Személyes konstrukciók és a Kelly-féle Rep-teszt

Személyes konstrukciók és a személyiség

Kelly szerint az emberek egy sor személyes konstrukciót (fogalmat) hoznak létre, majd ezeket
alkalmazzák a valóságra.

 Az emberek viselkedését, gondolatait, érzéseit azok a konstrukciók határozzák meg,

amelyeket az események elővételezésére vagy előrejelzésére alkalmaznak
 Konstruktív alternativizmus: az életben minden esemény többféleképpen értelmezhető, és az
emberek maguk döntik el, hogy milyen konstrukciót használnak egy-egy eseményre

A személyes konstrukciók jellemzői:

 Prediktív (előrejelzési) hatékonyság: azok a konstrukciók, amelyek az esetek többségében
sikeresen jelzik előre az eseményeket, nagyfokú prediktív hatékonysággal rendelkeznek

 Kelly feltételezése szerint a személyes konstrukciók kétpólusúak, vagyis ellentétes

tulajdonságpárokból tevődnek össze (pl. barátságos vs. barátságtalan)

 Kiemelkedő (emergens) pólus: az a pólus, amit az esemény konstrukciójára

alkalmazunk (pl. ha valakiről azt gondoljuk, hogy barátságos, akkor a barátságosság
konstrukciót alkalmazzuk, amelynek kiemelkedő pólusa a „barátságos”)

 Hallgatólagos (implicit) pólus: az a pólus, amit nem alkalmazunk aktívan az

eseményre (pl. „barátságtalan”)

 A konstrukciók dichotómak is: „igen-nem” jelleggel használjuk őket, nem pedig

kontinuumként

 A konstrukciók az idővel ismétlődő tapasztalatok nyomán alakulnak ki

A konstrukciók érvényességi tartománya és fókusza

 Érvényességi tartomány: az eseményeknek az a köre, amelyre az adott konstrukció
használható

 Egyes konstrukciók érvényességi tartománya tágabb, másoké szűkebb (pl. a

„barátságos-barátságtalan” kevesebb eseményre alkalmazható, mint a „jó-rossz”)

 Ha a konstrukciót az érvényességi tartományán kívül akarjuk alkalmazni, akkor

többnyire veszít az előrejelzési hatékonyságából

 Áthatolhatóság (permeábilitás): azt jelöli, hogy a konstrukció érvényességi

tartománya milyen mértékben terjeszthető ki új eseményekre

 Érvényességi fókusz: azok az események tartoznak bele, amelyekre a konstrukció a leginkább

előre jelző értékű

A konstrukciós rendszerek kidolgozottsága és változása

 Ha egy konstrukció továbbra is jól jelzi előre az eseményeket, akkor egyre árnyaltabbá,
kifinomultabbá válik – ha a konstrukció újfajta és érdekes előrejelzéseket tesz lehetővé, akkor
fejlődik
  Meghatározás (definíció): a konstrukciót a szokásos módon alkalmazzuk minden olyan
eseményre, amelyre nagy valószínűséggel ráillik

 Kiterjesztés: a konstrukciót olyan esemény előrejelzésére vagy megkonstruálására használjuk,

amelyre azt korábban még nem alkalmaztuk

 Nagyobb az előrejelzési hiba esélye

 Az áthatolható konstrukciók könnyebben alkalmazhatók az új eseményekre, mint a

kevésbé áthatolhatóak, így a kiterjesztés révén könnyebben módosíthatók

 A zavar vagy a szorongás gátolhatja a kiterjesztést, az unalom serkentheti

A konstrukciók szerveződése
 A konstrukciók szervezett és koherens módon kapcsolódnak össze, hierarchiát alkotnak,
melyben egyes konstrukciók az absztrakció alacsonyabb szintjén, mások az absztrakció
magasabb szintjén foglalnak helyet, és ez utóbbiak magukban foglalják az alacsonyabb szinten
lévőket

 A konstrukciók szerveződését csak akkor tartjuk meg, ha előre jelző hatékonysággal

rendelkezik, akár az is előfordulhat, hogy egy alárendelt és egy fölérendelt fogalom helyet
cserél

 A konstrukciók közötti szerveződés az egyéni különbségek létrejöttében is szerepet játszik

