II.

Vizuális nevelés óvodás – és kisiskoláskorban

1. Az esztétikai nevelés feladata, tartalma az óvodás korú gyerekek képzőművészeti tevékenységformáiban.

2. Az óvodai vizuális nevelés célja, tartalmi és teljesítményi sztenderdjeinek meghatározása az aktuális

Állami Oktatási Program fényében, a Művészet és kultúra műveltségi területen belül, konkrét alkotó
tevékenységekhez kapcsolva. A vizuális foglalkozások megtervezése.

3. A vizuális nevelés fogalma, tartalma, értelmezése. A vizuális nevelés feladatai az óvodában. Az óvodai
vizuális nevelés helye a nevelés folyamatában, kapcsolata más nevelési területekkel

4. Az óvodás vizuális nevelés munkakeretei, foglalkoztatási formái, módszerei. A vizuális foglalkozások

általános jellemzői.

5. A vizuális nevelés anyagai, eszközei, technikái. A kézművesség lehetőségei és formái az óvodában az

egyes korcsoportokra fókuszálva.

6. A 3-6 éves gyermek rajzainak jellegzetességei, sajátosságai, a gyerekrajzok fejlődése. Rajzfejlődési

sajátosságok kisiskolás korban.

7.A kreativitás fejlesztésének lehetőségei a vizuális nevelés során.

8. Az óvodapedagógus szerepe a vizuális képességek kibontakozásában és a vizuális kommunikáció

fejlesztésében.

9. Műalkotások, népművészeti alkotások szerepe a vizuálesztétikai nevelésben. Műveletek műalkotásokkal.

10. A vizuális élmény, az alkotói tevékenység hatása az óvodás – és kisiskoláskorú gyermek

személyiségének fejlődésére.

1
1. Az esztétikai nevelés feladata, tartalma az óvodás korú gyerekek képzőművészeti
tevékenységformáiban.
Az esztétikai nevelésen a gyermekek olyan képességeinek a fejlesztését értük, amelyek birtokában
felfogják, átérzik a szépet a természetben, a társadalmi életben és a művészetekben.
Alkotótevékenységükben és mindennapi életükben is megjelenik a szép és az esztétikum.

Feladata:

 az esztétikum iránti fogékonyság kialakítása, a szép felismerésének képessége

 az esztétikum iránti érdeklődés felkeltése (rácsodálkozás)
 az esztétikum létrehozása – a gyermekek alkotótevékenysége
 az érzékszervek fejlesztése (szín, forma, hang, mozgás stb. érzékelése)
 a természeti és társadalmi környezet esztétikája (az óvoda udvara, belső terei, játékeszközök stb.,
a felnőttek viselkedése, megjelenése)
 a művészetek jelenléte az óvodában (képzőművészet, zene, irodalom)

Az esztétikai nevelés tartalma az óvodás gyermek tevékenységformáiban:

 Az önkifejezésre lehetőséget adó technikákkal való megismerkedés.

 Passzív befogadóból aktív résztvevővé válás.
 Alapérzelmek megélése, kifejezése. Pl.: öröm, szomorúság, félelem.
 A gyerek élményeinek felidézése, képzeletben történő újbóli átélése, és kifejezése. Pl. esőben,
tavaszi mezőn.
 Az esztétikai fejlesztésen keresztül a szűkebb és tágabb környezet megismerése. A környezetből
szerzett tapasztalatok művészi eszközökkel történő kifejezése.
 Egy-egy képzőművészeti alkotás láttán, vagy zenedarab hallatán képzeletük megindulása.
 Nyugodt, biztonságos légkör teremtése. Az alkotáshoz szükséges helyzetek, alapanyagok,
eszközök biztosítása.
 Az alapvető festészeti, grafikai, vegyes technikák és a mintázás megismerése, gyakorlása.
 A közös alkotó folyamatba való bekapcsolódás lehetőségének biztosítása.
 A színek szerepének megfigyeltetése, az alapformák megismertetése.
 A vizuális nevelés és az irodalom, a zene és egyéb művészeti ágak kapcsolatának megismertetése.

Játék:

 játékeszközök esztétikája
 viselkedés a játék során
 élmények a játékban

Mese-vers:

 gyermekirodalmi művek kiválasztása életkornak megfelelően

 élményszerű bemutatása
 irodalmi művek reprodukálása (kifejező készség, tiszta, szép beszéd, ritmus stb.)
 gyerekek saját vers- és mesealkotása
 önkifejezés lehetőségei mozgással

2
Ének, zene, énekes játék:

 az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások (a ritmus, éneklés,
hallás, mozgás)
 zenei élmény biztosítása (zenehallgatás)
 a zene iránti érdeklődés felkeltése
 zenei ízlés formálása, esztétikai fogékonyság
 tiszta, szép éneklés
 zenei anyanyelv megalapozása
 mozgáskultúra fejlesztése

3
2. Az óvodai vizuális nevelés célja, tartalmi és teljesítményi sztenderdjeinek
meghatározása az aktuális Állami Oktatási Program fényében, a Művészet és kultúra
műveltségi területen belül, konkrét alkotó tevékenységekhez kapcsolva. A vizuális
foglalkozások megtervezése.
A VIZUÁLIS NEVELÉS

- a művészeti tevékenységek elsősorban az érzelmekre hatnak (az értelmi képességek formálása és a

gondolkodás fejlesztése mellett), ezek a tapasztalatok szerepet játszanak az ízlésformálásban
- egy esztétikusan elrendezett környezet a szép forrása, amely erkölcsi érzelmeket vált ki
- szociális érzelmek: csoportos foglalkozás, együtt alkotás öröme
- segít a gyereket körülvevő világ megismerésében - képessé válik látni, amit néz, hallgatni, amit hall,
érezni, amit megtapint

Az óvodai vizuális nevelés céljai

- a vizuális nevelés a gyermek természetes kíváncsiságára épít

- a vizuális nyelv elsajátíttatása, amelyen keresztül a gyermekek érzéseiket kifejezhetik
- a vizuális kifejezőeszközök és a műalkotások megismerése segíti a gyermeket a világban való
tájékozódásában, kialakul bennük a világ szépségeire való rácsodálkozás képessége
- a szervezett vizuális tevékenységek és a szabadrajzolás hatással van a gyermek egyéniségének
kialakulására, valamint nagy szerepet játszik verbális és vizuális kommunikációs képességének
kibontakoztatásában

Módszertani célok

- az óvodapedagógus jelöltek önálló pedagógiai munkára való felkészítése,

- képesek legyenek vizuális tevékenységek szervezésére, irányítására és értékelésére
- ismereteiket gyakorlatban is alkalmazzák,
- hajlandóság az önfejlesztésre
- nyitottság az új kihívásokkal szemben, érdeklődés az új technikák alkalmazása iránt

- az óvodában a nevelés-oktatás tervezett és az óvodapedagógusok által irányított keretek közt megy
végbe
- az Állami Oktatási Programban az óvodai vizuális nevelés a művészet és kultúra művelődési
területén belül a képzőművészeti nevelés alterületbe tartozik
- az ÁOP szerint a művészeti nevelés fő célkitűzése, hogy a gyermekek anyagokkal és szerszámokkal
történő játékos alkotó tevékenység útján, egyszerű művészeti kifejező eszközökkel kifejezzék
elképzeléseiket, fejlesszék fantáziájukat és alkotókészségüket, megszerezzék és fejlesszék az
alapvető művészeti képességeket, készségeket
- az óvodapedagógusok együtt dolgozzák ki a helyi óvoda oktatási programját, mellyel lépcsőzetes
haladást biztosítanak a gyermekek fejlődésében
- fontos, hogy az óvodai képzőművészeti oktatásban mind a hat alterületre legyenek kidolgozva
feladatok, hogy a gyermekek síkban és térben egyaránt alkothassanak, színekkel, művészeti
alkotásokkal ismerkedhessenek meg, hogy spontán művészi alkotásokat hozhassanak létre és képesek
legyenek az érzékszervi befogadásra is

4
- az óvodapedagógusok további feladata, hogy a helyi óvodai program szerint minden hétre nevelő –
oktató terveket is írjanak, melyeket a saját csoportjukhoz és az aktuális témákhoz igazodva készítsenek
elő

Az óvodai vizuális nevelés feladata

- az óvodapedagógusok olyan tevékenységeket biztosítsanak, szervezetten (játéktevékenység alatt) vagy

spontán (játéktevékenység után), melynek következtében fejlődik a gyermekek esztétikai és szép
iránti érzéke és motiválttá válnak arra, hogy kifejezzék önmagukat az alkotásban
- változatos anyagokkal és technikákkal való megismertetés, kísérletezés
- a vizuális nevelés feladatai 3 terület köré szerveződnek:
 vizuális ingerek befogadása: SZEM/LÁTÁS - külső világ megismerése, tájékozódás
 alkotás/kifejezés: vizuális GONDOLKODÁS – kognitív (gondolkodáson alapuló
megismerés) és érzelmi folyamatok
 jártasság az anyagok és eszközök használatának terén: KÉZ - motoros (mozgató)
funkciók fejlődése, fejlesztése

A MŰVÉSZET ÉS KULTÚRA művelődési terület

2 alterületre oszlik – a zenei nevelésre és a KÉPZŐMŰVÉSZETI NEVELÉSRE

A képzőművészeti nevelés 6 al-alterületre oszlik:

1. Képzőművészeti tevékenység síkbeli formákkal

2. Képzőművészeti tevékenység térbeli formákkal
3. Képzőművészeti tevékenységek a színekkel
4. Spontán művészeti megnyilvánulás
5. Szinesztézia (érzékszervi észlelés)
6. Művészeti alkotások érzékelése

Teljesítményi standardok az al-alterületeken belül:

1. Képzőművészeti tevékenység síkbeli formákkal:

 a formák megkülönböztetésére és megnevezésére irányul
 új formákat hoz létre és megnevezi őket
 kivágja a kép részeit
 összeragasztja a kép részeit
 befejezi a formákat rajzzal/festéssel és megnevezi az eredményt
 kiegészíti a határozatlan alakot

2. Képzőművészeti tevékenység térbeli formákkal:

 alapvető készségek megszerzésére irányul, papírformák készítéséhez és puha modellezőanyagok
használatához
 egyszerű figurák és geometriai alakzatok készítéséről van szó
 formákat készít (modellez) puha modellező anyagból
 különböző anyagokból térbeli alakzatokat hoz létre és megnevezi azt
 papírból hajtogatás óvópedagógus irányításával

5
3. Képzőművészeti tevékenységek színekkel:
 megnevezi az alap és kevert színeket
 ismeri a színkeverés alapjait
 ismer néhány festési technikát
 színekkel fejezi ki az érzelmeit
 játékosan kísérletezik a színekkel

4. Spontán művészeti megnyilvánulás:

 a hangsúly a gyermek személyes megnyilvánulására helyeződik
 figyelmet szentel az emberi és állatfigurák részleteinek
 képzőművészetileg fejezi ki az elképzeléseit a világról
 egész alakos képet rajzol/fest
 különböző festőeszközöket használ
 leírja/elmondja a rajz tartalmát

5. Szinesztézia (érzékszervi észlelés):

 képzőművészeti eszközökkel reagál a szenzoros ingerekre

6. Művészeti alkotások érzékelése:

 a gyermek megismeri a képzőművészet különböző ágait aktív alkotó tevékenység útján, illetve az
óvópedagógussal és a többi gyermekkel való beszélgetés során, és képzőművészeti eszközökkel
reagál a műalkotásra
 szavakkal leírja a képet, a szobrot, az egyedi tárgyat, építőművészetet. Pl: egy híres festő művét
megpróbálja lefesteni - lerajzolni minta segítségével, vagy szobrot emlékezetből
 reagál a művészetekre művészeti megnyilvánulással

Mindegyikhez egy konkrét példa: aktivitás; művelődési terület/alterület/al-alterület; teljesítményi

standardok; nevelő-oktató cél; nevelő-oktató stratégiák; tanulási források

6
3. A vizuális nevelés fogalma, tartalma, értelmezése. A vizuális nevelés feladatai az
óvodában. Az óvodai vizuális nevelés helye a nevelés folyamatában, kapcsolata más
nevelési területekkel.
A VIZUÁLIS NEVELÉS

- segít a gyereket körülvevő világ megismerésében - képessé válik látni, amit néz, hallgatni, amit hall,
érezni, amit megtapint
- a művészeti tevékenységek elsősorban az érzelmekre hatnak (az értelmi képességek formálása és a
gondolkodás fejlesztése mellett), ezek a tapasztalatok szerepet játszanak az ízlésformálásban

Az óvodai vizuális nevelés feladata

- az óvodapedagógusok olyan tevékenységeket biztosítsanak, szervezetten (játéktevékenység alatt) vagy

spontán (játéktevékenység után), melynek következtében fejlődik a gyermekek esztétikai és szép
iránti érzéke és motiválttá válnak arra, hogy kifejezzék önmagukat az alkotásban
- az érdekelődését felkeltő vizuális élmények és a változatos megfigyelési lehetőségek biztosítása
- változatos anyagokkal és technikákkal való megismertetés, kísérletezés
- a vizuális nevelés feladatai 3 terület köré szerveződnek:
 vizuális ingerek befogadása: SZEM/LÁTÁS - külső világ megismerése, tájékozódás
 alkotás/kifejezés: vizuális GONDOLKODÁS – kognitív (gondolkodáson alapuló
megismerés) és érzelmi folyamatok
 jártasság az anyagok és eszközök használatának terén: KÉZ - motoros (mozgató)
funkciók fejlődése, fejlesztése
- a vizuális nevelés a gyermek természetes kíváncsiságára épít
- a vizuális nyelv elsajátíttatása, amelyen keresztül a gyermekek érzéseiket kifejezhetik, valamint a
látás útján történő megismerő, befogadó ás alkotó tevékenység fejlesztése
- a vizuális kifejezőeszközök és a műalkotások megismerése segíti a gyermeket a világban való
tájékozódásában, kialakul bennük a világ szépségeire való rácsodálkozás képessége
- a szervezett vizuális tevékenységek és a szabadrajzolás hatással van a gyermek egyéniségének
kialakulására, valamint nagy szerepet játszik verbális és vizuális kommunikációs képességének
kibontakoztatásában

Az óvodapedagógus feladata a vizuális tevékenységgel összefüggésben

 Az óvodapedagógus tervszerű felkészülése a tevékenység alapja.

