Fordította: Alysia

–– Most be fogsz jönni – utasította a hipnotikus hang.

Hirtelen, Pia másra sem vágyott. A függönyhöz lépett, egyik
kezével belemarkolt, majd bepillantott a sötét árnyakkal borított
hálószobába. Egy kandallót, hatalmas, robosztus bútorokat látott.
Egy férfi pihent egy óriási, sötétfa ágy sápadt lepedőjén. Masszív
volt, hosszú végtagjait vastag izomkötegek borították, csupasz
mellkasa sötétnek hatott a sápadt vásznon. Erős homlokába hulló
tincsei még sötétebbek. Érzéki ajka cinikus mosolyra görbült. Csak
szeme csillogott a sötétben halovány, számító, boszorkányos
fénnyel…
A szobát pezsgőként járta át az erő, úgy érezte, szinte már úszik
benne. Azelőtt soha nem tartózkodott ennyi mágia között.
Nekifeszült a bőrének, üdítő, rémisztő, mámorító volt egyszerre. A
hangra lobbant tüzet folyékony vággyá változtatta a lányban. Állati
hang tört fel belőle…
 EGY

P iát belezsarolták egy kész öngyilkossággal felérő bűnténybe,

csak magát okolhatta érte.
Ám a tudat nem könnyítette meg a dolgot. Sosem hitte volna,
hogy ilyen híján van a jó ítélőképességnek, ízlésnek vagy érzéknek.
Őszintén, mit követett el? Ránézett egy csinos arcra és azonnal
megfeledkezett mindenről, amit anyukája a túlélésről tanított neki.
Akkora szívás, talán pisztolyt szorított volna a fejére és meghúzza a
ravaszt. Csakhogy nincs fegyvere, mert nem hisz bennük. Ráadásul,
olyan végleges, ha az ember meghúzza a ravaszt. Neki pedig
problémái akadnak az elköteleződéssel, amúgy is annyira halott,
miért szenvedjen?
Egy taxi dudált. New Yorkban annyira szokványos hang, senki
nem ügyelt rá, ezúttal azonban ugrott egyet. Meggörnyedt válla felett
hátrapillantott.
Az élete romokban hever. Élete hátralévő részében menekülni fog,
már abban a körülbelül tizenöt percben, köszönhetően ostoba
viselkedésének, no meg a seggfej exének, aki így csőbe húzta, majd
még annál is jobban, már képtelen volt figyelmen kívül hagyni a
gyomrát szorító kínzó érzést.
5 THEA HARRISON

Bebotladozott egy szeméttel borított sikátorba az egyik koreai

étterem mögött. Letekerte a kupakot egy literes üvegről, felét
lehúzta, egyik karjával a cementfalnak támaszkodott, közben a járdán
elhaladókat figyelte. Az étterem konyhájából kiáradó gőz a
pirospaprika, a gochujang és a ganjang szószok kesernyés illatába
borította, a közeli kuka és a forgalom csípős szagát is elfedte.
Az utcán elhaladó emberek átlagosnak tűntek, belső kényszerük
vezérelte őket, a telefonjukon kiabáltak. Néhányan maguk elé
motyogtak a kukákban turkálva, elveszett, óvatos tekintettel
szemlélték a körülöttük lévő világot. Minden normálisnak tűnt.
Eddig minden oké?
Egy hosszú, rémálomszerű hetet követően végre elkövette a
bűntényt. Lopott a Föld egyik legveszélyesebb lényétől, aki olyan
rémisztő, a puszta elképzelése is túl sok rémületet vitt az életébe.
Már majdnem végzett. Még néhány kitérő, egy utolsó találkozó a
seggfejjel, aztán majd sikoltozhat, mondjuk úgy néhány napig, míg
kitalálja, hova futhatna.
Ebbe a gondolatba kapaszkodva végigmasírozott az utcán, majd
megállt a Mágikus negyed előtt. A divatnegyedtől és a koreai
városrésztől északra lévő New York-i Mágikus negyedet néha
Üstnek is nevezték. Jó néhány tömbből állt, világos és sötét energia
hatotta át.
Az Üst úgy hivalkodott ellentmondásos vásárlóival, akár egy
győztes a szatén köpenyével. A területet számtalan emeletnyi bódék
és boltok borítottak, némelyikük Tarot jóslást, látó-konzultációt,
fétiseket és bűbájokat kínált, eladok és viszonteladók, importőrök
lakták, voltak, akik hamis árucikkeket kínáltak, voltak, akik
halálosan valós mágikus tárgyakat adtak el. Még egy tömbnyi
távolságból is megrohamozta érzékeit a terület kisugárzása.
Megtorpant a negyed egyik szélén álló üzlet előtt. A kirakatot
zsályaszínűre festették kívül, míg az ólomüveg ablakok és ajtó
díszlécét halványsárgára. Tett egy lépést hátra, felnézett az épületre.
DIVINUS, állt az egyszerű fémbetűkkel kirakott feliraton. Édesanyja
 DRAGON BOUND 6

évekkel korábban néha-néha vásárolt bűbájokat a boszorkány

tulajtól. Pia főnöke, Quentin szintén említette, hogy a boszorkány az
egyik legerősebb mágiával bíró ember, akivel valaha találkozott.
Benézett a boltba. Homályos tükörképe nézett vissza rá, egy
fáradt, fiatal nő, aki meglehetősen magas, szeleburdi, vonásai
feszültek, sápadtszőke haját kusza lófarokba fogta. Átnézett magán
az árnyékba borult üzletbe.
A városi utca zajos, túlságosan tiszta környezetéhez képest a bolt
belseje nyugodtan és békésnek hatott. Az épület mintha melegségtől
ragyogott volna. Felismerte a védelmi bűbájokat. A bejárat melletti
egyik vitrinben harmonikus energiáktól szikrázó kristályok álltak;
ametiszt, krizolit, rózsakvarc, kék topáz és cölesztin. A kristályok
magukba szívták azt a kis fénysugarat, aztán briliáns,
szivárványszínekben a mennyezetre vetítették. Tekintete
magállapodott az egyetlen bent tartózkodón, egy magas,
királynőszerű nőn – talán spanyol, tekintetük egy erőhullámtól
kísérve találkozott.
Ekkor kezdődött a kiabálás.
– Nem kell bemenned oda! – üvöltötte egy férfi.
Aztán egy nő kiáltott.
– Állj meg, mielőtt túl késő!
Pia meglepődött, a háta mögé nézett. Egy húsz főből álló csapat
állt az utca túloldalán. Különböző táblákat tartottak a kezükben.
Egyikre azt írták, MÁGIA=EGYENES ÚT A POKOLBA. Egy
másikra pedig: ISTEN MEGMENT MINKET. Egy harmadikon az
állt: ŐSI FAJOK=ELITISTA MASZLAG.
Egyre nőtt benne a stressz, alváshiány és az álladó félelem keltette
illúzió érzése. Neki kiabáltak.
Az emberiség egy része tántoríthatatlanul, harciasan nem hittek az
Ősi Fajokban annak ellenére sem, hogy a generációkkal ezelőtti
népmesék épp elég bizonyítékot szolgáltattak a tudomány
előrehaladtával. Az Erzsébet-kor óta az Ősi Fajok és az emberek
7 THEA HARRISON

nyíltan éltek egymás mellett. Ezek az emberek revizionista

történelmükkel épp annyira értelmesek, mint azok, akik szerint a
zsidókat nem végezték ki a második világháborúban.
Ráadásul elrugaszkodtak a valóságtól, ugyan miért egy emberi
boszorkány előtt tüntetnek az Ősi Fajok ellen? Megcsóválta a fejét.
Egy halk csilingelő hang vonta újra figyelmét a boltra. Az erőtől
csillogó szemű nő tartotta neki az ajtót.
– A városi rendeletek oda-vissza működnek – mondta Piának,
hangja telve megvetéssel. – Lehet, hogy a mágikus boltokban egy
bizonyos negyeden belül kell maradni, ám a tiltakozók kénytelenek
másfél méter távolságot tartani a boltoktól. Nem jöhetnek át az
úttesten, nem léphetnek a Mágikus negyedbe és nem csinálhatnak
mást, csak kiabálhatnak a lehetséges vásárlókkal, a távolból
próbálják elijeszteni őket. Szeretnél bejönni? – gőgösen felvonta az
egyik szemöldökét, mintha a boltjába való belépés igazi bátor tett
volna.
Pia csak pislogott, arckifejezése üres. Az átéltek után a nő
kihívása jelentéktelen – értelmetlen. Egyetlen rezzenés nélkül lépte át
a küszöböt.
Az ajtó csilingelve bezárult mögötte. A nő egy pillanatra megállt,
mintha Pia meglepte volna, aztán elegáns mosollyal Pia elé lépett.
– Adela vagyok, a Divinus tulajdonosa. Mit tehetek érted,
kedvesem? – Értetlenül, kutatón mérte végig Piát. Mintha csak
magának dünnyögte volna következő szavait. – Mi az…? Van
benned valami…
Picsába, erre nem gondolt. A boszorkány talán emlékezhet az
anyjára.
– Igen, hasonlítok Greta Garbóra1 – vágott közbe Pia komoran. –
Lépjünk túl rajta.

1
Greta Garbo (1905-1990): svéd színésznő. Játszott pl. az 1936-os A Kaméliás
Hölgy c. filmben, 1935-ben az Anna Kareninában
 DRAGON BOUND 8

Ekkor a nő felkapta a fejét. Pia arcáról és testtartásából sugárzott a

ZÁRVA jelzés, a boszorkány pedig visszaváltott profi eladóba.
– Elnézését kérem – mondta bársonyos hangján. – Vannak
gyógynövényes kozmetikumaim, szépítő szereim, tinktúráim abban a
sarokban, gyógyító igékkel ellátott kristályaim…
Pia körbenézett, bár semmit nem figyelt meg, csak a fűszeres illat
keltette fel a figyelmét. Olyan csodálatos illat, gondolkodás nélkül
mélyen magába szívta. Akaratlanul is elernyedtek nyakának és
vállának feszült izmai. Alacsony szintű bűbájt kevertek az illatba,
nyilván a vásárlókat akarták ezzel megnyugtatni.
Bár a varázslat nem okozott kárt és nem tompította az érzékeit,
manipulatív természete visszataszította. Hány ember lazult el és
költött tőle több pénzt? Kezét ökölbe szorítva lerázta magáról a
bűvöletet. Egy pillanatig a bűbáj a bőrére csimpaszkodott, aztán
eltűnt. Mintha pókháló simította volna végig.
– Kötést szeretnék vásárolni.
Adela udvarias álarca semmivé foszlott.
– Értem – mondta Pia csípős hangját utánozva. Szemöldökét
enyhe kihívásként újra felvonta. – Ha hallott már rólam bizonyára
tudja, nem dolgozom olcsón.
– Azért nem, mert elvileg maga a legjobb boszorkány a városban
– szólalt meg Pia, aztán az egyik üvegvitrinhez masírozott. Lerázta
sajgó válláról a hátizsákot, letette a pultra, majd kihúzta egyik
beleakadt tincsét a pántból. A vizes üveget beletömte, aztán
összehúzta.
– Gracias – mondta a boszorkány udvariasan.
Pia lenézett a kristályokkal teli vitrinre. Olyan fényesek és szépek,
tele mágiával, fénnyel és színnel. Milyen lenne a kezébe fogni egyet,
érezni a hideg külsőt, a súlyt a tenyerén, miközben csillagfényről,
mély hegybeli helyekről énekel neki? Milyen lenne birtokolni egyet?
A kapcsolat azonnal megszakadt, ahogy elfordult. Kihívóan
meredt a boszorkányra.
9 THEA HARRISON

– Érzem a boltban és az a körül felállított varázslatokat is,

beleértve a kristályok vonzalmi bűbáját és azt, amitől a vásárlók
ellazulnak. Képes vagyok megállapítani, hogy elég jól dolgozik. Egy
esküvel megkötött igézetre volna szükségem, még ma el akarom
hagyni vele a boltot.
– Ez nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik – mondta a
boszorkány. Hosszú szempilláját leengedte, elfedte a tekintetét. – Ez
nem egy gyorsétterem.
– Nem kell előkelő kötésnek lennie – nyugtatta Pia. – Nézze,
mindketten tudjuk, hogy többet fog felszámolni rá, mivel most
azonnal kell. Még sok dolgom van, úgyhogy átugorhatnánk a
következő részt oda, ahol már egymást körözve alkudozunk? Mert,
már ne vegye sértésnek, hosszú és rossz napom volt. Fáradt vagyok,
nincs ehhez hangulatom.
A boszorkány szája felfelé görbült.
– Hát persze. Bár, egy kötéssel csak ennyit tehetek azonnal,
néhány dolgot nem is teszek meg. Ha egy speciális célra kialakított
igézet kell, az időbe kerül. Ha sötét kötést akar, rossz helyre jött.
Nem foglalkozom sötét mágiával.
Pia megrázta a fejét, megkönnyebbült a nő üzletemberhez méltó
viselkedésétől.
– Semmi túl sötétet nem szeretnék – mondta csikorogva. – Ám
komoly következményei volnának. Működnie kell.
Adela szeme kajánul felcsillant.
– Úgy érti, „Esküszöm, hogy megteszem ezt meg azt, vagy a
fenekem lángoljon az idők végezetéig”, meg hasonlók?
Pia bólintott, lebiggyesztette a száját.
– Aha, hasonlót.
– Ha valaki leteszi az esküt szabad akaratából, a
kötésszerződésben kikötött kötelesség és igazság lesz. Megtehetem.
Meg is fogom, ha itt tartunk – felelte a boszorkány. A bolt hátsó
felébe indult. – Kövessen.
 DRAGON BOUND 10

Pia lelkiismerete mozgolódni kezdett. A sarkított fehér és fekete

mágiával ellentétben, a szürke mágiának semlegesnek kellene lennie,
de a boszorkányok etikai elemzésével sose értett egyet. Akár az
ellazító bűbáj a boltban, manipulatívnak hatott, minden morális
alaptól mentesnek. A semlegesség álcája alatt nagy károkat lehet
okozni.
Ami nagyon álszentnek hangzik tőle, nem igaz, mikor bűntette
után kétségbeesetten rá akarja tenni a kezét a kötésre. A futás
kényszere adrenalinnal töltötte meg a szervezetét. Az önfenntartás
miatt gyökeret vert a lába. Undorodott magától, megcsóválta a fejét
és követte a boszorkányt. Most vagy soha.
Nagyon remélte, hogy ez nem igaz.
Egy óra alatt megkötötték az üzletet. A boszorkány javaslatára
hátul osont ki, hogy elkerülje a tiltakozók további üvöltözését.
Hátizsákja tetemes mennyiségű pénzzel lett könnyebb, de Pia úgy
vélte, az élet-halál helyzetben jól költötte el a pénzét.
– Csak még egy dolog – mondta a boszorkány. Telt idomú
testével hanyagul a bolt hátsó ajtajának támaszkodott.
Pia megtorpant, visszafordult.
Adela állta a tekintetét.
– Ha személyesen is érintett vagy a férfival, akinek szánod, akkor
most szólok neked, édes, nem ér annyit.
Durva nevetés tört fel Piából. Egyik vállára dobta a táskát.
– Bár ilyen egyszerű volna a problémám.
Valami megmozdult a boszorkány szép sötét szemében. Tekintete
számítónak tűnt, de ez a késő délutáni fény egyik trükkje is lehetett.
A következő pillanatnak gyönyörű arcára közömbös kifejezés ült ki,
mintha fejben máris más teendők felé fordult volna.
– Akkor sok szerencsét, chica – mondta. – Ha szükséged van még
valamire, gyere vissza nyugodtan.
Pia nagyot nyelt, torka kiszáradt.
– Kösz.
11 THEA HARRISON

A boszorkány bezárta az ajtót, Pia pedig a háztömb sarkához

osont, majd kilépett a járdára.
Nem adta meg a nevét. Az első visszautasítás után a boszorkány
sem érdeklődött tovább. Eltöprengett, vajon a homlokára volt-e
tetoválva a PROBLÉMA felirat. Lehet, hogy az izzadtsága árulta el.
Bizonyára a kétségbeesésnek is van jellegzetes illata.
Ujjaival végigsimított farmerja elülső zsebén, ahová a kötést tette
egy egyszerű, fehér zsebkendőbe csavarva. Erős mágikus aura sütött
át a viseltes anyagon, keze bizsergett. Talán a seggfejjel való
találkozása után, ha lebonyolították az üzletet, napok óta először
fellélegezhet. Hálát adhatna, amiért a boszorkány nem viselkedett
pióca módjára.
Aztán Pia meghallotta élete legszörnyűbb hangját. Először csak
halkan indult, mint egy vibrálás, de mélységétől még a csontjai is
megremegtek. A többi járókelővel együtt ő is megtorpant. Az
emberek leárnyékolták a szemüket, körbe-körbe nézegettek, ahogy a
vibrálás egyre fokozódott, majd egy üvöltésben kicsúcsosodott, ereje
végigsöpört az utcákon, beleremegtek az épületek.
Minta száz tehervonal, tornádót gyúrtak volna a szétrobbanó
Olümposszal.
Pia térdre rogyott, átkarolta a fejét. Mások felsikoltottak és
ugyanezt tették. Megint mások tágra nyílt szemmel forogtak körbe,
próbálták megpillantani a katasztrófát. Néhányan pánikszerű
menekülésbe kezdtek. A közeli kereszteződésekben autók ütköztek,
ahogy a riadt sofőrök elvesztették uralmukat járművük felett és
egymásba csapódtak.
Aztán az üvöltés abba maradt. Az épületes is elnyugodtak. A
felhőtlen égbolt békésnek tűnt, New York városa azonban nem.
Rendicsek.
Remegő lábakkal felállt, megtörölte izzadtságban fürdő arcát,
ügyet se vetett a körülötte kialakult káoszra.
 DRAGON BOUND 12

Tudta, kicsoda – micsoda – adta ki ezt a szentségtelen hangot és

miért. A tudattól felfordult a gyomra.
Ha versenyt fut az életéért, hát ez az üvöltés volt a kezdést jelző
lövés. Ha Isten a bíró, épp most kiáltotta el magát: Futás!

A naprendszerrel egy időben született. Plusz-mínusz.

Emlékezetében élt egy túlvilági fény és egy roppant szél. A
modern tudomány napszélnek nevezi. Még mindig érezte az örökös
küzdelmet, a sütkérezést az oly átható és fiatal és tiszta fényben,
mágiában, mintha csak ezernyi angyaltrombitája harsogott volna.
Masszív csontjai és húsa bizonyára a bolygókkal együtt alakult ki.
A Földhöz lett kötve. Megtanulta az éhséget, a vadászatot, a
táplálkozást. Az éh megtanította olyan fogalmakra, mint előtte,
utána, veszély, fájdalom és gyönyör.
Véleménye lett. Imádta a kifröccsenő vért, ahogy a húst tépte.
Szeretett megpihenni egy napsütötte kövön. Imádott felemelkedni a
magasba, szárnyra kapni és meglovagolni a hullámokat magasan a
föld felett, akár csak első, végtelennek tűnő repülésének extázisában.
Az éhség után felfedezte a kíváncsiságot. Új fajok jelentek meg.
Az alakváltók, tündék – világosak és sötétek –, magas, fényes szemű
lények és tömzsi, gombaszínű teremtmények, szárnyas rémálmok,
félénk apróságok, akik a növényzetben bújtak meg valahányszor
megjelent. A ma már Ősi Fajokként elhíresedett lények régen a
Másvilág mágiával teli dimenziókapuinak közelében gyülekeztek,
ahol az idő és tér elhajolt a föld kialakításakor és a nap egészen
máshogy sütött arra.
A mágiának is van íze, akár csak a vérnek, csak aranyban
pompázik és meleg, akár a napfény. Kellemes a vörös hús mellé
magunkba szívni.
Úgy tanulta a nyelveket, hogy titokban az Ősi Fajokat hallgatta.
Repülés közben egymagában gyakorolt, minden egyes szót és
jelentését átrágta. Az Ősi Fajok számtalan szóval illették.
13 THEA HARRISON

Sárkány, mondták. Szörnyeteg. Gonosz. A Nagy Bestia.

Dragua.
Így nevezték el.
Eleinte nem vette észre, mikor az első Homo Sapiens kezdett
elszaporodni Afrikában. Nem hitte volna, hogy az összes faj közül
pont ők burjánzanak el. Gyengék, rövid élettartamuk van, semmi
természetes páncél és könnyű végezni velük.
Rajtuk tartotta a szemét, megtanulta a nyelvüket. Ahogy a többi
alakváltó, ő is képes volt megváltoztatni a külsejét és elvegyülni
köztük. Kedvére való dolgokat bányásztak ki a földből, aranyat,
ezüstöt, csillogó kristályokat, drágaköveket, majd gyönyörű
alkotásokká változtatták őket. Kapzsi természetének köszönhetően
összegyűjtötte, ami felkeltette a figyelmét.
Az új belepte a világot, ezért földalatti barlangokban titkos odúkat
alakított ki, ahol a vagyonát tartotta.
Kincstárában tündék, tündérek, alakváltók munkái épp úgy
megtalálhatók, mint az emberek kreálmányai, arany, ezüst és bronz
tálak, kupák, vallásos ereklyék, mindenféle érmék. Pénz, ez a
fogalom lenyűgözte, mivel olyan sok érdekes fogalomhoz
rendelhető: csere, politika, háború és mohóság. Voltak még
kristályfüzérjei, drágakövei és mindenféle ékszere. Kincstárába
minden Ősi Fajtól és az emberiségtől származó dokumentumok is
helyet kaptak, mivel a könyvek találmányát (néha) sokkal
értékesebbnek tartotta, mint a többi kincset.
Érdekelte a történelem, a matematika, a filozófia, az asztronómia,
alkímia és mágia, de lenyűgözte a modern tudomány is. Elutazott
Angliába, hogy beszélgessen a tizenkilencedik század egy híres
tudósával a fajok eredetéről. Együtt részegedtek le – és angol sokkal
nagyobb kétségbeeséssel, mint ő – és átbeszélgették az órákat,
mígnem az éjszakai ködöt párává változtatta a nap.
Emlékezett rá, hogy azt mondta a részeg tudósnak, ő és az
emberiség nem is különböznek egymástól annyira. Csupán annyiban,
hogy az ő tapasztalata egyetlen lényben összpontosul, egyetlen
 DRAGON BOUND 14

emlékcsoportban. Egy bizonyos értelemben ezzel azt akarta

mondani, benne testesül meg az evolúció minden fázisa – bestia és
ragadozó, varázsló és arisztokrata, erőszak és intelligencia. Abban
nem volt biztos, hogy rendelkezik emberekéhez hasonló érzelmekkel.
A halandóságukra bizonyosan nem tett szert. Talán a legnagyobb
sikere a törvény.
A különböző kultúrákból érkezett embereknek is sok szava volt
rá. Ryu. Sárkány, Naga. Az aztékok számára egy szárnyas kígyó,
Quetzalcoati, akit Istennek neveztek.
Dragos.

ikor felfedezte a lopást, Dragos Cuelebre kilőtt az égre

M egyetlen erőteljes szárnycsapással, szélessége majdnem
akkora, mint egy nyolcüléses Cessna gépé.
A modern élet bonyolulttá vált. Általában erejével arra
koncentrált, hogy elkerülje repülés közben a gépeket, vagy ennél is
egyszerűbb módon lefoglalt egy útirányt a helyi szerveknél.
Hatalmas vagyonával és a pozíciójával, mint a legidősebb és
leghatalmasabb alakváltó, életét kényére-kedvére szabhatta.
Ezúttal nem volt ennyire udvarias. Ez inkább egy el-az-utamból
jelentésű repülés. Elvakította az erőszakos, hitetlen harag. Láva
töltötte meg az ősi ereket, tüdejéből üvöltés szakadt ki. Mikor elérte
repülési csúcsát ide-oda kezdte csapkodni hosszú fejét, újra
felüvöltött. Hangja úgy hasított a levegőbe, ahogy karmai
marcangoltak egy képzeletbeli ellenfelet.
Mindegyik karma, kivéve az egyik mellső lábán lévőket,
melyekkel egy törékeny és őszintén szólva felismerhetetlen valamit
fogott. Az apró cafat épp olyan nevetséges és értelmetlen volt
számára, mint egy forró csokoládéval leöntött fagylalt egy strucc
fején. A cseresznye a fondorlatos kis édesség tetején az a halovány
illat, mely a cafatra tapadt. Megőrjítette az érzékeit, valami olyan
15 THEA HARRISON

régmúltbeli dolgot idézett fel benne, melyre már nem is igazán

emlékezett…
Agyát elöntötte a vér, lerázta a béklyóit. Haragja éltette, addig
repült, míg magához nem tért és újra gondolkodni nem tudott.
Aztán Rune hangját hallotta meg elméjében. Uram? Jól van?
Dragos oldalra billentette a fejét, most először tudatosodott benne,
hogy jobbkeze diszkrét távolból követi. Haragja miatt nem tűnt csak
fel neki. Máskor Dragos mindig pontosan tudta, mi történik
körülötte.
Észrevette, hogy Rune telepatikus hangja épp olyan nyugodt és
közömbös, mint fizikai hangja, ha hangosan ejtette volna ki a
szavakat.
Számtalan oka volt annak, hogy Dragos Rune-t jelölte ki
jobbkezének az udvarában. Éppen ezen okok miatt szolgálta Rune
már olyan régen. A férfi tapasztalt, érett és domináns ahhoz, hogy a
néha rendetlen alakváltó társadalomban is rendet tegyen. Intelligens
majdnem annyi ravaszsággal és erőszakkal, mint Dragos maga.
Ráadásul, Rune rendelkezett diplomáciai érzékkel, mely
tulajdonságot Dragosnak sosem sikerült elsajátítania. Ez a tehetsége
hasznossá tette a fiatal férfit, mikor egyezséget kötöttek a többi Ősi
Udvarral. Plusz tudott navigálni, mikor Dragost elvakította a düh.
Dragos összeszorította az állát, pusztításra tervezett fogait
csikorgatta. Egy pillanattal később felelt. Jól vagyok.
Hogy lehetnék szolgálatára? – kérdezte jobbkeze.
Agyát megint majdnem elborította a hihetetlen felfedezés, amit
talált. Lopás történt.
Hallgatás, majd Rune megkérdezte. Uram?
Most először jobbkeze legendás nyugodtsága megrendült. Komor
elégedettséggel töltötte el a dolog. Egy TOLVAJ, Rune. Minden
egyes szót úgy préselt ki magából. Egy TOLVAJ betört a
kincseskamrámba és elvett valamit, ami az enyém.
 DRAGON BOUND 16

Rune jó néhány másodpercig emésztette a szavait. Dragos hagyott

neki időt.
Lehetetlen bűntény. Sosem történt meg több évmilliónyi létezése
során. Most mégis. Először is, valaki valahogyan rábukkant a
kincseskamrára, ami már önmagában is hihetetlen. A Cuelebre-
torony alagsorai alatt álszobák és a legjobb biztonsági rendszerek
álltak őrt, de senki sem tudta a kincstár valódi helyét, csak maga
Dragos.
A kincseket erős álcázó bűbáj és elterelő varázslatok védtek,
melyek még az egyiptomi fáraók sírjainál is régebbek, olyan
észrevehetetlenek, akár az íztelen méreg. Ám titkos odúját
felfedezve, a tolvajnak sikerült Dragos minden fizikai és mágikus
zárján átsurrannia, ahogyan csak a kés fut a vajban. Ami ennél is
rosszabb, a tolvajnak kijutnia is sikerült.
Dragosnak csak annyi figyelmeztetése volt, hogy egész délután
nyugtalan érzés gyötörte. Olyan erős lett aztán, hogy kénytelen volt
megnyugodni, míg nem nézett rá a kincseire.
Abban a pillanatban felfedezte a betolakodót, ahogy belépett a
rejtett kapun földalatti barlangjába. Mégsem tudta elhinni, az után
sem, hogy felfedezte a lopás tagadhatatlan bizonyítékát még
valamivel együtt, ami minden elképzelhetetlent felülmúlt.
Összeszorított jobb lábára pillantott. Hirtelen elkanyarodott,
visszatért a városba. Rune könnyedén követte, a sarkában volt.
Fel kell kutatnod ezt a tolvajt. Tégy meg minden lehetségest,
mondta Dragos. Mindent, megértetted? Minden mágikus és nem
mágikus módot vess be. Semmi más nem létezik számodra. Nincs más
feladat, nincs más figyelemelterelés. Minden jelenlegi feladatod add
át Aryalnak és Grymnek.
Értettem, uram, felelte Rune halkan.
Dragos érezte a levegőben a többi beszélgetést, bár nyíltan senki
nem mert kapcsolatba lépni vele. Gyanította, hogy jobbkeze elkezdte
kiadni az utasításokat a többieknek.
17 THEA HARRISON

Tisztázzunk valamit, Rune. Nem bánthatja vagy ölheti meg senki a

tolvajt rajtam kívül. Nem hagyhatod. Biztosnak kell lenned abban,
kiket használsz a vadászat során.
Úgy lesz.
Ha valami történik, a te lelkeden szárad, mondta Dragos. Még
magának se tudta megfogalmazni, miért olyan fontos ezt
hangsúlyozni annak a lénynek, aki évszázadokon át higgadtnak,
megbízhatónak bizonyult. Karmait valószínűtlen bizonyítéka köré
szorította. Megértetted?
Megértettem, uram, felelte Rune még mindig nyugodtan.
Rendben, morogta.
Dragos észrevette, hogy visszatértek a város fölé. Sehol nem
láttak egy repülőt sem. Széles ívben kanyarodott rá a tágas
leszállóhelyre a Cuelebre-torony tetején. Amin leért felvette emberi
alakját, egy robosztus, két méter magas, sötét hajú, bronzbőrű és
aranyszemű férfi alakját.
Megfordult, figyelte, ahogy Rune landolt. A griff pompás szárnyai
ragyogtak a késő délutáni fényben, majd ő is felöltötte emberi
alakját. Szőke haja volt és épp olyan robosztus, mint maga Dragos.
Rune tiszteletteljesen meghajtotta kissé a fejét Dragos előtt, majd
az ajtó felé indult. Miután a másik férfi távozott, Dragos ökölbe
szorította jobb kezét, melyben egy darab papír hevert.
Miért nem említette ezt Rune-nek? Miért nem hívja vissza a
griffet és mondja el neki? Nem tudta. Valami hirtelen jött ösztönnek
engedve titokban tartotta.
Az orrához emelte és mélyen belélegezte az illatot. A papír
magába szívta a tolvaj kezének illatát. Nőies illat, akár a vad
napfény, valamiért annyira ismerős volt, előhívta Dragos legmélyebb
ösztöneit.
Mozdulatlanul állt, szemét behunyva koncentrált a nőies illat
belégzésére. Volt benne valami, még nagyon régről. Bár emlékezne
 DRAGON BOUND 18

rá! Olyan sokáig élt, emlékezete olyan hatalmas, rendetlen kuszaság.

Hetekbe is telhet, mire felidézi.
Keményebben erőlködött azért a megfoghatatlan időért, mikor a
nap még fiatalabb volt, mély, zöldellő erdőt látott és egy isteni illatot,
mely miatt átszelte a növényeket…
A törékeny memóriafonal megszakadt. Mély, frusztrált morgás
tört fel a mellkasából. Kinyitotta a szemét, visszafogta magát,
nehogy eltépje a papírdarabot, melyet oly feszült gonddal szorított.
Akkor tudatosult benne, hogy Rune nem is kérdezte, mit lopott el
a tolvaj.
Földalatti odúja szükségszerűen hatalmas volt, barlang felett
barlang állt telve olyan kincsekkel, melyekhez foghatót a világ még
soha nem látott. Birodalmak kincseivel tele.
Lenyűgöző szépségű munkák töltötték meg a durva falakat.
Mágikus tárgyak, miniatűr portrék, csilingelő kristály fülbevalók,
melyek lámpafényben szivárványszínt árasztottak. Becsomagolt
művészeti alkotások, hogy megóvja őket a környezettől. Rubintok,
smaragdok és gyémántok, akkorák, mint egy libatojás, valamint
számtalan gyöngysor. Egyiptomi szkarabeusok, pajzsdíszek,
medálok. Görög arany, szír szobrok, perzsa drágakövek, kínai jáde,
spanyol kincsen elsüllyedt hajókról. Még egy modern
érmegyűjteményt is tartott ott, melyet jó néhány évvel ezelőtt kezdett
gyűjteni összevissza, amikor épp eszébe jutott.
A strucc fején ott a forró csokis fagylalt…
Kényszeres ragaszkodása a részletekhez, hibátlan memóriája
minden egyes darab kincsről, a napfény illata és az ösztönei mind a
jó helyre vezették Dragost. Felfedezte, hogy a tolvaj elvitt egy
amerikai 1962-es rézérmét az egyik érmékkel teli üvegből, még nem
helyezte el őket az albumban.
…a strucc fején lévő forró csokoládés fagylalt tetején pedig ott a
cseresznye…
19 THEA HARRISON

A tolvaj hagyott valamit számára az elvett érték helyén. Nagy

gonddal helyezte az üveg tetejére. Egy üzenet volt egy darab papíron
remegős, szarkalábas kézírással. Egy ajándék köré csavarták.
Sajnálom, állt az üzenetben.
A lopás a magánszféra megsértése. Hihetetlenül arcátlan és
tiszteletlen tett. Ráadásul zavarba ejtő. Gyilkos hangulatban volt,
tajtékzott a dühtől. Ősibb, mint a bűn, nem is emlékezett rá, mikor
öntötte el ilyen mértékű harag.
Újra a papírra nézett.
Sajnálom, hogy el kellett vennem a centet. Itt van helyette egy
másik.
Igen, ez állt benne.
Ajka egyik sarka felfelé rándult. Magát is mélyen
megdöbbentette, mikor harsogva felnevetett.
 DRAGON BOUND 20

KETTŐ

P ia a következő órát azzal töltötte, hogy átszelte a várost. Látta,

hogyan változott meg a város a pokolbéli hang után, mintha
valami festmény lenne, amire alkotója vészjóslóan sötét árnyakat
dörgölt. A stressz ráfagyott az emberek vonásaira. Dühösen kiabálva
veszekedtek egymással, jó néhány egyenruhás rendőr is megjelent. A
tiltakozók sokkal sürgetőbben mozogtak. A kisebb árusok és boltok
kitették a ZÁRVA feliratot, bezárták az ajtóikat.
Normál körülmények között a metrót választotta volna, de
amilyen csúnya lett a hangulat az utcán nem akarta megkockáztatni,
hogy a föld alatt ragad. Végre ott állt a seggfej ajtaja előtt.
A lakás nyomorúságos állapotban volt. A száján át vette a levegőt,
rá se hederített a földön szanaszét heverő használt óvszerekre és a két
lakással lejjebb üvöltő kisbabára. Miután ezzel az utolsó dologgal is
végzett és megáll a munkahelyén, hogy elbúcsúzzon Quentintől
eltűnik innen.
Feltárult az ajtó. Az ökle azelőtt mozdult, hogy egyáltalán
megpillanthatta volna a férfit. Meggörnyedt, mikor gyomron öklözte.
– A picsába, ribanc! – köhögte, sípolta.
– Au.
Megrázogatta a kezét. Legközelebb kívülre a hüvelykujjad, ne
belülre, ostoba.
21 THEA HARRISON

A férfi felegyenesedett, dühös pillantással méregette, miközben a

hasát dörzsölte. Aztán elmosolyodott.
– Megcsináltad, nem igaz? Tényleg megcsináltad.
– Mintha lett volna választásom – csattant fel. Meglökte a vállát.
Eléggé hátratántorodott ettől, hogy Pia bemasírozhasson és
becsukhassa az ajtót.
Seggfej mosolya önfeledt kacagásba váltott. Ököllel a levegőbe
csapott.
– Igen!
Pia keserű pillantást vetett rá. Seggfej, vagyis Keith Hollins
meglehetősen jól nézett ki kócos, mosogatóléhez hasonlatos szőke
hajával és szörfös testalkatával. Öntelt mosolyától ragadtak rá a nők,
akár méhek a mézre.
Egykor ő is. Aztán felszállt szeméről a köd. Kedvesnek is mondta
volna, mikor épp elbűvölő. Valódi vonzalomnak hitte cirógatását és
kisfiúsnak nevezte, mikor igazából velejéig önző. A maga fejében ő
Csodálatos Kapitány. Megalkotta az ábrándot, amiben
kockázatvállaló, a valóságban azonban csak szerencsejáték függő.
Néhány hónapja szakított vele. Aztán múlt héten a férfi árulása
képen találta, ám sokkal hosszabb időnek tűnt számára.
Pia olyan magányos volt fél évvel anyja halála után. Egyetlen más
lény sincs, aki tudná kicsoda vagy micsoda ő. Csak anyja tudta.
Annyira szerette, hogy életét Pia jólétének és biztonságának
szentelte. Fanatikus figyelemmel, már-már titkolózással nevelte a
lányát, az összes védelmező igézettel ellátta, amit csak rá tudott tenni
vagy megengedhetett magának.
Aztán Pia szinte mindent eldobott magától, amit anyja tanított
neki és miért? Egy édes mosolyért és a vonzalom ígéretéért.
Sajnálom, mama, mondta magában. Esküszöm, hogy mostantól
jobban figyelek. Nézte, ahogy Keith győzelmi touchdown-táncot jár.
Úgy tett, mintha egy focilabdát vágna le a földre és rávigyorgott.
 DRAGON BOUND 22

– Tudtam, hogy meg fogsz ütni. Tartoztam neked. Nem vettem a

lelkemre, cukorfalat.
– A magad nevében beszélj – morogta jegesen Pia. – Én nagyon is
magamra vettem sok mindent.
Ledobta a táskáját a földre, körbepillantott, mintha meg akarna
győződni róla, hogy biztosan egyedül vannak. Gyorskaják
csomagolása borította a túrkálóból származó dohányzóasztalt. Egy
koszos póló hevert az egyik fotel tetején. Néhány dolog sosem
változik.
– Ugyan már, P, nem kell ilyennek lenned. Hé, figyu, tudom, hogy
még mindig dühös vagy, de meg kell értened valamit, cukorfalat.
Értünk tettem. – Meg akarta fogni a vállát, de a lány elhúzódott,
mielőtt megérintette volna. Elhalványodott Keith mosolya, könnyed,
behízelgő modorából azonban mit sem veszített. – P, nem igazán
érted. Mostantól gazdagok leszünk. Rohadtul gazdagok. Hiszen
mindent megkaphatsz, amit csak akarsz. Nem szeretnéd, drágám?
Keith volt az, aki nem értett semmit. A féleszű nem vette észre,
hogy csak járulékos veszteség. Megalkotta ezt a fantáziavilágot,
amiben csak egy játékos, mikor adóssága egyre nő és egyre
mélyebben kerül üzlettársai irányítása alá.
Ezek a társak sötét kapcsolatok, néha Keith uzsorásától jöttek.
Úgy képzelte el őket, mint egy csapat hiénát, akik lassan köröznek
áldozatok körül. Keith az ebéd, de úgy döntöttek játszanak kicsit az
étellel a gyilkolás előtt.
Nem ismerte a kapcsolatait, nem is akarta megismerni őket. Elég
szörnyű az is, hogy tudta, igazi hatalom áll valahol a tápláléklánc
csúcsán. Ember vagy tünde, alakváltó vagy fey, az nem számít.
Valami csúnya feléjük fordult. Elég mágiával és izommal
rendelkezik ahhoz, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmát a
magáévá tegye.
Erre itt van Csodálatos Kapitány, egy puszta ember, akiben egy
csekély erő vagy értelem sem rejlik. A tényt, hogy valaha egyáltalán
23 THEA HARRISON

köze volt hozzá, még ha csak pár hónapon át is, örökre szégyellni
fogja.
– Mintha egy rossz filmből szalajtottad volna a mondókád.
Keith flörtölő magatartása semmi vált, dühösen nézett rá.
– Igen? Nos, bazd meg te is.
– És folytatod – sóhajtott fel. Lüktetni kezdett a halántéka. –
Nézd, essünk túl rajta. A szállítóid azt akartak, lopjak el valamit a
Cuelebre-toronyból…
– Abban fogadtam a társaimmal, hogy bármit meg tudok szerezni
bárhonnan – vicsorogta Keith. – Ők meg a Cuelebre-toronyból
javasoltak valamit.
A mai egy hosszú és rossz nap egy hosszú, rossz hét
megkoronázásaként. Akkor kezdődött, mikor Keith egy hatalommal
bíró tárgyat nyomott a kezébe mondván, hogy azzal megtalálja
Cuelebre kincseskamráját. Még mindig meg volt döbbenve, ahogy a
komoly mágia megperzselte a tenyerét.
Az érzést rémület követte az iránt, aki, vagy ami képes volt egy
ilyen ereklyét létrehozni, ráadásul Keith kezébe adta.
Az kétségtelenül különleges pillanat volt, mikor rájött, hogy Keith
elárulta. Mikor felfedezte, hogy Cuelebre és a hiénacsapat között két
tűz közé szorult. Ha lop Cuelebrétől, meghal. Ha nem, akkor Keith
egészen biztosan beköpi a hiénáinak, akkor ugyanúgy végeznek vele.
Ja, baszhatja.
Tenyerében az igézet olyan érzést keltett, mintha egy időzített
bombát tartana a kezében. Megtévesztően egyszerű volt a
kivitelezése. Mintha egy egyszer használatos varázslatra bukkant
volna, de elég erővel rendelkezett Cuelebre védelmének
hatástalanításához.
Zihálni kezdett, eszébe jutott a szörnyű sétája aznap az ártatlan
városi parkon át, ahol kávézó felnőttek figyelték rikoltozó
gyermekeiket, akik homokot dobáltak a körhintáról a mászóka
irányába.
 DRAGON BOUND 24

A forgalom zaja, a kutyák ugatása csak kiemelte a lüktető

fájdalmat a tenyerében, az igézet ereje fokozódott, végigvezette őt
egy virágokkal keresztezett ösvényen valami névtelen, felejthető,
rozsdás karbantartási ajtóhoz a park viaduktjának oldalánál. A bűbáj
fénylő csíkot húzva maga után átvezette az álcázó és elterelő
varázslatok láthatatlan fátylán, csak még jobban meggyőzte a lányt,
hogy elveszett, rossz úton jár, megátkozták, a legnagyobb rémálma
foglya, halálos veszélyben van, örökre el van átkozva…
Pia törékeny önuralmának vége szakadt. Rácsapott Keith
mellkasára mindkét tenyerével, jó néhány centit hátra is tántorodott
tőle a férfi.
– Belezsaroltál, hogy lopjak egy sárkánytól, seggfej! – kiabálta.
Megint taszított rajta egyet. – Rád bíztam a titkaimat! – Bár, hála
égnek nem mindent. Valahogy sikerült józan eszének néhány
morzsáját visszanyernie. – Azt hittem, szeretjük egymást. Egek,
milyen rossz vicc. Bele tudnék halni a szégyenbe, csakhogy te. Nem.
Érsz. Annyit.
Utolsó lökésétől Keith a falhoz tántorodott. Elég komikus lett
volna az arckifejezése, ha maradt volna benne még némi
humorérzék.
Csodálata csúfossá vált. Gyorsabban csapott le a kezével, mint Pia
gondolta volna. Olyan erővel taszította hátra, hogy majdnem elesett.
– Nos, bizonyára rohadtul jól játszottam a szerepem – vicsorogta.
– Mert te vagy a legnyomorúságosabb dugópartner, akim valaha volt.
Pia egészen addig nem hitte, hogy képes lenne ölni. Ökölbe
szorította a kezét.
– Kibaszott jó partner vagyok – sziszegte. – Én vagyok a legjobb
dolog, ami valaha történt a nyomorult, csaló, preejakulációs fejeddel.
Csak nem volt annyi józan eszed, hogy erre ráeszmélj. És tudod mit?
Most már nem is értem, miért viseltelek el. Sokkal jobb volt a
szexuális életem öt percnyi forró zuhany alatt.
25 THEA HARRISON

Csodálatos Kapitány arca vöröses barnára váltott. Csak bámult.

Még sosem látott emberen ilyen színt azelőtt. Hátrahúzta a kezét,
készen, hogy megüsse.
– Ha megteszed, sosem kapod meg, amit akarsz. Ráadásul a kezed
is elveszíted. – Hangja fagyasztott. Keith megdermedt. A kegyetlen
idegen, aki átvette az uralmat Pia teste felett most ott állt a férfi előtt,
orruk összeért. – Rajta – mondta kiegyensúlyozott, nyugodt hangon.
– Most még terápiás is lehet egy kis amputáció.
Addig meredt a férfira, míg az le nem ejtette a kezét, majd tett egy
kis lépést hátra. Nem nagy mozdulat, de sokat jelentett Pia romokban
heverő büszkeségének. Az akarat versenyében a földre teperte.
– Csak essünk túl rajta – csattant fel Keith.
– Épp ideje. – A farmerjába túrva átadott neki egy
összehajtogatott papírdarabot. – Akkor kapod meg, amit elloptam, ha
ezt hangosan felolvasod.
– Micsoda? – nézett rá értetlenül. Nyilvánvaló, hogy a csökött
agya már nem képes felfogni, mi történik. Mágiával nem rendelkező
ember lévén nem érezheti a papír kötéséből áradó erőt.
Keith széthajtogatta a papírlapot, átfutotta a tartalmát, arca megint
eltorzult a haragtól. Úgy dobta el, mintha égetne.
– Ó, nem, ribi! Az nem fog megtörténni. Odaadod nekem, amit
elloptál, méghozzá MOST! – A hátizsákja felé lendült. Pia gyorsan
elhátrált pár lépést, hagyta, hadd kutassa át a tartalmát. A tárcáját, a
tornacipőjét, a félig üres vizes palackot és az iPodját a földre
borította.
Keith értelmetlen, fojtott hangot hallatva felé lendült. Pia eltáncolt
előle, üres kezeit feltartva gúnyosan rávigyorgott.
– Hol van? – Köpködte a férfi. – Mit vettél el? Hol rejtetted el?
PICSÁBA!
– Azt mondtad, nem számít – emlékeztette a lány. Ahogy Keith
újra meg újra felé lendült, ő mindig eltáncolt előle, pár lépés
távolságot tartva köztük. – Azt mondtad, a gazdáid…
 DRAGON BOUND 26

– Társaim! – üvöltötte ökölbe szorított kézzel.

– … nem érdekli mi az, míg a Cuelebre toronyból származik,
mivel tudják azonosítani. Feltételezem, akkor egy bűbájjal képesek
megállapítani, hogy valóban onnan van-e. – Vádlija nekiütközött a
dohányzóasztalnak. Összeszedte magát és elugrott, mikor Keith
megint utána kapott. Nagy lendületet vett, guggolva ért földet a
kanapén, miközben Keith nekitántorgott az asztalnak. – És tudod
mit? – mondta. – Engem átkozottul nem is érdekel, csak egy valami.
Pia megtorpant és kiegyenesedett. Egy kicsit hintázott a lábán,
miközben Keith talpra küszködte magát. Szörfös kinézetét
eltorzította a gyűlölet.
Azon töprengett, vajon felfogja-e, ugrása túl nagy és magas volt
egy egyszerű emberi nőhöz képest, de úgy vélte, ez már nem igazán
számít.
– Az a helyzet a zsarolással, hogy egy fizetség sosem elég. Az
összes tv műsorban is ezt látod – mondta. Fogalma sem volt, képes
ennél is nagyobb csalódásra, míg Keith szemében meg nem csillant
egy ravasz fény. – Azt hiszed, nem jöttem rá, hogy tovább akarsz
használni? Elvégre, miért is állnál meg egy lopásnál? Mindig ez lett
volna. Hé, Pia, hallgatok rólad, ha csak még egy dolgot megteszel
nekem. Nem igaz?
Keith kivicsorította a fogát.
– Igazi partnerek lehettünk volna.
És még volt képe keserűnek hangozni. Hihetetlen. Komolyra
váltott.
– Vagy tovább zsaroltál volna, vagy előbb-utóbb – hacsak nem
tetted meg máris – meséltél volna rólam a gazdáidnak. Vagy –
tartotta fel az egyik ujját – mi van ezzel a képpel? Átadod nekik, amit
loptam, ami bizonyítja nekik, hogy nem csak hencegtél. Ettől majd
komolyan vesznek.
Keith összeszorította az ajkát.
– Már így is komolyan vesznek, ribi.
27 THEA HARRISON

– Aaaaha – folytatta. – Bizonyára megígérték, hogy minden

adósságod törölni fogják, ha tudsz lopni. Talán még azt is, hogy
adnak egy szép részesedést. Azt reméled, ez megmenti a
nyomorúságos hátsódat. Aztán végül felülnek, megadják az oly
nagyon áhított figyelmet. Igazi játékosnak kell tekinteniük, nem
valami tökfejnek, aki nyakig úszik az adósságban. De nem látod – ha
ez meg is történik, akkor komolyan érdekelni fogja őket az is,
hogyan hajtottad végre. Sok kérdést akarnak majd feltenni.
A düh eltűnt Keith arcáról, ahogy felfogta a szavait.
– Nem lett volna úgy – mondta. – Szinte semmit nem mondtam
nekik rólad.
Halleluja, úgy tűnik, kezd megjönni az esze. Vagy legalábbis, ami
annak mondható nála. Megnyugodott annyira, hogy lelépett a
kanapéról és leült.
– Tudod, azt hiszem, ebben hiszek neked – szólalt meg. –
Legalábbis, szerintem te magad is ezt hiszed. De az, amit „szinte el
sem mondtál” már önmagában túl sok.
Szinte maga előtt látta, hogyan gondolkodhatott Keith. Minden
hatalmat megtartott volna. Egy félig-meddig partneri kapcsolatban
tovább rángatta volna a zsinórjait, mindent meg kellett volna tennie
neki. A „társai” csodálnák és tisztelnék. Bizonyára úgy gondolta, ő
maga is igazi üzletemberré válhat és bármit megszerezhet, amit csak
a pénzükért akartak. Aztán Keith él majd vígan.
– Rendben – mondta, maradék energiájából összekapart némi
élénkségét. Megtámaszkodott a combján. – Most egy kicsit magunk
mögött kell hagynunk Keith fantáziavilágát. A következő lesz.
Megesküdtél, hogy megtartod magadnak, amit elmondtam neked. Ez
mind csak azért van, hogy egy hazudós fickó őszinte lehessen.
Megzsaroltál, ezért én is ezt teszem, mert akármelyik jelenetet is
vennénk, én mindenképp csak rosszul járok.
Keith megrázta a fejét.
– Nem, nem járnál, P. Csak együtt kell dolgoznunk. Miért nem
látod ezt?
 DRAGON BOUND 28

– Mert én nem olyan vagyok, mint te, Keith – csattant fel. – És

csak így van esélyem kijutni ebből a rémálomból.
– Nem hiszem el, hogy csak úgy képes lennél elsétálni. – Úgy
festett, mint egy akaratos kisfiú.
– Néhány hónappal ezelőtt megtettem – emlékeztette. – Csak nem
akartál távol maradni. Most pedig vedd fel a papírt, tedd le az esküt,
vagy távozom, és sosem kapod meg, amit elloptam. Ez pedig azt
jelentené, hogy kénytelen leszel új megállapodást kötni a fizetséget
illetően a „társaiddal” a tartozásod illetően. Nemde bár?
Nem kellett leírnia, azt mit jelentene. Látta, hogy tisztában van
vele, ettől az élete függ. Keith rámeredt, száját lebiggyesztette.
– Tudod, működhetett volna.
Pia megrázta a fejét.
– Csak az álmaidban, cowboy.
Keith vonakodva a papírlaphoz lépett. Pia csendben maradt, mikor
még egyszer utoljára megtorpant. Tudta, töri a fejét valami módon,
amivel megúszhatná a felolvasását. De semmit nem tehet,
mindketten tisztában vannak vele.
– Én, Keith Hollins ezúton megesküszöm, hogy sosem beszélek
Piáról vagy a titkairól, sem közvetlenül, sem következtetve, sem
kimondatlanul, máskülönben képtelen leszek megszólalni és életem
végéig szüntelen fizikai fájdalom a jussom – olvasta gyors, goromba
hangnemben.
Felkiáltott, mikor a mágia aktiválódott. A papír meggyulladt. Pia
felsóhajtott, érezte, ahogy egy súly felemelkedik róla. Elkezdte
behajigálni a holmiját a táskájába.
– Oké, megtettem, amit akartál. Most add oda, amit elloptál. Mi
az? Egy drágakő? Egy ékszer? Biztos valami olyan, amit el tudtál
hozni kézben. Hol rejtetted el?
Pia vállat vont.
– Sehol.
29 THEA HARRISON

– Mi? – Keithnek ekkor leesett. Megveszett kutya módjára

vicsorgott. – Egész idő alatt nálad volt?
Pia előhúzott egy összehajtogatott zsebkendőt a zsebéből, majd
átnyújtotta neki. Keith szinte feltépte, miközben Pia felkapta a
hátizsákját. Épp kilépett az ajtón, mikor a férfi káromkodni kezdett.
– Ó, a picsába! Egy átkozott EGYCENTEST loptál el?
– Viszlát – felelte. Maga mögött hagyta. A folyosó
elhomályosodott előtte. Olyan erővel szorította össze a fogait, hogy
az már fájt. Nem fog egyetlen további könnyet sem ejteni ezért a
vesztesért.
A férfi utána kiabált.
– Mi a fenét csinál egy sárkány egy egycentessel a kincstárában?
Honnan tudhatom, hogy ez az átkozott egycentes egyáltalán az övé?
Nos, hát ez jó kérdés.
Arra gondolt, emlékezteti őt a „társaira”, akik meg tudják erősíteni
a lopást. Arra gondolt, hogy tudja, egy hamis ereklye a halálával lett
volna egyenlő, de szegény ostoba fajankó amúgy is elveszett.
Vagy Cuelebre találja meg és végez vele, vagy előbb-utóbb
felbőszíti a „társait”. Tudni akarják majd, hogyan szerezte meg
Cuelebre kincsét. Keith pedig immár képtelen lesz elmondani nekik.
Milyen kár.
Aztán majdnem mesélt neki saját ostobaságáról, mivel eszébe sem
jutott hamis ereklyét adni neki. Néhány szokatlan képességétől
eltekintve Piának egy csepp tolvajvér sem csörgedezett az ereiben.
Nem tudott egy bűnöző agyával gondolkodni.
Ráadásul meg sem fordult a fejében, hogy nem teszi meg, mert
igazi erő mozgatta a szálakat a háttérben. Valami készülődött.
Nagyobb és rosszabb, mint azt Keith valaha képes lenne, vagy amit
Pia el akarna képzelni. Sötétnek érződött, mint a bérgyilkosság vagy
háború. Olyan gyorsan olyan messzire akart futni, amennyire csak
lehetett.
 DRAGON BOUND 30

Egy millió év alatt sem hitte volna, hogy egy üvegnyi egycentest
talál Cuelebre odújának vakító kincsei közepette, vagy hogy a
„vegyél el egy centet, hagyjál ott egy centet” valaha megfordul a
fejében. Mindenki ezt tette a benzinkutakon. Miért is ne?
Elképzelte, milyen beszélgetés zajlott volna le köztük. Megrázta a
fejét. Épp itt az ideje távozni.
– Ezt még megbánod! – üvöltötte Keith. – Sosem találsz mást, aki
képes elviselni a hülyeségeid!
Felvillantotta a középső ujját, aztán távozott.

nyhe pánik késztette a futásra Piát. Jó néhány ajakharapdálós

E percet követően úgy döntött, nem tér vissza a lakására.
Meglepte, milyen nehezére esett a döntés. Nem birtokolt olyan sok
mindent, ami számítana. A bútorai csak bútorok, ám néhány
mementót megtartott anyjától és némelyik ruhájához is ragaszkodott.
A vagyontárgyaitól eltekintve a fő gondot az okozta, hogy maga
mögött kellett hagynia valamit, ami már szinte otthont jelentett
számára.
Nem ragaszkodhatsz túlságosan emberekhez, helyekhez vagy
tárgyakhoz, mondogatta az anyja. Muszáj tudnod hátrahagyni
mindent.
Légy készen a menekülésre akár egy pillanat alatt.
Egész életük ezen alapult. Pia anyja a város vagy fél tucat pontján
tartott számukra készpénzt és különböző papírokat. Pia megjegyezte,
hogyan jut oda tömegközlekedéssel, a zárkombinációkra és a széfek
számaira minden egyes helyen, mire hat éves lett. Voltak rendszeres
szökjünk-meg-NewYorkból gyakorlataik, hova menjen, melyik úton
haladjon, hogyan szerezze meg a dokumentumokat és készpénzt,
miközben anyja követte és figyelte. A kártyáikon szereplő fényképet
évről évre frissítették, ahogy Pia cseperedett.
31 THEA HARRISON

Bár bólogatott és azt mondta megértette, a múlt hét eseményei

éppen azt támasztották alá, hogy nem igazán értett vagy tett magáévá
semmit. Anyja meghalt, mikor Pia tizenkilenc volt. Most, huszonöt
évesen kezdte megérteni, hogy milyen hanyaggá is vált.
Nem csak arról van szó, hogy bolond módon megbízott Keithben.
Tovább folytatta a rendszeres önvédelmi és harcművészeti órákat, de
már nem vette őket komolyan. Ehelyett gyakorlásként és
szórakozásként kezelte azokat. Most anyja korábbi leckéi
visszatértek kísérteni. Csak remélhette, életben lesz, mire értékelheti
milyen szomorúbbnak és bölcsebbnek lenni.
Korábban Pia már kipucolta az egyik rejtekhelyet, hogy
fizethessen a boszorkánynak az igézetért. Most nagy kört leírva
visszakanyarodott Chelsea déli része felé, az Elfie Bárja nevű
kocsmához. Sikerült az egyik széfet elcsípnie a bankok zárása előtt,
aztán egy sokkal jelentéktelenebb rejtekhelyet is felkutatott a régi
általános iskolájának udvarán. Most három új személyazonossággal
és vagy százezer dollárral rendelkezett jelöletlen, véletlenszerű
számozással, valamint paranoiája is kiújult.
Mire belépett a bár ajtaján már úgy érezte magát, mintha a város
összes mocska az ő vállát nyomná. Piszkosnak, üresnek érezte
magát, érzelmileg teljesen kimerült, fizikai éhség gyötörte. A stressz
napok óta szorongatta a torkát, képtelen volt akár egy falatot is
lenyelni.
A bár nappal nyitva volt ebédidőszakban. A tizenegytől háromig
felszolgált ebéd csak mellékes része az üzletnek, mivel az Elfie
éjszaka kelt igazán életre. Quentin, a tulaj, akár New York
legelőkelőbb klubját is kialakíthatta volna belőle. A karizmája is
stílusa meg van hozzá.
Ehelyett Quentin megálljt parancsolt a túl gyorsan növekvő
üzletnek. Az Elfie kellemes környéki klubként vált ismertté,
mindhárom fajból különféle, állandó, helyi kliensekkel rendelkezett.
Ők voltak a város elhagyott játékainak szigete, a hányódó szemét,
mivel se nem tisztavérű alakváltók, feyek, tündék vagy emberek és
 DRAGON BOUND 32

emiatt nem igazán tartoznak sehova. Néhányan nyíltan felvállalják

kevert fajukat, hirdették az előnyét a peremen való életnek. Azonban
Piához hasonlóan sokan eltitkolták micsodák és úgy tettek, mintha
illenének valahova.
Huszonegy éves kora óta dolgozik itt, belépett ezen az ajtón és
munkát kért Quentintől. Ezt a helyet kezdte egyedül otthonának
érezni anyja halála után.
Átnyomakodott a bár kiszolgálói része felé, majd a falnak
támaszkodott. Rupert, a mai pultos megállt az italok hajigálása
közben, meglepett pillantást vetett rá. Felemelte az állát, némán
felajánlva egy italt.
Pia megrázta a fejét.
– Hol van Quentin? – tátogta.
A pultos vállat vont. Bólintott, intett neki, majd a férfi visszatért a
munkához.
A légkondicionálóból áradó hűvös levegő simogatta felhevült
bőrét. Könnyei megint kitöréssel fenyegettek, mikor körbepillantott
az ismerős bárban. Szeretett pultos lenni. Szeretett Quentinnek
dolgozni. Remélte, hogy Csodálatos Kapitány és a hiénái a pokolban
rohadnak majd.
A munkából érkezett tömeg betöltötte a hatalmas, trendi helyet és
hosszú sorokban álltak az italokért. Az alacsonyabb szintű tárgyakból
átadó varázslat és erő ott vibrált a beszélgetők között. A bár túlsó
felében sportközvetítés ment a hatalmas HDTV kijelzőkön. A
legtöbb ember az egyik sarokba felszerelt széles képernyőt bámulta.
Felnézett a CNN bemondónőjére.
– … a helyi hírekben pedig újabb és újabb bejelentések érkeznek a
ma esti rejtélyes eseményeket követő károkról. Eközben tovább
folynak a találgatások az okról. – A szőke, kinyalt nő, a CNN egyik
rendszeres bemondója, profi mosolyt villantott a kamerába. Az egyik
járda előtt állt, ahol munkások söpörgették a hegynyi
üvegszilánkokat.
33 THEA HARRISON

– Hé, szépségem. Nem egy hét vakáción vagy? Mit keresel itt a
szabadnapodon? – kérdezte Pia mellől az egyik törzsvendég, hangja
akár a sziklaomlás.
A robosztus, félvér trollra nézett, aki az egyik egyedi fémből
készült bárszéken üldögélt. Állva majd’ két és fél méter magas, bőre
sápadt szürke, fekete haja nem akart engedni a zselének és lelapulni.
– Hali, Preston! – köszöntötte. – Aha, még mindig szabadnapos
vagyok. Csak beszélnem kell Quentinnel.
Preston az Elfie egyik rendszeres vendége. Azt állította, saját
szabályai szerint éli az életet. Szabadúszó programozóként nappal
dolgozott éjszaka a bárban melengette a székeket. Úgy ivott, mint a
gödény és néha-néha önkéntes pultosként is beállt, ha a dolgok
elszabadultak.
– Ugye tudod, hogy rossz jel, ha a munkát már nem tudod magad
mögött hagyni, édes – morogta, aztán lehörpintett egy nagy coca-
colás pohárnyi scotch-ot.
– Átok – értett egyet vele. Mintha láthatatlan zsinór vezérelné,
újra felpillantott a képernyőre. Egyszerre figyelte lenyűgözve és
elhűlve.
– Quentin alig húsz perce ment el valahova – mondta neki a félvér
troll. – Azt mondta, azonnal visszajön.
Pia bólintott, miközben a riporternő tovább tudósított.
– …A hivatalos személyek megerősítették, hogy az esemény
kiváltó oka valahol a Cuelebre-torony és az ötödik sugárút között
történhetett, egy helyi parkban a Penn Station közelében. A Cuelebre
Enterprises kiadott egy hivatalos nyilatkozatot, melyben vállalta a
felelősséget a szerencsétlen kimenetelű kísérlet miatt bekövetkezett
balesetért. Következzen Thistle Periwinkle, a Cuelebre Enterprises
PR igazgatója, az Ősi Fajok egyik leghíresebb szószólója.
A képen egy apró alak jelent meg, akit riporterek hada fogott
közre a Cuelebre-torony fényes krómból és márványból készült
borítása előtt.
 DRAGON BOUND 34

A bárban lévők fütyültek, a pultot csapkodták és ujjongtak.

– IGEEN!
– Tündér Barbie-igen!
– Az én CSAJOM!
Az apró termetű lány sápadt rózsaszín kosztümöt viselt, mely
kihangsúlyozta homokóra alakját, keskeny derekát. Pia a maga
százötvenöt centijével mindig elefántnak érezte magát, valahányszor
meglátta a tündért a tévében. Cuelebre híres szószólója egy előkelő
kontyba tűzve viselte dús haját. Kissé ferde orrát fölhúzta, együtt
érzőn mosolygott a képébe dugott vagy tucat mikrofonra.
– Egek, dehogy – sóhajtott nagyot Preston. – Mit nem adnék, ha
egyáltalán esélyem lenne rá.
Pia gyors pillantást vetett a sziklaméretű férfira, majd
megvakargatta a tarkóját. A tény, hogy az aranyoska tündér a
Cuelebre Enterprises PR szószólója mindig olyan manipulatívnak
tűnt neki. Nézd csak, milyen kedvesek, barátságosak és
biztonságosak vagyunk, atyám!
A tündér feltartotta egyik finom kis kacsóját. Amint a kiabálás
elhalt, beszélni kezdett.
– Ez ma csak egy rövidke tájékoztató lesz. Később több részlettel
szolgálunk majd, ha már jobban megértettük a helyzetet. A Cuelebre
Enterprises elnézést kér minden kellemetlenség miatt, amit a mai kis
incidens New York kedves polgárainak okozott és megígérjük, hogy
megoldást kínálunk minden vagyont ért kárra. – A tündér pajkos
mosolya lehervadt. Egyenesen a kamerába nézett, általában vidám
arckifejezése most komorra váltott. – Megnyugtathatom önöket,
hogy Cuelebre minden rendelkezésére álló forrást bevetve teljes körű
nyomozást indított. Személyesen garantálja, hogy a mai incidens
kiváltójáról gyorsan és határozottan gondoskodunk. Nem lesz több
ehhez hasonló esemény.
Ennyit arról, hogy cuki. A riporterek megdermedtek a tündér
körül. A bárban elült a zaj. Még Rupert is félbehagyta a kiszolgálást.
35 THEA HARRISON

– Átkozott legyek. Az érzelgős kislány az imént ijesztő lett? –

szólalt meg valaki nem messze.
A széles képernyő újra káoszban tört ki, majd visszaváltott a kép a
CNN központjába, ahol a szőke riporter vette át sietve a szót.
– Ez volt Cuelebre nyilatkozata, bár nem túl részletes, emberek.
Ezután röviden összefoglalták Cuelebre életét. Nem sokat
dokumentáltak a visszavonultan élő multimilliomosról. Mindenki
úgy ismerte, mint az Ősi Fajok legöregebbjét és leghatalmasabbját, a
New Yorki alakváltók körében pedig, mint vaskezű uralkodót.
Ugyanakkor fő játékosa – még ha csak az árnyékból is – a
washingtoni politikának.
A róla készült filmfelvételek és közeli fotók mindig homályosak.
Az egyetlen kép, amit jó minőségben tudtak készíteni róla egy
nagyon távoli fotó. A csatorna néhány zord kinézetű, erős férfiról
készült képet mutatott. Közöttük egy robosztus, domináns alak állt,
sötét fejét elfordította, a kamera épp egy agresszív mozdulat közben
örökítette meg.
Cuelebre sosem ismerte el nyilvánosan, hogy micsoda, de a
hírcsatornák szerettek találgatni. Nem jelentettek ki nyíltan semmit,
ám keresztnevéből, a Dragosból, ami mellesleg sárkányt jelent, és a
Cuelebre vezetéknévből sok mindent kitaláltak, ami a mitológia
szerint egy óriási szárnyas kígyó.
Még a legkitaszítottabb félvér is csak félve körözött az Ősi Fajok
politikája körül, mindenki tudta, hogy micsoda és kicsoda Cuelebre.
Mindegyikük a csontjában érezhette a sárkány üvöltését, amely
velejéig megrázta a várost.
Pia Preston italáért nyúlt. A troll átnyújtotta neki, ő pedig lehúzta.
Az ital égette kiszáradt torkát, tűzlabdaként landolt a gyomrában.
Elakadt a lélegzete, visszaadta a poharat.
– Megértelek – mondta a troll. – Egész délután ilyeneket
játszottak. Úgy tűnik, az „incidens” – idézte – vagy egy mérföldre is
kitörte az ablakokat és egy barna homokkőház kettérepedt középen.
 DRAGON BOUND 36

Én magam is hallottam, és férfiasan bevallom, még a heréim is

összehúzták magukat.
Újra átjárta Piát a pánik. Letette kezét a bárpultra, hogy ne lássák,
mennyire remeg. Megköszörülte a torkát.
– Aha, én is hallottam.
– Ki dühíthette fel ennyire? – rázta meg a fejét Preston –
Elképzelésem sincs, de azt hiszem, a következményeihez képest az
Ítélet napja piknik lesz majd.
Egy mély hang szólalt meg a lány füle mellett.
– Szörnyen festesz.
Pia majdnem kiugrott a bőréből ijedtében. Aztán tenyerét a
szemére szorította olyan erővel, hogy már csillagokat látott, csak
eztán fordult Quentin felé.
– Ez az én főnököm – vetette oda a válla felett Prestonnak. –
Minden percben elsüt egy bókot.
A troll felhorkant.
Quentin a bár hátsó felébe vezető lengőajtók mellett támaszkodott
a falnál. Homlokráncolva nézte a lányt. Száznyolcvannyolc centi
karcsú izomerő, elegáns vonások; tipikusan olyan ijesztően szép
férfi, aki bármikor felkerülhetne a GQ borítójára, ha modellkedne.
Sötétszőke haja kibontva széles vállára hullik, de általában egy
szalaggal hátrakötötte. Szigorú stílusa csak kihangsúlyozta szögletes
arcát és áthatóan kék szemét.
Pia érzelmei vadul kavarogtak. Ajkát összeszorította, lenézett,
táskája pántjával kezdett játszani.
– Beszélnem kell veled – mondta.
– Ennyire magamtól is rájöttem. – A férfi felegyenesedett,
megfordult és kinyitotta az egyik lengőajtót.
Pia intett Prestonnak, aztán hátrament, Quentin szorosan a
nyomában. Az ajtók becsukódtak mögöttük, eltompítva a bár zaját.
37 THEA HARRISON

Áthaladtak a raktáron, majd beléptek a férfi tágas irodájába. Pia

megállt a helyiség közepén, ledobta a hátizsákját és csak állt ott
fáradt, tompa aggyal.
Egy csinos kéz érintette meg a vállát, egy másik az álla alatt fogta
meg a fejét. Hagyta, hogy Quentin maga felé fordítsa, de csak
egyetlen pillanatig tudott a szemébe nézni, utána átnézett a jobb válla
felett a semmibe. Sajgott a mellkasa. Érezte, hogy a férfi alaposan
végigméri.
– Elmegyek a városból – mondta a férfi válla fölötti helynek.
Hangja elszorult. – Azért jöttem, hogy elbúcsúzzam.
Elnyúlt, megült közöttük a csend. Aztán Quentin egyik kezét a
homlokára tette, a másikat a tarkójára. Felpillantott rá, majdnem a
férfi tekintetében látott aggodalom lett a veszte.
– Fáj a fejed.
Aranyló meleg áradt a kezéből, beborította a fejét, majd az egész
testét, csökkentve a fájdalmat.
– Ó, egek, fogalmam sem volt, hogy képes vagy erre – sóhajtott
fel. – Ez nagyon jó érzés.
Mikor térde megroggyant a férfi a karjába vonta és magához
szorította.
– Attól tartok, a szívfájdalommal vajmi keveset tudok tenni.
Pia szája megremegett. Bizonyára leolvasta arcáról a szenvedését.
A vállára hajtotta a fejét.
– Nem kiabálsz velem, amiért nem két héttel ezelőtt szóltam?
– Mi van, ha kihagyom, és majd azt mondjuk, hogy meg volt? – A
hátát dörzsölgette. – Megegyeztünk?
Pia szipogott, aztán bólintott, átkarolta a férfi derekát.
Quentin kora meghatározhatatlan. Valahol harmincöt és
százharmincöt között lehet. Volt benne valami zord és kortalan,
aurája erőszakos titkokat takart, ezért Pia le merte volna fogadni,
hogy idősebb. Évek óta ábrándozik róla. Általában élvezte.
Kényelmes élvezet ez, elvégre sosem merne lépni az ügyben.
 DRAGON BOUND 38

Abban a pillanatban megborzongott, hogy egymásra néztek.

Quentinből enyhe erő áradt, ami vonzotta őt. Felismerte, mi az.
Olyan álcát viselt, melytől elvegyülhetett az emberek közt, nagyon
hasonló volt a lányéhoz és a többi félvér álcájához hasonlóan. Nem
tudta biztosan, mi lehet a férfi, ám tippje szerint félig tünde.
Tudta, a férfinek sincs fogalma arról ő micsoda, de mivel nem
kérdezősködött, a lány elnézte töprengő pillantásait
megismerkedésük elején. Ez az egyik olyan dolog, amit nagyra
értékelt a kapcsolatukban: nem tettek fel egymásnak túl személyes
kérdéseket.
Az első néhány hónapig tartó óvatosság után felengedtek egymás
társaságában, néma egyezségre jutottak. Mindketten tudták, hogy
vannak dolgok, amiket jobb meghagyni az árnyékban. Szerették is
volna ott hagyni őket.
Quentin elkezdte kibontani Pia lófarkát, hosszú ujjaival fésülgette
a tincseket.
– Köze van ennek Keith-hez? Nem találkoztál vele azóta, hogy
szakítottatok, ugye?
Piát megdöbbentette, milyen jólesik, hogy a férfi a haját
simogatja. Elernyedt, arcát az ingjébe fúrta. Meleg, férfias és zöldellő
területek illatát hordozta. Olyan jó érzés, hogy egy erős, határozott
férfi tartja a karjában. Néhány pillanatig engedte, hogy elűzze a
hideget, úgy tett, mintha ide tartozott volna, biztonságban lenne.
Milyen veszélyes, ostoba ábránd.
Megfeszült, elhúzódott tőle.
– Igen, láttam és nem, nem romantikus értelemben. Keith is
hozzájárult ehhez – ismerte el, nem akart hazudni és nem csak azért,
mert törődött Quentinnel, hanem azért sem, mert sosem tudta
megállapítani, milyen mértékben képes felismerni a hazugságot. –
De ez bonyolult.
Quentin bezárta irodája ajtaját. Nekidőlt, kezét összefonta a
mellkasa előtt.
39 THEA HARRISON

– Oké, szóval egyszerűsítsd le. Áruld el, hol lakik.

Pia azonnal éber lett.
– Nem. Meg kell esküdnöd, hogy békén hagyod.
Quentin oldalra billentette a fejét, kissé kényelmetlenné vált
ravasz vizsgálódása.
– Miért? Nem érdekel már, ugye?
– Egek, nem! – Pia megvakarta a fejét, aztán megdörzsölte az
arcát. – Egyáltalán nem erről van szó. Nézd, nem értheted, mert nem
tudsz semmit. Vágom. De nem magyarázhatom el. Nem is kellett
volna idejönnöm elbúcsúzni. Hiba volt.
Intett a férfinak, hogy engedje ki. Ám meg sem moccant. Csak
akkor jött rá, hogy szándékosan helyezkedett oda. Pia dühösen
fújtatott, ám jobban haragudott magára, mint a férfira. Nagyon
gyorsan el kell kezdenie gondolkodni, máskülönben barbeque lesz
belőle.
Quentin farkasszemet nézett vele, tekintete viharossá vált.
– Csak áruld el, miféle bajba keveredtél – mondta lassan,
határozottan. – Én pedig gondoskodom róla. Nem kérdezek semmi
olyat, amire nem tudsz, vagy nem akarsz válaszolni. Csak áruld el,
mi a baj.
Ezzel a lányt újra elöntötte a pánik, csak ezúttal a férfi miatt.
Előreugrott, megragadta a vállát.
– Figyelj ide! – Meg akarta rázni, de túl nagy volt hozzá. Makacs
arckifejezésétől Pia elvicsorodott. – Komolyan mondom. Komolyan
kell venned engem. Történt valami rossz, de nem fogom elmondani.
Elmegyek, ennyi a történet.
Quentin levette a válláról a kezét, összeszorította, majd a
mellkasához vonta.
– Pia, már majdnem négy éve ismerjük egymást, tiszteletben
tartottuk a másik magánéletét egészen eddig. Akármi is legyél,
tudom, hogy okos vagy…
 DRAGON BOUND 40

– Ezt mondod nekem még az után is, hogy belezúgtam Keithbe.

Micsoda vicc – mondta a lány. Próbálta elrántani a kezét, de a férfi
nem engedte.
– Elkövettél egy ostoba hibát, ettől azonban még nem leszel
ostoba – szakította félbe Quentin. Olyan erővel szorította a
mellkasához a kezét, hogy az már lüktetni kezdett. – Láttam, hogyan
figyeled az itteni dolgokat. Azt hiszed, nincsenek kapcsolataim vagy
befolyásom? Engedd, hogy segítsek!
Pia abbahagyta a fészkelődést, amúgy sem tudott kiszabadulni.
– Tudom, hogy van befolyásod. Nagyon sok oka lehet annak,
hogy az Elfie ilyen nagy hűséges félvér vevőkörrel rendelkezik, és
amiért olyan sokukkal itt hátul az irodádban tárgyalsz. Lefogadom,
sok érdekes dologról esik szó a hétfő esti pókerjátszmák alatt. A
többi látogató és titkos szállítmányok miatt abban is biztos vagyok,
hogy a tünde udvarral is van kapcsolatod, csak Isten tudja, még kivel.
– Akkor tudnod kell, hogy segíthetek – mondta. Úgy tűnik
észrevette, hogy fájdalmat okoz neki, mert lazított a szorításán. –
Csak hagynod kell.
Pia a szemét forgatta. Tudta, hogy makacs, de ez már nevetséges.
– Még mindig nem figyelsz rám. Nem. Segíthetsz. Nekem. –
Megragadta a kezét. – Nem fogunk beszélni róla, de gondolkozz már
egy pillanatra. Sárkány? – Ökölbe szorította a kezét. – Üvöltés?
Elhagyom a várost?
Quentin sápadtan meredt rá.
– Mit tettél?
Megrázta a fejét. Legalább már komolyan veszi.
– Csak annyit kell tudnod, hogy az én problémámhoz kevés a
kapcsolatod vagy a fegyvered. Ne tegyél semmit. Vagy ennél is jobb
– még csak ne is gondolj rá. És az ég szerelmére, Quentin, akármit is
teszel, ne eredj Keith nyomába. Van odakint valami nagyon rossz és
ijesztő, ami azt hiszi büntetlenül kekeckedhet Cuelebrével. –
Homlokát a férfi mellkasára támasztotta. – Miután ennyit elárultam
41 THEA HARRISON

neked, most meg kell ölnöm téged. Kérlek, hallgass rám. Sokat
jelentesz nekem és nem akarom azt hallani, hogy megsérültél vagy
meghaltál. Különösen, mikor úgysem tehetsz semmit.
A férfi újra átkarolta, olyan erősen szorította magához, hogy Pia
alig kapott levegőt. Aztán ajkát a füléhez szorította.
– Nem fogom – mondta – hagyni, hogy a segítségem nélkül
távozz. Fogadd el!
Pia felnyögött, küzdeni kezdett, de a férfi nem engedte.
– Mi a bajod, idióta? Halálvágyad van?
– Ó, hallgass! Még szép, hogy nincs. Csak gondoskodom az
enyéimről – felelte Quentin. Elengedte, aztán az asztalához
masírozott. Pia meglepetten fordult meg, követte a tekintetével. A
férfi ajka keskeny vonallá préselődött. Látta, hogy valami sötét
árnyék kúszik a vonásaira. Quentin gúnyos pillantást vetett rá. –
Akkor is, ha felfoghatatlanul ostoba dolgokat követ el és kislány
módjára sikoltozik.
– Bazd meg. Nem vagy a főnököm. Legalábbis, már nem –
dünnyögte. Figyelte, ahogy gyorsan és hatékonyan kinyitja a fali
széfet.
Egy borítékot húzott elő, majd átadta neki.
– Ide fogsz menni – utasította. – Egy kis helyre, ami az enyém.
Parancsoló magatartásától egy pillanatra harag járta át a lányt, de
már nem volt ereje vitázni vele. Kinyitotta a borítékot. Egy karikán
két kulcsot talált, aztán csak meredt a férfira.
– Kérdezd meg, hol van. Mondjad szépen: Hol van, Quentin? –
tette hozzá. – Rajta.
– Quentin, hol van? – ismételte kifejezéstelen hangon, le akarta
dobni a kulcsokat a férfi asztalára.
– Köszönöm, hogy megkérdezted, Pia. Milyen udvarias tőled. –
Visszamasírozott a lányhoz. – Charlestontól nem messze van.
Erre Pia megdermedt.
 DRAGON BOUND 42

– Dél-Karolinában? Charlestonban? A tünde udvar központjában

Charlestonban, pontosan a közepén?
Quentin elmosolyodott. – Ott bizony. Az egyetlen hely, ahova
Cuelebre nem léphet be a tünde király engedélye nélkül,
máskülönben megszegi az egyezségeket és nagyon megszívja vele. –
Lelohadt arcáról a mosoly, a tekintetét kutatta. – Nem tudom, mi
lesz, ha odaértél, vagy mi lesz a következő lépésed. Ezzel talán csak
előnyödre fordíthatod az Ősi politika egy töredékét, hogy némi időt
és teret nyerj magadnak. De már egy lépés ez is.
– Igen az – lehelte a kulcsokat bámulva. A zsebébe tömködte,
aztán átkarolta Quentint.
Talán, de csak talán, mégis akad remény számára.
Quentin még egy kulcscsomót nyomott a kezébe, aztán kikísérte a
hátsó kis parkolóhoz a bár mögött. Megállt egy szerény 2003-as
Honda Civic mellett. – Vidd el – mondta.
– Ez túl nagylelkű tőled – mondta elszorult torokkal. – Már így is
túlságosan belekevertelek.
Quentin azonban nem volt hajlandó visszavenni a kulcsokat.
– Nézd, a kocsit nem lehet lekövetni hozzád, vagy hozzám. Vagy
egy tucat ilyenem van. Nem nagy ügy. Fogd be és szállj be.
– Hiányozni fogsz.
Quentin szorosan megölelte.
– Ez nem búcsú.
– Na persze. – Pia erősen magához szorította.
– Komolyan mondom, Pia. Találj módot rá, hogy tudathasd
velem, jól vagy, máskülönben utánad megyek.
Pia csak remélhette, hogy történik valami, ami majd meggátolja az
ígéret beváltásában. Nem keveredhet bele ebbe a helyzetbe. Nem
bírta elviselni sem a gondolatát, hogy talán megöleti a főnökét és
egyben barátját csak azért, mert nem tudott búcsú nélkül távozni.
Quentin a homlokára szorította az ajkát, aztán ellépett tőle.
– Menj, tűnj el innen.
43 THEA HARRISON

Pia megnyomta a zár kioldó gombját a kulcson, bedobta a

hátizsákot az anyósülésre, aztán beszállt a kocsiba. Mikor a tömb
sarkán megállt, belenézett a visszapillantó tükörbe.
Quentin ott állt a parkoló szélén, őt figyelte csípőre tett kézzel.
Integetett neki.
Kis szünet állt be a forgalomban. Kihajtott az útra és a férfi eltűnt.
Quentin azt mondta, az út körülbelül tizenkét óra a forgalomtól
függően, java részt az I-95-ösön. Olyan távol akart kerülni a New
Yorki alakváltók udvarától, amennyire csak lehet. Negyven perccel
később megállt egy Starbucksnál, vett magának egy tofu salátás
szendvicset és egy nagy pohár kávét, ami olyan erős volt, akár egy
kádat is ki lehetett volna tisztítani vele. Utána addig vezetett, míg
már alig látott.
Az Ősi Fajok udvarai az emberi földrajzi térképnek megfelelően
helyezkedtek el. Hét Ősi udvartartás volt az Egyesült Államokban,
beleértve a New Yorki székhelyű alakváltó udvart és a tünde udvart,
aminek központja Charleston.
Mindegyik udvarnak meg volt a maga uralkodója vagy
uralkodónője, aki betarttatta a törvényeket. Némelyik Ősi uralkodó
szeretett az emberiségtől távol élni. Az udvart Másban tartották, amit
csak mágiával rendelkezők láthattak, csak ők léphették át a
dimenziókapukat. Mások Dragoshoz hasonlóan az emberi
birodalomban éltek.
Nem tudta pontosan hol a tündék és alakváltók birodalmának
határa, ezért addig vezetett, míg biztos nem lehetett benne, hogy
átlépte azt. Ésszerű vagy sem, érezte, hogy a félelem egy része
elhagyja. Hajnali három körül végül a fáradtság már nem fogadott el
nemleges választ. Megállt egy motelnél, aztán az egyik hamis
személyijével kivett egy szobát. Leláncolta az ajtót, ledobta a
hátizsákját az egyik székre, majd leereszkedett az ágyra. A szoba
forgott vele, mikor lerúgta egyik cipőjét a másik után.
Képes lennék egy hónapig aludni, gondolta, mikor a kavargó
sötétség magába szippantotta.
 DRAGON BOUND 44

Nem volt ilyen szerencséje.

ragos a Cuelebre-torony tetején lévő penthouse lakásának

D erkélyén állt. Végignézett az alant elterülő városán, ahogy a nap
lassan alásüllyedt a horizonton. A napnak ilyen késői szakaszán a
napfény sötét aranyszínű volt egy ritka, régi, fehér burgundy színével
vegyítve. Terpeszben állt, kezét összekulcsolta a háta mögött.
Az erkély kedvenc meditációs helye. Nincs korlát. Egy hatalmas
kiszögellés, ami körbefutott a tömbnyi széles épületen. Az erkély
kényelmes, elszigetelt hely, ahonnan felszállhat, vagy ahová
leszállhat, ha nem akart a tetőre menni. A tetőt az őrszemei is
használták az udvar néhány kivételezett tagjával együtt. Számtalan
franciaajtón át léphet a lakásba.
A Cuelebre Enterprises számtalan üzletet vezet, folyamatosan ott
állt a világ top tíz vállalatának élén. Kaszinók, hotelek, üdülők,
tőzsde, hajózás, nemzetközi kockázatfelmérés (felbérelhető privát
sereg), bankok. Több ezer fey, tünde, alakváltó és ember állt az
alkalmazásában világszerte, bár az alakváltók nagy része jobb
szeretett New York államban élni, így udvarának törvényeinek és
védelmének árnyékában élhettek.
Azok az alakváltók, akik Dragos udvarában éltek és
kulcsfontosságú pozíciókat töltöttek be a vállalataiban mindig
valamiféle ragadozók, azok a fajta alakváltók, akik versengő,
változékony és erőszakos környezetet kedveltek, bár volt néhány
zordabb kivétel is, mint mondjuk a Cuelebre Enterprises PR
igazgatója, a tündér Thistle Periwinkle, a barátainak csak Tricks.
Mind a hét őrszeme Rune-höz hasonlóan halhatatlan, erős lények.
Valamint ragadozók is. Négy griff: Rune, Constantine, Graydon és
Bayne, mind-mind udvarának négy szektora közül az egyikben
felügyelték a békét. A vízköpő Grym felelt a Cuelebre Enterprises
45 THEA HARRISON

biztonsági rendszeréért. Tiago, a három ismert viharmadár egyike

Dragos magánhadseregét vezette.
Végül, de nem utolsó sorban pedig ott van Aryal, aki a
nyomozásokért felelős. Nem túl lelkesen adta át a lopás felderítését
Rune-nek. Sosem higgadt temperamentumáról volt híres. Nem
véletlenül került ilyen előkelő helyre Dragos udvarában. Komoran
elmosolyodott. A hárpia igazán pokoli tud lenni, mikor elveszíti az
önuralmát.
Benyúlt az ingzsebébe, előhúzta a tolvaj által hagyott
papírdarabot. Az üzenetet egy vegyesbolt blokkjára írták. A vékony
papír máris kezdett szamárfüles lenni. Széthajtotta, elolvasta mit tett
előző nap a tolvaj. Egy csomag medvecukrot és egy nagy
cseresznyés kólás slurpee2-t.
Rune, szólította meg jobb kezét telepatikusan.
A férfi azonnal válaszolt. Uram.
Elmész a… – hunyorogva igyekezett kivenni a blokk kopott betűit
– a negyvenkettedik utcán lévő vegyesboltba és megszerzed a
biztonsági kameráik felvételeit az elmúlt huszonnégy óráról. Jó esély
van rá, hogy a tolvajunk rajta lesz.
Peersze, nyújtotta el a szót Rune, vadászösztönei azonnal éberré
váltak. Azonnal indulok. Egy óra múlva itt vagyok.
Ó, és Rune?
Hozz nekem egy csomag medvecukrot, meg egy cseresznyés kóla
ízű slurpee-t. Tudni akarta, mik ezek.
Persze, meglesz, felelte jobbkeze, nyilván váratlanul érte. Dragos?
Mi az? Szeme résnyire szűkült, kinyújtóztatta a tagjait, magába
szívta a nap utolsó sugarait.
Mekkora slurpee-t szeretnél? Jobbkezének különösen csengett a
hangja.

2
jégkása
 DRAGON BOUND 46

Immár jó néhány száz éve ismerték egymást és dolgoztak együtt.

