Srí Guru-vandaná

Első fejezet

Srí Guru lótusz lába

Srí Guru imádata

Ő Isteni Kegyelme Gour Govinda Swami Maharája

Ez a könyv Őisteni Kegyelme Om Visnupáda Srí Srímad A.C. Bhaktivedanta Swami

Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító ácáryája Centenniális
Vyása-puja ünnepségéhez ajánlva

A Srí Guru-vandaná Sríla Gour Govinda Swami Srímad Bhágavatamból, Srí Caitanya
Caritámrtából adott leckéi és beszélgetései alapján készült el. Az idézetek a Bhagavad-gítából,
a Srímad Bhágavatamból és a Srí Caitanya Caritámrtából a Bhaktivedanta Book Trust
copyrightja alatt.

Minden jog biztosítva 1995 Gopál Publications

A könyv semmilyen része nem másolható semmilyen módon a Gopál Jíu Publications irásos
engedélye nélkül

Tartalom

BEVEZETÉS

ELSŐ FEJEZET
Srí Guru Lótusz lábai

MÁSODIK FEJEZET
Srí Guru, örök mesterem

HARMADIK FEJEZET
Egy tanítvány imái

NEGYEDIK FEJEZET
A suddha-bhakti dicsősége

BEVEZETÉS
 A Srí Guru elvet megérteni egyáltalán nem könnyű feladat. Meglehetősen mély és
bensőséges téma ez. Speciálisan megfontolás tárgyává kell tenni a Gaudiya Vaisnava
Guru-vargát, mely közvetlenül Sríla Svarúpa Dámodara Gosvámitól, Srí Caitanya
Maháprabhu utáni első mahájanától száll alá. A mi vonalunkban olyan ácáryák írtak a Srí
Guruhoz szóló gyönyörű imáikban a lelki tanítómester kiemelkedő helyzetéről, mint Sríla
Rúpa Gosvámi, Sríla Jíva Gosvámi, Visvanátha Cakravartí Thákura, Narottama dása Thákura
és Sríla Bhaktivinoda Thákura. Nagy jelentősége van annak, hogy minden reggel ezekkel az
imákkal kezdjük el a napot és így imádjuk a lelki tanítómestert.
Ebben a könyvben a szerző, Sríla Gour Govinda Swami maharája egy mély áttekintést
ad a Srí Guruhoz szóló legfontosabb imákhoz és egy tanítvány hozzáállásához. Ha valaki nem
egy tanítvány hozzáállásban áll a guru előtt, akkor soha nem tudja megérteni a lelki
tanítómesterről szóló mély és bensőséges igazságot. Sríla Prabhupáda példát állított elénk
ebben, valamint elmagyarázta ezt a hozzáállást Gurumaharájának, Sríla Bhaktisiddhanta
Sarasvatí Thákurának szóló felajánlásában 1976-ban guruja eltávozási napján. “Az nem úgy
van, hogy mivel én mint guru cselekszem, többé már nem vagyok tanuló. Caitanya
Maháprabhu utasításain át azt tanította nekünk, hogy mindig egy ostoba tanítványok
maradjunk saját Guru Maharájánk előtt. Ez a Védikus kultúra. Lehet, hogy egy nagyon
kiemelkedő személy vagyok, mégis egy ostoba tanuló maradok a gurum irányában. Ez a
megfelelő tulajdonság. Mindig készek kell lennünk, hogy a gurunk irányítás alatt legyünk. Ez
egy nagyon jó tulajdonság. Yasya prasádád bhagavat-prasádah. Ára ná koriha mane ásá.
Mindig nagyon engedelmes tanulónak kell maradnunk a gurunkkal szemben. Ez a megfelelő
lelki tulajdonság.”
Ha nagyon komolyan be a akarunk lépni a szeretet királyságába, akkor először meg
kell tisztítanunk magunkat. De bárki meg tudja-e ezt tenni saját erőfeszítése révén? Nem, ezt
nem tudja megtenni. Sríla Prabhupáda ugyanebben a felajánlásában kifejti, hogy mi a Védikus
rendszer ebben a tekintetben.
“Amikor Guru Maharájám utasítást adott nekem az avatásomkor azonnal ezt mondta,
‘Igen, fel fogom avatni ezt a fiút. Ő egy jó fiú. Nagyon türelmesen hallgat engem. Nem megy
el máshová.’ Tehát ez az én minősítésem. Nem tudtam megérteni azt a magas filozófiai
szintet, melyet akkoriban ő prédikált, gyakorlatilag nem tudtam követni, de mégis szerettem
hallgatni őt. Ez volt az én hobbim. Mindig kérdeztem, ‘Mikor fog Guru Mahárája beszélni?’
Szóval ezt ő nagyon komolyan vette.”
Ahogy az olvasó fokozatosan elolvassa ezt a könyvet, tapasztalni fogja, hogy a hallás
folyamata egy mély és lényeges módon kerül hangsúlyozásra.
A siddhánták, vagy következtetések a könyvben mind a megelőző Gauríya ácáryák
adományai, és ebből meg kell értenünk, hogy milyen kegyesek is ők. Száz és ezer szájjal kell
beszélnünk dicsőséges cselekedeteikről és kedvteléseikről. Ezáltal megkapjuk kegyüket és
Krisna nagyon elégedetté fog válni. Ezért imádkozunk, hogy bárcsak elfogadná Sríla
Prabhupáda ezt a munkát mint egy felajánlás megjelenésének centeniáléjának alkalmából. Ha
egy ilyen Vaisnavát dicsőítünk, akkor nagyon könnyen elnyerjük a felszabadulást. Azért is
imádkozunk, hogy minden bhakta találja e munkát áldásosnak saját életükben és a “Srí
Guru-vandaná” – Srí Guru imádatának megértésében.

1995. Február 13-án a kiadók.

Nityánanda Trayodasí napján a Srí Srí Krisna Balaráma Mandirban Bhubaneswarban
 Srí
Guru—vandaná
Srí Guru imádata

srí-guru carana-padma, kevala-bhakati-sadma

bando mui sávadhána mate
jáhára prasáde bhái, e bhava toriyá jái,
krsna-prápti hoy jáhá ha’te

guru-mukha-padma-vákya, cittete koriyá aikya,

ára ná koriho mane ásá
srí-guru-carane-rati, ei se uttama-gati,
je prasáde púre sarva ásá

cakhu-dán dilo jei, janme janme prabhu sei,

divya-jnána hrde prokásito
prema-bhakti jáhá hoite, avidyá vinása játe,
vede gáy jáhára carito

srí-guru-karuná-sindhu, adhama janára bandhu,

lokanátha lokera jívana
há há prabhu koro doyá, deho more pada-cháyá,
ebe jasa ghusuk tribhuvana

A lelki tanítómester lótusz lába az egyedüli út a tiszta odaadó szolgálat eléréséhez. Nagy
figyelemmel borulok le ezekhez a lótusz lábakhoz. A lelki tanítómester kegyéből jutunk át az
anyagi léten és érhetjük el Krisna kegyét.

Az egyedüli kivánságom, hogy lótusz szájából származó szavai által tudatom megtisztuljon.
Lótusz lábaihoz való ragaszkodás a legjobb eszköz a lelki fejlődéshez és általa az összes vágy
teljesül.

Ő nyitotta fel a sötétségtől vak szemeimet és ő töltötte meg szívemet transzcendentális

tudással, és az uram születésről születésre. Belőle árad az eksztatikus préma. Ő az, aki
elpusztítja a tudatlanságot. A Védikus írások megéneklik tulajdonságait.

Lelki tanítómesterünk a kegy óceánja, az elesettek barátja, valamint a bhakták ura és mestere.
Ó mester! Kérlek add lótusz lábaid árnyékát. Híred mindhárom világban elterjer. Menedéket
veszel lótuszlábaidnál.

nama om vishnu-padáya krisna-prestháya bhú-tale

srimate bhaktivedanta-swamin íti namine

namas te sarasvate deve gaura-váni-pracárine

nirvisésa-sunyavádi-pascatya-desa-tárine

Ismételten imáinkat ajánljuk a guru lótuszlábához, aki egy olyan képzett navigátor, aki
képes átvezetni minket az anyagi lét félelmetes óceánján. Anélkül, hogy valaki megkapja a
Guru és Gauranga indokalatlan kegyét soha nem lesz képes átkelni ezen a félelmetes óceánon
és eljutni a másik oldalra, túl az anyagi világon. Ez azt jelenti, hogy eljutni az Úr lakhelyére,
mely a mi örök otthonunk. Ezért imákat ajánlok ennek a gurunak a lótusz lábaihoz, aki
képzett navigátorként át tud vinni engem ezen a félelmetes óceánon és oda tud helyezni.
srí-guru carana-padma, kevala-bhakati-sadma
bando mui sávadhána mate
jáhára prasáde bhái, e bhava toriyá jái,
krsna-prápti hoy jáhá ha’te

Csak ennek a Srí Gurunak a kegyéből válhat képessé bárki is, hogy átkeljen az anyagi
létezés félelmetes óceánján és krsna-bhaktit fejlesszen ki, mint egy olyan eredményt, mely
által ő elérheti Krisnát. Ez a Srí Guru krpá-ja, vagy kegye. Srí Guru lótuszlábai egyedül a
tiszta bhakti lakhelye – bhakati-sadma. És a legfelsőbb figyelemmel ajánlom imáimat és
tiszteletteljes hódolataimat ott – sávadhána mate. Nagyon figyelmesen. Soha ne szabad
figyelmetlennek lennem, Tehát ezt meg kell értened, hogy mi is az a srí-guru-carana-padma.
A srí-guru szavak nagyon jelentősek. Mi is a “srí” jelentése? A “srí” azt jelenti, hogy sobhá,
sampada, srestha, azaz a “srí” szépséget, transzcendentális gazdagságot vagy vagyont,
valamint a legfelsőbbet jelenti. Mindezek a srí jelentései. Tehát mi akkor a srí-guru jelentése?
“Srí-guru” azt a gurut jelenti, aki felhatalmazott a srí-ben, azaz birtokolja a préma-bhaktit. Ő
a Srí Guru. Maga a “srí” szó csak egy olyan gurura vonatkoztatható, aki mindig
megnyilvánítja ezt. Mivel ő örökké megnyilvánult, ezért hívják Srí Gurunak. Nem lehet
kérdés a guru meg nem nyilvánulásának, vagy eltávozásának, és ezért használják a “srí” szót,
másképpen ezt nem alkalmazzák.
Ezen a világon az egyedüli gazdagság

Ezen a világon a Srí Guru az egyedüli szépség vagy vagyon, gazdagság. Semmi más
nincs. És Srí Guru örökké ott van. Nem kérdés, hogy eltávozna. Valamint a carana lábakat
jelent. Srí-guru-carana-padma – Srí Guru lábait a lótuszhoz hasonlítják. Ez szintén nagyon
jelentőségteljes. Miért hasonlítják lábait a lótuszhoz és nem valami máshoz? A lótusz virága
nagyon szépen mutat, gyönyörű, valamint igen édes mézet termel. A dongók különféle
virágokról gyűjtenek mézet, de leginkább a lótusz virágáról. Szóval valamiféle speciális dolog
van a lótusz virágából gyűjtött mézben. Van valami különbség a lótusz virágából és más
virágokról gyűjtött méz között. Ennek bizonyos méznek a megnevezése padma-madhu, és a
dongók azért mennek, hogy azt a mézet gyűjtsék be a lótuszvirágból. Tehát ez a
padma-madhu egy speciális fajtájú méz, és a sisyaa tanítvány, aki olyan, mint a dongó,
nagyon éhes és mohó erre a mézre, élvezni akarja. Azt gondolom ez nem túlságosan
bonyolult, hogy megértsétek.
A bhakti transzcendentális zamata

Habár a lótuszvirág a vízben él, a víz nem érinti meg őt. Tehát a víz nem érinti meg,
hanem a lótusz virága kiemelkedik abból. A víz egyik jellemvonása a rasa, az íz. Tehát a
lótusz a vízben él, ugyanúgy ahogy Srí Gurut egy lótuszhoz hasonlítjuk. De hol él igazán az a
lótusz? A bhakti-rasa transzcendentális óceánjában, a bhakti ízlelésében. Ilyenek Srí Guru
lótuszlábai. Lábai tehát aprákrták, nem materiálisak, hanem transzcendentálisak. Ezek a lábak
a transzcendentális bhakti-rasa – bhakati-sadma lakhelyei, és minden mádhurínak,
szépségnek is. Ez tehát igen élvezetes. A lótusz nagyon gyönyörű a szem számára és nagyon
vonzó a szívnek, ehhez hasonlóan Srí Guru szép és sugárzó lótusz lábai nagyon gyönyörűek a
tanítvány szemei számára, valamint igen vonzóak szívének. Tehát Srí Guru minden
tevékenysége, alakja, tulajdonságai és kedvtelései szintén nagyon gyönyörűek a sádhaka, a
bhakta szemei számára. A sádhaka, bhakta meditáló szemei által látja Srí Guru csodálatos
lótusz lábait, és ahogy ezekben gyönyörködik, ezáltal szenvedő szívében egy csillapító hatást
érez. Szíve a három tápa, az ádhyátmiká, az ádidaiviká és az ádibhautiká által sújtott, így
amikor a tanítvány meditál Srí Guru gyönyörű lótusz lábain, egy nyugtató érzést tapasztal és
zaklatottsága lecsökken. Ugyanekkor megérzi Srí Guru lótuszlábaiból kiáradó kellemes
illatot, mint azt az illatot, mely a lótuszból terjed ki.
A hűtő érzés hatása

Amikor a dongók mindenfelé vándorolnak, különféle virágokhoz mennek el, például a

ketaki virágokhoz. Indiában találhatunk ilyen virágot, de nyugaton nem létezik. Tehát azon a
fán, melyen a ketaki irág terem, sokezer olyan tüske van, mint a rózsán. A ketaki virágnak is
nagyon kellemes illata van, és a dongók, akik vonzódni kezdenek a ketaki virág illatához
odamennek. De mivel a fán nagyon sok tüske van, szárnyaik megsérülnek és olyan sok
fájdalmat, valamint zaklatottságot tapasztalnak. Nagy szenvedés van ott. Így a dongó azt
gondolja: “Most hová menjek? Akkor hová? Hol találok menedéket, hol nincs ez a fájdalom
és aggodalom? Hol találhatok békét?” Miután mindenfelé repdes, brahmánda brahmite kona
bhágyaván jíva, végül eljut a lótusz virághoz, Srí Guru lótuszlábaihoz, és ott érzi annak hűtő,
nyugtató hatását, mely ugyanolyan, mint a lótuszvirágé. Így aztán menedéket talál a lótusz
virág ölében, a virágon belül. A lótusz ilyen menedéket és hűtő hatást tud nyújtani, és engedi,
hogy a dongó megigya kellemes és édes mézét. Ahogy a dongó issza a lótusz virágából a
mézet, ezáltal megfelelő táplálékra lel. Hasonlóan ehhez a jíva, aki az anyagi világban
számtalan brahmánandán, univerzumon és végtelen számú fajon keresztül csak vándorol és
vándorol, csak több és több szenvedést, nyomoruságot és kínzást kap. Nem talál sem
boldogságot, sem gyönyört. Nincs az anyagi világon, mely olyan, mint az égő erdőtűz –
samsára-dávánala, sehol hűtő hatás. Senki sem kezdte el ezt az erdőtüzet, hanem az egész
erdő automatikusan lángokban áll két bambusz összedörzsölődése által. Azok az állatok,
amelyek az erdőben élnek szintén hamuvá égnek. Érzik a tűz hatását, mely nagyon fájdalmas.
Ugyanígy a feltételekhez kötött lelkek érzik a három tápa, az ádyátmiká, az ádibhautiká és az
ádidaiviká hatására keletkező égető érzést ezen az anyagi világon. Így miután számtalan
univerzumon keresztül vándorol, és végtelen számú fajban él, végre a szerencsés lélek, a
bhágyavána jíva elérkezik Srí Guru lótusz lábaihoz és annak hűsítő árnyékában menedéket
talál. Ugyanúgy, ahogy a dongó ihatja a lótusz virágából a mézet, a guru-páda-padma, Srí
Guru lótusz lábai megendedik ennek a jívának, akit a dongóhoz hasonlíthatunk, hogy megigya
a kellemes mézet, és így valódi táplálékra lelhessen és megkaphassa a premánandát, a szerető
boldogságot is.
Padma-madhu

Tehát ez a padma-madhu, az a méz, melyet a lótusz virágából gyűjtöttek, nagyon

speciális fajtájú méz, sőt nagyon jól alkalmazható a szem orvosságaként is. Ha valakinek a
tisztátalanságok miatt szembetegsége van a kavirája (Ayurvédikus orvos) valamilyen
padma-madhu kenőcsöt fog javasolni számára, amivel bekenheti a szemét. Tisztátalanságok
vannak a szemében, és ezért nem lát jól, valamint fájdalmat is érez, így padma-madhut ken a
szemére, ami kitisztít minden szennyet. Ezután képes nagyon jól és tisztán látni. Ennek a
padma-madhunak tehát van egy speciális tulajdonsága, melyet az Ayurvédikus sástra meg is
említ. Ugyanígy a guru-páda-padma-madhu, Srí Guru lótuszlábáról származó méz olyan édes
és nektári, hogy ha egy szerencsés sisya, tanítvány megkapja és élvezni tudja, szemei
megtisztulnak az anyagi felfogástól. Minden materializmus, minden szennyes dolog a
szemében ki lesz tisztítva. Néha a szem a tudatlanság sűrű sötétségével van befedve. Ilyen a
materialista szem.
A tudás szeme

om aknána-timirandasya
jánánjana-salákaya
caksur unmilitam yena
tasmai srí-gurave namaha

Ajánljuk fel ezt az imát. “A sűrű sötétségben születtem meg, vakságban, valódi látás nélkül,
de Srí Guru indokolatlan kegyéből felnyitotta szemeimet a tudás fákjalángjával.” Ez a
padma-madhu. Ahogy a kavirája egy a szennyeződések miatt szembeteg embernek – amitől
nem is lát rendesen és fájdalmat is érez – azt javasolja, hogy egy kevés padma-madhut kenjen
szemeibe, aminek hatására azután a drsti-sakti, a megfelelő látás képessége ki fog fejlődni.
Miután a tisztátalanságokat kitisztították, megfelelő látásra tesz szert és képes lesz még a
nagyon finom dolgokat is megfigyelni, melyeket máskülönben soha nem lett volna képes
meglátni. Ugyanígy amikor valaki Srí Guru lótusz lábainál keres menedéket és megkapja a
guru kegyét, a guru megengedi a meghódolt léleknek (vagy sisyának), hogy megízlelje a
lótusz lábától származó édes mézet. Ez az orvosság és ezáltal materiális szemei megtisztulnak
minden anyagi szennyeződéstől. Ezt jelenti, hogy transzcendentális látást fejleszt ki. Lehet,
hogy a tudatlanság sűrű sötétségétől vak volt – ajnána-andhakara – de mindez most el fog
tűnni. Ahogy a sötétség felszívódik, megkapja a tudás szemeit –divya-jnána-caksu. Srí Guru
átadja a tattva-jnánát, és kegyéből a tanítvány kifejleszti a megfelelő transzcendentális
látásmódot. Ezzel a felfogással képes lesz a Legfelsőbb Úr Syámasundara gyönyörű formáját
látni. Ahogy a tudatlanság sötétsége eltávozik, helyette a megvilágosodás lesz ott – nagyon
ragyogó sugárzás. A tanítvány most olyan szemeket kapott, melyekkel látni képes
Syámasundara gyönyörű formáját. Ez a méz, vagy madhu származik Srí Guru lótusz lábairól,
és ennyire gyönyörűen működik. Ezért mondják, hogy srí-guru-carana-padma. Nagyon
jelentőségteljes, hogy miért hasonlítják a lótuszhoz Srí Guru lótusz lábait. Miért is teszik meg
ezt az összehasonlítást és hogyan kerül ez kifejtésre?
Speciális és csodálatos tulajdonságok

Van itt egy másik pont. Igen, az igaz, hogy a padma-madhunak, a lótuszból származó
speciális méznek van valamilyen orvosi tulajdonsága, melyet az Ayurvéda sástrában
megemlítenek. Ha ezt a padma-madhut a beteg szemre kened, minden tisztátalanságot el fog
tisztítani onnan és megfelelő látásod fog fejlődni. Ezáltal képe leszel még nagyon finom
dolgokat is megfigyelni. Tehát ez a padma-madhu meggyógyítja a szem betegségét és onnan
minden tisztátalanságot kitisztít, de nem tudja kitisztítani a szív tisztátalanságait. Viszont Srí
Guru lótusz lábairól származó méz – a guru-páda-padma-madhu – egy olyan különleges és
csodálatos tulajdonsággal rendelkezik, hogy mind a szemet, mind a szívet meggyógyítja. Ez a
srí-guru-carana-padma-madhu. Megtisztítja és áthatja a szívet, mely ezáltal megfelelő hellyé
válik Góvinda, Krisna számára, hogy oda költözzön.
tomára hrdoye sadá govinda-visrám
govinda kohena – mora vaisnava parán
Narottama dása Thakura így énekel: “Óh Vaisnava Thákura, Góvinda, Krisna Vrndávanához
hasonlí szívedben lakozik, mely az Ő örök lakhelye. Gyönyörteli és békés hangulatban lakik
Ő ott. Soha nem hagyja el szívedet. ” Tehát a guru meghódolt tanítványa szívét alkalmassá
teszi, hogy Krisna ott lakjon. Tanítványának menedéket adva lótusz lábainál és megengedve
neki, hogy igya azt a speciális fajta mézet, melynek ilyen csodálatos tulajdonsága van,
megtisztítja a meghódolt tanítvány szívét.
Reménytelenül vándorolva

Van még egy dolog itt. A feltételekhez kötött lélek, aki olyan, mint egy beteg személy,
mindenféle anyag betegségtől szenved – bhava-rogí. Betegsége igen előrehaladott és már oly
sok orvosságot kipróbált; allopathikus, homeopathikus vagy Ayurvédikus orvosságokat, de
betegsége mégsem javult. Gyógyíthatatlan, és most krónikussá vált állapota. Elvesztette
életkedvét – jívana-sakti – és semmiféle ételt nem tud megemészteni. Oly sok orvosságot
kipróbált, melyek mellékhatásai szintén kellemetlenek voltak. Napjainkban oly sok erős
drogot használnak, de mi a hatása? Krónikus betegségeket okoznak, gyógyíthatatlan bajokat.
Az emberek elveszti életerejüket és még enni sem tudnak semmit sem, mert az emésztésük
tüze nagyon gyenge. Hogyan élhetnek túl ilyesmit az emberek? Haldokolnak. Ebben a
helyzetben semmit sem tud megemészteni. Akkor most mi a teenő? Ekkor a kavirája azt
mondja neki: “Rendben van, csak egyetlen dolgot szabad megenned, ez pedig a méz, a
madhu. Méghozzá speciális fajtájú méz, a padma–madhu, a lótusz virágából származó.” A
betegnek a padma-madhutadja és így az visszanyeri vitalitását. Habár semmiféle ételt nem tud
megenni, ezt a mézet mégis lehet alkalmazni. Ez aztán életet ad neki. Semmiféle más ételt
nem lehet adni neki, de javasolt, hogy ezt a padma-madhut alkalmazzák. Így visszanyeri
vitalitását. Szóval egy ilyen személy, egy jíva megszámlálhatatlan univerzumban vándorlova
és számtalan fajt felvéve teljesen reménytelenné vált. Csak szenvedés éri, olyan sok anyagi
betegség - bhava-roga. Egy ilyen személy krónikus betegségben, gyógyíthatatlan betegségben
szenved és végül teljesen elkeseredve, ha szerencsés eljön Srí Guru lótusz lábaihoz. Ekkor a
guru, aki olyan, mint egy orvos – sádhu-vaidya – tudja mi a tökéletes és megbízható orvosság
az anyagi betegség – bhava-roga – gyógyszere. A lélek sokezer élet óta szenved ebban az
anyagi világban. Mostanra reménytelenné vált. Semmilyen orvosság nem hat rá. Egyedül Srí
Guru lótusz lábáról származó méz, a guru-páda-padma-madhu segíthet. Így a guru
megengedi a tanítványnak, hogy menedéket vegyen nála, ahogy a lótusz megengedi a
dongónak, akinek szárnyait a ketaki virág tüskéi megsértettek, hogy menedéket leljen a virág
belsejében. Ugyanígy a Guru megengedi a reménytelenül vándorló léleknek, hogy menedéket
vegyen nála és hogy megigya a mézet, ami által a szenvedő feltételekhez kötött lélek
visszanyeri vitalitását. Táplálékot és életet nyer ott. Ez az oka, hogy azt mondjuk:
srí-guru-carana-padma. Srí guru lábai semmi máshoz, mint a lótuszhoz vannak hasonlítva.
Ennek nagy jelentősége van.
Transzcendentális természete

sáskád-dharitvena samasta-sastrair
uktas tathá bhávyata eva sadbhih
kintu prabhur yah priya eva tasya
vande guroh srí-caranáravindam
(Srí Srí Gurv-astaka 7)
Srí Guru sáksád-dharitvena. Ő olyan jó, mint Úr Hari. Nem ehhez az anyagi világhoz
tartozik, hanem a lelki világhoz, mely Krisna lakhelye. De indokolatlan kegyéből lejön ide.
Két dolog van itt megemlítve: akár saját akaratából jön felszabadítani az elesett lelkeket –
szíve vérzik látva szenvedéseiket -, vagy az Úr irányítása által jön, ha Ő küldi. Tehát akár
önkéntesen, akár az Úr akaratából jön, ez a guru-páda-padma leszáll, hogy kegyét sugározza
a szenvedő feltételekhez kötött lelkekre. Az időtlen idők óta a materialista lét halálos
óceánjában fuldokló jívákra kegyét sugározni jön ez a guru-páda-padma ide és marad az
anyagi világban. Valaki azt kérdezheti, hogy mivel ez az anyagi világ illúzórikus – máyika
jagat – a természet három kötőereje, a attva, raja és tama hatása által, tehát ha a guru lejön és
itt marad ebben az anyagi világban, vajon nem lesz az hatással rá? És hogyan maradhat
transzcendentális természete, vagy helyzete érintetlen az anyagi lét eme félelmetes
óceánjában? Hogyan cselekszik ő itt? Nagyon könnyű megérteni mindezt a lótusz virág
példája által. A lótusz virága a víz fölé nő és ott él, de nincs a víz által érintve. Érintetlenül
van ott. Hasonlóan ehhez,habár Srí Guru erre az anyagi világra jön, érintetlen marad. Soha
nincs rá hatással az anyagi természet három kötőereje. Ezért hasonlítják Srí Gurut a lótuszhoz.
És a dongó, aki a vízben álló lótuszhoz jön, menedéket kap a virág belsejében, ezért a dongót
sem érintheti meg a víz. A lótusz virágának örvénél talált menedéket. Hasonlóan ehhez a
tanítvány, egy szerencsés lélek, aki Srí Guru lótuszlábainál talált menedéket – mindezt már
előzőleg kifejtettük, ki is ő – soha nem kell, hogy féljen ettől az anyagi világtól. Soha nem
lesz hatással rá az anyagi természet, mert Srí Guru lótuszlábainál vett menedéket éppen úgy,
ahogy a lótusz menedéket ad a dongónak és megvédi őt, hogy ne érintse meg a víz. Ez Srí
guru lótusz lábának hatása.
Intenzív vágy