 Biztosítja a szükséges feltételeket: hely, idő, eszköz, anyag, valamint az előzetes élmény,
tapasztalatszerzési lehetőségeket az egész nap folyamán. A tevékenységhez megfelelő térviszonyok
/természetes fény/ biztosítása.
 Nyugodt, oldott légkör, műhelyhangulat kialakítása az alkotó tevékenységekhez.
 Legyen aktív résztvevője és modellje a környezetalakításnak, ugyanakkor önállóságra sarkalljon.
 Személyiségében a tolerancia, az elfogadás domináljon, a gyerekek munkáit értékként kezelje.
 Ismertesse meg az eszközök használatát, a technikai eljárásokat.
 Lehetőség szerint szabad levegőn történő tevékenykedés.
 Alakítsa ki a gyermekekben – mintaadással is a helyes testtartás igényét.

7
 Az óvodai vizuális nevelés tartalma

- napjainkban a hagyományos képi ábrázoláson túl a vizuális kifejezés új formái is megjelentek, mint
például a videó, az installáció és a számítógép segítségével létrehozott képek
- ha azonban a vizuális művészetek hagyományos felosztását követjük, akkor tartalmát tekintve
beszélhetünk:
o képző- és iparművészetről,
o valamint építészetről.
- az alapprogram a rajzolás, festés, mintázás és kézi munka köré szervezi a vizuális nevelés tartalmát
- az ábrázolás minden formája lehetőséget nyújt a vizuális nyelv elsajátíttatására
- az óvodai vizuális nevelés még nem reflektál a modern technikai eszközök – a televízió, a
számítógépes vagy tabletes játékok és képalkotó programok – által létrejött vizuális világra
- pedig érdemes lenne szembenézni ezzel a kihívással, hiszen az óvodáskorú gyermekek többsége már
készségszinten használja ezeket az eszközöket
- a modern média vizuális világa hatással van élményeire, kifejezőeszközeire és rajzi sémáinak
kialakítására

Az óvodai ábrázoló tevékenységek tartalma

 A technikai eljárások megismertetése a rajzolás, festés, építés, plasztika, kézimunka területén.

Változatos eszközöket, anyagokat, tereket használjanak a gyerekek.
 A tevékenységek során ismerkedjenek meg a népi hagyományok eszközvilágával, díszítőművészet
motívum elemeivel.
 A gyerekek ismerkedjenek műalkotásokkal, környezetükben lévő képzőművészeti tárgyak forma,
színvilágával, hogy gazdagodjon képi gondolkodásuk, szép iránti nyitottságuk.
 Fogalma: „látni és láttatni tanít”, látásnevelés
 Cél: a gyerekek egyéni fejlettségi szintjüknek megfelelően képi, plasztikai kifejezőképesség birtokába
jussanak, alakuljon ki bennük a térbeli tájékozódó képessége, színképzetük fejlődése.

1. Síkban történő kifejezés:

 rajzolás, festés: pl. homokba ujjakkal, pálcikával, agyaglapba, gipszbe tollal, ceruzával,
csöpögtethetünk vizet a betonra, körberajzolhatjuk krétával, fújhatjuk, folyathatjuk, hurkapálcával,
madártollal húzzuk, keverjük a színeket. Kicsiknél rongypamaccsal, festékszóróval stb.
 nyomatkészítés: pl. textildarabba belekötünk egy másik textilt és ezzel nyomatot hagyunk. Ujjal,
tenyérrel is fessünk – eszköz nélkül, hogy érezze. Majd vastag ecsettel. Szivaccsal, krumplival,
dugónyomattal stb.
 színes papírból kép, mozaik

2. Plasztikai munka: (térben való alkotást jelent)

 homokba, gipszbe önthetünk.
 agyag, sólisztgyurma, színes gyurma - az agyag nagyszerűen formázható: minden ujjperc megmozdul;
nyomot hagy; gyúrja, élvezze
 papír – gyűrjük; minden minőségével, fajtájával megismerkedünk; origami
 termések; kavics, kő
 hóból is készíthetünk – hóember vagy más forma. Virágláda segítségével téglákat készítünk, ezekből
hókuckót alkotunk, rácsepegtethetünk, ráfesthetünk.

8
 3. Építés:
 térben való rendezés, komponálás
 asztallap, szőnyeg, udvar – legó, dobozokból labirintusokat, növényi részekből, szárból kuckót - festeni
lehet kívül, belül

4. Környezetalakítás:
 az udvarrészt a gyerekek segítségével alakítjuk
 összegyűjtött kavicsokat mibe rakom – faragott tál, dobozba; ablakpárkányra
 feldíszíteni ágakat selyemmel, alá termésbábok
 virágláda vásárlásba bevonjuk a gyerekeket - megvásároljuk, elrendezzük
 ünnepek jellegének megfelelően; színek, képek, ablak dekorációja - legyen részese a gyermek

5. Műalkotás:
 min. 8-10 műalkotással találkozzon a gyermek; helyi lehetőségeket kihasználni: pl. fafaragó, fazekas,
templom; kinek a műve, mit ábrázol, milyen anyagból készült
 a különböző műfajokkal való megismerkedés (tájkép, portré, grafika, festmény, szobor, épület stb.)
 épületek, templomok, kastélyok
 népművészeti tárgyak (pl. nagymama, anyuka készítette, hímezte, varrta, faragta)
 érintse meg, járja körül

Ovigaléria:
- gyermekhez közelálló műalkotásokat vigyünk - életképeket bemutató alkotások
nekik - adott településre jellemző, jellegzetes
- gyönyörködés, rácsodálkozás

Az óvodai vizuális nevelés helye a nevelés folyamatában, kapcsolata más nevelési területekkel

A vizuális nevelési terület áthatja az óvodai élet egészét és szoros összefüggésben áll minden nevelési
területtel. Számtalan lehetőség kínálkozik a gyermekek vizuális nevelésére:
 Játék - a tapasztalatszerzés mindig játékon keresztül történik.
 Munkára nevelés - állandó része a tevékenységeknek.
 Zenei nevelés - Az éneklés és a tánc az óvodás gyermek egyik legkedveltebb tevékenysége. A zenei
nevelés szerves részét képezik a hagyományápoló népszokások, a gyermek ezen keresztül ismerkedik
meg kultúránkkal, dalkincsünkkel, táncainkkal.
 Testnevelés - A gyermek legalapvetőbb természetes megnyilvánulási formája a mozgás. A mozgás
sokoldalú tevékenység, az egész óvodai életet átszövi. Esztétikai nevelés a mozgáskultúra
kialakításával.
 Környezet megismerésére neveléssel - A környezeti nevelés legfőbb módszere a közvetlen
megfigyelés. Ezért a séták, kirándulások alkalmával óvodásaink megismerkedhetnek a táj
szépségeivel, az erdőink, vizeink életével, védelmének fontosságával. A környezet megismerésének
szerves részét képezik a természet változását követő ünnepek, népszokások is.
 Anyanyelvi nevelés - bővül a szókincsük, fejlődik a kommunikációs készségük a tevékenységek
során.
 Irodalmi nevelés - Az anyanyelvi nevelés legfontosabb területe, sokféle tevékenységhez kapcsolódhat
és szorosan összefonódik az énekkel, mozgással, játékkal. Gerincét a népköltészet és

9
 gyermekirodalom adja, mely megfogalmazásában legközelebb áll az óvodáskorú gyermekekhez
(bábozás, dramatizálás, színház stb.)
 Matematikai nevelés – A természeti és társadalmi környezet megismerése során ismereteket szerez a
környezet mennyiségi és téri viszonyairól. Fejlesztjük a matematikai képességeiket / megfigyelés,
érzékelés, gondolkodás, emlékezet stb. /.
 Esztétikai nevelés – A mozgást, az érzékelés-észlelést, a figyelmet, emlékezetet és gondolkodást,
valamint a kommunikációt magába foglalva az átélt élményekkel és érzelmekkel a léleken keresztül
táplálja a személyiséget. Fő eszköze a művészet – vagyis a zene, a képzőművészet és az irodalom.

4. Az óvodás vizuális nevelés munkakeretei, foglalkoztatási formái, módszerei. A

vizuális foglalkozások általános jellemzői.

Az óvodai vizuális neveléshez kapcsolódó foglalkozások megtervezésében és végrehajtásában fontos

szerepet játszik a munkakeretek, foglalkoztatási formák és módszerek ismerete.

MUNKAKERETEK: természet utáni, emlékezet utáni, elképzelés utáni ábrázolás, díszítő jellegű munka,
kézimunka-barkácsolás (kézműveskedés).

1. TERMÉSZET UTÁNI ÁBRÁZOLÁS

 közvetlen szemlélet alapján történik - a látvány a foglalkozás végéig a gyermekek előtt van
 legfontosabb a valóság megfigyelése
 minél több érzékszervet kell megmozgatni (látás, tapintás, hallás, szaglás, ízlelés)
 fő cél: az ábrázolási probléma megértése - formai / színbeli / aránybeli stb.
 nem várhatunk valósághű ábrázolást
 fejlődik: a színérzék, a formaérzék, az arányérzék, a térérzék, megfigyelőképesség, a reális
értékelés képessége, az önellenőrzés (a készülő munka és a valóság gyakori egybevetése által)

- mivel a gyereket az őt körülvevő világ megfigyelése érdekli, a természet utáni rajz ebbe szépen beleillik, de
nem mindegy milyen formában tálaljuk a gyerekeknek
- a természet utáni ábrázolást óvodás korban csak limitált alkalommal végezzük, mert a gyerek ígyis-úgyis
természet által vezérelve ábrázol, hiszen egy-egy élményrajza nem más, mint a világ valós elemeinek
ábrázolási kísérlete
- de ennek főleg felidézéssel kell történnie és nem elsősorban az elé rakott tárgyakkal, amihez rosszabb
esetben semmi kötődést nem érez (pl. virág vázában rajzolja le – nem jó!)
- a leghatékonyabb úgy előkészíteni ezt a feladatot, ha a gyerekeket bevonjuk a legelején a témába - ha
leveleket, terméseket fogunk rajzolni, gyűjtsék ők össze egy séta alkalmával, válogassanak köztük,..
- ha fakockákból kirakott kompozíciót szeretnénk, engedjük, hogy a kompozíciót ők készítsék el, a témát
megadhatjuk mi: vár, kastély... de ezt is kössük élményhez, mondjuk egy meséhez7

2. EMLÉKEZET UTÁNI ÁBRÁZOLÁS

 tárgyak, élőlények, jelenségek felidézése, megjelenítése

 legfontosabb a lényeg megragadása
 amit a gyermek nem tud felidézni, azt fantáziája segítségével egészíti ki

Feldolgozható témák:
10
 1. Élményábrázolások
2. Előzetes szemléltetés alapján készülő munkák

ÉLMÉNYÁBRÁZOLÁSOK

 Spontán úton szerzett élmények - otthoni környezet, otthoni események, családi programok,
ünnepek stb.
 Irányított módon szerzett élmények - az óvópedagógus előre eltervezetten lehetőséget ad az
élményszerzésre: közös kirándulások, séták, látogatás bábszínházban, állatkertben stb. Néhány
jellemző dologra hívja fel a gyerekek figyelmét, de az élmény „ízét” ne vegye el! Ábrázolás előtt
beszélgetéssel felelevenítjük az élményt.

