Hogyan hat a fiskális

politika az
államadósságra?
A fiskális politika
A fiskális politika gazdaság stabilizáló alapelvei
nagyrészt John Maynard Keynes gondolatain
alapulnak, aki azt állította, hogy az állam feladata,
hogy kisimítsa a gazdasági ciklusok ingadozásait és
szabályozza a gazdaságot adókon és kormányzati
vásárlásokon keresztül.
A fiskális politika, vagy más néven költségvetési
politika a gazdaság irányításának egy eszköze,
melyet az állam gyakorol az adóztatáson és
kormányzati kiadások kezelésén keresztül.
Legfontosabb eleme a költségvetés, azon belül is a
központi költségvetés megalkotása, azaz állami
bevételek és kiadások tervezése. A fiskális politika
azon intézkedéseket tartalmazza, amelyeket az
állam a költségvetési bevételein és kiadásain
keresztül képes megvalósítani. A fiskális politika
célja lehet a szegénység csökkentése, a fenntartható
növekedés kereteinek megteremtése, a gazdaság
stabilizálása az adók és állami beruházások
növelésével és csökkentésével, vagy egyéb
makroökonómiai célok elérése. Recesszió
időszakában az állam az adók csökkentésével és
kormányzati beruházások növelésével pörgeti a gazdaságot. Fellendülés esetében pedig az adók
növelésével és állami beruházások csökkentésével lassítja a gazdaságot.
A fiskális politika mellett a monetáris politika szintén egy gazdaságpolitikai eszköz, melyen keresztül
viszont nem az állam, hanem a jegybank befolyásolja a gazdaságot a kamatláb meghatározásával és
pénzkibocsátással. A monetáris és a fiskális politika az egészséges gazdaság megóvásának két fontos
eszköze; mindkettő befolyásolja a gazdaságot, ám más-más módon.
A monetáris politika célja, hogy stabilan tartsa a vásárolt áruk és szolgáltatások árát. A központi bank
feladata gondoskodni arról, hogy az infláció – az áruk és szolgáltatások általános árszintváltozásának
üteme adott idő alatt– alacsony, stabil és kiszámítható maradjon.
A monetáris és a fiskális politika eltérően működik, ám egymással kölcsönhatásban, hiszen az
árstabilitás és a kiegyensúlyozott gazdaság ugyanannak az éremnek a két oldala. Amint a világjárvány
idején megtapasztaltuk, ez a kapcsolat válság idején különösen erős. A krízis súlyosan érintette
Európát, gazdasági károkat okozva, de a monetáris és a fiskális politika vállvetve igyekezett javítani a
helyzeten. A közös fellépés sok embernek és vállalkozásnak segített átvészelni a válságot. A két
politika együttműködésének hiányában kisebb lett volna a pozitív hatás.

A fiskális politika hatása a gazdaságra

Egy ország kormánya a fiskális (azaz költségvetési) politikán keresztül jelentős hatással van a
gazdaságra. Ha a gazdaság teljesítménye visszaesik és magas a munkanélküliség is, akkor a kormány
elkezdhet expanzív fiskális politikát folytatni, növelni az aggregált keresletet, azáltal, hogy növeli a
kiadásokat vagy az adókat csökkenti. Egyébként részben ez a fajta politika okozta az államadósságok
emelkedését a 2008-as válság, és a koronavírus járvány időszakában. Ha egy kormány növeli a
támogatásokat vagy csökkenti az adókat, az növeli a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét.
Amennyiben ezt a többlet támogatást a háztartások elköltik, az más embereknél, illetve
vállalkozásoknál jelent majd többletbevételt, akik ezt szintén elköltik. A többlet kiadás hatása tehát
meghaladhatja az eredeti kiadás mértékét, mivel azt többszörösen is elköltik. Az egységnyi állami
kiadás növelés vagy csökkentés gazdaságra gyakorolt hatását fiskális multiplikátornak nevezzük.
Másik oldalról, ha egy kormány csökkenti a kiadásokat vagy emeli az adókat, akkor elmondhatjuk
róla, hogy megszorító fiskális politikát folytat. Ez ellenkező hatást vált ki mint a korábban említett
folyamat, azaz csökkenti az aggregált keresletet a gazdaságban.
Az expanzív költségvetési lépésre friss példa: a társasági adó kulcsa egy érdemi csökkentés után
Magyarországon lett a legalacsonyabb az EU-n belül. Ez csökkenti az állami bevételeket, a
beruházásokat viszont ösztönzi.