Dragos azt mondta. Jól ismered az ízlésem. Tetszeni fog?
Most, hogy Dragos végre visszanyerte az önuralmát, Rune is
visszatért barátságos stílusához. Ö, nem hiszem, haver. Sosem ettél
még azelőtt gyorséttermi kaját.
Akkor legyen kicsi. Dragos felemelte a blokkot, megszagolta, majd
a homlokát ráncolta. Még az ő érzékeny orrának is kezdett túl
halvány lenni a finom nőies illat, a papír lassan átvette az ő illatát.
Bement a torony teljes felső szintjét elfoglaló lakásba. Alatta az
irodája állt, tárgyalótermek, egy étkező, kiképző és más nyilvános
helységek. Három szinttel lejjebb az őrszemei, valamint más az
udvar felső szintjén elhelyezkedő és vállalati személyek laktak. Ha
egyedülálló épület lett volna, akár kúriának is elmenne. Az összes
szobát és csarnokot hatalmasra építették.
Dragos a konyhába ment. Idegen hely tele króm masinákkal és
pultokkal. Senki nem volt ott. Elindult felkeresni a közkonyhát, ami
ellátta az étkezőt és az őrszemeket, az udvart, valamint kiszolgálta a
vállalati vezetők igényeit. Egy emelettel lejjebb találta.
Bemasírozott a duplaajtón. Mind a fél tucat alkalmazott
megdermedt. A sarokban egy brownie felsikoltott félelmében, aztán
láthatatlanná vált.
A vezető séf kezét tördelve előre szaladt. Félelmetes farkas volt
másik alakjában, ám emberi alakját részesítette előnyben munkaideje
alatt, egy magas, őszes hajú, középkorú nő külsejét.
– Váratlan megtiszteltetés ez, uram – áradozott. – Mit tehetek
önért?
– Vannak becipzározható műanyag tasakok. Láttam őket a
reklámokban – mondta neki Dragos. Csettintett, próbálta felidézni a
nevét. – Ételeket tárolnak benne.
– Frissentartó tasak? – kérdezte óvatosan.
Dragos rámutatott.
– Igen. Egy olyant kérek.
47 THEA HARRISON

A nő megfordult, rávicsorított az alkalmazottaira. Az egyik tündér

egy szekrényhez ugrott, majd odarohant hozzájuk. Mélyen meghajolt
Dragos előtt, lehajtotta a fejét, szemét a földre szegezte, közben felé
nyújtott egy kartondobozt. Dragos előhúzott egy tasakot, beletette a
blokkot, majd lezárta.
– Tökéletes – mondta, aztán a kis tasakot az ingzsebébe csúsztatta.
Kisétált, ügyet sem vetett a mögötte támadt sustorgásra.
Míg arra várt, hogy Rune visszatérjen az irodájába ment, és
foglalkozott kicsit legsürgetőbb ügyeivel. Négy asszisztense, akik
mind alakváltók voltak gyors észjárásuk, tagbaszakadt alkatuk miatt
kapták meg ezt az állást, egy külső helyiségben dolgoztak absztrakt
impresszionista műremekek között, mint mondjuk Jackson Pollock,
Arshille Gorky és egy Herbert Ferber szobor.
Az épület sarkában található iroda természetes árnyalatokban
pompázott, fából és kőből állt. Akár a penthouse esetében, a külső fal
itt is üvegből volt és egy franciaajtó itt is egy privát erkélyre vezetett.
A falakon két vegyes eljárással készült kép állt Jane Franktől. A
légies korszakából származtak, repülés közben látható tájakat
ábrázoltak. Az egyik éjszakai jelenetet ábrázolt, a másik nappalit.
Ahogy ott ült az asztalnál fő asszisztense bedugta sötét, kócos
fejét az ajtón. Dragos bosszúsan szorította össze az állát. Fel sem
nézett az asztalán heverő szerződésekből.
– Óvatosan közelíts.
Az alakváltó medvetermészete és cammogó járása mögött egy
Harvardon szerzett diploma rejlett, éles észjárással. Kristoff okos
medve azt a két szót mondta, amivel felkelthette a figyelmét.
– Urien Lorelle.
Felemelte a fejét. Urien Lorelle, a sötét feyek királya egyike a hét
Ősi Faj uralkodóinak. Udvara a nagyobb Chicago területén állt, az a
fickó, akit Dragos gyűlöletig imádott. Hátradőlt, megfeszítette a
kezét. – Hozd.
Kristoff előre lendült, dokumentumokat dobott az asztalára.
 DRAGON BOUND 48

– Megvan. A kapcsolat, amit Lorelle és a fegyverfejlesztés között

kerestünk. Itt van mindennek a másolata. Transzkontinentális Erő és
Fény tízezres iratai a SEC-kel, a tavalyi meghatalmazás, az éves
jelentés és a negyedéves vállalati konferenciahívások. Megjelöltem a
kapcsolódó oldalakat és legépeltem egy jelentést.
A tizenkilencedik század késői szakaszában megalakított
Transzkontinentális Erő és Fény vállalat a nemzet egyik legnagyobb
befektető által birtokolt közszolgáltatási vállalata. A sötét fey király a
legnagyobb egyedüli részvényese.
Dragos felvette a tízezres iratokat, elkezdte átlapozni. Az
Amerikai Biztonsági és Tőzsde Meghatalmazás mappája vaskos volt,
közel négyszázötven oldal tele statisztikákkal, táblázatokkal és
diagramokkal.
Urien Lorellnek és neki olyan sok mindenben eltérő a
véleményük. Lorelle cége egész hegytetők kibányászásában vett
részt. Dragos jobb szerette, ha a hegycsúcsok látható helyen
maradnak. Urien szénégésű energiatelepei több mint százmillió tonna
széndioxidot termeltek évente. Dragos jobb szeretett friss levegőt
beszívni repüléskor. Urien holtan akarta látni. Dragos nem csak
holtak akarta látni Urient, hanem megsemmisítve is.
– Azért, mert te a Másvilágban élsz, nem törődsz vele, mennyi
szennyezőanyagot juttatsz erre az oldalra, te korszerűtlen gazember –
dünnyögte. Kristoffnak azt mondta. – Összegezz.
Asszisztense készségesen így tett.
– A Transzkontinentális partnerséget kötött RYVN néven, a
betűszó… nos, nem számít. RYVN jelentkezett az Energiaügyi
Minisztériumhoz azzal, hogy garantáltan felszámolják délnyugaton
az egyik elavult energiatelepet, ami nukleáris üzemanyagot és
védelmi eszközöket gyártott az ötvenes években. Az RYVN azt
mondta, egy új, elektromos árammal működő nukleáris telepet
akarnak a helyébe létesíteni, a Védelmi Minisztérium új
szerződéseivel együtt.
Dragos tekintete megvillant. Felszisszent.
49 THEA HARRISON

– Védelmi eszközök.
Kristoff bólintott, sötét szeme csillogott. – Fegyverek.
A pénzügyi kimutatásoknak a kezében nyomtató és tinta szaga
volt, de Dragos egy közelgő vérontás szagát érezte.
– Lépj kapcsolatba az emberünkkel az EM-nél – utasította Dragos.
– Mondd el neki, hogy vissza kell utasítani az RYVN jelentkezését,
és hogy miért. Miután megtetted szeretném, ha megszakítanád a
partneri kapcsolatot az RYVN-nel. Ezután az egyéneket is keresd fel,
és egyenként számold fel őket. Magad vezesd a projektet.
– Értettem – mondta Kristoff.
– Ne kegyelmezz, Kristoff. Ha végeztünk, senki nem mer majd
még egyszer ilyesmiben társulni Uriennel.
Kristoff megkérdezte.
– Mekkora az anyagi keret?
– Korlátlan. – A medve megfordult, hogy távozzon. – Ó, és Kris?
Tudasd velük, ki állította le őket. Különösen Uriennel.
– Meglesz. – Kristoff elvigyorodott.
Olyan eltérő gondolkodásmód. Olyan sok gyűlölet, olyan kevés
idő.
Ekkor Rune bukkant fel az ajtóban szakadt farmerban, bakancsban
és egy Grateful Dead pólóban. A griff szőke haja összevissza állt a
széltől. Két ital és egy kartonból készült pohártartó volt a kezében,
egy műanyag táska lógott a karján, hóna alatt egy dudorodó boríték.
Kiürítette a zacskó tartalmát. Jó néhány csomag medvecukor
borította be az asztalt.
Dragos feltépte az egyik tasakot. Rune szívószálakat dugott az
italokba, az egyiket átnyújtotta neki, a másikat megtartotta.
– Megszereztem a felvételeket – mondta, aztán a karja alatt lévő
borítékra mutatott. – Tudod, mit keresünk?
– Nyomtass ki minden képet azokról, akik medvecukrot és
cseresznyés kólás slurpee-t vásároltak, aztán hozd ide nekem. Csak
ezt a két dolgot, semmi mást. Nő lesz, de lehet, hogy álruhában van.
 DRAGON BOUND 50

– Dragos harapott egyet az egyik cukorkából. Undorodva meredt a

kezében tartott darabra, majd a kukába dobta. Ezután felvette az italt
és óvatosan szívott belőle egyet.
Rune hahotában tört ki az arckifejezése láttán. – Mondtam, hogy
nem fog tetszeni.
– Valóban. – A slurpee-t is a cukorka után hajította. – Nyilván
valaki ízléstelent kell keresned a szalagon.
– Nem tarthat sokáig. Hála az erőnek, lehet tekerni – mondta
Rune. Felnyalábolt néhány medvecukros zacskót, aztán Dragosra
kacsintott. – Mivel neked úgysem ízlik… – mondta, majd távozott.
Dragos visszatért a munkához, de figyelme megoszlott más ügyek
között. Három széles képernyő állt a túlsó falon, mindegyik más
csatornára volt állítva. Asszisztensei jöttek-mentek. Figyelmét
felkeltette az egyik csatorna alsó részén futó szöveg, ezért feltekerte
a hangerőt. Az előzetes becslések szerint az épületekben ma délután
okozott kár máris jó néhány millióra rúg.
A riporterek interjúkat készítettek a tiltakozókkal. Az egyik nő
könnyes szemmel azt mondta.
– Felejtsük el az épületben okozott kárt. Hallottam azt a hangot
délután, egész hátralévő életemben terápiára szorulok majd. Tudni
akarom, hogy azért vajon fizet-e Cuelebre.
Megnyomta a némítást. Úgy tűnik, átkozottul drága lesz az az
egycentes.
Az ablakon túl a naplemente teljes éjszakába borult. Aztán Rune
jelent meg az irodában, kezében egy papírral.
– Megvan, megtaláltam őt – jelentette ki jobbkeze. – Sok ember
vásárolt sok szart, de csak egyetlen nő vásárolt kizárólag
medvecukrot és slurpee-t. Mennyi erre az esély?
Dragos hátradőlt a székben. Sötét várakozás lett úrrá rajta, mikor
Rune átnyújtotta a lapot. Átlapozta a fotókat. Mind a vegyesbolt
kasszájára és az üveg bejárati ajtóra nézett. Rune ledobta hatalmas
51 THEA HARRISON

alakját az egyik székbe, figyelte, ahogy Dragos türelmetlenül lesöpör

mindent az asztaláról, majd elkezdi egyesével letenni a fényképeket.
Rune számtalan fotósorozatot kinyomtatott. Ahogy Dragos
kiterítette a fekete-fehér fotókat, szinte látta maga előtt, hogyan
mozog a n. Alig várta, hogy láthassa a felvételen igazából is
mozogni.
Ott állt a nyitott ajtóban. Oldalra lépett, ezért eltűnt a kamera elől.
Aztán megint megjelent, karcsú kezében egy csomag medvecukorral
és egy slurpee itallal. Fizetett, rámosolygott az eladóra. Az utolsó
képen éppen kilépett az ajtón.
Újra végigment a fotókon, sokkal alaposabban.
Nehéz volt ugyan a kamera szöge miatt megmondani, de átlagos
magasságúnak tűnt egy emberhez képest. Könnyed, kecses, hosszú
csontozatú, finoman gömbölyded idomokkal. A felvételen pont
látszott a kulcscsontja. Sűrű haját lófarokba fogta, kissé
rendezetlenül, vagy fehér, vagy valami más világosabb szín lehetett.
Egy szőke árnyalatra tippelt. Háromszögletű arca túl fiatal ahhoz,
hogy ősz lehessen.
Dragos összevonta a szemöldökét. A nő fáradtnak, szórakozottnak
tűnt. Nem, sokkal több, mint fáradt – űzött. Udvariasan mosolygott
az eladóra, de még így is kissé szomorúan. Nem olyan, mint várta,
ám ősi csontjaiban érezte, hogy ő a tolvaja.
Ujjával végigsimított az alakján, ahogy kisétált a vegyesbolt
ajtaján. Csak ezen távozott. Nem tetszett neki a kép. Tenyerével az
asztalra csapott, majd összegyűrte.
– Megvagy – mondta.
– Egyetlen kérdésem van csak hozzád – szólalt meg Rune. A griff
széles terpeszben kinyújtotta hosszú lábait, tekintete kíváncsi. –
Honnan tudtad, hova küldj, és mit kell keresni?
Dragos titkos féltékenységgel nézett fel.
– Ne is törődj vele. Megtaláltuk és ezennel a te részed véget ért.
Visszatérhetsz szokásos feladataidhoz.
 DRAGON BOUND 52

Rune a fotók felé biccentett.

– Mi van a nővel?
– Majd én gondoskodom róla – villantotta ki Dragos a fogait. – Én
vadászom őt le. Egyedül.
Elküldte Rune-t, felmászott a lakásba a hálószobájába, majd
kinyitotta a francia ajtót. A késő tavaszi levegő beáradt a szobába.
Csak állt ott a város csillogó fényeit figyelve.
Hol vagy, tolvaj? Tudom, hogy menekülsz valahova, mondta az
éjszakába. Felemelte a fejét a szellőbe, mely magával hozta a város
illatkavalkádját.
Az erőnek, legyen az mágikus vagy másféle, mindig megvannak a
maga szokásai. Rájött, hogy unott elégedettséget érez. Az élet vagy
az ő kényére alakult, vagy meghajolt az akarata előtt. Nem kérdezett,
elvett. Ha egy üzlet fenyegette, megsemmisítette azt. Nem
kegyelmezett. Beleszokott a brutális erő nem túl kifinomult
léhaságába.
Dragos magához hívta az erejét, egy csábítást suttogott az
éjszakába. Elméjében élénken maga elé idézte a tolvajt. A mágikus
szálak hosszú, rég nem használt izmok módjára feszültek meg, a
szellő felé hajoltak. Nem kell sok idő, hogy megtalálják célpontjukat.
Most megvagy.
53 THEA HARRISON

HÁROM

ia egy sötét, suttogó hangról álmodott. Forgolódott, dobálta

P magát, próbált ügyet se vetni rá. A kimerültség betonbilincsként
tartotta fogva. Csak aludni akart. A hang azonban bemászott a fejébe,
bársonyos körmével megkapaszkodott benne.
Amikor kinyitotta a szemét ráeszmélt, hogy egy hatalmas erkély
szélén áll magasan New York felett.
Az éjszakai látvány csodálatos volt. A lilás-fekete háttéren álló
felhőkarcolókat fényes pöttyökkel hintették tele. Lenézett. Mezítelen
lábbal állt, de nem betonon, hanem kőlapokon.
Korlát nem volt.
Felkiáltott, hátra tántorodott, és fenékre huppant. Addig kúszott
visszafelé, míg jó néhány centi távolság nem támadt közte és a perem
között. Ekkor tűnt fel neki, hogy csupasz lábán egy egyszerű, fehér
hálóing van. A köntös kihangsúlyozta futó alkatát, erős testét, karcsú
izmait.
Hálóing? Megtapogatta a szatén anyagot. Neki nincs hálóinge.
Vagy igen? Meg mert volna esküdni rá, hogy nem abban feküdt le.
Amúgy meg, hol is feküdt le?
Halovány fény világította meg körülötte a kőlapokat. Az adrenalin
hatására a vér dübörögve száguldott a testében.
 DRAGON BOUND 54

Ó, picsába, ragyog!
Ez nem jó. Félresimította haját az arcából. A ragyogás miatt
meztelenebbnek érezte magát. Gyerekkora óta nem veszítette el az
uralmat álcázó igézete felett.
A varázslat után kapkodott, ami elfedi a ragyogást és sokkal
emberibbnek tűnik a bőre. Veszélyes, ha így felfedi magát, de úgy
tűnt elfelejtette, hogyan kell előhívni.
– Hát itt vagy – szólalt meg egy mély, csendes hang. – Már
vártam rád.
A hang. Whiskey és selyem, kortalan és férfias. Végigsimított
rajta, lángra lobbantotta a testét. Nem kapott levegőt. Ajka egy
hangtalan kiáltásban elnyílt.
Az elegáns, nyitva álló fekete fémből kovácsolt franciaajtók felé
fordult. Fehér, áttetsző, földig érő függönyöket lengetett a szellő. Épp
annyit fedtek fel, amennyit eltakartak.
– Be akarsz jönni. – A semmihez sem fogható gyönyörű hang
mély sóvárgást keltett benne, mely megrázta. Talpra állt.
Elméje egy kis zuga fellázadt. Ö, helló, mondta az a bizonyos
rész. Nem akarok semmit. Emlékszel, mi történt, mikor legutóbb
vágyakoztunk? Beleszerettél egy seggfejbe, aki megzsarolt?
Elveszítettél mindent és menekülnöd kellett?
A körülötte lévő jelenet villogni, majd halványulni kezdett. A
sötét suttogás még erősebbé vált, már csak erre tudott gondolni, csak
ezt hallotta. Olyan magányos, belesajdult a mellkasa. Valóban fizikai
fájdalmat érzett. Kezét a két melle közti részre szorította, zavartan
nézett körbe.
– Most be fogsz jönni – utasította a hipnotikus hang.
Hirtelen már másra sem vágyott. A függönyhöz lépett,
belemarkolt és belesett a hatalmas, félhomályos hálószobába. Mintha
egy kandallót és hatalmas, masszív bútorokat látott volna felsejleni.
Egy férfi feküdt a hatalmas, sötét keretű ágy sápadt lepedőjén.
Robosztus volt, hosszú végtagjain dagadtak az izmok, csupasz
55 THEA HARRISON

mellkasa sötétnek hatott a sápadt vásznon. Erős homlokára hulló haja

még sötétebb. Érzéki ajka cinikus mosolyra görbült. Csak a szeme
csillogott a sötétben halvány, számító, komisz fénnyel.
A nyugtalanság surranó kis mancsokhoz hasonlóan futott végig a
gerincén. Valami fontosra kellene emlékeznie a szeme miatt. Bár
eszébe jutna!
Pezsgőhöz hasonlatosan energia töltötte be a szobát, már-már úgy
érezte úszik. Még soha nem volt ilyen erős mágia közelében. A
bőrére tapadt, egyszerre üdítő, rémisztő és mámorító. A férfi hangja
által keltett tüzet folyékony vággyá változtatta. Állatias hang tört fel
belőle.
A férfi felé nyújtotta hosszú, izmos karját. Ellenállása semmivé
foszlott. Sietve odarohant hozzá. Alig érte el az ágyat, a férfi máris
akcióba lendült. Megragadta a karját, áthúzta a testén, ledobta az
ágyra és fölé mászott. Termetével az ágyhoz szögezte, egyik karjával
átfogta a lány világító csuklóját, leszorította a feje fölött. Ujjainak
erejétől a lány csuklója karcsúnak és törékenynek hatott.
A varázslat és vágy fojtogatta. A férfi óvatos erőszakjától,
domináló testétől a lány légzése szaggatottá vált. Szexuális forróság
öntötte el altestét, a lába köze nedves lett.
Mély, mennydörgő hang tört fel a férfiból. Az ágy is beleremegett
a vad hangba. Durva, árnyékba borult arcát ugyanabból a
rettenthetetlen hegyből faragták, mint a testét. Volt valami ismerős
tüskés, fekete hajában.
– Nézz rám – mondta, lehajtotta a fejét, míg orruk összeért. – Nézz
rám!
A lány testének gyöngyszínű ragyogása miatt a férfi szeme
aranylón villant, mint egy sólyomé. Egy ragadozó szeme. Egy
varázsló szeme.
Pia elméjének egy távoli részében valami figyelmeztette, de már
késő volt. Hátravetette a fejét, hogy belenézzen a szemébe. Ezzel a
mozdulattal csapdába esett, akár egy légy a pókhálóban. Immár
bármit megtehetett vele, amit csak akart.
 DRAGON BOUND 56

De a lányt nem igazán érdekelte. Rájött, csapdába akart esni.

Hozzádörgölőzött a férfi feszes, szexi testéhez. Olyan jó érzés, ahogy
az ágyhoz szögezi, a gyönyör minden tanításának és gondolatának
ellent mondott.
– Ó, mégis mi bajod van? – nyögött fel. Nyakát ívbe feszítette,
próbálta a csípőjét a jó helyre igazítani. A lába közti rés most mély,
heves, üres sajgásba kezdett. – Mire vársz?
A férfi megdermedt, mintha meglepte volna. Aztán megváltozott
köztük valami. Nem tudta mi, de érezte, mikor megtörtént. A levegő
szinte szikrázott, mintha csak egy leföldeletlen kábel lengedezne
köztük erőt gyűjtve. Aztán a férfi lassan, megfontoltan mozdult,
teljesen ráereszkedett. Morgása elmélyült, a mennydörgő hangba
izmos mellkasa is beleremegett. Tekintete vad, mohó. Egy ragadozó
mozdulatával csapott le rá.
Kemény, nyitott ajkak tapadtak a lányéra. A korábban érzett
gyengéd csábítás eltűnt a hangjából. Éhes, forró nyelvével behatolt a
szájába, csípőjével az ágyba nyomta. Pia valami keményet és nehezet
érzett lapos hasán. Meglepett örömmel jött rá, egy hatalmas erekciót
érez.
A férfi ajka remegett.
– Olyan jó – nyöszörögte.
Pia igyekezett farizma segítségével nekidörgölőzni a farkának.
A férfi élesen szívta be a levegőt, remegve elmormogott egy
káromkodást. Hatalmas teste csontból, izomból és éhségből készül
kalitkává változott, mikor körülfonta, karjával, lábával és súlyával
leszorította. Pia minden erejét megfeszítve kidomborította a
mellkasát, élvezte a kalitkát, érzelmek kész paradoxonát élte meg.
Felnyögött, őrült hévvel falták egymás ajkát. A férfi keze
megmozdult a csuklóján, nyughatatlan börtönbe zárta. Nyelve
agresszív ritmust diktálva döfködte a száját.
Az ősi, primitív ritmustól csak még forróbban lángot Piában a
vágy. Azt akarta, hogy más módon is hatoljon bele. Fészkelődött, a
57 THEA HARRISON

férfi megmozdult, így vastag, izmos lába immár a lány lábai mellett
pihent, csípője tökéletes szögben simult a lány sajgó pontjára.
Erekciója a lány puncijához került. A férfi megfeszült, akár egy
vadászatra kész nagymacska, forró, kemény falloszát a lány
szeméremdombjához dörgölte. A gyönyör őrjöngve mélyítette
karmait Piába. Felkiáltott, csípőjét megemelte.
Tompán érzékelte, hogy valami nem stimmel. Még egy szexuális
álomhoz képest sem önmaga. Bizonyára a magány teszi ezt, no meg
az a szikrázó érzékiség, amit a férfi árasztott magából, az, hogy
varázslattal szólítja magához és ő belenézve a szemébe lassan
csapdába esik, türelme csábító, ravasz. Próbált a gondolatokba
kapaszkodni, de kifolytak az ujjai közül, akár a víz. Szexuális őrülete
– a férfié is beborította – minden mást kiűzött a fejéből.
A férfi elfordította a fejét, zihált valamit. Idegen szavakat, durva,
erőtől duzzadó nyelven. Mintha káromkodna. Elengedte a lány
csuklóját. Egyikkel megragadta a derekát, még közelebb húzta
magához a csípőjét. A másikkal megragadta az egyik mellét. Mohó
ajka lecsapott az arcára, onnan levándorolt a nyakára.
Megharapta, a barbár és ősi mozdulattól a lány teste megremegett.
Felkiáltott, körmeivel végigszántotta a férfi izmos hátát, lábával
átfogta feszes, döfködő csípőjét és még közelebb húzta magához.
Már majdnem ott vannak, már majdnem. A férfi ekkor átfordult,
hogy a lány rajta üljön. Lelkesen fészkelődve igazodott az új
helyzethez, ajkával a férfiét kutatta. Kemény kezek túrtak a hajába,
csapdába ejtették a szőrös mellkason. Úgy vágyott a férfi
behatolására, mint még soha semmire. Egyik kezével megragadta
péniszének bársonyos, széles makkját. Nedves volt a vége.
Ekkor a férfi zihálva visszahúzta magához, ajkuk csak éppen
összeért. Csípőjét továbbra is ringatta abban a lassú, kemény
ritmusban, vastag farkát a tenyeréhez dörgölte.
– Áruld el, mi a Neved – súgta a szájába.
Oké, várjunk csak. Ezzel kapcsolatban emlékeznie kellene
valamire. Igyekezett gondolkodni az égető vágy ellenére.
 DRAGON BOUND 58

– Áruld el – súgta újra a férfi, szavai körbefonták, erősebben

fogták.
Csak egy perc. Zihált. A nevek erővel bírnak. Erővel, akár a férfi
hangja.
Vágytól elködösült elméjében valami jó hazugság után kutatott.
– P-Pia Giovanni – hallotta a saját hangját.
A fájdalom valóssá vált, a férfi testéhez dörgölőzött, próbálta az ő
ritmusát idézni. Olyan nagyon el akart élvezni, legszívesebben
sikoltozna.
– Pia – lehelte a férfi. Meleg lehelete úgy simogatta, akár a füst. –
Szép.
Egek, hihetetlenül jó érzés az is, ahogy kizárólag a hangjában lévő
erővel cirógatja. Végignyalta lángoló bőrét, megint dünnyögött
valamit cirógató, sötét, csábító hangján.
– De ez az emberi neved, nem igaz, kedvesem? Valamilyen
alakváltó vagy. Tudni akarom az igazi Neved.
Aztán, mintha nem tudna uralkodni magán megragadta a lány
fenekét, és annyira megemelte a csípőjét, már nem is érintette az
ágyat.
De várjunk csak.
Ha megadná az igazi Nevét a férfinak, akkor ereje lenne felette.
– Az ég kegyelmezzen nekem, áruld el! – Elgyötört nyögés tört
fel belőle.
Anyja hangja hidegvérrel törte át a vágytól eszelős ködöt.
Soha senkinek ne áruld el az igazi neved, kicsim, mondta Piának.
Anyja újra és újra elismételte ez a leckét. Az ő hangjában is erő
rejlett, ezért is ragadt meg benne annyira ez a tanítás, mivel
akkoriban szeleburdi gyerek volt. Ha elmondod valakinek, akkor
örökre hatalmat adsz neki feletted. A legértékesebb, legféltettebb
kincsed. Őrizd az életed árán is, mert a Neved a kulcs a lelkedhez.
Az álomigézet megtört.
– Nem – súgta.
59 THEA HARRISON

A férfinak, vagy anyjának mond nemet? Lábával meg akarta

szorítani a férfi törzsét, belekapaszkodni, mohó ujjaival tüskés,
fekete hajába túrni.
A férfi felüvöltött. Mintha épp olyan fájdalmat érezne, mint a
lány. Erős karjával szorosan átfogta, de Pia kezdett testetlenné válni.
Selymes haja kicsúszott az ujjai közül.
A férfi után nyúlt. Egy pillanatra érezhette, ahogy kutató ujjaival
végigsimít az övén. Aztán a férfi köddé vált.
Pia azonnal felébredt, hangtalan kiáltással felült az ágyban. Szíve
dübörgött, mintha egy maratont futott volna le az imént. Koszos
ruhája izzadtságban fürdött, a motel takarója összegyűrődött alatta. A
légkondicionáló nyekergett, áporodott, szagtalan levegőt fújt a
szobába. Keserű pezsgőként ült a szobán a varázslat maradék
foszlánya.
Éhes teste zokogott. Nyögve a lába közé nyúlt, rászorította kezét a
puncijára. Ám a sajgás csak rosszabb lett.
Sosem érzett még ehhez foghatóan cudar, be nem teljesedett
vágyat. Nyomorúságosan összegömbölyödött, egyszerre éhezett
álomszeretőjére, ugyanakkor félt tőle. Valami mélyen a férfi nevét
suttogta. A pánik azonban leállította. Nem gondolhat rá, nem
hagyhatja, hogy a köztük történtek túl valóságossá váljanak, hiszen
katasztrófát eredményezne.
Megrezzent, rájött, hogy még mindig világít. A saját életereje
táplálta azt az egyszerű álcát, ami elfedte bőre gyöngyházszínű
ragyogását. Mindig aktívnak kellene maradnia, akkor is, ha alszik.
Anyja segített neki aktiválni az igézetet. Évek óta nem veszítette el
felette az uralmat.
Megerősítette a varázslatot, újra emberivé változtatta a külsejét.
Nagyon megszívta.
Fintorogva még jobban összegömbölyödött.
 DRAGON BOUND 60

ragos eltorzult arccal pattant ki az ágyból, egyik kezével

D fájdalmas erekcióját fogta. A heréi úgy sajogtak, előre
tántorogva meg kellett ragadnia az egyik mahagóni komód peremét.
Remegve ráhajolt.
Mi a fene?
Az igézetnek, amit érte küldött, csak el kellett volna csábítani a
tolvajt legmélyebb fantáziájával, szíve leghőbb vágyával. Erre nem
számított, gazdagságra, hatalomra, sikerre, még hírnévre is, de a
szexre? Az igazi opportunista, nevetett maga elé, ő meg gyorsan
engedelmeskedett neki, ahogy a lány mélyebbre vonta a saját
csapdájába.
Aztán belépett a hálószobájába és megszűnt számára a világ.
Sokkal szebb, mint képzelte, teste saját holdfényétől tündököl.
Elméje zakatolt. Mi lehet? Szinte enciklopédikus tudással
rendelkezett az Ősi Fajokról, mivel ő a legősibb közülük. Emlékei
között kutatott a lény után, de csak üres falba ütközött. Csak egy
kísértő emlékfoszlány gúnyolódott vele, mikor egyszer régen
megérezte a szélben az őt megőrjítő illatot.
Most már emlékezett. Évszázadokkal ezelőtt leszállt egy erdőbe
Észak-Umbriában, a halovány, vad illatot űzte, mely hasonlított a
tolvajéra, ám horkantva kellett tudomásul vennie, hogy újra meg újra
eltűnik előle. Biztos volt benne, hogy egy rejtélyes lény neszezését
hallja a növények közt, ahogy eltűnik előle. Az erdő zsongott a
zöldellő növények erejétől, mikor még ő és a világ is fiatalabb volt.
Az álomban minden erejével a nőre koncentrált, mohón próbálta
kategorizálni és felfogni, mi történik, hatalmas emlékezetében a
megfelelő hely után kutatott. Ám elbukott. A lány mágiája finom
munka, nőies rétegeitől és szépségétől csak még összetettebb lett.
Vadnak és rejtélyesnek tűnt, hűvösnek, akár a lány holdfényszerű
ragyogása. Egész teste megfeszült a döbbenettől, mikor kecsesen
ringatva csípőjét megindult felé, ajka elnyílt, tekintete telve érzéki
sóvárgással.
Utána sóvárgott, a Nagy Bestiáért. Cuelebre után. A sárkány után.
61 THEA HARRISON

Akkor nem ismert magára, sem a benne kitörő vulkánra. A bestia

lecsapott, erőszakos, vad erővel tette magáévá a lányt.
Neki pedig tetszett.
Elvakította a vágy, perzselte úgy, mint még soha semmi.
Áldozattá vált a teste és ősöreg lelke is. Az elbűvölő vált az
elbűvöltté. A nő kecses testének hullámzása isteni érzés volt. Éhségét
csak fokozta telt, készséges ajka. Csak arra tudott gondolni, hogy
farkával mohón belé temetkezzen.
Sikerült észben tartania, miért is vetette be a bűbájt. Emlékeztette
magát, hogy bármilyen intenzív és gyönyörteljes is az álom arra
tervezték, hogy táplálja az éhet, nem annak kielégítésére. Áldozata
gyengeségét és vágyait saját maga ellen fordította, hogy így uralma
alá vonhassa. Egyikük sem elégülhetett volna ki az álomból, csak
fokozta volna az éhségüket.
Ám, mikor erősített a varázslaton és a végső megadást követelte
tőle, a lány megtagadta.
A tolvaja visszautasította.
Felmordult, darabokra tépte a mahagóni komódot. Felkapta az
ágyat, azt is áthajította a szobán, majd megpördült és öklével a falra
csapott. Lehet, hogy eltalált egy gerendát, mert valami felnyögött és
a fal megroggyant.
Kivágódott a szobaajtó. Szemmel szinte követhetetlen sebességgel
pördült meg, kivicsorította a fogát. Rune és Aryal két ciklonként
viharzott a szobába, félig voltak csak felöltözve, testüket mégis
fegyverként használták. Jobbkeze egy kardot lóbált, Aryal egy
félautomata pisztolyt. Rune balra lépett, a száznyolcvan centi magas
hárpia pedig jobbra tért ki, csak eztán tűnt fel nekik, hogy nincs
veszély. Megálltak.
Az őrszemei javára legyen írva, nem futottak el feldühödött uruk
elől. Sőt, Dragosnak el kellett ismernie, bátor dolog, hogy egyáltalán
beléptek a szobába. Ez a gondolat segített neki végül annyi
önuralmat összeszedni, hogy ne tépje le a fejüket a nyakukról.
 DRAGON BOUND 62

– Rossz álom? – kérdezte Rune felegyenesedve, kardját a föld felé

fordította.
– Megvan az emberi neve – mondta. Mind tudták, kire gondol. –
Pia Giovanni. Deríts ki róla mindent, amit lehet és gyorsan, aztán
hozzátok elém a boszorkányt. Szükségem van egy nyomkövető
igézetre.
A hárpia Aryal felvont szemöldökkel nézett végig a hajnali fénybe
vont, tönkretett szobán. Egy pillanatig élete csak egy hajszálon
függött. Ha akkor egy szót is szólt volna, egész biztosan tűzhalál lesz
a jussa.
– A PICSÁBA, MOZOGJATOK!
A lakás beleremegett ordításába. Az őrszemek kisiettek az ajtón.
Szóval épp olyan okosak, mint amilyen bátrak.
A varázslat visszamaród foszlányai kínozták. Felöltözött, majd
kilépett az erkélyre. A penthouse a börtöne. Még a város hatalmas,
elterülő, zajos képe is börtönnek tűnt. A levegőbe akart emelkedni.
Késztetést érzett valami levadászására, de a boszorkány érkezéséig
nem repülhet.
A sárkány a perem szélére állt, kezét ökölbe szorította, résnyire
szűkült szemmel figyelte az apró, fürge embereket nyolcvan
emelettel maga alatt.
Rövid idő elteltével Rune telepatikusan vette fel vele a
kapcsolatot. Uram, megérkezett a boszorkány.
Az irodámba, felelte. Az erkélynek arra a részére ment, ami alatt
az iroda állt, aztán levetette magát az alsó erkélyre.
Rune és a boszorkány már a szobában volt. A griffet nem
nyűgözte le hirtelen megjelenése, de a boszorkány nagy szemeket
meresztett rá, ahogy felegyenesedett. A magas, gőgös szépségű,
spanyol nő hamar lesütötte a szemét, mikor kinyitotta az ajtót és
bemasírozott a helyiségbe.
A Cuelebre Enterprises néhány éve már szerződésben állt a város
legjobb boszorkányával. Dragos ráeszmélt, sosem jegyezte meg a
63 THEA HARRISON

nevét. A félelmével nem törődött. Minden ember félt tőle. Ahogy

kell is.
– Nyomkövető igézetet akarok tenni egy nőre – morogta.
A boszorkány félrebillentette a fejét. – Természetesen, uram.
Persze, bizonyára tudja, minél több információt kapok a célpontról,
annál jobban létre tudom hozni az igézetet.
– A neve Pia Giovanni – mondta Dragos. Átnyújtotta a nőnek a
vegyesbolt egyik felvételét. – Így néz ki.
A boszorkány megdermedt, mikor meglátta a fényképet.
Arckifejezése ugyan közömbös maradt, de valami megváltozott a
tartásában, a légzésében, felkeltette a ragadozó figyelmét. Egy
könnyed mozdulattal ott termett mellette. Érezte a lány testéből áradó
hőt, a nyakában, a csuklójában lüktető ereket, amik most zakatoltak a
közelségétől. Igazságérzékelő képességével végigmérte.
– Ismered ezt a nőt?
A boszorkány ránézett sötét szemével.
– Láttam a Mágikus negyedben. Nem tudtam a nevét – felelte.
Arcáról továbbra sem lehetett semmit leolvasni. Nem egy ártatlan,
hanem egy mesteri csaló nyugalmát ismerte fel benne Dragos. De az
igazat mondta. A ragadozó visszahúzódott. A fotók felé biccentett.
– A neve és a fotó elég neked?
– Tudok velük igézetet bocsátani rá – mondta a boszorkány. – De
sokkal tartósabb lenne és tovább tartana, ha lenne valamim, amit
kötelékként használhatnék. Egy jó nyomkövető igézet sokkal
bonyolultabb, mint egy kereső igézet. Úgy kell mozognia, ahogy a
tárgya irányt változtat.
Dragos nem lepődött meg, benyúlt az ingzsebébe és előhúzta a
frissentartó tasakot, amiben a megviselt blokkot tartotta.
– Történetesen van valamim, amit használhatunk.
 DRAGON BOUND 64

NÉGY

iát megrázta a durva ébresztő, legurult az ágyról és beugrott a

P fürdőbe egy gyors zuhanyra. A hátizsákjában nem voltak
piperecuccok, csak egy kézkrém és egy ajakbalzsam, így kénytelen
lesz a motel egyszerű szappanját használni. Egy örökkévalóságig
tartott a hajába és egy ruhába dörgölni egy keveset, de legalább az
víz meleg és volt bőven. A nyaka oldalán érzékeny volt a bőr.
Megállt, megdörzsölte azt a részt. Mi ez?
Egy gyors öblítés után belecsavarta a haját egy törölközőbe, a
másikkal megszárította a haját, majd letörölte a párát a tükörről.
Egy harapás. Harapásnyom. Ujjával megtapogatta a
nyakhajlatában lévő sebet. Nem törte át a bőrt, de látni lehetett a
fogak nyomát, a szívás nyomán máris kékült a bőr.
– A gazember kiszívta a nyakam? – suttogta. Egy álomban?
Libabőrös lett. Megdörgölte a karját, nem nézett többet sápadt,
sötét karikás szemű arcára.
Az a szörnyű álom valahogy a valóság volt. A mágiája elérte.
Tudta, hogy néz ki. Elárulta a nevét.
Most azonnal tűnj el innen.
Még jó, hogy van három másik személyazonossága is, mert most
kénytelen kitörölni azt, amivel egész eddigi életét élte. Pia
65 THEA HARRISON

Alessandra Giovanni-nak mennie kell. Újabb veszteségérzet járta át.

Anyja nagy szeretettel adta neki ezt a nevet arra az időszakra
emlékezve, amit a középkori Firenzében töltött. Mennyi mindent kell
még Piának elveszítenie? Úgy tűnik, mindent.
Ez túl sok volt fáradt elméjének. Egy kefével átfésülte a
kondicionáló nélkül nyomorúságosan göndörödő haját, majd felvette
koszos ruháit.
Mikor elindította a Hondát a műszerfalon lévő óra reggel fél hetet
mutatott. Alig két órát aludt.
Áthajtott egy újabb gyorsétterem mellett, vett magának egy
gyümölcslevet, még több kávét, pár almakarikát, bár enni nem igazán
tudott. Dél felé tartott, mikor az ég pasztellszínekben köszöntötte az
új napot. Minél messzebb ment, annál melegebb lett, végül még az
ablakokat is letekerte és a Honda tetőablakát is kinyitotta.
Ha valami más okból kifolyólag utazna, még jól is érezné magát.
Az ég felhőtlen. Dél-Karolina tájai olyan mások, mint amihez szokva
van. A növények néhány héttel előbb bontogatták szirmaikat, mint
New Yorkban, a föld különösen hatott érzékeire. Élénk, zöldellő
növényekkel körülvett házak mellett haladt el, kertjük tele
kaméliákkal, rózsákkal, azáleákkal és rózsaszín szirmokkal pompázó
magnólia bokrokkal. Ezüstös szakállbromélia nőtt az öreg tölgyek
ágán, ahogyan a gyönyörű nőket öleli körbe divatos stólájuk.
Charleston és környékének elegáns szépsége olyan mást volt a
nemrég maga mögött hagyott városi tájtól.
Ironikusan kuncogott, mikor Quentin útba igazította a Folly
Beach-en álló házhoz. Folly, mint szamárság. Ha! Húsz percre volt
Charleston déli részén. A legtöbb ház, mint azt a férfi elmondta,
vakációs bérház. Már vagy harminc éve áll ez az épület a
tulajdonában, bebútorozta és rendben tartotta, vannak benne
evőeszközök és terítők is.
Mikor közeledett a célhoz megállt egy szupermarketnél, hogy
vegyen magának ruhát, néhány szükséges holmit, piperecuccokat,
aszpirint, egy fizetős mobilt és némi ételt. A kasszánál megadta
 DRAGON BOUND 66

magát a kísértésnek, vett egy üveg scotch-t is. Egy nőnek legyen
fontossági sorrendje. Ha nem érdemel meg egy italt a pokoli hét után,
amit elszenvedett, akkor ki más érdemelné?
A vásárolt holmikat bepakolta a Honda csomagtartójába. Nem
sokkal később már lassan haladt a Folly Beach mentén haladó úton.
A házak közt elő-előbukkanó Atlanti-óceánt nézte. Az óceán illata
betöltötte az autót.
Itt másmilyen a napfény, tisztább, vékonyabb, érzett a közelben
egy mágiában fürdő helyet. A közelben bizonyára van egy
dimenziókapu a Másvilágra. Nem lepődött meg, mivel a tünde udvar
vagy Charlestonban, vagy annak közelében található.
Quentin háza az út végén állt a part mellett. Nagyobb volt a
korábban látott épületeknél, saját kocsifelhajtó és garázs is tartozott
hozzá. Miután leparkolt, csomagjait a vállára kapva belépett az ajtón.
A ház kissé üresnek hatott, bár a havi takarítószolgálatnak
köszönhetően legalább tiszta és friss.
Három hálószoba közül választhatott. Elpakolta a kaját, majd
kiválasztotta a legnagyobb hálószobát és a belőle nyíló fürdőt. A
pipereholmikat a fürdőszobaszekrényre dobta, új ruháit és alsóneműit
pedig a komód tetejére. Törölközőket és lepedőket is talált, bevetette
az ágyat lassú, módszeres mozdulatokkal. Amint az ágy elkészült
levette a farmerját, bemászott a takarók alá és egy párnát magához
ölelve összegömbölyödött.
Nemsokára majd töri a fejét a következő lépésén, kitervel valamit.
Ha Cuelebre nem is jöhet ilyen mélyen be a tünde udvarba, Isten
tudja csak mennyi a pénze, ráadásul valószínűleg még annál is több
alkalmazott áll rendelkezésére. Nem mert túl sokáig maradni.
Csak egy kicsit lehunyja a szemét.
Néhány órával később meglepetten ugrott fel. Pár pillanatig nem
emlékezett rá hol van és miért. Aztán az emlékek elárasztották, a
párnákra hanyatlott.
Oké. Az élet szívás. De legalább nincs több ijesztő szexálom, ahol
megharapják.
67 THEA HARRISON

A szoba túl melegnek, párásnak tűnt. Bár behúzta a függönyöket,

a tompa napfény elárulta, a nap már sokkal alacsonyabban jár.
Kikászálódott az ágyból, felvette az új ruháit – egy alacsony derekú
halásznadrágot, szandált és egy piros spagettipántos topot. Melle
kidomborodott, mivel kicsi és feszes nem volt szüksége melltartóra.
Kikukkantott. Kora este volt, talán öt óra felé járhat. A fürdőbe
ment, hideg vizet locsolt az arcára. Miután újra átkefélte rakoncátlan
fürtjeit, lófarokba kötötte a haját. Ezután a konyhába ment, melyet az
étkezőtől egy pult és bárszékek választottak el. Az étkezőben
hatalmas üvegajtó állt, ami néhány egyszerű bútorral berendezett
teraszra nyílt. Lépcsőn vezetett a strandra.
Lement a partra. Csak állt a felmelegedett homokban és mélyeket
lélegzett, miközben a határtalan horizontot figyelte, hallgatta a parton
megtörő nyugodt hullámok hangját. Lerúgta a szandált, a víz
széléhez ment hagyta, hogy a habja beborítsa az ujjait. Nagyon
hideg. A vállára telepedett feszültség enyhülni látszott.
A kora este miatt csak kevesen tartózkodtak a strandon. Egy nő a
két gyerekével sétálgatott a vízpart mentén, úgy ötvenméternyire
tőle. Kagylóhéjakat, kavicsokat gyűjtögettek, míg valaki ki nem
kiáltott nekik a közeli házból és be nem mentek.
Felsóhajtott, próbált az agyára nehezedő akadályok ellenére
gondolkodni. Flippergolyó módjára pattogott egyik ötlettől a
másikig. Legalább az alvás miatt kicsit tisztább a feje.
Eltöprengett, vajon Keith életben van-e még. Meglepetten
tapasztalta, hogy szomorúsággal tölti el a gondolat. Azon a rejtélyes
erőn gondolkodott, ami elég erős ereklyét tudott csinálni ahhoz, hogy
Cuelebre védővarázslatait is áttörje. Megborzongott. Ne is gondolj
rá.
Aztán Quentinre és vad védelmezésére gondolt, ahogyan
makacsul segíteni akart neki, a csontropogtató ölelésre, amit kapott.
Könnybe lábadt a szeme. Oké. Erre se gondolj. Keith már nincs
többé. Ahogy Quentin sem. Az élete már nincs többé.
 DRAGON BOUND 68

A homlokát ráncolva megdörgölte a szemét. Szóval, mit is tud?

Cuelebre ismeri őt. Ez a probléma rendezve. Tudja, hogy néz ki.
Talán még azt is, milyen az illata, szóval hiába változtatja meg a
külsejét, vágja le és festi be a haját, akkor is okosan álcáznia kell
valahogy az illatát.
Itt maradhatnék, itt hagyhatnám a Hondát. Új autóra lesz
szükségem, egy tetszőleges választásra, amit nehéz lekövetni, talán
többször is le kellene cserélnem a járművet. Ezzel lelassíthatnám.
Véletlenszerűen kell mozognom, és teljesen elszigetelődni
Quentintől, vele együtt a múltamtól. Ki kell valahogy zárnom a
gazembert az álmaimból is.
Ehhez sokkal nagyobb mágikus gyakorlatra lenne szüksége, mint
amivel ő rendelkezik. Anyja talán el tudta volna rejteni fizikailag és
mentálisan is, de a vére nem csordogált olyan erősen Piában. Bár
elég jól kiképezték mágiahasználatban, felét sem tudja megtenni
annak, amire anyja képes volt.
Quentin utolsó ajándéka az előző éjszaka a 800-as szám volt, amit
meg kellett jegyeznie. Ismerek embereket Charlestonban, mondta.
Ha szükséged van segítségre, hívd őket.
Meg merné tenni? Kik lehetnek azok az emberek? Észak felé
fordult, a ház felé sétált. Itt mer vajon maradni még egy éjszakára?
Felpillantott az égboltra és megtorpant. A távolban a víz felett
megremegett az ég. Mint mikor az aszfalt gőzölög nagy nyári
melegben. De a májusi levegő már kezdett lehűlni, az ég elsötétedett
keleten és a közelben sehol nem volt aszfalt.
Leárnyékolta a szemét. Mi lehet az? Nagynak tűnt, mintha
gyorsan növekedne. Figyelte, hogyan növekszik a paca, gyomra
elszorult. Még soha nem látott ehhez hasonlót, de tudta, hogy nem
jelent jót.
Várjunk csak egy percet. A folt az égen nem nőtt nagyobbra.
Közeledett.
Picsába!
69 THEA HARRISON

Pia teste felett az ösztönei vették át az uralmat. Sarkon fordult és

futásnak eredt. Lehet, hogy nem sokat örökölt anyja képességeiből,
de ha valamit nagyon is jól tudott, akkor a futás. Meztelen lába
belesüppedt a homokba.
Ám a szinte repülés nem egyenlő a tényleges repüléssel. Bár
minden erejét beleadta a lendületbe tudta, hogy nem lesz képes
elmenekülni az elől, ami üldözi.
Egy árnyék borította be. Csak egy pillantást vethetett maga előtt a
homokban a hatalmas szárnyakra, a kígyószerű nyakra és a hosszú
fejre. Aztán az árnyék összezsugorodott, egy pillanattal később pedig
egy hegy teperte le.
Olyan erővel zuhant a homokba, még a lélegzete is elakadt. A
hegy felvette egy kemény, nehéz férfitest alakját. Izmos karok
landoltak a feje két oldalán. Hatalmas kezek ragadták meg a
csuklóját, egy hosszú comb feküdt keresztbe a lábain.
Nyöszörgött, próbálta sajgó mellkasát kitágítani, hogy levegőt
szívhasson a tüdejébe, tenyere és térde felhorzsolódott az eséstől.
Csak meredt az őt fogságban tartó kezekre. A karokhoz hasonlóan
erősek, sötét bronzszínűek voltak, igen drámaian hatott a lány sápadt
bőréhez képest.
Agya sikoltott. Annyira halott.
A férfi lehajolt, mélyen beszívta hajának illatát. Görcsös remegés
futott végig a lány testén. Szagolgatja. Megérezte orra hegyét a
tarkóján. Arcát a hajába temette. Torkára forrt a nyöszörgés.
– Jó kis fogócska volt – morogta mennydörgő hangon.
Pia köhögött.
– Nem tartott túl sokáig.
Eltűnt hátáról a súly, a férfi egy könnyed mozdulattal a hátára
gördítette. Pia kiterülve feküdt a homokban, mert újra leszorította a
csuklóit.
Dragos a fogait kivillantva elmosolyodott.
– Bármikor megismételhetjük.
 DRAGON BOUND 70

A lány elképzelte, hogy elengedi, majd újra ráveti magát, mint

mikor egy nagymacska játszik az áldozatával, és megborzongott.
– Nem lenne szabad itt lenned – suttogta. Szeme könnybe lábadt
az eséstől. Igyekezett a fölé hajoló sötét, komor arcra fókuszálni.
Aztán kitisztult a látása.
Cuelebre lélegzetelállító. Energia és erő áramlott belőle, sötét
napként ontotta magából. Jóképű, de brutális, arcvonásait mintha egy
szobrász faragta volna gránitból. Bőre sötét enyhe bronzos
árnyalattal, ragyogó sárkányszeme, akár a forró arany. Emberi
alakjában több mint két méter magas, százharminc kilónyi alakváltó
férfi terült el a testén. Hozzá képes Pia nagyon aprónak és
törékenynek érezte magát.
Haja tintafekete. Akár álmában. Selymesen siklott az ujjai közt.
A támadás okozta döbbenet még nem múlt el, de egy lenyűgöző
dologra így is figyelmes lett. Combját ismét átvetve a lábán, Dragos
a nyakára meredt. Ekkor érette meg. A harapásnyomot nézi. Egy
hosszú dolog növekedett a lány csípőjénél.
– Szóval, ez most a hosszú, pikkelyes, hüllőszerű farkad, vagy
csak ennyire örülsz nekem?
Nem, nem mondhatta ezt.
Vagy mégis? A szégyentől összerezzent, szorosan behunyta a
szemét és várta, hogy szétfröccsenjen ott a strandon.
Ám semmi nem történt, se jó, se rossz. Még. Talán, ha nem nyitja
ki a szemét, nem is fog.
– Nem akartam ezt mondani – súgta remegő ajkakkal. – Ö, ne is
figyelj az őrültre, aki megszállta a testem.
Ahogy a csend tovább nyúlt köztük, óvatosan kinyitotta a szemét.
A férfi őt tanulmányozta, tekintete éberen érdeklődő.
– Megszálltak? – kérdezte.
Piának meg kellett köszörülnie a torkát, mielőtt felelni tudott
volna.
71 THEA HARRISON

– Azt hihetné az ember, nem igaz, amennyi idióta húzásom volt az

elmúlt pár hónapban. Nagyjából csak a stressz miatt történt. Ez az
idegen úgy tűnik átvette az irányítást a szám felett. Nem telepítettek
bele féket. Már ne vedd sértésnek – kunkorodott fel a lány remegő
szája. – Lefogadom, hogy vissza akarod kapni azt a centet, ugye?
Egy rugalmas mozdulattal elengedte a csuklóját, feltérdelt.
Ragadozó tekintete tovább szűkült.
– Szerinted?
Pia nem tudta megállni, remegő ujjakkal megigazította a férfi
gallérját. Ujjai mintha finom kis gallyak lennének vastag nyakához
képest.
Dragos lenézett a kezére. Pia erre visszahúzta, összefonta őket a
mellkasa előtt.
– Azt hiszem – kezdte halkan –, hogy bármit megtennél a
tulajdonod visszaszerzéséért. Nem számít, mit vittek el, nem számít,
mibe kerül, nem számít, hova kell menned érte.
– Senki nem veheti el azt, ami az enyém. – A férfi morgásába a
talaj is beleremegett. Kivicsorította a fogát, lehajolt, hogy
szemmagasságban legyenek. – Senki.
Szűz Mária, egyszerre rémisztő és lenyűgöző. A lány szeme
megint könnybe lábadt, ezért nem látta tisztán. Bólintott.
– Tudom. Én… Én biztos vagyok benne, hogy ez neked nem
jelent túl sokat, nem is várom, hogy bármin változtat, de sajnálom –
suttogta.
Dragos oldalra billentette a fejét, kiélesedett a figyelme. – Az
üzenetedben is ez állt.
Hangok közeledtek. Pia egy feléjük tartó, kéz a kézben andalgó
párocskát pillantott meg. Dragos a szájára szorította a kezét, hogy
elhallgattassa. Ahogy mindketten figyelték a tőlük alig ötlépésnyire
elhaladó, mit sem sejtő párocskát Pia rájött, a kíváncsi tekintetek elől
rejti magukat. Csak ezt lehet. Máskülönben valaki hívná a
 DRAGON BOUND 72

rendőrséget mondván, egy férfi zaklat egy nőt a strandon. Akkor

bizonyára elkerülhetetlen lenne a tömegmészárlás.
Miután a párocska elhaladt, Dragos egyik kezére támaszkodott, a
másikkal végigsimított az arcán, az állán, majd nyaka oldalán.
Figyelte az ujját, ahogy végigsimított kulcscsontján, le a pólója
nyakáig.
Mintha forró, perzselő ösvényt húzott volna puha bőrén. Pia még
jobban megborzongott, elharapott egy nyögést. Azta, sosem hitte
volna, hogy ilyen elcseszett a szexualitása. Ez a férfi minden
ragadozók ragadozója, még fölötte guggolva is fenyegetés áradt
belőle. Ő az egyetlen ismert sárkány. Mintha valami természeti
emlékmű lenne, vagy ilyesmi.
Ó, egek, nem csak idősebb a Grand Canyonnál, de mintha ő lenne
a pápa, a fey király és az Egyesült Államok elnöke egybegyúrva.
Némelyik ősi kultúra szemében ő egy isten.
Olyan nagyon bántani fogja, mielőtt olyan halott lesz, ő mégis
csak arra tud gondolni, milyen érzés volt az álomban, ahogy
megcsókolta, ahogy ujja finoman végigsimított a testén. Elméje
leállt. Lenézett a férfi kezére. Szíve zakatolt, légzése szaggatottá vált.
Dragos ujjai közé vett egy tincset. Azután feltartotta az esti nap
fényébe. Erre-arra forgatta, csak meredt a szálakra. Egyáltalán nem is
próbálta a helyén tartani. Ennyire esélytelen lenne a szökés. Puszta
figyelmébe beleremegett a teste. Érzéki forróság söpört félre minden
maradék értelmes gondolatot. Pia puncija azonnal nedves lett.
Sosem érezte magát ennél nagyobb szégyenben, zavarban, ennél
meztelenebbnek. Egy alakváltó különösen érzékeny orrával,
természetesen a lány testének minden aprócska változását is
érzékelhette. Bizonyára tisztában van egyre növekvő izgalmával.
Kétségtelenül olvasott minden érzelmében a feromonoknak hála, míg
a lány semmit nem tudott róla. A férfi tekintete annyira zárkózott,
tekintete olyan ádáz volt, hogy fogalma sem lehetett, mire gondol…
hacsak…
73 THEA HARRISON

Lenézett hatalmas testére, mellyel megtámaszkodott a lány felett,

széles vállain át a mellkasára, majd karcsú, feszes csípőjére. Nem
divatosan, inkább praktikusan öltözött, farmert és egy egyszerű, fehér
Armani selyeminget viselt, aminek ujját felhajtotta, derekát betűrte.
Pia beszívta alsó ajkát, farmerjának tagadhatatlanul kidudorodó
cipzárját nézte. Ettől is, ahogy a férfi testétől elkerekedett a szeme.
Hát jó. Ami a méreteket illeti, az álom nem csak a fantáziáját akarta
kielégíteni.
Azon töprengett, vajon még akkor is izgalmi állapotban volna-e,
mikor letépi a fejét a nyakáról. Elvégre Dragos egy sárkány,
alakváltó bestia, az egyik legöregebb az Ősi Fajok közül, hírhedten
komisz, kegyetlen és ravasz. A normális emberszerű
gondolkodásmód nem illik hozzá.
– Nos, ez társadalmilag megmagyarázhatatlan – dünnyögte.
– Csitt – feddte meg Dragos.
Elhallgatott, kitisztította az elméjét és várt, miközben Dragos
tovább figyelte a tincseit.
Számára mindig is olyan közönségesnek tűnt a haja, sűrű és
annyira sápadt szőke, szinte már fehér. A napfényben a vége
aranyosan csillogott. Ha kiengedte és nem kötötte lófarokba,
általában valahol a válla és a dereka közé ért le.
Dragos az ökle köré tekerte a vastag tincset, majd az orrához
emelve megszagolta. Tessék. Itt a rejtély, amit nem tudott megoldani.
Vad napfényként gondolt rá, de ez csak akkor volt, mikor egyetlen
darab papírka állt rendelkezésére.
Az igazi valóság letaglózta. Valahogy finom, nőies illata nem
csupán magába szívta a napsütötte levegőt. Szinte a lehetetlenbe
repítette, vissza arra a reggelre, ahol túlvilági fényben és mágiában
fürdött. Abba az ősi időbe, olyan átható, olyan tiszta és fiatal.
Ráérősen visszatalált a jelenbe, ujjaival morzsolgatva a haját
tovább fürkészte a lányt. Mintha kínai selyem lenne, olyan az
árnyalata, mint némelyik hordalék aranytömbnek. Volt egy perui
 DRAGON BOUND 74

szobra a tizenharmadik századból, aminek éppen ilyen a színe.

Leejtette a tincseket, ezúttal a rejtélyes, kiszámíthatatlan nő minden
egyes részletét meg akarta figyelni.
– Nem hittem, hogy ilyen fiatal leszel – mondta. Ugyanaz a vad
izgalom járta át, mint egykor régen, amikor elvesztette az önuralmát
és a fák közé vetette magát a nyomában… valaminek. Lenézett a
lány elterülő, mozdulatlan testére, durván magára kellett
parancsolnia. – Alakváltó vér folyik az ereidben. És ember.
Hosszú, kecses nyakát figyelte, miközben nyelt.
– Huszonöt vagyok – felelte a lány rekedtes hangon.
A ragadozó felfigyelt rá, hogy nem tett megjegyzést az alakváltó
vérre. Ám tompa erő áradt belőle, az álomban pedig emlékezett rá,
hogy holdfényszínben ragyogott. Csak szimbolikus volt csupán, vagy
valós? Miféle alakváltó vagy fey ragyogna így? A tündék
rendelkeztek fénnyel, de nem olyannal, mint Pia.
– Nézz magadra – dünnyögte magának Dragos. – Egy gyermek
vagy még, csak egy pillanat, egy szívdobbanás.
Pia remegve szívta be a levegőt.
– Több vagyok annál.
Dragos felvonta egyik szemöldökét, amúgy ügyet sem vetett az
erőtlen tiltakozásra.
Sápadtsága ellenére ékszerszerűnek hatott. Aranyszínű tónusok a
hajában. Bőre krémszínű, akár a gyöngy. Nagy, riadt, meghökkent
izgalommal vegyes szeme olyan kékeslila, mint az éjszakai égbolt.
Mint a zafír. Szinte látta a távoli csillagokat a szemében.
Feltápászkodott, magával húzta a lányt is.
– Most oda megyünk, ahol laksz.
Pia megtántorodott kissé, óvatosan méregette, készen állt elfutni.
– Miért? – kérdezte, sötétkék szeme megvillant. – Úgyis meg
fogsz ölni. Miért nem esünk túl rajta?
– Fogalmad sincs, mit fogok tenni – vágott vissza. Ez igaz, mivel
még ő maga sem tudta. Különös érzelmek és benyomások ragadták
75 THEA HARRISON

magával. Félig lehunyt szemmel figyelte az arcát. – Sok kérdésem

van. Csak áruld el, amit tudni akarok, aztán elengedlek.
– Ezt komolyan gondolod? – kutatta az arcát a lány.
– Nem – kacagott fel Dragos rekedt hangon.
Egy pillanatra harag suhant át Pia arcán.
– Ezt megérdemeltem – mondta közömbös hangon. Megfordult,
majd a parton álló ház felé vette az irányt.
Dragos homlokráncolva követte. Nem tetszett neki, ahogy kisétált
a kamera elől a fotón, most sem tetszett neki tompa, közömbös
hangja, zárkózott arckifejezése. Eltompította ékszerhez hasonló
árnyalatait. Összekeveredett az illatában a félelem és a stressz,
elnyomták mámorító izgalmát, normális illatának mámorító, vad
fiatalságát.
Sokkal érdekesebb volt az átsuhanó harag. A haragnak is van
illata, akár a tábortűz.
Pia felnyalábolt a homokból egy pár szandált. Feszes seggét,
hosszú, karcsú lábait figyelte, ahogy fellépdelt a lépcsőn az erkélyre,
majd bement a félrehúzható üvegajtón. Odabenn ledobta a
szandálokat. Ahogy Dragos belépett utána becsukta és bezárta az
ajtót.
Pia a konyhába ment a mosogatóhoz, minden figyelmével arra
koncentrált, hogy ledörzsölte a tenyeréről a homokot. A ház kezdett
hűvös lenni, a konyhakő hideg lett homokos lába alatt. Lófarka, akár
egy patkányfészek.
– Éhes vagy? – kérdezte ugyanazon a tompa, közömbös hangon.
Dragost ismét meglepte. A falnak támaszkodott. Sosem tudhatja,
mit mond legközelebb a testébe költözött őrült.
– Mi van, ha igen? – kérdezte.
Pia feszült pillantást vetett rá.
– Ha az vagy, akkor rendelnem kell. Vegetáriánus vagyok, te
pedig híresen nem. Feltételezem, nem szerepelek a vacsoraterveid
között, nekem viszont semmim sincs számodra.
 DRAGON BOUND 76

Vacsorát akar adni neki?

Komoly kérdései voltak a nő felé, meg kellett találnia a tulajdonát,
és a félresöpört, de még el nem űzött haragjáról ne is beszéljünk.
Igazságot kell tennie, bosszút állnia, de először is fel kell térképeznie
ezt az ismeretlen terepet, ahova tévedt.
Ekkor ráeszmélt valamire. Hosszú életében először, talán
évszázadok óta most először nem unatkozik. Attól a pillanattól
kezdve, hogy felvette azt a darab papírt a kincseskamrában, a kis
tolvaja újra és újra meglepte.
Dragos megdörzsölte az állát, felkészült a szórakozásra.
– Szerezz valamit – mondta.
Pia lapozgatni kezdett egy telefonkönyvet az asztalon. Átlapozta
az arany oldalakat, majd az Ősi cégek zöld listáit kezdte böngészni.
Lehajtott fejjel maga elé motyogott.
Dragos előre hajolt, alig hallott valamit.
– Micsoda?
Pia elhallgatott, tágra nyílt szemekkel nézett rá.
– Mi micsoda?
– Azt motyogtad „Hozz nekem valamit, légy szíves” – mondta. –
Mit szeretnél, mit hozzak neked?
A helyzet komorságához képest Pia meglepetten érzékelte
feltámadó jókedvét. De kordában tartotta.
– Ez a normális – magyarázta a sárkánynak. – Az emberek
általában hozzáteszik, hogy „légy szíves” vagy „kérlek”. Te azt
mondtad „Szerezz nekem valamit”. A legtöbb ember azt mondaná
„Hozz nekem valamit, kérlek”.
– Á! – Dragos összefonta karját a mellkasa előtt. – De én nem
kértem semmit. Parancsoltam.
Pia megnyomkodta az orrnyergét.
– Hát persze.
Ujja végigsiklott a papíron egy Ősi étterem címéhez. Remegő
kézzel ütötte be a számokat.
77 THEA HARRISON

Egy fiatalos, dallamos hang válaszolt. Tünde.

Nagyon is tudatában annak, hogy egy metsző szempár figyeli őt
türelmesen, Pia azt mondta.
– A Folly Beachről telefonálok. – Elhadarta a címet. – Szállítanak
errefelé?
– Hát persze – mondta a hang. – Jól ismerjük a címet.
– Egy tucat steaket szeretnénk rendelni – folytatta Pia. Felnézett
fogva tartójára. – Dragos, nyersen vagy főzve szeretnéd őket?
– Csak éppen hogy megsütve – felelte.
A vonal túlsó felén lévő személy élesen szívta be a levegőt.
– Olyan gyorsan ott leszünk, ahogy lehet – mondta a férfi. –
Eltarthat egy kis ideig. Egy óra múlva szállítunk.
– Amilyen hamar csak lehet, rendben – fejezte be a lány.
Törölte a számot a telefon memóriájából, kikapcsolta és a pultra
tette. Nem hitte, hogy Dragos elnézett akár egy pillanatra is, amióta
beléptek a házba. Még egy dolog, amit hozzáadhat egyre növekvő,
nem túl valóságosnak ható dolgainak listájához.
Csak állt ott a kezeit bámulva. Egy óra, gondolta. Egek, egy
örökkévalóságnak tűnt. Meggörnyedt a válla. Nem hitte volna, hogy
maradt még adrenalin a szervezetében.
– Hamarosan itt lesznek. Most mi lesz?
Dragos ellökte magát a faltól.
– Most – kezdte –, elárulod nekem, miért loptál tőlem. És hogyan.
Különösen a hogyant fogjuk megbeszélni.
 DRAGON BOUND 78

ÖT

P ia lesütötte a szemét. Megérintette felhorzsolt kezét.

– Az ex-pasim belezsarolt.
– Keith Hollins – mondta a férfi.
A lány meglepetten kapta fel a fejét.
– Tudod, ki ő?
Dragos felvonta fekete szemöldökét.
– Sok mindent tudok.
Őrszemei gyorsan dolgoztak reggel, mielőtt elhagyta New Yorkot.
Miközben a boszorkány a nyomkövető varázslaton dolgozott, Aryal
és néhány másik embere lefuttatta Pia Giovanni múltját. Kiszűrték a
többi eshetőséget, míg meg nem találták az igazit. Egy csapatot
küldött a lakása átkutatására, minden létező nyomot követtek. Miután
a varázslat elkészült és már rendelkezett néhány előzetes
információval, Dragos a levegőbe repült és délre száguldott
célpontjáért.
– A barátod halott – mondta.
A lánynak ez már túl sok volt. Látása elszürkült, a világa a feje
tetejére állt.
Dragos odaugrott, elkapta, mielőtt a földre zuhanhatott volna.
Lassan leültette az egyik bárszékre, fejét a lába közé nyomta. Pia
79 THEA HARRISON

lófarka összekócolódott, jegyezte meg helytelenítőn, nézte, hogyan

omlik a földre. Egyik kezét a tarkóján tartotta. A másikkal kihúzta
hajából a puffos gumit, ugyan kócos maradt, de legalább már
szabadon omolhatott alá. A gumit a zsebébe süllyesztette.
– Te ölted meg? – kérdezte fojtott hangon Pia.
– Nem. Nem is az embereim. – Pia tarkóját jegez érzés öntötte el.
Borzongás futott végig rajta. – Korábban megtalálták ma. Csúnya
halál.
– A fenébe, átkozott idióta. Próbáltam figyelmeztetni – temette
arcát a tenyerébe.
Féltékenység támadt a férfiban. Szája vicsorra torzult. A lány az ő
tolvaja, senki másé.
– Szeretted őt.
– Nem – felelte a lány elgyötört hangon. – Igen. Nem tudom.
Egykor azt hittem, de nem az volt, akinek gondoltam. Miután
szakítottam vele, a seggfej megzsarolt. Tudtam, hogy megöleti
magát. Még figyelmeztetni is próbáltam, de nem hallgatott rám. Azt
kapta, amit megérdemelt, mégis rossz hallani, hogy meghalt valaki,
akivel törődtem. – Ökölbe szorította a kezét. – Engedj felkelni. Nem
fogok elájulni.
Dragos elengedte a tarkóját. Pia felült, bár összeszedettnek tűnt,
bőre még mindig sápadt volt. Csupasz karja és válla libabőrös lett.
– Nagyon fázol – jegyezte meg Dragos. – Ez szerintem azt jelenti,
sokkot kaptál. Változtatunk ezen. – Az üveg sctotchra nézett a
mosogató mellett. Egy kávés bögrével együtt a lányhoz vitte. Öntött,
aztán a kezébe nyomta a poharat. – Idd meg, én meg keresek egy
takarót.
A lány gyanakodva méregette, miközben elfogadta az italt.
– Igen, tudom – mondta türelmetlenül. – Darabokra foglak
szaggatni. Egy nap. Ha úgy érzem. Addig is nem ájulsz el,
felmelegedsz és megnyugtatlak. – Megrándult az orra. – Nem
szeretem a nyugtalanság szagát.
 DRAGON BOUND 80

Pia eltátotta csinos száját.

– Nem… szereted… – Hisztérikus kuncogása nemsokára
nevetésbe fulladt. A bögre félrebillent a kezében.
Dragos megragadta a kezét, egyik ujját a lány szájára szorította.
– Elég.
– Persze – üvöltötte a lány. – Amit csak mondasz.
Egyáltalán nem remekelt az érzelmek terén, különösen nem a női
érzelmeket illetően. Homlokráncolva ütögette meg ujjával a lány
ajkát.
– Nem is tudom, én csak addig akarok boldog lenni, míg el nem
kezdesz szétszaggatni – csukladozta. – Ehhez mit szól, Fenség?
– Csak gúnyos megjegyzés akart lenni – mondta.
– Ami rendkívül megnyugtató egy morcos sárkánytól – kontrázott
a lány. – Pont úgy, mint az „áruld el, amit akarok, és akkor szabadon
engedlek” vicced. Nagyon bájos. Lefogadom, az összes rabodnak
tetszett.
Karcsú teste tovább remegett. Átszakadt a gát. Addig nem szed ki
belőle semmi értelmeset, míg ilyen kimerült. Dragos megragadta az
állát. Belenézett a lány szemébe, el akarta bűvölni, hogy
megnyugtassa. Ehelyett mentális falba ütközött. Lenyűgözve
vizsgálgatta, a határait tapogatta.
Mintha egyszerre lett volna természetes és szándékos. Női erő
utórezgései vegyültek bele, egy halovány jelenlét, ami egyrészt
nagyon hasonlított a lányéra, másrészt eltért tőle. Mindent összevetve
gyönyörű alkotás, egy elegáns erődítmény, ami megóvta a nő lényét.
Ezért tudta megtörni az álombéli bűvöletet. Ledönthetné a falat,
ha akarná, de az olyan lenne, mintha kalapáccsal esne neki egy
opálnak. Semmi logikust nem tudna utána kiszedni belőle.
– Elég – súgta a lány. Teste megfeszült, elhúzódott tőle. – Szállj ki
a fejemből!
Dragos erősen tartotta, a hangját használta a telepátia helyett.
– Csendet, nőszemély – dünnyögte. – Hallgass.
81 THEA HARRISON

Mély hangján dünnyögni kezdett. A hang foszlányai körbefonták,

ott kavarogtak a levegőben. Megnyugtatta és csillapította az idegeit.
Remegve megborzongott, mozdulatlanná dermedt.
Dragos aranyszínű szemébe nézett. Lehetetlen mélységek rejlettek
briliáns tekintetében. Elmerülhetne benne és soha nem találna vissza.
– A válium hozzád képest semmi – dünnyögte. – Palackozd és
vagyonokat kereshetnél.
– Már nyugodtabb vagy – állapította meg a férfi. Ádáz tekintete
kifürkészhetetlen.
– Igen – fordította el a tekintetét Pia, inkább a kávés bögréjébe
meredt. – Köszönöm – préselte ki a szavakat.
Dragos elengedte az állát és a kezét, tett egy lépést hátra.
– Igyál.
Pia felnézett, mikor Dragos eltűnt a házban. Aztán az ajkához
emelte a bögrét, kiitta a tartalmát. A scotch égette az ereit, még
nagyobbat ütött, mivel az elmúlt héten nem igazán evett semmit.
Letette a bögrét a pultra, a kezét tanulmányozta, megtapogatta az
állát. Alaposan megütötte magát, mikor a férfi leteperte, de azóta
igencsak gondosan bánt vele. Milyen figyelemre méltó. Mit
jelenthet?
Dragos visszatért, egyik kezében a korábban vásárolt kék
kapucnis pulóvert tartotta. Biccentett az üres bögre felé, aztán a lány
ölébe dobta a pulóvert. Pia felvette, a férfi ezalatt összefonta karját a
mellkasa előtt. A bárszéken ülve Dragos jóval fölé tornyosult. Míg
be nem sétált úgy vélte, meglehetősen tágas a ház.
– Kezdjük újra – szólalt meg a férfi.
A lány a karjaira szegezte a tekintetét, nagyon sötétnek hatottak a
fehér selyeminghez képest. A mellizmai közti távolság nem
mindennapi. Egy másik férfin talán túl sok lett volna. Ám ő
kecsesen, erővel hordozta hosszú testén azokat a hatalmas izmokat.
– Keith megzsarolt, hogy lopjak el valamit tőled – kezdte. – Nem
számított, mi az. Sok pénzzel tartozott valakiknek.
 DRAGON BOUND 82

– Játékadósság – mondta a férfi.

Pia felemelte a fejét. Egy vadász türelmével fürkészte.
– Máris ilyen messzire jutottál?
– Megtaláltuk az uzsorását. Szintén halott.
Jéghideg ujjak simítottak végig Pia gerincén. Szorosabbra vonta
mellkasán a felsőt.
– Néhány hónapig jártam csak Keith-szel. Egy kis ideig azt
hittem… Nem számít, mit gondoltam.
Dragos oldalra billentette a fejét.
– Mire gondoltál?
– Nem érdekel ez téged – pirult el Pia.
– Ne feltételezgesd, hogy mi érdekel és mi nem, vagy mit
gondolok, mit fogok tenni. Fogalmad sincs arról, mi érdekel –
jegyezte meg kissé élesen a férfi. Nekitámaszkodott az
ebédlőasztalnak és egyik bokáját átvetette a másikon. – Világos?
Pia bólintott, még jobban elpirult.
– Már tudjuk, hogy idióta voltam – folytatta. – Keith-szel egy
mélypontomon találkoztam, bedőltem a bájainak. Én… tapintatlan
voltam. Tudnom kellett volna, hogy elbasztam. – Elszorult a torka.
– Azt mondtad, szakítottál vele – törte meg a csendet Dragos.
– Igen, egy ideje – bólintott Pia. – Aztán múlt héten felbukkant.
Nagyon odáig volt, hogy ez majd minden adósságát törleszteni fogja
és gazdag lesz. Természetesen, akkorra már nem voltam a rózsaszín
szemüveg. Nem akartam, hogy bármi közöm legyen ehhez, vagy
hozzá. Aztán… rákényszerített.
– Megzsarolt, azt mondtad. A tapintatlanságoddal.
Közömbös hangon beszélt. Már visszanyerte uralmát az
agressziója felett. Nagyon is tudatában volt, hogy igyekezett
„odafigyelni” rá, de így is könyörtelenül hangzott. Egyik kezét a
torkára tette, míg a férfi a tekintetét boncolgatta.
– Megkérhetnélek, hogy erről ne beszéljünk? – Próbált nyugodt
hangot megütni. – Kérlek?
83 THEA HARRISON

Dragos lehunyta a szemét, elrejtette a pillantását.

– Folytasd a történetet.
– Ennyit tudok – fejezte be a mondandóját. – Ezen kívül már csak
az van, amit gondolok, és amit kitaláltam. Keith odáig volt a
„társaiért”. Az illetőkkel az uzsorásán keresztül találkozott, velük
akart üzletelni. A történeteiben mindig nagyobb figura volt, mint a
való életben, ha érted, mire gondolok.
Dragos bólintott, de nem vágott közbe.
– Nos, szerintem félig nagyon el volt keseredve, félig dicsekedett
és mindenekelőtt manipulált. Mindent megígért a kapcsolatainak,
amit csak lehetett. Időlegessé váltak az adósságai. Azt mesélte nekik,
hogy bármit meg tud szerezni, amit csak akarnak. – Nagyot nyelt. –
Ők meg erre, hogy miért nem hoz valamit Cuelebrétől. Adtak neki
egy varázslatot, amivel rátalálhatott a kincseskamrádra, Keith pedig
hozzám fordult.
– Valóban? – Dragos meg sem moccant, de megfeszült egész
testében. A belőle áradó érzéstől szíve zakatolni kezdett.
Pia megnyalta kiszáradt ajkát.
– Szerintem Keith mesélt nekik valamit rólam, de nem sokat –
súgta. – Titokban akart tartani, mert nagy játékos akart lenni és azt
gondolta, irányíthat. Azt remélte segítek neki felállítani egy üzletet.
De szerintem valami nagyon gonosz és nagyon erős manipulálta őt,
most pedig, hála nekem, van náluk valami, ami a tiéd.
– Valóban – villantotta ki a fogait halálos mosollyal a férfi. – Ezt
még később meg kell köszönnöm neked.
– A varázslattól teljesen kitört a frász – súgta a lány
mentegetőzve. – Ha nem teszem meg, amit Keith kért, akkor tudtam,
hogy dalolna, mint a madár. Feladott volna? Egyetlen perc habozás
nélkül, ha ezzel megmentheti a saját bőrét. Akkor az én nyomomba
eredtek volna. Ezért két tűz közé szorultam.
– Hol van most az az amulett? – A sárkány szeme tiszta arannyá
változott.
 DRAGON BOUND 84

– Semmivé vált, mikor használtam.

Dragos szeme résnyire szűkült.
– Éreztem volna megszűnni a varázslataim, ha megsemmisítette
volna őket, de még mindig a helyükön voltak, mikor odamentem
nyomozni.
Pia egyik kezével a fülére szorította a kezét, a másikkal a nyakát
dörzsölgette stresszes, védekező gesztusként, ahogy felidézte, milyen
érzés volt használni az amulettet. Dragos közelebb lépett hozzá,
könyörtelen tekintete tovább elemezte.
– Az amulett nem szűntetett meg semmit. A varázslata és a tieid
közt olyan érzésem volt, mintha kettészakadnék.
– Mégis sikerült átkelned rajtuk.
Pia nem válaszolt erre. Helyette a férfi arcát kutatta. Zord
kifejezésétől gondolatai messze előre szaladtak, túl a saját jövőjén.
Elzsibbadt az ajka.
– Egy ilyen erős bűbáj bármit megtalált volna, nem?
– A használója erejétől függően, igen.
Bármit. Voltak olyan dolgok a világon, amiket jobb nem
megtalálni. Veszélyes, törékeny és értékes lények, akiknek az élete
múlt a titkokon. Egy olyan amulett, mint amit Pia is használt késként
szelhetné át mindenki védelmét. Megborzongott, átölelte magát.
Minden félelme és saját biztonságáért való aggodalmától eltekintve,
ez sosem róla szólt.
Dragos a homlokát ráncolta, mentálisan számot vetett, milyen
akadályokon kellett a lánynak átvergődnie magát a kamráig, az
ismeretlen amulett az ő bűbájaival ellentétesen működött. Az
összecsapó varázslatok más embert megöltek volna. Az elegáns
erődítmény a fejében valószínűleg megmentette az életét. A
nyilvánvalóan zaklatott hangulata ellenére a lány még csak nem is
sejthette, hogy micsoda veszélyben volt.
Eltöprengett, vajon a lelkiismerete okozza-e a zaklatottságát.
Lenyűgözte a lelkiismeret szövevényes hálója. Egyik nagy kezét a
85 THEA HARRISON

lány vállára ejtette, megszorította a karcsú, inas csontot. Pia teste alig
észrevehetően megmoccant, belehajolt az érintésébe.
Egy korábbi részletre terelte a beszélgetésüket.
– Hollins így is-úgy is feladhatott, mielőtt megölték.
– Nem – sóhajtotta. – Nem tette, talán éppen ezért ölték meg.
– Hogyan lehetsz ebben olyan biztos?
– Miután megzsarolt, én is megzsaroltam őt – magyarázta. Egyik
résnyire szűkült szemével méregette Dragost. Talán helyeslést látott
csillogni a tekintetében? – Nem adtam neki, amit elloptam, míg fel
nem olvasott egy tegnap vásárolt kötést. Elveszthette a
beszélőképességét, ha rólam próbál beszélni.
Elszorult a gyomra, mikor belegondolt, mit művelhettek Keith-
szel. Csúnya halál volt, azt mondta Dragos, ő pedig nem épp túl
érzékenységéről híres. Keith halála az ő lelkén szárad, ha az egészet
a férfi kezdte? Vagy talán Pia indította el a lavinát azzal, hogy
kinyitotta az átkozott száját? A dolog moralitása már túl sok volt az ő
agyának.
– Hogy jutottál át a záraimon és a védelmemen?
Pia lehunyta a szemét, arcát a tenyerébe temette. Mit számít ez
már?
– Félvér vagyok. Nincs bennem sok alakváltó vér, nincs sok
képességem. Nem tudok alakot váltani és nincs sok erőm. Semmi
érdekes nincs bennem. – Elhúzta a kezét, felnézett a férfira. Az őt
bámulta. – Mi van? Két fejet növesztettem?
– Szerinted semmi érdekes nincs benned – mondta. – Vagy nincs
túl sok erőd.
Pia üres tekintetet vetett rá, vállat vont.
– Leszámítva talán egyetlen hülye trükköt, amit hülye módon nem
tudtam magamban tartani – jegyezte meg keserűen. – Megmutattam
Keithnek, mikor részegek voltunk és hülyültünk.
– Micsodát?
 DRAGON BOUND 86

– Könnyebb megmutatni, mint elmagyarázni. – Az üvegajtóhoz

ment, kinyitotta, kilépett a teraszra és becsukta maga után az ajtót.
Odakinn az estéből alkonyat lett. Dragos odament, öklét az üvegre
tette, mintha át akarná törni.
– Zárd be – utasította a lány.
Dragos összevonta a szemöldökét.
A lány csak meredt rá.
– Ó, gyerünk már! Tudod jól, hogy el tudsz kapni, ha
megpróbálnék elfutni.
Aranyszínű tekintete fogva tartotta a lányét, de megtette, amit
mondott.
– Látod? – kérdezte Pia, mikor belépett a házba.
Dragos előbb az ajtóra, majd a lányra nézett.
– Csináld meg újra. – A lány kilépett a teraszra. Megint besétált,
miután Dragos bezárta az ajtót. – Nem éreztem, hogy varázsoltál.
– Mert nem tettem. Ez a részem. – Zárak, lakatok… A lány
mindenen átsétált. Semmi nem tudta bezárni. Semmi, hacsak nem a
tiszta kék égből veti le magát és ül rá. Lüktető halántékára nyomta a
kezét, érezte a kezdődő fejfájást. – Csak ennyit tudok – sóhajtott fel.
– Ezt, és ismét csak sajnálom. Feltételezem, most már rátérünk a
széttépésre.
Dragos nem lépett hátra, mikor a lány bejött. Olyan közel állt
hozzá, érezte bőrén a testéből áradó meleget. Olyan erő és vitalitás
rejlett benne, ami újra meg újra megdöbbentette a lányt. Aprónak,
hidegnek és sápadtnak érezte magát hozzá képest. A kolosszális
veszély ellenére, amit ez a lény jelképezett, igen bosszantóan vágyott
hozzábújni.
Dragos a kezébe fogta a fejét. Hosszú ujjai, széles tenyere
körülzárta a koponyáját. Különös módon Pia nem félt, nem is állt
ellen, mikor felfelé fordította az arcát.
A ragadozó lehajolt.
– Bűnt követtél el. És tartozol nekem. Mondd ki!
87 THEA HARRISON

Mi ez? A tekintetéből semmit nem tudott leolvasni. Meggörnyedt

a válla, lebiggyesztette az ajkát.
– Mi van, ha nem akarom?
– Kompenzálni fogsz – mondta az alakváltók ura. – Addig
szolgálsz, míg úgy nem ítélem, leróttad a tartozásod. Világos
voltam?
– Nem lesz széttépés? – kérdezte. Tekintetét a férfiéba fúrta.
Ezúttal hihet neki, vagy újabb kegyetlen tréfát űz vele?
Dragos megrázta a fejét, hátrasimította a lány haját.
– Nem lesz. Az igazat mondtad nekem. Éreztem, miközben
beszéltél. Bűnt követtél el, de áldozat is voltál. Ez az
igazságszolgáltatás. – Lehajtotta a fejét, orra a lány orra hegyéhez
ért, mély levegőt vett. Sokkal lágyabb hangon folytatta. – De ha azok
után eredek, akik ezt az egészet elindították? Akkor bosszút állok.
Pia megborzongott, elgyengült a megkönnyebbüléstől. Kezével
végigsimított a férfi izmos mellkasán. Mintha a férfi beborítaná,
minden józan gondolata ellenére biztonságban érezte magát. Már
nem tartotta olyan mereven magát. A férfinak dőlt. Csak egy kicsit.
Óvatosan, hogy Dragos ne vegye észre.
– Nem tetszik a „szolgálni” szó. Mit akarsz tetetni velem?
– Valahogy hasznomra leszel majd – felelte.
– Mi van, ha nem akarom megcsinálni? – Lassan lehajtotta a fejét,
akár egy hervadó virág. Dragos a mellkasához húzta. – Nem fogok
újra lopni – figyelmeztette. – Szóval, ha ez a terved, akkor vissza is
térhetünk a széttépős részhez.
No, nézd csak! A kemény nagylány.
– Nem tudsz ellopni semmit, amit ne tudnék ilyen vagy olyan
módon máshogy megszerezni. Nem foglak veszélynek kitenni téged.
– Egyik kezét a fejére tette, a másikkal átkarolta. – Nem sodrom
veszélybe a kincseimet – dünnyögte.
Ezzel meg mit akar mondani? Piát megigézte az ölelése, ám ennek
semmi köze sem volt bűvölethez. Koncentrálni próbált.
 DRAGON BOUND 88

– Nem egyeztem bele, drága vagy – morogta. – Még

gondolkodom rajta.
De nem hangzott rosszul. Sokkal jobb, mint a széttépés. Tényleg
lopott tőle, ráadásul túl sokat mondott neki magáról. Az ajkába
harapott. Mi van, ha Dragos is meg akarja majd zsarolni?
– Nem tudtam, hogy adtam neked választást – mondta. Talán
szórakozottságot hall a hangjában? – Bűn és büntetés, emlékszel?
Nem alkudozás. Az udvaromban éltél, a törvényeim szerint éltél. De
nyugodtan gondolkozz rajta az úton vissza New Yorkba.
Egy autó dudált a ház előtt. Pia ugrott egyet, elhúzódott a férfitól,
mire az felvont szemöldökkel méregette.
– Ó, egek – mondta pia. – Ez… Ez a házhozszállítás lesz.
Megyek. Azonnal visszajövök.
Az ajtó felé lendült, ám a férfi átkarolta a derekát.
– Majd én.
– Ne butáskodj – feddte meg a férfit. – Egy vadló galoppozott a
mellkasában. – Azt mondta, veszek neked vacsorát, és így is lesz.
Ennyivel legalább tartozom.
– Nem. – A férfi elmasírozott mellette, hosszú lábaival falta az
ajtó és a köztük lévő távolságot.
Ó, fenébe! Épp az előtt kapta el a karját, hogy kinyitotta az ajtót,
még egyszer utoljára próbálkozott.
– Kérlek, Dragos! Hadd hozzam be én.
Dragos megfogta a vállát, visszaterelte a nappaliba.
– Valami nincs rendben. Érzem. Nem mész ki oda – mondta. Egy
rideg gyilkos arcával fordult az ajtó felé. Ereje egy gép motorjaként
éledt fel. – Nem biztonságos.
Hogy kavarodhatott össze minden ennyire? A kezét tördelte. Nem
is lépkedett, inkább kisiklott, hatalmas, csodálatos testét fegyverré
változtatta.
Egy hang törte meg a csendet. Dragos visszafordult, lába
megroggyant. Minden olyan gyorsan történt. Pia csak egy
89 THEA HARRISON

szívdobbanásnyi idő múlva fogta fel az egészet. Csak meredt az

ájultan heverő Dragosra. Vagy egy tucat tünde lépett elő a
rejtekhelyéről, egyikük a lány Hondája mögül, egy másik a járda
mellett időző kopott Ford mögül, egy harmadik a közeli bokrokból.
Fegyverüket a földön heverő alakra szegezték. Száznyolcvan centis
íjakat.
Dragos felé lendült, aki a hátán feküdt. Sötét folt jelent meg az
egyik vállán. Egyre terjedt. Térdre rogyott mellette.
– Meglőttétek! – kiáltotta. Belenézett a körülöttük álló tündék
komor tekintetébe. – Tudjátok, ki ő?
Egyikük előrelépett. Egy ezüsthajú férfi a tündék minden
szépségével, kecses könnyedsége minden más lényt eltompított.
Karcsú alkata ellenére nem csak erősnek tűnt, de mintha az itt lévők
közül – Dragost leszámítva – mindenkinél nagyobb volna az ereje.
– Tudjuk, ki ő – felelte a tünde. Rideg arccal nézett le Dragosra. –
Sárkány.
Pia Dragosra nézett. Bár sérülten hevert a földön úgy tűnt, nem
érez félelmet, ragadozó tekintetét a tündéről a lányra fordította. Pia
feltépte az ingét, a vérző lyukat bámulta a bal mellizma felett.
Szaggatott légzése hangosan visszhangzott a fülében.
– Nem értem. Egyikőtöknél sincs pisztoly. Hol van a nyílvessző?
– kérdezte. Letépte magáról a pulóvert, aztán a sebre szorította.
– Tünde mágia – csikorogta Dragos.
– Sima nyílvessző nem sebzi meg – tette hozzá a tünde. – Ez
azonban beleolvadt a testébe. Néhány napig mérgezi majd a testét.
– Mit tettetek! – kiabálta elgyötört arccal a lány. Ökölbe szorított
kézzel felállt. Dragos megragadta a csuklóját.
– Pia – mondta, mikor a lány le akarta rázni. – Ennél sokkal
többre van szükségük ahhoz, hogy megöljenek.
– Csak ártalmatlanítottuk – magyarázta a tünde a lánynak.
 DRAGON BOUND 90

– Nem érted – nézett Pia Dragosra. – Én hívtam ide őket. Az én

hibám. – Megpróbálta lefejteni magáról a férfi ujjait. Mintha
acélbilinccsel erőlködött volna. Felnézett a tündére.
A férfi már Dragosra szegezte a tekintetét.
– Engedély nélkül léptél a földünkre. Megszegted az
egyezségeket. Ennek következményei lesznek. Egyelőre a méreg
meggátolja majd, hogy átalakulj a Nagy Bestiává. Mivel levágtuk a
szárnyad tizenkét órát adunk neked, hogy elhagyd a területünk. Ha
addig nem tűnsz el, akkor nem csak tizenketten jövünk érted.
– Én szegtem meg a törvényeit – mondta Pia. – Csak értem jött.
– Az ő törvénye nem a mi törvényünk – felelte a tünde. – Ő pedig
megszegte a miénket. Sárkány, engedd el a nőt.
– Az enyém! – vicsorított rá Dragos, aranyszínű szeme
felragyogott. Morgásába a föld is beleremegett, hosszú ujjaival
szorosabban fogta a lány csuklóját. Megfeszült, fel akart kelni.
A többi tünde rá szegezte az íjat.
– Ha nem ereszted el, nem élhetsz a tizenkét óra kegyelmével.
Pia feltartotta a kezét.
– Elég! – Dragos fölé hajolt. Élete egyik legbátrabb cselekedete
volt, hogy közel hajolt a zord archoz. Valami megmagyarázhatatlan
ösztön sugallatára lehalkította a hangját. – Dragos – dünnyögte.
Nyugodt, halk hangon, mint ahogy egy sebzett állatot csitít az ember.
– Rám néznél, kérlek? Tudod ugye, hogy a normális emberek azt
mondják, „kérlek”. Most rám figyelj, ne rájuk.
Lávaszerű szeme felé fordult, égett, idegennek hatott. Lehet, hogy
átváltozni nem tud, attól még eluralkodott rajt a sárkány.
– Köszönöm – lehelte. Szabad kezével fekete haját simogatta.
Dragos követte a mozdulatot, aztán az arcára nézett. – Tudom, hogy
nagyon dühös vagy, de ígérem, nem éri meg ezért harcolni –
suttogta. Kissé meghúzta a tintafekete tincseket. Aztán megszállta az
ihlet. – Megígérted nekem, hogy nem teszel ki veszélynek. Néhány
perccel ezelőtt. Emlékszel?
91 THEA HARRISON

Veszélyes arca megfeszült.

