A SZÍVAÉS

szív és a
VÉRKERINGÉS
vérkeringés élettana
ÉLETTANA

mozaweb.hu
 A SZÍV
FELÉPÍTÉSE Vena cava
superior
 Endocardium Tüdőartéria Aorta
Tüdőartéria
 Myocardium Bal pitvar

 Epicardium
 Pericardium
 Vitorlás billentyűk
(cuspidalis (tri-,
bicuspidalis vagy Tüdővéna

mitrális) Tüdővéna

 Zsebes billentyűk Jobb pitvar

Koszorús erek

(semilunaris; Jobb kamra

aorta és Vena cava

Bal kamra

pulmonális) inferior
Szívbillentyűk
 A szívizom felépítése, élettani jellemzői 1.
Elágazó, harántcsíkolatot mutató izomsejtek:
vastag filamentum (miozin), vékony
filamentum (aktin-tropomiozin-troponin
komplex) → csúszó filamentum elmélet
Ca2+ felszabadul a szarkoplazmás
retikulumból és EC térből is beáramlik a
sejtbe
Eberth-féle vonalak → sejtek között
réskapcsolatok
funkcionális szincícium

1. Nodális szövet
Az ingerképző és ingerületvezető rendszer
elemei → rostjait kötőszövetes burok választja „Gap junction” a
szomszédos sejtek
el a munkaizomzattól membránjai között →
szinkron összehúzódás
2. Munkaizomrostok
Ingerület hatására gyors, erőteljes kontrakció
Sály Péter, mkk.szie
A szívizom felépítése, élettani jellemzői 2.
 Automácia: pacemaker aktivitás, külső idegi
behatás nélkül is képes összehúzódni.
 Ritmicitás: összehúzódásoknak rendezett ritmusa
van
 „Mindent vagy semmit” válasz: pitvarok és
kamrák teljes izomzata koordináltan húzódik össze
 Nem fáradékony: összehúzódás egy életen át tart
 Nem tetanizálható: kontrakciók nem olvadhatnak
össze → nincs tartós összehúzódás
A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere
Szinusz-, AV-csomó akciós potenciálja:
membrán-
potenciál
mV
0
szinusz- Tawara-
csomó (SA) szárak
internodális Ca 2+
beáramlás K+
kötegek maximális kiáramlás
AV csomó diasztolés
potenciál
- 65 If (funny áram):
His-köteg lassú Na + beáramlás
(átfúrja az
annulus fibrosust) spontán lassú diasztolés
depolarizáció
(pacemaker potenciál)
Purkinje-
rostok az ingerület SA-, AV csomók akciós potenciál jellemzői:
(munkaizomrostba terjedésének •Nincs nyugalmi membránpotenciál.
mennek át) iránya •Nincs gyors feszültségfüggő Na+-csatorna,
•Lassú ingervezetés.
•Nomotóp ingerképzés: SA csomóban legnagyobb
az ingerképzés frekvenciája, ritmusgenerátor
•Ektópiás ingerképzés: ha nem SA csomó a
ritmusgenerátor
A kamraizomsejt akciós potenciálja
és kontrakciója
Na+ beáramlás (gyors Na+ csat.)
(depolarizáció fázis)
K+ kiáramlás kezdete (korai,tranziens)
(részleges repolarizáció fázis)
Ca2+beáramlás (L-típusú kalcium
csatorna) (plató fázis)
K+ kiáramlás (késői K+ csatorna)
(teljes repolarizáció fázis)
Ionáramok a kamrai AP alatt

(korai)
(késői, befelé rektifikáló)
Elektromechanikai kapcsolás a szívizomban
1. Akciós potenciál
végigterjed a
szarkolemmán
2. L-típusú (feszültség-
függő) Ca2+ csatornák
nyílnak
3. Ca2+-beáramlás és
felszabadulás az ER-ből
4. Ca2+-koncentráció
megnő a citoplazmában
5. Ca2+ kötődik a
TroponinC-hez
6. Aktin és miozin (A-M)
kapcsolódik, elcsúszás,
ATP bontás, elválás, újra
kapcsolódás. AM
ciklusok ismétlődése.
7. Létrejön a kontrakció.
8. Kalcium vissza-
pumpálása az ER-be és
kipumpálása a sejtből
9. Citoplazmatikus kalcium
szint csökken, AM
szétválik, létrejön az
ellazulás.
A szív beidegzése 1.

