Román narancs

(44)
Lakossági hangulatjelentés(ek)
A közvélemény kutatások periodikusan nyomon követik a lakossági
hangulatváltásokat, ami alatt én elsősorban az esetleges választási szimpátiákat érteném.
Persze az sem mindegy, hogy melyik közvélemény kutató cég végzi a felmérést, mert
esetenként jelentős különbségek is lehetnek a különböző felmérések adatai között. Így a
két legutóbb nyilvánosságra hozott eredményei sem fedik pontosan egymást. Nem
részletezem külön a CURS és az Insomar adatait, inkább csak az eltérésekre hívnám fel a
figyelmet: Mindkettőnél a D.A. Szövetség vezet az esetleges választási preferenciákban,
az egyikben 42 százalékkal, míg a másikban 45 százalékkal. (Szerintem ez elég jelentős
eltérés.) Akkor már érthető, hogy a második helyezett PSD százalékai is különböznek, 28
illetve 32 százalék, a biztos szavazók közül. S ha a korábbi mérésekkel összehasonlítjuk,
akkor a kormánypárt népszerűsége csökkenőben, s az ellenzéké erősödőben…(Végső
soron, ha vannak is különbségek a két felmérés adatai között, azért az arányok és
tendenciák hasonlóak.)
Ami még tanulságos a felmérésekből, hogy az ugyancsak ellenzéki Nagy-
Románia Párt mindkettőben növekedik, s jelenleg 15, illetve 16 százalékon van. Ez is
figyelemre méltó eredmény. Az RMDSZ százalékai 5 és 4, tehát a parlamenti küszöb
környékén vagy valamivel az alatt. A többi kisebb párt nem éri el, sőt meg sem közelíti
az 5 százalékos küszöböt.
Természetesen ez csak egy pillanatnyi hangulatjelentés, de meggondolkoztató a
kormánykoalíció részéről, hogy ha nem a kormányzás gondjaival (s gond az lenne
jócskán…) vannak elfoglalva, hanem egymás közt civakodnak, (vagy saját párton belül
marakodnak), esetleg a miniszterelnök és névleg független államelnök egymásnak
üzenget a sajtó révén, akkor a népszerűségük csökkenni fog, s a két legnagyobb ellenzéki
párt lekörözi őket…
Az is elgondolkodtató, hogy a lakosság egyre kisebb részének van biztos döntése
egy esetleges választás esetén, s nagyon sokan vagy határozatlanok vagy nem mennének
el szavazni. Ez az arány már megközelíti az összes megkérdezett polgár felét,
pontosabban a 43 - százalékát a CURS felmérése szerint. S lehet ez a csendes nagy
többség nacionalista vagy demagóg kampánnyal szavazásra bírható, s akkor ők döntik el
majd az esetleges előrehozott választás eredményeit.
Nemcsak a pártokat,
Hanem az intézményeket is ragsorolta az Insomar felmérése, s ebben semmi újság
nincs a dobogós helyezettek között. Legnépszerűbb 85 százalékkal még ma is az egyház,
(bár egyre-másra vannak botrányok, amelyekben egyházi emberek érintettek, de ez nem
zavarja ezt a keresztény lelkületű nációt…). Továbbra is második a hadsereg, 73
százalékkal. (Elvégre rendnek kell itt lennie!) S ami az egyetlen jó, hogy a harmadik
helyre, a hadseregéhez hasonló százalékkal a sajtó került (63 %). Bár a sokat szidott sajtó
gyakran a manipuláció eszköze is lehet, de ugyanakkor a legtöbb botrány
megszellőztetője is, tehát mindenképpen jó, hogy a lakosság bízik benne…
Nem tartom egészségesnek, bár ez van, s ezt előrevetíti a hadsereg iránti
szimpátia is, hogy a további fegyveres testületek eléggé nagy népszerűségnek
örvendenek: csendőrség 55 %, hírszerzők (SRI) 46 %, rendőrség 39 % stb. (Úgy látszik a
lakosság is egyetért azzal, hogy ezeket az intézményeket, amelyek a mindenkori Hatalom
támogatói, s ezt a megfelelő költségvetési támogatással szokták megerősíteni.
Ugyanakkor ezek a fegyveres testületek, - beleértve a hadsereget is, nem feltétlenül a
demokrácia legfőbb szószólói. Mint ahogy az egyház sem. Inkább hierarchikusan
felépített intézmények-szervezetek, ahol nem feltétlenül személyes képességek, hanem a
felsőbbséggel szembeni hűség alapján lehet előrehaladni.
