NEMZETKÖZI ÜGYEK:

1. Danzigi bíróságok hatáskörének ügye: (1.TÉTEL)

- Állandó Nemzetközi Bíróság, 1928
- PL és Danzig szabad város szerződést kötött: danzigiak PL vasútnál történő
alkalmazásáról
- Jogsértés à fordulhat-e a danzigi vasutas közvetlenül danzigi bírósághoz (PL ellen)?
- Biztosíthat nemzetközi szerződés jogok egyénnek, anélkül, hogy ezt a belső jogba
építenék?
- PL: a felek nem kaptak közvetlen jogokat
- Ítélet: elutasította a PL érvelést (elismerte, hogy a szerződés keletkeztethet közvetlen
jogokat)

2. Nicaraguai és ellene irányuló katonai és félkatonai tevékenységek ügye

USA pénzzel és fegyverrel támogatatta a nicaraguai kormánnyal szemben álló
csapatokat.
A nicaraguai kommunista kormány a Nemzetközi Bírósághoz fordult, arra hivatkozva,
hogy a Bíróság, hívja fel USA-t hogy a köztük lévő szerződést ne szegje meg azzal,
hogy támogatja a kormányellenes erőket.
Noha Nicaragua megnyerte a pert, USA csak részben tett annak eleget, ezért
Nicaragua a Biztonsági Tanácshoz fordult szankciók elfogadása végett, ott azonban az
amerikai vétó árnyékában nem született érdemi határozat.

3. PREAH VIHEAR templom ügye (1962) (3.TÉTEL)

a. Thaiföld az indokínai gyarmattartó Franciaországgal 1904-ben megállapodást
kötött arról, hogy a határ a Dangrek-hegységben a vízválasztón húzódik, majd
amikor később kimérték a határt, az egyáltalán nem a vízválasztón futott, s a
komoly kulturális értéket képviselő Preah Vihear templom így nem thai
területre került
b. a tévedés kétségtelen, de mivel évtizedeken keresztül Thaiföld tudomásul
vette, hogy a templom a franciák által készített térképeken nem hozzá tartozik,
s csak az után lépett fel, hogy a francia gyarmatbirodalom összeomlásával
csupán a kicsiny Kambodzsa állt vele szemben
c. a NB a tévedésbe való korábbi belenyugvást tekintette meghatározónak a
jogvita eldöntésében
4. Északi-tengeri kontinentális talapzat ügye (5.TÉTEL)
Nemzetközi bíróság járt el, 1969-es jogeset. A felperes fél az NSZK volt, az alperes
pedig az egyik ügyben Dánia, másik ügyben Hollandia. 2 ügy van, de ugyanaz a
tényállás, ugyanaz a bíróság következtetése. A kontinentális talapzat a tengerjog
kérdéséhez kapcsolódik, amúgy ez a kontinens tenger alá benyúló része, ami
ásványkincsekben meglehetőleg gazdag, szeretik a parti államok maguknak tudni,
ezért hisztiznek, hogy kié, meg hol húzódik a határ. Nem mindenhol van amúgy ilyen
a parton, Dél-Amerika nyugati partvonalánál egyszerűen nincs.
1958. évi Genfi egyezmény, tengerjogi egyezmény, a kontinentális fos felosztását az
egyenlő távolság elve alapján szabta meg, a neve is mutatja, hogy a talapzat nem lehet
távolabbi az érintett állam alapvonaltól. Egyenlő távolság elve, ennyit kell tudni ebből.
Németország ezt az elvet nem akarta elfogadni, arra hivatkozott, hogy ez egy
 szokásjogi norma, ő ennek az egyezménynek nem volt részese amúgy sem, vele
szemben azt nem lehet érvényesíteni, amúgy nagyon kicsi kontinentális talapzat jutott
volna neki, ezzel szemben mondta a másik kettő azt, hogy ez szokásjogi szabály, nem
számít elfogadta-e. NSZK-nak adtak igazat, hogy az időbeli faktor önmagában nem
dominál, lehet hogy ismeretes ez az elv viszonylag hosszabb idő óta.

