
tek, leg​alább va​la​mit meg​pró​bál​ha​tok ten​ni. Hoz​za​tok egy ko​csit!
 5. FEJEZET
Az én mal​mom​ra haj​tot​ta a vi​zet, hogy egyi​kük sem tud​ta meg​kü​lön​böz​tet​ni az egy​-
sze​rű bo​szor​ká​nyos csí​nye​ket a ko​moly má​gi​á​tól, hi​szen alig ta​lál​koz​tak ko​ráb​ban va​-
rázs​lat​tal. Nem is pró​bál​tam fel​vi​lá​go​sí​ta​ni őket. Négy lo​vat kö​töt​tek a leg​könnyebb
szán elé, amit ta​lál​tak, és ha​ma​ro​san már a fo​lyó mel​let​ti, ke​mény​re fa​gyott úton su​-
han​tunk. Fur​csán érez​tem ma​gam a ne​vet​sé​ges ru​há​ban, de leg​alább me​le​gí​tett. Egy-
ket​tő​re meg​tet​tük az utat, de nem utaz​tam elég ké​nyel​met​le​nül ah​hoz, hogy ne a rossz
esé​lye​i​men rá​gód​jak – azon, hogy va​ló​szí​nű​leg meg​ha​lok, és még csak hasz​not sem fog
haj​ta​ni a ha​lá​lom.
Bor​isz fel​aján​lot​ta, hogy hajt​ja a szánt. Bűn​tu​da​tát ma​gya​rá​zat nél​kül is azon​nal át​-
érez​tem. En​gem vitt el a Sár​kány – nem az ő lá​nyát. Az ő lá​nya ott​hon ma​radt, biz​ton​-
ság​ban, fel​te​he​tő​leg va​la​ki ud​va​rolt is neki, sőt ta​lán már el is je​gyez​ték. En​gem pe​dig
alig négy hó​nap​ja vit​tek el, és már​is fel​is​mer​he​tet​len​né vál​tam.
– Tu​dod, mi tör​tént Dver​nyik​ben? – kér​dez​tem a szán vé​gé​ből, a ta​ka​rók közé búj​va.
– Nem, ed​dig sem​mi hír – szólt hát​ra. – Nem​rég gyúj​tot​ták meg a jel​ző​tü​zet. A lo​vas
már az úton van, ezért ha… – El​hall​ga​tott. Azt akar​ta mon​da​ni, hogy ha egy​ál​ta​lán ma​-
radt túl​élő a fa​lu​ban. – Fél​úton biz​to​san ta​lál​kozunk vele – zár​ta le té​mát vált​va.
Nyá​ron, az apám ne​héz lo​va​i​val és or​mót​lan sze​ke​ré​vel hosszú volt az út Dver​nyik​ből
Ol​san​ká​ba, és fél​úton pi​he​nőt is kel​lett tar​ta​ni. Most, tél kö​ze​pén azon​ban le​fa​gyott az
út, csak​nem tér​dig érő, jég​kér​ges hó bo​rí​tot​ta, az idő tisz​ta volt, és a lo​va​kat is el​lát​ták
ke​mény téli pat​kó​val, így egész éj​jel az úton su​han​tunk, csak vir​ra​dat előtt pár órá​val
áll​tunk meg Vjosz​ná​ban lo​va​kat vál​ta​ni, de nem pi​hen​tünk, sőt le sem száll​tunk a szán​-
ról. A falu la​kói nem fag​ga​tóz​tak. Bor​isz csak ennyit mon​dott: – Dver​nyik​be igyek​szünk.
– A vjosz​na​i​ak ér​dek​lőd​ve és fur​csáll​va mé​re​get​tek, de nem fag​ga​tóz​tak, és nem is is​-
mer​tek fel. Be​fog​ták az új lo​va​kat, a lo​vász fe​le​sé​ge friss hú​sos ba​tyut és for​ralt bort ho​-
zott ne​künk. Di​de​reg​ve fog​ta össze ma​gán vas​tag szőr​me​ka​bát​ját. – Nem aka​rod meg​-
me​le​gí​te​ni a ke​zed, höl​gyem? – kér​dez​te.
– Kö​szö​nöm – fe​lel​tem, az​zal a ké​nyel​met​len ér​zés​sel küsz​köd​ve, hogy be​to​la​ko​dó és
tol​vaj va​gyok egy​szer​re. Et​től füg​get​le​nül tíz ha​ra​pás​sal el​tün​tet​tem egy hú​sos ba​tyut,
és a bor nagy ré​szét is meg​it​tam, fő​leg azért, hogy ne sért​sem meg vele a há​zas​párt.
Szé​dült és kába let​tem a bor​tól, a vi​lág szét​om​lott, fel​me​le​ge​dett és kel​le​me​seb​bé vált.
Az ag​go​dal​ma​im el​en​ge​dé​se azt je​len​tet​te, hogy túl so​kat it​tam, még​is há​lás vol​tam.
Bor​isz az új lo​vak​kal jó​val gyor​sab​ban tu​dott ha​lad​ni. Egy​órá​nyi su​ha​nás után, ami​kor
a fel​ke​lő nap már meg​vi​lá​gí​tot​ta előt​tünk a lát​ha​tárt, egy gya​lo​go​san bak​ta​tó em​ber​re
let​tünk fi​gyel​me​sek. Kö​ze​lebb érve ész​re​vet​tük, hogy nem is fér​fi. Kas​ja volt az fiú​ru​há​-
ban és vas​kos csiz​má​ban. Egye​ne​sen fe​lénk tar​tott, hi​szen raj​tunk kí​vül sen​ki sem igye​-
ke​zett Dver​nyik felé.
Be​le​ka​pasz​ko​dott a szán szé​lé​be, és zi​hál​va pu​ked​li​zett egyet, az​tán gyor​san be​szél​ni
kez​dett: – A mar​hák kö​zött van… el​kap​ta az összes mar​hát, és ha be​le​ha​rap​nak egy em​-
ber​be, ő is el​ve​szett. Be​zár​tuk az ál​la​to​kat a ka​rám​ba, még őrizzük őket, de las​san fo​gyat​-
koz​nak az em​be​rek… – Ek​kor ki​búj​tam a ta​ka​rók alól, és ki​nyúj​tot​tam felé a ka​ro​mat.
– Kas​ja! – szó​lal​tam meg el​csuk​ló han​gon, mire ő fél​be​hagy​ta a mon​da​tot. Döb​bent
csend​ben néz​tük egy​mást, az​tán foly​tat​tam: – Gyor​san, si​ess, szállj be! Majd me​sé​lek út​-
köz​ben.
Fel​má​szott a szán​ra, és be​ült mel​lém a plé​dek alá. Fur​csa pá​ros​nak tűn​het​tünk egy​más
mel​lett: ő a házi szö​vé​sű, ko​szos, kon​dá​sok​hoz illő fiú​ru​há​já​ban, a sap​ká​ja alá be​tűrt
hosszú ha​já​val, vas​kos, bá​rány​bőr ka​bát​já​ban, én pe​dig az elő​ke​lő ne​me​si ru​hám​ban.
Mint​ha egy tün​dér​ke​reszt​anya eresz​ke​dett vol​na le a tűz​he​lyet ta​ka​rí​tó Má​sá​hoz. Még​is
egy​más ke​zét szo​ron​gat​tuk, és ahogy a szán to​vább​su​hant az úton, őszin​te ki​fa​ka​dá​sok​-
ban me​sél​tem neki a to​rony​ban töl​tött hó​nap​ja​im​ról, az el​ke​se​re​dett kony​hai pró​bál​ko​-
zá​sa​im​ról, a hosszú he​te​kig tar​tó rend​sze​res áju​lá​sa​im​ról, ami​kor a Sár​kány elő​ször va​-
rázs​lat​ra kény​sze​rí​tett, il​let​ve az az​óta kez​dő​dött va​ló​di ta​nu​lás​ról.
Kas​ja nem en​ged​te el a ke​zem, és ami​kor vé​gül óva​to​san be​val​lot​tam neki, hogy már
tu​dok va​rá​zsol​ni, meg​döb​ben​tett a vá​la​szá​val: – Tud​hat​tam vol​na. – Cso​dál​ko​zó ar​co​-
mat lát​va foly​tat​ta. – Ve​led min​dig fur​csa dol​gok tör​tén​tek. Be​men​téi a sű​rű​be, és olyan
gyü​möl​csök​kel tér​tél vissza, ame​lyek ak​kor​tájt nem is ter​met​tek, és soha nem lá​tott vi​-
rá​go​kat hoz​tál. Kis​ko​runk​ban min​dig fe​nyő​fák​tól hal​lott tör​té​ne​te​ket me​sél​tél, az​tán
egy nap a fi​vé​red ha​zug​ság​gal vá​dolt, ezért ab​ba​hagy​tad. A ru​há​dat is min​dig tönk​re​tet​-
ted… ma​gad​tól soha nem tud​tad vol​na így be​ko​szol​ni és el​sza​kí​ta​ni, akár​hogy pró​bá​-
lod. Én tud​tam, hogy nem te te​hetsz róla. Egy​szer lát​tam, hogy egy faág le​nyúlt hoz​zád,
és el​sza​kí​tot​ta a szok​nyá​dat. Tény​leg, meg​nyúlt, és oda​ha​jolt…
Til​ta​koz​va jaj​dul​tam fel, és el​hú​zód​tam Kas​já​tól, mire ő fél​be​hagy​ta a mon​da​tot. Nem
akar​tam hal​la​ni, hogy a má​gia egész éle​tem​ben el​kí​sért, el sem tud​tam vol​na szök​ni elő​-
le. – Nem volt jó sem​mi​re, csak arra, hogy min​dig sza​kad​tan és ko​szo​san jár​jak – pró​bál​-
tam könnye​dén vá​la​szol​ni. – Egyéb​ként csak azért jöt​tem én, mert ő el​ment. Mondd el,
mi tör​tént!
Kas​ja el​me​sél​te, hogy a mar​hák egyik nap​ról a má​sik​ra meg​be​te​ged​tek. Az el​ső​kön ha​-
ra​pás​nyo​mo​kat ta​lál​tak, mint​ha va​la​mi fur​csa, óri​ás far​kas mé​lyesz​tet​te vol​na be​lé​jük
a fo​gát, jól​le​het, egész té​len sen​ki sem lá​tott far​kast a kör​nyé​ken. – Jer​zsi mar​hái es​tek
ál​do​za​tul. De nem vég​zett ve​lük azon​nal – mond​ta Kas​ja ko​mo​ran. Bó​lin​tot​tam.
Jer​zsi​nek több esze is le​he​tett vol​na. Amint ész​re​vet​te a far​kas​ha​ra​pá​so​kat és azt, hogy
a sé​rült mar​hák a töb​bi ál​lat kö​zött ma​rad​tak, ki kel​lett vol​na sza​kí​ta​nia a gu​lyá​ból a jó​-
szá​go​kat, és ott hely​ben le kel​lett vol​na vág​nia őket. Kö​zön​sé​ges far​kas nem tett vol​na
ilyes​mit. De… Jer​zsi sze​gény volt. Nem vol​tak föld​jei, nem volt mi​vel ke​res​ked​nie, a
mar​há​in kí​vül nem volt sem​mi​je. A fe​le​sé​ge több​ször is el​jött hoz​zánk lisz​tet kol​dul​ni,
és va​la​hány​szor bő​sé​ges ter​més​sel tér​tem haza az er​dő​ből, anyám el​kül​dött hoz​zá​juk
egy ko​sár gyü​mölccsel. Jer​zsi éve​kig küz​dött, hogy össze​gyűjt​sön egy har​ma​dik te​hén​re
va​lót, amellyel ki​tör​he​tett a nyo​mor​ból, és ez csak két éve si​ke​rült neki. Az idei ara​tá​son
a fe​le​sé​ge, Krisz​ti​na egy új, csip​ke​sze​gé​lyes, vö​rös ken​dő​vel je​lent meg, a fér​je pe​dig vö​-
rös mel​lény​ben, és mind​ket​ten rop​pant büsz​kén fe​szí​tet​tek. Négy gye​re​kü​ket vesz​tet​ték
el, még mi​előtt ne​vet ad​hat​tak vol​na ne​kik, és Krisz​ti​na most vár​ta az ötö​di​ket. Ezért az​-
tán Jer​zsi nem ölte le idő​ben a meg​seb​zett te​he​net.
– Meg​ha​rap​ták az egyi​ket, az​tán a kór​ság át​ra​gadt a töb​bi ál​lat​ra – mond​ta Kas​ja. – Ve​-
szé​lye​sen el​va​dul​tak, a kö​ze​lük​be sem sza​bad men​ni, Nyes​ka. Mit tud​nál ten​ni?
A Sár​kány biz​to​san is​mert olyan va​rázs​la​tot, amellyel ki​űz​het​te vol​na a be​teg​sé​get a
fer​tő​zött mar​hák​ból, de én nem. – El kell őket éget​nünk – kö​zöl​tem. – Re​mé​lem, talp​ra
tud majd áll​ni nél​kü​lük, mert mást nem te​he​tünk. – Meg​könnyeb​bül​tem, hogy őszin​tén
be​vall​ha​tom az igaz​sá​got, akár​mennyi​re ször​nyű is volt. Leg​alább nem tűz​oká​dó ször​-
nyek​kel vagy ha​lá​los jár​vánnyal kel​lett szem​be​néz​nünk, és va​la​mit az én va​rázs​esz​kö​ze​-
im​mel is te​het​tem. Elő​vet​tem a tűz​szív fő​ze​tet, és meg​mu​tat​tam Kas​já​nak.
Sen​ki sem ha​da​ko​zott az öt​le​tem el​len, ami​kor Dver​nyik​be ér​tünk. Ami​kor le​száll​tam
a szán​ról, az elöl​já​ró asszo​nyunk, Dan​ka ép​pen úgy meg​döb​bent, mint Kas​ja vagy az ol​-
san​kai fér​fi​ak, de sok​kal na​gyobb gond​ja is volt en​nél.
Az egész​sé​ges fér​fi​ak és az erő​sebb nők azon dol​goz​tak fel​vált​va, hogy a se​be​sült, el​-
gyö​tört ál​la​to​kat a ka​rám​ban tart​sák. Vas​vil​lák​kal és fák​lyák​kal ha​da​koz​tak. Néha el​-
csúsz​tak a jé​gen, ke​zük ér​zé​ket​len​né der​medt a hi​deg​től. A falu töb​bi la​kó​ja őket is​tá​pol​-
ta, ne​hogy meg​fagy​ja​nak vagy éhen hal​ja​nak. Az volt a tét, hogy ki bír​ja to​vább erő​vel: a
mar​hák vagy a falu. Az em​be​rek áll​tak vesz​tés​re. Már meg​pró​bál​ták el​éget​ni a meg​tá​-
ma​dott ál​la​to​kat, de túl hi​deg volt a tűz​gyúj​tás​hoz. Nem ka​pott elég gyor​san láng​ra a fa,
a mar​hák ha​ma​rabb szét​dúl​ták a mág​lya​ra​kást. Ami​kor be​avat​tam Dan​kát a ter​vem​be,
min​den​kit, aki még nem a ka​rá​mot véd​te, ha​za​kül​dött jég​csá​ká​nyért és ásó​ért, hogy
tűz​gá​tat al​kos​sa​nak.
Az​tán oda​for​dult hoz​zám. – Apád​nak és a fi​vé​re​id​nek még több tű​zi​fát kell hoz​ni​uk –
kö​zöl​te nyer​sen. – Ott​hon van​nak. Egész éj​sza​ka dol​goz​tak. El​küld​het​né​lek té​ged, hogy
hívd ide őket, de az​zal mind​nyá​ja​tok​nak csak fáj​dal​mat okoz​nék, hi​szen nem​so​ká​ra
vissza kell men​ned a to​rony​ba. El akarsz men​ni hoz​zá​juk?
Na​gyot nyel​tem. Iga​za volt, még​sem mond​hat​tam mást, mint igent. Kas​ja mind​vé​gig
a ke​ze​met szo​ron​gat​ta, amíg át​sza​lad​tunk a fa​lun a házun​kig.
– Be​mész előt​tem fi​gyel​mez​tet​ni őket? – kér​dez​tem tőle a ház előtt.
Anyám már sírt, ami​kor be​lép​tem az aj​tón. A ru​há​mat ész​re sem vet​te, csak en​gem, és
mi​után a föld​re rogy​va össze​ölel​kez​tünk, a hát​só szo​bá​ból be​lé​pő fér​fi csa​lád​ta​gok
mind​össze egy ku​pac bár​sonyt lát​hat​tak be​lő​lünk. Al​vás​ból ri​ad​tak fel, és össze​za​va​rod​-
va néz​tek min​ket. Együtt sír​tunk ak​kor is, ami​kor kö​zö​sen meg​ál​la​pí​tot​tuk, hogy nincs
időnk sír​ni, és a kö​vet​ke​ző per​cek​ben a könnye​im​mel küsz​köd​ve apá​mat is be​avat​tam a
ter​ve​im​be. Ez​u​tán a csa​lád fér​fi tag​jai ki​ro​han​tak fel​szer​szá​moz​ni a lo​va​kat, ame​lyek
sze​ren​csé​re ép​ség​ben vár​tak a ház mel​let​ti is​tál​ló​ban. Az utol​só pil​la​na​to​kat ki​hasz​nál​-
va le​ül​tem anyám​mal a kony​ha​asz​tal​hoz. Több​ször is meg​si​mí​tot​ta az ar​co​mat, és pa​ta​-
kok​ban folyt a könnye.
– Nem bán​tott, ma​mu​sa – vi​gasz​tal​tam, de Ma​rek her​ceg​ről nem tet​tem em​lí​tést. –
Nincs vele sem​mi baj. – Nem vá​la​szolt, csak a ha​ja​mat ci​ró​gat​ta.
Apám be​dug​ta a fe​jét az aj​tó​nyí​lá​son. – El​ké​szül​tünk.
In​dul​nom kel​lett. Anyám utá​nam szólt:
– Várj még egy per​cet! – El​tűnt a há​ló​szo​bá​ban. Egy elő​ké​szí​tett cso​mag​gal jött elő,
amely​be a ru​há​i​mat és egyéb hol​mi​mat csa​var​ta. – Úgy gon​dol​tam, majd va​la​ki el​szál​-
lít​ja ne​ked Ol​san​ká​ból a to​rony​ba… ta​vasszal, ami​kor aján​dé​ko​kat visz​nek neki az ün​-
nep​ről. – Megint meg​csó​kolt, ma​gá​hoz ölelt, majd el​en​ge​dett. Tény​leg job​ban fájt így.
Sok​kal job​ban.
Apám az összes ház​nál meg​állt, a fi​vé​re​im pe​dig le​ug​rot​tak a sze​kér​ről, és min​den fás​-
kam​rá​ból ki​hord​ták az utol​só gyúj​tóst is, ame​lye​ket ko​ráb​ban ki​szál​lí​tot​tak. Óri​á​si nya​-
lá​bo​kat hány​tak fel a hosszú póz​nák​kal kör​be​ra​kott ko​csi​ra. Ami​kor már nem fért fel
több, ki​haj​tot​tak a ka​rám​hoz, és vég​re én is meg​pil​lan​tot​tam a pó​rul járt jó​szá​go​kat.
Egy​ál​ta​lán nem ha​son​lí​tot​tak te​he​nek​re, a tes​tük fel​da​gadt és el​torzult, a szar​vuk ha​-
tal​mas​ra nőtt, ne​héz és gö​csör​tös lett. Itt-ott mély​re fú​ró​dott nyi​lak és dár​dák áll​tak ki a
tes​tük​ből, ame​lyek för​tel​mes tüs​kék​ként csú​fí​tot​ták to​vább őket. A Ren​ge​teg ször​nyei
ál​tal meg​ron​tott ál​la​to​kat gyak​ran nem le​he​tett el​pusz​tí​ta​ni, leg​fel​jebb tűz​zel vagy le​fe​-
je​zés​sel; az újabb se​bek pe​dig csak fel​bő​szí​tet​ték őket. Egyik-má​sik​nak a mell​ső lába és a
szü​gye is meg​fe​ke​te​dett, ami​kor el​ti​por​ták a ko​ráb​ban gyúj​tott tü​ze​ket. Neki-ne​ki​ro​-
han​tak a ka​rám sú​lyos fa​ke​rí​té​sé​nek, ol​dal​ra len​get​ték ter​mé​szet​el​le​nes szar​va​i​kat, és
mély han​gon, de fé​lel​me​te​sen hét​köz​na​pi te​hén​bő​gés​sel üvöl​töt​tek. Egy ma​rok​nyi csa​-
pat ügyelt rá, hogy ne tör​jék át a ke​rí​tést, vas​vil​lá​ik, dár​dá​ik és ki​he​gye​zett ka​ró​ik va​ló​-
sá​gos tüs​ke​er​dőt al​kot​tak a ki​tö​ré​sért küsz​kö​dő ál​la​tok kö​rül.
Az asszo​nyok egy ré​sze már a föl​det ké​szí​tet​te elő. A ka​rá​mok kö​rül nagy​részt ko​pár
volt a ta​laj, de némi szá​raz, gu​ban​cos fü​vet el kel​lett ge​reb​lyéz​ni. Dan​ka fel​ügyel​te a
mun​kát. Oda​in​tet​te ma​gá​hoz az apá​mat. A lo​va​ink egy​re ide​ge​seb​ben fúj​tat​tak, ahogy
kö​ze​lebb ér​tünk a ka​rám​hoz; meg​érez​ték a le​ve​gő​ben a rom​lás sza​gát.
– Jól van. Dé​lig el is ké​szül​he​tünk – mond​ta Dan​ka. – Fát és szal​mát do​bunk kö​zé​jük,
az​tán a fő​zet​tel meg gyújt​juk a fák​lyá​kat, és min​det oda​ha​jít​juk. Ne hasz​náld el az összes
fo​lya​dé​kot, hát​ha újra neki kell ve​sel​ked​nünk! – tet​te hoz​zá. Bó​lin​tot​tam.
Még több se​gít​ség ér​ke​zett, ahogy a ma​ra​dék la​kos​ság pár órá​nyi al​vás után ma​gá​hoz
tért, és el​jött részt ven​ni az utol​só nagy pró​bál​ko​zás​ban. Tud​tuk, hogy a mar​hák meg​-
pró​bál​nak majd el​szök​ni a lán​gok elől, ezért min​den​ki, aki csak egy bo​tot is ké​pes volt
meg​emel​ni, be​állt a sor​ba, hogy vissza​tart​sa őket. Má​sok szal​ma​bá​lá​kat ha​ji​gál​tak a ka​-
rám​ba, és szét​tép​ték raj​tuk a kö​te​let, hogy föl​det érve szét​hull​ja​nak. A fi​vé​re​im a tű​zi​fát
is el​kezd​ték át​do​bál​ni. Ide​ge​sen áll​tam Dan​ka mel​lett, fog​tam a fi​o​lát a ke​zem​ben, és
érez​tem, ahogy a ben​ne lévő má​gia fel​for​ró​sod​va ka​va​rog​ni kezd az uj​ja​im kö​zött. Lük​-
te​tett, mint​ha tud​ná, hogy ha​ma​ro​san el kell vé​gez​nie a fel​ada​tát. Vé​gül Dan​ka úgy dön​-
tött, hogy fel​ké​szül​tünk, és oda​tar​tot​ta ne​kem az első kö​te​get, hogy gyújt​sam meg.
Hosszú, szá​raz ág volt, kö​ze​pén ket​té​ha​sít​va. A rés​be gallya​kat és szal​mát töm​tek, és
kör​be​kö​töz​ték.
A tűz​szív már ak​kor fel​ka​va​ro​dott, és a pe​csét fel​tö​ré​se​kor szin​te ki akart rob​ban​ni az
üveg​ből. Erő​nek ere​jé​vel kel​lett vissza​szo​rí​ta​nom a du​gó​ját. Ami​kor ko​mo​ran vissza​-
süllyedt a he​lyé​re, ki​pat​tin​tot​tam a du​gót, és egy csep​pet – egy alig ész​re​ve​he​tő, apró
csep​pet – rá​csöp​pen​tet​tem az össze​kö​tö​zött, ki​tö​mött tus​kó​ra. Olyan gyor​san csap​tak
fel a lán​gok, hogy Dan​ká​nak alig ma​radt ide​je át​dob​ni a ke​rí​tés fö​lött. Azon​nal egy hó​-
ku​pac​ba dug​ta a ke​zét, és össze​rán​dult az arca. Egyet​len pil​la​nat alatt vö​rös és hó​lya​gos
lett a keze a tűz​től. Nagy ne​he​zen vissza​tusz​kol​tam a du​gót az üveg​be, és mire fel​néz​-
tem, a fél ka​rá​mot el​bo​rí​tot​ta a tűz, a mar​hák pe​dig dü​höd​ten bőg​tek.
Mind​nyá​jan hát​ra​hő​köl​tünk a va​rázs​lat hi​he​tet​len ere​jé​től, hi​á​ba hal​lot​tunk róla
olyan so​kat a me​sék​ből. A tűz​szív szám​ta​lan bal​la​dá​ban sze​re​pelt, fő​leg há​bo​rúk​kal és
ost​ro​mok​kal kap​cso​lat​ban, és azt is tud​ták róla, hogy fél ton​na arany árá​ból le​he​tett el​-
ké​szí​te​ni egyet​len fi​o​lá​nyi fo​lya​dé​kot, mi több, ki​zá​ró​lag a leg​ki​vá​lóbb ké​pes​sé​gű má​-
gus főz​het​te meg, tisz​ta kő​kon​dér​ban. Vi​gyáz​tam, ne​hogy el​árul​jam, hogy nincs en​ge​-
dé​lyem fő​ze​te​ket el​hoz​ni a to​rony​ból. Ha a Sár​kány ki akar​ja töl​te​ni va​la​kin a dü​hét, az
az em​ber le​gyek egye​dül én.
De más volt tör​té​ne​te​ket hall​gat​ni róla, és egé​szen más volt a sa​ját sze​münk​kel lát​ni a
tűz​szí​vet. Fel​ké​szü​let​le​nül ért min​ket a lát​vány, ahogy a meg​ron​tott mar​hák őr​jön​gés​be
kez​de​nek a tűz​től. Tí​zen össze​ve​rőd​tek, és le​csap​tak a hát​só fal​ra, mit sem tö​rőd​ve a be​-
fe​lé me​re​dő ka​rók​kal és nyár​sak​kal. Min​den​ki félt a szar​vak​tól, és at​tól, hogy meg​ha​rap​-
ja egy meg​va​dult ál​lat, vagy akár csak hoz​zá​ér. A Ren​ge​teg go​nosz​sá​ga könnyen ter​jedt.
A ma​rok​nyi védő hát​rál​ni kény​sze​rült, Dan​ka dü​hö​sen ki​ál​to​zott, mi​köz​ben a ke​rí​tés
ki​fe​lé dőlt.
A Sár​kány vég​te​len szor​ga​lom​mal és ko​mor el​tö​kélt​ség​gel ta​ní​tot​ta meg ne​kem a ja​-
ví​tás​ra, vissza​ál​lí​tás​ra és fol​to​zás​ra szol​gá​ló igé​ket, bár egyi​ket sem sa​já​tí​tot​tam el meg​-
fe​le​lő​en. A ré​mü​let vi​szont vak​merő​vé tett: fel​mász​tam apám üres szán​já​ra, rá​mu​tat​-
tam a ke​rí​tés​re, és így szól​tam: – Pa​ran ki​vi​tas fa​ran​tem, pa​ran pa​ran ki​vi​tam! – Azon​nal
ész​re​vet​tem, hogy va​la​hol ki​hagy​tam egy szó​ta​got, de kö​zel jár​tam a jó meg​ol​dás​hoz,
mert a leg​na​gyobb, szét​tör​ni ké​szü​lő desz​ka vissza​ug​rott a he​lyé​re, és vá​rat​la​nul új
gallyak sar​jad​tak be​lő​le, új le​ve​lek​kel. A régi vas ke​reszt​pán​tok is ki​egye​ne​sed​tek.
A ke​rí​tés​nél egye​dül ma​ra​dó Öreg Han​ka még min​dig a ge​reb​lyé​jét szo​ron​gat​ta, bár
an​nak te​te​je tö​röt​ten fi​tyeg​ve be​szo​rult az egyik ökör szar​vai közé – ké​sőbb azt mond​ta,
hogy egy ilyen sa​va​nyú asszony még a ha​lál​nak sem kell, el​há​rít​va a bá​tor​sá​gá​ért ka​-
pott di​csé​re​te​ket –, de a zö​mök bot hir​te​len hosszú, he​gyes, fé​nyes acél​rúd​dá nyur​gult.
Fel​kap​ta, és egye​ne​sen a ke​rí​tés​re ron​tó, bőgő te​hén szá​já​ba szúr​ta. A lán​dzsa egy​re mé​-
lyebb​re ha​tolt, és vé​gül a te​hén ko​po​nyá​já​nak hát​só fe​lén buk​kant ki. A ha​tal​mas ször​-
nyál​lat rázu​hant a ke​rí​tés​re, majd er​nyed​ten om​lott a föld​re, és ez​zel vissza​tar​tot​ta a
töb​bi mar​hát a ro​ha​mo​zás​tól.
Túl​ju​tot​tunk a csa​ta leg​he​ve​sebb sza​ka​szán. Min​den más sza​ka​szon si​ke​rült pár perc​-
cel hosszabb ide​ig vissza​tar​ta​nunk az ál​la​to​kat, így könnyeb​bé vált a dol​gunk: ad​dig​ra
mind​annyi​an láng​ra kap​tak, és för​tel​mes, gyo​mor​for​ga​tó bűz ke​re​ke​dett. A ré​mü​let​től
el​vesz​tet​ték ra​vasz​sá​gu​kat, és vissza​vál​toz​tak kö​zön​sé​ges ál​la​tok​ká. Hasz​ta​la​nul fe​szül​-
tek neki a ke​rí​tés​nek és egy​más​nak, és a tűz las​sacs​kán vég​zett ve​lük. Még két​szer hasz​-
nál​tam a hely​re​ál​lí​tó va​rázs​igét, az​tán ki​me​rül​ten ne​ki​dől​tem Kas​já​nak, aki idő​köz​ben
fel​má​szott a sze​kér​re, hogy tá​maszt nyújt​son ne​kem. A na​gyobb gye​re​kek ki​ful​lad​va
sza​lad​gál​tak: fé​lig el​ol​vadt ha​vat hoz​tak vöd​rök​ben, hogy ki​olt​sák a ta​la​jon ma​radt pa​-
ra​zsat. Az utol​só​ként küz​dő fér​fi​ak és nők el​csi​gá​zot​tan dol​goz​tak ka​ró​ik​kal, ki​vö​rö​sö​-
dött és iz​zadt arc​cal, a hi​deg le​ve​gő​ben meg​der​medt hát​tal, ám vé​gül együt​tes erő​vel si​-
ke​rült a ke​rí​tés mögé szo​rí​ta​ni​uk az ál​la​to​kat, így sem a tűz, sem a má​gi​kus ra​gály nem
ért el sen​kit.
Az​tán az utol​só te​hén is össze​ro​gyott. Füst szi​sze​gett és zsír pat​to​gott a tűz bel​se​jé​ben.
Fá​rad​tan, laza kör​ben ül​tünk le a ka​rám kö​rül, pró​bál​tuk ke​rül​ni a füs​töt, és néz​tük,
ahogy a tűz​szív le​csil​la​po​dik, ki​al​sza​nak a láng​jai, és min​den por​rá enyé​szik. So​kan kö​-
hög​tek. Sen​ki sem szó​lalt meg, sen​ki sem uj​jon​gott. Nem volt okunk ün​ne​pel​ni. Örül​-
tünk, hogy a leg​na​gyobb ve​szélyt si​ke​rült el​há​rí​ta​ni, de tud​tuk, hogy fel​fog​ha​tat​lan az
ár, amit fi​zet​nünk kell érte. Nem Jer​zsi volt az egyet​len, akit nyo​mor​ba ta​szí​tott a tűz.
– Jer​zsi él még? – kér​dez​tem Kas​já​tól hal​kan.
Kis ha​bo​zás után bó​lin​tott. – Úgy hal​lot​tam, bor​zal​mas ál​la​pot​ban van.
A Ren​ge​teg​ből ere​dő be​teg​sé​gek egy ré​szét meg le​he​tett gyó​gyí​ta​ni, hi​szen a Sár​kány
már so​ka​kat hely​re​ho​zott. Két éve a ke​le​ti szél el​kap​ta Tri​nát a fo​lyó part​ján, mo​sás köz​-
ben. A lány be​te​gen, bo​tor​kál​va tért vissza, a ko​sár​ban össze​gyűj​tött ru​ha​ne​műt pe​dig
ezüs​tös szür​ke vi​rág​por​ré​teg lep​te. Any​ja meg​ál​lí​tot​ta az aj​tó​ban, tűz​re dob​ta a ru​há​kat,
vissza​vit​te Tri​nát a fo​lyó​hoz, és több​ször is a víz​be nyom​ta a fe​jét, mi​alatt Dan​ka azon
nyom​ban lo​vast kül​dött Ol​san​ká​ba.
A Sár​kány es​té​re ér​ke​zett meg. Em​lék​szem, át​men​tem Kas​já​ék​hoz, és együtt les​ke​lőd​-
tünk a hát​só ud​va​ruk​ból. A va​rázs​lót nem lát​tuk, csak a Tri​ná​ék há​zá​nak eme​le​ti ab​la​-
ká​ból ki​szű​rő​dő, hi​deg, kék fényt. Reg​gel Tri​na nagy​nén​je azt mond​ta ne​kem a kút​nál,
hogy rend​be fog jön​ni, és két nap​pal ké​sőbb va​ló​ban vissza​kap​tuk a régi Tri​nát, csak ki​-
csit nyú​zott volt, mint​ha egy sú​lyo​sabb meg​fá​zás után lá​ba​doz​na. Öröm​mel új​sá​gol​ta,
hogy az apja ku​tat ása​tott a házuk mel​lett, így soha töb​bé nem kell le​men​nie a fo​lyó​ra
mos​ni.
Az csak egy kis alat​to​mos szél​fú​vás volt, egy vi​rág​por​fel​hő. Ez vi​szont… a leg​ször​-
nyűbb tá​ma​dás volt, amely​nek va​la​ha szem​ta​nú​ja vol​tam. A sok be​teg mar​ha és a ret​te​-
ne​tes, vil​lám​gyor​san ter​je​dő kór​ság; mind​ez arra utalt, hogy ha​tal​mas erő tá​madt ránk.
Dan​ka meg​hal​lot​ta, hogy Jerzsi​ről be​szél​ge​tünk. Oda​jött a sze​kér​hez, és be​le​né​zett a
sze​mem​be. – Érte te​hetsz va​la​mit? – kér​dez​te ker​te​lés nél​kül.
Tud​tam, hogy mi rej​lik a kér​dés mö​gött. Las​sú, iszony​ta​tó ha​lál fog vé​gez​ni vele, ha
nem tisz​tít​juk meg a kór​ság​tól. A Ren​ge​teg ron​tá​sa fel​emész​ti, be​lül​ről pusz​tít​ja el az
em​bert, mint a rot​ha​dás a ki​dőlt fát, és va​la​mi mér​ge​zett ocs​mány​sá​got hagy maga
után, amit sem​mi más nem ve​zé​rel, mint az aka​rat, hogy a mér​gét to​vább ter​jessze. Ha
azt fe​lel​ném, hogy nem te​he​tek érte sem​mit, ha be​val​la​nám, hogy esz​köz​te​len va​gyok,
ha el​árul​nám, hogy nem tu​dok sem​mit, ha be​val​la​nám, hogy ki​me​rül​tem – mi​köz​ben
Jer​zsi ilyen ször​nyű ál​la​pot​ban van, és a Sár​kány még leg​alább egy hé​tig nem jön vissza
–, Dan​ka ha​la​dék​ta​la​nul ki​ad​ná a pa​ran​csot. Em​be​re​ket kül​de​ne Jer​zsi há​zá​hoz, akik el​-
vin​nék Krisz​ti​nát a falu má​sik vé​gé​be, majd vissza​men​né​nek, és egy sú​lyos ha​lot​ti le​pel​-
ben ki​hoz​nák a holt​tes​tet. Rá​dob​nák a mág​lyá​ra, az égő te​he​nek mel​lé.
– Meg​pró​bál​ha​tok pár dol​got – nyög​tem ki.
Dan​ka bó​lin​tott.
Las​san, gém​be​re​det​ten le​mász​tam a sze​kér​ről.
– Ve​led me​gyek! – ajánl​ko​zott Kas​ja, és tá​mo​ga​tó​an be​lém ka​rolt. Min​dig meg​érez​te,
ha se​gít​ség​re volt szük​sé​gem, kér​nem sem kel​lett. Las​san sé​tál​tunk el Jer​zsi há​zá​ig.
Jer​zsi háza a falu szé​lén volt, ő la​kott a leg​tá​vo​labb a ka​rám​tól, de kö​zel a Ren​ge​teg​hez,
amely már a hát​só kert​jét fe​nye​get​te. Szo​kat​la​nul ki​halt volt az utca a dél​után​nak eb​ben
a sza​ká​ban, mi​vel min​den​ki a ka​rám​nál ma​radt. Az éj​sza​ka le​hul​lott hó ro​po​gott a lá​-
bunk alatt. Hosszú ru​hám​ban ügyet​le​nül ke​rül​get​tem az ut​ca​sar​ko​kon fel​tor​nyo​sult
ha​vat, de nem akar​tam arra pa​za​rol​ni az erő​met, hogy ké​nyel​me​sebb ru​hát ölt​sek. A
ház​hoz kö​ze​lebb érve meg​hal​lot​tuk a hang​ját: acsar​gó, gur​gu​lá​zó nyö​ször​gést, amely
egy perc​re sem ma​radt abba, és egy​re har​sá​nyab​bá vált, ahogy kö​ze​led​tünk. Ne​he​zem​re
esett be​ko​pog​ni az aj​tón.
Ki​csi ház volt, még​is so​ká​ig kel​lett vár​ni. Vé​gül Krisz​ti​na rés​nyi​re nyi​tot​ta az aj​tót, és
ki​ku​kucs​kált. Csak né​zett, de nem is​mert fel. Ő is csu​pán ár​nyé​ka volt ön​ma​gá​nak: sö​-
tét​li​la ka​ri​kák övez​ték a sze​mét, a hasa ha​tal​mas​ra nőtt a ter​hes​sé​ge utol​só idő​sza​ká​ra.
Kas​já​ra né​zett, aki így szólt: – Ag​nyes​ka el​jött a to​rony​ból se​gí​te​ni. – Vissza​né​zett rám.
Krisz​ti​na egy hosszú​ra nyúlt perc után re​ked​ten vá​la​szolt: – Gyer​tek be.
A be​já​rat kö​ze​lé​ben, a tűz​hely mel​lett álló hin​ta​szék​ből állt fel aj​tót nyit​ni. Rá​jöt​tem,
hogy ott vá​ra​ko​zott azok​ra a fér​fi​ak​ra, akik el​vi​szik Jer​zsit. Mind​össze két szo​ba volt a
ház​ban, egy füg​göny vá​lasz​tot​ta el őket. Krisz​ti​na vissza​ment a hin​ta​szék​hez, és le​ült.
Nem kö​tött, nem varrt, nem kí​nált min​ket te​á​val sem, csak a tü​zet néz​ve rin​gat​ta ma​-
gát. Oda​bent, a ház​ban még han​go​sabb volt a nyö​ször​gés. Meg​szo​rí​tot​tam Kas​ja ke​zét,
és együtt men​tünk oda a füg​göny​höz. Kas​ja ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és el​húz​ta.
Jer​zsi az ágy​ban fe​küdt. Az or​mót​lan fek​vő​hely egy​más​hoz erő​sí​tett fa​rön​kök​ből ké​-
szült, de most prak​ti​kus​nak bi​zo​nyult, mert Jer​zsi ke​zét és lá​bát az ágy sar​ká​hoz tud​ták
köt​ni, és de​re​kát is hoz​zá​kö​töz​ték a ke​ret​hez. A láb​uj​ja he​gye már meg​fe​ke​te​dett, le​ved​-
let​te a kör​me​it, és nyílt se​bek tá​tong​tak raj​ta min​de​nütt, ahol a kö​tél a tes​tét dör​zsöl​te.
Még​is újra meg újra meg​fe​szí​tet​te ma​gát és nyö​ször​gött. Nyel​ve meg​duz​zadt, el​sö​té​tült,
és szin​te ki​töl​töt​te a szá​ját. Ami​kor be​lép​tünk, az egész tes​te meg​der​medt. Fel​emel​te a
fe​jét, és egye​ne​sen a sze​mem​be né​zett. Vé​res fo​gak​kal, meg​sár​gult szem​mel me​redt rám.
Ne​vet​ni kez​dett.
– Néz​ze​nek oda! Néz​ze​nek oda, a kis bo​szor​kány! – Hát​bor​zon​ga​tó​an ének​lő hang​ja hol
ma​ga​san, hol mé​lyen har​sant. Nagy erő​vel ne​ki​fe​szült a kö​te​lek​nek, így ágyas​tul egy
arasz​nyi​val kö​ze​lebb ug​rott az aj​tó​hoz. To​vább vi​gyor​gott rám. – Gye​re kö​ze​lebb! Gye​re,
gye​re, gye​re! – éne​kel​te. – Kis Ag​nyes​ka, gye​re, gye​re, gye​re! – Olyan volt, mint egy rém​-
álom​ban hal​lott gye​rek​dal. Az ágy min​den ug​rás​sal egy​re kö​ze​lebb ért hoz​zánk. Re​me​gő
kéz​zel nyi​tot​tam ki a fő​ze​tek​kel teli er​szé​nye​met, és igye​kez​tem ke​rül​ni Jer​zsit a sze​-
mem​mel. Még soha nem ke​rül​tem ilyen kö​zel egy Erdő ál​tal meg​ron​tott em​ber​hez. Kas​-
ja a vál​la​mon tar​tot​ta a ke​zét, egye​ne​sen és nyu​god​tan állt. Ha nincs ott, alig​ha​nem el​fu​-
tok.
Nem ju​tott eszem​be az a va​rázs​ige, amit a Sár​kány a sé​rült her​ce​gen hasz​nált, de meg​-
ta​ní​tott egy má​si​kat, amellyel a fő​zés köz​ben szer​zett ki​sebb vá​gá​so​kat és égé​se​ket le​he​-
tett be​gyó​gyí​ta​ni. Úgy vél​tem, nem árt​ha​tok vele. Hal​kan éne​kel​ni kezd​tem, mi​köz​ben
egy nagy ka​nál​ba ön​töt​tem egy kor​tyot az eli​xír​ből. El​fin​to​rod​tam a be​lő​le ára​dó, rot​-
hadt hal​szag​tól. Az​tán Kas​já​val kö​ze​lebb me​rész​ked​tünk Jer​zsi​hez. Fe​lém ka​pott a fo​gá​-
val, és meg​pró​bál​ta fel​emel​ni vé​res​re mart kar​ja​it, hogy be​lém kar​mol​jon. Té​to​váz​tam.
Fél​tem, hogy be​lém ha​rap, ha kö​ze​lebb me​rész​ke​dek.
– Várj! – szó​lalt meg Kas​ja. Át​ment a má​sik szo​bá​ba, és ma​gá​val hoz​ta a pisz​ka​va​sat,
meg egy vas​tag bőr​kesz​tyűt, ame​lyek​kel a sze​net szok​ták for​gat​ni. Krisz​ti​na tom​pa, kö​-
zöm​bös arc​cal néz​te, ahogy be​megy és ki​jön.
Rá​fek​tet​tük a pisz​ka​va​sat Jer​zsi nya​ká​ra, és két ol​dal​ról le​nyom​tuk az ágy​ra. A vak​me​-
rő Kas​ja fel​vet​te a kesz​tyűt, és fe​lül​ről oda​nyúlt az or​rá​hoz, hogy be​fog​ja. Akár​hogy rán​-
gat​ta Jer​zsi a fe​jét elő​re-hát​ra, Kas​ja ad​dig szo​rí​tot​ta, amíg vé​gül kény​te​len volt ki​nyit​ni
a szá​ját, hogy le​ve​gőt kap​jon. A szá​já​ba ön​töt​tem az eli​xírt a ka​nál​ból, és ép​pen idő​ben
ug​rot​tam hát​ra. Fel​rán​tot​ta az ál​lát, és a fo​gá​val el​kap​ta a ru​hám bár​sony uj​já​ról le​ló​gó
csip​két. Ki​sza​kí​tot​tam ma​gam, és el​hát​rál​tam on​nan, de mind​vé​gig ugyan​azt a va​rázs​-
dalt dú​dol​tam resz​ke​teg han​gon. Kas​ja el​en​ged​te Jer​zsit, és át​jött az én ol​da​lam​ra.
Nem iz​zott olyan fé​nye​sen a fo​lya​dék, ahogy az em​lé​ke​ze​tem​ben, de leg​alább Jer​zsi
ször​nyű kán​tá​lá​sa ab​ba​ma​radt. Lát​tam, ahogy a de​ren​gő eli​xír le​csu​rog a tor​kán.
Vissza​ha​nyat​lott az ágy​ra, és gör​csö​sen, mély, til​ta​ko​zó hör​gé​sek​kel rán​ga​tó​zott jobb​-
ra-bal​ra. Foly​tat​tam a da​lo​lást. Könny csor​dult a sze​mem​ből, ret​ten​tő​en el​fá​rad​tam.
Megint olyan ne​héz volt va​rá​zsol​ni, mint a Sár​kány tor​nyá​ban töl​tött első na​pok​ban –
sőt, még ne​he​zebb, de to​vább éne​kel​tem, mert nem bír​tam le​áll​ni, amíg az iszo​nyat el
nem tű​nik a sze​mem elől.
Krisz​ti​na, aki hal​lot​ta a va​rázs​igét a má​sik szo​bá​ból, las​san fel​állt a hin​ta​szék​ből, és
oda​jött az aj​tó​hoz. Ször​nyű re​mény csil​lant meg a sze​mé​ben. Az eli​xír zsa​rát​nok​ként iz​-
zott fel Jer​zsi gyom​rá​ban, a fé​nye ki​su​gár​zott, és né​hány vé​res seb​hely össze​zá​rult a
mell​ka​sán és a csuk​ló​ján. De ahogy to​vább éne​kel​tem, sö​tét​zöld go​mo​lya​gok ho​má​lyo​-
sí​tot​ták el az eli​xír de​ren​gé​sét, akár a fel​hő​fosz​lá​nyok a su​gár​zó te​li​hol​dat. Egy​re több és
több go​mo​lyag vet​te kör​be a fény​for​rást, és egy​re sű​rű​söd​tek, míg​nem vé​gül ki​aludt a
láng. Jer​zsi las​san ab​ba​hagy​ta a ver​gő​dést, tes​te el​er​nyedt az ágyon. Da​lom el​halt, né​ma​-
ság te​le​pe​dett a szo​bá​ra. Kö​ze​lebb ara​szol​tam, még min​dig re​mény​ked​ve, és ak​kor… Jer​-
zsi fel​emel​te a fe​jét, őrült sár​ga sze​me ki​dül​ledt, és újra utá​nam ka​pott a fo​gá​val.
– Pró​báld újra, kis Ag​nyes​ka! – mond​ta, és ku​tya mód​ra csat​tog​tat​ta a fog​so​rát. – Gye​-
re, és pró​báld újra! Gye​re ide, gye​re ide!
Krisz​ti​na han​go​san fel​nyö​gött, és a kü​szöb​re ro​gyott. Az én sze​me​met is könnyek
mar​dos​ták. Hány​in​ge​rem volt, ki​üre​sed​tem a ve​re​ség ér​zé​sé​től. Jer​zsi vissza​ta​szí​tó​an
rö​hö​gött, és megint kö​ze​lebb rán​gat​ta hoz​zánk az ágyat. A sú​lyos lá​bak na​gyot dob​ban​-
tak a fa​pad​lón. Sem​mi sem vál​to​zott. A Ren​ge​teg győ​zött. Túl erős volt, túl​sá​go​san elő​-
re​ha​ladt a ron​tás.
– Nyes​ka! – szó​lalt meg Kas​ja hal​kan. Szo​mo​rú kér​dés buj​kált a hang​já​ban. Meg​tö​röl​-
tem az or​ro​mat a kéz​fe​jem​mel, az​tán ko​mo​ran be​le​nyúl​tam az er​szény​be.
– Vidd ki Krisz​ti​nát a ház​ból! – kér​tem, és meg​vár​tam, amíg fel​se​gí​ti a föld​ről a hal​kan
jaj​ga​tó asszonyt, majd ki​kí​sé​ri az aj​tón. Kas​ja még egy​szer rám né​zett ag​gód​va. Meg​pró​-
bál​tam hal​vá​nyan rá​mo​so​lyog​ni, de alig akart moz​dul​ni a szám.
Mi​előtt kö​ze​lebb lép​tem vol​na az ágy​hoz, le​vet​tem a leg​fel​ső bár​sony​szok​nyá​mat, és
kör​be​te​ker​tem vele a fe​je​met. Há​rom​szor vagy négy​szer ta​kar​tam be vele az ar​co​mat,
kis hí​ján meg​ful​lad​tam. Az​tán nagy le​ve​gőt vet​tem, és vissza​tar​tot​tam, amíg fel​tör​tem
a pe​csé​tet az üveg​csén, amely​ben szür​kén ör​vény​lett a fo​lya​dék. Be​le​ön​töt​tem egy ki​csit
a kővé vál​toz​ta​tó fő​zet​ből Jer​zsi vi​gyor​gó-vi​csor​gó ar​cá​ba.
Vissza​rak​tam a du​gót, és ami​lyen gyor​san tud​tam, hát​ra​ug​rot​tam. Köz​ben Jer​zsi már
le​ve​gőt vett, és a füst be​fe​lé áram​lott az orr​lyu​kán és a szá​ján. Ámu​lat áradt szét az ar​-
cán, az​tán szür​kül​ni és ke​mé​nyed​ni kez​dett a bőre. Meg​né​mult, a szá​ja és a sze​me tát​va
szi​lár​dult meg, majd fo​ko​za​to​san meg​der​medt a tes​te is, és a ke​zét sem bír​ta moz​dí​ta​ni.
Hal​vá​nyult a ron​tás sza​ga. A meg​könnyeb​bü​lés​től és a ré​mü​let​től re​meg​ve néz​tem,
ahogy ha​tal​mas hul​lám​ként be​bo​rít​ja a kő​ré​teg, és meg​ke​mé​nye​dik az egész tes​te. Mint​-
ha egy őrült ál​tal fa​ra​gott szo​bor lett vol​na az ágy​hoz kö​töz​ve, amely​nek arca em​ber​fe​-
let​ti dü​höt áb​rá​zol.
Meg​bi​zo​nyo​sod​tam róla, hogy az üveg​cse jól le van zár​va, és mi​után el​rak​tam a ta​risz​-
nyám​ba, ki​men​tem és ki​nyi​tot​tam az aj​tót. Kas​ja és Krisz​ti​na az ud​va​ron ácso​rog​tak a
bo​ká​ig érő hó​ban. Krisz​ti​na arca ned​ves volt és re​mény​vesz​tett. Vissza​hív​tam őket a
ház​ba. Az asszony oda​ment az aj​tó​hoz, és rá​né​zett az ágy​ban he​ve​rő, élet​te​len szo​bor​ra.
– Nem érez fáj​dal​mat – mond​tam. – Nem ér​zé​ke​li az idő mú​lá​sát sem. Ha így ma​rad, és
a Sár​kány tud​ja, hogy kell el​űz​ni be​lő​le a ron​tást… – El​csuk​lott a han​gom. Krisz​ti​na kó​-
kadt vég​ta​gok​kal ült le a szék​re, mint​ha már nem bír​ná tar​ta​ni a test​sú​lyát, és le​hor​-
gasz​tot​ta a fe​jét. Ma​gam sem tud​tam, jót tet​tem-e vele, vagy csak ma​ga​mat kí​mél​tem
meg a fáj​da​lom​tól. Még soha nem hal​lot​tam, hogy bár​ki, akit ennyi​re meg​ron​tott vol​na
a Ren​ge​teg, mint Jer​zsit, fel​épült vol​na. – Nem tu​dom, hogy le​het​ne meg​men​te​ni – val​-
lot​tam be hal​kan. – De… de ta​lán a Sár​kány tud​ni fog​ja, ha vissza​tér. Úgy gon​dol​tam,
meg​ér egy pró​bát.
 Leg​alább csend lett a ház​ban, ab​ba​ma​radt az üvöl​tés, és el​il​lant a ron​tás bűze. Krisz​ti​-
na te​kin​te​té​ből is el​tűnt a hát​bor​zon​ga​tó tá​vol​ság​tar​tás. Mint​ha nem bír​ná el​vi​sel​ni a
sa​ját gon​do​la​ta​it, a ha​sá​ra tet​te a ke​zét, és csak azt fi​gyel​te. Olyan kö​zel volt már a szü​lés
ide​je, hogy a ru​hán ke​resz​tül is lát​ni vél​tem a baba moz​gá​sát. Az asszony fel​né​zett rám,
és meg​kér​dez​te: – A te​he​nek?
– Elég​tek – fe​lel​tem. – Mind​egyik. – Krisz​ti​na le​haj​tot​ta a fe​jét. Nem ma​radt fér​je, sem
jó​szá​ga, csak a gyer​mek a ha​sá​ban. Per​sze Dan​ka se​gí​te​ni fog neki min​den​ben, de egy​re
biz​to​sab​ban tud​tuk, hogy min​den fa​lus​ira ne​héz év vár. Hir​te​len ki​bu​kott be​lő​lem: –
Nem tud​nál egy má​sik ru​hát adni ne​kem ezért cse​ré​be? – Krisz​ti​na nagy szem​mel né​zett
rám. – Eb​ben már egy lé​pést sem tu​dok ten​ni. – Két​ked​ve elő​ha​lá​szott egy régi, fol​to​zott,
házi szö​vé​sű ru​hát, meg egy dur​va gyap​jú​kö​penyt. Szí​ve​sen ott​hagy​tam a ha​tal​mas
bár​sony, se​lyem és csip​ke ru​ha​köl​te​ményt egy ku​pac​ban, az asz​tal mel​lett. Biz​to​san
meg​ér​te leg​alább egy te​hén árát, és a tej​nek egy da​ra​big nagy ér​té​ke lesz a fa​lu​ban.
Már sö​té​te​dett, ami​kor Kas​já​val el​hagy​tuk a há​zat. Még min​dig égett a mág​lya a ka​-
rám​nál, na​rancs​sár​ga fé​nye a falu má​sik vé​gé​ig el​lát​szott. A há​zak még min​dig el​ha​-
gyat​va so​ra​koz​tak. Akár​csak a vé​kony vá​szon​ru​hán át​ha​to​ló hi​deg, a fá​radt​ság is a
cson​to​mig át​járt. Ma​ka​csul bak​tat​tam Kas​ja mö​gött, aki ös​vényt ta​po​sott ne​kem a hó​-
ban, és időn​ként vissza​for​dult, hogy meg​fog​ja a ke​zem, vagy meg​tá​masszon. Egyet​len
de​rűs gon​do​lat me​len​ge​tett be​lül​ről: a to​rony​ba nem tu​dok vissza​men​ni. Ha​za​me​gyek
anyám​hoz, és ott ma​ra​dok, amíg el nem jön ér​tem a Sár​kány. En​nél jobb he​lyet ke​res​ve
sem ta​lál​hat​tam vol​na.
– Leg​alább egy hé​tig tá​vol lesz – mond​tam Kas​já​nak. – Az is le​het, hogy meg​un​ja az
egé​szet, és el​en​ged. – Ezt még ma​gam​ban sem lett vol​na sza​bad ki​mon​da​nom. – Sen​ki​-
nek se áruld el! – tet​tem hoz​zá si​et​ve, mire Kas​ja meg​állt, meg​for​dult, át​ka​rolt, és szo​ro​-
san ma​gá​hoz ölelt.
– Én fel​ké​szül​tem rá – fe​lel​te. – Oly sok évig… ké​szül​tem, gyűj​töt​tem a bá​tor​sá​got.
Még​sem tud​tam el​vi​sel​ni, hogy té​ged vitt el. Úgy érez​tem, sem​mi ér​tel​me nem volt az
egész​nek, és min​den ugyan​úgy foly​ta​tó​dott, mint​ha te so​ha​sem lé​tez​tél vol​na… – El​-
hall​ga​tott. Ott áll​tunk egy​más​sal szem​ben, ké​zen fog​va, sír​va és mo​so​lyog​va. Az​tán
meg​vál​to​zott az arca. Meg​rán​tot​ta a ka​ro​mat, és a háta mögé len​dí​tett. Meg​for​dul​tam.
Las​san jöt​tek ki a Ren​ge​teg​ből, ki​szá​mí​tott lép​tek​kel, szé​les ter​pesz​ben, tal​puk alatt
nem rop​pant meg a hó jég​pán​cél​ja. A falu kö​rü​li sű​rűk​ben va​dá​szó far​ka​sok gyor​sak,
ru​ga​nyo​sak és szür​kék vol​tak. Néha el​kap​tak egy-egy sé​rült bá​rányt, de a va​dá​sza​ink
elől el​me​ne​kül​tek. Ezek vi​szont nem a mi far​ka​sa​ink vol​tak. Há​tuk, ame​lyet sűrű, fe​hér
szőr bo​rí​tott, a de​re​ka​mig ért, és ró​zsa​szín nyelv ló​gott ki ha​tal​mas, össze​tor​ló​dott fo​ga​-
ik kö​zül. Ránk néz​tek – rám néz​tek – hal​vány​sár​ga sze​mük​kel. Fel​rém​lett, hogy Kas​ja
sze​rint az első te​he​net egy far​kas ha​rap​ta meg.
A leg​elöl ha​la​dó far​kas ki​sebb volt a töb​bi​nél. Be​le​sza​golt a le​ve​gő​be, az​tán ol​dal​ra bil​-
len​tet​te a fe​jét, de nem vet​te le ró​lam a sze​mét. Még két far​kas jött elő a fák kö​zül. Úgy
osz​lott szét a fal​ka, mint​ha je​let adott vol​na ne​kik, és két ol​dal​ról kö​ze​led​tek, hogy csap​-
dá​ba ejt​se​nek. Va​dász​tak – rám va​dász​tak.
– Kas​ja! – nyög​tem ki. – Kas​ja, menj! Fuss! Gye​rünk! – Ki-ki​ha​gyott a szív​ve​ré​sem. Ki​-
rán​gat​tam a ka​rom Kas​ja szo​rí​tá​sá​ból, és be​le​nyúl​tam a ta​risz​nyám​ba. – Kas​ja, menj! –
ki​ál​tot​tam, majd ki​húz​tam a du​gót, és a fal​ka felé len​dí​tet​tem az üveg tar​tal​mát, épp ab​-
ban a pil​la​nat​ban, ami​kor a ve​zé​rük el​ru​gasz​ko​dott.
 A szür​ke pára fel​emel​ke​dett, kör​be​vet​te a ve​zér​far​kast, és egy jó​ko​ra far​kas​szo​bor zu​-
hant a lá​bam​hoz. Az áll​kap​csa még meg​der​me​dés köz​ben is a bo​ká​mat pró​bál​ta át​ha​-
rap​ni. Egy má​sik far​kas is be​le​sza​ladt a köd szé​lé​be, ám az ő tes​tén las​sab​ban ter​jedt szét
a kő​hul​lám, és mell​ső lá​bá​val még be​le​vájt a hóba, hogy el​me​ne​kül​jön.
Kas​ja nem sza​ladt el. Meg​fog​ta a ka​ro​mat, és húz​ni kez​dett a leg​kö​ze​leb​bi ház felé. Eva
háza volt az. A far​ka​sok ret​ten​tő han​gon til​ta​koz​va fel​üvöl​töt​tek, és óva​to​san meg​szi​-
ma​tol​ták a két szob​rot. Az​tán az egyik fel​vo​ní​tott, mire a töb​bi​ek oda​ro​han​tak hoz​zá.
Meg​for​dul​tak, és együtt ira​mod​tak fe​lénk.
Kas​ja be​rán​ga​tott Eva kert​jé​nek ka​pu​ján, és be​csuk​ta maga mö​gött. A far​ka​sok für​gén
szök​ke​nő őzek​ként ug​rot​ták át a ke​rí​tést. Nem mer​tem tűz​szí​vet dob​ni rá​juk vé​de​lem
nél​kül, fő​leg azok után, ami​nek az​nap szem​ta​nú​ja vol​tam: fel​éget​te vol​na az egész fa​lut,
ta​lán az egész völ​gyet is, de mi ket​ten biz​to​san meg​hal​tunk vol​na. In​kább a zöld fi​o​lát
vet​tem elő, és re​mél​tem, hogy leg​alább ad​dig el​te​rel​he​tem a fi​gyel​mü​ket, amíg be​érünk
a ház​ba. – Fü​vet nö​veszt – fe​lel​te a Sár​kány vo​na​kod​va, ami​kor rá​kér​dez​tem, hogy mi az.
Me​leg, egész​sé​ges szí​ne si​mo​gat​ta a sze​me​met, annyi​ra kü​lön​bö​zött a la​bo​ra​tó​ri​u​má​-
ban össze​gyűj​tött te​mér​dek, jég​hi​deg bű​báj​tól. – De arány​ta​la​nul sok gazt is lét​re​hoz.
Csak egy tel​jes egé​szé​ben fel​ége​tett me​ző​nél le​het hasz​nos. – Azért hoz​tam ma​gam​mal,
hogy meg​újít​has​sam a leg​e​lőn​ket, ha a tűz​szív​vel fel kell éget​nem. Re​me​gő uj​jak​kal fe​-
szí​tet​tem fel a du​gót, mire egy kis fo​lya​dék rá​csur​gott az uj​ja​im​ra. Cso​dá​la​tos il​lat csap​-
ta meg az or​ro​mat: üdí​tő, tisz​ta és friss, kel​le​me​sen ra​ga​dós, mint a le​ta​po​sott fű vagy a
lé​től duz​za​dó ta​va​szi le​ve​lek. A te​nye​rem​be ön​töt​tem egy ki​csit, és kör​be​hin​tet​tem a hó​-
val bo​rí​tott ker​ten.
A far​ka​sok már tá​ma​dás​ba len​dül​tek. Élénk​zöld, tá​ma​dó kí​gyók​ra em​lé​kez​te​tő kú​szó​-
nö​vé​nyek szök​ken​tek szár​ba a ha​lott zöld​ség​ágyá​sok​ból, és rá​ve​tet​ték ma​gu​kat a far​ka​-
sok​ra. Vas​kos in​dá​ik​kal kör​be​fon​ták a lá​bu​kat, és a föld​re rán​tot​ták őket alig egy ug​rás​-
nyi​ra tő​lünk. Úgy sar​jad​tak kö​rü​löt​tünk a nö​vé​nyek, mint​ha egy évet sű​rí​tet​tek vol​na
be egyet​len perc​be; bab, kom​ló és tök bur​ján​zott szét a föl​dön, és le​he​tet​le​nül nagy​ra
duz​zadt. Hi​á​ba ha​rap​dál​ták és tép​ked​ték a far​ka​sok a haj​tá​so​kat, a nö​vé​nyek el​áll​ták az
út​ju​kat, egy​re na​gyob​bak let​tek, és kés nagy​sá​gú tö​vi​se​ket nö​vesz​tet​tek. Az egyik far​-
kast össze​pré​sel​te egy fa​törzs vas​tag​sá​gú, össze​te​ke​re​dett fo​lyon​dár, egy má​sik​ra ha​tal​-
mas tök zu​hant, és mi​előtt szét​loccsant vol​na a föl​dön, agyon​csap​ta.
Tá​tott száj​jal bá​mész​kod​tam, Kas​ja vi​szont meg​ra​ga​dott, ezért meg​for​dul​tam, és to​-
vább bot​la​doz​tam vele. A be​já​ra​ti ajtó nem akart ki​nyíl​ni, akár​hogy fe​sze​get​tük. A ki​csi,
üres is​tál​ló felé in​dul​tunk, amely va​ló​já​ban csak a disz​nók la​kó​he​lye​ként szol​gált, és be​-
zár​kóz​tunk. Nem lát​tunk vas​vil​lát se​hol; mind​egyi​ket át​vit​ték a ka​rám​hoz. Egye​dül egy
fa​ap​rí​tás​ra szol​gá​ló, ki​csi fej​szét tud​tunk fegy​ver​ként ma​gunk​hoz ven​ni. Két​ség​be​eset​-
ten mar​kol​tam meg, mi​köz​ben Kas​ja ne​ki​fe​szült az aj​tó​nak. A meg​ma​radt far​ka​sok át​-
ve​re​ked​ték ma​gu​kat a bur​ján​zó ker​ten, és újra tá​mad​tak. Két láb​ra ágas​kod​va es​tek neki
az aj​tó​nak, csap​kod​ták és ka​pa​rász​ták, az​tán hir​te​len bal​jós csend lett. Hal​lot​tuk a moz​-
gá​suk ne​sze​it, majd az egyi​kük fel​buk​kant az is​tál​ló túl​ol​da​lán, egy ki​csi, ma​gas ab​lak​-
ban. Ré​mül​ten for​dul​tunk meg, és lát​tuk, hogy hár​man már be is jöt​tek, egy​más után
ug​rot​tak be a nyí​lá​son. A töb​bi az aj​tó​nál ma​radt és üvöl​tött ne​kik.
Ki​üre​sed​tem. Pró​bál​tam fel​idéz​ni egy va​rázs​igét, bár​mi​lyen bű​bájt, amit a Sár​kány​tól
ta​nul​tam, ami​nek hasz​nát ve​het​ném. Ta​lán a fő​zet fris​sí​tett fel en​gem is, akár​csak a
ker​tet, de le​het, hogy a két​ség​be​esés tet​te: egy​sze​ri​ben már nem érez​tem ma​gam áju​lá​-
sig gyen​gé​nek, és már el tud​tam kép​zel​ni, hogy újra va​rá​zso​lok, csak épp nem ju​tott
eszem​be egyet​len hasz​na​ve​he​tő ige sem. Fel​me​rült ben​nem, hogy ta​lán a va​nasz​tal​em​-
mel si​ke​rül​het pán​célt ke​rí​te​ni ma​gunk​ra, de vé​let​le​nül össze​ke​ver​tem egy kony​hai ké​-
sek éle​zé​sé​re hasz​nált igé​vel, és azt mond​tam: – Ra​utal​em? – épp, ami​kor meg​ra​gad​tam
egy régi, ko​pott bá​dog​la​vórt. Fo​gal​mam sem volt, mivé fog ala​kul​ni, de bi​za​kod​tam. A
má​gia ta​lán vé​de​ni pró​bált en​gem, eset​leg sa​ját ma​gát, mert a la​vór szét​te​rült, és egy ha​-
tal​mas, ne​héz acél​pajz​zsá vál​to​zott. Kas​já​val le​gug​gol​tunk mö​göt​te a sa​rok​ban, ami​kor
a far​ka​sok ránk tá​mad​tak.
Kas​ja ki​kap​ta a ke​zem​ből a fej​szét, és rá-rá​csa​pott az ál​la​tok man​csá​ra, ahogy meg​je​-
len​tek a pajzs szé​lén, hogy meg​pró​bál​ják le​tép​ni ró​lunk. Mind​ket​ten két​ség​be​eset​ten, az
éle​tün​ket félt​ve ka​pasz​kod​tunk a pajzs fo​gó​já​ba, majd leg​na​gyobb ré​mü​le​tem​re az
egyik far​kas oda​cam​mo​gott az is​tál​ló aj​ta​já​hoz, és az or​rá​val fel​lök​te a re​teszt, hogy ki​-
nyis​sa. Egy far​kas!
A töb​bi ál​lat is be​özön​lött, és el​in​dul​tak fe​lénk. Se​ho​vá nem fut​hat​tunk, és a ta​risz​-
nyám​ban sem ma​radt több prak​ti​ka. Kas​já​val a paj​zsot szo​ron​gat​va ka​pasz​kod​tunk
egy​más​ba, de ek​kor az is​tál​ló egész hát​só fala el​tűnt a há​tunk mö​gül. Hát​ra​es​tünk a
hóba, a Sár​kány lába elé. A far​ka​sok fal​ká​ja üvölt​ve, egy ál​lat​ként ug​rott rá, mire a má​-
gus fel​emel​te az egyik ke​zét, és egy szusz​ra el​éne​kelt egy le​he​tet​le​nül hosszú igét. A far​-
ka​sok egy​szer​re csak össze​rop​pan​tak a le​ve​gő​ben, för​tel​mes hang​gal, mint​ha gallyak
tör​tek vol​na szét ben​nük. Élet​te​le​nül hul​lot​tak egy​más​ra a hó​ban.
Kas​já​val még min​dig egy​mást szo​ron​gat​tuk, mi​köz​ben a far​ka​sok te​te​mei egy​más
után puf​fan​tak le a föld​re. Fel​néz​tünk a va​rázs​ló​ra, aki me​re​ven és in​ge​rül​ten né​zett
vissza rám. In​ge​rül​ten szűr​te a fo​gai kö​zül: – Min​den idi​ó​ta esz​te​len​ség kö​zül, amit tet​-
tél, te mér​he​tet​le​nül agya​lá​gyult, hold​kó​ros…
– Vi​gyázz! – ki​ál​tott fel Kas​ja, de már ké​sőn. Az utol​só, bi​ce​gő far​kas, amely​nek bun​dá​-
ja na​rancs​sár​gá​ra szí​ne​ző​dött a sü​tő​tök​től, át​ug​rott a ker​tet öve​ző fa​lon, és bár a Sár​-
kány úgy for​dult meg, hogy köz​ben már du​ru​zsol​ta a kö​vet​ke​ző igé​jét, a ször​nye​teg ha​-
lál​tu​sá​já​ban be​le​mé​lyesz​tet​te a kar​mát a kar​já​ba. Há​rom élénk vér​csepp fes​tet​te kar​ma​-
zsin​vö​rös​re a ha​vat a va​rázs​ló lába előtt.
Térd​re ro​gyott, és a kö​nyö​ké​nél meg​mar​kol​ta sé​rült kar​ját. Mel​lé​nyé​nek fe​ke​te gyap​-
jú​anya​ga ki​ha​sadt, ha​tal​mas lyuk tá​ton​gott raj​ta. Bő​rén már go​mo​lyog​ni kez​dett a ron​-
tás zöld​je. A be​te​ges szín ott akadt meg, ahol a ke​zé​vel a kar​ját szo​rí​tot​ta. Hal​vány fény
de​ren​gett fel az uj​jai kö​zött, ám az al​kar​ja​in lévő vé​nák már meg​duz​zad​tak. Gyor​san
meg​ke​res​tem az eli​xírt a ta​risz​nyá​ban.
– Öntsd rá! – mond​ta össze​szo​rí​tott fo​gak​kal, ami​kor a szá​já​hoz emel​tem. A kar​já​ra
csur​gat​tam a fo​lya​dé​kot. Mind​nyá​jan vissza​tar​tot​tuk a le​ve​gőt, de a fe​ke​te folt nem tá​-
gí​tott, csak las​sult a ter​je​dé​se. – A to​rony​ba! – Iz​zad​ság je​lent meg a hom​lo​kán. Úgy meg​-
der​medt az áll​kap​csa, hogy be​szél​ni is alig tu​dott. – Fi​gyelj ide! Zo​kinen va​li​szu, ake​nezs
hi​ni​szu, ko​zson​en va​li​szu.
El​ke​re​ke​dett a sze​mem. Nem hit​tem el, hogy rám bíz​za a fel​ada​tot. Ne​kem kell vissza​-
jut​tat​ni ma​gun​kat a to​rony​ba? Töb​bet vi​szont nem szólt. Nyil​ván​va​ló, hogy min​den
ere​jét fel​emész​tet​te a ron​tás vissza​szo​rí​tá​sa, és túl ké​sőn ju​tott eszem​be, amit mon​dott:
ha egy​szer en​gem kap el a Ren​ge​teg, olyan fel​ké​szü​let​le​nül és ha​szon​ta​la​nul, ami​lyen
most va​gyok, va​la​mi el​ké​pesz​tő ször​nyű​ség​gé fog vál​toz​tat​ni. Ha ez igaz, ak​kor be​lő​le, a
bi​ro​da​lom leg​na​gyobb má​gu​sá​ból va​jon mi lesz?
 Kas​ja felé for​dul​tam, elő​szed​tem a tűz​szív fő​ze​tet, és a ke​zé​be nyom​tam. – Mondd meg
Dan​ká​nak, hogy el kell kül​de​nie va​la​kit a to​rony​hoz! – mond​tam szín​te​len, két​ség​be​-
esett han​gon. – Ha nem jö​vünk ki mind​ket​ten, és nem mond​juk azt, hogy min​den rend​-
ben van, ha bár​mi két​ség ma​rad… éges​sé​tek po​rig az egész tor​nyot!
Mély​sé​ges ag​go​da​lom sü​tött a sze​mé​ből, de bó​lin​tott. A Sár​kány​hoz for​dul​tam, majd
le​tér​del​tem mel​lé.
– Jó – hagy​ta jóvá öt​le​te​met a má​gus, és fu​tó​lag Kas​já​ra pil​lan​tott. Ek​kor rá​döb​ben​-
tem, hogy nem vé​let​le​nül tá​mad​tak olyan ször​nyű​sé​ges sej​tel​me​im. Meg​fog​tam a kar​-
ját, be​huny​tam a sze​mem, és a to​rony​szo​bá​ra gon​dol​tam. El​mond​tam a va​rázs​igét.
 6. FEJEZET
Vé​gig​tá​mo​gat​tam a fo​lyo​són a bot​la​do​zó Sár​kányt a há​ló​szo​bá​mig, amely​nek ab​la​ká​-
ból még ló​gott le​fe​lé a se​lyem​ru​hák​ból font kö​tél. Nem is re​mény​ked​het​tem ab​ban,
hogy si​ke​rül le​se​gí​te​nem a sa​ját szo​bá​já​ba; holt súly​ként te​rült el az ágyon. Még min​dig
a kar​ját szo​ron​gat​ta, pró​bál​ta va​la​hogy vissza​tar​ta​ni a ron​tást, ám a keze kö​rül de​ren​gő
fény egy​re gyen​gült. El​iga​zí​tot​tam alat​ta a pár​ná​kat, és ide​ge​sen ha​jol​tam fölé egy da​ra​-
big, azt vár​va, hogy ta​lán meg​szó​lal, meg​mond​ja, mit te​gyek, ám ő néma ma​radt. Vi​lág​-
ta​lan sze​mé​vel a pla​font néz​te. Az apró sé​rü​lés élet​ve​szé​lyes pók​csí​pés​ként da​gadt fel.
Sza​po​rán zi​hált, és keze szo​rí​tá​sa alatt hát​bor​zon​ga​tó​an zöld​dé vál​to​zott a tel​jes al​kar​ja
– ugyan​olyan szí​nű​vé, mint Jer​zsi bőre. A kör​mei is el​kezd​tek meg​fe​ke​ted​ni.
A fo​ko​kon meg​csúsz​va si​et​tem le a lép​csőn a könyv​tár​ba, vé​res​re sú​rol​tam a láb​sz​ára​-
mat. Meg sem érez​tem. A köny​vek ta​ka​ros so​rok​ban vár​tak, mint min​dig, zak​la​tott​sá​-
gom nem dúl​ta fel bé​kes​sé​gü​ket. Né​me​lyi​ket mos​tan​ra már si​ke​rült meg​is​mer​nem, de
akár régi el​len​sé​ge​im​nek is hív​hat​tam vol​na őket, hi​szen a ben​nük lévő igé​ket se​hogy
sem si​ke​rült he​lye​sen ki​mon​da​nom, sőt per​ga​me​n​ol​da​la​ik is kel​le​met​le​nül bi​zse​reg​tek
az uj​ja​im alatt. En​nek el​le​né​re fel​mász​tam a lét​rán, és kap​kod​va le​szed​tem őket, egyi​ket
a má​sik után nyi​tot​tam ki, át​fu​tot​tam a tar​ta​lom​jegy​zé​kü​ket, de nem ju​tot​tam sem​mi​-
re. Bi​zo​nyá​ra sok va​rázs​lat​hoz hasz​nos le​het a mir​tusz esszen​ci​á​ját desz​til​lál​ni, de én eb​-
ben a szo​rult hely​zet​ben sem​mit sem tud​tam kez​de​ni vele. Bosszú​san dob​tam el azt a
köny​vet is, ame​lyik a va​rázs​fő​ze​tek fi​o​lá​it le​zá​ró du​gók ké​szí​té​sé​nek hat​fé​le mód​ját
ecse​tel​te.
Ugyan​ak​kor a si​ker​te​len​sé​gem ép​pen elég​gé el​csüg​gesz​tett ah​hoz, hogy ki​csit tisz​tább
fej​jel gon​dol​koz​zak. Rá​éb​red​tem, mi​lyen hiú re​mény azok​ban a ta​lá​lom​ra fel​ütött köny​-
vek​ben ke​res​ni a ször​nyű ál​la​pot meg​ol​dá​sát, ame​lyek​ből ed​di​gi má​gi​a​is​me​re​te​met ta​-
nul​tam. Ahogy maga a Sár​kány is több​ször el​mond​ta, ezek​ben csak apró bo​szor​kány​sá​-
gok és hét​köz​na​pi trük​kök sze​re​pel​tek, csu​pa olyas​mi, amit egy tyúk​eszű má​gus​ta​nonc
is pár pil​la​nat alatt el​sa​já​tít​hat. Bi​zony​ta​la​nul für​kész​tem vé​gig az alsó pol​co​kat, ahol a
sa​ját ma​gá​nak ki​vá​lo​ga​tott kö​te​te​ket tar​tot​ta, és ahon​nan szi​go​rú​an ki​til​tott. Egyik-
má​sik köny​vet va​do​na​túj bőr​kö​tés fed​te, arany rá​té​tek​kel, de bő​ven akad​tak ré​gi​ek is,
ame​lyek kis hí​ján szét​es​tek. Né​me​lyik olyan ma​gas volt, mint a ka​rom hossza, má​sok
könnyen el​fér​tek vol​na a mar​kom​ban is. Vé​gig​fut​tat​tam raj​tuk a ke​zem, és va​la​mi ösz​-
tön​től ve​zé​rel​ve ki​húz​tam egy ki​seb​bet, amely​be a Sár​kány ren​ge​teg ki​sebb cet​lit dug​-
do​sott. Pu​há​ra kop​ta​tott bo​rí​tó​ja volt, kö​ze​pén egy​sze​rű, pré​selt be​tűk.
A könyv apró, nya​ka​te​kert írás​sal írt nap​ló volt, tele rö​vi​dí​té​sek​kel, ame​lyek​ből ele​in​-
te egy szót sem ér​tet​tem. A jegy​ze​te​ket a Sár​kány írta, majd​nem min​den ol​dal​ra ju​tott
leg​alább egy: le​je​gyez​te, hány​fé​le​kép​pen le​het a va​rázs​igé​ket el​mon​da​ni, és le​ír​ta azt is,
me​lyik mi​lyen célt szol​gál. Ez leg​alább re​mény​kel​tőbb​nek lát​szott, mint​ha a pa​pí​ro​kon
ke​resz​tül va​la​hogy még​is be​szélt vol​na hoz​zám.
Leg​alább egy tu​cat​nyi gyó​gyí​tó és seb​tisz​tí​tó bű​bájt ta​lál​tam – jól​le​het, több​nyi​re be​-
teg​sé​gek és üsz​kö​sö​dés el​len​sze​re​it. Egyik sem szólt sö​tét má​gi​á​ból ere​dő ron​tás​ról,
még​is úgy gon​dol​tam, ér​de​mes ve​lük ten​nem egy pró​bát. Át​ol​vas​tam egy va​rázs​lat le​-
írá​sát, amely sze​rint egy kés​sel fel kell met​sze​ni a mér​ge​zett se​bet, roz​ma​rin​got és cit​-
rom​hé​jat kell rá​ten​ni, az​tán le​zár​ni va​la​hogy, amit az író így fe​je​zett ki: lé​leg​zet​tel be​bo​-
rí​ta​ni. A Sár​kány négy zsú​folt ol​dalt írt tele er​ről a té​má​ról, és leg​alább öt tu​cat vál​to​za​-
tát je​gyez​te le ma​gá​nak – ennyi vagy annyi roz​ma​ring, szá​rít​va vagy fris​sen; ennyi és
annyi cit​rom, bel​ső héj​jal vagy at​tól meg​tisz​tít​va; acél- vagy vas​kés​sel, ilyen va​rázs​igé​-
vel vagy olyan​nal.
Azt nem írta le, me​lyik pró​bál​ko​zá​sa si​ke​rült job​ban és me​lyik rosszab​bul, ám ha ilyen
so​kat fog​lal​ko​zott a té​má​val, bi​zo​nyá​ra ta​lált jó meg​ol​dá​so​kat. Ne​kem csak arra volt
szük​sé​gem, hogy elég​gé meg​erő​söd​jön a be​széd​hez, hogy leg​alább pár szót ki tud​jon ej​-
te​ni, némi út​ba​iga​zí​tást adni. Le​ro​han​tam a kony​há​ba, és ta​lál​tam egy nagy cso​kor, fel​-
akaszt​va szá​ra​dó roz​ma​rin​got, meg egy cit​ro​mot. Ma​gam​hoz vet​tem egy tisz​ta há​mo​-
zó​kést, né​hány tisz​ta kony​ha​ru​hát, és vi​zet for​ral​tam egy fa​zék​ban.
Az​tán meg​tor​pan​tam. A hús​vá​gó tő​kén he​ve​rő, nagy csont​vá​gó bárd​ra pil​lan​tot​tam.
Ha nem vol​na más vá​lasz​tá​som, ha nem tud​nám vissza​ad​ni az ere​jét a be​széd​hez, ta​lán
nem ma​rad​na más vá​lasz​tá​som, mint le​vág​ni a kar​ját. Nem tud​tam, vol​na-e hoz​zá elég
bá​tor​sá​gom. De lát​tam az ágyán fek​vő, ré​misz​tő​en vi​ho​gó Jer​zsit, aki pont az el​len​té​te
volt an​nak a régi csen​des, szo​mor​kás fér​fi​nak, aki min​dig bic​cen​tés​sel üd​vö​zölt az úton,
és lát​tam Krisz​ti​na ha​lál​ra vált, be​esett ar​cát is. Na​gyot nyel​tem, és fel​kap​tam a bár​dot.
Mind​két kést meg​éle​sí​tet​tem, és el​tö​kél​ten csak az előt​tem álló fel​adat​ra fi​gyel​ve fel​-
vit​tem min​dent az eme​let​re. Az ab​lak és az ajtó is tár​va-nyit​va állt, ám a ron​tás för​tel​-
mes sza​ga így is el​kezd​te be​töl​te​ni a ki​csiny he​lyi​sé​get. A fé​le​lem​től fel​ka​va​ro​dott a
gyom​rom. Nem vol​tam biz​tos ben​ne, hogy el bír​nám vi​sel​ni a meg​ron​tott Sár​kány lát​-
vá​nyát, a rot​ha​dás​nak in​dult, éles vo​ná​so​kat, és ahogy csí​pős meg​jegy​zé​sei he​lyett üvöl​-
tés és vi​csor​gás árad a szá​já​ból. Egy​re fel​szí​ne​seb​ben lé​leg​zett, fé​lig le​csu​kó​dott a sze​me.
Ször​nyen el​sá​padt. A kar​ja alá dug​tam a kony​ha​ru​há​kat, és rá​kö​töt​tem né​hány zsi​neg​-
gel. Szé​les csí​ko​kat vág​tam a cit​rom hé​já​ból, le​tép​tem né​hány roz​ma​ring​haj​tást, egy​ben
össze​zúz​tam őket, majd be​le​dob​tam a for​ró víz​be. Az erős, édes​kés il​lat csak​ha​mar ki​űz​-
te a bűzt a szo​bá​ból. Az​tán be​ha​rap​tam a szá​mat, és erőt véve ma​ga​mon fel​vág​tam a
meg​da​gadt se​bet a há​mo​zó​kés​sel. Kát​rány​sze​rű, zöld vá​la​dék fröcs​költ ki be​lő​le. Ad​dig
ön​töt​tem bele a for​ró vi​zet a nyílt seb​be, amíg tisz​ta nem lett, az​tán több ma​rok​nyi for​-
rá​zott le​ve​let és hé​jat pa​kol​tam rá.
A Sár​kány jegy​ze​te​i​ből nem de​rült ki, mit je​lent pon​to​san le​he​let​tel be​bo​rí​ta​ni a se​bet,
ezért oda​ha​jol​tam, és rá​le​hel​tem a va​rázs​igék sza​va​it. El​csuk​ló han​gon pró​bál​tam egyi​-
ket a má​sik után. Va​la​hogy egyi​ket sem érez​tem he​lyén​va​ló​nak a szám​ban, a sza​vak
fur​csák vol​tak és ke​mé​nyek, rá​adá​sul nem tör​tént sem​mi. El​gyö​tör​ten néz​tem vissza a
kacs​ka​rin​gós kéz​írás​ra, és el​ol​vas​tam be​lő​le egy sort: „a kaj és a ti​hasz, a meg​fe​le​lő​nek ér​-
zett dal​lam​ban, kü​lö​nö​sen jó ered​ményt hoz”. A Sár​kány összes va​rázs​igé​jé​ben ben​ne vol​-
tak ezek​nek a szó​ta​gok​nak a vál​to​za​tai, de min​dig más szó​ta​gok​kal össze​kap​cso​lód​va,
hosszú, ki​fi​no​mult szó​la​mok​ban, me​lyek​be be​le​bi​csak​lott a nyel​vem. Megint kö​ze​lebb
ha​jol​tam a seb​hez, és több​ször is el​éne​kel​tem: Ti​hasz, ti​hasz, kaj ti​hasz, kaj ti​hasz. Azon
kap​tam ma​gam, hogy egy szü​le​tés​na​pi dal dal​la​mát éne​ke​lem, amellyel újabb száz évet
szok​tak kí​ván​ni az ün​ne​pelt​nek.
Ne​vet​sé​ges​nek tűnt, még​is könnye​dén jött a rit​mus, a dal​lam pe​dig is​me​rős volt és
meg​nyug​ta​tó. Egy idő után már nem is kel​lett fi​gyel​nem a sza​vak​ra, mert ma​guk​tól to​-
lul​tak a szám​ba, és ki​csor​dul​tak, akár a víz egy kor​só​ból. Meg​fe​led​kez​tem Jer​zsi té​bo​-
lyult rö​hö​gé​sé​ről és a go​nosz, zöld fel​hő​ről, amely ki​ol​tot​ta ben​ne a fényt. Csak könnye​-
dén együtt szár​nyal​tam a dal​lam​mal, és fel​de​reng​tek előt​tem az ün​ne​pi asz​tal kö​rül
össze​gyűlt, ne​ve​tő ar​cok em​lék​ké​pei. Vé​gül be​in​dult a va​rázs​lat, de egé​szen más​hogy,
mint a Sár​kány ál​tal ta​ní​tott, be​lő​lem erő​sza​ko​san ki​sza​ka​dó bű​vö​le​tek. In​kább úgy
érez​tem, hogy a kán​tá​lás fo​lyam​ként hord​ja ma​gá​val a má​gi​át, én pe​dig ott ál​lok a víz
szé​lén egy soha ki nem ürü​lő kan​csó​val, és vé​kony, ezüst su​ga​rat csor​ga​tok a to​va​buk​-
dá​cso​ló hul​lá​mok közé.
A ke​zem alatt egy​re erő​seb​ben ér​ző​dött a roz​ma​ring és a cit​rom édes il​la​ta, és le​gyűr​te
a ron​tás bű​zét. Egy​re több és több vá​la​dék öm​lött ki a seb​ből, vé​gül már szin​te ag​gód​ni
kezd​tem, amíg ész​re nem vet​tem, hogy a Sár​kány kar​ja egy​re job​ban néz ki. Ki​fa​kult a
ret​ten​tő, zöld ár​nya​lat, és vissza​hú​zód​tak a meg​sö​té​tült, meg​da​gadt vé​nák.
Kezd​tem ki​ful​lad​ni, ugyan​ak​kor egy olyan sej​te​lem is ke​rül​ge​tett, hogy las​san a vé​gé​-
re érek, és be​fe​je​zem a fel​ada​tot. Egy ma​ga​sabb és egy mé​lyebb hang​gal egy​sze​rű​en ab​-
ba​hagy​tam a kán​tá​lást, a vé​gén amúgy is mind​össze hal​kan du​do​rász​tam. A de​ren​gés
egy​re erő​sebb és vi​lá​go​sabb lett azon a he​lyen, ahol a má​gus a kar​ját szo​ron​gat​ta, és hir​-
te​len vé​kony fény​sá​vok ter​jed​tek szét a te​nye​re alól, foly​tak le a vé​ná​in, és ágak​hoz,
gallyak​hoz ha​son​ló​an ter​jed​tek szét. El​tűnt a rot​ha​dás: egész​sé​ges​nek lát​szott a kar​ja, a
bőre pe​dig vissza​nyer​te ere​de​ti – bár két​ség​te​le​nül egész​ség​te​len, na​pot nem lá​tott – sá​-
padt​sá​gát.
Vissza​foj​tott lé​leg​zet​tel fi​gyel​tem, és alig mer​tem re​mény​ked​ni, amíg meg nem moz​-
dult a tes​te. Vett egy hosszabb, mé​lyebb lé​leg​ze​tet, és a mennye​zet​re néz​ve pis​lo​gott né​-
há​nyat. Te​kin​te​té​be egy​re több tu​da​tos​ság köl​tö​zött, és uj​ja​i​val las​san, egy​más után el​-
en​ged​te erő​sen szo​ron​ga​tott kar​ját. Zo​kog​ni tud​tam vol​na a meg​könnyeb​bü​lés​től. Hi​-
tet​len​ked​ve és re​mény​ked​ve néz​tem az ar​cát, hal​vány mo​soly​ra hú​zó​dott a szám, de
ami​kor rám né​zett, meg​döb​bent ha​ra​gon kí​vül sem​mi mást nem lát​tam raj​ta.
Nagy ne​he​zen fel​tá​masz​ko​dott a pár​nán. Le​sö​pör​te kar​já​ról a roz​ma​rin​got és a cit​-
rom​hé​jat, és mi​után fel​mar​kolt be​lő​le egy ada​got, meg​üt​köz​ve mé​re​get​te. Az​u​tán elő​re​-
ha​jolt az ágy​ban, és fel​kap​ta a nap​lót a lá​bá​ra te​rí​tett ta​ka​ró​ról. Azért tet​tem oda, hogy
va​rázs​lás köz​ben ol​vas​has​sam. Rá​me​redt a va​rázs​igé​re, meg​for​dí​tot​ta a köny​vet, hogy
el​len​őriz​ze a cí​met a ge​rin​cén, mint​ha nem akar​na hin​ni a sa​ját sze​mé​nek, az​tán fel​for​-
tyant.
– Te le​he​tet​len, át​ko​zott, két lá​bon járó el​lent​mon​dás! Mi a fe​nét mű​vel​tél már megint?
Kis​sé fel​dü​höd​ve ül​tem rá a sar​kam​ra. Ezt ka​pom, mi​után meg​men​tet​tem az éle​tét, és
meg​óv​tam őt, sőt az egész ki​rály​sá​got is at​tól, ami​vé a Ren​ge​teg vál​toz​tat​ta vol​na?
– Mit kel​lett vol​na ten​nem? – ri​vall​tam rá. – És hon​nan kel​lett vol​na tud​nom? Egyéb​-
ként is, a lé​nyeg az, hogy mű​kö​dött, nem?
Et​től va​la​mi​ért csak még job​ban fel​pap​ri​ká​zó​dott, egé​szen össze​za​va​ro​dott a düh​től.
Fel​tá​pász​ko​dott az ágy​ról, és a szo​ba má​sik vé​gé​be dob​ta a köny​vet. Sza​na​szét szó​ród​tak
be​lő​le a jegy​zet​la​pok. Egy szót sem szólt töb​bet, csak ki​vi​har​zott a fo​lyo​só​ra.
– In​kább meg​kö​szön​het​néd! – ki​ál​tot​tam utá​na fel​in​dul​tan. Csak ak​kor ju​tott eszem​-
be, hogy azért sé​rült meg, mert ő men​tet​te meg az én éle​te​met, ami​kor már el​hal​tak a
lép​tei a tá​vol​ban. Va​ló​szí​nű​leg fel​fog​ha​tat​lan ve​szély​nek tet​te ki ma​gát, ami​kor a se​gít​-
sé​gem​re si​e​tett.
Et​től per​sze csak még mo​gor​vább let​tem. At​tól pe​dig kü​lö​nö​sen, hogy ki kell ta​ka​rí​ta​-
nom a sze​gé​nyes kis szo​bá​mat és át kel​lett húz​nom az ágya​mat. A fol​tok nem akar​tak el​-
tűn​ni, min​den bü​dös volt, de leg​alább a ron​tás bor​zal​mas, ár​tal​mas sza​ga el​il​lant. Vé​gül
úgy dön​töt​tem, hogy a ta​ka​rí​tás​hoz is má​gi​át fo​gok hasz​nál​ni. A Sár​kány​tól ta​nult
egyik va​rázs​igét kezd​tem al​kal​maz​ni, az​tán in​kább át​sé​tál​tam a szo​bán, és fel​vet​tem a
nap​lót a sa​rok​ból. Há​lás vol​tam a köny​vecs​ké​nek és a múlt​be​li va​rázs​ló​nak vagy bo​szor​-
kány​nak is, aki te​le​ír​ta, még ha a Sár​kány nem is volt há​lás ne​kem. Meg​örül​tem, ami​kor
a nap​ló ele​je felé rá​buk​kan​tam egy bű​báj​ra, amellyel fel le​he​tett fris​sí​te​ni egy szo​bát:
Tisz​ta, emel​ke​dő és eresz​ke​dő dal​lam​mal, meg​mu​tat​ja az utat. Dú​dol​ni kezd​tem, fé​lig-
med​dig ma​gam​ban, mi​köz​ben egy​más​ra hány​tam a ned​ves, fol​tos vász​na​kat. Ki​hűlt és
csí​pős​sé vált kö​rü​löt​tem a le​ve​gő, még​sem volt kel​le​met​len. Mire be​fe​jez​tem, az ágy​ne​-
mű tisz​tán és fe​hé​ren vi​rí​tott, mint​ha fris​sen mos​ták vol​na, és a mat​rac is a friss nyá​ri
szé​na il​la​tát árasz​tot​ta. Is​mét be​ágyaz​tam, az​tán le​ros​kad​tam a ta​ka​ró​ra, meg​le​pőd​ve
azon, hogy a két​ség​be​esés utol​só fosz​lá​nya​i​val együtt az erőm is tel​je​sen ki​szi​vár​gott
be​lő​lem. El​te​rül​tem az ágyon, és alig húz​tam ma​gam​ra a ta​ka​rót, már alud​tam is.

Las​san, bé​ké​sen, de​rű​sen tér​tem ma​gam​hoz, ami​kor a nap már be​sü​tött az ágy​ra, és
csak ap​rán​ként éb​red​tem rá, hogy a Sár​kány is je​len van a szo​bá​ban.
Az ab​lak​nál ült a kis ol​va​só​szék​ben, és ko​mo​ran né​zett rám. Fel​ül​tem, meg​dör​zsöl​tem
a sze​mem, és vissza​néz​tem rá. Fel​emel​te a ke​zé​ben tar​tott kis köny​vet.
– Mi​ért ép​pen ezt vá​lasz​tot​tad? – kér​dez​te.
– Mert tele volt jegy​ze​tek​kel. Úgy gon​dol​tam, fon​tos könyv.
– Hát nem fon​tos! – vág​ta rá a má​gus, de a ha​rag​ja el​le​né​re nem hit​tem neki. – Ha​szon​-
ta​lan… min​dig ha​szon​ta​lan volt, a meg​írá​sa óta el​telt öt​száz év​ben mind​vé​gig, és egy
év​szá​zad​nyi ta​nul​má​nyo​zás sem iga​zol​ta hasz​nos mi​vol​tát!
– Nos, teg​nap még​sem volt ha​szon​ta​lan – el​len​kez​tem, és kar​ba fon​tam a ke​zem.
– Hon​nan tud​tad, mennyi roz​ma​rin​got kell szed​ni? – kér​dez​te. – És hogy mennyi cit​ro​-
mot?
– A leg​kü​lön​fé​lébb mennyi​sé​gek sze​re​pel​nek a táb​lá​za​tok​ban – vi​lá​go​sí​tot​tam fel. –
Nem tu​laj​do​ní​tot​tam neki túl nagy je​len​tő​sé​get.
– A táb​lá​za​tok a hi​bá​kat tar​tal​maz​zák, te el​fu​se​rált fél​ke​gyel​mű! – ki​ál​tot​ta. – Egyik​-
nek sem volt sze​mer​nyi ha​tá​sa sem… sem rész​le​te​i​ben, sem együt​te​sen, sem​mi​fé​le in​-
kan​tá​ci​ó​val kom​bi​nál​va… Mit tet​tél?
Rá​me​red​tem. – Annyit vet​tem ma​gam​hoz, amennyi​nek már kel​le​mes volt az il​la​ta, és
le​for​ráz​tam, hogy erő​sebb le​gyen. Az adott ol​da​lon sze​rep​lő igé​vel hasz​nál​tam.
– De itt nin​csen ige! – för​medt rám a Sár​kány. – Két nya​va​lyás, erőt​len kis szó​tag…
– Ami​kor han​go​san el​éne​kel​tem, árad​ni kez​dett az ere​je – vág​tam köz​be. – A „Sok-sok
évet” dal​la​mát vá​lasz​tot​tam – tet​tem hoz​zá, mire még job​ban el​vö​rö​sö​dött és fel​há​bo​ro​-
dott.
A kö​vet​ke​ző egy órá​ban mind​vé​gig ar​ról fag​ga​tott, mi​ként hasz​nál​tam a va​rázs​igét,
és hall​ván, hogy alig tu​dok vá​la​szol​ni a kér​dé​se​i​re, egy​re zak​la​tot​tabb lett. Tud​ni akar​ta,
pon​to​san mi​lyen szó​ta​go​kat mond​tam, hány​szor is​mé​tel​tem őket, mi​lyen kö​zel ha​jol​-
tam a kar​já​hoz, hány roz​ma​ring​á​gacs​kát zúz​tam össze, és hány cit​rom​héj da​ra​bot rak​-
tam hoz​zá.
 Tő​lem tel​he​tő​en vá​la​szol​tam a kér​dé​sek​re, de mind​vé​gig tud​tam, hogy sem​mi ér​tel​-
me. Mi​köz​ben a Sár​kány lá​za​san jegy​ze​telt, egy​szer csak ki​fa​kad​tam: – De mind​ez sem​-
mit sem szá​mít! – Fel​emel​te a fe​jét, hogy vész​jós​ló​an rám néz​zen, mire én kis​sé ku​szán,
de nagy meg​győ​ző​dés​sel foly​tat​tam: – Egy​sze​rű​en… így mű​kö​dött! Nem​csak egy​fé​le​-
kép​pen mű​köd​het. – A jegy​ze​tei felé in​tet​tem. – Ott pró​bálsz meg utat ta​lál​ni, ahol nincs.
Olyan, mint… a sű​rű​ben gyűj​tö​get​ni – ve​tet​tem fel hir​te​len. – Az em​ber​nek át kell ve​re​-
ked​nie ma​gát a bo​zó​ton és a fák kö​zött, és min​den al​ka​lom​mal más​fe​lé kell in​dul​nia.
Di​a​dal​ma​san fe​jez​tem be, és örül​tem, hogy ta​lál​tam egy ki​elé​gí​tő​en vi​lá​gos​nak tűnő
ma​gya​rá​za​tot. Ő vi​szont le​csap​ta a tol​lát, és ha​ra​go​san hát​ra​dőlt a szé​ké​ben. – Ez os​to​-
ba​ság! – kö​zöl​te pa​na​szos han​gon, és szin​te csa​ló​dot​tan né​zett le a kar​já​ra; mint​ha még a
ron​tást is szí​ve​seb​ben vi​sel​te vol​na el, mint azt, hogy ne​kem van iga​zam.
Mi​vel nem szól​tam töb​bet, mér​ge​sen rám né​zett, de ad​dig​ra már én is kezd​tem el​ve​szí​-
te​ni a tü​rel​me​met. Szom​jas és far​kas​éhes vol​tam, még min​dig Krisz​ti​na házi szö​vé​sű,
ron​gyos ru​há​ját vi​sel​tem, amely csak úgy ló​gott a vál​lam​ról, de a leg​ke​vés​bé sem me​le​-
gí​tett. Fel​áll​tam, és az arc​ki​fe​je​zé​sé​vel mit sem tö​rőd​ve ki​je​len​tet​tem: – Le​me​gyek a
kony​há​ba.
– Jól van – csat​tant fel, majd le​ro​hant a könyv​tár​ba. A meg​vá​la​szo​lat​lan kér​dés azon​-
ban nem so​ká​ig hagy​ta nyu​god​ni. Mi​előtt a tyúk​hús​le​ve​sem meg​főtt vol​na, meg​je​lent a
kony​ha​asz​tal​nál, ke​zé​ben egy nagy, elő​ke​lő, hal​vány​kék bőr​kö​té​sű, ezüst​pán​tok​kal dí​-
szí​tett könyv​vel. Le​rak​ta a hús​vá​gó tőke mel​let​ti asz​tal​ra, és zord han​gon meg​szó​lalt:
– Hát per​sze. Van egy ösz​tö​nös gyó​gyí​tói ké​pes​sé​ged, és en​nek se​gít​sé​gé​vel jöt​tél rá a
meg​fe​le​lő va​rázs​igé​re… bár a pon​tos rész​le​te​ket nem tu​dod fel​idéz​ni. Ez meg​ma​gya​ráz​-
ná az ál​ta​lá​nos ügyet​len​sé​ge​det. A gyó​gyí​tás a má​gi​kus mű​vé​sze​tek egyik leg​sa​já​to​sabb
ága. Szá​mí​tá​sa​im sze​rint egy​re job​ban fogsz tel​je​sí​te​ni, ahogy ha​la​dunk, fő​leg mi​után
rá​té​rünk a gyó​gyí​tó ta​nul​má​nyok​ra. Gros​no ki​sebb igé​i​vel fog​juk kez​de​ni. – Rá​tet​te a
ke​zét a kö​tet​re.
– De csak ebéd után – kö​zöl​tem, és to​vább sze​le​tel​tem a ré​pát.
Mo​tyo​gott va​la​mit az orra alatt ma​kacs idi​ó​ták​ról, de nem tö​rőd​tem vele. Alap​ve​tő​en
még​is elé​ge​dett volt, le is ült az asz​tal​hoz, ami​kor el​ké​szült a le​ves. Egy vas​tag sze​let pa​-
raszt​ke​nye​ret is oda​ké​szí​tet​tem neki. Rá​jöt​tem, hogy leg​fel​jebb két​na​pos le​het, hi​szen
csak egy éj​jelt és egy nap​palt töl​töt​tem a tor​nyon kí​vül – bár ezer év​nek tűnt szá​mom​ra.
– Mi lett a ki​mé​rá​val? – pu​ha​to​lóz​tam evés köz​ben.
– Vlagyi​mir​nak sze​ren​csé​re meg​van a ma​gá​hoz való esze – vá​la​szolt a Sár​kány, és egy
oda​va​rá​zsolt szal​vé​tá​val meg​tö​röl​te a szá​ját. Be​le​telt némi idő​be, mire rá​jöt​tem, hogy a
bá​ró​ról be​szél. – Mi​után el​küld​te a hír​vi​vő​jét, ki​kö​tö​zött bor​jak​kal a ha​tár​hoz csal​ta a te​-
remt​ményt, majd a pi​ká​sa​i​val az el​len​ke​ző irány​ból zak​lat​ta. Tíz bor​jút el​vesz​tett, de vé​-
gül si​ke​rült a há​gó​tól alig egy​órá​nyi lo​vag​lás​ra űz​nie. Gyor​san vé​gez​tem vele. Ki​csi volt,
alig na​gyobb egy pó​ni​ló​nál.
Fur​csán ko​mor han​gon me​sél​te el a tör​té​ne​tet.
– Ez jó fej​le​mény, nem? – kér​dez​tem.
In​ge​rül​ten né​zett rám. – Csap​da volt! – kö​zöl​te szin​te köp​ve, mint​ha ezt min​den ér​tel​-
mes em​ber​nek ma​gá​tól át kel​le​ne lát​nia. – Tá​vol akar​tak tar​ta​ni a völgy​től, amíg a ron​-
tás el​áraszt​ja Dver​nyi​ket, hogy túl ké​sőn ér​jek vissza. – Le​né​zett a kar​já​ra, és köz​ben hol
ki​nyi​tot​ta, hol össze​zár​ta az ök​lét. Zöld, arany​sze​gé​lyes ujjú gyap​jú​ing​re cse​rél​te ru​há​-
za​tát. El​ta​kar​ta az egész kar​ját, ezért nem tud​tam, ma​radt-e heg alat​ta.
 – Ezek sze​rint… – nyög​tem ki bá​tor​ta​la​nul – …jól tet​tem, hogy ki​men​tem?
Olyan ke​se​rű lett az arca, mint a hő​ség​ben kinn fe​lej​tett tej. – Ha le​het jó​nak ne​vez​ni
azt, hogy öt​ven év mun​ká​ját ön​töt​ted ki a leg​ér​té​ke​sebb fő​ze​te​im​ből ke​ve​sebb mint egy
nap alatt… Nem ju​tott eszed​be, hogy ha így le​het​ne fe​csé​rel​ni, ak​kor már min​den falu
ve​ze​tő​jé​nek ad​tam vol​na fél tu​cat flas​ká​val, és soha nem fá​rad​tam vol​na le a völgy​be?
– Az em​be​rek éle​té​nél nem ér​het​nek töb​bet – vág​tam vissza.
– Az az élet, amely ép​pen előt​ted he​ver, nem ér meg szá​zat más​hol, há​rom hó​nap múl​-
va – kö​zöl​te. – Ide fi​gyelj, te egy​ügyű: ép​pen fi​no​mí​tás alatt áll egy üveg tűz​szí​vem. Hat
éve kezd​tem el, ami​kor a ki​rály össze tud​ta szed​ni rá az ara​nyat, és négy év múl​va lesz
kész. Ha ad​dig el​pa​za​rol​juk az egész kész​le​tet, gon​do​lod, hogy Ro​szia nagy​lel​kű​en
vissza​fog​ja ma​gát, és nem gyújt​ja fel a me​ze​in​ket, tu​da​tá​ban an​nak, hogy éhez​ve bé​ké​-
ért kö​nyör​günk majd, mi​előtt vi​szo​noz​hat​nánk a szí​ves​sé​get? Ha​son​ló árat fi​zet​he​tünk
a töb​bi ki​ön​tött fi​o​lá​ért is. An​nál is in​kább, mi​vel Ro​szi​á​ban há​rom má​gus is él, akik
mind a va​rázs​fő​ze​tek mes​te​rei, szem​ben a mi ket​tőnk​kel.
– De nem ál​lunk ve​lük há​bo​rú​ban! – til​ta​koz​tam.
– Ta​vasszal már ab​ban le​szünk, ha a fü​lük​be jut egy dal tűz​szív​ről, eset​leg szik​la​bőr​ről
vagy bur​ján​zás​ról, és ab​ból azt gon​dol​ják, hogy előny​be ke​rül​het​nek. – Szü​ne​tet tar​tott,
az​tán le​sújt​va hoz​zá​tet​te: – Vagy ha hall​ják majd a nagy ere​jű gyó​gyí​tó​ról szó​ló éne​ket,
aki el​űzi a ron​tást, és azt hi​szik, hogy a kép​zé​sed vé​gez​té​vel ha​ma​ro​san a mi ja​vunk​ra
bil​len​het a mér​leg.
Na​gyot nyel​tem, és le​néz​tem a le​ves​sel teli tá​nyé​rom​ra. Fel​fog​ha​tat​lan volt, ami​ről be​-
szélt: hogy Ro​szia mi​at​tam in​dít​hat majd há​bo​rút, a múlt​be​li tet​te​im vagy a vélt jö​vő​be​-
li cse​le​ke​de​te​im mi​att. De megint fel​idé​ző​dött ben​nem a fé​le​lem, amit a jel​ző​tü​zek meg​-
gyúj​tá​sa​kor érez​tem, ab​ban a tu​dat​ban, hogy a Sár​kány el​ment a ha​tár​hoz, és én alig te​-
he​tek va​la​mit a sze​ret​te​i​mért. Még min​dig nem bán​tam meg tel​je​sen, hogy el​vit​tem a
fő​ze​te​ket, ugyan​ak​kor nem ha​zud​hat​tam to​vább ma​gam​nak, hogy mit sem szá​mít,
meg​ta​nu​lok-e akár egy va​rázs​igét is.
– Gon​do​lod, hogy tu​dok se​gí​te​ni Jer​zsin, mi​után ki​ké​pez​tél? – kér​dez​tem.
– Egy olyan em​be​ren, akin tel​je​sen el​ural​ko​dott a ron​tás? – A Sár​kány dü​höd​ten né​zett
rám. Az​tán mo​rog​va, de be​is​me​rő​en hoz​zá​tet​te: – Vé​gül is raj​tam is se​gí​tet​tél va​la​hogy.
Fel​emel​tem a tá​nyért, és meg​it​tam a le​ves ma​ra​dé​kát. Az​tán fél​re​tet​tem az edényt, és
rá​néz​tem a má​gus​ra az ütött-ko​pott, kar​colt asz​tal fö​lött. – Jól van – fe​lel​tem ko​mo​ran. –
Ak​kor vág​junk bele!

Saj​nos hi​á​ba akar va​la​ki meg​ta​nul​ni va​rá​zsol​ni, et​től még nyújt​hat gyen​ge tel​je​sít​-
ményt. Gros​no apró bű​bá​ja​i​ba rend​re be​le​tört a fo​gam, és Met​ro​do​ra igé​ze​te​i​vel is sor​ra
ku​dar​cot val​lot​tam. Még há​rom na​pig hagy​tam, hogy a Sár​kány gyó​gyí​tó va​rázs​la​to​kat
pró​bál​jon a fe​jem​be ver​ni, me​lyek mind hal​lat​la​nul eset​len​nek és hi​bás​nak ér​ződ​tek, az​-
tán a rá​kö​vet​ke​ző reg​ge​len le​vo​nul​tam a könyv​tár​ba a ki​csi, ko​pott nap​ló​val, és le​rak​-
tam elé az asz​tal​ra. Mér​ge​sen né​zett rám.
– Mi​ért nem eb​ből ta​ní​tasz? – kér​dez​tem.
– Mert eb​ből nem le​het ta​nul​ni! – csat​tant fel. – Alig tud​tam va​rázs​igék​ké for​mál​ni a
ben​ne lévő leg​egy​sze​rűbb fo​gá​so​kat, a bo​nyo​lul​tab​ba​kat meg vég​képp nem. Akár​mi​-
lyen hír​hedt is volt ő, a gya​kor​lat​ban sem​mit sem ér a tu​dá​sa.
– Ki volt hír​hedt? – kér​dez​tem, és le​pil​lan​tot​tam a nap​ló​ra. – Ki írta ezt?
A Sár​kány megint össze​von​ta a szem​öl​dö​két. – Jaga. – Pár pil​la​na​tig der​med​ten, el​hűl​-
ve ácso​rog​tam. A ré​ges-rég meg​halt, öreg Ja​gá​nak ke​vés ének őriz​te meg az em​lé​két, és a
bár​dok is több​nyi​re óva​to​san vet​ték szá​juk​ra a ne​vét, leg​fel​jebb egy-egy nyá​ri na​pon,
dél​táj​ban. Már öt​száz éve el​te​met​ték, negy​ven év​vel ez​előtt még​is meg​je​lent Ro​szi​á​ban,
a cse​cse​mő her​ceg ke​resz​te​lő​jén. Va​ranggyá vál​toz​tat​ta az őt meg​ál​lí​ta​ni ké​szü​lő hat
őrt, álom​ba pa​ran​csolt két má​sik má​gust, az​tán oda​ment a kis​ba​bá​hoz, és hom​lo​kát
rán​col​va le​né​zett rá. Az​tán ki​egye​ne​se​dett, és bosszú​san így szólt: – Ki​fu​tot​tam az idő​-
ből! – Vé​gül el​tűnt egy nagy füst​fel​hő kö​ze​pé​ben.
Egy​szó​val az a tény, hogy meg​halt, nem aka​dá​lyoz​ta vol​na meg ab​ban, hogy hir​te​len
fel​buk​kan​jon, és vissza​kö​ve​tel​je a va​rázs​köny​vét. A Sár​kány az áb​rá​za​to​mat lát​va csak
még bosszú​sabb lett. – Ne nézz úgy, mint egy bús​ko​mor hat​éves! A nép​hi​e​de​lem​mel el​-
len​tét​ben Jaga ha​lott, és akár​hogy ka​lan​do​zott előt​te idő​ben és tér​ben, biz​to​sít​hat​lak fe​-
lő​le, hogy fon​to​sabb cé​lo​kat űzött, mint hogy a róla szó​ló plety​ká​kat gyűj​tö​ges​se. Ami
azt a köny​vet il​le​ti, a meg​szer​zé​se arány​ta​la​nul nagy összeg​be és fá​rad​ság​ba ke​rült, és
ele​in​te büsz​ke vol​tam ma​gam​ra, hogy si​ke​rült, ké​sőbb vi​szont rá​jöt​tem: ve​szet​tül dü​hí​-
tő a be​fe​je​zet​len​sé​ge. Jaga nyil​ván​va​ló​an csak az em​lé​ke​ze​te fel​fris​sí​té​sé​re hasz​nál​ta, a
va​rázs​la​tok gya​kor​la​ti lé​pé​se​it nem tar​tal​maz​za.
– Az a négy, ame​lye​ket ki​pró​bál​tam, elég jól mű​kö​dött – mond​tam, mire nagy sze​me​-
ket me​resz​tett rám.
Egé​szen ad​dig nem hitt ne​kem, amíg be nem mu​tat​tam fél tu​cat trük​köt Jaga va​rázs​-
la​tai kö​zül. Ha​son​ló​ak vol​tak mind: né​hány szó, pár moz​du​lat, egy-két nö​vény vagy
egyéb kel​lék. Egyik hoz​zá​va​ló​nak sem volt kü​lö​nö​sebb je​len​tő​sé​ge, és a sor​ren​de​ket sem
tar​tot​tam be. Ér​tet​tem, mi​ért mond​ja a Sár​kány a bo​szor​kány va​rázs​la​ta​i​ról, hogy nem
le​het meg​ta​ní​ta​ni őket. A be​mu​ta​tá​suk köz​ben ben​nem sem tu​da​to​sult, mit te​szek, és
meg​ma​gya​ráz​ni sem tud​tam vol​na, me​lyik lé​pés mire szol​gál, csak ab​ban vol​tam biz​tos,
hogy ki​mond​ha​tat​lan meg​könnyeb​bü​lést je​len​te​nek a Sár​kány ál​tal ta​ní​tott, me​rev, túl​-
sza​bá​lyo​zott va​rázs​la​tok után. Jól vá​lasz​tot​tam ha​son​la​tot: va​ló​ban olyan volt, mint​ha
egy ide​gen va​don​ban tör​tem vol​na utat ma​gam​nak, és Jaga jegy​ze​tei és igéi ki​ál​tá​sok​-
nak tűn​tek, egy má​sik gyűj​tö​ge​tő​től, aki már fel​tér​ké​pez​te előt​tem az utat. Mint​ha azt
rik​kan​tot​ta vol​na hát​ra: Lent, az észa​ki lej​tőn áfo​nya érik! Vagy: Ehe​tő gom​bák van​nak
oda​át a nyír​fák alatt! Vagy: Nyí​lik egy csa​pás a tüs​kés föld​i​sze​der kö​zött! Nem fog​lal​ko​-
zott vele, ho​gyan ju​tok el az áfo​nyák​hoz, csak a meg​fe​le​lő irány​ba mu​ta​tott, és en​ged​te,
hogy a ma​gam feje után ta​lál​jak oda, a sa​ját lá​bam​mal ta​po​ga​tóz​va.
A Sár​kány olyan vi​szoly​gás​sal néz​te a va​rázs​la​to​kat, hogy szin​te már meg​saj​nál​tam.
Ami​kor az utol​só va​rázs​igét da​lol​tam, meg​állt mel​let​tem, és le​jegy​ze​telt min​den apró
rész​le​tet, még a tüsszö​gé​se​met is, ami​kor vé​let​le​nül be​lé​le​gez​tem a fa​hé​jat. Mi​után vé​-
gez​tem, meg​pró​bált utá​noz​ni. Kü​lö​nös volt lát​ni a nagy má​gust, mint​ha va​la​mi le​las​sí​-
tó, de hí​zel​gő tü​kör köz​ve​tí​tet​te vol​na: min​dent pon​to​san úgy csi​nált, mint én, de sok​kal
ele​gán​sab​ban, tö​ké​le​tes​ség​re tö​re​ked​ve, az összes ál​ta​lam el​ha​ra​pott szó​ta​got ki​ejt​ve.
Még alig tar​tott a fe​lé​nél, ami​kor már egy​ér​tel​mű​en lát​szott, hogy nem fog si​ker​rel jár​-
ni. Moz​dul​tam vol​na, hogy fél​be​sza​kít​sam, de ő dü​hö​sen rám né​zett, ezért vissza​hú​zód​-
tam, és hagy​tam, hogy be​le​ga​ba​lyod​jon a sűrű bo​zót​ba – ahogy én lát​tam a va​rázs​la​tot.
Ami​kor pe​dig vég​zett, és lát​ta, hogy sem​mi sem tör​tént, így szól​tam:
 – Ott nem kel​lett vol​na azt mon​da​nod, hogy miko.
– De te is azt mond​tad! – for​tyant fel.
Te​he​tet​le​nül von​tam meg a vál​lam. El tud​tam kép​zel​ni, hogy ilyet mond​tam, bár va​-
ló​já​ban nem em​lé​kez​tem rá. Nem is le​he​tett nagy je​len​tő​sé​ge.
– Ami​kor én mond​tam, ak​kor úgy ér​ző​dött he​lyes​nek – kö​zöl​tem. – Ami​kor vi​szont te
mond​tad… olyan volt, mint​ha egy meg​lé​vő csa​pást kö​vet​nél, csak ke​reszt​ben rá​dőlt vol​-
na egy fa… vagy fel​ütöt​te vol​na a fe​jét va​la​mi sö​vény, de te min​den​áron to​vább akar​tál
vol​na men​ni, ahe​lyett hogy meg​ke​rül​ted vol​na…
– Nincs itt sem​mi​fé​le sö​vény! – taj​ték​zott a Sár​kány.
– Sze​rin​tem az egész ab​ból ered – foly​tat​tam tű​nőd​ve, csak úgy ma​gam elé –, hogy túl
sok időt töl​töt​tél ide​bent, és el​fe​lej​tet​ted, hogy az élő dol​gok nem ma​rad​nak min​dig ott,
aho​vá az em​ber rak​ta őket.
A düh​től meg​der​med​ve pa​ran​csolt ki a szo​bá​ból.

Ja​vá​ra le​gyen mond​va, a hét to​váb​bi ré​szét be​zár​kóz​va töl​töt​te, és ma​gá​hoz vett egy
cso​mó po​ros, régi, de hasz​ná​lat​lan va​rázs​köny​vet a pol​ca​i​ról. Olyan ku​sza igék​kel vol​-
tak te​le​tűz​del​ve, mint ami​lye​nek Jaga nap​ló​já​ban is sze​re​pel​tek. Az én ke​zem​ben mind​-
egyik meg​sze​lí​dült. A Sár​kány vé​gig​bön​gész​te az összes kö​te​tet, más köny​vek​ből egé​szí​-
tet​te ki az uta​lá​so​kat, az​tán fel​fris​sí​tett tu​dá​sá​val ki​ala​kí​tott szá​mom​ra egy tan​ren​det.
Fi​gyel​mez​te​tett a ma​ga​sabb ren​dű má​gia ve​szé​lye​i​re, pél​dá​ul arra, hogy fél​úton ki​-
csúsz​hat az em​ber ke​zé​ből az ige, és va​dul tom​bol​ni kezd​het. Vagy az em​ber el​té​ved​het a
má​gi​á​ban, akár hold​kó​ros​ként egy li​dérc​nyo​más​ban, és szom​jan hal a tes​te. Olyan is
elő​for​dul​hat, hogy egy erő​met meg​ha​la​dó bű​báj​ba kez​dek, és az több erőt szív ki be​lő​-
lem, mint amennyi​vel bí​rok. Bár a Sár​kány még min​dig nem ér​tet​te, ho​gyan mű​köd​het​-
tek az ál​ta​lam be​ve​tett va​rázs​la​tok, kí​mé​let​le​nül kri​ti​zál​ta az ered​mé​nye​i​met, és kö​ve​-
tel​te, hogy mond​jam el elő​re, mi fog tör​tén​ni, ami​kor pe​dig nem tud​tam meg​jó​sol​ni a
kö​vet​kez​ményt, ad​dig is​mé​tel​tet​te ve​lem az adott va​rázs​igét, amíg pon​to​san meg nem
jó​sol​tam, mi lesz a vég​ki​me​ne​tel.
Rö​vi​den, meg​pró​bált a leg​jobb tu​dá​sá​val ta​ní​ta​ni és ve​zet​ni az új er​dő​ben való buk​dá​-
cso​lá​som so​rán, jól​le​het, ez szá​má​ra is is​me​ret​len te​rep volt. Ugyan​ak​kor még min​dig
rosszal​ló​an néz​te a si​ke​re​i​met, nem fél​té​keny​ség​ből, ha​nem elv​ből: az a tény, hogy he​be​-
hur​gya va​rázs​la​ta​im mű​köd​nek, az ő fe​jé​ben a vi​lág meg​szo​kott rend​jét zi​lál​ta szét. Ha​-
son​ló​képp húz​ta a szá​ját a si​ke​re​im lát​tán, mint ami​kor va​la​mi szar​vas​hi​bát kö​vet​tem
el.
Egy hó​nap​ja ta​ní​tott az új mód​szer​rel, ami​kor egy​szer csak ele​gem lett ab​ból, hogy
bosszú​san fi​gye​li, mi​ként pró​bá​lok egy vi​rá​got meg​idéz​ni a sem​mi​ből.
– Nem ér​tem! – mond​tam, pon​to​sab​ban nyö​szö​rög​tem, mert nem akar​tam be​val​la​ni,
mennyi​re kín​ló​dom az igé​vel. Az első há​rom pró​bál​ko​zás​ból csak va​la​mi rongy​da​ra​-
bok​ból varrt vi​rág szü​le​tett meg. Vé​gül si​ke​rült egy vad​ró​zsá​hoz ha​son​ló vi​rá​got elő​ál​lí​-
ta​nom, amely elég meg​győ​ző volt, leg​alább​is amíg meg nem pró​bál​tam meg​sza​gol​ni. –
Sok​kal egy​sze​rűbb ki​nö​vesz​te​ni egy ró​zsát, mi​ért kell ilyes​mi​vel ve​sződ​ni?
– Lép​ték kér​dé​se az egész – kö​zöl​te a Sár​kány. – Biz​to​sít​hat​lak róla, hogy sok​kal
könnyebb egy je​le​nés​had​se​re​get meg​te​rem​te​ni, mint egy va​ló​di had​se​re​get. Hát ez meg
ho​gyan mű​kö​dik? – fa​kadt ki, ahogy időn​ként tet​te, ami​kor ki​hoz​ta a sod​rá​ból a má​gi​-
ám szem​lá​to​mást ször​nyű mi​vol​ta. – Nem is tar​tod fenn az igét… nincs szó, nincs moz​-
du​lat…
– De má​gi​át vi​szek bele. Na​gyon sok má​gi​át – fűz​tem hoz​zá el​ke​se​red​ve.
Az első né​hány ige nem rán​gat​ta ki be​lő​lem az erőt, nem ha​son​lí​tott fog​hú​zás​hoz,
ezért meg​könnyeb​bül​tem, és azt hit​tem, túl va​gyok a ne​he​zén. Most, hogy meg​ér​tet​tem,
ho​gyan kel​le​ne mű​köd​nie a má​gi​á​nak – akár​mit is val​lott a Sár​kány eb​ben a kér​dés​ben –,
a hát​ra​lé​vő ta​nul​má​nyo​kat is könnyebb​nek kép​zel​tem. Eb​ben ha​ma​ro​san csa​lód​nom
kel​lett. Az első ön​ál​ló va​rázs​la​ta​i​mat a két​ség​be​esés és a ré​mü​let ere​je szí​tot​ta, a rá​kö​vet​-
ke​ző pró​bál​ko​zá​sok vi​szont épp​úgy ba​lul si​ke​rül​tek, mint az első igék, ame​lye​ket a má​-
gus kö​nyör​te​len pon​tos​ság​gal a fe​jem​be vert. Mi​vel azo​kat már könnye​dén és si​ke​re​sen
al​kal​maz​tam – hi​szen ezt vár​ta el tő​lem –, a va​rázs​ló egy idő után iga​zi má​gi​á​ra is rá​-
kény​sze​rí​tett, és így a ta​nu​lás új​fent – ha nem is ki​bír​ha​tat​lan​ná, de – rend​kí​vül ne​héz​zé
vált.
– Ho​gyan adod bele a va​rázs​erőt? – kér​dez​te fog​csi​kor​gat​va.
– Rá​buk​kan​tam egy ös​vény​re! – fe​lel​tem. – Egy​sze​rű​en csak raj​ta ma​ra​dok. Nem…
nem ér​zed? – kér​dez​tem hir​te​len, majd mar​kom​ba fog​tam a vi​rá​got, és át​ad​tam neki.
Össze​von​ta a szem​öl​dö​két, be​bur​kol​ta a vi​rá​got a ke​zé​vel, és így szólt:
– Va​dija rusa ili​kad tuhi.
Egy má​so​dik je​le​nés te​le​pe​dett az enyém​re, és két vi​rág ke​let​ke​zett ugyan​ott. A Sár​ká​-
nyé​ban há​rom gyű​rű​be ren​de​ződ​tek a tö​ké​le​tes szir​mok, és fi​nom il​lat áradt be​lő​le.
– Pró​báld meg utá​noz​ni! – mond​ta szó​ra​ko​zot​tan, és eny​hén meg​moz​gat​ta az uj​ja​it.
Aka​doz​va vit​tük egy​re kö​ze​lebb egy​más​hoz a ró​zsá​in​kat, és a vé​gén már nem is tud​tuk
meg​kü​lön​böz​tet​ni őket egy​más​tól. Vé​gül a má​gus így szólt: – Ó! – Hir​te​len lát​ha​tó​vá
vált a sze​mem előtt az ő má​gi​á​ja: olyan volt, mint egy óra​szer​ke​zet az asz​tal kö​ze​pén,
tele csu​pa moz​gó, fé​nyes résszel. Kó​sza ösz​tön​től ve​zé​rel​ve meg​pró​bál​tam egy vo​nal​ba
hoz​ni a ket​tőnk má​gi​á​ját. A Sár​ká​nyét úgy kép​zel​tem el, mint egy ví​zi​ma​lom ke​re​két, az
enyém pe​dig a kö​rü​löt​te su​ho​gó pa​tak volt, amely for​gat​ta. – Mit csi… – kér​dez​te vol​na,
ám a két ró​zsa vá​rat​la​nul eggyé ol​vadt, és nőni kez​dett.
Nem​csak a ró​zsa kez​dett nö​ve​ked​ni, ha​nem fo​lyon​dá​rok is kú​szás​nak in​dul​tak min​-
den irány​ban fel​fe​lé a köny​ves​pol​co​kon. Kör​be​fon​ták az ős​ré​gi köny​ve​ket, majd ki​nyúl​-
tak az ab​la​kon. Az ajtó bolt​ívét tar​tó ma​gas, kar​csú osz​lo​pok el​vesz​tek a hir​te​len nőtt
nyír​fák kö​zött, ame​lyek szét​te​rí​tet​ték hosszú ujjú ága​i​kat. Moha és ibo​lya tört át a pad​-
lón ke​resz​tül, és csip​ké​zett le​ve​lű páf​rá​nyok bom​lot​tak ki. Min​de​nütt vi​rá​gok pom​páz​-
tak; soha nem lá​tott szir​mok lóg​tak és me​re​dez​tek kö​rü​löt​tünk, káp​rá​za​tos szí​nek​ben,
meg​sű​rű​sö​dött a le​ve​gő az il​la​tuk​tól, meg az össze​tö​mö​rö​dött avar és a szú​rós sza​gú
gyógy​nö​vé​nyek pá​rá​já​tól. Cso​dál​koz​va néz​tem kö​rül. A má​gia még min​dig könnye​dén
áram​lott be​lő​lem.
– Erre gon​dol​tál? – kér​dez​tem. Sem​mi​vel sem volt ne​he​zebb er​dőt va​rá​zsol​ni, mint
egyet​len szál vi​rá​got. A Sár​kány vi​szont ugyan​olyan döb​ben​ten néz​te a bur​ján​zást, mint
én.
Meg​rö​kö​nyöd​ve né​zett rám, és most elő​ször el​bi​zony​ta​la​no​dott, mint​ha vá​rat​la​nul el​-
bot​lott vol​na va​la​mi​ben. Hosszú, kes​keny ke​zé​vel kör​be​fog​ta az enyé​met, és együtt tar​-
tot​tuk a ró​zsát. A má​gia ben​nem és raj​tam ke​resz​tül zen​gett. Érez​tem a má​gus ha​tal​má​-
nak mor​mo​lá​sát, ahogy dú​dol​ja a va​rázs​la​tom dal​la​mát. Hir​te​len na​gyon me​le​gem lett,
és fur​csa sze​mér​mes​ség vett erőt raj​tam. Ki​húz​tam a ke​zem a mar​ká​ból.
 7. FEJEZET
Más​nap os​to​ba mó​don ke​rül​tem a va​rázs​lót. Csak ké​sőbb ju​tott eszem​be, hogy ha si​-
ke​rült el​ke​rül​nöm, ak​kor a Sár​kány is ke​rült en​gem, hi​szen ko​ráb​ban egyet​len tan​órát
sem akart ki​hagy​ni. Nem té​pe​lőd​tem raj​ta, mi​ért tör​té​nik így. Pró​bál​tam úgy ten​ni,
mint​ha mind​ez mit sem je​len​te​ne, csak mind​ket​ten sze​ret​tünk vol​na tar​ta​ni egy kis szü​-
ne​tet a ki​kép​zés​ben. Egy ál​mat​lan éj​sza​kát kö​ve​tő​en azon​ban vö​rös szem​mel, ide​ge​sen
le​men​tem a könyv​tár​ba. A Sár​kány rám sem né​zett, ami​kor be​lép​tem, csak kur​tán
ennyit szólt: – Kezdd a fulm​ke​ával, a negy​ven​har​ma​dik ol​da​lon! – Tel​je​sen új va​rázs​lat
volt. Le​haj​tott fej​jel búj​ta a sa​ját köny​vét. Öröm​mel ve​tet​tem bele ma​gam a biz​ton​sá​got
adó mun​ká​ba.
Négy na​pot szin​te tel​jes né​ma​ság​ban töl​töt​tünk el, de akár egy hó​na​pig is ki​bír​tuk
vol​na úgy, hogy pár szó​nál töb​bet nem vál​tunk egy​más​sal, csak a sa​ját fe​jün​ket kö​vet​-
jük. Ám a ne​gye​dik nap reg​ge​lén egy szán je​lent meg a to​rony előtt, és ami​kor ki​néz​tem,
Bor​iszt pil​lan​tot​tam meg a ba​kon. Kas​ja any​ját, Ven​szát hoz​ta ma​gá​val, aki a szán hát​só
ré​szé​ben ku​por​gott, és fel​né​zett rám ken​dő​be bur​kolt, sá​padt, ke​rek ar​cá​val.
A jel​ző​tü​zek éj​je​le óta sen​ki​vel sem ta​lál​koz​tam Dver​nyik​ből. Dan​ka el​küld​te a tűz​szí​-
vet Ol​san​ká​ba, a völgy fal​va​i​ból össze​gyűlt, ko​mor kí​sé​ret​tel, akik az üze​ne​tet vit​ték.
Négy nap​pal az​u​tán, hogy a to​rony​hoz ug​rot​tam a Sár​kánnyal, te​mér​dek bá​tor föld​mű​-
ves és kéz​mű​ves je​lent meg a kapu előtt. Bá​tor​ság​ra val​lott, hogy el​jöt​tek szem​be​száll​ni
a ször​nyű​ség​gel, ami​lyen​hez fog​ha​tót még egyi​künk sem lá​tott, és ne​he​zen akar​ták el​-
hin​ni, hogy a má​gus meg​gyó​gyult.
Ol​san​ka pol​gár​mes​te​re még azt is kö​ve​tel​te a Sár​kány​tól, hogy mu​tas​sa meg a se​bet a
vá​ro​si or​vos​nak. A má​gus do​hog​va egye​zett bele, majd fel​gyűr​te az ing​uj​ját, és meg​mu​-
tat​ta a sé​rü​lés​ből ma​radt hal​vány, fe​hér for​ra​dást. Meg​kér​te a fér​fit, hogy ve​gyen tőle
vért, amely élénk​vö​rö​sen ser​kent ki az ujja be​gyé​ből. Egy hosszú, bí​bor kö​penyt vi​se​lő,
idős pa​pot is hív​tak, hogy mond​jon rá ál​dást, de erre már a Sár​kány mé​reg​be gu​rult.
– Ugyan mire jó ez a té​boly? – kér​dez​te a pap​tól, akit a je​lek sze​rint is​mert va​la​me​lyest.
– Már vagy tu​cat​szor hagy​tam, hogy a meg​ron​tott lel​ke​ket meg​áld​hasd. Va​la​me​lyi​kük​-
ből ta​lán lila ró​zsa sar​jadt? Vagy azt val​lot​ták, hogy meg​me​ne​kül​tek és meg​tisz​tul​tak?
Sze​rin​ted mit se​gít​het raj​tam egy ál​dás, ha va​ló​ban ron​tás ál​do​za​ta let​tem?
– Ezek sze​rint jól vagy – ál​la​pí​tot​ta meg a pap szá​ra​zon, és ek​kor vég​re meg​en​ged​ték
ma​guk​nak, hogy higgye​nek. A pol​gár​mes​ter meg​könnyeb​bül​ve adta át a tűz​szí​vet.
Az apá​mat és a fi​vé​re​i​met ter​mé​sze​te​sen nem en​ged​ték a to​rony​hoz, ahogy a fa​lum
egyet​len más la​kó​ját sem, akik gyá​szol​tak vol​na, ha benn kell ég​nem a fel​gyúj​tott épü​-
let​ben. Akik vi​szont el​jöt​tek, vé​gig​néz​tek raj​tam, ahogy a Sár​kány mel​lett áll​tam. Nem
tud​tam vol​na meg​fo​gal​maz​ni, mit lát​tam az ar​cu​kon. Is​mét a kö​zön​sé​ges, ké​nyel​mes
szok​nyá​i​mat vi​sel​tem, ők még​is ala​po​san szem​ügy​re vet​tek, nem el​len​sé​ge​sen, de nem
is úgy, ahogy egy dver​nyi​ki fa​vá​gó lá​nyá​ra szok​tak te​kin​te​ni. Úgy néz​tek rám, ahogy én
néz​tem első íz​ben Ma​rek her​ceg​re. Mint​ha egy tes​tet öl​tött me​se​hős lo​va​golt vol​na el
mel​let​tük, akit meg​bá​mul​tak ugyan, de nem volt ré​sze az éle​tük​nek. Össze​pré​selt a te​-
kin​te​tük sú​lya. Öröm​mel búj​tam vissza a to​rony​ba.
Ezen a na​pon vissza​vit​tem Jaga köny​vét a könyv​tár​ba, és kö​ve​tel​tem, hogy a Sár​kány
fe​jez​ze be a szín​le​lést. Ne ke​zel​jen töb​bé gyó​gyí​tás​ra szü​le​tett cso​da​bo​gár​ként, ha​nem
en​ged​je, hogy meg​ta​lál​jam a ne​kem való va​rázs​la​to​kat. Nem pró​bál​tam le​ve​let írni, bár
a má​gus két​ség​kí​vül meg​en​ged​te vol​na, hogy el​küld​jem. Mit üzen​het​tem vol​na? Ha​za​-
men​tem, meg is men​tet​tem a fa​lu​mat, de már nem tar​toz​tam oda. Már épp​úgy nem tud​-
tam el​kép​zel​ni, hogy a ba​rá​ta​im​mal a falu fő​te​rén tán​co​lok, ahogy hat hó​nap​pal ko​ráb​-
ban fel sem me​rült vol​na ben​nem, hogy be​vo​nul​jak a Sár​kány könyv​tá​rá​ba, és le​ül​jek az
asz​ta​lá​hoz.
Ami​kor azon​ban meg​lát​tam Ven​sza ar​cát a könyv​tár ab​la​ká​ból, egé​szen más gon​do​la​-
tok me​rül​tek fel ben​nem. Ott​hagy​tam a fél​kész mun​kát a le​ve​gő​ben, hi​á​ba til​tot​ta ezt
annyi​ra a má​gus, és le​ro​han​tam a lép​csőn. Utá​nam ki​ál​tott, de nem ju​tott el a hang​ja a
fü​le​mig. Tud​tam, hogy ha Kas​ja is el tu​dott vol​na jön​ni, nem Ven​sza ér​kez​ne he​lyet​te.
Az utol​só lép​cső​fo​ko​kat át​ugor​va ér​kez​tem a nagy elő​csar​nok​ba, és egy pil​la​nat​ra meg​-
áll​tam a kapu előtt. – Ir​ro​nar, ir​ro​nar! – ki​ál​tot​tam. Ezt az igét ko​ráb​ban csak össze​gu​-
ban​co​ló​dott fo​nal​cso​mók ki​ol​dá​sá​ra hasz​nál​tam, és most is csak el​ha​dar​tam, de annyi
va​rázs​erőt küld​tem bele, mint​ha egy fej​szé​vel akar​tam vol​na utat vág​ni ma​gam​nak a
bo​zót​ban ahe​lyett, hogy rá​érő​sen meg​ke​res​tem vol​na a rej​tett csa​pá​so​kat. Az aj​tó​szár​-
nyak szin​te ri​ad​tan rez​zen​tek meg és tá​rul​tak fel.
Jó​for​mán kizu​han​tam kö​zöt​tük, és hir​te​len el​gyen​gült a tér​dem – ahogy a Sár​kány jó
elő​re nagy öröm​mel és maró gúnnyal fel​vi​lá​go​sí​tott, az erő​sebb va​rázs​la​tok nem vé​let​-
le​nül bo​nyo​lul​tab​bak és meg​eről​te​tőb​bek is –, de fel​tá​pász​kod​tam, és el​kap​tam Ven​sza
ko​pog​ta​tás​ra ké​szü​lő ke​zét. Ar​cán kö​zel​ről szem​lél​ve el​gyö​tört​ség és sí​rás nyo​mai lát​-
szód​tak. Haja szin​te sza​ba​don ló​gott a há​tán, fel​hők​ben bom​lott ki a hosszú, vas​kos fo​-
nat​ból, ru​há​ja pe​dig sza​kadt volt és ko​szos. Mind​össze egy há​ló​in​get és azon egy kö​-
penyt vi​selt.
– Nyes​ka! – szó​lalt meg, és rop​pant erő​vel szo​rí​tot​ta a ke​ze​met. Uj​ja​im szin​te ér​zé​ket​-
len​né vál​tak a szo​rí​tá​sá​tól, a kör​mei be​lém váj​tak. – Nyes​ka, mu​száj volt el​jön​nöm!
– Be​szélj!
– El​vit​ték ma reg​gel, ami​kor ví​zért ment – mond​ta Ven​sza. – Hár​man vol​tak. Há​rom
kó​bor. – El​csuk​lott a hang​ja.
Ha csak egy kó​bor is elő​jött a Ren​ge​teg​ből, az már rossz ta​vasz​nak szá​mí​tott, mert
úgy szed​ték össze az em​be​re​ket az er​dő​ben, mint a gyü​möl​csöt. Egy​szer lát​tam egyet
messzi​ről a fák kö​zött. Olyan volt, mint a gallyak​hoz ido​mu​ló ro​va​rok, ame​lyek be​le​ve​-
gyül​tek az alj​nö​vény​zet​be, de tag​jai el​torzul​tak és ter​mé​szet​el​le​nes szög​ben kap​cso​lód​-
tak a tes​té​hez. Moz​du​la​tai lát​tán el​bor​zad​tam, és fel​ka​va​ro​dott a gyom​rom. Ág​sze​rű,
hosszú, vé​kony tag​ja​ik​kal ta​pos​tak ma​guk​nak utat az er​dőn ke​resz​tül. Az ös​vé​nye​ket, a
víz​par​ti he​lye​ket és a tisz​tá​so​kat ke​res​ték, és csend​ben vá​ra​koz​tak. Ha va​la​ki egy kar​-
nyúj​tás​nyi​ra meg​kö​ze​lí​tet​te őket, az már el​ve​szett, ha​csak nem ter​mett ott azon​nal egy
nagy csa​pat fér​fi fej​szék​kel és fák​lyák​kal. Ti​zen​hét éves ko​rom​ban egy kó​bort fél mér​-
föld​re Za​to​csek mel​lett kap​tak el, a völgy​ben utol​só​ként, a Ren​ge​teg​hez leg​kö​ze​lebb eső
fa​lu​nál. A szörny egy gye​re​ket vitt el, egy kis​fi​út, aki egy vö​dör vi​zet akart vin​ni az any​-
já​nak a mo​sás​hoz. Az any​ja a sa​ját sze​mé​vel lát​ta a tá​ma​dást, és hal​lot​ta a gye​rek si​kol​-
to​zá​sát is. Ak​kor elég sok nő tar​tóz​ko​dott a kö​zel​ben ah​hoz, hogy ri​a​dót fúj​ja​nak és le​-
las​sít​sák a szörny ha​la​dá​sát.
 Vé​gül tűz​zel tar​tóz​tat​ták fel, de to​váb​bi egy na​pot vett igény​be, hogy a fej​szék​kel fel​-
da​ra​bol​ják. A kó​bor el​tör​te a kis​fiú kar​ját és lá​bát, ahol meg​mar​kol​ta, és ad​dig el sem en​-
ged​te, amíg ket​té nem ha​sí​tot​ták torz tör​zsét és le nem vág​ták a vég​tag​ja​it. Még ak​kor is
há​rom erős fér​fi​nak kel​lett le​tör​del​nie az uj​ja​it a fiú tes​té​ről, és a gye​rek tes​tét tölgy​fa​ké​-
reg​hez ha​son​ló seb​hely​min​tá​zat bo​rí​tot​ta.
Azok, aki​ket a kó​bo​rok be​vit​tek a Ren​ge​teg​be, sok​kal sze​ren​csét​le​neb​bül jár​tak. Nem
tud​tuk, mi lett a sor​suk, de időn​ként újra fel​buk​kan​tak, a le​he​tő leg​bor​zal​ma​sabb mó​-
don el​torzul​va. Mo​so​lyog​tak, vi​dá​mak vol​tak, és lát​szó​lag sér​tet​le​nek. Azok sze​mé​ben,
akik nem is​mer​ték őket kö​zel​ről, akár még a régi ön​ma​guk​nak is tűn​het​tek, és akár fél
na​pig is be​szél​get​he​tett ve​lük úgy az em​ber, hogy nem tá​madt sem​mi​fé​le bal​jós sej​tel​-
me – amíg rá nem tört egy iszo​nyú kész​te​tés, hogy meg​ra​gad​jon egy kést, és le​vág​ja a sa​-
ját ke​zét, ki​váj​ja a sa​ját sze​mét vagy nyel​vét, mi​köz​ben a vissza​tért ren​dü​let​le​nül, bor​-
zal​mas mo​sollyal be​szélt to​vább. Az​tán a kó​bor ál​do​za​ta meg​fog​ta a kést, és mi​köz​ben a
má​sik oda​kint ful​dok​lott né​mán és va​kon, be​osont a há​zá​ba, a gye​re​ke​i​hez. Ha a kó​bo​-
rok a sze​ret​te​ink kö​zül kap​tak el va​la​kit, leg​fel​jebb a ha​lá​lá​ban bíz​hat​tunk, de ez sok​szor
csak hiú áb​ránd ma​radt. Soha nem tud​hat​tunk biz​to​sat, ha​csak elő nem ke​rül​tek meg​-
mu​tat​ni, hogy él​nek. Ak​kor azon​ban le kel​lett őket va​dász​ni.
– Kas​ját? Az nem le​het! Őt nem!
Ven​sza le​haj​tot​ta a fe​jét. Könnyei be​le​foly​tak a ke​zem​be, ame​lyet még min​dig vas​bi​-
lincs​ként tar​tott fog​va. – Kér​lek, Nyes​ka! Kér​lek! – Re​ked​ten, csüg​ged​ten be​szélt. Tud​-
tam, hogy a Sár​kány​tól soha nem kér​ne se​gít​sé​get, an​nál több esze volt. De hoz​zám el​-
jött.
Kép​te​len volt ab​ba​hagy​ni a sí​rást. Be​vit​tem az elő​csar​nok​ba, a Sár​kány pe​dig tü​rel​-
met​le​nül oda​lép​delt hoz​zánk, és egy adag or​vos​sá​got nyúj​tott az asszony felé. Ven​sza el​-
hú​zó​dott a va​rázs​ló​tól, és el​ta​kar​ta az ar​cát. Vé​gül én itat​tam meg vele a fo​lya​dé​kot.
Alig​hogy meg​it​ta, jócs​kán meg​nyu​go​dott, és az arca is ki​si​mult. Hagy​ta, hogy fel​vi​-
gyem az eme​le​ti szo​bám​ba, és né​mán le​fe​küdt az ágy​ra, bár a sze​mét nyit​va tar​tot​ta.
A Sár​kány a kü​szö​bön áll​va fi​gyelt min​ket. Fel​emel​tem a zár​ha​tó kis me​dált Ven​sza
nya​ká​ból. – Nála van Kas​ja egy haj​tin​cse. – Em​lé​kez​tem, hogy a ki​vá​lasz​tás előt​ti es​tén
vág​ta le, mert azt hit​te, sem​mi em​lé​ke nem fog ma​rad​ni a lá​nyá​ról. – Ha a foj​ta​lak hasz​-
nál​nám…
A má​gus a fe​jét ráz​ta. – Mit gon​dolsz, mit ta​lál​nál egy vi​gyor​gó holt​tes​ten kí​vül? Az a
lány el​ve​szett. – Ál​lá​val Ven​sza felé in​tett, aki köz​ben be​huny​ta a sze​mét. – Alud​jon
egyet, ki​csit meg​nyug​szik. Mondd meg a szán haj​tó​já​nak, hogy jöj​jön vissza reg​gel, és
vi​gye haza!
El​for​dult és el​ment. Az volt a leg​ször​nyűbb, ami​lyen tár​gyi​la​gos han​gon be​szélt. Nem
för​medt rám, nem ne​ve​zett őrült​nek, nem mond​ta azt, hogy egy fa​lu​si lány éle​te nem
éri meg a koc​ká​za​tot, hogy a Ren​ge​teg a sa​ját se​re​gé​be ol​vasszon en​gem. Nem mond​ta,
hogy bal​ga mó​don meg​ré​sze​gül​tem a si​ker​től, ami​ért ké​pes vol​tam a va​rázs​fő​ze​te​it
szét​lo​csol​ni, vi​rá​go​kat szed​ni a le​ve​gő​ből, és most abba a hit​be rin​ga​tom ma​gam, hogy
vissza​hoz​ha​tok va​la​kit, akit az Erdő el​ra​ga​dott.
A lány el​ve​szett. A maga ki​für​kész​he​tet​len mód​ján mint​ha saj​nál​ko​zott is vol​na.
Le​ül​tem Ven​sza mel​lé, aki egé​szen meg​me​re​ve​dett a hi​deg​től, és az ölem​be húz​tam
vö​rös, bőr​ke​mé​nye​dé​ses ke​zét. Sö​té​te​dett oda​kint. Ha Kas​ja még élet​ben volt, va​la​hol a
Ren​ge​teg​ben bók​lász​ha​tott, és néz​te a nap​le​men​tét, a le​ve​lek kö​zött ha​ló​dó fényt.
Mennyi idő alatt le​het egy em​bert be​lül​ről üres​sé ten​ni? Be​le​gon​dol​tam, hogy Kas​ja a kó​-
bo​rok kar​mai közé ke​rült, a ször​nyek hosszú kar​ja és lába a tes​te köré fo​nó​dott, és mind​-
vé​gig tisz​tá​ban van vele, mi tör​té​nik, mi fog tör​tén​ni…
Ma​gá​ra hagy​tam az alvó Ven​szát, és le​men​tem a könyv​tár​ba. Ott volt a Sár​kány is, ép​-
pen az egyik vas​kos lel​tárt néz​te át, amely​be a szám​ve​té​sét je​gyez​te le. Meg​áll​tam az aj​-
tó​ban, és a há​tát néz​tem.
– Tu​dom, hogy kö​zel állt hoz​zád – szó​lalt meg, de nem for​dult hát​ra. – A ha​mis re​mé​-
nyek táp​lá​lá​sa vi​szont csak kárt okoz.
Nem vá​la​szol​tam. Jaga va​rázs​köny​ve ott he​vert ki​nyit​va az asz​ta​lon, ki​csi volt és fosz​-
lott. Ezen a hé​ten csak a föld​del kap​cso​la​tos igé​ket gya​ko​rol​tam: fulm​kea, ful​me​des, ful​-
mis​ta, ke​mény, szi​lárd sza​va​kat – a va​rázs​la​tok kö​zül azo​kat, ame​lyek a leg​tá​vo​labb es​-
tek az il​lú​zi​ók le​ve​gő és tűz lé​nyé​től. Fel​kap​tam a köny​vet, a Sár​kány háta mö​gött a zse​-
bem​be csúsz​tat​tam, majd meg​for​dul​tam, és né​mán le​sé​tál​tam a lép​csőn.
Bor​isz még min​dig oda​kint várt, arca meg​nyúlt, mo​gor​va lett. Ami​kor ki​lép​tem a to​-
rony​ból, fel​né​zett pok​róc​cal le​ta​kart lo​vai mö​gül.
– El​vin​nél a Ren​ge​teg​hez? – kér​dez​tem.
Bó​lin​tott. Fel​mász​tam a szán​ra, és mi​köz​ben ő fel​ké​szí​tet​te a lo​va​kat, ma​gam​ra húz​-
tam a ta​ka​ró​kat. Fel​szállt a bak​ra, az ál​la​tok​hoz be​szél​ve, az​tán meg​rán​gat​ta a gyep​lőt,
és a szán nagy ug​rás​sal el​in​dult a ha​von.

Ma​gas​ról sü​tött azon az éj​je​len a gyö​nyö​rű, ke​rek hold, és kék fényt ve​tett a hó​ta​ka​ró​-
ra. Mi​köz​ben a szán​nal sik​lot​tunk az úton, ki​nyi​tot​tam Jaga köny​vét, és ta​lál​tam egy
igét a lép​tek meg​gyor​sí​tá​sá​ra. Hal​kan dú​dol​ni kezd​tem a lo​vak​nak, ame​lyek hát​ra​csa​-
pott fül​lel hall​gat​ták. A szán kö​rül sü​ví​tő szél egy​re tom​pább és sű​rűbb lett, ne​ki​fe​szült
az ar​com​nak, el​ho​má​lyo​sí​tot​ta a lá​tá​so​mat. A be​fa​gyott Orsó sá​padt ezüst út​ként fu​tott
mel​let​tünk, előt​tünk pe​dig, ke​le​ten jó​ko​ra ár​nyék duz​zadt egy​re na​gyobb​ra, míg​nem a
lo​vak nyug​ta​la​nul le​las​sí​tot​tak és meg​áll​tak. Sen​ki sem szólt rá​juk, a gyep​lő sem moz​-
dult. Az egész vi​lág meg​tor​pant. Egy ala​csony, bo​zon​tos fe​nyő​li​get​ben áll​tunk meg.
Előt​tünk szé​les te​rü​le​ten hó​ta​ka​ró te​rült el, azon túl pe​dig el​kez​dő​dött a Ren​ge​teg.
Éven​te egy​szer, ami​kor fel​en​ge​dett a ta​laj, a Sár​kány min​den ti​zen​öt év​nél idő​sebb,
egye​dül​ál​ló fér​fit el​vitt a Ren​ge​teg pe​re​mé​re. Fe​ke​té​re és ko​pár​ra ége​tett egy föld​sá​vot a
leg​kül​ső fák kö​rül, a fér​fi​ak pe​dig mö​göt​te gya​lo​gol​tak, és só​val hin​tet​ték be a föl​det,
hogy sem​mi se tud​jon meg​nő​ni vagy gyö​ke​ret eresz​te​ni ben​ne. Min​den fa​lu​ból lát​ni le​-
he​tett a fel​fe​lé go​moly​gó füst​kí​gyó​kat. A tá​vo​lab​bi füst​osz​lo​pok azt je​lez​ték, hogy a
Ren​ge​teg túl​só fe​lén, Ro​szi​á​ban is ége​tik a ta​lajt. A lán​gok azon​ban ki​alud​tak, ami​kor el​-
ér​ték a fák sö​tét ár​nyé​kát.
Le​ká​szá​lód​tam a szán​ról. Bor​isz fe​szült és ret​te​gő arc​cal né​zett rám.
– Vá​rok – mond​ta sa​ját ér​zé​se​i​vel da​col​va, de tud​tam, hogy nem lesz ké​pes rá. Med​dig
akar vár​ni? Mire? Itt akar ma​rad​ni a Ren​ge​teg ha​tá​rán?
Apám​ra gon​dol​tam. Ha for​dí​tott hely​zet​ben len​nénk, ő is vár​na Mar​tá​ra. Meg​ráz​tam a
fe​jem. Ha ki tu​dom hoz​ni Kas​ját, ta​lán el tu​dom jut​tat​ni a to​rony​ba. Bíz​tam ben​ne, hogy
a Sár​kány nem zár ki min​ket va​la​mi​lyen va​rázs​igé​vel.
– Menj haza! – szól​tam neki vé​gül, az​tán vá​rat​lan kész​te​tés​től ve​zé​rel​ve meg​kér​dez​-
tem: – Mar​ta jól van?
Bor​isz alig ész​re​ve​he​tő​en bó​lin​tott. – Férj​hez ment – fe​lel​te, majd némi ha​bo​zás után
hoz​zá​tet​te: – Gyer​me​kük is lesz.
Eszem​be ju​tott Mar​ta a ki​vá​lasz​tás​nál, öt hó​nap​pal ko​ráb​ban: vö​rös ru​há​ja, cso​dá​la​tos
fe​ke​te haj​fo​na​tai, kes​keny, sá​padt, ijedt arca. Ko​ráb​ban soha nem tud​tam vol​na el​kép​-
zel​ni, hogy va​la​ha egy​más mel​lett fo​gunk áll​ni: Mar​ta, Kas​ja és én. Dur​ván és fáj​dal​ma​-
san akadt el a lé​leg​ze​tem, ami​kor el​kép​zel​tem, hogy ott​hon ül a tűz​hely mel​lett, már fi​a​-
ta​lon mat​ró​na lett be​lő​le, és már a gyer​mek​ágy​ra ké​szül.
– Örü​lök – mond​tam ne​héz​ke​sen, min​den erőm​mel ha​da​koz​va az el​len, hogy a szám
össze​pré​se​lőd​jön az irigy​ség​től. Nem mint​ha vágy​tam vol​na férj​re és gye​rek​re, egy​ál​ta​-
lán nem, il​let​ve csak úgy, ahogy a száz​éves kort is meg akar​tam érni – majd va​la​mi​kor a
tá​vo​li jö​vő​ben, a rész​le​tek is​me​re​te nél​kül. Ugyan​ak​kor pont ezek a rész​le​tek je​len​tet​ték
az éle​tet: Mar​ta élt, én pe​dig nem. Még ha ki is ju​tok va​la​ha élve a Ren​ge​teg​ből, soha nem
bir​to​kol​ha​tom azt, ami neki van. Kas​ja pe​dig… ő le​het, hogy már nem is él.
Még​sem akar​tam úgy be​lép​ni a ve​szé​lyes te​rü​let​re, hogy bár​ki​re is ne​hez​te​lek. Nagy
le​ve​gőt vet​tem, és azt mond​tam: – Könnyű szü​lést kí​vá​nok neki, és egész​sé​ges gye​re​ket.
– Ko​mo​lyan is gon​dol​tam: a szü​lés is fé​lel​me​tes, jól​le​het, az leg​alább is​me​rős fé​le​lem. –
Kö​szö​nöm – tet​tem hoz​zá Bor​isz​nak, és el​for​dul​tam, hogy át​vág​jak a ko​pár föl​dön a vas​-
kos, sö​tét fa​tör​zsek közé. Meg​csör​dül​tek a ló​szer​szá​mok a há​tam mö​gött, ahogy Bor​isz
meg​for​dult a szán​nal, és si​et​ve tá​vo​zott. A tom​pa han​gok ha​ma​ro​san el​hal​tak. Nem néz​-
tem kö​rül, csak ra​kos​gat​tam egyik lá​bam a má​sik után, míg vé​gül meg​áll​tam az első
ágak alatt.
Szi​tált egy ki​csit a hó, nesz​te​le​nül és pu​hán. Ven​sza me​dál​ja hi​de​gen fe​küdt a mar​-
kom​ban, mi​köz​ben ki​nyi​tot​tam. Ja​gá​nak fél tu​cat kü​lön​bö​ző va​rázs​igé​je volt dol​gok
meg​ta​lá​lá​sá​ra, rö​vi​dek és könnyű​ek; a je​lek sze​rint maga is gyak​ran el​ve​szí​tett tár​gya​-
kat. – Loj​ta​lal – le​hel​tem hal​kan Kas​ja ki​csi, össze​te​kert haj​fo​na​tá​ra. A va​rázs​ige mel​lett
ez sze​re​pelt kéz​írás​sal: „arra jó, hogy az egé​szet meg​ta​lál​juk egy rész​let bir​to​ká​ban”. Ki​csi,
hal​vány fel​hő go​mo​lyo​dott ki az or​rom​ból és szám​ból, és tá​vo​labb il​lant, mu​tat​va a
Ren​ge​teg​be ve​ze​tő utat. Két fa​törzs kö​zött be​lép​tem, és kö​vet​tem a pá​ra​fel​hőt a sű​rű​be.

