NAZOGASZTRIKUS SZONDA

LEVEZETÉSE
Nazogasztrikus szondázás célja:
• Lehetővé tenni a tápanyag bevitelt a
gasztrointersztinális traktusba
• Lehetővé tenni a gyomortartalom kiürítését
• Enyhíteni a hányingert
NAZOGASZTRIKUS SZONDA LEVEZETÉSE
ELŐTTI ÁPOLÓI FELADATOK
Beteg előkészítése
1. Anamnézis felvétel
Tájékozódjon a beteg kórelőzményéből az esetleges
módosító tényezőket illetően:
 Műfogsor
 Lidocain érzékenység
 Orrsövényferdülés
 Vérzékenységgel járó kórképek
 Nyelőcső elváltozás
 Együttműködési készség
 Éberségi szint
2. Pszichés előkészítés:
 a beteget tájékoztatjuk kompetenciánknak megfelelően a
beavatkozásról, ( a nazogasztrikus szonda levezetésének
szükségessége,a beavatkozás helye, ideje, menete, kért
együttműködés megbeszélése)
 megkérjük a beteget ,hogy amikor a garatban érzi a szondát
akkor nyeljen.
 Fontos ,hogy ne veszítse el az önuralmát (de Ön sem) és az
ön egyértelmű,határozott utasításait követve cselekedjen!
Fizikális előkészítés:
 Kijelölt helyiségben a beteget ültesse székbe és adjon rá
védőruhát
 Ne áljon a beteggel szemben!
Eszközök előkészítése
• Nasogasztrikus szonda 14-16 C° (hűtőszekrényben lehűtve)
• 1db vizeletgyűjtő zsák
• Egyszer használatos nem steril gumikesztyű
• Csusztatógél
• Lidocain spray
• Vesetál
• Spatula
• Olló, leukoplaszt
• Géztekercs (vékony)
• 20ml-es fecskendő
• Fonendoszkóp
• Lakmuszpapír
• Kémcső
• 1 pohár víz
• műanyag
lepedő,textil lepedő
• Törlőkendő
• Öntudatlan betegnél:
Intubálás eszközei
(lsd.:gyomormosás)
 ….megjegyzés…
A szonda bevezetése előtt csatlakoztassa a
vizeletgyűjtő zsákot a szonda végére, ezáltal
( annak levegővel való telítődéséből)
könnyebben észreveszi ha a szonda a
légutakba kerül
NAZOGASZTRIKUS SZONDA
LEVEZETÉSÉNEK MENETE
 Eszközök előkészítése
 Betegazonosítás
 Higiénés kézmosás, gumikesztyű fölvétele
 Ágyvédelem
 Beteg elhelyezés:
 Félig ülő: éber
 Oldalt fekvő helyzet: zavart tudatú
 Hanyatt fekvő helyzet:eszméletlen és intubált beteg
• Helyezzen egy lepedőt a beteg mellkasára,illetve egy törlőkendőt a
keze ügyébe
• Mérje le a szonda hosszát!
(mérje le a szondát a beteg orra hegyétől a fülcimpa alsó csúcsán
át a szegycsont kardnyúlványáig(processus xiphoideus)terjedő
távolságot és a végpontnál ragasztószalaggal jelölje meg a szondát
• Ha van, távolítsa el a beteg műfogsorát
• A beteg az orrát fújja ki (eszméletlen betegnél leszívás)
• Kérje meg a beteget hogy ellenőrizze,melyik orrnyílásán könnyebb
a légvétel, s az alapján válassza ki melyiken vezeti le a szondát
• Nedvesítse be a szonda végét,illetve disztális részéhez
csatlakoztassa a vizeletgyűjtő zsákot.
• Adja a beteg kezébe a vesetálat
• Kérje meg a beteget fejét kicsit hajtsa előre és vezesse a szondát a
kiválasztott orrnyílásba
• Vezesse mélyebbre a szondát az orrlyukon keresztül úgy hogy a beteg
fejét és nyakát egyenesen tartja
• Ha a szonda a beteg száján át láthatóvá válik és a beteg a garatban érzi
azt, akkor kérje meg hogy nyeljen.
