Jogképesség I.

Alapvető kérdések
 Jogképes, azaz caput, ill. persona az, aki egy jogviszony alanya, tehát jogok és kötelezettségek
alanya lehet.
o tulajdonjoga, követelései, tartozása lehet
o személynek csak a liberi számít
 A személy lehet természetes (ember) és jogi (a jogalanyisággal felruházott személyegyesülések, ill.
vagyontömegek).
 korlátozottan jogképes: nem teljesjogú polgárok, latinjogúak (Latini), idegenek (peregrinus)
 Nem jogképes magánjogi értelemben a rabszolga (servus).
 Nem minősül személynek az elvetélt magzat (abortus), a halva született, valamint a szörnyszülött
(monstrum) sem.
 A természetes személy jogképessége, ill. a „személyiség” rendszerint a szabad anyától való
élveszületéssel kezdődik. (Vö. pl. Marci. D. 1, 5, 5, 2: „Ingenui sunt, qui ex matre libera nati
sunt…”.)
Személyiség:

 keletkezés: szabad anyától való élveszületés

 megszűnés: moros >>> bizonyítani kell
o hosszas távolmaradasá (longo temporale transacto) >>> halottányilváníttható >>> elválhat,
újra férjhez mehet, de nem vélelmezi, az ellenbizonyítás egyszerűsített.

Jogképesség II. A favor libertatis elve

 Aki rabszolganőtől születik, maga is rabszolga lesz, de ha a rabszolganő a terhessége alatt
valameddig szabad volt, a gyermeket is szabadon születettnek kell tekinteni.
 Ez a favor libertatis elvének egyik kifejeződése, amelynek értelmében a jogalkalmazás során
lehetőség szerint a szabadság – amely mindennél előbbre való, felbecsülhetetlen értéket jelent (vö.
pl. Paul. D. 50, 17, 106: „Libertas inaestimabilis res est.”; Gai. 50, 17, 122: „Libertas omnibus rebus
favorabilior est.”) – szempontjából kedvező döntést kellett hozni, vö. még pl. Pomp. D. 50, 17, 20:
„Quotiens dubia interpretatio libertatis est, secundum libertatem respondendum erit.”).

Jogképesség III. Idevágó fontos praesumptiók, ill. fictiók

 A fogantatás időpontjára vonatkozó vélelem: a hippokratészi tanok talaján a magzat fogantatásának
időpontját a születéstől visszafelé számított 182. és 300. nap közé teszi, ellenbizonyítás lehetősége
nélkül.
 Nasciturus-fikció: nasciturus pro iam nato habetur, quotiens de commodis ipsius quaeritur.
 Commorientesre vonatkozó vélelem (megdönthető): ha a családtagok közös veszélyben haltak el, a
halálozás vélelmezett sorrendje: 1. serdületlen gyermekek; 2. szülők; 3. serdült gyermekek. E
vélelemnek főként az öröklési helyzet tisztázása szempontjából volt jelentősége.

Jogképesség IV. A nasciturus (méhmagzat) jogképességének kérdésköréhez a római jogban

– a „mulieris portio” kitétel különféle értelmezései
 függő jogi helyzet
 A római jogi tankönyvekben általában olvasható nézet szerint a méhmagzat a római jogban az anyatest
része (mulieris portio) volt, és mint ilyen, nem jogképes, ill. csak feltételesen jogképes – a
nasciturus-fikció tükrében. vs.
 WOLFGANG WALDSTEIN szerint azonban a mulieris portio kitétel a konkrét jogesetben (vö. Ulp.
D. 25, 4, 1, 1) csupán arra utal, hogy a méhmagzat az anyához tartozik (az apa így nem
gyakorolhatja [családfői] hatalmát a gyermek felett [nem érvényesítheti gyermeke iránti jogát], amíg a
gyermek meg nem született).
 Az emberek csoportosítása a status (jogállás) szempontjából (áttekintés)
Személyállapotok a római jogban:

 teljesjogképesség: 3 status együttes megléte:

o status libertatis (szabadság állapota) <status civitas <status familiae
 latin prisci – ősi latin
alicuius civitates – más állam polgára >>> nullus – nem állam polg.
dediticii Aeliani -? peregrini dediticii ?
Liberitas:
 szabadon született (ingenui) / felszabadítottak (libertini)
Civitas:
 római polg. (cives Romani)/ Latini/peregrini (jogk. nem rendelkező szabadok)
Familiae:
 önjogú személy (sui iuris)/ apai ill. férji hatalom alatt állók (alien iuris)
Rabszolgaság
 rabszolgák (servi, puer, homo)
 A rómaiak dolgoknak (mégpedig kiemelten fontos, csak ünnepélyes tulajdoni szerzésmóddal
megszerezhető dolgoknak, res mancipinek), beszélő szerszámoknak (félig, teljesen lol)
(„instrumenta vocalia”, vö. Varro) tekintették a rabszolgákat, de valójában meglehetősen összetett
„társadalmi réteget” képeztek.
o a rabszolga feletti hatalom neve a forrásokban olykor dominica potestas (tehát nem
feltétlenül tulajdon [dominium]);
o sírja, mint a szabad emberé, res religiosa volt; forgalomképtelen (mint a szabadoknak)
o különvagyonnal (peculium servi) rendelkezhetett;
o cselekvőképességet kizáró akadály hiányában teljesen cselekvőképes, azonban minden
jogosultságot a hatalomgyakorló részére szerezhetett csak meg;
o a rabszolga birtokot szerezhet (alapesetben természetesen rabszolgatartója [ez esetben a
rabszolga urának detentora lesz]) de akár saját maga számára is, tehát saját birtokos is lehet
(de csak naturalis possessor);
o felszabadítható volt (manumissio);
o végrendelet útján örökössé nevezhető volt;
o a rabszolgakori vérrokonság a felszabadítás után házassági akadályt jelenthetett.
  A ius gentium intézménye; a források épp a rabszolgaság tekintetében állítják szembe a ius
gentiumot és a ius naturalét.
 Keletkezésének esetei:
o hadifogságba eséssel (a kalózok fogságába esés természetesen nem eredményez
rabszolgaságot); vö. a fictio legis Corneliae kérdéskörével;
o rabszolganőtől való (élve)születéssel; ha viszont a nő valameddig szabad volt terhessége
alatt, a gyermek is szabadon születettnek (ingenuus) tekintendő, a favor libertatis
elvének kifejeződéseként;
o büntetésből
 civiljog: capitis deminutio maximát elszenvedett polg. (adósrabsz.), akik kivonta
magát a névjegyzékbe bevezetés alól, katonai szolgálatot megtagadta, lopáson kapták
 praetori: rabsz. adta el magát (osztozott a vételáron), SC Claudium folytán más
rabsz. nemi viszonyt folytató nő, visszahívott rabsz revocatio in servitutem,
bányamunkára/állatviadalra ítéltek
 A rabszolga-felszabadítás (manumissio) esetei:
o Civiljog szerint: a) manumissio vindicta (színleges szabadságper, amelynek során a
rabszolgatartó a rabszolgát kezéből elengedi („manu misit”); b) manumissio censu (a
polgárok névjegyzékébe történő bevezetéssel); c) manumissio testamento (végrendeleti
úton).
o Praetori jog szerint: manumissio per pileum (a szabadságot jelképező kalap feltételével); inter
amicos (barátok előtt); per mensam (asztalhoz ültetéssel); per epistulam (szabadságlevél kiadása
útján).
o A rabszolga-felszabadításnak a kései császárkori jog szerinti nevezetes esete a manumissio in
sacrosantis ecclesiis ([keresztény] templomban történő rabszolga- felszabadítás).
o korlátozások: 20 évnél fiatalabb úr nem szabadíthat fel, 30 évnél nem lehet fiatalabb a
rabszolga (lex Fufua Canina – végrendeleti úton számszerint)
A libertinusok
 félszabadok egy kategoriája
 Felszabadított rabszolgák, akik lehettek
o római polgárok is, amennyiben teljes mértékben szabályosan szabadították fel őket;
o azonban csak latinjogot szereztek (pontosabban: Latini Iuniani lettek), amennyiben
valamilyen formai vagy tartalmi hibával szabadították fel őket;
 dediticii Aeliani, tehát csak peregrinusokká vált libertinusok lettek ugyanakkor, ha
rabszolgaságuk idején valamilyen bűncselekmény miatt megbélyegezték,
megbüntették etc. őket.
 Korlátozott jogképességgel rendelkeztek.
o A libertinusok szabadságát magánjogi értelemben a ius patronatus korlátozta.
