A túlzott szabályosság őrülete

– Kosztolányi Dezső Rend című novellájának értelmezése –

Kosztolányi Dezső a Nyugat első nemzedékének tagja, író, költő, publicista, Ady és
Babits szellemi ellenfele a Rend című novellájában a túlzottan rendezett emberi magatartás,
életvitel problémáira, veszélyeire hívja fel a figyelmet. (Bevezetés: témamegjelölés,
szerzőbemutatás)
A novella személyes hangvételű, a narrátor egyes szám első személyben tudósít a
történtekről, Morvay Pisti személyiségének fokozatos eltorzulásáról. Ez a személyesség
önéletrajzi jellegűvé avatja az elbeszélést, ezzel hitelesíti a történteket. A későbbiekben ez a
pozíció megváltozik, az elbeszélő mindentudóvá válik, hiszen a történet utolsó szakaszában
(4-5. rész) olyan információknak is birtokába juttatja az olvasót, amelyeket csupán akkor
ismerhetett volna meg, ha ő maga is részese lett volna Pistiék életének. Ez a momentum már
sejteti velünk, hogy az önéletrajziság csak álca, a műben a fikciónak legalább akkora szerepe
van, mint a valóságnak. A fikciószerűséget emellett leginkább a tudatos gondolati-hangulati
fokozás támasztja alá, amelynek köszönhetően az események egyre abszurdabbá válnak. Pisti
alakjához, személyiségéhez a történet kezdetén még csupán a „patyolatfehér kemény gallér”
tapad, innen jutunk el szép fokozatosan a gyilkosságig. Kosztolányi művének fő vonása tehát
nem a tárgyilagosság, sokkal inkább a pédázatszerűség. Azt világítja meg, hogy a túlzott
szabályosság, rendezettség szükségszerűen alakul át őrületté, a társadalom legfőbb értékeit is
semmibe vevő kaotikus, anarchista szemléletté. (Tárgyalás I:: elbeszélői mód – stíluselemek –
valóság és fikció viszonya – példázatosság)
Az elbeszélés 5 egységre tagolódik. Az egységek Morvay Pisti jellemformálódásának,
személyiségtorzulásának állomásai. Az első részben (az expozícióban) a főhős maga még nem
jelenik meg, a narrátor múltján keresztül idéződik fel az alakja. Bár színre a kis Morvay Pisti
még nem lép, sejtjük róla, hogy nem egyértelműen pozitív figura, hiszen a történet mesélője
csak öklendezve tudott rágondolni gyermekkorában.(Tárgyalás II.: a személyiségformálódás
állomásai – előkészítés /1. rész/)
A második szakaszban Pisti iskolai évei elevenednek meg. Pistire már ekkor jellemző
volt a pedantéria, amely elsősorban tisztaságmániájában öltött testet („személyesen ismert
minden porszemet”). Környezete erre kétféleképpen reagált: a felnőttek – az elbeszélő
édesanyja és a tanár is – dicsérték, példaként állították iskolatársai elé; a gyerekek azonban –
így a narrátor is – gyűlölték, irigyelték példamutató magatartásáért. Pisti a felnőttek világához
tartozott – gyermekként -, a későbbi problémák kiindulópontja fogalmazódik meg a
bonyodalmakat elindító szakaszban. S még valami. Hogy Pisti életszemlélete mögött a túlzott
atyai szigor, esetleg túlzott nevelési igény húzódik meg. Hiszen a főhős „édes jó atyja” még
azt is megtiltja, hogy leves után hideg vizet igyanak. Az igazi probléma mégsem ez, hanem
hogy Pisti mindezt szó nélkül elfogadja, sőt helyesli. Nem lázad, nem ellenkezik, mint egy
gyerek. Hiszen játszani sem tud önfeledten – gyermekként. Első a kabát, utána jöhet a játék...
(Tárgyalás III.: Személyiségtorzulás az iskolában – felnőtt-gyerek viszony /2. rész/)
A harmadik rész a túlszabályozott élet első problémáival szembesít bennünket.
Morvay Pisti nem tudja lerakni a vizsgáit, mert nem képes tökéletesen elsajátítani az irreálisan
nagy – megtanulhatatlan! – vizsgaanyagot. A tökéletesség első áldozatává életcélja válik,
feladja mérnöki terveit, és irodai alkalmazott lesz.(Tárgyalás IV.: A „rendmánia” első negatív
következményei: a felnőtté válás korszaka – egyetemi évek – a munkavégzésre gyakorolt
hatása/3. rész (1)/)
Egyéb területen is akadályozza pedantériája a kiteljesedésben Pistit. A párválasztást is
a lehetetlenségig bonyolulttá teszi. Számára az ideális nő egy próbababa, a fésületlen haj,