• bíztassa a beteget a nyelésre ,és ahányszor nyel vezesse tovább a
szondát a nyelőcsőbe
• Ha a szonda felcsavarodik a garatban, vagy a beteg köhögni, fulladozni
kezd húzza vissza a szondát
• Ha a szonda jelölése az orrnyíláshoz ér,hagyja abba a levezetést és
ellenőrizze a szonda helyzetét
(20ml levegő befecskendezése- fonendoszkóp-gurgulázó hang a
gyomor felett)
• Mérje meg a leszívott váladék pH-ját indikátorral
• Majd rögzítse a szondát
 ..Megjegyzés…
Szonda levezetését sohasem szabad erőltetni,
Akadás esetén húzza vissza és miközben a beteg
nyel ,próbálja meg újra levezetni
( a szív bal pitvarának külső fala érintkezik a
nyelőcsővel )
Szondát használat után mindig mossa át 20ml
fiziológiás sóoldattal, így meggátolható a
szonda eltömődése ,ezáltal használhatatlanná
válása.
NASOGASZTRIKUS SZONDA
LEVEZETÉSE UTÁNI ÁPOLÓI FELADATOK
Beteg:
Szonda rögzítése (leukoplaszt, vagy vékony géztekercs)
Szonda rögzítésnél vigyázzon, nehogy a szonda nyomja az
orrszárnyakat (decubitus)
Ha a szonda cseréje szükséges, célszerű a műsik orrlyukat
használni
A rendelésnek megfelelően kezdje el a szomda szívását, vagy
a szondatáplálást
Naponta többször ellenőrizze a szonda helyzetét,mert a
szonda az esetek többségében elmozdul
Elmozdulást elősegíti: hányás, köhögés, gyomorszívás
Eszközök: Rakjon rendet!
Dokumentáció
BETEG TÁPLÁLÁSA
Tápláltsági állapot
Hippokratész
Hatással van:
 Gyógyulásra
 Betegségek, sérülések, beavatkozások okozta
elváltozások
 Szövődmények súlyosságára, ezek esélyére
 Terápiás következményeire, azok általános és időbeni
lefolyására
 Mindezek következtében a költségekre
 A végső kimenetelre
 A kórházba került betegek testmagasságát és
testtömegét a felvételkor mérni, majd
rendszerese időközönként ismételni szükséges
(oedema, ascites, hypoproteinaemia)
 Testtömeg mérése: azonos napszakban,
hasonló körülmények között, mindig
ugyanazzal a mérleggel történjen!
 Testmagasság mérése: értelemszerűen
 Tápláltsági állapot vizsgálata: elsődlegesen orvosi
feladat, kórházban hetente javasolt
 Súlyos testtömeg vesztésre utal:
 A testtömeg 2 százalékának vagy ennél nagyobb mértékű
testtömegnek az elvesztése egy hét alatt
 5 százalékos vagy azt meghaladó mértékű fogyás egy hónap
alatt
 7,5 százalékos vagy azt meghaladó fogyás három hónap alatt
 10 százalékos vagy azt meghaladó fogyás hat hónap alatt
 A malnutríció - alultápláltság
Kóros állapot, amely az energia és/vagy legalább egy tápanyag
abszolút vagy relatív hiányát jelenti. Kialakulásában szerepet játszik:
 A táplálék felvételének, emésztésének és felszívódásának zavarai
 Táplálkozás tilalma
 Nagymértékben csökkent étvágy
 Idült hasmenés vagy befolyásolhatatlan hányás
 Táplálkozási képtelenség vagy negativizmus
 Rossz fogazat
 Hipermetabolizmussal vagy hiperkatabolizmussal járó állapotok,
pl tartós láz, súlyosabb sérülés, égésbetegség, sepsis,
hyperthyreosis, stb
Kórházban ellátottaknál a malnutríció
létrejöttéhez hozzájárulhat még:
 Idegen környezet
 A nem megszokott és nem időben tálalt, gyakran
ízetlen, hideg étel
 Maga a terápia
 Iatrogén malnutríció
Iatrogén malnutríciót elősegíti:
 A tápláltsági állapot felbecsülésének nem
tulajdonítanak kellő jelentőséget
 A táplálásterápiával kapcsolatosan nehezen
megszemélyesíthető a felelősség
 A táplálkozás vagy a táplálás folyamatának
ellenőrzése nem biztosított
 A táplálkozni nem tudó betegek ellátása során a
tévesen „fiziológiásnak” nevezett izotóniás
konyhasó és 5 százalékos glükóz infúziók
kizárólagos használata terjedt el
 Klinikai táplálás
