1

Copyright © 2020 Kuncsorbi Miklós

DISCLAIMER!

Content:

The author reserves the right not to be responsible for the topicality,
correctness,completeness or quality of the information provided. Liability
claims regardingdamage caused by the use of any information provided,
including any kind ofinformation which is incomplete or incorrect, will
therefore be rejected.All offers are not-binding and without obligation. Parts
of the pages or the completepublication including all offers and information
might be extended, changed or partlyor completely deleted by the author
without separate announcement.

Copyright:

The author intended not to use any copyrighted material for the publication
or, if not possible, to indicate the copyright of the respective object. The
copyright for any material created by the author is reserved. Any duplication
or use of objects such as diagrams, sounds or texts in other electronic or
printed publications is not permitted without the author's agreement.

2
Tartalomjegyzék

II. Tétel: Irányzatok……………………………………………………….. 4

III. Tétel: Az intelligencia klasszikus elméletei…………………………… 9

IV. Tétel: Az intelligencia modern elméletei…………………………….... 21

V. Tétel: A motiváció klasszikus elméletei………………………………... 33

VI. Tétel: A motiváció modern elméletei………………………………….. 43

VII. Tétel: Érzelmek klasszikus elméletei ………………………………… 53

VIII. Tétel: Érzelmek modern elméletei…………………………………… 65

IX. Tétel: Kreativitás………………………………………………………. 72

3
II. Irányzatok

1879

A tudományos pszichológia megalkotója Wilhelm Wundt volt aki Németországban a Lipcsei

egyetemen megalkotta az első pszichológia laboratóriumot ahol az intróspekció segítségével
tanulmányozta azt hogy a fiziológiai elváltozások miként módosítják a tudatot.
Az intróspekció a saját gondolatok, érzelmek és észleletek megfigyelését jelenti.
Wundt ezt a módszert viszont nem csak magán használta, más személyeket kért meg arra hogy
mondják el miket észlelnek amikor valamilyen fizikai inger intenzitását változtatta.

1890

A pszichoanalízis a tudatalattit/tudattalant próbálta megvizsgálni. Képviselője Sigmund Freud aki

szabad asszociációs módszert használt arra hogy az emberek tudatalattiéba próbáljon látni. Ezzel a
módszerrel a személy minden gondolatat ami magától előjön ki kell mondja. Freud úgy vélte ha
ezek a gondolatok között vannak elnyomottak akkor az elfojtást jelent. Majd megfogalmazta
hogy a tudatállatinak van tudatelőtti része és tudatalatti része.

Ez az irányzat negatív viszonyban van a behaviorizmussal és funkcionalizmussal és a kognitív

pszichológiával mivel a pszichoanalízis nagyon szubjektív és hiányos az empirikus kísérletekben,
ezért sok tudós meg is cáfolta az irányzat elveit.

4
 1900

Titchener tovább fejlesztett Wundt ötleteit és megalkotta a strukturalizmust amely a mentális

folyamatokat felbontotta részekre és a legkisebb elemenként próbálta megfigyelni más
tudományokhoz hasonlóan. Ezeket a folyamatokat 3 fő csoportba osztotta (érzések, képek és
érzelmek), és ezeknek 4 tulajdonságát határozta meg (modalitás, minőség , intenzitás, időtartam)
Az irányzatot viszont sok kritika érte mivel túl szubjektív volt és az eredmények sokszor nem
voltak konzisztensek egymással.

Emelet a strukturalizmust főként a gestaltizmus, behvaiorizmus és funkcionalizmus cáfolta meg.

A gestaltizmus úgy vélte hogy a mentális folyamatokat teljességében kell megfigyelni, nem
részekre bontva, míg a behaviorizmus főként a szubjektivitást cáfolta és azt hogy nem figyelte a
környezetet csak a belső mentális folyamatokat.

A strukturalizmusra megjelent egy ezzel ellentétes irányzat is, a funkcionalizmus.

1901

A funkcionalizmus a mentális folyamatok és viselkedésnek nem a struktúráját hanem a szerepét és

hasznosságát az alkalmazkodásban figyelte. Képviselője William James aki Charles Darwintól
inspirálódott és azt figyelte hogy a mentális folyamatok miként segíti az organizmust a
környezetével való alkalmazkodásban. A funkcionalisták viszont még elismerték a belső
mentális folyamatokat mint az élőlények egy részét. Ezzel szemben viszont a behaviorzismus
teljesen elutasította ezeket és a külső hatásokra tette a hangsúlyt.

5
 1912

A gestalt pszichológia (alak lélektan) fő elve hogy az egész több mint a részei összessége. Más
szóval a gestált pszichológia szerint valamit egészként kell tekinteni ahhoz hogy ezt megértsük.
Emellett a gestalt pszichológia meghatároz néhány fő rendezési elvet.

1. A közelség elve – Eszerint az egymáshoz közel álló elemeket egy egységbe soroljuk.

2. A hasonlóság elve - Az egyforma vagy hasonló elemeket is összefüggő egészként észleljük.

3. A jó folytatás elve – úgy tartja hogy az ember képes 2 vagy több különböző tárgyat vagy
elemet egymástól eltérőnek észlelni mégha egymásra is tevődnek.

4. Zártság elve – Ha egy elemnek a vonalai/körvonalai stb egybezáródnak más elemekkel akkor
ezeket nehéz külön szedni.

5. A közös sors elve – azt fejezi ki, hogy az egymással összehangoltan mozgó összetevőket
önkéntelenül is egybefüggőkének tekintjük.

A figura és háttér fogalma

Ha a látómezőben valamire fokuszálunk, az lesz a pozitív tér (vagy figura) ezzel egy időben
létrejön egy negatív tér (háttér). Ez a kettő mindig egyűt létezik, tehát nem lenne figura ha nem
lenne háttér és fordítva. Példa a Rubin serlege.

Képviselői Kofka, Köhler és Wertheimer.

6
 1913

A behaviorizmus az emberi viselkedést stimulus-response (inger-válasz) elve által figyeli, miszerint

az ember minden viselkedése a külső ingerekre adott válasz, ezért SR pszichológiának is ismerik.
John B. Watson alapította meg, aki az emberi viselkedést objektív módon, precíz laboratóriumi
környezetben javasolta megfigyelni. Elutasította a belső mentális folyamatok és a felszínes,
nyilvánvaló viselkedésekre tette a hangsúlyt.

Ugyanebben a korszakban Iván Pavlov kísérletei által felfedezte a feltételes reflexet és megalkotta
a klasszikus kondicionálást. Az általa végzett kísérletek és eredmények megértéséhez szükséges
néhány fogalmat ismerni:

1. Feltétlen reflex: Olyan veleszületett, automatikus reflexek amelyek aktiválódnak ha egy

érzékszerv ingerelve van. Ennek 2 összetevője van:
a) Feltétlen inger (például forró olaj)
b) Feltétlen válasz (fájdalom, kéz elhúzása)

2. Semleges/habituált inger: Olyan inger amely teljesen semleges, amit már annyira megszokott
hogy nem vált ki reakciót rá.

3. Feltételes reflex: Egy reflex amely egy feltétlen inger és egy semleges inger társításából alakul
ki. Ennek ugyancsak van 2 része:

a) Feltételes inger: Ez a semleges ingerből alakul ki miután kondicionálódott.

b) Feltételes válasz: Ez a feltétlen válaszból alakul ki.

Pavlov a kutyás kísérletében egy csengőnek a hangját (semleges ingert) társította a kajával
(feltételes ingerrel). Néhány társítás után a kutya már a csengő hallatára elkezdett nyálazni (a
nyálazás eddig feltétlen válasz volt a kajára, ami a feltétlen inger volt. A társítás után viszont
feltételes válasszá alakult mivel a csengőre, nem a kajára már nyálazott).

Ezután B.F Skinner létrehozza az operáns kondicionálás fogalmát amely pozitív és negatív
megerősítéseken alapul. Egy megerősítés egy olyan esemény, amely megnöveli (vagy csökkenti)
egy viselkedés újraismétlésének a valószínűségét. Egy kellemes vagy előnyös esemény pozitív
megerősítésnek számít, míg egy kellemetlen vagy hátrányos esemény negatív megerősítésnek.
A klasszikus kondicionálással szemben ebben a kondicionálásban az élőlény nem csak választ ad
a környezetére hanem aktívan próbálkoznak környezetüket befolyásolni.

7
 1956

A kognitív pszichológia a második világháború hatására kezdett kifejlődni és úgy tekinti az embert
mint egy információ-feldolgozó rendszert. A Behvaiorizmussal eltérően a kognitív pszichológia
már megfigyeli a belső folyamatokat is, viszont tudományosabb módszerekkel mint a
strukturalizmusban. A kognitív pszichológia tehát az emberek információt feldolgozó folyamatait
próbálja megvizsgálni.
A kognitív pszichológia szoros kapcsolatban áll a mesterséges intelligencia kialakulásával és
fejlődésével mivel ha valaki egy kognitív folyamatról egy elméletet megalkot, azt megvizsgálni
lehet egy számítógép segítségével.
Chomsky, az irányzat egyik képviselője a generatív nyelvtan fogalmával inspirációt adott
amelyből később megszületett a pszichólingvisztika amely a nyelvi teljesítményeket
pszichológiailag vizsgálta.
Más képviselők G. Miller, M. Minsky, U. Neisser.

1961

A humanisztikus irányzat egy ellen-irányzatként indult mivel ellenezte főleg a behaviorizmus és

pszichoanalízis determinisztikus szempontjait. Tehát azt hogy a behaviorizmusban az ember
viselkedését meghatározza a külső tényező és a pszichoanalízisben meg a tudatalatti teszi
lehetetlenné a szabad akaratot.
Ezért a humanisztikus pszichológia középpontba helyezi nem a külső ingert, nem a tudatalattit,
nem az agyat vagy gondolkodást, hanem a személyt és a személy szubjektív élményét.
(személyközpontú).
Ezért a humanisztikus módszerek elutasítják a kísérleti és labor eljárásokat mert úgy vélik hogy
csak valakivel beszélve lehet megérteni a személyt.

Képviselői Carl Rogers és Abraham Maslow akik kiemelik a szubjektív élményt, a személyes
fejlődést és az önmegvalósítást, bár az ezek elérésére eltérő utakat gondoltak ki.

8
 1996/2000

A pozitív pszichológia egy irányzat amely tudományos módon próbál megfigyelni pozitív
pszichológiai folyamatokat és eljárásokat. A pozitív pszichológia hangsúly tesz a boldogságra, a
szeretetre, együttérzésre stb.). Célja nem csak az hogy javítson az emberek életén hanem hogy
abból a legtöbbet kihozza.
Martin Seligman a képviselője aki kutyákon kísérletezet és megfogalmazta a tanult tehetetlenség
fogalmát amely szerint egy személy vagy állat elkezdi azt hinni hogy nincs uralmában az hogy
mi történik vele és így nem is próbálja elkerülni a negatívot. Ezt Seligman a depreszióhóz
hasonlította és fontos kísérlete volt a pozitív pszichológia és más irányzatoknak mivel így
tanulmányozni tudták a sok negatív élmények hatását és az ebből való kigyógyulást.

Az intelligencia (klasszikus elméletek)

Meghatá rozá s

Az ember az az állat amely az evolúció során olyan viselkedést alakított ki amit intelligenciának
nevezünk. A pszichológia egyik legrégebbtől beszélt témája. Az intelligencia fogalma a mai
napig az egyik legvitatottabb fogalom a pszichológia történetében, aminek még meghatározása
is nehéz. Egyes kutatók szerint az intelligencia egyetlen általános képesség, míg mások úgy
vélik, hogy az intelligencia magába foglal több tényezőt, mint a tehetség, különböző képességek,

9
tanulási képesség, jártasság, alkalmazkodás, probléma felismerése és megoldása, helyes
következtetés (induktív, deduktív), probabilisztikus/hipotetikus gondolkodás.

A genetika é s a kö rnyezet

Az intelligenciával kapcsolatos legfőbb vita akörül forog, hogy mennyiben határozzák meg az
egyének vagy akár egyes csoportok intelligenciaszintjét a genetika illetve a környezet. Az
intelligencia genetikai és környezeti alapjának megértésére számos kutatást végeztek el, melyek
sok előrelépést és ellentmondást eredményeztek.

Sir Francis Galton volt az egyik első személy aki a genetika és a környezet szerepét az
intelligenciában vizsgálta kutatásában, melyben arra a következtetésre jutott, hogy a genetika
számít, és hogy a környezetnek semmilyen befolyásoló tényezője sincs. Ez után a kutatás után
kezdték el tanulmányozni a genetika és környezet szerepét az intelligenciában.

Az ikerkutatások, főként az egypetéjű ikrek kutatása az egyik legnépszerűbb, mivel genetikailag

azonosak, ezért ténylegesen a környezet szerepét lehet megfigyelni az intelligenciájukban.

Az évek során elvégzett kutatások által arra a következtetésre jutottunk, hogy a gének és a
környezet már a fogantatástól kezdve együttműködnek, szóval nem lehet őket elválasztani egymástól,
bár még mindig nem lehet tudni pontosan, hogy hogyan is hatnak egymásra. Tehát a válasz arra a
kérdésre, hogy mi az oka az emberi intelligencia különbözőségének, a válasz nem a természet,
sem pedig a neveltetés, hanem mindkettő.

10
Az intellektuá lis ké pessé gek mé ré se:
Intelligencia teszt
Az első intelligencia tesztet 1890-ben szerkesztette meg J. Cattell, Wilhem Wundt tanítványa.

Az intelligenciatesztek ősmintája azonban ma is a Binet-Simon-féle beiskolázási teszt (Alfred Binet

és Théophile Simon), amelyet annak eldöntésére dolgoztak ki 1905-ben, hogy melyik gyermek
alkalmas a beiskolázásra és melyik nem, vagyis a teszt a mentális színvonalat mérte. Ebben a
tesztben 3 dolgot figyeltek meg. Binet módszerének lényege olyan feladatok kialakítása, amelyek
megoldása egy adott életkor általánosan elvárható, azaz a feladatok megfelelnek az adott életkor
mentális teljesítményének. Binet és munkatársai bemérték, hogy a gyerekek az egyes
életkorokban milyen eredménnyel oldják meg a tesztet, majd ezekhez a sztenderdekhez
viszonyították az egyes gyerekek eredményeit. Bevezette a mentális kor fogalmát (MK), amely
összehasonlítható a születés idejétől számított életkorral (ÉK).

Később William Stern javaslatára bevezették az intelligenciahányados (IQ) használatát 1912-ben,

amellyel az elért teljesítményt a vizsgált gyermek életkorához viszonyították, például ha egy 4 éves
gyermek a 4 évesek feladatait tökéletesen megoldja akkor az IQ 100.

Képlet: (mentális kor : biológiai kor) * 100 = intelligencia hányados

Az intelligencia teszttel megtudták mérni milyen okos az ember, kitudták szúrni a magas
intelligenciájú gyerekeket, ennek különböző szintjei voltak. Megmérték egy skálán, és ebből jön
az „intelligencia hányados”, viszont a nemzetközi fogalma IQ, és nem IH. Ugyanúgy Stern
kiderítette egy kutatása után, hogy az intelligenciának semmi köze a kreativitáshoz. A mért
intelligencia hányados összefügg az élethosszal, aki intelligensebb többet él, erre van evolúciós
magyarázat.

11
 Teszt megbízhatósága

Megbízhatóság

Egy teszt vagy egyéb méréses módszer megbízhatósága (reliabilitás) azt jeleni, hogy a mérés
mindig megismételhető és konzisztens eredményeket szolgál. Ha viszont az eredmények eltérnek
attól függően, hogy a tesztet mikor csinálják vagy, hogy ki értékeli, akkor megbízhatatlan.

Egy teszt akkor megbízható ha újra megismételve is szorosan korrelál/hasonlít az előző

eredményéhez. A megbízhatóság második leggyakrabban használt mutatója a belső
konzisztencia, az hogy valameny teszt kérdései vagy tételei milyen mértékben mérik ugyanazt a
dolgot. Az értékelés megbízhatósága is számít, fontos, hogy a szubjektivitást nélkülözzük.

