Testhőmérséklet

A testhőmérsékletet hőfokban fejezzük ki (Celsius fokban). Értéke a szervezet hőtermelése

és hővesztése egyensúlyi folyamatainak eredménye. Az egészséges emberi szervezet hőmér-
séklete a környezeti hőmérsékleti szélsőségek között is állandó, normálisan 36,4 °C-37,2°C
közötti, azonban minimális ingadozások egészséges körülmények között is előfordulnak (fizi-
kai munka, hormonhatások, napszak, étkezés). A napi ingadozás fiziológiás körülmények kö-
zött maximum 0,5°C lehet.
Az ápoló kompetenciakörébe tartozik az életjelek, így a hőmérséklet ellenőrzése, eredmé-
nyének értékelése és dokumentálása a beteg anamnézisének és terápiájának ismerete tük-
rében, a hőmérők működésének ellenőrzése, valamint azok megfelelő használata.
A testhőmérsékletet befolyásoló tényezők:
 a kor,
 a fizikai aktivitás,
 hormonhatások (női havi ciklus),
 a napszaki ingadozások (legalacsonyabb hajnalban, a maximumot a délutáni órákban
éri el), a stressz,
 a szélsőséges környezeti hőmérséklet,
 a forró vagy hideg folyadék fogyasztása,
 a dohányzás.
A testhőmérsékletet a lázlapon grafikusan kék szinnel ábrázoljuk.
Eltérések az élettani értéktől
Hypothermia: alacsony testhőmérséklet.
Típusai: enyhe: 33,1-36 °C, mérsékelt: 30,1-33 °C, súlyos: 27-30 °C, aggasztó: ha kisebb 27°C
Okai: külső tartós hideghatás, mesterséges hűtés (például szívműtétek alatt), eszméletlenség
(például alkoholmérgezés), a hőközpont elégtelen működése.
Tünetei: hűvös bőr, mérsékelt sápadtság, enyhe didergés, zavartság, nyugtalanság, pulzus- és
légzésszám csökkenése. A tartós hypothermia életveszélyes állapotot jelent (ún. fagyhalál).
Hyperthermia: a normálisnál magasabb testhőmérséklet.
Típusai: hőemelkedés - subfebrilitas (37,2-38 °C), láz - febris (38,1-39°C);, magas láz - pyrexia
(39,1-40 °C), igen magas láz - hyperpyrexia (> 40 °C).
Okai: lázkeltő anyagok (baktériumok vagy anyagcsere-termékeik, mérgező anyagok), szerve-
zetben zajló gyulladás, fizikai behatás, vegetatív idegrendszeri hatás (például izgalom), hor-
monális zavarok (például hyperthyreosis).
Tünetei: kipirult, meleg bőr, légzés szapora, pulzusszám emelkedik, didergés, „libabőr", fáj-
dalom (lokális és/vagy generális), fejfájás, étvágytalanság, rossz közérzet.