2020 2-negyedévére, a magyarországi GDP-arányos adósságráta 77,4 százalékra mérséklődött előző

negyedévi 80,8 után. Ezzel a harmadik egymást követő negyedévben mérséklődött bruttó hazaitermék-
arányos deficit Magyarországon, az előző negyedévi 6,8 százalék után, ezúttal 2,5-ön állt. Ugyanakkor
a szezonálisan kiigazított adatok továbbra is jókora hiányt mutatnak, a 8,5 százalékos deficit a
második legmagasabb volt Franciaország után.
Az Eurostat adatai szerint az euróövezetben a GDP-arányos államháztartási deficit 6,9 százalékra
mérséklődött az első negyedévi 7,1-ről. A 27 tagú unióban ugyanez az adat 6,6 százalékról 6,3-re
javult. Az adatok ugyanakkor nem pontosak, mivel Görögország, Horvátország, Ciprus és Olaszország
szezonálisan kiigazított adatai nem szoktak szerepelni az Eurostat kimutatásaiban. A nyers adatok
alapján a deficit
Spanyolországban
volt a
legmagasabb, 10,9
százalék, majd
Ciprus követte
10,5-del. Több
ország is többlettel
zárt, Luxemburg
esetén volt a
legnagyobb, 2,3
százalék.
Az államadósság keletkezése
A költségvetés, mint egy háztartás vagy egyén, rendelkezik bevételekkel és kiadásokkal. az állam
esetében is igaz, ha a kiadás meghaladja a bevételt, akkor hitelfelvételre van szükség. Elmondható
hogy a kormányok jellemzően költségvetési hiányok mellett működnek. Ez azt jelenti, hogy
finanszírozni tudják a bevételeiket meghaladó kiadásaikat kölcsönt kell felvenniük. Ezek a kölcsönök
azok, amik kiteszik államadósságaikat. Magyarországon ez 38 000 milliárd forint volt a 2020-as év
végén. Ezt a számot azonban érdemes a gazdaság méretével összehasonlítani, amit a GDP-vel

szoktunk mérni. Így számolva ez a magyar érték 80% körül volt a 2020 végén.
Az államadósság nominális értéke először nagyon magasnak tűnhet. Japánban a legmagasabb a
világon a GDP arányos államadósság :250+%. Ennek a 250+%-nak azonban mintegy 90%-a belföldi
tulajdonban van. A koronavírus járvány jelentősen megnövelte az államadósságot szerte a világon,
fejlett országok esetén is. 3 országban meghaladja a 200+%-ot, 32 országban pedig a 100+%-ot
A 2010-es európai szuverén adósságkrízis új aspektusba helyezte az államadósság fenntarthatóságának
problémáját. A perifériaállamokban – és különösen Görögországban – végbement adósságválság
ugyanis először jelentkezett fejlett gazdaságban, s felszínre hozta a Gazdasági és Monetáris Unió
(GMU) gyengeségeit. A GMU tökéletlenségéből fakadóan megnehezítette az egységes Uniós fiskális
válságkezelést, s így a negatív folyamat fokozódásához vezetett.
Görögország speciális helyzete visszavezethető a 2010-es szuverén adósságválság során végbement
folyamatokra, valamint a válságkezelés nyomán végrehajtott strukturális változásokra és az adósság
átstrukturálásra, viszont fontos tudni, hogy Görögország már a válságot megelőző időszakban is a
GDP 100%-át meghaladó adósságrátával rendelkezett.

A fiskális politika hatása válság, illetve konjunktúra

(gazdasági fellendülés) idején
Válságok alatt és után a fiskális politika hatása jellemzően
jelentősebb a gazdasági növekedésre nézve, mint konjunktúra
idején. Ha a gazdaság a potenciális szintjével megegyező,
vagy afölötti mértékben bővül, akkor az állami kiadások
emelése nem, vagy csak kis mértékben tudja a gazdasági
növekedést támogatni. Ha például a kormány növeli a
beruházásokat, de az építőipar nem rendelkezik elegendő
kapacitással, akkor a magán beruházásoktól kell erőforrásokat
elvonni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állami
beruházások csak a magán beruházásokat szorítja ki, a teljes
beruházást azonban nem növeli a gazdaságban.
A fiskális multiplikátor értéke kedvező gazdasági
környezetben alacsonyabb, míg gazdasági visszaesés idején
magasabb.
Létezik expanzív és megszorító fiskális politika is, de
melyiket mikor érdemes használni?
A kormányoknak válságok alatt, és az azt követő kilábalási
időszakban érdemes expanzív fiskális politikát folytatni,
ugyanis ilyenkor a legnagyobb a fiskális politika hatása a
gazdaságra. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy ennek van
előfeltétele: megfelelő költségvetési mozgástér. Ehhez a
mozgástérhez az szükséges, hogy konjunktúra idején, amikor
az a legkisebb gazdasági hatással jár, a költségvetési politika
csökkentse a költségvetés hiányát. Ilyenkor egy esetleges válságra feltudnak készülni. A költségvetési
politikának, ezt a gazdasági ciklusokat enyhítő működését anticiklikus fiskális politikának hívják.