Érvényesség

Attól mert megbízható egy teszt nem garantálja az érvényességét, azaz, hogy azt méri amit
mérnie kell. A tesztpontszámoknak korrelállnia kell az elmálet alapján elvárt eredménnyel.

Stanford – Binet intelligenciaskála

A Stanford Egyetemen fejlesztették ki 1916-ban a Stanford-Binet intelligenciaskálát, az első

olyan intelligenciát mérő eszközt, amelyet nagy és sok szempontból reprezentatív mintán próbáltak ki.
Binet tesztjét Lewis Terman amerikai gyerekek számára átfordította és standardizálta a tesztet és
több ezer különböző korú gyerek eredménye alapján meghatározta az életkori normákat.
Megtartotta Binet mentális kor fogalmát, azonban az egyes tételeket ahhoz az életkorhoz
rendelte, amelyben a gyerekek többsége jól válaszolt. A helyesen megválaszolt tételek
összessége jelölte a gyerek mentális korát.

12
 David Wechsler

David Wechslert leginkább az inteligencia tesztjei miatt ismerik. 1939-ben kidolgozott egy új
tesztet, a WAIS-t (Wechsler Adult Intelligence Test). A teszt két részből áll: 5 verbális és 5
performációs (cselekvéses) próbák. Ezt nem csak összesített IQ értékként nézhetjük, hanem
önmagukban részpróbaként is. Azért dolgozta ki ezt a tesztet, mivel a Stanfor-Binet
intelligenciateszt egyoldalúan a nyelvi képességekre támaszkodik, és nem volt alkalmas felnőttek
számára. Ez volt az első intelligenciateszt mely felnőtteknek készült.

A későbbiekben kidolgozott gyerekek számára is egy intelligenciatesztet, ez volt a WISC

(Wechsler Intelligence Scale for Children). Ugyanúgy verbális és performációs próbákból állt. A
preformációs próbában kockákat, képeket kellett kiegészíteni, rendezgetni.

A Wechsler tesztekben a részpróbákra külön is ki lehet számítani a pontokat, így pontosabb

képet kaphatunk a személy intellektuálisan erős, illetve gyengébb oldalairól.

MAWI – Magyar Wechsler Intelligenciateszt.

Raven-teszt (Standard Progressive Matrices) – 1939

A Raven, J. C. által 1936-ban kidolgozott teszt az egyik legismertebb, kognitív képességeket,

gondolkodást mérő eszköz. 6 éves kortól életkori korlátozás nélkül alkalmazható. Jelentős szerepet
játszott a II. világháború alatt az angol hadsereg tagjainak kiválasztásában. Méri az általános
intelligenciát, a világos gondolkodás képességét, az információ megszerzésének és reprodukciójának
képességét. Hazánkban is széles körben használatos. A teszt csoportos vizsgálatra is alkalmas. A
hazai standardok kialakulását nehezíti, hogy a vizsgálati idő nem egységes (egyes kutatóknál 15,
másoknál 30 illetve 45 perc, míg a szerző elméleti megfontolásokból határozottan kiemeli, hogy
időkorlát nélkül kell használni). Alkalmazását elősegíti, hogy nem verbális jellegű, így az
alulfejlett beszédkészséggel rendelkező személyek vizsgálatára is alkalmas.

13
Faktoranalitikus megkö zelı́té sek

Az intelligenciát a pszichológusok egy része általános, a legkülönfélébb módon

megnyilvánuló megértési és gondolkodási képességként fogja fel.

A faktoranalízis

Az egyik olyan módszer, amely segítségével pontosabb képet kapunk az intelligencia tesztben
elért eredmények hátterében álló képességek természetéről. Ez egy statisztikai eljárás, amely a
különböző tesztek közötti korrelációk alapján csoportosítja a legmagasabb korrelációkat
mutatókat, s kevesebb, egymástól független, faktornak nevezett dimenzióra redukálja őket. Ha
két teszt nagyon magasan korrelál egymással, akkor valószínűleg ugyanazt a háttérképességet
mérik. A cél a lehető legkisebb számú faktor vagy képesség feltárása, amelyek már képesek
megmagyarázni a különböző tesztek közötti korrelációk megfigyelt mintázatait. (Korreláció
fogalma: ami két véletlen változó közti kapcsolat erősségét számszerűen méri). Korreláció
definíciója: Két változó között korreláció lép fel, ha az egyik a másikkal valamilyen módon
kapcsolatban van.) Az intelligencia kutatásában az 1960-as évekig a faktoranalitikus megközelítés
volt a meghatározó.

Faktoranalízis/ Kétfaktoros elmélet – 1904

Más pszichológusok ugyanakkor kétségbe vonják az „általános intelligencia” létezését, és úgy

vélik, hogy az intelligenciatesztek egymástól viszonylag független mentális képességeket
mérnek.
Charles Spearman, a faktoranalízis kidolgozója, megalkotta az intelligencia első elméletét,

14
miszerint az emberi intelligenciát két faktorra lehet bontani: egy általános (g faktor, az angol
“general” szóból) faktor, mely közös minden intellektuális teljesítményben,ez alapján tekinthetünk
valakit igazán okosnak vagy butának, az intelligenciatesztekben is ezt figyelik; és egy speciális (s
faktor, az angol “special” szóból) faktor, mely ráépül a g faktorra, személyenként eltér és
meghatározatlan számú képességet foglalhat magába, mint például logikai, téri, zenei stb. Minden
gyereket meg lehet tanítani írni, olvasni, de valaki mindig szebben fog írni és folyékonyabban
fog olvasni. Ez az elmélet faktoriális elmélet, melyet a későbbiekben további pszichológusok
megcáfoltak illetve kiegészítettek.

Louis Leon Thurstone – 1938

A 30-as években Thurstone elutasította Spearman általános két faktoros elméletét. Thurstone úgy
vélte, hogy az intelligens viselkedés nem az általános faktorból fakad, hanem hét független
elemből áll. Úgy vélte, hogy a faktoranalízis segítségével az intelligenciát több elemre (elsődleges
képességekre) bonthatja fel melyek a következők: nyelvi megértés, folyamatos beszéd, számolás,
térbeli tájékozódás, felfogás sebessége, rövid távú memória, következtető gondolkodás.

Thustone intelligenciatesztje is ezeket a képességeket méri, melyet a Mentális Képességek

teszjének nevezte el (Test of Primary Mental Abilities). Ennek a tesztnek a módosított változatát
mai napig használják, viszont nem jobb más intelligenciateszteknél.

Joy Paul Guilford – 1971

Guilford egy strukturális modellt hozott létre, mely neve SI, Structure of Intellect. Ez egy
kockaalaku struktúra és 3 fő egységre bontotta (Tartalom, Müvelet és Produktum). A 3 egység
meghatározz összesen 180 képességet.

15
 Philip Vernon-hierarchikus modell

Philip Vernon Spearman G faktorával egyetért és ezt egy hierarchikus modellen kifejtette.
Hierarchikus modellt készített, melyben az első helyen a G-faktor szerepel. Ezután következik két
elsőrendű faktor (verbális-edukációs és téri-mechanikus), ezután a másodrendű csoportfaktorok
(verbális, numerikus, téri, mechanikus, kézügyességi faktor). A hierarchikus rendszer legalsó fokán a
specifikus faktorok helyezkednek el. Kísérletében vizsgálta, hogy fejleszthető-e az intelligencia
gyakorlással. Arra a következtetésre jutott, hogy a teljesítmény nő, de a G- faktor változatlan
marad, tehát nem lesz intelligensebb a személy.

Emellett Vernon modellje azt javasolja, hogy az intelligencia három részből álljon: A, B és C.
Intelligencia A megérti az intelligenciát, mint a tanulás és az alkalmazkodás lehetőségét, a B
intelligencia megfelel a képességek szintjének, amit az A C viselkedés és intelligencia az
intelligencia tesztekben kapott
pontszámot jelenti.

16
 Jean Piaget – Pszichogenetikai elmélet – 1900-as
évek eleje (Innen már nem tartózik a
faktoranalizishez)

Jean Piaget az intelligencia fejlődési elméletét dolgozta ki. Szerinte az intelligencia az

alkalmazkodási képesség és akkomodáció együttese. Tanuláselmélete szerint nem ajánlott
gyermekeket iskoláztatni 7 éves kor alatt, mivel nem alakulnak ki azok a neurális műveletek,
amivel a számfogalom teret behatározzák, a gyermek nem tudja elvontatkoztatni a perceptuális
adatot, a mennyiség állandósulását. Például az egy kiló toll vagy vas kérdés amire a gyerek
nagyobb valószínűséggel válaszol arra, hogy a toll könnyebb össztömegétől független. Második
példa, ha van két gyurma gömb, mely egyforma méretű, majd az egyiket kígyóvá nyújtjuk, míg a
másik marad, azt fogja mondani, hogy a nagyobbik gyurma darab a hosszabbik.

Piaget kidolgozta a kognitív fejlődés szakaszait is, ez négy szakaszból áll:

1. Szenzomotoros szakasz (0-2 éves kor)

A szakasz elnevezése arra utal, hogy a gyermek ebben az időszakban az észlelés, érzékelés
(szenzoros) és a mozgás (motoros) révén fejlődik. A fejlődés ebben a szakaszban nagyon intenzív.

Reflexek, ösztönök, öröklött mozgások időszaka: ekkor a legfontosabb a táplálkozás, a gyermek

érzékszervei lassan alkalmazkodnak a külvilághoz, még nincs teljesen tudatában saját testének és
környezetének.

Az első mozgásos szokások és rendezett érzékelés: két éves kor körül indul be igazán a tárgyak,
a tér és a mozgás észlelése. Ekkor már működik az asszimiláció-akkomodáció-adaptáció.
Elkülöníti saját magát a környezetétől, tudatában körülötte lévő a tárgyak, személyek stb.
létezésének és a látóteréből eltűnt tárgyakat már keresi. A gyermek saját testének mozgatásával
kapcsolatos kísérleteket végez (meddig kell nyújtóznia, hogy le tudja verni az ágy szélére tett

17
tányért, és mi történik, ha ez leesik). Kialakul saját teste és a környezet megkülönböztetésének
képessége, és a tárgyállandóság tudatosulása (a tárgyak akkor is léteznek, ha nem érzékeljük
őket).

Az első két év során fejlődésében eljut odáig, hogy felismeri a cselekvések egymásutániságát,
vagyis egyszerű ok-okozati összefüggéseket. Képes lesz elvonatkoztatni saját testétől. Az
anyanyelv elsajátítása révén képes fogalmak kialakítására, gondolkodása absztraktabbá válik.
Ekkor ún. előfogalmak alakulnak ki, amelyek perceptuális alapon léteznek, szerveződnek. Ezek
átmeneti, képlékeny „kísérleti” kategóriák, állandó elméletileg igazolt koncepció nélkül.

2. Műveletek előtti szakasz (2-7 éves kor)

Ezt a szakaszt a szemléletes vagy egydimenziós gondolkodás időszakának is nevezik, hiszen

erősen kötődik a látható, megérinthető, tárgyi világhoz, bár a tárgyaknak és az eseményeknek
már nem feltétlenül kell jelen lenniük ahhoz, hogy a gyermekek gondolni tudjanak rájuk.
Azonban gyakran még nem képesek saját nézőpontjukat másokétól megkülönböztetni, könnyen
áldozatául esnek felszíni látszatnak, és sokszor összekeverik az oksági viszonyokat. Erre a korra
erőteljesen jellemző az egocentrizmus, amely azt jelenti, hogy a helyzetek megítélésében igen
szubjektív, leginkább csak saját nézőpontját képes figyelembe venni. (A nézőpontot jelen
esetben konkrétan is érthetjük: ha valamit nem lát onnan, ahol ő van, az nem is létezik; illetve
átvitt értelemben is: saját vágyait helyezi előtérbe.) Gondolkodásukat az intuíció (ösztönös
megérzés, felismerés) jellemzi: nem elemzik a helyzetet, nem indokolnak.

3. Konkrét műveleti szakasz (7-12 éves kor)

Konkrét tárgyakra korlátozódva a gyermekek képesek absztrakt fogalmak használatára. Szín,

forma, méret, sorrend szerinti megkülönböztetés. Látványos, valódi mennyiség"megmaradás A
konkrét periódus során a gyermek: gondolkozása fokozatosan veszít „egocentrikus" jellegéből,
változékony lesz és reverzibilisebbé válik. Előbb-utóbb képes egy helyzet több aspektusát
figyelembe venni. Kezdenek kialakulni az összefüggő kognitív sémák, amelyek kezdetben

18
tevékenységek sorozatai. Az operacionális gondolkodás legfontosabb mozzanata, hogy
reverzibilis és szisztematikusabb, így a gyermek nem téved olyan könnyen, mint a művelet előtti
szakaszban. A gyerek a konkrét műveleti periódusban éri először szükséges kognitív funkciót, a
logikai-matematikai struktúrák felfogásához.

4. Formális műveleti szakasz (12-19 éves kor)

Áttekinti egy probléma megoldásának összes lehetséges változatát és elfogadja vagy kizárja azt, a
problémán belül minden logikai kapcsolatot képes átlátni. A gyerekek elérik a felnőtt gondolkodás
szintjét. Már valódi szimbolikus fogalmakat is megért. Szisztematikus problémamegoldás. Teljes
felnőttet jellemzi. A formális gondolkodás kialakulásával a kognitív fejlődés hosszú folyamata
teljessé válik; mégsem tételezhetjük fel, hogy minden felnőtt formálisan gondolkodó vagy, hogy
a felnőtt gondolkodása mindig formális. A személyes identitásképzésben a serdülők figyelembe
veszik, hogy miként ítélnek másokról, hogy mások hogyan ítélik meg őket, hogy milyennek
tartják mások ítéleteit, és hogy mindezek miként felelnek meg a társadalom kategóriáinak.

L. Vigotszkij – Mediált tanulás elmélet

Jean Piaget a fejlődést, mint az egyén belső konstrukcióját a környezet tárgyaival való
interakciója alapján írja le, Vigotszkij a szociális interakciók szerepét emeli ki a fejlődésben.

-kultúrát elsődlegesnek tekintette a szellemi fejlődésben.

-az emberek úgynevezett pszichológiai eszközöket használnak, hogy mások gondolkodásának

fejlődését elősegítsék.

Pszichológiai eszköz: nyelv, az ábrázolás, a gondolkodási módok és az egyes kultúrák egyéb

termékei, amik segítségével az ember mentális képessége fejleszthető.

19
Ugyanúgy működnek, mint a fizikai eszközök, olyan szerszámok, amelyek az ember fizikai adottságait
javítják.

Vigotszkij szerint a tanulás az a szociális folyamat, amely megelőzi a fejlődést, és a fejlődés

legközelebbi zónáját célozza meg. A kompetens viselkedés elsajátítása általában egy páros
összhatás eredménye, amelyben a kompetens felnőtt fokozatosan átadja a kezdőnek az ismereteket.
Vigotszkij aktivitációs (a potenciális képességek aktivációja) fogalma az intelligencia
fejleszthetőségét jelöli: „az ember annyira intelligens amennyire képességeit a környezeti
tényezők aktiválják“.

Pl.: szakács példa mozgással is segítse a tanulót

- szóbeli és a mozgásos eligazítást pszichológiai eszköznek tekintené.

- nyelv segítségünkre van a viselkedés szabályozásában, a belső beszéden keresztül, amit Vigotszkij
elsődleges fontosságúnak tekintett a tanulás és a szellemi kompetencia szempontjából.

-bevezette a legközelebbi fejlődési zóna fogalmát olyan esetek leírására, amikor pszichológiai
eszközöket osztunk meg vagy sajátítunk el. Ez a zóna a különbség aközött, amire az egyén
segítség nélkül képes, és amit csak segítséggel tud elvégezni. Minél nagyobb a különbség
aközött, amit egyedül, illetve amit segítséggel véghez tud vinni, annál nagyobb a legközelebbi
fejlődési zóna.