n. Vagus

Szimpatikus hatások:
noradrenalin 1 receptoron
-szívfrekvencia nő
-ingerületvezetési sebesség nő
-kontrakciós erő nő
-kontrakció/relaxáció sebessége
nő
-szív perctérfogata nő

Paraszimpatikus hatások:
acetilkolin M2-Ach receptoron
-szívfrekvencia csökken
-ingervezetési seb. csökken
-szív perctérfogata csökken
 A szív beidegzése 2.
SZIMPATIKUS beidegzés PARASZIMPATIKUS
(Th1-5 gerincvelői idegek) beidegzés
(nervus vagus)
szinusz- és AV-csomó, Mit? Jobb: szinuszcsomó (SA)
munkaizomrostok Bal: AV csomó
a kamraizomzat nem!
noradrenalin Ingerület- acetilkolin
( 1 receptoron) (m-Ach-receptoron)
az adrenalin (mellékvesevelő
átvivő
hormon) azonos hatású
Ingerképző és ingerületvezető Hogyan? Ingerképző és ingerületvezető
rendszer: rendszer:
A spontán ingerképzést A spontán ingerképzést
létrehozó ionáramok létrehozó ionáramok
fokozódnak (Na+ perm.↑) csökkennek
Ca2+ permeabilitás nő K+ permeabilitás nő
(meredekebb AP) (hiperpolarizáció)
Munkaizomrostok:
Ca2+ permeabilitás nő
(kontrakció fokozódik)
 A szív beidegzése 3.
SZIMPATIKUS PARASZIMPATIKUS
beidegzés beidegzés
pozitív kronotróp Ingerképzés negatív kronotróp hatás:
hatás: spontán lassú depol. (szívfrekvencia) spontán lassú depol. negatívabb értéknél
előbb kezdődik, meredekebb kezdődik, kevésbé meredek, K+
= Kronotrópia kiáramlás → hiperpolarizáció
pozitív dromotróp Ingerületvezetés negatív dromotróp hatás: K+
hatás: AV-ben Ca2+ csatornák sebessége kiáramlás → hiperpolarizáció → AV
nyitása fokozódik, AP átvezetés késik
= Dromotrópia
meredekebb, amplitúdója
nagyobb
pozív batmotróp hatás Ingerlékenység
(ingerküszöb )
= Batmotrópia -----
pozitív inotróp hatás: Kontraktilitás
munkaizomrostokban Ca2+ összehúzódás
csatornák áteresztőképessége
nő
ereje adott
nyugalmi
rosthosszúság -----
mellett
= Inotrópia
 Szimpatikus és paraszimpatikus stimulálás
hatása az SA csomó akcióspotenciáljára

A szimpatikus ideg ingerlésének A váguszideg ingerlésének hatása az

hatása az SA csomó ingerképzésére SA csomó ingerképzésére
Fonyó: Az orvosi élettan tankönyve, 2011
 A szív pumpafunkciója
 Szisztolé + diasztolé = szívciklus
összehúzódás relaxáció
(0,3 sec) (0,5 sec) (0,8 sec)
 Szívfrekvencia: ~ 72/perc
 Pulzusvolumen (verőtérfogat): ~ 70 ml
 Perctérfogat = pulzusvolumen szívfrekvencia
PTF ~ 5 L/perc
 Szívindex: ~ 3,2 l/perc/m2 testfelület
 korai kamrai késői
2. izotóniás
1. izovolumetriás szisztole (auxotóniás)
kontrakció kontrakció,
kamrai
ejekció
A
kamrai Izomfeszülés
összehúzódás nélkül
Izomfeszülés
+ összehúzódás
szív- 4. izotóniás
relaxáció, 3. izovolumetriás
ciklus kamrai telődés relaxáció