ELŐZETES SZEMLÉLTETÉS alapján készülő munkák

A szemléltetés történhet:
 1-2 nappal
 1-2 órával a kezdeményezés előtt

- itt már határozottan kell irányítani a megfigyelést, az élményszerzés során, de legyen élvezetes a gyermekek
számára
- az emlékezet utáni munkakeret fejleszti: az emlékezetet (forma-, színemlékezet), a képzeletet (fantáziát), a
gondolkodást, a térérzéket, a formaérzéket, az arányérzéket, a színérzéket, a karakterérzéket, a
kompozíciós érzéket

- a TÉMAADÁS a kreatív sémafejlődés katalizátora

- a témaadás volt a sématanítás legfontosabb eszköze: „Ma őszi fát fogunk festeni!” – mondtuk, s a téma
meghatározását követte a feladat megértetése beszélgetéssel: az őszi fa színei ilyenek és ilyenek, a törzse
barna, lombja ilyen és ilyen, levele hullik,.. (sématanítás szóban)
- nem volt más dolguk, mint megvalósítani, amit mondtunk, s máris kész volt a 30 közel egyforma mű
- ezeket a gyerekeket megtanítottuk őszi fát festeni
- sajnos még ma is minden októberben országszerte a faliújságokon ott vannak ezek az őszi fák
- Mit is tanult meg a gyerek?
o az őszi fa egyetlen „helyes” módjának megjelenítését
o nem kell gondolkozni, próbálgatni, csak meg kell várni, hogy elmondják (esetleg megmutassák),
hogyan kell a dolgokat ábrázolni
- a sémaadásos módszer során a témaadás nem szorítkozhat csupán egyetlen tárgynak a megjelölésére
- mivel a gyereket a vizuális gondolkodásra tanítjuk, ezért mindig egy komplex élményt jelöljünk meg
témaként, ami sok gondolatot képes ébreszteni a gyerekben
- egy fa, egy gyümölccsel teli tál...ezek nem élmények; az élmény mindig egy hangulat, érzelmileg is átélt
esemény
- mindig azt gondoljuk végig mit csináltunk együtt az oviban, amiben a gyerekek nagy része szívesen részt is
vett (kertészkedtünk, játszottunk, versenyeztünk, sétáltunk a parkban, múzeumot látogattunk)
- ha témaadásunk az eseményt keresi, de szeretné felölelni az őszi fa motívumát is, akkor így fogalmazhatunk:
kirándultunk ősszel az erdőben/gesztenyét gyűjtöttünk a játszótéren/segítettünk levelet gyűjteni

3. ELKÉPZELÉS UTÁNI ÁBRÁZOLÁS

11
  témái: még nem tapasztalt helyzetek, ismeretlen szituációk
 az itt megjelenő formáknak, színeknek is valóságból eredő gyökerei vannak, de azokat sajátos
módon alkalmazza a gyermek
 jellemző a hiányzó részek szóbeli kiegészítése, mert nem mindent tudnak megjeleníteni
 eleinte kevéssé tudnak a témára koncentrálni (elkalandoznak), később az összpontosítás egyre
tudatosabb
 e tevékenység lehetővé teszi:
o az érzelmek és gondolatok önálló képi megfogalmazását
o kreatív gondolkodást
 fejleszti a fantáziát és az emlékezetet

- meséből vett elemek elképzelése (tündérország, égig érő fa, törpök) vagy más témakörhöz kapcsolódó
dolgok a tudomány és technika világából (pl: ismeretlen világegyetem, tenger alatti világ,
dinoszauruszok kora)
- mi magunk is kitalálhatunk egy elképzelt történetet, amelynek bizonyos elemeit ábrázolni lehet
- ide tartozhatnak még a szinesztéziás (érzékszervi észlelést) segítő módszerek: pl. zenehallgatás élményére
készülő rajzok, festmények
- fontos hogyan vezetjük fel a feladatot:
o érdemes felidézni az élményeket a gyerekekkel
o ha a témát képi forrásokkal kell felvezetni, keressünk jó minőségű fotókat, videókat, amely sosem a
megoldás, csak a kiindulópont legyen
o ne térjünk ki az ábrázolás részleteire (nem hangozhat el olyan mondat, hogy a hableányok haja
csak szőke vagy csak barna, az uszonyuk meg csak zöld)
o ne a saját elképzeléseinket erőszakoljuk rá a gyerekekre, de pl. részletezhetjük mi minden él a
tenger alatt, így elérhetjük, hogy ábrázolásuk gazdagabb lesz, hogy olyasmit is megpróbálnak
ábrázolni, ami nem jutott volna eszükbe maguktól

4. DÍSZÍTŐ JELLEGŰ MUNKA

 sík- és téri formák vonzóbbá, szebbé tételére szolgál

 csak tárgyat, (vagy tárgy-formát) díszítünk
 fejleszti: a ritmusérzéket, a színérzéket, az arányérzéket, a formaérzéket, a finommotorikát, a
technikai készséget

 alkalmas a különböző technikák begyakorlására (rajzolás, festés, nyomattechnikák, kollázs stb.)

 a díszítés során a gyermek a majdani írásnál is használatos elemeket alkalmazza: egyenesek,
hullámvonalak, cikk-cakk vonalak, pontok, körök, pöttyök, geometriai alapformák, kapuforma,
csészeforma
 megismertet bizonyos fogalmakkal: a forma közepe, széle, mellette, előtte, átlók stb.
 fejlődik: a türelem, a figyelem, az önfegyelem, a koncentráló képesség, a variáló és kombináló
képesség, a díszítőérzék, az ízlés

5. KÉZIMUNKA-BARKÁCSOLÁS (KÉZMŰVESKEDÉS)

 elsősorban konstruálást jelent - létrehozás, szerkesztés, megtervezés

 lehetőséget ad:
12
 o az egyszerű szerszámok használatának elsajátítására
o egyszerű munkafogásoknak az elsajátítására
o különböző anyagok megismerésére
 fejleszti: az arányérzéket, a formaérzéket, a finommotorikát, a konstruáló készséget, a
gondolkodást, a kreativitást, TÉRÉRZÉKET
 a Játékos „ábrázolás”, játékszerek készítése - kapcsolódik a gyermekek játéktevékenységéhez

A módszer a gyermek képességeinek alakítása, gazdagítása érdekében végzett tervszerű pedagógiai

tevékenység.
MÓDSZEREK: bemutatás, szemléltetés, magyarázat, beszélgetés, elbeszélés, mesélés, gyakorlás,
ellenőrzés, értékelés.
A módszerek megválasztása függ: a témától, a munkakerettől, az életkori sajátosságoktól.
1. BEMUTATÁS

- bemutatáson a gyermekek számára új technikák és eljárások munkafolyamatainak, a helyes anyag- és

eszközhasználatnak a gyakorlatban történő szemléletes közlését értjük
- a vizuális nevelés egyik legfontosabb módszere, mivel lehetőséget teremt az utánzásra és közvetve a
kísérletezésre, amelyek során az óvodáskorú gyermek a legkönnyebben sajátíthatja el a vizuális nyelvet
- alkalmazása minden, fentebb említett esetben kötelező
- a szóbeli magyarázatnál hatékonyabb
- ne használjuk a gyermek szabad alkotó tevékenységekor, mivel saját élményeinek megjelenítésében
gátolhatjuk
- a bemutatásnál hangsúlyoznunk kell a technikai lehetőségeket és az esetenként előforduló nehézségeket
- az óvópedagógusnak előzetesen fel kell készülnie, ugyanazokat az anyagokat és eszközöket kell
kipróbálnia, amelyeket majd az óvodai tevékenység során is alkalmazni fog

2. SZEMLÉLTETÉS

- a szemléltetés a vizuális feladathoz kapcsolódó tárgyak, jelenségek, ábrák, folyamatok képszerű

bemutatása
- a gyermek élményeit kifejező alkotómunkájának esetében a szemléltetés nem feltétlenül szükséges –
vannak, akik kifejezetten ártalmasnak tartják, mivel gátolja a képzeleti működést vagy éppen a mechanikus
utánzás lehetőségét teremti meg
- ha a gyermek élményeinek előhívása nehezen megy, akkor az ábrázolás elősegítésére a mintaadó
szemléltetés jó módszer lehet, de fontos, hogy a szemléltetésre ne hasonló korú gyermekek alkotásait
használjuk
- a szemléltető anyag csak akkor képes megfelelően hatni, ha a gyermekek megértik, ha életkori
sajátosságaikat figyelembe véve állítjuk össze a lényeget kiemelve
- fontos, hogy mindenki jól láthassa, és lehetőleg egyidejűleg, hogy senki ne maradjon le
- ha a szemléltető anyag olyan jellegű, akkor természetesen körbe adható, minden gyerek megvizsgálhatja
- a bemutatást és szemléltetést sokan nagyon félreértelmezik és sokszor már a „készterméket“ mutatják be
a gyerekeknek, olyan esetekben is, ahol a gyerekek fantáziájukat használhatnák - így csak korlátozzuk őket
(pl. fehér papírcsíkokból kompozíció órán - sokféle kompozíció született; minden csoporté más lett és pont
ettől volt különleges mindegyik kompozíció, mert nem határozta meg mit szabad és mit nem)

3. MAGYARÁZAT

13
- szóbeli útmutatást jelent, amely a bemutatás és a szemléltetés módszerét egészíti ki az új anyagok,
eszközök és technikák bevezetésekor
- használhatjuk eddig még nem ismert fogalmak tisztázása esetén is
- legyen rövid, érthető, egyszerű, lényegre törő és mindig vegyük figyelembe a gyermekek életkorát és
előzetes ismereteit

4. BESZÉLGETÉS

- az óvodapedagógus és a gyermek leggyakoribb interaktív, kérdés - felelet típusú kapcsolata

- minden korcsoportban, minden munkakeretben alkalmazzuk

5. ELBESZÉLÉS, MESÉLÉS

- a szóbeli közlés egyik fajtája

- az elbeszélés módszerén a különböző események, folyamatok és jelenségek érzelem gazdag kifejezését
értjük
- fontos a beszéd érthetősége és világossága
- fontos szerepe van a gyermek belső képeinek kialakulásában és a fantáziájának szárnyalásában
- legfőbb célja a gyermek érzelmi megragadása, amivel fokozzuk alkotó aktivitását

6. GYAKORLÁS

- a korábbi tevékenységek alatt szerzett ismeretek gyakorlását jelenti; a készségek, jártasságok elsajátítása,
fejlesztése, illetve ezek szinten tartása
- a gyakorlást is előre meg kell tervezni, vonzó témákkal, változatos eszközökkel lehet motiválni

7. ELLENŐRZÉS

- a feladatok rendszeres, hibátlan, színvonalas teljesítésének biztosítására szolgáló módszer

- az óvodapedagógus minden olyan cselekvése, amely a gyermek alkotó tevékenységére irányul, főként
helyes anyag- és eszközhasználatára
- a pedagógus nemcsak a munkafolyamatra fókuszál, hanem a tevékenység megkezdése előtt felméri és
megvizsgálja a tárgyi feltételeket
- ezeken túl ellenőrizni kell a szokások betartását (pl. kötény, „festős póló”, felvétele, ruhaujjak feltűrése),
valamint a feladat megértését

8. ÉRTÉKELÉS

- a gyermek teljesítményének minősítése, elemzése és összegzése mennyiségi és minőségi szempontból

- a vizuális tevékenység alatt folyamatosan történik, a pozitív visszacsatolás (buzdítás, a dicséret) erősíti a
gyermek önbizalmát, motivációját
- az értékelés által az óvodapedagógus információt kap a gyermekek aktuális fejlettségi szintjéről,
képességeik és készségeik fejlődési üteméről
- alapvető szabály az, hogy csak azt mérjük, ami objektíve mérhető - az objektív ítélet és a személyes
vélemény (tetszés- nemtetszés) ne mosódjanak össze
- az értékelés irányulhat a gyermek alkotómunkához való viszonyára, az alkotás folyamatára és
eredményére

SZERVEZETI FORMÁK

14
Az óvodai vizuális nevelésnek két szervezeti formája van:
 kötetlen
 kötelező foglalkozás

- mindkét szervezeti formában zajló tevékenységet az óvodapedagógusnak meg kell terveznie, tehát a
kötetlen forma sem improvizált kezdeményezés
- a kötelező foglalkozásnak az óvodai napirendben egy adott, meghatározott időpontja van
- a kötetlen vizuális tevékenység időpontja a napirendben nem rögzített és a gyermekek számára a
részvétel nem kötelező, bármikor csatlakozhatnak és kiléphetnek
- a kötetlen szervezeti formát általában a 3-4 éves korcsoportban alkalmazzuk
- a kötelező tevékenységek felépítése alapvetően megegyezik a kötetlen foglalkozásokéval, de a
kezdeményezés módja, a ráhangolás és a motiváció típusa, illetve időtartama eltérhet
- a kötelező foglalkozások általában a 4-5 évesek csoportjában válnak aktuálissá
- a kötelező szervezeti formában zajló tevékenységek körébe tartoznak a múzeumok, tárlatok vagy a
népművészeti műhelyek látogatása, és a múzeumpedagógiai foglalkozásokon való részvétel

15
5. A vizuális nevelés anyagai, eszközei, technikái. A kézművesség lehetőségei és formái
az óvodában az egyes korcsoportokra fókuszálva.
A vizuális nevelés során az alapokra kell koncentrálni, vagyis az anyagokra, technikákra, eljárásokra.
Ezek megismerésével, gyakorlati alkalmazásával szerezhetjük meg azokat a képességeket, amelyek
segítségével felfedezhetjük környezetünket és alkalomadtán alakítani, formálni is tudjuk azt, vagyis
kreativitásra, kezdeményezőkészségre, egyéni ötletekre, a velünk született érdeklődés folyamatos
fenntartására van szükségünk a későbbiekben.