Ismét van itt még egy pont. Amikor a nap felkel, a lótusz kinyílik és amikor a nap
lemegy, a lótusz szirmai becsukódnak. Hasonlóan ehhez, amikor a guru-páda-padma lát
valami bhaktit valamelyik élőlény szívében – egy intenzív vágyat, hogy visszajusson az
Istenséghez, vissza Krisnához, és elérje Őt – akkor az a guru-páda-padma, ahogy a lótusz
látja a napot felkelni, virágozni fog. Szirmai kinyílnak. Ugyanígy guru-páda-padma szirmai
ki fognak nyílni, ha látja a szenvedő lélek intenzív vágyát és szívének könyörgését. Ez a
könyörgés a bhaktiért olyan, mint a felkelő nap.
De amikor a nap lenyugszik, a lótusz szirmai becsukódnak. Tehát amikor a tanítvány, akinek
intenzív és égető vágya fejlődött ki a guruhoz jön, ő menedéket ad számára, viszont sokszor
azt látjuk, hogy egy tanítvány elveszíti bhakti-bruttiját, azaz odaadó tevékenységét. Mivel
valamilyen sértést követ el, mint például a náma–aparádha, vagy a vaisnava-aparádha,
elveszíti bhakti-bruttiját. Bhaktija összeaszódik és nem teljesíti be guruja utasításait, vagy
nem hallja guruja üzeneteit. Nem a guru utasításai szerint cselekszik, hanem inkább elhagyja,
vagy ellene megy gurujának. Ez azt jelenti, hogy a nap immár lemegy és most a lótusz
szirmai bezáródnak. Hasonlóan ehhez a guru eltűnik ennek a tanítványnak a látásköréből.
A Guru mindig megnyilvánul

Természetesen annak a számára, aki fejlődést ér el és ennek transzcendentális ízlelését

kifejleszti ez nem érvényes, csak azokra a kezdőkre, akik még nem sok fejlődést értek el és
akik semmiféle ízt nem éreznek az ilyen élményből. Ha egy ilyen bhakta valamilyen
aparádhát követ el és sértőkkel, illetve materialistákkal társul- nem valódi sadhu-sanghát
követ – az ő napja soha nem fog felemelkedni. Nem követi gurujautasítását és megsérti
azokat. Saját hóbortjai szerint cselekszik és ezért a guru-páda-padma számára el fog tünni. A
fejlett bhaktákra, akik e transzcendentális élmény iránt ízt fejlesztettek ki mindez nem
vonatkozik. Ő nem tudnak eltérni, mivel ez az íz életükké és lelkükké vált. Szóval az ilyen
tanítvány számára a guru-páda-padmasoha nem tűnik el. Ők nem tudnának nélküle élni.
Mindig a guruval vannak és a guru mindig velük van. Minden helyzetben a uru-páda-padma
szeretetteljes szolgálatában foglalják le magukat. Az ilyen bhakta nisthápara, aki legalább
elérte a nisthá minimum szintjét. Az ő számára a guru mindig megnyilvánul és a guru soha
nem hagyja el őt. A guru soha nem fog látása elől eltűnni. De ha valaki nem érte el a nisthá
szintet, számára aggodalmat kelt, hogy ha valamilyen aparádhát, követ el, vagy megszegi a
guru utasításait, akkor lehet, hogy a guru eltűnik szeme elől. Ez azt jelenti, hogy a nap
lenyugszik és a lótusz szirmai becsukódnak. A guru lehet, hogy jelen van, vagy lehet, hogy
elhagyta ezt a bolygót – fizikailag nincs már jelent – mégis egy igen fejlett bhakta számára,
aki már ízt fejlesztett ki, ami azt jelenti, hogy legalább a nisthá minimális szintjére eljutott,
vagy e fölött jár, mint a ruci, ásakti vagy a bháva, a guru eltávozása nem kérdés, ő a guruval
együtt van. A gru soha nem tűnik el számára. Mindig tapasztalja guruja jelenlétét és meg is
valósítja ezt. De ehhez legalább a nisthá minimum szintjét el kell érni, különben az
aggodalom ott van, hogy esetleg a guru-páda-padma eltűnik látása elől.

Szükséges a sírás

Szóval ez a guru-krpá, a guru indokolatlan kegye, és a sisya, vagy a sadaka mindig e

kegyért kell, hogy sírjon. H nem sír érte, akkor nem kaphatja meg. Senki sem kaphatja meg a
kegyet e sírás nélkül. Ez ugyanúgy van, mint amikor a gyerek sír, az anyja rohan hozzá. A
gyereket semmi sem nyugtatja meg, kizárólag anyja jelenléte. Hiába kap a gyerek játékot,
vagy babát, hogy azzal foglalja le magát, hogy közben szülei elvégezessék a ház körüli
munkákat, a gyerek eldobja ezeket a játékokat és csak sír, sír. Szóval hacsak nem sírsz,
hogyan kapnád meg ezt a kegyet? Szükséges ez a sírás: karuná ná hoile, kándiyá kándiyá,
prána ná rákhibo ára. Ezért énekeljük ezt az éneket. Muszáj sírni és sírni a kegyért. Ha nem
sírsz, hogyan kapnád meg azt? Tehát szükséges ez a sírás. Azok, akik a múltban sírtak érte,
megkapták a kegyet.
gurudev!
krpá-bindu diyá, koro´ ei dáse
....
(Saranágati, Bhaktivinoda Thákura)
“Gurudeva! Kegyed...”
Ez tehát a mi imánk. Ez a siránkozás, vagy sírás szükséges. Ahogy e sírás nélkül az anya
nem rohan a gyerekéhez és így ő nem szophat melléből, ugyanúgy hacsak nem sírsz érte,
hogyan kaphatod meg Srí Guru darsanját? Szóval muszáj sírni. És amikor a gyerek sír, az
anyja rohan hozzá. Azaz amikor a tanítvány sír, a guru is rohan hozzá. Lehet, hogy a világ
valamelyik másik részén tartózkodik, de Srí Guru káruna maya, nagyon könyörületes,
indokolatlan a kegye és ezért darsant ad tanítványának. Lehet, hogy megnyilvánul, lehet,
hogy nem. Jöhet a tanítvány álmában is, hogy darsant adjon. Ez a guru-tattva, ami viszont
nitya-tattva, azaz örök transzcendentális tattva. Ez a guru-tattva örökké prakata, soha nem
aprakata. Nem kérdés, hogy a guru-tattva nem megnyilvánult állapotban van-e, ez örökké
megnyilvánult. Mindez felfoghatatlan – a srí-guru-carana. Nem lehet megérteni anyagi
tudással, intelligenciával, vagy valamilyen érdemek alapján.
Örök társulás

Srí Guru egy nitya-parikára, Srí Srí Rádhá és Krisna örök társa. Ez a guru-tattva –
akhila rasámrta-múrti. Mind Gaura, mind Krisna társa. Valamint a guru-tattva legvégső
határa a Nityánanda-tattva. Nityánanda Prabhu örökké Gaurával van. Ő Gaura parikára –
Gaura örök társa. Ugyanígy Srí Guru mind Gaura, mind Krisna örök társa, mert Gaura és
Krisna a tattvában egyek. Nincs különbség a Gaura-tattva és a Krisna-tattva között. Ezért
mondjuk, hogy sáksád-dharitvéna, Srí Guru ugyanolyan jó, mint Úr Hari. Ez az ásraya-tattva
jelentése. Úr Hari az egyedüli visaya-tattva, míg a guru ásraya-tattva. A gurut
sevaka-bhagavánnak, vagy az Istenség Személyisége, Krisna a szolgájának hívják, Úr Hari a
sevaya-bhagaván, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit imádat illet meg. Mindkettejüket
Bhagavánnak hívják. Ez a visaya és az ásraya, máskülönben mint tattva ez a kettő ugyanaz.
 guru krsna-rúpa hana sástrena pramáne
guru-rúpe krsna krpá karena bhakta-gane
(Caitanya-caritámrta, Ádi 1.45)

“Minden ismert írás véleményét megfontolva, a lelki tanítómester nem különbözik Krisnától.
Úr Krisna a lelki tanítómester alakjában adja kegyét bhaktáinak.” Krinsa a kegyét a guru
alakján keresztül adja tehát át. Ez az, amit meg kell értenünk. Nem érthetjük meg, illetve
közelíthetjük meg Krisnát, vagy mehetünk vissza az Istenséghez másként. Krisna a guru
alakjában jelenik meg előttünk, és mint guru segít nekünk és mint a barátunk cselekszik.
Indokolatlan kegyét szórva a gurunkeresztül, Krisna felszabadít minket az anyagi világ
időtlen idők óta tartó végtelen szenvedései alól. Ezenkívül Krisna, mint Paramátmá ott van a
szívben, amikoris caitya-gurunak nevezik. Így belülről is Krisna adja az intelligenciát, hogy
megfelelő módon cselekedjünk és ne kövessünk el hibát, vagy tévedést. Ez Srí Guru
lótuszlábainak a dicsősége. Mindez páratlan és leírhatatlan.
Krsna-krpá-srí-múrti

Mind a siksa-guru, mind a diksa-guru Krisna képviselője, és kripáyja, vagy kegye

korlátlan. Nincs különbség a siksa-guru és a diksa-guru között.
yadyapi ámára guru – caitanyere dása
tathápi jániye ámi tanhára prakása
(Caitanya-caritámrta, Ádi 1.44)
“Habár tudom, hogy a lelki tanítómesterem Srí Caitanya szolgája, ugyanakkor őt mint az Úr
részleges megnyilvánulásaként is ismerem.” Ez a tattva és ezért mondjuk, hogy Srí Gurudéva
krsna-krpá-srí-múrti. Ő a krsna-krpá, azaz Krisna kegyének a megtestesülése. Ha Krisna
kegye testet ölt és megjelenik előttünk, az Srí Guru. Ezért van, hogy Srí Gurut mint
krsna-krpá-srí-múrtit ismerjük.
Guru-bhakti

Tehát ha valaki kifejleszti a guru-bhaktit, akkor ő megkapja Krisnát.

yasya deve pará bhaktir
yathá deve tathá gurau
tasyaite kathitá hy artháh
prakásante mahátmanah

A Svetásvara Upanisad (6.23) tehát ezt mondja: “Csak azon nagy lelkek számára nyilvánul
meg automatikusan a Védikus tudomány minden fontos része, akiknek teljes hite van mind az
Úrban, mind a lelki tanítómesterben.” Ha valaki ugyanolyan bhaktit fejleszt ki a guru iránt,
mint amilyet Krisna iránt, mivel tudja, hogy nincs különbség a guru-bhakti és a krsna-bhakti
között, az egy nagyon szerencsés lélek, és számára minden transzcendentális tudás feltárul,
vagy megnyilvánul. Másképp soha nem fog megnyilvánulni. Srí Guru krsna-priya-jana,
nagyon kedves társa Krisnának, továbbá ő rádhá-priya-sakhi is, nagyon kedves leány társa
Srímatí Rádháráninak is, mint például Rúpa Manjári, aki Rúpa Gosvámi. Az eredeti
guru-tattva, a múla-guru-tattva Nityánanda-tattva, aki Srí Nityánanda Prabhu. Tehát
fokozatosan alászállva Srí Guru, vagy Nityánanda-tattva eljön hozzánk. Nitáicand
egyidejűleg a diksá-guru és a siksá-guru, valamint a caitya-guru is az Ő megnyilvánulása. Ez
a guru-tattva. Csupán cselekedeteikben különböznek, vagy más szóval kedvteléseikben (lílá).
Ezért mondjuk, hogy srí-guru-carana-padma, és nagyon nagy jelentősége van annak, hogy
Srí Guru lótusz lábát a lótuszhoz hasonlítjuk.
 Test, elme és szavak

Bando mui sávadhána mate. A legnagyob figyelemmel kell imákat felajánlani

(vandaná) és imádatot végezni – sávadhána mate. Három fajta vandaná létezik: kayika,
vacika és manasika. Ez azt jelenti, hogy a testen, az elmén és a szavakon keresztül.
Testünkkel teljesen kinyúlva a földön borulunk le és dandavat pranámokat ajánlunk fel
Gurudévának. Szavainkon keresztül imákat ajánlunk fel és dicsőítjük a gurut –guna-gana Ez
tehát a vacika vandaná. Az elménken keresztül pedig mindig a guru lótuszlábára gondolunk.
Mindig Srí Guru gyönyörű és transzcendentálisan örömteli lótuszlábain meditálunk.
Ez tehát a háromféle vandaná: kaya, mana, vákya – a testen keresztüli, az elmén és a
szavakon keresztül kell Srí Guru lótuszlábaihoz imákat, tiszteletteljes hódolatot ajánlani és
imádatot bemutatni. Ha valakinek van pénze, vagy valamennyi anyagi lehetősége, akkor ezen
keresztül kell szolgálatot felajánlania. Ez a kayika, a testen át végzett szolgálat. Ha valakinek
követői vannak, akkor velük együtt – ami azt jelenti, hogy egy háztartó embernek van
felesége, fiai és lányai, barátai és szolgái, vagy bárki – mindezeknek a személyekkel együtt
minden oda kell adni és szerető szolgálatot kell végezni a guru lótuszlábának. Ez is kayika.
Minden lehetőséggel együtt kell szolgálni, ezért mondjuk, hogy bando mui sávadhána mate –
a legodaadóbb figyelemmel kell a vandanát végezni.
A szavakkal imákat és dicsőítést kell felajánlani a gurunak, valamint hallani is kell a gurutól –
sravana- ami a guru-kathá. Amit csak hallott a gurutól, mindazt másoknak tovább kell adni.
Ezen a módon szavai által más személyeket is lefoglal annak hallásában, amit ő hallott. Ez a
vacika. aztán itt van a pariprasna is. Ha valakinek vannak kétségei, akkor alázatosan
kérdéseket kell feltennie és tisztáznia kell azokat. Ez mind sevá. Az elmébe pedig – manasika
– a guru szavai iránt szilárd és megingathatatlan hitet kell elhelyezni. Meg kell azt érteni,
hogy “A guru sokféle formában megnyilvánulva mutatkozik meg előttem, hogy segítsen és
hogy kegyét sugározza rám.” Így kell valakinek szolgálnia guruját elméjén keresztül. Ez a
kayika, vacika és manasika jelentése.
“Minden a világon Gurudéva megnyilvánulása, tehát a guru-krpá az én egyedüli vagyonom,
semmi más.” Ezért mondjuk, hogy bando mui sávadhána mate: “A guru-vandanát a
legmagasabb figyelemmel végzem.” Mindig figyelmesnek kell lenni, soha nem
figyelmetlennek.
Krisna trükkje

“Srí Guru azt mondja, hogy én Krisna örök szolgája vagyok, tehát Krisna
szolgálatában kell, hogy lefoglalva legyek. De hol van Krisna és hol vagyok én? Hogyan
tudom én Őt szolgálni? Vajon Krisna itt van az anyagi világban? Nem, Krisna a lelki világban
van, Vaikunthán, ami az Ő lakhelye. Krisna az egyedüli élvező.” Gurudéva tehát ezt mondja.
“Bármit is találsz ezen a világon, az mint Krisna élvezete érdekében van, nem a te
élvezetedért.” Gurudéva tanít minket. Krisna világa Vaikuntha, ahol bőségesen áll
rendelkezésére mindenféle élvezet. Mivel mi szabadokká akarunk válni máyá fogságából,
Bhagaván, a Legfelsőbb Úr Krisna szintén ki akar szabadítani minket máyá fogságából, azaz
máyá lakhelyéről és le akar foglalni minket az Ő szolgálatában. Krisna az egyedüli élvező és
az Ő vágya az élvezetre korlátlan, így aztán arra vágyik hogy mindenkit a saját társaságába
helyezzen, saját fogságába. Mi parányi jívák lévén nincs egyáltalán kapacitásunk, hogy bármit
is élvezzünk, mivel nem vagyunk élvezők. Miféle kapacitásunk van nekünk? Csupán
kifejlesztettük ezt a purusa abhumánát azt gondolva, hogy “Most aztán csak élvezni fogok.”
Ez csupán a mi félreértésünk, mivel a jívának nincs kapacitása élvezni, viszont Krisnának
korlátlan képessége van erre végtelen sok féle módon, mi a jívák pedig az élvezettek vagyunk,
upabhogya.
Tehát Krisna ott él saját lakhelyén Vaikuntha Rájyán, a lelki világban, és mi pedig itt az
anyagi világban, mely a sakuntha-jagat. Akkor hát hogyan tudjuk szolgálni Őt? Krisna egy
trükköt eszelt ki számunkra és ez a trükk Srí Gurudéva. Krisna elküldte Srí Gurudévát az
anyagi világra, hogy terjessze ki Krisna samsaráját, (házatáját) erre a világra is. Krisna az, aki
arra vágyik, hogy samsarája megnyilvánuljon ezen a világon. Sőt mivel minden sádhu, és
mahájana guru, ezért Krisna őket is elküldte, hogy megnyilvánítsák Krisna samsaráját. Tehát
ezen az anyagi világon Gurudéva kinyitotta Krisna samsaráját. Nem azt mondta a Legfelsőbb
Úr, hogy “Menj és csináld meg a saját samsarádat.” Ehelyett azt mondta, hogy “Menj oda és
csináld meg az Én samsarámat.” Tehát Krisna vágyából Gurudéva idejött és kinyitotta Krisna
samsaráját. Krisna az ő örök mestere, nitya swámi. Életét teljesen Neki szentelte. Teljesen
meghódolva, kaya, mana, vákya – testtel, elmével és szavakkal lelkében mindent teljesen
Krisnának dedikálva. Ez Gurudéva. Azok, akik hozzá mennek és az ő lótuszlábainál vesznek
menedéket, az ilyen Srí Gurunál, őket magához veszi és bejuttatja őket Krisna samsarájába.
Gurudéva azt mondja: “Én Krisna samsaráját csinálom, mindent Krisna élvezetéhez adok
oda. Kérlek gyere te is és lépj be Krisna samsarájába, így szabaddá fogsz válni máyá
fogságából. Szabaddá fogsz válni minden anyagi szenvedéstől.”
Srí Guru megközelítése

Lehet, hogy Gurudéva egy csendes helyen tartózkodik és bhajannában merül el.,
valahol a Rádhá-kunda vagy a Syáma-kunda partján, ahol egy kis kunyhót emelt magának. De
vajon miért is jött ő ide hozzánk? Speciálisan a nyugati világba, ahol máyá nagyon erős, és
sok durva materialista él. Azért, mert szíve vérzik látva a jívák szenvedését. Feladta minden
más dolgát, hogy nekünk a hari-bhajanát, Krisna szolgálatának lehetőségét átadhassa. Tanít
minket és Krisna szolgálatának lehetőségét adja. Mi elfelejtettük Krisnát, tehát csakhogy
visszanyerjük emlékezetünket ő idejött. Kinyitotta Krisna samsaráját, ami azt jelenti, hogy
kinyitott egy gyárat, amiben munkásokká válhatunk. Ezáltal beléphetünk Krisna samsarájába.
Néhányan azt mondhatják, hogy: “Hát én végzem a hari-námot, a Hare Krisna éneklését;
Hare Krsina Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma
Hare Hare.” Igen, lehet, hogy énekled, hogy végzed a hari-bhajant, de ameddig be nem lépsz
Krisna samsarájába (otthonába), mi értéke van ennek? Hacsak nem lépsz be Krisna
samsarájába, nincs értéke az éneklésednek. És ahhoz, hogy belépj Krisna samsarájába meg
kell közelítened egy Srí Gurut, vagyis egy hiteles gurut. Akkor Gurudéva hívni fog téged,
“Gyere gyere, lépj be Krisna samsarájába, amit itt kinyitottam.” Tehát amíg mi be nem
lépünk Krisna samsarájába, nem tudunk énekelni. Az addig csak sértéssel való japázás lesz
csak. Lehet, hogy sok-sok lákh námát énekelsz, de ez mint sértés lesz, náma-aparádha. Az
anartháid nem tudnak elpusztulni. Mégha sok lákh nevet is énekelsz, de sértő módon, akkor
egyáltalán nem tudsz fejlődést elérni. Lehet, hogy sok ember énekel, de mit kapnak meg ők?
Az ilyen éneklés által lehet, hogy elmennek egészen Vaikuntháig, de Gurudéva azért jött ide,
hogy azt tanítsa, hogy nekünk be kell lépnünk a guru samsarájába, ami nem más, mint Krisna
samsarája. Te egy szolga vagy, tehát szolgálatot kell végezned azáltal, hogy belépsz a
guru-grhába, és akkor el fogod érni a tökéletességet. Másként senki sem érheti el a
tökéletességet.
Krisna séva-yajnája

És mit akarunk mi abból kapni, hogy belépünk a guru samsarájába? Mindent

elfogadunk, de semmit sem adunk? A guru olyan sokat adott, de hacsak nem szolgálsz a guru
házában, ennek nincs áldása. Ezért mondja a guru, hogy “Gyere és csatlakozz, lépj be az én
samsarámba, ami Krisna samsarája. Ekkor minden anarthád el lesz pusztítva.” Tehát
dedikáld tested, elméd és beszédedet, a lelkedet és mindenedet Srí Guru szolgálatának. Az
hogy eljöttél a guru házába azt jelenti, hogy ő kinyitott egy gyárat, amiben neked egy
munkásnak kell lenned. Srí Guru fog neked elfoglaltságod adni. Ki más adna neked munkát
egyébként? Vajon a kormány adna neked munkát? Nem, de a guru igen, ad lehetőséget
dolgozni az általa kinyitott gyárban. Ez a Krisnának nyújtott szolgálat, a krsna-sevá-yajna. A
Krisnának nyújtott szolgálat áldozatát sevá-yajnának hívják, és ameddig nem csatlakozol
ehhez a sevá-yajnához – a guru-grhában, vagy a guru ásramjában felajánlott szolgálathoz –
addig egyáltalán nem kaphatsz igazi áldozatot.
Sok akadály található ott

Gaurasundara Maháprabhu beszél és tanít Srí Gurun keresztül. Tehát dedikálj mindennel;
kaya, mana, vákya – valaki testével, elméjével és beszédével – szolgálnod kell Srí Gurut,
akkor garantált a tökéletesség. Ez biztos. Nem számít, hogy milyen akadályok, vagy gátoló
tényező jön. Az anyagi világon minden lépésnél veszély leselkedik. Hatalmas botránykövek
vannak ott, de ha teljesen meghódolsz a testeden, elméden és beszédeden keresztül, akkor
minden gát és blokkoló elem egy pillanat alatt el lesz pusztítva. Így még ebben az életedben el
fogod érni tökéletességet, efelől nem lehet kétség. De Srí Guru ilyen kegye és Srí Guru
szolgálata nélkül senki sem közelítheti meg Krisnát, értheti meg Krisnát vagy kaphatja meg
Krisnát, Aki ennek az emberi életnek a legvégső célja. Ezért minden nap felajánljuk ezt a
következő imát és Srí Guru lótuszlábának imádatát.
srí-guru-carana-padma, kevala-bhakati-sadma,
bando mui sávadhána mate

Második fejezet

Srí Guru,
az én örök mesterem

cakhu-dán dilo jei, janme janme prabhu sei,

divya-jnána hrde prokásito
prema-bhakti jáhá hoite, avidyá vinása játe,
vede gáy jáhára carito