5. Nyugat-Szahara ügy (6.TÉTEL)

1975 – tanácsadó véleményt adott ki a NB
- tanácsadó véleményezési eljárás nem peres; fő szervek kérhetnek ilyet az ENSZ-en
belül -> államok nem kérhetik
- peres felek nincsnek csak érintettek
 Mauritánia, Marokkó
 Nyugat Szaharai Köztársaság
- M, M területi igényekkel szeretett volna: terra null ius (uratlan) rész, ezelre joguk
van, hozzájuk tartonak
- tanácsadó vélemény: nem voltak uratlan területek, nomád törzsek lakták, az
államiságnál ezeket a kulturális tényezőket figyelembe kell
Az, hogy történetileg állt fenn kapcsolat a területek között, ez a kapcsolat nem
szuverenitási természetű volt

6. ún. Nottebohm ügy (6.TÉTEL)

alapproblémája abban állt, hogy a II. VH számára hátrányos következményeitől tartva
a Guatemalában tevékenykedő Nottebohm az uralkodó nagyherceg egyedi, kivételes
döntésével szerezte meg Liechtenstein állampolgárságát, Guatemala azonban őt
továbbra is németnek tekintette, internálta, vagyonát zárolta és elutasította a semleges
Liechtenstein fellépését
A háború után Liechtenstein diplomáciai védelembe akarta részesíteni, mondván, hogy
Nottebohm az ő állampolgára. Guatemala arra hivatkozott, hogy csak a német
vagyonokat vettek zár alá, és Nottebohm német.
A Nemzetközi Bíróság Guatemalának adott igazat. Kifejtette, hogy az állam maga
választja ki, hogy milyen feltételek alapján ad állampolgárságot, ugyanakkor a
gyakorlatnak meg kell felelnie bizonyos iránynak. Az állam ugyanis megtagadhatja,
hogy vele szembeszegezzenek egy állampolgárságot, ha az az állampolgárság nem
tényleges.

7. Barcelona Traction ügy

(1970) a Spanyolországban elektromos távvezetéket építő, eredetileg Kanadában
bejegyzett alapítású, de időközben belga részvényesi többségűvé vált társaság
érdekében gyakorolható diplomáciai védelemről volt szó
a Franco-rendszer törvényhozási és közigazgatási aktusai nyomán csődbe ment, és így
olcsón államosítható cég érdekében Kanada kezdetben fellépett ugyan, de miután
abbahagyta, Belgium lépett fel – a részvényesek állampolgárságára alapítva jogcímét –
Spanyolországgal szemben
NB: a NK jog, ha csak korlátozott mértékben is, itt az egyének állampolgárságát
rögzítő analógiájára épít
 hagyományos szabály a diplomáciai védelem gyakorlásának jogát azon államnak
biztosítja, amelynek joga szerint a társaság megalakult vagy ahol a székhelye van
a jogi személyek diplomáciai védelmének sajátos területén nem fogadtak el olyan
abszolút érvényű szabályt, amely a tényleges kapcsolatot általános jelleggel követelné
meg

8. Korfu-szoros ügye
A hágai Nemzetközi Bíróság tárgyalta
A II. világháborút követően Anglia felszedte az Albánia előtti Korfu-szorosban
elhelyezett olasz aknákat.
Később Albánia politikai irányváltása miatt angol haditengerészeti egységek tüntetően
elvonultak a szorosban.
az egyik következő hadihajó egység azonban már aknára futott, amiket az
aknamentesítés után helyeztek el. Ezt követően az angolok ismét, de engedély nélkül
behatoltak albán területekre, és aknamentesítést végeztek.
A Bíróság mind Albánia (kártérítést kellett hogy fizessen), mind Anglia (mivel
Albánia szuverenitását megsértette) felelősségét megállapította. 