Azt hit​tem, job​ban fo​gok fél​ni oda​bent, de el​ső​re nem kü​lön​bö​zött se​me​lyik má​sik
vén​sé​ges er​dő​től. A fák ha​tal​mas osz​lo​pok​hoz ha​son​lí​tot​tak egy sö​tét, vég​te​len csar​nok​-
ban, jó messzi​re egy​más​tól, ka​nyar​gós, gö​csör​tös gyö​ke​re​i​ket sö​tét​zöld moha lep​te, és
pa​rá​nyi, toll​sze​rű páf​rá​nyok kun​ko​rod​tak össze éj​sza​ká​ra. Ma​gas, fakó gom​bák tö​mö​-
rül​tek egy​be, akár a ma​sí​ro​zó já​ték ka​to​nák. A hó nem ju​tott be a fák alá, még most, a tél
kö​ze​pén sem. Vé​kony jég​ké​reg bo​rí​tot​ta a le​ve​le​ket és a vé​kony gallya​kat. Va​la​hon​nan a
tá​vol​ból ba​goly hu​ho​gá​sa hal​lat​szott, mi​köz​ben óva​to​san utat tör​tem ma​gam​nak a fák
kö​zött.
A hold még min​dig a fe​jem fö​lött ra​gyo​gott, tisz​ta, fe​hér fé​nye át​ha​sí​tott a csu​pasz
ágak kö​zött. A sa​ját, ha​lo​vány lé​leg​ze​tem fel​hő​jét kö​vet​tem, és azt kép​zel​tem, hogy pa​-
rá​nyi egér va​gyok, amely a bag​lyok elől buj​kál, és köz​ben egy ga​bo​na​sze​met vagy rej​tett
diót ke​res. Ami​kor a sű​rűk​ben gyűj​tö​get​tem, gyak​ran el​áb​rán​doz​tam, be​le​vesz​ve a fák
hű​vös ár​nyá​ba, a ma​da​rak és a bé​kák éne​ké​be, a szik​lá​kon csör​ge​de​ző pa​tak cso​bo​gá​sá​-
ba. Most is ha​son​ló​kép​pen pró​bál​tam el​vesz​ni, az erdő apró és je​len​ték​te​len ré​szé​vé vál​-
ni.
De va​la​mi fi​gyelt. Min​den lé​pés​nél, amellyel bel​jebb ju​tot​tam a va​don​ba, egy​re erő​seb​-
ben érez​tem; ne​héz súly​ként te​le​pe​dett a vál​lam​ra, akár egy vas​já​rom. Ami​kor be​lép​tem,
fé​lig-med​dig arra szá​mí​tot​tam, hogy hul​lák fog​nak lóg​ni min​den ág​ról, és far​ka​sok ve​-
tőd​nek majd rám az ár​nyak kö​zül. Rö​vi​de​sen még azért is kö​nyö​rög​tem vol​na. Itt va​la​-
mi még rosszabb várt rám. Az a do​log, amely Jer​zsi sze​mé​ből né​zett vissza rám, ele​ven
volt, és én mint​ha csap​dá​ba es​tem vol​na egy le​ve​gő​ben he​lyi​ség​ben vele együtt. Egy dal​-
lam töl​töt​te be a Ren​ge​te​get, va​la​mi vad dal, őrü​let​ről, szét​sza​ka​dás​ról és ha​rag​ról. To​-
vább oson​tam, és be​hú​zott vál​lal pró​bál​tam a le​he​tő leg​ki​sebb​re össze​tö​pö​röd​ni.
Az​tán egy kis pa​tak​nál kö​töt​tem ki – ép​pen csak cser​mely volt, mind​két part​ján vas​tag
jég​ré​teg​gel, köz​tük fe​ke​te víz​zel, ame​lyen erőt​le​nül csil​lant meg a lom​bo​kon át​tö​rő
hold​fény. Egy kó​bort pil​lan​tot​tam meg a túl​par​ton. Fur​csa, kes​keny bot​fe​jé​vel a pa​tak​-
hoz ha​jolt inni, szá​ja hosszú​ká​san tá​ton​gó odú​ra em​lé​kez​te​tett. Fel​emel​te a fe​jét, és rám
né​zett, szá​já​ból csö​pö​gött a víz. Sze​me olyan volt, akár a fa​tör​zsek gör​csei, sö​tét, ke​rek
lyu​kak, kis ál​la​tok ta​nyá​ja. Zöld gyap​jú anyag​fosz​lány ló​gott az egyik lá​bá​ról, meg​akad​-
va az egyik ki​ug​ró ízü​le​tén.
A kes​keny, se​bes sod​rá​sú pa​tak fö​lött egy​más​ra néz​tünk.
– Ful​me​des – szó​lal​tam meg resz​ke​tő han​gon, mire a kó​bor lába alatt meg​nyílt a ta​laj,
és el​nyel​te a hát​só lá​bát. Hosszú, bot​sze​rű vég​tag​ja​i​val ka​pasz​kod​ni pró​bált a pa​tak
part​já​ba, né​mán hány​ta-ve​tet​te ma​gát, víz​su​ga​ra​kat köp​kö​dött, ám a ta​laj össze​zá​rult a
tes​te kö​zép​ső ré​sze kö​rül is, és kép​te​len volt ki​sza​ba​dul​ni.
Én azon​ban át​fog​tam ma​gam a ka​rom​mal, és le​nyel​tem egy fáj​dal​mas ki​ál​tást. Úgy
érez​tem ma​gam, mint​ha va​la​ki egy nagy hu​sáng​gal a vál​lam​ra csa​pott vol​na: a Ren​ge​-
teg meg​érez​te a tény​ke​dé​se​met. Biz​tos vol​tam ben​ne. Most már rám va​dá​szott. Én men​-
tem be meg​ke​res​ni va​la​mit, de ő fog meg​ta​lál​ni. Erőt kel​lett ven​nem ma​ga​mon ah​hoz,
hogy to​vább​men​jek. Át​ug​rot​tam a cser​mely fö​lött, és a hal​vány le​he​let​fel​hő után ered​-
tem, amely még min​dig elő​rébb mu​tat​ta az utat. A kó​bor meg​pró​bált el​kap​ni hosszú, re​-
pe​de​zett fára em​lé​kez​te​tő uj​ja​i​val, ami​kor meg​ke​rül​tem, de el​fu​tot​tam elő​le. Egy vas​ta​-
gabb fák​ból álló gyű​rű​höz ér​kez​tem, majd egy ki​sebb fa kö​rül szé​les, hó​ta​ka​ró​val bo​rí​-
tott tisz​tás​ra lel​tem.
Egy ki​dőlt fa nyúlt vé​gig a tisz​tá​son, va​ló​sá​gos óri​ás, hi​szen a tör​zse fek​ve is ma​ga​-
sabb volt ná​lam. Zu​han​tá​ban hoz​ta lét​re a tisz​tást, amely​nek kö​ze​pén új fa szök​kent
szár​ba, hogy el​fog​lal​ja előd​je he​lyét. De nem ugyan​olyan fa volt. Az összes töb​bi fát,
amit ed​dig lát​tam a Ren​ge​teg​ben, fol​tos kér​gük és ága​ik ter​mé​szet​el​le​nes ka​nya​ru​la​tai
el​le​né​re fel​is​mer​tem. Zöm​mel töl​gyek, fe​ke​te nyír​fák és ma​gas fe​nyők vol​tak. Ám eh​hez
ha​son​lót még nem lát​tam.
Nem tud​tam vol​na át​fog​ni a ka​rom​mal, bár a fa​óri​ás nem dől​he​tett ki olyan ré​gen.
Sima, szür​ke ké​reg fed​te a fur​csán rücs​kös tör​zset, és a hosszú ágak sza​bá​lyos kö​rök​ben
nőt​tek raj​ta, a törzs ma​ga​sabb ré​szé​től föl​fe​lé, akár egy vö​rös​fe​nyő​nél. Ágai nem csu​pa​-
szod​tak le té​li​re, ha​nem ma​radt raj​tuk egy ha​lom szá​raz, ezüs​tös le​vél, ame​lyek zö​rög​-
tek a szél​ben – a hang azon​ban mint​ha más​hon​nan szólt vol​na, mint​ha lát​ha​tat​lan em​-
be​rek mor​mog​tak vol​na épp csak kí​vül a lá​tó​te​re​men.
A le​he​le​tem pá​rá​ja fel​szí​vó​dott a le​ve​gő​ben. A mély hóra le​néz​ve ész​re​vet​tem a kó​bo​-
rok láb​nyo​ma​it, lyu​ka​kat és vo​na​la​kat, ahogy le​ló​gó ha​suk vé​gig​szán​tott a hó​ta​ka​rón,
egé​szen a fáig. Óva​to​san kö​ze​lebb lép​tem a törzs​höz, majd még egyet lép​tem, és meg​áll​-
tam. Kas​ja oda volt bék​lyóz​va a fá​hoz. Háta a törzs​nek tá​masz​ko​dott, kar​já​val mint​ha
hát​ra​fe​lé ölel​te vol​na.
Ele​in​te nem is vet​tem ész​re, mert a ké​reg el​kez​dett rá​nő​ni.
Az ar​cát kis​sé fel​emel​te, és a rá​te​le​pe​dő bu​rok alatt nyi​tott szá​ja is lát​szott – ré​mül​ten
si​kol​toz​ha​tott, mi​köz​ben a háncs be​nőt​te. Foj​tott és te​he​tet​len ki​ál​tás sza​kadt ki be​lő​-
lem, elő​re​tán​to​rod​tam, és ki​nyúj​tot​tam a ka​rom, hogy meg​érint​sem. Az uj​ja​im alatt
már meg​ke​mé​nye​dett a ké​reg, sima volt, szür​ke és ke​mény, mint​ha egész​ben nyel​te vol​-
na el a fa​törzs, és a sa​ját ré​szé​vé tet​te vol​na Kas​ját, a Ren​ge​teg ré​szé​vé.
Nem ta​lál​tam fo​gást a kér​gen, hi​á​ba pró​bál​tam he​ve​sen ka​pa​rász​ni és le​szag​gat​ni. Vé​-
gül még​is si​ke​rült egy kis da​ra​bot le​hán​ta​nom az ar​cá​nál, és alat​ta meg​érez​tem sa​ját
bőre pu​ha​sá​gát, me​leg​sé​gét, ele​ven​sé​gét. A ké​reg vi​szont se​be​sen vissza​nőtt, ezért vissza
kel​lett húz​nom a ke​ze​met, ne​hogy en​gem is ma​gá​ba szip​pant​son. Szám​ra ta​pasz​tot​tam
a ke​zem, és kez​dett raj​tam úrrá len​ni a két​ség​be​esés. Még annyi​ra ke​ve​set tud​tam: egyet​-
len va​rázs​ige sem ju​tott eszem​be, sem​mi​vel sem tud​tam ki​sza​ba​dí​ta​ni Kas​ját, sem​mi​vel
sem tud​tam fej​szét vagy kést idéz​ni a ke​zem​be, még ha ma​radt vol​na is időm ki​fa​rag​ni a
törzs​ből.
A Ren​ge​teg tud​ta, hogy ott va​gyok. Érez​tem, ahogy te​remt​mé​nyei fe​lém tar​ta​nak, pu​-
hán lo​pa​ko​dó lá​bak oson​nak ke​resz​tül az er​dőn, kó​bo​rok, far​ka​sok, és még sok​kal
rosszab​bak. Hir​te​len el​töl​tött a bi​zo​nyos​ság, hogy egyes lé​nyek soha nem hagy​ják el a
Ren​ge​te​get, olyan bor​zal​mas te​remt​mé​nyek, ame​lye​ket em​be​ri szem még nem lá​tott. És
kö​ze​led​tek.
„Me​zít​láb a ta​la​jon, ful​mia, tíz​szer meg​győ​ző​dés​sel, meg​ráz​za a föl​det a gyö​ke​re​kig, ha
van hoz​zá elég erőd.” Ezt ol​vas​tam Jaga köny​vé​ben, és a Sár​kány is elég erő​tel​jes igé​nek
tart​hat​ta, mert nem en​ged​te a to​rony kö​ze​lé​ben ki​pró​bál​ni. A meg​győ​ző​dés​sel kap​cso​lat​-
ban ké​tel​ked​tem leg​in​kább; nem hit​tem ben​ne, hogy jo​gom van a gyö​ke​re​kig meg​ren​-
get​ni a föl​det. Most azon​ban gyor​san a föld​re rogy​tam, és el​kezd​tem a ke​zem​mel fél​re​sö​-
pör​ni a ha​vat, a le​hul​lott le​ve​le​ket, a rot​ha​dást és a mo​hát, amíg el nem ér​tem a ke​mény​-
re fa​gyott ta​laj​hoz. Ki​fe​sze​get​tem be​lő​le egy nagy kö​vet, és egy​más után sok​szor le​csap​-
tam a ta​laj​ra, fel​la​zít​va a föld​ré​te​ge​ket, köz​ben időn​ként rá is le​hel​tem, hogy pu​hább le​-
gyen. A hó meg​ol​vadt dü​hödt ököl​csa​pá​sa​im alatt, és nagy igye​ke​ze​tem kö​ze​pet​te a sze​-
mem​ből le​csöp​pe​nő, for​ró könnye​i​met is be​le​dön​göl​tem a föld​be. Kas​ja fel​sze​gett fej​jel
ma​ga​so​dott fö​lém, szá​ja hang​ta​lan si​koly​ra nyílt, mint egy temp​lom​bé​li szo​bor​nak.
– Ful​mia – mond​tam mé​lyen a ta​laj​ba fúrt uj​jak​kal, és össze​mor​zsol​tam a ke​mény rö​-
gö​ket a ke​zem​mel. – Ful​mia, ful​mia – kán​tál​tam újra meg újra. Tö​rött kör​me​im vé​rez​ni
kezd​tek, és egy​re nyug​ta​la​nab​bul érez​tem, hogy a ta​laj hall en​gem. Itt még a föld is meg
volt ront​va, meg volt mér​gez​ve, de én rá​köp​tem, és to​vább ki​ál​toz​tam: – Ful​mia! – El​kép​-
zel​tem, ahogy a má​gia víz​ként csu​rog a ta​laj​ba, re​pe​dé​se​ket és gyen​ge pon​to​kat ke​res,
szét​ter​jed a ke​zem, a hi​deg, nyir​kos tér​dem alatt, és a föld vé​gül meg​re​me​gett és ki​for​-
dult ma​gá​ból. Tom​pa rez​gés kelt azo​kon a pon​to​kon, ahol az uj​ja​im a föld​be ha​tol​tak, és
kö​vet​te a moz​du​la​ta​i​mat, mi​köz​ben a fa gyö​ke​rei után ku​tat​tam. A fa​gyott ta​laj ki​sebb
gö​rön​gyök​re tört a gyö​ke​rek kö​rül, és a re​me​gés hul​lá​mok​ban ter​jedt to​vább.
Fe​jem fö​lött va​dul ka​szál​ni kezd​tek az ágak, a le​ve​lek su​so​gá​sa halk mo​raj​lás​sá vál​to​-
zott. Tér​den áll​va fel​egye​ne​sed​tem.
– En​gedd el! – ki​ál​tot​tam a fára, és sá​ros ök​löm​mel ver​ni kezd​tem a tör​zsét. – En​gedd
ki, vagy le​súj​tok rád! Ful​mia! – Dü​höd​ten or​dí​tot​tam, és újra a föld​re ve​tet​tem ma​gam.
Ahol az ök​löm le​csa​pott, a ta​laj fel​emel​ke​dett és meg​duz​zadt, akár egy eső​től meg​áradt
fo​lyó. Zu​bo​gott ki​fe​lé be​lő​lem a má​gia, min​den in​tel​met el​fe​lej​tet​tem és sem​mi​be vet​-
tem, amit va​la​ha a Sár​kány​tól hal​lot​tam. Az utol​só erő​met is be​ve​tet​tem vol​na, akár
meg is hal​tam vol​na azért, hogy el​pusz​tít​sam azt a fát. Nem tud​tam el​kép​zel​ni, hogy
csak úgy hát​ra​hagy​jam, és to​vább él​jek, olyan vi​lág nem lé​tez​he​tett, ahol Kas​ja éle​te és
szí​ve egy ilyen ször​nye​te​get táp​lál. In​kább oda​vesz​tem vol​na én is, por​rá őr​lőd​tem vol​na
a sa​ját föld​ren​gé​sem​ben, és ma​gam​mal vit​tem vol​na a fát is. To​vább szag​gat​tam a ta​lajt
a ke​zem​mel, egy nagy göd​röt akar​tam lét​re​hoz​ni, amely el​nyel mind​nyá​jun​kat.
Az​tán a fa kér​ge olyan hang​gal, mint ta​vasszal az első jég​ri​a​nás, Kas​ja tes​té​nek hosszá​-
ban fel​ha​sadt. Azon​nal fel​ug​rot​tam a föld​ről, be​le​dug​tam az uj​ja​im a hé​zag​ba, szé​les​re
fe​szí​tet​tem a pe​re​mét, és be​nyúl​tam Kas​já​ért. El​kap​tam a csuk​ló​ját, majd er​nyedt és sú​-
lyos kar​ját is, és húz​ni kezd​tem. Ki​esett a för​tel​mes, sö​tét odú​ból, és rongy​ba​ba​ként
csuk​lott két​rét. Hát​rál​va ki​von​szol​tam te​tem​sze​rű​en ne​héz tes​tét a hóra, és mind​két ke​-
zem​mel át​fog​tam a csuk​ló​it. Hal​sze​rű​én sá​padt volt az arca, és be​te​ges, mint​ha min​den
va​la​ha lá​tott nap​sü​tést ki​szív​tak vol​na be​lő​le. Va​la​mi​lyen nedv csur​gott vé​gig a tes​tén
vé​kony, zöld pa​ta​kok​ban, a ta​va​szi eső il​la​tát árasz​tot​ta, de Kas​ja nem moz​dult.
Térd​re es​tem mel​let​te.
– Kas​ja! – zo​kog​tam. – Kas​ja!
A fa​ké​reg óri​ás heg​ként zá​rult össze az odú fö​lött, amely​be ál​do​za​tát zár​ta. Ned​ves,
ko​szos ke​zem​mel meg​fog​tam Kas​ja ke​zét, és az ar​com​hoz, majd a szám​hoz nyom​tam.
Hi​deg volt, de nem annyi​ra, mint a sa​já​tom. Még volt ben​ne némi élet. Le​ha​jol​tam, és a
vál​lam​ra emel​tem a tes​tét.
 8. FEJEZET
Haj​nal​ban tán​to​rog​tam ki a Ren​ge​teg​ből, Kas​ját kö​teg rő​zse​ként vit​tem a vál​la​mon. A
va​don el​hú​zó​dott elő​lem, mint​ha at​tól fél​ne, hogy is​mét rop​pant ere​jű va​rázs​la​tok​hoz
fo​lya​mo​dom. Mély ha​rangzú​gás​ként csen​gett a ful​mia a fe​jem​ben, min​den lé​pés​nél
meg​dön​dült, ahogy Kas​ja sú​lya az enyém​hez adó​dott. Sá​padt kar​ját és lá​bát szo​ron​ga​tó
ke​ze​met még min​dig kosz lep​te. Vé​gül ki​bo​tor​kál​tam a fák kö​zül az erdő pe​re​mé​nél kez​-
dő​dő, mély hóba, és össze​rogy​tam. Ki​mász​tam Kas​ja tes​te alól, és meg​for​dí​tot​tam. Nem
nyi​tot​ta ki a sze​mét. Haja ra​ga​cso​san ta​padt az ar​cá​ra, ahol a fa ned​vei be​szennyez​ték.
Fel​jebb húz​tam a fe​jét, és a vál​lam​nak tá​masz​tot​tam. Be​hunyt szem​mel mond​tam el az
igét.
A Sár​kány a ma​ga​san lévő to​rony​szo​bá​ban várt min​ket. Olyan ke​mény és ko​mor volt
az arca, ami​lyen​nek még so​sem lát​tam. Az ál​la​mat meg​ra​gad​va fel​emel​te a fe​je​met. Ki​-
me​rül​ten és ki​üre​sed​ve néz​tem vissza rá, ahogy az ar​co​mat ta​nul​má​nyoz​ta és a te​kin​te​-
te​met ke​res​te. Va​la​mi szí​ve​rő​sí​tő​vel teli üve​get fo​gott, és mi​után hossza​san vé​gig​für​-
kész​te a vo​ná​sa​i​mat, ki​rán​gat​ta a du​gót, és fe​lém tol​ta az üve​get.
– Idd meg! Az egé​szet.
Oda​ment a föl​dön moz​du​lat​la​nul fek​vő Kas​já​hoz, és szét​tár​ta fö​löt​te a ke​zét. Til​ta​koz​-
va jaj​dul​tam fel, és nyúj​tot​tam vol​na arra a ka​rom, ám ő dü​hö​sen rám né​zett. – Hajtsd
fel! Ha nem aka​rod, hogy itt hely​ben el​ham​vas​szam, és ve​led foly​tas​sam! – Meg​vár​ta,
amíg el​kez​dem kor​tyol​ni az italt, majd gyor​san el​mor​molt egy igét, és va​la​mi por​nak
lát​szó dol​got mor​zsolt Kas​ja tes​té​re. Fé​nyes, ka​lit​ka​sze​rű, arany-bo​ros​tyán​szín háló te​-
rült szét fö​löt​te. A má​gus megint oda​for​dult hoz​zám, és néz​te, ahogy iszom.
Első kós​to​lás​ra ki​mond​ha​tat​la​nul íz​lett a fo​lya​dék: mint​ha va​la​mi to​rok​nyug​ta​tó,
me​leg, mé​zes-cit​ro​mos italt nyel​tem vol​na le. Ám ahogy to​vább kor​tyol​tam, a gyom​-
rom las​san ka​va​rog​ni kez​dett a tö​mény édes​ség​től. A fe​lé​nél abba kel​lett hagy​nom. –
Nem megy – nyög​tem ki foj​tot​tan.
– Az egé​szet! – fi​gyel​mez​te​tett a Sár​kány. – Sőt, egy má​sik üveg​gel is, ha úgy lá​tom jó​-
nak. Igyál! – Le​gyűr​tem egy újabb kor​tyot, majd még egyet, az​tán még egyet, és vé​gül ki​-
ürí​tet​tem az egész üve​get. Ek​kor el​kap​ta a csuk​ló​mat, és így szólt: – Ulo​zis​tusz szov​jen​ta,
me​gyot kozsor, ulo​zis​tusz me​gyot. – Fel​si​kol​tot​tam. Olyan ér​zés volt, mint​ha tü​zet gyúj​-
tott vol​na ben​nem. Lát​tam, ahogy fény vi​lá​gít​ja át a bő​rö​met be​lül​ről, izzó lám​pás​sá
vált a tes​tem, és ami​kor fel​emel​tem a ke​zem, leg​na​gyobb ré​mü​le​tem​re ár​nya​kat lát​tam
mo​zog​ni ma​gam​ban. A lá​zas fáj​da​lom​ról meg​fe​led​kez​ve kap​tam fel a ru​hám al​ját, és a
fe​je​men ke​resz​tül le​húz​tam. A Sár​kány is le​tér​delt a pad​ló​ra mel​let​tem. Nap​ként ra​-
gyog​tam, és a vé​kony ár​nyak úgy su​han​tak a bő​röm alatt, mint ha​lak a téli jég​pán​cél
alatt.
– Vedd ki őket! – szó​lal​tam meg. Most, hogy lát​tam az ár​nya​kat, egy​sze​ri​ben már érez​-
ni is vél​tem őket a tes​tem​ben, vá​la​dék​sze​rű csí​kot hagy​tak ma​guk után. Os​to​ba mó​don
azt hit​tem, hogy si​ke​rült ép​ség​ben ki​ke​rül​nöm a Ren​ge​teg​ből, hi​szen nem kar​colt meg
sem​mi, nem vág​tam meg ma​gam, és nem is ha​rap​tak meg. Biz​tos vol​tam ben​ne, hogy a
Sár​kány fe​les​le​ges óv​in​téz​ke​dé​se​ket tesz. Most vi​szont meg​ér​tet​tem: már a Ren​ge​teg le​-
ve​gő​jé​vel együtt be​lé​le​gez​tem a ron​tást, a fa​ágak sű​rű​jé​ben, és nem vet​tem ész​re, hogy
az ár​nyak be​lém mász​tak, hi​szen ap​rók és szin​te lát​ha​tat​la​nok vol​tak. – Vedd ki őket…
– Igen, azt pró​bá​lom – vá​gott köz​be, és megint meg​ra​gad​ta a csuk​ló​mat. Be​huny​ta a
sze​mét, és újra be​szél​ni kez​dett. A mély kán​tá​lás hossza​san foly​ta​tó​dott, és táp​lál​ta a tü​-
zet. Rá​néz​tem az ab​lak​ra, a be​fe​lé ömlő nap​fény​re, és pró​bál​tam to​vább lé​le​gez​ni, mi​-
alatt a tes​tem égett. Pa​ta​kok​ban folyt a könnyem, tűz​for​rón mar​ta a bő​rö​met. Most az
egy​szer hű​vös​nek érez​tem a Sár​kány érin​té​sét a ka​ro​mon.
Össze​zsu​go​rod​tak az ár​nyak a bő​röm alatt, szé​le​ik úgy mál​lot​tak szét a fény​től, mint a
víz​től el​mál​ló ho​mok​pad. Bú​vó​he​lyet ke​res​ve ide-oda sik​lot​tak, ám a va​rázs​ló se​hol sem
en​ged​te gyen​gül​ni a ra​gyo​gást. Lát​tam a csont​ja​im és szer​ve​im de​ren​gő for​má​ját a bő​-
röm alatt, köz​tük a mell​ka​som​ban do​bo​gó szí​vet is. Le​las​sult a moz​gá​sa, min​den pum​-
pá​lás ne​héz​ke​seb​bé vált. Gyen​gén, de fel​fog​tam, hogy a má​gus igyek​szik gyor​sab​ban ki​-
űz​ni be​lő​lem a ron​tást, mint ahogy a tes​tem fel​mon​da​ná a szol​gá​la​tot. Össze​csuk​lot​tam
a ke​zei kö​zött. Hir​te​len meg​rán​ga​tott, mire ki​nyi​tot​tam a sze​mem, és ész​re​vet​tem,
hogy ha​ra​go​san néz rám. Egy pil​la​nat​ra sem sza​kí​tot​ta meg a va​rázs​la​tot, de nem is kel​-
lett meg​szó​lal​nia, mert a te​kin​te​té​ből ki​ol​vas​tam, mit mon​da​na: Ne me​ré​szeld vesz​te​get​ni
az idő​met, te agya​lá​gyult! Be​ha​rap​tam az aj​kam, és pró​bál​tam ki​tar​ta​ni.
Az utol​só árny​ha​lak is kí​gyó​zó fo​nal​lá enyész​tek, majd el​tűn​tek. Úgy el​vé​ko​nyod​tak,
hogy nem lát​tuk töb​bé őket. A Sár​kány le​las​sí​tot​ta éne​két, az​tán el​hall​ga​tott. A tűz ere​je
is csil​la​po​dott, ami​től ki​mond​ha​tat​la​nul meg​könnyeb​bül​tem. A va​rázs​ló mo​gor​ván
för​medt rám: – Elég?
Szó​lás​ra nyi​tot​tam a szá​mat, hogy igen​nel vá​la​szol​jak, vagy azt mond​jam: kér​lek.
– Nem – sut​tog​tam vé​gül. Iszo​nyú fé​le​lem vett raj​tam erőt. Még min​dig ma​gam​ban
érez​tem az ár​nyak hal​vány, hi​gany​sze​rű nyo​mát. Ha most ab​ba​hagy​juk, va​la​hol a
mély​ben össze​te​ke​red​nek, és el​rej​tőz​nek az ere​im​ben és a zsi​ge​re​im​ben. Gyö​ke​ret eresz​-
te​nek, majd nőni kez​de​nek, és egy​re csak nö​ve​ked​nek, míg​nem vé​gül ki​szo​rít​ják be​lő​-
lem az élet​erőt.
A má​gus bó​lin​tott. Fel​tar​tot​ta a ke​zét, és mor​mo​gott va​la​mit, mire egy újabb flas​ka je​-
lent meg. Meg​bor​zong​tam. Se​gí​te​nie kel​lett be​le​csur​gat​ni egy kor​tyot a szám​ba, mert
egye​dül nem bír​tam. Nagy ne​he​zen le​nyel​tem, ő pe​dig újra éne​kel​ni kez​dett. Is​mét fel​-
éledt ben​nem a tűz, vég​te​le​nül, va​kí​tó​an, ége​tő​en.
Há​rom újabb korty után, ame​lyek egy​re he​ve​sebb​re szí​tot​ták ben​nem a lán​go​kat,
szin​te tel​je​sen meg​bi​zo​nyo​sod​tam. Még egyet ma​gam​ba eről​tet​tem, csak hogy biz​tos​ra
men​jek, az​tán vé​gül szin​te sír​va kér​tem: – Elég! Elég volt! – Meg​le​pőd​tem, ami​kor a Sár​-
kány még egy kor​tyot le​kény​sze​rí​tett a tor​ko​mon. Ki akar​tam köp​ni, de ő be​fed​te a ke​-
zé​vel az or​ro​mat és a szá​mat, és egy má​sik ének​be kez​dett, amely nem ége​tett, ha​nem
be​zár​ta a tü​dő​met. Öt ször​nyű​sé​ges szív​dob​ba​ná​sig egy​ál​ta​lán nem kap​tam le​ve​gőt,
úgy ka​pasz​kod​tam a má​gus​ba, hogy a kör​me​i​met is be​le​váj​tam, és szin​te meg​ful​lad​-
tam. Rosszabb volt min​den ad​di​gi szen​ve​dés​nél. Csak me​red​tem rá, lát​tam, hogy nyug​-
ha​tat​la​nul ku​ta​tó, sö​tét sze​mé​vel met​szőn néz en​gem. Zord te​kin​te​te las​san fel​emész​tet​-
te az egész vi​lá​got; hal​vá​nyult a lá​tá​som, gyen​gült a ke​zem szo​rí​tá​sa. Vé​gül ab​ba​hagy​ta,
és ak​kor is​mét ki​nyílt a tü​dőm, és ki​tá​gult, mint egy fúj​ta​tó, ami​kor ép​pen ma​gá​ba szív​-
ja a le​ve​gőt. Dü​hödt, ér​tel​me​den ki​ál​tás sza​kadt ki be​lő​lem, és ak​ko​rát lök​tem a Sár​ká​-
nyon, hogy ha​nyatt vá​gó​dott a pad​lón.
 Mi​köz​ben fel​kö​nyö​költ, si​ke​rült meg​aka​dá​lyoz​nia, hogy a va​rázs​ital ki​loccsan​jon az
üveg​ből. Egy​for​mán dü​höd​ten me​red​tünk egy​más​ra. – Min​den os​to​ba​ság kö​zül, amit az
ide​ke​rü​lé​sed óta el​kö​vet​tél… – vi​cso​rog​ta.
– El​mond​hat​tad vol​na elő​re! – ki​ál​tot​tam vissza. Át​fog​tam ma​gam a ka​rom​mal, mert
még min​dig re​meg​tem a ré​mü​let​től. – Ki​bír​tam a töb​bit is, ez​zel is meg​bir​kóz​tam vol​-
na…
– Ha szét​árad ben​ned a ron​tás, ak​kor nem – vá​gott köz​be fakó han​gon. – Ha mé​lyen
be​léd ivó​dik, és én el​mon​dom, meg​pró​bál​tad vol​na el​ke​rül​ni.
– Ab​ból leg​alább rá​jöt​tél vol​na! – vág​tam vissza, mire vé​kony vo​nal​lá szo​rí​tot​ta össze
a szá​ját. Kü​lö​nös me​rev​ség​gel for​dult el tő​lem.
– Igen – fe​lel​te kur​tán. – Rá​jöt​tem vol​na.
Ak​kor pe​dig… meg kel​lett vol​na öl​nie. Hi​á​ba kö​nyö​rög​tem vol​na az éle​te​mért, hi​á​ba
ta​gad​tam vol​na a lé​te​zé​sü​ket, ta​lán ma​gam előtt is, nem lett vol​na más vá​lasz​tá​sa, mint
vé​gez​ni ve​lem. El​hall​gat​tam, és las​sú, ki​mért, mély lé​leg​zet​vé​te​lek​kel meg​pró​bál​tam le​-
nyu​god​ni. – Most már… tisz​ta va​gyok? – kér​dez​tem vé​gül, elő​re fél​ve a vá​lasz​tól.
– Igen – mond​ta. – Az utol​só ige elől egyet​len ron​tá​sárny sem búj​ha​tott el. Ha ké​sőbb
vé​gezzük el, te is be​le​hal​tál vol​na. Az ár​nyak ki​szív​ták vol​na a le​ve​gőt a vé​red​ből, hogy
élet​ben ma​rad​ja​nak.
El​er​nye​dő ta​gok​kal össze​ros​kad​tam, és el​ta​kar​tam az ar​com. A Sár​kány láb​ra állt, és
be​du​ga​szol​ta az üve​get. – Va​nasz​tal​em – mor​mog​ta. In​tett a ke​zé​vel, az​tán át​lé​pett fö​löt​-
tem. Egy ta​ka​ro​san össze​haj​tott kö​penyt nyúj​tott fe​lém – ne​héz, se​lyem​mel sze​gett, bár​-
sony ru​ha​da​rab volt, sö​tét​zöld szí​nű, arannyal hím​zett. Ér​tet​le​nül néz​tem rá, majd fel​-
pil​lan​tot​tam a má​gus​ra, és csak ami​kor ide​ge​sen és me​re​ven el​for​dí​tot​ta a fe​jét, ak​kor
döb​ben​tem rá, hogy a bő​röm alat​ti utol​só zsa​rát​no​kok ki​hu​nyá​sá​val is​mét fel​tűnt a
mez​te​len​sé​gem.
Ek​kor fel​tá​pász​kod​tam a föld​ről, ma​gam​hoz szo​rí​tot​tam a kö​penyt, és hir​te​len el​fe​-
led​kez​tem min​den​ről. – Kas​ja! – ki​ál​tot​tam fel sür​ge​tőn, és arra for​dul​tam, ahol Kas​ja
he​vert a ka​lit​ká​ban.
A Sár​kány nem szólt sem​mit. Két​ség​be​es​ve néz​tem vissza rá.
– Menj, öl​tözz fel! – szólt rám. – Nincs több sür​gős dol​gunk.
Amint be​lép​tem a to​rony​ba, azon​nal meg​ra​ga​dott en​gem, egyet​len pil​la​na​tot sem
vesz​te​ge​tett.
– Biz​tos van rá va​la​mi​lyen mód – nyög​tem ki. – Mu​száj len​nie meg​ol​dás​nak. Csak nem​-
rég vit​ték el… nem le​he​tett so​ká​ig a fá​ban.
– Mi​cso​da? – csat​tant fel éle​sen. A hom​lo​kát rán​col​va hall​gat​ta vé​gig a sok ször​nyű​sé​-
get, amit a tisz​tá​son és a fa mel​lett át​él​tem. Meg​pró​bál​tam el​me​sél​ni, mi​lyen ret​ten​tő
sú​lya volt az en​gem fi​gye​lő Er​dő​nek, mi​lyen ér​zés volt sej​te​ni, hogy va​dász​nak rám. Vé​-
gül még​sem si​ke​rült sza​vak​ba ön​te​nem. Nem ta​lál​tam elég erős ki​fe​je​zé​se​ket. A Sár​kány
arca azon​ban egy​re job​ban el​sö​té​tült, ezért mi​után el​mond​tam, ho​gyan ro​han​tam ki a
tisz​ta hóra, gyor​san le is zár​tam a tör​té​ne​tet.
– Hal​lat​la​nul sze​ren​csés vol​tál! – mond​ta vé​gül. – És hal​lat​la​nul bo​lond, bár a te ese​ted​-
ben a két do​log alig​ha​nem egy és ugyan​az. Ilyen mély​re még sen​ki sem me​rész​ke​dett a
Ren​ge​teg​be, leg​alább​is nem ke​rült elő ép​ség​ben, az​óta, hogy… – Szü​ne​tet tar​tott, én vi​-
szont a név ki​mon​dá​sa nél​kül is rá​érez​tem, kire gon​dol: Ja​gá​ra. Ő be​ment a Ren​ge​teg​be,
és ki is jött be​lő​le. Lát​ta, hogy össze​állt ben​nem a kép, és dü​höd​ten von​ta össze a szem​öl​-
dö​két. – Ab​ban az idő​ben – foly​tat​ta je​ges han​gon –, ő már száz​éves is el​múlt, és annyi​ra
csor​dul​tig volt má​gi​á​val, hogy fe​ke​te bo​lond​gom​bák ter​met​tek a lába nyo​má​ban. De
annyi​ra még ő sem volt el​ve​te​mült, hogy va​rá​zsol​ni kezd​jen a va​don kö​ze​pén, ha​bár
gya​ní​tom, hogy eb​ben az eset​ben ép​pen ez men​tet​te meg az éle​te​det. – Meg​ráz​ta a fe​jét. –
A fal​hoz kel​lett vol​na lán​col​nom té​ged, még ak​kor, ami​kor az a pa​rasztasszony ide​jött a
vál​la​don sír​ni.
– Ven​sza – he​lyes​bí​tet​tem, és tom​pa, ki​me​rült el​mém be​le​ka​pasz​ko​dott a név​be. – El
kell mon​da​nom Ven​szá​nak. – A fo​lyo​só felé te​kin​tet​tem, ám a Sár​kány köz​be​vá​gott.
– Mit akarsz neki el​mon​da​ni?
– Hogy Kas​ja él. Hogy ki​ke​rült a Ren​ge​teg​ből…
– És hogy meg kell hal​nia? – kér​dez​te kö​nyör​te​le​nül.
Ösz​tö​nö​sen Kas​ja irá​nyá​ba hát​rál​tam, kö​zé​jük áll​tam, és fel​emel​tem a ke​zem. Ez​zel
biz​to​san nem ment​het​tem meg a má​gus​tól, bár a Sár​kány is csak a fe​jét csó​vál​ta.
– Ne ku​ko​ré​kolj itt az ar​com​ba, mint egy ka​kas! – för​medt rám, in​kább fá​rad​tan, mint
bosszú​san. Össze​rán​dult a gyom​rom az el​ke​se​re​dés​től. – Sem​mi szük​ség rá, hogy be​bi​zo​-
nyítsd, mennyi őrült​ség​re vagy ké​pes érte. Amed​dig fog​va tart​juk, ad​dig ta​lán élet​ben
ma​rad​hat. De vé​gül te is kö​nyö​rü​le​tes​ség​nek fo​god lát​ni a ha​lált.

El​mond​tam Ven​szá​nak, ami​kor ki​csi​vel ké​sőbb fel​éb​redt. Tág​ra nyílt szem​mel szo​-
ron​gat​ta a ke​ze​met.
– Meg​néz​he​tem? – kér​dez​te. A Sár​kány egy​ér​tel​mű​en meg​til​tot​ta, hogy ta​lál​koz​za​nak.
– Nem! – mond​ta, ami​kor rá​kér​dez​tem. – Ma​ga​dat csak kí​nozd, amennyi​re jól​esik, de
en​nél to​vább nem me​gyünk. Ne tégy ha​mis ígé​re​te​ket an​nak az asszony​nak, és ne en​-
gedd a lány kö​ze​lé​be! Ha el​fo​ga​dod a ta​ná​cso​mat, azt mon​dod neki, hogy a lá​nya meg​-
halt, és ha​gyod, hogy to​vább élje az éle​tét.
Én azon​ban erőt vet​tem ma​ga​mon, és el​árul​tam Ven​szá​nak az iga​zat. Úgy vél​tem,
jobb lesz, ha tud róla, hogy Kas​ja ki​ju​tott a Ren​ge​teg​ből, és vé​get ér​het a szen​ve​dé​se, még
ha gyógy​ír nincs is a ba​já​ra. Nem tud​tam, mennyi​re já​rok tév​úton. Ven​sza jaj​ga​tott, sírt
és kö​nyör​gött. Ha le​he​tett vol​na, a til​tás​sal da​col​va meg​mu​tat​tam vol​na neki Kas​ját. A
Sár​kány azon​ban nem bí​zott ben​nem: le​vit​te őt a pin​cé​be, és egy cel​lá​ba zár​ta va​la​hol
mé​lyen a to​rony alatt. Azt mond​ta, nem mu​tat​ja meg ad​dig a hoz​zá ve​ze​tő utat, amíg el
nem sa​já​tí​tok egy vé​del​me​ző igét, va​la​mit, ami​vel meg​óv​ha​tom ma​gam a Ren​ge​teg
ron​tá​sá​tól.
Így Ven​szá​nak sem mond​hat​tam mást, mint hogy nem ta​lál​koz​hat​nak. A szí​vem​re
tett kéz​zel meg​es​ke​tett, hogy va​ló​ban így van, és csak so​kad​szor​ra hit​te el.
– Nem tu​dom, hova zár​ta! – bu​kott ki be​lő​lem vé​gül. – Nem tu​dom!
Ab​ba​hagy​ta a ri​mán​ko​dást, és zi​hál​va, a ke​ze​met szo​ron​gat​va a sze​mem​be né​zett.
– Go​nosz vagy és irigy… min​dig is utál​tad őt. Min​dig! Azt akar​tad, hogy el​vi​gyék! Ga​-
lin​dá​val együtt tud​tá​tok, hogy őt fog​ja el​vin​ni a Sár​kány… tud​tá​tok és örül​te​tek, most
pe​dig azért gyű​lö​löd, mert té​ged ho​zott el he​lyet​te…
Gör​csö​sen rán​ga​tott, és pár pil​la​na​tig le sem tud​tam ál​lí​ta​ni. Iszo​nya​tos volt ilye​ne​ket
hal​la​ni az ő szá​já​ból, mint​ha mé​reg foly​na egy tisz​tá​nak hitt for​rás​ból. Ret​ten​tő fá​radt
vol​tam a tisz​tí​tó​tűz mi​att és a sok el​vesz​te​ge​tett va​rázs​erő​től, ami​vel Kas​ját ki​men​tet​-
tem a Ren​ge​teg​ből. Az​tán si​ke​rült ki​sza​ba​dí​ta​nom ma​gam a szo​rí​tá​sá​ból, és ki​sza​lad​-
tam a szo​bá​ból. Nem bír​tam to​vább. Oda​kint a fo​lyo​són ne​ki​dől​tem a fal​nak, és el​gyen​-
gül​ve sír​va fa​kad​tam, még az ar​co​mat sem bír​tam meg​tö​röl​ni. Ven​sza pár perc múl​va
zo​kog​va utá​nam osont. – Bo​csáss meg! – kér​te. – Nyes​ka, bo​csáss meg! Nem gon​dol​tam
ko​mo​lyan. Nem úgy ér​tet​tem.
Tud​tam, hogy nem gon​dol​ta ko​mo​lyan, ugyan​ak​kor rész​ben igaz is volt, a maga nya​-
ka​te​kert mód​ján. Fel​szín​re hoz​ta a sa​ját el​te​me​tett bűn​tu​da​to​mat, a ki​ál​tá​so​mat: Mi​ért
nem Kas​ját hoz​tad ma​gad​dal? Anyám​mal sok-sok évig él​tünk ab​ban a bol​dog tu​dat​ban,
hogy a Sár​kány va​la​ki mást fog el​vin​ni, és a for​du​lat után va​ló​ban vég​te​le​nül nyo​mo​-
rult​nak érez​tem ma​gam, még ha a Kas​ja irán​ti sze​re​te​tem nem is lan​kadt egy perc​re
sem.
Nem saj​nál​koz​tam, ami​kor a Sár​kány ha​za​küld​te Ven​szát. Nem is aka​dé​kos​kod​tam,
ami​ért nem ta​ní​tot​ta meg még az​nap az ol​tal​ma​zó igét. – Ne akarj na​gyobb bo​lond len​ni
an​nál, mint ami​vel még el​bírsz! – csat​tant fel. – Pi​hen​ned kell, de ha nem te​szed, leg​alább
en​gem hagyj pi​hen​ni, mert két​ség​kí​vül gyöt​rel​mes lesz be​le​ka​la​pál​nom a fe​jed​be a leg​-
szük​sé​ge​sebb vé​del​me​ző igé​ket. Nem si​e​tünk. Sem​mi sem fog vál​toz​ni.
– De ha Kas​ját is ugyan​úgy meg​száll​ták, mint en​gem… – ve​tet​tem el​len, az​tán fél​be​-
hagy​tam a mon​da​tot. A Sár​kány a fe​jét ráz​ta.
– Né​hány árny be​sur​rant a fo​gad kö​zött. Azon​nal meg​tisz​tí​tot​ta​lak, ezért nem ve​het​-
tek tel​je​sen bir​tok​ba. Ez más. Nem olyan, mint az a har​mad​ran​gú fer​tő​zés, ami azt a sze​-
ren​csét​len mar​ha​pász​tort meg​tá​mad​ta, akit ér​tel​met​le​nül kővé vál​toz​tat​tál. Nem fo​god
fel, hogy a fa, ame​lyet lát​tál, a Ren​ge​teg egyik szív​fá​ja volt? Ahol gyö​ke​ret ver​nek, ott
még job​ban szét​te​rül a Ren​ge​teg ha​tá​ra, a kó​bo​rok pe​dig ezek​nek a fák​nak a gyü​möl​cse​-
it eszik. En​nél job​ban ez a lány nem is ke​rül​he​tett vol​na a Ren​ge​teg ha​tal​má​ba. Fe​küdj le!
Neki nem szá​mít pár óra, té​ged vi​szont az al​vás vissza​tart​hat at​tól, hogy va​la​mi újabb
ökör​sé​get kö​vess el.
Vo​na​kod​va be kel​lett is​mer​nem, hogy tény​leg túl fá​radt va​gyok, bár érez​tem a kész​te​-
tést a vi​tá​ra. El​tet​tem ké​sőbb​re. Vi​szont ha már az ele​jén is a Sár​kány​ra és az ő in​tel​me​i​-
re hall​gat​tam vol​na, Kas​ja még min​dig a szív​fá​ban ra​bos​kod​na, el​emész​te​né és szét​-
bom​lasz​ta​ná a ron​tás. Ha min​dent kér​dés nél​kül el​fo​gad​tam vol​na, amit a má​gus a va​-
rázs​la​tok​ról ta​ní​tott, vég​ki​me​rü​lé​sig kán​tál​hat​tam vol​na az éne​ke​ket. Ő maga mond​ta,
hogy még sen​ki sem ke​rült ki élve egy szív​fá​ból, sen​ki sem ke​ve​re​dett ki ép​ség​ben a Ren​-
ge​teg​ből – csak​hogy Ja​gá​nak si​ke​rült, és most ne​kem is. Ő is té​ved​het. Kas​já​val kap​cso​-
lat​ban is té​ve​dett.
Már vir​ra​dat előtt fent vol​tam. Jaga köny​vé​ben ta​lál​tam egy igét, amellyel ki le​he​tett
sza​gol​ni a rot​ha​dást. Egy​sze​rű mon​dat volt: Ajs, ajs, aj​si​mad. A kony​há​ban pró​bál​tam
ki, és fel​fe​dez​tem egy pon​tot, ahol pe​nész vi​rág​zott egy hor​dó alsó fe​lén, ta​lál​tam rot​ha​-
dó ha​bar​csot a fal​ban, né​hány ütő​dött al​mát és egy er​je​dés​nek in​dult ká​posz​tát, amely
va​la​hogy be​gu​rult a bor​tá​ro​ló re​kesz alá. Ami​kor vég​re meg​vi​lá​gí​tot​ta a nap​fény a lép​-
csőt, fel​men​tem a könyv​tár​ba, és ad​dig ver​tem le a köny​ve​ket a pol​cok​ról han​go​san,
amíg meg nem je​lent a Sár​kány fá​radt szem​mel, in​ge​rül​ten. Nem szi​dott le, csak össze​-
von​ta a szem​öl​dö​két, az​tán egy szó nél​kül el​for​dult. Az is jobb lett vol​na, ha or​dí​to​zik.
Ő azon​ban elő​vett egy kis arany​kul​csot, és ki​nyi​tot​ta a he​lyi​ség túl​só vé​gé​ben lévő, fe​-
ke​te fá​ból ké​szült szek​rényt. Be​le​néz​tem: dup​la, vé​kony üveg​la​po​kat hal​mo​zott fel ben​-
ne fa​pec​kek​re akaszt​va, és per​ga​men​da​ra​bo​kat ra​kott be a ré​te​gek közé pré​se​lőd​ni. Ki​-
vett egyet, és oda​hoz​ta hoz​zám. – In​kább csak ér​de​kes​ség​kép​pen tar​tot​tam meg – kö​zöl​-
te. – De ez fe​lel meg ne​ked a leg​job​ban.
Az üveg​la​pok​kal együtt az asz​tal​ra rak​ta. Ku​sza kéz​írás​sal te​re​bé​lyes szö​ve​get ír​tak a
lap​ra, né​me​lyik betű szin​te ol​vas​ha​tat​lan volt. Egy-két rajz is sze​re​pelt raj​ta, pél​dá​ul egy
fe​nyő​ág, amely​ről füst kí​gyó​zott fel egy em​ber orr​lyu​ká​ba. Tu​cat​nyi vál​to​za​tot le​je​-
gyez​tek, töb​bek kö​zött eze​ket: szu​ol​tal vi​del, szu​ol​ja​ta ako​ra​ta, vi​de​la​ren, akor​del, esz​te​-
pum.
– Me​lyi​ket hasz​nál​jam? – kér​dez​tem.
– Tes​sék? – Mér​ge​sen fel​szív​ta ma​gát, ami​kor el​ma​gya​ráz​tam neki, hogy kü​lön​bö​ző
igék​ről van szó, nem egyet​len hosszú in​kan​tá​ci​ó​ról. A je​lek sze​rint erre ő még nem jött
rá. – Fo​gal​mam sincs. Vá​lassz egyet, és pró​báld ki!
Aka​rat​la​nul is tit​kos és szen​ve​dé​lyes öröm árasz​tott el. Ez is azt bi​zo​nyí​tot​ta, hogy a
má​gus tu​dá​sá​nak is meg​van​nak a ha​tá​rai. Be​men​tem a la​bo​ra​tó​ri​um​ba fe​nyő​ága​kért,
rak​tam be​lő​lük egy zi​lált kis mág​lyát a könyv​tár asz​ta​lán álló üveg​tál​ba, az​tán kí​ván​csi​-
an fölé ha​jol​tam, és meg​pró​bál​tam. – Szu​ol​tal – pró​bál​tam rá​érez​ni az ige for​má​já​ra a
szám​ban, de azon​nal fel​tűnt, hogy va​la​mi nincs rend​jén, mint​ha fél​ol​da​la​san bil​le​gett
vol​na.
– Val​lo​di​tazs aloj​to, kesz val​lo​fozs – szó​lalt meg a Sár​kány. A ke​mény, ke​se​rű han​gok
úgy akad​tak be​lém, mint a ha​lá​szok hor​gai. A má​gus si​et​ve be​gör​bí​tet​te egyik uj​ját, én
pe​dig azt vet​tem ész​re, hogy a két ke​zem fel​emel​ke​dik az asz​tal​ról, és há​rom​szor tap​sol.
Olyan volt, mint​ha nem tud​nám irá​nyí​ta​ni a tes​te​met, és össze​rán​dul​va éb​red​nék egy
rém​álom​ból, ahol vég nél​kül zu​han​tam. Szán​dé​kos​sá​got érez​tem a moz​du​lat mö​gött,
lát​ha​tat​lan zsi​nór​okon függ​tek a kar​ja​im. Va​la​ki moz​ga​tott, és nem én vol​tam az. Már
majd​nem rá​tá​mad​tam a Sár​kány​ra egy va​rázs​igé​vel, ami​kor újra be​gör​bí​tet​te az uj​ját, a
kam​pó el​en​ge​dett, és a ka​rom is meg​sza​ba​dult a lát​ha​tat​lan zsi​ne​gek​től.
Fel​egye​ne​sed​tem, fél​úton köz​te és a szo​ba túl​só vége kö​zött, és zi​hál​va pró​bál​tam
vissza​tar​ta​ni az in​du​la​ta​i​mat. Hi​á​ba néz​tem rá dü​höd​ten, nem kért bo​csá​na​tot. – Ha a
Ren​ge​teg tesz ilyet, nem fo​god érez​ni a kam​pót – je​gyez​te meg. – Pró​báld újra!
Egy órám​ba telt össze​ál​lí​ta​ni egy va​rázs​igét. Egyik sem sik​lott meg​fe​le​lő​en a nyel​ve​-
men, egé​szen más​hogy ala​kul​tak, mint pa​pí​ron. Mind​egyi​ket ki kel​lett pró​bál​nom a
szám​ban, ide-oda gör​get​ve őket, míg​nem vé​gül rá​jöt​tem, hogy egyes be​tűk nem pont
azt a han​got je​lö​lik, ami​re gon​dol​tam. Ad​dig kós​tol​gat​tam őket, amíg rá nem érez​tem
egy he​lyes szó​tag​ra, majd a kö​vet​ke​ző​re, és ap​rán​ként össze​rak​tam őket. Órá​kig gya​ko​-
rol​tat​ta ve​lem az igét. Be​szív​tam a fe​nyő il​la​tát, és ki​le​hel​tem a sza​va​kat, mi​köz​ben a
Sár​kány egyik kel​le​met​len va​rázs​igé​vel a má​sik után tá​mad​ta az el​mé​met.
Vé​gül dél​ben meg​en​ged​te, hogy egy kis szü​ne​tet tart​sak. Le​ros​kad​tam egy szék​be, ki​-
me​rül​ten és tüs​ké​sen, akár egy sün​disz​nó. A vé​del​me​ző igék fa​lat ké​pez​tek kö​rü​löt​tem,
még​is időn​ként úgy érez​tem, mint​ha he​gyes bo​tok​kal szur​kál​ná​nak. Le​néz​tem az ős​-
öreg per​ga​men​pa​pír​ra, ame​lyet a Sár​kány olyan gon​do​san őr​zött az üveg​la​pok kö​zött, a
fur​csa ala​kú be​tűk​re, és el​tű​nőd​tem raj​ta, mi​lyen régi le​het.
– Na​gyon régi – szó​lalt meg a má​gus. – Pol​ni​á​nál is öre​gebb, sőt, ta​lán még a Ren​ge​teg​-
nél is.
Nagy sze​me​ket me​resz​tet​tem rá. Ad​dig fel sem me​rült ben​nem, hogy a Ren​ge​teg nem
volt min​dig itt, nem volt min​dig az, ami.
A Sár​kány vál​lat vont. – Je​len​le​gi tu​dá​sunk sze​rint min​dig itt volt. Pol​ni​á​nál és Ro​szi​á​-
nál min​den​képp idő​sebb: már a völgy​ben volt, mi​előtt bár​ki is le​te​le​pe​dett vol​na itt. –
Meg​ütö​get​te az üve​get, amely mögé a per​ga​ment rej​tet​te. – Ők vol​tak az első em​be​rek a
vi​lág​nak eme ré​szén, va​ló​szí​nű​leg ezer év​vel ez​előtt. Az ő má​gus​ki​rá​lya​ik hoz​ták ma​-
guk​kal a má​gia nyel​vét nyu​gat​ra a Ro​szia túl​só vé​gé​ben lévő pusz​ta​ság​ról, ami​kor ki​vá​-
lasz​tot​ták ma​guk​nak ezt a völ​gyet. Az​tán a Ren​ge​teg ter​jesz​ked​ni kez​dett fe​lé​jük, le​dön​-
töt​te vá​ra​i​kat és el​pusz​tí​tot​ta ter​mé​nye​i​ket. Ke​vés ma​radt meg a mun​ká​juk​ból.
– De ha a Ren​ge​teg nem volt itt, ami​kor ezek az első te​le​pe​sek meg​ér​kez​tek, ak​kor
hogy ke​rült ide? – kér​dez​tem.
A Sár​kány meg​von​ta a vál​lát. – Ha a fő​vá​ros​ba mész, bár​me​lyik tru​ba​dúr szí​ve​sen el​-
da​lol​ja ne​ked, ho​gyan lett ilyen ha​tal​mas a Ren​ge​teg. Kö​zöt​tük fe​let​tébb nép​sze​rű ez a
téma, fő​leg olyan kö​zön​ség előtt, amely még ná​luk is ke​ve​seb​bet tud a ré​gi​ek​ről. Jó​ko​ra
te​ret biz​to​sít ez a sa​ját ta​lá​lé​kony​sá​guk​nak. Akár még az is elő​for​dul​hat, hogy va​la​me​-
lyi​kük rá​ta​pint az igaz​ság​ra. Gyújtsd meg a tü​zet, és kezd​jük elöl​ről!
Csak késő este, a szür​kü​let be​áll​ta után ju​tot​tunk el odá​ig, hogy elé​ge​dett lett a mun​-
kám​mal. Ágy​ba akart kül​de​ni, de én hal​la​ni sem akar​tam róla. Ven​sza ke​se​rű sza​vai
még min​dig ott mar​dos​tak és gon​do​la​ta​im kö​zött ka​pa​rász​tak, és az is fel​me​rült ben​-
nem, hogy a má​gus szán​dé​ko​san akar ki​fá​rasz​ta​ni, hogy elo​dáz​za az időt más​na​pig. Ta​-
lál​koz​ni akar​tam Kas​já​val, tud​ni akar​tam, mi​vel ál​lok szem​ben, mi​fé​le a ron​tás, ami​vel
meg kell bir​kóz​nom. – Nem – el​len​kez​tem. – Nem. Azt mond​tad, hogy ha majd meg tu​-
dom vé​de​ni ma​gam, ta​lál​koz​ha​tok vele.
A Sár​kány meg​adó​an föl​emel​te a ke​zét. – Jól van. Kö​vess!
A lép​cső al​já​hoz ve​ze​tett, on​nan pe​dig a kony​ha mögé. Eszem​be ju​tott, mi​lyen el​szán​-
tan ta​po​gat​tam azo​kat a fa​la​kat, ami​kor azt hit​tem, hogy az élet​erő​met akar​ja el​szív​ni.
Vé​gig​fut​tat​tam a ke​zem min​den kő​fe​lü​le​ten, be​le​dug​tam az uj​jam min​den rés​be, meg​-
rán​gat​tam min​den om​la​do​zó tég​lát, hát​ha me​ne​kü​lő​utat ta​lá​lok. A Sár​kány vi​szont a
fal egyik sima ré​szé​hez ve​ze​tett, egy fe​hér már​vány​fe​lü​let​hez, ame​lyet se​hol sem tört
meg ha​barcs. Egyik ke​zé​vel gyen​gén meg​érin​tet​te, majd be​gör​bí​tet​te az uj​ja​it, mint​ha
haj​lott pók​lá​bak let​tek vol​na. Hal​vá​nyan meg​csa​pott a má​gi​á​ja bor​zon​ga​tó sze​le. A
már​vány​tömb hát​rébb hú​zó​dott, és fel​tűnt egy ugyan​olyan vi​lá​gos, eny​hén de​ren​gő
már​vány​ból fa​ra​gott lép​cső. Me​re​de​ken ve​ze​tett le​fe​lé.
Kö​vet​tem a va​rázs​lót. Ez a te​rü​let tel​je​sen el​tért a to​rony töb​bi ré​szé​től: ré​geb​bi volt, és
egé​szen meg​le​pő. A lép​cső​fo​kok mind​két vé​gü​kön éles szög​ben me​red​tek fel​fe​lé, kö​zé​-
pen azon​ban el​mál​lot​tak, szin​te meg​pu​hul​tak, és mind​két ol​da​lon va​la​mi​fé​le szö​veg be​-
tűi so​ra​koz​tak a fal tö​vé​ben, tel​je​sen is​me​ret​len nyel​ven, ame​lyet sem ná​lunk, sem Ro​-
szi​á​ban nem be​szél​tek. Azok​ra a be​tűk​re ha​son​lí​tot​tak, ame​lyek​kel a vé​del​me​ző igét ír​-
ták a per​ga​men​re. Mi​köz​ben le​fe​lé gya​lo​gol​tunk, egy​re job​ban nyo​masz​tott a kö​rü​löt​-
tünk lévő már​vány​töm​bök és a mély​sé​ges csend sú​lya. Úgy érez​tem ma​gam, mint egy
krip​tá​ban.
– Mert ez egy krip​ta – szó​lalt meg a Sár​kány. Le​ér​tünk a lép​cső al​já​ra, és egy ki​csi, ke​rek
he​lyi​ség​be ju​tot​tunk. Úgy tűnt, meg​sű​rű​sö​dött a le​ve​gő. Az írás kö​vet​te a lép​cső egyik
fa​lát, az​tán kör​be​fu​tott a kam​rán, ma​gas fél​kört írt le egy bolt​ív fö​lött, és vé​gül vissza​-
tért a lép​cső má​sik ol​da​lá​ra. A bolt​ív alatt egy vi​lá​go​sabb kő​fe​lü​let is fel​tűnt a pad​ló kö​-
ze​lé​ben. Mint​ha egy be​fa​la​zott nyí​lás lett vol​na ott, ame​lyen egy fel​nőtt em​ber is át​fér​-
he​tett négy​kéz​láb.
– Még… még most is nyug​szik itt va​la​ki? – kér​dez​tem fé​lén​ken. Alig jött ki hang a tor​-
ko​mon.
– Igen – fe​lel​te a Sár​kány. – De alig​ha​nem a ki​rá​lyok sem bán​ják, hogy más is be van
ide zár​va, hi​szen már ha​lot​tak. Most fi​gyelj rám! – Fe​lém for​dult. – Nem ta​ní​tom meg ne​-
ked azt az igét, amellyel át le​het kel​ni a fa​lon. Ha lát​ni aka​rod őt, én visz​lek át ma​gam​-
mal. Ha meg​pró​bá​lod meg​érin​te​ni, vagy ha en​ge​ded, hogy kar​nyúj​tás​nyi​ra meg​kö​ze​lít​-
sen, azon​nal ki​hoz​lak. Most vedd ma​gad​ra a vé​del​met, ha min​den​képp ra​gasz​kodsz a ta​-
lál​ko​zás​hoz!
Meg​gyúj​tot​tam a pad​ló​ra hal​mo​zott fe​nyő​tű​ket, és éne​kel​ni kezd​tem. Ar​com​mal be​le​-
ha​jol​tam a füst​be, az​tán meg​fog​tam a má​gus ke​zét, és hagy​tam, hogy át​húz​zon a fa​lon.
A va​rázs​ló sza​vai annyi​ra meg​ré​mí​tet​tek, hogy már a leg​rosszabb​tól tar​tot​tam: elő​-
for​dul​hat, hogy Kas​ja ugyan​olyan meg​szál​lott és űzött lesz, mint Jer​zsi volt, hogy hab​-
zik majd a szá​ja, és a sa​ját bő​rét fog​ja tép​ked​ni. Azt hit​tem, Kas​ja is tele lesz te​ker​gő
árny​ha​lak​kal, ame​lyek min​dent fel​fal​nak a tes​té​ből és a lel​ké​ből. Min​den​re fel​ké​szül​tem,
pró​bál​tam meg​erő​sí​te​ni ma​gam. Ám mi​után ke​resz​tül​lép​tünk a fa​lon, csak annyit lát​-
tam, hogy Kas​ja össze​ku​po​rod​va ül a sa​rok​ban egy vé​kony szal​ma​zsá​kon, és kar​já​val át​-
fog​ja a tér​dét. Egy étel​lel teli tá​nyér és némi víz állt mel​let​te a pad​lón. Evett és ivott,
meg​mos​ta az ar​cát és be​fon​ta a ha​ját. Fá​radt​nak és ri​adt​nak tűnt, de olyan​nak lát​tam,
ami​lyen ré​gen volt. Fel​tá​pász​ko​dott a föld​ről, oda​jött hoz​zám, és fe​lém nyúj​tot​ta a kar​-
ját.
– Nyes​ka! Nyes​ka! Meg​ta​lál​tál en​gem!
– Állj meg ott! – för​medt rá a Sár​kány. – Va​lur pol​zsisz – tet​te hoz​zá, mire vá​rat​la​nul egy
vo​nal​ban tűz ütött ki kö​zöt​tünk a föl​dön. Ek​kor döb​ben​tem rá, hogy én is ön​kén​te​le​nül
Kas​ja felé nyúl​tam.
Le​en​ged​tem a ka​ro​mat az ol​da​lam​hoz, és ököl​be szo​rí​tot​tam a ke​zem. Kas​ja is hát​rébb
lé​pett, ne​hogy a lán​gok​hoz ér​jen. En​ge​del​me​sen bic​cen​tett a va​rázs​ló​nak. Te​he​tet​le​nül
néz​tem rá, és hí​vat​lan re​mény éb​redt ben​nem.
– Nem… – kér​dez​tem vol​na, de a hang el​akadt a tor​kom​ban.
– Nem tu​dom – fe​lel​te Kas​ja re​me​gő han​gon. – Nem em​lék​szem. Sem​mi​re sem em​lék​-
szem az után, hogy el​vit​tek a Ren​ge​teg​be. Be​hur​col​tak a fák közé, és… és… – Tá​tott száj​-
jal el​hall​ga​tott. Ré​mü​let tük​rö​ző​dött a sze​mé​ben, ugyan​az a ré​mü​let, amit én is érez​tem,
ami​kor meg​ta​lál​tam a fá​ban, a ké​reg alá te​met​ve.
Megint le kel​lett fog​nom a ke​zem. Úgy érez​tem, mint​ha vissza​tér​tem vol​na a Ren​ge​-
teg​be, és ma​gam előtt lát​tam vak sze​mét, ful​ladt ar​cát, kö​nyör​gő ke​zét.
– Ne be​szélj róla – kér​tem ne​héz​ke​sen és nyo​mo​rul​tan. Hir​te​len el​ön​tött a ha​rag a Sár​-
kány iránt, aki ilyen so​ká​ig tá​vol tar​tott min​ket egy​más​tól. Ter​vek kör​vo​na​la​zód​tak a
fe​jem​ben: Jaga egyik va​rázs​igé​je se​gít​sé​gé​vel meg​ta​lá​lom, hol vert gyö​ke​ret ben​ne a
ron​tás, majd meg​ké​rem a Sár​kányt, hogy mu​tas​sa meg a tisz​tí​tó​igé​ket, ame​lye​ket raj​-
tam is al​kal​ma​zott. Át​né​zem Jaga köny​vét, és ha​son​ló​kat ke​re​sek ben​ne, az​tán ki​űzöm
Kas​já​ból a go​nosz át​kot. – Még ne gon​dolj rá, csak mondd el, hogy ér​zed ma​gad! Éme​-
lyegsz… vagy fá​zol…?
Kö​rül​néz​tem a kam​rá​ban. Itt is ugyan​ab​ból a csi​szolt, csont​fe​hér már​vány​ból ké​szül​-
tek a fa​lak, és a he​lyi​ség vé​gé​ben, egy mély fül​ké​ben ne​héz kő​lá​da he​vert, egy fel​nőtt fér​-
fi​nál is ma​ga​sabb, min​den ol​da​lán a tö​vé​től a csú​csá​ig a ko​ráb​ban lá​tott be​tűk​kel és áb​-
rák​kal fa​rag​ták tele. Fő​leg ma​gas, vi​rág​zó fá​kat és össze​ka​pasz​ko​dó fo​lyon​dá​ro​kat lát​-
tam raj​ta. Te​te​jén kék láng égett, és mö​göt​te egy vé​kony ré​sen át le​ve​gő áram​lott be a fa​-
lon ke​resz​tül. Gyö​nyö​rű volt a krip​ta, de ret​ten​tő hi​deg. Nem élő​lény​nek való hely.
– Nem tart​hat​juk itt – mond​tam mér​ge​sen a Sár​kány​nak, ám ő csak a fe​jét ráz​ta. –
Nap​fény​re és friss le​ve​gő​re van szük​sé​ge… in​kább zár​juk be az én szo​bám​ba…
– Itt is jobb, mint a Ren​ge​teg​ben! – vá​gott köz​be Kas​ja. – Nyes​ka, mondd, kér​lek, hogy
van az anyám! Kö​vet​ni akar​ta a kó​bo​ro​kat… at​tól fél​tem, hogy őt is el​ra​gad​ták.
– Igen – fe​lel​tem. Meg​tö​röl​tem az ar​co​mat, és vet​tem egy nagy le​ve​gőt. – Sem​mi baja.
Ag​gó​dik mi​at​tad… na​gyon ag​gó​dik. Meg​mon​dom neki, hogy min​den rend​ben…
– Nem ír​hat​nék neki egy le​ve​let? – kér​dez​te Kas​ja.
– Nem – zár​ta rö​vid​re a Sár​kány. Meg​pör​dül​tem és rá​néz​tem.
– Mi​ért ne kap​hat​na ce​ru​zát és pa​pírt? – kér​dez​tem ha​ra​go​san. – Ak​ko​ra nagy ké​rés ez?
A Sár​kány sem​mit​mon​dó arc​cal né​zett rám. – Nem le​hetsz ennyi​re tyúk​eszű. Azt hi​-
szed, mi​után egy éj​sza​kát és egy nap​palt el​töl​tött egy szív​fá​ban, csak úgy ki​jön sér​tet​le​-
nül, és ke​dé​lye​sen cse​ve​ré​szik ve​led?
El​hall​gat​tam, és újra erőt vett raj​tam a fé​le​lem. Jaga rot​ha​dás​ke​re​ső va​rázs​igé​je bi​riz​-
gál​ta az aj​ka​i​mat. Még​sem tud​tam ki​mon​da​ni, mert biz​to​san érez​tem, hogy az iga​zi
Kas​já​val ál​lok szem​ben. Az én Kas​jám​mal, akit min​den​ki más​nál job​ban is​mer​tem a vi​-
lá​gon. Rá​néz​tem, és ő is vissza​né​zett rám. Bá​na​tos volt, ri​adt, de nem sírt és nem bújt el.
Ő volt az.
– Be​rak​ták egy fába – mond​tam. – Oda​vit​ték, de si​ke​rült ki​men​te​nem, mi​előtt…
– Nem! – szólt köz​be a Sár​kány tom​pa han​gon. Ha​ra​go​san néz​tem rá, az​tán vissza​for​-
dul​tam Kas​ja felé. Ő to​vább​ra is mo​soly​gott, küsz​kö​dő, de bá​tor mo​sollyal.
– Sem​mi baj, Nyes​ka. Az a lé​nyeg, hogy a mama jól van. Ve​lem… – Na​gyot nyelt. – Ve​-
lem mi lesz?
Nem tud​tam, mit vá​la​szol​hat​nék. – Meg​ta​lá​lom a mód​ját, hogy meg​tisz​tít​sa​lak –
mond​tam kis​sé két​ség​be​es​ve, és ke​rül​tem a Sár​kány te​kin​te​tét. – Ke​re​sek egy ol​tal​ma​zó
va​rázs​igét… – Üres sza​vak sik​lot​tak ki a szá​mon. El sem tud​tam kép​zel​ni, ho​gyan fo​gom
be​bi​zo​nyí​ta​ni a má​gus​nak, hogy a régi Kas​já​val ál​lunk szem​ben. Egy​ér​tel​mű​en ki​mu​-
tat​ta, hogy nem akar meg​győ​ződ​ni róla. Ha pe​dig nem tu​dom jobb be​lá​tás​ra bír​ni, örök
éle​té​re a rej​tett pin​cé​be szám​űzi Kas​ját, va​la​mi ré​ges-régi ki​rály krip​tá​já​ba, a leg​gyen​-
gébb nap​su​gár​tól is meg​foszt​va. Soha töb​bé nem lát​hat sen​kit a sze​ret​tei kö​zül, soha
töb​bé nem él​het. A má​gus leg​alább ak​ko​ra ve​szélyt je​len​tett Kas​já​ra, mint a Ren​ge​teg.
Egy​ál​ta​lán nem akar​ta, hogy meg​ment​sem.
Tö​mény ke​se​rű​ség ön​tött el, ami​kor rá​jöt​tem, hogy an​nak ide​jén ő is el akar​ta ra​bol​ni
Kas​ját, ugyan​úgy, mint a Ren​ge​teg, és a maga mód​ján ő is fel akar​ta fal​ni. Nem ér​de​kel​-
te, hogy gyö​ke​res​tül ki​sza​kí​tot​ta vol​na a kör​nye​ze​té​ből, be​zár​ta vol​na a to​rony​ba, csak
annyit akart, hogy őt szol​gál​ja. Mi​ért ér​de​kel​né most a sor​sa, mi​ért koc​káz​tat​ná meg,
hogy ki​en​ged​je?
Pár lé​pés​sel a há​tam mö​gött állt, tá​vo​labb a tűz​től és Kas​já​tól. Zár​kó​zott volt az arc​ki​-
fe​je​zé​se, sem​mi​ről sem árul​ko​dott, aj​kai is vé​kony vo​nal​lá pré​se​lőd​tek. El​for​dul​tam, és
én is meg​pró​bál​tam ki​si​mí​ta​ni vo​ná​sa​i​mat és el​rej​te​ni a gon​do​la​ta​i​mat. Ha ta​lál​nék
egy igét, amellyel át​me​he​tek a fa​lon, már csak azt kel​le​ne meg​ol​da​nom, hogy ne fi​gyel​-
jen oda annyi​ra. Meg​pró​bál​hat​nám va​la​hogy álom​ba szen​de​rí​te​ni, vagy be​le​csem​pész​-
het​nék va​la​mit az esti ita​lá​ba: Az ürö​möt ele​gyítsd a ti​sza​fa bo​gyó​já​val, főzz be​lő​le
masszát, csöp​pents bele há​rom vér​csep​pet, mondj el egy va​rázs​igét, és egy íz​te​len, gyor​san
ható mér​get nyersz…
 Hir​te​len újra az or​rom​ba ha​tolt az égő fe​nyő​tűk sza​ga, és a gon​do​lat hir​te​len va​la​hogy
ke​gyet​len​né vált, va​la​mi ha​mis​ság tü​rem​ke​dett ki be​lő​le. Meg​döb​ben​ve hes​se​get​tem el
ma​gam​tól, és re​meg​ve hát​rébb lép​tem a tűz​vo​nal​tól. A túl​ol​da​lon álló Kas​ja vá​lasz​ra
várt. El​tö​kélt volt az arca, a te​kin​te​te tisz​ta, bi​za​lom​mal, sze​re​tet​tel és há​lá​val teli –
ugyan​ak​kor ve​gyült bele va​la​mennyi fé​le​lem és ag​go​da​lom is, de ezek egy​től egyig meg​-
szo​kott em​be​ri ér​zé​sek​nek tűn​tek. A sze​mé​be néz​tem, és ő ag​go​dal​ma​san vissza​né​zett
rám. Még min​dig a régi ön​ma​gá​nak lát​tam. Meg​szó​lal​ni vi​szont nem tud​tam. A fe​nyő
égett sza​ga be​töl​töt​te a szá​mat, a füst csíp​te a sze​me​met.
– Nyes​ka? – kér​dez​te Kas​ja egy​re nö​vek​vő fé​le​lem​mel resz​ke​tő hang​já​ban. Még min​dig
nem vá​la​szol​tam. To​vább né​zett a tűz​fa​lon át, és az im​boly​gó füst fö​lött ele​in​te mo​solyt
lát​tam az ar​cán, az​tán le​ko​nyult a szá​ja, és on​nan​tól hol ilyen, hol olyan ala​kot öl​tött –
mint​ha kü​lön​fé​le arc​ki​fe​je​zé​se​ket pró​bál​gat​na. Hát​rébb lép​tem, és erre még rosszabb
lett a hely​zet. Ol​dal​ra bil​len​tet​te a fe​jét, te​kin​te​te rögzült az ar​co​mon, és egy ki​csit ki​tá​-
gult a sze​me. Meg​moz​dult, a má​sik lá​bá​ra he​lyez​te a test​sú​lyát.
– Nyes​ka! – szó​lalt meg is​mét, ám ez​út​tal nem volt fé​le​lem a hang​já​ban, csak ma​ga​biz​-
tos​ság és me​leg​ség. – Min​den rend​ben van. Tu​dom, hogy se​gí​tesz raj​tam.
A Sár​kány né​mán állt mel​let​tem. Nagy le​ve​gőt vet​tem. Még min​dig nem szól​tam sem​-
mit. Össze​szo​rult a tor​kom. Csak sut​tog​nom si​ke​rült: – Aj​si​mad.
Szú​rós, ke​ser​nyés szag go​moly​gott kö​rü​löt​tünk a le​ve​gő​ben.
– Kér​lek! – foly​tat​ta Kas​ja. Egy​sze​ri​ben ki​tört be​lő​le a zo​ko​gás, mint​ha egy szí​nész vol​-
na, aki a da​rab egyik je​le​ne​té​ről hir​te​len a má​sik​ra vált. Fe​lém nyúj​tot​ta a ke​zét, ki​csit
kö​ze​lebb jött a tűz​höz, és a tes​té​vel is kö​ze​lebb ha​jolt. Túl kö​zel jött. Egy​re erő​sebb lett a
szag: mint​ha egy ned​vek​kel csor​dul​tig telt, zöld li​get égett vol​na. – Nyes​ka!
– Állj! – ki​ál​tot​tam. – Hagyd abba!
Ab​ba​hagy​ta. Pár pil​la​na​tig még egy hely​ben állt, az​tán en​ged​te le​es​ni a kar​ját a tes​te
mel​lé, és üres lett az arc​ki​fe​je​zé​se. Rot​ha​dó fák sza​ga töl​töt​te be az egész he​lyi​sé​get.
A Sár​kány fel​emel​te az egyik ke​zét. – Kul​ki​asz, vizs​ki​asz, haj​si​mad – mond​ta, mire fény
gyúlt a te​nye​ré​ben, és be​vi​lá​gí​tott Kas​ja bőre alá. Ahol a fény​pász​mák ér​ték, vas​tag zöld
ár​nya​kat lát​tam, te​mér​dek nyüzs​gő fol​tot, mint több ré​teg avart egy​más alatt. Va​la​mi
más né​zett rám a sze​mé​ből, va​la​mi, ami​nek me​rev, ide​gen és nem em​be​ri áb​rá​za​ta volt.
Fel​is​mer​tem: ugyan​az a do​log volt, ame​lyet a Ren​ge​teg​ben is érez​tem, amely meg akart
ta​lál​ni. Kas​já​nak nyo​ma sem ma​radt a test​ben.
 9. FEJEZET
Fé​lig-med​dig rá​tá​masz​kod​tam a má​gus​ra, ami​kor ki​hú​zott a fa​lon át a krip​ta elő​te​ré​-
be. Mi​után át​ér​tünk, le​rogy​tam a föld​re a fe​nyő​tűk​ből ra​kott kis mág​lya mel​lé, és ki​üre​-
se​dett te​kin​tet​tel bá​mul​tam. Szin​te gyű​löl​tem azért, hogy el​lo​pott tő​lem egy szép ha​-
zug​sá​got. Sír​ni sem tud​tam. Még az is jobb lett vol​na, ha Kas​ja meg​hal. A Sár​kány oda​lé​-
pett hoz​zám.
– Van rá mód – szó​lal​tam meg, és fel​néz​tem rá. – Van rá mód, hogy ki​szed​jük be​lő​le. –
Gye​re​kes sí​rás​sal be​szél​tem, már-már ri​mán​kod​va. A má​gus nem fe​lelt. – Az az ige, amit
raj​tam hasz​nál​tál…
– Nem – vá​gott köz​be. – Erre nem. Raj​tad is alig tud​tam el​vé​gez​ni a tisz​tí​tó má​gi​át. Fi​-
gyel​mez​tet​te​lek. Meg​pró​bált rá​ven​ni, hogy kárt tégy ma​gad​ban?
Ret​ten​tő bor​zon​gás fu​tott vé​gig raj​tam, ami​kor fel​idéz​tem, mi​lyen ha​mu​í​ze volt a fe​-
je​men át​fu​tó ször​nyű gon​do​lat​nak: Az ürö​möt ele​gyítsd a ti​sza​fa bo​gyó​já​val, gyor​san
ható mér​get nyersz. – Ben​ned – mond​tam.
A Sár​kány bó​lin​tott. – Ez ked​vé​re való vol​na: rá​vesz, hogy vé​gezz ve​lem, az​tán va​la​-
hogy vissza​csa​lo​gat té​ged a Ren​ge​teg​be.
– Mi ez? – kér​dez​tem. – Mi ez a… do​log Kas​já​ban? Úgy hív​juk, hogy a Ren​ge​teg, de azok
a fák… – Hir​te​len meg​bi​zo​nyo​sod​tam. – …azo​kat a fá​kat is el​ural​ta a ron​tás, ahogy Kas​-
ját. Az a va​la​mi ben​nük la​kik, nem ma​guk a fák go​no​szak.
– Nem tud​juk – vet​te át a szót a va​rázs​ló. – Ha​ma​rabb itt volt, mint mi. Ta​lán még őe​-
lőt​tük is – tet​te hoz​zá, és a fa​lon kí​gyó​zó, ide​gen írás​ra mu​ta​tott. – Ők éb​resz​tet​ték fel a
Ren​ge​te​get, vagy ők al​kot​ták meg, és egy da​ra​big küz​döt​tek el​le​ne, amíg el nem pusz​tí​-
tot​ta őket. Csak ez a krip​ta őriz​te az em​lé​kü​ket. Az​előtt is állt itt egy to​rony, ám ab​ból
ke​vés ma​radt meg, a te​le​pe​se​ket csak a föl​dön szét​szó​ró​dott tég​lák fo​gad​ták, ami​kor
meg​ala​pí​tot​ták Pol​ni​át a völgy​ben, és új​ra​élesz​tet​ték a Ren​ge​te​get.
El​hall​ga​tott. Össze​gör​nyed​ve ku​po​rog​tam a föl​dön, a tér​de​met át​ölel​ve. Fo​lya​ma​to​-
san bor​zong​tam. Vé​gül a má​gus újra meg​szó​lalt, sza​vai sú​lyo​san kop​pan​tak: – Fel​ké​-
szül​tél vég​re? Meg​en​ge​ded, hogy vé​get ves​sek en​nek? Va​ló​szí​nű, hogy sem​mi sem ma​-
radt a ba​rát​nőd​ből, amit meg le​het​ne men​te​ni.
Igen​nel akar​tam vá​la​szol​ni. Azt akar​tam, hogy el​tűn​jön az a do​log, hogy a má​gus
meg​sem​mi​sít​se azt, ami Kas​ja vo​ná​sa​it öl​töt​te ma​gá​ra, ami nem​csak a ke​zét hasz​nál​ta
fel, ha​nem a szí​vét is el​oroz​ta, és az el​mé​jét is, hogy ál​ta​luk el​pusz​tít​sa a sze​ret​te​it. Már
az sem ér​de​kelt, hogy Kas​já​ból ma​radt-e va​la​mi. Ha ma​radt, nem tud​tam na​gyobb szen​-
ve​dést el​kép​zel​ni an​nál, mint hogy csap​dá​ba esett a sa​ját tes​té​ben, és báb​ként rán​gat​ta a
för​tel​mes erő. Hi​á​ba győz​köd​tem ma​gam, nem tud​tam ké​tel​ked​ni a Sár​kány sza​va​i​ban,
ami​kor ki​je​len​tet​te, hogy Kas​já​nak vége, és sem​mi​lyen ál​ta​la is​mert má​gi​á​val nem le​het
vissza​hoz​ni.
De ko​ráb​ban őt is meg​men​tet​tem egy ki​lá​tás​ta​lan​nak tűnő hely​zet​ből. És még min​dig
olyan ke​ve​set tud​tam, egyik kép​te​len​ség​ből a má​sik​ba sod​ród​tam. Be​le​gon​dol​ni is bor​-
zal​mas volt, hogy egy hó​nap, vagy egy év el​tel​té​vel rá​buk​ka​nok egy igé​re egy könyv​ben,
amellyel ta​lán si​ke​rült vol​na vissza​hoz​nunk Kas​ját, és el​emészt a gyász.
– Még nem – sut​tog​tam. – Még nem.

Le​het, hogy ko​ráb​ban kö​zö​nyös ta​nít​vány vol​tam, de ez mos​tan​ra meg​vál​to​zott. Fé​-

lel​me​te​sen el​szánt let​tem. Be​le​ve​tet​tem ma​gam az ol​va​sás​ba, és ami​kor nem vet​te ész​re,
olyan kö​te​te​ket vá​lasz​tot​tam, ame​lye​ket a má​gus soha nem emelt vol​na le ne​kem a
polc​ról. Min​den​be be​le​néz​tem, amit csak ta​lál​tam. Ki​pró​bál​tam egy-egy va​rázs​la​tot,
majd fél​úton ab​ba​hagy​tam őket, és más​sal foly​tat​tam. Úgy ug​rot​tam fe​jest a má​gi​kus
trük​kök​be, hogy ma​gam sem tud​tam, van-e hoz​zá​juk elég erőm. Sza​ba​don fut​ká​roz​tam
a má​gia er​de​jé​ben, fél​re​lök​tem az útba haj​ló tüs​kés vad​szed​ret, nem tö​rőd​tem a kar​co​lá​-
sok​kal és a sár​ral, és nem is fi​gyel​tem, mer​re ha​la​dok.
Né​hány na​pon​ta ta​lál​tam va​la​mit, ami ke​cseg​te​tett némi el​enyé​sző re​ménnyel, ezért
meg​győz​tem ma​gam, hogy ér​de​mes ki​pró​bál​ni. Ké​ré​sem​re a Sár​kány le​vitt Kas​já​hoz,
hogy te​gyek egy pró​bát, több​ször is, mint ahány​szor va​ló​ban ta​lál​tam va​la​mi ki​pró​bá​-
lás​ra ér​de​me​set. A má​gus azt is meg​en​ged​te, hogy szét​szed​jem a könyv​tá​rát, és ak​kor
sem szólt sem​mit, ami​kor ola​ja​kat és po​ro​kat szór​tam szét az asz​ta​lán. Nem erős​kö​dött,
hogy en​ged​jem el vég​re Kas​ját. El​ve​te​mül​ten gyű​löl​tem őt és a hall​ga​tag​sá​gát: tud​tam,
hogy azért ilyen en​ge​dé​keny, mert előbb-utóbb úgy​is be​lá​tom, sem​mit sem te​he​tünk.
A do​log vi​szont, amely Kas​ja tes​tét el​ural​ta, nem szín​lelt to​vább. Ma​dár​sze​rű​en éber és
csil​lo​gó szem​mel fi​gyelt, és időn​ként el is mo​so​lyo​dott, ami​kor fél​re​si​ke​rült egy va​rázs​-
la​tom. Ré​misz​tő mo​soly volt. – Nyes​ka, Ag​nyes​ka! – éne​kel​te lá​gyan, újra meg újra, ami​-
kor egy újabb in​kan​tá​ci​ó​val kí​sér​le​tez​tem, ezért ne​he​zen tud​tam a va​rázs​sza​vak​ra össz​-
pon​to​sí​ta​ni. Mind​annyi​szor meg​seb​zet​ten és éme​lyeg​ve jöt​tem ki a krip​tá​ból, és mi​köz​-
ben las​san fel​gya​lo​gol​tam a lép​csőn, zá​po​roz​tak a könnye​im a fo​kok​ra.
Ad​dig​ra már ki​ta​va​szo​dott a völgy​ben. Ha ki​néz​tem az ab​la​ko​mon – amit ezek​ben a
na​pok​ban igen rit​kán tet​tem meg –, min​den nap​pal egy​re több ol​vadt fe​hér jég​táb​lát lát​-
tam az Orsó vi​zén buk​dá​csol​ni, és az al​föld fe​lől ki​zöl​dell​tek a szé​les hátú le​ge​lők, ame​-
lyek min​den irány​ban vissza​tol​ták a hó​ta​ka​ró vo​na​lát a he​gyek felé. Az eső ezüst​füg​gö​-
nyök for​má​já​ban sö​pört vé​gig a völ​gyön, én azon​ban olyan tik​kadt​nak érez​tem ma​gam
a to​rony​ban, mint a ko​pár föld. Vé​gig​néz​tem Jaga köny​vé​nek összes ol​da​lát, és te​mér​-
dek más kö​te​tet is, ame​lyek​hez kó​bor va​rázs​la​ta​im oda​szó​lí​tot​tak, és azo​kat is el​ol​vas​-
tam, ame​lye​ket a Sár​kány aján​lott. Ta​lál​tam gyó​gyí​tás​ra, tisz​tí​tás​ra, meg​újí​tás​ra és
élet​re hí​vás​ra szol​gá​ló igé​ket, de egyik sem hor​do​zott sze​mer​nyi ígé​re​tet sem.
A ve​tés kez​de​te előtt meg​tar​tot​ták a ta​va​szün​ne​pet a völgy​ben, és nagy mág​lyát rak​-
tak Ol​san​ká​ban, jó szá​raz tű​zi​fá​ból, amely​nek láng​ja olyan ma​gas​ra csa​pott, hogy még a
to​rony​ból is lát​hat​tuk. Egye​dül vol​tam a könyv​tár​ban, ami​kor meg​hal​lot​tam egy szél​lel
sod​ró​dó dal​la​mot, és ki​néz​tem az ab​la​kon. Olyan volt, mint​ha az egész völgy ün​ne​pi láz​-
ban égett vol​na, ko​rai haj​tá​sok ütöt​ték fel fe​jü​ket a me​ző​kön, a fák sűrű cso​port​jai pe​dig
hal​vány, kö​dös zöld ár​nya​la​tot öl​töt​tek a fal​vak kö​rül. Kas​ja oda​lent a mély​ben, a hi​deg
kő​lép​cső alatt ku​por​gott a krip​tá​ban. El​for​dul​tam az ab​lak​tól, kar​ba font kéz​zel az asz​-
tal​ra bo​rul​tam, és zo​kog​ni kezd​tem.
Ami​kor ma​sza​tos, könny​áz​tat​ta arc​cal is​mét fel​emel​tem a fe​jem, a Sár​kányt pil​lan​tot​-
tam meg az asz​tal mel​lett ülve. Ki​fe​je​zés​te​len arc​cal né​zett ki az ab​la​kon. Ke​zét össze​font
uj​jak​kal az ölé​be ej​tet​te, mint​ha erő​vel kel​le​ne vissza​tar​ta​nia ma​gát at​tól, hogy fe​lém
nyúl​jon és meg​érint​sen. Egy ken​dőt ra​kott elém az asz​tal​ra. Fel​vet​tem, meg​tö​röl​tem az
ar​com, és ki​fúj​tam az or​rom.
– Egy​szer meg​pró​bál​tam – szó​lalt meg –, fi​a​tal​ko​rom​ban. Ak​ko​ri​ban a fő​vá​ros​ban él​-
tem. Volt egy nő… – Ki​csit meg​rán​dult a szá​ja, mint​ha ön​ma​gát gú​nyol​ná. – Ter​mé​sze​-
te​sen ő volt az ud​var első szá​mú szép​sé​ge. Gon​do​lom, ma már sen​ki​nek sem árt​ha​tok
vele, ha el​áru​lom a ne​vét, hi​szen negy​ven éve ha​lott: Lud​mi​la gróf​nő.
Majd​nem el​tá​tot​tam a szá​mat. Nem is tu​dom, mi za​vart össze job​ban. A Sár​kány ült
mel​let​tem: ő, aki min​dig a to​rony​ban la​kott, és min​dig is ott fog lak​ni, aki ugyan​úgy
hoz​zá​tar​to​zott a vi​dék​hez, mint a nyu​ga​ti he​gyek. Az a le​he​tő​ség, hogy va​la​ha is más​hol
élt és fi​a​tal volt, szin​te el​kép​zel​he​tet​len​nek tűnt. De leg​alább ennyi​re meg​döb​ben​tett a
hír, hogy va​la​mi​kor sze​rel​mes volt egy nőbe, aki már negy​ven éve ha​lott. Is​me​rős​sé lett
arca most hir​te​len tel​je​sen ide​gen​né és döb​be​ne​tes​sé vál​to​zott. Ko​rát to​vább​ra is csak a
ne​he​zen ész​re​ve​he​tő, vé​kony ba​ráz​dák je​lez​ték a sze​me és a szá​ja kö​rül. Min​den más​ban
fi​a​tal fér​fi​nak lát​szott: arc​éle még min​dig ha​tá​ro​zott volt, sö​tét ha​já​ba nem ve​gyül​tek
ősz szá​lak, arc​bő​re vi​lá​gos és sima ma​radt, keze hosszú és ke​cses. Meg​pró​bál​tam fel​idéz​-
ni ma​gam előtt mint ud​va​ri va​rázs​lót – nem lett vol​na ne​héz el​kép​zel​ni, ahogy elő​ke​lő
ru​há​ban csap​ja a sze​let egy ne​mes kis​asszony​nak –, ám a fan​tá​zi​ám cső​döt mon​dott. Az
én sze​mem​ben csak köny​vek és lom​bi​kok il​let​tek a Sár​kány​hoz, va​la​mint a könyv​tár és
a la​bo​ra​tó​ri​um.
– Őt is… meg​érin​tet​te a ron​tás? – kér​dez​tem te​he​tet​le​nül.
– De​hogy, őt nem. A fér​jét. – Szü​ne​tet tar​tott, és nem is vol​tam biz​tos ben​ne, hogy foly​-
tat​ni fog​ja. Soha nem árult el ma​gá​ról sem​mit, az ud​vart is csak pocs​kon​di​áz​va em​le​get​-
te. Pár pil​la​nat​tal ké​sőbb azon​ban to​vább me​sélt, és én le​nyű​göz​ve hall​gat​tam. – A gróf
Ro​szi​á​ba ment egy szer​ző​dés​ről tár​gyal​ni, a he​gyi há​gón ke​resz​tül. El​fo​gad​ha​tat​lan fel​-
té​te​lek​kel tért vissza, és a ron​tás is be​le​fész​kelt út​köz​ben. Lud​mi​la pa​lo​tá​já​ban la​kott
egy látó asszony, a gye​rek​ko​ri daj​ká​ja, aki ide​jé​ben fi​gyel​mez​tet​te. A gró​fot be​zár​ták a
pin​cé​be, só​val ba​ri​ká​doz​ták el az aj​tót, és min​den​ki​nek azt mond​ták, hogy ágy​nak esett.
– Sen​ki sem os​to​roz​ta a gyö​nyö​rű fi​a​tal nőt a bot​rá​nyos vi​sel​ke​dé​se mi​att, leg​ke​vés​bé
én, ami​kor be​zárt, be​te​ges​ke​dő fér​jé​vel mit sem tö​rőd​ve, ki​ve​tet​te rám a há​ló​ját. Ak​ko​ri​-
ban még elég fi​a​tal és tu​dat​lan vol​tam ah​hoz, hogy el​higgyem: én és a má​gi​ám in​kább
ra​jon​gást éb​resz​tünk az asszony​ban, nem vi​szoly​gást. Ő pe​dig elég okos és el​szánt volt
ah​hoz, hogy hasz​not húz​zon a hi​ú​sá​gom​ból. Előbb gon​do​san az ujja köré csa​vart, az​tán
azt kér​te, hogy ment​sem meg a fér​jét.
– Jó is​me​rő​je volt az em​be​ri ter​mé​szet​nek – tet​te hoz​zá szá​ra​zon. – Azt mond​ta, nem
hagy​hat​ja el a fér​jét ilyen ál​la​pot​ban. Be​val​lot​ta, hogy ér​tem haj​lan​dó lett vol​na le​mon​-
da​ni ud​va​ri po​zí​ci​ó​já​ról, cí​mé​ről és jó hír​ne​vé​ről is, ám amíg a fér​je a ron​tás ha​tá​sa alatt
áll, a tisz​tes​ség hoz​zá köti. Csak ak​kor szö​kik meg ve​lem, ha meg​sza​ba​dí​tom a fér​jét a
go​nosz va​rázs​lat​tól. Az ön​zé​sem​re és a büsz​ke​sé​gem​re pró​bált hat​ni. Én pe​dig szí​ve​sen
te​kin​tet​tem úgy ma​gam​ra, mint a ki​vá​ló hős​re, aki meg​men​ti a sze​rel​me fér​jét. Az​tán…
le​ve​ze​tett hoz​zá a pin​cé​be.
El​hall​ga​tott. Alig mer​tem le​ve​gőt ven​ni, úgy ül​tem, mint a ba​goly te​kin​te​te elől buj​-
ká​ló kis​egér a fa alatt, és re​mél​tem, hogy foly​tat​ja. Be​fe​lé fi​gyelt, egé​szen zord lett az
arca, és hir​te​len fel​is​me​ré​sem tá​madt: eszem​be ju​tott a fé​lel​me​te​sen rö​hö​gő Jer​zsi a be​-
teg​ágyán, meg a pin​cé​ben ra​bos​ko​dó Kas​ja, a ret​ten​tő fénnyel a sze​mé​ben, és tud​tam,
hogy ugyan​ez a ki​fe​je​zés ült ki az én ar​com​ra is.
– Fél évig pró​bál​koz​tam – je​len​tet​te ki vé​gül. – Ak​kor már Pol​nia leg​na​gyobb má​gu​sá​-
nak tar​tot​tak, és én is hit​tem ben​ne, hogy sem​mi sem áll​hat az utam​ba. Át​ku​tat​tam a ki​-
rály és az egye​tem könyv​tá​rát, és főz​tem szá​mos va​rázs​italt. – Az asz​tal felé in​tett, ahol
Jaga köny​ve is he​vert be​csuk​va. – Ak​kor vet​tem azt a kö​te​tet is, és sok még bo​torabb
dön​tést is meg​hoz​tam. Sem​mi sem hasz​nált.
Megint meg​rán​dult a szá​ja. – Az​tán ide​jöt​tem. – Egyik uj​já​val kör​be​mu​ta​tott a tor​-
nyon. – Ab​ban az idő​ben egy bo​szor​kány őriz​te itt a Ren​ge​te​get, Hol​ló​nak hív​ták. Bíz​-
tam ben​ne, hogy ő tud​ja a vá​laszt. Haj​lott kor​ba lé​pett már, de az ud​var má​gu​sai fel​ke​-
res​ni sem akar​ták. Sen​ki sem akart ide​jön​ni a to​rony​ba, hogy át​ve​gye a he​lyét, ha meg​-
hal. Én nem tar​tot​tam et​től az es​he​tő​ség​től: túl erős vol​tam még ah​hoz, hogy el​küld​je​-
nek az ud​var​ból.
– De… – Ma​gam is meg​le​pőd​tem, hogy meg mer​tem szó​lal​ni, ezért in​kább be​ha​rap​tam
a szá​mat. Most né​zett rám elő​ször, és gú​nyo​san fel​von​ta az egyik szem​öl​dö​két. – Vé​gül
még​is ide küld​tek – ve​tet​tem fel té​to​ván.
– Nem. Én dön​töt​tem úgy, hogy itt ma​ra​dok. A ki​rály ak​ko​ri​ban nem iga​zán örült en​-
nek. Job​ban sze​ret​te vol​na, ha szem előtt ma​ra​dok, és az utód​jai is sok​szor hív​tak vissza
az ud​var​ba. A bo​szor​kány azon​ban… meg​győ​zött. – Is​mét el​for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét, ki​né​-
zett az ab​la​kon, és pil​lan​tá​sa vé​gig​su​hant a völgy fö​lött, egé​szen a Ren​ge​te​gig. – Hal​lot​-
tál már Po​rosz​na fa​lu​já​ról?
Hal​vá​nyan is​me​rős​nek tűnt. – A dver​nyi​ki pék… – bök​tem ki vé​gül. – Az ő nagy​ma​-
má​ja Po​rosz​ná​ból szár​ma​zott. Ké​szí​tett egy kü​lön​le​ges fán​kot…
– Igen, igen – vá​gott köz​be tü​rel​met​le​nül. – És van fo​gal​mad róla, hol van?
Tip​ród​va ke​res​tem a vá​laszt. – Va​la​hol a Sár​ga-mo​csár​ban? – kér​dez​tem.
– Nem. Öt mér​föld​del Za​to​csek után kö​vet​ke​zik az út men​tén.
Za​to​csek alig két mér​föld​re volt a Ren​ge​te​get öve​ző ko​pár föld​te​rü​let​től. Az volt az
utol​só te​le​pü​lés a völgy​ben, az utol​só bás​tya a Ren​ge​teg előtt; egész éle​tem​ben így is​mer​-
tük.
– A Ren​ge​teg… el​fog​lal​ta? – sut​tog​tam.
– Igen – vá​la​szol​ta a Sár​kány. Fel​állt, és oda​ment a nagy lel​tár​könyv​höz, amely​be ko​-
ráb​ban írni lát​tam – azon a na​pon, ami​kor Ven​sza el​jött a hír​rel, hogy Kas​ját el​ra​bol​ták.
Oda​hoz​ta az asz​tal​hoz, és ki​nyi​tot​ta. Min​den ol​dalt sza​bá​lyos vo​na​lak, so​rok és osz​lo​pok
töl​töt​tek meg, gon​do​san ve​ze​tett, ter​je​del​mes jegy​zék. Köny​ve​lé​si té​te​lek he​lyett azon​-
ban min​den sor​ban egy vá​ros neve sze​re​pelt, mel​let​te a la​kos​ság lé​lek​szá​ma, sze​mély​ne​-
vek és szá​mok; ennyit ron​tot​tak meg, annyit vit​tek el, ennyit si​ke​rült meg​gyó​gyí​ta​ni,
annyit kel​lett meg​öl​ni. A be​jegy​zé​sek sű​rűn meg​töl​töt​ték a la​po​kat. Oda​nyúl​tam, és
óva​to​san vissza​fe​lé kezd​tem la​poz​ni. Nem sár​gult meg a per​ga​men, és a tin​ta is sö​tét
volt még: alig ész​re​ve​he​tő, hal​vány meg​tar​tó​va​rázs​lat bur​kol​ta be a köny​vet. Az ele​je
felé egy​re rit​káb​bak let​tek a be​jegy​zé​sek, és egy​re ki​seb​bek a szá​mok. Csak a kö​zel​múlt​-
ban lett több a csa​pás és az ál​do​zat.
– A Hol​ló ha​lá​lá​nak éj​sza​ká​ján nyel​te el a Ren​ge​teg Po​rosz​nát – me​sél​te a Sár​kány.
Meg​fog​ta a köny​vet, és több száz ol​dal​lal vissza​haj​tot​ta, egy olyan sza​kasz​ra, ahol va​la​ki
ke​vés​bé sza​bá​lyos írás​sal ke​zel​te a nyil​ván​tar​tást. Min​den ese​tet rö​vid tör​té​net​ként írt
le, és jól lát​ha​tó​an resz​ke​teg kéz​zel rót​ta nagy be​tű​it.

 Ma egy lo​vas ér​ke​zett Po​rosz​ná​ból: va​la​mi​lyen láz tört ki a fa​lu​ban, he​ten meg​be​te​ged​tek.
Nem állt meg egyet​len vá​ros​ban sem. Ő is el​kap​ta. Egy kis bar​kó​ca​ber​ke​nye-fő​zet csil​la​pí​-
tot​ta a lá​zát, majd Ag​á​ta He​te​dik In​kan​tá​ci​ó​ja ha​té​ko​nyan tá​vo​lí​tot​ta el a be​teg​ség gyö​-
ke​rét. Tíz gramm ezüst ér​té​kű sáf​rányt igé​nyelt a va​rázs​ige, és hu​szon​ket​tő​be ke​rült a bar​-
kó​ca​ber​ke​nye.

Ez volt az utol​só be​jegy​zés a lel​tár elő​ző tu​laj​do​no​sá​tól.
– Ak​kor már vissza​in​dul​tam a pa​lo​tá​ba – foly​tat​ta a Sár​kány. – A Hol​ló el​mond​ta,
hogy a Ren​ge​teg egy​re nö​vek​szik… sőt, meg​kért, hogy ma​rad​jak itt. Fel​há​bo​rod​va uta​-
sí​tot​tam vissza. Ran​gon alu​li​nak érez​tem. A bo​szor​kány azt mond​ta, sem​mit sem te​he​-
tek a gró​fért, én vi​szont zo​kon vet​tem ezt. Kö​zöl​tem vele, hogy min​den​kép​pen ta​lá​lok
neki gyógy​írt. Bár​mit is mű​velt a Ren​ge​teg má​gi​á​ja, vissza​for​dí​tom. Azt mond​tam ma​-
gam​nak, hogy ő csak egy el​gyen​gült, esze​ment hár​pia, és pont az ő gyen​ge​sé​ge mi​att tu​-
dott ek​ko​rá​ra ter​jesz​ked​ni a Ren​ge​teg.
Át​fog​tam ma​gam a ka​rom​mal, mi​alatt hall​gat​tam, és csak bá​mul​tam a ször​nyű lel​-
tár​köny​vet, a bo​szor​kány utol​só be​jegy​zé​se alat​ti nagy szü​ne​tet. Sze​ret​tem vol​na, ha ab​-
ba​hagy​ja a me​sé​lést. Nem akar​tam töb​bet hal​la​ni. A bi​zal​má​ba fo​ga​dott, be​val​lot​ta a sa​-
ját hi​bá​it, de én csak egy síró-vinnyo​gó bel​ső han​got hal​lot​tam: Kas​ja! Kas​ja!
– Utó​lag annyit de​rí​tet​tem ki… az alap​ján, amit a hír​vi​vő mon​dott, aki utol​ért az
úton… hogy a Hol​ló Po​rosz​ná​ba ment, ma​gá​val vit​te a tar​ta​lé​ka​it, és a vég​ki​me​rü​lé​sig
gyó​gyí​tot​ta a be​te​ge​ket. A Ren​ge​teg ek​kor per​sze le​csa​pott rá. Si​ke​rült né​hány gye​re​ket
a szom​szé​dos vá​ros​ba me​ne​kí​te​nie… nyil​ván azok kö​zött volt a ti pék​e​tek nagy​ma​má​ja
is. Azt hí​resz​tel​ték, hogy hét kó​bor kö​ze​le​dik, és mind​egyik hoz egy szív​fa​cse​me​tét.
– Ami​kor fél nap múl​va vissza​jöt​tem, még be tud​tam ha​tol​ni a fák közé. Egy szív​fát
döf​tek a bo​szor​kány tes​té​be. Még élt, ha le​het azt élet​nek ne​vez​ni. Meg​sza​ba​dí​tot​tam a
szen​ve​dés​től, de utá​na ne​kem is me​ne​kül​nöm kel​lett. A falu el​tűnt, és a Ren​ge​teg ki​ter​-
jesz​tet​te a ha​tá​rát.
– Ez volt az utol​só nagy be​tö​rés – fog​lal​ta össze. – Úgy ál​lí​tot​tam meg a Ren​ge​teg tér​-
hó​dí​tá​sát, hogy el​fog​lal​tam a bo​szor​kány he​lyét, és az​óta is vég​zem a kül​de​tést…
hellyel-köz​zel. De örö​kö​sen pró​bál​ko​zik.
– És ha nem jöt​tél vol​na vissza? – kér​dez​tem.
– Én va​gyok az egyet​len má​gus Pol​ni​á​ban, aki vissza tud​ja tar​ta​ni. – A Sár​kány hang​-
já​ban nem volt gőg, mind​össze egy tényt szö​ge​zett le. – Pár éven​te pró​bá​ra te​szi az erő​-
met, és év​ti​ze​den​ként egy​szer ko​mo​lyabb tá​ma​dást is in​téz. Ilyen volt ez a leg​utób​bi be​-
ha​to​lás a fal​va​tok​ba. Dver​nyik​nél már csak egy te​le​pü​lés van kö​ze​lebb a Ren​ge​teg​hez.
Ha ott si​ke​rült vol​na meg​öl​nie és meg​ron​ta​nia en​gem és el​ül​tet​ni egy szív​fát, egy új má​-
gus ér​ke​zé​sé​ig a Ren​ge​teg már be​ke​be​lez​te vol​na Dver​nyi​ket és Za​to​cse​ket is, és el​ju​tott
vol​na a Sár​ga-mo​csár​hoz ve​ze​tő ke​le​ti hágó kü​szö​bé​re, és ha le​he​tő​sé​ge nyí​lik rá, még
to​vább is ter​jesz​ke​dett vol​na. Ha hagy​tam vol​na, hogy egy gyen​gébb má​gust küld​je​nek
ide a Hol​ló ha​lá​la után, mos​tan​ra sem​mi sem ma​radt vol​na a völgy​ből.
– Ez tör​té​nik a ro​szi​ai ol​da​lon. Négy fa​lut vesz​tet​tek el az el​múlt év​ti​zed​ben, és ket​tőt
az​előtt. A kö​vet​ke​ző év​ti​zed​ben a Ren​ge​teg el​ér​he​ti a déli át​já​rót Kje​va tar​to​mány​ba, és
ak​kor… – Vál​lat vont. – Ak​kor, gon​do​lom, ki​de​rül, ké​pes-e be​bo​rí​ta​ni egy he​gyi há​gót.
Csend​ben ül​tünk. Mi​köz​ben be​szélt, ma​gam előtt lát​tam a Ren​ge​te​get, ahogy las​san,
de kér​lel​he​tet​le​nül át​ve​szi az ural​mat az ott​ho​nom, az egész völgy és az egész vi​lág fö​-
lött. El​kép​zel​tem, ahogy az ost​rom​lott to​rony ab​la​ka​i​ból sö​tét fák vég​te​len ren​ge​te​gé​re
nyí​lik ki​lá​tás, és míg gyű​lö​let​tel sut​to​gó óce​án hul​lám​zik min​den irány​ban a szél rit​mu​-
sá​ra, sem​mi​fé​le élő do​log nem lát​szik se​hol. A Ren​ge​teg min​den élő​lényt meg​fojt, és le​-
húz​za őket a gyö​ke​rei alá. Ahogy Po​rosz​ná​val tet​te. Ahogy Kas​já​val tet​te.
Könnyek cso​rog​tak vé​gig az ar​co​mon las​san, nem vad pa​ta​kok​ban. Már a sí​rás​hoz is
túl le​han​golt vol​tam. Egy​re hal​vá​nyult oda​kint a fény, és még nem ég​tek a bo​szor​kány​-
lám​pá​sok. A Sár​kány ar​cán lát​szott, hogy más​hol jár​nak a gon​do​la​tai, és a be​ál​ló szür​-
kü​let​ben le​he​tet​len volt a sze​mé​ben ol​vas​ni.
– Mi tör​tént ve​lük? – pró​bál​tam meg​töl​te​ni a csen​det és az üres​sé​get. – Mi tör​tént vele?
A má​gus meg​rez​zent. – Ki​vel? – kér​dez​te me​ren​gé​sé​ből ma​gá​hoz tér​ve. – Ó, Lud​mi​lá​-
val? – Szü​ne​tet tar​tott. – Ami​kor utol​já​ra vissza​tér​tem az ud​var​ba, meg​mond​tam neki,
hogy sem​mit sem te​he​tünk a fér​jé​ért. Két má​sik má​gust is ma​gam​mal vit​tem a pa​lo​tá​-
ból, hogy ta​nú​sít​sák: a gróf ment​he​tet​len. Azon is meg​rö​kö​nyöd​tek, hogy ilyen so​ká​ig
hagy​tam őt be​te​gen élni. En​ged​tem, hogy az egyi​kük vé​gez​zen vele. – Meg​von​ta a vál​lát.
– Per​sze meg​pró​bál​tak nagy fe​ne​ket ke​rí​te​ni az ügy​nek… ez már csak így megy a ri​va​li​-
zá​ló va​rázs​lók kö​zött. Fel​ter​jesz​tet​ték a ki​rály​nak, hogy küld​jön ide en​gem bün​te​tés​ből,
mi​vel el​hall​gat​tam elő​lük a ron​tást. Biz​to​san azt hit​ték, hogy a ki​rály el​uta​sít​ja ezt a
bün​te​tést, és meg​elég​szik va​la​mi eny​héb​bel, mond​juk, rá​csap​nak a csuk​lóm​ra, vagy
ilyes​mi. Gon​do​lom, mennyi​re le​her​vadt az ar​cuk​ról a mo​soly, ami​kor ki​je​len​tet​tem,
hogy ma​gam​tól jö​vök ide, akár​ki akár​mit mond​jon is.
– Lud​mi​lát pe​dig… nem lát​tam töb​bé. Kis hí​ján ki​ka​par​ta a sze​mem, ami​kor meg​-
mond​tam neki, hogy vé​gez​nünk kell a fér​jé​vel, és a meg​jegy​zé​sei hal​la​tán min​den il​lú​zi​-
óm szer​te​fosz​lott az irán​tam táp​lált ér​zé​se​i​vel kap​cso​lat​ban – tet​te hoz​zá szá​ra​zon. – A
bir​to​kot azon​ban meg​örö​köl​te, és pár év​vel ké​sőbb hoz​zá​ment egy ala​cso​nyabb ran​gú
her​ceg​hez. Há​rom fiút és egy lányt szült neki, és het​ven​hat éves ko​rá​ig az ud​var egyik
leg​ran​go​sabb mat​ró​ná​ja​ként élt. Fel​te​szem, a pa​lo​ta bárd​jai en​gem fes​tet​tek le fő​go​-
nosz​ként a da​la​ik​ban, őt pe​dig a ne​mes és hű​sé​ges fe​le​ség​ként, aki min​den​áron meg
akar​ta men​te​ni a fér​jét. Eb​ben tu​laj​don​kép​pen nem is té​ved​nek.
Ek​kor döb​ben​tem rá, hogy én is​me​rem ezt a tör​té​ne​tet. Dal for​má​já​ban hal​lot​tam
már. Lud​mi​la és a Va​rázs​ló – csak​hogy ab​ban a bal​la​dá​ban a bá​tor gróf​né öreg pa​-
rasztasszony​nak ál​cáz​ta ma​gát, fő​zött és ta​ka​rí​tott a Va​rázs​ló​ra, aki el​lop​ta a fér​je szí​-
vét, de vé​gül egy lá​dá​ból a má​gus há​zá​ban elő​ke​rült a szív, ame​lyet az​tán el​lo​pott, és ez​-
zel meg​men​tet​te az urát. For​ró könnyek ég​tek a sze​mem​ben. A da​lok​ból azt ta​nul​tuk,
hogy min​den el​va​rá​zsolt és el​át​ko​zott sze​mélyt meg le​het men​te​ni. Erre va​lók a hő​sök.
Soha nem hal​lot​tunk csú​nya je​le​ne​tek​ről, ami​kor a gróf​né egy sö​tét pin​cé​ben sírt vagy
jaj​gat​va til​ta​ko​zott, mert há​rom má​gus vég​zett a gróf​fal, az​tán ud​va​ri int​ri​kák​ban
hasz​nál​ta fel a tör​tén​te​ket.
– Ké​szen állsz rá, hogy el​en​gedd? – kér​dez​te a Sár​kány.
Nem áll​tam rá ké​szen, és még​is. Nem bír​tam töb​bé le​men​ni a lép​csőn ah​hoz a va​la​mi​-
hez, ami Kas​ja arc​vo​ná​sa​it vi​se​li ma​gán. Nem men​tet​tem meg. A ba​rát​nőm még min​dig
a Ren​ge​teg​ben ra​bos​ko​dott, tel​je​sen be​ke​be​lez​ve. A ful​mia azon​ban a ha​sam​ban vá​ra​ko​-
zott resz​ket​ve, és at​tól fél​tem, hogy ha igent mon​dok a má​gus​nak – ha ott ma​ra​dok, a
ka​rom​ra bo​ru​lok, és in​tek, hogy men​jen, az​tán ér​te​sít​sen, ha si​ke​rült vé​gez​nie vele –,
üvölt​ve ki​tör be​lő​lem, és le​om​laszt​ja az egész tor​nyot.
Megint két​ség​be​es​ve ke​res​gél​tem a pol​co​kon. A köny​vek vé​ge​lát​ha​tat​lan so​rai a sok
ge​rinc​cel és bo​rí​tó​val úgy fes​tet​tek, mint egy ci​ta​del​la fa​lai. Mi van, ha az egyik kö​tet​ben
ott rej​lik a ti​tok, a trükk, amellyel ki le​het sza​ba​dí​ta​ni Kas​ját? Fel​áll​tam, oda​sé​tál​tam a
pol​cok​hoz, és vak ke​zem​mel vé​gig​si​mí​tot​tam ér​tel​me​den cí​me​i​ket. Új​fent Ludz Hí​vó​-
igéjén akadt meg a pil​lan​tá​som, egy gyö​nyö​rű, bőr​bo​rí​tá​sos kö​te​ten, ame​lyet va​la​mi​kor
ré​gen ki​csen​tem a könyv​tár​ból, jócs​kán fel​dü​hít​ve a va​rázs​lót. Ak​kor még sem​mit sem
tud​tam a má​gi​á​ról, sej​tel​mem sem volt róla, mi​lyen sok​ra – és mi​lyen ke​vés​re – va​gyok
ké​pes. Rá​tet​tem a ke​zem, és hir​te​len ki​bu​kott egy kér​dés a szá​mon: – Mit le​het vele meg​-
idéz​ni? Egy dé​mont?
– Ne légy ne​vet​sé​ges! – för​medt rám a Sár​kány tü​rel​met​le​nül. – A szel​lem​idé​zés kö​zön​-
sé​ges sar​la​tán​ság. Mi sem könnyebb, mint azt ál​lí​ta​ni, hogy meg​idéz​tél va​la​mit, ami lát​-
ha​tat​lan és tes​te​den? A Hí​vó​ige en​nél sok​kal ma​ga​sabb ren​dű tu​dást rejt. Va​ló​já​ban… –
el​hall​ga​tott, és meg​le​pőd​ve vet​tem ész​re, hogy sza​vak után ku​tat – …az iga​zat idé​zi meg
– fe​jez​te be vé​gül, eny​hén meg​ránt​va a vál​lát, mint​ha elég​te​len​nek és rossz​nak ta​lál​ná a
szót, még​sem jut​na jobb az eszé​be. Nem ér​tet​tem, ho​gyan tud​ná va​la​ki meg​idéz​ni az
igaz​sá​got, ha​csak nem arra cél​zott, hogy egy ha​zug​ság mögé aka​runk be​lát​ni.
– De ak​kor mi​ért ha​ra​gud​tál rám, ami​kor ol​vas​ni kezd​tem? – fir​tat​tam.
Bosszú​san né​zett rám. – Ennyi​re lé​nyeg​te​len​nek tar​tod ezt? Fel​me​rült ben​nem, hogy
ta​lán va​la​me​lyik ud​va​ri má​gus bí​zott meg ez​zel a le​he​tet​len kül​de​tés​sel, hát​ha, ami​kor
ki​me​rülsz és a va​rázs​lat ön​ma​gá​ba ros​kad, le​rob​ban​tod a te​tőt a to​rony​ról. Így si​ke​rült
vol​na el​ér​ni​ük, hogy egy ügye​fo​gyott fél​nó​tás​nak tart​sa​nak, aki​re egy ta​nonc​ot sem le​-
het rá​bíz​ni.
– De abba be​le​hal​tam vol​na! Gon​do​lod, hogy az ud​var​ból va​la​ki…
– Fel​ál​doz​ta vol​na egy mák​szem​nyi va​rázs​erő​vel bíró pa​raszt​lány éle​tét, hogy le​győz​-
zön en​gem, és kény​te​len le​gyek meg​aláz​kod​va vissza​tér​ni az ud​var​ba? – kér​dez​te a Sár​-
kány. – Hát hogy​ne. A pa​lo​ta leg​több la​kó​ja alig egy fok​kal tart​ja több​re a pa​rasz​to​kat a
te​he​nek​nél, de a ked​venc lo​va​ik​nak sem​mi​kép​pen sem ér​het​nek a nyo​má​ba. Szí​ves örö​-
mest kül​de​nek ti​te​ket ez​ré​vel a Ro​szia el​le​ni há​bo​rú​ba, a leg​ki​sebb ha​tár​in​ci​dens mi​att
is. Erre sem reb​bent vol​na a sze​mük sem. – Egy in​tés​sel nyug​táz​ta a gon​do​lat ke​gyet​len​-
sé​gét. – Min​den​eset​re nem szá​mí​tot​tam arra, hogy bár​mi is si​ke​rül​het ne​ked.
Rá​néz​tem a pol​con álló könyv​re, ame​lyen a ke​zem pi​hent. Em​lé​kez​tem rá, mi​lyen volt
ol​vas​ni, mi​lyen elé​ge​dett​ség töl​tött el köz​ben, és hir​te​len ösz​tön​től ve​zé​rel​ve le​kap​tam a
polc​ról. Ma​gam​hoz szo​rí​tot​tam, és oda​for​dul​tam a má​gus​hoz. Óva​kod​va mé​rics​kélt.
– Se​gít​het Kas​ján? – kér​dez​tem.
Lát​tam, hogy til​ta​ko​zás​ra nyit​ja a szá​ját, még​sem mon​dott sem​mit. Rá​né​zett a könyv​-
re, össze​rán​col​ta a hom​lo​kát, és vé​gül meg​tör​te a csen​det. – Két​lem. De a Hí​vó​ige kü​lö​nös
könyv.
– Ár​ta​ni nem árt​hat – je​gyez​tem meg, mire a Sár​kány in​ge​rül​ten me​redt rám.
– Már hogy ne árt​hat​na? Nem hal​lot​tad, amit az előbb mond​tam? Az egész köny​vet fel
kell ol​vas​ni az ele​jé​től a vé​gé​ig, hogy össze​áll​jon a va​rázs​ige, és ha nincs hoz​zá elég erőd,
a va​rázs​lat egész épít​mé​nye össze​om​lik, és an​nak ka​taszt​ro​fá​lis kö​vet​kez​mé​nyei van​-
nak. Csak egy​szer lát​tam a gya​kor​lat​ban, há​rom bo​szor​kány pró​bál​ta ki. A leg​idő​sebb
ta​ní​tot​ta a kö​zép​sőt, a kö​zép​ső a leg​fi​a​ta​lab​bat. Egy​más ke​zé​be ad​ták a köny​vet, úgy ol​-
vas​ták fel. Majd​nem be​le​hal​tak, és őket az​tán nem le​he​tett gyen​gé​nek ne​vez​ni.
Le​néz​tem a ne​héz, arany​fé​nyű könyv​re. Nem ké​tel​ked​tem a Sár​kány sza​va​i​ban.
Ugyan​ak​kor fel​idé​ző​dött ben​nem, mennyi​re él​vez​tem a va​rázs​lat ízét a nyel​ve​men,
mennyi​re csá​bí​tott a foly​ta​tás​ra. Nagy le​ve​gőt vet​tem, és meg​kér​dez​tem: – El​mond​juk
együtt?
 10. FEJEZET
Elő​ször lánc​ra kö​töt​tük. A Sár​kány ne​héz vas​bi​lin​cse​ket vitt a pin​cé​be, és egy va​rázs​-
lat​tal mé​lyen be​le​fúr​ta őket a kam​ra kő​fa​lá​ba, mi​alatt Kas​ja – vagy​is a Kas​ja tes​té​ben élő
va​la​mi – tisz​tes tá​vol​ság​ból, pis​lo​gás nél​kül le​sett min​ket. Tűz​gyű​rűt tar​tot​tam fenn kö​-
rü​löt​te, és mi​köz​ben a má​gus meg​tet​te az elő​ké​szü​le​te​ket, oda​irá​nyí​tot​tam Kas​ja tes​tét
a fal​hoz, és egy újabb igé​vel be​le​kény​sze​rí​tet​tem a kar​ját a fém​pán​tok​ba. El​len​állt, de
nem fé​le​lem​ből, in​kább azért, hogy ne​héz​sé​get okoz​zon ne​künk. Sem​mit​mon​dó, sőt
nem is em​be​ri volt az arc​ki​fe​je​zé​se, és le sem vet​te a sze​mét az ar​com​ról. Jócs​kán le​so​vá​-
nyo​dott. A ben​ne lévő do​log alig vett ma​gá​hoz élel​met, ép​pen csak annyit, hogy élet​ben
tart​sa a tes​tet, de ah​hoz nem ele​get, hogy ne ve​gyem ész​re, mi​ként enyé​szik el, hogy vá​-
lik cse​ne​vésszé a tes​te, hogy hor​pad be az arca.
A Sár​kány oda​va​rá​zsolt egy kes​keny fa​áll​ványt, és rá​rak​ta a Hí​vó​igét. Rám né​zett. –
Ké​szen állsz? – kér​dez​te me​re​ven és hi​va​ta​lo​san. Elő​ke​lő se​lyem-, bőr- és bár​sony​ru​hát
vi​selt, vég​te​le​nül egy​más​ra ra​kó​dó ré​te​gek​ben, és kesz​tyű​be búj​tat​ta ke​zét, mint​ha fel
akar​ta vol​na vér​tez​ni ma​gát olyas​mi el​len, ami a leg​utób​bi kö​zös va​rázs​lá​sunk al​kal​má​-
val tör​tént. Egy év​szá​zad​nak tűnt az az​óta el​telt idő, tá​vol ke​rült az igé​zet, akár a hold.
Én alig fog​lal​koz​tam a meg​je​le​né​sem​mel, házi szö​vé​sű ru​hát öl​töt​tem ma​gam​ra, és a
ha​ja​mat nyeg​le konty​ba kö​töt​tem, ne​hogy a sze​mem​be hull​jon. Oda​nyúl​tam a könyv​-
höz, fel​ütöt​tem a bo​rí​tó​ját, az​tán han​go​san ol​vas​ni kezd​tem.
A va​rázs​ige ez​út​tal is rög​tön ma​gá​val ra​ga​dott, és már elég jól is​mer​tem a má​gi​át ah​-
hoz, hogy érez​zem, amint ki​húz​za be​lő​lem az erőt. A Hí​vó​ige azon​ban nem akart nagy
da​ra​bo​kat ki​ha​sí​ta​ni be​lő​lem; úgy táp​lál​tam, mint bár​mely má​sik igé​met, egyen​le​te​sen
áram​ló má​gi​kus erő​vel, nem óri​ás hul​lá​mok​ban, és ő ezt meg is en​ged​te ne​kem. Már
nem érez​tem olyan fel​fog​ha​tat​lan​nak a szö​ve​get. Bár még min​dig nem tud​tam kö​vet​ni
a tör​té​ne​tet, és nem ma​radt meg a fe​jem​ben egyet​len mon​dat sem, kezd​tem úgy érez​ni,
hogy nincs is rá szük​ség. Ha fel​fo​gom az ér​tel​mét, biz​to​san el​ron​tok egy-két szót – az
olyan lett vol​na, mint újra hal​la​ni gye​rek​ko​rom egyik ked​venc, fé​lig-med​dig el​fe​lej​tett
me​sé​jét, mely csa​ló​dást okoz, vagy leg​alább​is más​mi​lyen, mint ahogy em​lé​kez​tem rá.
Pont így tet​te ma​gát tö​ké​le​tes​sé a Hí​vó​ige, az​zal, hogy a kö​dös és sze​re​tő em​lé​kek arany
iz​zá​sá​ban élt. Hagy​tam ma​ga​mon ke​resz​tül​áram​la​ni, az​tán az ol​dal al​ján meg​áll​tam, és
át​en​ged​tem a Sár​kány​nak. Ami​kor nem tu​dott se​ho​gyan sem le​be​szél​ni a pró​bál​ko​zás​-
ról, ra​gasz​ko​dott hoz​zá, hogy két ol​dalt ol​vas​son, míg én csak egyet.
Ő ki​csit más​ként ej​tet​te ki a sza​va​kat, mint én, ro​po​gó​sab​ban, ke​vés​bé sod​ró rit​mus​-
sal, és ele​in​te nem is tar​tot​tam meg​fe​le​lő​nek. Amennyi​re meg tud​tam ál​la​pí​ta​ni, a má​-
gia fenn​aka​dás nél​kül, fo​lya​ma​to​san épült fel, és mire a Sár​kány az első két ol​da​la vé​gé​re
ért, az ő fel​ol​va​sá​sát is he​lyén​va​ló​nak érez​tem – mint​ha egy te​het​sé​ges me​se​mon​dó a
szo​kot​tól el​té​rő​en re​gél​te vol​na el a ked​venc tör​té​ne​te​met, még​is si​ke​rült vol​na le​gyűr​-
nie az ösz​tö​nös el​len​ér​zé​se​i​met a vál​toz​ta​tá​sok iránt. Ami​kor vi​szont fel kel​lett ven​nem
a fo​na​lat, küsz​köd​tem a foly​ta​tás​sal, és sok​kal na​gyobb erő​fe​szí​tést je​len​tett, mint az
első ol​dal. Pró​bál​tuk együtt mon​da​ni a tör​té​ne​tet, de más irány​ba húz​tuk. Rá​döb​ben​-
tem, hogy nem lesz ele​gen​dő for​rás a kö​zöt​tünk lévő ta​ní​tó-ta​nít​vány vi​szony. Az a há​-
rom bo​szor​kány sok​kal job​ban ha​son​lí​tott egy​más​ra, má​gi​á​ju​kat és mód​sze​re​i​ket te​-
kint​ve is, mint ő és én.
En​nek el​le​né​re to​vább ol​vas​tam, és si​ke​rült el​jut​nom az ol​dal al​já​ra. Mire vé​gez​tem
vele, is​mét si​mán áradt a tör​té​net – de csak azért, mert idő​köz​ben a sa​já​tom​má vált, és
ami​kor a Sár​kány át​vet​te a szót, még na​gyobb​nak érez​tem a döc​ce​nést. Ki​szá​radt a
szám, nyel​tem egyet, és fel​néz​tem az emel​vény​ről. Kas​ja még min​dig en​gem le​sett a fal​-
hoz lán​col​va, és för​tel​mes mo​so​lya ar​ról árul​ko​dott, hogy örül az ag​go​dal​mam​nak.
Hoz​zám ha​son​ló​an ő is érez​te, hogy nem elég jó a va​rázs​lat, nem fog​juk tud​ni fel​épí​te​ni.
Rá​néz​tem a ko​mor arc​cal ol​va​só Sár​kány​ra, aki me​re​ven a pa​pírt fi​gyel​te, és erő​sen
össze​von​ta a szem​öl​dö​két. Elő​re fi​gyel​mez​te​tett, hogy ha nem lát esélyt a si​ker​re, le fog​-
ja ál​lí​ta​ni a va​rázs​la​tot, mi​előtt túl​zot​tan be​le​mé​lyed​nénk, és a le​he​tő leg​biz​ton​sá​go​sab​-
ban meg​pró​bál​ja le​bon​ta​ni az épít​ményt, és meg​fé​ke​zi az ál​ta​la oko​zott rom​bo​lást. Csak
ak​kor egye​zett bele a ja​vas​la​tom​ba, ami​kor ki​je​len​tet​tem, hogy bí​zom a dön​té​sé​ben, fel​-
ha​gyok az ol​va​sás​sal és fél​re​ál​lok az út​já​ból, ha szük​sé​ges​nek érzi a vissza​vo​nást.
Ám a va​rázs​lat már erő​sö​dött, ha​tal​ma lett. Már az is ki​me​rí​tett min​ket, hogy foly​tas​-
suk. Könnyen el tud​tam kép​zel​ni, hogy biz​ton​sá​go​san már nem is le​het le​ál​lí​ta​ni. Rá​néz​-
tem Kas​ja ar​cá​ra, és em​lé​kez​tet​tem ma​gam arra, hogy a Ren​ge​teg​ben ólál​ko​dó je​len​ség,
akár​mi is volt, ott buj​kált ben​ne is, ugyan​az a je​len​ség. Ha pe​dig a Ren​ge​teg ott van Kas​-
já​ban, és meg​sej​ti, mi​ben mes​ter​ke​dünk, meg azt is, hogy a Sár​kány nem​rég meg​sé​rült,
és ez​zel együtt ere​je egy ré​szét is el​vesz​tet​te, két​ség​kí​vül újra le​csap majd. Megint meg​tá​-
mad​ja Dver​nyi​ket, vagy ta​lán csak Za​to​cse​ket, ha be​éri egy ki​sebb zsák​mánnyal. Annyi​-
ra két​ség​be​eset​ten akar​tam meg​men​te​ni Kas​ját, a má​gus pe​dig annyi​ra át​érez​te a gyá​-
szo​mat, hogy aka​rat​la​nul is ha​tal​mat ad​tunk a Ren​ge​teg​nek.
Va​la​mi el​fog​lalt​sá​got ke​res​tem, bár​mit, az​tán ele​gem lett a té​to​vá​zás​ból, és re​me​gő
ke​ze​met rá​tet​tem a Sár​kány ke​zé​re, amellyel a könyv lap​ját fog​ta le. Fe​lém lö​vellt a te​-
kin​te​te, én vi​szont nagy le​ve​gőt vet​tem, és vele együtt kezd​tem ol​vas​ni.
Nem hagy​ta abba, csak dü​höd​ten me​redt rám – Még​is mi a fe​nét csi​nálsz? –, ám pár sor​-
ral ké​sőbb már ő is meg​ér​tet​te, mi a cé​lom. Ele​in​te bor​zal​ma​san hang​zott a ket​tőnk
hang​ja együtt, sem a hang​szí​nünk, sem a hang​ma​gas​sá​gunk nem il​lett egy​más​hoz, és
az épít​mény úgy in​gott meg, mint egy kis​gye​rek ál​tal épí​tett ka​vics​to​rony. Az​tán már
nem pró​bál​tam hoz​zá ha​son​ló​an ol​vas​ni, in​kább vele együtt, és hagy​tam, hogy az ösz​tö​-
ne​im ve​zé​rel​je​nek. Azon kap​tam ma​gam, hogy en​ge​dem neki fel​ol​vas​ni a sza​va​kat, én
pe​dig dalt for​má​lok be​lő​lük, és né​me​lyik szót vagy sort két​szer-há​rom​szor is el​is​mét​-
lem, néha csak dú​dol​va, időn​ként a lá​bam​mal tak​tust is ver​ve hoz​zá.
A Sár​kány ele​in​te el​len​állt, hi​szen ra​gasz​ko​dott vol​na a sa​ját má​gi​á​ja tisz​ta és ki​mért
pre​ci​zi​tá​sá​hoz, az én va​rázs​erőm azon​ban hí​vást in​té​zett felé, és ap​rán​ként si​ke​rült rá​-
érez​nie, ho​gyan kell lan​ka​dat​lan él​lel, de az én rit​mu​som sze​rint ol​vas​ni. A rög​tön​zé​se​-
im is te​ret kap​tak. Együtt la​poz​tunk, nem tar​tot​tunk szü​ne​tet, és egy​szer csak a kö​vet​-
ke​ző ol​dal kö​ze​pén az egyik sor va​ló​di mu​zsi​ka​ként lib​bent ki be​lő​lünk. Ő pat​to​gó​san
mond​ta, én dal​lam​ként éne​kel​tem, hol ma​ga​san, hol mé​lyen. Hir​te​len döb​be​ne​te​sen
könnyű​vé vált az egész.
Nem… nem könnyű​vé, nem ez a meg​fe​le​lő szó. A má​gus keze szo​ro​san az enyém​re si​-
mult, uj​ja​ink össze​kul​cso​lód​tak, ahogy a va​rázs​erőnk is. Da​lol​va áram​lott ki be​lő​lünk a
má​gia, erő​fe​szí​tés nél​kül, akár a hegy​ol​da​lon le​zu​bo​gó pa​tak. Most már ne​he​zebb lett
vol​na meg​áll​ni, mint foly​tat​ni.
Egy​sze​ri​ben meg​ér​tet​tem, mi​ért nem ta​lál​ta ad​dig a meg​fe​le​lő sza​va​kat, és mi​ért nem
tud​ta meg​mon​da​ni, hogy ez a va​rázs​lat se​gít​het-e Kas​ján. A Hí​vó​ige nem szó​lí​tott sem​-
mi​fé​le ször​nyet vagy tár​gyat, nem duz​zasz​tott fel sem​mi​lyen erő​hul​lá​mot, nem ütött ki
tűz, nem csa​pott be vil​lám. Csak annyit tett, hogy tisz​ta, hű​vös fénnyel bo​rí​tot​ta be a he​-
lyi​sé​get, nem is annyi​ra erős​sel, hogy va​kít​sa a sze​mün​ket. Ám eb​ben a fény​ben min​den
más​nak lát​szó​dott, és más is lett. A kő​fa​lak las​san át​tet​sző​vé vál​tak, fe​hér erek ka​nya​-
rog​tak ben​nük fo​lyók​ként, és ami​kor vé​gig​néz​tem raj​tuk, egy tör​té​ne​tet me​sél​tek: egy
kü​lö​nös, mély, vég​te​len tör​té​ne​tet, ame​lyet em​be​ri fül még nem hal​lott, olyan las​san és
olyan messzi​ről, hogy kezd​tem úgy érez​ni ma​gam, mint​ha megint kővé vál​nék. A kő​ke​-
hely​ben tán​co​ló kék láng is olyan volt, mint​ha vég​te​len álom​ba me​rült vol​na, egy ön​ma​-
gá​ba vissza​té​rő dal​ba. Az im​boly​gá​sát fi​gyel​ve egy tá​vo​li, ré​ges-rég le​om​lott temp​lo​mot
lát​tam, ahon​nan a tűz szár​ma​zott. Ugyan​ak​kor hir​te​len fel​is​mer​tem, hol állt a temp​-
lom, és rá​éb​red​tem, ho​gyan idéz​he​tek elő ma​gam is ilyen lán​got, amely bő​ven túl fog
élni en​gem. A krip​ta fa​ra​gott fa​lai élet​re kel​tek, az ódon be​tűk fel​de​reng​tek. Úgy érez​-
tem, hogy ha elég so​ká​ig né​zem őket, akár el is tu​dom majd ol​vas​ni a szö​ve​get.
Meg​csör​ren​tek a lán​cok. Kas​ja most már ki akart sza​ba​dul​ni, fel​dü​hö​dött, és a fal​nak
súr​ló​dó fém​bi​lin​csek för​tel​mes han​got ad​tak vol​na, ha a va​rázs​ige nem nyom​ja el a csi​-
kor​gást. De tá​vo​li, halk zör​gés​sé tom​pult, és nem te​rel​te el a fi​gyel​mün​ket a má​gi​á​ról.
Még nem mer​tem rá​néz​ni Kas​já​ra. Ha rá​né​zek, tud​ni fo​gom. Tud​ni fo​gom, ma​radt-e va​-
la​mi Kas​já​ból, vagy örök​re el​ve​szett. Fél​ve a könyv ol​da​la​i​ra san​dí​tot​tam, és köz​ben to​-
vább kán​tál​tunk. A Sár​kány min​den la​pot fé​lig fel​emelt, az​tán én fog​tam meg, és le​si​mí​-
tot​tam a má​sik ol​da​lon. Egy​re vas​ta​gab​bá vált a ke​zem alatt a la​pok kö​te​ge, de a va​rázs​-
lat még min​dig öm​lött be​lő​lünk, és vé​gül össze​szo​ru​ló szív​vel fel​emel​tem a fe​jem, és rá​-
néz​tem Kas​já​ra.
A Ren​ge​teg né​zett vissza rám Kas​ja ar​cá​ból, zör​gő le​ve​lek fe​nekt​len mély​sé​ge, sut​to​gó
gyű​lö​let, só​vár​gás és ha​rag. A Sár​kány azon​ban le​állt. Meg​szo​rí​tot​tam a ke​zét. Kas​ja is
ott volt. Je​len volt Kas​ja is! Lát​tam őt el​vesz​ve bo​lyon​ga​ni a sö​tét va​don​ban, ke​zé​vel ta​-
po​gat​ta ki az utat, és va​kon me​redt maga elé, mi​köz​ben pró​bált el​ha​jol​ni az ar​cá​ba csa​-
pó​dó ágak út​já​ból, és me​ne​kült a tüs​kék elől, ame​lyek vért kor​tyol​tak a kar​ján ék​te​len​-
ke​dő se​bek​ből. Nem is tud​ta, hogy ki​ke​rült a Ren​ge​teg​ből. Még min​dig csap​dá​ban ver​gő​-
dött, a Ren​ge​teg pe​dig ap​rán​ként fel​fal​ta, a szen​ve​dé​sé​ből táp​lál​ko​zott.
El​en​ged​tem a má​gust, és kö​ze​lebb lép​tem Kas​já​hoz. A va​rázs​lat nem ma​radt abba: a
Sár​kány to​vább ol​va​sott, és én is to​vább erő​sí​tet​tem az igét az éne​kem​mel.
– Kas​ja! – szó​lí​tot​tam meg, és fel​emel​tem a ke​zem az arca előtt. Szin​te ki​bír​ha​tat​lan,
va​kí​tó, éles, ret​ten​tő fe​hér fénnyel gyűlt össze te​nye​rem​ben a bű​báj fé​nye. Sa​ját tü​kör​ké​-
pe​met lát​tam tág​ra nyílt, üve​ges sze​mé​ben, és a sa​ját tit​kolt irigy​sé​ge​met – azt, hogy
mennyi​re sze​ret​tem vol​na olyan len​ni, mint ő, bár az árát nem akar​tam meg​fi​zet​ni.
Könnyek gyűl​tek a sze​mem​be. Olyan volt, mint​ha újra Ven​sza sza​pult vol​na, vég nél​kül,
és ez​út​tal nem me​ne​kül​het​tem elő​le. Fel​idé​ző​dött az összes al​ka​lom, ami​kor sem​mi​nek
érez​tem ma​gam Kas​ja mel​lett, ami​kor én vol​tam a je​len​ték​te​len lány, akit sem​mi​lyen
ne​mes úr nem vá​lasz​ta​na, és ami​kor zi​lált, szuty​kos szal​ma​ka​zal​nak lát​szot​tam mel​let​-
te. Eszem​be ju​tott, hány​szor ki​vé​te​lez​tek vele, hány​szor ül​tet​ték ki​tün​te​tett hely​re,
hány​szor irá​nyult rá a fi​gye​lem, mennyi aján​dék​kal hal​moz​ták el – min​den​ki igye​ke​zett
el​bo​rí​ta​ni a sze​re​te​té​vel, amíg még le​he​tett. Volt idő, ami​kor én akar​tam a ki​vá​lasz​tott
len​ni, az a lány, aki​ről min​den​ki tud​ja, hogy kü​lön​le​ges a sor​sa. Soha nem ra​gad​tam
ben​ne so​ká​ig eb​ben az ér​zés​ben, de most ez is gyá​va​ság​nak tűnt. Áb​ránd​ké​pe​im​ben kü​-
lön​le​ges vol​tam, és ti​tok​ban fur​dalt az irigy​ség, pe​dig vele el​len​tét​ben én meg​te​het​tem,
hogy ha úgy hoz​za a ked​vem, el​lök​jem ma​gam​tól az ál​mo​kat.
Nem ad​hat​tam fel, mert a fény egy​re kö​ze​lebb ju​tott hoz​zá. Kas​ja fe​lém for​dult. A Ren​-
ge​teg​ben bo​lyong​va fe​lém for​dult, és te​kin​te​té​ből mély​sé​ges ha​rag sü​tött rám, évek
alatt fel​gyü​lem​lett ha​rag. Egész éle​té​ben úgy tud​ta, hogy őt fog​ják el​vin​ni, akár akar​ja,
akár nem. Ezer​nyi hosszú éj​sza​ka ret​te​gé​se né​zett vissza rám, ami​kor egye​dül fe​küdt a
sö​tét​ben, és azon töp​ren​gett, mi lesz vele, el​kép​zel​te az ir​tó​za​tos má​gus ke​zét a tes​tén, le​-
he​le​tét az ar​cán. Hal​lot​tam, ahogy a Sár​kány a há​tam mö​gött éle​sen be​szív​ja a le​ve​gőt.
Be​le​bi​csak​lott a nyel​ve a szö​veg​be, és fél​be​hagy​ta az ol​va​sást. A ke​zem​ben össze​gyűlt
fény vil​lódz​ni kez​dett.
Két​ség​be​es​ve néz​tem hát​ra, de a Sár​kány szi​go​rú​an fe​gyel​me​zett han​gon, me​re​ven a
köny​vet bá​mul​va már​is foly​tat​ta a va​rázs​la​tot. A fény tel​je​sen át​vi​lá​gí​tot​ta a tes​tét,
mint​ha át​lát​szó​vá vált vol​na, akár az üveg, mint​ha meg​tisz​tult vol​na a gon​do​la​tok​tól és
az ér​zé​sek​től, hogy foly​tat​ni tud​ja a va​rázs​lást. Mennyi​re sze​ret​tem vol​na kö​vet​ni a pél​-
dá​ját! De nem tar​tot​tam ma​gam ké​pes​nek rá. Vissza kel​lett for​dul​nom Kas​já​hoz, ku​sza
gon​do​la​ta​im​mal és tit​kos kí​ván​sá​ga​im​mal, és hagy​nom kel​lett, hogy lás​sa őket, hogy
lás​son en​gem tel​jes va​lóm​ban, mint egy sá​padt, te​ker​gő​ző gi​lisz​tát, amely egy fel​for​dí​-
tott fa​rönk alól ke​rült a nap​vi​lág​ra. Ne​kem is meg kel​lett lát​nom őt, csu​pa​szon, és ez
még job​ban fájt – mert ő is gyű​lölt en​gem.
Gyű​lölt azért, mert biz​ton​ság​ban vol​tam, mert sze​ret​tek. Anyám nem kül​dött fel túl
ma​gas fák​ra, nem kény​sze​rí​tett arra, hogy na​pon​ta há​rom órát gya​lo​gol​jak oda-vissza a
szom​széd vá​ros for​ró, ra​ga​dós pék​sé​gé​be, és meg​ta​nul​jam, ho​gyan kell egy fő​úr​ra főz​ni.
Anyám nem for​dí​tott ne​kem há​tat, ha sír​tam, és nem mond​ta, hogy bá​tor​nak kell len​-
nem. Anyám nem húz​ta vé​gig há​rom​száz​szor a fé​sűt a ha​ja​mon min​den este, hogy szép
ma​rad​jak, be​val​lot​tan azért, hogy el​vi​gye​nek. Mint​ha azért szült vol​na lányt, hogy el​-
küld​je a vá​ros​ba meg​gaz​da​god​ni, és vár​ja a test​vé​re​i​nek ha​za​kül​dött pénzt – a test​vé​rek​-
nek, aki​ket vi​szont el​hal​moz a sze​re​te​té​vel. Bele sem gon​dol​tam, mi​lyen le​he​tett ez a
rom​lott tej​ként er​je​dő, tit​kos ke​se​rű​ség.
Az​tán… az​tán még job​ban meg​gyű​lölt azért, hogy a Sár​kány en​gem vá​lasz​tott he​lyet​-
te. Vé​gül még​sem ő lett a ki​vá​lasz​tott. Lát​tam, ahogy egy​ma​gá​ban ücsör​gött az ün​nep​-
sé​gen, mint aki csak az ég​ből pottyant oda, és min​den​ki róla sut​to​gott. Ad​dig el sem tud​-
ta kép​zel​ni, hogy ott ma​rad​hat a fa​lu​ban, egy olyan ház​ban, amely nem ter​vez​te vissza​-
fo​gad​ni. El​tö​kél​te, hogy meg​fi​ze​ti az árat, bá​tor lesz, ám ez​u​tán már nem volt mi​ért bá​-
tor​nak len​nie, nem várt rá meg​jó​sol​ha​tat​lan és csil​lo​gó jövő. Az idő​sebb fiúk a fa​lu​ból
fur​csa, elé​ge​dett mo​sollyal vizs​lat​ták. Ha​tan be​szél​tek is vele az ün​nep​ség so​rán: olyan
fiúk, akik ko​ráb​ban szó​ba sem áll​tak vele, csak tá​vol​ról szem​lél​ték, mint​ha nem mer​ték
vol​na meg​érin​te​ni, most oda​lép​tek hoz​zá, és régi ba​rát​ként üd​vö​zöl​ték – mint​ha nem
lett vol​na más cél​ja, mint ott ülni és vár​ni, hogy va​la​ki más ki​vá​laszt​ja. Én azon​ban kis​-
vár​tat​va se​lyem​ben és bár​sony​ban tér​tem vissza, ha​ja​mat drá​ga​kö​vek​kel dí​szí​tett háló
fog​ta össze, ke​zem csor​dul​tig telt má​gi​á​val, amit ked​vem sze​rint irá​nyít​hat​tam, ő pe​dig
azt gon​dol​ta: Ne​kem kel​lett vol​na men​nem, ne​kem kel​lett vol​na ilyen​né vál​nom. Tol​vaj​ként
te​kin​tett rám, el​lop​tam tőle va​la​mit.
Szin​te el​vi​sel​he​tet​len volt az igaz​ság, és lát​tam is, hogy vissza​ri​ad tőle, de va​la​hogy
meg kel​lett bir​kóz​nunk vele.
– Kas​ja! – szó​lí​tot​tam meg el​csuk​ló han​gon, és pró​bál​tam egy hely​ben tar​ta​ni a lán​got,
hogy lás​son en​gem. Meg​állt, és egy da​ra​big té​to​vá​zott, az​tán fe​lém nyúj​tot​ta a ke​zét, és
buk​dá​csol​va el​in​dult. A Ren​ge​teg nem akar​ta en​ged​ni, ágak áll​ták út​ját, fo​lyon​dá​rok te​-
ke​red​tek a lába köré, és én sem​mit sem te​het​tem érte. Csak áll​tam egy hely​ben, tar​tot​-
tam a fényt, és néz​tem, ahogy újra meg újra el​bot​lik, fel​tá​pász​ko​dik, és egy​re ré​mül​tebb
arc​cal újra el​esik.
– Kas​ja! – ki​ál​tot​tam újra. Most már négy​kéz​láb kú​szott fe​lém, nem adta fel, álla el​-
szán​tan meg​fe​szült, ho​lott vé​res csí​kot hú​zott maga után az avar​ban és a sö​tét mo​ha​-
sző​nye​gen. Bár a gyö​ke​rek​be ka​pasz​kod​va egy​re csak húz​ta elő​re ma​gát, és da​colt a ne​-
ki​csa​pó​dó ágak​kal, még min​dig na​gyon messze volt tő​lem.
Ek​kor rá​néz​tem a tes​té​re, a Ren​ge​teg ál​tal el​bi​to​rolt ar​cá​ra. Rám mo​soly​gott. Nem sza​-
ba​dul​ha​tott ki. A Ren​ge​teg szán​dé​ko​san en​ged​te pró​bál​koz​ni, hi​szen az ő bá​tor​sá​gá​ból
és az én re​mé​nyem​ből is táp​lál​ko​zott. Bár​me​lyik pil​la​nat​ban vissza​rán​gat​hat​ta. Bi​zo​-
nyá​ra kö​zel akar​ta en​ged​ni, olyan kö​zel, hogy lát​has​son, ta​lán meg is érez​ze a sa​ját tes​-
tét, az ar​cát érin​tő le​ve​gőt, az​tán a kú​szó​nö​vé​nyek el​kap​ták és vissza​to​lon​col​ták vol​na,
le​hul​ló le​ve​lek ör​vé​nye zú​dult vol​na rá, és is​mét be​zá​rult vol​na kö​rü​löt​te a Ren​ge​teg.
Til​ta​koz​va fel​nyög​tem, és majd​nem el​ve​szí​tet​tem a va​rázs​ige fo​na​lát, ám a Sár​kány hir​-
te​len kü​lö​nös és tá​vo​li han​gon meg​szó​lalt:
– Ag​nyes​ka, a tisz​tí​tás! Ulo​zis​tusz. Pró​báld meg. Ezt be​fe​je​zem egye​dül.
Óva​to​san ki​húz​tam a va​rázs​erő​met a Hí​vó​igé​ből, na​gyon ap​rán​ként és kö​rül​te​kin​tő​-
en, mint​ha egy üve​get pró​bál​nék fel​ál​lí​ta​ni úgy, hogy sem​mi ne csu​rog​jon vé​gig a nya​-
kán. A fény meg​ma​radt, én pe​dig ezt sut​tog​tam: – Ulo​zis​tusz. – A Sár​kány egyik va​rázs​-
igé​je volt, az a faj​ta, ami ne​he​zen jött a nyel​vem​re, a töb​bi sza​vá​ra nem is em​lé​kez​tem.
Ezt az egy szót íz​lel​get​tem, pu​ha​to​lóz​va for​mál​gat​tam, és em​lé​kez​tem a vele járó ér​zés​-
re: az ere​im​ben égő tűz​re, a nyel​vem​re fo​lyó fő​zet ret​ten​tő édes​sé​gé​re. – Ulo​zis​tusz – is​-
mé​tel​tem, és las​san húz​tam elő ma​gam​ból az erőt. – Ulo​zis​tusz. – Min​den szó​tag úgy vil​-
lant fel, mint a tap​ló​ra eső szik​ra, és láng​ként szállt to​vább a má​gia. Vé​kony füst​kí​gyót
pil​lan​tot​tam meg a Ren​ge​teg​ben, a Kas​ja lába kö​rül el​te​rü​lő alj​nö​vény​zet​ből szállt fel. Az
egyik füst​osz​lop​nak, majd az előt​te meg​je​le​nő má​sik​nak azt sut​tog​tam: – Ulo​zis​tusz –, és
ami​kor egy har​ma​dik füst​kí​gyót is meg​szó​lí​tot​tam, Kas​ja ta​po​ga​tó​zó kar​ja kö​ze​lé​ben
egy ap​rócs​ka, küsz​kö​dő lán​gocs​ka ütöt​te fel a fe​jét.
– Ulo​zis​tusz. – Újabb adag va​rázs​erő​vel táp​lál​tam, mint​ha egy kö​teg ap​ró​fát ha​jí​tot​-
tam vol​na egy el​ha​gyott kan​dal​ló​ban gyúj​tott, friss tűz​re. A láng meg​erő​sö​dött, és ahol
a fo​lyon​dá​ro​kat érte, vissza​hú​zó​dás​ra kész​te​tett min​den nö​vényt. – Ulo​zis​tusz, ulo​zis​-
tusz – kán​tál​tam, to​vább táp​lál​va, egy​re ma​ga​sabb​ra szít​va a tü​zet. Ahogy a lán​gok fel​-
csap​tak, ki​kap​tam be​lő​lük egy-egy égő gallyat, és szét​do​bál​tam a Ren​ge​teg​ben.
Kas​ja fel​állt, és ki​sza​ba​dí​tot​ta a kar​ját a füs​tö​lő fo​lyon​dá​rok kö​zül. A bőre ki​pi​rult a
per​zse​lő for​ró​ság​tól. Megint gyor​sab​ban tu​dott mo​zog​ni, így el​in​dult fe​lém a füs​tön ke​-
resz​tül, a ro​po​gó ava​ron át, fel​tor​nyo​su​ló fák kö​zött sza​lad​va, és fél​re​ha​jolt a le​zu​ha​nó,
izzó ágak elől. Égett a haja és a sza​kadt ru​há​ja, könnyek csu​rog​tak le az ar​cán, és a bőre
egy​re vö​rö​sebb és hó​lya​go​sabb lett. Tes​te a fal​hoz bi​lin​csel​ve rán​ga​tó​zott előt​tem, dü​-
höd​ten si​kí​tott és vo​nag​lott, én vi​szont sír​va ki​a​bál​tam to​vább: – Ulo​zis​tusz! – Egy​re ter​-
jedt a tűz, és rá​jöt​tem, hogy a tisz​tí​tó​va​rázs​lat​tal, amellyel a Sár​kány en​gem is meg​öl​he​-
tett vol​na, én is vé​gez​he​tek Kas​já​val, az én ke​zem​től ham​vad​hat el.
 Há​lás vol​tam ma​gam​nak azért, hogy hosszú, ször​nyű​sé​ges hó​na​po​kon át pró​bál​tam
ta​lál​ni va​la​mi​lyen, bár​mi​lyen meg​ol​dást. Há​lás vol​tam a ku​dar​co​kért, a krip​tá​ban töl​-
tött min​den egyes per​cért, ami​kor a Ren​ge​teg a sze​mem​be ne​ve​tett. Eb​ből me​rí​tet​tem
az erőt a va​rázs​lat foly​ta​tá​sá​hoz. A Sár​kány hang​ja egyen​le​te​sen zen​gett a há​tam mö​-
gül, olyan volt, mint a hor​gony, és tud​tam, hogy vé​gig fog​ja mon​da​ni az egész Hí​vó​igét.
Kas​ja egy​re kö​ze​lebb jött, mi​köz​ben égett kö​rü​löt​te a Ren​ge​teg. Most már alig lát​tam va​-
la​mit a fák​ból – Kas​ja olyan kö​zel ért, hogy már a sa​ját sze​mén ke​resz​tül né​zett en​gem,
és ha​rag​vó, ro​po​gó lán​gok nyal​dos​ták a bő​rét. Tes​te őr​jöng​ve fe​szült neki a kő​fal​nak.
Meg​me​re​ved​tek és szét​tá​rul​tak az uj​jai, és az erek hir​te​len su​gár​zó zöld​dé vál​tak a kar​já​-
ban.
Nö​vé​nyi ned​vek csur​ran​tak ki a sze​mé​ből és az or​rá​ból, az​tán könny​ként vé​gig​pa​tak​-
zot​tak a bő​rén. Friss, üde il​lat​nak kel​lett vol​na len​nie, de va​la​mi​ért ret​ten​tő​en rom​lott​-
nak ér​ző​dött. Néma, ke​rek si​koly​ra nyi​tot​ta szá​ját, apró, fe​hér gyö​ke​rek szök​ken​tek elő
a kör​mei alól, mint​ha egy éj​sza​ka alatt egy egész tölgy​fa sar​jadt vol​na ki a tes​té​ben. Hir​-
te​len el​ké​pesz​tő iram​ban fon​ták kör​be a gyö​ke​rek a fém​bi​lin​cse​ket, és köz​ben szür​ke
fává szi​lár​dul​tak, az​tán olyan hang​gal, mint a nyár kö​ze​pén meg​rop​pa​nó jég, el​tör​tek a
lán​cok.
Nem tet​tem sem​mit. Nem ma​radt rá időm, mert a sze​mem kép​te​len volt kö​vet​ni a vál​-
to​zást. Egyik pil​la​nat​ban Kas​ja még meg volt köt​ve, a kö​vet​ke​ző​ben pe​dig már fe​lém ug​-
rott. Le​he​tet​le​nül erős volt, azon​nal le​ta​szí​tott a föld​re. El​kap​tam a vál​lát, és si​kolt​va tar​-
tot​tam el ma​gam​tól. A nö​vé​nyi fo​lya​dék to​vább csur​gott a sze​mé​ből, be​szennyez​te a ru​-
há​ját, és zá​por​ként kez​dett hul​la​ni rám is. Rá​öm​lött a bő​röm​re, és egy​re na​gyobb gyön​-
gyök​be gyűl​ve in​dí​tott tá​ma​dást a vé​dő​igém el​len. Aj​ka​it vi​cso​rog​va fel​húz​ta. Izzó vas​-
ként kul​cso​ló​dott a keze a nya​kam köré, és a foj​to​ga​tó gyö​ke​rek rám is át​kúsz​tak. A Sár​-
kány egy​re gyor​sab​ban kán​tált, vé​gig​fu​tott az utol​só sza​va​kon, és si​et​ve pró​bált el​ér​ni a
Hí​vó​ige vé​gé​re.
– Ulo​zis​tusz! – nyög​tem ki is​mét, és köz​ben fel​néz​tem a Ren​ge​teg​re és Kas​ja ar​cá​ra,
amely fé​lig a düh​től, fé​lig a fáj​da​lom​tól torzult el. Szo​rí​tá​sa egy​re erő​sö​dött a nya​ka​-
mon. Le​né​zett rám. A Hí​vó​ige fé​nye erő​sö​dött, be​töl​töt​te a krip​ta összes szeg​le​tét, ki​ke​-
rül​he​tet​len​né vált. Nyíl​tan me​red​tünk egy​más​ra, ki​mu​tat​tuk min​den tit​kos, nyo​mo​rult
kis gyű​lö​le​tün​ket és fél​té​keny​sé​gün​ket. Kas​ja ar​cán össze​ke​ve​red​tek a ned​vek a
könnyek​kel. Én is sír​tam, még ak​kor is könnyek pe​reg​tek le az or​cá​mon, ami​kor meg​-
pró​bál​ta ki​szo​rí​ta​ni be​lő​lem az utol​só szuszt, és sö​té​tül​ni kez​dett előt​tem a vi​lág.
– Nyes​ka! – szó​lalt meg az​tán a sa​ját hang​ján, amely re​me​gett az el​szánt​ság​tól. Egy​-
más után vet​te le uj​ja​it a nya​kam​ról, jó​ko​ra erő​fe​szí​tés​sel. Ki​tisz​tult a lá​tá​som, és ami​-
kor be​le​néz​tem az ar​cá​ba, lát​tam, hogy le​hul​lik róla a szé​gyen. Vad sze​re​tet​tel és bá​tor​-
ság​gal tel​ve te​kin​tett rám.
Megint fel​zo​kog​tam. El​apadt a zöld fo​lya​dék, és a tűz el​kezd​te fel​emész​te​ni Kas​ját. A
vé​kony kis gyö​ke​rek el​fonnyad​tak, majd por​rá enyész​tek. Egy újabb tisz​tí​tó​va​rázs​lat
meg​öl​te vol​na. Tud​tam – lát​tam. Kas​ja rám mo​soly​gott, mert nem tu​dott be​szél​ni, és
las​san bó​lin​tott. Úgy érez​tem, ez​út​tal a sa​ját ar​com torzul csúf és nyo​mo​rú​sá​gos gri​-
masz​ba, ezért még egy​szer ki​nyög​tem: – Ulo​zis​tusz.
Fel​néz​tem Kas​ja ar​cá​ba. Min​den​képp még egy​szer utol​já​ra lát​ni akar​tam, de is​mét a
Ren​ge​teg te​kin​tett vissza rám. Fe​ke​te düh, tö​mény füst, lán​go​ló lom​bok, és olyan mély​re
ha​to​ló gyö​ke​rek, ame​lye​ket kép​te​len​ség ki​for​dí​ta​ni a föld​ből. Kas​ja még min​dig tá​vol
tar​tot​ta a ke​zét a nya​kam​tól.
Az​tán egy​szer csak el​tűnt a Ren​ge​teg.
Kas​ja rám ha​nyat​lott. Fel​si​kol​tot​tam az öröm​től, és át​ka​rol​tam a tes​tét, ő pe​dig re​-
meg​ve, zo​kog​va ölelt át. Még min​dig láz emész​tet​te a tes​tét, a pad​ló​ra hányt, és erőt​le​nül
sírt. A keze fáj​dal​mat oko​zott; for​ró volt és ke​mény, és túl szo​ro​san fo​gott, szin​te össze​-
rop​pan​tot​ta a bor​dá​i​mat. De ő volt az. Öb​lös puf​fa​nás hal​lat​szott: a Sár​kány össze​csuk​ta
a köny​vet. A su​gár​zó fény be​töl​töt​te az egész he​lyi​sé​get, a Ren​ge​teg se​ho​vá sem búj​ha​-
tott. Kas​ja volt ott, csak Kas​ja. Győz​tünk.
 11. FEJEZET
A Sár​kány fur​csa​mód hall​ga​tag volt, és a rá​kö​vet​ke​ző órák​ban is szo​kat​la​nul vi​sel​ke​-
dett, mi​után las​san és ne​héz​ke​sen fel​ci​pel​tük Kas​ját a csi​ga​lép​csőn. Kas​ja szin​te egy​ál​ta​-
lán nem tért ma​gá​hoz, csak egy​szer – két​szer rez​dült meg, ilyen​kor a le​ve​gő​be ka​pott,
az​tán újra el​ájult. Er​nyedt tes​te ter​mé​szet​el​le​ne​sen sú​lyos​nak tűnt, mint​ha tö​mör tölgy​-
fá​ból vol​na, mint​ha a Ren​ge​teg va​la​mi​kép​pen át​ala​kí​tot​ta vol​na.
– El​tűnt? – kér​dez​tem két​ség​be​es​ve a Sár​kányt. – El​tűnt?
– Igen – vág​ta rá a má​gus kur​tán. Még neki is ha​tal​mas erő​fe​szí​té​sé​be tel​lett fel​húz​nia
Kas​ját a lép​cső​fo​ko​kon, min​den lé​pé​sért meg​küz​dött. Úgy érez​tük, mint​ha egy ki​dőlt fát
von​szol​nánk fel​fe​lé a ka​nyar​gós lép​csőn, és mind​ket​ten a vég​ső​kig ki​me​rül​tünk. – A Hí​-
vó​ige meg​mu​tat​ta vol​na ne​künk, ha ma​radt. – Nem szólt töb​bet, amíg fel nem vit​tük
Kas​ját a ven​dég​szo​bá​ba, ak​kor vi​szont meg​állt az ágy mel​lett, és le​né​zett a lány​ra. Össze​-
von​ta a szem​öl​dö​két, majd meg​for​dult és ki​ment.
Nem ma​radt erőm a vi​sel​ke​dé​sén töp​ren​ge​ni. Kas​ja egy hó​na​pig fe​küdt lá​zas be​te​gen.
Ami​kor fé​lig-med​dig ma​gá​hoz tért, ak​kor is bele volt vesz​ve a rém​ál​ma​i​ba, ame​lyek
még min​dig vissza​húz​ták a Ren​ge​teg​be. A Sár​kányt is ké​pes volt a szo​ba má​sik vé​gé​be
ta​szí​ta​ni ma​gá​tól. Ele​in​te kö​te​lek​kel, majd lán​cok​kal kel​lett hoz​zá​köt​nünk a ro​busz​tus
osz​lo​pos ágy​hoz. Én az ágy tö​vé​ben, egy sző​nye​gen alud​tam, és va​la​hány​szor fel​ki​ál​tott,
fel​ug​rot​tam és vi​zet ad​tam neki, majd meg​pró​bál​tam né​hány mor​zsá​nyi ételt is a szá​já​-
ba eről​tet​ni. Az első né​hány al​ka​lom​mal még pár fa​lat ke​nye​ret is alig bírt le​nyel​ni.
Egy​be​mo​sód​tak a nap​pa​lok és az éj​je​lek, csak Kas​ja fel​ri​a​dá​sai osz​tot​ták őket sza​ka​-
szok​ra. Az ele​jén órán​ként éb​redt, és tíz per​cig tar​tott le​csil​la​pí​ta​nom, ezért jó​for​mán
egy​ál​ta​lán nem alud​tam, és egész nap szé​de​leg​ve bot​la​doz​tam. Csak egy hét el​tel​té​vel ér​-
le​lő​dött meg ben​nem a bi​zo​nyos​ság, hogy élet​ben fog ma​rad​ni, és ek​kor mer​tem pár
per​cet lop​ni a ma​gam szá​má​ra, hogy ír​jak egy rö​vid üze​ne​tet Ven​szá​nak, amely​ben ér​-
te​sí​tem, hogy Kas​ja ki​sza​ba​dult, és ja​vul az ál​la​po​ta.
– Nem ko​tyog​ja el sen​ki​nek? – kér​dez​te a Sár​kány mo​gor​ván, ami​kor meg​kér​tem,
hogy küld​je el a le​ve​let. Olyan fá​radt vol​tam, hogy nem kér​dez​tem vissza, mi​ért olyan
fon​tos ez, csak szét​nyi​tot​tam a le​ve​let, és hoz​zá​fir​kál​tam még egy sort: Még ne mondd el
sen​ki​nek! Az​tán át​ad​tam a má​gus​nak.
Rá kel​lett vol​na kér​dez​nem, neki pe​dig több óva​tos​ság​ra kel​lett vol​na in​te​nie en​gem.
De mind​ket​ten úgy ki vol​tunk fa​csar​va, mint a fel​mo​só​rongy. Nem tud​tam, mi​vel fog​-
lal​ja el ma​gát, csak a lám​pás fé​nyét lát​tam a könyv​tár​ból ki​szű​rőd​ni éj​sza​kán​ként, ami​-
kor le​oson​tam a kony​há​ba egy újabb tá​nyér erő​le​ve​sért, majd vissza​lo​pa​kod​tam a szo​-
bá​ba. Szét​nyi​tott köny​ve​ket hal​mo​zott egy​más​ra az asz​ta​lán, áb​rák és jegy​ze​tek töm​ke​-
le​gé​vel. Egyik dél​után va​la​mi kó​sza füst​sza​got kö​vet​ve be​tér​tem a la​bor​ba, és raj​ta​kap​-
tam, hogy el​aludt. Az égő gyer​tya fölé he​lye​zett lom​bik alja már ki​szá​radt és meg​fe​ke​te​-
dett. Ami​kor be​lép​tem, fel​ri​adt és fel​ug​rott, le​ver​te a gyer​tyát és az üve​get is, és a rá egy​-
ál​ta​lán nem jel​lem​ző ügyet​len​ség​gel láng​ba bo​rí​tot​ta az asz​talt. Négy​kéz​láb kúsz​va-
mász​va pró​bál​tuk el​ol​ta​ni a lán​go​kat, és ész​re​vet​tem, hogy a má​gus vál​la köz​ben úgy
meg​fe​szült, mint egy sér​tett ön​ér​ze​tű macs​ká​nak.
Há​rom hét múl​va Kas​ja négy óra al​vás után egy​szer csak ma​gá​hoz tért, fe​lém for​dí​-
tot​ta a fe​jét, és meg​szó​lalt: – Nyes​ka! – El​csi​gá​zott hang​ja két​ség​te​le​nül a sa​ját​ja volt, és
tisz​ta, sö​tét​bar​na sze​me me​le​gen né​zett rám. Meg​fog​tam az ar​cát, könnyes szem​mel el​-
mo​so​lyod​tam, ő pe​dig nagy ne​he​zen meg​fog​ta ka​rom​sze​rű​re fo​gyott ke​zé​vel az enyé​-
met, és vissza​mo​soly​gott.
On​nan​tól fog​va fel​gyor​sult a fel​épü​lé​se. Ide​gen​sze​rű, új ere​je két​bal​ke​zes​sé tet​te: ami​-
kor elő​ször fel​állt, el​bot​lott a bú​to​rok​ban, és ami​kor elő​ször pró​bált le​jut​ni a kony​há​ba,
le​ves​fő​zés köz​ben hal​lot​tam a kony​há​ból, ahogy le​gu​rul a lép​csőn. El​for​dul​tam a tűz​től,
és ri​ad​tan a ne​vét ki​ál​toz​va ki​ro​han​tam a lép​cső​höz. Ott ta​lál​tam az al​já​ban sér​tet​le​nül,
egy kar​co​lás nél​kül. Csak a föld​ről tu​dott ne​he​zen fel​tá​pász​kod​ni.
Ki​vit​tem a nagy elő​csar​nok​ba, hogy újra meg​ta​nít​sam jár​ni, és ahogy kör​be-kör​be sé​-
tál​tunk, se​gí​tet​tem meg​tar​ta​ni az egyen​sú​lyát. Sok​szor esett el, és ilyen​kor több​nyi​re
en​gem is ma​gá​val rán​tott, vé​let​le​nül. A Sár​kány az egyik ilyen al​ka​lom​mal ép​pen le​fe​lé
sé​tált a lép​csőn, hogy fel​hoz​zon va​la​mit a pin​cé​ből, de meg​állt, és a bolt​íves be​já​rat​ból
néz​te, ho​gyan bo​tor​ká​lunk együtt elő​re. Ri​deg és ki​für​kész​he​tet​len volt az arc​ki​fe​je​zé​se.
Mi​után fel​kí​sér​tem Kas​ját a szo​bá​já​ba, aki óva​to​san vissza​bújt az ágy​ba, és is​mét el​-
aludt, le​sé​tál​tam a könyv​tár​ba a Sár​kány​hoz.
– Mi baja van? – kér​dez​tem.
– Sem​mi – kö​zöl​te a má​gus szín​te​len han​gon. – Amennyi​re meg tu​dom ál​la​pí​ta​ni, el​-
tűnt be​lő​le a ron​tás. – Nem sok öröm csen​gett ki a hang​já​ból.
Nem ér​tet​tem, mi​ért olyan mo​gor​va, csak arra tud​tam gon​dol​ni, hogy nem örül a vá​-
rat​lan tár​sa​ság​nak a to​rony​ban.
– Már sok​kal job​ban van – vi​gasz​tal​tam. – Nem fog so​ká​ig tar​ta​ni.
Éles bosszú​ság​gal né​zett rám. – Nem so​ká​ig? Mit akarsz ten​ni vele?
Ki​nyi​tot​tam a szá​mat, az​tán in​kább be​csuk​tam. – Majd…
– Ha​za​kül​död? – kér​dez​te a Sár​kány. – Men​jen hoz​zá egy föld​mű​ves​hez? Már ha ta​lálsz
va​la​kit, aki nem bán​ja, hogy a fe​le​sé​ge fá​ból van.
– Hús-vér em​ber, nem fá​ból van! – til​ta​koz​tam, de köz​ben már kezd​tem rá​éb​red​ni,
gyor​sab​ban is, mint sze​ret​tem vol​na, hogy a má​gus​nak iga​za van. Kas​ját ugyan​úgy nem
lát​ják szí​ve​sen a fa​lunk​ban ezek után, mint en​gem. Las​san le​ros​kad​tam egy szék​re, és te​-
nye​re​met az asz​tal​lap​ra ta​pasz​tot​tam. – Majd… ma​gá​hoz ve​szi a ho​zo​má​nyát – mond​-
tam ér​vek után ku​tat​va. – Az​tán el​megy… a vá​ros​ba, az Egye​tem​re, mint a töb​bi nő…
Már köz​be akart vág​ni, de meg​akadt, és ér​tet​le​nül meg​kér​dez​te: – Mi​cso​da?
– A töb​bi ki​vá​lasz​tott nő, aki​ket ma​gad​dal hoz​tál – fe​lel​tem a le​he​tő leg​ter​mé​sze​te​sebb
han​gon. Köz​ben vé​gig Kas​ja mi​att ag​gód​tam: fo​gal​mam sem volt, mi​hez fog kez​de​ni a
vá​ros​ban, hi​szen nem bo​szor​kány. Ha az lett vol​na, azt leg​alább meg​ér​tet​ték vol​na az
em​be​rek. Ő egy​sze​rű​en csak meg​vál​to​zott, ször​nyű mó​don, ezt nem ta​gad​hat​ta vol​na le.
A má​gus meg​za​var​ta a gon​do​la​ta​i​mat. – Árulj el ne​kem va​la​mit! – Mart a hang​ja, mint
a sav, én pe​dig ijed​ten néz​tem fel rá. – Ti tény​leg mind azt gon​dol​já​tok, hogy erő​sza​kos​-
ko​dom a lá​nyok​kal?
Tá​tott száj​jal néz​tem rá, ő vi​szont dü​höd​ten vi​szo​noz​ta a pil​lan​tá​so​mat, és az arca
egé​szen meg​ke​mé​nye​dett a sér​tett​ség​től.
– Igen – vá​la​szol​tam, ele​in​te meg​hök​ken​ve. – Hát per​sze! Mi mást gon​dol​nánk? Ha
nem akarsz erő​sza​kos​kod​ni ve​lük, mi​ért nem… mi​ért nem fo​gadsz ma​gad​nak egy szol​-
gá​lót? – Mi​köz​ben ezt az ér​vet fel​ve​tet​tem, az járt a fe​jem​ben, hogy az elő​döm​nek, aki a
le​ve​let hagy​ta ne​kem, iga​za volt: a Sár​kány csak egy kis em​be​ri tár​sa​ság​ra vá​gyott, egy
nyúl​fark​nyi​ra, és a sa​ját sza​bá​lyai sze​rint, va​la​ki​re, aki nem hagy​hat​ja csak úgy el bár​-
mi​kor.
– A szol​gá​lók nem vál​tot​ták be a hoz​zá​juk fű​zött re​mé​nye​i​met – fe​lel​te bosszú​san és
kön​tör​fa​laz​va. Nem árul​ta el a va​ló​di in​do​kot. Tü​rel​met​le​nül in​tett a ke​zé​vel, és nem né​-
zett rám. Ha lát​ja az ar​co​mat, ta​lán nem is be​szélt vol​na to​vább. – Nem ho​zok ma​gam​-
mal nya​fo​gó kis​lá​nyo​kat, akik csak fe​le​sé​gül akar​nak men​ni a fa​lu​si sze​re​tő​jük​höz, sem
olya​no​kat, akik ódz​kod​nak tő​lem…
Fel​áll​tam, mire a szék han​gos nyi​kor​gás​sal hát​rébb to​ló​dott. He​ves düh tor​ló​dott fel
ben​nem, lom​hán, kés​ve, de egy​re erő​seb​ben for​tyog​va. – Szó​val még​is a Kas​já​hoz ha​son​-
ló​kat sze​re​ted – fa​kad​tam ki. – Azo​kat, akik elég bát​ran vi​se​lik a sor​su​kat, akik nem ne​-
he​zí​tik meg sí​rás-rí​vás​sal a csa​lád​juk éle​tét, és azt hi​szed, hogy et​től már​is he​lyén​va​ló az
egész? Nincs li​li​om​tip​rás, csak be​zá​rod őket tíz évre, és még fel vagy há​bo​rod​va, ami​ért
rosszabb​nak gon​do​lunk an​nál, mint ami​lyen va​ló​já​ban vagy?
A sze​mem​be né​zett, én pe​dig zi​hál​va áll​tam a te​kin​te​tét. Sej​tel​mem sem volt, hogy
ezek a sza​vak ki​mon​dás​ra vár​nak ben​nem, sőt azt sem tud​tam, hogy ilyen ér​zé​se​ket táp​-
lá​lok. Ko​ráb​ban eszem​be sem ju​tott vol​na így be​szél​ni az uram​mal és pa​ran​cso​lóm​mal,
a Sár​kánnyal. Utál​tam őt, de soha nem tet​tem vol​na neki szem​re​há​nyást, ahogy egy vil​-
lá​mot sem von​tam vol​na fe​le​lős​ség​re azért, mert be​le​csa​pott a házunk​ba. Ő nem sze​mély
volt, ha​nem egy úr, egy má​gus, egy tel​je​sen más sík​ról szár​ma​zó, kü​lö​nös te​remt​mény,
épp​oly el​ér​he​tet​len, mint a vi​ha​rok vagy a jár​vá​nyok.
Csak​hogy idő​köz​ben le​lé​pett ar​ról a föl​dön​tú​li sík​ról, és va​ló​di em​ber​sé​get mu​ta​tott
irá​nyom​ban. Hagy​ta, hogy össze​ve​gyül​jön ket​tőnk va​rázs​ere​je, lé​leg​zet​el​ál​lí​tó kö​zel​-
ség​be en​ge​dett ma​gá​hoz, csak azért, hogy meg​ment​hes​sük Kas​ját. Bi​zo​nyá​ra szeb​ben is
ki​fe​jez​het​tem vol​na a há​lá​mat, mint hogy ki​a​bál​ni kezd​tem vele, még​is töb​bet je​len​tett
ez a kö​szö​net​nél: azt akar​tam, hogy em​ber le​gyen.
– Ez nem he​lyes! Ez így nem he​lyes! – ki​ál​tot​tam.
Ő is fel​állt, és pár pil​la​na​tig far​kas​sze​met néz​tünk egy​más​sal az asz​tal fö​lött, mind​ket​-
ten ha​ra​go​san, és ta​lán egy​for​mán döb​ben​ten. Az​tán el​for​dult és ar​rébb sé​tált. Élénk​vö​-
rös sá​vok je​len​tek meg az ar​cán az in​du​lat​tól, és erő​sen meg​mar​kol​ta az ab​lak​pár​kányt,
ahogy ki​te​kin​tett a to​rony​ból. El​hagy​tam a szo​bát, és fel​ro​han​tam a lép​csőn.