Ezt a Srí Guru-vandanát, melyet Sríla Narottama dása Thákura írt naponta énekeljük, tehát
meg kell értenünk a jelentését. Hogyan is van az, hogy Srí Guru az én örök lelki
tanítómesterem életről életre, janme janme prabhu sei? A Brhad-bhágavatámrtában
(2.4.85-86) Sríla Sanátana Gosvámi azt mondta, hogy
tat te mayy akrpám víksya
vyagro ´nugraha-kátarah
anádim setum ullanghya
tvaj-janmedam akárayam
srímad-govardhane tasmin
nija-priyatamáspade
svayam evábhavam táta
jayantákhyah sa te guruh
A Legfelsőbb Úr azt mondta Gopa-kumárának, “Ó kedvesem, nagyon elégedetté váltam a
bhaktid által, oly intenzív a vágy a szívedben, hogy mindig sírsz utánam, ezért igen elégedetté
tettél így áthágtam minden Védikus etikettet és lehetővé tettem, hogy a Govardhanánál mnt
bhaktám megszülessél. Én Magam is meg fogok ott jelenni, mint Jayanta és a guruddá válok.”
Sríla Kavirája Gosvámmi ugyanezt a dolgot írta meg a Caitanya Caritámrtában (Ádi 1.45),
guru krsna-rúpa hana sástrera pramáne: “A Védák irodalma igazolja, hogy Krisna mint guru
jelenik meg.” Mivel a bhágavat-tattva egy, a guru-tattva is egy. Örök, szeretettel teli
kapcsolatunk van Krisnával, ami azt jelenti, hogy életről életre Ő a mi mesterünk – krsna
nitya prabhu – és a jíva egy örök szolga – jíva nitya-dása – életről életre. Ugyanígy ahogy
Krisna mint guru jelenik meg, a guru is janme janme prabhu, ő a mi mesterünk életről életre.
Ez a guru-tattva. Ez a tattva – a guru-tattva teljes összegzése. Habár a Legfelsőbb Úr egy,
sokféle megnyilvánulásai léteznek. Megszámlálhatatlan inkarnációja, vagy megnyilvánulása,
mint Nrsmha, Vámana, Kúrma, Matsya, de az Úr egy. Ugyanígy a guru-tattva is illyen, mivel
Krisna jelenik meg, mint guru. Ez a guru-tattva teljes összegzése. A sanszkrit nyelvben ezt
samasti gurunak hívják.
Tehát a különböző bhaktáknak van saját gurujuk. Ahogy nekünk van saját gurunk, Sríla
Bhaktivedánta Swamí Prabhupáda, más Vaisnaváknak is van saját gurujuk, mnt Srídhara
Maharája, vagy valamelyik másik Maharája. Lehet, hogy ők más személyek, vagy
megnyilvánulások, de mégis a guru-tattva egy. Ahogy egy Ráma-bhakta, Úr Ráma egy hívője
Ráma formájához vonzódik, egy Krisna-bhakta Krisna formájához ragaszkodik, vagy egy
Nrsmha-bhakta Nrsmha formájához vonzódik, ez mintig így van. Samasti-guru – vyasti guru.
Ez a gurut mint teljes összegzést és az egyéni gurukat is jelenti. Habár sok különböző
formában vannak egyéni guruk, mégis a samasti guru – teljes összegzésben – guru-tattva egy,
mert Krisna az, aki megjelenik, mint guru. Krisna mind siksá-guru, mind diksá-guru
formákban is megjelenik. A Katha Upanisad (1.2.23) azt mondja,
náyam átmá pravacanena labhyo
na medhayá na bahuná srutena
yam evaisa vrnute tena labhyas
tasyaisa átmá vivrute tanúm svám

Ez azt jelenti, hogy “Ő, aki a szívemben van, Paramátmá, vagy a Felsőlélek, akit mint
caittya-gurut ismernek, egy testet öltött és megjelent ezen a külső világon, mint guru.” Ez
montja ez a vers az Upanisadokból.
Tehát akkor ki előtt jelenik meg? Az előtt a személy előtt, aki szívében sír, hogy hogyan
tudná megérteni ezt a paramátmá-tattvát. “Ki van itt, hogy segítsen nekem megérteni?” Az
Úr a Paramátma formában tudja ezt, ezért az a Paramátmá, vagy Felsőlélek egy testet ölt és
megjelenik az előtt a bhakta előtt, mint guru. Guru krsna-rúpa, ez a sástra-pramána, és ezért
mondjuk, hogy janme janme prabhu. Nem fejeződik be ez után az élet után a kapcsolatod,
mert ez egy örök kapcsolat. Ez a guru-sisya kapcsolat életről életre ott van.
Yogamáyá

Egy kérdés, vagy kétely felvethető itt. Hogyan tartható fent ez a kapcsolat, ha a guru
eltünik – elhagyja ezt a bolygót – mielőtt a sisya eltávozna, vagy ha a sisya távozik el előbb?
Néha megtörténik, hogy a sisya eltávozik, míg a guru még mindig ott tartózkodik. Tehát
hogyan lehet az, hogy ez a kapcsolat fenttartható? Ez lehet valaki kérdése, vagy kételye. A
válasz erre azt mondja, hogy a guru-tattva és a guru-sevaka-tattva (guru-sevaka azt a
személyt jelenti, aki a gurut szolgálja, azaz a sisyát) nem átmeneti, hanem örök tattva.
Külsődlegesen azaz ezen az anyagi világon azt látjuk, hogy vagy a guru távozik előbb, vagy a
sisya, de Krisna yogamáyá-saktija csodálatosan működik. Egy nagyon csodálatos módon tud
viselkedni – aghatana saghatana pattiyasi. Ő igen képzett abban, hogy a dolgokat
csodálatosan elvégezze, azaz ezt a kapcsolatot rejtve megtartja. Elrendezéseket tesz.
Amikor a sad-guru, vagy Srí Guru, aki az Úr örök társa eltávozik, belép az Úr nitya-lílájába,
ami azt jelenti, hogy elmegy Krisna lakhelyére. De mivel felvállalta a tanítványok
elfogadásának felelősségét, és ha nem utasította el a tanítványt, akkor még mindig felelős
azért, hogy őt elvigye Krisna lótuszlábaihoz, ez azt jelenti, hogy Krisna lakhelyére. Ez a guru
felelőssége.
Ahogy mi a sad-gururól beszélünk, ugyanígy ott van a sad-sisya. Ahogy nagyon nehéz találni
egy sad-gurut, ugyanígy nehéz találni egy sad-sisyát. Srímad Bhaktisiddhánta Sarasvatí
Gosvámí Prabhupáda – egy nagyon potenciális Vaisnava, akihez hasonlót nem találunk
napjainkban – azt mondta e bolygóról való eltávozása előtti estén, hogy “Senki sem az én
tanítványom!” Vajon miért mondott ilyet? Azt mondta, hogy “Mivel senki sem fogadta el az
irányításomat és követte azt úgy ahogy van.” Mindannyian kifacsarták azokat és saját
szeszélyeik szerint cselekedtek. Ezért mondta, hogy “Senki sem az én tanítványom!” Egy
ilyen hatalmas Vaisnava ezt mondja. Akkor mit mondjunk másokról, vagy rólunk? Tehát azt
mondják, hogy ahogy nagyon nehéz találni egy sad-gurut, ugyanúgy nagyon nehéz találni egy
sad-sisyát. Tehát annak a számára, aki egy sad-sisya, a guru aki bár felvállalta a felelősséget,
de előbb távozott el erről a bolygóról – ami azt jelenti, hogy elment a nitya-dhámába, Krisna
örök lakhelyére – még onnan is a szemét az ő sad-sisyáján tartja. És ő nagyon hatalmas. A
caittya-guru megnyilvánulása ő, vagyis Paramátmáé, aki ott van a szívben. Tehát Krisna
lakhelyéről az a sad-guru átsugároz egy energiát a sad-sisya szívébe, mely által vonzza őt.
Tegyük fel, hogy ez idő alatt a sisya is elhagyta testét. Lehet, hogy még ugyanabban a testben
van, de lehet, hogy már elhagyta testét – elfogadva egy másik testet megszületett egy
valamilyen másik helyen, ami szintén megtörténik – mégis bármilyen testben is van, a
sad-guru aki a nitya-dhámban tartózkodik, szemét az ő sat-sisyáján tartja.
Tehát az nem lehetetlen a sad-guru részéről, hogy ne tudná vonzani sad-sisyáját és el ne
tudná vinni Krisna lakhelyére. Lehet, hogy a sisya elfogadott egy másik testet, megszületett
valamilyen másik földön, de mégis a guru ismeri őt és látja őt. Fel fog hatalmazni egy
Vaisnavát, vagy sádhut, aki a közelben van, és rajta keresztül tanítja őt. Ezen a módon viseli
gondját. És ha szükséges, a guru saját maga lejön, hogy a tattva-jnánát a transzcendentális
tudást átadja, hogy sisyát és diksát adjon neki. A kapcsolat ezen a módon fenn van tartva.
Végkövetkeztetésként azt mondhatjuk, hogy mindez az Úr yogamáyá-saktiya által történik
meg. Yogamáyá csinálja mindezeket a dolgokat és így fenntartja az örök kapcsolatot a
sad-guru és a sat-sisya között. Ezért mondjuk, hogy cakhu-dán dilo jei, janme janme prabhu
sei. Ez a tattva.
Az Istenség iránti szeretet

prema-bhakti jáhá hoite, avidyá vinása játe,

vede gáy jáhára carito

Ez az avidyá, vagy tudatlanság egy nagy akadály, és hacsak valaki ki nem fejleszt
préma-bhaktit, ezt az avidyát nem lehet eloszlatni, vagy megsemmisíteni. Ezért Srí Guru azt
jelenti, hogy speciálisan az a guru, aki fel van hatalmazva a prémával – préma-bhakti jáhá
hoite, avidyá vinása játe. Ez a Srí Guru, akitől te megkaptad a prema-bhaktit, mely által
avidyád, azaz tudatlanságod eloszlott. A guru kegyéből kaphatjuk meg a prema-bhaktit, és
így az illető avidyája eloszlik. Sőt, számára feltárul a ambandha, azaz a kapcsolat is. Krisna a
szeretet egyedüli tárgya – prítira-ásraya és a premí-bhakta, aki kifejlesztett prémát, a szeretet
lakhelye – prítira-ásraya. Tehát egy örök kapcsolat létezik a visaya és az ásraya között, és a
sad-guru kegyéből valaki ki tudja fejleszteni ezt a bhágavat-prítit, azaz az Istenség iránti
szeretetet. A guru potenciájától függően ez a bhágavata-príti, vagy Istenszeretet belép a
sádhaka szívébe még ebben az anyagi világban, ami által vonzani kezdi a sádhakát a minden
szépséggel rendelkező gyönyörű Syámasundara, Krisna iránt. Ezért mondjuk, hogy
prema-bhakti jáhá hoite.
Három szintje létezik a bhakti gyakorlásának; sádhana-bhakti, bháva-bhakti, prema-bhakti. A
sádhana-bhakti időszakában kerül megsemmisítésre ez az avidyá. Ez egy tény. Tehát akkor
mi ennek az avidyának a tulajdonsága? Akadályokat teremt a bhajana ösvényén, és ezek az
akadályok, illetve gátak neve anartha, vagy nem kívánt dolgok. A
Bhakti-rasámrta-sindhuban Sríla Rúpa Gosvámi négy féle anarthát említett meg, mégpedig
az asat-trsnát (anyagi vágyak), a hrdaya-daurbalyát (a szív gyengeségét), az aparádhát
(sértések) és a tattva-bhramát (illúzió a lelki tudásról).
anyábhilásitá-súnyam
jnána-karmády-anavrtam
ánukúlyena krsnánu-
sílanam bhaktir uttamá
(Bhakti-rasámrta-sindhu 1.1.11)

Az asat-trsná jelenti az anyábilását, azaz a más vágyakat, de nem szabadna, hogy

bármilyen más vágyak ott legyenek. Csak egy vágy, ami a bhavatád bhaktir ahaitukí tvayi.

na dhanam na janam na sundarím

kavitám vá jagad-ísa kámaye
mama janmani janmanísvare
bhavatád bhaktir ahaitukí tvayi

Ez Maháprabhu tanítása. (Srí Srí Siksástaka 4) “Óh Uram, nincs vágyam anyagi
gazdagságra. Nincs vágyam sok követőre, dhana és jana, és nincs vágyam egy gyönyörű
feleséget kapni és élvezni. Nincs vágyam a felszabadulásra sem.” Ezeket a dolgok mind
anyábhilsa; bhukti-káma, mukti-káma, siddhi-káma – vágyak anyagi élvezetre,
felszabadulásra és yoga-siddhikre. Mindezeket anyábhilásának, vagy más vágyaknak
nevezik. Tehát az asat-trsna mindezeket a más élvezetekre való vágyakat jelenti, melyek
ebben és életről életre valósulhatnak meg – iha janma és para-janma. Ez az, amit az
asat-trsna jelent.

Akadályok a bhajan ösvényén

Ezután a következő jön, a hrdaya-daurbalya. Ez a kutínátít, matsaryát, az irigységet és

türelmetlenséget jelenti látva más fejlődését, valamint kritizálást – másról rosszat mondani.
Ezután jön a visamaya aparádha – a különféle tipusú sértések, mint a náma-aparádha,
vaisnava-aparádha, sevá-aparádha. Nagyon sok aparádha létezik, melyek az anarthák
egyikét képezik. Ezután van a tattva-bhrama a tattvával kapcsolatos téves felfogás; az
ísá-tattva, jívá-tattva, sakti-tattva, máyá-tattva – mindezek a tattvák. Nem tiszta megértés,
vagy hamis felfogás a lelki tudományról, ez a tattva-bhrama. Rúpa Gosvámi ezt a négy féle
anarthát jellemezte Bhakti-Rasámrta-sindhu című művében, valamint Sríla Visvanátha
Cakravartí Thákura is említett négy féle anarthát a Mádhurya-kádambiníben. Ugyanazt a
dolgot mondták el, de különböző kifejezésekkel. A Mádhurya-kádambiní azt mondja;
sukrtottha anartha, duskrtottha anartha, aparádhotta anartha és bhaktyuttha anartha. Azok
az anarthák, melyek a sukrtiből (jámborság) születnek, azok melyek a duskrtiből (bűnök), az
aparádhákból megszületők (ugyanaz, mint az előbb említett visanmaya aparádha), és a
bhaktiból születő anarthák(ez a hrdaya-daurbalyam). Ezek azok az anarthák, melyek
akadályokat és gétakat képeznek a bhajana ösvényén.
Azt mondják,
ádau sraddhá tatah sádhu-
sango ´tha bhajana-kriyá
tato ´nartha-nivrttih syát
tato nisthá rucis tatah
(Bhakti-rasámrta-sindhu 1.4.15)

Tehát miután valaki felszabadította magát ezek alól az anarthák alól (anartha-nivrtti)
eljön a nisthá szintre, de ameddig anarthák vannak ott, nem érheti el a nisthá szintet. Először
az anarthákat kel elpusztítani a bhajana-kriyá által. Tehát meg kell érteni, hogy mik ezek az
anarthák. Az első itt említett anartha a sukrtottha anartha, mely a sukrtiből született
anarthákat jelenti. Háromféle sukrtivan; karma-unmukhy sukrti, jnána-unmukhy sukrti és
bhakti-unmukhy sukrti. A karma-unmukhy sukrti azt jelenti, hogy valki előző életében sok
jámbo tettet hajtott végre. Yajnákat végzett el, imádta a devákat, más embereknek szolgálatot
végzett, adományozott valamennyit vagy segített szegény embereknek. Ezután megkapta
mindezek eredményét, és lehet, hogy felemelkedett a mennyei bolygókra, vagy egy félisten
családjában született meg. Olyan sok anyagi lehetőség és élvezet van ott. Mindezeket
megkapta, és ezt hívják karma-unmukhy sukrtinek. Tehát ez az egyik anartha – a sukrtottha
anartha. Ezek mind akadályok. Túl sok anyagi gazdagságot kap. A bhajana kezdetén nagyon
szegény volt, de ennek a sukritinek az áldásaként végtelen gazdagságot kapott. Például ha te
befektetsz háromezer dollárt és az rövid időn belül megkétszereződik. “Ó, most már hatezer
dollárom van!” Sok ember kérdezni fogja tőled, hogy “Hé, hogy a csudába csináltad ezt?”
Akkor még több pénzt fektetsz be, de mindamellett éjjel-nappal azon gondolkozol, “Óh olyan
sokat kaptam.” Így aztán teljesen elfelejted a bhajanodat és most már csak azon gondolkozol,
hogy “Óh olyan sok laksmit és gazdagságot kaptam. Hogyan használjam ki mindezt, vagy
milyen módon fektessem be ismét? Egyféleképpen már befektettem, de találjunk más
módszereket is. Fektessük be ezen a módon, majd másféleképpen is. Így azután több és több
pénzt fogok kapni. Sok ezer, sőt millió dollárt fogok kapni. Hogyan fogom majd kihasználni?
Hogyan fogom az ügyeimet irányítani, melyek most már oly gyorsan növekednek?”
Mindezek a gondolatok jönnek és lefoglalják az elmét. Nem marad hely a bhajan számára és
nem marad gondolat Krisna iránt. Tehát ez a sukrtottha anartha, mely ezen a módon okoz
akadályt a személy bhajanjában.
Ezután jön a duskrtottha anartha. Duskrti azt jelenti, hogy rosz és bűnös tettek. Valaki
eljön a bhajana ösvényéhez, de előző helytelen cselekedetei miatt minden anyagi gazdagságát
elvesztette. Ez a duskrti miatt van. “Ó, elvesztettem mindenemet. Minden gazdagságomat és
vagyonomat. Vége a bankszámlámnak is immár. Mit fogok csinálni? Hogyan fogom
fenntartani a családomat?” Azaz mindig ezen a dolgon gondolkozik. Nem gondol Krisnára és
nem követi guruja utasításait. Nem japázik vagy kel fel korán reggel, hogy elmenjen a
mangala-áratira. Tehát immár lazul, gyengül a sádhanája, vagy a bhajanja. Ez a duskrtottha
anartha.

Vaisnava-aparádha

Ezután jön az aparádhottha anartha, az aparádhákból születő anarthák. Ezeket az

aparádhákat általában mint náma-aparádha, sevá-aparádha, vaisnava-aparádha, stb.
ismerjük, de a náma-aparádha nagyon fontos, míg különösen a vaisnava-aparádha a
legkomolyabb aparádha. Tíz féle náma-aparádha van és harminckét féle sevá-aparádha. A
vaisnava-aparádhák is különfélék lehetnek, ismételten ez a legkomolyabb aparádha. Ha
valaki egy vaisnava-aparádhát követ el, bhakti-latája egészen a gyökerénél rohad el – vége
van. Bhakti-dévi eltűnik belőle. Tehát ez a legfontosabb, ezt semmiféleképpen nem szabad
elkövetni, ezt a vaisnava-aparádhát, mert Bhakti-dévi teljesen el fog tünni. Kritizálni egy
Vaisnavát, hibát találni egy Vaisnavában, gyalázkodni vagy csúfolódni egy Vaisnavával, ezek
mind vaisnava-aparádhák. Vajon miért is követnénk el ilyen vaisnava-aparádhát? Miért
lenne ott a kritizálás, az irigység vagy gyűlölködés a Vaisnavák társadalmában? Ez a
vaisnava-aparádha a legkomolyabb anartha. Bhakti-dévi el fog tűnni és a személy soha nem
lesz képes prema-bhaktit kifejleszteni. Ha elköveted ezt a vaisnava-aparádhát ez egy nagyon
nagy akadályt fog csinálni a prema-bhakti ösvényén. Szóval általában irigység és félelem
miatt következik be ez a vaisnava-aparádha. Amikor ezt elköveti valaki, a kridha vagy düh
fog keletkezni. A sértő nagyon mérgessé fog válni arra a Vaisnavára. Ő fél ettől a
Vaisnavától, hiszen egy nagyon hatalmas Vaisnava. “Olyan gyors fejlődést ér el, míg én nem
tapasztalok hasonló fejlődést.”Iriggyé válik rá, majd félni kezd tőle. Jön a félelem. “A legtöbb
ember vonzódik hozzá, senki sem fog hozzám vonzódni.” Ez a két dolog, irsa és bhaya az
oka, hogy hibát fog találni abban a Vaisnavában, kritizálni fogja és rosszakat beszél róla. Így
elköveti a vaisnava-aparádhát és mérges lesz arra a Vaisnavára – a krodha jelenik meg. Tehát
egyedül az irigységből keletkezik ez a gyűlölet és kritcizmus, ezért beszél rosszakat arról a
Vaisnaváról, valamint hamis történeteket kreál róla.

A farkas és a bárány

Elmondunk egy történetet a farkasról és a bárányról. Minden kreált történet erről szól,
“Így vagy úgy nevezd el valami rossznak és öld meg őt.”
Egy farkas egy folyónál ivott és ugyanakkor egy ártatlan bárány is ugyanígy tett. A
farkas ezt gondolta: - “Óh, valahogyan meg kellene szereznem ezt a bárányt.” Így szólt tehát:
- “Hé bárány, hát nem tudsz vigyázni? Ne látod, hogy itt iszom a vizet? Miért teszed sárossá a
vizet számomra? Meg foglak ölni ezért.” A bárány így válaszolt:
- “Ó uram, te felettem iszod a vizet, én pedig lejjebb. Akkor hogyan lehet, hogy én teszem
sárossá a vizet számodra?”
- “Akkor miért csúfolódtál velem egy évvel ezelőtt?”
- “De uram, én csak három hónapos vagyok, akkor hogyan csúfolódhattam veled egy évvel
ezelőtt?”
- “Biztosan az anyád tette akkor. Mindegy, meg foglak ölni.”
Ez a történet a farkasról és a bárányról, és arról, hogy egy koholt vád alapján mi
minden történik. Sajnos ez eléggé természetes dolog, mert a türelmetlenség és irigység van
mögötte, ezért van ott a gyűlölet, a rossz beszéd és a kitalált vádpontok, mint a farkas és a
bárány történetében. Mondjuk valaki a következőket mondja: “Ez a bhakta nem japázza le a
köreit. Nem követi a szabályozó elveket. Vaisnavává vált, de most ismét tiltott és ördögi
tetteket cselekszik. Ha én hallgatok és nem mondom mindezt el róla, akkor közvetve
lehetőséget adok neki, hogy még több és több ördögi tettet kövessen el. Tehát hacsak nem
mondom el mindezt, közvetve támogatom őt, ´Igen, csak csináld!´ Tehát hogy jót tegyek vele
elmondom mi van vele.” De ha egy finom módon analizáljuk mindezt, meg kell értenünk,
hogy bár mindezt elmondod róla és hibát találsz benne, de vajon vajon tökéletesíted-e
magadat? Vajon benned nincsenek hibák? Van egy szólás erről. A rostának sok lyuka van,
míg a tűnek egy. A rosta így szól: “Ó tű, van egy lyuk a hátadon.” A tű erre így válaszol:
“Ara bábá! Neked olya sok lyukad van. Nekem csak egy lyukam van.” De a rosta kritizálja a
tűt. Azaz aki kritizálja a másikat, annak meg kell értenie, hogy vajon saját maga vajon
hibátlan-e, vagy sem. “Vajon bennem nincsenek hibák?” Ha tehát finom szinten elemezzük
ezt, akkor így kell megértenünk. Csak ha valaki tökéletes, akkor kereshet hibát a másikban,
másképpen ha van tebenned valami hiba, akkor miért keresel másokban hibát?

Jót látni a másikban

A sástrákban és a Bhágavatamban is az áll, hogy ez a nindá-karana, kritizálás és

hibakeresés másokban egy nagy anartha. Ne csináld! Nem lesz jó vége ennek. Az, akinek a
dolga csak az tegye. A szentek ezt mondják: “Ne láss rosszat másokban, hanem csak
magadban. Láss jót másokban. Add fel a rossz meglátását másokban. Ha az a természeted,
vagy hajlamod, hogy látod a rosszat, akkor lásd meg mi rossz van önmagadban, de láss jót
másokban.” Ez hívják aptavacanának, ahogy a szentek beszélnek. “Ha találsz valami jót
valakiben, akkor fogadd el azt. ´Igen, ez jó benne. Hagy fogadjuk el ezt.´ Csukd be a szemedet
a rossz dolgok iránt és nyisd ki a jókra.” Van ezzel kapcsolatban egy történet. Sríla
Bhaktisiddhánta Sarasvatí Mahárája egyik tanítványa eljött mesteréhez és egy másik
tanítványra rosszat mondott. “Mahárája, Mr. X ezt meg ezt csinálja.” Mintegy fél órát beszélt
csupa rossz dologról róla. Nagy türelemmel hallgatta mindezt Bhaktisiddhánta Sarasvatí,
majd így szólt: “Rendben van, mindezt a sok rossz dolgot elmondtad, de semmi jó sincs
benne? Minden rossz benne?” “Nem Maharája, ő nagyon szépen énekel kírtanát.” “Akkor
miért nem beszélsz erről? Olyan sok rosszat mondtál róla, de soha nem említetted meg, hogy
szépen és édesen énekel a kírtanban.”
Egyáltalán nem jó, ha egy Vaisnavában hibát találunk, vagy kritizáljuk őt. Ezáltal
aparádhát követsz el és ez nagy anartha. Csak ha valaki tökéletes találhat hivát, hogy
kijavítsa a másikat. Ő megteheti, ha tökéletes és nincs hiba benne. Ha van valami hiba
benned, akkor miért keresel másban hibát és miért beszélsz erről? Az ácáryák, sadhuk és a
sástrák megtiltják ezt.