9. Indiai területeken való áthaladás jogának ügye 1957

India területébe portugál enklávék (gyarmatok) ékelődtek. Amíg India angol gyarmat
volt, az enklávék közti átjárás szabad volt.
A felszabadulás után India akadályozta az átjárást mind a civilek, mind a katonaság
tekintetében. A Nemzetközi Bíróság ítélete szerint a civileket, a civil közigazgatást át
kell engedniük) 

10. Casablancai katonaszökevények ügye

Amikor a francia idegenlégiónak a casablancai német konzul segítségével dezertálni
próbáló három német katonáját a francia katonai rendőrség letartóztatta, Németország
nem gyakorolhatta az ő javukra személyi főhatalmát.
Az Állandó Választottbíróság szerint a megszálló hadtest fő szabályként kizárólagos
joghatóságot gyakorol a megszálló hadtesthez tartozó minden személy felett; az állam
bíróságai jogosultak elbírálni azokat a bűntetteket és vétségeket, amelyeket ezen
csapatok ellen idegen állam területén követnek el.

11. Kelet-Timor ügy

Az önrendelkezési jog érvényesülését gyarmati kontextusban fogta fel a szakírók
többsége 1995-ig, amikor is a Nemzetközi Bíróság döntött a Kelet-Timor ügyben,
Ausztrália és Portugália között. A Bíróság kimondta, hogy önrendelkezési jog erga
omnes szabály, vagyis mindenkivel szembeszegezhető, tehát nem lehet csupán
gyarmati kontextusra korlátozni.
12. Palmas-szigetek ügye 1928 (7.TÉTEL)
A kérdés : Az Egyesült Államok vagy Hollandia rendelkezik szuverenitással a Palmas-
sziget felett?
A mai Indonézia és Fülöp szigetek közt fekszik, a Szent Ágoston foktól 50 tengeri
mérföldre dél-keletre.
USA érve: Spanyolország eladta neki a Fülöp-Szigeteket, s az USA szerint a Palmas
sziget földrajzi összefüggés elve alapján a Fülöp szigetek része.
Holland érv: A Kelet-Indiai társaság óta Palmas sziget felett szuverenitási joga volt,
amit 1677-t követően gyakorolt is, valamint felfedezése óta a helyi őslakosokkal
megállapodásokat kötött.
A Palmas-sziget ügyében hozott döntés kizárja egyébiránt a földrajzi összefüggés
elvét.  (A XIX. században a gyarmatosító hatalmak a ténylegesség mellett az értesítést
is megkövetelték. Ez azonban nem vált szokásjoggá, és csak az afrikai területeket
igazgató európai hatalmak között érvényesült.) A ténylegesség azt jelenti, hogy az
aktusoknak állami hatóságtól kell eredniük és a hagyományos állami funkciókat kell
betölteniük. 

13. Bernadotte-ügyben
A zsidó állam létrehozásakor a környező arabok megpróbálták terrorista akciókkal
elüldözni a letelepedett zsidókat. Önvédelmi célokból a kibucok is felfegyvereztek
magukat. Az ENSZ főtitkár odaküldte békeközvetítőjét: Bernadotte-ot (a svéd királyi
család tagja volt), aki ellen egy zsidó csoport merényletet követett el. Az ENSZ az
özvegynek kifizetett juttatást be kívánta szedni Izraeltől, ám Izrael ekkor még nem
volt az ENSZ tagja. A kérdés tehát az volt, hogy hozhat-e az ENSZ olyan határozatot,
amely kötelező erővel bír a nem tagállamokra is.
Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményében kimondta, hogy az ENSZ jogalanyiság
nemcsak a tagállamok irányában állapítható meg. Mivel a földkerekség állama
túlnyomó többségét képező, és San Franciscóban összegyűlt államoknak jogukban állt
olyan szervezetet létrehozni, ami joghatósággal rendelkezik a nem tagállamok
viszonylatában is.