A nap hát​ra​lé​vő ré​szét Kas​ja be​teg​ágyá​nál töl​töt​tem, néz​tem, ahogy al​szik. Az ágy szé​-
lén ül​tem, és ke​ze​im közé fog​tam vé​kony ke​zét. Me​leg és ele​ven volt a tes​te, még​is meg​-
ér​tet​tem, mi​ről be​szélt a Sár​kány: Kas​ja puha bőre alatt több ke​mény és ru​gal​mat​lan ré​-
teg fe​szült, nem kő​sze​rű, in​kább olyan, mint a si​má​ra csi​szolt bo​ros​tyán. Ke​mény, de ke​-
cse​sen haj​ló, lágy vo​na​lú, le​göm​bö​lyí​tett. A gyer​tya mély arany​fé​nyé​ben fény​lő haj​tin​-
csei össze​te​ke​red​tek, mint a fa​gö​csör​tök. Fa​ra​gott szo​bor​ra em​lé​kez​te​tett. Sze​ret​tem
vol​na meg​győz​ni ma​ga​mat, hogy nem is vál​to​zott meg na​gyon, de tud​tam, hogy ez ön​-
be​csa​pás. El​fo​gult volt a sze​mem is: akár​hogy is néz​tem, csak Kas​ját lát​tam. Aki nem is​-
mer​te őt, azon​nal ész​re​vett vol​na raj​ta va​la​mi fur​csa​sá​got. Min​dig szép volt, de az utób​-
bi na​pok​ban ter​mé​szet​fö​löt​ti​en gyö​nyö​rű lett, ma​gasz​to​san ra​gyo​gó.
 Fel​éb​redt, és rám né​zett. – Mi az?
– Sem​mi – fe​lel​tem. – Éhes vagy?
Nem tud​tam, mit te​het​nék érte. Azon ta​na​kod​tam, meg fog​ja-e en​ged​ni neki a Sár​-
kány, hogy ott ma​rad​jon a to​rony​ban. Lak​hat​nánk együtt az én szo​bám​ban. Ta​lán a má​-
gus örül​ne egy új szol​gá​nak, aki soha nem szö​kik el, hi​szen a Sár​kány sem szí​ve​sen ta​ní​-
tott vol​na be egy új em​bert. Ke​se​rű gon​do​lat volt, de en​nél jobb nem ju​tott az eszem​be.
Ha egy ide​gen ér​ke​zett vol​na a fa​lunk​ba ilyen kül​ső​vel, ami​lyen​né Kas​ja vált, biz​to​san
meg​ron​tott​nak hit​tük vol​na, a Ren​ge​teg egy újabb ször​nye​te​gé​nek.
Más​nap úgy ha​tá​roz​tam, hogy meg​ké​rem a Sár​kányt: en​ged​je meg, hogy Kas​ja a tör​-
tén​tek el​le​né​re ve​lünk ma​rad​jon. Vissza​men​tem a könyv​tár​ba. A má​gus az ab​lak​nál állt,
és te​nye​rén az egyik go​mo​lyag​te​remt​mé​nyét tar​tot​ta. Meg​tor​pan​tam. A fény​pa​macs lá​-
gyan hul​lám​zó fe​lü​le​te tük​rö​ző​dött, mint egy moz​du​lat​lan kis me​den​ce fel​szí​ne, és ami​-
kor óva​to​san ol​da​laz​va meg​ke​rül​tem a má​gust, nem a szo​ba tü​kör​ké​pét lát​tam raj​ta,
ha​nem fák vég​te​len mély, sö​té​ten moz​gó tö​me​gét. A tü​kör​kép fo​ko​za​to​san át​ala​kult,
mi​köz​ben fi​gyel​tük – gya​ní​tot​tam, hogy azt mu​tat​ja, mer​re jár a go​mo​lyag a Ren​ge​teg​-
ben. Ami​kor egy árny sik​lott át a ké​pen, el​akadt a lé​leg​ze​tem: egy kó​bor​hoz ha​son​ló do​-
log ha​ladt el, de ki​sebb volt an​nál, és bot​sze​rű lá​bak he​lyett szé​les, ezüs​tös szür​ke vég​tag​-
jai vol​tak, le​vél​sze​rű ere​zet​tel. Meg​állt, és fur​csa, arc nél​kü​li fe​jét a pa​macs felé for​dí​tot​-
ta. Mell​ső lá​ba​i​val egy ha​lom ki​té​pett fa​cse​me​tét és tö​vet fo​gott, maga mö​gött húz​ta a
be​lő​lük le​ló​gó gyö​ke​re​ket. Olyan volt, mint egy gyom​lá​ló ker​tész. Ide-oda for​gat​ta a fe​-
jét, az​tán foly​tat​ta út​ját a fák felé, és el​tűnt a va​don​ban.
– Sem​mi – mo​rog​ta a Sár​kány. – Sem​mi erő​gyűj​tés, sem​mi elő​ké​szü​let… – Meg​ráz​ta a
fe​jét. – Menj hát​rébb! – szólt hát​ra ne​kem. Ki​ker​get​te a go​mo​lya​got az ab​la​kon kí​vül​re,
az​tán le​vett a fal​ról egy tár​gyat, amit va​rázs​pál​cá​nak néz​tem, meg​gyúj​tot​ta a vé​gét a
kan​dal​ló​ban, és a lán​go​kat a pa​macs kö​ze​pé​be döf​te. A le​be​gő fény​gömb egy szik​rá​zó,
kék rob​ba​nás​sal meg​sem​mi​sült, csak va​la​mi eny​he, édes​kés il​lat áram​lott be az ab​la​kon;
a ron​tás sza​gá​ra ha​son​lí​tott.
– Nem lát​ják? – kér​dez​tem le​nyű​göz​ve.
– Időn​ként elő​for​dul, hogy egyik-má​sik nem tér vissza. Gon​do​lom, el​kap​ják őket. De
ha hoz​zá​ér​nek, az őr​szem egy​sze​rű​en szét​puk​kad. – Szó​ra​ko​zot​tan be​szélt, más​fe​lé fi​-
gyelt, csak a hom​lo​ka ma​radt össze​rán​col​va.
– Nem ér​tem. Mire szá​mí​tot​tál? Nem jó hír, hogy a Ren​ge​teg nem ké​szül tá​ma​dás​ra?
– Mondd csak, hit​ted vol​na, hogy túl​éli?
Nem hit​tem ben​ne, ter​mé​sze​te​sen. Cso​dá​nak tűnt, és annyi​ra el​bű​völt a si​ker, hogy
nem is gon​dol​tam bele. Nem mer​tem fog​lal​koz​ni a kér​dés​sel.
– El​en​ged​te? – kér​dez​tem sut​tog​va.
– Nem egé​szen. Nem volt ké​pes meg​tar​ta​ni. A Hí​vó​ige és a tisz​tí​tás ki​űz​te a lány​ból. De
biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ki tu​dott vol​na tar​ta​ni el​le​nünk ad​dig, amíg Kas​ja meg nem
hal. A Ren​ge​teg ilyen ese​tek​ben nem szo​kott nagy​lel​kű len​ni. – Fur​csán is​me​rős rit​mus​-
ban do​bolt uj​ja​i​val az ab​lak​pár​ká​nyon. Egy​szer​re döb​ben​tünk rá, hogy a Hí​vó​ige kán​tá​-
lá​sá​nak üte​mét idé​zi fel. Erre rög​tön meg​der​med​tek az uj​jai. – Hely​re​jött? – kér​dez​te ri​-
de​gen.
– Job​ban van. Ma reg​gel fel​sé​tált a lép​csőn. A szo​bám​ban fek​tet​tem le…
A Sár​kány el​uta​sí​tó​an in​tett a ke​zé​vel. – Azt hit​tem, a gyó​gyu​lá​sa csak egy el​te​re​lő
had​mű​ve​let. Ha már jól van… – Meg​ráz​ta a fe​jét.
 Pár pil​la​nat múl​va hát​ra​ej​tet​te és meg​fe​szí​tet​te a vál​lát. Keze le​hul​lott a pár​kány​ról.
Fe​lém for​dult. – Akár​mi is a Ren​ge​teg szán​dé​ka, sok időt vesz​te​get​tünk el – kö​zöl​te ko​-
mo​ran. – Hozd a köny​ve​i​det! Újra kell kez​de​nünk a ta​nu​lást.
Nagy sze​me​ket me​resz​tet​tem.
– Ne bá​mulj így rám! Nem fo​god fel, mit tet​tünk? – Az ab​lak felé mu​ta​tott. – Több őr​-
sze​met is ki​küld​tem. Az egyi​kük ta​lált rá a szív​fá​ra, amely fog​lyul ej​tet​te a lányt. Fi​gye​-
lem​re mél​tó pél​dány volt… – tet​te hoz​zá szá​ra​zon. – …ugyan​is el​pusz​tult. Ami​kor ki​űz​-
ted a ron​tást a lány tes​té​ből, el​égett a fa is.
Még ek​kor sem ér​tet​tem meg, mi​ért ilyen gond​ter​helt emi​att, és még job​ban el​bi​zony​-
ta​la​ní​tot​tak a to​váb​bi mon​da​tai: – A kó​bo​rok már el​hord​ták on​nan, és a he​lyé​re ül​tet​tek
egy cse​me​tét, de ha most nem ta​vasz vol​na, ha​nem tél, ha a tisz​tás kö​ze​lebb vol​na a Ren​-
ge​teg szé​lé​hez… ha fel len​nénk ké​szül​ve, hogy egy csa​pat fej​szés em​ber​rel ki​men​jünk
oda, meg​tisz​tít​hat​nánk és fel​éget​het​nénk a Ren​ge​te​get egé​szen ad​dig a tisz​tá​sig.
– Le​het​sé​ges, hogy… – El​csuk​lott a han​gom, és még arra is kép​te​len vol​tam, hogy meg​-
fo​gal​maz​zam a kér​dést.
– …megint si​ke​rül​jön? – kér​dez​te a má​gus. – Per​sze. De ez azt je​len​ti, hogy a Ren​ge​teg​-
nek is lép​nie kell. Ha​ma​ro​san.
Kezd​tem ér​te​ni, mi​ért akar annyi​ra si​et​ni. Hir​te​len fel​fog​tam, hogy ugyan​at​tól fél,
mint Ro​szia ese​té​ben: a Ren​ge​teg​gel is had​ban áll​tunk, és az el​len​sé​günk most meg​tud​ta,
hogy új fegy​ver bir​to​ká​ba ju​tot​tunk, ame​lyet rö​vi​de​sen be is vet​he​tünk el​le​ne. A Sár​-
kány arra szá​mí​tott, hogy a Ren​ge​teg nem​csak bosszú​ból, ha​nem ön​vé​de​lem​ből is
vissza fog vág​ni.
– Na​gyon sok dol​gunk van, és csak ezek el​vég​zé​se után re​mény​ked​he​tünk ab​ban, hogy
újra el​ér​het​jük ezt a ha​tást. – A má​gus rá​mu​ta​tott a jegy​zet​la​pok​kal te​le​hal​mo​zott asz​-
tal​ra. Ala​po​sab​ban is szem​ügy​re vet​tem a per​ga​me​ne​ket, és most elő​ször rá​jöt​tem, hogy
a va​rázs​ig​éről szól​nak – a mi kö​zös va​rázs​la​tunk​ról. Az egyik áb​rán he​ve​nyé​szett ala​-
kok​ként raj​zol​ta meg ma​gát és en​gem, tisz​tes tá​vol​ság​ban egy​más​tól, Kas​ját pe​dig ve​-
lünk szem​közt áb​rá​zol​ta egy kör​rel, CSAT ORN A fel​irat​tal, és egy gon​do​san meg​raj​zolt szív​-
fá​val kö​töt​te össze. A vo​nal​ra kop​pin​tott.
– A csa​tor​na je​len​ti a leg​na​gyobb ki​hí​vást. Nem áll majd min​den al​ka​lom​mal ren​del​-
ke​zé​sünk​re egy szív​fá​ból ki​ra​ga​dott em​ber. De va​ló​szí​nű​leg egy el​fo​gott kó​bor is meg​-
te​szi, vagy egy ke​vés​bé meg​ron​tott ál​do​zat…
– Jer​zsi! – vág​tam köz​be hir​te​len. – Meg​pró​bál​hat​nánk Jer​zsi​vel?
A Sár​kány el​hall​ga​tott, és ide​ge​sen össze​szo​rí​tot​ta a szá​ját. – El​kép​zel​he​tő. Elő​ször
azon​ban el​ve​ket kell le​fek​tet​nünk a va​rázs​ige al​kal​ma​zá​sá​hoz – tet​te hoz​zá. – Kü​lön kell
be​gya​ko​rol​nod min​den egyes sza​kaszt. Ha jól sej​tem, ez az ötö​dik rend​be​li va​rázs​la​tok​-
hoz tar​to​zik. Ez eset​ben a Hí​vó​ige nyújt​ja majd a ke​re​tet, maga a ron​tás lesz a csa​tor​na, a
tisz​tí​tó​ige pe​dig az im​pul​zust adja… sem​mi​re sem em​lék​szel ab​ból, amit ta​ní​tot​tam? –
for​tyant fel, ami​kor lát​ta, hogy ta​nács​ta​la​nul ha​rap​dá​lom a szá​mat.
Igaz, ami igaz, nem sok​ra em​lé​kez​tem a va​rázs​la​tok rend​jé​ről tar​tott, rám eről​te​tett
elő​adá​sa​i​ból, ame​lyek több​nyi​re azt ma​gya​ráz​ták, mi​ért ne​he​zeb​bek egyes igék má​sok​-
nál. Ab​ból, amennyit meg​ér​tet​tem be​lő​lük, egyet​len ta​nul​sá​got tud​tam le​szűr​ni: ha két
ige össze​ra​ká​sá​val egy har​ma​di​kat hozunk lét​re, az ered​mény ál​ta​lá​ban ne​he​zebb lesz,
mint​ha a két ere​de​ti igét kü​lön al​kal​maz​tuk vol​na. Ezen túl vi​szont sem​mi hasz​nát nem
lát​tam az ilyen sza​bá​lyok​nak. Ha há​rom igét rak​tunk össze, az ered​mény​nek ne​he​zebb​-
nek kel​lett vol​na len​nie az ere​de​ti igék​nél, ám ami​kor ki​pró​bál​tam, nem küz​döt​tem vele
job​ban, mint bár​me​lyik két össze​ra​kott igé​vel – min​den azon mú​lott, hogy mit akar​-
tunk ten​ni és mi​lyen sor​rend​ben. Rá​adá​sul arra, ami a pin​cé​ben tör​tént, a Sár​kány sza​-
bá​lyai sem tud​tak ma​gya​rá​za​tot adni.
Nem akar​tam be​szél​ni róla, és tud​tam, hogy ő is szán​dé​ko​san ke​rü​li a té​mát. De egy​re
csak Kas​ja járt a fe​jem​ben, ahogy az el​le​ne sze​gü​lő Er​dő​vel da​col​va meg​pró​bál ki​me​ne​-
kül​ni, és a Ren​ge​teg szé​lén el​te​rü​lő Za​to​csek, ame​lyet a kö​vet​ke​ző tá​ma​dás​kor akár el is
nyel​het a va​don.
– Te is jól tu​dod, hogy mind​ez nem szá​mít.
Ököl​be szo​rult a keze a pa​pí​rok fö​lött, né​há​nyat össze is gyűrt, és egy pil​la​na​tig biz​tos
vol​tam ben​ne, hogy ki​a​bál​ni fog ve​lem. Ám ő csak bá​mul​ta a jegy​ze​te​ket, és nem szólt
sem​mit. Kis idő el​tel​té​vel el​men​tem a sa​ját va​rázs​köny​ve​mért, és ki​ke​res​tem azt az igét,
ame​lyet együtt mond​tunk el té​len, hó​na​pok​kal ko​ráb​ban. Kas​ja előtt.
Fél​re​tol​tam a pa​pí​ro​kat az asz​ta​lon, hogy némi he​lyet te​remt​sek ma​gunk​nak, és le​tet​-
tem ma​gam elé a köny​vet. A má​gus kis​vár​tat​va oda​ment a pol​cok​hoz, és le​vett egy má​-
sik kö​te​tet, egy kes​keny, fe​ke​te köny​vet, amely​nek bo​rí​tó​ja hal​vá​nyan csil​log​ni kez​dett
az érin​té​se nyo​mán. Egy két​ol​da​las igé​nél nyi​tot​ta ki, ame​lyet ha​tá​ro​zott be​tűk​kel rótt
pa​pír​ra, és egyet​len áb​rát raj​zolt hoz​zá, egy vi​rá​got, amely​nek min​den ré​szét össze​kö​-
töt​te va​la​me​lyik szó​tag​gal. – Rend​ben van. Kezd​jük – mond​ta vé​gül, és az asz​tal fö​lött fe​-
lém nyúj​tot​ta a ke​zét.
Ez​út​tal ne​he​zebb volt meg​fog​ni, tu​da​to​san meg​hoz​ni a dön​tést anél​kül, hogy a két​-
ség​be​esés rá​kény​sze​rí​tett vol​na. Sem​mi sem te​rel​te el a fi​gyel​me​met az erős szo​rí​tá​sá​-
ról, a ke​zem köré kul​cso​ló​dó, ke​cse​sen hosszú uj​ja​i​ról, a csuk​lóm​hoz si​mu​ló, me​leg,
meg​ke​mé​nye​dett ujj​he​gye​i​ről. Érez​tem a pul​zu​sát és a bőre for​ró​sá​gát. Lán​go​ló arc​cal
le​néz​tem a sa​ját köny​vem​re, és meg​pró​bál​tam va​la​mi ér​tel​met ki​csi​kar​ni a be​tűk​ből, a
Sár​kány vi​szont köz​ben ki​mért han​gon mon​da​ni kezd​te a sa​ját va​rázs​igé​jét. A káp​rá​zat
már​is ala​kot öl​tött: egy újabb, tö​ké​le​te​sen meg​for​mált vi​rág je​lent meg a le​ve​gő​ben. Il​la​-
tos volt, és gyö​nyö​rű, tel​je​sen át​lát​szat​lan, tö​vé​nél te​mér​dek tüs​ke me​re​de​zett.
Sut​tog​ni kezd​tem. Két​ség​be​es​ve küz​döt​tem a gon​do​la​tok el​len, nem akar​tam a bő​rö​-
mön érez​ni a má​gi​á​ját. Sem​mi sem tör​tént. Egy szót sem szólt hoz​zám: el​tö​kél​ten né​zett
egy pon​tot a fe​jem fö​lött. Meg​áll​tam, és alig ész​re​ve​he​tő​en meg​ráz​tam ma​gam. Az​tán
be​huny​tam a sze​mem, és ki​ta​po​gat​tam a va​rázs​la​ta for​má​ját. Ugyan​olyan tüs​kés volt,
mint a meg​je​le​ní​tett kép, szú​rós, in​ger​lé​keny és tar​tóz​ko​dó. Hal​kan mor​mog​ni kezd​tem
a sa​ját va​rázs​igé​met, de azon kap​tam ma​gam, hogy nem ró​zsá​ra aka​rok gon​dol​ni, ha​-
nem víz​re és szom​jas föld​re. Az ő va​rázs​la​ta alá akar​tam he​lyez​ked​ni, nem fölé. Hal​lot​-
tam, hogy vesz egy nagy le​ve​gőt, és igé​ze​te szög​le​tes épít​mé​nye vo​na​kod​va be​en​ge​di az
enyé​met. A kö​zöt​tünk le​be​gő ró​zsa hosszú gyö​ke​re​ket eresz​tett, be​nőt​te az asz​talt, és új
haj​tá​so​kat ho​zott.
Más volt, mint az első al​ka​lom​mal, ami​kor együtt va​rá​zsol​tunk. Nem szü​le​tett kö​rü​-
löt​tünk ős​er​dő, mert a Sár​kány hoz​zám ha​son​ló​an vissza​fog​ta a má​gi​á​ját – mind​ket​ten
vé​kony cser​mely​ként fo​lyat​tuk ma​gunk​ból az erőt. A ró​zsa​bo​kor azon​ban új​faj​ta szi​-
lárd​ság​ra tett szert. Már nem le​he​tett róla meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy je​le​nés-e vagy va​ló​ság,
hosszú, kötél​sze​rű gyö​ke​rei össze​te​ke​red​tek, haj​tá​sa​i​val az asz​tal re​pe​dé​se​i​be ka​pasz​ko​-
dott, és kör​be​fon​ta a lá​ba​it. A vi​rá​gok nem egy​sze​rű​en ró​zsák​ról al​ko​tott ké​pek vol​tak,
ha​nem egy va​ló​di erdő va​ló​di ró​zsái. Nagy ré​szük nem nyílt ki, so​kuk már el is her​vadt,
a szir​mok pe​dig meg​bá​mult sze​géllyel szét​szó​ród​tak. Tö​mény, túl​ára​dó​an édes il​lat töl​-
töt​te meg a le​ve​gőt, és mi​köz​ben fenn​tar​tot​tuk a ró​zsa​bok​rot, egy méh szállt be az ab​la​-
kon ke​resz​tül, le​te​le​pe​dett egy vi​rág​ra, és el​szán​tan döf​köd​ni kezd​te szí​vó​ká​já​val. Lát​-
ván, hogy nem tud be​lő​le nek​tárt ki​nyer​ni, egy má​sik​kal pró​bál​ko​zott, az​tán egy har​-
ma​dik​kal, ki​csi lá​ba​i​val ka​pa​rá​szott a szir​mo​kon, ame​lyek pont úgy haj​lot​tak meg alat​-
ta, mint​ha va​ló​ban érez​nék a ro​var sú​lyát.
– In​nen az​tán nem kapsz sem​mit – mond​tam a mé​hecs​ké​nek, és rá​fúj​tam, de ő nem
hagy​ta abba a pró​bál​ko​zást.
A Sár​kány már nem néz​te a pon​tot a fe​jem fö​lött, a má​gia irán​ti szen​ve​dé​lye le​gyűr​te
min​den tar​tóz​ko​dá​sát. Ugyan​az​zal a vad, el​tö​kélt né​zés​sel fi​gyel​te össze​fo​nó​dott va​-
rázs​la​tun​kat, mint ami​lyen​nel a leg​bo​nyo​lul​tabb kí​sér​le​te​it szok​ta. A má​gia fé​nye su​-
gár​zó​vá tet​te az ar​cát és a sze​mét; mo​hón pró​bál​ta meg​ér​te​ni.
– Egye​dül is tu​dod tar​ta​ni? – kér​dez​te.
– Azt hi​szem – fe​lel​tem, mire ő las​san le​vet​te a ke​zét az enyém​ről, és hagy​ta, hogy
egye​dül őriz​zem meg a va​dul bur​ján​zó ró​zsa​bok​rot. Az ő igé​jé​nek me​rev ke​mény​sé​ge
nél​kül a je​le​nés össze akart rogy​ni, mint egy tá​masz​té​kát vesz​tett kú​szó​nö​vény, de ha​-
mar ki​de​rült, hogy egye​dül is meg​bir​kó​zom vele. Csak a csücs​két csíp​tem el a má​gi​á​já​-
nak, de ez meg​tet​te csont​váz​nak, és több erőt vit​tem bele a sa​ját va​rázs​la​tom​ból, hogy
ki​tölt​sem az űrt.
La​po​zott né​há​nyat a sa​ját köny​vé​ben, az​tán el​ju​tott egy má​sik igé​hez, amellyel ro​va​-
rok il​lú​zi​ó​ját le​he​tett meg​te​rem​te​ni. Ezt is olyan pre​cí​zen írta le és raj​zol​ta kör​be, mint a
ró​zsa​má​gi​át. Gyor​san be​szél​ni kez​dett, a sza​vak csak úgy pe​reg​tek le a nyel​vé​ről. Fél tu​-
cat mé​het ho​zott lét​re, ame​lye​ket sza​bad​já​ra en​ge​dett a bo​kor fö​lött, és ez​zel ala​po​san
össze​za​var​ta az ab​la​kon át ér​ke​zett va​ló​di ro​vart. Mi​után meg​idé​zett egy mé​het, át​lök​te
hoz​zám, ne​kem pe​dig si​ke​rült mind​egyi​ket egy​más után be​le​sző​ni a bo​kor káp​rá​za​tá​ba.
– A kö​vet​ke​ző cé​lom az, hogy eze​ket va​la​hogy össze​kös​sem a fi​gye​lő​va​rázs​lat​tal. Az​-
zal, ami az őr​sze​me​ket moz​gat​ja – ma​gya​ráz​ta.
A má​gia fenn​tar​tá​sá​ra fi​gyel​ve bó​lin​tot​tam. Mi más mo​zog​hat olyan ész​re​ve​he​tet​le​-
nül a Ren​ge​teg​ben, mint egy mé​hecs​ke? A Sár​kány a könyv vége felé la​po​zott, ahol sa​ját
kéz​írá​sá​val be​jegy​zett igék so​ra​koz​tak. Ami​kor vi​szont új va​rázs​lat​ba kez​dett, hir​te​len
túl ne​héz​nek érez​tem a mé​he​ket, és rám is ir​dat​lan súly te​le​pe​dett. Küsz​köd​ve tar​tot​tam
fenn a káp​rá​za​tot, de köz​ben túl gyor​san áram​lott ki be​lő​lem az erő, kép​te​len vol​tam
meg​fe​le​lő​en pó​tol​ni, és vé​gül hang​ta​la​nul fel​nyög​tem. A Sár​kány fel​né​zett az új va​rázs​-
lat​ból, és fe​lém nyúj​tot​ta a ke​zét.
Óvat​la​nul nyúl​tam utá​na, a ke​zem​mel és a má​gi​ám​mal is, de már ér​ke​zett fe​lő​le a sa​-
ját va​rázs​ere​je. Éle​sen fel​szisszent, egy​más​ba ga​ba​lyod​tak az igé​ink, és áradt be​lé​jük
mind​ket​tőnk ere​je. A ró​zsa​bo​kor újra nőni kez​dett, gyö​ke​rei le​kúsz​tak az asz​tal​ról, fo​-
lyon​dár​jai ki​mász​tak az ab​la​kon. Mé​hek egész raja száll​do​sott a vi​rá​gok fö​lött, fur​csán
csil​lo​gó szem​mel, és egy​re tá​vo​labb re​pül​tek tő​lünk. Ha el​kap​tam vol​na az egyi​kü​ket,
hogy kö​ze​lebb​ről is meg​szem​lél​jem, az összes meg​érin​tett ró​zsa tü​kör​ké​pét lát​tam vol​-
na a sze​mé​ben. Az én fe​jem​ben azon​ban nem ma​radt hely mé​hek​nek, ró​zsák​nak vagy
kém​ke​dés​nek: csak a má​gi​á​val fog​lal​koz​tam, a nyers özön​nel, és csak a Sár​kány volt a
hor​go​nyom, ám ő is ve​lem együtt buk​dá​csolt a vad hul​lá​mo​kon.
Át​érez​tem döb​bent ri​a​dal​mát. Ösz​tö​nö​sen rán​gat​tam ma​gam​mal oda, ahol gyen​gült
a va​rázs​erőm, mint​ha tény​leg egy ára​dó fo​lyó​ba ke​rül​tem vol​na, és két​ség​be​es​ve ke​res​-
tem vol​na a par​tot. Együtt si​ke​rült ki​evic​kél​nünk be​lő​le. A bo​kor ap​rán​ként egyet​len vi​-
rág​gá zsu​go​ro​dott össze, a lá​to​más​mé​hek be​le​mász​tak a be​zá​ró​dó vi​rá​gok​ba, vagy egy​-
sze​rű​en fel​szí​vód​tak a le​ve​gő​ben. Vé​gül az utol​só ró​zsa is össze​csuk​ta szir​ma​it, és el​il​-
lant. Mind​ket​ten a föld​re ros​kad​tunk. Még min​dig össze volt kul​cso​lód​va a ke​zünk. Fo​-
gal​mam sem volt, mi tör​tént: sok​szor el​ma​gya​ráz​ta a Sár​kány, mi​lyen ve​szé​lyek​kel jár​-
hat, ha nincs elég erőm egy va​rázs​lat​hoz, de azt soha nem mond​ta, mi tör​tén​het, ha túl
sok van. Ami​kor oda​for​dul​tam hoz​zá vá​laszt kö​ve​tel​ni, lát​tam, hogy ne​ki​tá​maszt​ja a fe​-
jét a pol​cok​nak, és ri​adt szem​mel néz maga elé. Rá​jöt​tem, hogy hoz​zám ha​son​ló​an ő sem
tud​ja fel​fog​ni, ami tör​tént.
– Hát – szó​lal​tam meg egy idő után, mint​ha va​la​mi je​len​ték​te​len do​log​ról vol​na szó –,
azt hi​szem, vég​ered​mény​ben si​ke​rült. – Ami​kor rám né​zett, fel​há​bo​ro​dást lát​tam a sze​-
mé​ben, és te​he​tet​le​nül, ösz​tö​nö​sen fel​ne​vet​tem, egyet-ket​tőt még hor​kan​tot​tam is. Kó​-
tya​gos let​tem a má​gi​á​tól és az ijedt​ség​től.
– Te el​vi​sel​he​tet​len bo​lond! – vi​cso​rog​ta a Sár​kány, az​tán hir​te​len két keze közé fog​ta
az ar​co​mat, és meg​csó​kolt.
Vi​szo​noz​tam a csó​kot, és bele sem gon​dol​tam, mi tör​té​nik ve​lem. Ne​ve​té​sem át​folyt a
Sár​kány szá​já​ba, és meg-meg​akasz​tot​ta a csó​kot. Még min​dig össze vol​tam köt​ve vele,
va​rázs​erőnk ha​tal​mas, gu​ban​cos cso​mók​ban egye​sült. Sem​mi​vel sem tud​tam össze​ha​-
son​lí​ta​ni ezt a faj​ta meg​hitt​sé​get. Sze​mér​me​sen lán​golt az ar​com, de meg​pró​bál​tam úgy
gon​dol​ni az egész​re, mint​ha egy ide​gen vé​let​le​nül meg​lá​tott vol​na ruha nél​kül. Ugyan​-
ak​kor nem kö​töt​tem össze a ne​mi​ség​gel – a nemi érint​ke​zés​ről csak annyit tud​tam,
amennyit a köl​tők meg​éne​kel​tek, amennyit anyám gya​kor​la​ti ta​ná​csa​i​ból le​szűr​tem, és
amennyit ab​ban a pár ször​nyű​sé​ges perc​ben meg​ta​pasz​tal​tam, amit Ma​rek her​ceg​gel
töl​töt​tem a to​rony​ban, olyan ki​szol​gál​ta​tot​tan, mint egy élet​te​len rongy​bá​bu.
Most vi​szont a há​tá​ra dön​töt​tem a Sár​kányt, és be​le​ka​pasz​kod​tam a vál​lá​ba. Át​for​du​-
lás köz​ben va​la​hogy a lá​ba​im közé ke​rült a comb​ja a szok​nyá​im alatt, és vá​rat​la​nul döb​-
be​ne​tes fel​is​me​rés szü​le​tett ben​nem. A má​gus mély han​gon fel​nyö​gött, ke​zé​vel vé​gig​si​-
mí​tott a ha​ja​mon, és ki​bon​tot​ta a vál​lam​ra eresz​ke​dett, laza kon​tyot. Fé​lig meg​rö​kö​-
nyöd​ve, fé​lig el​ra​gad​tat​va to​vább​ra is ka​pasz​kod​tam belé a ke​zem​mel és a má​gi​ám​mal.
Vé​kony tes​té​nek ke​mény​sé​ge, a gon​do​san össze​vá​lo​ga​tott bár​sony-, se​lyem- és bőr​ré​te​-
gek gyű​rő​dé​se a ke​zem alatt egy​sze​ri​ben új ér​tel​met nyer​tek. Az ölé​be ül​tem, szét​ter​-
pesz​tett láb​bal, és köz​vet​len kö​zel​ről érez​tem a tes​te for​ró​sá​gát. Ke​zei szin​te fáj​dal​ma​san
erő​sen mar​kol​ták meg a com​bo​mat a ru​hán ke​resz​tül.
Le​ha​jol​tam hoz​zá, és megint meg​csó​kol​tam. Úgy érez​tem, va​la​mi cso​dá​la​tos hely​re
ke​rül​tem, amely tele van egy​sze​rű, ter​mé​sze​tes vá​gya​ko​zás​sal. Az én má​gi​ám és az övé
eggyé vál​tak. Keze le​csú​szott a lá​ba​mon, majd fel a szok​nyám alatt, és für​ge, ügyes hü​-
velyk​uj​já​val meg​ci​ró​ga​tott a comb​ja​im kö​zött. Ri​ad​tan fúj​ta​tó hang sza​kadt ki be​lő​lem,
mint​ha hir​te​len fa​gyos hi​deg csa​pott vol​na meg. Aka​rat​la​nul is má​gi​kus csil​lo​gás per​-
gett le a ke​zem​ről a má​gus tes​té​re, mint a nap​fény a höm​pöly​gő hul​lá​mo​kon, és et​től
egy-ket​tő​re szét​nyíl​tak a sima csa​tok a ze​ké​je ele​jén, és las​san ki​ol​dód​tak az alat​ta lévő
ing zsi​nór​jai is.
Egé​szen ad​dig fel sem fog​tam, hogy mit csi​ná​lok, amíg meg nem pil​lan​tot​tam a ke​-
zem mez​te​len mell​ka​sán. Vagy​is in​kább nem hagy​tam, hogy a gon​do​la​ta​im elő​rébb sza​-
lad​ja​nak, mint amit ép​pen akar​tam, és nem en​ged​tem őket sza​vak​ká for​má​lód​ni. Ám
mi​után ilyen döb​be​ne​te​sen le​csu​pa​szod​va he​vert alat​tam, nem ha​lo​gat​hat​tam to​vább a
fel​is​me​rést. Még a nad​rág​ja zsi​nór​jai is ki​la​zul​tak a com​bom alatt. Csak fél​re kel​lett vol​-
na tol​nia a szok​nyá​i​mat, és…
Lán​golt az ar​com, két​ség​be​esett vágy fű​tött. Akar​tam őt, ugyan​ak​kor fel akar​tam kel​-
ni és el​fut​ni, de min​de​nek​előtt arra vágy​tam, hogy ki​de​rül​jön, me​lyi​ket aka​rom job​ban.
Meg​der​med​tem, és tág​ra nyílt szem​mel a sze​mé​be néz​tem, olyan csu​pa​szon, ahogy még
so​sem lát​tam, ki​pi​rult arc​cal, kó​cos haj​jal, nyi​tot​tan lógó ru​hák​kal, egy​szer​re döb​ben​-
ten és fel​dü​höd​ve. Az​tán mo​tyo​gott va​la​mit az orra alatt: – Mit mű​ve​lek? – Le​sö​pör​te
ma​gá​ról a ke​ze​met, és mind​ket​tőn​ket fel​hú​zott a föld​ről.
Hát​ra​tán​to​rod​tam, és meg​ka​pasz​kod​tam az asz​tal​ban. Egy​szer​re ha​sí​tott be​lém a
meg​könnyeb​bü​lés és a saj​nál​ko​zás. Mi​köz​ben el​for​dult tő​lem, össze​húz​ta a zsi​nó​ro​kat a
ru​há​ján, és a háta me​re​ven egye​nes vo​nal​ba ren​de​ző​dött. Va​rázs​erőm sza​na​szét bom​-
lott szá​lai fo​ko​za​to​san vissza​hú​zód​tak a bő​röm alá, és a va​rázs​lóé is vissza​tért hoz​zá.
For​ró ar​com​ra szo​rí​tot​tam a ke​zem. – Nem akar​tam… – fa​kad​tam ki, de el​hall​gat​tam.
Fo​gal​mam sem volt, mit aka​rok mon​da​ni.
– Igen, ez egé​szen nyil​ván​va​ló – för​medt rám a vál​la fö​lött. A ze​ké​je csat​ja​it pró​bál​ta
össze​köt​ni nyi​tott inge fö​lött. – Menj el!
Ki​me​ne​kül​tem.
Ami​kor fel​ér​tem a szo​bám​ba, Kas​ját az ágyon ülve ta​lál​tam. A ko​sa​ram​ban ko​to​rá​-
szott ko​mo​ran és el​szán​tan, ahol a ja​ví​tás​hoz és var​rás​hoz szük​sé​ges esz​kö​zö​ket tar​tot​-
tam. Tö​rött tű​ket fe​dez​tem fel az asz​ta​lon, de nagy ne​héz​sé​gek árán si​ke​rült né​hány or​-
mót​lan nagy öl​tést ej​te​nie egy ma​ra​dék rongy​da​ra​bon.
Lép​te​im hal​la​tán fel​né​zett. Az ar​com vö​rös volt, a ru​há​za​tom ren​de​zet​len, és úgy kap​-
kod​tam a le​ve​gőt, mint​ha egy fu​tó​ver​seny​ről es​tem vol​na be.
– Nyes​ka! – szó​lalt meg, és mi​köz​ben fel​állt az ágy​ról, le​ej​tet​te a var​rást. Kö​ze​lebb lé​-
pett, fe​lém nyúj​tot​ta a ke​zét, az​tán meg​tor​pant. Már meg​ta​nul​ta, hogy fél​nie kell a sa​ját
ere​jé​től. – Bán​tott?… Ugye nem?…
– Nem! – vág​tam köz​be gyor​san, bár ma​gam sem tud​tam, örü​lök-e en​nek, vagy saj​ná​-
lom. Már csak a sa​ját va​rázs​erő​met érez​tem ma​gam​ban. Csüg​ged​ten hup​pan​tam le az
ágy​ra.
 12. FEJEZET
Nem volt időm a tör​tén​te​ken rá​gód​ni. Még azon az éj​je​len, nem sok​kal éj​fél után arra
éb​red​tem, hogy Kas​ja nagy rán​du​lás​sal felül mel​let​tem az ágyon, és kis hí​ján le​es​tem a
föld​re. A Sár​kány az aj​tó​ban állt, me​rev és ki​für​kész​he​tet​len arc​cal, ke​zé​ben va​rázs​-
fénnyel, a há​ló​öl​tö​zé​ké​ben és a kö​pe​nyé​ben.
– Ka​to​nák jön​nek az úton – je​len​tet​te be. – Öl​töz​ze​tek fel! – Az​zal meg​for​dult és el​ment.
Mind​ket​ten ma​gunk​ra kap​tuk ru​há​in​kat, és le​ro​han​tunk a lép​csőn a nagy elő​csar​nok​-
ba. A Sár​kány is már fel​öl​töz​ve állt az ab​lak​nál. Lo​va​so​kat pil​lan​tot​tam meg a tá​vol​ban,
egy jó​ko​ra cso​por​tot. Hosszú póz​ná​kon lám​pá​so​kat hoz​tak ma​guk​kal, ket​tőt elöl, egyet
a me​net vé​gén, és a fény meg​csil​lant a ló​szer​szá​mo​kon és a pán​cé​lo​kon. A két elöl ha​la​dó
csat​lós egy​más​hoz kö​tö​zött vál​tó​lo​va​kat hú​zott ma​gá​val. A me​net élén két zász​ló is ló​-
gott, ame​lye​ket kis fe​hér va​rázs​göm​bök vi​lá​gí​tot​tak meg: há​rom​fe​jű, zöld, sár​kány​sze​-
rű lé​nyek vol​tak raj​tuk, fe​hér hát​tér előtt – Ma​rek her​ceg cí​me​re, mö​göt​te pe​dig egy
szét​tárt kar​mú, vö​rös só​lyom.
– Mi​ért jön​nek ide? – sut​tog​tam, bár ab​ból a tá​vol​ság​ból amúgy sem hall​hat​ták vol​na.
A má​gus nem vá​la​szolt azon​nal, csak ké​sőbb szó​lalt meg: – Érte.
Kas​já​ra né​zett. Ri​ad​tan mar​kol​tam meg Kas​ja ke​zét a sö​tét​ben. – Mi​ért?
– Mert meg​érin​tett a ron​tás – fe​lel​te Kas​ja. A Sár​kány alig ész​re​ve​he​tő​en bó​lin​tott.
Azért jöt​tek, hogy meg​öl​jék Kas​ját.
Túl ké​sőn ju​tott eszem​be a le​vél, amit ír​tam: nem jött rá vá​lasz, és még azt is el​fe​lej​tet​-
tem, hogy el​küld​tem. Ké​sőbb tud​tam meg, hogy Ven​sza ha​za​ment, és nem sok​kal a to​-
rony el​ha​gyá​sát kö​ve​tő​en va​la​mi​fé​le be​te​ges ká​bu​lat​ba esett. Egy má​sik asszony, aki
ápol​ta, meg​ta​lál​ta nála a le​ve​let, és fel​te​he​tő​en merő gon​dos​ság​ból el​ter​jesz​tet​te a plety​-
kát, hogy ki​hoz​tunk va​la​kit a Ren​ge​teg​ből. A Sár​ga-mo​csár​ba is el​ju​tott a hír, az​tán a
bár​dok ál​tal a fő​vá​ros​ba is, és íme, a nya​kunk​ra hoz​ta Ma​rek her​ce​get.
– El fog​ják hin​ni ne​ked, hogy Kas​já​ból el​tűnt a ron​tás? – kér​dez​tem. – El kell hin​ni​ük…
– Jus​son eszed​be – vá​la​szolt a Sár​kány fa​nyar han​gon hogy ilyen té​ren saj​ná​la​tos mó​-
don elég ké​tes a hí​rem. – Ki​né​zett az ab​la​kon. – Két​lem, hogy a Só​lyom ek​ko​ra utat tett
meg csak azért, hogy egyet​ér​té​sé​ről biz​to​sít​son.
Kas​ja felé for​dul​tam, aki​nek arca nyu​godt volt és ter​mé​szet​el​le​ne​sen moz​du​lat​lan.
Nagy le​ve​gőt vet​tem, és meg​fog​tam a ke​zét. – Nem en​ge​dem – erős​köd​tem. – Nem ha​-
gyom.
A Sár​kány tü​rel​met​le​nül fel​hor​kan​tott. – Mit csi​nálsz? Fel​gyúj​tod őket? A ki​rály ka​to​-
ná​it? És utá​na? A he​gyek​be me​ne​kül​tök, és szám​ki​ve​tett​ként ten​gőd​tök to​vább?
– Ha mu​száj! – vág​tam rá, de Kas​ja erő​sen meg​szo​rí​tot​ta a ke​zem és meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem te​he​ted. Nem te​hetsz ilyet, Nyes​ka. Min​den​ki​nek szük​sé​ge van rád. Nem​csak
ne​kem.
– Ak​kor egye​dül mész a he​gyek​be – el​len​kez​tem. Úgy érez​tem ma​gam, mint egy ka​-
rám​ba zárt ál​lat, aki a hen​tes​bárd csi​kor​gá​sát hall​ja a kö​szö​rű​kö​vön. – Vagy el​visz​lek és
vissza​jö​vök… – Olyan kö​zel jár​tak már a lo​vak, hogy pa​tá​ik ko​po​gá​sa las​san a sa​ját han​-
go​mat is túl​har​sog​ta.
Ki​fu​tot​tunk az idő​ből. A to​rony​ban ma​rad​tunk. Meg​fog​tam Kas​ja ke​zét, és be​búj​tunk
a Sár​kány csar​no​ká​nak egyik bol​to​za​tos fal​mé​lye​dé​sé​be. A szé​kén he​lyet fog​la​ló má​gus
szo​bor​me​rev arca fém​sze​rű ke​mény​ség​gel csil​lo​gott. Vá​ra​koz​tunk. A hin​tó meg​állt a
kapu előtt, a lo​vak trap​pol​tak és fúj​tat​tak, és a vas​tag ka​pun ke​resz​tül fér​fi​ak hang​ja
szű​rő​dött be le​tom​pít​va. Egy da​ra​big nem tör​tént sem​mi, a várt ko​po​gás el​ma​radt, vi​-
szont egy idő után tit​kos, pu​ha​to​ló​zó má​gi​át érez​tem meg fel​kúsz​ni a kapu kül​ső ol​da​lá​-
ra, mely meg​pró​bál​ta meg​ra​gad​ni és ki​nyit​ni. Több​ször ne​ki​fe​szült a Sár​kány má​gi​á​já​-
nak, amely zár​va tar​tot​ta a ka​put, az​tán egy​szer csak ha​tal​mas csat​ta​nást hal​lot​tunk:
va​la​mi​lyen nagy ere​jű va​rázs​lat pró​bál​ta át​tör​ni a vé​del​met. A Sár​kány sze​me és szá​ja
össze​szű​kült, a ka​pun hal​vány, vil​lám​sze​rű, kék fény ci​ká​zott át, de ennyi volt az egész.
Vé​gül be​ko​pog​tak. Egy vért​be búj​ta​tott kéz csat​tant a ka​pun. A Sár​kány be​gör​bí​tet​te
az egyik uj​ját, mire be​fe​lé len​dül​tek a kapu szár​nyai. Ma​rek her​ceg állt a kü​szö​bön, mel​-
let​te egy má​sik em​ber, aki bár ter​me​tét te​kint​ve fe​le​olyan szé​les volt, meg​je​le​né​se még​is
ugyan​úgy tisz​te​le​tet pa​ran​csolt, mint a her​ce​gé. Hosszú, fe​hér kö​penyt vi​selt, amely​nek
fe​ke​te min​tá​ja ma​dár​szár​nya​kat idé​zett, haja pe​dig olyan szí​nű volt, mint a tisz​tí​tott
gyap​jú, csak fe​ke​te tö​vek​kel, mint​ha egy fe​ke​te bir​ka sző​re fe​hé​re​dett vol​na ki. A kö​-
peny hát​ra​hú​zó​dott az egyik vál​lá​ról, és fel​tűnt az alat​ta lévő, ezüst-fe​ke​te öl​tö​zék. Gon​-
do​san ügyelt az arc​ki​fe​je​zé​sé​re – akár azt is ír​hat​ták vol​na alá: a mé​la​bús ag​go​da​lom. Úgy
néz​tek ki ket​ten, mint a Nap és a Hold kép​má​sa, a há​tuk mö​gül be​szű​rő​dő fénnyel ke​re​-
tez​ve. Az​tán Ma​rek her​ceg be​lé​pett a to​rony​ba, és le​húz​ta pán​cél​kesz​tyű​jét.
– Hát ak​kor… Tu​dod jól, mi​ért jöt​tünk. Lát​ni akar​juk a lányt.
A Sár​kány nem szólt sem​mit, csak Kas​ja felé in​tett a ke​zé​vel, a bolt​íves fül​ke irá​nyá​ba,
ahol a fél​ár​nyék​ban meg​búj​tunk. Ma​rek fe​lénk for​dult, te​kin​te​te azon​nal Kas​já​ra ta​padt,
és töp​reng​ve hu​nyo​rog​ni kez​dett. Dü​höd​ten néz​tem rá, bár ő eb​ből vaj​mi ke​ve​set ér​zé​-
kelt, mi​vel en​gem egy pil​lan​tás​ra sem mél​ta​tott.
– Szar​kan, mit tet​tél? – kér​dez​te a Só​lyom, és kö​ze​lebb lé​pett a to​rony má​gu​sá​nak szé​-
ké​hez. Csen​gő, tisz​ta, ma​gas fér​fi​han​gon be​szélt, mint egy ava​tott szí​nész, és vá​das​ko​dó
saj​ná​lat​tal töl​töt​te meg az egész csar​nok le​ve​gő​jét. – A ma​ra​dék eszed is el​vesz​tet​ted,
ami​óta itt rej​tőz​ködsz a vi​lág vé​gén…
A Sár​kány még min​dig a szé​kén ült, és az ök​lé​re tá​masz​tot​ta a fe​jét. – Mondd csak,
Szol​ja – szó​lalt meg –, fel​me​rült már ben​ned, mit ta​lál​tál vol​na itt a csar​nok​ban, ha tény​-
leg sza​bad​já​ra en​ged​tem vol​na egy meg​ron​tott lányt?
A Só​lyom meg​tor​pant, a Sár​kány pe​dig ki​mér​ten fel​állt a szé​ké​ről. A te​rem vá​rat​la​nul
és fé​lel​me​te​sen gyor​san el​sö​té​tült kö​rü​löt​te, ár​nyak kúsz​tak fel a ma​gas gyer​tyák​ra, és
el​nyel​ték a má​gi​kus fé​nye​ket. Le​sé​tált az emel​vény​ről, min​den lé​pé​se úgy dön​gött, mint
va​la​mi ha​tal​mas, mély ha​rang, amíg le nem ért az al​já​ra. Ma​rek her​ceg és a Só​lyom ön​-
kén​te​le​nül is hát​rál​ni kezd​tek. A her​ceg meg​fog​ta a kard​ja mar​ko​la​tát.
– Ha le​igá​zott vol​na a Ren​ge​teg – foly​tat​ta a Sár​kány –, mi​hez kez​de​né​tek ve​lem itt, a
sa​ját tor​nyom​ban?
A Só​lyom már össze​tet​te a ke​ze​it, egy​más​hoz il​lesz​tet​te hü​velyk- és mu​ta​tó​uj​ja​it, és
mor​mog​ni kez​dett az orra alatt. Érez​tem, ahogy a ku​sza han​gok​ból má​gia épül fel, és
lát​tam, hogy az uj​jai kö​zött fo​ko​za​to​san vé​kony, csil​lám​ló fény​vo​na​lak kez​de​nek ci​káz​-
ni. Egy​re gyor​sab​ban su​han​tak ide-oda, míg​nem tel​je​sen ki​töl​töt​ték a há​rom​szög alak​-
za​tot, és mint​ha ez lett vol​na a gyúj​tó​szik​ra: egy​szer csak fe​hér fény​kör lob​bant fel a má​-
gus tes​te kö​rül, ko​szo​rú​ként von​va kör​be azt. Ez​u​tán szét​tár​ta a ke​ze​it, sis​ter​gett és ro​-
po​gott a tűz az uj​jai kö​zött, és a szik​rák eső​ként zá​po​roz​tak a pad​ló​ra, mint​ha ha​jí​tás​hoz
ké​szü​lőd​ne. A va​rázs​lat ugyan​azt a mohó ér​zést kel​tet​te, mint a fi​o​lá​ban tom​bo​ló tűz​-
szív, a le​ve​gőt is el akar​ta szív​ni elő​lünk.
– Tri​oz​na gres​nyi – szó​lalt meg a Sár​kány. A sza​vak pen​ge​ként ha​sí​tot​tak a le​ve​gő​be, és
a fé​nyek a szét​ol​va​dó gyer​tyák láng​ja​i​val együtt ki​alud​tak. Hi​deg, éles szél sü​ví​tett kör​-
be a te​rem​ben, li​ba​bő​rös let​tem tőle, az​tán el​il​lant.
Meg​tor​pan​va néz​ték a má​gust. A Sár​kány szé​les​re tár​ta a kar​ját, és vál​lat vont. – Sze​-
ren​csé​re – mond​ta a meg​szo​kott, met​sző hang​ján – kö​zel sem vol​tam annyi​ra os​to​ba,
ami​lyen​nek kép​zel​tek. Sze​ren​csé​tek​re. – El​for​dult, és vissza​ment a szé​ké​hez. Az ár​nyak
is vele együtt hú​zód​tak vissza a te​rem vé​gé​be. Újra meg​erő​sö​dött a fény. Tisz​tán lát​tam
a Só​lyom ar​cát: nem tük​rö​ző​dött raj​ta kü​lö​nö​sebb hála. Ke​mény volt, mint a jég, és a
szá​ja is egye​nes vo​nal​lá kes​ke​nye​dett.
Biz​tos​ra vet​tem, hogy ele​ge van a Pol​nia má​so​dik má​gu​sa sze​rep​kör​ből. Hal​lot​tam
róla ezt-azt – gyak​ran me​rült fel a neve a Ro​szi​á​val ví​vott há​bo​rú​ról szó​ló da​lok​ban –,
bár a mi völ​gyünk​ben ter​mé​sze​te​sen rit​kán da​lol​tak a bár​dok má​sik va​rázs​ló​ról. Mi a
Sár​kány​ról akar​tunk hal​la​ni, a mi má​gu​sunk​ról, a sa​já​tunk​ról, és büsz​ke elé​ge​dett​ség​gel
nyug​táz​tuk min​den egyes al​ka​lom​mal, hogy ő a nem​zet leg​ha​tal​ma​sabb va​rázs​hasz​ná​-
ló​ja. Ed​dig azon​ban nem gon​dol​tam bele iga​zán, mit je​lent ez, és idő​köz​ben a fé​lel​me​im
is meg​szűn​tek, hi​szen sok időt töl​töt​tem a köz​vet​len kö​ze​lé​ben. Erő​tel​jes em​lé​kez​te​tő
volt, ahogy a sze​münk lát​tá​ra ham​vasz​tot​ta el a Só​lyom va​rázs​la​tát – eszünk​be jut​tat​ta,
hogy ő az egyik leg​na​gyobb erő a vi​lá​gon, aki​től ki​rá​lyok és má​gu​sok is meg​ret​ten​nek.
Úgy lát​tam, a Só​lyom​hoz ha​son​ló​an Ma​rek her​ceg sem örül en​nek az em​lé​kez​te​tő​nek.
A kard​ja mar​ko​la​tát ta​po​gat​ta, vo​ná​sai egé​szen meg​ke​mé​nyed​tek. Új​ból rá​né​zett Kas​já​-
ra. Össze​rez​zen​tem, és meg​pró​bál​tam el​kap​ni a kar​ját, de már hi​á​ba: Kas​ja ott​ha​gyott,
ki​lé​pett a fül​ké​ből, és oda​sé​tált a her​ceg​hez. Le​nyel​tem a fi​gyel​mez​te​tést, amit utá​na
akar​tam szi​szeg​ni, ám ő már pu​ked​li​vel üd​vö​zöl​te a her​ce​get, és meg​haj​tot​ta előt​te
arany​sző​ke üs​tö​két. Az​tán ki​egye​ne​se​dett, és Ma​rek sze​mé​be né​zett, pon​to​san úgy,
ahogy én is akar​tam hó​na​pok​kal ko​ráb​ban, őt utá​noz​va. Kas​ja azon​ban nem da​do​gott.
– Uram! – szó​lalt meg. – Tu​dom, hogy két​sé​ge​id van​nak ve​lem kap​cso​lat​ban. Tu​dom,
hogy fur​csán né​zek ki. De ez az igaz​ság. Ki​sza​ba​dul​tam.
Va​rázs​igék ci​káz​tak a fe​jem​ben, a két​ség​be​esés li​tá​ni​á​ja. Ha kar​dot ránt Kas​ja el​len…
ha a Só​lyom meg​pró​bál​ja el​pusz​tí​ta​ni…
Ma​rek her​ceg Kas​ja sze​mé​be né​zett. Áb​rá​za​ta je​ges volt, el​uta​sí​tó és el​szánt.
– Te vol​tál bent a Ren​ge​teg​ben? – kér​dez​te.
Kas​ja bó​lin​tott. – A kó​bo​rok vit​tek el.
– Gye​re, nézd meg! – szólt hát​ra a her​ceg a Só​lyom​nak.
– Fel​ség! – szó​lalt meg a va​rázs​ló a her​ceg mel​lé lép​ve. – Min​den​ki szá​má​ra nyil​ván​va​-
ló…
– Elég! – foj​tot​ta bele a szót a her​ceg pen​ge​éles han​gon. – Én sem ked​ve​lem ná​lad job​-
ban a má​gust, de nem po​li​ti​kai cél​lal hoz​ta​lak ide. Nézd meg ala​po​san! Ben​ne van a ron​-
tás?
A Só​lyom té​to​vá​zott, és meg​rö​kö​nyöd​ve rán​col​ta össze a hom​lo​kát. – Ha va​la​kit egy
éj​sza​ká​ra fog​lyul ejt a Ren​ge​teg, óha​tat​la​nul…
– Ben​ne van a ron​tás? – is​mé​tel​te a her​ceg, min​den egyes sza​va éle​sen és ke​mé​nyen
csat​tant. A Só​lyom las​san Kas​ja felé for​dult, és szem​ügy​re vet​te. Most elő​ször va​ló​ban
neki szen​tel​te a fi​gyel​mét, és hom​lo​kát las​san za​va​ro​dott​ság fel​hőz​te. A Sár​kány​ra pil​-
lan​tot​tam. Alig mer​tem re​mél​ni, még​is re​mény​ked​tem. Ha oda​fi​gyel​né​nek arra, amit
mond…
A má​gus azon​ban nem né​zett vissza rám, és Kas​ját is ke​rül​te a te​kin​te​té​vel. Csak a her​-
ce​get les​te, és az arca zord volt, akár a kő​szik​la.

A Só​lyom azon​nal vizs​gál​ni kezd​te Kas​ját. Kü​lön​fé​le fő​ze​te​ket és köny​ve​ket kért a Sár​-
kány la​bor​já​ból és könyv​tá​rá​ból, ame​lye​ket ne​kem kel​lett si​et​ve, el​len​ke​zés nél​kül le​-
hoz​ni a má​gus uta​sí​tá​sá​ra. Rám szólt, hogy utá​na vo​nul​jak vissza a kony​há​ba. Ele​in​te
azt hit​tem, meg akar kí​mél​ni a vizs​gá​ló​dás kel​le​met​len lát​vá​nyá​tól, fő​leg mi​vel egyik-
má​sik olyan fé​lel​me​tes volt, mint a ful​lasz​tó tisz​tí​tó​ige, ame​lyet raj​tam al​kal​ma​zott,
mi​után vissza​tér​tem a Ren​ge​teg​ből. Még a kony​há​ból is hal​lot​tam a Só​lyom kán​tá​lá​sát
és a va​rázs​la​tai ter​mé​szet​fe​let​ti re​cse​gé​sét. Úgy vissz​hang​zott a csont​ja​im​ban, mint egy
messze dü​bör​gő dob.
A har​ma​dik reg​ge​len azon​ban meg​pil​lan​tot​tam ma​gam az egyik nagy réz​kan​na fé​-
nyes ol​da​lán, és rá​jöt​tem, mi​lyen zi​lál​tan és ren​det​le​nül já​rok-ke​lek. Eszem​be sem ju​tott
tisz​ta ru​hát va​rá​zsol​ni ma​gam​ra, csak az eme​let​ről le​szű​rő​dő ro​ba​jo​kon és Kas​ján járt
az eszem. Nem is vet​tem ész​re, hogy tele let​tem kosz​csí​kok​kal, fol​tok​kal, könnyek​kel, és
nem is ér​de​kelt. Mi több, a Sár​kány sem tet​te szó​vá. Több​ször is le​jött a kony​há​ba, és ki​-
ad​ta az uta​sí​tást, hogy mit vi​gyek fel neki. Rá​néz​tem a tü​kör​ké​pem​re, és ami​kor leg​kö​-
ze​lebb le​jött hoz​zám, ki​fa​kad​tam: – Tá​vol akarsz tar​ta​ni a csar​nok​tól?
A leg​al​só lép​cső​fo​kon meg​állt, és így szólt: – Hát per​sze hogy tá​vol akar​lak tar​ta​ni, te
ütő​dött!
– De a her​ceg nem em​lék​szik rám! – el​len​kez​tem. Ag​go​dal​mas kér​dés csen​gett a han​-
gom​ban.
– Erre in​kább egy fél esélyt se ad​junk. Túl nagy a je​len​tő​sé​ge szá​má​ra. Ma​radj tá​vol
tőle, vi​sel​kedj kö​zön​sé​ges szol​gá​ló​lány​ként, és ne hasz​nálj má​gi​át Szol​ja kö​ze​lé​ben!
– Kas​ja jól van?
– A kö​rül​mé​nyek​hez ké​pest igen. Emi​att az​tán vég​képp ne ag​gódj: a tör​tén​tek után
sok​kal ne​he​zebb ár​ta​ni neki, mint egy hét​köz​na​pi em​ber​nek, Szol​já​nak pe​dig meg​van a
ma​gá​hoz való esze. Azt is pon​to​san tud​ja, mit akar a her​ceg, és min​dent meg​tesz, hogy a
ked​vé​ben jár​jon. Menj, hozz há​rom üveg fe​nyő​te​jet!
El​kép​zel​ni sem tud​tam, mit akar a her​ceg, de abba sem akar​tam be​le​gon​dol​ni, hogy
eset​leg meg​kap​hat​ja. Fel​men​tem a la​bo​ra​tó​ri​um​ba a fe​nyő​te​jért. A Sár​kány fe​nyő tüs​-
kék​ből főz​te a fo​lya​dé​kot, amely a va​rázs​la​ta ha​tá​sá​ra te​jes ál​la​gú​vá és szag​ta​lan​ná vált.
Egy​szer meg​pró​bál​ta meg​ta​ní​ta​ni ne​kem a ké​szí​té​sét, de csak egy bü​dös, fe​nyő​le​ve​lek​-
kel teli fő​ze​tet si​ke​rült be​lő​le koty​vasz​ta​nom. Arra szol​gált, hogy meg​tart​sa a má​gi​át a
test​ben, ezért min​den gyó​gyí​tó fő​zet​be be​le​ke​ver​te, még a szik​la​bőr​ital​ba is. Le​vit​tem a
pa​lac​ko​kat a nagy csar​nok​ba.
Kas​ja a te​rem kö​ze​pén állt, kö​rü​löt​te ket​tős gyű​rű alak​ban só​val össze​mor​zsolt gyógy​-
nö​vé​nye​ket szór​tak szét. Ne​héz fém​pán​tot rak​tak a nya​ká​ra, ami​lyen​nel az ök​rö​ket
szok​ták igá​ba fog​ni, ám a fe​ke​te vas fol​tos fe​lü​le​tén ezüs​tös va​rázs​be​tűk fény​let​tek, és a
gyű​rűt lán​cok kö​töt​ték össze a csuk​ló​já​ra ra​kott bi​lin​csek​kel. Még egy szé​ket sem ad​tak
neki, ezért a bék​lyó sú​lyá​tól már össze kel​lett vol​na gör​nyed​nie, ám ő egye​ne​sen állt és
könnye​dén vi​sel​te. Hal​vá​nyan el​mo​so​lyo​dott, ami​kor be​lép​tem az aj​tón, mint​ha azt
üzen​né: Jól va​gyok.
A Só​lyom sok​kal fá​rad​tabb​nak lát​szott nála, Ma​rek her​ceg pe​dig az ar​cát dör​zsöl​get​te
és ha​tal​ma​sat ásí​tott – jól​le​het, ő sem​mit sem tett, csak egy szék​ből fi​gyel​te, ami tör​té​-
nik.
– Oda! – szó​lalt meg a Só​lyom, és ke​zé​vel egy te​le​pa​kolt asz​tal felé in​tett, ám en​nél több
fi​gyel​met nem szen​telt ne​kem. A Sár​kány az emel​vény​re he​lye​zett szé​ken ült, és ha​bo​zá​-
so​mat lát​va szú​rós te​kin​tet​tel né​zett rám. Duz​zog​va rak​tam le a pa​lac​ko​kat az asz​tal​ra,
de ott ma​rad​tam a te​rem​ben. Az aj​tó​ba vissza​vo​nul​va les​tem, mi tör​té​nik.
A Só​lyom há​rom​fé​le tisz​tí​tó​igét idé​zett az üve​gek​be. Volt va​la​mi ke​re​set​len​ség a tény​-
ke​dé​sé​ben: amíg a Sár​kány a vég​te​len​sé​gig sze​ret​te bo​nyo​lí​ta​ni a va​rázs​la​ta​it, a Só​lyom
egye​nes vo​na​lak​ba ren​dez​te azo​kat. A ha​tás azon​ban az ő má​gi​á​já​nál is ha​son​ló volt.
Úgy érez​tem, egy​sze​rű​en csak ki​vá​laszt egy má​sik utat a sok fel​kí​nál​ko​zó kö​zül, és nem
a fák kö​zött bo​lyong csa​pong​va, mint én. Egy vas​fo​gó​val át​nyúj​tot​ta az üve​ge​ket a dup​-
la vé​dő​gyű​rűn Kas​já​nak. Úgy lát​tam, ahogy te​lik az idő, in​kább fo​ko​zó​dik, mint csök​-
ken a gya​nak​vá​sa és az óva​tos​sá​ga. Min​den fő​zet meg​ivá​sa után fény de​ren​gett fel Kas​ja
bőre alatt, és ott is ma​radt jó ide​ig. Mire mind​há​rom pa​lack ki​ürült, Kas​ja már az egész
ter​met be​ra​gyog​ta. Nem ta​lál​tak ben​ne ár​nyat, a ron​tás​nak egyet​len apró, pe​hely​-
könnyű nyo​ma sem ma​radt a tes​té​ben.
A her​ceg gör​nyed​ten ku​por​gott a szé​kén, kö​nyö​ké​nél jó​ko​ra bo​ros kupa állt, és bár
gond​ta​lan​nak és el​la​zult​nak lát​szott, azt is ész​re​vet​tem, hogy a bor​ból alig fo​gyott. Le
sem vet​te a sze​mét Kas​já​ról. Visz​ke​tett a ke​zem, annyi​ra sze​ret​tem vol​na va​rá​zsol​ni va​-
la​mit. Vagy szí​ve​sen po​fon csap​tam vol​na, csak hogy ne bá​mul​ja to​vább.
A Só​lyom is so​ká​ig vizs​lat​ta, az​tán elő​vett egy szem​fe​dőt a ze​ké​je zse​bé​ből, és a fe​jé​re
kö​töt​te. A fe​ke​te bár​sony​ból ké​szült, ezüst be​tűk​kel dí​szí​tett anyag​da​rab el​ta​kar​ta a sze​-
mét és a hom​lo​kát is. Mi​köz​ben fel​kö​töt​te, mor​mo​gott va​la​mit: a be​tűk fel​ra​gyog​tak,
majd egy nyí​lás je​lent meg a hom​lo​ka kö​ze​pén. Egy szem né​zett ki raj​ta, nagy, kü​lö​nös
for​má​jú, majd​nem ke​rek. A ha​tal​mas pu​pil​la kö​rü​li gyű​rű olyan sö​tét volt, hogy az
egész sze​met fe​ke​té​nek néz​tem, csak itt-ott buk​kant fel ben​ne ezüst​szí​nű ér. A Só​lyom
oda​lé​pett a kör​höz, és a má​gi​kus szem​mel is meg​néz​te Kas​ját. Fel-le mé​re​get​te, az​tán há​-
rom kört tett kö​rü​löt​te.
Vé​gül hát​ra​lé​pett. Be​csu​kó​dott a szem, el​tűnt a nyí​lás, a má​gus pe​dig re​me​gő kéz​zel
fel​nyúlt, és bab​rál​ni kez​dett a szem​fe​dő cso​mó​já​val.
Si​ke​rült le​ven​nie. Döb​ben​ten bá​mul​tam a hom​lo​kát. Nyo​ma sem volt raj​ta egy har​-
ma​dik szem​nek, sem egyéb jel​nek. A sa​ját sze​me vér​eres volt a meg​eről​te​tés​től. Le​ros​-
kadt a szé​ké​re.
– Nos? – kér​dez​te a her​ceg éles han​gon.
A Só​lyom egy da​ra​big nem szólt sem​mit. – Ron​tás​nak sem​mi je​lét nem lá​tom – ál​la​pí​-
tot​ta meg vé​gül kel​let​le​nül. – Nem es​kü​szöm meg, hogy nincs ben​ne…
A her​ceg már nem fi​gyelt rá. Fel​állt, és ma​gá​hoz vett egy ne​héz kul​csot az asz​tal​ról. Át​-
vo​nult a he​lyi​sé​gen. A Kas​ja tes​té​ből ára​dó fény egy​re gyen​gült, de még nem aludt ki. A
her​ceg fél​re​so​dor​ta a föld​re szórt szá​rí​tott nö​vé​nye​ket a csiz​má​já​val, az​tán át​lé​pett fö​-
löt​tük, hogy el​old​ja a sú​lyos fém​ka​ri​kát és a bi​lin​cse​ket. Le​emel​te őket Kas​já​ról és le​tet​te
a föld​re, az​tán ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, olyan ud​va​ri​a​san, mint​ha egy elő​ke​lő hölggyel áll​na
szem​ben, és a sze​mé​vel szin​te fel​fal​ta köz​ben. Kas​ja ha​bo​zott. Tud​tam, mi​ért ag​gó​dik:
elő​for​dul​hat, hogy vé​let​le​nül el​tö​ri a her​ceg ke​zét, bár ami en​gem il​let, még re​mény​ked​-
tem is eb​ben. Óva​to​san rá​fek​tet​te a ke​zét a her​ceg te​nye​ré​re.
A her​ceg meg​szo​rí​tot​ta Kas​ja uj​ja​it, meg​for​dult, és ki​ve​zet​te a kör​ből, a Sár​kány emel​-
vé​nyé​nek lép​cső​jé​hez.
– Most el​mon​dod ne​künk, ho​gyan si​ke​rült ezt vég​hez​vin​ned, Sár​kány – mond​ta lágy
han​gon, és köz​ben fel​emel​ve meg​ráz​ta Kas​ja ke​zét. – Az​tán be​me​gyünk a Ren​ge​teg​be, a
Só​lyom és én, ha te túl gyá​va vagy, hogy ve​lünk tarts, és ki​hozzuk on​nan az anyá​mat.
 13. FEJEZET
Nem adok ne​ked kar​dot, hogy be​le​dől​hess – mond​ta a Sár​kány. – Ha min​den​képp ez a
cé​lod, ke​ve​sebb kárt oko​zol má​sok​nak, ha a sa​já​to​dat hasz​ná​lod.
Ma​rek her​ceg vál​la meg​fe​szült, és a nyak​iz​mai is szem​mel lát​ha​tó​an görcs​be rán​dul​-
tak. El​en​ged​te Kas​ja ke​zét, és fel​lé​pett az emel​vény​re. A Sár​kány arca hű​vös és kér​lel​he​-
tet​len ma​radt. Úgy lát​tam, a her​ceg szí​ve​sen meg​ütöt​te vol​na, ám a Só​lyom hir​te​len fel​-
állt a szé​ké​ből.
– Már meg​bo​csáss, fel​ség, de erre sem​mi szük​ség. Ta​lán em​lék​szel a Kje​vá​ban be​ve​tett
va​rázs​la​tom​ra, ami​kor el​fog​lal​tuk Nics​kov ka​pi​tány tá​bo​rát… ez itt is be fog vál​ni. Meg​-
mu​tat​ja, mi​lyen ter​mé​sze​tű má​gi​át al​kal​maz​tak. – Össze​szo​rí​tott száj​jal mo​soly​gott a
Sár​kány​ra. – Alig​ha​nem Szar​kan is be​is​me​ri, hogy elő​lem még ő sem rejt​het el sem​mit.
A Sár​kány nem vi​tat​ko​zott, de fel​for​tyant: – Az vi​szont ta​gad​ha​tat​lan, hogy ha bel​-
emész ebbe az őrült​ség​be, még hó​bor​to​sabb bo​lond vagy, mint ami​lyen​nek hit​te​lek!
– Nem ne​vez​ném hó​bort​nak azt, hogy min​den tő​lem tel​he​tőt meg​te​szek a ki​rály​né ki​-
sza​ba​dí​tá​sá​ért – kö​zöl​te a Só​lyom. – Ed​dig mind​nyá​jan meg​ha​jol​tunk a böl​cses​sé​ged
előtt, Szar​kan: nyil​ván​va​ló​an nem volt ér​tel​me meg​koc​káz​tat​ni a ki​rály​né ki​sza​ba​dí​tá​-
sát, hi​szen úgy​is csak a ha​lál várt vol​na rá. De most meg​vál​to​zott a hely​zet. – Kas​já​ra
mu​ta​tott. – Egy​ér​tel​mű bi​zo​nyí​té​kunk van arra, hogy más​képp is tör​tén​het. Mi​ért tit​-
kol​tad idá​ig?
Volt képe ezt mon​da​ni, jól​le​het azért jött a to​rony​hoz, hogy ki​je​lent​se: nincs más le​he​-
tő​ség, mint ki​vé​gez​ni Kas​ját, és el​ítél​ni a Sár​kányt a fe​le​lőt​len​sé​gé​ért! Tá​tott száj​jal néz​-
tem, ám a Só​lyom a je​lek sze​rint nem ész​lel​te a sa​ját ál​lás​pont​já​nak gyö​ke​res át​ala​ku​lá​-
sát.
– Ha van még re​mény a ki​rály​né elő​ke​rí​té​sé​re, áru​lás vol​na nem meg​pró​bál​ni – tet​te
hoz​zá a fe​hér ru​hás má​gus. – Ami egy​szer si​ke​rült, si​ke​rül​het még egy​szer.
A Sár​kány fel​hor​kan​tott. – Ne​ked?
Még én is sej​tet​tem, hogy nem pont így kel​lett vol​na bi​zony​ta​lan​sá​got éb​resz​te​ni a Só​-
lyom​ban. Meg​ke​mé​nye​dő vo​ná​sok​kal, hu​nyo​rít​va for​dult a her​ceg felé. – Én most
vissza​vo​nu​lok, Ma​rek her​ceg. Össze kell szed​nem az erő​met, hogy reg​gel meg​fe​le​lő​en be
tud​jam mu​tat​ni a va​rázs​la​tot.
Ma​rek her​ceg egy in​tés​sel el​bo​csá​tot​ta. Ré​mül​ten vet​tem ész​re, hogy amíg én a két
má​gus vi​as​ko​dá​sát néz​tem, Ma​rek vé​gig Kas​já​hoz be​szélt, és a ke​ze​it mar​ko​lász​ta. Kas​ja
arca még min​dig ter​mé​szet​el​le​ne​sen ki​fe​je​zés​te​len volt, de mos​tan​ra elég jól ki​is​mer​tem
ah​hoz, hogy fel​fe​dez​zem ben​ne az ag​go​dal​mat.
Már ép​pen a meg​men​té​sé​re si​et​tem vol​na, ami​kor a her​ceg el​en​ged​te a ke​zét, majd el​-
hagy​ta a ter​met. Kap​ko​dó, szé​les lép​tek​kel tá​vo​zott, csiz​má​ja sar​ka éle​sen csat​tant min​-
den egyes lép​cső​fo​kon. Kas​ja oda​jött hoz​zám, én pe​dig meg​fog​tam a ke​zét. A Sár​kány
in​ge​rül​ten né​zett a lép​cső felé, és uj​já​val tü​rel​met​le​nül do​bolt a szé​ke kar​fá​ján.
– Meg tud​ja ten​ni? – kér​dez​tem. – Ki​de​rí​ti, hogy hoz​tuk össze a va​rázs​la​tot?
Egy da​ra​big csak az uj​jai do​bo​lá​sa hal​lat​szott.
 – Ah​hoz meg kell ta​lál​nia a krip​tát – fe​lel​te vé​gül. Kis idő után vo​na​kod​va hoz​zá​tet​te: –
Ami nem ki​zárt, mi​vel igen te​het​sé​ges lá​tó​má​gi​á​ban. De utá​na le is kell jut​nia oda. Azt
hi​szem, ez jó pár hét​be bele fog tel​ni. Ez idő alatt üzen​he​tek a ki​rály​nak, és re​mé​nye​im
sze​rint ele​jét ve​he​tem en​nek a sza​már​ság​nak.
Egy in​tés​sel el​bo​csá​tott, én pe​dig öröm​mel men​tem, és Kas​ját is ma​gam​mal rán​gat​-
tam fel​fe​lé a lép​csőn. Óva​kod​va fi​gyel​tem min​den egyes for​du​lót. A má​so​dik pi​he​nő​nél
ki​dug​tam a fe​jem a fo​lyo​só​ra, és csak ak​kor húz​tam to​vább Kas​ját, ami​kor meg​győ​ződ​-
tem róla, hogy sem a her​ceg, sem a Só​lyom nincs a kö​zel​ben. Mi​után fel​ér​tünk a szo​bám​-
ba, meg​kér​tem, hogy vár​jon kint. Fel​tép​tem az aj​tót, és kör​be​néz​tem: üres volt. Be​en​ged​-
tem Kas​ját, be​csuk​tam és be​re​te​szel​tem az aj​tót mö​göt​tünk, majd egy szé​ket is ékel​tem a
ki​lincs alá. Szí​ve​sen be​zár​tam vol​na má​gi​á​val is, de a Sár​kány óva in​tett a va​rázs​lás​tól,
és bár min​den erőm​mel el akar​tam ke​rül​ni a Ma​rek her​ceg​gel való ta​lál​ko​zást, azt még
ke​vés​bé sze​ret​tem vol​na, ha vissza​em​lék​szik rá, mi tör​tént a leg​utób​bi lá​to​ga​tá​sa​kor.
Nem tud​tam, ész​re​ven​né-e a Só​lyom, ha egy ap​rócs​ka igé​vel be​zár​nám a szo​bám aj​ta​ját,
de em​lé​kez​tet​tem ma​gam, hogy az ő má​gi​á​ját még a kony​há​ból is érez​tem, ezért in​kább
nem koc​káz​tat​tam.
Kas​ja felé for​dul​tam. Az ágy szé​lén ült egye​nes hát​tal – most már min​dig szál​egye​nes
volt a tar​tá​sa – de két te​nye​rét össze​szo​rí​tot​ta az ölé​ben, és a fe​jét is le​haj​tot​ta.
– Mit mon​dott ne​ked? – kér​dez​tem, és meg​bor​zong​tam a zsi​ge​re​im mé​lyén fel​da​ga​dó
ha​rag​tól. Kas​ja meg​ráz​ta a fe​jét.
– Se​gít​sé​get kért tő​lem. Azt mond​ta, hol​nap megint be​szé​lünk. – Fel​emel​te a fe​jét, és
rám né​zett. – Nyes​ka, meg​men​tet​ted az éle​te​met… Meg tud​nád men​te​ni Han​na ki​rály​-
nét is?
Egy pil​la​na​tig úgy érez​tem, vissza​tér​tem a Ren​ge​teg​be, mé​lyen az ágak szö​ve​vé​nyé​be,
ahol a gyű​lö​let rám ne​he​ze​dett, és min​den egyes lé​leg​zet​vé​tel​lel ár​nyak kúsz​tak be​lém.
Össze​szo​rult a tor​kom a fé​le​lem​től. Az​tán eszem​be ju​tott a ful​mia is, mély menny​dör​-
gés​ként mor​gott a ha​sam​ban, és fel​vil​lant előt​tem Kas​ja ré​mü​le​te, egy újabb ma​gas​ba
szök​ke​nő fa, a ké​reg alá szo​rult arc, a húsz​év​nyi bur​ján​zás​tól el​mos​va, las​san szét​máll​-
va, akár egy fo​lyó​víz mé​lyé​re süllyedt szo​bo​ré…
A Sár​kány a könyv​tár​ban kör​mölt va​la​mit bo​rús han​gu​lat​ban, és még job​ban fel​pap​-
ri​ká​zó​dott, ami​kor be​men​tem, és fel​tet​tem ugyan​ezt a kér​dést.
– Te is épp elég bal​ga vagy, ne vedd át má​sok sü​let​len​sé​gét is! – kor​holt. – Még min​dig
nem is​me​red fel a csap​dá​kat? Ez az egész a Ren​ge​teg műve.
– Gon​do​lod, hogy a Ren​ge​teg… meg​ka​pa​rin​tot​ta Ma​rek her​ce​get? – kér​dez​tem, nem
ta​lál​va más ma​gya​rá​za​tot. Csak emi​att for​dul​hat elő, hogy…
– Nem, még nem. De ha​ma​ro​san át fog​ja ma​gát adni neki, és rá​adás​nak a va​rázs​lót is.
Nem rossz cse​re ez a Ren​ge​teg​nek, hi​szen csak egy pa​raszt​lányt adott ér​tük. Mi​cso​da
nye​re​ség vol​na neki, ha még te is ve​lük tar​ta​nál! A Ren​ge​teg szív​fá​kat fog ül​tet​ni be​léd,
és Szol​já​ba is, az​tán egy hét alatt el​nye​li az egész völ​gyet. Ezért en​ged​te el Kas​ját.
Ben​nem azon​ban élén​ken élt az el​len​ál​lás em​lé​ke. – Nem en​ged​te el! – til​ta​koz​tam. –
Nem en​ged​te, hogy el​ve​gyem tőle…
– Bi​zo​nyos fo​kig. A Ren​ge​teg szá​mos esz​közt be​vet​he​tett vol​na, hogy meg​őriz​ze a
szív​fá​ját, ahogy egy had​ve​zér is min​dent meg​tesz egy erőd meg​tar​tá​sá​ért. De mi​után a
fa el​ve​szett… már​pe​dig nem sok esé​lye volt élet​ben ma​rad​ni, a lány sor​sá​tól füg​get​le​-
nül… nincs más vá​lasz​tá​sa, mint va​la​hogy előny​re vál​ta​ni a vesz​te​sé​get.
 Csűr​tük-csa​var​tuk a té​mát. Nem mint​ha nem ad​tam vol​na neki iga​zat. Na​gyon is ké​-
pes​nek tar​tot​tam a Ren​ge​te​get egy ilyen alat​to​mos lé​pés​re, a sze​re​tet fegy​ver​ré vál​toz​ta​-
tá​sá​ra. Et​től füg​get​le​nül nem zár​tam ki, hogy ér​de​mes meg​pró​bál​koz​nunk a ki​rály​né
ki​sza​ba​dí​tá​sá​val, hi​szen ez​zel vé​get vet​he​tünk a Ro​szi​á​val foly​ta​tott há​bo​rú​nak, meg​-
erő​sít​het​jük mind​két nem​ze​tet, és ha köz​ben még egy szív​fát el​pusz​tí​tunk, az​zal hosszú
idő​re vissza​szo​rít​hat​juk a fé​lel​me​tes va​dont.
– Igen. Ha pe​dig egy tu​cat​nyi an​gyal száll​na le az ég​ből, és lán​go​ló kard​juk​kal le​ka​szál​-
nák az egész Er​dőt, vég​képp meg​ol​dód​na a hely​zet – gú​nyo​ló​dott a má​gus.
Ide​ge​sen fúj​tam egyet, majd oda​men​tem a lel​tár​könyv​höz. Nagy dur​ra​nás​sal le​rak​-
tam kö​zénk az asz​tal​ra, ki​nyi​tot​tam az utol​só ol​da​la​kon, ame​lye​ket te​le​írt zsú​folt, apró
be​tű​i​vel, és rá​tet​tem a ke​zem. – De köz​ben nye​rés​re áll, nem igaz? Akár​mi​vel is pró​bál​-
ko​zol el​le​ne. – A hi​deg csönd ép​pen elég vá​lasz volt. – Nem vár​ha​tunk. Nem tart​hat​juk
ezt a tit​kot a to​rony​ba be​zár​va, és nem vár​ha​tunk arra, hogy tö​ké​le​te​sen fel​ké​szül​jünk.
Ha a Ren​ge​teg le akar csap​ni, vissza kell ver​nünk, még​hoz​zá gyor​san.
– Je​len​tős kü​lönb​ség van a tö​ké​le​tes​ség ke​re​sé​se és a hely​re​hoz​ha​tat​lan kap​ko​dás kö​-
zött – je​gyez​te meg a Sár​kány. – Az igaz​ság az, hogy túl sok til​tott bal​la​dát hall​gat​tál vé​-
gig a szo​mo​rú, el​ve​szett ki​rály​né​ról és a gyász​ban ver​gő​dő ki​rály​ról, és most azt hi​szed,
be​le​csöp​pen​tél az egyik bal​la​dá​ba, amely​nek akár a hő​sé​vé is vál​hatsz! Sze​rin​ted mi ma​-
radt be​lő​le, mi​után húsz éve rág​csál​ja egy szív​fa?
– Hu​szon​egy éve – vág​tam vissza.
– És hogy ma​radt-e még annyi a tu​da​tá​ból, hogy vé​gig​él​je, ahogy a gye​re​két is be​ke​be​-
le​zi egy szív​fa? – kér​dez​te kí​mé​let​le​nül, és a ször​nyű es​he​tő​ség be​lém foj​tot​ta a szót.
– Ez az én gon​dom, nem a ti​é​tek – szólt köz​be Ma​rek her​ceg.
Mind​ket​ten meg​pör​dül​tünk az asz​tal mel​lett áll​va. A her​ceg há​ló​ru​há​ban, me​zít​láb je​-
lent meg az aj​tó​ban. Nem hal​lot​tuk, ahogy be​jött. Rám né​zett, és lát​tam, ahogy össze​om​-
la​nak a ha​mis em​lé​kei. Most már tud​ta, ki va​gyok, és hir​te​len én is vissza​em​lé​kez​tem,
ho​gyan vál​to​zott meg az arca, ami​kor va​rá​zsol​ni kezd​tem előt​te, ő pe​dig azt hö​rög​te: –
Bo​szor​kány vagy! – Mind​vé​gig ke​re​sett va​la​kit, aki se​gít​het neki.
– Te vol​tál, igaz? – kér​dez​te vil​lo​gó szem​mel. – Tud​hat​tam vol​na, hogy ez az aszott vén
kí​gyó a fe​jét se dug​ta vol​na ki a to​rony​ból, még egy olyan szép lány mi​att sem. Te sza​ba​-
dí​tot​tad ki!
– Mi ket​ten… – he​beg​tem, ám hi​á​ba pil​lan​tot​tam a Sár​kány​ra, Ma​rek hor​kant​va köz​-
be​vá​gott.
Be​jött a könyv​tár​ba, és oda​sé​tált hoz​zám. Lát​tam a hal​vány seb​he​lyet a hom​lo​ka te​te​-
jén, a haja vo​na​lá​nál, aho​vá a tál​cá​val csap​tam, ami​kor le​ütöt​tem. Tig​ris​ként la​pult meg
a má​gia a ha​sam​ban, ké​szen rá, hogy üvölt​ve elő​ugor​jon. A mell​ka​so​mat vi​szont még
min​dig meg​ma​gya​ráz​ha​tat​lan fé​le​lem szo​ron​gat​ta. A lé​leg​ze​tem is el​akadt, ami​kor a
kö​ze​lem​be ért. Ha még kö​ze​lebb jön, vagy hoz​zám ér, biz​to​san fel​si​kol​tok – ta​lán Jaga
va​la​me​lyik csú​fabb át​kát szór​tam vol​na rá, hi​szen tu​cat​nyi is ka​var​gott izzó szent​já​nos​-
bo​gár​ként a fe​jem​ben, és alig vár​ták, hogy a nyel​vem​re ugor​já​nak.
Ma​rek her​ceg azon​ban meg​állt egy kar​nyúj​tás​nyi​ra tő​lem, és kö​ze​lebb ha​jolt.
– A lány ha​lál​ra van ítél​ve – je​len​tet​te ki. – A ki​rály nem nézi jó szem​mel azo​kat a má​-
gu​so​kat, akik az​zal kér​ked​nek, hogy el​űz​ték a ron​tást. Túl so​kan ke​rül​nek elő kis idő el​-
tel​té​vel ma​guk is meg​ront​va. A tör​vény sze​rint min​den​kit ki kell vé​gez​ni, akit meg​érin​-
tett a ron​tás, és a Só​lyom nem fog a lány ol​da​lán ta​nús​kod​ni.
 Tisz​tá​ban vol​tam vele, hogy el​árul​tam ma​gam, de ön​kén​te​le​nül is össze​rez​zen​tem.
– Se​gíts meg​men​te​ni a ki​rály​nét – foly​tat​ta Ma​rek lágy, ér​zé​keny han​gon –, és al​kut
köt​hetsz a ki​rállyal a lány éle​té​ért. Ha vissza​kap​ja a fe​le​sé​gét, élet​ben kell hagy​nia a
lányt.
Tö​ké​le​te​sen át​lát​tam, hogy nem meg​vesz​te​get​ni pró​bál, ha​nem fe​nye​ge​tő​zik. Azt
akar​ta mon​da​ni, hogy ha ne​met mon​dok, ki​vé​gez​te​ti Kas​ját. Most még job​ban utál​tam,
még​sem tud​tam szí​vem mé​lyé​ből gyű​löl​ni. Há​rom ret​te​ne​tes hó​na​pot töl​töt​tem el
ugyan​ez​zel a be​lül​ről emész​tő két​ség​be​esés​sel, ő vi​szont gye​rek​ko​ra óta így élt, el​sza​-
kad​va az any​já​tól, aki​ről azt mond​ták, hogy meg​szö​kött, soha nem ta​lál​koz​hat vele töb​-
bé, sőt a ha​lál​nál sok​kal rosszabb sors várt rá. Nem saj​nál​tam, de meg​ér​tet​tem őt.
– Ha pe​dig az egész vi​lá​got si​ke​rül ki​for​dí​ta​ni a sar​ka​i​ból, a nap​nak sem lesz más vá​-
lasz​tá​sa, mint nyu​ga​ton fel​kel​ni – csat​tant fel a Sár​kány. – Sem​mi mást nem ér​nél el,
csak ott​hagy​nád a fo​gad, és az övét is!
A her​ceg szem​be​for​dult a má​gus​sal, és ök​lé​vel a ket​tő​jük kö​zött álló asz​tal​ra csa​pott.
A gyer​tya​tar​tók csö​röm​pöl​tek, a köny​vek puf​fan​tak.
– In​kább ki​sza​ba​dí​tasz egy mi​hasz​na pa​rasz​tot, Pol​nia ki​rály​né​ját meg ha​gyod meg​-
ro​had​ni? – vi​cso​rog​ta Ma​rek, és a nyá​jas máz le​pat​tog​zott az ar​cá​ról. El​hall​ga​tott, vett
egy nagy le​ve​gőt, és eről​te​tett, rán​ga​tó​zó mo​soly​ra húz​ta a szá​ját. – Túl messzi​re mész,
Sár​kány. A bá​tyám sem fog hall​gat​ni ezek után a du​ru​zso​lá​sod​ra. Éve​kig el​hit​tünk ne​-
ked min​dent, amit a Ren​ge​teg​ről mond​tál…
– Ha nem hi​szel ne​kem, fogd az em​be​re​i​det, és menj be ma​gad! – szi​szeg​te a Sár​kány. –
Te​kintsd meg a sa​ját sze​med​del.
– Meg is te​szem! – vá​gott vissza Ma​rek her​ceg. – És ma​gam​mal vi​szem ezt a bo​szor​-
kányt is, a szép​sé​ges pa​raszt​lány​kád​dal együtt!
– Sen​kit nem vi​szel ma​gad​dal, aki nem akar men​ni. Gye​rek​ko​rod óta va​la​mi le​gen​da
hő​sé​nek kép​ze​led ma​gad…
– Még min​dig jobb, mint be​val​la​ni, hogy gyá​va fé​reg va​gyok! – for​tyant fel a her​ceg a
fo​ga​it ki​vil​lant​va. Az erő​sza​kos​ság szin​te ala​kot öl​tött a her​ceg és a má​gus kö​zött a szo​-
bá​ban, ám mi​előtt a Sár​kány meg​szó​lalt vol​na, si​et​ve meg​előz​tem:
– Mi len​ne, ha előbb meg gyen​gí​te​nénk a Ren​ge​te​get, és úgy men​nénk be?
Le​vet​ték egy​más​ról me​rev te​kin​te​tü​ket, és el​hűl​ve rám emel​ték.

Krisz​ti​na el​gyö​tört arca meg​nyúlt a döb​be​net​től, ami​kor a há​tam mö​gött meg​pil​lan​-

tot​ta a fér​fi​ak​ból és va​rázs​lók​ból álló csa​pa​tot, csil​lo​gó vért​ben, to​por​zé​ko​ló lo​va​kon.
– Jer​zsi mi​att jöt​tünk – mond​tam neki hal​kan. Krisz​ti​na jó​for​mán rám sem né​zett,
csak gör​csö​sen bic​cen​tett, és be​hát​rált a ház​ba, hogy be​en​ged​jen.
A hin​ta​szé​ken ott he​vert a kö​té​se, ame​lyen ép​pen dol​go​zott, a kis​ba​ba pe​dig egy böl​-
cső​ben aludt a tűz​hely​nél. Nagy, egész​sé​ges, vö​rös arcú gye​rek volt, egyik ke​zé​ben gö​-
csör​tös, fá​ból fa​ra​gott csör​gőt fo​gott. Oda​men​tem meg​néz​ni. Kas​ja is be​jött az aj​tón, és
a böl​cső felé te​kin​tett. Majd​nem oda​hív​tam ma​gam​hoz, ám ő el​for​dí​tot​ta a fe​jét, tá​vol
tar​tot​ta az ar​cát a tűz fé​nyé​től, és nem szólt egy szót sem. Nem akar​tuk, hogy Krisz​ti​ná​-
nak újabb oka le​gyen fél​ni. Együtt hú​zód​tunk be a sa​rok​ba, és mi​köz​ben hát​ra​for​dul​-
tam a ház​ba be​lé​pő Sár​kány felé, a ház asszo​nya sut​tog​va el​árul​ta, hogy a kis​ba​bát Ana​-
tol​nak hív​ják. El​csuk​lott a hang​ja, ami​kor meg​lát​ta a kü​szöb fö​lött át​lé​pő Ma​rek her​ce​-
get, és nyo​má​ban a ma​ku​lát​la​nul tisz​ta, ra​gyo​gó fe​hér​be öl​tö​zött Sóly​mot. Rá sem he​de​-
rí​tet​tek a cse​cse​mő​re vagy Krisz​ti​ná​ra.
– Hol a meg​ron​tott em​ber? – kér​dez​te a her​ceg.
Krisz​ti​na a fü​lem​be sut​to​gott. – A csűr​ben van. Be​rak​tuk a… úgy gon​dol​tam, szük​sé​-
günk lesz a szo​bá​ra, nem akar​tuk… nem akar​tam rosszat…
Nem kel​lett meg​ma​gya​ráz​nia, mi​ért nem akart egy el​gyö​tört, kővé der​medt ar​cot néz​-
ni min​den​nap, min​den éj​jel az ott​ho​ná​ban. – Sem​mi baj – nyug​tat​tam. – Krisz​ti​na, le​het,
hogy szük​sé​günk van Jerzsi​re… meg​pró​bál​juk, ta​lán nem fog si​ke​rül​ni… ta​lán igen. De
le​het, hogy be​le​hal.
Az asszony a böl​cső szé​lét mar​ko​lász​ta, és csak né​mán bó​lin​tott. Jer​zsi az ő szá​má​ra
egy ide​je ha​lott le​he​tett: mint​ha egy vesz​tes csa​tá​ba in​dult vol​na, és a fe​le​sé​ge csak arra
vár​na, hogy meg​erő​sít​sék a ha​lál​hí​rét.
Ki​men​tünk a ház​ból. Hét kis​ma​lac tur​kált egy újon​nan épült ól mel​lett a ház ol​da​lá​-
nál, és a lo​va​in​kat meg​pil​lant​va nagy​ha​sú any​juk​kal együtt foly​tat​ták a kö​zö​nyös szi​-
ma​to​lást. A Ren​ge​teg el​len emelt, vi​lá​gos​bar​na ke​rí​tés érin​tet​le​nül állt a he​lyén. Meg​ke​-
rül​tük a lo​va​ink​kal, és li​ba​sor​ban vé​gig​men​tünk egy gaz​zal be​nőtt, kes​keny csa​pá​son a
fák kö​zött, egé​szen a szür​ke csű​rig. Ezt az épít​ményt is el​lep​te a ma​gas fű, te​lis-tele
mohó su​hán​gok​kal, a zsúp​fe​dél té​pett hé​za​ga​i​ba ma​da​rak rak​tak fész​ket, az aj​tón ke​-
reszt​ben fek​vő re​tesz pánt​ja​it pe​dig fé​lig el​mar​ta a rozs​da. A csűr mint​ha évek óta üre​-
sen állt vol​na.
– Nyisd ki, Mi​hal! – pa​ran​csol​ta az őrök ve​zé​re, mire egy ka​to​na le​csú​szott a nye​reg​ből,
és elő​re​gya​lo​golt a ma​gas fű​ben. Fi​a​tal fér​fi volt, és a töb​bi​ek​hez ha​son​ló​an hosszú​ra
nö​vesz​tet​te bar​na, egye​nes ha​ját, akár​csak baj​szát és be​font sza​kál​lát. Úgy fes​tett, mint a
Sár​kány régi tör​té​ne​lem​köny​ve​i​nek vi​té​zei, Pol​nia meg​ala​pí​tá​sá​nak ide​jé​ből. Erős volt,
akár egy fi​a​tal tölgy​fa, még a töb​bi ka​to​ná​hoz ké​pest is ma​gas és szé​les vál​lú. Fél kéz​zel
fél​re​tol​ta a re​teszt, és könnyed lö​kés​sel ki​nyi​tot​ta mind​két aj​tó​szár​nyat. A dél​utá​ni nap​-
fény el​árasz​tot​ta a csűr bel​ső te​rét.
Ez​u​tán azon​ban hát​ra​hő​költ, csak egy foj​tott nyö​gés hagy​ta el a tor​kát. A kard​ja mar​-
ko​la​ta felé ka​pott, és a he​ves hát​rá​lás kö​ze​pet​te kis hí​ján el​bot​lott a sa​ját lá​bá​ban. Jer​zsit
a hát​só fal​hoz tá​masz​tot​ták, és a be​ára​dó fény ép​pen kővé der​medt ar​cá​nak torz vi​csor​-
gá​sát vi​lá​gí​tot​ta meg. A szo​bor egye​ne​sen ránk me​redt.
– Mi​cso​da för​tel​mes gri​masz! – je​gyez​te meg Ma​rek her​ceg fesz​te​len han​gon. – Idá​ig
rend​ben vol​nánk. Ja​nusz! – szólt oda test​őrei ve​zé​ré​nek, mi​köz​ben le​szállt a nye​reg​ből. –
Vidd ki az em​be​re​i​det és a lo​va​kat a szé​rű​re, és sze​rezz va​la​mi fe​de​let a fe​jük fölé! Gon​do​-
lom, az ál​la​tok ne​he​zen fog​ják vi​sel​ni a sok va​rázs​la​tot és nyö​ször​gést.
– Igen​is, fel​ség – fe​lel​te Ja​nusz, és a fe​jé​vel in​tett a he​lyet​te​sé​nek.
A ka​to​nák ugyan​olyan fel​sza​ba​dul​tan hagy​ták el a csűrt, mint a lo​vak. A mi há​ta​sa​in​-
kat is el​vit​ték, és több​sé​gük hát​ra sem né​zett, csak egy-két ka​to​na san​dí​tott vissza a ro​-
mos épít​mény​re. Lát​tam, hogy Mi​hal vissza-vissza​pil​lant, és ar​cá​ból el​tű​nik a vö​rös​ség.
Vaj​mi ke​ve​set tud​tak a Ren​ge​teg​ről. Nem a völgy​ből szár​maz​tak – a Sár​kány​nak nem
kel​lett se​re​get to​bo​roz​nia a ki​rály szá​má​ra –, sőt még csak nem is a kö​zel​ben szü​let​tek.
Paj​zsa​i​kon nye​reg​ben ülő lo​vag ékes​ke​dett, és eb​ből arra kö​vet​kez​tet​tem, hogy a Ta​ra​-
kaj kör​nyé​ki észa​ki pro​vin​ci​ák​ból szár​maz​hat​tak, ahon​nan Han​na ki​rály​né is jött. A
má​gi​á​ról annyit tud​tak, hogy a csa​ták​ban néha vil​lá​mok csa​pód​nak be, ame​lyek tisz​tán
vé​gez​nek egy ma​rok​nyi em​ber​rel. Fo​gal​muk sem volt, hová kül​dik őket.
– Várj! – szó​lalt meg a Sár​kány, mi​előtt Ja​nusz meg​for​dult vol​na a lo​vá​val, hogy kö​ves​-
se a töb​bi​e​ket. – Ha már ott vagy, ve​gyél két zsák sót, és ada​gold ki​sebb er​szé​nyek​be. Le​-
gyen min​den​ki​nél egy! Az​tán ke​ress ken​dő​ket, amik​kel el​ta​kar​hat​ják a szá​ju​kat és az or​-
ru​kat, és vedd meg az összes hasz​nál​ha​tó fej​szét! – A her​ceg felé for​dult. – Nem lesz sok
időnk. Ha egy​ál​ta​lán mű​kö​dik a va​rázs​lat, ak​kor is csu​pán egy röp​ke le​he​tő​sé​get nye​-
rünk: a Ren​ge​teg egy, de leg​fel​jebb két nap alatt ma​gá​hoz fog tér​ni a tá​ma​dás után.
Ma​rek her​ceg bic​cen​tett Ja​nusz felé, meg​erő​sít​ve a pa​ran​cso​kat. – Ar​ról is gon​dos​kodj,
hogy min​den​ki pi​hen​jen egy ki​csit. Amint itt vé​gez​tünk, in​du​lunk a Ren​ge​teg​be.
– És imád​kozzunk, hogy a ki​rály​né ne le​gyen a mé​lyén – tet​te hoz​zá a Sár​kány szín​te​-
len han​gon. Ja​nusz rá​né​zett a má​gus​ra, az​tán vissza a her​ceg​re, Ma​rek vi​szont csak rá​-
csa​pott Ja​nusz lo​vá​nak hor​pa​szá​ra, és el​for​dul​va je​lez​te, hogy tá​voz​hat. Ja​nusz kö​vet​te a
töb​bi ka​to​nát, vé​gig a kes​keny ös​vé​nyen, amíg el nem tűnt a sze​münk elől.
Mind​össze öten ma​rad​tunk a csűr​ben. Por​sze​mek tán​col​tak a be​áram​ló fény​ben, a szé​-
na me​le​gen és éde​sen il​la​to​zott, de ki​pá​rol​gott aló​la a rot​ha​dó le​ve​lek eny​he, éme​lyí​tő
sza​ga. Az egyik ol​dal​fa​lon sza​bály​ta​lan lyu​kat fe​dez​tem fel: ott jöt​tek át a far​ka​sok, akik
nem meg​en​ni akar​ták a te​he​ne​ket, ha​nem meg​va​dí​ta​ni és meg​ron​ta​ni. Át​fog​tam ma​-
gam a ka​rom​mal. Ro​ha​mo​san telt az idő. Vir​ra​dat​kor in​dul​tunk el Dver​nyik felé, és csak
egy rö​vid pi​he​nőt en​ge​dé​lyez​tünk a lo​vak​nak. Szél mo​tosz​kált kibe az aj​tó​kon, és hi​de​-
gen ci​ró​gat​ta a nya​ka​mat. Jer​zsi ar​cát és ki​dül​ledt kő​sze​mét na​rancs​sár​gá​ra fes​tet​te a
nap​fény. Fel​idéz​tem, mi​lyen hi​deg, der​medt ér​zés volt kő​nek len​ni, és azon ta​na​kod​tam,
va​jon Jer​zsi is lát-e min​ket szik​la​sze​mén ke​resz​tül, vagy a Ren​ge​teg idő​köz​ben tel​jes sö​-
tét​ség​be zár​ta.
A Sár​kány rá​né​zett a Só​lyom​ra, és gú​nyo​san Jer​zsi felé in​tett. – Sze​ret​nél se​gí​te​ni?
A fe​hér kö​pe​nyes má​gus eről​te​tet​ten el​mo​so​lyo​dott és meg​ha​jolt, az​tán fel​emelt kéz​-
zel oda​sé​tált a szo​bor​hoz. Csi​lin​ge​lő han​gon, gyö​nyö​rű ki​ej​tés​sel gör​dült le a nyel​vé​ről a
kő​má​gi​át fel​ol​dó ige, és Jer​zsi ujj​he​gyei ha​ma​ro​san rán​ga​tóz​va be​gör​bül​tek, ahogy ki​-
mor​zso​ló​dott be​lő​lük a szik​la​anyag. Ka​rom​sze​rű keze szét​tár​va me​re​de​zett a tes​te mel​-
lett, és a bi​lin​cse​i​hez erő​sí​tett lán​cok még min​dig a fal​hoz szö​gez​ték. Ami​kor mo​zog​ni
kez​dett, a fém lánc​sze​mek össze​súr​lód​tak. A Só​lyom rez​ze​nés​te​len mo​sollyal hát​rébb lé​-
pett Jer​zsi​től, és pil​lan​tá​sa ide-oda sik​lott a meg​ele​ve​ne​dő szob​ron. Ami​kor Jer​zsi szá​ja
ki​sza​ba​dult a der​medt​ség​ből, erőt​len ne​ve​tés hagy​ta el, majd a tü​de​je is fel​en​ge​dett, és
ahogy Jer​zsi ne​ve​té​se fo​ko​za​to​san éles si​kollyá fo​ko​zó​dott, a Só​lyom ar​cá​ról le​her​vadt a
mo​soly.
Kas​ja bot​la​doz​va kö​ze​lebb hú​zó​dott hoz​zám, én pe​dig meg​fog​tam a ke​zét. Ő is szo​bor​-
ként állt mel​let​tem, és az em​lé​kek ha​tá​sá​ra meg​der​medt. Jer​zsi üvöl​tött, ne​ve​tett és vo​-
ní​tott, kép​te​len volt ab​ba​hagy​ni, mint​ha min​den han​got ki akar​na ma​gá​ból adni, ame​-
lyet a kő​va​rázs​lat be​zárt a tes​té​be. Ki​ful​la​dá​sig üvöl​tött, az​tán fel​emel​te a fe​jét, és meg​-
fe​ke​te​dett, rot​ha​dó fo​ga​i​val ránk vi​csor​gott. Bő​rén zöld fol​tok üt​köz​tek ki. Ma​rek her​-
ceg rá​me​redt, a kard​ja mar​ko​la​tát szo​ron​gat​ta, a Só​lyom pe​dig köz​ben oda​hát​rált mel​lé.
– Üdv, her​ce​gecs​ke! – dú​dol​ta Jer​zsi. – Hi​ány​zik a ma​mád? Sze​ret​néd hal​la​ni az ő si​ko​-
lyát is? Ma​rek! – Jer​zsi vá​rat​la​nul egy asszony hang​ján si​kol​tott, ma​gas és két​ség​be​esett
han​gon. – Ma​re​csek, ments meg!
A her​ceg egész tes​té​ben meg​re​me​gett, mint akit gyo​mor​szá​jon vág​tak, és ön​kén​te​le​-
nül is ki​húz​ta egy​arasz​nyi​ra a kard​ját a hü​ve​lyé​ből. – Elég le​gyen! – vi​cso​rog​ta. – Hall​-
gat​tas​sá​tok el!
A Só​lyom fel​emel​te az egyik ke​zét, és azt mond​ta: – El​re​ka​gyut! – Még min​dig tág​ra
volt nyíl​va a sze​me a döb​be​net​től. Jer​zsi hab​zó szá​ját el​hagy​ta még né​hány hör​gés és si​-
koly, mint​ha be​zár​ták vol​na egy szo​bá​ba, amely​nek vas​tag fa​lán még át​szű​rő​dött né​-
hány ki​ál​tás: Ma​re​csek! Ma​re​csek!
A Só​lyom hir​te​len elénk per​dült. – Nem gon​dol​ha​tod ko​mo​lyan, hogy meg le​het tisz​tí​-
ta​ni ezt a…
– Vagy úgy, szó​val most ne​ked szállt inad​ba a bá​tor​sá​god! – ál​la​pí​tot​ta meg a Sár​kány
hi​de​gen és éle​sen.
– Nézz rá! – A fe​hér ru​hás má​gus vissza​for​dult. – Lel​le​jaszt pa​l​ezs! – Kar​ját úgy len​dí​tet​-
te fel, majd le, mint​ha egy üveg​lap​ról tö​röl​né le a pá​rát. Hát​ra​hő​köl​tem, Kas​ja fáj​dal​ma​-
san meg​szo​rí​tot​ta a ke​ze​met, és iszo​nyod​va fi​gyel​tük, ahogy Jer​zsi bőre olyan át​tet​sző​-
vé vált, mint egy vé​kony hagy​ma​héj, alat​ta pe​dig fe​ke​te árny​tö​me​gek te​ke​reg​tek és ga​-
ba​lyod​tak egy​más​ba. Ha​son​lí​tot​tak azok​ra, ame​lye​ket az én bő​röm alatt ta​lál​tunk, de
annyi​ra meg​híz​tak, hogy szin​te min​dent fel​fal​tak ben​ne, még az ar​cá​ban is ott kí​gyóz​-
tak. Sár​gá​ra szí​ne​ző​dött sze​mé​vel alig tu​dott kisan​dí​ta​ni a tor​zan ka​var​gó fe​ke​te fel​hők
kö​zül.
– Még​is fel vol​tál rá ké​szül​ve, hogy fris​sen és vi​dá​man be​lo​va​golj a Ren​ge​teg​be – foly​-
tat​ta a Sár​kány. A her​ceg felé for​dult, aki fé​me​sen szür​ke arc​cal Jer​zsit néz​te. Szá​ja kes​-
keny, vér​te​len vo​nal​lá vál​to​zott. – Fi​gyelj rám! Ez? – kér​dez​te a má​gus, és Jerzsi​re mu​ta​-
tott. – Ez még sem​mi. Ez egy har​mad​fo​kú ron​tás, a kő​va​rázs​lat​nak kö​szön​he​tő​en alig
há​rom​na​pos. Ha csak ne​gyed​fo​kú vol​na, ak​kor egy hét​köz​na​pi tisz​tí​tó​igé​vel már ki​pur​-
gál​tam vol​na. A ki​rály​né vi​szont húsz éve ra​bos​ko​dik egy szív​fá​ban. Ha meg​ta​lál​juk, ha
ki tud​juk hoz​ni, ha meg tud​juk tisz​tí​ta​ni, ame​lyek kö​zül egyik sem biz​tos, tá​vol​ról
sem… még min​dig ott lesz ben​ne a húsz​év​nyi ször​nyű​sé​ges gyöt​re​lem em​lé​ke. Nem fog
ma​gá​hoz ölel​ni. Meg sem fog is​mer​ni.
– Az igaz, hogy most esé​lyünk nyí​lik meg​tá​mad​ni a Ren​ge​te​get – is​mer​te el gyor​san. –
De még ha si​ke​rül is meg​tisz​tí​ta​nunk ezt az em​bert, és köz​ben el​pusz​tí​ta​nunk egy má​sik
szív​fát, nem kel​le​ne a fel​tá​ru​ló ös​vé​nyen min​dent koc​ká​ra téve azon​nal a Ren​ge​teg mé​-
lyé​be ron​ta​nunk. A leg​kö​ze​leb​bi ha​tár​nál kell kez​de​nünk, egy új ös​vényt kell ki​ala​kí​ta​-
nunk a va​don​ban, ami​lyen mély​re reg​gel​től es​tig el tu​dunk jut​ni, az​tán ami​kor el​in​du​-
lunk ki​fe​lé, ott​hagy​juk a tűz​szí​vet ma​gunk mö​gött. Így vissza​sze​rez​nénk húsz mér​föl​-
det a völgy​ből, és há​rom nem​ze​dék​re meg​gyen​gít​het​jük a Ren​ge​te​get.
– És ha az anyám is benn​ég? – kér​dez​te Ma​rek her​ceg, és szem​be​for​dult a má​gus​sal.
A Sár​kány Jer​zsi felé in​tett a fe​jé​vel. – Te in​kább így sze​ret​nél élni?
– És ha nem ég el? – til​ta​ko​zott Ma​rek. – Nem le​het. – Úgy szív​ta be a le​ve​gőt, mint​ha
fém​pánt szo​rí​ta​ná össze a tü​de​jét. – Nem!
A Sár​kány össze​szo​rí​tot​ta a szá​ját. – Ha meg tud​nánk gyen​gí​te​ni a Ren​ge​te​get, több
esé​lyünk len​ne…
– Nem! – is​mé​tel​te a her​ceg, és egy in​tés​sel be​le​foj​tot​ta a szót a má​gus​ba. – Ki​hozzuk az
anyá​mat, és köz​ben amennyi​re le​het, le​ta​rol​juk a Ren​ge​te​get. Az​u​tán, Sár​kány, ha már
meg​tisz​tí​tot​tad és el​éget​ted az őt fog​va tar​tó szív​fát, es​kü​szöm, hogy át​adok ne​ked min​-
den em​bert és fej​szét, ame​lye​ket csak apám nél​kü​löz​ni tud, és nem​csak húsz​mér​föld​nyi
te​rü​le​ten éget​jük fel a Ren​ge​te​get, ha​nem egé​szen Ro​szi​á​ig ki​irt​juk, hogy örök​re meg​-
sza​ba​dul​junk tőle.
 Mi​alatt be​szélt, egy​re job​ban ki​húz​ta ma​gát, és meg​ve​tet​te a lá​bát. Be​ha​rap​tam a szá​-
mat. Egy​ál​ta​lán nem bíz​tam Ma​rek her​ceg​ben, de volt egy olyan ér​zé​sem, hogy joga van
meg​ten​ni, amit akar. Már az is nagy győ​ze​lem vol​na, ha húsz mér​föl​dön ki​ir​ta​nánk a
Ren​ge​te​get, de az csak át​me​ne​ti di​a​dal. Én az egé​szet fel akar​tam éget​ni.
Per​sze min​dig is utál​tam a Ren​ge​te​get, ám ko​ráb​ban csak tá​vol​ról. Olyan volt, mint a
jég​eső ara​tás előtt vagy sás​ka​had a me​ző​kön, vagy​is ezek​nél bor​zal​ma​sabb, in​kább rém​-
álom​hoz ha​son​ló, még​is a ter​mé​sze​té​nek meg​fe​le​lő​en vi​sel​ke​dett. Mos​tan​ra azon​ban
egé​szen át​ala​kult, élő​lénnyé vál​to​zott, amely szán​dé​ko​san ve​tet​te be tel​jes ere​jét és go​-
nosz​sá​gát el​le​nem és a sze​ret​te​im el​len. Ár​nyék​ba bo​rí​tot​ta a szü​lő​fa​lu​mat, és ké​szen
állt rá, hogy tel​je​sen be​ke​be​lez​ze, akár​csak Po​rosz​nát. A Sár​kány vád​ja​i​val el​len​tét​ben
nem ál​mo​doz​tam ar​ról, hogy nagy hős​nő​vé vá​lok, még​is szí​ve​sen be​lo​va​gol​tam vol​na
fej​szé​vel és tűz​zel a Ren​ge​teg​be. Ki akar​tam sza​ba​dí​ta​ni a ki​rály​nét a fog​sá​gá​ból, se​re​ge​-
ket akar​tam ál​lí​ta​ni mind​két ha​tá​rá​ra, és a föld​del ten​ni egyen​lő​vé.
A Sár​kány pár pil​la​nat múl​va né​mán meg​csó​vál​ta a fe​jét. Nem vi​tat​ko​zott to​vább. In​-
kább a Só​lyom til​ta​ko​zott – ő ke​vés​bé volt biz​tos a dol​gá​ban, mint Ma​rek her​ceg. Nem
tud​ta le​ven​ni a sze​mét Jerzsi​ről, fe​hér kö​pe​nyé​nek egyik csücs​két a szá​ja és az orra elé
emel​te, mint​ha töb​bet sej​te​ne ná​lunk, és at​tól tar​ta​na, hogy be​lé​le​gez va​la​mi be​teg​sé​get.
– Re​mé​lem, meg​bo​csá​tod a két​ke​dé​se​met, fel​ség. Meg​le​het, hogy si​ral​ma​san ta​pasz​ta​-
lat​lan va​gyok ilyen kér​dé​sek​ben – mond​ta, és még a kö​pe​nye anya​gán ke​resz​tül is jól
hall​ha​tó volt a hang​já​ban ural​ko​dó fe​szült​ség és gúny. – Én ezt egy ki​vé​te​le​sen sú​lyos
ron​tás​nak ne​vez​ném. Még az sem vol​na biz​ton​sá​gos, ha le​fe​jez​nénk, mi​előtt el​éget​jük.
Ta​lán előbb meg kel​le​ne győ​ződ​nünk róla, hogy ezt a fér​fit ki tud​juk sza​ba​dí​ta​ni, mi​-
előtt na​gyobb sza​bá​sú ter​vek meg​va​ló​sí​tá​sá​hoz lá​tunk hoz​zá.
– De meg​egyez​tünk! – til​ta​ko​zott Ma​rek her​ceg, és szem​be​for​dult a má​gus​sal.
– Azt hagy​tam jóvá, hogy ér​de​mes a koc​ká​za​tot vál​lal​ni, amennyi​ben Szar​kan tény​leg
ta​lált egy mó​dot a ron​tás el​űzé​sé​re. De ez… – Is​mét Jerzsi​re né​zett. – Csak ak​kor vál​la​-
lom, ha ezt si​ke​rül meg​ol​da​ni, és ak​kor is két​szer el​len​őr​zök min​dent. Ki tud​ja, le​het,
hogy a lány nem is volt ron​tás alatt, csak Szar​kan ter​jesz​tet​te el ezt a plety​kát, hogy to​-
vább fé​nyez​ze a hír​ne​vét.
A Sár​kány meg​ve​tő​en hor​kan​tott, a fel​ve​té​sek​re vi​szont nem vá​la​szolt. El​for​dult, és
ki​hú​zott egy ma​rok​nyi szal​mát az egyik régi, szét​om​lott bá​lá​ból, és mi​köz​ben uj​ja​i​val
gyor​san össze​mor​zsol​ta őket, egy va​rázs​igét du​ru​zsolt. Ma​rek her​ceg meg​ra​gad​ta a Só​-
lyom kar​ját, és dü​höd​ten sut​tog​va fél​re​von​ta.
Jer​zsi még min​dig ma​gá​ban éne​kelt a tom​pí​tó va​rázs​lat ha​tá​sa alatt, és köz​ben rin​ga​-
tóz​ni kez​dett a fal​ra erő​sí​tett lán​co​kon. Egy​szer csak elő​re​len​dült, és a le​he​tő leg​tá​vo​-
labb​ra ki​tár​ta a kar​ja​it. Bár a lán​cok vissza​fog​ták, min​den ere​jét össze​szed​ve ne​ki​fe​szült,
és újra és újra meg​pró​bál​ta rá​juk vet​ni ma​gát. Nya​kát nyúj​to​gat​va a le​ve​gő​be ha​ra​pott.
Nyel​ve ki​ló​gott a szá​já​ból, för​tel​me​sen meg​da​gadt és fe​ke​té​re szí​ne​ző​dött, mint​ha egy
mez​te​len csi​ga köl​tö​zött vol​na a he​lyé​re. Ide-oda moz​gat​ta a nyel​vét, és köz​ben a sze​mét
for​gat​ta fe​lénk.
A Sár​kány nem tö​rő​dött vele. A ke​zé​ben tar​tott szal​ma​kö​teg meg​vas​ta​go​dott és meg​-
nőtt. Ki​csi, in​ga​tag lábú asz​tal​ka lett be​lő​le, ép​pen csak olyan szé​les, mint egy al​kar
hossza. Ez​u​tán elő​vet​te a ma​gá​val ho​zott bőr​er​szényt, és ki​nyi​tot​ta. Óva​to​san elő​szed​te
a Hí​vó​igét, amely​nek arannyal dí​szí​tett be​tűi meg​csil​lan​tak a le​me​nő nap fé​nyé​ben. Le​-
tet​te a kis​asz​tal​ra. – Jól van – szó​lalt meg vé​gül, és hoz​zám for​dult. – Kezd​jük el!
 Egé​szen ad​dig, amíg a her​ceg és a Só​lyom fe​lém nem for​dult, fel sem fog​tam, hogy a
sze​mük lát​tá​ra kell majd meg​fog​nom a Sár​kány ke​zét, és előt​tük kell majd egy​be​ol​vasz​-
ta​nom a sa​ját má​gi​á​mat az övé​vel. A gyom​rom ki​csi​re hú​zó​dott, akár egy aszalt szil​va.
Rá​néz​tem a Sár​kány​ra, ám ő csak döly​fö​sen me​redt maga elé, mint​ha nem iga​zán érin​-
te​né meg, ami kö​rü​löt​te tör​té​nik.
Vo​na​kod​va oda​men​tem hoz​zá. A Só​lyom vé​gig​kí​sért a te​kin​te​té​vel, amely​ben va​la​-
mennyi má​gi​át is érez​tem. Át​ha​tó​an né​zett, akár egy ra​ga​do​zó. Bor​zal​mas ér​zés volt a
fi​gyel​mük ke​reszt​tü​zé​ben len​ni, és csak ron​tott a hely​ze​ten, hogy Kas​ja is je​len volt, hi​-
szen ő jól is​mert. Nem so​kat me​sél​tem neki ar​ról az éj​sza​ká​ról, az utol​só al​ka​lom​ról,
ami​kor a Sár​kánnyal meg​pró​bál​tunk együtt dol​goz​ni. Nem is tud​tam vol​na sza​vak​ba
ön​te​ni, sőt gon​dol​ni sem akar​tam rá. Ugyan​ak​kor nem uta​sít​hat​tam vissza a pa​ran​csot,
fő​leg nem így, hogy Jer​zsi úgy him​bá​ló​zott a lán​ca​in, mint a régi já​té​kom, ame​lyet
apám fa​ra​gott ne​kem – egy mó​kás pál​ci​ka​em​ber​ke, amely két bot kö​zött ug​rált és buk​-
fen​ce​zett.
Na​gyot nyel​tem, és a Hí​vó​ige bo​rí​tó​já​ra tet​tem a ke​zem. Ki​nyi​tot​tam a köny​vet, az​tán
a Sár​kánnyal együtt ol​vas​ni kezd​tünk.
Fe​szül​ten és eset​le​nül áll​tunk egy​más mel​lett, ám a va​rázs​erő​ink úgy fo​nód​tak össze,
mint​ha már nél​kü​lünk is tud​nák a dol​gu​kat. El​la​zult a vál​lam, fel​emel​ke​dett a fe​jem, és
há​lá​san, mé​lyen be​szív​tam a le​ve​gőt. Hagy​tam, hogy ma​gá​val so​dor​jon, és az sem za​-
vart vol​na, ha köz​ben az egész vi​lág min​ket néz. A Hí​vó​ige fo​lyó​ként áram​lott kö​rü​löt​-
tünk, a Sár​kány kán​tá​lá​sa fod​ro​zó​dott, én pe​dig apró zu​ha​ta​go​kat és ug​rá​ló ha​la​kat ad​-
tam hoz​zá. A fény úgy ra​gyo​gott fel kö​rü​löt​tünk, mint egy túl ko​rai pir​ka​dat.
Jer​zsi sze​mé​ből a Ren​ge​teg me​redt ránk, és hang​ta​lan gyű​lö​let​tel vi​csor​gott.
– Ez mű​kö​dik? – kér​dez​te Ma​rek her​ceg a Só​lyom​tól a há​tunk mö​gött. Nem hal​lot​tam
a má​gus vá​la​szát. Jer​zsi ép​pen úgy el volt vesz​ve a Ren​ge​teg​ben, mint Kas​ja, de ő már fel​-
ad​ta: egy fa​törzs​nek tá​masz​kod​va ült, ki​nyúj​tóz​tat​ta maga előtt vér​ző lá​bát, el​er​nyedt
az áll​kap​csa, és üres te​kin​tet​tel bá​mul​ta az ölé​be ej​tett ke​zét. Meg sem moz​dult, ami​kor
meg​szó​lí​tot​tam.
– Jer​zsi! – A ki​ál​tás​ra las​san, sem​mit​mon​dó te​kin​tet​tel rám né​zett, majd új​ból le​hor​-
gasz​tot​ta a fe​jét.
– Ér​tem… te​hát van csa​tor​na – ál​la​pí​tot​ta meg a Só​lyom. Rá​néz​tem, és ész​re​vet​tem,
hogy idő​köz​ben fel​tet​te a szem​fe​dő​jét. A fur​csa só​lyom​szem​mel né​zett a hom​lo​kán át,
fe​ke​te pu​pil​lá​ja ha​tal​mas​ra tá​gult. – Így ter​jesz​ke​dik ki​fe​lé a ron​tás a Ren​ge​teg​ből! Szar​-
kan, ha most be​le​kül​döm a tisz​tí​tó​igét a kö​ze​pé​be…
– Nem! – til​ta​koz​tam si​et​ve. – Ak​kor Jer​zsi meg​hal!
A fe​hér kö​pe​nyes má​gus el​uta​sí​tó​an né​zett rám. Nyil​ván​va​ló​an nem ér​de​kel​te, hogy
Jer​zsi élet​ben ma​rad-e. Kas​ja vi​szont meg​for​dult, és ki​ro​hant a csűr​ből, majd vé​gig​sza​-
ladt az ös​vé​nyen, hogy pár perc múl​va Krisz​ti​ná​val és a kar​já​ban tar​tott gye​rek​kel tér​jen
vissza. Krisz​ti​na meg​ré​mült a má​gia lát​tán, el​bor​zad​va fi​gyel​te Jer​zsi tes​té​nek vo​nag​lá​-
sát, ám Kas​ja gyor​san és sut​tog​va el​ma​gya​ráz​ta neki a hely​ze​tet. Az asszony még szo​ro​-
sab​ban fog​ta a gye​re​két, és las​san kö​ze​lebb lé​pett, az​tán még kö​ze​lebb, míg vé​gül szem​-
be tu​dott néz​ni Jer​zsi​vel. Tel​je​sen meg​vál​to​zott az arc​ki​fe​je​zé​se.
– Jer​zsi! – ki​ál​tot​ta. – Jer​zsi! – Szét​tár​ta a kar​ját a fér​fi felé. Kas​ja le​fog​ta, hogy ne érint​se
meg a fér​fi ar​cát, ám én lát​tam, hogy a Ren​ge​teg​ben Jer​zsi is​mét fel​eme​li a fe​jét, és las​-
san láb​ra áll.
 A Hí​vó​ige fé​nye vele sem volt kö​nyö​rü​le​te​sebb. Ez​út​tal tá​vo​labb​ról érez​tem, nem érin​-
tett meg köz​vet​le​nül, ahogy Kas​ja ese​té​ben, de Jer​zsi egész lel​ke le​csu​pa​szo​dott előt​tünk,
csor​dul​tig tel​ve ha​rag​gal. Fel​tűn​tek az el​te​me​tett gye​re​kek sír​jai, Krisz​ti​na né​mán szen​-
ve​dő arca, a ha​sát mar​do​só éh​ség, a ke​se​rű ne​hez​te​lés a házuk mel​lé ra​kott ko​sa​rak mi​-
att, ame​lye​ket az ada​ko​zók hagy​tak ott, és ame​lye​ket pró​bált nem ész​re​ven​ni, hi​szen
arra em​lé​kez​tet​ték, hogy a fe​le​sé​ge a töb​bi fa​lu​la​kó​tól ké​re​ge​tett. Érez​tük nyers két​ség​-
be​esé​sét a meg​ron​tott te​he​nek mi​att, a nyo​mor​ból való ki​ke​rü​lés utol​só re​mény​su​ga​rá​-
nak el​ham​va​dá​sát. Fé​lig-med​dig akar​ta is, hogy a ször​nyek vé​gez​ze​nek vele.
Krisz​ti​na arca a sa​ját fel​kor​bá​cso​ló​dott két​ség​be​esé​sét és te​he​tet​len, sö​tét gon​do​la​ta​it
tük​röz​te. Az any​ja fi​gyel​mez​tet​te, hogy ne men​jen hoz​zá sze​gény em​ber​hez; a Ra​domsz​-
kó​ban élő nő​vé​ré​nek már négy gye​re​ke volt, és a fér​je gyap​jú​szö​vés​ből tar​tot​ta fenn a
csa​lád​ját. A nő​vé​re gye​re​kei élet​ben ma​rad​tak, soha nem fáz​tak és nem éhez​tek.
Jer​zsi szá​ja re​meg​ve hú​zó​dott szé​les​re a szé​gyen​től, és a fo​gát csi​kor​gat​ta. Krisz​ti​na
vi​szont fel​zo​ko​gott, és is​mét szét​tár​ta kar​ját a fér​je felé, ám ek​kor a kis​ba​ba fel​éb​redt és
fel​ki​ál​tott. Fül​sér​tő hang​nak tűnt, ugyan​ak​kor a meg​ron​tott Jer​zsi​é​vel össze​ha​son​lít​va
cso​dá​la​tos​nak is: hét​köz​na​pi, egy​sze​rű, nyers kö​ve​te​lés volt. Jer​zsi tett egy lé​pést fe​lénk.
Ek​kor vá​rat​la​nul könnyeb​bé vált min​den. A Sár​kány iga​zat be​szélt: ez a ron​tás nem
volt olyan erős, mint ame​lyik Kas​já​ba köl​tö​zött, akár​mennyi​re för​tel​mes​nek né​zett ki.
Mi​után Jer​zsi meg​moz​dult, egy​re gyor​sab​ban tu​dott fe​lénk ha​lad​ni, és bár őt is meg​pró​-
bál​ták le​las​sí​ta​ni az ágak, vé​kony, os​tor​sze​rű haj​tá​sok vol​tak csu​pán. Jer​zsi az arca elé
tet​te a ke​zét, és a sű​rűn ke​resz​tül​tör​ve fu​tás​nak eredt.
– Vedd át a va​rázs​la​tot! – szólt rám a Sár​kány, ami​kor a Hí​vó​ige vége felé jár​tunk.
Össze​szo​rí​tott fo​gak​kal tar​tot​tam fenn a fo​lyót, a má​gus pe​dig ki​húz​ta be​lő​le a sa​ját va​-
rázs​ere​jét. – Most – for​dult a Só​lyom felé –, ami​kor ki​jön… – Mi​alatt Jer​zsi arca meg​telt a
sa​ját vo​ná​sa​i​val, a két má​gus egy​más mel​lett áll​va fel​emel​te a ke​zét, és egy​szer​re mond​-
ta ki:
– Ulo​zis​tusz szov​jen​ta!
Jer​zsi üvölt​ve me​ne​kült a tisz​tí​tó​tűz elől, de vé​gül si​ke​rült ki​ug​ra​nia a va​don​ból. Né​-
hány szu​rok​csepp gör​dült ki a sze​mén és az or​rán, majd füs​töl​ve a föld​re hul​lot​tak. A kö​-
vet​ke​ző pil​la​nat​ban a fér​fi tes​te már er​nyed​ten ló​gott a lán​co​kon.
Kas​ja lá​bá​val föl​det rú​gott a csep​pek​re, a Sár​kány pe​dig elő​re​lé​pett, és az ál​lá​nál fog​va
fel​emel​te Jer​zsi fe​jét. Ad​dig tar​tot​ta, amíg fel nem ol​vas​tam a Hí​vó​ige utol​só so​ra​it.
– Nézd meg most! – mond​ta a Sár​kány a Só​lyom​nak.
A fe​hér ru​hás má​gus a keze közé fog​ta Jer​zsi ar​cát, és meg​szó​lalt. A va​rázs​lat nyíl​ként
szök​kent ki be​lő​le a Hí​vó​ige egy utol​só ször​nyű fel​vil​la​ná​sá​ban. A lán​cok kö​zött a fa​lon,
Jer​zsi feje fö​lött egy ab​lak nyílt meg, és egy pil​la​nat​ra mind​nyá​jan meg​lát​hat​tuk a ma​-
gas, öreg szív​fát, amely két​szer olyan nagy volt, mint Kas​ja bör​tö​ne. Va​dul csap​ko​dott
ága​i​val a re​cse​gő-ro​po​gó láng​ten​ger​ben.
 14. FEJEZET
A ka​to​nák jó​ízű​en ne​vet​gél​tek, ami​kor más​nap a vir​ra​dat előt​ti utol​só csen​des órá​ban
el​hagy​tuk Dver​nyi​ket. Ala​po​san fel​fegy​ver​kez​tek, káp​rá​za​to​san néz​tek ki fé​nyes lánc​-
ing​je​ik​ben, len​ge​de​ző tol​lú si​sak​ja​ik​ban, hosszú, zöld kö​pe​nyük​ben, a nyer​ge​ik​re akasz​-
tott, fes​tett paj​zsok​kal. Ők is tisz​tá​ban vol​tak vele, mi​lyen tisz​te​le​tet pa​ran​cso​ló a meg​je​-
le​né​sük, mert büsz​kén lép​tet​ték vé​gig lo​va​i​kat a sö​tét dű​lő​uta​kon, még a há​ta​sa​ik is fel​-
fe​lé fe​szí​tet​ték a nya​ku​kat. Har​minc ken​dőt per​sze nem kap​tak könnyen egy kis fa​lu​-
ban, ezért a több​sé​gük ki​csi, szú​rós, téli gyap​jú​ken​dő​ket te​kert he​ve​nyész​ve a nya​ka és
az arca köré, ahogy a Sár​kány pa​ran​csol​ta. Időn​ként meg​tört a hig​gadt és tö​ké​le​tes póz,
és lop​va be-be​nyúl​tak a ken​dő alá meg​va​kar​ni ma​gu​kat.
Egész éle​tem​ben lo​va​gol​tam apám nagy​ter​me​tű, las​sú mál​hás lo​va​in, akik leg​fel​jebb
azon le​pőd​tek meg, ha fe​jen áll​tam szé​les há​tu​kon, és nem vol​tak haj​lan​dók üget​ni, még
ke​vés​bé könnye​dén vág​táz​ni. Ma​rek her​ceg vi​szont olyan lo​vak​ra ül​te​tett min​ket, ame​-
lye​ket a lo​vag​jai hoz​tak ma​guk​kal tar​ta​lék​ba, és úgy érez​tem, ezek nem is ugyan​ab​ba a
faj​ba tar​toz​nak, mint apám lo​vai. Ha vé​let​le​nül rossz irány​ba rán​tot​tam meg a gyep​lőt,
a lo​vam fel​ágas​ko​dott a hát​só lá​ba​i​ra, és ka​pál​ni kez​dett a pa​tá​i​val, alig bír​tam meg​ka​-
pasz​kod​ni a sö​ré​nyé​ben. Egy idő után, ugyan​olyan ért​he​tet​len mó​don le​tet​te mell​ső lá​-
ba​it, és rend​kí​vül elé​ge​det​ten lép​ke​dett to​vább. Leg​alább​is amíg el nem hagy​tuk Za​to​-
cse​ket.
Nem le​he​tett meg​ha​tá​roz​ni, hol ért vé​get a völ​gyet át​sze​lő út. Fel​té​te​lez​tem, hogy egy​-
kor jó​val hosszab​ban foly​ta​tó​dott – ta​lán Po​rosz​ná​ba, vagy más, ré​geb​ben el​nyelt és bel​-
jebb eső fal​vak​ba. Ám mi​előtt a za​to​cse​ki ví​zi​ma​lom ke​re​ké​nek nyi​kor​gá​sa el​halt vol​na
mö​göt​tünk a hí​don túl, a fű és a gyo​mok mind job​ban be​szű​kí​tet​ték az utat, és egy mér​-
föld​del ar​rébb már nem is le​he​tett lát​ni. A ka​to​nák még min​dig ne​vet​gél​tek és éne​kel​tek,
de a lo​vak ta​lán böl​cseb​bek vol​tak az em​be​rek​nél. Le​las​sí​tot​ták a lép​te​i​ket anél​kül, hogy
a lo​va​sa​ik jelt ad​tak vol​na. Ide​ge​sen prüsz​köl​ve rán​gat​ták a fe​jü​ket, elő​re és hát​ra for​-
gat​ták a fü​lü​ket, és a bő​rük alat​ti iz​mok ide​ge​sen re​meg​tek, mint​ha le​gyek csik​lan​doz​-
nák őket. De ro​va​rok nem vol​tak se​hol. Sö​tét fák fala vár​ta ér​ke​zé​sün​ket.
– Áll​junk meg itt! – mond​ta a Sár​kány, és az ál​la​tok mint​ha ér​tet​ték vol​na, öröm​mel
tor​pan​tak meg szin​te azon​nal. – Igya​tok vi​zet, és egye​tek is va​la​mit, ha akar​tok! Ha be​té​-
rünk a fák közé, már sem​mi sem ke​rül​het a szá​tok​ba. – Le​szállt a lova nyer​gé​ből.
Óva​to​san én is le​csúsz​tam a lo​vam​ról.
– Majd én el​lá​tom – aján​lot​ta az egyik ka​to​na, egy ba​rát​sá​gos, ke​rek képű, sző​ke fiú,
aki​nek két​szer is el​tör​he​tett már az orra. Vi​dá​man és ava​tot​tan cset​tin​tett nyel​vé​vel a
há​ta​som​nak. Az összes har​cos le​vit​te a lo​vát a fo​lyó​hoz inni, majd kör​be​ad​ták ma​guk
kö​zött a vek​ni​ket és a szesszel teli buty​ko​so​kat.
A Sár​kány oda​in​tett ma​gá​hoz. – Oltsd ma​gad​ra a vé​dő​va​rázs​la​tot, mi​nél több ré​teg​-
ben! Az​tán pró​báld meg a ka​to​nák​ra is rá​ten​ni. Én is idé​zek rád egyet.
– Az majd meg​óv min​ket az ár​nyak​tól? – kér​dez​tem két​ked​ve. – Még bent a Ren​ge​teg​-
ben is?
 – Nem. De le​las​sít​ja őket. Van egy paj​ta Za​to​csek mel​lett, te​le​rak​tam tisz​tí​tó va​rázs​la​-
tok​kal, arra az eset​re, ha be kel​le​ne men​ni a Ren​ge​teg​be. Amint ki​ér​tünk, oda​me​gyünk,
és bő​ven be​ve​szünk be​lő​le. Tíz​sze​re​sen al​kal​mazzuk, akár​mennyi​re meg vagy bi​zo​nyo​-
sod​va a tisz​ta​sá​god fe​lől.
Rá​néz​tem a fi​a​tal ka​to​nák csa​pa​tá​ra, akik be​szél​get​ve és ne​vet​ve maj​szol​ták a ke​nye​-
ret. – Van ott elég mind​nyá​juk szá​má​ra?
A má​gus ri​de​gen vé​gig​né​zett a har​co​so​kon, mint​ha ka​szá​val su​hin​tott vol​na vé​gig
raj​tuk. – Csak azok​nak, akik túl​élik.
Meg​bor​zong​tam. – Lá​tom, még min​dig nem tar​tod jó öt​let​nek ezt az utat. Jer​zsi ki​sza​-
ba​dí​tá​sa után sem. – Vé​kony füst​kí​gyó emel​ke​dett ki a Ren​ge​teg​ből, ahol el​égett a szív​-
fa. Azt lát​tuk elő​ző este a csűr​ből.
– Gya​lá​za​tos öt​let – je​len​tet​te ki a má​gus. – En​nél már csak az vol​na rosszabb, ha en​-
ged​ném, hogy Ma​rek her​ceg ve​zes​sen be té​ged, és Szol​ja is be​men​jen nél​kü​lem. Így leg​-
alább tu​dom, mire szá​mít​ha​tok. Gye​re, nem ma​radt sok időnk!
Kas​ja szót​la​nul gyűj​töt​te ve​lem a tű​le​ve​le​ket a va​rázs​igé​hez. A Só​lyom köz​ben bo​nyo​-
lult vé​dő​paj​zsot idé​zett Ma​rek her​ceg köré. Mint​ha csil​lo​gó tég​lák​ból épí​tett vol​na fa​lat
neki, és ami​kor a fe​jé​nél is ma​ga​sabb​ra ért, az egész gyű​rű egyet​len fény​bu​rok​ká ol​vadt
össze, és rá​bo​rult a her​ceg​re. Ha a sze​mem sar​ká​ból san​dí​tot​tam Ma​rek​re, to​vább​ra is
lát​tam a hal​vány csil​lo​gást a bő​rén. A fe​hér kö​pe​nyes má​gus sa​ját ma​gá​ra is ha​son​lót
idé​zett. Ész​re​vet​tem, hogy a ka​to​nák egyi​ke sem ka​pott ha​son​ló vé​dő​paj​zsot.
Le​tér​del​tem, és tűz​ra​kást ké​szí​tet​tem fe​nyő​tűk​ből és ágak​ból. Ami​kor a füst már foj​-
tón és to​rok​ka​pa​rón be​töl​töt​te az egész tisz​tást, fel​néz​tem a Sár​kány​ra.
– El​mon​dod a ti​é​det? – kér​dez​tem.
A vál​lam​ra ne​he​ze​dő vé​dő​ige olyan volt, mint​ha egy sú​lyos ka​bá​tot vet​tem vol​na ma​-
gam​ra egy tűz​hely előtt. Ké​nyel​met​len volt, visz​ket​tem tőle, és egy​foly​tá​ban eszem​be
idéz​te, mi​ért is van rá szük​ség. A má​gus éne​ké​vel együtt hüm​mög​tem a sa​ját vé​dő​va​-
rázs​la​to​mat, és azt kép​zel​tem, hogy a tél​be ké​szü​lök ne​héz bun​dá​ban, egy​uj​jas kesz​tyű​-
ben, gyap​jú​sál​ban, be​gom​bolt fül​vé​dős sap​ká​ban, kö​tött nad​rág​gal a csiz​mám fö​lött, és
sok ré​teg kö​pen​nyel. Min​dent ala​po​san össze​kö​töt​tem és be​gyűr​tem, egyet​len apró rést
sem hagy​tam a maró le​ve​gő​nek.
– Min​den​ki te​gye fel a sá​lat! – ki​ál​tot​tam, és köz​ben le sem vet​tem a sze​mem a füs​tö​lő
kis mág​lyá​ról. Egy pil​la​nat​ra el is fe​lej​tet​tem, hogy fel​nőtt fér​fi​ak​hoz, ka​to​nák​hoz be​-
szé​lek. Még fur​csább volt, hogy azon​nal kö​vet​ték az uta​sí​tá​so​mat. Kör​be​te​rel​tem a füs​-
töt ma​gam kö​rül, hagy​tam, hogy ken​dő​ik ma​guk​ba szív​ják, és ez​zel vé​del​met nyer​je​-
nek.
Vé​gül az utol​só fe​nyő​tűk is el​ham​vad​tak. Ki​aludt a tűz. Kis​sé in​ga​ta​gon áll​tam láb​ra,
kö​hög​tem a füst​től, és meg kel​lett dör​zsöl​nöm könnye​ző sze​me​met. Ami​kor újra tisz​tán
lát​tam, össze​rez​zen​tem: a Só​lyom en​gem né​zett mo​hón és el​szán​tan, köz​ben pe​dig ő is
fel​húz​ta a kö​pe​nyét a szá​já​ra és az or​rá​ra. Si​et​ve el​for​dul​tam, majd le​men​tem a fo​lyó​hoz
inni és le​mos​ni az ar​com​ról és a ke​zem​ről a kor​mot. Nem volt kel​le​mes ér​zés, ahogy a fe​-
hér kö​pe​nyes má​gus át akar​ta fúr​ni te​kin​te​té​vel a bő​rö​met.
Kas​já​val ket​ten meg​et​tünk egy da​rab ke​nye​ret. Pici ko​rom​tól is​mer​tem a dver​nyi​ki
pék ke​nye​rét, a ke​mény kér​get, a szür​kés​bar​na, ki​csit fa​nyar be​let, az ott​ho​ni reg​ge​lek
ízét. A ka​to​nák el​rak​ták a flas​ká​i​kat, le​sö​pör​ték ma​guk​ról a mor​zsát, és fel​száll​tak a lo​-
va​ik​ra. A nap ki​sü​tött a fák fö​lött.
 – Jól van, Só​lyom – szó​lalt meg Ma​rek her​ceg, ami​kor már min​den​ki a nye​reg​ben ült.
Le​húz​ta a vé​dő​kesz​tyű​jét. A leg​ki​sebb uj​já​nak első per​cén ki​csi gyű​rűt vi​selt, vé​kony
arany ék​szert apró, kék kö​vek​kel ki​rak​va. Női gyű​rű volt. – Mu​tasd az utat!
– Tedd rá a hü​velyk​uj​jad! – pa​ran​csol​ta a Só​lyom, és a sa​ját nyer​gé​ből át​ha​jol​va egy kö​-
vek​kel ki​ra​kott tű​vel meg​szúr​ta Ma​rek uj​ját. Kö​vér vér​csepp hul​lott a gyű​rű​re, és vö​rös​-
re fes​tet​te az ara​nyat. A má​gus köz​ben egy ke​re​ső​igét mor​molt.
A kék kö​vek sö​té​tül​ni kezd​tek. Li​lás fény von​ta be Ma​rek ke​zét, amely még ak​kor is kö​-
rü​löt​te ma​radt, ami​kor vissza​vet​te a pán​cél​kesz​tyűt. Fel​emel​te maga elé az ök​lét, és hol
jobb​ra, hol bal​ra moz​gat​ta. Ami​kor a Ren​ge​teg felé tar​tot​ta, még erő​seb​ben fel​ra​gyo​gott
a fény. A her​ceg el​in​dult, és be​ve​ze​tett min​ket a Ren​ge​teg​be. Lo​va​ink egyen​ként lép​ték
át a ha​mu​sá​vot, majd be​sé​tál​tak a sö​tét fák közé.
A va​don egész más​hogy fes​tett ta​vasszal, mint té​len. Volt ben​ne va​la​mi sür​ge​tés és
éber​ség. Alig ér​ték a bő​rö​met az első ágak ár​nyé​kai, ami​kor már be​le​bor​zong​tam a
szám​ta​lan vizs​la​tó te​kin​tet​be. A lo​vak pa​tái tom​pán puf​fan​tak a ta​la​jon, mo​hát és egyéb
nö​vé​nye​ket for​gat​tak ki a ha​raszt​ból. Meg​pró​bál​tuk meg​ke​rül​ni a tö​vi​ses bo​zó​to​kat,
ame​lyek hosszú, szú​rós ága​ik​kal utá​nunk akar​tak kap​ni. Sö​tét ma​da​rak röp​pen​tek né​-
mán és szin​te lát​ha​tat​la​nul egyik fá​tól a má​si​kig, mint​ha ők dik​tál​nák az ira​mot. Hir​te​-
len rá​éb​red​tem, hogy ha ta​vasszal jöt​tem vol​na Kas​já​ért egye​dül, csak vé​res küz​del​mek
árán ju​tot​tam vol​na el hoz​zá.
Ezen a na​pon azon​ban har​min​can is el​kí​sér​tek, fegy​ve​res ka​to​nák. Ne​héz kar​do​kat és
fák​lyá​kat hoz​tak ma​guk​kal, va​la​mint egy-egy kis zsák sót, ahogy a Sár​kány pa​ran​csol​-
ta. Az elöl ha​la​dók fegy​ve​re​ik​kel a csa​li​tost csap​kod​ták, hogy a töb​bi​ek szé​le​sebb ös​vé​-
nyen vo​nul​has​sa​nak. A két​ol​dalt ha​la​dó ka​to​nák fel​gyúj​tot​ták a tö​vi​ses bo​zó​tot, és só​-
val szór​ták be az ös​vény szé​le​it mö​göt​tünk, hogy majd vissza​me​hes​sünk ugyan​azon az
úton.
Ne​ve​tést vi​szont már nem hal​lot​tam. Né​mán po​rosz​kál​tunk elő​re, csak a ló​szer​szá​-
mok csi​lin​ge​lé​se hal​lat​szott, meg a pa​ták tom​pa dü​bör​gé​se a ko​pár ös​vé​nyen. Csak el​-
vét​ve mor​gott va​la​ki egy-egy mon​da​tot, és a lo​vak sem nyi​hog​tak töb​bet. Tág​ra nyílt,
fe​hér ke​re​tes szem​mel bá​mul​ták a kör​nye​ző fá​kat. Mind​nyá​jan úgy érez​tük, hogy va​-
dász​nak ránk.
Kas​ja mel​let​tem lo​va​golt, ar​cát igye​ke​zett a ló sö​ré​nyé​be rej​te​ni. Felé nyúj​tot​tam a ke​-
zem, és el​kap​tam az uj​ja​it. – Mi az? – kér​dez​tem hal​kan.
Fel​emel​te te​kin​te​tét az ös​vény​ről, és egy fára mu​ta​tott a tá​vol​ban, egy öreg, el​üsz​kö​sö​-
dött tölgy​fá​ra, ame​lyet évek​kel ko​ráb​ban egy vil​lám ége​tett fel. A ha​lott ága​i​ról lógó
mo​há​val úgy fes​tett, mint egy gör​nyedt öreg​asszony, aki a szok​nyá​ját fel​kap​va meg​-
hajt​ja ma​gát egy ura​ság előtt.
– Em​lék​szem arra a fára – fe​lel​te Kas​ja. Le​en​ged​te a ke​zét, és a lova fü​lei kö​zött egye​ne​-
sen a fát néz​te. – A vö​rös szik​lá​ra is, amely mel​lett el​men​tünk, meg a tüs​kés szür​ke bok​-
rok​ra… mind​egyik​re. Mint​ha el sem men​tem vol​na. – Ő is sut​to​gott. – Mint​ha nem sza​-
ba​dul​tam vol​na ki. Azt sem tu​dom, hogy te iga​zi vagy-e, Nyes​ka. Mi van, ha ez is csak
egy álom?
Te​he​tet​le​nül meg​szo​rí​tot​tam a ke​zét. Fo​gal​mam sem volt, hogy vi​gasz​tal​hat​nám
meg.
– Van itt va​la​mi a kö​zel​ben – foly​tat​ta Kas​ja. – Ott elöl.
A ka​pi​tány meg​hal​lot​ta, amit mon​dott, és oda​for​dult. – Va​la​mi ve​szé​lyes?
 – Va​la​mi ha​lott – he​lyes​bí​tett Kas​ja, és le​né​zett a nye​reg​re, a gyep​lőt mar​ko​ló ke​zé​re.
Egy​re erő​sö​dött kö​rü​löt​tünk a fény, és az ös​vény is ki​szé​le​se​dett a lo​va​ink lába alatt.
Kong​va ko​pog​tak a pa​ták. Ami​kor le​néz​tem a föld​re, tö​rött macs​ka​kö​ve​ket vet​tem ész​-
re, fé​lig a mo​ha​sző​nyeg alá te​met​ve. Újra fel​kap​tam a fe​jem, és össze​rez​zen​tem: a tá​vol​-
ból, a fák sű​rű​je kö​zül kí​sér​te​ti​es, szür​ke arc né​zett vissza rám, szé​les, szög​le​tes szá​ja fö​-
lött ha​tal​mas szem​üre​gek​kel. Egy ki​égett szé​na​paj​ta.
– Tér​jünk le az út​ról! – szólt ránk éle​sen a Sár​kány. – Ke​rül​jük meg! Észak​ra vagy dél​re,
mind​egy. Csak a tisz​tás​ra ne men​je​tek ki, és ne áll​ja​tok meg!
– Mi ez a hely? – kér​dez​te Ma​rek.
– Po​rosz​na. Vagy​is ami ma​radt be​lő​le.
El​for​dí​tot​tuk lo​va​in​kat, és észak felé in​dul​tunk to​vább. Át​ve​re​ked​tük ma​gun​kat a tö​-
vi​ses bo​zó​ton, a ki​csi, ín​sé​ges ka​lyi​bák ma​rad​vá​nyai kö​zött, ame​lyek​nek ge​ren​dái alig
bír​ták tar​ta​ni a ro​mo​kat, zsúp​fe​de​lük pe​dig ré​gen be​om​lott. Pró​bál​tam ke​rül​ni a te​kin​-
te​tem​mel a föl​det. Sű​rűn be​lep​te a lágy moha és fű, és nyur​ga fi​a​tal fák nyúj​tóz​tak a ma​-
gas​ba nap​fé​nyért – lomb​juk már szét​te​rült a fe​jünk fö​lött, és izgő-moz​gó fol​tok​ra szab​-
dal​ták a nap​fényt. A moha alól azon​ban fé​lig el​te​me​tett ala​kok lát​szot​tak ki, itt-ott
csont​váz​ke​zek tör​tek fel a rö​gök kö​zött, és fe​hér ujj​he​gyek buk​kan​tak elő a puha, zöld
sző​nyeg​ből hi​de​gen csil​log​va. Ha a kuny​hók fö​lött ar​ra​fe​lé néz​tem, ahol egy​kor a falu
fő​te​re áll​ha​tott, egy ha​tal​mas​ra ter​jesz​ke​dő, ezüst ku​po​lát lát​tam, és a szív​fa lomb​já​nak
tá​vo​li, tom​pa sut​to​gá​sát is hal​la​ni vél​tem.
– Nem áll​hat​nánk meg fel​éget​ni? – kér​dez​tem sut​tog​va a Sár​kány​tól, a le​he​tő leg​hal​-
kab​ban.
– Hát per​sze – fe​lel​te. – Ha be​vet​jük a tűz​szí​vet is, és azon​nal el​me​ne​kü​lünk arra, amer​-
ről jöt​tünk. Ezt kéne ten​nünk.
Meg sem pró​bált hal​kan be​szél​ni. Ma​rek her​ceg vi​szont nem for​dult hát​ra, csak né​-
hány ka​to​na né​zett ránk ér​tet​le​nül. A lo​vak re​meg​ve nyúj​to​gat​ták a nya​ku​kat, és szí​ve​-
sen gyor​sí​tot​tak lép​te​i​ken, hogy mi​ha​ma​rább ma​gunk mö​gött hagy​juk a holt te​le​pü​-
lést.
Ki​csi​vel ké​sőbb meg​áll​tunk pi​hen​ni. A lo​vak a fé​le​lem​től leg​alább annyi​ra ki​fá​rad​tak,
mint a meg​eről​te​tés​től. Va​la​mi​fé​le mo​csár​hoz ér​kez​tünk, kö​rü​löt​te ki​szé​le​se​dett az ös​-
vény. Egy ta​va​szi pa​tak tor​kol​lott oda, amely a hó​ol​va​dás el​apa​dá​sa után las​sacs​kán ki​-
szá​radt. Mind​össze egy apró cser​mely ma​radt be​lő​le, amely bugy​bo​ré​kol​va egy szik​la​-
me​der​ben össze​gyűlt, szé​les, tisz​ta ta​vacs​ká​ba ér​ke​zett.
– Ihat​nak be​lő​le a lo​vak? – kér​dez​te Ma​rek her​ceg.
A Sár​kány vál​lat vont. – Akár ihat​nak is. Nem sok​kal rosszabb, mint meg​áll​ni a fák
alatt. Ha vissza​ér​tünk, úgy​is le kell őket vág​ni.
Köz​ben Ja​nusz is le​szállt a lo​vá​ról, és egyik ke​zét még a jó​szág or​rán tar​tot​ta, hogy
meg​nyug​tas​sa. Most fel​kap​ta a fe​jét. – Ezek gya​kor​lott har​ci mé​nek! Annyit ér​nek ezüst​-
ben, amennyi a sú​lyuk!
– A tisz​tí​tó​fő​zet pe​dig arany​ban ér annyit, amennyi a sú​lyuk! – vi​tat​ko​zott a Sár​kány.
– Ha gyen​géd ér​zel​me​ket táp​lál​tok irán​tuk, nem lett vol​na sza​bad be​hoz​no​tok őket a
Ren​ge​teg​be. De ne ag​gód​ja​tok. A kér​dés jó eséllyel fel sem fog me​rül​ni.
Ma​rek her​ceg le​súj​tó​an né​zett a má​gus​ra, de nem aka​dé​kos​ko​dott. In​kább fél​re​von​ta
Ja​nuszt, és meg​pró​bált erőt ön​te​ni belé.
Kas​ja ez​alatt a tisz​tás szé​lé​re sé​tált, ahol né​hány szar​vas​nyo​mot fe​de​zett fel. A kis ta​-
vat ke​rül​te a te​kin​te​té​vel. Azon töp​reng​tem, va​jon ezt a he​lyet is lát​ta-e, ami​kor hosszú
fog​sá​ga alatt ide-oda kó​szált. Be​né​zett a sö​tét fák sű​rű​jé​be. A Sár​kány el​sé​tált mel​let​te,
rá​né​zett, és mon​dott va​la​mit. Lát​tam, hogy Kas​ja feje a má​gus felé for​dul.
– Tisz​tá​ban vagy vele, mi​vel tar​to​zik ne​ked? – kér​dez​te a Só​lyom vá​rat​la​nul a há​tam
mö​gül. Ri​ad​tan for​dul​tam meg. A lo​vam köz​ben mo​hón ivott a víz​ből. Meg​fog​tam a
gyep​lőt, és egy ki​csit kö​ze​lebb hú​zód​tam az ál​lat me​leg ol​da​lá​hoz. Nem fe​lel​tem sem​mit.
A Só​lyom fel​von​ta egyik fe​ke​te, éles vo​na​lú szem​öl​dö​két. – Nem sok má​gus él a bi​ro​-
da​lom​ban. Ké​pes​sé​ged a tör​vény ér​tel​mé​ben ki​emel té​ged a hű​bé​res​ség​ből. Az ud​var​ban
is he​lyet kap​nál, ki​ér​de​mel​ted a ki​rály párt​fo​gá​sát. Nem lett vol​na sza​bad a völgy​ben
tar​ta​nia és szol​ga​mun​kát vé​gez​tet​nie ve​led. – A ru​hám​ra mu​ta​tott. Úgy öl​töz​tem fel,
mint​ha gyűj​tö​get​ni in​dul​tam vol​na a va​don​ba, ma​gas sár​ta​po​só csiz​mát húz​tam, zsák​-
vá​szon​ból varrt, laza nad​rá​got öl​töt​tem, és az egész​re egy bar​na zub​bonyt húz​tam. Raj​ta
még min​dig a fe​hér kö​pe​nye volt, jól​le​het, a Ren​ge​teg go​nosz ere​je el​kezd​te le​gyűr​ni a
vé​del​me​ző​igét, amellyel más sű​rűk​ben tisz​tán és ren​de​zet​ten tart​hat​ta vol​na a ru​há​za​-
tát – a szé​le​ken már fosz​lás​nak in​dult az anyag.
Fél​re​ér​tet​te két​ke​dő te​kin​te​te​met.
– Gon​do​lom, az apád föld​mű​ves.
– Fa​vá​gó.
Le​gyin​tett, mint​ha a ket​tő ugyan​az vol​na. – Ezek sze​rint sem​mit sem tudsz a ki​rá​lyi
ud​var​ról. Ami​kor az én ké​pes​sé​ge​i​met fel​fe​dez​ték, a ki​rály lo​vag​gá ütöt​te az apá​mat, a
kép​zé​sem be​fe​je​zé​se után pe​dig bá​rói cí​met ka​pott. Ve​led sem bán​na szűk​mar​kú​an. – A
má​gus kö​ze​lebb ha​jolt hoz​zám, én pe​dig ne​ki​fe​szül​tem a lo​vam ol​da​lá​nak. Az ál​lat bu​-
bo​ré​ko​kat prüsz​költ a víz​be. – Akár​mit is hal​lot​tál itt, ezen az el​du​gott he​lyen, Szar​kan
nem az egyet​len ki​vá​ló má​gus Pol​ni​á​ban. Biz​to​sít​hat​lak róla, hogy nem kell el​kö​te​lez​-
ned ma​gad mel​let​te, csak azért, mert olyan… ér​de​kes fel​ada​to​kat ta​lált ne​ked. Sok más
va​rázs​ló kö​zül vá​laszt​hat​nál, ha szö​vet​sé​gest ke​re​sel. – Ki​nyúj​tot​ta fe​lém a ke​zét, és a te​-
nye​ré​ből egy vé​kony, spi​rál ala​kú láng szök​kent fel. Mo​tyo​gott va​la​mit. – Nem sze​ret​néd
ki​pró​bál​ni?
– Ve​led? – kér​dez​tem vissza kis​sé bár​do​lat​la​nul. A Só​lyom sze​me össze​szű​kült. Én vi​-
szont nem szé​gyell​tem el ma​gam. – Azok után, ami​ket Kas​já​val mű​vel​tél?
Má​so​dik kö​peny​ként bo​rí​tot​ta be a sér​tett meg​le​pett​ség. – Szí​ves​sé​get tet​tem neki, és
ne​ked is. Azt hi​szed, bár​ki el​hit​te vol​na Szar​kan​nak, hogy meg​gyó​gyí​tot​ta? A párt​fo​gó​-
dat a jobb szán​dé​kú​ak hó​bor​tos kü​lönc​nek ne​ve​zik, hi​szen el​ás​ta ma​gát a vi​lág vé​gén, és
csak ak​kor megy fel az ud​var​ba, ha hív​ják, ak​kor is bo​rús arc​cal fe​nye​ge​tő​zik, hogy
ilyen meg olyan csa​pá​sok vár​nak a bi​ro​da​lom​ra, ame​lyek per​sze so​ha​sem jön​nek el.
Egyet​len ba​rát​ja sincs a pa​lo​tá​ban, és csak azok a ká​ro​gók áll​nak mel​let​te, akik a lány
ha​lá​lát kö​ve​tel​ték. Ha Ma​rek her​ceg nem avat​ko​zik köz​be, a ki​rály egy hó​hért kül​dött
vol​na he​lyet​tünk, és a fő​vá​ros​ba hí​vat​ta vol​na Szar​kant, hogy fe​lel​jen a bű​né​ért… vagy​-
is azért, hogy ilyen hosszú ide​ig élet​ben ha​gyott egy Er​dő​ből ki​ho​zott lányt.
Gya​ní​tot​tam, hogy ő lett vol​na a hó​hér, ám őt egy ilyen ap​rócs​ka mel​lék​kö​rül​mény
szem​lá​to​mást nem aka​dá​lyoz​ta meg ab​ban, hogy szí​ves​ség​nek ál​lít​sa be, amit tett. Fo​-
gal​mam sem volt, mit vá​la​szol​hat​nék pök​hen​di fel​ve​té​se​i​re, egy ar​ti​ku​lá​lat​lan szi​sze​-
gés​nél több​re nem is telt vol​na tő​lem. Ám a má​gus nem ment el odá​ig. Lágy han​gon
foly​tat​ta, amellyel ugyan​ak​kor ér​zé​kel​tet​te, mennyi​re sü​let​len​nek tart. – Gon​dol​kodj el
egy ki​csit azon, amit mond​tam. Nem hi​báz​tat​lak az in​du​la​ta​i​dért, de et​től még ne uta​-
sítsd vissza a jó ta​ná​csot. – Ud​va​ri​a​san meg​ha​jolt. Pec​ke​sen tá​vo​zott, Kas​ja pe​dig át​vet​te
a he​lyét. A ka​to​nák las​san fel​száll​tak lo​va​ik​ra.
Kas​ja jó​zan áb​rá​zat​tal dör​zsöl​get​te a kar​ját. Idő​köz​ben a Sár​kány is fel​ült a lo​vá​ra. Rá​-
néz​tem a má​gus​ra, és azon ta​na​kod​tam, mit mond​ha​tott a ba​rát​nőm​nek.
– Jól vagy? – kér​dez​tem.
– Azt mond​ta, már nem kell tar​ta​nom a fer​tő​zés​től – fe​lel​te Kas​ja. Eny​hén meg​rán​dult
a szá​ja, bár ez a mo​soly​nak ép​pen csak ár​nyé​ka volt. – Azt mond​ta, hogy ha fé​lek a Ren​-
ge​teg​től, az az érin​tet​len​ség jele. – Vá​rat​la​nul hoz​zá​tet​te: – Azt is mond​ta, hogy saj​nál​ja a
ri​a​dal​mat, amit oko​zott… már​mint, ami​kor még arra ké​szül​tem, hogy en​gem vá​laszt.
Soha töb​bé nem fog el​vin​ni sen​kit.
Én vág​tam ko​ráb​ban a fe​jé​hez, hogy nem vol​na sza​bad lá​nyo​kat ra​bol​nia, de nem hit​-
tem vol​na, hogy ilyen mé​lyen érin​ti. Nagy sze​me​ket me​resz​tet​tem Kas​já​ra, ám cso​dál​-
koz​ni nem ma​radt időm. Ja​nusz fel​szállt a nye​reg​be, vé​gig​né​zett a ka​to​ná​kon, és vá​rat​-
la​nul meg​szó​lalt:
– Hol van Mi​hal?
Meg​szá​mol​tuk az em​be​re​ket és a lo​va​kat, majd han​go​san ki​ál​toz​ni kezd​tünk min​den
irány​ba. Nem ér​ke​zett vá​lasz, és nem lát​tunk tö​rött ága​kat, sem szét​ti​port le​ve​le​ket,
ame​lyek az el​tűnt ka​to​na hol​lé​té​re utal​tak vol​na. Alig pár pil​la​nat​tal ko​ráb​ban még lát​-
tam, ahogy a lo​vá​val együtt vá​ra​ko​zik a víz​nél. Ha el​kap​ta a Ren​ge​teg, ak​kor na​gyon
hal​kan tet​te.
– Elég! – ki​ál​tot​ta a Sár​kány. – El​tűnt.
Ja​nusz til​ta​koz​va for​dult a her​ceg​hez. Pár néma pil​la​nat után Ma​rek csak ennyit mon​-
dott: – To​vább​me​gyünk. Ket​te​sé​vel ha​lad​ja​tok egy​más mel​lett, és fi​gyel​je​tek min​den​kit!
Ja​nusz ke​mény és szo​mo​rú kép​pel te​ker​te maga köré a sá​lat, még​is oda​in​tett a fe​jé​vel
az elöl ha​la​dó két ka​to​ná​nak, és a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban to​vább is in​dul​tunk az ös​vé​-
nyen. Be​lo​va​gol​tunk a Ren​ge​teg​be.
A vas​kos ágak alatt ne​héz volt meg​ál​la​pí​ta​ni, mennyi le​het az idő, és mi​óta po​rosz​ká​-
lunk a fák kö​zött. Ter​mé​szet​el​le​nes csönd ho​nolt a sű​rű​ben, nem züm​mög​tek ro​va​rok,
nem rop​pan​tak gallyak nyu​lak lába alatt. Még a sa​ját lo​va​ink is alig ne​szez​tek, hi​szen pa​-
tá​ik ke​mény ta​laj he​lyett puha mo​hán és ned​ves haj​tá​so​kon ta​pod​tak. Az út mind​in​-
kább fel​szí​vó​dott a sem​mi​ben. A me​ne​tet ve​ze​tő ka​to​nák​nak utat kel​lett vág​ni​uk a bo​-
zót​ban, hogy to​vább​me​hes​sünk.
Ha​ma​ro​san megint halk víz​cso​bo​gás szü​rem​lett át a fák kö​zött. Új​ból ki​szé​le​se​dett az
ös​vény. Meg​áll​tunk. Fel​áll​tam a ken​gyel​ben, és az előt​tem lo​va​go​ló ka​to​na vál​la fö​lött
elő​re​néz​ve hé​za​got fe​dez​tem fel a fák kö​zött. Vissza​ju​tot​tunk az Orsó part​já​ra.
Alig egy kar​hosszal a víz fö​lött buk​kan​tunk ki a sű​rű​ből, egy puha, me​re​dek part​sza​-
ka​szon. Fák és bok​rok csüng​tek a víz fölé, fűz​fák ló​gat​ták hosszú, gu​ban​cos ága​i​kat a
part​nál össze​tö​mö​rü​lő ná​das​ba, a sár​ból ki​kan​di​ká​ló vi​lá​gos fa​gyö​ke​rek kö​zött. Az Orsó
olyan szé​les volt, hogy az össze​fo​nó​dó lom​bo​zat közt be​tört a nap​fény. A su​ga​rak a víz
fel​szí​nén csil​log​tak, nem ha​tol​tak le a mély​be, és az irá​nyuk​ból meg​ál​la​pít​hat​tuk, hogy
a nap​pal nagy ré​sze már el​telt. So​ká​ig ül​tünk a nye​reg​ben né​mán. Volt va​la​mi na​gyon
nem he​lyén​va​ló ab​ban, ahogy újra ta​lál​koz​tunk a fo​lyó​val, ahogy az utun​kat ke​resz​tez​-
te. Ke​let​nek tar​tot​tunk, vagy​is a víz​nek az út mel​lett kel​lett vol​na áram​la​nia.
Ami​kor Ma​rek her​ceg fel​emel​te ök​lét a víz felé, fel​ra​gyo​gott a lila fény, és a túl​part​ra
hí​vott min​ket. A hul​lá​mok azon​ban se​be​sen höm​pö​lyög​tek, és el​kép​ze​lé​sünk sem volt,
mi​lyen mély le​het a fo​lyó. Ja​nusz le​té​pett egy gallyat és be​le​dob​ta a víz​be: szin​te azon​nal
el​tűnt a sze​münk elől, el​nyel​te egy ki​csi, fé​nyes ör​vény.
– Ke​re​sünk egy gáz​lót – je​len​tet​te ki Ma​rek her​ceg.
El​for​dul​tunk, és li​ba​sor​ban el​in​dul​tunk a fo​lyó​par​ton. Az elöl ha​la​dó ka​to​nák to​vább​-
ra is fél​re​csap​kod​ták az utunk​ból a nö​vé​nye​ket, hogy a lo​vak meg​vet​hes​sék a lá​bu​kat a
me​re​dek par​ton. Egyet​len csa​pást sem lát​tunk, ahol ál​la​tok men​tek vol​na le a víz​hez
inni, az Orsó pe​dig csak zu​bo​gott to​vább mel​let​tünk, se​hol sem kes​ke​nye​dett el. Más​mi​-
lyen volt itt a fo​lyó, mint a völgy​ben, se​be​sen és né​mán höm​pöly​gött a fák alatt, és épp​-
úgy ár​nyék​ba bo​rult a Ren​ge​teg​től, mint mi. Tud​tam, hogy a va​don túl​ol​da​lán, Ro​szi​á​-
ban már nem buk​kan fel, ha​nem va​la​hol a leg​sű​rűbb ré​szen egy​sze​rű​en el​tű​nik, el​nye​li a
leg​sö​té​tebb sűrű. Ez itt szin​te le​he​tet​len​nek lát​szott, annyi​ra szé​les és erős sod​rá​sú volt.
Va​la​hol mö​göt​tem só​haj​tott az egyik ka​to​na – a meg​könnyeb​bü​lés hang​ja volt, mint​-
ha egy nagy súly​tól sza​ba​dult vol​na meg. Ki​fe​je​zet​ten han​gos​nak tűnt a Ren​ge​teg
csönd​jé​ben. Hát​ra​néz​tem. Le​csú​szott a sál az ar​cá​ról. A tö​rött orrú, nyá​jas, sző​ke ka​to​na
volt, aki a víz​hez ve​zet​te a lo​va​mat. Ki​vont tőre éle​sen és ezüs​tö​sen csil​lant meg, mi​köz​-
ben el​kap​ta az előt​te ha​la​dó ka​to​nát, és egyet​len mély vá​gás​sal el​met​szet​te a tor​kát.
Az ál​do​zat hang​ta​la​nul halt meg. Vére a lova nya​ká​ra és a le​vél​ta​ka​ró​ra öm​lött. Az ál​-
lat meg​va​dul​va ágas​ko​dott és nye​rí​tett fel, és mi​köz​ben lo​va​sa a föld​re hul​lott, be​ro​hant
a bo​zót​ba, és el​tűnt. A tőrt mar​ko​lá​szó ka​to​na még min​dig mo​soly​gott. Le​ve​tet​te ma​gát
a nye​reg​ből, az​tán be​le​ug​rott a fo​lyó​ba.
Mind​nyá​jan meg​döb​ben​tünk a vá​rat​lan for​du​lat​tól. Az elöl ha​la​dó Ma​rek her​ceg fel​ki​-
ál​tott, le​ug​rott a lo​vá​ról, és le​csú​szott a sár​ban a víz szé​lé​hez. A kar​ját nyújt​va meg​pró​-
bál​ta el​kap​ni a ka​to​na ke​zét, de a sző​ke fér​fi nem nyúlt felé. Úgy sod​ró​dott el a her​ceg
mel​lett a há​tán, mint a hor​da​lék​fa, a kö​pe​nye és a ken​dő​je mö​göt​te le​be​gett a ha​bo​kon.
A lá​bát már le​fe​lé húz​ta a fo​lyó, mi​vel a csiz​má​ja meg​telt víz​zel, az​tán a tes​te töb​bi ré​sze
is süllyed​ni kez​dett. Még egy​szer utol​já​ra fel​vil​lant sá​padt, ke​rek arca, ahogy a nap felé
né​zett, az​tán össze​zá​rul​tak fö​löt​te a hul​lá​mok, el​tűnt tö​rött orra, és utol​já​ra a zöld kö​-
peny is for​dult egyet a ví​zen. Az​tán min​de​nes​tül fel​szí​vó​dott a sö​tét​ben.
Ma​rek her​ceg fel​egye​ne​se​dett. Vé​gig​néz​te, ahogy a ka​to​na el​süllyed, és köz​ben egy fa​-
cse​me​te kes​keny tör​zsé​be ka​pasz​ko​dott, hogy ne csússzon bele a víz​be. Vé​gül meg​for​-
dult, és fel​má​szott a me​re​dé​lyen. Köz​ben Ja​nusz is le​szállt a lo​vá​ról, és el​kap​ta Ma​rek
gyep​lő​jét. Le​nyúj​tot​ta ke​zét a part​ra, hogy fel​se​gít​se urát. Egy má​sik ka​to​ná​nak köz​ben
a gyep​lő​nél fog​va si​ke​rült vissza​hoz​nia a ha​lott har​cos lo​vát. Az ál​lat resz​ke​tett, orr​cim​-
pái he​ve​sen ráz​kód​tak, de nem akart újra el​szök​ni. Min​den újra moz​du​lat​lan és néma
lett. A fo​lyó to​vább​höm​pöly​gött, az ágak a fe​jünk fö​lött me​re​dez​tek, a nap​fény vissza​ve​-
rő​dött a víz​ről. Az el​tűnt ló sem nyi​ho​gott a tá​vol​ban. Mint​ha sem​mi sem tör​tént vol​na.
A Sár​kány vé​gig​ve​zet​te lo​vát a ka​to​nák mel​lett, majd le​né​zett a her​ceg​re. – Es​tig
mind​egyi​kük​re ez a sors vár – kö​zöl​te fakó han​gon. – Ta​lán rád is.
Ma​rek fel​né​zett a má​gus​ra, és most elő​ször őszin​té​nek és se​bez​he​tő​nek lát​tam az ar​-
cát. Mint​ha vég​re meg​ér​tett vol​na va​la​mit. A Só​lyom rez​ze​nés​te​le​nül vé​gig​pil​lan​tott a
ka​to​nák so​rán, és pró​bált ki​für​kész​ni va​la​mit, amit em​be​ri szem nem lát​ha​tott. Ma​rek
rá​né​zett. A Só​lyom vissza​né​zett, és alig ész​re​ve​he​tő​en bic​cen​tett. A Sár​kány iga​zat be​-
szélt.
A her​ceg fel​húz​ta ma​gát a nye​reg​be. Pa​ran​csot adott az előt​te so​ra​ko​zó ka​to​nák​nak.
– Vág​ja​tok ne​künk egy tisz​tást!
 A har​co​sok nyes​ni kezd​ték kö​rü​löt​tünk a bo​zó​tot, majd a töb​bi​ek is csat​la​koz​tak hoz​-
zá​juk. A le​vá​gott nö​vé​nyek he​lyét fel​éget​ték és be​szór​ták só​val. Vé​gül elég he​lyünk lett,
hogy mind​nyá​jan el​fér​jünk. A lo​vak öröm​mel dug​ták össze a fe​jü​ket, és meg​pró​bál​tak
egé​szen kö​zel hú​zód​ni egy​más​hoz.
– Rend​ben van – szólt Ma​rek a ka​to​nák​hoz, akik me​rev te​kin​tet​tel néz​ték. – Mind​nyá​-
jan tud​já​tok, mi​ért jöt​tünk ide. Min​den​kit én ma​gam vá​lasz​tot​tam ki. Észa​ki ka​to​nák
vagy​tok, a leg​jobb har​co​sa​im. Kö​vet​te​tek a ro​szi​ai má​gia bi​ro​dal​má​ba, és fal​ként véd​te​-
tek a lo​vas​sá​guk tá​ma​dá​sa​i​val szem​ben. Mind​annyi​an ma​ga​to​kon vi​se​li​tek az üt​kö​ze​-
tek nyo​mát. Min​den​ki​től meg​kér​dez​tem in​du​lás előtt, ve​lem tart-e erre a sö​tét​be bo​rult
hely​re, és ki​vé​tel nél​kül min​den​ki igent mon​dott.
– Saj​nos most nem tu​dom meg​ígér​ni, hogy min​den​kit élve ki​vi​szünk in​nen. Arra vi​-
szont meg​es​kü​szöm, hogy min​den​ki, aki el​jött ide ve​lem, meg​kap min​den tisz​tes​sé​get,
amit csak meg tu​dok adni neki, és mind​nyá​jan ré​sze​sül​tök a föl​des​úri cím​ből. Itt és
most, ahogy ké​pe​sek va​gyunk rá, át​gá​zo​lunk a fo​lyón, és együtt foly​tat​juk utun​kat: ta​-
lán a ha​lál​ba, ta​lán egy még rosszabb hely​re, de fér​fi​ként, és nem gyá​va pat​kány​ként.
Ek​kor már a ka​to​nák is rá​jöt​tek, hogy Ma​rek​nek fo​gal​ma sem volt, mi​nek te​szi ki
őket, és nem volt fel​ké​szül​ve a Ren​ge​teg ár​nya​i​ra. Ugyan​ak​kor azt is lát​tam, hogy a sza​-
vai el​űzik a fel​hő​ket az ar​cok​ról, va​la​mi vi​lá​gos​ság árasz​tot​ta el őket, és nagy le​ve​gőt
vet​tek. Egyi​kük sem mond​ta azt, hogy vissza akar for​dul​ni. A her​ceg elő​vet​te a va​dász​-
kürt​jét a nye​reg​tás​ká​já​ból. Hosszú, fé​nyes​re csi​szolt, gör​be bronz​hang​szer volt. A szá​já​-
hoz emel​te, és min​den ere​jét össze​szed​ve be​le​fújt. Kér​lel​he​tet​len had​ba hí​vás volt, amely
aka​ra​tom el​le​né​re is meg​ri​asz​tott. Éles volt és fül​sér​tő. A lo​vak to​pog​tak a lá​buk​kal, elő​-
re-hát​ra csa​var​ták a fü​lü​ket, a ka​to​nák pe​dig elő​kap​ták kard​ju​kat és a kürt​tel együtt
üvöl​töt​tek. Ma​rek meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és egyet​len gyors, egye​nes vág​tá​ban le​ve​ze​tett
min​ket a par​ton, bele a hi​deg, sö​tét víz​be. Az összes lo​vas kö​vet​te.
Der​mesz​tő​en hi​deg hul​lá​mok ér​ték a lá​ba​mat, ami​kor be​le​me​rül​tem. Ha​bo​kat ve​tett a
lo​vam szé​les szü​gye kö​rül. Foly​tat​tuk az utun​kat. A víz fel​kú​szott a tér​dem​re, majd a
com​bom​ra. Az ál​lat ma​gas​ra szeg​te a fe​jét, és csak az orra re​me​gett, ahogy a lába a fo​lyó​-
med​ret ta​pos​ta. Ren​dít​he​tet​le​nül gá​zolt elő​re, és pró​bál​ta meg​tar​ta​ni egyen​sú​lyát a hul​-
lá​mok kö​zött.
Va​la​hol a há​tam mö​gött az egyik ló el​vé​tett egy lé​pést, és el​so​dor​ták a hul​lá​mok. Fel​-
bo​rult, és ne​ki​csa​pó​dott egy má​sik ka​to​na lo​vá​nak. A fo​lyó azon​nal ma​gá​hoz ra​gad​ta,
és egész​ben el​nyel​te őket. Nem áll​tunk meg, kép​te​len​ség volt meg​áll​ni. Va​la​mi va​rázs​ige
után ku​tat​tam a fe​jem​ben, de sem​mi sem ju​tott eszem​be. Csak a víz zu​bo​gá​sát hal​lot​-
tam, az​tán a lo​va​sok vég​leg el​tűn​tek.
Ma​rek her​ceg is​mét meg​fúj​ta har​ci kürt​jét. Már a túl​só par​ton ka​pasz​ko​dott fel​fe​lé a
lo​vá​val, és el​szán​tan foly​tat​ta út​ját a fák közé. Egyen​ként csat​la​koz​tunk hoz​zá, csu​rom​-
vi​ze​sen, és egy pil​la​nat​ra sem áll​tunk meg. Utat tör​tünk ma​gunk​nak a bo​zót​ban, és egy​-
re csak a Ma​rek her​ceg ke​zét öve​ző lila fényt meg a kürt hívó hang​ját kö​vet​tük. A fa​ágak
kor​bács​ként vág​tak vé​gig raj​tunk. A fo​lyó​nak ezen a part​ján rit​ká​sabb volt az alj​nö​-
vény​zet, és tá​vo​labb áll​tak egy​más​tól az öles tör​zsű fák. Már nem li​ba​sor​ban ha​lad​tunk:
lát​tam, hogy több ló is utol​éri az enyé​met, és leg​alább annyi​ra me​ne​kül​tünk va​la​mi elől,
mint igye​kez​tünk va​la​mi felé. Már nem pró​bál​tam a kan​tár​ral irá​nyí​ta​ni a há​ta​so​mat,
csak be​le​ka​pasz​kod​tam a sö​ré​nyé​be, és ami​kor egy-egy ág rám akart csap​ni, a nya​ká​hoz
si​mul​tam. Időn​ként Kas​ját is meg​pil​lan​tot​tam a kö​zel​ben, és elöl fel-fel​vil​lant a Só​lyom
fe​hér kö​pe​nye is.
A kan​ca re​meg​ve zi​hált alat​tam, és érez​tem, hogy nem fog már so​ká​ig ki​tar​ta​ni. A leg​-
erő​sebb, edzett har​ci lo​vak is össze​rogy​tak egy ilyen jég​hi​deg fo​lyón való át​ke​lés után. –
Nen el​sa​jon – sut​tog​tam a fü​lé​be. – Nen el​sa​jon. – Némi erőt és me​leg​sé​get ad​tam neki.
Há​lá​san ki​nyúj​tóz​tat​ta a nya​kát, és meg​ráz​ta szép​sé​ges fe​jét. Be​huny​tam a sze​mem, és
meg​pró​bál​tam mind​egyik ál​lat​ra ki​ter​jesz​te​ni a va​rázs​la​tot. – Nen el​sa​jon. – Len​dü​le​te​-
sen Kas​ja lova felé nyúj​tot​tam a ke​zem, mint​ha egy kö​te​let dob​tam vol​na neki.
Érez​tem, ahogy a ló el​kap​ja a kép​ze​let​be​li kö​te​let, és mi​után töb​bet is el​ha​jí​tot​tam ma​-
gam kö​rül, a lo​vak kö​ze​lebb hú​zód​tak hoz​zám, és fel​sza​ba​dul​tab​ban foly​tat​ták út​ju​kat.
A Sár​kány hát​ra​pil​lan​tott rám, de meg​sza​kí​tás nél​kül foly​tat​tuk utun​kat a har​so​gó kürt
nyo​má​ban, és vé​gül meg​lát​tam va​la​mit mo​zog​ni a fák kö​zött. Kó​bo​rok tűn​tek fel, sok-
sok kó​bor – se​be​sen ira​mod​tak fe​lénk, egy​szer​re mo​zog​tak bot​sze​rű lá​ba​ik. Egyi​kük ki​-
nyúj​tot​ta hosszú kar​ját, és le​rán​tott egy ka​to​nát a nye​reg​ből, az​tán el​ma​ra​doz​tak mö​-
göt​tünk, mint​ha nem szá​mí​tot​tak vol​na nyak​tö​rő se​bes​sé​günk​re. Fe​nyő​fák kö​zött ro​-
bog​va ju​tot​tunk ki egy ha​tal​mas tisz​tás​ra, és mi​köz​ben lo​va​ink át​ug​rot​tak egy jó​ko​ra
bo​zót fö​lött, óri​á​si szív​fa tűnt fel előt​tünk.
Szé​le​sebb volt a tör​zse, mint egy ló ol​dal​ról, ir​dat​lan nagy lomb​ko​ro​ná​já​nak vé​gét lát​-
ni sem le​he​tett. Vi​lá​gos, ezüs​tös-zöld le​ve​lek bur​kol​ták be ága​it, apró, arany gyü​möl​csei
för​tel​mes sza​got árasz​tot​tak. A ké​reg alól egy em​be​ri arc né​zett ránk, bár a rá​nőtt ré​te​-
gek​től már tel​je​sen si​má​vá vált a fe​lü​le​te. A mel​le előtt ke​reszt​be volt rak​va a kar​ja, akár
egy holt​test​nek. Két vas​kos gyö​kér ága​zott ket​té a lá​bá​nál, és az ál​ta​luk köz​re​zárt üreg​-
ben egy csont​váz he​vert, ame​lyet szin​te tel​je​sen be​bo​rí​tott a moha és az avar. Egy vé​ko​-
nyabb gyö​kér tört át az egyik üres szem​göd​rén, a bor​dák és rozs​dás lánc​ing​da​ra​bok kö​-
zött pe​dig fű sar​jadt. Egy pajzs ma​rad​vá​nyát is fel​fe​dez​tük a csont​vá​zon ke​reszt​ben:
már alig lát​szott raj​ta a fe​ke​te, két​fe​jű sas, Ro​szia ki​rá​lyi cí​me​re.
A szív​fa leg​kö​ze​lebb nyú​ló ágai előtt ál​lí​tot​tuk meg prüsz​kö​lő, zi​há​ló lo​va​in​kat. Fur​-
csa csat​ta​nást hal​lot​tam a há​tam mö​gül, mint​ha egy sütő aj​ta​ja zá​rult vol​na be, és eb​ben
a pil​la​nat​ban ha​tal​mas súly zu​hant rám a sem​mi​ből. Ki​ütött a nye​reg​ből. Fáj​dal​mak​kal
küzd​ve ér​tem föl​det, alig ma​radt le​ve​gő a tü​dőm​ben, a kö​nyö​köm fel​hor​zso​ló​dott, és a
lá​bam is tele lett se​bek​kel.
Hát​ra​for​dul​tam. Kas​ja ült raj​tam. Ő ta​szí​tott le a nye​reg​ből. Fel​néz​tem a vál​la fö​lött, és
meg​pil​lan​tot​tam a sa​ját lo​va​mat fej nél​kül. Va​la​mi ha​tal​mas, imád​ko​zó sás​ká​hoz ha​-
son​ló ször​nye​teg tar​tot​ta fog​va mell​ső lá​ba​i​val. A sás​ka jó​for​mán eggyé ol​vadt a szív​fá​-
val: kes​keny arany​sze​mei ugyan​olya​nok vol​tak, mint a fa gyü​möl​csei, tes​te pe​dig pont
olyan fé​mes zöld, mint a fa lomb​ja. A törzs​ből elő​re​len​dül​ve le​ha​rap​ta a lo​vam fe​jét. Mö​-
göt​tünk egy ka​to​na is fej nél​kül zu​hant a föld​re, és egy har​ma​dik is fel​si​kol​tott – neki a
lá​bát tép​te ki egy óri​ás sás​ka​sze​rű lény. A ször​nyek tu​cat​já​val mász​tak elő a fá​ból.
 15. FEJEZET
Az ezüst imád​ko​zó sás​ka le​dob​ta a lo​va​mat a föld​re, majd ki​köp​te a fe​jét. Kas​ja fel​tá​-
pász​ko​dott a ta​laj​ról, és ma​gá​val hú​zott. Pár pil​la​nat​ra mind​nyá​jan meg​der​med​tünk a
ré​mü​let​től, az​tán Ma​rek her​ceg ért​he​tet​len ki​ál​tást hal​la​tott, és az ezüst óri​ás sás​ka fe​jé​-
hez vág​ta a har​ci kür​töt. Ki​von​ta a kard​ját.
– So​ra​koz​za​tok fel! Véd​jé​tek a má​gu​so​kat! – üvöl​töt​te, az​tán elő​re​szök​kent a lo​vá​val,
hogy a fe​lénk nyúj​tó​zó ször​nye​teg ne tud​jon el​kap​ni min​ket. Kard​já​val vé​gig​szán​tott az
óri​ás sás​ka pán​cél​ján, és le​vá​gott róla egy hosszú, át​tet​sző csí​kot, mint​ha ré​pát há​moz​-
na.
A csa​ta​lo​vak be​bi​zo​nyí​tot​ták, hogy tény​leg meg​érik a sú​lyu​kat ezüst​ben: már nem
vol​tak két​ség​be​es​ve, ahogy a kö​zön​sé​ges há​ta​sok let​tek vol​na, ha​nem két láb​ra ágas​kod​-
tak, és hát​bor​zon​ga​tó​an rúg​ka​pál​tak. A sás​kák pán​cél​ja üre​ge​sen kon​gott a pa​tá​ik alatt.
A ka​to​nák la​zán kör​be​vet​tek en​gem és Kas​ját, a Sár​kány és a Só​lyom pe​dig két ol​dal​ról
áll​tak őrt lo​va​ik​kal. Az összes har​cos a foga közé vet​te a gyep​lőt, a csa​pat fele már elő​-
húz​ta a kard​ját, és tüs​kés vé​dő​fa​lat al​ko​tott kö​rü​löt​tünk, míg má​sok előbb a paj​zsu​kat
erő​sí​tet​ték a kar​juk​ra.
Az óri​ás sás​ka​sze​rű lé​nyek egy​más után vál​tak ki a fák​ból, és be​ke​rí​tet​tek min​ket. Még
min​dig ne​héz volt ki​ven​ni a tag​ja​i​kat a nap​fénnyel pettye​zett tisz​tá​son, de már nem
vol​tak lát​ha​tat​la​nok. Nem las​san és me​re​ven mo​zog​tak, mint a kó​bo​rok, ha​nem
könnye​dén szö​kell​tek elő​re négy lá​bon, és re​me​gő mell​ső vég​tag​ja​ik áll​ka​pocs​hoz ha​-
son​ló​an csat​tog​tak.
– Szju​ta lye​kiny, szju​ta lang! – ki​ál​tot​ta a Só​lyom, és elő​hív​ta a va​kí​tó fe​hér tü​zet, ame​-
lyet a to​rony​ban is hasz​nált.
Os​tor​hoz ha​son​ló​an csap​ta rá a leg​kö​ze​leb​bi sás​ka mell​ső lá​bá​ra, mi​előtt az fel​ágas​-
kod​va el​ka​pott vol​na még egy ka​to​nát. A láng kör​be​fon​ta a szörny lá​bát, mire a má​gus
meg​rán​tot​ta a fény​csó​vát, mint​ha egy ma​kacs​ko​dó bor​jú​val ha​da​koz​na, és elő​re​rán​tot​-
ta a sás​kát. Ro​po​gás hal​lat​szott és az égő olaj ke​se​rű sza​ga csap​ta meg or​run​kat, és ami​-
kor a tűz be​le​mart a te​remt​mény pán​cél​já​ba, vé​kony, fe​hér füst​kí​gyók szisszen​tek az ég
felé. A sás​ka egyen​sú​lyát veszt​ve csat​tog​tat​ta ször​nyű áll​kap​csa​it a le​ve​gő​ben. A Só​lyom
a fény​os​tor​ral be​húz​ta a szörny fe​jét a ka​to​nák kö​ré​be, az egyik har​cos pe​dig le is vág​ta.
Nem vol​tam bi​za​ko​dó, hi​szen a völgy​ben a hét​köz​na​pi fej​szé​ink, kard​ja​ink és ka​szá​-
ink alig kar​col​ták meg a kó​bo​rok bő​rét. Ez a kard azon​ban va​la​mi​ért mély​re ha​sí​tott.
Kit​in​da​ra​bok száll​tak a le​ve​gő​ben, és a túl​ol​da​lon álló ka​to​na a nyak és a fej kö​zöt​ti ízü​-
let​be döf​te a fegy​ve​rét. Ez​u​tán egész sú​lyá​val ne​ki​fe​szült a mar​ko​lat​nak, és vé​gig​szúr​ta
a kar​dot, amed​dig le​he​tett. A sás​ka pán​cél​ja han​gos reccse​nés​sel ha​sadt szét, mint egy
szét​té​pett rák, a feje le​ko​nyult, és el​er​nyed​tek a vég​tag​jai. A szörny tes​té​ből fel​tö​rő vá​la​-
dék gő​zö​lög​ve vé​gig​folyt a kar​don, és egy pil​la​nat​ra be​tű​ket lát​tam arany fénnyel ke​-
resz​tül​de​ren​ge​ni a pá​ra​fel​hőn, mi​előtt vissza​búj​tak vol​na a pen​gé​be.
Ám a sás​ka hal​dok​lá​sa köz​ben is elő​re​len​dült, át​ve​tet​te ma​gát a vé​dő​gyű​rűn, és majd​-
nem fel​dön​töt​te a Só​lyom lo​vát. A meg​nyílt rés​be rög​tön egy má​sik sás​ka ug​rott, és a
má​gus után nyúlt. A Só​lyom meg​mar​kol​ta a gyep​lőt, irá​nyí​tá​sa alá von​ta a fel​ágas​kod​-
va hát​rá​ló ál​la​tot, az​tán hát​ra​len​dí​tet​te a tűz​os​tort, és be​le​vág​ta a má​so​dik sás​ka ké​pé​-
be.
Kas​já​val a föl​dön ku​po​rog​va alig lát​tunk en​nél töb​bet a küz​de​lem​ből. Hal​lot​tam,
ahogy Ma​rek her​ceg és Ja​nusz bá​to​rí​tó​an ki​ál​toz​nak a ka​to​nák​nak, és jól hal​lat​szott a ki​-
tin​pán​cé​lo​kat érő fém har​sány csi​kor​gá​sa is. A szív​fa kö​rül tel​je​sen el​ural​ko​dott a zűr​-
za​var és a zaj, olyan hir​te​len, hogy a lé​leg​ze​tem is el​akadt, gon​dol​kod​ni pe​dig vég​képp
nem tud​tam. A Sár​kány felé kap​tam a te​kin​te​tem. Ré​mült lo​vá​val ha​da​ko​zott. Lát​tam,
hogy vi​cso​rog​va mo​rog va​la​mit az orra alatt, és egy rú​gás​sal ki​sza​ba​dít​ja lá​bát a ken​-
gyel​ből. Oda​dob​ta a gyep​lőt az egyik ka​to​ná​nak, aki​nek lova szü​gyén bor​zal​mas seb tá​-
ton​gott. Le​csú​szott a nye​reg​ből mel​lénk, a föld​re.
– Mit te​gyek? – kér​dez​tem. Ta​nács​ta​la​nul ku​ta​kod​tam a fe​jem​ben va​la​mi va​rázs​ige
után. – Mur​zse​tor…?
– Nem! – ri​vallt rám a Sár​kány a nagy hang​za​va​ron ke​resz​tül, és a ka​ro​mat meg​ra​gad​-
va meg​for​dí​tott. Szem​be​néz​tünk a szív​fá​val. – A ki​rály​né mi​att jöt​tünk ide. Ha egy ha​-
szon​ta​lan csa​tá​ra fe​csé​rel​jük el az erőn​ket, ak​kor a sem​mi​ért küz​döt​tünk idá​ig.
Ed​dig tá​vol tar​tot​tuk ma​gun​kat a fá​tól, ám a sás​kák ap​rán​ként egy​re kö​ze​lebb kény​-
sze​rí​tet​tek min​ket hoz​zá, mind​nyá​jan az ágai alá szo​rul​tunk. A gyü​möl​csök sza​ga for​-
rón mar​ta az or​ro​mat. Vissza​ta​szí​tó​an nagy és ot​rom​ba törz​zsel ke​rül​tünk szem​be.
Soha nem lát​tam még ek​ko​ra fát, még a leg​sű​rűbb, leg​ősibb sű​rűk​ben sem, és volt va​la​-
mi gro​teszk a lát​vány​ban, mint​ha egy vér​től ha​tal​mas​ra da​gadt kul​lancs állt vol​na előt​-
tünk.
Ez​út​tal egy pusz​ta fe​nye​ge​tés nem lett vol​na elég, még ha össze is tud​tam vol​na szed​ni
a ha​ra​go​mat a ful​miához: a Ren​ge​teg nem fog​ja át​ad​ni a ki​rály​nét, még ak​kor sem, ha
ez​zel egy ha​tal​mas szív​fát ment​het​ne meg, fő​leg mi​után rá​éb​redt, hogy az ál​do​zat meg​-
tisz​tí​tá​sa után a fát is meg tud​juk sem​mi​sí​te​ni. El sem tud​tam kép​zel​ni, ho​gyan árt​hat​-
nánk a fá​nak, hi​szen sima tör​zse ke​mény fém​hez ha​son​ló​an fény​lett. A Sár​kány hu​nyo​-
rog​va néz​te, és orra alatt mo​tyog​va moz​gat​ta az uj​ja​it, ám mi​előtt a ci​ká​zó láng​hul​lám
el​ér​te vol​na a tör​zset, az ösz​tö​ne​im meg​súg​ták, hogy nem jut vele sem​mi​re, és akár​mi​-
lyen má​gia erő​sí​tet​te meg a ka​to​nák fegy​ve​rét, alig hit​tem, hogy bár​mi kárt te​het​né​nek
a törzs​ben.
A Sár​kány to​vább pró​bál​ko​zott: kü​lön​fé​le igék​kel pró​bál​ta meg​tör​ni és ki​nyit​ni, hi​de​-
get és vil​lá​mot idé​zett, a leg​dü​höd​tebb ha​da​ko​zás kö​ze​pet​te is fe​gyel​me​zet​ten és át​gon​-
dol​tan. Va​la​mi gyen​ge​sé​get ke​re​sett, egy rést a paj​zson. A fa azon​ban el​len​állt min​den​-
nek, és a gyü​möl​csei is egy​re erő​sebb sza​got árasz​tot​tak. Két újabb sás​kát si​ke​rült meg​-
öl​ni, de négy ka​to​na esett el köz​ben. Kas​ja foj​tot​tan fel​si​kol​tott, ami​kor va​la​mi nagy
puf​fa​nás​sal a lá​bam​nak gu​rult – oda​néz​tem, és Ja​nusz fe​jét pil​lan​tot​tam meg. Tisz​ta kék
sze​me még min​dig el​szán​tan me​redt elő​re. Ré​mül​ten rán​dul​tam ar​rébb, térd​re rogy​tam,
és pár pil​la​nat​ra el​ha​tal​ma​so​dott raj​tam a rosszul​lét. A fűre hány​tam.
– Ne most! – ki​ál​tott rám a Sár​kány, mint​ha be​fo​lyá​sol​ni tud​tam vol​na az ösz​tö​ne​i​met.
Soha nem lát​tam ko​ráb​ban csa​tát, soha nem vol​tam szem​ta​nú​ja an​nak, hogy ha​lom​ra
ka​sza​bol​nak em​be​re​ket. Úgy vág​ták le őket, mint a mar​há​kat. Négy​kéz​láb​ra tá​masz​kod​-
va zo​kog​tam, könnye​im a föld​re hull​tak, az​tán ki​nyúj​tot​tam a ke​zem, be​le​ka​pasz​kod​-
tam a leg​szé​le​sebb gyö​ke​rek​be, és ki​nyög​tem:
– Ki​sza​ra, ki​sza​ra, vizs!
 A gyö​ke​rek meg​rán​dul​tak. – Ki​sza​ra! – is​mé​tel​tem újra meg újra, mire las​san víz​csep​-
pek gyűl​tek össze a gyö​ke​rek fel​szí​nén. A bel​se​jük​ből ser​ken​tek ki​fe​lé, és egy​más után le​-
gu​rul​tak az egy​re nö​vek​vő tó​csák​ba. A ned​ves​ség egy​re ter​jedt, jó​ko​ra kört töl​tött be a
ke​ze​im kö​zött. A le​ve​gő​ben ma​radt vé​kony gyö​kér​da​rab​kák össze​zsu​go​rod​tak. – Tu​le​-
jon vizs – sut​tog​tam csa​lo​ga​tó han​gon. – Ki​sza​ra. – A gyö​ke​rek te​ke​reg​ni és fo​rog​ni kezd​-
tek a föld​ben, mint​ha kö​vér fér​gek vol​ná​nak, ame​lyek​nek test​ned​vei ki​fe​lé szi​vá​rog​nak,
és a víz egy​re csak csur​gott a tó​csá​ba. Be​le​mé​lyedt a ke​zem a sár​ba, amely egy​re ter​jedt,
és le​csú​szott a vas​kos gyö​ke​rek​ről, fel​fed​ve azo​kat a sze​münk előtt.
A Sár​kány le​tér​delt mel​lém. Egy bű​bá​jé​ne​ket idé​zett fel, amely va​la​hon​nan hal​vá​nyan
is​me​rős volt ne​kem is. Ré​gen hal​lot​tam, a Zöld Év utá​ni ta​va​szon, ami​kor el​jött a fa​-
lunk​ba meg​gyó​gyí​ta​ni a föl​de​ket. Úgy ön​töz​te meg a szán​tást, hogy csa​tor​ná​kat va​rá​-
zsolt a föld​be, ame​lyek az Or​só​ból a fel​ége​tett, ko​pár föld​re vit​ték a vi​zet. Ez​út​tal azon​-
ban a kes​keny csa​tor​nák a szív​fá​tól vit​ték el a ned​ve​ket, és ahogy a kán​tá​lá​som​mal ki​-
von​tam a fo​lya​dé​kot a gyö​ke​rek​ből, a já​ra​tok​ban egy​re több víz zú​dult ki​fe​lé, vé​gül a fa
töve kö​rül ki​tik​kadt a ta​laj. Por​rá és ho​mok​ká re​pe​de​zett a ki​szá​radt sár.
Az​tán Kas​ja fel​rán​tott min​ket a föld​ről a ka​runk​nál fog​va, és elő​re​len​dí​tett. A ko​ráb​-
ban lá​tott kó​bo​rok utol​ér​tek ben​nün​ket, és jó​ko​ra raj​ban tör​tek a tisz​tás​ra, mint​ha ad​-
dig les​ben áll​tak vol​na. Az ezüst sás​ka​szörny el​vesz​tet​te egyik vég​tag​ját, még​is to​vább
tá​madt, jobb​ra-bal​ra ci​ká​zott, és va​la​hány​szor némi nyí​lást ész​lelt, elő​re​dö​fött tüs​kés
kar​ja​i​val. A lo​vak, ame​lye​kért Ja​nusz annyi​ra ag​gó​dott, mos​tan​ra élet​te​le​nül he​ver​tek a
föl​dön, vagy el​me​ne​kül​tek. Ma​rek her​ceg gya​lo​go​san har​colt, ti​zen​hat em​be​ré​vel váll​-
vet​ve, akik pró​bál​tak fa​lat emel​ni kö​rénk paj​zsa​ik​ból. A Só​lyom még min​dig tűz​os​to​rát
su​hog​tat​ta a há​tuk mö​gül, de az el​len​ség fo​ko​zó​dó túl​erő​ben szo​rí​tott min​ket a fá​hoz. A
szív​fa le​ve​lei egy​re han​go​sab​ban zö​rög​tek a szél​ben, ször​nyű​sé​ges sut​to​gást hal​lat​tak,
és vé​sze​sen meg​kö​ze​lí​tet​tük a fa tö​vét. Nagy le​ve​gőt vet​tem, és majd​nem megint el​-
hány​tam ma​gam a gyü​möl​csök ret​ten​tő​en édes bű​zé​től.
Az egyik kó​bor meg​pró​bált a sor ol​da​lá​hoz fér​kőz​ni, és a nya​kát nyúj​to​gat​va für​ké​-
szett min​ket a ka​to​nák mö​gött. Kas​ja fel​ka​pott egy kar​dot a föld​ről, amely az egyik har​-
cos ke​zé​ből hul​lott ki, és szé​les ív​ben meg​len​dí​tet​te. A pen​ge el​ta​lál​ta a kó​bor ol​da​lát, és
szét​tö​rő gally​hoz ha​son​ló reccse​nés​sel be​le​ha​sí​tott. A kó​bor össze​ro​gyott, ma​rad​vá​nyai
gör​csö​sen rán​ga​tóz​tak.
A Sár​kány kö​hög​ni kez​dett mel​let​tem a gyü​mölcs át​ha​tó sza​gá​tól. En​nek el​le​né​re újra
éne​kel​ni kezd​tünk, és két​ség​be​es​ve von​tuk ki a vi​zet a gyö​ke​rek​ből. A fa köz​vet​len kö​ze​-
lé​ben lévő, vas​ko​sabb gyö​ke​rek ele​in​te el​len​áll​tak, de együt​tes erő​vel si​ke​rült ki​szív​-
nunk be​lő​lük a ned​ve​ket, és las​san a ta​laj is ki​szá​radt és szét​mor​zso​ló​dott a fa kö​rül.
Meg​re​meg​tek az ágak, és göm​bö​lyű, zöl​des csep​pek​ben ha​ma​ro​san a tör​zsön is foly​ni
kez​dett le​fe​lé a víz. Fonnyadt le​ve​lek zá​po​roz​tak ránk, ám ek​kor ret​ten​tő si​kolyt hal​lot​-
tam: az ezüst sás​ka újabb ka​to​nát mar​kolt fel a sor​ból, és ez​út​tal nem vég​zett vele. Le​ha​-
rap​ta a kar​dot fogó ke​zét, majd hoz​zá​vág​ta a kó​bo​rok​hoz.
A lép​ke​dők fel​nyúl​tak a lomb​hoz, gyü​möl​csö​ket szed​tek le, és be​le​töm​ték a ka​to​na
szá​já​ba. A har​cos ful​la​doz​va üvöl​tött, de ad​dig gyö​mö​szöl​ték a szá​já​ba, amíg kény​te​len
volt le​nyel​ni a ter​mé​se​ket. A gyü​mölcs leve pa​ta​kok​ban folyt az ar​cán. Meg​fe​szült és vo​-
nag​la​ni kez​dett a tes​te. Fej​jel le​fe​lé ló​gat​ták a föld fö​lött. Ez​u​tán a sás​ka a mell​ső lába éles
kar​má​val be​le​szúrt a nya​ká​ba, és vér​zi​va​tar​ral ön​töz​te meg a ki​szá​radt gyö​ke​re​ket.
A fa só​hajt​va meg​re​me​gett, ami​kor a vé​kony vö​rös pa​ta​kok a gyö​ke​rek​re csu​rog​tak és
be​le​ol​vad​tak az ezüs​tös ké​reg​be. Ré​mül​ten zo​kog​tam, és te​he​tet​le​nül fi​gyel​tem, ahogy
az élet el​szi​vá​rog a ka​to​na ar​cá​ból. Egy tőr mé​lyedt a mell​ka​sá​ba, pon​to​san a szí​vé​be.
Ma​rek her​ceg ha​jí​tot​ta oda.
A mun​kánk ered​mé​nyét azon​ban már nagy​részt meg​sem​mi​sí​tet​ték. A kó​bo​rok kör​-
be​ke​rí​tet​tek, és lát​szó​lag ki​éhez​ve vá​ra​koz​tak. A ka​to​nák kö​ze​lebb hú​zód​tak egy​más​-
hoz, és le​ve​gő után kap​kod​tak. A Sár​kány hal​kan át​ko​zó​dott. Hát​ra​for​dult, és egy újabb
va​rázs​la​tot ve​tett be a fa el​len, ame​lyet már ko​ráb​ban lát​tam tőle, ami​kor egy fő​ze​tet
ho​zott lét​re, köz​ben meg​érin​tet​te a lá​bunk alatt lévő szá​raz ho​mo​kot. Kö​te​le​ket és fé​-
nyes üveg​mot​rin​got hú​zott elő be​lő​le. Nagy hal​mok​ban dob​ta a for​ró szá​la​kat a ki​for​-
dult gyö​ke​rek​re és a le​hul​lott le​ve​lek​re. Kis tü​zek éled​tek kö​rü​löt​tünk, és füst​köd​be bur​-
kol​tak mind​nyá​jun​kat.
Ká​bán re​meg​tem a ször​nyű​sé​gek és a vér lát​vá​nyá​tól. Kas​ja a háta mögé rej​tett, a kar​-
dot szo​ron​gat​ta, és bár az ő ar​cán is könnyek gör​dül​tek le​fe​lé, min​den ere​jé​vel vé​de​ni
pró​bált. – Vi​gyázz! – ki​ál​tot​ta, és ami​kor meg​pör​dül​tem, egy jó​ko​ra ágat lát​tam a Sár​-
kány feje fö​lött le​vál​ni a fá​ról. Rázu​hant a má​gus vál​lá​ra, és le​ta​szí​tot​ta a föld​re.
Ösz​tö​nö​sen meg​ka​pasz​ko​dott a törzs​ben, és el​ej​tet​te a ke​zé​ben tar​tott üveg​kö​te​let.
Meg​pró​bált el​hú​zód​ni a fá​tól, ám a nö​vény már el​kap​ta, és ké​reg fu​tott fel a ke​zé​re.
– Ne! – ri​kol​tot​tam, és a va​rázs​ló felé nyúj​tot​tam a ke​zem.
Az egyik ke​zét si​ke​rült ki​sza​ba​dí​ta​nia a má​sik árán, ame​lyet már​is kö​nyé​kig el​bo​rí​-
tot​ta az ezüst ké​reg, és köz​ben a ta​laj​ból újabb gyö​ke​rek pat​tan​tak fel, hogy a lába köré
te​ke​red​je​nek, és kö​ze​lebb húz​zák ma​guk​hoz. Szag​gat​ni kezd​ték a ru​há​ját. A má​gus meg​-
fog​ta a de​re​kán lógó er​szényt, ki​ol​dot​ta a szí​ját, és a ke​zem​be nyo​mott va​la​mit. Tűz​vö​-
rös szín​nel vi​lá​gí​tó, bugy​bo​ré​ko​ló fő​zet volt. A tűz​szív, alig egy​ujj​nyi. A Sár​kány meg​-
ráz​ta a ka​ro​mat. – Most, te fél​eszű! Ha en​gem el​kap, min​den​ki​nek vége! Gyújtsd fel, és
fuss!
Fel​néz​tem a fi​o​lá​ról a má​gus sze​mé​be. Rá​jöt​tem, hogy ve​lem akar​ja el​éget​tet​ni a fát,
azt akar​ja, hogy láng​ra gyújt​sam – vele együtt. – Azt hi​szed, in​kább aka​rok így élni? –
kér​dez​te meg​fe​szí​tett han​gon, mint​ha va​la​mi múlt​bé​li ször​nyű​ség idé​ző​dött vol​na fel
ben​ne. A ké​reg már el​nyel​te az egyik lá​bát, és csak​nem a vál​lá​ig fel​kú​szott.
Kas​ja sá​pad​tan, ha​lál​ra vál​tan állt mel​let​tem, és azt mond​ta: – Nyes​ka, az rosszabb,
mint a ha​lál. Rosszabb.
A vö​rös fénnyel izzó fi​o​lát mar​ko​lász​va fel​áll​tam, az​tán át​fog​tam a má​gus vál​lát, és
azt súg​tam neki: – Ulo​zis​tusz. A tisz​tí​tó​ige. Mondd ve​lem!
Tág​ra nyílt szem​mel me​redt rám. Az​tán ki​csit meg​rán​dult a tes​te, bó​lin​ta​ni pró​bált.
– Add neki a fi​o​lát! – szűr​te ki össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zül. Át​ad​tam az üveg​csét Kas​já​-
nak, meg​fog​tam a Sár​kány ke​zét, és együtt mond​tuk el a va​rázs​igét. – Ulo​zis​tusz, ulo​zis​-
tusz – sut​tog​tam fo​lya​ma​tos dob​per​gés​ként, és a va​rázs​ló csat​la​ko​zott hoz​zám. El​sza​val​-
tuk és el​éne​kel​tük az egész dalt. Áram​la​ni azon​ban nem en​ged​tem a tisz​tí​tó​má​gi​át:
vissza​tar​tot​tam. Kép​ze​let​ben egy gá​tat épí​tet​tem az ere​je elé, és hagy​tam, hogy kö​zös
va​rázs​la​tunk meg​tölt​sön ben​nem egy ha​tal​mas ta​vat, egy​re ma​ga​sabb​ra és ma​ga​sabb​-
ra.
Be​töl​tött a bű​báj for​ró​sá​ga, és az éles fénnyel együtt las​san már el​vi​sel​he​tet​len​nek
érez​tem. Nem kap​tam le​ve​gőt, a tü​dőm be​lül​ről ne​ki​fe​szült a bor​dá​im​nak, és a szí​vem is
csak küsz​köd​ve vert. Sem​mit sem lát​tam: a csa​ta va​la​hol a há​tam mö​gött zaj​lott, tá​vo​li
csat​ta​ná​sok szű​rőd​tek el hoz​zám, a kó​bo​rok túl​vi​lá​gi ro​po​gá​sa, kar​dok öb​lös csö​röm​pö​-
lé​se. Még​is va​la​hogy egy​re kö​ze​lebb és kö​ze​lebb ért. Érez​tem, ahogy Kas​ja háta az
enyém​nek fe​szül, és még utol​já​ra pajzs​ként pró​bál vé​de​ni. A tűz​szív vi​dá​man és éhe​sen
da​lolt a ke​zé​ben tar​tott fi​o​lá​ban, ab​ban bí​zott, hogy ki​en​ge​dik, és mind​nyá​jun​kat fel​fal​-
hat. Szin​te meg​nyug​ta​tott a gon​do​lat.
Ad​dig tar​tot​tam vissza a va​rázs​la​tot, amíg tud​tam, az​tán ami​kor a Sár​kány hang​ja el​-
csuk​lott, újra ki​nyi​tot​tam a sze​mem. A ké​reg már a nya​kát és az egyik or​cá​ját is be​lep​te.
Rá​kú​szott a szá​já​ra, és a sze​me felé kö​ze​lí​tett. Ami​kor meg​szo​rí​tot​ta a ke​zem, el​en​ged​-
tem a má​gi​át a fé​lig ki​ala​kí​tott csa​tor​nán ke​resz​tül a mohó fába.
A má​gus min​den ízé​ben meg​fe​szült, sze​me el​ke​re​ke​dett és va​kon me​redt elő​re. Né​-
mán kín​lód​va szo​ron​gat​ta a ke​ze​met. Az​tán egy​szer csak el​szá​radt a ké​reg a szá​ja fö​lött,
és le​hul​lott róla, mint va​la​mi ha​tal​mas, ved​lő kí​gyó bőre, és üvöl​tés tört fel a tor​ká​ból.
Mind​két ke​zem​mel meg​fog​tam a ke​zét, és a szá​mat ha​rap​dál​va küz​döt​tem a fáj​da​lom​-
mal, amit kö​nyör​te​len szo​rí​tá​sa oko​zott. A fa el​fe​ke​te​dett, el​sze​ne​se​dett és szét​hul​lott
kö​rü​löt​te, a lomb​ko​ro​na pe​dig lán​gol​ni kez​dett. Maró pa​rázs hul​lott le ránk, és or​run​kat
meg​töl​töt​te a per​zse​lő​dő, szottya​dó gyü​mölcs för​tel​mes bűze. A gyü​mölcs leve vé​gig​-
folyt az ága​kon, a fa zöld ned​vei pe​dig lá​va​sze​rű​en fröccsen​tek elő a törzs​ből és a ké​reg
alól.
A gyö​ke​rek olyan ha​mar láng​ra kap​tak, mint a ki​szá​rí​tott tű​zi​fa. Szin​te tel​je​sen ki​-
szív​tuk be​lő​lük a ned​ves​sé​get. A meg​la​zult ké​reg ha​tal​mas da​ra​bok​ban fosz​lott le a
törzs​ről. Kas​ja meg​ra​gad​ta a Sár​kány kar​ját, és nagy erő​vel húz​ta el fel​hó​lya​go​so​dott,
se​bes tes​tét a fá​tól. Se​gí​tet​tem neki tá​vo​labb vin​ni a füs​tön ke​resz​tül. Hal​vá​nyan lát​tam
a sze​mem sar​ká​ból, ahogy el​kap​ja a fa egyik fé​lig le​vált ké​reg​da​rab​ját, és le​rán​gat​ja,
majd a kard​já​val pró​bál mi​nél több da​ra​bot le​fe​sze​get​ni. Le​fek​tet​tem a Sár​kányt a föld​-
re, és bot​la​doz​va si​et​tem a se​gít​sé​gé​re. Olyan for​ró volt a fa, hogy alig tud​tunk hoz​zá​ér​-
ni, én még​is rá​tet​tem a ke​zem, és némi ta​po​ga​tó​zás után fel​nyög​tem: – Il​me​jon! Gye​re ki,
gye​re ki! – Mint​ha Jaga hí​vott vol​na ki egy nyu​lat az üre​gé​ből va​cso​ráz​ni.
Kas​ja is​mét ne​ki​fe​szült a törzs​nek, mire a ké​reg jó​ko​ra da​ra​bon szét​reccsent, és fel​tá​-
rult egy asszony ar​cá​nak rész​le​te. Me​rev arc volt, tág​ra nyílt, kék szem​mel. Kas​ja be​nyúlt
a hé​zag szé​lén, és to​vább há​moz​ta a fát. A ki​rály​né egy​szer csak kizu​hant a nö​vény bel​-
se​jé​ből. Az egész tes​te ki​bu​kott az üreg​ből, vég​tag​jai er​nyed​ten lóg​tak. Háta mö​gött ott
ma​radt a tes​te for​má​ja a fa kö​ze​pé​ben. Ki​szá​radt ru​há​já​nak fosz​lá​nyai le​hul​lot​tak a bő​-
ré​ről, és mi​köz​ben át​bu​kott a ré​sen, a le​vált ru​ha​da​ra​bok tü​zet is fog​tak. Az​tán egy​szer
csak ott ma​radt lóg​va, fé​lig kint, fé​lig bent, mert arany​szí​nű ha​já​nak há​ló​ja fog​va tar​-
tot​ta. Le​he​tet​le​nül hosszú​ra nőtt, és tel​je​sen be​szőt​te kö​rü​löt​te a fa bel​se​jét. Kas​ja su​hin​-
tott egyet a kard​já​val a füst​fel​hőn ke​resz​tül, át​vág​ta a ha​ját, erre a ki​rály​né ki​bu​kott a
törzs​ből, és a kar​ja​ink​ba zu​hant.
Olyan ne​héz és reny​he volt a tes​te, mint egy ki​vá​gott fa. Füst és tűz vett kö​rül ben​nün​-
ket min​den irány​ból, fe​jünk fö​lött nyö​szö​rög​tek és csap​kod​tak az ágak: a szív​fa tűz​osz​-
lop​pá vál​to​zott. A tűz​szív olyan va​dul mo​raj​lott az üveg​csé​ben, hogy szin​te a fü​lem​mel
is hal​la​ni vél​tem. Ki akart tör​ni, hogy tel​jes​sé te​gye a pusz​tí​tást.
Elő​re​tán​to​rod​tunk. Kas​ja maga után vont hár​mun​kat: en​gem, Han​na ki​rály​nét és a
Sár​kányt. Ki​buk​dá​csol​tunk az ágak alól a tisz​tás​ra. A ka​to​nák mind oda​vesz​tek, csak a
Só​lyom és Ma​rek her​ceg ma​radt élet​ben; há​tu​kat egy​más​nak vet​ve küz​döt​tek to​vább.
Ma​rek kard​ja ugyan​az​zal a fe​hér fénnyel iz​zott, ami​lyen a Só​lyom ke​zé​ben is égett. Az
utol​só négy kó​bor egé​szen kö​zel nyo​ma​ko​dott, az​tán hir​te​len le​csap​tak. A Só​lyom
vissza​ver​te őket a lán​gos​tor​ral, Ma​rek pe​dig ki​vá​lasz​tot​ta egyi​kü​ket, és a va​kí​tó fé​nyes​-
sé​get ki​hasz​nál​va ne​ki​ug​rott. Egyik pán​cél​kesz​tyűs ke​zé​vel el​kap​ta a nya​kát, csiz​más
lá​bá​val át​fog​ta a tes​tét, és egyik lá​bát a mell​ső vég​tag​ja alá akasz​tot​ta. Mé​lyen be​le​döf​te
a kard​ját a kó​bor nya​ka és feje kö​zöt​ti ízü​let​be, és csa​vart egyet raj​ta, mint​ha csak egy
ki​sebb gallyat tört vol​na le egy nagy ág​ról, mire a kó​bor hosszú, kes​keny feje el​re​pedt,
majd szét​tört.
Ma​rek her​ceg le​dob​ta a rán​ga​tó​zó ször​nyet, majd mi​előtt a töb​bi kó​bor be​cser​kész​het​-
te vol​na, át​ug​rott a ha​ló​dó tűz​gyű​rű fö​lött. Négy má​sik kó​bor he​vert a ta​la​jon ugyan​-
olyan ki​tört nyak​kal és el​re​pedt fej​jel. Ezek sze​rint ki​ta​lált egy mód​szert, amellyel gyor​-
san vé​gez​he​tett ve​lük. A csa​ta vége felé azon​ban fá​rad​ni és tán​to​rog​ni kez​dett, és majd​-
nem el​kap​ták a Ren​ge​teg har​co​sai. Fél​re​dob​ta a si​sak​ját. Le​haj​tot​ta a fe​jét, és lo​va​gi kön​-
tö​se uj​já​val zi​hál​va tö​röl​te meg iz​zadt hom​lo​kát. A Só​lyom is el​csi​gá​zot​tan gör​nyedt
meg mel​let​te. Bár egy​foly​tá​ban moz​gott a szá​ja, a ke​zé​ben égő ezüst tűz fé​nye ro​ha​mo​-
san gyen​gült. Fe​hér kö​pe​nyét a föld​re ve​tet​te, füs​töl​ve hul​lot​tak rá a le​ve​lek. A há​rom
meg​ma​radt kó​bor hát​rál​ni kez​dett, hogy újra tá​mad​jon. A Só​lyom össze​szed​te ma​gát.
– Nyes​ka! – szó​lalt meg Kas​ja, és meg​rán​gat​ta a vál​la​mat, hogy ne csak néz​zek ma​gam
elé. Szá​mat ki​nyit​va elő​re​ló​dul​tam. Csu​pán egy füst​től re​kedt, ál​la​ti​as hör​gés tört fel a
tor​kom​ból. Le​ve​gő után kap​kod​tam, és csak egy szót si​ke​rült ki​nyög​nöm:
– Ful​me​des. – Ta​lán nem is ez a szó volt, csak en​nek ha​lo​vány vissz​hang​ja, hogy va​la​mi
for​mát kap​jon a va​rázs​lat. Köz​ben elő​re​buk​tam, és a ke​zem​mel tá​masz​kod​tam meg a
föl​dön. A ta​laj meg​re​pedt alat​tam, és a hé​zag egy​ket​tő​re to​vább​ter​jedt a kó​bo​rok lá​bá​-
hoz. A sza​ka​dék ki​szé​le​se​dett, és a Ren​ge​teg ször​nyei be​le​es​tek. A Só​lyom tü​zet do​bott a
ha​sa​dék​ba, amely re​cseg​ve zár​ta őket lán​go​ló sír​já​ba.
Ma​rek meg​for​dult, és hir​te​len oda​fu​tott hoz​zám. Fel​áll​ni ké​szül​tem, ám ő sar​ká​val fé​-
ke​zett a ta​la​jon, az​tán ki​rúg​ta aló​lam a lá​ba​mat. Az óri​ás, ezüst sás​ka elő​tört a szív​fa
izzó füst​kö​dé​ből. Szár​nyai re​cseg​ve-ro​pog​va lán​gol​tak, a bosszú utol​só le​he​tő​sé​gét ke​-
res​te. Fel​néz​tem arany​szí​nű, nem em​be​ri sze​mé​be, és lát​tam, ahogy fé​lel​me​tes kar​ma​it
újabb tá​ma​dás​ra eme​li. Ma​rek el​te​rült a föl​dön a szörny hasa alatt, úgy ál​lí​tot​ta a kard​-
ját, hogy he​gye a sás​ka pán​cél​já​nak egyik hé​za​ga felé me​red​jen, majd ki​rúg​ta há​rom
meg​ma​radt lába kö​zül az egyi​ket, így a te​remt​mény egy​ket​tő​re össze​csuk​lott, és fel​-
nyár​sal​ta ma​gát. Va​dul rán​ga​tóz​va pró​bált fel​egye​ne​sed​ni. A her​ceg le​ta​szí​tot​ta a kard​-
já​ról, és egy utol​só nagy rú​gás​sal be​lök​te a szív​fát emész​tő tűz​be. A sás​ka nem moz​dult
töb​bé.
Ma​rek oda​for​dult hoz​zám, és talp​ra rán​tott. Re​me​gett a lá​bam, sőt az egész tes​tem.
Nem tud​tam egye​ne​sen tar​ta​ni ma​gam. Min​dig két​ked​tem a há​bo​rú​ról szó​ló tör​té​ne​-
tek​ben, a csa​tá​kat el​re​gé​lő éne​kek​ben. Ha a fa​lu​ban lakó fiúk össze​ve​re​ked​tek a fő​té​ren,
csak annyi tör​tént, hogy be​sá​ro​zó​dott a ru​há​juk, vér​zett az or​ruk, és ra​ga​cso​sak vol​tak a
vá​la​dék​tól és a könnyek​től – nem volt ben​nük sem​mi hő​si​es vagy di​a​dal​mas, és el​kép​zel​-
ni sem tud​tam, hogy ha iga​zi fegy​ve​rek​kel vív​ják a csa​tát, utol​só vé​rig, az mi​től len​ne
fel​eme​lőbb. De ezt az iszo​nya​tot fel sem tud​tam mér​ni ésszel.
A Só​lyom oda​bo​tor​kált egy fér​fi​hoz, aki össze​göm​bö​lyöd​ve fe​küdt a föl​dön. Vitt ma​-
gá​val va​la​mi eli​xírt az övé​re kö​töz​ve, adott be​lő​le egy kor​tyot a ka​to​ná​nak, és fel​se​gí​tet​-
te. Együtt men​tek oda egy har​ma​dik​hoz, aki​nek csak az egyik kar​ja volt meg. Tűz​zel fer​-
tőt​le​ní​tet​te ma​gá​nak a cson​kot, és ká​bán maga elé me​red​ve fe​küdt a ta​la​jon. Har​minc​-
ból két em​ber ma​radt élet​ben.
 Ma​rek her​ce​gen nem lát​tam meg​ráz​kód​ta​tás nyo​ma​it. Szó​ra​ko​zot​tan újra meg​tö​röl​te
a hom​lo​kát, és még több kor​mot kent szét az ar​cán. Las​san le​csil​la​po​dott a lég​zé​se, mell​-
ka​sa könnye​dén emel​ke​dett és süllyedt – nem zi​hált olyan gör​csö​sen, mint én –, mi​köz​-
ben ma​gá​val hú​zott a tisz​tás szé​lén álló fák hű​vös ár​nyé​ká​ba, tá​vo​labb a lán​gok​tól. Nem
szólt hoz​zám. Azt sem tu​dom, fel​is​mert-e, mert sze​me fé​lig el​ré​vedt. Kas​ja is oda​sé​tált
hoz​zánk, a Sár​kányt a vál​lá​ra vet​ve. Fel​fog​ha​tat​lan erő​vel emel​te a fér​fi tes​tét.
Ma​rek még pis​lo​gott né​hány​szor, amíg a Só​lyom oda​hoz​ta hoz​zánk a két meg​ma​radt
ka​to​nát, az​tán va​la​hogy el​ju​tott a tu​da​tá​ig a mág​lyá​vá vál​to​zott fa és az el​sze​ne​se​dett,
le​hul​ló ágak lát​vá​nya. Ék​te​len fáj​dal​mat oko​zott a ka​ro​mat szo​ron​ga​tó ke​zé​vel, mert a
pán​cél​kesz​tyű pe​re​me be​le​mé​lyedt a bő​röm​be, hi​á​ba pró​bál​tam ki​fe​szí​te​ni. Oda​for​dult
hoz​zám, meg​rá​zott, dü​höd​ten és ré​mül​ten ki​dül​le​dő szem​mel. – Mit tet​tél? – vi​cso​rog​ta
a füst​től re​kedt han​gon, az​tán el​né​mult és meg​der​medt.
A ki​rály​né ott állt előt​tünk moz​du​lat​la​nul. Arany fényt su​gár​zott rá a lán​go​ló szív​fa.
Szo​bor​ként ma​radt azon a he​lyen, aho​vá Kas​ja ál​lí​tot​ta, kar​ja er​nyed​ten ló​gott két​ol​dalt.
Le​vá​gott haja olyan volt, mint Ma​re​ké, vé​kony és sely​mes, mint va​la​mi fel​hő. A her​ceg
néz​te, és úgy ki​nyílt az arca, mint egy éhes ma​dár cső​re. El​en​ge​dett, és ki​nyúj​tot​ta a ke​-
zét.
– Ne érj hoz​zá! – för​medt rá a Só​lyom éle​sen, és az ő hang​ja is kar​cos volt a füst​től. –
Add a lán​co​kat!
Ma​rek meg​tor​pant, de nem vet​te le a sze​mét az any​já​ról. Egy pil​la​na​tig azt hit​tem,
nem fog en​ge​del​mes​ked​ni a má​gus​nak, az​tán meg​for​dult, és át​bo​tor​kált a csa​ta​tér rom​-
ja​in a lova te​te​mé​hez. A lán​cok, ame​lyek​kel a Só​lyom meg​kö​töz​te Kas​ját, ami​kor meg​-
vizs​gál​ta, még min​dig ott vol​tak gyolcs​ba te​ker​ve a nyer​ge há​tul​ján. Ma​rek le​húz​ta, és
oda​hoz​ta ne​künk. A Só​lyom a gyolccsal együtt el​vet​te tőle a fém​gal​lért és a bi​lin​cse​ket,
és olyan óva​to​san, mint​ha egy ve​szett ku​tyát akar​na meg​kör​nyé​kez​ni, oda​sé​tált a ki​-
rály​né​hoz.
Az asszony arca nem rez​zent, nem pis​lo​gott. Mint​ha nem is lát​ta vol​na a má​gust. A Só​-
lyom en​nek el​le​né​re el​bi​zony​ta​la​no​dott, és in​kább is​mét el​mond​ta a vé​dő​igét. Für​ge
moz​du​la​tok​kal fel​rak​ta a fém​gyű​rűt a ki​rály​né nya​ká​ra, az​tán el​hát​rált tőle. Az asszony
még min​dig moz​du​lat​la​nul állt egy hely​ben. A má​gus is​mét ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és a
gyolcs se​gít​sé​gé​vel rá​erő​sí​tet​te a bi​lin​cse​ket a csuk​ló​i​ra, egyi​ket a má​sik után. Vé​ge​ze​tül
rá​te​rí​tet​te a gyol​csot a ki​rály​né vál​lá​ra.
Han​gos, bor​zal​mas reccse​nés hal​lat​szott a há​tunk mö​gül. Mind​nyá​jan ri​adt nyu​lak
mód​já​ra ug​rot​tunk meg. A szív​fa tör​zse ket​té​ha​sadt, és az egyik fele el​dőlt. Nagy ro​baj​-
lás​sal zu​hant a föld​re, és össze​zúz​ta a több száz éves tölgy​fá​kat a tisz​tás szé​lén. A törzs
má​sik fele vá​rat​la​nul tel​je​sen láng​ra lob​bant, és fel​emész​tet​te a har​so​gó tűz. Ágai még
egy​szer utol​já​ra meg​vo​nag​lot​tak, az​tán meg​der​med​tek.
A ki​rály​né tes​te gör​csös, fe​szült moz​du​lat​tal kelt élet​re. A lán​cok a moz​gás​tól csö​röm​-
pöl​tek és össze​hor​zso​lód​tak, csi​kor​gott a fém, ahogy el​tán​to​ro​dott tő​lünk, és maga elé
emel​te a ke​zét. A gyolcs le​csú​szott a vál​lá​ról, de nem vet​te ész​re. A sa​ját ar​cát ta​po​gat​ta
gör​be, hosszú​ra nőtt kör​me​i​vel, meg​kar​mol​ta ma​gát, és köz​ben hosszan, ér​tel​met​le​nül
nyö​ször​gött.
Ma​rek oda​ug​rott hoz​zá, és a csuk​ló​ját szo​rí​tó bi​lincs​nél fog​va el​kap​ta. A ki​rály​né rán​-
ga​tó​zó moz​du​la​tok​kal ta​szí​tot​ta el ma​gá​tól; ha​tal​mas, ter​mé​szet​el​le​nes erő moz​gat​ta.
Az​tán meg​der​medt, és rá​né​zett a her​ceg​re. Ma​rek hát​rébb lé​pett, de vissza​nyer​te az
egyen​sú​lyát, és ki​egye​ne​se​dett. Bár öl​tö​zé​két vér, ko​rom és iz​zad​ság szennyez​te, még
min​dig har​cos her​ceg​nek lát​szott, zöld cí​me​re vál​to​zat​la​nul pom​pá​zott a mell​vért​jén, a
hüd​ra feje fö​lött le​be​gő ko​ro​ná​val. A ki​rály​né rá​né​zett a cí​mer​re, majd a her​ceg ar​cá​ra.
Nem be​szélt, ám a te​kin​te​te mé​lyen be​le​fú​ró​dott a her​ceg sze​mé​be.
Ma​rek gyor​san be​szív​ta a le​ve​gőt, és re​ked​ten így szólt: – Anyám!
 16. FEJEZET
Az asszony nem vá​la​szolt. Ma​rek ököl​be szo​rí​tot​ta a ke​zét, és a ki​rály​né ar​cát bá​mul​va
vá​ra​ko​zott. Az any​ja azon​ban ez​u​tán sem szólt egy szót sem.
Né​mán, le​sújt​va áll​tunk a szív​fa füst​jé​ben, a pa​rázs​ló em​be​ri holt​tes​tek és a ször​nyek
te​te​mei kö​zött. Vé​gül a Só​lyom össze​szed​te ma​gát, és elő​rébb bi​ce​gett. A ki​rály​né arca
felé nyúj​tot​ta a kar​ját, egy da​ra​big ha​bo​zott, ám mi​vel az asszony meg sem rez​zent, az
ar​cá​ra tet​te a ke​zét, és maga felé for​dí​tot​ta. Be​le​né​zett a sze​mé​be, pu​pil​lái ki​tá​gul​tak és
össze​szű​kül​tek, alak​ju​kat vál​toz​tat​ták, íri​szé​nek szí​ne zöld​ről sár​gá​ra, majd fe​ke​té​re
vál​to​zott. Re​kedt han​gon szó​lalt meg: – Nincs ben​ne sem​mi. Ron​tás​nak nyo​mát sem lá​-
tom. – Az​zal le​en​ged​te a ke​zét.
De más​nak sem lát​tuk nyo​mát. A ki​rály​né nem né​zett ránk, vagy ha még​is, az még
rosszabb volt, mert tág​ra nyílt sze​mé​vel csak né​zett, de nem lá​tott min​ket. Ma​rek még
min​dig zi​hál​va állt egy hely​ben, le sem tud​ta ven​ni a sze​mét az any​já​ról. – Anyám!
Anyám, én va​gyok! – pró​bál​ko​zott. – Azért jöt​tem, hogy ha​za​vi​gye​lek.
A ki​rály​né arca nem vál​to​zott. Már az első meg​ráz​kód​ta​tás fosz​lá​nyai is el​szi​vá​rog​tak
be​lő​le. Csak me​redt maga elé sem​mit​mon​dó, üres te​kin​tet​tel.
– Ha ki​ju​tunk a Ren​ge​teg​ből… – szó​lal​tam meg, de el​csuk​lott a han​gom. Fur​csán érez​-
tem ma​gam, a rosszul​lét ke​rül​ge​tett. Ki le​het va​la​ha is jut​ni a Ren​ge​teg​ből, ha va​la​ki
húsz éven ke​resz​tül ben​ne volt?
Ma​rek azon​ban el​csíp​te a gon​do​lat fo​na​lát. – Mer​re? – kér​dez​te kö​ve​te​lőz​ve, és vissza​-
csúsz​tat​ta a kard​ját a hü​ve​lyé​be.
Le​tö​röl​tem a ha​mut az ar​com​ról a ru​hám uj​já​val. Le​néz​tem a kéz​fe​jem fel​hó​lya​go​so​-
dott, szét​re​pe​de​zett, vé​res bő​ré​re. Hogy az egé​szet meg​ta​lál​juk a rész​let bir​to​ká​ban…
– Loj​ta​lal – sut​tog​tam a vé​rem​nek. – Vi​gyél haza!