o (A libertus orcinusnak, tehát a végrendeleti úton közvetlenül felszabadított rabszolgának
viszont nincs élő patronusa (felszabadítója).)
o A ius patronatus összetevői:
 patronusa nevét viselte
 obsequium (engedelmesség);
 officium: a patronus vagyonának kezelése és ügyeinek ellátása;
 operae: szolgálatokra, munkákra kötelezték;
 alimentatio: eltartási kötelezettség;
 a patronusnak (és rokonságának) törvényes (végrendelet nélküli) öröklési joga
van libertinusa után;
o a libertinust terhelő kötelezettségek bizonyos fokú „ellentételezéseképpen” azonban a
patronus védelmezni tartozott libertinusát, továbbá szükség esetén köteles volt őt eltartani,
ill. a serdületlen vagy a libertina felett gyámságot volt köteles gyakorolni; a patronust tehát
egyfajta sajátos védelmi, ill. tartási kötelezettség terhelte libertinusa irányában.
o A felszabadító hálátlanság esetén a libertinust visszahívhatta a rabszolgaságba (revocatio in
servitutem).
 o csak úgy szünhetett meg, ha a patronus fenti kötelezettségeit nem teljesítette/császári
privilégiummal elnyerte a szabadon születettek jogállását
Colonusok:
 eredetileg mezg. kisbérlő, de császárkorban a rabsz. megfogyatkozása miatt, a gazd válság és
megnövelt adóterhek miatti kivándorlás megállítása érdekében
 közjogi képességgel nem rendelkeznek
 korlátozott magánjogi képesség: vagyonuk a patronusukat (?) illette, abből nem idegeníthetett el
vagy végrendelkezhetett
 de a földet tulajdonolhatott, a terményét ura tudtával eladhatta, perindítási joga is volt
 nem rendelkezik ius cunbii vel, házassága a rabszolgák életközösségéhez hasonlít
 anyja jogállását követi a gyermek, de gyakran a hátrányára áttörték
A civitas Romana:
 polgárjog megszerzése:
o természetes: római polgártól való születés (római házasságból?) (Kr.e. I sz. lex Minicia:
peregrinus + polg. = peregrinus, de Hadrianus, senatus consultum)
o mesterséges: egyénileg/ csoportos adományozás útján
 latini egyes csop. vonatkozó szabályok: Rómába költözés/rp. általi örökbefogadás/
egyéb jogaszbályi rendelkezés
 peregrinusok: örökbefogadással (adoptio)/adományozás
 rabszolgák: manusmissio (civiljogi felszabadítás)
 polgárjog elvesztése (capitis deminutio media):
o kivándorlás (migratio)
o latini kolóniába való betelepülés/betelepítés
o száműzetés
o egész közösségek jogfosztása
 egyszerre és elválaszthatatlanul jelent közjogi és magánjogi kategóriát
 Közjogi (politikai) vonatkozásban: mint az állam polgára
o Jogosultságok pl. (a teljesség igénye nélkül):
 ius suffragii; szavazati jog
 ius honorum; köztársasági tisztségek viselésének a joga
 ius militiae; katonáskodás joga
 ius sacrorum: a római vallási szertartásokon való részvétel joga
 ius provocationis: halál és más súlyosabb büntetés elleni fellebbezés a népgyűlésbe
 ius exulandi; halálbüntetés helyetti önkéntes száműzetésbe vonulás
 ius migrandi: kivándorlás joga
o kötelezettségek (munera) pl.:
 hadkötelezettség (munus militiae);
 „közteherviselési” kötelezettség (pl. tributum, különféle illetékek [pl. vicesima,
centesima] fizetésének kötelezettsége stb.).
 közhivatal vilselés
 Magánjogi vonatkozásban: mint jogképességgel rendelkező
o jogosultságok:
 ius commercii; vagyonjogi képesség (tul. szerzés, speciális jogügyletkép.)
 ius conubii; családjogi képesség (házasság alapfeltétele)
 ius legis actionis; ősi civiljogi keresetek indítása
o kötelezettségek:
 pl. munus tutelae et cura: gyámsá, gondnokság ellátása
Latini: eredetileg a latiniumi városállamok jogképessége, de civitas Romana kiemelkedik a közös jogból
 A latinjogúak csoportjai:
o Latini prisci: ius Latii: ius commercii, ius conubii
 Kr. e. 90-ig; lex Iulia de civitate:
o Latini coloniarii (Kr. u. 212-ig)
 o Latini Iuniani: azok a formai tartalmi hibával felszabadított rabszolgák, akiket:
 uruk a lex Aelia Sentia ellenére szabadított fel (20 évnél idősebb úr 30 év alatti
rabszolgát szabadított fel);