– Az enyém vagy – mondta a lánynak.
Egy perzselő pillanatig Pia nem tudta, mit felelhetne erre. Aztán
egy újabb lámpa gyúlt ki a fejében.
– Ha elengeded a csuklóm, attól még semmi nem változik –
dünnyögte. Utánozta a férfi korábbi mozdulatát, egyik ujjával
végigsimított az arcán, aztán rásimította a tenyerét. – Kérlek.
Dragos elengedte.
Miután ingatag lábaira állt, Piának valahogy sikerült egyenesben
maradnia és a tünde vezető felé fordult, aki aprót biccentett felé.
Rámeredt.
– Ismerlek valahonnan?
Belső harangja azonnal figyelmeztetően megkondult, de a sok
kigyulladó égőtől mámoros állapotba került.
– Sosem találkoztunk.
– Biztosan láttalak már valahol. Olyan… – A tünde tengerszínű
szeme elkerekedett. – Pontosan úgy festesz, mint…
Dragos megfogta a lány bokáját.
– Igen, hasonlítok Greta Garbóra – vágott közbe hangosan. A
rettegéstől izzadni kezdett. Fogd be, tünde! – Sokan mondják.
– Hölgyem, megtiszteltetés, hogy találkozhattunk – lehelte a
tündevezér. Mélyen meghajolt előtte, korábbi tisztelete mély
hódolatba váltott. Mikor felegyenesedett tekintete ragyogott az
örömtől. – Fogalma sincs, mennyire reménykedtünk abban és
mennyit imádkoztunk azért, hogy valami itt maradjon a világon az
édesanyjából.
A többi tünde kíváncsian figyelte őket. Homlokráncolva nézte a
vezért.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz.
A férfi kezdett felocsúdni. Bár örömét mérsékelte, Pia még mindig
érezte benne. A tünde rámosolygott.
– Hát persze, elnézését kérem. Tévedtem.
 DRAGON BOUND 92

Aztán telepatikus hangja mély harangszóként csendült a fejében.

Ferionnak hívnak. Egykor ismertem egy nőt, aki hasonlított önre. A
vele való találkozás volt életem legnagyobb ajándéka.
Megtiszteltetés, hogy ezt megosztotta velem, felelte a lány. De
veszélyes számomra erről beszélni, nem az a nő vagyok. Sokkal
kevesebb vagyok nála.
Az én szememben nem. Kérem, engedje meg, hogy menedéket
kínáljunk önnek. Tudom, hogy uram és királynőm épp olyan kitörő
örömmel fogadnák, mint én. Megbecsülnénk a társaságát.
Pia habozott fél pillanatig. Ó, milyen csábító. A fogadtatás
gondolatától is megsajdult magányos szíve. De Ferion hódolata
megtorpanásra késztette. Nem tudna ilyen tekintetek kereszttüzében
élni. Főleg, hogy sokkal kevesebb annál, aminek hiszik, semmi
különleges, csak világít az éjszakában és tud egy ostoba
szemfényvesztést, no meg nagy szája folyton bajba sodorja. A tündék
között csalónak érezni magát, hiszen ő öregszik és meghal, miközben
ők örökre ugyanolyanok maradnak. Ez csak egy másfajta
magányosságot jelentene számára.
A bokája köré szoruló féltékeny kéz még erősebben fogta.
Lenézett Dragosra, aki résnyire szűkült szemmel figyelte.
Köszönöm, az ajánlatot. Talán egy nap még szavadon foglak
miatta, mondta Ferionnak. Nem fogadhatta el, de nemet sem volt
szíve mondani talán az egyetlen otthonra, amit neki kínáltak. Addig
is törlesztenem kell egy adósságot.
– Hölgyem, könyörgöm, jöjjön velünk – mondta Ferion immár
hangosan. – Ne maradjon a bestiával.
Pia leguggolt Dragos mellé, óvatosan belesett a póló alá a sebre.
Már nem vérzett. A lehető legfinomabban letörögette róla a
vérfoltokat, majd megtörölte a kezét és összehajtogatta a
ruhadarabot.
– Ez a katasztrófa mind az én hibám – mondta. – Minden tőlem
telhetőt meg kell tennem, hogy helyrehozzam.
93 THEA HARRISON

Dragos kissé enyhített a szorításán. Ujjai finoman felsiklottak a

vádliján.
Annyira bosszantotta, hogy ráripakodott.
– De mindegy, milyen nevetséges dolgokat állítasz, nem vagyok a
tiéd. Nem lennél itt miattam, ezért gondom lesz rá, hogy elhagyd a
határt. Tudom, elvesztetted a fejed és ijesztő lettél, meg birtokló és
territoriális, vissza akarod kapni a tulajdonod meg minden, de ugyan
már! Csak egy hülye egycentest vettem el. Ráadásul adtam helyette
másikat.
Hosszú, szexi, kegyetlen szája mosolyra húzódott.
A tündék nem voltak hajlandó megérinteni Dragost, ezért a
lánynak kellett segíteni neki. Mire fel tudott állni a földről és
megtámaszkodott jó karjával a lány vállán, a tündék már eltűntek.
Pia egy percig sem hitte, hogy valóban köddé váltak.
– Egy 1962-es centet vettél el – felelte Dragos fogcsikorgatva. –
Egy 1975-öst hagytál ott helyette. Nem helyettesítheti.
Pia rámeredt.
– Ó, egek, ijesztő, hogy ezt kiszúrtad.
– Pontosan tudom, mi van a kincseskamrámban és hol –
tájékoztatta a férfi. – A legkisebb darabig.
– Orvoshoz kellene menned és kezeltetni a kényszerbetegséged –
zihálta Pia. – Lehet, hogy van rá gyógyír.
Dragos mellkasa megremegett néma nevetésétől.
Pia arra koncentrált, hogy egyik lábát a másik elé helyezze. A férfi
igyekezett a lehető legkevésbé rá támaszkodni – máskülönben
mindketten újra a földön kötöttek volna ki. Akkor is olyan, mintha
egy Volkswagent akasztottak volna Pia nyakába.
Bejutottak. Dragos lehuppant a kanapéra. Egyik karját átvetette a
fején, az egyik lábát pedig kinyújtotta, lelógott a kanapé végéről. A
másik lábát átvetette a kanapé oldalán. A vér és a letépett gombok
miatt Armani inge romokban hevert. Pia széles mellkasát nézte,
nyolc izmos kockája eltűnt a farmer szegélye alatt.
 DRAGON BOUND 94

Az ég szerelmére! A pasi megsérült, ő meg úgy bámulja, mint egy

perverz a szexbolt kirakatát.
– Nincs minden rendben a fejemmel – dünnyögte.
– Ezt a megjegyzést majd később boncolgatom – jegyezte meg
Dragos a karja alól.
Pia a konyha felé fordult.
– Hozok neked egy kis vizet.
– Scotch-t.
– Oké. És vizet.
Az üveg szesszel, egy tál vízzel és egy ronggyal tért vissza.
Dragos kikapta a kezéből az üveget, letekerte a kupakot és azonnal
lehúzta az ital felét. Pia kivárta, hogy újra levegőt vegyen. Akkor
leült a fakeretes dohányzóasztal szélére, és a rongyot használva
letörölgette a vért a mellkasáról. A bemeneti seb már nem volt több
egy fehér hegnél.
– Még fáj? – kérdezte aggodalmasan.
– Igen.
– Sajnálom.
– Túl hangos vagy. Pofa be – mormolta. Pia az ajkába harapott,
befejezte a tisztogatását. A férfi felsóhajtott, fészkelődött. Bár halálos
állati eleganciájából mit sem veszített, az egyértelműen látszott, hogy
fájdalmai vannak. – Folytasd, amit a ruhával csináltál. Jó érzés. –
Szünetet tartott. – Kérlek!
– Hozok tisztát – nyögte ki a lány egy dermedt pillanattal később.
A véres rongyot a mosogatóba dobta, magához vett egy másikat és
visszament. A férfi meg se moccant. A megnedvesített ronggyal
elkezdte áttörölni a mellkasát, a vállát. Ha Dragos teste azelőtt
melegnek tűnt, most lángolt. Fogta a kockás hasán átvetett kezét,
feltűrte rajta az inget és azt is megfürdette. Ezután letette, a fején
lévő keze után nyúlt. A férfi engedte, szeme csillogott félig lehunyt
pillái alatt.
95 THEA HARRISON

– A telefonhívás volt – mondta. – A steakért. Nem a

telefonkönyvből választottam ki a számot. Megjegyeztem egy
segélykérő vonalat valakitől.
– Rájöttem – felelte szárazon.
Pia bólintott, belemártotta a meleg rongyot a vízbe, hogy lehűtse,
aztán előröl kezdte a műveletet. A szavak csak úgy ömlöttek belőle.
– Féltem, mikor felhívtam őket. Azt hittem azért jöttél, hogy
végezz velem.
– Erre is rájöttem.
– Sajnálom – bukott ki belőle. Kikapta a férfi kezéből az üveget,
és ő is meghúzta.
Ahogy leengedte az üveget látta, hogy Dragos mosolyog.
– Helyes – mondta. – Nagyon sajnálhatod is. Az elmúlt két
napban máris leírhatatlan munkámba, több tízmillió dollárnyi
káromba kerültél…
– Hé, tisztázzunk csak valamit! Nem én hisztiztem és üvöltöttem
akkorát, amitől még a holtak is feltámadhattak volna. – Kihúzta
magát, dühösen meredt rá.
Dragos még szélesebben mosolygott, fogai fehéren villantak a
szobára boruló sötétben.
– Miattad mindenféle egyezséget megszegtem a tünde udvarral,
ráadásul kutyául beteg lettem.
– Te szegted meg az egyezségeket – mutatott rá Pia. – Nem lett
volna szabad ide jönnöd. Micsoda őrület! – Elhallgatott. Szomorú
pillantást vetett rá. – Tényleg olyan kutyául beteg vagy?
– Eléggé. – Az üveg felé intett, mire a lány átadta neki. – A testem
küzd a méreg ellen. Már jobb, mint volt. Egy kis idő és képes leszek
magamtól mozogni.
Pia elfordult, kis morgással leült a földre. A kanapénak dőlve
nézett fel rá. Felhúzta a lábát, könyökét a térdére szorítva
megdörzsölte a szemét. Egyre jobban fájt a feje.
 DRAGON BOUND 96

– Nem tudom biztosan, hol ér véget a tünde udvar, de nem tart

sokáig levezetni. Néhány óra. Van egy kis időnk.
Dragos beletúrt a hajába, felemelte a tincseket.
– Szeretnék egy tincset a hajadból.
Pia felkapta a fejét.
– Tessék?
– Azt mondtam, szeretnék egy tincset a hajadból. Ha megadod,
megbocsátom a betörést.
– Oooké. Persze. – Bizalmatlanul méregette. – Szóval, adok neked
egy tincset, elviszlek a tünde határhoz, aztán csak kiteszlek?
Dragos felnevetett.
– Sosem mondtam, hogy elengedlek. Csak azt, hogy
megbocsátok.
– Tudtam, hogy túl könnyű lenne – dünnyögte. – Egyszerűen nem
tudsz világosan fogalmazni, ugye? Oké, szóval megbocsátasz, de
nem eresztesz? – Meggörnyedt a válla. – Mindegy. Amúgy is túl
fáradt vagyok ehhez a beszélgetéshez.
Dragos tovább fésülgette ujjaival a haját.
– Adtál a barátodnak belőle?
Pia szeme majdnem lecsukódott. A finom húzogatástól szinte
lehetetlen volt egyenesben tartani a fejét.
– Exemnek – dünnyögte.
– Az exednek – javította ki magát Dragos.
– Nem. – Küzdött a mámorító gyönyör ellen, próbált ébren
maradni. Erőtlenül elhessegette a kezét. – Elég. Nem tudom nyitva
tartani a szemem, ha ezt csinálod.
– Akkor ne tartsd. – Tenyerével végigsimított a fején. Tetszett
neki, milyen lágy lett az álmosságtól a hangja. Tetszett neki, hogy
már nem érezte rajta a félelmet, hogy illatába belevegyült enyhe
izgalma. – Aludj – dünnyögte.
– Határidőnk van. Állítok ébresztőt. – Fel akart állni.
97 THEA HARRISON

Mikor feltérdelt, Dragos megragadta a derekát, magára húzta.

Nem volt nehéz. Amúgy sem állt biztosan a lábán, megingott a
kimerültségtől. Tiltakozó hangot hallatott, el akarta tolni magát, de
Dragos átkarolta és csapdába ejtette.
– Feküdj le – utasította. – Majd én ügyelek rá, hogy időben
távozzunk. Aludj.
Úgy omlott rá, akár egy kártyavár. Kényelmes helyre igazította a
fejét ép vállán.
– Ne utasítgass – ásította Pia. Mozdulatát azzal álcázta, hogy
kényelmesebb pozíciót keresett, valójában azonban csak neki akarta
dörgölni arcát a mellkasához, élvezte meleg, erős testét maga alatt.
Forrósága bekúszott rideg repedésein. – Nem vagy a főnököm.
– Aludj – ismételte.
És Pia egyik pillanatról a másikra meg is tette.
Senki nem láthatta, mikor Dragos kísérletezőn a homlokára
szorította az ajkát.
Úgy határozott, ez is tetszik neki.
 DRAGON BOUND 98

HAT

M egmozdult az ágy. Pia ásított, megdörgölte az orrát. Miért

olyan egyenetlen és meleg az ágy? A szobára teljes sötétség
borult. Csak árnyékokat látott.
Dragoson feküdt, lábuk összegabalyodott. Megfeszült, próbált
felülni, de az őt körül ölelő karok nem hagyták. A fejét se tudta
mozdítani. Óvatosan megemelte. A férfi egy vastag tincset az ökle
köré csavart.
Mintha homokot nyelt volna.
– Úgy gondoltad, hogy míg alszol megpróbálok elmenekülni?
Nem hagynálak itt sebesülten – krákogta.
Dragos elengedte a haját, lesimította.
– Nem aludtam.
Ezúttal hagyta, hogy a lány felkönyököljön, egyik karjával lazán
átkarolta a derekát. Nem fog a szunyókálásra gondolni. Sem arra,
hogy a karjában aludt és döbbenetes módon milyen jól esett. Hoppá.
Épp most gondolt rá.
– Hogyhogy nem aludtál? – kérdezte. – Nagyon rosszul voltál?
– Nem szokványos ugyan, de képes vagyok napokig ellenni étel és
alvás nélkül, ha szükséges – felelte nyugodt hangon. Hangja
mennydörgésként cikázott végig a lányon. – Nem szándékozom a
99 THEA HARRISON

tünde udvarban aludni. Ráadásul, csak egy kis pihenésre volt

szükségem.
– Most hogyan érzed magad? – Pia túlságosan kába volt még,
fejét visszahajtotta, arcát a férfi mellkasára hajtotta. Mmm. Szaténos
bőr a vason.
– Jobban. A vállam helyén mintha jég lenne, de a fájdalom már
enyhült. Fel tudok kelni és mozogni, de nem hiszem, hogy jóval a
határidő lejárta előtt képes lennék átváltozni. Alaposan megtervezték
a varázslatot.
Finoman végigsimított sérült vállán. A terület forrónak tűnt,
sokkal melegebbnek, mint a teste többi része, nem pedig fagyosnak.
– Ez nem fáj?
– Nem.
Dragos elkapta a kezét, a szájához húzta. Pia megdermedt, mikor
mutatóujját a szájába vette, és megszívta.
Az álomban tapasztalt intenzív vágy visszatért. A csípőjén nyugvó
kar arrébb mozdította, míg tökéletesen egymáson nem feküdtek.
Izgalma ékes bizonyítéka hosszan, vastagon dudorodott ki a farmer
alól. Pia felnyögött, el akart húzódni. Csak annyit ért el, hogy
összedörzsölődött a csípőjük.
– Elég – nyögte.
Dragos ráérősen szívogatta az ujjbegyét. Sötét hangja úgy
simogatta, mintha egy lusta tigris dörgölőzne hozzá.
– Miért? Az álmodban kívántál. Én is kívántalak. Azóta érzem az
izgalmad. Csak néhány óra telt el. Van még időnk, mielőtt mennünk
kell. – Megnyalta a tenyerét, az érzés végigcikázott a testén, le
egészen a lába közéig.
– Ami ott történt csak álom volt – zihálta a lány.
– És? Attól még mindketten akarjuk. – Szája áttért csuklójának
érzékeny bőrére.
Pulzusa vadul lüktetett Dragos ajka alatt. Nyelvével
végigsimította az eret. Pia nem csupán megdöbbent, teljesen
 DRAGON BOUND 100

meghökkent. Tipikus faltörő kos, de érzékiségével és

gyengédségével nem tudott mit kezdeni. Muszáj újra dühbe gurulnia.
Ám csak egy kéjes nyöszörgés tört ki belőle.
– Az álom egy bűvölet volt csupán. Nem a valóság.
– Az igazság – javította ki Dragos. Hosszú ujjai lassan bekúsztak
a pólója alá, cirógatta a derekát. – Az igézet csak azt hozta, amire a
legjobban vágytál.
Pia bőre bizsergett, úgy érezte megfullad. Ki akart szabadulni,
ezúttal tényleg. Egy pillanatra Dragos karja megfeszült körülötte,
mintha nem akarná elengedni. Aztán mégis.
Tántorogva talpra küzdötte magát, nekiütközött a
dohányzóasztalnak és lelökött valamit. Víz ömlött a szőnyegre
csupasz lába alatt. Lelökte azt a tál vizet, amivel tisztára törölgette a
férfit.
Kinyújtotta a karját, addig tapogatózott előre, míg el nem érte a
falat. Ujjaival végigsimított a tapétán, végül kitapintotta a kapcsolót.
Miután fény támadt a helyiségben csak állt ott, kezével a falnak
támaszkodva, szemét behunyta a hirtelen támadt világosság miatt.
Mintha lángolna az arca. Keith és a szörnyű, elkövetett hibák.
Nem törődött anyja tanácsával, megnyílt, információkat osztott meg
magáról és mindezt azért, mert szerelmes akart lenni, érezni akarta,
hogy szeretik. Bizalomra vágyott. Csak egy szeretőt, egy társat, igazi
otthont, biztonságos menedéket kívánt magának, egy helyet, ahonnan
nem kell elmenekülnie, ne adj isten, egy nap gyerekeket.
Karjában túlfeszültek az izmok. Vállával megtörölte nedves arcát.
A kanapé rugói tiltakozva felnyögtek. Inkább érezte, semmint
hallotta, hogy Dragos mögé lép. Hiperérzékeny idegeit körülölelte
örvénylő energiája.
Dragos hozzá simult. Sokkal nagyobb kezét az övére szorította,
olyan nőiesnek hatott sajátja alatta, megborzongott. Bánata megülte a
levegőt. Dragos a feje búbjára szorította az arcát.
101 THEA HARRISON

Udvara olykor meglehetősen zajos. Sokaknak van társa. Sokan

egyedülállók. Minden alakváltó érzéki életet élt, gyakran megesett,
hogy a heves érzelmek erőszakba torkolltak.
Olykor-olykor lefeküdt egy nővel, de párzása mindig egyszerű
volt. Csak szex, semmi bonyodalom. Szemtanúja lehetett azonban
sok ennél bonyolultabb párzásnak. Megsértett érzelmek, félreértések,
féltékenység, összetört szívek, hűtlenség, szenvedély – mind része az
udvar háttérzajának.
Pia egy bonyolult nő, nem egyszerű, bérelhető szex. Eltöprengett,
mit is tegyen, mérlegelte a látott eseteket, végül mindent elvetett.
– Nem értem – szólalt meg halkan. – Kérlek, megmagyaráznád
nekem?
A fenébe vele. Most meg már tudja, hogy a „kérlek” mit tesz vele,
ezért használja. Pia megrázta a fejét.
– Öreg vagyok, gyakran kegyetlen és számító, nem biztonságos
mellettem lenni, mikor dühöngök – sóhajtotta. – Nem kérek elnézést
azért, ami vagyok. Egy ragadozó, aki más erős akaratú ragadozók
felett uralkodik. De nem akartam bánatot okozni neked.
Pia megnyugodott a szavai hallatán. A szörnyű érzés, hogy
felfedték, lassan alábbhagyott. Körülölelte a testével, energiája
beborította.
Nem értette. Azt hitte, az álom csupán a szexről szólt. Bár ennyire
egyszerű lenne! Hátrahajtotta a fejét, úgy helyezkedett, hogy a
nyakhajlatánál pihenjen.
– Az álom manipulatív volt. Nem valós. Lehet, hogy olyan
dolgokat teszel meg álmodban, amire ébren nem vetemednél.
– De az igazság is volt? – Leheletétől égnek állt a szőr Pia
tarkóján.
Milyen különös, hogy bizonytalankodik. Az arroganciát sokkal
könnyebben használta. Ennek nem lenne szabad ilyen elbűvölőnek
lennie. Komoly gondok lehetnek a fejével.
 DRAGON BOUND 102

– Volt igazság az álomban – ismerte el. – De nem csak a szexről

szólt.
– Több van benne, mint hittem. – Érezte, hogy a férfi
elmosolyodott. Olyan… elégedettnek hangzott.
– Ennek örülsz? – Ő sem bírta megállni mosolygás nélkül.
– Bonyolult vagy. Nem unatkozom.
Pia kihúzta egyik kezét a férfié alól, eltakarta a száját.
– Úgy örülök, hogy szórakoztatom, Őfelsége.
Dragos átkarolta a derekát.
– Tehát, mi ez a valóság, ami nem volt olyan nyilvánvaló az
álomban, mint a szex? Hogy kapcsolódik az izgalomhoz, amit rajtad
éreztem?
Pia élvezte az erős karok ölelését, úgy határozott, még egy kicsit
sütkérezik az érzésben. Semmi elemezgetés, kétséges motiváció,
semmi előretekintés, semmi elvárás.
– Tényleg ezt érzem? Mennyi maradt hátra az álomigézetből? Te
is bonyolult vagy én meg hol féltem tőled ma, hol nem. Számomra a
vonzalom csak egy dolog, de sz…
Élesen beszívta a levegőt.
– A szex – javította ki magát –, már megint más. Bizonyos
mértékben meg kell bíznom az illetőben ahhoz, hogy ilyen
sebezhetővé tegyem magam.
– Bíztál Keithben – mondta.
– Igen, így volt – rezzent össze Pia. – És elárult engem. Még
mindig fáj.
– Az igézet hatása már elmúlt – felelte meg Dragos az iménti
kérdést. – Akármit is érzel, az valós, és csakis te határozol, mit teszel
vele.
Félresöpörte a lány haját az egyik oldalra, ajkát a harapásnyomra
szorította. Pia pulzusa pillangó módjára remegett, légzése szaggatottá
vált. Erősebben ölelte, aztán elengedte és hátralépett. Pia ziláltan és
meghökkenten fordult felé. Kecses lába sápadtan csillogott a
103 THEA HARRISON

bézsszínű szőnyegen, lábkörmeit pirosra festette. Törékenynek és

finoman tűnt, Dragos golyói megfeszültek.
Nem törődött velük.
– Mennünk kellene.
Pia bólintott, kósza tincseit megpróbálta a füle mögé tűrni.
– Igen, hát persze. Mennyit pihentünk?
– Néhány órát – fordult el tőle Dragos, igyekezett visszanyerni
önuralmát.
– Akkor van még idő összetakarítani. Ha nem bánod,
lezuhanyozom és átöltözöm. Nem tart majd sokáig. – Ezzel elsietett a
folyosón.
Dragos oldalra billentette a fejét, figyelte távolodó alakját. Még
mindig nem tetszett neki a kép.
Egy nap bízni fogsz bennem. Akkor majd elárulod, mi volt még az
álomban, és mi rázott meg ennyire. Nem fogsz tőlem félni, elmondod
nekem minden titkod. Akkor az enyém leszel.
Elmosolyodott. A lány nem tudja, de még mindig vadászik.
Helyes. Jobb is így.
A hálószobában Pia magához vette a másik új szettjét – kék
farmer halásznadrágot és egy citromsárga, rövid ujjú pólót mély
nyakkivágással –, egy váltás alsóneművel egyetemben. Már csak egy
új ruhaszettje maradt. Amilyen iramban koszolja össze az öltözeteit,
vagy el kell kezdenie mosni, vagy még több ruhát venni.
Becsukta a fürdőszoba ajtaját, kissé ostobán érezte magát, amiért
bezárta. Mintha egy zárt ajtó és az amerikai hadsereg
megakadályozhatná a férfi bejutását. Megrázta a fejét, elindította a
zuhanyt, levetkőzött, majd belépett a vízsugár alá.
A meleg víz lecsordogált a fején és a testén, megnyugtatta sajgó,
fáradt tagjait. Felszisszent, mikor felhorzsolt térdére folyt. Gyorsan
megmosta a haját az új samponnal, megkönnyebbült sóhajt tört fel
belőle, mikor beledolgozta a kondicionálót és a durva szálak
puhábbak, kezelhetőbbek lettek. Ezután beszappanozta a testét,
 DRAGON BOUND 104

leöblítette, megszárítkozott és felöltözött. Megfésülködött, egy

citromsárga hajgumival felkötötte, piperecuccait visszahajigálta a
bevásárló zacskóba, aztán kilépett a fürdőből.
Dragos az összegyűrődött lepedőn terpeszkedett. A királyi méretű
ágy eltörpült mellette. Láthatatlan falnak ütközve megtorpant, mikor
meglátta. A hátán feküdt, szemét lehunyta, egyik karját a feje alatt
pihentette, a másikat átvetette kockás hasán.
Levette a véres inget, csak farmer és bakancs volt rajta. Vállsebe
még mindig csillogott bronzbarna bőrén. Mellkasa izmos, sötét
mellbimbói megkeményedtek a hideg miatt. Ő is megmosakodott,
tintaszínű haja még mindig nedvesen csillogott hihetetlen mellkasán.
A feje is vizes volt. Megérezte a tiszta, férfias illatot.
Mint minden helyiséget, ezt a szobát is uralta a jelenlétével.
Megborzongott, előkereste utolsó tiszta, hosszú ujjú ingét. Miután
letépte róla az árcédulát úgy kapta fel, mint egy kabátot, mivel
pulóvere meglehetősen rövid életűnek bizonyult.
A férfi jelenléte minden elsöprő érzéssel töltötte el. Nem tudott
leülni a közelébe az ágy szélére, helyette leguggolva vette fel
zokniját és tornacipőjét. Pillantása Dragosról a szobában szétszórt
holmijaira siklott. Ránézett a hátizsákjára, amiben a három új
személyazonossága hevert, valamint majdnem százezer dollár.
Ezután a heverésző férfira tekintett.
– Készen vagy? – kérdezte. Zihált, mintha lefutott volna egy
maratont. Körbejárta a szobát, összeszedte a cuccait és mindet
belerakta egy másik szatyorba.
– Igen – felelte Dragos. Mélyet sóhajtott. Nagyon is lenyűgöző
látványt nyújtott. Pia megnyalta az ajkát, igyekezett más felé terelni a
gondolatait. – Nincs szükséged a többi személyazonosságra –
folytatta a férfi. – Nekem tetszik a Pia Alessandra Giovanni. Illik
hozzád.
Picsába. Három nagyon drága, nagyon kidolgozott
személyazonossága mehet a kukába. A többi meg New Yorkban van.
105 THEA HARRISON

– Nem hiszem el! – tört ki belőle. – Ez az én cuccom! Nem volt

jogod átkutatni.
– Még szép, hogy volt.
Hogy van képe előrukkolni ezzel? A férfi felé dobta az egyik
szatyrot. Bizonyára résnyire nyílt szemekkel őt figyelte, mert egy
lusta, mégis rendkívül gyors mozdulattal elkapta egyik kezével.
– Fogadok a pénzt is megszámoltad – tajtékzott.
– Persze – felelte megint csak. Fogait kivillantva elvigyorodott. –
A nőknek tényleg több idő kell a fürdőszobában. A hűtőbe is
benéztem, a mobilodról felhívtam New Yorkot és zsebre vágtam a
kocsikulcsokat. Egy csepp ragadozóvér sem lehet benned, mert nem
csak pusztán vegetáriánus vagy, hanem vegan. Nem csoda, hogy
ilyen vézna vagy.
– Vézna! – Csak ő nevezhet egy százötvenöt centi magas,
hatvanhárom kilós nőt véznának. A másik szatyrot is hozzávágta.
Dragos azt is elkapta, ám a sampon, a kondicionáló és a testápoló így
is ráesett. – Nem vagyok! Amúgy is, nem vagyok teljesen vegan.
Mézet is eszem, ha megfelelően gyűjtik be. De mindegy is – add
vissza a kocsikulcsokat!
– Nem fog megtörténni – felelte Dragos.
Pia rávetette magát, a mellkasát püfölte.
– Gazember! Semmi jogod nem volt átkutatni a cuccaim, sem –
sem ellopni a kocsikulcsokat!
Dragos nevetni kezdett, mélyen, úgy igazán nevetni. Aztán egy
mozdulattal – akár csak az álomban – megragadta a lány karját,
átgördült vele és a matrachoz szögezte. Pia felsikkantott. Dragos
megemelkedett, levette róla a súlyát. Aranyszínű ragadozó tekintete
ragyogott.
– Nincs más lény a földön, aki így merne viselkedni velem.
Pia megdermedt, a vér kifutott az arcából.
Dragos arckifejezése megváltozott. Egyik ujját a lány orra elé
emelte.
 DRAGON BOUND 106

– Nem. Nem fenyegetésként mondtam.

– Akkor hogyan? – remegett meg a lány ajka.
Dragos tenyerét az arcára simította. Hosszú ujjai teljesen
eltakarták az arcát.
– Az enyém vagy – jelentette ki. – Letagadhatod, vitatkozhatsz
velem, dühönghetsz, megpróbálhatsz elfutni. De. Akkor. Is. Az.
Enyém. Vagy.
– Ez őrület – suttogta Pia. – Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nem
tartozom se hozzád, se máshoz.
– De igen. – Dragos hajthatatlan volt. Hüvelykjével végigsimította
Pia ajkát. – Az enyém vagy, meg is foglak tartani. Nem foglak
bántani, megvédelek. Kezdesz megbízni bennem. Ez mind jó dolog.
– Nem egy birtokolható tárgy vagyok, a fenébe is!
– De az én tulajdonom vagy.
– Szerintem elment az eszed – jelentette ki a lány.
– Mivel neked is, nincs itt semmi gond. – Dragos ajka felfelé
görbült. Lassan lehajtotta a fejét, végig rajta tartotta a szemét. Mikor
Pia megfeszült, azt suttogta. – Biztonságban vagy. Csak meg akarlak
ízlelni. Semmi több.
Ott várakozott centikre az ajkától.
Ez sok okból kifolyólag helytelen. Türelmes tekintetéről a szájára
siklott a pillantása. Áruló testéből kiszállt a feszültség.
Érezte, hogy ellenállása meghátrál. A férfi lecsapott a szájára.
Ajka meleg és határozott, leheletfinoman mozgott, felfedezte az
övének az alakját, textúráját. Egy cseppet sem hasonlított az álombéli
csókra, mikor mindketten keményen és durván ostromolták a
másikat. Ez a csók lassú, magabiztos, ráérős, érzéki volt.
Gyönyör cikázott végig a testén, ellazult. Mormogva megérintette
a férfi állát.
Nyalta, harapdálta az ajkait, egyre mélyebben vette a levegőt.
Ahogy a lány ujjai az álláról a hajába vándoroltak kinyitotta a száját,
nyelvével behatolt az övébe. A gyönyör élesebbé vált, fokozódott.
107 THEA HARRISON

Dragos oldalra billentette a lány fejét, így jobban hozzáférhetett a

szájához, teste megkeményedett. Combját a lába közé fúrta, egészen
az egyre nedvesebbé váló pontjához szorította. Pia újabb fojtott
hangot hallatott, egyre növekvő izgalommal viszonozta a csókot.
Dragos felmordult, erősebben nyomta a combját, nyelvével még
mélyebbre hatolt.
Épp jó helyen találta. Pia zihált, csípőjét megemelte. Mindkét
karjával átölelte a nyakát. Dragos megmarkolta a fenekét, jobban
magához húzta. Másik karjával átfogta a tarkóját, kemény testéhez
szorította. Buja ritmusba fogott szájával és a combjával, amitől Pia
minden gondolata köddé vált, ugyanolyan féktelen hévvel falta a
férfit, mint az álomban.
Dragos egy éhező mohóságával csókolta. Pia végigsimított
csupasz vállán. Meztelen felsőteste fölötte, kemény, vastag erekciója
a csípőjébe fúródott. Le akart vetkőzni. Érezni magában a férfit, azt,
ahogy leszorítja és belé hatol újra meg újra.
Ó, egek, el akart húzódni. Elszakította ajkát Dragosétól.
– Elég. Túl sok – zihálta.
A férfi hátrahúzta a fejét, felszisszent. Magához szorította, nem
moccant, egész testében megfeszült.
Tekintete perzselt, aranyszínű szeme lángolt. Pia kemény,
dudorodó bicepszébe temette az arcát.
– Csak nem állok készen – súgta.
– A barát – vicsorogta Dragos.
– Ex-barát. És már rég túl vagyok rajta.
Óvatosan felsandított a férfira. Sötét, feszült arccal figyelte.
– Azt mondtad, még mindig fáj.
Pia ujjával végigsimított feszült ajkán, tetszett neki az alakja és a
tapintása.
– Az fáj, hogy megbíztam valakiben, ő pedig elárult. Nem ő
miatta érzem a fájdalmat, ahogy semmit sem akarnék tőle akkor sem,
 DRAGON BOUND 108

ha élne. Maximum kísértésbe esnék, hogy újra kiverjem belőle a

szart is.
Dragos testében engedett a feszültség. Az ujjai alatt az ajka
mosolyra húzódott.
– Kiverted belőle a szart is?
Pia visszamosolygott.
– Hát, nem – ismerte be. – De nagy élvezettel taszigáltam addig,
míg neki nem ment a falnak.
A férfi őt vizslatta. Elefántcsontszínű bőre enyhén kipirult, ajka
duzzadt és vöröslött a csókjától. Éjsötét lila szeme csillogott.
Akármit is állított, teste ellazult és bizalmasan bújt hozzá. Szinte
kézzel foghatóan érezte izgalmának illatát. Ékszerszerű tónusai
ragyogtak.
– Gyönyörű vagy – mondta, ajkát a homlokára szorította.
Pia szeme döbbenten elkerekedett. Aztán elfordult, még inkább
elpirult. Nem tudta, mit feleljen. Ösztönösen erősebben ölelte. Úgy
tűnt, ezzel meglephette a férfit, mert először mozdulatlanná vált,
aztán viszonozta az ölelést.
Legördült róla, majd egyetlen könnyed mozdulattal talpra állt.
– Most már tényleg mennünk kell.
Pi tántorogva kelt fel, nem volt olyan kecses, mint ő. A férfi
segített neki összeszedni a cuccait, amik kiborultak a szatyorból,
aztán ragaszkodott hozzá, hogy ő vigye azokat a hátizsákkal együtt.
A lány követte, úgy érezte, nagyon is elvesztette az élete felett az
irányítást.
Mielőtt távoztak, bement a konyhába a mobiljáért, valamint némi
ennivalóért. A saláta hozzávalóival és az öntettel nem bajlódott. Egy
másik szatyorba behajigálta a mandulát, szója joghurtot, kikapott egy
kanalat a fiókból és magához vett egy üveg vizet.
A konyhától nem messze egy kis helyiségben ment a szárítógép.
Dragos megállt, kivette szétszakadt Armani ingjét. Amennyire
lehetett kimosta belőle a vért, de már nem volt olyan szép fehér.
109 THEA HARRISON

Magára kapta, de nem bajlódott a megmaradt kevéske gombbal. Pia

azon kapta magát, hogy még ennek jelentéktelen öltözéknek is örül.
Bár nem segített sokat. Ugyanolyan figyelem elterelően szexi
maradt, barna felsőteste elő-előbukkant a nyitott ing alól. Csupasz
mellkasának látványa minden IQ-jától megfosztotta.
Kiléptek. Dragos becsukta a bejárati ajtót, Pia pedig teendői
listájára feljegyezte, hogy fel kell hívnia Quentint és figyelmeztetni,
nem hagyták túl jó állapotban a házat.
Dragos az utas oldalra kísérte a lányt, aztán körbenézett.
Visszatért a hidegvérű gyilkos. Kinyitotta az ajtót, majd miután Pia
helyet foglalt betette hátra a csomagokat, és ő is bemászott a volán
mögé.
– Bajra számítasz? – kérdezte Pia, körbekémlelt a nyugodt
éjszakában. A szunyókálásával és minden egyébbel együtt úgy hat
órát pazarolhattak el Dragos tizenkét órás határidejéből, hajnali
három körülre járhatott. Valaki pár házzal lejjebb bulit tartott,
minden fény világított, de csendben maradtak.
– Nem, ha a tündék tartják a szavukat – felelte. Megtalálta a kart
az ülés alatt, a lehető legjobban hátratolta az ülést.
– Miért ne tartanák? – kerekedett el Pia szeme. – Soha semmi
rosszat nem hallottam a becsületességükről.
– Sokkal fiatalabb vagy, mint én – emlékeztette Dragos. – Minden
fajnak voltak olykor-olykor nem túl kiemelkedő pillanatai. Ó, a
fenébe is már! Ez a kocsi meg fog ölni.
– Mi? Miért?
– Még mindig arra várok, hogy felgyorsuljon – magyarázta. –
Még néhány nap. Mi ez a DSZ?
– DSZ?
– Darab szar.
Pia hahotában tört ki.
– Egy Honda Civic, és egész jó autó. Nagyon üzemanyag-
takarékos.
 DRAGON BOUND 110

– Hát, tudjuk miért, nem igaz? – Szavai ellenére Dragos egész

normális sebességgel haladt, míg el nem hagyták a tengerpartot és ki
nem értek az autópályára. Ezután a sebességkorlát felső határa
közelében maradt.
– Neked milyen autód van? – Pia felbontotta a joghurtot. Éhen
hal.
– A kedvencem a Bugatti.
Tudhatta volna, hogy egy milliókat érő autója van. Kétségtelenül
olyan elképesztő dolgokra képes, mint mondjuk, hatvan másodperc
alatt eléri a hangsebességet. Enni kezdett.
– Hány kocsid van még ezen kívül?
– Talán összesen harminc. Nem számolom őket. Általában a
Bugattit vagy a Hummert vezetem. Néha a Rollst. A többit az
embereim vezetik.
– Hát persze – jegyezte meg a lány. Az emberei. Megrázta a fejét.
Elképzelni sem lehet ekkora vagyont.
Dragos oldalra pillantott, szája felfelé görbült.
– Mi a fenét eszel?
Pia letörölte hüvelykujjával a szája sarkát.
– Szója joghurtot.
– Az ételnek minősül? Kipróbáltam a minap, amit vásároltál. A
medvecukrot és a cseresznyés kólás slurpee-t. Nem tudtam elég
gyorsan kiköpni őket.
– Ugyan már, nem lehetett annyira rossz – nevetett fel Pia.
– De igen – felelte Dragos nagy komolyan. – Nagyon-nagyon
rossz volt.
– Honnan tudtad… – Ekkor esett le neki. – Ó, az üzenet, amit
hagytam neked. Egy blokk hátuljára írtam. – A homlokára csapott. –
Így találtál meg.
– Megnéztük a biztonsági felvételeket a blokkon szereplő napon.
Ezzel és az emberi neveddel, amit az álomban árultál el nekem, már
nem volt nehéz dolgunk.
111 THEA HARRISON

Pia felsóhajtott, befejezte a joghurtot és felbontotta a mandulás

zacskót.
– Ennyit a bűnözői karrieremről. – A mandulát odakínálta a
férfinak, ám az megrázta a fejét. A hátuk mögött felragyogott egy
fényszóró, de tisztes távolságban maradt a másik autó. Pia észrevette,
hogy Dragos a visszapillantó tükörbe néz, hátrafordult az ülésben. –
Mi az?
– Kísérőnk akadt a tünde határig. – Profilja zordnak tűnt a
halovány fényben. – Milyen kedves tőlük. Miben fogadunk, hogy
megállnánk segíteni, ha esetleg defektet kapnánk?
– Nem igazán okolhatod őket – mutatott rá Pia. – Átlépted a
határukat.
– Igen, te meg loptál tőlem – kontrázott a férfi. – És nézd csak
meg, milyen jól kijövünk egymással.
Pia meghökkent. Felidézte az eseménydús napot. Igen csak jól
kijöttek egymással. Gyanította, ettől most ki kellene borulnia.
Belegondolva, talán egy része így is tett.
– Most, hogy említed – dünnyögte. – Nem igazán vagy tipikus
alak. Nem igaz?
– Persze – felelte mézes-mázos hangon a férfi. – Szerinted
bármelyik tolvajjal csókolózom egy nap alatt a lehetséges
szétszaggatás helyett?
– Én… Nem volt sok időm ezen gondolkodni. – Igazából semmin.
– Először is – tartotta fel egy ujját Dragos –, te vagy az egyetlen,
aki valaha sikeresen meglopott. – Egy második ujját is feltartotta. –
Másodszor, nem vagyok egy túlontúl elnéző figura. Igazából, csak
neked bocsátottam meg eddig. – A harmadik ujját is feltartotta. –
Harmadszor, szeretek bosszút állni. Alig várom, hogy
szétszaggathassam azt, akitől az amulettet kaptad, és akinél a centem
kikötött.
 DRAGON BOUND 112

– Így összefoglalva, még mindig sikítva kellene az ellenkező

irányba menekülnöm – jegyezte meg a lány. Nagyot nyelve kibámult
a mellettük elsuhanó éjszakai tájra. – Miért olyan más ez?
– Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy nem unatkozom?
Pia bólintott, hosszú ujjú inge alját gyűrögette.
– Így visszagondolva, azt hiszem évszázadok óta untam magam.
Az elég hosszú idő. Az emberek sietve meg akarnak adni nekem
mindent. Ha valami oknál fogva ez nem történne meg, akkor is
bármikor megvehetek akármit.
– El sem tudom képzelni – dünnyögte Pia.
– Nos, én minden nap így élek. De te más vagy. Az elejétől fogva
csak meglepetéseket okoztál – mondta Dragos. – Sosem voltam még
ilyen dühös. Aztán az üzenetedtől nevethetnékem támadt. Az álom?
Nagy meglepetés. A nevetséges dolgok, amik kicsúsznak a szádon,
az illatod, a hajad színe a napfényben, a holdfényben. – Vetett rá egy
oldalpillantást, rávillantotta lehengerlő mosolyát. – Egyáltalán nem
unatkozom. Azt hiszem, ez sokat megér számomra, akár új dolgok
megtanulását is.
Pia megint kinézett az ablakon. Ó, pompás, szóval egészen addig
ellazulhat, míg szórakoztatónak találja? Mi történik, ha majd ráun?
Megfeledkezik róla, hogy „elnéző” volt? Az ajkába harapott.
Milyen jó, hogy még mindig van három rejtekhelye New
Yorkban, valamint pénze és három új személyazonossága. Amúgy is
vissza kell mennie a férfivel a városba. Csak játszania kell a szerepét,
míg valahogy el nem tud szökni.
Dragos a térdére fektette a kezét. Megijedt, újra a férfira figyelt.
– Pia – mondta, mosolya eltűnt a hangjából. – Figyelj rám.
Komolyan. Ne próbálj elfutni, ha visszaérünk a városba.
– Miről beszélsz? – kerekedett el Pia szeme.
– Ó, gyerünk, nem nehéz kikövetkeztetni – vágott vissza.
Erősebben fogta a combját, akár egy skatulya. – Emlékszel, mikor
azt mondtam, felhívtam New Yorkot? Az elsőszámú őrszememmel
113 THEA HARRISON

beszéltem, a jobb kezemmel. Rune egy griff. Tudni véljük, ki tervelte

ki ezt az egészet, ki manipulálta és ölte meg Keith-t és az uzsorást, ki
gondoskodott róla, hogy hozzád kerüljön az amulett és kinél kötött ki
a centem.
– Ó – felelte halkan Pia. – Attól félek, nem akarom hallani. –
Mintha torkán akadt volna az imént lenyelt mandulaszem.
Összetekerte a csomagot, visszatette a maradékot a szatyorba a
lábánál, majd nagyot húzott az üveg vízből, mielőtt azt is visszadobta
volna mellé.
– Úgy érzem, igazad lehet. De akkor is hallanod kell. Ha Keith
bármit mondott rólad, akármit, nem vagy biztonságban. Garantálni
tudod, hogy egy szót sem szólt, mielőtt még elmondattad vele az
esküt?
Pia fészkelődött, visszatért a félelme.
– Azt mondta, megemlített, de nem mondott sokat. Van értelme.
Irányítani akarta, hogyan történjenek a dolgok.
– De csak gondolj erre – kezdte Dragos. – Átkozottul meg kellett
győznie valakit ahhoz, hogy megkapja az amulettet. Tudod te, hány
ember képes egy ilyesmit, ilyen erős tárgyat létrehozni, ami megállja
a helyét az én legerősebb varázslataimmal szemben is?
– A beszélgetés irányából úgy vélem, nem sokan – dünnyögte.
– Megint csak igazad lenne. Így hirtelen hárman jutnak eszembe.
– Lazított a fogásán. Megdörzsölte a combját. – Érted már, mire
gondolok?
Pia ösztönösen megragadta a kezét. Dragos hagyta, hogy tartsa az
ölében.
– Kik azok?
– Egy nagyon öreg boszorkány Oroszországban. A vámpír
királynő San Franciscóban varázslónő. És a sötét feyek királya.
– Picsába. – Picsába, picsába, picsába.
– Az embereim ebben a pillanatban is kutatnak, van-e még valaki,
aki képes egy elég erős amulettet létrehozni a kincseskamrám
 DRAGON BOUND 114

megtalálására. Egyelőre úgy tűnik, nincs. A boszorkányt nem igazán

érdeklik azok a dolgok, amik nem az ő környezetében zajlanak. Nem
tartom valószínűnek. A vámpír királynő egyfajta barát, mondhatni
szövetséges, de a sötét fey király? – Dragos komor mosollyal
csóválta meg a fejét. – Urien mindennél jobban gyűlöl engem.
Történetesen kétszáz éve a birtokomban van valami, amire nagyon
fáj a foga, de nem hagyom, hogy rátegye a kezét. A kontinenst is
képes lenne elsüllyeszteni, ha szerinte ezzel végezhetne velem. Csak
egy apró zökkenő lennél a tervében.
Pia csak keveset tudott a fey udvarokról, azt viszont igen, hogy
kettő van: egy világos és egy sötét, akik gyakran harcoltak egymás
ellen valami miatt. A világos feyeket egy királynő vezette. Urien
pedig a sötét feyeket. Ő lehetett az a gonosz erő, ami Keith-t
manipulálta a háttérből.
A kezében tartott kézre összpontosított. Olyan nagy és erős. Akár
egy fatörzs. Rájött, hogy cirógatja, hosszú ujjait simogatja.
– Az embereim nagyon jók. Nem hiszem, hogy amúgy is messze
jutnál, de meglepően találékonynak bizonyultál – folytatta a férfi.
Sok mindennek nevezhetjük – csábítónak, hízelgőnek, csendesnek –
de gyengédsége mértéke még így is meglepte Piát. – Abban a nem
várt esetben, ha mégis megszöknél, újra megtalálnálak. De
veszélyben lennél addig, ezért mi lenne, ha megígérnéd nekem?
– Oké – felelte a lány.
– Jó kislány. – Megszorította Pia kezét, majd elhúzta a sajátját.
Csend borult rájuk. Nem sokkal később a hajnal kezdte színesre
festeni az égboltot, megvillantak mögöttük a fényszórók, aztán a
kocsi lassan elfordult. Pia feltételezte, eszerint átléphették a tünde
határt.
Egy idő után megint kezdtek lecsukódni a szemhéjai. Nem
gondolta, hogy képes még aludni, de két kétórás nyújtózás és egy
szunyókálás nem bizonyult elég pihenésnek, egy ideje pedig nem
igen tudott átaludni egy éjszakát sem.
115 THEA HARRISON

– Egy nap ténylegesen eszem és átalszom egy éjszakát – dörzsölte

meg a homlokát.
– Mondtam Rune-nek, hogy keressen valakit, aki neked való
ételeket tud készíteni – mondta Dragos.
Pia elmosolyodott. A férfi szájából olyan idegenül hangzott a
vegetáriánus szó, mint a kutyakaja.
– Nagyon figyelmes volt tőled, köszönöm. – Kis küzdelmet vívott
a büszkesége és a vágya, végül az utóbbi győzött. Ráhajtotta fejét a
férfi karjára.
Helytelenül. Bolond módon. Nem kellene ilyen vigaszt nyernie a
kemény, izmos melegből. A legkevésbé arra van most szüksége,
hogy elkezdjen rá támaszkodni.
Dragos tenyerébe fogta az arcát, aztán megint a vezetésre
koncentrált. Pia elbóbiskolt.
Ki tudja mennyi idő múlva enyhe aggodalom ébresztette fel.
Egyre erősödött és erősödött benne, amikor körbenézett. Egyre
fényesebb lett, a nap azonban még nem kelt fel a horizonton.
Elsuhant mellettük a táj. A sebességmérőre mutatott. Száztíz
kilométer per órával haladtak.
Dragosra pillantott. A férfi teste ellazult, teljesen uralma alatt
tartotta a kocsit, sötét arca azonban zord volt.
– Mi a baj?
– Valami ránk talált. Követnek. Nem tudom, képesek leszünk-e
lehagyni, de megpróbáljuk.
Bár tudta, hogy hasztalan, Pia körbenézett. Az érzékeit is kitárta,
próbálta megérteni, mit érzékel. De nem tudta felismerni. Még soha
azelőtt nem tapasztalt ilyesmit.
– Mi az? – kérdezte.
– Nem értem, mit érzek – felelte Pia.
– Próbáld meg leírni – vonta fel Dragos a szemöldökét.
 DRAGON BOUND 116

– Éppen ez az. Nem tudom – vonta meg a vállát, alkalmatlannak

ítélte a válaszát. – Nem… Nem jó érzés. Egyfajta félelem, tudom,
hogy valami rossz közeleg. Te nem érzed?
– Nem – felelte a férfi. – Valami másról beszélsz, mint a ránk
akaszkodott igézet. Biztos az alakváltó véredhez van köze.
– Hol vagyunk?
– A következő nagyváros Fayettville. Ha odaérünk, irányt
változtatunk.
Ha odaérünk? Olyan nyugodtnak tűnt. Pia megragadta a
biztonsági övet.
Ami ezután következett, olyan gyorsan történt. Egy hatalmas
jármű csapódott beléjük egy hajtűkanyarral. Dragos keményen
küzdött az autó irányításáért. De ekkor egy másik autó bukkant fel
előttük, tőlük kissé jobbra.
Az utas felőli oldalon. Elvakította Piát a fény.
Dragos még egyszer utoljára megrántotta a kormányt. A kerekek
csikorogtak, ahogy az autó megpördült. Minden elmosódott. Aztán a
közelgő jármű becsapódni készült az utas oldali részbe. Dragos
rávetette magát a lányra, fejét a nyakhajlatához szorította.
Szörnyű hang hallatszott, aztán minden…
117 THEA HARRISON

HÉT

F ájdalom ébresztette. Teste kényelmetlenül ki volt csavarva.

Minden oldalról fémszilánkok vették körbe, egy súlyos tárgy alá
szorult.
Felnyögött.
– Sss – súgta Dragos. – Minden rendben. Jól leszel.
Mély lélegzetet akart venni, de nem ment.
– Nem kapok levegőt – nyöszörögte. – Nem tudom megmozdítani
a lábam.
– Balesetet szenvedtünk, Pia. Beszorultál, de ki foglak juttatni.
Egyelőre rám kell hallgatnod. Ne mozogj. Megtennéd nekem? Csak
egy kicsit?
Hangja szétáradt a lányban, elmosta a pánikot. Varázslattal
próbálja megnyugtatni. Egy nap majd el kell beszélgetniük arról,
hogy folyton a fejébe mászik. De nem tűnt alkalmasnak most az idő.
Mély lélegzeteket próbált venni.
– Oké – tátogta.
– Micsoda bátor lány – csitította Dragos.
Egy pillanatra elmozdult mellkasáról a súlyos teher. Felnyögött a
fém. Szörnyű hangja volt. Fájdalom hasított a lábába és a hátába. Pia
felkiáltott, elszürkült előtte a világ.
 DRAGON BOUND 118

Dragos sűrűn káromkodott, miközben Pia újra elveszítette az

emlékezetét. Akkora ütést szenvedtek el, hogy az autó
felismerhetetlen fémhalmaz maradt utána. A legtöbb lény nem
élhette volna túl az ütközést. Ha nem lenne az, aki, ha nem gyógyul
volna fel eléggé a tünde méregből, ha nem veti magát Piára és tör ki
az erejével, hogy mindkettejüket beborítsa, akkor egy pillanat alatt
halálra zúzhatta volna magát a lány.
Árnyak vették körbe őket. Darabokra tépte a leeresztett légzsákot,
a cafatokat kidobta azon a kis résen, ami egykor az utasoldal felőli
ablak lehetett. Ezután elvágta a lány biztonsági övét. Dühösen
pillantott körbe, mikor az árnyak közelebb araszoltak. Kivillantotta a
fogát, figyelmeztetően felmordult, mire megtorpantak. Az égett gumi
és benzin szagán túl betöltötte orrát a koboldok szaga. Hamarosan
megint közelebb kezdtek araszolni, rücskös alakjuk láthatóvá vált a
kora hajnali fényben.
Azt hitték, csapdába ejtették. Jól gondolták.
Az ő teste is sérüléseket szenvedett, számtalan zúzódást és vágást,
de nem törődött vele. Számára csak kisebb, jelentéktelen sérülések
ezek. Ha egyedül lenne, már kiküzdötte volna magát a roncsból,
aztán világméretű seggberúgással illette volna csúf ülepüket. Ám
ezzel kiszámíthatatlan sérüléseket okozna Piának, talán megölné.
Nagyon óvatosan kell kiszabadítania őt a roncsok közül. Ez időbe
fog telni. Sokkal törékenyebb nála.
A koboldok vakmerőbbek lettek. Alaktalan lények, szürke bőrű,
állatias lények emberfeletti erővel. Az Ősi Fajok egyik olyan népe,
aki nem tudja tartós varázslattal elfedni a külsejét és beolvadni az
emberek közé. Emiatt legtöbb idejüket a Másvilágon töltötték, ahol
erősebb a mágia és az emberek ritkán fordulnak meg, bizonyos
technológia, mint például a mobiltelefon és a modern fegyverek nem
működtek biztonságosan, sem megbízhatóan.
Kitárta érzékeit és talált egy átjárót, ami a Másvilág egy kis
részébe vezetett. Micsoda meglepetés.
119 THEA HARRISON

Újra Piára figyelt. A roncs úgy kötötte össze őket, mint egy
hátborzongató ajándékot. Ő maga oldalra fordult, mellkasával borítja
be a lányt. Pia ülése eltört. Részben a hajdani hátsó ülésen feküdt,
míg a kocsi eleje a lábára zuhant.
Kiszabadította a bal karját, maga mögé nyúlt, megragadta a
kormányrudat, ami nyomta a veséjét. Jobb karjára támaszkodva tolni
kezdte.
Óvatosan. A fém nyögött, a rúd pedig néhány centivel arrébb
ment. Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt és összegezte, vajon
maga alá temeti-e még valami Piát, ha elmozdítja. Nem érzékelt más
omlást. Ez elég jó. Ugyanezt megpróbálta a háta mögé gyűrődött
tetővel, sikerült némi teret nyernie maguknak.
A koboldok egymáshoz beszéltek mély torokhangukon. Egyikük
túl közel jött, recés élű kardját bedugta az összezúzott ablakon.
Dragos megragadta a kardot. Másik karjával kinyúlt a lyukon.
Megragadta a kobold torkát, addig szorította, míg a lény fuldokolt és
rugdalózott. Ekkor elengedte. A kobold a földre zuhant, karmos
kezével a torkát markolászta haldoklás közben. A többiek figyelték,
hogy leheli ki társuk a lelkét, nem próbáltak segíteni rajta.
Milyen elbűvölő. Vérző ujjaival mit sem törődve behúzta a kardot
a kocsiba. A többi kobold vicsorgott, de elérhetetlen távolban
maradtak.
A kardot a keze ügyébe tette, aztán visszafordult Piához, nem is
foglalkozott vele, mikor a roncs megmozdult. A koboldok egy
platóra emelték velük együtt.
Legalább Pia könnyebben lélegzett. Zúzódások, vágások
borították az arcát. Az ing és a kabát, amit viselt helyenként véres
lett. A mindig sápadt lány túl fehérnek tűnt a reggeli fényben.
Halántékán látszódtak a finom, kék erek.
A platóskocsi mozgásba lendült, lefordult az autópályáról és
átvágott a vidéken. Mellettük és mögöttük felfegyverkezett, páncélos
koboldok kocogtak. A Másvilágba vezető átjáró felé tartottak.
 DRAGON BOUND 120

Dragos megvizsgálta erejével a lány testét, nagy figyelmet

fordított Pia gerincének és lábának. Megkönnyebbülten felsóhajtott,
mikor épnek találta őket. Eléggé meg tudta óvni, így nem szenvedett
komolyan sérüléseket. Ezután a vérzést ellenőrizte. Fémszilánkokat
talált a jobb vádlijában. Nem csoda, hogy elvesztette az eszméletét,
mikor arrébb akarta tolni a roncsot. Lehajtotta a fejét, a vállával még
jobban kinyomta az összezúzódott tetőt, ezzel további értékes
centiket szerezve maguknak.
A lány lábára nehezedő darabot elemezgette, végül talált egy
módot rá, hogyan tudná még szélesíteni a helyet anélkül, hogy ártana
neki. A két kiválasztott helyet szétnyomta. A fém tiltakozott, de
végül kiszabadult a lába. Vér fröccsent a fémszilán távozásakor.
Tenyerét rá szorította. A vérzés elállításának sürgető érzése ellenére
megtorpant, mikor megérezte a tenyere alatt gyülekező erőt.
Folyékony napfény, fiatal, vad, örök és szabad mágia. Minden
egyes szót elvetett. Nem illettek a helyzetre. Csak azt tudta, amit már
eddig is gyanított. Valami egyedi van vele. Azóta, hogy megismerte
a lányt számtalan meglepetésben volt már része, ám most először
tapasztalhatta meg az áhítatot is hosszú életében.
Egy nagyon finom energiahullámot lökött, hogy lezárja a sebet és
elállítsa a vérzést. A lány egész testére kivetítette, minden apró
vágást, további sérülést lezárt. Fájdalmai lesznek és nem lesz túl
boldog, mikor felébred, de életben lesz. Csak ez számít.
Csak ez.
Amennyire lehetett felegyenesedett, tenyerébe fogta az arcát.
– Pia – mondta. Finoman, megnyugtatóan belenyúlt eszméletlen
elméjébe. – Ideje felébredni. Azt akarom, hogy nyisd ki a szemed,
most.
Pia félresöpörte az arcára simuló ujjakat. Fáradt, a fenébe is.
– Nem beszélnél halkabban? – dünnyögte.
– Pia, nézz rám.
121 THEA HARRISON

– Aludni akarok – makacskodott. Miért olyan átkozottul gyönyörű

ez a hang?
– Tudom, de nem lehet. Fogadd el, bébi – zümmögte.
– Egek, olyan bosszantó vagy – sóhajtotta, de legalább kinyitotta a
szemét.
Felnézett Dragosra, aki elmosolyodott, sötét tekintetére valami
ismeretlen kifejezés ült ki. Bárki más esetében azt mondaná,
megkönnyebbülés. A feje mellett támaszkodott a könyökén,
miközben fölé hajolt. Arcának egyik fele egy hatalmas sötétlila
zúzódás.
Ezt a rejtélyt hátrahagyva, az ismeretlen formájú fémre fordította
a figyelmét, ami folyamatosan, egyenetlenül mozgott. Felemelte a
fejét, hogy kikukucskáljon, de azt kívánta, bár ne tette volna.
Szörnyek mellettük. A korábbi félelem újult erővel csapott le rá. A
körülöttük lévő terület mágiától ragyogott, egyre erősödött. Túl sok
ez egyszerre.
– Éppen elrabolnak minket – tájékoztatta Dragos nyugodt hangon.
– Autóbaleset. Emlékszel? Szinte biztos vagyok benne, hogy egy
Másvilágra visznek bennünket. – A haját simogatta. – Jól vagy.
Megsérültél, de nem olyan nagyon.
Pia lenézett megviselt, véres testére. Felkapcsolódott benne
valami.
– Ó, egek, vérzem – dadogta. A karját dörgölte, az arcát borító
nedvességet.
– Hékás – ragadta meg Dragos a kezét. – Nyugalom. Már
mondtam, minden rendben.
– Állítsd el! Nem vérezhetek. – Küzdött, hiperventilált.
– Halkabban. Lehet, hogy egyikük ért angolul. – Egyik kezét a
lány szájára szorította. – A fenébe, most zártam le a sebeidet. Megint
megvágod magad, ha nem vigyázol.
 DRAGON BOUND 122

– Dragos, nem vérezhetek – motyogta a tenyere alatt a lány. –

Érted? Nem vérezhetek! – Tágra nyílt szemekkel meredt a férfira. –
El tudod égetni?
– Pia – meredt rá figyelmesen Dragos. – Mindenhol megvágtad
magad.
– Nem számít – zihálta. – Meg kell szabadulnunk a vértől.
– Picsába! Jól van, ne mozogj – csikorogta Dragos összeszorított
foggal, miután gyilkos pillantást vetett a börtönükön kívüli
történésekre.
Pia megdermedt, félresöpörte a pánikot. Dragos gyorsan letépte
térd felett a halásznadrágot, aztán levette róla a többi véres ruhát is.
Ezzel letörölgette azt a fémdarabot, a lány lábába fúródott, gombócba
gyűrte. Pia megpróbált kibújni az ingéből, ám ezt a szűk hely
megakadályozta. Segített neki széttépni, aztán megtörölgette vele a
karját és az arcát, amennyire csak tudta. Ezt is a markába fogta.
Feltámadt körülöttük a mágia. A kocsi köhögött, majd megállt. A
koboldok sietve lenyitották a platót, egymásnak kiabálva láncokat
toltak be alá. Vagy egy tucat kobold ragadta meg a láncokat, húzta le
őket.
– Átkeltünk.
Pia még soha nem járt a Másvilágban. Anyja nem volt hajlandó
elvinni, azt mondta, a legjobban akkor tudnak észrevétlenek maradni,
ha elvegyülnek az emberek között. A történések ellenére, az érzés
mámorító volt.
Kikukucskált a tönkrement ablakon. Pompás, öreg fáj
tornyosultak felettük, ágaikat vadszőlő borította. Fáradt lényét
táplálta a hely szimmetriája. Tekintete követte az egyik
megcsavarodott fa törzsét, mely egy boltíves katedrális módjára
terült szét a fejük felett. Az idős, mágiával átitatott világban minden
gazdagabbnak, zöldebbnek tűnt, a korareggeli fény aranyló fénnyel
világított be mindent.
A fájdalom miatt kénytelen volt visszafeküdni.
123 THEA HARRISON

– Gyönyörű.
– Szinte biztosra veszem, hogy az úticélunk nem lesz.
Mindketten lenéztek a citromsárga pólóra, ami a lányon maradt. A
jobb válla vöröslött, ahogy egy kisebb folt is a derekán.
– Tépd le – mondta a lány. Félrenyomta aggodalmát. Remélte,
hogy a melltartója tiszta.
Dragos tekintete izzott, ahogy a körülöttük lévő koboldokra
pillantott.
– Picsába, ha megteszem – morogta.
Letette ölébe az összegyűrt ruhát, aztán letépett minden olyan
részt, ami még véres volt. A maradék ruhaanyag szabadon hagyta a
hasát és a vállát, de legalább a nyaka érintetlen maradt. Pia
bekukkantott a póló alá, megkönnyebbülten felsóhajtott. A
melltartója tiszta.
Végül Dragos a saját ingét is letépte, amit piros pöttyök
tarkítottak. A ruhagöngyöleget becsomagolta az ingébe.
Ezután egyik kezével a nyíláshoz tolta. Résnyire szűkült a szeme.
Úgy izzott fel, ahogy az ereje. A csomag meggyulladt.
– Köszönöm – lehelte Pia.
– Ha hazaértünk, erről még beszélünk – figyelmeztette Dragos.
Pia a mellkasához bújt, el a lángoktól és figyelte, ahogy a férfi a
kezében tartja a golyót. Túlságosan hevesen égett, a mágiája táplálta.
Érezte, hogy nyaldossa a bőrét a forróság, ám a férfinak semmi baja
nem lett.
Dragos gyors, gonosz pillantást vetett odakintre, aztán olyan
erővel hajította el a gömböt, hogy az belecsapódott az egyik kobold
arcába.
– Két legyet egy csapásra – vonta meg a vállát, mikor Pia
rámeredt. Érdeklődve figyelte, hogyan kezdenek sikoltozni.
A kobold őrülten szaladgáltak körbe-körbe, égő arcát csapkodva
üvöltött. A tűz nem aludt ki. Helyette, Dragos varázserejének, a hely
energiájának és a lány vérének hála, akár mi is volt benne, szétterjedt
 DRAGON BOUND 124

az egész páncélon. Pia elfordult az ocsmány látványtól. Befogta a

fülét, arcát a férfi mellkasába temette. Dragos megfogta a tarkóját,
figyelte, hogyan esik össze és hal meg a kobold.
A bosszú gyönyörű. Ráadásul jó barátja, ez még csak a kezdet.

H úsz kobold maradt, miután Dragos kettővel végzett. Nem

sokkal később újabb tucat csatlakozott hozzájuk. Az újonnan
érkezők átvették a platót húzók helyét. Felgyorsultak.
Miután Dragos még néhány gondosan kiválasztott helyen
kinyomta a roncsot, már egy kicsit tudtak mozogni, kényelmesebben
el tudtak helyezkedni. Ezután figyelmét a kinti eseményekre
fordította.
Pia tágra nyílt szemekkel figyelte, hogyan hajlítja meg a lába
körül a fémet, hogy ne vághassa meg magát újra. Eléggé ijesztő ereje
van. A lába alatti szűk helyen kotorászva sikerült ráakadnia egy üveg
vízre, ami csodával határos módon nem lyukadt ki. Nagy kortyokban
kiitta a felét; a maradékot pedig eltette későbbre.
Kétségtelen, hogy Dragos több értelemben is megmentette az
életét. Hálás volt, hogy meg tudta állítani a vérzést. Azt mondta, ez
egyfajta kiégetés, ám valahogy a fájdalomtól is visszatartotta Piát.
Milyen kár, hogy ennyiben kimerül gyógyítási képessége, mert egész
teste sajgott.
Olykor-olykor kikukkantott, ámulva bámulta a tájat, ami annyira
hasonlított és mégsem az általa ismert Földre. A hegygerincek, a
kék-zöld növények, a gránit sziklák kristályos erein megcsillanó
napfény, az elhagyott tájak láthatatlan igazságot fedtek, mely olyan
tapintható, olyan ősi, meg mert volna esküdni rá, hogy bele tud
markolni. Lelkének egy rég megtagadott, kiéhezett része
kibontakozott, üvöltve magába akarta szívni.
125 THEA HARRISON

A Másvilág mágiája hívogatta? Avagy az ősi, ravasz erdő

vadsága, mely se favágó fejszéjét, se farmer ekéjét nem látta még, ez
emlékeztette talán mélyre eltemetett önmagát, félvér, gyenge
testének alkalmatlan ketrecébe zárt vadállatát?
Fel akarta vágni magát, hogy a lény kibújhasson. A kétségbeesett
érzelem olyan erőszakos, olyan korlátlan, civilizált nyelvű és
kultúrájú lényét visszataszította. Ösztöne arra sarkalta, meséljen
Dragosnak a benne növekvő őrületről, de végül a civilizáció és a
nyelv csődöt mondott. Nem értette, mit érez, ezért csöndben maradt.
Akármilyen erősen is szólongatta a hely, a koboldok
megrémítették, ezért nem nézett ki túl gyakran. Inkább hátradőlt
megviselt ülésében, elgondolkodva meredt a behorpadt tetőre,
próbálta az önmagában talált rejtélyes helyet felfedezni. Meggyőzte
magát, hogy a koboldok voltak a félelmének kiváltói. Bébipókok
módjára futkosott az érzés a bőrén.
Egy másik rétege is volt az ellentmondásos, bonyolult
érzelmeknek. Még mindig sokkos az ütközéstől. A félelme is
megmaradt a jövő miatti aggodalommal együtt. Izgalom, hogy a
Másvilágban lehet.
Dragos állt mindennek a középpontjában. Ő a stabil viszonyítási
pont, az iránytű, észak.
Sötétbronz bőre sokkal intenzívebbnek hatott, fekete haja
csillogott, aranyszínű szeme ragyogóbb. Eltöprengett, vajon a
varázslattal átitatott hely okozza-e, vagy a tündeméreg
kitisztulásának egyik mellékhatása. Talán mindkettő.
A férfi veszélyes arcát tanulmányozta, miközben ő az egyik
vállára támaszkodva figyelte a történéseket. Aranyszín szeme
számító, megtartotta a koboldkardot, amit most készenlétben tartott
az oldalánál.
A lehetőségeken töprengett. Egyfelől ott van harminc vagy
negyven felfegyverkezett kobold, plusz-mínusz néhány. Másfelől
egy igen dühös sárkány. Eszébe jutott, micsoda erővel alakította át a
 DRAGON BOUND 126

lábánál lévő fémet. Talán elfogult, de azok a koboldok ropogósra

sülnek.
A kérdés csak az mikor és hogyan.
– Én vagyok a probléma – szólalt meg mély hangon, a férfit
utánozva.
– Miről beszélsz? – kérdezte Dragos halkan, csak félig figyelt rá.
– Pont úgy, mint mikor a tündék körül vettek. Nem harcoltál
velük, mert útban voltam. – Erre már a férfi is egészen rá figyelt.
Nyugodtnak, tisztának tűnt. – Lefogadom, hogy ki tudtál volna
szabadulni már jóval azelőtt is talán, hogy átkeltünk.
– Hasztalan az efféle spekuláció – felelte Dragos homlokát
ráncolva.
– Talán már azelőtt, hogy egyáltalán a platóra rakták a roncsot,
nem igaz? – makacskodott. – De miattam nem tetted. Visszafoglak.
– Tisztázzunk valamit. Nem tudom, mi vagy. Ezt is hozzáadjuk
ahhoz az egyre növekvő listához, amiről beszélni fogunk, miután
kijutottunk. De nem vagy probléma. Mondjuk úgy, taktikailag
számításba kell vennem.
– Taktikai számítás – pufogta. – Ez meg mit jelent?
– Azt jelenti, hogy téged is számításba veszlek a döntésekkor –
pöccintette meg az orrát. – Úgy tűnik, lassan megérkezünk.
Pia feltámaszkodott a könyökére, kikukkantott. Elég sokáig
utaztak. Nem tudta, meddig, de azt hallotta a Másvilágban amúgy is
másképp megy az idő. A nap leereszkedett, késő délután vagy kora
este felé járhatott, belső órája viszont azt súgta, egy egész napig
raboskodtak a roncsok közt.
A föld kövesebb, vadabb lett, mióta utoljára kinézett. Előttük, egy
meredek alatt komor kő… erőd állt? Azta, még sosem látott azelőtt
erődöt. Néhány kobold levált róluk, előre kocogtak a főcsapattal. A
nyugtalanság kerekedett felül a kavalkádon. Összeszorult a gyomra.
Dragos erősen, határozottan megragadta az egyik vállát.
127 THEA HARRISON

– Figyelj csak rám – súgta. – Azt fogod mondani, amit mondok.

Megértetted? Nem most van itt az idő, hogy vitába szállj velem. Itt
én vagyok a szakértő. Megértetted?
Pia bólintott. Arra koncentrált, hogy a légzése egyenletessé váljon,
miközben tekintetét a férfiéra szegezte.
– A következőt fogod csinálni – súgta Dragos mélyen a szemébe
nézve. – Ne vond magadra a figyelmet, semmikor. Ne engedd, hogy
azt higgyék, nem csak egy véletlen folytán csöppentél bele az
egészbe. Ne nézz a szemükbe. Egy kobold számára ez az agresszió
jele. Ne beszélj hozzájuk. Ne küzdj. Megértetted?
– Azt hiszem – súgta vissza Pia. Az a ló már megint a
mellkasában galoppozott. Az elmúlt hét miatt, vagy tíz évet veszített
az életéből a stressznek köszönhetően.
– Szerintem a következő fog történni. Elválasztanak minket
egymástól. Talán bántanak. – Szorítása szinte már fájt. – Nem fognak
megölni. Biztosan látták, hogy gondoskodtam rólad, ezért általad
akarnak irányítani majd. A koboldokat nem érdeklik az emberi nők.
Nem fognak megerőszakolni.
Remegés futott végig a lányon, aztán megint megnyugodott.
– Jól van – mondta. – Jól vagyok. Örülök, hogy elmondtad ezt.
– Ez az én bátor nőm. – Elengedte a vállát, kézfejével
végigsimított az arcán.
– Ez igen csak hízelgő. – Nem akarta elismerni, hogy dagadt
idióta szíve a szavaitól. Mostanra nyilvánvalóvá vált, semmi értelem
vagy jó ízlés nem rejlik benne.
– Tehát? – Dragos türelmetlenül megrázta a vállát.
Pia felröhögött. Dragos szeme résnyire szűkült. Pia mindkét kezét
a szájára szorította, hogy elnyomja a hangot és megkomolyodott.
– Még mindig az átkozott centedről van szó, nem igaz? –
motyogta a tenyerébe.
– Igen – ismerte el Dragos. – Szerintem azzal tették rám a
nyomkövető igézetet, hasonlót ahhoz, amit a te esetedben
 DRAGON BOUND 128

használtunk. Nem érzékelek itt igazán nagy erőt, de le merném

fogadni, hogy a játékmester már úton van. Csak még fontosabb, hogy
ne vond magadra a figyelmet.
Újabb adrenalin-hullám járta át Piát. Úgy eltelítődött a szervezete,
szinte lebegett. Átgondolta az eseményeket, bólintott.
– Ez az. Szegd le a fejed, maradj csöndben, éld túl. – Dragos
tekintete ádáz volt. – Utánad fogok jönni.
Lassítottak. Pia nem bírt kinézni.
– Szerinted milyen közel vagy a maradék méreg kiürítéséhez? –
préselte ki elszorult torkán a kérdést Pia.
– Talán egy nap, vagy kettő. Segít, hogy átkeltünk és olyan erős itt
a mágia.
Egy vagy két nap. Bizonyos értelemben, nem sok. Más
értelemben viszont egy emberöltő.
Ez az egész róla szól. Ellopta a centest, őt követte Dragos, ő
lövette le a tündékkel. Nem szabadította ki magát a roncsból, hogy
segítsen neki. Ha megállnak se küzd, mert ő is ott van.
Várnia kell, míg én már nem vagyok a képben. Hogy ne haljak
meg. Talán most, hogy ilyen messzire jutottunk várnia kell, míg
teljesen felgyógyul. Versenyfutás lesz, vajon képes lesz-e
kiszabadulni, mire ideér a szálakat mozgató erő.
Leírhatatlan érzés kerítette hatalmába.
– Azt hiszem, te vagy a hősöm – mondta. Csak félig viccelt.
Dragos hitetlenkedve meredt rá.
– A legtöbb ember – kezdte –, úgy véli, nagyon rossz ember
vagyok.
Pia a tekintetét kutatta, vajon zavarja-e. Úgy tűnt, nem igazán. A
lány hozta zavarba.
– Nos – szólalt meg végül. – Talán egy nagyon jó sárkány vagy.
Megállt a plató. Showtime.
Lebukott, úgy kukucskált ki a roncsból. Egy kobold lépett ki a
fekete vaskapun. Látott már képeket azelőtt koboldokról, de a rajzok
129 THEA HARRISON

és vázlatok nem tudták átadni erejüket. Nemcsak rondák, de erős

testalkatúak is. Érdes, durva torokhangon beszéltek egymással.
Amikor páran közelebb araszoltak azt is megtapasztalhatta, mennyire
bűzlenek.
Ám valami mégis más ebben a koboldban, fejedelmi aura lengi
körbe. Fekete vasbilincseket tartott a kezében. Közelebb ment
hozzájuk, ám bölcsen megtorpant tisztes távolra tőlük. Ő is bűzlött.
Mindent összevetve visszataszítóak voltak, valahogy pedig el kell
viselnie, hogy hozzáérnek. Újabb görcsös remegés futott végig rajta.
Dragos egyik kezét a térdére tette, a mozdulatát nem láthatták a
koboldok. Pia megfogta a kezét.
– Szedd össze magad – súgta a férfinak. – Ne légy ilyen balfék.
Dragos megszorította a kezét, válla megremegett. Remélte, hogy
megint sikerült megnevettetnie.
A közelítő koboldok mondtak nekik valamit. Om, nom, nom.
Dragos ugyanilyen borzasztó nyelven felelt. Om, nom.
Párszor megismételték ezt a szóváltást. Aztán a kobold közelebb
lépett, eldobta a bilincseket. Dragos kinyúlt, elkapta őket, aztán
behúzta a roncsba. A férfi számára sokkal átláthatóbbak lehettek,
mert fürgén kibogozta őket.
Olyan erősen kerítette hatalmába a félelem, hogy rosszul volt tőle.
Egy részét a bilincs okozta. Valami borzasztó mágia bűzlött rajtuk.
Dragos lehajolt, az egyik bilincset a bokájára csatolta.
– Elég! Mit művelsz? Ne tedd fel őket! – szisszent fel Pia.
– Csendet! – csattant fel Dragos. A másik bilincset is a bokájára
csattintotta.
– Dragos, valami nagyon rossz mágia van rajtuk – ragadta meg a
karját.
A férfi felé kapta a fejét, izzó szemekkel rávicsorgott.
Összerezzent, elhúzódott tőle. Kikapcsolta a gondolatait.
 DRAGON BOUND 130

A maradék két bilincset a csuklóira tette, aztán feltartotta, hogy a

kobold láthassa. Amaz bólintott, aztán kiáltott a többieknek, akik
előre rohantak.
Mikor elkezdték letépni a kocsiról a tönkrement ajtót, Pia
összegömbölyödött és behunyta a szemét.
131 THEA HARRISON

NYOLC

A mi ezután következett, nem volt túl szép. De nem mondhatja,

hogy nem figyelmeztették.
Őt rángatták ki először a roncsból. Tekintetét a földre szegezte,
miközben az egyik kobold gyomron ütötte. Mikor
összegömbölyödve a földre feküdt levegő után kapkodva, megrúgták.
A kemény orrú bakancsaikkal újra meg újra belérúgtak, mialatt a
koboldok röhögtek, Dragost provokálták, míg Pia már nem a jó ügy
érdekében hallgatott. Azért, mert képtelen volt annyi levegőt venni,
hogy sikíthasson.
Egy pillanatra homályosan látta, hogy két kobold közrefogja a
hatalmas Dragost. Agresszív, veszélyes arca közömbös, aranyszínű
szeme épp olyan tükörsima és érzéketlen, mint két görög érme.
Egy emberöltővel később, jó néhány kivont kardú kobold érkezett,
majd bekísérték Dragost a tömzsi kőerődítménybe. Az egyik kobold
megragadta a lány haját, követték őket. Egy másik hátulról rugdosta
még olykor-olykor, de már kevesebb érdeklődést mutatott.
A Dragost terelgető koboldok egy cellába kísérték a férfit. Az ő
koboldjai túlhaladtak rajta, befordultak jobbra az egyik sarkon.
Amint Dragos nem láthatta őket viselkedésük közömbös, üzletszerű
lett. Megragadták a karját, berángatták egy másik cellába.
Lehajították egy kupac avas szalmára.
 DRAGON BOUND 132

Az egyik kobold mondott valamit. Om, nom. A másik felröhögött.

Távozásukkor hallani lehetett a kulcs csörgését a zárban. A folyosó
csendbe borult.
Egy ideig ott feküdt a borzasztó szalmán. Aztán pár lépést előre
kúszott, lefeküdt a hideg, koszos kőpadlóra. Talán elveszítette az
eszméletét. Nem volt benne biztos. A következő dolog, amire
eszmélt, hogy egy kék-fekete bogár masírozik végig a padlón.
Követte a mozgását. Fejjel előre egy résbe zuhant, be is ragadt.
Odakúszott, kicsit még figyelte. Sikerült a rovarnak megfordulni, így
a fejét kidugta a résből. Csápja vadul táncolt, lábával kapálózott, de
nem tudta kihúzni magát.
Pia oldalra nyúlva kitapogatta a szalmát, és felmarkolt egy adagot.
A végét mélyen a résbe tolta, aztán kiemelte. A bogár lepattant róla,
majd elmasírozott.
Mikor eltűnt Pia felsóhajtott, a hátára gördült, aztán felült. Újra
működött az agya.
Egyszerre csak egy dolgot. Egy lépést.
A falhoz kúszott. Lépés.
Először az egyik lábára guggolt, aztán a másikra. Lépés.
Kihúzta magát. Mikor már úgy érezte, visszanyerte az egyensúlyát
kinyitotta a bezárt cellaajtót, és kisétált.

A sárkány széttárt végtagokkal feküdt ott, ahol hagyták.

Kétszeresen kötötték meg, először a mágikus fekete
bilincsekkel. A másik szett a padló négy pontjára volt rögzítve. A
mennyezetet bámulta, gondolatai össze-vissza kanyarodtak. Pár
percenként megrángatta a láncokat. Nem törődött vérző bokájával és
csuklójával. Érezte, hogy a bal karján gyengül a lánc, erre
koncentrált.
133 THEA HARRISON

Kinyílt a cella ajtaja. Odafordította a fejét, gondolatai halálos

fordulatot vettek.
Egy meggyötört, koszos Pia hátrált a szobába, mire kijózanodott.
Remegni kezdett. Figyelte, hogyan hallgatózik a résnyire nyitott
ajtóban pár pillanatig, aztán becsukta az ajtót. Megfordult. Mikor
meglátta a férfit, meggörnyedt a válla.
– Ó, az ég szerelmére! – forgatta a szemét. – Két bilincs?
Feltételezem, négy kulcsra lesz szükségünk. Ez a nap egyre jobb és
jobb lesz.
– Gyere ide – szólalt meg Dragos. Erőteljesen megrántotta a bal
kezét fogva tartó láncot. Az felnyögött ugyan, de nem engedett. –
Gyere ide. Gyere ide.
Pia oldalra billentette a fejét, fáradt tekintete komorrá vált.
Átbicegett a cellán, letérdelt mellé.
Dragos erősebben remegett. Könnyű volt beszélni vele, mielőtt
elvitték a koboldok. Szokásos kegyetlen nyugodtságával magyarázta
el neki, mire számít. Mindent összevetve jól fogadta. Úgy közelítette
meg az összecsapást, mint máskor, készen állva, az előtte álló
kihívásra összpontosított.
Aztán az első kobold gyomron vágta, ő pedig teljesen bekattant.
Minden rúgás, minden ütés mintha savként áramolt volna szét az
ereiben. Üvölteni, dühöngeni akart. A sárkány ki akarta tépni a
szívüket a mellkasukból, miközben végignézik az egészet.
A legvékonyabb cérnaszál tartotta csak az önuralmát, mikor
ráeszmélt, mennyivel rosszabb lehet Pia számára az egész helyzet, ha
megkapják a vágyott reakciót.
Bántották. Bántották, és ez a férfit is bántotta egy olyan helyen,
amit addig sosem érzett. Ő maga sokszor viselt el azelőtt fizikai
sérüléseket, fájdalmakat. Nem sokat jelentett számára. Ám ez az
újfajta fájdalom – ledöbbent. Egészen addig észre sem vette, milyen
sebezhetővé vált, míg el nem szakították tőle.
 DRAGON BOUND 134

Dragos mohón szívta magába a látványt. Fényes haja tompa a

kosztól. Szakadt pólója szürke, a megrövidített halásznadrág többé
már nem kék. Sápadt bőrét duzzadt zúzódások borították,
némelyikük inkább fekete, mint lila.
Mindezen túl pedig élénken élt az emlékeiben, hogy ezek előtt a
lány elhúzódott tőle. Sosem gyűlölte még magát, de abban a
pillanatban igen.
– Gyere ide, gyere ide – súgta. Gyönyörű szeme aggodalmassá
vált. Odahajolt, arcát a férfiéhoz szorította. Mikor Dragos elfordította
a fejét, haja függönyként borította be.
Pia motyogott valamit, miközben az arcát simogatta. Erre
koncentrált.
– Sajnálom. Minden az én hibám. Nem tudom elmondani,
mennyire sajnálom.
– Mit? – kérdezte. – Miről beszélsz? Hagyd ezt abba. Fogd be! –
Ajkával végigsimított a lány bőrén, mélyen belélegezte az illatát. A
tömlöc és a koboldok bűzén át is megtalálta finom, elfeddhetetlen
illatát. Lelkében újra szétáradt valami. – Rád vicsorogtam. Nem
akartam.
– Ne légy nevetséges; persze, hogy akartad – simogatta a haját,
aztán megcsókolta az arcát.
– Összerezzentél és elhúzódtál. Soha többet ne tedd.
– Dragos – mondta a lány határozottan. – Ha felém fordulsz és
rám vicsorogsz váratlanul, mint egy vadállat, akkor talán megint
összerezzenek. Nevezess csak kislányosnak, de ez van.
– Nem ismétlődik meg. – Olyan halkan mondta, alig hallotta meg.
Dragos minden figyelmét a lány ujjának finom érintésére
összpontosította, ahogy végigsiklott az ajkán és megérintette az ajkát.
Pia felsóhajtott, még jobban a férfinak dőlt.
– A zárak engem nem tudnak fogva tartani, de ez nem jelenti,
hogy ki tudom nyitni ezeket az átkozott bilincseket. Hogy a pokolba
szerzek meg négy kulcsot, mikor hemzseg a hely a koboldoktól?
135 THEA HARRISON

Megőrjítette a hangjából kicsengő törékeny önuralom.