Ennek a tanácsadó véleménynek igazán jelentős szerepe a nemzetközi béke és

biztonság védelme esetében van, ezáltal ugyanis elméletileg nincs akadálya a
fellépésnek a nem tagállamokkal szemben sem.

14. Lusitania gőzös ügy

1915. május 7-én a Lusitania gőzős USA-ból haladt a brit partok felé, amikor két
robbanás rázta meg a hajót. Az első robbanást egy német torpedó okozta, a másodikat
az a több tonna hadifelszerelés okozta, amelyet a hajó szállított. Az első robbanás
azonban önmagában nem okozta volna a hajó elsüllyedését. Ez az incidens
eredményezte, hogy USA belépett az I. világháborúba.
Németország felelőssége közvetlen módon állt be, hiszen a német csapatok vezetése
adta ki az utasítást, hogy minden mozgó tárgyat, ami USA-ból Angliába haladt - mivel
feltehetően fegyvert szállít - el kell süllyeszteni. Az USA fellépése az állampolgárait
ért károk alapján történt, azaz itt a közvetett elem jelent meg a kártérítésért fellépő
állam szempontjából.
15. Alabama ügy
Az észak-amerikaiak blokád alatt tartották a déliek kikötőit, így az északiak fölénybe
kerültek, ezért a déliek Angliában akartak hajót építtetni. Angliában azonban törvény
tiltotta, hogy bármelyik félnek hadihajót vagy hadianyagot szállítsanak, ha az ország
egy háború során semleges maradt. Ez a szabály a semlegességnek nem szükségszerű
eleme.
USA kormánya többször felszólította Nagy-Britanniát, hogy állítsa le a hajó
átalakítását, vagy biztosítson lehetőséget az amerikaiaknak a fellépésre. Anglia ennek
nem tett eleget. Arra hivatkozott, hogy a déli államok és egy angol cég közötti
magánjogi szerződésről van szó, és így a demokrácia szabályai tiltják, hogy
beavatkozzon. Az Alabama a legmodernebb haditechnikával felszerelt hadihajó volt,
ami a háború során 70 hajót süllyesztett el. Anglia, hogy helyreállítsa a jó kapcsolatot
USA-val, kezdeményezte egy választottbíróság felállítást, és felhívta USA-t, hogy
jelentse be kárigényeit.
A nemzetközi jog alanyai először szembesültek azzal, hogy vannak olyan károk,
amelyek összefüggenek ugyan a jogsértő cselekménnyel, de túl távoliak ahhoz, hogy
meg lehessen ítélni őket- adekvát kauzalitás elve. A kártérítési igényt egy jogsértő
cselekmény akkor alapozza meg, ha adekvát módon, megfelelően közeli kapcsolatban
áll a jogsértő magatartással.
A Nemzetközi Bíróság az elsüllyesztett hajók miatt bekövetkezett kárért állapított meg
kártérítést. Ez az összeg azonban olyan nagyvonalú volt, hogy tulajdonképpen
általános kártérítést is szolgálhatott. A többi igényt visszautasították.

Az USA kormányát ért jogsértés közvetlen jogsértés volt, mivel a hajók az ő

tulajdonában voltak. A jogsértő cselekmény brit oldalról egy közvetett jogsértés,
hiszen Nagy-Britannia nem a hivatalos személyiségei útján okozta azt, hanem
hanyagságával.