ANYAGOK ÉS ESZKÖZÖK:

Alapok (amire dolgozunk):

 papírfajták közül használhatunk: írópapírt, hullámpapírt, krepp-papírt, színes papírlapokat,

csomagolópapírt, kartonokat, rajzlapot, zsírpapírt stb.
 alapként hasznosíthatjuk még: a falat, fát, üveget, habszivacsot, kerámiát, só-liszt gyurmát, textíliát,
tojáshéjat, iskolai táblát, fémlemezt, csempét, festhetünk, ragaszthatunk kiszárított agyagtárgyakra,
dobozokra, sőt egyes magokra is
 jól festhetőek a gyufaszálak, a fogpiszkáló, valamint a makaróni és a levestészta, de néhány színező
anyaggal festhetünk akár léggömbre vagy műanyag flakonra is

Eszközök (amivel dolgozunk):

fólia, vatta, gyufaszál, fogpiszkáló, textíliák, tojáshéj, különböző vastagságú pamut- és cérnaszálak,
kukoricamag, napraforgómag, borsószem, babszemek, tökmag, rizsszemek, levelek, virágszirmok, fenyőág,
gombok, kagylóhéj, cirok, szalmaszál, szívószál, szárított növény, fotók, bőr, szőrme, szalvéta, újságpapír,
kivágott képek, ábrák, alakok, színes magazinok lapjai, öntapadós lapok, betűk

Térformák, tárgyak készítéséhez használhatunk:

tojáshéjat, tobozt, fát, agyagot, gyurmát, só-liszt gyurmát, fűrészport, furnért, vesszőket, gyöngyöt, drótot,
szalmát, makarónit, levestésztát, gyertyát, gyufásdobozt, különböző flakonokat, hajtogatással nyert
tárgyakat.

Festőanyagok, festőeszközök:

 vízfesték, tempera, akril, körömlakk, bronzfesték, tojásfesték, színes tinta, tus stb.
 pecsételéshez felhasználhatunk radírgumiból, krumpliból, parafadugóból stb. készült pecsételőket
 különféle ecsetek (lapos ecset-temperához, gömbölyű ecset-vízfestékhez) ill. a saját kezünk,
tenyerünk, talpunk stb.
16
 Rajzeszközök:

grafitceruza, színesceruzák, zsírkréta, pasztell, golyóstoll,filctoll, szénrudak, de rajzolhatunk tintakiszedőbe

áztatott fogpiszkálóval, fapálcikával agyagtáblára, ecsettel, tollal, használhatunk körzőt, vonalzót, korrektort,
radírt, sablonokat stb.

Kézművesség: Az egyetlen óvodai, iskolai tevékenységi terület, amely hangsúlyozottan gyakorlati jellegű
és közvetlenül a mindennapi környezetünk felfedezését, megismerését, alakítását, szebbé tételét tűzte ki
célul.

A gyermek megismerkedik a kézművesség jellegével, a feladatok kivitelezésének körülményeivel,

megtanulja a természetes, mesterséges, újrahasznosítható anyagok gyűjtését, szelektálását, raktározását,
felhasználását. Új anyagokkal, technikákkal ismerkedik, részt vesz csoportos tevékenységeken,
versenyeken, a terem, a folyosók díszítésében, hasznosítja a tudását a mindennapi életben valamint más
tantárgyaknál, tevékenységi területeken. És ami a leglényegesebb: fontosnak, kihagyhatatlannak,
örömforrásnak érez minden kézműves tevékenységet.

TECHNIKÁK:

 papírnál ill. egyéb alapanyagoknál: hajtogatás, ragasztás, vágás, tépés, sodrás, gyűrés, lyukasztás
 festéknél: festés, préselés, nyomtatás, fröcskölés, folyatás
 modellező anyagoknál: gyúrás, gömbölyítés, sodrás, nyújtás, illesztés, nyomtatás, felületbe
karcolás, (gipsz) öntés
 konstruálásnál: ragasztás, illesztés, vágás, fúrás, faragás, szegezés, égetés, színezés, lakkozás
 textilnél: vágás, varrás, horgolás, kötés, csomózás, fűzés, gyöngyfűzés

Képzőművészeti tevékenységek síkbeli formákkal

- technikák, melyek lehetővé teszik az anyagok összekapcsolását egymással nem összeegyeztethető

anyagokkal, és ezzel a kollázstechnika kihasználását, felhasználható a hulladékanyag
- a strukturált felületeket a gyermek maga hozhatja létre a felületek frottázsával, azaz átdörzsölésével
- foltot létrehozó festészeti technikákkal, mint pl. monotípia vagy papírgyűrés eljárással
- a gyermek az alakzatokat tépéssel vagy vágással alakítja ki
- javasolt tevékenységek:

 hamis papírmozaik - a gyermek az előkészített apró színes papírdarabokból - négyzetek, téglalapok,

kör - mozaikot és új alakzatokat hoz létre

Képzőművészeti tevékenységek térbeli formákkal

 Plasztikai anyagokkal való tevékenységek

- megismerkedik a különböző alakítható puha anyagokkal, elsősorban az agyaggal, gyurmával, puha
papíranyaggal, de a mesterséges modellezőanyagokkal is
- először a gyermek az anyagot csak gyúrni fogja, később görgeti, gömböt, majd hengert („kígyókat”) készít,
végül megpróbál egyszerű tárgyakat létrehozni
- javasolt tevékenységek:
 dombormű készítése: létrehozható modellezéssel, hajtogatással, tépéssel, gyűréssel és ragasztással
 térbeli alakzatok modellezése: állatfigurák és mesemotívumok; a gyermek tenyerében felmelegít
egy darab agyagot, melyet összenyom és formáz, az ujjaival modellez

17
  kasírozás: ezzel a technikával maszkokat vagy akár háromdimenziós állatokat is tudunk készíteni.
A tárgyakat, felfújt léggömböt vagy az újságpapírból formázott anyagot tépett vagy nyírt
papírszalagokkal (újság, folyóirat) ragasztjuk be, egymáson több rétegben. A tárgyakat végül
diszperziós festékkel kevert temperafestékkel festhetjük be vagy kollázstechnikával vonhatjuk be -
színes papírdarabok egymásra ragasztásával.
 tárgyak lenyomatának készítése agyagba vagy gipszbe: lenyomatok kiöntése gipszből agyagba

 Konstruálás
- a gyermek különböző anyagokból térbeli alakzatot állít össze és rögzíti azt
- kész elemeket komponálnak, pl. dobozokat és különböző anyagokat használnak, ezeket összeragasztják
ragasztóval, ragasztószalaggal vagy gyurmával

- javasolt tevékenységek:
 tornyok szerkesztése alapvető geometriai alakzatokból
 mesebeli lények, állatfigurák és játékok készítése egyszerű és biztonságos hulladékanyagból:
műanyag flakonokból, toalettpapír gurigából
 tárgyak készítése kartonból: például vár, város, de akár közlekedési eszközök készítése is ide
sorolható
 papírhajtogatás és origami: Egyszerű utasítások alapján a gyermekek színes papír hajtogatásával
egyszerű játékokat készítenek (pl. hajó, sisak, csónak, madár, virág, béka, stb.)

Képzőművészeti tevékenységek színekkel

- a szín a képzőművészetben az alapvető kifejező elem, elsősorban a festészetben használják

- a gyermek megtanulja felismerni a színeket, és kikeverni azok árnyalatait
- megtanulja keverni az elsődleges (sárga, kék, piros) és másodlagos (zöld, narancs, lila) színeket, és
megkülönböztetni a hideg és meleg színárnyalatokat
- az óvodapedagógus arra is vezeti a gyermeket, hogy megismerje és helyesen használja a festőtechnikát - a
temperát, az akvarellt (vízfestéket) -, ismerje a tusrajz technikáját és annak akvarell festékkel való
kiegészítését
- temperafesték esetén a gyermek lapos ecsetet használ, akvarell festékek esetén gömbölyű ecset használatos,
mely jobban felszívja és megtartja a vizet
- javasolt tevékenységek:
 spontán, gesztusokon alapuló, érzelmek irányította festmény készítése
 az évszakok színei: a meleg és hideg színek kontrasztjának kihasználása - téli, őszi táj megfestése;
a gyermek úgy festi meg a tájat, mintha sokszínű szemüvegen keresztül figyelné azt, pl. piros tájat,
zöld, kék tájat fest.
 kombinált festés: kollázs, temperával való kiegészítés, sablonnal való alkotás
 különböző felületekkel való kísérletezés
 egy szín minél több árnyalatának kikeverése
 színek szétfúvása, átnyomása
 nyomtatás: ujj-, tenyérlenyomatok és azok kiegészítése

Spontán képzőművészeti megnyilvánulások

18
- a gyermekek egyre kevesebbet rajzolnak; mind a rajzolás, mind pedig a ceruza fogása egyre kevesebb
figyelmet kap otthon
- ezért kiemelten fontos, hogy az óvodai környezetben a gyermekek részére kialakítsunk olyan teret,
ahol lehetőségük nyílik a spontán rajzolásra, mivel csak annak gyakorlásával tökéletesíthető a
gyermekek rajzolási képessége
- a gyermekekre rábízzuk a megvalósítását, ne szabjuk meg az alkotó munka konkrét lépéseit, ne adjunk kész
mintákat

Szinesztézia (érzékszervi érzékelés)

- az alterület célja, hogy megismertesse a gyermekeket a különféle érzékszervi észleléseket összekötő

aktivitásokkal
- a frottázs technika a változatos felületek érzékelésével lehetővé teszi a változatos felületek
összehasonlítását; a gyermek a felületeket nem csak a látással, de a tapintással is felfedezi
- ezek az aktivitások egyúttal lehetővé teszik az anyagok összehasonlítását
- színes hallás - a gyermek a zene alapján fest, mely különböző érzelmeket vált ki belőle a különböző színek
használatával; a zenére aktív, az ujjakkal, ecsettel való gesztusfestéssel reagál
- ajánlott tevékenység:
 puha modellezőanyagból készítsenek a gyermekek különböző érzelmeket kifejező portrékat
 a gyermekek a zenei élményt vagy a hangot magát grafikusan is kifejezhetik - Az óvodapedagógus
különböző, kontrasztos zeneműveket játszik le. A gyermekek beköthetik szemüket, és így úgy élik át
a zeneművet, hogy közben nem néznek a rajzlapra. A zenét gyors, majd lassú rajzzal „rögzítik”, pl.
különböző rövid, hosszú és hullámos vonalakkal.

KORCSOPORTOK SZERINTI TECHNIKÁK ALKALMAZÁSA

KISCSOPORT (3-4 éves gyerekek):

2D: Képzőművészeti tevékenységek síkban/színekkel:

- ismernie kell alapfokon néhány rajz- és festőeszközt, technikát, azok felhasználási módját
- legyenek alapfogalmai a színekkel, vonalakkal, foltokkal, ritmussal kapcsolatban
- kollázs technikával, pecsételéssel sálat, könyvjelzőt, zsebkendőt, a baba ruháját, a lényeg, hogy a gyerekek
elsajátítsák a ritmus legegyszerűbb módozatait
- a festékek keverésének begyakorolása után, olyan egyszerű feladatok kivitelezése is lehetővé válik, mint a
tenyér befestése és lepecsételése - az így nyert folt festéssel, rajzzal kiegészíthető más elemekkel; fát,
madarat, állatokat formálhatunk ezekből

3D: Képzőművészeti tevékenységek térben:

- ismerjen és alkalmazzon néhány egyszerű kézműves technikát

- ismerkedés környezetünk anyagaival, tárgyaival, azok elnevezésével, egyes tulajdonságaival, színével,
állagával, felületének tulajdonságaival
- ismerkedés a só-liszt gyurmával, agyaggal – még nem adunk konkrét feladatokat, de összehasonlítjuk a
két anyag (só-liszt gyurma és agyag) tulajdonságait, tapinthatóságukat, formálhatóságukat
- sodrással, lapítással, gömbölyítéssel való ismerkedés

19
- természetes anyagokkal való ismerkedés és gyűjtés (virágok, levelek, ágak, gesztenye, kavicsok)
- a begyűjtött anyagok szelektálása, raktározása, préselése, előkészítése változatos kézműves feladatok
számára, amely lehet később kirakós a begyűjtött kavicsokból napot, házat, fát rakunk ki, síkban, rögzítés
nélkül vagy alakítsunk ki a begyűjtött levelekből, préselt virágokból tájképet, virágcsendéletet; készítsünk
tájképet, arcképet gombokból, fonalakból, gyufaszálakból
- ismerkedés a különféle állagú, színű, rendeltetésű papírokkal – (mesterséges, újrahasznosítható
anyagok) ezek gyűjtése, rendszerezése, beszélgetés a tulajdonságaikról, a felhasználhatóságukról, a papír
szerepéről mindennapi életünkben, környezetünkben. Papír (újságpapír, szalvéta, papír zsebkendő)
alakítása tépéssel, hajtogatással. Mindez egyelőre az ismerkedés szintjén zajlik, nem kérünk számon
konkrét eredményeket, de ha spontán módon hasonlók is létrejönnek, akkor kiemeljük, megdicsérjük
ezeket.

