Gondolatok a nyugdíjjárulékokról

Ebben az írásban megpróbálom vázolni a Kormány hivatalos adatai és előrejelzései

alapján, hogy milyen lesz a nyugdíjrendszer egyenlege a közeljövőben.

A nyugdíjrendszer előre jól tervezhető. Az NAV-hoz befutó havi adó- és járulékbevallásokból

pontosan, évekre előre megállapítható a nyugdíjba lépők száma és életútjuk jövedelme. A
tervszámokból így könnyen kikövetkeztethető, hogy a Kormány nem akar változtatásokat
bevezetni a kifizetői oldalon. Nem tesz kísérletet arra, hogy felszámolja a nyugdíjrendszer
jelenleg fennálló igazságtalanságait, mert:
• nem korrigálja a régen megállapított nyugdíjak és az újonnan belépők juttatása közötti
feszültséget az eltérő számítási módok miatt;
• nem a nyugdíjas fogasztói kosár szerint számítja az infláció-kiegészítést;
• nem tompítja a növekedési különbségeket a bérek és a nyugdíjak között;
• nem számol a munkavállalók számának növekedési határával;
• nem veszi figyelembe, hogy kifulladóban vannak a gazdaság (extenzív) növekedési
lehetőségei.
A nyugdíjakat teljes mértékben a megfelelő helyről, a Nyugdíjbiztosítási Alapból (a
továbbiakban: Ny. Alap) finanszírozzák, ahogy ezt a 2012-es reformintézkedések ígérték. Ny.
Alap feltöltésének tényleges és tervezett alapszámait az alábbi táblázatban mutatom be:
1. táblázat. Adó- és járulékkulcsok

Így alakulnak a költségvetések nyugdíjkiadásai, valamint azok aránya a GDP-hez képest:

1. ábra. A nyugdíjkiadások részesedése a GDP-ből 2009-2020 (tervezet)
 A GDP növekedési ütemét nem követte a Ny. Alap bővülése,
2019-ben már csak a GDP 7,9%-át tette ki (jobb oldali tengely).

Mechanikus és leegyszerűsített szemléletet tükröz az, hogy a Kormány 2070-ig (sic!) évi 1,7%-
os kiadás-növekménnyel számol a nyugdíjkiadásokra, ezzel itt is spórol a jóléti kiadásokon.
A Ny. Alap fő fedezetéül szolgáló szociális hozzájárulási adó (a későbbiekben: szocho)
évenkénti csökkentése (az 1. táblázat első sora) magában hordozza a Ny. Alap jövőbeni
fenntarthatatlanságát. A versenyképességi szempontokból végrehajtott szocho mértékének
2017-től indított csökkentése a V4-országokhoz mérten nemhogy indokolatlan (lásd a 2. ábrát,
amihez csak a 2015-ös értékeket találtam meg), hanem lehetetlenné is teszi a válság előtti, most
még prosperáló gazdaság számára a Ny. Alap előzetes tartalékképzését.
2. ábra. A Ny. Alap részesedése a GDP-ben

A Ny. Alap részesedése a GDP-ben, a környező országokkal összehasonlítva

(lemaradt).

A szocho mértékének 2%-pontos csökkentése ugyan 1,7%-kal csökkenti a bérköltségeket,

viszont 14,4%-kal érinti hátrányosan a Ny. Alapot, amelynek egyensúlyát jelenleg csakis a
keresetek gyors emelkedése biztosítja. A világgazdaság lassulásával, a munkanélküliség
megugrásával elzáródnak a bevételek csapjai, s talán már jövőre a nyugdíjak kifizethetetlenné
válnak jelentős költségvetési támogatás nélkül.
Az 1. táblázat munkáltatói részéből nem derül ki, hogy a szocho befizetésből mennyi is kerül
ténylegesen a Ny. Alapba, mert az arány (a későbbiekben: faktor), ami az adó felosztását
mutatja a Ny. Alap és az Egészségbiztosítási Alap között, állandóan változik (lásd alábbi
diagram narancssárga vonalát). A Kormány társadalmi kontroll nélkül, lopakodóan,
reformméretű változtatásokat hajtott végre e téren. A költségvetési törvények minden évben
újra meghatározzák ennek a faktornak az értékét, ami manapság erős csökkenő tendenciát mutat
a Ny. Alap feltöltésének rovására. Ez a tendencia és a szocho mértékének csökkentése
hatásukban erősítik egymást (lásd oszlopdiagram):
3. ábra. A Ny. Alap feltöltésének mértéke a 100 egységnyi bruttó munkabér
utáni munkáltatói befizetésekből 2009-2020 (tervezet)

Az oszlopok a Ny. Alapba jutó részt mutatják.

2010 óta majdnem a felére esett a feltöltés mértéke (bal tengely).

A faktorral önkényesen beállítható a Ny. Alap egyenlege, jelenleg a kiadásokhoz képest alig
érzékelhető veszteség kimutatásával. A későbbiekben ez érv lehet a nyugdíjemelés igényének
elvetésére, mivel a Ny. Alap 2018. óta veszteségessé vált:
4. ábra. A Ny. Alap költségvetési kapcsolatainak egyenlege 2009-2020 (tervezet) [M Ft]

A diagram a Ny. Alap és a költségvetés kapcsolatát mutatja. Az utóbbi években

állandósul a hiány.

Ennek a faktornak folyamatos változtatása politikai szándékot tükröz, ennek különös

közgazdasági indoka nincs. Megtehetné a Kormány a faktor minimális mértékű növelésével,
hogy nullszaldósra állítsa be a Ny. Alapot (ehhez 2019-ben 70,22% helyett 71,32%-ot kellett
volna választania).
A Kormány önkényesen kezeli a Ny. Alapot, pedig ez a pénz nem is az övé, hanem az
állampolgáré és a munkáltatóé. Felhasználásába mégsem lehet érdemileg beleszólni. A fenti
hatások átalakítják a Ny. Alap bevételi forrásainak arányát (lásd vonaldiagram, amivel a
személyi levonások arányát jelenítem meg):
5. ábra. Ny. Alap munkavállalói befizetésének aránya [%]
2009-2020 (tervezet)

Míg 2009-ben és 2010-ben 5,7-szer annyit fizetett a munkáltató a Ny. Alapba,

mint a munkavállaló, addig 2019-ben már csak 1,3-szerest.

Az 5. ábra azért csalóka, mert a munkáltatói befizetések egyéb jogviszonyból (pl. EKHO) is
származnak. A bérből és fizetésből élők jövőre már 6%-kal többet fizetnek a Ny. Alapba, mint
a munkáltatójuk.
Mint minden más területről, az állam innen is kivonul, egyre jelentősebbé válik a
munkavállalók részesedése. A növekvő egyéni finanszírozás aránya vajon eredményezi-e a
lakosság tudati hozzáállásának megváltoztatását, hiszen ezt a levonást zsebből fizetjük, a saját
pénzünket kapjuk vissza nyugdíj formájában?

Széphelyi Attila