A bibliai tanítások rendszere II. évf.

II/2. A bűn zsoldja

1) A bűn következménye „zsoldja”, fizetsége a halál, a természetes, önmagában hordozott
következményként, és Isten erkölcsi rendjének a büntetéseként is.
1Móz 2,17
Rm 6,23/a

2) Mindenki a halál törvénye alatt áll, aki a bűn útján halad, ha Isten ad is bizonyos
„élettőkét” kegyelemidőként. A bűnnek ez a következménye nem látszik azonnal, de
bizonyossággal beérik.
Jn 5,24-25
Lk 9,60
Ef 2,1
/1Jn 3,14/
Péld 16,25 /vö: Zsid 11/25/b; /
Jak 1,15
„A bukás maga után vonta a szenvedést és a halált mint következményt… A bűn nyomán
bekövetkezett megalázott állapot kiterjedt a Földre is. Termékenysége csökkent, és mindinkább
veszített eredeti szépségéből is. A bűneset óta az emberi test elhasználódik, elgyengül, és hasonló
a helyzet az értelmi képességekkel is. Az addig üdítő munka fárasztó lett, az embert megtámadták
a betegségek, erőtlenségek, csakúgy, mint az egész természetet. Végül pedig a halál éri utol a
bűnös embert. A rossz, a bűn önmagát emészti fel.” (A. Vaucher: Az üdvösség története, Spalding
Alapítvány, 2006, 98. o.)

3) Az a tény, hogy a bűn törvényszerűen szenvedést, pusztulást és halált von nem csupán az
elkövetőjére, de emberi és természeti környezetére is, érthetővé teszi azt, hogy Isten jogrendjének
a büntetése is a halál, mint örökre szóló megsemmisítés, az élet jogától való megfosztás. Isten
azonban nem érvényesíti ezt az ítéletét az emberen a végső ítéletig.

Az első és a második halál különbsége:

1Móz 3,19
Zsolt 90,3
Jel 2,11
Jel 20,12. 14/b. 15

„A Biblia két halált ismer. Az első halál Ádám vétkének a következménye [abban az értelemben,
hogy a földön minden és mindenki fertőzött a bűnnel], és valamennyi utódját érinti (Róm 5,12–
14), bármilyen is az erkölcsi állapotuk vagy magatartásuk. A hívőket is sújtja (1Pét 4,6), egészen
kevés kivétellel (Énok, Illés, valamint azok az igaz emberek, akiket az Úr visszajövetele életben
talál) 1 .

A második halál a személyes bűn büntetése: Ezék 18,4. A kiválasztottak fölött semmi hatalma
sincs ennek a halálnak: Jel 20,6. Ez a második halál, tehát az a büntetés, amellyel Isten a
gonoszokat sújtani fogja a létezés megszűnése, nem pedig örök élet a szenvedésben. Az isteni
végzés halálra méltóknak jelenti ki azokat, akik az erkölcsi törvényt áthágják: Róm 1,32.
                                                            
1
Lásd: 1Móz 5,24; 1Kir 2,11; 1Thessz 4,16-17; 1Kor 15,51-52.

1 

 
 Míg az első halál – amely megkülönböztetés nélkül minden embert érint – csak az élet egyszerű
megszakítása, az én öntudatos tevékenységének időleges felfüggesztése, a második halál a létezés
teljes és végleges megszűnése, a lázadók személyiségének teljes megsemmisítése. Az első halál
csak időleges, és feltámadás követi. A második halál örök, nincs belőle többé ébredés.” (A.
Vaucher: im. 106-107. o.)

4) Súlyos következmény a bűnre való fogékonyság öröklődése, az ún. „eredendő bűn” 2 . Nem
pontos, nem szerencsés a kifejezés. Megfelelőbb meghatározás: öröklött bűnre való hajlam, lelki
természetű születési rendellenesség.

Rm 5,12
Jób 14,4
Mt 19,17/b
Zsolt 51,7
Rm 7,18/a. 21. 23

Fontos jelentősége van az utolsó három szónak Rm 5,12 végén: „mivelhogy mindenki vétkezett”.
Ádám bűne tehát nem közvetlen oka minden ember halálának, a halál azért sújt minden embert,
mert mindenki személyesen vétkezett. Ádám bűne nyomán „a vétkezés kényszere” hatott el
minden emberre, az utódaira átörökített bűnre hajló természet révén. Így mivel minden ember
törvényszegő, minden ember a halál törvénye alá kerül.

„Az emberi történelem kezdetén ősszüleink elkövettek egy olyan hibát, amely magával
rántotta az egész emberi nemzetséget a bűnbe, szerencsétlenségbe és boldogtalanságba.
Minden utód szenved e kezdeti hibás lépés következményeitől, és ezeknek a
következményeknek a következményeitől – mindaddig, míg a bűnnek még a lappangó
formája, legkisebb csírája is el nem tűnik, meg nem semmisül.” (Ernest Rostan: Études
sur la valeur de la souffrance, 2. kiad, 140. o.)
„A megváltásunkat igénylő áldozat végtelen ára mutatja, hogy a bűn mérhetetlenül nagy bajt
okozott. Zavart keltett az ember egész szervezetében, eltorzította gondolkodását, megrontotta
képzeletét. A bűn elkorcsosította a lélek képességeit. Az ember lelki világa rezonál a kívülről
támadó kísértésekre, és lába észrevétlenül a bűn útjára lép.” (E.G. White: Ministry of Healing/A
nagy orvos lábnyomán, 324. o.)