Leg​jobb tu​dá​som sze​rint ki​ve​zet​tem őket a Ren​ge​teg​ből. El sem tud​tam kép​zel​ni, mit
te​het​nénk, ha egy újabb kó​bor áll​ná utun​kat, vagy ami még rosszabb, egy újabb sás​ka.
Csak ár​nyé​ka vol​tunk már an​nak a fé​nyes tár​sa​ság​nak, ame​lyik reg​gel be​lo​va​golt a Ren​-
ge​teg​be. Gyűj​tö​ge​tő csa​pat​nak kép​zel​tem ma​gun​kat, akik még az este be​áll​ta előtt meg​-
pró​bál​nak ha​za​jut​ni a va​do​non ke​resz​tül, és vi​gyáz​nak, ne​hogy akár egy ma​da​rat is fel​-
éb​ressze​nek. Óva​to​san ta​po​gat​tam ki az utat a fák kö​zött. Nem is re​mény​ked​tem ab​ban,
hogy va​la​mi​fé​le ös​vény​re buk​ka​nunk, ezért in​kább őz​csa​pá​so​kon és a bo​zót rit​ká​sabb
ré​sze​in ha​lad​tunk.
Fél órá​val nap​nyug​ta előtt ju​tot​tunk ki a Ren​ge​teg​ből. A va​rázs​la​tom csil​lo​gó fé​nyét
kö​vet​ve bot​la​doz​tam ki a le​haj​ló ágak kö​zül. Csak az járt a fe​jem​ben, hogy haza, haza,
mint va​la​mi vég​te​len al​ta​tó​dal. A de​ren​gő vo​nal nyu​gat​nak és dél​nek tar​tott, Dver​nyik
felé. A lá​bam ösz​tö​nö​sen kö​vet​te az út​vo​na​lat, át​vág​tam a fel​ége​tett tisz​tá​son, és meg
sem áll​tam a ma​gas fű​vel bo​rí​tott me​ző​ig, amely olyan sűrű volt, hogy szin​te meg​tar​-
tott. Ami​kor las​san fel​emel​tem a fe​jem, a fű​ten​ger túl​ol​da​lán fal​sze​rű​en fel​tö​rek​vő, kö​-
dös, bar​na er​dős hegy​ol​da​la​kat pil​lan​tot​tam meg, ame​lyek​re fény​lep​let te​rí​tett a le​-
nyug​vó nap.
Az észa​ki he​gyek. A Ro​szi​á​ból át​ve​ze​tő he​gyi hágó kö​ze​lé​ben ju​tot​tunk ki a Ren​ge​teg​-
ből. Ez ért​he​tő is volt an​nak fé​nyé​ben, hogy a ki​rály​né és Va​szi​li her​ceg Ro​szia felé me​-
ne​kül​tek, ami​kor a Ren​ge​teg te​remt​mé​nyei el​kap​ták és a va​don​ba hur​col​ták őket. Ez vi​-
szont azt is je​len​tet​te, hogy sok-sok mér​föld​nyi​re ke​rül​tünk Za​to​csek​től.
Ma​rek her​ceg fe​jét le​szeg​ve, meg​eresz​ke​dett vál​lal lé​pett ki a Ren​ge​teg​ből a há​tam mö​-
gött, mint​ha va​la​mi rop​pant súlyt von​szolt vol​na maga után. A két ka​to​na sza​kad​tan,
kó​kad​tan kö​vet​te. Le​vet​ték a lánc​ing​je​i​ket és el​hagy​ták va​la​hol a Ren​ge​teg​ben, akár​csak
a fegy​ver​tar​tó öve​i​ket. Csak a her​ceg vi​sel​te még a pán​cél​ját és a fegy​ver​ze​tét, a kard​ja is
a ke​zé​ben volt, ami​kor vi​szont oda​ért a fű​ten​ger​hez, térd​re ro​gyott, és egy da​ra​big meg
sem moz​dult. A ka​to​nái utol​ér​ték, és le​ros​kad​tak a két ol​da​lá​ra, majd has​ra fe​küd​tek,
mint​ha a her​ceg ad​dig kö​té​len húz​ta vol​na őket maga után.
Kas​ja le​se​gí​tet​te mel​lém a Sár​kányt a föld​re, és a lá​bá​val kör​ben le​ti​por​ta a fü​vet, hogy
el​fér​jen. A má​gus tag​jai er​nyed​ten lóg​tak, sze​me csuk​va volt. Tes​té​nek jobb ol​da​la meg​-
égett és fel​hó​lya​go​so​dott, vö​rös se​bek ék​te​len​ked​tek raj​ta, öl​tö​zé​ké​nek nagy ré​sze le​sza​-
kadt vagy le​égett róla. Soha nem lát​tam még ilyen ször​nyű égé​si sé​rü​lé​se​ket.
A Só​lyom is le​te​le​pe​dett a föld​re a má​gus má​sik ol​da​lán. Egyik ke​zé​vel a ki​rály​né
nyak​pánt​já​ra erő​sí​tett lán​cot fog​ta. Ami​kor meg​rán​tot​ta, az asszony meg​állt a Ren​ge​-
teg előtt fel​ége​tett, ko​pár föld​sá​von. Ugyan​az az em​ber​fe​let​ti me​rev​ség ural​ta az ar​cát,
mint Kas​já​ét, ami​kor meg​ta​lál​tuk, vagy még an​nál is rosszabb, mert sen​ki sem né​zett
ránk a sze​mé​ből. Mint​ha egy ma​ri​o​nett​bá​bu kö​ve​tett vol​na min​ket. Ami​kor meg​rán​tot​-
tuk a lán​cot, me​re​ven len​gő moz​du​la​tok​kal lép​delt utá​nunk, mint​ha nem tud​ná, hogy
kell hasz​nál​ni a kar​ja​it és a lá​ba​it, vagy mint​ha nem haj​la​ná​nak elég​gé.
– Tá​vo​labb kell men​nünk a Ren​ge​teg​től – szó​lalt meg Kas​ja. Sen​ki sem fe​lelt neki, és
nem is moz​dul​tunk. Szá​mom​ra is úgy tűnt, mint​ha ir​dat​lan messze​ség​ből szólt vol​na
hoz​zám. Óva​to​san meg​fog​ta a vál​la​mat, és meg​rá​zott. – Nyes​ka! – szó​lí​tott meg. Nem
vá​la​szol​tam. Ro​ha​mo​san sö​té​te​dett, le​szállt a szür​kü​let, és a ra​jok​ban tá​ma​dó, mohó ta​-
va​szi szú​nyo​gok a fü​lünk​be züm​mög​tek. Még ah​hoz sem volt erőm, hogy fel​emel​jem a
ka​ro​mat, és le​üs​sem a ka​ro​mon ülő, ha​tal​mas pél​dányt.
Kas​ja fel​egye​ne​se​dett, és bi​zony​ta​la​nul né​zett vé​gig raj​tunk. Alig​ha​nem vo​na​ko​dott
min​ket ros​ka​tag ál​la​po​tunk​ban egye​dül hagy​ni a me​zőn, de nem ma​radt más vá​lasz​tá​-
sa. Be​ha​rap​ta a szá​ját, az​tán le​tér​delt elém, és be​le​né​zett a sze​mem​be. – El​me​gyek Ka​-
mik​ba – mond​ta. – Úgy em​lék​szem, kö​ze​lebb van, mint Za​to​csek. Vé​gig fut​ni fo​gok.
Tarts ki, Nyes​ka, amint ta​lá​lok va​la​kit, vissza​jö​vök!
Csak bá​mul​tam az ar​cát. Ha​bo​zott egy ki​csit, majd be​le​nyúlt a szok​nyám zse​bé​be, és
elő​vet​te Jaga köny​vét. A ke​zem​be nyom​ta. Át​kul​csol​tam az uj​ja​im​mal, de töb​bet ez​u​tán
sem tud​tam moz​dul​ni. Kas​ja el​for​dult, és be​le​ve​tet​te ma​gát a fűbe. Ka​szá​ló moz​du​la​tok​-
kal tört ma​gá​nak utat, és kö​vet​te az utol​só fény​su​ga​ra​kat nyu​gat felé.
Le​ku​po​rod​tam a fűbe, mint egy me​zei egér, és sem​mi​re sem gon​dol​tam. Kas​ja lép​te​i​-
nek ne​sze las​san el​halt a tá​vol​ban. Jaga köny​vé​nek öl​té​se​it si​mo​gat​tam az uj​jam​mal, a
bőr​kö​tés apró re​dő​it bi​riz​gál​tam, és csa​pon​gó gon​do​la​tok​kal me​red​tem ma​gam elé. A
Sár​kány moz​du​lat​la​nul fe​küdt mel​let​tem. Egy​re sú​lyos​bod​tak a sé​rü​lé​sei, min​de​nütt
ha​tal​mas, át​tet​sző hó​lya​gok tü​rem​ked​tek ki a bő​ré​ből. Las​san ki​nyi​tot​tam a köny​vet, és
la​poz​gat​ni kezd​tem. Az egyik egy​sze​rű, szűk​sza​vú gyó​gyí​tó igé​nél ezt a sort fe​dez​tem
fel: Jó égés​re, és még ha​tá​so​sabb reg​ge​li pók​há​ló​val és egy kis tej​jel.
Sem pók​há​ló, sem tej nem volt a ke​zem ügyé​ben, de mi​után pár tu​nya gon​do​lat át​-
cam​mo​gott a fe​je​men, meg​fog​tam né​hány ket​té​tört fű​szá​lat, és ki​nyom​tam be​lő​le
némi ned​vet az uj​jam​ra. Köz​ben ezt hüm​mög​tem: – Irucs, irucs. – A dal​lam fel-le ívelt,
mint​ha al​ta​tó dalt éne​kel​nék egy gyer​mek​nek. Az uj​jam be​gyé​vel óva​to​san meg​érin​tet​-
tem a leg​csú​nyább hó​lya​go​kat a Sár​kány tes​tén. A hó​lya​gok egy​más után meg​rez​zen​-
tek, las​san össze​zsu​go​rod​tak, és ap​rán​ként el​tűnt a láng​vö​rös ár​nya​lat a bő​ré​ről.
A va​rázs​lás​tól nem érez​tem sok​kal job​ban ma​gam, de mint​ha meg​tisz​tul​tam vol​na,
mint​ha egy se​bet öb​lí​tet​tem vol​na ki víz​zel. Ren​dü​let​le​nül éne​kel​tem to​vább.
– Ne zsong​jál már össze​vissza! – ri​vallt rám a Só​lyom, és szi​szeg​ve emel​te fel a fe​jét.
Ki​nyúj​tot​tam a ka​rom, és el​kap​tam a csuk​ló​ját. – Gros​no igé​je égé​si sé​rü​lé​sek​re – szól​-
tam rá. Ak​kor ta​ní​tot​ta meg ne​kem a Sár​kány ezt a va​rázs​la​tot, ami​kor még biz​tos​ra
vet​te, hogy gyó​gyí​tó lesz be​lő​lem.
A Só​lyom hall​ga​tott egy da​ra​big, az​tán re​ked​ten ő is be​le​kez​dett egy va​rázs​igé​be: –
Oji​gye vir​ju.
Én is to​vább hüm​mög​tem a sa​ját va​rázs​la​to​mat. – Irucs, irucs. – Köz​ben meg​pró​bál​-
tam a Só​lyom bű​bá​ját is ki​ta​po​gat​ni. Tö​ré​keny​nek érez​tem, akár egy szal​má​ból ké​szült
ke​rék kül​lő​it. Be​le​fűz​tem a sa​ját má​gi​á​mat, mire a Só​lyom ab​ba​hagy​ta. En​nek el​le​né​re
si​ke​rült elég so​ká​ig fenn​tar​ta​nom a va​rázs​la​tot ah​hoz, hogy rá​kény​sze​rít​sem a foly​ta​-
tás​ra.
Nem is ha​son​lí​tott a Sár​kánnyal kö​zö​sen be​mu​ta​tott va​rázs​la​ta​im​hoz. Olyan volt,
mint​ha egy öreg, ma​ka​csul el​len​ke​ző ösz​vért pró​bál​tam vol​na igá​ba fog​ni, amely ne​-
kem is el​len​szen​ves volt, sőt alig vár​ta, hogy meg​ha​rap​has​son. Tá​vol kel​lett tar​ta​nom
ma​gam tőle, mi​alatt foly​tat​tam az igét. Ami​kor azon​ban a Só​lyom is fel​vet​te a kö​zös va​-
rázs​lat fo​na​lát, egy​re erő​seb​ben lát​tuk a ha​tást. A Sár​kány égett bőre las​san meg​újult,
csak egyet​len fé​lel​me​tes, ka​nyar​gós vo​na​lú seb​hely ma​radt a kar​ja és az ol​da​la kö​ze​pén,
ahol ko​ráb​ban a leg​csú​nyább hó​lya​gok so​ra​koz​tak.
Egy​re erő​seb​ben hal​lot​tam a Só​lyom hang​ját ma​gam mel​lett, és las​san a fe​jem is ki​-
tisz​tult. Áram​lott raj​tunk ke​resz​tül a va​rázs​lat, új erő​vel duz​zadt fel, a Só​lyom pe​dig ér​-
tet​le​nül pis​log​va ráz​ta a fe​jét. Ki​csa​var​ta a ke​zét a szo​rí​tá​som​ból, és most ő kap​ta el az én
csuk​ló​mat. Nem is annyi​ra ér​tem, mint in​kább a má​gi​á​mért nyúlt. Ösz​tö​nö​sen ki​rán​-
tot​tam a ke​ze​met a ke​zé​ből, és ez​zel a va​rázs​lat fo​na​lát is el​vesz​tet​tük. A Sár​kány azon​-
ban már a ha​sá​ra for​dult, meg​tá​masz​ko​dott a ke​zén, le​ve​gő​ért kap​ko​dott és ök​len​de​-
zett. Ren​ge​teg nyir​kos, fe​ke​te ko​rom hagy​ta el a tü​de​jét. Ami​kor a gör​csös ro​ha​mok
alább​hagy​tak, ki​me​rül​ten ült fel a sar​ká​ra, meg​tö​röl​te a szá​ját, és fel​né​zett. A ki​rály​né
még min​dig a kö​ze​li fel​per​zselt föld​sá​von állt, mint egy vi​lá​gí​tó osz​lop a sö​tét​ben.
A Sár​kány a sze​mé​hez nyom​ta a keze tö​vét. – A lé​te​ző leg​el​ve​te​mül​tebb, leg​os​to​bább
kül​de​tés – mo​tyog​ta olyan re​ked​ten, hogy alig hal​lot​tam, az​tán le​en​ged​te a ke​zét. A ka​-
rom után nyúlt, én pe​dig se​gí​tet​tem láb​ra áll​ni. Egye​dül áll​tunk az egy​re hű​vö​sebb fű​-
ben. – Vissza kell tér​nünk Za​to​csek​be – foly​tat​ta sür​ge​tőn. – Az ott​ha​gyott tar​ta​lé​ka​in​-
kért.
Fá​rad​tan néz​tem rá. Ahogy a má​gia le​csil​la​po​dott, az erőm nagy ré​sze is ki​szállt be​lő​-
lem. A Só​lyom is újra össze​ro​gyott. A ka​to​nák re​meg​ni és rán​ga​tóz​ni kezd​tek, és úgy
me​redt ki a sze​mük, mint​ha szá​munk​ra lát​ha​tat​lan dol​gok je​len​né​nek meg előt​tük. Még
Ma​rek her​ceg is moz​du​lat​lan​ná vált, és szik​la​tömb​ként ku​por​gott kö​zöt​tük.
– Kas​ja már el​ment se​gít​sé​gért – mond​tam.
A Sár​kány vé​gig​né​zett a her​ce​gen, a ka​to​ná​kon és a ki​rály​nén, majd rám emel​te a te​-
kin​te​tét, és vé​gül a Só​lyom​ra, vagy​is in​kább arra, ami ma​radt be​lő​lünk. Meg​dör​göl​te az
ar​cát. – Jól van. Se​gíts a há​tuk​ra fek​tet​ni őket. Mind​járt fel​kel a hold.
Nagy ne​he​zen le​fek​tet​tük Ma​rek her​ce​get és a ka​to​ná​kat a fűbe. Te​kin​te​tü​ket szin​te
va​kon az égre sze​gez​ték. Mire si​ke​rült el​csi​gáz​va le​ta​pos​nunk kö​rü​löt​tük a fü​vet, a hold
már az ar​cuk​ba sü​tött. A Sár​kány maga és a Só​lyom közé he​lye​zett el en​gem. Annyi
erőnk nem ma​radt, hogy egy tel​jes tisz​tí​tást el​vé​gezzünk; a két má​gus mind​össze a vé​-
dő​igét mond​ta el pár​szor, amit a Só​lyom reg​gel is hasz​nált, és én is el​dú​dol​tam a sa​ját ol​-
tal​ma​zó igé​met. Pu​hasz, pu​hasz, kaj pu​hasz. Mint​ha némi szín köl​tö​zött vol​na vissza az
ar​cuk​ba.
Kas​ja alig egy óra múl​va vissza is tért, egy fa​vá​gó sze​ke​rét ve​zet​te zord áb​rá​zat​tal.
– El​né​zést, hogy ilyen so​ká​ig tar​tott – mond​ta kur​tán. Nem fir​tat​tam, ho​gyan sze​rez​te
a ko​csit. Tud​tam, hogy mire gon​dol​ná​nak az em​be​rek, lát​ván, hogy a Ren​ge​teg fe​lől jött,
és a haja szá​la sem gör​bült.
Pró​bál​tunk se​gí​te​ni neki, de több​nyi​re egye​dül kel​lett el​vé​gez​nie a mun​kát. Fel​emel​te
Ma​rek her​ce​get és a két ka​to​nát a ko​csi​ra, az​tán ne​künk is se​gí​tett fel​száll​ni. A sze​kér vé​-
gé​ben ül​tünk le, sza​ba​don ló​gott a lá​bunk. Ez​u​tán Kas​ja oda​sé​tált a ki​rály​né​hoz, és meg​-
állt előt​te, hogy el​ta​kar​ja elő​le a Ren​ge​teg fáit. Ugyan​olyan sem​mit​mon​dó​an né​zett rá,
mint a va​don​ra. – Már nem vagy ben​ne – mond​ta az asszony​nak. – Sza​bad vagy. Sza​ba​-
dok va​gyunk.
A ki​rály​né neki sem vá​la​szolt.

Egy he​tet töl​töt​tünk Za​to​csek​ben, ahol egy csűrt ren​dez​tek be szá​munk​ra priccsek​kel
a te​le​pü​lés szé​lén. Sem​mi​re sem em​lé​kez​tem a meg​ér​ke​zé​sünk​ből, mert el​alud​tam a sze​-
ké​ren, és há​rom nap​pal ké​sőbb éb​red​tem fel a szé​na me​leg sza​gá​ra és arra, hogy Kas​ja
egy ned​ves ronggyal tö​röl​ge​ti az ar​co​mat. A Sár​kány för​tel​mes tisz​tí​tó eli​xír​jé​nek méz​-
édes íze töl​töt​te meg a szá​mat. Ami​kor a dél​előtt fo​lya​mán elég​gé meg​erő​söd​tem ah​hoz,
hogy fel​tá​pász​kod​jak a fek​vő​he​lyem​ről, a má​gus újabb tisz​tí​tó va​rázs​la​tot vég​zett el raj​-
tam, és fel​szó​lí​tott, hogy én is tisz​tít​sam meg őt.
– A ki​rály​né? – kér​dez​tem, ami​kor le​ül​tünk kint egy pa​don a va​rázs​la​tok után, er​nyedt
ta​gok​kal, mint a rongy​ba​bák.
Elő​re​mu​ta​tott az ál​lá​val, mire meg​pil​lan​tot​tam az asszonyt a rét túl​só ha​tá​rá​ban, az
ár​nyék​ban. Egy fa​tus​kón ült egy fűz​fa alatt. Még min​dig a nya​kán volt a meg​bű​völt
pánt, de va​la​ki idő​köz​ben fe​hér ru​há​ba öl​töz​tet​te. Az öl​tö​zé​ken egyet​len folt vagy sza​ka​-
dás sem lát​szott, még a sze​gé​lye is tisz​ta ma​radt, mint​ha egy​ujj​nyi​ra sem moz​dult vol​na
el a he​lyé​ről az el​telt na​pok​ban. Gyö​nyö​rű arca olyan üres volt, mint egy könyv, amely​be
nem ír​tak sem​mit.
– Hát ki​sza​ba​dult – szö​gez​te le a Sár​kány. – Meg​ér​te ez har​minc em​ber éle​tét?
Dü​höd​ten be​szélt, én pe​dig át​fog​tam ma​gam a ka​rom​mal. Nem vol​tam haj​lan​dó
vissza​gon​dol​ni a rém​álom​sze​rű csa​tá​ra és a vé​reng​zés​re. – A két ka​to​na? – sut​tog​tam.
– Él​nek – fe​lel​te. – Akár​csak a mi ki​vá​ló her​ce​günk. Na​gyobb sze​ren​csé​je van, mint
amit meg​ér​de​mel. A Ren​ge​teg szo​rí​tá​sa nem volt elég erős raj​tuk. – A má​gus fel​tá​pász​-
ko​dott a pad​ról. – Gye​re! Fo​ko​za​to​san tisz​tí​tom meg őket. Itt az ide​je egy újabb kör​nek.
Két nap​pal ké​sőbb Ma​rek her​ceg is​mét a régi ön​ma​ga volt, és moz​gá​sá​nak für​ge​sé​gét
lát​va még tom​pább​nak érez​tem ma​gam, ugyan​ak​kor irigy​ség is el​töl​tött: reg​gel fel​kelt
az ágy​ból, dél​ben egy egész sült csir​két be​ke​be​le​zett, a ket​tő kö​zött pe​dig test​gya​kor​lást
vég​zett. Én alig bír​tam pár fa​lat ke​nye​ret le​nyom​ni a tor​ko​mon. Fi​gyel​tem, ahogy sok​-
szor egy​más után fel​hú​zódz​ko​dik egy fa​ágon, és még in​kább agyon​mo​sott és ki​fa​csart
rongy​nak érez​tem ma​gam. Köz​ben a két ka​to​na, To​mas és Oleg is fel​éb​redt. Ad​dig​ra
már meg​ta​nul​tam a ne​vü​ket, és szé​gyell​tem, hogy a Ren​ge​teg​ben el​esett har​co​sok ne​vét
nem is​me​rem.
Ma​rek étel​lel kí​nál​ta a ki​rály​nét. Az asszony azon​ban csak me​red​ten néz​te a tá​nyért, és
nem is rág​ta meg a fa​la​tot, amit a her​ceg a szá​já​ba ra​kott. Ma​rek ez​u​tán zab​ká​sá​val pró​-
bál​ko​zott – a ki​rály​né nem uta​sí​tot​ta vissza, de nem is se​gí​tett neki. Úgy kel​lett be​le​-
ügyes​ked​ni a ka​na​lat a szá​já​ba, mint egy enni ta​nu​ló kis​ba​bá​nak. A her​ceg ko​mo​ran
pró​bál​ko​zott még egy órán ke​resz​tül, ám lát​va, hogy alig si​ke​rült hat fa​la​tot le​gyűr​nie
az any​ja tor​kán, fel​állt, és in​ge​rül​ten hoz​zá​vág​ta a tá​nyért és a ka​na​lat egy nagy kő​höz.
Szét​fröccsent a kása, és sza​na​szét hul​lot​tak a tá​nyér da​ra​bok. Ma​rek el​vi​har​zott, de a ki​-
rály​né​nak erre sem reb​bent a sze​me.
Si​ral​mas lel​ki​ál​la​pot​ban fi​gyel​tem őket a csűr aj​ta​já​ból. Nem bán​tam, hogy ki​sza​ba​dí​-
tot​tuk a ki​rály​nét – leg​alább nem gyö​tör​te to​vább a Ren​ge​teg, nem fal​ta fel apró fosz​lá​-
nyon​ként. Még​is úgy érez​tem, hogy ez a ret​te​ne​tes, fé​lig élő ál​la​pot a ha​lál​nál is
rosszabb. Nem volt be​teg vagy kó​tya​gos, mint Kas​ja a meg​tisz​tí​tást kö​ve​tő első na​pok​-
ban. Annyi em​ber​sze​rűt sem lát​tam ben​ne, hogy érez​ni vagy gon​dol​kod​ni tud​jon.
Más​nap reg​gel, mi​köz​ben egy vö​dör for​rás​víz​zel a csűr felé igye​kez​tem, Ma​rek her​ceg
hir​te​len a há​tam mögé lé​pett, és el​kap​ta a ka​ro​mat. Ri​ad​tan ug​rot​tam meg, és mind​ket​-
tőn​ket le​ön​töt​tem víz​zel, ahogy a szo​rí​tá​sá​ból pró​bál​tam ki​sza​ba​dul​ni. Sem a víz​re, sem
a til​ta​ko​zá​som​ra nem he​de​rí​tett, csak rám för​medt: – Elég le​gyen eb​ből! Ka​to​nák, fel
fog​nak épül​ni! Már jól len​né​nek, ha a Sár​kány nem ön​te​ne be​lé​jük ennyi mér​get. Mi​ért
nem az ő ér​de​ké​ben mun​kál​kod​tok?
– Sze​rin​ted mit kel​le​ne érte ten​nünk? – kér​dez​te a csűr​ből vá​rat​la​nul ki​lé​pő Sár​kány.
Ma​rek meg​pör​dült. – Meg kell gyó​gyul​nia! Neki még egy ada​got sem ad​tál, pe​dig ren​-
ge​teg üveg van még…
– Ha vol​na be​lő​le mit ki​tisz​tí​ta​ni, már meg​tet​tem vol​na – kö​zöl​te a má​gus. – A hi​ányt
azon​ban nem le​het gyó​gyí​ta​ni. Ha​tal​mas sze​ren​cse, hogy nem égett el a szív​fá​val
együtt… már ha ez sze​ren​cse, és nem kár.
– Az a kár, hogy te nem ma​rad​tál ott a tűz​ben, ha nem tudsz jobb ta​ná​csot adni! – för​-
medt rá Ma​rek.
A Sár​kány csil​lo​gó sze​mé​ből úgy lát​tam, hogy tu​cat​nyi csí​pős vá​laszt tud​na adni erre,
ám in​kább össze​szo​rí​tot​ta a szá​ját, és nem szólt sem​mit. Ma​rek a fo​gát csi​kor​gat​ta, és
szin​te pat​ta​ná​sig fe​szült​nek érez​tem, ahogy a ke​ze​met szo​ron​gat​ta. Most ré​mült ló
mód​já​ra resz​ke​tett, akár​mi​lyen szik​la​szi​lár​dan szállt szem​be a ha​lá​los ve​széllyel az át​-
kos tisz​tá​son.
– Nem ma​radt ben​ne ron​tás – ma​gya​ráz​ta a Sár​kány. – Ami a töb​bit il​le​ti, csak az idő
és a gyó​gyu​lás se​gít​het. Amint meg​tisz​tí​tot​tam a ka​to​ná​i​dat, és biz​ton​sá​go​san vissza​-
me​het​nek az em​be​rek közé, vissza​visszük a ki​rály​nét a to​rony​ba. Ott meg​lá​tom, mit te​-
he​tek még érte. Ad​dig is ülj le mel​lé, és be​szélj neki is​me​rős dol​gok​ról.
– Be​szél​jek? – csat​tant fel Ma​rek. Ki​lök​te a ke​ze​met a mar​ká​ból, és ar​rébb lé​pett. Még
több víz zú​dult a vö​dör​ből a lá​bam​ra.
A má​gus el​vet​te tő​lem a vöd​röt, én pe​dig kö​vet​tem a csűr bel​se​jé​be. – Nem te​he​tünk
va​la​mit a ki​rály​né​ért? – kér​dez​tem.
– Mit le​het kez​de​ni egy üres pa​la​táb​lá​val? Adni kell neki egy kis időt, és ak​kor ta​lán ír
rá ma​gá​tól va​la​mi újat. De hogy vissza​hozzuk azt, aki volt… – Meg​ráz​ta a fe​jét.
Ma​rek a nap hát​ra​lé​vő ré​szé​ben az any​ja mel​lett ült. Időn​ként, ami​kor ki​men​tem a
csűr​ből, meg​lát​tam ke​mény, el​ke​se​re​dett ar​cát. A je​lek sze​rint las​san kezd​te el​fo​gad​ni,
hogy sem​mi​fé​le cso​dá​la​tos gyógy​ír nincs az any​ja ba​já​ra. Az​nap este egy​szer csak fel​-
kelt, és el​sé​tált Za​to​csek​be, a falu ve​ze​tő​jé​vel be​szél​ni. Más​nap, ami​kor To​mas és Oleg
elég erő​sek vol​tak ah​hoz, hogy a sa​ját lá​bu​kon el​men​je​nek a kút​hoz és vissza, a her​ceg
ke​mé​nyen meg​ra​gad​ta a vál​lu​kat, és azt mond​ta: – Hol​nap reg​gel tü​zet gyúj​tunk a töb​-
bi​e​kért a falu fő​te​rén.

Fér​fi​ak ér​kez​tek Za​to​csek​be, lo​va​kat hoz​tak. Tá​vol tar​tot​ták ma​gu​kat tő​lünk, és meg
is ér​tet​tem őket. A Sár​kány üzent ne​kik, hogy ki​jö​vünk a Ren​ge​teg​ből, és meg​mond​ta,
hová szál​lá​sol​ja​nak el min​ket, egy​út​tal azt is el​ma​gya​ráz​ta, mi​lyen je​lei van​nak a ron​-
tás​nak. Én azon​ban így sem let​tem vol​na meg​lep​ve, ha fák​lyák​kal jön​nek, és ránk gyújt​-
ják a csűrt. Per​sze ha a Ren​ge​teg iga​zán meg​ron​tott vol​na min​ket, nem ül​tünk vol​na egy
hé​ten ke​resz​tül né​mán és ki​me​rül​ten a ros​ka​tag épü​let​ben.
Maga Ma​rek her​ceg se​gí​tet​te fel To​mast és Ole​get a nye​reg​be, mi​előtt fel​emel​te vol​na a
ki​rály​nét a sa​ját lo​vá​ra, egy tíz​éves, nyu​godt, bar​na kan​cá​ra. Az asszony me​re​ven és ru​-
gal​mat​la​nul ült a nye​reg​ben, a her​ceg​nek egyen​ként kel​lett a ken​gyel​be iga​zí​ta​nia a lá​-
ba​it. Ez​u​tán Ma​rek meg​állt, és lent​ről szem​ügy​re vet​te az any​ját. Az asszony bi​lin​csek​be
zárt ke​zé​ben er​nyed​ten ló​gott a gyep​lő. – Anyám! – pró​bál​ko​zott a her​ceg lan​ka​dat​la​nul,
ám a ki​rály​né rá sem né​zett. Ma​rek áll​kap​csa meg​fe​szült. Ma​gá​hoz vett egy kö​te​let,
össze​kö​töt​te az any​ja lo​vát a sa​ját​já​val, az​tán ve​zet​ni kezd​te.
Mi is kö​vet​tük a falu fő​te​ré​re, ahol ki​szá​rí​tott fa​ha​sá​bok​ból ha​tal​mas mág​lyát épí​tet​-
tek. A tűz​ra​kás túl​ol​da​lán fel​so​ra​ko​zott a falu összes la​kó​ja, leg​éke​sebb ün​ne​pi ru​há​juk​-
ban. Fák​lyá​kat tar​tot​tak a ke​zük​ben. Sen​kit sem is​mer​tem Za​to​csek​ből, bár időn​ként a
mi fa​lunk​ban is fel​buk​kan​tak a ta​va​szi vá​sá​ron. Né​hány arc hal​vá​nyan is​me​rős volt a
tö​meg​ből, mint​ha kí​sér​te​tek pis​log​tak vol​na át a hal​vány​szür​ke füst​fel​hőn, én pe​dig a
her​ceg és a má​gu​sok tár​sa​sá​gá​ban néz​tem far​kas​sze​met ve​lük.
Ma​rek ma​gá​hoz vett egy fák​lyát. Kar​ját a ma​gas​ba emel​ve el​so​rol​ta az oda​ve​szett vi​té​-
zek ne​vét, egyi​ket a má​sik után, utol​só​ként Ja​nu​szét. Ez​u​tán in​tett To​mas​nak és Oleg​-
nek, majd mind​hár​man elő​re​lép​tek, és be​le​dug​ták fák​lyá​i​kat a fa​ra​kás​ba. A füst egy-ket​-
tő​re csíp​ni kezd​te a sze​me​met és mar​dos​ta alig be​gyó​gyult tor​ko​mat is, a hő​ség pe​dig
fé​lel​met kel​tett ben​nem. A Sár​kány mo​gor​ván néz​te a ter​je​dő lán​go​kat, az​tán el​for​dult.
Tud​tam, hogy az ő sze​mé​ben sem​mit sem je​lent a vég​tisz​tes​ség, amit a her​ceg a ka​to​-
nák​nak ad, hi​szen ő ve​zet​te őket a ha​lál​ba. Én azon​ban meg​ren​dül​tem a ne​vük hal​la​tán.
So​ká​ig égett a mág​lya. A fa​lu​si​ak ételt és sört hoz​tak, és min​dent fel​kí​nál​tak ne​künk,
ami​jük csak volt. Kas​já​val be​hú​zód​tunk egy sa​rok​ba, és ve​del​tük a sört, hogy le​öb​lít​sük
vele a bor​zal​ma​kat, a füst és a tisz​tí​tó eli​xír ízét, és vé​gül csak ül​tünk egy​más​nak dől​ve,
hal​kan sír​do​gál​va. Én ka​pasz​kod​tam Kas​ja kar​já​ba, mert ő nem mert erő​seb​ben meg​szo​-
rí​ta​ni.
Az ital ha​tá​sá​ra egy​szer​re let​tem gond​ta​lan és tom​pa, emel​lett fáj​ni kez​dett a fe​jem.
Szi​pog​va tö​röl​tem meg az ar​co​mat a ru​hám uj​já​val. A tér túl​ol​da​lán Ma​rek her​ceg a falu
elöl​já​ró​já​val és egy fi​a​tal, tág​ra nyílt sze​mű fu​va​ros​sal be​szél​ge​tett. Szép, fris​sen fes​tett,
zöld sze​kér mel​lett áll​tak, négy be​fo​gott ló​val együtt, ame​lyek​nek sö​ré​nyét és far​kát ha​-
son​ló zöld sza​lag​gal fon​ták be. A ki​rály​né már a sze​kér te​te​jén ült a szal​mán, vál​lán
gyap​jú​kö​pen​nyel. A va​rázs​bi​lincs arany​szí​nű lán​cai meg​csil​lan​tak a nap​fény​ben, és
ami​kor meg​moz​dult, szem​káp​ráz​ta​tó​an szik​ráz​tak.
Pis​log​tam né​há​nyat a va​kí​tó fény​től, és mire fel​fog​tam, mit né​zek, a Sár​kány már el​-
in​dult fe​lé​jük a té​ren ke​resz​tül, és kö​ve​te​lőz​ve meg​szó​lalt. – Mit csi​nálsz? – Talp​ra kec​-
me​reg​tem, és én is oda​men​tem hoz​zá​juk.
Ma​rek her​ceg fe​lénk for​dult, ami​kor oda​ér​tem hoz​zá​juk. – Fel​ké​szü​lünk rá, hogy ha​za​-
vi​gyük a ki​rály​nét – je​len​tet​te ki ke​dé​lye​sen.
– Ez va​la​mi tré​fa? Gyó​gyul​nia kell…
– Amit a fő​vá​ros​ban is ép​pen olyan jól meg​te​het, mint itt – el​len​ke​zett Ma​rek her​ceg. –
Nem egyez​tem bele, hogy be​zárd egy to​rony​ba az anyá​mat, amíg ked​ved nem tá​mad ki​-
en​ged​ni, Sár​kány. Ne hidd, hogy el​fe​lej​tet​tem, mi​lyen hú​zó​doz​va kí​sér​tél be min​ket a
Ren​ge​teg​be!
– Te vi​szont a je​lek sze​rint sok min​den egyéb​ről meg​fe​led​kez​tél – szi​szeg​te a má​gus. –
Pél​dá​ul ar​ról, hogy Ro​szi​á​ig fel​ége​ted a Ren​ge​te​get, ha si​ker​rel já​runk.
– Sem​mi​ről sem fe​led​kez​tem meg. Je​len​leg nincs hoz​zá elég em​be​rem. Ha vissza​me​-
gyek a pa​lo​tá​ba, erre a cél​ra is kül​det​he​tek em​be​re​ket a ki​rállyal.
– Az ud​var​ban csak annyit te​hetsz, hogy fel-alá pa​rá​dé​zol ez​zel az üres bá​bu​val, és a
hős sze​re​pé​ben tet​sze​legsz. Hí​vass em​be​re​ket most! Nem in​dul​ha​tunk el in​nen csak úgy!
Gon​do​lod, hogy a Ren​ge​teg nem fog vá​la​szol​ni arra, amit tet​tünk, ha csak úgy el​lo​va​go​-
lunk, és véd​te​le​nül hagy​juk a völ​gyet?
Ma​rek to​vább vi​gyor​gott, de re​me​gett az ajka, és hol meg​szo​rí​tot​ta, hol el​en​ged​te a
kard​ja mar​ko​la​tát. A Só​lyom ket​tő​jük közé lo​pa​ko​dott, rá​tet​te a ke​zét a her​ceg kar​já​ra,
és meg​szó​lalt: – Fel​ség, bár Szar​kan hang​ne​me meg​kér​dő​je​lez​he​tő, lé​nye​gé​ben iga​zat be​-
szél.
Egy pil​la​nat​ra azt hit​tem, vég​re fel​fog​ta; ta​lán a Só​lyom is meg​ta​pasz​talt már annyit a
Ren​ge​teg al​jas​sá​gá​ból, hogy fel​is​mer​je a fe​nye​ge​tést. Meg​le​pőd​ve és re​mény​ked​ve néz​-
tem a Sár​kány​ra, de az ő vo​ná​sa​it in​kább meg​ke​mé​nyed​ni lát​tam. A fe​hér ru​hás má​gus
mél​tó​ság​tel​je​sen fel​szeg​te a fe​jét, ami​kor szem​be​for​dult vele. – Sze​rin​tem Szar​kan is
egyet​ért az​zal, hogy akár​mi​lyen va​rázs​te​het​sé​gei van​nak, a Fűz​fa a gyó​gyí​tás te​rén
messze fe​lül​múl​ja, és ha bár​ki se​gít​het a ki​rály​nén, ak​kor ő az. Szar​kan eskü alatt fo​gad​-
ta, hogy meg​óv​ja a bi​ro​dal​mat a Ren​ge​teg​től. Nem hagy​hat​ja el a völ​gyet.
– Jól van – szűr​te Ma​rek her​ceg össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zül. Be​gya​ko​rolt vá​lasz​nak
hang​zott. Egy​re nö​vek​vő in​du​lat​tal döb​ben​tem rá, hogy már le is ren​dez​ték ma​guk kö​-
zött a kö​vet​ke​ző lé​pé​se​ket.
Az​tán a Só​lyom vá​rat​la​nul foly​tat​ta: – Ne​ked pe​dig azt kell fel​fog​nod, Szar​kan, hogy
Ma​rek her​ceg nem hagy​hat​ja itt ve​led Han​na ki​rály​nét és a pa​raszt​lányt. – A mel​let​tem
álló Kas​já​ra mu​ta​tott. – Ter​mé​sze​te​sen most azon​nal a fő​vá​ros​ba kell vin​ni őket, ahol bí​-
ró​ság elé ál​lít​juk őket, és ki​de​rül, ma​radt-e ben​nük ron​tás.

– Cse​le​sen tár​gyal​nak – mond​ta ké​sőbb a Sár​kány. – Rá​adá​sul ha​tá​so​san is. A Só​lyom​-

nak iga​za van, nincs jo​gom el​hagy​ni a völ​gyet a ki​rály jó​vá​ha​gyá​sa nél​kül, és a tör​vény
úgy ren​del​ke​zik, hogy mind​két ál​do​zat​nak bí​ró​ság elé kell áll​nia.
– De nem azon​nal, eb​ben a perc​ben! – A ki​rály​né​ra néz​tem, aki kö​zöm​bö​sen és né​mán
ült a sze​ké​ren, mi​köz​ben a fa​lu​si​ak en​ni​va​lót és ta​ka​ró​kat hal​moz​tak fel kö​rü​löt​te,
olyan so​kat, hogy ha há​rom​szor tet​tük vol​na meg az utat a fő​vá​ros​ba és vissza meg​ál​lás
nél​kül, ak​kor sem tud​tuk vol​na min​det fel​hasz​nál​ni. – Mi vol​na, ha egy​sze​rű​en vissza​-
vin​nénk a to​rony​ba most… őt és Kas​ját? A ki​rály biz​to​san meg​ér​te​né…
A Sár​kány hor​kan​tott. – A ki​rály ér​tel​mes em​ber. Ő nem bán​ná, ha fel​tű​nés nél​kül el​-
vin​nénk a ki​rály​nét lá​ba​doz​ni, mi​előtt bár​ki meg​lát​ná vagy híre men​ne, hogy meg​men​-
tet​tük. De így? – A falu la​kó​i​ra mu​ta​tott. Az em​be​rek tisz​tes és biz​ton​sá​gos tá​vol​ság​ból
vet​ték kör​be a sze​ke​ret, a ki​rály​nét bá​mul​ták, és sut​tog​va ele​ve​ní​tet​ték fel szö​ké​sé​nek
tör​té​ne​tét. – Nem. Kér​dő​re von​na ami​att, hogy ta​núk előtt nyíl​tan szem​be​sze​gül​tem a
bi​ro​da​lom tör​vé​nyé​vel. – A sze​mem​be né​zett, mi​előtt foly​tat​ta: – És én sem me​he​tek el.
A ki​rály ta​lán még meg​en​ged​né, de a Ren​ge​teg nem.
El​csüg​ged​ve néz​tem vissza rá. – Nem hagy​ha​tom, hogy el​vi​gyék Kas​ját! – mond​tam
es​dek​lő han​gon. Tisz​tá​ban vol​tam vele, hogy Za​to​csek​ben a he​lyem, ott van rám szük​-
ség, ám a tu​dat, hogy a fő​vá​ros​ba hur​col​hat​ják Kas​ját, bí​ró​ság elé ke​rül, és a tör​vény ér​-
tel​mé​ben akár ha​lál​ra is ítél​he​tik… Rá​adá​sul egy​ál​ta​lán nem bíz​tam Ma​rek her​ceg​ben,
mert tud​tam, hogy min​dig a sa​ját ér​de​ké​ben cse​lek​szik.
– Nyil​ván​va​ló – fe​lel​te a Sár​kány. – De az is nyil​ván​va​ló, hogy ka​to​nák nél​kül nem néz​-
he​tünk újra szem​be a Ren​ge​teg​gel, és sok har​cos​ra lesz szük​sé​günk. Har​co​so​kat kell sze​-
rez​ned a ki​rály​tól. Akár​mit is mond Ma​rek, neki csak a ki​rály​nén jár az esze, Szol​ja pe​dig
nem al​jas ugyan, de job​ban sze​ret aka​dé​kos​kod​ni, mint ahogy a mi ér​de​ke​ink meg​kí​-
ván​ják.
Vé​gül egy kér​dés​sel vá​la​szol​tam: – Szol​ja? – Kü​lö​nös ér​zés volt ki​ej​te​ni a ne​vet, úgy
moz​gott, mint egy ma​dár ma​ga​san kö​rö​ző ár​nyé​ka, és mi​köz​ben ki​mond​tam, egy nagy
szem át​ha​tó pil​lan​tá​sát érez​tem ma​ga​mon.
– Sóly​mot je​lent bű​báj​nyel​ven. Rád is rak​nak majd ilyen ne​vet, mi​előtt fel​vesz​nek a va​-
rázs​lók lis​tá​já​ra. Ne hagyd, hogy ez csak a tár​gya​lás után tör​tén​jen meg, mert ak​kor
nem lesz jo​god ta​nús​kod​ni! Ide hall​gass: amit itt tet​tél, ab​ban ha​ta​lom van, egye​di és kü​-
lön​le​ges ha​ta​lom. Ne hagyd, hogy Szol​ja a sa​ját di​cső​sé​gé​nek ál​lít​sa be, és ne szé​gyelld
hasz​nál​ni!
Fo​gal​mam sem volt, hogy le​het​ne vég​re​haj​ta​ni az uta​sí​tá​sa​it, leg​fő​képp rá​ven​ni a ki​-
rályt, hogy ad​jon ne​künk ka​to​ná​kat. Ma​rek azon​ban már oda​ki​ál​tott To​mas​nak és Oleg​-
nek, hogy száll​ja​nak fel a lo​va​ik​ra. A Sár​kány​nak nem kel​lett to​vább bi​zony​gat​nia, hogy
egye​dül kell bol​do​gul​nom. Na​gyot nyel​tem, és bó​lin​tot​tam. – Kö​szö​nöm, Szar​kan – bú​-
csúz​tam.
Olyan íze volt a bű​báj​ne​vé​nek, mint a tűz​nek és a szár​nyak​nak, a te​ker​gő füst​nek, a ki​-
fi​no​mult​ság​nak, az erő​nek és az egy​más​hoz dör​zsö​lő​dő pik​ke​lyek​nek. Vé​gig​mért, és
me​re​ven ennyit mon​dott rá: – Ne pottyanj bele egyet​len for​ró lá​bos​ba sem, és akár​mi​-
lyen ne​he​zed​re is esik, pró​bálj meg tűr​he​tő ki​né​zet​tel meg​je​len​ni!
 17. FEJEZET
Nem iga​zán si​ke​rült meg​fo​gad​nom a ta​ná​csát.
Egy​he​ti és egy​na​pi lo​vag​lás​ra jár​tunk a fő​vá​ros​tól, és a lo​vam egész úton a fe​jét rán​-
gat​ta: há​rom lé​pés után min​dig ide​ges rán​gás​sal esett neki a zab​lá​nak, elő​re​húz​va en​-
gem és a gyep​lőt is. Vé​gül már kő​ke​mény​re fe​szült a nya​kam és a vál​lam. Időn​ként le​-
ma​rad​tam, és a kis ka​ra​ván vé​gé​re men​tem, a nagy vas​pán​tos sze​kér​ke​re​kek nyo​mán
fel​ka​va​ro​dó, fi​nom por​fel​hő​be. A lo​va​mat rend​sze​res tüsszen​té​sek zök​ken​tet​ték ki a
pec​kes üge​tés​ből. Mi​előtt Ol​san​ká​ba ér​tünk vol​na, már hal​vány​szür​ke por​ré​teg bo​rí​tot​-
ta a ru​há​mat, és kosz​csí​ko​kat raj​zolt a kör​möm alá az iz​zad​ság.
A Sár​kány az utol​só együtt töl​tött per​ce​ink​ben írt egy le​ve​let a ki​rály​nak, és rám bíz​ta.
Né​hány ku​sza sor volt az egész, ol​csó pa​pí​ron, a fa​lu​si​ak​tól köl​csön​kért híg tin​tá​val. Le​-
ír​ta, hogy bo​szor​kány va​gyok, és ka​to​ná​kat kért tőle. Ami​kor össze​haj​tot​ta, meg​vág​ta a
hü​velyk​uj​ját, a pa​pír szé​lé​re ken​te a vért, és arra a ma​sza​tos fe​lü​let​re fir​kál​ta fel a ne​vét,
erő​tel​jes fe​ke​te, bár a szé​le​in füs​töl​gő be​tűk​kel: Szar​kan. Elő​vet​tem a szok​nyám zse​bé​-
ből, és mi​köz​ben uj​ja​im​mal a be​tű​ket si​mo​gat​tam, egé​szen kö​zel​ről érez​tem a füst​sza​-
got és hal​lot​tam a csap​ko​dó szár​nyak sut​to​gá​sát. Meg​nyug​ta​tó és fel​zak​la​tó is volt egy​-
szer​re, hi​szen min​den nap​pal mér​föl​dek​kel tá​vo​lod​tam el at​tól a hely​től, ahol len​nem
kel​lett vol​na, hogy vissza​tart​sam a Ren​ge​te​get.
– Mi​ért aka​rod ma​gad​dal vin​ni Kas​ját? – kér​dez​tem még egy​szer utol​já​ra Ma​rek​től,
ami​kor az első éj​sza​kán le​tá​bo​roz​tunk a he​gyek lá​bá​nál, az Or​só​ba si​e​tő pa​tak egyik se​-
kély gáz​ló​ja kö​ze​lé​ben. Dél felé a nap utol​só su​ga​ra​i​nak fé​nyé​ben fel​tűnt a Sár​kány na​-
rancs​sár​gán izzó tor​nya. – Vidd el a ki​rály​nét, ha ra​gasz​kodsz hoz​zá, de min​ket en​gedj
vissza! Lát​tad a Ren​ge​te​get, lát​tad, mi az…
– Apám azért kül​dött ide, hogy el​ren​dez​zem Szar​kan ügyét a meg​ron​tott pa​raszt​-
lánnyal – szö​gez​te le a her​ceg, mi​köz​ben ala​po​san meg​mos​ta fe​jét és nya​kát a pa​tak vi​-
zé​ben. – Őt vár​ja, vagy a fe​jét. Sze​rin​ted me​lyi​ket vi​gyem el neki?
– De min​dent meg fog ér​te​ni Kas​já​val kap​cso​lat​ban, ha meg​lát​ja a ki​rály​nét – el​len​kez​-
tem.
Ma​rek le​ráz​ta ma​gá​ról a vi​zet, és fel​emel​te a fe​jét. A ki​rály​né még min​dig moz​du​lat​la​-
nul, ki​fe​je​zés​te​le​nül ült a sze​ké​ren az egy​re sű​rű​sö​dő szür​kü​let​ben, és maga elé me​redt.
Kas​ja mel​let​te fog​lalt he​lyet. Mind​ket​ten meg​vál​toz​tak: fur​csák és ide​ge​nek let​tek, egye​-
nes hát​tal és a fá​radt​ság leg​ki​sebb jele nél​kül vá​ra​koz​tak az egész na​pos út után. Csi​szolt
fa​fe​lü​let​hez ha​son​ló​an fény​lett a tes​tük. Ahogy azon​ban Kas​ja vissza​for​dult Ol​san​ka és
a völgy felé, némi ag​go​dal​mat és ri​a​dal​mat fe​dez​tem fel a sze​mé​ben.
Együtt néz​tük őket, az​tán a her​ceg fel​állt. – A ki​rály​né sor​sa az övé​hez van köt​ve – kö​-
zöl​te szín​te​len han​gon, majd el​vo​nult. Bosszú​san csap​tam rá a víz​re, az​tán a te​nye​rem​be
mer​tem be​lő​le egy ki​csit, és meg​mos​tam az ar​com. Kosz​tól fe​ke​te kis cser​me​lyek csor​-
do​gál​tak ki az uj​ja​im kö​zött.
– Mi​lyen ször​nyű le​het ne​ked! – szó​lalt meg a há​tam mö​gött vá​rat​la​nul fel​buk​ka​nó Só​-
lyom, mire prüsz​köl​ve emel​tem ki az ar​com a mar​kom​ban tar​tott víz​ből. – Her​ce​gi kí​sé​-
ret​tel vo​nulsz be Kra​li​á​ba, ahol bo​szor​kány​nak és hős​nő​nek ne​vez​nek! Mi​cso​da bor​za​-
lom!
Le​tö​röl​tem az ar​co​mat a szok​nyám​mal. – Azt sem tu​dom, mi szük​ség van ott rám! Sok
va​rázs​ló él a pa​lo​tá​ban. Ők is meg tud​ják ál​la​pí​ta​ni, hogy a ki​rály​né​ban nincs ron​tás.
Szol​ja fej​csó​vá​lá​sán lát​szott, hogy szá​nal​mas, ér​te​den pa​raszt​lány​nak tart. – Tény​leg
azt hi​szed, ennyi az egész? A tör​vény egy​ér​tel​mű​en és meg​fel​leb​bez​he​tet​le​nül ki​mond​ja:
akit ron​tás ért, an​nak tűz ál​tal kell vesz​nie.
– De a ki​rály ke​gyel​met fog adni neki – mond​tam, bár in​kább kér​dés​nek hang​zott.
Szol​ja töp​reng​ve né​zett a ki​rály​né felé, aki mos​tan​ra szin​te lát​ha​tat​lan​ná vált, csu​pán
egy ár​nyék volt az ár​nyak kö​zött. Nem vá​la​szolt. Vissza​for​dult hoz​zám. – Aludj jól, Ag​-
nyes​ka! Hosszú út vár még ránk. – Az​zal vissza​tért Ma​rek her​ceg​hez a tűz​ra​kás mel​lé.
Ám in​nen​től fog​va nem tud​tam ren​de​sen alud​ni, sem ezen az éj​sza​kán, sem a kö​vet​ke​-
ző​kön.
A hí​rünk meg​elő​zött min​ket. Ami​kor át​kel​tünk egy-egy fa​lun vagy vá​ro​son, az em​be​-
rek fél​be​hagy​ták a mun​kát, és bá​mész te​kin​tet​tel fel​so​ra​koz​tak az út szé​lén, de nem
mer​tek kö​ze​lebb jön​ni, és a gye​re​ke​i​ket is vissza​tar​tot​ták. Az utol​só na​pon pe​dig egész
tö​meg várt min​ket a ki​rály nagy​vá​ro​sa előt​ti utol​só út​el​ága​zás​nál.
Ad​dig​ra már össze​mo​sód​tak a fe​jem​ben az órák és a na​pok. Saj​gott a ka​rom, a há​tam
és a lá​bam is. A leg​kín​zóbb fáj​dal​mat a fe​jem​ben érez​tem, mint​ha egy ré​szem még hoz​zá
lett vol​na köt​ve a völgy​höz, és a fel​is​mer​he​tet​len​sé​gig el​vé​ko​nyod​tam vol​na. Hi​á​ba pró​-
bál​tam azo​no​sul​ni az új ön​ma​gam​mal, hi​szen tá​vol ke​rül​tem az ál​ta​lam is​mert vi​lág​tól.
A hát​tér​ből el​tü​ne​dez​tek az ál​lan​dó​ság ér​ze​tét biz​to​sí​tó, is​me​rős he​gyek. Ter​mé​sze​te​sen
tud​tam, hogy van​nak olyan ré​szei az or​szág​nak, ahol nin​cse​nek he​gyek, még​is vár​tam,
hogy a hold​dal együtt fel​buk​kan​nak va​la​hol a tá​vol​ban. De va​la​hány​szor hát​ra​néz​tem,
egy​re ki​sebb​nek lát​tam őket, míg vé​gül az utol​só domb​vi​dék is mö​göt​tünk ma​radt.
Min​den irány​ban ga​bo​ná​val sű​rűn be​ve​tett, szé​les sík​sá​gok te​rül​tek el, meg​sza​kí​tás nél​-
kül, és va​la​hogy fur​csa ala​kot öl​tött az egész vi​lág. Itt er​dők és li​ge​tek sem vol​tak.
Fel​ka​pasz​kod​tunk az utol​só domb​ra, és a csúcs​ra érve fel​tá​rult előt​tünk a fő​vá​ros, Kra​-
lia ha​tal​mas tö​me​ge: sár​ga falú há​zak na​ran​csos-bar​na te​tők​kel, ame​lyek vad​vi​rág​ként
bur​ján​zot​tak a szé​les Van​da​lusz fo​lyó két part​ján, kö​zé​pen, a vá​ros szí​vé​ben ma​ga​so​dó
szik​la​töm​bön pe​dig a Za​mek Orla, a ki​rá​lyok vö​rös tég​lás pa​lo​tá​ja tűnt fel. Hoz​zá fog​ha​-
tó, ha​tal​mas épü​le​tet ko​ráb​ban el​kép​zel​ni sem tud​tam. A Sár​kány tor​nya a pa​lo​ta leg​ki​-
sebb tor​nyá​nál is ki​sebb volt, és azok​ból is leg​alább egy​tu​cat​nyi me​re​de​zett az ég felé.
A Só​lyom meg​for​dult, hogy rám néz​zen. Va​ló​szí​nű​leg arra volt kí​ván​csi, ho​gyan fo​-
ga​dom a lát​ványt, ám a pa​lo​ta olyan ha​tal​mas és ide​gen​sze​rű volt, hogy még a szá​mat
sem tá​tot​tam el. Úgy érez​tem ma​gam, mint​ha egy könyv il​luszt​rá​ci​ó​ját néz​ném, nem a
va​ló​sá​got, és annyi​ra ki​me​rül​tem, hogy a tes​te​men kí​vül mást nem is na​gyon ér​zé​kel​-
tem. Fo​lya​ma​to​san lük​te​tett a com​bom, re​me​gett a ka​rom, és vas​tag, zsí​ros kosz​ré​teg
zsib​basz​tot​ta el a bő​rö​met.
A domb al​ján egy csa​pat ka​to​na várt min​ket az út​ke​resz​te​ző​dés​nél. Jó​ko​ra emel​vényt
őriz​tek, amely​nek te​te​jén hat pap és szer​ze​tes vá​ra​ko​zott, a kö​zé​pen álló fér​fi köré ren​de​-
ződ​ve, aki le​nyű​gö​ző papi ru​há​za​tot, arannyal hím​zett, sö​tét​bí​bor pa​lás​tot vi​selt.
Hosszú, ko​moly ar​cát még hosszabb​nak tün​tet​te fel ma​gas, két​csú​csú sü​ve​ge.
Ma​rek meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát, és a cso​por​to​su​lást szem​lél​te. Ez​alatt volt időm ván​szor​gó
lo​va​mat oda​irá​nyí​ta​ni hoz​zá és a Só​lyom​hoz. – Apám már elő is rán​gat​ta ezt a sót​lan
vén​em​bert – mo​rog​ta a her​ceg. – Ő fog​ja rá​rak​ni az erek​lyé​ket. Szá​mí​tasz va​la​mi bo​nyo​-
da​lom​ra?
– Nem iga​zán – fe​lel​te a má​gus. – A mi drá​ga ér​se​künk va​ló​ban sót​lan és fá​rasz​tó, de a
ma​kacs​sá​ga most a mi ügyün​ket szol​gál​ja. Nem en​ged má​so​kat vizs​gá​lód​ni, eset​leg ha​-
mis erek​lyék​kel, ha​nem a sa​ját ke​zé​be ve​szi az ügyet. Már​pe​dig az iga​zi re​lik​vi​ák sem​mi
olyat nem fog​nak mu​tat​ni, ami nincs a ki​rály​né​ban.
Annyi​ra fel​há​bo​rí​tott a ke​gye​let​sér​tő hang​nem – sót​lan vén​em​ber​nek ne​vez​ni az ér​se​-
ket –, hogy nem is ju​tott eszem​be ma​gya​rá​za​tot kér​ni: mi​ért akar​na bár​ki ron​tást ki​mu​-
tat​ni, ha a ki​rály​né​ban nyo​ma sincs an​nak? Ma​rek már​is meg​sar​kan​tyúz​ta a lo​vát. A
sze​kér is le​zö​työ​gött a domb​ról a nyo​má​ban, és lát​tam, hogy a bá​mész​ko​dók – akár​mi​-
lyen mohó és kí​ván​csi te​kin​tet​tel néz​tek – nagy hul​lám​ként hú​zód​nak tá​vo​labb tő​lünk
min​den irány​ban, ne​hogy a ke​re​kek alá ke​rül​je​nek. So​kuk nya​ká​ban lát​tam vé​del​me​ző
amu​let​te​ket, és ami​kor el​ha​lad​tunk mel​let​tük, né​há​nyan ke​resz​tet ve​tet​tek.
A ki​rály​né se​mer​re nem né​zett, nem is fész​ke​lő​dött a he​lyén, csak elő​re-hát​ra in​gott a
sze​kér im​boly​gá​sá​nak üte​mé​re. Kas​ja kö​ze​lebb hú​zó​dott hoz​zá, és ri​ad​tan rám né​zett,
amit ha​son​ló ri​a​da​lom​mal vi​szo​noz​tam. Soha éle​tünk​ben nem lát​tunk ennyi em​bert
egy he​lyen. A tö​meg né​hol olyan kö​zel nyo​ma​ko​dott, hogy hoz​zá​ér​tek a lá​bam​hoz, még
a lo​vam ir​dat​lan pat​kó​i​tól sem fél​tek.
A ka​to​nák át​en​ged​tek min​ket, hogy meg​kö​ze​lít​hes​sük az emel​vényt, az​tán kör​be​áll​-
ták, és fe​lénk emel​ték dár​dá​i​kat. Meg​ré​mül​tem, ami​kor ész​re​vet​tem az emel​vény kö​ze​-
pén álló, ma​gas, vas​kos cö​lö​pöt, alat​ta szal​má​ból és gyú​lé​kony fa​da​ra​bok​ból emelt mág​-
lyá​val. Fel​emel​tem a ke​zem, és meg​rán​gat​tam a Só​lyom ka​bát​uj​ját.
– Ne nézz már úgy, mint egy ré​mült nyúl, húzd ki ma​gad, és mo​so​lyogj! – szi​sze​gett. –
Az vol​na most a leg​rosszabb, ha va​la​mi bal​jós dol​got ész​lel​né​nek a vi​sel​ke​dé​sünk​ben.
Ma​rek úgy vo​nult to​vább, mint​ha nem me​re​dez​né​nek fé​lel​me​tes acél​he​gyek egy kar​-
nyúj​tás​nyi​ra tő​lünk. Ami​kor le​szállt a lo​vá​ról, meg​lib​ben​tet​te a kö​pe​nyét, ame​lyet az
egyik vá​ros​ban vá​sá​rolt utunk so​rán, majd oda​ment a sze​kér​hez, hogy le​emel​je a ki​rály​-
nét. Kas​ja se​gí​tett neki a sze​kér​ről, az​tán Ma​rek tü​rel​met​len in​té​sé​re ő is le​szállt.
Ko​ráb​ban soha nem ta​pasz​tal​tam ilyet, de a ha​tal​mas so​ka​ság​nak olyan szün​te​le​nül
mo​raj​ló hang​ja volt, akár egy fo​lyó​nak: hol han​go​sabb, hol hal​kabb lett, de soha nem
vált szét kü​lön​ál​ló han​gok​ra. Ek​kor azon​ban tel​jes csönd állt be. Ma​rek fel​ve​zet​te az
emel​vény​re a ki​rály​nét, aki​nek nya​ká​ban még min​dig ott volt az arany​pánt. Meg​ál​lí​tot​-
ta a ma​gas sü​ve​get vi​se​lő pap előtt.
– Mél​tó​sá​gos ér​sek úr! – szó​lalt meg a her​ceg tisz​tán csen​gő, éles han​gon. – Nagy ve​-
széllyel da​col​va tár​sa​im​mal együtt ki​sza​ba​dí​tot​tuk Pol​nia ki​rály​né​ját a go​nosz Erdő
mar​ká​ból. Ezen​nel a te fel​ügye​le​ted​re bí​zom, vizs​gáld meg ala​po​san, bi​zo​nyítsd be erek​-
lyé​id​del és ha​tal​mad ere​jé​vel, tisz​ta-e, avagy ron​tás érte, ma​radt-e ben​ne nyo​ma a Ren​-
ge​teg át​ká​nak, amely eset​leg to​vább​ter​jed​het, és más ár​tat​lan lel​kek​re is ve​szélyt je​lent​-
het.
Ter​mé​sze​te​sen tud​tuk, hogy az ér​sek pon​to​san ezért van je​len, és alig​ha örült neki,
hogy Ma​rek ezt a sa​ját el​kép​ze​lé​se​ként ál​lít​ja be. Vo​nal​lá kes​ke​nye​dett a szá​ja. – Biz​tos le​-
hetsz ben​ne, hogy így te​szek, fel​ség – vá​la​szol​ta ri​de​gen, majd el​for​dult és in​tett. Az
egyik szer​ze​tes oda​lé​pett hoz​zá. Ala​csony, ide​ges képű em​ber volt, egy​sze​rű, bar​na vá​-
szon​csu​há​ban, feje búb​ján ke​rek sap​ka​ként le​nyírt, bar​na haj​jal. Jó​ko​ra, arany​ke​re​tes
szem​üve​ge mö​gött sza​po​rán pis​lo​gott ki​gú​vadt sze​mé​vel. Hosszú fa​lá​di​kát tar​tott a ke​-
zé​ben, ame​lyet fel is nyi​tott. Az ér​sek be​le​nyúlt, és két kéz​zel ki​vett egy ha​lász​há​ló​hoz
ha​son​ló, fé​nyes, arany-ezüst há​lót. A tö​meg he​lyes​lő​en mo​raj​lott, mint a ta​va​szi le​ve​lek
kö​zött mo​to​zó szél.
Az ér​sek fel​emel​te a há​lót, majd hosszú, zeng​ze​tes imá​ba kez​dett. Ez​u​tán vissza​for​-
dult, és egy do​bás​sal rá​te​rí​tet​te a há​lót a ki​rály​né​ra. A fé​nyes anyag lá​gyan te​le​pe​dett az
asszony fe​jé​re, össze​gön​gyölt szé​lei le​om​lot​tak, majd egé​szen a lá​bá​ig be​bo​rí​tot​ták. Az​-
tán leg​na​gyobb meg​le​pe​té​sem​re elő​re​lé​pett a szer​ze​tes, rá​tet​te a ke​zét a há​ló​ra, és így
szólt: – Ji​lasz​tusz kosz​met, ji​lasz​tusz kosz​met ve​stuo pal​ta. – Hossza​san foly​tat​ta az igét,
amely​nek sza​vai be​le​szö​vőd​tek a há​ló​ba, és meg​vi​lá​gí​tot​ták azt.
A fény min​den irány​ból be​töl​töt​te a ki​rály​né tes​tét, aki láng​ként vi​lá​gí​tott, fel​emelt
fej​jel ra​gyo​gott az emel​vé​nyen. Egé​szen más​hogy de​ren​gett, mint​ha a Hí​vó​igét bo​csá​-
tot​tuk vol​na rá. An​nak ra​gyo​gá​sa hi​deg, tisz​ta, ke​mény és fáj​dal​mas volt. Ez azon​ban
olyan volt, mint ami​kor az em​ber a téli nap​for​du​ló ide​jén ha​za​ér​ke​zik, és az ab​lak​ból hí​-
vo​ga​tó lám​pás fé​nye üd​vöz​li. Sze​re​tet​tel és me​leg​ség​gel teli fény​nek lát​tam. Só​haj hul​-
lám​zott vé​gig a so​ka​sá​gon. Még a pa​pok is hát​rébb lép​tek egy pil​la​nat​ra, hogy a su​gár​zó
ki​rály​né​ban gyö​nyör​köd​je​nek.
A szer​ze​tes a há​lón tar​tot​ta a ke​zét, és be​le​csor​gat​ta a má​gi​át. Ad​dig no​szo​gat​tam a lo​-
va​mat, míg vo​na​kod​va kö​ze​lebb nem hú​zó​dott a Só​lyom lo​vá​hoz. Oda​ha​jol​tam a nyer​-
gem​ből, hogy a fü​lé​be sut​tog​jak: – Ő ki​cso​da?
– A mi gyen​géd Bag​lyunk​ra gon​dolsz? – kér​dez​te. – Ő Bal​lo atya. Az ér​sek ked​ven​ce,
gon​dol​ha​tod. Rit​ka a jám​bor és en​ge​del​mes va​rázs​ló. – Meg​ve​tő​en be​szélt róla, de én
nem lát​tam olyan erély​te​len​nek a szer​ze​test. In​kább ag​go​da​lom és elé​ge​det​len​ség lát​-
szott raj​ta.
– És a háló? – fag​ga​tóz​tam.
– Biz​tos hal​lot​tál már Szent Jad​vi​ga ken​dő​jé​ről – fe​lel​te a Só​lyom döb​be​ne​tes fesz​te​len​-
ség​gel. Pol​nia leg​szen​tebb erek​lyé​je volt a sze​münk előtt. Úgy hal​lot​tam, csak a ki​rá​lyok
ko​ro​ná​zá​sa​kor hoz​ták elő, hogy be​bi​zo​nyít​sák: nem áll​nak a go​nosz ha​tal​ma alatt.
A tö​meg most már lök​dös​ni kezd​te a ka​to​ná​kat, hogy kö​ze​lebb fér​kőz​zön az emel​-
vény​hez, és még a har​co​sok is meg​ba​bo​náz​va bá​mul​ták a ki​rály​nét. Dár​dá​i​kat egy​re
ma​ga​sabb​ra emel​ve hagy​ták ma​gu​kat kö​ze​lebb ta​szi​gál​ni. A pa​pok a ki​rály​né min​den
por​ci​ká​ját meg​vizs​gál​ták, le​ha​jol​tak a láb​uj​ja​i​hoz, fel​emel​ték a kar​ját, hogy meg​szem​-
lél​hes​sék az uj​ja​it, az​tán a ha​ját is. De csak a ra​gyo​gá​sát lát​tuk; nem volt ben​ne sem​mi
ár​nyék. A pa​pok fel​so​ra​koz​tak egy​más mel​lé, és a fe​jü​ket ráz​ták az ér​sek felé. Még az ő
zord arca is meg​eny​hült a káp​rá​za​tos fény lát​tán.
Ami​kor vé​get ért a vizs​gá​lat, Bal​lo atya óva​to​san le​vet​te a há​lót a ki​rály​né​ról. A pa​pok
to​váb​bi re​lik​vi​á​kat hoz​tak elő, ame​lye​ket most már ma​gam is fel​is​mer​tem: Szent Ka​zi​-
mir pán​cél​já​nak egyik le​mez​da​rab​ja, ame​lyet át​szűrt az ál​ta​la le​ölt kra​li​ai sár​kány foga,
Szent Fi​ran tűz​ben meg​fe​ke​te​dett al​kar​csont​ja egy arany és üveg lá​di​ká​ban, és az arany​-
ser​leg, ame​lyet Szent Ja​cek men​tett ki a ká​pol​ná​ból. Ma​rek egy​más után min​den erek​-
lyé​re rá​tet​te a ki​rály​né ke​zét, a püs​pök pe​dig mel​let​tük imád​ko​zott.
Kas​ját is alá​ve​tet​ték a pró​bák​nak, de ezt a vizs​gá​la​tot nem övez​te ak​ko​ra ér​dek​lő​dés. A
ki​rály​né vizs​gá​la​ta alatt min​den​ki hall​ga​tott, ám ami​kor Kas​ja ke​rült köz​szem​lé​re, han​-
go​san be​szél​get​tek. Ilyen fe​gyel​me​zet​len so​ka​sá​got még soha nem lát​tam, ho​lott ott vol​-
tak előt​tük a szent erek​lyék és maga az ér​sek is.
– Nem is le​he​tett mást vár​ni a kra​li​ai cső​cse​lék​től – je​gyez​te meg Szol​ja meg​rö​kö​nyö​-
dött arc​ki​fe​je​zé​se​met lát​va. Ci​pó​áru​sok kí​nál​gat​ták por​té​ká​i​kat az em​be​rek​nek, és a lo​-
vam há​tá​ról egy bó​dét is fel​fe​dez​tem, ame​lyet élel​mes sör​ke​res​ke​dők ál​lí​tot​tak fel az út
mel​lett.
Olyan ér​zé​sem tá​madt, mint​ha egy ün​ne​pen vagy egy kar​ne​vá​lon len​nék. Vé​ge​ze​tül a
pa​pok bort töl​töt​tek Szent Ja​cek arany​ser​le​gé​be, és Bal​lo atya mor​mo​gott fö​löt​te va​la​-
mit. Hal​vány füst​go​mo​lyag pöf​fent ki a bor​ból, az​tán fel​szí​vó​dott. Ami​kor a ki​rály​né aj​-
ká​hoz emel​ték a ser​le​get, ki​it​ta be​lő​le az összes fo​lya​dé​kot, és nem ro​gyott össze gör​-
csök​ben fet​reng​ve. Meg sem rez​zent az arca, bár ez nem is szá​mí​tott. A tö​meg​ből va​la​ki
fel​emel​te sör​rel teli ku​pá​ját, és el​ki​ál​tot​ta ma​gát: – Ál​dott le​gyen az is​ten! Meg​me​ne​kült
a ki​rály​né! – Erre a töb​bi​ek is va​dul uj​jon​ga​ni kezd​tek, és kö​ze​lebb hú​zód​tak hoz​zánk.
Meg​fe​led​kez​tek min​den fé​lel​mük​ről, és olyan va​dul kur​jon​gat​tak, hogy alig hal​lot​tam
va​la​mit az ér​sek sza​va​i​ból, aki kel​let​le​nül en​ge​délyt adott Ma​rek​nek, hogy be​vi​gye a ki​-
rály​nét a vá​ros​ba.
A tö​meg el​ra​gad​ta​tá​sa szin​te rosszabb volt, mint a ka​to​nák dár​dá​i​nak he​gye. Ma​rek​-
nek fél​re kel​lett lök​nie az em​be​re​ket az út​ból, hogy vissza​jut​has​son az emel​vény​től a
sze​ké​rig, majd fel​se​gít​se a ki​rály​nét és Kas​ját an​nak te​te​jé​re. Ott​hagy​ta a sa​ját lo​vát, fel​-
ug​rott a sze​kér​re, és ke​zé​be vet​te a gyep​lőt. Gon​dol​ko​dás nél​kül az em​be​rek felé csa​pott a
fu​va​ros os​to​rá​val, hogy utat csi​nál​jon ma​gá​nak, Szol​já​val pe​dig egé​szen kö​zel vit​tük lo​-
va​in​kat a sze​kér há​tul​já​hoz, mert mö​göt​tünk is​mét össze​zá​rult a tö​meg.
A so​ka​ság mind​vé​gig ve​lünk ma​radt a vá​ros felé ve​ze​tő öt mér​föl​des úton, fu​tot​tak
utá​nunk és mel​let​tünk is, és ha va​la​ki nem bír​ta ve​lünk tar​ta​ni a lé​pést, nyom​ban má​-
sok ug​rot​tak a he​lyé​re. Mire el​ér​tük a Van​da​lu​szon át​íve​lő hi​dat, fel​nőtt fér​fi​ak és nők
hagy​ták ott mun​ká​ju​kat, hogy min​ket kö​ves​se​nek, és ami​kor oda​ér​tünk a kas​tély kül​ső
ka​pu​já​hoz, alig bír​tunk elő​re​ha​lad​ni a va​dul él​jen​ző tö​meg​ben, amely min​den irány​ból
szo​ro​san kö​rül​vet​te a sze​ke​ret. Tíz​ezer han​gú élő​lény​ként moz​gott, de min​den hang​ja
öröm​it​tas volt. Jó​val előt​tünk el​ért a pa​lo​tá​ba a hír: a ki​rály​né meg​me​ne​kült, és nem érte
ron​tás. Ma​rek her​ceg​nek vég​re si​ke​rült ki​sza​ba​dí​ta​nia az any​ját.
Egy hősi bal​la​da sze​rep​lő​jé​nek érez​tem ma​gam, még úgy is, hogy a ki​rály​né arany​sző​-
ke üs​tö​ke elő​re-hát​ra in​gott a rin​ga​tó​zó sze​ké​ren, és egy​ál​ta​lán nem pró​bál​ta meg tar​ta​-
ni ma​gát, sőt még úgy is, hogy tud​tam, mi​lyen cse​kély győ​zel​met arat​tunk, és mi​lyen
so​kan ad​ták érte az éle​tü​ket. Gye​re​kek is fu​tot​tak a lo​vam mel​lett, és ka​cag​va néz​tek fel
rám – fel​te​he​tő​en nem azért, mert annyi​ra tet​szet​tem ne​kik a ko​szos bő​röm​mel, a kó​cos
ha​jam​mal és a sza​kadt ru​hám​mal – de még ez sem za​vart. Én is ne​vet​ve néz​tem le rá​juk,
és egy idő​re meg​fe​led​kez​tem a ka​rom me​rev​sé​gé​ről és a lá​bam gém​be​re​dett​sé​gé​ről is.
Ma​rek ün​ne​pé​lyes arc​cal ve​zet​te a me​ne​tet. Úgy érez​tem, ő is egy hősi ének sze​rep​lő​jé​-
nek kép​ze​li ma​gát. Ezek​ben a pil​la​na​tok​ban sen​ki​nek sem ju​tot​tak eszé​be a ka​to​nák,
akik nem tér​tek vissza. Oleg kar​csonk​ja szo​ro​san be volt bu​gyo​lál​va, a má​sik kar​já​val
azon​ban lel​ke​sen in​te​ge​tett a tö​meg​nek, és min​den kö​zel​ben lévő lány​nak csó​kot do​-
bott. A so​ka​ság az​u​tán sem tá​gí​tott, hogy át​ha​lad​tunk a ka​pun. A ki​rály ka​to​nái elő​jöt​-
tek lak​ta​nyá​ik​ból, és taps gya​nánt kard​juk​kal csap​kod​ták paj​zsa​i​kat, a há​za​ik​ból elő​lé​pő
ne​me​sek pe​dig vi​rá​gok​kal hin​tet​ték be előt​tünk az utat.
Csak a ki​rály​né nem vett eb​ből ész​re sem​mit. Bár le​vet​ték róla a nyak​pán​tot és a lán​co​-
kat, to​vább​ra is ugyan​olyan me​re​ven ült a he​lyén, akár egy fa​ra​gott szo​bor.
Vé​gül li​ba​sor​ba kel​lett ren​de​ződ​nünk, hogy az utol​só ka​pun át be​jut​has​sunk a pa​lo​ta
bel​ső ud​va​rá​ra. Szé​dí​tő​en nagy volt az épü​let, há​rom szin​ten is bolt​ív​so​rok ma​ga​sod​tak
kö​rü​löt​tünk, és te​mér​dek mo​soly​gó arc te​kin​tett le a bal​ko​nok​ról. Ká​bán néz​tem fel rá​-
juk, és a káp​rá​za​to​san szín​pom​pás, hím​zett zász​lók​ra, osz​lo​pok​ra és tor​nyok​ra. Az ud​-
var egyik ol​da​lán lévő lép​cső te​te​jén maga a ki​rály állt. Kék pa​lás​tot vi​selt, ame​lyet a
nya​ká​nál egy ha​tal​mas, arany​fog​la​la​tú, gyön​gyök​kel kör​be​ra​kott, vö​rös drá​ga​kő fo​gott
össze.
Még min​dig be​szű​rő​dött a tom​pa uj​jon​gás a fa​la​kon át. Bent vi​szont csend te​le​pe​dett
az ud​var​ra, mint​ha egy szín​da​rab kez​de​tét vár​tuk vol​na. Ma​rek her​ceg le​emel​te az any​-
ját a sze​kér​ről. To​vább​ve​zet​te és fel​se​gí​tet​te a lép​csőn. Mi​köz​ben az ud​va​ron​cok da​gály​-
ként tor​lód​tak fel kö​rü​löt​te, oda​vit​te a ki​rály​nét az ural​ko​dó elé. Azon kap​tam ma​gam,
hogy a lé​leg​ze​te​met is vissza​foj​tom.
– Fel​ség – szó​lalt meg Ma​rek –, vissza​hoz​tam ne​ked a ki​rály​né​dat.
A her​ceg a ra​gyo​gó nap​fény​ben úgy fes​tett, mint egy szent har​cos a pán​cél​já​ban, zöld
kö​peny​ben és fe​hér lo​va​gi kön​tös​ben. A ma​gas, me​rev tar​tá​sú ki​rály​né egy​sze​rű, fe​hér
ing​ru​há​ban állt mel​let​te, le​vá​gott haja arany fel​hő​ként ko​ro​náz​ta fe​jét, meg​vál​to​zott
bőre pe​dig hal​vá​nyan csil​lo​gott.
A ki​rály hom​lo​kát össze​rán​col​va né​zett le rá​juk. In​kább fé​le​lem tük​rö​ző​dött az ar​cán,
mint​sem öröm. Mind​nyá​jan né​mán vá​ra​koz​tunk. Vé​gül le​ve​gőt vett, hogy meg​szó​lal​-
jon, ám eb​ben a pil​la​nat​ban a ki​rály​né is meg​moc​cant. Las​san fel​emel​te az ar​cát, és be​le​-
né​zett a fér​je sze​mé​be. A ki​rály vi​szo​noz​ta a pil​lan​tást. Az asszony pis​lo​gott egyet, az​tán
só​haj​tott, és tar​tás nél​kü​li zsák​ként össze​ro​gyott. Ma​rek her​ceg​nek el kel​lett kap​nia a
kar​já​nál fog​va, ne​hogy hát​ra​fe​lé le​es​sen a lép​cső​ről.
Az ural​ko​dó ki​fúj​ta a le​ve​gőt, és kis​sé le​en​ged​te a vál​lát, mint​ha egy zsi​nór​ról vág​ták
vol​na le. Hang​ja be​zeng​te az egész ud​vart. – Vi​gyé​tek a szür​ke lak​osz​tály​ba, és hí​vas​sá​-
tok a Fü​zet! – A szol​gá​lók már si​et​tek is be​fe​lé a kas​tély​ba. Óri​ás hul​lám​ként so​dor​ták be
ma​guk​kal a ki​rály​nét a ka​pun.

Ez​zel vé​get is ért a szín​da​rab. A bel​ső ud​va​ron pont olyan han​gos lett a mo​raj, mint a
kül​sőn, min​den​ki be​szélt min​den​ki​hez, akár​csak a kin​ti tö​meg​ben, az ud​var kö​rü​li épü​-
le​tek mind​há​rom eme​le​tén. Úgy öm​lött ki be​lő​lem az éber, má​mo​ros ér​zés, mint​ha egy
dugó nél​kü​li üveg let​tem vol​na, amely fel​bo​rult. Eszem​be ju​tott, hogy nem ün​ne​pel​ni
jöt​tem a pa​lo​tá​ba. Kas​ja fe​hér rab​ru​há​ban ült a sze​ké​ren, és az íté​le​té​re várt, Szar​kan
száz mér​föld​del ar​rébb pró​bál​ta vissza​tar​ta​ni a Ren​ge​te​get Za​to​csek​nél nél​kü​lem, és fo​-
gal​mam sem volt, ho​gyan fo​gom or​vo​sol​ni a hely​ze​tet.
Ki​ráz​tam a lá​ba​mat a ken​gyel​ből, az egyi​ket át​emel​tem a nye​reg fö​lött, és eset​le​nül le​-
csúsz​tam a föld​re. Ahogy talp​ra áll​tam, meg​roggyant a tér​dem. Egy is​tál​ló​fiú jött a lo​va​-
mért. Ki​csit vo​na​kod​va en​ged​tem, hogy el​vi​gye: bár nem tar​to​zott a leg​ke​ze​sebb lo​vak
közé, még​is egy is​me​rős zá​tony volt az ide​gen​ség ten​ge​ré​ben. Ma​rek és a Só​lyom a ki​-
rállyal együtt vissza​vo​nul​tak a pa​lo​tá​ba. To​mast és Ole​get már el​vesz​tet​tem szem elől,
mert be​le​ve​gyül​tek az egyen​ru​há​sok tö​me​gé​be.
Kas​ja el​kez​dett le​mász​ni a sze​kér há​tul​já​ról. Őrök egy ki​sebb cso​port​ja várt rá. Át​vág​-
tam a szol​gá​lók​ból és ud​va​ron​cok​ból álló so​ka​sá​gon, majd Kas​ja és kö​zé​jük ékel​tem ma​-
ga​mat.
– Mit akar​tok vele ten​ni? – kér​dez​tem kö​ve​te​lő​ző, ag​go​da​lom​tól éles han​gon. Fur​csán
fest​het​tem a sze​mük​ben po​ros, ron​gyos pa​raszt​ru​hám​ban, mint​ha egy ve​réb acsar​gott
vol​na va​dá​szó kan​dú​rok csa​pa​tá​ra. Nem lát​hat​ták a ha​sam​ban for​ron​gó má​gi​át, amely
ké​szen állt üvölt​ve ki​tör​ni on​nan.
Azon​ban akár​mi​lyen je​len​ték​te​len​nek néz​tem ki, ne​kem is ré​szem volt a győ​ze​lem​-
ben, a ki​rály​né ki​sza​ba​dí​tá​sá​ban, és egyéb​ként sem le​het​tek haj​la​mo​sak az erő​sza​kos​-
ság​ra. Az őrök ve​zé​ré​nek, aki vé​gül nyá​ja​san meg​szó​lí​tott, olyan ha​tal​mas baj​sza volt,
amely​hez ha​son​lót még so​ha​sem lát​tam. A vé​ge​it vi​asszal pö​dör​te be.
– Te vagy a cse​léd​je? Ne ag​gódj, a ki​rály​né​hoz visszük, a Szür​ke To​rony​ba, és mind​ket​-
tő​jük​re a Fűz fog vi​gyáz​ni. Min​dent he​lye​sen, a tör​vény szel​le​mé​ben fo​gunk ten​ni.
Et​től nem nyu​god​tam meg, hi​szen a tör​vény ér​tel​mé​ben Kas​ját és a ki​rály​nét is azon​-
na​li ha​lál​ra kel​lett vol​na ítél​ni. Kas​ja sut​to​gá​sa ütöt​te meg a fü​le​met. – Min​den rend​ben
van, Nyes​ka. – Nem volt rend​ben sem​mi, de bele kel​lett tö​rőd​nünk a hely​zet​be. Az őrök
ma​guk közé vet​ték, né​gyen ha​lad​tak előt​te, né​gyen utá​na, majd be​vo​nul​tak vele a pa​lo​-
tá​ba.
Té​to​ván egy hely​ben ma​rad​tam, az​tán rá​jöt​tem, hogy ha el​tűn​nek a sze​mem elől,
soha nem fo​gom egye​dül meg​ta​lál​ni Kas​ját a ha​tal​mas épü​let​ben. Hir​te​len még​is a nyo​-
muk​ba sze​gőd​tem.
– Állj csak meg! – szólt rám egy őr, ami​kor be akar​tam men​ni a ka​pun, de én egy va​-
rázs​igé​vel vá​la​szol​tam:
– Pa​ram pa​ram. – Úgy dú​dol​tam, mint az el​kap​ha​tat​lan, szem​te​len kis légy​ről szó​ló
könnyed da​locs​kát, mire ő pis​lo​gott né​há​nyat, én pe​dig ész​re​vét​le​nül meg​ke​rül​tem.
A me​net után kul​log​tam, mint​ha csak egy ru​há​ról le​fes​lett cér​na​szál len​nék, és dú​dol​-
va bű​völ​tem meg az őrö​ket, hogy egé​szen el​tör​pül​jek a sze​mük​ben. Nem volt ne​héz, hi​-
szen amúgy is tel​je​sen je​len​ték​te​len​nek érez​tem ma​gam. A fo​lyo​só​nak nem akart vége
sza​kad​ni. Min​de​nütt ne​héz, vas​pán​tos fa​aj​tók so​ra​koz​tak. Ha​tal​mas, fa​li​kár​pi​tok​kal dí​-
szí​tett, fa​ra​gott bú​to​rok​kal teli ter​mek​ből sur​ran​tak ki a szol​gák és az ud​va​ron​cok, ahol
a kő​kan​dal​lók na​gyob​bak vol​tak, mint az ott​ho​nom be​já​ra​ta. A mennye​zet​ről le​ló​gó
csil​lá​rok má​gi​á​tól szik​ráz​tak, és a ma​gas, fe​hér gyer​tyák a vég​te​len​sé​gig ég​tek el​ol​va​dás
nél​kül.
Az​tán a fo​lyo​só vé​get ért egy ki​sebb vas​aj​tó​nál, ame​lyet újabb őrök vi​gyáz​tak. Bic​cen​-
tet​tek Kas​ja kí​sé​rői felé, majd egy kes​keny csi​ga​lép​cső​höz en​ged​ték a me​ne​tet, és a nyo​-
muk​ban en​gem is. Át​sik​lott raj​tam a te​kin​te​tük. Egy​re csak rót​tuk a lép​cső​fo​ko​kat, és
mi​vel fá​rad​tan min​den lé​pést nagy küz​del​mek árán tet​tem meg, meg​könnyeb​bül​ve ér​-
tem fel egy kis ke​rek pi​he​nő​re. Ho​má​lyos és füs​tös volt a he​lyi​ség, se​hol nem tűnt fel ab​-
lak, csak egy kö​zön​sé​ges olaj​lám​pás vi​lá​gí​tott az egyik fal​fül​ké​ben. A de​ren​gés​ben egy
újabb fa​kó​szür​ke fém​aj​tó je​lent meg, éhes ma​nó​fe​jet min​tá​zó, nagy, ke​rek ko​pog​ta​tó​-
val, amely jó​ko​ra gyű​rűt tar​tott a szá​já​ban. Kü​lö​nös hi​deg áradt az ajtó fe​lől, meg-meg​-
su​hin​tot​ta a bő​rö​met, még úgy is, hogy a sa​rok​ba szo​rul​tam a ma​gas őrök háta mö​gött.
Az őrök ve​ze​tő​je be​ko​po​gott, mire be​fe​lé ki​nyílt az ajtó. – El​hoz​tuk a lányt is, nagy​sá​-
gos asszo​nyom – je​len​tet​te be.
– Jól van – fe​lel​te egy met​sző női hang.
Az őrök cso​port​ja ket​té​vált, és át​en​ged​ték Kas​ját. Egy ma​gas, kar​csú nő állt az aj​tó​ban,
konty​ba fel​te​kert sár​ga haj​fo​na​tok​kal és egy arany fej​dísszel üs​tö​kén, kék se​lyem​ru​há​-
ban, ame​lyet a nya​ká​nál és a de​re​ká​nál apró drá​ga​kö​vek dí​szí​tet​tek. Háta mö​gött
hosszú uszály sö​pör​te a pad​lót. A ruha ujja már prak​ti​ku​sabb volt, a kö​nyö​ké​től a csuk​-
ló​já​ig test​hez álló csip​ke bo​rí​tot​ta. A nő ol​dal​ra hú​zó​dott, és hosszú ke​zé​vel tü​rel​met​le​-
nül, két​szer egy​más után in​tett Kas​já​nak. Be​pil​lant​hat​tam a háta mö​gött fel​tá​ru​ló ha​tal​-
mas te​rem​be, amely tele volt sző​nye​gek​kel és ké​nyel​mes bú​to​rok​kal. A ki​rály​né egy
egye​nes tám​lá​jú szé​ken ült me​rev tar​tás​ban, és kö​zö​nyös áb​rá​zat​tal bá​mult ki​fe​lé az ab​-
la​kon a csil​lo​gó vizű Van​da​lusz​ra.
– Ez mi​cso​da? – kér​dez​te az asszony rám néz​ve. Az őrök meg​for​dul​tak, és ami​kor meg​-
lát​tak, el​ke​re​ke​dett a sze​mük. Meg​der​med​tem.
– Én… – Az őrök ve​ze​tő​je da​dog​ni kez​dett, arca el​vö​rö​sö​dött, és mér​ge​sen a me​ne​tet
záró utol​só két őrre vil​lant a te​kin​te​te. Nem sok jót ígért ne​kik ami​att, hogy be​en​ged​tek
a pa​lo​tá​ba. – Ő…
– Ag​nyes​ka va​gyok – vág​tam köz​be. – Kas​já​val és a ki​rály​né​val ér​kez​tem.
Az asszony hi​tet​len​ked​ve né​zett rám, és bi​zo​nyá​ra azon​nal ész​re​vett raj​tam min​den
el​sza​kadt cér​nát, sár​fol​tot, még a szok​nyám hát​só fe​lén lé​vő​ket is. Meg​döb​ben​tet​te,
hogy ilyen vak​me​rő​en vá​la​szol​tam a kér​dé​sé​re. Az őr felé for​dult. – Le​het, hogy ő is ron​-
tás alatt áll?
– Nem, asszo​nyom, tud​tom​mal nem.
– Ak​kor mi​ért hoz​tá​tok ide? Épp elég dol​gom van. – Elő​ke​lő uszá​lyát maga után húz​va
vissza​vo​nult a szo​bá​ba, az ajtó pe​dig be​csu​kó​dott mö​göt​te. Megint hi​deg hul​lám csap​ta
meg az ar​co​mat, és újra szem​be​ke​rül​tem a mohó ma​nó​fej​jel, amely fel​fal​ta a lep​le​ző​-
igém utol​só fosz​lá​nya​it is. Rá​jöt​tem, hogy a ko​pog​ta​tó ma​gá​ba szip​pan​tot​ta a má​gi​át:
ezért hoz​ták ide a meg​ron​tott fog​lyo​kat.
– Hogy ju​tot​tál be ide? – för​medt rám az őrök ve​ze​tő​je gya​na​kod​va, és mind​nyá​jan fö​-
lém ma​ga​sod​tak.
Sze​ret​tem vol​na is​mét el​búj​ni, de az éhes ma​nó​száj alig vár​ta, hogy fel​fal​ja a va​rázs​la​-
to​mat. – Bo​szor​kány va​gyok – mond​tam. Még bi​zal​mat​la​nab​bul für​kész​tek. Elő​vet​tem a
szok​nyám zse​bé​ben őr​zött le​ve​let. A pa​pír kis​sé be​ko​szo​ló​dott az út so​rán, de a rá​é​ge​tett
be​tűk még min​dig eny​hén füs​töl​tek. – A Sár​kány egy le​ve​let kül​dött ál​ta​lam a ki​rály​nak.
 18. FEJEZET
Egy ki​csi, hasz​ná​la​ton kí​vü​li kam​rá​ba ve​zet​tek le a lép​csőn, mert hir​te​len​jé​ben nem
tud​tak ne​kem jobb he​lyet ta​lál​ni. A pa​rancs​nok ott​hagy​ta az őrö​ket az ajtó előtt, és a le​-
vél​lel a ke​zé​ben el​ment, hogy ki​de​rít​se, mi a te​en​dő ve​lem. Ro​gya​do​zott a lá​bam, de sem​-
mi​re sem tud​tam le​ül​ni, csak né​hány ijesz​tő kül​se​jű szék állt a fal men​tén – fi​nom, ci​zel​-
lált, tö​ré​keny​nek lát​szó, fe​hér​re fes​tett, itt-ott ara​nyo​zott, vö​rös bár​sony​pár​nák​kal ta​-
kart bú​tor​da​ra​bok. Akár trón​nak is gon​dol​tam vol​na őket, ha nem lett vol​na be​lő​lük
négy.
In​kább egy idő​re a fal​nak tá​masz​kod​tam, az​tán meg​kí​sé​rel​tem le​ül​ni a kan​dal​ló​ra,
amely​ben már rég nem gyúj​tot​tak tü​zet. A hamu ha​lott volt, a kő hi​deg. Vissza​men​tem
a fal​hoz. Újra vissza a kan​dal​ló​hoz. Vé​gül úgy dön​töt​tem, hogy a szé​ke​ket alig​ha​nem
azért rak​ták a szo​bá​ba, hogy va​la​ki le​ül​jön rá​juk, és óva​to​san he​lyet fog​lal​tam az egyik
dí​szes bú​tor​da​rab szé​lén, erő​sen ma​gam​hoz szo​rít​va a szok​nyá​mat.
Amint le​te​le​ped​tem, ki is nyílt az ajtó, és be​jött egy szol​ga, egy Dan​ká​val egy​ko​rú, ke​-
mé​nyí​tett, fe​ke​te ru​hát vi​se​lő asszony. Szá​ját rosszal​ló​an pré​sel​te össze. Bűn​bá​nó arc​cal
pat​tan​tam fel a szék​ről. Négy hosszú, fé​nyes, vö​rös cér​na kö​vet​te a moz​du​la​ta​i​mat,
ahogy a szok​nyám​ba ra​gadt boj​tor​ján​ba akad​tak, a ru​hám uj​já​ról pe​dig egy szék​ről le​-
pat​tant, hosszú, éles fes​ték​da​rab ta​padt. Az asszony szá​ja még job​ban le​biggyedt, de me​-
re​ven csak annyit mon​dott: – Erre, kér​lek.
Ki​ve​ze​tett az őrök kö​zött, akik szem​lá​to​mást örül​tek, hogy vég​re meg​sza​ba​dul​nak tő​-
lem. Egy má​sik lép​csőn men​tünk fel – már leg​alább fél tu​cat lép​cső akadt az utam​ba,
ami​óta be​tet​tem a lá​bam a pa​lo​tá​ba –, majd egy ki​csi, sö​tét, cel​la​sze​rű szo​bá​ba ér​kez​-
tünk a kas​tély má​so​dik szint​jén. A kes​keny ab​la​kon át a ka​ted​rá​lis kő​fa​lát le​he​tett lát​ni:
pont egy szé​les szá​jú, éhes ször​nyet for​má​ló víz​kö​pő né​zett szem​be ve​lem róla. Mi​előtt
meg​kér​dez​het​tem vol​na, mi​lyen sors vár rám, az asszony el is hagy​ta a he​lyi​sé​get.
Le​ül​tem a szo​bá​ban lévő priccs​re. El​nyom​ha​tott az álom, mert leg​kö​ze​lebb azt ész​lel​-
tem, hogy fek​szem, de nem em​lé​kez​tem, hogy le​dől​tem a fek​hely​re. Még min​dig el​gém​-
be​red​ve és fáj​dal​mak​kal küzd​ve tá​pász​kod​tam fel, de to​vább​ra is tu​da​tá​ban vol​tam an​-
nak, hogy nincs vesz​te​get​ni való időm, és fo​gal​mam sincs, mit te​gyek. El​kép​zel​ni sem
tud​tam, hogy kelt​het​ném fel bár​ki​nek az ér​dek​lő​dé​sét, ha​csak ki nem me​gyek az ud​var​-
ra, és má​gi​kus tűz​go​lyó​kat nem kez​dek a fal​hoz vág​ni. Bár két​sé​ge​im vol​tak, hogy az​u​-
tán a ki​rály haj​lan​dó len​ne szót adni ne​kem Kas​ja tár​gya​lá​sán.
Meg​bán​tam, hogy ki​ad​tam a ke​zem​ből a Sár​kány le​ve​lét, hi​szen az volt az egyet​len
esz​kö​zöm és ta​liz​má​nom. Hon​nan tud​hat​nám, hogy el​ju​tott-e az ural​ko​dó​hoz? El​ha​tá​-
roz​tam, hogy meg​ke​re​sem. Fel​idéz​tem ma​gam előtt a ka​pi​tány ar​cát, vagy leg​alább​is a
baj​szát. Va​ló​szí​nű​leg egész Kra​li​á​ban nincs sen​ki​nek ha​son​ló. Fel​áll​tam, ha​tá​ro​zot​tan
ki​nyi​tot​tam az aj​tót, ki​vo​nul​tam a fo​lyo​só​ra, és kis hí​ján be​le​ro​han​tam a Só​lyom​ba. Ép​-
pen ak​kor emel​te a ke​zét az aj​tó​re​tesz fölé. Für​gén el​lé​pett az utam​ból, ami​vel mind​ket​-
tőn​ket meg​vé​dett, és hal​vá​nyan, nyá​ja​san rám mo​soly​gott. Még min​dig nem si​ke​rült el​-
nyer​nie a bi​zal​ma​mat.
 – Re​mé​lem, ki​pi​hen​ted ma​gad – je​gyez​te meg, és a kar​ját nyúj​tot​ta.
Nem fo​gad​tam el. – Mit akarsz?
El​for​dult, és a fo​lyo​só felé in​tett kar​já​val, mint​ha az előbb is ezt sze​ret​te vol​na ten​ni. –
Azért jöt​tem, hogy a Csa​rov​nyi​kov​ba ve​zes​se​lek té​ged. A ki​rály meg​pa​ran​csol​ta, hogy a
be​ik​ta​tás előtt vizs​gál​ja​nak meg ala​po​san.
Annyi​ra meg​könnyeb​bül​tem, hogy nem is akar​tam hin​ni neki. Rá​san​dí​tot​tam a sze​-
mem sar​ká​ból, fé​lig-med​dig arra szá​mít​va, hogy be​csap. A má​gus azon​ban to​vább​ra is
szét​tárt kar​ral, mo​so​lyog​va várt. – In​dul​junk. Vagy ta​lán elő​ször át​öl​töz​nél?
Már majd​nem el​mond​tam neki, mit csi​nál​jon a ké​ret​len ta​ná​csa​i​val, de ek​kor vé​gig​-
néz​tem ma​ga​mon. Csu​pa sár és por vol​tam, a ru​hám gyű​rő​dé​se​it meg​szí​nez​te az iz​zad​-
ság. A házi szö​vé​sű szok​nya, amely​nek alja a tér​de​met ver​des​te és a fakó, bar​na ing​ru​ha
már ak​kor ret​ten​tő zi​lált volt, ami​kor le​kö​nyö​rög​tem egy za​to​cse​ki lány​ról. Még csak
szol​gá​ló​nak sem néz​het​tek a pa​lo​tá​ban, mert ők is szeb​ben öl​töz​tek ná​lam. Szol​ja idő​-
köz​ben le​cse​rél​te fe​ke​te úti öl​tö​zé​két egy hosszú, fe​ke​te se​lyem​kö​peny​re és egy hosszú,
uj​jat​lan, zöld​del és ezüst​tel hím​zett ka​bát​ra, amely​nek há​tul​já​ra ke​cse​sen om​lott le fe​hér
haja. Messzi​ről ész​re le​he​tett ven​ni, hogy va​rázs​ló. Vi​szont ha ró​lam nem lát​szik messzi​-
ről, hogy va​rázs​ló va​gyok, nem en​ged​nek majd ta​nús​kod​ni. – Pró​bálj meg tűr​he​tő ki​né​-
zet​tel meg​je​len​ni! – fi​gyel​mez​te​tett Szar​kan.
A va​nasz​tal​em úgy öl​töz​te​tett fel, ahogy ko​mor du​ru​zso​lá​som su​gall​ta: me​rev, ké​nyel​-
met​len, drá​ga, vö​rös se​lyem​ru​hát bo​csá​tott rám, amely​nek vég​te​len sok fod​rát lán​go​ló
na​rancs​szí​nű sza​la​gok sze​gé​lyez​ték. Szük​sé​gem lett vol​na némi tá​masz​ra, hogy a ter​je​-
del​mes szok​nyák​kal le tud​jak men​ni a lép​csőn, hi​szen a lá​ba​mat sem lát​tam, de to​vább​-
ra sem vol​tam haj​lan​dó el​fo​gad​ni Szol​ja se​gít​sé​gét, in​kább egye​dül vo​nul​tam le a csi​ga​-
lép​csőn. Las​san, óva​to​san ta​po​gat​tam ki min​den egyes lép​cső​fok szé​lét kes​keny orrú ci​-
pőm​mel.
A má​gus össze​kul​csol​ta a ke​zét a háta mö​gött, és ki​mér​ten vo​nult előt​tem. – Ezek a
vizs​gá​la​tok időn​ként igen nagy ki​hí​vást je​len​te​nek. Gon​do​lom, Szar​kan fel​ké​szí​tett rá –
je​gyez​te meg fa​nya​rul. Vissza​fo​gott kí​ván​csi​ság​gal né​zett rám. Nem fe​lel​tem, de ön​kén​-
te​le​nül is be​ha​rap​tam az alsó aj​ka​mat. – Nos, ha még​is ne​héz​nek ta​lál​nád a fel​ada​to​kat,
tart​ha​tunk egy… af​fé​le kö​zös be​mu​ta​tót a vizs​gá​lók​nak. Az már bi​zo​nyo​san meg​győz​-
né őket.
Dü​hö​sen néz​tem rá, de most sem vá​la​szol​tam. Biz​tos vol​tam ben​ne, hogy akár​mit is
te​szünk együtt, neki fog​ják tu​laj​do​ní​ta​ni a si​kert. Szol​ja nem erős​kö​dött to​vább, úgy
mo​soly​gott, mint​ha nem ész​lel​te vol​na a ri​deg​sé​get az arc​ki​fe​je​zé​sem​ben. Olyan volt,
mint ma​gas​ban kö​rö​ző ma​dár, aki csak a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ra vár, hogy le​csap​jon. Be​-
vitt egy bolt​íves ka​pun, amely mel​lett két fi​a​tal, ma​gas őr állt. A ka​to​nák ér​dek​lőd​ve mé​-
rics​kél​tek. Vé​gül meg​ér​kez​tünk a Csa​rov​nyi​kov​ba, a Má​gu​sok Ter​mé​be.
A ha​tal​mas csar​nok​ba érve ösz​tö​nö​sen le​las​sí​tot​tam a lép​te​i​met. A pla​fon mint​ha a
mennyek​re nyílt vol​na: a kék alap​ra fes​tett fel​hők kö​zött an​gya​lok és szen​tek nyúj​tóz​-
tak. Gi​gan​ti​kus ab​la​kok en​ged​ték be a dél​utá​ni nap​fényt. Meg​ba​bo​ná​zott bá​mész​ko​dá​-
som kö​ze​pet​te majd​nem ne​ki​men​tem egy asz​tal​nak, ám az utol​só pil​la​nat​ban si​ke​rült
meg​ka​pasz​kod​nom a sar​ká​ban és fé​lig va​kon ta​po​ga​tóz​va meg​ke​rül​nöm. A fa​la​kat
köny​vek töm​ke​le​ge ta​kar​ta el, és tel​jes hosszuk​ban kes​keny bal​kon fu​tott vé​gig, amely
fö​lött újabb zsú​folt köny​ves​pol​cok kez​dőd​tek. Ki​csi ke​re​ke​ken gu​ru​ló lét​rák lóg​tak le a
mennye​zet​ről. A he​lyi​ség kö​ze​pén jó​ko​ra, sú​lyos, tö​mör tölgy​ből fa​ra​gott, már​vány​la​-
pos mun​ka​asz​ta​lok hú​zód​tak.
– Ez az egy hely​ben to​por​gás csak arra jó, hogy el​odáz​zuk azt, ami​nek min​den​képp
meg kell tör​tén​nie – szó​lalt meg egy nő va​la​hol a lá​tó​te​re​men kí​vül. Mély hang​ja volt,
kel​le​mes és me​leg, ugyan​ak​kor va​la​mi dü​hös él is ve​gyült bele. – Ne me​kegj itt megint a
re​lik​vi​ák​ról, Bal​lo! Bár​me​lyik va​rázs​igét le le​het győz​ni… igen, még az ál​dott Szent Jad​-
vi​ga ken​dő​jé​nek ere​jét is, és ne vágj olyan ké​pet, mint​ha szent​ség​tö​rést kö​vet​nék el.
Szol​ja meg​ré​sze​gült a po​li​ti​ká​tól, más​kü​lön​ben nem ment vol​na bele egy ilyen kí​sér​let​-
be.
– Ugyan már, Al​o​sa! A si​ker min​den koc​ká​za​tot fe​led​tet – je​gyez​te meg a Só​lyom nyá​-
ja​san, mi​köz​ben egy sar​kon be​for​dul​va szem​be​ta​lál​tuk ma​gun​kat há​rom va​rázs​ló​val.
Egy nagy, ke​rek asz​tal kö​rül ül​tek egy bolt​íves fül​ké​ben, amely​nek fa​lán egy szé​les ab​lak
en​ged​te be a dél​utá​ni ve​rő​fényt. A pa​lo​ta fo​lyo​só​já​nak fél​ho​má​lya után hu​nyo​rog​nom
kel​lett a ra​gyo​gás​ban.
Az Al​o​sá​nak ne​ve​zett asszony még ná​lam is ma​ga​sabb volt, ében​fa szí​nű bőr​rel ál​dot​-
ta meg az ég, és olyan szé​les vál​lal, ami​lyen az apá​mé volt. Fe​ke​te ha​ját szo​ros fo​nat​ba
ren​dez​te a fe​jén. Fér​fi​ru​hát vi​selt: vö​rös gyap​jú​nad​rág​ját be​tűr​te ma​gas bőr csiz​má​já​ba,
és bőr​ka​bá​tot ka​nya​rí​tott fölé. A csiz​ma és a ka​bát is mes​ter​mun​ka volt, mind​ket​tőt fi​-
nom és bo​nyo​lult, arany és ezüst dom​bor​nyo​má​sos min​ta éke​sí​tet​te, és bár né​mi​leg vi​-
sel​tes​nek lát​szot​tak, irigy​ked​tem mi​at​tuk, és ne​vet​sé​ges​nek érez​tem ma​gam a sa​ját ru​-
hám​ban.
– Si​ker? – is​mé​tel​te a nő. – Si​ker​nek ne​ve​zed azt, hogy egy üres hé​jat ho​zol vissza az ud​-
var​ba, csak hogy el​éget​hes​sük a mág​lyán?
Ököl​be szo​rult a ke​zem. A Só​lyom azon​ban csak el​mo​so​lyo​dott, és annyit fe​lelt: – Ezt a
vi​tát egye​lő​re ha​lasszuk el. Vég​té​re is nem azért jöt​tünk, hogy a ki​rály​né fö​lött ítél​-
kezzünk. Drá​gám, hadd mu​tas​sam be ne​ked Al​o​sát, a mi Kar​dun​kat!
A va​rázs​ló​nő ko​mo​lyan és bi​zal​mat​la​nul né​zett rám. A má​sik két má​gus fér​fi volt,
egyi​kük az a Bal​lo atya, aki meg​vizs​gál​ta a ki​rály​nét. Egyet​len ba​ráz​da sem re​dőz​te az
ar​cát, és a haja is tö​mött bar​na volt, va​la​hogy még​is idős​nek lát​szott. Ke​rek arca volt, és
az orra is göm​bö​lyű, ame​lyen oku​lár​é​ja csü​csült. Két​ked​ve né​zett rám: – Ő vol​na a ta​nít​-
vány?
A má​sik fér​fi pont az el​len​ke​ző​je volt az atyá​nak, ma​gas és vé​kony, elő​ke​lő, arannyal
gaz​da​gon hím​zett, bor​vö​rös mel​lény​ben, unott áb​rá​zat​tal. Kes​keny, fe​ke​te sza​kál​lá​nak
vé​gét gon​do​san he​gyes​re pö​dör​te. El​nyúlt az egyik szék​ben, lá​bát az asz​tal​ra tet​te. Egy
ha​lom zö​mök arany​rúd he​vert mel​let​te az asz​ta​lon, va​la​mint egy apró, csil​lo​gó, vö​rös
drá​ga​kö​vek​kel te​le​tö​mött, kis fe​ke​te bár​sony​tás​ka. Két ru​dat tar​tott a ke​zé​ben, má​gia
du​ru​zsolt kö​rü​löt​te, ajka alig ész​re​ve​he​tő​en moz​gott. Össze​il​lesz​tet​te két arany​da​rab
vé​gét, és fi​gyel​te, ahogy las​san pánt​tá vé​ko​nyod​va egy​be​ol​vad​nak.
– Ő pe​dig Ra​gosz​tok, a Ki​tű​nő.
Ra​gosz​tok nem szólt egy szót sem, sőt fel sem emel​te a fe​jét, csak egy röp​ke pil​lan​tás​-
sal vé​gig​mért te​tő​től tal​pig, az​tán lát​ha​tó​lag úgy dön​tött, hogy egy​szer és min​den​kor​ra
je​len​ték​te​len​nek köny​vel el. Én azon​ban még az ő kö​zö​nyét is el​vi​sel​he​tőbb​nek tar​tot​-
tam Al​o​sa gya​nak​vó száj​tar​tá​sá​nál.
– Pon​to​san hol ta​lált rád Szar​kan? – kér​dez​te.
Arra kö​vet​kez​tet​tem, hogy már hal​lot​tak a meg​me​ne​kü​lé​sünk​ről, leg​alább​is a tör​té​-
net va​la​me​lyik vál​to​za​tát, de Ma​rek her​ceg és a Só​lyom csak a ked​vük​re való rész​le​te​ket
akar​ták köz​zé​ten​ni, így a tel​jes igaz​sá​got nem tud​hat​ta sen​ki. Eset​le​nül el​ma​gya​ráz​tam,
ho​gyan ta​lál​koz​tam Szar​kan​nal, mi​köz​ben mind​vé​gig ma​ga​mon érez​tem a Só​lyom ébe​-
ren vizs​la​tó te​kin​te​tét. Dver​nyi​ket és a csa​lá​do​mat le​he​tő​ség sze​rint nem is akar​tam em​-
lí​te​ni, hi​szen Kas​ját már így is fegy​ver​ként hasz​nál​ta el​le​nem.
Köl​csön​vet​tem Kas​ja tit​kos fé​lel​me​it, és bur​kol​tan arra cé​loz​gat​tam, hogy a csa​lá​dom
ele​ve a Sár​kány​nak szánt en​gem. Akár​mi​lyen meg​ve​tést éb​resz​tet​tem ez​zel ben​nük, el​-
mond​tam, hogy az apám fa​vá​gó, bár ne​ve​ket szán​dé​ko​san nem em​lí​tet​tem, Dan​ka he​-
lyett azt mond​tam, hogy a falu elöl​já​ró asszo​nya, Jer​zsi he​lyett pe​dig azt, hogy egy mar​-
ha​pász​tor. Pró​bál​tam ér​zé​kel​tet​ni ve​lük, hogy Kas​ja nem​csak a leg​jobb, ha​nem az egyet​-
len ba​rá​tom, mi​előtt be​le​bo​nyo​lód​tam vol​na a va​don​ból való szö​ké​sünk tör​té​ne​té​be.
– Gon​do​lom, elég volt szé​pen kér​ni, és a Ren​ge​teg vissza​ad​ta nek​tek – epés​ke​dett Ra​-
gosz​tok fel sem néz​ve a mun​ká​já​ból. Egy​más után nyo​mo​gat​ta bele az apró, vö​rös drá​-
ga​kö​ve​ket az arany​rúd​ba a hü​velyk​uj​já​val.
– A Sár​kány… Szar​kan… – há​lá​san fo​gad​tam a fel​eme​lő ér​zést, amely a má​so​dik név
eré​lyes ki​mon​dá​sa​kor úrrá lett raj​tam – …úgy gon​dol​ta, hogy a Ren​ge​teg azért adta
vissza ne​kem Kas​ját, hogy csap​dát ál​lít​son.
– Ezek sze​rint még​sem ment el tel​je​sen az esze – ál​la​pí​tot​ta meg Al​o​sa. – Mi​ért nem vé​-
gez​te ki azon​nal? Ő is is​me​ri a tör​vé​nye​ket, mint min​den​ki.
– En​ged​te… en​ge​dett pró​bál​koz​ni – ma​gya​ráz​tam. – En​ged​te, hogy meg​pró​bál​jam
meg​tisz​tí​ta​ni. Az​tán si​ke​rült is…
– Vagy leg​alább​is így kép​ze​led – he​lyes​bí​tett a va​rázs​ló​nő, és a fe​jét in​gat​ta. – Így ve​zet
a szá​na​lom egye​ne​sen a ka​taszt​ró​fá​hoz. Nos, meg​lep​ve hal​lok ilyes​mit Szar​kan​ról, de
nála kü​lönb em​be​rek is el​vesz​tet​ték már a jó​zan eszü​ket egy fe​le​annyi idős lány mi​att,
mint ők vol​tak.
Erre nem tud​tam mit fe​lel​ni. Szí​ve​sen til​ta​koz​tam vol​na, el​mond​tam vol​na, hogy nem
úgy van, nem er​ről van szó, de nem jött ki hang a tor​ko​mon.
– Gon​do​lod, hogy én is be​le​bo​lon​dul​tam? – ve​tet​te köz​be hir​te​len a Só​lyom jót de​rül​ve.
– Ma​rek her​ceg​ről is ezt fel​té​te​le​zed?
Az asszony el​ma​rasz​ta​ló​an né​zett a má​gus​ra. – Ami​kor Ma​rek nyolc​éves volt, egy
egész hó​na​pig sírt azért, hogy az apja küld​jön ka​to​ná​kat és má​gu​so​kat a Ren​ge​teg​be, és
hoz​za vissza az any​ját. De már nem gye​rek. Hasz​nál​nia kel​lett vol​na az eszét, ahogy ne​-
ked is. Hány em​be​rünk éle​té​be ke​rült a ti kis had​já​ra​to​tok? Har​minc ve​te​ránt vit​te​tek
ma​ga​tok​kal, egy​től egyig ki​tű​nő lo​vas ka​to​ná​kat, akik mind​annyi​an az én ko​hóm​ból
szár​ma​zó kar​dot for​gat​tak…
– És vissza​hoz​tuk a ki​rály​né​dat – szólt köz​be a Só​lyom, vá​rat​la​nul tá​madt él​lel a hang​-
já​ban. – Ha je​lent ez ne​ked bár​mit is.
Ra​gosz​tok han​go​san és nyo​ma​té​ko​san só​haj​tott, de nem né​zett fel az arany​ka​ri​ká​ról.
– Mit szá​mít ez je​len hely​zet​ben? A ki​rály azt akar​ja, hogy ál​lít​suk pró​ba elé a lányt, ak​-
kor vizs​gál​juk meg vég​re, és zár​juk le ezt az ügyet. – Hal​la​ni le​he​tett a hang​ján, hogy rö​-
vid és drasz​ti​kus el​já​rás​ra szá​mít.
Bal​lo atya meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. Meg​fo​gott egy tol​lat, be​le​már​tot​ta a tin​tá​ba, és
apró szem​üve​gén ke​resz​tül rám néz​ve kö​ze​lebb ha​jolt. – Kis​sé túl fi​a​tal​nak lát​szol egy
ilyen vizs​gá​lat​hoz. Mondd csak, ked​ves, mi​óta ta​nulsz a mes​te​red szár​nyai alatt?
– Az ara​tás óta – fe​lel​tem, mire hi​tet​len​ke​dő pil​lan​tá​sok me​red​tek rám.
 Szar​kan nem em​lí​tet​te, hogy a má​gu​sok​nak ál​ta​lá​ban hét évig kel​lett ta​nul​ni​uk, hogy
kér​vé​nyez​hes​sék a lis​tá​ra való fel​vé​te​lü​ket. Mi​után há​rom órán ke​resz​tül ügyet​len​ked​-
tem a szá​mom​ra ki​sza​bott va​rázs​igék​kel, és tel​je​sen ki​me​rül​tem, még Bal​lo atya is kény​-
te​len volt el​is​mer​ni, hogy Szar​kan alig​ha​nem be​lém ha​ba​ro​dott, vagy szó​ra​ko​zik ve​lük,
ezért kül​dött fel en​gem a pa​lo​tá​ba.
A Só​lyom nem se​gí​tett. Fél​re​hú​zód​va, ha​lo​vány ér​dek​lő​dés​sel les​te a ta​nács​ko​zá​su​kat,
és ami​kor meg​kér​dez​ték tőle, mi​lyen va​rázs​la​tot lá​tott már tő​lem, csak annyit mon​dott:
– Nem hi​szem, hogy meg​fe​le​lő​en tud​nám iga​zol​ni… min​dig ne​héz szét​vá​lasz​ta​ni a mes​-
ter és a ta​nít​vány te​vé​keny​sé​gét, és Szar​kan ter​mé​sze​te​sen ál​lan​dó​an mel​let​te volt. Jobb
vol​na, ha ma​ga​tok ítél​kez​né​tek. – Ez​u​tán rám vil​lan​tot​ta te​kin​te​tét sűrű szem​pil​lá​ja
alól, mint​ha em​lé​kez​tet​ni akart vol​na arra, amit a fo​lyo​són mon​dott.
Össze​szo​rí​tot​tam a fo​ga​mat, és újra Bal​lo atya együtt​ér​zé​sé​re pró​bál​tam hat​ni. Egye​-
dül őt tar​tot​tam en​ge​dé​keny​nek hár​muk kö​zül, de lát​tam, hogy ben​ne is gyű​lik a
bosszú​ság.
– Már mond​tam, uram, hogy az ilyen igék​ben nem tel​je​sí​tek jól.
– Ezek nem akár​mi​lyen igék! – csat​tant fel fe​szült arc​cal. – Már min​den fel​adat​ban pró​-
bá​ra tet​tünk té​ged a gyó​gyí​tó má​gi​á​tól a bű​ví​rá​sig, min​den elem és min​den af​fi​ni​tás te​-
rén. Nem lé​te​zik olyan ka​te​gó​ria, amely az összes faj​ta igét ma​gá​ba fog​lal​ná.
– De ezek​hez a ti má​gi​á​tok kell. Nem… Ja​gáé – bök​tem ki, és örül​tem, hogy vég​re olyan
pél​dát hoz​ha​tok, ame​lyet mind​nyá​jan is​mer​nek.
Bal​lo atya még erő​seb​ben ké​tel​ked​ve né​zett rám. – Jaga? Mi a fe​nét ta​ní​tott ne​ked Szar​-
kan? Jaga csak a nép​me​sék​ben lé​te​zik. – El​ke​re​ke​dett a sze​mem. – A tet​te​it né​hány iga​zi
va​rázs​ló​tól köl​csö​nöz​ték, hoz​zá​tet​tek min​den​fé​le esze​ment sa​ját öt​le​tet, és az idők so​-
rán a túl​zá​sok ré​vén mi​ti​kus alak​ká emel​ték.
Te​he​tet​le​nül, tá​tott száj​jal me​red​tem rá. Ed​dig egye​dül ő bánt ve​lem ud​va​ri​a​san, és
most a sze​mem​be mond​ta, hogy Jaga nem lé​te​ző va​rázs​ló.
– Ki​je​lent​het​jük, hogy csak az időn​ket vesz​te​get​jük – kö​zöl​te Ra​gosz​tok. Úgy érez​tem,
neki van a leg​ke​vés​bé oka emi​att pa​nasz​kod​ni, hi​szen egy​szer sem hagy​ta abba a kö​ves
arany ék​szer ké​szí​té​sét. Im​már egy ma​gas, ke​rek fej​díszt tar​tott a ke​zé​ben, amely​nek
ele​jén jó​ko​ra üreg várt egy na​gyobb drá​ga​kő​re. A be​le​zárt má​gia hal​kan mo​raj​lott. – Né​-
hány bo​szor​ká​nyos csíny nem elég ah​hoz, hogy fel​ke​rül​jön a lis​tá​ra, és nem is lesz elég
soha. Al​o​sa már az ele​jén helyt​ál​ló​an meg​ál​la​pí​tot​ta, mi tör​tént Szar​kan​nal. – Vé​gig​né​-
zett raj​tam. – Ez sem ment​ség, de hát van, aki​nek nincs íz​lé​se.
Meg​alá​zott és mér​ges vol​tam, sőt még a dü​höm​nél is erő​sebb volt a fé​lel​mem. Még azt
is el tud​tam kép​zel​ni, hogy más​nap lesz a tár​gya​lás. A fű​zőm ha​tal​mas bál​na​csont me​re​-
ví​tő​i​vel da​col​va vet​tem egy nagy le​ve​gőt, hát​ra​tol​tam a szé​ke​met és fel​áll​tam. Szok​nyá​-
im ta​ka​rá​sá​ban fel​emel​tem a lá​bam, és na​gyot top​pan​tot​tam a pad​lón. – Ful​mia. – A ci​-
pő​sa​rok fül​sér​tő​en csi​kor​gott a már​vány​fe​lü​le​ten, a dör​re​nés vé​gig​hul​lám​zott raj​tam,
az​tán egy má​gi​kus hul​lám​mal el​hagy​ta a tes​te​met. Úgy rez​dült meg kö​rü​löt​tünk a pa​lo​-
ta, mint egy alvó óri​ás, a re​me​gés​től a fe​jünk fö​lött lógó csil​lár kris​tá​lyai hal​kan egy​-
más​nak csen​dül​tek, és né​hány könyv is le​esett a pol​cok​ról.
Ra​gosz​tok meg​rán​dul​va talp​ra állt, a szé​ke fel​bo​rult, a kö​ves arany fej​pánt pe​dig csö​-
röm​pöl​ve az asz​tal​ra hul​lott a ke​zé​ből. Bal​lo atya ri​ad​tan és sza​po​rán pis​log​va né​zett vé​-
gig a he​lyi​sé​gen, az​tán meg​rö​kö​nyöd​ve rám pil​lan​tott, mint​ha va​la​mi más ma​gya​rá​za​-
tot ke​re​sett vol​na a tör​tén​tek​re. Zi​hál​va ököl​be szo​rí​tot​tam a ke​zem, és a tes​tem még
min​dig csen​gett-bon​gott. – Ez elég ko​moly má​gia ah​hoz, hogy fel​ve​gye​tek a lis​tá​ra?
Vagy töb​bet akar​tok lát​ni?
Mind​nyá​jan rám sze​gez​ték a pil​lan​tá​su​kat, és a be​ál​ló csend​ben ki​ál​tá​so​kat és futó lép​-
tek za​ját hal​lot​tam a pa​lo​ta ud​va​rá​ról. Az őrök kard​juk mar​ko​la​tá​ra tett kéz​zel les​tek be
a te​rem​be. Ek​kor tu​da​to​sult ben​nem, hogy a ki​rály kas​té​lyát re​meg​tet​tem meg, a ki​rály
vá​ro​sá​ban, és köz​ben az or​szág leg​na​gyobb má​gu​sa​i​val ki​a​bál​tam.

