4.

A mindennapos feladatok elvégzésének ápoláslélektani vonatkozásai

1. Ápoló feladatai a beteg fogadásakor

A kórházba kerülés általában rosszérzést, szorongást vált ki a betegben, kiszakítják megszokott

környezetéből, alkalmazkodnia kel (új környezet, orvos, ápoló, betegtárs)

Feladatok: megnyerni a beteg bizalmát, együttműködjön,

- beteg fogadása, elhelyezése: köszönés, bemutatkozás,
- emberséges bánásmód: ha nem tudjuk azonnal elhelyezni, mondjuk el mindig az okát
- hozzátartozók tájékoztatása
- beteg kórterembe kísérése
- mutassuk meg az ágyát, hol helyezheti el a személyes dolgait (éjjeliszekrény, gardrobszekrény)
- mutassuk be a betegtársaknak – „régebbi” betegek segítsége
- mutassuk be az osztályt – fürdőszoba, WC, vizsgáló/kezelő, ebédlő, társalgó….
A helyes kórterembe vezetés a beteg lelki vezetésének első legfontosabb lépcsőfoka, út a bizalom, a
gyógyulás felé!

2. Ápoló feladatai a vizsgálatok, beavatkozások során

A beavatkozás/vizsgálat előtt:
- beteg pszichés (lelki) felkészítése
- beteg szomatikus (testi) felkészítése
- vizsgáló/kezelő előkészítése
- szükséges eszközök előkészítése

A beavatkozás/vizsgálat alatt:
- Segédkezés az orvosnak és betegnek
- Beavatkozás kivitelezése
- beteg folyamatos megfigyelése
- érzelmi támasz nyújtása

A beavatkozás/vizsgálat után:
- A beteg nyugalomba helyezése
- eszközök fertőtlenítése, elrakása, előkészítése sterilezéshez
- szükség esetén a nyert váladék vizsgálatra küldése
- dokumentálás – lázlapon, ápolási dokumentációban
- beteg folyamatos megfigyelése
Maslow-i szükségletpiramis: (Áp. beavatkozásokon vesszük részletesen!)

Fontos feladatunk:
- a beteg felvilágosítása! (növelhetjük a kompetencia érzését, csökkenthetjük a
kiszolgáltatottság érzését)
- beszélgessünk vele - oldjuk a félelmét, szorongását, jobban megismerhetjük.
- beteg iránti tisztelet – méltóság tiszteletben tartása (intimitás biztosítása)
- biztonság érzetének fokozása – odafigyeléssel, feladatok megszokott időben végzése, szabályok,
szokások
- a betegeink számára igényes külső biztosítása
- szeméremérzet tiszteletben tartása

A segítő kapcsolat (Carl Rogers amerikai pszichológus)

Módszere: a nondirektív tanácsadás:

Terapeuta: feladata az érzések visszatükrözése
- nem irányítja, nem befolyásolja a beteget
Kliens: a közvetlen visszajelzés segítségével önmagára vonatkozó új ismeretekhez jut.
- az egyén szabadon megnyilvánulhat
Jó kapcsolat alapfeltételei:
1. pozitív elfogadás – feltételek nélküli
2. empátia
3. hitelesség
4. szakismeret

Segítő kapcsolat ismertetőjegyei:

- következetes megbízhatóság, támasz, kongruencia
- érzések nem maradnak rejtve
- pozitív viszonyulás a klienshez (melegség, gondoskodás, szeretet)
- a segítő legyen biztos önmagában
- a segítő fogadja el a kliens különféle arcait amit elé tár
- a segítő soha ne ítélkezzen
- a segítő tanúsítson érzékenységet (ne legyen fenyegető)
- el kell fogadni az alakulás, változás folyamatát
- meg kell szabadítani a segítséget kérőt a külső értékelés rémétől (ez jó/rossz)
Segítő beszélgetés

Rogers szerint: konzultáció – egy probléma közös megbeszélése – nondirekív (nem direkt),
személyközpontú segítő beszélgetés: nem vizsgál, nem diagnosztizál, hanem a segítséget kérő ember
megértését helyezi a középpontba

A segítő a segítő megbeszélés során:

- meghallgat, engedi, hogy a kliens kibeszélje magát,
- kifejezésre juttatja az együttérzését,
- a kliensre figyel, nyugodt, türelmes: értő figyelmet tanúsít,
- megértést, biztonságot sugároz

Ha a klienst sürgetjük, próbáljuk befolyásolni, kérdésekkel ostromoljuk, „erkölcsi prédikációt” tartunk,

akkor a kapcsolat felszínessé válik, eltávolodáshoz vezet!

A segítő beszélgetés kezdetén a nehéz helyzetben lévő egyén nem mindig indít a valódi problémával,
hiszen bizalmatlan, fél a kitárulkozástól. Ha kialakul a bizalmi légkör, spontán rátér a valódi problémára.

A segítő beszélgetés fontos eleme: - a meghallgatás

- hallgatás (együttérzés kifejezése)
A hatékony segítő beszélgetés vezetésének feltételei:
- megfelelő önismeret,
- empátiás készség,
- segítő attitűd (személyiség beállítódása)
- elméleti és szakmódszertani tudás