Nyelvtan fogalmak

retorika: Szónoklattan, szónoki-meggyőző szövegek alkotásával és előadásával foglalkozó tudomány.

denotatív: Elsődleges jelentés.

konnotatív: Másodlagos jelentés.

tételmondat: Bekezdés, szövegrész legfontosabb állítása.

fókuszmondat: Szöveg tartalmilag-jelentésileg legfontosabb mondata.

kommunikációs tényezők: Olyan dolgok melyekre a kommunikáció megvalósulásához szükség van és

befolyásolják annak menetét.
(ilyen az adó-vevő, csatorna, üzenet)

kommunikációs funkciók: Az adott kommunikáció indítékait, szerepét meghatározó 7 funkció.

(tájékoztató, kifejező, felhívó)

érvelés: Dolgok és igazunk bizonyítása odailló állításokkal.

cáfolat: Ellenérv, más állítását hamisnak feltüntető beszéd, irat.

modalitás: Mondat tartalma és a beszélő szándéka közötti összefüggés. Mondat modalitása szerint a
következő mondatfajtákat különböztetünk meg: kijelentő, kérdő, felszólító, felkiáltó, óhajtó.

kohézió: Összetartó erő. A szövegkohézió lehetővé teszi a szöveg, a mondatok jelentésbeli

összekapcsolását.

téma: Ismert közléselem, a már elhangzottakat foglalja magában.

réma: Új információt tartalmazó közléselem.

nonverbális jelek: Nem nyelvi jelek. Ide tartozik a testbeszéd is.

szövegfonetikai eszközök: Nyelvi eszköz mellyel precízen és értelmesen kifejezhetjük gondolatainkat

vagy egy szöveg tartalmát.
(hangsúly, hanglejtés, hangerő, beszédtempó, szünetek.)