Ritka személyek
 Nem könnyű egy olyan személyt találni az anyagi világban, aki tökéletes. Nem, nem
tudunk ilyen személyt találni. Az anyagi világban olyan sok tökéletlenség van. Lehet, hogy a
minősége változik, de mindenhol hibák vannak. Azok, akik mahápurusák, vagy mahátmák,
soha nem látnak semmilyen hibát sem másokban. A paramahamsák, vagy bhágavatottamák
soha nem látnak semmit sem rossznak. Az ő látásmódjuk szerint minden kapcsolódik
Krisnához, és ez tény is, mert mindenki és minden kapcsolatos Krisnával. Jívera svarúpa
haya – krsnera nitya dása; a jíva eredeti alkotmányos helyzete, hogy Krisna egy örök
szolgája. Egy uttama-bhágavata ezt látja: “Ü Krisna örök szolgája.” Ez az ő látásmódja. Soha
sem látja, hogy a jíva nem szolgálja Krisnát. Olyan az ő látásmódja, hogy soha nem látja az
anyagi világot. “Ó, minden kapcsolatos Krisnával, ez tehát Vaikuntha. Ez Krisna világa.”
Tehát mindent jónak lát. Soha nem lát semmi hibát. Ez az ő látásmódja, de mi nem ilyenek
vagyunk. Az ilyen személy nagyon ritka, nem könnyen találunk rá ezen a világon. De azok,
akik uttama-bhágavaták, nem jönnek le a madhyama szintre. Egy madhyama adhikárí látja
ezeket a különbségeket és hibákat, de egy uttama adhikárí soha nem látja őket. Az, aki tehát
eljön a prédikáló mezőre leszáll a madhyama szintre, másként nem tud prédikálni. Azt
mondaná: “Ez a személy teljesen Krisna-tudatos. Ő Krisna szolgája, azaz bhakta, tehát mit is
prédikálnék neki?” Így nem lehet prédikálni, általában az ilyen személyek elmerülnek a
nirjana bhajanában. Viszont a prédikáló, akinek a szíve vérzik látva a feltételekhe kötött
lelkek szenvedéseit, lejön a madhyama szintre, hogy prédikáljon, habár ő egy uttama
adhikárí. Azt látja, hogy a jíva elfelejtette Krisnát és hiányzik a Krisna tudata. Tehát idejön,
hogy prédikáljon és beoltsa a Krisna-tudatot. Elhozza őket a bhakti ösvényéhez és lefoglalja
őket Krisna szolgálatában, ami által szenvedéseiknek vége szakad, vagy örökre eltávozik.
Tehát egyedül egy ilyen személy dolga, aki mint guru cselekszik, hogy kijavítson és
kritizáljon valakit. Neki van az a joga, hogy büntetést rójon ki, hogy meghúzza a füledet és
megpofozzon – guru-karna-dhára. Ki fog javítani és kritizálni fog téged azt mondva: “Te
gazember, miért csinálod ezt meg ezt?” Neked meg nincs jogod visszabeszélni. Nem a te
dolgod, mert neked olyan sok hibád van. Nem vagy szabad a hibáktól. Ahogy egy rosta vagy
és olyan sok lyuk vagy rajtad, miért kell kritizálnod egy tűt, akinek csak egy lyukja van? Ilyen
módon a sástrák, mahájanák és sadhuk elitélték ezt a hibakeresést és kritizálást – nindá. Ez az
anartha születik az aparádhából – aparádhotta anartha. Srídhara Swámi a Srímad
Bhágavatamhoz írt kommentárjában megemlítette ezt a nindát, kritizálást, vagy hibakeresést.
ezen a módo írta ezt le. Ez a dosa-kírtana, másokról rosszat beszélni, egy nagy anartha a
sádhaka – a kezdő számára, aki eljutott a bhajana, vagy a sádhana-bhakti ösvényéhez.
Nagyon-nagyon figyelmesnek kell lenni, hogy ne kövesük el ezt az aparádhát.

Név, hírnév és imádat

Ezután jön negyedik tipusú anartha, mely a bhaktyuttha anartha – amelyik a

bhaktiból nő ki. A sádhaka, aki gyakorolja a sádhanát, immár fejlődést ér el, tehát amikor az
emberek látják ezt mind azt fogják mondani: “Ó, ő egy nagy Vaisnava, fejlett bahkta,
Vaisnava Thákura!” Így sok-sok ember jön hozzá és tiszteletét fejezi ki előtte – dandavat
pranámokkal, imádattal, dicsőítéssel és pranámít, pénzt is adnak neki. Ettől mohóvá válik
mindez iránt, “Ó, hagy jöjjön sok ember és ajánlja fel tiszteletét, dicsőítsen engem.” Ez azt
jelenti, hogy a név, hírnév és imádat utan lohol immár – pratisthá. Minden mahájana, mint
Ragunátha dása Gosvámí, Bhaktivinoda Thákura azt mondja, hogy ez a pratisthá egy nagy
akadály, vagy anartha, ami a bhaktiból nő ki. Ezt a lábha, pújá, pratisthá – név, hírnév és
imádat – csoportot hívják a bhaktyuttha anarthának – amelyik a bhaktiból születik meg. Ha
tehát valaki most ez iránt vágyakozik, akkor az egy nagy akadályt fog képezni bhajanjában.
A Srí Caitanya Caritámrta is megemlíti ezt a bhaktyuttha anarthát. Kavirája gosvámí beszél
erről a rúpa-siksában, ahol Úr Caitanya tanítja Rúpa Gosvámít. Ezt a lábha, pújá, pratisthá –
név, hírnév, imádat – jelenséget upasákhának, vagy nem kívánt kúszónövényeknek hívják. Ha
valaki eljut a bhakti ösvényéhez, miután végzett egy kevés sravanam-kírtanamot – hallás és
rendszeres japázás -, a bhakti-latá, vagy a bhakti növénye vizet kap. Ezért ez a növény
nagyon gazdagon növekedni kezd, de ugyanazon időben más dolgok, melye pontosan
ugyanúgy néznek ki, mint ez a növény, vele együtt nőni fognak. Képtelenség
megkülönböztetni a bhakti-latától, mert pontosan ugyanúgy néz ki, és mivel naponta öntözik,
együtt nő azzal. Ez a lábha, pújá, pratisthá, és upasákhának hívják, nem kívánt növénynek.
Tehát amikor ez a név, hírnév és imádat nő, egy akadályt képez a bhakti-latá növekedésének
útjában. Az igazi bhakti-latá növekedése meg van szakítva. A Srí Caitanya Caritámrtában
Kavirája Gosvámi ezt a nagy akadályt jellemzi (Madhya 19.158-160),
kintu yadi lat§ra sa¯ge u±he 'upaª§kh§'
bhukti-mukti-v§ñch§, yata asa¯khya t§ra lekh§

„Az odaadó szolgálat növénye mellett néha nemkívánatos gyomok is nõnek, például az
anyagi élvezetre és az anyagi világból való kiszabadulásra irányuló vágyak növényei. Az
ilyen káros gyomoknak számtalan fajtája van.”

'ni¢iddh§c§ra', 'ku±¦n§±¦', 'j¦va-hi°sana'

'l§bha', 'p¡j§', 'prati¢±h§di' yata upaª§kh§-ga£a

„A bhakti növényével együtt fejlõdõ káros növények közé tartozik többek között a
tökéletesség elérésére törekvõ ember számára elfogadhatatlan viselkedés, a diplomatikus
viselkedés, az állatmészárlás, az anyagi nyerészkedés, a világi imádat és a világi tekintély
növénye. Ezek egytõl egyig nemkívánatos gyomok.”
seka-jala p§ñ§ upaª§kh§ b§¨i' y§ya
stabdha hañ§ m¡la-ª§kh§ b§¨ite n§ p§ya

„Ha az ember nem tesz különbséget a bhakti-latá és a többi növény között, akkor a
locsolással rosszat tesz, mert csak a többi növényt táplálja, a bhakti-latát nem.”
Tehát amikor az upasákhá – bhukti-mukti, lábha, pújá, pratisthá – növekszenek, egy
nagy akadályt képeznek a múla-sákhá, vagy az eredeti bhakti-latá növekedésében.
Raghunátha dása Gosvámi azt mondja, vaisnavera pratisthá – sukarira visthá: “Ez a lábha,
pújá, pratisthá – név, hírnév és imádat – egy nősténykutya ürüléke. Ha egy Vaisnava, aki
ezután a név, hírnév és imádat után rohat, igazából egy nősténykutya ürüléke után lohol –
sukarira visthá.” Ezért Raghunátha dása Gosvámí figyelmeztet minket, hogy nagyon-nagyon
figyelmesnek kell lennünk, hogy ne fussunk ez után a név, hírnév, imádat után, mert egy nagy
akadályt fog alkotni a bhakti-latá növekedésében. Az fog történni, hogy a fejlődés helyett az
meg fog állni és lehet, hogy le fogsz esni. Ez a mahájana vákya – a mahájanák szavai.
Figyelmeztettek minket erre a nagy akadályra a bhajana ösvényén. Nagyon jól meg kell
értenünk mindezt és nem szabad utána rohannunk. Ez a bhaktyuttha anartha
Tehát itt van ez a négy fajta anartha, és amíg valaki nem teljesen szabad ezek alól,
nem érheti el a nisthá szintet.
ádau sraddhá tatah sádhu-
sango sango ´tha bhajana-kriyá
tato ´nartha-nivrttih syát
 tato nisthá rucis tatah
(Bhakti-rasámrta-sindhu 1.4.15)

A nisthá a minimum szint, ezért mondják, hogy nisthá hoite upajaya premera-taranga: “A
nisthá a prema kezdeti szintje.” Csupán a kezdet, egy magonc formájában. Ezután jön a ruci,
ásakti és a bháva. De amíg még ott vannak anarthák, nem lehet elérni a nisthá szintjét, akkor
mit mondjunk a prema-bhaktiról? Tehát meg kell érteni ezeket az anarthákat, és
nagyon-nagyon figyelmesnek kell lenni ahhoz, hogy el tudjuk kerülni őket és szabaddá
tudjunk válni tőlük.

Bhakta: Az én megértésem az, hogy a nisthá szint a madhyama szint kezdete. Ha ez igaz,
akkor hogyan lehetséges, hogy valaki erről a szintről le tud esni? Vajon még itt is jöhetnek be
anarthák?
SGGM: Igen, ha egy aparádhát követ el. Ameddig valaki nem érte el a prema-bhakti szintjét,
ott van a leesés lehetősége. Még a bháva szintjén is ott vannak az anarthák egy nagyon finom
formában, nem durva szinten. Bharata Mahárája elérte a bháva szintet, mégis volt valami
gyengesége. Ott volt az az anartha, tehát vonzódni kezdett egy őzikéhez.
Bhakta: Viszont azt hallottuk, hogy az anarthák jelenléte annak a jelzése, hogy valaki a
kanistha szinten van.
SGGM: A kanistha szinten az anarthák durva formában vannak jelen. A nisthá szinten még
mindig ott vannak az anarthák, de nem durva, hanem finom formában. Még a ruci, ásakti és a
bháva kezdeti szintjeiig ott vannak az anarthák finom formában. A példa Bharata Mahárája,
aki egy őz testét kapta meg. De amint elérte a bháva szintet, semmi nem ment veszendőbe
számára. Még abban az őz testben is tudott emlékezni elmúlt életére, és meg tutda érteni,
hogy “A gyengeségem miatt kaptam ezt az őz testet.” Mindent megértett, mert elérte a bháva
szintet, de ott maradt az a finom anartha.
Bhakta: Azt olvastam a nemrég megkapott könyvedben (A Bhakti utolsó korlátai), hogy azt
állítod ha valalki elolvassa a Bhágavatamot a tizedik énekig, de nem olvassa el a
tizenegyediket, akkor le kell esnie.
SGGM: Igen, mert a tizedik énekben találjuk a rása-lílá leírását – öt fejezet foglalkozik a
rása-lílával. Az ilyen transzcendentálisan édes lílákkal, melyek mind erotikusak. Egy kezdő
nem tudja megérteni Krisna bánásmódját a gópikkal, tehát a megfelelő forrásból kell hallania
mindezt. Nem szabad egy avaisnavától hallania ez – aki nagyon képzett dolgokat
kommentálni, nagyon szép, virágos beszéddel, melyet igen jó hallgatni – karna rasáyana –
gyönyört ad a füleknek. Ne hallgass tőlük, mert nem fogod megérteni és kéjt fogsz
kifejleszteni. A szeretetből kéjt fogsz csinálni. Ezért a Srímad Bhágavatam tizedik énekének
hallása után, ha nem hallgato meg a tizenegyediket, le fogsz esni, mert a tizenegyedik
fejezetben van a tattva meghatározva. Krisna Uddhavának elmondott utasításai –
uddhava-samváda. Minden tattva ott van meghatározva, tehát hacsak meg nem érted ezt a
tattva szerint, le fogsz esni. Ezért mondják ezt.
Bhakta: Prabhupáda úgy hagyta el ezt a bolygót, hogy csak a tizedik ének egyik részét
fordította le, és sok éven keresztül nem lett befejezve a tizenegyedik ének. Mindez
okozhatott-e néhány bhaktának problémát?
SGGM: Are bábá. Prabhupáda nem fordította le, de a tizenegyedik ének ott van – a Srímad
Bhágavatam ott van. És olyan sok kommentátor ott van; Srídhara Swami kommentárja,
Visvanátha Cakravartí Thákura kommentárja, Rúpa Gosvámi kommentárja – olyan sok
kommentár létezik. A Bhágavatam ott van és élő bhágavatamok is léteznek. Ha valaki nagyon
érdeklődik, van kihez fordulnia. Ne érezd magad csalódottnak. Ez egy örök dolog. Mindig ott
van. Nem értesz meg engem?
Bhakta: Beszélsz erről a bhaktyuttha anartháról és a pratisthától, vagyis figyelmeztetsz a
pozíció veszélyeire. Van néhány vers a Manu-samhitában, mely beszél a szenioritásról. Azt
mondja, hogy a vaisyák között a gazdagabb a feljebbvaló, a ksatriyák között az erősebb, a
bráhmanák között a tanultabb, és a súdrák között az idősebb. Tehát a Vaisnaváknak nincs
semmit sem tennie a varnásrama rendszerrel, de kiváncsi vagyok, miért beszélünk olyan
sokat a szenioritásról: “Nos én egy nagyon idős bhakta vagyok, még ennél, vagy annál a
gurunál is idősebb... ”
SGGM: Ez a büszkeség – dambha. Egy Vaisnava trnád api suníca – azt gondolja, “Én
vagyok az alacsonyak legalacsonyabbika.” Akkor mi az a szenioritás? Igan, lehet, hogy egy
idős személy vagy, az jó, de miért hirdeted és leszel rá büszke?
Bhakta: Tehát mi az igazi tattva? Hogyan határozzák meg a Vaisnavák a szenioritást?
SGGM: Azt mondják, hogy nem a kor számít, hanem az, hogy valaki igazán nagyon fejlett,
egy emelkedett személyiség. Dhruva Maharája egy öt éves fiú volt. Prahláda csak hat, vagy
hét éves fiú volt, de Prahláda egy mahájana. Akkor? Sukadeva Gosvámi tizenhat éves volt.
Apja Vyásadeva jelen volt, Vyásadeva guruja jelen volt. Akkor tehát amikor Sukadeva
elmondta a Bhágavatamot Pariksit Mahárájnak, mindannyian ott ültek és Sukadevától
hallgatták azt. Ez nem a szenioritás kérdése. Ők mind szeniorok voltak. Értesz engem?
Mindez csupá anyagi felfogás, semmi más.
Bhakta: Arról is beszéltél, hogy hogyan lehet csak a gurunak kiigazítania és hibát találnia
valaki másban, de magamba nézve ismerem saját mentalitásomat és azt gondolom, hogy
jellemző egy feltételekhez kötött lélekre, hogy ahogy én néha gondolkodom, “Ó, látok valami
hibát az istentestvéremben, tehát megyek és segítek neki, megmutatom neki és megfedem őt,
kijavítom őt.”
SGGM: Nincs jogod megfeddni, nincs jogod kijavítani valakit. Te nem vagy guru. Agurunak
van erre joga. Tehát ha valaki lát valamit és jó a szíve, “Ő valami rosszat csinál, ami ártalmas
bhaktija számára, azaz így nem tud fejlődni az odaadás ösvényén.”, tehát odamész hozzá,
felajánlod tiszteletteljes hódolatodat és bensőségesen megmondod neki amit akarsz. Senki
más előtt nem mondod el. “Ó testvérem, Látom ezt a dolgot és nagyon fáj nekem, hogy ezt
meg ezt csinálod. Ez egy nagy akadály az odaadás útján. Félek így nem tusz semmilyen
fejlődést sem elérni. Ezért jövök hozzád és mondom el mindezt. ´Barátom ne csináld ezt a
dolgot. Légy komoly bhajanod tekintetében.” Egy ilyen alázatos módon mondd el neki. Ne
mondd el senki másnak, csak bensőségesen neki, ne legyen ott senki sem. Ezt megteheted. Ha
ő komoly, “Igen te egy jó barátom vagy, mivel én magam vak vagyok saját hibáimat illetően.
Megmutattad ezeket, tehát vigyázni fogok ezekre a dolgokra.” El fogja fogadni, de ha mások
jelenlétében mondod el, akkor ellenkező lesz a hatás.
Bhakta: Mi a helyzet a másik oldalt nézve, ha valaki mint Rámacandra Purí hibát látott
abban, ahogy Maháprabhu öltöködött, étkezett és sok-sok más dologban, hogyan bánik egy
Vaisnava egy olyan személlyel, aki hibát talál őbenne? Ha nyilvánvaló, hogy az illető nem
igazán korrekt.
SGGM: Ezért utasította el Mádhavendra Purí Rámacandra Purít. Ísvara Purí istentestvére volt
Mádhavendra Purí tanítványa, de el lett utasítva.
Bhakta: Kavi Karnapura at mondja Gaura Ganoddesa-dípikájában, hogy ő Jatilá
krsna-lílában.
SGGM: Igen ő volt Jatilá – a hibakereső. Jatilá és Kutilá hibát talált Krisnában és Rádhában.
Bhakta: Egy másik nehézség tűnik fel ezzel kapcsolatban számomra, hogy néha ki akarok
javítani valakit, de esetleg azt látom, hogy az a személy nem akarja elfogadni amit mondok. Ő
nem fogad el engem.
SGGM: Akkor miért mondod neki? “Nem fogja elfogadni ezt, akkor miért mondanám neki?
Hagy engedje el őt. Ahogy vetsz, úgy aratsz. Mit is mondhatnék?”
Bhakta: A kilencedik aparádha az, hogy nem szabad tanítani hitetleneknek. Azon
gondolkozom, hogy nekem úgy tűnik, ha valaki ezt komolyan meggondolja – ezt az
aparádhát – és erre alkalmazza, azaz ha valakinek nincs hite bennem, nem szabad
prédikálnom annak a személynek. Még akkor sem, ha ő egy bhakta.
SGGM: Igen, nincs hite a szavaidban. Akkor? Ha nincs hite benned, akkor miért kellene
mondanod neki? Nem fog hallgatni rád. Igen, pontosan így van. Ha valakinek van hite, akkor
lehet, hogy mondok neki valamit. E fogja fogadni, tehát az segíteni fog neki. Ilyen egy
Vaisnava szíve. A szíve vérzik látva, “Ó, rosszat tesz, és ennek egyik eredményeként többet
és többet fog szenvedni, tehát kérlek segíts neki.” Ez egy Vaisnava szíve. Egy Vaisnava
imákat ajánl fel gurujának és Gaurangának, Nityánanda Prabhunak, “Kérlek segíts neki.
Krisna kérlek segíts neki és viseld a gondját.” A gurunak van ez a joga. Az ő tanítványáról
van szó, és tanítvány azt jelenti, hogy ´tanítás alatt álló´. Csak a guru róhat ki büntetést a
tanítványra, senki más. Igen, ilyen egy Vaisnava szíve. Ez a megfelelő mód. Nem az, hogy
“Hé gazember, mit csinálsz? Hé, meg foglak pofozni. Meg foglak verni a cipőimmel.” Akkor
ugye ezek a dolgok fognak történni, nemde?

Harmadik fejezet

Egy tanítvány imái

Egy dolog nagyon fontos itt. Kavirája Gosvámi ezt mondja:

asankhya ananta ganta ke kuru ganana

ápaná sodhite kahi mukhya mukhya jana
A bhaktáknak ezek az ágai és mellékágai megszámlálhatatlanok és határtalanok. Ki
lenne képes megszámlálni õket? Saját tisztulásom érdekében most megpróbálom a
legkiemelkedõbbeket felsorolni közülük.
MAGYARÁZAT: Senkinek sem szabad transzcendentális témákról az anyagi hírnév vagy
nyereség érdekében könyveket vagy tanulmányokat írnia. Transzcendentális irodalmat csakis
egy felsõbb tekintély irányításával szabad írni, mert az ilyen irodalom nem anyagi célokat
szolgál. Ha valaki egy rangosabb tekintély vezetésével próbál írni, megtisztul. Minden
Krisna-tudatos tevékenységet a személyes tisztulás érdekében kell végezni (ápaná sodhite), s
nem anyagi nyereségért.
 „A bhakták törzseinek és altörzseinek száma végtelen és korlátlan. Ki tudná
megszámolni őket? Saját személyes tisztulásom érdekében megpróbálom csupán a
legjelentősebbeket közülük felsorolni.
(Caitanya-caritámrta, Ádi 11.7)

Az anyagi világban, az anyagi szinten sok írót és költőt fogsz találni. Sok-sok könyvet
írtak és írnak. Szép számban találunk kutató tudósokat is, akik különféle témákat vizsgálnak
meg és esszéket, vagy sadarbhákat írnak, majd az egyetemeken kiadják, ahol mások
megvizsgálják és azt mondják rá: „Igen, ez valami új. Ezelőtt senki sem beszélt ilyesmiről,
vagy írt erről.” Ezek után Ph. doktorátust adnak neki. Ilyen az anyagi szint. Ez az ember tehát
doktorátust kapott, a fényképét közlik az újságok. Megjelenik valami élete eseményeiből is.
„Ó ő egy olyan nagy ember. Egy csodálatos esszét írt, amilyet azelőtt senki sem.” Így aztán
olyan sok becsületet és tiszteletet övezi az emberi társadalomban. De mindennek anyagi célja
van. Ezáltal szíve nem tisztulhat meg. Sőt, inkább egyre jobban be lesz szennyezve.

Nem kérdés a büszkeség

Maháprabhu tanítása a következő:

trnád api sunícena
taror iva sahisnuná
amániná mánadena
kírtaníya sadá harih

Vajon azok számára, akik hari-kírtana karí-k, vagy náma-bhajana karí-k –

hari-kírtanával vagy náma-bhajanával foglalják le magukat – mi az előírt hozzáállás, vagy
hangulat? Maháprabhu azt mondja, hogy „Egyáltalán nem lehet kérdés a büszkeség.” De
valaki, aki egy doktorátust kap, nagyon felfuvalkodott és büszke lesz. „Igen, most megkaptam
ezt a doktori fokozatomat.” Immár egy híres ember a társadalomban. Ez a név, hír és
elismerés. Büszkévé válik ezáltal.
janmaisvarya-sruta-sríbhir
edhamána-madah pumán
naivárhaty abhidhántum vai
tvám akincana-gocaram
„Uram, Téged könnyen meg lehet közelíteni, de csak azok számára, akik kifáradtak
anyagilag. Ha valaki a materiális fejlődés útján halad, törekedve önmagát magasabb helyzetbe
hozni azáltal, hogy tiszteletre méltó szülői háttérrel, nagy gazdagsággal, tudományos
fokozattal és testi szépséggel rendelkezik, nem fordulhat hozzád őszinte érzésekkel.”
(Bhág.1.8.26)
Ez az, amit Kuntidévi mond. Sruta azt a személyt jelzi, aki tanulttá vált anyagilag,
iskolázott vagy csak sokat tud. Felfuvalkodottá válik, nagyon büszkévé. Így nem válhat dína,
vagy akincana személlyé – alázatossá. De annak, aki egy hari-bhajana karí, nagyon
alázatosnak kell lennie. Máskülönben nem végezhet hari-bhajanát. Nem lehet kérdés a
büszkeség. Trnád api sunícena: „Önmagát alacsonyabbnak kell gondolnia, mint egy fűszál,
mely az utcán hever. Alacsonyabbnak a legalacsonyabbnál.” Ilyen az alázat. Máskülönben
nem tud meghódolni. A büszkeség démonikus tulajdonság – dambho darpo ’bhimánas ca
(Bg.16.4) Ez nem egy bhakta, vagy Vaisava jellemvonása. Így hogyan tudna meghódolni?
Aki nagyon büszke, vagy felfuvalkodott, nem képes meghódolni. Nincs kérdés, hogy
meghódolna. – átma-nivedanam. Akkor hogyan lesz szve megtisztítva – ápaná sodhite?
„Megtisztulásom érdekében írom le mindezt, „Kavirája Gosvámí mondja ezt. Itt nincs helye a
büszkeségnek. Ez az alázatosság. És ez a szolgálat a Guru és Gauránga, a Guru és Krisna
elégedettsége érdekében kerül elvégzésre, ami által szíved meg fog tisztulni. Máskülönben
szíved nem tud megtisztulni, sőt egyre inkább be fog szennyeződni. Mert mindaz anyagi
célokért történik. Ahogy itt látjuk, „Senkinek sem szabad könyveket, vagy esszéket írnia
transzcendentális témákról anyagi név, hír és elismerés érdekében.” Inkább Guru és Gauranga
gyönyöréért, Guruért és Krisnáért kell írni. Ekkor szíve meg fog tisztulni –ápana sodhite.
„Minden Krisna-tudatos cselekedetet a személyes tisztulás érdekében (ápana sodhite) kell
végezni, nem anyagi célokért” Nem szabad anyagi célnak ott lennie. Ez a sevá –szeretettel teli
szolgálat területe. Szeretet a Guru és Krisna, Guru és Gauranga iránt. Nem saját anyagi
profitod, neved, híred és presztuzsed érdekében. Nem ez a cél.