Izomlazulás Izomlazulás
+ tágulás kamrai tágulás nélkül

késői diasztole korai

 A szívciklus
Aorta
nyomás

Nyomás
Bal kamrai
nyomás
Szívhangok:
1.: szisztole kezdete, Jobb
cuspidális billentyűk pitvari
nyomás
zárnak
2.: diasztole kezdete, Kamrai
Térfogat (ml) térfogat
semilunáris billentyűk
zárnak
3.: kamratelődést jelzi
(gyerekkor, terhesség)
4.: pitvari kontrakciót jelzi
(atléták, idősek)
EKG

Szívhangok
 A pumpafunkciót szabályozó tényezők 1.
Perctérfogat = pulzusvolumen szívfrekvencia

 Szívfrekvencia szabályozása:
idegi (szimpatikus/paraszimpatikus) úton (pozitiv /
negatív kronotróp hatás)
 Pulzusvolumen szabályozása:
1. Homeometriás szabályozás: idegi úton
(szimpatikus hatás: + inotróp hatás), független a
rostok diasztolés hosszúságától

2. Heterometriás szabályozás: beidegzéstől

független, a kezdeti rosthosszúság határozza meg
 A pumpafunkciót szabályozó tényezők 2.
Starling-féle szívtörvény: a szívizomrostok
kontrakciójának ereje arányos a nyugalmi (diasztolés)
rosthosszúsággal.

Nyugalmi rosthosszúság függ:

•Előterheléstől: vénás visszaáramlás
Fokozza:izommunka, venokonstrikció
Csökkenti: függőleges testhelyzet,

Ernest Henry Starling

Utóterheléstől: elsősorban aortában és truncus (1866-1927)
pulmonalisban mért diasztolés nyomás, de a TPR (teljes perifériás
rezisztencia) befolyásolja
Fokozza:aorta szűkülete, merevsége, vérnyomás↑
Csökkenti: vazodilatátorok, vérnyomás↓
 A szív energiaellátása
 Aerob anyagcsere bal a. coronaria

(obligát aerob szövet) jobb a.

coronaria
bal
anterior
 Vérellátása a coronariák feladata leszálló
 Funkcionális végartériák artéria

 Vérellátás főleg diasztole alatt

 Lipid, glükóz, aminosav, ketontest
égetés Aorta
 Jelentős oxigénfogyasztás nyomás

 A szervezet teljes O2 fogyasztásának

12%-a
 Elfolyó vénás vér oxigéntelítettsége 25%
Koronária
 Sok mitochondrium áramlás

sys dia

A bal a. coronaria áramlása alacsonyabb az

izovolumetriás kontrakció (a) és az ejekció (b) alatt,
mint diasztole alatt (c)
A vérkeringési
rendszer
 TÜDŐ
A vérkeringési

a. pulmonalis

v. pulmonalis
KISVÉRKÖR
rendszer
j.p. b.p.
Nagyvérkör (szisztémás

v. cava
aorta
keringés): j.k. b.k.
-egyes szervek párhuzamos
kapcsolása NAGYVÉR KÖR
-magas artériás nyomás: AGY
120/80 Hgmm VESE
-nagy ellenállás (TPR)
MÁJ GYOMOR
v. portae
Kisvérkör (tüdőkeringés): a. hepatica
-alacsony artériás nyomás:
25/9 Hgmm
VÁZIZOM
-kis ellenállás
BŐR + EGYÉB SZERVEK

SZÍV ÉS TÜDŐ
SAJÁT VÉRELLÁTÁSA
 A nagyvérköri keringés jellemzői
 A nagyvérkör
 Sorosan kapcsolt érszakaszok (artériák, kapillárisok, vénák)
 Párhuzamosan kapcsolt szervek (agy, szív, máj, vese, bőr, stb.)
 Részesedés a nyugalmi PTF-ből
 Valamely szerv fokozott aktivitásakor a PTF redisztribúciója (újraelosztás)

