FOGALOMGYŰJTEMÉNY – AAK

AAK, augmentatív (kisegíteni, kiegészíteni) alternatív (választható) kommunikáció: 

Az érthető beszéd hiánya következtében súlyosan károsodott kommunikációs funkció
átmeneti vagy tartós pótlására szolgáló kommunikációs rendszerek csoportja. A hiányzó
beszéd helyett a sérült személy nonverbális úton fejezi ki magát, pl. hangjelzések, gesztusok,
manuális rendszerek, jelnyelv stb., és/vagy a betűket, rajzokat, jelképeket, fotókat, tárgyakat
stb. tartalmazó kommunikációs táblák, valamint a hangadó gépek (kommunikátorok)
segítségével. http://www.kislexikon.hu/augmentativ_kommunikacio.html#ixzz3b4oJARbA

bazális kommunikáció: 
A bazális stimuláció Fröhlich (1991) nevéhez kapcsolható. Jellemzően a súlyos-halmozottan
fogyatékos személyek pedagógiai módszereként értelmezik. A mindennapos ápolás-gondozás
folyamatába jól beépíthető. Elsősorban az anyaméhben megjelenő ingerekre nyúlik vissza, a
szomatikus, vesztibuláris és vibratorikus ingerekhez. Szomatikus ingerlés: pl. masszázs,
pezsgőfürdő. Vesztibuláris ingerlés: pl. hintázás. Vibratorikus ingerlés: pl. a közvetlen testi
kapcsolat során érzékelhető a szívdobogás, a hangok rezgése, hangtál. Akusztikus ingerlés: pl.
zörgő tárgyak, csörgő. Taktilis ingerlés: pl. különböző felületű tárgyak, hideg-meleg. Vizuális
ingerlés: pl. fények és sötétség, fekete-fehér kontraszt. Ízérzékelés: pl. apró cseppekben
citromlé, édes íz. Szagérzékelés: pl. illóollajok.
A válasz reakciót vitális jelekkel (szomatikus kommunikáció) kommunikálja az egyén.
Például a légzés (és megváltozása), az izomtónus (és megváltozása), egyéb mozgásos
aktivitás, mint például a szemhéj, vagy a tekintet mozgása, a nyelés, vagy minimális
ujjmozgások is kommunikációs eszközök lehetnek.
Érdemes megemlíteni a snozelent is, mely megnyugtató környezetben célzott ingerek
adásával fejleszti a pszichés alapfunkciókat (Mertens 2005).

belső beszéd: 
Wygotski (Vigotszkij) szerint a gondolkodás céljait szolgáló hangtalan beszédmozgások
együttese. Elgondolások szerint ez a gondolkodás az illető anyanyelvén folyik, így az erősen
befolyásolja a gondolatmenetet. A belső beszéd a belső halláshoz kapcsolódik, amikor is a
gondolkodó a domináns nyelvén hallja a gondolatait, többnyire a saját hangján. A belső
beszéd a nyelv belső megformálása, amit a beszélőszervek mozgása kísér.

beszéd és nyelv: 
A beszéd az a tevékenység, melynek során az egyén a nyelvi jeleket alkalomszerűen,
egyénileg használja. Ezekben a szubjektív beszédtevékenységekben érzékelhető a nyelv, amit
az ember készen „kap”. A nyelv és a beszéd összefügg. A nyelv határozza meg a jeleket és a
jelek használatát, s ezzel együtt a beszéd és a közlés eszköze. A nyelv és beszéd nem állítható
szembe egymással.

dajkanyelv: 
A gyermekkel való kommunikáció során az anyák hangfekvése magasabb. Intonációjukban a
köznyelvinél nagyobb kitéréseket mutatnak, a hangsúlyokat is bátrabbak alkalmazzák. A
ritmus szabályosabb és lassabb. Az úgynevezett dajkanyelvi szókincse egyszerűbb felépítésű
szavakat tartalmaz, egyszerű szerkezetű mondatokat használ. Gyakran használnak
ismétléseket, a névmásokat kerülik. Az interakciók gyakori elemei a kérdő mondatok,
megszólítások és felkiáltások. Az emelkedő hanglejtésű gondolatok is a jegyek közé
tartoznak. A sajátos anyai nyelvhasználat ösztönös folyamat eredménye.

diádikus szociális interakciók: 

Az élet első hónapjaiban a kommunikáció alapját adják: a csecsemő az interakcióban
egyszerre csak egy dologra tud figyelni, ami lehet személy és tárgy is. 

deiktikus beszéd: 
Helyzetfüggő elemek értelmezési nehézsége.

echolália: 
Értelem nélküli ismétlés.