Nemzetiségi törvénytervezet kálváriája
Azon nem csodálkozunk, hogy az ellenzék (PSD+PRM) számára mennyei manna
a nemzetiségi törvénytervezet körüli herce-hurca és az ebben az ügyben fenntartott
folyamatos támadásukkal érhették el népszerűség gyarapodásukat. (Bár ugye, itt a
nacionalizmusra senki sem vevő, s egy "toleráns" többség "vendégszeretetét élvezzük" e
honban…) De a D.A. Szövetség lassan főerejévé felfejlődő demokraták álságos
magatartása azért csak zavaró lehet. Mert az ellenfél részéről jövő támadások mindig
várhatóak, de a szövetségesek hátból érkező támadásai esetében, joggal lehet
esküszegésről beszélni. Mert akárhogy is nézzük a kormánykoalíció által támogatott
tervezet mögül kihátrálni, esetleg azt "kiherélni" nem tekinthető túlzottan barátságos
gesztusnak.
S a PD elnöke Emil Boc, véleménye a kérdésben igen határozott volt, hogy pártja
nem szavazza meg a tervezetet ebben a formában. Mert az nem teljesíti az "európai
uniós" normákat. Pontosabban szerinte, s még az ellenzék szerint is, "túlteljesíti" az uniós
elvárásokat, pontosabban "többlet jogokat adna" a romániai magyarságnak.
Erre nem tudok egyebet mondani, hogy az ilyen demokrata, csak színleg
demokrata. S ha lekopik róla a demokrácia máza, akkor pontosan olyan trikoloros
nacionalista, mintha akár a Vadim kollegája lenne. Erről az jut eszembe, amikor még
kolozsvári polgármesterjelöltként Boc a tévé nyilvánossága előtt bibliával a kezében
esküdözött, hogy márpedig ő nem fog a magyarokkal "paktálni". S mégis "paktált", sőt
még a polgármesteri mandátumát is részben a kolozsvári magyaroknak köszönheti! (S
akkor ki a hálátlan???)
A demokraták szinte szó szerint ki is mondják, hogy jobb ha az RMDSZ
meghúzza magát, mert "ők hozták ezt a pártot kormányra". S ha kell akár el is
távolíthatják onnan…(Másképpen: húzd meg magad, ha kisebbségi vagy! Ezt még nem
mondták éppen így ki, de azért céloztak erre is.)
Csak egyet nem tudnak a demokrata urak, hogy a pártokat a választók juttatták
mandátumaikhoz, s a választók egy-egy pártot felkapnak, máskor meg ejtenek, s esetleg
még a demokraták is megérhetik, hogy parlamenten kívüli párttá válhatnak.
Metrósok igen, közigazgatási alkalmazottak nem
Két féle stratégiát választott a két szakszervezet: A metrósok sztrájkba léptek
korábban, amit a bíróság törvénytelennek nyilvánított. Most újból kezdik a
mozgolódásukat, főleg bérkövetelések miatt…
A közigazgatási alkalmazottak is sztrájkkal fenyegetőztek, volt is egy két órás
figyelmeztető sztrájkjuk, de szépen csendben megegyeztek a kormánnyal. Némi
fizetésemelés, némi ruhapénz, meg hűségpénz, napi 70 000 (régi lej) értékű ebéd (vagy
ebédjegy?), meg előléptetési kedvezmények nyomán elálltak a sztrájk gondolatától. Sőt
még azt is elérték, hogy a nemrégiben bevezetett hosszabbított munkaprogramot is
eltöröljék. Melyik a hatékonyabb út? A metrósoké vagy a közalkalmazottaké? Esetleg a
pedagógusoké??? Attól függ, hogy kire mekkora szükség van ott fenn...
Kórházi "tisztogatások"
 A közgazdász végzettségű egészségügyi miniszter megkezdte a "kórházi
nagytakarítást": Országosan tucatnál is több kórház- és klinikaigazgatót menesztett,
illetve egyes helyeken a teljes vezető tanácsot is felfüggesztett. Ő a rendelkezésre álló
pénzek alacsony hatékonyságú kezelését (magyarán pazarlását) és a kórházak által
felhalmozott adósságokat hozta fel indoklásul. Ebben is lehet valami, de kérdés, hogy egy
alulfinanszírozott egészségügyi rendszert hogyan lehet jól működtetni??
Ha ezek a menesztések nem politikai célzatúak, hanem a betegellátás
minőségének javítását célozzák, akkor legyen. Ha viszont a továbbiakban sem jut több
pénz az egészségügyre, akkor csak tüneti kezelés az egész.
A miniszter egyik rögeszméje, hogy a kórházakat nem orvosok, hanem
menedzserek irányítsanak, lehet gazdaságilag hatékonyabb, de szakmailag aligha.
Mondjuk a főkönyvelőt kinevezik igazgatónak, akkor az addig faragja a le a kiadásokat,
amíg az általa vezetett intézmény "belefér" a szűkös büdzsébe. Sőt ezt még tovább is
lehetne fejleszteni: a Könyvelő - Igazgatónak prémiumot ígérnek megtakarítás esetén, s
akkor az elrendeli, hogy mondjuk takarékossági okokból hasznosítsák újra az egyszer
használatos eszközöket. Jobb erre nem is gondolni…