A művészeti alkotások befogadása: már a kezdetektől ismerkedjen reprodukciókkal, iparművészeti,

népművészeti tárgyakkal, ezeket kezelje értékes elemként.

20
 KÖZÉPSŐ CSOPORT (4-5 éves gyerekek)

- elmélyíti, kiszélesíti a kiscsoportban szerzett ismereteit, úgy anyagokkal, technikákkal, fogalmakkal

ismerkedik

2D: Képzőművészeti tevékenységek síkban/színekkel:

 pont –ismerkedünk a pont építő, díszítő szerepével

 vonal – a középcsoport vége felé az óvodás már egyre több mindent tud ábrázolni, megjeleníteni,
mások által is felismerhetően megfogalmazni vonalas rajzaiban
 folt – már ismerkedhetünk a festői és a díszítő folt fogalmával
 színelméleti alapismeretek – megismerkedünk az alapszínek, fő színek fogalmával, azonosítjuk
ezeket a környezetünkben, beszélünk a tulajdonságaikról, szerepükről az óvodában, a mindennapi
életben
 ritmusok, díszítmények – tovább fejlesztjük a kiscsoportban kialakított fogalmakat a ritmusról,
rímelésről

3D: Képzőművészeti tevékenységek térben:

 természetes anyagokból kompozíciók – őszi levelekből, virágszirmok, szalma, ágak szabad

kompozíció készítése vagy ember és állatfigurákat, tájképek készítése, amelyet már rögzítünk
ragasztással, majd ceruzával, filctollal rajzolt elemekkel lehet kiegészíteni, ill. más anyagok,
színes papírok, fonalak beragasztásával.
 agyag és só-lisztgyurma megmunkálás – már van némi jártassága a sodrásban, lapításban,
gömbölyítésben egyszerűbb tárgyak kivitelezhetők: gyümölcsök, ételek.... vagy emberábrázolás
síkban vagy térben
 egyszerű kompozíciók készítése papírból, hajtogatással – puhább anyagokkal (szalvéta, papír
zsebkendő, krepp papír) valamint írópapírból dolgozunk
 mesterséges anyagok használata – fűzéssel nyaklánc, karperec; kollázsok készítése különböző
anyagok kombinálásával

A művészeti alkotások befogadása: Egyre jobban meg tudja különböztetni témák és műfajokként a
képzőművészeti, népművészeti és iparművészeti tárgyakat, azok reprodukcióit, felismeri a már látott
alkotásokat.

NAGYCSOPORT (6-7 éves gyerekek)

- önállóan, örömmel, kreatívan képes részt venni az egyéni és csoportos tevékenységekben

2D: Képzőművészeti tevékenységek síkban/színekkel:

 a pont, vonal, folt fogalmainak ismétlése és összetettebb alkalmazásuk

 a ritmus tanulmányozása díszítőrajzok segítségével
 a természet megfigyelése utáni rajz
 színelméleti alapismeretek – megismerkednek a hideg és meleg színek, semleges színek
fogalmával és ezek sokoldalú felhasználásával különböző feladatok elvégzésénél

21
 3D: Képzőművészeti tevékenységek térben:

 agyag és (só-liszt) gyurma megmunkálás

 természetes anyagokból kompozíciók – emberi alakok, mesefigurák, állatformák alakíthatóak ki
 kompozíciók készítése papírból, hajtogatással – origami, papírhajtogatás
 természetes anyagok díszítése – nagycsoportban is díszíthetünk, festhetünk kavicsokat, újabb
tojásfestési, díszítési eljárásokat tanulhatunk
 újrahasznosítható anyagok, vegyes anyagok felhasználása különféle kompozíciók
készítéséhez – ezekből végtelen változatos formájú díszeket, játékokat, ajándéktárgyakat,
kompozíciókat készíthetünk
 komplex ismereteket igénylő feladatok – pl.: fakanálbábuk, jelmezek és díszletek készítése, ahol
többféle technikát, anyagot ill. eszközt kell használni és időigényes, akár több alkalom kell az
elkészítéshez

A művészeti alkotások befogadása: Ismerje fel az értékeket, a szépet a népművészetben,

iparművészetben, képzőművészetben. Becsülje közvetlen környezete esztétikai értékeit és saját
munkákkal járuljon hozzá ezek szebbé tételéhez. Külön figyelmet szentelünk ebben az évben arra is,
hogy a képzőművészeti reprodukciókon, népművészeti, iparművészeti tárgyakon, a közvetlen
környezetben is felismerjék az óvodások a tanultakat.

6. A 3-6 éves gyermek rajzainak jellegzetességei, sajátosságai, a gyerekrajzok

fejlődése. Rajzfejlődési sajátosságok kisiskolás korban.
- a rajzolás a gyermekek fontos kifejezőeszköze, mellyel újjá teremthetik a világot
- az önkifejezésüknek olyan lehetősége, melynek segítségével kifejezhetik mindazt, amit a szóbeli közlés
útján még nem képesek
- a rajzolás során a gyermek feldolgozza az élményeit, a rajzfejlődésnek genetikai alapjai is vannak, éppen
ezért nem kell tanítanunk a gyermekeket rajzolni
- a rajzfejlődést a fejlődéslélektani szakaszolások alapján ugyan életévekhez tudjuk kötni, azonban nincs
két egyforma gyermek, ezért fejlődési ütemük is eltérő
- a világ minden gyermeke nagyjából ugyanúgy kezd el rajzolni, azonban az alkotás módja és tartalma az
életkoruktól és a megélt élményektől függően változik
- a gyermekek első képzőművészeti próbálkozásait a homokozóban, párás ablakon, papíron, falakon és más
felületeken is megtalálhatjuk
- a gyermekrajz jelentőségét csak a 19. században fedezték fel
- a rajzfejlődésről készült első tanulmány Corrado Ricci nevéhez köthető

22
- fő teorikusai a témának: PIAGET, LÖWENFELD, LUQUET, ROUMA, BURT és KELLOGG

KISGYERMEK RAJZAINAK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI:

 MOZGÁSÖRÖM, feszültség-levezetés
 FIRKA
 ASSZOCIATÍV, ÖNKÉNYESEN VÁLTOZÓ JELENTÉS
- még nem a papírra kerülő vonalaknak örül, hanem a MOZGÁS, a mozdulat, az, ami ÖRÖMET SZEREZ
neki - ez a rajzolás előfoka
- nem alkalmazkodik a papír adta keretekhez, a vonalak kifutnak a rajzlapból
- fejlődésnek tekinthető változás, amikor a mozgás alkalmazkodik a papírszabta határhoz
- örül a ceruza általi nyomhagyásnak, de a firkálás még mindig nem az ábrázolás eszköze
- a kész firkának főként a környezet kérdései nyomán kezd jelentést adni
- lassanként hozzászokik ahhoz, hogy a firkáláshoz jelentés tartozik, már nem utólag, hanem közben is
mondogatja, hogy mit rajzol ez azonban még nem a valóság ábrázolásának igényét fejezi ki
- a jelentés önkényes asszociatív, bármikor megváltoztatható, tartalmilag független a vonalaktól

 SZINKRETIKUS SZEMLÉLET: a képzet, a belső séma hozzátapad a tárgyhoz

 DIFFERENCIÁLÓDÓ ábrázolás: EGY és SOK, RÉSZ és EGÉSZ, azonos/különböző
elkülönítése
 TÖBBSZEMPONTÚSÁG - IRÁNYOK véletlenszerűek, több féle nézőpont érvényesül egy
képen belül; mintha a dolgokat egyidejűleg több nézőpontból lehetne látni (profilból ábrázolt
emberarc, két szemmel; ház, amely egyszerre több oldalról látható)
 JUXTAPOZÍCIÓ: „szétdobált” rajz, nincs szemléletes rend: a gyerek nem egy külső mintát
követ, hanem egy belső szemléleti kép vezérli ábrázolásának folyamatait
IDEOVIZUÁLIS kép: a gyerek a valóságnak megfelelően rajzol, csakhogy azt rajzolja, amit
tud, nem azt, amit lát; a rajzban a valóságnak egészen különböző szintjein levő dolgok
kerülhetnek egymás mellé: a ház mellett egy ágyban alszik a kislány, kezében az óriási virág, amit
álmodik; képzeleti, mesebeli álomszerű jelenségek ugyanúgy jelen lehetnek a képen, akár az
észlelt dolgok
- 5 éves korra a gyermek már leküzdi az alapvető technikai nehézségeket, a juxtapozíciós szemléleti
módon is túljutott; növekszik IGÉNYE A VALÓSÁGHŰ ÁBRÁZOLÁSRA
 TRANSZPARENCIA = átlátszóság, nem látszó dolgok ábrázolása, ház átlátszó falakkal stb.
 EMOCIONÁLISAN FELNAGYÍTOTT részletek vannak („Azért olyan nagy a füle, mert meg
van ijedve.”)

RHODA KELLOGG RAJZFEJLŐDÉSI SZAKASZAI:

- véleménye szerint helytelen az óvónői magatartás, amely kész „vizuális panelek” utánzására, másolására
ösztönzi a gyereket
- Kellogg megkülönböztette a firkákat a később az iskolában kapott sémáktól, mintegy félmillió firkát,
rajzot gyűjtött össze, majd rendszerezte ezeket
- a firkálás szerinte az alakuló „képi beszéd”, a firka az „önmagától tanult művészet”, a vizuális nyelv
elsajátításának leglényegesebb szakasza

1. MOTÍVUMSZAKASZ:
- ez a szakasz kb. 2 éves korban kezdődik

23
- ebben a korban jön rá a gyerek, hogy az írószerszám nyomot hagy a papíron
- az alapfirkák begyakorlása történik meg ebben az időben és ezt a funkciógyakorlást funkcióöröm kíséri
- Kellog kb. 20 alapfirkát különböztetett meg
- kb. 27 hónapos kortól megjelenik a zárt firka is
- a zárt firkák időszaka az én-tudat kialakulásával esik egybe, a gyerek önmagát perceptuálisan elhatárolja
környezetétől
- a zárt alakzatok azt reprezentálják a környezet felé, hogy „én vagyok, minden másoktól és mástól
különálló egész, önálló identitás”

2. FORMASZAKASZ:
- 2-3 éves kor között
- ebben a korban kezdi el kombinálni a gyerek az alapfirkákat
- kezdetben csak kettőt kapcsol össze, így keletkeznek a diagramok, majd hármat vagy többet, s így
jönnek létre a kombinátumok. Pl.: a kör, a kereszt, a háromszög vagy a csillag.

