4.

tétel
A vizuomotorium korai fejlődési szakaszának jelentősége a látás vezérelte mozgások,
különösképpen a kar és a kézmozgás kialakulásában. A fej mozgását és stabilizációját
elősegítő izmok szerepe a szemmozgató izmok, a felső végtag működése koordinálásában. A
nyakizmokból az agytörzshöz haladó idegpályák befolyása a szemmozgásra és a
vizuomotorium alakulására. A születés előtti és alatti hypoxiás és vérzéses agyi károsodások
hatása a csecsemő fejlődésére. A korai diagnosztika és a korai kezelés korszerű módszerei.

A vizuomotorium korai fejlődési szakaszának jelentősége a látás vezérelte mozgások,

különösképpen a kar és a kézmozgás kialakulásában.

A FV-ok szerepének kibontakozásában részt vesznek érzékszervi, különösen a látás, illetve

kognitív, nyelvi, érzelmi és más folyamatok fejlődése is.
A csecsemő fejlődésének egyik legkiemelkedőbb tényezője a FV utánnyúlási, fogási,
exploratív és egyéb manipulációs készségének kialakulása. Ezen mozgások első szakasza
megelőzi az állás és járás megjelenését és stabilizációját.
 6-8 hónapos csecsemő: kezében fogja a tárgyat, szemével ellenőrzi a kéz mozdulatait –
járni azonban még nem tud; kezére támaszkodva mászik, kezével támaszkodva készül
feltápászkodni
 10-13 hónapos korban: a kézügyesség már jóval túl van a saját kezdeti állapotán – a járás
kezdeti szakasza, kezével a bútorokba kapaszkodva lépdel – tehát a kéz exploratív
működésének fejlődési gradiense már korán elválik a helyzet-, helyváltoztatáshoz szükséges
műveletektől, a támaszkodástól és a kapaszkodástól

A FV-ban a 4. hónap során kialakul az aktív utánnyúlás. A szem részben követi, részben
irányítja a FV mozgását. A látószerv szabályozó szerepének kialakulásával párhuzamosan
fokozódik a tárgy után nyúlások száma és növekszik a tárgy elérésének pontossága.

Az 5. hónaptól kezdve a kéz a szem vezérlésével „behatol” a környezetbe: megindul az

exploratív térbeli tájékozódás. A szem egyre aktívabban ellenőrzi a mozgásokat, amelyek e
visszacsatolt jelek útján tovább tökéletesednek.

A 7-8. hónapban kialakul az aktív erőfogás – a kéz mostmár nemcsak reflexszerűen /Moro-
reflex  nem fogás, nem tudja elengedni, 4 ujjal fog, nincs oppozíció, az MP ízületekre
gyakorolt nyomás váltja ki/ tartja meg a tárgyakat, hanem tudatosan. A tárgykontaktus
felvételébe bekapcsolódik közelről a többi érzékszerv, elsősorban a szem-, szájérzőideg
végződései. Ez az az időszak, amikor a csecsemő mindent a szájába vesz; mégis, a szem
felderítő szerepe túlsúlyba kerül a szájéval szemben. Rendszeressé válik a megfogott tárgy
manipulációja a szem ellenőrzése mellett.
/lépcsők: marokfogás  egyszerre fogja meg minden ujjával az adott tárgyat, hajlított;
csípőfogás: nyújtott ujjak; precíziós fogás/

Az utánnyúlás és a kézhasználat kialakulását veszélyeztető tényezők:

a. vakság, vakon születés, retinaleválás, súlyos szemmozgási zavarok
b. súlyos axiális izomhypotonia, fejkontroll hiánya, a fejkontroll fejlődésének károsodása
megakadályozza a szemmel vezérelt utánnyúlás, fogás és manipuláció kialakulását

A fej mozgását és stabilizációját elősegítő izmok szerepe a szemmozgató izmok, a felső

végtag működése koordinálásában. A nyakizmokból az agytörzshöz haladó idegpályák
befolyása a szemmozgásra és a vizuomotorium alakulására.
(a fej mozgását és stabilizációját elősegítő izmok:
mozgás: flexió (m. longus colli, m. longus capitis anterior et lateralis, mm. scalenii, m. sternocleidomastoideus – beidegzi a
flexiót végző izmokat a n. accesorius) és extenzió (m. rectus capitis posterior major et minor, m. obliquus capitis inferior et
superior, m. semispinalis cervicis, m. multifidus cervicis, m. rotatores cervicis, m. interspinales cervicis, m. levator scapulae,
m. erector spinae, m. trapesius felső – beidegzi az extenziót végző izmokat a n. accesorius)
stabilizáció: felületes hátizmok - a fej – nyak stabilizálása és mozgatása, kar mozgatása)

szemmozgató izmok: m. rectus bulbi superior, inferior, medialis, lateralis, m. obiquus bulbi superior et inferior III. agyideg
idegzi be őket, kiv.: felső ferde: IV. és külső egyenes: VI.)

