2.

Pragmatika: beszédaktusok, együttműködési alapelvek

Bevezetés:
A nyelv nemcsak a gondolkodás és a megismerés, hanem a társas érintkezés
(interakció) eszköze is.

Tárgyalás:
A nyelvi tevékenység során megvalósított verbális cselekvéseket
beszédtetteknek (beszédaktusoknak) hívjuk. Azért beszédtettek, mert
cselekvéseket vonhatnak maguk után. Néha bizonyos idő elteltével valósulnak
meg a cselekedetek, szélsőséges esetben a szó és a cselekvés egy időbe esik.

A beszédtettek nem lehetnek igazak vagy hamisak, hiszen a megnyilatkozás

vagy megtörtént vagy nem, tehát a megvalósulhat vagy sem kategóriák
vonatkozhatnak rájuk.

A beszédtettek kimondásakor három esemény történik egyszerre:

- a megnyilatkozás kimondása -> lokúció
- szándék kifejezése -> illokúció
- hatás kiváltása a hallgatóságból -> perlokúció

Lokúció:

- a megnyilatkozás kimondásával valósul meg

- a megnyilatkozásban megfogalmazott állítás tartalmát, jelentését értjük
alatta
- egy mondat kimondásával ugyanakkor mindig van valami szándékunk,
tehát a lokúció mellett mindig megjelenik az illokúció és a perlokúció is

Illokúció:

- a szándék, amellyel kimondjuk a megnyilatkozást

- a hallgató rávétele valamire: utasítással, fenyegetéssel, kéréssel, tanáccsal
- önmagunk elkötelezése: ígérettel, esküvel, megállapodással
- érzelmeink, hozzáállásunk kifejezése bocsánatkéréssel, köszönettel,
részvétnyilvánítással
- vannak olyan beszédaktusok, amelyek kimondásával ténylegesen új
helyzetet hozunk létre a valóságban -> intézményes beszédaktusok
(társadalmi intézmények teszik lehetővé, ha megfelelő helyen, megfelelő
személy, megfelelő szavakkal mondja ki a szabályokat betartva: pap,
rendőr)
 - a szándék kifejezésére egy azt kifejező igét használunk: performatív igék
(fogadom, nyilvánítom, kérem, parancsolom)
- ezeket az igéket gyakran nem mondjuk ki, hanem rejtetten szerepelnek a
megnyilatkozásban

- az illokúció megjelenhet a tájékoztató funkciójú kijelentésekben is

1. nem változtatják meg a világ állapotát, nem akarnak a hallgatónál

látszólag semmit sem elérni, tényállást közölnek
2. a világról állítanak valamit, lehetnek igazak és hamisak
3. a hallgató ismereteit akarják alakítani
4. felelősség vállalása a megnyilatkozás igazságáért (Azt állítom, hogy
Magyarország fővárosa Budapest)
5. tartalmaznak mögöttes jelentéstartalmat (rejtett kérés, utasítás): Melegem
van. -> Nyissák ki az ablakot!

Perlokúció

- az a reakció, hatás, amit a megnyilatkozás, a beszélő a hallgatóból kivált

- félrevezetés, meggyőzés, lelkesítés
- a denotatív jelentésen kívül a konnotatív jelentés megvalósulása is
történhet (irónia)

A társalgás során a hallgatónak az is a feladata, hogy kikövetkeztesse a beszélő

valódi szándékát. A sikeres kommunikációhoz a beszélő feleknek fel kell tudni
használniuk például az együttműködés alapelveit is.

A társalgás együttműködési alapelvei:

- mennyiség elve: annyit mondj, amennyit a szituáció megkíván

- minőség elve: légy őszinte, legyen jó okod azt állítani, amit állítasz
- kapcsolódás elve: a lényegre koncentrálj
- a mód elve: légy világos és egyértelmű

Befejezés:
A szabályok áthágása mögöttes jelentést, rejtett üzenetet hordozhat. Használati
utasítások ahhoz, hogyan kell értenünk egymás megnyilatkozásait.