PTF=25 L/perc

testedzés

testedzés
nyugalom

nyugalom

PTF=5 L/perc
 A kisvérköri keringés jellemzői
 A kisvérkör
 Tüdőben hiányoznak az arteriolák, hwcrc.org

metarteriolák, prekapilláris
szfinkterek
 Tüdőerek vékony falúak,
tágulékonyak
 Tüdőszövet vérellátása
aa. bronchialesen át , v.
pulmonalisokba ömlenek
 Minimális interst. folyadék képződik
 Benne a vértérfogat 10%-a
(500 ml)
 Artériás középnyomás 14 Hgmm
 A véráramlás fizikai törvényszerűségei
Hemodinamika: a véráramlással
v min 0
kapcsolatos törvényszerűségeket írja le
Folyadékáramlás: Q=(P1-P2)/R v max az áramlás
P1-P2 nyomáskülönbség a cső két vége tengelye
között
Lamináris áramlás
R áramlási ellenállás
Lamináris áramlás: folyadékrétegek
elcsúsznak egymáson
Turbulens áramlás: kritikus sebesség érték
felett, ellenállás nő
Hagen-Poiseuille törvény: vékony, merev
Turbulens áramlás
falú csőben Q=(P1-P2)r4π/8ηl
r cső sugara Jelentősége:
η folyadék viszkozitása: relatív értéke (vízhez Ha az ér sugara felére csökken,
viszonyítva ) → vér 4-5, plazma 1,8-2 -az ellenállása 16x nő,
l cső hossza -a véráramlás 16-odára csökken!
Ellenállás: R= 8ηl/r4π→ a nagyvérkörben
TPR
Fizikai paraméterek változása az érrendszerben

aorta

v.cava
arteriolák venulák
artériák kapillárisok vénák
Száma (db) 1 növekvő 5x109 csökkenő 2

Atmérője (cm)

2,5 csökkenő 0,0005 növekvő 3

Összkereszt-
metszete
(cm2)
5 növekvő 3500- csökkenő 14
4500
A véráramlás
sebessége
(cm/s)
20-30 csökkenő 0,05 növekvő 10-15
Vérnyomás szisztolés
(Hgmm) diasztolés
(középnyomás)
120/80 35 csökkenő 15 0
(93)
Ellenállás Kapacitás
nagy nagy
 A vérnyomás változása az érrendszerben
Nagyvérkör:
Bal kamra: 120/8 Hgmm
Aorta: 120/80 Hgmm (semilunáris
Hgmm billentyű zár)
Magas nyomású Alacsony nyomású
140
rendszer rendszer
Arteriolák: 35 Hgmm
120 Kapillárisok vénás végén: 15 Hgmm
100
Jobb pitvar: ~ 0 Hgmm
Kisvérkör:
80
Truncus pulmonalis: 25/9 Hgmm
60
Bal pitvar: ~ 8 Hgmm
40
Teljes vértérfogat:
20 80% az érrendszer alacsony
0 nyomású részén
jobb kamra
a. pulmonalis
bal kamra

jobb pitvar

bal pitvar
bal kamra
bal pitvar

10% a magas nyomású erekben

kapillárisok
arteriolák
artériák

vénák

10% a szívben (diasztole alatt)

 Az aorta és nagyartériák
A szélkazánhatás
bal kamra
aorta pulzustérfogat 70-80 ml

szisztolé semilunaris
billentyűk
nyitva •Szisztole alatt az aorta
tágul → tartalékolja a vért
•Diasztole alatt a térfogat
bal kamra visszaáll → vér periféria
diasztolé felé áramlik
semilunaris
billentyűk
20%
zárva az egész
szívciklus alatt
folyamatos az áramlás
 Az artériás vérnyomás 1.
Aortában:
•Szisztolés nyomás Psz=120 Hgmm
•Diasztolés nyomás Pd =80 Hgmm
•Pulzusnyomás: Psz-Pd =40 Hgmm
•Középnyomás: Pd+(Psz-Pd)/3=93 Hgmm

Pulzusnyomás = Psz - Pd
Nyomás (Hgmm)