20
Az intelligencia modern elméletei

Meghatá rozá s

Az intelligencia a legtágabb értelemben véve az ember alkalmazkodási képességét jelenti. Az

alkalmazkodás magában foglalja a tanulási képességet, problémamegoldóképességet, e mellet a
disztingválás és tervezés képességeit. Mindezen folyamatok az intelligencia részét képezik,
melyről még elmondható, hogy a memória, a beszéd, a gondolkodás és a figyelem folyamatainak
a szintézise.

Az intelligencia modern elmé letei

Az 1960-as évekig a klasszikus, faktoranalitikus megközelítés uralta az intelligenciakutatást,

melyben azt vélték, hogy minden emberben meg vannak az összetevők, viszont eltérő
mértékben. Ma már a kognitív pszichológiai megközelítés és az információfeldolgozási modellek az
elfogadottak, melyek különböző típusú intelligenciát különböztetnek meg.

A kognitív megközelítésében megnézik, hogy milyen mentális folyamatokat (műveleteket)

igényelnek bizonyos intellektuális tevékenységek. Többek között azt is kihangsúlyozzák, hogy az
értelmi képesség, kontextus függő.

Az információfeldolgozási megközelítésnél a következő kérdésekre keresik a választ:

1. Milyen mentális folyamatokat feltételeznek a különféle intelligencia tesztek?

2. Milyen gyorsan és pontosan hajtja végre a személy ezeket?

21
3. Az információk milyen jellegű mentális reprezentációira hatnak?

Egy adott feladatnál az egyéni különbségek annak megfelelően változnak, hogy az egyes
személyek milyen folyamatokat hoznak működésbe, illetve, hogy a folyamatok mennyire
pontosak és gyorsak.

Howard Gardner – Többrétegű intelligencia

elmélet – 1993

Gardner a többrétegű intelligencia elméletet dolgozta ki. A „klasszikusnak” nevezett

intelligenciához teljesen új dolgokat hozott. Gardnert lenyűgözte a különböző kúltúrák
sokfélesége, melyek eltérő készségeket és képességeket feltételeznek. Ezt megfigyelte azt
következtette, hogy nem csak egy alapvető mentális képesség (azaz a g faktor), hanem sokféle,
egymást kiegészítő intelligencia. Gardner többrétegű intelligencia elmélete szerint 7 féle
egymástól független intelligencia létezik.

A hét intelligencia mindenkiben más mértékbe jelenik meg, nincs összefüggés köztük, nincs g
faktor. Úgy gondolja Gardner, hogy ezek a faktorok különböző kultúrákba fontos, értékelhető,
mivel az ember többoldalúságát látjuk.

Meghatározása:

Az intelligencia a problémák megoldására, illetve az adott kultúrában értékesnek számító dolgok

létrehozására való képesség. A többrétegű intelligencia teszi lehetővé, hogy a földműves, sámán
vagy táncosnő legyen. Az intelligencia egy olyan lehetőség, amelynek birtokában képesek
vagyunk a különféle tartalmaknak megfelelően gondolkodni.

Hétrétegű intelligencia modellje:

Elmélete szerint 7 féle, egymástól független, az agyban különálló rendszerként (modulként), saját
szabályaik szerint működő intelligencia létezik:

22
 1. Nyelvi intelligencia

Beszédképesség (beszédhangok), nyelvtan, szemantika (jelentés) és pragmatika (helyzetfüggő

nyelvhasználat) területén való jártasságok.

2. Zenei intelligencia

Képesség a zenei hangok hordozta jelentés megértése, kommunikálására és létrehozására (a

dallam, a ritmus és a hangszín sajátosságainak az ismerete is)

3. Logikai-matematikai intelligencia

Az absztrakt gondolkodás képessége: konkrét cselekvések vagy tárgyak hiányában is tudjunk

viszonyokat kezelni és értékelni.

4. Téri intelligencia

Képesség a téri, vizuális információ észlelésére, módosítására, az eredeti ingerek felhasználása

nélküli újraalkotására, háromdimenziós képek szerkesztésére, mozgatására és forgatására.

5. Testi-kinesztéziás intelligencia

Képesség (kinetikus/mozgásos) hogy egész testünket vagy annak részeit problémamegoldásra

vagy egy adott kulturális közegben kérdések megoldására használjuk. Tartalmazza a
finommotoros és nagymozgások feletti kontrollt és a külső tárgyakkal való manipulációt is.

6. Intraperszonális intelligencia

Személyes, saját érzéseink, szándékaink, motívumaink azonosításának a képessége

7. Interperszonális intelligencia

Más emberekből kiinduló érzések, hiedelmek és szándékok felismerésének és

megkülönböztetésének képessége (mások megértése).

23
 Kritika

Így mindenki lehet intelligens.

Stenberg háromrétű elmélete – 1996

Sternberg szerint a korábbi elméletek hiányosak voltak. Kidolgozta elméletét, mely a

tapasztalatot és a környezetet egyaránt alapvető információfeldolgozási tényezőnek tekinti.
Információ feldolgozási elmélet. A teljesítmény sebességének és pontosságának nincs akkora
jelentősége, mint a megtervezésének.

Sternberg intelligencia modellje (1991)

3 tehetségtípust különít el:

1. analitikus,

2. szintetikus

3. praktikus

Az intelligencia 3 oldalát mutatta ki:

1. analitikus,

2. kreatív

3. gyakorlati

24
Elméletének 3 része vagy alelmélete van:

1. Összetevő-elmélet:

A gondolkodási folyamatokkal, a belső információ feldolgozó mechanizmusokkal foglalkozik. A

gondolkodás építőelemeit vizsgálja.

2. Tapasztalati-elmélet:

A tapasztalatnak az intelligenciára gyakorolt hatásával foglalkozik. Az egyénnek az adott

feladattal vagy helyzettel kapcsolatos tapasztalatait veszi figyelembe.

3. Környezeti-elmélet:

Az emberre ható környezeti és kulturális hatásokkal foglalkozik. A külső környezet és a személy

intelligenciája közötti kapcsolatot vizsgálja. Azaz milyen kognitív tevékenység szükséges
valamely környezetbe való beilleszkedéshez.

3 mentális folyamatot állít a középpontba:

- alkalmazkodást (az ember először próbál beilleszkedni a környezetébe)

- kiválasztást (ha nem sikerül, akkor próbál új környezetet találni)

- formálást/a külvilág átalakítását (ha nem talál, akkor próbálja átalakítani a meglévőt)

Sternberg információfeldolgozási modellje

25
A Sternberg-modell (1991) hármas alapú intelligenciaszerkezetet javasol, amely 3 alapvető
információfeldolgozási képességből áll:

• Metakomponens: mentális képesség a problémamegoldás stratégiájára.

• Teljesítménykomponens: mentális képesség a stratégia kivitelezésére.

• Tudásszerző komponens: a megértés és információszerzési képességre vonatkozik

1. A metakomponensek nagyban hasonlítanak a metakognició folyamataira.

Tervezésből, ellenőrzésből és értékelési funkciókból állnak.

Ezek az alfunkciók a következőkből tevődnek össze:

1) a létező problémák felismerése,

2) a problémák természetének tisztázása,

3) a problémamegoldás megtervezése,

4) a megoldási stratégia kiválasztása,

5) a megoldási folyamat mentális reprezentálása,

6) a tevékenység mentális erőforrásainak összehívása,

7) a megoldási folyamat ellenőrzése, és

8) a problémamegoldó sorozat végén a sikeresség elbírálása.

2. A teljesítménykomponensek azok a mentális folyamatok, amelyek a metakomponensi

tevékenységeket viszik véghez. Ezek a készségek vagy képességek ismeretterületenként
változnak. Alacsonyabb szintű mentális operációkként tartjuk őket számon, és
természetükből kifolyólag automatikusabbak, mint a nagyban kognitív
metakomponensek.

26
 3. Az ismeretszerzési komponensekbe a szelektív kódolás, a szelektív kombináció és a
szelektív összehasonlítás tartozik. A szelektív kódolás az a képesség, amivel a lényeges
információt azonosítjuk, azt a hosszútávú memóriában tároljuk, és a lényegtelen
információt kiselejtezzük.

A szelektív kombináció az információnak sémákká, alakká, fogalommá, ötletté stb. való

átalakításának a folyamata.

A szelektív összehasonlítás az a képesség, amivel a jelen és a múltbeli információk közötti

összefüggéseket feltárjuk.

Alexander Luria – PASS elmélete – 1966

A.R. Luria: neuropszichológiai elmélet: Az intelligencia az agy különböző részeinek az együttes

működésének az eredménye. Luria elmélete szerint az emberi kognitív funkciókat 3 különálló, de
egymással kapcsolatban álló „funkcionális egység” jellemzi, amelyek 4 alapvető pszichológiai
folyamatot biztosítanak. A három agyi rendszert funkcionális egységeknek nevezzük, mivel a
neuropszichológiai mechanizmusok különálló, de egymással kapcsolatban álló rendszerekben
működnek. Luria kijelentette, hogy "a tudatos tevékenység minden formája mindig összetett
funkcionális rendszer, és mindhárom agyegység együttes működésével zajlik, amelyek
mindegyike saját hozzájárulást nyújt".

3 szint:
1. az éberség /általános serkentés szintje:éberségi állapot (arousal) és figyelem, a retikuláris
állományhoz tartozik

2. információ- felvevő és feldolgozó formációk: okcipitális, parietális és frontális lebenyek

27
 jobb és bal agyfélteke : eltérő feldolgozás (jobb: holisztikus, szimultán, bal:
analitikus, szukcessziv)

3. a cselekvés monitorizálása, vezérlése: (sternberg metakomponensének felelne meg)

-frontális lebeny

-impulzusok késleltetése

-döntéshozatal

-cselekvések kiértékelése

-hibákból való tanulás

-viselkedés irányítása

P – planning (tervezés)

A – attention (figyelem)

S – simultaneous (szimultán)

S - successive (egyidejű átdolgozás)

Cattell-Horn-Carrol – Hierarchikus intelligencia

elmélet – 21. sz.

A huszonegyedik századi intelligenciakutatás két legmeghatározóbb hierarchikus elméleti

modelljét John L. Horn és Raymond B. Cattel, illetve John B. Carroll dolgozta ki 1966-ban,
illetve 1993-ban.

28
Az elméletet Raymond Cattell kezdte kidolgozni, mely Spearman g faktorján alapszik. A g faktort
2 fontos tényezőre bontotta fel. Az első a „Gf”, amely a fluid intelligencia, majd a második a „Gk”,
azaz kristályos intelligenciát jelent.

A fluid intelligencia az velünk született, genetikai, a gondolkodás rugalmassága, az elvont

gondolkodás képességét és érvelés képességét, valamint a problémák megoldását foglalja
magában. Az intelligencia ezen aspektusa magában foglalja a problémák és érvek megoldásának
képességét a dolgokon, függetlenül a korábban meglévő ismeretektől. Amikor egy teljesen új
problémával szembesülünk, amelyet a meglévő ismereteinkkel nem lehet megoldani, a folyékony
intelligenciára kell támaszkodni annak megoldására. A fluid intelligencia a 20-as éveinkben van
a csúcson, majd onnan hanyatlik az évek során.

A kristályos intelligencia egy ismeret alapú intelligencia, képességeken alapszik, a környezet, a

nevelés és iskola segítségével növekedik. Ez az élet során megszerzett tudás, tények és
készségek felhalmozódására utal, olyan ismereteket foglal magában, amelyek a korábbi
tanulásból és a múltbeli tapasztalatokból származnak. Ez a típusú intelligencia életünk során
fejlődik, 40-es éveinkben van a csúcson, de utána sem hanyatlik, hanem lassan, fokozatosan
csökken.

Ezt az elméletet a jövőbe John Horn, Cattell tanítványa egészítette ki további 4 faktorral:

1. fluid intelligencia

2. kristályos intelligencia

3. vizuális faktor (vizuális ingerek feldolgozása)

4. rövid távú felidézés (új információt milyen gyorsan tudunk előhívni)

5. hosszú távú felidézés (új információ mennyi ideig marad meg és tudjuk)

6. feldolgozási gyorsaság

Végül John Carroll kiegészítette elméletüket és egy hierarchikus modellt alakított ki, melyet 3
strátumba kategorizált. Az első strátum az az intelligencia szűk fogalmát foglalja magába, azaz

29
Spearman g faktora. A második strátum a g faktornak a típusait említi, melyek a következők (10):
kristályos intelligencia, fluid intelligencia, rövid távú memória, hosszú távú felidézés, vizuális
feldolgozás, auditív feldolgozás, számtani ismeret, írás, olvasás, feldolgozási gyorsaság. A
harmadik strátumba már specifikus kognitív képességek vannak felsorolva, melyek ezekhez a 10
képességhez tartoznak.

Stephen Ceci – Ökobiológiai elmélet

Stephen Ceci az ökobiológiai elméletében a környezet szerepét jobban szerette volna

kihangsúlyozni az intelliencia témájában. Ceci elismeri a g faktor létezését, viszont több mentális
potenciáról beszél melyek biológiai alapokon nyugszanak és a környezet (ökológia) szerepét is
figyelembe kell venni. Intellektuális képességeink genetikailag vannak megszabva, viszont a
környezet behatározza, hogy ez mennyire bontakozik ki.

Még ha egy adott személy látszólag nem rendelkezik bizonyos mentális képességekkel, érdekes
vagy jobban motivált környezetben ugyanaz a szeméy jó teljesítményt nyújt. Ugyanez fordítva is
megtörténhet, ha egy arab országba lévő nő kifejezetten okos, és orvos szeretne lenni, de a
környezete ezt nem engedi. Ikerkutatások által is kimutatták, hogy külön környezetbe másképp
fejlődik ki, másképp jelenik meg az intelligencia.

Ceci meg van győződve arról, hogy a komplex gondolkodás képessége egy adott területen vagy
kontextusban szerzett tudáshoz kapcsolódik. Az intelligens ember nem nagyobb absztrakt
gondolkodási képességgel van megáldva, hanem elegendő tudással rendelkezik egy adott témában,
ahhoz, hogy a felbukkanó problémákról komplex módon tudjon gondolkozni. Tehát szerinte a
mindennapi, valóságos intelligenciát nem lehet IQ-val vagy általános intelligencia valamely
fogalmával magyarázni. Kutatások által is rájöttek, hogy ha egy gyermek környezetében több a
környezeti rizikófaktor, annál alacsonyabb volt az IQ-ja.

30
 Salovey és Mayer – Érzelmi intelligencia fogalma
– 1990

Az érzelmi intelligencia (EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és
mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos.

John D. Mayer és Peter Salovey vezette be ezen fogalmat a pszichológiába. Szerintük az

érzelmek érzékelésének és megértésének képessége egy újfajta intelligenciát határoz meg. A
Mayer–Salovey-modell az érzelmi intelligenciát az érzelmi információk megértésének
képességével, és az érzelmekkel való érvelés képességével definiálja. Egyaránt az intra- és az
interperszonális érzelmi képesség is fontos, azaz saját érzelmeink felismerése, de ugyanúgy a
mások iránti empátia is fontos.

Az érzelmi intelligenciát pontosabban négy fő területre osztják (P-U-U-M):

1. P-percieve: az érzelmek észlelése és kifejezése

2. U-use: az érzelmekhez hozzáférni és mozgosítani őket

3. U-understand:az érzelmeink üzenetinek a helyes felismerése, helyes értelmezése

4. M-manage: az érzelmek szabályozása, irányítása

Daniel Goleman

Goleman átvette Salovey definicióját. Az érzelmi intelligencia arra vonatkozik, hogy hogyan és
milyen jól kezeljük magunkat és kapcsolatainkat. A saját és egyúttal mások érzelmeinek
felismerése, szabályozása, érzelmek segítségevel gondolkodni tudunk.

31
Úgy vélte, hogy az érzelmi intelligencia az fejleszthető, és, hogy a sikeresség 80%-a az EQ-nak
tudható be, csak 20% az IQ-nak.