 akiket nem civiljogi úton szabadítottak fel (ilyen volt pl. a manumissio per pileum);
 akiknek ura nem civiljogi, hanem csak praetori (bonitár) tulajdonos volt.
 csak ius Latiit kaptak
Peregrini: Egyfajta „harmadrangú birodalmi állampolgárság” (Reichsangehörigkeit.)
 személyiségi elv!
 Csoportjai:
o Peregrini alicuius civitatis: olyan „idegenek”, akik a római állam területén vagy azon kívül
éltek – saját helyi népjoguk szerint rendelkeztek jogképességgel.
 civiljogi tul. joggal nem rendelkeztek, de a praetor peregrinus elismeri a tulj.jogot +
constitutio Antoniana: de iure elismeri, egyenjogúsít
o Peregrini nullius certae civitatis: akik egyetlen más államnak sem polgárai („hontalanok”).
 peregrini dediticii: azon legyőzött népekhez tartozó lakosok, akik megadták
magukat, s akiknek államiságát Róma anélkül számolta fel, hogy lakosait eladta volna
rabszolgának;
 dediticii Aeliani: a lex Aelia Sentia alapján azok a felszabadított rabszolgák, akiket
rabszolgaságuk idején valamilyen súlyos bűncselekmény miatt megbélyegeztek etc., s
akiknek állapota végleges volt, mert semmiképpen sem szerezhették meg sem a római
polgárjogot, sem a latinjogot.
Statusbéli változások: a capitis deminutio (status vált.) fogalma és fajtái
 Capitis deminutio: a korábbi status (jogállapot) megváltozása (a 3 status egyikében) (prioris
status commutatio). kivéve servus: servus nullum caput habuit
 eredetileg a szabadok/polgárok közösségének egy fővel való csökkenése
 Fajtái:
I. Capitis deminutio maxima: a status libertatis elvesztése;
 elveszti vagyonát annak a javára, aki a státusváltozást előidézte
 kötelezettségeit is elveszti
 ha a római polgár hadifogságba esett (függő jogi helyzetnek tekintik), rabszolga lett; ld.
mindazonáltal: fictio legis Corneliae: ha római polgár hadifogságba esett, rabszolga lett; a alapján
azonban, ha meghalt a hadifogságban, úgy kellett rá tekinteni, mintha szabadsága elvesztésének
pillanatában halt volna meg (tehát mint római polgár), hiszen ez esetben végrendelete nem dőlt meg
(pontosabban: úgy kellett tekinteni, mintha nem dőlt volna meg), s így annak alapján örökölni
lehetett (érvényes végrendelet hiányában pedig törvényes öröklésre kerülhetett sor egykori
vagyonában)
 ha pedig visszatért: ius postliminii (hátsó küszöb joga): Ha pedig visszatért ipso iure visszanyerte
korábbi jogállását, kivéve, ha harcban megadta magát (ld. Paul. D. 49, 15, 17), ha átszökött az
ellenséghez (ld. Paul. D. 49, 15, 19, 4), ill., ha az ellenségnél maradt annak ellenére, hogy
lehetősége nyílt volna a hazatérésre az ellenséggel kötött békemegállapodás folytán (vö. Pomp. D.
49, 15, 20 pr.). A tulajdonjogát képező vagyontárgyakat vindikálhatta; a ius postliminii azonban a
megszűnt házasság helyreállítására nem volt alkalmazható (BESSENYŐ)
II. Capitis deminutio media: a római polgárjog elvesztése
 peregrinus lesz belőle
 száműzetés (deportatio, aqua et igni interdictio) folytán.
 ius migrandi gyakorlása után
III. Capitis deminutio minima: a családjogi statusban beállott változás, az agnatióból való kiválás. (ez
a gensből való kiválást is okozza)
 önjogú személy arrogatio/ manusos házasság kötésével más családfő hatalma alá kerül
 hatalom alatti családtag át kerül más családfő hatalma alá
 hatalom alatti családtag felszabadítása (emancipacio)
 az egyetlen eset, amikor a jogképesség nem feltétlenül
 o csökken (csökken pl. akkor, amikor egy önjogú nő manusos házasságot köt; amikor egy
önjogú személyt örökbefogadnak (adoptio))
o hanem stagnálhat (pl. egy hatalomalatti leánygyermek manusos házasságot köt; egy
hatalomalatti gyermek adoptio útján új patria potestas alá kerül),
o nőhet (emancipatio: apai hatalom alól való felszabadítás) is.
 kezdetben a manus alá kerüléssel a hatalom alatti összes vagyona és kötelezettsége átszáll a hatalom
gyakorlóra (capite deminutus hitelező keresetet kaphatott)
 páter familias halála nem tartozik ide, mert nem válnak ki az agnát rokonságból