egocentrikus beszéd: 
Az óvodáskori beszéd egyik jellemző jelensége, amely olyan monológ, mellyel a gyermek
játékát kíséri. Saját élményeket és belső állapotokat tükröztet.

gyermekközpontú kommunikáció: 
A gyermekközpontú kommunikáció során a felnőtt figyelembe veszi a gyermek sajátosságait,
és ezeknek megfelelően választja ki a témát, beszédmódját és a beszédmegértési stratégiát.

halmozott fogyatékosság: Egy időben két vagy több, egymással nem közvetlen oki
kapcsolatban lévő különböző károsodás észlelhető. Több fő tünet is megfigyelhető, és nem
másodlagos, következményes akadályozottságokról van szó. 

helyzetközpontú kommunikáció: 
A helyzetközpontú kommunikációban a gyermekközpontúval szemben a gyermektől várják az
alkalmazkodás.

holofrázis: A szavak mondatként való használata, egyszavas kijelentések.  A holofrasztikus

beszéd izolált szavakból áll, mely ragokat nem tartalmaz.

idioszinkratikus beszéd: Nem szokványos, szokatlan beszéd, egyedi jelentések, és/vagy

szóalakok kialakítása.

jelbeszéd: 
A jelbeszéd szavak nélküli tudatos kommunikációs eszköz, ami a beszéd helyettesítésére,
vagy kiegészítésére szolgál. A jelnyelvet is szokták jelbeszédnek nevezni, ez azonban téves.

jelképkészlet:
AAK eszköz. Zárt rendszer, aminek nincsenek körülírt szabályai. fogalomköre viszonylag
szűk, kevés lehetőséget nyújt a független kommunikációra.

jelképrendszer:
Olyan képek, szimbólumok gyűjteménye, amit abból a célból hoztak létre, hogy a lehető
legmagasabb szintű kommunikációt tegye lehetővé. Szabályrendszere van, ami származhat pl.
az adott anyanyelvből. Bővíthető. Lehetővé teszi a viszonylag széles partneri körrel való
önálló kommunikációt.

jelképgyűjtemény:
Különböző jelképekből áll, számos típusú (fajtájú) forrásból állhat össze. Erősen
individualizált, az egyéni kommunikációs szükséglet kielégítését szolgálja.
kidolgozott nyelvi kód: 
Jellemzői: A pontos grammatikai rend és szintaxis, összetett mondatok változatos mellé- és
alárendeléssel, időbeli és logikai jellegű prepozíciók, az „én” névmás gyakori használata,
többféle tudatosan kiválasztott melléknév és határozó alkalmazása és lehetőség az
elhangzottak minősítésére. A kidolgozott kód további sajátossága az összetett fogalmi
hierarchia.

kommunikáció: Tájékoztatás, közlés, összeköttetés, információk cseréje valamilyen erre

szolgáló eszköz vagy jelrendszer segítségével.

kondícionálás: 
Ingerre kialakított válaszreakció.

kontextus: 
Azok a körülmények és állapotok, amelyek (többnyire) egy eseményt vagy szöveget
(beszédhelyzetet) „körbefognak, körülölelnek”.

kontextusos beszéd: 
Összefüggő, mindenki számára érthető beszédet jelent. Megjelenését több pszichikus funkció
és képesség teszi lehetővé: az emlékezés, a képzelet és az empátiás készség, a decentrálás
képesség és a gondolkodás fejlődése. A gyermek/személy képes elvonatkoztatni önmagától,
mások helyzetébe beleélni magát, másokkal azonosulni, történeteket el tud mesélni, hogy
azokat mások is megértsék.

koorientáció: 
A kommunikáló felek kölcsönösen tisztában vannak egymás kommunikációs szándékával.

korlátozott nyelvi kód: 

Legfőbb sajátosságai: a rövid, grammatikailag egyszerű, rendszerint befejezetlen, szintaktikai
szempontból pedig szegényes mondatok, kötőszavak egyszerű, repetitív és ritka alkalmazása.
Kevés alárendelés, az ismeretek zavaros bemutatása, a melléknevek és határozók merev és
korlátozott használata. Személytelen névmás gyakori alkalmazása alanyként, az okok és
következmények összetévesztése.
mikroaktivitás: 
Legkisebb mértékű, alig észlelhető minimális reakció.

mikrovisszhang: 
Legkisebb mértékű, alig észlelhető válaszreakció.

neologizmus: 
Egyedi alakú és jelentésű szóforma, mely csak a megalkotó szókészletében meglévő elem.

nyelvi szocializáció: 
A nyelv elsajátításának a folyamata, ami a társadalomba való beilleszkedéshez
nélkülözhetetlen. Az anyanyelv és használatának elsajátítáát, a nyelvi kompetencia
kialakulását eredményezi.

