A nyilvános megszólalás szövegtípusai

A stílus a nyelv használatának jellegzetes módja, mindig választás és elrendezés eredménye.

A hivatali életben a közéleti stílust használjuk, melynek írott változata a hivatalos stílus,
beszélt változata pedig a szónoki beszéd, az előadás, a felszólalás és a hozzászólás.
A szónoki beszédet más néven retorikának nevezzük. Ez egy görög eredetű szó, jelentése:
ékesszólás. Az ókori görögöknél és rómaiaknál az ékesszólás tanítói voltak a rétorok, akik
maguk is szónokoltak. Napjainkban a retorika minden olyan szóbeli megnyilatkozást vizsgál,
amelyben legalább az egyik fél nem a saját képviseletében szólal meg. Ezek a szónoki
beszédek általában ünnepi körülmények között, nagy nyilvánosság előtt hangzanak el.
A szónoklattan célja a meggyőzés, rábeszélés, a hallgatóság támogatásának elnyerése, a
tájékoztatás, az ünnepi beszédek esetében a gyönyörködtetés, érzelemkifejezés. A
nyilvánosság miatt kiemelkedő a kommunikáció esztétikai szerepe. A retorika általában
egyirányú kommunikációs forma, a hallgatóságnak csak korlátozottan van lehetősége
visszajelzésre. A modern felfogás szerint a retorika témakörébe tartozik a vita is.

A szónoklatban fontos szerepet kap a kommunikáció: a beszéd elején, közben és végén a

kommunikáció kapcsolatteremtő, kapcsolattartó és -záró funkciója érvényesül. A szónoknak
oda kell figyelnie a szöveg megformálására, ennek érdekében stíluseszközöket és alakzatokat
használ.
Nyilvános beszéd esetében meghatározók a kommunikációs tényezők: a hallgatóság
összetétele, a szöveg témája, a közös nyelv, a közös előismeret, a beszédhelyzet és az előadó
és a hallgató között kialakult kapcsolat.

A nyilvános megszólalásnak három csoportját különböztetjük meg: tanácsadó beszéd (mai

néven politikai beszéd), törvényszéki beszéd (vád- és védőbeszédek), alkalmi beszéd (ünnepi
beszéd). A tanácsadó beszédben a szónok valamilyen ügynek a hasznos vagy káros voltát
próbálja bizonyítani. Színtere általában a Parlament, vagy valamilyen nyilvános rendezvény.
A törvényszéki beszédben, más szóval jogi beszédben a bírák döntését akarják befolyásolni,
ahol a védő és a vádló, vagy maga a bíró fejti ki álláspontját. Az alkalmi beszédben pedig
valamilyen magasztalásra méltó dolgot vagy személyt dicsőítenek. A nyilvános beszéd
műfajai közé tartozik az előadás, kiselőadás, a felszólalás, az értekezés, a beszámoló, az
ismertetés és a nyilvános vita is. A retorika az írásbeli művek, közülük elsősorban az érvelő
szövegtípusok szerkesztéstanával is foglalkozik.

Ahhoz, hogy valaki jó szónok legyen rendelkeznie kell bizonyos tulajdonságokkal, mint
például tisztesség, találékonyság, alapos jártasság a témában, rögtönző képesség, nagy
szókincs, állhatatosság, önuralom, fegyelmezettség, szerkesztőkészség, stílusérzék,
emlékezőtehetség, előadókészség. Emellett fontos, hogy az előadott szöveg jól
megszerkesztett legyen, melynek érdekében elengedhetetlen az olyan hatáskeltő eszközök és
költői eszközök alkalmazása, mint a megszólítás, felszólítás, költői kérdés, metafora,
hasonlat, megszemélyesítés, ismétlés, felsorolás, halmozás, fokozás, túlzás, sejtetés,
késleltetés, a várakozás fokozása.

A szónoknak emellett nem csak a szöveg előadására korlátozódik a feladata. Mindenekelőtt,

anyagot kell gyűjtenie, melyet aztán logikusan el is kell rendeznie, hogy utána
megfogalmazhassa a szöveget. A szöveg előadásmódját is részletesen meg kell terveznie,
melyet utána gyakorolnia és memorizálnia is kell. A végső fázis, a szöveg előadása csak mind
ezután következik.