– Nem fogod – felelte.
Pia felemelte a fejét, homlokráncolva nézte. Dragos
megkönnyebbült, mert nem tört össze.
– Mi mást csinálnánk? – kérdezte. – Nem várhatunk itt a sötét fey
királyra, a Jokerre, a Rébuszra, vagy akárki is fog felbukkanni.
Dragos elméje kristálytiszta lett.
– A következő lesz – kezdte. – Nagyon jó a hallásom. A legtöbb
kobold távozott az esti étkezéshez. Csak kevés őr maradt stratégiai
pontokon. Hallom, hol vannak.
– Jó tudni – sóhajtotta megkönnyebbülten Pia.
– És a következőt tesszük – folytatta. – Tudod, a folyosó elágazik
ott, ahol jobbra vittek.
Pia bólintott.
– Ha egyenesen mész, valamiféle helyiséget találsz. Szerintem
őrszoba. Hallottam, ahogy a vacsoráról beszéltek. Fémek csörgését
hallottam, remélem fegyverek és székek, vagyis ott gyülekeznek.
Most senki nincs ott. Azt akarom, hogy keresd meg a földön lévő
láncok zárjába illő kulcsokat, vagy valami vékonyat és egyenest,
amivel megpiszkálhatjuk a zárat. Ha egyik se megy, keress egy
fejszét. Csak gyorsan.
– Dragos – nézett rá kételkedve Pia. – Nem tudom megpiszkálni a
zárat. Sosem kellett megtanulnom.
– Nem is kell. Én majd tudom – felelte. Már akkor megtanulta
kinyitni a zárakat, mikor feltalálták őket. Az emberek szerettek
mindenféle csinos dolgot elzárni, amik megtetszettek neki. Megrázta
a bal csuklóján lévő bilincset. – Az egyik szem gyengül. Le fogom
tépni.
Pia a karjára nézett, homloka ráncba szaladt.
– Csúnyán fest a csuklód – aggodalmaskodott.
 DRAGON BOUND 136

– Ne légy ilyen kislány – dorgálta a férfi. Tekintetük találkozott,

Pia vonakodva felnevetett. – Semmiség. Jobb, ha sietsz. Nem tudjuk,
mennyi időnk van, mielőtt visszatérnek.
– Igaz.
A fájdalom és harag egy része visszatért, miközben figyelte, hogy
a korábbi kecsességét nélkülözve talpra küzdi magát, ő meg semmit
sem tud tenni. Különös figyelmet szentel majd azoknak, akik
megverték. Sok halott kobold lesz, mire végez.
Egyelőre azonban figyelme tekintélyes részét az elgyengült
szemnek szentelte, megrántotta.
Pia végigkúszott a folyosón, ezúttal viszont megnyugtatta Dragos
kijelentése, miszerint nincs közvetlen veszélyben. Mivel nyitva állt
az ajtó, könnyedén megtalálta az őrszobát. Benézett, aztán
megtántorodott.
– Fúj – dünnyögte. – Undorító lények.
Ugrott egyet, aztán sajgó bordáira szorította a kezét, mikor Dragos
a fülébe súgta.
– Jól vagy?
– Ó, hát persze, hogy hallasz – morogta. – Igen, jól vagyok. Csak
penészes ételdarabok hevernek mindenfelé az asztalon, bűzlik a hely.
Undorítóak.
– Az ízük is rossz.
– Te ettél koboldot? – kérdezte elhűlve Pia.
– Nem. Megharaptam.
Kissé feszültnek hangzott. Pia az ajkába harapott. Remélte, nem
tesz túl nagy kárt a karjában.
Maradj a tárgynál, Pia. Megrázta magát, aztán a lehető
leggyorsabban átkutatta a szobát. A hely középkori volt, és nem a
Hollywoodi filmek higiénikus módján. Az ott a sarokban vizelet?
Fúj. Amennyire lehetett, kerülte a dolgok megérintését.
Csalódott, mivel egy kulcsot sem talált. Egy rugós kést és egy
rövid tőrt azonban igen, előbbi pont elfért a zsebében. A bilincsek
137 THEA HARRISON

nem aprólékos munkával készültek. Talán a tőr befér a zárba, ha

meghajlítja a hegyét.
A fegyverhalomból megragadta egy kétélű fejsze nyelét is. Túl
nehéz volt, nem bírta megemelni, ezért úgy húzta be a cellába.
Nyugtalansággal töltötte el a köveken súrlódó fejsze keltette zaj,
ezért meglehetősen gyorsabban haladt, mint azt megviselt teste
kívánta. Izzadt, fájdalmai voltak, mire végre elérte a cellát, és
kinyitotta a csípőjével az ajtót. Elfojtott egy nyögést, mikor belökte a
fejszét.
Dragos a fegyverről a lányra nézett, aki zihálva nekitámaszkodott
az ajtófélfának. Feltartotta a bal karját, amiről a félig eltört lánc
lógott. Pia válaszként felemelte a tőrt.
Dragos elmosolyodott. Induljon a játék.
Miután a lány átadta neki a vékony pengét hátradőlt a falnak,
aztán lecsúszott a tövébe. Megnyugtató volt figyelni munka közben,
míg az ő agya elkalandozott, tudni, hogy akkor éppen nem tud mást
tenni.
A férfi meghajlította a pengét két kőlap közé csúsztatva a
pengéjét. Derékban el kellett fordulnia, hogy elérhesse a jobb kezén
lévő bilincset, aztán a zár megpiszkálása közben nem moccanhatott.
Pia csodálta az erejét, hosszú testének kecsességét. A pozíció
megtartásához be kellett feszítenie a hasizmát. Fel-alá mozgott,
megfeszült, miközben egyenletesen lélegzett. Széles vállának vonala
lefutott a derekáig. A farmerja épp olyan koszos, mint a lányé, de az
általa takart fenék és hosszú láb láttán így is összefutott a nyál a
szájában.
Most, hogy belegondol, igen csak szexi így kiláncolva a földre.
Különösen, ha ez az ő kastélya lenne. Beküldené a szolgálóit, hogy
fürdessék meg (csupa heteroszexuális férfit, ők pedig természetesen
kitakarítanák ezt az ocsmány cellát, gyertyákat tennének mindenfelé,
selyemlepedőkkel borított matracra fektetnék a férfit és ó, talán még
egy üveg bort is hagynának pár pohárral), ezután pedig lejönne,
 DRAGON BOUND 138

lovagló ülésben elhelyezkedne rajta és őrületig izgatná, hiányos

öltözetű testét hozzá dörgölné forró mellkasához.
Csakhogy nincs kastély. Nincsenek szolgálói. A férfi csuklója
vérzik, fájdalmasnak tűnt és egyáltalán nem volt szórakoztató,
mindenfelé a koboldok bűzét lehetett érezni. Ó, igen, ne
feledkezzünk meg arról se, hogy életveszélyben vannak.
– Még mindig nem vagyok normális – dünnyögte.
A férfi rávillantotta halálos mosolyát a válla felett.
– Hamarosan kifejted majd nekem, mire gondoltál.
Pia elpirult.
– Kizárt dolog.
Dragos lefejtette magáról a bilincset, felült, nyújtózott egyet, aztán
előre csúszott, és a bokáján lévő bilincseken kezdett munkálkodni.
Olyan tényleges volt, ám a lánynak el kellett fojtania egy
örömujjongást. Kihúzta magát, izgatottan tapsolt. Dragos még jobban
mosolygott. Nem sokkal később kiszabadította a bokáit is, egy percet
még szánt a bal csuklóján lévő bilincsre, aztán a sarokba hajította
őket.
Aztán mindketten a másik, fekete, visszataszító mágiával ellátott
bilincsre néztek. Két egyszerű lánc, egyik a karjait kötötte össze, a
másik a bokáit, így nem tud szokásos kényelmes lépteivel haladni.
– Nem hiszem, hogy ez is ilyen könnyű lenne – jegyezte meg
Dragos. Igaza volt. Nem számít, mennyit próbálkozott, nem tudta
egyik zárat se kinyitni. – Azt hiszem, ezek a megfelelő kulcs nélkül
nem jönnek le. Lefogadom, hogy része a varázslatnak.
Pia izgalma alábbhagyott.
– Szerinted mit csinálnak azon kívül, hogy olyan nyálkásnak
tűnnek?
– Nos, a koboldok nem tudták, hogy meglőttek a tündék, nem
igaz? – töprengett Dragos. – Ha mégis, akkor nem akartak rá
hagyatkozni, elvégre előbb-utóbb kiürül. Úgy érzem, ugyanazt
teszik, mint a tünde mágia – korlátozzák az erőmet, nem tudok
139 THEA HARRISON

átváltozni miattuk. Máskülönben azoknak – intett állával a másik

bilincsek felé – esélye sem lett volna.
– Akkor mit csinálunk? – dobta a kezét Pia a levegőbe. Érezte,
hogy legbelül egy repedés egyre szélesedik. Csak idő kérdése, mikor
zuhan bele, akár a bogár, csakhogy cseppet sem bízott benne, hogy ő
képes lenne kimászni.
– Te visszamész a celládba. – A férfi mellé guggolt, egyik kezét a
szájára tette, mikor tiltakozni akart. – Megígérted vagy sem, hogy
nem ellenkezel? – csattant fel.
– Bazmeg. Nem vagy a főnököm – dünnyögte. Kezével megfogta
a csuklóját, óvatosan, nehogy hozzáérjen a sebesült részhez. –
Folyton megfeledkezel erről a tényről.
– Lássuk csak, világos voltam-e – közölte a férfi ragyogó
aranyszemekkel. – Megígérted, hogy nem fogsz vitatkozni, mikor
nem akarsz, nem igaz?
Most mulat rajta? Dühös? Nem tudta megállapítani.
– Persze.
Dragos felnevetett, benyúlt a lány hóna alá és talpra állította.
Addig tartotta, míg meg nem tudott állni a lábán.
– Oké, kislány. Bemész abba a cellába, rád zárom az ajtót, és a
világ összes bazmegje sem változtathat ezen. Az a legbiztonságosabb
hely a számodra. Ha valamiért előttem érnének vissza, akkor se
gondolják majd, hogy megszöktél. Azt fogják hinni, én tettem
mindezt – mutatott körbe a cellában.
– Nem akarok szétválni.
– Szívás – felelte. – Vadászni megyek, nem akarsz ott lenni.
Egyik karjába vette a kétélű fejszét, mintha csak habszivacsból
lenne, másik kezét pedig a lány hátára tette. Szívtelen hangja ellenére
nagyon óvatosan vezette végig Piát a folyosón. A lány sérülései és a
bilincsek miatt csak lassan haladtak.
Pia belépett a cellába, aztán megfordult. Nem tudott ránézni.
Helyette a földre szegezte a tekintetét, ajka megremegett.
 DRAGON BOUND 140

– Mi van, ha visszajönnek?
Súlyos csend állt be köztük.
Hosszú ujjak kúsztak az álla alá, felemelte az állát. Pia az ajkába
harapott, mikor meglátta a férfi komoly arckifejezését.
– Nem foglak sokáig magadra hagyni. Olyan gyors leszek,
amennyire csak lehet. – Egy kövér könnycsepp hullott a kézfejére,
úgy meredt rá, mintha égetne. Halkan káromkodott. Aztán lehajtotta
a fejét, ajkát a lányéra simította. – Esküszöm, Pia, nem fognak újra
bántani. Bíznod kell bennem.
A lány bólintott, elkapta a fejét, majd kézfejével megtörölte az
arcát.
– Menj.
Dragos csak állt ott, és meredt rá. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha
mondani akarna valamit, aztán Pia hátat fordított neki. Azt hitte, az
ujjait érzi a tarkóján, aztán már ott sem volt.
Távollétében megszűnt minden életerő, ami eddig körülvette és
táplálta. Körbenézett a nyomorúságos, szörnyű cellában, olyan
magányosnak érezte magát képes lett volna lefeküdni és meghalni.
Inkább leült középre, összegömbölyödött. Térdét felhúzta,
homlokát a karjára hajtotta. Hogy tudta kiüríteni magát, mikor a
koboldok elhurcolták? Nem akarta. Valamiféle védekezési
mechanizmus volt a túl sok sokk miatt, amikor megragadták torz
kezükkel.
A percek gyötrő lassúsággal teltek, nem tudott elszigetelődni tőle.
Ki akart kapcsolni, fejben valahová egészen máshová menni, de nem
jött rá, hogy ismételhetné meg a trükköt. Minden önuralmára
szüksége volt, hogy ne essen pánikba, ne sétáljon ki azon az ajtón.
Emlékezett minden egyes fordulóra. Tudta, eljuthatna a kinti
ajtóig. De kétségtelen, hogy őrzik azok a mocskos, denevérarcú
torzszülöttek. Elfojtott egy nyögést, még jobban összehúzta magát.
Hogyan is jutottam idáig? Mintha lett volna egy listám mindarról,
amit nem tehetek, én meg szépen egyesével végigmentem rajtuk,
141 THEA HARRISON

kipipálgattam őket. Nagyon alapos voltam, ami azt illeti. Élj csendes
életet, mondogatta az anyja. Mindent hagyj magad mögött, akár egy
pillanat alatt. Ne ragaszkodj az emberekhez. És senkinek ne mondj
semmit az igazi énedről. Egyszerű, egyszerű dolgok.
Egy dolgot alá kell írnom. Anya sosem mondta, hogy ne lopjak
sárkánytól. Kétségtelenül magától értetődőnek tartotta, így nem
említette. Bele kellene írni abba a Jim Croce dalba. Nem köpsz
széllel szemben. Nem húzod le a jó öreg Magányos Lovas maszkját,
és nem lopsz Cuelebrétől.
Úgy vélem, semmi esélyem nem maradt névtelen életet élni.
Ütődött.
Egy apró hang ütötte meg a fülét, pánikba esett.
Kulcs fordult a zárban.
Teste tiltakozva felüvöltött, mikor talpra állt és a falhoz lapult.
Kihúzta a zsebéből a rugós kést, megnyomta a gombot. Kinyílt a
penge. A combja mellé szorította, kiszáradt szájjal meredt a nyíló
ajtóra.
Dragos surrant be, masszív harcos teste könnyed eleganciával
mozgott, puhán, akár egy macska. Egyik vállán egy bőrtáska lógott.
A fekete bilincsek eltűntek. Bőrpántok feszültek keresztben a
mellkasán. A hátán ott lógott a kétélű fejsze nyele, meg egy kardnak
tűnő fegyver. A felkarjára tőröket erősített, derekán egy másik kard
hüvelye lógott a combjához kötve. Elegáns vonásai nyugodtak. Szent
tehén, mellette Conan, a barbár lekvárnak tűnt.
Megkönnyebbülésében majdnem térdre rogyott. Fekete pontok
táncoltak a szeme előtt. Egy pillanattal később Dragos mellette
termett, kezét a vállára tette, nekidöntötte a falnak.
– A fenébe, mintha mindjárt elájulnál – mondta.
– Nos, nem tudtam, hogy te jössz, nem igaz? – Megmutatta neki a
rugós kést, amit a combjánál szorongatott.
Dragos arcára mosoly ült ki.
– A százharmincnegyedik meglepetés és csak gyűlik.
 DRAGON BOUND 142

– Ezt most csak kitaláltad – vádaskodott a lány. A combjához

nyomva egy kattanással összecsukta a pengét, majd visszacsúsztatta
a zsebébe.
– Biztos? – kérdezte jót mulatva Dragos. – Tudod, hogyan kell
használni azt a kést?
– Elég jól. De nem vagyok nagy harcos. – Szomorú, de igaz.
– Nem, a te természeted ahhoz túl gyengéd, ugye? – A haját
simogatta, finoman magához húzta.
Pia neki támaszkodott, a világa kezdett helyre billenni. Mélyebb
szinten ez egy igen nyugtalanító dolog, de nincs ideje ezt
boncolgatni. Teste melege elűzte a hideget. Átkarolta a férfi derekát,
szorosan megölelte.
– Egész életemben órákat vettem, de a való életben sosem kellett
használnom. Még. – Mély levegőket vett, míg már egyáltalán nem
szédült. – Adj esélyt, hogy valamelyik két lábon járó csótányba
szúrhassam, és megteszem.
– Előbb rajtam kell átjutniuk. – Finoman megszorította, aztán
hátralépett.
– Gyorsabb voltál, mint hittem. – Az új szerzeményekre pillantott.
– Úgy látom, sok mindent találtál.
– Megtaláltam a kulcsokat, de a koboldok kapitányát nem. Csak a
szobáját. Kapzsi dög. Mindenféle zsákmánya van. A feléhez hozzá
sem nyúltak. – Visszament az ajtóhoz, egy percig hallgatózott, majd
kinyitotta. – Sietnünk kell. Még több kobold mozgolódik. Úgy
hallom, véget ért az esti étkezés.
Dragos mutatta az utat, ezúttal sokkal gyorsabban haladt. Pia alig
bírt lépést tartani vele. A férfi lelassított, mikor elérték az utolsó,
kintre vezető ajtót. Némán a sarokhoz osont, a fejszéért nyúlt,
ugyanakkor a kardot is előhúzta.
Piának elakadt a lélegzete. Überharcos, lenyűgöző és rémisztő.
Hé, ha sárkánnyá változik ő maga a tank és a légierő is egyben. Ha
ehhez hozzáadjuk a varázserejét, gyakorlatilag egy egyszemélyes
143 THEA HARRISON

hadsereg. Tudta, ő az egyik első erővel bíró lény a világon, de akció

közben figyelve kezdte megérteni, pontosan mit is jelent ez.
Közelebb araszolt, de ügyelt rá, hogy maradjon köztük bőven
hely. Dragos rápillantott, hátradőlt a falhoz. Helyeslőn bólintott. A
kardra mutatott.
– Maradj itt – tátogta.
Pia bólintott. Ennek a parancsnak engedelmeskedni akart.
Dragos kilépett a folyosóra, egyik lábával sebesen megpördült,
közben frizbi módjára elhajította a fejszét. Ugyanilyen könnyedén
dobta el a rövid kardot is, mintha csak egy tőr lenne. Egy pillanatra
sem állt meg, előhúzta a hosszabb kardot és az egyik kést, majd előre
lendülve eltűnt Pia szeme elől.
Összefonta karját a mellkasa előtt, a könyökébe kapaszkodva
dobolt az egyik lábával, miközben hallgatta a csata hangjait.
Nem mintha túl sokáig tartott volna. Egy másodperc alatt véget is
ért. Dragos fordult be a sarkon, intett, hogy menjen előre.
– Egyiküknél se volt kulcs. Most rajtad a sor. Csúnya lesz –
figyelmeztette.
– Számítottam rá – felelte a lány elkerekedett szemmel. Befordult
a sarkon.
Először nem tudta értelmezni a látottakat. Mikor megtette azt
kívánta, bár ne sikerült volna. Négy halott kobold hevert a folyosó
végén. Vagy legalábbis négy fejet számolt össze, egyikükhöz sem
tartozott már test. Ahogy nem mindnek voltak meg a végtagjai.
Fekete vér borította be a kőfalakat, hatalmas tócsákban szennyezte be
a padlót.
Pia öklendezett, gyomra felfordult. Dragos előre masírozott.
– Ha hányni fogsz, gyorsan tedd – közölte tárgyilagosan.
Kirántotta a fejszét a csaknem kettészelt koboldból, aztán annak
lábában megtörölgette a pengét. Gyors mozdulatokkal összeszedte a
többi fegyvert, mindegyik pengéjét megtisztogatta a holttesteken,
aztán újra magára erősítette őket.
 DRAGON BOUND 144

Pia a hatalmas fémajtóra koncentrált, nem a mészárlásra, így

uralkodni tudott a reflexein. Kikerülte a vértócsákat. Az egyik helyen
megállt, próbálta kitalálni, hogy haladhatna át a tócsa felett. Mintha
nyálkás olaj ömlött volna ki két test között. Ha nem sérült volna meg,
most átugraná gondolkodás nélkül. Dilemmáját végül Dragos oldotta
meg, megragadta a könyökét és finoman a másik oldalra lendítette.
Az ajtót elbarikádozták, ám a férfi már eltűntette a fagerendát.
Mindkét kezével megragadta a fémkart, aztán lefelé kezdte húzni. A
súlyos ajtót karbantartották. Némán tárult fel.
Kiléptek az alkonyatba. A levegő hihetetlenül édesnek tűnt a
kobold erődítményen kívül. A platóskocsi a Hondával még ugyanott
állt, ahol a koboldok hagyták. Pia megrázta a fejét, mikor meglátta a
roncsot. Csoda, hogy túlélte.
– Most pedig sietnünk kell – mondta Dragos.
Pia körbepillantott az ismeretlen, vad tájon, és ezzel belezuhant
abba a bizonyos szakadékba.
– Ennyi – krákogta. – Azt hiszem, készen vagyok.
Dragos felé kapta a fejét, szeme résnyire szűkült.
– Micsoda?
– Azt mondtam, kikészültem. – Mintha vasat öntöttek volna
zsibbadt végtagjaira. Tántorogva pislogott, de a férfi folyton
elhomályosodott előtte. – Én… Én nem ettem és nem aludtam jól
már több mint egy hete. Aztán ott a baleset és a koboldok. Kifújtam.
Nincs már semmim. Nélkülem kell menned.
– Ostoba nő – felelte dühösen Dragos. Miért haragszik rá?
Megbillent a világ, mikor a karjába kapta. – Én nem vagyok kész.
Fejét az álla alá támasztotta félálomban. A futásból nem sokra
emlékezett ez után. Emlékezett rá, hogy órákon át tartott. Dragos egy
pillanatra sem torpant meg, sosem lassított. Finom izzadtságréteg
borította, de légzése mély és egyenletes maradt. Erős tartása minden
sokktól megoltalmazta.
145 THEA HARRISON

Egy dolgot azonban megjegyzett, dünnyögve rá is kérdezett,

mikor észrevette, hogy nem azon az úton haladnak, amerről hozták
őket.
– Csitt – felelte a férfi. – Később megmagyarázom. Bíznod kell
bennem.
Úgy tűnt, ez sokat számít neki. Folyton felhozta. Arcát a nyakába
temette.
– Oké.
Nem mintha ebben a pillanatban volna más választása.
– Helyes – mondta a férfi mogorván. Erősebben ölelte.
Hosszú ideig nem is beszéltek ez után.
Végül Dragos lassítani kezdett. Pia magához tért, próbálta
felemelni a fejét, hogy körbenézhessen. Maguk mögött hagyták a
kietlen, sziklás tájat és a kobold erődöt, egy apró tisztáson álltak. A
férfi lefutotta a nap hátralévő részét.
A hold fényesebben ragyogott, mint valaha. Hatalmasan,
alacsonyan és boszorkányosan bukkant elő a fák fölül. A tisztás
ezüstös, árnyékba borult pereme mozgolódott a szélben, olyan
életszerűek voltak a kontúrok, mintha rejtett arcok tekintetten volna
ki rájuk a levelek közül, susogtak volna az újonnan érkezőkről.
A közelben patak csordogált. Dragos letérdelt, letette őt a földre
nem messze a pataktól. Kis erecske volt. Kezét a lány vállára tette,
segített neki felülni.
– A víz biztonságos – mondta. – Igyál, amennyit csak szerinted
bírsz. Bizonyára komolyan dehidratálódtál.
Néhány lépéssel lejjebb ő is a patak széléhez lépett, lefeküdt a
hasára, aztán az egész fejét a víz alá dugta.
Pia sem tétlenkedett, kétségbeesetten enyhíteni akarta kiszáradt
torkát és száját. A marka segítségével jó néhány kortyot nyelt belőle.
Miután szomját enyhítette, hideg vizet fröcskölt az arcára, a karjára,
meg akart szabadulni a kobold tömlöc bűzétől. Újabb kortyokat ivott,
aztán felsóhajtott.
 DRAGON BOUND 146

Dragos végül felbukkant levegőért, a hátravetett fejéről hulló

vízcseppek ragyogtak a holdfényben.
– Ez a legjobb dolog, amit valaha kóstoltam – mondta.
Nem csak a szomjúság beszél belőle. A víz friss, valahogy eleven
volt, sokkal kielégítőbb, mint amit valaha ivott. Érezte, hogy hervadt
porcikái mohón szívják magukba. Lelkének kiéhezett, eltörpült részét
már-már békévé változtatta. Máris biztosabban állt a lábán, a
kimerülés, stressz, sérülés okozta krízis émelyítő érzése enyhülni
kezdett.
Dragos elvigyorodott.
– A Másvilág teszi. A hely erős mágiája miatt minden sokkal
intenzívebbnek hat. Ha ez tetszett várd meg, amit ezután adok neked.
Pia feltérdelt.
– Micsodát?
– Találtam némi élelmet neked. Mást is hoztam neked, de előbb a
táplálék. – A bőrtáskából előhúzott valami lapos, levélbe csomagolt
valamit, aztán átnyújtotta neki.
Pia szemmel látható vonakodással fogadta el.
– Dragos, nem hiszem, hogy bármit meg tudnék enni, amit abban
a pokolban találtál.
– Ne vonj le ilyen hirtelen következtetéseket – bólintott. – Rajta,
nyisd ki.
Széthúzta a leveleket, mire orrát megcsapta a legingerlőbb aroma.
Dragos letört egy falatot az ostyából, majd a szájához emelte. Mikor
a nyelvére tette, az ostya olvadni kezdett Pia szájában. Megrágta,
aztán egy nagy nyögéssel lenyelte. Leírhatatlanul finom volt.
– Tünde vándorok kenyere – lehelte. Vegetáriánus, épp úgy
táplálta a lelket, mint a testet, felerősítette a gyógyuló folyamatokat.
– Már hallottam róla, természetesen, ki nem? Legendás. De sosem
volt azelőtt esélyem megkóstolni.
Dragos letört még egy darabot, azt is megetette vele, figyelte,
hogyan hunyja le a szemét és nyög fel újra elégedetten.
147 THEA HARRISON

– Edd meg az utolsó falatig. Jót fog tenni – mondta. – Vagy egy
tucatot találtam. Van bőven.
Pia csak meredt rá. Egy tucat ostya igazi vagyont hozhatna a
feketepiacon. A legtöbb ember nem tudott kikönyörögni, ellopni sem
kölcsönvenni vándorkenyeret. Ó. Lenézett az ölében tartott ostyára,
öröme elhalványodott.
– A kobold kapitány szobájában találtad?
– Más dolgokkal együtt. Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy a
fél zsákmány érintetlen volt? – A homlokát ráncolta. – Miért nem
eszel?
– Ó, fogok – biztosította. Letört még egy darabot. – Túl értékes,
semmint kárba vesszen, szükségem is van rá. Csak nehéz más
szerencsétlenségét élvezni.
Dragos halványan elmosolyodott, megérintette a szája sarkát.
– Amennyire te tudod, valamelyik tünde rettenetesen
bosszankodhatott, mikor ellopták a csomagját, de mostanra egészen
biztosan el is felejtették. Gyerünk, élvezz ki minden falatot.
– Igaz. – Az ismeretlen tündének nem feltétlenül kellett
megsérülni vagy meghalni. Mély lélegzetet vett. – Te nem eszel?
– Nem az én ízlésvilágom – felelte. – Majd elmegyek vadászni, ha
szükségét érzem.
Igaz. Húsevő. Pia figyelmét újra az ételnek szentelte.
Dragos az oldalára dőlt, fejét a kezébe fektette és figyelte, hogyan
élvezi a vándorkenyeret. Addig várt, míg az utolsó falatot is a szájába
nem helyezte. Akkor más dolgokat is elővett a táskából, az ölébe
fektette. Egy könnyű, tünde gyapjútakarót, egy tunikát, egy
cicanadrágot, egy csomag szappant – szappant! – és egy hajkefét. Pia
a kincsekre meredt.
– Tudom, mennyire gyűlöltél ott lenni.
– Ó. Te. Jó. Ég. – Pia szeme könnybe lábadt. – Azt hiszem, ez a
legkedvesebb dolog, amit valaki tett értem valaha. Leszámítva, hogy
ki tudja hány alkalommal megmentetted az életem.
 DRAGON BOUND 148

– Tudod, te is megmentettél engem – felelte a férfi.

Elgondolkozott.
– Meg kell mosakodnom. – Szinte eluralkodott rajta a kényszer.
– Pia, még ülve is dülöngélsz. Miért nem vársz, míg aludtál egy
kicsit? Megpihenünk itt, én majd őrködöm.
Pia keze remegni kezdett.
– Nem érted. Egy perccel sem bírok tovább úgy bűzleni, mint ők.
Bizsereg tőle a bőröm.
– Oké – vonta össze a szemöldökét a férfi. – Ha meg kell
mosakodnod, hát meg kell mosakodnod. De hideg lesz. Gyűjtök fát,
míg fürdesz, aztán lesz tüzünk.
– Nem kell aggódnunk a tűz miatt? – kérdezte.
– Hallom már messziről, ha valaki közeledik jóval azelőtt, hogy
gondot okozhatna – rázta meg a fejét a férfi, majd felpattant a
földről.
Pia hátat fordított neki, a patakhoz térdelt, máris kitöltötte
gondolatait a koboldbűz lemosása. A szégyenlős énje megpróbált
kitörni, ahogy levette tönkretett pólóját, koszos melltartóját, de
elnyomta. Elvégre nem fényes nappal van. Valószínűleg Dragos már
több ezer nőt látott meztelenül. (Ezreket? Nem, ebbe inkább bele se
gondol.) Semmi sem számított, csak hogy lemoshassa a bűzt.
A szappant is tündék gyártották, mintha az ég küldte volna.
Gyorsan felpuhult, a hideg patakban szépen habzott, gyengéden
kitisztította gyógyuló sebeit, finom illatától elégedetten felsóhajtott.
Megmosakodott, aztán magára vette a tiszta tunikát. Levette a
halásznadrágot is, a zoknit, majd a cipőt. A zokni különösen rossz
állapotban volt. Belevérzett az egyik cipőjébe, az egyik zoknin
megszáradt a vér. Ezt is a tábortűzre váró meggyújtandó ruhák
kupacára dobta.
A válla köré kanyarította a takarót, próbálta kissé eltakarni magát,
ahogy teste többi részét is lecsutakolta. Vadul remegett, mikorra
felkapta a cicanadrágot, de semmi sem gátolhatta meg, hogy a fejét a
149 THEA HARRISON

vízbe dugja, megszappanozza és koszos haját is leöblítse legalább

egyszer.
Mikor a víz alá dugta a fejét, elakadt a lélegzete a jéghideg víztől.
Még mindig a patak fölé hajolva próbálta remegő kézzel
beszappanozni nedves haját, mikor Dragos megfogta a kezét.
– Engedd.
Pia megtámaszkodott a kezén, hagyta, hogy Dragos vegye át a
feladatot. Hosszú ujjai a koponyáját masszírozták, türelmesen
dolgozta bele a hosszú szálakba a szappant. Pia foga kocogott, mire
kiöblítette a hajából a maradék szappant is.
Miután végeztek, Dragos kicsavarta a haját, egyik karját a dereka
köré fonta és felemelte. Pia felkapkodta a koszos ruhákat.
– Erre – mondta Dragos.
Lefektette a tábortűzhöz készített fát, csak arra várt, hogy
meggyújtsa. Amint Pia a kupacra hajította a ruhákat, az ujjával a
tábortűz felé csettintett, az pedig lobogó lánggal életre kelt.
– Király trükk. – A lány fogai kocogtak.
– Hasznos.
Dragos rá terítette a takarót. Leültette háttal maga elé. Aztán
kifésülte a haját.
Az előtte lévő tűznek, a takarónak és a Dragosból áradó
forróságnak köszönhetően Pia se perc alatt felmelegedett.
– Zuhanok, gyorsan kiégek – mondta.
– Azon is meglepődtem, hogy eddig képes voltál ébren maradni –
felelte Dragos félretéve a kefét.
Az ölébe húzta, átölelte a karjával, majd a vállára hajtotta a fejét.
Mintha lebetonozták volna a szemhéját. Nem tudta őket nyitva
tartani. Egy nagy halom kérdés, kétség, gondolat és téma merült fel
benne, de kénytelenek lesznek várni, mert a kóma fekete,
feltartóztathatatlan vonatként száguldott feléje.
 DRAGON BOUND 150

Erőnek erejével még egyszer utoljára kinyitotta a szemét, felnézett

Dragosra. Sötét arca mindig kemény lesz, mindig éle lesz, de a tüzet
figyelve eddig most tűnt a legbékésebbnek.
Komisz, a legfélelmetesebb lény, akivel valaha találkozott, mégis
itt pihen az ölelésében, eddig soha nem tapasztalt biztonságérzet
árasztotta el. Dragos teste erős, szilárd, akár a föld. Lecsukódott a
szeme.
– Igazad van, ostoba nő vagyok – dünnyögte. – Nem értelek.
– Egy nap talán fogsz – felelte Dragos, bár érezte, hogy a lány már
elaludt.
Egyik ujjával végigsimított szemöldökének elegáns ívén, követte
füle vonalát. Még mindig nedves haja a karjára hullott, az aranyszínű
holdfény elegáns fátylaként.
Talán egy nap megértesz, amint én megértettem magam.
A sárkány közelebb húzta magához alvó alakját. Arcát a feje
búbjához szorította, majd zavartan nézett körül a tisztáson, mintha a
csend, a békés táj megválaszolhatná, kicsoda ő.
151 THEA HARRISON

KILENC

P ia futott, mert örömet okozott neki.

A szél a hajába kapott. A hold lenézett a sötétkék égbolton lévő
trónjáról, rámosolygott. Az éjszaka világosabb, mint valaha, a
bársonyos eget gyémántfényű csillagokkal hintették tele, melyek
hideg dalokat énekeltek távoli kalandokról, más világok bűbájairól.
A föld varázsereje táplálta elsorvadt, félig halott részét. Erősebbnek
érezte magát, szabadnak, vadabbnak, mint azelőtt. Magasra szökkent,
megérintette a hold sarlóját, aki kacagott örömében.
Egy messzire nyúló mezőn volt, akadt hely bőven tagjai
kinyújtóztatására. A távolban fák árnyékolták a tisztás peremét. Egy
magas, hollófekete hajú férfi figyelte a fák közül aranyszínű
ragadozó szemével.
Piát nem érdekelte. Nem kaphatja el. Semmi, még a szél sem,
hacsak nem hagyja.
Pia.
Ismerte ezt a hangot. Szerette. Megfordult, látta, hogy anyja rohan
felé. Igazi alakjában anyja semmihez nem foghatóan bájos volt,
fényesebben ragyogott, mint a fölötte lévő hold.
Anya? Lelassított, megfordult. Újra kislánynak érezte magát.
Anyukám?
 DRAGON BOUND 152

Összetalálkoztak. Lelkesen átkarolta anyját, aki megbökdöste az

orrával. Édes kicsi lányom.
Annyira hiányzol, mondta neki Pia. Kérlek, gyere haza.
Anyja elhúzódott, nagy, fénylő szemével ránézett. Nem tehetem.
Eltűntem a világodból, többé már nem tartozom oda.
Akkor hadd jöjjek veled, könyörgött. Vigyél oda, ahol te vagy.
A fákat üvöltés rázta meg. A föld is megremegett a lábuk alatt. Pia
hátranézett a férfira, bár anyját nem zavarta meg, mintha nem is
lenne tudatában az alaknak.
Nem csatlakozhatsz hozzám, drágám. A te helyed az élők közt van.
Csodálatos szeme mosolygott. Életem egyetlen önző tette az volt,
mikor a világra hoztalak. Bocsáss meg, amiért magadra hagytalak.
Nem akartalak.
Könnyek mardosták a torkát. Tudom, hogy nem tehettél róla.
Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek, mondta anyja. Pia, nem
maradhatsz itt. Túl sok a mágia. Ezért nem mertelek soha a
Másvilágba hozni.
Körülnézett. De nekem tetszik itt. Olyan jó érzés.
Itt lelepleződsz, vadásznak rád. Menj vissza. A csillagfények
áttündököltek anyja alakján. Menj vissza; olvadj be az emberek közé.
Ne, ne menj még! Pia próbált utána kapni.
De anyja alakja máris szertefoszlott, egy utolsó üzenetet lehelt
még a szélbe. Légy biztonságban. Tudd, hogy szeretnek.
Anyja után nyúlt, majdnem kézzel fogható választ kapott
valamire. Már majdnem látta, hová ment az anyja, majdnem követte,
csakhogy a suttogó szél körülölelte, a földhöz szegezte a testét.
A suttogás körbezárta, simogatta finom idegeit, győzködte, Pia,
maradj! Nem ez az igazi neve, de a suttogásban rejlő erőtől habozott.
A szél egy sárkány alakjában játszott körülötte, akár egy macska,
égette a bőrét. Maradj. Élj.
Végigsimított ujjaival a gyönyörű, vad lény forró bőrén.
Elfordította a fejét. Olvadt, hipnotikus szeme rabul ejtette a lányt.
153 THEA HARRISON

Felébredt.
A földön feküdt a tünde takaróba csavarva, mellette a tábortűz
lángjai kihalófélben voltak. Dragos guggolt felette, tenyerébe fogta
az arcát. A lány számára ismeretlen nyelven suttogott, hangja a
csontjaiba hatolt.
– Mi az? – kérdezte álomittas hangon. Lenézett magára. Halovány
gyöngyházfényben ragyogott. Azonnal magához tért. – A fenébe, az
álmunkban is elveszítettem az uralmat az elnyomó igézet felett. Még
soha nem történt velem ilyen. Nem mehet ez így!
Dragos mély lélegzetet vett. Teste megfeszült. Finom remegés
rázta kemény izmait. Sápadtabb volt, mint amilyennek Pia valaha
látta, szeme kitágult, tiszta.
– Mi a gond? – kérdezte újra. Egyik fényes, elefántcsontszínű
kezét a férfi mellkasára tette. – Mi történt?
– Letettelek – kezdte. Arca elgyötört. – Elmentem megmosakodni
a patakhoz. Nem voltam sokáig távol… Csak húszlépésnyire voltam.
– Minden rendben – nyugtatta. – Akármi is történt, már minden
rendben.
Olyan elkínzottnak tűnt, Pia még sosem látta ilyennek. Egészen
eddig nyugodt, arrogáns, bosszantó, jót mulató, dühös, óvatos, még
átkozottul basáskodó is volt már. Akkor festett így, mikor a cellába
kiláncolva rátalált, csak ez még annál is rosszabb. Nehéz ezt a
rettenthetetlen férfit ilyen megrázottnak látni. Megsimogatta az arcát.
Dragos belemarkolt a hajába, mintha ezzel is csapdába akarná
ejteni.
– Megfordultam – csikorogta. – És láttam a testeden keresztül a
tábortüzet. Átlátszó voltál, Pia, kezdtél eltűnni.
– Az lehetetlen – lehelte.
Vagy mégsem? Visszaemlékezett az álomra. Ha kezdett eltűnni –
lehet, hogy anyja tényleg meglátogatta? Keserű mosolyra húzódott a
szája.
 DRAGON BOUND 154

– Ne mosolyogj. Ez rohadtul nem mosolyognivaló – vicsorogta a

férfi ökölbe szorított kézzel. – Majdnem eltűntél. A kezem áthatolt
rajtad. Ha nem kezdelek visszahívni, teljesen szertefoszlottál volna.
– Talán, de nem hiszem – felelte szórakozottan, ujjaival a férfi
hajába túrt. Tetszett neki a tintafekete tincsek selymes tapintása.
Egyáltalán nem göndörödött sehol. – Nem hiszem, hogy elmehettem
volna oda, ahova akartam. Azt mondta, nem tartozom oda.
– Miről beszélsz? – Dragos szeme résnyire szűkült, de egy kicsit
lazult a teste.
– Az anyámról álmodtam. – Elhomályosodott a tekintete. – Azt
hiszem, valóban ő volt az. Mikor elment, követni akartam.
– Soha többé nem teheted ezt – szűrte a férfi összeszorított
fogakkal. – Megértetted?
– Dragos – kezdte a lány óvatosan, mert még mindig ki volt
borulva. – Abba kell hagynod a parancsolgatást.
Nem számít, milyen gyengéden is mondta, akkor is olaj volt a
tűzre.
– A picsába! – csattant fel. Lehajolt a lányhoz, szeme lángolt,
vonásai még zordabbá váltak. – Az enyém vagy. És. Nem. Mehetsz.
El!
– Hékás, ácsi, azt sem tudom, mit mondjak. Mintha valami
szteroidokkal felfújt zaklató lennél. – A szemét forgatta. – Ugye
tisztában vagy vele, hogy többé már nem tarthatsz rabszolgákat?
Tudod, rabszolgaság eltörlése. Nagy háború. Úgy száznegyven, vagy
negyvenöt évvel ezelőtt lehetett.
– Emberi történelem, emberi fogalmak – vicsorogta. – Számomra
semmit nem jelentenek.
Pia már tudta, hogy nem lenne szabad emberi érzelmeket,
motivációkat a férfihoz kötni. Itt is az emlékeztető. A sárkány igen
közel van már a felszínhez. Az előtte görnyedő test megfeszült a
fenyegetettségtől. Minden, amit valaha legendákból hallott a
sárkányok birtokló, territoriális természetéről, most eszébe jutott.
155 THEA HARRISON

A fenébe, nagyot nyelt tőle, de nem a félelemtől. Izomról izomra

lazította el magát.
– Oké, nagyfiú – mondta halk, lágy hangon. – Áruld el, mire
gondolsz.
– Nem tudom. – Vad, büszke arcára kiült a zavar. – Csak azt
tudom, hogy az enyém vagy, meg kell tartanom és oltalmaznom.
Nem tűnhetsz el, nem halhatsz meg. Nem hagyom.
Pia úgy határozott, nem most kellene emlékeztetnie rá, egyszer
mindenképp meghal. Túl sok van benne az emberből.
– Szóval, meddig is vagyok a tiéd? – Kíváncsian fedezte fel ezt az
utat. – Míg rám nem unsz?
– Nem tudom – felelte a férfi. – Még nem jöttem rá.
A hirtelen rátörő vonzalom meglepte Piát. Nem csak tetteti
zavarodottságát. Nem színészkedik.
– Akkor már ketten vagyunk – mondta. A tünde vándorkenyérre, a
hajkefére, a szappanra gondolt, gondoskodásával újra meg újra
meglepte. Egyik ujjával végigsimított a torkán. – Szóval, a vita
kedvéért, ha én a tiéd vagyok, megtartasz és oltalmazol, akkor
látszólag szeretnéd, ha… jól lennék. Hogy boldog legyek?
– Természetesen – felelte Dragos. Lenézett a mellkasán köröket
rajzoló ujjra, a belőle áradó fenyegetés sötétebb, füstösebb lett.
– Dragos – dünnyögte. – Nem leszek boldog, ha valaki folyton
utasításokkal lát el.
Felpillantott rá, a férfi homlokráncolással reagált a logikájára.
– Én így beszélek az emberekkel.
– Az alkalmazottaiddal és a szolgáiddal, úgy érted? – vágott
vissza.
Még jobban összevonta a szemöldökét. Pia az ajkába harapott,
próbált nem elmosolyodni. Hogyan bűvölheti el ennyire egy ilyen
primitív pasi? Más alapokra kell felépítenie a kapcsolatokat, vagy
személye puszta ereje maga alá kaszálja.
 DRAGON BOUND 156

– A következő a helyzet. – Hangja lágy maradt, miközben

megnyugtatóan simogatta a mellkasát körkörös mozdulatokkal. – Ha
valaki parancsokat osztogat nekem, attól csapdába esve és elnyomva
érzem magam. Megértem, hogy a szokásoddá vált – tette hozzá –, de
talán megpróbálhatnál nem parancsolgatni nekem néha. Tudod, csak
míg rám nem unsz, és el nem engedsz.
A férfi szemhéja elnehezült a simogatástól, résnyire szűkült
szemét azonban rá szegezte. Ellazultan, nem túl fenyegetőn
rámosolygott.
– Mi van, ha nem unlak meg? – kérdezte Dragos. – Mi van, ha
nem engedlek el?
Piát elárasztotta a vágy. Mosolya lehervadt, elfordította a
tekintetét.
– Amúgy sem tudjuk, miről beszélünk.
Dragos erősebben szorította a haját, egyik könyökére
támaszkodott, megragadta fénylő kezét. Elfordította a karját,
ránézett.
– Figyelemre méltó vagy. Ne, ne tedd! – mondta, mikor a lánynak
eszébe jutott a ragyogás, és elkezdte tompítani a fényt. – Hadd
lássam az igazi oldalad, legalább egy kicsit. Nézd csak, milyen
gyorsan gyógyulsz.
Pia így is tett. A bőrét pettyező csúf, fekete zúzódások már szinte
teljesen eltűntek.
– Jól érzem magam – vallotta meg. – Másnak, valahogy. Jobbnak.
Többnek. Hé, én vagyok Bionika?
Dragos rámosolygott.
– Néha megtörténik a félvérekkel, ha a Másvilágban vannak –
magyarázta. – A felfokozott mágia segít nekik hozzáférni olyan
képességekhez és tulajdonságokhoz, amik máskülönben lappangtak
volna.
Pia igyekezett megkapaszkodni a reményben, agyát viszont így is
ellepték a kérdések. Ez a magyarázat mindarra, amit átkelésük óta
157 THEA HARRISON

érez? Ha igaz, amit mond, képes lenne átváltozni? Mi van, ha véget

vethetne ennek a fél életnek, az érzésnek, hogy két teljesen
különböző személyiség közt ragadt?
– Fogalmam sem volt – mondta. – Anyám sosem volt hajlandó
áthozni a Másba. Magamtól sosem volt elég erőm átkelni. Még a
telepátiára is alig vagyok képes.
Az álomban anyja azt mondta, veszélyes itt lennie. Körbepillantott
a félhomályos tisztáson. Vagyis hamarosan távozniuk kell. De nem
sürgette a gondolat.
– Á, igen, az anyád – felelte a férfi szórakozottan tanulmányozva
karcsú ujjait, csuklója kecses mozdulatát. – Nemsokára beszélnünk
kell az anyádról, ki volt ő, és miért rajongott érte annyira az az
ostoba tünde. Arról is, hogy miért nincs minden rendben a fejedben,
van-e még máshol is elraktározva számodra személyazonosság,
készpénz.
Pia visszarántotta a kezét, rácsapott a karjára.
– Egyik sem tartozik rád. És csak azért, mert engem kedvelt téged
meg nem, még nem ostoba tünde.
Dragos rávillantotta lusta ragadozómosolyát, miközben fölé
hajolt.
– Már egyáltalán nem félsz tőlem, nem igaz?
Pia kijózanodott. Nevezhetjük őrültnek, de úgy vélte, a férfi előbb
vágná le a karját, minthogy bántaná.
– Mi van, ha nem? – dünnyögte.
Gyönyörű, kegyetlen ajka mosolyra húzódott.
– Azt hiszem, ha nem félsz, az egy nagyon jó dolog. – Mielőtt
még a lány ráeszmélhetett volna, mit csinál, leszorította kezét a feje
felett. – Mindenféle engedélyt kaptam rá, hogy csúnya-rossz
dolgokat tegyek veled. Rajtad. Benned.
Pia ugrott egyet, szíve kalapált. Dragos végignézett tehetetlenül
csapdába esett testén maga alatt, egyik súlyos combját a lába közé
nyomta. Miközben a nyakába harapott, felnyomta a combját
 DRAGON BOUND 158

pontosan arra a helyre, ahol az álomban volt. Magába szívta a lány

zihálását, könnyedén tartotta, mialatt Pia ki akart szabadulni. Bár,
nem próbálkozott túl keményen.
Izgalom száguldott végig gyorsvonat módjára a tagjain.
Kinyújtózott, mert élvezte, hogyan siklik teste a férfi meztelen
mellkasán, a briliáns tekintet minden egyes mozdulatát követte.
Minden egyes perccel egyre kevésbé érezte magát embernek.
– Dragos, nem hiszem, hogy… – nyalta meg az ajkát.
– Mit nem hiszel? – Perzselő pillantása magába szippantotta.
– Nem hiszem, hogy olyan jó vagyok, mint hittem – súgta.
Lehunyta a szemét, elmosolyodott.
– Ez az én nőm – súgta Dragos.
Még szélesebbre tárta a lábait, elhelyezkedett köztük, majd
megkezdte érzéki hadjáratát a lány ellen, harapdálta, nyalogatta. Alsó
ajkát a fogai közé vette, megszívta a telt húst, majd nyelvével mélyen
a szájába hatolt.
Mindketten felnyögtek. Dragos mélyebbre hatolt, egyre
keményebben és keményebben döfködte. Pia félrebillentette a fejét,
hogy jobban hozzáférjen. Dragos egyik kezébe fogta a csuklóit, így a
másik bekúszhatott a tunika alá, kérges ujjai egészen melle puha
halmáig meg sem álltak. Mohón ragadta meg, mellbimbóját forgatni
kezdte a hüvelykujja és mutatóujja közt. Meghúzta az érzékeny húst,
finoman megcsippentette.
Gyönyör futott végig a lány testén, ahogy a mellével játszadozott.
Szaggatottá vált a légzése. Erősebben rángatta a csuklóját, Dragos
azonban nem engedte el, megkeményedett a teste. Pia átkulcsolta
lábával a derekát, addig fészkelődött, míg nehéz, hosszú erekciója a
szeméremdombjának nem feszült.
Dragos felszisszent, arca elsötétült a vágytól, felugrott és
megragadta a tunikát.
– Ne! – kiáltotta a lány megfeszülve.
159 THEA HARRISON

Dragos megdermedt. Az ég szerelmére, a sárkány még csak

levegőt sem vett.
– Nincs más, amit felvehetnék – magyarázta. Remegősen
rámosolygott, mikor megvillant a tekintete.
A sebzett tekintet eltűnt az arcáról. Elengedte Pia csuklóit, a
sarkára ült, közben a lány is felemelkedett, áthúzta fején a ruhát. A
földre dobta. A férfi a bordáira tette a kezét, aztán megragadta a
mellét.
– A fenébe! – mondta. Általában mély hangja rekedtté vált. –
Nézz csak oda.
Pia lenézett. Mellkasának gömbölyded idomai és a melle
különösen nőiesnek tűnt hatalmas kezéhez, izmos karjához képest.
Mintha a lány ragyogása és a férfi alkonyi bőre egymásból
táplálkoznának. Pia bőre krémszínűvé vált, mellbimbója
rózsaszínűbb. Dragos sötétebb bronzárnyalatú kezén és csuklóján
megfeszültek az inak.
A lány a mellkasára tette a kezét, végigsimított rajta felfelé. Az
izmok megremegtek az érintése alatt, mikor Dragos remegve
beszívta a levegőt. Finoman végigsimított a mellbimbóján. Egy része
megdöbbent. Megérintem. Megérint.
Dragos felszisszent, megragadta az ujjait és fölé mászott,
miközben hanyatt döntötte. A derekára tette a kezét, Pia pedig
megértette, mit akar, ezért megemelte a csípőjét, hogy lehúzhassa
róla a nadrágot. Ezután a férfi elhúzódott, letépte magáról a farmert,
aztán félrehajította. Visszaereszkedett Piára, kemény, nehéz,
mezítelen teste a lány csupasz bőrén pihent.
Ha azelőtt melegnek tűnt, akkor azóta vulkánná változott. Pia
érezte, hogyan kalapál mellén a férfi szíve. Belefeledkezett az
élvezetbe, hozzá dörgölőzött, végigsimított izmos hátán.
Dragos lesiklott a testén, nyitott, remegő száját végighúzta a
nyakán, a kulcscsontján, aztán falni kezdte a mellét. Kissé megszívta
a telt kebleket, foga közé vette a mellbimbóját, nyelvével
 DRAGON BOUND 160

megpöccintette, egyiket a másik után vette a gondozásba, míg Pia

háta ívbe nem feszült, fel nem kiáltott a gyönyörtől.
Ezután még lejjebb vándorolt, nyalta, harapdálta az úton a
derekát. Megragadta térde belső felét, kitárta és úgy tartotta,
miközben combja belső oldalát szívogatta. Pia vonaglott, újra
felkiáltott, felemelte a csípőjét.
Megállt, magába itta a látványát. Elegáns csontozatát, fénylő,
krém- és alkonyszínű bőrét, ahogy ott hevert kusza, sápadtszőke
haján. A kiszívott helyeken formálódó kékes zúzódásokkal
végigkövethette útját lefelé a testén, melle alól kiindulva egészen
combja belső feléig. Sötét, ibolyaszín szeme hatalmasra nyílt,
ragyogott a vágytól pont úgy, mint az álomban.
Pont úgy, ahogy Dragos sóvárgott utána azóta. Vágyott rá, a
szörnyre, a Nagy Bestiára.
Ám ez nem álom, annyira kemény, annyira elemészti a vágy,
szinte már emberfeletti fájdalommal járt. Lenézett telt, rózsaszín
szeméremajkára, tetején a világosszőke, göndör fürtökkel. Nedves,
szinte tocsog, farka megrándult izgalmának ékes bizonyítékától.
– Addig fallak, míg sikoltozni nem kezdesz – súgta.
Karcsú lábfejét begörbítette, mély nyögés szakadt fel belőle.
Dragos lehajtotta a fejét, folytatta a támadást, remegő mohósággal
nyalta, harapta, szívta. A szájába vette a kemény, feszes kis gombot,
megszívta, miközben a lány megremegett és ívbe feszült a testén
átcikázó gyönyörtől.
A könyökére támaszkodott, zihálta nézte, mit művel vele a férfi.
Sötét fejét, széles vállát remegő combjai közt, arcát beborította a
nedve, a látvány olyan erotikus volt, önmagával az orgazmus szélére
repítette. Hátravetette a fejét, felsikoltott, mikor a sosem ismert hév
elárasztotta.
Dragos egy pillanatra sem hagyta abba. Tovább nyalta, szívogatta,
szája elnyelte a remegését. Tenyerét az alhasára tette, miközben Pia
megfeszült, érezte orgazmusának erejét. Kimerítette, mégis folytatta,
amit csinált.
161 THEA HARRISON

Az érzékenység már túl sok lett. Pia remegő ujjakkal a hajába túrt,
fel akarta húzni a fejét.
– Elég, én nem… Nem bírom…
Dragos mély torokhangot hallatott, aranyszínű szemét rá szegezte
izzadtságban fürdő, kába arcára, de kíméletlenül szívogatta tovább.
Két ujjával behatolt, ezzel egy újabb orgazmust idézve elő, ezúttal
hosszabbat és sokkal hevesebbet az előzőnél. Lenyelte élvezete
minden cseppjét, megállás nélkül egy harmadikba sodorta a lányt.
Pia ívbe feszítette a hátát, elemelkedett a földről, nyakán
megfeszültek az erek, ahogy vékonyka, ziháló kiáltás tört fel belőle.
Teljesen eluralkodott rajta az, amit a férfi művelt vele. A briliáns,
csillagokkal telehintett éjszakai égbolt eltűnt a szeme elől, mikor
könnyek lepték el és csordultak ki belőle.
Végül Dragos elhúzódott, felmászott a testén, nehezen vette a
levegőt, teste határozottan mozdult és feszült meg. Szótlanul meredt
fel rá. Olyan pompás, agresszív férfi, széles izmai remegtek a
mellkasán és a felkarján, hatalmas, ágaskodó férfiassága hosszan,
keményen hevert kőkemény combjai közt. Pia a szemébe nézett,
közben egyik kezével átfogta, megsimogatta a makkot.
Ezzel Dragos teljesen bekattant, immáron harmadszor három nap
alatt. Lecsapott a lányra, nagy kortyokban szívta a levegőt. Egyik
karjával átfogta a csípőjét, megemelte, hogy belé hatolhasson. Pia a
megfelelő pontra illesztette, ő pedig azonnal tövig hatolt belé.
Pia felsikoltott, körmét a férfi hátába mélyesztette. Nem
finomkodó, bátortalan szerető. Sosem tapasztalt még hozzá foghatót,
mintha egy cunami csapott volna össze a feje felett, megsemmisítve a
régi személyiségét, átformálva az életét.
Másik karjával is átkarolta, egyik keze a tarkóját, a másik a
csípőjét markolta, miközben kemény, erős mozdulatokkal döfködte.
Minden egyes mozdulattal felnyögött a lány füle mellett, állatok
módjára párosodtak, hiszen azok is. Az egyre fokozódó nyomás,
összeütköző testük hangja, Pia önuralmának teljes hiánya mind-mind
arra késztették, hogy mélyebben vájja körmeit a férfi bőrébe. Elnyúlt,
 DRAGON BOUND 162

nyöszörgött, teljesen belefeledkezett a kérlelhetetlen ritmusba, újra

elélvezett.
Dragos hátravetette a fejét, arca eltorzult a vadságtól,
csodálkozástól. Egy utolsót döfött, majd elfojtott kiáltás kíséretében
csatlakozott a lányhoz. Pia érezte, hogy ott lüktet benne, minden
izmával megszorította férfiasságát, az érzésbe, a férfiba
kapaszkodott. Dragos ringatózott, zihált, behunyta a szemét, közben
belé lövellte a magját. Pia a tarkójára tette a kezét, egyik karjával
átkarolta a derekát. Ölelte, a dünnyögött a fülébe, Igen, itt vagy, igen.
Dragos oldalra fordította a fejét, megcsókolta, olyan erősen
szorította egymáshoz a csípőjüket, hogy egy pillanatig úgy tűnt össze
is olvadtak, egyetlen lénnyé váltak, a világos és a sötét, jin és jang.
Ekkor fogta fel romokban heverő elméje, hogy mit is suttogott a
férfi újra meg újra a fülébe az aktus közben. Enyém, mondta. Az
enyém vagy. Az enyém.
Pia sodródott, elnézte a férfi fejének sziluettjét az égbolton, arcát a
férfiéhoz dörgölte, miközben ő ránehezedett. Valami ott pufogott
benne, próbálta túlreagálni az imént történeteket. Ez túl sok.
Képtelen gondolkodni.
Dragos újra mozgatni kezdte a csípőjét, ki-be, légzése egyre
mélyebbé vált. Ó, egek, még mindig hatalmas és kemény. Nem
ember. Csodálkozó hangot hallatott, megragadta, miközben Dragos
mozgott. Túl jóképű. Megemelte a csípőjét, felvette a ritmusát.
Ezúttal nyögés szakadt fel Dragos mellkasából, egész testében
megremegett, ahogy lüktetni kezdett. Pia megragadta őt az izmaival,
a fülébe mormogott, miközben élvezett. Dragos a nyakába temette az
arcát.
Kis idő elteltével, elkínzott arccal kihúzódott belőle. Pia
meglepetten felnyikkant, mikor a férfi a hasára fordította, majd
felhúzta a csípőjét. Kusza haja fátyolként terült szét körülötte.
– Nem elég mély – morogta Dragos. – Muszáj mélyebbre
hatolnom.
163 THEA HARRISON

Pia készségesen széttárta a lábát, megemelte a csípőjét. A lába

közé nyúlt, segített a megfelelő helyre irányítani a férfit, aztán ő belé
hatolt. Így még nagyobbnak érezte sikamlós, forró, bársonyos
péniszét. Mély torokhangon bíztatta, mikor tövig hatolt. Nem csak
minden elsöprő szexualitása taglózta le, hanem az a különös lény is,
aki a testét megszállta, sokkal érzékibbnek, nőiesebbnek és
vágyottabbnak érezte magát, mint valaha.
A férfi fölé borult, egyik karjával egy helyben tartotta a csípőjét
őrült döfései közepette, a másikkal megtámaszkodott a földön a lány
mellett, így nem kellett egész súlyát megtartania. Ezúttal hajthatatlan
ütemet diktált. Keményen, határozottan döfködte, arcát a tarkójába
temette, remegő lélegzete cirógatta Pia bőrét. Megint fokozódni
kezdett a nyomás, ezúttal azonban már nem bízott benne, hogy
kibírja. Zokogott, a talajba kapaszkodott. Kiszakította a fűszálakat.
Dragos fogait a tarkójába mélyesztette, körül vette őket az Erő.
Élvezz el velem! Kezével a lány lába közé nyúlt, hosszú ujjai közé
csippentette a csiklóját. Még egy utolsó, kemény mozdulattal belé
hatolt, aztán mozdulatlanná dermedt. Ereje körül ölelte a lányt,
átáramlott rajta a férfi orgazmusával együtt.
Elméje lángba borult. Szétrobbant.
Dragos mindenét belé ürítette. Gerincéből tört fel, miközben
szorosan a lányban maradt. Ez nem szex. Számtalanszor volt már
abban része. A szex egyszerű párosodás, megkönnyebbülés.
Gyakorta már fél órával később megfeledkezett a nő nevéről.
Ilyesmit sosem tett még azelőtt. Ez sokkal ősibb, szükségszerűbb
volt, mint a szex. A lány nem enyhítette éhét, tovább táplálta a
vágyát. Nem elég mozogni benne. Nem csillapította vágyát az
orgazmus. Csak tovább táplálták az őrületet. A lány elfogadott
mindent, amit tett, viszonozta, még ragyogóbb, még mámorítóbb lett.
Olyan mélyre akart hatolni, ahonnan már nincs visszaút.
Magához tért. Még mindig a lányra borult, még mindig benne
volt, kezét kecses szeméremdombjára szorította. Remegés rázta meg
 DRAGON BOUND 164

Piát. Karcsú combizmai megremegtek az övé mellett. Halk zokogása

közepette levegő után kapkodott.
Mit tett? Ajkát a nyakára szorította, végigsimított vele a vállán.
Elhúzta a kezét, félresöpörte összekuszálódott tincseit, látni akarta az
arcát.
– Sss – dünnyögte. – Nyugalom.
Pia túlságosan gyenge volt, nem tudta magát négykézláb tartani a
férfi segítsége nélkül. Kihúzta belőle lágyuló férfiasságát, miközben
Pia a földre ereszkedett. Fejét a karjára hajtotta. Dragos az oldalára
feküdt, egyik combját átvetette a lányén. Félresimította a haját,
simogatta remegő hátát.
Nedvesnek tűnt az arca. Sír? Bántotta? A kérdés késként hatolt
belé. Meg mert volna esküdni rá, hogy végig vele volt.
Levegőt sem vett. Ujjával az álla alá nyúlt, maga felé fordította az
arcát. Tekintete, briliáns szeme megsemmisült, tágra nyílt. Olyan
gyönyörűnek és törékenynek hatott, akár a kristály. Összeszorult a
gyomra.
– Elvesztettem az önuralmam – súgta.
Elsötétülő szemétől, szavaitól Pia nekinyomta a hátát a
mellkasának. Bocsánatot akar kérni tőle?
– Én is – súgta vissza.
– Sosem tettem még ilyet. – Megérintette a szeme sarkát,
hüvelykujjával követte alsó ajkának vonalát.
– Ahogyan én sem – vallotta meg a lány. Mosoly ült ki az arcára.
Dragos ujjaival végigsimított a szája ívén.
– Jól… Jól vagy?
Pia szétesett. Euforikus volt, egy érzelmi vonatszerencsétlenség.
El kell vonulnia valahol egy csendes, sötét szobába, és átgondolni,
mi is történt az imént – mit is tett vele a férfi.
Először azonban le kell törölnie arcáról a bizonytalanságot.
– Nem – felelte még szélesebb mosollyal, az igazságnak
megfelelően. Csókot nyomott hihetetlenül csábító ajkára. –
165 THEA HARRISON

Felemésztettél. El sem tudtam képzelni, hogy bárki képes ehhez

hasonló dolgokra. És tudni szeretném, mikor ismételhetjük meg.
Az aggodalom szertefoszlott, mosoly gyúlt a tekintetében.
– Sok mindent akarok – nézett az ajkára Dragos.
– Bűn, amit a nyelveddel művelsz – ugratta a lány.
A sebezhetőség még mindig ott lappangott a szemében, de úgy
döntött, enged a lánynak, aki megpróbálta enyhíteni a légkört.
– Sok előnnyel jár rossznak lenni.
– Például?
Dragos felült, Piát is az ölébe húzta, maga felé fordította, mellkasa
mellkasához, ágyéka az ágyékához simult, karcsú lábait
kinyújtóztatta a férfi mellett. Intim pozíció, amit meztelenségük csak
tovább fokozott, tökéletes póz a szeretkezéshez. Átkarolta a derekát,
Pia pedig a nyakát.
Még az ölében ülve is annyival nagyobb és hosszabb volt teste a
lányénál, le kellett hajolnia, hogy szemmagasságban lehessen vele.
– A lelkiismeret kényelmes hiánya – felelte. – A megszakítatlan
alvás élvezete. Az egyszerű vágy, hogy minden lehetséges testi
gyönyört felfedezz a karodban tartott gyönyörű nővel.
Pia szeme felragyogott a bóktól. Dragos viszonozta a mosolyt,
megcsókolta, ráérős, lassú csókjától a lány lábujjai begörbültek.
– Azt hiszem, nagyon jól rejtegeted a titkod – felelte Pia, mikor
újra levegőhöz jutott.
Dragos felvonta a szemöldökét.
– Egy igen szép szörnyeteg rejlik ott benn – böködte meg a
mellkasát. – Gyakrabban is kiengedhetnéd. – Dragos felnevetett, de
aztán arcára számító kifejezés ült ki. Pia is felkacagott, mikor rájött,
hogy ezt sokkal elbűvölőbbnek találta. Egek, annyira elveszett. – Ne
kelljen megbánnom, hogy ezt mondtam – figyelmeztette.
– Igyekszem nem nagyon kihasználni.
 DRAGON BOUND 166

– Ó, köszönöm szépen – forgatta a szemét Pia. Ami valószínűleg

azt jelenti, hogy alaposan kifacsar belőle minden cseppet.
Megkordult a gyomra. – Éhezem.
Karnyújtásnyira ültek a hátizsáktól. Dragos odanyújtott neki egy
levélbe csomagolt vándorkenyeret. Miközben a lány falatozott, a
férfi megpróbálta ujjaival kifésülni összekuszálódott tincseit.
– Jól meggyötörtük a hajad – mondta. Finoman erőhullámot
küldött a kezébe, mire Pia haja kisimult.
– Ha belefáradsz valaha abba, hogy multimilliárdos üzletember
vagy, egy vagyont kereshetnél fodrászként – nyelte el a finom falatot
Pia.
– Majd észben tartom. – Azt nem kötötte a lány orrára, hogy senki
más haja nem érdekli, csak az övé. Körbenézett a tisztáson. – Túl
sokáig időztünk itt. Amint befejezted, távoznunk kellene.
– Igaz – nézett körbe Pia is. – Miért erre jöttünk ahelyett, hogy
azon az útvonalon haladtunk volna, amerről hoztak?
– Még sosem jártál a Másvilágban, ugye? – Mikor a lány bólintott,
folytatta. – Nem ez a legjobb analógia, de most megteszi. Az idő és
tér összeütközött, mikor a Föld megalakult, ez hozta létre a
dimenziókapukat, ahol a mágia összegyűlt. Képzeld el őket úgy, mint
tavakat vagy hatalmas víztömeget. Különböző méretű tavak vannak.
Némelyik egész kicsi, inkább, mint kis tavacskák, mások magukban
állnak. Megint mások akkorák, mint az óceánok, össze vannak kötve
folyókkal vagy patakokkal. Érzem, hogy ez – mutatott körbe – egy
nagyon nagy terület, ami más nagyobb területekhez kapcsolódik.
– Hogy csinálod? – érdeklődött.
Dragos a homlokát ráncolta, de nem bosszúságában, hanem
sokkal inkább azon töprengett, hogyan magyarázhatná meg, mit
tapasztal. Valószínűleg olyan sok ideje csinálja már automatikussá
vált, akár a légzés.
167 THEA HARRISON

– Leteszem a kezem a földre, aztán kitágítom az érzékeim. Nem

kell sok erő hozzá. Inkább olyan, mint mikor egyfajta tudást
érzékelek.
Pia megpróbálta elképzelni, milyen lehet. Talán ilyesfajta tudást
érzett ő is, amikor a mágiát érzékelte maga körül, vagy varázslatot,
csak ez a földre koncentrál. Egyszer majd ő is meg akarja próbálni.
– Szóval több ki- és bejárat is van.
– Így van. Sokkal nagyobb esélyünk volt egy kiszámíthatatlan
útvonalon, mintha az átkelés helyéhez tértünk volna vissza. Talán
olyan messzire jutunk északra, hogy visszatudunk jutni New Yorkba,
vagy legalább a közelébe.
– Ha már úgy is beszélgetünk, miért nem működik a technológia a
Másvilágban?
– Ez nem egészen helyes megállapítás. Némelyik technológia
működik, ha passzív alapon működnek, ha a természet erőit
használják, például a vizet, és ha nincs bennük egy faégésű
tűzhelynél vagy egy bojlernél összetettebb égés. A modern nyílpuska
nem teljesen passzív, de használható, mivel nem ég. A legyártott
üvegablakokat is át tudod hozni, a művészeti termékeket, különféle
konyhai eszközöket, mint a Melitta és a French Press kávégépek, a
komposztáló illemhelyek mindaddig, míg nem függ az adott dolog
elektromosságtól és biztonságban át tudod hozni a kapun.
– Olyan háziasnak hangzol – kuncogott Pia.
Dragos rámosolygott.
– Van egy meglehetősen kényelmes házam a Másvilágban, ami
New York felső részéhez csatlakozik, sokat kísérletezem vele, mi
működik, mi nem. Maximálisan kihasználja a Napot, ami működteti
a padlófűtést, felmelegíti a vizet és melegen tartja a házat. Nagyon
római. Ami azt illeti, hogy miért nem működnek bizonyos
technológiák? – Vállat vont, ujjaival a lány hajába túrt. – Számtalan
feltételezés született már róla, de a rövid válasz, hogy senki nem
tudhatja biztosan.
 DRAGON BOUND 168

Pia hátradöntötte a fejét, élvezte a kényeztetést.

– Egy egylövetű revolver nem épp bonyolult szerkezet, ahogy egy
kovás puska sem, de úgy hallottam még a legegyszerűbb fegyvereket
is veszélyes használni.
– Igazad van. Az egyszerű fegyverek puskaporból, fémből, tűzből
és a csőből állnak. Érdekes módon, minél primitívebb a fegyver,
annál tovább tudod használni a Másvilágban. Az automatikus
fegyver besül, vagy félrecéloz, amint áthozzák. Egy egyszerű,
történelmi modellből talán több lövést adhatsz le. Talán még egy
tucatot is sikerül lőnöd vele, de sosem lehet megjósolni pontosan a
mennyiséget, a végén a pisztoly úgyis félrehord.
– Jó módja, hogy kilődd a szemed vagy a kezed – vonta össze a
szemöldökét a lány.
– Vagy elveszítsd az életed – tette hozzá Dragos. – Az egyetlen
lehetséges magyarázat az az Élő Föld Teória. Mi van, ha a Föld egy
hatalmas lény? Ha élőlényt használsz alapnak, akkor a Földnek is
van különálló végtagja, szerve, testrésze, ere, izma, csontváza,
artériái és így tovább. Mi van, ha a Másvilág sokkal jobban alapszik
az organizmus rendszerére, mint a többi hely, sokkal inkább olyan,
mint az artéria, nem pedig a körülötte lévő erek, vagy egy
létfontosságú szerv, ami nélkül nem élhet? Mi van, ha az itt olyan
erősen jelenlévő mágia tompítja, sőt, szabotálja a Föld védekező
mechanizmusának bizonyos technológiáit?
– Valahogy úgy, mint a fehérvérsejtek? – kérdezte Pia. – Eszerint
a hasonlat szerint, az egyszerűbb fegyvereket elsüthetnéd még
néhányszor, mert az immunrendszernek sokkal tovább tartana
felismerni őket.
– Pontosan. Ez a feltevés azonban inkább költészet, mint
tudomány, de tetszik. Van egy módosított Élő Föld Teória is, ami
elutasítja a Földet, mint létező egyént. Helyette úgy tekint a Másvilág
egyes részeire, mint együttes „elmékre”, amik a mágiával átitatott
földből és a helyi vadvilágból alakultak ki, bár ezek az elmék nem
szükségszerűen tudatosak, a jelenlegi tudat-fogalmunk szerint. Ebben
169 THEA HARRISON

a feltevésben ugyanúgy működik a mágia, mint védelmi

mechanizmus és gátolja a technológiát.
Pia elmosolyodott, lenyűgözte őt a férfinak ez az új oldala, aktív,
kíváncsi elméje.
– Meglehetősen tudományosan gondolkodsz, nem igaz?
Dragos felvonta a szemöldökét, bólintott.
– Szeretem a dolgok mögöttes mintáit, a világ értelmét kutatni.
Sok tudományos lapot olvasok.
Pia befejezte az étkezést, lenyalta ujjairól a maradék édességet.
Dragos tekintete az ajkára vándorolt, a lány érezte, hogyan
keményedik meg belső combja alatt. Elakadt a lélegzete.
Ám Dragos elhúzódott tőle, felállt, aztán a lányt is felhúzta.
Túlságosan elzsibbadt, hogy csalódott lehessen. Ezt ismételgette
magában párszor, míg összeszedte meggyűrt tunikáját, a nadrágot és
a takarót. A patakhoz lépett, hogy lemossa a bizonyítékát a… bármit
is csináltak.
Mi a legmegfelelőbb szó rá? A szeretkezés túl szép. A szex túl
egyszerűnek tűnt, túl alapvető. A párzásból akár sokkal állandóbb
dolog is válhat. Az ajkába harapott, nyugtalansága lassan letaglózta.
Túl sok mindenen kell törnie a fejét. Túl nagy ez az egész.
Tényleg elpusztított. Fogalmam sincs, milyen pokolból szalajtott
nőszemély tépte ki a füvet és kefélte halálra magát. Már nem tudom,
ki vagyok.
Leállította magát, mielőtt túlságosan elveszítené az önuralmát.
Helyreállította a tompító bűbájt. Megadóan felsóhajtott,
megfordította a kezét. A hajnal első fénye szürkésre változtatta a
tisztást, keze átlagos, tompa emberkéz volt csupán.
Egy igazi, forró étel, egy ágy, egy stabil napirend. Este ágyba
bújni. Reggel felkelni. Addig természetesnek veszed őket, míg meg
nem fosztanak tőle.
Magára kapta a tunikát, a nadrágot, aztán leült a földre és felhúzta
a tornacipőjét is. Elfojtotta a fintorát, mikor meglátta silány
 DRAGON BOUND 170

állapotukat, ezt is gyászolnivalói listájára írta. Vagy százezer dollárt

húzhat le a vécén. Három személyazonosságnak lőttek. Nincs
kocsija. Nincs zoknija. Nincs alsóneműje.
Ő meg mit csinál? Szexszel a problémái okozójával. Persze, nem
az a fajta ásítok-és-megírom-a-bevásárlólistát-míg-nem-végez fajta
szex volt. Az a fajta, amit soha el nem tudott volna képzelni, a hogy-
a-fenébe-is-hívnak fajta, de csak ennyi történt, szex. Nagy bolond, ha
bármi mást is belegondol. Már így is egy alakváltó csődtömeg, hát
nem istenesen szar meghatározás ez így is?
Megkötötte a cipőfűzőjét, próbálta összeszedni magát; aztán
dühös pillantást vetett megszállottsága tárgyára.
Dragos is megmosakodott a patakban, magára kapta farmerját és a
bakancsát. Egyik térdével a kialvóban lévő tűz mellett támaszkodott.
Kezét a lüktető, vörös szénre fektette, azok pedig egy utolsó
pislákolással feketére változtak. Elakadt a lélegzete. Oké, talán az a
hogy-a-fenébe-is-hívnak fajta fickó.
Dragos felemelte a fejét, megfeszült a teste. Megpördült, abba az
irányba nézett, ahonnan finom szellő szállt feléjük a közeli fák felől.
Mi az? Mély lélegzetet vett, beleszagolt a levegőbe. Bűz csapta
meg az orrát.
– Futás! – pattant fel Dragos.
171 THEA HARRISON

TÍZ

A zonnal talpra ugrott, remegő kézzel felkapta a takarót és a

hajkefét, megpróbálta belegyömöszölni őket a táskába.
Csak ne koboldokat. Istenem. Jó leszek, megeszem az összes
borsót, esküszöm!
– Hagyd azokat. Tedd le! – Dragos a fegyverei után lendült. –
Menj!
Egy dolgot kiválóan tudott csinálni. Elhajított mindent, sarkon
fordult, aztán rohanni kezdett.
Minden belső riasztója kigyúlt, csak úgy villogott a rendszer. Az
adrenalin a seggét rugdosta. Kiélesedett a látása, szaglása, a hallása.
Megtervezte a leg alkalmasabb ösvényt, közben igyekezett elcsípni
követőjük zaját.
Egyetlen hangot sem hallott. Csak a szél táncolt a fák között,
zihált a félelemtől, Dragos pedig a sarkában loholt. Azonban elcsípte
a koboldok szagát. Szíve ugrott egyet.
– Amilyen gyorsan csak tudsz, Pia – mondta Dragos nyugodtan.
Igaz. Állát a mellkasára hajtotta, megtalálta az erejét, aztán előre
lendült.
Dragos a nyomában volt, az ég felragyogott a napfelkeltétől. Pia
mintha súlytalanná vált volna. A fenébe, úgy szaladt, mint egy
 DRAGON BOUND 172

gepárd. Talán gyorsabban. Pokoli látvány. Átrepült a kidőlt fatörzsek

és sziklák által képezett akadályok felett, egyáltalán nem erőltette
meg magát, akárha a repülés mellett határozott volna. Észrevette,
hogy kezd lemaradni a lánytól, ezzel újabb meglepetésnek
kereshetett helyet a listáján.
Jó kislány. Ha olyan kitartó is, mint amilyen gyors, akkor rendben
lesznek talán.
Pia kiürítette az agyát, csak a jelenben élt. Semmi nem létezett
mély lélegzetvételein, izmainak és csontjainak megfeszülésén, a háta
mögött rohanó Dragos léptein kívül. Mélyen jártak az erdőben, ezért
a végtelen égboltot eltakarták a zöldellő lombkoronák, ám a reggeli
fény világosabbá vált, a nap egyre melegebb lett, mígnem bőrét
izzadtság borította.
Az erdő néma volt körülöttük, ősi fatörzsek csavarodtak meg
titkaiktól, csapdába ejtették őket az egyre magasabbra kúszó indák.
Ekkor tudatosult csak benne, hogy mióta a koboldok áthozták őket,
egyetlen lényt sem hallott a közelben, egyetlen zörejt, cincogást,
csipogást sem. Talán azért, mert a csúcsragadozó társaságában van.
Vagy, mert a koboldok halálos kórként fertőzték meg az erdőt. Talán
mindkettő.
Nem okollak bennetek, gondolta. Én sem zajongnék, csipognék,
csiripelnék a helyetekben.
Aztán egy rideg erő kúszott végig a testén, mintha csak jeges köd
szállna fel a földről. Nyaldosta túlhevült bőrét, úgy szorongatta, mint
egy óriáskígyó az áldozatát.
Kétségbeesésében elszorult a torka, vagy talán a fojtogató erő
okozta. Botladozva megtorpant, ösztönösen a nyakát kezdte
kapargatni.
Dragos megpördült, a hátuk mögé nézett. Mikor Pia átlesett a
válla felett, a férfi felüvöltött. Nyakán kidomborodtak az inak,
mellkasának és karjának masszív izmai megfeszültek a haragjától. A
New Yorki történések emlékei semmivé foszlottak az apokaliptikus
173 THEA HARRISON

hangtól. Amilyen közel állt hozzá, még emberi alakjában is

beleremegett a Föld az üvöltésébe.
Égnek állt tarkóján a szőr. Tudattalanul félelem tört fel belőle.
A hangtól leszakadtak a torkát fojtogató inak. Visszavonult a
jéghideg erőhullám. Hirtelen újra kapott levegőt. Nagy kortyokban
nyelte az értékes oxigént.
Dragos megfordult, sötét arcának vad csontozata megváltozott
haragjától, gyűlöletétől. Aranyszínű szeme úgy ragyogott, akár két
kis Nap, pupillája hosszanti csíkká szűkült.
– Most már egészen biztosan tudjuk – morogta. – Urien itt van,
próbál lelassítani minket. Fuss!
Pia hátratántorgott pár lépést, még mindig őt bámulta. Ragyogó,
résnyire szűkült szemét rá szegezte, fejét oldalra billentette, maga
volt a megtestesült férfias ingerültség. Okézsoké. Kezét a levegőbe
dobta egy amolyan már-megyek-is gesztusként, sarkon fordult és
rohant az életéért.
Nem sokkal később kijutott az erdőből, megtorpant és körülnézett
a széles, síkságon. Az ő méretükben semmilyen lény nem rejtőzhetett
el. Nyugtalanul maga mögé nézett, utol érte-e őt a férfi.
Dragos újra a hátára szíjazta a kétélű fejszét és a kardot.
Sólyomszerű tekintetében enyhült kissé a düh, de szeme még mindig
izzott.
– Át tudsz változni? – kérdezte.
– Nem éppen. Próbáltam az erdőben – biccentett a síkság felé. –
Nem mintha ne tudnák, hogy itt vagyunk.
A lány előre lendült, Dragos pedig ismét elámult rajta, milyen
gyorsan tud rohanni így, hogy nem lassítják le a fák és a növények.
Levegőpazarlás kerülése végett, Pia telepatikusan szólt hozzá.
Még mindig nem hallom őket. Te?
Nem, azt hiszem Urien álcázza őket, felelte a férfi. Máskülönben
sokkal hamarabb meghallottam volna őket. Nem jutottak volna ilyen
közel.
 DRAGON BOUND 174

No meg hagyta, hogy a lány érzékisége elterelje a figyelmét. A

fenébe, tudta, hogy túl sokáig időztek, de így is megtette. Ez mind az
ő hibája. Pia veszélybe került miatta. Megzavarta, öreg, jól kifejlett
ösztönei csütörtököt mondtak. Többé nem lesz olyan türelmetlen az
embereivel azért, mert bedőltek egy csinos arcnak.
Üldöznek bennünk, bár úgy tudják, át tudsz változni sárkánnyá?
Még telepatikusan is érződött, szerinte mennyire öngyilkos gondolat
ez.
Hacsak nem tudják az ellenkezőjét, felelte. Ezért lehetnek olyan
agresszívak. Talán tényleg tudnak a tünde méregről, meg hogy
hamarosan kiürül.
Pia megbotlott, majdnem elesett. Dragos előre ugrott, megragadta.
Rettegve nézett a férfira. De ez azt jelenti, hogy a tündék – Ferion –
tudta, hogy meg fognak támadni.
Vagy legalábbis, hogy egy tünde értékes információval látta el az
érdekelt felet, értett egyet. Újra futásra sarkalta. Csak hogy
tisztességesek legyünk, amennyire Ferion tudta, te csak elvittél a
tünde határhoz, és magamra hagytál.
Picsába a tisztességgel, csattant fel a lány. Ha újra meglátom azt
a tündét, kettőt csinálok belőle.
Dragos nem tudta elfojtani a vigyorát. Ott akarok lenni, mikor
megteszed.
Pia visszafogta magát, így felvehette Dragos tempóját. A férfi
homlokát ráncolva, kérdőn ránézett. Ne aggódj miattam, nagyfiú.
Minden tempót bírok, csak diktáld.
Dragos felnevetett. Le merem fogadni, kedvesem.
Pia hátravetette a fejét. Unom már, hogy folyton belekötsz
mindenbe.
Kellemes kis szóváltásuk ellenére mindketten nagyon is tisztában
voltak vele, hogy helyzetük egyre kétségbeejtővé válik. Dragos
ügyelt az üldözőikre, amint meglátta a tisztásra kirohanó koboldokat.
Az oldalukon felfegyverkezett lovasok jelentek meg.
175 THEA HARRISON

Pia is hátra lesett. A koboldok nem lovagolnak. Még én is tudok

ennyit. A lovak nem viselik el őket.
A szövetségeseik lesznek, a sötét feyek, magyarázta Dragos. Rájött,
hogy ragadozószeme jobb, mint a lányé. Tökéletesen jól látta a fey
lovasokat.
Menekülésük óta most először mutatott Pia arca feszültséget.
Nyílpuskáik vannak.
Szedd össze magad, kislány, villantotta rá Dragos lehengerlő
mosolyát. A dolgok épp most válnak érdekessé.
A férfi gyorsított, a lány pedig hencegésének megfelelően tartotta
vele az iramot, szőke haja csak úgy szállt mögötte, hosszú gazella
lábai meg-megvillantak. A fenébe, átkozottul büszke rá.
Kettévált előttük a föld, egy sziklás emelkedő magasodott a
horizonton. Úgy még egy mérföldet rohanhattak, mikor egy tucat
sötét fey lovas bukkant fel az emelkedőn.
Nem lovaik voltak.
Fey lényeken lovagoltak, úgy festettek, mint hatalmas szitakötők.
Óriási, fekete eres, átlátszó szárnyaik szivárványszínben tündököltek.
Pia lelassított, majd megállt, mikor észrevette őket. Dragos is
ugyanígy tett mellette. Oldalára szorította a kezét, körbenézett.
Csapdába estek.
Leült a földre, kezébe temette az arcát. Dragos letérdelt, átkarolta
a vállát. Egyikük sem szólt semmit. Nem volt mit mondani.
Amint megálltak üldözőik lelassítottak, sokkal óvatosabban
közelítették őket. A koboldok félkör alakban körül vették őket, a
sötét feyek elvegyültek közöttük. Az emelkedőn álló feyek nem
mozdultak, csak figyelték hatalmas szitakötőikről az alant
kibontakozó eseményeket.
Pia leárnyékolta a szemét, felnézett rájuk. Balról a harmadik a
többiektől eltérően jeges erőt árasztott magából. Nagyot nyelt,
próbálta megnedvesíteni kiszáradt torkát.
– Ott – mutatta. – A fey király fenn az emelkedőn, nem igaz?
 DRAGON BOUND 176

Dragos leült mögötte, a mellkasához húzta.

– Igen. Várja, hogy szükség van-e rá.
– Még mindig nem tudsz átváltozni – jegyezte meg Pia. Nem
kérdésnek szánta.
– Kell még egy kis idő – rázta meg a fejét Dragos.
Ám nincs ideje. Arcát napsütötte mellkasára hajtotta. Dragos
légzése lassú, nyugodt. Elámult a higgadtságán.
Ő cseppet sem nyugodt. Őrült ember módjára rohangált a fejében,
szíve még mindig zakatolt. A verésre gondolt, amit a koboldoktól
kapott. Keith-re és az uzsorására, akik mindketten halottak. A nadrág
zsebébe rejtett rugós késre.
Dragos eleresztette, feltérdelt, aztán levette a fegyvereit. Félretette
a fejszét és a kardot. Ezután a rövid kardok következtek, amiket a
derekára erősített, ezeket is melléjük tette. Résnyire szűkült szemmel
nézett a közeledő szószólóra.
– Talán, ha nem küzdök, tárgyalhatok velük az elengedésedről.
– Nem adhatod csak úgy meg magad. Meg fognak ölni.
– Talán nem azonnal. – Tekintetére durva brutalitás ült ki. – Ha
megadom magam, talán nyerhetek egy kis időt. Ha el tudsz szökni,
tájékoztathatod az embereimet New Yorkban, elmondhatod, mi
történt. Majd ők megóvnak.
Úgy értette, nem fognak azonnal végezni vele, előbb
megkínozzák. Pia érezte a torkába toluló epét.
Az emelkedőn székelő sötét fey királyra pillantott. Soha senkit
nem gyűlölt ennyire, különösen olyant, akivel még sosem találkozott.
Ő is a volt egyik ősi erejének teremtménye, az Ősi Fajok egyik
legöregebbje. Kiterjedő emlékekkel bírt a Föld tanairól és
történelméről. Ahogy arra Dragos is rámutatott, ki tudja, miről
pletykálhatott Keith az előtt, hogy megkötötte az igézettel. Uriennek
voltak tünde kapcsolatai is, ha nem Ferion, akkor talán a
beszélgetésük többi szemtanújának egyike, aki eleget hallott és
spekulálni kezdett.
177 THEA HARRISON

– Amúgy sem működne – jegyezte meg közömbösen. – Nem

fognak elengedni.
Dragos lenézett rá, meg sem próbált vitába szállni vele.
– Akkor harcolunk.
– Nem fognak elfogni – mondta. Előhúzta a rugós kést a zsebéből.
Megnyomta a kart, mire kipattant a penge.
Dragos észrevehetetlen sebességgel ragadta meg a csuklóját.
Szeme izzott.
– Mi a picsát csinálsz? – csattant fel. – Nem fognak elfogni?
Akkor harcolunk. Nem adjuk fel!
Pia a koboldokra és a sötét feyekre nézett. Olyan sok van belőlük,
egy kisebb sereg. Szinte lőtávolon belül álltak nyílpuskáikkal.
– Dragos, ezúttal megbízol bennem? – tette a férfi kezére az övét.
– Engeded, hogy megpróbáljak még valamit anélkül, hogy
kérdéseket tennél fel?
Keze és arca mintha kőből lettek volna, teste megfeszült.
Pia próbálta leküzdeni az egyre fokozódó pánikot, hangja halk
maradt.
– Kérlek! – könyörgött. – Nincs sok időnk.
Dragos ujjai ellazultak. Elengedte. Feltérdelt, a szemébe nézett. A
férfi teljesen mozdulatlanul figyelte, ahogy a penge hegyét a vállán
lévő fehér sebre nyomja. Csupasz bőrének bronzos árnyalatára
próbált koncentrálni. Az ajkába harapott, próbálta mozgásra bírni a
kezét, de csak remegést ért el. Ujjpercei elfehéredtek, olyan erősen
szorította a kést.
– A fenébe – csikorogta. – Nem tudlak megvágni.
Dragos megint megfogta a kezét. Ezúttal gyorsan megrántotta, így
a penge áthatolt a bőrén, pontosan a heg felett. Forró, ragyogó vére
folyni kezdett a sebből. Pia akadozva beszívta a levegőt, aztán
biccentett neki. Dragos újra elengedte.
 DRAGON BOUND 178

A második rész kissé könnyebb volt. Pia keresztben megvágta a

tenyerét. Jó, mély vágás volt. Fájdalom támadt benne, saját vére
végigcsöpögött a csuklóján.
A sereg már-már lőtávolon belülre ért, elég közel, hogy hallhatta a
nevetgélve egymásnak kiabáló koboldokat.
Ha már az utolsó próbálkozásnál tartunk. Bár tudnám, működni
fog-e! Azt hiszem, hamarosan meglátjuk.
– Most vagy soha, nagyfiú – dünnyögte. Belenézett a ragadozó
szempárba, aztán a sebét a férfiéra nyomta.
Néhány másodpercig úgy tűnt, semmi nem történik. Aztán
felvillant, kiáramlott valami a lányból, tenyerén keresztül Dragosba
hatolt. A férfi feje hátra hanyatlott. Zihálva megtántorodott. Ereje
felüvöltött válaszként.
Pia megingott, elszédült az átviteltől. Ezt követően Dragos
felragyogott, olyan gyorsan kezdett nőni, hogy Pia hátrazuhant.
Próbálta feltornászni magát a könyökére, tátott szájjal bámulta a
hatalmas, fölé magasodó sárkányt.
Ó. Te. Jó. Ég. Elképzelte már, hogyan festhet. Egy pillanatra
láthatta a strandon átkúszó árnyékot. De semmi nem készíthette fel a
valóságra. Akkora, mint egy magánrepülő.
Teste a bronz különféle árnyalataiban tündökölt a napfényben.
Széles, izmos mellkasa pont a lány fölé nyúlt. Feje jobbra-balra
dülöngélt, miközben Pia szemügyre vette a két oldalán heverő
hatalmas lábakat. Lábfeje bronzból feketére sötétedett. Görbe karmai
akkorák voltak, mint az alkarja. Teste erős csípőben és egy hosszú
farokban végződött.
Egy pillanatig dermedten bámulta azt a kis nyílást a vastag bronz
bőrön, ahol a hátsó lábai közt a nemi szervei voltak takarásban. Úgy
tűnt, egy porcikája sem sebezhető.
Hatalmas árnyékok bontakoztak ki a földön. Kitárta a szárnyát,
akár egy sólyom.
179 THEA HARRISON

Pia teste újra tudott mozogni. Négykézláb kúszott hátrafelé, mint

egy rák.
Dragos lehajtotta hosszú kígyónyakát. Háromszögletű, szarvas
fejét, mely olyan hosszú volt, mint a lány teste leengedte hozzá, így
ránézhetett olvadt lávára hasonlatos szemével. Farkcsóválása
belehasított a levegőbe.
– Ez az én hosszú, pikkelyes, hüllőszerű farkam. És nagyobb, mint
bárki másé – szólalt meg Dragos mélyebb, hangosabb, szinte
felismerhetetlen hangján. Egyik hatalmas szemével félreérthetetlenül
kacsintott.
Pia hisztérikus nevetésben tört ki.
– Maradj lenn – utasította a sárkány. Lehajtott fejjel nézett fel az
emelkedőre a ravasz, rugalmas behemót. Vad kihívásként
kivicsorította fogát. – GYERÜNK, TE GAZEMBER!
A sötét fey lovasok egyesével az égbe emelkedtek szitakötőikkel.
Sarkon fordultak, aztán elszálltak.
Lehetetlen volt látni, de Pia érezte, mennyire vágyik a Dragosban
lüktető vadállat a nyomukba eredni. Visszafogta magát, és jól tudta,
miért. Nem fogja védtelenül hagyni őt, mikor a kobold/fey sereg
ilyen közel van.
Feltámaszkodott a könyökére, üldözőik felé nézett. A koboldok és
fey lovasok elfordultak. Visszavonulnak.
A megrepedő föld hangjára visszakapta fejét a sárkányra.
Körmeivel a földbe vájva vicsorgott a visszavonulók felé.
– Dragos – mondta. A férfi ránézett. A visszavonuló sereg felé
biccentett. – Menj!
Nem kellett több bíztatás. Leguggolt, aztán a levegőbe lendült.
Üvöltés rázta meg az eget, akár a mennydörgés. A koboldok
sikoltottak, mikor megkezdődött a mészárlás. Pia vad, bosszúszomjas
fele örült.
Nem annyira csata, mint inkább mészárlás volt. Dragos első
látványos lebukása és fordulata után, mikor alacsonyan a fejük felett
 DRAGON BOUND 180

repülve tüzet okádott rájuk, nem bírta tovább nézni. A hasára fordult,
a fejére szorította a kezét és várta, hogy vége legyen.
A koboldok bűzét elnyomta az olajos füst szaga. Nem sokkal
később csend borult a síkságra. Senki nem maradt, aki
megszámolhatta volna a hullákat. Egyik ellenségük sem jutott ki élve
a síkságról.

P ia belenyomta orrát a magas, édes illatú fűbe. A nap már

magasan járt az égen. Felmelegítette a vállát és a hátát. Egyre
közelebbről hallotta a halk neszezést. Egy árnyék borult fölé. Valami
nagyon finoman megcsiklandozta az alkarját a feje tetején. Belefújt a
hajába.
– Megölted a fey lovakat? – vakarta meg a karját.
Abbamaradt a szimatolás.
– Nem lett volna szabad? – kérdezte Dragos óvatos hangon.
– Ez nem az ő hibájuk – vont vállat a lány.
– Ha az segít, éhes voltam és egyet megettem. – Újabb
levegőfújás.
– Azt hiszem, pont ez kellett nekem – kuncogott fel a lány.
A hátára gördült. Dragos elnyúlt mellette, hatalmas teste közte és
a kobold/fey sereg maradványai közt feküdt. Drámai bronzszárnyát,
melynek vége feketében végződött, behajtogatta a hátára. Bőre
csillogott a napfényben. Pia felemelte a fejét, a füstfelhő irányába
kukkantott. Dragos lehajtotta hozzá háromszögletű fejét, aranyszínű
szeme élénk.
– Nem kell oda nézned – mondta lágyan.
Pia felült, a pofájának támaszkodott. Arcát a férfiéra hajtotta.
Ilyen közelről láthatta a halovány mintázatot a pikkelyben.
Végigsimított egyik hatalmas orrlyukán. Valahogy puhábbnak tűnt,
mint a többi része. Dragos mozdulatlan volt, légzése könnyed, mély.
181 THEA HARRISON

– Milyen érzés? – kérdezte tőle.