5 érzelmi intelligenciát különböztetett meg:

1. self-awareness – saját érzelmeink felismerése

2. self-management – saját érzelmeink pozitív, produktív viselkedésbe való kinyílvánlása

3. empathy – empátia, mások érzelmeit felismerni

4. social skills – kapcsolatteremtés, a fenti 3 összetétele

5. self-motivation – intrinzik motiváció

Self-awareness – saját érzelmeink felismerése, tudni, hogy hogyan érezzük magunkat és miért, jó
döntéshozatal, intuició, ösztönök és morális iránytű, azaz mi helyes, mi nem.

Self-magagement – a negatív érzelmeinket jóra fordítani, hatékony módon felhasználni és hogy

ne legyen útba, ne játsszon közbe a munkánkba. Minden érzelemnek megvan a szerepe.
Ugyanakkor a pozitív érzelmek összegyűjtése, annak felhasználása arra, hogy lelkesen álljunk
hozzá valamihez és szenvedélyünket a cselekedetünkkel egy útra igazítsuk.

Self-moivation – Goleman úgy véli, hogy egy érzelmileg intelligens ember belsőleg motivált a
saját szenvedélyünk beteljesítésére és nem csak a pénz, hírnév hajtja őket. Olyan dolgokat
keresnek, amelyek belső jutalmakhoz eljuttatja.

Goleman úgy véli, hogy az IQ nem minden, az érzelmi intelligencia sokat segít az ember
életében, sikerélményhez vezet.

32
A motiváció klasszikus elméletek

A motiváció bár a tudományon kívül is elismert, mint egy létező jelenség és minden ember
életében szerepet játszik, egy igen nehezen meghatározható fogalom.
Sok szakember a pszichológia területén belül megpróbálta meghatározni a motivációt, ezekből
pedig 102-őt Kleinginna összegyűjtött és kategorizált könyvében (Kleinginna, 1981).
Ennek ellenére viszont nem létezik egy mindenki által elfogadott és teljes mértékben
összefoglaló meghatározása a motiváció fogalmának (Littman, 1958).
Az eddigi legelismertebb meghatározás szerint a motiváció az a jelenség amely elindítja, folytassa és
irányítja a viselkedést (Kleinginna, 1981).
A motivációnak a meghatározása azért egy nehéz feladat mivel sok szempontból megfigyelhető a
folyamat és más fizikai és mentális folyamatokkal is kapcsolatban áll (Kleinginna 1981).

5 meghatá rozá s

“Egy olyan vágy amely megelőzi a cselekvést és meghatározza annak a motívumát.” (J. Sully, 1884)

„A motiváció feltétele a szubjektív élmény, az ember akkor motivált mikor vágyik valamire vagy
hiányol valamit” (A. Maslow, 1955)

„Az emberi észnek vannak olyan beépült/ veleszületett hajlamai amelyek minden gondolatunk és
cselekvésünk motiváló erői” (William Mcdougal, 1908)

„Az a folyamat amely egy személy döntését irányítja különböző önkéntes tevékenységek elvégzésére”
(V. H. Vroom, 1964)

„A motiváció egy idegi folyamat amely egy organizmust egy olyan tevékenység elvégzésére irányit
amely a drive-ot redukálja” (Theodore C. Ruch, 1962)

Múlt évben kértek tőlünk min. 5 meghatározást motivációra. Több meghatározást lehet a Kleinginna
könyvében találni. Emelet, lényegtelen milyen, klasszikus vagy modern motivációs elméleteket kapunk
vizsgára, ezek mindkét esetben kellenek.

33
Alapfogalmak:

Szükséglet/ Motívumok – A motiváció azon komponense amely minden organizmusnak szükséges

az életben maradásért és fajfenntartásért. Ezek lehetnek alapvető szükségletek, mint például
táplálék vagy levegő, vagy lehetnek társadalmi szükségletek mint például az anyai ösztön vagy a
csoportba tartozási ösztön.

Drive/ Késztetés – A drive egy olyan szükséglet amely a viselkedésünket befolyásolhatja.

Incentiv érték – A környezetünkben lévő, külső , késztető ingerek és ezeknek az értéke. Az

értékek változnak szükségleteinktől függően. Például ha éhesek vagyunk akkor egy kiflinek
nagyobb lesz az incentiv értéke.

Homeosztázis és Homeosztatikus folyamatok – A test belső, biológiai egyensúlyára törekvő

ösztön/szükséglet. A homeosztatikus folyamatok segítenek minket ennek a fenntartásában.
Például a hőszabályozás arra motivál hogy meleg helyet keressünk.

Ösztönök – Olyan beépített viselkedési folyamatok amelyek automatikusan, figyelmünkön kívül

megtörténhet anélkül hogy ezt a viselkedést vagy folyamatot megtanultuk volna. Például a
tengeri teknősök miután a kikeltek tojásaikból ösztönösen a víz felé mennek.

Ezek a fogalmak fontos szerepet játszanak a motivációban és az ehhez fűződő elméletekben. A

motivációs elméletek korai éveiben viszont az ösztön játszik fontos szerepet, mivel ezzel
próbálták megmagyarázni a viselkedésünket, és így jöttek létre az ösztön elméletek.

34
OÖ sztö n elmé letek

Ezek az elméletek úgy vélik hogy minden viselkedésünk visszavezethető a biológiai

felépítésünkre, az ösztöneinkre.

William James
Az első jelentős név William James neve. Az ösztönöket nem tudatosnak vélte és inkább a
reflexekhez hasonlította. Elmélete szerinte az olyan ösztönök amelyek sokszor megjelennek vagy
ismétlődnek szokássá válnak és néhány ösztön csak bizonyos életkorra jellemző. Például a
Babinski reflex csak csecsemőkorra jellemző, amikor a csecsemő lábát érintve ez széttárja
lábujjait. Tehát William James szerint az ösztönök lesznek a viselkedések és szokások alapjai.

William McDougall

Egy másik fontos név az ösztön elméletek sorában William McDougall aki 18 alapösztönt (például
éhség, alvás, anyai stb) határozott meg és az ösztönöknek 3 összetevőt (kognitív, akarati és
érzelmi).

A kognitív abban nyilvánul meg hogy szükségleteinktől függően jobban felfigyelünk különböző
ingerekre (például ha éhesek vagyunk jobban felfigyelünk a táplálék illatára).

Az érzelmi komponens meghatározza hogyan éljük meg a késztetést és milyen erősséggel.

Az akarati komponens pedig meghatározza a hajlamunkat hogy megkeressük és/vagy

megszerezzük a kívánt dolgot.

35
 Sigmund Freud

Ugyancsak az ösztön elméletekhez hozzá járult Sigmund Freud is, aki szerint minden
viselkedésünk a tudatalatti agresszióhoz vagy a gyerekkorban elnyomott érzelmekhez vezethető
vissza. Emelet 2 alapösztönt határozott meg, az élet (eros) és halál (thanatos) ösztönt.

Az élet ösztön az örömre törekvő ösztön és a létfenntartás ösztön. Ehhez tartozik az éhség, a
szexuális ösztön, stb.

A halál ösztönre jellemző az agresszivitás, a rizikós viselkedés, függőségek stb.

Etoló giai elmé letek

Az ösztönelméletekhez hasonlóan vannak Etológiai elméletek is. Ezek főleg az állatok viselkedését
vizsgálják de az emberekre is vonatkozó eredmények is vannak.

Konrad Lorenz

Az etológiának az egyik legfontosabb neve Konrad Lorenz aki biológiai tudásáért és a

pszichológiához hozzájáruló etológiai elméleteiért is elismerve volt. Lorenz-et főleg az
imprinting-el foglalkozó kísérleteiről ismerik. Kezdetben azt figyelte, ahogy tojásból kikelő libák
őt ismerték el, mint az anya, mivel a közelben nem volt egy fajhoz hasonló állat, így ösztönüket
követve a legközelebbi élőlényt választották meg anyaként, aki épp Lorenz volt. A libák úgy
követték Lorenz-et mintha természetes lett volna, és mikor egy másik csoport liba fiókával
összekeverték amelynek liba anyjuk volt, mindegyik fióka visszatért a saját anyukhoz, tehát a
libához meg Lorenzhez. Az imprinting viszont nem csak állatok születésekor volt megfigyelve.
Több fajta imprintinget sikerült megfigyelnie, például a szexuális imprintinget amely által egy állat
a párzáshoz való part választ. Lorenz ezt sikeresen eltérítette a szokásostól egy csókában és ez

36
más fajokkal próbált párzani mint a sajátja. Ugyan így más fajta imprintingek is léteznek, például
egy másik csókát rávett arra hogy varjakkal repüljön.

Emelet Lorenz beszélt az agresszivitásról is és úgy vélte, hogy az ösztönös viselkedés, főleg az
agresszivitás genetikailag öröklődött.
2 fajta agressziót határozott meg, proszociális és antiszociális. A proszociális agresszió a túlélésre
vagy valami védelmezésére épült agresszió, míg az antiszociális agresszió a pusztítás és a mások
bántalmazására kifejlett agresszió.

Nikolaas Tinbergen

Konrad Lorenz-nek viszont nem volt az egyetlen aki az állatok viselkedését vizsgálta.
Munkatársa Nikolaas Tinbergen is jelentősen hozzájárult az etológia elméleteihez.

Tinbergen viszont szekvenciálisnak tekintette a viselkedést. Úgy vélte hogy a viselkedés folyamata
viselkedési minták és bizonyos reakció készletek kombinációjából ered. Tinbergen így megalkotta a
hierarchikus modelljét. A modellje szerint:

1. Motivációs impulzusok felgyűlnek az agynak bizonyos ideg központjain amit bizonyos

gátlók helyén tartanak.

2. Egy bizonyos belső inger hatására (például üres gyomor) ezek a gátlók eltűnnek és az
impulzus tovább halad a következő idegi központba.

3. Ez a folyamat folytatódik amíg a viselkedés megvalósul.

Ehhez egy példa Tinbergen méhecskés kísérlete. Ebben Tinbergen megfigyelte ahogy a méhecskék
érdeklődést mutattak kék és sárga papír virágok iránt. Szerinte ez jelezte a motivációs
impulzusok felgyűlését az agy idegi központjain.

A méhek viszont nem szálltak a virágra csak akkor, amikor a megfelelő illattal vonták be a
papírvirágokat. Tinbergen szerint az illat ekkor eltávolította a gátló mechanizmust és a
motivációs impulzus tovább haladt, így a méhecske rászállt a virágra.

37
Az utolsó teendő az lett volna, hogy a méhecske megpróbáljon pollent szívni a virágból. Ez
viszont nem történt meg mivel nem volt megfelelő inger, viszont Tinbergen úgy vélte, hogy ez
befejezte volna a méhecske táplálkozásának a reakció készletét.

Drive elmé letek

Az ösztön és az etológiai elméleteket követik a drive elméletek amelyek minden viselkedést

fiziológiai szükségletekhez vezetnek vissza.

Clark Hull

A legkidolgozottabb Drive elmélet Clark Hull nevéhez társítható és azt állítja, hogy minden
viselkedés célja hogy a nem kielégített szükségleteink által létrehozott nyomást csökkentsük a
szükséglet kielégítésével. A nem kielégített szükségletek által létrehozott kellemetlen állapotot
nevezte Hull drive állapotnak és szerinte ez motivál egy organizmust valamilyen cselekvésre.
Mikor a drive állapot újra megjelenik, az organizmus megismétli az azelőtt bevált drive redukcióra
alkalmas viselkedést és ezzel a viselkedést megerősíti.

Clark megkülönböztet 2 fajta drive-ot, elsődleges driveok és másodlagos driveok.

Az elsődleges driveok a test homeosztázisának létfontosságú driveok és a homeosztatikus

egyensúly fenntartására motiválnak minket. Például mikor éhesek vagyunk, ételt keresünk.
Mikor szomjasak vagyunk akkor vizet. Stb.

A másodlagos driveok azok amelyek olyan dolgokhoz vezetnek amelyek önmagukban nem tudják
szükségleteinket kielégíteni viszont segítenek azokhoz a dolgokhoz jutni amelyek képesek erre.
Például a dolgozás az egy másodlagos drive mivel ez pénzhez vezet ami szükséges az étel
megvásárlásához tehát motiváltak vagyunk azért dolgozni hogy pénzünk legyen.

38
 Henry Murray

Clark Hull-hoz elég hasonlóan Henry Murray is kidolgozta az elméletét, ami 2 fajta szükségletet
határozott meg, amelyeket ugyancsak, mint Hull elsődleges és másodlagos szükségleteknek
nevezett, viszont a másodlagosak eltérnek Hull elméletétől. Az elsődleges szükségletek például a
levegő, az étel stb.

A másodlagos szükségletek viszont már pszichológiailag jelentősek Hull-al ellentétben akinek

másodlagos szükségletei is külsők voltak. Ezekből 24-et számolt.
Murray szerint a 24 szükséglet különböző szintjei sajátosak minden személyben és ezek alkotják
meg a személyiségünket. A 24 szükséglet 5 csoportba osztja.

1. Ambíciók – Ezek az elismeréssel és teljesítménnyel kapcsolatos szükségletek. A

teljesítmény szükségletét célok elérésével és sikerrel lehet kielégíteni, míg az elismerés
szükségletét státuszok elérése vagy teljesítmények kimutatásával elégítődnek ki.

2. Affektív/ embertársi érzelmek szükséglete – ezek a szükségletek a szeretni és szeretve

lenni vágyaink körül forognak. Szükségünk van arra hogy valahova tartozzunk és ezt a
szükségletet másak társaságában elégítjük ki.

3. Anyagi szükségletek – Ezek valami megszerzése, megalkotása és ezeknek a megtartása,

rendben tartásán alapszik. Ezeket a szükségleteket vágyott dolgok megvásárlásával lehet
kielégíteni, de valami megalkotása is ugyanezt a szükségletet elégíti ki. Fontos persze
ezeknek a tárgyaknak a megtartása és rendezése is.

4. Információs szükségletek – Ezek a tudás megszerzésén és megosztásán alapozódnak.

Murray úgy véli hogy az embereknek van egy beépített vágyuk hogy megismerjék a
körülöttük lévő világot és hogy a tudásunkat másokkal megosszuk.

5. Hatalmi szükségletek – Azok a szükségletek amelyek a saját önállóságunkat és a

másokat irányító vágyunkban nyilvánul meg.

Henry Murray egy másik fontos hozzájárulása a pszichológiához a TAT vagyis a Thematic
Appreciation Test. Ebben a tesztben 31 kártyát mutatnak a személynek amelyek általában egy
szituációt mutatnak be. A személy mindegyiknél el kell mondja hogy szerinte mi történik a

39
képben és ez alapján a tesztet felmérő személy megpróbálja határozni a tesztet végző gondolatait,
motivációit vagy gondjait. Manapság ez a módszer nem alkalmazott és nem pontos.

Donald Hebb és Tolman

Ezeken kívül meg lehet említeni Donald Hebb és Tolman nevét a drive elméletekkel kapcsolatban.

Donald Hebb megfogalmazta az optimális arousal szint fogalmát amely szerint egy feladat
elvégzésére egy optimális arousal szint szükséges. Ha túl nagy az arousal szint az organizmus
megpróbálja csökkenteni, ha meg túl alacsony akkor növelni.

Tolman szerint meg a társadalmi elvárások határozzák meg az emberek viselkedését.

Humanisztikus elmé letek

A drive elméletek és az ezelőtti elméletekhez hasonlóan az ezeket követő Humanisztikus

elméletekben fontos szerepet játszanak a szükségletek viszont egyre jelentősebb szerepet kapnak
a pszichológiai szükségletek mint például az önmegvalósítás, kreativitás stb.

Abraham Maslow

Ide tartozik Abraham Maslow és a híres szükségletek hierarchiája/Maslow Piramis. A fiziológiai

szükségletek képezik a piramis alsóbb részeit és a feljebbi szükségletek pszichológiaiak, például az
önmegvalósítás szükséglete amely legtöbb humanisztikus elméletben fontos. Pontosabban:

- A piramis legalján vannak a fiziológiai szükségletek mint például a levegő, víz, táplálék
stb.

- Egy fokkal fenébb vannak a biztonságra vonatkozó szükségletek például pénz, állás,
egészség stb.