Vé​gül fel​vet​tek a lis​tá​ra. Az ural​ko​dó ma​gya​rá​za​tot kö​ve​telt a föld​ren​gés​re, és azt

mond​ták neki, hogy az én hi​bám​ból tör​tént. Ezek után vi​szont alig​ha ál​lít​hat​ták, hogy
sze​rény ké​pes​sé​gű kis bo​szor​kány va​gyok. Ugyan​ak​kor to​vább​ra sem örül​tek ne​kem. A
je​lek sze​rint Ra​gosz​tok ko​mo​lyan meg​ha​ra​gu​dott rám, bár én túl​zott​nak érez​tem a sér​-
tett​sé​gét – el​vég​re ő bán​tott meg en​gem. Al​o​sa ezek után még több gya​nak​vást táp​lált
irá​nyom​ban, mint​ha va​la​mi ör​dö​gi ok​ból rej​te​get​tem vol​na elő​le a va​rázs​erő​met, Bal​lo
atya pe​dig azért nem vett fel szí​ve​sen a lis​tá​ra, mert nem volt ta​pasz​ta​la​ta az én má​gi​-
ám​mal. Nem go​rom​bás​ko​dott, de mo​hón kö​ve​telt ma​gya​rá​za​tot, akár​csak an​nak ide​jén
Szar​kan – vi​szont vele el​len​tét​ben egy​ál​ta​lán nem volt ru​gal​mas. Ha Bal​lo va​la​mit nem
ta​lált egyet​len könyv​ben sem, ak​kor az a va​la​mi nem lé​te​zett, ami​re pe​dig há​rom
könyv​ben is rá​buk​kant, az maga volt a lep​le​zet​len igaz​ság. A Só​lyom to​vább​ra is az​zal az
ide​ge​sí​tő, tit​kon uj​jon​gó mo​sollyal az ar​cán né​zett rám, pe​dig jól meg​let​tem vol​na enél​-
kül is.
Más​nap reg​gel ugyan​ab​ban a könyv​tár​ban kel​lett ve​lük ta​lál​koz​nom, a név​adá​si ce​re​-
mó​ni​án. Né​gyük gyű​rű​jé​ben még ma​gá​nyo​sabb​nak érez​tem ma​gam, mint a Sár​kány
tor​nyá​ban az első na​po​kon. Az egye​dül​lét​nél vi​szont még rosszabb volt a tu​dat, hogy
egyi​kük sem szí​vel, sőt sem​mi jót nem kí​ván​nak ne​kem. Meg​könnyeb​bül​tek vol​na, ha
agyon​csap egy vil​lám, leg​alább​is biz​to​san nem bús​la​kod​tak vol​na utá​nam. Én vi​szont
el​tö​kél​tem, hogy nem tö​rő​döm ve​lük. Csak az​zal fog​lal​koz​tam, hogy fel​szó​lal​has​sak
Kas​ja vé​del​mé​ben a tár​gya​lá​son. Mos​tan​ra meg​bi​zo​nyo​sod​tam róla, hogy sen​ki mást
nem ér​de​kel Kas​ja az ud​var​ban. Ő nem szá​mí​tott.
Maga a név​adá​si ün​nep​ség in​kább egy újabb vizs​ga volt, sem​mint ce​re​mó​nia. Egy
mun​ka​asz​tal​hoz ál​lí​tot​tak, rá​rak​tak egy víz​zel teli tá​lat, há​rom tál​ká​ban vö​rös, sár​ga és
kék port, egy gyer​tyát, va​la​mint egy arany be​tűk​kel vé​sett vas​csen​gőt. Bal​lo atya le​tet​te
elém a per​ga​men​re írt meg​ne​ve​ző​igét: ki​lenc hosszú, nya​ka​te​kert szó​ból állt, rész​le​tes
ma​gya​rá​zó​jegy​ze​tek​kel, ame​lyek a szó​ta​gok ki​ej​té​sét és a sza​vak hang​sú​lyo​zá​sát tag​lal​-
ták.
Elő​ször ma​gam​ban mo​tyog​tam el az igét, hogy rá​érez​zek a fon​tos szó​ta​gok​ra, ám
azok csak zsib​bad​tan ül​tek a nyel​ve​men. Egy​sze​rű​en nem akart össze​áll​ni a mon​dat.
– Nos? – sür​ge​tett Ra​gosz​tok tü​rel​met​le​nül.
Küsz​köd​ve, gör​csös nyelv​vel pró​bál​tam össze​rak​ni az in​kan​tá​ci​ót, majd port ön​töt​-
tem a víz​be, ide-oda egy csi​pet​nyit. Az igé​ben rej​lő má​gia las​san, vo​na​kod​va bon​ta​ko​-
zott ki. Bar​nás egy​ve​le​get ke​ver​tem a tál​ban, és mind​há​rom por​ból si​ke​rült a ru​hám​ra is
szór​nom. Vé​gül le​mond​tam ar​ról, hogy bár​mit is tö​ké​le​te​sít​sek. Meg​gyúj​tot​tam a port,
hu​nyo​rog​va át​néz​tem a füst​fel​hőn, és a csen​gő után ta​po​ga​tóz​tam.
Az​tán sza​bad​já​ra eresz​tet​tem a má​gi​át, és meg​kon​dult a csen​gő a ke​zem​ben: szo​kat​la​-
nul hosszan, mé​lyen csen​dült, a ka​ted​rá​lis ro​busz​tus ha​rang​já​nak zú​gá​sá​ra em​lé​kez​te​-
tett, amely min​den haj​nal​ban be​zeng​te a vá​rost. Be​töl​töt​te a ter​met. A fém rez​gett az uj​-
ja​im alatt, mi​köz​ben le​tet​tem a csen​gőt, és vá​ra​ko​zón kö​rül​néz​tem. A név azon​ban nem
író​dott fel a per​ga​men​re, és más​hol sem je​len​tek meg lán​go​ló be​tűk.
Megint bosszú​sá​got lát​tam a má​gu​sok ar​cán tük​rö​ződ​ni, bár ez​út​tal nem rám ha​ra​-
gud​tak. Bal​lo atya in​ge​rül​ten for​dult Al​o​sá​hoz. – Ez va​la​mi tré​fa akar len​ni?
A va​rázs​ló​nő a hom​lo​kát rán​col​ta. Meg​fog​ta a csen​gőt, fel​emel​te és meg​for​dí​tot​ta. Hi​-
ány​zott be​lő​le a nyelv. Mind a hár​man be​le​néz​tek, én pe​dig órá​juk me​resz​tet​tem a sze​-
mem.
– Hon​nan fog elő​jön​ni a ne​vem? – kér​dez​tem.
– A csen​gő​nek kel​lett vol​na elzúg​nia – vá​la​szolt Al​o​sa, és le​tet​te a kis ha​ran​got. Ez​út​tal
hal​kan csen​dült egyet, hang​ja épp csak hal​vány vissz​hang​ja volt az elő​ző zú​gás​nak. A
má​gus​nő ér​tet​le​nül vizs​lat​ta.
Ezek után egyi​kük sem tud​ta, mi​hez kezd​jen ve​lem. Mi​után egy da​ra​big né​mán áll​tak,
Bal​lo atya pe​dig a sza​bály​ta​lan​sá​gok mi​att mér​ge​lő​dött, a Só​lyom – aki a je​lek sze​rint
még min​dig szó​ra​koz​ta​tó​nak ta​lált min​dent ve​lem kap​cso​lat​ban – könnyed han​gon
meg​szó​lalt: – Ta​lán az új bo​szor​ká​nyunk​nak ma​gá​nak kell ne​vet vá​lasz​ta​nia.
– Sze​rin​tem pe​dig úgy he​lyes, ha mi vá​lasz​tunk neki – el​len​ke​zett Ra​gosz​tok.
Több eszem volt an​nál, mint hogy en​ged​jek neki ne​vet vá​lasz​ta​ni, mert a vé​gén még
raj​tam ra​gad a Ma​lac​ka vagy a Föl​di​gi​lisz​ta. Ugyan​ak​kor volt va​la​mi na​gyon visszás az
egész hely​zet​ben. Ed​dig sod​ród​tam az egész ese​mény ki​fi​no​mult szer​tar​tás​rend​jé​vel,
ám hir​te​len be​lém ha​sí​tott a fel​is​me​rés, hogy nem aka​rom le​cse​rél​ni a ne​vem, fő​leg nem
va​la​mi va​rázs​lat​tal ter​hes név​re, ugyan​úgy, ahogy nem akar​tam ab​ban a pom​pá​za​tos,
uszá​lyos ru​há​ban jár​ni-kel​ni, amely csak arra volt jó, hogy fel​sö​pör​jem vele a fo​lyo​só​-
kat. Nagy le​ve​gőt vet​tem, és így szól​tam: – Sem​mi baj nincs a je​len​le​gi ne​vem​mel.
Így hát a dver​nyi​ki Ag​nyes​ka​ként mu​tat​tak be az ud​var​ban.
A be​ik​ta​tás el​ér​ke​zé​se​kor már bán​tam, hogy vissza​uta​sí​tot​tam az új ne​vet. Ra​gosz​tok
– bi​zo​nyá​ra rossz​in​du​lat​ból – azt mond​ta, hogy je​len​ték​te​len kis ce​re​mó​nia lesz, és a ki​-
rály​nak sem lesz ide​je az​zal ve​sződ​ni, hogy a meg​szo​kott idő​sza​kon kí​vül ik​tas​son be
egy va​rázs​lót. A je​lek sze​rint a má​gu​so​kat rend​sze​rint ta​vasszal vagy ősszel vet​ték fel a
lis​tá​ra, ugyan​ak​kor, ami​kor a lo​vag​gá üté​sek is tör​tén​tek. Ha hin​ni le​he​tett neki, még
há​lás is le​het​tem vol​na azért, hogy a ha​tal​mas trón​te​rem vé​gé​ben áll​hat​tam, ahol
hosszú, vö​rös sző​nyeg hú​zó​dott vé​gig előt​tem, akár egy ször​nye​teg ki​nyúj​tott nyel​ve.
Két​ol​dalt sűrű tö​meg​ben so​ra​ko​zott fel az ud​var ne​mes​sé​ge, öl​tö​zé​kük csil​lo​gott-vil​lo​-
gott. Mind​nyá​jan en​gem néz​tek, és bő ru​ha​uj​ja​ik mögé búj​va su​tyo​rog​tak egy​más​sal.
Úgy érez​tem, mint​ha nem is én ma​gam len​nék je​len. Job​ban esett vol​na egy má​sik név
mögé rej​tőz​ni, egy álca mögé, amely il​lik eset​len, szé​les szok​nyá​jú ru​hám​hoz. Össze​szo​-
rí​tot​tam a fo​gam, és vé​gig​men​tem a vég​te​len​nek tűnő ter​men, az​tán oda​ér​tem az emel​-
vény​hez, és le​tér​del​tem a ki​rály lába elé. Még min​dig fá​radt​nak lát​tam, akár​csak az első
ta​lál​ko​zá​sunk​kor az ud​va​ron. Sö​téta​rany ko​ro​ná​ját vi​sel​te a hom​lo​kán, amely ugyan
ne​héz le​he​tett, még​sem adott ma​gya​rá​za​tot a ki​me​rült​sé​gé​re. Őszes bar​na sza​kál​la alatt
olyan meg​vi​selt és rán​cos volt az arca, mint Krisz​ti​náé, vagy bár​ki másé, aki​nek fo​lya​-
ma​to​san ag​gód​nia kel​lett a hol​nap mi​att.
Ke​zé​vel át​fog​ta a ke​ze​met, én pe​dig cér​na​vé​kony han​gon mond​tam el a hű​bér​es​kü
sza​va​it, néha a nyel​vem is meg​bi​csak​lott. Hosszú ta​pasz​ta​la​tá​nak könnyed​sé​gé​vel vá​la​-
szolt, majd vissza​húz​ta a ke​zét, és bó​lin​tott, hogy tá​voz​ha​tok.
A trón egyik ol​da​lá​ról egy ap​ród in​te​ge​tett fe​lém, és az utol​só pil​la​nat​ban döb​ben​tem
rá, hogy ha el​me​gyek, ta​lán már nem lesz több al​kal​mam bár​mit is kér​ni a ki​rály​tól.
– Fel​ség, kér​lek, hall​gass meg! – Meg​pró​bál​tam fi​gyel​men kí​vül hagy​ni a trón kö​ze​lé​-
ben ál​lók mél​tat​lan​ko​dó és fel​há​bo​ro​dott te​kin​te​tét. – Nem tu​dom, ol​vas​tad-e Szar​kan
le​ve​lét…
Az egyik ma​gas, erős ka​to​na, aki az emel​vény mel​lett őr​kö​dött, szin​te azon​nal el​kap​ta
a ka​ro​mat, és mi​után me​rev mo​sollyal meg​ha​jolt a ki​rály előtt, meg​pró​bált el​rán​gat​ni
on​nan. Én vi​szont meg​ve​tet​tem a lá​bam, el​mo​tyog​tam Jaga egyik föld​va​rázs​la​tá​nak tö​-
re​dé​két, és ügyet sem ve​tet​tem az őrre. – Most vég​re al​kal​munk adó​dik le​győz​ni a Ren​ge​-
te​get – mond​tam. – De Szar​kan​nak nin​cse​nek ka​to​nái, és… rög​tön me​gyek! – ri​vall​tam a
ka​to​ná​ra, aki im​már mind​két ka​ro​mat le​fog​ta, és meg​pró​bált le​lök​ni az emel​vény​ről. –
Mon​da​nom kell va​la​mit…
– Jól van, Bar​tos, azért nem kell össze​tör​ni! – pa​ran​csolt a ki​rály az őrre. – Az új bo​szor​-
ká​nyunk is kap​hat egy per​cet. – Most elő​ször va​ló​ban fi​gyelt rám, bár a hang​ját hall​va
úgy érez​tem, to​vább​ra sem vesz ko​mo​lyan. – El​ol​vas​tuk a le​ve​let. Jó lett vol​na, ha bő​veb​-
ben ír a hely​zet​ről. El​ső​sor​ban ró​lad. – Be​ha​rap​tam a szá​mat. – Mit sze​ret​nél kér​ni a ki​rá​-
lyod​tól?
Annyi​ra re​meg​tek az aj​ka​im, hogy alig bír​tam meg​szó​lal​ni. En​gedd el Kas​ját! Ezt akar​-
tam ki​ál​ta​ni, de nem tud​tam. Kép​te​len vol​tam rá. Ön​ző​ség lett vol​na, hi​szen csak a szí​-
vem meg​nyug​ta​tá​sá​ért tet​tem vol​na, nem Pol​nia ér​de​ké​ben. Nem kér​het​tem ilyet at​tól
az ural​ko​dó​tól, aki a sa​ját fe​le​sé​gét sem kí​mél​te meg a tár​gya​lás​tól.
A pil​lan​tá​som le​ván​do​rolt az ar​cá​ról ara​nyo​zott csiz​má​ja he​gyé​re, amely ép​pen csak
ki​kun​ko​ro​dott pa​lást​ja szőr​me​sze​gé​lye alól.
– Ka​to​ná​kat a Ren​ge​teg el​len – sut​tog​tam vé​gül. – Amennyit csak adni tudsz, fel​ség.
– Nem iga​zán mond​ha​tunk le har​co​sok​ról – fe​lel​te. Újra nagy le​ve​gőt vet​tem vol​na,
ám ő gyor​san fel​emel​te a ke​zét. – De azért meg​nézzük, mit te​he​tünk. Szpit​ko fe​je​de​lem
meg​vizs​gál​ja a kér​dést. Ta​lán el tu​dunk kül​de​ni egy csa​pa​tot. – A trón egyik ol​da​lán álló
elő​ke​lő úr en​ge​del​me​sen bó​lin​tott.
Mi​köz​ben el​ol​da​log​tam az emel​vény​ről, szin​te el​árasz​tott a meg​könnyeb​bü​lés. Az őr
bi​zal​mat​la​nul mé​re​ge​tett, ami​kor el​men​tem mel​let​te. Az emel​vény mö​göt​ti aj​tón lép​-
tem ki a te​rem​ből, és egy ki​sebb elő​tér​be ke​rül​tem, ahol egy ki​rá​lyi tit​kár, egy zord képű,
idő​sebb úr el​íté​lő pil​lan​tás​sal vé​gig​né​zett raj​tam, és hi​va​ta​los hang​hor​do​zás​sal meg​-
kért, hogy be​tűz​zem le a ne​vem. Alig​ha​nem hal​lott va​la​mit az oda​kint le​zaj​lott pár​be​-
széd​ből.
Egy ha​tal​mas, bőr​kö​té​sű könyv​be írta bele a ne​vem, az egyik lap te​te​jé​re. Vé​gig na​-
gyon ügyel​tem, ne​hogy hi​bát ejt​sen, és köz​ben annyi​ra há​lás és vi​dám vol​tam, hogy
nem fog​lal​koz​tam a hely​te​le​ní​té​sé​vel. Be​bi​zo​nyo​so​dott, hogy le​het be​szél​ni a ki​rállyal.
Jog​gal re​mél​het​tem, hogy Kas​ját is fel​men​ti a tár​gya​lá​son. El​kép​zel​tem, ahogy el​in​du​-
lunk ló​há​ton a ka​to​nák​kal, csat​la​kozunk Szar​kan​hoz Za​to​csek​ben, és együtt tá​ma​dunk
rá a Ren​ge​teg​re.
– Mi​kor kez​dő​dik a tár​gya​lás? – kér​dez​tem a tit​kár​tól, mi​után le​ír​ta a ne​ve​met.
 Hi​tet​len​ked​ve emel​te fel te​kin​te​tét a le​vél​ről, ame​lyet idő​köz​ben ol​vas​ni kez​dett. – Azt
én nem tud​ha​tom – mond​ta, majd las​san a he​lyi​ség​ből ki​ve​ze​tő ajtó felé pil​lan​tott. A te​-
kin​te​te he​gyes vas​vil​la​ként fú​ró​dott az aj​tó​ba.
– Még​is van va​la​mi sej​té​sed… már nincs hát​ra sok idő, igaz? – pró​bál​koz​tam.
A tit​kár is​mét a le​ve​let ol​vas​ta. Ez​út​tal még las​sab​ban emel​te fel a fe​jét, mint​ha nem
tud​ná el​hin​ni, hogy még min​dig oda​bent va​gyok. – Ak​kor kez​dő​dik – fe​lel​te vé​gül ret​-
ten​tő pon​tos ar​ti​ku​lá​lás​sal –, ami​kor a ki​rály el​ren​de​li.
 19. FEJEZET
Há​rom nap​pal ké​sőbb még min​dig nem kez​dő​dött el a tár​gya​lás. Las​sacs​kán min​den​-
kit meg​gyű​löl​tem ma​gam kö​rül.
Szar​kan azt mond​ta, hogy a pa​lo​tá​ban ha​ta​lom​ra le​het szert ten​ni, és biz​tos​ra vet​tem,
hogy ha va​la​ki ki​is​me​ri ma​gát az ud​var​ban, ak​kor tény​leg ké​pes le​het rá. An​nak is volt
va​la​mi​fé​le va​rázs​ere​je, ami​kor be​le​ír​ták a ne​ve​met a ki​rály köny​vé​be. Mi​után a tit​kár​ral
be​szél​tem, vissza​men​tem a szo​bám​ba, és azon ta​na​kod​tam, mi​hez kezd​jek. Fél órá​ig ül​-
tem az ágya​mon ta​nács​ta​la​nul, az​tán kény​te​len vol​tam fel​áll​ni, mert a szo​ba​lá​nyok már
ötöd​ször ko​pog​tat​tak. Kü​lön​fé​le név​kár​tyá​kat és va​cso​rák​ra, fo​ga​dá​sok​ra szó​ló meg​hí​-
vó​kat hoz​tak. Elő​ször té​ve​dés​nek hit​tem, de a so​ka​dik eset már gya​nút kel​tett ben​nem.
Fo​gal​mam sem volt, mit te​gyek a meg​hí​vók​kal, vagy mi​ért kap​tam őket.
– Lá​tom, már​is kap​kod​nak utá​nad – je​gyez​te meg Szol​ja, aki egy​szer csak ki​lé​pett az
ár​nyék​ból és be​sur​rant az aj​tó​mon, mi​előtt be​csuk​hat​tam vol​na az utol​só, név​kár​tyát
kéz​be​sí​tő szo​ba​lány után.
– Ezt el​vár​ják tő​lünk? – kér​dez​tem tar​tóz​kod​va. Fel​me​rült ben​nem, hogy a ki​rá​lyi va​-
rázs​lók éle​te ta​lán csak rep​re​zen​tá​ci​ó​ból áll. – Szük​sé​gük van egy​ál​ta​lán ezek​nek az em​-
be​rek​nek a má​gi​á​ra?
– Még arra is sor ke​rül​het. Egye​lő​re min​den​ki arra a ki​vált​ság​ra áhí​to​zik, hogy el​ső​-
ként mu​tat​has​sa be a va​la​ha be​ik​ta​tott leg​fi​a​ta​labb ki​rá​lyi bo​szor​kányt. Már több tu​cat
plety​ka ke​ring ar​ról, mi lesz a fel​ada​tod. – El​vet​te tő​lem, vé​gig​néz​te, majd vissza​ad​ta a
kár​tyá​kat. – Bo​gusz​la​va gróf​né messze a leg​hasz​no​sabb mind kö​zül. A gróf a ki​rály füle,
az ő vé​le​mé​nyét egé​szen biz​to​san meg fog​ja kér​dez​ni a ki​rály​né​val kap​cso​lat​ban. El​visz​-
lek az es​té​lyé​re.
– Nem me​gyek! – til​ta​koz​tam. – Mi​ért akar​nák, hogy meg​lá​to​gas​sam őket? Nem is is​-
mer​nek!
– Ele​get tud​nak ró​lad – fe​lel​te Szol​ja tü​rel​me​sen. – Tud​ják, hogy bo​szor​kány vagy. Ked​-
ve​sem, böl​csebb vol​na, ha el​fo​gad​nál kí​sé​rőd​nek az első meg​je​le​né​sed​re. Az ud​var​ban
elég… ne​héz el​iga​zod​ni, ha az em​ber még nem is​me​ri ki ma​gát. Te is tu​dod, hogy mi
ket​ten ugyan​azt akar​juk: hogy a ki​rály​nét és Kas​ját fel​ment​sék.
– Te egy ke​nyér​hé​jat sem ad​nál azért, hogy meg​mentsd Kas​ját. Kü​lön​ben sem tet​szik,
ahogy a cél​ja​id ér​de​ké​ben min​de​nen át​csör​tetsz.
Nem hagy​ta, hogy to​vább pocs​kon​di​áz​zam a vi​sel​ke​dé​sét, in​kább csak ud​va​ri​a​san
haj​long​va vissza​hát​rált a szo​ba egyik ár​nyé​kos sar​ká​ba. – Re​mé​lem, idő​vel meg​vál​to​zik
a ró​lam al​ko​tott vé​le​mé​nyed. – Egy​re tá​vo​labb​ról hal​lat​szott a hang​ja, ahogy las​san fel​-
szí​vó​dott a sö​tét​ben. – Tartsd ész​ben, hogy szí​ve​sen len​nék a ba​rá​tod, ha vé​let​le​nül a
ten​ge​ren ta​lá​lod ma​gad. – Utá​nadob​tam a Bo​gusz​la​va gróf​né​tól ka​pott kár​tyá​mat,
amely azon​ban csak az üres pad​ló​ra vi​tor​lá​zott le a sa​rok​ban.
Egy​ál​ta​lán nem bíz​tam ben​ne, ugyan​ak​kor sej​tet​tem, hogy van igaz​ság ab​ban, amit
mond. Las​san kezd​tem fel​fog​ni, mi​lyen ke​ve​set tu​dok az ud​va​ri élet​ről. Ha el​fo​gad​tam
vol​na Szol​ja ér​ve​lé​sét, kész​ség​gel el​hit​tem vol​na neki, hogy ha fel​buk​ka​nok egy ál​ta​lam
is​me​ret​len asszony fo​ga​dá​sán, örül​ni fog ne​kem, és lel​ke​sed​ni fog a fér​je előtt is, aki utá​-
na… le​be​szé​li a ki​rályt ar​ról, hogy ki​vé​gez​ze a fe​le​sé​gét? És az ural​ko​dó hall​gat​ni fog rá?
Én mind​ezt kép​te​len vol​tam fel​fog​ni, ahogy azt is, mi​ért ka​pok ide​ge​nek​től meg​hí​vó​kat
pusz​tán azért, mert egy fér​fi be​le​ír​ta a ne​ve​met egy nagy könyv​be. A meg​hí​vók azon​ban
ott vol​tak előt​tem, így nyil​ván​va​ló​an én ma​rad​tam le va​la​mi​ről út​köz​ben.
Sze​ret​tem vol​na be​szél​ni Szar​kan​nal: rész​ben azért, hogy ta​ná​csot kér​jek, rész​ben
azért, hogy pa​nasz​kod​jak. Még Jaga köny​vét is ki​nyi​tot​tam, hát​ha ta​lá​lok ben​ne egy
igét, amely​nek se​gít​sé​gé​vel kap​cso​lat​ba lép​he​tek vele, de egyi​ket sem ta​lál​tam re​mény​-
kel​tő​nek. Egy ki​al​masz nevű ige volt a leg​biz​ta​tóbb, amely mel​lé ezt fir​kál​ták: a leg​kö​ze​-
leb​bi fa​lu​ban is hall​ha​tó​an. Egy​fe​lől ké​tel​ked​tem ben​ne, hogy bár​ki jó szem​mel néz​né,
ha olyan han​go​san or​dí​ta​nék a pa​lo​tá​ban, hogy egy hét já​ró​föld​re is hal​la​nák az or​szág
má​sik vé​gé​ben, más​fe​lől pe​dig sej​tet​tem, hogy a he​gyek úgy​sem en​ged​nék át a han​got,
hi​á​ba sü​ke​tül meg min​den​ki Kra​li​á​ban.
Vé​gül ki​vá​lasz​tot​tam az idő​ben leg​kö​ze​lebb eső va​cso​rát, és el​men​tem. Amúgy is éhes
vol​tam. Az utol​só ke​nyér​da​rab, ame​lyet a szok​nyám zse​bé​ben őriz​tem, olyan ál​lott volt
már, hogy még má​gi​á​val sem le​he​tett ehe​tő​vé ten​ni, és meg sem töl​töt​te vol​na a gyom​-
ro​mat. Biz​tos volt va​la​hol kony​ha a pa​lo​tá​ban, ám a szol​gák rossz szem​mel néz​ték, ha
túl messzi​re és rossz irány​ba men​tem egy fo​lyo​són. Nem is akar​tam el​kép​zel​ni, hogy
néz​né​nek rám, ha meg​ro​ha​moz​nám a kony​hát. Arra sem tud​tam rá​ven​ni ma​gam, hogy
egy​sze​rű​en meg​ál​lít​sak egy szol​gá​lót, egy hoz​zám ha​son​ló lányt, és meg​kér​jem, hogy
hoz​zon ne​kem ételt – nem vol​tam ké​pes át​ven​ni az úr​hölgy sze​re​pét, be​öl​tö​zött pa​raszt​-
lány​nak érez​tem ma​gam.
Több lép​csőn és fo​lyo​són is vé​gig​sza​lad​tam, mire vég​re ki​ju​tot​tam az ud​var​ra. Ott ne​-
ki​gyür​kőz​tem, és a meg​hí​vót lo​bog​tat​va oda​men​tem az egyik aj​tón​ál​ló őr​höz út​ba​iga​-
zí​tást kér​ni. Ugyan​olyan ér​tet​le​nül né​zett rám, mint a szol​gá​lók, az​tán el​ol​vas​ta a cí​met,
és így szólt: – Menj vé​gig ezen az úton, és ha meg​ke​rü​löd a ka​ted​rá​list, már lát​ni is fo​god.
Ho​zas​sak egy szé​ket… nagy​sá​gos asszony…? – A meg​szó​lí​tást bi​zony​ta​la​nul tet​te hoz​zá.
– Nem – vág​tam rá. Össze​za​vart a kér​dés, de in​kább si​et​tem to​vább.
Nem kel​lett so​kat gya​lo​gol​nom. A ne​me​sek há​zai mind a ci​ta​del​la kül​ső fa​lá​nak bel​ső
ol​da​lán so​ra​koz​tak, leg​alább​is az elő​ke​lőb​bek. Ami​kor meg​kö​ze​lí​tet​tem a sár​ga ház be​-
já​ra​tát, az őrök nagy sze​me​ket me​resz​tet​tek rám, de vé​gül ki​nyi​tot​ták ne​kem a ka​put.
Meg​tor​pan​tam a kü​szö​bön. Most raj​tam volt az ámul​do​zás sora. Több​ször is el​ha​ladt
mel​let​tem egy-egy pár szol​ga, akik kü​lö​nös, ma​gas lá​dá​kat ci​pel​tek az ud​va​ron és kör​-
nyé​kén. Fo​gal​mam sem volt, mit visz​nek. Egy​szer azon​ban pont a há​tam mö​gött állt
meg egy ilyen me​net, és ami​kor egy inas ki​nyi​tot​ta az aj​tót, egy szék tűnt fel a lá​dá​ban.
Egy fi​a​tal hölgy szállt ki be​lő​le.
Az inas a ke​zét nyúj​tot​ta neki, hogy le​se​gít​se a ház lép​cső​jé​re, az​tán vissza​ment a lá​dá​-
hoz. A lány meg​állt az alsó lép​cső​fo​kon, és fel​né​zett rám. Két​ked​ve kér​dez​tem tőle: – Se​-
gít​sek? – Nem lát​tam, hogy sé​rült vol​na a lába, de nem tud​hat​tam, mi van a szok​nyá​ja
alatt, már​pe​dig va​la​mi​nek len​nie kel​lett, más​kü​lön​ben nem lá​dá​ban ci​pel​ték vol​na.
Az elő​ke​lő hölgy ér​tet​le​nül bá​mult rám. Köz​ben két má​sik lá​dát is le​tet​tek mö​göt​te,
ame​lyek​ből újabb ven​dé​gek száll​tak ki. A je​lek sze​rint egy​sze​rű​en így köz​le​ked​tek.
– Sé​tál​ni nem szok​ta​tok? – kér​dez​tem meg​rö​kö​nyöd​ve.
– Te hogy tar​tod tisz​tán a ru​hád a sár​ban? – ér​tet​len​ke​dett az el​ső​nek ér​ke​zett lány.
Mind​ket​ten le​néz​tünk az öl​tö​zé​künk​re. Az enyé​met – ez​út​tal egy sze​kér​ke​rék​nyi szé​-
les​sé​gű, lila bár​sony​ból és ezüst csip​ké​ből ké​szült szok​nyát – kör​ben öt​ujj​nyi ma​ga​san
bo​rí​tot​ta a sár.
– Se​hogy – vá​la​szol​tam.
Így is​mer​ked​tem meg a lidz​va​ri Ali​ci​ja úr​nő​vel. Alig​hogy be​lép​tünk a ház​ba, maga a
ven​dég​lá​tónk top​pant elénk. Szin​te a sem​mi​ből tűnt fel az elő​csar​nok​ban, és mi​után fe​-
lü​le​te​sen üd​vö​zöl​te Ali​ci​ját, el​kap​ta a ka​ro​mat, és csó​kot nyo​mott mind​két or​cám​ra. –
Drá​ga Ag​nyes​ka úrnő, mi​cso​da meg​tisz​tel​te​tés, hogy el​jöt​tél, és mi​lyen el​bű​vö​lő a ru​-
hád! Biz​tos ren​ge​te​gen fog​ják utá​noz​ni a stí​lu​so​dat. – Csüg​ged​ten fi​gyel​tem lel​kes ar​cát.
Tel​je​sen ki​ment a fe​jem​ből a neve. Igye​kez​tem va​la​mi ud​va​ri​as mon​dat​tal ki​fe​jez​ni há​-
lá​mat, ami​ért meg​hí​vott, de ő még szo​ro​sab​ban be​lém ka​rolt, és il​lat​fel​hő​ben úsz​va át​-
kí​sért a sza​lon​ba, ahol a ven​dé​gek gyü​le​kez​tek.
Min​den​ki​hez oda​vitt be​mu​tat​ni, én pe​dig köz​ben egy​re job​ban gyű​löl​tem ma​gam​ban
Szol​ját azért, mert iga​za volt. Az összes ven​dég nagy öröm​mel is​mer​ke​dett meg ve​lem,
és ag​gá​lyo​san pró​bált ud​va​ri​as len​ni – leg​alább​is ele​in​te. Nem kér​ték, hogy mu​tas​sak be
va​la​mi va​rázs​la​tot. Csak a ki​rály​né ki​sza​ba​dí​tá​sá​ról akar​tak hal​la​ni. Ne​vel​te​té​sük nem
en​ged​te, hogy nyíl​tan kér​dez​ze​nek, de mind​egyi​kük pró​bált va​la​mi plety​ká​val nyit​ni: –
Azt hal​lot​tam, hogy egy ki​mé​ra őriz​te… – Vá​ra​koz​va hagy​ták fél​be a mon​da​tot, hát​ha
be​fe​je​zem he​lyet​tük.
Bár​mit mond​hat​tam vol​na. Va​la​mi ügyes tak​ti​ká​val el​há​rít​hat​tam vol​na a kér​dé​se​-
ket, vagy akár​mennyi cso​dá​ról be​szá​mol​hat​tam vol​na: ép​pen azt vár​ták, hogy le​nyű​-
göz​zem őket, hogy be​le​he​lyez​ked​jek a hős​nő sze​re​pé​be. Én vi​szont nem szí​ve​sen idéz​-
tem fel a bor​zal​mas öl​dök​lést, a föl​det sár​rá vál​toz​ta​tó vér fo​lya​mo​kat. Kis​sé ügyet​le​nül
meg​hát​rál​tam, majd csak annyit vá​la​szol​tam: – Nem. – Ké​sőbb már nem is mond​tam
sem​mit, csak hagy​tam, hogy egyik be​szél​ge​tés a má​sik után ful​lad​jon kí​nos hall​ga​tás​ba.
A csa​ló​dott há​zi​gaz​da vé​gül ma​gam​ra ha​gyott egy fa mel​lett az egyik sa​rok​ban – egy
na​rancs​fát tar​tot​tak cse​rép​ben bent a ház​ban –, és vissza​ment le​csil​la​pí​ta​ni ven​dé​ge​i​nek
zak​la​tott ke​dé​lye​it.
Ek​kor vált egy​ér​tel​mű​vé szá​mom​ra, hogy még ha te​het​tem is vol​na bár​mit Kas​ja ér​-
de​ké​ben ezen a fo​ga​dá​son, pont az el​len​ke​ző​jét si​ke​rült el​ér​nem. Vég​te​le​nül le​han​go​lód​-
va azon ta​na​kod​tam, hogy fojt​sam-e el el​len​ér​zé​se​i​met, és ke​res​sem-e meg Szol​ját, ami​-
kor Ali​ci​ja úrnő je​lent meg a kö​nyö​köm​nél. – Nem is tud​tam, hogy te vagy az új bo​szor​-
kány! – Be​lém ka​rolt, és cin​kos sut​to​gás​sal kö​ze​lebb ha​jolt. – Most már ér​tem, mi​ért
nincs szük​sé​ged gya​log​hin​tó​ra. Mondd csak, de​ne​vér​ként szok​tál köz​le​ked​ni, mint Baba
Jaga?
Örül​tem, hogy Ja​gá​ra te​re​lő​dött a szó, mert a Ren​ge​te​gen kí​vül bár​mi​ről szí​ve​sen be​-
szél​tem, és azt is szí​ve​sen fo​gad​tam, hogy nem Szol​já​val kell meg​vi​tat​nom a kö​vet​ke​ző
lé​pést. Mire a va​cso​ra vé​get ért, már meg is ál​la​pod​tam Ali​ci​ja úr​nő​vel ab​ban, hogy leg​-
kö​ze​lebb egy reg​ge​li​re me​gyünk el együtt, az​tán egy kár​tya​par​ti​ra, más​nap pe​dig egy
újabb va​cso​rá​ra. A kö​vet​ke​ző két na​pot szin​te vé​gig az ő tár​sa​sá​gá​ban töl​töt​tem.
Nem érez​tem a ba​rá​tom​nak. Nem vol​tam ba​rát​ko​zó ked​vem​ben. Va​la​hány​szor egy
fo​ga​dás​ra igye​kez​tem a pa​lo​ta te​rü​le​tén, el kel​lett men​nem a ki​rá​lyi őr​ség lak​ta​nyá​ja
előtt, amely​nek ud​va​rán ott állt a fe​nye​ge​tő, fe​ke​té​re üsz​kö​sö​dött vas​tömb. Ott fe​jez​ték
le a hó​hé​rok a ron​tás alatt ál​ló​kat, és ott éget​ték el a tes​tü​ket. Al​o​sa ko​hó​ja is a ba​rakk
kö​ze​lé​ben volt, és több​nyi​re tűz is égett ben​ne; kör​vo​na​la​it na​rancs​sár​ga szik​rák zu​ha​-
ta​ga vet​te kö​rül, ka​la​pá​csa ár​nyak​ból ké​szült. – Az egyet​len kö​nyö​rü​let, amely​re a meg​-
ron​tot​tak szá​mít​hat​nak, egy ala​po​san meg​éle​zett pen​ge – mond​ta a fő​bo​szor​kány, ami​-
kor meg​pró​bál​tam meg​győz​ni róla, hogy leg​alább egy​szer lá​to​gas​sa meg ve​lem Kas​ját.
Mi​alatt zsú​folt ter​mek​ben ka​vi​árt et​tem héj nél​kü​li ke​nyér​rel, cu​kor​ral éde​sí​tett teát it​-
tam és szá​mom​ra is​me​ret​len em​be​rek​kel be​szél​get​tem, egy​foly​tá​ban a hó​hér pal​lo​sát
kö​szö​rü​lő Al​o​sa járt a fe​jem​ben.
Ugyan​ak​kor ked​ves​nek tar​tot​tam Ali​ci​ja úr​nőt, és örül​tem, hogy egy​sze​rű pa​raszt​-
lány lé​tem​re a szár​nyai alá vett. Mind​össze egy-két év​vel volt idő​sebb ná​lam, de már
hoz​zá​ment egy gaz​dag, idős bá​ró​hoz, aki több​nyi​re kár​tyá​zás​sal mú​lat​ta az időt. Ali​ci​ja
min​den​kit is​mert. Há​lás vol​tam neki, és há​lás is akar​tam len​ni, és gyö​tört a bűn​tu​dat,
ami​ért nem tu​dok iga​zán jó tár​sa​sá​ga len​ni, vagy nem is​me​rem job​ban az ud​va​ri mo​-
dort. Fo​gal​mam sem volt, mit vá​la​szol​jak, ami​kor han​go​san és el​ra​gad​tat​va di​csér​te a
ru​hám gaz​dag csip​ke​dí​szí​té​sét, és na​gyon rös​tell​tem ma​gam, ami​kor el​té​vesz​tet​tem az
ud​va​ri tánc lé​pé​se​it – pe​dig új​don​sült párt​fo​góm nagy ne​he​zen rá​be​szélt egy pá​pa​sze​-
mes fi​a​tal ne​mest, hogy kér​jen fel. Alig​ha​nem az ifjú láb​uj​jai bán​ták leg​job​ban, hogy be​-
ad​ta a de​re​kát, bár a so​ka​ság jól szó​ra​ko​zott.
Csak a har​ma​dik na​pon vet​tem ész​re, hogy gú​nyo​ló​dik raj​tam. Úgy ter​vez​tük, hogy
dél​után egy ze​nés fo​ga​dá​son ta​lál​kozunk, egy bá​ró​né há​zá​ban. Min​den fo​ga​dás ze​nés
volt, ezért nem ér​tet​tem, mi​ért ne​ve​zik pont ezt ze​nés fo​ga​dás​nak. Ami​kor rá​kér​dez​tem,
Ali​ci​ja csak ka​ca​gott. En​nek el​le​né​re il​len​dő mó​don el​fo​gad​tam az in​vi​tá​lá​sát ebéd után
egy má​sik te​rem​be. Alig bír​tam össze​fog​ni a ru​hám ezüst zúz​ma​rá​ra em​lé​kez​te​tő uszá​-
lyát, mert tar​ta​nom kel​lett a hoz​zá illő ma​gas, gör​be, ne​héz fej​díszt is, amely foly​ton elő​-
re-hát​ra bil​lent, és se​hogy sem akart a he​lyén ma​rad​ni. Ami​kor át​lép​tem a kü​szöb fö​lött,
meg​pró​bál​tam is​mét össze​fog​ni az uszályt, de köz​ben el​bot​lot​tam, és a fej​dísz hát​ra​csú​-
szott a fü​lem​re.
Ali​ci​ja ész​re​vett, és jó​ko​ra fel​tű​nést kelt​ve oda​vo​nult hoz​zám, hogy meg​fog​ja a ke​-
zem.
– Drá​gám! – zi​hál​ta fel​lel​ke​sül​ve. – Mi​lyen cso​dá​la​to​san ere​de​ti dő​lés​szög! Ilyet még
nem is lát​tam!
– Te… te szán​dé​ko​san vagy utá​la​tos ve​lem? – for​tyan​tam fel. Amint ez a le​he​tő​ség fel​-
me​rült ben​nem, hir​te​len össze​áll​tak a fe​jem​ben a fur​csa mon​da​tai, és va​la​mi ért​he​tet​len
rossz​in​du​lat​tal te​lí​tőd​tek. Elő​ször el sem akar​tam hin​ni. Nem ér​tet​tem, mi​ért ten​ne
ilyet. Sen​ki sem kény​sze​rí​tet​te rá, hogy be​szél​ges​sen ve​lem, vagy tár​sa​sá​got biz​to​sít​son
ne​kem. Nem tud​tam fel​fog​ni, mi​ért fá​ra​do​zik va​la​ki ennyit azért, hogy vé​gül meg​aláz​-
has​son.
Ez​u​tán vi​szont nem ma​radt két​sé​gem: tág​ra nyílt szem​mel, meg​le​pett arc​cal né​zett
rám, és ez​zel el​is​mer​te, hogy pon​to​san ez volt a szán​dé​ka. Go​nosz​kod​ni akart. – Ugyan
már, Nyes​ka! – kezd​te olyan han​gon, mint​ha most már bo​lond​nak is tar​ta​na.
Ki​rán​tot​tam a ke​zem a szo​rí​tá​sá​ból, és a sze​mé​be néz​tem. – In​kább Ag​nyes​ka! – ri​vall​-
tam rá zak​la​tot​tan és éle​sen. – És mi​vel annyi​ra tet​szik a ru​hám, kat​bo​ru. – Erre az ő fej​-
dí​sze is hát​ra​csú​szott, és ma​gá​val so​dor​ta a feje két ol​da​lán lévő, csi​nos kis gön​dör haj​-
für​tö​ket, ame​lyek a je​lek sze​rint mű​haj​ból vol​tak. Fel​si​kol​tott, meg​mar​kol​ta a für​tö​ket,
és ki​ro​hant a te​rem​ből.
Még​sem ez volt a leg​rosszabb, ha​nem a kun​co​gás, amely kör​be​fu​tott a he​lyi​sé​gen, fő​-
leg olyan fér​fi​ak irá​nyá​ból, akik​kel ko​ráb​ban együtt tán​colt, és olyan nők​től, akik a ke​-
bel​ba​rát​nő​i​nek val​lot​ták ma​gu​kat. Le​kap​tam a sa​ját fej​dísz​emet is, és oda​men​tem a fen​-
sé​ges ínyenc​fa​la​tok​kal te​le​ra​kott asz​ta​lok​hoz, ahol el​búj​hat​tam a ha​tal​mas sző​lős tál​-
cák mö​gött. Egy fi​a​tal​em​ber azon​ban így is oda​som​poly​gott hoz​zám, dí​szes ka​bát​ban,
ame​lyet egy asszony leg​alább egy évig hí​mez​he​tett, és szin​te uj​jong​va súg​ta oda ne​kem,
hogy Ali​ci​ja ezek után egy évig ke​rül​ni fog​ja a nyil​vá​nos​sá​got – mint​ha ez​zel ne​kem is
örö​möt okoz​na.
Si​ke​rült ki​me​ne​kül​nöm elő​le az egyik, szol​gá​lók ál​tal hasz​nált fo​lyo​só​ra, az​tán két​ség​-
be​esé​sem​ben elő​kap​tam Jaga köny​vét a zse​bem​ből, és ke​res​tem ben​ne egy gyors tá​vo​zás
va​rázs​igét, hogy át​me​hes​sek a ház fa​lán, és se a te​rem​be, se a be​já​ra​ti aj​tó​hoz ne kell​jen
vissza​tér​nem. Nem bír​tam vol​na még egy mé​reg​től csö​pö​gő gra​tu​lá​ci​ót vé​gig​hall​gat​ni.
Úgy buk​kan​tam elő a sár​ga tég​lás fal​ból, mint​ha egy bör​tön​ből sza​ba​dul​tam vol​na ki.
Egy ki​csi, orosz​lán​szá​jas szö​kő​kút cso​bo​gott a tér kö​ze​pén, me​den​cé​jé​ben csil​log​va
gyűlt össze a dél​utá​ni nap​fény, és a te​te​jén cso​por​to​su​ló, fa​ra​gott ma​da​rak hal​kan csi​-
cse​reg​tek. Első pil​lan​tás​ra meg​ál​la​pí​tot​tam, hogy Ra​gosz​tok al​ko​tá​sa. Szol​ja a szö​kő​kút
pe​re​mén ült, és a víz te​te​jén tán​co​ló fé​nyek közé dug​ta az uj​ja​it.
– Öröm​mel lá​tom, hogy si​ke​rült ki​me​ne​kül​nöd on​nan – szó​lalt meg. – An​nak el​le​né​re,
hogy olyan meg​tör​he​tet​len el​szánt​ság​gal sé​tál​tál be. – Nem is járt a ház​ban, még​is pon​-
to​san tud​ta, ho​gyan szé​gye​ní​tet​tem meg oda​bent Ali​ci​ját, és ho​gyan szé​gye​nül​tem meg
én is. Akár​mi​lyen gyá​szos ké​pet vá​gott, tud​tam, hogy örül a kel​le​met​len per​cek​nek.
Mind​vé​gig há​lás vol​tam, ami​ért Ali​ci​ja nem kény​sze​rí​tett má​gi​a​be​mu​ta​tó​ra, és nem
fag​ga​tott a tit​ka​im​ról, de egy​szer sem me​rült fel ben​nem, hogy va​la​mi mást akar. Még
ha meg is for​dul a fe​jem​ben, ak​kor sem tud​tam vol​na el​kép​zel​ni, hogy csak meg akar
szé​gye​ní​te​ni. Dver​nyik​ben sen​ki sem go​nosz​ko​dott a má​sik​kal merő al​jas​ság​ból. Per​sze
időn​ként össze​vesz​tünk, nem sze​re​tett min​den​ki min​den​kit, sőt néha ve​re​ke​dés is elő​-
for​dult, ha va​la​ki túl​zot​tan fel​bő​szült. Ám ha el​ér​ke​zett az ara​tás ide​je, a szom​szé​dok se​-
gí​tet​tek gyűj​te​ni és csé​pel​ni, ami​kor pe​dig ránk bo​rult a Ren​ge​teg ár​nyé​ka, sen​ki sem
akar​ta még sö​té​teb​bé ten​ni. Egy bo​szor​kánnyal pe​dig vég​képp nem mert vol​na sen​ki uj​-
jat húz​ni.
– Az em​ber azt hin​né, egy ne​mes hölgy​nek több esze van en​nél – kö​zöl​tem.
Szol​ja vál​lat vont. – Ta​lán nem tart bo​szor​kány​nak.
Til​ta​ko​zás​ra nyi​tot​tam a szám, és már épp el​mond​tam vol​na, hogy Ali​ci​ja lá​tott va​rá​-
zsol​ni, ami​kor rá​jöt​tem, hogy a má​gus​nak iga​za van. Nem úgy va​rá​zsol​tam, mint Ra​-
gosz​tok, aki vil​lám​csa​pás​ként tört be a ter​mek​be, csil​lo​gó ezüst szik​rák​tól és sza​na​szét
szál​ló, ri​kol​to​zó ma​da​rak​tól övez​ve, és nem is úgy, mint Szol​ja, aki ele​gáns pa​lást​ban
sik​lott ki az ár​nyak kö​zül és sik​lott vissza kö​zé​jük, tág​ra nyílt szem​mel, met​sző te​kin​tet​-
tel, amellyel jó​for​mán min​dent lá​tott, ami a pa​lo​ta épü​let​együt​te​sé​ben tör​tént. Én a sa​-
ját szo​bám​ban öl​töt​tem fel báli ru​há​i​mat, ma​ka​csul gya​log men​tem a fo​ga​dá​sok​ra, szo​-
ros fű​ző​ben, amely ön​ma​gá​ban is ki​ful​lasz​tott, anél​kül hogy meg​eről​te​tő va​rázs​la​to​kat
mu​tat​tam vol​na be.
– Még​is mit gon​dolt, hogy ke​rül​tem a lis​tá​ra? – kér​dez​tem fel​há​bo​rod​va.
– Fel​té​te​le​zem, ő is azt hit​te, amit a töb​bi má​gus hitt ele​in​te.
– Mit? Hogy azért ik​tat​tak be, mert Szar​kan sze​rel​mes be​lém? – kér​dez​tem csú​fo​lód​va.
– Vagy in​kább Ma​rek – tet​te hoz​zá Szol​ja ko​mo​lyan, mire vi​szoly​gás ült ki az ar​com​ra.
– Ugyan már, Ag​nyes​ka, azt hit​tem, mos​tan​ra már te is át​lá​tod az it​te​ni dol​go​kat.
– Nem aka​rok itt sem​mit át​lát​ni! Azok az em​be​rek oda​bent öröm​mel fo​gad​ták, hogy
Ali​ci​ja meg​aláz en​gem, és még job​ban örül​tek an​nak, hogy vé​gül mó​res​re ta​ní​tot​tam.
 – Hát per​sze. Szó​ra​koz​tat​ta őket, hogy csak azért ját​szot​tad a fa​lu​si bug​rist, hogy az​-
tán agya​fúrt mó​don ki​gú​nyold az első ho​rog​ra aka​dó em​bert. Így te​vé​keny sze​rep​lő​je
vagy a já​ték​nak.
– De én nem csap​tam be! – Szí​ve​sen hoz​zá​tet​tem vol​na, hogy sen​ki sem gon​dol​na ilyet,
ép​eszű em​ber leg​alább​is biz​to​san nem, de mo​tosz​kált ben​nem egy olyan kel​le​met​len, ra​-
ga​csos ér​zés, hogy a bent lévő em​be​rek egy ré​sze tény​leg ezt gon​dol​ta.
– Nem, nem is fel​té​te​lez​tem – fe​lel​te Szol​ja meg​fon​tol​tan. – De még jól jö​het ne​ked, ha
ilyen​nek lát​nak. Amúgy is ezt fog​ják hin​ni, ha tó​tá​gast állsz, ak​kor is. – Fel​állt a szö​kő​-
kút pe​re​mé​ről. – De még nem re​mény​te​len a hely​zet. A mai va​cso​rán sok​kal ba​rát​sá​go​-
sabb em​be​rek​kel is meg​is​mer​ked​hetsz. Most sem fo​gadsz el kí​sé​rőd​nek?
Vá​lasz​ként meg​for​dul​tam ci​pőm he​gyes sar​kán, és fa​kép​nél hagy​tam, hogy még gú​-
nyo​san szu​szo​gó ne​vet​gé​lé​sét se hall​jam. Ma​gam után von​szol​tam az os​to​ba uszályt.
Há​bor​gó vi​har​fel​hő​ként top​pan​tam ki a ren​de​zett bel​ső ud​var​ról a kas​tély kül​ső, zöld
ud​va​rá​nak nyüzs​gé​sé​be. Szal​ma​bá​lák és hor​dók so​ra​koz​tak a főút mel​lett a kül​ső ka​pu​-
tól egé​szen a bel​ső ka​pu​ig, és vár​ták, hogy ide vagy oda ra​kod​ják őket. Megint az a ször​-
nyű bi​zo​nyos​ság ke​rül​ge​tett, hogy Szol​já​nak eb​ben is iga​za van. Ez azt is je​len​tet​te,
hogy ha egy ud​va​ronc ezek után szó​ba áll ve​lem, csak​is azért te​szi, mert tet​szik neki ez a
faj​ta go​nosz já​ték. Tar​tot​tam tőle, hogy a ren​des, tisz​tes​sé​ges em​be​rek ke​rül​ni fog​nak.
Csak​hogy sen​ki sem ele​gye​dett szó​ba ve​lem, és nem is kért ta​ná​csot. Sem szol​gá​lók,
sem ka​to​nák nem ke​res​ték a tár​sa​sá​go​mat, ahogy a buz​gó hi​va​tal​no​kok sem. Va​la​hány​-
szor el​sé​tált mel​let​tem va​la​ki, két​ke​dő ki​fe​je​zést lát​tam az ar​cán, mi​vel sen​ki sem tud​ta
mire vél​ni a lát​ványt, ahogy elő​ke​lő sza​tén​ban és fi​nom csip​ké​ben, fű​vel és ho​mok​kal
szennye​zett uszállyal ücsö​rög​tem egy szal​ma​bá​lán. Olyan le​het​tem, mint egy kis fa​le​vél,
amely egy pe​dán​san ren​de​zett kert​be hul​lott. Nem il​let​tem a kör​nye​zet​be.
Ami még rosszabb, hasz​no​mat sem ve​het​ték – sem Kas​ja, sem Szar​kan, és sen​ki más
sem az ott​ho​ni​ak kö​zül. Ké​szen áll​tam ta​nús​kod​ni, de nem volt tár​gya​lás, ka​to​ná​kért ri​-
mán​kod​tam, de egyet​len​egy sem in​dult el ha​za​fe​lé. Több fo​ga​dá​son vet​tem részt há​rom
nap alatt, mint előt​te egész éle​tem​ben, és sem​mi más ered​ményt nem tud​tam fel​mu​tat​-
ni, csak azt, hogy nagy kö​zön​ség előtt tönk​re​tet​tem egy tyúk​eszű le​ányt, aki​nek amúgy
sem vol​tak ba​rá​tai.
Csa​ló​dott dü​höm​ben a va​nasz​tal​e​met hív​tam se​gít​sé​gül, igaz, csak mo​tyog​va, és két
sze​kér el​ha​la​dá​sa kö​zött gyor​san át​ved​let​tem egy fa​vá​gó lá​nyá​nak ru​há​já​ba. Egy​sze​rű
házi szőt​tes volt, a szok​nya​ré​sze ép​pen csak annyi​ra hosszú, hogy ké​nyel​me​sen el​fér​jen
alat​ta a csiz​mám, a kö​té​nyén két nagy zseb tá​ton​gott. Azon​nal könnyeb​ben vet​tem a le​-
ve​gőt, és hir​te​len​jé​ben szin​te lát​ha​tat​lan​nak érez​tem ma​gam. In​nen​től kezd​ve nem ér​-
de​kel​tem sen​kit. Nem akar​ták tud​ni, ki va​gyok, és mit ke​re​sek a pa​lo​tá​ban.
A lát​ha​tat​lan​ság​nak ugyan​ak​kor meg​vol​tak a ve​szé​lyei is. Ahogy ott áll​tam az út szé​-
lén és na​gyo​kat kor​tyol​tam a friss le​ve​gő​ből, egy ha​tal​mas, ki​da​ga​dó ol​da​lú hin​tó buk​-
kant fel, az ol​da​lán szin​te le​ló​gó szol​gák​kal. Köz​vet​le​nül mel​let​tem zör​gött tova, és kis
hí​ján fel​dön​tött. Fél​re kel​lett ug​ra​nom egy po​cso​lyá​ba. A csiz​mám be​le​csob​bant, és sár
lep​te be az egész szok​nyá​mat. Ez sem ér​de​kelt. Egy hete most elő​ször érez​tem, hogy ön​-
ma​gam va​gyok, és vég​re a föl​dön ál​lok a csi​szolt már​vány​pad​ló he​lyett.
Újra fel​sé​tál​tam a domb​ra a sze​kér​úton, sza​ba​don rin​ga​tóz​va lép​ked​tem könnyű ru​-
hám​ban, és fel​tű​nés nél​kül vissza​ju​tot​tam a bel​ső ud​var​ra. A jó​ko​ra hin​tó egy fe​hér ka​-
bá​tos kö​ve​tet ra​kott le az ud​va​ron, mell​ka​sán a rang​ját jel​ző, ra​gyo​gó vö​rös se​lyem​sza​-
lag​gal. Maga a ko​ro​na​her​ceg fá​radt ki az üd​vöz​lé​sé​re egy se​reg ud​va​ronc​cal, va​la​mint a
dísz​őr​ség​gel együtt, amely Pol​nia zász​ló​ját és egy sár​ga-vö​rös zász​lót ho​zott elő – utób​-
bin egy ökör volt, és még soha nem lát​tam ko​ráb​ban. Bi​zo​nyá​ra az ud​va​ri dísz​va​cso​rá​ra
ér​ke​zett. Mi is oda ké​szül​tünk Ali​ci​já​val ezen az es​tén. Az őrök fél szem​mel a ce​re​mó​ni​át
les​ték, és mi​után el​sut​tog​tam, hogy nem va​gyok fi​gye​lem​re mél​tó, át​sik​lott raj​tam a te​-
kin​te​tük, hi​szen amúgy sem szí​ve​sen leg​el​tet​ték vol​na raj​tam.
Mint ki​de​rült, még​is volt va​la​mi hasz​na an​nak, hogy na​pon​ta há​rom​szor hagy​tam el
ké​nyel​met​len szo​bá​mat va​la​mi​lyen ren​dez​vény ked​vé​ért: kezd​tem ki​is​mer​ni ma​gam a
kas​tély​ban. Sok szol​gá​ló járt-kelt a fo​lyo​só​kon, de annyi fi​nom kel​mét és ezüs​töt vit​tek a
dísz​va​cso​rá​ra, hogy sem​mi más​ra nem tud​tak fi​gyel​ni. Egy ma​sza​tos, sár​fol​tos mo​so​-
ga​tó​lány amúgy sem kel​tett vol​na fel​tű​nést. Für​ge an​gol​na​ként sur​ran​tam el kö​zöt​tük,
és meg sem áll​tam a Szür​ke To​rony hosszú, sö​tét fo​lyo​só​já​ig.
A to​rony tö​vé​ben álló őrök unot​tan ásí​toz​tak a ké​sői órán. – Nem ez a lép​cső ve​zet a
kony​há​ba, kis​lány! – szólt rám az egyi​kük szí​vé​lye​sen. – Menj vissza a fo​lyo​són!
El​rak​tá​roz​tam ezt az in​for​má​ci​ót ké​sőbb​re, és tő​lem tel​he​tő​en meg​pró​bál​tam ugyan​-
úgy bá​mul​ni őket, ahogy en​gem bá​mul​tak az utób​bi há​rom nap​ban, mint​ha meg​döb​-
ben​tett vol​na a tu​dat​lan​sá​guk. – Nem tud​já​tok, ki va​gyok? – kér​dez​tem. – Az új bo​szor​-
kány va​gyok, Ag​nyes​ka. Kas​ját sze​ret​ném lát​ni. – Pon​to​sab​ban Kas​ját és a ki​rály​nét.
Nem ér​tet​tem, mi​ért ha​lo​gat​ják ilyen so​ká​ig a tár​gya​lást, leg​fel​jebb azt tud​tam el​kép​zel​-
ni, hogy a ki​rály sze​ret​ne időt adni a ki​rály​nő​nek a fel​épü​lés​re.
Az őrök té​to​ván pil​lan​tot​tak egy​más​ra. Mi​előtt azon​ban el​dönt​het​ték vol​na, mi​hez
kezd​je​nek ve​lem, sut​tog​ni kezd​tem ma​gam​ban: – Ala​mak, ala​mak. – Az​zal át​sé​tál​tam a
zárt ka​pun ket​tő​jük kö​zött.
Nem vol​tak ne​me​sek, ezért bi​zo​nyá​ra nem érez​tek kész​te​tést rá, hogy egy bo​szor​-
kánnyal húz​za​nak uj​jat. Nem is jöt​tek utá​nam. Ad​dig sé​tál​tam fel​fe​lé a ma​gas csi​ga​lép​-
csőn, amíg el nem ju​tot​tam egy for​du​ló​ig, ahol az ádáz, éhes ma​nót áb​rá​zo​ló ko​pog​ta​tó
várt rám. Ami​kor meg​fog​tam a ke​rek fo​gan​tyút, úgy érez​tem, mint​ha egy nagy orosz​-
lán nya​lo​gat​ná a ke​ze​met, és azon ta​na​kod​na, jó ízű va​gyok-e. A le​he​tő leg​óva​to​sab​ban
fog​tam meg, és be​ko​pog​tat​tam.
Több ér​vet is fel​so​ra​koz​tat​tam a fe​jem​ben a Fűz szá​má​ra, de mind​egyik mö​gött egy​-
sze​rű el​tö​kélt​ség hú​zó​dott. Ké​szen áll​tam, hogy szük​ség ese​tén át​gá​zol​jak raj​ta, fő​leg
mi​vel gya​ní​tot​tam, hogy nem fog olyan mély​re süllyed​ni, hogy ve​lem bir​kóz​zon. A bo​-
szor​kány azon​ban nem nyi​tot​ta ki az aj​tót, és ami​kor rá​ta​pasz​tot​tam a fü​lem, ki​ál​to​zást
vél​tem hal​la​ni oda​bent​ről. Ri​ad​tan lép​tem hát​rébb, és meg​pró​bál​tam ki​ta​lál​ni, mit te​-
gyek. Ké​pe​sek az őrök be​tör​ni az aj​tót, ha ér​tük ki​ál​tok? Nem hit​tem ben​ne. A vas​ból ké​-
szült aj​tót vas​pán​tok tar​tot​ták, és még kulcs​lyuk sem tűnt fel raj​ta se​hol.
Rá​néz​tem a vi​gyor​gó ma​nó​ra. Üres szá​já​ból mo​hó​ság áradt. Mi vol​na, ha meg​töl​te​-
ném? Egy egy​sze​rű igét vá​lasz​tot​tam, egy kis fényt. A manó azon​nal el​kezd​te ma​gá​ba
szív​ni a má​gi​át, és én ad​dig táp​lál​tam az erőm​mel, amíg meg nem je​lent egy kis im​boly​-
gó gyer​tya​láng​nyi fény a ke​zem​ben. A manó éh​sé​ge rop​pant erő​vel von​zot​ta a má​gi​át,
szin​te min​det el​szív​ta, ám egy kes​keny kis ezüst pa​ta​kot si​ke​rült elő​le meg​men​te​nem:
hagy​tam, hogy egy kis tó​csá​ba gyűl​jön mel​let​tem, az​tán ki​szűr​tem a fo​ga​im kö​zött: –
Ala​mak. – Vé​gül egy két​ség​be​esett ug​rás​sal át​lép​tem az aj​tón. A ma​ra​dék erő​met is el​-
vet​te. Be​gu​rul​tam a túl​ol​da​lon lévő szo​bá​ba, majd ki​szi​po​lyoz​va el​nyúl​tam a pad​lón.
Für​ge lép​tek kö​ze​led​tek, és hir​te​len Kas​ja ter​mett mel​let​tem. – Nyes​ka, jól vagy?
 A ki​a​bá​lás a szom​széd szo​bá​ból szű​rő​dött át. Ma​rek her​ceg a he​lyi​ség kö​ze​pén állt
ököl​be szo​rí​tott kéz​zel, és a Fűz​zel or​dí​to​zott, aki olyan me​re​ven állt, mint egy nád​szál,
és egé​szen el​fe​hé​re​dett a düh​től. Egyi​kük sem szen​telt kü​lö​nö​sebb fi​gyel​met an​nak,
hogy át​es​tem az aj​tón, túl​zot​tan le​fog​lal​ta őket a ve​sze​ke​dés.
– Nézz rá! – ki​ál​tot​ta Ma​rek, és a ki​rály​né​ra mu​ta​tott. Az asszony ugyan​an​nál az ab​lak​-
nál ült, mint ko​ráb​ban, kö​zöm​bös arc​cal, moz​du​lat​la​nul. Le​het, hogy hal​lot​ta az üvöl​tö​-
zést, de meg sem rez​dült. – Há​rom nap​ja egy szót sem ej​tett ki a szá​ján, és te ne​ve​zed ma​-
ga​dat gyó​gyí​tó​nak? Mi hasz​nod volt egy​ál​ta​lán?
– A je​lek sze​rint sem​mi – is​mer​te el a Fűz fa​gyo​san. – Min​dent meg​tet​tem, amit meg​te​-
het​tem, még​hoz​zá nem is akár​hogy. – Ek​kor vég​re ész​re​vett en​gem is. Fe​lém for​dult, és
döly​fö​sen le​né​zett rám. – Ha jól tu​dom, ő a ki​rály​ság nagy cso​da​té​vő​je. Ta​lán tud​nád
annyi idő​re nél​kü​löz​ni az ágyad​ból, hogy be​bi​zo​nyít​sa, mennyi​vel jobb ná​lam. Ad​dig is
gon​dos​kodj róla te! Nem va​gyok haj​lan​dó itt áll​ni és a pocs​kon​di​á​zá​so​dat hall​gat​ni.
A bo​szor​kány el​vo​nult mel​let​tem, és ol​dal​ra emel​te a szok​nyá​it, ne​hogy vé​let​le​nül
hoz​zám ér​je​nek – mint​ha nem akar​ta vol​na be​szennyez​ni ma​gát ve​lem. Keze in​té​sé​re
fel​emel​ke​dett az aj​tón a re​tesz. Ki​sur​rant a he​lyi​ség​ből, a sú​lyos vas​aj​tó pe​dig nagy dör​-
re​nés​sel be​csa​pó​dott mö​göt​te. Úgy súr​ló​dott vé​gig a kő​fe​lü​le​ten csi​ko​rog​va, mint egy
fej​sze pen​gé​je.
Ma​rek még min​dig fel​dúl​tan for​dult oda hoz​zám. – És te? Te, az első szá​mú és leg​fon​-
to​sabb tanú úgy bo​lyongsz a pa​lo​tá​ban, mint va​la​mi bo​lond mo​so​ga​tó​lány! Azt hi​szed,
bár​ki is hin​ni fog ne​ked ez​u​tán? Há​rom nap​ja ve​tet​te​lek fel a lis​tá​ra…
– Te ve​tet​tél fel? – kér​dez​tem vissza dü​hö​sen, és köz​ben Kas​ja se​gít​sé​gé​vel dü​lön​gél​ve
talp​ra áll​tam.
– …te pe​dig az​zal há​lá​lod meg, hogy az egész ud​var sze​mé​ben tök​kel​ütött ba​rom​nak
tün​te​ted fel ma​gad! Most meg ez? Hol van Szol​ja? Neki kel​lett vol​na meg​mu​tat​ni, ho​-
gyan foly​tasd.
– Nem aka​rom foly​tat​ni! – el​len​kez​tem. – Nem ér​de​kel, hogy mit gon​dol​nak ró​lam
ezek az em​be​rek. Nem szá​mít, mit gon​dol​nak!
– Már hogy​ne szá​mí​ta​na? – Meg​ra​gad​ta a ka​ro​mat, és ki​rán​ga​tott Kas​ja ke​zei kö​zül.
Bot​la​doz​va kö​vet​tem, és köz​ben meg​pró​bál​tam össze​szed​ni az erő​met egy va​rázs​igé​hez,
hogy el​lök​hes​sem. A her​ceg köz​ben az ab​lak​pár​kány​hoz hú​zott, és le​mu​ta​tott a pa​lo​ta
ud​va​rá​ra. Té​to​váz​va, za​va​ro​dot​tan néz​tem le. Nem lát​tam, hogy bár​mi ri​asz​tó do​log
tör​tént vol​na oda​lent. A vö​rös se​lyem​sza​la​gos kö​vet ép​pen be​vo​nult az egyik ka​pun Zig​-
mund ko​ro​na​her​ceg tár​sa​sá​gá​ban.
– Az a fér​fi a fi​vé​rem mel​lett Mond​ria kö​ve​te – ma​gya​ráz​ta Ma​rek hal​kan, de for​tyog​-
va. – A ki​rály​nő​jük fér​je az elő​ző té​len halt meg. A her​ceg​nő hat hó​nap múl​va fel​hagy a
gyá​szo​lás​sal. Most már fel​fo​god?
– Nem – fe​lel​tem ta​nács​ta​la​nul.
– Ő akar Pol​nia ki​rály​né​ja len​ni! – or​dí​tot​ta Ma​rek.
– De a ki​rály​né él! – ve​tet​te el​len Kas​ja, és ek​kor mind​nyá​jan meg​ér​tet​tük.
El​hűl​ve, ré​mül​ten me​red​tem a her​ceg​re. – De a ki​rály… – fa​kad​tam ki. – Ő sze​ret​te… –
El​hall​gat​tam.
– Azért ha​lo​gat​ja a tár​gya​lást, hogy va​la​hogy időt nyer​jen. Most már ér​ted? Ha el​hal​-
vá​nyul​nak az em​lé​kek, a ne​mes​ség fi​gyel​me más​fe​lé fog te​re​lőd​ni, és ak​kor ész​re​vét​le​-
nül ki​vé​gez​tet​he​ti. Most már haj​lan​dó vagy se​gí​te​ni, vagy to​vább kó​vá​lyogsz a kas​tély​-
ban, amíg el nem ered a hó és fel nem lob​ban​nak a mág​lya láng​jai? A te drá​ga ba​rát​nőd
mág​lyá​jáé… ami​kor már olyan hi​deg lesz, hogy az em​be​rek az or​ru​kat sem dug​ják ki a
pa​lo​tá​ból, hogy vé​gig​néz​zék.
Meg​mar​kol​tam Kas​ja me​rev ke​zét, mint​ha ez​zel meg​óv​hat​nám. Túl​zot​tan ke​gyet​len
és ér​tel​me​den volt ez a vég​zet ah​hoz, hogy el tud​jam kép​zel​ni… Ki​sza​ba​dí​tot​tuk Han​na
ki​rály​nét, ki​hoz​tuk a Ren​ge​teg​ből, és mind​ezt csak azért, hogy a ki​rály le​fe​jez​tet​hes​se, és
nőül ve​hes​sen va​la​ki mást. Csak hogy egy fe​je​de​lem​sé​get Pol​ni​á​hoz csa​tol​has​son, egy
újabb ék​kö​vet rak​has​son a ko​ro​ná​já​ra.
– De sze​ret​te a fe​le​sé​gét! – til​ta​koz​tam bam​bán, bár ma​gam is érez​tem, mi​lyen hi​á​ba​-
va​ló. Az el​vesz​tett, imá​dott ki​rály​né​ról szó​ló tör​té​net je​len​tett ne​kem va​la​mit, Ma​rek
tör​té​ne​te vi​szont ért​he​tet​len és fel​fog​ha​tat​lan volt.
– És sze​rin​ted emi​att meg​bo​csát​ja neki, hogy lóvá tet​te az egész vi​lág előtt? – kér​dez​te
a her​ceg. – A gyö​nyö​rű fe​le​sé​gé​nek, aki meg​szö​kött egy ro​szi​ai fi​ú​val, mert az sze​rel​mes
da​lo​kat ját​szott neki a kert​ben? Ezt hí​resz​tel​ték, amíg elég nagy nem let​tem hoz​zá, hogy
meg​öl​jem a plety​ka​fész​ke​ket. Gye​rek​ko​rom​ban még a ne​vét sem volt sza​bad em​lí​te​ni a
ki​rály előtt!
Le​te​kin​tett a szé​ké​ben ülő Han​na ki​rály​né​ra, aki olyan sem​mit​mon​dó arc​cal né​zett ki​-
fe​lé, mint egy üres pa​pír, amely arra vár, hogy ír​ja​nak rá. A her​ceg ar​cá​ban az egy​ko​ri
kis​fi​út lát​tam, aki any​ja el​ha​gyott kert​jé​ben buj​kál a gyil​kos nyel​vű ud​va​ron​cok elől –
akik gú​nyo​san mo​so​lyog​nak és sug​do​lóz​nak az any​já​ról, fe​jü​ket in​gat​va saj​ná​la​tot
szín​lel​nek, és fen​nen han​goz​tat​ják, hogy ők elő​re sej​tet​ték, mi fog tör​tén​ni.
– És azt hi​szed, hogy meg​ment​het​jük a ki​rály​nét és Kas​ját, ha úgy tán​co​lunk, ahogy ők
fü​tyül​nek? – kér​dez​tem.
Fel​emel​te pil​lan​tá​sát a ki​rály​né​ról, és rám né​zett. Most elő​ször érez​tem úgy, hogy
tény​leg fi​gyel rám. Há​rom nagy le​ve​gőt vett. – Nem – adott vé​gül han​got egyet​ér​té​sé​-
nek. – A töb​bi​ek csak ke​se​lyűk, a ki​rály az orosz​lán. A töb​bi​ek csak a fe​jü​ket fog​ják in​gat​-
ni, kész​ség​gel el​is​me​rik, hogy a ki​rály​né szé​gyent ho​zott a bi​ro​da​lom​ra, majd fel​sze​de​-
ge​tik a ne​kik do​bott cson​to​kat. Rá tu​dod kény​sze​rí​te​ni az apá​mat, hogy bo​csás​son meg
az anyám​nak? – kér​dez​te kö​ve​te​lő​ző han​gon, mint​ha va​la​mi ap​ró​sá​got kér​ne. Ho​lott
va​ló​já​ban azt akar​ta, hogy ma​gát a ki​rályt bű​völ​jem meg, azaz – a fe​nye​ge​tő Er​dő​höz
ha​son​ló​an – fosszak meg va​la​kit a sa​ját aka​ra​tá​tól.
– Nem! – til​ta​koz​tam el​bor​zad​va. Kas​já​ra néz​tem. A ki​rály​né szé​ke mel​lett állt, egyik
ke​zét a hát​tám​lán pi​hen​tet​te. Egye​ne​sen, arany​ló​an su​gá​roz​va, ha​tá​ro​zot​tan állt, az​tán
fe​lém néz​ve meg​ráz​ta a fe​jét. Soha nem kér​ne ilyet tő​lem. Ahogy azt sem kér​né, hogy
szök​jek meg vele, hogy hagy​juk ott né​pün​ket a Ren​ge​teg​nek ki​szol​gál​tat​va. Ak​kor sem
kér​ne ilyet, ha a ki​rály ki​vé​gez​te​ti, csak azért, hogy a ki​rály​nét is meg​ölet​hes​se. Na​gyot
nyel​tem. – Nem – is​mé​tel​tem. – Nem fo​gok ilyet ten​ni.
– Ak​kor mit fogsz ten​ni? – Ma​rek is​mét dü​höd​ten vi​csor​gott, ám ahe​lyett, hogy meg​-
vár​ta vol​na a vá​la​szo​mat, ki​vo​nult a te​rem​ből. Nem is bán​tam. Nem tud​tam mit mon​-
da​ni.
 20. FEJEZET
A Csa​rov​nyi​kov őrei az öl​tö​ze​tem el​le​né​re is meg​is​mer​tek. Ki​nyi​tot​ták ne​kem a sú​-
lyos fa​aj​tót, az​tán be​csuk​ták mö​göt​tem. Há​tam​mal az aj​tó​szár​nyak​nak tá​masz​kod​va
néz​tem fel az ara​nyo​zott, an​gya​lok​kal dí​szí​tett mennye​zet​re, majd vé​gig​fut​tat​tam a te​-
kin​te​tem az egyik fal men​tén hú​zó​dó, ir​dat​lan könyv​szek​ré​nyen, az​tán vissza a má​sik
ol​da​lon, a bolt​íves fül​ké​ken ke​resz​tül. Több em​ber is dol​go​zott az asz​ta​lok​nál itt-ott, kö​-
penyt vi​se​lő fi​a​tal fér​fi​ak és nők, lom​bi​kok vagy köny​vek fölé ha​jol​va. Rám sem he​de​rí​-
tet​tek, túl​zot​tan el​fog​lal​tak vol​tak.
A Csa​rov​nyi​kov nem lát​szott túl​zot​tan ven​dég​ma​rasz​ta​ló hely​nek, mert hi​de​gebb
volt ben​ne, mint a Sár​kány könyv​tá​rá​ban, és va​la​mi​ért sze​mély​te​len​nek is érez​tem az
egé​szet. De leg​alább ér​tet​tem. Ar​ról még nem volt el​kép​ze​lé​sem, ho​gyan fo​gom meg​-
men​te​ni Kas​ját, de sej​tet​tem, hogy a köny​vek kö​zött több esé​lyem van meg​ta​lál​ni a
meg​ol​dást, mint egy bál​te​rem​ben.
Meg​fog​tam a leg​kö​ze​leb​bi lét​rát, és nagy nyi​kor​gás kö​ze​pet​te a leg​el​ső polc ele​jé​re
húz​tam. Ez​u​tán fel​tűz​tem a szok​nyá​i​mat, és fel​mász​tam a te​te​jé​re, ahol nyom​ban ko​to​-
rász​ni kezd​tem. Is​me​rős volt ez a faj​ta ku​ta​tó​mun​ka. A sű​rű​be sem ki​fe​je​zett cél​lal men​-
tem gyűj​tö​get​ni, ha​nem meg​néz​tem, mit ta​lá​lok, és ab​ból öt​le​te​im tá​mad​tak; ha pél​dá​ul
gom​bá​ra buk​kan​tam, ak​kor más​nap gom​ba​le​vest et​tünk, ha pe​dig la​pos kö​vek​re, ak​kor
fel le​he​tett töl​te​ni a ká​tyút az úton a házunk kö​ze​lé​ben. Biz​tos vol​tam ben​ne, hogy leg​-
alább né​hány könyv ugyan​úgy meg fog szó​lí​ta​ni, ahogy Jaga köny​ve tet​te, sőt ta​lán
egyéb írá​so​kat is ta​lál​ha​tok tőle va​la​hol el​rejt​ve a csil​lo​gó-vil​lo​gó, arany​fel​ira​tos köny​-
vek kö​zött.
Olyan gyor​san dol​goz​tam, ahogy csak tud​tam. A leg​po​ro​sabb, leg​rit​káb​ban hasz​nált
köny​ve​ket ke​res​tem. Vé​gig​fut​tat​tam raj​tuk a ke​zem, és el​ol​vas​tam a cí​me​i​ket. Még​is
na​gyon las​san ha​lad​tam, és egy​re gyűlt ben​nem a csa​ló​dott​ság. Mi​után a mennye​zet​től
a pad​ló​ig vé​gig​bön​gész​tem ti​zen​két szé​les, har​minc​pol​cos szek​rényt, ké​tel​ked​ni kezd​-
tem ab​ban, hogy bár​mi hasz​no​sat ta​lá​lok. Va​la​mi szá​raz, me​rev ér​zést kel​tet​tek a köny​-
vek a te​nye​rem alatt, és nem sok ked​vem ma​radt to​vább ku​ta​kod​ni.
Köz​ben be is es​te​le​dett. A ta​nu​lók ha​za​men​tek, a má​gi​kus fé​nyek pe​dig izzó pa​ráz​zsá
sze​lí​dül​tek a könyv​tár fa​la​in, mint​ha nyu​go​vó​ra tér​tek vol​na. Csak az én pol​co​mon vi​lá​-
gí​tott to​vább szent​já​nos​bo​gár​ként egy lám​pás. Saj​gott a há​tam és a bo​kám. El​for​dult
test​tel, a lét​ra ol​da​lá​ba akasz​tott láb​bal nyúj​tóz​kod​tam, hogy el​ér​jem a leg​tá​vo​lab​bi
köny​ve​ket is. Alig ju​tot​tam to​vább a te​rem ne​gye​dé​nél és csak az egyik ol​da​lán, pe​dig a
le​he​tő leg​gyor​sab​ban és leg​fe​lü​le​te​seb​ben néz​tem át a kö​te​te​ket, és ti​ze​dü​ket sem bön​-
gész​tem át ala​po​san. El tud​tam kép​zel​ni, mi​lyen jel​zők​kel il​let​ne Szar​kan.
– Mit ke​re​sel?
Majd​nem le​es​tem a lét​rá​ról Bal​lo atya fe​jé​re, de még idő​ben el​kap​tam a lét​ra egyik kor​-
lát​ját. A bo​ká​mat azért ala​po​san be​ver​tem az egyik il​lesz​tés​be. Mint ki​de​rült, az egyik
könyv​szek​rény a szo​ba ma​gas​sá​gá​nak fe​lé​ig egy rej​tek​aj​tó volt, amely most ki​nyílt – a
szer​ze​tes csak​is on​nan ke​rül​he​tett elő. Négy vas​kos köny​vet ho​zott a ke​zé​ben, va​ló​szí​-
nű​leg vissza akar​ta őket ten​ni a pol​cok​ra. Ér​tet​le​nül né​zett fel rám a föld​ről.
Be​lül még min​dig a meg​le​pett​ség​től re​meg​ve, gon​dol​ko​dás nél​kül szó​lal​tam meg. –
Szar​kant ke​re​sem.
Bal​lo kö​zöm​bös arc​cal né​zett vé​gig a pol​co​kon. Azon tű​nő​dött, va​jon tény​leg a Sár​-
kányt akar​tam-e meg​ta​lál​ni va​la​me​lyik könyv lap​jai közé pré​se​lőd​ve. Ben​nem is csak
ak​kor tu​da​to​sult, hogy tény​leg Szar​kant ke​re​sem, ami​kor ki​mond​tam. Őt aka​rom. Sze​-
ret​tem vol​na, ha fel​néz a könyv​hal​mok​ból, és rám för​med, ami​ért ak​ko​ra ká​oszt ka​var​-
tam. Tud​ni akar​tam, mi​vel fog​la​la​tos​ko​dik, és vissza​tá​madt-e a Ren​ge​teg. Tőle akar​tam
meg​kér​dez​ni, ho​gyan ve​gyem rá a ki​rályt, hogy en​ged​je el Kas​ját.
– Be​szél​ni aka​rok vele – mond​tam vé​gül. – Lát​ni aka​rom. – Jaga köny​vé​ben nem ta​lál​-
tam eh​hez hasz​nál​ha​tó igét, és Szar​kan sem mu​ta​tott ha​son​lót. – Atyám, mi​lyen va​rázs​-
igét hasz​nál​nál, ha a bi​ro​da​lom egy tá​vo​li ré​szé​ben élő em​ber​rel akar​nál be​szél​ni? – kér​-
dez​tem, ám Bal​lo atya már in​gat​ta is a fe​jét.
– A táv​be​szé​lés csak a me​sék​ben lé​te​zik, akár​mennyi​re is bús​la​kod​nak emi​att a bár​dok
– mond​ta ki​ok​ta​tó han​gon. – Ve​len​cé​ben fel​fe​dez​tek egy mód​szert, ho​gyan sző​het​nek
be​szé​lő​va​rázst két tü​kör közé, ame​lye​ket egy​szer​re, ugyan​az​zal a hi​gannyal fon​cso​roz​-
tak. A ki​rály​nak is van egy ilyen tük​re, a pár​ja a se​reg pa​rancs​no​ká​nál van a csa​ta​me​zőn.
Ám ezek is csak egy​más​sal te​remt​het​nek kap​cso​la​tot. A ki​rály nagy​ap​ja vet​te őket öt
üveg tűz​szív​fő​ze​tért – tet​te hoz​zá, és a ma​gas ár hal​la​tán fel​vinnyog​tam. Ennyi​ért már
ki​rály​sá​got le​het ven​ni. – A má​gia fel​erő​sít​he​ti az ér​zék​szer​ve​ket, éle​sít​he​ti a lá​tást és a
hal​lást, han​go​sab​bá te​he​ti a han​got, vagy be is zár​hat​ja azt egy di​ó​ba, hogy ké​sőbb fel​-
sza​ba​dít​ha​tó le​gyen. Arra vi​szont nem ké​pes, hogy egy pil​la​nat alatt el​re​pít​se az ar​cun​-
kat a ki​rály​ság má​sik vé​gé​be, vagy hoz​zánk re​pít​se va​la​ki más​nak a hang​ját.
Elé​ge​det​le​nül néz​tem rá, bár las​san össze​állt ben​nem a sa​nya​rú igaz​ság: hogy mi​ért
kül​dött Szar​kan min​dig min​den​ho​va hír​vi​vő​ket, és mi​ért írt le​ve​le​ket va​rázs​lás he​lyett.
Ugyan​úgy ért​he​tő​vé vált az is, hogy mi​ért hasz​nál​ta a transz​por​tá​ló​igé​ket pusz​tán a
völgy​ben, a sa​ját te​rü​le​tén való köz​le​ke​dés​re, és nem ug​rott el a fő​vá​ros​ba és vissza.
– Van itt va​la​hol olyan va​rázs​könyv, mint Ja​gáé, amely​be eset​leg be​le​néz​het​nék? – kér​-
dez​tem, tud​ván, hogy Bal​lo mennyi​re hi​tel​te​len​nek tart​ja a le​gen​dás fi​gu​rát.
– Gyer​me​kem, ez a könyv​tár a Pol​ni​ai má​gia tu​do​má​nyá​nak szí​ve és kö​zép​pont​ja. Itt
nem va​la​mi sze​szé​lyes gyűj​tő hány​ja a pol​cok​ra a kö​te​te​ket, és nem is egy kör​mön​font
ke​res​ke​dő. Nem azért van​nak itt, mert sok​ba ke​rül​tek, és nem is azért, mert a ne​me​sek​-
nek tet​sző mó​don ara​nyoz​ták őket. Min​den egyes kö​te​tet leg​alább két, a ko​ro​na szol​gá​-
la​tá​ban álló má​gus né​zett át; ér​té​kü​ket bi​zo​nyí​ta​ni kel​lett, és leg​alább há​rom mű​kö​dő
va​rázs​la​tot kel​lett fel​mu​tat​ni​uk, sőt még ezek​nek is elég nagy​ha​tal​mú​nak kel​lett bi​zo​-
nyul​ni​uk ah​hoz, hogy ide ke​rül​hes​se​nek. Jó​ma​gam is majd​nem az egész éle​te​met az​zal
töl​töt​tem, hogy ki​vá​lo​gat​tam az ér​ték​te​le​nebb al​ko​tá​so​kat, a ko​ráb​bi idők fur​csa​sá​ga​it
és tré​fá​it. Ilyes​mit ma már nem ta​lál​hatsz itt!
El​ke​re​ke​dett szem​mel néz​tem le rá: az egész éle​tét! Ezek sze​rint, ha vol​na va​la​mi hasz​-
na​ve​he​tő a gyűj​te​mény​ben, már biz​to​san le​csa​pott vol​na rá. Meg​fog​tam a lét​ra szé​le​it,
és le​csúsz​tam a föld​re. Rosszal​ló​an, szin​te meg​bánt​va né​zett rám: sze​rin​tem ak​kor is így
né​zett vol​na, ha va​la​ki fára má​szik előt​te.
– El​éget​ted a töb​bit? – kér​dez​tem re​mény​vesz​tet​ten.
Hát​ra​hő​költ, mint​ha azt ja​va​sol​tam vol​na, hogy gyújt​sa fel ma​gát. – Egy könyv​nek
nem kell má​gi​kus​nak len​nie ah​hoz, hogy ér​té​ket kép​vi​sel​jen. Sőt, én azt akar​tam, hogy
szál​lít​sák el őket az egye​te​mi gyűj​te​mény​be tü​ze​te​sebb át​vizs​gá​lás​ra, de Al​o​sa ra​gasz​ko​-
dott hoz​zá, hogy itt tart​suk őket, la​kat alatt. Nem vi​ta​tom, hogy éssze​rű elő​vi​gyá​za​tos​-
ság​ból tet​te ezt, hi​szen az ilyen alan​tas köny​vek az al​sóbb nép​ré​te​gek leg​rosszabb ele​mei
szá​má​ra von​zók le​het​nek, néha a má​gi​kus adott​ság úgy fel​gyű​lik va​la​ki​ben, hogy egy
kö​zön​sé​ges ut​cai gyógy​sze​rész is ve​szé​lyes​sé vá​lik, ha nem a meg​fe​le​lő könyv akad a ke​-
zé​be. Min​den​eset​re úgy gon​do​lom, hogy az Egye​tem ma​ga​san kép​zett, ki​vá​ló le​vél​tá​ro​-
sa​i​nak kel​le​ne őriz​ni​ük azo​kat a kö​te​te​ket, he​lyén​va​ló uta​sí​tá​sok alap​ján, szi​go​rú​an sza​-
bá​lyo​zott ku​ta​tó​mun​ká​val…
– Hol van​nak? – vág​tam köz​be.

Az ap​rócs​ka szo​ba, aho​vá be​ve​ze​tett, zsú​fo​lá​sig tele volt régi, fosz​la​do​zott szé​lű köny​-
vek​kel, és le​ve​gő még egy lő​ré​sen át sem szi​vár​gott be. Rés​nyi​re nyit​va kel​lett hagy​nom
az aj​tót. Szí​ve​seb​ben vá​lo​gat​tam a ku​sza könyv​ku​pa​cok kö​zött, ahol nem kel​lett azért
ag​gód​nom, hogy min​den kö​te​tet a meg​fe​le​lő hely​re te​gyek vissza. En​nek el​le​né​re be kel​-
lett lát​nom, hogy nem ve​szem sok​kal több hasz​nu​kat, mint a gon​do​san tá​rolt iro​má​-
nyok​nak. A má​gia​tör​té​ne​ti mun​ká​kat szin​te azon​nal fél​re​tol​tam, ahogy a von​ta​tott
rész​le​tes​ség​gel le​írt bű​bá​jok gyűj​te​mé​nye​it is – ame​lyek​nek több​sé​ge két​szer olyan
hosszú ide​ig tar​tott és öt​ször ak​ko​ra fel​for​du​lás​sal járt, mint​ha va​la​ki a sa​ját ke​zé​vel vé​-
gez​te vol​na el a fel​ada​to​kat –, és azo​kat is, ame​lyek bár ki​fo​gás​ta​lan má​gia​tan​köny​vek​-
nek lát​szot​tak, va​la​mi​ért még​sem fe​lel​tek meg Bal​lo atya szi​go​rú kö​ve​tel​mé​nye​i​nek.
Ugyan​ak​kor fur​csa​sá​gok is akad​tak a ke​zem​be bő​ven. Az egyik kü​lö​nös kö​tet pont
úgy né​zett ki, mint egy va​rázs​ló ké​zi​köny​ve, te​lis-tele rej​té​lyes sza​vak​kal, ké​pek​kel és
áb​rák​kal, olya​nok​kal, ami​lye​ne​ket a Sár​kány köny​ve​i​ben lát​tam, és rá​adás​ként ér​tel​-
met​len​nek lát​szó jegy​ze​tek​kel a pa​pí​rok szé​lén. Mi​után tíz hosszú per​cig ül​tem fö​löt​te
töp​reng​ve, rá​döb​ben​tem, hogy őrült​ség az egész. Szó sze​rint egy őrült írta, aki má​gus​-
nak kép​zel​te ma​gát, az akart len​ni: nem is iga​zi igé​ket gyűj​tött össze, csak ki​ta​lál​ta őket.
Volt eb​ben va​la​mi re​mény​te​le​nül szo​mo​rú. Egy sö​tét sa​rok​ba tet​tem.
Vé​gül egy ki​csi, vé​kony, fe​ke​te köny​vecs​ke ke​rült a ke​zem​be. Kí​vül​ről in​kább úgy fes​-
tett, mint az anyám sza​kács​köny​ve, amely​be az ün​ne​pi éte​lek re​cept​je​it írta le; me​leg​nek
és ba​rát​sá​gos​nak érez​tem. Ol​csó, meg​sár​gult, fosz​la​do​zó pa​pír​ból ké​szült, de rö​vid és ké​-
nyel​mes igé​ket tar​tal​ma​zott, ta​ka​ros kéz​írás​sal. Mi​köz​ben át​la​poz​tam, ön​kén​te​le​nül is
el​mo​so​lyod​tam. Az​tán meg​néz​tem a bo​rí​tó bel​ső ol​da​lát, aho​vá ugyan​az​zal a ren​de​zett
kéz​írás​sal ezt ír​ták: Ma​ria Ol​san​ki​na, 1267.
Ott ül​tem és néz​tem, egy​szer​re meg​le​pőd​ve és egy​ál​ta​lán nem meg​le​pet​ten. Az em​lí​-
tett bo​szor​kány több mint há​rom​száz év​vel ko​ráb​ban élt a völ​gyünk​ben, nem sok​kal a
te​le​pü​lé​sek meg​ala​pí​tá​sa után. Ol​san​ka nagy kő​temp​lo​má​nak, a völgy leg​ré​geb​bi épít​-
mé​nyé​nek ha​tal​mas sa​rok​kö​vé​re az 1214-es év​szá​mot vés​ték. Hir​te​len azon kezd​tem tű​-
nőd​ni, hol szü​le​tett Baba Jaga. Ro​szi​á​ban élt, de va​jon a völgy​nek a Ren​ge​teg túl​ol​da​lá​ra
eső ré​szén la​kott, mi​előtt a má​sik irány​ból rá​te​le​pe​dett vol​na Pol​nia?
Tud​tam, hogy et​től nem ju​tok elő​rébb. A kis könyv me​le​gen, szí​vé​lye​sen ült a ke​zem​-
ben, de ked​ves​sé​ge egy olyan ba​rá​té​ra ha​son​lí​tott, aki mel​let​tünk me​leg​szik a tűz​nél, de
nem tud​ja meg​vál​toz​tat​ni a rosszat. Lé​tez​tek kis​vá​ro​si bo​szor​ká​nyok, akik meg tud​tak
gyó​gyí​ta​ni né​hány be​teg​sé​get, és meg​óv​ták a ter​mést a kár​te​vők​től – Ma​ria alig​ha​nem
ezek egyi​ke le​he​tett. Egy pil​la​nat​ra meg​je​lent a lel​ki sze​me​im előtt, meg​ter​mett, vi​dám
asszony​ként, vö​rös kö​tény​ben, ahogy a háza előt​ti ud​vart sep​re​ge​ti, gye​re​kek​kel és ba​-
rom​fi​val a lába kö​rül. Időn​ként be​sza​lad a ház​ba, hogy meg​ke​ver​je a kö​hö​gés el​le​ni fő​ze​-
tet egy szo​ron​gó fi​a​tal apá​nak, akit be​teg kis​gye​rek vár ott​hon, az​tán bög​ré​be töl​ti, és
kor​hol​ja az apát, ami​ért ka​lap nél​kül sza​ladt át a vá​ro​son. Volt ben​ne va​la​mi gyen​géd​-
ség, má​gi​á​ja in​kább ta​vacs​ka volt, nem mos​ta el zu​bo​gó pa​tak​ként az éle​te töb​bi te​rü​le​-
tét. Só​haj​tot​tam, és zseb​re dug​tam a kis köny​vet. Nem akar​tam ott​hagy​ni, hogy el​dob​-
ják vagy fe​le​dés​be me​rül​jön.
Még két ha​son​ló kö​te​tet ta​lál​tam a több ezer egy​más​ra hányt írás kö​zött, és át​la​poz​-
tam őket. Ta​lál​tam pár hasz​nos va​rázs​igét, és némi jó ta​ná​csot. Nem vol​tak ben​nük
hely​ség​ne​vek, de va​la​mi​ért érez​tem, hogy a völ​gyem​ből szár​maz​nak. Az egyi​ket egy
föld​mű​ves írta, aki va​la​hogy rá​jött, mi​ként le​het fel​hő​ket össze​zsú​fol​ni és esőt elő​idéz​-
ni. Az egyik ol​dal​ra le​raj​zol​ta a fel​hők alat​ti föl​de​ket, fog​sor​hoz ha​son​ló, is​me​rős szür​ke
he​gyek​kel a hát​tér​ben.
A va​rázs​ige alatt ta​lál​tam egy fi​gyel​mez​te​tést: Óva​to​san, ha már szür​ke a fel​hő​zet! Ha
túl so​kat hí​vunk, menny​dör​gés le​het a vége. Meg​érin​tet​tem a rö​vid, egy​sze​rű igét az uj​-
jam​mal – kal​moz –, és tud​tam, hogy menny​dör​gést és vil​lá​mo​kat is hív​ha​tok vele az ég​-
ből. Meg​bor​zong​tam, és fél​re​tol​tam a köny​vet. El tud​tam kép​zel​ni, mi​lyen szí​ve​sen se​gí​-
te​ne ne​kem Szol​ja egy ilyen va​rázs​lat be​mu​ta​tá​sá​ban.
Se​hol sem ta​lál​tam olyas​mit, amit ke​res​tem. Meg​tisz​tí​tot​tam egy kis te​rü​le​tet a lá​bam
kö​rül a pad​lón, és to​vább foly​tat​tam a ku​ta​tást. Mi​köz​ben az egyik könyv fölé gör​nyed​-
tem, a má​sik ke​zem​mel már a kö​vet​ke​ző után ta​po​ga​tóz​tam a ra​kás​ban. Oda sem néz​-
tem, csak az uj​ja​im he​gyé​vel kap​tam el egy dom​bor​nyo​má​sú bőr​bo​rí​tó cak​kos szé​lét –
az​tán hir​te​len vissza​húz​tam a ke​zem, és un​do​rod​va meg​ráz​tam.
Egy​szer gye​rek​ko​rom​ban, ami​kor az er​dő​ben gyűj​tö​get​tem té​len, alig ti​zen​két éve​-
sen, egy fur​csa, nagy, fe​hér, töm​lő​sze​rű gu​bót ta​lál​tam egy fá​nál, el​te​met​ve az avar alá,
a gyö​ke​rek közé. Pár​szor meg​pisz​kál​tam egy bot​tal, az​tán oda​sza​lad​tam az apám​hoz,
aki ép​pen fát vá​gott, és oda​ve​zet​tem, hogy meg​mu​tas​sam neki is. Ki​vág​ta a kö​zel eső fá​-
kat, hogy a tűz ne tud​jon to​vább​ter​jed​ni, az​tán fel​gyúj​tot​ta a gu​bót az egész fá​val
együtt. Ami​kor bot​ja​ink​kal át​ku​tat​tuk a ha​mut, egy fur​csa, torz lény gör​be csont​vá​zát
ta​lál​tuk meg ben​ne, de sem​mi​lyen ál​lat csont​ja​i​hoz nem tud​tuk ha​son​lí​ta​ni. – Tartsd
ma​gad tá​vol et​től a tisz​tás​tól, Nyes​ka! Ér​ted? – kér​dez​te apám.
– Most már sem​mi baj – mond​tam neki. Ez mé​lyen meg​ma​radt ben​nem. Va​la​mi​ért
érez​tem, hogy a torz erő el​tűnt.
– Mind​egy – vi​tat​ko​zott apám, és nem be​szél​tünk er​ről töb​bet. Anyám​nak sem árul​tuk
el soha. Nem akar​tunk be​le​gon​dol​ni, mit je​lent​het, hogy a go​nosz má​gia az ár​tal​mat​lan​-
nak tar​tott li​ge​tek​ben is fel​ütöt​te a fe​jét.
Ahogy ott ku​tat​tam, egy​re éle​seb​ben tá​madt fel ben​nem az em​lék: a rot​ha​dó le​ve​lek
gyen​ge, nyir​kos sza​ga, a le​he​le​tem fe​hér, hi​deg fel​hő​je a le​ve​gő​ben, az ágak szé​lén és a
kér​gen meg​ülő zúz​ma​ra, a fa​cso​port sú​lyos csend​je. Va​la​mi mást ke​res​tem az​nap reg​-
gel, és egy is​me​ret​len, ké​nyel​met​len ér​zés von​zott arra a tisz​tás​ra. Ugyan​így érez​tem
ma​gam ott a könyv​tár mel​lett is, pe​dig a Csa​rov​nyi​kov​ban, a ki​rá​lyi pa​lo​ta szí​vé​ben
vol​tam. Mi​ként le​het​sé​ges, hogy itt is je​len van a Ren​ge​teg?
A szok​nyám​ba tö​röl​tem az uj​jam, össze​szed​tem a bá​tor​sá​go​mat, és ki​húz​tam a köny​-
vet a ha​lom​ból. A bo​rí​tót nagy mű​gond​dal, kéz​zel fes​tet​ték és for​máz​ták, egy fel​ágas​ko​-
dott ásó​gyí​kot al​kot​tak a re​cés bőr​ből, min​den kí​gyó​pik​kelyt csil​lo​gó kék fes​ték​kel ken​-
tek le, a sze​met vö​rös drá​ga​kö​vek​ből rak​ták ki, kö​rü​löt​te pe​dig egy zöld er​dőt je​le​ní​tet​-
tek meg, amely​nek lom​bo​za​tá​ban gyü​möl​csök​ként lóg​tak a cím arany​be​tűi: Bes​ti​a​ri​um.
Mu​ta​tó- és hü​velyk​uj​jam közé csip​pent​ve for​gat​tam a la​po​kat, és csak a leg​al​só sar​ku​-
kat mer​tem meg​fog​ni. Élő​lé​nyek, ször​nyek és ki​mé​rák szo​kat​lan gyűj​te​mé​nye volt.
Egyik-má​sik nem is lé​te​zett a va​ló​ság​ban soha. Las​san la​poz​tam né​há​nyat, ép​pen csak
rá​pil​lan​tot​tam a sza​vak​ra és a ké​pek​re, és köz​ben lett egy olyan fur​csa, ka​pa​rá​szó meg​-
ér​zé​sem, hogy amíg a köny​vet ta​nul​má​nyo​zom, azok a lé​nyek él​nek. Hit​tem ben​nük, és
ha elég so​ká​ig hi​szek ben​nük… Hir​te​len össze​csap​tam a köny​vet, le​tet​tem a föld​re, és
gör​nyed​ten el​hát​rál​tam tőle. A for​ró, le​ve​gő​ben he​lyi​ség még ful​lasz​tób​bá vált, olyan
sűrű lett min​den, mint a tik​kasz​tó nyá​ri na​po​kon, ami​kor a moz​du​lat​lan lom​bok izzó
sú​lya alatt meg​re​ked a me​leg, és a leg​ki​sebb szel​lő sem ha​tol át a le​ve​lek kö​zött.
Be​le​dör​zsöl​tem a ke​zem a szok​nyám​ba, hogy meg​sza​ba​dul​jak a zsí​ros ér​zés​től, amit a
la​pok érin​té​se oko​zott, és gya​na​kod​va fi​gyel​tem a köny​vet. Az ösz​tö​ne​im azt súg​ták,
hogy ha el​for​du​lok, át​vál​to​zik va​la​mi torz te​remt​ménnyé, és szi​szeg​ve, kar​mol​va az ar​-
com​nak ug​rik. Va​la​mi​ért aka​rat​la​nul is egy tűz​va​rázs​la​tot vá​lasz​tot​tam, ám ami​kor ki​-
nyi​tot​tam a szá​mat, rá​jöt​tem, mek​ko​ra os​to​ba​ság vol​na ez egy régi, po​ros köny​vek​kel
teli szo​bá​ban, ahol olyan szá​raz a le​ve​gő, hogy a be​lé​leg​zés​kor por ízét ér​zem a szám​ban,
a fa​lon túl pe​dig egy ha​tal​mas könyv​tár te​rül el. Ar​ról vi​szont meg vol​tam győ​ződ​ve,
hogy egy pil​la​na​tig sem biz​ton​sá​gos ott​hagy​ni a köny​vet, és el sem tud​tam kép​zel​ni,
hogy is​mét hoz​zá​ér​jek.
Ki​tá​rult az ajtó. – Meg​ér​tem az ag​gá​lya​i​dat, Al​o​sa – mond​ta Bal​lo atya dur​cá​san –, de
nem lá​tom be, mi​lyen ká​runk szár​maz​hat ab​ból, ha…
– Állj! – ki​ál​tot​tam rá​juk. Al​o​sa és a pap meg​tor​pan​tak a kes​keny aj​tó​rés​ben, és döb​-
ben​ten néz​tek rám. Bi​zar​rul fest​het​tem, mert úgy áll​tam, mint egy orosz​lán​sze​lí​dí​tő egy
kü​lö​nö​sen ve​szé​lyes fe​ne​vad előtt, ho​lott csak egy ma​gá​nyos könyv he​vert né​mán előt​-
tem a pad​lón.
Bal​lo meg​rö​kö​nyöd​ve néz​te az ar​co​mat, az​tán le​pil​lan​tott a könyv​re. – Mi a fene…
Al​o​sa azon​ban már moz​dult. Óva​to​san fél​re​tol​ta a pa​pot az út​ból, és egy hosszú tőrt
hú​zott ki az övé​ből. Le​gug​golt, és amennyi​re csak tud​ta, elő​re​nyúj​tot​ta a kar​ját, az​tán a
tőr he​gyé​vel meg​pisz​kál​ta a köny​vet. A pen​ge szé​le ezüs​tö​sen fel​iz​zott, és ahol hoz​zá​ért
a könyv​höz, a fény át​vi​lá​gí​tot​ta a ron​tás zöl​des fel​hő​jét. Vissza​húz​ta a fegy​vert. – Hogy
ta​lál​tál rá erre?
– Itt volt eb​ben a ha​lom​ban – fe​lel​tem. – Meg​pró​bált el​kap​ni. Olyan… olyan ér​zés volt,
mint a Ren​ge​teg​gel ta​lál​koz​ni.
– De hogy ma​rad​ha​tott… – Bal​lo kér​dé​se fél​be​sza​kadt, mert a bo​szor​kány ki​ro​hant az
aj​tón. Pár pil​la​nat​tal ké​sőbb sú​lyos fém pán​cél​kesz​tyű​ben vissza​jött. Két uj​já​val fel​csip​-
pen​tet​te a köny​vet, és in​tett a fe​jé​vel. Kö​vet​tük a könyv​tár​te​rem​be, ahol az el​ha​la​dá​sunk
vo​na​lán egy​más után gyúl​tak fel a má​gi​kus fé​nyek. Az egyik nagy kő​asz​tal​ról le​so​dor​ta
a köny​ve​ket, és arra rak​ta a kis fe​ke​te kö​te​tet.
– Mi​ért nem vet​ted ész​re ezt a för​med​vényt? – ri​vallt rá a bo​szor​kány Bal​ló​ra, aki ri​ad​-
tan és hom​lo​kát rán​col​va les​te a köny​vet a nő vál​la fö​lött.
– Azt hi​szem, bele sem néz​tem – val​lot​ta be vé​de​ke​ző han​gon. – Nem kel​lett. Egy pil​-
lan​tás​sal fel​mér​tem, hogy nem ko​moly má​gi​kus szö​veg, és nyil​ván​va​ló​an nem volt he​-
lye a mi könyv​tá​runk​ban. Em​lék​szem, hogy jól le is szid​tam mi​at​ta sze​gény Ge​or​got,
mert ő meg akar​ta tar​ta​ni, ha​bár mind​ket​ten lát​tuk, hogy sem​mi​fé​le bű​bájt nem hor​-
doz.
– Ge​org? – kér​dez​te Al​o​sa ko​mo​ran. – Ez köz​vet​le​nül az el​tű​né​se előtt tör​tént?
Bal​lo hall​ga​tott. Az​tán bó​lin​tott.
– Ha hagy​tam vol​na… – szól​tam köz​be –, ilyen te​remt​mé​nye​ket kre​ál​na?
– Első kör​ben be​lő​led – vág​ta rá a bo​szor​kány fé​le​lem​kel​tő han​gon. – Öt év​vel ez​előtt el​-
tűnt egy ta​nít​vá​nyunk, ugyan​azon a na​pon, ami​kor a pa​lo​ta ka​ná​li​s​á​ból elő​má​szó hüd​-
ra rá​tá​madt az itt la​kók​ra. Azt hit​tük, a szörny fal​ta fel. Ta​lán jobb vol​na, ha sze​gény Ge​-
org fe​jét le​ven​nénk a dísz​te​rem fa​lá​ról.
– De hogy ke​rült ez be ide? – kér​dez​tem, és ször​nyül​köd​ve le​néz​tem a hal​vány- és sö​tét​-
zöld le​ve​lek​kel teli bo​rí​tó​ra, meg a pa​rázs​lón vö​rös sze​mű, két​fe​jű kí​gyó​ra.
– Ó… – Bal​lo atya ha​bo​zott, az​tán vé​gig​sé​tált a te​rem​ben ad​dig a pol​cig, ahol a jegy​ző​-
köny​ve​ket őriz​ték. Ak​ko​ra kö​te​tek vol​tak, hogy a szer​ze​tes de​re​ká​ig ér​tek. Va​la​mi rö​vid,
po​ros kis va​rázs​igét mo​tyo​gott az orra alatt, mi​köz​ben vé​gig​húz​ta raj​tuk uj​ja​it, és ha​-
ma​ro​san az egyik tá​vo​lab​bi könyv​nek vi​lá​gí​ta​ni kez​dett az egyik lap​ja. Nyög​ve emel​te
fel a ne​héz köny​vet, és oda​hoz​ta az asz​tal​hoz. Oda sem fi​gyel​ve tá​masz​tot​ta meg alul​ról,
fel​nyi​tot​ta az izzó lap​nál, és meg​ta​lál​ta a fény​lő sort.
– Bes​ti​á​ri​um, dí​szes, is​me​ret​len szár​ma​zá​sú – ol​vas​ta. – Ro​szia… ki​rá​lyi ud​va​rá​nak
aján​dé​ka. – El​csuk​lott a hang​ja. A dá​tu​mot fi​gyel​te, meg​ta​po​gat​ta tin​ta​fol​tos mu​ta​tó​uj​-
já​val. – Húsz éve ke​rült ide, tu​cat​nyi más könyv​vel együtt. Va​szi​li her​ceg és kül​dött​sé​ge
hoz​hat​ta ma​gá​val.
A go​nosz​sá​got su​gár​zó, fa​ra​gott könyv az asz​tal kö​ze​pén szunnyadt. Né​mán áll​tuk
kör​be. Húsz év​vel ez​előtt a ro​szi​ai Va​szi​li her​ceg be​lo​va​golt Kra​li​á​ba, és há​rom hét​tel ké​-
sőbb Han​na ki​rály​né tár​sa​sá​gá​ban hagy​ta el az éj​sza​ka kö​ze​pén. Ro​szia felé me​ne​kül​tek.
Túl kö​zel me​rész​ked​tek a Ren​ge​teg szé​lé​hez, mert le akar​ták ráz​ni kö​ve​tő​i​ket. Ez volt a
le​gen​da. De le​het, hogy már ko​ráb​ban a fog​lyai let​tek. Ta​lán egy sze​gény ír​nok vagy egy
ván​dor könyv​ke​res​ke​dő túl kö​zel ke​rült a Ren​ge​teg ha​tá​rá​hoz, és a vas​kos ágak ta​ka​rá​-
sá​ban pa​pírt dön​gölt a le​hul​lott le​ve​lek​ből, tölgy​gu​ba​csok​ból és víz​ből tin​tát fő​zött,
majd le​ír​ta a ron​tás​sal teli sza​va​kat, hogy olyan csap​dát ké​szít​sen, amely a ki​rály kas​té​-
lyá​ba is ké​pes be​ha​tol​ni.
– El tud​juk itt éget​ni? – kér​dez​tem.
– Mi​cso​da? – kap​ta fel a fe​jét til​ta​koz​va Bal​lo, mint​ha dró​ton rán​gat​ták vol​na. Fel​te​he​-
tő​en ösz​tö​nö​sen ir​tó​zott tőle, hogy bár​mi​lyen köny​vet is el​éges​se​nek, ami​vel egyet tud​-
tam ér​te​ni, csak ép​pen nem en​nél a könyv​nél.
– Bal​lo! – szólt rá Al​o​sa, és lát​tam az ar​cán, hogy ugyan​azt érzi, amit én.
– Meg​pró​bá​lom meg​tisz​tí​ta​ni, úgy biz​ton​sá​gos lesz meg​vizs​gál​ni – mond​ta a pap. –
Ha ez nem si​ke​rül, ak​kor ter​mé​sze​te​sen drasz​ti​ku​sabb meg​ol​dá​sok​hoz kell fo​lya​mod​-
nunk.
– Ilyes​mit nem sza​bad meg​tar​ta​ni, akár meg​tisz​tí​tod, akár nem – el​len​ke​zett a bo​szor​-
kány. – A ko​hó​ba kell vin​nünk. Fe​hér tü​zet ra​kok, és rá​zár​juk az aj​tót, amíg por​rá nem
enyé​szik.
– Nem éget​het​jük el csak úgy! – ma​kacs​ko​dott Bal​lo. – Bi​zo​nyí​ték le​het a ki​rály​né
ügyé​ben, ezért a ki​rály​nak is tud​nia kell róla.
Kés​ve jöt​tem rá, hogy a ki​rály​né ron​tott​sá​gát akar​ják bi​zo​nyí​ta​ni vele. Ha hoz​zá​ért a
könyv​höz, ha a könyv ve​zet​te be a Ren​ge​teg​be, már az​előtt meg volt ront​va, hogy az
ágak alá ke​ve​re​dett vol​na. Ha be​mu​tat​ják a tár​gya​lá​son… el​ke​se​red​ve néz​tem Al​o​sá​ra és
Bal​ló​ra. Nem azért jöt​tek, hogy se​gít​se​nek. Azért jöt​tek, hogy aka​dá​lyoz​za​nak a gyűj​tő​-
mun​kám​ban.
Al​o​sa só​haj​tott. – Nem va​gyok az el​len​sé​ged, bár​mennyi​re is úgy lá​tod.
– Azt aka​rod, hogy ki​vé​gez​zék őket! – for​tyan​tam fel. – A ki​rály​nét és Kas​ját…
– Én sem​mi mást nem aka​rok, mint hogy a ki​rály​ság biz​ton​ság​ban le​gyen – til​ta​ko​-
zott Al​o​sa. – Ti ket​ten Ma​rek​kel csak a sa​ját fáj​dal​ma​tok​kal fog​lal​koz​tok. Túl fi​a​tal vagy
még ek​ko​ra ha​ta​lom​hoz, ez itt a fő gond. Még nem kel​lett el​en​ged​ned sen​kit. Ha majd
egy egész év​szá​zad el​mú​lá​sá​nak szem​ta​nú​ja vol​tál, már több jó​zan eszed lesz.
Már til​ta​koz​tam vol​na a vád​jai el​len, ami​kor hir​te​len be​lém fa​gyott a szó. Ré​mül​ten
néz​tem a bo​szor​kány​ra. Le​het, hogy os​to​ba vol​tam, de ad​dig a pil​la​na​tig tény​leg nem ju​-
tott eszem​be, hogy én is úgy fo​gok élni, mint Szar​kan és ő, száz évig, ta​lán két​szá​zig…
Meg​hal​nak egy​ál​ta​lán a bo​szor​ká​nyok? Nem fo​gok meg​öre​ged​ni, csak élek to​vább, vál​-
to​zat​la​nul, mi​köz​ben min​den​ki más el​fonnyad kö​rü​löt​tem, majd el​hul​lik, akár egy fel​-
fe​lé tö​rek​vő fo​lyon​dár kül​ső, el​szá​ra​dó és le​eső haj​tá​sai.
– Nem aka​rok több jó​zan észt! – fa​kad​tam ki han​go​san a te​rem döb​bent csend​jé​ben. –
Ha a jó​zan ész azt je​len​ti, hogy töb​bé sen​kit sem fo​gok sze​ret​ni. Az em​be​re​ken kí​vül mi​-
hez van ér​tel​me ra​gasz​kod​ni? – Vá​rat​la​nul eszem​be ju​tott, hogy ta​lán szét​oszt​hat​nám a
vég​te​len​né vált éle​te​met: ad​hat​nék egy ki​csit a csa​lá​dom​nak és Kas​já​nak, ha át tud​ják
ven​ni, ha át akar​ják ven​ni… de ki akar​na ilyes​mit, ha az az ára, hogy ki​esik a vi​lág​ból,
ki​sza​kad az élet​ből?
– Gyer​me​kem, úgy lá​tom, na​gyon ki​me​rül​tél – mond​ta Bal​lo gyen​gé​den, és keze fel​-
eme​lé​sé​vel meg​pró​bált meg​nyug​tat​ni. Rá​néz​tem az ar​cá​ra, a sze​me sar​ká​ban hú​zó​dó,
hal​vány, fi​nom vo​na​lak​ra, és lát​tam raj​ta, mi​lyen ren​ge​teg na​pot töl​tött el a po​ros
köny​vek​kel, ame​lye​ken kí​vül sem​mi mást nem sze​re​tett. Al​o​sa pe​dig olyan könnye​dén
be​szélt az em​be​rek el​ham​vasz​tá​sá​ról, mint a köny​vek el​ége​té​sé​ről. Eszem​be ju​tott a tor​-
nyá​ba zár​kó​zó Szar​kan, aki lá​nyo​kat vá​laszt ki a völgy​ből, az első idők​ben ta​nú​sí​tott ri​-
deg​sé​ge, mint​ha már nem is em​lé​ke​zett vol​na arra, ho​gyan gon​dol​ko​dik és érez egy hét​-
köz​na​pi em​ber.
– A nem​zet is em​be​rek​ből áll – je​gyez​te meg Al​o​sa. – Sok​kal több em​ber​ből, mint az a
né​hány, aki a leg​kö​ze​lebb áll a szí​ved​hez. A Ren​ge​teg mind​nyá​ju​kat fe​nye​ge​ti.
– Egész éle​tem​ben hét mér​föld​re él​tem a Ren​ge​teg​től – vá​la​szol​tam. – Nem kell be​mu​-
tat​nod ne​kem. Ha nem ér​de​kel​ne a Ren​ge​teg fe​nye​ge​té​se, már rég meg​szök​tem vol​na in​-
nen Kas​já​val, és nem hagy​tam vol​na őt itt nek​tek, hogy gya​log​ként to​lo​gas​sá​tok ide-oda
a sakk​táb​lán… mint​ha sem​mit sem szá​mí​ta​na az éle​te!
Bal​lo ri​ad​tan mor​mo​gott ma​gá​ban, de Al​o​sa csak össze​von​ta a szem​öl​dö​két. – Még​is
azt mon​dod, hogy élet​ben kell hagy​ni a meg​ron​tot​ta​kat. Mint egy sült​bo​lond! A Ren​ge​-
teg nem​csak egy go​nosz be​ékelt te​rü​let a bi​ro​da​lom​ban, ame​lyik meg​la​pul​va vár​ja a be​-
té​ve​dő fél​nó​tá​so​kat. Ha ki​ho​zol on​nan va​la​kit, az nem azt je​len​ti, hogy vé​get ve​tet​tél a
fe​nye​ge​tett​ség​nek! Nem mi va​gyunk az első nem​zet, amely szem​be​száll a ha​tal​má​val.
– A to​rony né​pé​re cél​zol, ugye? – kér​dez​tem las​san, és eszem​be ju​tott az el​te​me​tett ki​-
rály.
– Ezek sze​rint lát​tad a krip​tát? – rö​kö​nyö​dött meg Al​o​sa. – Ta​lál​koz​tál az el​ve​szett má​-
gi​á​val, amely lét​re​hoz​ta a tor​nyot? Már ez is ele​gen​dő ok vol​na arra, hogy óva​to​sabb le​-
gyél! Azok az em​be​rek nem vol​tak gyen​gék vagy fel​ké​szü​let​le​nek. A Ren​ge​teg még​is le​-
dön​töt​te a tor​nyu​kat, far​ka​sok és kó​bo​rok va​dász​tak rá​juk, a fák pe​dig meg​foj​tot​ták az
egész völ​gyet. Egy-két gyen​gébb má​gu​suk észak​ra me​ne​kült, és ma​guk​kal vit​tek né​-
hány köny​vet és tör​té​ne​tet. A töb​bi​ek? – Ke​zé​vel a könyv felé in​tett. – Rém​ál​mok​ká vál​-
toz​tak, a sa​ját faj​tá​juk​ra ron​tó fe​ne​va​dak​ká. Ennyit ha​gyott a Ren​ge​teg ab​ból a nép​ből.
För​tel​me​sebb dol​gok van​nak ott, mint a ször​nyek: va​la​mi, ami ször​nye​ket te​remt.
– Én ezt job​ban tu​dom ná​la​tok! – hör​dül​tem fel. Még min​dig visz​ke​tett a ke​zem, a
könyv pe​dig alat​to​mo​san he​vert az asz​ta​lon. Nem tud​tam el​hes​se​get​ni az em​lék​ké​pe​ket,
ahogy Kas​ja és Jer​zsi ar​cá​ból rám néz az ir​dat​lan szörny​ha​ta​lom, és az ér​zést, ahogy a sú​-
lyos ágak alatt va​dász​nak rám.
– Va​ló​ban? – kér​dez​te a bo​szor​kány. – Mondd csak, ha azt pa​ran​csol​nám, hogy for​gasd
ki az em​be​rek gyö​ke​re​it a völgy​ből, köl​töz​tesd őket más​ho​vá az or​szág​ban, és hagyd ott
a völ​gyet a Ren​ge​teg​nek, vagy​is egy​sze​rű​en hagyd ma​gá​ra az üres te​rü​le​tet… meg tud​-
nád ten​ni? – Tág​ra nyílt szem​mel me​red​tem Al​o​sá​ra. – S ha már itt tar​tunk, ed​dig mi​ért
nem tet​ted meg? Mi​ért él​tél to​vább​ra is ott, az ár​nyék​ban? Pol​nia más ré​sze​it nem szo​-
ron​gat​ja a go​nosz.
Vá​lasz után ku​ta​kod​tam ma​gam​ban, de nem tud​tam meg​fo​gal​maz​ni. Egy​sze​rű​en túl
ide​gen volt szá​mom​ra az el​kép​ze​lés. Kas​ja el tud​ta kép​zel​ni, hogy el​köl​tö​zik, mi​vel mu​-
száj volt neki; én vi​szont soha. Sze​ret​tem Dver​nyi​ket, a sze​líd fák sű​rű​jét a házunk kö​rül,
a nap alatt fé​nye​sen zúgó Or​sót. Sze​ret​tem, ahogy a kör​nye​ző he​gyek ol​tal​ma​zó fal​ként
fog​ják kör​be a völ​gyet. Va​la​mi mély​sé​ges béke ho​nolt a fa​lunk​ban, a völ​gyünk​ben, és
nem​csak azért, mert a Sár​kány könnyed kéz​zel fog​ta a gyep​lőt. Az volt az ott​ho​nom.
– Hát per​sze, az ott​hon, ahol bár​mi​kor ki​mász​hat va​la​mi torz lény a Ren​ge​teg​ből éj​-
sza​ka, és el​ra​bol​hat​ja a gye​re​ke​i​det – gú​nyo​ló​dott Al​o​sa. – Mi​előtt a Ren​ge​teg erő​re ka​-
pott vol​na, a völgy már tele volt ron​tás​sal. A Sár​ga-mo​csár​ban ősi tör​té​ne​tek ke​rin​ge​nek
a he​gyi há​gók túl​ol​da​lán bók​lá​szó kó​bo​rok​ról, még ab​ból az idő​ből, ami​kor eszünk​be
sem ju​tott át​kel​ni a he​gye​ken és le​te​le​ped​ni a völgy​ben.
– Vagy​is azt gon​do​lod, hogy mi mind ma​gunk​ban hor​dozzuk a ron​tást? – kér​dez​tem
el​hűl​ve. Le​het, hogy fel is gyúj​ta​ná az egész völ​gyet, az összes la​kó​já​val együtt, ha sza​-
bad ke​zet kap​na.
– Nem hor​doz​zá​tok – he​lyes​bí​tett. – De csá​bít ti​te​ket. Mondd csak, mer​re ha​lad a fo​lyó?
– Az Orsó?
– Igen. A fo​lyók a ten​ger​be szok​tak tor​koll​ni, vagy egy tóba, eset​leg egy mo​csár​ba,
nem er​dő​be. De az a fo​lyó hova megy? Min​den év​ben több ezer hegy hó​ta​ka​ró​ja táp​lál​ja
a vi​zét. Nem bu​kik le egy​sze​rű​en a föld alá. Gon​dol​kodj! – uta​sí​tott éle​sebb han​gon. – Ne
csak vá​ra​kozz bam​bán! A völ​gye​tek mé​lyén va​la​mi​lyen erő la​ko​zik, egy ha​lan​dó​kon
messze túl​mu​ta​tó, is​me​ret​len erő, amely ma​gá​ba szip​pant​ja az ott la​kó​kat, nö​vé​nye​ket
ül​tet be​lé​jük… és nem​csak em​be​rek​be. Akár​mi is bo​csát​ja ki a ron​tást a Ren​ge​teg​ben,
már be​köl​tö​zött a völgy​be, és úgy iszik a má​gi​kus ha​ta​lom​ból, mint egy ke​hely​ből. El​-
pusz​tí​tot​ta a to​rony né​pét, az​tán ezer évig szunnyadt, mert sen​ki sem volt olyan vak​me​-
rő, hogy fel​pisz​kál​ja. Ek​kor jöt​tünk mi a had​se​re​günk​kel, a fej​szé​ink​kel és a má​gi​ánk​kal,
és azt hisszük, hogy ez​út​tal le​győz​het​jük.
Al​o​sa a fe​jét csó​vál​ta. – Már az is elég nagy baj, hogy le​te​le​ped​tünk a völgy​ben, de a leg​-
na​gyobb hiba az volt, hogy ma​ka​csul épít​kez​tünk és ter​jesz​ked​tünk, ki​vág​tuk a fá​kat, és
si​ke​rült újra fel​éb​resz​te​nünk a Ren​ge​te​get. Ki tud​ja, mi lesz en​nek a vége? Örül​tem, ami​-
kor Szar​kan oda​köl​tö​zött, hogy vissza​szo​rít​sa, ám most ő is hold​kó​ros mód​já​ra vi​sel​ke​-
dik.
– Szar​kan nem hold​kó​ros – csat​tan​tam fel. – És én sem va​gyok az! – Mér​ges vol​tam, de
a fé​lel​mem még a ha​ra​go​mat is túl​szár​nyal​ta. Túl​zot​tan igaz​nak ha​tott az, amit a bo​-
szor​kány mon​dott. Far​kas​éh​ség​ként ha​sí​tott be​lém a hon​vágy, és va​la​mi nagy üres​ség
kon​gott ben​nem. Min​den​nap hi​ány​zott a völgy, ami​óta el​hagy​tuk és át​kel​tünk a he​gye​-
ken. Gyö​ke​rek… igen. Gyö​ke​rek vol​tak a szí​vem​ben, olyan mé​lyen, ami​lyen mély​re csak
a ron​tás el​jut​hat. Ma​ria Ol​san​ki​na ju​tott eszem​be, az​tán Jaga, a nő​vé​re​im eb​ben a fur​csa
má​gi​á​ban, aki​ket sen​ki sem ér​tett meg, és hir​te​len meg​vi​lá​go​so​dott előt​tem, mi​ért vit​te
el a Sár​kány a lá​nyo​kat a völgy​ből. Meg​ér​tet​tem, mi​ért vit​te őket ma​gá​val, és mi​ért köl​-
töz​tek el a lá​nyok a tíz év le​tel​té​vel.
Mi a völgy​höz tar​toz​tunk. Ott szü​let​tünk, csa​lád​ja​ink túl mé​lyen bele vol​tak ágya​zód​-
va ah​hoz, hogy el​hagy​ják azt a he​lyet, még ak​kor is, ha tud​ták, hogy a lá​nya​i​kat ta​lán el
fog​ják vin​ni. A völgy​ben nőt​tünk fel, és ugyan​azt az erőt it​tuk ma​gunk​ba, amely a Ren​-
ge​te​get is táp​lál​ta. Egy​sze​ri​ben vissza​em​lé​kez​tem a fest​mény​re, a kü​lö​nös kép​re a szo​-
bám fa​lán, ame​lyen ezüs​tö​sen csil​lo​gott az Orsó és an​nak te​mér​dek mel​lék​fo​lyó​ja, és
eszem​be ju​tott az ért​he​tet​len vonz​erő, amely rá​kény​sze​rí​tett, hogy ösz​tö​nö​sen le​ta​kar​-
jam. Csa​tor​nák vol​tunk. A Sár​kány arra hasz​nált min​ket, hogy hoz​zá​fér​jen a völgy ere​-
jé​hez, és ad​dig tar​tot​ta a lá​nyo​kat a to​rony​ban, amíg el nem sor​vadt az összes gyö​ke​rük
és be nem zá​rul​tak a csa​tor​ná​ik. Utá​na pe​dig a lány nem érez​te töb​bé a kö​te​lé​ket. El​-
hagy​hat​ta a völ​gyet, és mind​nyá​jan el is hagy​ták. Olyan messzi​re me​ne​kül​tek a Ren​ge​-
teg​től, ami​lyen messze min​den ép​eszű em​ber​nek kel​lett vol​na.
Most még in​kább be​szél​ni akar​tam Szar​kan​nal, or​dí​toz​ni, szem​be​áll​ni vele, és ala​po​-
san meg​ráz​ni a vál​lá​nál fog​va. He​lyet​te Al​o​sá​val or​dí​toz​tam. – Le​het, hogy nem kel​lett
vol​na ott le​te​le​ped​nünk, de most már túl késő! A Ren​ge​teg nem fog min​ket el​en​ged​ni,
még ha el is vá​gyód​nánk on​nan. Nem űz el min​ket, in​kább ap​rán​ként fel​fal. Min​dent fel
akar fal​ni, hogy sen​ki ne ke​rül​hes​sen ki be​lő​le töb​bé. Meg kell ál​lí​ta​nunk, ahe​lyett hogy
el​szök​nénk elő​le!
– A Ren​ge​te​get nem le​het a pusz​ta aka​ra​tunk​kal le​győz​ni! – el​len​ke​zett Al​o​sa.
– De et​től még meg kell pró​bál​nunk, ha al​kal​munk adó​dik! Már há​rom szív​fát el​pusz​tí​-
tot​tunk a Hí​vó​igé​vel és a tisz​tí​tó bű​báj​jal, és sok​kal töb​bet is ki​irt​ha​tunk. Ha a ki​rály
több ka​to​nát adna ne​künk, Szar​kan​nal el​kezd​het​nénk fel​éget​ni az egé​szet…
– Mi​ről be​szélsz, gyer​me​kem? – vá​gott köz​be Bal​lo el​ké​ped​ten. – Ludz Hí​vó​igé​jéről? Azt
az igét öt​ven éve sen​ki sem hasz​nál​ta…
– Jól van – sza​kí​tot​ta fél​be Al​o​sa, aki tű​nőd​ve fi​gyelt sö​tét szem​öl​dö​ke alól. – Most
mondd el rész​le​te​sen, ho​gyan pusz​tí​tot​tá​tok el azo​kat a fá​kat, az első lé​pés​től kezd​ve!
Nem lett vol​na sza​bad Szol​ja be​szá​mo​ló​já​ra tá​masz​kod​nunk.
Vo​na​kod​va el​me​sél​tem ne​kik, ho​gyan pró​bál​tam elő​ször al​kal​maz​ni a Hí​vó​igét, ho​-
gyan nyúlt ki a káp​rá​za​tos fény be​lő​lem Kas​ja irá​nyá​ba, ho​gyan csap​ko​dott utá​na a
Ren​ge​teg, ho​gyan pró​bál​ta vissza​tar​ta​ni, és el​mond​tam, mi​lyen ré​misz​tő volt, ami​kor
Kas​ja uj​jai a nya​kam köré kul​cso​lód​tak, és tu​da​to​sult ben​nem, hogy meg kell öl​nöm, ha
meg aka​rom men​te​ni. Jer​zsi tör​té​ne​tét is el​me​sél​tem ne​kik, a fur​csa bel​ső Er​dőt, ame​-
lyet a Hí​vó​ige meg​mu​ta​tott ne​künk, és amely​ben mind​ket​ten bo​lyong​tak.
Bal​lo csüg​ged​ten né​zett rám a be​szá​mo​lóm alatt, és hol el​len​ál​lást tük​rö​zött az arca,
hol azt lát​tam raj​ta, hogy vo​na​kod​va el​hi​szi, amit mon​dok. Néha erély​te​le​nül köz​be​-
szólt: – Nem is hal​lot​tam még ilyet… a Hí​vó​igét soha nem hasz​nál​ták arra, hogy… – Ám
Al​o​sa tü​rel​met​len in​té​se mind​un​ta​lan be​le​foj​tot​ta a szót.
– Nos… – vet​te át a szót a bo​szor​kány, ami​kor be​fe​jez​tem. – Annyi bi​zo​nyos, hogy va​-
la​mit tet​te​tek Szar​kan​nal. Va​la​mennyi esze​tek csak van. – Még min​dig a tő​rét szo​ron​-
gat​ta, és a pen​ge he​gyé​vel a kő​asz​tal pe​re​mét ütö​get​te: kip, kip, kopp, a hang egy csen​-
gettyűt idé​zett. – Ez vi​szont még nem je​len​ti azt, hogy ér​de​mes volt meg​men​te​ni a ki​-
rály​nét. Húsz évig kó​dor​gott ab​ban az ár​nyék​vi​lág​ban. Te lát​tad, mi volt ott. Mire szá​-
mí​tot​tál, mi ma​radt be​lő​le?
– Én nem szá​mí​tot​tam sem​mi​re. Szar​kan sem. De mu​száj volt…
– Mert Ma​rek azt mond​ta, hogy egyéb​ként ha​lál fiai vagy​tok – fe​jez​te be he​lyet​tem a
mon​da​tot Al​o​sa. – Ott ge​bed​jen meg, ahol van!
Nem érez​tem úgy, hogy bár​mi​vel is tar​to​zom Ma​rek​nek, csak ki​fa​kadt be​lő​lem egy
őszin​te vá​lasz. – Ha az én anyám​ról lett vol​na szó… én is min​dent meg​pró​bál​tam vol​na.
– Aki ilyet csi​nál, nem her​ceg​ként, ha​nem gye​rek​ként vi​sel​ke​dik – kö​zöl​te Al​o​sa. – Ő is,
és Szol​ja is. – Bal​lo atya felé for​dult. – Óva​to​sabb​nak kel​lett vol​na len​nünk, ami​kor fel​-
aján​lot​ták, hogy el​hoz​nak egy lányt, akit Szar​kan ki​men​tett a Ren​ge​teg​ből. – Ko​mor arc​-
cal vissza​for​dult hoz​zám. – En​gem túl​zot​tan le​fog​lal​tak az ag​gá​lya​im. Biz​tos vol​tam
ben​ne, hogy Szar​kan a Ren​ge​teg kar​mai közé ke​rült. Csak azt akar​tam, hogy mi​ha​ma​-
rább vé​gezzünk a lánnyal, és Szar​kan is ide​ke​rül​jön ala​pos vizs​gá​lat​ra. Még min​dig úgy
hi​szem, hogy mind​nyá​junk szá​má​ra ez len​ne az üd​vö​zí​tő út.
– Kas​ja nem áll ron​tás alatt! – til​ta​koz​tam. – És a ki​rály​né sem!
– Et​től még bár​mi​kor a Ren​ge​teg szol​gá​la​tá​ba áll​hat​nak.
– Nem ítél​he​ti​tek ha​lál​ra őket csak azért, mert eset​leg tör​tén​het va​la​mi ször​nyű​ség,
nem is a sa​ját hi​bá​juk​ból!
– Egyet kell vele ér​te​nem, Al​o​sa – szólt köz​be Bal​lo. – Ha a re​lik​vi​ák bi​zo​nyí​tot​ták a
tisz​ta​sá​gu​kat…
– Már hogy​ne ítél​het​nénk őket ha​lál​ra, ha ez​zel meg​előz​het​jük, hogy a Ren​ge​teg le​ro​-
han​ja a ki​rály​sá​got? – emel​te fel a hang​ját Al​o​sa kö​nyör​te​le​nül. – Ez nem azt je​lend, hogy
szí​ve​sen te​szem, és még ke​vés​bé sze​ret​né​lek té​ged arra buz​dí​ta​ni, hogy va​la​mi őrült​sé​-
get kö​vess el! Kez​dem ér​te​ni, mi​ért akart annyi​ra a ked​ved​ben jár​ni Szar​kan.
Is​mét meg​ütö​get​te az asz​talt a tőr he​gyé​vel, az​tán va​la​mi egé​szen vá​rat​lan dol​got
mon​dott. – Gid​na.
Sza​po​rán pis​log​va néz​tem rá. Is​mer​tem Gid​nát, leg​alább​is már hal​lot​tam róla: egy ha​-
tal​mas ki​kö​tő​vá​ros volt az óce​án part​ján, a messzi észa​kon, ahon​nan a bál​na​zsír és a
zöld gyap​jú​anyag ér​ke​zett. On​nan szár​ma​zott a ko​ro​na​her​ceg fe​le​sé​ge is.
– Elég messze van a Ren​ge​teg​től, és az óce​ánt nem érint​he​ti a ron​tás – foly​tat​ta Al​o​sa. –
Ha a ki​rály mind​ket​tő​jü​ket oda​kül​de​né… az ta​lán ele​gen​dő vol​na. A bá​ró​nak van egy
bo​szor​ká​nya, a Fe​hér Pa​csir​ta. Az ő fel​ügye​le​té​re kell bíz​ni őket, és tíz évre be​zár​ni
mind​ket​tő​jü​ket… és ha ez idő alatt si​ke​rül fel​éget​nünk az egész át​ko​zott Er​dőt… ak​kor
ta​lán én is fel​ha​gyok a sok ag​go​dal​mas​ko​dás​sal.
Bal​lo már bó​lo​ga​tott. De… tíz év! Leg​szí​ve​seb​ben or​dít​va til​ta​koz​tam vol​na. Már az is
túl sok volt, hogy Kas​ját új​ból el akar​ják sza​kí​ta​ni tő​lem. Csak egy ér​zé​ket​len, száz​éves
va​rázs​ló do​bá​lóz​ha​tott így tíz év​vel. Még​is té​to​váz​tam. Al​o​sa sem volt bo​lond, és meg​ér​-
tet​tem, hogy ala​pos oka van vi​gyáz​ni ve​lük. Rá​néz​tem az asz​ta​lon he​ve​rő, ron​tás​sal teli
bes​ti​á​ri​um​ra. A Ren​ge​teg egyik ke​lep​cét ál​lí​tot​ta ne​künk a má​sik után, fá​rad​ha​tat​la​nul.
Egy ki​mé​rát kül​dött a Sár​ga-mo​csár​ba, és fe​hér far​ka​sok​kal akar​ta el​kap​ni a Sár​kányt
Dver​nyik​ben. El​vit​te Kas​ját, hogy en​gem is ma​gá​ba csa​lo​gas​son. Ami​kor pe​dig meg​ta​-
lál​tam a mód​ját, hogy ki​sza​ba​dít​sam a ba​rát​nő​met, a Ren​ge​teg még min​dig meg​pró​bál​-
ta fel​hasz​nál​ni őt el​le​nem és a Sár​kány el​len. A ku​darc​cal szem​be​sül​ve élet​ben hagy​ta
Kas​ját, de csak azért, hogy új​ból a kar​mai közé vonz​zon. Ed​dig azt a csap​dát is el​ke​rül​-
tük, ám sen​ki sem tud​ta meg​jó​sol​ni, mi lesz, ha újab​bak​kal szem​be​sü​lünk, és a Ren​ge​teg
min​den győ​zel​mün​ket ve​re​ség​gé vál​toz​tat​ja majd.
El​kép​zel​ni sem tud​tam, mit te​gyek. Ha be​le​egye​zem, ha el​fo​ga​dom Al​o​sa ja​vas​la​tát,
ak​kor sem biz​tos, hogy a ki​rály tá​mo​gat​ja az öt​le​tet. Ha írok Szar​kan​nak, és ő he​lyes​li a
ter​vet? Be​ha​rap​tam a szá​mat, a bo​szor​kány pe​dig fel​von​ta a szem​öl​dö​két, és hű​vö​sen
vár​ta a vá​la​szo​mat. Az​tán el​for​dult, mert a Csa​rov​nyi​kov aj​ta​ja fel​tá​rult. A Só​lyom je​-
lent meg az aj​tó​szár​nyak kö​zött, hó​fe​hér pa​lást​ja vissza​ver​te a fényt, és jó​for​mán vi​lá​gí​-
tott a sö​tét hát​tér előtt. Hu​nyo​rog​va né​zett vé​gig hár​mun​kon, az​tán mes​ter​kél​ten el​mo​-
so​lyo​dott.
– Lá​tom, rop​pant sok dol​go​tok van – szó​lalt meg könnyed han​gon. – De köz​ben fej​le​-
mé​nyek tör​tén​tek. Ja​vas​lom, hogy fá​rad​ja​tok a tár​gya​ló​te​rem​be, mert kez​dünk!
 21. FEJEZET
A Csa​rov​nyi​kov csen​des me​ne​dé​kén kí​vül ék​te​len tö​meg zsi​bon​gá​sa töl​töt​te be a fo​-
lyo​só​kat. A zene ab​ba​ma​radt, ám a meg​emelt han​gok hul​lá​mok​ként erő​söd​tek és gyen​-
gül​tek a tá​vol​ban, az​tán egy​re han​go​sab​ban, ahogy a Só​lyom el​ve​ze​tett min​ket a ki​rá​lyi
bál​te​rem​be. Az ina​sok si​et​ve nyi​tot​ták ki az aj​tót, le​vo​nul​tunk a ha​tal​mas tánc​tér​re ve​-
ze​tő lép​csőn. A fe​hér kö​pe​nyes kül​dött a trón mel​lett ült egy szé​ken, egy ma​gas emel​-
vény te​te​jén. Zig​mund her​ceg az ural​ko​dó má​sik ol​da​lán fog​lalt he​lyet a fe​le​sé​gé​vel. A
ki​rály a trón​szék orosz​lán​mancs kar​fá​it szo​ron​gat​ta, arca fol​tos lett az in​du​lat​tól.
Előt​te, a tánc​par​kett kö​ze​pén Ma​rek egy jó​ko​ra te​rü​le​tet elő​ké​szí​tett, és hát​rébb küld​te
a hat​sor​nyi, döb​ben​ten bá​mész​ko​dó tán​cost. A höl​gyek ha​tal​mas, li​be​gő szok​nyá​juk​ban
úgy fes​tet​tek, mint a kör alak​ban szét​szórt ha​rang​vi​rá​gok. A kör kö​ze​pén Han​na ki​rály​-
né állt, sem​le​ges arc​cal, fe​hér rab​ru​há​ban. Kas​ja a kar​já​ba ka​pasz​kod​va né​zett kö​rül, és
ami​kor meg​lá​tott en​gem, meg​könnyeb​bült, bár nem jut​hat​tunk kö​zel egy​más​hoz. A so​-
ka​da​lom fel​kí​gyó​zott a lép​csők​re is, so​kan a ma​gas​föld​szint kor​lát​ján át​ha​jol​va fi​gyel​-
ték a je​le​ne​tet.
A ki​rá​lyi tit​kár meg​ha​jolt Ma​rek előtt, re​me​gő han​gon szó​lí​tot​ta meg, és köz​ben szin​-
te pajzs​ként tar​tot​ta maga előtt sú​lyos tör​vény​köny​vét. Át tud​tam érez​ni az ag​go​dal​-
mát. A her​ceg úgy állt alig két lé​pés​sel előt​te, mint egy hősi ének​ből ki​lé​pett fi​gu​ra: fé​-
nyes​re csi​szolt acél​pán​cél​ban, si​sak​já​val a hóna alatt, ke​zé​ben ak​ko​ra kard​dal, amek​ko​-
rá​val egy ök​röt is le tu​dott vol​na ölni. A bosszú​ál​ló igaz​ság kép​vi​se​lő​je​ként ma​ga​so​dott
a tit​kár előtt, áradt be​lő​le a nyers erő​szak.
– Ron​tás… ron​tás ese​té​ben – da​dog​ta a tit​kár – nem ér​vé​nyes a harc út​ján ren​de​zett
tár​gya​lás… ezt Bo​gusz​lav tör​vé​nye egy​ér​tel​mű​en vissza​von​ta, egy​út​tal ki​mond​ta,
hogy… – El​csuk​lott a hang​ja, hát​rébb lé​pett. Ma​rek alig pár ujj​nyi​val az orra előtt len​dí​-
tet​te meg ha​tal​mas kard​ját.
A her​ceg foly​tat​ta a moz​du​lat​sort, kör​be​for​gott, és min​den irány​ba meg​len​get​te a
fegy​vert. A tö​meg lé​leg​ze​tét vissza​fojt​va hő​költ hát​ra a fegy​ver​től.
– Pol​nia ki​rály​né​já​nak joga van egy baj​nok​hoz! – ki​ál​tot​ta. – Lép​jen elő egy va​rázs​ló, és
mu​tas​sa meg, ma​radt-e ben​ne ron​tás! Te ott, Só​lyom! – Le​írt né​hány kört a kard​dal, az​-
tán fel​mu​ta​tott vele a lép​csőn. Min​den te​kin​tet ránk sze​ge​ző​dött. – Mondj rá egy va​rázs​-
igét, most! Hadd lás​sa az egész ud​var, ma​radt-e ben​ne szennye​zett​ség… – Min​den​ki egy​-
szer​re és el​ra​gad​ta​tot​tan só​haj​tott fel a te​rem​ben, a fő​her​ce​gek​től a szol​gá​ló​lá​nyo​kig.
Alig​ha​nem az áhí​tat mi​att nem ál​lí​tot​ta meg a ki​rály már az ele​jén az ese​mé​nye​ket. A
lép​csőn össze​se​reg​lett tö​meg ket​té​vált, hogy utat biz​to​sít​son ne​künk, a Só​lyom pe​dig le​-
vo​nult. Kö​pe​nye hosszú uj​jai vé​gig​sö​pör​ték a lép​csőt. Lent a tánc​té​ren mély meg​haj​lás​-
sal üd​vö​zöl​te a ki​rályt. Nyil​ván​va​ló​an ké​szült erre a pil​la​nat​ra: jó​ko​ra, ne​héz er​szény
füg​gött az övén, és mire oda​ért a ki​rály​né​hoz, az ujja be​gör​bí​té​sé​vel le​hú​zott a mennye​-
zet​ről négy má​gi​kus lám​pást. Ki​nyi​tot​ta az er​szényt, és hal​kan mo​tyog​va egy adag kék
ho​mo​kot hin​tett az ural​ko​dó fe​le​sé​gé​nek feje felé.
Nem hal​lot​tam az in​kan​tá​ci​ót, csak azt lát​tam, hogy izzó, fe​hér fény vil​lám​lik ki az uj​-
jai kö​zül, és át​ci​ká​zik a le​hul​ló kék ho​mo​kon. Ol​va​dó üveg sza​gát le​he​tett érez​ni, az​tán
füst​pa​ma​csok go​mo​lyog​tak fel​fe​lé. A ho​mok tel​je​sen fel​szí​vó​dott, mi​előtt le​ért vol​na a
pad​ló​ra, és a he​lyén fur​csa mó​don el​torzult a le​ve​gő. Egy​sze​ri​ben egy vas​tag üveg​la​pon
ke​resz​tül lát​tuk a ki​rály​nét és Kas​ját, és mint​ha ren​ge​teg tük​röt he​lyez​tek vol​na el kö​rü​-
löt​tük. A má​gi​kus lám​pá​sok át​vi​lá​gí​tot​tak a meg​tört le​ve​gőn, és a túl​ol​da​lán még erő​-
seb​bé vált a fé​nyük. Fel​tűn​tek Kas​ja csont​jai a ki​rály​né vál​lán pi​he​nő kar​já​ban, és fel​de​-
ren​gett a ko​po​nyá​ja és a fog​so​ra is a fe​jé​ben.
Ma​rek elő​re​nyúj​tot​ta a kar​ját, és meg​fog​ta a ki​rály​né ke​zét, hogy be​ve​zes​se a meg​tisz​-
tí​tott kör​be. A ne​me​sek nem vol​tak szem​ta​núi an​nak, ami​kor a püs​pök Jad​vi​ga ken​dő​jé​-
vel vizs​gál​ta meg a ki​rály​nét. Mo​hón fi​gyel​ték a fe​hér ru​hás asszonyt, aki​nek erei és vé​-
nái fény​lő fo​na​lak​ból álló, fi​nom csip​ke​há​ló​zat​ként tűn​tek fel a bőre alatt, és min​den
tag​ja ra​gyo​gott. Lám​pás​sá vált a sze​me, és ami​kor ki​nyílt a szá​ja, su​gár​zó kö​döt le​helt
ma​gá​ból: sem​mi ár​nyék, sem​mi folt, sem​mi sö​tét​ség. Az ud​var már az​előtt mo​raj​la​ni
kez​dett, mi​előtt a fény las​san ki​aludt vol​na a ki​rály​né tes​té​ben.
Az üveg​fal csö​röm​pöl​ve szi​lán​kok​ra tört, és ami​kor le​zu​hant a föld​re, újra kék füst​té
vál​to​zott. – Vizs​gál​juk to​vább! – ki​a​bál​ta túl Ma​rek her​ceg a tö​meg lár​má​ját, és szin​te su​-
gár​zott be​lő​le az ön​elé​gült​ség. – Hív​ja​tok ta​nú​kat! Jöj​jön a Fűz, az ér​sek…
A ter​met ezek​ben a pil​la​na​tok​ban egy​ér​tel​mű​en Ma​rek ural​ta; még én is fel​fog​tam,
hogy ha a ki​rály el​uta​sít​ja, ha el​vi​te​ti, és ké​sőbb ki​vé​gez​te​ti a fe​le​sé​gét, itt és most szü​le​-
tik meg a plety​ka ar​ról, hogy gyil​kos. Az ural​ko​dó is ér​zé​kel​te a ve​szélyt. Vé​gig​né​zett ud​-
va​ron​ca​in, az​tán álla le​fe​lé rán​dult, és vissza​ült a trón​já​ra. Ma​rek​nek te​hát még má​gia
nél​kül is si​ke​rült egy fon​tos lé​pés​re rá​ven​nie az ap​ját: akár​mi is volt az ural​ko​dó szán​dé​-
ka, a tár​gya​lás már el​kez​dő​dött.
Most lát​tam a ki​rályt har​mad​szor. Első al​ka​lom​mal sem volt ke​dé​lyes vagy szí​vé​lyes
az áb​rá​za​ta, túl sok redő ba​ráz​dál​ta, szi​go​rú szem​öl​dö​kei alig tá​vo​lod​tak el egy​más​tól.
Ha jel​zőt kel​lett vol​na rá ke​res​nem, leg​in​kább gond​ter​helt​nek ne​vez​tem vol​na. Ez​út​tal
azon​ban ha​tá​ro​zot​tan mér​ges​nek lát​szott, hi​deg​nek, mint a téli vi​har, és még min​dig ő
volt, aki a vég​ső íté​le​tet ki​mond​ja.
Oda akar​tam ro​han​ni, fél​be​sza​kí​ta​ni a tár​gya​lást, meg​mon​da​ni Ma​rek​nek, hogy von​-
ja vissza, de már túl késő volt. A Fűz lé​pett elő ta​nú​ként, egye​nes hát​tal, ezüst​ru​há​ban.
– Nem ta​lál​tam ben​ne ron​tást, de nem es​küd​nék meg rá, hogy hi​ány​zik be​lő​le – je​len​-
tet​te ki hű​vö​sen, egye​ne​sen a ki​rály sze​mé​be néz​ve, mit sem tö​rőd​ve Ma​rek fog​csi​kor​ga​-
tá​sá​val és az​zal, ahogy pán​cél​kesz​tyűs ke​zé​vel kard​ja mar​ko​la​tát szo​ron​gat​ta. – A ki​-
rály​né nem ön​ma​ga. Egyet​len szót sem szólt, és nem mu​tat​ja fel​is​me​rés je​le​it. Tel​je​sen
meg​vál​to​zott a tes​te, sem​mi sem ma​radt ha​lan​dó iz​ma​i​ból és csont​ja​i​ból. Bár le​het​sé​ges
ele​ven lényt meg​ron​tás nél​kül kővé vagy fém​mé vál​toz​tat​ni, ezt a bi​zo​nyos át​ala​ku​lást
rom​lott fél idéz​te elő.
– De ha az új tes​te va​ló​ban ron​tást hor​doz – szó​lalt meg a Só​lyom –, nem kel​lett vol​na
ész​re​ven​ned, mi​alatt át​vi​lá​gí​tot​tam?
A Fűz oda sem for​dult a má​gus felé, mint​ha nem is ész​lel​te vol​na a je​len​lé​tét. A je​lek
sze​rint a Só​lyom​nak még nem lett vol​na sza​bad meg​szó​lal​nia. A bo​szor​kány fe​jet haj​-
tott a ki​rály előtt, az ural​ko​dó bó​lin​tott, és egy röp​ke kéz​moz​du​lat​tal el​bo​csá​tot​ta.
Az ér​sek ugyan​ilyen ho​má​lyo​san fo​gal​ma​zott. Csak annyit mon​dott, hogy a ka​ted​rá​-
lis összes szent erek​lyé​jé​vel meg​vizs​gál​ta a ki​rály​nét, de azt nem je​len​tet​te ki, hogy hi​-
ány​zik be​lő​le a ron​tás. Fel​té​te​lez​tem, hogy tar​ta​nak a ké​sőb​bi eset​le​ges cá​fo​la​tok​tól.
 Csak egy-két tanú szó​lalt fel a ki​rály​né vé​del​mé​ben, fő​leg or​vo​sok, akik​kel Ma​rek her​-
ceg vizs​gál​tat​ta meg az any​ját. Kas​já​ról egyi​kük sem be​szélt. Ő még egy mel​lé​kes gon​do​-
la​tot sem ért meg ne​kik, ho​lott szin​tén az ő sza​vuk​tól füg​gött az élet​ben ma​ra​dá​sa. A ki​-
rály​né né​mán és tét​le​nül állt mel​let​te. Mos​tan​ra min​den fény el​tűnt a tes​té​ből, arca jól
lát​ha​tó​an ki​üre​se​dett.
A mel​let​tem álló Al​o​sá​ra néz​tem, az​tán az ő túl​ol​da​lán álló Bal​ló​ra. Tud​tam, hogy ha
rá​juk ke​rül a sor, oda​áll​nak a ki​rály elé, és nyíl​tan be​szél​nek a könyv​tár mel​lett ta​lált,
för​tel​mes bes​ti​á​ri​um​ról, el​me​sé​lik, ho​gyan von​tunk köré só​ból és vas​ból gyű​rűt, hány
ré​teg​nyi vé​del​me​ző igé​vel kel​lett be​bur​kol​nunk, és hány őr​nek kell fel​ügyel​nie a tá​vol​lé​-
tünk​ben. A bo​szor​kány azt fog​ja mon​da​ni, hogy nem sza​bad vál​lal​ni a koc​ká​za​tot, mert
túl nagy ve​szély le​sel​ke​dik a bi​ro​da​lom​ra. A ki​rály pe​dig akár ab​ban a pil​la​nat​ban fel​áll​-
hat a trón​ról, és be​je​lent​he​ti, hogy a ron​tás el​le​ni tör​vé​nyek vi​tán felül áll​nak, ezért saj​-
nál​koz​va bár, de a ha​lál​ba kell kül​de​nie a fe​le​sé​gét, és vele együtt Kas​ját is. Ahogy el​néz​-
tem, nem is lát​tam más le​he​tő​sé​get. Meg fog​ja ten​ni.
Az ural​ko​dó hát​ra​dőlt a ha​tal​mas, fa​ra​gott szék​ben, mint​ha tá​masz​ra lett vol​na szük​-
sé​ge a test​sú​lya meg​tar​tá​sá​hoz. Ke​zé​vel el​ta​kar​ta ko​mor szá​ját. Hó​pely​hek​hez ha​son​ló​-
an üle​pe​dett le ben​ne a dön​tés, és az első vé​kony, por​sze​rű ré​teg las​san vas​ta​go​dott. Egy​-
más után szó​lal​tak meg a ta​núk, ám ő egyi​kük​re sem fi​gyelt. Már ha​tá​ro​zott. Zor​dan el​-
tö​kélt ar​cá​ban Kas​ja vég​ze​tét lát​tam, és két​ség​be​es​ve for​dul​tam a Só​lyom felé. Ma​rek
olyan fe​szül​ten állt mel​let​te, ami​lyen gör​csös a kar​dot mar​ko​lá​szó keze volt.
Szol​ja vi​szo​noz​ta a pil​lan​tá​so​mat, de csak alig ész​re​ve​he​tő​en szét​tár​ta a kar​ját, mint​-
ha azt mon​da​ná: én el​kö​vet​tem min​dent. Oda​ha​jolt a her​ceg​hez, és be​le​sú​gott va​la​mit a
fü​lé​be. Ami​kor az utol​só or​vos lé​pett elő ta​nús​kod​ni, Ma​rek meg​szó​lalt:
– Hall​gas​suk meg a dver​nyi​ki Ag​nyes​kát is a ki​rály​né ki​sza​ba​dí​tá​sá​ról!
Vég​té​re is ezt akar​tam. Ezért jöt​tem a pa​lo​tá​ba, ezért har​col​tam ki, hogy fel​ve​gye​nek a
lis​tá​ra. Min​den​ki rám né​zett, még a ki​rály is rám eresz​tet​te pil​lan​tá​sát össze​vont szem​-
öl​dö​ke alól. Én vi​szont még min​dig nem tud​tam, mit mond​hat​nék. Szá​mít egy​ál​ta​lán
bár​mit is a ki​rály​nak, az ud​va​ron​cok​nak, ha azt mon​dom, hogy a ki​rály​né nincs meg​-
ront​va? Az meg vég​képp nem fog​ja őket ér​de​kel​ni, mit mon​dok Kas​já​ról.
Ta​lán meg kel​le​ne kér​nem Szol​ját, hogy mond​juk el együtt a Hí​vó​igét; le​het, hogy haj​-
lan​dó vol​na rá. Be​le​gon​dol​tam, mi tör​tén​ne, ha így ten​nénk, ho​gyan vi​lá​gí​ta​ná meg a
fe​hér fény az igaz​sá​got az egész ud​var sze​me lát​tá​ra. A ki​rály​nét azon​ban már meg​vizs​-
gál​ták Jad​vi​ga ken​dő​jé​vel, sőt a Só​lyom va​rázs​la​tá​nak fé​nyé​ben a pa​lo​ta összes la​kó​ja
meg​néz​het​te. Ez az el​já​rás nem az igaz​ság​ról szólt. A ki​rály nem az igaz​sá​got akar​ta.
Bár​mit is bi​zony​gat​nék, ugyan​úgy sem​mi​be fog​ják ven​ni, mint a töb​bit. Nem tud​nám
meg​győz​ni őket.
Az​tán eszem​be ju​tott, hogy ad​ha​tok ne​kik va​la​mi egé​szen mást. Azt, amit iga​zá​ból
akar​nak. Ek​kor döb​ben​tem rá, hogy tu​dom, mit akar​nak. Töb​bet akar​nak tud​ni. Tud​ni
akar​ják, mi​lyen volt. A ré​sze​sé​vé akar​nak vál​ni a ki​rály​né meg​men​té​sé​nek, át akar​nak
ala​kul​ni egy hősi ének sze​rep​lő​jé​vé. Ez sem az igaz​ság, még tá​vol​ról sem, de ar​ról ta​lán
meg​győz​he​ti őket, hogy Kas​ja nem ér​de​mel ha​lált.
Be​huny​tam a sze​mem, és fel​idéz​tem ma​gam​ban az il​lú​zi​ó​va​rázs​la​tot. Könnyebb egy je​-
le​nés​had​se​re​get meg​te​rem​te​ni – mond​ta egy​kor Szar​kan, és mi​köz​ben el​kezd​tem sut​tog​ni
a sza​va​kat, rá​jöt​tem, hogy iga​za van. A gi​gan​ti​kus szív​fát nem volt ne​he​zebb oda​va​rá​-
zsol​ni, mint egy szál vi​rá​got; hi​he​tet​len könnyed​ség​gel kí​gyó​zott fel​fe​lé a már​vány​pad​-
ló​ból. Kas​já​nak el​akadt a lé​leg​ze​te, egy asszony fel​si​kol​tott, és va​la​hol a te​rem​ben nagy
dör​re​nés​sel fel​bo​rult egy szék. Nem fi​gyel​tem a za​jok​ra. Hagy​tam, hogy a má​gia dal​-
lam​ként csu​rog​jon le a nyel​vem​ről, és köz​ben fo​lya​ma​to​san táp​lál​tam a je​le​nést a va​-
rázs​erőm​mel és a gör​csös fé​le​lem​mel, mely soha nem ha​gyott el tel​je​sen. A szív​fa egy​re
nőtt, óri​ás, ezüst ágai szét​ter​jed​tek a te​rem​ben, a mennye​ze​tet pe​dig fo​ko​za​to​san el​ta​-
kar​ták az ezüs​tös, zör​gő le​ve​lek. Át​ha​tó​vá vált a rot​ha​dó gyü​mölcs sza​ga. Fel​ka​va​ro​dott
a gyom​rom. Az​tán Ja​nusz feje gu​rult át hir​te​len a fű​ta​ka​rón, és ne​ki​üt​kö​zött a bur​ján​zó
gyö​ke​rek​nek.
Az ud​va​ron​cok ki​ál​toz​va hát​rál​tak a fal​hoz, de köz​ben egy​re in​kább el​hal​vá​nyul​tak,
már-már el​tűn​ni lát​szot​tak. A fa​lak is fel​szí​vód​tak a sem​mi​ben, át​ad​ták a he​lyü​ket a
Ren​ge​teg​nek, és las​san min​den​hon​nan az acél​pen​gék csat​to​gá​sa vissz​hang​zott. Ma​rek
egy​szer csak ré​mül​ten meg​for​dult, és fel​emel​te a kard​ját: ott ter​mett egy ezüst imád​ko​-
zó sás​ka, és rá​tá​madt. Ami​kor kar​mai a her​ceg vál​lát ér​ték, csi​ko​rog​va le​csúsz​tak fé​nyes
pán​cél​já​ról. A her​ceg lába kö​rül holt​tes​tek me​red​tek fel​fe​lé a fű​ből a sem​mi​be.
Füst te​ker​gett a sze​mem előtt, és vá​rat​la​nul égő ágak pat​to​gá​sa ütöt​te meg a fü​le​met.
A törzs felé for​dul​tam, és meg​pil​lan​tot​tam Szar​kant is, akit a fa ezüs​tös kér​ge meg​pró​-
bált ma​gá​ba zár​ni. – Most, Ag​nyes​ka! – ki​ál​tot​ta, és uj​jai kö​zött fel​lob​bant a tűz​szív vö​rös
láng​ja. Ösz​tö​nö​sen a má​gus felé nyúj​tot​tam a ke​zem, élén​ken tom​bolt ben​nem a fé​le​lem
és a két​ség​be​esés, és egyet​len pil​la​nat​ra a má​gus nem csak il​lú​zió volt a szá​mom​ra. Szar​-
kan ri​ad​tan és dü​hö​sen né​zett vissza rám, te​kin​te​te mint​ha azt kér​dez​te vol​na: Mit mű​-
velsz, te fél​eszű? Va​la​hogy ott ter​mett a va​rázs​lat kö​ze​pén, tény​leg ő volt az – az​tán a tisz​-
tí​tó​tűz fel​ágas​ko​dott kö​zöt​tünk, és el​ta​kar​ta elő​lem. Szar​kan​ból is​mét áb​ránd​kép lett,
majd az is el​ham​vadt.
A fa kér​gé​re tet​tem a ke​zem, mi​köz​ben az le​vált a törzs​ről és szét​hul​lott, akár egy túl​-
érett pa​ra​di​csom héja. A va​ló​ság​ban is ott érez​tem Kas​ját ma​gam mel​lett: le-le​súj​tó ökle
alatt szét​nyílt a törzs, és nem​so​ká​ra ki​bu​kott raj​ta a ki​rály​né. Fe​lénk nyúj​tot​ta a ke​zét,
se​gít​sé​gért ta​po​ga​tó​zott, és az arca hir​te​len meg​telt élet​tel és ré​mü​let​tel. El​kap​tuk, és ki​-
húz​tuk a fa​törzs​ből. Hal​lot​tam, hogy a Só​lyom egy tű​zi​gét mor​mol – rá​jöt​tem, hogy va​-
ló​di tü​zet akar gyúj​ta​ni, bár iga​zá​ból nem vol​tunk a Ren​ge​teg​ben. A ki​rály kas​té​lyá​ban
vol​tunk…
Amint ez eszem​be öt​lött, a káp​rá​zat el​kez​dett ki​csúsz​ni a ke​ze​im kö​zül, és ap​rán​ként
szer​te​fosz​lott. A fa el​égett a le​ve​gő​ben; a gyö​ke​ré​nél fel​lob​ba​nó tűz fel​kú​szott a tör​zsén,
majd ma​gá​val vit​te az Erdő töb​bi ré​szét is. A holt​tes​tek be​le​süp​ped​tek a ta​laj​ba, és még
egy​szer utol​já​ra lát​ha​tó​vá vál​tak az ar​cok, az összes el​ve​szett em​ber arca, mi​előtt össze​-
zá​rult fö​löt​tük a már​vány​pad​ló. Pa​tak​zó könnyek​kel néz​tem őket. Nem is tud​tam, hogy
így meg​ma​rad​tak az em​lé​ke​ze​tem​ben, ma​gam is cso​dál​koz​tam, hogy ennyi ka​to​nát fel
tu​dok idéz​ni. Vé​gül az utol​só le​vél​ár​nyé​kok is el​tűn​tek, és is​mét a pa​lo​tá​ban vol​tunk, a
trón alatt, az emel​vény​ről döb​ben​ten néző ki​rály szí​ne előtt.
A Só​lyom zi​hál​va for​gott kör​be, ke​zé​ben még min​dig ro​po​gott a tűz, és a le​eső szik​rák
vé​gig​pat​tog​tak a már​vány​pad​lón. Ma​rek is meg-meg​pör​dült, hát​ha új​ból rá​tá​mad az el​-
len​ség, amely​nek már híre-ham​va nem volt. Kard​já​ról el​tűn​tek a fol​tok, pán​cél​ja is fé​-
nyes volt, ki​egye​ne​sed​tek a hor​pa​dá​sok. A ki​rály​né resz​ke​te​gen állt az emel​vény előtt,
sze​me tág​ra nyílt. A je​len lévő ud​va​ron​cok egé​szen a fa​lig hú​zód​tak vissza, egy​más​hoz
tö​mö​rül​tek, a le​he​tő leg​tá​vo​labb tő​lünk és a te​rem kö​ze​pé​től. Én re​meg​ve térd​re rogy​-
tam, ka​rom​mal át​fog​tam a ha​sa​mat, és émely​gés​sel küz​döt​tem. Nem akar​tam vissza​-
tér​ni a Ren​ge​teg​be.
El​ső​ként Ma​rek tért ma​gá​hoz. Kö​ze​lebb lé​pett a trón​hoz, mell​ka​sa zi​hál​va hul​lám​zott.
– In​nen men​tet​tük ki őt! – ki​ál​tott fel az ap​já​nak. – Ezt a go​noszt kel​lett le​győz​nünk,
hogy ki​sza​ba​dít​has​suk, és ezt az árat fi​zet​tük érte! Ugyan​ezt a go​noszt szol​gá​lod te is,
ha… Nem fo​gom en​ged​ni! Es​kü​szöm, hogy…
– Elég le​gyen! – or​dí​tot​ta a ki​rály. Sza​kál​la sem rej​tet​te el arca sá​padt​sá​gát.
Ma​rek áb​rá​za​ta el​len​ben vö​rös volt és iz​ga​tott, te​kin​te​te iz​zott az erő​sza​kos​ság​tól és a
har​ci láz​tól. Még min​dig a kard​ját mar​kol​ta, mi​köz​ben kö​ze​lebb lé​pett a trón​hoz. Az
ural​ko​dó sze​me el​ke​re​ke​dett. Or​cái ki​pi​rul​tak a düh​től, mi​köz​ben in​tett az őre​i​nek, akik
kö​zül ha​tan azon​nal ott ter​met​tek az emel​vény kö​rül.
Han​na ki​rály​né vá​rat​la​nul fel​ki​ál​tott: – Ne!
Ma​rek meg​pör​dült és rá​né​zett. Az asszony ügyet​le​nül, gör​csö​sen kö​ze​lebb lé​pett hoz​-
zá, és úgy húz​ta a lá​bát, mint​ha a leg​ki​sebb moz​du​lat is ha​tal​mas erő​fe​szí​té​sé​be tel​ne. A
her​ceg döb​ben​ten fi​gyel​te. A ki​rály​né még egy lé​pést tett elő​re, és el​kap​ta Ma​rek kar​ját.
– Ne! – is​mé​tel​te. Akár​hogy el​len​ke​zett a her​ceg, any​ja le​nyom​ta fel​emelt kar​ját. Min​-
den ere​jé​vel azon volt, hogy el​len​áll​jon neki, ám a ki​rály​né be​le​né​zett a sze​mé​be, és Ma​-
rek arca hir​te​len olyan lett, mint egy kis​gye​re​ké. – Meg​men​tet​tél – foly​tat​ta az asszony. –
Ma​re​csek. Te már meg​men​tet​tél en​gem.
A her​ceg le​en​ged​te a kar​ját, a ki​rály​né azon​ban nem eresz​tet​te, mi​köz​ben las​san a ki​-
rály felé for​dult. Az ural​ko​dó meg​rö​kö​nyöd​ve néz​te a fe​le​sé​gét. Az asszony arca sá​padt
volt, de gyö​nyö​rű, arany​sző​ke haja gló​ri​á​já​val. – Meg akar​tam hal​ni – ma​gya​ráz​ta. –
Annyi​ra sze​ret​tem vol​na meg​hal​ni! – Megint elő​rébb von​szol​ta a lá​bát, majd le​tér​delt az
emel​vény szé​les lép​cső​jé​re, és maga mel​lé húz​ta a fiát. Ma​rek le​haj​tot​ta a fe​jét, és a föl​det
néz​te. Az asszony azon​ban nem sü​töt​te le a sze​mét. – Bo​csáss meg neki! – kér​te a ki​rályt.
– Is​me​rem a tör​vényt. Fel​ké​szül​tem a ha​lál​ra. – A her​ceg ki akar​ta tép​ni a kar​ját a szo​rí​-
tá​sá​ból, de ő nem en​ged​te. – Pol​nia ki​rály​né​ja va​gyok – je​len​tet​te ki han​go​san. – Ké​szen
ál​lok rá, hogy meg​hal​jak az or​szá​go​mért. De nem áru​ló​ként!
– Nem va​gyok áru​ló, Ka​zi​mir – is​mé​tel​te, és ki​nyúj​tot​ta a má​sik kar​ját. – El​vitt. Ő vitt
el!
Mor​mo​gás hul​lám​zott vé​gig a ter​men, és olyan gyor​san duz​zadt fel, akár egy meg​-
áradt fo​lyó. Fá​rad​tan fel​emel​tem a fe​jem, és ér​tet​le​nül kö​rül​néz​tem. Ami​kor Al​o​sá​ra pil​-
lan​tot​tam, a bo​szor​kány vo​ná​sai szi​go​rú​an meg​ke​mé​nyed​tek. A ki​rály​né hang​ja re​me​-
gett, de így is elég erő​tel​jes volt ah​hoz, hogy túl​szár​nyal​ja a zsi​vajt. – Ítél​je​tek ha​lál​ra
azért, mert ron​tás alatt áll​tam! – ki​ál​tot​ta. – De a ma​gas​sá​gos is​ten rá a ta​núm, hogy
nem hagy​tam el az ura​mat és a gyer​me​ke​i​met! Az áru​ló Va​szi​li hur​colt el az ud​var​ból a
ka​to​ná​i​val együtt, be​vitt a Ren​ge​teg​be, és sa​ját ke​zé​vel kö​tö​zött a fá​hoz!
 22. FEJEZET
Én fi​gyel​mez​tet​te​lek! – mond​ta Al​o​sa, és fel sem néz​ve to​vább csat​tog​tat​ta a ka​la​pá​-
csot. A kohó sar​ká​nál ül​tem a tér​de​met át​ölel​ve. A szik​rák nem messze tő​lem, egy fe​ke​-
té​re üsz​kö​sö​dött folt​ra hul​lot​tak a föl​dön. Nem szól​tam sem​mit. Nem tud​tam vol​na mit
fe​lel​ni, hi​szen tény​leg fi​gyel​mez​te​tett.
Az​zal sen​ki sem fog​lal​ko​zott, hogy Va​szi​li her​ceg is ron​tás alatt áll​ha​tott, ha ké​pes
volt ilyen ször​nyű​ség​re. Min​den​kit hi​de​gen ha​gyott, hogy a Ren​ge​teg​ben pusz​tult el, és
a szív​fa gyö​ke​rei ma​gá​nyos csont​vá​zá​ból táp​lál​koz​tak. Sen​kit sem ér​de​kelt, hogy az
egész a bes​ti​á​ri​um hi​bá​já​ból tör​tént. Va​szi​li her​ceg el​ra​bol​ta a ki​rály​nét, és át​ad​ta a Ren​-
ge​teg​nek. Min​den​ki úgy ha​ra​gu​dott rá, mint​ha csak teg​nap kö​vet​te vol​na el a bűnt, és a
Ren​ge​teg he​lyett Ro​szi​át akar​ták meg​tá​mad​ni.
Ma​rek​kel már meg​pró​bál​tam be​szél​ni, de csak az idő​met vesz​te​get​tem. Alig két órá​val
a ki​rály​né fel​men​té​se után már a lak​ta​nya ud​va​rán gya​kor​la​toz​tat​ta a lo​va​it, és ki is vá​-
lasz​tot​ta, me​lye​ket vi​szi ma​gá​val a front​ra. – Te ve​lünk jössz – kö​zöl​te ve​lem, mint​ha
kér​dez​tem vol​na, és köz​ben le sem vet​te a sze​mét a kö​rü​löt​te kör​ben járó, ma​gas pej ló
rúg​ka​pá​ló lá​ba​i​ról. Egyik ke​zé​ben kö​te​let, má​sik​ban hosszú os​tort fo​gott. – Szol​ja azt
mond​ja, leg​alább a két​sze​re​sé​re nö​vel​he​ted a va​rázs​ere​jét.
– Nem! – til​ta​koz​tam. – Nem se​géd​ke​zem ro​szi​ai em​be​rek le​mé​szár​lá​sá​ban! A Ren​ge​-
teg el​len kell har​col​nunk, nem el​le​nük!
– Fo​gunk is – ve​tet​te oda Ma​rek fél​váll​ról. – Mi​után el​fog​lal​juk a Rid​va ke​le​ti part​ját, le​-
jö​vünk dél​re a Ja​ral-hegy​ség ro​szi​ai ol​da​lán, és két ol​dal​ról be​ke​rít​jük a Ren​ge​te​get.
Rend​ben, ezt visszük! – szólt oda az is​tál​ló​fi​ú​nak, és át​ad​ta neki a kö​te​let. Gya​kor​lott
moz​du​lat​tal a ke​zé​be re​pí​tet​te az os​tor röp​kö​dő vé​gét, majd oda​for​dult hoz​zám. – Fi​-
gyelj, Nyes​ka… – El​akadt a lé​leg​ze​tem. Hogy me​ré​szelt a be​ce​ne​ve​men szó​lí​ta​ni? Át​ka​-
rol​ta a vál​la​mat, és za​var​ta​la​nul foly​tat​ta. – Ha a se​reg egyik fe​lét le​visszük a ti völ​gye​-
tek​be, ők fog​nak ha​ma​rabb át​kel​ni a Rid​ván, és amíg há​tat for​dí​tunk ne​kik, ki​foszt​ják
Kra​li​át. Fel​te​he​tő​leg ezért kö​töt​tek már ré​geb​ben szö​vet​sé​get a Ren​ge​teg​gel. Pon​to​san
ezt akar​ták el​ér​ni. A Ren​ge​teg​nek nincs se​re​ge. A he​lyén ma​rad, amíg el nem ren​dezzük
az ügye​in​ket Ro​szi​á​val.
– Sen​ki sem akar szö​vet​sé​get köt​ni a Ren​ge​teg​gel! – til​ta​koz​tam.
A her​ceg vál​lat vont. – Le​het, hogy nem kö​töt​tek, de szán​dé​ko​san hasz​nál​ták fel el​le​-
nünk. Sze​rin​ted mennyi​re vi​gasz​tal​ja anyá​mat az, hogy a ga​lád Va​szi​li meg​halt a Ren​ge​-
teg​ben, mi​után be​dob​ta őt a fe​ne​ket​len po​kol​ba? Még ha meg is volt ront​va már ko​ráb​-
ban, lát​nod kell, hogy ez nem szá​mít. Ro​szia nem ha​bo​zik meg​ro​ha​moz​ni a véd​te​len​né
vált te​rü​le​tet, ha dél felé in​du​lunk. Ad​dig nem tá​mad​hat​juk meg a Ren​ge​te​get, amíg ol​-
dal​ról meg nem véd​jük ma​gun​kat. Ne légy ilyen szűk lá​tó​kö​rű!
El​hú​zód​tam a ke​zé​től, és há​tat for​dí​tot​tam a le​eresz​ke​dő mo​do​rá​nak is.
– Nem én va​gyok szűk lá​tó​kö​rű – há​bo​rog​tam az​tán Kas​já​nak, ami​kor át​si​et​tünk az
ud​va​ron, hogy meg​ke​res​sük Al​o​sát a ko​hó​nál.
A bo​szor​kány vi​szont csak annyit mon​dott ko​mo​ran, min​den​fé​le hév nél​kül: – Én fi​-
gyel​mez​tet​te​lek. A Ren​ge​teg ha​tal​ma nem va​la​mi va​kon gyű​löl​kö​dő fe​ne​vad. Gon​dol​-
koz​ni, ter​vez​ni ké​pes, és a sa​ját cél​ja​i​ra tö​rek​szik. Be​le​lát az em​be​rek szí​vé​be, hogy mér​-
ge erő​seb​ben has​son. – Le​vet​te a kar​dot az ül​lő​ről, és hi​deg víz​be süllyesz​tet​te. Jó​ko​ra fel​-
hők​ben pöf​fent fel a pára, akár va​la​mi gi​gan​ti​kus szörny le​he​le​te. – Ha nem a ron​tás, ak​-
kor va​la​mi más dol​go​zik ben​nük.
A mel​let​tem ülő Kas​ja fel​kap​ta a fe​jét. – Szó​val… ben​nem is va​la​mi más dol​go​zik? –
kér​dez​te csüg​ged​ten.
Al​o​sa kis idő​re el​hall​ga​tott, és Kas​ját néz​te. Né​mán, a le​ve​gőt is vissza​tart​va vár​tam a
vá​laszt, a bo​szor​kány azon​ban csak vál​lat vont. – Nem elég rossz ez? Te ki​sza​ba​dul​tál, a
ki​rály​né is ki​sza​ba​dult, még​is láng​ba bo​rul egész Pol​nia és Ro​szia. Nagy szük​sé​günk van
azok​ra az em​be​rek​re, aki​ket most a front​ra kül​de​nek. Ha nél​kü​löz​ni tud​tuk vol​na őket,
már rég a csa​ta​té​ren len​né​nek. A ki​rály meg​foszt​ja a bi​ro​dal​mat az ere​jé​től, és Ro​szi​á​nak
is ezt kell majd ten​nie, ha fel akar​ja ven​ni a har​cot ve​lünk. Sze​gé​nyes és szo​mo​rú lesz az
idei ara​tás mind​két ki​rály​ság​nak, akár​me​lyik győz.
– A Ren​ge​teg​nek vé​gig ez volt a cél​ja – tet​te hoz​zá Kas​ja.
– Az egyik cél​ja – he​lyes​bí​tett Al​o​sa. – Bi​zo​nyá​ra szí​ve​sen fel​fal​ta vol​na Ag​nyes​kát és
Szar​kant is, ha al​kal​ma adó​dik rá, és utá​na egyet​len éj​sza​ka alatt be​ke​be​lez​te vol​na az
egész völ​gyet. De a fa nem asszony, nem egyet​len mag​va van. Annyi ma​got szór szét,
amennyit tud, és re​mé​li, hogy egyik-má​sik szár​ba szök​ken. A könyv volt az egyik, a ki​-
rály​né a má​sik. Az első pil​la​nat​ban el kel​lett vol​na kül​de​ni a pa​lo​tá​ból, ve​led együtt. –
Vissza​for​dult a ko​hó​hoz. – Most már késő.
– És mi vol​na, ha vissza​men​nénk a völgy​be? – ja​va​sol​tam Kas​já​nak, és meg​pró​bál​tam
el​nyom​ni ma​gam​ban a só​vár​gást, amely a ha​za​té​rés le​he​tő​sé​ge felé von​zott. Ma​gam is
sze​ret​tem vol​na hin​ni a sza​va​im​ban, ami​kor azt mond​tam: – Itt már sem​mi dol​gunk.
Ha​za​me​gyünk, és se​gí​tünk fel​éget​ni a Ren​ge​te​get. Leg​alább száz em​bert to​bo​roz​ha​tunk
majd a völgy​ben…
– Száz em​bert! – hor​kan​tott Al​o​sa az üllő felé for​dul​va. – Te, Szar​kan és száz em​ber leg​-
fel​jebb egy kis kárt tud​tok ten​ni a Ren​ge​teg​ben, de min​den tal​pa​lat​nyi te​rü​le​tért sú​lyos
árat fog​tok fi​zet​ni. Köz​ben az Erdő pe​dig mo​hón lesi majd, ahogy a Rid​va part​ja​in húsz​-
ezer em​ber gyil​kol​ja egy​mást.
– A Ren​ge​teg azt úgy​is el​éri! – for​tyan​tam fel. – Te nem tud​nál ten​ni va​la​mit?
– De, most is te​szek. – Al​o​sa vissza​rak​ta a pen​gét a tűz​be. Ami​óta ott ül​tünk mel​let​te és
be​szél​get​tünk vele, már ne​gyed​szer​re iz​zí​tot​ta fel. Nem ér​tet​tem. Soha nem lát​tam még
ko​ráb​ban, ho​gyan ké​szí​tik a kar​do​kat, de a ko​vá​csun​kat sok​szor néz​tem mun​ka köz​ben.
Min​den gye​rek sze​ret​te fi​gyel​ni a falu ko​vács​mes​te​rét, ahogy ki​ka​la​pál​ja a ka​szá​kat, és
já​ték​ból azt kép​zel​tük, hogy kar​dot ké​szít. Utá​na bo​to​kat sze​rez​tünk, és azok​kal vív​tunk
csa​tá​kat já​ték​ból a ko​vács​mű​hely kö​rül. Annyit vi​szont biz​to​san tud​tam, hogy egy pen​-
gét nem kell ennyi​szer újra meg újra meg​for​mál​ni, ám Al​o​sa megint ki​vet​te a kar​dot, és
vissza​rak​ta az ül​lő​re. Ek​kor döb​ben​tem rá, hogy va​rázs​igé​ket ka​la​pál bele a pen​gé​be.
Még a szá​ja is moz​gott egy ki​csit mun​ka köz​ben. Fur​csa má​gia volt, mint​ha soha nem
ért vol​na vé​get. Al​o​sa el-el​kap​ta, ahogy len​gett a le​ve​gő​ben, és hagy​ta egy ki​csit him​bá​-
lóz​ni, mi​előtt vissza​dug​ta vol​na a kar​dot a hi​deg víz​be.
A sö​tét pen​ge csö​pög​ve emel​ke​dett ki a víz​ből. Fur​csa, mohó ér​zést su​gár​zott ma​gá​-
ból. Ami​kor be​le​néz​tem, hosszú zu​ha​nást lát​tam a föld egy mély​sé​ges re​pe​dé​sé​be, majd
gu​ru​lást éles szik​lá​kon. Nem ha​son​lí​tott más va​rázs​kar​dok​hoz, pél​dá​ul azok​hoz, ame​-
lye​ket Ma​rek ka​to​nái vit​tek a Ren​ge​teg​be; ez a tárgy éle​tet akart ma​gá​ba szív​ni.
– Egy év​szá​za​da for​má​lom már ezt a kar​dot – mond​ta Al​o​sa, és fel​emel​te a fegy​vert.
Rá​néz​tem az ar​cá​ra, és örül​tem a le​he​tő​ség​nek, hogy el​sza​kít​ha​tom a te​kin​te​tem a fur​-
csa pen​gé​től. – Ak​kor kezd​tem, ami​kor a Hol​ló meg​halt és Szar​kan be​köl​tö​zött a to​rony​-
ba. Mos​tan​ra már ke​ve​sebb ben​ne a vas, mint a va​rázs​lat. Még em​lék​szik a régi for​má​já​-
ra, amely mind​össze egy csa​pás ere​jé​ig tart, de ennyi elég is lesz ne​künk.
Vissza​rak​ta a tűz​be. Fi​gyel​tük, ho​gyan für​dik hosszú ár​nyék​nyelv​ként a lán​gok kö​-
zött.
– A Ren​ge​teg​ben lévő erő – szó​lalt meg Kas​ja a tü​zet les​ve – el​pusz​tít​ha​tó?
– Ez a kard bár​mit el​pusz​tít – vá​la​szolt a bo​szor​kány, és hit​tem neki. – A Ren​ge​te​get vi​-
szont rá kell ven​nünk, hogy fed​je fel a nya​kát. Eh​hez pe​dig több ka​to​ná​ra van szük​ség
száz​nál.
– Meg​kér​het​nénk a ki​rály​nét – ve​tet​te fel Kas​ja hir​te​len. Ér​tet​le​nül pis​log​va néz​tem rá.
– Tu​dom, hogy sok ne​mes tett neki hű​bér​es​küt… egy ki​sebb cso​port el is jött le​ró​ni tisz​-
te​le​tét előt​te, ami​kor együtt vol​tunk be​zár​va, de a Fűz nem en​ged​te be őket. Neki is le​-
het​nek ka​to​nái, aki​ket oda tud​na adni, ahe​lyett hogy Ro​szi​á​ba kül​de​né őket.
Ha va​la​ki, hát a ki​rály​né biz​to​san szí​ve​seb​ben for​dul​na a Ren​ge​teg el​len. Ma​rek sen​ki​-
re sem hall​gat, sem rám, sem a ki​rály​ra, sem más​ra az ud​var​ban, de az any​ja ta​lán be​lá​-
tóbb lesz.