– Jó – sóhajtotta, láthatóan ellazult. – Köszönöm, hogy ismét
megmentetted az életem, Pia Giovanni. – Olyan dallamosan csengett
a neve.
– Én is, nagyfiú – súgta.
Pár pillanattal később Dragos elhúzódott, hogy Pia felállhasson. A
lány felnézett hosszú, háromszögletű fejének sziluettjére a délutáni
nap fényében.
– Két választásod van – mondta Dragos.
– A választás jó – állt fel Pia, hirtelen megint kimerültnek érezte
magát, mindene sajgott. – A választás jobb, mint a parancs.
– Felülhetsz a hátamra – folytatta. – Vagy vihetlek.
– A hátadra? Ó, jaj, nekem. – Leárnyékolta a szemét, úgy mérte
fel hatalmas hátát. – Az talán túl sok izgalom most nekem. Nem
látok rajtad biztonsági övet.
– Jól van. – Dragos adott neki időt, hogy megszokja a gondolatot,
olyan precízen fonta körbe egyik karmos lábával, hogy még
véletlenül se szúrja vagy karmolja meg. Mikor oldalra billentette a
lábát Pia rájött, hogy egész kényelmesen helyet tud foglalni benne.
Dragos felemelte szemmagasságba. – Minden rendben?
– Olyan Fay Wray3 érzésem van, de amúgy igen – felelte. –
Tudod, ha nem lennél multimilliomos, nagyszerű karriert futhatnál
be liftként.
Dragos horkantva felnevetett. Ezután a világ elhomályosodott,
ahogy a levegőbe emelkedett. További mondanivalója elveszett a
hatalmas szárnyak csapásainak, fülsiketítő sikításának hangjában.
Visszaszívom, kiabálta telepatikusan. Már nem maradt annyi
levegő a tüdejében a sikoltás miatt, hogy meg tudjon szólalni.
Felejtsd el a váliumot, a liftet és a fodrászati karriert. Te lehetnél a

3
Kanadai születésű, amerikai színésznő (1907-2004). Legemlékezetesebb szerepe
az 1933-as King Kong női főszerepe.
 DRAGON BOUND 182

világ egyetlen élő hullámvasútja. Hé, lefogadom, hogy a Six Flags

egy vagyont fizetne neked.
Látom, a testedet megszálló őrült él és virul, felelte Dragos.
Oldalra dőlt, irányt változtatott, mert megérezte az emberi világba
vezető átjárót. Piának sikerült annyi levegőt magába szívnia, hogy
még egyet sikíthasson. Most már nagyon komolyan mondom – nem
hiszem, hogy kibírom ezt!
Szívás, tájékoztatta Dragos. Nem adok esélyt rá, hogy még valami
balul süljön el. Ez egy nonstop járat New Yorkba. Köszönjük, hogy a
Cuelebre Airlines-t választotta.
– Nem vagy vicces! – sikoltotta Pia. Dragos nevetése
visszhangzott a fejében.
Összehúzta magát törhetetlen markában, kezével eltakarta a
szemét. Rá kellett jönnie, hogy nem egy sima repülésnek lesz
elszenvedője, hanem állandó ritmusa van a szárnycsapások miatt.
Arra is gondolt, hogy majd megfagy odafenn. Újabb meglepetésben
volt azonban része, mikor Dragos bársonyosan beburkolta az
erejével, melegen tartotta. Megvédte a csípős, hideg széltől.
Ahogy közeledtek, érezte az átjárót jelző hömpölygő mágiát.
Átkukkantott az ujjai közt. Dragos olyan ösztönöket követve,
melyekkel a lány nem bírt kitárta a szárnyát, alig néhány száz
méterrel siklottak el egy alacsony szurdok felett.
Ki tudod nyitni a szemed? – kérdezte.
Nézem, felelte Pia.
Sok átjáró hasonlít erre. A fizikai táj egyik törésében helyezkednek
el, magyarázta. Ha csak tíz vagy tizenöt méterrel szállunk el
magasabban, már nem lennénk benne.
Akkor a Másban maradnánk? Kezdte érdekelni ez az egész.
Így van. A levegőből úgy néz ki, mintha egy speciális légcsatornát
követnél. Az a kapu, amin a koboldok hoztak át minket, kissé
szokatlan, folytatta a magyarázatot. Ugyan megtört a táj, de öreg
volt, elkoptatta az idő. Még az én szemem is alig tudta kivenni.
183 THEA HARRISON

Időközben a Nap megváltozott, sokkal sápadtabbá vált. A kanyon

addig ment össze, míg már csak egy kis szurdok maradt növényekkel
teletűzdelve. A levegő összetétele is változott. Átkeltek.
Meg tudod mondani, hol vagyunk? Megfeledkezett a félelméről,
miközben figyelte, hogyan hömpölyög alattuk a táj.
Északra attól a helytől, ahol voltunk. A part mentén jobban
ismerem a tájat. Ha elérjük az Atlanti-óceánt, már jobban tudok
tájékozódni. Mentálisan vállat vont. Inkább azt akarom kideríteni,
mikor vagyunk, mennyi idő telt el, míg a Másvilágban voltunk.
Erről Pia teljesen meg is feledkezett. Figyelte, hogyan változik
meg a táj, ahogy Dragos nyugat felé haladt. Úgy másfél órával
később feltűnt előttük az óceán kékje. Megfordult, észak felé repült a
szárazföld partja mentén, olyan magasra emelkedett, a levegő már
gyérnek hatott Pia számára. A városok csupán gyermekjátéknak
tűntek alattuk.
Odanézz, szólalt meg Dragos kis idő múlva. Pia felnézett, látta,
hogy bal felé biccent. Az ott Virginia Beach. Jó néhány óra repülés
áll előttünk.
Ó, remek. A gondolat lehangolta. Én meg itt vagyok magazin és
könyv nélkül, még egy filmre sincs pénzem.
Csend telepedett rájuk. Egy idő után olyan elcsépeltté vált a lába
alatt elsuhanó partvonal, hogy untatta. A tenyerén lévő vágást
vizsgálgatta, ami Dragos gyógyítása közben valamikor bezárult.
A heg máris egy hetesnek tűnt. Közömbösen piszkálgatta, aztán
figyelmét a körülötte lévő hosszú, görbe karmoknak szentelte.
Megdörzsölte az egyiket, megkocogtatta a körmével. Úgy csillogott,
mint az obszidián, kétségtelenül keményebb a gyémántnál is.
Ezután már tényleg nem tudott mást csinálni, mint lóbálni a lábát
és összeomlott életén elmélkedni.
A végén most visszafelé tart New Yorkba, annak a lénynek a
markában, akitől eredetileg menekült. Akivel, amúgy, fantasztikus,
elképesztő szexben volt része.
 DRAGON BOUND 184

Ez önmagában is elég hihetetlen, a sok más katasztrófát

leszámítva. Felkukkantott Dragosra, aztán gyorsan elkapta a
pillantását.
Olyan hevesen éltek benne együttlétük emlékei, minden egyes
alkalommal elakadt a lélegzete, ha rá gondolt. Ugyanakkor
szürreálisnak hatott, mintha valaki mással esett volna meg. Nem
igazán tudta összeegyeztetni a szeretőjét ezzel a pompás, egzotikus
lénnyel, aki olyan nagy gonddal tartotta repülés közben.
Megtámaszkodott könyökével az egyik karmon, arcát a tenyerébe
temette. Szeme előtt leperegtek az elmúlt napok képei. Az összetűzés
a tündékkel. Dragos meglövése. Az autóbaleset. A kobold
erődítmény, a verés. A gyönyörű álom az anyjáról. A patthelyzet a
síkságon.
Nem tudta, hova tegye mindezt. Vágyott arra a sötét szobára, míg
ki nem találja a dolgokat. Úgy tíz egynéhány évig.
Az se jó, hogy ezúttal egészen biztosan felkeltette a fey király
figyelmét. Nem tudhatott mindent, ami közte és Dragos közt
lezajlott. De együtt szöktek meg. Most a királyban egészen biztosan
felmerült pár kérdés arról, köze van-e a sárkány átváltozásához,
bizonyára korábbi kérdéseivel egyetemben ezekre is választ vár.
Így kell a radar alatt maradni és elkerülni a vizsgálódást, idióta.
Ha azelőtt sejthetett valamit és érdeklődött iránta, akkor most már
pokolian biztos, hogy érdekli őt. Kétsége sem fért hozzá, most
felkerült a fey király tíz legkeresettebbjeinek listájára. Amennyire ő
tudja, akár már most teleragasztgathatják a postákat és rendőrségeket
a fotóival, körbeküldhetik az FBI-nak.
Mindig átműttetheti az arcát és eltűnhet egy elszigetelt mexikói
falucskában. Ha összeszedhetné a maradék három
készpénzgyűjteményét, megint eltűnhetne a városból. Ettől még
mágikusan a nyomára bukkanhatnak azonban. Dragos már
figyelmeztette, hogy megtalálja, ha el akar menekülni.
Mivé teszi ez őt? Fogalma sem volt. Rab lesz, ha visszaérnek New
Yorkba? Komolyan gondolta, hogy most már a tulajdonának tekinti,
185 THEA HARRISON

vagy csak tréfált? Néha különös humorérzékkel rendelkezett, ezért

nehéz megállapítani.
Csak áruld el, amit tudni akarok, aztán elengedlek. Ha! A szemét
forgatta. Nem hiszi el, hogy bedőlt neki.
Azt elhitte, hogy megbocsátott neki a betörés miatt. Úgy vélte, ez
már önmagában is csoda, mivel nem sokkal ezelőtt még
meggyőződése volt, hogy darabokra fogja szaggatni. Megígérte,
hogy nem próbál újra megszökni. Akkor úgy is gondolta.
Azon töprengett, meg fogja-e tartani ezt az ígéretet. Az élete olyan
kiszámíthatatlanná vált, hogy már nem bízza semmire és senkire az
életét, különösen nem magára.
Csak annyi biztos, hogy még mindig veszélyes és bizonytalan
jövőnek néz elébe.
És hogy… megint magányos. Jobban, mint valaha.
 DRAGON BOUND 186

TIZENEGY

E lszundított, az egyik karomnak támaszkodva a karjára hajtotta a

fejét. Most, hogy belegondol olyan, mintha egy repülőgép
ülésében próbálna szunyókálni. Az magasságváltozásra ébredt fel.
Összerezzenve körbenézett. New York vette körbe. Az egyre
sötétebb alkonyban szúrták szemét a fények. Megremegett,
megdörzsölte az arcát, igyekezett magához térni.
Dragos oldalra dőlt, leírt egy hatalmas kört. Az egyik
legmagasabb felhőkarcoló felé tartottak. Felnyögött, gyomra
bukfencezett. Ezután a Cuelebre-torony tetején landoltak.
Kábán nézett körbe, mikor Dragos letette igyekezett stabilan
megállni a lábán. A tető egyetlen hatalmas tér volt, alkalmas egy
Dragos méretű sárkány, ugyanakkor más lények fel- és leszállásához.
Egy csapat ember várakozott a duplaajtóknál. Előttük egy szőke
hajú férfi állt széles terpeszben, karját összefonta a mellkasa előtt.
Egy halálos tekintetű, csinos nő állt mellette, kezét a csípőjére tette.
Egy indiánnak tűnő férfi nem messze a tömegtől álldogált, fekete
ujjatlan mellényt és fekete farmert viselt, fekete haját rövidre vágatta,
kacskaringós mintákat vágatott bele, karja izmos, tetovált.
Mindegyikük állig felfegyverkezett. Mind annyian száznyolcvan
centi felett lehettek. Egyikükbe sem szívesen futott volna bele egy
hátsó sikátorban.
187 THEA HARRISON

A háta mögött megremegett a levegő az erőtől. Hátrapillantott a

válla felett, figyelte Dragos átváltozását, a sárkány ereje és energiája
mind egy magas, izmos alakban összpontosult. A változás egyik
trükkje, hogy még mindig rajta volt megviselt, koszos farmerja és a
csizmája, ellenben semmi más. Meztelen mellkasáról a zord arcra
nézett és a ragadozó szemekre, amiktől még mindig elállt a lélegzete.
Dragos megragadta a karját, aztán az ajtónál várakozó csoport felé
masírozott. Pia arca lángra gyúlt, mikor kíváncsi, barátságtalan
tekintetek kezdték méregetni.
– Épp ideje, hogy felbukkanj végre – jegyezte meg a szőke hajú
férfi. Az indián felé biccentett. – Elküldettem Dél-Amerikába
Tiagóért és a felmentő seregért. Jól vagy?
– Jól – felelte Dragos. Két férfi tartotta nekik a liftet. Dragos
ügyet se vetett a nyitott liftajtóra, azonnal a lépcső felé indult. Piának
nem volt más választása, mint követni. A többiek a nyomukba
eredtek. – Értekezlet tíz perc múlva. Készen áll a szoba?
Milyen szoba? Az ő szobája? Pia oldalra pillantott a férfira, mikor
elérték a penthouse teraszát.
– Minden kész – felelte a lány mellett haladó szőke férfi. A
többiek nagyrészt leszakadtak róluk, elindultak a konferenciaterem
felé.
Végigmentek egy hosszú folyosón, elfordultak, aztán
végigmentek egy újabbon. Luxus márványpadló borította. A gyéren
megvilágított falakon eredeti műalkotások lógtak. A nyakát
nyújtogatta. Várjunk – az ott egy Chagall festmény?
Dragos megállt egy világos faajtó előtt. Kinyitotta, aztán bekísérte
rajta. A szőke férfi, valamint két másik kísérőjük a folyosón maradt.
Pia körbenézett. Homályosan egy kisebb háznál is hatalmasabb
lakást vélt felfedezni. Koszos cipője fehér plüss szőnyegbe süppedt.
Egy szabadon álló kandalló és süllyesztett nappali sápadt
bőrkanapéval, egyik végén karosszékekkel. A szoba másik felében
egy hatalmas, kovácsoltvas keretű, csónak méretű ágy terpeszkedett,
tetején párnák és takarók tömkelege. Óriási plazma tévé lógott a
 DRAGON BOUND 188

falról, az egyik kiugró részbe egy bárszekrényt építettek. Egy másik

fal teljes egészében üvegből állt, rajta egy dupla teraszajtó. A nyitott
ajtók hatalmas gardróbokba, valamint egy fürdőszobába nyíltak.
Dragos maga felé fordította, felemelte az állát. Tágra nyílt, óvatos
szemekkel figyelte a férfit.
– Tudom, mennyire fáradt vagy – mondta halkan. – Azt akarom,
hogy maradj itt, vegyél egy forró fürdőt, aztán pihenj. Minden, ami
kellhet rendelkezésedre áll: ruhák, italok, és küldetek fel neked
meleg ételt. Rendben?
Bizonyos értelemben ez a környezet idegenebb volt számára, mint
a Más. Még jobban összekuszálódtak benne a dolgok. Félig megint
tartott a férfitól, ugyanakkor nem akarta, hogy magára hagyja. Az
ajkába harapott, ökölbe szorította a kezét, mielőtt még túlságosan
nehéz esetnek bizonyulna. Kurtán bólintott.
Dragos a tarkójára tette a kezét, arca megfeszült.
– Beszéltem Rune-nel, miközben a város felé közeledtünk – tette
hozzá, mintha vitatkozna. – Egy hétig voltunk távol. Be kell röviden
avatnom őket mindabba, ami történt.
– Bizonyára vagy egy millió dolgod van – felelte a lány. Átkarolta
magát, ellépett tőle. – El sem tudom képzelni.
Dragos keze megdermedt mozdulat közben, a homlokát ráncolta.
Pia egy pillanatra látta a folyosót, ahol a szőke férfi – bizonyára
Rune – és a két másik tagbaszakadt férfi állt. Mind a hárman úgy
meredtek Dragosra, mintha nem ismernék fel.
A férfi sarkon fordulva távozott.
– Bayne, Con, maradjatok itt. Teljesítsétek minden kívánságát.
– Igenis – felelte az egyikük. A társára pillantott. – Bármit, amit
csak kér.
Dragos eltűnt Rune kíséretében, így Pia magára maradt a hatalmas
szobában az ajtóban álldogáló két férfival.
Fegyveres őrökkel. Szóval, egy kérdésére már megkapta a választ.
Rab.
189 THEA HARRISON

Egyikük megragadta a kilincset, bólintott neki, megviselt arca

kifejezéstelen.
– Kopogni fogunk, ha megérkezik az étel – mondta. – Szüksége
van most valamire?
– Nem, köszönöm – felelte kiszáradt torokkal. – Jól vagyok.
Az őr becsukta az ajtót, aztán magára hagyta.
Körbefordult, mindent alaposan megnézett. Az üres szobát
árnyékok borították, melyek csak mélyültek az alkonynak
köszönhetően. Dragos jelenléte nélkül a penthouse luxusa
ridegebbnek, üresebbnek hatott. Megdörgölte a karját,
megborzongott.
Lerúgta az undorító cipőt, aztán letette a csempézett padlójú
fürdőszobába, mely az egész lakásánál nagyobb volt. Ezután a
bárszekrényhez lépett.
Bár kicsi volt, felszerelték mindenféle likőrökkel, természetesen,
csak a legdrágábbakkal. Elterelte figyelmét a kínálat. Mindig is ki
akarta próbálni a Johnnie Walker Blue-t. A pulton egy kávéfőző,
valamint egy mosogató is állt. A pult alatt egy kisméretű hűtőt talált.
Ellenőrizte a tartalmát. Evian víz és Perrier4, sör és világos sör,
különféle gyümölcslevek, fehérbor, pezsgő.
Elővett két üveg vizet. Egy húzásra ki is itta az Eviant. Miután
szomját kicsit enyhítette felbontotta a Perriert, azt sokkal lassabban
fogyasztotta el.
A kandalló igazi, nem gázkandalló. Makulátlan állapotban volt,
még szép kis kupac fát is halmoztak fel benne, csak a begyújtásra
várt. A tévé távirányítója mellett egy doboz gyufa hevert a
dohányzóasztalon a két kanapé előtt. Megadta magát a kísértésnek,
begyújtotta a tüzet. A sárga, pislákoló lángok kissé elűzték a szoba
dermesztő magányát.
Ezután óvatosan bekukkantott az egyik gardrób- és öltözőszobába.
Az egyik oldalt férfiruhák töltötték meg. A másikat az ő ruhái.
4
természetes szénsavas víz
 DRAGON BOUND 190

A lakásából.
Átnézte az akasztókat, kinyitotta a fiókokat. Az alsóneműi,
zoknijai, pólói és rövidnadrágjai mind itt voltak tisztán, kivasalva,
összehajtogatva.
Felemelte kicsi, takaros csomagba bugyolált fehér bugyijait.
Valami idegen kimosta az alsóneműjét – és kivasalta?
Az akasztókon lógó ruháival is ez történt. A cipői immár nem egy
kupacban hevertek, hanem kifényezve rendben sorakoztak. Apró,
cédrusfa ékszerdoboza az egyik komódon állt. Kinyitotta, szeme
könnybe lábadt, mikor meglátta anyja antik nyakláncát.
Végigsimított rajta, aztán óvatosan lecsukta a fedelet, és a komódnak
dőlt.
Ez egyszerre ijesztő, és… figyelmes. Az ismerős dolgok épp úgy
megrémisztették, min amennyire megnyugtatták.
Mikor adhatta ki az utasítást a holmija összegyűjtésére? Még a
parti házban, mikor Rune-nel beszélt? Azt mondta szólt a férfinak,
hogy szerezzen vegetáriánus szakácsot. Mikor döntötte el, hogy a
szobájába hozatja a lány cuccait?
Megragadott egy pólót, egy sportmelltartót és egy flanel
rövidnadrágot. A fürdőszobába ment. Egy hétig is képes lenne
elidőzni a fürdőben. A fürdőkád egy kisebb medence méreteivel bírt,
még lépcső és padok is voltak benne, valamint talált egy bontatlan
Chanel illatú fürdőhabot is. A mosdókagyló melletti pulton szanaszét
hevertek a piperecuccai, sminkjei. A zuhanyzóban bontatlan sampon
és kondicionáló állt a kedvenc márkájából.
Valaki mindenre gondolt, még a legapróbb dolgokra is azt
leszámítva, hogy az ő véleményét kikérje. Micsoda aranykalitka.
Bár Dragos azt mondta, vegyen egy forró fürdőt, túlságosan
sebezhetőnek és nyugtalannak érezte magát a pihenéshez. A parti
házhoz hasonlóan, itt is bezárta maga után a fürdő ajtaját.
A zuhanyzó jó néhány méter hosszú volt, állt benne egy pad és
rengeteg zuhanyrózsát látott. Miután rájött, hogyan tudja beindítani,
191 THEA HARRISON

beállt a számtalan vízsugár alá, lehunyta a szemét és hagyta, hogy a

meleg víz minden erejétől megfossza. Leült a padra, miközben
megmosta és kondicionálót kent a hajára, aztán addig dörzsölte a
testét, míg úgy nem érezte, a bőrét is lesikálja. A mosakodás után egy
törölközőbe csavarta a haját, megtörölközött, felöltözött. Racionális
avagy sem, sokkal jobban érezte magát tiszta ruhában.
Mikor kilépett a hálószobába, meglátta a felszolgáló
kocsit/hordozható étkezőasztalt és egy széket az ablak közelében. A
fehér vászonterítőn egyszerű, de elegáns evőeszközöket és ezüst
burával letakart ételek várták. A jeges vödörben kis üveg fehér bor
hevert. Éhezett, az összes ételről levette a burát.
Finom citromos-spárgás rizottót talált az egyik tálon, meghintve
mandulával. Volt ott még mindenféle zöldségből, apróra vágott
körtéből és szárított áfonyából készült saláta, frissen sült kenyér,
minden szelethez egy kis csomag szójamargarinnal, valamint
morzsolt fekete áfonyás pite desszertnek. Az ételre vetette magát,
mohón falta az utolsó morzsát is.
Miután megtisztálkodott, kényelembe helyezte magát és
megtöltötte a gyomrát, már nem maradt hely a sérelemnek és
éberségnek. Még a szemét se bírta nyitva tartani. Sikerült még
megmosnia a fogát, mielőtt bemászott a hatalmas ágyba. A
börtönöket illetően, ez nem is olyan elviselhetetlen. Ásított, aztán
feladta a gondolkodásra tett kísérletét, álomba zuhant.
A másik emeleten Dragos bemasírozott a konferencia terembe,
nyomában Rune-nel. Az irodájától kényelmesen rövid távolságra
lévő terem hatalmas volt, fekete bőrszékekkel, egy drága, kifényezett
tölgyfaasztallal és modern telekonferenciára alkalmas eszközökkel
szerelte fel.
Minden őrszeme jelen volt, kivéve a két griffet, Bayne-t és
Constantine-t, akik Pia ajtajánál álltak őrt. Rune a negyedik griff,
Graydon mellett foglalt helyet, hátradöntötte a székét. Tiago a
távolabbi falnak támaszkodott, egész lényéből áradt a sötét borongás.
Aryal széttárta a karját, ujjaival türelmetlenül dobolt az asztalon.
 DRAGON BOUND 192

Sosem sikerült teljesen mozdulatlanná válnia, hacsak nem vadászott.

Grym, a vízköpő úgy fordította a székét, hogy a lányt figyelhesse.
Tricks, a Thistle Periwinkle néven ismert tündér, Cuelebre PR
vezetője összefont karokkal, egymáson átvetett lábakkal ült az asztal
végében. Levendulaszínű, négyszáz dolláros haja kusza. Egyik apró
lábfejével körözött, közben megállás nélkül dohányzott.
Dragos, Tiagóhoz hasonlóan nem foglalt helyet. Ehelyett a szoba
végében lévő tölgyfapultnak támaszkodott. Bokáit átvetette, karját
összefonta a mellkasa előtt, állát a mellkasához hajtotta, eltöprengve
meredt a padlóra.
Nem tetszett neki, amit érez. Egyáltalán nem. Olyan ideges és
nyughatatlan, amiért egyedül kellett hagynia Piát. Ez egyre csak
erősödött benne, minél messzebb került a lánytól, minden egyes eltelt
perccel. Olyan elveszettnek és magányosnak tűnt ott a hatalmas, üres
szoba közepén.
Nem tetszett neki az sem, ahogy ránézett, mintha egy
megfejthetetlen rejtély volna a számára. Vagy egy bomba, ami még
az arcába robbanhat. Bizonytalansággal, bizalmatlanul méregette.
Mintha megint félne.
Elhúzódott tőle.
Elfogadhatatlan. De mielőtt még gondoskodhatna arról, ami a lány
fejében zajlik, ezt még el kell intéznie.
Felemelte a tekintetét, körbenézett a szobában lévőkön.
Mindannyian várakozón néztek rá.
– Hé, Tricks – intézte első szavait a tündérhez. – A nagybátyád,
Urien az üdvözletét küldi.
Tricks káromkodni kezdett, csibészes vonásai eltorzultak. Félig
elszívott cigarettáját a hamutálcába hajította.
– Ezúttal mit csinált az a gazember?
– Mindenki ismeri a történetet egészen addig, hogy Dél-
Karolinából telefonáltál – mondta Rune. – Gondoskodtunk a
tündékről. Tilalmat rendeltek el mind kereskedelmi, mind üzleti téren
193 THEA HARRISON

a Cuelebre Enterprises minden érdekeltségében, a többi alakváltó

üzletet is beleértve. Megesküdtek arra is, hogy téged és a nőt
elkísértek a tünde határig. Tudni akarják, mi történt vele.
– Úgy érted, azon kívül, hogy a penthouse-ban szállásoltunk el
egy bűnözőt és személyi séfet hozattunk neki? Aha, kegyetlen és
szokatlan büntetést kapott – súgta Aryal Grymnek, de Dragos éles
hallása így is elcsípte a szavait. Egyelőre úgy döntött, elengedi a füle
mellett.
– Valóban elkísértek a határig. Eddig igaz is – felelte. Elmondta
nekik a maradékot, ám ami közte és Pia közt történt kihagyta, a
titkait illetően ködösített. Pia az ő rejtélye. Senki másé. Maga akarja
megfejteni.
A szobában elég csúffá vált a hangulat, mikor elmesélte a
Másvilág síkságán történt összecsapás részleteit.
Miután végzett, Tiago megrezzent. A viharmadár épp olyan nagy,
mint a griffek.
– Szóval háború van. Már épp ideje. – Sötét elégedettség
csillogott obszidián szemében.
– Háború van – bólintott Dragos. – Mostantól nem állunk le, míg
Urien meg nem hal. – Tricksre nézett. – Ez azt jelenti, végre te
lehetsz a sötét feyek királynője.
– Ó, egek, ne! – nyögött fel a tündér. – Kibaszottul útálom a sötét
fey udvart.
– Nos, kénytelen leszel megbarátkozni vele, Tricks. Épp elég
ideig menekültél ez elől. Ezúttal Urien túl messzire ment.
Emberi években úgy kétszáz évvel ezelőtt Urien egy véres puccs
kíséretében megszerezte a koronát. Lemészárolta a fivérét, a királyt,
a király feleségét és mindenkit, akinek közvetlen kapcsolata volt a
trónnal, csakhogy egy aprócska személyt kihagyott, legidősebb
lányukat, Trickst.
Tricks tizenhét évesen nem számított többnek kisbabánál, sikerült
megszöknie. Egyenesen Dragoshoz menekült, az egyetlen olyan
 DRAGON BOUND 194

lényhez, akiről tudta, hogy félelem nélkül nézne szembe a

nagybátyjával, menedéket kért tőle. Azóta is mellette van.
– Mókás kis „Baszódj meg” játék volt, nem igaz? Egész sokáig
sikerült is húznunk, de tudtuk, hogy egyszer véget ér – felelte. Tricks
elgyötörten bólintott.
– Oké, a következő lesz – folytatta Dragos. – Tiago, néhány
embereddel menjetek el a kobold erődítményhez, kutassátok át.
Tudjátok, mit kell tennetek azokkal az ostobákkal, akik még mindig
ott vannak.
– Meglesz – mosolygott Tiago.
– Aryal – folytatta. – Nyomozd le a tünde kapcsolatot. Tudni
akarom, ki szivárogtathatott információt Uriennek. – A hárpia
bólintott. Figyelmét ekkor a vízköpőre fordította. – Grym, azt
akarom, hogy Tricks-szel derítsétek fel a sötét fey palota és az udvar
alaprajzát egy lehetséges támadáshoz. Van néhány ötletem, de tudni
akarom, ti mivel álltok elő. Tricks, tudom, hogy nagyon elfoglalt
leszel, de értékelni tudnám, ha keresnél a távozásod előtt valakit a
helyedre, vagy legalább készíts egy rövid listát a lehetséges
jelöltekről. Új PR igazgatóra lesz szükségünk.
– Hát persze – felelte Tricks. – Ennyivel tartozom.
– Már sosem lesz ugyanolyan – jegyezte meg Graydon gyászosan.
– Nem láthatom a cuki kis arcát a tévében, tudva, hogy Urien
bizonyára a fogát csikorgatja minden egyes alkalommal. – Mindenki
felnevetett. Még Tricksnek is sikerült kipréselni egy mosolyt.
Rune és Graydon Dragost figyelték.
– A további utasításokig ti ketten Bayne és Con társaságában
különleges feladatot kaptok. Szerezzetek egy helyettest, aki a
kötelességeitek átveszi. Ti fogjátok őrizni Piát, amikor nem vagyok
vele. Váltjátok egymást kettesével huszonnégy órában. Egy pillanatra
sem hagyhatjátok magára, megértettétek?
Rune visszaengedte a székét a földre. A jóképű férfi ébernek tűnt.
Graydon hitetlenkedve meredt rá. Többé-kevésbé ez tükröződött
195 THEA HARRISON

minden jelenlévő arcán. Tricks felvonta a szemöldökét,

összeszorította a száját.
– A négy legerősebb harcosod bébiszitterkedjen a tolvajodnak? –
kérdezte Aryal. – Pont ilyen időkben?
Dragos összevont szemöldökkel nézett rá. Grym a karjára tette a
kezét.
– Hacsak nincs más, azonnal munkához látnánk, uram – szólt
közbe Grym. – Azt hiszem, mindannyiunknak sok dolga lesz.
Dragos pár pillanatig a hárpiát méregette, a sárkány felébredt, ott
motoszkált a gondolatai mélyén. Aryal lesütötte a tekintetét,
megadóan lehajtotta a fejét.
– Menjetek – mondta.
Mindenki kisietett. Rune és Graydon kivételével, akik követték
Dragost az emeletre. A gondolataiba merülve sétált végig a folyosón,
háta mögött a két férfival. Pia ajtaja elé érve Bayne és Constantine a
falnak támaszkodva cseverészett. Azonnal kihúzták magukat, mikor
meglátták őket.
– Avasd be őket – mondta Rune-nek, aki bólintott. Aztán a
sárkány még mindig éberen méregette őket. A griffek figyelmesen,
csendben nézték. – Hadd legyek kristálytiszta. Csak hogy semmi
hiba ne essék. Szinte egy évezreden át tökéletesen össze tudtunk
dolgozni. Sokat jelentetek nekem. Értékelem a szolgálatotok,
mindenekfelett a hűségetek. – Rune-re nézett. – A legjobb
barátomnak tekintelek.
Mindannyian kihúzták magukat, miközben beszélt. Az ajtóra
mutatott.
– Tolvaj vagy sem, a lány az enyém és megtartom. Hacsak
egyetlen haja szála meggörbül a fiatal hölgynek, jobb, ha
lemészárolva találok rátok.
Rune állta a tekintetét.
– Nem kell aggódnod, uram – felelte a griff. – Az életünk árán is
megvédelmezzük. Esküszöm.
 DRAGON BOUND 196

A kármilyen fáradt volt, bármennyire kényelembe is helyezte

magát, Pia csak forgolódott, képtelen volt elaludni. Azt álmodta,
hogy üldözik. A jelenetek folyton változtak. Először egy hatalmas
ház titkos folyosóin araszolt, próbált búvóhelyet találni. Ezután ki-be
olvadt a tömegbe egy ismeretlen város utcáin, miközben valami
gonosz követte. Sosem látta egészen tisztán üldözője arcát, de halálra
rémítette.
Aztán valaki felemelte a takarót. Egy hatalmas, nedves, meztelen
férfi siklott be mellé az ágyba. Meglepődött, azonnal magához tért.
– Ssss, csak én vagyok – súgta Dragos. – Nem akartalak
felébreszteni.
– Semmi gond – dünnyögte. – Amúgy sem tetszett az álom.
Volt oka, miért is nem túl jó ötlet, hogy a férfi az ágyában van.
Vagy a lány van az övében? Még nem ébredt fel igazán, nem fogta
fel teljesen. Csak annyira tért magához, hogy elégedettséget és
megkönnyebbülést érezzen.
Dragos átkarolta. Hozzábújt. Melege és energiája körbeölelte.
Arcát a férfi vállára hajtotta, rá a nedves, tiszta illatú, selymes bőrére
kemény, duzzadó izmai felett, tenyerét a mellkasára szorította.
– Ízlett a vacsora?
– Nagyon.
– Helyes. – Megcsókolta a homlokát. – Vedd le a bűbájt.
– Álmos vagyok – panaszkodott Pia.
– Kérlek? – simogatta meg Dragos a haját.
Pia dünnyögött, aztán levette a tompító bűbájt.
Dragos nagyot sóhajtott.
– Sokkal jobb.
– Ssss – dorgálta meg a lány. Az oldalára fordult. Dragos
hozzábújt. Pia arca a bicepszén pihent, közben a férfi átölelte a
197 THEA HARRISON

mellkasát a másik karjával. Egyik súlyos combjával az ágyhoz

szegezte a lábát. Álomittasan lenézett összefonódott testükre.
Sápadtan ragyogó testét csapdába ejtette a birtokló, bronzbarna férfi.
Féltékeny, fojtogató ölelés. Ki kellene szabadulnia. Felsóhajtott.
Valami mélyen a helyére kattant, behunyta a szemét, elégedettséget
érzett.
Ezúttal nem álmodott, mikor végre álomba zuhant.

H osszú, pihentető idővel később valami kirántotta őt a mély

öntudatlanságból. Egy ideig csak sodródott. Egy hatalmas kéz
játszott a mellkasán. Finom ujjak simították végig lapos hasától a
bordájáig, először az egyik melle körül köröztek, aztán a másik
körül.
Felsóhajtott, kinyújtózott. A hátára fordult, a kutakodó,
gyönyörteljes érintésbe hajolt. Csupasz vállán ajkak simítottak végig,
megcirógatták nyakának karcsú ívét. Fogak karcolták meg az
érzékeny bőrt, valaki harapdálta a fülcimpáját.
Csupasz váll? Kinyitotta a szemét. Még mindig megdöbbentette,
hogy meztelenül fekszik a férfi mellett. Egyik lábfejét végighúzta a
lábán, a szőrszálak csiklandozták a lábujjait. Odakinn már látszottak
a hajnal első sugarai, szürkére festették a szobát. Dragos egyik
karjára támaszkodva hajolt fölé. Szigorú tekintete ádáz, miközben
félig lehunyt szemhéja alól őt figyelte. Szája sarka lassú, érzéki
mosolyra húzódott.
Olyan bámulatos Pia egész teste lüktetett. Orrlyukai kitágultak és
a lány tudta, hogy a férfi is érzi izgalmát.
Megnyalta az ajkát. Dragos tekintete mohón követte a mozdulatot.
– Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ruhában feküdtem le
– dünnyögte.
 DRAGON BOUND 198

– Valóban – felelte sóvár hangon. Az egyik mellbimbó körül

körözött az ujjával. Pia figyelte, mekkorát nyel, mikor
megkeményedett a mellbimbója. – Útban voltak.
– Levetkőztettél, míg aludtam? – Megborzongott, ahogy a másik
bimbóudvaron kezdett körözni. – Biztos nagyon kiütöttem magam.
– Egy kicsit talán rásegítettem. – Pia felvonta a szemöldökét. –
Csak egy kis bűbáj volt. Szükséged volt a pihenésre.
– A ruháim nélkül. – Már megint a fejével játszadozik.
Megjegyzés saját magának: meg kell vele beszélni, hogy nem a saját
kis barbibabája, amit kedvére öltöztethet és vetkőztethet, amikor csak
kedve szottyan.
– Nekem is pihennem kellett – felelte nyugtató hangnemben. – És
nagyon zavartak.
Pia horkantva felnevetett. Ki hitte volna, hogy ez az egzotikus,
ijesztő férfi ilyen vicces? Imádta, minden kis meglepetését.
Ezután Dragos ujját végighúzta az ajkán. Úgy érezte, a nyomában
vannak, pedig még ki sem kelt az ágyból.
A szájába vette az ujját, megszívta, lángra lobbantotta.
Dragos kihúzta. Félig lehunyt aranyszínű szeme mohón
megvillant. Sebesen lecsapott. A párnába nyomta a lányt, kemény,
éhes nyelvével a szájába hatolt. Ugyanakkor kezével benyúlt a lába
közé, kitapintotta nedves punciját, két ujjával belé hatolt.
Pia felnyögött, megragadta a karját. Agressziója tehetetlen
reakciót váltott ki belőle. Megduzzadt, elolvadt, eláztatta az ujjait.
Dragos felmordult, egyszerre döfködte a nyelvével és az ujjával. Pia
megemelte a csípőjét.
– Várj – zihálta, elhúzva a száját. – Nem akarom…
A férfi alig pár centire volt felette, a ragadozó csak az alkalomra
várt, közben hüvelykjével megdörzsölte a csiklóját. Pia felnyögött,
még jobban magához húzta a kezét.
– Nem akarod? – dünnyögte Dragos kegyetlen mosolyt villantva
rá.
199 THEA HARRISON

A lány megragadta kemény péniszét. Erre felszisszent, a kezébe

nyomta magát, lüktetett a tenyerében.
– Én is fel akarlak fedezni, mielőtt még felfalsz újra. –
Bizonytalanul felnézett rá. Olyan domináns. Fogalma sincs, mit
szerethet. – Élveznéd?
Dragos megtorpant, a lány láthatta, hogy ellentétes ösztönökkel
küzd. Ezután elhúzta magáról a kezét, csapdába ejtette a feje felett.
– Imádnám – súgta a fülébe. – Csak előbb még adunk neked egy
kis orgazmust.
Hosszú, ügyes ujjaival mélyre hatolt, megdörzsölte a tenyerével,
épp a tökéletes helyet találta meg. Pia megremegett, küzdött a
szorítás, a nyomás ellen, kielégülésre vágyott.
– Hatolj belém – győzködte.
– Nem – dorombolta Dragos a fülébe, minden reakcióját
szomjazva szívta magába. – Még nem. Így fogsz elélvezni,
kedvesem.
– A fenébe! – Ördögi férfi. A nyomás egyre nőtt, olyan jó érzés
volt, ahogyan az ujjaival kényeztette őt – Egek! – de a férfit akarta
érezni, vastagon, keményen, tövig. Elfordította a fejét, beleharapott a
vállába.
Dragos szexi, rekedt hangon felnevetett. Lehajolt, a szájába vette
az egyik bimbót, beszívta, a nyelvével megpöckölte, mindeközben
tovább dolgoztak fürge ujjai.
Úgy áradt szét a lányban az orgazmus, akár egy gyufa kap lángra.
Hátát ívbe feszítette, gyönyörteljes hangokat hallatott. Dragos úgy
maradt, hogy mellbimbója súrolja a száját, mialatt Pia nyög és
megfeszülnek belső izmai.
– Ez az, meg is van – súgta az ajkába. Finomabban dörzsölte a
tenyerével, lágyan engedte vissza a Földre. – Gyönyörű.
Egy pillanatig csak feküdtek, egyszerre lélegeztek.
Aztán Pia megmoccant, komisz mosolyt villantott rá.
 DRAGON BOUND 200

– Tudni akartad, miért mondtam, hogy nincs minden rendben a

fejemmel.
Dragos egyik szája sarka felfelé görbült.
– Igen, tudni akartam.
Pia végigmasírozott ujjával a mellkasán.
– Nagyon alkalmatlan időkben támadtak rólad mindenféle
szexuális fantáziáim.
– Mint például? – kérdezte a csípőjét, a combját simogatva.
Megcirógatta a világosszőke, göndör fürtöket a lába közt, finoman,
könnyedén. Nagyon is kíváncsinak tűnt.
Pia felsóhajtott. Hogyan tanulhatta ki, mivel tudja felizgatni?
– Mint mikor levetetted magad az égből és rám ültél. Úgy néztél
ki, mint a harag istene, kissé meg is rémített. Azután már csak arra az
átkozott álomra bírtam gondolni, meg hogy milyen forró vagy. Nem
normális dolog egyszerre félni és felizgulni.
– Én is csak erre tudtam gondolni. – Felemelte Pia kezét,
megcsókolta a sebet a tenyerén. – Csapdát akartam neked állítani
azzal az álommal. Ehelyett magam ejtettem csapdába.
– És aztán – folytatta csillogó szemmel. – Emlékszel, mikor a
kobold erődítményben le voltál láncolva?
– Nem egyhamar fogom elfelejteni – felelte szárazon.
– Szörnyű volt – erősítette meg Pia. – Olyan borzasztó érzés, a
cella koszos és megint csak féltem. Aztán ott voltál te, leláncolva,
kiterítve, mint valami svédasztal. Minden ellenére egy pillanatra
összefutott a számban a nyál a látványtól.
Dragos érdeklődése kiéleződött, szinte elektromossá vált.
– Majd emlékeztetem magam, hogy minden hálószobába
szereltessek láncokat.
Pia kuncogott, közelebb bújt hozzá.
– Csak egy fantáziakép volt. Az igazi meglehetősen nyugtalanító
lenne.
201 THEA HARRISON

– Akkor majd úgy teszünk, mintha. – Dragos a hátára gördült,

megragadta a feje felett az ágytámlát. A pozíció miatt megfeszültek a
karján és a mellkasán az izmok, kihangsúlyozva ezzel a bordáit,
lapos hasát.
Pia félig lehunyt pillái alól nézte őt, teste bizsergett. Érzékiség
izzott a tekintetében. Felizgult teste és az arca a legszexisebb dolog,
amit valaha látott. Még izgatott a tény, hogy saját önszántából
fekszik olyan megadóan előtte ez a hatalmas, veszélyes férfi.
Rámászott, mellkasa a mellkasához simult, mellét az izmokhoz
szorította. Lehajolt, nyitott ajkát az övéhez érintette. Nyalta, csókolta,
harapdálta. Dragos légzése szaggatottá vált. Harapdálta, próbálta egy
újabb kemény csókra lecsábítani magához, de Pia elhúzódott,
lecsúszott a testén.
Nyitott szájjal végigcsókolta mellkasának kidudorodó, lapos
részeit, megcsókolta a szegycsontját, orrát beledörgölte a sötét
szőrzetbe, mely beborította hosszú testét az ágyékáig. A férfi
fészkelődött, elnyúlt, mint egy macska. Pia a sötét mellbimbóval
játszott, míg az meg nem keményedett.
Épp úgy felizgatta magát, mint Dragost. Lenyúlt, megragadta a
péniszét. Dragos felszisszent, megemelte a csípőjét. A lány lenézett
sápadt, ragyogó kezére, zihált. Gyönyörű kontúrjai vannak, erekciója
nagy és vastag, a makk bársonyosan puha. Heréi megfeszültek.
Megmasszírozta őket. Nehéz, érzéki gömbök.
Dragos felemelte a fejét, figyelte, hogyan kényezteti a lány, szeme
csillogott. Kemény vonásai voltak. Karizmai megremegtek. Pia
felpillantott az ágykeretet markoló kezére. Mindkettőn elfehéredtek
az ujjpercek.
– Most én játszom. El ne engedd! – figyelmeztette. Végig fogva
tartotta vad tekintetét, miközben lesiklott a testén. Bármilyen ügy
vagy kérdés állt is még közéjük, ilyenkor lángoló mágiát hoztak
együtt létre.
 DRAGON BOUND 202

Fölé hajolt, felemelte erekcióját, makkját a szájába vette, és

megszívta. Dragos kurta, éles kiáltást hallatott, feje a párnákra
hanyatlott. Elemelte csípőjét az ágyról, a szájába nyomta magát.
Pia megragadta a farkának a tövét egyik kezével, a másikkal a
zacskóját, majd falni kezdte. Íze és tapintása mámorító. Halk,
zümmögő hangot hallatott, ahogy még mélyebbre fogadta magába,
olyan szélesre nyitotta torokizmait, amennyire csak bírta. Lassan,
feszesen húzódott vissza, aztán újra mélyen a szájába vette. Az
éhsége eluralkodott rajta, vaddá, forróvá vált.
Megfeledkeztek a játékról, Dragos belemarkolt a hajába, a száját
döfködte. A másikkal a lány lába közé nyúlt, a nedves, selymes
szeméremajkakat cirógatta.
Meghúzta a lány haját, oldalra fordítva a fejét. Pia tiltakozó
hangot hallatott, mikor erekciója kicsúszott a szájából. Dragos
felhúzta magához egy mindent felemésztő csókra. Egész testében
remegett, ez pedig megőrjítette Piát. Lovagló ülésben magára húzta a
lányt, aki széttárt lábakkal nekidörgölőzött az erekciójának,
miközben Dragos tovább fogta a haját, csapdába ejtette.
Eluralkodott rajta a mohó vágy, ezért Pia felemelkedett, a
bejárathoz illesztette a széles, vastag makkot. Ezután már Dragos
vette át az irányítást, megragadta a csípőjét, majd tövig nyomult.
Egész teste megfeszült, mikor felkiáltott.
Pia is zajos volt, sürgető, állatias hangokat hallatott, egész
testében remegett, ahogy próbált igazodni hozzá. Dragos rátalált a
megfelelő ritmusra, egyre fokozódó hévvel döfködte, ujjai a puha,
fehér húsba mélyedtek.
A lány igyekezett valahogy megkapaszkodni, könyökével
megtámaszkodott Dragos mellkasán. A férfi felemelte a fejét, így az
orruk összeért, arcára kiült a szexuális agresszió, vad tekintetét rá
szegezte. Kivillantotta a fogát.
Vad szépsége teljesen megolvasztotta a lányt. Kinyújtotta a karját,
belemarkolt a párnákba, ajka elnyílt, tovább nyújtózott, nyújtózott,
203 THEA HARRISON

aztán olyan heves gyönyör áradt szét a testében, megvonaglott az

orgazmustól.
Dragos egy durva kiáltás kíséretében csatlakozott hozzá, magja a
lányba lövellt. Hosszú percekig egyikük se mozdult. Pia igyekezett
levegőt szívni a tüdejébe. A haja útban volt. Épp akkor söpört félre
egy tincset, hogy még láthatta a férfi arckifejezését.
Kétségbeesettnek, irányíthatatlannak tűnt.
Dragos a fejét rázta.
– Nem elég – dünnyögte. Egyik karjával tartotta a lány csípőjét,
így egyesülve maradtak, majd átlendült vele, így most Pia hevert
hanyatt a matracon, és ő lehetett felül. Még mindig kemény volt.
Újra mozogni kezdett, ki-be csúszkált nedves, szűk barlangjába.
– Ó, egek, meg fogsz ölni – nyögte Pia. Dragos megdermedt, a
tekintetét kutatta. Átkarolta a nyakát. – Ajánlom, hogy abba ne
hagyd, míg nem végeztél – súgta. – Emlékszel, képes vagyok tartani
az iramot, csak diktáld, nagyfiú.
Dragos arcára ádáz mosoly ült ki. Azután lelohadt arcáról a
mosoly, elvesztette a szavakat, mindent, csak az irányíthatatlan
szenvedély létezett, ami a lányt is magával sodorta. Nem áll le, míg
mindent ki nem ad magából.
Elpusztult. Már megint elpusztította. Olyan messzire és mélyre
vitte önmagából, hogy az alapjaiban történt változást még ő sem
értette. Olyan hangokat adott ki, olyan dolgokat tett meg a férfival,
amit még soha azelőtt nem. Még sosem jött rá, hogy a szex ilyen
civilizálatlan is lehet. Szemtől szembe állította azzal az állattal, ami
benne lakott. Már semmibe nem kapaszkodhatott, sem önmagában,
sem odakinn. Csak a férfi létezik, világa megsemmisítője,
mindenével őt ragadta meg.
Csak feküdtek összekeveredett végtagokkal, Dragos feje a lány
vállán pihent, ahogy a reggeli fény megvilágította a mennyezetet.
Talán Pia el is szundított. Már nem számolta, hány orgazmusa volt,
különösen a férfinak. Dragos csókot nyomott a mellére.
– Már megint megjelöltelek.
 DRAGON BOUND 204

Pia ásított, próbált rájönni, milyen a férfi hangja. Bonyolult, ez a

megfelelő szó, egyszerre hallott belőle megbánást és elégedettséget.
– Neked is van néhány harapásnyomod és karmolásod, amikkel
ezelőtt nem büszkélkedhettél, nagyfiú.
Dragos elmosolyodott. A megbánás köddé vált, helyette egy
csatamező győztesének elégedettsége járta át.
– Valóban.
Kopogtak az ajtón, majd egy tündér lépett be a szobába egy
tálalókocsit tolva maga előtt.
– Jó reggelt! – csiripelte.
Dragos egy szempillantás alatt felrántotta a takarót, testével
takarta el a lányt.
– Mit művelsz? – üvöltötte át a válla felett.
Pia igyekezett minél gyorsabban helyére állítani a tompító
igézetet. Dragos úgy tűnt, meg tudna gyilkolni valakit. Egyik
tenyerét az arcára simította, megcsókolta, aztán átlesett a válla felett.
Szegény tündér halálsápadt lett, úgy látszott, el fog ájulni.
– Én mindig… Még sosem számított… – dadogta.
– Azt akarta mondani – vágott közbe Pia lágy hangon –, hogy
köszönjük szépen a reggelit. Nem tettél semmi rosszat. Nem rád
dühös igazából. Csak meglepődött. – A takaró alatt erősen megcsípte
a férfit. Dragos megragadta a kezét, ám nem cáfolta meg. – Most egy
kissé megváltoztak a dolgok, ezért talán jó ötlet lenne, ha
legközelebb kopognál és várnál, míg valaki be nem enged.
A tündér többször meghajolt.
– Hát persze. Hát persze. Köszönöm, hölgyem. Én… – Az ajtóra
mutatott, aztán kereket oldott.
Miután becsukódott az ajtó, Pia szórakozott pillantást vetett
Dragosra. Olyan sok minden történt egyszerre. Nem tudta, mire
gondoljon, vagy mit mondjon. Megsimogatta az arcát, megvárta, míg
lenyugodott.
205 THEA HARRISON

– Hölgyemnek nevezett – szólalt meg panaszosan. – Nem tudom

ki az. Én nem vagyok hölgy.
Dragos maradék haragja is elpárolgott, gyors csillogás vette át a
helyét. A takaró alá lesett.
– Ez ellen tiltakoznék.
– Ó! – csapott a vállára Pia.
Csak nézték egymást. Aztán nevetésben törtek ki mindketten.
Dragos felhalmozta a párnákat, nekik dőlt, majd a lányt is
magához húzta. Pia a vállára hajtotta a fejét, próbált visszanyúlni a
korábban tapasztalt kis békéhez. Ám hasztalannak bizonyult, az érzés
elillant előle.
– Tartozol nekem egy hajtinccsel – simogatta meg a haját Dragos.
Pia lehunyta a szemét, igyekezett ügyet se vetni a reggeli
valóságára.
– Mennyit szeretnél?
– Sokat – felelte a férfi, feltartott néhány tincset, melyek
megcsillantak a fényben. Aztán a homlokát ráncolta. – Nem túl
sokat.
– Akkor dönts – mosolyodott el Pia. – Levágathatom, aztán mind
megtarthatod.
– Ne merészeld. Csak épp eleget kérek.
– Ó, mintha ennek lenne értelme. – Pia kérdő pillantást vetett rá.
A férfi a homlokát ráncolta. Felsóhajtott. – Maradj itt.
Meztelenül bement a gardróbba, magára kapta az akasztóról a
térdig érő rózsaszín köntösét, aztán megkötötte a derekát. Átkutatta a
komód fiókjait, amiben a dolgai voltak, végül talált egy hordozható
varrókészletet, visszatért a szobába. Törökülésben elhelyezkedett az
ágyon Dragosszal szemben. A férfi összefűzte a kezét a feje mögött,
érdeklődve figyelte.
Pia elővett a felszerelésből egy ollót, kiválasztott egy fürtöt a
tarkójánál, így rejtve marad a vágás, aztán lenyisszantotta. A tincset
 DRAGON BOUND 206

feltartotta a férfinak. Egy szép méretes fürt, olyan széles, mint a

kisujja, és teljes hossz.
– Tökéletes – felelte elégedetten csillogó szemmel Dragos.
– Kifizettem az adósságom? – kérdezte.
– Ki. – Dragos ujjai közt morzsolgatta a tincs végét.
– Mit fogsz csinálni vele?
– Még nem tudom – ráncolta a homlokát.
– Tessék, majd én befonom neked. Máskülönben széthullik
mindenfelé.
Dragos figyelte, ahogy levág két hosszú aranyfonalat, aminek az
árnyalata szinte tökéletesen illett a hajához. Majdnem, de nem
teljesen. Ez állt hozzá a legközelebb a varrókészletben, távolról nem
is lehetne észrevenni, de nem fénylett úgy, mint a haja.
Az egyik darab fonalat a fogai közé vette. A másikat
számtalanszor körbetekerte a hajtincs végén, és megkötötte. Egy
biztosítótűvel a párnához rögzítette a véget, majd gyors, fürge
mozdulatokkal befonta a hajtincset. – Nem fogsz valami fekete
mágiás hókusz-pókuszt csinálni vele, ugye? – szűrte összeszorított
fogai közül.
– Ó, nem – felelte, tekintetét az ujjaira szegezte. – Csak tetszik a
színe.
Pia maga elé mosolygott, egyszerre melengette és furcsállotta,
ahogyan egymással viselkednek. Olyan természetesnek, olyan
helyesnek tűnt. Pedig mennyi érv szól az ellenkezője mellett. A
másik fonallal megkötötte a fonat végét.
– A csuklód köré is köthetem, ha gondolod – ajánlotta fel
valamiféle ostoba ötlettől vezérelve.
Várta, hogy a férfi majd megdorgálja, ne legyen nevetséges.
Meglepetésére azonban a férfi felvonta a szemöldökét.
– Szeretném.
Felé nyújtotta a jobb csuklóját. Pia megkötötte a fonatot. Annak
ellenére is, hogy milyen vastag Dragos csuklója, a hajtincs elég
207 THEA HARRISON

hosszú volt, éppen kétszer érte körbe. Újabb adag fonalat vágott le,
összevarrta a két véget. Mikor már biztos volt benne, hogy
megfelelően odarögzítette elkötötte, majd levágta a felesleges
fonalat.
Dragos felemelte a csuklóját, megcsodálta a sápadt-arany fonatot
bronzbarna bőrén. Egyik ujjával végigsimított rajta, kitapintotta a
finom dudorokat. Mintha sötétebb árnyalatú bőrétől csak még jobban
csillogna az aranyszín.
– Dragos, fogoly vagyok? – kérdezte Pia. Elég könnyen bukott ki
belőle a kérdés, mivel előző éjszaka óta nagy súllyal telepedett rá.
Résnyire szűkült szemmel ránézett. Pia arra koncentrált, hogy a
dolgait visszapakolja a dobozba, és ujjai ne remegjenek.
– Nem – felelte végül. – Miért kérded?
– Az őrök múlt éjjel. – A megkönnyebbüléstől bizonytalan
mosolyt villantott rá.
– Az őrök a te épséged miatt vannak. Ha nem vagyok veled, ők ott
lesznek. – Mikor a lány már nyitotta a száját, félbeszakította. – Ez
ügyben nem tárgyalok.
– De…
Dragos arckifejezése zorddá vált.
– Ne vitatkozz, Pia – mondta. – Háborúban állok. Míg el nem
temetem Urient folyamatosan veszélyt fog jelenteni. Már nem
számít, tudott-e rólad korábban vagy sem. A síkságon történtek után
te lettél a legfőbb célpontja.
– De őrök kellenek még itt is? – Pia érezte, hogy a szabadság
halovány reménysugara is kisiklik az ujjai közül.
– Néhányezer ember dolgozik itt minden nap. Ebből jó néhány
ezer látogató. Igen, vannak biztonsági őrök és korlátozott területek,
de ahol erő is van, az a hely sosem száz százalékig biztonságos.
Emlékszel, hogy értem el hozzád az álommal. Mi van, ha mágikus
támadás ér? Őrök lesznek melletted, míg ez az egész véget nem ér.
Lezárom a beszélgetést.
 DRAGON BOUND 208

A lány összeszorította a száját. Cáfolhatatlan a logikája, zsarnoki

magatartása viszont elviselhetetlen. Nem szükségszerűen mond ellent
neki, ha egyszer megmagyarázza a dolgokat. Csak remélte, marad
beleszólása az életébe.
Dragos visszadőlt a párnákra, megint összefűzte a kezét a feje
mögött. Ellazult, kegyetlen mosolyt villantott a lányra.
– Most, hogy szóba került és végre megejthetjük a régóta esedékes
beszélgetésünk, miért nem mesélsz nekem anyukádról és arról,
hogyan gyógyítottál meg?
209 THEA HARRISON

TIZENKETTŐ

E gy dermedt pillanattal később Pia leugrott az ágyról.

Megragadta a varrókészletet, majd bemasírozott a gardróbba.
– Nem hiszem el, hogy ezt kérdezed!
Dragos követte, nekidőlt az ajtófélfának. Magára kapott egy
fekete selyemnadrágot. Aranyszeme csillogott.
– Tény, hogy meggyógyítottál a véreddel. Ezért akartad olyan
kétségbeesetten megsemmisíteni. A véred valami fontosat árul el
rólad. Nem hagyhattál hátra egy cseppet sem.
Pia végignézett laza testtartásán, majd határozottan elfordult. Igen,
szavakkal le sem írható, milyen szexi. Kibírhatatlan, egy csepp
szégyenérzete sincs, nem érzi magát zavarban.
– Feltételezem, mikor megígérted, hogy nem fogsz erről kérdezni
úgy értetted, ha nem akarod, nem teszed fel – jegyezte meg komoran.
A varrókészletet egy fiókba hajította, aztán elmasírozott Dragos
mellett.
– Hát persze – fordult felé a férfi, minden mozdulatát követve. –
Ezt úgy tanultam valakitől. Tudod, attól, aki megígérte, hogy ha nem
akar, nem vitatkozik velem – felelte felvont szemöldökkel. – Ki is
lehetett az?
– Az más – támadta le Pia, ujját az orrára szegezve.
 DRAGON BOUND 210

– Miért volna?
– Elég rossz helyzetben voltunk. Fenn tartom a jogot, hogy néha
jobban tudom, mit kellene tenni. Ezért, ha olyan kedvem van, akkor
vitába szállok veled, nagyfiú.
Dragos szája keskeny vonallá préselődött. Összefonta karját a
mellkasa előtt. Nyilvánvalóan látszott, nem gyakorol rá különösebb
hatást sem a mutogatás, sem a testtartása.
– Mint mikor a kocsiban voltunk koboldokkal körülvéve?
Pia a homlokát ráncolta.
– Az hiba volt. Már megmondtam és bocsánatot kértem. Arra is
rámutatnék, ha jó kislány módjára minden utasításod követtem volna,
akkor talán még mindig a cellámban csücsülnék. A
kezdeményezésem mentette meg a hátsód.
– Már mondtam – felelte Dragos résnyire szűkült szemmel. Olyan
közel lépett a lányhoz, szinte összeért az orruk. – Terelsz. Valóban
nem akarsz erről beszélni, ugye?
Pia elkerekedett szemmel hátrálni kezdett.
– A „Ne is kérdezd” melyik részéből jöttél rá erre?
Dragos követte, teste könnyeden cserkészte be áldozatát.
– Szóval, lássuk csak, mit is tudok? Nem tudnak fogva tartani a
zárak, növényevő vagy, tompító bűbájra van szükséged, hogy
embernek tűnj, és az anyádat tisztelték a tündék.
– Elég! – súgta Pia. Mintha eleven nyúzná meg, felfedve
mindenét.
A ragadozó tekintetében egy csepp könyörület sem volt.
– Tudod, éreztem a véredben az erőt, mikor megtisztogattalak a
kocsiban. Aztán a síkságon, mikor rám tetted a kezed, azt hittem, a
földre teper. De nem voltál biztos abban, hogy működni fog. Azért,
mert félvér vagy, nem? A képességeid mind az alakváltó vérből
fakadnak. Az anyádtól örökölted.
211 THEA HARRISON

Pia elfordult, körbenézett. Olyan aprónak tűnt a szoba korábbhoz

képest. A duplaajtóhoz lépett, kitárta, aztán kétségbeesve kirohant,
friss levegőre vágyott.
Ekkor vette csak észre, hogy se korlát, se fal, csak egy egyenes,
lapos kiszögellés az egész terasz. Az erős szél belekapott a hajába.
Az egész világ megfordult vele. Kemény karok ragadták meg.
– Fenébe – mondta remegve. Belekapaszkodott Dragos karjába. –
Nincs korlát.
– Olyan jól bírtad a repülést. Azt hittem, nem félsz a magasban –
mondta a férfi. Visszahúzta a lakásba, egyik karjával továbbra is
átölelte a derekát, közben becsukta és bezárta maguk mögött az ajtót.
Homlokráncolva nézett le a lányra. – Falfehér vagy.
– Nincs gondom a magassággal – ha van korlát. Vagy egy fal,
valamiféle akadály – mutatott Pia az ablakra. – Az ott pontosan
nyolcvan emeletnyi zuhanás. Nem épp kicsi probléma annak, akinek
nincs ejtőernyője vagy szárnya.
– Pia, most már több mint húsz méterre vagyunk a peremtől –
simogatta gyengéden a karját.
– Tudom. Állítottam valaha is, hogy racionális vagyok? –
kérdezte. A zavartól és az ijedtségtől csak még csípősebb hangulatba
került. Visszanyerte az egyensúlyát, elhúzódott Dragostól. Éles
kopogás törte meg a csendet, aztán Rune és Graydon masírozott a
szobába. Karját a levegőbe dobva felcsattant. – Itt senki nem tudja
kivárni a választ, ha kopog?
A két férfi megtorpant. Csak meredtek Pia kusza, szőke hajára,
dühös arcára, rózsaszín térdig érő köntösére, finom lábára és vörös
körömlakkal kifestett körmére. Ezután Dragosra pillantottak, aki
fekete pizsamaalsóban állt előttük csupasz mellkassal, sötét csuklója
körül egy szőke fonattal.
Dragos a lány után ment, aki beviharzott a fürdőbe, és magára
csapta az ajtót. Csípőre tette a kezét, úgy kiabálta be neki.
– Még nem fejeztük be a beszélgetést.
 DRAGON BOUND 212

Pia felrántotta az ajtót.

– Az anyámhoz pedig semmi közöd – csattant fel, aztán megint
magára vágta az ajtót.
Dragos a két férfi felé fordult. Graydon, a legerősebb a griffek
közül a fejét csóválva elkezdett kihátrálni a szobából. Rune csak
bámult.
– Mi van? – csattant fel Dragos.
– Ki vagy te – kezdte Rune – és mit csináltál Dragosszal?
– Fogalmam sem volt, hogy ez ilyen szórakoztató lesz –
villantotta rá gyilkos mosolyát Dragos.
– Azt gondoltuk, talán készen állsz megkezdeni a napod – szólalt
meg a férfi. – Egy rakás ügy vár rád.
– Elmegyünk, és később, sokkal később visszajövünk – mondta
Graydon.
– Nem kell. – Dragos a felszolgáló kocsihoz lépett, elkezdte
megszemlélni az ezüst búra alatt lévő ételeket. Az egyik zabkását
rejtett almával és dióval. Visszatette a fedőt. A másikban egy nagy
adag sült szalonna, meg fél tucat tojásból készült rántotta várta.
Felkapta a tányért meg egy villát.
– Csinálj nekünk egy kávét – vetette oda Graydonnak. –
Gondolkodva elhallgatott. – Kérlek!
– Igenis, uram. – Graydon Rune-re nézett elkerekedett szemmel.
Dragos leült az egyik kanapéra, megragadta a távirányítót és
bekapcsolta a CNN-t. Gyorsan, hatékonyan pusztította el a reggelit.
Rune a másik kanapén terpeszkedett. Graydon három csésze kávét
hozott a bárból.
– Nincs több bemasírozás – jegyezte meg Dragos, tekintetét a
hírekre szegezte.
– Soha többet – felelte Graydon hevesen. – Továbbadjuk.
– A reggelit felszolgáló tündér már minden bizonnyal megtette –
jegyezte meg Dragos szalonnával teli szájjal. – Ti bohócok csak nem
lettetek értesítve.
213 THEA HARRISON

– A reggelis tündér. – Rune megmasszírozta az orrnyergét,

köhögött. Jókedvű, aranyszín szemét Dragoséra függesztette, aztán a
plazma tévén futó szalagcímekhez fordult.
– Miféle dolgokat kellene megnéznem?
Miközben hallgatta őket, Dragos végzett a reggelivel. Egy egész
listát soroltak fel neki, belügyeket, adminisztratív, katonai és üzleti
jellegű ügyeket. Szokásos határozottságával felelte meg őket. A két
griff elkezdte telepatikus úton kiosztani a parancsokat a megfelelő
embereknek.
Kinyílt a fürdő ajtaja, a szobát belengte a Chanel illata. A férfiak
elhallgattak. Pia kisétált rövid, rózsaszín hálóingében. Belépett a
gardróbba, aztán magára csukta az ajtót.
– Szerezzetek valakit, aki bevásárol Piának – ráncolta Dragos a
homlokát. – Gondoskodjatok róla, hogy vegyen neki egy hosszabb
köntöst.
– Persze – jegyezte meg Graydon, mintha kínoznák.
– A munkások rendbe hozták már a másik szobát?
– Majdnem – felelte Rune. – Némi kár keletkezett a struktúrában,
mikor te, ö, beleütöttél a falba. Keményen dolgoznak, igyekeznek a
lehető legnagyobb csendben lenni. Mivel az épület másik felén van,
nem fog zavarni a zaj. Már tudják, hogy talán alkalmanként le kell
majd állniuk, készen állnak a te napirendednek megfelelően
dolgozni, ha szükséges.
Dragos kinézett az ablakon, megvakarta az állát.
– Ha végeztek, építtessetek velük falat a terasz köré. Mondjátok
meg, hogy menjenek félkörben végig az épületen, mindkét végére
állítsanak kapukat. Így még mindig elegendő hely marad.
Pia bukkant fel a gardróbból csípőfarmerban és egy feszes, hosszú
ujjú ingben, ami középen meztelenül hagyta. Egyik hóna alatt egy
cipzáros vászontáska volt. Megállt, a három férfiról a tálalókocsira,
majd bizonytalanul a megvetetlen ágyra nézett. Most már
nyugodtabbnak tűnt.
 DRAGON BOUND 214

Dragos felkelt a kanapéról, a kocsihoz lépett.

– Gyere, fogyaszd el velünk a reggelid – mondta. Az üres tányért
letette a tálalóra, felvette a lány zabkásáját, meg egy kanalat. –
Szeretnél egy kávét?
Pia bólintott, követte a kanapékhoz. Graydon készült felállni.
Dragos letette a zabkását és a tányért a kanapé előtti
dohányzóasztalra.
– Hozok neked egy csészével – mondta. Graydon erre
megdermedt.
– Most nyalizol? – mérte végig óvatosan a lány.
– Hát persze – hajolt le Dragos egy gyors csókra. Pia elpirult.
Dragos megérintette az arcát.
A lány oldalra pillantott a két másik férfira. Mindketten farmert és
pólót viseltek. Bőrkabátjukat átvetették a kanapé hátán, mindketten
pisztolytokot és fegyvert hordtak. Pia gyanította, számtalan más,
rejtett fegyverük akad még.
Graydon olyan képet vágott, mint aki épp most nézett végig egy
vonatbalesetet. Rune elterpeszkedett, hosszú lábát kinyújtotta maga
előtt, arckifejezése megfejthetetlen. Pia összegömbölyödött a kanapé
egyik végében, megköszönte Dragosnak a kávét, mikor letette mellé,
aztán lehajtott fejjel a reggelijére koncentrált, miközben a férfiak
beszélgettek. Olyan éhes volt, szinte belélegezte az almás-diós
zabkását.
Elővette a táskájából a körömlakklemosót, néhány vattagombócot,
és egy alkonyi rózsaszín körömlakkot. Lemosta magáról a
berepedezett lakkot, a vattát az ujjai közé gyömöszölte, aztán
elkezdte kifesteni a körmeit.
Dragos elbeszélése alapján a Cuelebre-torony egy kis város. A
férfiakat hallgatva belepillanthatott, mennyire hatalmas és összetett is
a Cuelebre Enterprises. Egy globális vállalat.
Szünet állt be a beszélgetésbe. Felnézett. Dragos felé hajolt, egyik
hosszú lábát átvetette a karfán, kezét kinyújtotta a támlán. Oldalra
215 THEA HARRISON

billentett fejjel figyelte, mit csinál. A másik két férfira nézett. Még
mindig nem kapott túl sok barátságos kisugárzást arról a térfélről.
Lenézett félig kifestett körmeire, arca lángra gyúlt.
– Megyek a fürdőbe.
– Ne – szólt közbe Dragos. – Érezd itt kényelemben magad.
– Nem utasítgathatsz ilyenre, nagyfiú – sóhajtotta Pia.
– Arra utasítalak, amire akarlak – felelte.
Pia a szemét forgatta. Úgy döntött, igyekszik ügyet sem vetni a
másik két férfira, visszatért a körmei kilakkozásához. Miután az
egyikkel végzett, nekiesett a másiknak.
– Még valami? – kérdezte a többiektől Dragos.
– Egy utolsó dolog – vette át a szót Rune. – A tünde lord
telekonferenciát kíván, bizonyítékot, hogy Pia jól van. Kisebb gondot
okoz – jegyezte meg a szőke griff, kifejezéstelen arca a lány felé
fordult, majd azonnal el is kapta róla a tekintetét.
– Én nem vagyok gond – gurult hirtelen dühbe a lány. Befejezte a
kislábujja kifestését. – „Taktikailag fontolóra kell venni”.
Dragos megérintette, és megszorította a vállát. Pia rápillantott,
mire a férfi rámosolygott.
– A tünde lord csessze meg. Idézhetsz is.
– Ms. Giovanni – kezdte Rune. – Bocsásson meg. Nem arra
akartam utalni, hogy maga a gond. Hanem, hogy a tündék magát
problémává változtatják.
Pia megtámasztotta állát a térdén, úgy nézett elgondolkodva a
griffre. Olyan könnyedén kínálta a bocsánatát, túl rezzenéstelen az
arca.
Tudom, hogy nem gondolod komolyan, agyafúrt. Zord pillantást
vetett rá, hogy a férfi kiolvashassa a gondolatát.
De nem most van itt az ideje egy újabb vitának.
– Ha problémát csinálnak belőlem, hát miért nem vetünk neki
véget? – Dragoshoz fordult. – Megtarthatnád a telekonferenciát és
engedhetnéd, hogy részt vegyek.
 DRAGON BOUND 216

– Nem szándékozom behódolni a gazember követeléseinek –

villantotta ki a fogát Dragos.
Pia félretolta a körömlakkot, megfogta a kezét.
– Ez fontos? – kérdezte tőle. Dragos csak nézte őt sötét
szemöldöke alól, aranyszínű szeme konokul csillogott. Pia
megdörzsölte hüvelykjével a kezét. – Nem lenne jobb, ha a tündék
végre befognák és békén hagynának? Hé, végre nem háborgatnának,
amiért beosontál az udvarba. Nem mintha megetted volna a
tulipánjaik és lyukakat ástál volna. Nem pisiltél le egyetlen fát sem,
míg nem figyeltem, ugye?
A Dragos tekintetére kiülő felhők elúsztak, felnevetett.
– Ha eszembe jutott volna, biztosan.
Rune elvigyorodott. Graydonból feltört egy horkantás, egyik
hatalmas, tányér méretű kezével takarta el a mosolyát.
Pia lehajtotta a fejét, kiszedte a vattagombócokat a lábujjai közül.
Nem elfogadás. De legalább már közel van hozzá.
Mialatt Dragos lezuhanyozott, Pia megadta magát a késztetésnek,
mely azóta sürgette, hogy Graydon és Rune beléptek a szobába,
gyorsan megágyazott. Jobban érezte magát utána, kevésbé
leleplezettnek, bár így is egyértelmű, hogy Dragos és ő egy ágyban
aludtak előző éjszaka. Nem nézett a két griff burkolt tekintetére,
miközben a CNN tovább adta a háttérben a híreket.
Dragos bakancsot, terepszínű nadrágot és fekete pólót vett fel,
mely rásimult izmos mellkasára. Pia tudta, mit szimbolizál az
öltözéke. Még mindig harcos üzemmódban van. Elosont mellette,
szerzett magának egy pár szandált. Egy lapos talpú, ezüst pántos
fekete szandált választott magának. Hiányoztak a tornacipői. Kicsit
feltűnőek voltak, egyedi szabásúak, nem hitte, hogy eléggé ki tudja
mosni belőlük a vért és a mocskot ahhoz, hogy újra kényelmesen
magára húzhassa.
Dragos egy emelettel lejjebb vezette őket. Piának szinte rohannia
kellett, hogy lépést tudjon tartani. Rune és Graydon mögöttük
217 THEA HARRISON

haladtak. Körbenézett, igyekezett minél többet megfigyelni mozgás

közben. Elvesztette a tájékozódását. Nem ismerte a penthouse
alaprajzát, és ennek az emeltnek sem sikerült rájönnie a fekvésére a
maguk mögött hagyott folyosók alapján. Elhaladtak egy edzőterem
mellett tele aerobik felszerelésekkel, súlyzókkal és fegyveres edző
helyekkel. Az ablakon keresztül bámult négy alakváltót, akik éppen
karddal edzettek, majdnem bele is rohant a falba. Dragos utána
kapott, megakadályozta a katasztrófát.
Puszta jelenléte faltörő kosként tört nekik utat. Az emberek
félrehúzódtak a közeledtükre, biccentésekkel, meghajlással vagy más
tiszteletteljes mozdulatokkal üdvözölték. Pia nem koncentrált egyik
ismeretlen, kíváncsi pillantásra sem.
Megérkeztek a konferenciaterembe, ugyanolyan hatalmas és Pazar
volt, mint a többi része az épületnek. Már jelen voltak páran. A
Cuelebre Enterprises PR tündérkéje, Thistle Periwinkle hivatalos
pózban állt, kezét a csípőjére tette. Sápadtkék selyem nadrágot,
római szandált viselt. Alig volt magasabb százötvenkét centinél, de a
hatalmas alakváltók mellett még jobban eltörpült. A tündér az egyik
fal felé fordulva tünde nyelven beszélgetett. Már elkezdődött a
telekonferencia.
Dragos megfogta Pia kezét, elindultak a szoba közepe felé. A
tündér kíváncsi pillantást vetett a lányra, aztán elhátrált az útból.
Dragos a falra szerelt hatalmas képernyő felé fordult. Rune és
Graydon mögöttük foglaltak helyet.
Három magas, néma tünde képe töltötte be a képet. Egy napfényes
irodában álltak, mely nagyon hasonlított a konferenciateremre.
Ferion állt jobb oldalon. Egy káprázatos tünde nő hosszú fekete
hajjal és csillogó szemmel a baloldalon. A középen lévő tünde épp
olyan kortalan szépséggel büszkélkedhetett, mint a többiek, ám a
tekintetében látható Erő még ebből a távolságból is kézzel tapintható
volt.
 DRAGON BOUND 218

Mindannyian ridegen néztek Dragosra. A tünde lord tekintete

csillogott. Dragost nem nyűgözte le, agresszívan nézett szembe vele.
Arca veszélyes kifejezést öltött, szeme komisz.
Jól van. Talán ez mégsem volt jó ötlet.
A tünde lord a lányra nézett, télszerű, rideg arcára azonnal kiült a
tavasz.
– Látom, Ferion nem túlzott – mondta mély, dallamos hangján.
Biccentett felé. – Hölgyem. Nagy örömünkre szolgál, hogy
találkozhatunk. Calondir vagyok, ő pedig a hitvesem, Beluviel.
Finom remegés támadt a lány bőre alatt. Megint kiszolgáltatottnak
érezte magát, ezúttal szinte elviselhetetlenül. A sok elkövetett
baklövése közül ez a szemtanúk előtt lezajló telekonferencia viszi a
pálmát. Dragos már-már fájdalmasan szorította az ujjait.
Mély lélegzetet vett. Most már késő kihátrálni. Akkor már itt az
ideje kideríteni, mit hozhat ki belőle.
– Megtiszteltetés találkozni önökkel – felelte. – Kérem,
bocsássanak meg. Nem tanítottak meg az udvar formális etikettjére.
A tünde nő rámosolygott.
– Az ilyesmi eltörpül egy jó szív mellett.
– Látni akartátok, jól van-e – mondta Dragos. – Jól van.
Végeztünk.
– Várj! Tőle kívánjuk hallani – jegyezte meg fagyosan Calondir.
A tünde lord Piára nézett. – Hölgyem, jól vagy?
Dragos zord profiljára pillantott, aztán újra a tündékre.
– Különösen nagy figyelemmel öveznek, uram – mondta az
ösztöneire hagyatkozva. – Bár nem akartam, valóban bűnt követtem
el. Dragos meghallgatta a körülményeket és hatásokat, amik erre
sarkalltak. Úgy döntött, megbocsát nekem. Tisztelettel azt kérném,
fontolják meg maguk is ezt vele szemben. Semmit nem ártott a
tetteivel. Ám az enyémek miatt őt nagy kár érte, amit nagyon bánok.
219 THEA HARRISON

Alig érzékelhető mozgolódás suhant át a konferenciatermen.

Dragos a lányra nézett. A tünde lord egy hosszú, komor pillanatig
csak nézte.
– Megfontoljuk a szavaid – felelte végül. – Ha a Nagy Bestia
képes kegyelemre, talán mi is megtehetünk ennyit.
Pia kissé kényelmetlenül érezte magát, azért meghajolt.
– Köszönöm. Nagyra értékelném.
– Addig is meg szeretnénk kérni, hogy jöjj és látogass meg
bennünket – szólalt meg Beluviel. Meleg, mosolygó szemmel
figyelte Piát. – A jelenléted nagy örömünkre szolgálna. Szeretnénk
beszélni veled… nos, nagyon régi dolgokról.
Pia ezt úgy értelmezte, Beluviel ismerte és szerette az édesanyját.
Szeme könnybe lábadt, bólintott.
Dragos tett egy lépést előre, maga mögé húzta a lányt. A gesztus
félreértelmezhetetlenül birtokló volt. Még úgy is, hogy szinte semmit
nem látott a háta mögül érezte, hogy a tündék megmerevedtek.
– Elég. Mi a bajod? – súgta Dragosnak. Mindent tönkretesz, amit
érte próbált tenni. Meglökte a karját. Mintha egy hegyet akarna
megmozgatni. Dragos hátra fordulva dühös pillantást vetett rá.
Oldalra hajolt, hogy kinézhessen a háta mögül. – Majd beszélek vele
– ígérte a tündéknek.
A tünde lord felvonta a szemöldökét. Ferion maga volt a két lábon
járó sérelem. Beluviel meglepődött. A tünde nő épp akkor kezdett
elmosolyodni, mikor elsötétült a képernyő.
Dragos megfordult, tajtékzott.
– Nem fogod meglátogatni a tündéket.
– Talán én ezt állítottam? – csattant fel. – Csak udvarias voltam.
Kikereshetnéd egyszer a szótárból ezt a kifejezést.
Dragos dühösen körbenézett a szobában tartózkodókon.
– Kifelé!
A helyiség azonnal kiürült. Thistle szeme csillogott, fülig érő
szájjal rávigyorgott. A tündér felemelte kezét az arcához, telefont
 DRAGON BOUND 220

formázott vele és azt tátogta, „Majd beszélünk”, azután kitáncolt az

ajtón.
Pia megrántotta a karját. Dragos nem akarta elengedni.
Felsóhajtott, egyik kezét a szemére szorította, válla meggörnyedt.
– Hogy a fenébe jutottam ide, és mit művelek? – dünnyögte.
Mellette Dragos jó néhány mély lélegzetet vett. A lány érezte,
hogy a levegő szinte ég az Erőtől. Nagyon dühös rá, talán most
először a parti jelenet óta. Dragos elengedte a karját, fel-alá járkált
körülötte.
– A tündék többet tudnak rólad, mint én – vicsorogta elhaladtában
a fülébe. – Elfogadhatatlan. Tudják, ki volt az anyád. Ez is
elfogadhatatlan. Azt akarják, hogy költözz hozzájuk. Az ellenségeim.
A leleplezés, az állandó stressz, a jelen helyzet bizonytalansága túl
sokká vált a lány számára.
– Csak segíteni akartam – fakadt ki. Feldobta a karját, könnyek
patakzottak végig az arcán.
Dragos káromkodni kezdett. Megfogta a vállát. Pia elhúzódott,
hátat fordított neki. Erre a férfi hátulról átkarolta. Magához húzta,
fejét megtámasztotta Pia arca mellett.
– Ssss – csitította, hallhatóan még mindig dühösen. – Hagyd abba.
Nyugodj meg.
Erre Pia csak még jobban zokogott, meggörnyesztette a vállát,
elutasította az ölelést.
Dragos megfeszült.
– Pia, kérlek, ne húzódj el tőlem – mondta fojtott hangon.
Erre már Pia is felfigyelt, hagyta, hogy maga felé fordítsa. Dragos
az asztalhoz dőlt, megfogta a karját. A lány hozzá simult, fejét a
vállára hajtotta.
– Nem mondhattam el senkinek semmit magamról – mondta. A
könnyek tovább csorogtak az arcán, eláztatták a férfi pólóját. –
Titokban kellett volna élnem az életem. De nem akartam egyedül
lenni. Egyetlen átkozott titkomat fedtem fel, azóta is folyton visszaüt
221 THEA HARRISON

rám. Először Keith, aztán te, majd a tündék, a koboldok, a fey király,
még több tünde, most meg a szobányi ember, te pedig folyton csak
tovább ásol és ásol, addig nem is hagyod abba, míg már ordítani
tudnék.
Dragos az arcához simította az arcát, a hátát dörzsölte.
– Halálos kíváncsiságban szenvedek – felelte. – Féltékeny
vagyok, önző, kapzsi, territoriális, birtokló. Szörnyű a
temperamentumom, tudom, hogy kegyetlen gazember tudok lenni –
billentette oldalra a fejét. – Tudod, régen embereket ettem.
Ha ezzel annyira meg akarta döbbenteni a lányt, hogy még sírni is
elfelejtsen, akkor sikerült. Felhorkantott.
– Ez borzalmas – mondta csöpögő orral. – Úgy értem, borzalmas.
Nem vicces. Nem nevetek.
– Már régen történt – sóhajtott fel Dragos. – Évezredekkel ezelőtt.
Egyszer valóban az a szörnyeteg voltam, aminek a tündék tartanak.
Pia lehunyta a szemét, mélyet lélegzett, remegve végigsimított
Dragos pólójának a nyakán.
– Miért álltál le?
– Beszélgettem valakivel. Nagy megvilágosodás volt –
magyarázta érdes hangon. Ringatni kezdte Piát. – Attól fogva
megesküdtem, hogy sosem eszem meg semmit, ami beszélni tud.
– Hé, akkor a magad módján vegetáriánus lettél, nem?
– Talán így is mondhatjuk – nevetett fel Dragos. – Ezzel a nagy
körítéssel szeretnék bocsánatot kérni. Nem mindig értem a helyzetek
érzelmi árnyalatait, nem akartalak megríkatni.
– Tudod, nem csak rólad van szó, hanem mindenről. – Elfordult,
arcát a nyakába temette.
– Azt akarom, hogy jobban bízz bennem, mint az ostoba
barátodban – szorította magához a férfi.
– Mikor szállsz már le erről? – sóhajtotta Pia. – Az exem. Ex. És
amúgy is halott.
 DRAGON BOUND 222

– Szeretném, ha elmondanád mi és ki vagy, de nem csak azért,

mert én akarom, hanem mert te is akarod.
– Miért? – lehelte.
– Mert az enyém vagy – csattant fel Dragos.
– Nem csak egy birtokolható tárgy vagyok, mint egy lámpa –
húzódott el Pia, hogy dühösen ránézhessen. Dragos csak meredt rá
zord ábrázattal, egy csepp megbánás nélkül. – Azt hiszem, most a
territoriális és birtokló énedhez volt szerencsém, igaz? Tudod, nem
akarok veszekedni veled.
Mint bármely ragadozó, Dragos is kiszagolta a gyengeséget,
azonnal le is csapott rá.
– Akkor ne tedd – mondta meggyőző mosollyal. – Csak adj meg
mindent, amit akarok.
Pia felnyögött, hátraejtette a fejét. A mennyezetet bámulta. Sok
tisztelettel tartozik a férfinak. Legalább nem játssza meg magát,
nyíltan kiteregeti a lapjait. Nyíltan elmondani mi és kicsoda ő, mit
akar, nem szégyelli egyiket sem. Vele ellenben.
– Azt hiszem, sok mindenen el kell gondolkodnom.
Bár Dragos szerette nézegetni nyakának tiszta, elegáns ívét, a
homlokát ráncolta. Nem épp ezt akarta hallani. Megragadta a
tarkóját, eltolta magától, hogy a szemébe nézhessen. Könnyes, sötét
ibolyaszín szempár tekintett rá, nagyobbak és gyönyörűbbek, mint
valaha. Pia várta, mit tesz legközelebb. Nem is erre számított.
Itt áll előtte, mégis nagyobb a rejtély, mint valaha. Megőrjíti. A
kíváncsiság fojtogatta, tudattalanul is tett egy lépést előre.
– Mit akarsz?
Pia meghökkent. Oldalra billentette a fejét, rámosolygott. Vajon ki
meri mondani hangosan, amire vágyik hozzá hasonlóan?
– Azt hiszem, azt, amire sok más ember is. Biztonságban akarom
érezni magam – vonta meg a vállát. – Azt szeretném, ha lenne
beleszólásom az életembe. Szeretettnek akarom érezni magam. Nem
223 THEA HARRISON

akarom tovább élni ezt a fél életet, ahol se alakváltó, se ember nem
vagyok. Bár lennék az egyik. Tartozni akarok valahova.
Különös, ádáz kifejezés ült ki a férfi arcára, miközben hallgatta.
Elfogadta, ilyet még talán sosem tapasztalt mástól.
– Nem tudom, mit jelent a szeretet – kezdte. – De tartozol
valahova. Hozzám. Biztonságban foglak tartani. És szerintem sokkal
inkább alakváltó vagy, mint hinnéd.
– Hogy érted? – ráncolta a homlokát Pia.
– Erősebb vagy, mióta jártunk a Másban. Érzem rajtad – szűkült
résnyire a szeme. – Nem vetted észre?
– Nos, most hogy említed, igen – nevetett fel kurtán. – Úgy értem,
túl sok mindent kellett feldolgoznom, de még mindig olyan érzés,
mint mikor ott voltunk – nem tudom, élettel telinek érzem magam. A
hallásom, a látásom, mindenem… jobb.
– Nem voltál biztos benne, hogy meg tudsz gyógyítani – ismételte
korábbi szavait Dragos. – És talán néhány héttel korábban nem is
ment volna. Emlékezz csak rá, mondtam, hogy előfordulhat ilyesmi a
félvérekkel, ha ki vannak téve a Másvilág átható mágiájának. Néha
olyan reakciót vált ki a varázslat, ami miatt képesek teljesen
magukévá tenni alakváltó természetük.
Pia megmarkolta a pólóját. Igaz lehet, amit mond?
Dragos megragadta a kezét.
– Mikor próbáltál utoljára átváltozni?
– Évekkel ezelőtt – súgta Pia. Tekintete elhomályosult, mikor
visszaidézte. – A pubertáskorom után. Az előtt halt meg anyám. Azt
hiszem, tizenhat lehettem. Minden félév után megpróbálkoztunk
vele. Miután felnőttem, orvosi értelemben, úgy határoztunk nincs
értelme egyikünket sem kitenni ennek. Elfogadta, szeretett engem
ennek ellenére is. De én egyre csalódottabb lettem, miután csődöt
mondtam.
Dragos megérintette az orrát.
 DRAGON BOUND 224

– Tizenhat évesen túl fiatal vagy még, hogy feladd. A legtöbb

alakváltó sokkal hosszabb életet él az embereknél, még egy halandó
alakváltó is, ezért sokkal később válnak éretté.
– Nem tudom, mit gondoljak. – Pia még levegőt sem mert venni.
– Nem ígérhetek semmit – figyelmeztette Dragos. – De az idők
során sok alakváltót segítettem már át problémás első átváltozáson.
Ha újra meg akarod próbálni és bízol bennem, akkor mindent
megteszek, hogy segítsek.
225 THEA HARRISON

TIZENHÁROM

S zorosan átölelte Dragost. Azután elhúzódott, körözött körülötte,

agya zakatolt. Rávette magát, újra megölelte. Dragos felnevetett,
megragadta a csípőjét, egy helyben tartotta.
– Hallottad, amit mondtam, hogy nem ígérhetek semmit?
– Igen, hát persze, hogy hallottam – vágta rá Pia szórakozottan. A
férfira koncentrált komoran. Ha sikerül, élete végéig vadászni fognak
rá. Ám, amilyen ütemben siklik ki az élete az ujjai közül, így is
célpont lesz.
– Akkor jó. Gondolkodj el rajta. Aztán szólj, ha döntésre jutottál.
Pia bólintott. Dragos megcsókolta, megcirógatta az arcát. Azután
odalépett és kitárta az ajtót. A folyosón beszélgető emberek azonnal
felfigyeltek rájuk.
– Kinek van itt dolga? – A kérdésre többen villámgyorsan
eliszkoltak. Néhány őrszeme maradt, köztük Rune és Graydon. Pia
megtörölte az ujját, próbálta kissé prezentálhatóbbá varázsolni
magát.
A Cuelebre Enterprises PR tündérkéje megkerülte Dragost,
belépett a konferenciateremben, közben a többiekhez beszélt.
Ragyogva odaszökkent Piához.
– Szia! Azta, örülök, hogy találkoztunk.
 DRAGON BOUND 226

Pia szóhoz sem jutott, megrázta az orra alá dugott apró kezet.
– Szia, köszönöm. Thistle Periwinkle vagy, igaz?
– Ó, ugyan! – nyögött fel a tündér. – Ez csak a hülye tévés nevem.
Ne hívj így. Szólíts Tricksnek, mindenki így tesz.
– Rendben… Tricks. Pia vagyok – mosolygott rá. Bármennyire
hidegen hagyta a tévében a tündér, nehéz nem mosolyogni pezsgő
természetén.
– Figyelj, tudom, hogy nincs sok időnk – legyintett Tricks. –
Elfoglalt vagyok, elfoglalt vagy, mindenki elfoglalt. De sok mindent
akarok mondani neked.
– Rendben – mondta Pia. – Ne kímélj.
– Először is, bocsánatot szeretnék kérni azért, ahogy a
nagybátyám bánt veletek. Gyűlölöm, megölte a családom, és le
fogjuk fejezni, aztán meg királynő leszek, de előtte még ebédelünk
egyet?
Pia úgy érezte, mintha a tündér a fejére ugrott volna és táncolna.
– Komolyan?
– Komoly, mint egy szívroham – felelte Tricks. – És azt akartam
még mondani, hogy szép munkát végeztél Mr. és Mrs. Feldugom-a-
seggembe-a-méltóságom-mint-egy-karóttal. Tényleg elképesztő
voltál.
Pia felnevetett.
– A tündékről beszélsz.
– Hát persze – pislogott Tricks, majd összeráncolta szeplős orrát.
– Nem szeretnél munkát?
– Micsoda?
– Fel kell vennem valakit, aki átveszi a PR munkám, a jövőbeni
bérgyilkosság, trónfoglalás meg minden után, szerintem tökéletes
lennél. Ó, mindegy is, nincs most időnk erről cseverészni. Majd ebéd
közben – pillantott át a tündér a válla felett. Mutató- és középső
ujjával V-t formázott mindkét kezén, úgy lengette őket, mint Nixon
elnök. – Még két dolog nagyon gyorsan. Egy, csak hogy tudd, senki
227 THEA HARRISON

nem örül a jelenlétednek. Sokan jó fejek, tudod, a maguk alakváltó

módján, ugyanakkor sokan vannak itt, akik csúnyán veszélyes
természetűek. Nem mintha valamire célozni akarnék, csak… Sok
ragadozó dolgozik itt. Vagyis sok forrófejű alak mászkál erre, néha
figyelmeztetés nélkül robbannak a dolgok, ezért vigyázz magadra.
– Ragadozók, forrófejek – ismételte Pia, elképedve figyelte a
lányt. – Jól van. Azt hiszem, szeretnék veled ebédelni.
– Még szép, hogy szeretnél – szólalt meg Tricks. Lehalkította a
hangját. – És végül, de nem utolsó sorban. Dragos? Ó, te jó ég,
annyira rád van kattanva! – kuncogott. – Kétszáz éve élek már az
alakváltó udvarban, még sosem láttam ilyennek. Mindenki ki van
akadva, mert senki nem látta még ilyennek, azok sem, akik sokkal
öregebbek nálam. Csak hogy tudd, a sárkány és férfi is egyben,
tudom, hogy ez azt jelenti gondjai vannak a kommunikációval, de
édes, olyan dögös már-már füstöl lángok nélkül, már ha érted, mire
célzok… szóval, hajrá, kisanyám! – A tündér kuncogott megint,
kinyújtotta az öklét egy pacsira. – Oké, csak ennyit akartam –
ragyogott rá Piára. – Ebéd ma, egykor, rendicsek?
– Rendben – felelte Pia kábultan, hozzáérintette öklét a lányéhoz.
Dragos rá van kattanva? Nem csak szexuális kis kaland ez? Nem
csak egy birtokló szeszély?
Ó, egek, remélem, nem. Ugye? Valóban? Az ajkába harapott.
– Mennem kell – kacsintott rá Tricks és kiszökellt a szobából,
pont mikor Dragos, Rune és Graydon beléptek. A tündér
megpaskolta Rune karját. – Egykor legyen Pia az irodában, okés?
– Úgy nézek én ki, mint valami titkárnő? – kérdezte Rune.
Tricks szeme résnyire szűkült, a Pia iránt mutatott boldog
szórakozottsága eltűnt, minta soha nem is létezett volna.
– Úgy festek, mint akit érdekel? Vagy egy millió dolgom van,
mielőtt távozom, úgyhogy ne tetézd még te is.
Rune nevetve átölelte az egyik karjával.
– Bocsánat, mitugrász. Tudom, hogy nehéz hét áll előtted.
 DRAGON BOUND 228

Tricks Rune-ra mutatott.