Psz incizúra

Pátlag

Pd
szisztole diasztole

Idő (sec)
 Az artériás vérnyomás 2.
∆P=Q•R RR PTF TPR
Scipione Riva-Rocci
teljes perifériás rezisztencia
meghatározza:
perctérfogat = - a vér viszkozitása
pulzusvolumen × szívfrekvencia - az erek (elsősorban a nagyartériák)
rugalmassága
- az erek (elsősorban a kisartériák,
arteriolák →TRP ~ 50 %-ért felelősek)
összkeresztmetszete
Álló testhelyzetben (gravitáció hatása) a szív felett cm-ként 0,77
Hgmm-mel csökken a nyomás, szív alatt cm-ként 0,77 Hgmm-mel nő a
nyomás
Nyomáshullám (aortában 5 m/s) végigterjed az artériákon

pulzushullám
 A kisartériák és arteriolák
 Sok simaizmot tartalmaznak → kis
összehúzódás is jelentős ellenállás
növekedést okoz → TPR feléért
felelősek → rezisztenciaerek
 Ezen a szakaszon nagy a
nyomásesés → keringés szabályozó
tényezők legerősebben
érvényesülnek →
 Artériás nyomás fő befolyásolói
(szűkületük növeli, tágulatuk csökkenti
az artériás nyomást)
 Kapilláris perfúziót és így
anyagkicserélődést szabályoznak a
prekapilláris szfinkterek révén
A kapilláriskeringés anatómiai viszonyai 1.
 A kapilláriskeringés anatómiai viszonyai 2.
•Kapillárisokban:
sönt óriási az összkeresztmetszet
arteriola áramlás 0,05 cm/sec
fal egyetlen endothelsejt réteg
A –V
anastomosis metarteriola vvt-k bólusz áramlása

vakon kezdődő
nyirokkapillárisok anyagkicserélődésnek kedvez

•Terminális arteriolákból
prekapilláris
valódi metarteriolák: arteriolákat és venulákat
sphincter
kapillárisok összekötik
•Bőrben, zsigerekben, tüdőben
A-V anastomosisok (söntök) →
véráramlás nő, agyagkicserélődés nincs,
általában zárva vannak, fő szerepük a
hőleadás
 Metarteriola
A kapilláriskeringés
anatómiai viszonyai 3.

•Kapillárisok kezdetén
prekapilláris szfinkterek

Szfinkter relaxált

Metarteriola kapillárist nyitja, zárja,

nyugalomban főleg zárva
(nyugalomban vértérfogat
5-6%-a)

Szfinkter kontrahált
A kapilláriskeringés

Ph= 35 Hgmm ARTERIOLA

Starling-féle

VENULA
modellje
KAPILLÁRIS
Effektív filtrációs
nyomás: P koll = 25 Hgmm

Ph= 15 Hgmm
Peff = Phidr- Pkoll Ph Pkoll. Ph Pkoll.
Ph Pkoll.
Kapilláris artériás végén:
Peff
Peff= 35-25Hgmm=
+10 Hgmm → filtráció Peff

Kapilláris vénás végén:

35 Hgmm
Peff= 15-25Hgmm=
-10 Hgmm → reszorpció reszorpció
P koll. 25 Hgmm
filtráció
15 Hgmm
 Starling erők a kapilláris teljes hosszán

Peff = (Pkap- Pint)- σ × (Πkap- Πint)

Pkap hidrosztatikai nyomás a kapillárisban → a kapilláris mentén csökken

(artériás vég: 35 Hgmm, vénás vég: 15 Hgmm)

Pint hidrosztatikai nyomás az intersticiális térben → szövetetenként eltérő:

kötőszövetben, izomban -1, -2 Hgmm; zsigerekben ~0 Hgmm

Πkap onkotikus (kolloidozmotikus) nyomás a kapillárisban → ~25 Hgmm

Πint onkotikus nyomás az intersticiális térben → 0,5-10 Hgmm

σ reflexiós koefficiens → a fehérjepermeábilitást jelzi, ha σ=1 teljes

impermeábilitás, ha σ=0 teljes permeábilitás
 A nyirokkeringés
 Nyirokerek minden szövetben (kivéve kp.
idegrendszer és csontok) nyirok csomók