A láz a szervezet normális védekező reakciója, melynek célja a kórokozók számára kedvezőt-
len életkörülmények teremtése. Nagysága egyéni tényezőktől (hőérzékenység, reakciókész-
ség) és külső tényezőktől (kórokozó és a betegség jellege) függ. Lázas állapotban az anyag-
csere felgyorsulása miatt az energiavesztés fokozódik. Az izzadással nemcsak folyadékot,
hanem ásványi anyagokat is veszít a szervezet, melyet folyamatosan pótolni kell. 1 C ° test-
hőmérséklet-emelkedés a pulzusszámot 10-zel, a légzésszámot 5-tel növeli.
A láz kezdete és megszűnése
A láz kezdődhet hirtelen, egy-két óra alatt, általában hidegrázással (például influenza, tüdő-
gyulladás, húgyúti fertőzések esetén), és kialakulhat lassan, napról-napra fokozatosan emel-
kedve (például hastifusz esetén).
Láz megszűnése történhet hirtelen, kritikusan (krizissel) és elhúzódóan, lítikusan (lízissel). Az
előbbire a hirtelen órák alatt, bőséges izzadással történő megszűnés jellemző, utóbbi eset-
ben a szervezet a normál hőmérsékletet lassan, fokozatosan, napok alatt éri el. Normál
esetben a lázcsökkenést a pulzus- és légzésszám csökkenése is kíséri. Ha ez utóbbi két érték
magas marad, az perifériás keringési elégtelenségre utalhat, melyet a pulzusgörbe és a láz-
görbe kereszteződése jelez a lázlapon
Láztípusok:
 Állandó láz (febris continua): a láz tartósan 38 °C felett van, az ingadozás 1° C alatt
van (pl tüdőgyulladásban).
 Ingadozó láz (febris remittens): az ingadozás 1 °C-nál nagyobb, láztalanságot nem ér
el, azaz 37 fok alá nem csökken a hőmérséklet, (például fertőző betegségek).
 Ugráló vagy intermittáló láz (febris intermittens): ingadozás 1 °C-nál nagyobb, 37°C
alá is csökken a hőmérséklet; lázas és láztalan állapotok váltakoznak. A láz naponta
visszatér. Ha hidegrázás előzi meg, szeptikus lázról beszélünk (például húgyúti fertő-
zés).
 Visszatérő láz (febris recurrens): napokig tartó lázas és láztalan állapotok ismétlődé-
se.
 Váltóláz (febris undulans): lázas és láztalan időszakok, szabályosan váltják egymást,
24 órán túli intervallumban. Maláriában például a lázkiugrás 2-3 naponta, ugyanab-
ban az időben jelentkezik.

A testhőmérséklet mérése
Ma már különböző típusú hőmérők állnak rendelkezésre: üveg hőmérő, elektronikus digitális
hőmérők (fül, bőr), laphőmérő stb.
A mérés ideje általában reggel 6-8, délután 4-6 óra között, illetve szükség szerint
Testhőmérséklet mérésének helyei attól függően változnak, hogy milyen a beteg fizikális és
mentális állapota, milyen mérőeszköz áll rendelkezésünkre, illetve hogy a köpeny- vagy
magtemperaturára vagyunk-e kíváncsiak.
 Köpenytemperatúra (a szervezet külső, felszíni hőmérséklete) mérhető a bőrön, hó-
naljárokban (10 percig) és szájban (például bőrbetegség esetén, 3 percig). Utóbbi
esetben 0,3 °C-t le kell vonni, hogy a bőr hőmérsékletével hasonlítsuk.
Bőrhőmérsékletet hidegrázás alatt nem mérünk, a szájban pedig dohányzás, hideg
ital fogyasztása után közvetlenül ne alkalmazzuk. Csecsemőknél lehet mérni bőrhő-
mérsékletet a lágyékhajlatban: a térdben behajlított alsó végtagot a hasfalhoz
szorítjuk, és a hőmérőt a lágyékhajlatba helyezzük.
 Magtemperatura (a szervezet belső vagy belső szerv hőmérséklete) mérhető a vég-
bélben, dobhártyán, nyelőcsőben, artéria pulmonalisban, húgyhólyagban. Felnőtt
végbélhőmérőzésekor a beteget oldalára fordítjuk és paraffinolajjal tesszük csúszóssá
a hőmérő higanyos végét. A mérési idő 5 perc, majd értékéből 0,5°C-ot le kell vonni.
Végbéltáji betegségek esetén ez a mérési módszer nem alkalmazható.
A mérés technikája.
Szükséges eszközök:
hőmérő
nem steril gumikesztyű
fertőtlenitő, törlőkendő
kék irószer
lázlap
Beavatkozás:
- azonositom a beteget, tájékoztatom a beavatkozás szükségességéről és menetéről,
ezáltam csökkentem a félelmét és növelem az együttműködő készségét
- előkészitem a szükséges eszközöket
- higiénés kézmosást és kézfertőtlenitést végzek
- a beteget pozicionálom , a felső ruházatot meglazitom( ha a hőmérőzés hónaljban
történik), hónalját leitató mozdulatokkal szárazra törlöm
- a hőmérőt lefertőtlenitem, bekapcsolom
- behelyezem a hőmérőt a hónaljárokba és együttműködő beteg esetén megkérem
tartsa megfelelő pozicióban a hőmérőt, a karját tartsa keresztben a mellkasán. Nem
együttműködő beteg esetén segitek a megfelelő pozíció megtartásában.
- hangjelzés jelzi hogy a hőmérő eltávolitható
- leolvasom a kapott értéket
- dokumentálom a lázlapon
- lázas állapot esetén értesitem a kezelőorvost
- a beteget kényelembe helyezem
- rendet teszek a körnazetében és magam után
- kezet mosok
A betegnek saját hőmérője legyen, tárolása fertőtlenítő folyadékban történjen, melynek
alján például vatta van a hőmérő sérülésének elkerülése érdekében. A hőmérőt a folyadék-
ból kivéve papírvattával meg kell törölni (nem az ágyneműbe vagy a köpenyünkbe!), ellenő-
rizni kell, hogy jól működik-e. A beteg pszichés és szomatikus állapotától függően kell kivá-
lasztani a mérés helyét. A hőmérő ruhával, borogatással ne érintkezzen.