– Aha, nos, ne kelljen megkeresnem – masírozott el, apró sarka
csak úgy kopogott a folyosón.
– Kissé meghökkentnek tűnsz, kedvesem – mondta lusta
mosollyal Dragos. Odalépett hozzá, megcsókolta. – Tricks hajlamos
kiváltani ezt az emberekből.
– Aha – mosolyodott el bizonytalanul Pia.
– A mániákus üzemmódjában kicsit olyan, mint aki először
próbálta ki a kokaint – tette hozzá Rune rájuk nézve. – Nem mintha
tudnám, milyen az.
– Na persze – vágta rá Dragos élénken. – Sok dolgom van,
beszélnem kell Tiagóval, kitervelnem egy lefejezést – nézett Piára. –
Megleszel?
– Persze – mosolygott rá ezúttal sokkal magabiztosabban Pia.
– Helyes. – Kis szünetet tartott. – Köszönöm, amit a
telekonferencián tettél.
– Szívesen.
– Azt csinál, amit akar. Megértettétek? – fordult Rune-hoz és
Graydonhoz.
Graydon szenvedőn lenézett a lábára, megdörzsölte a tarkóját.
Rune összeszorított szájjal felelt.
– Dragos, ez sok… taktikai megfontolást igényelne. Nem
gondolod, hogy bölcsebb volna korlátozni a mozgásterét?
– Miért beszélnek róla úgy harmadik személyben, mintha itt sem
lenne a szobában? – dünnyögte maga elé mogorván Pia. Izzó
aranyszín szemek fordultak felé. Csak képzelődött, vagy a férfi szája
valami elfojtott érzelemtől préselődött keskeny vonallá? Ezután
gyilkos mosolyát Rune-re villantotta.
– Baszd meg – felelte Dragos. – Nem vagyok a főnöke.
Ezzel elhagyta a termet. A konferenciaterem minta sötétebb és
tágasabb lett volna kirobbanó jelenléte nélkül. Pia felállt, felnézett a
hét hatalmas, zord ábrázatú őrre. Ó, ember!
229 THEA HARRISON

– Ms. Giovanni – szólalt meg hízelgő hangon Rune, közben egy

pontot bámult a válla felett. – Kényelme és öröme érdekében Dragos
idehívatott egy személyi bevásárlót, aki ma foglalkozik önnel.
Bármelyik percben ideérhet.
Pia a griffre meredt. Elfordult, kihúzta az egyik széket, aztán
lesüppedt rá. Tenyerét a kifényezett asztalra szorította. Ruhák
súrlódását hallotta, ahogy valaki megmozdult mögötte.
Oké. Bólintott. Rendben.
– Kérlek, helyet foglalnátok?
Egy pillanattal később Rune leült a jobbján lévő székre, hosszú
lábait kinyújtóztatta. Graydon a balján foglalt helyet. A két férfi
váltott egy pillantást. Le merte volna fogadni, azon tűnődnek, mit
tesz ezután. Még ő maga sem tudta igazán.
Egyenetlen lett a körme. Megdörzsölte az éles felületet a
mutatóujjával. Sosem lesz elég hosszú egy nap.
– Szóval – kezdte csendesen a kezét bámulva. – Be szokott válni
nálatok ez a passzív-agresszív mézesmázos viselkedés, menőkéim?
Mert el kell árulnom nektek, nálam nem hatásos. Az elmúlt közel
másfél hétben megzsaroltak, üldöztek, megfenyegettek, egy
autóbalesetben hamburgert csináltak volna belőlem, ha nincs ott a
főnökötök, elraboltak, megvertek, ismét üldöztek. Összetűztem a fey
királlyal és egy kobold sereggel, vagy negyven-ötven kedvenc
emberükkel, tönkretették azt a kis életet is, amim volt.
Hallotta, hogy Rune élesen beszívja a levegőt.
– Még nem végeztem. Már a hócipőm is tele a zsarnoki macsó
viselkedéssel, Dragos igen belemelegedett. Csak hogy értsétek,
kezdek kifogyni a türelemből. Értem, nem akartok bébiszittert
játszani. Világossá tettétek. Én sem vágyom rá, de ez van. Szóval,
csinálhatnánk a könnyebb módon, vagy a nehezebben? Kedves
próbálok lenni, de egyáltalán nincs gondom az utóbbival sem, ha
valóban ezt akarjátok.
 DRAGON BOUND 230

Felnézett a két férfira. Graydon a könyökével az asztalra

támaszkodott. Őt figyelte. Most először vette észre Pia, milyen szép
szürke szeme van. Nem látott elfogadást zsémbes arcán, de legalább
már nem is volt nyíltan visszautasító.
Rune összefonta a karját a mellkasa előtt, résnyire szűkült
szemmel nézte.
– Menő – törte meg a csendet Graydon. – Ezzel most megfogott,
haver.
– Baszd meg – felelte Rune.
– Akár hiszed, akár nem – kezdte Graydon – ő köztünk a
diplomatikusabb. Dragos őt küldi ki mindenféle passzív-agresszív
mézesmázos dologhoz.
Rune előre hajolt, ő is megtámaszkodott az asztalon.
– Fogd be, seggfej!
Pia az ajkába harapott, nem volt hajlandó mosolyogni.
– Rendben, Ms. Giovanni – fordult felé Rune. – Kezdjük előröl,
meglátjuk, mire jutunk.
– Szólítsatok Piának.
– Csak hogy tudd, bármivel elárulod Dragost és én magam
belezlek ki – bólintott.
– Azta, menőkém, ettől már szinte öribarik lettünk, nem? –
kerekedett el a szeme.
Graydon nevetésben tört ki. Egy pillanattal később Rune is
elvigyorodott.
– Rendben, Pia – mondta. – Mit szeretnél ma csinálni?
– Már tudjuk, hogy ebédre Trickshez vagyok hivatalos –
töprengett el a lány. – Szerintetek, mit kellene csinálnom?
– Nos, most, hogy kérded – kezdte a férfi. – A legbiztonságosabb
az lenne, de a penthouse-ban időznél. – Pia felsóhajtott, mire
folytatta. – De látom, mennyire nem tetszene az ötlet. A második
legjobb dolog, ha a toronyban maradsz. Követjük a parancsot és
kiviszünk, ha valóban ki akarsz menni, de szerintem nem lenne az
231 THEA HARRISON

most olyan jó ötlet, őszintén szólva, nem hiszem, hogy Dragos

szerint az volna.
Pia elgondolkodott. Dragos egy másodpercig küzdött valamivel,
ezt nem csak képzelte. Uralkodott az ösztönein, a véleményén,
legalább egy kevés szabadságot, választást adott neki.
– Ráadásul, ma még valamikor szeretnék elmenni veled az
edzőterembe és átvenni néhány biztonsági tanácsot – folytatta Rune.
– Oké – bólintott Pia. – Vettem órákat, az segíthet.
– Tudok az órákról. Cardio kickbox – szólalt most meg Graydon.
– Turbó dance. Nézem a reklámokat.
– Nem segítesz, Gilligan – morogta Rune.
– Mit szólnátok ehhez? – mosolyodott el Pia. – Ha nem bánjátok,
szeretném megnézni a tornyot. – Bólintottak. – Ölni tudnék egy
Starbucksos vaníliás szója lattéért, ha nem túl nagy gond. Biztosan
akad a közelben egy kávézó. Új tornacipő is kell. Az enyém
tönkrement. Ha hozzáférhetnék, van még ezerkétszáz dollár a
számlámon. Akkor, talán az ebéd után elmehetünk az edzőterembe.
Rune a zsebébe nyúlt, előhúzott egy kártyát. Az asztalra tette,
majd a lány felé tolta.
Pia csak bámult. És bámult.
Egy American Express Black Centurion kártya. A nevével.
Vagy egy fél tucat érzelem suhant át rajta nagy sebességgel,
kezdve a sértettségtől. Fizetni akar érte, mintha valami kurva lenne?
Ezzel akarja lekenyerezni, hogy szórakoztassa magát valamivel,
miközben neki dolga van, aztán, ha megunja, majd megszabadul
tőle? Összeszorította reszkető kezét, mélyen, kimérten lélegzett, míg
kissé vissza nem szerezte az önuralmát.
Lenyugodva eszébe jutott, mit mondott Tricks. Dragos férfi és
sárkány is, ami azt jelenti, gondjai vannak a kommunikációval.
Legutoljára élvezet töltötte el. Meg is vetette a lábát. Dragos nem
kurvaként bánik vele. Próbál kedves lenni.
A két griff póker arccal figyelte.
 DRAGON BOUND 232

– Ez a kártya annyira nem helyénvaló, hogy inkább bele se

kezdek. Jó ránézni, de akkor se helyes. – Mintha attól tartana, hogy a
képébe robban, az egyik ujjbegyét a kártya sarkára helyezve
visszatolta Rune elé. – Nézd, csak egy párszáz dollárhoz akarok
hozzájutni a saját pénzemből, egy lattéhoz meg egy pár új cipőhöz.
Rendben?
Rune ezúttal őszinte mosolyt villantott rá, Graydon és ő is
ellazultak.
– Mit szólnál, ha adnék kölcsön, míg hozzáférést nem tudunk adni
neked a számládhoz? Van egy Starbucks a földszinten néhány más
üzlettel együtt, egy CVS5 is akad, meg egy elfogadható étterem.
– Rendben, köszönöm.
Ekkor egy karcsú, sötét hajú férfi rontott be a
konferenciateremben. Ő volt a beszerző, egy alakváltó nyérc,
Stanford.
– Hahó, barátnőm, örülök, hogy megismerhetlek. Nézzük csak,
mit hoztam neked, júhú. Egy fekete Dolce & Gabana szatén köntöst,
úúú, döbbenetesen megy majd a hajadhoz és a bőröd színéhez. –
Letett pia elé egy Saks Fith Avenue dobozt, kinyitotta, aztán egy
drámai csuklómozdulattal meglobogtatta előtte a ruhadarabot. –
Tessék, nyugodtan tapintsd meg, drága. Isteni.
Pia csak hallgatta az alakváltó fecsegését. A köntöst nézte. A
Saksból. Megdörzsölte a jobb szeme felett a bőrt, kezdett
megfájdulni a feje.
– Szia, örvendek a találkozásnak. Stanford, mennyibe került ez?
A bevásárló csak meredt rá, mintha szarva nőtt volna.
– Mennyibe került?
– Miért vetted? Már van egy nagyon jó köntösöm.
Graydon megköszörülte a torkát. Megkopogtatta a lány karját.
Mikor odahajolt, a fülébe súgta.

5
gyógyszertár
233 THEA HARRISON

– Azt hiszem, a főnök szeretné, ha valami mást hordanál ahelyett

az apró kis rózsaszín anyag helyett, ami alig fedi a feneked. Ne érts
félre. Imádnivaló feneked van.
Pia elhúzódott, és a griffre meredt.
– Megbocsáss?
A hatalmas fickó arca kipirult. Feltartotta az ujját.
– Nem mintha feltűnt volna vagy ilyesmi. Picsába. Úgy értem, a
helyedben hagynám, hogy a főnök adjon neked egy köntöst. Tudod,
mert néha megesnek dolgok, mi meg fiúk nem igazán lettünk
figyelmeztetve. Nem hinném, hogy örülne neki, ha abban a cuki kis
rózsaszín zsebkendőben látnánk téged.
Pia a fogát csikorgatta. Egy pillanattal később Stanfordhoz
fordult.
– Köszönöm a köntöst. Gyönyörű.
Az alakváltó nyérc arca felragyogott.
– Okés, kislány, végre egy nyelvet beszélünk. Irány a földszint,
vár ránk egy komoly bevásárlás. Te meg én, édes. A segítségemmel
olyan leszel, mint egy királynő.
– Stanford – mérte végig a kis fickót. – Megbízásonként fizetnek,
vagy órabérben?
Stanford orrlyukai kitágultak, megrázta a fejét.
– Ó, nem csinálok felkéréseket, édes. Nem-nem.
– Van nálad annyi készpénz, amit most kölcsönkérhetnék? –
fordult Rune-hoz. – A férfi elővette a tárcáját, írt egy száz dollárról
szóló csekket. – Visszakaphatnám a kártyát is? – A férfi erre felvonta
a szemöldökét, de szó nélkül átnyújtotta a Centurion kártyát.
Pia átnyújtotta Stanfordnak a kártyát és a pénzt.
– Két dolgot szeretnék, légy szíves. Először is, a készpénzből
vegyél nekem egy pár hetes New Balance futócipőt, a visszajárót
pedig hozd vissza. Ez után szeretném, ha a kártyával feltöltenéd New
York minden ingyenkonyháját.
 DRAGON BOUND 234

A kis fickó elsápadt. – Minden ingyenkonyhát? A városban vagy

az államban?
– Erre nem is gondoltam – tátotta el a száját Pia. – Az államban.
Milyen hamar érsz vissza a cipővel?
– Még ma délután – felelte Stanford elkomorodva.
– Köszönöm. – Pia a nyelvébe harapva Rune-re nézett. – Azt
mondta, bármit megkapok, amit csak szeretnék.
– Bizony, nem igaz? – vigyorgott a griff.
Stanford elsomfordált, a két griff pedig ígéretükhöz híven
végigvezette őt a toronyban. Már ellazultak annyira, hogy
beszélgettek is, amitől az egész sokkal elviselhetőbbé vált. Pia
gyorsan kiismerte magát.
A penthouse szintjén voltak Dragos privát helyiségei. A festmény,
ami előző este felkeltette a figyelmét, valóban egy Chagall mű, egy
Kadinsky-val szemben helyezkedett el a folyosón. A múlt éjjel
elfoglalt hálószoba mellett volt még két másik hálószobás lakás, az
egyiket építési fólia borította, a javítási munkálatokat az őrök éber
felügyeletének kereszttüzében végezték. A penthouse konyháját
mintha egyenesen egy konyhai magazinból szalajtották volna. Egy
étkező mellett helyezkedett el, amiben tizenkét jól megtermett
alakváltó is elférne. Láttak még egy hatalmas könyvtárszobát is két
tetőablakkal, kopott, kényelmes bőrbútorokkal és vagy húszezer
különböző témájú könyvvel. Ezenkívül egy üvegvitrinben régebbi,
sokkal törékenyebb műveket tároltak.
A nappali a hálószobás lakosztályhoz hasonlított, az egyik fal
üvegből volt, nagy duplaajtók nyíltak ki a teraszra. Két százötven
centis plazma tévé állt a szoba mindkét végén, számtalan ülőhely volt
mindenfelé, kanapék és székek egyaránt, valamint egy bárpult, ami
majdnem akkora volt, mint az Elfie’s bárjában. Csak néhány
őrszemnek, konyhai személyzetnek, testőrnek és szolgálónak volt
engedélye belépni a penthouse szintjére.
Egy emelettel lejjebb hatalmas közös területek kaptak helyek a
fontosabb személyeknek, például a vezetőségi étkező, a
235 THEA HARRISON

telekonferencia terem, az edzőterem, a kiképző helység, Dragos

személyes irodái és egy hatalmas tárgyalóterem. Ezalatt laktak az
őrszemek, néhány vezetőségi személy, az udvar hivatalnokai és a
többi Ősi udvar vendégei.
Ez alatt a tornyot eluralták az üzleti irodák – nemzetközi vállalati,
belföldi, alakváltó és Ősi Fajok ügyeivel foglalkoztak. Két emeletet
tettek ki az ügyvédi irodák. Egy egész ügyvédi iroda dolgozott a
Cuelebre Enterprises számára nemzetközi vállalati jogoktól kezdte az
Ősi-emberi kapcsolatokon át az Ősi közösségekben felmerülő
ügyekkel, például a tündék csereszankciója az alakváltó udvar felé.
Az ügyvédi iroda perelt az Ősi bíróság előtt, melyet a hét udvar egy-
egy képviselője alkotott, meghallgatták és rendezték a legális vitákat,
hasonlóan az Egyesült Nemzetekhez.
A torony pompája és extravaganciája az aranyozott török
márványpadlótól a csillogóra pucolt üvegfényekig és rézkellékekig
egyetlen masszív építészeti megtestesítője Cuelebre vagyonának és
hatalmának. Eszébe jutott a Tiltott Város, Versailles, az egyiptomi
istenek templomai. Ugyan nem olyan magas, mint a százkét emeletes
Empire State Building, ez a hely palota egy olyan városban, mely a
kereskedelem istenét dicsőíti.
A földszint közepén egy harmadik századi szobor foglalt helyet
magasan a járókelők fölé nyúlva. A Szamothrakéi Niké tökéletes
állapotban lévő testvére, a szobor egy gyönyörű, komor ábrázatú,
hatalmas istennőt ábrázolt. Lenge talárt viselt, hatalmas szárnyait
széttárta a háta mögött. Egyik kezében egy kard, a másikat a szája elé
tartva szólította csatába láthatatlan seregeit. A szobor az ősi
Görögországból származott, ám a modern emelvénybe egy igen
egyszerű latin szöveget véstek.
REGNARE.
Uralkodni.
 DRAGON BOUND 236

T eljesen túlterhelte az agyát, mire elérték a földszintet, különösen

hálás volt hát a szójás lattéért, meg a koffeinlöketért. Graydon
egy nagy mochát ivott, Rune pedig egy fekete jeges kávét. Ezenkívül
a két férfi rendelt még egy tucat süteményt és számtalan szendvicset.
Ezután leültek az egyik sarok asztalhoz. Bár ellazultnak és
hétköznapinak tűntek, Rune és Graydon úgy fordították a széküket,
hogy szemmel tarthassák a Starbucksban nyüzsgő embereket. Az
ablakon át még a földszint általános járókelőit is nyomon
követhették.
Pia a lattét iszogatva kinyújtóztatta a lábát. Próbálta nem túl
feltűnően bámulni, milyen gyorsan tűnik el a kaja a két férfi közt.
– Az emberek ugyan használják a birodalom szót, egészen addig
nem is nagyon érthetjük meg, míg ezt az egészet nem látjuk a saját
szemünkkel.
– Dragos építette – mondta Rune, miközben felfalt egy szelet
répatortát. – Úgy ezerötszáz évvel ezelőtt rájött, az alakváltóknak
össze kell gyűlnie és megalkotni a saját közösségünk. Csak így
védhettük a személyazonosságunk és érdekeink, miközben
kifejlődtek az emberek, meg a többi Ősi Faj.
– Aha, az a sárkány mocskos egy gazember – kuncogott Graydon.
– Nem hiszem, hogy más képes lett volna rá. Egyesítette a
halhatatlanokat a halandókkal, ledugta a torkukon a törvényeit, addig
rugdosta a ragadozó seggünk, míg nem viselkedtünk. Muszáj, vagy
megöl. Kezdetben meglehetősen véres évek voltak.
– Nagyon feudálisnak tűnik – jegyezte meg. Ujjával a pohár
peremét simogatta.
– Nem csak annak tűnik – mondta Rune. Az is. Szerintem
máshogy nem is működhetne ez az egész. Sok alakváltó békés, mint
Stanford, gond nélkül be tudnak olvadni a társadalomba. Másoknak
tudnia kell, hogy a szart is kiverik belőlük, ha nem követik a
szabályokat. A világ túl kicsi lett máshoz.
– Ezt csináljátok, nem? Úgy értem, mikor nem bébiszitterkedtek.
237 THEA HARRISON

– Mind a négy griff egy-egy alakváltó csapatnak parancsol, akik

az udvar egy-egy negyedét felügyelik – magyarázta Graydon. –
Mintha rendőrfőnökök lennénk. De már azelőtt is hívtak be minket
olykor-olykor bébiszitterkedni. – Öklével kissé meglökte a lány
vállát. – Nem vagy olyan különleges, picur.
– Kösz, most sokkal jobban érzem magam – dőlt hátra Pia
vigyorogva.
Ekkor megszólalt Rune karórája.
– Itt az ebéd ideje. Jobb, ha elindulunk Tricks irodája felé – állt
fel.
A liftben a férfiak egy hosszú barátság kényelmességével
cseverésztek. Pia elhallgatott, az eljövendő ebéden töprengett. A lift
tükrös üvegfalára nézett. A rózsaszín köntöséhez hasonlóan a
farmerja is a Targetből származik, a haját ő maga vágta le.
Tricks selyemnadrágra egy híres tervező klasszikus vonalaival
büszkélkedhetett, mondjuk Ralph Lauren vagy Dior, római jellegű
szandálja valószínűleg egy használt autó értékével vetekszik.
Micsoda őrület egy hírhedten nyílt munkáról beszélgetni a tündérről?
Még ha fel is kínálják neki a pozíciót, nem fogadhatja el. Vicces,
hogy eddig ezek a dolgok fel sem tűntek neki előző beszélgetésük
során. Zavartan megrángatta farmerja derekát, lesimította a haját,
próbálta kitalálni, hogyan úszhatná meg elegánsan a rá váró
beszélgetést.
A két griffel együtt az ajtóhoz fordult, mikor elérték a
hetvenkilencedik emeletet. Az ajtó kitárult, Tricks rohant feléjük,
apró kezét ökölbe szorította, édes tündérszerű arca eltorzult a dühtől.
A tündér beugrott a sarkon, a falhoz lapult, egyértelműen a mögötte
lévő folyosóra koncentrált.
Pia bizonytalanul tekintett előbb Rune-re, majd Graydonra. A két
griff összenézett. Rune megragadta Pia karját, némán az egyik
sarokba tuszkolta, közben nyitva tartotta az ajtót. Graydon a
felkarjára tette a kezét.
 DRAGON BOUND 238

A tündér nyomában ott loholt a gigantikus amerikai indián férfi,

akit Pia a Dragost fogadók között látott New Yorkba való
visszatérésükkor. A százkilencvenöt centis, száztíz kilós alakváltó
épp olyan ijesztő látványt nyújtott fényes nappal vastag, izmos
bicepszén végigtekergő szögesdrót tetoválásaival és a rövid, fekete
hajába nyírt kacskaringós mintákkal, mint éjszaka. Az arcát mintha
egy fejszével faragták volna ki.
Mennydörgés szólt a távolban. Graydon felvonta a szemöldökét.
A férfi vagy nem vette észre őket, vagy szimplán nem törődött velük,
befordult a sarkon. Tricks előlépett a háta mögül, nyitott tenyérrel
kupán vágta.
Pia magában felnyögött. Az ösztöneinek engedve oda akart
indulni, segíteni valahogy a kis tündérnek. Rune erősebben szorította
a karját, a helyén tartotta.
– Akkor ne, ha mennydörgés rázza meg az eget – súgta.
Ezzel meg mi a fenét akar mondani?
– Elegem van már a csökönyös, rosszmodorú szarságaidból, Tiago
– ordította a férfi dühös képébe. – Szeretném, ha az eszedbe vésnéd,
a nevem nem „Tricks, a fenébe is”, sem „A pokolba, Tricks”. A
továbbiakban törvényellenesek ezek a kifejezések – ha már
legközelebb kiabálsz velem melegen ajánlom, hogy az legyen „A
fenébe is, hölgyem”!
Egyetlen vibráló másodpercig csak bámulták egymást. Aztán
eltűnt a harag Tiago arcáról.
– A továbbiakban? – kuncogott. – Most csak viccelsz, ugye?
Tricks sípcsonton rúgta.
– Ki ne merj nevetni!
Erre Tiago csak még jobban kacagott, kegyetlen, fejszével vésett
arca hirtelen jóképű lett.
– De olyan átkozottul aranyos vagy, mikor dühöngsz. Nézd!
Rózsaszín lett a hegyes kis füled.
239 THEA HARRISON

Ahogy a férfi dühe elpárolgott, úgy mélyült a harag Tricksben,

szinte vibrált.
– Rosszat szóltál, barom – csattant fel. Hátrahúzta az öklét, majd a
szemébe csapott.
Tiago nevetése elcsuklott.
– Au. – Egyik kezét a szemére szorítva dühös pillantást vetett a
lányra. – Akárhogy is hisztizel, akkor sem hagyod el New Yorkot
alakváltó testőrség nélkül.
Rune és Graydon ellazultak valami láthatatlan jelre. Graydon
elengedte Rune-t, miközben ő meg levette a kezét Pia karjáról. A
lány dühösen a griffre nézett, megdörgölte a karját, bár meg kell
hagyni, a férfi igyekezett nem túl kellemetlenül fogni. A griffek
nyomában kilépett a liftből.
– Tiago – kezdte meggyötört hangon Tricks. – Urien még nem is
halott.
– Egy hetet adok neki – vágta rá Tiago.
– Másodszor – folytatta a tündér –, ha meghal, Dragos és én már
eldöntöttük, a távozásomkor nem jöhetnek velem alakváltók. A sötét
feyek sosem fogadnák el az alakváltók jelenlétét, és ha a többi udvar
csak megneszeli, hogy az alakváltók irányítani akarják a sötét fey
utódlást, akkor kurva nagy gáz lesz.
– Öngyilkosság – jelentette ki Tiago. Összefonta a karját a
mellkasa előtt, vastag izmai megfeszültek. – És nem fog megtörténni.
– Harmadszor – szűrte összeszorított foggal Tricks. – Királynő
leszek. Ez egy kő, papír, olló játék. A királynő üti az alakváltó
hadvezér hátsóját. Értem én, megszoktad, hogy parancsokat
osztogatsz a saját kis seregednek, megöltök dolgokat, azt csináltok,
amit csak akartok. De New Yorkban ez nem divat, velem sem.
Emészd meg, vagy menj haza! Már, ha van otthonod. Ha házban élsz
egyáltalán.
– Ha időm engedi, egy házban élek – ráncolta Tiago a homlokát.
Rune tett egy lépést feléjük.
 DRAGON BOUND 240

– Mikor döntöttétek el Dragosszal, hogy alakváltó testőrök nélkül

távozol New Yorkból?
A tündér bosszúsan ránézett.
– Ma reggel beszéltünk róla.
– Cukorfalat, szerintem meg kellene vitatnunk újra ezt a kérdést –
csatlakozott hozzájuk Graydon. – Pokoli nagy döbbenet lesz, mikor
felfeded a valódi személyazonosságod. A legtöbben úgy hiszik, az
egész családod halott. Lesznek feyek, akik nem kiszorítva érzik majd
magukat, amiért te vagy a jogos örökös.
Tricks a fülére tapasztotta a kezét.
– Nem fogunk erről beszélni. Nem beszélek.
Pia a liftnél álldogálva lenyűgözve figyelte a dühös négyest. Nem
értett mindent az imént lezajlottakból, ám az így is világos, hogy
négyüket nem csupán a politika köti össze. Egy igazi családi harc
van kibontakozóban.
Körbenézett, kívülállónak, érezte magát, zavarban volt. A korábbi
túrának köszönhetően felismerte, hol vannak. A folyosó végén egy
nagy tölgyfaajtó állt, jelenleg résnyire nyitva volt. Dragos irodáihoz
vezettek.
Eluralkodott rajta a kíváncsiság, a folyosó végéhez araszolt. A
belső szentélybe bekukkantva még több luxus berendezést, fényűzést
talált. Elakadt a lélegzete. Sok műalkotást ugyan nem ismert fel a
penthouse-ban, ám itt szinte teljesen biztosra vette, egy Jackson
Pollock néz rá a szemközti falról.
Dragos nem messze állt tőle. Elmélyülten beszélgetett egy magas,
kusza hajú férfival, akinek a drága öltöny ellenére is sikerült
gyűröttnek, kissé kopottnak tűnnie. Dragos észrevette,
elmosolyodott. Melegség öntötte el Piát, viszonozta a mosolyt.
Egy pillanattal később Dragos arca eltorzult a dühtől, olyan
felfoghatatlanul, váratlanul érte a gyors változás, hogy Pia elhátrált.
Dragos felé masírozott, magához rántotta.
241 THEA HARRISON

– Nincs egyedül. Itt vagyunk. Vele vagyunk – felelte a háta mögül

a sarokról Graydon. A griff követte. Alig pár lépésnyire állt tőle,
ellazultan ugyan, mégis éberen, hátával a falnak támaszkodott.
Pia körbenézett, miközben Dragos dühös pillantását a folyosóra
szegezte. Rune jó néhány lépéssel távolabb állt meg. Még mindig
Tiagóval és Tricksszel vitatkozott, de közéjük, Graydon és Pia közé
helyezkedett.
Dragos teste erre ellazult, arckifejezés megenyhült. Pia csak ekkor
értette meg. Hüvelykje és mutatóujja közé csippentette az alsó ajkát.
Hát nem miatta volt dühös. A testőrei miatt.
– Ha valaha így magamra haragítalak – megint – ugye adsz esélyt,
hogy bocsánatot kérjek?
Dragos elhúzta a kezét a szája elől, gyorsan megcsókolta.
– Soha többet nem fogsz így feldühíteni.
Pia nagyon is magán érezte a fiatal, gyűrött fickó lenyűgözött
pillantását. Elpirult.
– Jó, ha így hiszed, nagyfiú – paskolta meg a karját.
– Pia, ő az egyik asszisztensem, Kristoff – fordult meg vele
Dragos.
Az alakváltó tekintete elismerően csillogott. Félénken
rámosolygott.
– Szervusz.
Ezzel bearanyozta Pia napját. Hát nem mindenki utálja őt első
ránézésre.
– Örülök, hogy találkoztunk.
– Tíz perc szünet – mondta Dragos Kristoffnak, majd bevezette
Piát az irodájába.
A két üvegfalról felhúzták a redőnyt, a helyiséget betöltötte a
fényes, meleg, késő délutáni nap fénye. Pia pislogott.
– Nem akartalak félbeszakítani – intett az ajtó felé. – Olyan
elmélyülten beszélgettek odakinn, gondoltam gyorsan
bekukkantok…
 DRAGON BOUND 242

– Ők zavartak. Olyan zajt csapnak, még a holtakat is felkeltik –

felelte Dragos. Megnyomott egy gombot a falon, mire szinte egy
hangtalanul doromboló motor félig lehúzta a redőnyöket, elég
árnyékot és fényt biztosítva ezzel egyszerre. – Az érkezésed üdítő
bónusz.
Pia a felhőtlen kék égboltra nézett.
– Mennydörgést hallottunk?
– Tiago alakja viharmadár – sóhajtotta Dragos. – Ha elveszíti az
önkontrollt villámok és mennydörgés kíséri. Igen látványos csatában.
Általában jobban ügyel magára, de most mindenki feszült kissé.
Pia tekintete megakadt két tájképen.
– Ó, ezek lenyűgözőek – lehelte. Odalépett hozzájuk.
A légies tájat különböző módokkal alkották: festékkel, anyaggal,
csillámmal és gyöngyökkel. A nappali tájon egy folyó szelte át a
vásznat. Az éjszakain mintha városokkal hintették volna tele a földet.
Nem is lehetne tökéletesebb Dragos számára. Szinte maga előtt látta,
ahogy ott ül az asztalánál, rájuk néz és elképzeli, hogy átrepül
felettük. Fényes mosolyt villantott Dragosra.
– Még több minta.
Dragos meglepődött, de elégedettnek is tűnt.
– Igen – hangzott az egyszerű felelet.
A kopogásra mindketten hátrafordultak. Tricks szégyenlős
mosollyal állt a nyitott ajtóban.
– Sajnálom, hogy látnod kellett a jelenetet a folyosón – mondta
Piának.
– A fenébe, hölgyem! – vigyorgott Dragos a tündérre.
Tricks elpirult.
– Most mi van? Te még sosem mondtál semmi ostobaságot
dühödben?
– Soha – felelte Dragos. Megfogta Pia csuklóját, magához húzta, ő
maga pedig nekitámaszkodott az asztalnak. Miközben a lány
243 THEA HARRISON

elhelyezkedett mellette, finom körkörös mozdulatokkal simogatta a

hátát.
Pia köhintett, mire lenézett rá.
– A nagy üvöltés múlt héten? – dünnyögte a keze mögé rejtőzve
Pia.
Dragos ujjai bekúsztak a pólója alá, finomam megcsípte. A lány
megugrott, dühös fújtatással rászegezte a szemét.
Trickset annyira lefoglalta a saját sérelme, nem vette észre a kis
közjátékot.
– Dragos, muszáj tenned valamit! Tiago kikészít.
– Nyilván – jegyezte meg Dragos.
– A többi őrszemmel mind jóban vagyok – nézett homlokráncolva
Piára a tündér. – De ezt a fickót alig ismerem. Mindig távol van és
küzd valamivel. Az elmúlt kétszáz évben alig egy tucat beszélgetést
folytattunk, mikor visszahívták New Yorkba. Hirtelen itt vicsorog és
dühöng, és azt hiszi, parancsolgathat nekem? – A tündér Dragoshoz
fordult. – Egy roncstelepi eb. Nem lenne szabad beengednek a házba.
Kérlek, visszaküldenéd Dél-Amerikába?
– A Dél-Amerikai szerződés lényegtelen. Fél órával ezelőtt
töröltem – felelte. – Hazahívjuk a többieket is.
Tricks karcsú válla meggörnyedt. Olyan arckifejezést öltött
magára, mintha látná darabokra hullni az életét. Pia együtt érzőn
lebiggyesztette a száját. Átérezte a tündér helyzetét.
– Mit szólnál egy kis alkoholhoz az ebéd mellé? – mosolygott rá
komoran Tricks.
– Jól hangzik – bólintott Pia.
 DRAGON BOUND 244

TIZENNÉGY

P ia és Tricks elbúcsúztak Dragostól, majd elhagyták az irodát. A

folyosón Graydon és Rune Tiagóval beszélgetett. Tricks nem is
figyelt a trióra, miközben elsuhant mellettük. Tiago mogorván utána
nézett. Az imént megpillantott nevető, jóképű férfi helyét újra a zord
vonású bérgyilkos vette át. Pia az alacsony tündér kisebb lépteihez
igazodott, arckifejezése semleges.
Tricks levezette őt a Manhattan Catbe, az egyik földszinti
étterembe.
– Egy alakváltó róka a tulaj, Lyssa Renard – jegyezte meg a
tündér, mikor keresztülsétáltak az előcsarnokon. – Lyssa egy sznob
kurva, de az ételhez nagyon ért.
– Már hallottam az étteremről – mondta Pia. Látta, hogy Rune és
Graydon pár lépésnyire lemaradva követi őket, tekintetükkel
folyamatosan a tömeget pásztázták. – Jó értékeléseket kapott.
– Vegetáriánus vagy, igaz? – lökte be Tricks az étterem ajtaját. –
Természetesen, sok halott állat és hal szerepel a menün, de jó
salátáik, még néhány tofujuk is akad. Ami pedig csúcs, hogy van
nekik ebből a 2004-es Piesporterből, amiért megőrülök. Szereted a
fehér bort?
– Abszolúte.
245 THEA HARRISON

– Szívemből szóltál. – Tricks a hostess felé fordult, egy karcsú,

sötét, fiatal, vágott szemű alakváltó macskához, aki mosolyogva
közeledett feléjük karján egy menüvel. – Szia, Elise, bocs, hogy
késtünk.
– Semmi gond, Tricks – felelte a hostess.
Az étterem dekorációjára az egyszerű és fényes szavak illetek
igazán, sötét fa bútorok, fehér vászonterítők és friss virágok alkották.
Minden asztal tele volt, bár egy-két ember odaköszönt Tricksnek,
legtöbben ügyet se vetettek rájuk. A beszélgetés és evőeszközök
zajától kísérve a macska átvezette őket egy kisebb privát helyiséghez
az étterem hátsó felében, Tricks elmondta, hogy ezt mindig a
Cuelebre vezetőinek tartják fenn.
Az üres szobában három asztal állt. Miután Pia megelőzte, Tricks
megállt az ajtóban.
– Kérünk két adag pirított tofut, egy üveg Piesportert és egyetlen
férfit se engedjenek be. – Ezt a két griff felé fordulva közölte, akik
szorosan a sarkukban loholtak. Elise mosolyogva bólintott, aztán
elsietett.
– Jaj, Tricks, ugyan már! – szólalt meg Graydon.
– Nem – felelte a tündér. – Ismeritek a szobát. Tudjátok, hogy
nincs más kijárat. Ahogy azt is, hogy velem van. Emésszétek meg.
Azzal rájuk csapta az ajtót.
– Odakinn sehová nem tudnak leülni – tört ki Piából a nevetés.
– Tudom. Még mindig haragszom rájuk. Ráadásul, a falak
hangszigeteltek. Tudod, az alakváltók szuperérzékeny hallása,
vállalati titkok, bizalmas üzleti ebédek meg minden – vigyorgott
Tricks. – Ami azt jelenti, hogy cseveghetünk női dolgokról.
Pia egyáltalán nem ringatta magát álomképbe a látottaktól. A
tündér félelmet nem ismerő magabiztossága abból fakadt, hogy
immár kétszáz éve élt az alakváltókkal. Veszélyes, hatalmas férfiak,
Piának a saját csatáját kell megvívnia velük. Mégis, üdítő látni, hogy
nekik is van gyengéd oldaluk.
 DRAGON BOUND 246

Az ebéd nagyon hamar megérkezett. A pincér kitámasztotta az

ajtót, míg kiszolgálta őket. Odakinn Rune az egyik válaszfalnak
támaszkodott az ajtóval szemben. A fogát szívta, résnyire szűkült
szemmel méregette őket, míg a pincér távozott és becsukta az ajtót.
– Aggódnak érted – mondta Pia hirtelen. Egyértelmű, hogy
hiányozni fogsz nekik, ha elmész.
– Nekem is hiányoznak majd – remegett meg Tricks mosolya.
Könny csillogott a hatalmas, szép, szürke fey szemekben? Pia
elfordult, helyet foglalt.
– Sajnálom – mondta. – Nagyon személyes voltam. Semmi közöm
hozzá.
Tricks lehuppant mellé.
– Semmi gond. Igazad van. – Pia oldalra kapta a fejét. Figyelte,
ahogyan a tündér ökölbe szorította finom kezét, aztán csak meredt rá.
– Olyan jó srácok, Pia. Még a zsémbes, hegynyi Tiago is.
Mindegyikük a tűzvonalba állna érted.
– Nos – jegyezte meg Pia lágyan –, talán érted igen.
– Ó, nem! – Tricks elkerekedett szemmel nézett rá. – Úgy értem,
igen, megtennék értem. Kérdés nélkül. De érted is, mert Dragos
szeretné, ha nem esne bajod.
A fenébe, a tündér szomorúságától az ő szemébe is könnyek
gyűltek.
– Azt hiszem, egyrészt értem, min mész most keresztül. A
királynős dolgot nem. Az messze nem az én univerzumomhoz
tartozik. De a másikat igen.
– Arra gondolsz, hogy véget ér az eddigi életem?
– Igen.
– Hogyan hangolódtunk le ennyire? – kuncogott hirtelen Tricks. –
Még az első pohár boron sem vagyunk túl. – Felvette a poharát,
odakoccintotta Piáéhoz. – Salut, új barátom!
– Salut – emelte fel Pia a sajátját.
247 THEA HARRISON

– Akkor jöjjenek a jó dolgok – húzta le a bort Tricks. – Pletyka!

Tudnod kell, ki hazudik, ki csal, ki döf hátba, ki bosszúszomjas, ki
ártott kinek és ki az, akivel egész egyszerűen nehéz kijönni. Kapsz
tőlem egy térképet, amire minden nőnek szüksége van, aki ebben a
bolondok házában akar dolgozni.
Pia éhesen a szájába tömött egy adag sült tofut.
– Úgy hangzik, mint valami folyamatábra.
– Csodálatos! Kell egy toll – tátotta el a száját a tündér.
Pia figyelte, hogyan tapogatja végig selyemöltönye zsebeit, aztán
az ajtóhoz szaladt és megállított egy elhaladó pincérnőt. Tricks
győzelmesen tért vissza. Egy fehér szalvétára kezdett firkálni,
köröket, nyilakat rajzolt a nevek közé, közben megállás nélkül
fecsegett. Befejezték a vacsorát. A pincér visszatért, elvitte a
tányérokat. Még több bort töltöttek.
Egy kis idő múlva Pia megdörgölte az orrát. Az üres boros üvegre
nézett, majd a szomszédos asztalon állókra. Hunyorogva új legjobb
barátjára nézett, aki széke egyik oldalára helyezkedett.
– Hogy is hívnak?
– Biztosan itt a listán – röhögött a tündér. – Tudom, hogy leírtam
valahova.
Pia a sötét fekete macskakörmölésre nézett a szalvétán.
– Beszélni akartunk valamiről. Nem igaz?
– De igen. Te veszed át a helyem a PR poszton.
– Oké – bólintott. Tökéletes megoldás. Hát persze, hogy az.
De, várjunk csak. Emlékeznie kellene valamire. Kétségek, más
fontos dolgok, halálosan jó okok, amiért nem fogadhatja el. Volt
valami…
Valami ott szikrázott a levegőben, egy olyan könnyed és finoman
nőiesen pezsgő erő, csak most vette észre, miután órákon át körül
fonta.
A legjobb barátja írt valamit. T-r-i-c-k-s. Szíveket, virágokat
rajzolt a szó köré, közben magában dúdolgatott.
 DRAGON BOUND 248

– Tricks – mondta Pia.

A lány felnézett a firkálásból, nyelvét kidugta.
Pia egyik könyökével az asztalra támaszkodott, állát a kezébe
támasztotta, úgy mosolygott a nőre.
– Az erődnek van bármi köze egészen véletlenül a karizmához,
vagy a bűvöléshez?
Tricks megdörzsölte egyik hegyes fülét.
– Mi van, ha igen?
– Nem hiszem, hogy bármire is igent mondhatnék, míg egy
helyiségben tartózkodunk, részeg vagyok meg minden – jegyezte
meg.
Tricks egyik szemhéja félig leereszkedett, de egyáltalán nem
látszott bűnbánónak. Aztán elvigyorodott, napfény és boldogság
töltötte be a termet.
– Ó, pfff! – mondta.

A délutánból kora este lett. Dragos, Kristoff és Tiago az esti

híreket nézte Dragos irodájában. Kristoff átkarolta egyik
kezével a derekát, a másikat a tarkójára tette. Tiago terpeszben állt,
kezét összefonta a mellkasa előtt.
Dragos az asztalnál ült. Tenyerét összeérintette, a szájához
szorította, közben a Cuelebre Enterprises oltását nézte a nemzeti
televízióban.
Két gyönyörű ember foglalta el a képernyőt. Egyikük egy emberi
riporter. A másik a sötét fey király.
Sok-sok évtizede Dragos most nézett először ellensége arcára.
Urien a sötét feyek tipikus színével és vonásaival büszkélkedhetett,
hatalmas szürke szeme, magas arccsontja, fehér bőre volt, fekete haja
a vállára hullott. Hátul összefogta copfban, felfedve elegáns, hosszú,
hegyes fülét.
249 THEA HARRISON

– …természetesen, a projekt elkaszálása nagy anyagi visszaesést

jelent ennek a közösségnek és Illinois államnak – mondta Urien
elbűvölő, bánatos mosollyal. – Nem csak azért, mert elestek a
munkalehetőségtől. Egy értékes tiszta és ökonómiai erőforrástól
fosztottak meg bennünket, melyet az új, elektromosságot előállító
nukleáris erőmű szolgáltatott volna. Mindezt a Cuelebre
Enterprisesnak köszönhetünk. Mint tudják, a nemzet küszködik a
széndioxid kibocsátás csökkentésével. Csak úgy sikerülhet ezt elérni,
ha energiahatékonyságot érünk el és tiszt technológiát alkalmazunk,
mondjuk szelet és napenergiát. A nukleáris energiának részt kell
vennie az elegyben…
Dragos lenémította. Tiagóra és nyomorúságos asszisztensére
nézett.
– Urien jól fest egy halotthoz képest – jegyezte meg Tiago.
– Túlságosan jól – morogta Dragos.
– Nem hiszem el, micsoda álszent – tette hozzá keserűen Kristoff.
Tiszta energiaforrásokról és alacsonyabb kibocsátásról beszél, mikor
továbbra is hegycsúcsokat robbantgat fel, arról nem is beszélve, hogy
az ő cége az egyik legszennyezőbb az egész bolygón. Tudod, a
kapcsolatunk az EM-nél, Peter Hines elutasította az RYVN
kérvényét, mint kértük tőle. Ma kirúgták. Urien médiabotránya pedig
kora délután robbant. Hat cégünknek estek a részvényei.
– Azok, amiknek Illinois a székhelye – fejezte be helyette Dragos.
– Aha.
– Ó, ugyan már, Kris – vágott közbe türelmetlenül Tiago. – Azt
hitted, Urien majd meglapulva emésztgeti a kis programja bukását?
Természetesen várható volt, hogy visszavág. Legalább elégedett
lehetsz, jól felhúztad. Általában semmi köze nincs az emberi
médiához.
Kris a körmét harapdálta.
– Tudom, mi következik ez után. Az RYVN-t újra előterjesztik
majd Hines utódjának. Majd mellé áll a közvélemény.
 DRAGON BOUND 250

– Csak a holttestemen át szerzik meg az engedélyt – csattant fel

Dragos. – Azt mondtam, tégy meg mindent, csak szakítsd szét az
RYVN társulást. Komolyan is gondoltam. – Talpra ugrott, lecsapott
az asztalra. Tiago néma maradt, Kris pedig a lábát nézte, miközben
Dragos fortyogott a dühtől. Egy pillanattal később sikerült
összeszednie valamennyire a nyugalmát. – Találjátok meg Hinest,
ajánljatok neki munkát. Bürökrata… bizonyára ért valamihez, ami
nekünk is tetszik.
– Talán csatlakozhatna a Washingtoni hivatali kijáróinkhoz –
ajánlotta Kris.
– Menj! – Kris elszelelt. Dragos perzselő tekintetét most Tiagóra
fordította. – Te meg az ég szerelmére, előkerítenéd végre az aljas kis
férget, hogy szétszaggathassam?
– Dolgozom rajta – felelte Tiago. – Elfuthat előlem, de nem
rejtőzhet örökké. Megtaláljuk, Dragos.
Dragos dühösen meredt a távozó őrszem után. Nem tudják elég
gyorsan előkeríteni Urient. Levicsorgott az asztalra, aztán felemelte a
kezét, önuralmat erőltetett magára. Abba kell hagynom a bútorokat
összetörését. Átkozottul sok mindent kell elintézni. Nincs idő újabb
átépítésre és javításra.
Gondolatai Piára terelődtek. Kipillantott az ablakon, a homlokát
ráncolva nézte a kora esti fényeket. Elhagyta az irodát, felkocogott a
néma penthouseba. Minden szobába benézett. Kongott a hely az
ürességtől.
Nem tetszett neki. Homlokráncolása mogorva ábrázattá változott.
De mi másra számított? Azt hitte talán, Pia minden egyes
alkalommal itt várja engedelmesen, valahányszor erre kíván figyelni
– mint valami alkalmazott vagy szolga? Picsába!
Rune, szólította telepatikusan a férfit.
Még mindig ebédelnek, felelte amaz.
251 THEA HARRISON

Ebédelnek? Dragos irányt váltott, a lift felé indult. Percekkel

később belépett a Manhattan Catbe, átszelte az éttermet, egyenesen a
különszoba felé tartott.
Rune és Graydon az ajtó két oldalán állt. Graydon hintázott, Rune
összefont karokkal és keresztbe tett bokával a falnak támaszkodott.
Dragos csípőre tett kézzel nézte őket.
– Egy harminckor sült tofut ebédeltek. Rendeltek még négy üveg
bort is. A pincér bevitt egy tálca csokoládés desszertet, meg egy üveg
konyakot úgy negyven perccel ezelőtt. A legutóbb, mikor kinyílt az
ajtó épp az I will survive című dalt énekelték.
– Az meg mi?
– Gloria Gaynor hetvenes évekbeli slágere. Azt hiszem,
valamiféle ex-pasik miatti női összetartás miatt énekelhették.
Dragos felkapta a fejét. Az elmúlt évszázad legmegdöbbentőbb,
legkevésbé várt gondolata ütött szöget a fejében.
Valaki pasija vagyok?
Felmordult, aztán kitárta az ajtót.
Pia és Tricks négykézláb álltak a földön, horkantva röhögtek. Az
asztalokat a székekkel együtt a falhoz tolták. Pia egy fekete tintával
borított szalvétát hajtogatott.
– Adj egy percet – mondta. – Esküszöm, épp az imént láttam. Ha
jól hajtogatod az ábrát… nézd, összeállnak a nevek! Mind lefeküdt a
másikkal.
Tricks felkuncogott.
– Hogyan vetted észre? Mintha a Nemzet Aranyából, vagy a Da
Vinci-kódból vetted volna. Szereznünk kell egy olyan antik
szemüveget különleges lencsékkel, talán mást is látnánk. Várj!
Tessék! – Hosszú, hangos böfögést hallatott.
Pia számolt a böfögés alatt.
– …húszezer, harmincezer, negyven… óóó, nyertél! – nézett
csodálattal az apró tündérre. – Hova préselted be ezt a rengeteg
levegőt?
 DRAGON BOUND 252

– Adottság – felelte Tricks.

Dragos rosszkedve szappanbuborék módjára pukkant ki,
elvigyorodott. Pia szőke lófarka meglazult, átcsúszott az egyik füle
mögött. Tricks lerúgta magáról a szandált, méretre szabott
selyemnadrágját a térdéig feltűrte. Mintha valami Pucci hajléktalan
lenne az ötödik sugárútról. Az ajtónak támaszkodott, várta, melyikük
veszi észre először.
Pia. Hátradőlt a sarkára meglepettségében, arcára kiült az öröm.
– Hali!
Meglepettség és öröm, igazán nagy ajándék a számára.
– Seggrészeg vagy – mosolygott rá.
Tricks is lassan felfedezte Dragost meg a háta mögött a két griffet.
Felsikoltott, ráfeküdt a szalvétára. – Senki nem láthatja ezt!
Rune megkerülte Dragost, kíváncsian oldalra billentette a fejét.
– Miért, mi az, államtitkok?
– Igen az. – Tricks elkezdte összehajtogatni a szalvétát. Rune
megragadta az egyik sarkát, meghúzta. Erre Tricks rávetődött. –
NEEE!
Dragos ügyet se vetett rájuk. Leguggolt Pia elé, gyengéden a füle
mögé tűrt egy kósza tincset. Sápadt bőre kipirult, csillogó szemével
nem igazán tudott fókuszálni.
– Reggel kutyául leszel.
– Csak úgy gondoltuk… – kezdte, ám elhallgatott a mondat
felénél. Lenyűgözve meredt Dragosra. – Te vagy a legjóképűbb férfi,
akit valaha láttam. Józanul is megmondanám. – Ezután lazán
rávigyorgott, megrázta a fejét. Lófarka még jobban kibomlott. –
Nem, nem mondanám. Túlságosan is zavarba hozna.
Dragos korábbi haragja és frusztrációja a múltba veszett, mintha
soha nem is lett volna, az alkímiai változást részeg kis csábítója
váltotta ki. Felnevetett, megragadta a lányt a könyökénél fogva, aztán
óvatosan talpra segítette.
– Mennyire vagy részeg, mi mást árulnál még el nekem?
253 THEA HARRISON

Pia előrehajolt, kicsit megingott, majd bizalmasan odasúgta.

– Te vagy a legszexisebb férfi is, akit valaha láttam. Tudod, a
hosszú, pikkelyes, hüllőszerű farkad tényleg nagyobb, mint bárki
másé. Nem mintha olyan sok férfival lettem volna együtt. Vagy
összehasonlítgatni akarnék vagy ilyesmi. – Csuklott egyet,
aggodalmasan nézte a hahotázó Dragost. – Most ugrottam le egy
párbeszédbeli szikláról, ugye?
– Igen – felelte. Átkarolta, elvezette őt Rune, Graydon és Tricks
mellett, akik a szalvétáért marakodtak. – Semmi gond, kedvesem. Itt
vagyok, hogy elkapjalak. Szóval, pontosan hány férfival is voltál?
Pia feltartotta két ujját, egyik szemével hunyorogva nézett rájuk.
– Az egyikük már nem számít, mert halott. – Mindkét ujjával
arcon bökte magát. – Nem érzem az arcomat. Milyen napod volt?
– Jó – felelte Dragos. Elkapta a lány kezét, lehajtotta az egyik
ujját, a fennmaradó mutatóujjára pedig csókot lehelt, miközben
kivezette az étteremből. – Jó volt.

P ia a következő reggel melegítőt és az új cipőjét vette fel. Haját a

tarkójánál szoros lófarokba kötötte.
Csak homályosan emlékezett az előző éjszakára. Rémlett neki a
beszélgetés, a flörtölés, hogy kiválóan érezte magát, gyönyörűnek és
szellemesnek, miközben Dragos ugratta, sötét arca nevetett.
Emlékezett, mikor ágyba zuhant sikoltozva és rugdalózva, mert
könyörtelenül csiklandozta. Arra is, mikor elaludt a karjában, Dragos
a hajába tekerte az öklét.
Egyedül feküdt az ágyban, mikor a másnaposság végül késő
reggel magához térítette. Egy nyögéssel elfordult az ablaktól, a
párnán egy kis üvegcsét talált. Érezte benne a mágiát. A nyakára egy
cetlit kötöttek Igyál meg felirattal.
 DRAGON BOUND 254

Az ital mentette meg az életét. Remélte, valaki elég kedves volt,

szerzett Tricks számára is. Még az ital segítsége ellenére is időbe telt,
hogy képes legyen enni valamit. Egy könnyed ebéd után, amit persze
elővigyázatosan fogyasztott el, Rune és Graydon társaságában végre
eljutnak az edzőterembe, ahogyan eredetileg is tervezték.
Kitárta az ajtót. A két griff azonnal elhallgatott a folyosón.
Arckifejezések túlzottan semleges.
– Mondtam vagy tettem valamit tegnap, ami miatt bocsánatot
kellene kérnem? – ráncolta a homlokát.
– Nem te, cukorfalat – felelte Graydon. – Ám a toronyban sokan
mások igen. Rune azt mondta, szerinte átnevezhetnénk a helyet
Melrose-nak. Szerintem a Peyton Place-nek sokkal klasszikusabb a
hangzása, mit gondolsz?
– Ó, nem! – nyögte Pia. – Megszereztétek Trickstől a szalvétát.
– Csak az után, hogy a kis vadmacska megharapott – vigyorgott
Rune.
A lépcsőn mentek. Talán úgy húsz ember lehetett az
edzőteremben. Néhányan az eszközökkel dolgoztak, mások hatalmas
területeken párbajoztak. Az egyiknek kopott, keményfa padlója volt,
a másikat matracokkal borították.
Rune szabaddá tette a matracos területet, közben Graydon az
öltözőbe ment átöltözni. Ezután Rune is bement. Visszatértekor
Graydont és a lányt is középre hívta. Mindkét férfi szűk trikót és
fekete pamutnadrágot viselt. Sokkal nagyobbnak tűnek úgy, hogy Pia
köztük állt, kétszázhuszonkét kiló tömör alakváltó izom gyűrűjében.
Akiket Rune elküldött most a terület peremén időztek, figyeltek.
Pia mély lélegzetet vett, igyekezett ügyet sem vetni bukfencező
gyomrára, nagyon is tudatában volt a kíváncsi, nem túl barátságos
pillantásoknak. A sarkán egyensúlyozott, megrázta a karját, a lábát,
megtornáztatta a nyakát.
– Oké, átveszünk néhány alap önvédelmi technikát – szólalt meg
Rune. – Pia, a fő, hogy mi vagyunk a testőrök, mi értünk ehhez a
255 THEA HARRISON

legjobban. Azt kell tenned, amit mondunk, amikor mondjuk. Ha azt

mondom, bukj le, akkor átkozottul jobban teszed, ha lebuksz. Ha
Gray arra utasít, hasalj a földre, akkor leszorítod az arcod. Egy
támadás váratlanul fog történni, vagyis habozás és vita nélkül
követned kell az utasításokat, ez a legfontosabb.
– Más szóval – folytatta Graydon –, ha azt mondom bukj le, akkor
ne nézz fel, ne pillantgass körbe azt kérdezgetve, hogy mi van. Talán
az ösztöneid ezt súgják, de így csak nagy valószínűséggel fejbe
löveted magad.
– Aha – nézett egyikükről a másikra. – Semmi „mi van”.
– Gray, állj Pia háta mögé – mondta Rune. – Te leszel a támadója.
Pia, Gray megragad majd hátulról, mintha el akarna rángatni.
Szeretném, ha arra koncentrálnál, hogyan ragad meg, hogyan
helyezkedik el a testetek. Azon dolgozunk, hogyan tudsz
kiszabadulni.
– Oké.
Graydon mögé lépett. Igen csendesen mozgott ahhoz képest,
mekkora férfi. A padlóra koncentrált maga előtt, továbbra és
mélyeket lélegezve felidézte a kiképzését.
Maradj feszes, de rugalmas, állj meg a helyeden, légy
együttműködő.
Kinyúlt érzékeivel a háta mögé és ott állt a férfi. Belé
kapaszkodott, jobban, mint valaha bárkibe. Hallotta, hogyan lélegzik,
érezte az izmai mozgását. Hallása, látása, érzékelése… sokkal
élesebb volt, mint azelőtt.
Graydon természetfeletti gyorsasággal vetette rá magát.
Csak könnyedén, akár a víz.
Oldalra húzódott, elhajolt, érezte, ahogyan a férfi keze végigsimít
a karján. Megpördült, egyik lábán egyensúlyozott, érezte, ahogyan a
férfi kinyújtja a karját, ekkor szerzett előnyt.
 DRAGON BOUND 256

Graydon a hátán landolt, olyan erővel, még a padló is

beleremegett. Csend ülte meg az edzőtermet, a gépel lelassítottak,
aztán megálltak. Mindkét griff rámeredt.
Graydon káromkodott, feje a matracra hanyatlott.
– Mi a fenét csináltál? Ez nem egy Turbo Dance mozdulat.
– A földbe döngölt, azt csinálta – röhögött Rune csípőre tett
kézzel.
– Bocsánat, valami rosszat tettem? – kérdezte Pia, kezdte egyre
nyugtalanabbul érezni magát a tekintetek kereszttüzében. – Nem
követtem az utasításokat, ugye? Hagynom kellett volna, hogy
megragadjon?
– Nem. Nem, azt hiszem, nagyon is jól csináltad – felelte Rune.
Odanyújtotta a karját Graydonnak, aztán talpra segítette a másik
grifft.
– Oké. Nem adtam bele apait-anyait – meredt rá dühösen
Graydon. – Az én hibám. Azt mondtad, vettél órákat, hallgatnunk
kellett volna rád. De megismételjük, cukorfalat, ezúttal nem lepsz
meg.
– Jól van – bólintott Pia.
Elfoglalták a korábbi helyüket, Pia megint a sarkán
egyensúlyozott, fejét oldalra billentve tanulmányozta a padlót.
Lenyűgözték őt felfokozott érzékszervei, ezért mind Rune-re, mind
Graydonra fókuszált. Erejüket és fizikai energiájukat nem volt nehéz
megragadni.
Graydon támadásba lendült, halálos testét számtalan évszázadnyi
csata formálta. Elsuhant előle. Ezúttal Graydon vele mozdult, egyik
karjával meg akarta ragadni a derekát.
De Pia már ott sem volt. A férfi szándékával ellentétesen mozgott,
érezte, mennyi energiát fektet a karjába, hogyan veti előre a testét,
ekkor szerezte meg az előnyt. Mennydörögve landolt a matracon.
– Picsába! – ütötte Graydon öklével a matracot.
Rune csak hangosabb nevetésben tört ki.
257 THEA HARRISON

Graydon talpra szökkent. Meglepően erős, rugalmas és gyors

mozdulat egy ekkora férfitől, Pia hátralépett egyet.
– Nevess csak, seggfej! – vicsorgott a férfi Rune-re. – Most te
jössz.
– Ne legyél már olyan érzékeny – felelte Rune. Pia mögé lépett, a
ragadozó éberen figyelt, gonoszul mosolygott. – Készen állsz?
Piában tombolt az adrenalin, gyorsan rántott egyet a vállán.
– Adj bele mindent, menőkém.
Rune ügyesen, sebesen elrugaszkodott, Pia érezte, hogy valóban
mindent belead, nem fogja vissza magát. Kecsesen hátradőlt, mikor
felé nyúlt, a mozdulatra fordított erő vált előnyére. A matracra esett,
lábával és egyik kezével átvetette a férfit a feje fölött. Egy kurta
pillanatig Rune szelte a levegőt. Aztán a matracba csapódott, a lány
pedig befejezte a mozdulatsort, és talpra szökkent.
Rune köhögött, arcára fagyott a döbbent kifejezés. Valaki fütyült,
kiáltoztak. Pia figyelmét elterelte a hangzavar. A közönségük tapsolt.
– Mint a balett! – üvöltötte Graydon. Rácsapott a lány vállára,
mire az oldalra tántorodott. Felnyögött, kissé megbotlott, mire
Graydon megragadta. – Ó, fenébe, cukorfalat, sajnálom. Nem
akartam. Nagyon fájt?
Olyan aggodalmas pillantást vetett rá, Piának nem volt szíve
panaszkodni. Megdörzsölte a sajgó pontot, Graydon pedig félretolta
a kezét, megtekergette a karját, óvatosan megnyomogatta a
vállizmait.
– Jól vagyok – mondta Pia. – Minden rendben.
Rune talpra állt.
– Hozd ide Bayne-t és Cont – utasította az egyik nézőt, aki
elrohant. Résnyire szűkült szemmel a lányhoz lépett. – Mi mást
tanultál még?
– Wing Chunt, dzsiu-dzsicut, fegyveres küzdelmet – felelte. –
Alap dolgokat, mondjuk kardokkal és késekkel. Meg tudok tölteni és
 DRAGON BOUND 258

elsütni egy fegyvert, még egy nyílpuskát is. Az íjjal nem bánok olyan
jól.
A férfi úgy meredt rá, mintha egy megoldásra váró Rubik kocka
volna.
– Dragos azt mondta, nem vagy harcos.
– Nem is. – Graydon nem hagyta elhessegetni magát. Végül Pia
feladta, hagyta, hogy megmasszírozza a vállát. – Nem úgy, mint ti.
Ha tehetem, nem választom a harcot, nincsenek bennem gyilkos
ösztönök, nem is szeretem a fegyvereket.
– De tudnál ölni, ha rákényszerülnél?
– Ha nem lenne más választásom – vágta rá habozás nélkül. –
Szerintem, a túlélés miatt képes lennék. Ezt leszámítva az edzéseim
célja az volt, hogy el tudjak illanni.
– Kiváló. Azzal tudunk kezdeni valamit. Melyiket szereted az
edzések közül a legjobban?
– A Wing Chunt – gondolkodott el Pia egy kis időre. – Szeretem,
hogy hatékonyságra, praktikusságra és a mozgásokra épít, arra, hogy
érezd meg az ellenfeled energiáját. Elegáns. Volt egy tanárom, aki
szerint a legjobb harcos olyan, akár a haiku, tömör és egyszerű, a
küzdelem is rövid. A Wing Chunban kicsit megtalálható ez a
filozófia.
– Szerinted, mi az erősséged? – bólintott a férfi.
– A fürgeség. Legyünk őszinték, ha valóban ölni akarnátok és a
kezeitek közé kaparintanátok, már nem élnék.
– Helyes. A gyengeséged?
Pia lehajtotta a fejét, megdörzsölte a tarkóját.
– A parancsok követése – vallotta meg. – Még sosem csináltam
ilyent azelőtt. Igyekszem a tőlem telhető legjobbat tenni, de ha
egyikőtök azt üvölti, bukjak le, a végén még az az idióta leszek, aki
felnéz és azt kérdi, Mi van?.
– Nos, ez talán nem számítana, ha annyira lassú lennél, hogy
legyűrjünk – jegyezte meg Graydon. – Azért kell azt kiáltanunk,
259 THEA HARRISON

hogy bukj le, mert talán megdöbbensz és kiugrasz alólunk, mikor

megpróbálunk rád vetődni, bár csak a javadat akarjuk.
Erre Pia összerezzent.
A másik két griff, Bayne és Constantine is csatlakozott hozzájuk
beszélgetés közben, végül Piát körbevették a hatalmas, tömör
izomfalak, az őt fürkésző pillantások.
– Ezt látnotok kell, fiúk. Pia, készen állsz még egy kis mozgásra?
– Hogy érted készen állok-e? – horkantotta hátravetett fejjel. –
Még meg sem izzadtam, menőkém.
– Igazán harcias szavak, cukorfalat – vigyorgott rá Graydon.
Megropogtatta az öklét.
Bayne és Constantine is megpróbálták legyűrni. Mindegyik griff a
matracon landolt. Sokkal jobb esélyeik voltak, mikor párokban
próbálkoztak. Pia beleizzadt a pólójába. Nem csak rendíthetetlen
harcosok, akik évszázados tapasztalattal rendelkeznek, motiváltak és
gyorsan tanulnak. Nemsokára kénytelen volt nagyobb erőfeszítéseket
tenni.
Felpörgött, tudta, hogy többet kell tanulnia tőlük, mint amennyit
ők tanulnak tőle. A négy alakváltóra koncentrált, akik eltökélten
próbálták legyőzni. Miközben nevetgéltek és viccelődtek tudta, amin
most dolgoznak nem puszta edzés, vagy óra, nagyon is élet-halál
kérdés lehet.

***

D ragos egy igazán rabul ejtő éjszakát töltött Piával. Reggel a

karjában tartotta lágy, alvó alakját, figyelte a napfelkeltét és egy
egészen új, különös tapasztalást fedezett fel: az abszolút elégedettség
érzését, a csendet betöltő békét, a tudatot, hogy minden rendben van
a világában.
Mind a múlté. Azóta igen rosszra fordult a kedve.
 DRAGON BOUND 260

A kobold erődítményt elhagyatottan találták. Senkit nem

kérdezhettek ki. A bűvös bilincsek nyomtalanul eltűntek. Urien
média botrányát pedig előre felvették. Mire odaértek az interjú
helyszínére, már régen tovább állt, senki nem tudta megmondani, hol
van a gazember. Azok, akik Pia ex-pasijának és uzsorásának nyomát
követték, falba ütköztek. Az Illinois állambeli részvényeik értéke
tovább zuhant.
Valamint azt is figyelembe kellett vennie, ha a fey király képes
volt olyan varázslatot életre hívni, amellyel megtalálhatta a
kincseskamráját, akkor kompromittálva lett a hely. Nem számít, hogy
csak egyszer lehetett használni a bűbájt, sem az, hogy csak Pia
ismerte a kincseskamra jelenlegi helyét. Urien bármikor készíthet
újabb amulettet, nem igaz? Talán jelenleg Pia az egyetlen, aki képes
átverekedni magát Dragos zárjain és csapdáin, de ha egyszer valamit
áttörtek, akkor csak idő kérdése, hogy valaki megismételje ugyanazt.
Azt sem tudhatják, egy ilyen erejű kereső amulett mi mással
működne még. Fontolóra vette, hogy figyelmeztesse Ősi társait a
történtekre, de ezzel a saját gyengeségét kellene elismernie. Ilyen
messzire még nem kívánt menni.
Ennek tetejében, a kínai vizes kínzás abban a pillanatban
megkezdődött, hogy belépett az irodájába.
New York polgármestere beszélni akart vele. Senki mással nem
állt szóba. Választói egyezségre kívántak jutni a zajcsökkentést
illetően, hogy a múlt hét soha ne ismétlődhessen meg. Csöpp.
Illinois kormányfője hívta, személyesen kívánt beszélni vele az
RYVN társulás üldözése miatt. Csöpp.
Az Ősi tanács magához hívatta a tünde udvarban történt
„agresszív viselkedés” miatt, valamint egy Másvilágbeli tömeges
tündemészárlás vádja miatt. Nyilván nem foglalkoztak a ténnyel,
hogy soha senkinek az idézésére nem felelt. Csöpp.
Egy személyi küldönc érkezett a tünde úrtól, írásos meghívót
hozott, melyben Piát meghívják a nyári napéjegyenlőség ünnepére.
Csak Piát. Senki mást. Őt meg végképp. A lord örömmel semmissé
261 THEA HARRISON

tenné az alakváltókkal való üzletelés embargóját, amint a lány

elfogadja a meghívást. Írásba. Csöpp, kibaszott csöpp.
Aztán még végtelen üzleti döntést kellett meghoznia.
Adminisztratív asszisztense és a vezetőség kiváló. Minden, ami az
irodájába bejut, az ő figyelmét igényli. Általában szívesen birkózott
meg a Cuelebre Enterprises nemzetközi ügyeivel. Mintha egyszerre
több sakkjátszmát vinne. Ma azonban mintha túl szűk ruhát viselne
érzékennyé vált bőrén. Le akarta szaggatni magáról, körmeit a falba
mélyeszteni.
Fel-alá járkált. Képtelen volt nem Piára gondolni. Mindig előtérbe
került, bármi másra is próbált gondolni. Nem akart ezzel a sok szarral
foglalkozni. Az üzlet unalmas. Kit érdekel, ha az Illinois állambeli
részvényeik egy ideig padlón vannak? Nem mintha szüksége volna a
pénzre. Mindenki, aki a figyelmére vágyott olyan volt, mint a bokáját
csócsáló csivava. Csak púp volt a hátán a gondolat, hogy újabb titkos
helyre költöztesse a kincseit.
És miért nem tudja valaki a FedEx-szel elküldeni neki Urien fejét?
Az ablakpárkányra tette a kezét, lenézett a városra. Mikor tegnap
este megkérdezte, érdekelné-e Piát Tricks PR munkája, az óvatosság
kilopta a fényt a szeméből.
Azt felelte, Még gondolkodnom kell rajta. Megint. Akár tegnap,
mikor azt mondta, Szerintem sok mindenen kellene gondolkodnom.
Mi a fenén kell annyit törnie a fejét?
Lenyűgöző, éjfélszínű szemében vágy csillogott. Megesküdött
volna rá, hogy valós vonzalommal ölelte. Nagylelkű, odaadó,
fizikailag nem fogta vissza magát. Már a puszta gondolattól megőrül,
milyen szűk, milyen csodálatos, mikor elélvez. Megkeményedett,
felidézte, milyen hangokat adott ki szeretkezés közben.
Lenyűgözte, milyen könnyű beszélni vele, mennyire akart
beszélgetni vele, még a vitáik is kitűnő szórakozást nyújtottak neki.
Alig pár órával ezelőtt látta, a fenébe is, de alig várta, hogy újra
megküzdjenek egymással, beszélhessen vele, hallja, micsoda
ostobaságot mond legközelebb, ölelje, nevessenek, leszorítsa, belé
 DRAGON BOUND 262

merüljön, míg már semmije nem marad benne, sem a lányban, csak
az ő neve.
Az övé. Miért nem ismeri el?
Akárhányszor erre terelődött a téma, akárhányszor azt hitte, most
végre megszorongatta érezte az álom okozta kábulatot, füstté vált és
eltűnt az ujjai közül.
Azok a védelmi igézetek a fejében. Oda tűnik el. Visszahúzódik
az elegáns citadellába. Addig nem érheti el, míg át nem töri az
akadályt, meg nem töri az elméjét.
A homlokát ráncolta. Valahogy kitalálja, hogyan juthatna át a
citadellába. Meg fogja szerezni. Az ég legyen vele, ha élete nagy
része rá is megy, akkor is megszerzi teljesen.
Minden más elfogadhatatlan.
Eltökélte, hogy lerázza magáról ezt az egészet, valami hasznosra
fordítja a tekintetét, kinyitotta az ajtót és kimasírozott, hátha Krisnek
van valami új híre a számára.
Senki nem volt az irodában. Ekkor tűnt csak fel neki a zsivaj.
Felgyorsította a lépteit, végigment a folyosón. Befordult a sarkon.
Az emberek összegyűltek az edzőterem előtt. Befelé bámultak az
ablakon. Ahogy közeledett, egyre hangosabbá vált a kiabálás, az
emberek odabenn szurkoltak és tapsoltak.
Félresöpörte az embereket, belépett az edzőterembe és
megpillantotta Graydont meg Bayne-t az egyik matrac szélén. A
griffek összefont karral álltak. Nevetne néztek valamit a földön.
Ahogyan Dragos közeledett, Graydon megpillantotta őt a nézők
feje fölött, elvigyorodott.
– Hé, főnök! Kösz az új játékot.
– Miről beszélsz? – kérdezte Dragos.
– Azt játsszuk, ki tudja legyűrni a növényevő állatot – magyarázta
Graydon. – Egyikünk se tudja micsoda, de a fenébe, nagyon gyors.
Eddig a griffeknek két pontja van tíz ellenében. Ha beindul,
lefogadom hozzá se tudunk érni.
263 THEA HARRISON

Elérte a matrac szélét, lenézett.

Constatine előre görnyedt, karját kinyújtotta, az előtte zajló
küzdelemre koncentrált.
– Kapd el… kapd… el!
Rune és Pia birkózott a matracon. Rune erős testével próbálta
leszorítani a lányt. Pia sokkal kisebb alakja kicsavarodott, ide-oda
fészkelődött alatta, arca ádáz, kipirult. Mindketten ziháltak,
megizzadtak. Sápadt, karcsú izmai megfeszültek, ahogy kikerülte a
férfit. A griff káromkodott, vele mozdult, a pozíció nagyon
emlékeztette Dragost arra, ahogyan reggel magáévá tette Piát
hátulról.
A sárkány kitört.
 DRAGON BOUND 264

TIZENÖT

A támadás váratlan volt, ahogy Rune jósolta. Az egyik pillanatban

még épp Rune mozdulatát akarta kivédeni, agya zakatolva
elemezte a szándékát. Leszorította a matracra. Nem jó. Azt jelentette,
valószínűleg elkapja. Gyorsan ki kell kerülnie alóla, vagy Rune és
Constantine ellenében veszít.
Ekkor eltűnt róla a súly.
Elveszítette az egyensúlyát, a hátára esett. Zihálva igyekezett
levegőhöz jutni, próbálta megérteni, mi történt.
Constantine a falnál hevert. Vért köpött, átgördült, egyik térdét
maga alá húzta.
Bayne az ajtó felé lökdöste az embereket.
– Kifelé! Mindenki kifelé!
Graydon letérdelt, ülő helyzetbe segítette Piát. Szörnyen sápadt
volt.
– Jól vagy, cukorfalat?
– Mi történt? – kérdezte.
De a férfi nem figyelt rá. Követte a tekintetét.
Dragos a falhoz szögezte Rune-t, egyik kezével a torkát szorította.
A férfi meg sem moccant Dragos előtt, karjait ellazította, tenyerét
széttárta. Éber pillantását Dragosra szegezte, tekintete elsötétült.
265 THEA HARRISON

Constantine négykézlábra emelkedett.

– Megöli – köhögte.
Pia ekkor talpra állt, kikerülte Graydont, aki meg akarta állítani, és
előre ugrott.
Semmi racionális nem maradt Dragosban, a sárkány nézett rájuk.
Részben átalakult. Teste körvonala és az arca óriási volt, nem
normális. Karmok mélyedtek Rune nyakában. Vér folyt ki a
sebekből.
Pia nem állt meg, nem gondolkodott. Óvatosan megközelítette a
férfit, aztán megérintette a vállát, hogy tudassa vele a jelenlétét.
Végigsimított a karján, átbújt alatta, a két férfi közé helyezkedett.
Tenyerét az idegen, halálod arcra szorította, cirógatta.
Dragos ereje akár a tűzvész. Valami számára is újat próbált ki,
saját hűvösebb, nyugodtabb energiáját felé küldte.
– Hé – szólalt meg lágy, csitító hangon. Mély, lassú lélegzeteket
vett. – Dragos, szeretném, ha most rám néznél, kérlek. Tegnap
elfelejtetem mesélni neked a napom korábbi részéről. Elküldtem a
személyi beszerzőm, hogy etesse meg New York-ot. Az államot,
tudod, nem a várost. Szóval nemsokára igen nagy számlát kapsz
majd. Sajnálom, csakhogy, azt hiszem, mégsem.
A sárkány pislogott. Lenézett rá. Még sosem látott ennél
lenyűgözőbbet.
Felmosolygott rá, simogatta tintafekete haját, folytatta a lágy
csevegést.
– Most, hogy belegondolok, sok-sok számlát fogsz kapni. El sem
tudom képzelni, hogy Stanford egyetlen beszerzőtől képes lenne
ennyi kaját megrendelni. Stanford a beszerzőm. Egy alakváltó
menyét. Az új köntösöm pedig gyönyörű. Fekete szatén, nagyon
puha és elegáns. Ma reggel rajtam volt, rád gondoltam, mikor
zuhanyoztam. – Egyik kezét a merev izmokra tette, a mellkasához
hajolt. – Most már lejöhetnél a peremről. Engedd el a barátod.
Kedveled. Hamarosan eszedbe jut majd, és akkor nagyon fog
 DRAGON BOUND 266

bántani, hogy ártottál neki. Ráadásul, szeretném, ha megcsókolnál,

így megköszönhetném neked a köntöst – meg azt a kis helyet, amit
reggel nekem hagytál a párnán. Nagyon kedves volt tőled mindkettő.
A sárkány szeme résnyire szűkült. Erejével láthatatlan, meleg
burkot vont a lány köré.
– Még mindig nem vagyok normális – súgta a férfinak. Érzékiség
villant az aranyszínű ragadozó szemekben. Ujja hegyét a szájába
dugta, egyik combjával a férfi lábának dörgölőzött. – Gyerünk,
nagyfiú, tudod, hogy te is akarod.
Dragos egyik karjával átkarolta a derekát, hosszú, véres karmát az
álla alá csúsztatta, hogy nagy gonddal felemelje a fejét. Pia
lábujjhegyre állt, behunyta a szemét, arcát teljes bizalommal felé
nyújtotta. Dragos kemény szája az övére simult.
Érezte a gyors mozdulatot, mikor Graydon elhúzta tőlük Rune-t.
A griff öklendezett, köhögött. Aztán az egész világ megszűnt létezni,
mikor Dragos elmélyítette a csókot. Pia átkarolta a nyakát, érezte,
hogy a teste átalakul, vissza a megszokott kontúrokhoz.
Dragos végigcsókolta az állát, a kulcscsontját, aztán a nyakába
temette az arcát.
Pia oldalra pillantott. A józan griffek körbe helyezkedtek el.
Bayne Constantine mellett támaszkodott a falnak, aki egy üveg
vízzel ült a földön. Rune távolabb volt, közel a súlyzókhoz, egy
törölközővel itatgatta a nyakáról a vért. A szúrások máris kezdtek
begyógyulni.
Graydon alig három lépésre állt tőlük, kezét összefonta a mellkasa
előtt, nyugtalanul figyelte a lányt. Oké, ez talán egy kicsit túl közeli
neki, mikor így belemerült Dragos csókjába. Elhessegette a férfit.
Graydon azonban csak megrázta a fejét.
– Mi a fene? – tátogta.
– Nem tudom – tátogta vissza Pia a szemét forgatva. Megint
elhessegette.
A griff olyan makacs, mint egy öszvér. Megköszörülte a torkát.
267 THEA HARRISON

– Főnök, tudnod kell, sosem bántottuk volna. Csak önvédelmi

fogásokat gyakoroltunk. Olyan piszkosul jónak bizonyult, kezdtünk
nagyon jól szórakozni, ennyi.
Dragos felemelte a fejét. Megragadta Pia tarkóját, közelebb húzta
magához, ezalatt úgy helyezkedett, hogy teste a lány és a griffek
közé kerüljön.
Ekkor esett le. Nem védelmezni akart. Azért ölte meg majdnem a
jobbkezét, mert féltékeny.
Pia a mellkasára tette a kezét, ellökte magától. Dragos hagyta. Pia
dühös pillantást vetett rá, de mikor meglátta a vonásaira kiülő
gyötrelmet, haragja el is párolgott. Talán nem érti, mi folyik itt.
Talán soha nem is fogja.
– Tehetek még valamit? – kedvetlenedett el.
– Beszélnem kell az embereimmel – felelte Dragos.
Pia lehajtotta a fejét, bólintott. Körbenézett az üres edzőteremben.
– Oké. Én meg szeretnék lezuhanyozni.
– Felmegyünk – engedte el őt Dragos.
Míg az embereihez beszélt, Pia az ajtó felé indult.
Egy magas, erős nő állt a folyosón, őket figyelte. Bőrruhájában,
felfegyverkezve különös szépség volt karcsú izmokkal, kusza, fekete
hajjal és viharszürke szemmel. Egy pillanatba is beletelt, míg Pia
felismerte. Az egyik őrszem a tetőről. Aryal, a hárpia.
A nő elfordult tőle, de előtte még Pia láthatta a könyörtelen
pillantást, rideg, fehér arcán az elítélést.

P ia, Dragos és a négy griff felmentek a penthouse-ba. Pia felkapta

az ágyról a Saks dobozt, aztán szó nélkül eltűnt a fürdőben.
Néhány pillanattal később hallották, hogy megnyitja a zuhanyt.
 DRAGON BOUND 268

A griffek megrohamozták a bárt egy-egy Heinekenért. Dragos

kitárta a francia ajtókat. Az ajtóban állt, ahogy az éles szél betört a
szobába. A friss levegő élénkítően, nyugtatólag hatott rá.
Rune csatlakozott hozzá, közömbösen és nyugodtan állt, kezét a
csípőjére tette, mindketten a várost figyelték.
– Tartozom egy bocsánatkéréssel – mondta halkan a Jobbkezének.
A griff az arcát kutatta.
– Semmi gond, uram. El tudom képzelni, hogyan festhettek a
dolgok. Már figyelmeztettél, hogy legyünk vele óvatosabbak.
– Nem – mondta Dragos. – Nincs jól. Egyértelmű, hogy nem
vagyok ura önmagamnak. Nagyon is tudatában vagyok, nem
viselkedem vagy gondolkodom normálisan, racionálisan.
Rune metsző pillantást vetett rá, talán már-már kellemetlenül.
– Dragos – kezdte. – Tudod, már láttunk így viselkedni azelőtt
alakváltót. Csak téged nem láttunk még soha így viselkedni.
– Hogy érted? – billentette oldalra a fejét Dragos.
– Gyerünk, gondold csak végig – folytatta a griff, mosoly ült ki
napbarnított arcára. – Mikor láttad, hogy az alakváltók túl
féltékenyen, birtoklón, megszállottan viselkednek? Mikor vált túl
erőszakossá a viselkedésük? Túl irracionálissá?
– Mindig is rossz volt a temperamentumom – húzta el Dragos a
száját.
– Nos, igen, tudsz igen zsémbes gazfickó lenni, különösen, ha
valami nem a te kedved szerint történik. De tudod, okkal veszíted el
a fejed. Ennek is van oka.
Dragos gondolatai egymást kergették. Eltöprengett mindazon a
drámán, amikor egy alakváltó szenvedélye hevében van.
– Azt hiszed, hogy ez a párzás.
Jobbkeze csak vállat vont.
– Felmerült bennem a lehetősége. Sok minden történik. Nagy
stressznek voltál kitéve. Ritkán kerültél igazi veszélybe, halál
közelbe.
269 THEA HARRISON

Dragos mély levegőt vett, bólintott.

Párzás. Hmmm.
Természeténél fogva magányos lény. Talán kapcsolatba lép
másokkal, de legbelül mindig is egyedül volt. Azzal ellensúlyozta a
modern élet állandó szocializálódásának kényszerét, hogy
rendszeres, hosszú repüléseket tett, ahol csak ő volt, a szél és a
napfény.
Ez a határosság zavarta meg. Ahelyett, hogy ma megkönnyebbült
volna Pia jelenlétének hiányától, mikor ma reggel az ágyban magára
hagyta, csak veszteségként élte meg azt.
A lány… hiányzott neki.
– Azt hiszem, sok mindenen kell gondolkodnom – mondta. Ekkor
esett le neki a mondat iróniája, mennyire bosszantotta, hogy ez Pia
kedvenc mondata. Megdörgölte az állát, fel-alá járkált a hatalmas
szobában. – Csak… Egyikőtök se érjen most hozzá. Amíg meg nem
fejtem ezt az egészet, addig ne.
Rune csatlakozott a többiekhez a kandalló körül elhelyezett
kanapén, elfogadta az üveget, amit Banye nyújtott felé.
– Megértettem. Hacsak, az élete nem múlik rajta.
Dragos egy pillanatig a különös érzéseket fürkészte magában,
aztán egyetértően bólintott.
– Még mindig nem találjuk Urient – váltott témát. – A koboldok,
akik túlélték szétszéledtek. A polgármester siránkozik, Illinois
kormányzója nem száll le rólam, az elfek manipulálnak, és… –
Elhallgatott, megrázta a fejét. – Nem azt mondta, hogy megeteti az
államot, ugye?
Graydon megdörzsölte az arcát, egyik kezét a szájára szorította.
– De bizony – felelte fojtott hangon.
Rune és a többiek már nem óvatoskodtak. Dragos arckifejezése
láttán hangos röhögésben törtek ki.
– Arra kérte a beszerzőt, hogy töltse fel az állam minden
ingyenkonyháját – magyarázta. – Hogy őszinte legyek, szerintem
 DRAGON BOUND 270

kissé kiakasztotta a kártya. Talán ő inkább az a süteményes-virágos

típus.
– De a köntös tetszett neki – tette hozzá Graydon látva a
homlokráncolását. – Azt mondta, nagyon szép.
– Mindegy – legyintett egyet. – Azt hiszem, itt mindenkinek
nyilvánvaló, hogy most nem lehetek túl sok ember közelében, vagy
tényleg kitépem valaki torkát.
– Meglehetősen nehéz úgy bocsánatot kérni, hogy ide jutottunk ki
– morogta Bayne.
Dragos komoran rájuk mosolygott. Amint egy körrel végzett,
rákezdett a másikra.
– Nem fog megismétlődni a mai nap. Elkezdünk eladni néhány
céget, egyszerűbbé tesszük az életet.
– Talán sokkal egyszerűbb lenne, ha néhány hétre felmennénk
Cartage-be inkább – javasolta óvatosan Constantine. Dragos
kétszázötven hektáros vidéki birtokára utalt New York felső részén.
– Tudod, pár délután felrepülhetnél az Adirondack fölé,
kitalálhatnád, mi legyen, hagyhatnád, hogy a dolgok leülepedjenek a
fejedben.
– Nem egy rossz ötlet – felelte Dragos. – De most
rákoncentráltam néhány dologra. Urien halála mellett csökkenteni
akarom az életem, megszabadulni néhány fehér zajtól. Miközben ezt
tesszük, szeretném, ha segítenétek néhány szőnyeg alá sepert
problémámra is kitalálni valami megoldást.