40
 - A következő lépcsőzeten már az inkább pszichológiai szükségletek jelennek meg, ez a
lépcsőfok a szeretet szükségleteké. Ehhez tartozik a barátság, intimitás, család stb.

- Az utolsó előtti lépcsőfok már az önbecsülésé amelyikhez tartózik a szabadság, státusz,

elismerés stb.

- A hierarchia csúcsán van az önmegvalósítás. Ez a tejes kielégültség foka, amikor a

személy elégedett azzal amit tesz és elér. Ez mindenkinél más módon történik mivel
mindenkinek más elvei vannak arról hogy mi teszi boldoggá.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a személy nem tud fennebb lépni a hierarchián, ha egy bizonyos
szintjén nincsenek kielégítve a szükségletek.

Carl Rogers

Carl Rogers is egyetértett Maslow modelljével viszont hozzátette hogy ahhoz hogy valaki fennebb
jusson a hierarchián és fejlődjön, szükséges a nyitott környezet, az elfogadás és az empátia
jelenléte. Rogers kiemelte az önmegvalósítást is mint az ember egyetlen alap szükséglete és
ennek az eléréséhez a gyerekkori tapasztalatok a legfontosabbak.

Kognitı́v elmé letek

Legújabb elméletekben viszont fontosságot kapnak az információt feldolgozó folyamatok is. Ezek
a kognitív elméletek. A kognitív elméletek a viselkedést a minket érő információk feldolgozásával
és interpretálásával magyarázza. Tehát a motiváció ebben az esetben nem egy beépített
mechanizmus által működik, hanem saját tudásunk, tapasztalataink meg a hasonlók alapján.
Ezeknek az elméleteknek 2 nagy hozzájárulóik vannak, Atkinson és McClelland.

41
 Atkinson

Atkinson elmélete szerint az ember akkor motivált teljesíteni ha tudja hogy a feladata eredménye
magától függ vagy ha van valami következménye a feladat teljesítésének. Emellett a teljesítmény
motiváció fellép akkor is ha a személy egy standardhoz meg kell feleljen. A teljesítmény
motivációt két erő vagy hajlam hajtja, ez a sikeres teljesítésre való törekvés és a kudarc elkerülésére
való törekvés.

McClelland

Emellet McClelland is megfogalmazott egy elméletet amit Három Szükséglet elméletként ismernek.
Ebben az elméletben McClelland megfogalmaz három szükségletet ami független a nemtől, a
kultúrától és életkortól. Ez a három szükséglet a teljesítmény, a hatalom és a kapcsolati szükséglet.
Ezekből az egyik mindig domináns és ez meghatározza egy személy hozzáállását egy feladathoz
vagy munkához.

A teljesítmény szükségletben domináns személyek szeretik a kihívást és mindig fejleszteni akarnak

képességeiken azért hogy még többet elérhessenek, éppen ezért értékelnek akármilyen feedback-
et. Ezek mellet szeretnek egyedül dolgozni és nem szeretik sem az alacsony jutalommal járó
feladatokat és sem a magas kockázattal járó feladatokat mivel az egyik nem nyújt alkalmat a
fejlődéshez és a másik inkább szerencsén múlik mint a képességeken.

A hatalom szükségletben domináns személyek szeretnek hatalommal rendelkezni és szeretnek

másokat befolyásolni. Élvezik az elismerést és önbizalmukhoz szükséges a saját ötletük
megválasztása vagy használása például csoport munkában. Jó vezérek és alkudozók akiket nem
zavarnak az olyan szituációk amelyben valaki nyerhet és mások veszítenek.

A kapcsolati szükségletben domináns személyek inkább a társaikkal való kapcsolatokat értékelik.

Szeretnek csoportokban lenni és társaikkal egyezni, ezeknek megfelelni. Szigorúan követik a
szabályokat és nem kedvelik a magas kockázatot meg a bizonytalan eseteket.

42
Motivá ció modern elmé letei

A motivá ció meghatá rozá sa

A motiváció, bár a tudományon kívül is elismert mint egy létező jelenség és minden ember
életében szerepet játszik, egy igen nehezen meghatározható fogalom.
Sok szakember a pszichológia területén belül megpróbálta meghatározni a motivációt, ezekből
pedig 102-őt Kleinginna összegyűjtött és kategorizált könyvében (Kleinginna, 1981).
Ennek ellenére viszont nem létezik egy mindenki által elfogadott és teljes mértékben
összefoglaló meghatározása a motiváció fogalmának (Littman, 1958).
Az eddigi legelismertebb meghatározás szerint a motiváció az a jelenség amely elindítja,
folytassa és irányítja a viselkedést (Kleinginna, 1981).
A motivációnak a meghatározása azért egy nehéz feladat mivel sok szempontból megfigyelhető a
folyamat és más fizikai és mentális folyamatokkal is kapcsolatban áll (Kleinginna 1981).

5 meghatá rozá s

“Egy olyan vágy amely megelőzi a cselekvést és meghatározza annak a motivumát.” (J. Sully, 1884)

„A motiváció feltétele a szubjektív élmény, az ember akkor motivált mikor vágyik valamire vagy
hiányol valamit” (A. Maslow, 1955)

„Az emberi észnek vannak olyan beépült/ veleszületett hajlamai amelyek minden gondolatunk és
cselekvésünk motiváló erői” (William Mcdougal, 1908)

„Az a folyamat amely egy személy döntését irányítja különböző önkéntes tevékenységek elvégzésére”
(V. H. Vroom, 1964)

43
„A motiváció egy idegi folyamat amely egy organizmust egy olyan tevékenység elvégzésére irányit
amely a drive-ot redukálja” (Theodore C. Ruch, 1962)

A modern motiváció elméletek eltérnek abban hogy a belső motiváció és a teljesítmény motiváció
jelentős szerepet kap. Emelet a modern elméletek empirikusan igazoltak és a kíváncsiság is
szerepet kap.

Berlyne – Kíváncsiság

Berlyne méréseit, kutatásait tahitószkópal végezte és észrevette hogy az új ingerek jobban

felkeltették a személyekben a kíváncsiságot. Később pedig több fajta kíváncsiságot is
meghatározott, ezek:

1. Specifikus kiváncsiság – Ezt olyan helyzetekben van használva mikor valami ujjat amit
még nem ismerünk megpróbálunk ismerni azzal hogy utána nézünk például olvasással.

2. Diverziv kiváncsiság – Mikor az arousal szint csökken (unatkozunk) és mindent

megpróbálunk figyelni a környezetünkben hogy az unalmat enyhítsük.

3. Explorációs kíváncsiság – Mikor valami ismeretlent átvizsgálunk vagy megpróbálunk,

például csecsemő korban a környezetünket megismerjük vagy felnőtt korban új társas
játékot próbálunk ki.

4. Episztemikus kíváncsiság – Mikor valamit ellenőrizni akarunk valamit ami felkeltette

bennünk az érdeklődést, például kutatáskor.

5. Perceptuális kíváncsiság – Avagy mindennapi kíváncsiság, érzék szervek által kapott

információra felfigyelünk. Például ha hallunk valamit és arra nézünk vagy megnézzük
honnan ered a hang.

A kíváncsiság a belső motiváció egy tényezője lehet, így bár előző kutatok is mint például Harlow
vagy Terman megfigyelték a kíváncsiságot állati kísérleteikben, ezek vagy nem tértek ki a
kíváncsiság témájára, vagy nem tudtak értelmezni az állat viselkedését úgy mint például Harlow
esetén. Harlow majmoknak egyszerű zárakat adott ahhoz hogy ezeket megfejtsék. Az
eredmények meglepték Harlowot mivel a majmok külső jutalom vagy büntetés nélkül is

44
megoldták a zárakat és gyorsabban, mint az a csoport, amelyik kapott külső jutalmat. Harlow ezt
a viselkedést nem tudta értelmezni ösztöni szempontból mivel egyetlen szükséglet kielégítésére
sem használt a tevékenység, ezért ezt a jelenséget csupán manipulációs drive-nak nevezte el és
nem folytatta kutatását ezzel kapcsolatban.

Modern elméletek viszont tisztán elkülönítik a külső és belső motivációkat így meglehet
magyarázni a majmok viselkedését.

Belső motiváció (Intrinsic) esetén a viselkedés azért megy végbe, mert egy aktivitás a személy
számára örömöt vagy kielégültséget eredményez és nem a külső jutalmakért megy végbe.

Külső (Extrinsic) motiváció esetén a viselkedés a külső jutalmakért vagy büntetések elkerüléséért
megy végbe, nem pedig azért mert az elvégzett tevékenység boldogit.

Tehát a majmok esetében a kíváncsiság belülről motiválta őket, hogy a zárakat megoldják és
ennek megoldása kielégítette a kíváncsiságukat.

Ezen kívül más kutatások is léteznek a belső és külső motivációval kapcsolatban, sőt a kettő
közötti interakciót is megvizsgálva.

Külső jutalmak és belső motiváció

Ilyen például Decinek a szoma kockás kísérlete amelyben diákokat tett oda a kockákat megfejteni,
azután kiment a teremből viszont egy ablakon keresztül tovább figyelte őket. Észrevette, hogy
miután kiment, a diákok tovább oldották a szoma kockákat annak ellenére, hogy nem kaptak
jutalmat érte. Ez arra utalt, hogy a diákok kíváncsiságból vagy élvezetből oldották őket tehát
belsőleg voltak motiválva.
Egy másik csoportnak viszont egy idő után pénzjutalmat ajánlott a kockák megoldásáért és azt
vette észre, hogy egész, amíg a jutalmat kapták a megoldásuk hatékonyan ment végbe, viszont
mikor a pénzjutalmakat megszüntette, azok, akik kaptak a kockák megoldásáért kevésbé voltak
arra motiválva, hogy tovább oldják őket.
Ez arra utal, hogy a külső jutalmak csökkentik a belső motivációt.

Egy ehhez nagyon hasonló kísérlet volt Lepper, Greene és Nisbett kísérlete. Ebben a kísérletben
óvodás gyerekeket figyeltek, meg akik szerettek rajzolni.
Az első csoportnak ígértek jutalmat a rajzaikért.

45
A második csoportnak nem ígértek jutalmat, viszont kaptak.
A harmadik csoportnak nem ígértek jutalmat és nem is kaptak.

Jutalmak megszüntetése után az első csoport kevésbé volt motivált rajzolni, nem csinálták olyan
szívesen.
A második csoport viszont a váratlan jutalmak után is szívesen és motiváltan folytatta a rajzolást.
A harmadik csoport, amelyik nem kapott úgyszintén folytatta a rajzolást.

Ez újból azt igazolja, hogy a belső motivációt csökkentik a külső jutalmak, viszont a váratlan
jutalmak nem.

Idővel elméletek is megjelentek, amelyek a külső és belső motivációt és ezek interakcióját

központba helyezi. Ilyen például Ryan és Deci Öndeterminációs elmélete.

Ryan és Deci – Öndeterminációs elmélet

Az öndeterminációs elmélet egy összetett és alaposan kidolgozott meta-elmélet (átfoglaló elmélet)

amihez leginkább Edward Deci és Richard Ryan neve fűződik és manapság is egy releváns,
gyakran használt elmélet különböző szervezetekben, iskolákban, sportban stb.
Az elmélet több álelmélettel vizsgálja az emberi motivációt és az ezt befolyásoló tényezőket.
Összesen 6 alelmélet alkotja és három szükségletet is meghatároz (kompetencia, autonomia és
kapcsolati szükségletek)

A kognitív kiértékelés alelmélete főkép a belső motivációt és az ezt befolyásoló tényezőket figyeli.
A környezettől függ az hogy mi hogyan növeli vagy csökkenti a belső motivációt de általában
bármi ami negatívan hat a kompetenciára, autonómiára vagy kapcsolati szükségletekre az
negatívan fog hatni a belső motivációra is.

A szervezeti integráció ezzel ellentétben a külső motivációkra teszi a hangsúlyt és a személy

értékrendjétől függ. A lényeg itt az hogy egy bizonyos tevékenység mennyire tudja kielégíteni
egy személynek a három szükségletét. Ebben az alelméletben megjelenik az internnációs
kontinuum amelynek négy szintje van: Külső szabályozás, intrójekció, azonosulás és integráció.

Külső szabályozás esetén egy személy egyáltalán nem kedvel egy tevékenységet, viszont külső
tényezők mint például szülők vagy rossz anyagi helyzet arra kényszerítik hogy elvégezze.

46
Introjekció esetében egy személy azért végez egy tevékenységet mert elfogadja azt hogy hasznos
számára. Például valaki azért sportol mert tudja hogy formában marad.

Azonosulás esetén a személynek tetszik a tevékenység és kielégíti egy részt a szükségleteit.

Integrációkor pedig egy tevékenység kielégíti a szükségleteket és gyakran van elvégezve ezért.

A kauzális orientáció alelmélet egy személy szükségleteit és hozzáállását a környezetéhez figyeli.

Lehet beszélni autonóm orientációról amely esetében egy személynek mind a három szükséglete
ki van elégítve. Létezik viszont kontrolált kauzális orientáció is amely esetben a kompetencia és
kapcsolati szükségletek ki vannak elégítve viszont az autonómia nincs. Az ilyen kauzális
orientációval rendelkező személyekre jellemző hogy rugalmatlanok, szabályoktól függnek és
inkább extrinzikus okok miatt végeznek el dolgokat. Emelet van személytelen vagy amotivált
orientáció is amikor egy személynek egyik szükséglete sincs kielégítve és erre jellemző az
amotiváció (semmi sem motiválja).

Az alapvető pszichológiai szükségletek alelmélete a három szükségletről szól és arról hogy ezek
változása hogyan hatnak a személyre. Ha valami negatívan hat egy személy egyik szükségletére,
az negatív következményekkel fog járni. Például ha nincs kielégítve valamelyik szükséglet akkor
kialakulhat a depresszió, szorongás stb. Viszont ha kielégítve vannak akkor kialakul a magabiztosság,
a jólét stb.

A célkiterjedés álelmélete az emberek belső és külső motivációit és ezek kapcsolatát az emberek

céljaival vizsgálja. A belső motivációban gazdag személyeknek általában belső céljaik vannak
mint például a közösség, becsület, barátság stb. A külső motivációkban gazdag személyek
viszont külső célokkal rendelkeznek mint például a pénz, szépség stb. Mérések szerint azok
akiknek külső célokkal lévő emberek boldogtalanabbak mint azok akiknek belső céljaik vannak.

A kapcsolati motiváció álelmélete a kapcsolati szükségletre teszi a hangsúlyt. Ez az elmélet azt

állítja hogy a személyes kapcsolatok nem csak hasznosak hanem szükségesek a jólét és a
mentális egészség számára mivel ki tudja elégíteni a kapcsolati szükségletet. Emellett viszont
valamilyen mértékben a társainkkal való kapcsolatokban fontos a kompetencia és autonóm
szükséglet is.

47
 J. Atkinson – teljesítmény motiváció

Fontosak a modern elméletek között azok is amelyek a teljesítmény motivációról szolnak. Ilyen
például J. Atkinson teljesítmény motiváció elmélete (Itt is említhető a modern motivációnál).
Az elmélet szerint az ember akkor motivált teljesíteni ha tudja hogy a feladata eredménye
magától függ vagy ha van valami következménye a feladat teljesítésének. Emellett a teljesítmény
motiváció fellép akkor is ha a személy egy standardhoz meg kell feleljen. A teljesítmény
motivációt két erő vagy hajlam hajtja, ez a sikeres teljesítésre való törekvés és a kudarc
elkerülésére való törekvés.

Azok a személyek akiknek magas a teljesítmény motivációja, nagyobb valoszinuséggel

választanak olyan feladatokat amelyek kihivóak de nem haladja meg a szintjüket. Ezek a
személyek magas célokat tüznek ki amelyeket növelnek ha sikeresen elérik, vagy csökkentik ha
sikertelenek az elérésében.