 Vakon végződő nyirokkapillárisok →

nyirokerek → regionális nyirokcsomók →
nyirokértörzsek → vénás rendszer
 A nyirok áramlását biztosítja:
 Vázizmok összehúzódása
 Intersticiális tér nyomása
 Légzőmozgások során a negatív mellűri nyomás my.clevelandclinic.org

 Egyenirányító billentyűk, nyirorerek simaizomzata

 A nyirokkeringés funkciója:
 Intersticiális folyadék visszavezetése a keringésbe
 Nyirokcsomók kiszűrik az idegen anyagokat
 Nyirokcsomókból limfociták, Ig-k jutnak a keringésbe
 Vékonybélben a felszívott zsírok továbbítása a
vénákba
 A vénás keringés 1.
 Vénák jellemzői:
- kevesebb simaizomzat, vér nélkül faluk
összeesik
- nagy tágulékonyság →
„kapacitáserek”, vértérfogat 50-70%-t
fogadják be nyugalomban
- billentyűk egyenirányítanak
 Vénás vérnyomás:
- Kapillárisok vénás végén 15 Hgmm →
jobb pitvar ~0 Hgmm
- Álló helyzetben szív felett csökken,
szív alatt nő (gravitáció) → láb
vénákban ~90 Hgmm
 A vénás keringés 2.
 A vénás visszaáramlást
biztosító tényezők: Szív felé
 vérnyomáscsökkenés (kicsi!!)
 vénabillentyűk + izompumpa
Billentyű nyitva
 abdominális pumpa (belégzéskor
a rekeszizom lefele mozdul →
préselő hatás)
 thoracalis pumpa (belégzés alatt
negatív mellűri nyomás → szívó Billentyű zárva

hatás)
 a szív szívó hatása (szisztole alatt
Relaxált vázizom Kontrahált vázizom
annulus fibrosus a szívcsúcs felé
mozdul → szívó hatás)
 szimpatikus aktivitás hatására
vénák összehúzódnak →
visszaáramlás nő
 A vérkeringés szabályozása
 LOKÁLIS SZABÁLYOZÁS (autoreguláció)
 MIOGÉN: az érfal simaizom feszítésre, nyújtásra
kontrakcióval reagál (miogén válasz, Bayliss) →
véráramlás független lesz a szisztémás vérnyomástól.
Kiemelt szerep agyban, vesében.
 METABOLIKUS: szövet véráramlása↓→ oxigénhiány, CO2↑,
anyagcsere metabolitok↑ (pl. adenozin, H+, K+) →
vazodilatáció → véráramlás nő → anyagcseretermékek
kimosódnak

 SZISZTÉMÁS SZABÁLYOZÁS
 HUMORÁLIS: az érpályába kerülő vazoaktív anyagok
révén (hormonok, helyi mediátorok)
 NEUROGÉN: a szív és erek vegetatív beidegzése révén
Az agyi vérkeringés A vese vérkeringésének
autoregulációja autoregulációja

Kb. 60-160 Hgmm közötti vérnyomás tartományban a szerv véráramlása

állandó. Ennek alapja a kis erek miogén kontrakciója.
Sultan Qaboos Uinversity
 Humorális keringésszabályozás 1.
Vazokonstriktorok
 Noradrenalin:
 Mellékvesevelőből (hormon), szimpatikus idegvégződésből (NTM)
 α1-receptoron hat – minden érterületen, kivéve szív, agy
 Adrenalin (nagy mennyiségben)
 Mellékvesevelőből (hormon)
 α1-receptoron hat, főleg a
Hypothalamus
Vazopresszin
β2-receptorral nem rendelkező
területeken: bőr, vese, zsigerek
 Vazopresszin (ADH)
 Endotelinek (endotheliumból)
 Angiotenzin II Neurohypophysis

 Generalizált érszűkítő Adenohypophysis

Vazopresszin
 Az Arteriola
kontrakció
angiotenzin II
képződése,
Agy

hatásai
ANGIOTENZIN-KONVERTÁZ (ACE)
(Tüdő alveoláris makrofágjai)
Mellékvese
Tüdő - kéreg