pervazív: 
Egész személyiségre kiterjedő, minden funkciót érintő, egész életen át fennálló 

protodeklaratív mutatás: 
A protodeklaratív mutatással a gyermek a figyelem megosztására és fenntartására törekszik. A
gyermek a figyelmi-mentális állapotra szeretne hatást gyakorolni. 

protoimperatív mutatás: 
Kérő mutatás. Általa a személy azt fejezi ki, hogy szándékában áll valamit megszerezni.
Ebben az esetben a viselkedés befolyásolása a cél.

súlyos fogyatékosság: 
A „súlyos fokú fogyatékosság viszonylagos fogalom. … „a súlyos jelző elsősorban arra utal,
hogy a diagnosztizált sérülés, károsodás, fogyatékosság olyan akadályozó tényezővé válik,
ami tartósan, maradandóan, véglegesen és jelenős mértékben nehezíti, akadályozza, gátolja a
különböző funkciók zökkenőmentes kialakulását vagy fejlődését. Ilyen például a súlyos korai
agykárosodás következtében kialakult mozgáskorlátozottság, (ami motorikusan lehetetlenné
teszi a beszéd kialakulását, valamint társuló érzékelési-észlelési zavarok és a számottevő
mozgásos akadályozottság miatt a kognitív funkciók fejlődése is nagymértékben
nehezített), már az élet első hónapjaiban behozhatatlan lemaradásokat okoz, az ép
fejlődésmenettől való eltérés pedig az életkor előre haladtával egyre nagyobb lesz.” Márkus
E. (2003) (szerk.): IME- Ismerkedés Megértés Együttlét. Súlyos-halmozott fogyatékossággal
élő emberek életének kísérése. Kézenfogva Alapítvány, Budapest

szocializáció: 
Társadalmasodás, az egyén beilleszkedési folyamata a társadalomba. A társadalmi életben
való hatékony részvételhez szükséges szabályok és normák elsajátítása.

triádikus interakciók: 
A gyermek 10 hónapos kor körül már figyelmét nem kizárólag egyetlen dologra tudja
összpontosítani.

„20 kérdéses módszer’: Transzmissziós technika, a lineáris léptetés legegyszerűbb formája.

Szükséges hozzá idő, türelem, empátia, tapintat.

kommunikációs kód:
Azoknak a jeleknek az összessége, melyek az üzenetet kifejezik. Vannak nyelvi (verbális) és
nem nyelvi (nem verbális) kódok. Előbbiek az írás, beszéd és az utóbbi időben egyre
gyakoribbá váló írott-beszélt nyelv sajátos kódjai (például emotikonok). Utóbbiak közül
többek között a hangjelek, tekintet, arcjáték, gesztusok, testtartás, a személyek közötti
távolság és az öltözködés igen jelentősek.

kommunikációs csatornák
A csatorna az, amin keresztül az üzenet eljut az adótól a vevőig. Van hallható, látható,
érezhető csatorna, illetve ugyanabban az időben sokféle is lehet. A kommunikáció során
rendszerint több csatorna funkcionál. A kommunikációs csatornáknak két nagy csoportját
különböztethetjük meg.

verbális csatorna, verbális kommunikáció:

Maga a beszélt nyelv mellett az írás is a verbális kommunikáció csatornája.

nonverbális csatorna, nonverbális kommunikáció:

Rendkívül széleskörű. Megkülönböztetjük a nonverbális, vokális, a hangképző- és
beszédszervek által létrehozott csatornákat, valamint a nem vokális csatornát, ami a
hangképzéstől és a beszédszervek működésétől független. A gyakorlatban a verbális és nem
verbális kommunikáció tulajdonképpen nem választható szét, összefonódnak és kiegészítik
egymást.

metakommunikáció:
Egyfajta „kommunikáció a kommunikációról”, állandóan jelen van a kommunikációs
folyamatban, nem tekintjük önálló csatornának. A tartalmi kommunikációt kísérő, nem
szándékos kommunikáció, amely a tartalomra vonatkozik, illetve minősíti azt. Tompítható, de
meg nem szüntethető. A metakommunikációt hordozó utalások felfedezhetők verbális és nem
verbális közlésekben is egyaránt, azonban leggyakrabban a nonverbális csatornában
azonosíthatók. A metakommunikációban jelentősége van a kontextusnak, az adott
szituációnak, illetve a kommunikációban résztvevők társadalmilag strukturált viszonyának. A
metakommunikáció hűen tükrözi a személyiség aktuális állapotát, a személyes viszonyokat,
az érzelmi viszonyulást az adott közlés tartalmához, szituációjához, a közlés jellegéhez és
kulturális minősítéséhez.