A zuhany menedékében Pia leült a kis padocskára, fejét a kezébe

temette. Félelem és adrenalin rohanta meg, addig sírt, míg a
torka már fájt, az orra eldugult, és már képtelen volt tovább sírni.
Az elmúlt néhány nap egyik végletből a másikba csapott át, úgy
érte, valamiféle fizikai korbácsolást kell elviselnie. Minden olyan
271 THEA HARRISON

különös, tele rejtett áramokkal és ügyekkel, intenzív örömmel, éles,

váratlan szúrással, nyugtalansággal és elszigeteltséggel. A valóság
egyfajta kaleidoszkóppá vált, ami újra meg újra összetört, csakhogy
ismét alakot öltsön.
Egy ideje valahányszor minden szarrá változott, Dragos volt a
középpont, a biztos pont. Különös, de elfogadta az őket körülvevő
veszélyt és bizonytalanságot. Itt Dragos mindenben benne vagy –
kiszámíthatatlan, ismeretlen.
Voltak olyan megvilágosodott pillanatai, mikor úgy érezte
kapcsolatuk olyan mélyre nyúl, képtelen felfogni. Úgy érezte sokkal
jobban érti őt, mint a férfi magát.
Aztán minden bizonyossága elillant, csak a levegőt markolta.
Amikor ez történt, darabokra hullott. Talán ő a kaleidoszkóp, eltörik,
újra alakot ölt. Talán ő is része minden kiszámíthatatlannak, minden
ismeretlennek.
Dragos több mint nagyszerű. Elakadt tőle a lélegzete, szíve
zakatolt, elvesztette a fejét, érzékei és humora kiélesedett. Érzékisége
örömtáncot járt.
A férfi azt akarta, bízzon benne, de hogyan is bízhatna valakiben,
akit nem ért meg?
Hogyan szerethetne valakit, aki beismerte, fogalma sincs miről
szól a szerelem, aki a sajátjának tekintette, és aki képes lenne végezni
legrégebbi, legmegbízhatóbb szövetségesével, barátjával?
Egy pillanat. Nem arra gondolt, amire, ugye?
Hát, nem igaz. Egy nagy adag Stockholm-szindrómában
szenvedett. Elismeri, összefutott a nyál a szájában, rá volt kattanva.
Nem mintha ezen a ponton tagadhatná. De nem fogja beismerni az sz
betűs szót.
Ó, egek!
Haza akar menni, de mégsem. A lakása már nem az övé. Lehet,
hogy már át is adták valakinek. Ha nem, tartott tőle, belépve arra a
 DRAGON BOUND 272

helyre egy nagyon zsúfolt, igen szűk helyet találna, mely épp úgy
idegen számára, mint minden más az életében.
Kinyílt a zuhany ajtaja. Meglepődött, hátrahúzódott, reflexszerűen
eltakarta a mellét, ahogyan Dragos teljesen felöltözve belépett.
Letérdelt elé, combja két oldalán megragadta az ülőkét. Arcának
vad vonásait, izmos testét pillanatok alatt eláztatta a zuhany,
aranyszínű szemét árnyékok ülték meg. Meghúzta átázott pólójának
gallérját.
– Mit művelsz? – sóhajtotta.
– Már megint sírtál – felelte. – Miért?
– Nehéz nap, azt hiszem – kuncogta Pia halk, mély hangon.
– Ne terelj – makacskodott a férfi. – Áruld el, miért?
– Mi van, ha nem akarom? – csattant fel Pia.
– Nehéz kérdés – hangzott a felelet. Megfogta a vállát, magához
húzta. – El kell mondanod, hogy aztán később ne ismételjem meg,
amit tettem.
A fenébe vele. Hogyan lehetséges, hogy pontosan azt mondta,
amit hallania kellett?
– Ki mondta, hogy te vagy az ok? Már mondtam, minden kitört
rajtam. – A nyakába fúrta az arcát, megcirógatta, élvezte meleg,
nedves bőrét.
– Még mindig hárítasz. – Dragos egy üveg gyógynövényes illatú
tusfürdőért nyúlt, a tenyerébe nyomott egy keveset, aztán a nyakát, a
vállát kezdte masszírozni. – Jól szórakoztál a griffekkel. Én vagyok
hát az oka.
– Nem mindig szórakoztunk olyan jól – morogta. Elharapott egy
nyögést, olyan jó érzés volt, ahogyan Dragos ujjai fáradt izmait
masszírozzák. – Nem kevés bűverőm kellett hozzá az elmúlt
napokban.
Dragos halkan felkuncogott. Ujjaival végigsimított sápadt hátán.
– Elég ronda zúzódás van a válladon – jegyezte meg sötéten.
273 THEA HARRISON

– Ne is kezdj bele – dörzsölte meg a hátát Pia. – A kemény

munkám után egészen jól elvoltunk ma. Elárulom neked, nagyon is
jól szórakoztam, hogy feltörölhetem velük a padlót, míg meg nem
érkeztél, és tönkre nem tetted a bulit.
Dragos elhúzódott, felállt, levette átázott ruháit, majd az egyik
sarokba hajította. Pia a karcsú, erős izmokat nézte mezítelen testén,
szíve zakatolni kezdett. Most képtelen megbirkózni a reakciójával.
Elfordította a tekintetét.
Dragos leült a padra, felemelte. Pia próbált elhúzódni.
– Dragos, ne. Nem megy.
– Sss. Bízz bennem.
Dragos az ölébe ültette, úgy fordította, hogy szembe nézzen vele.
Ezután a falhoz dőlt, átkarolta, fejét a vállára fektette, és csak
tartotta. Pia is a vállára hajtotta a fejét, közben Dragos ringatni
kezdte.
– Vedd le – mondta a férfi.
– Olyan idegesítő vagy – sóhajtotta Pia, de lekapcsolta a tompító
igézetet.
– Tudom – csókolta meg Dragos a kulcscsontját.
Erekciója ott ágaskodott köztük, de nem közelített szexuálisan.
Pia szipogott, mikor melegség és nyugalom járta át a végtagjait.
– Én meg olyan balfék vagyok.
– Mondja ezt az az ifjú hölgy, aki Rune állítása szerint párnaként
hajigálta a négy legkeményebb harcosom – jegyezte meg Dragos.
Sampont nyomott Pia fejére, belemasszírozta a hajába. – Megint
megijesztettelek, nem igaz?
– Nem. Igen. Ó, nem is tudom! – Pia felegyenesedett, ránézett.
Víz csorgott le zord vonású arcán, megültek fekete szempilláján. –
Hogy tehetted vele? Ő a jobbkezed. Már vagy… jóval régebb óta
ismered, semmint én felfoghatnám. Ha ezt tetted vele, kivel mással
tennéd még meg?
 DRAGON BOUND 274

– Jelen pillanatban bárkivel, csak veled nem. – Dragos leültette az

öléből, felállt, beszappanozta magát. Megmosta a lágyékát, a nemi
szervét. Fürge gyakorlatiassággal tisztította meg a péniszét, de
Piának így is el kell fordulnia az ingerlő látványtól. Leöblítette a
haját, miközben Dragos lemosta magáról a szappant. Aztán elzárta a
zuhanyt.
Pia törölközőbe csavarta a haját, egy másikkal megtörölközött,
közben Dragos is megszárítkozott. Egyszerre volt bizarr és csábító,
milyen családias a pillanat. Nem akarta megadni magát a valahova
tartozás érzésének. Felvette fekete Dolce & Gabbana köntösét, látta,
hogy Dragos szeme helyeslőn megvillan.
– Miért mindenkit, de engem nem? – kérdezte végül. – Miért csak
én vagyok biztonságban?
Miért nem bízhatok benned? Ezt akarta kérdezni. De eltűnt a
gyötrelem a férfi arcáról, nem akarta a helyére kúszó nyugalmat
megzavarni. Levette a törölközőt a hajáról, fésülni kezdte a nedves
tincseket.
Dragos a háta mögé állt, a törölközőt a dereka köré csavarta,
elvette tőle a hajkefét. Kisimította a haját, közben Pia őt figyelte a
tükörből. A csuklója körül lévő szőke fonat ugyanúgy
mézárnyalatúvá sötétedett.
– Nem sokat tudsz az alakváltók közti életről, igaz? – kérdezte
Dragos néhány pillanatnyi gondolkodás után.
Pia megrázta a fejét.
– Elfelejtettem, milyen elszigetelten éltél – csókolta meg Dragos a
tarkóját. – Minden kitisztul majd idővel. Ígérem. Csak higgy nekem,
mikor azt mondom, sosem foglak bántani, megvédelek mindenkitől
és mindentől.
Pia hitt neki. Illett ahhoz, ahogyan reagált rá, mikor igyekezett
megnyugtatni őt, mindahhoz, amit mondott neki, a tetteihez. A
dolgok helyreálltak.
275 THEA HARRISON

– Jól van – mondta. – De akkor hogyan biztosíthatnánk, hogy

senki mást sem bántasz? Olyan hűek hozzád, Dragos.
– Tudom. Jó férfiak. El kell nekem hinned, tudják, mi történt
korábban, talán jobban is értik nálam. Ma mindannyian kissé
óvatlanok voltunk. Nem fog megismétlődni.
– Lehetnél ennél is rejtélyesebb? – kérdezte. A bosszantás mindig
kiváltotta belőle a szarkazmust. – Alig volt értelmes a mondókád. Mi
nem fog megismétlődni?
– Éhes vagy? – mosolyodott el Dragos. – Vacsorázzunk meg.
Mostanra biztosan mindent előkészítettek az étkezőben.
Amikor szóba hozta az ételt, Pia ráébredt, mennyire korog a
gyomra. Hirtelen üresnek, erőtlennek érezte magát.
– Éhezem. Csak egy salátát ettem ebédre.
Dragos homlokráncolva lépett be a gardróbba.
– Többet kellene enned. Bizonyára sok saláta és répa kell, hogy a
normál súlyod megtartsd.
– Nagyon vicces vagy.
Dragos oldalra billentette a fejét.
– Nem állt szándékomban viccelni.
Pia követte, előhúzott egy ujjatlan, vörös felsőt egy hozzá illő
fehér, hatalmas vörös mikulásvirágokkal. Csipkebugyit vett, de sem
melltartóval, sem cipővel nem bajlódott. Dragos szeme elismerően
csillogott, mikor meglátta. Ő is egyszerűen öltözött, egy másik fehér
selyem Armani ingbe, ujját feltűrte, valamint fekete nadrágot húzott.
Az étkezőbe mentek. Pia gyomra korgott a sült hús, friss kenyér és
fokhagyma étvágygerjesztő illatától.
Étvágygerjesztő illat… sült hús…
Szédítő hányinger tört rá. Mi a fene? Hirtelen megállt, egyik
kezével megtámaszkodott a falon, a másikat a gyomrára szorította,
ahogy szájában összefutott a nyál.
Dragos megpördült, átkarolta a derekát.
– Mi a baj?
 DRAGON BOUND 276

Feltartotta az egyik kezét, a mély levegővételekre koncentrált. A

szédülés és a hányinger egy perccel később elmúlt.
– Jól vagyok – egyenesedett fel.
– Visszamész a hálóba – mondta Dragos szigorú arccal. –
Elküldetek az alakváltó orvosért.
– Nem, nem megyek, és nem fogsz – felelte. Kirántotta magát a
szorításából. Dragos viszont nem engedte. – Dragos, kérlek! Elég
volt. Jól vagyok. Nem ettem túl sok mindent korábban, és csak…
éhesebb vagyok, mint gondoltam. A jó illatok onnan jönnek, te meg
az ellenkező irányba akarsz menni? Ne legyél már ilyen gonosz.
Dragos beletörődött, de szemmel láthatóan vonakodva engedte
csak el. Pia felemelte a kezét, lerázta magáról. Dragos tovább
figyelte az étkező felé haladva.
A hatalmas, fényes mahagóniasztal egyik végére két terítéket
helyeztek az ablak közelében, mellettük számtalan letakart étel
pihent. Fehér gyertyákat gyújtottak, még egy hosszú kristályvázába
egy hatalmas, fehér rózsacsokrot is helyeztek. A város látképe volt a
háttér.
– Milyen gyönyörű – járta t Piát az öröm. – Imádom a rózsákat.
– Jó. Reméltem, hogy tetszik majd – mosolyodott el Dragos.
Kihúzta a lánynak a széket, utána ő is helyet foglalt.
Egy tál sült hús volt a Dragos könyöke melletti tányéron, valamint
sült krumpli és szósz. Pia undorodott és összezavarodott, inkább
elfordította a tekintetét. Az ő tányérja mellett egy tál
nyakkendőtészta, pirospaprika, brokkoli és fokhagyma szósz várt
vega sajttal, spenótsalátával, tetején mangó szeletekkel és pekán
dióval. Köztük egy kosár fehér és teljes kiőrlésű zsemle volt. Nem
messze tőle egy üveg Pinot Noir.
Gyomra megint nyugtalanul bukfencezett, de annyira éhes volt,
kényszeredetten evett egy falatot a tésztából. A hányinger úgy múlt
el, mintha sosem lett volna.
– Ez finom – mondta.
277 THEA HARRISON

– Ha édesszájú vagy, akkor szerintem hagynod kéne egy kis

helyet a desszertnek – felelte Dragos. – Sötét csokiba mártott eprek
várnak rád.
– Meghaltam, és ez a Mennyország – nyögte Pia.
Csend telepedett rájuk, miközben elfogyasztották az ételt. Pia
megint olyan bizarrul érezte magát így, ilyen családias, meghitt
vacsora elköltése mellett. Olyan erős éhség gyötörte, úgy evett,
mintha nem lenne holnap. Miután enyhítette, újra képes volt
gondolkodni.
Óvatosan a napjáról kérdezte Dragost, meglepődött és hízelgőnek
érezte, mikor a férfi őszintén beszámolt neki mindenről. Elmondta,
hogy Urien eltűnt, mesélt a vállalati konfliktusokról, a
polgármesterről, a tündékről. Az ajkába harapott, aggodalmasan
félbeszakította.
– Nem lesz rá sem gyors, sem könnyű megoldás, igaz?
Dragos félig lehunyt szemmel nézett rá, miközben ivott a borból.
– Nem úgy tűnik. Jó ötlet lenne, ha egy kis időt a vidéki házamban
töltenénk. Nem csak csendesebb, sokkal elszigeteltebb is, jobban
védhető.
Mi. Nekünk. A ruhái a férfi szekrényében. Az ágyában alszik.
Eszébe jutott az összetűzés a tisztáson a fey királlyal, hogyan fékezte
meg ösztöneit Dragos, az üldözés helyett inkább őt védelmezte.
– Dragos, mi folyik itt?
– Hogy érted?
Pia letette a villáját. Miközben a férfi őt nézte, gondolatok ezrei
suhantak át aranyló szemén. Végül egy pár perccel később a lány
megtörte a csendet.
– Szeretnék feltenni neked néhány kérdést, ha szabad.
Dragos letette a kést és a villát, könyökét megtámasztotta az
asztalon, kezét lazán összeszorította, mutatóujjait összeérintve a
szájához nyomta.
– Ki velük.
 DRAGON BOUND 278

Pia a vászonszalvéta szélét csipkedte.

– Magad erednél Urien nyomába, ha én nem lennék itt?
– Igen – felelte Dragos habozás nélkül.
Egy pillanatra Piának a lélegzete is elakadt, mindenféle burkolt
célzások akartak az eszébe férkőzni. Elhessegette őket, helyette a
következő kérdésre koncentrált.
– Mi lett a lakásommal?
– Feltételezem, úgy van, ahogyan hagytad – válaszolta. – Miért?
Szeretnél onnan valamit?
– Mi van, ha el akarok menni? – szorította össze a kezét Pia. – Mi
van, ha vissza akarok oda menni?
– Megígérted, hogy nem teszed – felelte nyugodt, könyörtelen
hangon Dragos.
Fair válasz. Visszatért a szalvéta csipkedéséhez.
– Mi van, ha saját szobát akarok?
Csend.
– Mi van, ha találkozni akarok a barátaimmal? Mi van, ha újra
folytatni akarom a munkám? – folytatta kényszeredetten.
Csend. Felnézett, és a sárkánnyal találta szemben magát. Dragos
nem mozdult, de kezét összeszorította. Ujjai megnyúltak, borotvaéles
karmok nyúltak ki belőlük.
Nem tudta, pontosan milyen érzéssel töltötte el a látvány. Túl
veszélyes lény, semmint sajnálhatná. Aggodalmat érzett. Átnyúlt az
asztal felett, kinyújtotta felé a kezét, és lágy hangon hozzátette.
– Csak kérdések, nagyfiú.
Dragos a lány asztalon pihenő kezét figyelte, Pia ujjai a levegőt
markolták. Egy rémisztő pillanatig azt hitte, el fogja utasítani a felé
nyújtott kezet. Aztán hosszú, karmos kezét gyengéden az övébe tette.
– Mit akarsz? – kérdezte kifejezéstelenül Dragos.
Valami fontos történt itt és most köztük. Nagyon gondosan
válogatta hát meg a szavait.
279 THEA HARRISON

– Nem vagyok benne biztos, csak szeretném tudni, számít-e a

kívánságom. Nem akarom, hogy harmadik személyben beszéljenek
rólam, miközben én is a szobában vagyok, ahogy azt sem, hogy a
beleegyezésem nélkül döntsenek az életemről. Meg akarom érteni,
mit csinálunk.
– Az mindkettőnknek segítene – felelte Dragos. Ráncok jelentek
meg a szája sarkánál.
– Körülbelül öt nappal ezelőtt – fürkészte őt Pia –, legalábbis
nekünk, életveszélyben voltam és előled menekültem. Most pedig a
ruháim a szekrényedben, lefekszünk egymással, aggódom, hogyan
illeszkedhetnék be ide. És mindezen túl még ott van Urien, a
koboldok és a tündék. Úgy érzem, a múltam semmissé vált.
Nincsenek itt barátaim. Tricks nem számít, mert nem marad. A jövőt
nem lehet megmondani, úgy érzem, a kettőnk közti dolognak se
alapja, se tartalma.
– Igazad van, a múltad már szertefoszlott – mondta Dragos. – Itt is
tudsz barátokat szerezni, ha akarsz. Ami a jövőt illeti, vagy miféle
alapunk, tartalmunk lehet, neked kell meghoznod néhány döntést.
Szerintem, legjobb lenne minél gyorsabban.
Ugyanazon a metsző hangon felelt, mint akkor, amikor arról
tájékoztatta, milyen veszélyeket rejt magában a koboldokkal való
tárgyalás. Nem bosszantotta a viselkedése, inkább mély csend
telepedett meg benne. Megszorította Dragos kezét, ujjai viszonozták
a gesztust.
– Oké, szóval, szerinted miféle döntéseket kellene meghoznom?
– Rune szerint elképzelhető, hogy elindult nálam a párzás –
felelte, még mindig a sárkány tekintett rá a szeméből. – Azt hiszem,
igaza van.
Párzás. Hirtelen nem maradt levegő a szobában, korábbi szédülése
teljes erővel tért vissza.
Ugyan nem sokat tud az alakváltó társadalom bonyolult
rendszeréről, de azt igen, hogy nem mindig párosodtak. Ha
megtették, az egy életre szólt. Megtörtént az anyjával, aki egy
 DRAGON BOUND 280

halandóhoz kötődött. Miután apja meghalt, anyja megpróbált az

életbe kapaszkodni a lánya érdekében, ám mikor Pia elég idős lett,
hogy magáról gondoskodjon elveszítette az élni akarást, eltűnt erről a
világról.
– Ó, egek! – Kifutott a vér az arcából. – Nem párosodhatsz velem.
Halandó félvér vagyok. Megölne.
– Úgy tűnik, ez nem fontos szempont. – Összeszedettnek
hangzott, de olyan erősen szorította a kezét, Pia már alig érezte az
ujjait. – Ráadásul, a kérdés továbbra is fenn áll, mi vagy te. Anyád
halandó volt?
– Addig nem, míg nem kötődött az apámhoz, aki aztán meghalt –
dörzsölte a homlokát. – Hosszú ideig tartotta magát. Még azelőtt
meghalt, hogy emlékezhettem volna. Amikor kicsi voltam, nem
tudtam meg többet. De amint elég idős lettem róla, hogy
gondoskodjam magamról éreztem, hogy anyám lassan elillan. Már
nem érdekelte az élet. Szörnyű volt végignézni.
– Ha képes vagy teljesen magadévá tenni az alakváltó
képességeid, az leszel, ami az anyád volt.
– És, ha nem vagyok rá képes?- súgta, szeme elsötétült a
rémülettől.
– Lesz, ami lesz, Pia – nézett rá rendíthetetlenül Dragos. – Minden
véget ér. Egy nap az én életem is véget ér. Jelenleg nem fontos. Ha ki
akarsz lépni az életemből, vagy a hálószobámból, akkor most kell
döntened. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elengedjelek. Ha
valóban erre van szükséged. Nem garantálhatok semmit. Az
ösztöneim ellen szól, mert az enyém vagy.
Morgásába még a padló is beleremegett.
A lány is. Meghúzta a kezét, Dragos pedig egy pillanattal később
elengedte. Átkarolta magát, az olíva olajra és a fokhagyma darabokra
meredt a tányérján. A csend fojtogatóvá, súlyossá vált.
A folyosón közeledő léptek zaja szűrődött be. Graydon fordult be
a sarkon farmerban és egy Harley Davidson kabátban.
281 THEA HARRISON

– Hé, főnök, megszereztem, amit akartál. – Megállt, Pia nyugtalan

arcáról Dragos egyre sötétebb arcára nézett. – Majd visszajövök…
– Nem – állt fel Dragos hirtelen. – Add oda neki, aztán maradj
vele. Én repülök egyet.
Repülni? Ilyenkor?
– Dragos, ne – nézett fel rá.
Dragos azonnal reagált. Megtorpant, ránézett.
– A fey király – magyarázta. – Még mindig nyomon követhet.
Nem biztonságos.
Tudta, hogy a férfi nem ezt akarta tőle hallani. Újra elsötétült a
tekintete.
– Sokkal nagyobb biztonságban vagyok egymagam – felelte
szándékosan durván.
Pia összerezzent, elfordította a tekintetét.
Dragos Graydonra nézett.
– Telepatikus távon belül maradok.
Azzal kimasírozott.
– Egyáltalán mit jelent ez? – kérdezte Pia. – A telepatikus táv.
Mindenki, akit ismerek, és ilyen képessége van, csak alig néhány
lépésre lehet a másiktól.
– Dragos képes jó pár száz mérföldről is kapcsolatba lépni velünk
– magyarázta Gray.
Pia eltolta maga elől a tányért, fejét a kezébe hajtotta.
Graydon felsóhajtott, leült mellé.
– Sajnálom – mondta Pia. – Tudom, hogy nem akarsz itt lenni.
– Fogd be – csattant fel Graydon. – Nagyon is jó nekem itt. Csak
szerintem sokkal jobb volna, ha Dragos lenne itt helyettem.
Pia a griffre pillantott az ujjai felett. A férfi felkapta a
borosüveget, a bennem maradt italt méregette, fáradt vonásaira kiült
a töprengés. Az üveg olyan háromnegyedéig lehetett. Hátrahajtotta a
fejét, aztán mind lehúzta.
 DRAGON BOUND 282

– Jobb? – kérdezte Pia.

– Nem – felelte. – Ahhoz egy üveg scotch kellene. Vagy kettő.
Tudod, ez is egy olyan nap, érted, mire gondolok?
Pia bólintott. Aha, haver, nagyon is érti.
Graydon a kabátjába nyúlt, elővett egy aranyba csomagolt
ajándékot. Elfintorodott, aztán a lány elé tette.
– Szinte biztos vagyok benne, hogy ennek nem így kellett volna
történnie. Ezt a főnök küldi.
Pia a karcsú kis csomagra meredt.
– A képembe robban majd, mint a mai nap minden más?
– Nem tudom. Lehet, abból ítélve, amire beléptem. – Graydon az
asztalra támaszkodva felállt. – Azonnal jövök.
Pia felvette a csomagot, letépte róla a papírt. A fekete dobozra a
TIFFANY & COMPANY logót vésték. Az a bizarr érzés erősebb
volt, mint valaha, miközben felnyitotta.
Egy nyaklánc pihent elefántcsontszínű bársonyon, aranyba foglalt,
opál gömbökkel. Nagyobbak voltak a hüvelykujja körménél, számos
árnyalatban csillogtak nem úgy, mint azok az opálok, amiket eddig
látott. Könnyek égették a szemét, letette a dobozt, kivette belőle a
láncot. Aláhullott az ujjai közt, a kövek élénken csillogtak a
gyertyafényben.
Ekkor bukkant fel Graydon egy üveg scotch-csal a hóna alatt. A
kezében egy másik, megkezdett üveg volt. Bólintott, mikor meglátta
a lány arckifejezését, aztán nagyot húzott az italból. Megkerülte az
asztalt, ismét helyet foglalt mellette. A nyitott üveget a lány felé
tolta.
Johnnie Walker Blue. Hát jó. Nagyot húzott, majd az italra nézett.
A fenébe, milyen sima ital. Bűn lenne jeget tenni bele.
– Épp most kaptam ékszert egy sárkánytól – mondta. Megint
húzott egyet az üvegből, aztán Graydonra nézett. – Én is a kincsei
közé kerültem?
Graydon megrázta a fejét, ő is ivott egyet.
283 THEA HARRISON

– Nem, cukorfalat – felelte. – Biztos vagyok benne, hogy épp

most vetted át a helyüket.
 DRAGON BOUND 284

TIZENHAT

A griffre meredt.
– Ezt hogy érted?
– Felszámol. Úgy döntött, elad néhány céget és azt tervezi, hogy
vagy drasztikusan csökkenti a kincseit, átköltözteti, vagy a picsába,
nem is tudom, talán teljesen megszabadul tőle. Azt mondja, meg akar
szabadulni a „fehér zajtól”. – Graydon megdörgölte a homlokát. –
Azt hiszem, talán ő is magányosnak érzi magát olykor-olykor. Nem
úgy tűnik, mintha normális lenne, mi?
Pia szeme könnybe lábadt. Graydon riadtan megpaskolta a kezét,
aztán megfontolta a gesztust.
– Tudom, nem egy romantikus fickó. Úgy értem, velem adatta át
az ajándékot, meg minden. Még én is tudom, hogy egy gáz, de
próbálkozik. Szép virágok vannak az asztalon, meg minden szar…
Elhallgatott, mikor csak nézett rá. A lány felé nyújtotta a palackot.
Pia gyomra megmagyarázhatatlanul bukfencezni kezdett ismét.
Megrázta a fejét.
– Egy barátra van szükségem, akivel beszélhetek – hajtogatta
össze a szalvétát.
285 THEA HARRISON

– És én mi vagyok? Aprított máj? Ma délután a szart is kiverted

belőlem. Az én szememben ezzel bratyik lettünk – lágyult el a
mogorva griff hangja.
Pia felvette a nyakláncot, úgy forgatta, hogy szinte lángra lobbant
a fényben.
– Nem is vertem ki belőled a szart.
– Ha csak egy gonosz porcikád lenne, megtehetted volna – felelte
Graydon. – Rune éppen a várost kutatja egy Wing Ding szakértőért,
akivel edzhetnénk. Mind megtanulunk úszni az árral, vagy mi a
francról beszéltél. Szerinted, mi is ilyen csinik leszünk közben?
– Kizárt – mosolygott rá a férfira.
– Én is ezt mondtam – viszonozta a mosolyt Graydon nyugodt,
szürke szeme. – Con viszont azt hiszi, igazán menő lesz, bár, ő
mindig az. A fickó reggelente egy egész órát szentel a hajának. Én
mondom neked. Hajápoló termékek férfiaknak? Ez egyszerűen rossz.
Pia kuncogott. Meghitt csend állt be köztük. A nyaklánccal
játszott, a férfi közben a székében terpeszkedve scotch-t iszogatott.
– Szóval – törte végül meg a hallgatást a griff. – Mesélj csak Gray
bácsinak. Dragos talán megsértette az érzéseid, vagy ilyesmi?
– Azta, bár ilyen egyszerű lenne! – sóhajtotta. – Azon már túl
vagyok, szerintem hamarosan még újra meg is tapasztalhatom. Azt
mondta, szerinte beindult a párzás.
– Ó – mondta Graydon. – Arról van szó.
– Igen, arról – buktak ki Piából a szavak. – Alig néhány napja
ismerjük egymást, máris átvette az irányítást az életem felett. Azt
akarja, bízzak benne, azt állítja, az övé vagyok, mintha csak valami
tárgy lennék, amit birtokolhat. Azt sem tudja, mi vagyok, ez pedig
megőrjíti.
– Nos, azt egyikünk sem tudja, cukorfalat. Nem tudunk
megfejteni, te pedig nem nagyon akarsz róla beszélni – ivott még egy
kortyot Graydon.
 DRAGON BOUND 286

– Meg van rá az okom – borzongott meg Pia. – Félvér vagyok. Ha

nem tudok teljesen átalakulni, belehal.
– Szóval, beszéltetek erről, mire ő kisétált – összegezte Graydon.
– Nem tűnik érthetőnek.
– Nos, nem egészen. Azt mondta, hamar rá kell jönnöm, mit is
akarok, így elengedhet. Aztán, hogy nem biztos benne, menne neki.
Majd távozott. Közben ott a fey király is, akivel foglalkoznunk kell,
mindez olyan különös. – Széttárta a karját, mintha mindenre rá
akarna mutatni. – Alig ismerek itt valakit, és úgy tűnik, mintha máris
ellenszenvet váltottam volna ki. Anya mindig azt tanította, hogy
meneküljek, bújjak el. Ez nem épp az. Ez őrület.
– Hé, ne is kezdj a 90210-be itt nekem – mondta Graydon. –
Kanyarodjunk csak vissza egy pillanatra, bogozzuk ki ez a cirkalmas
kuszaságot. Uriennel le kell számolni, és jelen pillanatban elég
veszélyes, de nem része az igazi problémának, ugye?
Pia egy perccel később megrázta a fejét.
– Oké. Na, és ki utál téged? Egyikünk se. Pokoli igaz, hogy
megváltoztatod a játékot, elismerem, meglepett minket. Eleinte nem
repestünk a gondolattól, néhány őrszem még most is mogorva miatta.
De majd hozzászokunk. Változások történnek. Nem lehet állítani,
hogy később másoknak ne okozna gondot a párzásod Dragosszal.
Nagyon hatalmas, mind anyagilag, politikailag és mágikus
értelemben is, nem hazudok neked. Az udvari politika meglehetősen
éles tud lenni. Tudnod kell, ez is a része az egésznek.
Pia résnyire szűkült szemmel méregette, eszébe jutott az
edzőterem előtt álldogáló nő. Leírta a nőt Graydonnak.
– Ő is az őrszemek egyike, ugye? Úgy tűnik, valóban nagyon utál.
Graydon homlokráncolva kopogtatta az üveget.
– Aryal, és igen, egy közülünk. Nem utál téged. Egyszerűen a
hárpiák nem épp megbocsájtó fajták. Adj neki időt. Majd észhez tér.
– Tricks említett néhány forrófejű ragadozót – bólintott.
287 THEA HARRISON

– Aha, van egy karcsú, éhes alakváltó oroszlán banda a vállalat

jogi rézlegén – vigyorgott Graydon. – Egészen új jelentést adnak az
„aljas” szónak, de meg van a maguk helye. Ha valaki zaklat, csak
szólj, és én majd gondoskodom róla.
– Kösz – nézett rá Pia szárazon. Nem mondta ki, de ha fontolóra
akarja venni, hogy itt éljen, akkor kénytelen lesz maga megvívni a
csatáit, kialakítani a saját ösvényét.
– Lehet, hogy ez nehéz lesz, de ugyanakkor igen egyszerű is –
folytatta Graydon. – Tudod, mi maradt. Akarod-e Dragost, vagy
sem? Akarod annyira, hogy felülkerekedj anyád tanításán, leengedd a
védőpajzsod, elviseled-e a szarságait, az alakváltó udvart, és
megbirkózol-e mindazzal, amit a jövő tartogat? Esetleg inkább
elfutnál, magad mögött hagynád mindezt? Csak erre kell rájönnöd. A
többi majd idővel mind kialakul.
Pia elképzelte, hogy hátat fordít és minden újrakezd. Mehetne
délre. Egyedül lenne. Tudta viszont, hogy ha elbúcsúzik Dragostól,
nem lesz második esélye.
– Olyan gyorsan történik minden – jegyezte meg.
– Az alakváltó kötődés gyakran ilyen. Hallottam olyan esetről,
mikor egy pillanat alatt lezajlott az egész, ahogy a két alakváltó
egymásra nézett. Voltak ugyan nehézségek.
– Hallottál már olyanról, hogy a kötődés az egyik félnél kialakult,
de a másiknál nem?
– Ez nehéz kérdés – sóhajtotta Graydon. – Trükkösebb a dolog,
mikor az alakváltó egy nem fajtabélivel kötődik, mondjuk emberrel,
mert náluk ez az egész teljesen más. Emlékszem egy esetre párszáz
évvel ezelőtt, mikor nem alakult jól a párzás. Legalábbis, azt hiszem.
A kötődés miatt voltak olyanok, amilyenek, vagy egészen
egyszerűen csak elbaszottak voltak? A lány megölte magát, mikor a
férfi visszautasította.
– Ez borzalmas – ráncolta Pia a homlokát.
– Nekem mondod?
 DRAGON BOUND 288

– Mi van, ha halandó maradok?

– Nem úgy tűnik, mintha ez Dragost elrettentené – vont vállat a
férfi. – Megtagadnád magadtól a társat és a boldogságot csak azért,
mert egy nap meghalsz?
– Az más. Ha nem tudok átváltozni, így vagy úgy, de meghalok.
Csak szörnyű belegondolni, hogy Dragos meghalna miattam.
Graydon válla meggörnyedt, a kezében forgatott üveget figyelte.
– Az életben nincs garancia. Csak azért, mert néhányunk igen
hosszú életű és „halhatatlannak” nevezzük magunkat nem jelenti,
hogy ne lehetne megölni minket. Én megragadnám az esélyt, ha
lehetne társam, akár halandó, akár nem. Tudod, a legtöbben így
tennénk. Sosem vártuk volna, hogy megtörténik Dragosszal, de le
merném fogadni, mindegyikünk szerint szerencsés gazember.
Újra csend borult rájuk.
– Köszönöm, Gray – fogta meg a férfi kezét Pia. – Jó hallgatóság
és nagyon bölcs ember vagy.
A férfi megszorította a kezét, aztán megcsókolta az ujjait.
– Ssss – súgta, szeme sarkában ráncok jelentek meg. – El ne áruld
senkinek.
– A titkod velem biztonságban van – mosolygott rá Pia.
Pia kísértést érzett, hogy átöltözzön edzőruhába, és egy órát a
futópadon töltsön, de aztán eluralkodott rajta a fáradtság. Egy újabb
hosszú napon van túl, és a griffek alaposan megdolgoztatták, mielőtt
Dragos félbeszakította őket.
Graydon tiltakozása ellenére visszatette a nyakláncot a dobozba,
letakarította az asztalt, a maradékokat a hatalmas, rozsdamentes acél
hűtőbe tette, leöblítette a tányérokat, aztán a mosogatógépbe tette
őket. Úgy döntött, a könyvtárban várja meg Dragost. Rune is
csatlakozott hozzájuk, miközben a címeket böngészte.
Köszöntötte, kiválasztott egy könyvet az alakváltók történelmének
korai szakaszáról, aztán összegömbölyödve olvasgatott az egyik
hatalmas bőrfotelben. Ez a szék volt a legelhasználtabb a
289 THEA HARRISON

helyiségben, a sötétbarna bőr puha, halvány, de összetéveszthetetlen

férfias illat áradt belőle. Szinte látta maga előtt, ahogy Dragos ott
pihen, és a tudományos folyóiratait olvasgatja. Rune és Graydon
tiszteletben tartották kimondatlan vágyát a magányra, a szoba túlsó
felében ültek le sakkozni.
Pár pillanattal később Pia a mellkasára fektette a könyvet,
behunyta a szemét.
Egy gyengéd érintés térítette magához. Rune guggolt a fotel
mellett, kedvesen tekintett rá. Belesüppedt a fotelbe, aztán nagyot
ásított.
– Mennyi az idő?
– Elmúlt kettő – felelte a férfi. – Kimerültnek tűnsz. Miért nem
fekszel le? Ami még jobb, Dragos azt mondta, telepatikus távon
belül marad. Visszahívhatod, ha akarod.
– Nem szeretném – rázta meg Pia a fejét. – Térre volt szüksége.
Nehéz napon van túl. És nem akarok nélküle lefeküdni. – Szeme
kezdett lecsukódni, végül mégis sikerült nyitva tartania. – Hacsak
nem akartok lefeküdni?
– Addig maradunk fenn, míg vissza nem tér – mosolygott Rune. –
Ne aggódj miattunk, rendben leszünk.
Pia bólintott, érezte, hogy a férfi egy puha, meleg kasmír takarót
terít rá.
– Köszönöm.
– Nem, én köszönöm, Pia.
Rune visszament a sakkhoz és Graydonhoz. Pia behunyta a
szemét. Nem sokkal később egy igen öreg erdőben sétált, magába
szívta a friss termőtalaj illatát. Egy apró, gyöngyházfényű, ragyogó
sárkány ült a vállán, akár egy stóla. Megsimogatta kecses, inas lábát,
mire a sárkány felemelte a fejét, ránézett gyönyörű, sötét ibolyakék
szemével. Elöntötték az érzelmek, mikor a tágra nyílt, ártatlan
szempárba nézett.
Szeretlek, mondta a kis sárkány.
 DRAGON BOUND 290

Megcsókolta finom kis orrát. Én is szeretlek, mogyorócska.

Döbbenten riadt fel, felült, aztán körbenézett. Egy pillanatig nem
tudta hol van, kezével megtapogatta a torkát és a vállát.
Graydon és Rune a szoba túlsó feléről meredt rá. Mindkét férfi
nagyon is éber volt.
– Mi az? – kérdezte Graydon.
– Csak egy álom – rázta meg a fejét.
– Miféle álom? – álltak fel. Rune metsző pillantást vetett rá.
– Semmi nem történt. Csak egy álom volt – ráncolta Pia a
homlokát, nem akarta megosztani velük.
– Dragos visszatért – szólalt meg Graydon, a két férfi a
mennyezetre nézett. – Azonnal idejön.
– Oké. – Piát kissé bántotta, hogy Dragos nem nyúlt ki felé
telepatikusan, de eltökélte, hogy ez nem is számít. Nem most kell
vastag bőrt növeszteni. Valójában biztos volt benne, ameddig a
toronyban marad a maradék józan eszétől is el kell búcsúznia.
Dragos belépett, azonnal szikrázóvá vált a szoba levegője. Mintha
új erőre kapott volna. A griffekre nézett, állával az ajtó felé bökött,
mire a két férfi eltűnt, ő pedig a lányhoz masírozott, leguggolt a fotel
mellé. Pia óvatos mosolyt villantott rá, mikor könyökével a fotel
karfájára támaszkodott, és fürkészni kezdte. Tekintete rosszkedvű,
száját szorosan összeszorította.
– Majdnem hajnali négy – jegyezte meg. – Ha ennyire el akartad
kerülni az ágyam, akkor egy másik szobába kellett volna menned.
Pia arcáról lelohadt a mosoly. Ügyetlenül felült, kihúzta a dobozt
a nyitott könyv alól. A férfihoz hajította. Nehéz eltéveszteni a közeli
célpontot. A mellkasát találta el.
– Azért vártalak, hogy megköszönjem az ajándékot – csattant fel.
– Amit, amúgy, nem is te adtál nekem. Takarodj!
Dragos tovább guggolt előtte, szeme résnyire szűkült.
Pia dühösen meredt rá, még a fogát is kivicsorította.
– Azt mondtam, el az utamból!
291 THEA HARRISON

Dragos a mellkasához húzta, ajkával lecsapott a lányéra. Pia

küzdött, sikerült is egyik karját kiszabadítania, a vállára csapott.
Dragos erre megragadta a tarkóját, egy helyben tartotta, miközben
falta. Pia újra rácsapott, ezúttal erőtlenebbül. Dragos szétfeszegette
az ajkát, nyelvével behatolt.
A fenébe vele! Szabad karját a férfi nyaka köré fonta, vadul
visszacsókolta. A szoba levegőjében pattogó szikrák egyetlen nagy
villám formájában csaptak le rá.
Egy pillanattal később Dragos felegyenesedett, sokkal
gyengédebb lett. Pia a fogai közé szívta alsó ajkát, keményen
megharapta.
Dragos elhúzódott, aranyszínű szeme lángolt. Megérintette az
ajkát, lenézett a vérre, aztán felnevetett.
– Tetszett, hogy megcsókoltalak – mondta.
Pia nem akarta tagadni.
– Nos, emellett sok mást is érzek. Például, még mindig
meglehetősen dühös vagyok. Nem, mintha érdekelne. Azért jöttél
ide, hogy vitatkozzunk? Hogyan várhatod el tőle, hogy bízzak
benned, mikor ilyen disznó módon viselkedsz?
Dragosnak ez nem tetszett, mogorván ránézett. Pia csak bámult rá,
meglepte ádáz, erős arckifejezése. Ha most találkoznának először,
sarkon fordulva elmenekülne, mielőtt még azt mondhatná, Kentucky
Derby. Mennyit változtak a dolgok!
Dragos elengedte, hátraült a sarkára. Pia felegyenesedett, a
közéjük szorult nyitott könyvet vizsgálgatta. Néhány lap
meggyűrődött. Kisimította őket, aztán a közeli asztalra tette a kötetet.
Mindeközben a meglehetősen közel guggoló férfira koncentrált.
– Sajnálom – szólalt meg Dragos.
Pia haragja azonban nem fog csitulni pusztán attól, hogy ismeri
ezt a szót. Ám nem akarta tovább bonyolítani sem a dolgokat, így
csak bólintott. Talán hibát követett el, mikor meg akarta várni, hogy
 DRAGON BOUND 292

beszélgessenek. Kerülte Dragos pillantását, összehajtogatta a takarót,

majd a karfára fektette.
– Pia. – Ránézett. Dragos felé nyújtotta az ékszeres dobozkát. –
Van számodra egy ajándékom.
A karó azonnal elolvadt benne. A fenébe már megint!
– Valóban?
Dragos felnyitotta a fedelet, elővette a nyakláncot. Arany és
szivárványszínű lángok csillogtak sötét ujjai között,
visszatükröződött a szeméből.
– Látni akartam, hogyan festenének az opálok a bőrödön.
– Gyönyörű ajándék – felelte. – Köszönöm.
– Szeretném feltenni rád.
– Rendben.
A kezébe vette a haját, oldalra húzta, és megfordult a fotelben.
Dragos összekapcsolta tarkóján a láncot. A nyaklánc ránehezedett a
bőrére, sokkal nagyobb volt a súlya, mint azok a vékonyka kis
láncok, amikhez szokott. Hosszabb, egészen a melléig ért. Lenézett,
megérintette az egyik követ.
Dragos ujjaival végigsimított a kulcscsontján, majd a bőrén.
– Elbűvölő – súgta. Lehajolt, oldalra fordította a fejét, csókot
nyomott a torkára. Pia félig lehunyt szemmel simogatta fekete haját.
Dragos ekkor elhúzódott. Megint megjelentek a feszült ráncok a
szája szegletében.
– Maradni akarsz, vagy sem?
– Őszinte leszek veled – felelte. – Nehéz maradnom, mikor ilyen
lehetetlen vagy. De nem akarok elmenni.
Dragos tekintetében felizzott valami, győzelem vagy
megkönnyebbülés, talán mindkettő. Visszahúzta a lányt a karjába.
– Várj! – Pia megtámaszkodott a mellkasán. – Még nem
végeztem. Nem zárhatjuk le addig a beszélgetést, míg nem tisztázunk
még valamit.
– Mi lenne az? – szűkült résnyire a tekintete.
293 THEA HARRISON

– Biztosan kell tudnom mi, vagy ki vagyok. Mindkettőnknek. Ez

minden másnál fontosabb. Azt hiszed, szeretnéd, ha maradnék, de
lehet, hogy megváltozik a véleményed. – Mikor Dragos közbe akart
vágni, a szájára szorította az ujját. – Nem számít, mit mondasz most,
mivel ez most inkább rólam szól. Nem tudok megbízni semmiben,
ami köztünk van, míg nem hiszem, hogy ismersz. A pokolba, míg én
meg nem ismerem magam. Kérlek, szeretném, ha segítenél
átváltozni.
Dragos elvette a szájáról a kezét.
– Most már megszólalhatok?
Megint dühösnek tűnt. Pia eltöprengett, vajon mondta-e neki
valaha, hogy nem számít mit mond, vagy gondol. Megnyalta
kiszáradt ajkát.
– Igen.
– Jól van. Meg akarod tenni, akkor essünk túl rajta most. – Felállt,
a lányt is magával húzta.
– Most? – pillantott Pia az órára. – Reggel fél öt.
– Mégis min változtat? Nem adok időt, hogy túlelemezed a
dolgokat, aztán meg beijedj. Szundítottál, nem igaz? – Megragadta a
csuklóját, kimasírozott vele a szobából.
– Hát, igen. – Piának rohanni kellett, hogy lépést tudjon tartani
vele. – A fenébe, ez a másik. Abba kell hagynod, hogy ide-oda
rángatsz, mint valami krumpliszsákot. – Mindig van valami
ősemberes benne.
Dragos fogást váltott, összefűzte az ujjaikat.
– Most jobb?
– Talán – morogta Pia.
Dragos a hálószobájukba vezette, egyenesen az öltözőbe.
– Farmert vegyél fel, valami cipőt, meg egy melegítőt vagy
kabátot. Alig tizenöt percnyi repülésre nyugatra van egy szeletke
Másvilág. Használtam már korábban ilyen célra. Nem túl nagy, de
erős és nyugodt a mágia.
 DRAGON BOUND 294

– Oké. – Pia belépett a gardróbba, aztán megtorpant. Az

idegességtől elszorult a gyomra.
Hagyni fogja, hogy most hajszolja bele ebbe?
Igen. Mert igaza van, csak túlelemezné a dolgokat, már így is
nagy a kísértés, hogy elmeneküljön. Elég nehéz egymagában
próbálkozni, csakhogy aztán elbukjon. Most olyan sok minden túl
ezen.
Nem hagyott esélyt magának rá, hogy meggondolja magát,
magára kapott egy farmert. A földön ülve magára rángatta a zokniját
meg az új futócipőjét, aztán felkapott egy fekete cipzáros felsőt is.
Gondosan levette az opál nyakláncot, letette aprócska ékszeres
doboza mellé. A fürdőbe ment, párszor átkefélte a haját, majd
lófarokba kötötte.
Dragos jelent meg az ajtóban. Farmerját magán hagyta, de az
Armani inget lecserélte egy fekete pólóra, ami rásimult izmos
mellkasára. Fekete csizmát viselt, derekára egy pisztolytáskát
erősített, hátára egy kardot kötött.
– Ooooké – torpant meg.
– Csak elővigyázatosság, Pia. Elhagyjuk a várost – mondta. –
Nem megyünk messzire, de a griffek is velünk jönne, még mindig az
udvaron belül leszünk ugyan, ám ehhez hozzá kell szoknod.
Létfontosságú most, hogy felfegyverkezve távozzunk.
– Természetesen. Csak még egy dolog, amihez hozzá kell
szoknom – pillantott a pisztolytáskára. – Egy pisztoly?
– Arra az esetre, ha az átjáró ezen oldalán valami gondba
ütközünk. Biztonságosak, amennyiben nem akarod őket odaát
elsütni.
– Azt hiszem, csak alkalmazkodom – fintorodott el Pia.
– Nagyon is ügyesen birkózol meg mindezzel – mondta. – Büszke
vagyok rád.
Pia elégedetten rámosolygott. Az is mutatta, milyen mélyen van
benne az egészben, hogy ennyire hatott rá a dicséret. Azt is
295 THEA HARRISON

gyanította azonban, Dragos nem dobálózik könnyedén és gyakran a

dicséretekkel.
– Készen vagyunk? – kérdezte.
– Igen.
Ezúttal, készen állt, mikor Dragos megfogta a kezét.
Bayne, Constantine, Graydon és Rune felfegyverkezve vártak
rájuk a tetőn, mire odaértek. Pia egyikükről a másikra nézett. Mind
nyugodtak, éberek voltak, egyikükről sem sütött, hogy olyan
szokatlan dolog volna a hajnal előtti munka. Graydon kacsintott,
válaszul Pia bizonytalanul rámosolygott.
Nem úgy képzelte, hogy ekkora közönségük lesz, mikor újra
megpróbál átváltozni. Igyekezett, hogy ne zavarja ez a tény, de a
korábbi szörnyű félelme a lebukástól visszatért, idegességét
félelemmé változtatta.
Dragos a tető közepére lépett vele. Valami láthatatlan jelet
mutathatott a férfiaknak, amit Pia nem látott. A négy őrszem griffé
változott. Minden félelme elpárolgott, csodálattal meredt rájuk. A
testük akár az oroszláné, fejük, szárnyuk pedig a sasé. Egyik
korábban látott ábrázolás sem közelíthette meg különös pompájukat,
ádáz méltóságukat. Kisebbek voltak, mint Dragos, ám az ő szemében
hatalmasnak tűntek, mindegyikük izmos teste akkora, akár egy SUV.
A háta mögött érezte Dragos perzselő erejét. Megfordult, és
felnézett a bronz-fekete sárkányra, teljesen megfeledkezett a
griffekről. A férfi lehajtotta óriási, szarvas, háromszögletű fejét.
Csillogó szemmel simított végig az orrán.
Dragos óvatosan megbökte, szusszant egyet. Pia csókot nyomott a
meleg bőrre. Dragos felvette, felágaskodott erős hátsó lábára, aztán
elrugaszkodott a toronyról.
Ahogy Dragos ígérte, az út rövid volt, ami jó, mert igen
kellemetlenül esett Piának. Behunyta a szemét, így nem kellett az
alattuk elsuhanó várost látnia. A száján át vette a levegőt, igyekezett
az elrugaszkodáskor támadt hányingert csillapítani.
 DRAGON BOUND 296

Úgy öt perccel később enyhült a vad hányinger, alkalmazkodott a

repüléshez. Már átkelten a Hudson-folyó felett, átlépték New Jersey
határát, a griffek védelmező alakzatban haladtak mellettük. Kis idő
múlva ledőltek, elkezdtek ereszkedni.
Pia igyekezett felfogni, amit lát. Az elektromos fényekkel
telehintett táj megtört előttük, egy sötétebb tömeg emelkedett a
magasba. Mi ez? – kérdezte.
A First Watchung-hegy, felelte Dragos. Egy kicsiny, szűk átjáró a
mély szakadék mentén. Kapaszkodj!
Hirtelen öntötte el Piát a föld mágiája. A griffek lemaradtak,
mikor Dragos meredeken előre hajolt, nagyon alacsonyan repült.
Elhaladtak a fák között, átszálltak egy szakadék széle felett. Pia meg
mert volna esküdni, Dragos szárnya mindkét oldalon elérte a
köveket.
A hátuk mögött pislákoltak a fények, aztán eltűntek, érezte, hogy
átkeltek a Másvilágba. Dragos még emelkedett, de csak pár percig,
hamarosan egy tágas tisztásra értek.
Dragos letette. Pia körül nézett, élvezte a szelet, a csendet. Az
átjárónak ezen oldalán az éjszakai eget fátyolszerű felhők borították.
Erősebb volt a mágia, mint amit valaha érzett. Ezüst holddal
hívogatta, felélesztette a ketrecbe zárt állatot, mely üvöltve
igyekezett megszabadulni, nekifeszült a bőrének. A fák szélben
hajladozó körvonalát figyelte, eltöprengett, hogyan festhet ez a
csodálatos földdarab nappal.
Dragos visszaváltozott, a griffek viszont nem. Négy pontban
helyezkedtek el a tisztáson. Dragos a lányhoz lépett. Átkarolta,
magához húzta. Pia mély levegőt vett, megölelte, fejét a mellkasára
hajtotta. Vére túl gyorsan száguldott az ereiben.
– Egyszerre érzem magam otthon és a kivégzésemen. Bár
megállapodnék az egyiknél!
– Van időnk, nem fogjuk siettetni. Ez nem egy mindent vagy
semmit helyzet. Ha elsőre nem sikerül, akkor tanulunk az esetből,
újra próbálkozunk – mondta nyugodt, halk hangon. Csókot nyomott a
297 THEA HARRISON

homlokára. – Most elmondok pár dolgot. Némelyiket tudom,

némelyik csak a véleményem. Szeretném, ha figyelnél. Nem kérlek,
hogy tegyél meg bármit. Ha most azonnal vissza akarsz fordulni, és
inkább visszatérni New Yorkba próbálkozás nélkül, akkor úgy lesz.
Rendben?
Szeretlek, bukott ki majdnem Piából. Épp időben csípte el a
szavakat, inkább remegve bólintott.
– Nagyobb esélyed lesz átváltozni, ha elárulod nekem az igazi
Neved. – Bár Pia nem mozdult, erősebben szorította. – Nem kérlek,
hogy áruld el. Megpróbálhatjuk anélkül is. Csak azt mondom, jobban
tudok segíteni, ha megmondod. Néha a félvérek elakadnak átalakulás
közben, nem tudják befejezni. Ha ez megtörténik, a Neveddel képes
leszek átlendíteni a határon.
– Rendben – felelte zihálva Pia. – Mi van még?
– Gondolkodtam egy kicsit a dolgon. Tudom, hogy anyukád
védelmező igézetekkel látott el. Éreztem őket már akkor, mikor
először meg akartalak bűvölni. Milyen régóta vannak meg?
– Amióta az eszemet tudom – felelte. Pia hátrahajtotta a fejét,
felnézett a férfira. Feje egy sötét foltnak tűnt az éjszakai égen, de
képes volt kivenni arcának halvány vonalait, csillogó, sötét szemét. –
Anya mindig aggódott, hogy történik valami, mielőtt felnőnék.
Amiatt is aggódott, hogy félvér vagyok, mivel nem voltam olyan
erős, mint ő, felét se tudtam megcsinálni azoknak a dolgoknak,
amikre ő képes volt. Azt hiszem, bűntudatot érzett, amiért
megszülettem.
Dragos az álla alá nyúlt, aztán megcsókolta.
– Nyilvánvalóan nagyon szeretett, csak biztonságban akart tudni.
Nem akart semmilyen módon megbántani.
– Megtette – felelte egyszerűen.
– Nem tudhatom biztosra – kezdte Dragos –, de úgy vélem, a
védelmező igézetek meggátolják az átváltozásod. Nagyon szorosan a
lényed köré vonták őket. Amennyire én látom, csak néhány
 DRAGON BOUND 298

választásod maradt. Megpróbálhatsz átalakulni így, akár még képes

is lehetsz rá. De, ha a legtöbbet akarsz beleadni, szerintem az
átváltozásig le kellene venned a védelmeid. Egy másik lehetőség, ha
megmondod a Neved. Nagyon radikális lépés. De szerettem volna,
ha tudod.
Piára rátört a pánik. Igyekezett leküzdeni a menekülés iránti
elsöprő vágyat. Mi a fenét művel? Ez az egész szembeszáll az eddig
tanultakkal.
– Adj egy percet – csikorogta.
– Amennyi csak kell – felelte Dragos nyugodt, halk hangon. A
karját simogatta.
Lehetséges, hogy az anyja csapdába ejtette a védelmére
létrehozott igézetekkel? Hogyan bízhat ennyire Dragosban?
Bár nyílt területen álltak, Pia mégis ketrecbe zárva érezte magát.
Mindig is úgy érezte, nem elég erős, nem elég jó. Anyja ragyogó,
sugárzó szépsége mellett ő tompa és elégtelen.
Tudta, hogy anyja szerette őt, gyűlölte volna, ha tudja, milyen
érzéseket keltett benne. Ám ugyanakkor nagyon aggódott érte. Ilyen
rettegést váltott ki az anyjából az apja halála?
– Nem akarok többé így élni – súgta. Dragos magához szorította,
de csendben maradt. – Nem vehetem le a védelmező igézeteket –
nézett fel a férfira. – Nem tudom, hogyan kell. Te el tudod őket
távolítani?
– Anélkül nem, hogy ne bántanálak vele – fogta a tenyerébe az
arcát. – Nem is fogom megtenni.
Mi van, ha elárulom a Nevem? – kérdezte Pia, képtelen volt
hangosan kimondani a szavakat.
Akkor menne, igen.
Pia az égre emelte a tekintetét, elárulta neki a Nevét.
Dragosnak elakadt a lélegzete. Megborzongott, magához
szorította, lehajtotta a fejét, meggörnyesztette a vállát, körül fonta.
299 THEA HARRISON

– Sosem fogod megbánni – dünnyögte. – Soha. Az életemre

esküszöm.
Pia az arcára simította a tenyerét, a mellkasához bújt.
Dragos nekidörgölőzött a kezének, suttogni kezdett.
A hangja körülfonta Pia testét, simogatta, győzködte, hogy
lazuljon el, nyíljon meg neki. Felnézett a sötét arcra, bele árnyékos,
hipnotizáló tekintetébe. Úgy osont be, akár egy tolvaj az éjszaka
sötétjében.
A sárkány a velejéig kitöltötte, bronz szerpentinszerű testével
körülfonta, suttogott, suttogott, Leomlott benne a bonyolult,
varázslatokból épült citadella. Látását betöltötte a hatalmas
aranyszínű szempár, épp olyan feneketlen, mint a világ. Egyetlen
porcikája sem maradt, ami ne tartozott volna a sárkányhoz.
Aztán Dragos elkezdett visszahúzódni. Figyelte, amit mutatott
neki, hogyan érintse meg az erejét, mikor átváltozik. Ez után egyedül
maradt a fejében.
– Jól vagy? – ölelte magához Dragos.
– Igen – súgta feleletként. – De olyan különös érzés. – Mintha
lemeztelenítették volna, minden érzéke kitágult. Tarkóján bizsergett
a szőr, ahogy a szél átfújt a tisztáson, a világból áradt a mágia.
– Készen állsz? – mosolygott rá Dragos.
– Amennyire csak lehet.
Dragos ekkor elengedte, hátrált egy lépést. Pia érezte, hogy ereje
összeköttetésben maradt vele. Körül nézett a tisztáson. A griffek
árnyékba borult, mozdulatlan őrszemként vették őket körbe.
Mélyre hatolt az erejét kutatva. Az készségesen felelt neki,
erősebben, mint valaha. Fényhullám öntötte el. Minden porcikájával
a csapdába esett lény után nyúlt, azon részéért, melyet azelőtt
sohasem érhetett el igazán…
A világ megmozdult.
 DRAGON BOUND 300

TIZENHÉT

E lőször nagyon meglepettnek tűnt, aztán emberi alakja

felragyogott, eltűnt. Egy gyöngyházfénnyel ragyogó, csodálatos
lény vette át a helyét. Akkora volt, mint egy kisebb Shetland póni,
ám épp annyira különbözött tőle, mint egy agár a bernáthegyitől.
Apró alakja ruganyos, vonásai elevenek. Hosszú, karcsú lába apró
patában végződött. Kecses nyak, finom lószerű fej, hegyes, fényes
szarv.
– Szent szar – súgta Dragos. A számtalan nyom miatt már átfutott
agyán a lehetőség, de soha sem hitte komolyan. Életében még
egyszer sem látott unikornist. Évszázadokon át hallgatta a
történeteket, miszerint az unikornisokat kihalásig vadászták, ám
mindig is csak legendának tartotta őket.
Az unikornis szarva minden mérget semlegesít. Pia képes
gyógyítani a vérével. Csak tisztességtelen úton lehet elkapni.
Egyetlen tömlöc sem tarthatja fogva. Életével halhatatlanságot
nyerhetnek.
Nem csoda, hogy anyja csak arra tanította egész életében, hogy
meneküljön, rejtőzzön el.
Hatalmas, sötét ibolyaszín szeme Pia szemére hasonlított.
Elkerekedtek a riadalomtól.
301 THEA HARRISON

Ragadozók. Ragadozók veszik körbe. Felágaskodott, nyihogott,

menekülő utat keresett.
A magas, sötét férfi édesgette. Patájával a földet kaparta,
lehajtotta a szarvát.
– Ssss, kedvesem, biztonságban vagy. Biztonságban.
A tisztás szélén álló ragadozók elkerekedett szemmel közelebb
araszoltak. A férfi rájuk vicsorgott, mire megdermedtek, aztán
férfiakká változtak. Pia körbe-körbe galoppozott, nyugtalan hangot
hallatott.
Aztán a sötét férfi a Nevét súgta. Megtorpant, ránézett.
– Emlékezz rá, ki vagy – mondta halkan, szavai telve erővel.
Pia megrázta a fejét horkantott. Felemelte az egyik lábát, a
patájára nézett.
Hé.
Átváltozott. Alakváltó.
Dragos térdre esett. Minden ízében mély csodálatot mutatott felé.
Mindazok után, amin eddig átmentek megtette a legnagyobb lépést,
elárulta neki a Nevét, most megint közel állt a pánikhoz a
közelségétől. Ez az állati alakja. Biztosan. Az állat túlságosan
eluralkodott felette.
– Gyerünk, drágám – csalogatta. Üres kezét előre nyújtotta. –
Nincs okod a pánikra. Mindannyiunkra emlékszel. Kedvelsz minket.
Egek, te vagy a legszebb lény, amit valaha láttam.
Pia kinyújtotta a nyakát, oldalvást pillantott rá. Óvatosság csillog
a szemében? Értette vajon, amit mondott?
– Adj egy jelet, édesem. – Lágyan, lágyan. Most
megtapasztalhatta egy kicsit, milyen lehetett, mikor Pia
visszacsalogatta önmagát. – Jelezd, ha ott vagy benn.
A lány a holdfényes tisztásra pillantott, majd vissza a férfira. Jól
hangzott a futás. De ott áll ő, arca sugárzik. Mintha a születésnapja
lenne, karácsony és Szilveszter összegyúrva.
 DRAGON BOUND 302

Tett felé néhány lépést. Szemtől szemben álltak egymással most,

hogy a férfi térdepelt. Dragos remegve kifújta a levegőt. Átszelte a
köztük lévő távolságot, ragyogó fejét a vállára hajtotta.
Dragos végigsimított bársonyos orrán. Pia megnyalta az ujját. A
férfi szemében könnyek csillogtak. Törökülésben leült, az ölébe
húzta a lányt. Pia macska módjára maga alá húzta a lábát. Dragos
átkarolta a nyakát, arcát a feje búbjára hajtotta. Együtt hallgatták a
szél, a távoli fák zaját.
– Köszönöm – súgta Dragos. – Köszönöm.

N ehezére esett visszaváltozni, majdnem megint kétségbeesett.

Dragosnak kellett átvezetnie őt az átalakuláson. Egész idő alatt
a karjában tartotta, addig beszélt hozzá, míg újra fel nem öltötte
emberi alakját, és ott nem térdelt előtte.
– Miért volt olyan nehéz visszaváltozni? – zihálta a férfi kezébe
kapaszkodva.
– Nem lesz mindig az – felelte Dragos. – Azt mondták, olyan,
mintha járni vagy biciklizni tanulnál. Ha egyszer elsajátítottad az
átalakulást, természetessé válik. Most, hogy egyszer már megtetted,
bármikor át tudsz alakulni, amikor csak akarsz, de nem javaslom
egyelőre. Az első alkalom igen kimerítő, különösen a félvéreknek.
– Ne is mondd – morogta Pia, de a szeme ragyogott.
Dragos talpra segítette, a griffek közelebb jöttek. Mind a négy
férfi csodálattal meredt a lányra. Pia a mosolygó Graydonra nézett.
– Micsoda látvány az éhes szemeknek – mondta. – Azt hittem,
valami apró, gyors és furcsa leszel, mondjuk selyemmajom, vagy
ilyesmi.
– Köszönöm, hogy ilyen jó barát vagy – lépett hozzá a lány,
megölelte.
303 THEA HARRISON

A hatalmas fickó mozdulatlanná dermedt, a lány válla felett

hátrapillantott Dragosra. A férfi arckifejezése elsötétült, de egy
pillanattal később kurtán odabiccentett a griffnek. Graydon
megpaskolta Pia hátát, szürke szeme vidáman csillogott.
– Szívesen, cukorfalat.
Dragos megfogta a lány karját, elhúzta a férfitól.
– Most már vissza kellene mennünk.
A griffekkel együtt átváltozott. Pia alaposan megfigyelte, milyen
könnyedén, tapasztaltan alakulnak át. Ismét meg akarta próbálni,
ezúttal egyedül, de várnia kell a dolognak, míg nem pihent egy kicsit.
Úgy érezte, minden idege nyers, túlontúl éber. Ugyanakkor szemhéja
saját véleményen volt, lecsukódott, akár akarta, akár nem.
A hazafelé úton elaludt. Nem is ébredt fel, mikor Dragos nagy
önuralommal, ügyességgel átalakult. Mindkét elülső lábát a lány alatt
tartotta változás közben. Lába karrá változott, végül ott állt az alvó
lányt a mellkasához szorítva a torony tetején.
A griffek már átalakultak. Körül vették őket, Dragosszal együtt a
lányt bámulták. Még mindig ragyogott.
Rune csípőre tette a kezét, hüvelykujját befűzte farmerja
övlyukaiba.
– Ugye tudod, hogy ha ez kiderül élete végéig üldözni fogják? –
jegyezte meg halkan.
– Már tudta, ahogyan én is – felelte komoran Dragos. – Szóval ne
jusson ki. Senki nem tudhat róla. Megértettétek?
– Mi a helyzet Aryal-lal, Grymmel és Tiagóval?
– Még a többi őrszem sem tudhatja egyelőre. Maradjon köztünk. –
Lenézett a lány alvó arcára. – Így is pokoli hete volt már. Szeretném,
ha kapna egy kis szünetet, hadd legyen kicsit békében. Akkor majd
eldöntheti, ki tudhatja, és ki nem.
Pia egy pillanatra magához tért, mikor Dragos levetkőztette és
ágyba dugta, aztán oldalra gördült, a párnájába fúrta az arcát, egyik
lábát felhúzta. Dragos is levetkőzött, bebújt mellé a takaró alá,
 DRAGON BOUND 304

magához húzta a testét, átfonta lábával az övét, karjával átölelte. Pia

összefonta az ujjaikat. Dragos a hajába temette az arcát.
Pia mélyen aludt, futásról álmodott. Meghökkenve riadt fel, mikor
ráeszmélt, négykézláb fut, a történtek emlékére boldogság öntötte el.
A reggeli napfény beragyogta a szobát.
Dragosra nézett, aki felé fordulva feküdt, egyik karjával átölelte.
Kemény vonásai ellazultak alvás közben. A takaró lecsúszott a
derekára, mellkasának, karjának izmai ellazultak. Szempillái fekete
függönyként borultak bronzbarna, szűk arcára, tintafekete haja kusza.
Reggeli erekciója a lány csípőjének feszült.
Sosem lesz gyengéd ember. Az erőszakos hajlam ott él benne. De
különösen gyengéd pillanatokat is nyújtott a lánynak, gyanította, a
ritka bizalom jele, ha valaki ilyen ellazult, ilyen óvatlan alvás közben
láthatja.
Szeretlek, bukott ki belőle majdnem. De Dragos már bevallotta,
nem tudta, mi a szerelem. Pia ökölbe szorította a kezét.
Talán sosem fogja tudni. Talán idáig jut, ha elfogadja párjának.
Ha választania kellene a közös jövő és az egyedüllét között, akkor is
inkább a férfit választaná. Meg kell tanulnia alkalmazkodni,
bármiféle kapcsolat is telik tőle. Elégnek kell lennie.
Marokra fogta a férfi vastag péniszét, megcsókolta az ajkát.
Dragos mély torokhangot hallatott, visszacsókolta, csípőjét simogató
kezéhez szorította. Azután széttárta a lány lábát, fölé gördült,
behatolt. Mindketten felsóhajtottak, mikor tövig hatolt.
– Ez az – dünnyögte a fülét cirógatva. – Ez az.
– Ahová tartozol – súgta Pia. Egyik lábával átölelte a derekát,
végigsimított széles hátán.
Dragos ringatózott, teste megfeszült körülötte, benne. Olyan jó,
olyan jó. Lassan, könnyedén juttatta el az orgazmusig, erejétől
könnyek gyűltek Pia szemébe. Dragos megcsókolta, tenyerébe fogta
az arcát, miközben ő is elélvezett.
305 THEA HARRISON

Pia érezte, ahogyan benne lüktet, a férfi a könyökére támaszkodott

felette, zihált, eltorzult arca olyan gyönyörű, hogy nem bírta
megállni.
– Az enyém vagy – súgta.
Dragos kinyitotta a szemét, mélyen a lányéba nézett, még mindig
remegett.
– A tiéd vagyok – felelte.

M indkettejüket elnyomta az álom, sütkéreztek a napfényben,

Dragos még mindig a lányban volt. Egy kis idővel később Pia
megébredt, tiltakozva mormogott, ahogy Dragos elhúzódott tőle.
– El kell intéznem pár dolgot – mondta halkan. – Maradj ágyban,
pihenj.
Pia álmosan lebiggyesztette az ajkát. Összegömbölyödött a férfi
meleg helyén, magához ölelte a párnáját, aztán elnyomta az álom.
Milyen mókás kis fehér sárkány! A feje túl nagy a testéhez. A
lányra fókuszált, tiszta, elszánt szeretet tükröződött gyönyörű
szemében, ahogy bizonytalanul felé indult. Nem tudta első és hátsó
lábát összehangolni. Elesett.
Pia nem nevethetett. Megsértené az érzéseit. Összeszorította a
kezét, nehogy segítsen neki. Hé, édes kicsikém, mondta.
Mami, szólalt meg a kis sárkány, sebesen felé kúszott. Mami!
Pia hirtelen felült, szíve őrülten dobogott. Mi a…
Az ágy forgott vele. Hányinger töltötte el, ezúttal képtelen volt
uralkodni rajta. Kiugrott az ágyból, és ugyan nem jutott el a vécéig,
ám a mosdókagylóig igen. Addig hányt, míg már semmi nem jött ki
belőle. Ahányszor azt hitte végzett, gyomra megint bukfencezett,
könnyek csorogtak végig az arcán, végül már fájdalmasan, szárazon
öklendezett csak.
Ó, ne! Ó, ne, ne! Nem történhet még meg ez is.
 DRAGON BOUND 306

Az alakváltó férfiak és nők egyik nagy előnye, hogy képesek

önként meggátolni a fogamzást. Sosem tudta biztosan, hogyan is
működik. Valami olyasmiről van szó, hogy az illető falat húz
elméjében a fogamzás ellen, valahogy kapcsolódott az alakváltó
képességhez is. Része ez is az ember saját teste feletti uralmának.
Félig emberként ő nem bírt ezzel a képességgel, ezért emberi
fogamzásgátló módszerekre kellett hagyatkoznia. Egy chipet ültettek
be neki, most már több mint egy éve. Tizenkét évig működnie
kellene.
Csakhogy most már Dragos is része az életének, betöltötte,
elárasztotta az erejével és újra meg újra belé élvezett.
Birtokba vette, ahogyan csak tudta.
Pia hátrahőkölt a döbbenettől, alig jutott eszébe ellenőrizni, meg
vannak-e még a chip láthatatlan öltései. Meg voltak. De… Újonnan
felerősödött érzékét kiterjesztette a testére. Ott. Egy aprócska, új élet
növekedett benne.
Árulás érzése járta át. A gazember!
Lezuhanyozott, felöltözött. Pólót, térdig érő khaki halásznadrágot,
futócipőt vett fel. Felkapta a Rune-tól kölcsön kapott harmincöt
dollárt, ami még a cipő árából maradt neki. Kimasírozott a szobából.
Ezúttal Bayne és Aryal álltak a folyosón. Pia megtorpant a magas,
hatalmas, bőrruhába öltözött nő láttán, akinek kusza, sötét haja,
különös, nyurga szépsége volt, viharszürke szeme elítélőn csillogott.
Bayne széles vigyorral fogadta. Aryal viszont nem. A hárpia
metsző pillantást vetett rá, szögletes arca rideg.
– Hol van Con? – kérdezte.
– Más elintéznivalója akadt – magyarázta Bayne. – Aryal
helyettesíti ma délután.
– Problémád van vele? – kérdezte Aryal, egyik szemöldökét
dölyfösen felvonta.
307 THEA HARRISON

Pia összeszorította a száját. Mi a picsa. Csak örült, hogy nem kell

Graydon szemébe néznie. Nem foglalkozott a hárpia kérdésével,
hüvelykjével az ajtó felé bökött.
– Menjetek be, nézzétek meg, mi megy a tévében. Csinálnál egy
kávét, kérlek? Sőt, akár egy egész kannával, ha szeretnél. Megyek,
szerzek valami reggelit. Azonnal itt leszek.
– Rendben – felelte vidáman Bayne.
Csak viselkedj normálisan. Menj végig a folyosón. El a konyha és
az étkező mellett.
Hátrapillantott a válla felett, mikor befordult a sarkon. Bayne és
Aryal eltűntek a lakosztályban. A lifthez és a hatalmas előszobába
vezető lépcső felé rohant. A liftet a penthouse-ban kulccsal kellett
beindítani, ami gond, mivel nem tudja szétfeszegetni az ajtókat. A
lépcső ajtaját bezárták.
Az se gond. Egy pillanat elég, átnyomakodik az ajtón.
Remegő tenyerét az ajtóra szorította, neki támaszkodott, kapkodva
vette a levegőt, minden eddiginél erősebben tört rá a csapdába
esettség érzése. Elárasztotta a menekülés ösztöne. Igyekezett
elhessegetni a pánikot, a fájdalmat és az árulást, hogy racionálisan
végiggondolhassa a dolgokat.
Még ha meg is próbálja, talán sosem jut ki a toronyból. Pokolian
sok lépcső vezetett az utcára. Talán öt perce van csak, hogy kijusson
az épületből, tíz, ha bezárja a fürdőszoba ajtaját és az őrszemek azt
hiszik, női dolgait intézi.
Mivel állna szemben, ha ki is jutna? Az Urien és serege által
jelentett veszély nem múlik el csak azért, mert neki rossz napja van,
és ki kell jutnia innen.
Most az egyszer legyél okos. Ne tetézd még a hülyeségeid listáját.
Megint rátört a hányinger. Behunyta a szemét, kezét ökölbe
szorította, igyekezett visszaszerezni az uralmat a teste felett.
– Pia? Minden rendben? – kérdezte a háta mögött Bayne.
Pia mély lélegzetet vett, kihúzta magát, aztán megfordult.
 DRAGON BOUND 308

– Dragos azt mondta, bárhova mehetek. Ki kell jutnom innen –

felelte.
Csak isten tudja, mi ülhetett ki az arcára. Nem lehetett jó, mert a
griff komoly arccal, aggodalmasan fürkészte, szöges ellentétben
korábbi jókedvével.
– Megmondod, mire van szükséged? – kérdezte. – Boldogan
megszerzek neked bármit…
Pia önuralma szertefoszlott. Megpördült, belerúgott az ajtóba,
hangja fémesen, mélyen visszhangzott. Mintha egy bomba robbanna
a képedbe. Mint mikor rájössz, hogy terhes vagy, mikor nem lenne
szabad. Aha, valami olyasmi.
– Ki kell jutnom – kiabálta. Öklét a csukott ajtóra szorította. –
Nem vagyok jól – rúgott bele. – Nem akarok beszélni róla. Arra van
szükségem, hogy Dragos kurvára békén hagyjon! – Rúgás. – Hogy
abbahagyjátok a kérdezősködést, és egyszerűen elvigyetek oda,
ahova menni akarok. Kibaszottul megtennétek nekem ezt végre?
Hirtelen Aryal is ott termett. Mindkét őrszem mellé állt, arcuk
megfagyott, méregették. Katonák módjára mozdultak, atletikus
testük ruganyos. Bayne könnyed természete szertefoszlott.
Védelmező férfias energiába burkolta, gyengéden a hátára tette a
kezét.
– Hát persze, hogy elviszünk – mondta. – Ahová csak menni
akarsz.
– Bayne! – szólalt meg a hárpia.
– Parancsot kaptunk – felelte. A hárpia lebiggyesztette az ajkát, de
nem mondott semmit.
Pia remegve felsóhajtott. Vakon a lift felé fordult. Bayne
bevezette. Megnyugtatásként a hátán tartotta a kezét, eközben Aryal
a lány és a liftajtó közé helyezkedett. Átkarolta a derekát, vakon a lift
falára szegezte a tekintetét a nő válla felett, miközben nyolcvan
emeletet haladtak lefele.
309 THEA HARRISON

Kinyílt az ajtó, kimasíroztak. Aryal egy helyben maradt, míg

Bayne olyan közel lépett hozzá, válla a lányéhoz ért, éles tekintetével
a hatalmas, zsúfolt földszintet pásztázta. Aztán kiléptek a vakító
fénybe, New York utcáira.
Pia megtorpant, a hasára nyomta a kezét. Alig hitte el. Állták a
szavukat, kivitték őt a Toronyból.
Bayne némán egy fekete Porsche SUV felé terelte, ami
varázslatos módon felbukkant előttük a járda mellett. Aryal élesen
körbenézett, kócos haját szögletes arcára fújta a szél, aztán
becsusszant a kormány mögé. Bayne kinyitotta Piának a hátsó ajtót.
A lány beszállt, megfordult, nem hagyta, hogy a férfi is beszálljon
mellé. Egy kurta pillanatra találkozott a tekintetük, a szeméből sütő
kedvesség és aggodalom a lány velejéig hatolt. Aztán hátralépett,
becsukta az ajtót, az anyósüléshez lépett.
– Oké, Pia – mondta Bayne. Aryal rideg tekintete találkozott az
övével a visszapillantóban. – Hova?
– Brooklynba. – Mikor Bayne a GPS fölé helyezte a kezét,
hozzátette. – Majd én irányítalak.
A két őrszem egymásra nézett.
– Jól van – mondta Aryal.
A Porsche behúzódott a forgalomba.
Pia előre görnyedt, az ablakon át bámulta az elsuhanó
ötvenkilencedik utcai metróállomást. Dragos hangja szólalt meg a
fejében. Pia, mit művelsz?
Lehunyta a szemét. Hiú ábránd volt csupán, hogy az őrszemek
nem szólnak majd a kiruccanásról. Mit meg nem adna most egy kis
magánszféráért!
Ne szólj hozzám, felelte a férfinak.
Elhagytad a Tornyot. Olyan halkan, önuralommal csendült a
hangja, Pia gerincén jeges érzés futott végig. Megígérted, hogy nem
teszed.
Azt mondtam, ne szólj hozzám, te gazember, vicsorogta.
 DRAGON BOUND 310

Egy szívdobbanásnyi idővel később a férfi higgadtsága eltűnt. Mi

történt? – kérdezte.
Fogd be! Szállj ki a fejemből!
Pia, a fenébe! Mikor a lány nem felelt, felüvöltött. MI A
FRANCOT CSINÁLTAM EZÚTTAL?
Telepatikus üvöltésébe a lány koponyája is beleremegett. A
homlokára szorította a kezét. Ne kiabálj velem. Nem tudok
gondolkodni. Adj egy percet.
Zsibbadtnak érezte a testét, csak a biztonsági öv tartotta a helyén,
mikor Aryal hirtelen átvágott a forgalmon. Hogyan kérdezhet Dragos
egyáltalán ilyet tőle? Hogy hihette, hogy nem jön rá most, mikor
igazi alakváltóvá vált?
Sajnálom, hogy kiabáltam veled, vált a férfi hangja édeskéssé.
Bayne és Aryal nem mondanak semmit, csak azt, hogy kiakadtál és
elvisznek valahova, ahova menni akarsz. Gray aggódik érted.
Megbeszélhetjük a gondot, nem igaz? Pia, kérlek! Megölsz.
Akármit is mondanak róla az emberek, a férfi ravasz bölcsessége
mindig be tud kúszni mindenki. Pia megtörölte a szemét, igyekezett
felfogni a dolgokat. Nem tudsz… semmit… arról, hogy mi folyik itt?
Esküszöm, hogy nem. Erősen, azonnal felelt. Akármi is történt,
rendbe hozhatjuk.
Lehetséges lenne? Hogyan?
Áruld el, hova mész, mondta. Majd együtt megtesszük.
Dragos, csak a délutánt engedd át nekem. Pia az ajtókilincsbe
kapaszkodott, mikor a Porsche felgyorsult a szabad úton. Le kell
nyugodnom, gondolkodnom, ki kell találnom néhány dolgot, mielőtt
újra beszélünk.
A csend vibrált. Aztán a férfi halk, lágy hangon hozzátette, A
Neveddel visszahívhatnálak.
Pia szipogott, kinézett az ablakon. Most nem túl jó ötlet
fenyegetni, nagyfiú.
311 THEA HARRISON

Teltek a másodpercek. A délutánt kapod csak. Azután érted

megyek, mondta végül a férfi.
Egy egész délutánt adsz nekem egyedül? Fú, köszönöm. Milyen
nagylelkű tőled, mondta szarkasztikusan egy megbántott része.
Sikerült elharapnia a megjegyzést, inkább csendben maradt.
Dragos is elhallgatott, egyedül maradt.
Nélküle.

R une és Graydon ott álltak Dragos irodájában, kezüket csípőre

tették, mindketten a homlokukat ráncolták.
– Legalább védve van – mondta Graydon. – Aryal és Bayne vele
van. – Nem tűnt azonban nyugodtan a szavai ellenére sem.
– Elmondta hová megy és miért? – kérdezte Rune.
– Nem. – Dragos a szoba falánál körözött. Túl szűk, túl zárt. –
Csak annyit, hogy időre van szüksége. Azt mondtam, kap tőlem egy
délutánt.
– Tényleg egy egész délutánt engedsz neki?
– A fenébe, nem! Hazudtam.
Olyan erővel tépte fel a teraszajtót, hogy az üveg kitört. Az éles
májusi szél ott kavargott a szobában. A friss levegő csökkentette a
bezártság érzését, ám még mindig vibrált a tettvágytól.
– A boszorkány nem válaszol a hívásra – mondta. – Találjatok
valaki mást, aki nyomkövető igézetet tesz erre, de gyorsan – tartotta
fel a csuklóját. Azt, amelyik köré Pia sápadt fonatát kötötték.
– Rajta vagyok – felelte Graydon. Kiugrott az ablakon, zuhanás
közben változott át.
Dragos és Rune egymásra néztek. Bayne és a hárpia kiváló
harcosok. Jó páros.
De a délután igen hosszú lehet New Yorkban, mikor a sötét fey
királynak szándékában áll elkapni őket.
 DRAGON BOUND 312

Egy délután igen hosszú idő lehet.