Azok akik alacsony teljesítmény motivációval rendelkeznek és magas kudarc kerülő motivációval,
általában kerülik a kihívásokat és sokkal könnyebb feladatokat vállalnak fel mint amit el tudnak
végezni. Néhány esetben olyan feladatot vállalnak amelyek tulságosan nehezek a nekik azért
hogy ha mégis sikertelenek akkor a feladat nehézséget tudják vádolni.

McClelland – Három szükséglet elmélet

Emellet McClelland (igen, ez is említhető itt) is megfogalmazott egy teljesitmény motiváció

elméletet amit Három Szükséglet elméletként ismernek. Ebben az elméletben McClelland
megfogalmaz három szükségletet ami független a nemtől, a kultúrától és életkortól. Ez a három
szükséglet a teljesítmény, a hatalom és a kapcsolati szükséglet. Ezekből az egyik mindig domináns
és ez meghatározza egy személy hozzáállását egy feladathoz vagy munkához.

A teljesítmény szükségletben domináns személyek szeretik a kihívást és mindig fejleszteni akarnak

képességeiken azért hogy még többet elérhessenek, éppen ezért értékelnek akármilyen feedback-
et. Ezek mellet szeretnek egyedül dolgozni és nem szeretik sem az alacsony jutalommal járó
feladatokat és sem a magas kockázattal járó feladatokat mivel az egyik nem nyújt alkalmat a
fejlődéshez és a másik inkább szerencsén múlik mint a képességeken.

48
A hatalom szükségletben domináns személyek szeretnek hatalommal rendelkezni és szeretnek
másokat befolyásolni. Élvezik az elismerést és önbizalmukhoz szükséges a saját ötletük
megválasztása vagy használása például csoport munkában. Jó vezérek és alkudozók akiket nem
zavarnak az olyan szituációk amelyben valaki nyerhet és mások veszítenek.

A kapcsolati szükségletben domináns személyek inkább a társaikkal való kapcsolatokat értékelik.

Szeretnek csoportokban lenni és társaikkal egyezni, ezeknek megfelelni. Szigorúan követik a
szabályokat és nem kedvelik a magas kockázatot meg a bizonytalan eseteket.

Ezt az elméletet főleg szervezetekben használják a munkások megismerése és beosztására.

Csikszentmihályi Mihály – Flow elmélet

Még modernebb elméletek Csikszentmihályi Mihály Flow elmélete

Csikszentmihályi Mihály, Martin Seligmannal együtt alkották meg a pozitív pszichológiát, így
természetesen az elmélete is (A Flow elmélet) a pozitív pszichológia irányzata alá kerül amely azt
tanulmányozza, hogy hogyan tudnak az emberek boldogan és jelentőséggel élni.

Mihály kutatásakor fiatalembereket (teenagereket) és azt hogy ezek hogyan érzik nap mint nap
magukat a napi tevékenységeik közben figyelt meg. Egy adó-vevő szerkentyűvel jelezte a
személyeknek hogy írják le mit éreznek. A legtöbbször negatív érzéseket fejtettek ki, viszont
amikor valami munkába bele voltak merülve elégedettséget vagy pozitív érzéseket írtak le.

Ezt nevezte Mihaly Flow élménynek. Az az állapot, amelyben az ember élvezetes tevékenységet
végez, amibe úgy bele merül, hogy megszűnik az időérzékelés és hajlandó még szükségleteit is
elhalasztani (Például evés, ivás meg akkor is, ha éhes vagy szomjas.)

Egy másik kutatásban Mihály sok nemzetiségű és sok szakterületben dolgozó szakértőkkel tartót
interviewt akik beszámoltak neki a tapasztalataikról és bevallották, hogy voltak olyan élményeik,
amelyekben annyira beleélték magukat a munkába, hogy nem vették észre az időnek a haladását,
félretették szükségleteiket és boldogok voltak miközben a munkát végezték.
Ez arra utal, hogy a Flow élménynek boldogító hatása van, és nem függ szakmától vagy
nemzetiségtől.

49
A flow élmény elérésére viszont kritériumok is vannak:

1. A feladat vagy tevékenység kihívást kell jelentsen viszont a személynek is rendelkeznie

kell megfelelő mennyiségű tudással vagy képességgel

2. A feladat aktív és élvezetes/lefoglaló kell legyen. Mármint itt el kell különíteni a

kellemeset az élvezetestől. Az aktivitások mint például az alvás vagy zuhanyzás
kellemesek de nem élvezetesek vagy aktívak (nem megerőltető) így nem tudnak Flow
élményhez vezetni.

3. A feladatnak tisztán megszabott célja legyen. Ez biztosítja a flowban jutást és ennek

fenntartását mivel a haladást és minőséget jelzi.

4. A feladat megoldására intrinzikus (belső motiváció szükséges). Ez azt jelenti hogy bár a
feladat lehet munka és eredményezhet külső jutalmat, belső motiváció is szükséges a
személyes elégedettségre és a boldogság érzetére.

A flow élménynek modellje is van ami ábrázolja a tanulás vagy munkavégzés közben
megjelenhető másik 7 érzést (A flow-al eggyüt van 8 érzés amit érezhetünk munkavégzés
közben)

50
Az modell szerint ha valakinek alacsony a képességi szintje és alacsony a kihivás szintje is,
akkor az apátiához vezet.

Ha alacsony a képességi szint, de valamennyivel magasabb a kihívás szintje, akkor az aggódás

lép fel.

Ha alacsony a képességi szint, de magas a kihivás szintje akkor a szorongás áll be.

Ha elégséges képességgel rendelkezik egy személy viszony nem érez kihívást akkor unalom
jelenik meg.

Ha elégséges képességgel rendelkezik a személy és nagy a kihívás akkor az arousal-hoz vezet.

Ha a képességi szint magas, de a kihívás alacsony akkor relaxációs állapotot fejt ki.

Ha a képességi szint magas és a kihívás közepes mértékű, akkor kontrol érzet lép fel, amikor egy
feladatot automatizálva csinálunk.

Ha magas a képességi szint és magas a kihívás is akkor elérjük a flow élményt.

Mihály megfogalmazta az autotelikus személy fogalmát is ami “öncélra” fordítódik le. Az

autotelikus személyek főként belsőleg motivált személyek akik kevés hangsúlyt fektetnek
pénzre, kocsikra stb és jobban érdekli őket a belső fejlődés. Mihály szerint ezek a személyek
többször kerülnek Flow állapotba és több ideig tudnak ebben maradni. Ezekre a személyekre
jellemző a kíváncsiság és a kihívások keresése.

Carol Dweck – Mindset elmélet

Carol Dweck pedig meghatároz 2 fajta mindset-et ami a képességeinkről való perspektívákat
jelzik.

A fixed mindset képességeit meghatározottnak tekinti. Tehát akár intelligencia vagy egy képesség,
a fixed minsetű személyek úgy vélik, hogy ez meghatározott és nem lehet ezeken fejleszteni
vagy változtatni. Ezekre a személyekre jellemző hogy:
51
 - Kerülik a kihívásokat
- Könnyen feladják mikor egy nehezebb kihívással találkoznak
- A törekvést, erőfeszítést haszontalannak tekintik
- Nem fogadják el a negatív visszajelzéseket

Ezek a személyek mindig megpróbálják azt megmutatni, hogy igazuk van misebb a hibáikból
tanuljanak. Emellett mindig, mindenben megpróbálnak jól teljesíteni és kudarcot kerülni mivel a
kudarc számukra az elégtelenségüket jelezné.
Erőbefektetéseket is ugyanabból az okból nem szeretnek, mivel úgy vélik ha már amúgy is meg
van határozva és nem lehet a képességeiken változtatni, akkor az erőfeszítés is lényegtelen.

A growth mindsettel rendelkező személyek úgy vélik hogy képességeink gyakorlásunk és

törekvéseink eredménye. Tehát a képességeink nem meghatározottak, hanem fejleszthetők.
Ezekre a személyekre jellemzo az hogy

- Elfogadják és szeretik a kihívásokat

- Kitartanak akkor ha nehézségekkel is találkoznak
- Az erőfeszítést és törekvést fontosnak tekintik a sikerhez
- Elfogadják és tanulnak a kritikából/ negatíve feedback-ből.
- Mások sikeréből is hajlamosak tanulni

Ezek a személyek szeretik a kihívásokat, így folyton fejlesztenek önmagukon, folyton új

kihívásokat keresnek. Jellemző rájuk hogy kreatívak és ötleteik sokszor sikeresek mivel
kitartanak ezek mellet.
Ami még fontos, hogy a growth mindsetű személyek esetén a kudarc az kellemetlen, viszont nem
meghatározó. Más szóval, bár kellemetlen a kudarc, ez nem fogja meghatározni a growth
mindsetű személy képességeinek határait, hanem arra fogja biztatni hogy tanuljon a kudarcból és
arra használja hogy tovább fejlődjön.

52
Érzelmek klasszikus elméletei

Meghatá rozá s – Mi az é rzelem?

Az érzelem egy komplex, rövid időn belül, eseményekre való adott válasz, amely lehetővé teszi a
környezethez való alkalmazkodást. Az érzelmek a külvilágból érkező információk szubjektív
minősítése, illetve előző információk és tapasztalatok kihatnak rá.

Motiváció és érzelem

A kognitív jelenségektől általában könnyen elkülöníthető az érzelem, azonban problémát jelent a

motiváció és érzelem megkülönböztetése. A motiváció szorosan kapcsolódik az érzelmekhez: 1.
az érzelmek is lehetnek a viselkedés mozgatórugói, 2. a motivált viselkedés érzelemmel jár, 3. a
motiváció és érzelem szabályozását gyakorlatilag azonos idegrendszeri struktúrák végzik.

Az érzelmek maguk is motívumok – energizálják és irányítják a viselkedést.

Tomkins szerint – Ha nincs érzelem, nincs motiváció

53
 Az érzelem funkciója

- környezethez való alkalmazkodás

- környezet értékelése

- a kognitív rendszer szabályozása

- cselekvésre felkészülés

- kommunikáció

- érzelmek reflexiója, monitorizálása

Az érzelmek töltése, valenciája

Az érzelmi töltés szoros kapcsolatban áll a motivációval: a pozitív érzelem megközelítő

tendenciát, a negatív viszont elkerülést, visszahúzódást vált ki.

Evolúciós szempontból vagy elősegítik, vagy csökkentik az egyed túlélési esélyeit.

Az érzelmi töltés az adott esemény személyes jelentőségének becslésén alapul.

Negatív: Kutatásokban gyakoribb a negatív töltésű érzelmek megfigyelése, mivel hatásosabb,

jobban tudjuk megnevezni és differenciálni. Adaptív jellegűek; a negatív töltetű érzelmek
túlélésben segítenek, tudatja velünk a „red flag”-et; jobban átterjed másra a negatív érzelem.

Pozitív: Tágítják az ember gondolkodását, viselkedési repertoáját – főleg kreativitást igénylő

probléma-megoldási helyzetekben, erősítik és építik a tartós személyes erőforrást, mert arra
készteti a személyt, hogy a belső erőforrásaira alapozzon. A pozitív „elfeledteti” a negatívat
velünk, ellensúlyozza a negatív érzelmek hosszantartó és káros mellékhatásait, ez egészségünk,
jólétünk megőrzése szempontjából fontos.

54
 Az érzelmek típusai

- biológiai : Amit először érzünk, általában egy helyzetre válasz. Például boldogság, düh, félelem.

- tanult: Amelyek nem mindenkiben egyformán nyilvánul meg. Például szeretet, bűnhődés,
bánat.

Az érzelmek összetevői

1. Egyén szubjektív átélése/ élménye – azonban előfordul, hogy az érzelmet nem mindig
kíséri tudatos élmény
2. Belső szervi/ vegetatív arousal
3. Érzelmi kifejezés/ szomatikus változás – mimika, gesztus, tartás
4. Kognitív kiértékelés

Kognitív kiértékelés:

Alapvető szerepe van az érzelem kiváltásában, mivel a kognitív kiértékelés dönti el, hogy egy
esemény jó vagy rossz az átélő szempontjából.

Nem az esemény vagy a kimenetele dönti el, az érzéseinket, hanem az attribució, azaz a sikerek
vagy kudarcok utáni gondolkodási és önreflektív folyamatokban látja a kognitív kiértékelés
lényegét.

Példa: siker után – úgy gondolom én csináltam akkor büszke leszek, de ha más segített hálás
vagyok.

55
 Kleinginna és Kleinginna

Ugyanúgy, mint az intelligencia, nehéz meghatározást találni, ezért Kleinginna és Kleinginna 92

definiciót és 11 szkeptikus állítás összegyűjtöttek, majd 11 kategóriába csoportosították.

Rengetek pszichológus, neurológus szerint majdnem lehetetlen az érzelmet meghatározni, vagy

egy másik probléma a nem egyetértés a meghatározásokba.

Ezeket elvileg kell tudni és még mikor jártunk egyetemre elvileg kérték volna vizsgán.

1. Affektív meghatározás
- az érzelmet, mint szubjektív élmény írja le
2. Kognitív meghatározás
- a kiértékelés vagy cimkézést hangsúlyozza, azaz a kognició és gondolatok együttjárása az
érzelmekkel
3. Külső inger meghatározás
- a külső ingerekre adott reakció az érzelem
4. Fiziológiai meghatározás
- az érzelmeket a fiziológiai elváltozások váltják ki
5. Érzelmi/ kifejező viselkedés meghatározás
- az érzelem fizikai kifejezési módjait hangsúlyozza
6. Romboló/ diszruptív meghatározás
- dezorganizálják a szervezetet és gondolatot
7. Adaptív meghatározás
- az érzelem alkalmazkodásban elősegít, veszély esetében figyelmeztet
8. Multi aspektus/ többoldalas meghatározás
- több elem összefüggését hangsúlyozza
9. Korlátozó meghatározás
- megkülönbözteti az érzelmeket a többi pszichológiai folyamatoktól

10. Motivációs meghatározás

56
- motiváció és érzelem közti kapcsolat hangsúlyozása/ kiemelése
11. Szkeptikus állítások
- nem tagadja az érzelmek létezését, hanem az inkonzisztenciára veszi fel a figyelmet

Affektív jelenségek

Erzés/ érzet: Szubjektív, fiziológiai tulajdonságokra értjük.

Hangulat: Diffúz jelenség, amely nem könnyen meghatározható, nem tudjuk mi az oka, legtöbb
esetben ismeretlen eredetű. Hosszabb ideig áll fent.

Attitűd: Belső reprezentáció, eseményekhez való hozzáállása az embernek, pl.: vegetáriánus

vagyok, stb. Rasszizmus az attitűd jelensége, ez határozza meg a hiedelmünket a jelenséghez.

Temperamentum: Alkati eredetű, genetikai alapja van, kevésbé befolyásolt a környezet által,
viszont lehetséges.

James – Lange – Fizioló giai elmé let

(Innen klasszikus é rzelmi elmé letek)

William James és Carl Lange külön dolgozták ki az elméletet majdnem egy időben.

Az elmélet szerint a tárgy vagy az esemény érzékelését követően az idegrendszeri közvetítés

után viselkedésesen vagy vegetatívan válaszolunk az eseményre, majd az érzelmi élmény ennek a
válasznak az észlelése során alakul ki.

A környezet a testi válaszokon keresztül, közvetett módon váltja ki az érzelmi élményt és nem az
érzelmi élményt közvetlenül az észlelt tárgy vagy eseménye váltja ki.

57
Példa: azért szaladunk, mert félünk – nem fordítva

szégyeljük magunkat, mert észrevettük

fáj a gyomrunk, észrevesszük, s megijedünk

Cannon – Bard elmé lete

Walter Cannon és Philip Bard cáfolta a James-Lange elméletet. Úgy gondolták, hogy fiziológiai
válasz után nem mindig következik be egy érzelem, például ha szaladunk és gyorsan ver a szív, nem
fogunk attól félni vagy érezni valamit.

Az érzelmi élmény keletkezése nem az agykéregben (James-Lange szerint), hanem a kéreg alatti
területek között van, elsősorban a talamusz működésével hozza kapcsolatba. A talamusz jelt kap,
amelyet továbbít az amigdalának.