1
illetve bármiféle szabályosság szenvedéssel tölti el a lelkét. A próbababa csodálata a rend és
az élet összeegyeztethetetlenségét sugallja: csak az élettelen tárgy lehet szabályos, tökéletes,
az élet rendszertelen, kiszámíthatatlan. (Tárgyalás V.: a magánélet problémái /3. rész/)
A 4. részben a fikció átveszi az irányítást a realitás fölött. Pisti életének további
alakulása az abszurditás jegyeit ölti magára: elveszi feleségül a próbababa hasonmását, ő
maga pedig „a földrajzi könyvekben található »közép-európai ember«-hez hasonlít”, azaz egy
idealizált, megrajzolt embertípushoz. Életmódjának köszönhetően elveszíti egyediségét,
személyiségét. A házaspár közös életformája is képtelenségnek tűnik: úgy közlekednek a
parkettán, mint a sakkfigurák, a használati tárgyak helyére milliméteres pontossággal
ügyelnek, mindent precízen, leltárszerűen számon tartanak (még a rajzszögeket is). Ez a
pedantéria a művészeti élményt is megfertőzi: a főhős csak Jókait olvas, kizárólag
időrendben, és minden kötethez jegyzetet is készít. (Tárgyalás VI.: abszurddá váló
mindennapok a felnőtt létben /4. rész/)
Nem csak a mindennapokba, az álmok világába is befurakodik rendmániájuk: Pisti
rémálmaiban is valamilyen rendezetlenség kísért… Vendégeket nem fogadnak, mert velük
együtt a szabálytalanság is felüti a fejét a házban. Rendimádatuk élettelenné teszi életüket.
(Tárgyalás VII.: a létezés abszurddá válása /4. rész/)
A legabszurdabb az egész szituációban az, hogy ők ezt a létet paradicsomi állapotként
élik meg. Pisti élete az abszolút normálisból észrevétlenül jut el az az abszolút abnormálisba.
A tetőpont tehát egyáltalán nem meglepő fordulat – egyenes következménye az addig
történteknek. A főhős lelövi a feleségét, mert az áthozza a karosszéket a szalonból a
hálószobába. (Tárgyalás VIII.: a tetőpont értelmezése – irracionális cselekedet /4. rész/)
Az abszurditást fokozza a záró szakasz jelenete: Pisti őrjöngése nem lelkiismeret-
furdalásának kivetülése, csupán egyszerű reakció környezetének magatartására. Azonnal
megnyugszik, ahogy arányérzékének megfelelően a mentőorvos vele párhuzamosan foglal
helyet. Ez a befejezés a 4. szakasz eseményeit is új megvilágításba helyezi, tovább fokozva a
történet abszurditását, hiszen az események értelmezhetők úgy is, hogy Pisti valóban egy
próbababát vett feleségül, hiszen csupán egy tárgy, egy robot képes ennyire szabályozott
életet élni. Sőt az sem: a gép is elromolhat, a tárgy sem tökéletes. A feleség, a próbababa
életre kel, akarata lesz. Ezért kell „meghalnia”… (Tárgyalás IX.: a végkifejlet értelmezési
lehetőségei /4-5.)
A novella egyértelmű üzenete, hogy a túlzottan szabályos, túlzottan kötött életforma
gyakran vezethet őrülethez, s ennyiben Kosztolányi legnagyobb hatású regényének, az Édes
Annának mondanivalójához kapcsolódik: az ember nem élhet úgy, mint egy gép, sem mások
akaratának engedelmeskedve, sem önszántából. Az egyéni szabadság bármilyen jellegű
folyamatos korlátozásának kiszámíthatatlanok a következményei. (Befejezés: összegzés, az
üzenet megfogalmazása, kitekintés)