Az odaadó szolgálat kilenc ága

Prahláda mahárája beszél a bhakti-navada bhakti kilenc fajtájáról.

sravanam kírtanam visnoh

smaranam páda-sevanam
arcanam vandanam dásyam
sakhyam átma-nivedanam
iti pumsárpitá visnau
bhaktis cen nava-laksaná
kriyeta bhavavaty addhá
tan manye’dhítam uttamam

Ez egy híres vers a SB. 7. énekéből (SB.7.5.23-24) Prahkáda Mahárája beszél a

nava-bhaktiról, az odaadó szolgálat kilenc ágáról. Sravanam – hallani; kírtanam – énekelni;
smaranam – emlékezni; páda-sevanam – szolgálni lábát; arcanam – imádatot felajánlani;
vandanam – imákat felajánlani; dásyam – szolgává válni; sakhyam – barátságot kultiválni;
átma-nivedanam – teljesen meghódolni. Mindez a kilenc fajta – navada bhakti. A bhakti
szolgálatot jelent – szolgálaot a Legfelsőbb Úr Visnu, vagyis Krisna számára _ Guru és
Gauranga számára. Prahláda Mahárája elmondja saját véleményét. Azt mondja, hogy „ A
sadakának, vagyis annak a bhaktának, aki ennek a kilenc ágból álló odaadó szolgálatnak a
gyakorlója először Guru és Gauranga lótuszlábához kell elköteleznie magát. Ha így tesz, az én
véleményem szerint a legjobb tanítvány – ő a legtanultabb.” Ezt a szolgálatot – navada
bhaktit – a Guru és Gauranga örömére végzi nem pedig saját maga érdekeiért. Ezáltal szíve
meg fog tisztulni. Ha másképp tesz, szíve szennyezetté válik. Ez itt a magyarázat.
 Anyagi élvezet
A legelső és legfontosabb dolog a sravanam. Ez a hallás kérdése. Aki
bhágavata-kathát, vagy krisna-kathát hallgat, először meg kell hódolnia. A Guru és Gauranga
öröméért kell hallania, Guru és Krisna öröméért. Nem saját élvezetéért. Ez az első dolog a
bhaktiban, vagy a sevában. Ez a szolgálat pedig szeretettel teli szolgálat. A Guru és gauranga
öröméért kell hallani, Guru és Krisna öröméért. Tehát az első egység a hallás – sravanam. De
miért is hallunk? Azért hallunk, mert ez elégedetté tesz mindket. Ezenkívül az, aki a kírtanát
végzi – a beszélőnek is csak a Guru és Gauranga, Guru és Krisna öröméért szabad beszélnie.
Nem saját élvezetéért. Ha elégedetté tudja tenni Gurut és Gaurangát, Gurut és Krisnát, akkor
automatikusan kap élvezetet. Ez automatikus. De ha nem tudod elégedetté tenni a Gurut és
Gaurangát, akkor vajon ez a szolgálat odaadó szolgálat? Ha nem az Ő örömükre végzed azt a
szolgálatot, akkor hogyan kaphatsz te élvezetet? Amit kapsz, az anyagi és ennek
következtében végtelen szenvedés. Az anyagi élvezet, vagy boldogság átmeneti és mulandó,
és így az eredmény végtelen szenvedés.

ye hi samsparsa-já bhogá
duhkha-yonaya eva te
ády-antavantah kaunteya
na tesu ramate budhah

„Az okos távol tartja magát a szenvedés forrásaitól, amelyek az anyagi érzékekkel
való kapcsolatból származnak. Óh, Kunt¦ fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van,
ezért a bölcs nem leli bennük örömét.” (BG 5.22)
Egy igazán tanult pandita, aki járatos ebben a tattvában – a krsna-tattvában,
bhágavata-tattvában, vagy a bhakti-tattvában – soha nem fut ez után az anyagi cél, vagy
haszon után. Bármilyen anyagi eredmény, vagy élvezet átmeneti és mulandó, ennek
következtében csak végtelen szenvedés. Inkább az után törekszik, ami örök eredmény, vagy
gyönyör. Ez a Guru és Krisna gyönyöre, Gurué és Gaurangáé. Ez az, ami örök.

Képesítettség a hallásra

Tehát minderről beszélünk itt. Az első egység a sravanam – a hallás, és aki hall, az a
tanítvány. De hacsak meg nem hódolsz, vagy át nem adod magadat, nem tudsz hallani. Ez a
kathá soha nem fog behatolni a füledbe. Vajon kinek a füleibe hatol be ez a hari-kathá?
Annak, aki meghódolt. Prahláda Mahárája szavait idéztem. Először át kell adnod magadat,
azután fejlődni fog ez a navada-bhakti. Prahláda Mahárája azt mondja, hogy az ő véleménye
szerint az ilyen személy tanult legjobban. Ő a legtanultabb személy, mivel teljes tudást nyert
el.” Tehát hacsak valaki meg nem hódol, nem tud hallani. Lehet, hogy mert valami büszkeség
van benne. „Ó, én jobban tudom.” Egy ilyen büszke valaki - egy felfuvalkodott fickó. „Mit is
tudna mondani, amit nekem meg kellene hallanom?” Igy ez a hari-kathá soha nem fog
behatolni füleibe, mert saját neve, híre és presztizse után futkos. – anyagi eredményekért,
vagy haszonért. Nem pedig Guru és Gauranga, Guru és Krisna öröméért. Tehát a szíve be fog
szennyeződni, nem pedig tisztulni.
 Az első egység tehát a hallás és aki ezt a bhágavata-kathát vagy krsna-kathát
hallgatja, meg kell, hogy hódoljon először. Teljes hitének kell lennie a sadhu, sástra, guru
szavaiban. Ezután meg fog hódolni, majd ez a kathá be fog jutni füleibe. Másként ha nem
hódol meg, mivel nincs hite, soha nem fog ez megtörténni. Így szíve soha nem fog
megtisztulni.

srnvatám sva-katháh krsnah

punya-sravana-kírtanah
hrdy antah-stho hy abhadráni
vidhunoti suhrt satám

„Srí Krisna, az Istenség Személyisége, aki Paramátmá [a Felsõlélek] mindenki

szívében, s aki az õszinte bhakta jótevõje, megtisztítja az anyagi élvezet utáni vágytól annak a
bhaktának a szívét, akiben felébredt a vágy arra, hogy hallja az Õ üzenetét, melynek
megfelelõ hallgatása és elmondása már önmagában jámbor tett.” (SB.1.2.17)
Hogyan tisztul meg a szíved? Kavirája Gosvámi azt mondja, hogy „Saját tisztulásom
érdekében le fogom írni ezt a dolgot (ápaná sodhite).” Hogyan tisztul meg valaki szíve,
hacsak nem Guru és Gauranga, Guru és Krisna öröméért teszi a dolgát? Nem, így nem fog
megtörténni ez. Ez a legfontosabb dolog.

A Gurunak átadva magát

Tehát ez a navada-bhakti – az odaadó szolgálat kilenc ága – örök. Mindörökké

folytatódik. Még a siddhi elérése után is. Mi is ez a siddhi? Ez a prema, a szeretet. Ez a végső
tökéletesség, vagy siddhi. Tehát a siddhi elérése után, ami a bháva, vagy prema, ez a
sravanam-kírtanam folytatódni fog. Soha em fog megállni, mrt ez egy örök tevékenység.
Bhagaván leszáll szavak formájában, ami a krsna-kathá, mivel krsna-kathá és Krisna nem
különböznek egymástól. Tehát Krisna leszáll ebben a kathá formájában, és ennek a
krsna-kathának a hallása örök. Más szavakkal azt lehet mondani, hogy „Ez a sisyatva, vagy
tanítványság örök, mert aki hall, az tanítvány.” A sisya hall, vagy sravanamot végez, és a
guru kírtanát végez, vagyis tanít. Tehát a guru kírtanája is örök és a sisya figyelmes
hallgatása is örök. „Én örökké a gurum szolgája, vagy tanítványa vagyok.” Ebben a
hangulatban, vagy hozzáállásban egyáltalán nem kérdés a büszkeség. Sőt, meghódoltság és
alázatosság van csak jelen. Ez a Gurunak való átadás kérdése. „Hacsak meg nem hódolok a
gurumnak, szeszélyesen fogok cselekedni. Büszkeség fog fejlődni bennem. Ez démonikus
attitűdöt jelent. Egy démonná válok ahelyett, hogy egy bhaktává, vagy egy Vaisnavává
válnék.” Tehát ez a tanítványság örök. „A gurum állandóan és örökké tanít engem, és én
örökké az ő tanítványa vagyok.”
Amiről beszélek az egy nagyon, nagyon mély és kifinomult filozófia, nem egy
felszínes dolog. Nagyon komoly, mély és kifinomult filozófia. Ez a sisyatva, vagy
tanítványság örök dolog. Ez azt jelenti, hogy „Nekem örökké tanítványként kell léteznem. A
gurum tanításokban részesít engem.” Ahhoz, hogy egy tanítvány maradjak, a tanításokat kell
meghallgatnom. „Örökké tanítványa vagyok a gurumnak. Hacsak nem tanít engem,
szeszélyesen fogok cselekedni és egy démonikus attitűdöt fogok kifejleszteni. Büszkeség
keletkezik bennem. Hacsak ő nem tart engem a füleimnél fogva és nem pofoz meg, hogyan
váljak alázatossá? Hogyan tudjak meghódolni, vagy magamat átadni?”

Ne várj el tiszteletet

Bhaktivinoda Thákura azt mondja:

„ami ta’ vaisnava” ei buddhi haile
amání ná ha’ba ámi
pratisthásá ámi’, hrdaya dúyiba
haiba nirayagámi

Ha a következő gondolatok belépnek a szívedbe: „Ó, én egy nagy Vaisnava vagy

sádhu vagyok immár”, ez egy démon, aki beléd lép. Ettől kezdve büszkeséget fogsz
fejleszteni és felfuvalkodottá válsz. Ettől aztán el fogod várni a tiszteletet, viszont te soha nem
fogod felajánlani a tiszteletedet másnak. Maháprabhu viszont azt mondja, amání mánada: Ne
várj el tiszteletet másoktól, hanem mindenkinek te ajánld fel a tiszteletedet.” Ha viszont valaki
úgy gondolkozik, hogy „Én egy nagy sádhu, vagy Vaisnava lettem”, akkor nem tud amánívá
válni és mindenki másnak tiszteletet felajánlani. Magadnak fogsz tiszteletet elvárni és szíved
szennyezetté fog válni. Pratisthásá – a megkülönböztetés, hírnév, presztizs és imádat után
fogsz rohanni. Ezek anyagi célok és így a szíved be fog szennyeződni. Pratisthásá ámi’
hrdaya dúyibe haiba nirayagámí. „Ez a pokolba vezető út.” Ez tehát a végkövetkeztetés, vagy
az az eredmény, amit megkapsz. A szíved be fog szennyeződni és a pokolba fogsz jutni.
Nemhogy a szíved megtisztulna, hanem egyre jobban be fog szennyeződni. Ez tehát a
legfontosab dolog. Örökre egy tanítványként kell élni és egy guru által irányítottnak kell
maradni. Ez a mi kapcsolatunk, és ez egy szeretettel teli kapcsolat. Máskülönben hogyan
érhetnénk el azt a legfelsőbb célt? És mi is az a legfelsőbb cél? A krisna-préma. Ami azt
jelenti más szavakkal, hogy Krisnát szeretettel szolgálni. Ez a szeretettel teli szolgálat. Ez a
legfelsőbb cél. Isten eme szeretetén keresztül, Krisnát így szeretve Ő megkötözötté válik. Így
megkapod Krisnát, Aki a legfelsőbb cél.

Sukadéva minden választ megadott

Vegyük Pariksit Mahárája példáját. Pariksit Mahárájának nagyon rövid ideje volt hátra – csak
hét napja. Egy olyan bhakta volt, aki meg tudta érteni ezt: „Nekem csak hét napom van.” Te
tudod, hogy neked hány napod van még? Senki sem tudja ezt. Lehet, hogy egy napod, lehet,
hogy egy órád, vagy egy perced. Ki tudja? De te az mondod: „Nem, nekem még sok időm
van.” Ez egyáltalán nem biztos, senki sem tudhatja. Ám Pariksit Mahárája egy olyan nagy
bhakta volt, hogy ő tudta, neki hét napja van. Nagyon rövid idő. Nagyon mohóvá vált,
„Hogyan érhetem el a legmagasabb, a legfelsőbb célt? Ami azt jelenti, hogy Krisna iránt
szeretetet kifejleszteni és egy ilyen szolgálatot végezni. Ez az életem legfelsőbb tökéletessége.
Hogyan érhetem el ezt egy ilyen rövid idő alatt? Mit tegyek? Mit kell tennem?” Anyira
vágyott erre, és megkért minden egyes jelenlévő személyt; a devarsíket, mahársíket,
rájarsíket, sok szentet és szerzetest, de senki sem tudott választ adni rá. Végül Sukadéva
Gosvámí megadta a választ, „Halld a Srímad-Bhágavatamot!” Ezt a választ adta Sukadéva
Gosvámí. Ott volt Vyásadéva, Nárada, sok kiváló szent és szerzetes is. Vyása, Sukadéva
guruja ott volt, Vyása guruja is ott volt, mégis nem tudták megadni a választ. Végül
Sukadéva Gosvámí jött és megadta a választ.
Nem kérdés, vagy megfontolandó dolog az, hogy hány éves valaki ebben a
paramárthika patha – az odaadás lelki vagy transzcendentális ösvényén – a bhakti pathán.
Nem kérdés a kor. Aki transzcendentális helyzetben van, aki túl van az élet testi felfogásán, és
túl a természet három anyagi módján, tehát a transzcendensben helyezkedik el, annak számára
nem kérdés a kor. Sukadéva Gosvámí volt a jelenlévők között a legfiatalabb – csak tizenhat
éves volt -, de ő lett az ácárya. Midenki egyhangúan elfogadta, „Igen ő az ácárya.” Le fog
ülni és a bhágavata-kathát fogja elbeszélni, és mind hallani fogják a kathát.” Vyása, Nárada
és minden más szent tőle hallgatta, mert ő transzcendentális helyzetben helyezkedett el –
szilárdan. Tehát nem kérdés, hogy hány éves, nincs vita a korról. Ez mind anyagi kalkuláció.
Ő transzcendentálisan helyezkedett el. Tiszta szeretetet fejlesztett ki, tiszta bhávát, és ezen a
szinten szilárd volt. A szeretet eme szintjén – a szeretettel teli szolgálatban – létezett, Guru és
Góranga élvezete Guru és Krisna kedvéért beszélte el a krisna-kathát. Guru és Krisna
kedvéért, nem saját öröméért, vagy saját lábha, pújá, pratisthá-ja kedvéért – anyagi célokért.
Tehát a kor nem kérdés. Ezenkívül senki a jelenlévők közül nem kérdőjelezte meg
Sukadéva Gosvámí guru mivoltát. Bárki kifejezett valami kételyt? Vyásának nem volt
kételye, Náradának nem volt kételye. Mindenki elfogadta őt, mint guru, ácárya. Ez a
transzcendentális lét.

Gaura-kathá

Tehát mindannyian tőle hallgatták a krisna-kathát, vagy hari-kathát – illetve indirekt

módon gaura-kathát.
dhyeyam sadá paribhava-ghnam abhísta-doham
tírtháspadam siva-virinci-nutam sadanyam
bhrtyárti-ham pranata-pála bavádbhi-potam
vande mahá-purusa te caranáravindam
(Bhág.11.5.33)

A Tizenegyedik Ének eme versében Sukadéva Gosvámí Krisnáról beszél. Közvetlenül

Krisnáról, de közvetve Gauráról is. A jelentése a következő. Pranata-pála: „Ó nagyszerű
gondoskodó. Ó Uram, aki a meghódolt lelkekre gondot viselsz.” Mahápurusa,
mahá-bhágavata: „te egy mahá-bhágavata, egy ácárya szerepét játszod, és Te vagy a
meditáció tárgya mindenki számára – dhyeyam sadá. Ó Uram, te elpusztítod minden jíva –
feltételekhez kötött lélek illúzióját. Te egy váncha- kalpataru – egy kívánság-teljesítő fa vagy.
Te vagy minden jíva menedéke. Mindenki a Te lótusz lábaidnál vesz menedéket. Te vagy
minden hívő menedéke. Síva és Virinci (Úr Brahmá) Téged imád – siva-virinci-nutam.” Tehát
Gaura esetében Síva Sadá-siva, aki mint Advaita Ácárya inkarnálódik, és Brahmá Haridása
Thákura. Haridása Thákura Brahmá inkarnációja. Így Gaurát Advaita Ácárya és Brahmá
Haridása imádja – siva-virinci. Ez Ő, Gaura. „Ó Uram, te vagy minden ok oka.”
Bhrtyárti-ham: „Elpusztítod minden szenvedését azoknak a bhaktáknak, akik menedéket
vesznek Nálad és akik meghódolnak Neked.” Ez azt jelenti, hogy az olyan bhakták, akik
Gaura lótusz lábánál vesznek menedéket. Tehát Gauranga Maháprabhu csodálatosan kegyes,
csodálatosan nagylelkű és csodálatosan bőkezű. Elpusztítja azon bhakták szenvedéseit, akik
Hozzá kiáltanak nyitott szívvel, szabadon a kétszínűségtől és azt mondják: „Ó Gauránga! Ó
Nityánanda! Én a Tiétek vagyok!” Ez történik azzal, aki Gauránga nevét énekli.
bhaja gouránga kaha gouránga
laha gourángera náma re
je jana gouránga bhaje
sei hoy ámara prána re

„Kiáltsd Gouránga nevét, énekeld Góránga nevét, mondd ki Gouránga nevét!” Gaura
és Nitáj neveivel kapcsolatban nincs megkötés, vagy nem kérdés az aparádha. De Krisna
nevénél előfordulhat az aparádha. Bhrtyárti-ham, ami azt jelenti, hogy Gaura elpusztítja
annak a náma-aparádháját, aki Gauránga nevét énekli. „Egyedül Te vagy egy olyan személy
számára a remény, aki a materialista létezés óceánjában fuldoklik. Menedéket veszek Lótusz
lábaidnál – vande mahá-purusa te caranáravindam. Felajánlom imádatomat Lótusz
lábaidnak, és menedéket veszek Lótusz lábaidnál, ó mahá-purusa.” Tehát indirekt módon
gaura-kathá. Krisna-kathá, vagy hari-kathá, és közvetetten gaura-kathá.

A Legfelsőbb Úr szeretettel teli szolgálata

Pariksit Maharája egy király volt, az egész világ uralkodója. Így tehát bármit meg
tudott volna tenni. Sokféle dhyaya-yajnát, tűzáldozatot végezhetett volna el. Alávethette volna
magát tapasyának, yoga gyakorlatokat végezhetett volna, vratákat, vagy jótékonysági
cselekedeteket, dhánákat ajánlhatott volna fel. Semmi sem volt lehetetlen számára, de semmi
ilyesmit nem tett. „Hogyan érhetném el a legfelsőbb tökéletességet, vagy legfelsőbb célt – a
Legfelsőbb Úr szeretettel teli szolgálatát – nagyon rövid idő alatt?” Sukadéva Gosvámi azt
mondta: „Sravanam – hallgass krsna-kathát, bhágavata-kathát!” Ez örömet fog szerezni
Krisnának, Gurunak és Gaurangának. Ezután megkapod az élet legfelsőbb tökéletességét, a
prémát.
Ha saját gyönyörödért hallasz, vagy egy beszélő ha saját gyönyörüségére beszél, „Ó a
hallgatóság tapsolni fog. Ó milyen kedves előadó. Egy nagyszerű szónok, egy kiváló szónok,”
és tapsolnak, de szíved nem fog megtisztulni. Nem. Ehelyett egyre inkább szennyezetté válik.
Ha valaki egy kírtana-karí – egy előadó -, annak bhágavata-kathát kell elbeszélnie, vagy
krsna-kathát Guru és Gauránga örömére, Guru és Krisna örömére. Ha pedig valaki előadást
hallgat – egy sravana-kari – akkor neki Guru és Gauránga gyönyörűségéért kell hallania,
Guru és Krisna öröméért. Ez a cél. Ilyenkor szíve meg fog tisztulni, ápaná sodhite. Kavirája
Gosvámi erről beszél, ápaná sodhite: „Saját tisztulásom érdekében beszélni fogok.” Ha
másként cselekszel, az csak anyagi cél, mellyel anyagi eredményt fogsz elérni, nem pedig
lelki célt, vagy lelki eredményt. Így tehát Pariksit Maharája csak Guru és Krisna örömére
hallgatott, Guru és Gauránga öröméért.

Hódolj meg egy Vaisnavának

Ha krsna-kathát akarsz hallani, egy hiteles autoritástól kell hallanod, valaki olyantól,
aki száz százalékban el van merülve Krisna szeretettel teli szolgálatában. Minden percben,
éjjel és nappal, a nap huszonnégy órájában Krisna szerettel teli szolgálatában foglalja le
magát, nem pedig sajátjában. Tehát Pariksit Mahárája ott áll a halál közelében. „Hogyan
érhetem el a legfelsőbb célt – ami Krisna – egy nagyon rövid idő alatt?” Nos, hogyan érhető
ez el? Hacsak valaki nem fejleszt ki prémát, hogyan kaphatja meg ezt? Krisnát a szeretet
kötözi meg. Sadá muktopi bhaddha ’smi bhaktera sneha rajyubhi: „Habár én örökké szabad
vagyok, legfelsőbb módon független személy, mégis bhaktáim szeretete által megkötözötté
válok.” Ez a tiszta szeretet. Nos, hogyan fejleszthet ki valaki ilyen tiszta szeretetet? Hallás
által – sruteksita-patham; sruti, iksita. (Bhág.3.9.11) Ha egy olyan személytől hallasz, egy
olyan Vaisnavától, aki teljesen fix, vagy ezen a szeretettel teli szinten él, éjjel és nappal,
huszonnégy órán át Krisna szeretettel teli szolgálatában, akkor ilyen prémát fogsz
kifejleszteni. A hallás és a neki való meghódolás által – átma-nivedanam – magadat teljesen
az ilyen Vaisnava lótusz lábának szentelve, teljes hitet adni szavainak, Guru és Gauránga
kedvéért hallva, ha ezzel az attitűddel hallasz, akkor krisna-prémát fogsz kifejleszteni. Szíved
meg fog tisztulni,
srnvatám sca-katháh krsnah
punya-sravana-kírtanah
hrdy antah-stho hy abhadráni
vidhunoti suhrt satám
(Bhág.1.2.17)
Ha ilyen krsna-kathát hallgatsz, mely minden kedvezőséggel megáldott, és
transzcendentális, nem anyagi, el fogja tisztítani szennyeződéseidet, vagy a piszkot szívedből.
Meg fog tehát tisztulni a szíved. Ha másként cselekszel, nem tisztul meg szíved. A hallásod
célja pedig az, hogy ezt a fajta szolgálatot add – ez a legelső szolgálat; ez a navada-bhakti a
hallással kezdődik – Guru és Gauránga gyönyörűségéért, Guru és Krisna öröméért. Az Ő
örömükre hódolj meg. Pariksit Mahárája ezt tette, és nagyon rövid idő alatt megkapta a
legfelsőbb eredményt, ami a krisna-préma, tehát megkapta Krisnát. A világ történelmében
soha nem találkozol azzal, hogy ilyen rövid idő alatt valaki elérte a legfelsőbb eredményt,
bármilyen jótulajdonság nélkül, egy beteg helyzetben. Hogyan kaphatja meg valaki ilyen
helyzetben? Szóval ez a példa számunkra. Pariksit Mahárája ezt a példát állította nekünk.
Tehát Sukadéva Gosvámi beszélt. Guruja ott volt, Vyása guruja Nárada is ott volt,
mégis mind Sukadéva Gosvámit hallgatták. Tehát Sukadéva Gosvámit ismeretlenül elfogadta
mindenki, mint ácárya, így birtokolhatta a beszélő ülését – a vyásásanát.