Az ápoló teendői a normálistól eltérő hőmérsékletek esetén

Az észlelés során, láz esetén fontos a hőmérés a lázas epizód minden fázisában. Figyelni kell
a lázat elősegítő tényezőkre (dehydráció, fertőzés, környezeti hő), a többi vitális paraméter
alakulására, a bőr színére, hőmérsékletére, a remegésre, izzadásra, a beteg közérzetére.
A felmérést (észlelést) követően az ápolói beavatkozások közül legfontosabb egyrészt a
hőtermelés csökkentése: csökkentsük az oxigénigényt növelő tevékenységeket (például
fizikai aktivitás), minél több nyugalmi időszakot iktassunk be.
A hőleadás fokozása a következő módon történhet: csökkentsük a betakarást, a ruházat és
az ágynemű száraz legyen, hűtőfürdő-, hypothermiás takaró alkalmazása,
Fizikális lázcsillapítás, valamint orvosi utasításra gyógyszeres lázcsillapítás,
szükség szerint lázkiugráskor,különösen ha azt hidegrázás előzi meg, vért kell venni
bakteriológiai vizsgálatra (haemokultúra, speciális táptalajra).
A megnövekedett anyagcsere kielégítése történhet oxigénterápiával, fontos az étvágy
fokozása, valamint kiemelt jelentőségű a folyadékpótlás.
Fontos továbbá a komfortérzet javítása (szájüregi- és testi higiéné, hidegrázás esetén meleg
takaró), a szövődmények (például hyperpyrexia, lázas delírium) megelőzése, csökkentése, az
orvos által előírt gyógyszerek beadása, a folyamatos dokumentáció.

Hőguta esetén elsősegélyként fontos a hűvös helyre helyezés, vizes törölköző és ventillátor
használata, majd az ellátás során intravénás folyadékpótlás, hypothermiás takaró használata.
Megelőzés: felvilágosítás; nagy melegben 10 h és 15 h között a tűző napon való tartózkodás
és a megterhelő fizikai tevékenység kerülése, bőséges folyadék fogyasztás, laza világos ruhá-
zat viselése, fejfedő/ernyő alkalmazása.
Hypothermiás állapotokban a fő cél a testhőmérséklet további csökkenésének megakadá-
lyozása; száraz öltözék, a beteg betakarása, meleg folyadék itatása, meleg közelében elhe-
lyezni, melegítő párnák alkalmazása, meleg intravénás infúzió adása és elengedhetetlen a
szoros megfigyelés.
Megelőzés: felvilágosítás; gyermek, legyengült, mentálisan sérült, hypoxiás, alultáplált, hiá-
nyosan öltözött személyekre különösen kell figyelni.