Ezért Kas​já​val fel​ke​re​ked​tünk, hogy a nagy ta​nács​te​rem előtt vá​ra​kozzunk. Az ural​ko​-

dó fe​le​sé​ge a ha​di​ta​nács ülé​sén vett részt. Az őrök haj​lan​dók vol​tak be​en​ged​ni, hi​szen
mos​tan​ra már tud​ták, ki va​gyok. A sze​mük sar​ká​ból ide​ge​sen és ér​dek​lőd​ve fi​gyel​tek,
mint​ha at​tól tar​ta​ná​nak, hogy bár​mi​kor ki​buggyan​hat be​lő​lem a má​gia, mint egy fer​-
tő​ző ke​lés. Én vi​szont nem akar​tam be​men​ni. Nem akar​tam be​le​foly​ni a fő​urak és a had​-
ve​zé​rek vi​tat​ko​zá​sá​ba, akik azt pró​bál​ták el​dön​te​ni, ho​gyan vé​gez​ze​nek tíz​ezer em​ber​-
rel, és di​cső​ség​re áhí​toz​tak, mi​köz​ben a ter​mény el​ro​hadt a föl​de​ken. Nem akar​tam át​-
ad​ni ma​gam egy újabb fegy​ver​for​ga​tó kéz​nek, amely ve​lem akar meg​cé​loz​ni va​la​mit.
Ezért in​kább kint vá​ra​koz​tunk, a fal​nak tá​masz​kod​va, amíg a ta​nács​ko​zás részt​ve​vői
– fő​urak és ka​to​nák – ki nem jöt​tek. Azt hit​tem, a ki​rály​né is utá​nuk fog jön​ni a szol​gá​i​-
val, akik se​gí​te​nek neki jár​ni. De nem utol​só​ként jött, ha​nem a töb​bi​ek​kel együtt, a cso​-
port kö​ze​pén, ha​tá​ro​zott lép​tek​kel, di​a​dém​mal a fe​jén. Ra​gosz​tok nagy mű​gond​dal el​ké​-
szí​tett fej​dí​szét vi​sel​te. Az arany meg​csil​lant a fény​ben, és a ru​bin​kö​vek is fel​iz​zot​tak a
ki​rály​né sző​ke haj​ko​ro​ná​ja fö​lött. Vö​rös se​lyem​ru​hát öl​tött, ezért a kö​rü​löt​te össze​gyűlt
ud​va​ron​cok úgy fes​tet​tek, mint kö​zön​sé​ges ve​re​bek egy kar​di​ná​lis​pinty kö​rül. A ki​rály
hagy​ta el a ter​met utol​já​ra, és köz​ben Bal​lo atyá​val és két ta​ná​csos​sal be​szél​te meg utó​-
lag tá​madt gon​do​la​ta​it.
Kas​ja rám né​zett. Át kel​lett vol​na ve​re​ked​nünk ma​gun​kat a tö​me​gen, hogy el​jus​sunk
a ki​rály​né​hoz. Vak​me​rő lé​pés lett vol​na, de bi​zo​nyá​ra si​ke​rül, mi​vel Kas​ja út​já​ból min​-
den​ki fél​re​állt. Csak​hogy a ki​rály​né megint gyö​ke​re​sen meg​vál​to​zott. El​tűnt be​lő​le a
me​rev​ség és a hall​ga​tag​ság is. Mo​so​lyog​va bic​cen​tett a kö​rü​löt​te lévő urak​nak. Újra kö​-
zé​jük tar​to​zott, a szín​pa​don moz​gó, ke​cses és elő​ke​lő szí​né​szek​hez. Nem moz​dul​tam.
Egy​szer ki​né​zett ol​dal​ra, majd​nem ránk. Nem pró​bál​tam el​kap​ni a te​kin​te​tét, in​kább be​-
le​ka​rol​tam Kas​já​ba, és hát​rébb húz​tam, a fal felé. Va​la​mi vissza​fo​gott, mint egy ege​ret
az ösz​tö​nei az egér​lyuk​ban, ami​kor hall​ja a le​ve​gő​ben kö​rö​ző ba​goly szár​nya su​ho​gá​sát.
Az őrök fe​lénk san​dít​va zár​ták a me​ne​tet. A fo​lyo​só jó​for​mán ki​ürült. Re​meg​tem.
– Nyes​ka! – szó​lalt meg Kas​ja. – Mi baj van?
– Té​ved​tem – fe​lel​tem. Nem tud​tam, mi​ben rej​lik a nagy té​ve​dé​sem, de érez​tem, hogy
ha​tal​mas hi​bát kö​vet​tem el. A ré​misz​tő bi​zo​nyos​ság egy​re mé​lyebb​re süllyedt ben​nem,
akár egy mély kút​ba do​bott érme. – Na​gyot té​ved​tem.

Kas​ja kö​ve​tett a fo​lyo​só​kon, a kes​keny lép​cső​kön, és a vé​gén már szin​te fu​tott ve​lem
vissza a szo​bá​mig. Ag​gód​va fi​gyel​te, ahogy erő​sen be​csa​pom az aj​tót, majd ne​ki​tá​masz​-
ko​dom, mint egy bú​jócs​ká​zó gye​rek.
– A ki​rály​né​val kap​cso​la​tos?
Rá​néz​tem a szo​bám kö​ze​pén álló ba​rát​nőm​re, és lát​tam, ho​gyan arany​lik a kan​dal​ló
tü​zé​nek fé​nye a bő​rén és a ha​ján. Egy ször​nyű​sé​ges pil​la​na​tig úgy érez​tem, hogy egy
ide​gen áll ve​lem szem​ben Kas​ja arc​vo​ná​sa​i​val. Ma​gam​mal vit​tem a sö​tét​ség egy fosz​lá​-
nyát a szo​bám​ba. El​for​dul​tam, és oda​men​tem az asz​tal​hoz. Őriz​tem né​hány fe​nyő​ágat
oda​bent, hogy szük​ség ese​tén kéz​nél le​gyen. Fel​mar​kol​tam egy adag fe​nyő​tűt, el​éget​tem
a kan​dal​ló​ban, és be​szív​tam a csí​pős, ke​ser​nyés füs​töt, mi​köz​ben el​mond​tam a tisz​tí​tó​-
igé​met. El​hal​vá​nyult az ide​gen​ség ér​zé​se. Kas​ja sa​va​nyú arc​cal né​zett az ágya​mon ülve.
El​ke​se​red​ve néz​tem vissza rá. Biz​to​san ész​re​vet​te a gya​nak​vást a sze​mem​ben.
– Ne​kem is eszem​be ju​tott már – szó​lalt meg. – Nyes​ka, le​het, hogy… a ki​rály​né, vagy
én, vagy mi mind​ket​ten tény​leg… – Meg​re​me​gett a hang​ja.
– Nem! – vág​tam köz​be. – Nem. – Fo​gal​mam sem volt róla, mit te​gyek. Zi​hál​va, ijed​ten
ül​tem le a kan​dal​ló szé​lé​re, az​tán hir​te​len a tűz felé for​dul​tam, egy​más mel​lé rak​tam a
két csé​szét for​má​ló ke​ze​met, és fel​idéz​tem a régi gya​kor​la​to​mat: a ró​zsa​káp​rá​za​tot. Ki​-
csi, te​ke​reg​ve bur​ján​zó, tüs​kés ró​zsa​bok​rot al​kot​tam, amely ko​mó​to​san kú​szott fel a
kan​dal​ló​rács​ra. Rá​érő​sen éne​kel​tem, il​la​tot is idéz​tem a vi​rá​gok​hoz, meg né​hány züm​-
mö​gő mé​het. A pön​dö​rö​dő szé​lű le​ve​lek alatt ka​ti​ca​bo​ga​rak búj​tak meg. Vé​gül oda​va​rá​-
zsol​tam Szar​kant is a bo​kor má​sik ol​da​lá​ra. A te​nye​rem alá ke​rült a keze, a hosszú, óva​-
tos, cin​gár uj​jak, a sima fe​lü​le​tű, toll​tól szár​ma​zó bőr​ke​mé​nye​dé​sek, a bő​ré​ből pe​dig for​-
ró​ság áradt. Tes​tet öl​tött a kan​dal​ló pe​re​mén mel​let​tem, ám egy​ide​jű​leg a könyv​tár​ban
is ott ül​tünk.
Elő​re-hát​ra dú​dol​gat​tam a rö​vid il​lú​zió​igét, és ál​lan​dó erő​vel táp​lál​tam a má​gia ezüst​-
fo​na​lát. Nem ha​son​lí​tott az elő​ző napi szív​fa​fel​idé​zés​re. Néz​tem a má​gus ar​cát, össze​-
rán​colt hom​lo​kát, in​ge​rült​ség​gel teli, sö​tét sze​mét, még​sem iga​zán őt lát​tam. Nem​csak
az il​lú​zi​ó​ra volt szük​sé​gem, nem pusz​tán a je​len​lé​té​re, az il​la​tá​ra vagy a hang​já​ra. A
trón​te​rem​ben meg​je​le​ní​tett szív​fa azért volt olyan élő, mert a szí​vem​ből nőtt ki, a fé​lel​-
me​im​ből és az em​lé​ke​im​ből táp​lál​ko​zott, a gyom​ro​mat fel​for​ga​tó ri​a​da​lom​ból.
Mar​kom​ban tar​tot​tam a ró​zsát. Rá​néz​tem a szir​mok má​sik ol​da​lán álló Szar​kan​ra, tu​-
da​to​sí​tot​tam ma​gam​ban ke​zem​re zá​ró​dó te​nye​ré​nek ér​zé​sét, azo​kat a pon​to​kat, ahol az
ujj​he​gyei ép​pen csak hoz​zá​ér​tek a bő​röm​höz, és ahogy a ke​zem alsó, pár​nás ré​sze meg​-
pi​hent a kéz​fe​jén. Hagy​tam, hogy fel​tör​je​nek be​lő​lem az em​lé​kek for​ró le​he​le​té​ről, az
össze​gyűrt se​lyem​ről és a csip​ké​ről a tes​tünk kö​zött, ar​ról, ahogy az egész ol​da​la hoz​zám
si​mul. Fel​idéz​tem, mennyi​re ha​ra​gud​tam rá, mennyi min​dent meg​ta​nul​tam tőle,
mennyi min​dent tit​kolt és rej​te​ge​tett elő​lem. El​en​ged​tem a ró​zsát, és el​kap​tam a kö​pe​-
nye szé​lét, hogy meg​ráz​zam, rá​or​dít​sak, meg​csó​kol​jam…
Ek​kor pis​lo​gott egyet, és mé​lyen a sze​mem​be né​zett. Tűz égett va​la​hol a háta mö​gött.
Ar​cát zsí​ros ko​rom lep​te, ha​já​ba hamu ta​padt, és a sze​me is ki volt vö​rö​söd​ve. A kan​dal​-
ló tüze ro​po​gott, és a fák sű​rű​jé​ben tom​bo​ló lán​gok ro​po​gá​sát is hal​la​ni le​he​tett. – Nos? –
kér​dez​te kö​ve​te​lő, re​kedt és bosszús han​gon. Tény​leg ő volt az. – Ez nem tart​ha​tó so​ká​ig,
akár​mi​ben is mes​ter​kedsz. Nem oszt​ha​tom meg a fi​gyel​me​met.
Még erő​seb​ben meg​mar​kol​tam a ru​há​ja anya​gát. Érez​tem, ahogy egy-két öl​tés el​en​-
ged a var​rás​ban, a per​nye csí​pi a ke​ze​met, füst ha​tolt az or​rom​ba és a szám​ba.
– Mi tör​té​nik?
– A Ren​ge​teg el akar​ja fog​lal​ni Za​to​cse​ket. Min​den​nap fel​éget​jük egy da​ra​bon, de már
egy​mér​föld​nyi te​rü​le​tet ve​szí​tet​tünk. Vlagyi​mir ide​küld​te az összes ka​to​ná​ját, aki​ket
nél​kü​löz​ni tu​dott a Sár​ga-mo​csár​ban, de nem lesz​nek ele​gen. A ki​rály nem küld em​bert?
– Nem – fe​lel​tem. – Úgy dön​tött… úgy dön​töt​tek, hogy in​kább Ro​szia el​len in​dí​ta​nak
há​bo​rút. A ki​rály​né azt mond​ta, hogy a ro​szi​ai Va​szi​li át​ad​ta őt a Ren​ge​teg​nek.
– A ki​rály​né meg​szó​lalt? – kér​dez​te Szar​kan éles han​gon, mire ha​tal​mas dob​ba​ná​sok​-
kal éledt fel a fé​le​lem a tor​kom​ban.
– De a Só​lyom lá​tó​igét bo​csá​tott rá – ve​tet​tem fel, leg​alább annyi​ra vi​tat​koz​va sa​ját
ma​gam​mal, mint vele. – Jad​vi​ga ken​dő​jé​vel is pró​bá​ra tet​ték. Nem ta​lál​tak ben​ne sem​-
mit. Nyo​ma sem volt ben​ne a ron​tás​nak, egyet​len ár​nyék​nak sem…
– A Ren​ge​teg nem​csak ron​tás​sal tá​mad – szólt köz​be Szar​kan. – A kö​zön​sé​ges kín​zás is
meg tud tör​ni egy em​bert. Le​het, hogy ön​szán​tá​ból en​ged​te el a ki​rály​nét, de meg​tör​te
annyi​ra, hogy a szol​gá​la​tá​ban ma​rad​jon, a má​gu​sok sze​me előtt vi​szont tisz​tá​nak lát​-
szód​jon. Le​het, hogy el​ül​te​tett ben​ne va​la​mit, va​la​mi mást, eset​leg a kö​ze​lé​ben. Egy gyü​-
möl​csöt, egy ma​got…
Fél​be​hagy​ta a mon​da​tot, és el​for​dult. Lá​tott va​la​mit, amit én nem. Éle​sen fel​ki​ál​tott: –
En​ged​jé​tek el! – El​sza​kadt a má​gi​kus kö​te​lék. Le​es​tem a kan​dal​ló​ról, és fáj​dal​ma​san a há​-
tam​ra puf​fan​tam a pad​lón. A ró​zsa​bo​kor el​ham​vadt, és Szar​kan​nal együtt sem​mi​vé
enyé​szett.
Kas​ja oda​szök​kent mel​lém, hogy fel​se​gít​sen, én vi​szont már négy​kéz​láb​ra áll​tam. Egy
gyü​mölcs, egy mag… Fé​lel​met szí​tot​tak ben​nem a sza​vai. – A Bes​ti​a​ri​um. Bal​lo meg​pró​-
bál​ta meg​tisz​tí​ta​ni… – Még szé​de​leg​tem, de meg​for​dul​tam, és ki​sza​lad​tam a szo​bá​ból.
Egy el​vi​sel​he​tet​le​nül sür​ge​tő ér​zés haj​tott. Bal​lo meg​pró​bált be​szél​ni a ki​rály​nak a
könyv​ről. Kas​ja mel​let​tem sza​ladt, és meg​tá​masz​tott az első bot​la​do​zá​sa​im​nál.
Ak​kor hal​lot​tuk meg a si​kol​to​zást, ami​kor a leg​kö​ze​leb​bi, szol​gák​nak fenn​tar​tott lép​-
csőn le​buk​dá​csol​tunk. Túl késő, túl késő, súg​ták a lá​ba​im, mi​köz​ben a tal​pam üte​me​sen
csat​to​gott a kö​vön. Nem tud​tam meg​ál​la​pí​ta​ni, hon​nan ér​kez​nek a si​ko​lyok: tá​vol​ról
jöt​tek, és fur​csán vissz​han​goz​tak a kas​tély fo​lyo​só​in. A Csa​rov​nyi​kov irá​nyá​ba fu​tot​-
tam. Két bá​mész szol​gá​ló​lány egé​szen a fal​hoz la​pult, és össze​gyűr​ték a ke​zük​ben tar​-
tott, össze​haj​to​ga​tott le​pe​dő​ket. Kas​já​val ép​pen ak​kor for​dul​tunk be a kö​vet​ke​ző lép​cső​-
re, ami​kor lent​ről ha​tal​mas, fe​hér tűz lob​bant fel, és éles szé​lű ár​nyék​szi​lán​ko​kat ve​tett a
fa​lak​ra.
A va​kí​tó fény el​hal​vá​nyult, és hir​te​len Szol​ját pil​lan​tot​tam meg, ahogy a lép​cső tö​vé​-
nek re​pül, és nagy nyek​ke​nés​sel a fal​hoz csa​pó​dik. Le​si​et​tünk a fo​ko​kon, hogy kö​ze​lebb​-
ről is meg​nézzük. A má​gus vég​tag​jai er​nyed​ten lóg​tak, sze​me ká​bul​tan dül​ledt ki, de
egyet​len tag​ja sem moz​dult. Vér csur​gott az or​rá​ból, mell​ka​sán pe​dig se​kély vá​gá​so​kat
ej​tet​tek, ame​lyek​ből szin​tén szi​vár​gott a vér.
A lény, amely a fo​lyo​só​ról a Csa​rov​nyi​kov felé tar​tott, csak​nem az egész he​lyi​sé​get be​-
töl​töt​te a pad​ló​tól a mennye​ze​tig. Nem is annyi​ra szörny volt, in​kább kü​lön​fé​le iszony​-
ta​tó test​ré​szek összes​sé​ge: a feje akár egy gi​gan​ti​kus ku​tyáé, hom​lo​ka kö​ze​pén egyet​len
szem​mel, és ké​sek​re em​lé​kez​te​tő, tű​he​gyes fo​gak​kal. Hat iz​mos láb állt ki da​gadt tör​zsé​-
ből, ame​lyek kar​mos orosz​lán​lá​bak​ban vég​ződ​tek, és min​den alsó vég​tag​ját kí​gyó​bőr​-
höz ha​son​ló pán​cél fed​te. Fel​üvöl​tött, és olyan gyor​san ro​hant fe​lénk, hogy szin​te meg​-
bé​nul​tam. Kas​ja el​kap​ta a ka​ro​mat, és fel​rán​ga​tott a lép​csőn. A szörny fel​ug​rott, fe​jét
kap​kod​va, vi​cso​rog​va és üvölt​ve buk​kant fel a lép​cső​ház nyí​lá​sá​ban. Zöld hab tört fel a
szá​já​ból. – Pol​zsit! – ki​ál​tot​tam, és be​le​rúg​tam a fe​jé​be. Vi​sít​va hú​zó​dott vissza a lép​cső
al​já​ra, egé​szen a fo​lyo​só​ig, mert a fel​lán​go​ló tűz le​csa​pott a lép​csőn és meg​éget​te a po​fá​-
ját.
Két ne​héz nyíl​vessző fú​ró​dott a szörny ol​da​lá​ba, mire vi​cso​rog​va vo​nag​la​ni kez​dett. A
háta mö​gött Ma​rek ép​pen el​do​bott egy szám​szer​íjat. A mel​let​te álló, ré​mül​ten bá​mu​ló,
fi​a​tal ap​ród le​ka​pott egy lán​dzsát a fal​ról, és azt szo​ron​gat​ta. Tá​tott száj​jal me​redt a
szörny​re, és köz​ben meg is fe​led​ke​zett a fegy​ver​ről, ame​lyet a her​ceg​nek kel​lett ki​tép​nie
a ke​zé​ből.
– Menj, ri​aszd az őrö​ket! – ri​vallt rá a her​ceg a fi​ú​ra, aki össze​rez​zent, az​tán fu​tás​nak
eredt. Ma​rek a torz lény feje felé szúrt a lán​dzsá​val.
A te​rem aj​ta​já​nak szár​nyai a sa​rok​va​sa​i​kon lóg​tak, a fe​ke​te-fe​hér pad​ló​kö​ve​ket vér
szennyez​te be, és már hár​man he​ver​tek hol​tan a kö​ze​lé​ben – szét​té​pett ru​há​jú fő​urak. A
te​rem​ben álló asz​tal alatt egy idős fér​fi fe​hér, ré​mült arca tűnt fel: a pa​lo​ta tit​ká​ráé. Kint
a fo​lyo​són két to​váb​bi őr holt​tes​tét le​he​tett lát​ni, mint​ha a szörny a pa​lo​ta egyik mé​-
lyeb​ben fek​vő te​rü​le​té​ről tört vol​na ki, és át​sza​kí​tot​ta vol​na az aj​tó​kat, hogy el​kap​ja az
em​be​re​ket.
Vagy ta​lán csak egy em​bert akart el​kap​ni. Fel​hör​dült a lán​dzsa szur​ká​lá​sá​ra, ám az​tán
el​for​dult Ma​rek​től, el​for​dí​tot​ta ne​héz fe​jét, ki​vil​lan​tot​ta fo​gát, és Szol​ja felé in​dult. A
má​gus még min​dig a mennye​zet​re sze​gez​te ká​bult pil​lan​tá​sát, és uj​ja​i​val las​san ka​pa​-
rász​ta a pad​lót, mint​ha va​la​mi fo​gó​dzót ke​re​sett vol​na.
Mi​előtt azon​ban a szörny rá​tá​mad​ha​tott vol​na Szol​já​ra, Kas​ja le​ug​rott a lép​cső​ről. Az
al​ján el​bot​lott és ne​ki​ütő​dött a fal​nak, ezért össze kel​lett szed​nie ma​gát. Le​rán​ga​tott egy
lán​dzsát a fal​ról, és be​le​döf​te a szörny po​fá​já​ba. A ku​tya​szörny el akar​ta kap​ni a nye​let,
az​tán fel​üvöl​tött: Ma​rek köz​ben az ol​da​lá​ba mé​lyesz​tet​te a sa​ját lán​dzsá​ját. Csiz​ma​do​bo​-
gás és ki​ál​to​zás hal​lat​szott, őrök fu​tot​tak a te​rem​be, és a ka​ted​rá​lis ha​rang​jai vá​rat​la​nul
zúg​ni kezd​tek. Az ap​ród ri​a​dót hir​de​tett.
Szem​ta​nú​ja vol​tam az ese​mé​nyek​nek, és ké​sőbb már me​sél​ni is tud​tam róla, ak​kor vi​-
szont egy​ál​ta​lán nem érez​tem va​ló​sá​gos​nak, ami tör​tént. Csak a szörny för​tel​mes, for​ró,
bű​zös le​he​le​tét érez​tem fel​kúsz​ni a lép​csőn, csak a vért lát​tam, és esze​ve​szet​ten dü​bör​-
gött a szí​vem. Tud​tam, hogy ten​nem kell va​la​mit. A fe​ne​vad vi​sít​va for​dult hát​ra Kas​já​-
hoz és Szol​já​hoz, én pe​dig fel​áll​tam a lép​csőn. A fe​jem fö​lött egy​re zúg​tak a ha​ran​gok, és
a lép​cső​ház ma​gas ab​la​ka az ég egy kes​keny sze​le​té​re en​ge​dett ki​lá​tást, a fel​hős nyá​ri
nap ra​gyo​gó, gyöngy​ház​szí​nű pá​rá​já​ra.
Fel​nyúj​tot​tam a ke​zem az ég felé, és így ki​ál​tot​tam: – Kal​moz! – A fel​hők össze​tö​mö​rül​-
tek, és sö​tét, szi​vacs​sze​rű tö​meg​gé ala​kul​tak oda​kint, és ak​ko​ra zi​va​tar tá​madt, hogy be​-
fröcs​költ rám az eső az ab​la​kon ke​resz​tül. Egy vil​lám ke​let​ke​zett re​cseg​ve-ro​pog​va a fel​-
hők kö​zött, és vi​lá​gí​tó, szi​sze​gő kí​gyó​ként be​szök​kent az ab​la​kon át a ke​zem​re. A fény​-
től el​va​kul​va mar​kol​tam meg. Min​dent be​bo​rí​tott a fe​hér su​gár​zás, és va​la​mi ma​gas,
vinnyo​gó ének​hang. Alig kap​tam le​ve​gőt. Le​dob​tam a vil​lá​mot a lép​csőn, egye​ne​sen a
szörny​re. Menny​dör​gés re​meg​tet​te meg a fo​lyo​só​kat, én pe​dig hát​ra​tán​to​rod​tam, és rá​-
es​tem a lép​cső​fo​kok​ra. Va​la​mi ke​se​rű, csí​pős szag ke​ve​re​dett a füst​be.
Re​meg​ve fe​küd​tem, könnyek buggyan​tak ki a sze​mem​ből. Fájt a ke​zem a vil​lám ége​té​-
sé​től, és úgy go​moly​gott kö​rü​löt​te a füst, mint a reg​ge​li köd. Nem hal​lot​tam sem​mit.
Ami​kor vég​re ki​tisz​tult a lá​tá​som, két szol​gá​ló​lány ré​mült arca ha​jolt fö​lém, szá​juk
hang​ta​la​nul moz​gott. A ke​zük be​szélt he​lyet​tük, mi​köz​ben gyen​gé​den fel​se​gí​tet​tek a
föld​ről. A lép​cső al​ján Ma​rek és há​rom őr állt a szörny fe​jé​nél, és óva​to​san bök​dös​ték. Az
egy​sze​mű ku​tya​fej füs​töl​ve, moz​du​lat​la​nul he​vert a föl​dön, és az el​üsz​kö​sö​dött test fe​-
ke​te​sé​ge éles kont​raszt​ban állt a fe​hér fa​lak​kal kö​rös-kö​rül.
– Döf​je​tek egy lán​dzsát a sze​mé​be, hogy biz​tos​ra men​jünk! – pa​ran​csol​ta Ma​rek, mire
az egyik őr be​le​szór​ta fegy​ve​rét a nagy, ke​rek szem​be, ame​lyet már fe​hér há​lyog bo​rí​-
tott. A test meg sem rez​zent.
Ke​zem​mel a fa​lon tá​masz​kod​va le​bi​ceg​tem a lép​csőn, majd resz​ke​te​gen le​csúsz​tam az
utol​só fo​ko​kon a szörny feje fö​lött. Kas​ja ép​pen Szol​ját se​gí​tet​te fel a föld​ről. A má​gus a
keze fe​jé​vel le​tö​röl​te a vért az orra alól. Zi​hál​va né​zett le a te​remt​mény​re.
– Ez meg mi a fene? – kér​dez​te Ma​rek. Hol​tan a szörny még ter​mé​szet​el​le​ne​sebb​nek
lát​szott: az egy​más​hoz nem illő vég​ta​gok fur​csa szög​ben lóg​tak a tör​zsé​ről, mint​ha egy
té​bo​lyult var​ró​nő kü​lön​bö​ző ba​bák ré​sze​it öl​töt​te vol​na össze.
Fent​ről néz​tem le a fe​ne​vad ku​tya​sze​rű po​fá​já​ra, a szét​ve​tett, meg​la​zult lá​bak​ra, a vas​-
kos, kí​gyó​sze​rű törzs​re, és hir​te​len egy em​lék buk​kant fel ben​nem, egy elő​ző nap lá​tott
kép, ame​lyet csak a sze​mem sar​ká​ból pil​lan​tot​tam meg, mi​köz​ben pró​bál​tam vissza​tar​-
ta​ni ma​gam az ol​va​sás​tól.
– Egy cog​lav – fe​lel​tem. Újra fel​áll​tam, de túl gyor​san, ezért gyor​san meg kel​lett tá​-
masz​kod​nom a fal​ban. – Ez egy cog​lav.
– Mi​cso​da? – né​zett fel rám Szol​ja ér​tet​le​nül. – Mi az a…?
– A bes​ti​á​ri​um​ból való! – foly​tat​tam. – Meg kell ke​res​nünk Bal​lo atyát… – El​hall​gat​-
tam, és rá​néz​tem a szörny​re, az egy​re üveg​sze​rűb​bé váló nagy szem​re. Hir​te​len rá​döb​-
ben​tem, hogy a pa​pot nem fog​juk meg​ta​lál​ni. – Meg kell ke​res​nünk a köny​vet – sut​tog​-
tam.
Hány​in​ger​rel küsz​köd​ve tán​to​rod​tam meg. Tet​tem né​hány ügyet​len lé​pést, és majd​-
nem el​es​tem a szörny tes​té​ben. Ma​rek el​kap​ta a ka​ro​mat, és se​gí​tett tal​pon ma​rad​nom.
A lán​dzsá​i​kat ké​szen​lét​ben tar​tó őrök gyű​rű​jé​ben el​in​dul​tunk a Csa​rov​nyi​kov felé. A
ha​tal​mas fa​ka​pu szár​nyai fer​dén, szét​for​gá​cso​lód​va, vér​től szennye​sen lóg​tak a sa​rok​-
va​sa​kon. Ma​rek ro​zo​ga lét​ra​ként tá​masz​tott neki a fal​nak, az​tán a fe​jé​vel in​tett az egyik
őr​nek. Együtt emel​ték meg az egyik szétzú​zott ka​pu​szár​nyat, és fél​re​rak​ták az út​ból.
A könyv​tár ízzé-por​rá zú​zó​dott, a lám​pá​sok el​tör​tek, az asz​ta​lo​kat fel​bo​rí​tot​ták és
szét​ver​ték, csak né​hány lám​pás pis​lá​kolt gyen​gén. A köny​ves​pol​cok rá​sza​kad​tak a kö​te​-
tek​re, ame​lye​ket ko​ráb​ban tar​tot​tak, a szek​ré​nyek ki vol​tak zsi​ge​rel​ve. A te​rem kö​ze​pén
álló masszív kő​asz​tal kö​zé​pen mind​két irány​ban szét​re​pedt, és be​om​lott. A bes​ti​á​ri​um
ki​nyit​va he​vert a po​ros kő​hal​maz te​te​jén, és érin​tet​len lap​ja​it az egyet​len meg​ma​radt
lám​pás fé​nye vi​lá​gí​tot​ta meg. Há​rom össze​tört és el​do​bott test he​vert az asz​tal kö​rül a
pad​lón, ja​va​részt ár​nyék​ba vesz​ve. Ma​rek vi​szont tel​je​sen moz​du​lat​lan​ná der​medt mel​-
let​tem. Meg​tor​pant.
Az​tán hir​te​len or​dít​va elő​re​len​dült. – Küld​jé​tek a Fű​zért! Küld​je​tek a… – A leg​tá​vo​labb
he​ve​rő test mel​lett térd​re esett, és mi​köz​ben a há​tá​ra for​dí​tot​ta, újra meg​der​medt min​-
den tag​ja. Az arc​ra eső fény az ural​ko​dó vo​ná​sa​it vi​lá​gí​tot​ta meg.
A ki​rály ha​lott volt.
 23. FEJEZET
Min​de​nütt em​be​rek or​dí​toz​tak – őrök, szol​gá​lók, mi​nisz​te​rek, or​vo​sok –, és min​den​ki
a le​he​tő leg​kö​ze​lebb akart fér​kőz​ni a ki​rály holt​tes​té​hez. Ma​rek há​rom őrt ál​lí​tott az
apja tes​te mel​lé, az​tán el​tűnt. Úgy sod​ród​tam a fal​hoz, mint usza​dék a meg​áradt fo​lyón,
és ami​kor egy könyv​szek​rény​nek nyo​mód​tam, be​huny​tam a sze​mem. Kas​ja át​ve​re​ked​te
ma​gát a tö​me​gen hoz​zám. – Nyes​ka, mit csi​nál​jak? – kér​dez​te, mi​köz​ben se​gí​tett le​ül​ni
egy zsá​moly​ra.
– Menj, hívd ide Al​o​sát! – kér​tem, mert azt súg​ták az ösz​tö​ne​im, hogy szük​sé​gem van
va​la​ki​re, aki meg​mond​ja, mit kell ten​ni.
Sze​ren​csé​sen vá​lasz​tot​tam. Bal​lo egyik se​gí​tő​je élet​ben ma​radt, el​me​ne​kült, és fel​ka​-
pasz​ko​dott a könyv​tár ha​tal​mas kan​dal​ló​já​nak kür​tő​jé​be. Egy őr vet​te ész​re a kar​mok
nyo​mát a tűz​he​lyen, meg a föl​dön szét​szó​ró​dott ha​mut, az​tán meg is ta​lál​ták a ké​mény​-
ben, ré​mül​ten resz​ket​ve. Le​hoz​ták, inni ad​tak neki, az​tán a se​gí​tő fel​állt, rám mu​ta​tott,
és azt mond​ta: – Ő volt az! Ő ta​lál​ta meg!
Szé​dül​tem, éme​lyeg​tem és még min​dig re​meg​tem a menny​dör​gés​től. Min​den​ki en​-
gem bá​mult, és üvöl​tö​zött. Pró​bál​tam be​szél​ni ne​kik a könyv​ről, el​ma​gya​ráz​ni, hogy
mind​vé​gig ott la​pult a gyűj​te​mény​ben, de ne​kik nem ma​gya​rá​zat kel​lett, ha​nem egy
bűn​bak. Fe​nyő​tű il​la​ta ha​tolt az or​rom​ba. Két őr fo​gott meg, és biz​tos vol​tam ben​ne,
hogy gon​dol​ko​dás nél​kül le​rán​gat​nak a vár​bör​tön​be, vagy va​la​mi még rosszabb sors
vár rám.
– Bo​szor​kány! – ki​ál​tot​ta va​la​ki. – Ha en​ged​jük, hogy vissza​nyer​je az ere​jét…
Al​o​sa ve​tett vé​get a zűr​za​var​nak. Be​lé​pett a te​rem​be, hár​mat tap​solt, és össze​csa​pó​dó
te​nye​rei mind​há​rom​szor olyan han​got ad​tak, mint​ha egy had​se​reg top​pan​tott vol​na
egy​szer​re. Épp csak annyi idő​re csen​de​sült el a te​rem, hogy a bo​szor​kány el​mond​has​son
pár mon​da​tot: – Te​gyé​tek le a szék​re, és elég le​gyen az őrült​ség​ből! In​kább fog​já​tok el Ja​-
ku​bot! Ő volt az ese​mé​nyek kö​zép​pont​já​ban. Hát sen​ki​nek sem volt annyi esze, hogy
ron​tást gya​nít​son ben​ne?
Fel​lé​pé​sé​nek te​kin​té​lye volt, őt min​den​ki is​mer​te, fő​képp az őrök, akik úgy ki​húz​ták
ma​gu​kat a sza​vá​ra, mint​ha a pa​rancs​no​kuk ri​vallt vol​na rá​juk. El​en​ged​tek, és a he​ve​sen
til​ta​ko​zó Ja​ku​bot fog​ták le he​lyet​tem, hogy oda​von​szol​ják Al​o​sa szí​ne elé.
– De ő volt az! – el​len​ke​zett a ta​nonc. – Bal​lo atya azt mond​ta, ő ta​lál​ta meg a köny​vet…
– Hall​gass! – för​medt rá a bo​szor​kány, és elő​kap​ta tő​rét. – Fogd le a csuk​ló​ját! – szólt
oda az egyik őr​nek, aki te​nyér​rel fel​fe​lé az asz​tal​ra fe​szí​tet​te Bal​lo ta​nít​vá​nyá​nak ke​zét.
Al​o​sa el​mo​tyo​gott egy va​rázs​igét, meg​vág​ta a ta​nonc kö​nyö​két, majd a vér​ző seb mel​lé
tet​te a tőr pen​gé​jét. Ja​kub rán​ga​tóz​va és nyö​szö​rög​ve pró​bált ki​sza​ba​dul​ni a szo​rí​tás​ból,
de az őrök erő​sen fog​ták. A seb​ből sűrű, fe​ke​te füst go​moly​gott ki, és kör​be​leng​te a vi​lá​-
gí​tó pen​gét. A bo​szor​kány las​san for​gat​ta a tőrt, és fel​te​ker​te vele a füst​kí​gyó​kat, mint
or​só​ra a fo​na​lat, amíg el nem fogy​tak. Al​o​sa fel​emel​te a tőrt, hu​nyo​rog​va né​ze​get​te, és
így szólt: – Hul​vad el​ol​veta. – Há​rom​szor rá​fújt, mire a pen​ge fé​nye egy​re erő​sebb lett, s
vé​gül már tűz​ként iz​zott. A füst kén​sza​got áraszt​va apadt el.
 Mire vég​zett a va​rázs​lat​tal, a te​rem nagy​részt ki​ürült, és a bent ma​rad​tak mind vissza​-
hú​zód​tak a fa​lak​hoz, ki​vé​ve a sá​padt, sa​va​nyú képű őrö​ket, akik​nek a ta​nonc​ot kel​lett
le​fog​ni​uk. – Jól van, hoz​za​tok köt​szert! Ne óbé​gass, Ja​kub! Én is ott vol​tam, ami​kor meg​-
ta​lál​ta a köny​vet, te sza​már! Évek óta a könyv​tár​ban la​pult, alat​to​mo​san, mint a ro​hadt
alma. Bal​lo meg akar​ta tisz​tí​ta​ni. Utá​na mi tör​tént?
Ja​kub nem tu​dott fe​lel​ni. Azt mond​ta, őt el​küld​ték né​hány esz​kö​zért. Ami​kor el​hagy​ta
a ter​met, a ki​rály még nem volt je​len, és ami​kor vissza​tért a só​val és a gyógy​nö​vé​nyek​-
kel, az ural​ko​dó és az őrei fe​szül​ten áll​tak az emel​vény mel​lett, Bal​lo pe​dig fel​ol​va​sott.
Tes​te el​kez​dett át​ala​kul​ni: kar​mos lá​bak nőt​tek ki a kö​pe​nye alól, két má​sik vég​tag tü​-
rem​ke​dett ki az ol​da​lá​ból, ki​sza​kí​tot​ták ma​gu​kat a tes​té​ből, ar​cá​ból hosszú​kás pofa lett,
és a sza​vak egy​re csak árad​tak be​lő​le, pe​dig már in​kább gur​gu​lá​zott, mint be​szélt, és
össze​szo​rult a tor​ka…
Ja​kub egy​re ma​ga​sabb​ra íve​lő han​gon me​sél​te el a bor​zal​ma​kat, míg vé​gül el​csuk​lott
a sza​va, és el​hall​ga​tott. Re​me​gett a keze.
Al​o​sa ön​tött neki még egy kis na​lev​kát egy po​hár​ba. – Erő​sebb, mint gon​dol​tuk. Azon​-
nal el kell éget​nünk.
Nagy ne​he​zen fel​áll​tam a zsá​moly​ról, de a bo​szor​kány fe​lém for​dul​va meg​ráz​ta a fe​-
jét. – Te ki​me​rül​tél. Ülj le a kan​dal​ló mel​lé, és fi​gyelj en​gem! Ne pró​bál​kozz sem​mi​vel,
csak ha lá​tod, hogy fel akar emész​te​ni.
A könyv még min​dig bé​ké​sen he​vert a pad​lón a kő​asz​tal ma​rad​vá​nyai kö​zött, ara​nyo​-
zot​tan, ár​tat​la​nul. Al​o​sa el​vett egy pár pán​cél​kesz​tyűt az egyik őr​től, és az​zal emel​te fel a
föld​ről. Oda​vit​te a kan​dal​ló​hoz, és tü​zet idé​zett: – Pol​zsit, pol​zsit mol​lin, pol​zsit talo. –
Hossza​san foly​tat​ta az in​kan​tá​ci​ót, míg vé​gül a ki​hűlt hamu olyan erő​vel ka​pott láng​ra,
mint a fegy​ver​ko​vács​tűz​hely az ud​va​ron. A lán​gok nyal​dos​ni kezd​ték és össze​ta​pasz​tot​-
ták az íve​ket, de a könyv egy​szer csak ki​tá​rult, és lap​ja​it zász​ló​ként lo​bog​tat​va csap​ko​-
dott a vi​ha​ros szél​ben. Az izzó hát​tér előtt meg​je​le​nő má​gi​kus fe​ne​va​dak meg​pró​bál​ták
ma​guk​ra von​ni a fi​gyel​met.
– Vissza! – ki​ál​tott rá Al​o​sa har​sá​nyan az üve​ges szem​mel, meg​ba​bo​náz​va bá​mu​ló
őrök​re, akik kö​zül né​há​nyan már kö​ze​lebb akar​tak ug​ra​ni a kan​dal​ló​hoz. A bo​szor​kány
a pen​gé​vel ar​cuk​ba tük​röz​te a tűz fé​nyét, mire pis​log​va, sá​pad​tan és ret​teg​ve hát​rál​ni
kezd​tek.
Al​o​sa meg​fe​szí​tet​ten fi​gyel​te, ahogy el​tá​vo​lod​nak a kan​dal​ló​tól, az​tán meg​for​dult, és
foly​tat​ta a tű​zi​gét. Sok​szor el​is​mé​tel​te, és szé​les​re tárt ka​rok​kal igye​ke​zett kor​lá​tok kö​-
zött tar​ta​ni a lán​go​kat. A könyv azon​ban még min​dig ned​ves, zöld fá​hoz ha​son​ló​an szi​-
sze​gett és köp​kö​dött a tűz​ben, se​hogy sem akart láng​ra kap​ni. Ta​va​szi le​ve​lek üde il​la​ta
töl​töt​te meg a ter​met, és lát​tam, ahogy Al​o​sa nya​kán ki​da​gad​nak az erek, a vo​ná​sai pe​-
dig meg​fe​szül​nek. Te​kin​te​tét a kan​dal​ló​pár​kány​ra sze​gez​te, de időn​ként le​pil​lan​tott az
izzó la​pok​ra is. Min​den ilyen al​ka​lom​mal rá​nyom​ta a hü​velyk​uj​ját a tőre pen​gé​jé​re. Vér
ser​kent az uj​já​ból. Vissza​emel​te a pil​lan​tá​sát.
Be​re​kedt. Egy ma​rok​nyi na​rancs​szí​nű szik​ra hul​lott a sző​nyeg​re és pa​rázs​la​ni kez​dett.
Mi​köz​ben a zsá​mo​lyon ül​tem fá​rad​tan, egy régi dal kí​ván​ko​zott ki be​lő​lem a tűz​hely
szik​rá​já​ról, de meg​pró​bál​tam rö​vid​re fog​ni: Élt egy​szer egy arany her​ceg​nő, akit cse​pű​rá​-
gó sze​re​tett; a ki​rály cso​dás lag​zit ren​delt, s a me​sé​nek vége lett. Élt egy​szer vén Baba Jaga,
háza vaj​ból ké​szült, la​ká​ban kelt szá​mos cso​da… pszt! A szik​ra el​szen​de​rült. A pa​rázs el​-
ham​vadt, és ma​gá​val vit​te a tör​té​ne​tet. Még egy​szer vé​gig​éne​kel​tem hal​kan, majd
annyit mond​tam: – Kik​ra, kik​ra. – Vé​gül har​mad​szor is el​dú​dol​tam. A rep​ke​dő szik​rák
eső​csep​pek​hez ha​son​ló​an hul​lot​tak a könyv lap​ja​i​ra, és mind​egyik fe​ke​te pettyet ha​-
gyott a pa​pí​ron. Mint egy izzó zu​ha​tag, amely össze​gyűl​ve ha​mu​ku​pa​co​kat al​ko​tott, és
vé​kony füst​fel​hők for​má​já​ban le​hel​te ki ere​jét.
Al​o​sa egy​re las​sab​ban va​rá​zsolt, vé​gül ab​ba​hagy​ta. A tűz vég​re rá​ha​ra​pott a könyv​re.
A la​pok szé​le fel​pön​dö​rö​dött, mint a pusz​tu​lá​suk előtt össze​ku​co​ro​dó ál​la​tok, és a Ren​-
ge​teg ned​ve​i​nek ka​ra​mell​hez ha​son​ló sza​ga áradt ki a kan​dal​ló​ból. Kas​ja óva​to​san meg​-
fog​ta a ke​zem, és el​hát​rál​tunk a tűz​től, amely las​san és vo​na​kod​va, mint a szik​kadt ke​-
nyér​re fa​nya​lo​dó em​ber, fel​fal​ta a köny​vet.
– Hogy ke​rült a ke​zed​be az a bes​ti​á​ri​um? – kér​dez​te az egyik mi​nisz​ter, és a kö​vet​ke​ző
pil​la​nat​ban már zá​po​roz​tak rám a kér​dé​sek. – Mit ke​re​sett ott a ki​rály?
A ta​nács​te​rem zsú​fo​lá​sig meg​telt ne​me​sek​kel, akik se​hogy sem akar​tak ki​fogy​ni a
kér​dé​sek​ből – hol en​gem fag​gat​tak, hol Al​o​sát, hol egy​mást. Fél​ve vár​ták a vá​la​szo​kat,
ám azok​kal nem tud​tunk szol​gál​ni. Az egy​be​gyűl​tek fele még min​dig en​gem gya​nú​sí​-
tott az​zal, hogy csap​dát ál​lí​tot​tam a ki​rály​nak, és ra​gasz​kod​tak hoz​zá, hogy töm​löc​be
ke​rül​jek, má​sok – min​den​ne​mű bi​zo​nyí​ték nél​kül – úgy ha​tá​roz​tak, hogy a re​me​gő Ja​-
kub egy ro​szi​ai kém, aki a könyv​tár​ba csal​ta a ki​rályt, és rá​vet​te Bal​lo atyát, hogy ol​vas​-
son fel a könyv​ből. A ta​nít​vány til​ta​ko​zott, sőt sír​va is fa​kadt, ne​kem azon​ban nem volt
erőm meg​vé​de​ni ma​gam ve​lük szem​ben. A szám aka​rat​la​nul is ásí​tás​ra nyílt, ami​től
csak még mér​ge​seb​bek let​tek.
Nem akar​tam tisz​te​let​le​nül vi​sel​ked​ni, de nem te​het​tem róla. Alig kap​tam le​ve​gőt.
Nem tud​tam gon​dol​kod​ni. A ke​zem még égett a vil​lám​tól, az or​ro​mat be​töl​töt​te a füst
és az égett pa​pír sza​ga. Még min​dig va​ló​sze​rűt​len​nek tet​szett szá​mom​ra az egész. Meg​-
halt a ki​rály, és Bal​lo atya is. Alig egy órá​ja még lát​tam őket, ahogy élve és ép​ség​ben el​-
hagy​ták a há​bo​rús ta​nács​ko​zás hely​szí​nét. Élén​ken élt az em​lé​ke​im​ben a pil​la​nat, a rö​-
vid, ag​go​dal​mas ránc Bal​lo atya hom​lo​kán, a ki​rály kék csiz​má​ja.
Al​o​sa el​mon​dott egy tisz​tí​tó​igét a ki​rály tes​te fö​lött a könyv​tár​ban, az​tán a pa​pok át​-
vit​ték a ka​ted​rá​lis​ba vir​rasz​tás​ra. Kap​kod​va gyolcs​ba te​ker​ték, a csiz​má​ja ki​ló​gott be​lő​-
le.
A fő​urak to​vább​ra is ve​lem or​dí​toz​tak. To​vább ron​tot​ta a hely​ze​tet, hogy tény​leg hi​-
bás​nak érez​tem ma​gam. Sej​tet​tem, hogy va​la​mi nincs rend​jén. Gyor​sab​ban kel​lett vol​na
cse​le​ked​nem, már az első perc​ben el kel​lett vol​na éget​nem a köny​vet. Saj​gó ke​zem​mel el​-
ta​kar​tam az ar​co​mat.
Ma​rek her​ceg azon​ban fel​állt mel​let​tem, és olyan te​kin​téllyel üvöl​tött rá a ne​me​sek​re,
ami​lyet csak egy vé​res lán​dzsa tu​dott köl​csö​nöz​ni neki. Az or​ruk előtt csap​ta le a fegy​-
vert az asz​tal​ra. – Meg​öl​te a ször​nyet, mi​előtt az vég​zett vol​na Szol​já​val és még egy tu​cat
em​ber​rel! Nincs időnk ilyen os​to​ba​sá​gok​ra! Há​rom nap múl​va meg​ro​ha​mozzuk a Rid​-
vát!
– A ki​rály pa​ran​csa nél​kül nem ro​ha​mozunk meg sem​mit! – ki​ál​tot​ta vissza me​ré​szen
az egyik mi​nisz​ter. Sze​ren​csé​jé​re az asz​tal túl​ol​da​lán állt, és Ma​rek nem tud​ta el​kap​ni,
ami​kor át​ha​jolt az asz​tal fö​lött, ököl​be szo​rult ke​zén pán​cél​kesz​tyű​vel. A jo​gos​nak ér​-
zett düh​től szin​te vi​lá​gí​tott a tes​te.
– A mi​nisz​ter​nek iga​za van – szólt köz​be Al​o​sa éle​sen, és ő is le​tet​te a ke​zét az asz​tal​ra.
Ma​rek fel​egye​ne​se​dett és rá​né​zett. – Ez nem meg​fe​le​lő idő​pont egy há​bo​rú el​in​dí​tá​sá​ra.
A fő​urak egy ré​sze vi​csor​gott és ha​do​nász​ni kez​dett. Min​den​kit hi​báz​tat​tak: Ro​szi​át,
en​gem, még sze​gény Bal​lo atyát is. Az asz​tal​főn üre​sen állt a trón​szék. Tőle jobb​ra Zig​-
mund ko​ro​na​her​ceg fog​lalt he​lyet. Egyik ke​zét a má​sik ök​lé​re kul​csol​ta. Csak né​zett
maga elé, és nem szó​lalt meg, mi​alatt a töb​bi​ek or​dí​toz​tak. A ki​rály​né a trón​tól bal​ra eső
szé​ken ült. Még min​dig raj​ta volt Ra​gosz​tok arany fej​pánt​ja, de ru​há​ját fé​nyes, fe​ke​te
sza​tén​ra cse​rél​te. Tom​pán fog​tam fel a tör​té​né​se​ket, de azt ész​re​vet​tem, hogy egy le​ve​let
ol​vas – a kö​nyö​ké​nél egy üres ta​risz​nyá​jú, té​to​va arcú hír​vi​vő állt. Fel​té​te​lez​tem, hogy
az imént osont be a te​rem​be.
A ki​rály​né fel​állt. – Ura​im! – Min​den​ki az ural​ko​dó öz​ve​gye felé for​dult. Az asszony fel​-
emel​te a le​ve​let, egy ki​csi, össze​haj​tott pa​pír​da​ra​bot, amely​nek vö​rös pe​csét​jét már fel​-
tör​te. – Egy ro​szi​ai se​re​get lát​tak a Rid​va felé kö​ze​led​ni. Reg​gel​re ide​ér​nek.
Sen​ki sem szólt egy szót sem.
– Fél​re kell ten​nünk a gyászt és a ha​ra​got is – foly​tat​ta a ki​rály​né. Fel​néz​tem rá: arca
egy iga​zi ki​rály​né kép​má​sa volt, büsz​ke, da​cos, fel​emelt állú. Hang​ja tisz​tán be​töl​töt​te a
már​vány​ter​met. – Pol​nia eb​ben az órá​ban nem mu​tat​hat gyen​ge​sé​get. – A ko​ro​na​her​ceg
felé for​dult, aki ép​pen úgy né​zett fel rá, mint én, ri​ad​tan, ugyan​ak​kor gyer​me​ki nyi​tott​-
ság​gal. Szá​ja ki​csit ki​nyílt, de nem jöt​tek ki raj​ta sza​vak. – Zig​mund, mind​össze négy
csa​pat ér​ke​zik. Ha össze​gyűj​töd a vá​ros kö​rül vá​ra​ko​zó se​re​ge​ket, és rög​tön rá​juk tá​-
madsz, ha​tal​mas előny​re te​he​tünk szert.
– Ne​kem kel​le​ne… – szólt köz​be Ma​rek há​bo​rog​va, de Han​na ki​rály​né fel​emel​te a ke​-
zét, mire el​hall​ga​tott.
– Ma​rek her​ceg itt ma​rad, és a ki​rá​lyi őr​ség​gel biz​to​sít​ja a fő​vá​rost. Össze​gyűj​ti a to​-
váb​bi ér​ke​ző ka​to​ná​kat. – A ki​rály​né vissza​for​dult az ud​var kép​vi​se​lői felé. – A ta​nács
fog neki út​ba​iga​zí​tást adni, és re​mél​he​tő​leg én ma​gam is. Fel​te​szem, mást nem​igen te​-
he​tünk.
A ko​ro​na​her​ceg fel​állt. – Azt tesszük, amit a ki​rály​né mond – je​len​tet​te ki. Ma​rek arca
egé​szen li​lá​ra vált a csa​ló​dott düh​től, az​tán erő​tel​je​sen ki​fúj​ta a le​ve​gőt, és csak annyit
mon​dott fa​nya​rul:
– Jól van.
Az​zal lát​szó​lag el is dőlt min​den. A mi​nisz​te​rek si​et​ve el​hagy​ták a ter​met min​den
irány​ban, és örül​tek, hogy hely​re​állt a rend. Egy per​cük sem volt til​ta​koz​ni, sem más
meg​ol​dást ja​va​sol​ni, nem da​col​hat​tak az ese​mé​nyek el​söp​rő ere​jé​vel.
Fel​áll​tam. – Ne! Vár​ja​tok! – szó​lal​tam meg, de nem hall​ga​tott rám sen​ki. Utol​só va​rázs​-
erő​met szed​tem össze, hogy han​go​sab​ban tud​jak szól​ni, hát​ha vissza​for​dít​ha​tom őket. –
Vár​ja​tok! – pró​bál​koz​tam, ám ab​ban a pil​la​nat​ban el​sö​té​tült kö​rü​löt​tem az egész te​rem.

A szo​bám​ban tér​tem ma​gam​hoz, egy gör​csös rán​du​lás​sal fel​ül​tem az ágya​mon. Ég​-

nek áll​tak a szőr​szá​lak a ka​ro​mon, és égett a tor​kom. Kas​ja a lá​bam​nál ült az ágyon, a
Fűz pe​dig alig ész​re​ve​he​tő rosszal​lás​sal egye​ne​se​dett fel a fe​jem mel​lett. Va​rázs​fő​zet​tel
teli fi​o​lát fo​gott. Nem em​lé​kez​tem rá, hogy ke​rül​tem vissza. Za​var​tan ki​néz​tem az ab​la​-
kon. A nap már jó​val ar​rébb járt.
– El​ájul​tál a ta​nács​te​rem​ben – ma​gya​ráz​ta Kas​ja. – Nem tud​ta​lak fel​kel​te​ni.
– Túl​zot​tan ki​me​rül​tél – szó​lalt meg a bo​szor​kány. – Ne, nem kel​hetsz fel. Ma​radj csak
ott, ahol vagy, és leg​alább egy hé​tig ne pró​bálj má​gi​át hasz​nál​ni! Újra fel kell töl​te​ni a
kely​het, ez nem egy vég​te​len fo​lyó.
– De a ki​rály​né! – hör​dül​tem fel. – A Ren​ge​teg…
– Fe​lő​lem sem​mi​be ve​he​ted a sza​va​i​mat, el​hasz​nál​ha​tod az utol​só csepp erő​det is, és
meg​hal​hatsz, nem fo​gok szól​ni sem​mit – vont vál​lat a Fűz. El sem tud​tam kép​zel​ni, ho​-
gyan vet​te rá Kas​ja arra, hogy ápol​jon en​gem, de a ri​deg pil​lan​tás​ból, amellyel egy​más​ra
néz​tek, és a me​rev moz​du​la​tok​ból, ahogy a Fűz el​ha​ladt Kas​ja mel​lett és ki​si​e​tett az aj​-
tón, arra kö​vet​kez​tet​tem, hogy nem le​he​tett sze​líd a szó​vál​tá​suk.
Rá​nyom​tam az ök​lömet a sze​mem​re, és vissza​fe​küd​tem a pár​ná​ra. A bo​szor​kány​tól
ka​pott fő​zet me​le​gen, su​gár​zón ör​vény​lett a ha​sam​ban, mint​ha túl sok erős pap​ri​ká​val
fű​sze​re​zett ételt et​tem vol​na.
– Al​o​sa ta​ná​csol​ta, hogy hív​jam fel hoz​zád a Fü​zet – mond​ta Kas​ja, és ag​go​dal​ma​san
fe​lém ha​jolt. – Azt mond​ta, meg​pró​bál​ja ma​ra​dás​ra bír​ni a ko​ro​na​her​ce​get.
Össze​szed​tem a ma​ra​dék erő​met, fel​kö​nyö​köl​tem, és meg​pró​bál​tam el​kap​ni Kas​ja ke​-
zét. Gyen​gék vol​tak és sa​jog​tak a ha​siz​ma​im. Ezek​ben a pil​la​na​tok​ban vi​szont nem ma​-
rad​hat​tam ágy​ban, még ha má​gi​át nem is hasz​nál​hat​tam. Va​la​mi sú​lyo​san meg​ül​te a
kas​tély le​ve​gő​jét, va​la​mi bor​zal​mas nyo​más. A Ren​ge​teg még min​dig je​len volt. Nem
adta fel a pró​bál​ko​zást. – Meg kell ta​lál​nunk őt.

A ko​ro​na​her​ceg lak​osz​tá​lyát őrző ka​to​nák ébe​ren fi​gyel​tek. Már majd​nem utun​kat

áll​ták, ami​kor el​ki​ál​tot​tam ma​gam: – Al​o​sa! – A bo​szor​kány ki​dug​ta a fe​jét az aj​tón,
mon​dott va​la​mit az őrök​nek, ők pe​dig be​en​ged​tek min​ket a te​rem​be, ahol a ka​o​ti​kus ké​-
szü​lő​dés zaj​lott. A ko​ro​na​her​ceg még nem öl​töt​te fel a tel​jes pán​cél​za​tát, de a láb​vért​je és
a lánc​in​ge már raj​ta volt. Egyik ke​zét a fia vál​lán tar​tot​ta. Fe​le​sé​ge, Mal​go​zsa​ta her​ceg​né
is mel​let​te állt, kis​lá​nyuk​kal a kar​ján. A kis​fi​ú​nál volt egy kard – va​ló​di kard, éles pen​gé​-
vel, pont ak​ko​ra, hogy for​gat​ni tud​ja. Alig volt hét​éves. Akár pénz​ben is fo​gad​tam vol​na
rá, hogy rö​vid időn be​lül le​vág vele egy uj​jat – a sa​ját​ját vagy va​la​ki má​sét –, hi​szen
annyi​ra ki​csi volt, de ugyan​olyan ava​tot​tan fog​ta, mint a ka​to​nák. A te​nye​rén tart​va fel​-
aján​lot​ta a fegy​vert az ap​já​nak, és iz​ga​tot​tan fel​né​zett rá. – Nem le​szek út​ban! – bi​zony​-
gat​ta.
– Itt kell ma​rad​nod, hogy vi​gyázz Ma​ri​sá​ra – mond​ta az apja, és meg​si​mo​gat​ta a kis​fiú
fe​jét. Ez​u​tán a fe​le​sé​gé​re né​zett. Nem az ar​cát, ha​nem a ke​zét csó​kol​ta meg. – Vissza​jö​-
vök, amint le​het.
– Arra gon​dol​tam, hogy el​vi​szem a gye​re​ke​ket Gid​ná​ba, ha vé​get ér a te​me​tés – ve​tet​te
fel az asszony. Hal​vá​nyan em​lé​kez​tem rá, hogy ta​lán ab​ból a vá​ros​ból szár​ma​zott; a ten​-
ge​ri ki​kö​tő​ből, amely a há​zas​ság ré​vén ke​rült Pol​ni​á​hoz. – Jót tesz majd ne​kik a ten​ge​ri
le​ve​gő, és a szü​le​im sem lát​ták Ma​ri​sát a ke​resz​te​lő óta. – A sza​vak ér​tel​mé​ből arra kö​-
vet​kez​tet​het​tem vol​na, hogy most me​rült fel ben​ne elő​ször az öt​let, de a hang​hor​do​zá​sa
ar​ról árul​ko​dott, hogy rég​óta gya​ko​rol​ta, mi​előtt elő​ad​ta vol​na.
– Nem aka​rok Gid​ná​ba men​ni! – til​ta​ko​zott a kis​fiú. – Papa…
– Elég le​gyen, Szta​s​ek! – szólt rá az apja. – Ahogy gon​do​lod – for​dult a her​ceg​né felé,
majd Al​o​sát ke​res​te a pil​lan​tá​sá​val. – Te​szel ál​dást a kar​dom​ra?
– In​kább nem – kö​zöl​te a bo​szor​kány ko​mo​ran. – Mi​ért egyez​tél bele? Tu​dod, mi​ről be​-
szél​tünk teg​nap…
 – Teg​nap még élt az apám – vá​gott köz​be Zig​mund her​ceg. – Ma már ha​lott. Sze​rin​ted
hogy fog ala​kul​ni a fő​urak sza​va​zá​sa a trón​utód​lás​ról, ha Ma​re​ket en​ge​dem el a ro​szi​ai
csa​pat el​len?
– Ak​kor küldj egy tá​bor​no​kot! – csat​tant fel Al​o​sa, de nem iga​zán el​len​ke​zett. Lát​tam
raj​ta, hogy csak azért mond​ja, mert szük​sé​ge van egy vá​lasz​ra, amely​ben hin​ni tud. –
Mit szól​nál mond​juk Gol​skin bá​ró​hoz?
– Kép​te​len​ség! Ha nem én ve​ze​tem a se​re​get, Ma​rek fog​ja. Akár​kit is ne​ve​zek ki pa​-
rancs​nok​nak, sze​rin​ted fel​tar​tóz​tat​hat​ja Pol​nia új​don​sült első szá​mú hő​sét? Az egész or​-
szág​ban az ő tet​te​i​ről da​lol​nak.
– Csak egy bo​lond sza​vaz​ná meg, hogy a trón Ma​re​ké le​gyen, és nem a tiéd – csó​vál​ta a
fe​jét Al​o​sa.
– Az em​be​rek bo​lon​dok. Add azt az ál​dást, és tartsd raj​ta a sze​med a gye​re​ke​i​men!
Ott ma​rad​tunk, és fi​gyel​tük, ahogy tá​vo​zik a lo​ván. A két kis​gye​rek zsá​mo​lyok​ra tér​-
delt, úgy les​te az ab​lak​pár​kány fö​lött az ap​ját. Any​juk a há​tuk mö​gött állt, ke​ze​it a gye​-
re​kek arany​szí​nű és sö​tét ha​ján pi​hen​tet​te. A ko​ro​na​her​ceg egy ki​sebb csa​pat őr​rel lo​va​-
golt ki, a kí​sé​re​té​vel, és a sas​ma​da​rat áb​rá​zo​ló, vö​rös-fe​hér lo​bo​gó in​te​ge​tett he​lyet​te.
Al​o​sa né​mán né​zett utá​na a má​sik ab​lak​ból, egé​szen ad​dig, amíg el nem hagy​ták a kül​ső
ud​vart. Az​tán oda​for​dult hoz​zám, és ko​mo​ran így szólt: – Min​dig meg kell fi​zet​ni az
árat.
– Igen – fe​lel​tem hal​kan, fá​rad​tan. Biz​tos vol​tam ben​ne, hogy van még mit fi​zet​ni.
 24. FEJEZET
Nem iga​zán tud​tam mást ten​ni, csak alud​ni. Al​o​sa azt mond​ta, fe​küd​jek le ott a te​rem​-
ben, akár​mi​lyen gya​na​kod​va néz rám a her​ceg​né, en​gem pe​dig azon​nal el​nyo​mott az
álom a kan​dal​ló elé le​te​rí​tett, puha gyap​jú​sző​nye​gen. Kü​lö​nös min​ta dí​szí​tet​te: mint​ha
ha​tal​mas eső- vagy könny​csep​pek tán​col​tak vol​na raj​ta. A kő​pad​ló alat​ta ke​mény volt,
de el​csi​gá​zott​sá​gom​ban alig érez​tem.
Vé​gig​alud​tam az es​tét és az éj​sza​kát, az​tán vé​gül kora reg​gel tér​tem ma​gam​hoz, még
min​dig fá​rad​tan, de leg​alább már ke​vés​bé tom​pa fej​jel. Vil​lám​tól meg​per​zselt te​nye​rem
érin​tés​re is​mét hű​vös​nek ér​ző​dött. Ma​ra​dék má​gi​ám olyan volt, mint egy kő​ágyon las​-
san buk​dá​cso​ló pa​tak. Kas​ja is sző​nye​gen aludt az ágy lá​bá​nál, és a bal​da​chi​non ke​resz​-
tül lát​tam a her​ceg​nét is, aki maga mel​lett tar​tot​ta gye​re​ke​it. Az ajtó mel​lett két​ol​dalt
őrök szen​de​reg​tek.
Al​o​sa egy szé​ken ült a kan​dal​ló mel​lett, ölé​ben a mohó kard​dal, ame​lyet uj​já​val éle​sí​-
tett. Érez​tem a va​rázs​ere​je sut​to​gá​sát, ahogy hü​velyk​uj​ja be​gyét vé​gig​fut​tat​ta a pen​ge
szé​lén. Vé​kony vér​csík je​lent meg sö​tét bő​rén, jól​le​het va​ló​já​ban nem is ért hoz​zá az
acél​hoz, és a vér​csep​pek hal​vány, vö​rös köd​ként ivód​tak bele a fém​be. Úgy for​dí​tot​ta a
szé​két, hogy rá​lás​son az aj​tók​ra és az ab​la​kok​ra is, és va​la​mi azt súg​ta, hogy egész éj​jel
őr​kö​dött.
– Mi​től félsz? – kér​dez​tem hal​kan.
– Min​den​től – fe​lel​te. – Bár​mi​től. A pa​lo​tá​ban buj​ká​ló ron​tás​tól… A ki​rály ha​lott, Bal​lo
ha​lott, és a ko​ro​na​her​ce​get oda​csal​ták egy csa​ta​tér​re, ahol bár​mi meg​tör​tén​het. Most
már késő óva​tos​nak len​ni. Né​hány napi ki​al​vat​lan​ság nem fog meg​ár​ta​ni. Job​ban ér​zed
ma​gad? – Bó​lin​tot​tam. – Re​mek. Fi​gyelj rám: gyö​ke​res​től el kell tá​vo​lí​ta​nunk a ron​tást a
pa​lo​tá​ból, még​hoz​zá gyor​san. Nem hin​ném, hogy a könyv el​pusz​tí​tá​sá​val el​tűnt vol​na
az egész.
Fel​ül​tem és át​ka​rol​tam a tér​de​met. – Szar​kan azt mond​ta, eset​leg a ki​rály​né​ból ered.
Le​het, hogy… nem ron​tás alatt áll, ha​nem kín​zás​sal vet​ték rá, hogy se​gít​sen a Ren​ge​teg​-
nek. – El​tű​nőd​tem a má​gus sza​va​in. Ha a ki​rály​né fel​sze​dett egy ki​csi, arany​szí​nű gyü​-
möl​csöt a Ren​ge​teg ta​la​já​ról, és va​la​hogy si​ke​rült ki​csem​pész​nie on​nan, hogy az​tán va​-
la​hol a pa​lo​ta egyik sö​tét szeg​le​té​ben el​rejt​se, a mag​ból idő​köz​ben vé​kony, ezüst​szí​nű
haj​tás sar​jad​ha​tott, és vil​lám​gyor​san szét​szór​hat​ta az ártó má​gi​át az épü​let​ben. Ne​héz
volt el​kép​zel​nem, hogy a ki​rály​né​ból annyi​ra ki​ve​szett min​den em​be​ri, hogy ké​pes vol​-
na ma​gá​val hoz​ni a Ren​ge​teg egy da​rab​ká​ját, a sa​ját csa​lád​ja és bi​ro​dal​ma el​len.
– Nem kel​lett so​kat kí​noz​ni őt ah​hoz, hogy hol​tan akar​ja lát​ni a fér​jét, hi​szen húsz
évre ma​gá​ra hagy​ta a Ren​ge​teg​ben – ér​velt Al​o​sa. – Ta​lán az idő​sebb fi​á​ra is így te​kint –
tet​te hoz​zá, mire össze​rán​dul​tam a vi​szoly​gás​tól. – Ész​re​vet​tem, hogy Ma​re​ket nem
akar​ta a front​ra kül​de​ni. Annyit bi​zo​nyo​san ki​je​lent​he​tünk, hogy a ki​rály​né kö​rül fo​-
rog​nak az ese​mé​nyek. Nem tud​nád be​vet​ni vele szem​ben azt a bi​zo​nyos Hí​vó​igét?
Hall​gat​tam. Eszem​be ju​tott a trón​te​rem, ahol én is kész​te​tést érez​tem az ige al​kal​ma​-
zá​sá​ra, de az​tán in​kább egy il​lú​zi​ót va​rá​zsol​tam az ud​var elé, egy szín​pa​di​as je​le​ne​tet,
amellyel bűn​bo​csá​na​tot csi​kar​hat​tam ki Kas​já​nak. Le​het, hogy nagy hi​bát kö​vet​tem el.
– Nem hin​ném, hogy egye​dül men​ni fog – je​gyez​tem meg. Volt egy olyan ér​zé​sem,
hogy a Hí​vó​ige nem egy​sze​mé​lyes va​rázs​lat. Az igaz​ság sem​mit sem je​lent, ha nincs ki​-
vel meg​osz​ta​ni, az em​ber egész éle​té​ben szü​net nél​kül ki​a​bál​hat az ég felé, sem​mi hasz​-
na nincs, ha sen​ki sem jön oda meg​hall​gat​ni.
Al​o​sa a fe​jét in​gat​ta. – Én nem se​gít​he​tek. Nem hagy​ha​tom fel​ügye​let nél​kül a her​ceg​-
nét és a her​ce​gi utó​do​kat, amíg ép​ség​ben el nem jut​nak Gid​ná​ba.
– Ta​lán meg​kér​het​nénk Szol​ját – ja​va​sol​tam vo​na​kod​va. Sem​mi ked​vem nem volt vele
va​rá​zsol​ni, és újabb al​kal​mat adni neki arra, hogy be​le​ka​pasz​kod​has​son az én má​gi​ám​-
ba, de el tud​tam kép​zel​ni, hogy éles​lá​tá​sa jócs​kán fel​erő​sí​te​né az igét.
– Szol​ja – is​mé​tel​te a ne​vet a bo​szor​kány rosszal​ló​an. – Fe​le​lőt​le​nül vi​sel​ke​dett, de nem
bo​lond. Te​het​nél vele egy pró​bát. Ha nem si​ke​rül, menj Ra​gosz​tok​hoz! Ő gyen​gébb Szol​-
já​nál, de ta​lán al​kal​mas rá.
– Haj​lan​dó lesz se​gí​te​ni? – kér​dez​tem két​ked​ve, és a ki​rály​né fe​jén arany​ló fej​pánt​ra
gon​dol​tam. Ra​gosz​tok sem ked​velt kü​lö​nö​seb​ben.
– Ha én ké​rem, igen – kö​zöl​te Al​o​sa. – Ő az ük​uno​kám. Ha el​len​ke​zik, mondd meg neki,
hogy be​szél​ni aka​rok vele. Igen, tu​dom, hogy tűr​he​tet​le​nül vi​sel​ke​dik – tet​te hoz​zá gyor​-
san, fél​re​ért​ve az ar​com​ra ki​ülő ámu​la​tot. Só​haj​tott. – A csa​lá​dom egyet​len tag​ja, aki va​-
la​mennyi​re ko​nyít a má​gi​á​hoz. Leg​alább​is Pol​ni​á​ban. – Meg​ráz​ta a fe​jét. – A ked​venc
lány​uno​kám gye​re​ke​i​ben és uno​ká​i​ban is fel​buk​kant a ké​pes​ség, de ő hoz​zá​ment egy ve​-
len​cei fér​fi​hoz, és dél​re köl​tö​zött vele. Leg​alább egy hó​nap​ba tel​ne ide​hoz​ni őket.
– Más csa​lád​tag​ja​id is ma​rad​tak raj​tuk kí​vül? – ér​dek​lőd​tem fé​lén​ken.
– Ó hogy​ne… ha jól tu​dom, hat​van​hét ük​uno​kám van – vá​la​szol​ta némi töp​ren​gés
után. – Mos​tan​ra va​ló​szí​nű​leg több is. Ap​rán​ként mind​egyi​kük el​szál​lin​gó​zik tő​lem.
Csak né​há​nyan ír​nak ne​kem rend​sze​re​sen a téli nap​for​du​ló ide​jén. Leg​több​jük nem em​-
lék​szik rá, hogy tő​lem szár​ma​zik, vagy ta​lán soha nem is tud​ta. A bő​rük szí​né​ben egy kis
tea ke​ve​re​dik tej​jel, de leg​alább nem ég​nek le a na​pon. A fér​jem egyéb​iránt már száz​-
negy​ven éve ha​lott. – Könnyed han​gon tet​te hoz​zá, mint​ha mel​lé​kes vol​na. Fel​te​he​tő​leg
nem is volt neki fon​tos.
– Ennyi? – kér​dez​tem, szin​te el​ke​se​red​ve. Ük​uno​kák, akik​nek a fele már el​ve​szett, a
töb​bi​ek pe​dig úgy el​tá​vo​lod​tak tőle, hogy Ra​gosz​tok is csak só​hajt és eny​he bosszú​sá​got
vált ki be​lő​le. Úgy érez​tem, ez a csa​lád nem elég ah​hoz, hogy erős gyö​ke​rek​kel tart​sa a vi​-
lág​ban a bo​szor​kányt.
– Ele​ve nem vol​tak ro​ko​na​im. Anyám Na​mib​ból ér​ke​zett rab​szol​ga​ként, de a szü​le​té​-
sem​kor meg​halt, így en​nél töb​bet nem is tu​dok róla. Egy báró vá​sá​rol​ta meg dé​len egy
mond​ri​ai ke​res​ke​dő​től, hogy a fe​le​sé​ge te​kin​té​lyét nö​vel​je. Már a va​rázs​erőm meg​mu​-
tat​ko​zá​sa előtt ked​ve​sen bán​tak ve​lem, de csak úgy, mint a gaz​dák, nem mint csa​lád​ta​-
gok. – Meg​von​ta a vál​lát. – Időn​ként vá​lasz​tot​tam egy sze​re​tőt, több​nyi​re ka​to​ná​kat. De
a kor elő​re​ha​lad​tá​val ők is olyan​ná vál​nak, mint a vi​rá​gok: az em​ber már ak​kor tud​ja,
hogy el fog​nak her​vad​ni, ami​kor be​le​rak​ja őket a vá​zá​ba.
– Ak​kor mi​ért vagy itt egy​ál​ta​lán? – fa​kad​tam ki. – Mi​ért ér​de​kel té​ged Pol​nia sor​sa…
vagy bár​mi más?
– Mert még nem hal​tam meg – vág​ta rá csí​pő​sen. – Min​dig ké​nyes vol​tam a mun​kám
mi​nő​sé​gé​re. Pol​ni​át jó ki​rá​lyok kor​má​nyoz​ták. Jól szol​gál​ták né​pü​ket, könyv​tá​ra​kat és
uta​kat épít​tet​tek, lét​re​hoz​ták az Egye​te​met, és si​ker​rel száll​tak harc​ba el​len​sé​ge​ik​kel is,
ez​zel meg​aka​dá​lyoz​ták, hogy egy má​sik nép le​ro​han​ja őket, és le​rom​bol​jon min​dent. Ér​-
té​kes esz​kö​zök​nek bi​zo​nyul​tak. Ha go​nosszá vagy ügyet​len​né vál​ná​nak, el​hagy​nám ezt
a he​lyet. Ha a for​ró​fe​jű Ma​rek ke​rül​ne trón​ra, és tu​cat​nyi há​bo​rút vív​na pusz​tán a di​cső​-
sé​gért, egyet​len ka​to​na ke​zé​be sem ad​nék va​rázs​kar​dot. De Zig​mund… ő ér​tel​mes em​-
ber, és jól bá​nik a fe​le​sé​gé​vel. Neki öröm​mel se​gí​tek meg​tar​ta​ni a fa​la​kat.
Lát​ta az ar​com​ra ki​ülő ke​se​rű​sé​get, és kar​cos ked​ves​ség​gel hoz​zá​tet​te: – Meg fogsz ta​-
nul​ni ke​vés​bé érez​ni, gyer​me​kem. Vagy más dol​gok nő​nek majd a szí​ved​hez. Mint sze​-
gény Bal​ló​nak. – Va​la​mi avult, só​vár​gó saj​ná​lat​tal a hang​já​ban be​szélt, amely nem volt
elég erős ah​hoz, hogy gyász​nak le​hes​sen ne​vez​ni. – Negy​ven évig kör​möl​te a kéz​ira​to​kat
egy ko​los​tor​ban, mire ész​re​vet​ték, hogy nem öreg​szik. Azt hi​szem, soha nem fog​ta fel
tel​je​sen, hogy má​gi​kus ké​pes​sé​gek​kel ren​del​ke​zik.
Foly​tat​ta a fegy​ver éle​sí​té​sét, én pe​dig ki​sé​tál​tam a szo​bá​ból, saj​gó ta​gok​kal és még
csüg​ged​teb​ben, mint ami​lyen a be​szél​ge​té​sünk előtt vol​tam. Az járt a fe​jem​ben, hogy a
test​vé​re​im is meg fog​nak öre​ged​ni, és eszem​be ju​tott a kis Danyu​sek, az uno​ka​öcsém,
ahogy ko​moly arc​cal oda​hoz​za ne​kem a lab​dá​ját – el​kép​zel​tem, ahogy rán​cos lesz az
arca, és az évek elő​re​ha​la​dá​sá​val egy​re fá​rad​tab​bá, meg​vi​sel​teb​bé és el​csi​gá​zot​tab​bá vá​-
lik. Min​den​kit a föld alá te​met​nek, akit is​me​rek, és már csak a gye​re​ke​ik gye​re​ke​it sze​-
ret​he​tem.
De még ez is jobb volt an​nál, mint hogy ne le​gye​nek sze​ret​te​im. In​kább azok a jö​vő​be​li
gye​re​kek sza​lad​gál​ja​nak a fák kö​zött, csak ép​ség​ben és biz​ton​ság​ban le​gye​nek. Ha van
va​rázs​erőm, ak​kor azt azért kap​tam, hogy meg​véd​jem őket. A csa​lá​do​mat, Kas​ját, az
ágy​ban dur​mo​ló két kis her​ce​gi utó​dot, és min​den​ki mást, aki a Ren​ge​teg ár​nyé​ká​ban
élt.
Ezt mon​do​gat​tam ma​gam​ban, és pró​bál​tam el​hin​ni, hogy elég lesz, még​is hi​deg és ke​-
se​rű ér​zé​sek ka​va​rog​tak ben​nem, ahogy egye​dül rót​tam a sö​tét fo​lyo​só​kat. Né​hány ala​-
cso​nyabb ran​gú szol​gá​ló​lány ép​pen hoz​zá​lá​tott napi fel​ada​ta​i​hoz, hang​ta​la​nul sur​ran​-
tak ki-be a ne​me​sek aj​tó​in, hogy fel​szít​sák a tü​zet, ahogy az elő​ző na​pon is tet​ték. Az élet
a ki​rály ha​lá​la után is foly​ta​tó​dott.

– Nem kell rá​ten​ned a tűz​re, Liz​be​ta, csak hozz egy kis for​ró teát és reg​ge​lit. Jól van –
uta​sí​tot​ta Szol​ja a szol​gá​ló​lányt, ami​kor ki​nyi​tot​tam az aj​tót. Már ma​gas​ra szök​ken​tek
a lán​gok a nagy kő​kan​dal​ló​ban, és élén​ken ha​rap​dál​ták a vas​kos fa​ha​sá​bo​kat.
Nem va​la​mi li​dér​ces kis cel​lá​ban szál​lá​sol​ták el, ha​nem egy két​szo​bás lak​osz​tály​ban,
amely​nek mind​két he​lyi​sé​ge leg​alább há​rom​szor ak​ko​ra volt, mint az én zsú​folt kis szo​-
bám. A kő​pad​ló​ra több ré​teg fe​hér, puha és vas​tag sző​nye​get te​rí​tet​tek le, ame​lye​ket
Szol​ja bi​zo​nyá​ra má​gi​á​val tar​tott olyan tisz​tán. A bel​ső szo​ba nyi​tott aj​ta​ján ke​resz​tül
egy ha​tal​mas, bal​da​chi​nos ágy​ra nyílt rá​lá​tás, de azon igen gyű​rött és ren​de​zet​len volt
az ágy​ne​mű. Az ágy lá​bá​nál lévő szé​les desz​kán só​lyom tár​ta szét a szár​nyát, sze​me
egyet​len nagy, si​má​ra csi​szolt arany​szí​nű drá​ga​kő​ből ké​szült, kö​ze​pén hosszú​kás pu​pil​-
la fe​ke​tél​lett.
A he​lyi​ség kö​ze​pét egy ke​rek asz​tal fog​lal​ta el, amely​nél Ma​rek ült Szol​já​val. A her​ceg
dur​cá​san ter​pesz​ke​dett a szé​kén, lá​bát fel​tet​te az asz​tal​ra. Há​ló​in​get, szőr​me​sze​gé​lyes
kön​töst és házi bocs​kort vi​selt. Az asz​ta​lon, egy ezüst​áll​vá​nyon ma​gas, kar hosszú​sá​gú,
ová​lis tük​röt pil​lan​tot​tam meg. Be​le​telt pár pil​la​nat​ba, mire rá​jöt​tem, hogy a tü​kör nem
az ágy füg​gö​nye​it mu​tat​ja, sőt mást sem tük​röz vissza a szo​bá​ból, ha​nem egé​szen mást
köz​ve​tít. Föl​dön​tú​li ab​lak​ként egy sá​tor bel​se​jét mu​tat​ta, amely​nek kö​ze​pén in​ga​do​zó
cö​löp tar​tot​ta a vász​na​kat, és kes​keny, há​rom​szög ala​kú be​já​ra​tán át zöld mező tűnt fel.
Szol​ja meg​fe​szí​tet​ten néz​te a tü​kör​ké​pet, ke​zé​vel a rá​mát fog​ta, és pu​pil​lái ak​ko​rá​ra
nőt​tek, hogy az egész sze​me fe​ke​té​nek lát​szott; min​dent ma​gá​ba szip​pan​tott. Ma​rek a
má​gus ar​cát fi​gyel​te. Egyi​kük sem vett ész​re, amíg oda nem ér​tem mel​lé​jük, de a her​ceg
még ak​kor is alig pil​lan​tott rám. – Hol jár​tál? – kér​dez​te, és vá​la​szo​mat meg sem vár​va
foly​tat​ta: – Ne tűnj el. Csen​gőt kéne köt​nöm rád. A je​lek sze​rint egy ro​szi​ai kém buj​kál a
pa​lo​tá​ban, más​kü​lön​ben nem de​rült vol​na ki, hogy a Rid​vá​hoz aka​runk men​ni… vagy
ta​lán fél​tu​cat​nyi​an is van​nak. Mos​tan​tól fog​va ma​radj a kö​ze​lem​ben.
– Alud​tam – szó​lal​tam meg csí​pő​sen, az​tán rá​jöt​tem, hogy elő​ző nap a her​ceg el​vesz​-
tet​te az ap​ját, és saj​ná​lat éb​redt ben​nem. Raj​ta vi​szont vaj​mi ke​vés je​lét lát​tam gyász​nak.
Fel​té​te​lez​tem, hogy a ki​rály​ság​gal és her​ceg​ség​gel járó for​ma​li​tás el​tá​vo​lí​tot​ta egy​más​-
tól apát és fiát, és a fi​a​ta​labb fiú soha nem bo​csá​tot​ta meg az ural​ko​dó​nak, hogy ki​szol​-
gál​tat​ta a ki​rály​nét a Ren​ge​teg​nek. Et​től füg​get​le​nül arra szá​mí​tot​tam, hogy leg​alább
egy ki​csit vö​rös lesz a sze​me, ha nem is az ér​zel​mek​től, leg​alább a bel​ső zűr​za​var​tól.
– Hát igen, az al​vá​son kí​vül nem sok egye​bet te​he​tünk – epés​ke​dett Ma​rek, és újra a tü​-
kör​be né​zett. – Hol a fe​né​ben van​nak?
– Már kint a me​zőn – fe​lel​te Szol​ja, de te​kin​te​te el​árul​ta, hogy gon​do​la​tai más​hol jár​-
nak.
– Ahol ne​kem kel​le​ne len​nem, ha Zig​mund nem vol​na olyan talp​nya​ló po​li​ti​kus.
– Úgy ér​ted, ha Zig​mund száj​tá​ti idi​ó​ta vol​na, ami nem jel​lem​ző rá – he​lyes​bí​tett Szol​-
ja. – Nem ad​hat​ja át ne​ked most a di​a​dalt, hi​szen ennyi erő​vel a ko​ro​nát is rög​tön át​-
nyújt​hat​ná. Biz​tos le​hetsz ben​ne, hogy tisz​tá​ban van vele: öt​ven sza​va​zónk van a fő​urak
kö​zött.
– És ak​kor? Ha nem tud​ja maga mel​lett tar​ta​ni a ne​me​se​ket, nem is ér​dem​li meg a
rang​ját – csat​tant fel Ma​rek, majd kar​ba fon​ta a ke​zét a mell​ka​sa előtt. – Bár​csak ott len​-
nék…
Vá​gya​koz​va né​zett a tü​kör​re, amely nem so​kat se​gí​tett ne​kik a ve​tí​tett kép​pel. Egy​re
job​ban a fe​jem​be szállt a vér. Szó​val nem volt alap​ta​lan Zig​mund fé​lel​me at​tól, hogy a
fő​urak Ma​rek​re ru​ház​zák a trónt, hi​szen a fi​a​ta​labb her​ceg va​ló​ban igényt tar​tott rá.
Egy​sze​ri​ben meg​ér​tet​tem, mi​ért né​zett rám a ko​ro​na​her​ceg​né olyan gya​nak​vás​sal a
sze​me sar​ká​ból. Ma​rek szö​vet​sé​ge​sé​nek hitt. Le​nyel​tem az első tíz, nyel​vem​re kí​ván​ko​-
zó, epés meg​jegy​zést, és csak annyit ve​tet​tem oda Szol​já​nak: – A se​gít​sé​ged​re van szük​sé​-
gem.
Ek​kor vég​re rám sze​ge​ző​dött az a ko​rom​fe​ke​te pil​lan​tás, sőt a má​gus még a szem​öl​dö​-
két is fel​von​ta. – Szí​ve​sen se​gí​tek ne​ked, ked​ve​sem, sőt örü​lök a fel​ké​rés​nek.
– Sze​ret​ném, ha el​mon​da​nál ve​lem egy va​rázs​igét. A Hí​vó​igét kell al​kal​maz​nunk a ki​-
rály​nén.
A má​gus erre meg​der​medt, és szá​ja sar​ká​ból le​ko​nyult a mo​soly. Ma​rek fe​lém for​dult,
és majd​nem át​dö​fött a te​kin​te​té​vel. – Mit vet​tél a fe​jed​be?
– Itt va​la​mi nincs rend​jén! – vá​la​szol​tam. – Ne tégy úgy, mint​ha nem lát​tad vol​na: ami​-
óta vissza​tér​tünk a Ren​ge​teg​ből, egyik ka​taszt​ró​fa kö​ve​ti a má​si​kat. A ki​rály, Bal​lo atya,
a Ro​szia el​le​ni há​bo​rú… ez mind a Ren​ge​teg ha​di​ter​ve volt. A Hí​vó​ige meg​mu​tat​hat​ja…
 – Mit? – sza​kí​tott fél​be Ma​rek, és fel​állt. – Sze​rin​ted mit fog meg​mu​tat​ni?
Fö​lém ma​ga​so​dott. Nem roggyant meg a tér​dem, és az ál​la​mat is fel​szeg​tem. – Az igaz​-
sá​got! Még nincs há​rom nap​ja, hogy ki​en​ged​tük a ki​rály​nét a to​rony​ból, és a ki​rály ha​-
lott, ször​nyek ga​ráz​dál​kod​nak a pa​lo​tá​ban, és Pol​nia há​bo​rút kez​dett. Va​la​mi el​ke​rül​te a
fi​gyel​mün​ket. – Szol​ja felé for​dul​tam. – Se​gí​tesz?
A má​gus te​kin​te​te meg​ál​la​po​dott fél​úton a le​ve​gő​ben Ma​rek és köz​tem. La​tol​ga​tás lát​-
szott az ar​cán. Az​tán bé​kél​te​tő han​gon szó​lalt meg: – A ki​rály​nét fel​men​tet​ték, Ag​nyes​-
ka, nem bo​csát​ha​tunk rá bű​bájt ala​pos in​dok nél​kül, vagy azért, mert te meg​ijed​tél.
– De ne​ked is be kell lát​nod, hogy va​la​mi baj van! – fa​kad​tam ki dü​hö​sen.
– Baj volt – he​lyes​bí​tett Szol​ja le​eresz​ke​dő​en és ön​elé​gül​ten. Leg​szí​ve​seb​ben meg​rán​-
gat​tam vol​na. Bán​tam, hogy nem ba​rát​koz​tam vele, ami​kor aján​lot​ta, de már késő volt.
Nem ha​tott rá a vonz​erőm, hi​szen mos​tan​ra tö​ké​le​te​sen tisz​tá​ban volt vele, hogy nem
osz​toz​nék vele rend​sze​re​sen a má​gi​án, még ha most haj​lan​dó is len​nék el​vi​sel​ni. – Nagy
baj volt. De meg​sem​mi​sí​tet​tük a ron​tás alatt álló köny​vet, amit ta​lál​tál. Nincs már szük​-
ség sö​tét erők ke​re​sé​sé​re, hi​szen már meg​van.
– Pol​nia most na​gyon rosszul jár​na, ha újabb sö​tét plety​kák kel​né​nek szárny​ra – tet​te
hoz​zá Ma​rek hig​gad​tab​ban. Ahogy Szol​ja ér​ve​lé​sét hall​gat​ta, las​san el​er​nyedt a vál​la, és
fenn​tar​tás nél​kül el​fo​gad​ta a má​gus mér​ge​ző​en ké​nyel​mes ál​lás​fog​la​lá​sát. Vissza​süp​-
pedt a szé​ké​be, és fel​rak​ta a lá​bát az asz​tal​ra. – Szól​ja​nak a plety​kák akár anyám​ról, akár
ró​lad. Min​den főúr hi​va​ta​los lesz a te​me​tés​re, és ha mind​nyá​jan ott van​nak, be is je​len​-
tem az el​jegy​zé​sün​ket.
– Tes​sék? – Úgy mond​ta, mint​ha csak va​la​mi ke​vés​sé ér​dek​fe​szí​tő hírt osz​tott vol​na
meg ve​lem, ami​nek alig van köze hoz​zám.
– Meg​ér​dem​led, meg​öl​ted a ször​nyet. A köz​nép imád​ja a hő​sö​ket. Nem kell sem​mi
nagy fel​haj​tás! – Egy pil​lan​tás​ra sem mél​ta​tott. – Pol​nia ve​szély​ben van, mel​let​tem kell
ma​rad​nod.
Csak áll​tam az asz​tal​nál, és meg​szó​lal​ni sem tud​tam az in​du​lat​tól. A két fér​fi már nem
fi​gyelt rám. A tü​kör azt mu​tat​ta, hogy va​la​ki be​dug​ja a fe​jét a sá​tor​ba. Egy gaz​da​gon dí​-
szí​tett egyen​ru​hát vi​se​lő, idős fér​fi tán​tor​gott be, majd le​ros​kadt egy szék​re. Ar​cát a kor
kü​lön​bö​ző je​lei húz​ták le​fe​lé: meg​eresz​ke​dett orca, le​ko​nyu​ló ba​jusz, tás​kák a sze​me
alatt, re​dők a szá​ja sar​ká​ban. A bő​ré​re ra​kó​dott por​ré​teg​be csí​ko​kat hú​zott a le​gör​dü​lő
ve​rej​ték. – Szav​je​nya! – szó​lalt meg Ma​rek, és hir​te​len fel​tü​zel​ve ha​jolt kö​ze​lebb a tü​kör​-
höz. – Mi tör​té​nik? A ro​szi​a​i​ak​nak volt ide​jük meg​erő​sí​te​ni a po​zí​ci​ó​ju​kat?
– Nem – fe​lel​te az öreg tá​bor​nok, és fá​radt ke​zé​vel meg​tö​röl​te a hom​lo​kát. – Nem va​la​-
me​lyik át​ke​lő​nél vá​ra​koz​tak. A Hosszú Hí​don ál​lí​tot​tak csap​dát.
– Os​to​ba​ság! – for​tyant fel Ma​rek. – Erő​sí​tés nél​kül pár nap​nál to​vább nem fog​ják tar​-
ta​ni. Éj​sza​ka újabb két​ezer ka​to​na ér​ke​zett meg, ha azon​nal el​in​dul​nék ve​lük…
– Haj​nal​ban le​ro​han​tuk őket – vá​gott köz​be Szav​je​nya. – Mind meg​hal​tak. Mind a hat​-
ez​ren.
Ma​rek​nek el​akadt a sza​va; erre nem szá​mí​tott. Egy​más sze​mé​be néz​tek Szol​já​val, és
hom​lo​ku​kat eny​hén össze​rán​col​ták, mint​ha nem tet​sze​ne ne​kik, amit hal​lot​tak. – Hány
em​bert vesz​tet​te​tek? – kér​dez​te a her​ceg.
– Né​gy​ez​ret. És ren​ge​teg lo​vat. Le​ro​han​tuk őket – is​mé​tel​te Szav​je​nya, de el​csuk​lott a
hang​ja, és egy​re job​ban be​le​süp​pedt a szék​be. Nem​csak a ve​rej​ték​től volt csí​kos az arca. –
Ma​rek, bo​csáss meg… Ma​rek… a fi​vé​red ha​lott. Meg​öl​ték, ami​kor elő​ször ki​tör​tek a les​-
hely​ről. Ami​kor át akar​ta vizs​gál​ni a fo​lyót.
El​hát​rál​tam az asz​tal​tól, mint​ha így el​me​ne​kül​het​nék a sza​vak elől. Eszem​be ju​tott a
kis​fiú az eme​le​ten, ahogy a kard​ját fog​ta – Nem le​szek út​ban! –, ahogy az ar​cát emel​te.
Éles kés​ként vá​gott be​lém az em​lék.
Ma​rek el​né​mult. Az ar​cán csak döb​be​net je​lei lát​szód​tak. Szol​ja még egy da​ra​big be​-
szél​ge​tett a tá​bor​nok​kal, de én nem bír​tam oda​fi​gyel​ni. Vé​gül a má​gus ma​gá​hoz vett
egy sú​lyos kel​mét, és be​ta​kar​ta vele a tük​röt. Oda​for​dult a her​ceg​hez.
A meg​rö​kö​nyö​dés las​san le​ol​vadt Ma​rek ar​cá​ról. – Is​te​nem… – nyög​te ki pár pil​la​nat
múl​va. – In​kább ne győzzünk, ha csak így le​het. – Szol​ja vi​szont csak elő​rébb bil​len​tet​te a
fe​jét, és fel​vil​lant a sze​me. – De eb​ben már nincs vá​lasz​tá​sunk.
– Nincs – he​lye​selt a má​gus hal​kan. – Az vi​szont ka​pó​ra jön, hogy a fő​urak út​ban van​-
nak a pa​lo​ta felé. Azon​nal meg is tart​hat​juk a meg​erő​sí​tő sza​va​zást.
Sós ízt érez​tem a szám​ban. Ész​re sem vet​tem, hogy sí​rok. Még job​ban el​hát​rál​tam az
asz​tal​tól. A ke​zem hoz​zá​ért a ki​lincs​hez, a fa​ra​gott hé​ja​fej éle​sen vájt a te​nye​rem​be. El​-
for​dí​tot​tam, ki​sur​ran​tam az aj​tón, és hal​kan be​csuk​tam ma​gam után. Egy da​ra​big re​-
meg​ve áll​tam a fo​lyo​són. Al​o​sá​nak iga​za volt. Egyik csap​da kö​vet​te a má​si​kat, el​te​me​-
tett tit​kok ke​rül​tek elő a vas​kos avar​ré​teg alól, szár​ba szök​ken​tek, és vad​haj​tá​sok sar​jad​-
tak ki a föld​ből.
Egyik csap​da jött a má​sik után.
Hir​te​len azon kap​tam ma​gam, hogy fu​tok. A csiz​mám csat​to​gott a kö​ve​ken, ri​adt
szol​gá​ló​kat hagy​tam ma​gam mö​gött, meg az ab​la​ko​kon éle​sen be​vi​lá​gí​tó fény pász​má​-
it. Mire a ko​ro​na​her​ceg lak​osz​tá​lyá​ba ve​ze​tő fo​lyo​só utol​só ka​nyar​já​ban be​for​dul​tam,
már ki vol​tam ful​lad​va. A zárt aj​tó​kat nem őriz​ték ka​to​nák. Az aj​tó​szár​nyak alatt híg,
szür​ke köd szi​vár​gott ki a fo​lyo​só​ra. A ki​lincs szin​te éget​te a ke​ze​met, ami​kor be​nyi​tot​-
tam.
A bal​da​chin ka​pott láng​ra, és meg​per​zse​lő​dött a sző​nyeg is. Az őrök hol​tan he​ver​tek a
pad​lón. Tíz fér​fi vet​te kö​rül Al​o​sát. A bo​szor​kány tes​te ször​nyen meg​égett, pán​cél​ja fé​lig
be​le​sült a bő​ré​be, de va​la​hon​nan még min​dig me​rí​tett erőt a küz​de​lem​hez. A her​ceg​né
hol​tan he​vert a háta mö​gött, tes​te el​tor​la​szol​ta a szek​rény​aj​tót. Kas​ja a holt​test mel​lett
állt, ru​há​ját sok he​lyen fel​ha​sí​tot​ták, de bőre érin​tet​len volt. Egy ki​csor​bult kar​dot fo​-
gott, és va​dul su​hog​tat​ta a két fér​fi felé, akik át akar​tak jut​ni raj​ta.
A töb​bit Al​o​sa tar​tot​ta vissza két hosszú kés​sel, ame​lyek va​dul éne​kel​tek a le​ve​gő​ben,
és szik​rá​kat hány​tak. Fel​kon​col​ta a ka​to​ná​kat, akik el​csúsz​tak a pad​lót bo​rí​tó vér​ben, de
nem es​tek el. Ro​szi​ai egyen​ru​hát vi​sel​tek, de sze​mük vak volt, tom​pa és zöld. Olyan sza​-
got érez​tem, mint ami​kor egy nyir​kos nyír​fa​ág ket​té​tö​rik.
Si​kol​ta​ni, sír​ni akar​tam. El akar​tam húz​ni ma​gam előtt a ke​zem, hogy el​tö​röl​jem vele
a vi​lá​got. – Hul​vad! – fa​kad​tam ki, és a ke​zem​mel már nyom​tam, lök​tem ki ma​gam​ból a
má​gi​át. – Hul​vad. – Eszem​be ju​tott, ho​gyan húz​ta ki Al​o​sa Bal​lo ta​nít​vá​nyá​ból a ron​tás
vé​kony fel​hő​jét. Fe​ke​te füst kez​dett go​mo​lyog​ni a ro​szi​ai ka​to​nák tes​té​ből is, min​den
vá​gás​ból és seb​ből. A füst ki​áradt a nyi​tott ab​la​kon a ve​rő​fény​be, és csak​ha​mar is​mét
fér​fi​ak let​tek, ám túl​zot​tan sé​rül​tek ah​hoz, hogy élet​ben ma​rad​ja​nak. Egy​más után
rogy​tak a föld​re.
Mi​után a tá​ma​dók össze​es​tek, Al​o​sa meg​for​dult, és tő​re​it a Kas​já​ra tá​ma​dó ka​to​nák
felé dob​ta. A pen​gék mé​lyen be​le​fú​ród​tak a há​tuk​ba, és kö​rü​löt​tük még több fe​ke​te füst
go​moly​gott elő. Egy​más után hul​lot​tak el.
 Ami​kor már min​den be​to​la​ko​dó meg​halt, szo​kat​lan, ide​gen csend te​le​pe​dett a szo​bá​-
ra. Csak a szek​rény​aj​tó sa​rok​va​sa nyi​kor​gott. Össze​rez​zen​tem. Az ajtó rés​nyi​re nyílt,
Kas​ja pe​dig si​et​ve oda​pen​de​rült. Szta​s​ek akart ki​les​ni a kül​ső szo​bá​ba ré​mült arc​cal, ke​-
zé​ben a kis kar​dot szo​ron​gat​va. – Ne néz​ze​tek oda! – szólt rá Kas​ja, és ma​gá​hoz ölel​te
mind​két gye​re​ket.
– Mama! – jaj​dult fel a kis​lány.
– Csend le​gyen! – pa​ran​csol​ta a báty​ja re​me​gő han​gon. Mind​két ke​zem​mel el​ta​kar​tam a
szá​mat, és vissza​foj​tot​tam a zo​ko​gást.
Al​o​sa szag​ga​tot​tan vet​te a le​ve​gőt, szá​já​ból vér szi​vár​gott. Le​ros​kadt az ágy​ra. Kö​ze​-
lebb buk​dá​csol​tam hoz​zá, de ő in​tett, hogy ma​rad​jak a he​lye​men. – Ha​tol – nyög​te, és
elő​húz​ta a gyil​kos kar​dot a le​ve​gő​ből. Át​nyúj​tot​ta ne​kem. – Akár​mi is van a Ren​ge​teg​-
ben… – foly​tat​ta re​kedt, láng​mar​ta sut​to​gás​sal – …ke​resd meg, és vé​gezz vele! Mi​előtt
túl késő lesz…
El​vet​tem a kar​dot, és eset​le​nül meg​fog​tam. Mi​köz​ben a bo​szor​kány át​ad​ta ne​kem, tes​-
te le​csú​szott az ágy​ról a föld​re. Le​tér​del​tem hoz​zá. – Ide kell hív​nunk a Fü​zet – mond​tam.
Al​o​sa a fe​jét in​gat​ta. – Menj! Vidd ki in​nen a gye​re​ke​ket! A pa​lo​ta nem biz​ton​sá​gos.
Menj! – Ne​ki​dőlt az ágy​nak, és be​huny​ta a sze​mét. Alig moz​gott a mell​ka​sa.
Re​meg​ve fel​áll​tam. Tud​tam, hogy iga​za van. Érez​tem. A ki​rály, a ko​ro​na​her​ceg, most
pe​dig a her​ceg​né… A Ren​ge​teg min​den​kit meg akart ölni, Al​o​sa jó ki​rá​lya​it, az​tán le
akar​ta mé​szá​rol​ni Pol​nia va​rázs​ló​it is. Rá​néz​tem a ro​szi​ai egyen​ru​hát vi​se​lő ka​to​nák​ra.
Ma​rek megint Ro​szi​át fog​ja hi​báz​tat​ni, ahogy azt a Ren​ge​teg el​ter​vez​te. Fe​jé​re te​szi a ko​-
ro​nát, ke​let​re vo​nul a se​re​gé​vel, és mi​után a le​he​tő leg​több ro​szi​a​it le​mé​szá​rol​ták, a Ren​-
ge​teg vele is vé​gez, az or​szág pe​dig szét​sza​kad, és meg​tö​rik a di​nasz​tia.
Vissza​ke​rül​tem a Ren​ge​teg​be, a vas​kos ágak alá, és újra ma​ga​mon érez​tem a hi​deg,
gyű​lö​let​tel teli je​len​lét fi​gyel​mét. A szo​bát meg​ülő át​me​ne​ti csend csu​pán lé​leg​zet​vé​tel​-
nyi szü​net volt. Sem a kő​épü​let, sem a nap​sü​tés nem je​len​tett sem​mit. A Ren​ge​teg szem​-
mel tar​tott min​ket. A Ren​ge​teg ott volt.
 25. FEJEZET
A ha​lott őrök​ről le​sze​dett, sza​kadt kö​pe​nyek​be bur​ko​lóz​va ered​tünk fu​tás​nak, ru​há​-
ink sze​gé​lye vér​csí​kot hú​zott mö​göt​tünk a föl​dön. Vissza​dug​tam Al​o​sa kard​ját oda,
ahol ő is tar​tot​ta: a ha​tol egy rést nyi​tott a le​ve​gő​ben, a fegy​ver fur​csa rej​tek​he​lyét. Kas​ja
vit​te a kis​lányt, én meg Szta​s​ek ke​zét fog​tam. Le​men​tünk egy to​rony lép​cső​jén, és el​-
hagy​tunk egy fo​lyo​sót, ahon​nan két fér​fi mé​re​ge​tett min​ket gya​na​kod​va és za​va​ro​dot​-
tan. Még egy for​du​lón át​si​et​tünk, és vé​gül a kony​há​ba ve​ze​tő, kes​keny fo​lyo​són kö​töt​-
tünk ki, ahol erre-arra sü​rög​tek a szol​gá​lók. Szta​s​ek meg​pró​bál​ta ki​tép​ni a ke​zét a mar​-
kom​ból. – Az apu​ká​mat aka​rom! – nyö​szö​rög​te re​me​gő han​gon. – Ma​rek bá​csit aka​rom!
Hova me​gyünk?
Fo​gal​mam sem volt róla. Csak me​ne​kül​tem, a pa​lo​tá​ból való ki​sza​ba​du​lás le​be​gett a
sze​mem előtt. Túl sok ma​got hin​tett el a pa​lo​tá​ban a Ren​ge​teg, ame​lyek ed​dig csend​ben
he​ver​tek az uga​ron, ám most hir​te​len mind​egyik gyü​möl​csöt ho​zott. Nem lé​te​zett biz​-
ton​sá​gos hely a vi​lá​gon, ha a ron​tás már a ki​rály ud​va​rá​ba is be​ha​tolt, sőt akár az észa​ki
par​ton lévő Gid​ná​ba is. Az óce​ánt nem ér​he​ti a ron​tás – mond​ta Al​o​sa. De fák Gid​ná​ban is
nőt​tek, és a Ren​ge​teg egé​szen a ten​ger​par​tig űz​het​te a gye​re​ke​ket.
– A to​rony​ba – fe​lel​tem. Nem is akar​tam ezt mon​da​ni, csak úgy ki​fa​kadt be​lő​lem, mint
a sí​rás Szta​s​ek​ből. Szar​kan könyv​tá​rá​nak csend​jét akar​tam, a la​bo​ra​tó​ri​um eny​he, ké​-
nes-fű​sze​res sza​gát, a szű​kös, kes​keny fo​lyo​só​kat, a tisz​ta vo​na​la​kat és az üres​sé​get. A
to​rony ma​ga​san és ma​gá​nyo​san állt a he​gyek előtt. A Ren​ge​teg ott nem tud​ta meg​vet​ni
a lá​bát. – A Sár​kány tor​nyá​ba me​gyünk.
Egyik-má​sik szol​ga le​las​sí​tott, és ránk né​zett. Lép​te​ket hal​lot​tunk a lép​cső fe​lől, és va​-
la​ki ka​to​nás han​gon utá​nunk ki​ál​tott: – Hé, ti!
– Ka​pasz​kodj meg ben​nem! – szól​tam Kas​já​nak. Rá​rak​tam a ke​zem a kas​tély fa​lá​ra, és
ad​dig sut​tog​tam, amíg át nem ju​tot​tunk raj​ta. A kony​ha​kert​be ér​kez​tünk, egy ker​tész
mel​lé, aki tág​ra nyílt szem​mel állt fel a föld​ről, ahol ad​dig tér​delt. Bab​ka​rók so​rai kö​zött
fu​tot​tam, Szta​s​ek pe​dig ri​ad​tan sza​ladt mel​let​tem. Át​ra​gadt rá a fé​lel​münk. Kas​ja mö​-
göt​tem ha​ladt. El​ér​tünk a tég​lá​ból ké​szült kül​ső fal​hoz, ame​lyen szin​tén má​gia se​gít​sé​-
gé​vel ha​tol​tunk át. Meg​kon​dul​tak a pa​lo​ta vész​ha​rang​jai a há​tunk mö​gött, mi​köz​ben a
föl​dön csúsz​va eresz​ked​tünk le a me​re​dek lej​tőn a mély​ben zúgó Van​da​lusz​hoz.
A pa​lo​tadomb kö​rül mély és se​bes volt a fo​lyó, amely ke​let felé hagy​ta el a fő​vá​rost.
Egy ra​ga​do​zó ma​dár vij​jo​gott ma​ga​san a fe​jünk fö​lött – va​jon Szol​ja fi​gyelt min​ket a
sze​mén ke​resz​tül? Ki​tép​tem egy cso​mó gazt a fo​lyó​par​ton, de nem mond​tam hoz​zá va​-
rázs​igét: hir​te​len​jé​ben mind​egyi​ket el​fe​lej​tet​tem. Ehe​lyett ki​húz​tam egy fo​na​lat a kö​pe​-
nyem​ből, és mind​két vé​gén meg​kö​töt​tem a gaz​cso​mót. Le​dob​tam a kö​te​get a par​ton,
hogy a víz​be ér​jen, és utá​na bo​csá​tot​tam a va​rázs​erő​met. Hosszú, könnyű csó​nak​ká vál​-
to​zott, amely​be egy​ket​tő​re be​száll​tunk, an​nak el​le​né​re, hogy a fo​lyó erős hul​lám​zás​sal
ra​gad​ta el a part​tól, és kis hí​ján ne​ki​csap​ta a szik​lák​nak. Ki​ál​tá​sok har​san​tak a há​tunk
mö​gött, őrök buk​kan​tak fel a kas​tély kül​ső fa​la​in oda​fent.
– Le​fe​lé! – ri​kol​tot​ta Kas​ja, és le​nyom​ta a gye​re​ke​ket a csó​nak al​já​ba, majd a sa​ját tes​té​-
vel ta​kar​ta el őket. A ka​to​nák nyi​lak​kal vet​tek cél​ba min​ket. Az egyik át​sza​kí​tot​ta Kas​ja
kö​pe​nyét és el​ta​lál​ta a há​tát. Egy má​sik mel​let​tem fú​ró​dott bele resz​ket​ve a csó​nak ol​da​-
lá​ba. Le​tép​tem a tol​la​kat a nyíl​vessző vé​gé​ről, és fel​dob​tam őket a le​ve​gő​be. Vissza​em​lé​-
kez​tek rá, mik vol​tak egy​kor, és egy jó​ko​ra ma​dár​raj lett be​lő​lük, amely vi​sít​va kö​rö​zött
fö​löt​tünk, és egy da​ra​big el​ta​kart min​ket az ül​dö​zők sze​me elől. Meg​ka​pasz​kod​tam a
csó​nak szé​lé​ben, és se​gít​sé​gül hív​tam Jaga gyor​sí​tó va​rázs​la​tát.
Elő​re​len​dül​tünk a fo​lyón. Egyet​len su​ha​nás​sal ma​gunk mö​gött hagy​tuk a pa​lo​tát és a
vá​rost, amely el​mo​só​dott a tá​vol​ban, akár egy el​do​bott gye​rek​já​ték. A har​ma​dik nagy
su​ha​nás az üres part​ra so​dort min​ket. A gyo​mok​ból ké​szült csó​nak szét​hul​lott kö​rü​löt​-
tünk, és mind​nyá​jan el​süllyed​tünk.
Majd​nem el​nyelt a víz. Az öl​tö​zé​kem sú​lya hát​ra​fe​lé hú​zott, a ko​szos, ho​má​lyos víz​be,
fö​löt​tem csak kö​dö​sen lát​szó​dott fény. Kas​ja szok​nyá​ja fe​ke​te fel​hő​ként go​moly​gott
mel​let​tem. Nagy csap​ko​dá​sok​kal a fel​szín​re emel​ked​tem, va​kon ta​po​ga​tóz​tam, majd
egy kis kéz érin​tett meg. Szta​s​ek húz​ni kezd​te, és egy fa gyö​ke​ré​re rak​ta a ke​ze​met. Kö​-
hög​ve ki​evic​kél​tem a víz​ből, és si​ke​rült meg​vet​nem a lá​bam a par​ton.
– Nyes​ka! – ki​ál​tott Kas​ja, kar​já​ban a kis Ma​ri​sá​val.
Fel​hú​zódz​kod​tunk a sá​ros part​ra. Kas​ja lába min​den lé​pés​nél egy​re job​ban be​le​mé​-
lyedt a ta​laj​ba, és a ha​tal​mas göd​rök ha​mar meg​tel​tek víz​zel. Le​tér​del​tem az isza​pos
fűre. Ir​dat​lan re​me​gés járt át, mert a má​gia szin​te irá​nyít​ha​tat​la​nul ki akart rob​ban​ni
be​lő​lem. Túl gyor​san ha​lad​tunk. A szí​vem még he​ve​sen ka​la​pált, gon​do​lat​ban még min​-
dig nyi​lak zá​po​roz​tak rám, ré​mül​ten me​ne​kül​tem, és még nem ér​kez​tem meg a bé​kés
fo​lyó​part​ra, az ál​ta​lunk kel​tett hul​lá​mok​kal da​co​ló vízi ro​va​rok közé, sa​ras szok​nyá​ban.
A kas​tély​ban töl​tött idő alatt túl​zot​tan hoz​zá​szok​tam az em​be​rek​hez és a fa​lak​hoz. Nem
is érez​tem va​ló​di​nak a fo​lyó​par​tot.
Szta​s​ek ko​moly, át​szel​le​mült arc​cal ro​gyott le mel​let​tem a föld​re, Ma​ri​sa pe​dig oda​-
má​szott és oda​bújt hoz​zá. A báty​ja át​ka​rol​ta. Kas​ja is le​ült mel​lé​jük. Én is szí​ve​sen le​te​le​-
ped​tem vol​na, és egy hé​tig fel sem éb​red​tem vol​na. De Ma​rek pon​to​san tud​ta, mer​re
men​tünk. Szol​ja vé​gig fog​ja kül​de​ni ma​da​rát a fo​lyó fö​lött. Nem volt időnk pi​hen​ni.
Két ök​röt for​máz​tam a fo​lyó​part sa​rá​ból, éle​tet le​hel​tem be​lé​jük, az​tán gallyak​ból sze​-
ke​ret épí​tet​tem. Az​zal zöty​kö​lőd​tünk to​vább az úton, de még alig egy órá​ja utaz​tunk,
ami​kor Kas​ja hát​ra​né​zett, és a ne​ve​met ki​ál​tot​ta: – Nyes​ka! – Az út kö​ze​lé​ben álló fa​cso​-
port​hoz ve​zet​tem az ök​rö​ket. Mö​göt​tük ki​sebb por​fel​hő ke​let​ke​zett. Szo​ro​sabb​ra fog​-
tam a gyep​lőt, mert az ök​rök egy​re ide​ge​seb​ben rug​dos​ták a föl​det a li​get​ben. A lé​leg​ze​-
tün​ket is vissza​foj​tot​tuk. A fel​hő ter​mé​szet​el​le​nes gyor​sa​ság​gal nőtt. Egy​re kö​ze​lebb és
kö​ze​lebb ért, az​tán egy ki​sebb csa​pat vö​rös kö​pe​nyes ka​to​na su​hant el mel​let​tünk szám​-
szer​íjak​kal és ki​vont kar​dok​kal. Má​gi​kus szik​rák pat​tan​tak a lo​vak pa​tái kö​rül, az acél
ha​ran​gok​hoz ha​son​ló​an kon​gott a ke​mény​re dön​gölt úton. Al​o​sa va​rázs​la​ta le​he​tett,
ame​lyet a Ren​ge​teg most már a sa​ját szol​gá​la​tá​ba ál​lí​tott. Meg​vár​tam, amíg a fel​hő lá​tó​-
tá​vol​sá​gon kí​vül ke​rül, és csak utá​na ve​zet​tem vissza a sze​ke​ret az útra.
Mire be​ér​tünk az első vá​ros​ba, több he​lyen is vi​szont​lát​hat​tuk ma​gun​kat: mind​ket​-
tőnk ar​cát le​raj​zol​ták el​na​gyol​tan egy hosszú per​ga​men​re, ame​lyet a temp​lom mel​lett
szö​gez​tek ki egy fára. Ko​ráb​ban bele sem gon​dol​tam, mi​lyen ér​zés haj​tó​va​dá​szat cél​-
pont​já​nak len​ni. Vár​tam, hogy vég​re lát​has​sam a vá​rost, meg​áll​has​sak és élel​met ve​hes​-
sek, hi​szen az éh​ség már mar​dos​ta a gyom​run​kat. Ehe​lyett a fe​jünk​re kel​lett húz​nunk a
kö​pe​nyün​ket, és to​vább kel​lett haj​ta​nunk anél​kül, hogy bár​ki​vel szót vál​tot​tunk vol​na.
Egész úton va​dul rán​gat​tam a gyep​lőt, de sze​ren​csénk volt. Vá​sárt ren​dez​tek, és mi​vel
nagy volt a te​le​pü​lés, és kö​zel fe​küdt a fő​vá​ros​hoz, elég sok ide​gen járt-kelt kö​rü​löt​tünk
ah​hoz, hogy ne kelt​sünk fel​tű​nést. Sen​ki sem kö​ve​tel​te, hogy mu​tas​suk meg az ar​cun​-
kat. Amint az utol​só há​zak mel​lett el​ha​lad​tunk, meg​rán​gat​tam a gyep​lőt, si​e​tő​sebb​re
fog​tam az ök​rök lép​te​it, és ad​dig nem is las​sí​tot​tam, amíg a falu ma​ra​dék​ta​la​nul el nem
tűnt a tá​vol​ban.
Még két​szer kel​lett le​hú​zód​nunk az út​ról egy-egy lo​vas​csa​pat elől. Az​tán még egy​szer
fél​re​áll​tunk késő este, ami​kor egy má​sik ki​rály vö​rös kö​pe​nyes hír​vi​vő​je jött szem​be ve​-
lünk. Kra​lia felé vág​ta​tott, és lova pa​tái nyo​mán fel-fel​vil​lan​tak a má​gi​kus szik​rák a
szür​kü​let​ben. Nem vett ész​re min​ket, túl​zot​tan le​fog​lal​ta a szá​gul​dás, be​le​ve​gyül​tünk a
sö​vény ár​nyé​ká​ba. Rej​tőz​kö​dés köz​ben va​la​mi sö​tét és szög​le​tes for​mát vet​tem ész​re a
há​tunk mö​gött: a fák sű​rű​jé​ben meg​bú​vó, el​ha​gyott kuny​hó nyi​tott aj​ta​ja volt. Amíg
Kas​ja az ök​rök​re fel​ügyelt, én át​fé​sül​tem a bur​ján​zó ker​tet. Ta​lál​tam né​hány ké​sői ep​ret,
pár régi ret​ket, hagy​mát és ba​bot. Az éle​lem több​sé​gét a gye​re​kek​nek ad​tuk, akik nem
sok​kal ké​sőbb el is alud​tak a sze​ké​ren. Vissza​tér​tünk az útra. Örül​tem, hogy az ök​rök​nek
sem en​ni​ük, sem pi​hen​ni​ük nem kell, hi​szen föld​ből gyúr​tam őket. Egész éj​jel fá​rad​ha​-
tat​la​nul húz​ták a ko​csit.
Kas​ja elő​re​ült mel​lém a bak​ra. Rö​vi​de​sen ki​gyúl​tak a csil​la​gok a szé​les, sö​tét, min​den
élő​lény​től vég​te​le​nül tá​vol fe​szü​lő égen. Hi​deg, moz​du​lat​lan és túl csen​des volt a le​ve​gő,
a ko​csi nem nyi​kor​gott, az ök​rök nem hor​kan​tot​tak, nem prüsz​köl​tek. – Nem is pró​bál​-
tál meg üzen​ni az ap​juk​nak – je​gyez​te meg Kas​ja hal​kan.
Elő​re, a sö​tét út vo​na​lá​ra szö​gez​tem a pil​lan​tá​som. – Ő is meg​halt. A ro​szi​a​i​ak raj​tuk
ütöt​tek.
Kas​ja óva​to​san meg​fog​ta a ke​ze​met, és az út java ré​szé​ben el sem en​ged​te. Kis idő múl​-
tán meg​szó​lalt: – A her​ceg​né mel​let​tem halt meg. A szek​rény​be dug​ta a gye​re​ke​ket, az​-
tán meg​állt az aj​ta​ja előtt. Több​ször is meg​szúr​ták, ő vi​szont min​den ere​jé​vel az aj​tót
pró​bál​ta ta​kar​ni elő​lük. – Meg​re​me​gett a hang​ja. – Nyes​ka, tud​nál ne​kem csi​nál​ni egy
kar​dot?
Nem akar​tam. Per​sze aján​la​tos lett vol​na őt is fegy​ver​rel el​lát​ni, hi​szen bár​mi​kor el​-
kap​hat​tak min​ket. Nem fél​tet​tem: Kas​ja nagy biz​ton​ság​gal har​colt, mi​vel a pen​gék ki​-
csor​bul​tak a bő​rén, és a nyi​lak meg sem kar​col​ták. Egy kard​dal a ke​zé​ben vi​szont na​-
gyon ve​szé​lyes​sé vál​ha​tott. Nem volt szük​sé​ge pajzs​ra, pán​cél​ra, de meg​fon​tolt​ság​ra
sem. Úgy ka​szál​ta vol​na le a ka​to​ná​kat, mint a za​bot a me​zőn, egyen​le​te​sen, üte​me​sen.
Eszem​be ju​tott Al​o​sa kard​ja, a be​lő​le su​gár​zó, gyil​kos mo​hó​ság. Lát​ha​tat​lan rej​tek​he​-
lyén pi​hent, még​is a há​ta​mon érez​tem a sú​lyát. Kas​ja pont olyan vol​na, mint az a kard,
csil​la​pít​ha​tat​lan, de nem csu​pán egy cél​ra al​kal​mas. Nem akar​tam, hogy ilyen fel​ada​to​-
kat kell​jen el​vé​gez​nie. Nem akar​tam, hogy szük​sé​ge le​gyen kard​ra.
Hasz​ta​la​nul tip​ród​tam ilyen dol​go​kon. Elő​vet​tem a bics​ká​mat, és ő is át​ad​ta ne​kem az
övét. Le​szag​gat​tam a csa​to​kat az övek​ről és a bocs​ko​rok​ról, le​vet​tem a tű​ket a kö​pe​nye​-
ink​ről, majd egy gallyat is le​sza​kí​tot​tam az egyik fá​ról. Min​dent egy​be​gyűj​töt​tem a
szok​nyá​mon, az ölem​ben. Kas​ja ve​zet​te a sze​ke​ret, én pe​dig meg​pa​ran​csol​tam a tár​-
gyak​nak, hogy vál​ja​nak eggyé, egye​nes​sé, éles​sé és erős​sé. A hét lo​vag​ról dú​dol​tam ne​-
kik egy éne​ket, ők pe​dig hall​gat​ták, és las​san egy hosszú, gör​be pen​gé​vé ol​vad​tak össze,
amely egyik ol​da​lán bo​rot​va​éles volt. In​kább kony​hai kés​re ha​son​lí​tott, mint kard​ra. Fé​-
nyes acél​sze​ge​csek tar​tot​ták raj​ta a fa​mar​ko​la​tot. Kas​ja fel​vet​te, és az egyen​sú​lyát pró​-
bál​gat​ta. Az​tán bó​lin​tott, és be​rak​ta az ülés alá.

Már há​rom nap​ja rót​tuk az utat, ami​kor a meg​nyug​ta​tó​an ott​ho​nos he​gyek lát​vá​nya
reg​gel​re el​fog​lal​ta az egész lát​ha​tárt. Az ök​rök bír​ták a ro​ham​tem​pót, de időn​ként to​-
vább​ra is el kel​lett búj​nunk sö​vé​nyek, dom​bocs​kák és el​ha​gya​tott kuny​hók mögé, va​la​-
hány​szor lo​va​sok kö​ze​led​tek fel​tar​tóz​tat​ha​tat​lan özön​nel. Ele​in​te örül​tem, hogy mind​-
nyá​juk elől si​ke​rült el​búj​nunk, túl​zot​tan tom​bolt ben​nem a fé​lel​mem és a meg​könnyeb​-
bü​lés, így nem is gon​dol​tam mé​lyeb​ben bele a hely​zet​be. Ám egy​szer, ami​kor egy sö​-
vény mögé búj​va les​tük az újabb por​fel​hő szét​szé​le​dé​sét a ho​ri​zon​ton, Kas​ja meg​szó​lalt:
– Csak jön​nek és jön​nek. – Hi​deg, ke​mény cso​mó ke​let​ke​zett a ha​sam​ban, ami​kor rá​éb​-
red​tem, hogy túl so​kan van​nak, biz​tos, hogy nem utá​nunk küld​ték az összes ka​to​nát.
Va​la​mi ko​mo​lyabb mű​ve​let zaj​lott.
Ha Ma​rek le​zá​rat​ta a he​gyi há​gó​kat, ha az em​be​rei blo​kád alá von​ták a tor​nyot, ha ma​-
gát Szar​kant akar​ták el​fog​ni, ha meg​le​pe​tés​sze​rű​en akar​tak rá​tá​mad​ni, amíg Za​to​csek​-
től pró​bál​ja tá​vol tar​ta​ni a Ren​ge​te​get…
Nem volt más vá​lasz​tá​sunk, mint foly​tat​ni az utat, ám a he​gyek már nem nyúj​tot​tak
annyi​ra vi​gasz​ta​ló lát​ványt. Fo​gal​munk sem volt, mi vár ránk a hegy​ség túl​ol​da​lán.
Kas​ja egész nap a sze​kér há​tul​ján uta​zott a gye​re​kek​kel, és mind​vé​gig a kard​ján tar​tot​ta
a ke​zét a kö​pe​nye alatt. Az út las​san emel​ked​ni kez​dett a he​gyek lá​bá​nál. A nap ma​gas​ra
há​gott, és me​leg arany​fénnyel hin​tet​te be Kas​ja kő​sze​rű vo​ná​sa​it. Tá​vo​li​nak és ide​gen​-
sze​rű​nek lát​tam az ar​cát, és em​ber​fe​let​ti rez​ze​nés​te​len​ség​gel né​zett maga elé.
Fel​ér​tünk az egyik domb te​te​jé​re, és meg​ta​lál​tuk a Sár​ga-mo​csár utol​só út​ke​resz​te​ző​-
dé​sét, mel​let​te egy kút​tal és ita​tó​vá​lyú​val. Az út üres volt, de mind​két irány​ban ala​po​san
le​dön​göl​ték a lo​vak és az em​be​rek lá​bai. Nem tud​tam meg​ál​la​pí​ta​ni, mennyi​re meg​szo​-
kott az ilyen sűrű jö​vés-me​nés er​re​fe​lé. Kas​ja több​vö​dör​nyi vi​zet hú​zott fel a kút​ból,
hogy ihas​sunk és meg​mo​sa​kod​has​sunk. A víz​zel sár​göm​bö​ket gyúr​tam, hogy ki​iga​zít​-
sam itt-ott az ök​rö​ket, ame​lyek több he​lyütt meg​re​pe​dez​tek az egész na​pos vo​nu​lás so​-
rán. Szta​s​ek né​mán hord​ta ne​kem a ki​tép​ke​dett sá​ros fü​vet.
Ami​lyen fi​no​man le​he​tett, tu​dat​tuk a gye​re​kek​kel, mi tör​tént az ap​juk​kal. Ma​ri​sa nem
iga​zán ér​tet​te, csak a fé​lel​me nőtt. Né​hány​szor már meg​kér​dez​te, hol van az any​ja. Egy​-
foly​tá​ban Kas​ja szok​nyá​já​ba ka​pasz​ko​dott, mint egy kis​ba​ba, és egy pil​la​nat​ra sem tá​-
vo​lo​dott el tőle. Szta​s​ek túl​zot​tan is jól fel​fog​ta a hely​ze​tet. Szót​la​nul fo​gad​ta a hírt, és
ké​sőbb is csak ennyit mon​dott: – Ma​rek bá​csi meg akart ölni min​ket? Nem va​gyok már
gye​rek – tet​te hoz​zá, mint​ha ma​gam​tól nem jöt​tem vol​na rá, mennyi​re éret​ten vi​szo​-
nyul a té​nyek​hez.
– Nem – pré​sel​tem ki ma​gam​ból össze​szo​rult to​rok​kal. – Csak utat en​ged az Erdő be​fo​-
lyá​sá​nak.
Nem tud​tam, hisz-e ne​kem. A kis​fiú mind​vé​gig hall​ga​tag volt. Tü​rel​me​sen vi​sel​ke​dett
Ma​ri​sá​val is, aki va​ló​ság​gal csün​gött raj​ta, és ott se​gí​tett, ahol tu​dott. De alig be​szélt.
– Ag​nyes​ka! – hív​ta fel ma​gá​ra a fi​gyel​me​met, ami​kor be​fe​jez​tem a má​so​dik ökör hát​-
só lá​bá​nak ta​pasz​tá​sát, és fel​áll​tam, hogy le​mos​sam a sa​rat a ke​zem​ről. Meg​for​dul​tam,
és arra néz​tem, amer​re a kis her​ceg. Hosszú-hosszú mér​föl​dek​re nyúlt el mö​göt​tünk az
út. Nyu​gat​ra sűrű por​fel​hő ta​kar​ta az utat, és mi​köz​ben néz​tük, egy​re kö​ze​lebb ért hoz​-
zánk. Kas​ja fel​kap​ta Ma​ri​sát. Be​ár​nyé​kol​tam a sze​mem, és hu​nyo​rog​va néz​tem a
messze​ség​be az erős fény​ben.
Ha​tal​mas se​reg, több ezer ka​to​na kö​ze​le​dett. Hosszú lán​dzsák csil​log​tak a me​net élén,
lo​va​sok ha​lad​tak két​ol​dalt, és egyi​kük jó​ko​ra, fe​hér-vö​rös zász​lót vitt. Egy pej​lo​vat lát​-
tam elöl, há​tán egy ezüs​tös pán​célt vi​se​lő ka​to​ná​val, mel​let​te pe​dig egy szür​ke lo​vat fe​-
hér kö​pe​nyes lo​vas​sal…
A vi​lág hir​te​len ki​for​dult a sar​ka​i​ból, össze​szű​kült, és nyíl​se​be​sen rám ron​tott. Szol​ja
arca élén​ken ki​vi​lág​lott a kö​zel​gő se​reg​ből. Pon​to​san en​gem né​zett. Olyan erő​sen rán​-
tot​tam fél​re a fe​je​met, hogy majd​nem el​es​tem. – Nyes​ka? – szó​lí​tott meg Kas​ja.
– Gyor​san! – zi​hál​tam, és fel​ká​szá​lód​tam a sze​kér​re. Szta​s​eket is fel​tusz​kol​tam a ko​csi
há​tul​já​ra. – Meg​lá​tott.
Mé​lyebb​re men​tünk a he​gyek közé. Azt la​tol​gat​tam, mi​lyen messze jár​hat tő​lünk a se​-
reg. Os​tor​ral is oda​csap​tam vol​na az ök​rök közé, ha az​zal el​érek va​la​mit, de már így is a
le​he​tő leg​gyor​sab​ban fu​tot​tak. A kes​keny, ka​nyar​gós út​ból nagy kö​vek áll​tak ki, így
gyor​san re​pe​de​zett és mor​zsá​ló​dott a lá​buk. Már nem tud​tam vol​na sa​rat sze​rez​ni a
meg​fol​to​zá​suk​hoz, még ha rá is ve​szem ma​gam, hogy meg​ál​lít​sam a sze​ke​ret. Nem
mer​tem a gyor​sí​tó igét al​kal​maz​ni, hi​szen nem lát​tam túl a kö​vet​ke​ző ka​nya​ron sem.
Mi van, ha ott is ka​to​nák vár​nak ránk, és egye​ne​sen az ő kar​ja​ik​ba haj​tom a sze​ke​ret,
vagy ami még rosszabb, egy sza​ka​dék fölé irá​nyí​tom?
A bal ol​da​lon ha​la​dó ökör hir​te​len fel​bu​kott, és a lába egy szik​lá​nak csa​pód​va por​rá
zú​zó​dott. A má​sik ál​lat egy da​ra​big még hú​zott ben​nün​ket, az​tán két lé​pés kö​zött egy​-
sze​rű​en össze​om​lott. A sze​kér hir​te​len egyen​sú​lyát veszt​ve elő​re​bil​lent, és mind​nyá​jan
gallyak és szá​raz fű ku​pa​ca​i​ra csúsz​tunk az ülé​sek​ről.
Ad​dig​ra már a he​gyek la​bi​rin​tu​sá​ban jár​tunk, ahol össze​fonnyad​tak és el​sat​nyul​tak a
fák, és az ide-oda te​ker​gő út mind​két ol​da​lán szik​las​üve​gek ma​ga​sod​tak az ég felé. Hát​-
ra​fe​lé sem le​he​tett olyan messzi​re el​lát​ni, hogy meg​be​csül​hes​sük, mi​lyen messze jár tő​-
lünk az el​len​ség. Ál​ta​lá​ban egy nap alatt át le​he​tett kel​ni a há​gón. Kas​ja fel​kap​ta Ma​ri​sát,
és Szta​s​ek is fel​pat​tant a föld​ről. Ma​ka​csul vo​nult mel​let​tem, nem pa​nasz​ko​dott sem a
si​et​ség, sem a fá​radt lába, sem a tor​kunk​ba ha​to​ló, csí​pős, rit​kás le​ve​gő mi​att.
Egy ki​ug​ró szik​lá​nál áll​tunk meg ki​fúj​ni ma​gun​kat, ahol vé​kony kis nyá​ri pa​tak csor​-
do​gált. Vi​zet vet​tünk a mar​kunk​ba, és ami​kor fel​egye​ne​sed​tem, re​kedt si​kol​tás har​sant
a fe​jem mel​lett. Össze​rez​zen​tem. Fé​nyes szár​nyú, fe​ke​te var​jú ült egy ágon a kö​ze​lünk​-
ben, egy kö​vek kö​zött egyen​sú​lyo​zó, cse​ne​vész fa ágán. Is​mét har​sá​nyan ká​ro​gott egyet.
A ma​dár to​vább​kí​sért ben​nün​ket me​ne​kü​lés köz​ben, ágak​ról kö​vek​re, kö​vek​ről szik​-
lák​ra szök​kent. Meg​dob​tam egy ka​viccsal, hát​ha el​re​pül, ám a ma​dár csak még egyet ug​-
rott, és met​sző, di​a​dal​mas han​gon ká​ro​gott.
Még két ha​son​ló ma​dár buk​kant fel va​la​mi​vel tá​vo​labb. Az ös​vény a me​re​dé​lyen ke​-
reszt​ben kí​gyó​zott, mind​két ol​da​lán zöld fű​ta​ka​ró​val.
To​vább fu​tot​tunk. Az út éles szög​ben el​ka​nya​ro​dott, ahogy eresz​ked​ni kez​dett az
egyik hegy​ről, és jobb ol​dalt lé​leg​zet​el​ál​lí​tó sza​ka​dék tűnt fel. Le​het, hogy már el​hagy​tuk
a csú​csot. Csak a fu​tás járt a fe​jem​ben, így nem tud​tam kel​lő​en fi​gye​lem​mel kö​vet​ni az
út​vo​na​lat. Jó​for​mán a kar​já​nál fog​va rán​gat​tam Szta​s​eket ma​gam után. Va​la​hol a há​-
tunk mö​gött fel​nye​rí​tett egy ló. Mint​ha túl gyor​san vág​ta​tott és meg​bot​lott vol​na a csú​-
szós he​gyi há​gó​ban. A var​jak fel​röp​pen​tek a le​ve​gő​be, és a fe​jünk fö​lött kö​röz​tek, hogy
lás​sák, mi tör​tént. Egyet​len​egy ma​radt, aki ko​ráb​ban sem tá​gí​tott tő​lünk, és úgy ug​rált
to​vább mel​let​tünk, hogy köz​ben le sem vet​te ró​lunk a sze​mét.
Na​gyon meg​rit​kult a le​ve​gő, alig győz​tük kap​kod​ni fu​tás köz​ben. Le​eresz​ke​dett a nap.
– Állj! – ki​ál​tot​ta va​la​ki a há​tunk mö​gött. Egy nyíl kö​vet​te a han​got, és a kö​vet​ke​ző pil​-
la​nat​ban egy szik​lá​nak csa​pó​dott a fe​jünk fö​lött. Kas​ja meg​állt, és ami​kor utol​ér​tem, át​-
ad​ta ne​kem Ma​ri​sát, és mö​göt​tünk sza​ladt to​vább. Szta​s​ek ré​mül​ten né​zett hát​ra rám.
– Fuss! – szól​tam rá. – Fuss, amíg meg nem lá​tod a tor​nyot! – A kis​fiú to​vább​ro​hant,
majd el​tűnt egy ka​nyar​ban egy nagy szik​la​tömb mö​gött. Ma​gam​hoz szo​rí​tot​tam Ma​ri​-
sát, aki​nek kar​jai a nya​kam köré kul​cso​lód​tak, lá​bá​val pe​dig a de​re​ka​mat fog​ta át. Igye​-
kez​tem lé​pést tar​ta​ni Szta​s​ek​kel. A lo​vak már olyan kö​zel jár​tak, hogy hal​lot​tuk a pa​tá​ik
alól ki​gu​ru​ló ka​vi​csok hang​ját.
– Lá​tom! – ki​ál​tott fel Szta​s​ek elöl.
– Ka​pasz​kodj erő​sen! – uta​sí​tot​tam a kis​lányt, és a le​he​tő leg​gyor​sab​ban kö​vet​tem
Szta​s​eket. Ma​ri​sa tes​te időn​ként erő​sen ne​kem lö​kő​dött, de az ar​cát a vál​lam​ba te​met​te,
és nem szólt egy szót sem. A kis​fiú ide​ge​sen for​dult meg, ami​kor én is meg​ke​rül​tem a
szik​lát. Egy ki​ug​ró pe​re​men állt a hegy ol​da​lá​ban, amely olyan szé​les volt, mint egy rét.
Ki​sza​ladt az erő a lá​bam​ból, össze​rogy​tam, és ép​pen csak ad​dig bír​tam a tér​de​men meg​-
ma​rad​ni, amíg le​tet​tem Ma​ri​sát a föld​re, mert kis hí​ján rá​es​tem. A déli lej​tők​re ér​kez​-
tünk. Alat​tunk egé​szen Ol​san​ká​ig ka​nyar​gott ide-oda az ös​vény a hegy​ol​da​lon.
A vá​ro​son túl pe​dig, a nyu​ga​ti he​gyek előtt a Sár​kány tor​nya vil​lo​gott a nap​sü​tés​ben,
bár még min​dig ki​csi​nek tűnt a messze​ség​ben. Ka​to​nák gyű​rű​je vet​te kö​rül, sár​ga kö​pe​-
nyes har​co​sok so​rai. Két​ség​be​eset​ten les​tem: va​jon be​ju​tot​tak már? A nagy​ka​pu még
zár​va volt, és az ab​la​kok​ból sem go​moly​gott füst ki​fe​lé. Nem akar​tam el​hin​ni, hogy el​-
esett a to​rony. Szar​kan ne​vét akar​tam ki​ál​ta​ni, át akar​tam re​pül​ni a hegy és a to​rony kö​-
zöt​ti tá​vol​sá​gon. Fel​tá​pász​kod​tam a föld​ről.
Kas​ja meg​állt mö​göt​tünk a kes​keny ös​vé​nyen. Ami​kor az első lo​vak meg​ke​rül​ték a
nagy szik​lát, ki​von​ta a tő​lem ka​pott kar​dot. Ma​rek ve​zet​te a csa​pa​tot. Sar​kan​tyú​já​ról
vér frö​csö​gött szét, és vi​cso​rog​va ha​do​ná​szott a fegy​ve​ré​vel. Pej lova fel​ágas​ko​dott, de
Kas​ja nem moz​dult. Haja sza​ba​don hul​lám​zott a szél​ben. Szé​les ter​pesz​ben meg​ve​tet​te
lá​bát a he​gyi ös​vé​nyen, és egye​ne​sen maga elé tar​tot​ta a kar​dot, ezért Ma​rek​nek fél​re
kel​lett rán​ta​nia lo​vát, ne​hogy egye​ne​sen be​le​sza​lad​jon a pen​gé​be.
Meg​húz​ta a kan​tár​szá​rat, és mi​köz​ben el​for​dí​tot​ta há​ta​sát az úton, le​csa​pott a kard​já​-
val. Kas​ja el​há​rí​tot​ta az ütést a sa​ját fegy​ve​ré​vel, és szín​tisz​ta, bes​ti​á​lis erő​vel len​dí​tet​te
fél​re a tá​ma​dót. Si​ke​rült ki​lök​nie a kar​dot Ma​rek ke​zé​ből. A fegy​ver az ös​vény szé​lé​re
pen​de​rült, és le is gu​rult, ka​vi​csok és por​fel​hő közé ve​gyül​ve zu​hant le a hegy​ről.
– Dár​dát! – ki​ál​tot​ta a her​ceg, mire az egyik ka​to​na oda​dob​ta neki a fegy​vert. Könnye​-
dén kap​ta el, pe​dig köz​ben to​vább for​dult a lo​vá​val. Hosszan, ala​cso​nyan dö​fött le a dár​-
dá​val, és majd​nem el​ta​lál​ta Kas​ja de​re​kát. Kas​já​nak hát​ra kel​lett ug​ra​nia. Ha a her​ceg​-
nek si​ke​rült vol​na le​ta​szí​ta​nia az út​ról, nem szá​mí​tott vol​na töb​bé az erő​fö​lé​nye. Kas​ja
el akar​ta kap​ni a dár​da vé​gét, ám Ma​rek túl hir​te​len húz​ta vissza. Ek​kor azon​nal elő​re​-
ösz​tö​kél​te lo​vát, majd fel​húz​ta a hát​só két lá​bá​ra, hogy óri​ás var​jú​hoz ha​son​ló​an lép​-
ked​jen elő​re, és ka​pá​ló​zó mell​ső pa​tá​i​val szétzúz​za Kas​ja fe​jét. Azt akar​ta, hogy hát​rál​jon
előt​te, és ami​kor el​ér​nek az út ki​szé​le​se​dé​sé​hez, rá​küld​hes​se a ka​to​ná​kat. Ak​kor Kas​ja
két ol​da​lán meg​ro​ha​moz​hat​tak vol​na en​gem és a gye​re​ke​ket is.
A Sár​kány va​rázs​igé​jét pró​bál​tam fel​idéz​ni, azt, ame​lyik​kel tér​ben le​he​tett ug​ra​ni. Va​-
li​szu és zo​kinezs… ám még össze sem fűz​tem a sza​va​kat, ami​kor már tud​tam, hogy nem
fog mű​köd​ni. A he​gyen vol​tunk, nem a völgy​ben, az út még nem nyílt meg előt​tünk.
Szé​dül​tem a híg le​ve​gő​től és az el​ke​se​re​dés​től. Szta​s​ek fel​kap​ta Ma​ri​sát, és erő​sen ma​-
gá​hoz szo​rí​tot​ta. Be​huny​tam a sze​mem, és el​mond​tam az il​lú​zió​igét: fel​idéz​tem Szar​-
kan könyv​tá​rát. A kö​rü​löt​tünk lévő szik​lá​kon köny​ves​pol​cok je​len​tek meg, arany​be​tűk
csil​lan​tak a kö​te​tek ge​rin​cén, és bőr sza​ga csap​ta meg az or​ro​mat. Lát​tam a ma​da​rat a
ru​gós szer​ke​zet​tel a ka​lit​ká​já​ban, és lát​tam az ab​la​kon át fel​tá​ru​ló ki​lá​tást a völgy​re és a
ka​nyar​gó fo​lyó​ra. Még ma​gun​kat is be​le​kép​zel​tem a káp​rá​zat​ba: apró, izgő-moz​gó han​-
gyák​nak lát​szot​tunk a hegy​ol​da​lon. Húsz ka​to​na so​ra​ko​zott fel a he​gyi úton Ma​rek mö​-
gött, fel​ké​szül​ve arra, hogy ha kiér az út ki​szé​le​se​dő ré​szé​re, mind​nyá​jan le​ro​han​hat​nak
min​ket.
Tud​tam, hogy a Sár​kány nincs a to​rony​ban, hi​szen ke​le​ten volt, Za​to​csek​ben, ahon​-
nan vé​kony füst​osz​lop kí​gyó​zott fel​fe​lé a Ren​ge​teg​ből. Én még​is a könyv​tár​ba kép​zel​-
tem, az asz​tal mel​lé, és ar​cá​nak éles szö​ge​it soha el nem ol​va​dó gyer​tyák fé​nye vi​lá​gí​tot​-
ta meg. A meg​szo​kott bosszús, össze​za​vart ar​cá​val né​zett rám: Most meg mit mű​velsz?
– Se​gíts! – kér​tem, és meg​lök​tem Szta​s​eket. A Sár​kány ösz​tö​nö​sen ki​tár​ta a kar​ját, a
gye​re​kek pe​dig egy​szer​re es​tek az ölé​be. Szta​s​ek fel​si​kol​tott, és lát​tam, hogy tág​ra nyílt
szem​mel bá​mul fel a má​gus​ra. Szar​kan le​né​zett rá.
Vissza​for​dul​tam, fé​lig a könyv​tár​ban vol​tam, fé​lig a he​gyen. – Kas​ja! – ki​ál​tot​tam.
– Menj! – ki​ál​tot​ta vissza. Az egyik ka​to​na, aki Ma​rek mö​gött állt, meg​lá​tott en​gem és a
könyv​tá​rat is. Elő​kap​ta az íját, és nyi​lat fe​szí​tett rá.
Kas​ja el​ha​jolt a dár​da elől, ne​ki​ro​hant Ma​rek lo​vá​nak, és ke​ze​it a szü​gyé​re téve fél​re​ta​-
szí​tot​ta az út​ból. Az ál​lat nye​rít​ve ágas​ko​dott fel, és mell​ső lá​ba​i​val Kas​ja felé ka​pált. Ma​-
rek meg​rúg​ta Kas​ját, el​ta​lál​ta az ál​lát, és köz​ben le​döf​te a dár​dá​ját ket​tő​jük közé. A fegy​-
ver Kas​ja bo​ká​já​nak kö​ze​lé​ben fú​ró​dott a föld​be. A her​ceg most már két kéz​zel fog​ta, el​-
en​ged​te a gyep​lőt, a ló még​is en​ge​del​mes​ke​dett az aka​ra​tá​nak. Az ál​lat meg​for​dult, Ma​-
rek vi​szont a tör​zsét el​csa​var​va to​vább​ra is fog​ta a dár​dát, és si​ke​rült fel​bo​rí​ta​nia Kas​ját.
A ló hát​só fele is ne​ki​csa​pó​dott Kas​já​nak, és az ös​vény pe​re​mé​re lök​te. Ma​rek gyor​san és
masszí​van meg​emel​ke​dett a nye​reg​ben. Kas​ja el​esett. Si​kol​ta​ni sem ma​radt ide​je, csak
nyö​gött egyet és el​tűnt. Mi​köz​ben meg​pró​bált meg​ka​pasz​kod​ni, ki​té​pett egy-egy ma​-
rok​nyi fü​vet.
– Kas​ja! – si​kol​tot​tam. Ma​rek fe​lém for​dult. Az íjász el​en​ged​te a nyi​lat, a húr he​ve​sen
rez​gett.
Két kéz ra​gad​ta meg a vál​lam, is​me​rős, még​is vá​rat​lan erő​vel, és hát​ra​fe​lé hú​zott. A
könyv​tár fa​lai el​su​han​tak mel​let​tem, és össze​zá​rul​tak előt​tem, mi​előtt a nyílt át​ha​tol​-
ha​tott vol​na kö​zöt​tük. A szél sü​ví​té​se, a ma​ró​an hi​deg le​ve​gő el​pá​rol​gott a bő​röm​ről.
Döb​ben​ten hát​ra​for​dul​tam. Szar​kan ott állt mö​göt​tem. Ő hú​zott át ma​gá​hoz.
Még min​dig a vál​la​mon tar​tot​ta a ke​zét. Há​tam​mal a mell​ka​sá​nak fe​szül​tem. Ré​mü​let
és ezer​nyi kér​dés tom​bolt ben​nem, ő vi​szont le​en​ged​te a ke​zét, és hát​rább lé​pett. Ész​re​-
vet​tem, hogy nem va​gyunk egye​dül. Egy asz​tal állt előt​tünk, raj​ta a völgy tér​ké​pe, túl​ol​-
da​lán pe​dig egy nagy ter​me​tű, szé​les vál​lú fér​fi, hosszú sza​kál​lal, pán​cél​ing​ben, sár​ga
ka​to​nai kö​peny​ben. Meg​rö​kö​nyöd​ve né​zett rám, akár​csak a háta mö​gött álló négy ka​to​-
na, egy​től egyig a kard​juk mar​ko​la​tá​ra kul​cso​ló​dó kéz​zel.
– Kas​ja! – jaj​dult fel Ma​ri​sa Szta​s​ek kar​jai kö​zött, és meg​pró​bált ki​sza​ba​dul​ni a szo​rí​tá​-
sá​ból. – Kas​ját aka​rom!
Én is Kas​ját akar​tam. Még min​dig re​meg​tem, mert élén​ken élt ben​nem a hegy​ről le​gu​-
ru​ló tes​te lát​vá​nya. Va​jon mek​ko​rát zu​hant, mennyi​re tör​te össze ma​gát? Oda​ro​han​tam
az ab​lak​hoz. Messzi​re ke​rül​tünk a hegy​től, de még lát​tam egy vé​kony por​fel​hőt ott, ahol
Kas​ja le​zu​hant – mint​ha egy vo​nal​lal kö​töt​ték vol​na össze az eget a hegy​ol​dal​lal. Bar​na
kö​pe​nyé​ben és az ös​vé​nyen szét​om​ló sző​ke ha​já​val apró, je​len​ték​te​len ku​pac​nak lát​-
szott. Száz​láb​nyi​val lej​jebb ért föl​det az ös​vé​nyen, ahol is​mét arra ka​nya​ro​dott. Meg​pró​-
bál​tam össze​szed​ni ma​gam és a má​gi​á​mat. Re​me​gett a lá​bam a ki​me​rült​ség​től.
– Nem – szó​lalt meg Szar​kan, és oda​lé​pett mel​lém. – Hagyd abba! Nem tu​dom, hogy si​-
ke​rült ezt vég​hez​vin​ned, de alig​ha va​la​mi di​csé​re​tes mó​don, vi​szont az biz​tos, hogy túl
pa​zar​ló​an hasz​nál​tad a va​rázs​erő​det az el​múlt egy órá​ban. – Ki​mu​ta​tott az ab​la​kon Kas​-
ja tes​té​nek moz​du​lat​lan tömb​jé​re, és hu​nyo​rog​va néz​te. – Tu​a​li​de​tal – mond​ta, majd
ököl​be szo​rí​tot​ta a ke​zét, si​et​ve vissza​rán​tot​ta, és a pad​ló egyik üres ré​szé​re irá​nyí​tot​ta
az uj​ját.
Kas​ja buk​dá​csol​va esett át a le​ve​gőn, és mi​köz​ben oda​gu​rult, aho​vá Szar​kan mu​ta​tott,
bar​na föld​csí​kot hú​zott maga után. Pár buk​fenc után Kas​ja si​et​ve talp​ra állt, és ép​pen
csak meg​tán​to​ro​dott egy ki​csit. Vé​res hor​zso​lá​sok bo​rí​tot​ták a kar​ját, de si​ke​rült meg​-
őriz​nie a fegy​ve​rét. Rá​né​zett az asz​tal túl​ol​da​lán álló ka​to​nák​ra, és a vál​lá​nál fog​va ma​-
gá​hoz húz​ta Szta​s​eket. A háta mögé von​ta a gye​re​ke​ket, és kor​lát​ként tar​tot​ta maga
előtt a kar​dot. – Csitt, Ma​ri​sa! – szó​lalt meg, és fu​tó​lag meg​érin​tet​te Ma​ri​sa ar​cát, hogy
csend​ben ma​rad​jon. A kis​lány felé nyúj​tot​ta a ke​zét.
A tag​ba​sza​kadt em​ber ad​dig csak né​mán fi​gyelt, ám ek​kor hir​te​len meg​szó​lalt:
– Az ég sze​rel​mé​re, Szar​kan, ez az ifjú her​ceg!
– Igen, alig​ha​nem – bó​lin​tott a má​gus kis​sé le​mon​dó​an. Rá​néz​tem, és hagy​tam ki​ül​ni
ar​com​ra a hi​tet​len​sé​get. Még min​dig nem tud​tam fel​fog​ni, hogy ott van. So​vá​nyabb
volt, mint ami​kor utol​já​ra lát​tam, és csak​nem olyan zi​lált, mint én. Ko​rom​csí​kok csú​fí​-
tot​ták el az ar​cát és a nya​kát, és min​de​nütt vé​kony, szür​ke por​ré​teg bo​rí​tot​ta a bő​rét.
Meg​la​zult az ing​gal​lér​ja, és a nya​ká​nál sö​tét csík vá​lasz​tot​ta el a ko​szos bőrt a ruha alat​ti
tisz​tá​tól. Egy dur​va, elöl nyi​tott, hosszú bőr​ka​bá​tot vi​selt. A ka​bát ujja és alsó sze​gé​lye is
fe​ke​té​re per​zse​lő​dött, és tel​jes hosszá​ban égés​nyo​mok tar​kí​tot​ták. Úgy né​zett ki, mint​ha
egye​ne​sen a lán​go​ló Er​dő​ből ér​ke​zett vol​na. Még az is eszem​be ju​tott, hogy eset​leg én
hív​tam ki on​nan a va​rázs​igém​mel.
Szta​s​ek ki​te​kin​tett Kas​ja mö​gül, és meg​kér​dez​te: – Vlagyi​mir báró? – Ki​csit fel​jebb
emel​te Ma​ri​sát, majd Szar​kan​ra né​zett. – Te meg a Sár​kány vagy? – Gyer​me​ki​en ma​gas,
re​me​gő hang​ja két​sé​gek​kel telt meg, mint​ha at​tól fél​ne, hogy sen​ki sem nézi her​ceg​nek.
– Ag​nyes​ka ide​ho​zott min​ket, hogy biz​ton​ság​ban le​gyünk – tet​te hoz​zá még bi​zony​ta​la​-
nab​bul.
– Per​sze – bó​lo​ga​tott Szar​kan. Ki​né​zett az ab​la​kon. Ma​rek a csa​pa​tá​val együtt el​hagy​ta
a he​gyi ös​vé​nye​ket, és las​san ki​jöt​tek a hágó te​rü​le​té​ről. A lá​buk nyo​mán fel​sza​ba​du​ló
por​fel​hő arany​sár​gá​ra szí​ne​ző​dött a le​me​nő nap fé​nyé​ben, és köd​ként eresz​ke​dett le Ol​-
san​ká​ra.
A Sár​kány oda​for​dult hoz​zám. – Nos… – szó​lalt meg fa​nyar han​gon – …vi​tat​ha​tat​lan,
hogy jó sok em​bert hoz​tál ma​gad​dal.
 26. FEJEZET
Úgy tű​nik, Dél-Pol​nia összes ka​to​ná​ját be​hív​ta – mond​ta a Sár​ga-mo​csár bá​ró​ja, mi​-
köz​ben Ma​rek se​re​gét für​kész​te. Tag​ba​sza​kadt, kel​le​me​sen hor​dó​ha​sú fér​fi volt, aki
olyan könnyed​ség​gel vi​sel​te pán​cél​ját, mint egy ágyék​kö​tőt. Akár a fa​lunk fo​ga​dó​já​nak
törzs​kö​zön​sé​gé​ben is gond nél​kül el​ve​gyül​he​tett vol​na.
Ép​pen meg​kap​ta a ki​rály te​me​té​sé​re szó​ló meg​hí​vást, ami​kor Ma​rek va​rázs​szél​lel szá​-
gul​dó hír​vi​vő​je meg​ér​ke​zett hoz​zá, és el​mond​ta, hogy a ko​ro​na​her​ceg is ha​lott, egy​szer​-
s​mind uta​sí​tot​ta rá, hogy kel​jen át a he​gye​ken, fog​ja el a ron​tás alatt álló, áru​ló Szar​-
kant, és ál​lít​son csap​dát ne​kem és a gye​re​kek​nek. A báró bó​lin​tott, össze​hív​ta a ka​to​ná​it,
és meg​vár​ta, amíg a hír​vi​vő el​megy. Ek​kor át​vo​nult a há​gón, és Szar​kan​hoz si​e​tett,
hogy el​mond​ja neki: va​la​mi go​nosz erő mun​kál​ko​dik a fő​vá​ros​ban.
Együtt tér​tek vissza a to​rony​ba, amely kö​rül a báró ka​to​nái tá​bo​roz​tak. Kap​kod​va
igye​kez​tek va​la​mi​fé​le erő​dít​ményt von​ni az épü​let köré. – De ez​zel a ro​ham​mal szem​ben
leg​fel​jebb egy na​pig tart​ha​tunk ki – je​gyez​te meg a báró, és a hü​velyk​uj​já​val ki​mu​ta​tott
az ab​la​kon a hegy​ol​da​lon le​özön​lő se​reg​re. – Jó vol​na, ha vil​lám​gyor​san ki​ta​lál​nál va​la​-
mit. Meg​kér​tem a fe​le​sé​ge​met, hogy ír​jon egy le​ve​let Ma​rek​nek, és tu​das​sa ben​ne, hogy
meg​bo​lon​dul​tam, és meg​ron​tott a Ren​ge​teg. Re​mé​lem, így nem fe​je​zik le sze​ren​csét​lent
a gye​re​ke​im​mel együtt. Bí​zom ben​ne, hogy az én fe​jem is a nya​ka​mon ma​rad.
– Be tud​ják tör​ni a ka​put? – kér​dez​tem.
– Ha elég ki​tar​tó​an pró​bál​ják – fe​lel​te Szar​kan. – Akár a fa​la​kat is, ami azt il​le​ti. – Ő is a
hegy felé mu​ta​tott, amely​nek ol​da​lán most fá​ból ké​szült kor​dé​kat gu​rí​tot​tak le, raj​tuk
hosszú, vas ágyú​csö​vek​kel. – A má​gia sem óv​hat meg örök​ké az ágyú​tűz​től.
El​for​dult az ab​lak​tól. – Lé​nye​gé​ben már vesz​tet​tünk – mond​ta ker​te​lés nél​kül. – Min​-
den egyes meg​ölt em​ber, min​den el​vesz​te​ge​tett va​rázs​lat és fő​zet a Ren​ge​teg ér​de​ke​it
szol​gál​ja. A gye​re​ke​ket az any​juk csa​lád​já​hoz kel​le​ne vin​ni, és új véd​vo​na​lat kel​le​ne ki​-
ala​kí​ta​ni észa​kon, Gid​na kö​rül…
Csu​pa olyas​mit mon​dott, amit már tud​tam, sőt már az​előtt sej​tet​tem, hogy ri​adt ma​-
dár​ként vissza​me​ne​kül​tem égő fész​kem​be. – Nem – vág​tam rá.
– Ide fi​gyelj! Tu​dom, hogy a szí​ved eb​ben a völgy​ben van. Tu​dom, hogy kép​te​len vagy
el​en​ged​ni…
– Mert hoz​zá va​gyok köt​ve? – vág​tam köz​be éle​sen. – Mint a töb​bi ki​vá​lasz​tott lány? –
Ami​kor be​es​tem a könyv​tá​rá​ba, egy had​se​reg li​he​gett a sar​kam​ban, és oda​bent is vagy
ha​tan áll​tak kö​rü​löt​tünk, ezért nem volt al​kal​munk be​szél​get​ni, ám a sér​tett​ség még
min​dig ott mun​kált ben​nem. Egye​dül akar​tam ma​rad​ni vele, va​dul meg akar​tam ráz​ni
a vál​lá​nál fog​va, amíg meg nem ka​pom a vá​la​szo​kat, sőt a nyo​ma​ték ked​vé​ért még to​-
vább is. El​hall​ga​tott, én meg kény​te​len vol​tam vissza​foj​ta​ni for​tyo​gó dü​hö​met. Tud​-
tam, hogy en​nek még nem ér​ke​zett el az ide​je.
– Nem ezért – vál​tot​tam hir​te​len té​mát. – A Ren​ge​teg a ki​rály kra​li​ai pa​lo​tá​já​ba is el​ju​-
tott, pe​dig az egy​he​ti uta​zás​ra van in​nen. Lé​te​zik egy​ál​ta​lán olyan hely, aho​vá a Ren​ge​-
teg nem ér​het el? Itt leg​alább van némi esé​lyünk a győ​ze​lem​re. De ha el​fu​tunk, ha hagy​-
juk, hogy a Ren​ge​teg az egész völ​gyet vissza​fog​lal​ja, soha töb​bé nem tu​dunk majd ak​ko​-
ra se​re​get ver​bu​vál​ni, amellyel el​jut​hat​nánk a szí​vé​ig.
– Saj​nos a se​reg je​len​leg is rossz irány​ban tá​mad – kö​zöl​te Szar​kan maró gúnnyal.
– Ak​kor rá kell ven​nünk Ma​re​ket, hogy for​dít​sa meg.