Vese JGA
(szürlet Na+cc ,
keringő vér )
Máj
Vesében nő a
só és víz
visszaszívás
 Humorális keringésszabályozás 2.
Vazodilatátorok
 Adrenalin (kis mennyiségben)
 β2-receptoron hat – főleg vázizom, máj, szív
 Bradikinin Főleg allergiás, gyulladásos
 Hisztamin reakciókban

 Prosztanoidok (endotheliumban AA-ból, pl. PGI2)

 Nitrogén-monoxid
 Endotheliumból → simaizom ellazul
 Felszabadítja pl. nyíróerő, Ach, hisztamin, BK, Na-nitroprusszid
 Pitvari nátriuretikus peptid (ANP/ANF)
 Pitvar falából
 Pitvari nátriuretikus peptid (ANP)
Keringő vérmennyiség nő

Szívpitvar feszülése nő

ANP termelés jobb pitvarban

HATÁSAI:
1. EREK : vazodilatáció
2. VESE :
- glomerulusfiltrációs ráta (GFR) nő → vértérfogat csökken
- Na+ kiválasztás nő
3. MELLÉKVESE aldoszterontermelése csökken→ Na+- és
vízvisszaszívás csökken → keringő vérmennyiség csökken
 Neurogén keringésszabályozás 1.
AGYTÖRZSI KARDIOVASZKULÁRIS KÖZPONT

EREK SZÍV
Szimpatikus vazokonstriktor idegek
Posztganglionáris noradrenerg idegek minden érterületen (agyban kevés;
vázizom, bőr, zsigerek sok)
Neurotranszmitter a noradrenalin, helyenként kotranszmitterek pl. ATP
α1 receptoron vazokonstrikciót okoz

Vazodilatátor idegek
Ritka
•Agyban (NO, VIP)
•Nyálmirigyben (Ach, VIP, NO)
•Verejtékmirigyekben
•Külső nemi szervek (NO → erekció)
 Neurogén
keringésszabályozás HYPOTHALAMUS

2.
NYÚLTVELŐ
agytörzsi cardiovascularis központ
CAUDALIS neuronok ROSTROVENTROLATERALIS
+ („depresszor központ”) neuronok („presszor központ”)
- Spontán ingerképzése van +
pufferidegek
paraszimpatikus szimpatikus
idegrendszer idegrendszer
+
aorta és glomus aorticum
carotis sinus és caroticum
baroreceptorok kemoreceptorok

Szívfrekvencia csökken vénák artériák mellékvesevelő

szív vazokonstrikció
Szívfrekvencia és katekolamin
kontr. erő nő szekréció
Vérnyomás csökken
Vérnyomás emelkedik
 Neurogén keringésszabályozás 3.
 A keringésszabályozásban
résztvevő receptorok
 Magas nyomású rendszer
baroreceptorai
 Aortaívben, carotis sinusban
 Mechanoreceptorok, nyújtásra, feszítésre
érzékenyek
 Normál artériás vérnyomásnál is adnak le
ingerületet
 Ingerületüket a pufferidegek közvetítik

 Alacsony nyomású rendszer

baroreceptorai
 Pitvarok falában
 Mechanoreceptorok

 Ingerületükre ADH↓, renin↓ Richard E. Klabunde

 Neurogén keringésszabályozás 4.
 Kemoreceptorok
 Glomus caroticum
és aorticum falában

Aktiválódnak:
 Hipoxia (O2 ↓↓),

 Acidózis (pH↓),

 Hiperkapnia (CO2↑)

hatására
 Neurogén keringésszabályozás 5.
 Vérnyomásváltozás hatása

 Normál vérnyomás: aortaív, sinus caroticus

baroreceptorok aktivak → „depresszor” terület aktív
→ kisfokú gátlás a „presszor” központra
 Vényomás nő: aortaív, sinus caroticus baroreceptor
aktiváció → pufferidegek → caudalis sejtek aktivitása
→ depresszorválasz
 Jelentős vérnyomáscsökkenés: O2↓, CO2↑ →
glomusok kemoreceptorai aktiválódnak →
rostroventricularis terület aktivitása↑→ presszorválasz
Pl. sokkhatás esetén.