Enterális táplálás: folyékony táplálék
bejuttatása szájon vagy szondán át részlegesen
vagy teljesen működő gasztrointesztinális
traktusba, lehet önálló vagy kiegészítő
• Kényelmes és gazdaságos táplálási mód, ha az
orális táplálás akadályozott
Parenterális táplálás
 Kiegészítő tápszeres táplálás
 Ha a megfelelő tápanyagbevitel nem
biztosított
 Szondatáplálás
 Iható tápszerek
• Zárt dobozban szobahőn tárolható
• Felbontást követően 24-48 óráig tarható hűtőszekrényben
• Szavatossági időt ellenőrizni kell
• Felbontás előtt fel kell rázni
• Lassan célszerű inni, fokozatosan
• Más táplálékkal együtt kortyolgatni érdemes
• Tápszerrel dúsított ételt 24 órán beül el kell fogyasztani
• Melegítés és hűtés során a színe megsötétedhet
• Szobahőn és hűtve is fogyasztható
• Élvezeti értékét próbáljuk növelni
• Tovább dúsítható, ízesíthető
• Ízesítés nélküli tápszerrel dúsíthatunk ételeket
Javasolt mennyiség:
 Minimális mennyiség naponta 200ml (300 kcal)
 Kiegészítésre napi 200-500ml folyékony tápszer
 Kizárólagos tápszeres táplálás esetén 1000-1400ml
 Szondatáplálás
 Ha a normális nyelés akadályozott
 A táplálékot gyomor-bél szondán keresztül juttatjuk az
emésztőcsatornába
 Gyakoribb: orron keresztül történő szondatáplálás
 Gyomorszonda: a táplálék a gyomorba kerül, a gyomor
munkája zavartalan; történhet fecskendővel – 1-2 óránként
100-250ml, vagy cseppinfúzióban
 Jejunális szonda: a gyomorba nem jut táplálék,
vékonybélbe kerül a táplálék, elhúzódó pancreatitisben
alkalmazzák leggyakrabban, hónapokon át alkalmazható
 Tartós szonda bevezetése
• Hőre lágyuló egyszerhasználatos műanyag vékony
szonda
• Glicerinnel célszerű bekenni a szonda végét
• Az ágyneműt védjük
• Az orvos és az ápolónő a beteg oldalára áll, az orvos
a beteg orrlyukán át lassan levezetia szondát kb. 55-
60cm mélységig
• Ha a beteg eszméletlen, meg kell győződni, nem
került-e a szonda a légutakba – a szonda végét egy
pohár vízbe (! ) tesszük
• A levezetett szonda helyzetét ellenőrizni kell
(rtg)
• A szonda külső végét az orron és a fül mögött
elvezetve a nyakon rögzítjük
• Végleges helyét célszerű dokumentálni
• Táplálás előtt légtelenítés
• Táplálék beadása után víz adása
• PEG, sebészi gastrostoma
A szondatápszerek kiválasztásának szempontjai:
 A beteg táplálkozási képessége
 Malnutríció súlyossága
 A beteg energiaszükséglete
 A gyomor és bélrendszer működésének esetleges zavarai
 A táplálékfelszívódás zavarainak súlyossága
 A belek motilitási zavarai
 A szerveket érintő funkciózavarok fennállása
 A választott táplálási mód
 Mióta nem táplálkozott kielégítően a beteg
 A tápszer kielégítő mennyiségű rostanyagot is tartalmazzon
A szondatápszer adagolási módjai:
 Folyamatos adagolás
 Szakaszos adagolás (intermittáló)
 Nagyobb adagokban (bólusban)
Az enterális táplálás szövődményei:
 Technikai szövődmények
 Anyagcsere szövődmény
 Fertőzéses szövődmény
A szonda bevezetési helyének gondozása
 Orrjáratokat tisztán kell tartani
 PEG esetén a szonda környezetét kell tisztán
tartani, a tappancs és a bőr közé gézlapot kell
helyezni
 A beteg etetésének módjai
 Környezet rendbetétele, ágyasztal
 Félig ülő helyzet, szalvéta
 Lássa a beteg az ételt
 Ülve etessünk
 Megszokott sorrend, lassú tempó, megfelelő nagyságú falatok
 Folyékony ételt vagy italt pohárból kínáljunk
 Teljesen mozdulatlan beteget csőrös csészéből itassuk
 Étkezés után adjunk vizet
 A beteg száját töröljük meg
 Nézzük meg a száját

folyadékpótlás
https://www.youtube.com/watch?
v=p7stgi3L8TQ
https://www.youtube.com/watch?
v=1DKsz7WHlNA