Kas​já​val le​vit​tük a gye​re​ke​ket a pin​cé​be, a leg​biz​ton​sá​go​sabb hely​re, az​tán szal​má​ból

és a pol​cok​ról le​vett tar​ta​lék pok​ró​cok​ból ágyat ké​szí​tet​tünk ne​kik. A kony​hai kész​le​te​-
ket nem érin​tet​te meg az idő, és még a mar​do​só ag​go​da​lom sem tud​ta el​foj​ta​ni éh​sé​gün​-
ket az egész na​pos ro​ha​nás után. Ki​hoz​tam egy egész nyu​lat a hi​deg​kam​rá​ból, majd
némi sár​ga​ré​pá​val és szá​rí​tott haj​di​ná​val együtt fel​tet​tem főni egy lá​bos​ban. Rá​hin​tet​-
tem a li​rin​tal​e​met, hogy él​vez​he​tőb​bé te​gyem. Tá​nyé​rok​kal sem baj​lód​tunk, ki​et​tük
együtt az edény​ből, az​tán a gye​re​ke​ket szin​te azon​mód el​nyom​ta az álom. Össze​ölel​kez​-
ve alud​tak el.
– Majd itt ma​ra​dok ve​lük – aján​lot​ta Kas​ja, és le​ku​po​ro​dott a fek​hely mel​lé. Kard​ját ki​-
von​va maga mel​lé rak​ta, ke​zét pe​dig az alvó Ma​ri​sa fe​jé​re tet​te. Liszt​ből és só​ból egy​sze​-
rű tész​tát gyúr​tam egy nagy tál​ban, az​tán fel​vit​tem a könyv​tár​ba.
Oda​kint a me​zőn a ka​to​nák fel​ál​lí​tot​ták Ma​rek sát​rát, egy fe​hér pa​vi​lont, amely előtt
két ma​gas cö​lö​pöt szúr​tak a föld​be, és egy-egy má​gi​kus lám​pást ló​gat​tak fel rá​juk. A ké​-
kes fény föl​dön​tú​li de​ren​gés​be von​ta a fe​hér sát​rat, mint​ha az ég​ből eresz​ke​dett vol​na le
– bi​zo​nyá​ra ezt a ha​tást is akar​ták vele el​ér​ni. A leg​ma​ga​sabb pont​ján a ki​rály zász​ló​ja
lo​bo​gott a szél​ben: a vö​rös sas cső​re nyit​va volt, kar​mai ki​me​red​tek, fe​jén ko​ro​nát vi​selt.
A nap le​fe​lé ara​szolt. A nyu​ga​ti he​gyek hosszú ár​nyé​ka las​san be​bo​rí​tot​ta a völ​gyet.
Egy he​rold lé​pett ki a sá​tor​ból, és oda​ment a lám​pá​sok​hoz. Fel​tű​nő és elő​ke​lő lát​ványt
nyúj​tott fe​hér egyen​ru​há​já​ban, nya​ka kö​rül sú​lyos arany​lánc​cal. Azt is Ra​gosz​tok ké​-
szít​het​te. Az ék​szer úgy fel​erő​sí​tet​te a hír​nök hang​ját, hogy szin​te har​so​nák​hoz ha​son​-
ló​an re​meg​tet​te meg a to​rony fa​la​it. Fel​rót​ta ne​künk az összes bű​nün​ket: meg​ron​tott​-
ság, vesz​te​ge​tés, áru​lás, a ki​rály meg​gyil​ko​lá​sa, Mal​go​zsa​ta her​ceg​né meg​gyil​ko​lá​sa,
Bal​lo atya meg​ölé​se, az áru​ló Al​o​sá​val való szö​vet​ke​zés, Ka​zi​mir Szta​nyisz​lav Al​gir​don
her​ceg és Re​ge​l​i​na Ma​ria Al​gir​don her​ceg​nő el​rab​lá​sa – ké​sőbb döb​ben​tem rá, hogy Szta​-
s​ek​ről és Ma​ri​sá​ról be​szél –, Pol​nia el​len​sé​ge​i​vel való tár​su​lás, és még szám​ta​lan egyéb
bűn. Örül​tem, hogy áru​ló​nak bé​lye​gez​ték Al​o​sát: ez ta​lán azt je​len​tet​te, hogy még élet​-
ben van.
A bűn​lajst​rom is​mer​te​té​se után kö​ve​tel​ték, hogy nyújt​suk át a gye​re​ke​ket és ha​la​dék​-
ta​la​nul ad​juk meg ma​gun​kat. A he​rold el​hall​ga​tott, ki​fúj​ta ma​gát, és ivott egy kis vi​zet.
Ez​u​tán elöl​ről kezd​te az egész haj​me​resz​tő li​tá​ni​át. A báró em​be​rei nyug​ta​la​nul jár​tak-
kel​tek a to​rony kö​rül fel​ál​lí​tott tá​bor​he​lyü​kön, és néha fel​san​dí​tot​tak az ab​la​kunk​ra.
– Igen, úgy lá​tom, gye​rek​já​ték lesz Ma​re​ket meg​győz​ni – epés​ke​dett Szar​kan, ami​kor
be​jött a szo​bá​ba. Vé​kony olaj csí​kok csil​log​tak a nya​kán, a kéz​fe​jén és a hom​lo​kán: al​ta​-
tó és fe​lej​tést se​gí​tő fő​ze​te​ket ké​szí​tett. – Az​zal meg mit akarsz kez​de​ni? Két​lem, hogy el​-
fo​gad​na tő​lünk egy má​gi​kus fő​zet​tel át​ita​tott ka​réj ke​nye​ret.
Ki​bo​rí​tot​tam a tész​tát a hosszú​kás asz​tal sima már​vány​lap​já​ra. Fel​idéz​tem ma​gam​-
ban a ta​pasz​tott ök​rö​ket: a vé​gén szét​mor​zso​lód​tak, de per​sze azok csak sár​ból ké​szül​-
tek. – Tudsz adni egy kis ho​mo​kot? – kér​dez​tem. – Meg pár ki​csi vas​da​ra​bot.
 Mi​alatt a he​rold to​vább zso​lozs​má​zott oda​kint, be​le​gyúr​tam a fém​for​gá​csot és a ho​-
mo​kot a tész​tá​ba. Szar​kan le​ült ve​lem szem​ben, és pen​ná​já​val egy hosszú va​rázs​igét kez​-
dett kör​möl​ni, ame​lyet a köny​ve​i​ből ke​re​sett ki az il​lú​zió és a ki​áb​rán​du​lás együt​tes el​-
éré​sé​hez. Köz​ben a köz​tünk lévő ho​mok​órá​ban per​get​te a ho​mo​kot, hogy nyo​mon tud​ja
kö​vet​ni, mennyi ide​je fő​nek a va​rázs​ita​lok. A báró né​hány zsém​bes ka​to​ná​ja bent vá​ra​-
ko​zott a te​rem egyik sar​ká​ban, és nyug​ta​la​nul áll​tak egyik lá​buk​ról a má​sik​ra. Szar​kan
pon​to​san ak​kor rak​ta le a pen​nát, ami​kor az utol​só ho​mok​sze​mek is le​foly​tak. – Rend​-
ben, gyer​tek ve​lem! – szólt a ka​to​nák​nak, és át​vit​te őket a la​bo​ra​tó​ri​um​ba, ahol meg​kap​-
ták a flas​ká​kat. Nyom​ban le is vit​ték őket a pa​rancs​no​kuk​nak.
Da​gasz​tás köz​ben azo​kat a da​lo​kat dünnyög​tem, ame​lye​ket anyám éne​kelt sü​tö​ge​tés
köz​ben, és egyen​le​tes ütem​ben haj​to​gat​tam a tész​tát. Eszem​be ju​tott Al​o​sa, ahogy fá​-
rad​ha​tat​la​nul for​máz​ta ugyan​azt a pen​gét, és min​den al​ka​lom​mal egy​re több és több
má​gi​át táp​lált bele. Ami​kor már ru​ga​nyos és sima volt a tész​ta, le​tör​tem be​lő​le egy da​ra​-
bot, te​nye​rem​mel tor​nyot hen​ger​get​tem be​lő​le, majd le​rak​tam kö​zép​re. Nem messze
tőle, az egyik ol​da​lon meg​for​máz​tam a he​gye​ket is.
A má​gus vissza​jött a te​rem​be, és hom​lok​rán​col​va fi​gyel​te tény​ke​dé​se​met. – El​bű​vö​lő
mo​dell. A gye​re​kek biz​tos jó já​ték​nak tar​ta​nák.
– In​kább gye​re, és se​gíts! – A puha tész​tá​ból fa​lat emel​tem a to​rony köré, és föld​va​rázs​-
la​tot mor​mol​tam hoz​zá: ful​me​des, ful​mis​ta. Hol ilyen, hol olyan sor​rend​ben, egyen​le​te​-
sen. Ez​u​tán egy má​so​dik, sőt egy har​ma​dik fa​lat is ké​szí​tet​tem, és egy pil​la​nat​ra sem
hagy​tam abba a dú​do​lást. Csi​kor​gó hang szű​rő​dött be az ab​la​kon, mint ami​kor fák haj​-
la​doz​nak a vi​ha​ros szél​ben, és gyen​gén meg​re​me​gett a pad​ló a lá​bunk alatt. Fel​éledt a ta​-
laj és a kő​zet.
Szar​kan még min​dig a hom​lo​kát rán​col​ta, úgy fi​gyelt. A tar​kó​mon érez​tem te​kin​te​te
sú​lyát. Ott go​moly​gott ben​nem az utol​só kö​zös mun​kánk em​lé​ke, amely pont eh​hez a
könyv​tár​hoz kö​tött, és amely​nek so​rán egy ró​zsa​bo​kor dü​hödt, tüs​kés haj​tá​sa​i​val szőt​-
tük be az egész he​lyi​sé​get. Akar​tam is a se​gít​sé​gét, meg nem is. Leg​szí​ve​seb​ben ha​ra​gud​-
tam vol​na még rá, de még job​ban sze​ret​tem vol​na össze​kap​cso​lód​ni vele; meg akar​tam
érin​te​ni, azt akar​tam, hogy má​gi​á​ja fé​nye​sen és éle​sen be​le​mar​jon az enyém​be. Nem
emel​tem fel a fe​jem, igye​kez​tem vissza​mé​lyed​ni a mun​kám​ba.
Szar​kan meg​for​dult, és oda​ment az egyik szek​rény​hez. Egy kü​lön​fé​le mé​re​tű kő​da​ra​-
bok​kal teli, kis fi​ók​kal tért vissza – lát​szó​lag ugyan​ab​ból a szür​ke grá​nit​ból ho​zott,
amely​ből a to​rony is épült. Ki​vet​te a kö​ve​ket, és hosszú uj​ja​i​val las​san be​le​nyom​ta őket a
tész​tá​ból for​mált to​rony fa​lá​ba. Köz​ben egy ja​ví​tó​igét mor​mo​gott, ame​lyet re​pe​dé​sek
be​ta​pasz​tá​sá​ra és ré​sek össze​for​rasz​tá​sá​ra szo​kott hasz​nál​ni. Má​gi​á​ja ára​mol​va, élén​ken
fel​ra​gyo​gott az anyag​ban, ahol az enyém​nek súr​ló​dott. Kő​vel erő​sí​tet​te meg a va​rázs​la​-
to​mat, mé​lyebb​re fek​tet​te az alap​ja​it, en​gem pe​dig az igé​vel együtt ma​ga​sabb​ra emelt:
mint​ha lép​cső​ket ra​kott vol​na alám, hogy a tisz​ta le​ve​gő​be emel​hes​sem fel a fa​la​kat.
Be​von​tam a má​gi​á​ját az igé​be, vissza​fe​lé si​mí​tot​tam a fa​la​kat, és a va​rázs​la​ta dal​la​-
mát hall​va is foly​tat​tam a dú​do​lást. Rá​san​dí​tot​tam. Még min​dig a hom​lo​kát rán​col​va
né​zett le a tész​tá​ra, ugyan​ak​kor a bo​nyo​lult bű​bájt öve​ző, ma​gas​ból ere​dő, túl​vi​lá​gi
fény​ben egé​szen ki​pi​rult az arca. Egy​szer​re volt iz​ga​tott és mér​ges, de mind​ket​tőt pa​lás​-
tol​ni pró​bál​ta.
Oda​kint le​nyu​go​dott a nap. Úgy gyul​ladt fel a be​áram​ló, hal​vány, li​lás​kék fény a tész​-
tán, mint ami​kor meg​gyújt​ják a ser​pe​nyő​ben sülő étel​re ön​tött tö​mény szeszt. Alig lát​-
tam va​la​mit a he​lyi​sé​get be​le​pő szür​kü​let​ben. Az​tán a va​rázs​lat szá​raz gyúj​tós​ként
láng​ra lob​bant. Erős lö​kést érez​tünk, el​árasz​tott min​ket a má​gia, ám ez​út​tal Szar​kan ké​-
szen állt a gát​sza​kí​tás​ra. A fel​tor​ló​dást ész​lel​ve hir​te​len el​hát​rált tő​lem. Elő​ször ösz​tö​nö​-
sen a kar​ja után nyúl​tam, az​tán én is vissza​húz​tam a ke​zem. In​kább el​hú​zód​tunk egy​-
más​tól, és ma​rad​tunk a sa​ját tes​tünk​ben, ahe​lyett hogy el​bo​rí​tot​tuk vol​na egy​mást a
má​gi​ánk​kal.
Reccse​nő hang szű​rő​dött be az ab​la​kon, mint a téli jég ri​a​ná​sa, és ki​ál​to​zás kö​vet​te.
Lán​go​ló arc​cal fu​tot​tam az ab​lak​hoz. A Ma​rek sát​ra előtt lógó, má​gi​kus lám​pá​sok fel-le
im​bo​lyog​tak, mint​ha egy vi​har​ban rin​gó csó​nak​ba ke​rül​tek vol​na. A föld va​dul taj​ték​-
zott, akár a víz.
A báró em​be​rei si​et​ve a fal​hoz hát​rál​tak. A gyen​ge rő​zse​hal​mok​ból épí​tett ke​rí​tés apró
da​ra​bok​ra hul​lott. A va​rázs​lat fé​nyé​ben meg​pil​lan​tot​tam a sát​rá​ból elő​bú​jó Ma​re​ket,
aki​nek káp​rá​za​to​san ra​gyo​gott a haja, a vért​je és a ke​zé​ben szo​ron​ga​tott arany​lánc is –
ugyan​az a lánc, ame​lyet a he​rold​ja is vi​selt. Jó​ko​ra cso​port özön​lött ki a háta mö​gül, ka​-
to​nák és szol​gák pró​bál​tak me​ne​kül​ni az össze​dő​lő pa​vi​lon​ból.
– Olt​sá​tok el a fák​lyá​kat és a tü​ze​ket! – or​dí​tot​ta Ma​rek ter​mé​szet​el​le​ne​sen har​sány
han​gon. A föld min​den irány​ban si​rán​koz​va nyö​gött és mo​raj​lott.
Szol​ja is ki​jött a sá​tor​ból a töb​bi​ek​kel együtt. Ki​rán​tot​ta az egyik má​gi​kus lám​pást a
föld​ből, fel​emel​te és egy ha​tá​ro​zott va​rázs​igé​vel meg​erő​sí​tet​te a fé​nyét. Fel​duz​zadt a ta​-
laj a to​rony és a tá​bor kö​zött, és úgy tört egy​re ma​ga​sabb​ra, mint egy téli ál​má​ból éb​re​-
dő, nyúj​tóz​ko​dó vad​ál​lat. Ap​rán​ként há​rom fal ala​kult ki a kő​ből és a föld​ből, a fris​sen
ki​fej​tett, fe​hér​rel ere​zett szik​la​da​ra​bok éles pe​re​met al​kot​tak. Ma​rek kény​te​len volt meg​-
pa​ran​csol​ni az em​be​re​i​nek, hogy húz​zák vissza gyor​san az ágyú​csö​ve​ket, mi​vel a há​-
bor​gó föld las​san ki​csú​szott a lá​buk alól.
Az​tán egy nagy só​haj​jal le​csil​la​po​dott a moz​gás. Né​hány utol​só re​me​gés hagy​ta el
apró hul​lám​ként a tor​nyot, az​tán el​hal​tak azok is. A fa​lak​ról gö​rön​gyök és ka​vi​csok pe​-
reg​tek le. Ma​rek ar​cát za​va​ro​dott​nak és in​ge​rült​nek lát​tam a má​gi​kus fény​ben. Egy pil​-
la​nat​ra fel​né​zett rám, én pe​dig vissza​néz​tem rá. Az​tán Szar​kan el​hú​zott az ab​lak​tól.
– Ma​rek nem fog ha​ma​rabb hall​gat​ni rád, ha fel​bő​szí​ted! – ér​velt, ami​kor szem​be​for​-
dul​tam vele.
A dü​höm el​tom​pí​tot​ta a ben​nem lévő gát​lá​so​kat. Na​gyon kö​zel áll​tunk egy​más​hoz.
Ugyan​ab​ban a pil​la​nat​ban ész​lel​tük ezt. Hir​te​len el​en​ge​dett, és hát​ra​lé​pett. Ol​dal​ra for​-
dult, és a ke​zé​vel le​tö​rölt egy iz​zadt​ság​csí​kot a ha​lán​té​ká​ról. – Men​jünk le, és mond​juk el
Vlagyi​mir​nak, hogy ne ag​gód​jon, nem fog​juk be​le​vet​ni a ka​to​ná​i​val együtt a föld
gyom​rá​ba.
– Örül​tem vol​na, ha elő​re fi​gyel​mez​tet​tek! – do​ho​gott a báró, ami​kor ki​ér​tünk a to​-
rony​ból. – De nem aka​rok pa​nasz​kod​ni. Majd drá​gán meg​fi​zet​tet​jük vele a fa​la​kat… Bár
előbb ki kel​le​ne va​la​hogy jut​nunk. A kö​vek el​sza​kí​tot​ták a kö​te​le​in​ket. Szük​ség van egy
át​já​ró​ra.
Azt akar​ta, hogy ké​szít​sünk alag​utat a fa​lak​ba a két el​len​té​tes ol​da​lon, hogy Ma​rek​nek
vé​gig kell​jen ve​re​ked​nie ma​gát az egész fal hosszán, ami​kor majd el akar jut​ni az el​ső​től
a má​so​dik be​já​ra​tig. Szar​kan​nal az észa​ki rész​hez vo​nul​tunk. A ka​to​nák fel​fe​lé me​re​de​-
ző dár​dák​kal tűz​del​ték tele a fa​lat a fák​lyák fé​nyé​ben, az​tán kö​pe​nye​ket ve​tet​tek a nye​-
lük​re sá​tor gya​nánt. Né​há​nyan le​ül​tek a tá​bor​tü​zek​nél, és for​ró víz​be áz​tat​ták a ma​guk​-
kal ho​zott, szá​rí​tott húst, vagy meg​ka​var​ták a le​ves sű​rí​té​sé​hez hasz​nált ká​sát. Lát​ván,
hogy kö​ze​le​dünk, ké​rés nél​kül, ma​guk​tól és kis​sé fél​ve hú​zód​tak el az utunk​ból. Szar​kan
úgy tett, mint​ha sem​mit sem vett vol​na ész​re eb​ből, de en​gem gyö​tört a saj​nál​ko​zás,
meg az ér​zés, hogy va​la​mi na​gyon-na​gyon nincs rend​jén.
Az egyik ka​to​na, egy ve​lem egy​ko​rú fiú, dár​da​he​gye​ket kö​szö​rült szor​gal​ma​san és
ava​tot​tan egy kő​vel. Mind​egyi​ket hat​szor csi​szol​ta meg, és mire a tár​sai újab​ba​kért jöt​-
tek vissza, min​dig ké​szen is lett. Bi​zo​nyá​ra az éle​te nagy ré​szét en​nek a mes​ter​ség​nek
szen​tel​te, más​képp nem tu​dott vol​na ilyen gyor​san és ki​szá​mí​tot​tan dol​goz​ni. Sem
gond​ter​helt​nek, sem szo​mo​rú​nak nem lát​tam az ar​cát. Ön​szán​tá​ból ment ka​to​ná​nak.
Köl​töt​tem a sze​mé​lye köré egy tör​té​ne​tet a fe​jem​ben. Sze​gény öz​vegy édes​any​já​nak még
há​rom lány​gyer​me​ket kel​lett etet​nie. Időn​ként rá​mo​soly​gott az egyik szom​széd lány,
aki min​den reg​gel ki​haj​tot​ta az apja nyá​ját a legelő​re. A be​so​ro​zás​nál ka​pott pénzt az
any​já​nak adta, az​tán el​in​dult meg​ke​res​ni a sze​ren​csé​jét. Ke​mé​nyen dol​go​zott, tiszt​he​-
lyet​tes akart len​ni, az​u​tán pe​dig őr​mes​ter. Re​mél​te, hogy ez​u​tán ha​za​tér​het szem​re​va​ló
egyen​ru​há​já​ban, ezüs​töt szór​hat az any​ja mar​ká​ba, és meg​kér​he​ti a mo​soly​gós lány ke​-
zét.
A má​sik es​he​tő​ség az, hogy el​ve​szí​ti az egyik lá​bát, és bá​na​tos, meg​ke​se​re​dett em​ber​-
ként tér vissza, ott​hon pe​dig az​zal kell szem​be​sül​nie, hogy a lány hoz​zá​ment egy föld​-
mű​ves​hez. Az sem ki​zárt, hogy inni kezd, mert el akar​ja fe​lej​te​ni, hogy em​be​re​ket ölt a
va​gyo​ná​ért. Ezt a tör​té​ne​tet is könnyen el le​he​tett kép​zel​ni. Min​den​ki mást rej​te​ge​tett.
Ap​ju​kat, any​ju​kat, test​vé​re​i​ket vagy sze​re​tő​i​ket hagy​ták ott​hon. Nem vol​tak egye​dül a
vi​lá​gon, nem​csak sa​ját ma​guk​nak szá​mí​tott az éle​tük. Na​gyon hely​te​len​nek tűnt úgy
hasz​nál​ni őket, mint ér​mé​ket egy er​szény​ből. Leg​szí​ve​seb​ben oda​men​tem vol​na be​szél​-
get​ni a fi​ú​hoz, meg akar​tam kér​dez​ni a ne​vét, meg akar​tam is​mer​ni a tör​té​ne​tét. De
becs​te​len​ség lett vol​na, en​gesz​te​lő aján​dék az én fel​zak​la​tott lel​kem​nek. Érez​tem, hogy a
ka​to​nák tö​ké​le​te​sen át​lát​ják a hely​ze​tet, tud​ják, hogy sum​ma​ként ke​ze​lik őket – el​dön​-
tik, mennyit ér​de​mes el​köl​te​ni be​lő​lük, mennyi vol​na pa​zar​lás; mint​ha nem is élő em​be​-
rek​ről vol​na szó.
Szar​kan fel​hor​kan​tott. – Mi a jó ab​ban, ha kör​be​jársz, és min​den​kit kér​dé​sek​kel nyag​-
gatsz? Mi​hez kez​desz az​zal, hogy egyi​kük Deb​ná​ból szár​ma​zik, a má​sik​nak sza​bó​mes​ter
az apja, a har​ma​dik​nak há​rom gye​re​ke van ott​hon? Töb​bet se​gí​tünk raj​tuk a fa​lak​kal,
hi​szen így nem mé​szá​rol​ják le őket reg​gel​re Ma​rek ka​to​nái.
– Az vol​na a leg​jobb, ha Ma​rek nem is akar​ná meg​öl​ni őket – el​len​kez​tem, mert egy​re
tü​rel​met​le​neb​bé tett az ér​tet​len​sé​ge. Csak úgy kény​sze​rít​het​jük rá Ma​re​ket az al​ku​ra, ha
olyan erős​sé tesszük a fa​la​kat, hogy ne érje meg neki le​rom​bol​ni. Ám et​től még ugyan​-
úgy ha​ra​gud​tam rá, a bá​ró​ra, Szar​kan​ra és sa​ját ma​gam​ra is. – A te csa​lá​dod​ból meg​ma​-
radt va​la​ki? – bök​tem ki hir​te​len.
– Nem tu​dom. Há​rom​éves kol​dus​gye​rek vol​tam, ami​kor fel​gyúj​tot​tam Var​sát, hogy
ne fagy​jak meg az ut​cán a téli éj​sza​ká​ban. Nem ve​sződ​tek a csa​lád​tag​ja​im fel​ku​ta​tá​sá​-
val, azon​nal a fő​vá​ros​ba hur​col​tak. – Kö​zöm​bö​sen be​szélt, mint​ha nem bán​ná a tör​tén​-
te​ket, azt, hogy el​ol​doz​ták a vi​lág töb​bi ré​szé​től. – Ne vágj ilyen gyá​szos ké​pet! Az​óta
száz​öt​ven év telt el, öt ki​rály bú​csú​zott el et​től az ár​nyék​vi​lág​tól… azaz most már hat –
he​lyes​bí​tett. – Gye​re, ke​res​sünk egy rést, amit meg​nyit​ha​tunk!
Ad​dig​ra vak​sö​tét lett, és csak a ke​zünk​kel ta​po​ga​tóz​va ta​lál​hat​tunk rést. Rá​tet​tem a
te​nye​rem a fal​ra, és szin​te azon​nal hát​rébb szök​ken​tem. Fur​csán dör​mö​gött a kő az uj​ja​-
im alatt, egy egész kó​ru​sát érez​tem a mély han​gok​nak. Kö​ze​lebb ha​jol​tam. Nem​csak
csu​pasz kö​ve​ket és föl​det for​gat​tunk ki a he​lyé​ből, ha​nem fa​ra​gott kő​da​ra​bo​kat is, ame​-
lyek tö​röt​ten, éle​sen me​re​dez​tek ki​fe​lé – a rég le​om​lott to​rony ma​rad​vá​nya​it. Itt-ott ősi
sza​vak vol​tak rá​juk vés​ve, hal​vá​nyan, fé​lig már le​kop​va, in​kább csak érez​ni le​he​tett
őket, sem​mint lát​ni. Le​vet​tem a ke​zem a fal​ról, és össze​dör​zsöl​tem. Po​ros, szá​raz lett a
bő​röm.
– Ír​mag​juk sincs már – szó​lalt meg Szar​kan, ám a vissz​han​gok nem csi​tul​tak. Azt az
utol​só tor​nyot a Ren​ge​teg dön​töt​te le, a Ren​ge​teg fal​ta fel és szór​ta szét azo​kat az em​be​-
re​ket. Le​het, hogy az ő vég​ze​tük is ha​son​ló​an ala​kult: ta​lán fegy​ver​ré vál​tak, egy​más el​-
len for​dul​tak, vé​gül az utol​sók egy​más éle​tét is ki​ol​tot​ták, és a Ren​ge​teg né​mán ma​gá​ba
fon​ta a tes​tü​ket.
Vissza​rak​tam a ke​zem a kőre. Szar​kan ta​lált egy kes​keny hé​za​got ben​ne, amely​be az
uj​jun​kat is alig tud​tuk be​dug​ni. Meg​fog​tuk, és húz​ni kezd​tük két irány​ba. – Ful​me​des –
mond​tam, mi​köz​ben a má​gus egy szét​nyi​tó igét mor​molt, és a rés olyan hang​gal tá​gult
ki, mint a pad​lón el​tö​rő tá​nyé​rok. Ka​vi​csok om​lot​tak ki a hé​zag​ból.
A ka​to​nák oda​jöt​tek hoz​zánk, és si​sak​juk​kal meg pán​cél​kesz​tyűs ke​zük​kel váj​ták ki a
ki​la​zult kö​ve​ket, mi​köz​ben Szar​kan​nal még szé​le​sebb​re tár​tuk a ha​sa​dé​kot. Ak​kor hagy​-
tuk abba, ami​kor a hé​zag már elég szé​les volt ah​hoz, hogy egy pán​cé​los ka​to​na meg​gör​-
nyed​ve át​fér​jen raj​ta. A hal​vány, ezüs​tös-kék fény​ben itt-ott be​tűk vi​lág​lot​tak fel. Meg​-
pró​bál​tam a le​he​tő leg​für​géb​ben ásni az egér​lyu​kat, és ke​rül​ni őket a te​kin​te​tem​mel. A
ka​to​nák el​kezd​ték ásni az ár​kot a há​tunk mö​gött, mi pe​dig át​sé​tál​tunk a fal déli sza​ka​-
szá​hoz, hogy meg​nyis​suk a má​sik ka​put.
Mire el​ké​szült a má​so​dik alag​út, Ma​rek ka​to​nái ne​ki​es​tek a kül​ső fal​nak, bár még csak
fél​szív​vel. Lám​pa​olaj​ba áz​ta​tott, meg​gyúj​tott ron​gyo​kat ha​ji​gál​tak át fö​löt​te, és tüs​kék​-
kel te​le​tűz​delt, apró, he​gyes vas​da​ra​bo​kat. En​nek azon​ban még örül​tek is a báró ka​to​-
nái. Már nem néz​tek úgy Szar​kan​ra és rám, mint mér​ges​kí​gyók​ra, ha​nem hig​gad​tab​ban
köz​ve​tí​tet​ték az uta​sí​tá​so​kat, foly​tat​ták az ost​rom​ra való fel​ké​szü​lést, a szám​ta​lan​szor
be​gya​ko​rolt fel​adat​sort.
Nem il​let​tünk kö​zé​jük, csak út​ban vol​tunk ne​kik. Vé​gül is nem ele​gyed​tem szó​ba
egyi​kük​kel sem, csak né​mán kö​vet​tem a Sár​kányt a to​rony​ba.

A má​gus be​csuk​ta mö​göt​tünk az aj​tót, a re​tesz pe​dig ak​ko​ra dör​re​nés​sel zu​hant a he​-
lyé​re, hogy min​de​nütt vissz​han​goz​ták a már​vány​fe​lü​le​tek. A ka​pu​nál és az elő​csar​nok​-
ban nem vál​to​zott sem​mi: ugyan​azok a ba​rát​ság​ta​lan fa​pa​dok so​ra​koz​tak a fal men​tén,
és ugyan​azok a ko​mor lám​pá​sok lóg​tak. Min​den olyan me​rev és hi​va​ta​los volt, mint az
első na​pon, ami​kor a tál​cá​val ke​zem​ben, ri​ad​tan és ma​gá​nyo​san be​top​pan​tam. Még a
báró is szí​ve​seb​ben aludt oda​kint az em​be​re​i​vel a lan​gyos éj​je​li le​ve​gőn. A nyíl vé​kony​-
sá​gú ab​la​ko​kon ke​resz​tül hal​lot​tam a be​szél​ge​té​sük hang​ját, de csak hal​kan, mint​ha na​-
gyon messze let​tek vol​na tő​lünk. A ka​to​nák egy cso​port​ja éne​kelt, va​ló​szí​nű​leg va​la​mi
trá​gár nó​tát, de jó volt a rit​mu​sa a mun​ká​hoz. Nem ér​tet​tem a szö​ve​get.
– Leg​alább lesz egy kis nyug​tunk – szó​lalt meg a má​gus, és el​for​dult az aj​tó​tól. Ke​zé​vel
meg​tö​röl​te a hom​lo​kát, így egy tisz​ta sá​vot hú​zott a bő​rét be​le​pő, vé​kony, szür​ke kő​por​-
ré​teg​be. A ke​zén a lám​pá​sok​ban hasz​nált, szín​ját​szó olaj ke​ve​re​dett össze va​la​mi zöld
por​ral. Un​do​ro​dó fin​tor​ral né​zett le inge ko​szos, ki​bom​lott uj​já​ra.
 Egy pil​la​nat​ra mint​ha csak ket​ten ma​rad​tunk vol​na a to​rony​ban, mint​ha el​tűnt vol​na
az oda​kint vá​ra​ko​zó se​reg, mint​ha nem rej​tőz​tek vol​na gye​re​kek a pin​cé​ben, mint​ha
nem ve​tő​dött vol​na a Ren​ge​teg ár​nyé​ka a ka​pu​ra. Már el is fe​lej​tet​tem, hogy ha​ra​gud​ni
akar​tam rá. Leg​szí​ve​seb​ben a mell​ka​sá​hoz nyom​tam vol​na az ar​co​mat, hogy be​lé​le​gez​-
hes​sem őt – a füs​töt, a ha​mut és az iz​zad​sá​got egy​szer​re. Be​hunyt szem​mel akar​tam
érez​ni, ahogy át​fog a kar​já​val, a sa​ját ke​zem​mel akar​tam le​dör​zsöl​ni a port a bő​ré​ről. –
Szar​kan – nyög​tem ki.
– Nap​kel​te​kor va​ló​szí​nű​leg azon​nal tá​mad​nak – vá​gott köz​be gyor​san, mi​előtt bár​mi
mást mond​hat​tam vol​na. Olyan zárt volt az arca, mint a kapu. Tá​vo​labb lé​pett tő​lem, és
a lép​cső felé in​tett. – Az al​vás​nál jobb idő​töl​tést most alig​ha ta​lálsz.
 27. FEJEZET
Ezt az ér​tel​mes ta​ná​csot! Meg​emészt​he​tet​len gom​bóc​ként ülte meg a gyom​ro​mat. Mi​-
köz​ben le​men​tem a pin​cé​be, hogy Kas​ja és a gye​re​kek mel​lé ku​po​rod​va nyu​go​vó​ra tér​-
jek, egy​foly​tá​ban emi​att bosszan​kod​tam. Hal​lot​tam a töb​bi​ek halk szu​szo​gá​sát a há​tam
mö​gül, amely meg​nyug​ta​tó is le​he​tett vol​na, de in​kább fel​boly​ga​tott: Ők al​sza​nak, te
meg nem tudsz! A pin​ce hi​deg pad​ló​ja sem tud​ta le​hű​te​ni fel​he​vült tes​te​met.
Min​den por​ci​kám őriz​te a vég​te​len nap per​ce​it: a reg​ge​li éb​re​dé​se​met a he​gyek túl​ol​-
da​lán, a pa​ták egy​re han​go​sabb dön​gé​sét a há​tam mö​gött, két​ség​be​esett és fáj​dal​mas zi​-
há​lá​so​mat, a bor​dá​im saj​gá​sát, ahogy Ma​ri​sá​val a ka​rom​ban fu​tot​tam. Tele vol​tam vér​-
alá​fu​tás​sal, mert a sar​ka mind​un​ta​lan az ol​da​lam​nak csa​pó​dott. El​csi​gá​zott​nak kel​lett
vol​na len​nem. A ha​sam​ban vi​szont ott vib​rált a má​gia ébe​ren bu​zog​va, se​mer​re sem tu​-
dott el​szi​vá​rog​ni, mint​ha egy túl​érett pa​ra​di​csom let​tem vol​na, amely meg​könnyeb​bü​-
lés​re áhí​toz​va le akar​ta vol​na ved​le​ni a hé​ját. A ka​pu​kon kí​vül pe​dig egy had​se​reg vá​ra​-
ko​zott.
Nem tar​tot​tam va​ló​szí​nű​nek, hogy Szol​ja vé​del​me​ző és al​vást se​gí​tő va​rázs​la​tok​kal
töl​ti az es​tét. In​kább fe​hér tü​zet csi​hol, és meg​mond​ja Ma​rek​nek, mer​re cé​loz​zon az
ágyú​val, hogy a le​he​tő leg​több ál​do​za​tot szed​je. Há​bo​rús va​rázs​ló volt, több tu​cat csa​tát
meg​járt már, Ma​rek pe​dig Pol​nia összes ka​to​ná​ját fel​so​ra​koz​tat​ta a háta mögé, egy hat​-
ezer fős se​re​get a mi hat​száz har​co​sunk el​le​né​ben. Ha nem ál​lít​juk meg őket, ha Ma​rek
át​tö​ri a má​gi​á​val épí​tett fa​la​kat és be​dön​ti a ka​put, vé​gez​nek ve​lünk, és el​ra​bol​ják a gye​-
re​ke​ket…
Le​dob​tam ma​gam​ról a ta​ka​rót, és fel​kel​tem. Kas​ja sze​me egy pil​la​nat​ra ki​nyílt, de
szin​te azon​nal le is csu​kó​dott. Oda​lo​póz​tam a tűz​hely​hez, és a hamu mel​lett di​de​reg​tem.
Össze​vissza ci​káz​tak a gon​do​la​ta​im ar​ról, hogy mi​lyen könnyen ve​szít​he​tünk, mi​lyen
sö​té​ten és iszony​ta​tó​an bur​kol​ja majd be a Ren​ge​teg tel​he​tet​len, zöld hul​lá​ma a völ​gyet.
Hi​á​ba pró​bál​tam el​hes​se​get​ni, ál​lan​dó​an a sze​mem elé fu​ra​ko​dott egy kép: egy szív​fa nő
ki a föld​ből Dver​nyik fő​te​rén, és ször​nyű tö​me​ge azon​nal bur​ján​zás​nak in​dul, mint az a
ret​ten​tő fa Po​rosz​ná​ban, a Ren​ge​teg ha​tá​rán túl, és min​den​ki, akit sze​ret​tem, oda​vész az
ir​dat​lan ere​jű gyö​ke​rek szo​rí​tá​sá​ban.
Fel​áll​tam, és el​me​ne​kül​tem a sa​ját kép​ze​te​im elől. Fel​sza​lad​tam az elő​csar​nok​ba. A
nyíl for​má​jú ré​sab​la​kok ki​re​kesz​tet​ték a fényt, és ének​fosz​lá​nyok sem szű​rőd​tek be. A
ka​to​nák is alud​tak. To​vább si​et​tem fel​fe​lé, el​hagy​tam a la​bort és a könyv​tá​rat, ame​lyek​-
nek aj​ta​ja mö​gött még min​dig zöld, lila és kék fé​nyek pis​lá​kol​tak. Üre​sen kong​tak a he​-
lyi​sé​gek; sen​ki sem ki​ál​tott rám, sen​ki sem för​medt rám az​zal, hogy bo​lond va​gyok. Még
to​vább rót​tam a lép​cső​fo​ko​kat, majd a kö​vet​ke​ző szin​ten, egy hosszú sző​nyeg roj​tos szé​-
lé​nél meg​áll​tam. A fo​lyo​só át​el​le​nes vé​gén lévő ajtó alól hal​vány fény szü​rem​ke​dett ki.
Szar​kan há​ló​szo​bá​ja volt az, amely​hez még soha nem me​rész​ked​tem kö​zel. Va​la​mi​kor
ré​gen egy em​ber​evő óri​ás bar​lang​já​nak tar​tot​tam.
A vas​kos, sö​tét sző​nyeg​be arany​sár​ga fo​nal​lal szőt​ték bele a min​tát, egyet​len hosszú
vo​nal​ban, amely egy gyík far​ká​hoz ha​son​ló, szo​ros spi​rál​ban kez​dő​dött. Az arany​csík
egy​re vas​ta​go​dott, ahogy ki​bom​lott a spi​rál​ból, majd ös​vény​ként ka​nyar​gott ide-oda a
sző​nyeg két szé​le kö​zött, egé​szen a fo​lyo​só ár​nyék​ba ve​sző túl​só vé​gé​ig. Be​le​süp​pedt a lá​-
bam a puha gyap​jú​ba. Kö​vet​tem a vas​ta​go​dó arany​vo​na​lat, amely egy​re több csil​lo​gó
pik​kellyel telt meg. El​sé​tál​tam a ven​dég​szo​bák egy​más​sal szem​ben nyí​ló aj​ta​jai kö​zött,
és mö​göt​tük még in​kább el​sö​té​tült kö​rü​löt​tem a fo​lyo​só.
Va​la​mi​fé​le erő​vel da​col​va foly​tat​tam az uta​mat, mint​ha erős szél fújt vol​na ve​lem
szem​ben. Egy​re tisz​táb​ban ki​ve​he​tő for​má​kat öl​töt​tek a sző​nyeg dí​szí​té​sei. Egy ha​tal​-
mas, ele​fánt​csont​szín kar​mok​ban vég​ző​dő vég​tag​ra lép​tem, az​tán te​re​bé​lyes, sö​tét​bar​-
na ere​ze​tű, fa​kó​arany szár​nyak​ra.
Hi​de​gebb​re for​dult a szél. El​tűn​tek a fa​lak, be​le​ol​vad​tak a sö​tét​ség​be. A sző​nyeg ki​szé​-
le​se​dett, míg vé​gül el​fog​lal​ta az egész fo​lyo​sót, és még an​nak ha​tá​ra​in is át​nyúlt. Már
nem gyap​jú​nak érez​tem. Me​leg, moz​gó pik​ke​lye​ken áll​tam, ame​lyek bőr​sze​rű​en pu​há​vá
vál​toz​va emel​ked​tek és süllyed​tek a lá​bam alatt. Szu​szo​gó lég​zés vissz​hang​zott erő​sen a
kü​lö​nös bar​lang lát​ha​tat​lan fa​lai kö​zött. A szí​vem leg​szí​ve​seb​ben dü​bör​gött vol​na a fé​-
le​lem​től. A lá​bam meg​for​dult és el​ro​hant vol​na.
Én vi​szont csak be​csuk​tam a sze​mem. Most már nagy​já​ból ki​is​mer​tem ma​gam a to​-
rony​ban, és tud​tam, mi​lyen hosszú​nak kel​le​ne len​nie a fo​lyo​só​nak. Lép​tem még hár​mat
a pik​ke​lyes há​ton, az​tán el​for​dul​tam és ki​nyúj​tot​tam a ka​rom, mert tud​tam, hogy ott
kell len​nie az aj​tó​nak. Uj​ja​im rá is buk​kan​tak a ki​lincs​re, amely me​le​gen si​mult a bő​-
röm​höz. Ami​kor ki​nyi​tot​tam a sze​mem, is​mét a fo​lyo​són ta​lál​tam ma​gam, egy ajtó
előtt. Pár lé​pés​sel ar​rébb vé​get ért a já​rat és a sző​nyeg is. Az arany min​ta vissza​tért ön​-
ma​gá​ba, és az ezüst fog​sor fö​lött vil​lo​gó zöld sár​kány​szem né​zett fel rám, azok​ra a be​to​-
la​ko​dók​ra vár​va, akik nem tud​ják, hol kell be​for​dul​ni.
Ki​nyi​tot​tam az aj​tót. Né​mán len​dült be​fe​lé. Sze​rény mé​re​tű szo​bá​ba ju​tot​tam. Ki​csi,
kes​keny ágy állt oda​bent, fö​löt​te bal​da​chin és vö​rös bár​sony​füg​gö​nyök. A kan​dal​ló előtt
fény​űző​en fa​ra​gott szék ár​vál​ko​dott, a kis​asz​ta​lon pe​dig egy könyv és egy fé​lig teli bo​-
ros po​hár. A tűz​ből már csak zsa​rát​nok ma​radt, már a lám​pá​sok sem ég​tek. Oda​men​tem
az ágy​hoz, és fél​re​húz​tam a füg​gönyt. Szar​kan az ágyon el​nyúl​va aludt, még min​dig a
nap​pa​li térd​nad​rág​já​ban és laza in​gé​ben. Csak a ka​bát​ját ve​tet​te le. Csak áll​tam az ágy
mel​lett, és fog​tam a füg​gönyt. Egy da​ra​big fé​lig ön​tu​dat​la​nul pis​lo​gott rám, és ri​a​dal​ma
erő​sebb volt a fel​há​bo​ro​dá​sá​nál, mint​ha ál​ma​i​ban sem tud​ta vol​na el​kép​zel​ni, hogy bár​-
ki is ké​pes le​gyen a sa​ját szo​bá​já​ban rá​tör​ni. Olyan za​var​tan né​zett rám, hogy nem volt
szí​vem ki​a​bál​ni vele.
– Hogy ju​tot​tál… – kezd​te, mi​köz​ben fel​tá​masz​ko​dott a kö​nyö​ké​re. Las​san erő​re ka​-
pott a fel​há​bo​ro​dá​sa. Én vi​szont vissza​nyom​tam az ágy​ra, és meg​csó​kol​tam.
Meg​le​pet​ten nyö​gött bele a szám​ba, el​kap​ta a ka​ro​mat, és el​tar​tott ma​gá​tól.
– Ide fi​gyelj, te le​he​tet​len te​rem​tés! Több mint száz év​vel va​gyok idő​sebb ná​lad…
– Ó hall​gass már! – szól​tam köz​be, mert nem vol​tam kí​ván​csi a to​váb​bi ki​fo​gá​sa​i​ra. Az
ágy kes​ke​nyeb​bik vé​gé​ről fel​mász​tam, és a má​gus​ra ve​tet​tem ma​gam. A vas​tag, toll​bé​-
lé​sű ágy​ne​mű be​süp​ped​ve adta meg ma​gát. Dü​hö​sen néz​tem Szar​kan​ra. – Aka​rod, hogy
el​men​jek?
Még szo​ro​sab​ban mar​kol​ta meg a ka​ro​mat. Ke​rül​te a te​kin​te​te​met, és egy da​ra​big meg
sem szó​lalt. Az​tán éle​sen bök​te ki: – Nem.
Hir​te​len ma​gá​hoz hú​zott, és aj​ka​im​ra ta​pasz​tot​ta édes, lá​za​san for​ró szá​ját. Az egész
vi​lág cso​dá​la​tos mó​don el​mo​só​dott kö​rü​löt​tünk. Már nem kel​lett gon​dol​kod​nom. A fe​-
jem​ben lévő szív​fa pat​to​gó lán​gok​kal lob​bant fel, majd el​ham​vadt. Csak azt érez​tem,
ahogy a keze for​rón vé​gig​si​mít a ka​ro​mon, és újra meg újra be​le​re​me​gek. El​kap​ta a de​-
re​ka​mat, és fel​húz​ta laza, le​es​ni ké​szü​lő blú​zo​mat. Ki​búj​tam be​lő​le, a ha​jam a vál​lam​ra
om​lott, ő pe​dig halk, mély nyö​gé​sek​kel te​met​te bele ar​cát a gu​ban​cos hajzu​ha​tag​ba.
Azon ke​resz​tül csó​kol​ta a nya​ka​mat, a vál​la​mat és a mel​le​met.
Ki​ful​lad​va és öröm​mel csim​pasz​kod​tam belé, az ár​tat​la​nok egy​sze​rű fé​lel​mé​től re​-
meg​ve. El sem tud​tam kép​zel​ni, hogy ké​pes ennyi​re át​ad​ni ma​gát. Nyel​ve a mell​bim​-
bóm​ra sik​lott, amit a szá​já​ba vont. Össze​rán​dul​va ka​pasz​kod​tam a ha​já​ba, vá​rat​lan fáj​-
dal​mat okoz​va neki. El​hú​zó​dott tő​lem, és a le​ve​gő hir​te​len hi​de​gen csíp​te a bő​rö​met.
– Ag​nyes​ka – szó​lalt meg mé​lyen és hal​kan, szin​te két​ség​be​es​ve, mint​ha még min​dig
ki​a​bál​ni akart vol​na ve​lem, de már kép​te​len lett vol​na rá.
A há​tam​ra for​dí​tott az ágyon, és be​nyo​mott a pár​nák közé. Mind​két ke​zem​mel meg​ra​-
gad​tam az in​gét, és esze​ve​szet​ten rán​gat​ni kezd​tem. Fel​ült, és le​húz​ta ma​gá​ról a fe​jén
ke​resz​tül. Hát​ra​fe​szí​tet​tem a fe​jem, és a bal​da​chin​ra sze​gez​tem a pil​lan​tá​som, amíg fel​-
gyűr​te az összes szok​nyá​mat. Két​ség​be​esett mo​hó​ság lett úrrá raj​tam, sür​get​tem vol​na
a ke​ze​it. So​ká​ig pró​bál​tam el​fe​lej​te​ni azt a sok​ko​ló, tö​ké​le​tes pil​la​na​tot, ami​kor hü​-
velyk​uj​ja a lá​ba​im közé csú​szott, és so​ká​ig ott is ma​radt – de az em​lé​ket nem le​he​tett el​-
hes​se​get​ni. Meg​si​mí​tott a kéz​fe​je csont​ja​i​val, mire is​mét vé​gig​fu​tott raj​tam a ké​jes bor​-
zon​gás. Az egész tes​tem re​me​gett, mi​köz​ben ösz​tö​nö​sen össze​kul​csol​tam a ke​zét a
comb​ja​im​mal. Si​et​tet​ni akar​tam, az​tán le​las​sí​ta​ni, majd mind a ket​tőt egy​szer​re.
A füg​göny is​mét össze​zá​rult. Fö​lém emel​ke​dett, sze​me ép​pen csak egyet vil​lant a bal​-
da​chin zárt sö​tét​jé​ben, és bősz el​szánt​ság​gal né​zett le rám. Sze​ret​tem vol​na, ha újra fi​no​-
man ci​ró​gat​ni kezd a hü​velyk​uj​já​val. Ám ő csak egy​szer si​mí​tott meg ha​tá​ro​zot​tan.
Nyö​gés​hez vagy mor​gás​hoz ha​son​ló hang sza​kadt fel a tor​kom​ból, Szar​kan pe​dig le​ha​-
jolt, és úgy csó​kolt meg, mint​ha el akar​ta vol​na nyel​ni a só​hajt, a sa​ját szá​já​ban fog​lyul
ej​te​ni.
Újra moz​gat​ni kezd​te az uj​ja​it az ölem​nél, mire el​akadt a han​gom. Meg​fog​ta és szét​fe​-
szí​tet​te a com​bo​mat, majd a csí​pő​je köré emel​te, mi​köz​ben tö​ret​le​nül mo​hón les​te az ar​-
co​mat. – Igen – nyög​tem ki éhe​sen, és pró​bál​tam együtt moz​dul​ni vele, ő vi​szont to​vább​-
ra is az uj​ja​i​val be​cé​zett. – Szar​kan!
– Nem túl nagy ké​rés, hogy várj tü​re​lem​mel, ugye? – kér​dez​te, és fe​ke​te sze​me csil​lo​-
gott. Dü​hö​sen néz​tem rá, ám ő to​vább ci​ró​ga​tott, majd lá​gyan be​lém csúsz​tat​ta az uj​ja​it.
Má​sik ke​zét vé​gig​húz​ta a comb​ja​im bel​ső fe​lü​le​tén, le​fe​lé és fel​fe​lé, fent min​den al​ka​-
lom​mal kö​röz​ve egy ki​csit. Olyan kér​dést tett fel ne​kem, amely​re nem tud​tam a vá​laszt;
az​tán egy​szer csak be​lém ha​sí​tott. Hir​te​len össze​rán​dul​tam, el​akadt a lé​leg​ze​tem, meg​-
fe​szült a tes​tem, és ned​ves​ség bo​rí​tott el.
Re​meg​ve om​lot​tam vissza a pár​nák​ra. Fel​emel​tem a ke​ze​met kó​cos ha​jam zu​ha​ta​gá​-
ba, és rá​ta​pasz​tot​tam nyir​kos hom​lo​kom​ra. Zi​hál​tam. – Ó… – nyög​tem. – Jaj…
– Tes​sék – szó​lalt meg Szar​kan ön​elé​gül​ten, mire fé​lig ma​ga​mon kí​vül fel​ül​tem, és hát​-
ra​lök​tem az ágy​ban, a má​sik irány​ba.
El​kap​tam a nad​rág​ját a de​re​ká​nál – még min​dig raj​ta volt az át​ko​zott ru​ha​da​rab –, és
annyit fe​lel​tem: – Hul​vad. – A nad​rág meg​rán​dult, és szét​ol​vadt a le​ve​gő​ben. Utá​nadob​-
tam a szok​nyá​i​mat. A má​gus ott he​vert alat​tam hosszú, vé​kony tes​té​vel, és hir​te​len
össze​szű​kült a sze​me. El​kap​ta a csí​pő​met. Le​her​vadt ar​cá​ról az ön​elé​gült vi​gyor. Fölé ke​-
re​ked​tem.
 – Szar​kan – szó​lí​tot​tam meg, és egy da​ra​big csak őriz​tem a szám​ban a neve után ma​-
radt füs​töt és menny​dör​gést. Az​tán rá​csúsz​tam a csí​pő​jé​re. Össze​szo​rí​tot​ta a sze​mét,
mint​ha fáj​dal​mat érez​ne. Má​mo​rí​tó​an ne​héz​nek tűnt a tes​tem, foly​ta​tó​dott a kéj, és ful​-
lasz​tó gyöt​re​lem​mé vál​va, egy​re szé​le​sebb hul​lá​mok​ban bo​rí​tott el. Él​ve​zet​tel tar​tot​tam
a tes​tem​ben. A má​gus el​nyújt​va, szag​ga​tot​tan vet​te a le​ve​gőt. Hü​velyk​uj​jai a com​bom​-
ba mé​lyed​tek.
Meg​fog​tam a vál​lát, és rin​ga​tóz​ni kezd​tem raj​ta. – Szar​kan – is​mé​tel​tem. Ide-oda gu​rí​-
tot​tam ne​vét a nyel​ve​men, fel​fe​dez​tem el​nyúlt, sö​tét zu​ga​it, rej​tőz​kö​dő ré​sze​it, ő pe​dig
te​he​tet​le​nül nyö​gött, és időn​ként meg​fe​szí​tet​te az ölét. Át​kul​csol​tam csí​pő​jét a lá​ba​im​-
mal, tel​je​sen hoz​zá​ta​pad​tam, ő pe​dig szo​ro​san át​fo​gott a kar​ja​i​val, majd ma​gá​ra hú​zott,
és las​san a há​tam​ra for​dí​tott.

Az ol​da​lá​hoz ku​co​rod​tam a kes​keny ágyon, és meg​pró​bál​tam ren​de​sen ven​ni a le​ve​-

gőt. Szar​kan keze a ha​jam​ba fo​nó​dott, és fur​csán ámul​va néz​te a bal​da​chint, mint​ha el​-
kép​zel​ni sem tud​ná, ho​gyan es​he​tett meg, ami tör​tént. Al​vás bé​ní​tot​ta meg a vég​tag​ja​i​-
mat, ta​lán egy csör​lő​vel sem le​he​tett vol​na meg​emel​ni őket. Rá​tet​tem a fe​jem a mell​ka​-
sá​ra, és vé​gül meg​kér​dez​tem: – Mi​ért hoz​tad ide a lá​nyo​kat?
Szó​ra​ko​zot​tan moz​gat​ta az uj​ja​it a ha​jam​ban, meg​pró​bál​ta ki​bo​goz​ni be​lő​le a cso​mó​-
kat. A kér​dés​re meg​der​medt. Pár pil​la​nat múl​va na​gyot só​haj​tott. – Kö​tőd​te​tek a völgy​-
höz, mind​nyá​jan. Itt szü​let​te​tek, itt nőt​te​tek fel. Fog​va tart ti​te​ket. Ez is egy csa​tor​na a
Ren​ge​teg​hez, amellyel ki le​het szi​po​lyoz​ni az ere​jét.
Fel​emel​te a ke​zét, és la​po​san el​nyúj​tot​ta fö​löt​tünk a le​ve​gő​ben. Fi​nom, ezüs​tös csip​ké​-
zet je​lent meg a te​nye​re nyo​má​ban: a szo​bám​ban lévő fest​mény váz​la​tos mása, a völ​gyet
be​há​ló​zó má​gi​kus vo​na​lak tér​ké​pe. Ezek az Orsó hosszú, fé​nyes fo​lya​mát és a he​gyek​ből
le​zu​bo​gó, szám​ta​lan mel​lék​ágat je​le​ní​tet​ték meg, míg Ol​san​kát és a töb​bi te​le​pü​lést káp​-
rá​za​tos csil​la​gok.
Nem le​pőd​tem meg a vo​na​lak lát​vá​nyán, mert úgy érez​tem, mint​ha min​dig is ott let​-
tek vol​na, a fel​szín alatt. A mély kút​ból vissz​hang​zó csob​ba​nás, ami​kor a vöd​röt le​eresz​-
tet​tük Dver​nyik fő​te​rén, az Orsó se​bes csör​ge​de​zé​se nyá​ron – mind tel​ve volt má​gi​á​val,
fel​hoz​ha​tó és fel​szív​ha​tó ha​ta​lom​mal. Szar​kan ezért lé​te​sí​tet​te az ön​tö​ző ár​ko​kat, hogy
mi​nél töb​bet el​szál​lít​son be​lő​le, mi​előtt a Ren​ge​teg ma​gá​nak kö​ve​tel​né.
– De mi​ért kel​let​tek eh​hez lá​nyok? – kér​dez​tem még min​dig ta​nács​ta​la​nul. – Nem lett
vol​na egy​sze​rűbb… – Úgy moz​dí​tot​tam a ke​zem, mint​ha ki​mer​nék egy ma​rok​kal a víz​-
ből.
– Ak​kor en​gem is ma​gá​hoz kö​tött vol​na a völgy – mond​ta meg​döb​ben​tő ter​mé​sze​tes​-
ség​gel. Moz​du​lat​lan​ná der​med​tem mel​let​te, és érez​tem, ahogy egy​re nő ben​nem az ér​tet​-
len​ség. – Ne ijedj meg – tet​te hoz​zá fa​nya​rul, alig​ha​nem fél​re​ért​ve az ér​zé​se​i​met. – Ha
túl​él​jük ezt a na​pot, meg​ta​lál​juk a mód​ját, hogy ki​sza​ba​dít​sunk be​lő​le.
Át​húz​ta a te​nye​rét az ezüst​vo​na​lak fö​lött, és el​tün​tet​te őket. Nem be​szél​tünk töb​bet.
Nem tud​tam, mit mond​hat​nék. Egy idő után egyen​le​te​sebb lett a lég​zé​se az ar​com mel​-
lett. A mély​sö​tét, ne​héz bár​sony​füg​gö​nyök be​zá​rul​tak kö​rü​löt​tünk, mint​ha egy be​fa​la​-
zott szív​ben ku​po​rod​tunk vol​na össze. Már nem szo​ron​ga​tott olyan ke​mé​nyen a fé​le​-
lem, in​kább csak saj​gott ben​nem va​la​mi. Könnyek mar​ták a sze​me​met for​rón és éle​sen,
mint​ha egy szi​lán​kot akar​tak vol​na ki​mos​ni be​lő​le, de nem lett vol​na elég ned​ves​ség
hoz​zá. Szin​te már meg​bán​tam, hogy fel​jöt​tem az eme​let​re.
Ad​dig bele sem gon​dol​tam, hogy lesz utá​na is – hogy mi lesz az​u​tán, hogy meg​ál​lít​juk
a Ren​ge​te​get, hogy túl​él​jük. Ne​vet​sé​ges​nek tűnt azon töp​ren​ge​ni, mi tör​tén​het egy ilyen
le​he​tet​len for​du​lat után. Rá​döb​ben​tem, hogy aka​rat​la​nul is a to​rony​ban kép​zel​tem el az
éle​te​met utá​na, a kis szo​bám​ban oda​fent, a la​bo​ra​tó​ri​um​ban és a könyv​tár​ban ku​tat​va,
Szar​kant gyö​tör​ve ren​det​len kí​sér​tet​ként, aki min​dig rossz he​lyen hagy​ja a köny​ve​it,
nyit​va fe​lej​ti az aj​tó​kat, és le​csá​bít​ja a ta​va​szi ün​nep​sé​gek​re, ahol ta​lán még a tánc​ra is
rá​ve​szi.
Nem fo​gal​maz​tam meg, még​is va​la​hogy bi​zo​nyos​ság​gá érett ben​nem, hogy az anyám
há​zá​ba nem tér​he​tek vissza. Ugyan​ak​kor azt is tud​tam, hogy nem fo​gom egy lá​ba​kon
járó kuny​hó​ban róni az uta​kat az éle​tem hát​ra​lé​vő ré​szé​ben, mint Baba Jaga, és nem köl​-
tö​zöm fel a ki​rá​lyi pa​lo​tá​ba sem. Kas​ja min​dig sza​bad​ság​ról ál​mo​do​zott, ő azt akar​ta,
hogy meg​nyíl​jon szá​má​ra az egész vi​lág. Én nem.
En​nek el​le​né​re nem vol​tam ott​hon a to​rony​ban sem. Szar​kan be​zár​kó​zott a ma​gas
épü​let​be, oda​hoz​ta ma​gá​nak a lá​nyo​kat, és a mi kö​tő​dé​sün​ket hasz​nál​ta fel, hogy neki
ma​gá​nak ne kell​jen kö​tőd​nie. Meg​volt az oka, hogy mi​ért nem jött le szin​te soha a völgy​-
be. Nem kel​lett meg​ma​gya​ráz​nia, hogy azért nem vesz részt az ol​san​kai mu​lat​sá​go​kon,
mert a tánc​hoz gyö​ke​ret kel​le​ne ver​nie a vá​ros​ban, és et​től ódz​ko​dott. Már egy év​szá​za​-
da élt az ősi má​gi​á​val át​ita​tott to​rony kő​fa​lai mö​gött, és tar​tot​ta a tá​vol​sá​got. Le​het,
hogy en​ged​ne be​köl​töz​ni, de gon​do​san be​zár​ná mö​göt​tem a ka​put. Egy​szer már meg​tet​-
te. Egy se​lyem​ru​hák​ból font kö​tél és némi má​gia se​gít​sé​gé​vel mász​tam le az ab​lak​ból.
Őt vi​szont nem ve​het​tem rá, hogy másszon ki az ab​la​kon, ha egy​szer nem akart.
Fel​ül​tem és tá​vo​labb hú​zód​tam tőle. Le​csú​szott a keze a ha​jam​ról. Fél​re​húz​tam a ful​-
lasz​tó füg​gö​nyö​ket, fel​kel​tem az ágy​ról, és ma​gam köré te​ker​tem az egyik ta​ka​rót. Az
ab​lak​hoz lép​tem, egy lö​kés​sel ki​tár​tam a zsa​lu​gá​tert, majd ki​dug​tam a fe​jem és a vál​lam
a friss éj​sza​kai le​ve​gő​be, hogy érez​zem a sze​let az ar​co​mon. Nem jött. Moz​du​lat​lan volt a
le​ve​gő a to​rony kö​rül. Tel​je​sen moz​du​lat​lan.
Ke​zem​mel meg​mar​kol​tam az ab​lak​pár​kányt, és der​med​ten fi​gyel​tem. Az éj​sza​ka kö​-
ze​pén jár​tunk, ko​rom​sö​tét volt, a fő​zés​hez ra​kott tü​zek több​sé​gét el​ol​tot​ták, sem​mi sem
pis​lo​gott fel rám az ud​var​ból. A má​gi​á​val épí​tett fa​lak irá​nyá​ban he​gyez​tem a fü​lem,
hát​ha meg​hal​lom az ősi kö​vek sut​to​gá​sát, de hir​te​len zak​la​tott mo​raj​lást ész​lel​tem.
Vissza​si​et​tem az ágy​hoz, és fel​ráz​tam Szar​kant ál​má​ból. – Va​la​mi baj van!
Kap​kod​va fel​vet​tük a ru​há​in​kat. A va​nasz​tal​em se​gí​tett fel​pör​get​ni rám a szok​nyá​kat,
és új fel​ső​részt va​rá​zsol​ni elő a sem​mi​ből. Szar​kan egy szap​pan​bu​bo​ré​kot je​le​ní​tett meg
a ke​zei kö​zött, egy ki​sebb őr​sze​met, és egy üze​ne​tet bí​zott rá. – Vlad, éb​reszd fel az em​be​-
re​i​det azon​nal! Va​la​mi​ben sán​ti​kál​nak az éj lep​le alatt. – Egy fú​jás​sal ki​bo​csá​tot​ta az ab​-
la​kon, mi pe​dig ki​ro​han​tunk az aj​tón. Mire a könyv​tár​ba ér​tünk, fák​lyá​kat és lám​pá​so​-
kat gyúj​tot​tak oda​lent az ár​kok​ban.
Ma​rek tá​bo​rá​ban csak az őrök fé​nyei vi​lá​gí​tot​tak. A pa​vi​lon​ban egyet​len lám​pás égett.
– Igen. Ké​szül​nek va​la​mi​re – ál​la​pí​tot​ta meg Szar​kan. Az asz​tal felé for​dult, ahol vé​del​-
me​ző igék​kel teli köny​ve​ket te​rí​tett szét. Én to​vább​ra is az ab​la​kon les​tem ki​fe​lé, és a
hom​lo​ko​mat rán​col​tam. Érez​tem lent​ről a va​rázs​erő tö​me​gét, érez​tem Szol​ja má​gi​á​já​-
nak ízét, de volt ott va​la​mi más is, va​la​mi ka​var​gott a mély​ben. Még min​dig nem lát​tam
sem​mit. Csak pár őr rót​ta kö​re​it a tá​bor kö​rül.
 Ma​rek sát​rá​ban egy alak su​hant el a lám​pás előtt, és jó​ko​ra ár​nyé​kot ve​tett a vá​szon​-
fal​ra. Egy nő arc​éle volt, ha​ját ma​gas​ra tor​nyoz​ta, fej​pánt​já​ból éles tüs​kék áll​tak ki. Zi​-
hál​va hát​ra​hő​köl​tem az ab​lak​ból, mint​ha meg​lá​tott vol​na. Szar​kan meg​le​pőd​ve né​zett
rám.
– Itt van – nyög​tem ki. – A ki​rály​né itt van.
Nem volt időnk be​le​gon​dol​ni, hogy ez mit je​lent. Ma​rek ágyú​ja ha​tal​mas lán​go​kat
hány​va dü​bör​gött fel, és ret​te​ne​tes hang​gal sza​na​szét rob​ban​tot​ta a föl​det a kül​ső fa​lon,
aho​vá be​csa​pó​dott. Szol​ja üvöl​té​sét hal​lot​tam. Ma​rek tá​bo​rá​ban pa​rázs​ló szén​da​ra​bo​kat
dob​tak a szé​ná​ból és gyúj​tós​ból ké​szült, sza​bá​lyos sor​ba ren​de​zett ku​pa​cok​ra. Tűz lob​-
bant fel.
A lán​gok​ból csak​ha​mar egy egész tűz​fal lett, és far​kas​sze​met né​zett a mi kő​fa​lunk​kal.
Szol​ja a láng​fal mö​gött állt, szét​tár​ta a kar​ját, és fe​hér kö​pe​nye na​rancs-vö​rös fol​tos​ra
szí​ne​ző​dött, ahogy a tü​zet táp​lál​ta. Meg​fe​szült az arca, mint aki ne​héz súlyt emel. A tűz
mo​raj​lá​sá​tól nem hal​lot​tam a sza​va​it, de biz​tos vol​tam ben​ne, hogy va​rá​zsol.
– Pró​bálj meg va​la​mit kez​de​ni az​zal a tűz​zel! – szólt rám Szar​kan, mi​után le​pil​lan​tott
az ab​lak​ból. Vissza​pen​de​rült az asz​tal mel​lé, és ki​vett egy te​ker​cset az elő​ző nap oda​ké​-
szí​tett tu​cat​nyi kö​zül. Az ágyú​tűz el​len akart va​la​mit be​vet​ni.
– De mit… – kezd​tem, ám a va​rázs​ló már ol​va​sott. A hosszú, ku​sza szó​ta​gok ze​né​vé ol​-
vad​tak, és rá​jöt​tem, hogy nincs időm fag​ga​tóz​ni. Oda​kint Szol​ja be​haj​lí​tot​ta a tér​dét, és
még fel​jebb emel​te a kar​ját, mint​ha egy óri​á​si lab​dát ké​szül​ne el​dob​ni. Az egész tűz​fal
fel​emel​ke​dett a le​ve​gő​be, át​ívelt a kő​fal fö​lött, majd be​le​zú​dult az árok​ba, ahol a báró ka​-
to​nái kus​had​tak.
Si​ko​lya​ik és üvöl​té​se​ik túl​har​sog​ták a tűz ro​po​gá​sát, és egy pil​la​nat​ra meg​der​med​-
tem. Az ég szé​le​sen és kris​tály​tisz​tán te​rült szét fö​löt​tünk, min​den​hol csil​la​gok bo​rí​tot​-
ták, és se​hol sem tűnt fel fel​hő, amely​ből esőt fa​csar​hat​tam vol​na. A sa​rok​ban álló vi​zes​-
kor​só​ért ro​han​tam. Két​ség​be​esé​sem​ben össze​állt egy terv a fe​jem​ben: ha egy fel​hő​ből
vi​hart tu​dok csi​hol​ni, ak​kor egy víz​csepp​ből ké​pes va​gyok fel​hőt ké​szí​te​ni.
Egy kis vi​zet ön​töt​tem a mar​kom​ba, és el​sut​tog​tam az eső​idé​ző igét. El​mond​tam a
csep​pek​nek, hogy eső​vé vál​hat​nak, vagy akár vi​har​rá, sőt rop​pant özön​víz​zé. A kis tó​csa
hi​gany​ként csil​lo​gott a mar​kom​ban. Ki​ön​töt​tem az ab​la​kon, és tény​leg eső lett be​lő​le:
egy csuk​lás​nyi menny​dör​gés és egy su​hin​tás​nyi eső, amely rázu​ho​gott az árok​ra, és
egyet​len​egy he​lyen el​ol​tot​ta a tü​zet.
Az ágyú fo​lya​ma​to​san dör​gött. Szar​kan most már mö​göt​tem állt, egy paj​zsot tar​tott
fenn a tá​ma​dók​kal szem​ben, de va​la​hány​szor be​csa​pó​dott egy go​lyó, ő is hát​ra​tán​to​ro​-
dott. A na​rancs​sár​ga fény meg​vi​lá​gí​tot​ta alul​ról az ar​cát és meg​csil​lant össze​szo​rí​tott
fo​ga​in, ami​kor fel​nyö​gött az üté​sek​től. Sze​ret​tem vol​na be​szél​ni vele két ágyú​lö​vés kö​-
zött, meg​kér​dez​ni, hogy si​ke​re​sen vé​de​ke​zünk-e – mert ezt kép​te​len vol​tam meg​ál​la​pí​-
ta​ni, hogy mi ál​lunk-e job​ban, vagy az el​len​ség.
Az árok​ban azon​ban még min​dig lo​bo​gott a tűz. Do​bál​tam rá az esőt, de ne​héz volt
egy ma​rok​nyi víz​ből zá​port va​rá​zsol​ni, és az idő mú​lá​sá​val egy​re ne​he​zebb. Ki​szá​radt és
si​vár lett kö​rü​löt​tem a le​ve​gő, jég​ké​reg bo​rí​tot​ta be a ha​ja​mat és a bő​rö​met, mint​ha az
összes ned​ves​sé​get ki​szív​tam vol​na a kör​nye​ze​tem​ből. A zu​ha​tag azon​ban to​vább​ra is
csak a tűz​fal egy-egy ré​szét ol​tot​ta el. A báró em​be​rei meg​pró​bál​tak se​gí​te​ni: víz​be már​-
tott kö​pe​nye​ket ha​ji​gál​tak a lán​gok​ra, majd el​sza​lad​tak.
Ez​u​tán egy​szer​re két ágyú vet​te tűz alá a tá​bort. A má​sik ké​ken és zöl​den izzó, üs​tö​-
kös​höz ha​son​ló go​lyó​kat lőtt ki. Szar​kan ke​mé​nyen ne​ki​csa​pó​dott az asz​tal​nak, amely​-
nek sar​ka az ol​da​lá​ba fú​ró​dott. Kö​hög​ve tán​to​ro​dott meg, va​rázs​la​ta meg​tört. A két
ágyú​go​lyó át​tör​te a paj​zsát, és szin​te le​las​sul​va fú​ró​dott bele a fal​ba, mint a kés, amely
éret​len gyü​mölcs​be vá​jó​dik. Jó​for​mán meg​ol​vadt kö​rü​löt​tük a kő, vö​rö​sen iz​zott fel a
lyu​kak pe​re​me. A go​lyók el​tűn​tek a fal​ban, majd két tom​pa dör​re​nés​sel fel​rob​ban​tak.
Ha​tal​mas ku​pac föld osz​lott szét a le​ve​gő​ben, és a kő​szi​lán​kok olyan erő​vel tör​tek ki a
véd​vo​nal​ból, hogy a to​rony fa​lán is hal​lot​tam a ko​po​gá​su​kat. Kö​zé​pen össze​om​lott a fal.
Ma​rek fel​emel​te a dár​dá​ját, és el​ki​ál​tot​ta ma​gát: – Elő​re!
Nem ér​tet​tem, mi​ért en​ge​del​mes​ked​nek neki. A sza​bály​ta​lan ala​kú hé​zag bel​se​jé​ben
még min​dig szi​szeg​ve ug​rál​tak a lán​gok, és akár​hogy igye​kez​tem ol​ta​ni a tü​zet, még
min​dig sok ka​to​na lel​te kín​ha​lá​lát az árok​ban. A ka​to​nák még​is kö​vet​ték a pa​ran​csot: a
de​re​kuk​nál elő​re​me​re​dő lán​dzsák​kal ro​han​tak bele az árok lán​go​ló ká​o​szá​ba.
Szar​kan fel​tá​pász​ko​dott az asz​tal​ról, vissza​jött az ab​lak​hoz, és le​tö​röl​te az or​rá​ból és
szá​já​ból pa​tak​zó vért. – Úgy dön​tött, hogy nem szá​mít az em​ber​vesz​te​ség – ál​la​pí​tot​ta
meg ko​mo​ran. – Egy ilyen ágyú​go​lyót tíz évig tart el​ké​szí​te​ni. Pol​ni​á​ban alig tíz ilyen
van.
– Több víz kell! – vág​tam köz​be, majd el​kap​tam a ke​zét, és ma​gam​mal húz​tam a va​-
rázs​lat​ba. Érez​tem, hogy til​ta​koz​ni akar, hi​szen egé​szen más va​rázs​la​tok​ra ké​szült. De
némi bosszús mor​gás után egy egy​sze​rű bű​báj​jal csat​la​ko​zott hoz​zám. Az első idők​ben
ne​kem is meg akar​ta ta​ní​ta​ni. Egy po​ha​rat kel​lett meg​töl​te​ni víz​zel az alat​tunk lévő
kút​ból. Ret​ten​tő mér​ges volt, ami​kor az egé​szet ki​ön​töt​tem az asz​ta​lá​ra, vagy ami​kor
ép​pen csak pár csep​pet si​ke​rült fel​csal​nom a mély​ből. Most, hogy ő adta elő a va​rázs​la​-
tot, a víz fi​no​man fod​ro​zód​va töl​töt​te fel a kor​sót a pe​re​mé​ig, én pe​dig a kor​só​nak és a
mély​ben ásott kút​nak, a ha​tal​mas, sö​tét​ben alvó víz​tö​meg​nek éne​kel​tem az eső​igét, az​-
tán ki​dob​tam a kan​csót az ab​la​kon.
Pár pil​la​na​tig nem lát​tam sem​mit. A fel​üvöl​tő szél be​le​fúj​ta az esőt az ar​com​ba és a
sze​mem​be. A téli zi​va​tar hi​de​ge szin​te po​fon csa​pott. A ke​zem​mel tö​röl​tem meg az ar​-
com. Oda​lent az árok​ban szin​te tel​je​sen el​alud​tak a lán​gok, csak pa​rá​nyi zu​gok​ban ma​-
rad​tak meg pis​lá​kol​va. Mind​két ol​da​lon meg​csúsz​tak a ka​to​nák a sár​ban, el​vesz​tet​ték
egyen​sú​lyu​kat a hir​te​len alat​tuk ter​mő mo​csár​ban. A fal​ban ütött lyu​kon ke​resz​tül is
öm​lött ki a sár, és mi​után ki​aludt a tűz, a báró em​be​rei dár​dá​ik​kal meg​ro​ha​moz​ták a hé​-
za​got, hogy vissza​ret​tent​sék a be​ha​to​ló​kat. Meg​könnyeb​bül​ten ha​nyat​lot​tam az ab​lak​-
pár​kány​ra. El​ol​tot​tuk Szol​ja tü​zét és vissza​ver​tük Ma​rek ost​ro​mát. Már el​hasz​nál​ta a va​-
rázs​ere​je nagy ré​szét, bi​zo​nyá​ra töb​bet, mint amennyit erre a cél​ra szán​ha​tott, így biz​-
to​san vissza fog vo​nul​ni ha​ma​ro​san…
– Vi​gyázz! – szólt rám Szar​kan.
Szol​ja újabb va​rázs​lat​hoz ké​szü​lő​dött. Fel​emel​te a ke​zét, és sze​mé​vel is arra né​zett,
amer​re mu​ta​tott. Uj​jai kö​rül ezüst​vo​na​lak kép​ződ​tek a le​ve​gő​ben, ame​lyek nyom​ban
há​rom​fe​lé osz​lot​tak. Fel​ível​tek, majd le​buk​tak a vé​dő​fal túl​ol​da​lán. Mind​egyik más és
más cél​pon​tot ta​lált el: egy fér​fi sze​mét, egy hé​za​got a pán​cél​ban a nyak​nál, egy kard​for​-
ga​tó kar kö​nyö​két, egy ha​lá​los pon​tot va​la​ki​nek a szí​ve fö​lött.
A vo​na​lak, amennyi​re meg tud​tam ál​la​pí​ta​ni, nem tet​tek sem​mit. Csak függ​tek a le​ve​-
gő​ben, ép​pen csak de​reng​tek a sö​tét​ben. Ez​u​tán vi​szont több​tu​cat​nyi nyíl​vessző su​ha​-
ná​sát le​he​tett hal​la​ni. Ma​rek há​rom​sor​nyi íjászt ál​lí​tott fel a gya​lo​go​sai mö​gött. A nyi​-
lak az ezüst​vo​na​lak​hoz ta​pad​tak, és kö​vet​ték te​ker​gé​sü​ket.
 Fel​emel​tem a ke​zem, de hasz​ta​la​nul til​ta​koz​tam. A nyi​lak csak száll​tak és száll​tak.
Egy​szer​re har​minc ka​to​na esett el az át​já​ró vé​dői kö​zül, jó​for​mán egyet​len lö​kés​től. Ma​-
rek har​co​sai megint be​áram​lot​tak a lyu​kon, majd ki​özön​löt​tek az árok​ba, sar​kuk​ban
egy egész se​reg​gel. El​kezd​ték vissza​szo​rí​ta​ni a báró em​be​re​it a hát​só fal​hoz.
Min​den lé​pés​nyi elő​re​ha​la​dá​sért ke​mé​nyen meg kel​lett küz​de​ni​ük. A báró ka​to​nái
lán​dzsák​ból álló, tüs​kés véd​vo​na​lat al​kot​tak a be​to​la​ko​dók el​len, és Ma​rek em​be​rei az
elő​re​nyo​mu​lás​sal a fel​nyár​sa​ló​dást koc​káz​tat​ták. Szol​ja azon​ban újabb nyíl​vessző​zá​-
port kül​dött át a fal fö​lött a vé​dők irá​nyá​ba. Szar​kan el​for​dult. Ma​tat​ni kez​dett a pa​pír​jai
kö​zött, egy igét ke​re​sett, amellyel vissza​ver​het​né az új tá​ma​dást, de tud​tam, hogy nem
fog​ja idő​ben meg​ta​lál​ni.
Ki​nyúj​tot​tam a ke​zem, ám ez​út​tal azt az igét pró​bál​tam be​vet​ni, amellyel a Sár​kány
be​hoz​ta Kas​ját a hegy​ol​dal​ról. – Tual, tual, tual – hív​tam ma​gam​hoz a zsi​nó​ro​kat, ame​-
lyek peng​ve akad​tak az uj​ja​im​ba. Ki​ha​jol​tam, és a fal te​te​je felé dob​tam őket. A nyi​lak
kö​vet​ték őket, ne​ki​csa​pód​tak a kő​fe​lü​let​nek, és nagy ko​po​gás​sal egy ra​kás​ba hul​lot​tak.
Egy pil​la​na​tig azt hit​tem, hogy az ezüst​fény​nek csak a ma​rad​vá​nya csil​lan vissza a ke​-
zem​ről és az ar​com​ról. Az​tán Szar​kan fi​gyel​mez​te​tőn rám ki​ál​tott. Tu​cat​nyi új ezüst​fo​-
nal ha​sí​tott be az ab​la​kon – egye​ne​sen fe​lém, a nya​kam, a mel​lem és a sze​mem irá​nyá​ba.
Csak egy szív​dob​ba​nás​nyi időm ma​radt el​kap​ni a vé​gü​ket, és va​kon el​ta​szí​ta​ni őket ma​-
gam​tól. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban nyi​lak su​han​tak be az ab​la​kon, és el​ta​lál​ták azo​kat a
tár​gya​kat, ame​lyek​re a fo​na​la​kat dob​tam: az egyik könyv​szek​rényt, a pad​ló egy sze​le​tét,
va​la​mint a szé​ket. Az utób​bi​ba mély​re fú​ród​tak a nyíl​vesszők, tol​las vé​gük esze​lő​sen re​-
me​gett.
El​ke​re​ke​dett szem​mel néz​tem őket, döb​be​ne​tem elő​ször az ijedt​sé​gem​nél is erő​sebb
volt. Fel sem fog​tam, hogy kis hí​ján át​lyug​ga​tott ti​zen​két nyíl. Oda​kint megint meg​dör​-
rent az egyik ágyú. Las​san kezd​tem hoz​zá​szok​ni a hang​za​var​hoz, így csak egy ki​csit
húz​tam ma​gam össze, és ki sem néz​tem az ab​la​kon, még min​dig azon ámul​tam,
mennyi​re kö​zel csa​pód​tak be a nyi​lak. Szar​kan azon​ban hir​te​len fel​dön​töt​te az asz​talt.
Sza​na​szét száll​tak róla a pa​pí​rok, ahogy a pad​ló​ra zu​hant, és a szé​kek is meg​re​meg​tek.
Be​hú​zott a rög​tön​zött pajzs mögé. Az ágyú​go​lyó ma​ga​san fü​tyü​lő hang​ja egy​re kö​ze​-
lebb és kö​ze​lebb ért.
Volt időnk át​gon​dol​ni, mi tör​tén​het, de arra alig, hogy te​gyünk is va​la​mit. Szar​kan
kar​ja alá gug​gol​tam, és me​red​ten fi​gyel​tem az asz​tal​lap al​ját, amely​nek haj​szál​vé​kony
re​pe​dé​sei kö​zött gyér fény szi​vár​gott át. Ek​kor az ágyú​go​lyó be​ron​tott az ab​lak​nyí​lá​-
son, össze​tör​te a pár​kányt és az üveg​táb​lá​kat. Ad​dig gu​rult a go​lyó, amíg a kő​fal meg
nem ál​lí​tot​ta, ott az​tán szét​rob​bant, és alat​to​mo​san kí​gyó​zó, szür​ke füs​töt ere​ge​tett.
Szar​kan be​fog​ta az or​rát és a szá​ját. Vissza​foj​tot​tam a lé​leg​ze​tem. Fel​is​mer​tem a kővé
vál​toz​ta​tó va​rázs​la​tot. A szür​ke köd fe​lénk go​moly​gott, Szar​kan pe​dig fel​len​dí​tet​te a ke​-
zét a mennye​zet felé, ahon​nan egy őr​szem gömb eresz​ke​dett le a te​nye​ré​re. Fel​nyi​tot​ta a
hé​ját, vá​gott bele egy lyu​kat, és egy újabb néma, el​lent​mon​dást nem tűrő moz​du​lat​tal
be​le​irá​nyí​tot​ta a füs​töt a gömb​be. Las​sú fel​hő​ként go​mo​lyog​va szí​vó​dott fel ben​ne.
Mire vég​zett, szin​te már szét​rob​bant a tü​dőm. A szét​rob​ban​tott ab​lak​nyí​lá​son ke​resz​-
tül han​go​san sü​ví​tett a szél, a köny​vek szét​szó​ród​va he​ver​tek, sza​kadt lap​ja​ik csat​tog​-
tak a lég​moz​gás​ban. Oda​tol​tuk az asz​talt az újon​nan tá​madt hé​zag​hoz, ne​hogy kizu​han​-
junk raj​ta. Szar​kan egy ken​dő​vel fel​vet​te a for​ró ágyú​go​lyó egy tö​re​dé​két, majd oda​vit​te
az őr​szem​hez, mint​ha szag​min​tát adna egy ko​pó​nak. – Menya kaj​zsa szton​nan olit –
mond​ta a gömb​nek, az​tán egy lö​kés​sel ki​en​ged​te az éj​sza​ká​ba. Le​beg​ve tá​vo​lod​ni kez​-
dett, és szür​ke​sé​ge füst​fosz​lány​ként ve​gyült az ég​bolt​ba.
Mind​ez alig pár per​cig tar​tott – ép​pen ad​dig, amed​dig vissza tud​tam foj​ta​ni a lég​zé​se​-
met. Ez​alatt azon​ban újabb el​len​sé​ges ka​to​nák özön​löt​tek be az árok​ba, és vissza​szo​rí​-
tot​ták a báró har​co​sa​it az első alag​út felé. Szol​ja megint nyíl​zá​port irá​nyí​tott a vé​dők​re,
és ez​zel na​gyobb utat nyi​tott a se​re​gé​nek. Ma​rek lo​vas ka​to​ná​i​val há​tul​ról ösz​tö​kél​te
elő​re​ha​la​dás​ra a gya​lo​go​so​kat. Lát​tam, hogy kor​bá​csot és lán​dzsát hasz​nál​nak a sa​ját
em​be​re​ik el​len, hogy át​hajt​sák őket a ré​sen.
Az első sor​ban ha​la​dó​kat haj​me​resz​tő mó​don lök​ték neki a vé​dők lán​dzsa​he​gye​i​nek.
Tár​sa​ik mö​göt​tük nyo​mul​tak elő​re, és a báró em​be​rei fo​ko​za​to​san kény​te​le​nek vol​tak
utat en​ged​ni, mint​ha egy du​gót nyom​tak vol​na ki egy pa​lack​ból. Az árok már tele volt
holt​tes​tek​kel – fel​mér​he​tet​le​nül sok hal​mo​zó​dott egy​más​ra. Ma​rek har​co​sai még at​tól
sem ri​ad​tak vissza, hogy a holt​tes​tek ku​pa​ca​i​nak te​te​jé​ről lő​jék ki nyi​la​i​kat a báró em​-
be​re​i​re, mint​ha egy​ál​ta​lán nem ér​de​kel​né őket, hogy a sa​ját ha​lott baj​tár​sa​i​kat ta​pos​-
sák.
A báró ka​to​nái a má​so​dik árok​ból el​kezd​ték át​do​bál​ni Szar​kan va​rázs​fő​ze​te​it a fal fö​-
lött. Az üveg​csék kék rob​ba​ná​sok​kal ér​tek föl​det, fel​hők pöf​fen​tek fel a ka​to​nák kö​zött,
és a köd​be ke​ve​re​dett har​co​sok térd​re rogy​tak vagy arc​cal a föld​re zu​han​tak. Kába lett az
ar​cuk, egy pil​la​nat alatt el​nyom​ta őket az álom. Sok ka​to​na ér​ke​zett azon​ban a he​lyük​re,
át​mász​tak raj​tuk, és han​gya​se​reg​hez ha​son​ló​an csak nyo​mul​tak egy​re bel​jebb és bel​-
jebb.
Esze​lős ré​mü​let lett úrrá raj​tam. Az egész tel​je​sen va​ló​sze​rűt​len​nek lát​szott.
– Rosszul mér​tük fel a hely​ze​tet – mond​ta Szar​kan.
– Hogy ké​pes erre? – kér​dez​tem re​me​gő han​gon. A je​lek sze​rint Ma​rek annyi​ra el​szánt
volt, hogy nem ér​de​kel​te, hány fa​lat emel​tünk és mi​lyen vas​tag​ság​ban. Bár​mi​lyen árat
haj​lan​dó volt meg​fi​zet​ni azért, hogy át​jus​son, a har​co​sok pe​dig az éle​tük árán is tel​je​sí​-
tet​ték a pa​ran​csot. – Biz​to​san ron​tás alatt áll… – Sem​mi más ma​gya​rá​za​tot nem tud​tam
el​kép​zel​ni arra, hogy ilyen mér​ték​ben pa​za​rol​ja az em​be​rei éle​tét, mint a vi​zet.
– Nem – csó​vál​ta a fe​jét Szar​kan. – Ma​rek nem a tor​nyot akar​ja el​fog​lal​ni. Neki a trón
kell. Ha ezt a csa​tát el​ve​szí​ti, a fő​urak gyen​gé​nek fog​ják tar​ta​ni. Sa​rok​ba van szo​rít​va.
Fel​fog​tam, pe​dig nem akar​tam. Ma​rek tény​leg min​dent haj​lan​dó volt fel​ál​doz​ni. Nem
lé​te​zett túl nagy ár. A be​ve​tett em​ber​tö​meg és a sok va​rázs​lat csak ront a hely​ze​ten, hi​-
szen vesz​te​ség​ként kel​lett el​köny​vel​nie őket. Nem le​he​tett csak úgy egy​sze​rű​en el​tán​to​-
rí​ta​ni. Ne​künk is min​dent fel kel​lett ál​doz​nunk, mert leg​alább tíz​sze​res túl​erő​ben volt.
Az ágyú is​mét dör​rent egyet, mint​ha ször​nyű fel​is​me​ré​sün​ket akar​ná hang​sú​lyo​sab​-
bá ten​ni, az​tán hir​te​len der​medt csönd te​le​pe​dett a csa​ta​tér​re. Szar​kan le​be​gő őr​sze​me
le​zu​hant, és kő​va​rázs​lat​tal bo​rí​tot​ta be az ágyú kö​rül sür​gö​lő​dő ka​to​ná​kat. Azon​nal szo​-
bor​rá me​re​ved​tek. Az egyi​kük a bal ol​da​li ágyú mel​lett állt, és ép​pen egy ru​dat dö​fött a
cső​be, má​sok a kö​te​le​ket mar​kol​va, gör​nyed​ten kö​vül​tek meg, mi​köz​ben pró​bál​ták
vissza​von​szol​ni a jobb ol​da​li ágyút a he​lyé​re. Vol​tak olya​nok is, aki​ket a vég​zet ágyú​go​-
lyó​val vagy zsá​kok​kal a ke​zük​ben ta​lált meg. Mint​ha egy csa​ta szo​bor em​lék​mű​vét lát​-
tam vol​na oda​lent.
Ma​rek rá​ri​vallt né​hány ka​to​ná​ra, hogy szed​jék le a kő​szob​ro​kat az ágyúk​ról. Rán​gat​ni
és lök​dös​ni kezd​ték a kővé der​medt em​be​re​ket, majd a sár​ba bo​rí​tot​ták őket. Össze​rán​-
dul​tam, ami​kor meg​lát​tam, hogy va​la​ki le​tö​ri a szob​rok uj​ja​it, hogy ki​sza​ba​dít​sa a kö​te​-
le​ket. Leg​szí​ve​seb​ben le​or​dí​tot​tam vol​na, hogy a meg​der​medt fér​fi​ak még élet​ben van​-
nak. Ugyan​ak​kor nem hit​tem, hogy Ma​re​ket ez kü​lö​nö​seb​ben meg​hat​ná.
A szob​rok ne​he​zek vol​tak, a mun​ka las​san ha​ladt, így egy ide​ig nem kel​lett ágyú​lö​vés​-
től tar​ta​nunk. Össze​szed​tem ma​gam, és oda​for​dul​tam Szar​kan​hoz. – Ha fel​aján​la​nánk,
hogy meg​ad​juk ma​gun​kat, be​le​egyez​ne?
– Bi​zo​nyá​ra – fe​lel​te a má​gus. – Min​ket azon​nal ki​vé​gez​tet​ne, a gye​re​ke​ket pe​dig in​-
kább fe​jezd le te, mint hogy átadd neki. – Ez​u​tán a nyíl​vesszők el​há​rí​tá​sán kez​dett dol​-
goz​ni: mi​köz​ben az uj​já​val ki​fe​lé mu​ta​tott, egy el​té​rí​tő igét mon​dott el, és a kö​vet​ke​ző
pil​la​nat​ban ezüst​szá​lak ve​zet​ték a nyi​la​kat a kül​ső fal​hoz. Meg​ráz​ta a ke​zét és a csuk​ló​-
ját, majd le​né​zett. – Reg​gel… – mond​ta vé​gül. – Ha kész is fel​ál​doz​ni az egész se​re​gét, sen​-
ki sem har​col​hat örök​ké, pi​he​nés, evés és ivás nél​kül. Ha reg​ge​lig vissza tud​juk tar​ta​ni
őket, mu​száj lesz vissza​vo​nu​lót fúj​nia. Ak​kor ta​lán haj​lan​dók lesz​nek egyez​ked​ni. Reg​-
gel el​dől min​den.
Úgy tűnt, az még na​gyon messze van.

A csa​ta len​dü​le​te egy idő​re alább​ha​gyott. A báró em​be​rei vissza​vo​nul​tak a má​so​dik

árok​ba, az át​já​ró pe​dig úgy meg​telt holt​tes​tek​kel, hogy Ma​rek ka​to​nái nem tud​tak át​ha​-
tol​ni. A her​ceg fel-alá jár​kált lo​ván a fa​lon kí​vül, és a düh​től és tü​rel​met​len​ség​től szin​te
sis​te​reg​ve fi​gyel​te, mi​kor ké​szül​nek fel har​co​sai egy újabb ágyú​lö​vés​re. A kö​ze​lé​ben álló
Szol​ja egyen​le​tes ütem​ben irá​nyí​tot​ta a nyi​la​kat a má​so​dik árok​ba.
Neki könnyebb volt el​ha​jí​ta​ni a nyi​la​kat, mint ne​künk el​há​rí​ta​ni őket. Al​o​sa ké​szí​tet​-
te a nyíl​he​gye​ket. Min​den​áron utat akar​tak ta​lál​ni ma​guk​nak egy test​be, a má​gus pusz​-
tán meg​mu​tat​ta ne​kik, mer​re men​je​nek. Mi meg​pró​bál​tuk el​té​rí​te​ni őket szán​dé​kuk​tól,
de eh​hez nem​csak Szol​ja, ha​nem Al​o​sa va​rázs​ere​je el​len is küz​de​nünk kel​lett: a bo​szor​-
kány aka​ra​ta és a ka​la​pács​üté​sek el​len, ame​lyek​kel má​gi​át és el​szánt​sá​got ütött a vas​ba,
sőt még a nyi​lak ter​mé​sze​tes röp​pá​lyá​ja el​len is. Ál​lan​dó, meg​ter​he​lő mun​kát je​len​tett
az el​té​rí​té​sük, és köz​ben Szol​ja egy​foly​tá​ban küld​te őket a le​ve​gőn ke​resz​tül kar​ja szé​les
len​ge​té​sé​vel, mint​ha ma​go​kat vet​ne el. Szar​kan​nal fel​vált​va va​rá​zsol​tunk, hi​szen egy​-
szer​re csak egy re​pü​lő nyíl​vesszőt tud​tunk fél​re​ha​jí​ta​ni, és min​den al​ka​lom​mal ha​tal​-
mas erő​fe​szí​té​sünk​be ke​rült. Más va​rázs​la​tok​ra sem időnk, sem erőnk nem ma​radt.
Ki​ala​kult egy ter​mé​sze​tes rit​mus a mun​ká​ban. A nyi​lak el​té​rí​té​se olyan volt, mint egy
ne​héz ha​lász​há​lót ki​húz​ni a víz​ből, majd inni egy korty vi​zet, és pi​hen​ni, amíg a má​sik
is húz raj​ta egy ki​csit. Hol Szar​kan ment az ab​lak​hoz, hol én. Ám Szol​ja időn​ként meg​-
tör​te a rit​must. Min​dig a le​he​tő leg​rosszabb idő​tar​ta​mot vá​lasz​tot​ta két ro​ham kö​zött,
olyan rö​vid időt, amely alatt ép​pen csak le​ül​tünk, de már kel​het​tünk is fel, az​tán tar​tott
egy hosszabb szü​ne​tet, vagy ép​pen fe​lénk irá​nyí​tot​ta a nyi​la​kat, eset​leg két so​ro​za​tot
en​ge​dett ki rög​tön egy​más után.
– Biz​to​san el fog​nak fogy​ni a nyi​la​ik – mond​tam, és ki​tik​kad​va, saj​gó ta​gok​kal ne​ki​-
dől​tem a fal​nak. Fi​a​tal fiúk ke​res​ték a ki​lőtt nyi​la​kat az íjá​szok​nak, ki​húz​ták őket a holt​-
tes​tek​ből, fel​vet​ték őket a fal tö​vé​ből, és vissza​vit​ték, hogy új​ból ki le​hes​sen őket lőni.
– Bi​zo​nyá​ra – vág​ta rá Szar​kan ki​csit tá​vol​ság​tar​tó​an. A ki​apad​ha​tat​lan, el​len​sé​ges
má​gia őt is ki​szi​po​lyoz​ta. – De nem cé​loz messzi​re ve​lük. Így elég ma​rad​hat ne​kik reg​ge​-
lig.
 A kö​vet​ke​ző el​té​rí​tő had​mű​ve​let után Szar​kan egy kis idő​re ki​ment a szo​bá​ból, majd
egy pe​csét​tel és du​gó​val le​zárt üveg​gel tért vissza a la​bor​ból. Szi​rup​ba áz​ta​tott meggy
volt ben​ne. A könyv​tár egyik hát​só sar​ká​ban nagy ezüst​sza​mo​várt tar​tott, amely soha
nem fo​gyott ki a te​á​ból. Az ágyú​go​lyó ro​ha​mát is ki​bír​ta, pe​dig az üveg​po​hár le​bo​rult
mel​lő​le, és össze​tört. A má​gus két mé​rő​edény​be töl​tött a te​á​ból, és ne​kem is adott az édes
meggy​be​főtt​ből.
A bor​vö​rös meggy a Vjosz​na mel​let​ti gyü​möl​csös​ből szár​ma​zott, amely fél​úton te​rült
el a to​rony és a völgy kö​zött. Cu​kor​ban és szesz​ben tet​ték el. Két pú​po​zott ka​nál​nyit rak​-
tam be​lő​le a te​ám​ba, és mo​hón le​nya​lo​gat​tam a ka​na​lat. Ott​ho​ní​ze volt, a völgy las​sú
má​gi​á​ja pi​hent ben​ne. Ma​gá​nak csak hár​mat vett ki, kö​rül​te​kin​tő​en és ki​mér​ten, és még
a szi​ru​pot is vissza​ön​töt​te a ka​nál​ról az üveg​be, mint​ha még most is az vol​na a leg​na​-
gyobb gond​ja, ho​gyan spó​rol​jon vele. El​for​dí​tot​tam a te​kin​te​tem, és há​lá​san szür​csöl​-
tem a te​á​mat, köz​ben a ke​ze​met me​len​get​tem a po​hár ol​da​lán. Me​leg volt az éj​sza​ka,
még​is át​fagy​tam.
– Fe​küdj le, és aludj egy ki​csit – ja​va​sol​ta Szar​kan. – Nap​kel​te előtt még meg​pró​bál​ko​-
zik egy utol​só tá​ma​dás​sal, az biz​tos. – Köz​ben az ágyú újabb ost​ro​mot in​té​zett a fal felé,
ám ez​út​tal nem oko​zott nagy kárt. Csak arra tud​tam gon​dol​ni, hogy a meg​kö​vült ka​to​-
nák vol​tak az ágyú​zás iga​zi mes​te​rei, a töb​bi​ek alig ko​nyí​tot​tak hoz​zá. A go​lyók egy ré​-
sze túl kö​zel​re re​pült, és Ma​rek sa​ját ka​to​nái kö​zött ért föl​det, má​sok túl messzi​re száll​-
tak, még a tor​nyon is túl​ra. A fa​lak tar​tot​ták ma​gu​kat. A báró em​be​rei ka​rók​kal és lán​-
dzsák​kal töm​ték tele a má​so​dik ár​kot, majd be​bo​rí​tot​ták a pok​ró​ca​ik​kal és a sát​ra​ik​kal,
és el​búj​tak a nyi​lak elől.
Lom​há​nak, fá​radt​nak és tom​pá​nak érez​tem ma​gam, mint egy kés, amellyel fát vág​-
tak. Ke​reszt​ben össze​haj​tot​tam a sző​nye​get, hogy mat​ra​cot ké​szít​sek ma​gam​nak, és le​-
ír​ha​tat​lan meg​könnyeb​bü​lés​sel fe​küd​tem le. De nem tud​tam el​alud​ni. A nyi​la​kat kí​sé​rő
ezüst​fé​nyek hosszú, szag​ga​tott idő​kö​zön​ként meg​vi​lá​gí​tot​ták az ab​lak​ke​re​tet. Szar​kan
mor​mo​gá​sa, ahogy a va​rázs​la​tá​val el​ka​nya​rí​tot​ta őket röp​tük​ben, egé​szen tá​vo​li​nak
tet​szett. A má​gus arca ár​nyék​ba ve​szett, csak az arc​éle raj​zo​ló​dott ki mar​kán​san a fal
előtt. A pad​ló eny​hén re​me​gett a lent zaj​ló csa​tá​tól, mint​ha egy óri​ás kö​ze​le​dett vol​na
dön​gő lép​tek​kel a messze​ség​ből.
Be​huny​tam a sze​mem, és meg​pró​bál​tam a lég​zé​sem​re fi​gyel​ni. Ta​lán egy pil​la​nat​ra el
is alud​tam, de egy hir​te​len rán​du​lás​sal fel​ül​tem a sző​nye​gen, mert azt ál​mod​tam, hogy
zu​ha​nok. Szar​kan a tö​rött ab​la​kot néz​te. Ab​ba​ma​radt a nyíl​zá​por. Fel​kel​tem a föld​ről, és
oda​men​tem hoz​zá.
Lo​va​gok és szol​gák nyü​zsög​tek fel​boly​dult méh​kas​ként Ma​rek pa​vi​lon​ja kö​rül. A sá​-
tor​ból elő​jött a ki​rály​né. Pán​célt vi​selt, egy​sze​rű fe​hér ing​ru​há​já​ra lánc​in​get öl​tött,
egyik ke​zé​ben kar​dot fo​gott. Ma​rek oda​si​e​tett hoz​zá, meg​ha​jolt előt​te, és mon​dott neki
va​la​mit. Az asszony tisz​ta, acél​ke​mény​sé​gű arc​cal né​zett vissza rá. – A Ren​ge​teg​nek fog​-
ják adni a gye​re​ke​ket, ahogy Va​szi​li vitt be en​gem! – ki​ál​tot​ta olyan éles han​gon, hogy
mi is hal​lot​tuk. – Elő​ször en​gem vág​ja​nak ket​té ke​reszt​ben!
Ma​rek ha​bo​zott, az​tán le​ug​rott lo​vá​ról, és a paj​zsát kér​te. Ki​von​ta a kard​ját. A töb​bi lo​-
vag is le​szállt a nye​reg​ből, és Szol​ja is ott ter​mett mel​let​te. Ta​nács​ta​la​nul néz​tem Szar​-
kan​ra. Ka​var​gott ben​nem egy olyan ér​zés, hogy Ma​rek ha​lált ér​de​mel, hi​szen annyi em​-
be​rét ál​doz​ta fel eb​ben az ér​tel​me​den csa​tá​ban, de le​het, hogy őszin​tén hitt a cél​já​ban,
hogy tény​leg azt gon​dol​ta, va​la​mi ször​nyű​sé​get aka​runk el​kö​vet​ni a gye​re​kek el​len…
 – Hogy hi​he​ti ezt? – kér​dez​tem.
– Hogy hi​he​ti el a sok vé​let​len egy​be​esést? – tet​te hoz​zá Szar​kan, aki már a könyv​szek​-
rény​nél járt. – Most épp ez a ha​zug​ság szol​gál​ja a kí​ván​sá​ga​it. – Két kéz​zel emelt le egy
tíza​rasz​nyi vas​tag​sá​gú köny​vet az egyik polc​ról. Oda​nyúl​tam, hogy se​gít​sek neki, de az​-
tán ön​kén​te​le​nül is el​rán​tot​tam on​nan a ke​zem. Va​la​mi meg​fe​ke​te​dett bőr​be kö​töt​ték,
ame​lyet bor​zal​mas volt érin​te​ni, és le​dör​zsöl​he​tet​len ra​gacs ta​padt róla a ke​zem​re. –
Igen, tu​dom – mond​ta a má​gus, mi​köz​ben oda​von​szol​ta az ol​va​só​szé​ké​hez. – Nek​ro​-
man​ta szö​veg. Un​do​rí​tó. De in​kább hasz​ná​lok fel hol​ta​kat, mint hogy még több élőt fel​-
ál​doz​zak.
Ová​lis, ré​gi​mó​di írás​sal örö​kí​tet​ték meg a ki​vá​lasz​tott va​rázs​igét. Pró​bál​tam se​gí​te​ni
Szar​kan​nak az ol​va​sás​ban, de kép​te​len vol​tam rá. Már az első sza​vak​tól vissza​ri​ad​tam.
Az ige a ha​lál​ban gyö​ke​re​zett, és ele​jé​től a vé​gé​ig a ha​lál​ról szólt. Rá sem bír​tam néz​ni.
Szar​kan bosszú​san rán​col​ta a hom​lo​kát ir​tó​zá​som lát​tán. – Ilyen ké​nyes vagy? – ri​vallt
rám. – Nem, nem hin​ném. Ak​kor mi az ör​dög ba​jod van? Mind​egy, menj, és pró​báld meg
le​las​sí​ta​ni őket!
Örül​tem, hogy tá​vol ke​rül​he​tek at​tól a könyv​től, ezért szin​te oda​pen​de​rül​tem az ab​-
lak​hoz. Kő​szi​lán​ko​kat és egyéb tör​me​lé​ke​ket szed​tem össze a pad​ló​ról, és azok​kal is ki​-
pró​bál​tam az eső​igét, amit ko​ráb​ban a vi​zes​kan​csó​val. Por- és ka​vicszu​ha​tag om​lott
Ma​rek ka​to​ná​i​ra. Fe​de​zé​ket ke​res​tek, ke​zük​kel a fe​jü​ket véd​ték, ám a ki​rály​né meg sem
tor​pant. Át​vo​nult a fal​ba ütött lyu​kon, át​gá​zolt a holt​tes​te​ken, pa​lást​ja sze​gé​lye csu​pa
vér lett.
Ma​rek és a lo​vag​jai előt​te ro​ha​moz​tak, paj​zsu​kat a fe​jük fölé tar​tot​ták. Most már ne​he​-
zebb kö​vek​kel do​bál​tam meg őket, szik​lák​ká te​re​bé​lye​se​dő ka​vi​csok​kal, de an​nak el​le​né​-
re, hogy né​há​nyan térd​re rogy​tak, a több​ség sér​tet​len ma​radt a paj​zsa alatt. Be​ér​tek az
át​já​ró​ba, és el​kezd​ték fél​re​hány​ni az út​ból a te​te​me​ket. A báró em​be​rei lán​dzsák​kal döf​-
köd​ték őket. Ma​rek lo​vag​jai a paj​zsa​ik​kal és a pán​cél​juk​kal há​rí​tot​ták a szú​rá​so​kat. Ha​-
tan vi​szont le​es​tek a lo​va​ik​ról, és fé​nyes vért​jük alatt moz​du​lat​lan​ná er​nyedt a tes​tük. A
töb​bi​ek azon​ban to​vább​ha​lad​tak, és nyí​lást hoz​tak lét​re a ki​rály​né​nak, aki be​lé​pett a fal
mö​göt​ti te​rü​let​re.
Nem lát​tam az alag​út​ban zaj​ló csa​tát, de gyor​san vé​get ért. Vér pa​tak​zott ki a nyí​lás​-
ból, a fák​lyák fé​nyé​ben egé​szen fe​ke​tén, az​tán elő​ke​rült a ki​rály​né. El​dob​ta a ke​zé​ben
tar​tott fér​fi​fe​jet, ame​lyet egyet​len vá​gás​sal vá​lasz​tott le a test​ről. A vé​dők ré​mül​ten hát​-
rál​tak elő​le. Ma​rek és a lo​vag​jai szét​szé​led​tek, csap​kod​tak és öl​dö​köl​tek, a gya​lo​go​sok pe​-
dig meg​ro​han​ták az ár​kot a há​tuk mö​gött. Szol​ja fe​hér, re​cse​gő-ro​po​gó áram​la​tok​ban
on​tot​ta ki ma​gá​ból a má​gi​át.
A báró em​be​rei gyor​san fél​re​ha​nyat​lot​tak az út​ból, és szin​te a sa​ját lá​buk​ban fel​buk​va
igye​kez​tek el​tá​vo​lod​ni a ki​rály​né​tól. El​kép​zel​tem Kas​ját a má​gi​kus kard​dal; biz​to​san őt
is ha​son​ló fé​le​lem övez​te vol​na. A ki​rály​né is​mét fel​emel​te fegy​ve​rét, kö​nyör​te​len erő​vel
dö​fött és su​hin​tott, ám őt egyet​len kard sem tud​ta meg​se​bez​ni. Ma​rek pa​ran​cso​kat osz​-
to​ga​tott. A má​so​dik fal mö​gött meg​bú​jó vé​dők fel​mász​tak a fal te​te​jé​re, és fönt​ről pró​-
bál​ták el​ta​lál​ni a ki​rály​nét. A nyi​lak azon​ban nem ha​sí​tot​ták fel a bő​rét.
Meg​for​dul​tam, és ki​húz​tam a könyv​szek​rény​ből a be​le​fú​ró​dott fe​ke​te nyi​lat – azok
egyi​két, ame​lye​ket Szol​ja el​le​nem irá​nyí​tott, és ame​lyek Al​o​sa ko​hó​já​ból szár​maz​tak.
Oda​vit​tem az ab​lak​hoz, majd meg​áll​tam. Re​me​gett a ke​zem. Nem lát​tam más meg​ol​-
dást. Sen​ki sem ál​lít​hat​ja meg a ki​rály​nét. De… ha meg​ölöm őt, Ma​rek soha nem fog
meg​hall​gat​ni min​ket, így akár vele is vé​gez​het​nék. Ha meg​ölöm őt… ide​gen​sze​rű, éme​-
lyí​tő gon​do​lat volt… Ki​csi​nek és tá​vo​li​nak lát​szott a to​rony ma​ga​sá​ból. Mint​ha nem is
em​ber lett vol​na, csak egy baba, ahogy fel​emel​te és le​en​ged​te a kar​ját.
– Várj! – szó​lalt meg Szar​kan. Ki​csit meg​könnyeb​bül​ve hát​rál​tam el az ab​lak​tól, bár
csak be​fo​gott fül​lel tud​tam el​vi​sel​ni, ahogy el​mond​ja a bor​zon​ga​tó ha​lott​va​rázs​la​tot.
Szél ke​re​ke​dett az ab​lak​ban, nyir​kos, zsí​ros te​nyér​ként si​mí​tot​ta meg a bő​rö​met, rot​ha​-
dás bűze és fé​mes szag csap​ta meg az or​ro​mat. To​vább fújt a szél, egyen​le​te​sen és haj​me​-
resz​tő​en, az​tán oda​lent az árok​ban meg​moz​dul​tak a holt​tes​tek, és las​san fel​kel​tek.
A föl​dön hagy​ták a kard​ju​kat. Nem volt szük​sé​gük fegy​ver​re. Nem pró​bál​ták bán​ta​ni
a ka​to​ná​kat, egy​sze​rű​en csak fe​lé​jük nyúj​tot​ták üres ke​zü​ket, meg​ra​gad​ták őket, ket​ten-
hár​man be​ke​rít​ve egy em​bert. Már sok​kal több ha​lott volt az ár​kok​ban, mint élő em​ber,
a hul​lák pe​dig a Sár​kány va​rázs​la​tá​nak en​ge​del​mes​ked​tek. Ma​rek ka​to​nái lá​za​san csap​-
kod​ták és vag​dos​ták őket, ám a hol​tak nem vé​rez​tek. Pety​hüdt ar​cuk sem​mi​lyen ér​zést
nem tük​rö​zött.
Né​há​nyan vé​gig​men​tek az árok​ban, hogy el​kap​ják a lo​va​go​kat, meg​mar​kol​ják a ki​-
rály​né kar​ját és lá​bát, és vissza​tart​sák. Az asszony azon​ban könnye​dén le​ráz​ta őket ma​-
gá​ról, és a lo​va​gok is ket​té​ha​sí​tot​ták őket szé​les kard​ja​ik​kal. A vé​dők ugyan​úgy el​ször​-
nyed​tek a va​rázs​lat​tól, mint a tá​ma​dók, és igye​kez​tek a le​he​tő leg​tá​vo​labb ke​rül​ni a hol​-
tak​tól és a ren​dít​he​tet​len ki​rály​né​tól is. Az asszony to​vább​vo​nult. A hol​tak vissza​tar​tot​-
ták Ma​rek se​re​gé​nek töb​bi ré​szét, a báró em​be​rei pe​dig le​ka​sza​bol​ták kö​rü​löt​te a lo​va​go​-
kat, ám a ki​rály​nét nem le​he​tett meg​ál​lí​ta​ni.
Már sem​mi sem volt fe​hér raj​ta. Sar​ká​tól a tér​dé​ig vér bo​rí​tot​ta, lánc​in​ge vö​rös​re szí​-
ne​ző​dött. A kar​ja és a keze is vér​szí​nű volt, arca csu​pa vö​rös folt. Le​néz​tem a nyíl​ra, és
meg​érin​tet​tem Al​o​sa má​gi​á​ját – érez​tem, mennyi​re sze​ret​ne re​pül​ni a nyíl, egy me​leg
tes​tet ke​res​ni, amely​be be​le​fú​ród​hat. Kis be​met​szést vet​tem ész​re a nyíl​he​gyen. Az uj​ja​-
im​mal si​mí​tot​tam ki, és pró​bál​tam úgy le​la​pí​ta​ni az acélt, ahogy Al​o​sát lát​tam dol​goz​ni
a ko​hó​nál. Mi​köz​ben még több va​rázs​erőt táp​lál​tam bele, érez​tem, ahogy sú​lyo​sab​bá vá​-
lik, meg​te​lik ha​lál​lal. – A comb​já​ba – mond​tam neki, bár még min​dig vi​szo​lyog​tam a
gyil​kos​ság​tól. Ta​lán csak arra lesz elég, hogy meg​ál​lít​suk. Rá​mu​tat​tam a ki​rály​né​ra, és
el​ha​jí​tot​tam a nyi​lat.
A nyíl​vessző le​bu​kott az ab​lak​ból, és bol​do​gan fü​tyül​ve re​pült a cél​pont​hoz. A te​te​jé​-
nél ta​lál​ta el a ki​rály​né comb​ját, és át​sza​kí​tot​ta a lánc​in​get. Ott meg​ra​gadt, fé​lig ki​lóg​va
a sod​rony lánc​sze​mei kö​zül. Nem ser​kent vér. A ki​rály​né ki​húz​ta és el​dob​ta a nyi​lat. Egy
pil​la​nat​ra fel​né​zett az ab​lak​ra. Hát​ra​tán​to​rod​tam. Foly​tat​ta a mé​szár​lást.
Úgy fájt az ar​com, mint​ha el​ta​lált vol​na. Hir​te​len is​me​rős​sé vált az éles, üre​sen kon​gó
fáj​da​lom az orr​nyer​gem​nél. – A Ren​ge​teg – mond​tam han​go​san.
– Mi? – kap​ta fel a fe​jét Szar​kan.
– A Ren​ge​teg. Ott van ben​ne. – Akár​mi​lyen igét ve​tünk be el​le​ne, akár​hogy pró​bál​juk
meg​tisz​tí​ta​ni, akár​mi​lyen szent erek​lyé​vel vizs​gál​juk, egyik sem szá​mít. Egy​sze​ri​ben
min​den két​sé​gem el​múlt. A Ren​ge​teg né​zett fel rám az imént. A Ren​ge​teg meg​ta​nult rej​-
tőz​köd​ni.
A má​gus felé for​dul​tam. – A Hí​vó​ige! Szar​kan, meg kell mu​tat​nunk ne​kik! Ma​rek​nek,
Szol​já​nak és a ka​to​ná​ik​nak. Ha lát​ják, hogy ma​gá​é​vá tet​te a Ren​ge​teg…
– Gon​do​lod, hogy el​hi​szik? – kér​dez​te. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb azon​ban ki​né​zett az ab​la​-
kon, és így foly​tat​ta: – Le​gyen. A fa​la​kat már úgy​is el​ve​szí​tet​tük. Be​hozzuk a túl​élő​ket a
to​rony​ba. És re​mél​jük, hogy ki​tart a kapu ad​dig, amíg el​mond​juk az igét.
 28. FEJEZET
Le​ro​han​tunk az elő​csar​nok​ba, és ki​nyi​tot​tuk a nagy​ka​put. A báró em​be​rei azon​nal be​-
me​ne​kül​tek, bár fá​jó​an ke​vés ma​radt be​lő​lük. Ta​lán szá​zan le​het​tek. Be​tö​mö​rül​tek a
csar​nok​ba, majd a lép​csőn ke​resz​tül le​sza​lad​tak a pin​cé​be. Ko​szo​sak és ki​me​rül​tek vol​-
tak, ar​cu​kon az egy​mást te​té​ző ször​nyű​sé​gek tük​rö​ződ​tek. Öröm​mel jöt​tek be a to​rony​-
ba, de tá​vol tar​tot​ták ma​gu​kat Szar​kan​tól és tő​lem. Még a báró is san​dán né​zett ránk.
– Azt nem ők csi​nál​ták – mond​ta, mi​köz​ben kö​ze​lebb lé​pett Szar​kan​hoz, em​be​rei pe​-
dig mind​két ol​dal​ról messzi​re ki​ke​rül​ték. – A hol​ta​kat.
– Nem, de ha sze​ret​tél vol​na in​kább újabb élő​ket fel​ál​doz​ni, csak egy sza​vad​ba ke​rül, és
leg​kö​ze​lebb fi​gye​lem​be ve​szem a sze​mé​lyes ér​zé​keny​sé​ge​det is. – Szar​kan fe​szült volt, és
én is ki​égett​nek érez​tem ma​gam. Azon ta​na​kod​tam, mennyi idő le​het hát​ra reg​ge​lig, de
nem akar​tam meg​kér​dez​ni. – Hadd pi​hen​je​nek, amennyit le​het, és osszá​tok szét a tar​ta​-
lé​ko​kat, amit ta​lál​tok.
Kas​ja nem​so​ká​ra fel​sza​ladt a lép​csőn, és utat tört ma​gá​nak a le​á​ram​ló ka​to​nák kö​zött.
A báró a se​be​sül​te​ket és a leg​ki​me​rül​teb​be​ket le​küld​te a pin​cé​be, csak a leg​ki​tar​tób​bak
ma​rad​tak vele. – Csap​ra ve​rik a bo​ros- és sö​rös​hor​dó​kat – súg​ta Kas​ja. – Nem hin​ném,
hogy a gye​re​kek így biz​ton​ság​ban van​nak. Mi tör​té​nik itt, Nyes​ka?
Szar​kan fel​lé​pett az emel​vény​re. Ma​gas trón​szé​ké​nek kar​fá​in nyi​tot​ta szét a Hí​vó​igét.
Ká​rom​ko​dott egyet az orra alatt. – Most erre van a leg​ke​vés​bé szük​sé​günk. Menj le, és
vál​toz​tasd az egé​szet al​ma​bor​rá! – uta​sí​tott. Le​fu​tot​tam a pin​cé​be Kas​já​val. A ka​to​nák a
mar​kuk​ból és a si​sak​juk​ból ve​del​tek, vagy lyu​ka​kat ütöt​tek a hor​dók ol​da​lán, és alá​tet​-
ték a fe​jü​ket, egye​sek pe​dig üres pa​lac​kok​ba fog​ták fel az italt. Né​há​nyan már össze is
ma​ra​kod​tak. Biz​ton​sá​go​sabb​nak érez​ték a bor mel​lett vi​as​kod​ni, mint a vér​für​dő kö​ze​-
pén.
Kas​ja fél​re​tol​ta őket az utam​ból, és ami​kor ész​re​vet​ték, hogy én is ott va​gyok, nem tá​-
mad​tak rá. Oda​men​tem a leg​na​gyobb hor​dó​hoz, és rá​tet​tem a ke​zem. – Li​rin​tal​em. – Egy
tik​kadt kis má​gia​hul​lá​mot küld​tem bele, majd szin​te össze​rogy​tam, ami​kor el​hagy​ta a
tes​te​met, és be​le​ván​do​rolt az üve​gek​be és hor​dók​ba. A ka​to​nák to​vább tü​le​ked​tek, hogy
ital​hoz jus​sa​nak. El​tar​tott egy da​ra​big, mire rá​jöt​tek, hogy ré​szeg​sé​gük nem mé​lyül to​-
vább.
Kas​ja óva​to​san meg​érin​tet​te a vál​la​mat. Oda​for​dul​tam hoz​zá, és egy ide​ig szo​ro​san
ölel​tem, mint​ha me​rít​het​tem vol​na az ere​jé​ből. – Vissza kell men​nem – in​tet​tem fel​fe​lé a
fe​jem​mel. – Vi​gyázz a gye​re​kek​re!
– Nincs szük​sé​ged rám? – kér​dez​te hal​kan.
– Vi​gyázz a gye​re​kek​re! – is​mé​tel​tem. – Ha mu​száj… – El​kap​tam a kar​ját, és oda​vit​tem
a pin​ce túl​só vé​gé​be. Szta​s​ek és Ma​ri​sa ott ül​tek ébe​ren, a ka​to​ná​kat les​ték fél​ve, a kis​-
lány a sze​mét dör​göl​te. Rá​rak​tam a ke​zem a fal​ra, és meg​ke​res​tem az át​já​ró szé​le​it. Az​-
tán Kas​ja ke​zét is a re​pe​dés​re tet​tem, meg​mu​tat​tam neki, hol az ajtó, majd egy má​gi​á​ból
szőtt, vé​kony vo​na​lat húz​tam köré ki​lincs gya​nánt. – Lökd be ezt az aj​tót, vidd be őket,
és csukd be ma​gad után! – Ek​kor a le​ve​gő​be emel​tem a ke​zem, és azt mond​tam: – Ha​tol. –
Ki​von​tam a le​ve​gő​ből Al​o​sa kard​ját, és át​nyúj​tot​tam Kas​já​nak. – Ezt is tartsd ma​gad​nál.
Bó​lin​tott, és a vál​lá​ra ve​tet​te a kar​dot. Még egy utol​só csó​kot nyom​tam az ar​cá​ra, az​-
tán fel​sza​lad​tam a csar​nok​ba.

A báró em​be​rei idő​köz​ben mind be​jöt​tek. Leg​alább annyi hasz​nunk volt a fa​lak​ból,
hogy Ma​rek ágyú​it nem le​he​tett köz​vet​le​nül a kapu el​len irá​nyí​ta​ni. A báró ka​to​nái kö​-
zül né​há​nyan fel​mász​tak a kes​keny ab​la​kok​ba a be​já​rat két ol​da​lán, és on​nan cé​loz​ták
meg nyíl​vessző​ik​kel az el​len​sé​ges har​co​so​kat. Sú​lyos dör​re​né​sek ráz​ták meg a ka​put,
egy​szer má​gia éles fé​nye is vil​lant, ki​ál​tá​sok és egyéb za​jok ér​kez​tek kint​ről.
– Fel akar​ják gyúj​ta​ni a ka​put! – ki​ál​tot​ta egy ka​to​na az ab​lak​ból, ami​kor vissza​ér​tem
a csar​nok​ba.
– Csak te​gyék! – vá​la​szol​ta Szar​kan, és fel sem né​zett. Csat​la​koz​tam hoz​zá az emel​vé​-
nyen. Egy​sze​rű, két​sze​mé​lyes pad​dá ala​kí​tot​ta a pom​pás trón​szé​ket, és a két ülést egy
asz​tal​lap​sze​rű áll​vánnyal vá​lasz​tot​ta el. Azon he​vert a Hí​vó​ige vas​tag kö​te​te, ott vá​ra​ko​-
zott is​me​rő​sen, még​is ide​gen​sze​rű​en. Las​san le​eresz​ked​tem a szék​re, és a könyv bo​rí​tó​-
já​ra tet​tem a ke​zem, az arany​szín​ben kacs​ka​rin​gó​zó be​tűk​re, ame​lyek alatt va​la​mi tá​vo​-
li méhzüm​mö​gés​hez ha​son​ló hang mo​raj​lott. A tö​rő​dött​ség​től már az uj​ja​im is el​zsib​-
bad​tak.
Fel​nyi​tot​tuk a bo​rí​tót, és ol​vas​ni kezd​tünk. Szar​kan hang​ja tisz​tán és egyen​le​te​sen
csen​gett, akár egy ma​sí​ro​zó se​reg, és las​san az én fe​jem​ből is el​osz​lott a köd. Vele dú​dol​-
tam, éne​kel​tem és mor​mol​tam ugyan​azt a szö​ve​get. A ka​to​nák el​né​mul​tak, és be​hú​zód​-
tak a sa​rok​ba, a fal tö​vé​be. Úgy hall​gat​tak, ahogy egy fo​ga​dó​ban szok​ták késő éj​jel a ván​-
dor​éne​ke​sek szo​mo​rú da​lát. Za​vart arc​cal pró​bál​ták kö​vet​ni a tör​té​ne​tet, meg​pró​bál​ták
meg​je​gyez​ni, és köz​ben alig ész​lel​ték, hogy a va​rázs​lat ma​gá​val von​ja őket.
En​gem is ma​gá​val so​dort, és öröm​mel vesz​tem el az ára​da​tá​ban. Nem il​lan​tak el a nap
ször​nyű em​lé​kei, de a Hí​vó​ige ha​tá​sá​ra csak a tör​té​net egyik ré​szé​vé vál​tak, nem a kö​zép​-
pont​já​vá. Egy​re több má​gi​kus erő hal​mo​zó​dott fel, és ébe​ren, tisz​tán áram​lott. Újabb to​-
rony​ként emel​ke​dett fel. Tud​tuk, hogy ha ké​szen ál​lunk rá, ki kell nyit​nunk a ka​put, és
ki kell bo​csá​ta​nunk az el​len​áll​ha​tat​lan fényt az ud​var​ra. Az ab​la​ko​kon kí​vül las​san fel​-
de​ren​gett az ég: fel​kelt a nap.
Nyi​ko​rog​tak a sa​rok​va​sak. Va​la​mi be​szi​vár​gott az aj​tó​szár​nyak alatt és fö​lött, és a kö​-
zöt​tük lévő, alig ész​lel​he​tő ré​sen. A be​já​rat mel​lett álló ka​to​nák fi​gyel​mez​te​tő ki​ál​tást
hal​lat​tak. Az összes apró hé​za​gon és lyu​kon vé​kony, te​ker​gő​ző ár​nyak te​ke​reg​tek be​fe​lé
ví​zi​sik​lók se​bes​sé​gé​vel. Fo​lyon​dá​rok és gyö​ke​rek izgő-moz​gó nyúl​vá​nyai vol​tak, ame​-
lyek min​den kő- és fa​fe​lü​le​tet por​rá zúz​tak, ami​vel csak érint​kez​tek. Úgy ter​jesz​ked​tek a
desz​ká​kon, mint a zúz​ma​ra az üveg​táb​lán, mar​ko​lász​va, szo​ron​gat​va, és köz​ben is​me​-
rős, tú​lon​túl édes sza​got bo​csá​tot​tak ki ma​guk​ból.
A Ren​ge​teg ha​tolt be. Nem lep​lez​te to​vább ma​gát, mint​ha tisz​tá​ban lett vol​na az​zal,
mire ké​szü​lünk, hogy a csa​lást akar​juk le​lep​lez​ni. A Sár​ga​mo​csár ka​to​nái kard​juk​kal
vagy ké​sük​kel csap​kod​ni kezd​ték a fo​lyon​dá​ro​kat, de lát​szott raj​tuk a fé​le​lem, hi​szen ők
is ele​get tud​tak a Ren​ge​teg​ről ah​hoz, hogy fel​is​mer​jék. Még több nö​vény kú​szott be, mi​-
után az első nyúl​vá​nyok ki​szé​le​sí​tet​ték szá​muk​ra a re​pe​dé​se​ket és lyu​ka​kat. Oda​kint is​-
mét ne​ki​len​dült Ma​rek fal​tö​rő kosa, és a kapu az al​já​tól a te​te​jé​ig meg​re​me​gett. A kú​szó
haj​tá​sok kör​be​fon​ták a sa​rok​va​sa​kat és a re​teszt, majd szag​gat​ni kezd​ték őket. A rozs​da
na​rancs​vö​rös folt​ként ter​jedt az aj​tón, olyan ro​ha​mo​san, mint egy vér​tó​csa. Több év​szá​-
zad bur​ján​zá​sa zsú​fo​ló​dott bele né​hány perc​be. A nyúl​vá​nyok be​nyo​mul​tak a rozs​dá​tól
szét​szag​ga​tott ré​szek​be, be​bur​kol​ták a csap​sze​ge​ket, és va​dul té​páz​ni kezd​ték őket elő​re-
hát​ra. Han​go​san csö​röm​pöl​tek a re​te​sze​ket tar​tó fém​pán​tok.
Szar​kan​nal nem hagy​hat​tuk abba a va​rázs​lást. To​vább ol​vas​tunk, nyel​vünk néha
meg​bot​lott a nagy si​et​ség​ben, de a Hí​vó​ige meg​kö​ve​tel​te a sa​ját üte​mét. Sem las​san, sem
gyor​san nem me​sél​het​tük el a tör​té​ne​tet. Az erő​to​rony im​boly​gott, és csak nagy ne​héz​-
sé​gek árán tud​tuk meg​tar​ta​ni a szö​veg fo​na​lát. A Hí​vó​ige fog​ság​ban tar​tott min​ket.
Éles reccse​nés hal​lat​szott, majd egy na​gyobb da​rab tört ki a jobb ol​da​li aj​tó​szárny al​já​-
ból, szi​lán​ko​kat szór​va sza​na​széj​jel. Új fo​lyon​dá​rok mász​tak be, ez​út​tal vas​ta​gab​bak és
ta​lán hosszab​bak is. Né​me​lyik el​kap​ta a ka​to​nák kar​ját, el​ra​gad​ta tő​lük a kar​dot, és fél​-
re​ta​szí​tot​ta a tes​tü​ket. Má​sok meg​ta​lál​ták a ne​héz re​teszt, kör​be​fon​ták, és las​san ara​-
szol​va ad​dig tol​ták, amíg ki nem sza​ba​dult az első fém​pánt​ból. A fal​tö​rő kos is​mét ne​ki​-
esett a ka​pu​nak, mire az aj​tó​szár​nyak be​rob​ban​tak, és szét​lök​ték a ka​to​ná​kat az út​ból.
Ma​rek még min​dig ló​há​ton tűnt fel a fal​tö​rő kos túl​ol​da​lán, és a ken​gyel​ben áll​va fúj​ta
a har​ci kürt​jét. Arca egé​szen fel​vil​la​nyo​zó​dott a vér​szomj​tól és a ha​rag​tól, meg sem néz​-
te, mi​ért nyílt ki olyan hir​te​len a kapu. A fo​lyon​dá​rok a kapu előt​ti lép​csők mel​lett tör​-
tek fel a föld​ből, vas​kos gyö​ke​rek búj​tak meg sö​tét fész​kek​ként a sar​kok​ban és a tö​rött
lép​cső​fo​kok kö​zött, ame​lye​ket alig le​he​tett lát​ni a szür​kü​let​ben. Ma​rek egy pil​lan​tás​ra
sem mél​tat​ta az el​át​ko​zott kú​szó​nö​vé​nye​ket, csak fel​üge​tett a lép​csőn, és be​csör​te​tett az
elő​csar​nok​ba, lo​vag​ja​i​val a háta mö​gött. Vér​eső hul​lott, ahogy kard​ja​ik​kal a bent lé​vő​-
ket ka​sza​bol​ták, a báró em​be​rei pe​dig lán​dzsá​ik​kal döf​köd​ték őket. A lo​vak ré​mült nye​-
rí​tés​sel csuk​lot​tak össze, és rúg​ka​pál​va le​hel​ték ki pá​rá​ju​kat, mi​köz​ben a ka​to​nák is egy​-
más után hal​tak meg kö​rü​löt​tük.
Könnyek po​tyog​tak a sze​mem​ből a könyv​re, mi​köz​ben ol​vas​tam. De nem hagy​hat​-
tam abba. Egy​szer csak va​la​mi meg​ütött, úgy, hogy a lé​leg​ze​tem is el​akadt tőle. Le​csú​-
szott a nyel​vem​ről az ige. Elő​ször tel​jes csend bo​rult rám, az​tán egy min​den más han​got
túl​szár​nya​ló, öb​lös üvöl​tés har​sant a csar​nok​ban, bár Szar​kant és en​gem nem érin​tett
meg. Mint​ha egy ir​dat​lan vi​har kö​ze​pé​be ke​rül​tünk vol​na egy szé​les me​zőn, ahon​nan
min​den irány​ban lát​tuk a szür​ke özön​vi​zet, és bár nem ránk zú​dult, tud​tuk, hogy bár​-
me​lyik pil​la​nat​ban…
Re​pe​dé​sek je​len​tek meg, és ahogy tő​lünk ki​in​dul​va szét​ter​jed​tek a csar​nok​ban, egy​re
szé​le​sebb​re nyíl​tak, be​szőt​ték a köny​vet, a szé​ket, az emel​vényt, a pad​lót és a fa​la​kat is.
Nem olyan hé​za​gok vol​tak, mint a fa- és kő​fe​lü​le​tek ha​sa​dé​kai – ez​út​tal az egész vi​lág re​-
pedt szét. Nem volt más mö​göt​te, csak la​pos, sö​tét űr, a sem​mi. A Hí​vó​ige cso​dá​la​tos
arany kö​te​te össze​gyű​rő​dött és úgy süllyedt el, mint egy mély víz​be do​bott kő. Szar​kan
meg​fog​ta a ka​ro​mat, fel​rán​tott a szék​ből, és le​von​szolt az emel​vény​ről maga után. A
szék, majd az egész emel​vény be​le​om​lott és be​le​zu​hant a fe​ke​te​ség​be.
Szar​kan foly​tat​ta a va​rázs​la​tot, vagy in​kább pró​bál​ta a he​lyén tar​ta​ni: az utol​só sort
is​mé​tel​te újra meg újra. Igye​kez​tem én is így ten​ni, hal​kan dú​dol​va, de egy​re fo​gyott a
le​ve​gőm. Lük​te​tést érez​tem a vál​lam​ban, ám ami​kor le​néz​tem rá, sem​mi kü​lö​nö​set nem
lát​tam. Az​tán las​san még lej​jebb eresz​ke​dett a pil​lan​tá​som. Egy nyíl vége állt ki a tes​tem​-
ből, nem sok​kal a mel​lem alatt. Za​var​tan néz​tem a tol​la​kat. Nem érez​tem sem​mit.
A gyö​nyö​rű, ma​gas, szí​nes mo​za​ik​ab​la​kok tom​pa reccse​nés​sel ha​sad​tak szét a sza​ka​-
dék nyo​mán, a szi​lán​kok pe​dig ki​öm​löt​tek az ud​var​ra. A ka​to​nák or​dít​va es​tek bele a fel​-
tá​ru​ló űrbe, és fel​szí​vód​tak a néma sem​mi​ben. A kő​fa​lak és a kő​pad​ló is több he​lyen el​-
tűnt a sze​münk elől. Fel​hör​dül​tek a to​rony fa​lai.
Szar​kan küsz​köd​ve őriz​te a va​rázs​ige utol​só fo​na​lát, mint​ha egy meg​va​dult lo​vat pró​-
bál​na fé​ken tar​ta​ni. Má​gi​á​val pró​bál​tam se​gí​te​ni, hogy ne fogy​jon el az ere​je. Ő cse​ré​be
az én sú​lyo​mat tar​tot​ta, erős vas​pánt​ként fo​gott át kar​já​val. Meg-meg​bot​lott a lá​bam,
szin​te von​szol​tam ma​gam. Most már érez​tem a mell​ka​som​ba maró fáj​dal​mat, éles, sok​-
ko​ló ér​zés volt, mint​ha fel​éb​redt vol​na a tes​tem, és ész​re​vet​te vol​na, hogy va​la​mi na​-
gyon nincs rend​jén. Min​den lé​leg​zet​vé​tel​lel si​koly akart ki​sza​kad​ni be​lő​lem, de nem tud​-
tam elég le​ve​gőt ven​ni hoz​zá. Itt-ott még min​dig har​col​tak a ka​to​nák, má​sok me​ne​kül​-
ni pró​bál​tak a to​rony​ból, hát​ha el​szök​het​nek a szét​mor​zso​ló​dó vi​lág​ból. Meg​pil​lan​tot​-
tam Ma​re​ket is, aki el​pusz​tult lova nyer​gé​ből pró​bált sza​ba​dul​ni, majd át​ug​rott egy felé
szá​gul​dó ha​sa​dék fö​lött.
Az​tán a ki​rály​né is meg​je​lent a da​ra​bok​ra zú​zott ka​pu​ban, háta mö​gött szét​áradt a
reg​gel fé​nye, és egy pil​la​na​tig úgy lát​tam, mint​ha nem is egy nő, ha​nem egy fa je​lent
vol​na meg a be​já​rat​ban. Egy ezüs​tös kér​gű fát lát​tam, amely a pad​ló​tól a mennye​ze​tig
ter​jedt. Szar​kan vissza​hú​zott a lép​cső​re, és le​ve​ze​tett a pin​cé​be. Meg​re​me​gett a to​rony,
or​mót​lan kö​vek hul​lot​tak a há​tunk mö​gött lévő fo​kok​ra. Szar​kan min​den lé​pés​nél el​-
mond​ta a va​rázs​ige utol​só so​ra​it, és nem en​ged​te a va​rázs​lat to​váb​bi ré​sze​it ki​tör​ni. Már
nem tud​tam se​gí​te​ni neki.

Ami​kor leg​kö​ze​lebb ki​nyi​tot​tam a sze​mem, Kas​ja tér​delt mel​let​tem, és ag​gód​va né​zett

rám. A le​ve​gő tele volt por​ral, ám a fa​lak ren​gé​se vég​re ab​ba​ma​radt. A pin​ce fa​lá​nak dől​-
ve ül​tem, és nem em​lé​kez​tem rá, ho​gyan ju​tot​tam le a lép​csőn. A báró a kö​ze​lem​ben osz​-
to​gat​ta pa​ran​csa​it a meg​ma​radt ka​to​ná​i​nak, akik kü​lön​fé​le áll​vá​nyok​kal, hor​dók​kal és
vas​edé​nyek hal​ma​i​val pró​bál​ták el​ba​ri​ká​doz​ni a lép​cső al​ját, majd kő​tör​me​lék​kel töl​töt​-
ték meg a hor​dók és edé​nyek bel​se​jét. Nap​fényt lát​tam le​szű​rőd​ni fent​ről, a lép​cső for​du​-
ló​ja fe​lől. Szar​kan ott volt mel​let​tem, és re​ked​ten is​mé​tel​te ugyan​azt a sort, a va​rázs​ige
leg​vé​gét.
Egy fém​ből ké​szült, le​zárt szek​rény mel​lé ül​te​tett, amely​nek fo​gan​tyú​it fe​ke​té​re éget​-
te a tűz. In​tett Kas​já​nak, hogy lép​jen oda a zár​hoz. Kas​ja rá​tet​te a ke​zét a fo​gan​tyú​ra.
Láng csa​pott ki a zár​ból, kör​be​nyal​ta a ke​zét, ám Kas​ja fog​csi​kor​gat​va még​is fel​tör​te.
Kis fi​o​lák so​ra​koz​tak egy áll​vá​nyon oda​bent, ben​nük hal​vá​nyan de​ren​gő gyógy​fő​ze​tek.
Szar​kan ki​vett egyet, és rám mu​ta​tott. Kas​ja rá​né​zett a má​gus​ra, az​tán a mel​lem alól ki​-
ál​ló nyíl​vessző​re. – Húz​zam ki? – kér​dez​te. A va​rázs​ló egy ta​szí​tó moz​du​la​tot mu​ta​tott,
mire Kas​ja na​gyot nyelt és bó​lin​tott. Vissza​tér​delt mel​lém, és azt mond​ta: – Nyes​ka, tarts
ki!
Két keze közé fog​ta a nyíl​vesszőt, és le​tör​te a bor​dá​im kö​zül ki​ál​ló tol​las vé​gét. A nyíl​-
hegy meg​ráz​kó​dott a tes​tem​ben. Csak tá​tog​tam a néma gyöt​re​lem​től, le​ve​gőt sem tud​-
tam ven​ni. Kas​ja si​et​ve le​kap​ta a leg​éle​sebb szi​lán​ko​kat, ki​si​mí​tot​ta a nyíl​vesszőt, majd
az ol​da​lam​ra fek​te​tett, a fal mel​lé, és egyet​len bor​zal​mas nyo​más​sal to​vább​lök​te a tes​-
tem​ben a nyi​lat. El​kap​ta a há​ta​mon ki​jö​vő he​gyet, és ki​húz​ta be​lő​lem az egé​szet.
Fel​hör​dül​tem. Elöl és há​tul is vér öm​lött ki a mell​ka​som​ból. Szar​kan ki​nyi​tot​ta az
üveg​csét. A mar​ká​ba ön​tött fo​lya​dék​kal be​dör​zsöl​te a bő​rö​met, az egész nyílt se​bet.
Iszo​nyú​an ége​tett. Egyik gyen​ge ke​zem​mel meg​pró​bál​tam el​tol​ni ma​gam​tól, de ő nem
fi​gyelt rám, csak fel​húz​ta a ru​há​mat, hogy még töb​bet ken​hes​sen rám a fo​lya​dék​ból.
Kas​ja elő​re​dön​tött, és a há​ta​mon lévő seb​be is ön​te​ni kezd​ték a va​rázs​fő​ze​tet.
Ek​kor fel​si​kol​tot​tam, mert vég​re fel​sza​ba​dult a han​gom. Kas​ja egy rongy​da​ra​bot du​-
gott a szám​ba, amely​be bor​zong​va ha​rap​tam bele.
A fáj​da​lom nem eny​hült, in​kább fo​ko​zó​dott. El akar​tam hú​zód​ni tő​lük, egé​szen a fal​-
hoz nyom​tam a tes​tem, a hi​deg, ke​mény kő​fe​lü​let​hez, mint​ha össze​ol​vad​hat​nék vele, és
így ér​zé​ket​len​né vál​hat​nék. Vinnyog​va váj​tam bele az uj​jam a kö​vek kö​zöt​ti ha​barcs​ba.
Kas​ja a vál​la​mat fog​ta – az​tán hir​te​len el​múlt a leg​rosszabb ré​sze. A vér fo​lyá​sa le​las​sult,
majd el​állt. Újra lát​tam és hal​lot​tam. Hal​lot​tam a lép​csőn zaj​ló küz​del​met, a pen​gék egy​-
más​nak csat​ta​ná​sát, a kő​fa​la​kon csi​kor​gó fé​met, és időn​ként va​la​mi csi​lin​ge​lést is. Vér
szi​vár​gott ke​resz​tül a ba​ri​ká​don.
Szar​kan is a fal​nak tá​masz​ko​dott mel​let​tem, a szá​ja még min​dig moz​gott, de hang
már nem jött ki raj​ta. Szo​ro​san be​csuk​ta a sze​mét a ki​me​rült​ség​től. A Hí​vó​ige olyan volt,
mint egy ho​mok​vár, amely​nek egyik ol​da​lát el​mos​ta a víz, és a ma​ra​dé​ka is szét​csúsz​ni
ké​szül – a pusz​ta ere​jé​vel tar​tot​ta fenn. Azon tű​nőd​tem, hogy ha a töb​bi is le​om​lik, ak​-
kor az egész to​rony bele fog-e zu​han​ni a sem​mi​be, el​nyel-e min​ket és egy ha​tal​mas, fe​ke​-
te lyu​kat hagy-e a vi​lá​gon, amely az​tán be​zá​rul. Le​het, hogy az egész hegy​ol​dal le​om​lik
majd, és fel​töl​ti a to​rony he​lyén ma​radt ir​dat​lan üre​get, az​tán olyan lesz, mint​ha soha
nem is lé​tez​tünk vol​na.
A má​gus ki​nyi​tot​ta a sze​mét, és rám né​zett. Ke​zé​vel ne​kem, Kas​já​nak és a mö​göt​te ku​-
por​gó gye​re​kek​nek in​tett, akik ri​ad​tan pis​log​tak fe​lénk egy hor​dó fö​lött. Sür​ge​tett min​-
ket: Men​je​tek! Azt akar​ta, hogy mind​nyá​ju​kat ma​gam​hoz ve​gyem, és va​la​mi rej​tek​hely​-
re sur​ran​jak ve​lük. Té​to​váz​tam, ő pe​dig ha​rag​tól vil​lo​gó szem​mel né​zett a sze​mem​be.
Egy nagy ívű kéz​moz​du​lat​tal az üres pad​ló​ra mu​ta​tott. El​tűnt a könyv. El​tűnt a Hí​vó​ige.
Nem tud​tuk be​fe​jez​ni a va​rázs​la​tot, las​san ki​fo​gyott az erő​ből…
Nagy le​ve​gőt vet​tem, és össze​kul​csol​tam az uj​ja​i​mat az övé​i​vel, majd foly​tat​tam a
kán​tá​lást. El​len​állt. Elő​ször csak hal​kan éne​kel​tem, apró zi​há​lá​sok for​má​já​ban, pu​ha​to​-
lóz​va. Már nem volt tér​ké​pünk, nem em​lé​kez​tem a sza​vak​ra, de nem elő​ször mond​tuk el.
Arra vi​lá​go​san em​lé​kez​tem, mer​re ha​lad​tunk vele, mit akar​tunk fel​épí​te​ni. Fel​túr​tam a
ho​mo​kot egy nagy ku​pac​ban a fal mel​lé, és ár​kot ás​tam a kö​zel​gő hul​lá​mok​nak. Hosszú
és szé​les árok ke​let​ke​zett. To​vább dú​dol​tam a tör​té​net fosz​lá​nya​it, da​locs​ká​kat. Kép​ze​le​-
tem​ben megint egy ho​mok​vá​rat akar​tam fel​épí​te​ni. Szar​kan döb​ben​ten és ha​boz​va néz​-
te, nem tud​ta el​dön​te​ni, se​gít​sen-e. Be​le​kezd​tem egy hosszabb ének​be, és egy ra​kás ned​-
ves ka​vics​ként ad​tam a ke​zé​be a dal​la​mot. Ap​rán​ként el​kezd​te vissza​csor​gat​ni, las​san,
pon​to​san és egyen​le​te​sen, és le​rak​ta a ka​vi​cso​kat a ned​ves ho​mok​fal tö​vé​be, így pró​bál​-
ta meg​erő​sí​te​ni a ho​mok​vá​rat.
Egy​re erő​sö​dött a va​rázs​lat, és egy​re szi​lár​dabb is lett. Si​ke​rült meg​ál​lí​ta​nunk a csú​-
szá​sát. Foly​tat​tam a ho​mok​gyűj​tést, ide-oda nyúl​kál​tam érte, új for​rá​so​kat ke​res​tem és
mu​tat​tam a má​gus​nak. Még több ho​mo​kot hal​moz​tam egy​más​ra, és hagy​tam, hogy le​-
si​mít​sa a fa​la​kat. Együtt kap​tunk fel egy le​ve​les ágat, és zász​ló gya​nánt a ho​mok​vár te​-
te​jé​re tűz​tük. Még min​dig érez​tem egy gyű​rő​dő cso​mót a mell​ka​som​ban, és mély, fe​szí​-
tő fáj​dal​mat ott, ahol a gyógy​fő​zet vé​gez​te a dol​gát, de a má​gia aka​dály​ta​la​nul áram​lott
ben​nem, ébe​ren és für​gén, szin​te túl​csor​dul​va.
 A ka​to​nák ki​ál​toz​ni kezd​tek, és vé​gül a báró em​be​rei át​mász​tak a ba​ri​ká​don a túl​ol​-
dal​ról, több​nyi​re kard nél​kül me​ne​kül​ve. To​vább​ra is áradt a fény a lép​cső​ről a pin​cé​be,
és si​ko​lyok har​san​tak az út​já​ban. Akik már át​ju​tot​tak, a ke​zü​ket nyúj​tot​ták a me​ne​kü​-
lők felé. Nem ma​rad​tak so​kan. Az áram​lat​nak vége sza​kadt, és a har​co​sok bo​to​kat és
nagy fém​üs​tö​ket hal​moz​tak a ba​ri​kád te​te​jé​re, hogy vissza​tart​sák a tá​ma​dó​kat,
amennyi​re tud​ják. Ma​rek hang​ja szű​rő​dött át a túl​ol​dal​ról, és a hé​za​go​kon ke​resz​tül
meg​pil​lan​tot​tam a ki​rály​né arany​sző​ke üs​tö​két is. A báró ka​to​nái lán​dzsá​ik​kal szur​kál​-
ták, de min​den​faj​ta fegy​ver he​gye ki​csor​bult a bő​rén. Las​san szét​esett az út​tor​lasz.
Még min​dig nem hagy​hat​tuk abba a va​rázs​la​tot. Kas​ja fel​állt, és ne​ki​fe​szült a krip​ta
rej​tek​aj​tá​já​nak, hogy ki​nyis​sa. – Le​fe​lé, gyor​san! – szólt rá a gye​re​kek​re. Le​sza​lad​tak a
lép​csőn. Kas​ja el​kap​ta a ka​ro​mat, és ma​gá​val hú​zott, Szar​kan is fel​tá​pász​ko​dott a föld​-
ről. Kas​ja mind​nyá​jun​kat át​lö​kött az aj​tón, fel​vet​te a kard​ját a pad​ló​ról, és újabb fi​o​lát
sze​dett elő a szek​rény​ből. – Erre! – ki​ál​tott a ka​to​nák​nak, mire ők is le​ro​han​tak a krip​ta
lép​cső​jén.
Ve​lünk jött a Hí​vó​ige is. Kör​be-kör​be ha​lad​tam a csi​ga​lép​csőn, nyo​mom​ban a má​gus​-
sal és a kö​zöt​tünk da​lo​ló má​gi​á​val. Va​la​mi csi​kor​gó han​got hal​lot​tam fent​ről, mire el​sö​-
té​tült a lép​cső. Az egyik ka​to​na be​csuk​ta oda​fent az aj​tót. A já​rat két ol​da​lán hal​vá​nyan
vi​lá​gí​tot​tak és hal​kan mor​mog​tak az ősi be​tűk. Azon kap​tam ma​gam, hogy egy ki​csit
más irány​ba ára​mol​ta​tom a va​rázs​la​tot: ne​ki​csúsz​tat​tam az erőt az ősi má​gi​á​nak. Las​-
san, fo​ko​za​to​san át​ala​kult a bel​ső to​rony​ról al​ko​tott ké​pem: szé​le​seb​bé vált, te​ra​szok és
ab​la​kok ke​let​kez​tek raj​ta, arany ku​po​la ke​rült a te​te​jé​re, hal​vány​fe​hér kő​fa​lai let​tek, és
olyan ezüst​be​tűk je​len​tek meg raj​ta, ami​lye​ne​ket a krip​ta fa​la​i​ba is vés​tek. Szar​kan va​-
rázs​lá​sa le​las​sult. Ő is meg​lát​ta a régi, el​ve​szett tor​nyot. Egy​re erő​sö​dött kö​rü​löt​tünk a
fény.
Le​ér​tünk a lép​cső al​ján lévő ke​rek he​lyi​ség​be. Ke​vés volt a le​ve​gő ennyi em​ber​nek.
Kas​ja fel​kap​ta az egyik ódon vas gyer​tya​tar​tót, és an​nak lá​bá​val tör​te át a krip​ta fa​lát.
Be​om​lot​tak a tég​lák a te​rem​be, és hű​vös le​ve​gő áram​lott ki a lyu​kon. Kas​ja fél​re​tol​ta az
út​ból a gye​re​ke​ket, és rá​juk szólt, hogy búj​ja​nak a régi ki​rá​lyi ko​por​só mögé.
Ma​ga​san a fe​jünk fö​lött szét​rob​bant a kő​fal. A ki​rály​né utá​nunk ve​zet​te Ma​re​ket és
em​be​re​it. Ka​to​nák zsú​fo​lód​tak be a kam​rá​ba, és ri​adt arc​cal la​pul​tak a fal​hoz. Még min​-
dig ló​gott ró​luk sár​ga kö​pe​nyük ma​rad​vá​nya, ami​ből arra kö​vet​kez​tet​tem, hogy a mi
ol​da​lun​kon áll​nak, bár az ar​cuk​ról nem is​mer​tem fel őket. A bá​rót se​hol nem lát​tam.
Kard​csör​gés hal​lat​szott a tá​vol​ból: a lép​cső te​te​jén ra​gadt sár​ga kö​pe​nyes ka​to​nák még
min​dig meg​pró​bál​ták vissza​tar​ta​ni a tá​ma​dó​kat. Ro​ha​mo​san épült fel az új élet​re kelt
Hí​vó​ige.
Ma​rek le​szúr​ta az utol​só em​bert is a lép​csőn, majd le​rúg​ta a tes​tet a lép​csőn a krip​tá​ig.
A sár​ga kö​pe​nyes ka​to​nák szin​te öröm​mel ug​rot​tak a her​ceg út​já​ba; ez​zel az el​len​ség​gel
leg​alább tud​tak va​la​mit kez​de​ni, volt esé​lyük le​győz​ni. Ám Ma​rek az első csa​pást el​há​rí​-
tot​ta a paj​zsá​val, alá​bújt, és a kard​já​val elő​re​döf​ve fel​nyár​sal​ta a ka​to​nát. Az​tán meg​pör​-
dült, és le​vág​ta a má​sik ol​da​lán álló fér​fi fe​jét. Megint for​dult egyet, és le​ütött egy har​-
cost a kard​ja mar​ko​la​tá​val, vé​gül elő​re​len​dül​ve egye​ne​sen sze​men szúr​ta a ne​gye​dik vé​-
dőt. Kas​ja til​ta​koz​va fel​si​kol​tott, és kö​ze​lebb lé​pett hoz​zám. Fel​jebb emel​te a kard​ját.
Még el sem hall​ga​tott, ami​kor már az összes sár​ga kö​pe​nyes ka​to​na hol​tan he​vert a
kam​rá​ban.
Ek​kor be​fe​jez​tük a Hí​vó​igét. El​éne​kel​tem az utol​só há​rom szót, Szar​kan el​is​mé​tel​te, és
még egy​szer utol​já​ra együtt is el​da​lol​tuk. Va​kí​tó fény árasz​tot​ta el a krip​tát, úgy tet​-
szett, mint​ha a már​vány​fa​lak​ból árad​na. Ma​rek elő​rébb lé​pett a meg​tisz​tí​tott te​rü​let​re,
és mö​göt​te le​ér​ke​zett a ki​rály​né is.
Kard​ja vér​től csö​pög​ve ló​gott a ke​zé​ben. Moz​du​lat​lan​nak, nyu​godt​nak, sőt bé​kés​nek
lát​szott az arca. Rá​ve​tült a fény, és át​ha​tolt a tes​tén. Fo​lya​ma​to​san áram​lott egy​re mé​-
lyebb​re és mé​lyebb​re. Nem lát​tuk ben​ne a ron​tás je​lét. Ma​rek is tisz​ta volt és a mö​göt​te
ér​ke​ző Szol​ja is. A ki​rály​nét át​vi​lá​gí​tó fény rá​juk is át​su​gár​zott, és sem​mi​fé​le ár​nyat
nem mu​ta​tott a tes​tük​ben. Csak ön​zés​től és gőg​től szik​ráz​tak, akár a tüs​kés ci​ta​del​la​fa​-
lak. A ki​rály​né​ból vi​szont ezek is hi​á​nyoz​tak. Zi​hál​va, meg​rö​kö​nyöd​ve fi​gyel​tem. Sem​-
mi ron​tás.
Egy​ál​ta​lán sem​mi. A Hí​vó​ige fé​nye aka​dály​ta​la​nul ha​tolt át raj​ta. Mint​ha ki​ro​hadt vol​-
na be​lő​le a bel​se​je, tes​te csu​pán egy ké​reg​gel kö​rül​vett üres​ség volt. Nem volt ben​ne mit
meg​érin​te​nie a ron​tás​nak. Las​san rá​éb​red​tem, hogy ami​kor Han​na ki​rály​nét meg​men​-
tet​tük, a Ren​ge​teg azt adta át ne​künk, ami​ért men​tünk. Az asszony​ból azon​ban csak egy
üres héj ma​radt, a szív​fa mag​vá​nak egy tö​re​dé​ke. Egy üres báb vár​ta a tár​gya​lás vé​gét,
egy üres báb győ​zött meg min​ket ar​ról, hogy sem​mi ve​sze​de​lem nem le​sel​ke​dik ránk, és
a Ren​ge​teg egy idő után ki​nyúj​tot​ta kar​ma​it, hogy el​kap​ja a bá​bot moz​ga​tó zsi​nó​ro​kat.
To​vább áradt a fény a tes​té​be, és las​san egy​re töb​bet fe​dez​tem fel ben​ne a Ren​ge​teg​ből.
Rá​néz​tem a fe​jé​re, me​lyet fel​hő​ként vett kö​rül a haj, és is​mét egy fát lát​tam női arc he​-
lyett. A Ren​ge​teg volt ott, és sem​mi más. Arany​szí​nű haja sá​padt le​vél​ere​zet volt, vég​-
tag​jai ágak, láb​uj​jai pe​dig hosszú gyö​ke​rek​ként ter​jed​tek szét a pad​lón, de va​ló​já​ban a
föld mé​lyé​ből táp​lál​koz​tak.
A há​tunk mö​gött lévő fa​lat néz​te, a szag​ga​tott szé​lű nyí​lást, amely a ke​rek ala​pú te​-
rem​ből a kék fénnyel meg​vi​lá​gí​tott krip​tá​ba ve​ze​tett át, és most elő​ször meg​vál​to​zott az
arca. Eny​he vál​to​zás volt, mint ami​kor egy vé​kony fűz​fa​ág meg​haj​lik a lom​bo​kat ci​bá​ló
vi​har​ban. A Ren​ge​teg ser​ken​tő ha​tal​ma… akár​mi is volt az, nem elő​ször járt a krip​tá​-
ban.
Han​na ki​rály​né tej​fe​hér áb​rá​za​ta las​san el​mo​só​dott a Hí​vó​ige fé​nyé​ben, mint a víz​ben
fel​ol​dó​dó fes​ték. Egy má​sik ki​rály​né bújt meg alat​ta, bar​na, zöld és arany​szí​nű, bőre fol​-
tos, mint az éger​fa, haja sö​tét​zöld, már-már fe​ke​te, ben​ne vö​rös, arany és őszi bar​na csí​-
kok​kal. Va​la​ki ren​ge​teg arany haj​szá​lat té​pett ki a ha​já​ból, és fe​hér sza​la​gok se​gít​sé​gé​vel
ko​szo​rú​sze​rű fej​pán​tot ké​szí​tett be​lő​lük. Fe​hér ru​hát vi​selt, amely se​hogy sem il​lett a
tes​té​re – fel​vet​te, de nem je​len​tett szá​má​ra sem​mit.
Lát​tam, hogy az el​te​me​tett ki​rály las​san ala​kot ölt kö​zöt​tünk a le​ve​gő​ben. Hat fér​fi
hoz​ta oda fe​hér le​pel​be bur​kol​va. Me​rev volt az arca, sze​mén tej​fe​hér há​lyog. Be​vit​ték a
krip​tá​ba, las​san be​le​rak​ták az egyik kő​ko​por​só​ba, és be​ta​kar​ták a le​pel​lel.
A Hí​vó​ige fé​nyé​ben fel​de​ren​gő má​sik ki​rály​né kö​vet​te a fér​fi​a​kat a krip​tá​ba, majd a
ko​por​só fölé ha​jolt. Nem lát​szott bá​nat az ar​cán, ta​lán csak döb​be​net és za​va​ro​dott​ság,
mint​ha nem ér​tet​te vol​na, mi tör​té​nik. Meg​érin​tet​te a ki​rály ar​cát, majd hosszú, gö​csör​-
tös, gally​sze​rű uj​ja​i​val hoz​zá​ért a szem​hé​já​hoz is. Az ural​ko​dó nem moz​dult. A ki​rály​né
meg​ri​ad​va húz​ta vissza a ke​zét, és el​hát​rált on​nan. A fér​fi​ak rá​tet​ték a fe​de​let a kő​ko​-
por​só​ra, ame​lyet be​bo​rí​tot​tak a kék lán​gok. Az asszony még min​dig meg​hök​ken​ve néz​-
te őket.
Az egyik fér​fi kí​sér​te​ti​es han​gon, va​la​mi​lyen ide​gen nyel​ven be​szél​ni kez​dett a ki​rály​-
né​hoz, ta​lán azt mond​ta neki, hogy ad​dig ma​rad​hat, amed​dig csak akar, majd mé​lyen
meg​ha​jolt, és a nyí​lá​son ke​resz​tül ki​ment. Egye​dül hagy​ták. Volt va​la​mi a fér​fi ar​cá​ban,
amit ennyi idő táv​la​tá​ból is meg​mu​ta​tott a Hí​vó​ige fé​nye, va​la​mi el​ké​pesz​tő, hi​deg ke​-
mény​ség és el​szánt​ság.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő vi​szont nem vet​te ezt ész​re. Vissza​ment a kő​ko​por​só​hoz, és szét​-
tárt uj​jak​kal fölé emel​te a ke​zét, ugyan​olyan ér​tet​le​nül, mint a ve​lünk me​ne​kü​lő Ma​ri​sa.
Nem tud​ta fel​fog​ni a ha​lált. Néz​te, ahogy a kék láng ide-oda ug​rál, és seb​zett, vi​szoly​gó
arc​cal kör​be​for​dult a csu​pasz kam​rá​ban. Ek​kor meg​állt, majd újra kör​be​for​dult. Tég​lák
ma​ga​sod​tak egy​más​ra ap​rán​ként a kam​ra fa​lán ütött lyuk​nál. Be akar​ták fa​laz​ni a krip​-
tá​ba.
Egy da​ra​big csak néz​te a sza​po​ro​dó tég​lá​kat, majd oda​ro​hant, és le​tér​delt a meg​ma​-
radt nyí​lás elé. A fér​fi​ak kint​ről egy​re job​ban be​fed​ték a hé​za​got, na​gyon gyor​san dol​-
goz​tak. A zord te​kin​te​tű fér​fi va​rázs​igét mor​mo​gott köz​ben, ezüs​tös kék fény szik​rá​zott
a keze kö​rül, majd a tég​lák​ra ve​tő​dött és össze​ta​pasz​tot​ta őket. A ki​rály​né til​ta​koz​va
dug​ta át a ke​zét az egyik hé​za​gon. A má​gus nem vá​la​szolt, nem is né​zett rá. Egyi​kük sem
mél​tat​ta egy pil​lan​tás​ra sem. Az utol​só tég​lá​val be​fe​jez​ték a fa​lat, és vissza​nyom​ták a ki​-
rály​né ke​zét a kam​rá​ba.
Az öz​vegy fel​kelt a föld​ről. Egye​dül ma​radt a krip​tá​ban. Meg volt döb​ben​ve, fel volt
dü​höd​ve és össze volt za​va​rod​va, de még nem félt. Fel​emel​te az egyik ke​zét. Ten​ni akart
va​la​mit. A háta mö​gött to​vább tán​colt a kék láng a kő​ko​por​són, amely​nek az ol​da​lán a
vé​sett be​tűk fel​de​reng​tek a fény​ben, és be​fe​jez​ték a lép​cső​től in​du​ló, hosszú mon​da​tot. A
ki​rály​né kör​be​for​dult, és én vele együtt ol​vas​tam az ért​he​tő​vé vált szö​ve​get: MAR ADJ ÖRÖK,
ENJ ÖRÖKK É, SOSE MOZD
PIH ULJ, SOSE TÁV
OZZ. Nem gyász​vers volt ez. Nem krip​tá​ba zár​ták, ha​nem
töm​löc​be. A neki fenn​tar​tott töm​löc​be. Meg​for​dult és csap​kod​ni kezd​te a fa​lat, ám hasz​-
ta​la​nul lök​dös​te és ta​szi​gál​ta, hi​á​ba váj​ta uj​ja​it a mé​lye​dé​sek​be. Egy​re erő​sö​dött ben​ne a
fé​le​lem. A kő hi​de​gen és me​re​ven zár​ta ma​gá​ba. A kam​rát a he​gyek tö​vé​ben váj​ták ki a
szik​lá​ból. Nem jut​ha​tott ki. Nem tu​dott…
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő hir​te​len el​hes​se​get​te az em​lé​ke​ket. A Hí​vó​ige su​gár​zó fé​nye egy​-
sze​ri​ben meg​tört, és szer​te​fu​tott a krip​ta kö​ve​in.
Szar​kan hát​ra​tán​to​ro​dott, én pe​dig majd​nem ne​ki​es​tem a fal​nak. Vissza​tér​tünk a ke​-
rek he​lyi​ség​be, de a ki​rály​né fé​lel​me még min​dig úgy re​meg​tet​te be​lül​ről a bor​dá​i​mat,
mint​ha egy ma​dár re​pült vol​na neki a fal​nak. A nap​fény​től, a víz​től és a le​ve​gő​től el​zár​-
va. Még​sem halt meg. Nem tu​dott meg​hal​ni.
Ott állt kö​zöt​tünk, fé​lig Han​na ki​rály​né arca mögé rejt​ve, de már nem az em​lék​kép​ben
lá​tott ki​rály​né volt. Va​la​hogy még​is meg​szö​kött. Vissza​nyer​te a sza​bad​sá​gát, az​tán…
vég​zett ve​lük? Meg​öl​te őket, és nem​csak őket, ha​nem a sze​re​tő​i​ket, a gye​re​ke​i​ket, és
min​den​ki mást is. El​pusz​tí​tott min​dent és min​den​kit, és több​szö​rö​sen olyan ke​gyet​len
lett, ami​lye​nek ők vol​tak. Meg​te​rem​tet​te a Ren​ge​te​get.
Hal​kan szi​sze​gett a sö​tét​ben, nem kí​gyó​sze​rű​en, ha​nem úgy, ahogy a le​ve​lek zö​rög​-
nek a fán, a fa​ágak dör​zsö​lőd​nek össze a szél​ben, és ahogy elő​re​lé​pett, fo​lyon​dá​rok kúsz​-
tak le​fe​lé a lép​csőn a háta mö​gött. El​kap​ták a meg​ma​radt ka​to​nák bo​ká​ját, csuk​ló​ját és
nya​kát, ne​ki​csap​ták őket a fal​nak és a pla​fon​nak, hogy ne le​gye​nek a ki​rály​né út​já​ban.
Szar​kan​nal még min​dig pró​bál​tunk láb​ra áll​ni. Kas​ja pajzs​ként ve​tet​te ma​gát elénk,
szét​vág​ta kö​rü​löt​tünk a kú​szó​nö​vé​nye​ket, ne​hogy el​kap​ja​nak, de egyik-má​sik be​sik​lott
mel​let​te a krip​tá​ba. A gye​re​kek kö​rül csap​kod​tak, az​tán el​kap​ták és el​kezd​ték ki​fe​lé húz​-
ni őket. Ma​ri​sa si​kol​to​zott, Szta​s​ek pe​dig te​he​tet​le​nül vag​dos​ta a futó haj​tá​so​kat, de
csak ad​dig, amíg el nem kap​ták az ő kar​ját is. Kas​ja ott​ha​gyott min​ket, és a gye​re​kek felé
in​dult. Két​ség​be​esés ült ki az ar​cá​ra, mert tud​ta, hogy mind​nyá​jun​kat nem lesz ké​pes
meg​vé​de​ni.
Ek​kor Ma​rek a sor ele​jé​re ug​rott. Vil​lo​gó pen​gé​jű kard​já​val fél​re​csap​ta az út​ból a fo​-
lyon​dá​ro​kat, majd a ki​rály​né és a gye​re​kek közé ve​tet​te ma​gát. Paj​zsos kar​já​val vissza​-
lök​te a kis her​ce​get és her​ceg​nőt a krip​tá​ba. Meg​állt a ki​rály​né​val szem​ben. Az asszony
meg​tor​pant. – Anyám! – szó​lalt meg a her​ceg éles han​gon. El​dob​ta a kard​ját, és meg​ra​-
gad​ta az asszony csuk​ló​it. Le​né​zett az any​ja ar​cá​ba, ő pe​dig las​san fel​emel​te rá a te​kin​te​-
tét. – Anyám, sza​ba​dítsd ki ma​gad a fog​sá​gá​ból. Ma​rek va​gyok… Ma​re​csek. Gye​re vissza
hoz​zám!
A fal​nak tá​masz​kod​va fel​áll​tam. A her​ceg​ből szin​te sü​tött az el​tö​kélt​ség és a só​vár​gás.
Vér és füst szennyez​te be a pán​cél​ját, ar​cán mély, élénk​vö​rös seb​hely hú​zó​dott vé​gig,
egy da​ra​big még​is úgy né​zett ki, mint egy kis​gye​rek, vagy ta​lán egy tisz​ta lel​kű, áhí​ta​tos
szent. A ki​rály​né rá​né​zett, a mell​ka​sá​ra tet​te a ke​zét, és meg​öl​te. Uj​jai tüs​kés gallyak​ká és
kú​szó haj​tá​sok​ká vál​toz​tak, át​tör​tek a pán​cé​lon, majd a her​ceg tes​té​ben ököl​be szo​rul​-
tak.
Ha bár​mi is ma​radt Han​na ki​rály​né​ból, bár​mi​lyen mor​zsá​nyi aka​rat​erő, ta​lán ek​kor
tud​ta be​vet​ni a fia ér​de​ké​ben: a her​ceg egy szem​pil​lan​tás alatt meg​halt, fel sem fog​ta,
hogy ve​szí​tett. Nem vál​to​zott az arca. A tes​te könnye​dén le​csú​szott a ki​rály​né ke​zé​ről,
alig lát​szott raj​ta vál​to​zás, csak a mell​vér​ten tá​ton​gó lyuk ta​nús​ko​dott róla, ho​gyan öl​-
ték meg. A há​tá​ra zu​hant, vért​je csö​röm​pölt a kö​ve​ken. Te​kin​te​te még min​dig tisz​ta
volt és szi​lárd. Biz​tos volt ben​ne, hogy meg​hall​ják, hogy ő fog fe​lül​ke​re​ked​ni. Va​ló​di ki​-
rály​nak lát​szott.
Ön​hitt​sé​ge ra​ga​dós volt, mert mi is bíz​tunk ben​ne, hogy ő ke​re​ke​dik felül, az​tán vé​gül
össze​tör​ten fi​gyel​tük élet​te​len tes​tét. Szol​ja re​meg​ve, le​sújt​va szív​ta be a le​ve​gőt. Ek​kor
Kas​ja fel​kap​ta és meg​len​get​te a kard​ját. A ki​rály​né a sa​ját fegy​ve​ré​vel há​rí​tot​ta a csa​-
pást. Ott áll​tak egy​más​nak fe​szül​ve, az össze​ta​pa​dó pen​gék​ről csil​lo​gó szik​rák pat​tog​tak
le. Az​tán a ki​rály​né elő​rébb ha​jolt, és las​san a föld​re kény​sze​rí​tet​te Kas​ját.
Szar​kan megint be​szélt, for​ró​ság és tűz fa​kadt a nyel​vé​ről, és a ki​rály​né lába kö​rül sár​-
ga-vö​rös, per​zse​lő lán​gok csap​tak elő a pad​ló​ból. Ahol Kas​ja bő​rét ér​ték, fe​ke​té​re per​zsel​-
ték, és mind​két kar​dot el​emész​tet​ték. Kas​já​nak fél​re kel​lett gör​dül​nie az út​ból. A ki​rály​-
né ezüst lánc​in​ge meg​ol​vadt, és fé​nyes fém​fo​lyó​ként csur​gott le a tes​té​ről, az​tán po​cso​-
lyá​ba gyűlt a föl​dön. Szin​te azon​nal el​üsz​kö​sö​dött raj​ta egy kül​ső ré​teg. Az asszony ing​-
ru​há​ja for​rón füs​tö​lő lán​gok​kal sem​mi​sült meg. A tes​tét azon​ban nem érte a tűz, sá​padt
vég​tag​jai egye​ne​sek és sér​tet​le​nek ma​rad​tak. Most már Szol​ja is el​le​ne küld​te fe​hér fény​-
kor​bá​csa​it, és a lán​gok ké​ken szik​ráz​tak fel, ahol az ő va​rázs​la​ta ta​lál​ko​zott a Sár​ká​nyé​-
val. Az egy​mást erő​sí​tő kék és sár​gás​vö​rös tűz ide-oda ka​nyar​gott az asszony tes​té​ben,
meg​pró​bált va​la​mi gyen​ge pon​tot ke​res​ni, és még mé​lyebb​re ha​tol​ni.
Meg​fog​tam Szar​kan ke​zét. Má​gi​á​val és erő​vel táp​lál​tam, hogy to​vább csap​kod​has​sa a
ki​rály​né há​tát láng​ja​i​val. Tüze por​ha​nyós​ra sü​töt​te a fo​lyon​dá​ro​kat. Az élet​ben ma​radt
ka​to​nák, aki​ket a Ren​ge​teg-te​remt​mény nem foj​tott meg, fél​re​von​szol​ták ma​gu​kat az
út​ból, vissza a lép​cső​re – a me​ne​kü​lő út​vo​nal felé. Egy​más után ju​tot​tak eszem​be a va​-
rázs​la​tok, mind​egyi​ket el​mond​tam, bár már az ele​jén tud​tam, hogy nem lesz ha​tá​suk. A
tűz nem fog vé​gez​ni vele, és pen​ge sem váj​hat bele, akár​mennyit csap​ko​dunk kö​rü​löt​te.
Fel​me​rült ben​nem, hogy nem kel​lett vol​na-e hagy​nunk ku​darc​ba ful​lad​ni a Hí​vó​igét, az
a för​tel​mes, ha​tal​mas űr ta​lán őt is be​ke​be​lez​te vol​na. De nem hit​tem, hogy ár​tott vol​na
neki. Túl​zot​tan nagy ha​ta​lom​mal bírt. Bár​mi​lyen rést ki tu​dott vol​na töl​te​ni a vi​lág​ban,
még​is csak több ma​radt vol​na be​lő​le. Ő volt a Ren​ge​teg, vagy a Ren​ge​teg volt ő. Túl
mély​re nyúl​tak a gyö​ke​rei.
Szar​kan lég​zé​se el​nyúj​tott lett, alig tud​ta be​szív​ni a le​ve​gőt. Szol​ja el​csi​gá​zot​tan le​ros​-
kadt a lép​cső​re, las​san el​apadt a fe​hér tűz a ke​zé​ből. Még több erőt ad​tam Szar​kan​nak, de
tud​tam, hogy már nem tart ki so​ká​ig. A ki​rály​né fe​lénk for​dult. Nem mo​soly​gott. Nem
volt győ​zel​mi má​mor az ar​cán, csak fe​nekt​len ha​rag és a di​a​dal tu​da​ta.
Kas​ja talp​ra állt mö​göt​te, és a háta mö​gül elő​vet​te Al​o​sa kard​ját. Le​csa​pott.
A pen​ge a ki​rály​né nya​ká​ba mé​lyedt, majd fél​úton meg​re​kedt. Üre​sen vissz​hang​zó
dön​gés hal​lat​szott, kis cson​tok pat​tog​tak a fü​lem​ben, vé​gül az egész kam​ra el​sö​té​tült. A
ki​rály​né arca meg​me​re​ve​dett. A kard inni kez​dett – csak ivott, ivott és ivott, csil​la​pít​ha​-
tat​lan szom​jú​ság​gal, ki​elé​gít​he​tet​le​nül. Egy​re erő​sö​dött a dü​bör​gés és a csat​to​gás.
Olyan volt, mint​ha két vég​te​len ha​ta​lom küz​dött vol​na egy​más​sal, egy fe​nekt​len sza​-
ka​dék és egy ro​baj​ló fo​lyó. Mind​nyá​jan moz​du​lat​la​nul és re​mény​ked​ve néz​tük. A ki​rály​-
né áb​rá​za​ta nem vál​to​zott. Ahol a kard a nya​ká​ba fú​ró​dott, va​la​mi fé​nyes, fe​ke​te ré​teg
kép​ző​dött raj​ta, és meg​pró​bál​ta el​lep​ni a tes​tét. Mint​ha egy nagy tin​ta​folt go​moly​gott
vol​na egy​re szé​le​seb​ben egy po​hár víz​ben. Las​san fel​emel​te a ke​zét, és uj​ja​i​val meg​érin​-
tet​te a se​be​sü​lés he​lyét. A fé​nyes fe​ke​te ré​teg az ujj​he​gye​i​re is rá​ra​kó​dott. Le​né​zett rá.
Az​tán fel​emel​te a fe​jét, és vá​rat​la​nul meg​ve​tés ült ki az ar​cá​ra, sőt még ta​lán a fe​jét is
meg​csó​vál​ta egy ki​csit – ta​lán azt akar​ta mon​da​ni, hogy os​to​bán vi​sel​ked​tünk.
Ez​u​tán egy​szer csak térd​re ro​gyott, meg​rán​dult a feje, a tes​te és az összes vég​tag​ja. A
ma​ri​o​nett​bá​bu zsi​nór​ja​it el​en​ged​te a báb​mű​vész. Eb​ben a pil​la​nat​ban Szar​kan láng​jai
bele tud​tak kap​ni Han​na ki​rály​né tes​té​be. Rö​vid, arany​sző​ke haja füst​fel​hő​vé vál​to​zott,
bőre el​fe​ke​tült és le​vált. Hal​vány fény​su​ga​rak vil​lan​tak ki aló​la. Egy pil​la​na​tig azt hit​-
tem, hogy a kard​nak vég​re si​ke​rült meg​tör​nie a Ren​ge​teg-ki​rály​nő hal​ha​tat​lan​sá​gát.
Bőre re​pe​dé​se​in ke​resz​tül azon​ban csak​ha​mar hal​vány​fe​hér füst go​moly​gott elő, sűrű
pa​ma​csok​ba ren​de​ző​dött, majd el​su​hant mel​let​tünk – ki akart szök​ni, ahogy egy​ko​ron a
Ren​ge​teg-ki​rály​nő szö​kött ki a töm​löc​ből. Al​o​sa kard​ja meg​pró​bált még töb​bet kor​tyol​-
ni be​lő​le, el​kap​ni a füst összes nyúl​vá​nyát, de túl gyor​san ter​jedt ar​rébb, és még a mohó
kard sem tud​ta utol​ér​ni. Szol​ja el​ta​kar​ta a fe​jét, mi​köz​ben a füst​kí​gyók fel​su​han​tak fö​-
löt​te a lép​csőn. Egy ré​szét a fel​ka​va​ro​dó le​ve​gő so​dor​ta ki​fe​lé, más nyúl​vá​nyai be​re​pül​-
tek a krip​tá​ba, és ki​me​ne​kül​tek a pla​fon egyik haj​szál​vé​kony nyí​lá​sán, amit ad​dig ész​re
sem vet​tünk. Kas​ja a gye​re​kek​re ve​tet​te ma​gát. Szar​kan​nal a fal​hoz la​pul​tunk, és be​fog​-
tuk a szán​kat. A Ren​ge​teg-ki​rály​né esszen​ci​á​ja rá​te​le​pe​dett a bő​rünk​re, a ron​tás vissza​-
ta​szí​tó, zsí​ros ré​te​ge​i​vel le​pett be min​ket, és megint meg​csap​ta az or​ro​mat a régi avar és
pe​nész me​leg sza​ga.
Az​tán tel​je​sen el​tűnt. A ki​rály​nő​nek is nyo​ma ve​szett.
Han​na ki​rály​né tes​te, ame​lyet im​már nem moz​ga​tott ide​gen ha​ta​lom, azon​nal össze​-
ro​gyott, és el​ham​vadt tus​kó​ként hul​lott szét. Al​o​sa kard​ja csö​röm​pöl​ve hul​lott a föld​re.
Egye​dül ma​rad​tunk, csak szag​ga​tott, el​gyö​tört lég​zé​sünk ne​sze hal​lat​szott. Min​den élet​-
ben ma​radt ka​to​na el​me​ne​kült, a hol​ta​kat el​emész​tet​ték a fo​lyon​dá​rok és a lán​gok, csak
füst​szí​nű kí​sér​te​tek ma​rad​tak a fe​hér már​vány​fa​la​kon. Kas​ja las​san fel​ült, a gye​re​kek
pe​dig si​et​ve köré gyűl​tek. Én térd​re rogy​va resz​ket​tem az iszo​nyo​dás​tól és a két​ség​be​-
esés​től. Ma​rek te​nye​re ki​nyit​va he​vert mel​let​tem. Sze​me va​kon me​redt fel​fe​lé, ahogy ott
fe​küdt a kam​ra kö​ze​pén, be​kor​mo​zó​dott kö​vek és ol​vadt acél ren​ge​te​gé​ben.
A sö​tét pen​ge las​san fel​szí​vó​dott a le​ve​gő​ben. Pár pil​la​nat múl​va az üres mar​ko​la​ton
kí​vül sem​mi sem ma​radt be​lő​le. Al​o​sa kard​ja oda​ve​szett. A Ren​ge​teg-ki​rály​nő pe​dig túl​-
él​te.
 29. FEJEZET
Ki​vit​tük a gye​re​ke​ket a to​rony​ból a reg​ge​li nap​fény​re, amely le​he​tet​len ra​gyo​gás​sal
áradt a hat​ezer néma holt​test tö​me​gé​re. Le​gyek gyűl​tek össze fö​löt​tük jó​ko​ra ra​jok​ban,
és több​se​reg​nyi var​jú is ér​ke​zett. Ami​kor ki​buk​kan​tunk a ka​pun, fel​röp​pen​tek a föld​ről,
és le​te​le​ped​tek a fa​lak​ra, hogy meg​vár​ják, amíg el​vo​nu​lunk.
A bá​rót a pin​cé​ben hagy​tuk, élet​te​len tes​te a tűz​hely mel​lé ha​nyat​lott, sze​me ki​fe​je​zés​-
te​le​nül ki​tá​gult, és tó​csá​ba gyűlt alat​ta a vér. Kas​ja ta​lált egy al​ta​tó fő​zet​tel teli, érin​tet​-
len flas​kát a mel​let​te he​ve​rő, ha​lott ka​to​na mar​ká​ban. Ki​nyi​tot​ta, és adott egy-egy kor​-
tyot a gye​re​kek​nek, még mi​előtt fel​vit​tük vol​na őket a lép​csőn. Már így is túl so​kat lát​-
tak.
Szta​s​ek er​nyed​ten ló​gott Kas​ja vál​lán, a dur​mo​ló Ma​ri​sát pe​dig Szar​kan vit​te az ölé​-
ben. Én mö​göt​tük bot​la​doz​tam fel​fe​lé. Túl​zot​tan ki​üre​sed​tem ah​hoz, hogy fel​ka​var​jon
a lát​vány, és a könnye​im is el​apad​tak. Még min​dig csak fel​szí​ne​sen és fáj​dal​mak kö​ze​-
pet​te tud​tam le​ve​gőt ven​ni. Szol​ja mel​let​tem gya​lo​golt, és időn​ként a ke​zét nyúj​tot​ta,
ami​kor kü​lö​nö​sen nagy ha​lom​ba gyűl​tek a te​te​mek, és át kel​lett mász​nunk raj​tuk. Nem
ej​tet​tük fog​lyul, egy​sze​rű​en csak kö​ve​tett min​ket ki​fe​lé, za​vart arc​cal ha​ladt mel​let​-
tünk, mint aki tud​ja, hogy nem ál​mo​dik, még​sem akar​ja el​fo​gad​ni, hogy éb​ren van.
Oda​lent a pin​cé​ben át​ad​ta Szar​kan​nak a kö​pe​nyé​ből meg​ma​radt da​ra​bot, hogy abba
bur​kol​ja bele a kis her​ceg​nőt.
A to​rony még min​dig állt, bár elég in​ga​ta​gon. Az elő​csar​nok pad​ló​ja tö​rött kö​vek la​bi​-
rin​tu​sá​vá vált, a pusz​tí​tást oko​zó gyö​ke​rek és el​szá​radt fo​lyon​dá​rok azon​ban nem moz​-
dul​tak töb​bé: ugyan​úgy szén​né ég​tek, mint a ki​rály​né tes​te oda​lent. Az osz​lo​pok egy ré​-
sze tel​je​sen össze​om​lott. A mennye​ze​ten jó​ko​ra lyuk tá​ton​gott, és a könyv​tár​ból be​le​zu​-
hant szék meg​akadt a két szint kö​zött. Ami​kor a töm​bö​kön és az om​la​dé​kon át​ha​lad​va
el​sé​tál​tunk alat​ta, Szar​kan döb​ben​ten né​zett fel.
Vé​gig kel​lett men​nünk a fa​lak men​tén, ame​lyek​kel Ma​rek se​re​gét pró​bál​tuk kí​vül tar​-
ta​ni. Az ősi kö​vek szo​mo​rú​an sut​tog​tak, mi​köz​ben át​búj​tunk a ré​se​ken. Egyet​len élő
em​ber​rel sem ta​lál​koz​tunk, amíg ki nem ér​tünk az el​len​ség el​ha​gyott tá​bo​rá​ig. Ott leg​-
alább lé​zen​gett még né​hány ka​to​na. A tar​ta​lé​kok kö​zött vá​lo​gat​tak. Né​há​nyan ép​pen a
pa​vi​lon​ból sza​lad​tak ki, és ezüst​kely​hek​kel a ke​zük​ben el​ro​han​tak elő​lünk. Akár fi​zet​-
tem vol​na egy tu​cat ezüst​ke​hellyel, csak em​be​ri han​got hall​jak, hogy meg​győ​ződ​jek
róla: nem halt meg min​den​ki. Csak​hogy a túl​élők el​me​ne​kül​tek, vagy el​búj​tak elő​lünk a
sát​rak vagy a fel​sze​re​lés​hal​mok mögé, és mind​össze les​ke​lőd​ni mer​tek. Der​med​ten áll​-
tunk a néma rét kö​ze​pén, az​tán hir​te​len ki​sza​kadt be​lő​lem egy mon​dat: – Az ágyú​sok!
A ka​to​nák kő​cso​port​ja még min​dig ott volt a he​lyén, fél​re​lök​ve. Me​rev sze​mük a to​-
rony felé né​zett. Több​sé​gük egy​ben volt, nem tört le egy ré​sze sem. Né​mán áll​tuk kö​rül
őket. Egyi​künk​nek sem ma​radt elég ere​je ah​hoz, hogy vissza​for​dít​sa a va​rázs​la​tot. Vé​-
gül ki​nyúj​tot​tam a ke​zem Szar​kan felé. Át​rak​ta Ma​ri​sát a má​sik kar​já​ra, és en​ged​te,
hogy meg​fog​jam a ke​zét.
Együt​tes erő​vel si​ke​rült annyi má​gi​át össze​öm​lesz​te​nünk, hogy ha​tás​ta​la​nít​suk a kő​-
va​rázs​la​tot. A ka​to​nák vo​nag​ló, rán​ga​tó​zó test​tel éled​tek fel kő​szo​bor ál​la​po​tuk​ból, és
re​meg​ve tér​tek vissza a lég​zés​hez, az áram​ló idő​be. Né​há​nyuk el​vesz​tet​te az uj​ja​it, vagy
tá​ton​gó se​bek​től szen​ve​dett, mert kővé vál​va le​pat​tant be​lő​lük egy-egy rész, de harc​-
edzett ka​to​nák vol​tak, akik az ágyúk​hoz is épp​úgy hoz​zá vol​tak szok​va, mint a va​rázs​-
lat​hoz. El​hűl​ve ara​szol​tak tá​vo​labb tő​lünk, az​tán Szol​já​ra pil​lan​tot​tak. Őt leg​alább fel​is​-
mer​ték.
– Mi a pa​rancs, uram? – kér​dez​te az egyik bi​zony​ta​la​nul.
A má​gus sem​mit​mon​dó​an né​zett rá​juk, az​tán épp​oly bi​zony​ta​la​nul ránk is.
Együtt vo​nul​tunk be Ol​san​ká​ba. Az út még min​dig po​ros volt a teg​na​pi me​ne​te​lés
után. Teg​nap. Meg​pró​bál​tam ki​ver​ni a fe​jem​ből, hogy az elő​ző na​pon hat​ezer em​ber ro​-
ha​mo​zott ezen az úton, és mos​tan​ra mind oda​vesz​tek. Hol​tan he​ver​tek az ár​kok​ban, a
csar​nok​ban, a pin​cé​ben, a le​fe​lé ve​ze​tő hosszú csi​ga​lép​csőn. Az ar​cu​kat vél​tem vi​szont​-
lát​ni a por​ban gya​log​lás köz​ben. Ol​san​ká​ban va​la​ki ész​re​vet​te, hogy kö​ze​le​dünk, és Bor​-
isz elénk jött egy sze​kér​rel, hogy a hát​ra​lé​vő úton ke​vés​bé fá​rad​junk el. Úgy im​bo​lyog​-
tunk a sze​kér há​tul​já​ban, mint ga​bo​ná​val teli zsá​kok. A ke​re​kek nyi​kor​gá​sá​ra min​den
há​bo​rús bal​la​da fel​idé​ző​dött ben​nem, amit va​la​ha hal​lot​tam, és a lo​vak pa​tá​já​nak ko​po​-
gá​sa szol​gál​tat​ta hoz​zá a rit​must. Bi​zo​nyá​ra min​den tör​té​net ugyan​úgy ért vé​get: az
utol​só ki​me​rült har​cos ha​za​fe​lé bak​tat a ha​lált lé​leg​ző me​ző​ről, de ezt a részt már sen​ki
sem éne​kel​te el.
Bor​isz fe​le​sé​ge, Na​tal​ja Mar​ta régi szo​bá​já​ban ve​tett ne​kem ágyat, egy ve​rő​fé​nyes kis
há​ló​szo​bá​ban, ahol egy ko​pott rongy​ba​ba ült egy pol​con, és az ágyat ki​csi, ki​nőtt, folt​-
var​rá​sos ta​ka​ró fed​te. Mar​tá​nak idő​köz​ben sa​ját háza lett, egy​ko​ri ott​ho​ná​ban azon​ban
még min​dig min​den az ő sze​mé​lye köré ren​de​ző​dött. A me​leg, ott​ho​nos hely ké​szen állt
a fo​ga​dá​som​ra, és Na​tal​ja úgy rak​ta a hom​lo​kom​ra a ke​zét, mint az anyám. Köz​ben azt
du​ru​zsol​ta: aludj, aludj. Kí​vül re​ked​tek a ször​nyek. Be​huny​tam a sze​mem, és el​ját​szot​-
tam, hogy hi​szek neki.
Este éb​red​tem fel leg​kö​ze​lebb. Langy​me​leg nyá​ri este volt, tin​ta​kék​re szí​ne​ző​dött a
fakó szür​kü​let. Sür​gö​lő​dés is​me​rős hang​jai szű​rőd​tek be a ház töb​bi ré​szé​ből, va​la​ki va​-
cso​rát fő​zött, má​sok las​san meg​ér​kez​tek a mun​ká​ból. Az ab​lak mel​lé ül​tem, és so​ká​ig
nem moz​dul​tam. Jó​val gaz​da​gab​bak vol​tak az én csa​lá​dom​nál, hi​szen a ház​nak volt fel​-
ső szint​je is, ahol a há​ló​szo​bák kap​tak he​lyet. Ma​ri​sa a nagy kert​ben ker​ge​tő​zött egy ku​-
tyá​val és négy má​sik gye​rek​kel, akik több​nyi​re idő​seb​bek vol​tak nála. Friss kar​ton​ru​hát
vi​selt, ame​lyet már fű​fol​tok​kal ko​szolt be, és a haj​fürt​jei is ki​csúsz​tak a ta​ka​ros fo​na​tok​-
ból. Szta​s​ek az aj​tó​nál ku​po​rog​va néz​te őket, pe​dig az egyik gyer​kőc ép​pen vele egy​ko​rú
fiú volt. Még egy​sze​rű ru​hák​ban sem lát​szott hét​köz​na​pi gye​rek​nek, hi​szen na​gyon
egye​ne​sen tar​tot​ta ma​gát, és az arca is olyan ün​ne​pé​lyes volt, akár egy temp​lom.
– Vissza kell vin​nünk őket Kra​li​á​ba – mond​ta Szol​ja. Némi pi​he​nés után vissza​nyer​te
fel​há​bo​rí​tó ma​ga​biz​tos​sá​gát, és úgy ült le kö​zénk, mint​ha soha nem is tar​to​zott vol​na
az el​len​sé​ges tá​bor​hoz.
Be​sö​té​te​dett, a gye​re​ke​ket le​fek​tet​tük. Hi​deg szil​va​pá​lin​kát kap​tunk a po​ha​runk​ba,
mi​köz​ben kint ül​tünk a kert​ben, és úgy érez​tem, mi is gye​re​kek va​gyunk, akik fel​nőtt​-
nek tet​te​tik ma​gu​kat. Vissza​em​lé​kez​tem az ott​ho​ni ven​dég​sé​gek​re, ami​kor a fel​nőt​tek a
kert​ben, a li​get szom​széd​sá​gá​ban ül​tek le, egye​sek szé​kek​re, má​sok a hin​ta​ágy​ra, és a
ter​més​ről meg a csa​lád​ról be​szél​get​tek, a gye​re​ke​ket pe​dig sza​bad​já​ra en​ged​ték, hogy
bo​gyó​kat és gesz​te​nyét ke​res​se​nek, vagy egy​sze​rű​en csak fo​gócs​káz​za​nak.
 Fel​idéz​tem, ami​kor a leg​idő​sebb bá​tyám fe​le​sé​gül vet​te Mal​go​si​át, és on​nan​tól fog​va
ők ket​ten nem a gye​re​kek​kel fut​ká​roz​tak és ját​szot​tak, ha​nem a fel​nőt​tek kö​ré​ben ül​tek.
Ko​mo​ran ün​ne​pé​lyes al​kí​mia volt ez, és azt hit​tem, en​gem soha nem fog meg​érin​te​ni.
Ez​út​tal is va​ló​sze​rűt​len​nek érez​tem a je​le​ne​tet, és még le​he​tet​le​nebb​nek azt, hogy tró​-
nok​ról és gyil​kos​sá​gok​ról tár​sa​log​jak szi​go​rú arc​cal – még​hoz​zá nem bal​la​dák​ról, ha​-
nem a va​ló​ság​ról.
Még en​nél is fur​csább ér​zés volt hall​gat​ni a töb​bi​ek ve​sze​ke​dé​sét.
– Szta​s​ek her​ce​get azon​nal meg kell ko​ro​náz​ni, és ki kell mel​lé je​löl​ni egy ré​genst –
foly​tat​ta Szol​ja. – Pél​dá​ul Gid​na és Var​sa fő​her​ce​gét…
– A gye​re​kek nem men​nek se​ho​vá, csak a nagy​szü​le​ik​hez! – vá​gott köz​be Kas​ja. – Ak​-
kor is, ha a há​ta​mon kell őket el​vin​nem.
– Drá​ga le​á​nyom, azt hi​szem, nem ér​ted… – el​len​ke​zett a má​gus.
– Nem va​gyok a drá​ga le​á​nyod! – csat​tant fel Kas​ja, és hang​já​nak éles​sé​ge be​le​foj​tot​ta a
szót Szol​já​ba. – Ha Szta​s​ek most a ki​rály, ám le​gyen. Ez eset​ben a ki​rály kért meg en​gem,
hogy jut​tas​sam el őket Ma​ri​sá​val ép​ség​ben az any​juk csa​lád​já​hoz. Oda fog​nak ke​rül​ni.
– A fő​vá​ros túl kö​zel van – szólt köz​be Szar​kan, és tü​rel​met​le​nül és el​uta​sí​tó​an cset​tin​-
tett az uj​ja​i​val. – Meg​ér​tem, hogy Var​sa fő​her​ce​ge nem akar​ja Gid​ná​ba en​ged​ni a ki​rályt
– tet​te hoz​zá in​ger​lé​ke​nyen, ami​kor Szol​ja le​ve​gőt vett, hogy han​got ad​jon el​len​ér​zé​se​i​-
nek –, de nem ér​de​kel. Kra​lia ed​dig sem volt biz​ton​sá​gos, mos​tan​tól pe​dig még ke​vés​bé
az.
– Se​hol sin​cse​nek biz​ton​ság​ban – szól​tam köz​be ér​tet​le​nül. – Hosszabb ide​ig sem​mi​-
kép​pen. – Úgy érez​tem, azon vi​tat​koz​nak, hogy egy fo​lyó​nak me​lyik part​ján épít​se​nek
há​zat, köz​ben pe​dig fi​gyel​men kí​vül hagy​ják, med​dig ér a ta​va​szi ár​víz szint​je a kö​ze​li
fá​kon, pe​dig sok​kal ma​ga​sab​ban van, mint ahol bár​mi​lyen ház aj​ta​ja le​het​ne.
Szar​kan egy idő után vissza​vet​te a szót. – Gid​na az óce​án part​ján fek​szik. Az észa​ki
kas​té​lyok pont meg​fe​le​lő he​lyen van​nak ah​hoz, hogy je​len​tős véd​vo​na​lat biz​to​sít​sa​-
nak…
– A Ren​ge​teg min​den​képp jön​ni fog! – vág​tam köz​be. Tud​tam. Lát​tam a Ren​ge​teg-ki​-
rály​nő ar​cá​ban, érez​tem, ahogy csil​la​pít​ha​tat​lan dühe a bő​rö​met ost​ro​mol​ja. Szar​kan az
el​múlt évek​ben úgy tar​tot​ta vissza a Ren​ge​te​get, mint kő​gát a fel​duz​zadt vi​zet, ám ez​zel
csak ezer​nyi rej​tett pa​tak​ba, for​rás​ba és kút​ba te​rel​te az ere​jét, sza​na​szét szór​ta ha​tal​mát
a völgy​ben. Csak​hogy sem​mi​lyen gát nem tart​hat örök​ké. Hol​nap, a kö​vet​ke​ző hé​ten
vagy a kö​vet​ke​ző év​ben a Ren​ge​teg át fog tör​ni raj​ta, vissza​fog​lal​ja a for​rá​so​kat és pa​ta​-
ko​kat, és fel​kú​szik a he​gyek ol​da​lán is. Újon​nan szer​zett ere​jé​vel ak​ko​ra len​dü​let​re te​het
szert, hogy a há​gón is át​nyú​lik.
Sem​mi​lyen erő nem száll​hat vele szem​be. Pol​nia se​re​ge oda​lett, Ro​szia se​re​ge sú​lyos
vesz​te​sé​ge​ket szen​ve​dett – a Ren​ge​teg ere​je vi​szont nem​csak egy vagy két, ha​nem tu​cat​-
nyi ve​re​sé​get is el​bírt, bár​hol gyö​ke​ret tu​dott ver​ni, bár​hol el tud​ta szór​ni mag​va​it, és
ezen a hely​ze​ten az sem vál​toz​ta​tott vol​na je​len​tő​sen, ha va​la​ki egy ide​ig vissza​szo​rít​ja
egyik vagy má​sik he​gyi hágó mögé. Fo​lya​ma​to​san kö​ze​led​ni fog. Eset​leg vissza​tart​hat​-
juk ad​dig, amíg Ma​ri​sa és Szta​s​ek fel​nő​nek, meg​öreg​sze​nek vagy meg​hal​nak, de mi lesz
Bor​isz és Na​tal​ja uno​ká​i​val, akik ve​lük fo​gócs​káz​tak a kert​ben? Vagy a sa​ját utó​da​ik​kal,
akik az egy​re hosszabb​ra nyú​ló ár​nyé​kok kö​zött fog​nak fel​nő​ni?
– Nem tud​juk fel​tar​tóz​tat​ni a Ren​ge​te​get, hi​szen Pol​nia lán​gok​ban áll a há​tunk mö​-
gött! – Szar​kan ha​son​ló gon​do​la​to​kat for​ga​tott a fe​jé​ben, mint én. – A ro​szi​a​i​ak át fog​-
nak kel​ni a Rid​ván, hogy bosszút áll​ja​nak, amint ér​te​sül​nek Ma​rek ha​lá​lá​ról…
– Se​hogy sem le​het fel​tar​tóz​tat​ni – vág​tam köz​be. – Ők is meg​pró​bál​ták… te is meg​-
pró​bál​tad. A gyö​ke​ré​nél kell le​csap​nunk rá. Ma​gát a ki​rály​nőt kell meg​ál​lí​ta​nunk.
A má​gus dü​hö​sen né​zett rám. – Igen, pom​pás öt​let. Ha Al​o​sa kard​ja sem tu​dott vé​gez​-
ni vele, ak​kor sem​mi nem lesz rá ké​pes. Mit ja​va​solsz, mit te​gyünk?
Be​le​néz​tem a sze​mé​be, és ugyan​azt a gör​csös fé​lel​met lát​tam ben​ne tük​rö​ződ​ni, amely
az én ha​sam​ban is ott fe​szült. Le​csil​la​pod​tak há​bor​gó vo​ná​sai. Már nem dü​hö​sen né​zett
rám. Hát​rébb dőlt a szé​ké​ben, és nem eresz​tet​te a pil​lan​tá​so​mat. Szol​ja ér​tet​le​nül né​zett
min​ket, Kas​ja pe​dig egy​re fo​ko​zó​dó ag​go​da​lom​mal. Még​sem mond​hat​tam mást.
– Nem tu​dom – fe​lel​tem re​me​gő han​gon. – De ten​ni fo​gok va​la​mit. Be​jössz ve​lem a
Ren​ge​teg​be?