 Ha valamilyen fölérendelt konstrukciót használunk, egyben azt is behatároljuk, hogy milyen

alárendelt konstrukciókat fogunk a legvalószínűbben alkalmazni

A konstrukciók egyedisége, személyek közötti hasonlóságok és különbségek

 Minden ember konstrukciós rendszere egyedi, mivel mindannyian eltérő módon értjük meg a
valóságot
 A konstrukciók „preverbálisak”
 A megismerkedés folyamata részben konstrukcióink összevetéséből áll
 Két embernek nem kell ugyanazokat az eseményeket megtapasztalnia, hogy konstrukcióik
hasonlóak legyenek, és ha ugyanazokat az eseményeket élik át, akkor sem lesznek teljesen
ugyanazok a fogalmi konstrukcióik
 Ugyanabból a kultúrából származó emberek osztoznak a konstrukciós rendszereik bizonyos
elemeiben, a különböző kultúrák képviselői kevesebb ilyen hasonló elemben osztoztak

Szerepfelvétel
 Szerepfelvétel: a társas interakciók során megpróbáljuk megérteni és elővételezni, hogy az
interakciós partner hogyan érti meg és vételezi elő a valóságot

 Leginkább az érdekel minket, hogy a másik személy hogyan látja a mi szerepünket, mi

az, amit tőlünk elvár stb., tehát a szerepfelvétel voltaképpen arra vonatkozó
konstrukció, hogy mások hogyan konstruálnak meg bennünket

 A szerepfelvétel sokkal hatékonyabb és tökéletesebb, ha a másik személy

konstrukciós rendszerét többé-kevésbé úgy konstruáljuk meg, amilyen az valójában,
 de a hatékonyság azon múlik, hogy milyen pontosan konstruáljuk meg a partner
rólunk, a mi szerepünkről kialakított konstrukcióit

 Magszerepek: azok a szerepek, amelyek központi jelentőségűek az életünkben, így az

identitásérzésünk legfontosabb meghatározói

 Ha magszerepeinket nem sikerül oly módon megvalósítanunk, ahogyan azt a másik

személy megkonstruálta, akkor bűntudat lép fel

Személyes konstrukciók és a viselkedés konzisztenciája

 Az adott helyzetben várható viselkedés előrejelzéséhez azt kell tudnunk, hogy a személy
hogyan konstruálja meg a helyzetet

 A személy viselkedése attól függően lesz konzisztens a különböző helyzetekben, hogy

mennyire hasonlóan konstruálja meg a helyzeteket

Kelly szerepkonstrukció-repertoár tesztje (Rep-teszt)

 Egy nyomtatott táblázat vagy „rács”, amelynek oszlopaiban az éle-
tünkben jelentős, de különböző szerepet játszó résztvevők vannak
felsorolva, sorai pedig e személyek összehasonlítására, illetve a
konstrukciók végrehajtására szolgálnak

 A teszt elején mindegyik szerepről egy-egy meghatározást olvasha-

tunk, és azt kell eldöntenünk, hogy a saját életünkben ez a szerep
kire illik a legjobban (ugyanaz a személy nem szerepelhet kétszer!)

 Minden egyes sorban az oszlopokban szereplő három személyről

kell elgondolkodnunk (körök jelzik, melyik háromról), és megtalál-
nunk egy olyan fontos jellemzőt, amelyben a három személy közül
kettő hasonlít egymáshoz, viszont különböznek a harmadiktól

 Megjelöljük a két hasonló személyt, és a „Kiemelkedő pólus” oszlopban megjelöljük, hogy

miben hasonlítanak, a „Hallgatólagos pólus” oszlopba azt írjuk be, hogy a harmadik személy
miben különbözik az előző kettőtől
Személyes konstrukciók és pszichológiai distressz:
 Amikor nem áll rendelkezésünkre megfelelő konstrukció, akkor bizonytalannak és
tehetetlennek érezzük magunkat (= szorongás)
 Ha olyan eseményekkel szembesülünk, amelyek azt sejtetik, hogy jelen konstrukciós
rendszerünk
fontos összetevői használhatatlanok, és nagyobb változtatásokra lehet szükség (=
fenyegetés)
 Mindkét fentebbi érzelem a konstrukciós rendszer gyenge előrejelzési
hatékonyságából ered
 A fenyegetés esetében a kudarc sokkal súlyosabb és alapvetőbb jelentőségű, mint a
szorongás esetében
 A szorongás és a fenyegetés új konstrukció létrehozásával vagy a meglévő
konstrukció érvényességi tartományának kiterjesztésével kezelhető

Rögzítettszerep-terápia
 A kliens egy elképzelt személy szerepét játssza el a terápia során

 A szerepet úgy szerkesztik meg, hogy olyan tulajdonságokkal is rendelkezzen, amilyen a kliens
szeretne lenni

 A rögzített szerepű figurának nevet is adnak, hogy a szereppel könnyebben lehessen

azonosulni