Az érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelennek meg, azaz először tudatosul az
inger, érzelem jön létre és ezzel párhuzamosan zsigeri változások jelennek meg.

Ebből az elméletből kiindulva kezdtek felfigyelni az idegrendszeri sajátosságokra.

Az érzelmeinket az idegrendszer is befolyásolja, minden érzelmi állapotot fiziológiai elváltozások

követnek. Ha részeket levágunk az agyból, úgy is megjelennek az érzelmek. Mesterséges módon
létrehozott arousal érzelmet nem vált ki. A fiziológiai elváltozások erős izgalmi állapotba nem
irányíthatóak, a mikromozgások nálunk se tudatosak.

Röviden: Az érzelmi élmények és a testi változások egyidejűleg jelennek meg, valamint az

érzelmek minőségét a talamusz neuronjai kisülésének mintázata befolyásolja.

58
Schacter – Singer – Ké tté nyező s kognitı́v
elmé let

A kéttényezős érzelem elmélete az az érzelmi tapasztalatokat, melyben először egy fiziológiai

választ adunk, majd az agy utána azonosítja. A James-Lange elmélethez hasonlóan Schacter és
Singer úgy vélte, hogy a fizikai arousal nagy szerepet játszik az érzelmeken, viszont szerintük nem csak
a fizikai arousal felelős az érzelmi válaszokért.

A két tényezős érzelem elmélete a fizikai arousalra fekteti a hangsúlyt és arra, hogy mi ezt
hogyan cimkézzük. Nem elég csak az arousalt érezni, hanem muszáj azonosítsuk az arousalt ahhoz,
hogy érezhessük az érzelmet.

Példa: este sötétbe egy parkolóba vagy, egy furcsa ember gyorsan közeledik feléd. 1.látom az
embert ahogy jön felém, 2.a szívem gyorsan ver és reszketek, 3.a szívverés és reszketés által
azonosítom a félelmet, 4.félek.

Ingerrel kezdődik (ember), majd a fiziológiai arousal (szívverés, reszketés), ezután a kognitív
cimkézés/kiértékelés (a fiziológiai reakciót félelemmel azonosítjuk), majd a tudatos tapasztalata
az érzelemnek (félelem).

Viszont ha ugyanez történne nappal, félelem helyett kíváncsiságot éreznénk vagy aggódást.
Fontos szerepet játszik ebben a közvetlen környezet abban, ahogy a fizikai válaszokat
azonosítjuk és cimkézzük.

Schachter – Singer kísérlete

-1962-ben végezték el, a részvevő 184 férfi, pszichológia egyetemi tanuló.

-„suproxin”- vitamin injekcióval tévesztették meg a kísérleti személyeket azt állítva, hogy
vizuális készségeken segít, de adrenalin injekció vagy placebót kaptak.

59
4 csoport:

1. nem informált
2. informált
3. tévesen informált
4. placebo, s nem informál

A nem informáltaknak adrenalin injekciót adtak és nem mondtak semmit. Az informáltaknak

adrenalint adtak és mellékhatásait elmondták (kézremegés, szívverés, száraz száj, stb.) tehát fel
voltak készülve a hatásokra. A tévesen informáltak adrenalint kaptak és azt mondták, hogy
lábzsibbadás és fejfájás a mellékhatása, és emiatt nem várták az adrenalin hatását. Végül a
placebo csoport egy sóoldat injekciót kapott, melynek semmi hatása nem volt, és emellett semmi
információt nem kaptak.

Ezután 2 csoportba osztották őket:

1. Euforikus – pozitív
2. Düh – negatív (viszont ebbe nem volt tévesen informált)

Az euforikus csoportba szórakoztató feladatokat kaptak, míg a másikba idegesítőbb, negatív

feladatokat.

A kísérlet végén arra a következtetésre jutottak, hogy az euforikus csoportba a tévesen informált
csoport volt a legboldogabb, aztán a nem informált. Az informált csoport volt a legkevésbé
boldog mivel értették, hogy miért érezték úgy magukat.

A negatív csoportba a nem informált, majd a placebo volt a legmérgesebb. Legkevésbé meg a
helyesen informálté.

KÖVETKEZTETÉS: Az érzelmeket a kapott információ határozza meg.

60
Robert Zajonc, Zajonc vita

Robert Zajonc nem értett egyet Schachter és Singer kétfaktoros elméletével. Szerinte nem minden
érzelem esetén jelenik meg a tudatos kiértékelés folyamata, egyes érzelmek „átugorják”, „kihagyják”
a tudatos kiértékelés részt. Azzal érvelt, hogy az érzelmekhez kötődő alapvető agyi struktúrák
(limbikus rendszer részei) hamarabb kifejlődtek a neokortexnél (a tudatos kiértékelésért felel) az
emberi fejlődés folyamán.

pl.: ha meglátok egy kígyót, hihetetlenül hamar megijedek, és már szaladok is, mielőtt még felfogtam
volna , hogy mit is láttam, és hogy veszélyes-e az adott helyzet.

Richard Lazarus ezzel szemben azt mondja, hogy bár vannak tudattalan érzelmek, melyek gyors
válaszokat váltanak ki, de még ezek estében is jelen van valamilyen szintű kiértékelés, másképp
honnan tudnánk, hogy mire válaszolunk, hogy szaladnunk kell-e egy ijesztő inger esetében.
Szerinte egy adott inger rögtön egy kiértékelést eredményez, és a kognitiv kiértékelés kiváltja az
érzelmet, amit egy megfelelő fiziológiai változás követ. pl.: egy kutya rámvicsorít - a helyzetet
veszélyként értékelem, mivel látom, hogy épp rámvicsorít és szabadon van, épp felém tart- ennek
hatására megjelenik bennem a félelem érzése, és a szívem hevesen ver, izzadok, izmaim
megfeszülnek.

Összefoglalva, mindegyik érzelem elméletnél megfigyelhetjük, hogy a fiziológiai változás jelen

van, mint komponens, ugyanakkor az elméletek különböznek a közlési funkciókban ( különböző
szinteken valósulnak meg a közlési funkciók), és a komponensek eltérő sorrendben követik
egymást a különböző elméleteknél. Egy másik különbség továbbá az , ahogy a Lazarus-Zajonc
vitánál is kitűnik, hogy jelen van-e a kognitiv összetevő, kiértékelés vagy nincs.

61
Richard Lazarus - Kognitı́v kié rté kelé s
elmé let

„Nincsenek érzelmek kognició nélkül” – a megismerés elsődleges az érzelmekhez képest.

Kiértékeljük a helyzetet és ennek eredménye által jelentkeznek az érzelmek. Két szintet

különböztetünk meg: elsődleges kiértékelés, másodlagos kiértékelés.

1. Első kiértékelés:
- túlélést határozza meg
- itt döntjük el, hogy az inger pozitív, irreleváns vagy negatív, azaz veszélyt jelent-e
2. Második kiértékelés:
- lassabb folyamatú
- egyből az elsődleges után vagy ugyanakkor történik (viszont van amikor a másodlagos okozza
az elsődlegest)
- a másodlagos felülírja az elsőt
- itt dől el, hogy a személy hogyan fog az ingerre válaszolni

Példa: sötétbe sétálok, látok egy szőrös alakot, félek, azthiszem egy medve (első), de ahogy a
medve közeledik, rájövök, hogy egy mikulásba öltözött ember (második).

62
Charles Darwin

Könyve: The Expression of the Emotions in Man and Animals

Charles Darwin ismert a természetes szelekció miatt és az evolúciós elmélet kidolgozója, mely
az 1800-as években vitatott téma volt. Az 1872-ben írt könyve nagyon nagy hatással volt a mai
érzelem pszichológiára és kutatásokban.

Elmélete: Az érzelmek és kifejezése kialakultak, fejlődtek, mivel alkalmazkodó képességük

lehetővé teszi az emberek és állatok számára a túlélést és szaporodást, de ugyanakkor
kommunikációs funkciója van, mely egyben az ember jóléte érdekében is hasznos. Például a
félelem elősegítette az embert, hogy nagyobb túlélési esélye legyen. Charles úgy vélte, hogy az
érzelmek kifejezése velünkszületett, belénk rögzült.

3 alapelve:

1. A hasznos szokások elve

2. Az antitézis/ ellentét elve
3. A közvetlen fellépése az izgatott idegrendszernek a testben

A haznos szokások elvében kifejtette, hogy Charles Bell elmélete ellen volt, aki szerint az
arcizmok az érzelmek kifejezésére lettek alkotva. Darwin szerint az arckifejezések régen
hasznosak voltak az állatokba és szokásuk volt, majd idővel utódok által örököltük. Például a
szemöldök összehúzás – túl sok fény ne érje a szemet, szemöldök emelése – több fény jusson be
és többet lássunk. Amikor az ember vissza akar emlékezni valamire és felemeli a szemöldökét,
akkor olyan mintha látnánk, amire emlékezni akarunk.

Az antitézis elvében elmagyarázza, hogy egy bizonyos elmeállapot, bizonyos szokásos

cselekedetekhez vezetnek, melyek segítenek, ahogy az első elvben leírta. De, amikor egy
közvetlenül ellentétes elmeállapot jelenik meg, akkor egy erős és akaratlan hajlam tendencia
mutatkozik, hogy teljesen ellentétes mozgásokat végezzünk, bár ezeknek nincs haszna, és ezek a
mozgások nagyon kifejezőek tudnak lenni bizonyos esetekben

63
A harmadik alapelve szerint néhány kifejezés azért fordul elő, mert az idegrendszernek ki kell
ürítenie a felesleges izgalmat. Darwin példaként említette a nevetést, amely fizikai vagy
pszichológiai feszültség által megszabadul az excesszív idegekre ható energiától.

Univerzálisak-e az érzelmek?

Levelet küldött a világ különböző részében élő személyeknek, majd megkérte őket, hogy
figyeljék meg, majd számoljanak be, hogy hogyan fejezik ki érzelmeiket. Válaszok után arra
következtetett, hogy az érzelmek univerzálisak minden fajban.

Állatokban megjelenő érzelmek

Gyakran Darwint nevezik az első tudósnak, aki az állatok érzelmeit szisztematikusan

tanulmányozta. Az evolúció elméletének alátámasztására felhívta a figyelmet a hasonlóságokra
az állatok érzelmi kifejezésére és az emberi kifejezések között.

64
Érzelmek modern elméletei

Paul Ekman – 6 Alapvető é rzelmek

(Innen, ha jó l tudom, modern é rzelmi
elmé letek)
6(+1) alapvető érzelem létezik:

1. boldogság
2. szomorúság
3. meglepődés
4. félelem
5. undor
6. düh
7. megvetés – ez a legkevésbé kutatott

Ezeket az érzelmeket evolúciós értékével magyarázzák, ezért hasznosabb a negatív, mint a pozitív.
Sok kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy ezek az érzelmek univerzálisak. Azt is tartja,
hogy ezek nagyon pontosan megjelennek az arcon. Ezek az érzelmek univerzálisak és genetikai
mind. Túlélésben és alkalmazkodásban egyaránt szerepe van és fontos az anya és gyerek közti
kapcsolatban, például ha biztonságban nő fel, akkor felnőtt korában is és szociális kapcsolataiban
is úgy fog viszonyulni. Paul Ekman munkáját Darwin inspirálta.

Az érzelmek gyorsan létrejönnek és el is tűnnek. Az érzelmeknek egységes a kifejezésmódjuk, és

könnyebb is felismerni emiatt (ugyanahhoz az arckifejezéshez az érzelem). Úgy véli, hogy a

65
mimika és arckifejezések rendkívül fontos a kommunikációba és kapcsolatteremtésbe. Kutatásai,
tanulmányai által megtudta, hogy emberek akiknek roham, agyvérzés, arcidegbénulása van és
nem tudják használni az arckifejezésüket sokkal nehezebbnek tartották az emberi kapcsolatok
építését. Szerinte nem mi válasszuk, hogy milyen érzelmeket tapasztalunk, viszont az érzelmi
reakciónk formálják a tapasztalatunkat. Annak érdekében, hogy okosan választhassuk meg a
válaszunkat, először jobban meg kel ismernünk saját érzelmi tapasztalatainkat.

FCAS – Facial Action Coding System

Paul Ekman és Friesen kidolgozta az Arctevékenység kódoló rendszert a 70-es években. Több
évtizednyi kutatás eredménye, melynek során feltérképezték az arc 23 pár izmát, és az azokhoz
kapcsolódó mozgásokat (akcióegység – action unit). Ezen apró mozgások (mikromozgások)
elemzésével állapítja meg a rendszer, hogy a személy éppen milyen érzelmi állapotba van. Az
igazi és színlelt érzelmeket is el lehet különíteni.

Repülőtéren használták, az agitált embereket figyelték, hogy kiderítsék, hogy illegális dolgokat
visznek fel, de kiderült, hogy nem volt hasznos.

Daniel Goleman – EÉ rzelmi Intelligencia

Az érzelmi intelligencia arra vonatkozik, hogy hogyan és milyen jól kezeljük magunkat és
kapcsolatainkat. A saját és egyúttal mások érzelmeinek felismerése, szabályozása, érzelmek
segítségével gondolkodni tudunk.

4 érzelmi intelligenciát különböztetett meg:

1. self-awareness – saját érzelmeink felismerése

2. self-management – saját érzelmeink pozitív, produktív viselkedésbe való kinyilvánulása

66
 3. empathy – empátia, mások érzelmeit felismerni
4. social skills – kapcsolatteremtés, a fenti 3 összetétele
5. self-motivation – intrinzik motiváció

Self-awareness - saját érzelmeink felismerése, tudni, hogy hogyan érezzük magunkat és hogy
miért, jó dontéshozatal, intuició, ösztönök, és a morális iránytű (mi helyes, mi nem)

Self- magagement - a negatív érzelmeinket jóra fordítani, hatékony módon felhasználni és hogy
ne legyen útba, ne játsszon közbe a munkánkba. Minden érzelemnek megvan a szerepe.
Ugyanakkor a pozitív érzelmek összegyűjtése, annak felhasználása arra, hogy lelkesen álljunk
hozzá valamihez, és a szenvedélyünket a cselekedetünkkel egy útra igazítsuk.

Self-motivation – Goleman úgy véli, hogy egy érzelmileg intelligens ember belsőleg motivált a
saját szenvedélyük beteljesítésére, és nem csak a pénz, hírnév hajtja őket. Olyan dolgokat
keresnek, amelyek belső jutalmakhoz eljuttatja.

Goleman úgy véli, hogy az IQ nem minden, az érzelmi intelligencia sokat segít az ember
életében, sikerélményhez vezet.

Robert Plutchik – 8 Alapé rzelem

Robert Plutchik 8 alapérzelmet határozott meg:

1. öröm
2. szomorúság
3. bizalom
4. undor
5. félelem
6. düh
7. várakozás
8. meglepés

67
Ezek egymás ellentétei (öröm-szomorúság)

Robert Plutchik evolúciós érzelem elmélete szerint, úgy véli, hogy az érzelem nem csak egy
egyszerű érzés, hanem komplex folyamat, mely az ingerrel kezdődik, amely bizonyos érzelmeket fejt
ki, majd pszichológiai változásokat, impulzust mely cselekedetre hajt, és cél-orientált viselkedéssel jár.

Úgy véli, hogy az érzelmeknek fontos szerepe van a túlélésben és ez egy evolúciós szükséglet.
Tehát az érzelmek szerepe az, hogy felkészítsen minket az élet feladataira, amelyekre automatikusan
válaszolunk. Ebből a szempontból minden alapérzelemnek fontos szerepe van, mivel a
viselkedést fontossági sorrendbe helyezik, amely optimálisan igazítja az élet igényeit. A félelem
például energizál, amely a fight-or-flight választ idézi elő.

Az érzelmeknek evolúciós történelme van, mely különböző kifejezésmódokat kifejlesztettek.

Minden érzelemkülönböző intenzitású lehet. Míg a veszteség alapérzelem, a gyászt a kultúrám
határozza meg, Európában feketébe öltöznek, Ázsiában viszont piros vagy fehérbe.