3. KOMPOZÍCIÓS SZAKASZ:
- kb. 4 éves korban
- ebben a korszakban a gyerek már nem az alapfirkákból, hanem a diagramokból és kombinátumokból
alakítja ki azokat a bonyolultabb formákat, amelyeket Kellog aggregátumoknak nevez
- az aggregátumok némelyike már kész kép, minta, vagy „olyan, mintha” alkotás
- lassanként megtanulja, hogy a rajzoláshoz jelentés is tartozik
- jól megkülönböztethető már ebben az időben egy-egy gyerek munkája az óvodai csoporton belül, a rajzok
alapos vizsgálata, a nyomaték erőssége megmutatja, ki a szenvedélyes, dühös, türelmetlen, precízkedő,
lendületes, vagy éppen gátlásos alkotó

VIKTOR LÖWENFELD: A GYERMEKI ÁBRÁZOLÁS FEJLŐDÉSÉNEK KORSZAKAI

1. FIRKAKORSZAK: 2-4 év
2. PRESEMATIKUS KORSZAK: (4 - 6 év) - korai szimbólumok használata, emberábrázolás kezdetleges
formái
3. SEMATIKUS KORSZAK (7 - 9 év) - egyéni motívum készlet és kompozíciós repertoár kialakítása
4. SZEMLÉLETI REALIZMUS KORA: (9 - 12 év) - korai szimbólumok használata, emberábrázolás
kezdetleges formái

- 9 éves kortól az ábrázolásmódot egyre inkább a SZEMLÉLETI REALIZMUS jellemzi

- azt akarja lerajzolni, amit lát, és úgy, ahogy látja
- a gyerekrajz hosszú ideig kétdimenziós:
o rendezési elvét a “fent” és a “lent” jelentésű ábrázolási emelek adják
o alul egy vonal - az a föld, s ezzel megjelöli, hol van a “lent”, fölül meg kék vonallal
megrajzolja az eget, vagy napot rajzol s ezzel jelöli meg a “fent”-et
o e két támpont között függőlegesen rendezi el a házakat, a fákat, az embereket
- a gyermek olyan elrendezést keres, amelyben a dolgok egymás mögöttisége is észlelhető
- a mélységre lenne szüksége, az “előtt”-nek és a “mögött”-nek olyan jelzésére, mint amilyen a
“fent” és a “lent” volt
- egyik próbálkozás ennek a megvalósítására a TÖBB SZINTŰ ÁBRÁZOLÁS - a magasabb szint a
messzebbet jelzi és nem a “fent”-et
- a házat járda veszi körül vagy kert, így a ház hátrább van - az elkanyarodó úttal a gyerek a
messzeséget ábrázolja, így fejezi ki a mélységet

24
 - vagy DOMBÁBRÁZOLÁSSAL igyekeznek kifejezni a tér mélységét - a domb oldalára fákat,
házakat rajzolnak
- a RÉSZLEGES TAKARÁS is a mélység, közelség-messzeség kifejezésének az eszköze: a háznak
a tetején látszik a fa orma, ami jelzi, hogy a fa a ház mögött van
- az ábrázolás, mint a valóság kifejezése veszít vonzerejéből, az írás, a beszéd, a lejátszás
jellegzetesebb kifejezője lesz a gyerek mondanivalójának
- nagyjából a 10-12-ik életévben lezárul a gyerekrajz korszaka – ekkor az őszinte gyermeki
kifejezés megreked, ekkor kell a vizuális nyelvet elsajátítania a gyereknek
- következik a tudatos rajzolás tanulás kezdete

PIAGET FEJLŐDÉSI SZAKASZAI ÉS AZ ÁBRÁZOLÁS:

1. FIRKAKORSZAK (1-2 évesen): az utánzás hiánya

2. FORMAFIRKA (2-3 évesen): a szórványos utánzás szakasza, rajzi elemek, mint: vonal, pont,
folt
3. EGYSZERŰ FORMÁK FIRKAELEMEKBŐL (3-4 évesen): a rendszeres utánzás kezdete, az
első megjelenítési kísérleti szándék
4. VALÓDI ÁBRÁZOLÁS KEZDETE (4-5 évesen): sok próbálkozáson és tévedésen át a formák
letisztulnak
5. VALÓDI ÁBRÁZOLÁS KITELJESEDÉSE (5-7 évesen): vizuális nyelv kialakulása
6. VALÓSÁG TÜKRÖZÉSE (7-9 évesen): könnyed ábrázolás

RAJZOLÁS A GYAKORLATBAN

KISCSOPORT KÖZÉPSŐ CSOPORT NAGYCSOPORT/

KISISKOLÁS KOR

• firkakorszak - a gyerek nem • egyszerű formák • valóság tükrözése: a gyermek

gondolja ki előre, mit akar ábrázolni
• ha lassabban is, de jusson el oda,
hogy azt vesse papírra, ami
számára élmény volt – ne
erőltessük rá a gyerek rajzára a saját
értelmezésünket, vagy hogy
firkaelemekből
• belátás alapján a gyerek először
ismeri fel, hogy az általa papírra
vetett vonalak hasonlítanak
valamire; ez a felfedezés új
lendületet ad a gyereknek -
könnyedén vet papírra bármilyen
témát, olyat is, amivel eddig nem
találkozott
• formái egyre hasonlítanak a
valósághoz, színeiben és az
arányokban is megjelenik ez az

25
felismerjen a firkában valamit, mert
a gyerek még nem akar semmit se
rajzolni, csak örül az alkotás
folyamatának
• év végéig, vagyis kb. 4 éves korig
fogadjuk el, ne érezzük saját
kudarcunknak, ha a gyerekeink
„csak“ firkálnak vagy festéskor
mázolnak, agyagozáskor vagy
gyurmázáskor csak gyurkálják az
anyagot
• tudatosítsuk önmagunkban, hogy
ez az ábrázolásfejlődés
legfontosabb időszaka, ennek a
megzavarása maradandó
károsodásokat okoz a további
fejlődésben, ami a későbbiekben
helyrehozhatatlan
• egy év alatt a gyerekek nagy
többségében:
- kialakul a megfelelő
kézmozgásbeli érettség
- megtanulnak az eszközökkel és
technikákkal bánni
szándékában áll utánozni, igény
lemásolni, visszaadni a valóságot • továbbra is az élmény és a
• már pontosan tudja, hogy mit képzelet lehet az alkotás forrása
rajzolt, megnevezi azt
• legtöbbször a gyerek térbeli
mintázáskor (gyurmázás,
agyagozás) jön rá, hogy a
kialakuló forma hasonlít valamire
• emberkék megjelenése
• önfejlesztő folyamat
beindulása: a gyermek által látott
valóságot összeveti a papírra
rajzolttal, s ha saját ismereteinek
már nem felel meg, akkor
változtat rajta – próbálkozások,
tévedések, javítások/fejlesztések
• a gyerekek közötti séma-csere:
csoportban történő rajzolás
közben; pozitív folyamat, pl.: más
rajzáról ellesett, pontosabban
ábrázolt részlet lemásolásával
fejlődik vizuális
megfigyelőképessége és
ábrázolása is

•ha formákat fogunk velük

másoltatni azzal csak ártunk, mert
bár technikailag képes lesz rá, de
gondolatilag nem tudja még
feldolgozni azokat
• nem a szülők és a mi esztétikai
igényeinknek kell megfelelniük a
gyerekek alkotásainak

Az óvódapedagógus feladatai kiscsoportban:

 A TECHNIKÁT TANÍTSUK: A technika ismerete alapfeltétele az alkotásnak. Az érési

folyamatot tudatosan felgyorsíthatjuk, ha már e korai szakaszban megtanítjuk a különböző
technikák s az azokhoz szükséges eszközök használatát.
 MUNKAKÖRÜLMÉNYEK MEGTEREMTÉSE: gyerekek által szabadon elérhető
rajzeszközök, papír olló, ragasztó, stb...
 MEGFELELŐ MINŐSÉGŰ ESZKÖZÖK BIZTOSÍTÁSA: élénk színű festékek (tempera,
akril, Anilin vízfesték készlet, színes ceruzák, kréták, megfelelő méretű papírok (a kicsiknek
festéshez, firkáláshoz A3-as méretű megfelelő, mivel a lendületes kézmozgás miatt a kisebb
méret nem elég, könnyen kiszaladnak a papír széléből)

26
  MEGFELELŐ SZOKÁSOK KIALAKÍTÁSA: fontos a szervezés és a „logisztika“: festéshez,
hogyan vehető el a tempera, milyen edényben, útvonalon, mennyi vizet kell önállóan behozni
ahhoz, hogy ne lötyögjön ki útközben... ecset kimosása, hogyan kell elhelyezni a festőeszközöket
maga körül a gyereknek,hogy mindent könnyedén elérjen, ülve vagy állva fessen... stb...

Az óvódapedagógus feladatai középső csoportban:

- ha tőlünk kér segítséget: „Hogyan kell ezt vagy azt rajzolni?“

 helytelen út: a felnőtt megrajzolja helyette, ezáltal hozzászokik a gyerek, ez gátlást okoz benne,
ha mégis egyedül kell megbirkóznia a feladattal, rajzait kudarcélményként éli majd meg, mert ő
úgysem tudja olyan szépre rajzolni a macskát, mint anyu vagy mint az ovónéni, megutálja az
egészet és a végén nem akar már rajzolni
 helyes út: kis ötletekkel, egy-egy vonással segíthetünk, de jelezzük, hogy az az igazi, amit
magától talált ki, erősítsük meg a forma hasonlóságában, inkább abban segítsük, mivel kéne még
kiegészíteni, hogy még jobban hasonlítson
- nem nekünk kell megtanítanunk a gyereket a világ kifejezésére, erre neki magának kell rájönnie, mi
csak a feltételeket teremtjük meg
- ha megmerevedik egy-egy szinten billentsük tovább egy ötlettel - A TÉMAJAVASLAT A
FEJLESZTÉS ESZKÖZE
- témaadással változatosabbá tehető a gyermek ábrázoló tevékenysége, észrevetethetjük velük, hogy
körülöttük minden leképezhető, ábrázolható
 változatos, ingerekben gazdag tevékenységek, technikák biztosítása
 az óvodapedagógus feladata, hogy segítsen azt a képet papírra vetni, ami a gyerekekben mint
emlék raktározódott el - adjunk meg témát, az alapján mit éltünk át közösen a gyerekekkel
 vizuális sémaadás = ha mi mutatunk neki egy másik rajzról egy szépen megoldott részletet
 gondolati sémaadás = ha szóban hangzik el valamilyen részlet, megoldás egy-egy problémára

DE MIK AZOK A SÉMÁK?

- a rajzfejlődés firkát követő szakasza - a sémarajzok kora

 SÉMA
 a séma az egyén adott dologról alkotott pillanatnyi belső szemléleti képének megjelenítési
formája - A BELSŐ SZEMLÉLETI KÉP kivetítése
 a sémák kialakulása egyrészt a gyermek gondolataiban összeállított kép, másrészt az
utánzásból merített, már elsajátított forma
 SEMATIZÁLÁS = VIZUÁLIS FOGALOMALKOTÁS
 a sémák segítségével a dolgokat és jelenségeket sűrítve vagyunk képes ábrázolni
 a gyermekek a hozzájuk közel álló és ismert dolgokat próbálják meg először ábrázolni -
ezek a próbálgatások a sémák, amiket jól begyakorolnak, és előszeretettel használnak a
rajzaikon
 az a gyermek, aki megtanul bánni a sémákkal, sokszor gyorsabban készíti el alkotásait, mert
már gondolataiban kivetíti a rajzot
 aki viszont nem használja őket, annak minden alkalommal fejben meg kell alkotni azt, amit
le szeretne rajzolni
 természetesen a gyermek fejlődésével a sémák is fejlődnek, egyre valósághűbbé válnak

27
  a sematizmus nem feltétlenül mond ellent a kreativitásnak - miközben a gyerek sokáig
rajzolja ugyanazt a virág sémát, mellette szinte minden rajzában új vonás fedezhető fel
esetleg az emberalakon

SÉMAADÁS ÉS SÉMATANÍTÁS

Negatív példa:

- a SÉMATANÍTÁS módszere a kivágott formák, a körülrajzolható sablonok, a feladatlapok,

melynek során a gyerekek gyakran másolják egymást, s ha nem akkor mi emeljük fel a rajzukat s
ezzel késztetjük őket másolásra
- egy séma követése viszonylag egyszerű motoros tevékenység; nem kell hozzá motiváció,
kreativitás
- ezáltal megszüntetjük a vizuális gondolkodás igényét, arra ösztönözzük a gyerekeket, hogy a
formákat lessék el egymástól vagy tőlünk, vagy az őket körülvevő képekről
- a sématanítás hátránya az, hogy az óvodapedagógus gondolatban mindig egy lépéssel a gyerek
előtt jár; nem hagy időt töprengésre, próbálkozásra, tévedésekre, újrakezdésekre, kijelöli az utat és
végigviszi rajta a gyereket
- ezzel megfosztjuk a gyerekeket az alkotás lehetőségétől

Pozitív példa:

- SÉMAADÁS - míg a sématanításban a rajz a fontos, addig a sémaadásban a gyerek, aki rajzol
- engedjük, hogy le-lemaradozzon, megfigyeljen, próbálkozzon, keressen, s annak örülünk ha őtalál
rá a helyes útra
- ugyanazon az úton megy végig, mint a „tanított gyerek”, csak önállóbban, de nem magára hagyva
- nem erőszakosan fejlesztve, hanem saját fejlődését megtámogatva
- nem előtte járunk, hanem mögötte lopakodunk, és ha elakad, besegítünk
- teljesen természetes, hogy az alkotáshoz hozzá tartozik a tévedés, a próbálkozás, az újrakezdés
- soha ne feledjük, hogy a gyerek ügyessége nem azonos a kreativitással - egy kreatív gyerek nem
mindig képes ügyesen kivitelezett alkotásokat létrehozni