A krsna-prema mindenkiből ’dásá’-t csinál

Tanítványnak maradni ez egy örök dolog. „Örökre egy tanítvány vagyok.” Attól kell
hallani, aki krsna-kathát ad elő Guru és Krsna örömére, aki teljesen a szeretet azon szintjén
helyezkedik el. A meghódolás és önmagunk teljes átadása mellett hallani kell tőle. Ki kell
használni a lehetőséget, egy ilyen nagyon ritka alkalmat. Kultiválni kell ezt a
sravana-kírtanakya bhaktit azáltal, hogy alárendeltként viselkedünk. Ez a legfontosabb dolog.
Meghódolni azt jelenti, hogy Guru és Gauránga öröméért teszed. Ha nem hódolsz meg, akkor
saját gyönyörödet akarod, nem a Guru és Gauránga örömét.
krsna-premera ei eka apúrva prabháva
guru-sáma-kaghuke karáya dásya-bháva
 (Caitanya-caritámrta Ádi 6.53)
Meghódolni azt jelenti, hogy dásává válni. „Én egy dása vagyok. Minden tettemet
mesterem öröméért kell végeznem – Guruért és Gaurángáért.” Nem saját örömömért. Ez egy
fontos dolog. Tehát, ez a ravana-kírtanakya bhakti az átma-nivedanam –a meghódolás
bázisán létezik. Ha ebben a hangulatban hallasz, akkor nagyon gyorsan krsna-premát fogsz
kifejleszteni. Ha pedig krsna-prémát feljesztettél ki, akkor igazán dásává válsz. Máskülönben
a krsna-préma nélkül nem kérdés a szolgálat. Nem kérdés a szeretet, tehát nem válhatsz egy
szolgává, vagy dásává, mivel ez a szereteten alapszik.
krsna-premera ei eka apúrva prabháva
guru-sáma-kaghuke karáya dásya-bháva
(Caitanya-caritámrta Ádi 6.53)
„Azok, akik guruk, vagy Krisnánál idősebbek, azt mondják, ’mi mind dásák vagyunk.’
Akik egyenlőek Krisnával azt mondják, ’mi dásák vagyunk’. És akik fiatalabbak Krisnánál –
Krisna szolgái – mind azt mondják, hogy ’mi dásák vagyunk’. Mindannyian dásákká váltak,
mert ez a szeretet kérdése. Krsna-kathát vagy bhágavata-kathát hallgatva, és ha a
hozzáállásod ilyen, akkor ezt a szeretetet nagyon könnyen, nagyon rövid idő alatt ki fogod
fejleszteni. Ezért hódolj meg annak a Vaisnavának, aki száz százalékban a szeretet azon
szintjén él, aki éjjel-nappal, huszonnégy órán át Úr Krisna szeretettel teli szolgálatában
foglalja le magát. Neki nincs anyagi célja, nem akar anyagi eredményt elérni, anyagi hírt,
nevet és presztizst. Csak Krisna öröméért él. Tehát ilyen hangulatban fogsz hallani – Guru és
Krisna öröméért, ezért szíved meg fog tisztulni (ápaná sodhite).

A büszkeség a mérőrúd

Ebben a Kali yugában az emberek nem fogadják el a Védákat, ennek a mérőeszköze

pedig a büszkeség – dambha. A büszkeség a mérőrúd. Egy ember így szól, „Én nagy
vagyok!” Egy másik pedig így, „Én nagyobb vagyok!” „Nem! Én vagyok nagy!” Ez a
büszkeség, és a Kali yugában ez a mérőrúd. Tehát az emberek harcolnak és veszekednek. Az
egyik igyekszik magát megalapozni, vagy azt bizonyítani magáról, hogy „Én nagy vagyok!”
Ilyen harc és vitatkozás van ott. Mindez anyagi erejükön függ. Egy ilyen veszélyes yuga. Kali
azt jelenti vitatkozás és képmutatás. Tehát ebben a yugában, ez a navada-bhakti a
sravana-kírtanával kezdődik – a hallással és énekléssel. Ez az, ami egyedül szükséges.
Máskülönben hogyen pusztul el büszkeséged? Hogyan válsz trnád api sunicenává? Hogyan
tudhatsz meghódolni és válhatsz a legmagasabb rendűbbé, érheted el a legfelsőbb eredményt,
ami a krsna-préma? Hogyan kaphatod meg ezt? Yasmin vijnáte sarvam evam vijnátam
bhavati: „Ismerni valakit, ami által mindent megismersz.” Ez azt jelenti ismerni Krisnát.
Szóval hogyan ismerheted meg Krisnát? Hacsak nem kapod meg Krisna kegyét, nem
ismerheted meg Őt, vagy nem értheded meg Őt. Egyedül az Ő kegye által értheti meg, vagy
ismerheti meg Őt bárki. A következő példát adjuk erre. A napfény segítségével valaki láthatja
a napot. Hasonlóan ehhez Krisna kegyéből valaki láthatja Krisnát és megértheti Őt.
Máskülönben senki sem ismerheti Őt, vagy láthatja Őt. Ha valaki egy büszke és
felfuvalkodott alak – büszke iskolázottságára, büszke intelligenciájára, vagy büszke tetteire –
bármit is mond, nem értheti meg Krisnát. A büszkeség mentális találgatást, mentális
spekulációt jelent. Nagy munik – spekulátorok – nem érthetik meg Krisnát kitalációik által.
Így hát ebben a szörnyű korban azt fogod találni, hogy a büszkeség, vagy dambha, a mérőrúd.
Ebben a Kali yugában nem kérdés valaki igazságosságának – aikya, csak vitatkozás és harc
van, tehát hogyan érthetnék meg az emberek Krisnát? Ezért az egyedüli szükséglet a
sravana-kírtana – hallani és énekelni. „Ismerni azt, aki által mindet megismersz.” Semmi sem
marad hátra. Tehát először hódolj meg – átma-nivedanam – aztán hallj.

A mag el van vetve

brahmánda bhramite kona bhágyaván jíva

guru-krsna prasáde páya bhakti-latá-bíja
málí haná kare sei bíja áporana
sravana-kírtana-jale karaye secana
(Caitanya-caritámrta M.19.151-152)
„Sok-sok lákhnyi univerzumon át vándorolva, ha valaki egy szerencsés jíva –
bhágyaván jíva – Guru és Krisna kegyéből megkapja ennek a bhakti növénynek a magját.”
Tehát hogyan kaphatod meg Guru és Krisna kegyét? Vajon büszkeségedet kimutatva? Vagy
nagyságodat mutogatva? Nem nagyságod és büszkeséged révén. Ha alázatossá válsz és
meghódolsz, akkor utána fogsz hallani, meg fogod kapni Guru és Krisna kegyét
(guru-krsna-prasáde páya bhakti-latá-bíja). Ezután ez a mag elérhetővé válik, el lesz vetve.
Mire van ezután szükség? Öntözésre – sravana-kírtana. Ez az öntözés folyamata, és ez nitya,
vagy örök. Naponta öntözni – ravana-kírtana Naponta hallani krsna-kathát, bhágavata-kathát
egy ilyen Vaisnavától a meghódolás módjában – átma-nivedanam
nitya-siddha-krsna-prema ’sádhya’ kabhu naya
sravanádi-suddha-citte karaye udaya
(Caitanya-caritámrta M.22.107)
A siddha, vagy a legfelsőbb tökéletesség a krsna-préma. Az örökké tökéletes vastu a
krsna-préma, de ezt nem olyan könnyű elérni. Sravanádi-suddha-cittekaraye udaya. Aki
naponta hall, ugyanakkor ilyen alázatos hangulatban van meghódolva és magát Guru és
Krisna lótuszlábának szenteli, Guru és Krisna öröméért, meg fog tisztulni szívében és ezután
ilyen rpéma fejlődik ki. A mag el van vetve és napi öntözéssel – sravana-kírtanam; hallás és
éneklés által az elme ilyen alázatos hangulatában – az a mag ki fog hajtani, nőni fog egyre
feljebb és feljebb, áthatolva Brahmalokát és túl a Virajá Folyón, eléri Vaikunthát, majd
tovább nőve bejut Goloka Vrndávanába.

A gyümölcs a Prema

’Krsna-carana’-kalpa-vrkse kare árohana. (Cc.M.19.154) Ezután a növénynek

védelemre van szüksége, így menedéket talál, ami Krisna lótusz lábai. Itt azután virágozni fog
és gyümölcsöt hoz. Mi tehát ez a gyümölcs? Ez a prema-phala. A gyümölcs a préma –
krsna-prema. Sravanádi-suddha-citte karaye udaya. Ha szíved megtisztult, ezután ez a mag
kikel és a napi öntözés által - sravana-kírtana – nőni és nőni fog. Végül az utolsó eredmény a
krsna-prema, viszont az első a suddha-citte, egy tisztított szív. A szíved tisztasága nélkül
hogyan birtokolhatnád a krsna-premát? Egy beszennyezett, befedett szív olyan, mint egy
meddő föld, nem pedig egy termőtalaj. Tehát ha magokat is szórsz bele, nem fog kihajtani
hozni soha. Csak ha a szív tisztítva van akkor fog kihajtani és akkor érheted el a végső célt,
ami a krsna-prema. Ez a prema a végső, a legvégs, vagy legfelső célállomás, de nem érheted
el saját erőfeszítésed révén. A megtisztult szívben a sravana-kírtana révén fog fejlődni. A
napi sravana-kírtana révén a szív megtisztul – azután prema fejlődik ki.
Tehát ha valaki sisya – egy tanítvány – örökké tanítvány. „Én örökké a gurum
tanítványa vagyok. Nem vagyok egyenlő vele. Hogyan lehetnék egyenlő vele? Én a
tanítványa vagyok. Az ő lótusz lábán egy porszem vagyok. Hogyan lehetnék egyenlő vele?”
Ez démonikus magatartásnak számítana. Alázatra van szükség. „Egy porszem vagyok a
gurumlótusz lábán.” Ez a sisyatva – tanítványság – és ez a sisyatva örök.

Egy tanítvány imái

Ha valaki gurujától hallott valamit, kírtanát csinál, beszélni fog. Ki tartana kírtanát,
hacsak nem hallott valamit gurujától? És mi lenne kírtanája témája? Amit hallottál, azt
mondhatod ki. Nem kotyvasztani valamit az elmédben és aztán kimondani azt. Nem. „Azt
mondom, amit hallottam. Csak azt adom tovább, amit gurum kegyéből megkaptam. Semmi
újat.” Ezt jelenti, ha azt mondom: „én egy sisya, vagy tanítvány vagyok.” A sisya örökké
sisya. És a guru, aki a szeretet szintjén van, kifejlesztette a gopi-bhávát, akinek örök mestere
Gopinátha, Krisna, akit mint gopi-guru ismernek – a gopik guruja. Bhaktivinoda Thákura
mondja: gopinátha, kemone sodhibe more, azaz „Óh Gopinátha, kérlek tisztíts meg engem.
Örök szolgád vagyok. Szeretettel teli szolgálatot kellene, hogy nyújtsak Neked örökké, akkor
szívem meg fog tisztulni. Óh Gopinátha, kérlek tisztíts meg engem.” Ez azt jelenti, hogy „Én
örökké tanítvány vagyok. És aki az én gurum, ő a tanítványa az ő gurujának. Tehát ez az
abhimána, vagy hangulat, hogy valaki egy sisyává váljon önmagában örökkké, nem pedig
abban a hangulatban, hogy egy guruvá válik. Ez a fő pont. Ez egy nagyon mély filozófia. Ez a
sisya-abhimána – magát örökké egy tanítványként látni. „Én egy szolga vagyok a te lótusz
lábadnál. Egy porszem vagyok a lótusz lábadnál, ó kedves gurudévám. Nem vagyok egyenlő
veled. Nem ülhetek ugyanazon az űlésen veled együtt. Én a te dásád, szolgád vagyok.” Így a
szívnek meg kell telnie ezzel a szolgai hangulattal – dásya-bhávával. Ez egy tanítvány imája.
A tanítvány soha nem mondja, hogy: „én egyenlő vagyok a gurummal. Én guru vagyok.”
Nem! Én örökké a gurum tanítványa vagyok. Én örökké ebben a helyzetben kell, hogy
maradjak.”

Add tovább azt, amit hallottál

Ezenkívül a tanítvány kötelessége, hogy csak a guru lótusz-szájából halljon. Ha a guru

azt mondja: „Mos menj és csinálj kírtanát!”, akkor ő kimegy és kírtanát csinál. Miféle
kírtanát? Mit fog mondani? Csak azt, amit gurujától hallott. Egyszerűen megismétli azt. Ez a
kírtana. Más szavakkal a kírtana a hallás egy másik megnevezése. Próbáld megérteni ezt a
filozófiát. Ez egy nagyon bensőséges filozófia. Tehát ez a kírtana. A kírtana a hallás –
sravana - egy másik neve. Amit hallottam, azt fogom kimondani. Meg fogom ismételni azt,
amit Gurudéva mondott. Pusztán csak megismétlem amit gurum kegyéből megkaptam.
Például: az energia az erőműből jön. Ez az erőmű épülete és az a generátor. Az energiát az
erőműben hozzák létre és vezetékeken keresztül jut el a célhoz.. Tehát „én csak egy vezeték
vagyok”. Vagy a fő víztartály ott van, és a vizet csöveken keresztül kapjuk. De ha a cső azt
mondja: „Én szolgáltatom a vizet”, az egy nagy sértés. „Én pusztán egy cső vagyok.” A víz a
fő víztárolóból jö, én csak egy cső vagyok. Hogyan lehetnék én a víz szolgáltatója? Nem, én
csak egy cső vagyok.” De ha a cső azt mondja: „én szolgáltatom a vizet”, akkor ez egy nagy
sértés. Ez a mi filozófiánk.
Tehát ez a fül a legfontosabb dolog és ez a sevá, vagy szolgálat a fülnél kezdődik –
sravana. Ez az első és a legfontosabb eleme a kilenc részből álló, vagy navada-bhakti-
bhaktyam vai sravanam-nak. A fülnél kezdődik. A fülön keresztül hallani fogsz és utána
szétosztod. A fő cső belemerül abba a fülbe, majd a cső másik végén – ami a száj – eljut a
céljához.

Vidd végbe Maháprabhu utasítását

yáre dekha, táre kaha ’krsna’ –upadesa

ámára ájnáya guru haná tára’ ei desa

kabhu ná vádhibe tomára visaya-taranga

punarapi ai tháni pábe mora sanga
(Caitanya-caritámrta M.7.128,129)

Ez Maháprabhu utasítása. Maháprabhu ezt a dolgot utasítja. „Bárkivel is találkozol,

csak mondd neki azt, amit Krisna mondott. Óh bhái, óh testvárem, kérlek hallgass meg!
Krisna azt mondta, hogy kírtayanto mám: ’Az Én kírtanámat csináld.’ És mivel gurumtól ezt
hallottam, ugyanezt is mondom tovább.” Maháprabhu azt mondja: ámára ájnána guru haná
tára’ ei desa: „Azt rendelem el, hogy váljál guruvá, és bárkivel is találkozol, csak mondd azt
neki, amit Krisna mondott.” De nem tudom, hogy mit mondott Krisna. Hallottam a gurumtól,
tehát csak megismétlem amit ő mondott. Kabhu ná vádhibe tomára visaya-taranga: „Így soha
nem leszel megérintve az anyagi természet kötőerőitől. Ha ezt az utasítást elvégzed ebben a
hangulatban – nem anyagi célokért, anyagi névért, hírnévért és eredményért – akkor soha nem
leszel az anyagi természet körőerőitől befolyásolva. Ez a Guru és Gauránga örömére történik.
„Én csak végrehajtom a Guru és Gauranga utasítását” Szolgálni azt jelenti, hogy az Ő
örömükért. „Én egy szolga vagyok.” Ekkor soha nem leszel befolyásolva az anyagi természet
kötőerői által, másként hatással lesznek rád és anyagi célokért fogsz cselekedni. „Szóval ez az
utasítás jött a gurumtól.” Ez a sisya-abhimána. „A gurum ezt az utasítást kapta, és ugyanezt
az utasítást adta tovvább nekem. Tehát a gurum utasítását végzem el.” Ez a folyamat. Ebben
a hangulatban soha nem leszel befolyásolva az anyagi természet kötőerőitől, másként viszont
hatással lesznek rád.

A szeretettel teli odaadás látásmódja

Tehát a hallás a legfontosabb dolog – sruteksita-patham. Ha ebben a hangulatban

hallasz, akkor a szemed fel lesz nyitva.

premánjana-cchurita-bhakti-vilocanena
santah sadaiva hrdayasu vilokayanti
 yam syámasundaram acintya-guna-svarúpam
govindam ádi-purusam tam aham bhajámi

Ezt a verset a Brahma-samhitából idézzük (5.38): „Csak akinek a szemére ez a

premánjana – a szeretet kenőcse – fel van kenve, láthatja Syámasundara gyönyörű formáját.”
Hát hogyan lesz ez a kenőcs a szemedre kenve? Ha hallasz. Az ebben a hangulatban való
hiteles forrásból hallotak által – iyen egy guru – az a premánjana, vagy a szeretet kenőcse a
szemeidre lesz kenve. A szemek fel lesznek nyitva. Vak voltál, de mos vannak szemeid. Tehát
a hallás felnyitja a szemeket. Sruta-iksita – ez a vers megtalálható a Srímad Bhágavatam
harmadik énekében. (3.9.11) Ha hallasz, akkor látni fogod Syámasundarát. Srutiksita-patham
– ez a mi folyamatunk. Először hallj, azután a szemeid – a szeretettel teli odaadás szemei,
vagy a bhakti-caksu – fel lesz nyitva. Szíved meg lesz tisztítva (ápaná sodhite), és ezután látni
fogod Syámasundara tökéletesen gyönyörű formáját. Először hallás. Az elme ostoba, az elme
gazember, az elme makacs, engedetlen és álhatatlan. Tehát ne bízz ostoba elmédben. Ne bízz
benne – a nagy gazember elmében. Csak tartsd a szemedet ostoba elméden. „Mit is sugalmaz
nekem?” Az ostoba elme sugdolózik, „Óh Mahárája ilyen és ilyen.” Mindenkinek dásává,
azaz az elméje szolgájává kell válnia – go-dásává – és hitet kell befektetni az ostoba elmébe.
De ez az ostoba elme be fog csapni! A csaló, megbízhatatlan, ostoba elme. Ne bízál ebben az
ostoba elmében, mert bármelyik pillanatban becsaphat. Akkor tehát hogyan fog ez az elme
megtisztulni és tanítvánnyá válni? Csak a hallás által – sravana. Egy hiteles forrásból hallott
bhágavata-kathának a hallása meg fogja tisztítania szívet. Ez azt jelenti, hogy egy tanítvánnyá
válsz. A hallás azt jelenti, hogy egy tanítvánnyá válsz. Szóval ne térj el ettől a halláson
keresztüli úttól. Ez a hallás általi folyamat – rota-parampará. Ez a mi folyamatunk. A hallás
folyamata a tanítványi láncolattól. Semmi más. Ez az egyedüli folyamat – bhágavata-dhara.

Egy kérdés az örökségről

Gurudéva olyan kegyes. Beszél nekünk a bhágavata.samrájya témáiról – az Úr

királyságáról. Kegyesen összekapcsol minket a Legfelsőbb Úrral. Nem akar semmit sem
tőlünk. Bármit is akar ő tőled? Nem. Gurudéva nem akar semmit sem tőled. Nagyon boldog
lesz, ha pusztán Krisna egy kedves hívőjévé válsz. Nem akar semmit sem tőled.
Ha saját törekvéseket teszel, akkor nem kaphatod ezt meg, mert akkor ott nincs
semmilyen szolgálat. Egy ilyen személy egyáltalán nem egy szolga. Habár ő egy sisya, csak
egy tettető – egy kétszínű személy. Csak egy cél létezik, ami: „Hogyan tudom magamat
teljesen a Legfelsőbb Egész lótusz lábának dedikálni – púrna-vastunak – aki Krisna.
Semmilyen más cél nincs itt. Ő egy valódi tanítvány, és az ő joga, hogy hallhat. Ez egy
örökség tipusú kérdés. Csak ő tud hallani. Másként nem lehet szó a hallásról, nincs jog a
hallásra. Ez egy nagyon mély dolog. Tehát értsd meg annak a célját, amit mondok. Ő egy
igazi tanítvány, tehát örökli a jogot a gurutól. Gurudéva azt mondja:
ásakti-rahita, sambandha-sahita,
visaya samúha sakali ’mádhava’
(Vaisnava Ke?)

Minden Mádhavához tartozik. Aham sarvasya prabhavo. Bármit is látsz itt ebben a
kozmikus megnyilvánulásaban – minden gazdagság, és minden megnyilvánulás – minden
Mádhavához, Krisnához tartozik. Ő az egyedüli birtokos. Minden az Ő tulajdona. Akinek van
tulajdona, ő a birtokos. Tehát Mádhava az egyedüli birtokos, és Ő az egyedüli kapcsolat.
Krisna azt mondja: „Én vagyok minden kiáramlás forrása. Minden Belőlem árad ki.” Tehát
bármit is látsz itt, az mind Krisnáé. Minden kapcsolódik Hozzá, és Ő az egyedüli birtokos.
Krisna az egyedüli élvező. Krisna a Legfelsőbb Úr. Aki nagyon jól megérti ezt a dolgot, mint
tattvát, egy olyan gurutól valóó hallás és az ő kegye által, ő az igazi tanítvány. Ő egy igazi
szolga.

Idd a nektárt

Ezután csatlakoznod kell a gaura-sankírtanához. Ez minden kedvezőséget megad

neked. Először hódolj meg teljes hittel, majd a Guru és Gauranga örömére kultiváld ezt a
sravana-kírtana bhaktit. Nyissd ki a füledet és halld ezt a nektári krsna-kathát. Idd a belőle
kiáramló nektárt a füleiden keresztül. Ezáltal szíved meg lesz tisztítva – ápana sodhite. Utána
megalapozottá válsz ebben a sambandhában – a Krisnával való kapcsolatodban. Meg fogod
kapni a sambandha-jnánát, és egy igazi dásává válsz – krsna-dásává. Ha ezt a végső célt
tűzöd ki, mely a krsna-prema, akkor egy igazi dásává válsz, ami a krsna-dása. Először hódolj
meg és aztán hallj. A végső cél a prema. Pusztán válj egy igazi krsna-dásává – ami a tiszta
szereteten alapszik, ettől a guru nagyon boldog lesz. Nem akar semmit sem tőled. Szóval csak
fejleszd ki ezt a premát és válj igazi krsna-dásává. Ezután igazán szeretettel teli szolgálatot
fogsz nyújtani Gurunak és Gaurangának, és szíved meg lesz tisztítva.

Az igazság igazság

Bhaktisiddhánta Sarasvatí Gosvámi Prabhupáda Maharája azt mondja: „Az igazság

igazság. Krisna a Legfelsőbb Igazság, és a krsna-katha igazság. Krisna nem részrehajló, tehát
az igazságot részrehajlás nélkül kell elmondani, nem prátoskodva.” De ha valaki azt gondolja:
„Vajon részrehajlástól mentessé kell-e válnom és azigazságot kell-e mondanom? Ez nagyon
kényelmetlen lesz.” Az igazságot kimondani a lelki világban nagyon kényelmetlen, egyáltalán
nem kényelmes. Szóval ha valaki fél, hogy: „Ha kényelmetlen igazságot mondok ki, akkor
senki sem fog szetni engem. Mindenki számára kényelmetlenné fogok válni.” Ha ilyen
félelmed vagy nézeted van és ha feladod a krsna-kírtanát, akkor milyen célt fogsz elérni?
Akkor fel fogod adni ezt a srota-pathát – a hallás folyamatát. Nincs igazán hited a Guru és
Gauránga szavaiban, a Guru és Krisna szavaiban.

Az én Legfelsőbb Barátom

Guru na sa syát: „Senki se váljon guruvá, ha nem tud egy jívát sem felszabadítani
máyá fogságából, vagy a halál – mrtyu fogságából. Ő nem egy guru.” Ha valaki tiszta
szeretetet tud szívedbe helyezni, ő egy igazi guru.
se-i parama bandhu, se-i pitá-mátá
srí-krsnacarane jei prema-bhakti-dátá
(Caitanya-mangala)
 „Ő, aki nekem a prema-bhaktit adta Krisna lótusz lába iránt, ő az én legfelsőbb
barátom. Ő az én atyám, ő az én anyám. Tőle hallva fejlesztettem ki a prema-bhaktit. Nekem
adta a prema-bhaktit Krisna lótusz lábai iránt. Ő az én legfelsőbb barátom. Ő az én örök
atyám és anyám.” Ő egy igazi guru. Ha követed a prema-bhakti ezen ösvényét, akkor nem
lesz félelmed a haláltól – nem fogsz félni Yamarájtól. Így ő megmentett engem máyá
fogságából, Yamarája fogságából – mrtyu. Aki nem tud így tenni, az ő gurusága részleges,
nem teljes. Nem tud neked örök életet adni. Tehát ez egy részleges guruság. Ezek Sríla
Bhaktisiddhánta szavai, nem az én szavaim. Sríla Bhaktisiddhántától idézek. „Az, aki
megvalósítássá tette számomra örök szolgaságomat, ő az én örök gurum, igazi gurum. Ő
alapozta meg a Legfelsőbb Örök Lénnyel a kapcsolatomat.” Tehát száz százalékban meg kell
hódolni egy ilyen guru lótusz lábainál. Ha elég szerencsés vagy, akkor egy ilyen gurut kaptál,
ha száz százalékban meghódolsz előtte, akkor meg fogod kapni a kegyét. Brahmánda
bhramite kona bhágyaván jíva. Ő egy nagyon szerencsés lélek. Guru-krsna-prasáde pálya
bhakti-latá-bíja. Krisna kegyéből valaki egy ilyen gurut kap, és a guru kegyéből ő megkapja
Krisnát. Ez Krisna elrendezése.