A statust nem érintő, de a jogképességet befolyásoló (csökkentő) tényezők

1. Női nem: jogképessége, cselekvőképessége korlátozott
 nem volt közjogi téren nem joogok alanya, csak magánjogilag
 családi és vagyonjogi téren: nem lehetett családfő, (posztklasszikus korig) nem lehetett gyám, csak
kivételes esteben fogadhattak örökbe, kezesség tilalma
2. Becsületcsökkenés (minutio existimationis):
a) intestabilitas (tanúképtelenség); (az archaikus római jogban már ismert (XII. táblás tv), később
azonban a gyakorlatból kikopott) valaki egy ünnepélyes szerződésnél, pl. egy mancipatió (-nál vagy)
után megtagadta a tanúskodást, többé nem tanúskodhatott, ill. ő maga sem vehetett igénybe tanúkat
hasonló jogügyletekhez
b) infamia (becstelenség);
a. consul – törtli a magustratusjelöltek névsorából
b. censor megrovása
c. praetor edictuma
i. lehet közvetlen (ül beálló [infamia immediata]), ispo facto beállás (pl. a gyászév
[eredetileg – a fogantatás időpontjára vonatkozó vélelemmel összefüggésben – 10
hónap] előtti férjhezmenetel), ill. bizonyos, erkölcsileg aggályosnak tekintett
tevékenységek űzése (pl. színészet, prostitúció) már önmagában véve kiváltja-e
(közvetlen infamia)
ii. közvetett (infamia mediata) csak egy marasztaló bírói ítélet (pl. a büntetőkeresetek
jelentős részében [pl. az actio furtiban vagy éppen az actio de dolóban], vagy pl. az
actio pro socióban való marasztalás, vagy pl. az adós actio iudicatiban való
marasztalása [amennyiben a zár alá vétel időszakában nem él a cessio bonorum
lehetőségével]) eredményeképpen áll be (közvetett infamia);
 joghatás:
o politikai jogok elvesztése, perbeli képviseletre való kétoldalú képtelenség,
házassági tilalom, senatori rang elvesztése
o élethosszig tart
c) turpitudo (erkölcstelenség);
a. alkalmazhatósága szélesebb, mérlegelési jogkör, közfelfogásra való hivatkozás
b. számos jogi következménye lehet
i. pl. a császárkorban egy apai féltestvér csak akkor volt jogosult kötelesrészre, ha
rovására egy libertinus vagy egy turpis persona volt örökössé nevezve; mindez a
boni mores fokozott térnyerésével áll összefüggésben.
ii. turpis persona nem lehet közhivatalnok, nem lehet gyám, nem tanúskodhat
3. Alacsonyrendűekhez való tartozás; pl. az ún. városi tanácstagok [curialisok], de ide sorolhatjuk az
pl. az eretnekeket, ill. a hitehagyottakat a keresztény korra nézve, de pl. a zsidó vallásúakat is (akik
keresztényekkel érvényes házasságot a keresztény kor időszakában nem köthettek), valamint a
szegényeket, a kézműveseket, kereskedőket (fizikai munkát végzők) + felsorolást a colonusokkal és
a libertinusokkal – elsősorban BRÓSZ RÓBERT nyomán „nem teljes jogú polgároknak” is
nevezhetjük.
 szigorúbb büntetések, csak őket lehet kényszermunkára ítélni
Cselekvőképesség I.
  Fogalma: az embernek az a képessége, hogy valaki saját tényeivel, cselekedeteivel jogokat és
kötelezettségeket szerezhet magának vagy másnak.
 Fajtái (irányai):
1. ügyletképesség; Az ügyletképesség nagy általánosságban a jognyilatkozatok megtételére
vonatkozó képességet jelenti.
2. vétőképesség: az a képesség, hogy a vétőképes ember az általa elkövetett jogellenes
cselekményekért (pl. delictum) felelősségre vonható. (noxába adja)
 Arra tekintettel, hogy bizonyos tényezők adott esetben teljes mértékben kizárják, mások viszont csak
korlátozzák a cselekvőképességet, ill. bizonyos életkor alatt senki sem tehet érvényesen
jognyilatkozatot (még pl. egy esetleges gyámi jóváhagyással sem), a cselekvőképesség terjedelme
szempontjából különbséget lehet tenni
o teljes cselekvőképesség,
o korlátozott cselekvőképesség, valamint
o (teljes) cselekvőképtelenség között.
Cselekvőképességet korlátozó, ill. kizáró tényezők:
 életkor;
o impuberes:
 Infantes: 7 évnél fiatalabb serdületlenek (teljes cselekvőképtelenség)
 verbálaktusok rituális szavait nem tudják elmondani
 Impuberes infantia maiores: 7-12/14 év közöttiek (korlátozott cselekvőképesség)
 olyan ügyleteket köthettek ahol egyoldalúan csak jogot szereztek, ahol részben