Költségvetési szabályok
A vegyes gazdaságban működő állam feladatai, amelyeket Musgrave (1959) munkájában három
csoportra bontott: az allokációs funkció lényege olyan termékek és szolgáltatások előállítása,
amelyeknek a kínálatát a magánszféra nem képes, vagy nem hajlandó, hatékonyan biztosítani (pl.
honvédelem, oktatás). A redisztribúciós funkció arra vonatkozik, hogy az állam az adórendszeren és
transzfereken keresztül a méltányosság elvét követve szerepet vállal a piaci jövedelmek másodlagos
újraelosztásában. A stabilizációs funkció azt jelenti, hogy a makrogazdasági stabilitás, illetve
a fenntartható költségvetési gazdálkodás érdekében az állam feladata a gazdasági ciklusok enyhítése.
A költségvetési hiány kialakulásának vannak gazdasági okai ilyen ok például ( az előbb említett)
anticiklikus fiskális politika, amikoris válságok idején az állam a magasabb költségvetési hiányon
keresztül próbálja élénkíteni a gazdaságot.
A redisztribúciós funkciót segítheti például, hogy a deficiten keresztül a következő generációk részt
vállaljanak egyes, a jövőben hasznot hozó kiadási tételek finanszírozásában, és válság esetén is fontos
eszköze lehet a stabilizációnak az expanzív költségvetési politika. Ebben az esetben egy adott
beruházás hasznait jelen és jövő generáció együttesen élvezi, a beruházások költségeit azonban
részben a későbbi generációkra terheli.
Vannak azonban olyan esetek, amikor a túlzott hiány ilyen érvekkel nem volt indokolható, azaz a
deficites gazdálkodás nem szolgálta a társadalmi jólétnövekedését.. Ezt szokták deficit hajlamnak is
nevezni. A deficit hajlam a képviseleti demokráciák jellegéből fakadó sajátosság, és a túlzott
költekezés irányába tereli a döntéshozókat. Ez különösen az állam stabilizációhoz köthető feladatainak
elvégzését hátráltatja több csatornán keresztül. Ha rövid távon, gazdasági konjunktúra idején
fegyelmezetlen, laza a fiskális politika, és az állam az adósságráta csökkentése helyett
keresletélénkítő, deficites gazdálkodást folytat, akkor válság idején nem lesz elegendő fiskális
mozgástere, hogy a hiány növelésén keresztül tompítsa a gazdasági visszaesés hatásait. Másrészt
hosszú távon a gazdasági ciklusoktól független tartós deficites gazdálkodásszintén veszélyezteti a
fenntarthatóságot.
A deficithajlam magyarázatai között kulcsszerepe van a kormányzati gondolkodás időtávjának, ami a
demokrácia egyik sajátosságából, a politikai ciklusokból fakad. A döntéshozók időpreferenciáját
ugyanis jelentősen befolyásolhatják a választási ciklusok és az újraválasztási esélyek
A költségvetési szabályok célja elsősorban a deficit hajlam visszaszorítása és a makrogazdasági
stabilitás biztosítása. A költségvetési szabályok azért is fontosak, mert segítségükkel elkerülhetőek
olyan helyzetek, mint például egy államcsőd.
Fun fact: Spanyolország 15 államcsődöt élt át. Legelőször: 1557-ben, legutoljára 1936-39 között
Források:
https://nepszava.hu/3105565_csucson-az-allam-tartozasa
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20220218/szereny-allamadossag-csokkenesre-volt-eleg-az-allam-
oriasi-kikoltekezese-527437
Fiskális politika - HOLD Lexikon
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200813/nagyobbat-eshetett-a-magyar-gazdasag-mint-a-
vilaggazdasagi-valsag-idoszakaban-444648
https://kitekinto.hu/2021/01/22/gazdasag/elerte-a-200-ot-a-gorog-allamadossag/188811/
https://www.penzugyiszemle.hu/upload/documents/martona-2018-1-mpdf_20180411140341_66.pdf
https://hold.hu/lexikon/fiskalis-politika-eszkozei-mutatoi-jellemzoi-restriktiv/
https://www.ecb.europa.eu/home/search/review/html/monetary-fiscal-policies.hu.html
https://www.ksh.hu/apps/shop.lista?p_lang=HU&p_temakor_kod=KSH&p_kapcsolodo=gdpevelo
http://mek.niif.hu/19200/19265/19265.pdf