A 8 egyszerű alapérzelem kombinációjából kapjuk az összetett érzelmeket. Erre kialakította a

melyen ábrázolta az alapérzelmek különböző intenzitását és az alapérzelmek kombinációját.

68
Carroll Izard

Izard az alapérzelmeket diszkrét érzelmi alapú motivációs rendszereknek tartja. 10 alapérzelmet

különít el: harag, félelem, distressz, öröm, undor, meglepődés, szégyen, bűntudat, érdeklődés,
megvetés. Az alapérzelmek kombinációja által kaphatunk új érzelmeket.

Izard szerint nem a kognitiv kiértékelés az első lépés az érzelmi folyamatban-érv az alapérzelmek
mellett (gyerekek: automatikus és tudattalan reakciók, melyeket kéreg alatti struktúrák
közvetítenek).

Része volt a „Discrete emotion” elmélet kidolgozásában. Az elmélet szerint egy kevés
alapérzelem létezik, melyek biológiailag meg vannak szabva, ugyanúgy a kifejezésmódja is meg
van szabva és ez minden személyben, fajban megjelenik. Az elméletet Charles Darwin inspirálta.

Izard a motivációs aspektusát emeli ki az érzelmeknek.

-empirikus vizsgálat: 32 fényképből álló-8 különböző érzelemkategória, mindegyikben 4-

4 különböző intenzitású kifejezés

- a résztvevők különböző etnikumúak voltak, mindenkinek meg kellett itélnie melyik

érzelem-kifejezés illik a legjobban az adott képre

-a résztvevők 78%-ban jól sorolták be a képeket

69
Lisa Feldman Barrett

Feldman a szorongás és a depresszió megjelenését felmérte többször, és rájött, hogy nincs pontos
meghatározása ezeknek. Hogyha alapérzelem, hogy lehet egy érzelem minden embernél más?

Elmélete abból ered, hogy nem beszélhetünk alapérzelmekről, mivel a tapasztalat és az ingerek
ahogyan ránk hatnak, befolyásolja, hogy hogyan fogunk érezni. Nem jelenthetünk ki alapérzelmeket,
mivel nincs olyan neurális struktúránk.

A predikciót is kiemeli, az érzelmeink csak előrejelzés a jövőbeli dologra. Például pelenkán

barnát látok hiába csokipuding én már undorodom tőle, a kontextus ezt váltja ki. Ugyanakkor
megemlíti, hogy Ekman arci érzelem felismerő programja és más programok nem megbízhatóak,
mivel mi az arcon lévő kifejezéseket nem tudjuk pontosan meghatározni, mindenki csak ki próbálja
következtetni, találni őket.

Az agy 3 forrást, összetevőt használ, hogy érzelmet alkosson, és ha ezekből bármelyiken

változtatunk, több kontrollt nyerünk érzelmeink felett:

1. A testen keresztüli információ

2. A környezet által kapott információ
3. Múltbeli tapasztalatok amelyek által predikciót teszünk a jövőről, amely a jelen
tapasztalatunkká válik.

A gondolataink által és ezek tudatosításával érzelmeinket befolyásolhatjuk.

70
Joseph LeDeux

Neurológiai elmélete van, LeDoux szerint a központi idegrendszer egyik fő feladata az érzelemre
adott válasz, pontosabban az inger veszélyességének kiértékelése, mely folyamat önműködően
végbemegy és érzelmi reakciót vált ki. LeDoux a félelem érzetét kutatta. Elgondolása szerint a
félelem az egyetlen alapérzelem, ami az emberben fellelhető, s amire jellemző, hogy az evolúció
során a túlélést biztosította. Ezzel is a félelem elsődleges fontossága mellett érvelt.

Kísérleteiben megfigyelte a félelem neurofiziológiai hátterét, bizonyítékait. Patkányoknál

megfigyelte az amygdala fontosságát félelem válaszokban (kiírtott amygdalánál nem jelentkezett
félelmi válasz).

Ezt követően 2 útat, két idegi pályát határozott meg, mely embereknél érvényes lehet az ingerek
kiértékelésnél: egy rövidebb út, mely magába foglalja a kéreg alatti struktúrákat (pl.: auditoros
inger-talamusz-amygdala-érzelmi válasz), illetve egy hosszabb, „emberibb” útat, ami magába
foglalja a neokortexet is ( a talamusz a neokortexhez küld jelzéseket), ezáltal az emlékezet,
felismerés és tudatos kiértékelés folyamati érvényesülhetnek.

Antonio Damassio

Neurológus, olyanokkal foglalkozott, akiknek az amigdala nem működött, azok, akiknek ez

hiányzott, rosszak voltak a döntéshozatalba mindig.

Szomatikus marker hipotézis:

3 részvevő csoport:

1. Akiknek sérült volr az amigdalája

2. Akiknek nem volt sérült az amigdalája de más igen

71
 3. Egyáltalán nem volt

4 kártya paklit kaptak – ebből folyton választottak, mindegyik pakliban más mennyiségű pénz
van, valamelyikben meg vesztés volt.

A nem sérültek a tizedik kártyahúzás után tudták melyikből húzzanak, melyik a jó és a rossz,
azaz a veszélyes. Az amigdala sérültek nem tudtak rájönni melyik a rossz és jó döntés, ezért
ugyanúgy a magas pénzmennyiség/ büntetés pakliból húztak. A máshol sérültek mikor kellett
húzzanak a nagy veszteséges kártyából a bőr ellenállása csökkentést váltott ki. Az amigdalások
teste nem reagált így, ezért húzták tovább a rosszat.

Kreativitás

A kreativitás az eredeti megoldások találását jelenti a gyengén körülhatárolt problémákra. Emelet

magába foglalja az újszerű környezetben nem megtalálható tárgyak, jelenségek megalkotását.
Ugyanakkor alkotóképességet, teremtőképességet jelent.
A kreativitás magasabb szintű mentális folyamatokat foglal magába.

J. P. Guilford

Guilford as 50-es években bevezette a kreativitás fogalmát. Az addigi intelligencia tesztek

szerinte nem alkalmasak a kreativitás mérésére. Vizsgálatainak hátterében azok a mindennapos
tapasztalatok álltak, hogy az alkotóképesség és a hétköznapi értelemben vett „intelligencia” nem
feltétlenül esik egybe. Vizsgálatok igazolták, hogy az alkotások létrejötte nem magyarázható az

72
IQ sinttel. Egy bizonyos IQ szint felett a kreatív alkotások már nem feltétlenül jobbak még ha
valakinek magasabb intelligenciája is van (bár egy bizonyos IQ szint alatt romlik a kreativitás
is).
Guilford modelljének fontos vonésa a konvergens (összetartó, egy irányba ható) és divergens
(elágazó) gondolkodás. Úgy vélte hogy az intelligencia tesztek korlátok köze helyezi a
gondolkodást, mivel szinte mindegyik esetében csak egy helyes válasz van a kérdésekre és ebből
arra a következtetésre jutott hogy az intelligencia inkább konvergens gondolkodást jelent.
Ezzel szemben a divergens feladat azt várja el a személytől, hogy egyszerre több irányba haladva
új, önálló gondolkodásig jusson el. Az ilyen feladatokban nincs egy helyes megoldás, illetve
számos jó válasz, bár rossz válaszok lehetnek.
A válaszok értékelési szempontja:

1. Fluencia: megadott idő alatt hány választ tudott adni a megvizsgált személy.

2. Flexibilitás: a válaszok hány kategóriába sorolhatók.

3. Originalitás: A válaszok mennyire egyediek.

A kreativitás mérésére Guilford kidolgozta a „szokatlan használat” tesztet, amelybe olyan

kérdések szerepelnek, mint például „Mire lehet használni egy vödröt?” A teszt tehát egy-egy
tárgyak használatának szokásos módjától való elszabadulás képességét, a divergens szemléleteket,
végső sorban a kreativitást méri.

Egy Amerikai középiskolás körében végzett vizsgálat eredményei szerint a konvergens és a

divergens gondolkodás egyformán eredményesek az iskolában. Azt találták viszont hogy hogy
aki magas pontszámot ért el kreativitásban, annak a csoportban való viselkedése kevésbé
konvencionális, humor érzéke jó és nehezen viseli az iskolai szabályokat.

73
Irving A. Taylor

Pszichológus volt aki a kreativitást és kreatív eljárásokat tanulmányozta. Egy 5 szintes

kreativitás hierarchiát alakított ki.

1. Kifejező kreativitás (legalacsonyabb szint)

Ez a gyermekrajznak megfelelő komplexitással rendelkező kreatív alkotás. Ilyenek például a

spontán, el nem kötelezett firkák, amelyeket az ember a füzet sarkára firkál, mikor agyhalálban
unalomban szenved. Ennek néha lehet jelentése, de általában csak következménytelen figyelem
elterelés.

2. Produktív/alkotáskreativitás

Ebben a szakaszban szabályokat és fizikai törvényeket alkalmazunk gondolkodásunk

lefoglalására némi kifejező kreativitás mellet (például kézműves kreativitás).

3. Inventív kreativitás

Ebben a szakaszban fejlesszük azt a képességet, melyben kreatív módon meglévő műszaki
koncepciókat kreatív módon ötvözünk új tervek készítéséhez (például régi elem újszerű
használata).

4. Innovatív kreativitás

Magába foglalja a meglevő mintákról való eltérés és az „out of the box” gondolkodást. Olyan
termékeket eredményez amelyek látszólag még nem léteztek (Például Skinner aki kialakította az
operáns kondicionálást).

5. Emergentív/Teremtő kreativitás

Ez a legmagasabb kreativitási szint amely magába foglalja a jelenleg létező fizikai törvények,
alapelvek és korlátozások elutasítását, és teljesen új elméletek kialakításához vezetnek, melyek
megváltoztathatják a világ működését. (Például Einstein, Copernicus, stb.).

74
Graham Wallas

1928-ban megírta az alkotás folyamatát, mivel úgy vélte, hogy ez nem egy instant folyamat.

1. Előkészületi szint – magába foglalja az információ összegyűjtését

2. Lappangási szint
az előkészület után strukturáljuk az ismereteket, itt új összefüggések jönnek létre.

3. Megvilágosulási szint

Miután az információ átstrukturálódik, megjelenik a kreatív ötlet. Szokták „Aha!” élménynek is

nevezni mivel ez hirtelen szokott megjelenni és gyakran társul izgatottsággal.

4. Megvalósítási/Kivitelezési szint

Miután megszületik az ötlet, megtervezzük, hogyan fogjuk kidolgozni és előadni. Sok nagy
felfedezés akad meg ezen a szinten a kommunikációs készség hiányában.

Lewis Terman

Terman 1921-ben végezte a géniusz kísérletét, azzal a céllal hogy az magas intelligenciájú
gyerekek sikerét az életben felmérje. Azt találta, hogy bár sok nagyon intelligens gyereket
tanulmányozott, sokan ezek közül nem voltak többé sikeresek az átlagnál. Azok akik tényleg
sikeresek voltak, átlagban magabiztosak, kitartóak és célközpontúak voltak. A tények arra
utalnak hogy Terman keverte az intelligenciát a kreativitással.

75
Wallach é s Kogan

1965-ben végeztek kutatást gyerekeken, amelyben az intelligenciát és kreativitást is mérték.

Azt találták, hogy akiknek egyaránt magas volt mindkettő az kiváló tanuló volt, magabiztos volt,
jól kommunikált.
Akinek alacsony volt a kreativitás, de magas az intelligencia, az okosan, de mereven
gondolkodott, csendesek voltak és kevésbé magabiztosak.
Akinek alacsony volt az intelligenciája, és magas a kreativitása, azoknak mindig érdekes, de
megkérdőjelezhetően hasznos ötleteik voltak
Akinek mindkettő alacsony volt az pedig szociális viselkedéssel (hangoskodással, csevegéssel)
próbálta kompenzálni.

Theresa Amabile
Szerinte a kreativitás több egymással összefüggésbe álló tulajdonság alkotja. 3 összetevőt
határozott meg.

1. Terület releváns képességek

Azokat a tulajdonságokat, képességeket jelenti, amelyeket a személy munkájában,

foglalkozásában használ. Ide tartoznak még a technikai ismeretek, a genetikai adottság és a
deklaratív tudás (elméletek, képletek, dátumok, stb.).

2. Kreativitás releváns képességek

Ez több formában is megjelenhet:

a) Kognitív stílus

Ide tartozik az ha egy személy képes új alkalmazásokat találni egy tárgyra. Ha képes eltérni a
konvergens gondolkodási módtól.

b) Heurisztika – a rövidített, egyszerűsített eljárások megtalálása

c) Munkastílus

A kreatív személyek több erőfeszítést fektetnek abba a munkastílusukba és motiváltabbak, több

energiával rendelkeznek. Emelet képesek a produktív felejtésre (tudatosan kizárnak bizonyos
információkat). Kevésbe hat rájuk a szociális nyomás is.
76
3. Motiváció

Belső és külső motivációval is képesek motiváltak maradni, viszont a kreativitáshoz fontosabb

szerepet játszik a belső motiváció.

R.Y. Sternberg é s T. Lubart

Szerintük az az okos ember, aki olcsón vesz és drágán ad. Emelet 6 tényezőt határoztak meg
amelyik szükséges a kreatív embernek.

1. Tudás – Mert ha nem rendelkezünk elegendő tudással, nem tudunk újat teremteni.

2. Intellektuális képességek

Ez nem csak maga az intelligenciára értendő, hanem olyan képességekre is, mint az analitikus
gondolkodás, logikus következtetések levonása, összefüggések találása, stb.

3. Személyiség

A kreatív személyeknek általában sok személyiség tulajdonsága van. Kockázat vállalók szoktak
lenni és nem szoktak konformisták, lenni. Emelet sokszor önállóak és magas önbizalommal
rendelkeznek. Gondolkodásuk is általában eltér az átlagos emberétől.

4. Motiváció

Elutasítják a konvencionális belső és külső motiváció ötletét és szerintük a feladat-orientált

motiváció az, ami fontos a kreativitáshoz.

5. Környezet

Ha a környezet nem ismeri el a személy kreativitását, vagy ezt valamilyen formában korlátozza,
a személy kreativitására ez negatívan fog hatni

6. Gondolkodási stílus

77
M. Runco é s I. Chand
A kreativitást 2 rétegre osztották fel.

I. rétegben találhatók a:

1. Tudás (Ezt felosztják még 2 felé)

a) Deklaratív tudás – Ez a tudás a konkrét ismereteinket jelenti. A képletek, szövegek, tárgyak,

stb., amiket ismerünk. Ez hozzájárul a kreativitáshoz csupán az általa adott tudás által, amely új
ötletekhez vagy ezek információk kreatív használatához vezethetnek.

b) Procedurális tudás – Ezt Runco és Chand metakognicíónak is nevezte. Ez utasításokat ad a

stratégiás gondolkodáshoz, ez által találunk kreatív megoldásokat, stratégiákat.

2. Motiváció (amit ugyancsak feloszt 2 fele)

a) Extrinzikus/külső

b) Intrinzikus/ belső

II. Rétegben vannak a folyamatok/szakaszok:

1. Problématalálás – magába foglalja a problémák megtalálását, meghatározását, stb.

2. Fogalomalkotás – magába foglalja a fogalmak/ötletek fluenciáját, flexibilitását és originalitását.

3. Kiértékelés – Kiértékelést, megítélést.

78
Csikszentmihá lyi Mihá ly elmé lete

Mihály is több tényező interakcióját határozza meg, amelyek közrejátszanak a kreativitás

folyamatához.

1. Szekértők – Szociális rendszer

2. Terület – kultúra

3. Személy – genetikai adottságok, kognitív képességek, személyiség

Ezekből mindhárom fontos a kreatív tervek alkotásához.

Az új ötlet a személyben jön létre, viszont a személy magában nem lehet kreatív ha nincs egy
terület amelyben jártas, amely érdekli. A terület határozza meg milyen információhoz van
hozzáférhetősége. A szakértők vagy szociális rendszer határozza meg hogy milyen ötletek
szükségesek, és tovább inspirálhat ötleteket a szakértőkkel való együttműködéssel.

79