16. Wimbledon-gőzös ügye

1923-ban zárult ítélettel, az úgynevezett Állandó Nemzetközi Bíróság előtt zajlott, a
Nemzetek Szövetsége egyik szerve volt, 1920-45 között.
Felek pedig Franciaország, mint felperes, Németország, mint alperes.
Egy angol jármű volt, gőzmozdonnyal ellátott vonat, Fro-ból szállított volna
fegyvereket Lengyelországba, de ehhez át kellett volna kelnie No-n és a Kieli
csatornán.
Ekkoriban Lengyelország pedig hadban állt a SZU-val. No azt mondta, ha átengedi a
gőzöst, akkor a semlegességi követelményeknek nem tesz eleget, megteheti, hogy
feltartóztatja a csatornán. 1919. évi versaillesi békeszerződés ezt a csatornát
nemzetközivé nyilvánította, így átmehettek volna a franciák. Csak a németek
felügyelték.
Belső jogi normára hivatkozik itt is, hogy mentesüljön. A bíróság elutasította az érveit,
a nemzetközi jog primátusa él a belső joggal szemben.
Tehát: a nemzetközi jog primátusának elmélete alakult ki, ami ma létező elmélet,
Kelseni logika tükröződik benne.
17. Lockerbei ügy
Amerikai utasszállító felrobbant felette, a városra hullottak a darabok (a hullák is?),
líbiai terroristák robbantottak, az volt a vitás kérdés, hogy az USA és az UK szerette
volna, ha kiadta volna a gyanúsítottakat. ENSZ-nek volt egy biztonsági tanács
határozata is, erre hivatkoztak ilyenkor, amikor kérték a kiadást. Líbia arra
hivatkozott, hogy az 1971. évi montreali egyezmény részese, a polgári légi
járműveken elkövetett cselekmények szankcionálásáról is szólt. Ebben volt olyan
rendelkezés, hogy a részes állam maga döntheti el, hogy kiadja az elkövetőt, vagy ő
maga vonja felelősségre. Ütköztek a normácskák.

18. Kelet Grönland ügy

Jogi tévedés. 1933-as ügy, még az Állandó Nemzetközi Bíróság előtti jogvita volt.
Vitában részes felek pedig Dánia és Norvégia voltak. Norvégia soha többet nem fog
területi igényeket támasztani Grönlandon, ez Dánok fennhatósága. Amikor újabbat
akartak bejelenteni, akkor Dánia beadta a bírósághoz. Ihlen deklaráció. A norvégek
arra akartak hivatkozni, hogy nem tudták, hogy a külügyminiszter nyilatkozata ilyen
jogi kötelezettségeket keletkeztet.

19. Genocídium egyezmény ügye

Bíróság tanácsadó véleményt hozott, vannak a peres eljárásai és a tanácsadó
véleményezési eljárásai. Elsőnél egy bizonyos jogvita eldöntése a cél, ott meg
valamilyen jogalkalmazási kérdésben kérik ki a véleményét, itt nincsenek peres felek.
1951-ben jött ki, egyik első emberi jogi szarsága. Egyezmény 9. cikke tartalmazott egy
kompromisszumos záradékot, egyezményben rendelkeznek arról, hogy esetleges
jogviták eldöntésére ki kell, az volt, hogy bármelyik fél kéri, a Nemzetközi Bíróság
bírálja el a jogvitákat.
A SZU szeretett volna csatlakozni, de ehhez fenntartást akart fűzni, nem azt akarta,
hogy bármely fél kérésére a NB dönt, hanem a vitában érdekelt összes fél kérésére.
Vétójogot akart, hogy ha úgy dönt, akkor nem. Franciaország emelt kizáró kifogást,
hogy ilyen esetben nem tudja a SZU-t részes félnek tekinteni.
Volt egy olyan alapelv ebben az időszakban, hogy egy ez megszilárdult vagy bevett
elv nem tudták eldönteni, szerződések abszolút integritásának elve, ez az volt, hogy
jelen esetben valaki ilyen kifogást tesz, akkor egyáltalán nem válik a fenntartást tevő
állam, itt a SZU a szerződés részesévé. Erre azt mondta a nemzetközi bíróság, hogy ez
az elv nem integrálódott a nemzetközi jogba, nem lehet jelen esetben
alkalmazandónak tekinteni.