Az agytörzsben a formatio reticularis hídbeli része a paramedian tegmentumban lévő

neuronpopulációk a fej, törzs és a horizontális síkú szemmozgásait szabályozza. Ennek a
területnek a neuronjai nemcsak a gerincvelőbe küldik az axonjaikat azokhoz a premotoros
interneuronokhoz, amelyek a fej és a törzs mozgásainak szabályozásában vesznek részt,
hanem egy részük a n. abducens és a n. trochlearis magvaival létesít kapcsolatot.
A ponsban olyan reticulospinalis neuronok is vannak, amelyek kolleteralisai ugyancsak a n.
abducens idegmagvában végződnek. Ezek a neuronok mind a nyak-, mind a
szemmozgásokat irányítják.
További neuronok, amelyek az előzőekhez hasonlóan nemcsak a szemmozgató izmok
idegmagvaival létesítenek kapcsolatot, hanem a nyak, sőt a törzs izmait beidegző
premotoros és motoros neuronjaival is: nucleus Cajal és a környező tegmentum
neuroncsoportjai.
A Cajal-mag valószínűleg részt vesz a fej és a szem helyzetének rögzítésében, a fasciculus
longitudinalis medialis egy része pedig a fej és a nyak helyzetváltoztató mozgásának
szabályozását végzi, többek között a vertikális szemmozgásokkal koordináltan.

Fiatal csecsemő mind vizuális tárgykövetésre, mind az ettől viszonylag független, a fej
mozgását kompenzáló szemmozgásra is képesek. Az utóbbiak szaporábbak, 1 hónapos
korban is megfigyelhetők, és 3 hónapos korban már jól működnek.

A születés előtti és alatti hypoxiás és vérzéses agyi károsodások hatása a csecsemő

fejlődésére. A korai diagnosztika és a korai kezelés korszerű módszerei.

A hypoxiás-ischaemiás agyi inzultus helye és természete sok tekintetben az agy érettségi

fokától, fejlődési szakaszától függ. Éretlen koraszülöttben a fogamzástól számított különböző
életkorokban, specifikus helyeken különböző típusú sejtpusztulás jöhet létre.
26-28. gestatios hetes koraszülöttben a paleocortexben a gyrus hippocampusban keletkezhet
necrosis. Valamivel későbbi életkorban az agytörzsben is gyakrabban alakul ki necroticus
sérülés, mint érett újszülöttben. A 26-27. fogamzási héttől az agyi inzultus gyakran okoz
szövetpusztulást az oldalkamrák mentén velősödő idegpályákban és a fehérállományban.

Gyakran fordulnak elő agyi fejlődési rendellenességek és 20-60%-ban kisebb idegrendszeri

zavarok mutathatók ki, amelyek elsősorban a térérzékelés és a finom visuomotoros mozgások
bizonytalanságában mutatkoznak meg.
Kimutatták, hogy a 500-750 grammos koraszülöttek közel 10%-a bizonyult mentális és/vagy
motoros funkciók alapján kifejezetten károsodottnak, és további 20%-uknak volt alacsonyabb
vagy határértékű az IQ-ja /utánvizsgálattal 1 és 5 évvel születés után/.
A kis súlyú, éretlen újszülött agyának fejlődését egész sor veszély fenyegeti: a légzése
problematikussá válhat és asszisztációt, oxigénkezelést, mesterséges lélegeztetést igényelhet,
ami ugyancsak veszélyt rejthet magában. Vérnyomás-ingadozás keletkezhet illetve ezen
tényezők szimultán is felléphetnek anyagcserezavarokkal együtt.
A különböző hatások következménye gyakran vérzés:
1. agyállományon belüli  sem a kiváltó okra, sem a hatásmechanizmusra nem alakult ki
még egységes vélemény – de az fertőzést tartják a legvalószínűbbnek; hatására keletkező
szövetreakciók korán elzárhatják a liquorkeringés útját a kamrarendszerben  hydrocephalus
2. koponyaűri  agyat a kemény agyhártyán át felfüggesztő hídvénák elszakadásából ered; a
vérzés az agy és a dura mater közötti subduralis térben jön létre; előfordul, hogy a vérzés
megszűnik és a vér megalvad, de a vérváladék körül kötőszövetes burok alakul, amelynek
külső és belső lemeze között folyadék gyűlik össze, amely folyadék folyamatosan
összenyomja az agyat
3. fejen, koponyán kívüli = subgalealis  általában felszívódnak, de néha torzulást
okozhatnak a koponyán, ha változatlanul maradnak és elmeszesednek

CT – (ellentétben az ultrahanggal) kevésbé nyújt egyértelmű információt az agy felszínén, a

cortexben és a subduralis térben mutatkozó strukturalis változásokról, DE a mélyebb agyi
területek viszonyait, a kamraszerkezetet, a periventricularis állomány strukturáját, a basalis
ganglionok szerkezetét viszont megfelelően mutatja
Jól láthatóvá teszi a vérzést és egy sor fejlődési rendellenességet.

MRI – néhány héttel születés után ez mutatja legjobban az oxigénhiányos állapot

következményeit