- a témaadás a legjobb fejlesztő eszköz a kezünkben; többet ér, mint a drága eszközök sokasága
- fontos, hogy témaválasztásoknál hagyjunk időt a „leülepedésre”, így a tárgyak sematizálódnak
vagyis ábrázolhatóvá válnak
- az ilyen témaadás nagy választási szabadságot hagy a gyereknek: a sok szereplős, sok tárgyas,
időben elhúzódó eseményből mit ragad ki, mit vet papírra...
 ebben elsősorban az befolyásolja, hogy számára mi volt igazi élmény az esemény során
 azt fogják rajzolni a gyerekek, amit emlékeik közül könnyen le tudnak rajzolni, ami
„sématárukban” már megvan csak elő kell „húzni”
 azt fogják megjeleníteni, amit mi szorgalmazunk
- nagy szerepe van a vizuális felidézésnek: felidézés - vizuális emlékezés - analízis

7. A kreativitás fejlesztésének lehetőségei a vizuális nevelés során.

A KREATIVITÁS FOGALMA

- nehéz a fogalom pontos meghatározása, mivel rendkívül szerteágazó tulajdonságokat ölel át, s minden
tudományterület a maga felfogása szerint magyarázza

28
 - az viszont tény, hogy a kreativitás alapvető humánértéket képvisel, fejlesztése elsőrendű nevelési-oktatási
cél
- a kreativitás szó eredete a latin creare szó, amelynek jelentése alkotni, megteremteni
- kreativitásról akkor beszélhetünk, ha az adott feladatot nem a megszokott módon, hanem
„újratervezve”, „újragondolva” kivitelezzük, vagyis új módszert találunk a feladat megoldására
- a kreativitás ezáltal a személynek egy olyan képessége, mely által képes eredeti megoldásokat
alkalmazni, újszerű ötletekkel előállni

A KREATIVITÁS ÉS AZ INTELLIGENCIA KAPCSOLATA

- az intelligencia és a kreativitás két különálló és egymástól független fogalom

- nem feltétlenül kreatív az a személy, aki átlag fölötti IQ-val rendelkezik, ugyanis az IQ
növekedésével nem fejlődik egyenes arányban a kreativitás képessége
- megállapítható ugyanakkor, hogy a kreativitás és az intelligencia a személyiség két különböző jellemzője,
mégis számos közös faktorral rendelkeznek
- bár az intelligencia önmagában nem biztosítja az alkotóképességet, azonban bizonyos szintje a kreativitás
előfeltétele
- Torrence úgy vélte, hogy az intelligenciának egy magasabb foka nélkülözhetetlenül szükséges, de nem
elegendő feltétele a magas szintű alkotóképességnek

- a kreatív személyiséget az elmúlt évtizedekben számos kutató vizsgálta

- A GUILFORD ÉS TORRANCE ÁLTAL MEGÁLLAPÍTOTT KREATIVITÁSI TÉNYEZŐK még
ma is érvényesek és szinte egyöntetűen elfogadottak:
 ÁLTALÁNOS PROBLÉMAÉRZÉKENYSÉG: Ennek birtokában az egyén hamar észreveszi a
problémákat.
 FLUENCIA (FOLYÉKONYSÁG): A gondolatok sokaságára, az ötletek generálásának könnyedségére
vonatkozik.
 FLEXIBILITÁS (RUGALMASSÁG): Lehetővé teszi, hogy egy probléma megoldásában az egyén igen
változatos, újabb és újabb megközelítési módokat alkalmazzon.
 EREDETISÉG: Az egyén új, szokatlan ötletek révén, mások megoldásaitól eltérő és meglepő válaszokat
tud adni a problémákra.
 SZINTETIZÁLÁS: Segítségével egyre átfogóbb rendszerekbe, egységesebb körökbe lehet rendezni a
gondolatokat.
 ELABORÁCIÓ: A részletek kitöltésében játszik szerepet, amennyiben adott információk alapján egész
struktúrákat, ill. tervezeteket lehet felépíteni.
 ANALÍZIS: Gondolkodási művelet, melynek segítségével szét lehet bontani a legkülönbözőbb
struktúrákat, új egységek létrehozásának céljából.
 ÚJRADEFINIÁLÁS: Az egyes tárgyaknak a szokásos módozatoktól eltérő felfogása, egyedi
magyarázata vagy új célokból történő felhasználása.
 KOMPLEXITÁS: Adott időben sokféle, de egymással összefüggő gondolattal lehet operálni.
 ÉRTÉKELÉS: Ezáltal könnyen meg lehet állapítani az új gondolatok, vagy ötletek értékét.

A KREATIVITÁS SZINTJEI

A. Taylor 5 különböző kreativitási szintet különböztet meg:

1. EXPRESSZÍV ALKOTÓKÉPESSÉG

29
 - fontos jellemzője a spontaneitás és a szabadság
- a gyermek spontán rajzolgatása az expresszív alkotóképesség példája
- minél nagyobb mértékben engedik a gyereknek, hogy spontán és független legyen, annál
kreatívabb lesz
- kevés dolog árthat jobban a gyerek alkotó fejlődésének, mintha megmondják neki, hogy rajza nem
hasonlít semmire
- a további fejlődés szempontjából az első években a legfontosabb a szabad próba-szerencse, az
kikutatás és a világ megfigyelése
- az óvodás gyerek a kreativitásfejlődés első szintjén képes csak mozogni

2. PRODUKTÍV ALKOTÓKÉPESSÉG

- a gyakorlottság új szintjére jut, kontrollálja tevékenységét, befejezett munkák előállítására alkalmas

eljárásokat dolgoz ki

3. INTENZÍV ALKOTÓKÉPESSÉG

- közvetlenül még nem dolgoz ki új alapeszméket, hanem régi részek új felhasználási módját
találja meg - új módon próbálnak meg látni régi dolgokat
- ez már csak egy szűk réteg által elért szint

4. INNOVATÍV ALKOTÓKÉPESSÉG

- egészen újszerű alkotás létrehozása

- nagy adag elvont gondolkodásra van szükség
- csak igen szűk réteg jut el idáig

5. GYÖKERESEN ÚJAT TEREMTŐ ALKOTÓKÉPESSÉG

- a világtörténelem legkisebb de legbefolyásosabb csoportja

- világméretű újítások létrehozói (Einstein, Freud, Picasso...)

A KREATIVITÁS FEJLESZTÉSE ÓVODÁSKORBAN

- a kreatív gondolkodás fejlesztése a vizuális nevelésben mindig gyakorlati jellegű, aktivitásra épül,
ahol egyidőben jelenik meg célként és eszközként
- az óvodai oktató-nevelő folyamat megvalósítása szempontjából ki kell emelni, hogy a kisgyermek
spontán módon alkot

- a pedagógus feladata, hogy megfelelő módszerek segítségével motiválja, támogassa, segítse a gyermek
fejlődését, ingergazdag környezetet teremtve vizuális mintát adjon és élményeket teremtsen -
inspriálhatják a gyermeket az alkotásban
- már óvodáskorban lényeges a kreativitás kibontakoztatásának támogatása, amihez szükséges a bizalom
légkörének kialakítása, a hibáktól való félelem csökkentése, a játékos helyzetek teremtése
- többféle megoldás keresésére kell már az óvodáskorú gyereket is rászokatni a számára legvonzóbb
tevékenység, a játék segítségével
- az óvodai képzőművészeti nevelés során a gyermeket tudatosan vezetjük a kreativitás felé a különböző
eszközökkel és anyagokkal való kísérletezés során

30
- a gyermekkori kreativitás kiteljesedésének egyik legfontosabb terepe a zene, a tánc, a versek a
gyurmázás, a festés és rajzolás
- ezek a tevékenységek alkalmasak arra, hogy megmozgassák a fantáziát
- a sokoldalúan használható alapanyagok, játékeszközök lehetőséget adnak az új megteremtésére,
kipróbálására
- gyermekkorban a kreativitás mértéke függ a gyermeket körülvevő személyektől, környezettől,
lehetőségektől, ingerektől, élményektől, motivációtól, ill. attól, hogy a szülő, a nevelő felismeri,
segíti, értékeli, ill. tudatosan fejleszti-e a gyermek ötletességét
- a kreativitás sikerfaktor, a mai hivatalos oktatás ennek ellenére a meglévő ismeretek megismerését
tanítja, új dolgok keresését nem
- az elfogadásra kötelez a kíváncsiság helyett, az alkalmazkodásra a változatosság helyett - ezzel
korlátozzuk gyermekeink gondolkodását
- a kreatív gondolkodás azonban tanítható, amit be kell építeni mindennapi tevékenységünkbe
- ezért kell élményeket biztosítani a számukra, ill. ösztönözni őket az alkotásra

Módszertani ajánlások:
 az egészséges önbizalom kialakulásának érdekében sokat tehetünk, ha méltányoljuk a gyermek ötleteit
és erőfeszítéseit
 fontos, hogy az alkotáshoz elegendő időt és teret biztosítsunk számára, legyünk türelemmel, míg a
fantázia beindul
 a felmerülő vizuális problémákra ne adjunk kész megoldásokat, válaszokat a gyermeknek; erősítsük
meg a saját ötletek választásában; ne preferáljuk a sémakövetést
 ösztönözzük a gyermeket a feladat átgondolásában, engedjük kísérletezni az anyaggal, legyen
lehetősége saját tapasztalatszerzésre
 teremtsünk lehetőséget számára egymás ötleteinek meghallgatására - mások ötletei gyakran
inspirációforrásként működnek
 engedni kell a képzelet szabadon szárnyalását - ne rendeljük alá a folyamatot az általunk elképzelt
végeredménynek
 nem az elkészült mű minél magasabb minősége, vagy az esztétikum megjelenítése a cél, hanem maga az
alkotási folyamat; ha nem sikerül, amit eltervezett, bíztassuk, motiváljuk további próbálkozásokra
 a pedagógusnak magának is kreatívnak kell lennie

KREATIVITÁS ÉS IZGALMI SZINT

- a gyerekeknek egy alapizgalmi szintet kell kialakítanunk, amely egy állandó belső motiváltsági szint is
egyben, amely érdeklődővé teszi a világ dolgai iránt
- a gyerekek könnyen rászokhatnak arra, hogy csak addig gondolkodjanak, amíg meg nem találják a lehető
legegyszerűbb megoldást
- az ábrázoló tevékenységben adott is ez a lehetőség: a témák nagy többségére adott válasz elintézhető
néhány semmitmondó, esetleg szép sémával
- a felnőtt és az óvodapedagógus legfőbb feladata a kreatív tevékenység irányítása – a részletezésre,
díszítésre ösztönzés – ezzel egyben meg is becsüljük a gyereket, hiszen feltételezzük róla, hogy képes
megtenni, elvégezni azt, amit elvárunk tőle

8. Az óvodapedagógus szerepe a vizuális képességek kibontakozásában és a vizuális

kommunikáció fejlesztésében.
Az óvodapedagógus szerepe a vizuális képességek kibontakoztatásában:

31
  biztosítson minél több megfigyelés és tapasztalatszerzési lehetőséget és vizuális élményt a
gyerekek számára
 érvényesítse a vizuális nevelést az óvodai tevékenységekben az egész nap folyamán
 biztosítson sokféle anyagot, eszközt
 adjon mintát az örömteli alkotó tevékenységhez, fokozza a gyermek alkotó kedvét
 biztosítson szabad alkotási lehetőségeket
 teremtsen lehetőséget a műalkotásokkal való találkozásra
 ösztönözze a gyerekek kreatív magatartásának kibontakozását
 esztétikus környezet biztosításával alapozza meg az esztétikum iránti igényt
 ösztönözze az otthoni alkotás lehetőségét
 az óvodapedagógus szemléletében a tevékenység öröme és ne az eredménye domináljon
 a fejlesztés egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodó, a differenciált bánásmód
érvényesítésével valósuljon meg

VIZUÁLIS JÁTÉKOK

- célja a képzőművészeti játék, játékos tapasztalatszerzés a vizualitás eszközeinek, eljárásainak

alkalmazásával
 térszemlélet téri tapasztalatok fejlesztése
 mozgást utánzó levegőrajzok
 formatartó levegőrajzok (kontúrrajzok)
 koordinált rajzoló mozgások
 mozgásutánzás (tükörkép)
 mozdulattal, mozgással állapot, érzelem kifejezése
 megfigyelést fejlesztő játékok
 összeállító, rekonstruáló képesség fejlesztése
 belelátó képesség, fantázia fejlesztése
 tárgy és színtranszfer
 ismeretek rögzítéséhez, bevéséshez kapcsolódó játékok
 technikákhoz, a vizuális nyelv alapelemeihez kapcsolódó játékok

FOLYAMATJÁTÉKOK

- egy témára felfűzött, egymásra épülő vizuális tevékenységek sora, melyekben fontos szerepet kap a
mese a gyermeki fantázia, a játék
- a konkrét tevékenységek menetközben is alakulnak a gyerekek újabb ötleteinek beépítésével

Az óvodapedagógus módszerei a vizuális kommunikáció fejlesztésében

Az óvodai nevelő-oktató folyamat megvalósítása során rengeteg módszer/stratégia közül válogathatunk.