P ia irányította Aryalt, mikor kellett, de ezt leszámítva a

Brooklynba vezető út némán telt. Nemsokára megérkeztek a
hatalmas Brooklyni Alakváltó klinikára, amit az elmúlt években
használt. A klinika egy egyszerű, négyszögletes telken állt,
betonépület a fodrászatokkal, zálogházakkal, italboltokkal,
kölcsönökkel házaló és kiadó üzletekkel szegélyezett környéken.
Menekült elhanyagolás ült ki az utcákra, valami éles és kétségbeesett
érzés lapult az árnyékban arra várva, hogy az éj leple alatt
belemélyessze valamibe a fogát, de a klinika maga nappal is nyitva
volt, professzionális, gondos csapattal operált, akik elég sok félvér
pácienst láttak el, így állandóan forgalmas hely.
Aryal a járda mellé állt a Porschéval, leállította a motort. Ő és
Bayne is kikapcsolták az övüket, az utcát fürkészték.
Pia gyomra elszorult.
– Maradjatok itt – mondta.
– Bocs, Pia – felelte Bayne. A griff fürgén mozgott. Kiszállt és őrt
állt, mielőtt még Pia kinyithatta volna a kocsi ajtaját. Aryal
megkerülte a Porschét, a férfi mellé állt.
Pia ellenállt a kísértésnek, hogy kiabáljon velük, kimászott. Egyik
őrszemről a másikra nézett. Aryal arckifejezése zord, a griffé
óvatosan kifejezéstelen. Pia eltöprengett, vajon mire gondolnak az úti
cél miatt, miféle telepatikus beszélgetés zajlódhat le köztük a gyilkos
arc mögött.
– A következő lesz – mutatott Pia az épületre. – Senki nem tudja
odabenn, hogy jövünk. Nem fogtok bemasírozni, és szépen halálra
rémiszteni azt, aki esetleg odabenn van, ezért csak a bejáratokat
őrizzétek, és maradjatok idekinn, a fenébe is!
Bayne összeszorította az ajkát, a lányt fürkészte.
313 THEA HARRISON

– Eljöhettem volna nélkületek is – szűkült résnyire Pia szeme. –

Nagyon szerettem volna, Bayne. Ne kelljen megbánnom, hogy a ti
szabályaitok szerint játszottam.
Aryal hirtelen felé fordult.
– A hátsó kijárathoz menj.
Bayna a homlokát ráncolta.
– Jó. – Sarkon fordult, majd elballagott.
Pia nem várt tovább. A bejárat felé rohant. Már majdnem elérte,
mikor Aryal megragadta a pólóját, és a falhoz lökte.
– Mi a fene! – köhögte. A döbbenete dühbe váltott. Öklével
megpróbálta félresöpörni a kezét.
Aryal szinte gőgös hanyagsággal szögezte a falhoz, alkarját a
torkára szorította.
– Pofa be! – csattant fel Aryal. – Nem foglak bántani. Csak
elbeszélgetünk kicsit.
– Eressz el! – Pia megvetette a lábát, le akarta tépni a hárpia karját
a torkáról. Aryal elkapta a csuklóját. Karcsú ujjai a bőrébe
mélyedtek.
Aryal gyorsan végigpásztázta éles pillantásával az utcát.
– Több gondot okoztál az elmúlt héten, mint egy csapat alakváltó
patkány – jegyezte meg. – Tudni akarom, most mire készülsz.
– Az nem tartozik rád.
– De igen, ha ezzel megint veszélybe sodrod Dragost.
Pia a szabad kezével bele akart öklözni a hárpia gyomrába, de
Aryal csak félrehúzta a csípőjét.
– Nem ártok senkinek. Annyit kell tudnod, hogy Dragos nekem
ígérte a délutánt.
– És te hittél neki – röhögött fel Aryal. – Ügyes, zsenikém.
A férfi hazudott neki? Ez fájt. Kiábrándult pillantást vetett a
hárpiára, bolondnak érezte magát. Égett a szeme.
– Vedd le rólam a kezed – csikorogta.
 DRAGON BOUND 314

Aryal olyan gyorsan engedte el, majdnem elesett, túl közel

helyezkedett az utca és Pia közé, beszorította. Bőrkabátja szétnyílt,
mikor csípőre tette a kezét. Pia egy pillanatra látta a mellkasára
erősített hámot.
– Tudod, még el is tudnék tekinteni a szurkolólányos copfodtól –
mosolygott rá ridegen Aryal. – Beletelne egy időbe, de menne. Attól
is, hogy a griffek valami érthetetlen okból odavannak érted, imádnak.
Egy dolgon viszont nem: megszegted a törvényt. Veszélybe sodortad
az alakváltó lord életét, ezzel mindannyiunkat veszélybe sodortál, és
még csak meg sem büntettek érte. El kell ismernem, ez bosszant.
– Fogalmad sincs, miről beszélsz – csattant fel Pia, bár a gyomra
elszorult. Megdörgölte égő szemét. Akkoriban úgy érezte, csapdába
esett, de talán tehetett volna mást, elkerülhető lett volna ez az egész?
Elbizonytalanodott, ostobának érezte magát, mint aki csak
hánykolódik.
– Mégis miről nincs fogalmam? Arról, hogy talán te vagy Dragos
párja? – kérdezte Aryal. – Nos, cukorfalat, ez a nehezen kezelhetőbb
probléma, mert nem ölhetlek meg.
Pia ökölbe szorította a kezét.
– Nem, nem teheted, igaz? – csikorgatta a fogát. Olyan gyorsan
lendült az ökle, a hárpiát váratlanul érte. Olyan erővel ütötte vállon,
hogy a nő hátra tántorodott. – Nem kell kedvelned, sem elfogadnod.
Nem kell egyet értened Dragos döntéseivel. Azt kell tenned, amit
mondanak. Talán arra utasított, hogy vigyél vissza a Toronyba?
Aryal dühösen meredt rá, de nem válaszolt.
– Nem, gondoltam. Vagyis rohadtul vegyél vissza. Nem vonhatsz
kérdőre, nem fenyegethetsz meg, és nem követelhetsz tőlem
válaszokat, mintha valami csicskás lennék, mert sose leszek. – Előre
lépett, míg már majdnem összeért az orruk, támadó pozíciót vett fel.
– És csak Graydon szólíthat cukorfalatnak. Te nem! Nem nyerted el
a jogot. Most pedig megteszem, amiért idejöttem. Most akkor végezd
a munkád, Dragos máskülönben tudni akarja majd, miért nem tetted.
315 THEA HARRISON

Aryal viharszürke tekintetében meglepetés tükröződött,

elgondolkodott.
Pia nem akart többet látni. Elfordult, átnyomakodott a klinika
bejáratán.
Egy fél tucat ember foglalt helyet a váróban. Néhányuk az All my
children című műsort nézte a magasra helyezett tévében. A recepciós
pulthoz lépett. A nővér, akit felismert, hanyag mosolyt villantott rá.
– Napot. Mit tehetek önért?
– A nevem Pia Giovanni. Szükségem van egy nővérre, vagy egy
orvosra. – Pia halkra fogta a hangját, így mások nem hallhatták, amit
mond. Arc- és nyakizmai fájdalmasan megfeszültek. A kezét
tördelte. – Dr. Medina ismer engem. Sajnálom. Nincs időpontom.
Én… – Csillogott a szeme. – Lehet, hogy vészhelyzet van.
– Ó, édesem – szólalt meg együtt érzőn a nővér. Kleenexet adott
Piának, majd átvezette egy ajtón egy kis beugró helyiségbe, ahol volt
mosdókagyló, szék és egy mérleg. – Rendben, mi a baj? Biztosan itt
kell lenned, és nem a sürgősségin?
– Nem tudom. Olyan sok minden történt – nyelt egy nagyot. –
Félvér vagyok, ezért chipem van. Tudja, a rézszálas, nem a
hormonos verzió, mert nem vagyok teljesen ember. Új kapcsolatom
van ezzel az alakváltóval, múlt éjjel sikerült átalakulnom…
– Gratulálok! – mosolygott rá szélesen a nővér. RACHEL, állt a
névtábláján.
– Köszönöm. – Pia próbált visszamosolyogni, emlékezett rá,
milyen boldog volt. – De hirtelen rosszul lettem az elmúlt napokban.
Ma különösen erős volt, és szinte biztos vagyok benne, valahogy
teherbe estem. Most, hogy átváltoztam, már érzem. A fogamzásgátló
pedig még mindig a helyén. – A nővérre koncentrált. – Sokkban
vagyok. Nem tudok tisztán gondolkodni, de egy dolgot már biztosan
tudok. Nem akarom elveszíteni ezt a babát.
 DRAGON BOUND 316

A nővér egyik kezét Pia hasára tette, betekintett. Pia

mozdulatlanná dermedt. Érezte a bizsergető varázserejét, ahogyan
átvizsgálta a testét.
– Ó, valóban terhes – ragyogott el a nővér szeme. – Milyen édes,
erős kis szikra.
– A tegnapi átalakulás árthatott neki? – kérdezte.
– Nem! Ó, nem, a világ legtermészetesebb dolga az alakváltás.
Bár, a hányingered egy kicsit másnak tűnik. A fogamzásgátló miatt
pedig jól tette, hogy idejött. Beviszem egy nővérhez, vagy orvoshoz.
Csak foglaljon helyet odakint, felveszem az adatait. Igazából megyek
is, megnézem, hátha el tudom csípni…
A nővér magában motyogva elsietett. Pia összegörnyedt a
székben, kezét a tenyerébe hajtotta. Hála égnek, Dragos nem üvöltött
már a fejében, mert máskülönben darabokra hullana. Úgy érezte,
baljós ez a csend, de nem érdekli, míg legalább egy kicsit képes
hallani a gondolatait.
Megremegett, megint hányinger tört rá. A hasára szorította a
kezét. Maradj benn, mogyorócska!
Továbbra is szerencséje volt, Dr. Medina vakációra készült, épp
akkor látta az aznapi utolsó előjegyzett betegét. Pia ismerte Dr.
Medinát, megnyugtatta ez a tény. Egy élénk, ősz hajú emlős, aki nem
tűrt semmi ostobaságot, humorát megnyugtatónak találta.
Egy gyors vizsgálat és némi erő kisugárzás után az orvos
eltávolította a chipet.
– Jó hírek – vigyorgott rá. – Kiváló formában vagy, kedvesem,
nem méhen kívüli terhesség, ez a legnagyobb kockázat ugyanis a
fogamzásgátlás esetében. A baba pontosan ott van, ahol lennie kell,
benn a méhedben, nem pedig a petevezetékben vagy máshol. De
örülök, hogy hamar bejöttél. Akik sokáig halogatják, kockáztatják a
vetélést, vagy a komoly komplikációkat. Mesélj nekem a tapasztalt
hányingerről.
317 THEA HARRISON

Pia megkönnyebbülten roskadt össze. Leírta az elmúlt napokat az

orvosnak.
– Még soha nem csábított, hogy húst egyek – mondta
megborzongva. – De olyan jó illata volt. Ez pedig helytelen.
Az orvos ránézett félhold alakú szemüvege mögül.
– Egy ragadozóval vagy esetleg együtt?
– Igen? – Nem kérdésnek szánta. Ugye?
– Nos, akkor ez a gond. – Az orvos hátradőlt, rámosolygott. – A
ragadozó/növényevő párosítások szokatlanabbak, mint a fajtabeli
párosítások, bár előfordul, mert többek vagyunk állati énünknél. Nem
fogok hazudni. Elég rögös út áll előtted, sokszor úgy tűnhet majd,
hogy az ösztöneid megbolondultak.
– Magas kockázatú terhesség lesz? – szorította Pia megint a
hasára a kezét.
– Nem mondanám. Most nincs okunk ezen töprengeni. Proteinben
és kalciumban gondolkodj. Ha nem tudsz a terhesség idejére
mindenevő lenni, akkor protein italokat kell felhalmoznod. A szója is
jó. A tejsavó még jobb. A terhességi vitaminokkal együtt, felírok egy
hányinger elleni amulettet, az majd segít. Nem fogja blokkolni a
fájdalmat. Az fontos üzenetet hordozhat. De segíthet benn tartani az
ételt. Mindig legyen nálad, kivéve a zuhany alatt. Elveszíti a
hatékonyságát, ha túl sokszor érzi víz.
– Köszönöm szépen, különösen, hogy fogadott engem, mielőtt
vakációra ment – felelte őszintén Pia. Az orvos írt neki a receptes
tömbbe, aztán átadott neki egy cetlit. – Egyetlen kérdés még, ha nem
bánja.
– Csak nyugodtan, ha nem tart sokáig. Ma este Cancunba repülök
a párommal, aki nem lesz túl boldog, ha lekéssük.
Pia habozott, nem tudta, hogyan öntse szavakba, amit mondani
akar, a köpenye alját tépkedte.
– A terhesség nagyon megdöbbentett. Úgy értem, volt
fogamzásgátló chipem, ezért meg kellett volna gátolnia a dolgokat,
 DRAGON BOUND 318

nem? Még csak fel sem merült a beszélgetéseinkben a…

partneremmel. Már azelőtt tapasztaltam a hányingert, hogy ma reggel
átváltoztam, ezért biztosan terhes voltam már. Akkor biztosan az
apa… változtatott a dolgokon, nem igaz?
Az orvos kedvesen hunyorgott.
– Egyik fogamzásgátlás sem nyújt száz százalékos védelmet, akár
alakváltóról, akár emberről van szó. Nos, a chip egy nagyon hatásos
fogamzásgátló módszer, a legtöbb esetben. És igen, az alakváltók
képesek szabályozni a ciklust. Nagyrészt. De azt is tudom, a párzási
őrület elején az alakváltók elveszítik az önuralmukat. Csak ti ketten
tudjátok, hogy ő csak a szeretőd, vagy a társad. De, ha a helyedben
lennék, szerintem óvatosan közöld a partnereddel, ha a párod.
Segítettem?
Pia torka megmozdult. Nyelnie kellett, csak utána tudott
válaszolni.
– Igen. Sokat segít, Dr. Medina, köszönöm szépen.
– Szívesen. Imádom a kisbabákat. Szülészorvosnak kellett volna
mennem. – Az orvos becsukta a mappáját, felállt, de megtorpant,
mielőtt távozott. Pia kíváncsian nézett rá. – Ó, nem is árultad el
nekem, mivé változtál.
Piát váratlanul érte a kérdés.
– Ó, egy… egy selyemmajommá.
– Különös – dünnyögte az orvos, kérdő pillantást vetett rá. – Nem
soroltam volna a selyemmajmokat a növényevők közé. A párod?
– Ő… Ő más.
Az orvos résnyire szűkült szemmel méregette Piát.
– El fogod árulni, ha egészségügyi szempontból fontos lesz, igaz?
– Igen, természetesen – mosolygott rá halványan a lány. – Ígérem.
– Szedd a vitaminokat – mutatott rá az orvos. – Következő
hónapban találkozunk.
319 THEA HARRISON

Pia felöltözött, egyszerre érzett örömöt a megkönnyebbülés és az

éhség miatt. Képes lenne felfalni egy lovat, ha ez nem tenné
kannibállá. Lehajolt, bekötötte a cipőfűzőjét.
Terhes. Pár. Sárkány bébim lesz.
Nem, nem igazán fogtam fel. Ki kell mondanom újra.
Sárkány babám lesz.
Felegyenesedett, fekete pontok táncoltak a szeme előtt. Talán
tényleg darabokra hullik, akár segít neki ebben Dragos, akár nem.
Olyan sok minden zajlott benne, véletlenszerűen kergették egymást a
gondolatok és érzések, úgy pattogtak, mint a július negyediki
tűzijáték.
Már csökkent az elvetélés felett érzett aggodalma, helyét a
terhesség miatti kétségbeesés vette át. Megkönnyebbült, hogy a
magzata életképes, és hogy minden jel arra utal, Dragos nem
csalhatta szándékosan csapdába. Nagy bocsánatkéréssel tartozik
neki.
De hogy éppen most történik! Szó szerint alig néhány órával
ezelőtt döntötte el, hogy Dragosszal marad. Aztán ott van az Urien
elleni háború, ami csak most kezdődött. Ki tudja, hogyan reagál majd
Dragos, ha megtudja. Lehet, hogy ő is szétesik.
A hasára szorította a kezét. Ó, mogyorócska, mindig élt bennem a
remény, hogy egyszer majd lesz gyerekem, de meg kell mondanom,
pocsék az időzítés.
Váratlan akadályba ütközött, mikor távozni készült. Az őt
becsekkoló nővér megkérdezte.
– Még mindig ugyanaz a biztosítási számod?
Ugyanaz. Az Elfie’s-beli. A zsebében harminchárom dollár van
csak, nincs csekk könyve. Megnyomogatta az orra tövét. Fejben
elnézést kért, megígérte, hogy tényleg kifizeti a számlát.
– Igen, köszönöm – hazudta.
Odaadott huszonöt dollárt, legyintve elhessegette a számlát,
igyekezett nem nyugtalannak tűnni, közben tovább társalgott némán
 DRAGON BOUND 320

a mogyorócskával. Mi van, ha Dragos utálja a terhesség gondolatát

is? Mi van, ha nem akar téged? Bizonyára akar majd. Mindegy is, én
akarlak. Csak nem tudom, mit csinálok majd veled. Még egy dolog,
amit ki kell találnom amellett, hogyan éljek együtt az életemben zajló
őrületes változásokkal.
Miután lezárták az anyagiakat átverekedte magát az előcsarnokon
a klinika bejárata felé, aztán megtorpant. Nem hitte, hogy képes lesz
telepatikus úton elérni Dragos, de úgy döntött, megpróbálja. Dragos?
A férfi azonnal válaszolt, hála az égnek, nyugodtan. Igen.
Végeztem. Indulok haza, mondta. Híreim vannak, és tartozom egy
nagy bocsánatkéréssel.
Később beszélhetünk, akármiről is van szó, mondta Dragos. Hol
vagy? Érted megyek.
Nem tudod? Azt hitte, Bayne vagy Aryal már biztosan
tájékoztatta. Átnyomakodott az üvegajtón, hunyorgott a ragyogó
napfény miatt. Hol a hárpia? Leárnyékolta a szemét, körbenézett.
Eljöttem az orvosomhoz…
Rálépett valamire, felemelte a lábát, lenézett. Rálépett egy… mi
ez, egy nyíl?
Hirtelen fájdalom hasított a nyakába. Félresöpörte a fájdalmat,
egy másik kis fullánk hullott a járdára. Hihetetlen gyorsasággal
zsibbadtság lett úrrá a testén. Megbillent a világ, rázuhant a járdára.
Bayne. Aryal. Kiáltani akart értük, de nem mozgott a szája.
Valami kiabált agya egyik szegletében, de nem tudta elérni, nem
értette, mit mond.
Három ember lépett elé. Kettő sötét fey volt hosszú,
mandulavágású szemekkel, magas arccsonttal, hegyes füllel, sötét
hajjal.
A másik egy spanyol, királynő szépségű nő, tekintetét erősen a
lányéba fúrta. Adela az Üstből.
– Ó, már megint te vagy az – szorította össze a száját Adela,
felsóhajtott. – Tartottam tőle.
321 THEA HARRISON

Ostoba ribanc, akarta mondani Pia. Szét fogom rúgni a segged.

Hacsak nem Dragos kap el előbb…
Aztán minden elúszott.
 DRAGON BOUND 322

TIZENNYOLC

E gy ördögi hang mennydörgő hangon szólította az elméjében. A

Nevét mondta.
Használd az erőd, a fenébe is! Érzem, hogy ott vagy. Próbálkozz
erősebben, követelte a parancsoló hang. ÉBREDJ FEL, A FRANCBA
IS!
Minden kavargott körülötte. Olaj és kipufogófüst szagát érezte.
Valami keményen feküdt, ami remegett, arca a durva szőnyegbe
nyomódott. Szédült, rosszul volt. Mély lélegzeteket vett.
Valaki halkan nyögdécselt. Ó, ő az. Hallgass, te ostoba!
Igyekezett megtenni, amit a hang kért tőle, mélyen magába nyúlt.
Az edzője azt mondaná, nyúljon a csíjéhez, hagyja, hogy szabadon
áramoljon az energia, uralkodjon a légzése felett.
Egy szörnyű pillanatig nem tudta hol van. Aztán megrohanták az
emlékek. Erő tört fel a csípőjéből, végigkúszott a gerincén, átjárta a
testét. Nem hatástalanította teljesen a mérget, de segített neki kicsit
kitisztítani a fejét.
A kezét hátul megkötözték, betömték a száját, egy gyorsan
száguldó autó csomagtartójában hevert. Elkeseredett. Hát a baj
tényleg csőstül jön.
Azonnal felelj nekem, parancsolta Dragos.
323 THEA HARRISON

Pokoli egy hetem van, artikulálta végül. Mentális hangja

elmosódott, nem tudta irányítani, ám a férfi így is meghallotta.
Ez az én csajom. Eltűnt a mennydörgés, kétségbeesett
megkönnyebbülés vette át a helyét. Beszélj hozzám. Megsérültél?
Nem, valamiféle droggal kábítottak el. Próbálta formálni a
szavakat, értelmet hámozni ki az eseményekből. Megkötöztek. Egy
csomagtartóban vagyok. Gyorsan haladunk.
Jól van. Csak ne ess pánikba, mondta Dragos.
Bayne, Aryal. Piának nehezére esett kérdésként kiejteni a nevüket.
Megtaláltuk őket a klinikánál. Őket is elkábították. Jól vannak,
hamarosan elmúlik a hatása. Úgy tűnt, újra összeszedte magát.
Végre találtunk valakit, aki képes volt nyomkövető igézetet
létrehozni. Egy pillanat múlva követni tudlak. Hogyan kötöztek meg?
Ki tudsz szabadulni?
Piát elöntötte a hányinger. Nem hányhat a pecekkel a szájában.
Ívbe feszítette a hátát, végigtapogatta lassan elzsibbadó kezével a
lábát.
Műanyag kötöző. Nincs zár. Nem tudom leszedni.
Jól van, mondta megint Dragos. Ne aggódj emiatt.
Fontos dolgokat kellett mondania Dragosnak. Micsodát is?
Meddig lesznek képesek beszélgetni? Graydon mondott valamit
arról, hogy úgy száz mérföldes távon belül hallja meg a
gondolatokat. Nem tudta, mennyi ideid lehetett eszméletlen, milyen
messzire kerültek a többiektől.
El kell mondanom neked pár dolgot, mielőtt elveszítjük a
kapcsolatot.
Nem fogjuk elveszíteni, csattant fel a férfi. Ennyi. Nyomkövető
igézetet tetettem a hajfonatodra. Úton vagyok.
Pia továbbra is mélyen, egyenletesen lélegzett. Úgy tűnt, ez segít
lenyugtatni a gyomrát, bár a kipufogófüsttől megint öklendeznie
kellett. Gondolkodni próbált. Másvilági mágiát érez a közelben?
A nyomkövető igézet akkor is működik, ha átkelünk a Másba?
 DRAGON BOUND 324

Nem hagyom, hogy olyan messze jussatok.

Nem mondta, hogy működni fog. Pia ebből sejtette, nem így lesz.
Két sötét fey az. Egy boszorkánnyal dolgoznak a Mágikus
Negyedből.
Írd le őt nekem, vált vészjóslóvá Dragos hangja.
Sötét hajú ember, a keresztneve Adela. Az övé a Divinus. Nem
emlékszem a nevére. Nehezére esett gondolkodni.
Ne aggódj emiatt. Nem számít, felelte Dragos. Le tudod nekem írni
a sötét feyeket?
Pia minden tőle telhetőt megtett, de csak egy pillanatra láthatta
őket, mielőtt elveszítette az eszméletét. Sajnálom.
Mindegy, semmi nem számít most. Csak arra koncentráljunk, hogy
visszahozzunk, lágyult el a hangja.
Pia egyre erősebben érezte a mágiát. Ajaj. De el kell mondanom.
Terhes vagyok.
MICSODA? Dragos üvöltése betöltötte a fejét.
Pia hadarva magyarázott. Sosem tudtam uralni ezt, ezért beültettek
egy chipet. Mikor rájöttem ma reggel annyira megijedtem, hogy
elvetélhetek, csak arra tudtam gondolni, hogy időben elérjem az
orvost és kiszedessem a chipet. Annyira átkozottul dühös voltam rád.
Azt hittem, szándékosan tetted.
Pia. Istenem.
Álmodtam róla ma reggel. Azt hiszem, valóságos volt. Egy fehér
sárkány, a legcsodálatosabb kisfiú, akit valaha láttam. A kocsi vadul
elkanyarodott, egy kicsit gyorsított, aztán hirtelen lelassított egy
másik kanyarhoz. Pia nyugalmat erőltetett magára, úgy folytatta.
Lekanyarodunk az autópályáról, lassítunk. Érzem a közelben a Mást.
Gyorsan, sürgette Dragos. Pia még soha nem hallotta ilyen
megrázottnak. A csomagtartónak zárja van. Próbáld felnyomni,
aztán mondd meg, mit látsz.
325 THEA HARRISON

Ha elől kötötték volna meg a kezét, akkor belülről kinyithatná a

zárat. Próbálta maga alá húzni a lábát, hogy a vállával megpróbálja
felnyomni az ajtót. A zár akkor engedett pont, mikor megálltak.
Mi a fenéért ne? Jobban kitárta az ajtót, így átpréselhette magát,
fájdalmas puffanással landolt a betonon. Felnézett a felé haladó
Dodge Ram pickupra. A kocsi centikre fékezett le az arca előtt. Az
autó, amiben Pia volt elfordult balra, tovább haladt.
– Hé! – üvöltötte a férfi a teherautóból.
Hallgass, ostoba, hallgass.
Becsapódott egy kocsiajtó.
Pia felült, mire felbukkant előtte a középkorú férfi. Letérdelt
mellé, arcára harag és döbbenet ült ki.
– Mi a fene? – kérdezte. – Édes jézus, hölgyem, elrabolták?
Azt mondod?
Méterekkel arrébb látta, hogy felvillannak a féklámpák. A
szájpecek ellenére a férfira kiabált.
– Csak tarts ki, kedves. Most már minden rendben lesz – próbálta
meglazítani a szájpecket.
Kiugrottam, mikor megálltunk, mondta Pia Dragosnak. Egy szürke
Lexust vezetnek, most fordulnak vissza. Látom a… 17-es főút és… az
Averill Avenue tábláit, vagy a 32-es út, nem tudom. Látok egy park
jelzést is. A nevét nem tudom elolvasni. Ugyanaz a két fickó, nincs
velük a boszorkány.
Tudom, hol vagy, közölte elégedetten Dragos. Szép munka.
A férfi meglazította a szájpecket, áthúzta a fején, ekkor állt meg
mellettük a Lexus.
– Fusson! – sikoltotta Pia.
A két fey kiszállt, dühösnek tűntek. Fegyverük volt.
Nem, nem szép munka. Nagy hibát követtem el. Ó, istenem, ó,
istenem, ó, istenem!
 DRAGON BOUND 326

Dragos beszélt hozzá, de Pia nem bírt elhallgatni, nem tudott

elfutni, semmire nem volt képes, csak elborzadva nézte, ahogy a férfi
feláll és megfordul. Az egyik fey felemelte a pisztolyt, aztán lőtt.
Azt hiszem, most ölettem meg valakit, zokogta Pia.
Akkor a másik fey is felemelte a pisztolyt, rálőtt Piára. A lány
lenézett a mellkasára, egy újabb apró nyilacska állt ki a pólójából.
Minden elsötétült.

A sárkány elkínzottan felüvöltött, ahogy minden erejével észak

felé száguldott. Minden őrszeme a nyomában repült, csak
egyikük maradt hátra, hogy gondoskodjon a boszorkányról.
Túl messze van, túl messze, Pia pedig ismét eltűnt.
Az ellensége elvitte a párját. A gyermekét.
Életben kell lennie.
Minden más elfogadhatatlan.

***

gető, rideg erő térítette magához Piát. Köhögött, az oldalára

Éfordult. Kivették a pecket a szájából, levették a bokájáról és a
csuklójáról a kötelékeket. Bizsergető fájdalom járta át a tagjait,
mikor ismét keringeni kezdett bennük a vér.
A földön hevert. Megérintette a fényezett keményfa padlót. Ezek
szerint odabenn.
– Itt a mi kis tolvajunk – szólalt meg felette egy kulturált
férfihang. – Itt az idő felkelni.
Nem ember. Fey. Tudja is, ki lehet. Milyen kár, hogy még a
nyakán a feje. Remélte, hogy más módon találkoznak.
327 THEA HARRISON

– Elaltat, aztán felkelt. Elaltat, majd megint felkelt. Akkor most

már dönts végre – krákogta.
– Nos, nem untattál – nevetett fel a férfi. – Folyton kicsúsztál a
kezünkből, szuka. Szemmel láthatóan Cuelebrének is nehezére esett
megtartani.
Aha, erről ne is beszéljünk. A feje mellett pihenő fekete bakancsot
nézte. Olyan hosszú lábakban végződtek, még nem látott egyelőre
olyan magasra.
– Kaphatnék egy kis vizet?
– Persze, miért ne?
A férfi leöntötte hideg vízzel. Pia túl kimerült volt, egy zihálásnál
többre nem futotta tőle.
– Rendicsek – szólalt meg egy pillanattal később. – Most már
ihatnék is egy keveset, felségessége?
– Nem unalmas, nem ostoba – nevetett fel megint. – Sokkal jobb,
mint a pasid, ostoba és unalmas is volt. Őszintén szólva, nem tudom,
mit láttál benne.
– Ex. Ex-pasim – jegyezte meg Pia. – Istenre esküszöm, ezt sosem
mosom le magamról.
Végre kezdte úgy érezni, használhatóvá váltak a tagjai. Felült.
Egy hatalmas, középkori hangulatú szobában volt. Látott egy óriási
kandallót, pár széket, egy hosszú faasztalt padokkal, a mennyezet
gerendázott és magas, a meggyújtott fáklyák miatt hátborzongató,
kísérteties árnyak lengték be a teret.
Fey őrök álltak a hosszúkás, fémzáras ablakoknál. Az őt elrabló
két fey a duplaajtót őrizte.
Nem tudta, mennyi ideig lehetett eszméletlen, vagy hol van.
Remélte, a drogok nem ártottak a mogyorócskának. A hasára siklott
a keze. Titkon átvizsgálta magát. Megkönnyebbült, mikor megtalálta
az aprócska kis életet. Hát itt vagy. Úgy tűnik, csak ketten
maradtunk, mogyorócska. Egyelőre, legalábbis.
 DRAGON BOUND 328

A fey király leguggolt mellé. Átnyújtott neki egy serleget. Pia

óvatosan belekortyolt. Hideg, friss, tiszta víz. Lehúzta a tartalmát.
Ezután felnézett Keith gyilkosára. Néhány héttel ezelőtt fogalma
sem volt, ilyen sok embert lehet gyűlölni a világon. Urient. Adelát, a
boszorkányt. A két feyt, akik az ajtónál álltak és lelőttek egy ártatlan
embert szemrebbenés nélkül. Egyre hosszabb és hosszabb lesz
bosszúja listája.
Az a néhány fey, akikkel találkozott hol komiszak voltak, mint
Tricks, hol különösen szigorú szépséggel rendelkeztek, mint Urien.
Milyen kár, hogy szörnyeteg. Karcsú, szálkás alkatával, magas
arccsontjával, fehér bőrével és hollófekete hajával még természeti
csodának is elmehetett volna.
– Ez az egyik vidéki otthonom, ahova elvonulhatok – magyarázta,
meglátva a kíváncsiságát. – Nincs itt az egész udvar, csak én, meg az
embereim. Most pedig már te is, természetesen. Kérsz még? – intett a
kupa felé.
– Igen, köszönöm. – Pia átadta neki a serleget, aztán felállt,
miközben a férfi az asztalon álló ezüst kancsóból újratöltötte. Pia
most is kiitta a teljes tartalmát.
– Annyit ihatsz, amennyit csak szeretnél. A nyugtató igen erős
szomjúságot okoz, legalábbis úgy hallottam – mondta. –
Gyanítottam, hogy meglehetősen szomjas leszel, mert két adagot is
kaptál. Ami meglepte az embereim, mivel egynek elégnek kellett
volna lennie az útra.
– Mindig is gyors volt az anyagcserém – felelte. Még egyszer
teletöltötte a kupát. A víz egészen más megvilágításba helyezte a
világot. A dolgot többé nem forogtak, erősebbnek érezte magát. –
Helyi érzéstelenítés a fogorvosnál? El lehet felejteni. Addig nem hat,
míg egy elefántnak való adagot nem nyomnak belém.
– Értem – lépett a fey király a kandallónál álló egyik magas
támlájú székhez. Mosolyogva intett a szemben lévő szék felé. –
Kérlek, csatlakozz hozzám. Sok mindenről kell beszélgetnünk.
329 THEA HARRISON

A legrosszabb, ha kimutatod egy ragadozónak a félelmed, és

elfutsz. Gyanította, a fey királlyal is hasonló lehet a helyzet. Leült,
hátradőlt, keresztbe tette a lábát.
Urien összeérintett ujjai felett őt tanulmányozta, aztán felvette a
mellette lévő asztalról a poharát, kortyolt egyet a borából.
– Milyen meglepő és rejtélyes voltál, Ms. Giovanni.
– Nem szándékosan – felelte. – Nos, a rejtélyes része talán igen,
de megoldatlanul kellett volna maradnia.
Urien vigyora nem tükröződött rideg, fekete szemében.
– Már akkor tudtam, hogy imádlak, mikor megkaptam azt az
egycentest. Na, attól nevetnem kellett. – Pillantása metszővé vált. –
Van benned valami…
Ez a sok idióta öreg. Hát mindannyiuk találkozott, hallott,
pletykált az anyjáról, vagy érezte már mérföldekről? Könnyű így
beolvadni. Köszi, anyu!
– Igen, úgy nézek ki, mint Greta Garbo. Sokszor mondják –
szorította meg az orrnyergét.
– Valóban? És kicsoda az a Greta Garbo?
– Egy régi filmsztár – nézett a férfira a keze felett.
– Nem követem az emberi szórakozás újkeletű formáit – legyintett
Urien. – Ez a senkiházi bosszantotta az embereim, ezért mikor
meghallottam mit terjeszt a barátnőjéről arra gondoltam, adjunk csak
neki egy kutató amulettet, lássuk, mi lesz. Tudod, kipróbálni a
prototípusát egy kis apróságnak, amit a szabadidőmben
kotyvasztottam. Képzeld csak el, mennyire meglepődtem, mikor
minden állítása igaznak bizonyult. Aztán mennyire meglepődtem,
hogy egy árva szót nem szól rólad. – Előre hajolt. – Azután sem,
hogy kiheréltük, kizsigereltük, megvakítottuk. Nem is sejtettem,
hogy a fiú ilyen hűséges tud lenni. Azt hittem, az első tíz percben
felad majd.
Pia a szájára szorította a kezét, igyekezett érzelemmentes maradni.
Egy perccel később már képes volt megszólalni.
 DRAGON BOUND 330

– Nem tudott elmondani semmit. Letetettem vele egy esküt.

– Ez megmagyarázza – csettintett Urien. – Egy rejtély megoldva.
Áruld el, milyen volt a sárkány kincseskamrája. Olyan lenyűgöző,
mint a legenda tartja? – Arckifejezése mohóvá vált.
– Hogy őszinte legyek, túlságosan féltem körbenézni. – Pia
behunyta a szemét, felidézte a rémületét. Milyen távolinak tűnt. –
Amennyire én tudtam, bármelyik pillanatban felbukkanhatott.
Bejutottam, találtam egy egycentesekkel teli üveget a bejáratnál,
fogtam a pénzt, aztán elrohantam. Mást is elhozhattam volna, de
olyan átkozottul mérges voltam Keith-re, nem akartam semmi igazán
értékeset adni neki. Reméltem, ha csak egy egycentest veszek el,
akkor talán Cuelebre nem végez velem, ha elkap.
– Ezzel átjutottunk a következő megoldásra váró rejtélyhez –
mondta Urien. Oldalra billentette a fejét, úgy tanulmányozta, mintha
csak egy bogár lenne a mikroszkóp alatt. – Miért nem végzett még
veled Cuelebre?
Pia összefűzte a kezét a hasa előtt. Kitartás, mogyorócska. Ha
valakinek, hát neki fejlett igazságérzékelése van. Itt óvatosan kell
táncolnunk.
– Tőle kell megkérdezned – kerekedett el a szeme. – Mert
elmondhatom, engem is rohadtul meglepett.
Urien szeme résnyire szűkült, még csak nem is pislogott. Érezte,
ahogy hideg ereje végigsimít a bőrén, erővel kellett elfojtania a
borzongását.
– Hogyan szöktetek meg a koboldoktól?
– Megint csak őt kell megkérdezned – csóválta meg Pia a fejét. –
A cellámba voltam bezárva, mikor értem jött. Nem segített, hogy
elloptam az egycentest. Pokolian dühös volt, mikor elkapott,
bizonyára te is tudod, nem éppen megbocsátó fajta. Eltökélten maga
akart ítéletet mondani felettem, senki másnak nem engedte át. –
Ekkor eszébe jutott valami. – Tudod, sosem hittem volna ezt azelőtt,
de biztosan nem akart élve elengedni, mivel tudom, hol a
kincseskamrája.
331 THEA HARRISON

– Igaz – vonta fel a fey király a szemöldökét.

– Nem mintha számítana – tette hozzá Pia.
– Hogyan érted?
– Az egyik őröm azt mondta, Cuelebre el akarja költöztetni a
kincseskamrát – vont vállat. – Feltételezem, most, hogy a hely
kompromittálva lett…
– Azt hiszem, várható volt – legyintett Urien. – Olyan sok
mindent rejtegetett előlem. Szerettem volna még lopni tőle. Talán,
majd elhozatok veled valamit az új helyről. – Intett hosszú, fehér
kezével. – De erről majd máskor beszélünk. Azt akarom tudni,
hogyan csináltad.
Ereje körül fonta Piát, megszorította, mintha egy láthatatlan boa
tekeredne a teste köré. Pia libabőrös lett. Az ajkába harapott, hogy ne
kocogjanak a fogai. Agya zakatolt, próbált minden lyukat betömni a
történetében, mielőtt folytatta.
– Biztosan tudod, hogy a selyemmajmok aprók, furák és gyorsak
– mondta.
– Selyemmajom?
– Keith vagy valaki nem említette még talán, hogy félvér vagyok?
– Valaki említette, valóban – felelte lassan Urien.
– Nos, fura és gyors vagyok. És tehetségesen átjutok a zárakon. –
Felemelte a kezét, megrázta az ujjait. Következtess, sugallj, ne állíts.
Óvatosan. – Így terveztem elszökni… ma? Mindegy is, korábban. Az
őreim nem tudták, hogy képes vagyok rá. Be akartam csapni őket,
míg ők a másik irányba néznek, kisurranok a zárt épületből, ahol
fogva tartottak.
Urien elbűvölő mosolyt villantott rá, a jeges érzés kissé enyhült.
– Lenyűgöző. Eddig nem csupán megaláztad Cuelebrét azzal,
hogy loptál a kincseskamrájából, kedvesem, még a Toronyból is meg
tudtál szökni. Tudtam, hogy érdemes megkeresni.
Milyen nagy szerencsénk van, mogyorócska.
 DRAGON BOUND 332

– Ezzel eljutottunk az utolsó kis rejtélyig – mondta a férfi. – Mi

történt közted és Cuelebre közt a tisztáson? Igazi párost alkottatok.
Valami történt, valamiféle erőhullám, képes volt átváltozni tőle.
Biztosítottak bennünket, hogy ilyen hamar nem tud.
Jeges izzadtságcsepp csordult le a melle közt. Épp most ismerte be
hangosan, hogy egy tünde segítette. Pia behunyta a szemét,
megdörgölte a halántékát. Kezdett igen kimerült lenni, remegett a
keze.
– Tudtad, hogy a koboldok igen csúnyán megvertek? – remegett a
hangja. – Provokálni akarták Cuelebrét, persze rohadtul nem történt
semmi, mert végig ezzel a rideg, közömbös arccal nézte a jelenetet.
Hú, nem is sejtette, hogy még mindig dühös emiatt, ami igencsak
irracionális, nemde? Nem mintha más választása lett volna. Talán a
pókerarc mentette meg az életét.
A fey király belekortyolt a borba, őt figyelte.
– Nos, meglehetősen sokat szenvedtünk az átkozott koboldok
miatt. Bármit megtettem, csak kijussak onnan. New Yorkban
legalább van esélyem túlélni, ha el tudok szökni. Volt ez a kis fehér
volt a vállán ott, ahol a tündék meglőtték azzal a mágikus szarsággal
– mutogatta magán. – Pont itt. Szóval mindent egy lapra tettem fel.
Meggyőztem, hogy összeforraszthassam a sebet. Bizonyára te is ott
voltál – a dombon, ugye? Mint mondtad, az erőhullámát érezted. –
Hagyta, hogy kiüljön a tekintetére az akkori rémület. – Mindenkivel
végzett a tisztáson, kivéve engem.
Csend telepedett a szobára. Urien sima, kifejezéstelen arcát
kutatta. Szerinted bevette, mogyorócska? Nem tudom megmondani.
Talán igen, talán nem. Sose pókerezz ezzel a hátborzongató alakkal.
De mindez olyan hihetetlen. Vele történt meg az egész, de még ő
is alig fogta fel.
Ugyanazt az elveszettséget érezte, mint máskor is, ha távol volt
egy ideig Dragostól. A nyomomban van, mondta magának szigorúan.
Megígérte. A párom, talán. Lehetséges. Vagy, Graydon szerint a
333 THEA HARRISON

kincseskamráját jelentem. Aminek semmi értelme. De terhes vagyok

a fiával. Talán nem szeret minket, de ennek számítania kell. Igaz?
– Értem – szólalt meg végül a fey király. Kiitta a bort, aztán
félretette a kupát. – Nos, sok kalandban volt részed az elmúlt
napokban, nem igaz?
– Nézd – kezdte. Olyan üresnek érezte magát már-már fájt, olyan
távolinak tűntek a szoba falai. – Vendég vagy fogoly vagyok?
Kínozni akarsz valami különös okból, amit nem érthetek? Csak mert,
ha nem, abban az esetben igen régóta nem ettem semmit, nem érzem
túl fényesen magam.
Urien elfintorodott, ciccentett a nyelvével.
– Cuelebre nem igazán gondoskodott rólad, ugye? Kedvesem,
miért kellene megkínoznom téged?
– Fogalmam sincs – dobta fel a kezét a levegőbe Pia, aztán újra az
ölébe szorította. – Pokoli napom van, de most már egy hete. – Nincs
értelme rejtegetni a kétségbeesett fáradtságot a hangjában, meg se
próbálta. – Felét sem értem a dolgoknak, amik velem történtek, azt
sem, miért nem sétáltak egyszerűen oda hozzám a fogdmegjeid az
utcán, és mutatkoztak be.
– Ez – kezdte a király –, egy igen jó meglátás. Mondjuk úgy, nem
voltunk biztosan benne, hogyan reagálnál, de nem hagytuk, hogy
ismét megszökj. Minden beszámolónk szerint igen védelmezted a
sárkányt, mikor Dél-Karolinában a tündékkel beszéltél.
Pia megdermedt. Erre nem számított. Mit mondhatta neki?
Hogyan kellene reagálnia?
– Ha a konfrontáció elmérgesedett volna – felelte zsibbadt
ajkakkal –, két Ősi udvar háborúzna most. Ez esetben sok ember
meghalna. Igen, loptam tőle, de nem vagyok gyilkos. Ha
beszámoltak neked róla, akkor bizonyára tudod, a megállapodás
szerint el kellett őt vinnem a tünde határhoz, onnan el akartam
menni, de a koboldok teherautója belénk rohant. Ezzel pedig
visszajutottunk hozzád, nem igaz?
 DRAGON BOUND 334

Urien félig lehunyta a szemét, elmosolyodott.

– Hát, tudod, egy nap végre végzek Cuelebrével. Csak útban
voltál. Sajnos, de ez már a múlté – legyintett. – Azt hiszem, sokkal
inkább egy szerződtetett alkalmazottnak kell tekintetünk téged,
semmint vendégnek vagy fogolynak. Sok hasznomra lennél. Olyan
sok embernél van valami, amire vágyom.
– Nem tudtam, hogy ez állásinterjú, máskülönben kiöltözöm –
vágta rá, a dühtől vakmerőbbé vált. Hékás, fogd vissza magad, te
fruska! Nem kínoz meg. Emlékezz, ez jó dolog.
– Tényleg kedvellek, Pia – nevetett fel Urien hátravetett fejjel. –
Ez végtelenül egyszerű: viszonylag kényelmes életet élhetsz, ha
elfogadod. Ha nem? Nos, azt nem javaslom. Tényleg nem – állt fel. –
A beszélgetésnek vége. Piran, Elulas, vezessétek a szobájába és
gondoskodjatok róla, hogy ott is marad. Motozzátok meg, hátha van
nála valami, amivel megpiszkálhatja a zárat. Ó, és hozzatok neki
valamit enni. Szegénykének lila karikák vannak a szeme alatt.
Mindjárt elájul.
Elrablói megközelítették. Egyeske és Ketteske. Felállt, követte
őket. Mi mást is tehetne?

H agyták, hogy használja a fürdőt a földszinten.

Megkönnyebbülten tapasztalta, hogy a ház nem is olyan
középkori. Legalább víz és lehúzható vécé van. Felvitték egy
lépcsőn, végigvezették egy folyosón át egy üres szobába, csak egy
keskeny ágy, két összehajtogatott takaró, meg egy rácsos ablaka volt.
Ezután Egyeske bosszantó alapossággal megmotozta, Ketteske
éber felügyelete alatt. A fey megtapogatta a ruhája varrását,
végigsimított a lábán, megszorította a lágyékát, megböködte a melle
között és alatt, utána levetette vele a cipőjét, azt is megvizsgálta.
335 THEA HARRISON

Pia a fogát csikorgatta, végigszenvedte. Csak úgy tudta kordában

tartani a haragját, hogy a fey közömbös arckifejezéséből világosan
látszott, semmi szexuális töltete nincs a dolognak. Ha akart volna
sem csempészhetett volna be egy lapos hajtűt.
Bezárták a szobába. Kirázta a takarót a matracra, lehuppant rá,
hallgatta a két keltaszerű nyelven beszélgető feyt. Távolodó léptek
zaja hallatszott, remélhetőleg egyikük táplálékot hoz neki. Leküzdi,
akármit is kap, így helyreállíthatja az erejét, készen állhat a
következő lépésre, akármi is legyen az, Remélte, nem húst hoznak.
Úgy tűnt, beesteledett odakinn, a szürke felhők esőt ígértek, így a
szoba is árnyékba borult. A csupasz falakat figyelte. Dragos? –
próbálkozott. Ott vagy?
Csak a halálos csend felelt. Mit jelenthet ez? Óvatosan
kiterjesztette az érzékeit. Semmit nem érzett, sem mágiát, sem más
feyt, csak Urien erejének rideg kupoláját. Képes elnyomni a mágiát a
környezetében? Ha igen, akkor ez átkozottul jó önvédelmi technika.
Felvonta a szemöldökét, lenézett magára. Nem ragyog. Talán
képes elnyomni a mágiát, ám a már elhelyezett varázslatot nem
szüntetheti meg. Bármi is legyen a helyzet sejtette, akármilyen
erőhullámot megérez.
Újra átvette a történetét. Hé, mogyorócska, csak egy kis nyomás
és király leszek.
De nem sokáig állja meg a helyét a meséje. Először is, nem
tudhatta, Adela mennyi mindent tud róla, vagy milyen mélyre nyúlt a
boszorkány szövetsége a sötét feyekkel. Ha tud valamit az igazságból
feltételezte, előbb vagy utóbb Uriennel is megosztja azt.
A tünde kapcsolatot illetően. Ferion ismerte az örökségét, beszélt
a tünde lorddal és a lady-el, jelen volt a telekonferencián is.
Remélheti hát, hogy Urien kapcsolattartója nem Ferion? Olyan
melegséggel bánt vele. Talán emiatt nem beszélhetett a fey királlyal?
Próbálta felidézni, mit mondott hangosan Ferion Folly Beach-en,
valamint kis telepatikus kommunikációjuk során. Nem tudta. Ez
aggasztó. De logikusnak tűnt, hogy nem Ferion Urien kapcsolata.
 DRAGON BOUND 336

Túl sok az ismeretlen változó, tény az is, ő nem rendelkezik az

igazmondás érzékelésének képességével. Urien akár meg is
vezethette, hazudhatott neki. Csak remélhette, nyert magának egy kis
időt legalább.
Léptek közeledtek. Felült, mikor a kulcs elfordult a zárban.
Ketteske lépett be. Letett egy tálcát a földre. Ezután távozott, bezárta
maga mögött az ajtót. Pia megnézte a tálca tartalmát.
Egy fél vekni rozskenyér, alma, némi víz. Igen!
Rávetette magát az ételre. A kenyér kissé öregnek tűnt, de még
mindig rágós, magos, finom volt. Az alma csodálatos. Olyan érzése
volt, a Másvilágból származnak, talán pontosan innen. Mindent
elfogyasztott, megitta a víz felét, azonnal érezte, hogy átjárja az erő.
Sokkal jobb.
Most mi lesz? Két út vezet ki a szobából. A falhoz tolta a tálcát,
így nem boríthatta ki a maradék vizet. Megvizsgálta az ablakot.
Csak bámult, alig hitt a szerencséjének. A rácsok az üvegen kívül
voltak. Két egyszerű, fém szerkezet alul és fölül egy-egy foglalattal
megerősítve. Az ablak két oldalán rögzítették őket, egy lakat tartotta,
láncokat fontak köré. A régi spalettákra emlékeztetett. Valaki
előkészítette a helyet az érzékezésére.
Olyan csendben nyitotta ki az ablakot, ahogy telt tőle, aztán
hallgatózott. A két fey őr zavartalanul tovább beszélgetett.
Urien talán képes elnyomni a mágiát, de anyja mindig azt mondta
nehéz szétválasztani a varázslatot és a természetes, belülről fakadó
tehetséget, Dragos sem érezte a kis bemutatója során a varázserejét.
Megragadta a lakatot, az pedig kinyílt.
Lecsúsztatta a lakatot, kifűzte a láncot. Feltekerte a kezére,
eltöprengett. Jó masszív, majdnem egy méter. Félbehajtotta, egyik
felét a keze köré tekerve megpörgette, kitapasztalta a súlyát.
Nem rossz fegyver annak, akinek korlátozottak a lehetőségei. A
lakatot az ágyra dobta, megitta a maradék vizet, szétnyitotta a
zsalugátert pár centire, majd lenézett a ház körüli területre.
337 THEA HARRISON

Urien vagy akárki is felelt a biztonságért, okosan kiirtotta a

bozótokat a ház körül. Nem túl vonzó táj, de nem is biztosít
rejtekhelyet. Visszahúzódott, mikor elsétált alatta egy őr. Úgy tűnik,
eddig tartott a szerencséje.
Egy ideig figyelt, tovább becsültette az idő múlását, követte az
őröket. Az ötödik fickó már az első volt, vagyis négyen járőröznek
odakinn, minden oldalon egy, körbe-körbe jártak. Négy, meg
Egyeske és Ketteske, az ablakoknál álló őrök odabenn, no meg
kétségtelenül vannak páran, akiket nem látott. Talán Uriennek
maximum húsz embere lehet, okos, ha gyorsan, csendesen kíván
mozogni.
Két lehetősége volt, már amennyire ő látta: bezárkózhat és várhat,
ami kockázatos. Vagy kiugorhat az ablakon, gyorsan hatástalanítani
az őrt, aztán futásnak ered, mintha maga az ördög kergetné. Ez
különösen veszélyes.
Ha marad, nem tudja mivel megvédeni magát. A fey király
könyörületére lenne bízva és a történetre, ami időzített bombaként
lebegett a feje felett. Nem vállalta a közelebbi vizsgálódást. El se
merte képzelni mi lenne, ha Urien felfedezné, hogy Dragos
gyermekét várja.
Vagyis, igazából nincs választása.
Figyelte az őrváltást. Megnézte, melyikük fáradtabb, lassabb, a
legalkalmatlanabb. A fenébe, mind jónak tűnnek.
Nos, nem opció a halál. Most már kettő helyett küzd.
– Tarts ki, mogyorócska – súgta, felguggolt az ablakpárkányra.
Mikor megjelent a következő őr kitárta a fém spalettát, aztán
elrugaszkodott. A puffanásra az őr felemelt nyílpuskával megfordult.
Gyors volt.
Ám Pia gyorsabb.
Megpördült, minden erejével meglendítette a láncot. Ahogy az
elérte a halántékát már tudta, hogy halott, még mielőtt a földre
zuhanhatott volna.
 DRAGON BOUND 338

Semmit nem érzett, sem könyörületet, sem megbánást, figyelte,

hogyan rogy össze a teste. Hú. Szóval ilyen, mikor az embernek
gyilkos ösztönei vannak.
Rendicsek.
Felkapta a férfi nyílpuskáját, vetett rá egy pillantást. Már
megtöltötték, modern csigás íj, könnyed és elegáns teleszkóppal és
egy karra rögzíthető tegezzel, amiben vagy egy tucat íj várt. Ismerte
a fegyvert.
Hé.
Zakatoló szívvel befordult a sarkon, ahol a következő őrnek
kellett felbukkannia másodpercek múlva. A falhoz nyomta magát,
mély levegőt vett, feltartott nyílpuskával várta.
Szemtől szemben találta magát a következő őrrel, ahogy az
befordult a sarkon. A férfi szeme elkerekedett. Pia azonnal rálőtt,
gyorsan átlesett a sarkon.
Amennyit megpillanthatott, a ház hosszúkás, a közelben egy
másik épületegyüttes körvonalait látta. Talán egy istálló? Hol
tarthatják azokat a szitakötőket; odakinn vagy odabenn?
Hátrahúzódott, újratöltötte a nyílpuskát, számolt.
Negyvenezer. Harmincezer. Húszezer…
Nem hallotta ugyan, de az őrnek ott kellett lennie. Begördült a
sarkon, lelőtte, aztán félrehúzta a testét, a többi mellé rakta.
Újratöltött számolt.
Alig hitte el, mikor az utolsó őr is a földre zuhant. A testére
meredt, hálát adott a zsibbadtságért. Épp most ölt meg négy embert
pár perc leforgása alatt, csak hogy néhány másodperc előnyre
tehessen szert.
Jobb, ha nem veszik kárba a haláluk.
Eldobta a nyílpuskát, felkapta az utolsó halott őrét teli munícióval,
aztán futásnak eredt.
339 THEA HARRISON

TIZENKILENC

F él óra telt el azóta, hogy Dragos elveszítette a kapcsolatot

Piával. Ez után érkeztek meg őrszemeivel a 17-es főút és az
Averill Avenue kereszteződéséhez. Rendőrautók fogadták őket, egy
mentő és egy tűzoltóautó állt a fekete Dodge Ram pickup mellett.
Tiagót, Rune-t és Grymet délkeletre küldte a Harriman Állami
Parkba, hogy keressék a szürke Lexust.
A közel negyvenhétezer hektáros park az egyik legnagyobb New
Yorkban, több mint harminc tava, néhány száz mérföldes
túraösvénye van. Egy nagyobb szelet Másba vezető átjárónak is
helyet adott.
Dragos továbbra is elfedte őket az emberi szemek elől, a föld felé
siklott, Graydon, Bayne és Constantine követték. Miután alakot
váltott a járművekhez lépett, sarkában a griffekkel.
Graydon az egyik rendőrnőhöz lépett, bemutatkozott.
– Mi történt?
– Lövöldözés – felelte, elkerekedett szemmel nézett Dragosról a
griffekre. – Az áldozat egy középkorú férfi, lelőtték az utcán. Néhány
gyerek találta meg…
Dragos már nem is figyelt a többire. Elhaladt a kocsi mellett.
Egyetlen vértócsa. Bayne megállt mellette, a foltot figyelte. Nyitva
volt a ment ajtaja. Benézett. A mentősök egy férfin munkálkodtak.
 DRAGON BOUND 340

– Eszméleténél van? – kérdezte az egyiküktől.

– Nem lehetnek itt – felelte a férfi anélkül, hogy felnézett volna.
Dragos benyúlt, megragadta a férfit, kihajította az autóból. A
másikhoz fordult.
– Eszméleténél van?
– Épp stabilizálni próbáljuk – bólintott amaz elkerekedett
szemmel. – Kórházba kell vinnünk.
Dragos beszállt, leguggolt a hordágy mellé. Az áldozat szeme
elködösült a sokktól. Dragos lehúzta róla az oxigénmaszkot.
– Élve vitték el? – kérdezte.
A férfi szája mozgott. Lassan, mélyen zihált, nem volt túl jó
színben.
– Mi…
Dragos közelebb hajolt.
– A nő, akit elraboltak. Életben volt, mikor elvitték?
– I-Igen, azt hiszem… – sikerült kinyögnie a férfinak. –
Lelőtték… Lelőtték…
A mentős kivette a kezéből a maszkot, visszatette a férfi szájára.
– Kérem – mondta Dragosnak. – Egyszer már összeomlott.
Mennie kell.
Constantine elengedte a kihajított mentőst, mikor Dragos
kimászott a kocsiból. Felállt, arca falfehér, a kezét összeszorította,
Graydon és Bayne ekkor kocogtak oda hozzájuk.
– Úgy hiszi, életben volt, mikor elvitték – felelte elfehéredett
ajkakkal. – Azt mondta, meglőtték.
– Picsába – sápadt el Graydon is.
Constantine megragadta Dragos karját.
– Ne könyveld el fejben máris halottnak – mondta. – Emlékezz,
először is elkábították, aztán elrabolták – nem ölték meg. Élve kell
nekik.
341 THEA HARRISON

– Igazad van – szólalt meg Dragos. Rájuk nézett, szeme vérágas.

Most először sikerült hangosan is kimondania, amit a lánytól
megtudott. – Terhes. Uriennél van a terhes párom.
A griffek egyforma rémülettel és elborzadással néztek rá.
Aztán Tiago szólalt meg. Megtaláltuk a Lexust. Átkeltek.
Mind a négyen elrohantak az emberi helyszínről, a levegőbe
szökkenve csatlakoztak a többiekhez. Jó hír: A Lexusban nem
találtak vérnyomokat. Kicsit enyhült a szorítás a mellkasában. Újra
képes volt lélegezni.
Megtalálták az átjárót, átkeltek a Másba. Dragos remélt, ám a
nyomkövető igézet nem élte túl a szétkapcsolódást és az átkelést. A
földön kell Pia és elrablói nyomára bukkanniuk.
Még szerencse, hogy az összes faj közül az egyik legjobb
nyomkövető is velük van. Tiago széles köröket írt le a földön, végül
elrohant az egyik irányba. Rune és Graydon messze előre mentek, a
többiek a földön maradtak Tiagóval.
Dragos a levegőben maradt, elrejtette a jelenlétét, eközben
körözött, Tiago röppályája előtt haladt.
A halál is jó barátja, ott repült a sarkában.

P iának fogalma sem volt merre jár, merre megy. Úgy tűnik, ez az
ő formája. Egyetlen célja volt csak csupán: a lehető legmesszebb
kerülni Urientől. Remélte nincs vele egyetlen szitakötő sem. Ha arra
kerül sor, jó esélyei vannak.
Az elsuhanó tájt sűrű erdő borította, a tisztásokat pazar virágok
lepték el. Megállt az egyik erdő szélén, tekintetével a háta mögött
lévő tájat fürkészte. Nem látott, nem hallott üldözésre utaló jeleket.
Arany, lila és vörös foltok tarkították a zöld mezőt, amin átkelt.
Tekintete megállapodott egy ragyogó lila virágon, melynek kelyhe
egy lilioméra hasonlított, hosszú, tollszerű porzóhoz hasonlító szála
 DRAGON BOUND 342

kicsapott, ragadós végével megragadott egy bogarat, aztán

zsákmányát visszahúzta a virágba.
Visszataszította a jelenet. Ne is elemezgessük a metaforát.
A nyílpuskát a hátára csapta, aztán az erdőbe menekült fedezékbe.
Minden ösvénynek látszó dolgot messziről elkerül. Ha elég messzire
akar jutni, ki kell találnia valamit a nyomai elrejtéséhez, de most
nincs ideje ilyesmire.
Finom eső szitált a fák lombja közt, néhány csepp eltalálta. Talán
szerencséje lesz, elered. A súlyos esőzés elnyomná az illatát.
Az újonnan felszabadított állat alig várta, hogy kinyújtóztathassa a
tagjait, rohanjon, de Pia emberi elméje csak frusztrált volt. Hat
hónappal később gyakorolhatta volna a trükköket, amiket anyja
próbált a fejébe verni a nyomai elrejtése végett. Nem mert az
erejéhez nyúlni, hátha hibát vét, felfedi a tartózkodási helyét.
Talán tizenöt percnyi béke és csend jutott neki. Ezzel hatalmas
hibát követtél el, Pia Giovanni, sziszegte a fejében Urien. Amit a
barátoddal tettem semmi lesz ahhoz képest, amit majd veled teszek,
ha elkaplak.
Szemét, szemét. Fenyegetés, Fenyegetés.
Képes vagyok tartani, bármilyen iramot diktálsz, seggfej, vágott
vissza a testét uraló őrült. Kapj el, ha tudsz!
Oké, nézzünk szembe a tényekkel. Nem volt épp okos dolog. De
mára annyira tele lett a csukája a gonosz emberekkel.
Eleredt az eső. Pia gyorsabban futott.
Érzékeit a környezetére szűkítette le, akadályokat keresett,
tervezgette az utat át a fák közt, a talajon próbálta tartani a lábát,
mert egyre csúszósabbá vált. Hamarosan bőrig ázott. Az erdő egyre
homályosabbá, álnokabbá vált.
Ekkor látta meg a törést a fák közt. Sikerült megállnia, aztán fejjel
előre zuhant egy sziklás szakadékba.
343 THEA HARRISON

Ó, nem jó. Előtte egy nagy tisztás nyúlt végig. Nem olyan nagy,
mint ahol Dragosszal csapdába este, de akkor is elég nagy ahhoz,
hogy túlságosan kiszolgáltatottá váljon.
Az ajkába harapott, zakatolt az agya. Nem mehet vissza. Egyik
irányba sem. Urien bizonyára szétküldi az embereit. A fenébe, csak
előre mehet. Talán eljut a túloldalra, mielőtt észreveszik.
Lecsúszott a meredeken, elérve az alját teljes erejéből sprintelni
kezdett.
Pia, halotta meg Dragos hangját.
Belelépett egy üregbe, elvágódott. Felhorzsolta a lábát. Felhúzta a
térdét, ringatni kezdte. Dragos! A fenébe is!
Mintha hallotta volna, hogy azt mondja, Hála az égnek! Ezután
sokkal hangosabban kérdezett. Hol vagy?
Nos, nem tudhatom, nem igaz? – csattant fel. Megint csak
elkábítottak, aztán elhurcoltak Urien egyik vidéki nyaralójába.
Megszöktem, most meg a nyomomban van, épp most léptem bele egy
átkozott hörcsöglyukba vagy nyúlüregbe, nem tudom. A fenébe,
FENÉBE, fenébe a fenéb…
Eltörted valamid?
Nem tudom. Az ajkába harapott, nagy erőfeszítéssel megfeszítette
a bokáját. A fájdalom végigsöpört a testét.
Tudsz futni?
Nem tudom! Talpra állt, igyekezett a súlyát a bokájára helyezni.
Írd le, amit látsz, követelte a férfi.
Pia félresöpörte a szeméből a haját, körbenézett, elmondta, mit lát.
A bokája tiltakozott, de megbírta. Éppenhogy. Bicegve rohanni
kezdett, de korábbi fürgesége oda lett.
Hé, nagyfiú, csikorgatta a fogát a fájdalom miatt. El sem
mondhatom, mennyire örülök, hogy itt vagy és hallom a hangod.
Mennyire örülsz, hogy itt vagyok, ismételte közömbösen. Mégis
mi a francot jelent ez?
 DRAGON BOUND 344

Szerinted mit? – csattant fel Pia. Mindegy. Most nem tudok

beszélni. Túl nehéz.
Igyekezett gyorsabban mozogni, de nem ment. Minden egyes
lépéssel éles fájdalom hasított a lábába. Ha ló lenne, akkor elaltatná
magát.
Nem fog sikerülni.
Csípőre tette a kezét, levegő után kapkodva sétált. Az eső olyan jó
érzés, hűvösen simogatja felhevült testét. Már félig átért a tisztáson,
mikor megérezte a háta mögött a gonoszságot. Megfordult, az erdő
szélére nézett, ahonnan érkezett.
Urien és az emberei bámulták őt lóháton.
Már rég feladta az egy életem, egy halálom jelzést. Már a
szomszédban járt. Hátrafelé sántikált, középső ujját felvillantotta a
fey királynak.
A lovak dobogó patával lerohantak a meredeken. Urien
megvetően ügetett felé az embereivel.
Pia levette a hátáról a nyílpuskát. Amint a közelükben lesz, ők is
megfelelő távon belül lesznek. Úgy kell szembeszállnia az alkonnyal,
mint a világítótoronynak. Letépte magáról a fehér pólót,
félrehajította, aztán elfordította a testét, hogy kevésbé jó célpont
lehessen.
Sajnálom, mogyorócska.
Bemérte a célkereszttel Urient. A gazember arcára gonosz mosoly
ült ki. Könnyű vágtára lassított. Pia éppen lőtt, mikor eltalálták.
Elterült.
A hátán feküdt, felpislogott az égre, talán csak ő látta egyedül a
lecsapó, üvöltő sárkányt.
Dragos kinyújtotta elülső lábait, karmait széttázta, éles fogait
kivicsorítva felkapta Urient a lova hátáról. Szárnyával csapkodva a
magasba emelkedett, aztán hátravetette a fejét, üvöltött, és darabokra
szaggatta a királyt.
– Ez az én rosszfiúm – súgta. Egek, olyan lélegzetelállító.
345 THEA HARRISON

Különös csetepaté alakult ki a tisztáson. Mintha egy rémálom vált

volna valóra. Griffek támadták meg a feyeket, a lovak visítottak,
elrugaszkodtak rémületükben. Pia látni vélt egy démonszerű lényt,
amint kitépi a torkát az egyik feynek. Egy hatalmas, sötét madár
mennydörgést keltett hatalmas szárnyának minden egyes csapásával.
Villámokat szórt a szeme, de talán eddigre már hallucinált is.
– Ó, picsába, ne! – hajolt fölé Graydon suttogva. A lány elhajított
pólóját a mellkasából kiálló nyílvesszőre szorította. – Tarts ki, édes!
Pia megfogta a kezét.
– Jól vagyok – próbálta mondani. – Minden rendben lesz most
már.
Úgy vélte nem sikerült kimondania hangosan is a szavakat, mert a
férfi megtörölte arcát a pólójában.
– Dragos! – üvöltötte.
Ekkor Dragos térdelt mellé, a lány világa megint a feje tetejére
állt. A férfi arca halottsápadt volt, tekintete tiszta. Nyomást gyakorolt
a lány mellkasán lévő sérülésre, tenyerét az arcára simította.
– Pia. – Úgy szólalt meg, mintha nehezére esne kimondani a
nevét. – Ne merészelj elhagyni. Istenre esküszöm, követlek a
pokolba, ha a hajadnál fogva kell is visszarángatnom.
Pia szája sarka felfelé görbült. Megfogta a férfi kezét.
– A legszörnyűbb dolgokat mondod.
Annyira fáradtnak érezte magát, egy pillanatra lehunyta a szemét.
Ezután csak néhány kép rémlett neki, mint a gyöngyök egy
nyakláncon.
Mikor kinyitotta a szemét látta, hogy Graydon a mellkasához
szorítja a hátát, egyik kezével átkarolja a vállát, a másikkal a derekát
tartja. Dragos elülső lábának karmai alkotta kalitkában ültek. Rune
állt felettük, átnézett a karmok között.
– Fogd így – mondta komor arccal. – Ne engedd, hogy
megmozduljon.
– Fogom – felelte Graydon. – Gyerünk!
 DRAGON BOUND 346

Olyan drámaian viselkednek, mintha élet-halál kérdés lenne, vagy

mi. Ennyit arról, hogy zord harcosok. Rosszabbak, mint egy rakás
kamaszlány.
Elveszítette az eszméletét, mikor Dragos elemelkedett.
A következő, amit tudott, hogy Dragos karjában van. Akár egy
csurig teli borospohár is lehetett volna a kezében, akkor se csöppent
volna ki egy csepp se, ahogy a férfi felrohant vele a lépcsőn.
– Nem érdekel – üvöltötte. – Akármilyen orvos is, hozzatok egyet
nagyon gyorsan. Raboljatok el egyet Monroe-tól, ha kell. Egyikőtök
repüljön New Yorkba, hozzatok ide egy alakváltó orvost!
Igyekezett koncentrálni. Ez megint Urien háza? Ébren vagyok,
alszom, ébren vagyok, alszom, ki vagyok ütve. Megint itt vagyok. Ez
kezd nevetségessé válni.
Ekkor megint eszméletét vesztette.
A dolgok igen különös fordulatot vettek.
A sárkány ereje fonta körbe. Felemésztette. Minden egyes
lélegzetével a lány tüdejét is működtette. Hatalmas szíve irányította
az ütemet. Pia ereje egyre halványult, de a férfi tudta a Nevét.
Követelte, hogy maradjon a testében. A férfiba siklott,
elválaszthatatlanul összefonódott az életerejével.
Azt képzelte, anyja hangját hallja. Nem tarthat téged örökké.
Eljöhetsz hozzám, ha szeretnél.
De valaki más is volt velük, egy fényes, apró, makacs szikra. Egy
új élet, máris saját véleménnyel bírt. Dragos tartotta az életet a
testében, de a fia ereje lüktetett benne.
Gyógyítani akarta. Magához tért.
Ó, nem, édes kicsikém, gügyögte. Túl kicsike vagy hozzá.
A mogyorócska szembeszállt vele.
Meleg ragyogás járta át a testét, akárcsak anyja gyógyító ereje,
akár az övé. Egy pillanatig minden fényesnek, jónak, helyesnek tűnt.
Aztán a sárkány végtelen gyöngédséggel nekifeszült annak az apró
347 THEA HARRISON

szikrának, ami túl fényesen, túl erősen ragyogott, visszaküldte a

helyére.
Drága gyermek.
Ujjai megmozdultak a lepedőn. Egy sokkal nagyobb, sokkal
erősebb kéz ragadta meg az övét, mikor elnyomta az álom.
 DRAGON BOUND 348

HÚSZ

M ikor legközelebb felébredt, ezúttal tényleg, már a Cuelebre-

toronybeli ágyukban feküdt. Néhány pillanatig a mennyezetre
meredt, figyelte, hogyan változik a fény. Csend volt. Melege volt,
tisztának, száraznak és fájdalommentesnek érezte magát.
Dragos ott feküdt mellette, átkarolta. Nézte a férfi alvó arcát,
valami olyasmit látott, amit eddig soha. Kimerültnek, megviseltnek
látta, mintha túlfeszítettek volna benne valamit. A homlokát ráncolta.
Megsérült a csatában?
Próbálta felemelni a jobb kezét, meg akarta simogatni az arcát, de
nem ment. Mikor megrángatta a karját Dragos hirtelen felkönyökölt.
Leszorította.
– Édesem, ne csináld.
– A kezem beleakadt valamibe – dünnyögte. Álmos
aggodalommal nézett fel a férfira. – Mi a baj? Olyan szomorúnak
tűnsz. Megsérültél?
Dragos lemosolygott rá, aranyszínű szeme ragyogott, tovatűnt a
gondterhelt kifejezés.
– Csak a szívem sérült meg.
– Valaki szíven lőtt! – Pia el akarta rántani a kezét.
349 THEA HARRISON

– Pia, szerelmem, hagyd abba. Nézd meg a karod. – A lány a

mutatott irányba fordult. – Infúzió van bekötve. Álmodban folyton
megpróbálod kivenni, ezért le kellett kötnünk a kezed. Nem akartuk,
hogy árts magadnak.
– Ó! – Pia ostobán érezte magát, lecsillapodott. Visszafordult a
férfihoz. – Valaki szíven lőtt.
– Igen – csókolta meg az orra hegyét. – Te, metaforikusan –
csókolta meg most a száját végtelen gyöngédséggel. – Haldokoltál,
kis álnok. Leállt a szíved, a tüdőd nem dolgozott. Egy időre át kellett
vennem. Aztán a fiúnk úgy döntött meggyógyít, majdnem kiégett
benne. Évszázadokat veszítettem az életemből, úgy megrémültem.
Hozzábújt, lehunyta a szemét. Pia belélegezte, megdörzsölte az
arcát, hagyta, hogy jelenléte enyhítse az érzéseit.
– Sajnálom – súgta. Egy könnycsepp gurult le a szeme sarkból, a
hajába siklott, egy újabb követte. – Bocsánatot kérek, mindenért.
– Elég ebből. – Dragos a tenyerébe fogta az arcát, letörölte a
könnyeit. – Nem a te hibád. Idehoztam Cancunból az orvosod,
beszélgettem vele egy kicsit. Először is kiderítettem, mi az a chip, és
hogyan veszélyeztethetett mindkettőtök. Megértem, miért estél
kétségbe, miért féltél, hogy rád kényszerítettem a terhességet.
– Tudhattam volna, hogy nem így van.
– Hogyan is tudhattad volna? Alig egy hete vagyunk együtt, nem
túl ideális körülmények közepette. Természetesen, nem akartalak
teherbe ejteni. Tönkretettél. – Bús kifejezés ült ki az arcára.
Megsimogatta a haját. – Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen
mértékben elveszítettem az önuralmam.
Pia a férfira szegezte a tekintetét, szabad kezét már-már
megszokásból védelmezőn a hasára szorította. A férfi figyelmét
megragadta valami óvatos, törékeny. Összevonta sötét szemöldökét.
Összefűzte az ujjaikat.
– A terhesség nagyon meglepett – mondta. – Kapcsolatba lépni a
fiúnkkal, miközben gyógyított… Ő a leggyönyörűbb dolog, amit
 DRAGON BOUND 350

valaha láttam. Nem is tudom elmondani, hogyan reagáltam. Még

sosem éreztem ilyesmit azelőtt.
– Ez egész jól leírja a dolgokat – súgta Pia. – Én sem. Rémült
vagyok.
Dragos megcsókolta, lassan, könnyedén ízlelgette.
– Fogalmam sincs, hogyan viselkedjek apró, új lények közelében.
De boldog vagyok.
– Én is – súgta. Szeme könnybe lábadt, elmosolyodott. Aztán
befelé fordította a figyelmét, űzötté vált. – Öt férfit öltem meg.
– Miből gondolod? – szűkült résnyire Dragos szeme.
– Az én hibám, hogy meglőtték a teherautós férfit…
– Ez könnyű – érintette meg Dragos a száját. – Nem halott.
Először aggódtak érte, de azt mondják, rendbe fog jönni.
– Hála égnek – sóhajtotta Pia.
– Ám volt négy halott fey Urien háza körül, ami igen kíváncsivá
tett bennünket. Te voltál? – kutatta az arcát. Ujjaival megállás nélkül
simogatta az arcát, állát, torkát.
Pia elfintorodva bólintott.
– Annyira átkozottul büszke vagyok rád – villantotta ki a fogait
Dragos. – A sarkadra álltál, mikor kellett. Azt tetted, amit kellett a
szökés érdekében.
– Aha, nos, te vérszomjas szörnyeteg vagy. Kit érdekel, mit
gondolsz – dünnyögte Pia. Egy pár pillanatig sodródott, a férfi
hagyta, a haját simogatta. Mikor megint magához tért, hozzá tette. –
Hogy őszinte legyek, rosszul éreztem magam, amiért egyáltalán nem
éreztem rosszul magam. Csak a teherautós fickó miatt. Miatta rosszul
éreztem magam.
– Ez ostobaság és nyakatekert. Azonnal hagyd abba – utasította.
– Na, tessék, már megint parancsolgatni próbálsz – kuncogott fel
haloványan Pia. – Őfelsége kezdi jobban érezni magát. Ó, ha már
őfelségekről beszélünk – kerekedett el a szeme. – Urien komolyan
azt hitte, hogy ő lesz a főnököm.
351 THEA HARRISON

– Pontosan emiatt halt meg – jelentek meg a ráncok Dragos szeme

sarkában. – Most szólj hozzá!
Pia könnyed, lábadozó álomba merült egy időre. Megint hirtelen,
egy sürgető érzéssel ébredt fel.
– Ne menj sehova!
Dragos rövidnadrágot viselve nyúlt el a takarón, mappákat
olvasgatott, a párnákat felhalmozta a háta mögött. Félretette,
nyugodtan a lányra nézett.
– Nem megyek sehova, Pia. Sehova. Ahogy te sem.
Imádott arca rendíthetetlen, akár egy hegy. Pia bólintott, ellazult.
Addig Dragos fel sem vette az olvasmányát, míg újra el nem
szenderült.
A haldoklás aztán ki tudja meríteni a testet. Az a csipetnyi
gyógyítás mogyorócskától helyre tette az alapokat, de a többit már
magának kellett elvégeznie.
Két napig volt eszméletlen. Dragos ajándékkal várta, egy anti-
hányinger amulettel, amit kétkarátos gyémántmedálos nyakláncba
tetetett. Az ébredését követő napon, mikor már biztosak lehettek
benne, hogy képes a gyomrában tartani a folyadékot és a szilárd ételt,
az orvos kivette az infúziót.
Semmi tartalmasra nem tudott koncentrálni, csak magazinokra és
a tévére, gyakran felcsattant. Mikor ébren volt, Dragos a történet
minden részletét kihúzta belőle.
Ezután elmesélte, hogyan eredtek a nyomába egészen addig, míg
az őrszemek a levegőbe emelkedve kutatni nem kezdték az általa leírt
tisztást. Bayne szúrta ki a mozgást éles szemével, mikor Urien és
emberei nekieredtek a tisztásnak. Még mindig néhány mérföldre
voltak, minden erejükkel felé siettek.
Dragos erejével arra koncentrált, hogy végezzen Uriennel, mielőtt
annak esélye lenne a sajátjával küzdeni ellene. Nem látta, hogy
meglőtték Piát, de látta, ahogy a lány nyílvesszője a férfi vállába
fúródik. Nem halálos lövés, de eléggé elvonta a király figyelmét
 DRAGON BOUND 352

ahhoz az utolsó másodpercekben, hogy Dragos és az őrszemek

lecsaphassanak.
Mindannyian látták, ahogyan beintett Uriennek. Az őrszemek
folyton felhozták, ahogy a kanapén elterülve, lábukat feltéve pizzát
ettek, sört ittak és a SOAPnetet nézték.
– Kedvelem ezt a gonosz ikertestvért – jegyezte meg Graydon a
tévéképernyőre mutatva. – A másik túl émelyítően édes. Senki nem
lehet ennyire jó.
– Picsába, nem – felelte Constantine. – De el kell ismerned, a
színésznő igen dögös. Szerinted valódiak?
– Kétlem – felelte Graydon. – Túl kerekek.
– Azt elviselem – bólintott Constantine.
– Döngöl – mondta Graydon. – Nyög.
Pia rájuk nézett a Cosmopolitan felett, de nem kommentálta. Arra
gondolt, lehetne rosszabb is. Legalább hellyel-közzel szobatiszták.
A kanapé végében gömbölyödött össze, egy vékony selyemtakaró
alatt. Miután már erősebbnek érezte magát rá tudta beszélni Dragost,
hogy foglalkozzon egy csomó mindennel, de ez azt jelentette,
állandóan őrszemek jártak be hozzá egymást váltva. Az emberrablás
óta egyetlen magányos perce sem volt.
– Csak óvatosságból, cukorfalat – magyarázta neki Graydon,
mikor panaszkodott. – Urien néhány fey szövetségese után még
vadászunk, a tünde kapcsolat pedig eltűnt. Fenébe a fenével –
vicsorogta.
– El sem hiszem, hogy elmondta nektek – forgatta a szemét Pia. –
Csak kifordult a bokám, rossz napom volt. Nem felelhettem azért,
ami kicsúszott a számon.
– Profi módon kezelted a helyzetet – csitította a férfi.
– Aha, igen. Seggbe billentettem őket – morogta Pia. – Amúgy is,
a Torony penthouse-ában vagyok. A hely be van zárva,
bevehetetlenebb, mint a Fort Knox. Senki nem vadászik már rám.
Holtbiztos, hogy nem megyek sehova.
353 THEA HARRISON

– Aha, de emlékezz csak – mondta a griff megpöccintve az orrát.

– Halálra rémisztetted a főnököt. Nem szokott hozzá a félelemhez.
Ha nem hagyod, hogy kiadja magából, szerintem felrobban. Minket
is halálra rémítettél, amúgy. Ráadásul, most már egy család vagyunk,
jól szórakozunk. Mintha vakációznánk – kacsintott rá.
Család. Azta.
– Oké – dünnyögte Pia. Próbált nem fészkelődni örömében, úgy
tett, mintha még mindig mogorva volna, de meleg mosolyt villantott
Graydonra.
Egy igen levert Tricks látogatta meg, megköszönte a részvételét
Urien megölésében, aztán elköszönt. A tündér távozik, hogy
megkoronázhassák a sötét fey udvar királynőjének. A levendulaszínű
tincset befestették a hajában, többé nem szárította kifelé a végét.
Természetes fekete árnyalatában tündökölt. Piát meglepte, mennyit
változott a megjelenése, mennyivel komolyabbnak tűnik.
– Kérlek, látogass meg hamar! – kérte Tricks. – Ne hagyj
magamra a sötét fey udvarban. Majd megint együtt ebédelhetnénk.
– Oké, de legközelebb a Piesporter és a konyak nélkül – nyögött
fel Pia.
Tricks sunyi, féloldalas mosolyt villantott rá.
– Majd meglátjuk.
– Hiányozni fogsz.
– Te is nekem – ölelte meg a tündér.
Ebéd néha a sötét fey királynővel. Meghívás a tünde lady és lord
jóvoltából. Milyen különössé vált az élete.
– Találtál valakit a PR munkád helyére? – kérdezte Pia hirtelen.
– Nem – felelte Tricks. – Nem volt idő. Miért? Szeretnéd az
állást?
– Talán beszélek róla Dragosszal – vonta meg Pia a vállát
zavarában. – Tudod, mikor készen állok rá.
– Akárhogyan is döntesz, tartsd a sárkányt a kisujjad köré
csavarva – tanácsolta kuncogva a tündér. – Ez a karma, miután annyi
 DRAGON BOUND 354

évszázadon át volt itt mindenki világának a középpontja. Jót fog

tenni neki.
Délután egy újabb látogató toppant be. Pia felnézett, mikor Aryal
ledobta magát mellé. A hárpia fekete haja megint kócos volt, ami úgy
tűnt természetes állapot. Csípőfarmert, ujjatlan bőrmellényt és az
előírt fegyvert viselte.
Pia csak nézte, miközben fészkelődött. A hárpia különös, sovány
szépségének semmi köze a diétához, szálás alkata ellenére
meglehetősen izmos. A karizmára, hasizmára nézett, arra gondolt,
mennyi munkát fektethetett beléjük. Ebben az életben neki nem fog
menni.
Aryal dühös pillantást vetett a tévében játszott General Hospital
nevű műsorra. Felvette a Harper’s Bazaar magazint, néhány oldalt
átlapozott, aztán félre hajította. Pia arra gondolt, mintha azt
dünnyögte volna, Nem vagyok jó a barátnős dolgokban.
Pia felvonta a szemöldökét, azon töprengett, mondania kellene-e
valamit.
Aryal a tévét nézte.
– El tudod hinni? Először Adela, a boszorkány eladott neked egy
kötő igézetet, a következő nap nyomkövető igézetet helyezett rád
Dragos utasítására, aztán leszerződik a sötét feyekkel, hogy
megtaláljanak. Nagyon is sok pénzt hoztál a konyhájára.
– Ez olyan rossz – csóválta meg a fejét Pia. – Sosem voltam
pozitív megérzéseim vele szemben.
– A Hudson-folyóban találtunk a testére – folytatta a hárpia. –
Elvágták a torkát. Úgy tűnik, túl sokszor kínálta a szolgálatait. A
boncolás nem tudott pontosat meghatározni, de úgy vélik, a sötét
feyek ölték meg. Nem sokkal az utánra becsülik a halál időpontját,
hogy téged elraboltak. Úgy tűnik, a feyek el akarták tüntetni a
nyomaikat.
– Értem – felelte Pia közömbös hangon. Talán érdekelnie kellene,
hogy a boszorkányt meggyilkolták. Bármit is tett Adela, Pia nem
355 THEA HARRISON

hitte, hogy megérdemelte a halált miatta. Ebben a pillanatban nem

tudott sok érzést kicsalni magából.
Csend telepedett rájuk. Aztán Aryal különös, viharszürke
pillantása találkozott a lányéval.
– Bayne és én igen vacakul éreztük magunkat, amiért elraboltak.
A többit viszont nem sajnálom.
– Nem is kértem. Jogod van a saját véleményedhez, Dragost
akartad védelmezni a magad módján. Tisztelem ezt, nem kell mást
mondanod. – Pia meglendítette szurkolólányos lófarkát a hárpia felé.
Aryal arcára ádáz vigyor ült ki.
– Ö, figyelj, valamikor majd, ha kedved van hozzá, szeretnék egy-
két meccset lejátszani veled az edzőteremben. A griffek jó ideig
másról se tudtak beszélni.
– Persze, miért ne – felelte Pia. – A dolgok jelenlegi állása szerint
jobb, ha edzésben maradok.
– Oké. – Aryal a térdére tette a kezét, kezdett felállni.
– Csak még egy dolog – mondta Pia. A hárpia megtorpant,
lenézett rá. Pia rideg, nyugodt pillantást vetett rá. – Ha még egyszer a
falhoz löksz esküszöm, hogy leverlek.
Aryal vigyorából homlokráncolás lett. Mintha valami keserűt
kellett volna lenyelnie, pár pillanattal később bólintott.
Pia viszonozta a gesztust, lenézett a magazinjára. Ez az elutasítás
jele. A hárpia meg is értette, felkelt és eltűnt.
Arra is maradt a lánynak ideje, hogy felhívja Quentint. Kiment a
napsütötte erkélyre, becsukta az ajtót némi magánszféra reményében.
Ezután nekitámaszkodott az új falnak, beszéd közben lenézett a
városra.
Micsoda csevegés volt. Mindenbe be kellett avatnia a férfit, ami a
part menti házban eltöltött rövid idő alatt történt. Sok mindent kellett
mesélnie, beleértve azt is, hogy Dragos párja, a gyermekét hordja a
szíve alatt.
 DRAGON BOUND 356

Mikor végzett hosszú, hosszú csend telepedett rájuk. Lábujjhegyre

állva figyelte a forgalmat odalenn, várt.
– Időbe telik, míg ezt mind megemésztem – felelte a férfi
óvatosan közömbös hangon.
– Nekem mondod?
– Milyen… ő?
– Tudod, ki az a Rex Harrison a My Fair Lady-ben?
– Az a professzoros, morgós gazember?
– Aha, nos… – Pia behunyta a szemét, hunyorogva vigyorgott az
égre. – Dragos sokkal rosszabb.
Erre újabb kiselőadás volt a válasz, valami olyasmi, hogy
ajánlom-hogy-rendesen-bánjon-veled-máskülönben-nem-érdekel-ki-
ez-a-gazember-magam-ölöm-meg. Előre hajolt, homlokát
megtámasztotta a korláton, a lehető legnagyobb türelemmel viselte a
dolgot, olykor-olykor még hangokat is adott, mintha figyelne.
– Szeretnélek személyesen látni – mondta végül Quentin. – Meg
akarok győződni róla, hogy a gazember nem bűvölt meg valahogy.
– Nem tette – felelte Pia. – De a lehető leghamarabb
meglátogatlak az Elfie’s-ben.
– Ajánlom is – komorodott el Quentin. – Ellenkező esetben,
bármennyire is gyűlölöm azt a Tornyot, én magam szabadítalak ki
onnan.
– Mondd meg a többieknek, hogy hiányoznak.
– Átadom. Hamarosan találkozunk – tette hozzá az utóbbit
feszülten.
– Igen, ígérem. – Végül sikerült letennie.
Kimerült. Igen sok meló új életet kezdeni.

N em beszéltek túl sokat Dragosszal a megosztott történeteik után,

Pia nem is látta túl sokat, miután meggyőzte, hogy menjen
357 THEA HARRISON

vissza dolgozni. Annyira belemerült az Illinoisbeli üzletek

stabilizálásába eladás előtt, említett valamit arról, hogy egy ellensége
vette át az egyik befektető által birtokolt közművet.
Pia eltöprengett, vajon a köztük lévő távolság határozza-e meg
mostantól az életét. A férfi minden este ágyba bújt vele, a karjába
vonta, ő pedig igen megkönnyebbült a közelségétől. De nem
szeretkeztek, nem feküdtek le egymással… nem párosodtak.
A teljes alakváltóvá alakulás felerősítette Pia gyógyulási
képességét. Háromnapi lábadozás után megmászta a falat. Végre Dr.
Medina, aki naponta hívogatta megengedte neki, hogy használja a
futópadot, más kisebb edzéseket végezzen.
– Igen! – Reménykedett a zöld útban.
– Addig nem futhatsz, míg én nem engedem, nem érdekel, milyen
jól érzed magad. A következő hétig nem fogom megengedni –
figyelmeztette az orvos. – Az a nyílvessző igen csak megviselte a
légző rendszered.
– Nincs futás. Értettem. – Magához vette fekete Lycra
edzőruháját, a sport trikóját. – Köszönöm.
– Szívesen – mosolygott az orvos. – Kitalálom magam is.
Ahogy az orvos távozott, Pia leült az ágy szélére, hogy felvegye a
futócipőjét – egy újabb pár. Miután a legutóbbit tönkretette az
esőáztatta erdőben menekülve, Dragos hat új párat is vett neki.
Nyílt az ajtó. Felnézett, készen állt közölni a fiúkkal, hogy az
edzőterembe megy. Ám Dragos lépett be. Mint mindig, most is uralta
a helyiséget.
Hosszan a lányra nézett, aztán becsukta az ajtót. Aznap fekete
farmert, fekete selyeminget viselt, ami csak még jobban
kihangsúlyozta atletikus vonalait, kiemelte bronzbarna bőrét – és
cseppet sem könnyített szigorú vonásain.
Még emberi alakjában is úgy tűnt, képes lenne szétszaggatni a
sötét fey királyt a puszta kezével. Normális, hogy ettől csak még
szexisebbnek látja? Megvakarta a fejét. Magán töprengett.
 DRAGON BOUND 358

– Szia – szólalt meg. – Nem számítottam rád.

– Úgy tűnik, nem sokra számítasz tőlem – jegyezte meg Dragos.
– Tessék? – hőkölt hátra Pia.
Dragos lassan körbejárta a hatalmas lakosztályt. Hosszú, izmos
lába könnyeden mozgott a selyemben és farmerban. Pia
bizonytalanul, elégedetten követtea tekintetével.
– Az orvos megengedte, hogy edz – mondta. – Ezért úgy
gondoltam, elég erős vagy más dolgokkal is szembenézni.
– Oooooké.
– Gyerünk, nevezz csak megszállottnak, de muszáj tisztáznunk
valamit – ráncolta a homlokát.
Erre a lány is összevonta a szemöldökét.
– Mi a baj? Mit követtem még el? – Hát nem tett már eleget egy
hétre? Ebben az iramban kénytelen lesz katatónná válni, nehogy még
egy valamit elkövessen.
Dragos csípőre tett kézzel felé fordult.
– Emlékszel, mikor beleléptél a nyúlüregbe?
– Nem fogom elfelejteni – horkantotta Pia.
– Emlékszel, mit mondtál? – Dragos résnyire szűkült szeme úgy
ragyogott, akár két érme.
Pia vállat vont, arca és agya is üres.
A férfi odament hozzá, megragadta a vállát, hátra taszította.
– Hé! – zuhant Pia a matracra.
Ezután Dragos négykézláb fölé mászott. Dühösen lenézett rá,
minden ízében a domináns, dühös alakváltó férfi.
– Azt mondtad, idézem, „Nem is tudom elmondani, mennyire
örülök, hogy itt vagy és hallom a hangod”.
– És? – bokszolt a vállába Pia. Persze, hogy egy centit se mozdult.
– Elég már ebből a primitív szarságból.
– Már biztos észrevetted, primitív fickó vagyok – villantotta ki
Dragos a fogát. – Az a sok száz évnyi civilizáció? Csak a felszín.
359 THEA HARRISON

– Ó, az ég szerelmére! – Pia ellazult, csak meredt rá, tehetetlenül

hagyta, hogy az izgalom most is elöntse. – Egészen eddig a
mondottak miatt duzzogtál?
Dragos oldalra billentette a fejét, tekintete perzselt.
– Úgy mondtad, mintha valami látogató lennék. Vagy mintha nem
lettél volna biztos benne, hogy utánad megyek, mikor elraboltak.
Mikor az imént árultad el, hogy az én gyermekemet várod. Nem
tudom, mit gondolsz rólam azon kívül, hogy vérszomjas szörnyeteg
vagyok.
– Dragos! – kerekedett el Pia szeme. Megérintette az arcát. – Csak
tréfáltam, mikor ezt mondtam.
– És? Vérszomjas szörnyeteg vagyok, te meg a párom. – Semmi
lágyság nem látszott kemény vonásain. – A tiéd vagyok – morogta. –
Mibe kerülne, hogy elfogadd?
– Elfogadom. Tényleg így van – felelte Pia. Hihetetlen, de nem
egy módon bántotta meg. Megsimogatta az arcát. – Csak nem tudom,
hogyan lehetnék a párod. Valahol a kobold erődítmény és aközött,
hogy azon a tisztáson meglengetted a farkad, beléd szerettem. De
erős emberi hátterem van. Szerelem, szerelembe esni, szeretkezni…
ezeknek számomra van értelme. Része annak, aki vagyok. Te már
elismerted, nem tudod, mi az, hogy szeretni. Ezért még mindig nincs
meg az, amit kerestem. Még ha együtt is vagyunk, nem tudom,
hogyan viselkedjek, mit jelent ez.
Dragos tekintete megenyhült. Belecsókolt Pia tenyerébe.
– Azt jelenti, te ostoba nő, hogy én is tanulok. Figyelj csak ide.
Folyton csak rád gondolok. Mindenhol velem vagy, de hiányzol,
mikor távol vagyunk egymástól. Már bebizonyítottam, hogy ölnék
érted. Meg is halnék érted. Megnevettetsz. Boldoggá teszel. Te vagy
a csodám, az otthonom. Ha csak megmozdulsz, máris kemény
vagyok. Mindig eljövök érted, mindig akarni foglak, mindig
szükségem lesz rád. Világos?
– Nagyon is úgy hangzik nekem, mint a szerelem – kezdett Pia
ragyogni.
 DRAGON BOUND 360

– Igen, én is így gondoltam – felelte a sárkány. Olyan gyorsan

ragadta meg Pia kezét, a lány nem is látta a mozdulatot, csapdába
ejtette a feje felett. Meglepődött ugyan, de ellazult. Ádáz
ragadozótekintete felizzott. Dragos lehajolt, míg az orruk össze nem
ért. – Mondd ki!
Pia gyengéden, sugárzón rámosolygott.
– A tiéd vagyok – súgta.
– Már átkozottul ideje volt – morogta Dragos. Felkelt, a lányt is
magával húzta. Ez után megragadta két kezével a felsőjét, és
széttépte. – Mondd ki újra!
Pia nevetni kezdett. Még a saját fülében is részegnek hangzott. Az
ingjéhez nyúlt, ügyetlen ujjaival megpróbálta kigombolni az.
– A tiéd vagyok – ismételte.
Dragos megfordította, így már háttal állt neki. Mozdulataiban az
az irányított erőszakosság csak nevetésre késztette Piát. Remegett a
térde. Dragos a maradék ruhát is letépte róla, lenyomta az ágyra, míg
már négykézláb volt. Széttárta a lábát, mígnem teljesen meztelen volt
előtte. Pia szinte elviselhetetlenül csupasznak érezte magát.
Megborzongott.
Apró zajokat hallott a háta mögött, ahogyan Dragosnak elakadt a
lélegzete, ruhák surrogását. Hátra akart lesni a válla fölött, látni, mit
csinál.
Ekkor Dragos hátulról rászorította a száját, végignyalta érzékeny
szeméremajkát. Megcsiklandozta nyelvével a csiklóját.
– Mondd újra! – búgta.
Piát átjárta az izgalom. Leteperte. Előre zuhant, nedves arcát a
takaróra szorította, zihált.
Így még jobban kitárulkozott a férfi előtt. Dragos nyalta,
harapdálta, szívta, gyengéd, ügyes mozdulatokkal csikarta ki belőle a
gyönyört, egyre durvábbá, követelőzőbbé vált, megragadta a csípőjét
és egy helyben tartotta, miközben könyörtelenül lakmározott belőle.
Végül Piát olyan heves orgazmus járta át megremegett, tehetetlenül
361 THEA HARRISON

vergődött a férfi karjában, nem kapott elég levegőt, hogy

sikolthasson.
Egész idő alatt Dragos makacsul hallani akarta, hogy hozzá
tartozik. Minden egyes alkalommal kimondta neki. Nyögte, zokogta,
végül erőtlenül az ágyra hanyatlott egyetlen remegő, lecsupaszított
ideggócként.
Egyetlen kielégületlen porcikája sem maradt, mikor végül Dragos
fölé helyezkedett, farka behatolt nedves, hívogató barlangjába. Pia a
hátát simogatta remegő kezével, nyöszörgött, a gyönyör
megrészegítette. Könnyek csordultak ki a szeme sarkából.
Dragos a tenyerébe fogta az arcát, tövig hatolt. Saját vadságát is
kielégítette, már csak a gyengédség ült ki sötét vonásaira.
– Olyan sok mindent tanultam a hosszú évek során – súgta
mozgás közben. – Sarcot szedtem uralkodóktól, láttam birodalmak
bukását. De te vagy a legjobb tanárom.
– Szeretlek – simogatta meg az arcát Pia.
– Tudom – mosolyodott el Dragos, az ámulattól felragyogott
aranyszín szeme.
Pián majdnem úrrá lett a nevethetnék, de aztán Dragos arcáról
lehervadt a mosoly, mélyebben, keményebben hatolt belé. Pia ívbe
feszítette a hátát, mikor pont a megfelelő helyen érintette meg, a férfi
erős teste megremegett, ahogy belé élvezett. Pia magához szorította,
ringatta, mikor zihálva a nyakába temette az arcát. Utána is simogatta
a haját, együtt sodródtak.
Dragos magához tért annyira, hogy levegye róla a súlyát. A hátára
gördült, magához húzta a lányt is.
– Jó, hogy ezt tisztáztuk – jegyezte meg Dragos elégedetten.
Ujjaival a hajába túrt, finom erőhullámmal kiegyenesítette Pia haját.
– Mit? Hogy a párod vagyok? – cirógatta kemény, gyönyörű
száját.
– Igen – csókolta meg az ujjait. – Mert összeházasodunk.
 DRAGON BOUND 362

– Mi… – harapott az ajkába Pia. – Ez a lánykérésed? Csak így?

Összeházasodunk?
– Ó! – Dragos lenyúlt az ágy mellé, beletúrt az ingzsebébe, aztán
egy hatalmas gyémántgyűrűt pottyantott Pia mellkasára. – Tessék.
Pia a szemét forgatta, a hátára gördült. Túl csábító, nem hagyhatja
szó nélkül.
– Nos, Dragos, az egy dolog, hogy a párod vagyok, de nem is
tudom. Házasság? – mondta. – Olvastam a Cosmót. Embereket eszel.
Azt hiszem, a válóperes ügyvédek ezt összeférhetetlenségnek
neveznék.
Dragos az oldalára gördült. Mellkasáról lecsúszott a takaró,
felkönyökölt, úgy nézte félig lehunyt szemmel Piát. A mogorva,
makacs tekintete. Egek, mennyire imádta! Szinte látta, hogyan
forognak a kerekek az agyában.
Egy pillanattal később Dragos hozzátette.
– Kérlek!
– Ez máris jobban hangzik, nagyfiú – bólintott Pia, majd felhúzta
a gyűrűt.