Kas​ja té​to​ván és szo​mo​rú​an állt meg mel​let​tem az Ol​san​ka utá​ni út​ke​resz​te​ző​dés​nél.

Az eget még min​dig a haj​nal ró​zsa​szí​nes-szür​ke ho​má​lya bo​rí​tot​ta be.
– Nyes​ka, ha sze​ret​néd, se​gít​he​tek… – mond​ta hal​kan, de én csak meg​ráz​tam a fe​jem.
Csó​kot nyom​tam az ar​cá​ra, ő pe​dig óva​to​san át​ka​rolt, és ap​rán​ként szo​ro​sabb​ra fog​ta
az öle​lést, míg​nem vé​gül tény​leg egy​más​hoz pré​se​lőd​tünk. Be​hunyt szem​mel szo​rí​tot​-
tam ma​gam​hoz, és egy pil​la​nat​ra megint gye​re​kek let​tünk, kis​lá​nyok, egy tá​vol​ról fö​-
lénk nyú​ló ár​nyék alatt, még​is bol​do​gan. Az​tán a nap be​hin​tet​te su​ga​ra​i​val az utat, és
min​ket is meg​érin​tett. El​en​ged​tük egy​mást, és hát​rébb lép​tünk. Kas​ja arany​szí​nű volt és
ko​mor, már-már túl szép ah​hoz, hogy em​ber le​gyen, az én ke​zem pe​dig tele volt má​gi​á​-
val. Kis idő​re a te​nye​rem közé vet​tem az ar​cát, össze​dug​tuk a hom​lo​kun​kat, az​tán Kas​ja
el​for​dult.
Szta​s​ek és Ma​ri​sa a sze​ké​ren ülve, nyug​ta​la​nul fi​gyel​ték Kas​ját, Szol​já​val az ol​da​lu​kon.
Egy ka​to​na haj​tot​ta a ko​csit. Újabb har​co​sok szi​vá​rog​tak vissza a vá​ros​ba, akik ko​ráb​-
ban el​me​ne​kül​tek a küz​de​lem​ből és a to​rony kör​nyé​ké​ről, még a csa​ta vég​ki​fej​le​te előtt.
Mo​csá​ri ka​to​nák épp​úgy vol​tak kö​zöt​tük, mint Ma​rek em​be​rei. Mind oda​jöt​tek a sze​kér
köré kí​sé​ret​nek. Már nem vol​tak el​len​sé​gek, sőt ta​lán ele​in​te sem vol​tak azok. Ma​rek ka​-
to​nái is ab​ban a hit​ben él​tek, hogy a her​ce​gi gye​re​kek meg​men​té​sé​re in​dul​tak. A Ren​ge​-
teg-ki​rály​nő ra​kos​gat​ta őket a sakk​táb​la egyik vagy má​sik fe​lé​re, míg ő maga csak a táb​-
la szé​lé​ről ülve akar​ta szem​lél​ni a csa​tát.
A sze​kér​re a vá​ro​si​ak​tól ka​pott élel​met és fel​sze​re​lést is fel​hal​moz​ták, olyan ter​mé​ke​-
ket, ame​lye​ket ké​sőbb a Szar​kan​nak fi​ze​tett adó​ba akar​tak be​le​ad​ni. A má​gus arannyal
fi​ze​tett Bor​isz​nak a lo​va​kért és a sze​ké​rért. – Má​sok is fi​zet​ni fog​nak azért, hogy el​vidd
őket – mond​ta, mi​köz​ben át​ad​ta az er​szényt. – Köl​töz​tesd el a csa​lá​do​dat is. Lesz annyi
pén​zed, hogy új éle​tet kezdj ott.
Bor​isz a fe​le​sé​gé​re né​zett. Na​tal​ja alig ész​lel​he​tő​en meg​ráz​ta a fe​jét. A pol​gár​mes​ter
vissza​for​dult, és azt mond​ta: – Itt ma​ra​dunk.
Szar​kan az orra alatt mo​tyog​va for​dult el tőle. Fel​dúl​ta a völgy​ben lakó em​be​rek meg​-
ma​gya​ráz​ha​tat​lan kö​tő​dé​se. De én meg​ér​tő​en néz​tem Bor​isz​ra. A völgy – az ott​hon –
halk dú​do​lá​sa ott rez​gett a lá​bam alatt. Szán​dé​ko​san cipő nél​kül jöt​tem ki a ház​ból, hogy
be​le​mé​lyeszt​hes​sem a láb​uj​ja​i​mat a puha fűbe, a ta​laj​ba, és ma​gam​ba szív​has​sam ere​jét.
Tud​tam, mi​ért nem köl​tö​zik el, és mi​ért nem men​né​nek el soha a szü​le​im sem, ha ha​za​-
tér​nék Dver​nyik​be, és erre kér​ném őket.
– Kö​szö​nöm – szó​lal​tam meg vé​gül.
A sze​kér nyi​ko​rog​va el​in​dult. A ka​to​nák mö​göt​te ha​lad​tak két sor​ban. Kas​ja vissza​né​-
zett rám a ko​csi há​tul​já​ból, mi​köz​ben át​ölel​te a gye​re​ke​ket. A me​net mö​gött fel​ka​va​ro​-
dó por sár​szí​nű fel​hőt al​ko​tott mö​göt​tük, így ahogy tá​vo​lod​tak, egy​re ke​vés​bé lát​tam az
ar​cu​kat. Szar​kan felé for​dul​tam. Ke​mény, ko​moly arc​cal né​zett rám. – Nos? – kér​dez​te.
Bor​isz te​re​bé​lyes há​zá​tól el​sé​tál​tunk a ma​lom ha​tal​mas ke​re​ké​hez, ame​lyet a szün​te​le​-
nül áram​ló fo​lyó for​ga​tott ál​lan​dó su​ho​gás​sal és kat​to​gás​sal. Lá​bunk alatt mind​in​kább
laza ka​vics​ta​ka​ró vál​tot​ta fel a ta​lajt, az​tán be​csú​szott a tisz​ta, taj​ték​tól hab​zó víz alá.
Né​hány csó​nak vá​ra​ko​zott a part​hoz ki​köt​ve. El​kö​töt​tük a leg​ki​seb​bet, és víz​re tol​tuk.
Fel​kap​tam a szok​nyá​i​mat, Szar​kan pe​dig a csó​nak​ba dob​ta a csiz​má​ját. Nem túl elő​ke​lő
mó​don száll​tunk be, de leg​alább nem let​tünk csu​rom​vi​ze​sek. A má​gus meg​ra​gad​ta az
eve​ző​ket.
Le​ült a csó​nak​ban, hát​tal a Ren​ge​teg​nek, és így szólt: – Éne​keld ne​kem az üte​met! –
Jaga gyor​sí​tó éne​két da​lol​tam hal​kan, mi​köz​ben Szar​kan az eve​ző​ket húz​ta, és a par​tok
el​mo​sód​va to​va​su​han​tak kö​rü​löt​tünk.

Az Orsó tisz​tán és egye​ne​sen fu​tott az ége​tő​en for​ró nap​fény​ben. A nap​su​ga​rak vissza​-

csil​lan​tak a víz fel​szí​né​ről. Se​be​sen sik​lot​tunk raj​ta, és majd​nem egy ki​lo​mé​tert meg​tet​-
tünk egyet​len eve​ző​hú​zás​sal. Po​nyec​nél lát​tam, ahogy az asszo​nyok a mo​sást vég​zik a
fo​lyó​par​ton, és döb​ben​ten fi​gye​lik a ko​lib​ri​hez ha​son​ló​an szár​nya​ló csó​na​kot, az​tán Vi​-
josz​na cse​resz​nye​fái alatt is el​ha​lad​tunk. Ép​pen csak for​mát öl​töt​tek raj​tuk az apró gyü​-
möl​csök, a hul​lá​mo​kon még ott fod​ro​zód​tak a le​hul​lott vi​rág​szir​mok. Bár Dver​nyik​ből
sem​mit sem lát​tam, pon​to​san tud​tam, mi​kor ha​la​dunk el mel​let​te. Fel​is​mer​tem a fo​lyó
nagy ka​nyar​ját alig egy ki​lo​mé​ter​re a fa​lu​tól, és ami​kor vissza​néz​tem, a fé​nyes bronz​ka​-
kast is meg​pil​lan​tot​tam a temp​lom​to​rony csú​csán. A szél a há​tam fe​lől fújt, se​gí​tett
min​ket a ha​la​dás​ban.
To​vább dú​dol​gat​tam, míg fel nem tűnt a tá​vol​ban a fák sö​tét fala. Szar​kan le​rak​ta az
eve​ző​ket a csó​nak al​já​ra. Meg​for​dult, és ko​mor arc​cal le​né​zett a fák előtt hú​zó​dó ta​laj​ra.
Rá​jöt​tem, hogy nincs fel​ége​tett sáv a Ren​ge​teg előtt, csak sűrű, zöld fű.
– Más​fél ki​lo​mé​ter szé​les​ség​ben fel​éget​tük a ha​tá​rá​nál! – mond​ta a má​gus. Dél​re né​-
zett, a he​gyek felé, mint​ha azt la​tol​gat​ná, mek​ko​ra tá​vol​ság​ra ter​jesz​ke​dett a Ren​ge​teg.
Nem hit​tem, hogy ez már bár​mit is szá​mít​hat. Akár​mennyit is ter​jesz​ke​dett, min​den​-
kép​pen túl sok volt, ugyan​ak​kor le​he​tett vol​na több is. Vagy meg​ta​lál​juk a mód​ját, hogy
meg​ál​lít​suk, vagy nem.
Az Orsó to​vább so​dort min​ket. Előt​tünk, a tá​vol​ban, vé​kony, sö​tét fák nyúj​tot​ták föl​-
fe​lé hosszú kar​ju​kat, még a fo​lyó​par​ton is össze​kul​csol​ták lomb​ja​i​kat, mint​ha ott is fa​-
lat akar​ná​nak al​kot​ni. Szar​kan vissza​for​dult hoz​zám, és mi is össze​fűz​tük uj​ja​in​kat. Egy
el​té​rí​tő vagy lát​ha​tat​lan​ná tevő igét mor​molt, amit át​vet​tem én is, és a csó​na​kunk​nak
dú​dol​tam – mond​tam neki, hogy vál​jon egy üres csó​nak​ká, amely el​sod​ró​dott va​la​hon​-
nan, sza​kadt és szét​fosz​lott kö​tél​lel, a kö​vek fö​lött lá​gyan rin​ga​tóz​va. Meg​pró​bál​tunk je​-
len​ték​te​len​né, szin​te ész​re​ve​he​tet​len​né vál​ni. A nap köz​ben ma​gas​ra há​gott az égen, és
fény​sza​la​got fek​te​tett a fo​lyó​ra, a fák ár​nyé​kai közé. Az egyik eve​zőt kor​mány​la​pát gya​-
nánt ma​gunk mögé he​lyez​tem, és úgy igaz​gat​tam, hogy min​dig a fé​nyes úton ma​rad​-
junk.
Az​tán a part sű​rűb​bé vált, és egy​re job​ban be​szőt​ték a nö​vé​nyek, fő​leg a bok​rok, ame​-
lye​ken vö​rös bo​gyók tűn​tek fel és sár​kány​fo​gak​ra em​lé​kez​te​tő, hal​vány​fe​hér, gyil​ko​san
he​gyes tüs​kék. A fák is meg​vas​ta​god​tak, el​torzul​tak és mind​in​kább óri​ás​sá vál​tak. Sok
he​lyütt a fo​lyó fölé ha​jol​tak, vé​kony, os​tor​sze​rű gallya​kat nö​vesz​tet​tek a víz irá​nyá​ba,
és egy​re na​gyobb te​rü​le​tet fog​lal​tak el a fe​jünk fö​lött az ég​ből. Mint​ha fa mód​ra acsa​rog​-
tak vol​na. Egy​re ki​seb​bé és kes​ke​nyeb​bé vált a biz​ton​sá​gos ös​vény a ví​zen, amely​nek
im​már hang​ja sem volt, mint​ha el akar​na búj​ni. A csó​nak kö​ze​pé​re hú​zód​tunk.
Egy pil​lan​gó árult el min​ket, egy apró, fe​ke​te-sár​ga ál​lat, amely vé​let​le​nül re​pül​he​tett
a Ren​ge​teg ke​lep​cé​jé​be. Fá​rad​tan te​le​pe​dett le a csó​nak or​rá​ba, de pár pil​la​nat múl​va egy
fe​ke​te kés​hez ha​son​ló ma​dár su​hant ki a fák kö​zül, és el​kap​ta. Le​ült a csó​nak or​rá​ba, cső​-
ré​ből ki​lóg​tak a pil​lan​gó gyű​rött szár​nyai, és há​rom gyors csat​tin​tás​sal el is nyel​te. Köz​-
ben fe​ke​te gyöngy​ként me​redt ránk a te​kin​te​te. Szar​kan meg​pró​bál​ta el​kap​ni, ám a ma​-
dár gyor​san vissza​re​pült a fák közé. Hi​deg szél sü​ví​tett vé​gig a fo​lyón, szin​te rá​csa​pott a
há​tunk​ra.
Va​la​mi nyö​gést hal​lot​tunk a par​tok fe​lől. Egy masszív, vén​sé​ges fa gör​nyedt mé​lyen a
víz fölé, az​tán jó​ko​ra ro​baj​jal be​le​zu​hant mö​göt​tünk a fo​lyó​ba. A hul​lá​mok fel​da​gad​tak
a csó​nak alatt. Ki​csú​szott a ke​zem​ből az eve​ző. Be​le​ka​pasz​kod​tunk a csó​nak ol​da​lá​ba,
mi​köz​ben a víz fel​szí​nén ka​va​rog​tunk, és ha​jó​far​ral elő​re buk​dá​csol​tunk to​vább. Hol
ide, hol oda bil​lent a csó​nak, és az ol​dalt be​áram​ló víz jég​hi​de​gen loccsant a lá​bam​ra.
Erre-arra há​nyód​tunk a taj​té​ko​kon, és az egyik for​gás​nál ész​re​vet​tem, hogy a fo​lyó​ba
zu​hant fán egy kó​bor je​le​nik meg csat​tog​va. Fe​lénk for​dí​tot​ta bot​fe​jét.
– Rend​kan szel​koz! – ki​ál​tot​ta Szar​kan, mire elő​re for​dult a csó​na​kunk.
A kó​bor​ra mu​tat​tam, de tud​tam, hogy már késő.
– Pol​zsit! – tet​tem hoz​zá. A kó​bor gö​rön​gyös gally​ra em​lé​kez​te​tő há​tán na​rancs​vö​rös
láng lob​bant fel. Még​is el​for​dult, és négy lá​bán be​isz​kolt a Ren​ge​teg​be. Füs​töt és izzó na​-
rancs​sár​ga sá​vot hú​zott maga után. Meg​lá​tott min​ket.
A Ren​ge​teg te​kin​te​te ka​la​pács​ütés​ként súj​tott le ránk. Der​med​ten zu​han​tam hát​ra a
csó​nak vé​gé​be, és a víz fa​gyo​san áz​tat​ta át a ru​há​mat. A fák fe​lénk nyúl​tak, a víz fölé
nyúj​tóz​tak tö​vi​ses ága​ik​kal. Le​vél​tö​meg hul​lott ránk, és össze​gyűlt a csó​nak nyo​má​ban.
Mi​után ma​gunk mö​gött hagy​tunk egy ka​nyart, fél tu​cat kó​bor tűnt fel előt​tünk, élü​kön
egy sö​tét​zöld imád​ko​zó sás​ká​val. Ele​ven duz​zasz​tó gát​ként gá​zol​tak be a víz​be.
Fel​gyor​sult a fo​lyó sod​rá​sa, mint​ha az Orsó át akart vol​na csem​pész​ni min​ket a ször​-
nyek előtt, de túl so​kan vol​tak, és egy​re csak se​reg​let​tek ki a fák kö​zül. Szar​kan fel​állt a
csó​nak​ban, és vett egy nagy le​ve​gőt egy újabb va​rázs​lat​hoz. Még arra is fel​ké​szült, hogy
tűz​zel vagy vil​lám​mal sújt​son le rá​juk. Fel​nyúj​tóz​tam, hogy el​kap​jam a kar​ját, ma​gam​-
hoz húz​zam a csó​nak vé​gé​be, majd on​nan át​bucs​káz​va egye​ne​sen a víz​be. Érez​tem,
ahogy fel​dúl​tan csap​kod​va el​len​kez​ni pró​bál, de vé​gül mind​ket​ten mé​lyen el​me​rül​tünk
az áram​la​tok alá, és egy gally​ként buk​kan​tunk fel, egyet​len le​vél​lel. Hal​vány​zöl​den és
bar​nán ve​gyül​tünk a fák​ról le​hul​lott ágak és le​ve​lek közé. Il​lú​zió volt és még​sem; tel​jes
szí​vem​mel tar​tot​tam a káp​rá​za​tot, mert sem​mi mást nem akar​tam, csak ki​csi, bar​na le​-
vél​lé vál​ni, az akar​tam ma​rad​ni. Be​le​ke​ve​red​tünk a fo​lyó egyik kes​keny, für​ge áram​la​tá​-
ba, amely, mint​ha csak erre várt vol​na, gyor​san to​vább​so​dort min​ket a ször​nyek előtt.
A kó​bo​rok el​kap​ták a csó​na​kun​kat, az imád​ko​zó sás​ka pe​dig sza​na​szét tör​te kar​mos
mell​ső lá​bá​val. Be​dug​ta a fe​jét a tö​rött desz​kák közé, hogy meg​néz​ze, ott va​gyunk-e. Ez​-
u​tán is​mét kör​be​né​zett csil​lo​gó, csi​szolt kőre em​lé​ke​ze​tő sze​mé​vel, hát​ha meg​ta​lál min​-
ket va​la​hol a kö​zel​ben. Ek​kor​ra vi​szont már el​su​han​tunk a lá​buk előtt, és a fo​lyó rö​vid
idő​re is​mét le​hú​zott min​ket egy ör​vénnyel a ho​má​lyos, zöld né​ma​ság​ba, messzebb a
Ren​ge​teg te​kin​te​té​től. Csak jó​val tá​vo​labb en​ge​dett fel min​ket a fel​szín​re, egy olyan pon​-
ton, aho​vá négy​szög alak​ban sü​tött be a nap. Ha​tal​mas le​vél​ku​pa​cot is fel​ka​vart ve​lünk
együtt. Vissza​fe​lé te​kint​ve lát​tuk a kó​bo​ro​kat és az imád​ko​zó sás​kát a fo​lyó​ban gá​zol​ni,
lá​buk​kal a hul​lá​mok kö​zött csap​kod​ni. Né​mán hány​ko​lód​tunk to​vább a se​bes fo​lyó​ví​-
zen.

So​ká​ig rej​tőz​köd​tünk ág​ként és le​vél​ként a sö​tét​ben. A fo​lyó mind​in​kább zsu​go​rod​ni

kez​dett kö​rü​löt​tünk, a fák vi​szont olyan ma​gas​sá és fé​lel​me​tes​sé vál​tak, hogy ko​ro​ná​juk
vé​gül va​ló​sá​gos ku​po​la​ként fo​nó​dott össze a fe​jünk fö​lött, és egyet​len nap​su​ga​rat sem
en​ge​dett át, leg​fel​jebb némi szűrt de​ren​gést. Fény hí​ján az alj​nö​vény​zet is mind job​ban
el​tü​ne​de​zett. Kes​keny le​ve​lű páf​rá​nyok és vö​rös sip​kás gom​bák gyűl​tek fel a par​to​kon,
ful​lasz​tó​an szür​ke ví​zi​nö​vé​nyek​kel és a fe​ke​te sár​ból ki​ál​ló, gö​csör​tös gyö​ke​rek ren​ge​te​-
gé​vel együtt, ame​lyek fel​szív​ták a fo​lyó vi​zét. A sö​tét fa​tör​zsek vi​szont mind tá​vo​labb
ke​rül​tek egy​más​tól. Kó​bo​rok és imád​ko​zó sás​kák jöt​tek a ke​re​sé​sünk​re a fo​lyó​hoz, és
más​faj​ta, ide​gen lé​nyek is. Volt köz​tük egy pó​ni​ló mé​re​tű, hor​kant​va szi​ma​to​ló vad​disz​-
nó is, ir​dat​lan, sú​lyos szőr​rel a vál​lán, pa​rázs​ló szén​da​ra​bok​ra em​lé​kez​te​tő szem​mel, és a
fel​ső áll​kap​csa fölé íve​lő éles agya​rak​kal. Kö​ze​lebb jött hoz​zánk, mint a töb​bi, sza​gol​gat​-
ta a par​tot, át​csör​te​tett a sá​ron, és be​le​be​le​túrt a vi​zes avar​ba, kö​zel ah​hoz a hely​hez,
ahol mi su​han​tunk to​vább lop​va. Egy le​vél és egy ág va​gyunk – éne​kel​tem hang​ta​la​nul –,
le​vél és ág, sem​mi több. Mi​köz​ben to​vább höm​pöly​gött ve​lünk a fo​lyó, lát​tam, hogy a
vad​kan meg​ráz​za a fe​jét, elé​ge​det​le​nül prüsz​köl egyet, majd vissza​megy a fák közé.
Az volt az utol​só fe​ne​vad, amit lát​tunk. A Ren​ge​teg fi​gyel​me el​te​re​lő​dött ró​lunk, és ez​-
zel iszo​nyú, tom​bo​ló ha​rag​ja is eny​hült. To​vább​ra is ke​re​sett min​ket, de már nem tud​ta,
mer​re. To​vább​sod​ród​va csil​la​po​dott a fe​szült​ség. Egy​re hal​kabb lett a ma​da​rak és ro​va​-
rok ká​ro​gá​sa és zi​ze​gé​se. Csu​pán az Orsó ma​gá​nyos zu​bo​gá​sát le​he​tett hal​la​ni, mi​köz​-
ben a fo​lyó új​ból ki​szé​le​se​dett egy ki​csit, és fel​gyor​sul​va át​bu​kott egy csi​szolt kö​vek​kel
teli, se​ké​lyebb sza​ka​szon. Szar​kan hir​te​len meg​moz​dult, te​le​szív​ta le​ve​gő​vel em​be​ri tü​-
de​jét, és csap​kod​va ki​rán​ga​tott a víz​ből. Alig har​minc mé​ter​re tő​lünk a fo​lyó át​bu​kott
egy nagy szik​la​pe​re​men, és be kel​lett lát​nom, hogy akár​mi​lyen jó vol​na, iga​zá​ból nem
vol​tunk le​vél és ág.
A fo​lyó meg​pró​bált a sza​ka​dék felé csá​bí​ta​ni min​ket. A szik​lák olyan csú​szó​sak vol​tak,
mint a ned​ves jég. Le​hor​zsol​ták a bőrt a bo​kám​ról, a kö​nyö​köm​ről és a tér​dem​ről, és há​-
rom​szor is el​es​tünk. Már kar​nyúj​tás​nyi​ra meg​kö​ze​lí​tet​tük a zu​ha​ta​got, ami​kor vég​re si​-
ke​rült part​ra ka​pasz​kod​nunk. Vi​zes tes​tünk re​me​gett. Néma, sö​tét fák vet​tek kö​rül min​-
ket, de nem fi​gyel​tek. Hó​ri​hor​gas tör​zsük a ta​laj​ról néz​ve sima, hosszú to​rony​nak lát​-
szott. Szí​vük már év​szá​za​dok óta nő​he​tett, ezért olyan je​len​ték​te​len​nek lát​hat​tak min​-
ket, mint a gyö​ke​re​ik kö​zött mo​to​zó, pa​rá​nyi mó​ku​so​kat. A víz​esés al​já​ról fel​ka​va​ro​dó
óri​ás pá​ra​fel​hő el​ta​kar​ta a szik​la​pe​re​met, és min​dent, ami raj​ta kí​vül te​rült el. Szar​kan
rám né​zett. Most mi le​gyen?
 Kö​rül​te​kin​tő​en ta​po​ga​tóz​va lép​ked​tem bel​jebb a köd​be. A ta​laj nyir​ko​san és dú​san lé​-
leg​zett a lá​bam alatt, a fo​lyó pá​rá​ja rá​ta​padt a bő​röm​re. Szar​kan a vál​la​mon tar​tot​ta a
ke​zét. A lá​bam és a ke​zem is ka​pasz​ko​dók​ra lelt, így las​san el​in​dul​tunk le​fe​lé a ki​szö​gel​-
lé​sek​kel teli szik​la​fa​lon. Egy​szer csak ki​csú​szott aló​lam a lá​bam, és a fe​ne​kem​re ül​tem.
Szar​kan is meg​csú​szott, és a hegy ma​ra​dék sza​ka​szán együtt csúsz​tunk vé​gig. Si​ke​rült a
hát​só fe​lün​kön ma​rad​nunk, nem buk​fen​cez​tünk vé​gig a hegy​ol​da​lon. A fal al​ján vé​gül
egy fa​törzs ál​lí​tott meg min​ket, amely in​ga​ta​gon ha​jolt a víz​esés tö​vé​ben ka​var​gó víz
fölé. Gyö​ke​re​i​vel egy ir​dat​lan nagy szik​lát fo​gott át, hogy ne bo​rul​jon bele.
Ki​ful​lad​va, döb​ben​ten fe​küd​tünk le a föld​re, és az eget bá​mul​tuk. A szür​ke szik​la​fal
nagy orrú és bo​zon​tos szem​öl​dö​kű, mo​gor​va öreg​em​ber​ként né​zett le ránk. Zú​zó​dá​sok​-
kal és kar​co​lá​sok​kal vol​tam tele, még​is mér​he​tet​le​nül meg​könnyeb​bül​tem: mint​ha egy
kis idő​re be​le​búj​hat​tam vol​na egy biz​ton​sá​gos zseb​be. Ide nem ért el a Ren​ge​teg ha​rag​ja.
A köd nagy, ka​var​gó go​mo​lyok​ban szállt fel a víz​ről. Azon ke​resz​tül néz​tem az ezüst
ága​kon lá​gyan rin​ga​tó​zó, hal​vány​sár​ga le​ve​le​ket, és mér​he​tet​le​nül örül​tem a pi​he​nés​-
nek. Szar​kan vi​szont el​nyo​mott egy ká​rom​ko​dást, fel​ug​rott a föld​ről, és meg​ra​gad​ta a
ka​ro​mat. A til​ta​ko​zá​som​mal da​col​va hú​zott ma​gá​val vissza bo​ká​ig a víz​be. Ott az​tán,
fé​lig az ágak ta​ka​rá​sá​ban meg​áll​tunk, és kém​lel​ni kezd​tünk vissza​fe​lé a pá​ra​fel​hőn ke​-
resz​tül. Az imént egy ősi, gö​csör​tös szív​fa tö​vé​ben fe​küd​tünk le a part​ra.
A fo​lyó kes​keny med​ré​ben még tá​vo​labb me​ne​kül​tünk tőle. Itt már csu​pán gyen​gécs​-
ke fo​lyam volt az Orsó, épp csak ak​ko​ra, hogy vi​zet fröcs​köl​ve egy​más mel​lett fut​hat​-
tunk ben​ne, a szür​ke és bo​ros​tyán​szín ho​mok​me​der​rel a lá​bunk alatt. Meg​rit​kult a köd,
az utol​só pá​ra​ta​ka​ró is szer​te​fosz​lott kö​rü​löt​tünk, és vé​gül egy nagy szél​lö​kés a ma​rad​-
vá​nya​it is szét​fúj​ta. Meg​rö​kö​nyöd​ve áll​tunk. Egy szé​les, nagy li​get​be ke​rül​tünk, ahol
had​se​reg​ként áll​tak kö​rü​löt​tünk a szív​fák.
 30. FEJEZET
Szo​ro​san fog​tuk egy​más ke​zét, és le​ve​gőt ven​ni is alig mer​tünk, mint​ha só​bál​vánnyá
der​med​ve meg​aka​dá​lyoz​hat​tuk vol​na, hogy a fák ész​re​ve​gye​nek. Az Orsó kis pa​tak​ként
cso​bo​gott to​vább a fák kö​zött. Olyan tisz​ta volt, hogy lát​tam a fe​ke​te, ezüst​szür​ke és
bar​na ho​mok​sze​me​ket a me​der al​ján, meg a kö​zé​jük ve​gyült kvarc​kris​tá​lyo​kat és bo​ros​-
tyán​kö​ve​ket. Megint ki​sü​tött a nap.
Ezek a szív​fák nem olyan ir​dat​lan, néma tor​nyok vol​tak, mint ami​lye​ne​ket a hegy te​-
te​jén lát​tunk. Ezek itt szin​tén ha​tal​mas​ra nőt​tek, de in​kább csak úgy, mint a nagy tölgy​-
fák. Fő​ként szé​kük​ben te​re​bé​lye​sed​tek, és össze​ku​szá​ló​dott ága​ik kö​zött sá​padt​fe​hér vi​-
rá​gok nyíl​tak. Szá​raz, arany​sár​ga le​ve​lek sző​nye​ge bo​rí​tot​ta a föl​det kö​rü​löt​tük, az elő​-
ző ősz avar​ja, és hal​vá​nyan, de nem kel​le​met​le​nül a ré​gen le​hul​lott gyü​möl​csök sza​gát is
érez​ni le​he​tett. Na​gyon sze​ret​tem vol​na vég​re el​la​zí​ta​ni a vál​la​mat a sok gör​csö​lés után.
Vég​te​len ma​dár​dal​nak és ter​mést gyűj​tö​ge​tő kis​ál​la​tok ne​sze​zé​sé​nek kel​lett vol​na
meg​töl​te​nie a li​ge​tet, de csak va​la​mi fur​csa, mély​sé​ges csend és moz​du​lat​lan​ság ho​nolt
min​de​nütt. A fo​lyó to​vább lo​cso​gott, ám sem​mi más nem moz​dult, sem​mi sem volt ele​-
ven. Még a szív​fák sem rez​dül​tek. A szel​lő ki​csit meg​bor​zol​ta néha az ága​kat, de ilyen​kor
is csak rö​vi​den sut​tog​tak a le​ve​lek, az​tán el​hall​gat​tak. A víz a bo​kám​nál su​hant tova, a
nap pe​dig ke​resz​tül sü​tött a lom​bo​kon.
Vé​gül elő​re​lép​tem. Sem​mi sem ug​rott rám a fák kö​zül, egyet​len ma​dár sem vij​jo​gott
ri​ad​tan. Még egy lé​pést tet​tem, majd még egyet. Lan​gyos volt a víz, és a nap​sü​tés is elég
me​leg volt ah​hoz, hogy a ru​hám las​san el​kezd​jen szá​rad​ni. To​vább sé​tál​tunk a csend​-
ben. Az Orsó eny​hén ka​nya​rog​va ve​ze​tett min​ket a fák kö​zött, az​tán vé​gül egy ki​csi, der​-
medt ta​vacs​ká​ba tor​kol​lott.
A kis tó túl​só part​ján állt az utol​só szív​fa, amely szé​lé​ben és ma​gas​sá​gá​ban is messze
túl​szár​nyal​ta a töb​bit. Előt​te zöld föld​ha​lom ma​ga​so​dott, raj​ta le​hul​lott, fe​hér vi​rá​gok.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő tes​te he​vert a kis domb te​te​jén. Fel​is​mer​tem a fe​hér gyász​ru​hát,
ame​lyet a to​rony​ban is vi​selt. Még min​dig az volt raj​ta, vagy leg​alább​is ami meg​ma​radt
be​lő​le. A hosszú, egye​nes szok​nya el​ron​gyo​ló​dott, két​ol​dalt fel​ha​sadt, uj​jai ja​va​részt
szét​ro​had​tak. A csuk​ló​ján vi​selt gyön​gyös kar​kö​tő​re meg​bar​nult vér​fol​tok ta​pad​tak.
Zöl​des​fe​ke​te haja le​om​lott a föld​ku​pac ol​da​lán, és össze​ga​ba​lyo​dott a fa gyö​ke​ré​vel; a
gyö​ke​rek pe​dig fel​kúsz​tak a ha​lom​ra, és hosszú, bar​na uj​ja​ik​kal óva​to​san kör​be​fon​ták a
ki​rály​nő tes​tét. Át​kul​csol​ták a bo​ká​ját, a comb​ját, a vál​lát és a nya​kát, be​mé​lyed​tek a
haj​fürt​jei közé. Sze​me csuk​va volt, mint​ha ál​mod​na.
Ha ná​lunk van Al​o​sa kard​ja, azon​nal le​szúr​hat​tuk vol​na, át​döf​het​tük vol​na a szí​vét, és
hoz​zá​sze​gez​het​tük vol​na a föld​höz. Az​zal ta​lán egy csa​pás​ra vé​get vet​het​tünk vol​na
neki, ott, az ere​je for​rá​sá​nál, a ki​szol​gál​ta​tott tes​té​nél. De nem hoz​tuk ma​gunk​kal a kar​-
dot.
Szar​kan elő​vet​te az utol​só tűz​szí​ves fi​o​lát. A fo​lya​dék vö​rös-arany mo​hó​sá​ga tü​rel​-
met​le​nül tom​bolt az üveg​csé​ben. Le​néz​tem rá, és nem szól​tam egy szót sem. Azért jöt​-
tünk el a Ren​ge​teg mé​lyé​re, hogy vé​get ves​sünk neki. Azért jöt​tünk, hogy fel​éges​sük a
va​dont, és ez volt a Ren​ge​teg szí​ve. Ő volt a szí​ve. De ami​kor el​kép​zel​tem, hogy rá​önt​jük
a tűz​szí​vet a tes​té​re, és nézzük kín​tól ver​de​ső vég​tag​ja​it…
Szar​kan rám né​zett, és azt mond​ta: – Menj vissza a víz​esés​hez! – Meg akart kí​mél​ni.
Én vi​szont a fe​je​met in​gat​tam. Nem mint​ha fél​tem vol​na vé​gez​ni vele. A Ren​ge​teg-ki​-
rály​nő ha​lált és szen​ve​dést ér​de​melt, hi​szen ő maga is ha​lált és szen​ve​dést ve​tett és ara​-
tott, és egy​re csak töb​bet kö​ve​telt. Kas​ja hang​ta​lan si​ko​lya a szív​fa kér​ge alatt, Ma​rek su​-
gár​zó arca, ami​kor a sa​ját any​ja vég​zett vele… Az anyám ré​mült áb​rá​za​ta, ami​kor te​le​-
szed​tem a kö​té​nye​met sze​der​rel, ő pe​dig rá​jött, hogy a Ren​ge​teg a kis​gye​re​ke​ket sem kí​-
mé​li. Po​rosz​na üres, ki​zsi​ge​relt fa​lai, a falu kö​ze​pén ter​pesz​ke​dő szív​fá​val, az el​torzult
Bal​lo atya, aki ször​nye​teg​ként mé​szá​rol​ta maga kö​rül az em​be​re​ket. Ma​ri​sa vé​kony kis
hang​ja – Mama! –, ahogy az any​ja le​szúrt holt​tes​te fölé ha​jol.
Gyű​löl​tem. El akar​tam éget​ni, ahogy a sok meg​ron​tott em​bert is el​éget​ték, mert ő
meg​ka​pa​rin​tot​ta őket. De érez​tem, hogy a mohó kö​nyör​te​len​ség egy újabb rossz vá​lasz.
A to​rony népe be​fa​laz​ta a krip​tá​ba, ő pe​dig le​súj​tott rá​juk. Lét​re​hoz​ta a Ren​ge​te​get,
hogy be​ke​be​lez​zen min​ket, mi pe​dig most a tűz​szív​nek ad​nánk, és be​szennyez​nénk ha​-
mu​val a kris​tály​tisz​ta vi​zet. Egyik sem tűnt he​lyes lé​pés​nek. Ugyan​ak​kor nem lát​tam
más meg​ol​dást.
Szar​kan​nal át​gá​zol​tunk a ta​von. A leg​mé​lyebb ré​szén is csak tér​dig ért a víz. Ki​csi,
sima, ke​rek kö​ve​ken ta​pos​tunk. Kö​zel​ről még fur​csább​nak lát​tuk a Ren​ge​teg-ki​rály​nőt,
mint​ha már sem​mi élet nem vol​na ben​ne. A szá​ja nyit​va volt ugyan, de a mell​ka​sa nem
moz​dult. Mint​ha fá​ból fa​rag​ták vol​na ki. Bőre hal​vá​nyan csí​kos volt, mint egy hosszá​-
ban el​vá​gott, csi​szolt fa​fe​lü​let, vi​lá​gos és sö​tét hul​lá​mok vál​ta​koz​tak raj​ta. Szar​kan ki​-
nyi​tot​ta a fi​o​lát, és egy gyors moz​du​lat​tal be​le​ön​töt​te a fo​lya​dé​kot a ki​rály​nő nyi​tott
szá​já​ba. A ma​ra​dé​kot a tes​tén hin​tet​te szét.
A ki​rály​nő sze​me hir​te​len ki​nyílt. Láng​ra ka​pott a ru​há​ja, a szív​fa gyö​kér​ze​te, a haja,
és mi​köz​ben Szar​kan tá​vo​labb rán​ga​tott tőle, a tűz jó​ko​ra vö​rös fel​hőt al​ko​tott a tes​te
kö​rül. A ki​rály​nő re​ked​ten, dü​höd​ten üvöl​tött fel. Füst és láng tört fel a szá​já​ból, és a bő​-
rén ke​resz​tül is na​rancs​sár​ga rob​ba​ná​so​kat le​he​tett lát​ni, mint​ha csil​la​gok gyúl​tak vol​-
na ki alat​ta, hol az egyik, hol a má​sik test​ré​szé​ben. Gör​csö​sen vo​nag​la​ni kez​dett a gyö​ke​-
rek alatt, és a zöld fű ro​ha​mo​san fe​ke​te​dett meg kö​rü​löt​te. Füst​fel​hők te​ke​reg​tek a föld​-
ha​lom és a ki​rály​nő tes​te fö​lött. Úgy lát​tam a tes​té​ben a tü​de​jét, a szí​vét, a má​ját, mint
ár​nya​kat egy égő ház​ban. A fa hosszú gyö​ke​rei fel​pön​dö​röd​tek, el​ha​jol​tak tőle, ő pe​dig
ki​rob​bant a föld​ből.
Szem​be​for​dult ve​lünk, mint egy lán​go​ló fa​tus​kó, amely túl so​ká​ig égett: a bőre el​sze​-
ne​se​dett, hé​zag​ja​i​ból na​rancs​sár​ga lán​gok csap​tak ki re​cseg​ve-ro​pog​va, és vi​lá​gos ha​-
mut so​dort le a bő​ré​ről a szél. Ha​já​ból láng​ko​szo​rú lett. Megint si​kol​tott, tor​ká​ban is vö​-
rös iz​zás tűnt elő, nyel​ve fe​ke​te szén​da​rab, és egy​re csak égett to​vább. He​lyen​ként ki​ug​-
rott be​lő​le egy-egy láng, de ha​mar be​zár​ta a ré​se​ket az új, ké​reg​sze​rű bőr, és hi​á​ba per​-
zsel​te meg a vég​te​len for​ró​ság a bő​rét újra meg újra, is​mét meg​gyó​gyult. A tó felé tán​-
tor​gott. Ré​mül​ten néz​tem, és köz​ben eszem​be ju​tott a Hí​vó​ige köz​ben lá​tott kép, a ki​rály​-
nő za​vart el​ké​pe​dé​se, és az iszo​nyat, ami​kor rá​éb​redt, hogy be​fa​laz​ták a krip​tá​ba. Nem
egy​sze​rű​en ar​ról volt szó, hogy ha nem öli meg va​la​ki, hal​ha​tat​lan ma​rad. Nem tud​ta,
ho​gyan kell meg​hal​ni.
Szar​kan fel​vett egy ma​rok​nyi só​dert a pa​tak med​ré​ből, és rá​dob​ta a ki​rály​nő​re. Köz​-
ben el​mon​dott egy erő​sí​tő va​rázs​la​tot, mire a ho​mok​sze​mek és a ka​vi​csok meg​nőt​tek,
és szik​lá​vá vál​toz​tak a le​ve​gő​ben. Ami​kor be​le​csa​pód​tak a tes​té​be, szik​rák re​pül​tek szer​-
te​szét, mint ami​kor pisz​ka​vas​sal döf​kö​dik meg a tü​zet, ám még ek​kor sem om​lott össze
ha​mu​ku​pac​cá. To​vább égett, nem enyé​szett el. Egy​re kö​ze​lebb ért hoz​zánk. Térd​re esett
a tó​ban, és ke​zé​vel meg​tá​masz​tot​ta ma​gát, mire sis​ter​gő fel​hők pöf​fen​tek fel a víz​ről.
A pa​tak egy​szer csak gyor​sab​ban kez​dett átzu​bog​ni a szik​lák fö​lött, mint​ha sür​gő​sen
táp​lál​nia kel​lett vol​na a tó vi​zét. Még a tisz​tán fod​ro​zó​dó ví​zen ke​resz​tül is lát​ni le​he​tett
a ki​rály​nő tes​té​nek iz​zá​sát. A tűz​szív a leg​mé​lyé​ben ra​gyo​gott, nem le​he​tett el​ol​ta​ni. Két
mar​ká​ba me​rí​tet​te, úgy vet​te a szá​já​hoz a vi​zet, amely azon​ban már fe​ke​te bő​ré​hez érve
el​pá​rol​gott. Ek​kor fel​kap​ta az egyik szik​lát, ame​lyet a má​gus vá​gott hoz​zá, és va​la​mi
fur​csa, gör​csös rán​ga​tó​zás​sal ki​váj​ta a bel​se​jét, hogy kely​het ké​szít​sen ma​gá​nak.
– Mond​juk együtt! – ki​ál​tot​ta Szar​kan. – Tart​suk ben​ne a tü​zet! – El​bor​zad​tam. Meg​ba​-
bo​ná​zott az ele​ve​nen égő ki​rály​nő lát​vá​nya. Meg​fog​tam a má​gus ke​zét. – Pol​zsit mol​lin,
pol​zsit talo – kán​tál​ta, én pe​dig a ro​po​gó tűz​hely​ről éne​kel​tem, ar​ról, hogy lá​gyan meg​-
fúj​ják a tü​zet.
Kí​gyó​zó fo​lyon​dá​rok tör​tek fel a pa​tak med​ré​ből, és kör​be​fon​ták a lá​bun​kat. Si​ke​rült
ki​húz​nom csu​pasz lá​ba​mat a szo​rí​tá​suk​ból, de el​kap​ták Szar​kan csiz​má​já​nak fű​ző​jét, a
má​gus pe​dig a víz​be esett. Erre újabb in​dák ve​tet​ték rá ma​gu​kat a kar​já​ra, és a nya​ka
felé te​ke​reg​tek. Be​le​nyúl​tam a víz​be, meg​ra​gad​tam őket, és azt mond​tam: – Arak​ra! –
Zöld iz​zás fu​tott vé​gig szik​ráz​va a fo​lyon​dá​ro​kon, ame​lyek így le​vál​tak a má​gus tes​té​-
ről. Meg​csíp​te az uj​ja​i​mat is. Szar​kan el​ha​dart egy va​rázs​igét, és ki​tép​te ma​gát az in​dák
szo​rí​tá​sá​ból. El​akadt csiz​má​ját bent hagy​ta a víz​ben, így me​zít​láb mász​tunk ki a part​ra.
Fel​éled​tek kö​rü​löt​tünk a szív​fák: két​ség​be​eset​ten re​meg​tek, és re​sze​lős sut​to​gás​sal
hul​lám​zott a lomb​juk. A Ren​ge​teg-ki​rály​nő el​for​dult tő​lünk. Még min​dig ivott a kő​ke​-
hely​ből, és az​zal ön​töt​te a vi​zet a leg​na​gyobb szív​fa égő gyö​ke​re​i​re is. Az Orsó vize ap​-
rán​ként eny​hí​tet​te a ki​rály​nő tes​té​ben lo​bo​gó tü​zet, a tóba mé​lye​dő lába pe​dig, bár fe​ke​-
te koksz​ra ha​son​lí​tott, már nem lán​golt.
– A fa! – szó​lalt meg Szar​kan re​ked​ten, és fel​jebb húz​ta ma​gát a par​ton. Mély, vö​rös seb​-
he​lyek tá​tong​tak a nya​kán, mint​ha egy tüs​kés nyak​pán​tot vet​tek vol​na le róla. – A fát
akar​ja vé​de​ni.
Fel​néz​tem a part​ról. Késő dél​után volt, a le​ve​gő meg​telt ned​ves​ség​gel. – Kal​moz – ki​ál​-
tot​tam, és az ég felé for​dí​tot​tam ar​co​mat. Fel​hők je​len​tek meg, és gyor​san egy​más​ra tor​-
nyo​sul​tak. – Kal​moz. – El​eredt az eső, csep​pek pat​tan​tak a tó fel​szí​nén, Szar​kan pe​dig éle​-
sen fel​ki​ál​tott:
– Nem el​ol​ta​ni akar​juk!
– Kal​moz! – vág​tam köz​be han​go​sab​ban, az​tán fel​emel​tem a ke​zem, és le​húz​tam egy
vil​lá​mot a fel​hők​ből.
Ez​út​tal tud​tam, mi fog tör​tén​ni, még​sem vol​tam fel​ké​szül​ve rá – erre nem le​he​tett fel​-
ké​szül​ni. A vil​lám fé​nyé​ben megint el​tűnt a vi​lág, és egy pil​la​nat​ra min​dent el​uralt a fe​-
hér, néma csend. Az​tán is​mét ki​tá​gult a tér, menny​dör​gés re​meg​tet​te meg a masszív
szív​fát, és a vil​lám han​gos reccse​nés​sel be​le​ha​sí​tott a kö​ze​pé​be.
A csa​pás ere​je hát​rébb ta​szí​tott, meg​pör​dül​tem. Ká​bul​tan vissza​es​tem a pa​tak​ba, ar​-
com a me​der​ben lévő ka​vi​csok​nak és fű​nek csa​pó​dott, és arany​lom​bú ágak csap​kod​tak
fö​löt​tem. Szé​dül​tem, el​tom​pul​tam és ki​üre​sed​tem. Föl​dön​tú​li csend bo​rult a vi​lág​ra, de
még a vat​ta​sze​rű tom​pa​sá​gon ke​resz​tül is hal​lot​tam az egy​re han​go​sabb, ré​mült és dü​-
hödt si​kolyt. Re​me​gő kar​ral fel​tá​masz​kod​tam, hogy ki​dug​jam a fe​jem a víz​ből. A szív​fa
lán​golt, égett az egész lomb​ja, meg​fe​ke​te​dett a tör​zse. A vil​lám egy ala​cso​nyab​ban fek​-
vő, vas​kos ágba csa​pott bele, és jó​for​mán a fa ne​gye​dét le​sza​kí​tot​ta.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő si​kol​to​zott. Va​la​mi​lyen vak ösz​tön​től ve​zé​rel​ve a fára tet​te a ke​-
zét, és meg​pró​bál​ta vissza​nyom​ni a le​sza​kadt ágat, ho​lott még ő is égett. Ahol a ké​reg​-
hez ért, ott fel​csap​tak a lán​gok. El​rán​tot​ta a ke​zét. Futó bo​ros​tyán haj​tá​sai tör​tek fel a ta​-
laj​ból, fel​kúsz​tak a szív​fa tör​zsén, és igye​kez​tek egy​ben tar​ta​ni. A ki​rály​nő fe​lém for​dult,
és el​in​dult fe​lém a ta​von át​gá​zol​va. Vo​ná​sai még job​ban el​torzul​tak a düh​től. Pró​bál​tam
gyor​san, resz​ket​ve négy​kéz​láb​ra áll​ni, és tud​tam, hogy ku​dar​cot val​lot​tunk. A ki​rály​nő
ha​lan​dó tes​te nem sé​rült, csak a fa. Azt is lát​nunk kel​lett, hogy nem a fa táp​lál​ja élet​tel az
ural​ko​dó​nőt.
A vil​lám vissza​lök​te Szar​kant a fák közé. Igye​ke​zett még tá​vo​labb ke​rül​ni a li​get​től,
ahol sa​ját ru​há​ja is meg​per​zse​lő​dött és meg​fe​ke​te​dett a füst​től. A pa​tak​ra mu​ta​tott. –
Ker​dul for​in​gan – mond​ta, és hang​ja a ló​da​rázs ér​des züm​mö​gé​sé​re ha​son​lí​tott, igaz, alig
hal​lot​tam be​lő​le va​la​mit. A víz meg​re​me​gett. – Tual, ker​dul… – A fo​lyó​part el​mál​lott, és
a víz las​san, bi​zony​ta​la​nul új me​der​be for​dult: el​tá​vo​lo​dott a tó​tól és az égő szív​fá​tól. A
tó​ban ma​radt ned​ves​ség for​ró pá​ra​fel​hők​ben hagy​ta el a med​ret.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő a má​gus felé for​dult. Ki​tár​ta a ke​zét, mire újabb nö​vé​nyek szök​-
ken​tek szár​ba a víz​ből. Meg​mar​kol​ta a fo​lyon​dá​rok csú​csát, meg​húz​ta őket, majd rá​dob​-
ta Szar​kan​ra. Az in​dák ro​ha​mo​san nőt​tek a le​ve​gő​ben, és mire a má​gus​hoz ér​tek, már
több​ször olyan vas​ta​gok vol​tak. Át​fon​ták a lá​bát és a kar​ját, és le​rán​tot​ták a föld​re. Meg​-
pró​bál​tam fel​tá​pász​kod​ni. Égett a ke​zem, az or​rom tele volt füst​tel. De a ki​rály​nő túl
gyor​san kö​ze​le​dett fe​lém, ele​ven szén​da​rab​ként izzó tes​te kö​rül füst és pára vas​ta​gon
össze​te​ke​re​dett kí​gyó​i​val. Meg​fo​gott, mire fel​si​kol​tot​tam. Érez​tem meg​per​zse​lő​dő bő​-
röm sza​gát, és ahol a ka​rom​ra szo​rí​tot​ta az uj​ja​it, fe​ke​te fol​tok je​len​tek meg.
Le​dön​tött a lá​bam​ról. A fáj​da​lom​tól nem lát​tam sem​mit, és gon​dol​kod​ni sem tud​tam.
Ing​ru​hám meg​pör​kö​lő​dött, szé​lei szét​mál​lot​tak és le​hul​lot​tak, a ki​rály​nő uj​jai bil​log​hoz
ha​son​ló​an éget​tek. Kály​ha​for​ró volt, és hul​lá​mok​ban fod​ro​zó​dott kö​rü​löt​te a le​ve​gő. El​-
for​dí​tot​tam az ar​com, hogy lé​leg​zet​hez jus​sak. Át​von​szolt a ta​von, majd fel​vitt a meg​fe​-
ke​te​dett föld​ku​pac​hoz, ame​lyen ko​ráb​ban fe​küdt, a szét​ha​sadt fa irá​nyá​ba.
Ad​dig​ra fel​fog​tam, mit akar ve​lem ten​ni, és a fáj​dal​mat le​gyűr​ve si​kol​toz​ni kezd​tem,
és fel​vet​tem vele a har​cot. A szo​rí​tá​sa el​len azon​ban nem tud​tam vé​de​kez​ni. Ami​kor me​-
zít​láb rug​dos​tam, a tal​pam is meg​égett. Va​kon ta​po​ga​tóz​tam va​la​mi​fé​le má​gia után, és
egy fél va​rázs​igét si​ke​rült is el​or​dí​ta​nom, de köz​ben a ki​rály​nő úgy meg​rá​zott, hogy
össze​koc​can​tak a fo​ga​im. Lán​go​ló zsa​rát​nok​ként vett kör​be, tü​zet le​helt min​den irány​-
ba. Ez​u​tán in​kább már meg akar​tam fog​ni, oda akar​tam húz​ni ma​gam hoz​zá. Szí​ve​seb​-
ben ég​tem vol​na ha​lál​ra, mint hogy to​vább szen​ved​jek. Nem vol​tam kí​ván​csi rá, mi​lyen
ron​tást fog be​lém ül​tet​ni, és mi​hez kezd az erőm​mel, ha si​ke​rül be​le​dug​nia a ha​tal​mas
szív​fá​ba, itt, a Ren​ge​teg kö​ze​pén.
A ki​rály​nő kar​ja azon​ban me​re​ven tar​tott. A ro​po​gó ágak és a ha​mu​fel​hő kö​zött át​ha​-
tol​va be​lö​kött a fa mé​lye​dé​sé​be, oda, ahol a vil​lám le​sza​kí​tot​ta a leg​vas​ta​gabb ágát. A fo​-
lyon​dá​rok össze​szo​rul​tak kö​rü​löt​tem. A szív​fa kér​ge ko​por​só​fe​dél​ként zá​rult be fö​löt​-
tem.
 31. FEJEZET
Hi​deg, zöld, ra​ga​csos nö​vé​nyi vá​la​dék folyt a tes​tem​re, át​áz​tat​ta a ha​ja​mat és a bő​rö​-
met. Va​dul lök​dös​tem a kér​get alul​ról, az​tán ful​la​doz​va el​da​dog​tam egy erő​sí​tő igét,
mire re​ped​ni kez​dett. Ádázul ka​pir​gál​tam, hogy uj​ja​im be​gyét be​le​akaszt​has​sam a ké​-
reg szé​lé​be, és csu​pasz lá​ba​mat is a hé​zag​ba dug​tam. Vé​gül min​den erő​met össze​szed​ve
ki​húz​tam ma​gam a szív​fá​ból a li​get​be, nem tö​rőd​ve az​zal, hogy szú​rós szál​kák fú​ród​tak
a kör​me​im alá. A ré​mü​let​től szin​te va​kon me​ne​kül​tem, sza​lad​tam, igye​kez​tem tá​vo​labb
lök​ni ma​gam a fá​tól. Vé​gül be​le​es​tem a hi​deg víz​be, és ka​pá​lóz​va, nagy ne​he​zen part​ra
evic​kél​tem. Ek​kor jöt​tem rá, hogy min​den meg​vál​to​zott.
A tűz​nek és a harc​nak nyo​mát sem lát​tam. El​tűnt Szar​kan, és el​tűnt a Ren​ge​teg-ki​rály​-
nő is. Még a ha​tal​mas szív​fá​nak is hűlt he​lye volt, akár​csak a töb​bi​nek. A li​get leg​alább a
fe​lé​re rit​kult meg. A halk ne​szek​kel fod​ro​zó​dó ta​vacs​ka part​ján áll​tam, egy min​den jel
sze​rint ide​gen vi​lág​ban. Ve​rő​fé​nyes reg​gel volt, nem bá​gyadt dél​után. Ma​da​rak ci​káz​tak
az ágak kö​zött csa​csog​va, és bé​kák ku​ruttyol​tak a kis tó kö​rül.
Azon​nal meg​ér​tet​tem, hogy csap​dá​ba es​tem, még​sem érez​tem úgy, hogy a Ren​ge​teg​-
ben len​nék. Nem az a bor​zal​mas ár​nyék​vi​lág volt, amely​ben Kas​ját lát​tam kó​do​rog​ni,
ahol Jer​zsi he​vert egy fa tö​vé​hez ros​kad​va. Nem is ha​son​lí​tott a ter​mé​szet​el​le​nes csönd​-
től sűrű, iga​zi li​get​re. A hul​lá​mok gyen​gé​den nyal​dos​ták a lá​ba​mat. Meg​for​dul​tam, és
fröcs​köl​ve vissza​sza​lad​tam a pa​tak​med​ren át az Or​só​hoz. Ha​bár Szar​kan nem mond​hat​-
ja el egye​dül a Hí​vó​igét, az Or​són át ju​tot​tunk be – ta​lán az ve​zet majd ki​fe​lé is.
Itt még a fo​lyó is más​mi​lyen volt. Las​san, fo​ko​za​to​san ki​szé​le​se​dett, és mé​lyül​ni kez​-
dett, de nem üd​vö​zöl​tek fel​szál​ló pá​ra​fel​hők, és nem hal​lot​tam a víz​esés ro​ba​ját. Vé​gül
meg​áll​tam egy is​me​rős​nek lát​szó ka​nyar​nál, és le​néz​tem a par​ton álló fa​cse​me​té​re. Egy
vé​kony kis szív​fa​cse​me​te volt, ta​lán tíz​éves, ép​pen csak rá​nyúj​tóz​tat​ta ága​it a ha​tal​mas,
szür​ke öreg​em​ber szik​lá​ra, ame​lyet a zu​ha​tag al​ján lát​tunk. Ez volt az első szív​fa, ame​-
lyik alatt föl​det ér​tünk, ami​kor té​bo​lyult mód​ra le​csúsz​tunk a szik​la​fa​lon, fé​lig be​le​vesz​-
ve a víz​esés alatt fel​tor​nyo​sult köd​be.
Ám zu​ha​ta​got se​hol sem lát​tam, sem szik​la​me​re​délyt. Az ős​ré​gi fa ki​csi volt és fi​a​tal.
Egy má​sik szív​fa is állt a fo​lyó má​sik part​ján, pont szem​ben vele. A két őr​szem kö​zött
las​san ki​szé​le​se​dett az Orsó, és to​vább​cso​bo​gott a sö​tét és mély messze​ség​be. Tá​vo​labb
nem lát​tam szív​fá​kat, csak kö​zön​sé​ges töl​gye​ket és ma​gas fe​nyő​ket.
Ek​kor döb​ben​tem rá, hogy nem va​gyok egye​dül. Egy nő állt a túl​só par​ton, az öre​gebb
szív​fa alatt.
Pár pil​la​na​tig azt hit​tem, ő a Ren​ge​teg-ki​rály​nő. Annyi​ra ha​son​lí​tott rá, hogy akár ro​-
ko​nok is le​het​tek vol​na. Ha​son​ló, éger​fa​ké​reg​re em​lé​kez​te​tő bőre volt, ugyan​olyan gu​-
ban​cos haja, de hosszú​ká​sabb volt az arca, a sze​me pe​dig zöld. Ahol a Ren​ge​teg-ki​rály​nő
arany és rozs​da​bar​na volt, ott a zöld sze​mű ki​rály​nő egy​sze​rű bar​na és ezüst​szür​ke. Te​-
kin​te​te a fo​lyó​ra ta​padt, ahogy az enyém is, és mi​előtt bár​mit szól​hat​tam vol​na, messzi
nyi​kor​gást so​dort fe​lénk a szél a víz fö​lött. Egy csó​nak sod​ró​dott kö​zénk lá​gyan: mes​te​-
ri​en ki​fa​ra​gott, cso​dá​la​tos csó​nak, amely​ben a Ren​ge​teg​ki​rály​nő állt.
 En​gem nem vett ész​re. Mo​so​lyog​va állt a ha​jó​orr​ban, vi​rá​gok dí​szí​tet​ték a ha​ját, mel​-
let​te pe​dig egy fér​fit pil​lan​tot​tam meg. El​tar​tott egy ide​ig, mire fel​is​mer​tem az ar​cát.
Ko​ráb​ban csak a holt​tes​tét lát​tam: ő volt a to​rony ki​rá​lya. Sok​kal fi​a​ta​labb​nak és ma​ga​-
sabb​nak lát​szott, arca még sima és ru​ga​nyos volt. A Ren​ge​teg-ki​rály​nő azon​ban ugyan​-
úgy fes​tett, mint a krip​tá​ban, ami​kor be​fa​laz​ták. Egy fe​szült arcú, fi​a​tal fér​fi ült mö​göt​-
tük, szin​te még fiú, még​is lát​tam ben​ne azt, aki​vé vált: a zord, ri​deg arcú fér​fit a to​rony
krip​tá​já​ból. Még töb​ben vol​tak ve​lük a to​rony né​pé​ből, ők haj​tot​ták a csó​na​kot eve​ző​ik​-
kel. Ezüst​vért​jük​ben óva​kod​va néz​ték a kör​nye​ző fá​kat, mi​köz​ben bele-be​le​me​rí​tet​ték
az eve​ző​ket a víz​be.
To​váb​bi csó​na​kok ér​kez​tek mö​göt​tük, több​tu​cat​nyi, ám ezek fur​csa, sze​dett-ve​dett al​-
kal​ma​tos​sá​gok vol​tak, in​kább ha​tal​mas​ra nőtt le​ve​lek, sem​mint va​ló​di csó​na​kok. A
ben​nük uta​zó em​be​rek​hez ha​son​ló​kat még soha nem lát​tam, mind​nyá​jan fák​ra ha​son​lí​-
tot​tak, mint maga a Ren​ge​teg​ki​rály​nő is. Sö​tét dió- és élénk cse​resz​nye​fa, hal​vány kő​ris
és me​leg bükk. Gye​re​kek is ve​gyül​tek kö​zé​jük, de idős em​ber egy sem tűnt fel.
A fa​ra​gott csó​nak fi​no​man a part​nak ütő​dött, és a ki​rály se​gí​tett ki​száll​ni a Ren​ge​teg-
ki​rály​nő​nek. Az asszony mo​so​lyog​va sé​tált oda a fa​asszony​hoz, és felé nyúj​tot​ta a ke​zét.
– Lin​a​ja! – szó​lí​tot​ta meg. A szó egy​szer​re volt má​gi​kus és hét​köz​na​pi szá​mom​ra, név is
volt, meg nem is, egy​szer​re je​len​tett hú​got, ba​rá​tot és úti​tár​sat. Fur​csán vissz​hang​zott
ide-oda a fák kö​zött. A le​ve​lek mint​ha visszas​ut​tog​ták vol​na, a pa​tak is ma​gá​val so​dor​-
ta, és be​le​íród​ni lát​szott az egész kör​nye​zet​be.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő ezt lát​szó​lag nem vet​te ész​re. Meg​csó​kol​ta húga mind​két or​cá​ját,
az​tán meg​fog​ta a ki​rály ke​zét, és át​ve​zet​te a fák kö​zött a li​get felé. A to​rony​ból ér​ke​zett
fér​fi​ak ki​kö​töt​ték csó​nak​ja​i​kat, és kö​vet​ték őket.
Lin​a​ja né​mán vá​ra​ko​zott to​vább a par​ton, és fi​gyel​te, ahogy a kí​sé​ret tag​jai is ki​száll​-
nak a csó​na​kok​ból, egyik a má​sik után. Meg​érin​tett min​den meg​üre​se​dő csó​na​kot, ame​-
lyek va​ló​di fa​le​ve​lek​ké zsu​go​rod​tak a ví​zen, és a part​ra sod​ród​tak, ahol már egy nagy
ku​pac le​vél gyü​lem​lett fel egy mé​lye​dés​ben. A fo​lyó ha​ma​ro​san el​nép​te​le​ne​dett. Az utol​-
só fa​em​be​rek is meg​in​dul​tak a li​get felé. Ek​kor Lin​a​ja rám né​zett, és halk, még​is zen​gő
han​gon szó​lalt meg, mint​ha egy üre​ges fa​tus​kón do​bol​na. – Gye​re!
Döb​ben​ten néz​tem rá. Ő vi​szont csak el​for​dult, és a pa​ta​kon át​gá​zol​va ott​ha​gyott. Pár
pil​la​nat múl​va a nyo​má​ba sze​gőd​tem. Fél​tem, de va​la​mi​ért ösz​tö​nö​sen nem tőle. Min​-
den lé​pés​nél be​le​csob​bant a lá​bam a víz​be. Az övé nem. Az ő bőre va​la​hogy fel​szív​ta a vi​-
zet.
Kü​lö​nös mó​don áram​lott kö​rü​löt​tünk az idő. Mire a li​get​be ér​tünk, a me​nyeg​ző már
vé​get ért. A Ren​ge​teg-ki​rály​nő és fér​je egy​más ke​zét fog​va áll​tak a föld​ku​pac te​te​jén,
kar​ju​kon vi​rág​ko​szo​rú füg​gött. Az er​dei nép kö​ré​jük gyűlt, szét​szó​ró​dott a fák kö​zött,
és né​mán fi​gyel​te őket. Nagy csen​des​ség ült meg min​dent, mély, em​ber​fö​löt​ti né​ma​ság.
A to​rony​ból ér​ke​zett, ma​rok​nyi csa​pat gya​na​kod​va mé​re​get​te a má​sik nép kép​vi​se​lő​it,
és a szív​fák sus​tor​gá​sá​ra mind​un​ta​lan össze​rez​zen​tek. A fi​a​tal, zord arcú fiú a buc​ka
egyik ol​da​lán állt, és vi​szo​lyog​va néz​te a Ren​ge​teg-ki​rály​nő fur​csa, hosszú, gö​csör​tös uj​-
ja​it, ame​lyek​kel át​fog​ta a ki​rály ke​zét.
Lin​a​ja kö​ze​lebb ment, és csat​la​ko​zott hoz​zá​juk. Ned​ves volt a sze​me, úgy csil​lo​gott,
mint az eső áz​tat​ta, zöld le​ve​lek. A Ren​ge​teg-ki​rály​nő mo​so​lyog​va oda​for​dult hoz​zá, és
ki​nyúj​tot​ta a ke​zét. – Ne sírj! – kér​te olyan ka​ca​gás​sal hang​já​ban, mint a pa​tak cso​bo​gá​-
sa. – Nem me​gyek messzi​re. A to​rony a völgy túl​só vé​gé​ben van.
 A húga nem vá​la​szolt. Meg​csó​kol​ta test​vé​re ar​cát, és el​en​ged​te a ke​zét.
A ki​rály és a Ren​ge​teg-ki​rály​nő együtt hagy​ták el a li​ge​tet, a to​rony né​pé​nek kí​sé​re​té​-
ben. A töb​bi​ek né​mán el​ol​da​log​tak a fák kö​zött. Lin​a​ja hal​kan só​haj​tott, mint ami​kor
lagy​ma​tag szél fúj át az ágak ré​se​in. Is​mét egye​dül ma​rad​tunk, ott áll​tunk ket​ten a föld​-
ku​pac te​te​jén. Új​ból oda​for​dult hoz​zám.
– Né​pünk so​ká​ig ön​ma​gá​ban élt itt – kezd​te, én pe​dig el​tű​nőd​tem azon, hogy mit je​-
lent​het a „so​ká​ig” egy fá​nak. Ezer év? Két​ezer? Tíz​ezer? Ge​ne​rá​ci​ók vég​te​len sora, és
min​den nem​ze​dék​kel egy​re mé​lyebb​re ha​to​ló gyö​ke​rek. – El​kezd​tük el​fe​lej​te​ni, hogy
kell em​ber​nek len​ni. Ap​rán​ként egy​re fo​gyat​ko​zott a so​runk.
– Ami​kor a má​gus​ki​rály meg​ér​ke​zett ide az em​be​re​i​vel, a nő​vé​rem be​en​ged​te őket a
völgy​be. Re​mél​te, hogy meg​ta​ní​ta​nak min​ket em​lé​kez​ni. Azt hit​te, meg​újul​ha​tunk, és
mi is ta​nít​hat​juk őket… éle​tet ad​ha​tunk egy​más​nak. De ők fél​tek tő​lünk. Élni akar​tak,
erő​seb​bé vál​ni, de vál​toz​ni nem vol​tak haj​lan​dók en​nek ér​de​ké​ben. Rossz dol​go​kat sa​já​-
tí​tot​tak el. – Mi​köz​ben be​szélt, évek su​han​tak el kö​rü​löt​tünk, el​mo​sód​va, mint az eső,
szür​kén, pu​hán, egy​más​ra te​le​ped​ve. Az​tán megint nyár lett, egy jó​val ké​sőb​bi nyár, és a
Ren​ge​teg népe vissza​jött a li​get​be.
So​kan las​san, fá​rad​tan mo​zog​tak. Má​sok meg​se​be​sül​tek: meg​fe​ke​tült kar​ju​kat fog​ták,
az egyik fér​fi fél lá​bon bi​ce​gett, se​be​sült lába ügyet​le​nül ket​té​ha​sí​tott fa​tus​kó​ra ha​son​lí​-
tott. Két má​sik se​gí​tett neki jár​ni. A tus​kó vé​gén mint​ha el​kez​dett vol​na vissza​nő​ni a
láb​fe​je. Né​há​nyan a gye​re​ke​i​ket hoz​ták ma​guk​kal, egy asszony pe​dig kis​ba​bát hor​dott a
kar​ján. A tá​vol​ban, nyu​gat felé vé​kony, fe​ke​te füst​osz​lop go​moly​gott az ég felé.
Mi​köz​ben a li​get felé kö​ze​led​tek, gyü​möl​csö​ket gyűj​töt​tek a szív​fák​ról, le​hul​lott ké​-
reg​da​ra​bok​ból és le​ve​lek​ből kely​he​ket ké​szí​tet​tek, ahogy Kas​já​val tet​tük gye​rek​ko​runk​-
ban, ami​kor tea​dél​utá​no​kat ren​dez​tünk a sű​rű​ben. Ez​u​tán mer​tek ma​guk​nak a ta​vacs​-
ka tisz​ta vi​zé​ből, és szét​szó​ród​tak a fák kö​zött, egye​sé​vel, ket​te​sé​vel, vagy ki​csit na​-
gyobb cso​por​tok​ban. Csak áll​tam egy hely​ben, és néz​tem őket, a sze​mem meg​telt
könnyel, ma​gam sem tud​tam, mi​ért. Né​há​nyan meg​áll​tak tisz​tá​so​kon, aho​vá be​sü​tött a
nap. Et​tek a gyü​mölcs​ből és it​tak a víz​ből. Az anya meg​rá​gott egy da​rab gyü​möl​csöt és
be​le​rak​ta a kis​ba​ba szá​já​ba, majd meg​itat​ta egy fa​le​vél​ből.
Át​ala​kul​tak. Meg​nőtt a lá​buk, hosszú​ra nyúl​tak a láb​uj​ja​ik, be​le​váj​tak a föld​be. Meg​-
nyúlt a tes​tük, kar​ju​kat a nap felé emel​ték. Szét​mál​ló ru​há​juk​ból szá​raz, bar​na le​ve​lek
let​tek. A gye​re​kek vál​toz​tak át a leg​gyor​sab​ban: egyik pil​la​nat​ról a má​sik​ra vál​tak ha​tal​-
mas, gyö​nyö​rű, szür​ke osz​lo​pok​ká, ki​rob​ban​tak be​lő​lük az ágak, és fe​hér vi​rá​gok​kal tel​-
tek meg. Ezüst le​ve​lek bom​lot​tak ki min​den​hol, mint​ha a be​lé​jük köl​tö​ző élet egyet​len
nagy nyö​gés​ként rob​bant vol​na ha​tal​mas lom​bo​zat​tá.
Lin​a​ja ott​hagy​ta a föld​ku​pa​cot, és ki​sé​tált kö​zé​jük. Népe né​hány tag​ja, fő​leg a se​be​sül​-
tek és az idő​sek küsz​köd​tek, nem tud​tak tel​je​sen át​ala​kul​ni. A kis​ba​ba is meg​vál​to​zott,
egy vi​rá​gok​kal ko​ro​ná​zott, cso​dá​la​to​san fé​nyes kis fa lett be​lő​le. Any​ja vi​szont gör​nyed​-
ten, re​meg​ve tér​delt le a fa​törzs​höz, rá​tet​te a ke​zét, a ke​zé​ben fo​gott ke​hely​ből ki​öm​lött
a víz, arca vak gyöt​re​lem​ről árul​ko​dott. Lin​a​ja óva​to​san meg​érin​tet​te a vál​lát. Fel​se​gí​-
tet​te a föld​ről az anyát, és ki​csit ar​rébb húz​ta a kis​gye​rek fá​já​tól. Si​mo​gat​ta a ha​ját, gyü​-
möl​csöt adott neki, meg​itat​ta a sa​ját kely​hé​ből, és mély, kü​lö​nös han​gon éne​kelt neki.
Az anya le​haj​tott fej​jel állt mel​let​te, a föld​re hul​lot​tak a könnyei, az​tán egy​szer csak fel​-
emel​te a fe​jét a nap​fény felé, fa lett be​lő​le, és bur​ján​za​ni kez​dett.
Lin​a​ja se​gí​tett az utol​só csap​dá​ba eset​tek​nek, a sa​ját kely​hé​ből itat​ta őket, és újabb
gyü​möl​csö​ket emelt a szá​juk​hoz. A kér​gü​ket si​mo​gat​ta, és má​gi​át éne​kelt be​lé​jük, amíg
át nem ala​kul​tak. Egye​sek​ből ki​csi, rücs​kös fa lett, má​sok vé​kony cse​me​ték​ké tö​pö​röd​-
tek össze. A li​get tele lett szív​fák​kal. Csak Lin​a​ja ma​radt meg.
Vissza​jött a tó​hoz. – Mi​ért? – kér​dez​tem tőle fél​sze​gen. Tud​nom kel​lett, de úgy érez​-
tem, nem aka​rom hal​la​ni a vá​laszt, nem aka​rom tud​ni, mi ala​kí​tot​ta át őket így.
Lin​a​ja a fo​lyó tá​vo​lab​bi ré​szé​re mu​ta​tott. – Jön​nek – búg​ta mély hang​ján. – Nézd! – Én
is vé​gig​néz​tem a fo​lyón. Az ég tü​kör​ké​pe he​lyett fér​fi​a​kat lát​tam fa​ra​gott csó​na​kok​ban,
lám​pá​so​kat, égő fák​lyá​kat és ir​dat​lan fej​szé​ket hoz​tak ma​guk​kal. Az első csó​nak ele​jén
zász​ló len​ge​de​zett, a ha​jó​orr​ban pe​dig a me​nyeg​zőn lá​tott fi​a​tal​em​ber állt, aki köz​ben
idő​sebb és még ke​mé​nyebb arcú lett. Rá​jöt​tem, hogy ő fa​laz​ta be a Ren​ge​teg-ki​rály​nőt.
Most már ő vi​sel​te fe​jén a ko​ro​nát.
– Jön​nek – foly​tat​ta Lin​a​ja. – El​árul​ták a nő​vé​re​met, és be​zár​ták va​la​ho​vá, ahol nem
nö​ve​ked​he​tett to​vább. Ér​tünk is el​jöt​tek.
– Nem tud​tok har​col​ni el​le​nük? – kér​dez​tem. Érez​tem, ahogy a má​gia lé​nye mé​lyén
gub​baszt, nem pa​tak​ként, ha​nem kút​ként, amely​nek vize egy​re lej​jebb apad. – Nem fut​-
hat​tok el…?
– Nem – vá​la​szol​ta.
El​hall​gat​tam. Olyan mély volt a te​kin​te​te, mint a Ren​ge​teg, zöld és vég​te​len. Mi​nél to​-
vább néz​tem, an​nál ke​vés​bé lát​tam nő​nek. Csak az egyik fe​lét lát​tam: a ko​ro​nát nö​vesz​-
tő tör​zset, a szé​les​re nyú​ló ága​kat, a le​ve​le​ket, a vi​rá​go​kat és a gyü​möl​csö​ket, és mé​lyen
alul a hosszú és va​dul bur​ján​zó gyö​ke​rek gi​gan​ti​kus há​ló​za​tát, ame​lyek a völgy alap​ja​it
is ke​resz​tül​szőt​ték. Ne​kem is volt gyö​ke​rem, de más​mi​lyen. En​gem óva​to​san ki le​he​tett
ásni a föld​ből, én meg tud​tam ráz​ni ma​gam, en​gem át le​he​tett ül​tet​ni a ki​rály kas​té​lyá​-
ba vagy egy már​vány​to​rony​ba – ta​lán nem let​tem vol​na bol​dog, de túl​él​tem vol​na. Őt
azon​ban nem le​he​tett ki​ás​ni a föld​ből.
– Rossz dol​go​kat ta​nul​tak meg – ma​gya​ráz​ta Lin​a​ja. – De ha itt ma​ra​dunk, ha har​co​-
lunk, mi is a rossz dol​gok​ra fo​gunk em​lé​kez​ni. Az​tán… – El​hall​ga​tott. – Úgy dön​töt​tünk,
hogy in​kább nem fo​gunk em​lé​kez​ni.
Le​ha​jolt, és újra te​le​töl​töt​te a kely​hét. – Várj! – ki​ál​tot​tam rá. El​kap​tam a kar​ját, mi​-
előtt ivott vol​na a víz​ből, mi​előtt ma​gam​ra hagy​ha​tott vol​na. – Tudsz ne​kem se​gí​te​ni?
– Se​gít​he​tek át​ala​kul​ni – fe​lel​te. – Elég mély​re nyúlsz ah​hoz, hogy ve​lem tarts. Együtt
nö​ve​ked​hetsz ve​lem, és így bé​ké​ben fogsz élni.
– Nem tu​dok.
– Ha nem jössz ve​lem, egye​dül ma​radsz. A bá​na​tod és a fé​lel​med meg fog​ja mér​gez​ni a
gyö​ke​re​i​det.
Né​mán, ret​teg​ve áll​tam mel​let​te. Las​san kezd​tem fel​fog​ni, amit mond. In​nen szár​ma​-
zott a ron​tás. A Ren​ge​teg népe szán​dé​ko​san vál​to​zott meg. Még min​dig él​tek, hosszú,
mély ál​mo​kat lát​tak, de in​kább fa​ként lé​tez​tek, mint em​ber​ként. Nem vol​tak éb​ren, nem
vol​tak csap​dá​ba esett élők, nem ké​reg mögé zárt em​be​rek​ként foly​tat​ták lé​te​zé​sü​ket,
akik örök​ké a sza​ba​du​lás után vá​gya​koz​nak.
De ha én nem ala​ku​lok át, ha em​ber ma​ra​dok, és ott ra​ga​dok a tisz​tá​son egye​dül, a
nyo​mo​rú​sá​gom las​san meg​be​te​gí​ti az ő szív​fá​ját is, ahogy a li​ge​ten kí​vü​li, ha​tal​mas fá​-
kat is, bár az erőm élet​ben fog​ja tar​ta​ni.
– Nem tud​nál el​en​ged​ni? – kér​dez​tem el​ke​se​red​ve. – A te fád​ba ra​kott bele…
Lin​a​ja arca el​sö​té​tült a bá​nat​tól. Ek​kor meg​ér​tet​tem, hogy csak így tud se​gí​te​ni. El​-
tűnt. Ami élő meg​ma​radt be​lő​le a fá​ban, az mély volt, kü​lö​nös és las​sú. A fa meg​ta​lál​ta
eze​ket az em​lé​ke​ket, eze​ket a pil​la​na​to​kat, hogy meg​mu​tas​sa a ki​ve​ze​tő utat – az ő ki​ve​-
ze​tő út​ját –, ám en​nél töb​bet nem te​he​tett. Nem tud​ta más​képp meg​men​te​ni ma​gát és a
né​pét.
Na​gyot nyel​tem, és hát​ra​lép​tem. Le​csú​szott a ke​zem a kar​já​ról. Még egy da​ra​big né​-
zett, az​tán inni kez​dett. Ott, a tó part​ján áll​va eresz​tett gyö​ke​ret, sö​tét haj​tá​sai ki​bo​go​-
zód​tak, ezüst ágai szét​ter​jed​tek, egy​re fel​jebb és fel​jebb tö​re​ked​tek, olyan ma​gas​ra, ami​-
lyen mély volt a ben​ne lévő kút. Meg​nyúlt, és egy​re csak nőtt, a vi​rá​gok fe​hér kö​te​lek​-
ként fu​tot​ták kör​be a lomb​ját, tör​zse eny​hén rán​co​ló​dott a ha​mu​szín-ezüst ké​reg alatt.
Is​mét egye​dül ma​rad​tam a li​get​ben. Most azon​ban már a ma​da​rak sem éne​kel​tek. A
fák kö​zött né​hány őzet pil​lan​tot​tam meg, de meg​ré​mül​ve for​dul​tak el, és csak fe​hér far​-
kuk vil​lant fel időn​ként me​ne​kü​lés köz​ben. Szá​raz, bar​na le​ve​lek li​beg​tek le a föld​re, a ta​-
la​jon pe​dig el​mor​zso​lód​tak a be​lé​jük ha​ra​pó fagy​tól. Le​buk​ni ké​szült a nap. Át​fog​tam
ma​gam a ka​rom​mal, fáz​tam és fél​tem, a le​he​let fe​hér fel​hők​ben pöf​fent ki be​lő​lem, csu​-
pasz lá​bam ösz​tö​nö​sen fel-fel​emel​ke​dett a jég​hi​deg föld​ről. A Ren​ge​teg las​san be​zá​rult
kö​rü​löt​tem. Nem volt mer​re me​ne​kül​ni.
Még​is va​la​mi fény gyúlt ben​nem, éles, ra​gyo​gó, is​me​rős – a Hí​vó​ige fé​nye. Hir​te​len tá​-
madt re​ménnyel for​dul​tam a li​get felé, ame​lyet most hó le​pett be. Megint to​vább​len​dült
az idő. Csu​pa​szon, der​med​ten áll​tak a néma fák. A Hí​vó​ige fé​nye vé​kony hold​su​gár for​-
má​já​ban ha​tolt a lom​bok közé. A tó ol​vadt ezüst​ként csil​lo​gott, és va​la​ki ki​lé​pett be​lő​le.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő volt az. Ki​lé​pett a hó​val le​pett part​ra, nyo​má​ban egy fe​ke​te sá​von
lát​ha​tó​vá vált a csu​pasz föld. Át​ázott, fe​hér gyász​ru​há​já​ban össze​ro​gyott a par​ton, az​-
tán az ol​da​lá​ra for​dul​va össze​ku​po​ro​dott, és le​ve​gő​höz pró​bált jut​ni, az​tán hir​te​len ki​-
nyi​tot​ta a sze​mét. Las​san fel​tá​masz​ko​dott re​me​gő kar​já​ra, kö​rül​né​zett a li​get​ben, vé​gig​-
pil​lan​tott az újon​nan fel​nőtt szív​fá​kon, és sze​me egé​szen el​ke​re​ke​dett az iszo​nyat​tól.
Nagy ne​he​zen láb​ra állt. Sá​ros ru​há​ja szin​te rá​fa​gyott a tes​té​re. Meg​állt a föld​ku​pac te​te​-
jén, to​vább néz​te a li​ge​tet, majd fel​emel​te a fe​jét, és fel​te​kin​tett a mel​let​te égbe szö​kő, ha​-
tal​mas szív​fá​ra.
Bi​zony​ta​la​nul kö​ze​lebb lé​pett hoz​zá a hó​föd​te föld​hal​mon ke​resz​tül, majd rá​tet​te a ke​-
zét a szé​les, ezüst törzs​re. Egy da​ra​big ott állt mel​let​te resz​ket​ve. Az​tán ne​ki​dőlt, és las​-
san rá​szo​rí​tot​ta az ar​cát a ké​reg​re. Nem sírt. Nyi​tott és üres volt a sze​me, nem lá​tott
sem​mit.
Nem tud​tam, ho​gyan si​ke​rült Szar​kan​nak egye​dül el​mon​da​nia a Hí​vó​igét, vagy mi
zaj​lik a sze​mem előtt, csak fe​szül​ten vá​ra​koz​tam, hát​ha a lá​to​más meg​mu​tat​ja a ki​ve​ze​-
tő utat. To​vább hul​lott ránk a hó, csil​lo​gott az éles fény​ben. Az én bő​rö​met nem érin​tet​-
te, de be​lep​te a sá​vot, ame​lyet a tó​ból ki​lé​pő ki​rály​nő ha​gyott maga után, és újra fe​hér
lett min​den. A Ren​ge​teg-ki​rály​nő nem moz​dult.
A szív​fa lá​gyan meg​re​zeg​tet​te le​ve​le​it, és egyik ala​cso​nyan lévő ágát a ki​rály​nő felé
haj​tot​ta. Egy vi​rág bon​tot​ta szir​ma​it az ágon, a tél hi​de​gé​vel da​col​va. Ki​bom​lott, az​tán
le​hul​lat​ta szir​ma​it, és vé​gül egy ki​csi, zöld gyü​möl​csöt ér​lelt ma​gá​ból. A ter​més las​san
arannyá érett. A gyü​mölcs hí​vo​ga​tó​an lej​jebb eresz​ke​dett a szá​rán a fa​asszony​hoz.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő el​vet​te a gyü​möl​csöt, és két te​nye​re közé fog​ta. Köz​ben a li​get
néma csönd​jét ke​mény, is​me​rős dön​gé​sek ráz​ták fel a fo​lyó tá​vo​lab​bi sza​ka​sza fe​lől. Egy
fej​sze esett neki egy fá​nak.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő meg​der​medt, ho​lott ajka már hoz​zá​ért a gyü​mölcs​höz. Mind​ket​-
ten me​re​ven áll​tunk és fü​lel​tünk. Újabb dön​dü​lés. A ki​rály​nő le​en​ged​te a ke​zét. A gyü​-
mölcs a föld​re pottyant, el​tűnt a hó​ban. A fa​asszony fel​kap​ta ru​há​já​nak fosz​la​do​zott
sze​gé​lyét a föld​ről, és a föld​hal​mon át vissza​ro​hant a fo​lyó​ba.
Utá​na​sza​lad​tam, a szí​vem a fej​sze​csa​pá​sok üte​mé​re do​bo​gott. A li​get vé​gé​ig ro​han​-
tunk a víz​ben, ahol a vé​kony kis fa​cse​me​te idő​köz​ben vas​kos, nagy ko​ro​ná​jú fa​óri​ás​sá
érett. Egy dú​san fa​ra​gott csó​nak volt ki​köt​ve a par​ton, és két fér​fi igye​ke​zett fej​szé​vel ki​-
vág​ni a fát. Jó han​gu​lat​ban dol​goz​tak, fel​vált​va csap​tak le sú​lyos szer​szá​ma​ik​kal, min​-
den vá​gás​sal egy​re mé​lyebb​re ha​sít​va. Ezüs​tös szür​ke for​gá​csok re​pül​tek szét a le​ve​gő​-
ben.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő ré​mül​ten fel​si​kol​tott, vér​fa​gyasz​tó hang​ja ide-oda len​gett a sű​-
rű​ben. A fa​vá​gók ab​ba​hagy​ták a csap​do​sást, és mi​köz​ben döb​ben​ten kör​be​néz​tek, egyi​-
kük ide​ge​sen mar​ko​lász​ta a fej​szé​jét. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban a ki​rály​nő rá​juk tá​madt.
A nya​kuk​nál fog​va kap​ta el őket hosszú uj​ja​i​val, és el​ha​jí​tot​ta őket a fá​tól, bele a fo​lyó​-
ba, ahol kö​hög​ve, csap​kod​va ful​la​doz​tak. A ki​rály​nő térd​re ro​gyott a le​kó​ka​dó fa mel​-
lett. Ke​zét a ha​sa​dék​ra ta​pasz​tot​ta, amely​ből szi​vá​rog​tak a ned​vek, mint​ha ez​zel össze
tud​ná zár​ni. A fa azon​ban túl nagy sé​rü​lést szer​zett, nem ment​het​te meg. Már mé​lyen a
fo​lyó fölé dőlt. Egy óra vagy egy nap volt hát​ra ad​dig, hogy vég​leg be​le​csob​ban​jon.
A ki​rály​nő fel​állt. Még min​dig re​me​gett, de nem a hi​deg​től, ha​nem a ha​rag​tól, és a ta​-
laj vele együtt re​me​gett. Lába előtt egy ha​sa​dék je​lent meg, majd ro​ha​mo​san ki​szé​le​se​-
dett, és vé​gig​fu​tott a li​get mind​két ol​da​lán. Át​lé​pett a tá​gu​ló sza​ka​dék fö​lött, én pe​dig
még épp ide​jé​ben kö​vet​tem. A csó​nak be​le​zu​hant a tá​ton​gó mély​ség​be, és ahogy a fo​lyó
be​le​buk​dá​csolt a sza​ka​dék​ba, a li​get le​sza​kadt a se​be​sen ki​ala​ku​ló víz​esés szik​la​pe​re​mén
a min​dent el​ta​ka​ró pá​ra​fel​hők​be. Az egyik fa​vá​gó be​le​csú​szott a víz​be, és üvölt​ve át​sod​-
ró​dott a pe​rem fö​lött, mire a má​sik is fel​ki​ál​tott, és utá​na​nyúj​tot​ta a ke​zét – de már késő
volt.
A fa​cse​me​te a li​get​tel együtt süllyedt el, a tö​rött szív​fa vi​szont ve​lünk együtt emel​ke​-
dett fel​fe​lé. A má​sik fa​vá​gó nagy ne​he​zen meg​ka​pasz​ko​dott a par​ton, uj​ja​it a re​me​gő
föld​be váj​ta. Ami​kor a Ren​ge​teg-ki​rály​nő meg​kö​ze​lí​tet​te, be​le​csap​ta a fej​szét, ám a szer​-
szám meg​bi​csak​lott a bő​rén, le​pat​tant róla és ki​esett a fa​vá​gó ke​zé​ből. A ki​rály​nő nem
tö​rő​dött vele. Üres, el​ve​szett volt az arca. Meg​ra​gad​ta a fér​fit, és oda​vit​te a se​be​sült szív​-
fá​hoz. A fa​vá​gó hasz​ta​lan küz​dött el​le​ne, be​le​nyom​ta a törzs​be, és hir​te​len új haj​tá​sok
tör​tek fel a föld​ből, hogy a he​lyén tart​sák.
A fér​fi tes​te meg​fe​szült, ar​cá​ra ki​ült az iszo​nyat. A Ren​ge​teg-ki​rály​nő hát​rébb lé​pett. A
nö​vé​nyek a szív​fa szag​ga​tott szé​lű ha​sa​dé​ká​hoz kö​töt​ték a fa​vá​gó láb​fe​jét és bo​ká​ját, és
a vég​tag​jai már​is át​ala​ku​lás​nak in​dul​tak – be​le​gyö​ke​re​zett a törzs​be, szét​nyílt a bocs​ko​-
ra, majd le​sza​kadt szám​ta​lan kis gyö​kér​re osz​tó​dó láb​uj​ja​i​ról. Csap​ko​dó kar​ja meg​der​-
medt, uj​jai össze​ol​vad​tak. Tág​ra nyílt, meg​rö​kö​nyö​dött sze​me ezüst ké​reg alatt tűnt el.
Szá​na​lom​mal tel​ve, iszo​nyod​va ro​han​tam oda hoz​zá. Nem tud​tam meg​fog​ni a kér​get, a
má​gia pe​dig ezen a he​lyen nem vá​la​szolt ne​kem. Még​sem bír​tam tét​le​nül néz​ni.
Egy​szer csak si​ke​rült elő​re​ha​jol​nia. – Ag​nyes​ka! – sut​tog​ta Szar​kan hang​ján, majd el​-
tűnt. Fel​szí​vó​dott az arca a fa​törzs nagy, sö​tét üre​gé​ben. El​kap​tam a rés szé​le​it, és si​ke​-
rült be​pré​sel​nem ma​gam a sö​tét odú​ba. Szo​ro​san köz​re​fog​tak a gyö​ke​rek, a fris​sen ki​-
for​ga​tott föld nyir​kos sza​ga szin​te foj​to​ga​tott, és tűz és füst sza​ga is meg​csap​ta az or​ro​-
mat. Ki akar​tam sza​ba​dul​ni, nem bír​tam el​vi​sel​ni, hogy a fá​ban ra​gad​jak. De tud​tam,
hogy nem sza​bad vissza​men​nem. Ott vol​tam bent a fá​ban. Elő​re​fe​lé ta​szí​tot​tam, lök​tem
a tör​zset, min​den ösz​tö​nöm​mel és ré​mü​le​tem​mel szem​be​sze​gül​ve. Kény​sze​rí​tet​tem ma​-
gam, hogy ki​nyúl​jak, és meg​ta​po​gas​sam ma​gam kö​rül az el​át​ko​zott, meg​per​zselt fát,
szál​kák fú​ród​tak a bő​röm​be, ra​ga​csos ned​vek csu​rog​tak a sze​mem​be és az or​rom​ba, és
nem kap​tam le​ve​gőt.
Meg​telt az orr​lyu​kam a fa il​la​tá​val, a rot​ha​dás sza​gá​val és a füst​tel. – Ala​mak – sut​tog​-
tam re​ked​ten. Ez a va​rázs​ige a fa​la​kon való át​ha​la​dás​ra szol​gált. Is​mét meg​pró​bál​tam
át​nyom​ni ma​gam a fa el​üsz​kö​sö​dött ré​sze​in, és ki​buk​kan​tam a füst​ben ful​la​do​zó li​get​-
be.

A föld​ku​pac​ra ér​kez​tem, ru​há​mat zöld ned​vek áz​tat​ták át, há​tam mö​gött a ket​té​ha​-
sadt fa állt. A Hí​vó​ige fé​nye még ott ra​gyo​gott a tó fö​lött, a víz​ből ma​radt utol​só po​cso​-
lyák pe​dig úgy tük​röz​ték vissza, mint a ho​ri​zont fö​lött fel​buk​ka​nó te​li​hold. Su​gár​zott,
alig tud​tam rá​néz​ni. Szar​kan a tó túl​só part​ján tér​delt. Ned​ves volt a keze, víz csö​pö​gött
az uj​ja​i​ról, de min​den más test​ré​szét vas​ta​gon bo​rí​tot​ta a ko​rom, a kosz és a füst. A szá​-
já​hoz emel​te a mar​kát. Az Or​só​ból itta a vi​zet és az erőt, így pró​bált elég ha​tal​mat nyer​ni
ah​hoz, hogy egye​dül is el​mond​has​sa a Hí​vó​igét.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő vi​szont köz​ben a háta mögé állt, hosszú uj​ja​i​val át​fog​ta a nya​kát,
és foj​to​gat​ni kezd​te. A part​ról ezüst ké​reg kú​szott fel​fe​lé Szar​kan tér​dén és lá​bán, mi​köz​-
ben igye​ke​zett le​fej​te​ni ma​gá​ról a gyil​kos uj​ja​kat. A ki​rály​nő el​en​ged​te, és meg​pör​dült.
Til​ta​koz​va ki​ál​tott fel, ami​kor ész​re​vet​te, hogy ki​ju​tot​tam a fá​ból. De már késő volt. A
szív​fa nagy, tö​rött ága hosszú nyö​gés​sel le​sza​kadt a törzs​ről, és dör​ren​ve a föld​re zu​-
hant. Ha​tal​mas, tá​ton​gó göd​röt ho​zott lét​re a föld​ben.
Le​lép​tem a föld​ha​lom​ról, és a ned​ves kö​ve​ken néz​tem szem​be a ki​rály​nő​vel, aki in​ge​-
rül​ten lép​ke​dett fe​lém.
– Ag​nyes​ka! – ki​ál​tott fel Szar​kan re​ked​ten, fe​lém nyúj​tot​ta a kar​ját, és fé​lig a föld​be
gyö​ke​rez​ve meg​pró​bált fel​áll​ni.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő már majd​nem oda​ért hoz​zám, ami​kor hir​te​len le​las​sult és meg​-
állt. A Hí​vó​ige fé​nye há​tul​ról vi​lá​gí​tot​ta meg. Lát​ha​tó​vá vált a tes​té​ben buj​ká​ló, ször​nyű
ron​tás, a hosszú két​ség​be​esés ke​se​rű fel​hő​je. De a fény rám is ve​tő​dött, és en​gem is át​vi​-
lá​gí​tott, és rá​jöt​tem, hogy va​la​ki mást lát az ar​com​ban, va​la​ki más néz vissza rá.
Lát​tam ben​ne, hogy jött ki a li​get​ből, ho​gyan va​dász​ta le a to​rony né​pét, va​rázs​ló​kat,
föld​mű​ve​se​ket és fa​vá​gó​kat. Lát​tam, ho​gyan ül​tet​te el sor​ban a ron​tás​sal teli szív​fá​kat
sa​ját szen​ve​dé​sé​nek gyö​ke​re​i​be, ho​gyan táp​lál​ta to​vább a kínt. A sa​ját ré​mü​le​tem​be Lin​-
a​ja nő​vé​re irán​ti együtt​ér​zé​se is be​le​ve​gyült – egy mély​sé​ges mély​ről fa​ka​dó szá​na​lom,
bá​nat és meg​bá​nás. A Ren​ge​teg-ki​rály​nő is ész​re​vet​te, ezért állt meg előt​tem re​meg​ve.
– Fel​tar​tóz​tat​tam őket – mond​ta, olyan han​gon, ahogy egy faág súr​ló​dik az ab​lak​táb​-
lá​nak éj​sza​ka, ami​kor az em​ber azt kép​ze​li, hogy va​la​mi ször​nye​teg ka​pa​rá​szik oda​kint,
és be akar ha​tol​ni a ház​ba. – Mu​száj volt meg​ál​lí​ta​ni őket.
Nem hoz​zám be​szélt. Te​kin​te​te a há​tam mögé ré​vedt, mé​lyen a húga te​kin​te​té​be. –
Fel​éget​ték a fá​kat – foly​tat​ta, egy ré​ges-rég el​vesz​tett sze​mély meg​ér​té​sé​re áhí​toz​va. –
Ki​vág​ták őket. Ez​u​tán is ki fog​ják vág​ni. Jön​nek és men​nek, mint az év​sza​kok, mint a
tél, amely nem gon​dol a ta​vasszal.
A hú​gá​nak már nem volt hang​ja, amellyel vá​la​szol​ha​tott vol​na, de a nö​vé​nyi ned​vek
be​lep​ték a bő​rö​met, és hosszú gyö​ke​re​it is a lá​bam alatt érez​tem. – El kel​lett men​nünk –
fe​lel​tem lágy han​gon, mind​ket​tőnk ne​vé​ben. – Nem ma​rad​hat​tunk itt örök​ké.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő ek​kor vég​re rám né​zett, és nem raj​tam ke​resz​tül. – Én nem tud​-
tam el​men​ni. – Érez​tem, hogy meg​pró​bál​ta. Meg​öl​te a to​rony urát és an​nak ka​to​ná​it, új
fák​kal ül​tet​te tele a me​ző​ket, az​tán vé​res kéz​zel vissza​jött a li​get​be, hogy vég​re az övéi
kö​zött pi​hen​jen meg. De nem volt ké​pes gyö​ke​ret ver​ni. Rossz dol​gok​ra em​lé​ke​zett, és
túl so​kat fe​lej​tett. Em​lé​ke​zett rá, ho​gyan kell gyil​kol​ni és gyű​löl​ni, de el​fe​lej​tet​te, ho​-
gyan kell nőni. Vé​gül csak annyit te​he​tett, hogy le​fe​küdt a húga mel​lé. Nem ál​mo​dott, és
nem halt meg.
Ki​nyúj​tot​tam a ke​zem, és a szét​ha​sadt fa mély​re ha​jo​ló ágá​ról le​sza​kí​tot​tam a raj​ta ár​-
vál​ko​dó, ra​gyo​gó, arany​fé​nyű gyü​möl​csöt. A ki​rály​nő felé nyúj​tot​tam. – Se​gí​tek ne​ked.
Ha meg aka​rod men​te​ni, meg​pró​bál​ha​tod.
Fel​né​zett a szétzú​zott, hal​dok​ló fára. Sár​könnyek csu​rog​tak a sze​mé​ből, szé​les, bar​na
cser​me​lyek gör​dül​tek vé​gig az or​cá​ján, ahol kosz, hamu és víz ve​gyült össze egy​más​sal.
A ki​rály​nő las​san fel​emel​te a ke​zét, hogy el​ve​gye tő​lem a ter​mést, hosszú, gö​csör​tös, el​-
ága​zó uj​ja​i​val óva​to​san át​fog​ta. Össze​ér​tek az uj​ja​ink, és egy​más​ra néz​tünk. Egy pil​la​-
na​tig úgy lát​ha​tott a kö​zöt​tünk ka​var​gó füs​tön ke​resz​tül, mint​ha a lá​nya let​tem vol​na,
aki​nek szü​le​té​sé​ben re​mény​ke​dett, a ka​pocs a Ren​ge​teg és a to​rony népe kö​zött, ő le​he​-
tett vol​na a ta​ná​rom és a ve​ze​tőm, ami​lyen Jaga is volt. Nem kel​lett vol​na el​len​sé​gek​ké
vál​nunk.
Le​ha​jol​tam, és egy össze​pön​dö​rö​dött le​vél​ben ki​mer​tem a tó med​ré​ben ma​radt utol​só
adag tisz​ta vi​zet. Együtt lép​tünk fel a föld​ra​kás​ra. A szá​já​hoz emel​te a gyü​möl​csöt és be​-
le​ha​ra​pott. A gyü​mölcs​lé hal​vány arany​szí​nű pa​ta​kok​ban csur​gott le az ál​lán. Be​huny​ta
a sze​mét, és csak állt egy hely​ben. Rá​tet​tem a ke​zem a vál​lá​ra, és érez​tem, ahogy a gyű​lö​-
let és a fáj​da​lom el​ve​te​mült fo​lyon​dár​ként foj​to​gat​ja be​lül​ről. Má​sik ke​ze​met a szív​fá​ra
rak​tam, és be​le​nyúl​tam a ben​ne lévő, rez​ze​nés​te​le​nül nyu​godt, mély kút​ba. Nem vál​toz​-
tat​ta meg a vil​lám​csa​pás, ugyan​olyan bé​kés ma​rad, még ak​kor is, ami​kor majd az egész
fa össze​rop​pan, és az évek be​le​mor​zsol​ják a ta​laj​ba.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő ne​ki​dőlt a fá​ban tá​ton​gó seb​nek, és át​ölel​te a meg​fe​ke​te​dett tör​-
zset. Meg​itat​tam vele az utol​só víz​csep​pe​ket is, be​le​csur​gat​tam őket a szá​já​ba, az​tán
meg​érin​tet​tem a bő​rét, és csak annyit mond​tam egy​sze​rű​en: – Va​na​lem.
El​kez​dett át​ala​kul​ni. Fe​hér ru​há​já​nak utol​só fosz​lá​nyai is el​il​lan​tak, égett bő​ré​nek fe​-
ke​te kér​ge jó​ko​ra da​ra​bok​ban hul​lott alá, és friss szé​les, ezüst szok​nya​ként új ké​reg te​ke​-
re​dett fel a ta​laj​ból és fo​nó​dott a tes​te köré, majd hoz​zá​ta​padt a régi fa tö​rött tör​zsé​hez,
és egy​be​ol​vadt vele. Még egy​szer utol​já​ra ki​nyi​tot​ta a sze​mét, és meg​könnyeb​bül​ve rám
né​zett, az​tán el​tűnt, nö​ve​ked​ni kez​dett, és lá​bá​ból új gyö​ke​rek sar​jad​tak le​fe​lé, a föld mé​-
lyé​be.
El​hát​rál​tam a fá​tól, és ami​kor a gyö​ke​rek be​le​vá​jód​tak a ta​laj​ba, meg​for​dul​tam, és a
ta​vacs​ka he​lyén ma​radt in​go​vá​nyon ke​resz​tül Szar​kan​hoz fu​tot​tam. A bő​ré​re kú​szó ké​-
reg meg​állt. Együt​tes erő​vel hán​tot​tuk le róla, és ap​rán​ként ha​lad​va ki​sza​ba​dí​tot​tuk be​-
lő​le a lá​bát. Fel​húz​tam a fa​tus​kó​ról, az​tán le​ros​kad​tunk egy​más mel​lé a pa​tak part​ján.
Túl​zot​tan ki​me​rül​tem ah​hoz, hogy bár​mi​re is gon​dol​jak. A má​gus mo​gor​ván és szin​-
te sér​tő​döt​ten néz​te a ke​zét. Az​tán hir​te​len meg​rán​dult a tes​te, a pa​tak fölé ha​jolt, és ásni
kez​dett a sá​ros, puha föld​ben. Egy da​ra​big ér​tet​le​nül bá​mul​tam, az​tán rá​jöt​tem, hogy a
pa​tak fo​lyá​sát akar​ja hely​re​ál​lí​ta​ni. Fel​áll​tam, és oda​men​tem se​gí​te​ni. Amint el​kezd​tük,
azon​nal meg​érez​tem azt, amit ő se​hogy sem akart érez​ni: ez volt a jó és he​lyes do​log. A
fo​lyó erre akart ha​lad​ni, táp​lál​ni akar​ta a ta​vat.
Elég volt né​hány ma​rok​nyi sa​rat ki​szed​ni a me​der​ből, hogy a fo​lyó​víz át​csu​rog​jon az
uj​ja​in​kon, és foly​tas​sa he​lyet​tünk a mun​kát. Újra emel​ked​ni kez​dett a kis tó víz​szint​je.
Fá​rad​tan vissza​ül​tünk a part​ra. A má​gus meg​pró​bál​ta le​mos​ni a ke​zét és az uj​ja​it, majd
be​le​tö​röl​te sza​kadt in​gé​nek sar​ká​ba, a fűbe, a nad​rág​já​ba – ez​zel még job​ban össze​kent
min​dent sár​ral. Fe​ke​te fél​kö​rök hú​zód​tak mé​lyen a kör​me alatt. Vé​gül el​ke​se​re​det​ten só​-
haj​tott, és az ölé​be en​ged​te a ke​zét. Túl​zot​tan el​csi​gá​zott volt a va​rázs​lás​hoz.
Az ol​da​lá​nak tá​masz​kod​tam, és fur​csa mó​don még a bosszan​ko​dá​sát is meg​nyug​ta​tó​-
nak ta​lál​tam. Kis​vár​tat​va vo​na​kod​va át​ka​rol​ta a vál​la​mat. A li​get​re idő​köz​ben új​ból rá​-
te​le​pe​dett a mély​sé​ges csönd, mint​ha a tűz és a tom​bo​lás, ame​lyet ma​gunk​kal hoz​tunk,
ép​pen csak egy pil​la​nat​ra za​var​ta vol​na meg az ősi nyu​gal​mat. A hamu a tó al​já​ra üle​pe​-
dett, és be​te​met​te a víz. A fák rá​hul​lat​ták meg​pör​kö​lő​dött le​ve​le​i​ket a hul​lá​mok​ra, és
moha lep​te el a si​vár​ra égett ta​lajt, amíg új fű​szá​lak nem ser​ken​tek raj​tuk. A ta​vacs​ka
túl​só part​ján egy új szív​fa nyúlt ki a föld​ből, össze​ölel​ke​zett a ré​gi​vel, meg​erő​sí​tet​te és
be​ta​pasz​tot​ta a raj​ta lévő ha​tal​mas tö​rést. Csil​la​gok​hoz ha​son​ló, apró, fe​hér vi​rá​go​kat
hoz​tak.
 32. FEJEZET
Ká​bán és agyon​haj​szol​tan alud​tam el a li​get​ben. Ész​re sem vet​tem, hogy Szar​kan fel​-
emelt és vissza​vitt a to​rony​ba, épp csak annyi idő​re tér​tem ma​gam​hoz, hogy mo​tyog​va
el​pa​na​szol​jam neki, mennyi​re be​gör​csölt a gyom​rom az át​ug​ró va​rázs​lat köz​ben, de
szin​te rög​vest vissza​süp​ped​tem az álom​ba.
Mi​után fel​éb​red​tem a szű​kös kis szo​bám​ban, a szű​kös kis ágyam​ban, le​rúg​tam ma​-
gam​ról a kö​rém csa​vart ta​ka​rót, és úgy ug​rot​tam fel, hogy eszem​be sem ju​tott fel​öl​töz​-
ni. A völ​gyet áb​rá​zo​ló fest​mény ke​reszt​be volt ha​sít​va, mert be​le​fú​ró​dott egy éles szé​lű
kő​da​rab. A vá​szon csí​kok​ban ló​gott, és a kép​ből el​szi​vár​gott a má​gia is. Ki​men​tem a fo​-
lyo​só​ra, át​buk​dá​csol​tam a kő​tör​me​lé​ken és az ágyú​go​lyó​kon, és néha meg​dör​göl​tem
csi​pás sze​me​met. A lép​cső al​já​ra érve rá​ta​lál​tam az ép​pen cso​ma​go​ló Szar​kan​ra.
– Va​la​ki​nek ki kell űz​nie a ron​tást a fő​vá​ros​ból, mi​előtt to​vább​ter​jed – ma​gya​ráz​ta. –
Al​o​sa még so​ká​ra fog meg​gyó​gyul​ni, az ud​var​nak pe​dig nyár vé​gén vissza kell köl​töz​nie
dél​re.
A lo​vag​ló​öl​tö​zé​két vi​sel​te, és vö​rös​re fes​tett, ezüst​tel ki​vert bőr​csiz​mát. Raj​tam még
min​dig fe​ke​te ko​rom- és sár​fol​tok ék​te​len​ked​tek, és olyan meg​vi​selt​nek tűn​het​tem,
mint egy sö​tét kí​sér​tet, csak épp an​nál sok​kal mocs​ko​sabb vol​tam.
Pil​lan​tá​sa ke​rül​te az ar​co​mat, in​kább az​zal fog​lal​ko​zott, hogy gon​do​san a ki​bé​lelt lá​-
dá​ba rak​ja az üve​ge​it és fi​o​lá​it. Egy köny​vek​kel teli zsák vá​ra​ko​zott a kö​zöt​tünk álló la​-
bo​ra​tó​ri​u​mi asz​ta​lon. A pad​ló tel​je​sen el​fer​dült a lá​bunk alatt. Itt-ott jó​ko​ra lyu​kak tá​-
tong​tak a fal​ban, ahol az ágyú​go​lyók be​csa​pód​tak, vagy ahol kö​vek moz​dul​tak ki a he​-
lyük​ről, és a me​leg nyá​ri szél vi​dá​man fü​tyült be a re​pe​dé​se​ken, fel-fel​kap​va a pad​ló​ra
hul​lott pa​pírt és port. Vö​rös és kék fol​tok ma​sza​to​lód​tak el a kő​pad​lón.
– Át​me​ne​ti​leg meg​tá​masz​tot​tam a tor​nyot – foly​tat​ta a má​gus, mi​köz​ben be​le​ra​kott a
lá​dá​ba egy lila füs​töt tar​tal​ma​zó, ala​po​san be​du​ga​szolt fi​o​lát.
– Ma​gam​mal vi​szem a tűz​szí​vet. Köz​ben te el​kezd​het​néd rend​be rak​ni a…
– Nem ma​ra​dok itt – vág​tam köz​be. – Vissza​me​gyek a Ren​ge​teg​be.
– Ne légy ne​vet​sé​ges! Azt hi​szed, a bo​szor​kány ha​lá​la után a va​rázs​la​ta is el​enyé​szik,
vagy az ér​zel​mei meg​vál​to​zá​sá​val tüs​tént min​den hely​re​áll? A Ren​ge​teg még min​dig
tele van ször​nyek​kel és ron​tás​sal, és ez még na​gyon so​ká​ig így lesz.
Eb​ben iga​za volt, ugyan​ak​kor tud​tam azt is, hogy a Ren​ge​teg-ki​rály​nő nem halt meg,
csak ál​mo​dik. De Szar​kan nem a ron​tás vagy a bi​ro​da​lom mi​att ment el. Meg​ro​gyott a
tor​nya, ivott az Orsó vi​zé​ből, és meg​fog​ta a ke​ze​met. Ezért ami​lyen gyor​san csak tud, el​-
me​ne​kül, és új kő​fa​la​kat ke​res ma​gá​nak rej​tek​hely gya​nánt. Ez​út​tal tény​leg nem fog ki​-
moz​dul​ni a zu​gá​ból tíz évig, amíg el nem sor​vad​nak csö​ke​vé​nyes kis gyö​ke​rei, és már a
hi​á​nyu​kat sem érzi.
– Azok ak​kor sem fog​nak el​tűn​ni a Ren​ge​teg​ből, ha én itt ülök ezen a kő​ra​ká​son – kö​-
zöl​tem, majd el​for​dul​tam, és ott​hagy​tam az üve​ge​i​vel és a köny​ve​i​vel.
 A Ren​ge​teg szin​te lán​golt a vö​rös​be, arany​ba és na​rancs​szín​be öl​tö​zött lom​bok​tól a fe​-
jem fö​lött, ám né​hol egy-egy kó​sza, meg​za​va​ro​dott, fe​hér, ta​va​szi vi​rág is ki​dug​ta a fe​jét
a ta​laj​ta​ka​rón ke​resz​tül. Az utol​só nyá​ri ká​ni​ku​la csa​pott le a táj​ra ezen a hé​ten, pont az
ara​tás ide​jén. A csép​lők tik​kasz​tó nap​sü​tés​ben dol​goz​tak a me​zőn, de a sűrű lom​bo​zat
alatt, a szűrt fény​ben, a csör​ge​de​ző Orsó part​ján kis​sé le​hűlt a le​ve​gő. Me​zít​láb sé​tál​tam
a ro​po​gó ava​ron arany​fé​nyű gyü​möl​csök​kel teli ko​sa​ram​mal, majd meg​áll​tam a fo​lyó
egyik ka​nya​ru​la​tá​nál. Egy kó​bor kus​hadt a par​ton, bot​fe​jé​vel a víz fölé ha​jol​va ivott.
Ami​kor meg​pil​lan​tott, moz​du​lat​lan​ná der​medt, ám nem sza​ladt el. Oda​nyúj​tot​tam
neki az egyik gyü​möl​csöt a ko​sa​ram​ból. Me​rev lá​ba​in óva​to​san ara​szolt kö​ze​lebb hoz​-
zám. Tő​lem kar​nyúj​tás​nyi​ra állt meg. Nem moz​dult. Vé​gül ki​nyúj​tot​ta a két mell​ső lá​-
bát, el​vet​te a gyü​möl​csöt, és meg​et​te. Köz​ben kör​be-kör​be for​gat​ta a man​csá​ban, és le​-
maj​szol​ta a mag​ról a gyü​mölcs​húst. Ez​u​tán rám né​zett, és óva​to​san tett né​hány lé​pést a
Ren​ge​teg felé. Bó​lin​tot​tam.
So​ká​ig ve​ze​tett a va​don​ban, a fák sű​rű​jé​ben. Az​tán egy​szer csak fél​re​tolt egy ha​lom le​-
ló​gó fo​lyon​dárt, és fel​fe​dett egy me​re​dek szik​la​fa​lat, raj​ta egy kes​keny hé​zag​gal, amely​-
ből sűrű, édes rot​ha​dásszag áradt ki​fe​lé. Mind​ket​ten át​kúsz​tunk egy fe​dett, kes​keny, vá​-
lyú​sze​rű völgy​be. Egyik vé​gé​ben egy öreg, kacs​ka​rin​gós szív​fa állt, ron​tás​tól szür​ke, ter​-
mé​szet​el​le​ne​sen fel​da​gadt törz​zsel. Ágai a völgy fű​ta​ka​ró​ja fölé gör​nyed​tek, és úgy le​-
húz​ták a raj​ta lévő gyü​möl​csök, hogy az al​juk már a ta​lajt sú​rol​ta.
A kó​bor ide​ge​sen fél​re​állt. Va​la​hon​nan meg​tud​ták, hogy le​he​tő​sé​ge​im sze​rint meg fo​-
gom tisz​tí​ta​ni a be​teg szív​fá​kat, és né​há​nyan még se​gí​tet​tek is. Egy​faj​ta ker​té​sz​ösz​tönt
vet​tem ész​re ben​nük, mi​után meg​sza​ba​dul​tak a Ren​ge​teg-ki​rály​nő tom​bo​ló ha​rag​já​tól,
vagy ta​lán egy​sze​rű​en csak job​ban íz​lett ne​kik a meg nem ron​tott gyü​mölcs.
Még min​dig sok rém​álom​sze​rű je​len​ség ma​radt a Ren​ge​teg​ben, ame​lyek túl sok ha​ra​-
got őriz​tek ma​guk​ban. Az ilye​nek zöm​mel ke​rül​tek en​gem, de néha elém ke​rült egy nyúl
vagy egy mó​kus szét​té​pett vagy meg​ron​tott te​te​me, és amennyi​re meg tud​tam ró​luk ál​-
la​pí​ta​ni, csak a ke​gyet​len​ke​dés ked​vé​ért vé​gez​tek ve​lük. Al​kal​ma​sint pe​dig egy-egy se​gí​-
tő​kész kó​bor is el​tűnt, és úgy tért vissza, hogy el​tört va​la​me​lyik vég​tag​ja, sán​tí​tott, le​-
tép​te egy ré​szét egy nagy imád​ko​zó sás​ka, vagy kar​mok mély nyo​ma vér​zett az ol​da​lá​-
ban. Egy​szer a Ren​ge​teg egyik sö​té​tebb ré​szé​ben be​le​es​tem egy csap​dá​ba. A göd​röt agya​-
fúrt mó​don avar​ral és mo​há​val ta​kar​ták be, hogy ne le​hes​sen ész​re​ven​ni a ta​la​jon, az al​-
já​ba pe​dig tö​rött bo​to​kat szúr​tak be, ame​lye​ket va​la​mi för​tel​mes, fé​nyes nyál​ka vett
kör​be. Rá​ra​gadt a bő​röm​re, és ve​szet​tül csíp​te, amíg le nem mos​tam a li​get kis ta​vá​ban.
Az egyik lá​bam​ról se​hogy sem akart el​tűn​ni egy heg, ahol meg​vá​gott az egyik bot a gö​-
dör​ben. Le​het, hogy csak egy ál​lat​nak ké​szí​tet​ték a csap​dát, de va​la​mi azt súg​ta, hogy
még​sem. Úgy érez​tem, en​gem akar​tak el​kap​ni.
Ez azon​ban nem tart​ha​tott vissza a kül​de​té​sem​től. Le​ha​jol​tam a ros​ka​do​zó ágak alá,
és oda​vit​tem a kor​só​mat a szív​fa tör​zsé​hez. Rá​ön​töt​tem egy po​hár​nyi Orsó-vi​zet a gyö​-
ke​ré​re, bár már az ele​jén is tud​tam, hogy ke​vés re​mény van a meg​men​té​sé​re. Túl sok lé​-
lek ra​gadt ben​ne, min​den​fé​le irány​ba el​haj​lí​tot​ták a nö​vényt, és túl rég​óta ra​bos​kod​tak
a bel​se​jé​ben. Nem ma​radt be​lő​lük annyi, amit ér​de​mes lett vol​na ki​hoz​ni, és azt sem
tud​tam el​kép​zel​ni, hogy le​csil​la​pít​sam őket, vagy leg​alább va​la​mi bé​kés ál​mot idéz​zek
rá​juk.
So​ká​ig áll​tam a fa mel​lett, ke​zem​mel a tör​zsön, és pró​bál​tam el​ér​ni őket, de hi​á​ba ta​-
lál​tam ben​ne lel​ke​ket, olyan rég el​vesz​tek, hogy már a ne​vük​re sem em​lé​kez​tek. Nem bo​-
lyong​tak ár​nyas, ho​má​lyos he​lye​ken üres te​kin​tet​tel, ki​me​rül​ten. Ar​cuk fé​lig-med​dig
már el is ve​szí​tet​te a for​má​ját. Vé​gül el kel​lett en​ged​nem őket, és ott kel​lett hagy​nom a
fát. Bor​zong​tam, tel​je​sen át​hűl​tem, bár a for​ró nap​su​ga​rak ke​resz​tül​ha​tol​tak a le​ve​lek
kö​zött. Nyo​mo​rú​ság ta​padt rá a bő​röm​re, és be​lém akart mász​ni. Ki​hát​rál​tam a fa ne​héz
ágai alól, és le​ül​tem egy he​lyen, aho​vá oda​sü​tött a nap, a völgy túl​só vé​gé​ben. It​tam a
kor​sóm​ból, és a hom​lo​kom​hoz nyom​tam az edény ned​ve​sen gyön​gyö​ző ol​da​lát.
Két újabb kó​bor má​szott át a re​pe​dé​sen az első mel​lé: sor​ban le​ül​tek, és hosszú fe​jü​ket
a ko​sa​ram felé for​dí​tot​ták. Mind​nyá​ju​kat me​ge​tet​tem egy-egy tisz​ta gyü​mölccsel, ami​-
kor pe​dig újra mun​ká​hoz lát​tam, már ők is se​gí​tet​tek ne​kem. Együtt hord​tuk a szá​raz
gyúj​tóst a fa tö​vé​hez, majd egy szé​les ár​kot ás​tunk kör​ben a fa kö​rül, a leg​tá​vo​labb​ra
nyú​ló ága​kon is túl.
Mi​után el​ké​szül​tünk, fel​áll​tam, és ki​nyúj​tóz​tat​tam fájó de​re​ka​mat, az​tán össze​dör​-
zsöl​tem egy kis föl​det a te​nye​rem​mel. Vissza​men​tem a szív​fá​hoz, az ol​da​lá​ra tet​tem a
ke​zem, de ez​út​tal nem pró​bál​tam meg be​szél​ni a csap​dá​ba esett lel​kek​kel. – Kis​ara –
mond​tam, és ki​von​tam a nö​vény​ből a ned​ves​sé​get. Elő​ször kö​vér víz​csep​pek je​len​tek
meg a kér​gen, ame​lyek az​tán las​sú pa​ta​kok​ban le​csu​rog​tak a gyö​kér​hez, és azon ke​resz​-
tül a föld​be. To​vább ara​szolt a nap a fe​jünk fö​lött, és még erő​seb​ben sü​tött le a le​ve​lek​re,
mi​köz​ben azok össze​pön​dö​röd​tek és ki​szá​rad​tak. Mire vé​gez​tem a va​rázs​lat​tal, a fa las​-
san össze​zsu​go​ro​dott. Hom​lo​ko​mat ra​ga​dós iz​zad​ság és nö​vé​nyi nedv bo​rí​tot​ta. Puha
és nyir​kos lett a lá​bam alatt a föld, a fa pe​dig csont​fe​hér​ré vált. Az ágai szá​ra​zon zö​rög​-
tek, mint a nád. Össze​töp​ped​tek a gyü​möl​csök az ága​kon.
Tá​vo​labb áll​tam, és egyet​len szó​val meg​gyúj​tot​tam a tü​zet. Az​tán le​ros​kad​tam a föld​-
re, be​le​tö​röl​tem a ke​zem a fűbe, és fel​húz​tam a tér​dem a mel​lem​hez. A kó​bo​rok is be​haj​-
lí​tot​ták a lá​bu​kat, és le​te​le​ped​tek mel​lém. A fa nem csap​ko​dott és nem si​val​ko​dott, pár
pil​la​nat alatt már fé​lig le is égett. A lán​gok gyor​san ter​jed​tek, és nem sok füs​töt ere​get​-
tek. Per​nye hul​lott a nyir​kos ta​laj​ra, és hó​pely​hek​hez ha​son​ló​an ol​vadt bele. A csu​pasz
al​ka​rom​ra is esett va​la​mennyi, de nem vol​tak elég na​gyok ah​hoz, hogy meg​éges​se​nek,
ép​pen csak egy-két apró szik​ra. Nem hú​zód​tam ar​rébb. Csak mi gyá​szol​tuk meg a fát és
a ben​ne ma​radt ál​mo​dó​kat: én és a kó​bo​rok.
Mi​köz​ben a mág​lya égett, el​nyo​mott az álom, annyi​ra ki​me​rí​tett a mun​ka. Mire reg​gel
fel​éb​red​tem, a fá​ból csak egy fe​ke​te tus​kó ma​radt, amely érin​tés​re ha​mu​vá per​gett szét.
A kó​bo​rok ren​ge​teg uj​juk​kal szét​te​rí​tet​ték a ha​mut a tisz​tá​son, és csak egy apró ku​pa​cot
hagy​tak ott, ahol ko​ráb​ban a fa állt. Oda ül​tet​tem el egy gyü​möl​csöt a ko​sa​ram​ból. Volt
ná​lam egy nö​ve​ke​dést ser​ken​tő fo​lya​dék, ame​lyet a fo​lyó vi​zé​ből és szív​fák mag​va​i​ból
főz​tem. Hin​tet​tem né​hány csep​pet a ha​mu​ku​pac​ra, és biz​ta​tó dalt éne​kel​tem a gyü​-
mölcs​nek, míg vé​gül egy ezüst ma​gonc dug​ta ki be​lő​le a fe​jét, és ad​dig nőtt, amek​ko​ra
há​rom​éve​sen lett vol​na. Az új fá​nak nem volt sa​ját álma, de to​vább​vit​te azt a csen​des ál​-
mot, ame​lyet a li​get​ben álló fa ál​mo​dott, amely​ről a gyü​möl​csöt le​sza​kí​tot​tam. Nem li​-
dérc​nyo​má​sok gyö​tör​ték. Ha ter​mést hoz, a kó​bo​rok tud​nak majd be​lő​le enni.
Hagy​tam, hogy gon​doz​zák a cse​me​tét, és köz​ben hosszú ágak​ból ár​nyé​ko​lót ké​szí​tet​-
tem neki, hogy meg​kí​mél​jem zsen​ge le​ve​le​it a for​ró nap​su​ga​rak​tól. Az​tán a szik​la​ha​sa​-
dé​kon ke​resz​tül vissza​tér​tem a Ren​ge​teg​be. A ta​lajt érett mo​gyo​rók és szö​ve​vé​nyes sze​-
der​haj​tá​sok bo​rí​tot​ták, de sem​mit sem gyűj​töt​tem séta köz​ben. Hosszú idő​be fog tel​ni,
mire bár​mi is ehe​tő lesz a li​get gyü​möl​cse​in kí​vül. Túl sok szo​mo​rú​ság gyűlt össze az
ágak alatt, túl sok meg​kín​zott szív​fa hor​gony​zott még a va​don​ban.
 Ki​hoz​tam egy ma​rok​nyi em​bert egy szív​fá​ból Za​to​csek​ben, és meg​men​tet​tem né​hány
em​bert a ro​szi​ai ol​da​lon is. Ám őket nem olyan ré​gen ra​bol​ta el a Ren​ge​teg. A szív​fák
min​dent be​ke​be​lez​tek: a tes​tet, a lel​ket és az ál​mo​kat is. Rá​jöt​tem, hogy Ma​rek hiú re​mé​-
nye​ket táp​lált, ami​kor ki akar​ta sza​ba​dí​ta​ni az any​ját, mert ha va​la​ki egy-két hét​nél to​-
vább ra​bos​ko​dott egy szív​fá​ban, már túl​zot​tan a nö​vény ré​szé​vé vált, hogy​sem ki le​he​-
tett vol​na sza​kí​ta​ni on​nan.
A ré​geb​bi ra​bok​nak csak könnyít​het​tem a sor​sán, se​gít​het​tem ne​kik egy hosszú, mé​-
lyebb álom​ba me​rül​ni. Egy ré​szük a Ren​ge​teg-ki​rály​nő el​tű​né​se után ma​gá​tól is meg​ta​-
lál​ta az utat az ál​mok​hoz, hi​szen vele együtt a sö​té​ten él​te​tő in​du​lat is el​il​lant. Azon​ban
et​től még több száz szív​fa ma​radt a Ren​ge​teg​ben, egy ré​szük a va​don leg​sö​té​tebb, leg​rej​-
tet​tebb ré​sze​in. Nem tud​tam kí​mé​le​te​sebb meg​ol​dást ki​ta​lál​ni a meg​sza​ba​dí​tá​suk​ra,
csak azt, hogy ki​von​tam be​lő​lük a ned​ves​sé​get, és fel​éget​tem őket. Még min​dig min​den
al​ka​lom​mal úgy érez​tem, mint​ha em​be​re​ket öl​nék meg, ho​lott tisz​tá​ban vol​tam vele,
hogy a ke​lep​cé​ben való epe​ke​dés​nél még a ha​lál is jobb. So​ká​ig ve​lem ma​radt a szür​ke
bús​ko​mor​ság.
Egy reg​ge​len halk ko​lom​po​lás hang​ja rán​tott ki a bá​gyadt köd​ből, és ami​kor fél​re​haj​-
tot​tam a leg​kö​ze​leb​bi bo​kor ága​it, egy sár​ga te​he​net pil​lan​tot​tam meg. Mé​lán rág​ta a fü​-
vet. Rá​jöt​tem, hogy a ro​szi​ai ha​tár kö​ze​lé​ben já​rok. – In​kább menj haza! – mond​tam az
ál​lat​nak. – Tu​dom, hogy hő​ség van, de itt könnyen meg​ehetsz olyas​mit, amit nem kel​le​-
ne. – Va​la​hon​nan tá​vol​ról egy kis​lány szó​lon​gat​ta az ál​la​tot, és nem​so​ká​ra át is jött a
bok​rok kö​zött, de azon​nal meg​tor​pant, ami​kor meg​lá​tott. Nagy​já​ból ki​lenc​éves le​he​tett.
– Gyak​ran szö​kik be a Ren​ge​teg​be? – kér​dez​tem kis​sé tör​ve a ro​szi​ai nyel​vet.
– Túl ki​csi a leg​e​lőnk – vá​la​szolt a lány, és rám sze​gez​te tisz​ta kék sze​mét. – De min​dig
meg​ta​lá​lom.
Be​le​néz​tem a sze​mé​be, és tud​tam, hogy iga​zat mond, ugyan​ak​kor fény​lett ben​ne va​la​-
mi kis ezüst​fo​nál, egy gyen​ge kis má​gia​fo​lyam a bőre alatt. – Ne en​gedd be túl messzi​re!
– fi​gyel​mez​tet​tem. – És ha na​gyobb le​szel, ke​ress meg en​gem. A Ren​ge​teg túl​ol​da​lán la​-
kom.
– Te vagy Baba Jaga? – csil​lant fel a sze​me.
– Nem. De mond​hat​juk úgy, hogy a ba​rát​ja va​gyok.
Ad​dig​ra elég​gé ma​gam​hoz tér​tem, hogy meg​ál​la​pít​has​sam, hol va​gyok. Azon​nal
vissza​for​dul​tam nyu​gat felé. A ro​szi​a​i​ak ka​to​nák​kal őriz​tet​ték a ha​tárt, én pe​dig nem
akar​tam ka​la​maj​kát. Még min​dig rosszul vi​sel​ték, ami​kor időn​ként fel​buk​kan​tam az ő
ol​da​lu​kon, pe​dig már jó né​hány el​tűnt fa​lu​la​kót vissza​küld​tem a Ren​ge​teg​ből. Nem is
hi​báz​tat​tam őket ezért. A Pol​ni​á​ból át​szi​vár​gó da​lok ijesz​tő​en más​mi​lyen​nek áb​rá​zol​-
tak en​gem, mint ami​lyen vol​tam, és gya​ní​tot​tam, hogy a leg​ré​misz​tőbb tör​té​ne​tek el
sem jut​nak a völgy szá​mom​ra ott​ho​nos ré​szé​be. Úgy hal​lot​tam, pár hét​tel ko​ráb​ban egy
fér​fit ki​fü​tyül​tek egy ol​san​kai fo​ga​dó​ban, mert a dal​ban, ame​lyet elő​adott, far​kas​-
asszony vol​tam, aki fel​fal​ta a ki​rályt.
Et​től füg​get​le​nül könnyeb​bé vál​tak a lép​te​im. A kis​lánnyal és a te​hén​nel való ta​lál​ko​-
zás le​vet​te a nagy szür​ke súlyt a vál​lam​ról. Jaga sé​tá​ló​éne​két kezd​tem dú​dol​gat​ni, és sza​-
po​ra lép​tek​kel ha​za​fe​lé in​dul​tam. Meg​éhez​tem, ezért út​köz​ben meg​et​tem egy gyü​möl​-
csöt a ko​sa​ram​ból. Érez​tem ben​ne a Ren​ge​teg ízét, az Orsó má​gi​á​ját, amely át​itat​ta a
gyö​ke​re​ket, az ága​kat és a ter​mé​se​ket, és amely a nap​fénnyel szö​vet​kez​ve édes le​vet al​-
ko​tott. Egy meg​hí​vás is rej​lett ben​ne, és egy nap ta​lán haj​lan​dó is le​szek el​fo​gad​ni; azon
a na​pon, ami​kor már túl fá​radt le​szek, és fel​ké​szü​lök rá, hogy ál​mod​ni kezd​jem sa​ját
hosszú ál​mo​mat. Egye​lő​re azon​ban csak egy ajtó le​be​gett a sze​mem előtt a messzi hegy
te​te​jén, egy tá​vol​ról in​te​ge​tő ba​rát, és a li​get mély​sé​ges bé​ké​je kí​sér​te.
Kas​ja le​ve​let írt Gid​ná​ból: a gye​re​kek a le​he​tő leg​job​ban vi​sel​ték a tör​tén​te​ket. Szta​s​ek
még min​dig hall​ga​tag volt, de bát​ran ki​állt a fő​urak elé, ami​kor össze​hív​ták őket vá​lasz​-
ta​ni, és annyi​ra meg​győz​te őket, hogy nyom​ban meg​ko​ro​náz​ták, a nagy​ap​ját pe​dig ré​-
gens​nek ne​vez​ték ki. Be​le​egye​zett, hogy a var​sai fő​her​ceg lá​nya le​gyen a meny​asszo​nya,
egy ki​lenc​éves lány, aki az​zal nyű​göz​te le, hogy ké​pes volt át​köp​ni egy vi​rág​ágyás fö​lött
a kert​ben. Ké​tel​ked​tem ben​ne, hogy ez a hő​si​es cse​le​ke​det elég szi​lárd alap vol​na egy há​-
zas​ság​hoz, de be kel​lett lát​nom, hogy az sem len​ne sok​kal szebb vagy jobb in​dok, hogy
más​kü​lön​ben az apja lá​za​dást szí​ta​na az alatt​va​lók kö​zött.
Szta​s​ek meg​ko​ro​ná​zá​sát lo​va​gi tor​ná​val ün​ne​pel​ték, és a trón​örö​kös – nagy​any​ja
rosszal​lá​sa el​le​né​re – Kas​ját kér​te fel sa​ját baj​no​ká​nak. A lo​va​gi tor​na fe​lé​nél már min​-
den​ki tud​ta, hogy el​ső​ran​gú vá​lasz​tás volt, mi​vel Ro​szia is kül​dött egy csa​pat lo​va​got, és
mi​után Kas​ja mind​nyá​ju​kat ki​ütöt​te a nye​reg​ből, száz​szor is meg​gon​dol​ják majd, hogy
meg​tá​mad​ja​nak-e min​ket a ha​tár​nál, a Rid​va mel​let​ti csa​ta meg​bosszu​lá​sa vé​gett. Elég
ka​to​na me​ne​kült meg a to​rony ost​ro​má​ból, hogy min​den​ki ér​te​sül​jön a ha​tár túl​ol​da​-
lán a sért​he​tet​len, arany​ha​jú har​cos​király​nő​ről, aki meg​ál​lít​ha​tat​la​nul ir​tot​ta az el​len​-
sé​get. Min​den​ki azt hit​te, hogy Kas​ja volt az. Így Ro​szia kény​te​len volt el​fo​gad​ni Szta​s​ek
aján​la​tát a fegy​ver​szü​net meg​újí​tá​sá​ra, és a nyár egy​faj​ta tö​ré​keny bé​kes​ség​ben telt el,
le​he​tő​sé​get adva a talp​ra ál​lás​ra mind​két ol​da​lon.
Az ifjú ural​ko​dó arra is fel​hasz​nál​ta Kas​ja győ​zel​mét, hogy ki​ne​vez​ze a test​őr​sé​ge pa​-
rancs​no​ká​vá. Kas​já​nak meg kel​lett ta​nul​nia he​lye​sen for​gat​ni a kar​dot, ne​hogy gya​kor​-
la​to​zás köz​ben vé​let​le​nül fel​ök​lel​jen vagy le​döf​jön más lo​va​go​kat. Két ne​mes és egy főúr
kér​te meg a ke​zét, sőt, azt is meg​ír​ta, hogy har​ma​dik​ként Szol​ja is be​állt a sor​ba.

Nem hi​szed el, mi? Meg​mond​tam neki, hogy sze​rin​tem el​ment az esze, de ő csak annyit fe​-
lelt, hogy nem adja fel a re​ményt. Al​o​sa tíz per​cig abba sem tud​ta hagy​ni a ne​ve​tést, ami​-
kor el​me​sél​tem neki, csak a kö​hö​gés foj​tot​ta belé a szót. Sze​rin​te a má​gus tud​ta, hogy ki fo​-
gom ko​sa​raz​ni, ezért tet​te fel a kér​dést. Csak bi​zony​gat​ni akar​ja az ud​var​nak, hogy im​-
már Szta​s​ek​hez hű​sé​ges. Azt fe​lel​tem, hogy én az​tán nem fo​gok se​hol a ké​rő​im​mel büsz​kél​-
ked​ni, erre a bo​szor​kány fel​vi​lá​go​sí​tott, hogy csak fi​gyel​jek, a má​gus maga fog​ja ter​jesz​te​-
ni a hírt. Igaz, ami igaz, a kö​vet​ke​ző hé​ten hat em​ber is meg​kér​de​zett er​ről. Már majd​nem
fel​ke​res​tem, hogy igent mond​jak, csak azért, hogy fe​szen​ge​ni lás​sam. De tar​tot​tam tőle,
hogy csak azért is ra​gasz​kod​ni fog a lány​ké​rés​hez, ki tud​ja, mi​lyen ok​ból ki​fo​lyó​lag, és
meg​ta​lál​ja a mód​ját, hogy én se von​has​sam vissza.
Al​o​sa min​den nap​pal egy​re job​ban van, és las​san a gye​re​kek is ki​he​ve​rik a tör​tén​te​ket.
Együtt men​nek le a ten​ger​hez für​de​ni min​den reg​gel. Én is ve​lük tar​tok, le​ülök a par​ton, de
már nem tu​dok úsz​ni. Ha be​me​gyek, azon​nal le​süllye​dek a víz fe​ne​ké​re, és va​la​mi​ért kel​le​-
met​len ér​zés a bő​röm​re ta​pa​dó só is, bár csak a láb​fe​je​met du​gom bele. Kér​lek, küldj ne​kem
még egy kor​só fo​lyó​vi​zet! Itt min​dig egy ki​csit szom​jas​nak ér​zem ma​gam, és a gye​re​kek​nek
is jól​esik. Ha adok ne​kik egy kor​tyot be​lő​le el​al​vás előtt, más​nap nem pa​nasz​kod​nak, hogy
rém​ál​muk​ban vissza​tér​tek a to​rony​ba.
Ezen a té​len sze​mé​lye​sen is meg​lá​to​gat​lak, ha úgy gon​do​lod, hogy már biz​ton​sá​gos a gye​re​-
kek szá​má​ra. Azt hit​tem, soha nem akar​nak vissza​men​ni a völgy​be, de Ma​ri​sa azt kér​dez​-
 te, hogy játsz​hat-e még egy​szer Na​tal​ja há​zá​ban.

Hi​ány​zol.

Egy utol​só, ku​sza hár​mas​ug​rás​sal az Or​só​nál ter​met​tem, majd a tisz​tá​son, ahol a régi,
ál​mos tölgy​fá​ból ki​fa​ra​gott kuny​hóm állt. A be​já​rat egyik ol​da​lán a tölgy​fa gyö​ke​re​i​ből
al​ko​tott, nagy üre​get fű​vel fed​tem be. Eb​ben tar​tot​tam a gyü​möl​csöt az arra járó kó​bo​-
rok​nak. Amíg tá​vol vol​tam, üre​sebb lett, de a be​já​rat má​sik ol​da​lán lévő tű​zi​fa​lá​dát fel​-
töl​töt​ték ne​kem.
Be​le​ön​töt​tem a ma​ra​dék gyü​möl​csöt a ko​sa​ram​ból az üreg​be, és kis idő​re be​men​tem a
ház​ba. Nem kel​lett ta​ka​rí​ta​nom oda​bent: puha moha al​kot​ta a sző​nye​get, a fű​ta​ka​ró a
se​gít​sé​gem nél​kül is vissza​om​lott az ágyam​ra, mi​után reg​ge​len​ként ki​kel​tem be​lő​le. Ne​-
kem vi​szont nagy szük​sé​gem lett vol​na mos​dás​ra és csi​no​sí​tás​ra, de túl sok időm el​ment
az​zal, hogy szür​kén és fá​rad​tan kó​bo​rol​tam a Ren​ge​teg​ben. A nap már túl​ha​ladt a de​le​-
lő​jén, én pe​dig nem akar​tam el​kés​ni. Csak fel​kap​tam a Kas​já​nak írt vá​la​szo​mat, meg a
du​gó​val le​zárt kor​sót, amely​be a fo​lyó vi​zét töl​töt​tem, majd mind​ket​tőt be​le​rak​tam a
ko​sár​ba, ame​lyet Dan​ká​nak akar​tam adni kéz​be​sí​tés​re.
Ez​u​tán ki​men​tem a fo​lyó​part​ra, és há​rom nagy lé​pés​sel vég​re ki​ér​tem a Ren​ge​teg​ből
nyu​ga​ton. A za​to​cse​ki híd​nál kel​tem át az Orsó fö​lött, egy ma​gas, fi​a​tal szív​fa ár​nyé​ká​-
ban.
A Ren​ge​teg-ki​rály​nő utol​já​ra még szét​szórt né​hány ma​got dü​hé​ben, ami​kor Szar​kan​-
nal a ke​re​sé​sé​re in​dul​tunk a fo​lyón, és mire si​ke​rült meg​ál​lí​ta​nunk, a fák már fé​lig el​lep​-
ték Za​to​cse​ket. Az úton, ame​lyen el​hagy​tam a tor​nyot, a fa​lu​ból me​ne​kü​lő em​be​rek​kel
ta​lál​koz​tam. A hát​ra​lé​vő sza​kaszt már fut​va tet​tem meg, és rá​buk​kan​tam a ma​rok​nyi
két​ség​be​esett vé​dő​re, akik egy újon​nan el​ül​te​tett szív​fát pró​bál​tak ki​vág​ni.
Azért ma​rad​tak a fa​lu​ban, hogy a csa​lád​juk​nak le​gyen ide​je el​me​ne​kül​ni, de köz​ben
tud​ták, hogy jó eséllyel meg​ka​pa​rint​ja őket a Ren​ge​teg, meg​érin​ti őket a ron​tás. Tág​ra
nyílt szem​mel, ré​mül​ten haj​tot​ták vég​re vak​me​rő ter​vü​ket. Alig​ha hall​gat​tak vol​na
rám, ha nem ló​gott vol​na ró​lam ca​fa​tok​ban a ruha, nem lett vol​na olyan gu​ban​cos a ha​-
jam, nem lepi annyi ko​rom a bő​rö​met, és nem me​zít​láb gya​lo​go​lok fe​lé​jük. Így vi​szont
nem is ké​tel​ked​tek ab​ban, hogy bo​szor​kány va​gyok.
Ám még ez​u​tán sem tud​ták el​dön​te​ni, hi​het​nek-e ne​kem, ami​kor el​mond​tam, hogy
le​győz​tük a Ren​ge​te​get, vég​leg ve​re​sé​get szen​ve​dett. Ad​dig sen​ki sem tud​ta el​kép​zel​ni,
hogy ez le​het​sé​ges. Ugyan​ak​kor ők is lát​ták a Ren​ge​teg felé me​ne​kü​lő imád​ko​zó sás​ká​-
kat és kó​bo​ro​kat, és ad​dig​ra na​gyon ki​me​rül​tek ők is. Vé​gül hát​ra​lép​tek, és hagy​tak dol​-
goz​ni. A fa még egy​na​pos sem volt. A kó​bo​rok hoz​zá​kö​töz​ték a falu elöl​já​ró​ját és an​nak
há​rom fiát, hogy gyor​sab​ban fej​lőd​jön. A fi​vé​re​ket si​ke​rült ki​sza​ba​dí​ta​nom, ám az ap​-
juk el​len​állt. Már egy éve iz​zott a hasa mé​lyé​ben a fáj​da​lom ha​tal​mas szén​da​rab​ként.
– Én se​gít​he​tek raj​tad! – aján​lot​tam neki, de az öreg​em​ber meg​ráz​ta a fe​jét, és lát​szott
a sze​mén, hogy fé​lig már ál​mo​dik. Ajka mo​soly​ra hú​zó​dott. Csont​ja​i​nak ke​mény gu​mói
és a ké​reg alá szo​rult tes​te szét​mál​lot​tak a ke​zem alatt. A gö​csör​tös szív​fa fel​só​haj​tott,
majd ki​egye​ne​se​dett. Azon​nal le​hul​lat​ta mér​ge​ző vi​rá​ga​it, és ága​in új vi​rá​gok kezd​tek
bim​bóz​ni.
Egy da​ra​big mind​nyá​jan né​mán áll​tunk az ezüst ágak alatt, ma​gunk​ba szív​tuk az eny​-
he il​la​tot, amely nem is ha​son​lí​tott a ron​tás alatt álló vi​rá​gok rot​hadt édes​sé​gé​hez. Az​-
tán a falu vé​dői rá​éb​red​tek, mi tör​té​nik, és ide​ge​sen to​po​rog​va el​hát​rál​tak a fá​tól.
Ugyan​olyan ijed​ten fo​gad​ták a szív​fa meg​bé​ké​lé​sét, ahogy Szar​kan és én a li​get​ben.
Egyi​künk sem tud​ta el​kép​zel​ni, hogy va​la​mi, ami a Ren​ge​teg​ből szár​ma​zik, ne le​gyen
go​nosz és gyű​lö​let​tel teli. Az elöl​já​ró fiai te​he​tet​le​nül néz​tek rám. – Nem tud​nád ki​hoz​ni
őt? – kér​dez​te a leg​idő​sebb.
Azt vá​la​szol​tam, hogy nincs mi​ből ki​hoz​ni őt, mert eggyé vált a fá​val. Túl fá​radt vol​-
tam ah​hoz, hogy meg​győ​ző​en el tud​jam ne​kik ma​gya​ráz​ni, de ez alig​ha​nem olyan do​-
log volt, amit az em​be​rek nem ért​het​tek meg, még a völgy la​kói sem. A há​rom fiú döb​-
ben​ten és né​mán állt egy​más mel​lett, és nem tud​ták el​dön​te​ni, gyá​szol​ják-e ap​ju​kat. –
Na​gyon hi​ány​zott neki az anyánk – mond​ta vé​gül a leg​idő​sebb, mire a má​sik ket​tő bó​-
lin​tott.
A fa​lu​la​kók nem fo​gad​ták lel​ke​sen, hogy egy szív​fa nö​vek​szik a híd​ju​kon, de bíz​tak
ben​nem annyi​ra, hogy a he​lyén hagy​ják. Ala​po​san meg​nőtt az​óta. Gyö​ke​rei már át​fog​-
ták a tus​kó​kat, ame​lyek​ből a híd ké​szült, és arra ké​szül​tek, hogy az egé​szet el​fog​lal​ják.
Lom​bo​za​ta tele volt gyü​mölccsel, ma​dár​ral és mó​kus​sal. Ke​ve​sen vál​lal​koz​tak rá, hogy
meg​kós​tol​ják egy szív​fa ter​mé​sét, az ál​la​tok vi​szont bíz​tak a szag​lá​suk​ban. Én is bíz​tam
az enyém​ben. Szed​tem még egy tu​ca​tot a ko​sa​ram​ba, és to​vább​in​dul​tam. Éne​kel​ve ban​-
du​kol​tam vé​gig a Dver​nyik​be ve​ze​tő úton.
A kis An​ton kint volt a le​ge​lőn a csa​lád​ja nyá​já​val, és lus​tán he​ve​ré​szett a fű​ben. Ami​-
kor kö​zel ér​tem hoz​zá, kap​kod​va és ide​ge​sen fel​ug​rott, pe​dig ad​dig​ra már majd​nem
min​den​ki hoz​zá​szo​kott, hogy néha vá​rat​la​nul fel​buk​ka​nok itt-ott. Az első este még na​-
gyon fél​tem ha​za​men​ni a Ren​ge​teg​ben tör​tén​tek után, de túl​zot​tan ki​me​rí​tett a bor​zal​-
mas nap, fá​radt, ma​gá​nyos, mér​ges és szo​mo​rú is vol​tam egy​szer​re, és össze​ke​ve​re​dett
ben​nem a Ren​ge​teg-ki​rály​nő szen​ve​dé​se a sa​já​tom​mal. Mi​után vég​re-va​la​há​ra egész Za​-
to​cse​ket meg​tisz​tí​tot​tam, jó​for​mán gon​dol​ko​dás nél​kül hagy​tam, hogy a lá​bam ha​za​vi​-
gyen. Ami​kor meg​je​len​tem a kü​szö​bön, anyám rám né​zett, és egy szó nél​kül ágy​ba fek​-
te​tett. Le​ült mel​lém, a ha​ja​mat si​mo​gat​ta, és éne​kelt ne​kem, amíg el nem alud​tam.
Min​den​ki ide​ge​sen mé​rics​kélt, ami​kor más​nap ki​men​tem a legelő​re, hogy be​szél​jek
Dan​ká​val, me​sél​jek neki egy ki​csit a tör​tén​tek​ről, és meg​néz​zem Ven​szát, Jer​zsit és
Krisz​ti​nát. Én vi​szont na​gyon fá​radt vol​tam, sem​mi ked​vem nem volt ta​pin​ta​tós​kod​ni,
ezért fi​gyel​men kí​vül hagy​tam az ide​ges fe​szen​gést. Az​tán egy idő múl​va, ami​kor lát​ták,
hogy nem gyúj​tok fel sem​mit, és nem vál​to​zom fe​ne​vad​dá, ol​dó​dott a fe​szült​ség. Meg​ta​-
nul​tam, hogy hagy​nom kell, hadd szok​ja​nak meg az em​be​rek. Ké​sőbb pe​dig el​dön​töt​-
tem, hogy rend​sze​re​sen meg​lá​to​ga​tom a fal​va​kat, min​den szom​ba​ton má​si​kat.
Szar​kan nem tért vissza. Nem is tud​tam, vissza​jön-e va​la​ha. Ne​gyed- vagy ötöd​kéz​ből
hal​lot​tam, hogy még min​dig a fő​vá​ros​ban van, a pa​lo​tát pró​bál​ja hely​re​ál​lí​ta​ni, de nem
írt le​ve​let. A vi​tás kér​dé​se​ink meg​ol​dá​sá​hoz soha nem volt szük​sé​günk föl​des​úr​ra, elég
volt ne​künk a sa​ját fa​lunk ve​ze​tő​je vagy ve​ze​tő​nő​je, a Ren​ge​teg pe​dig már nem je​len​tett
olyan fe​nye​ge​tést, mint ko​ráb​ban, még​is szük​sé​ge le​he​tett a te​le​pü​lé​sek​nek egy má​gus​-
ra, ha va​la​ki haj​lan​dó volt be​töl​te​ni ezt a tiszt​sé​get. Ezért lá​to​gat​tam el min​den fa​lu​ba,
bű​bájt bo​csá​tot​tam a jel​ző​tü​zek​re, így gon​dos​kod​tam róla, hogy ha leg​kö​ze​lebb meg​-
gyújt​ják, az én kuny​hóm​ban is fel​gyul​lad​jon egy gyer​tya, és meg​tud​jam, hol van rám
szük​ség.
Ezen a na​pon azon​ban nem dol​goz​ni men​tem Dver​nyik​be. In​te​get​tem An​tim​nak, és
be​vo​nul​tam a fa​lu​ba. A ros​ka​dá​sig meg​ra​kott szü​re​ti asz​ta​lok oda​kint vá​ra​koz​tak már
a me​zőn, raj​tuk a fe​hér ab​ro​szok, és elő​ké​szí​tet​ték kö​zöt​tük a szög​le​tes tánc​te​ret is.
Anyám is ott volt Ven​sza két leg​idő​sebb lá​nyá​val, és a főtt gom​bá​val teli tá​la​kat ra​kos​-
gat​ták az asz​ta​lok​ra. Oda​sza​lad​tam és csó​kot nyom​tam anyám or​cá​já​ra, ő pe​dig meg​-
fog​ta az ar​co​mat, hát​ra​si​mí​tot​ta a ha​ja​mat, és min​den vo​ná​sá​val mo​soly​gott. – Néz​ze​-
nek oda! – mond​ta, és egy hosszú, ezüst gallyacs​kát vett ki a ha​jam​ból, meg né​hány szá​-
raz, bar​na le​ve​let. – Kész er​dei tün​dér vagy! Szí​vem sze​rint rád pa​ran​csol​nék, hogy mo​-
sa​kodj meg, és ülj le a sa​rok​ba. – Csu​pasz lá​bam tér​dig po​ros volt. Anyám azon​ban el​ne​-
vet​te ma​gát, és apám is de​rű​sen haj​tott be a me​ző​re a sze​kér​rel, ame​lyen az esti tá​bor​-
tűz​höz gyűj​tött fát hoz​ta.
– La​ko​ma előtt majd tisz​tál​ko​dom – aján​lot​tam, majd el​lop​tam egy gom​bát, és oda​-
men​tem Ven​szá​hoz, hogy le​ül​jek vele a háza elé. Job​ban volt, de zöm​mel még min​dig
tét​le​nül, az ab​lak mel​let​ti szék​ben töl​töt​te az ide​jét, csak néha var​ro​ga​tott egy ki​csit.
Kas​ja neki is írt egy le​ve​let, igaz, kis​sé me​rev és mes​ter​kélt volt. Én ol​vas​tam fel neki, és
ahol szük​ség volt rá, pu​hí​tot​tam raj​ta egy ki​csit. Az any​ja né​mán hall​gat​ta. Alig​ha​nem
tit​kos bűn​tu​da​tot táp​lált ma​gá​ban, amely rí​melt Kas​ja tit​kos ne​hez​te​lé​sé​re – el​vég​re hi​-
á​ba ké​szí​tet​te fel egész éle​té​ben egy ke​gyet​len sors​ra. Hosszú ide​ig tart majd meg​gyó​-
gyul​nia eb​ből, ha egy​ál​ta​lán si​ke​rül. Hagy​ta, hogy meg​győz​zem, ér​de​mes ki​men​nie a
me​ző​re, és öröm​mel lát​tam, ami​kor a töb​bi lá​nyá​val együtt he​lyet fog​lalt az asz​tal​nál.
Eb​ben az év​ben nem ál​lí​tot​tak sát​rat. Csak egy kis fa​lu​si ün​nep​sé​get tar​tot​tunk. A
nagy ün​nep​re Ol​san​ká​ban ké​szü​lőd​tek, mint a vá​lasz​tás nél​kü​li évek​ben szo​kás volt, és
így lesz most már a jö​vő​ben is. Na​gyon ki​me​le​ged​tünk, ahogy a tűző na​pon ebé​del​tünk
az asz​tal​nál, szo​kat​lan volt ez a for​ró​ság szü​ret ide​jén, de las​san csil​la​po​dott a nap​sü​tés
ere​je. En​gem nem za​vart. Be​fal​tam egy nagy tá​nyér zu​re​ket, te​te​jén jó​ko​ra főtt-to​jás​sze​-
le​tek​kel, majd töl​tött ká​posz​tát is et​tem kol​básszal, vé​gül meggyel töl​tött bli​ni​vel zár​-
tam a la​ko​mát. Az​tán csak ül​tünk a ve​rő​fény​ben, és nyög​ve ál​la​pí​tot​tuk meg, hogy na​-
gyon jó volt a va​cso​ra, és hogy túl so​kat et​tünk. A gye​re​kek va​dul ker​ge​tőz​tek a me​zőn,
majd las​san, egyen​ként le​he​ve​red​tek a fák alá, és el​szun​dí​tot​tak. Ludek ki​hoz​ta a su​ká​-
ját, a tér​dé​re fek​tet​te, és ját​sza​ni kez​dett a hú​ro​kon, ele​in​te na​gyon hal​kan. Mi​után a töb​-
bi gye​rek is álom​ba me​rült, egy​re több hang​szert hoz​tak elő, és so​kan mu​zsi​kál​tak
együtt. A hall​ga​tó​ság tap​solt és éne​kelt hoz​zá, ami​kor ma​gá​val ra​gad​ta őket a han​gu​lat,
az​tán csap​ra ver​tük a sö​rös​hor​dó​kat, és kör​be​járt a Dan​ka pin​cé​jé​ből fel​ho​zott hi​deg
vod​ka is.
Kas​ja fi​vé​re​i​vel és a sa​ját​ja​im​mal is tán​col​tam, az​tán sok más, alig is​mert fi​ú​val is. Ad​-
dig va​ló​szí​nű​leg a mező szé​lén áll​tak, és egy​mást hec​cel​ték az​zal, ki mer fel​kér​ni, de ez​-
zel sem tö​rőd​tem. Ki​csit ide​ge​sek vol​tak, ta​lán at​tól fél​tek, hogy tü​zet ül​te​tek el a szí​vük​-
ben, aho​gyan én is ide​ges vol​tam haj​da​nán, ami​kor haj​na​lon​ként be​lo​pa​kod​tam az öreg
Han​ka kert​jé​be, és le​lop​tam a leg​szebb, leg​fi​no​mabb pi​ros al​má​kat a fá​já​ról. Mind​nyá​-
jan együtt vol​tunk, túl​ára​dó bol​dog​ság​ban, és még a fo​lyó éne​két is meg​hal​lot​tam,
amely a föld mé​lyén höm​pöly​gött a lá​bunk alatt, még​is ész​re​vét​le​nül irá​nyí​tot​ta tánc​lé​-
pé​se​in​ket.
Ki​ful​lad​va ros​kad​tam le anyám szé​ke előtt, a ha​jam a vál​lam​ra om​lott. Anyám só​haj​-
tott, az ölé​be vet​te a fürt​je​i​met, és ne​ki​lá​tott új​ból be​fon​ni őket. A lá​bá​nál volt a ko​sa​-
ram. Ki​vet​tem be​lő​le egy er​dei gyü​möl​csöt, és be​le​ha​rap​tam. Arany volt, szin​te ki​rob​-
bant be​lő​le a lé. Ép​pen az uj​ja​i​mat nya​lo​gat​tam, te​kin​te​tem​mel a tá​bor​tűz láng​ja​i​ba
vesz​ve, ami​kor Dan​ka vá​rat​la​nul fel​pat​tant a kö​zel​ben lévő pad​ról. Le​tet​te a po​ha​rát, és
han​go​san szó​lalt meg, hogy min​den​ki​nek fel​kelt​se a fi​gyel​mét: – Uram!
Szar​kan állt a tánc​tér szé​lén. Egyik ke​zé​vel a leg​kö​ze​leb​bi asz​tal​ra tá​masz​ko​dott. A tűz
fé​nye meg​csil​lant ezüst​gyű​rű​in, elő​ke​lő ezüst​gomb​ja​in és kék ka​bát​ja ka​nyar​gós ezüst​-
hím​zé​se​in. Hím​zett sár​kány​fej pi​hent a gal​lér​já​nál, az ál​lat tes​te a ka​bát elül​ső szé​lén fu​-
tott le​fe​lé két​ol​dalt, a far​ka pe​dig a hát​só ré​szén ka​nyar​gott fel a nya​ká​ig. In​gé​nek csip​-
kés kéz​elő​je ki​ló​gott a man​dzset​ta alól, csiz​má​ját pe​dig úgy ki​fé​nye​sí​tet​ték, hogy vissza​-
tük​rö​ződ​tek raj​ta a lán​gok. Elő​ke​lőbb​nek né​zett ki, mint a ki​rály bál​ter​mé​ben. Egé​szen
fel​fog​ha​tat​lan lát​ványt nyúj​tott a me​zőn.
Min​den​ki egy​for​mán döb​ben​ten néz​te, még én is. Össze​szo​rí​tot​ta az aj​ka​it. Ezt a gesz​-
tust va​la​mi​kor ré​gen elé​ge​det​len​ség​nek ér​tel​mez​tem vol​na, de most mind​össze tüs​kés
sér​tett​ség​nek. Fel​tá​pász​kod​tam a föld​ről, és oda​men​tem hoz​zá. Le​nyal​tam a ma​ra​dék
gyü​mölcs​le​vet a hü​velyk​uj​jam​ról. Rá​né​zett a fe​det​len ko​sár​ra a há​tam mö​gött, lát​ta,
mit eszem, és el​ke​re​ke​dett a sze​me. – Ez vissza​ta​szí​tó!
– De​hogy​is, cso​dá​la​tos! Min​den gyü​mölcs meg​érett.
– An​nál na​gyobb a ve​szé​lye, hogy te is fává vál​to​zol.
– Még nem aka​rok fa len​ni. – Szin​te bugy​bo​ré​kolt ben​nem az öröm, mint egy ka​cag​va
hab​zó pa​tak. Vissza​jött. – Mi​kor ér​kez​tél?
– Ma dél​után – fe​lel​te me​re​ven. – Az adót jöt​tem be​gyűj​te​ni.
– Hát per​sze – vág​tam rá. Biz​tos vol​tam ben​ne, hogy már Ol​san​kát is meg​jár​ta a ter​mé​-
nye​kért, csak hogy fenn​tart​sa a lát​sza​tot. Én vi​szont nem bír​tam vele együtt szín​lel​ni,
még annyi ide​ig sem, hogy hoz​zá​szok​has​son a hely​zet​hez. A szám szé​le aka​rato​mon kí​-
vül is fel​kun​ko​ro​dott. El​vö​rö​sö​dött, és el​for​dí​tot​ta az ar​cát. Ez​zel sem tud​ta más​fe​lé for​-
dí​ta​ni a dver​nyi​ki​ek csil​la​pít​ha​tat​la​nul kí​ván​csi és mohó te​kin​te​tét. A sok sör és tánc
után sen​ki​ben nem ma​radt elég jó mo​dor. A má​gus újra fe​lém for​dí​tot​ta az ar​cát, és
bosszú​san néz​te mo​soly​gó szá​mat.
– Gye​re, is​mer​kedj meg az édes​anyám​mal! – kér​tem. Elő​re​len​dí​tet​tem a ka​rom, és
meg​fog​tam a ke​zét.
Tartalom
CÍMOLDAL
IMPRESSZUM
1. FEJEZET
2. FEJEZET
3. FEJEZET
4. FEJEZET
5. FEJEZET
6. FEJEZET
7. FEJEZET
8. FEJEZET
9. FEJEZET
10. FEJEZET
11. FEJEZET
12. FEJEZET
13. FEJEZET
14. FEJEZET
15. FEJEZET
16. FEJEZET
17. FEJEZET
18. FEJEZET
19. FEJEZET
20. FEJEZET
21. FEJEZET
22. FEJEZET
23. FEJEZET
24. FEJEZET
25. FEJEZET
26. FEJEZET
27. FEJEZET
28. FEJEZET
29. FEJEZET
30. FEJEZET
31. FEJEZET
32. FEJEZET