32
Tárházuk gazdag, alkalmazásuk csak a pedagógus kreativitásától és találékonyságától függ. A módszerek
áthatják egész pedagógiai tevékenységünket és megfelelő hozzáértéssel a tanulói-oktatói munkát az
eredményesség irányába téríthetik.

A fogalom maga utat, eljárást jelent: a célhoz vezető utat, a cél elérését biztosító eljárásokat értik alatta a
pedagógiában. A módszerek stratégiákká szerveződhetnek, ugyanis a stratégia a módszereknek,
eszközöknek és szervezési módoknak egy adott cél érdekében a konkrét feltételek figyelembevételével
létrehozott egyedi kombinációja (Ballér et al, 2003).

A módszerek különböző szempontok alapján is feloszthatóak. A következőkben Hajdúková (2008, 53-54)

felosztását mutatjuk be, aki a képzőművészeti jellegű tevékenységek megvalósításakor alkalmazott
módszereket gyűjtötte össze és ismerteti:

• motivációs módszerek – segítségükkel keltjük fel a gyermekek érdeklődését; pl. motiváció bábbal,
varázslás, stb.,
• expozíciós módszerek – új ismeretek és tapasztalatok átadására szolgál; pl. illusztráció alkalmazása,
demonstrálás, stb.,
• fixációs módszerek – ismételjük, gyakoroljuk, elsajátítjuk, megjegyezzük általa az ismereteket; pl.
ismétlés, modellezés, nyírás,
• diagnosztikai módszerek – ellenőrizzük értékeljük, diagnosztizáljuk a tevékenységeket, azok szintjét, pl.
rendszeres és hosszútávú megfigyelés, beszélgetés, portfólió elemzése, alkotó tevékenység és
teljesítmény értékelése, stb.,
• szóbeli módszerek – mint pl. elbeszélés, beszélgetés, párbeszéd, magyarázat, brainsztorming, könyvvel
való munka,
• élménytanulás módszere – élmények átélése során ismeretek szerzése,
• inszcenációs módszerek – pl. játék, dramatizáció,
• szemléltetés módszere – mint pl.tárgyak és jelenségek megfigyelése és leírása, kísérletezés, sztatikus
képek demonstrációja,
• manipulációs és konstruktív módszerek – pl. szerelés, tárgyakkal való manipuláció, összerakás és
szétszedés, analízis és szintézis,
• gyakorlati tevékenységek – mint pl. munka papírral, textillel, fával,
• laboratóriumi, kutató és felfedező tevékenységek – kísérlet, kutatások, felfedezés, próbálgatás,
közvetlen megfigyelés,
• specifikus grafikai és képzőművészeti módszerek – festés, rajzolás, tépés, ragasztás, grafomotoros
tevékenységek,
• szimulációs, szituációs, interaktív, participatív és projektmódszerek,
• játék mint módszer (esztétikai játék) – teret ad a gyermeknek iniciatívája és alkotóképessége
kinyilatkoztatásához.

Pondelíková (2014) ajánlja továbbá a komponálás, képzőművészeti etűd módszerét és a projektmódszert

is alkalmazni. A komponálás során (mely a kísérletezésre épül, azonban attól sokkal igényesebb
folyamat), a gyermek a kísérletezésből eredő felfedezések alapján saját konstrukciókat alkot, s e folyamat
során az egyes képzőművészeti elemeket közt kölcsönös viszonyt hoz létre. A képzőművészeti etűd
módszerének alkalmazásakor a gyermek képalkotó fantáziája fejlődik, fokozatosan felfedezi a
képzőművészeti nyelv törvényszerűségeit és megtanulja őket alkalmazni képzőművészeti kifejezései
során. Kiindulópontja a megoldásra váró képzőművészeti probléma. A projektmódszer alkotó hozzáállást
kíván meg a téma hosszabb távú megvalósításakor, a probléma gyakorlati megközelítésekor. Az egyes

33
lépések logikus összekapcsolása által a módszer lényegi vonásainak alkalmazásával létrejön a kívánt
eredmény. A képzőművészeti projekt során mindig több technikát és megoldást alkalmazzunk, adjunk
teret a gyermekek kreativitásának.

A pedagógus a tervezéskor mindig igyekszik kiválasztani azt a módszert, amit feltehetőleg a

leghatékonyabbnak és legsikeresebbnek ítél meg. A specifikus képzőművészeti módszerek a konkrét
képzőművészeti tevékenységek megvalósítása és a technikák pontos elsajátítása miatt szükségesek. Míg a
többi általános (alap) módszer ahhoz segít hozzá, hogy a tevékenységek megvalósítása érdekes és
hatékony legyen, ill. segíti az értékelést. Balogh et al. (2015) kiváltképp fontosnak tartja a bemutatás,
szemléltetés, magyarázat, beszélgetés, elbeszélés, mesélés, gyakorlás, ellenőrzés, értékelés módszereinek
alkalmazását.

Majd a módszereket, eszközöket és szervezési módokat az adott cél érdekében a pedagógus stratégiákká
gyúrja össze, összeköti a tartalommal és ezáltal létrejön egy olyan terv/előkészület, mely jó kiindulási
alapot biztosíthat a nevelő-oktató folyamat hatékony megvalósításához az óvodában.

9. Műalkotások, népművészeti alkotások szerepe a vizuálesztétikai nevelésben.

Műveletek műalkotásokkal.
Óvodások és a képzőművészet (műalkotások szerepe)

34
 - a vizuális nevelésben, ill. a múzeumpedagógiai foglalkozáson a gyerekek játékos formában
ismerkedhetnek meg a műalkotásokkal
- legfontosabb – a képességfejlesztésen túl – a tudatos kép-olvasóvá nevelés
- a kisgyermekek számára a világ egy óriási halmaz, amelyben képzeletben szabadon
kalandozhatnak, és ahol számukra az alkotás teljesen természetes, mindennapi tevékenység
- kreativitásukat nem „fejleszteni“ kell, hanem fenntartani, ezért pedagógusként nagy a felelősség
abban, hogy ne sablonokkal korlátozzuk gondolkodásukat, hanem olyan szituációt teremtsünk, ahol
fantáziájukat szabadon használva, biztonságos környezetben önállóan alkothatnak
- észrevételeikkel és látásmódjukkal ugyanúgy hozzájárulnak a kiállítások értelmezéséhez, mint
a nagyobb diákok vagy a felnőttek

- a foglalkozásnak mindig van egy rejtett vizuális tematikája, amely a vizuális kommunikáció
alapfogalmait járja körül, és van egy része, amely szorosan a művekhez kapcsolódik
- a rövid beszélgetésen és az alkotáson kívül nagy hangsúlyt helyezek arra, hogy a gyerekek
mozogjanak is
- térbeli társasjátékokkal, nyomozással, tornával, énekléssel, játékkal kezdünk, hogy aztán a gyerekek
képesek legyenek huzamosabb ideig a művekre és az alkotófeladatra összpontosítani
- a foglalkozásoknak nem az a célja, hogy a gyerekek egy esztétikailag szép tárgyat hozzanak létre,
sokkal fontosabb a művekkel való párbeszéd, önmaguk mélyebb megismerése a műveken keresztül,
valamint a kreatív megoldások

Népművészeti alkotások szerepe

- a játék jól ötvözhető a néphagyomány ápolással

- a gyermekek örömmel vesznek részt a jeles napokat megelőző közös készülődésekben
- ha az ünnep napján a gyermekeket körülvevő felnőttek magatartása és a környezet jelzései (ünnepi
jelképek) hitelesek, a naphoz kapcsolódó közös élmények a gyermekben mély érzelmi nyomot
hagynak
- az óvodai néphagyomány ápolás célja: tovább adjuk azokat az értékeket, amelyek a mai világunkat
is harmonikusabbá tehetik; népszokások megismertetése
- a hagyományőrzés rendszeres és tudatos beépítésével az óvodai nevelői munkába érzelmi,
esztétikai, erkölcsi, ezen belül a szülőföld iránti szeretet valósulhat meg
- a néphagyományhoz kapcsolódóan átélt tevékenységek erősítik a közösséghez tartozás érzését
- a népművészet tartalma az egyes tevékenységformákban: rajzolás, festés, mintázás, kézimunka:
sodrás, fonás, nemezelés, agyagozás, mézeskalácssütés, bőrözés, szövés, növényi alapú játékok
készítése stb.

Az óvodapedagógus feladata a néphagyomány ápolás területén:

 a népi hagyományok gazdag tárházából a gyermekek korának és fejlettségi szintjének

megfelelően a gyermekek számára élményeket adó és cselekvésre késztető elemek kiválogatása,
azok beillesztése a nevelési folyamatba
 néprajzi ismereteinek folyamatos bővítése
 a hagyományőrző tapasztalatszerzés feltételeinek és lehetőségeinek megteremtése
 a gyermekek és a szülők számára a néphagyományok megismerésének a megteremtése, azokhoz
való kötődésének elősegítése
 az óvoda környezetalakításában a néphagyományőrzés elemeinek a megjelenítése

35
  a folyamatos napirendbe és a játéktevékenységbe ágyazottan tervezni a hagyományőrző
tevékenységeket

10. A vizuális élmény, az alkotói tevékenység hatása az óvodás – és kisiskoláskorú

gyermek személyiségének fejlődésére.
- a vizuális nevelés sokféle területre hat, ezek közül a legfontosabbak: személyiségfejlesztés,
élményfeldolgozás, képességfejlesztés, önkifejezés, kreativitás

36
 - minden mindennel összefügg
- a képzőművészeti alkotáshoz hozzákapcsoljuk saját élményünket és megkezdődik bennünk
egyfajta élményfeldolgozás, mely magával hozza az önkifejezés igényét
- a kreativitásunkon múlik, hogy milyen technikát párosítunk önkifejezésünkhöz, és az a technika
alkalmas-e élményfeldolgozásra
- amikor kreatívan feldolgozzuk élményeinket, szinte észrevétlenül fejlesztjük képességeinket is
- nem csak az érzelmekre vagyunk hatással, hanem kreativitásunk megmozgatja általános
gondolkodási képességeinket is
- a képességfejlesztés területén fejlődik a feladat- és problémamegoldó képességünk is
- ha képessé válunk az önkifejezésre, az magával hozza a pozitív személyiségfejlődést is, hiszen
fel tudjuk élményeinket
- az élményfeldolgozás során az egyén megtanulja érzelmeit, indulatait kezelni, ami beépül a
személyiségfejlődésben is
- minél kreatívabb, annál jobban képes az élményfeldolgozásra, az önkifejezésre is
- az önkifejezés-élményfeldolgozás-kreativitás-képességfejlesztés-személyiségfejlesztés ötös
egysége mindig egy magasabb szintre jut a foglalkozások során, és egymást erősítve,
kiegészítve hatnak az egyén gondolkodására, önmaga megismerésére
- minden alkotás, amit a gyermek létrehoz, valami „bennük lévő” kifejeződése
- az esztétikai értéket hordozó mű egyrészt hírt ad belső világukról, másrészt önbizalom-növelő
hatású, kollektív értéke is van (másoknak is megmutathatom, a közösség tetszésének kivívásával
magamat jobban elfogadtathatom)
- ezért ajánlják magatartási vagy tanulási problémával küzdő gyermekek számára képzőművészeti és
kézműves szakkörök látogatását
- ezzel összefügg a szabad kifejezés, az anyaggal való játékos kísérletezés közben kialakuló "alak"
megjelenése is
- a megjelenő kép egyszerre segíti a negatív élményektől való eltávolodást, és a pozitív önértékelés
kialakulását
- a megszülető mű óriási örömforrás

Az esztétikumnak ebben a folyamatban döntő szerepe van.

 érdemes a spontán rajzra (festésére) építeni a fejlesztést - az ilyen korú gyermek számára a
szabad-rajz még eszközként adott az önkifejezéshez
 vizuális képességfejlesztéssel a gyermekek alkotóképességét megőrizzük, s ennek
eredményeként élmény és probléma-feldolgozó munkájukat, ill. személyiség-épülésüket
elősegítjük

A vizuális élmény a látvány nyújtotta élmény, mely legyen:

 örömteli  kreativitás kibontakozása
 aktív, passzív  a tevékenység öröme legyen fontos
 felidézés  ösztönözze az otthon alkotási lehetőségre
 szabad alkotási lehetőség

Fontos a vizuális élmény biztosítása, műalkotásokkal való találkozás; az önkifejezésre való

lehetőség adása; passzív befogadóból aktív résztvevővé válás.

37