kötelezettséget is vállaltak, ott gyámjuk hozzájárulása kellett (auctoritas)
 delictumaiknál egyedileg vizsgálták, hogy bírt-e belátási képességgel
(vélelmezhették)
 önjogú serdületlen (pupilles)
o pubers (teljes cselekvőképesség)
 Puberes minores >>>25 annis (minorok) >>>lex Laetoria érvényesül
 cura minorum kialakul azaz curatort (gondnokot) rendelnek ki, szokás lesz,
aki anélkül jár el korlátozott csek.nek tekintik
 Puberes maiores >>>25 annis (maiorok) >>> Ø lex Laetoria
 női nem; élete végéig gyámja van, vagyonát kezelheti, de fontosabb jognyilatkozathoz és
perindításhoz gyám beleegyezése kell, nem tanúskodhattak szerződéseknél, végrendeleteknél, nem
lehetett perbeli képv. + továbbá a senatus consultum Vellaeanum alapján saját kötelezettséget nem
vállalhatnak fel más érdekében, más tartozását nem vállalhatták át, ill. más tartozását kezességgel, ill.
zálogjoggal nem biztosíthatták (a nők intercessiójának tilalma).
 elmeállapot; az őrültek (furiosi), vagyis az olyan személyek, akik elmeállapotuk miatt belátási
képességgel nem rendelkeztek, teljes egészében ügylet- és vétőképtelenek; érvényesen
jognyilatkozatot nem tehettek (infantelesnek kezelték). Mivel ügyeik vitelére képtelenek, régtől
fogva gondnokság (cura furiosi) alá kerülte. Az őrült „világos pillanatában” (lucidum intervallum)
tett jognyilatkozatait azonban a római jog nem sújtotta az érvénytelenség szankciójával; ezeket az
eseteket a klasszikus jogban esetről esetre, később viszont általános jelleggel ítélték meg. Biz. testi
fogyatékosság élők.
 tékozlás; (prodigi) vétőképességgel teljes egészében rendelkeztek, ügyletképességük viszont
korlátozott volt (impubers infanti maioresként kezelték). A tékozlók gondnokság (cura prodigi,
amely a gondokságnak az őrültek gondnoksága melletti legrégebbi esete volt) alá kerültek.
 egyes testi fogyatékosságok: értelemszerűen nem valamennyi testi fogyatékosság korlátozza a
cselekvőképességet, hanem ide olyan esetek értendők, mint hogy pl. egy siket, egy néma vagy egy
siketnéma személy nem köthet stipulatiót, valamint nem tehet szóbeli végrendeletet sem; egy herélt,
mivel abszolút házassági akadály terheli, nem köthet érvényesen házasságot (a nem heréltségből
fakadóan fakadó impotens személlyel kötött házasság azonban érvényes); egy vak személy
végrendeletének érvényességéhez a rendes 7 tanúnál eggyel több, összesen tehát 8 tanú
közreműködésére van szükség.
A lex Laetoria és az azt követő jogfejlődés vázlata
 A lex Laetoria Kr. e. 200 körül született. E (plebiscitum formájában megalkotott) törvény a
minorok becsapásával kötött szerződésekből kifolyólag a minort becsapó személy ellen
büntetőkeresetet (actio legis Laetoriae) adott, amely actio popularis volt, azt tehát nem csak a
sértett, hanem bárki megindíthatta; a marasztalási összeg a perben győztes felperesé lett. Maga a
szerződés azonban a törvény szerint érvényes volt, azaz a lex Laetoria a szankció szempontjából lex
minus quam perfecta, tehát csak büntetőkereset indítására adott lehetőséget, a minor „rászedésével”
kötött szerződést érvénytelenséggel nem szankcionálta.
 A lex Laetoria ekként hiányos szabályát a praetori jog egészítette ki; a praetor ugyanis később a
minorral előnytelen szerződést kötő személynek a (civiljogilag érvényes) szerződés alapján indított
keresetével szemben kifogást (exceptio legis Laetoriae), ill. ha a minor már teljesített volna, s ennek
alkalmazásbeli feltételei fennálltak, in integrum restitutiót adott (amely valamennyi esetben
materiális volt [vagyis actio rescissoria formulájának kibocsátására nem került sor]) a károsult
minor részére.
 Később pedig – eleinte az egyes ügyletekre, Marcus Aurelius óta azonban minden jogügyletre (vö.
KASER–KNÜTEL–LOHSSE) – a minor kérése alapján a praetor gondnokot rendel a minor részére
(az ilyen gondnokság neve: cura minorum), hogy annak formátlan, akár utóbb is megadható
egyetértésével (consensus) kösse meg a szerződést.
Jogi személyek:

 A jogi személyek (kivonat) jogképes, de nem cselekvőképes, képviselőnk keresztül tud ügyletet
kötni
o jogalanyisággal felruházott személyegyesülések (universitas personarum); pl.közig.:
populus Romanus >>> állhatott tul.rabszolga
 eleinte csak közjogi szerep, lassan alakul ki magánjogi szerepe (Gaius:
magányszemélynek tekintendők)
 magán testületek : vállalkozók egyesületei, temetkezési egyesületek stb
 aerarium nem az de a ficus magánjogból indul
 jogalanynak a római jogban nem maga az elvont jogi személy, hanem a jogi személy,
mint testület mindenkori tagjainak összessége tekinthető) (így KASER:
„Gesamtheit der jeweiligen Mitglieder”)
 cselekvőképtelen, így actor jár el (köt szerződést, peres ügyben képv., kédőbb
elimserést nyer a közvetlen kép.
 de delictumaiért a collegium perelhető
 Collegium, ill. corpus (egyesület): néhány fontosabb szabály:
 eleinte nincs kritérium, csak megengedett célra alapítható;
 az olyan egyesületek alapításához, amelyek működése a taggyűlés
összehívását igényli, szenátusi engedély szükséges (lex Iulia de collegiis [Kr. e.
21 -?]).
 a societasszal szemben önálló jogalany;
 legalább három tag szükséges az alapításához (vö. Marc. D. 50, 16, 85: „tres
facere… collegium”);
 befelé ügyintéző (állam nem szab. de kell a működési engedélyhez), kifelé képviselő
szervek
 megszűnése: császár megszünteti, tagjai 3 alá csökkennek, célja meghiúsul, tagság
kimondja a felosztást
o jogalanyisággal felruházott vagyontömegek (universitas bonorum)
 a keresztény egyházak esetében
 Pia causa: jogképességgel felruházott célvagyon
 a modern alapítvány előképe;
 egy meghatározott, kegyes célra rendelt vagyontömeg.