„A Szentírás sehol sem használja az eredendő bűn kifejezést. Ha ez a kifejezés azt jelenti,
hogy minden emberi lény születésétől fogva vétkes, bűnadósság terheli, akkor hamis
állítást tartalmaz, amely mindennemű igazságfogalommal ellenkezik 3 … A Szentírás azt
tanítja, hogy a gyermek a bűn csírájával jön a világra, de mindaddig ártatlan marad,
amíg saját maga meg nem sérti Istent tudatosan elkövetett, bűnös tettekkel.” (Ruben
Saillens: Les mystéres de la Foi, 1931, 180. o.)
„Ádám bűne hozzátartozik ahhoz az örökséghez, amelyet átörökített leszármazottaira,
nem mint cselekedetet, nem mint befolyást, hanem mint fizikai szervezetének eltorzult
hajlamát. A bűn elkövetéséből származó belső állapot Ádámról átterjedt az egész
emberiségre átöröklés révén, de nem maga a bűn öröklődik át. 4 Minden leszármazott
                                                            
2
 A téma bővebb kifejtését lásd: Vankó Zsuzsa: Eredendő bűn, vagy öröklött és szerzett bűnös természet? Sola
Scriptura teológiai szakfolyóirat, 2001/4-2002/1. 
3
Lásd a fejezet végén található függeléket.
4
 Lásd a fejezet végén található függeléket. 

2 

 
 Ádám bűnének áldozata tehát, mert Ádám bűnössé vált (a személyes, szabad, pszichikai
döntés értelmében), és csak bűnös leszármazottai lehetnek (az örökölt pszichikai hajlam
értelmében). Ebből az következik, hogy minden ember bűnre hajló természettel születik,
ami azonban semmiképpen sem a vétkesség súlyosbításának minősül, ahogyan a régi
dogmatikusok tanították, hanem éppen ellenkezőleg, enyhítő körülménynek számít.”
(Georges Fulliquet: La doctrine du second Adam, 1915, 147-148. o.)
„Ádám egyedül felelős azért a bűnért, amit elkövetett, bűne nem számítható be nekünk,
nem vihető át miránk. Amit Ádám ránk hagy, az az erkölcsi elferdülés, a romlott hajlam,
mint bűnös tettének a következménye. Mindannyian bűnösnek születünk, de nem abban az
értelemben, hogy mihelyt megszületünk, máris van bűnünk, ami Isten előtt terhel, hanem
abban az értelemben, hogy magunkkal hozzuk a bűn csíráját, amely minden esetben
menthetetlenül kifejlődik. Sőt, a bűnnek ez a csírája már önmagában is szennyeződés,
elég ahhoz, hogy elválasszon bennünket Istentől.” (François Bonifas:Histoire des dogmas
de l'Église chrétienne 1866, II. köt. 266. o.)
5) Speciális bibliai kifejezések az öröklött, bűnre hajló ösztönös emberi természet jelölésére:

a) „Test” (görögül: sarx) vagy „test és vér” (mindkét kifejezés átvitt értelemben):

Rm 8,7
Gal 5,19-21
Jn 3,6-7
1Kor 15,50

b) „Erőtelenség”: Ésa 1,5

Mk 14,38
Zsid 4,15

Az utolsó két ige jól érzékelteti, hogy az ember erőtelensége Isten részvétét kelti fel. (Vö: 1Móz
8,21)

6) Az emberen kívüli világra kiható következmények: Ésa 24,4-6

Rm 8,19-22 5

Rm 8,19-20-ban mintegy megszemélyesítve szól Pál apostol a természet világáról. Ha beszélni

tudna, folyvást a nyögését és szabadulás utáni sóhajtozását hallanánk a bűneset óta, mert az
ember bűne következményei a természet világát is sújtják. „A teremtett világ kifejezés, csak az
értelemmel nem rendelkező létezőkre vonatkozik, az a jelentéstartalma itt, amit rendszerint a
természet szóval fejezünk ki, szembeállítva ezt a fogalmat az emberiség fogalmával”. (Frédéric
Godet: Comm. sur l'ép. aux Romains II. köt. 183-184. o.)

„Ebben a prófétikus-poétikus igei kijelentésben (Róm 8,19) úgy van bemutatva a természet
rendeltetése, mint amely magának a természetnek a saját vágyakozása, törekvése. Az átalakulás
idejét »Isten fiai megjelenésének« az idejéhez kapcsolja az Ige. Kol 3,4 magyarázza meg ezt a
kifejezést. Isten fiainak megjelenése igazi, Isten akarata szerinti, megszentelt természetükben
széttépi annak az átoknak a kötelékeit, amely ma még a hiábavalósághoz, a céltalansághoz és a
halálhoz köti a természet világát. Vö. Mt 13,43; 1Jn 3,2. A természet maga is türelmetlenül várja
új lakóinak megjelenését, mert tudja, hogy legszebb pompájába öltözik majd érettük.” (uo.184. o.)

                                                            
5
Az eredeti szövegben ktiszisz szerepel, jelentése: „teremtett világ, teremtettség”.

3