Negyedik fejezet

A Suddha-bhakti dicsősége

vayam hi bráhmanás tála

ksamayárhanatám gatáh
yayá loka-gurur devah
páramesthyam agát padam

ksamayá rocate laksmír

bráhmí saurí yathá prabhá
ksaminám ásu bhagaváms
tusyate harir ísvarah

Kedves fiam, mi mind bráhmanák vagyunk és az emberek általános tömegei számára

imádandóká váltunk megbocsájtó készségünk révén. Ez azért van, mert ez a tulajdonság
eredményezte, hogy Úr Brahmá elnyerte pozícióját.
„Egy bráhmana kötelessége, hogy a megbocsájtás tulajdonságát kultivlja, mely úgy
ragyog, akár a nap. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari elégedett azokkal, akik
megbocsájtóak.

Magyarázat

Különböző személyek más-más tulajdonság alapján szépek. Cánakya Pandita azt

mondja, hogy a cuckoo madarat, habár nagyon fekete, a szép hangja révén nevezik
gyönyörűnek. Hasonlóan egy nő attól szép, hogy szemérmes és hithű férjéhez, míg egy torz
ember széppé válik, ha tanult, iskolázott. Ugyanezen a módon a bráhmanák, ksatriyák,
vaisyák és súdrák saját tulajdonságaik megvalósítása révén válnak gyönyörűvé. A bráhmanák
akkor szépek, ha megbocsájtóak, a ksatriyák, ha hősiesek és soha nem hátrálnak meg a
harctól, a vaisyák, ha gazdagítják a kultúrát tetteikkel és megvédik a teheneket, végül a
súdrák akkor, ha hithűek kötelességeik végzéséhez elégedetté téve mestereiket. Így mindenki
széppé válik saját speciális tulajdonsága révén. A bráhmana speciális tulajdonsága van tehát
itt meghatározva, ami a megbocsájtó készség. (Bhág.9.15.39,40 magyarázat)
A Srímad Bhágavatam 5.18.12 megemlíti, hogy ha valaki Krisna egy hívőjévé válik –
egy Vaisnavává, aki tiszta, vegyítetlen hívő – automatikusan minden jó tulajdonságot el fog
érni.
yasyásti bhaktir bhagavaty akincaná
sarvair gunais tatra samásate suráh
haráv abhaktasya kuto mahad-guná
manorathenásati dhávato bahih
Azt mondják, hogy „Ha valaki vegyítetlen odaadást fejlesztett ki, automatikusan minden jó
tulajdonság, minden isteni tulajdonság meg fog nyilvánulni benne.” Haráv abhaktasya kuto
mahad-guná, manorathenásati dhávato bahih: „Aki nem bhaktája Úr Harinak – abhakta, az
legyen bár nagyon magasra értékelve, érjen el kiemelkedő helyzetet a társadalomban,
egyáltalán nincsenek jó tulajdonságai. Ő csupán az elméje által kitalált szekéren hajt ide-oda,
nem tesz semmi mást.

Minden kedvezőség

Ahogy a Bhakti-rasámrta-sindhu (1.1.17) írja,

klesadhní subhadá moksalaghutákrt sudurlabhá
sándránandavisesátmá srí-krsnákarsiní ca sá
A Suddha-bhaktinak, vagy a tiszta odaadásnak hat dicsőséges tulajdonsága van.
Melyek ezek? Az első a klesaghní, ami azt jelenti, hogy minden szenvedést elpusztít, minden
klesát. Elpusztítja a bűnös tettek visszahatásait. Elpusztítja a magot, amit avidyának neveznek.
A tudatlanság a mag. A tudatlanság miat az emberek bűnöket követnek el. Tehát elpusztítja a
magot – pápa-bíja – a bűnös tettek magját, ami az avidyá. Ezért ismerik, mint klesaghni.
Minden szenvedésed – klesád – el lesz pusztítva. A subhadá pedig azt jelenti, hogy minden
kedvezőség. Mi is ez? A Bhakti-rasámrta-sindhu (1.1.27) fejti ki ezt.
subháni prínanam sarvajagatámanuraktatá
sadgunáh sukhamityádínyákhyátani manísibhih
A prínana szó nagyon lényeges itt. Prínani szeretetet jelent, prítit, és trptit is,
elégedettséget. Azok, akik maunarsik, tanult személyek, azt mondják, hogy ez a subhatva –
minden kedvezőség; azaz, hogy az egész világ fog szeretni valakit. Ki is ő? Ő egy sádhu –
egy tiszta hívő, aki megkapta Krisnát. Krisna mindenki számára vonzó. Krisna a szeretet
tárgya. Ezt jelenti a subhadá. Az egész világ szeretetet fog fejleszteni iránta és az egész világ
vonzódni fog felé – anuraktatá. Ez a második dolog. Ezenkívül minden jó tulajdonság jelen
van abban, aki vegyítetlen odaadást fejlesztett ki, automatikusan – sadgunáh
sukhamitya-adínyákhyátáni manísibhih. Minden jó tulajdonság megynilvánul egy tiszta
sádhuban, aki tehát tiszta odaadást fejlesztett ki magában, valamint ő mindig
transzcendentális boldogságban helyezkedik el, subhadában. A panditák, vagy tanult emberek
azt mondják, hogy ez a subha.

Krisna vonzódni kezd

tatra jagatprínanádi
dvaya pradatvam yathá pádme
yenárcito haristena
tarpitáni jagantyapi
rajyanti jantavastatra
jangamáh sthávará api
(Bhakti-rasámrta-sindhu 1.1.28)
A Padma Purána azt mondja, hogy ez a két dolog, „A bhakta – aki tiszta hívő -,
akinek vegyítetlen odaadása van, vagy tiszta odaadása, az egész világnak örömet okoz. És
jagatánuraktata – az egész világ odaadóvá válik irányában, vonzódni fog felé. A Padma
Purána azt mondja még, hogy „Egy személy, aki Úr Hari egy kedves hívője, aki mindig Úr
Hari lótusz lábainak végez szeretettel teli odaadó szolgálatot, csak ő tudja elégedetté tenni az
egész világot. Még a mozgó és a nem mozgó élőlények – sthávara-jangama – is vonzódni
fognak iránta. Ez a prínani – príti. És ez ugyanakkor a subhadá is. Ezután jön a
moksalaghutákrt: Amikor tiszta odaadás van jelen, a moksa, a felszabadulás egy jelentéktelen
dologgá válik. Valamint sudurlabhá: Nagyon ritkán elérhető. Sándránandavisesátmá: Sukha
– ő mindig egy transzcendentális gyönyör állapotában létezik. Krisna mindenki számára
vonzó, de ha valaki tiszta odaadást fejlesztett ki – suddha-bhaktit -, akkor még Krisna is
vonzódni fog hozzá. Ezek a bhakti – a suddha-bhakti hat dicsőséges tulajdonságait.
yasyásti bhakti bhagavaty akincaná
sarvair gunais tatra samásate suráh
haráv abhaktasya kuto mahad-guná
manorathenásati dhávato bahih
(Bhág. 5.18.12)

A fő jellemvonás

A Caitanya-caritámrta is beszél arról, hogy mik egy sádhu tulajdonságai, hogy ki is

egy sádhu – egy tiszta hívő. Ő, aki megtisztuld belül és kívül egyaránt – antasudhi
bahirsudhi. Ezek a tulajdonságai, de a fő tulajdonság, hogy krsne karsanatva – teljesen
meghódolt Krisna lótusz lábainál. Ez a fő tulajdonság – mukhya, a többiek másodlagosak –
gauna. A másodlagos tulajdonságok automatikusan kifejlődnek.
krpálu, akrta-droha, satya-sára sama
nirdosa, vadánya, mrdu, suci, akincana
 sarvopakáraka, sánta, krsnaika-sarana
akáma, aníha, sthira, vijita-sad-guna
mita-bhuk, apramatta, mánada, amání
gambhíra, karúna, maitra, kavi, daksa, mauní
(Caitanya-saritámrta M. 22.78-80)
Ő nagyon kegyes – krpálu. Akrta-droha – nem irigy. Nem fejleszt irigységet senki
iránt sem. Satya-sára – igazmondó. Egyenlő látása van – sama. Ez azt jelenti, hogy Krisnát
látja mindenhol, ez az egyenlő látásmód. Látja Paramátmát, a Felsőlelket. A Gíta azt mondja:
vidyá-vinaya-sampanne
bráhmane gavi hastini
suni caiva sva-páke ca
panditáh sama-darsinah
(Bhagavad-gítá 5.18)
Akik panditák, egyenlő látásmódot fejlesztettek ki – sama-darsát, mivel egyedül a
Felsőlelket látják mindenhol. Ezért van egyenlő látásmódjuk. Hogyan fejleszthetne ki valaki
egy ilyen látásmódot másként, hacsak nem látja a Felsőlelket mindenkiben? Nidosa –
nincsenek hibái. Szabad minden hiba alól. Vadánya – ő nagyon (munificient). Mrdu és suci –
ő nagyon tiszta, belsőleg és külsőleg is. Akincana – magát alacsonyabbnak látja a
legalacsonyabbnál. Nincs benne büszkeség, sem arogancia. Sarvopakáraka – mindenkinek jót
tesz, mert mindent krsna-sambandhában lát, hogy az egyedüli igazi kapcsolat Krisnával van.
„Ó, ő Krisna jívája, aki az én szeretetem tárgya.” Szeretetet fejleszt ki mindenki iránt. Ha
tudod szeretni Krisnát, akkor mindenkit tudsz szeretni, másként ezt nem tudod megtenni. Ha
egyáltalán nincs szó a szeretetről, akkor ott a dvandva – a kettősség lesz jelen, a szeretem és
nem szeretem, vagy gyűlölöm érzések. Lehet, hogy szeretsz valakit de nem szeretsz valaki
mást. De ha valaki Krisnát, mint a szeretet tárgyát látja, ő egyedül tud szeretni mindenki mást.
„Ó, ő Krisnáé.” Tehát nem kérdés a gyűlölet vagy a nem-szeretem őt. Sánta – békés, és
rsnaika-sarana – teljesen meghódolt Krisnának. Szabad minden vágytól, akár anyagi élvezet,
akár felszabadulás legyen is az. Sthira – szilárd. Vijita-sad-guna – ő nem egy (glutton). Soha
nem eszik túl sokat. Inkább nagyon keveset eszik. Apramatta- nagyon alázatos. Mána-dah –
mindenkit egyenlően tisztel, soha nem tiszteletlen senkivel sem – amání. Gambhíra – nagyon
nagylelkű. Karuna – kegyes, és maitra – barátságos. Daksa – ügyes. Mauní – halgatag.
Halgatag azt jelenti, hogy csak Krisnáról beszél. Soha nem beszél semmi másról, mint Krisna.
Ez a mauna – a hallgatás. Kavi – ismer mindent. Aki ismeri Krisnát, mindent ismer. Ő kavi.
Ezek a tulajdonságai.

Csak Bhakti szükséges

Felmerülhet egy kérdés. Vajon először ki kell fejlesztenie valakinek ezeket a

tulajdonságokat, és azután fog a bhakti kifejlődni, vagy ha a bhakti kifejlődött, akkor ezek a
tulajdonságok meg fognak jelenni? Ez a kérdés. És mi a válasz? Először a bhaktit kell
kifejleszteni. Fejlessz ki vegyítetlen odaadást, azután automatikusan a többi tulajdonság fel
fog ébredni. Nincs szükség, hogy először megszerezd ezeket a tulajdonságokat. Az összes
bhakti-sástrában az áll, hogy az egyedüli dolog, amire szükség van, az a bhakti. Ha tiszta
bhaktit tudtál kifejleszteni – vegyítetlen odaadást – akkor az összes jó tulajdonság
automatikusan fejlődni fog.
sarva mahá-guna-gana vaisnava-sarire
krsna-bhakte krsnera guna sakali sancáre
(Caitanya-caritámrta M.22.75)
„Bármilyen tulajdonság legyen is Krisnában, ugyanazok a tulajdonságok jelen vannak
egy Vaisnavában, vagy krsna-bhaktában – aikantika krsna-bhakta, azaz Krisna vegyítetlen,
tiszta hívőjében.” Ugyanazok a tulajdonságok jelen vannak, kivéve a négy mádhuryát. Mind a
hatvan tulajdonság ott van abban a személyben, aki egy tiszta krsna-bhakta. Így tehát a bhakti
a fő dolog. Ha bhaktit fejlesztesz, akkor automatikusan az összes jó tulajdonság feljődni fog.

Tiszta hívők társaságára van szükség

Akkor viszont hogyan tud valaki bhaktit fejleszteni? Bhakti stu

bhagavata-bhakta-sangera parijayate. Ha műveled a sádhu-sangát – a bhakta-sangát, vagy a
vaisnava-sangát, ami azt jelenti, hogy egy tiszta bhaka vagy bhakták társaságában lenni –
akkor bhaktit fogsz fejleszteni. Ez a bhakti-sukrti. Ha előző életedben elérted az ilyen
bhakti-sukrtit, ebben az életedben bhaktit fogsz fejleszteni és automatikusan vonzódni fogsz a
sádhu-sangához. Kona bhágya kona jívera sraddhá yadi hai, sei jíva sádhu-sanga kore Ha
valaki olyan szerencsés, hogy megkapta a bhakti-sukrtit előző életében, vonzódni fog a
sádhu-sangához. De ki jön közelebb? Oly sok ember van, de hányan közelednek? Ez a sukrti
- a bhakti-sukrti kérdése. Tehát ha valaki elérte előző életében a bhakti-sukrtit, ő sraddhát fog
fejleszteni a bhakti iránt. Eljön a sadhu-sangába és bhaktit fejleszt.

Megingathatatlan hitet fejlessz

Ádau sraddhá tatah sádhu-sango ’ta bhajana-kriya. (Bhakti-rasámrta-sindhu 1.4.15)

Az első dolog a sraddhá. Ha valaki sraddhát fejleszt ki – megingathatatlan hitet, erős hitet – a
sádhu-sástra-guru irányában, ő el fog fogadni egy gurut – guru-pádásraya, menedéket fog
venni a guru lótusz lbainál – sádhu-pádásraya. Ezután le fogja foglalni magát a bhajanában,
azaz az odaadó szolgálatban – gurupáda-vatya-bhajanában. Muszáj menedéket venni egy
sádhunál, gurunál, és ezután tudsz bhajant végezni. Ő fog megtanítani arra, hogy hogyan kell
a bhajant végezni, máskülönben önmagadtól nem tudod, hogy hogyan kell azt végezni. Tehát
mielőtt menedéket venne valaki egy sádhu lótusz lábánál, és mielőtt lefoglalná magát a
bhajanban, sok anartha – nemkívánatos dolog van a szívben. Sok-sok anarthával vagy
körülvéve – olyan dolgokkal, melyek ellentétesek minden jó tulajdonsággal, asat-guna
sat-guna virodhi. Tehát ha valaki sradhát fejleszt ki és sádhu-sangában él – menedéket vesz
egy sádhu, guru lótusz lábainál – és lefoglalja magát a bhajanban – bhajana-kriyában – akkor
ezután minden anarthája el fog pusztulni – anartha-nivrtti. Ez a bhakti eredménye, mely a
kegy révén, azaz egy sádhu társaságának hatására fejlődött ki. Ez a sádhu-sanga eredménye.

Veszélyes szint
 Szóval ha valaki bhaktit fejleszt, vagy vegyítetlen odaadást, automatikusan minden jó
tulajdonság fejlődni fog. De ameddig az anarthák nincsenek elpusztítva és a jó tulajdonságok
nem fejlődtek ki, mi a helyzete ennek a sádhakának? Ő a hajanábhása, vagy a námábhása
szintjén van. Anarthái még nem pusztultak el és mindezek a jó tulajdonságok még nem
fejlődtek ki benne, így ő a bhajanábhása, vagy a námábhása szintjén van. Ez viszont a
legveszélyesebb szint, mert ha valamilyen aparádhát követsz itt el, vagy asat-sangát fogadsz
el – nem bhakták társaságába jársz – le fogsz esni.

Náma-premámrta

Így, mindez párhuzamosan létezik. Ha valaki magát a suddha-bhajanában, a tiszta

bhajanában foglaja le tiszta hívők társaságában, és a tiszta nevet énekli, automatikusan, vagy
egyidejűleg minden jó tulajdonság ki fog fejlődni benne. Ezen a szinten nincsenek anarthák,
és ez a sádhaka soha nem fog kifejleszteni, vagy nem fog érezni semmilyen ízt semmi anyagi
iránt. Egyedül egy élvezetet fog fejleszteni, a náme-rucit – a szent név éneklésének ízét.
Ezenkívül amrtát fog élvezni – a szent névből kiáradó nektárt – a náma-premámrtát.Ez az
egyedüli íz, amit kifejleszt. Nincs más iránt íze. Tehát egy bhakta útján nincs szükség
semmilyen erőfeszítésre sem, hogy a többi tulajdonságot kifejlessze valaki. Csak a tiszta
odaadásra van szükség, ezután automatikusan minden jó tulajdonság ki fog fejlődni. Ha pedig
elfogadod egy tiszta bhakta lótusz lábait és az ő irányítása alatt lefoglalod magadat az odaadó
szolgálatban – bhajana-kriyában – akkor anartháid el lesznek pusztítva, és minden jó
tulajdonság meg fog jelenni – sad-guna. Ez a párhuzamos fejlődés ott van.

Ne vesztegesd az idődet

Bhaktivinoda Thákura azt mondja:”Ó kedves barátom, ó kedves testvérem, ne

vesztegesd értékes idődet, hogy ezeket a jó tulajdonságokat kifejleszd. Egyedül azirát tégy
erőfeszítést, hogy tiszta odaadást fejlessz ki. Ezért mindig tiszta hívők társaságában kell
lennie valakinek.” Sádhu-sanga ánuksana márjita hoy bhajana. Narottama dása Thákura
énekelte ezt a prema-bhakti-candrikájában. „Mindig egy sádhu társaságában kell tartózkodni.
A sádhu egy premí-bhaktát jelent – egy olyan tiszta hívőt, aki krsna-premát fejlesztett ki.
Ekkor a te bhajanád szép lesz. Ekkor bhajanád meg fog tisztítani téged – márjita.
Ceto-darpana márjanam. A tükör egyre jobban és jobban meg lesz tisztítva. Ha pedig egyre
tisztább a tükör, annál tisztább visszatükröződést látsz. Kinek a bhajanja a legtisztább? Aki
mindig sádhu-sangában tartózkodik. Sádhu-sanga ánuksana márjite hoy bhajana. Ez nagyon
fontos. „Ha valaki mindig sadhu-sangában él – egy tiszta bhakta vagy bhakták társaságában –
és bhajant végez, bhajanja egyre tisztábbá válik. Mint ahogy a tükröt minden portól
megtisztítanak – tökéletesen tisztává varázsolnak – akkor tökéletes a visszatükröződés is.
Amit Bhaktivinoda Thákura mond az énekében: „Ó kedves testvérem, ne vesztegesd értékes
idődet, hogy az összes jó tulajdonságot kialakítsd, csak egy dolog szükséges; a tiszta
sadhu-sanga legyen meg. Vegyél menedéket egy tiszta bhakta lótusz lábainál és foglald le
magadat bhajanban az ő irányítása alatt. Így tiszta odaadást tudsz kifejleszteni és minden jó
tulajdonság ki fog alakulni benned.” Az nem igaz, hogy először minden jó tulajdonságnak ki
kell fejlődnie, és azután „Majd ekkor gyakorlom a bhaktit.” Nincs ilyen dolog. Tehát a
legfontosabb dolog ez, amint valaki tiszta odaadást fejleszt ki, minden jó tulajdonság
automatikusan ki fog fejlődni. A fő tulajdonsága egy ádhunak, egy tiszta hívőnek pedig az,
hogy teljesen meghódolt Krisnának – krsnaika-sarana. Viszont ha nincs ott ez a fő jellemző,
akkor mégha az összes egyéb tulajdonság jelen is van, ezeknek nincs egyáltaláln értéke. Ha
ott van a többi, de a fő tulajdonság nincs – hogy valaki teljesen meghódolt Krisnának - azaz
ha nem fejlesztettél ki tiszta odaadást Krisna iránt – akkor soha nem is fogsz kifejleszteni
ilyen tiszta önátadást magadban. A főnök nélkül a többi tulajdonságnak nincs értéke
egyáltalán. Tehát egy ilyen hívő élete haszontalan, biphale, a fő tulajdonság hiányában – a
teljes meghódolás, a feltételek nélküli, nem részleges, mesterséges vagy feltételekhez kötött.
Ha ott van a fő tulajdonság, akor a másodlagosak mind ki fognak automatikusan fejlődni. Ez
az, amit Bhaktivinoda Thákura mond. A krsna-bhakti nélkül a többi tulajdonságnak
egyáltalán nincs értéke. Tehát ha valaki egy ilyen tiszta hívő, egy teljesen meghódolt lélek,
neki minden jó tulajdonsága megvan, és így ő minden szépséggel teljes. Minden szépség
benne nyugszik. Krisna minden szépség tárháza, és mivel ő megkapta Krisnát, ő is minden
szépséggel rendelkezik. Átmenetileg lehet, hogy torznak néz ki, de ő egy tiszta hívő. Ezért azt
mondják, hogy:
api cet su-durácáro
bhajate mám ananya-bhák
sádhur eva sa mantavya
samyag vyavasito hi sah
(Bhagavad-gítá 9.30)
Lehet, hogy ő egy vak ember, vagy egy béna, torz alakú ember, de ha egy tiszta hívő,
akkor minden szépséggel rendelkezik, mert Krisna minden szépség tárháza és ő megkapta
Krisnát. Minden szépség benne nyugszik. Ha csak a külső szépséget látod, akkor be leszel
csapva. Vannak, akik csak a külső szépséget látják és azt mondják: „Ó ez a lány nagyon
gyönyörűen néz ki, házasodjunk meg vele. Lehet, hogy ő tényleg nagyon szép, de ha nincs
igazi szépsége; ha nincs bhaktija, akkor be leszel csapva. Ha ő nem szemérmes, nem odaadó
férje iránt, akkor sok bajt és szenvedést fog okozni neked, mert be lettél csapva. Elbűvölt a
külső szépsége egyedül, nem láttad, hogy vajon rendelkezik-e az igazi szépséggel, ami a
krsna-bhakti. Szóval keresd az igazi szépséget. Ne légy elbűvölve a külső szépség által.