Gyógyszeres lázcsillapítás :
Az orvos megítélése szerint történhet orálisan adott lázcsillapítóval (tabletta vagy folyadék),
illetve lázcsillapító kúppal. Utóbbit elsősorban kisgyermekeknél alkalmazzák, felnőtteknél
csak akkor, ha hányinger vagy hányás is kíséri a lázas állapotot.
Fizikális lázcsillapítás: történhet törzsborítással, teljes testborítással és hűtőfürdővel.
Nedves borogatások során az alábbi szabályok betartása elengedhetetlen:
- csak ép bőrre szabad a nedves borogatást felhelyezni,
- a nedves - kb. 22 °C-os vízzel átitatott - borogatóruhát mindig fedni kell száraz
borogatóruhával, mely érje túl a nedves borogatóruhát;
- a borogatóruhák lehetőleg puha anyagúak legyenek, varrott szélei ne érintkezzenek
közvetlenül a beteg bőrével (a nedves, felázott bőr még sérülékenyebb!);
- nedves borogatások esetén mindig - ráncmentes - ágyvédelmet kell használni
(vízhatlan lepedő, rajta textillepedővel).
Kivitelezés:
Az ágyvédelem felhelyezése és a beteg derékig való levetkőztetése után bőrvédelmet alkal-
mazunk, mely zsíros kenőccsel (például fehér vazelin) a legalkalmasabb. A nedves borogató-
ruhát (például puha nagylepedő) felhelyezzük a betegre oly módon, hogy a hosszában össze-
hajtott lepedő közepét a beteg hátához illesztjük, majd a két végét a beteg hónalja alatt elő-
rehozzuk, és mindkettőt az ellentétes vállra ráborítjuk (ún. keresztkötés). Erre, hasonló mó-
don felhelyezzük a száraz borogatóruhát (például egy másik nagylepedő). Ez után a beteget
betakarjuk és amikor a borogatóruha testhőmérsékletűre átmelegedett, cseréljük a boroga-
tást, míg el nem érjük a kívánt testhőmérsékletet. A hőmérő nem érintkezhet a borogatóru-
hával, a visszamérés mindig a borogatások közötti időben történjen.
A törzsborítást kiterjeszthetjük teljes testborítássá: ekkor a fej, az alhas és az ízületeken kívül
az egész testet beborítjuk. A végtagok esetén a borogatóruhákat csak egymásra borítjuk,
nem szabad bepólyázni.
Hűtőfürdő alkalmazása: a leghatékonyabb fizikális lázcsillapítási mód. Minden életkorban al-
kalmazható, amennyiben a beteg együttműködő, állapota megengedi a kádba helyezést és
ép bőrrel rendelkezik.
Kivitelezése: készítsünk a beteg testhőmérsékletével megegyező hőmérsékletű vizet. Majd a
beteg lába felől kezdjünk el lassan hideg vizet engedni a kádba úgy, hogy az a bőrével ne
érintkezzen. A vizet 26°C alá hűteni tilos! A hűtőfürdő időtartama maximum 10 perc, közben
figyelni kell a beteg állapotváltozását: légzését, színét, esetleges izomgörcsök jelentkezését.
A hűtőfürdő után a beteg bőrét szárazra kell törölni, tiszta ágyneműbe fektetni, visszaelle-
nőrizni és dokumentálni a beteg testhőmérsékletét, a változás mértékét.
Testhőmérséklet mérése csecsemőknél
Célja a test hőingadozásainak megfigyelése, hypotermia, hypertermia megfigyelése .
Figyelni kell a csecsemő általános állapotát.
A csecsemő normál testhőmérséklete36.8°C-37.5°C.
Csecsemő esetén a hőmérséklet mérése általában végbélben történik.