Bhakta: Mahárája, néhány bhakta azt mondja, hogy három féle sádhu-sanga létezik;
kanistha, madhyama és uttama, és mindhárom esetében használhatjuk a sádhu-sangát
meghatározásukhoz.
SGGM: Amiről én beszélek, az a premí-bhakta. Az én kifejezéseim kicsit mások.
Bhakta: Másként a sádhu-sanga nem alkalmazható? Nincs másként végső áldása?
SGGM:Vajon milyen célt akarunk elérni? Mindenkinek van saját célja, a kérdés, hogy
hogyan jut el oda? Hogyan szerezheted meg az minden szépséggel rendelkező Krisnát? A mi
célunk, hogy a mindenkit vonzó Krisnát megkapjuk, Syámasundarát. Szóval? Ezért társulj
egy premí-bhaktával, aki szívében megkötötte Syámasundarát. Csak ő tud vonzani mindenkit
és azt mondják, hogy még Krisna is vonzódik hozzá – srí-krsnákarsiní. Szóval van ez a
három dása; sádhana-dásá, bháva-dásá, prema-dásá – a sádhana-bhakti, a bháva-bhakti és a
prema-bhakti. Ezenkívül ott van a hat dicsőség. Klesaghní és subhadá lehet, hogy jön a
sádhana-dásából – a sádhana-bhakti szintjén. Ezután a bháva-dása a két következőt hozza;
moksalaghutákrt sudurlabhá – a mukti jelentéktelenné válik és ritkán elérhető. Végül a
prema-dásá; sándránandavisesátmá srí-krsnákarsiní – egy személy Krisnát vonzza. Így mind
a hat jellemző ott van, de a kanisthá szinten lehet, hogy csak kettő. Akkor hát hogyan tudja
valaki megkapni a célt, ami Krisna? Ezért mondjuk, hogy premí-bhakta, mert Krisna is
vonzódni kezd iránta.
Bhakta: Szóval azt mondod, hogy mindig egy ilyen társaságban kell maradni.
SGGM: Igen, egy ilyen személy nagyon szerencsés.
Bhakta: De mi van akkor, ha az a premí-bhakta nics azon a helyen, ahol te tartózkodsz? Épp
más helyen él, mint ahová a te prabhu-dátá-desád rendelt téged. Akkor hogyan tudjunk
társulni vele, ha nem vagyunk tiszták?
SGGM: Mohóságot kell kifejlesztened iránta. „Hogyan kaphatnám meg őt?” Ha egy ilyen
intenzív vágyad van, egy a szívedet égető vágy, Krisna a lehetetlen lehetővé fogja tenni. Ő a
lehetetlent is meg tudja valósítani. Szóval Krisna fogja a vágyadat teljesíteni.
Bhakta: Vajon tényleg meg fogja tenni?
SGGM: Ő meg fogja tenni. Akár el fog vinni ahhoz a premí-bhaktához vagy az a
premí-bhakta el fog menni hozzád. Krisna meg tudja tenni.
Bhakta: Mi történik akkor, ha ez a premí-bhakta olyan szolgálatot ad, mely elvisz téged a
társaságából – a fizikai társaságából. Lehet, hogy egy nem eléggé tiszta bhakta nem tudja
megérteni hogy hogyan társuljon egy ilyen távoli helyen azzal a premí-bhaktával.
SGGM: Ha hithűen végrehajtja az utasítást ahogy azt kapta, nem megváltoztatva, akkor az a
premí-bhakta fog odamenni. „Ó, menjünk csak oda és látogassuk meg őt.” Még Krisna is oda
fog menni, „Menjünk csak és nézzük meg őt.” Ezért azt mondják, „Ne fejleszd ki azt a
vágyat, hogy te akard látni Krisnát. Végezz szeretettel teli szolgálatot Neki, akkor Krisna fog
szaladni, hogy darsant adjon neked.” „Menjünk csak és nézzük meg őt.”
Bhakta: Guru Maharája, azt mondod, hogy egy igazi bráhmana az, aki ismeri az igazságot, a
(infallibe) Urat. Vajon ez azt jelenti, hogy ő látja az Urat, Krisnát, vagy csak tud mindent
Róla?
SGGM: Látja is és tud is mindent bábá. Mit is mondasz? Krisna nem teheti meg és soha nem
is nyilvánítja ki magát neki. Ő mindig megnyilvánul az előtt, aki teljesen Krisna-tudatos. Mit
is jelent ez?
yo mám pasyati sarvatra
sarvam ca mayi pasyati
tasyáham na pranasyámi
sa ca me na pranasyati
(Bhagavad-gítá 6-30)
Ez a teljes Krisna-tudatosság. „Annak, aki Engem mindenhol lát bármerre is nézzen
lát – ’Ó Krisna ott van’ – és mindent Bennem lát,” ő teljesen Krisna-tudatos. „Ő nem vész el a
szemeim elől és Én mindig látható maradok számára. Ő lát Engem és Én látom őt,” mondja
Krisna. A Caitanya-caritámrtában Kavirája Gosvámi is kifejti ezt a dolgot.
bhakta ámá preme bándhiyáche hrdaya-bhitare
yáhán netra pade táhán dekhaya átmáre
(Caitanya-caritámrta M. 25.127)
Ezek Krisna saját szavai. „Az a premí-bhakta megkötözött enge szívében a szeretet köteleivel.
Bármerre és néz, Engem lát.” Ez a premí-bhakta látja a minden szépséggel rendelkező
Syámasundarát. Szóval?
Bhakta: Szóval ha mindezek az emberek azt mondják, hogy, „Én egy bráhmana vagyok, van
bráhmana zsinórom,” az nem jelenti azt, hogy ők tökéletes bráhmanák?
SGGM: Brahma-tattvam na jánáti brahma-sútrena gárbitah: „Az úgynevezett Kali-yuga
bráhmanák, akik nem ismerik a brahma-tattvát, csak azt mondják magukról: ’Ó én egy
bráhmana vagyok. Nem tudod? Van ez a brahmin zsinórom, és meg foglak átkozni!’ Ők
olyan felfuvalkodottak a brahma-sútájukra – pusztán a bráhmana zsinórjukra, de nem ismerik
a brahma-tattvát. Ezek nem bráhmanák.
Bhakta: A Bhágavatam azt mondja, hogy csak látványosság miatt viselik a zsinórt.
SGGM: Igen, ezt teszik.
Bhakta: Két pajszás zsinór.
SGGM: Csak két pajszába kerül a zsinór. Igen.
Bhakta: Szóval Gurumaharája, amikor azt a verset idézed, hogy „Bárkivel is találkozz,
beszélj neki Krisnáról, és az a személy guru.” Hogyan értsük meg ezt?
SGGM: Mert ő mindenhol Krisnát látja. Ez Maháprabhu módszere. Krisna egy megkötést tett
a Bhagavad-gítában; nábhaktáya nátapaskáya: „Ha valaki nem egy bhakta, egy hívő, vagy
nem végzett lemondást, akkor ne beszélj neki ilyen dolgokról.” Krisna egy megkötést adott,
de amikor Ő mint Maháprabhu jön, akkor nem alkalmaz megkötést.
yáre dekha, táre kaha ’krsna’-upadesa
ámára ajnáya guru haná tára’ ei desa
(Caitanya-caritámrta M. 7.128)
Nem alkalmazott megkötést. „Bárkivel találkozz, mondd neki, ’Ó testvérem, Krisna
ezt mondta, kérlek fogadd el.” Akkor?
Bhakta: Sríla Gurudéva, amikor mi námábhását , akkor ez azt jelenti, hogy az anarthák még
jelen vannak. Akkor ha valaki námábhását énekel, akkor hogyan lehet, hogy eléri a
felszabadulást és beléphet Vaikunthára?
SGGM: Igen, mert a námábhása muktit ad, és ha ő eléri Vaikunthát, az azt jelenti, hogy
megkapja a lokya-muktit – ugyanazon a bolygón élhet, mint az Úr. Négy féle mukti van;
sálokya, sárúpya, sámipya ás sarsti. Az ötödik a sáyujya, amelyik a legrosszabb fajta. De egy
tiszta bhakta kirúgja a muktit, ’Mars ki innen! Nem akarlak téged.” Bilvamangala Thákura azt
mondja: A mukti összetett kezekkel áll egy tiszta valódi bhakta ajtajában, ’Ó jöttem, hogy
szolgáljalak.’ De ő azt mondja: ’Hé, mars ki innen!’ ’Nem, én jöttem.’ Akkor? Bhaktipáde
mukti dásí.
Bhakta: Említetted a bhakti-sukrtit. Mi a különbség a bhakti-sukrtiés a többi sukrti között?
SGGM: Karma-unmukhy sukrti, jnána-unmukhy sukrti. Ha jámbor tetteket végzel eléred a
karma-unmukhy sukrtit és ennek eredményeként egy mennyei bolygóra emelkedsz és egy
félisteni testet kapsz. Oly sok devabhogát fogsz kapni – oly sok élvezetet. Ez a
karma-unmukhy sukrti, bhuktit fog adni – anyagi élvezetet. A jnána-unmukhy sukrti muktit,
felszabadulást fog adni. De ha valaki valamennyi bhakti unmukhya sukrtit tud összegyűjteni,
akkor következő életében vonzódni fog a sádhu-sangához. Sukrti tahana sei bhakti-unmukhy,
tahára phala jíve sádhu-sanga kore. Szóval vonzódni fog a sádhu-sanghához és hallani fog
egy sádhutól, bhaktit fog kifejleszteni és megkapja Krisnát. Ez a bhakti-unmukhya sukrti.
Bhakta: Mit kell tenned, hogy megkapd azt a bhakti-sukrtit?
SGGM: Szolgálj egy sádhut.
Bhakta: Szóval az előző életbeli sádhu-sangából egy vágyad lesz arra, hogy a következőben
szolgálj.
SGGM: Aki ezt megkapta előző életében, egy nagyon szerencsés személy, de ha nem kapta
meg előző életében, akkor ebben kell azt megszereznie.
Bhakta: Tehát a bhakti-sukrti azt jelenti, hogy valamennyi bhaktit már végzett előző
életében?
SGGM: Sádhukat szolgált, és ezért megkapta azt a sukrtit. Tehát ebben az életében
automatikusan vonzódni fog a sádhu-sangához. De ha valaki nem kapta meg az ilyen sukrtit –
valaki mondhatja, hogy „hát én nekem nincs ilyen sukrtim, akkor én mit csináljak?” – akkor a
válasz, hogy most szerezd meg azt a sukrtit. Igenis van ilyen lehetőség.
Bhakta: A kérdés az, hogy vajon elérhet-e valaki bhávát, ha még mindig vannak anarthái?
SGGM: A bháva szinten az anarthák már nincsenek jelen durva formájukban, de finom
formában igen. Bharata Mahárája elérte a bháva szintet, de még mindig voltak anarthái, tehát
vonzódni kezdett egy őzgida iránt.
Bhakta: Szóval erről a bháva szintről le lehet esni?
SGGM: Igen, mert az anarthák még ott vannak egy finom formában. Bharata Maharája elérte
a bháva szintet, így a következő életében, habár egy őz testében élt, emlékezni tudott előző
életére. Azért, mert ilyen fejlett szintet ért el – bhávát – még egy őz testében is emlékezni
tudott, „Igen ezt meg ezt tettem.” Szóval nem volt egy közönséges őz. Nem maradt más őzek
társaságában, hanem egyedül élt, távol tőlük, inkább egy ashram közelébe ment a Gangesz
partján. És az élete egy nagyon rövid élet volt. Még abban az őz testben is meg tudta érteni,
hogy közeleg a halál, tehát bemerült a Gangesz vizébe, Krisnára gondolt, a Legfelsőbb Úrra
és elhagyta testét. Elérte a bháva szintet, de valami finom anartha még ott maradt, ezért
történt mindez. Hacsak valaki el nem éri a prémát, az anarthák még egy finom formában ott
vannak, de nem durva formában.
Bhakta: Szóval valaki leeshet még Vaikuntháról is?
SGGM: Láthatod, senki sem esik le Vaikuntháról, de létezik egy prápancika Vaikuntha, és
onnan lehet, hogy valaki leesik. Ez említésre kerül a Bhágavatam 8. Énekében, valamint Jíva
Gosvámi Sandarbháiban is esik erről szó. Erről a prápancika Vaikuntháról lehet, hogy valaki
leesik, ezért néha azt mondják, hogy Vaikuntháról is le lehet esni.

Egy élet odadás

Rövid áttekintés Őisteni Kegyelme Gour Govinda Swámi Mahárája életéből

Őisteni Kegyelme Gour Govinda Swámi Mahárája 1929. szeptember 2-án jelent meg
Jagannátha-őúra nevű faluban, mely Jagannátha Purí Dhámától nem messze helyezkedik el
India Orissza tartományában. Srí Brajabandhu, ahogyan Őisteni Kegyelmét ismerték,
Gada-giri faluban nőtt fel, ahol kora gyerekkorától gyakorolta a Krisna iránti odaadó
szolgálatot. Nagyapja egy paramahamsa volt, akinek egyedüli ügye a Hare Krisna éneklése és
Krisna Deitije előtti sírás volt. A helyiek mint Gopál Jíu-t ismerték. Ő tanította Braja-bandhut,
hogy hogyan számolja ujjain a Hare Krisna mahá-mantrát.
Mint gyermek Braja-bandhu nagybátyjával faluról falura utazott vibrálva a Hare
Krisnát és énekelve Narottama dása Thákura dalait. A Giri család, melynek tagjai között
megjelent a leghíresebb kírtan előadók között volt Orisszában számon tartva Syámananda
Prabhu ideje óta. Háromszáz évvel ezelőtt Jagannátha Purí templomának feljegyzései közé
Orissza akkori királya leírta, hogy akárhányszor csak lehetséges, a Gadái-giri kírtana partinak
kell jönnie, hogy énekeljen Úr Jagannáthának. Orisszában kírtana-guruknat tekintették őket.
Hat éves korától Braja-bandhu Gopál Deitit imádott, virágfüzért készítve számára, és
néha egy mécses lángja segítségével himnuszokat énekelve, melyeket pálmalevél írásokból
olvasott el. Soha nem fogadott el semmilyen ételt, melyet nem ajánlottak fel Gopálnak.
Nyolc éves korában Braja-bandhu elolvasta a teljes Bhagavad-gítát, a Srímad
Bhágavatamot és a Srí Caitanya-caritámrtát, valamint ki tudta fejteni jelentésüket is.
Esténként sok falusi jött és hallgatta felolvasásait az Oriyai Bhágavatából, a Rámáyanából és
a Mahábháratából. Ezen a módon élete kezdetétől elmerült a Hare Krisna vibrálásában, a
Vaisnava irodalom tanulmányozásában és szeretett Gopáljának imádatában. Az Úr iránti
természetes vonzódása előre jelezte jövőbeni odaadó életét, mint ahogy a reggel jelzi a
következő nap eljövetelét.
Apja halála után 1955-ben felelőssé vált a család eltartásában. Miután anyja kérésére
belépett a háztartó életbe gondjai szaporodtak. Feleségével, Srímatí Vasanti Devível a
házassági ceremónia alkalmából találkozott első alkalommal. Az anyagi nehézségek nem
engedték meg számára, hogy egyetemen tanuljon, ám saját magától felkészült a vizsgákra
éjszakánként . Két hónap alatt sikeresen levizsgázott a második helyet elérve az Utkal
Egyetem hallgatói között. Ezen a módon teljesítette B.A, majd később B.Ed képzését. Sok
felelőssége ellenére Gopál iránti odaadása soha nem csökkent. Hajnalban 3.30-kor szokott
felkelni, vibrálta a Hare Krisnát, tulasít imádta és családjának a Bhagavad-gítából olvasott fel.
Családtartó élete alatt iskolai oktatói hivatást fogadott el. Minden lehetőséget
megragadott, hogy tanítványainak Krisnáról és az odaadás elveiről beszéljen. Harminc évvel
később néhány tanulója tanítványává vált.
1974 áprilisában Krisna iránti mély szeretete arra késztette őt, hogy visszavonuljon a
világi élettől. Negyvenöt éves korában elhagyta otthonát és rokonait, hogy a lelki tökéletesség
útjára lépjen. Csupán a Bhagavad-gítát és egy kolduló edényt hordozva magával egy éven
keresztül vándorolt Indiában meglátogatva sok szent helyet a Gangesz folyó mentén. Kereste
azt a személyt, akinek segítségével fejlődni tud a mahá-mantra megértésében. Sok máyávádi
sannyásíval és a Himaláyában élő yogival való filozófiai vita után gyalog elment
Vrndávanába azt gondolva, hogy Krisna kedves lakhelyén vágya bizonyára teljesülni fog.
Két héttel Vrndávanába való megérkezése után látott egy óriási plakátot, mely
hirdette: „A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete, Alapító-Ácárya Őisteni Kegyelme A.C.
Bhaktivedanta Swámi Prabhupáda.” Ezután találkozott egy csoport nyugati bhaktával, akik
adtak neki egy példányt a Vissza Istenhez magazinból. Amikor elolvasta annak tartalmát a
Krisna iránti isteni szeretet dicsőségéről, szíve aggodalmasan vágyni kezdett arra, hogy
találkozzon a mozgalom alapítójával, Sríla Prabhupáddal. Végre Braja-bandhu közel járt
ahhoz, hogy talákozzon örök lelki tanítómesterével, kinek társaságára már olyan hosszú ideje
várt.
Amikor Braja-bandhu belépett Sríla Prabhupáda szobájába és bemutatta magát, az első
kérdése Sríla Prabhupádnak az volt: „Elfogadtál már sannyást?” Braja-bandhu azt válaszolta,
hogy még nem. „Akkor én sannyást fogok neked adni!” jelentette ki Sríla Prabhupáda.
Megértve, hogy Sríla Prabhupáda ismeri szívét, Braja-bandhu meghódolt örök lelki
tanítómestere lótuszlábainál.
1975-ben az ISKCON Srí Srí Krisna Balaráma Mandírjának megnyitó ceremóniáján
Sríla Prabhupáda beavatta őt a sannyása rendbe a Gour Govinda Swámi nevet adva neki.
Ezután Sríla Prabhupáda elküldte őt, hogy terjessze a Krisna-tudatot Orisszában és építsen
egy templomot egy frissen kapott birtokon Bhubaneswarban.
Akkoriban az adományozott föld egy vad dzsungel volt teli moszkítókkal, kígyókkal
és skorpiókkal. Olyan messze volt a város központjától, hogy még nappal is féltek az emberek
arra menni félve a rablóktól. De Sríla Gour Govinda Swámi elfogadva Sríla Prabhupáda
vágyát életének és lelkének, kételyek nélkül eltökélt volt dolgozni, hogy beteljesítse azt. Néha
egy teakereskedő eső elleni kunyhójában meghúzódva, vagy máskor az útépítők kicsi
kunyhóját megosztva elkezdte fordítani Sríla Prabhupáda könyveit Oriya nyelvre, annak
utasítása szerint.
Hogy a Krisna-tudatot terjessze Sríla Gour Govinda Swámi házról házra, irodáról
irodára járt szerte Bhubaneswarban; néha gyalog, néha annak a helyi tanuló
kerékpár-csomagtartóján utazva, aki később kedves tanítványa, Sacinandana Dása lett. Ezen a
módon összegyüjtött egy kevés adományt és saját kezével épített egy nádkunyhót az adomány
földön.
1977 elején Sríla Prabhupáda eljött Bhubaneswarba. Habár Sríla Prabhupáda számára
elrendezték, hogy kényelmesen lakjon a kormányzó vendégházában, ő azonnal elutasította ezt
az ajánlatot. Azt mondta: „Csak ott fogok lakni, ahol tanítvány-fiam Gour Govinda épített egy
sárkunyhót számomra.” Sríla Prabhupáda Bhubaneswarban tizenhét napig maradt, ezalatt Úr
Nityánanda áldásos megjelenési napján lerakta a leendő templom alapkövét. Ez volt Sríla
Prabhupáda utolsóként megalapított projektje.
1978-ban, nem sokkal Sríla Prabhupáda eltávozása után Sríla Gour Govinda Swámi
elment Máyápurba. Egy napon a kírtana kellős közepén ájultan esett a földre. Visszavitték
szobájába, ahová néhány ismert bhakta és ISKCON vezető követte. Amikor orvosok jöttek,
hogy megvizsgálják őt, képtelenek voltak meghatározni helyzetének okát. Egy személy még
azt is mondta, hogy lehet, hogy egy szellem szállta meg. Végül egy tiszta bhakta és Sríla
Prabhupáda kedves istentestvére Akincana Krsnadása Bábájí maharája kifejtette, hogy Sríla
Gour Govinda Swámi a bháva jellemzőit mutatja ki, mely az istenszeretet egy feljett szintje.
Néhány hónapig nem tért vissza külső tudatához.
Amikor Sríla Gour Govinda Swámi visszatért Bhubaneswarba még mélyebben
elmerült lelki tanítómestere missziójában. Néhány nyugati bhaktát küldtek, hogy segítsenek
neki, de legtöbbjük nem folt képes tolerálni a lemondott feltételeket. Meg voltak lepődve
azon, hogy őt mindig zavarmentes helyzetben látták. Csak egyszer étkezve egy nap, ritkán
aludva, csak prédikált, vibrálta a Hare Krsinát és éjjel nappal jegyzetfützetébe írt.
1991-ben hat évnyi eltökélt erőfeszítés után Sríla Gour Govinda Swámi teljesítette
lelki tanítómestere utasítását egy nagyszerű Srí Srí Krisna-Balaráma templom megnyitásával,
mely mostanság sokezer embert vonz a Krisna-tudathoz. Sríla Gour Govinda Swámi azt
mondta: „Kinyitottam egy ’sírás-iskolát’ itt Bhubaneswarban. Ha nem sírsz Krisnáért, nem
kaphatjuk meg a kegyét.” Ez volt az az üzenet, melyet szerte a világon keményen prédikált
megnyilvánított kedvtelései utolsó tíz évében.
Habár Sríla Gour Govinda Swámi mindig alázatos és szerény volt személyes ügyei
területén, Srímad Bhágavatam leckéin úgy kiabált, mint az oroszlán, megsemmisítve a
büszkeséget és kivágva a félreértéseket tanítványai szívéből. Néha felolvasott egy látszólag
alapvető filozófiai állítást Sríla Prabhupáda magyarázataiból. Ezután mint egy gyerek nevetett
és ezt mondta: „Itt a krsna-préma témája jön elő, csak még további kifejtést igényel.” Ezután
a bhaktákat egyre több és több (profound) kifejtéssel lepte meg két vagy három órán
keresztül, melyeknek alapja ugyanaz az egy mondat volt. Egy ilyen alkalommal azt mondta:
„Nézzétek! Krisna kinevet engem, mert megpróbálom teljesen körüljárni ezt a témát, melynek
nincsenek határai.”
A leckék alatt néha énekelni kezdett, mindenkit odaadó érzések, alázatosság és
meghódolás élményével táplálva, ahogy Sríla Bhaktivinoda Thákura vagy más ácáryák imáit
kifejtette. A krsna-kathá volt élete és lelke. Gyakran mondta: „ Ha egy nap krsna-kathá nélkül
telik el, az egy nagyon rossz nap.”
Sríla Gour Govinda Swámi felkészültsége az írásokból fantasztikus volt. Gyakorlatilag
minden állítását alá tudta támasztani a Védák különböző helyeiről vett bizonyítékokkal. Néha
egy tanítványt kérdezett meg, és ha ő nem tudott válaszolni idézettel alátámasztva, Sríla Gour
Govinda Swámi azonnal kijelentette: „Ő egy csaló! Ne légy egy gazember. Egy Vaisnava
azautoritástól idéz.”
Ezen a módon Sríla gour Govinda Swámi mindig félelem nélkül prédikált. Soha nem
kötött kompromisszumot az írások végkövetkeztetésében, hogy praktikus legyen. „Ha valaki
nem tudja látni Krisnát,” - szokta mondani – „ akkor ő egy vak ember. Lehet, hogy beszél
Krisnáról, de elméjében spekulál. Ezért szavai soha nem lesznek hatásosak. Egy igazi sádhu
soha nem beszél elméleti síkon.”
1996 januárjában Sríla Gour Govinda Swámi bensőségesen megemlítette: „Sríla
Bhaktisiddhánta azt mondta, hogy ez az anyagi világ nem egy megfelelő hely egyetlen
uriembernek sem. Ezért, mivel elege volt, idő előtt eltávozott erről a világról. Lehet, hogy én
is ezt teszem majd, nem tudom. Egyszerűen Gopálon függök. Bármit megteszek, amit Ő akar”
A következő napon Sríla Gour Govinda Swámi elment Gadái-giribe, hogy meglátogassa
Gopálját. A hír gyorsan terjedt tanítványai kozott, akik biztosak voltak abban, hogy Gopál
nem fogja elengedni őt ismét. További négy napon át még erőteljesebben prédikált annak a
sokezer embernek, akik Bhubaneswarba jöttek Prabhupáda Centenáriumi Fesztiváljára.
Ezután eltávozott az éves ISKCON vezetői gyűlésre Srídháma Máyápurba.
1996 február 9-én Sríla Bhaktisiddhánta Sarasvatí szent megjelenési napján két idős
bhakta egy találkozót kért tőle, hogy láthassa Sríla Gour Govinda Swámit. Még soha nem
beszéltek vele azelőtt, de nagyon vágytak arra, hogy halljanak tőle, miután néhány könyvét
olvasták. Mintha a sors rendezte volna el, este 6-kor léptek be szobájába, és alázatosan
érdeklődtek: „Miért tartózkodott Caitanya Maháprabhu Jagannátha Puríban?” Könnyedén
nevetett és elkezdte kifejteni Maháprabhu bensőséges kedvtelésének jelentőségét. A kérdésre
válaszolva szeretettel leírta az elkülönülés fájdalmát, melyet Rádhá és Krisna érzett, amikor
Krisna távol volt Vrndávanától. Gyakran magyarázta el ezt a megindító kedvtelést, ahogy
utolsó nagy munkájában az fel lett jegyezve, „Az elkülönülésben való (Enbankment) ölelés”
Elbűvölve a szobában tartózkodó összes bhaktát Krisna nektári történeteivel fokozatosan
követte a kedvtelés egészen addig, míg Rádhá és Krisna végül hosszú távollét után ismét
egyesültek. Leírta, hogy Krisna hogyan vált oly eksztatikussá látva Rádháránit, hogy egy
nagy szemekkel rendelkező formát nyilvánított ki, melyet Úr Jagannáthának ismerünk.
Elcsukló hangon mondta: „Ezután Krisna szemei Rádhá szemeibe merültek. Szemtől szembe
való egyesülés.” A Rádhá és Krisna iránt érzett szeretettől eltelve összetett kezekkel
bocsánatot kért: „Kérlek bocsássatok meg nekem. Nem tudok beszélni tovább.” Alig hallható
hangon adta ki utolsó utasítását: „Kírtana! Kírtana!” Minden bhakta elkezdett énekelni,
ahogy lelki tanítómesterük hátradőlt ágyán, nagyon lassan és mélyen lélegezve. Egy közelben
álló szolga Gopál Jíu képét helyezte kezébe. Ezután szeretettel elmerülve imádott Deitije
képének nézésébenSríla Gour Govinda Swámi felkiáltott: „Gopál!” és eltávozott a lelki
világba, hogy egyesüljön szeretett Urával.
 Epilógus

Minden nap a Srímad Bhágavatam leckék előtt Sríla Gour Govinda Swámi egy éneket
énekelt, melyet mint kis gyerek tanult. Most ez az ima beteljesült.
paramánanda he mádhava
padungaluchi mákaranda

se-mákaranda pána-kari
ánande bolo ’hari hari’

harinka náme vándha vela

pari karive caká-dola

se-caká-dolanka-páyare
mana-mo rahu nirantare

mana mo nirantare rahu

’há-krsna’ bolli jíva jáu

há-krsna boli jáu jíva

mote udhara rádhá-dhava

mote udhara rádhá-dhava

mote udhara rádhá-dava

„Ó felsőfokon kegyes Mádhava! Lótusz lábadból árad a nektár. Ahogy ezt a nektárt iszom
gyönyörteljesen énekelem ’Hari! Hari!’ Hari nevével egy (binding a raft) kötelet fonok,
mellyel Úr Jagannátha át fog vezetni az anyagi lét óceánján. Elmém mindig ennek az Úr
Jagannáthának a lótusz lábainál marad, akinek hatalmas kerek szemei vannak. Így kiáltozok,
’Há Krisna!’ és feladom életemet. Ó Rádháráni férje, kérlek ments meg engem.”
Egy sádhu soha em beszél teoretikusan.

VÉGE